Az egykori keleti tömb országai közül legalább kettőben, Magyarországon és Romániában több százezer, kommunizmus korabeli titkosszolgálati iratot tartanak vissza, amelyek olyan egykori kulcsszereplőkkel kapcsolatosak, akik közül néhányan még mindig hatalommal bírnak az üzleti életben, a sajtóban és a politikában – olvasható a The New York Times és a The Washington Post honlapján október 18-án közölt összeállításban. Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok a dossziék 27 százalékát elzártan tartják, mivel azok továbbra is szigorúan titkosnak minősülnek – mondta Kenedi János kutató. Romániában továbbra is több tízezer akta titkos. Egy neves politikai elemző szerint a kulcsfigurákkal kapcsolatos iratok soha nem lesznek hozzáférhetők, „ezt nem lehet végrehajtani, mivel még mindig ők irányítják az államot, ott vannak a politikai pártokban, a nem kormányzati szervezetekben, a sajtóban, az üzleti életben”. /Magyarország és Románia több százezer iratot titkosít. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

Húsz esztendővel ezelőtt a németek mindkét oldalon vésőkkel és csákányokkal tódultak az Európa megosztottságának gyalázatos szimbólumává lett berlini falhoz, hogy annak lerombolásával a hidegháborúnak is véget vessenek. A berliniek sírnak, tombolnak, sokan a puszta kezükkel döngölik a falat, igazi forradalmi hangulatban. Mennyivel igazabbak e képsorok, mint Alois Mock és Horn Gyula vasfüggöny-szabdalása, amelyhez a rossz nyelvek szerint az osztrák–magyar határon már hetekkel korábban elbontott műszaki határzár egy részét kellett újraépíteni, hogy a sajtó nyilvánossága előtt is megejthessék a szögesdrót szimbolikus átvágását, némi reformkommunista mosolydiplomáciával fűszerezve. A berlini fal történetéhez súlyos tragédiák sorozata tartozik. Családok szakadnak szét, a közeli viszontlátás reménye nélkül. Egy francia történész, Georges Desbons állapította meg az 1930-as évek elején, hogy az első világháborút követő trianoni „határrendezéssel” több, mint kétszáz magyar települést szakítottak ketté, másik százat pedig megfosztottak alapvető közlekedési és vízgazdálkodási lehetőségeitől. Desbons úgy fogalmazott, hogy a nagyhatalmak „esztelen önkénye szétnyirbált mezőket, elválasztott házakat, útvonalakat, városokat. ” A legszomorúbb példa Kárpátalján van. A történelmi Szelmencen a hajdani Szovjetuniót a hajdani Csehszlovákiától, napjainkban pedig Ukrajnát Szlovákiától elválasztó határ a falu közepén, két házhelyen húzódik. Nagyszelmenc és Kisszelmec lakóinak 61 évet kellett várniuk arra, hogy legalább egy átkelőhely nyíljon a ketté csonkolt község alvége és felvége között. A berlini falat igazából akkor kezdték el bontani, mikor az még föl sem épült. Az antikommunista, szovjetellenes megmozdulások tekintetében ugyanis a berlinieké az elsőség. 1953 júniusában százak tüntettek, százezrek sztrájkoltak a berendezkedő szovjet mintájú rendszer ellen. Akkor azonban a rendszer még elfojtott minden elégedetlen hangot, akárcsak 1956-ban Budapesten, 1968-ban Prágában és 1981-ben Lengyelországban. A berlini fal történetének egyik utolsó, groteszk mozzanata, hogy 1988-ban a nyugat-berlini rendőrség elől a nyugati törvényekkel szembekerülő szélsőbalos aktivisták elvtársaikhoz, az NDK-ba másztak át. Onnan azonban pár órán belül visszatoloncolták őket. Az elvtársi hű(tlen)ség jegyében... ! /Laczkó Vass Róbert: Történetük, történetünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Szondy Zoltán szerint egyértelműen politikai döntés volt, hogy menesztették őt a Hargita Népétől. Az újságíró – aki egyben MPP-s csíkszeredai tanácsos is – bepereli az RMDSZ-es többségű megyei önkormányzat felügyelete alá tartozó lapot. Egyoldalúan szerződést bontottak Szondy Zoltán újságíróval. A Hargita Népe megye napilap. „Nem vett részt semmilyen aktivitásban, amely a lapnál folyt, és nem írt szinte semmit. Meg lehet nézni a kollekciót. Egyszerűen visszautasította a munkát, de a fizetésre igényt tartott” – indokolta a döntést a Krónikának Isán István Csongor, a lap igazgató-főszerkesztője. A fegyelmi eljárásban szereplő indokokat – miszerint nem vett részt sem tematikusgyűléseken, sem cikkei tördelésében – Szondy Zoltán röhejesnek nevezte, és mint elmondta, beperelte a lapot. „A cikkeket tördelők szokták tördelni, tematikusgyűlések pedig nem is voltak” – válaszolt a végzésben szereplő vádakra az újságíró. Hangsúlyozta, rendszeresen jelent meg írása. Szondy szerint a döntés mögött politikai nézeteltérések állnak. „Írtam egy cikket, amelyben teljesen tárgyilagosan egy költségleosztás szerepelt. Arról volt szó, hogy a Hargita Megyei Tanács a polgári párti, illetve a független polgármesterek által vezetett falvakat diszkriminálja. Ezt én számok és tények alapján írtam meg. Nekik ez volt a bajuk” – fejtette ki az újságíró, aki egyben az MPP színeiben csíkszeredai önkormányzati képviselő, miközben a Hargita Népe az RMDSZ-es többségű megyei közgyűlés felügyelete alá tartozik. Felháborodással vette tudomásul a lap vezetőségének döntését Papp Kincses Emese polgári párti megyei önkormányzati képviselő is, aki a rendszerváltás óta eltelt húsz évben rendszeresen közölt a lapban, azonban az új vezetőség úgy döntött, hogy a neves közírónak többé nem jelenhetnek meg írásai a Hargita Népében. Papp Kincses Emese elmondta, levélben értesítette őt az új főszerkesztő, hogy „az újságot nem politikusoknak, hanem újságíróknak kellene szerkeszteniük”. Papp Kincses fölháborítónak találta, hogy egy „kezdő újságíró kiutasítja ettől a laptól”. A megyei tanács nem tűri a bíráló hangnemet. „Papp Kincses Emese publicistaként próbált feltűnni, ám politikai üzenetet adott el. A politikusok nem írnak. Nem ír sem Borboly Csaba, sem Markó Béla. Miért lenne bárki is ez alól kivétel? Elmondhatja a véleményét bármikor, és mi, szerkesztőségi döntés szerint idézünk tőle” – reagált Papp Kincses Emese vádjaira Isán István Csongor igazgató-főszerkesztő. Ezzel szemben Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök már több ízben is publikált a sajtóban, miközben Markó Béla RMDSZ-elnöknek december 16-án jelent meg cikke a Népszabadság című napilapban. /Forró Gyöngyvér: Menesztették Szondy Zoltánt a Hargita Népétől. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Közkincs lesz a Székely Nemzeti fényképtár
Megkezdődött a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum fényképtárának digitalizálása. A múzeum teljes fotógyűjteményét feldolgozzák. A digitalizált felvételekből már több mint 300 látható az intézmény honlapján. A teljes feldolgozás több mint egy évig tart majd.
Az első fekete- fehér fotók, az 1800-as évek végéről valók, az utolsók a hetvenes években készültek. A fényképtár eddig a múzeum dolgozóinak is hozzáférhetetlen volt.
– 300 fotó van fenn a neten, és már vannak betelefonálók, e-mailben jelentkeznek. Van olyan régi fotós, aki dolgozott a múzeumnak és ma jelezte, hogy neki még otthon van több száz ilyen fotója, és azt szívesen behozza – mondta Híradónk érdeklődésére Vargha Mihály igazgató.
A feldolgozást egy speciális szkenner tette lehetővé, amelyet a Szülőföld Alaptól nyert pályázati pénzből vett a múzeum. Eddig 5000 filmkockát másoltak már be a rendszerbe. Nagy gondot jelent a fotók azonosítása.
Szőcsné Gazda Enikő muzeológus: „Például, itt van egy gyönyörű üveg negatív, egy kislány van rajta játék babával, és semmi mellékinformáció nincs róla. Század eleji negatív, hogy hol fotózhatták?”
Nem ez az első próbálkozás az állomány feldolgozására. Fóris Pálnak, a múzeum fényképészének, a hetvenes évek elején jelent meg, az ezer fotót katalogizáló könyvecskéje.
A fekete-fehér negatívok egyébként akár egy évszázadot is kibírnak károsodás nélkül, ha megfelelően tárolják őket.
Simon József
Duna TV. Forrás: Erdély.ma

Pályázni és nyerni
A legjobb egyetemi oktatók között
A 2009-es év második legjobb egyetemi oktatója címet nyerte el az év végén Kádár Magor egyetemi adjunktus, aki a Babes-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció és közkapcsolatok szakának magyar tagozatát vezeti. A marosvásárhelyi származású felsőoktatási szakember a Dinu Patriciu Alapítvány által meghirdetett oktatási díjak gáláján, a parlament épületében vette át az elismerést. Az ezer pályázó közül az egyetlen, döntőbe jutott magyar versenyző számára a szakmai elismerés mellett a kitüntetés jelentős támogatással jár, amit oktatási tevékenységének a folytatására fordíthat.
– Kádár Magort, aki a téli ünnepek idején Marosvásárhelyen járt, a díjról kérdeztük.
– A Dinu Patriciu Alapítvány a múlt évben először osztotta ki a legjobb egyetemi oktatónak, kutatónak, diáknak és a legjobb intézménynek járó elismerést. Díjazták az egyetem előtti oktatás legjobb iskoláját, az év legjobb pedagógusát és diákját, valamint a legjobb civil szervezetet és civil programot is. Az elismerés a legmagasabb nem akadémiai díjnak számít, és azért hozták létre, hogy a folyamatos válságban és átmeneti állapotban levő román oktatási rendszerben dolgozók hitét, önbecsülését erősítsék. Sokan támogatták, s jelentős tekintéllyel bíró oktatási, akadémiai intézmények, civil szervezetek, cégek álltak a kezdeményezés mellé, s jól szervezett reklámkampány előzte meg az eseményt. Az érdeklődést növelte a hírnév mellé járó anyagi támogatás, ami összesen kétszázezer eurót tesz ki. A pénzt az oktatási tevékenység folytatására kell felhasználni, amit a díjat osztó alapítványnak joga van ellenőrizni. A résztvevőknek hasznos volt a pályázat a megismerkedés, kapcsolatteremtés szempontjából is.
– Hogyan, milyen programmal pályázott?
– Közel egyéves folyamatról van szó, amit tavasszal írnak ki, és év végén hirdetnek eredményt. Érdekessége, hogy az oktatási tevékenységen kívüli programokkal kell pályázni, s az újító ötleteket, megvalósításokat, a hozzáállást veszik számba. Kérték ugyan az önéletrajzot, az egyetemi minősítésekről, rangról, publicisztikai tevékenységről, ösztöndíjakról készült beszámolókat, ám mindezek mellett arra voltak kíváncsiak, hogy milyen programjaink vannak a diákokkal. A tanszéken működő programokkal pályáztam, de megérdeklődték a jövőbeli projektekről, a romániai felsőoktatásról szóló elképzeléseimet is. Az egyik program diákjaink kampánya volt, amelyet a kar népszerűsítésére dolgoztak ki, s ami hozzájárult ahhoz, hogy hallgatóink száma a háromszorosára növekedett. A diákok találták ki, készítették el, tervezték meg a kampányt, ők voltak a kivitelezői is. Üzeneteket fogalmaztak, arculatot terveztek, honlapot, plakátokat, rendezvényeket szerveztek, s népszerűsítették a szakot a tanulmányaik során megszerzett tudásuk felhasználásával.
A másik projekt a diákok által létrehozott K- fé rádió volt, amely 20 diákot foglalkoztat. Ők tervezték meg, építették ki a műsorprogramot, szerezték meg a támogatókat és működtetik a rádiót a többi diák számára érdekes műsorral.
– Az ezerből hogyan lehetett bejutni a legjobbak közé? Mivel nyerte meg a zsűri tetszését?
– Kezdetben bekérték a dokumentációt, a bizonyítékokat stb., majd a végső beszélgetésre tízen maradtunk. A hétperces interjú 25 percet tartott, amelynek során a zsűri tagjai a meglátásaimról, eredményeimről, terveimről érdeklődtek. A programok mellett felvázoltam egy átfogóbb képzésrendszert az oktatásban és képzésben dolgozók számára. Ennek részeként elkezdtük az akkreditált oktatóképzőket, jegyzetek, tankönyvek készülnek, illetve új mesteri programot is tervezünk idén ősztől, amely a kommunikációs készségek fejlesztését célozza. A mesteri a pedagógusok és a friss végzősök mellett megcélozza a médiában dolgozó szakembereket, lelkészeket, jogászokat, egyszóval mindazokat, akiknek létfontosságú az eredményes személyközi kommunikáció. Alapterületei a verbális és nonverbális kommunikáció, a személyiségfejlesztés és az arculatépítés, mindent gyakorlati szempontból megközelítve. A program struktúrája és módszerei rendhagyók, illeszkednek az új szemléletbe, a tárgyakat pedig mind gyakorló szakemberek oktatják, ki-ki a saját területének képviseletében. Távlatilag a személyes célom a nonformális módszerek és eszközök bevitele a formális oktatásba, amely eredményesebbé tenné a túlhaladott oktatási rendszerünket, ugyanakkor felkészítené a jelenlegi pedagógusokat a kommunikációs tárgyak oktatására.
– Hányan tanulnak a BBTE kommunikáció és közkapcsolatok szakán, és hogyan tudnak elhelyezkedni?
– Jelenleg 150 diákunk van, s jövőre szeretnénk 250-re növelni a hallgatók számát. A felvételire általában 12 helyet hagy jóvá a minisztérium, de ha több jelentkező van, akkor kibővítik a keretet, jelenleg 34 állami támogatású elsőévesünk van.
Az elhelyezkedést illetően pozitív visszajelzéseket kapunk. Volt egy végzős évfolyamunk, amelyet szinte teljesen kampányszervezésre különböző pártok vettek fel, sokan dolgoznak a sajtóban, mások arculatépítéssel foglalkoznak közintézményeknél, rendezvényszervezők, irodavezetők vagy szóvivők különböző intézményeknél.
Kádár Magor példája azt bizonyítja, hogy a romániai magyar oktatás méltó arra, hogy díjazzák, ezért érdemes pályázni a jövőben oktatónak, kutatónak, diáknak, intézménynek és civil szervezeteknek egyaránt.
Bodolai Gyöngyi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Újabb vita az MPP-ben
A Krónika információi szerint belső aláírásgyűjtésbe kezdett Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke: a kezdeményezés célja, hogy az elmúlt évben megszervezett kongresszuson részt vett küldöttek nyilatkozataikkal erősítsék meg a kongreszszus lebonyolításának legitimitását. A tavaly márciusban megszervezett első gyergyószentmiklósi MPP-kongresszuson Szász Jenő szavazásra bocsátotta, hogy az ülésen ne csak az alapszabály értelmében választott küldöttek rendelkezhessenek szavazati joggal, hanem a megyei és helyi önkormányzatokban tisztségviselőként tevékenykedő, ám a kongresszus munkálataira csupán meghívottként érkezett jelenlévők is.
A pártelnök felvetésével többen nem értettek egyet, így a jelenlevők közül mintegy ötven személy tiltakozásul elhagyta a termet: állításuk szerint Szász javaslata a szervezet alapszabályába ütközik. Mint mondták, nem volt idejük megvitatni a módosító indítványokat, zavaros volt a szavazás lebonyolítása és a voksok összesítésének módja is.
Az MPP-elnök javaslatának elfogadását követően ugyanakkor a szavazati joggal rendelkezők köre a 144 küldöttön kívül a 281 meghívottal bővült, akik elsöprő többséggel erősítették meg tisztségében Szász Jenőt. Alig egy hónappal a kongresszust követően a párt Bihar megyei szervezete az MPP-kongresszus határozatainak semmissé nyilvánítását kérte a bukaresti törvényszéktől. A pert több alkalommal is elhalasztották, újabb tárgyalásra pénteken kerül sor.
Lengyel: Szász beismeri a rendellenességeket
Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke – az óvás egyik kezdeményezője – a Krónika érdeklődésére elmondta: tud a pártelnök támogatásgyűjtő indítványáról, annak szövegét viszont nem látta. Úgy véli, ezzel a kezdeményezéssel Szász Jenő gyakorlatilag beismeri, hogy „valami nem volt rendben” az Országos Tanács gyergyószentmiklósi ülésén.
„Visszafelé is elsülhet ez a nyilatkozatgyűjtés, hiszen gyakorlatilag azt bizonyítja, amit állítunk: alapszabály-ellenes volt, ami a kongresszuson történt, ezért kérjük a határozatok semmissé nyilvánítását – mondta Lengyel. – A pártelnök gyűjtheti ezrével az aláírásokat, de azon a tényen nem tud változtatni, hogy az Országos Tanács ülésén párttörvénybe ütköző és szabályzatellenes határozatok születtek.”
Az Országos Tanács ülésén küldöttként részt vevő Márton Zoltán, az MPP Maros megyei szervezetének alelnöke a Krónikának elmondta: számára egyértelmű, hogy Szász Jenő pártelnök perbefolyásoló bizonyítékokat gyűjt. „A tényeken az sem változtat, ha a hűséges párttagok nyilatkozatot írnak: a bukaresti bíróságon iktatott pártstatútumnak ellentmondó határozat született, tehát minden további határozat, ami ez alapján született, törvénytelen, semmisnek nyilvánítható” – magyarázta Márton. Rámutatott arra is: a statútummódosítás nem a megszavazást követően lép életbe, hanem csak akkortól, amikor a bíróság elfogadja, és megjelenik a Hivatalos Közlönyben.
Tőkés András: bízom az igazságszolgáltatásban
Az MPP Maros megyei szervezetének elnöke, Tőkés András úgy véli: Szász Jenő nyilatkozatgyűjtéssel próbálja legalizálni az illegalitást. „Nem vagyok hajlandó aláírni egy ilyen nyilatkozatot, és azért is mondtam le a párt országos alelnöki tisztségéről, mert többé nem akarok részt venni egy kézi vezérlésű párt csúcsvezetésének tevékenységében – mondta a Krónikának Tőkés. – Törvényellenes, bohózatba illő, hogy egy pártelnök kongresszusi meghívottait végül szavazati joggal ruházza fel, hogy megerősítse saját pozícióját.” Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy véleménye szerint a kongresszuson elfogadottak legitimitásának megerősítését célzó szándékkal gyűjtött nyilatkozatoknak milyen súlya lesz a per kimenetelében, Tőkés úgy nyilatkozott: „Románia ilyen szempontból a korlátlan lehetőségek országa, de bízom abban, hogy a bíróság jogosnak találja kifogásainkat, és elutasítja a gyergyószentmiklósi kongresszus döntéseit.”
„Szász Jenő azt teszi, amit ilyenkor tenni szokott, az eddig is manipulált csapatának támogató aláírásaival próbálja bizonyítani az igazát” – fejtette ki lapunknak Gergely Balázs, aki a kongresszus állítólagos szabálytalanságai miatt lemondott az MPP kolozsvári elnöki tisztségéről. Gergely véleményét Gazda Zoltán, a polgári párt sepsiszéki szervezetének alelnöke is osztja, aki szerint rossz fényt vetne a román igazságszolgáltatásra, ha a törvényszék jogosnak ítélné az Országos Tanács ülésének lebonyolítását.
Lapunk megkereste Szász Jenő pártelnököt is, aki tagadta, hogy tudomása lenne a kongresszuson részt vett küldöttek nyilatkozatainak utólagos öszszegyűjtéséről. „Jogi kérdésekkel nem foglalkozom, de ha létezik ilyen kezdeményezés, akkor ez bizonyára a pereskedés része, ám nem tudok róla” – fogalmazott Szász.
Gyergyai Csaba. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Egy folyóirat sikertörténete
Beszélgetés Kovács András Ferenc főszerkesztővel a Látó húsz évéről
– A gazdasági válság okozta általános lehangoltságban, panaszáradatban a Látó hogyan éli meg a huszadik évfordulóját?
– Sopánkodhatnánk mi is, de úgy hiszem, hogy a Látó bizakodóan tekinthet a jövőbe, annál is inkább, mert az előző 20 év nehéz vagy könnyű, ám mindenképpen örömosztó munkával elért sikertörténet volt. Nevezzük annak.
– Akkor is annak nevezhetjük, ha azt tapasztaljuk, hogy az emberek mind kisebb csoportja ragaszkodik igazán a szépirodalomhoz?
– Az íráshoz, a szépirodalomhoz ragaszkodó emberek mindig megtalálják maguknak a Látót, a lap bármikor elérhető számukra. Egyébként a szépirodalmi jelleget nagyon hangsúlyoznám, mert a Látó kimondottan szépirodalmi folyóirat. Ez nagyon fontos nekünk, amennyiben az írás, maga az irodalmi aktus egyszerre örömet és játékot is jelenthet, meg hát valamiféle bölcsességet és kételkedést is ugyanakkor. Persze, körülnézve más folyóiratok háza táján, bemérve a közép-kelet-európai irodalmi, művészeti folyóiratok jelenlegi helyzetét, elmondhatjuk, hogy ’89 előtt mindez másról szólt. Más olvasási szokások voltak. Az ízlés csapásai mélyebbek voltak, de nem volt ennyiféle inger, ami akár az irodalmon belül is annyira változatos rétegízléseket szült volna. Én úgy gondolom, hogy nem az emberek fordultak el a Látótól vagy a szépirodalomtól, hanem nagyon gyors és differenciált világban élünk, és emiatt olvasnak általában kevesebbet, mint korábban. A mai sokféle kínálatot különben a színházak sínylették meg a legjobban. A színház lényege nem változott, egy-egy előadás elkészültének a módja más, és az, akinek illetve ahogyan szól. Azt hiszem, ez a fontos. Szemléleti kérdésekben lett nagy a különbség hirtelen. Ez a folyamat az irodalomban is elkezdődött már ’89 előtt, de ’89 után különösen felgyorsult.
– Hivatkoztál a magyar nyelvterület irodalmi, művészeti folyóiratainak egészére. Beszélhetünk arról, hogy az eltelt két évtizede során a Látónak kialakult valamilyen sajátossága, különleges erénye, ami megkülönbözteti más lapoktól?
– Nyilvánvalóan minden lapnak megvan a maga érdekessége és az ehhez ragaszkodó mikroközössége. Kiváló szerkesztő kollégámmal, Láng Zsolttal beszéltük éppen a minap, hogy mennyire érdekes például a nyíregyházi Vörös Postakocsi című irodalmi folyóirat, ami egy teljesen sajátos nyírségi lap, és azt is példázza, hogy vidéken is mennyi mindent meg lehet csinálni. A figyelem középpontjába is lehet emelkedni, az élvonalba is be lehet törni. Az számít, hogy mennyire tud élővé válni egy lap, mennyire képes érdekessé válni az emberek számára. És ez nem feltétlenül azzal mérhető, hogy mennyit lehet eladni egy lapból, vagy hogy hány előfizetője van. A szépirodalmi lapoknál különösen nem ez a mérvadó, hiszen ebbe beleszólhat az említett válság, a pénzhiány is, de az előfizetők el-elmaradása mással is magyarázható. A Látó esetében azzal is például, hogy van egy jó honlapunk, és a folyóirat megjelenése után legalább egy héttel a teljes lapanyag felkerül a világhálóra. Sokan ott olvassák.
– Ily módon tehát a Látó könnyen eljuthat a nagyvilágba. A lap létét, sajátosságait mennyiben határozza meg az, hogy mégiscsak provinciában készül?
– Azt hiszem, hogy jó értelemben vett provinciáról kell beszélnünk, hiszen bizonyos szempontból minden provincia, még Budapest vagy Párizs is. Azok is mutathatnak fel provinciális jegyeket. Csak nyilván nagyobb városok. Azt hiszem, hogy ezt fontos tudatosítanunk az elkövetkezendő 20 évben. A Látó egyébként igyekezett elébe menni az elvárásoknak. Ha jó az internetes hozzáférhetőség, akkor a lap ennek köszönhetően is ismertségnek örvend. A Látónak 7-8000-es létszámú az olvasottsága, a példányszám természetesen nem ekkora. Közben nő fel egy teljesen más nemzedék, persze ez is rétegzett, de a lapot nem nagyon veszik. Pedig nyilvánvaló, hogy a lap a külalakra, a megjelenési formára is sokat ad. Viszont a mostani tizenéveseknél más olvasási szokások alakulnak ki, már ha egyáltalán kialakulnak.
– A lap érdemeit sorolva meg kell említenünk, hogy kevés olyan, a tietekhez hasonló vállalkozás ismeretes, ahol ennyire rendszeres, élénk, közönségvonzó irodalmi színpadi program, hosszú távon tervezett pódiumtevékenység működne.
– Ez valóban így van. Mi nagyon régóta csináljuk, úgy 90-91-től. Még itt volt Markó Béla, amikor elkezdtük, hogy a régi főszerkesztőket is említsem, és Gálfalvi György, aki a Látó Irodalmi Színpadot egyedül, aztán velünk, a szerkesztőséggel együtt művelte. Most már más lapoknál, más városokban is zajlanak ilyen megnyilvánulások. Gondolok itt elsősorban a nagyon fiatal Várad című folyóiratra vagy a Korunkra, amelyik újabban Balázs Imre József főszerkesztősége alatt valósít meg hasonló projekteket. Mi ezt váltakozó szerencsével és váltakozó nézőszámmal, de nagy türelemmel tényleg hosszú ideje csináljuk. A ’90-es években más helységekre ez igazán nem volt jellemző. A Látó, ha valamelyest benne van a magyar köztudatban, és úgy hiszem, hogy benne van, sőt, nagyon előkelő helyen szerintem, akkor az mindenképpen a Látó Irodalmi Színpadának is köszönhető.
– Aligha van olyan szerkesztőségi műhely a magyar irodalmi életben, amelynek a képviselői ne fordultak volna meg az irodalmi színpadotokon. De ugyanezt a jelentős írókra, költőkre vonatkoztatva is elmondhatnám. Lehet ezt így folytatni? Van olyan fontos alkotó, akit még nem hívtatok meg Marosvásárhelyre?
– Persze hogy van. Mióta elkezdtük, felnőtt egy egész más generáció, új, érdekes emberek tűntek föl, új folyóiratok is. És könyvkiadókat is hívtunk, azokra is számítunk.10-15 év teltével vissza is hívunk csapatokat, ezt tettük például a Holmival, a nagyon rangos budapesti lappal. Ezt lehet folytatni. Sőt, az ember néha a bőség zavarával küszködik. Sok ötlet van, sok lehetőség. Megismétlem, a Látó kezdetétől így van ez, amiről beszélek, nem csak a saját főszerkesztőségem érdeme, Markó Béla és Gálfalvi György érdemei elévülhetetlenek. Itt egy közösség csinált valamit. Egy csapatnak volt elképzelése valamiről, az ő érdemük is, hogy a Látó Irodalmi Színpad létrejött, hogy van Látó- nívódíj. 1991-től adjuk át, általában négy Látó- nívódíjas van. A huszadik évfordulóra megjelenik a Látó-nívódíjasok írásaiból egy antológia, Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor válogatta. Tehát a fiatal szerkesztők néztek vissza ilyenképpen. Láng Zsolt kollégámmal nem is nagyon szóltunk ebbe bele. Szép antológia, szép a címe is: A hibátlanság vágya. Király László egyik verssorából kölcsönöztük. A csíkszeredai Bookart Kiadó gondozásában jelenik meg, a Látó szerkesztőségével közös kiadásban. Ez lesz a jubileum egyik fontos eseménye.
– Kell egy csapat, szokták mondani, amikor valamit mérlegelnek. Szóba hoztad a szerkesztőség fiataljait. A lap menet közben igyekezett erre is figyelmet fordítani, az utánpótlást is biztosítani.
– Igen. Bár tegyük hozzá, hogy egy jó író mindig fiatal. Lehet 28 vagy 58 éves, akkor is fiatal, azért aposztrofálhattam tulajdonképpen fiatalként Vida Gábort, aki időközben itt nőtt íróvá mellettünk. Elég nagy szerencsének tartom ezt is. A mellettünk az egész szerkesztőséget jelenti, Gálfalvi Gyurkától Láng Zsoltig. Nyilvánvaló, hogy vannak konzisztenciák a Látóban, vannak hagyományosan megtartott vonalak. Lehetséges, hogy az új Látó, ami 2008-tól köntösében is új Birtalan Zsolt és Irsai Zsolt elképzelésének köszönhetően, hangsúlyaiban egy picit más, mint a korábbi. Erről már beszéltünk a Népújság hasábjain. De ez a Látó alapvetően ugyanaz a Látó, mert az igényesség, ami a lapot jellemzi, töretlenül megmarad, bárki a főszerkesztő.
– Vajon a munkatársi gárdával együtt, és most azokra is gondolok, akik szerzőkként szerepelnek a lapban, fiatalodott az olvasóközönségetek is?
– Úgy hiszem, hogy igen. Ugyanakkor sajnálattal attól tartok, hogy vannak, akik útközben le is koptak erről a folyóiratról. A honlap látogatottsága kiváló, illetve az érdeklődés irántunk azért megvan. Érzek egy pozitív kisugárzást, erőteret a Látó körül, az fiatalodott nyilvánvalóan. De remélem, mi is fiatalodunk. Szeretném még elmondani, hogy húsz év egy ilyen lap életében nagyon nagy dolog. Ráadásul ez sűrű két évtized volt. Nagyon jó a szerkesztőség, a nyugalom vagy béke szigete bizonyos szempontból napjaink nagyon ideges, túlhiszterizált világában. Itt irodalomról van szó. Jó csapat gyűlt össze, jó volt a társulatépítés, ahogy egy színidirektor mondaná. Ezt a társulatépítést nem én kezdtem, hanem az előttem járók. Szeretném, ha a lap jó volna ezután is, akkor is, ha nem volnék a főszerkesztője a következő 20 évben. Biztos vagyok abban, hogy a Látónak van annyi ereje, kisugárzása vagy vonzása, hogy magához közelítse a legfiatalabb nemzedéket is. Sok fiatal írónk van. Sok olyan költő vagy író van, aki a gyengébb nemhez tartozik, hogy így fejezzem ki magam, mert nem szoktam írónőt mondani vagy költőnőt, ugyanis egyesek közülük olykor ezt pejoratívnak érzik. Tudom, hogy a macsóság vagy a feminitás nem mond el sokat el az írás minőségéről. Érdekes a másik tapasztalatom, hogy kik olvasnak. Ezt is kérdezted. A nők. Olyan ez most, mint a magyar XVIII. század vagy a reformkor, a nők olvasnak, a nők írnak. Ők a költők, az írók. És vannak férfiak is.
– És ez jó?
– Persze. Miért ne lenne jó? Ez mindig változik az idő teltével.
– Akkor hát újabb sikeres és békés évtizedeket kívánok. Lényegében túl is vagyunk az évfordulón, valamilyen rendezvénnyel megünneplitek?
– Igen. A hónap végére tervezzük, január 30-án lesz egy tartalmas gálaműsor. Tíz szerkesztőt láthat a kedves néző a színpadon. A Látó jelenlegi öt szerkesztője és az időközben eltávozott öt régi szerkesztő lép fel. Beszélget, felolvas. Meglepetések is lesznek. Bemutatásra kerül a már említett antológia is, és bemutatkoznak barátaink, a Tiberius vonósnégyes zenél. Ez is rendhagyó, a Látó keretében ilyen még nem volt, de a Látó szerkesztői igazi zenebarátok, szeretik a zenét. Remélem, hogy a közönség is. Jöjjenek el minél többen!
Nagy Miklós Kund. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A kormány embere – A gyermekközpontú oktatás mellett teszi le a garast Ferencz S. Alpár
Hargita megye szerdán kinevezett főtanfelügyelője a fejkvótáról, a tanári posztok leépítéséről, az iskolaelhagyás megfékezéséről. [interjú]
Ferencz Salamon Alpár kinevezését kedden írta alá az oktatási miniszter, egy nappal később iktatták be funkciójába. A 33 éves tisztségviselő az ország legfiatalabb főtanfelügyelője. Tagja a csíkszeredai tanácsnak, a Csíki Területi RMDSZ oktatási ügyekért felelős alelnöke, és jelenlegi tisztsége előtt a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója volt. A Transindexnek az elkövetkező időszakban rá háruló munkáról és feladatokról, elképzeléseiről, terveiről beszélt.
Ferencz S. Alpár: – Sajnos bizonyos tervek elő vannak írva, mint a fejkvótás rendszer bevezetése, vagy a tanári posztok csökkentése. A két téma kapcsán kistérségenként konzultáció-sorozatot szervezünk helységenként, ahol az önkormányzatokkal együtt keressük a legkielégítőbb megoldást, hogy a kormányhatározatok előírásainak is megfeleljünk és a helyi közösségek számára is elfogadható legyen. Tehát és a kommunikációnak, a partnerségnek és az együttes döntéshozatalnak vagyok a híve, lévén, hogy ezek a kormányhatározatok bevonják az önkormányzatokat a döntésekbe.
Kersztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő felhívta a napokban a figyelmet Kovászna, Hargita és Maros megye oktatási rendszerének különleges helyzetére, nevezetesen arra, hogy az említett megyékben nem lehet a többi megyéhez hasonló mértékben végrehajtani a tanári posztok számának lecsökkentését anélkül, hogy az intézkedés ne veszélyeztetné az anyanyelvi oktatást. Arról beszélt továbbá, hogy Kovászna megyében mintegy 100 tanári állással kevesebbet lehet felszámolni, mint amennyit a kormányhatározat előír. Ön hogyan képzeli el a tanári állások számának csökkentését Hargita megyében?
‒ Kovászna és Maros megyéhez képest a főtanfelügyelő-kinevezés Hargita megyében egy hónapot késett, így le vagyunk egy picit maradva. De teljes mértékben osztom a főtanfelügyelő-asszony véleményét, nem lehet ugyanazzal a mércével mérni Hargita, Maros és Kovászna megyét, mint Románia más vidékeinek a megyéit. Mi úgy oldanánk meg a posztok számának csökkentését, hogy közben javaslatokat is megfogalmazunk a minisztérium felé.
Hargita megyében 328 posztot kell leépíteni, mi ezt úgy szeretnénk végrehajtani, hogy a didaktikai személyzetet a legkevésbé érintse. Az önkormányzatokkal együttműködve megnézzük, hol vannak feleslegek, hol indokolt a nem-didaktikai, kisegítő-személyzet elbocsátása.
A méltányosság betartására törekszünk, tehát csak ott hajtunk végre leépítéseket, ahol indokolt. Például bizonyos megszűnő bentlakásokhoz kapcsolódó személyzetre már nem lesz szükség. Az anyanyelvi oktatás prioritást élvez és nagy hangsúlyt fektetünk a vidéki oktatás megvédésére is.
Mi történik azokon a településeken, ahol bentlakások szűnnek meg? Hogyan oldódik meg a diákok lakhatása az oktatási periódus alatt?
‒ A bentlakások fenntartása legtöbb esetben az önkormányzatokra tartozik, természetesen a felekezeti bentlakások kivételt képeznek. Például Csíkszereda esetében a Márton Áron Gimnázium felújítási terve többé nem írja elő a bentlakást, így most a városvezetés azon dolgozik, hogy a bentlakó gyerekek számára megtalálja a megoldásokat. Vannak megoldások, az önkormányzatoknak kell fenntartaniuk az épületeket, a kisegítő személyzeti – konyhai személyzeti, mosódás és egyéb posztok esetében pedig a főtanfelügyelőség rendelkezik, amelyeket vagy átcsoportosít, vagy leépít.
Szeptembertől fejkvóta alapján határozzák meg a tanári fizetésekre szánt összeget. Ön szerint azokon a településeken, ahol alacsony a diáklétszám, gondot okozhat az új típusú finanszírozási rendszer bevezetése?
‒ Az új finanszírozási rendszer akkor sem fogja fenntartani a tanügyet, ha az előírt 328 posztot leépítjük. Nemcsak a vidéki oktatás van gondban, sőt, mi több, ha megnézzünk a megyei, vagy akár az országos adatbázisokat, a fejkvótás rendszerben nem feltétlenül a vidéki jogi személyiségű iskolák vannak veszélyeztetve, hiszen sok esetben több alegység tartozik hozzájuk, így a létszámuk is nagyobb.
Nem azt mondom, hogy minden esetben, de többnyire a vidéki iskolák a fejkvóták által a pénzügyi alapnak több, mint felét képesek fedezni. Azok az iskolák a veszélyeztetettebbek, ahol teljes egészében, vagy részben művészeti oktatás folyik, ezek a fejkvóta alapján 50%-os anyagi fedezettel bírnak. Azok az iskolák is veszélyben vannak, amelyek pedagógusai magasabb képzéssel, nagyobb didaktikai régiséggel rendelkeznek, hiszen nekik magasabb bér jár.
Továbbá az alternatív oktatást nyújtó iskolák is nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek, mert például a step-by-step típusú oktatás esetében egy osztályban két pedagógus tanít egyszerre. Ennek a típusú oktatásnak az a lényege, hogy egyszerre négy tantárgyat tanulnak a diákok egy tematikus központban reggel 8 órától délután 4 óráig, ezért indokolt a két tanító jelenléte.
A fejkvótás rendszer által okozott problémákat tovább lehetne sorolni. A fejkvótát kiegészítő finanszírozás létezik a hagyományos anyanyelvű oktatás esetében, azonban ezt a kiegészítést ki kellene terjeszteni az alternatív anyanyelvű oktatásra is.
Vidéken, vagy a szerényebb anyagi körülmények között élő családok esetében magasabb az oktatási rendszerből kieső diákok aránya. Létezik valamilyen elképzelés arra, hogyan lehetne ezt az arányt csökkenteni?
‒ Ha megszervezünk egy iskolai buszjáratot, máris lehet arra számítani, hogy a gyermekek eljutnak az iskolába. Itt a törvénymódosításnak, illetve -szigorításnak is szóba kellene jönnie, amely révén a köztudatban ivódna, hogy a szülőnek kötelessége a gyerekét iskolába járatni. A tanfelügyelőség fontos szerepet vállalhat fel ebben a folyamatban: az iskolával karöltve hatékonyabban tudatosíthatja a szülőben a gyermekek iskolába küldésének fontosságát.
Ennek érdekében különböző programokat kell kidolgoznunk. A tanfelügyelőség pályázni fog egy szülők iskolája típusú Grundtvig programra, a megyei tanács fejlesztési ügynökségével közösen pedig uniós forrásokat kísérelünk meg lehívni.
Sikeres pályázás esetén olyan programokat fogunk szervezni, amelyek révén a szülőket arra neveljük majd, hogy a gyerekek oktatása nemcsak a család prioritása, hanem a közösségé is, és ez egy kötelezettség. Ezt a programot összekapcsolnánk egy olyan projekttel is, amely keretében a munka nélkül maradt szülőkre fordítanánk a figyelmet.
Így az ő formálásukat, átképzésüket, más pályákra való irányításukat ugyancsak az iskolán keresztül lehetne megvalósítani. Egy ilyen képzésen való részvételnek így lenne konkrét eredménye is, amely a család életszínvonalának emeléséhez vezetne.
Kinevezése alkalmával azt mondta, hogy a gyermekközpontú oktatásnak a híve. Hogyan fogalmazná meg pár mondatban, hogy mit ért gyermekközpontú oktatás alatt?
- Az oktatási folyamatnak egy közösségen belül legkevesebb négy szereplője van, ezeknek egymást támogatva együtt kellene dolgozniuk a gyermek érdekében. Az egyik szereplő a szülői közösség, a másik az iskola vezetősége, illetve tanári kara, a harmadik az egyházak képviselői az adott településen belül, a negyedik pedig az önkormányzat, akiknek a gazdasági szereplők és a civil szervezetek bevonásával arról kell gondoskodniuk, hogy iskolai felszerelésben, ellátottságban, az utaztatásban a gyermekek ne szenvedjenek hiányt.
A szereplők tevékenységének középpontjában a gyermeknek kell állnia. Az alternatív vagy felekezeti oktatással pedig változatossá teheti a tanítást, hogy a szülőnek legyen, miből választania. Azt szeretném, hogyha egy tanintézmény felépíti az értékrendjét, azt ne az iskola, hanem az odajáró gyermekek érdekébe tegye. Forrás: Transindex

RMDSZ: prioritás a decentráció
A következő időszak prioritása a decentralizáció: ez az RMDSZ egyik sajátos célja, de egyben az egész romániai társadalom érdeke is – jelentette ki ma bukaresti sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ elnöke.
Rámutatott, a Szövetség kormányzati prioritásai egybeesnek a Demokrata Liberális Párt prioritásaival, és ezek elsősorban a gazdaság fellendítésére, a gazdasági helyzet javítására vonatkoznak, de ugyanitt említette a reformok folytatását, és az etnikumközi kapcsolatokban felmerülő gondok megoldását is. Kifejtette, a szükséges törvényi intézkedések megtétele után el kell kezdeni a decentralizációhoz vezető lépéseket: a minisztériumoktól, a kormánytól, a helyi és a megyei önkormányzatokhoz minél több hatáskört, minél több költségvetési lehetőséget át kell utalni, ide kell kerüljenek az egészségügyi és az oktatási intézmények, de létre kell hozni a helyi rendőrséget is. Tulajdonképpen az következő időszakban át kell építeni az egész román állami berendezkedést- mutatott rá.
A szövetségi elnök úgy értékelte, a decentralizáció a gazdaság fellendítésére is tartalmazhat megoldásokat, hiszen az a decentralizált közigazgatás, amelyben a megyei és helyi tanácsok felelősséggel bírnak a közösségek sorsát illetően, a gazdasági helyzet kihívásaival is könnyebben felveszi a harcot. Az RMDSZ elnöke külön szólt az oktatásról is: itt a rendszer reformja és modernizációja mellett végre kell hajtani a decentralizációt is, oly módon, hogy ne csak az épületek álljanak a helyi önkormányzatok igazgatása alatt, de befolyással legyenek az oktatási folyamat tartalmával kapcsolatos döntésekre is, mondta.
Az RMDSZ-nek szintén sajátos törvénykezési prioritása a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó törvény. Az évek óta elakadt törvénykezdeményezés kapcsán elvi megegyezés született a Demokrata-Liberális Párttal, hogy a tervezetet még ebben a parlamenti ciklusban meg kell vitassa és el kell fogadja a Parlament. El kell kezdenünk a törvény vitáját, mutatott rá Markó Béla, hiszen ezt nemcsak az RMDSZ, hanem a nemzeti kisebbségek parlamenti csoportja is szorgalmazza.
A két kormányzópárt megyei szervezetei közötti tárgyalások véglegesítése, a koalíciók kialakítása a szövetségi elnök szerint ezen a héten be fog befejeződni, a folyamatot a legtöbb megye már lezárta, bár előfordulhat, hogy egyik-másik megyében még maradnak tisztázatlan kérdések. Kifejtette, a kormánypártok közötti kapcsolat a felelősségvállalás tisztázásán alapul, ennek jegyében az RMDSZ és a PDL megegyezésre jutott az államtitkári tisztségek tekintetében: jelenleg a Szövetségnek jelenleg hat kinevezett államtitkára van, további kettő kinevezése folyamatban van, ugyanakkor 5 prefektus és több alprefektus kinevezése is végleges már. Mint mondta, az állami hatóságok, intézmények vezető-jelöltjeinek kiválasztásában is sokat nyomott a latban a szakmai felkészültség. Fontos az RMDSZ programjának vállalása, de az elkövetkező nehéz időszakban a Szövetség nem engedheti meg magának, hogy olyanokat jelöljünk, akinek nem a legjobb a szakmai felkészültsége.
A szövetségi elnök hangsúlyozta, rendkívül fontos a stabil kormányzás egy olyan időszakban, amikor a kormánynak fájdalmas intézkedéseket kell hoznia, és ehhez az RMDSZ következetes módon hozzá kíván járulni a továbbiakban is. Úgy értékelte, a kormányzatnak kötelessége, hogy biztosítsa nemcsak a kormányzati többség, hanem az egész parlament, a politikai pártok szolidaritását olyan alapvető kérdésekben, mint például a gazdaság fellendítése.
(rmdsz.hírszerk.) Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Közös kulturális programokban gondolkodna Hiller és Kelemen
Európai szintű közös programokat lát szükségesnek a magyar és a román kormány kulturális minisztere.
Románia és Magyarország 2008-ban lejárt együttműködési megállapodásának megújításáról folytatott megbeszéléseket pénteken Bukarestben Hiller István, Magyarország oktatási és kulturális minisztere és Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter. A két tárcavezető állást foglalt az európai szintű közös kezdeményezések mellett.
A tárgyalások után tartott sajtótájékoztatón Hiller István kifejezte reményét: az új megállapodás nem a korábbinak az automatikus megújítása lesz, hanem figyelembe veszi, hogy időközben mindkét ország az Európai Unió tagjává vált. Szerinte ezért olyan témáknak is be kellene kerülniük az új dokumentumba, amelyek az eddigi együttműködést európai szintre emelnék, tartalmaznának közművelődési és művészeti, illetve harmadik országban, az Európai Unióban megvalósítandó közös kezdeményezéseket is.
Hiller István elmondta: támogatja a román kulturális minisztérium felvetését, hogy közös projekteket indítsanak Kőrösi Csoma Sándor munkásságának témájában. Az ő bemutatása egyaránt hasznára van Romániának és Magyarországnak - mondta -, kitűnő európai gondolkodóról van szó, aki ugyanakkor életének nagy részét Európától távol töltötte.
Kelemen Hunor hangsúlyozta: az általa vezetett tárca különösen a műemlékvédelem terén számít Magyarország támogatására, és ezt a születendő kétoldalú megállapodásba is bele kellene foglalni. Szerinte a román és a magyar kortárs irodalom fordításának ösztönzését, valamint az egyhetes kulturális csereprogramoknak a hagyományát is újjá kellene éleszteni, hiszen ezek fogadtatása kedvező volt Romániában és Magyarországon.
A két miniszter egyetértett abban, hogy közös munkacsoport fogja kidolgozni a megállapodás szövegét, amelyet az év második felében írnak alá.
Az MTI kérdésére válaszolva Hiller István elmondta: a nap folyamán tárgyalt Daniel Petru Funeriu oktatási, kutatási, ifjúsági és sportminiszterrel. Mint elmondta, egyebek között megegyeztek abban, hogy a magyarországi oktatási és gyermekesély-kerekasztal tapasztalatainak összegzését eljuttatják majd a román tárcához. Úgynevezett pozíciós dokumentumot készítenek elő, és - egyetlen más európai uniós tagállamot sem kirekesztve - javaslatot kívánnak előterjeszteni az unió új oktatási biztosának - mondta a miniszter.
Hiller István kifejezte reményét, hogy a két ország közötti együttműködés az oktatás terén is folyamatos és magas szintű lesz a jövőben, ennek ki kell terjednie a romániai magyar nyelvű oktatás minden területére és szintjére, akárcsak a magyarországi románság oktatási gyakorlatára. Forrás: Transindex.ro

Arcokon derengő angyalok
KZST-est a Kultúrpalotában
Rendhagyó estet szervezett múlt havi rendezvényén a Kemény Zsigmond Társaság. Különlegeset, egyrészt mert amegszokottól eltérően a Kultúrpalota nagytermébe várták a közönséget, másrészt meghívott vendégük okán, akinekelőadása egyaránt szólt költészetről, zenéről, képzőművészetről és filozófiáról, mindezt saját tapasztalatokon csiszolódott nézőpontból, szubjektív értelmezésben.
Bálint Réka zongorajátékát követően Csíky Boldizsár, a KZST elnöke kérdéseire Nagy Attila költő, számos kötet szerzője, szakmáját tekintve orvos, válaszolt.
– Verseidben van egy tudatos, világos megfogalmazás, ugyanakkor a szép állapotok mellett rendkívül fontos számodra a forma. Azt mondod, nem tudod, mi a vers, de a formára nagy gondot fordítasz és nem mindegy számodra az sem, hogy milyen kultúrák vannak a hátad mögött. Mennyire gyűr mindez maga alá?
– Amikor leülök verset írni, általában a barokk zene inspirál. Nagyon szeretek olvasni, könyves családból származom. A forma nem gyűr maga alá, hogy ki mit használ, az elsősorban alkati dolog. Vannak költők például, akik nem bírnak az antik formákkal. Inkább ihletről van szó. Elindul az emberben valami, ami hozza magával a formát. De ha ez a forma sérti a belső hangot, akkor el kell dobni. Sokat olvasom a misztikusokat, Hésziodoszt, Hermész Triszmegisztoszt. Az Eckhart mester szerinti belső elvonulás híve vagyok, ami nem a világgal való szakítást jelenti, hanem önmegtisztulást, de a köz érdekében. Ezen a ponton találkozik a keleti és a nyugati misztika. Nagyon kedvelem a dolce stil nuovo-t és Jékely szerelmi költészetét. Ezek a dolgok érdekelnek. Ami a festészetet illeti, Giotto a kedvencem, nála tudom követni a lélek működését, arcain átdereng valami angyali. Úgy érzem, az ember errefelé kellene irányodjék. Orvos vagyok, első (gyerek)versemet negyedikes koromban írtam. Székely János verseim miatt a földbe döngölt, de irodalmat, filozófiát tanultam tőle, ő vezetett be a mítoszok világába is. A formára visszatérve, nagyon összejátszik a zene a nyelvzenével. Az írásról is azt tartom, amit a szakmámról: első helyen áll az alázat. És amit körülöttem látok, messzemenően nem az... Azokat az alkotókat becsülöm, akik emberileg is nagyok voltak. Mert voltak olyan kitűnő művészek is, akik emberi szempontból elítélendők. Nem tehetek róla, de én ha ilyenről hallok, bezáródom. Jékelyt ezért becsülöm oly nagyra, egyik kedvenc költőm, mesteremnek tekintem. Akárcsak Székely Jánost, aki mindenféle plecsnit, kitüntetést visszautasított. Ami viszont nagyon fáj: hogy micsoda züllés következett be a magyar nemzet lelkében. Erdélyinek vallom magam, magyar, örmény és német vér keveredik bennem, ezért is vagyok rendkívül toleráns. De ez a züllés – fáj. Ami rendkívüli módon feltölt, az a természet. Sokszor leülök a Somostetőn, a Maros partján. Ilyenkor mindig újra rádöbbenek, hogy csoda az élet – válaszolta Csíky Boldizsár kérdéseire színes, pergő, felolvasásokkal gazdagított előadásában Nagy Attila, szép számú közönség előtt, a KZST februári délutánján.
Nb. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Akkreditációs remények
A román büdzsére is számít az akkreditációért a napokban folyamodó egyetem
Benyújtotta a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetősége a Román Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Bizottsághoz (ARACIS) az intézményi akkreditáció megszerzéséhez szükséges dokumentációt. Az elsősorban magyarországi költségvetési forrásokból finanszírozott felsőoktatási intézmény nagy reményeket fűz az akkreditáció elnyeréséhez.
Az elsősorban magyarországi költségvetési forrásokból finanszírozott felsőoktatási intézmény nagy reményeket fűz az akkreditáció elnyeréséhez, mert ez számtalan előnyt jelente a felsőoktatási intézménynek és közel kétezer hallgatójának – tudtuk meg tegnap Dávid László rektortól.
Az előnyöket sorolva az egyetem vezetője elsők között a finanszírozási lehetőségek bővülését említette. „Az akkreditált egyetemeknek a pályázás is könnyebb, kedvezőbb elbírálást kapnak” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek a rektor, megemlítve, hogy a Sapientia eddig csak alapítványként tudott pályázni.
Az akkreditálás a diákok számára is számos előnnyel járna: beindulnának a diákcsere-programok (mint például a Socrates), amelyeken eddig a hallgatók csak úgy tudtak részt venni, ha „hozzácsapódtak” valamelyik másik intézményhez. Ezenkívül az egyetem maga szervezhetné meg saját államvizsgáit, s a diákok nem más egyetem oklevelét vinnék haza, hanem a Sapientiáét – sorolta Dávid László.
A rektor arra is számít, hogy az állam a diákoknak is számos juttatást biztosít majd. „Az ösztöndíjak mellett szerintem a tömegközlekedési eszközök, vonatjegyek finanszírozása a legfontosabb” – hangsúlyozta. Dávid László nem rejtette véka alá: jogosnak érezné, ha az egyetem működéséhez nemcsak a magyar állam, hanem a román kormány is nyújtana anyagi támogatást.
„A nálunk tanuló diákok családjai mind adófizető polgárok, tehát megilleti őket a román állam támogatása” – magyarázta. A rektor úgy tudja, a román költségvetési források csupán az akkreditáció birtokában nyílhatnak meg a Sapientia számára. „Ez azonban nem-csak szakmai, hanem politikai kérdés is” – jelentette ki.
Dávid László arra számít, hogy az egyetem már májusban választ kap a felsőoktatás minőségét ellenőrző bukaresti bizottságtól az akkreditációs kérésre. Rostás Zoltán, az ARACIS Konzultatív és Audit Bizottságának tagja szerint azonban a rektor túlzottan optimista. „Az akkreditáció rendkívül komplex folyamat” – magyarázta lapunknak a professzor, aki maga is a Sapientia oktatója.
Első mozzanataként az ARACIS több kötetnyi dokumentációt kért az egyetemtől; ez elsősorban az intézmény működésével kapcsolatos kérdésekre ad adatszerű választ. A következő mozzanat a helyszínelés lesz.
Az ARACIS úgynevezett nagybizottsága a Sapientia „főhadiszállására”, Kolozsvárra látogat el, várhatóan áprilisban, s ezzel párhuzamosan három csíkszeredai és két marosvásárhelyi szakon szakmai bizottságok vizsgálódnak majd néhány napig. „A bizottság tagjai a tanszékvezetőkön, gazdasági igazgatókon, könyvtárosokon kívül szóba állnak a diákokkal, sőt felkeresik azokat a munkáltatókat is, akik Sapientián végzett hallgatókat alkalmaztak” – tájékoztatta lapunkat Rostás Zoltán.
A helyszínelő bizottságok ezután jelentést írnak a tapasztaltakról, ez kerül a havonta egyszer ülésező ARACIS-tanács asztalára. „Így inkább úgy fogalmaznék: a Sapientia még az idén választ kap a kérésére” – mondta az ÚMSZ-nek a professzor. Pozitív válasz esetén az egyetem akkreditálását előbb egy kormányrendelet, majd a parlament szavazata szentesítené.
Válasz a bírálóknak
Mint ismert, korábban több szakember bírálta a Sapientián zajló oktatás színvonalát, illetve azt, ahogyan az intézmény gazdálkodik a magyar államtól kapott pénzzel. „Az a tény, hogy már tíz akkreditált szakunk van, önmagában is bizonyítja, hogy az oktatás az intézményünkben jó minőségű, s ha májusban ezt az öt szakot is elismerik, az csak felteszi a pontot az i-re” – válaszolta a bírálatokra a rektor, aki szerint a Sapientiának, mint akkreditált, tudományos intézettel rendelkező egyetemnek, „nincsen párja az országban”.
„A felsőoktatási piacon ádáz harc folyik, hisz egyértelmű, hogy mindenki szeretné megszerezni a jó hallgatókat. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy amint a diákok megismerkednek a Sapientiával, felfedezik benne a lehetőséget és kitartanak mellette” – mondta lapunknak az intézmény vezetője.
Király: magánegyetemeknek nem jár támogatás
„Magánegyetemek eddig nem kaphattak állami támogatást Romániában, az akkreditáció nem teremt automatikusan jogalapot az ilyen jellegű kiegészítő finanszírozáshoz” – nyilatkozta lapunknak Király András.
Az oktatási államtitkár szerint azonban ha az új tanügyi törvényt elfogadja parlament, akkor esély lehet arra, hogy az állam a magánkézben lévő felsőoktatási intézmények működtetéséből is ki vegye a részét. „Ez azonban annak a függvénye – tette hozzá Király –, milyen szövegváltozatot fogad el a parlament, és milyen jellegű kiegészítésekkel élnek a törvényalkotók.”
Cseke Péter Tamás, Fleischer Hilda. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Bibliográfia Sütő András életművéről
A XX. század erdélyi irodalmának történeti szociológiája a szakirodalomban csak rendkívül felületesen van feldolgozva, bemutatva, rengeteg fontos, személyeket és csoportokat is érintő összefüggést mindmáig nem, vagy csak részben ismerünk, ismerhetünk. Az irodalom intézményrendszerének tényleges működéséről, politikai meghatározottságának, hatalmi mechanizmusainak összetevőiről, kvázi-autonóm működésének lehetőségei köreiről például mindmáig kevés megbízható adattal rendelkezünk – ha tehát valaki egy központi szereplőnek műveit, recepcióját, szerepköreit kívánja vizsgálni, eleve számolnia kell több-kevesebb megbízhatatlan vagy nem eléggé megalapozott tényezővel is. Egy életmű- bibliográfia ebben a bizonytalanságban nyújt hathatós segítséget. Segít eligazodni s ad biztos fogódzókat, legalább a nyomtatásban megjelent szövegekre, dokumentumokra építve, egy átfogóbb és megbízhatóbb kép kialakítása érdekében – olvassuk Boka Lászlótól a Előszóban. Kuszálik Pétert gyakorlatias szempont vezérelte, átlátható szerkezetre törekedett, ezért a komoly, tudományos 'hozadék' mellett egyben 'olvasóbarát' a bibliográfia, elsődlegesen a felhasználói szempontokat veszi figyelembe. "Két nagy egységbe, 8 illetve 4 önálló csoportba sorolva, a Sütőtől (8 csoportban, A-tól H-ig) származó, és a Sütőről (4 csoportban, P-től S-ig) szóló (szak)irodalmat tárja elénk. A többszerzős vagy gyűjteményes kötetekben, antológiákban, színpadon, filmvásznon, képernyőn, rádióban, hanglemezen megjelent művek és változatok, forgatókönyvek mellett a tévés és rádiós nyilatkozatok is szerepelnek, de feltétlen pozitívum, hogy helyet kapott a tankönyvbeli szereplés is. A második rész hatalmas gyűjtése a fogadtatás alakzatait összegzi, az időszaki kiadványokban megjelent szövegkritikai értékelések, illetve a kanonikus kritika fényében."
A bibliográfia használatát mutatók könnyítik. Aki hozzájut, értelemszerűen el kell sajátítania használati módját is. "Külön hangsúlyozandó – emeli ki Boka László –, hogy a Sütő-műveket összegző részt követő ismertetések időrendi felsorolása nem csupán pontos, de érdekfeszítő képet is nyújt egyes művek korabeli recepciójáról Erdélyben, Magyarországon vagy világszerte. A recepciótörténeti, hatástörténeti szempontokon túl a bibliográfia felbecsülhetetlen jelentőségét a logikus, áttekinthető felépítés és az időrendiség mellett egyértelműen az annotációk adják. Az időszaki kiadvá-nyokban megjelent írásokat követő gyakori annotációk nem csak arról tanúskodnak, hogy a tételek feldolgozása döntő többségükben valóban kézbevétel útján történt, de komoly értékkel bírnak az életmű kutatói számára is. Kuszálik Péter ugyanis bibliográfiai tételleírásai mentén rendre felhívja a figyelmet a téves lexikon-szócikkeket, életrajzi adatokat továbbéltető forrásokra, művek megjelenésére vagy bemutatójára utaló tévedésekre, figyelmetlenségekre, közhiedelmek pontatlanságára is."
A munkát hatalmas mérföldkőként méltatja Boka László. "Majdani kiegészítése vélhetően a kritikai kiadás feladata lesz, melynek – már most jól látható – számtalan tennivalója, feladata akadhat még. Elkészültéhez mindenesetre megkerülhetetlen segítség, valódi alapmű Kuszálik Péter munkája." (Sütő András életműve. Annotált bibliográfia. Összeállította: Kuszálik Péter. OSZK – Pro-Print Könyvkiadó Budapest – Csíkszereda, 2009)
B. D. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

A határon túli magyarok is megemlékezek március 15-ről
Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján egyaránt fejet hajtottak a magyar polgári forradalom és szabadságharc emléke előtt
Szabad, egyenlő, testvéri életet, igazi demokráciát kell teremteni Erdélyben, Romániában - mondta hétfőn Marosvásárhelyen Markó Béla a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) március 15-i központi ünnepségén.
A politikus a magyarok helyzetének egyértelmű javulásának bizonyítékaként emlékezett vissza arra, hogy húsz évvel ezelőtt még egyetlen magyarul kiírt szó, a "gyógyszertár" felirat felbukkanása miatt pillanatok alatt ezreket sikerült összegyűjteni a magyarok ellen a városban, most pedig a román kormány miniszterelnök-helyetteseként hiába bírálják egyesek, mert hivatalos bukaresti kormányfejléccel magyarul küldött levelet magyar embereknek. "Megnyugtatok mindenkit, ezután is magyarul fogok írni azoknak, akik magyarul írnak nekem. Ezt a jogot mára kivívtuk ebben az országban, akárki akármit mondjon. Legyünk erre is büszkék" - szögezte le a szónok. Hangsúlyozta, hogy a jó ügy érdekében össze kell fogniuk a románoknak és magyaroknak, akár az együttes kormányzás révén is, nem szabad tűrni, hogy bárki is ismét száműzni próbálja a magyar nyelvet a nyilvános életből.
Kézdivásárhelyen az ünnepségen kiállították Gábor Áron 1848-as szabadságharcos rézágyúját, amelynek egyedüli megmaradt példánya negyven év után került ismét Székelyföldre. Tőkés László európai parlamenti képviselő azt hangsúlyozta, hogy az autonómia ügyét egyetlen romániai magyar szervezetnek sem szabad kisajátítania. A politikus Gábor Áronnak azt a kijelentését idézte, hogy "lészen ágyú", majd hozzátette, hogy "lészen autonómia" is. Hangsúlyozta, hogy szükséges Székelyföld gazdasági felemelkedése, mert az önrendelkezés alapja a gazdasági fellendülés.
Csíkszeredában is rendkívüli ünnepséget tartottak, ugyanis a magyar polgári forradalom kitörésének napján húzták fel először a Hargita megyei tanácsnak otthont adó épületre a székely lobogót, amely egy nemrég meghozott önkormányzati döntés szerint Hargita megye zászlója lett.
A romániai magyaroknak magyarságukra és román állampolgárságukra egyformán büszkének kell lenniük - ez az egyik fő gondolata annak a román elnöki hivatal által közzétett ünnepi nyilatkozatnak, amelyben Traian Basescu román államfő köszöntötte a romániai magyarokat. Basescu szerint a magyarok parlamenti képviselete, vezetőiknek a helyi közigazgatásban és a kormányban való részvételük biztosítékot jelent arra, hogy Romániában az etnikumok közötti viszony a normális keretek között alakul a továbbiakban is.
Emil Boc román miniszterelnök méltatta a Románia és Magyarország, valamint a románok és a magyarok közötti viszony elmúlt években tapasztalt fejlődését. Szerinte ezt a viszonyt ma már a barátság, az együttműködés és a kölcsönös tisztelet jellemzi, és megköszönte a romániai magyaroknak, hogy a románok erőfeszítéseivel együtt hozzájárultak annak kiépítéséhez - jelentette Garzó Ferenc, az MTI bukaresti tudósítója.
Szlovák értelmiségiek egy csoportja virágokat helyezett el hétfőn, március 15-e alkalmával Petőfi Sándornak a pozsonyi Medikus-kertben álló szobránál. A magyar nemzeti ünnep iránti gesztusértékű megemlékezésen majdnem kéttucatnyi szlovák értelmiségi - író, publicista, képzőművész, színész - vett részt. "Azért jöttünk ide, hogy tompítsuk a nacionalista indulatok élét. Akciónk felhívás, hogy nyugalomban és békében éljünk, s mindennapjainkat a nacionalizmus helyett az Európáért való küzdelem jellemezze" - mondta újságíróknak Zuzana Krónerová színésznő.
"Ha az 1848/49-es forradalmi időszaknak van valamilyen üzenete számunkra, a szlovák-magyar kapcsolatok számára, Közép-Európa számára, akkor az talán az, hogy semmi jóra nem vezet az etnikai elv abszolutizálása. A magyarok és a szlovákok az 1848/49-es forradalmat együtt veszítették el" - jelentette ki Rudolf Chmel irodalomtudós, aki a rendszerváltás után Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete volt, most pedig a Híd párt egyik alelnöke
Dunaszerdahelyen a városi ünnepségen, ahol több politikai, társadalmi, oktatási, egyházi és kulturális szervezet is képviseltette magát, több száz személy vett részt. A Szózat eléneklése után Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere szólt a jelenlévőkhöz és üdvözölte a megemlékezőket. Az ünnepi beszédek után átvonultak a Vámbéry téren található 1848-as emlékműhöz, ahol elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait.
Révkomáromban a megemlékezés hétfőn délután a Jókai szobornál kezdődött színes kulturális műsorral, majd pedig a Klapka téren folytatódott ünnepi beszédekkel. A több órás rendezvénysorozat este a városi művelődési központban fejeződött be - jelentette Kokes János, az MTI pozsonyi tudósítója.
Kárpátalján ezúttal Beregszászon tartotta központi rendezvényét az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség. Gajdos István, a szövetség elnöke, Beregszász polgármestere beszédében kiemelte: minden esély megvan arra, hogy az ukrajnai elnökválasztás és hatalomváltás után pozitív irányú változások következnek be a kárpátaljai magyarság életében, amihez hozzájárult a közösség tagjainak többsége is, amikor voksaival a kisebbségbarát Viktor Janukovicsot támogatta tette hozzá Gajdos.
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ungváron a Petőfi-szobornál tartotta központi rendezvényét. A szónok, Kovács Miklós, a szövetség elnöke, párhuzamot vonva a 162 évvel ezelőttihez hasonló összefogásra, a nemzetükkel való sorsközösség vállalására szólította a kárpátaljai magyarokat. Kiemelte, hogy a kárpátaljai magyarságnak a megmaradásért folytatott küzdelme csak akkor lehet eredményes, ha tagjai közül elegen vállalják gyermekeik magyar iskolába íratását vagy választásokkor a magyar pártra való szavazást - jelentette Varga Béla, az MTI tudósítója.
MTI. Forrás: Híradó.hu

Különös sorsok, igaz történetek
Nagyvárad – Gondolat- és érzelemébresztő irodalmi est keretében mutatták be kedden a nagyváradi Kiss Stúdió Színház termében a magyarországi H. Bodó József A hársfa virága című családregényét.
„Az olvasó e könyvet olvasva megtudhatja, milyen volt maga az emberi jelenség 1956-ban. Aki meg akarja ismerni 1956-ot, s ’56 emberét, annak számára nélkülözhetetlen olvasmány H. Bodó József e munkája (…)” – fogalmazza meg ajánlásában Kiszely Gábor történész, szavainak igazáról pedig azok is meggyőződhettek, akik részt vettek a szépirodalmi dokumentumregény nagyváradi bemutatóján. A megjelenteket házigazgadaként Kiss Törék Ildikó köszöntötte, H. Bodó József 20. századi magyar családregényéről elmondva: a személyes hangvétel kőkemény történelmi tényeket tár az olvasók elé, a magyar újkori történelem olyan fájó történései vannak megörökítve benne, amelyeket (és ahogyan) az egyén átélt.
Hitelesen tájékoztatni
Az ’56-os elítélt H. Bodó József, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tagja a kiadvány születésének körülményeit ismertetve elmondta: amikor elkezdte papírra vetni emlékeit nem gondolt még arra, hogy ebből valaha is könyv lesz, csak az vezérelte, hogy „hitelesen tájékoztasson arról a korról, amelyben élt”. „Írói ambícióim sosem voltak, «egykönyves író» vagyok. Azonban az a mérhetetlenül sok ostobaság, hazugság és hamisság, ami 1956-ot beszennyezi, tollat kényszerített a kezembe. Az 1989-es «rendszerváltást» ezért nagy szomorúsággal és cinikus iróniával csak módszerváltásnak tekintem. (…) Már csak arra várnak, hogy a hiteles tanúk kihaljanak, és akkor olyan történelmet írnak, amilyet akarnak. Akkor majd gyermekeink és unokáink egészen kis koruktól kezdve azt a «történelmet» fogják tanulni…” – fogalmazza meg H. Bodó József a könyv honlapján (www.aharsfaviraga.hu).
Forradalom és megtorlás
A családregény közel 80 esztendőt ölel fel, az egyes történeteket Kiss Törék Ildikó, Meleg Vilmos és Varga Vilmos színművészek, valamint a szerző tolmácsolásában hallhatta a közönség az irodalmi esten. Az első történet 1920-ból datálódik: a szerző édesanyja háborús árvaként megérkezik Hollandiába, ahol egy család magához veszi a tüdőbajos gyermeket. A soron következő történetekben felidéződtek az ’50-es évek, a „nagy nélkülözés időszaka”, az 1956-os forradalom, és az azt követő szörnyű megtorlás. A szerző kortárs „szem- és fültanúként” tárja az olvasóközönség elé a szörnyű valóságot, a könyvbemutató végén mintegy összegzésképp fogalmazva meg: nyílt seb az 1956-os forradalom Magyarország testén, amelyen még a gyógyulás után is ottmarad a durva forradás…
Az esemény hangulatához illő zenei művek tolmácsolásával az irodalmi esten többször is fellépett Vörösváry Márton hegedűművész, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kivételes tehetségek osztályának a tanulója, illetve Vörösváry Ibolya, a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Középiskola diákja. Bővebb információk a könyvről a www.aharsfaviraga.hu honlapon találhatóak.
Tököli Magdolna. Forrás: erdon.ma

Megújul a Székely Mikó
Pályázati pénzből újítják fel a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét. Az önkormányzat két évvel ezelőtt leadott pályázata sikeresnek bizonyult, így a Regionális Operatív Program keretében 11,2 millió lejt kapnak a tanintézet korszerűsítésére, ebből 8,6 millió lej vissza nem térítendő támogatás, és 2,5 millió lej az önkormányzat által biztosított önrész.
Kivitelezhető elképzelés. A látványterv szerint a százötven éves épület mellett modern tornaterem áll majd
A szerződést már aláírták, hamarosan kiírják a versenytárgyalást, és ha nem fellebbez senki, már áprilisban szerződést köthetnek a kivitelezővel, közölte csütörtökön Antal Árpád polgármester. A tervek szerint az iskolaudvaron levő étkezdét és tornatermet lebontják, ezzel tágasabb lesz a jelenleg szűk belvárosi betonudvar, amelyet a korszerűsítés keretében füvesítenek.
A tornaterem helyére korszerű épületet terveznek, amelynek földszintjén a kollégium tánckarának rendeznek be próbatermet. Az emeleti tér mozgatható falakkal három részre osztható, szükség esetén egybenyitható tornaterem lesz. Az épület tetején pedig hálóval védett, szabadtéri sportpályát alakítanak ki. Az új épületet légifolyosóval kötik majd össze a régi iskolával. Antal Árpád elmondta, azt szeretnék, ha a nyári vakáció alatt befejeznék a bontást, és pirosban állna az új épület, így az iskolai év során már csak a belső munkálatokat kellene elvégezni. A projekt kivitelezésére 36 hónapjuk van, de az elöljáró azt reméli, hamarabb be tudják fejezni.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium 1859-ben létesült, a Székelyföld egyik legnagyobb múltú tanintézete, mai székhelye gróf Mikó Imre adományaiból épült, az alapkövet 1870-ben tették le, míg az építkezést 1877-ben fejezték be. Az ingatlan a református egyház tulajdona, az önkormányzatnak évi 300 ezer lej bért kell fizetnie használatáért, ám megegyeztek, hogy a befektetésért cserébe 2008-tól kezdődően 12 évig nem kell fizetniük az említett összeget. Így az önkormányzat a 12 évre járó 3,6 millió lejt a 2,45 milliós önrésszel váltották ki, magyarázta a polgármester.
Antal Árpád elmondta, a magyar polgári párti tanácsosok kifogásolták, hogy a városvezetés túl sok pénzt költ pályázatok előkészítésére. Mint mondta, mandátuma alatt eddig 1,3 millió lejt fordítottak különböző pályázatokhoz szükséges tanulmányok, tervek elkészítésére, és eddig ez az első szerződés, amit aláírnak, azonban már a Székely Mikó Kollégiumra fordítható 8,6 millió lejes vissza nem térítendő támogatással többszörösen megtérült a befektetés. Az elöljáró szerint ezen a téren Sepsiszentgyörgy erdélyi szinten kiemelkedően teljesít, eddig 16 pályázatot adtak le, ezekből a következő hónapokban egyre több valósul meg, és még öt másik projekt előkészítésén dolgoznak.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Székelyföldi turizmus: ne virslivel, parízerrel!
Fél év elteltével ismét egységes arculatú Székelyföld-standdal mutatkozott be Bukarestben a tegnap kezdődött országos turisztikai vásáron Hargita, Kovászna és Maros megye.
A húsvéti ünnepek közeledtére való tekintettel a borvízpiramis és a székelykapu megszokott látványát a szervezők ezúttal tojáspatkolással, tojáshímzéssel gazdagították. Termékeikből a standhoz látogató Elena Udrea területfejlesztési és turisztikai miniszternek is ajándékoztak.
Fontos belföldi vendég
„A tavaly őszi bemutatót követően a vállalkozóktól csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, mindenki arról számolt be, hogy szálláshelyeik elfoglaltsága sok esetben megnövekedett” – fogalmazott tegnap lapunknak Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, aki – mint arról beszámoltunk – nemrégiben a budapesti Hungexpóra is elkísérte a standot.
„Fontos számunkra a romániai, a belföldi vendégek fogadása. A bukaresti vendégek ugyanis sokszor költekezőbbek, nagyobb érdeklődést mutatnak, mint például a Magyarországról érkező turisták” – tette hozzá Borboly.
Tamás: észre kell venni a Székelyföldet
„Ami Háromszéket és az idegen vendégek jelenlétét illeti, a vendégfogadók mentalitásán kell változtatni. Hajlamosak vagyunk belterjesen gondolkozni, és azt hinni, hogy mi el tudjuk tartani turisztikai egységeinket” – nyilatkozta lapunknak a Székelyföld standjánál Gazda Zoltán, a Kovászna megyei Turisztikai Egyesület igazgatója.
„A tapasztalat azt mutatja, a tavalyi és idei egységes fellépés nagy figyelmet kelt a politikusok, vállalkozók és a média körében is. Fontosnak tartjuk, hogy Székelyföld gazdasági potenciálját észrevegyék. Ha nemcsak Bukarestben, hanem minél több lehetőséget megragadva következetesen együtt lépünk fel, ha nem is azonnal, de előbb-utóbb a régió gazdaságán is érezhetővé válik az egységes székelyföldi stratégia eredménye” – tette hozzá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Tervekből nincs hiány
„Székelyföldön rengeteg panzió van, több a szálláshely, mint a Prahova völgyében, de ezek nagyrésze ünnepeken, falunapokon kívül üresen áll. Projekteket kell generálnunk, arra összpontosítva, hogy bemutassuk e területek másságát, különlegességét” – vélte Borboly Csaba. A tanácselnök szerint sok az alulról jövő, jó kezdeményezés Hargita megyében.
„Azt sajnálom, hogy az elmúlt 18 évben ezeket a kezdeményezéseket nem vette számba senki, ezért van ott a székelyföldi turizmus, ahol van. Sok az épített örökségünk, amit nem szabad hagyni elveszni – szögezte le Borboly. – Az nem igazi székelyföldi turizmus, amikor reggelire virslit és parizert szolgálnak fel a vendégnek, hisz a székelyeknek megvannak azok a sajátos helyi termékeik, amelyek vonzerővel bírnak a látogatók számára. Emellett azt is el szeretnénk érni, hogy minden faluban biztosítsunk egy képzett idegenvezetőt, mert nagy probléma, hogy nincs, aki megmutassa a környék szépségeit.”
A fjordoktól a Dunáig
A négy napig tartó bukaresti országos vásáron 18 ország 240 standja mutatkozott be, mindenikük árkedvezményes utazási csomagokkal csalogatva az érdeklődőket. Az Idegenforgalmi Ügynökségek Országos Egyesülete (ANAT) által összeállított lista szerint a hazai célpontok mögött a román állampolgárok idén legszívesebben Görögországban, Törökországban, Bulgáriában, Spanyolországban vagy Máltán nyaralnának.
Egy anatóliai nyaralás például 245 eurótól kezdődik, ami egy négycsillagos szálloda szobájának hétnapos foglalását fedi, teljes ellátással, de útiköltség nélkül. Tegnapi ottjártunkkor egy standnál tíznapos lengyelországi kirándulás iránt érdeklődött egy potenciális ügyfél; mint megtudta, 785 euróba kerülne neki. Aki viszont norvégiai hajókázásra kívánkozik, 1525 eurót kell lepengetnie azért, hogy a fjordok országába juthasson.
Egy másik standnál Cosmina Vladu értékesítési menedzser arról tájékoztatott, hogy a hajós turizmus végre Romániában is kezd fellendülni. „A mi cégünk legnagyobb újdonsága idén egy májusi hajóút a Dunán, Vidin, Belgrád, Budapest, Esztergom, Pozsony és Bécs érintésével. Mindez ötcsillagos hajóval, 599 eurótól kezdődően” – büszkélkedett az értékesítési menedzser. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Kevés nagyszombat van az életünkben
Nagyvárad – Nagyszombat délutánján ünnepi istentiszteletet tartottak a nagyvárad-rogériuszi református templomban. Igét hirdetett Csűry István, a KREK püspöke, közreműködött egy hollandiai férfi vendégkórus.
A nagyvárad-rogériuszi reformátustemplomban nagyszombat délutánján lezajlott ünnepi istentiszteletet a holland Overijssels Byzantijs Mannenkor férfikórus szolgálata foglata keretbe. Az ünneplő gyülekezetet Kerekes József lelkipásztor köszöntötte, majd az énekkar első fellépését követően Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdette Isten megtartó igéjét Lukács evangéliuma 23. részének 46-tól 48-ig terjedő versei alapján. Szószéki beszédében arra hívta fel a jelenlevők figyelmét: nagyszombatról szinte semmit sem írnak a Szentírásban. Csendes, illedelmes hallgatás jellemzi, amikor mindenki a saját érzéseivel, gondolataival foglalkozik. Valami azonban mégis hiányzik: ritkán jut eszünkbe, hogy Krisztus milyen örök ajándékot adott nekünk. Inkább arra koncentrálunk, hogy miként teljesíthetjünk a kivánságlistánkat, ahelyett, hogy a kétezer évvel ezelőtti történések közé helyeznénk önmagunkat.
Elcsendesülés lehetősége
“Kevés nagyszombat az életünkben”, figyelmeztetett az egyházfő. Ez egy olyan nap kellene legyen az életünkben, amikor valóban megnyugszunk, elcsendesedünk, számba vesszük az eseményeket és hálát adunk Istennek azért, amit tett értünk. “Nem lehet úgy létezni, hogy kizárjuk Krisztust az életünkből: minden tőle indul el és őhozzá érkezik”, hangsúlyozta. Legyen ez a nap az elcsendesülés lehetősége, az Isten előtti megállás alázatos pillanata. Nem a mellünket kell tehát ilyenkor verni, hanem bűnbánatot kell tartani és rádöbbeni arra, hogy mi tesz értünk a mi Istenünk, aki azt éreztette nagyszombaton: nincs ugyan köztünk, de nincs olyan távol, hogy ne érkezne meg, tanácsolta a püspök.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szabad-e ennyire nyíltan megvádolni valakit?
Szeretném leszögezni, nőpárti vagyok, Tőkés püspök urat sem ismerem személyesen és nem voltam túlságosan a pártolója, de elismerem érdemeit mint politikus, európai képviselő vagy lelkész. Megvallom őszintén, etikátlannak tartom, ahogy az utóbbi napokban olvasok róla az írott sajtóban, vagy amiket látok a televízióban, mind magyar mind román nyelven. Nem tudom, és nem is akarom tudni, nem ránk tartozik hogyan kerülhettek Tőkés Edith vádjai a sajtóba, vagy hogy egyáltalán igazak-e vagy sem, vagy csak szenzációhajhászok kitalációi, hogy legyen miről csámcsogniuk mind az újságíróknak mind olvasóiknak. Azt hiszem, ilyesmi még nem fordult elő egyházaink életében, hogy ennyire nyíltan megvádoljanak valakit. Az ilyen nemű szennyest nem szabad kiteregetni az írott vagy beszélt sajtóban még egy átlagembernek sem, nemhogy egy európai képviselő, egy politikus, egy lelkész feleségének. Valószínű, hogy nem felhőtlen a kapcsolatuk, hiszen az elmúlt húsz évben és főleg 89 előtt, elég sok mindent kellett együtt elszenvedniük. De ez azért nem jogosít fel senkit arra, hogy a másikat sárba tapossa. Miért nem lehet civilizáltan megoldani az ilyesmit, hiszen emberek vagyunk és tévedhetünk, válások voltak és lesznek. Akármit is írnak az újságok, reménykedjünk abban, hogy minden "csoda" három napig tart, és ez a kellemetlen affér nem csorbítja Tőkés László érdemeit.
Demeter Judit könyvtáros, Szászrégen
Népújság (Marosvásárhely)

„A legőszintébb ügyvéd
Băsescu Moldova EU-csatlakozásának támogatását ígérte Ghimpunak
Románia és Moldova nyilatkozatot írt alá tegnap Bukarestben, amelyben szorgalmazzák a két ország stratégiai és partneri kapcsolatát Moldova európai uniós csatlakozása érdekében. A közös nyilatkozatot Traian Băsescu román és Mihai Ghimpu ideiglenes moldovai államfő írta alá.
A román elnöki hivatalban lezajlott eseményt követően Băsescu bejelentette, hogy a nyilatkozatban a két ország közötti kiváltságos kapcsolatokról van szó, és az EU-csatlakozás terén az együttműködés elmélyítését írja elő. Cselekvési terv rendelkezik majd a stratégiai partnerség gyakorlatba való átültetéséről, amelyet a két ország miniszterelnökei írnak alá.
Ghimpu a Bukarestben aláírt román–moldovai megállapodások közül ezt a nyilatkozatot nevezte a legfontosabbnak. Közölte, hogy Moldova más EU-tagállamokkal is hasonló dokumentumok aláírását tervezi, amelyek célja: Moldova EU-csatlakozási törekvéseinek a támogatása.
A moldovai politikus a román parlament alsó- és felsőházának elnökeivel is aláírt egy megállapodást, amelynek értelmében létrehozzák a két ország közös integrációs parlamenti bizottságát. Ennek a testületnek is az a fő feladata, hogy elősegítse Moldova EU-csatlakozását. A közös parlamenti bizottságban a két törvényhozás legfontosabb szakbizottságainak az elnökei kapnak helyet.
Roberta Anastase, a román képviselőház elnöke megerősítette, hogy Románia Moldova „leghűségesebb és legőszintébb ügyvédje” az integrációs folyamatban. A két ország vezetői pénzügyi támogatásról szóló megállapodást is aláírtak, amelynek értelmében Románia 100 millió euróval segíti keleti szomszédját. A felek abban is megállapodtak, hogy megkétszerezik a moldovai fiataloknak fenntartott romániai ösztöndíjak számát.
Ghimpu – aki a román parlamentben is beszédet mondott, és történelmi pillanatnak nevezte az eseményt – azt is kérte Traian Băsescutól, hogy Bukarest vezessen be öt évig érvényes vízumot a moldovai állampolgárok számára, tekintettel arra, hogy Románia hamarosan a Schengen-övezet részévé válik. A román államfő arról biztosította moldovai kollégáját, hogy megvizsgálják a lehetőséget.
A moldovai elnök elítélte a volt chişinăui rezsim románellenes akcióit, hozzátéve, hogy a „kommunisták ideje lejárt, uralkodásuk fekete folt marad Moldova történelmében”. Ghimpu külön megtiszteltetésnek tartotta, hogy húsz év szünet után elsőként szólhat a honatyákhoz a román parlament két házának együttes plenáris ülésén.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Nyolc miniszterrel alakul meg az Orbán-kormány
Semjén Zsolt általános miniszterelnök- helyettes
(MTI) – Nyolc miniszterrel alakul meg az Orbán-kormány: Matolcsy György vezeti a Nemzetgazdasági Minisztériumot, Martonyi János a külügyi tárcát, Pintér Sándor lesz a belügyminiszter, Fellegi Tamás a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítója, Réthelyi Miklós a nemzeti erőforrásokért felelős tárcavezető, Fazekas Sándor a vidékfejlesztési miniszter, Hende Csaba a honvédelmi tárcavezető, Navracsics Tibor pedig a közigazgatásért és az igazságügyért felel majd a kormányfő helyetteseként.
Orbán Viktor hétfőn Budapesten, a Parlamentben – miután a leendő kormány megtartotta első előkészítő ülését – bejelentette azt is, hogy Semjén Zsolt általános miniszterelnök-helyettes lesz. Megjegyezte, jövő héten újabb szerződést köt egymással a két leendő kormányzó párt, a Fidesz és a KDNP.
A pártelnök azt már korábban bejelentette, hogy Varga Mihály a Miniszterelnökséget vezeti majd államtitkárként.
Orbán Viktor leendő kormánya tagjainak hétfői bemutatásakor hangsúlyozta, olyan kormánytagokra van szükség, akik meg tudnak felelni egy új politikai-gazdasági rendszer megalapításának.
A Fidesz elnöke azt mondta: kormánya feladata a nemzeti ügyek képviselete. Mint kifejtette, olyan kormánytagokra van szükség, akik megfelelő kvalitással, jártassággal bírnak, tapasztalt emberek, vezetők, és készen állnak arra, hogy politikai vezetőként viselkedjenek, döntéseket hozzanak, és azokért vállalják a felelősséget.
Matolcsy Györgyről szólva azt mondta: azt várják tőle az emberek, hogy a magyar gazdaságot állítsa talpra, és Széchenyi országépítő politikájának szellemében vezesse a nemzetgazdaság területét.
Martonyi Jánostól azt várja az ország, hogy szerezze vissza "hazánk nemzetközi tekintélyét", vezényelje le a januártól esedékes európai uniós elnökségi munkát, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a közép-európai együttműködés felépülhessen – fejtette ki Orbán Viktor.
Pintér Sándortól azt várja minden választó – folytatta –, hogy állítsa helyre a rendet és a közbiztonságot. Az ő esetében legnehezebb a munka, mert nincs vesztegetnivaló idő, ezért ide egy tapasztalt rendőri vezető kell, aki úgy ismeri ezt a területet, mint a saját tenyerét – emelte ki a leendő kormányfő.
Közölte: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítója, Fellegi Tamás dolga az lesz, hogy védje meg a közvagyont az oligarchákkal szemben, és vegye fel velük a küzdelmet.
A nemzeti erőforrásokért felelős Réthelyi Miklóstól azt várják az emberek, hogy mentse meg a magyar egészségügyet, építse újra a szociális biztonságot, és teremtse meg a jövő kibontakozásának lehetőségét a fiatal nemzedékek számára – ismertette a Fidesz-elnök, rámutatva, hogy Réthelyi Miklós a leendő kabinet legtapasztaltabb tagja.
Fazekas Sándorral szemben az az állampolgári elvárás, hogy végre állítsa talpra a magyar vidéket, amely a jövő egyik erőforrása – mondta.
A honvédelmi miniszteri poszt várományosának, Hende Csabának pedig az lesz a dolga – folytatta Orbán Viktor –, hogy megtalálja a honvédség és a honvédelem helyét a XXI. századi nemzetközi együttműködés rendszerében, és vessen gátat annak, hogy a honvédség a bűnügyi krónikák folyamatos főszereplője legyen.
A kettős állampolgárság határon túli magyarok számára történő megadását említette az egyik legfontosabb célkitűzéseként újságíróknak hétfőn Semjén Zsolt, az általános miniszterelnök-helyettesi poszt várományosa. A KDNP elnöke megtiszteltetésnek tartja a felkérést, amit örömmel vállalt el.
Hozzátette: az általános miniszterelnök-helyettes munkájába várhatóan "minden politikai jellegű feladat" beletartozik majd. Megerősítette, hogy lesz a Fidesz és a KDNP között egy szerződés a kormány működési rendjéről, és ebben mindent részletesen rögzítenek majd.
A jövőbeni konkrét feladatairól előzetesen azt mondta: "mindig is foglalkoztam nemzetpolitikai ügyekkel és a jövőben is szívesen teszem ezt".
Újságírói kérdésre válaszolva kiemelte, a határon túli magyarok számára a kettős állampolgárság biztosítása erkölcsi kötelesség, különösen 2004. december 5., a kettős állampolgárságról szóló népszavazás óta.
Népújság (Marosvásárhely)

Az anyanyelv utazó kalandora
73 éves lenne Lászlóffy Aladár
A költő, akit a magyarság és a magyar- örménység is egyik legnagyobb alkotójának tart. A költő, aki egy éve távozott közülünk és aki annak idején valóban új hangot jelentett az erdélyi magyar irodalomban. A költő, akire a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület szép lélekszámú közönség látogatta irodalmi esttel emlékezett múlt kedd délután a Deus Providebit Házban. A költő, Lászlóffy Aladár, aki idén lett volna hetvenhárom éves.
Puskás Attila, az egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Nagy Attila, az egyesület alelnökének előadását Kilyén Ilka színművésznő szavalata vezette fel.
– Az erdélyi magyar irodalom egyik legkomplexebb költőjére emlékezünk, de ünnepeljük inkább születési évfordulóját, mint haláláét, hiszen május 18-án született – kezdte értekezését a költőtárs, Nagy Attila. Lászlóffy 1937-ben született Tordán, a kolozsvári Református Kollégiumban, majd a bölcsészkaron tanult. De államvizsgázni, a "hülyejánosok" miatt csak 1971-ben engedik. Dolgozni kezd, közben minden műfajban ír, műveire rögtön rá lehet ismerni. A magyar irodalom egyik legműveltebb költője, hatalmas tudásanyaggal rendelkezett a biológiától az irodalmon keresztül a zenéig. Sok tanítványa volt, segítette a fiatal költőket, ha kellett, hosszasan veszekedett a szerkesztőkkel érdekükben – körét úgy is emlegették, mint Ali baba és a negyven költő. '56-ban Budapesten érti meg, hogy neki, aki sehova sem illeszkedik, befelé kell fordulnia. A világ mozzanatait leképezni a közösségre. Első kötete '62-ben jelent meg: az avantgárd eszköztárát használja ugyan, de az Ént jeleníti meg, mutatja be vele. "Legnagyobb kalandként utazom a nyelvet" – mondta. A magyar irodalom legtakarékosabb költője, verseiből még a vesszőt is sajnálta kivágni. Romániában 1985-ig publikál, utána elhallgattatják. Magyarországra költözik és '93-ban már a Kriterionnál jelenik meg soron következő kötete, a Keleti reneszánsz, amely Kelet-Európa újjáéledéséről szól – egy agymosott világot tár elénk, amelyben válságba került az ember. Ebből azonban nem lát kiutat, erre utal a kötetzáró, nagyszerű vers, a Homo letargicus. Amikor berobbant az irodalomba, tele voltak vele az újságok. És mennyire idegesítették művei az akkori társadalmat, az apámék generációját... legalább annyira, mint a Beatles. Aztán észreveszik, hogy mennyire modern – és elismerik, '85-ben viszont elhallgattatja a hatalom. Utána kristályosodik ki míves, magyaros verselése. Kultúreurópában hisz és eltérően más költőktől, akik a kilencvenes évektől verseikben szerepet játszanak, ő tudatosan építi bele műveibe a neveket, amelyeket használ, hogy az embert okítsa, művelje. Hisz az alkotás erejében, képei csodálatosak, meghökkentőek, döbbenetesek. Nagy tisztelettel viseltetett az asszonyok iránt és újra beemelte a költészetbe a szinte elfelejtett metaforát, szinesztéziát – azokban az időkben, amelyekben a magyar költészetben szinte kizárólag a trágárság és a pornó uralkodott. A legnagyobb gond viszont az, hogy mindezek ellenére máig eléggé ismeretlen maradt. Mert ma az a divat, hogy csak egyesekről írnak. Róluk viszont rengeteget. És ezért más, igen értékes alkotókról elfeledkezünk – hallottuk Nagy Attila vers- és életműelemzésben gazdag, vetített képes előadásában, amelyet Kilyén Ilka szavalata zárt.
Nb.
Népújság (Marosvásárhely)

Vásárhelyi Kalligram
A felvidéki Kalligram folyóirat és kiadó szerkesztőit, szerzőit látta vendégül a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat legutóbbi író-olvasó estjén, avagy Irodalmi Színpadán. A Stúdió Színházban a múlt szombat délután Grendel Lajost, Mészáros Sándort és Csehy Zoltánt fogadták a vendéglátók, kik közül Láng Zsolt beszélgetett a meghívottakkal. Mint azt moderátori bevezetőjében elmondta, ha az elmúlt húsz év magyar irodalmáról beszélünk, a Kalligram megkerülhetetlen. A lap kezdeteiről, a kiadó indulásáról elsőként Grendel Lajos szólt.
– A Kalligram Kiadó megalapításának ötlete Szigeti Lászlótól származik, aki máig a kiadó igazgatója. ’91-ben alapítottuk, saját zsebből és vegyes érzelmekkel. De megpróbáltuk. Az elképzelés közös volt: olyan kiadó kívántunk lenni, amely nyitott az egész magyar irodalom felé. Amely nem egy politikai vagy esztétikai elv szerint szerveződik, hanem mindegyik stílusban megjelentet értékes és mértékadó könyveket. Ez volt az elképzelésünk a ’92 júniusában indult Kalligram folyóirattal is, amelynek 1994-ig voltam a főszerkesztője. ’96-tól a pozsonyi egyetemen tanítok, de könyveim továbbra is a Kalligramnál jelennek meg.
Mészáros Sándor hozzátette: – Akkor kerültem a Kalligramhoz, amikor kifutni látszott a magyar irodalmi folyóiratok nagy évtizede. Integrálni kell a magyar irodalmat – ezt sokan mondták, de csak a Kalligram próbálta meg. Hol van a minőségi engedmény a populáris és a nívós között? – ezt nehéz eldönteni a kiadói munkában. A ’89 utáni értelmiség csalatkozott a kapitalizmusban, nem találták ki, hogy a kulturális életet hogyan lehet fenntartani. Móriczék és a Nyugat tudott magának olvasóközönséget teremteni. A mecenatúra hosszú távon nem működik, önmagában nem lehet abból megélni. És innen a sértődött magatartás is, hogy senkinek sem kell a nívós irodalom. Pedig vannak technikák, megfelelő kiadói trükkök. Például az, hogy egy vidéki város könyvtárában azok a könyvek is olvashatóak legyenek, amelyek csak egy-két embert érdekelnek. Olyan kiadót kell működtetni, amelynél sikeres könyvek és nívós könyvek egyaránt megjelennek. Ugyanakkor a könyv mint tárgy megtervezése is igen fontos. Nekünk szerencsénk van, Hrapka Tibor az egyik legjobb könyvtervező. Ami a jelenkori irodalmat illeti, az elmúlt tizenöt évben a magyar irodalom folyamatosan és bosszantóan alulteljesít. Például nem írnak könyvekről esszéket, nincsenek viták az irodalmi kánonról. Pedig ez is nagyon fontos lenne.
– Három évig főszerkesztettem a Kalligramot, ennyit bírtam ki. Provokálni akartam, vitát gerjeszteni az irodalomról, alkotókról, és ez sikerült is. Az ideálom az volt, hogy egészen populáris irányba vigyem el a lapot. Radikális változást viszont hirtelen nem kívántam, így túlságosan is lefékeztem magam. Pedig az irodalomról vitákat kell gerjeszteni, nem szabad hagyni, hogy az kikerüljön a köztudatból. Például Faludy György ellentmondásosságával együtt az irodalom egyik legnagyobb propagátora volt. És halála után mintha leállt volna ez az egész. Lehet, mégis többet kellett volna ékszerészkednie a szövegeivel – zárta a felszólalók sorát Csehy Zoltán, majd a jelenlévők olvastak fel részleteket műveikből.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Hová jutottunk Trianon óta?
A magyar megosztottság és egymásra találás 90 esztendeje
A trianoni diktátum legfontosabb következménye, hogy a történelmi Magyarország megszűnte, az ország kétharmadának elcsatolása következtében létrejönnek azok a kényszerközösségek, melyekre ma azt mondjuk, „külhoni magyarok” – fogalmaz Bárdi Nándor történész. Az ő segítségével próbáltuk áttekinteni a békediktátum óta eltelt időszakot mind a határon túli magyarság, mind az anyaország szemszögéből.
Trianon értelmezése, szemlélete már a létrejöttének pillanatától eltér határon túli és magyarországi nézőpontból: Brassóból vizsgálva ezt a helyzetet más a történtek értelmezése, mintha Budapestről állapítjuk meg, mi történt – szögezi le Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Kisebbségben Magyarországról nézve Trianon alapvetően az ország területi vesztesége, míg kisebbségi szempontból a közösség létrejötte kapcsolódik ehhez az eseményhez – folytatja a kutató, aki Kolozsváron is rendszeresen tanít. – Ezek ugyanis egy politikai döntés, nem pedig valamilyen társadalomtörténeti folyamat során létrejött közösségek. E kényszerközösségek mint sorsközösségek 90 év alatt vállalt, regionális közösségekké váltak, s ez a magyar nemzetfelfogást is meghatározza.
A külhoni magyar látószög némiképp eltér a hazaitól. A kisebbségi magyar közösségeket az anyanyelv és a kultúra szervezi, így sokkal „nemzetesítettebb” közösségek, a nemzeti kultúrának fontosabb szerepe van, mint Magyarországon.
Míg a magyarországi népesség jelentős részének az ország a haza, s az állampolgársághoz köti ezt a fogalmat (bár folyamatosan nő azok száma, akik a határon túli magyarokat is a nemzet részének tartják), s a haza és az ország fogalma az anyaországban összekapcsolódik, a határon túliak a szülőföldből, a „kis tájból” indulnak ki, ehhez kötődik a magyar kultúra. Ez a virtuálishaza-felfogás a magyar médiatér használatán keresztül lesz valóságossá, integrálódik Magyarországhoz. Külön kérdés az, hogy a külhoni magyar világok termelte kultúra, ismeretek mennyire épülnek be ebbe a közös médiatérbe.
Bárdi rámutat: a 2004. decemberi népszavazás azért volt nagy hatással a külhoni magyar közvéleményre, mert az a hazafelfogásból elvárt emancipáció, hogy ők a létező magyar kultúra részesei, és az anyaországban sem idegenek, elutasításra talált. Legalábbis így élhették meg a szomszédországi magyarok.
Az adófizető és az áldozat konfliktusa
Az egyenlőtlen helyzetből adódnak a magyar–magyar konfliktusok. Vannak, akik magyar állampolgársággal bírnak, Magyarországon élnek, magyar kulturális állami intézményrendszert használhatnak, s van egy 2 millió 400 ezres csoport, melynek tagjai kisebbségi léthelyzetben maguknak teremtik meg ezt az intézményrendszert, s nem rendelkeznek azzal a kulturális esélyegyenlőséggel, mint a magyarországiak.
Előáll az adófizető és az áldozat konfliktusa: Magyarországról jön a támogatás, a hazai intézmények próbálnak élni a kompetenciával, hogy ők döntenek ezekről a helyzetekről. Vita alakul ki, hogy az adott közösség nem tudja-e jobban eldönteni a támogatás sorsát.
Ki a „magyarabb magyar”?
Némi kompenzálás is előfordul: amikor a határon túliak próbálják nemzetesítettségben, hitelességben, kulturális örökséghez való viszonyukban felülmúlni a magyarországiakat. Ennek egyik jellemző kifejezése a „tápos” – azaz művi, mesterkélt, nyámnyila – kritikus megnevezés, ahogy Kárpátalján vagy Erdélyben nevezik az anyaországi magyarokat.
A Balázs Ferenc Intézet korábbi kutatásai szerint, hogy miképpen látják a határon túliak az anyaországi magyarokat, két fontos sztereotípia alakult ki. Az egyik, hogy a magyarországiak „gőgösek, ridegek, számítóak”. A másik egyfajta mintakövetést jelez, eszerint a hazaiak civilizáltak, kulturáltak. A felvidékiek a legelfogadóbbak, a kárpátaljaiak a legelutasítóbbak Magyarországgal kapcsolatban, míg az erdélyieknél és a vajdaságiaknál fele-fele arányban oszlik meg a fent megadott két nagyobb megítéléstípus.
A revíziós politika
Korszakonként markánsan különböző az érem másik oldala, hogy miképpen reagál a megcsonkított, a magyar államiságot jogfolytonosságában továbbvivő ország a békediktátumra és következményeire – derül ki a kutató válaszaiból.
A két világháború között egyértelmű volt a revíziós jövőkép: ez egyrészt külpolitikai stratégia volt, másrészt az egész Horthy-korszak legfontosabb legitimációs ideológiája. Eszerint mindent, a társadalmi programokat, a belső ellentéteket, az ország gazdaságpolitikáját a revízió érdekeinek kellett alárendelni. A revízió célját végig nem tisztázták: lebegtették, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása vagy az etnikai határok szerinti új határvonalak meghúzása a cél. A legfontosabb kérdés az volt, amit Jancsó Benedek fogalmazott meg: ha el is vesztette a magyarság területi integritását, kulturális integritását meg kell tartania annak érdekében, hogy egy későbbi békeszerződés során érvelni lehessen a magyar demográfiai, gazdasági pozíciókkal. A korabeli magyar külpolitika egyik alapelve pedig az volt, hogy a szomszédsági kapcsolatok csak akkor rendezhetők, ha a kisebbségi kérdésben is van előrelépés.
Más helyzetet teremtett az 1938–1944-es időszak, a visszacsatolások korszaka. Maradtak magyar kisebbségek a vissza nem tért területeken, s Magyarországra is nagy számban kerültek más nációbeli népcsoportok. Szlovákia vonatkozásában a reciprocitás elve működött: a magyar kisebbségeknek adott intézményi jogokért cserébe a szlovákiai magyarok is hasonló elbírálásban részesültek.
Ez Romániával kapcsolatban nem igazán működött, ott sokkal inkább túszhelyzet alakult ki a két közösség között. Észak-Erdélybe egymillió román került vissza, Dél-Erdélyben pedig ott maradt mintegy 100-150 ezer magyar. A visszacsatolt területeken mindenütt a magyarországi közigazgatást vezették be, de Észak-Erdélyben továbbra is fenntartották a kisebbségi korszakban létrehozott regionális és a nemzeti alapon szervezett intézményeket – ilyen volt az EME, az EMKE, az EGE vagy a szövetkezeti központok. Az erdélyi elit egyfajta mintaterületnek tartotta a régiót.
Létrehozták az Erdélyi Pártot, próbálták nem beengedni a magyar pártokat, s az észak-erdélyi románsággal szemben igyekeztek egységes tömbként megjelenni. A nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében alapvetően nem nemzetiségi autonómiában gondolkodtak, mint 1940 előtt, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény továbbfejlesztésében, tehát a nyelvi jogokban és az egyházi autonómiában, például magyarok vezette, román nyelvű helyi közigazgatásban és oktatásban. Ezzel együtt Dél-Erdély megszerzéséről sem mondtak le. A háború utáni rendezéssel kapcsolatban pedig mind román, mind magyar részről készültek lakosságcseretervek. Ez akkoriban a kérdés egyik rendezési módjának tűnt.
Eszköztelenül A következő, 1944–1948 közötti időszakban a magyar kormányzat eszköztelen volt ezekben a kérdésekben. Még csak kisebbségvédelmi garanciákat sem tudott elérni a béketárgyalásokon. Az, hogy nem telepítettek ki nagyobb magyar tömböket a felvidékieken kívül, többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon ez komoly belpolitikai gondokat jelenthetett volna. Másrészt Romániában a szovjetek egyik legfontosabb ütőkártyája volt, hogy lebegtették Észak-Erdély hovatartozását. Így sikerült elérniük, hogy 1945-ben Petru Groza vezetésével baloldali kormányt nevezzenek ki, amely 1948-ra fölszalámizta a polgári erőket. Egy ideig még küldözgetett az anyaország pénzt a kolozsvári egyetem fenntartására, a kisgazdapárt is próbálta a szövetkezeti mozgalmat segíteni Erdélyben. Ezek azonban már nem tudták befolyásolni a folyamatokat.
Az internacionalista zsákutca
Az ötvenes évektől a hatvanas évek közepéig tartott az automatizmus kora. A magyar kormányzat úgy gondolkodott, hogy egy adott ország belügye a nemzetiségi kérdés. Arra számítottak, hogy a szocializmus automatikusan meg fogja oldani ezeket a problémákat az osztályharc lezárultával. Csakhogy leereszkedett a vasfüggöny nemcsak nyugatra, de a környező szocialista országok felé is. A nyilvánosságra nem kerülő pártvezetői tárgyalásokon állandóan napirenden volt a kérdés, elsősorban Románia esetében. A kommunista párt vezetésében ebben az időszakban egyébként felülreprezentáltak, Rákosit is beleértve, a határon túlról származó politikusok.
A hatvanas évek közepétől kezdődő, Kádár által fémjelzett korszakban a keleti blokkban jellemző, hogy elfogy a szocialista országok legitimációs tartaléka Sztálin halála és a XX. kongresszus után. Szinte minden országban megjelenik a nemzeti érdek, a nemzeti függetlenség fokozott hangoztatása mint politikai legitimációs ideológia. Ezalól két ország kivétel. Egyrészt az NDK, ahol a függetlenség kérdéséhez az NSZK árnyékában elég nehéz lett volna hozzányúlni, másrészt Magyarország, ahol 1963-ig ültek az ’56-osok, illetve Kádár rendszerének ideológiája más típusú nemzeti érdeket hordozott magában. Kádáréknak egyfajta plebejus nemzetfogalma volt: a nemzeti érdekek helyett az életszínvonal biztosítására került a hangsúly.
Románia a Varsói Szerződés esetében ellenállt a tömbben való politizálásnak, a KGST vonatkozásában pedig annak a nemzetközi munkamegosztásnak, amely mezőgazdasági és nyersanyagtermelő szerepben konzerválhatná. Ebből adódott, hogy amikor a Szovjetunió és Románia kapcsolataiban fölmerült a hatvanas évek második felétől Besszarábia kérdése, Magyarországon bátrabban fogalmaztak a határon túli magyarok ügyében. S ezek a problémák 1968 után Csehszlovákiában, a hetvenes évek első felétől Romániában egyre súlyosabbakká váltak. Magyarországon pedig a párt és az elitcsoportok alkurendszerében nyomásgyakorló csoportosulások alakultak ki, így például aktivizálódott az Írószövetség, a népi írók sora.
A határon túli magyarok kérdésével 1966–1968-tól rendszeresen foglalkozott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága. Különböző jelentések készültek a szomszédos szocialista országokkal működő kulturális kapcsolatokról, az ott élő magyarok helyzetéről, intézményi viszonyairól. 1976-ban MSZMP politikai bizottsági határozat születik, amely a lenini nemzetiségpolitikai normák szerint értékeli az egyes országok magyarságpolitikáját. Úgy ítélik meg, hogy Kárpátalján a legjobb a helyzet, ezenkívül Jugoszláviában jó a helyzet. (Itt fogadták el egyedül a Magyarországról kezdeményezett „kettős kötődés” és a nemzetiségek „híd” szerepére vonatkozó retorikát.) Csehszlovákiát az oktatási kérdések és a történeti viták miatt problematikusnak tartották. Romániában pedig kifejezetten úgy értékelték, hogy ott eltérnek a marxista–leninista nemzetiségpolitika normáitól.
A kulturális nemzetfogalom
Különböző próbálkozások történtek a romániai kapcsolatok rendezésére, de 1977-ben a nagyváradi találkozó nyomán kiderült, hogy ez a magas szintű találkozókra építő politika sem működik. Nyílt konfliktussá vált a Románia és Magyarország közti viszony, mikor a nyolcvanas évek elején nyilvánvalóvá vált a romániai gazdasági válság. A társadalmi homogenizációra épülő romániai politika külső-belső ellenségként konstruálta a magyarságot és Magyarországot. Magyarország óhatatlanul belekerült ebbe a konfliktusba, hiszen a nyolcvanas évek közepén tömegessé vált a romániai magyarok áttelepülése és a tiltott határátlépés. A 80-as években Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Őszi István vezetésével megjelent egy olyan, az MSZMP KB külügyi apparátusában dolgozó csoport – Moszkvából visszatért diplomaták –, akik a magyar kisebbségi kérdés nemzetközi felvetése irányába, a kulturális nemzetfogalom felé mozdultak el. A határon túli magyarokkal való kapcsolattartást pedig a magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatának tartották.
A dologban közrejátszott, hogy míg a népi írók, akik szintén kiemelt fontosságúnak látták e kérdést, kulturális, demográfiai problémának látták a határon túli magyarok ügyét, addig a harmadik, a határon túliakkal foglalkozó csoport, a demokratikus ellenzék elsősorban emberi jogi kérdésként kezelte, s egyik legfontosabb témájává vált a magyarországi szegénység mellett a határon túliak ügye.
Magyarságpolitika A Kádár-rendszer bukásával, 1988–1989-ben bekövetkezett a magyarságpolitika intézményesülésének időszaka. A Németh-kormány alatt létrejött a Nemzetiségi Kollégium, majd az Antall-kormányzat időszakában megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala. Ez a hivatal különböző felügyeleti szervek mellett 2006-ig működött, amikor létrehozták a Miniszterelnöki Hivatalon belül a kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkárságot.
Az 1990 utáni időszakban az alapvető jövőkép a társnemzeti státus megszerzése volt a határon túli magyarok számára. Erről viszont a 90-es évek közepére kiderült, hogy nem működik, sem az európai nyomásgyakorlás, sem a szomszédos országokkal való megegyezés nem hozza létre a különböző szintű magyar nemzeti autonómiaintézményeket. Egy másik kísérlet volt a kisebbségi magyar pártok részvétele az adott országok kormányzati politikájában a kilencvenes évek közepétől. Ez nagyon sok eredménnyel járt, de sehol sem jutott el külön kisebbségi törvény létrehozásáig. Ellenben a volt Jugoszlávia utódállamaiban felülről létrehozták a kisebbségi magyar nemzeti tanácsokat.
Mikor 1996 környékén kiderült, hogy Magyarországnak egyfajta geopolitikai előnye van a térségben, és valamiféle megoldást kell találni a schengeni határ-ellenőrzési rendszer bevezetése utáni kapcsolattartási problémákra, akkor jelenik meg a státustörvény elképzelése. Ez a koncepció azt célozta meg, hogy a határon túli magyarok jogilag és egyénileg is megragadhatóvá váljanak. A státustörvénnyel járó kedvezményeket úgy képzelték el, mint egy olyan katasztert, amely révén pontosan lehet tudni a kedvezményezettek körét, a kedvezményeket pedig tovább lehet fejleszteni.
Ennek a kedvezménytörvénynek a zsákutcájaként jelent meg, a működésképtelenségét jelezve, a kettős állampolgárság igénye – összegzi a jelenleg kialakult helyzetet Bárdi.
Ürügy a kisebbségek problémáinak felvetése
A 90-es évek elejétől kezdve a határon túli magyarok kérdése bizonyos értelemben virtualizálódott, mintegy ürügyként jelenik meg – jelzi kérdéseinkre a kutató. Már az MDF szétszakadásakor a kirobbanó Csurka–Antall-konfliktus látszólagos ürügye az ukrán–magyar alapszerződés volt. Gyurcsány Ferenc számára a népszavazás lehetőség volt arra, hogy megmutassa, Orbán Viktor legyőzhető. 1996-ban Orbán a jobboldal egységét, az MDF, a kisgazdapárt és a Fidesz koherenciáját az alapszerződés vitájában tudta megteremteni, amikor történeti távlatba emelte, hogy vajon az alapszerződés megoldja-e a kisebbségek problémáit és Trianon kérdését.
A magyar politikában, s ez akár a jelenlegi, a határon túliak állampolgárságának elnyerését könnyítő és kiterjesztő jogszabályra is vonatkozik, általában valamilyen más politikai folyamatnak van alárendelve, valamilyen pártpolitikai érdekharc áll a magyar kisebbségek adott ügyének, problémájának a felvetése mögött – summázza a kérdés aktuálpolitikai jelentéseit Bárdi Nándor.
Udvardy Zoltán
MNO.hu

Elkezdődött Trianon sebeinek gyógyítása
Kárpát-medence-szerte megemlékezéseket, emlékműavatásokat szerveztek a hétvégén a trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulóján. A rendezvényeket első ízben szervezték meg hivatalosan is a nemzet egységének jegyében, azt követően, hogy a magyar Országgyűlés az elmúlt héten a Magyar Összetartozás Napjává nyilvánította a szerződés aláírásának napját, június 4-ét.
Erdély-szerte megemlékeztek a hétvégén a trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulójáról. Tegnap mintegy ezer, Nagyváradról, Kolozsvárról és a Székelyföld különböző szegletéből érkezett személy válaszolt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására, és „zarándokolt” el Gyimesbükkbe. Az eseményen Tőkés László EP-képviselőn kívül jelen volt Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete is.
„A lelki határokat nem lehet felülírni”
A megemlékezés a katolikus templomban kezdődött, ahol Salamon József helyi plébános prédikációját hallgathatták végig a hívek és meghívottak. Az ünnepi szentmisét követően a résztvevők jelentős része a csíkszeredai huszárok vezetésével átvonult a tavaly felújított Kontumáci-kápolnához. Itt Deáky András nyugalmazott pedagógus, a határ „őrzője” ismertette a hely jellegzetességeit, beleértve a Rákóczi György építtette vár romjait, az egykori utolsó magyar vasúti őrházat, valamint a Mária Terézia támogatásával felépült kápolnát.
Füzes Oszkár felszólalásában a csíksomlyói búcsú példájából kiindulva, amikor „piros-fehér-zöld takaró borította dombokat”, rámutatott: az országhatárokat bármikor felülírhatja a nemzetközi jog, pontosabban a nemzetközi jogtalanság. A lelki határokat azonban az ellenfél nem tudja megváltoztatni, a nemzet határai ott húzódnak, ahol mi azokat meghúzzuk, mutatott rá. „Minden magyar gyereknek, anyának, férfinak és szónak megvan a maga helye ezeken a határokon belül, és én csak megköszönni tudom, hogy ez így van” – hangsúlyozta a nagykövet.
Tőkés László elsősorban lelkészként, egykori püspökként szólt a hallgatósághoz, hangsúlyozva: elérkezett az idő a trianoni korszak lezárására. Nincs már helye az önsajnálatnak, annak, hogy mindig másban keressük a kudarcok okát – figyelmeztette hallgatóságát az EP-képviselő. „Egy gyógyuló Magyarországból, gyógyító anyaország lesz lassanként” – mutatott rá Tőkés László, aki szerint ennek tudatában ideje felszámolnunk belső Trianonunkat.
A beszédeket a zágoni Mikes Kelemen vegyes kórus és a csíkszeredai Árvácska együttes előadásai tették színesebbé, a megemlékezés szeretetünnepséggel zárult.
Trianon-emlékművet avattak Farkaslakán
A trianoni szerződés aláírására emlékeztek tegnap a Székelyudvarhely melletti Farkaslakán is, ahol felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. A Millenniumi emlékparkban tartott eseményen Albert Mátyás polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd leleplezték az Apostoli kettős kereszt nevű emlékművet. A Magyar Polgári Párt (MPP), a farkaslaki önkormányzat, valamint a Tamási Áron Kulturális Egyesület által szervezett ünnepségen jelen volt Kövér László fideszes országgyűlési képviselő is, aki beszédében a Trianon óta eltelt 90 év történéseit idézte fel.
„90 évvel ezelőtt a harangszó a darabokra tépett Magyarországon szólalt meg, ideje szembenézni a trianoni örökséggel, ideje észrevenni, hogy senki nem emel fel, és senki nem véd meg minket, ha mi nem becsüljük meg önmagunkat” – fejtette ki Kövér László, aki szerint a történelem nemcsak rombol, hanem időnként esélyt ad, így új reményekkel léphetünk tovább.
„Az emlékmű nemcsak a múlt, hanem a jövőbeli felemelkedés szimbóluma is” –mutatott rá az öt méter magas emlékmű avatóján Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke. Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kérdéssel fordult a hallgatósághoz: van-e küldetése annak az embernek, aki június 4-én, a magyar nemzet gyásznapján született.
„Az ember elvi és erkölcsi küldetését nem a születés dátuma határozza meg, azonban tennünk kell érte, hogy a mostani magyarországi változások mindenkinek új esélyt adjanak” – adta meg a választ a politikus. Az emlékművet – amely nemzeti összetartozásunkat szimbolizálja – a különböző egyházak képviselői áldották meg, a több mint kétórás rendezvényt a farkaslaki iskolások szereplése tette színesebbé, a rendezvény a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult.
Nagy Demeter István, Dénes Emese
Pályázat Trianonról Szatmárnémetiben
A trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulója alkalmából az RMDSZ szatmárnémeti szervezete pályázatot hirdet a helyi iskolák diákjai számára Egy a nemzet címmel – jelentette be Kereskényi Gábor elnök. A fiatalabb generáció körében nincs kibeszélve, feldolgozva a téma, mert sok helyen még mindig tabunak számít, mutatott rá. Kereskényi szerint sokszor a nyugati vendégek sincsenek tisztában azzal, hogy nem homogén a lakosság összetétele, hanem itt 40 százalékos magyar közösség él.
Tíz évvel ezelőtt az RMDSZ egy könyvet jelentetett meg. 2010-ben már nem a múlttal szeretnének foglalkozni, hanem előretekinteni, ezért írnak ki pályázatot diákok számára. Két kategóriában lehet nevezni, az elsőben 1-12. osztályos tanulók számára hirdetnek rajz- és plakátversenyt, a másodikban az 5–12-esek esszéit fogadják. A verseny fődíja kategóriaként 300 lej, a második és harmadik helyezett 200, illetve 100 lejt vihet haza. A pályázat leadási határideje június 18., a beérkezett anyagokból novemberben kiállítást szerveznek, illetve egy kiadványt is megjelentetnek.
Gozner Gertrud
Krónika (Kolozsvár)

Aláírásgyűjtés egy nép bizalmatlansági indítványa
Victor Ponta, a PSD elnöke tegnap bejelentette, hogy a párt Országos Állandó Tanácsa (BPN) jóváhagyta az aláírásgyűjtés megkezdését egy „különleges, nyílt, népi” bizalmatlansági indítványhoz, amelyet aláírnak a PSD-s honatyák is, és továbbítják a többi párt képviselőinek.
Ponta elmondta, hogy a bizalmatlansági indítvány BPN által jóváhagyott szövege tíz indokot tartalmaz, amiért a kormánynak mennie kell. Ezek közül megemlítette a nyugdíjasok semmibevételét, az adók és illetékek mértéktelen növelését, a politikai klientúra elleni intézkedések hiányát, a támogatások elvágásával veszélyeztetik az állampolgárok biztonságát, érdektelenek a munkahelyteremtéssel kapcsolatosan, nem tartják tiszteletben az Alkotmányt, nemzetbiztonsági veszélynek tekintik a sajtót.
„Ez egy különleges, nyílt, népi bizalmatlansági indítvány. Tegnap minden PSD-s honatya aláírja. Elküldjük a PNL-nek is és kérjük, írják alá, majd személyesen megkeresünk minden kormánypárti képviselőt és szenátort. Reméljük sikerül összegyűjtenünk 236 aláírást, amely lehetővé teszi az indítvány beterjesztését és vitáját” – mondta Ponta, aki kifejtette: a PSD által beterjesztett bizalmatlansági indítvány egy “építő modell”, amely a Boc-kormány távozásához vezet, és egy új, legalább 236 fős parlamenti többség kialakulásához.
Ponta elmondta, a PSD mindenki előtt nyitva hagyja az indítvány aláírásának lehetőségét, tudomásuk szerint vannak olyan kormánypártokhoz tartozó képviselők, akik az előző indítványt nem szavazták meg, de ennek esetében megtennék.
A PSD elnöke közölte: ezzel párhuzamosan a szakszervezetek, a sajtó és a pártok segítségével elkezdik az aláírásgyűjtést az összes választási körzetben, így akarják rákényszeríteni a kormánypárti képviselőket, hogy támogassák az indítványt.
Ponta kért minden „érintett és felháborodott” románt, támogassa a PSD kezdeményezését. „Benyújthatnánk az indítványt csak a PSD aláírásaival is, de ezt tettük két héttel ezelőtt. Ezt a rendszert több országban használják. Aláírásokat akarok, hogy szavatolhassam, nem egy befejezés nélküli politikai gesztusról van szó, garancia kell, hogy legalább 236 honatya, azaz egy új többség támogatja a kezdeményezést” – tette hozzá Ponta, aki kifejtette: a PSD ősszel nyújt be bizalmatlansági indítványt, ha most nem gyűjti össze a 236 aláírást.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

EU Tábor – Markó: érdemes kormányon maradni
Az új oktatási törvényben van fontosabb is, mint a történelem és a földrajz magyar nyelven való oktatása - derült ki az EU Tábor záróelőadásán.
Az elmúlt 20 év legfontosabb célja az anyanyelvű oktatás volt; ellentétek, kudarcok, és egy-két siker is fűződik ehhez – kezdte ma délutáni, „Itthon magyarul – az oktatási törvény” című előadását a marosfői EU Táborban Markó Béla. Az RMDSZ elnöke leszögezte: nem oktatási szakember, nem ő ismeri a legjobban ezt a témát, de ugyanakkor tisztában van a fontosságával.
A kormányfőhelyettes bevallotta: a jelenlegi helyzetben kormányon lenni nem túlságosan nagy öröm – ezt a jelenlévők is látták (a tábor több tervezett előadója is lemondani kényszerült részvételét a kormánybeli teendők miatt – szerk. megj.). „Az elmúlt hetekben szívesebben lettem volna ellenzékben, és ezt a rossz érzést, amelyet a megszorító intézkedések bevezetése okozott, tovább fokozza, hogy az RMDSZ nem volt kormányon 2009-ben, amikor, ha a PSD és a PD-L idejében hozott volna meg bizonyos intézkedéseket, nem kényszerülünk mi magunk rá ezekre a nagyon kemény döntésekre” – mondta Markó.
Markó Béla és Széll Lőrinc moderátor
Az RMDSZ elnöke szerint jogos az a kérdés, hogy ilyen körülmények közt miért kell továbbvinni ezt a kormányt, és az nem kielégítő válasz, hogy ha nem nekik, akkor valaki másnak úgyis meg kellett volna hoznia ezeket az intézkedéseket. A későbbiekben, erre a kérdésre visszatérve elmondta: most egyedülálló esély mutatkozik az állami struktúrák átalakítására, a decentralizációra. A gazdasági válsággal kapcsolatban kifejtette: tévedés azt állítani, hogy a világválság begyűrűzött ide, ez tőlünk független, és semmit sem tehetünk ellene, mert akkor meg sem próbáljuk felderíteni, hogy ennek vannak-e helyi okai, hogy olyan-e az állam strukturális felépítése, ami kiteszi az országot a válságnak, hogy voltak-e olyan korábbi kormánydöntések, amelyek befolyásolták a jelenlegi helyzet kialakulását. Rámutatott: más európai országok, például Franciaország, Nagy-Britannia vagy Németország is hasonló megszorításokra kényszerült, és azok után, hogy tavaly optimisták voltak az előrejelzések, azóta mindenkinek rá kellett jönnie, hogy sokkal lassabb a kilábalás egész Európában.
Az elnök szerint az is hiba, ha azt mondjuk, hogy ez egy nagyon sajátos romániai állapot, azért történik mindez, mert az elmúlt kormányok nem építették át az államot. Bár ebben a meglátásban sok igazság van – például a közúti infrastruktúra elmaradottsága komoly visszahúzó erő –, tulajdonképpen a strukturális bajok és a világválság egyaránt befolyásolták az ország jelenlegi helyzetét.
Romániában az elmúlt húsz évben nem történtek meg a szükséges reformok, de jelenleg az egész világnak meg kell gondolnia, hogy milyen típusú társadalmat építünk, és a fogyasztói társadalom hogyan tudott ilyen válságban kerülni – vélekedett a szövetségi elnök.
Elmondta: az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával és a megszorításokkal kapcsolatban személyesen is rengeteg üzenetet kapott mailen, telefonon. Ezek közül az egyik legelkeserítőbb az a levél volt amelynek szerzője azt kérdezte: mit érdekli őt, hogy a gyereke milyen nyelven tanulja a földrajzot és történelmet, ha nincs mit enni adnia neki. „Súlyos igazság és igazságtalanság van ebben a megközelítésben, és ismét végig kellett gondolnom: szabad-e szembehelyezni jóléti kérdéseket nemzetpolitikával, szabad-e szembehelyezni általános demokratikus elveket sajátos igényekkel, az anyanyelvhasználattal, az autonómia kérdésével” – magyarázta Markó, hozzátéve: az elmúlt 20 évben román kormánypartnereik sokszor szegezték hozzájuk azt, hogy várjanak a kisebbségi kérdésekkel, amíg meglesz az általános demokrácia az országban.
„Most sokkal élesebben, keserűbben éreztem ezt az üzenetet ebben a panaszban, mert valaki úgy érezte, hogy az RMDSZ azért fogad el ilyen kemény intézkedéseket, mert egy oktatási törvényt akar kiharcolni. Román ellenzékiek is megvádoltak ezzel.
Nincs ilyen alku, nem volt ilyen alku és vásár, de a fölvetés elgondolkodtató” – szögezte le Markó.
Az RMDSZ elnöke elmondta, az ő megközelítésében jólétet kell kialakítani, de ezzel egyidejűleg kell egy jó oktatási törvényt elfogadni, ezen belül olyan anyanyelvi jogokat, amelyek még mindig hiányoznak: a földrajz és a történelem anyanyelvi oktatása a középiskolákban, a román nyelv speciális tankönyvekből való oktatása, és a magyar iskolák esetében a döntési jogok megszerzése.
Az általános demokratikus jogok itt találkoznak a specifikus jogokkal, és itt jön be a decentralizáció kérdése is – fogalmazott. Az oktatási törvény már átment a képviselőházon, azonban a szenátusban kifutott az időből, és szeptemberben kezdődik újra a vitája.
„Azért gondolom, hogy vállalnunk kell a következőkben is a kormányzati szerepet, mert én és kollégáim is komoly esélyt látunk egy cél megvalósítására: a román állam, a román közigazgatás átépítésére; pár hónap alatt nem lehet végigvinni, de neki lehet fogni.
Rendkívül bonyolult, bürokratikus államot építettek fel, egy olyan struktúrát, amiben, ha valaminek nem találták a helyét, létrehoztak egy hatóságot, ügynökséget, ügyosztályt: ezért átláthatatlan, nehézkesen működik a rendszer. Ha sikerül lebontani, átláthatóvá tenni, akkor érdemes volt a megszorítások mellett is kormányzati szerepet vállalni” – fogalmazta meg meggyőződését az RMDSZ-elnök.
Rámutatott: a kormány kénytelen-kelletlen már hozzáfogott a közigazgatás átépítéséhez különböző intézmények felszámolása, összevonása, átszervezése révén. Szerinte ez egy fájdalmas, de szükséges folyamat.
Meglátásában eddig az egyetlen kézzelfogható eredmény, amely az RMDSZ nyomására született, az egészségügy decentralizációja: az ország négyszáz valahány kórházából több mint háromszázat áthelyeztek a megyei és helyi közigazgatáshoz, így az kórházak vezetéséről, menedzsmentjéről a helyi közösség dönt.
Az alapfeltétel, hogy legyen pénz is a kórházak működésének biztosításához – tette hozzá. Később a hallgatóság kérdésére visszatért erre a témára, kifejtve: a kórházak finanszírozása az egészségügyi biztosító feladata. Eddig központi költségvetésből osztották a pénzt, most megyénként, helyben fog ezt történni. A megyei pénztárak nem küldik fel Bukarestbe a pénzt, hanem továbbítják az önkormányzatoknak. Sok zökkenő lesz, de elvben ugyanaz a kevés pénz el kell jusson a kórházakhoz – mondta, kiemelve: a 22 millió lakosú Romániában mindössze ötmillióan fizetnek egészségügyi biztosítást.
Az oktatási törvénytervezetre visszatérve Markó rámutatott: itt fontos a decentralizáció is, annak ellenére, hogy általában csak a magyar nyelvű oktatásról beszélünk, ami nyilván kulcskérdés, az etnikai közösség megmaradásának feltétele. Ez nem érzelmi kérdés, mert a legminőségibb oktatást anyanyelven lehet biztosítani – osztotta meg nézetét.
Romániában az anyanyelvi oktatás feltételeit fokozatosan biztosították – emlékeztetett, felsorolva, hogy 1989-ben és a kilencvenes évek elején a szaktantárgyakat egyáltalán nem szabadott más nyelven tanítani, felvételizni sem lehetett magyarul. Egyetemi oktatás magyarul nem volt, kivéve a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti, illetve a színi egyetemet.
„Innen indultunk el húsz éve. Ezeket a törvényes kereteket kellett felbontani, mára már a történelem és a földrajz oktatása illetve a román nyelv sajátos oktatása maradtak a kulcskérdések. Bízom benne, hogy hamarosan bármilyen szinten lehet bármilyen tantárgyat tanulni” – tette hozzá.
Figyelmeztetett: nem elég magyarul tanítani és tanulni ahhoz, hogy azt mondhassuk, minőségi oktatást biztosítunk a a magyar gyerekeknek. „Állítom, hogy leghatékonyabban önálló intézményekben, iskolákban, vagy – amennyiben erre mód van – önálló egyetemen, karokon valósulhat meg a magyar nyelvű oktatás. 1989-ben egyetlen önálló magyar középiskola sem volt, ma 60 fölött a számuk Erdélyben, ezt törvényesen lehetővé kellett tenni. Ma van önálló magyar magánegyetemünk, de nincs állami, és nincsenek az állami egyetem keretében önálló tanszékek, karok. A BBTE keretében ez a cél, nem az, hogy elszakítsuk az egyetemet” – sorolta a megvalósításokat és célkitűzéseket.
„A mellé, hogy magyarul tanulhassunk, oda kell tenni az önálló intézményrendszert minden szinten és minden formában” – mondta, hozzátéve: nem csak dicsvágyból akarnak magyar intézményeket, hanem azért, mert ezeknek másfajta a hatékonyságuk.
Meglátásában az új oktatási törvénnyel reálissá válik az önálló döntéshozatal lehetősége, az, hogy a magyar oktatók, tanárok, diákok önállóan dönthessenek. Magyarul tanulni nem csak annyit jelent, hogy ugyanazt tanulom, de a saját nyelvemen: egy nyelvhez, hagyományhoz tartozni látásmódot jelent, sajátos problémát és sajátos megoldásokat – ezt biztosítja sokkal jobban egy önálló intézmény, mint egy vegyes – mondta, a zenei oktatást hozva fel példaként.
„Ezért gondolom azt, hogy ez a törvény a decentralizációs elképzelések által jelentős lehetőségeket biztosít az egész romániai társadalomnak, és nekünk. Sikerülhet elfogadtatnunk, hogy minden egyetem előtti intézményben az iskolai vezető tanácsok: tanárok, szülők, önkormányzatok képviselői hozzák meg a döntéseket: ők írnák ki a versenyvizsgát, költségvetési, sőt tantervi kérdésekben is hagynának teret a helyi szintű döntések érvényre juttatására. A mi szempontunkból ez nagyon fontos előrelépés ahhoz, hogy mi dönthessünk az oktatással kapcsolatos ügyekben. Többségi helyzetekben mi dönthetnénk az iskolákról.
Van-e fontosabb, mint az oktatás és egészségügy? Ha ezekben megszerezzük a döntési jogokat, és megadjuk a helyi közösségnek, akkor rendkívül nagyot léptünk abba az irányba, amelynek végcélja az autonómia” –sorolta érveit.
„Olyan időszakban vagyunk, amikor kormányozni nem jó, amikor zsigerileg sokan, én magam is, menekülnénk a kormányzásból, de nem csak erkölcsi megfontolásból kell megpróbálni továbbvinni, hanem azért is, mert nagy esély van arra, hogy jelentősen át tudjuk építeni a közigazgatást, mert ezek jelentős, mélyreható reformot jelentenének a jelenlegi berendezkedéshez képest. Azért, mert ha a helyi közösség dönt, akkor minden valószínűség szerint azok a döntések jobbak lesznek, mintha távol, a központban hoznák meg őket, mert mi ismerjük a problémákat, mi tudjuk, hogy egy döntés milyen következményekkel jár. Így lehet igazán európaivá, versenyképessé válni” – zárta előadását az RMDSZ elnöke. Transindex.ro

Az erdélyi magyar irodalom hűséges krónikása
Nagy Pál (Mezőkölpény, 1924. január 24.) nyolcvanhat évesen is egyike legmozgékonyabb irodalmárainknak, a szó valós és átvitt értelmében egyaránt. Konferenciákon vesz részt és szólal fel Budapesten, Debrecenben, Kecskeméten és másutt, irodalmi zarándokhelyeken jelenik meg és koszorúz, publicisztikája pedig jelentősen gazdagodott az 1989-es fordulat, a diktatúra bukása utáni esztendőkben. Önálló köteteinek száma elérte a tízet, ezek mind 1990 után jelentek meg, a tizedik éppen most kerülhet az olvasó asztalára (Betűvetés mezején. Írókról, írásokról. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2010). Jelentős a szerző szerkesztői, válogatói, elő- és utószóírói munkássága is, hiszen 1984- től kezdődően tizenegy antológiát állított össze, az utóbbi három kategóriában pedig hetvenhat kiadványon szerepel a neve. Ha csak a Wass Albert-sorozatot tekintjük, akkor is kalapot kell emelnünk Nagy Pál előtt: huszonhét Wass Albert-alkotást sorolhatunk fel, ami a kétkötetes művek okán harminchat könyvet jelent, amelyeket sajtó alá rendezett, és látott el szükség szerint elő- vagy utószóval.
Új könyvében napi- és hetilapokban megjelent rövid recenzióit olvashatjuk, az alcím pontos, valóban írókról, könyveikről, olykor folyóiratokról, szerkesztőségi emlékekről van szó. A kötetbe fölvett szövegek szerzőit számba véve nagyjából kirajzolódik az irányulás is, amelynek mentén a szerző irodalmi ízlésének, az évek hosszú során át egyre gazdagodó, pallérozott műveltségének köszönhetően kritikusi hozzáállása és krédója fölfénylik, jelesen a népnemzeti irodalom nyomon követése és értékeinek fölmutatása. Ezt a hitvallását Nagy Pál sohasem adta fel, hanem dicséretes következetességgel emelte szemléletmódjának fókuszába, valahányszor pennához nyúlt.
A Betűvetés mezején harmincnégy írást tartalmaz mintegy százhetven oldalon, abból hatvan 1989 előttről származik, százöt pedig immár a közlésszabadság józan kötelékében fogant. Tizenhat könyvről szólnak az 1989 előtt megjelent recenziók, szerzőik (a közlés rendjében): Molter Károly, Szenczei László, Horváth István, Szépréti Lilla, Fábián Ernő, Veress Dániel, Szemlér Ferenc, Fodor Sándor, Zágoni Attila, Mikó Imre-Kicsi Antal- Horváth Sz. István (a Balázs Ferenc-antológia szerzőhármasa, Mikó halála után Kicsi Antal írta tovább, az ő elhunyta után a fiatalabb szerző fejezte be a monográfiát), Szabó T. Attila, Tamási Áron, Sütő András, Kemény János, Gellért Sándor, Sipos Domokos, Bözödi György. Nem érzünk semmiféle törést a korábbi és későbbi szövegek között, sem szemléletben, sem stílusban. Kik az 1989 után keletkezett írások szereplői? Kacsó Sándor, Tamási Áron, (az akkor hatvanéves) Ráduly János, Bözödi György, Sütő András, Sipos Lajos (Tamási-monográfia szerzője), Nyirő József, Szász István Tas, (a nyolcvanéves) Fodor Sándor, Wass Albert, Beke György, (a hetvenéves) Páll Lajos, újfent Bözödi (a Termés kapcsán), és az utolsó két méltatás főszereplője ismét Sütő András. Néhány szöveg antológiákról, folyóiratokról, a hajdani Művészetről, illetve a kolozsvári Hitelről szól, egy pedig vitairat: Stefano Bottoni történész tévedéseit igazítja ki, és a marosvásárhelyi írók ötvenhatos szerepével kapcsolatosan tárja fel a tényeket, dokumentummal alátámasztva: Hajdu Győző 25 oldalas feljelentésének közlésével, melynek következtében eltávolították az Utunk hetilap éléről Földes Lászlót. Ezt az írást, benne a rágalmazó "csúcsmunkával" jó volna, ha a tisztességes irodalmi és közéleti portálok fölvennék és fölmutatnák, valahányszor Sütő Andrást és három (az aláírásukat visszavonó) társát mocskolnák azok, akik az Ő "létvégi hajrájában" s halálában sem röstelltek gyűlölettől csepegő szennyhadjáratot indítani ellene egy (azóta "elvérzett") bukaresti magyar hetilapban...
Nagy Pál egész élete során hűséges közvetítője volt az erdélyi és az egyetemes magyar irodalom maradandó értékeinek. Könyvismertetőiben mindig ott a távlat, a mű behelyezése ebbe a kettős mezőbe, és ha ízléspreferenciái, kedvencei vannak is, a személyesség sosem ütközik ki ezekből a párperces olvasásra, olvasói párbeszédre serkentő "monológokból" – inkább a megbecsülés, a tisztelet kristályosodik ki, a legnagyobbak és a kevésbé nagyok iránt is. Tamási a kedvence, Wass Albert a kedvence, Sütő András a kedvence. De hát kinek nem "jön be" az erdélyi magyar irodalomnak ez a pompás triója?! Róluk gyakrabban s bővebben ír – de hát ki tenne másként?! A könyv első írása – Molter Buborékharc című kötetéről – 1981-ből való, az utolsó 2009-ből: a szerkesztő, az ember Sütő Andrásról szól, ez idáig kevéssé ismert életrajzi elemekkel gazdagítva a róla kialakult képet. A két írás némileg marosvásárhelyi "keretet" is nyújt a köztük szövegtelérként meghúzódó gazdag tartalomnak. A könyv utolsó mondatát idézem: "Visszavonulása után nem sokkal – 1989 decemberében – megszűnt az Új Élet. (Rövid ideig Erdélyi Figyelő volt a folytatása.) Az író-főszerkesztő Sütő András öröksége, emléke azonban tovább él olvasóinak, tisztelőinek tudatában. Mert ő egész pályája során tisztességes magyar szavak, tisztességes magyar mondatok teremtését, terjesztését, megőrzését tekintette hivatásának. Így ismerik őt szerte a nagyvilágban mindenütt – mindenfajta határokon innen és túl."
Kissé szomorkás hangulata támad az embernek, ha elgondolja, hogy a kötet csaknem valamennyi szerzője kortársa (volt) Nagy Pálnak, közülük azonban már csak néhányan élnek, írnak. Azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy az erdélyi irodalom tiszta vizű forrásai, bármennyire "bolygatták" is letűnt korok szájzáras politikai kurzusai, nem száradtak ki, apadtak el; olyan természetűek, hogy minél inkább bántják, annál erőteljesebben buzognak – mint azt az elmúlt két évtized fiatal írónemzedékeinek látványos előretörése is mutatja. És voltak, vannak, lesznek Nagy Pálok is, akik segítenek (a világhálós szemrontást előbb-utóbb elunó) olvasóknak a tájékozódásban, a jó művek keresésében, befogadásában és értékelésében.
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)

Nyárádmenti napok
A Nyárádmente Kistérségi Társulás július 31-én és augusztus 1- jén nagyszabású rendezvényt tart Nyárádszeredában, amelynek célja a vidék értékeinek bemutatása és a jövőbeni fejlesztési irányok megvitatása, ugyanakkor a térség kulturális örökségeinek, hagyományainak ismertetése és a helyi termékek turisztikai úton való értékesítése.
Az idei rendezvényt az alulról való építkezés, a Leader típusú megközelítés jegyében szervezi a kistérségi társulás, arra ösztönözve a közösségek tagjait, hogy együtt gondolkodjanak térségük fejlesztéséről.
Július 31-én délelőtt 10 órától a művelődési otthonban Esélyt a vidéknek címmel Leader témakörű vidékfejlesztési konferenciát tartanak, 15 órától ünnepélyes kistérségi ülésre kerül sor, amelynek keretében elismeréseket adnak át öt személyiségnek, továbbá Leader típusú együttműködési megállapodásokat írnak alá magyarországi partnerekkel. A rendezvényre több magyarországi térség és település küldöttsége is eljön: a Bakonyert, a Pannónia Kincse és a Felső-Homokhátság Leader egyesületek standokkal jelentkeznek. Leader játszóházat is szerveznének a gyerekeknek, Mórról és Szerencsről borokat hoznak a termelők és a térség képviselői.
17 órától horgászverseny lesz a Holt- Nyárádon, 20 órától a művelődési ház színpadán néptáncműsorral várják a közönséget. A Tordai vendéglőben borkóstolóval és vásárral egybekötött sanzon- és operettest lesz, ahol fellép Ördög Miklós Levente és Szabadi Nóra, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészei.
Augusztus 1-jén, vasárnap Nyárádszereda főterén és a középiskola udvarán turisztikai vásárt és helyi termékkiállítást szerveznek, amelyen a helyi termelők áruinak, a cégek termékeinek, szolgáltatásainak ismertetése mellett a községek sajátos konyháját is bemutatják. Lesz disznóvágás, a nyárádmenti néptáncosok, fúvószenekarok színpadi műsorral jelentkeznek. 18 órától a helyi együttesek szabadtéri fellépését követően a Titán együttes és Tóth Katalin koncertezik, díszvendég a magyarországi Zanzibár együttes. 23 órakor tűzijáték zárja a rendezvényt.
-vagy- Népújság (Marosvásárhely)

Bogdánffy Szilárd-napot tartottak Margittán
Bihar megye – Vasárnap a margittai Árpád-házi Szent Margit templomban Bogdánffy Szilárd-napot tartottak. A szentmisét Mns. Fodor József általános helynök celebrálta, aki rengeteget foglalkozott a vértanú püspök életpályájával, melyről átfogó képet adott a híveknek.
Beszédem most nem prédikáció, inkább beszámoló lesz, mondta Mns.Fodor József. Bogdánffy Szilárd 1911-ben született, a Torontál vármegyei (Délvidék) Feketetón. Örmény nemesi családból származik, édesapja kántor-tanító volt. Tanulmányait Torontálkeresztesen, Temesváron, majd a teológiát Nagyváradon végezte. Humán és reál tantárgyakban is jeles volt. A felsőfokú teológiát Budapesten végezte el és 1934-ben szentelték pappá. Jelmondata: „Magasztalja az én lelkem az Urat.”
Nyughelye ismeretlen
1939-ben politikai okokból, melyekhez semmi köze nem volt, áttették a határon és a bécsi döntésig Budapesten élt. Közben elkészítette doktori disszertációját és megszerezte adoktori címet, melyet szerénysége miatt soha nem használt. 1949-ben Bukarestben titokban püspökké szentelik. Még ez évben letartóztatják és innentől a raboskodás évei következnek különböző fegyintézetekben. 1953-ban halt vértanúhalált a nagyenyedi börtönben. A börtöntemetőben temették el, melyet később felszámoltak, beépítettek, így nyughelye ismeretlen.
Mns. Fodor József általános helynök az általános életrajz mellett sok olyan adattal is szolgált, melyhez személyes kutatásai során jutott hozzá. A boldoggá avatás elindításához szükséges iratok hiányoztak a levéltárakból, végül a gondviselés ezt is előteremtette. Felkereste az egykori rabtársakat, akik megrázó történetekkel szolgáltak arról, hogy milyen válogatott kínzásoknak volt kitéve. Rabtársai tisztelték és szerették. Vitás ügyekben mindig az ő tanácsát kérték, melyet meg is fogadtak. Halálakor a rabtársak, a börtönvezetés engedélyével, koporsót készítettek neki. Ez nem volt szokás afegyintézetben. Arra is odafigyeltek, hogy a keresztet ráfessék egyszerű fekete korommal, mivel máshoz nem jutottak hozzá. Olyan esetet is elmeséltek a rabtársak, amikor úgy köszöntötte fel őket, hogy eltette előző napi szűkös kenyéradagját és a „névnapi lakomán” megosztotta velük. Nagy lélek kell ahhoz, hogy egy börtönben valaki ezt megtegye.
Emlékkönyv
Bogdánffy Szilárd emlékkönyvét is a gondviselés vezérelte Fodor József kezébe. Elöljárói és évfolyamtársai egyaránt szeretettel írnak róla. Már akkor előrevetítették, hogy egykor vezető lesz.
A bemutató beszéd után Mns. Fodor József átadta a Bogdánffy Szilárd lobogót Maiernik Mihály prépost kanonok úrnak, mely a boldoggá avatás napjáig végigjárja a margittai esperesség minden plébániáját. Ezt követően elkezdték a Bogdánffy Szilárd kilencedet, elmondván az első imát.
A boldoggá avatás október 30-án lesz Nagyváradon. Jelentős eseménye ez a megyeközpontnak: a városban utoljára több mint 800 éve, 1192. február 2-án volt szentté avatás, amikor Szent Lászlót avatták a szentek sorába. Romániában ez az első alkalom, amikor a kommunizmus vértanúját boldoggá avatják.
Szőke Ferenc. erdon.ro