Kiss Jenő a Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója elmondta, hogy a megyei könyvtárak nem szólhatnak bele a települési könyvtárak működésébe, csupán tanácsadó szereppel bírnak. Falun néhol könyvtáros sincs, másutt csak félnormás. Háromszéken a legkirívóbb példa Nagyborosnyó, ahol immár másfél évtizede nincs könyvtáros. A múlt esztendő végén módosított könyvtári törvény kétszeresére emelte az évente beszerzendő új könyvek számát, most ezer lakosonként félszázzal kellene bővülniük az állományoknak. A beszerzést pedig az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. Kevés község áldoz a könyvvásárra. A könyvtárak gyarapításának más útjai is léteznek, a megyei könyvtár például tavaly 1700 új kötetet vásárolt, de emellé még összeszedett Magyarországról közel kétszer ennyit, s egyféle mecenatúra is működik: a jászvárosi Polirom Kiadó például 1500 saját kiadású új könyvet adott a könyvtárnak. Az erdélyi magyar kiadók nemigen tesznek hasonló felajánlásokat. Újabban, mióta báziskönyvtárrá léptették elő, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kötelezi az általa támogatott könyvekből példányok leadását a Kovászna megyei könyvtárnak is. – Sepsiszentgyörgyön az 1990 előtti időkhöz képest nem csökkent a könyvesboltok száma. /Váry O. Péter: Él még a Gutenberg-galaxis. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Két székelyudvarhelyi történész volt a vendége Sepsiszentgyörgyön a Megyei Könyvtár október 18-án tartott estjének. Hermann Gusztáv Mihály, az udvarhelyi városi könyvtár igazgatója bemutatta az Aeropolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport évkönyveit, melyekben főként helytörténeti tanulmányokat közöltek. A csapat úgy állt össze, hogy hosszú szünet után 1999-ben hét frissen végzett történész került a városba, akiket fűtött a tenni akarás. Munkáikat kötetbe gyűjtötték. Hermann ismertette Náció és nemzet – Székely rendi nacionalizmus és magyar nemzettudat 1848-ig című kötetét, melyben a székely különállás gyökereit keresi, és a közösség fejlődését, a székely autonómia szűkülését követi. A kézdivásárhelyi születésű Róth András Lajos, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának vezetője, helytörténész a válogatásában és szerkesztésében megjelent, Született nyelvünkön… – A magyar anyanyelv dicsérete a XVII–XVIII. században című kötetet mutatta be. Ebben közel száz szerző írását helyezte el. Tulajdonképpen szöveggyűjteményről van szó, ismert, kevésbé ismert és ismeretlen szerzők mondják el, hogy miért írnak magyarul. /Szekeres Attila: A történelem vitatott sikere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

Az amerikai katonai támaszpontok romániai elhelyezéséről folytatott tárgyalások lezárultak, erről a következőkben megállapodást írnak alá a felek, közölte Traian Basescu államfő október 23-án, vasárnap, miután találkozott Stephen Hadley-vel, az Amerikai Egyesült Államok elnökének nemzetbiztonsági tanácsadójával. Az államelnök elmondta, az amerikai katonai támaszpontokat Babadag, Konstanca vagy Fetesti térségében helyezhetik el. /Amerikai katonai támaszpontok Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Miriszlón tanácsi határozat mondja ki, hogy november 15-e után nem legelhetnek az állatok a községi legelőn. Ott van a református temető is, ahol legeltetési díjat sem kell fizetni. Régi ügy ez, tavaly télen is jó pár sírnak letörték a márványoszlopát. A temetőgyalázás rendszeresen ismétlődik. November 19-én Sipos Mihály tanácsos kivitte a rendőrséget a temetőbe. Nyolc tehenet hajtottak ki a temetőből, ez alkalommal a gazda rendőrségi figyelmeztetésben részesült. /Takács Ildikó: Tehenek a református temetőben. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 25./

Az eltaszítottak válasza a múlt évi december 5-re az a képzőművészeti kiállítás, mely Kovács László Attila fiatal fotós kezdeményezésére december 5-én nyílt meg Sepsiszentgyörgyön, a Míves Házban. A háromszéki képzőművészek a gyászos emlékezetű népszavazás kimenetelére kerestek válaszokat, a NEM-hez vezető utat próbálták megfogni. Fotók, rajzok, installációk, plasztikák, textilmunkák, festmények sorakoztak. Magyari Lajos költő tárlatnyitó beszédében kifejtette, amíg Magyarországon az ’56 leverését hordozó hagyomány az uralkodó, addig nem kellünk, mert félnek tőlünk. S ha a mostani magyarországi miniszterelnök a szégyen napjának nevezi december 5-ét, hát számunkra a nemzetegyesítés kísérletének napja marad. Bajban, bánatban a nemzet összetart, hangsúlyozta Magyari Lajos. Igenis van és lesz egységes magyar nemzet – zárta beszédét. /(vop): Miért a NEM? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

Az utóbbi időben lezajlott események több tanulsággal is bírnak a Kolozs megyei RMDSZ elnöksége számára: a koalíciós partnerek továbbra is megbízhatatlanok, legtöbb esetben rosszul sül el, ha engednek az RMDSZ központja által gyakorolt nyomásnak. Emil Boc polgármester sorozatos átveréseit látva, a kolozsvári magyar közösségen belül egyre többen vélekednek úgy, jobb nélkülük, mint velük. A gödörtömés kapcsán Boc meglehetősen kétszínűen játszott. Az Főtér-ügy példája annak, hogy az RMDSZ egyáltalán nem bízhat koalíciós partnereiben. A másik a különböző decentralizált intézmények élére kinevezett igazgatók kérdése. Jelen pillanatban csupán egy ügynökség élén van magyar vezető, az is csak január 9-től. (Több mint másfél év telt el a helyhatósági választások óta). Értesülések szerint a D.A. Szövetség helyi képviselői hallgatólagosan egyetértenek azzal, hogy a számukra kulcsfontosságú pozíciót magyar nemzetiségű személy nem tölthet be. A koalíciós partnerek megszegték a szabályokat az alprefektusi tisztség esetében is. A felek megállapodtak abban, hogy ez a funkció az RMDSZ-t illeti meg. Mégis, a Demokrata Párt Cynthia Curtot, a polgármester közeli munkatársát küldte versenyvizsgára, noha az egyezség az volt: nincs ellenjelölt. /Kiss Olivér: Tanulságok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

Nem írnak alá Kolozs megyében helyi koalíciós megállapodást – tették egyértelművé a három legerősebb kormánypárt politikusai /Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke, Boros János RMDSZ-es alpolgármester és Adrian Popa, a Nemzeti Liberális Párt kolozsvári szervezetének vezetője/ január 12-én Kolozsváron. Az országos egyezség megszületésekor a három párt országos vezetői szorgalmazták a megyei egyezségek megkötését is. Hasonlóan nyilatkozott tavaly László Attila is, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke is. /B. T.: Nem lesz Kolozs megyei koalíciós megállapodás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./

Gittai István nagyváradi költő úgy látja, nincs égető szükség önálló erdélyi irodalomtörténet megírására. Szerinte nem szabad különválasztani a magyar irodalmat romániai, szlovákiai, vajdasági magyar irodalomra. Egy magyar irodalom van, amit magyar nyelven írnak. Azért nem lenne haszontalan összegyűjteni azt, amit az egyes szerzőkről, művekről írtak az irodalmi lapokban, a napilapok mellékleteiben. Egy visszanéző irodalomtörténet jó lenne. Érdemes lenne újra kiadni az Erdélyi magyar ki kicsoda összegzést, a legutóbbi megjelenése /2000/ óta sok változás történt. Gittai monográfiát írt Morvay László elhunyt veszprémi képzőművészről, íróról, pénz kellene, a megjelentetéséhez. Szabó József rendezőről is írt egy monográfiát, Szabó József meghatározó egyénisége volt a váradi színháznak és az erdélyi színjátszásnak, a 60-70-80-as években. /Pap Melinda: Állandóan dolgozik az íróbacilus. Beszélgetés Gittai István költővel, publicistával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Kinde Annamária elmarasztalta a bukaresti tévé hétfőn jelentkező magyar adását. A híreket hallgatva azon gondolkodott, biztos-e, hogy 2006-ot írnak, mert erősen középkori hangulat vett rajta erőt. Láthatta a képernyőn Patrubány Miklóst Nagyváradon Tempfli József római katolikus megyéspüspök társaságában, és Tőkés Lászlót valahol egy autonómiakonferencián. Kinek csinálják ezt a műsort és kinek a pénzéből?- tette fel a kérdést a cikkíró. /Kinde Annamária: Tévé a tű fokán. Harmatos középkor. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

A magyarországi kulturális sajtóban Szabó István filmrendező ügynökmúltjáról folyt a vita. Bíró Béla „a magyar értelmiség úgynevezett krémjének” nevezte azokat a baloldaliakat, akik rendszeresen aláírnak különböző tiltakozó leveleket, Most „az aláírók nyilvánosan közhírré tették, hogy ők továbbra is tisztelik és szeretik Szabó Istvánt.” Kissé túlozva, Szabó egyetlen művével sem aratott olyan visszhangos sikert, mint ügynökmúltjával, tette hozzá Bíró Béla. Szabó István első nyilatkozatában arról beszélt, hogy az ügynökügy élete legbátrabb cselekedete volt, hiszen besúgásaival barátját az akasztástól mentette meg. „Kit biztosítottak tehát az aláírók (esetleg öntudatlanul is) tiszteletükről és szeretetükről? Nyilvánvalóan a közéleti embert. De ha Szabó István továbbra is megbecsült közéleti személyiség, erkölcsi mérce, politikai példakép, akkor ezek a fogalmak tökéletesen értelmüket veszítik, s a magyar társadalom az eddiginél is rettenetesebb morális szakadékba zuhan.” – állapította meg Bíró Béla. Elmondta, hogy a Szekuritáté őt is többször próbálta beszervezni. Első „vallomásra” tizenötévesen volt iskolája igazgatója „beszélte rá”. Egyik barátja többször is azt állította: „gyalog is elmenne az Egyesült Államokba”. Valaki ezt besúgta. Bíró Bélával nyilatkozatot írattak. Ő akkor még fanatikusan hitt a kommunizmusban, mégis pontosan tudta, mit követ el. A fiút ezután az ország minden gimnáziumából kirúgták. „Ha Szabó Istvánt most tiszteletemről és szeretetemről biztosítanám, azt az egykori besúgót, illetve vallató tisztet rehabilitálnám, akik többek között engem is egy életre bűnrészessé tettek.” /Bíró Béla: Bűnrészesség. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Február 23-án a szenátusban megszavazták a helyi közigazgatási intézményekben választott tisztséget betöltő személyek migrációját szabályozó törvényt. Azok a helyi választottak, akik kilépnek pártjukból elveszítik helyi- vagy megyei tanácsosi tisztségüket. A megüresedett helyekre az adott politikai alakulat más személyt nevezhet ki. Ugyanez történik abban az esetben is, ha fegyelmi kihágások miatt a párt a köztisztviselőt kizárja köreiből. A polgármesterek esetében – amennyiben önszántukból kilépnek abból a pártból, amely a választások ideje alatt támogatta – új választásokat írnak ki az adott településen. Ez a kitétel nem vonatkozik azokra a polgármesterekre, akiknek a támogatását a párt vonta vissza. /Vége a politikai „migrációnak”? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Március 2-án tartották a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatóinak közgyűlést. Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes kifejtette: ha nem sikerül közös álláspontot kialakítaniuk a magyar oktatóknak, akkor benyújtja lemondását. Tizenötperces áramszünet volt a tanácskozás idején. A közgyűlést megelőzően, március 2-án az egyetem rektora, Nicolae Bocsan újabb fenyegető közleményt adott ki, amelyben leszögezte: mivel több külföldi újság ellenőrzés nélkül közölte azt, amit „a jelentéktelen létszámú oktatócsoport” az egyetemről mondott, vizsgálja annak a lehetőségét, hogy az oktatási intézményről „hamis adatok közlésével félretájékoztató személyek és újságírók” ellen pert indítson. Hozzátette: az egyetem jogi szakértői azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a szóban forgó személyeket román és külföldi bíróságok elé állítsák. A dokumentum konkrétan senkit nem nevezett meg, vélhetően az egyetem vezetősége ezzel a figyelmeztetéssel próbálta megakadályozni az egyetem multikulturális jellegére vonatkozó nyilvános vita folytatását. Egy dokumentumban az egyetem több dékánja kifejtette, hogy az eddigi vitában a magyar karok vagy az önálló magyar egyetem akkreditálásának a kérdése elsikkadt. Név szerint Kötő József oktatási államtitkárt említették, kételyeiket fejezve ki afelől, hogy az RMDSZ színeit képviselő tisztségviselő ne ismerné az egyetem akkreditálására vonatkozó szigorú szabályokat. A dékánok szerint a BBTE-nek az akkreditációra vonatkozó jogát senki nem használhatja fel más egyetemi struktúrák létrehozására. /Borbély Tamás: Közös álláspontról egyeztettek a magyar oktatók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ „Nem vagyok elragadtatva attól, ami a kolozsvári magyar egyetem ügyével kapcsolatban a személyem körül történik” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Kertész Imre Nobel-díjas író Andrei Marga azon szándékára, hogy bepereli Kertészt amiatt a cikk miatt, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen indítandó három magyar karról megjelent. A várható perrel kapcsolatban Kertész Imre nem kívánt megjegyzést tenni. Ugyanezt a cikkre reagált március 2-án nyílt levéllel Nicolae Bocsan rektor, Serban Agachi, Wolfgang Breckner, Szamosközy István és Gyémánt László, a BBTE professzorai. Válaszuk szerint 1989 óta a BBTE rektorai azon munkálkodtak, hogy többnyelvű és multikulturális intézményt alakítsanak ki. A levél írói úgy gondolják, minden normálisan gondolkodó ember számára fontos, hogy román, magyar, német nyelven legyen tanítás, valamint létezzen judaisztikai tanulmányok szak. Az egyetem soha nem tett semmit, hogy megakadályozza a román, magyar, német, héber vagy más nemzeti kisebbség nyelvén történő oktatást, állítják. A levél végén leszögezik: jó lenne, ha azok, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetemről írnak, erkölcsi és intellektuális kötelességüknek éreznék, hogy utánanézzenek, miről írnak. Áramszünet sötétítette el a termet amelyben a magyar oktatók közgyűlése folyt. Az egyetem tanárai a sötétben is folytatták a megoldáskeresést. A BKB közgyűlés előtti szándéka az volt, hogy bizalmi szavazást javasol a rektor-helyettesek, Salat Levente, Nagy László, valamint az akadémiai tanács alelnökének, Szamosközi Istvánnak leváltásáról. A BKB szerint ez lehetne az első lépés az egyetem működésének bojkottja felé. Erre Nagy László az ÚMSZ-nek kifejtette, hogy „ha az oktatók nagy része úgy gondolja, hogy nem végzik megfelelően a munkájukat, akkor elgondolkodnak a lemondásuk benyújtásán, de a közgyűlésnek nincs hatásköre a tisztségükből való leváltásra.” A közgyűlést Salat Levente és Szamosközi István hívta össze. Salat Levente jelezte, amennyiben a közgyűlés olyan, az önálló magyar egyetem megvalósítását célzó ütemtervet fogad el, amit ő nem tud vállalni, akkor lemond, „ha azonban van lehetőség az egységre, az egységes cselekvésre, akkor tovább is vállalja a küzdelmet.” A BKB képviselői ismertették tevékenységüket. /Debreczeni Hajnal, Salamon Márton László: BBTE: sötétben tapogatóztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Gabriel Bethlen, Ioan Sigismund, Stefan Bathory – ezek a nevek szerepeknek a BBTE honlapjának angol nyelvű változatán (http://ubbcluj.ro/www-en/despre/istoric.htm). A románul vagy magyarul nem beszélőknek az angol verzió az egyetlen lehetőség arra, hogy tájékozódjanak az egyetemről, a német nyelvű rész nem tartalmaz ilyen irányú információkat. A dokumentum homályosan kezeli a történelmi tényeket, nem derül ki, hogy a kolozsvári tanintézetek, amelyek megelőzték Kolozsvár magyar egyetemét, magyar kezdeményezések voltak. Viszont ha valaki magyarul is el akarja olvasni az egyetem történetét, akkor azt tapasztalja, hogy ez a fejezet hiányzik. A magyar verzióban megjelenik a kapcsolat „Az egyetem története”, ám rákattintva üres az oldal. A magyar oktatók aláírásgyűjtést is kezdeményeztek annak érdekében, hogy magyarul is megjelenjen egy korrekt történeti felvezetés, de ennek nem lett eredménye. /(I. I. Cs.): Gabriel Bethlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Andrei Marga és társai, a multikulturalitás apostolai bevetnek mindent: fenyegetést, megfélemlítést, tekintélyelvet. Azt állítják, hogy még a magyarok sem akarják egyöntetűen a változtatást, az aláírási listák hiányosságai, a nyilatkozatok ezt mutatják. Valóban sok olyan magyar tanár van, aki túl jó pozícióhoz jutott a jelenlegi struktúrákban, van tehát féltenivalója. Olyan is akad közöttük, aki folyamatosan figyeli a szelek irányát, és hol Margaék, hol a magyar kollégák mellé csatlakozik. Folyik a megfélemlítés: egyre több tanár ismeri be – persze, nem a nyilvánosság előtt – hogy megfenyegették (olykor a magyar kollégák!): ha aláírnak, állásukba kerül. Némelyikük azt is nehezményezi, hogy olykor az újságírók szóvá teszik a sorozatos megaláztatásokat. Az Európai Unió parlamentjében Margáék szórólapot osztogattak, eszerint az egyetemen valamennyi felirat háromnyelvű. Hantz Péter megszerzett ebből egy példányt, és most várja a rektor magyarázatát – hiába. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kilóg a lóláb. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

Meglepődtek a kolozsvári polgármesteri hivatal illetékesei, hogy a Mátyás-szoborcsoport restaurálására meghirdetett licitre senki sem jelentkezett, közölte Boros János alpolgármester. A restaurálására jövő héten ismét licitet írnak ki. /K. O.: Érdektelenség a Mátyás-szobor iránt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Kolozsvárról reklámfüzet jelent meg. Funar polgármester idején számos olyan anyag látott napvilágot, aminek vajmi kevés köze volt a kincses városhoz, annak történelméhez. A közelmúltban készült kiadványok valamivel magyarbarátabb városképet ábrázolnak. A város történelmét a latin névváltozat, a Claudiopolis 1275-ös első említésig vezeti vissza. Persze, a hangsúly itt is egyértelmű a római kor és Napoca, de azért szó esik a középkorról, a fejedelemségről, az Unio Trium Nationumról, és Caspar Heltairól meg David Franciscról (sic!) is. Boros János alpolgármester tudomása szerint azonban a városháza még mindig a régi városismertető anyagokkal lepte meg a külföldi vendégeket. A dáko–román kontinuitás bekerül a protokoll anyagokba. /Közbeszerzés Kolozsvár reklámozásáért. Ma már objektívebb várostörténelmet írnak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./

Habsburg Ottó két évvel ezelőtt hozta létre a nevével fémjelzett díjat, amellyel a kisebbségi kérdésben elöljáró újságírókat jutalmazzák Európában. Balló Áron interjút készített Habsburg Ottóval. Habsburg Ottó elmondta, régóta érezte, jó lenne tenni valamit azokért, akik rendszeresen írnak a nemzeti kisebbségekről. Hangsúlyozta: „Nagyon is jogosult, hogy a magyarság kisebbségvédelmi harca elismerésben részesüljön.” Egyre inkább megnyilvánult a magyarság politikai szerepvállalása Erdélyben, Felvidéken, a Délvidéken. Amikor Habsburg Ottó Bukarestben tárgyalt a román kormánnyal, a kormányfő helyett annak helyettese, Markó Béla fogadta. Sosem hitte volna, hogy egyszer majd magyar miniszterelnök-helyettessel tárgyalhat a román fővárosban. /Balló Áron: Interjú Habsburg Ottóval, a nevével fémjelzett díj alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Huber András történész könyve szerint a második világháborúig a mezőségi magyarok közül, Besztercétől Désig, 11 akadémikus, írástudó került ki, és azóta egyetlenegy sem, vetette fel Raff Róbert besztercei református segédlelkész. Ennek okát keresve szerveztek a hét végén a besztercei Magyar Házban egy olyan találkozót, melyen arról beszélgettek: miért nem írnak a besztercei magyarok? Kerekes Adél zselyki könyvtárosnak két gyerekverskötete jelent meg. Fazekas István helyi költő, aki az idősebb generációt képviseli, azt vallja: a modern vers nem alkalomra íródik, érthetetlen. Deák Zsuzsanna pszichológus néhány éve, szakmai írásai, könyvei, füzetei után, az irodalommal is szembenézett. /Mayla Júlia: Alkalmivers-szeretet Besztercén. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Sebestyén Mihály az erdélyi magyar íróról fejtette ki keserű véleményét, mondván, erdélyi magyar íróról az, aki erdélyi magyarként napjának egy meghatározott részét írásra szánja „erdélyi tollal, ceruzával, számítógéppel és erdélyi szívvel, lélekkel”. „Az anyaországiak nem kíváncsiak rá, gőgösek és különben is internetet böngésznek és azt a hat divatos szerzőt, valamint Wass Albertet; a honiak, ha még vannak erdélyi olvasók, eredetiben sem fogják megvenni.” Az erdélyi magyar írót csak szerzőtársai és a szerkesztők olvassák, akkor beszélnek róla, amikor megjelenik a gyászkeretes neve. Az erdélyi magyar író az, akit kötelezően itthon adnak ki. Róla nem írnak kritikát, nem lesz már soha szemináriumi vagy diplomadolgozat. A pesti könyvvásárra kiviszik mint kövületet. /Sebestyén Mihály: Az erdélyi íróról. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

Sepsiillyefalván egy vidékfejlesztési konferencián bemutatták a Civitas Alapítvány Helyi Fejlesztési Ügynökség projektjét, amelynek egy újabb változatában hat udvarhelyszéki unitárius egyházközségben kezdtek munkát helyi fejlesztési ügynökök. A projekt célja, hogy az önkormányzatok mellett a helyi fejlesztést elősegítő fiatalok dolgozzanak, főként a helyi fejlesztési stratégiák kidolgozásán. A Project Harvest Hope, a Harvest Hope Pro Homoród és a Civitas Alapítvány „Partnerségben az unitárius vidéki települések fejlődéséért” címmel tavaly elindítottak egy programot, amelyben az énlaki, a homoródalmási, a homoródkarácsonyfalvi, homoródszentpéteri, kénosi és oklándi unitárius egyházközségek vesznek részt. Ebben a programban a fejlesztési ügynökök az egyházközségekben dolgoznak, támogatják a helyi fejlesztési kezdeményezéseket, projekteket dolgoznak ki, pályázatokat írnak. /Kiss Edit: Helyi fejlesztési ügynökök az egyházközségek mellett. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

A gyergyóditrói lakosok a székely nagygyűlés ellen tiltakoznak – adta hírül június 14-i számában az Adevarul bukaresti napilap, a helyi lakosok egy csoportja, köztük két helyi tanácsos által fogalmazott levél kemény szavakkal kelt ki a rendezvény ellen. „A ditrói közösség elkötelezett híve a demokráciának és a szólásszabadság gyakorlásának, amellyel szöges ellentétben áll a falunkban tervezett elnemzetlenítő gyűlések elvével” – olvasható az említett levélben, amelynek címzettjei között szerepel a magyar kormány, a katolikus egyház, az RMDSZ, az MPSZ, az SZNT és az EMNT. „Tiltakozunk magyar közösségünk önjelölt képviselőinek azon szándéka ellen, hogy a ditrói napok szellemiségét bármiféle Székely Gyülevész célokra kisajátítsák” – folytatódik a levél. Az Adevarul szerint a tiltakozást két helyi tanácsos, Bajkó Imre és Fülöp Sándor is aláírta. A levéllel kapcsolatban a Hargita Népe felhívta a két tanácsost. Mindketten megdöbbentek. Bajkó Imre felháborodott a román lapban közöltek miatt, nemhogy tiltakozott, de ő vezette azt a tanácsülést, amikor megszavazták, hogy népszavazást írnak ki a helyi autonómia ügyében. Ő éppen a határozat elfogadása érdekében dolgozott, hogyan írhatott volna alá ilyesmit, fakadt ki Bajkó. Hasonlóképpen megdöbbent Fülöp Sándor is: Hogy merik a nevemet ilyesmihez felhasználni? Igaz, hogy ő nem támogatja a nagygyűlést, de ilyesmit soha sem írna alá. /Szüszer-Nagy Róbert: Székely nagygyűlés. Megint diverzió előzi meg... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./

A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized alatt a szórványmagyarságú Hunyad megyében eddig nem szerveztek ifjúsági keresztény tábort. Most a héten Batizán Attila fiatal rákosdi református lelkész kezdeményezésére, petrillai és marosvásárhelyi kollégái segítségével 55 fiatal táborozott Lapusnyakon, az első Hunyad megyei IKE (Ifjúsági Keresztény Egyesület) táborban. Volt bibliai és magyar nyelvismereti vetélkedő, kötélhúzás-verseny, énektanulás, mindenekelőtt nagyszerű hangulat. Meglátogatták Kolcvárat, több magyar nemesi kúriát és középkori templomot, eljutottak a dévai várba és a vajdahunyadi kastélyba. A tábor költségéből a legnagyobb részt a Hunyad megyei és országos ifjúsági igazgatóság állta, a maradékot a Communitas Alapítványtól, az erdélyi IKE-től, illetve vajdahunyadi magyar üzletemberektől kapták. /CH. A.: Az első egyházi tábor Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./

Jogilag nem vonhatók felelősségre azok a politikusok, akikről megállapítják, hogy másoknak ártva, együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval, noha korábban ennek ellenkezőjét vallották, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ szenátora, hozzátéve: őket csak a szavazópolgárok „büntethetik meg” a következő választásokon. A legutóbbi parlamenti választások előtt ugyanis minden törvényhozónak nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy együttműködött-e az egykori Szekuritátéval, vagy sem. Augusztus 11-én a Gandul című napilap nyilvánosságra hozta annak a 29 politikusnak a listáját, akikről a titkosszolgálatoktól az elmúlt hetekben újabb dossziék érkeztek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). A neveket Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője nem erősítette meg, ugyanakkor megállapítható, hogy az elmúlt napok kiszivárogtatásainak zöme hitelesnek bizonyult. Ezen a listán a politikusokat több kategóriába sorolták annak függvényében, hogy milyen viszonyuk volt az egykori politikai rendőrséggel. A megfigyeltek iratcsomójával rendelkezik az a személy, akinek minden lépését az egykori Szekuritáté nyomon követte. A hálózati típusú iratcsomóval azok rendelkeznek, aki nyilatkozatban vállalták, hogy jelentéseket írnak a politikai rendőrségnek. Ha valakiről megfigyelési dosszié kerül elő, az még nem garancia arra, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval, hiszen a titkosszolgálat a megfigyelt személyek egy részét is behálózta. Így például a Gandul szerint Frundának a megfigyelési dossziéja mellett hálózati iratcsomója is előkerült. A helyzetet bonyolítja, hogy az iratok között sincs rend, s az átvilágítók sokszor a megfigyelési dossziékban egyértelműbb, besúgói múltról tanúskodó bizonyítékot találnak, mint a hálózati aktákban. Az RMDSZ-es vezetők közül eddig mind cáfolták azt a gyanúsítást, hogy együttműködtek volna az egykori politikai rendőrséggel. Korábban Markó Béla, Verestóy Attila és Frunda György is hangsúlyozta, hogy csak megfigyeltek voltak, Borbély László pedig tagadta, hogy aláírt volna nyilatkozatot a Szekuritáténak. Sógor Csaba is cáfolta, hogy együttműködött volna az egykori titkosszolgálattal. Közölte: Tőkés Lászlóval folytatott kapcsolatáról kellett három jelentést írnia, az első kettőt 1984-ben, a harmadikat pedig 1989-ben, a Román Kommunista Párt novemberi kongresszusa előtt, amikor nyílt levelet intézett Nicolae Ceausescuhoz, hogy a hatóságok hagyják abba Tőkés László zaklatását. Kelemen Hunor elmondta: két egyetemista társát fedezte fel besúgói közül az eddig rendelkezésére bocsátott iratokból. Garda Dezsőt sem lepte meg, hogy megfigyelték, szerinte a Szekuritáté utóda, a Román Hírszerző Szolgálat az ő telefonbeszélgetéseit még manapság is lehallgatja. /B. T.: Frunda: Csak a szavazók ítélkezhetnek a politikusokról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./

Nem mindenki számít a Szekuritáté kollaboránsának azok közül, akik valamilyen formában nyilatkozatot adtak a Szekuritáténak, mi több a hálózati dosszié sem egyértelmű bizonyítéka az együttműködésnek – jelentette ki a Krónikának Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) magyar tagja. Csendes kifejtette, a Szekuritáténak többféle megfigyelési módja volt. Egyes személyek számára a politikai rendőrség egyszerű megfigyelési dossziét nyitott (dosar de supraveghere informativa; dsi), melybe az illetővel kapcsolatos véletlenszerűen befutó anyagokat gyűjtötte. A fókuszoltan megfigyelt személyek számára követési dossziét (dosar de urmarire informativa; dui) nyitottak. Az ilyen módon megfigyelt személyeknek álnevet adtak, ez került a dosszié címlapjára. A követési dossziékba kerültek a megfigyelést elrendelő tiszt cselekvési tervei, de ide gyűjtötték a telefonlehallgatási, levelezési jegyzőkönyveket, a besúgók álneves jelentéseit és a megfigyelt személytől vett nyilatkozatokat is. A megfigyeltektől vett nyilatkozatok alapesetben afféle vallatási jegyzőkönyveknek számítanak. Ezekben általában a nyilatkozó fél áll a vádlott pozíciójában. Az átvilágító bizottság valamennyi saját néven aláírt nyilatkozat esetében mérlegeli, hogy az milyen körülmények között született. Azt is vizsgálják, hogy a nyilatkozatot adó személy csak azzal a témával kapcsolatban vall-e, amivel kapcsolatban kérdezték, vagy ettől eltérő információkat is szolgáltat a politikai rendőrségnek. Fokozottan figyelnek arra, hogy nyújt-e olyan információkat, amelyek – akár csak elméletileg is – árthatnak valakinek. Csendes László elmondta, elképzelhető, hogy egyik-másik kollégája ilyen, saját néven írt nyilatkozat alapján is arra a következtetésre jut, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt, ő azonban nem osztja ezt a nézetet. Általában azokat minősítik besúgóknak, akik kötelezvényt (angajament) írtak a Szekuritáténak, melyben azt vállalták, hogy bizonyos fedőnéven besúgói jelentéseket (nota informativa) írnak. A hálózati dosszié megléte nem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy valaki a Szekuritáté besúgója volt. Csendes László elmondta, a besúgói jelentések szerzői gyakorta arra hivatkoznak, hogy adtak ugyan álneves jelentéseket, de ez nem tekinthető politikai rendőrségi tevékenységnek. A kérdés megítélésében eltér Csendes László és Constantin Ticu Dumitrescu véleménye. Utóbbi úgy tekinti: valamennyi álneves jelentő politikai rendőrségi tevékenységet végzett, Csendes viszont a törvényre hivatkozott, mely szerint csak azokat a jelentéseket kell politikai rendőrségi jellegűeknek tekinteni, amelyek valakinek kárt okozhattak. A vizsgálat során mindenképpen enyhítő körülménynek számít, ha a nyilatkozatot író fél figyelmeztette a nyilatkozatában említett személyeket arról, hogy kénytelen volt róluk vallani a Szekuritáténak. /Gazda Árpád: A Szekuritáté fogalomtára – nem mind besúgó, aki nyilatkozott. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

A tömeges emlékezet- és tudatvesztés korában parancsoló szükségszerűséggel bírnak ezek a találkozók – jelentette ki Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök augusztus 22-én Debrecenben, a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójáról szólva. A világtalálkozó záró istentiszteletén, a Református Nagytemplomban a püspök emlékeztetett a 2004. december 5-i népszavazásra, amely „kérdőjelként, felkiáltójelként végigkísérte vagy árnyékolta a világtalálkozó szinte minden mozzanatát, minden helyszínét”. A Nagytemplomban ott volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke is. Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a záró istentiszteleten tolmácsolta az erdélyiek üdvözletét, majd az egységről beszélt, s kijelentette: Erdély népe több mint 80 esztendeje szívében, lelkében hordozza a magyar nemzethez tartozását. „Erről lemondani nem akarunk és sohasem fogunk” – tette hozzá. Papp Géza szerint a mostani világtalálkozó is nyilvánvalóvá tette, hogy „hibás politikai diktátumok, hibás politikai döntések nem fognak közénk állni”. /Véget ért a magyar reformátusok világtalálkozója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Már jó ideje nem olvassa sem a magyarországi, sem az erdélyi balliberális pártsajtót, írta Borbély Zsolt Attila. A most szóba hozott cikket egyik barátja hozta el, nézze csak meg, miket írnak apjáról. Székedi Ferenc Tehénszarv és útilapu (Új Magyar Szó, aug. 22.) című írásában a balliberális sajtó tollnokaitól megszokott módon keveri a csúsztatást, a torzítást és a tényhamisítást. Székedit alighanem az zavarta, hogy Borbély Imre az EMI gyergyószentmiklósi táborában kimondta, hogy az RMDSZ 1996 óta a komprádor-logika szerint működik. Székedi azt állította, hogy az RMDSZ-t még soha nem nevezték komprádornak. Valójában Toró T. Tibortól Szilágyi Zsolton keresztül a mostani cikk írójáig már többször mutattak rá az RMDSZ neptuni politikai vonalvezetésének komprádori ihletettségére.      Székedi azt írta: „Borbély Imre, mielőtt Budapestre telepedett volna, olyan temesvári képviselőként koptatta a bukaresti parlament padjait, akit a szervezet helyi tagságának megdöbbenésére a Székelyföldre hajóztak be, és amikor másodszor is függetlenként próbálta megtenni ugyanazt, csakhamar zátonyra futott.” Valójában Borbély Imrét az RMDSZ akkoron érvényben levő alapszabályzatának megfelelően megtartott választmányi gyűléseken választották meg. Az alapszabályzat szellemével és betűjével ellentétben „megalakították” a Hargita megyei RMDSZ-szervezetet, mely mellesleg azóta sem létezik, egyetlen funkciója az volt, hogy összehívhassák azt a manipulált elektorgyűlést, amelynek a román hatalomnak és a Domokos vonalnak egyaránt megfelelő megyei listát kellett hogy formailag „legitimálnia”. A manőver sikerült. A kialakult ex lex állapotban az elnökség hozott kompromisszumos megoldást, a két listát, a szabályszerűt és a manipuláltat „összeházasította”. E listába Domokos Géza még egyszer belenyúlt, és Borsos Gézát kihúzta a befutó helyről. Borbély Imre azért indult a Székelyföldön parlamenti mandátumért, mert kezdettől fogva Székelyföld területi autonómiáját hirdette, már akkor is, amikor ez eretnekségnek számított az RMDSZ-ben. Azért indult függetlenként, mert az RMDSZ megakadályozta, hogy részt vegyen az előválasztáson   Székedi azt állítja, a hitelrontás nyilvánvaló szándékával: Borbély Imre Budapesten telepedett le. A valóság az, hogy Borbély Imre, az MVSZ nemzetstratégiai bizottságának elnöke soha el nem költözött Temesvárról, s nem rendelkezik sem letelepedési engedéllyel, sem magyar állampolgársággal. /Borbély Zsolt Attila: Az újságírói alkalmasságról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 13./

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök májusban, Balatonőszödön az MSZP frakcióülésen mondott beszédet, amely szeptember 17-én nyilvánosságra került. Részletek a nagy vihart kavart beszédből: • Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. • Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a p…ba ezzel. Gyerünk előre. • Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. • Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kib…ott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni(?), azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni, gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. • Odajön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700–800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. • Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. • Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. • És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francban lesz majd az útiköltség elszámolásunk, b….a meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat. • Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét. Ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. • Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. • De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. Egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. • És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. • Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe. • Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk meg, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy igen, de… Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más kell. És írok majd kib...ott jó könyveket a modern magyar baloldalról. /Gyurcsány: hazudtunk reggel, éjjel meg este. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Aki olvasta Gyurcsány Ferenc beszédét, az elsősorban a sorokban hemzsegő trágárságoktól akad ki. A családban nem hallott ilyet, írta Gáspár-Barra Réka, a lap munkatársa. Az erdélyi irodalom ifjú titánjai szintén trágár kifejezésektől hemzsegő könyveket írnak, a nagyközönség, a kritika tapsol nekik. És most sok millió ember felháborodott azon, ahogyan a miniszterelnöke beszél. Fontos lépés a magyar közéletben, hogy végre valaki elkiáltotta magát: a király meztelen! A trágárságok mögötti beszéd hazugságra épül. /Gáspár-Barra Réka: Trágárságok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 6./

A 24 Ore Muresene című marosvásárhelyi román sajtótermék címoldalán tudatta, hogy valami nagy veszély leselkedik a marosvásárhelyiekre. A Bolyai Farkas Líceum diáksága valami roppant sötét dologra készülődik. Ezek a bolyais diákokmár 1990-ben is az önálló (az újság szóhasználatában: kizárólagos) magyar iskoláért „mentek ki az utcára”. Valójában 1990-ben nem a bolyais diákok mentek ki az utcára. Megtanulhattuk az utóbbi évek „demokratikus” sajtójában, hogy az igazság sok esetben köszönő viszonyban sincs azzal, amit írnak, állapította meg Bálint Zsombor. Kellemetlen meglepetés, hogy a vezércikk nem a magyarokat rendszeresen gyalázó lapban jelent meg, hanem egy olyan újságban, amely eddig a kiegyensúlyozottságra törekedett. A kolozsvári Bolyai Egyetem (amelynek csupán a neve közös a marosvásárhelyi tanintézményével) létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság demonstrációra felhívó szavaiból az újságíró csupán annyit ért, hogy Bolyai (1990 márciusában is meg akarták gyilkolni Bolyait a feltüzelt verőlegények). /Bálint Zsombor: Bolhából elefántot, Bolyaiból provokációt! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Kacsó Tibor (1931-2003) az Erdélyi 56-osok Bajtársi Társaságának előbb elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A forradalom után 25 év kényszermunkára ítélte a hatalom. A rendszerváltozás után ő képviselte az erdélyi ötvenhatosokat a Magyarok Világszövetségében. Három éve, október 3-án kísérték ki a mezőfelei családi sírkertbe. Több helyen dolgozott, Csíksomlyón, a volt katolikus iskolában volt nevelő. Nem sokkal azelőtt vitték el a ferenceseket, a barátokat. Volt egy kereszt az iskola dísztermében, jöttek, hogy azt el kell tüntetni. Nem lesz az jó, mert műemlék, nem szabad hozzányúlni – mondta erre Kacsó Tibor. Kitalálta, hogy készítenek egy ládát, azzal leborítják, a ládát meg vörös papírral vonják be s ráírnak egy-két Sztálin idézetet. Így is tettek. Később ezt a láda-ügyet is a nyakába varrták. Azután volt egy összetűzése a tanfelügyelőkkel egy Luca-kép miatt: leesett a falról a rendezkedés közben, s nem tették vissza azonnal a többi pártvezér közé. Ezért kitették állásásból. Hányódott munkanélküliként. Végül szolgának alkalmazták a György-Pál villába. Kosztért, lakásért nevelősködött is másodállásban. Később a csíkszeredai gazdasági iskolában lett tanár. Sztálin halálakor szabadult az édesapja, akit kulákként elvittek, de akkor már nem volt hova hazamenni. Elvették mindenüket. Négy évig törvénytelenül élt Csíkban, nem tudott bejelentkezni. És jött 1956. október 23-a. „Az erdélyi ötvenhatosok tulajdonképpen november negyedike után lettek ötvenhatosok. Ezt nem szabad elsimlizni! Akkor voltunk magyarok, amikor már semmilyen előnyt nem várhattunk a forradalomtól” – mondta Kacsó Tibor. 1959. június 6-án letartóztatták. Egy Kiss Lajos nevű tiszt és Bartus Károly ezredes vallatták. Először fegyveres szervezkedést akartak rábizonyítani. Hiába tagadta a vádat, addig verték, amíg aláírta a jegyzőkönyvet. Fenyegették, nehogy visszavonja a tárgyaláson a jegyzőkönyvben leírtakat. Ő azonban visszavonta a »vallomást«. Ennek ellenére az ügyész halálbüntetést kért. A hivatalból kinevezett védőügyvédje vele, mint elsőrendű vádlottal, nem is beszélt. Végül 25 év kényszermunkára ítélték. Elvitték Peripravára, azután Grindre. Csatornát ástak, gátat építettek, de a legborzasztóbb a nádirtás volt. Az őrök kapanyéllel, derékszíjjal verték őket. Az 1960-as volt a legborzalmasabb év. Volt egy részeges, vad parancsnoka a lágernek. Ez mindent elkövetett, hogy megtörje a rabokat, még ha belehalnak is. 1964-ben jött a közkegyelmi dekrétum. Nem amnesztia, közkegyelem. Kacsó Tibor leült a huszonötből több mint öt évet. 1964. július 31-én érkezett haza. Peripraván olyan emberekkel volt együtt mint Veress Sándor, Lay György, Varró János, Mózes Árpád, Páll László, Jamandi Emil, Fülöp Dénes, Erdős János, Fodor Pál... Aztán a Veress Sándorral való barátságából jött létre az 56-os Társaság. Sokan vannak, akik kinevezik magukat ilyen-olyan forradalmároknak, ötvenhatosoknak, közben meg... „Az idő rostál, meg a történelem, nem az ember” – mondta Kacsó Tibor. /Bakó Zoltán: Erdélyi ötvenhatosok. A történelem rostál, nem az ember. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

Az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium újabb rendelete szerint a nyolcadik osztály végén lebonyolítandó vizsgák kiiktatása érdekében idén a hetedikes tanulók egységes félévi dolgozatot írnak azokból a tantárgyakból, amelyekből vizsgázniuk kellett volna, azaz román, valamint magyar nyelv és irodalomból, illetve matematikából. /N.-H.D.: Egységes félévi dolgozat vár a hetedik osztályosokra. Megoszlik a pedagógusok véleménye a kezdeményezésről. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./