A strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon erkölcsi elégtételt szolgáltattak az Agache-perben meghurcolt kézdivásárhelyieknek. 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén a 43 éves Aurel Agache milicista a számtalan ütésbe és rúgásba belehalt. 1993-ban Ion Iliescu akkori államfő elnöki rendelettel forradalmi mártírhőssé nyilvánította néhai Aurel Agachét, és post mortem az ezredesi rangot is megkapta. Az ún. Agache-ügyben bűnvádi eljárás indult 1991-ben. A kirakatper a Kovászna megyei törvényszéken kezdődött el 1998-ban. 2001. július 9-én letartóztatták Héjja Dezsőt. Augusztus 4-én az időközben Magyarországra menekült Reiner Antal váratlanul hazatért Esztelnekre. Őt másnap tartóztatták le és vitték a csíkszeredai börtönbe. Héjja Dezső 253 napos börtönbüntetés letöltése után, 2002. március 18-án elnöki kegyelemmel szabadult. Reiner Antal összesen 557 napig raboskodott a csíkszeredai és feketehalmi börtönben. Elnöki kegyelemmel szabadult 2003. február 12-én. Elhunyt esztelneki otthonában 2006-ban. /Iochom István: Az Agache-ügyről kereken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

A kormány fontos módosító indítványt fogadott el, amely szerint a megyei tanácselnököket is közvetlenül a polgárok választják meg. Traian Basescu államfő azonban máris jelezte, hogy a november 25-i referendum előtt nem hirdeti ki a törvényt, ezért a hosszadalmasnak ígérkező politikai vita miatt előfordulhat, hogy a következő választásokig semmi nem változik, és ismét pártlistákra lehet majd szavazni. Összesen közel száz módosító indítvány érkezett a kormány tervezetéhez. A legtöbb javaslatot a Szociáldemokrata Párt (PSD) fogalmazta meg. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a megyei tanácselnököket is közvetlenül a szavazópolgárok választhatják meg. A tervezet szerint egyfordulós csata után nyerhetik el tisztségüket majd az új önkormányzati vezetők. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke a népszavazás bojkottálására szólítva fel híveit. A PSD viszont hivatalosan a Basescu által javasolt kétfordulós többségi szavazást támogatja, akárcsak a PD. /Borbély Tamás: A kormány várhatóan ismét elkerüli a bukást. Nem lesz bizalmatlansági indítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint Traian Basescu államfő tulajdonképpen saját portréját rajzolta meg, amikor az RMDSZ vezetőit jellemezte. Basescu egy tévéinterjúban azt mondta, a magyarok nem akarják, hogy olyan vezetők képviseljék őket a parlamentben, mint Markó Béla és Verestóy Attila, és biztosította a közvéleményt arról, hogy a magyar kisebbség az egyéni szavazókörzetes választás bevezetése után is képviselethez jut. Basescu kijelentette, az RMDSZ politikusai azt szimbolizálják a székelység számára, amit Ion Iliescu Románia számára: kiöregedett politikusok a forradalom előtti időkből.,,A kommunista rendszerből jön, vezetője volt a kommunista rendszernek” – érvelt Kelemen Hunor Basescu elnökre utalva. /Basescuval vitatkoznak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

Traian Basescu államfő rendkívül heves támadást intézett a Tariceanu-kormány tagjai és több politikus ellen. Kijelentette, hogy Calin Popescu-Tariceanu kormányfő sorsa az Iliescu–Hrebenciuc csoporttól függ, amit a Ion Iliescuval folytatott gyakori tanácskozásai is bizonyítanak. Basescu szerint az erdélyi magyarság többé nem akarja, hogy olyan vezetők képviseljék őket, mint Markó Béla vagy Verestóy Attila. Markó Béla szövetségi elnök „mindentudónak” nevezte az elnököt, aki minden párt esetében ismeri a legjobb megoldásokat. Verestóy kijelentette: az RMDSZ 1990-től alkalmazza az egyéni választókerületes rendszert, hiszen a parlamenti választásokon részt vevő jelöltek a szövetségen belül rendezett választásokon elért eredményük alapján kerülnek fel az RMDSZ jelöltlistáira. /Fall Sándor, Nagy B. István: Államfői hidegzuhany. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./

Három kitüntetéssel térhet haza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke Rómából, ahol a szenátus alelnökeként tartózkodik. Corneliu Vadum Tudort az olasz képviselőház és a szenátus is megajándékozta egy-egy csillaggal. Korábban a Románia Csillaga érdemrendet Ion Iliescu volt államfő adta Corneliu Vadim Tudornak, idén nyáron azonban Traian Basescu elnök visszavonta az érdemrendet eleget téve a felterjesztéseket megfogalmazó tanács több tagja kérésének. Utóbbiak azzal érveltek, hogy a PRM elnöke nem kért bocsánatot azért a „cirkuszért”, amelyet a parlamentben rendezett párttársaival egy tavaly decemberi ülésen, amelyen az államfő bemutatta a kommunizmust elítélő jelentést. Basescu beszédét a nagy-romániások bekiabálásokkal és füttykoncerttel többször félbeszakították, Tudor pedig több jelenlévő értelmiségit megfenyegetett, hogy ledobja őket a parlament erkélyéről, miután azok csaknem ölre mentek a PRM támogatóival. Az incidens nyomán Traian Basescu visszavonta az érdemrendet, a Tudor azonban megóvta a bíróságon az államfői rendeletet. Vadim érdemrendje már korábban külföldön is botrányt kavart. Az amerikai Holokauszt Bizottság elnöke, a béke Nobel-díjas Ellie Wiesel tájékoztatta a román elnöki hivatalt, hogy lemond a korábban kapott román állami kitüntetésről. Levelében a zsidóirtás túlélője azzal érvelt, hogy nem akar olyan klubba tartozni, amelybe antiszemiták és holokauszt-tagadók is belépést nyertek. Egy nappal később a Szabad Európa Rádió tizenöt egykori munkatársa úgyszintén lemondott a Ion Iliescutól kapott érdemrendről. /Pápai érdemrend Vadimnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

November 25-én volt a választás. A Traian Basescu kezdeményezte népszavazás az egyéni választókerületek bevezetéséről érvénytelen, az alacsony részvétel miatt. Az urnák bezárása után két exit poll-t tettek közzé, amelynek eredményei között kevés eltérés tapasztalható. A CSOP szerint az RMDSZ-nek 6,2%-ot, míg Tőkés Lászlónak 3,7%-ot sikerült megszereznie. Következésképpen az erdélyi magyarságnak összesen három képviselője lesz az EP-ben: Frunda György és Sógor Csaba RMDSZ-es szenátorok, valamint Tőkés László református püspök. A CCSB adatai szerint RMDSZ – 6,3%, Tőkés László – 3,3%. Az eredményekre reagáló erdélyi magyar politikusok nyilatkozatai egybecsengnek abban: folyatni kell az RMDSZ és a Tőkés László neve által fémjelzett ellenzék közt a dialógust. A mintegy másfél milliós romániai magyarságnak most először kell választania az RMDSZ-lista és Tőkés között. A Traian Basescu államelnök által kezdeményezett referendum csak akkor érvényes, ha a szavazásra jogosult 18 millió állampolgárnak legalább a fele plusz egy fő (azaz több mint 9 millió szavazópolgár nyilvánít véleményt e kérdésben.) Bojkottálta a referendumot a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Calin Popescu Tariceanu pártelnök, Crin Antonescu és Cristian Adomnitei alelnök, illetve más vezető liberális politikusok nem vettek részt a népszavazáson, nyilatkozataikban az államfői kezdeményezés fölöslegességét hangsúlyozták. Hasonlóan járt el a Szociáldemokrata Párt (PSD) „belső ellenzékéhez” tartozó Adrian Nastase, Ion Iliescu és Nicolae Vacaroiu, valamennyien azt hangoztatták: nem vettek részt a referendumon. Markó Béla, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta: szavazatával a magyar szolidaritást támogatta, hogy az erdélyi magyarságnak minél erősebb brüsszeli képviselete legyen. Markó közölte: nemmel szavazott az államfő által kezdeményezett referendumon. Tőkés László református püspök, független jelölt mind az EP-választásokon, mind a referendum kapcsán leadta szavazatát. Kijelentette, hogy az egyéni választókörzetes szavazás bevezetése hátrányosan fogja érinteni a nemzeti kisebbségek pártjait. Tőkés ugyanakkor elmondta, „szégyenkezik” az RMDSZ tagjainak hozzáállása miatt, mivel a szövetség képviselőinek közbenjárására a Magyar Polgári Egyesület (MPE) megfigyelőit kizárták a szavazókörzetekből. /Győzött az erdélyi magyarság. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

A főügyészség közleménye szerint még nem cáfolták meg Ion Iliescu volt államfő ellen a kivizsgálás megindítását az 1990. évi bányászjárás ügyében, az ügyészeknek pedig 20 nap áll a rendelkezésükre, hogy megválaszolják Iliescu ügyvédjének a határozat ellen benyújtott kérését. A Legfelsőbb Bíróság ügyészei korábban cáfolták, hogy megindítanák a nyomozást Iliescu ellen. /Huzavona Iliescu ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

A románok alapjában véve elégedetlenek, tájékozatlanok és optimisták – ez derül ki a Soros Alapítvány felméréséből. A megkérdezettek több mint 60 százaléka sorolja magát a középréteget képviselő társadalmi kategóriába, vagy vallja magát szegénynek. Arra a kérdésre, hogy mi jellemzi a középréteget, kevesen tudtak helyesen válaszolni. A rossz körülmények közt élők reménykednek, hogy az elkövetkezendő öt évben javulni fog a megélhetésük. Romániában az euroövezet többi országaihoz képest a szegénységi ráta nagyon magas. 2006-ban az abszolút szegénység hárommillió embert érintett, ami a 2000-es adatokhoz képest a felére csökkent, a gazdasági növekedésnek köszönhetően. Európai viszonylatban a társadalmi rétegek közti egyenlőtlenség Romániában a legnagyobb. Arra a kérdésre, „Ki volt az utóbbi 100 év legjobb, illetve legrosszabb ország vezetője”, a válaszok nagyon ellentmondásosak: a legelső helyen Ceausescu áll itt is, ott is. A kérdezettek 23 százaléka nyilatkozta azt, hogy ő tette a legtöbb jót az utóbbi száz évben Romániában, 15 százalékuk szerint Traian Basescu, 7 százalékuk szerint Ion Iliescu. Arra a kérdésre, hogy ki volt a legrosszabb politikus, a kérdezettek 24 százaléka voksolt Ceausescura, 15 százalékuk szerint Iliescu, 8 százalékuk szerint Emil Constantinescu, és 5 százalékuk szerint Basescu. „Az erdélyi magyarság a jelenlegi élethelyzetének és jövőbeli lehetőségeinek a megítélésében nem tér el az átlag román népesség megítélésétől. Az utóbbi öt-hat év felmérései azt mutatják, hogy a trendek messzemenően azonosak”- nyilatkozta Horváth István a Magyar Kulturális Intézet igazgatója. /Oborocea Mónika, Pásztor Krisztina: Elégedetlen optimisták országa. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Három éve, 2004. december 12-én nyerte meg Traian Basescu az elnökválasztás második fordulóját, és azóta szüntelenül a romániai politikai élet középpontjában áll. Népszerűsége gyakorlatilag változatlan, továbbra is fölényesen vezet a közvélemény-kutatásokban. Ő az első államfő, aki nyilvánosan elítélte a kommunista rezsimet, többek között a nevéhez fűződik a szekusdossziék titkosságának feloldása, valamint az uniós csatlakozás előtt elkezdett korrupcióellenes harc. Az eredmények mellett azonban Basescunak több olyan megnyilvánulása volt, amely államfőhöz nem méltó – például büdös cigánynak nevezett egy újságírót –, ráadásul nem tud csapatban dolgozni. A magyarokkal szembeni viszonya felemás. Szembeszegült az RMDSZ-szel, a szövetség több vezető politikusát nyíltan és durván támadta, egy táborba sorolva Verestóy Attilát és Markó Bélát Ion Iliescuval és Viorel Hrebenciuckal. Aztán Székelyföldre látogatott, a magyarok munka- és vendégszeretetét dicsérte nyilvánosan. Három év után megvalósulni látszik Basescu terve az elnöki párt létrehozásáról: a napokban egyesült a Demokrata Párt és a Liberális Demokrata Párt. Intő jel a román demokráciának, hogy három év után még mindig nincs egy olyan politikus, akinek esélye lenne fölvenni a harcot Traian Basescuval. /Farcádi Botond: A hajóskapitány három éve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

Ismét kihallgatták az ügyészek Ion Iliescu volt államfőt az 1990-es bányászjárás ügyében. Iliescu most először adott írásbeli nyilatkozatot, amit korábban mindig megtagadott. A vizsgálat jelenlegi szakaszáról semmi nem hozható nyilvánosságra, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy Iliescut milyen minőségben – gyanúsítottként, tanúként vagy egyéb státusú szereplőként – hallgatják ki. /Folytatódik az 1990-es bukaresti bányászjárás kivizsgálása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Románia először emlékezik az EU teljes jogú tagjaként az 1989-es népfelkelés áldozataira. Nélkülük ez az ország még évekig az emberarcú szocializmust építette volna. A forradalom eszméjét eltulajdonító, Ion Iliescu fémjelezte posztkommunista éra mindent megtett a demokratikus berendezkedés fékezéséért, az erkölcsi-anyagi jóvátétel megakadályozásáért. A lelkükön szárad, hogy a román állampolgárok akkoriban beindult exodusa mára hárommilliósra duzzadt. A román társadalom jelentős része úgy ítéli meg: jobban élt a Ceausescu-diktatúra idején. /Rostás Szabolcs: Élő forradalom. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

Doina Cornea a vele készült beszélgetésben elmondta, azért állt ki a kommunizmus idején, hogy az írók, az értelmiség magatartását ostorozza. Ana Blandiana, Gabriel Andreescu, Dan Desliu, Mircea Dinescu – maréknyi emberen kívül mindenki hallgatott. Doina Cornea a Szabad Európa Rádión keresztül nyilvánosságra hozott leveleiben a romániai értelmiség passzív magatartását bírálta, az emberekhez szólt, hogy győzzék le magukban a félelmet és a kishitűséget. Nagy kérdés, hogy az 1989-es forradalmat ki idézte elő. Doina Cornea szerint a Szekuritáté egy része és a hadsereg belső hírszerző szolgálatai készítették elő. És Gorbacsov is, mert meg akart már szabadulni Ceausescutól. A Szekuritáté kihasználta a Papp László volt református püspök és Tőkés László akkori temesvári lelkész közötti konfliktust. Amikor egyre több román és szerb nemzetiségű ember is kiállt Tőkés László mellett, őbenne még nem volt semmi remény. 1989. december 21-én Kolozsvár tele volt katonákkal, milicistákkal, szekusokkal. Azután Doina Cornea elindulta a főtér felé. A járdákon páncélosok álltak, feléjük irányított fegyverekkel. Másnap, 22-én egy fekete esőköpenyes fiatalember kopogott be hozzá, kérte őt, jöjjön az ortodox katedrális előtti térre, nagygyűlés lesz. Ceausescu megfutamodása után az ortodox katedrálisban megint találkozott azzal a fekete köpenyes fiatalemberrel. 22-én délután értesült arról, hogy a Nemzeti Megmentési Front (FSN) listáján ő az első, Ana Blandiana a második, Mircea Dinescu a harmadik, Ion Iliescu az utolsó. Közleményt adtak ki demokratikus elveket, magántulajdont, politikai pluralizmust hirdető programról Amikor később újra közölték a programot, már szó sem volt benne ezekről az elvekről. Most már látja, tévedett, amikor televízión keresztül lebeszélte a bukaresti fiatalokat a további tüntetésekről. Azt hazudták ugyanis neki, hogy terroristák leselkednek rájuk, tehát azt mondta: Édes gyermekeim, ne kockáztassátok az életeteket, menjetek haza, a FSN programja demokratikus, amelyet ha nem tart be, én leszek az első, aki ellenzékbe vonul. Doina Cornea /sz. Brassó, 1929. márc. 30./ a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának francia szakos tanársegéde volt, fordító, publicista, kommunistaellenes ellenzéki. 1980-ban írta meg első szamizdatkönyvét (Incercarea labirintului), majd négy, szintén szamizdatfordítást készített. 1982 és 1989 között 31 levelet tett közzé a Szabad Európa Rádió révén Ceausescu Romániájáról. Állásából eltávolították, 1989. december 22-éig megfigyelés alatt tartották. /Benkő Levente: Gyávaságunk árát fizetjük. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

Belső feszültségek tapasztalhatók az ellenzéki Szociáldemokrata Pártban – ismerte el Ion Iliescu, az alakulat tiszteletbeli elnöke és Mircea Geoana pártelnök az Iliescu névnapja alkalmából szervezett január 7-i ünnepségen. Ugyanakkor mindkét szociáldemokrata vezér „hasznos” feszültségeknek minősítette ezeket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a politikai döntések megfelelőek legyenek. Geoana szerint az alakulatnak rendeznie kell sorait, hogy 2008 a PSD éve legyen. Ennek érdekében szívesen látják a párt egykori vezetőit, köztük Adrian Nastase volt kormányfőt is. Iliescu viszont óvatosan vélekedett a Geoana–Nastase-együttműködésről. /Nagy B. István: Határozott szociáldemokraták. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./

Románia ablakait beborító szennyléhez hasonlította a hazai politikai osztályt Traian Basescu államfő a közszolgálati tévének adott nyilatkozatában. Az államfő kijelentette: a homály, az áttekinthetetlenség egyik példája, hogy a kormányt Ion Iliescu vezeti, Viorel Hrebenciuc és Bogdan Olteanu révén. Szerinte Romániában csak akkor kerülnek helyükre a dolgok, ha megváltoztatják az alkotmányt, megtisztítják a politikumot. A politikusok azonnal elítélték az elnök állásfoglalását. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke szerint Basescu hangneme nem illik egy államfőhöz. Máté András RMDSZ-es képviselő szerint Basescunak nem szabad elfelejteni, hogy ő is része a politikai elitnek. /I. I. Cs. : Basescu ismét ostorozta a hazai politikai osztályt. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

Feltehetően egyetlen párt sem szerez elegendő szavazatot ahhoz, hogy egyedül kormányozzon, így koalícióra kényszerül más tömörülésekkel. Ez megnöveli a kis pártok stratégiai jelentőségét. 2000-ben az akkor még Román Humanista Pártként jegyzett Konzervatív Párt (PC) a Szociáldemokrata Párt (PSD) listáin került a parlamentbe, akárcsak jó néhány szakszervezeti vezető, aktivista. A PSD máris hasonló együttműködést fontolgat Daniela Popa konzervatívjaival. A PSD és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szövetsége a legvalószínűbb, ez bizonyos formában már most is működik. Koalíciójukkal elszigetelhetnék az államfőt támogató Demokrata–Liberális Pártot (PD–L) és ezzel magát Traian Basescut is. Bármennyire ellensége egymásnak jelenleg a PD–L és a PSD, aligha zárható ki szövetkezésük a parlamenti választások után. A hatalom húsosfazekától négy éve távol tartott PSD-n belül nem váltana ki jelentősebb ellenállást a kormányzás árát jelentő szövetség, legfeljebb a Traian Basescunak való teljes kiszolgáltatottság gondolatától idegenkednének néhányan (Ion Iliescu, Adrian Nastase). /Bogdán Tibor: Őszi pár(t)választás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Traian Basescu államfő bejelentette, alkotmánymódosítást kezdeményez. Az elnöki hivataltól független szakértői gárdát kíván felkérni a módosítások kidolgozására. Szerinte pontosítani kell az intézmények közötti viszonyt, egyúttal szükségesnek nevezte az ország területi újrafelosztását is. „Még ma is az 1986-as felosztás van érvényben. Ceausescu megyéket hozott létre, kisméretű területi egységeket azzal a céllal, hogy politikai és biztonsági szempontból ellenőrizhetőek legyenek. Ez a felosztás azonban már nem felel meg Románia szükségleteinek” – mutatott rá. Az elnöki javaslatokra elutasítóan reagált a parlamenti pártok többsége. Markó Béla RMDSZ-elnök kijelentette, a szövetség kiáll saját alkotmánymódosító javaslata mellett, de az RMDSZ-en kívülről érkező indítványokat is üdvözli. Markó szerint elsősorban az államfői jogköröket kell tisztázni. Rádióbeszédében az államfő súlyos bírálatokat fogalmazott meg. A választási kampány kapcsán „bundázással” gyanúsított egyes jelölteket. Elismerte, problémát okoz a romakérdés, ezért minél előbb megoldást kell rá találni. Ion Iliescu volt államfőt „államcsíny-specialistának” nevezte, és azzal vádolta, alkut kötött a kormányfővel az ő felfüggesztésére. /Balogh Levente: Alkotmányt módosítana Traian Basescu államfő. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

Bukarest főpolgármestere Sorin Oprescu lesz. Sokan vitatják, hogy mennyire tekinthető függetlennek. Oprescu ugyan kilépett a Szociáldemokrata Pártból (PSD), azonban nyílt titoknak számít, hogy továbbra is élvezi a tömörülés több hangadó politikusa, így Ion Iliescu támogatását. Oprescu győzelmével Bukarest a PSD kezébe került. Sorin Oprescu apja a Szekuritáté, anyja kémelhárítás tisztje volt, állítólag ő maga is ezeknek a kapcsolatoknak köszönheti gyors szakmai és politikai előmenetelét. Az Egyetemi Kórház sebészeti tanszékének vezetője volt, 2005–2006-ban csupán 14 műtétet végzett, tavaly egyet sem. Honatyaként a parlamentben is hiányzásaival tűnt ki, a második helyen állt a „lógósok feketelistáján”. Minisztériumi rendelettel elmozdították kórházigazgatói tisztségéből. A döntést megfellebbezve pert nyert ugyan, de nem jelentkezett az igazgatói vizsgára. Utóbb nyilvánossá vált, azért nem, mert annak idején hamisítással állította össze a tisztség elnyeréséhez szükséges szakközléseinek dossziéját. /Bogdán Tibor: A nagy vesztes – Bukarest? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

A képviselőház megszavazta, hogy az elidegenített ingatlanokat volt tulajdonosaik többé nem kaphatják vissza természetben, azokért csakis kárpótlásban részesülhetnek. Ezt az igazságtalanságot tartalmazó törvényt már csak az államfőnek kell kihirdetnie, erre azonban bizonyára sor is kerül, hiszen Traian Basescu is mástól elvett villát vásárolt meg bagóért – akárcsak elődje, Ion Iliescu. /T. SZ. Z. : A kommunizmus kedvezményezettjeit kárpótolják. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Ismét megnyílt a határ Máramarossziget és Aknaszlatina között. A hidat tavaly augusztusban kellett lezárni mindössze hat hónappal a hivatalos megnyitása után a faszerkezeten jelentkező korrózió miatt. A határnyitásról 2003 júniusában még Ion Iliescu román és Leonyid Kucsma ukrán államfő állapodott meg. A 2007 februárjában tartott hídavatás után azonban olyan mértékben kezdett romlani az építmény faszerkezetének állaga, hogy félő volt: beszakadhat a híd. A máramarosszigeti polgármesteri hivatal elkészíttette a négysávos híd tervét, jelenleg a kivitelezés költségeinek előteremtéséhez keresi a megoldásokat. /Gazda Árpád: Hídavatás másodjára. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Visszavonulását fontolgatja Ion Iliescu, az elmúlt húsz esztendő meghatározó személyisége, a korára hivatkozik, az elemzők szerint azonban tart az új választási rendszertől. Ion Iliescu szenátor, a PSD tiszteletbeli elnöke 1965-től a Nagy Nemzetgyűlés tagja, 1967 és 1971 között ifjúsági miniszter. 1971-ben eltávolították a párt felső vezetéséből, bírálta a pártvezetést és felvette a kapcsolatot a hazai ellenzékkel. 1979 és 1984 között az Országos Vízműveknél dolgozott, majd 1989-ig a Műszaki Könyvkiadó igazgatója. 1989. december 22-én a tévé által közvetített forradalom sztárja, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának elnökévé nevezték ki. 1990-ben alapító tagja a Nemzeti Megmentési Front nevű pártnak, amelyből később osztódással megalakul a Demokrata Párt (PD) és a Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR). Utóbbi névváltoztatással lett a mai Szociáldemokrata Párt (PSD). Iliescu az ország elnöke volt az 1992-es szabad választásokig. Az első bányászjárás idején megköszönte a bányászoknak a bukaresti rendcsinálást. Nem utazott Marosvásárhelyre, hogy megakadályozza a román–magyar összecsapást. Csak a titkosszolgálatok megalakulása után utasította a belügyet, hogy rendet teremtsen. 1992-ben megválasztották államfőnek. 1996-ig vezette kemény kézzel az országot, a magyarsággal szemben elutasító volt. 1996-ban Emil Constantinescuval szemben elvesztette a választásokat, és rá egy évre megválasztották a PDSR elnökének. Ezt a tisztségét 2000-ig töltötte be. 2000-ben ismét államfővé választották. 2004-ig az Adrian Nastase-kabinet kisebbségben, az RMDSZ támogatásával kormányzott. 2004-ben Iliescu támogatta Adrian Nastasét a kampányban, de Traian Basescu lett az államfő. Iliescu a pártvezetési tisztséget is elvesztette, azonban 2006-ban a PSD tiszteletbeli elnökévé választották. /Simon Judit: „Az első ember” búcsúja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Döntött Ion Iliescu román államfő: nem jelölteti magát a parlamenti választásokon. Indoklásként azt hozta fel, hogy az új, egyéni választókerületes szavazási rendszer nem teszi lehetővé számára azt, hogy pártja húzóereje legyen. „1990 óta csak egyéni választókerületes rendszerekben indultam az államfői tisztségért. A különbség nagyon nagy, miután a Romániának nevezett választási kerületben indultam, számomra nem lenne érdekes most egyetlen körzetben jelöltetnem magam” – mondta Iliescu. Visszavonulása nem jelenti azt, hogy nem vállal részt a politikai életből és pártja tevékenységéből. Iliescu első harcostársainak egyike, egyben első miniszterelnöke, Petre Roman szerint a lépés károsan hat majd ki a szociáldemokraták hitelességére. Élesen támadta Iliescut Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, mondván, a bejelentés akkor lett volna igazán üdvözlendő, ha a 2000. évi államfő-választások előtt hangzott volna el. Constantin Ticu Dumitrescu Románia átkának és tehertételének nevezve Iliescut, és úgy vélte, a volt államfő továbbra is diktálni fog a román politikában. Markó Béla, az RMDSZ elnöke, nyilatkozatában leszögezte: lassanként lezárul egy korszak Romániában, és a változásokat 1990-ben elindító nemzedék visszalép. /B. T. : Iliescu búcsút intett. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság első ideiglenes elnöke bemutatta Székelyhidi Ágoston eredetileg 1989-ben megjelent Debreceni napló Erdélyről című művének új kiadását Nagyváradon. A diktatúra miatt a nyolcvanas években a magyarok tömegesen menekültek Romániából Magyarországra. Ezeknek az embereknek a helyzetét próbálták valamiképpen megoldani, hiszen az akkori törvények és megállapodások szerint vissza kellett volna küldeni őket Romániába. Erre a lehetőségre nemet mondtak, mert kegyetlen sors várt volna rájuk, Debrecenben kialakítottak egy menekülttábort. Ezt ideiglenes megoldásnak szánták, azután a tábor aztán elég hosszú ideig működött. Ezeknek az időknek állít emléket Székelyhidi Ágoston könyve, amelynek ma is időszerű a mondanivalója. Szűrös Mátyás ebben az időben az Országgyűlésben beszédet mondott a falurombolással kapcsolatban. Állásfoglalást alakítottak ki a falurombolással, a Ceausescu-féle kegyetlenkedésekkel szemben, majd 1989 márciusában ő lett a parlament elnöke. Lezajlottak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, és az akkori összes politikai erővel megállapodtak abban, hogy békés, alkotmányos fordulatot hajtanak végre Magyarországon. A diktatúrából többpárti, parlamenti demokráciába akartak eljutni. Jelenleg Magyarországon a sajtót körülbelül 80–85 százalékban a neoliberálisok uralják. A sajtó zömét ők tartják kézben, főleg a televíziókat, amelyeknek a legnagyobb tömeghatásuk van. Mostanában erősödőben vannak azok a sajtóorgánumok, amelyek részben nemzeti-konzervatív, nemzeti-demokratikus, népi-nemzeti beállítottságúak, de még mindig a másik oldal van túlsúlyban, hangsúlyozta Szűrös. Neki jutott az a megtiszteltetés, hogy kikiáltsa a köztársaságot, emlékezett vissza. Egyértelműen megfogalmazták, hogy azok a magyarok, akik a határokon túl élnek, a nemzet részét képezik, főleg itt a Kárpát-medencében, hiszen őshonos népről van szó – az anyaországnak pedig törődnie kell velük, képviselnie kell őket, s felelősséget kell vállalnia értük. Az 1989-es decemberi romániai eseményekről Szűrösnek kezdettől fogva az volt a véleménye, hogy az nem forradalom volt, hanem egy jól szervezett katonai puccs. A tömegmegmozdulásnak azonban kétségtelenül forradalmi jellege volt. Ennek a megmozdulásnak Tőkés László volt a legkiemelkedőbb vezetője. Amit azonban Ion Iliescuék csináltak, és ami Stanculescu tábornok irányításával végbement, az egy jól szervezett államcsíny volt. A romániai magyar nemzeti közösségnek autonómiára van szüksége, de ezt Magyarországról nem lehet kivívni. Magyarország ehhez támogatást tud nyújtani, de csak azt támogathatják, amit az itt élő magyarok igényelnek. Szűrös Mátyásnak keserű tapasztalata van ezen a téren. Amikor ő ideiglenes köztársasági elnök volt, eszmecserét folytatott Király Károllyal is, aki akkor Iliescu helyettese volt, a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Akkor felmerült, hogy az autonómia ügyében foglaljanak állást, a románok is benne lettek volna – és Domokos Géza ellene szavazott. Domokos Géza jóravaló ember volt, Szűrös ma sem érti, miért tette ezt a lépést. Szűrös Mátyás /sz. Püspökladány, 1933. szept. 11./ 1990 és 2002 között országgyűlési képviselő. 2002-ben kilépett az MSZP-ből. /Fried Noémi Lujza: Egymás nélkül értelmetlen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

„Az ország sorsát irányító Nicolae Ceausescunak köszönhetően Románia olyan erkölcsi magaslatra emelkedett, ami példátlan egész évezredes történetében. ” E sorokat az Olaszországban élő, évtizedeken át a leggazdagabb románnak számító vasgárdista, Ion Antonescu feltétetlen tisztelője, Iosif Constantin Dragan írta. A lugosi születésű, múlt héten, 91 éves korában elhunyt eurómilliárdos valóban csodálta a diktátort, akinek eszméi kiválóan beilleszkedtek a szélsőjobboldali üzletember gondolatvilágába. Dragan idegengyűlölő és antiszemita Noi, tracii /Mi, trákok/ című folyóirata a Szekuritáté támogatásával jelent meg. A negyvenes évek végén Ana Pauker kitiltotta Romániából, később azonban a trákok civilizációjával foglalkozó alapítványa, valamint a római székhelyű Európai Trákkutató Központ révén belopta magát a 2500 éves történelemről álmodozó Ceausescu szívébe. Dragan 1990 után Lugoson egyetemet, tévé- és rádióadót, illetve heti- és napilapot alapított, Corneliu Vadim Tudorral közösen pedig megalakította a Ion Antonescu Marsall Ligát. /Bogdán Tibor: Iosif Constantin Dragan halála. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ Szülővárosában, Lugoson augusztus 25-én helyezik örök nyugalomra Josif Constantin Dragant, az egyik leggazdagabb román üzletembert. A 91 éves Dragant a spanyolországi Palma de Mallorcában, otthonában érte a halál. „Ma e nemes románnak a lelke felszáll azokéhoz, akiket oly nagyra tartott” – jelentette ki az elhunytat méltató Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke. A nagyok között pedig Mihai Eminescut, a nemzeti költőt, Ion Antonescu marsallt, Románia Hitler-barát kormányzóját és Stefan Gusa tábornokot említette. Utóbbi az 1989-es forradalom idején a Ceausescu főparancsnoksága alatt működő hadsereg vezérkarának volt a főnöke. Dragan 1995-ben 78 évesen éppen Gusa tábornok lányát, az akkor 22 éves Daniela Veronicát vette feleségül, aki azóta három gyermeket szült neki. Feltehetően ők lesznek az 1,6 milliárd dollárosra becsült vagyon örökösei. Dragan a második világháború elején a legionárius mozgalom tagjaként vált ismertté. Dragan később a Ceausescu házaspár kiszolgálójává vált. Ceausescu könyvei a Nagard (Dragan neve fordítva) kiadó gondozásában jelentek meg világnyelvekre lefordítva a nyugat-európai könyvpiacokon. A mindenkori román államfőhöz kötődő kiváló személyes kapcsolata túlélte a ’89-es forradalmat. Dragan Ion Iliescuval is gyakran fényképezkedett. Főként pénzadományaival érdemelte ki, hogy mind a Ion Antonescu Marsall Liga, mind a Vatra Romaneasca Egyesület tiszteletbeli elnökének választotta. 1993. október 22-én ő maga leplezte le Ion Antonescu sloboziai mellszobrát, melyet később a háborús bűnösök kultuszát tiltó jogszabály értelmében kellett eltávolítani a talapzatáról. Az üzletembert professzorként tisztelték a hívei. A második világháború előtt még Bukarestben szerzett jogászdiplomáját Olaszországban jogi doktorátussal toldotta meg. Mesés vagyonát még a negyvenes években alapozta meg a Romániában kitermelt kőolaj nyugat-európai forgalmazásával. Josif Constantin Dragan 1999-ben személyesen kérte Lugos önkormányzatától, hogy nevezzék el róla a város főterét, és engedélyezzék mellszobra felállítását a nevét viselő egyetem épülete előtti téren. Az önkormányzat ellenszavazat nélkül fogadta el a határozatot annak a támogatásnak az igézetében, amelyet a professzor a gesztusért cserében ígért. A főtér ma is az üzletember nevét viseli, a szoborállításról azonban egyelőre lemondott az üzletember nevét viselő alapítvány. Josif Constantin Dragan alakját így is megannyi műalkotás őrzi Lugoson. Az üzletembert templomalapítóként ábrázolja egy mozaik a város központi ortodox templomának a belső falán. Mozaik őrzi az alapító arcvonásait a Dragan Európai Egyetem lugosi székházának belső csarnokában is. /Gazda Árpád: Egy román krőzus arcai. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./

Nem indítanak büntetőeljárást Ion Iliescu ellen az 1990. június 13–14-i bányászjárás kapcsán – olvasható a Legfőbb Ügyészség közleményében. A volt államfőt abból a szempontból vizsgálták, köze volt-e az akkori eseményekhez, amelyekben négyen meghaltak, hárman pedig megsebesültek, így a vád minősített emberölés, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, illetve kísérlet ezekre a tettekre. A közlemény szerint az ügyészek arra a következtetésre jutottak, hogy a volt államfőről nem állapítható meg bűntett elkövetése. Iliescu ellen egy 2007. június 19-i határozat alapján indult vizsgálat, mivel, a gyanú szerint, szándékosan teremtett olyan helyzetet, hogy a katonák a bukaresti Egyetem téren, illetve a főváros más pontjain a tüntetők közé lőjenek. A legfőbb ügyész 2007. december 7-én bejelentette a fenti határozat érvénytelenítését, azóta pedig új ügyiratot állítottak össze. Teodor Maries, az 1989. December 21. Egyesület elnöke az említett döntés miatt hatáskörrel való visszaéléssel vádolta meg Laura Codruta Kövesi legfőbb ügyészt. Szerinte Kövesi ezzel meg akarta hálálni kinevezését tisztségébe, „amibe Ion Iliescu is besegített a PSD-n keresztül”. A büntetőeljárás elvetése jelzés a Legfelsőbb Bíróságnak, amely fel fogja menteni Chitacot és Stanculescu egykori tábornokokat, – állította Maries. /B. S. : Mentőöv Ion Iliescunak. Nem indul büntetőeljárás a volt államfő ellen a bányászjárások ügyében. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

A Legfőbb Ügyészség nem indít bűnvádi eljárást Ion Iliescu ellen az 1990. júniusi bukaresti bányászjárás ügyében. Iliescu magabiztosan magyaráz, utasít, értelmez és bírál, mint az 1989-es változások óta eltelt tizenkilenc évben bármikor. Iliescu soha nem veszített, és soha nem bánta meg egyetlen lépését sem. Akkor sem, amikor a bányászok többször is szétverték a fővárost, és akkor sem, amikor elnöki kegyelemben részesítette az 1989. decemberi népfelkelés vérbe fojtását elrendelő katona- és rendőrtiszteket. Iliescu érinthetetlen. Egyetlen vizsgálóbíró, katonai ügyész, átvilágító sem volt képes fogást találni rajta. /Fall Sándor: Iliescu mosolya. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./

Verbálisan zaklatta a szenátusban Serban Nicolae /Szociáldemokrata Párt – PSD/ szenátort Eckstein Kovács Péter RMDSZ-es szenátor egyik fiatal meghívottja. A meghívott a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) működését szabályozó törvény megvitatásán vett részt, ahol lekommunistázta Nicolaet, akit Ion Iliescu szolgájának, valamint a szekusok védelmezőjének nevezett. A szenátor kilépett a folyosóra ahol a fiatallal további szópárbajba keveredett. A bekiabálót George Simionnak hívják, és az Új Golánok szervezet képviselőjének vallotta magát. Mint elmondta, Eckstein Kovács Péter meghívottjaként vett részt a szenátus plénumában. A szenátor elismerte, hogy meghívta mindazokat, akik részt vettek a CNSAS-törvény megvitatásán, azonban sajnálatosnak nevezte az incidenst. /Botrány a szenátusban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 16./

Antiszemitizmussal vádolja Romániát a Ha’aretz izraeli napilap Traian Basescu államfő egy bakija miatt. A román államfő ugyanis egy hete, szíriai hivatalos látogatása után azt mondta, hogy „Szíria Palesztinával szomszédos”. A napilap bírálta az államfőt, mert csak azok emlegetik Palesztinának a zsidó államot, akik nem ismerik el. „A szárított hús és a bor Romániájának van egy másik arca is – az antiszemitizmus Romániájáé” – áll a lapban. Basescu nem az első romániai államfő, akit antiszemitizmussal vádolnak meg. Ion Iliescu ellen sajtóhadjárat indult, miután 2003 júliusában egy izraeli napilapnak adott interjújában megpróbálta minimalizálni a romániai holokausztot. Az akkori államfő azt nyilatkozta, hogy a zsidó nemzet szenvedései a holokausztban „nem egyedülállóak Európában”. Ezért a kijelentéséért az amerikai külügyminisztérium antiszemitizmusról készített, a megfelelő időszakra vonatkozó jelentésébe is bekerült. Ugyanabban a jelentésben azt is szemére vetették Iliescunak, hogy kitüntette az „elismerten antiszemita Corneliu Vadim Tudort is, aki tagadja a holokausztot”. /I. I. Cs. : Antiszemitizmussal vádolják Romániát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Szenátorként utolsó sajtóértekezletét tartotta Ion Iliescu, az PSD tiszteletbeli elnöke, aki a parlamenti választásokon már nem pályázik újabb mandátumra. Iliescu nem tartja életképesnek a nemzeti egységkormány gondolatát. Ő a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) koalícióját véli a legjobb kombinációnak. Iliescu reméli, hogy Basescu elnök tiszteletben tartja a stabil kormányt biztosító parlamenti többséget” – mondta a PSD tiszteletbeli elnöke. Traian Basescut azzal vádolta, hogy megpróbál olyan hatásköröket is felvállalni, amelyekre az alkotmány nem jogosítja őt fel. /B. T. : Iliescu elbúcsúzott a szenátustól. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Románia rendszerváltás utáni történetében egyetlen párt sem alkotott többséget a parlamentben, és egyetlen alakulatot, a mostani Szociáldemokrata Pártot leszámítva valamennyi formáció koalícióban vezette az országot. Románia a rendszerváltás utáni időszakot nagykoalícióval kezdte. Az első, úgynevezett átmeneti kabinet, amelyet Petre Roman vezetett, négy miniszterelnök-helyettesből, 28 miniszterből és tíz miniszteri rangú államtitkárból tevődött össze. Tagjait a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN), illetve annak elnöke, Ion Iliescu nevezte ki törvényerejű rendelettel. A tárcavezetők között volt Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornok is, akiket idén ítélt el a bíróság jogerősen a forradalom idején elkövetett tetteik miatt. Az első rendszerváltás utáni kormánynak egyetlen magyar tagja volt, Horvát Andor, Andrei Plesu művelődési miniszter helyettes államtitkára. Az első Roman-kormány idején következett be az első bányászjárás is. Ion Iliescu kérésére a vájárok 1990. január 28–29-én rohamozták meg és dúlták fel a fővárost, valamint a FSN választási szereplése ellen tüntető ellenzéki pártok székházait. Alig egy évvel később a második Roman-kormánynak szintén bányászjárás vetett véget. Helyét Theodor Stolojan foglalta el a miniszterelnöki székben 1991. október elsején. Nicolae Vacaroiu volt az első miniszterelnök, aki a forradalom után letöltötte mandátumát, annak ellenére, hogy alakulata nem rendelkezett többséggel a parlamentben. Az 1992. november 19-én hivatalba lépett Vacaroiu a frissen alakult Nagy-Románia Párt (PRM) támogatásával kormányzott; a két alakulat együttműködését jelezte a „vörös négyszög” kifejezés. A Vacaroiu-kormányt a legtöbben populistának tartják: elutasította a privatizációt és elodázta a gazdaság átszervezését. Az átmenet csupán az 1996-os választások után kezdődött el, a demokratikus ellenzék győzelme nyomán. A Demokratikus Konvenció első miniszterelnöke, Victor Ciorbea azonban túlságosan merésznek bizonyult: egyrészt a reformokat illetőn, másrészt az etnikumközi kapcsolatok terén. Az RMDSZ-t is magába foglaló koalíción belüli nézetkülönbségek ellenére Ciorbea jelentősen bővítette a nyelvhasználati jogokat – igaz, sürgősségi rendeletét utólag visszavonták. Emil Constantinescu államfő Ciorbea menesztésével próbálta ellensúlyozni a kormány népszerűtlen intézkedéseit. Az első konvenciós kabinetben Birtalan Ákos vezette a turisztikai tárcát, Tokay György pedig kisebbségi kérdésekért felelős tárca nélküli miniszter volt. Constantinescu 1998. áprilisában Radu Vasilét nevezte ki a kormányfői posztra. A következő másfél évben egymást követték a botrányok. 1999 decemberében az államfő Vasilét is eltávolította, helyére Mugur Isarescu, a Nemzeti Bank kormányzója került. Isarescu megvalósítása az ország rövid- és középtávú fejlesztési terve és több évi recesszió után az első pozitív gazdasági növekedés. A 2000-es választások egyben Ion Iliescu és baloldali pártja visszatérését jelentették. Utóbbi nem nyert ugyan többséget a törvényhozásban, azonban az RMDSZ külső támogatásával kényelmesen kormányzott 2004-ig. Az időszakosan megújított együttműködési megállapodásoknak köszönhetően ez a periódus hozott a legtöbb eredményt a kisebbségi jogok és az etnikumok közötti viszony javulása tekintetében. Négyévi nyugodt kormányzás után az időközben Szociáldemokrata Párttá alakult PDSR megnyerte ugyan a 2004-es választásokat, azonban államfőjelöltje, Adrian Nastase alulmaradt Traian Basescuval szemben az elnöki tisztségért folyó versenyben. A második forduló után Basescu a liberálisok és a demokraták szövetségének oldalára állította az RMDSZ-t és a PSD-vel közös listán indult humanistákat (PUR), mai konzervatívokat. Az előrehozott választásokat erőltető elnök csupán azt érte el, hogy Calin Popescu-Tariceanu liberális párti elnök és kormányfő menesztette a demokrata minisztereket. Azóta kisebbségben kormányoz az RMDSZ-szel és a PSD parlamenti támogatásával. /Szőcs Levente: Román koalíciós hagyományok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Ludovic Orban PNL-alelnök kijelentette, Theodor Stolojan kormányfőnek való jelölése óriási visszalépést jelent Románia számára 17 év után. Basescu elnök ugyanazt a személyt jelöli a kormányfői tisztségre, akit Ion Iliescu is kormányfőnek jelölt a bányászokkal együtt véghez vitt államcsíny után. Ezzel a jelöléssel Románia egy olyan időszakba lép, „amelyben egyre nagyobb az államelnöki totalitárius rendszer veszélye” – mondta Orban. /Orban: óriási visszalépés Stolojan kinevezése. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./