Tibori Szabó Zoltán újságíró szerint fennáll annak veszélye, hogy az erdélyi magyarság a november 28-án esedékes romániai választások nyomán parlamenti képviselet nélkül maradjon. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenében ugyanis két másik magyar szervezet is indulni kíván. Tibori szerint Fidesz-mintára és -biztatásra szerveződött Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Egy másik szervezet, a Romániai Székelyek Szövetsége (RSZSZ) benyújtotta a KVI-nak választási jelvényét. Az RSZSZ nemzeti kisebbségi szervezetként kívánt részt venni a novemberi választásokon, ezért számára nem volt kötelező a 25 ezer aláírás benyújtása. A KVI végül úgy döntött, hogy az RSZSZ bejegyzési kérelmét elutasítja. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy vélte, az RSZSZ elődjét Ion Iliescuék hozták létre az RMDSZ ellenében, az MPSZ pedig, hasonló céllal, Orbán Viktorék támogatásával született meg. Tibori szerint az MPSZ egyetlen célt követ, azt, hogy az RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. /Tibori Szabó Zoltán: Megéri? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

A Tiszta Parlamentért Koalíció 2 millió szórólapot fog osztogatni azoknak a parlamenti jelölteknek a névjegyzékével, akiknek különböző erkölcsi okok miatt nincs mit keresniük a novemberben megválasztandó parlamentben – jelentette be csütörtökön Alina Mungiu-Pippidi politológus, az akció kezdeményezője. A teljes listán, 95 név jelent meg a PSD+PUR jelöltek közül, 9 a D.A. szövetségiektől, 46 a nagy-romániások közül és 3 az RMDSZ-jelöltek soraiból. A legismertebbek: Paul Pacuraru, Corneliu Vadim Tudor, Ion Iliescu, Dan Voiculescu. A 3 RMDSZ-es honatya: Verestóy Attila, Puskás Bálint és Pete István. Alina Mungiu-Pippidi elmondta, kampányuknak köszönhetően a pártok 50 jelöltet vontak vissza. Az RMDSZ-fejezetben a következő indokok szerepelnek: Annak ellenére, hogy szenátor, Puskás Bálint részvényes a Kovászna megyei ATCOM Kft-nél, amely a volt Kisiparosi Szövetkezet elődje. Sepsiszentgyörgyön 200 négyzetméteres háza, 50 négyzetméteres nyaralója van. Verestóy Attila tulajdonában levő IVO Kft. (társtulajdonos a sógora, Ferenczy László) megvásárolta a csíkszeredai alkoholgyárat, amely a berendezések egy részét Csibi Istvánnak bérelte. Ezenkívül a Verestóy tulajdonában levő Hungastro Kft. országos tendert nyert az ételjegyek forgalmazására. A Versenytanács kivizsgálta az ügyet és megbüntette a céget. A Capital hetilap 25 millió dollárra becsülte Verestóy szenátor vagyonát. Pete István annak ellenére, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium államtitkáraként tevékenykedett, cége, a Fixing Kft., amelyet 1999-ben hozott létre, közélelmezési és mezőgazdasági szerződéseket kötött. Ezenkívül részvényes volt Spirt Drojdie Rt.-nél. Vagyonnyilatkozata szerint lakást és hétvégi házat, 1000 négyzetméteres telket, Skoda Octavia típusú személygépkocsit birtokol. Folyószámláin 9 ezer dollár, 54 millió lej van. Ezenkívül tulajdonában van egy 40 hektáros mezőgazdasági földterület is. /Három RMDSZ-es a Tiszta Parlamentért feketelistáján. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

Romániában a második világháború idején azért történhetett meg a holokauszt, mert „az antiszemitizmusnak mély gyökerei vannak az ország politikai és kulturális történelmében” – állapította meg a Nemzetközi Holokauszt Bizottság jelentése. A dokumentumot Elie Wiesel Nobel-díjas író mutatta be Bukarestben Ion Iliescu államfő, illetve az amerikai és az izraeli nagykövet előtt. A romániai Holokauszt Bizottság elnöke emlékeztetett arra, hogy a hazai zsidóság és intézményeik megsemmisítésére vonatkozó parancsokat a legmagasabb állami méltóságok adták ki. „A román polgári és katonai hatóságok 280 és 380 ezer közötti romániai és ukrajnai zsidó haláláért felelősek” – áll a jelentésben, amely szerint 340 ezer zsidónak azért sikerült megmenekülnie, mert a kormány 1943-ban felfüggesztette a deportálásokat. A dokumentum hamarosan román és angol nyelven is megjelenik. /Volt román holokauszt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

A román–magyar kulturális kapcsolatok ápolásának terén végzett tevékenységének elismeréseként Kulturális Érdemérem Nagytiszti Fokozata kitüntetést adományozott dec. 6-án Beke Mihály Andrásnak, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet (MKI) igazgatójának Ion Iliescu elnök. /Román kulturális érdemérmet kapott Beke Mihály András. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Súlyos hibának tartja az RMDSZ vezetőségének a Szociáldemokrata Párttal kötött megállapodását, és a tárgyalások azonnali felfüggesztését követeli Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. "Önmagában és kihatásaiban is végzetes politikai tévedésnek bizonyulhat egyfelől az, hogy másfél évtizeddel a Ceausescu-diktatúra bukása után az RMDSZ gátlás nélkül hozzájárul a román kommunista visszarendeződés bebetonozódásához, és hitelesíteni kész az utódkommunista Szociáldemokrata Pártot, másfelől pedig még mielőtt az elnökválasztás kimenetele eldőlt volna, a régi időkre emlékeztető pártos egyoldalúsággal teszi le a voksát Ion Iliescu és Adrian Nastase korrupt és nacionál-kommunista pártjának oldalán. Akárhogyan is volna: az RMDSZ-nek ezen lépésével legalábbis meg kellett volna várnia a választások második fordulóját" – vélekedett. Tőkés szerint demagógia azzal érvelni, hogy Traian Basescu nem támogatja a magyar autonómiát. Közismert ugyanis, hogy Nastase kormánya annak idején a karhatalmi szervek bevetésétől sem riadt vissza az autonómia képviselőivel szemben, legutóbb pedig a miniszterelnök példátlan kirohanásokat intézett a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztése ellen. Vele szemben viszont Basescu ismételten kedvező módon nyilatkozott a kettős állampolgárságról. /Tőkés: Fel kell függeszteni a koalíciós tárgyalásokat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Ion Iliescu államfő dec. 5-én aláírta a Miron Cozma megkegyelmezéséről szóló rendeletet. Iliescu kifejtette: a kegyelemnek "nincs köze a Nagy-Románia Párt támogatásához". "A bányászjárásoknak is megvolt a maguk indoka. Számos nemzetközi szervezet jelezte, hogy egy szakmai kategória megmozdulásáról volt szó. Ő volt a bányászok vezére". Calin Popescu Tariceanu, a D.A. Szövetség társelnöke szerint Miron Cozma kegyelemben részesítése kizárólag politikai indíttatású döntés. Miron Cozmát a bukaresti ítélőtábla az 1991-es bányászjárás miatt 2000-ben tízévi börtönre ítélte, öt társa pedig fejenként öt évet kell hogy rácsok mögött töltsön. /Iliescu megkegyelmezett Cozmának. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

A legmagasabb állami elismeréssel, Románia Csillagával is kitüntetett Béke Nobel-díjas Elie Wiesel immár nem tart igényt a Ion Iliescu államelnök által 2002-ben átadott érdemrendre. Nyílt levélben közölte: nem kíván olyan kitüntetést, amelyet Corneliu Vadim Tudor is viselhet. Hangsúlyozta: C. V. Tudor a zsidóságot sértő, vérlázító cikkeket publikált, és Gheorghe Buzatu is köztudottan antiszemita és a holokauszt tagadója. /Elie Wiesel visszaadja a kitüntetést. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Iliescu hívására 1990 januárjában először mennek fel a bányászok Bukarestbe, hogy megvédjék a Nemzeti Egységfrontot a kommunistaellenes tüntetőktől, akik az ellenzéki pártokkal összhangban azt kérték, hogy a Front ne vegyen részt a választásokon. A 4000 Zsil-völgyi bányász feldúlta az ellenzéki pártok székházát, többen az Iliescu-rezsim veszélyére figyelmeztető politikusok közül alig tudtak elmenekülni a lincselők elől. A kommunista-ellenes megmozdulások februárban is folytatódtak. 1990 júniusában a bányászok a bukaresti Egyetem téren verték szét a két hónapja tüntetők, éhségsztrájkolók tömegét. A köztudatban Golániáda néven megmaradt nagyszabású kommunista-ellenes tüntetés Iliescutól kapta a nevét, aki huligánoknak, "golánoknak" nevezte a zömében egyetemista tüntetőket. A bányászok ezúttal is az ellenzéki pártszékházakat és az értelmiség-gyanús alakokat vertek össze, a nemzetközi felháborodást kiváltó véres akciónak közel 500 sebesültje és 3 halottja volt. Ion Iliescu megköszönte a bányászoknak a "segítséget". 1991 szeptemberében a több hete sztrájkoló bányászok azért mentek fel ismét – Miron Cozma vezetésével – Bukarestbe, mert a kormány nem teljesítette a bányászszakszervezet több követelését. Megrohamozták a kormányépületet, időközben Petre Roman akkori miniszterelnök úgy döntött, lemond. Iliescu és Cozma aláírt egy nyilatkozatot, amelyben a román állam kötelezte magát a bányászok valamennyi követelésének teljesítésére. A politikai elemzések szerint a bányászok lényegében ismét Iliescu hívó szavára jöttek, aki e forgatókönyv szerint kívánt megszabadulni egyre kényelmetlenebbé váló miniszterelnökétől. 1999-ben Bukarestnek a katonaságot és a különleges alakulatokat is be kellett vetnie, hogy a Zsil-völgyéből a román fővárosba tartó feldühödött bányászokat megállíthassa. A több napos "hadiállapotnak" Radu Vasile miniszterelnök és Miron Cozma kiegyezése vetett véget. /Sz. K.: Bányászjárások kronológiája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Ion Iliescu visszavonta Miron Cozma és 44 másik személy kegyelemben részesítéséről szóló rendeletet. A leköszönő államfő a bányászvezér szabadlábra helyezése okozta közfelháborodással indokolta visszalépését. Cozmát időközben elfogták. Adrian Nastase is elnézést kért, mondán, nem olvasta el figyelmesen a kegyelmi rendeletet, és fogalma sem volt, hogy a listán rajta van Miron Cozma is, különben nem írta volna alá. Szintén sorra elhatárolódnak Iliescutól a párt tisztségviselői, Mihai Tanasasecu pénzügyminiszter kilépéssel fenyegetőzik, amennyiben Iliescut választják az SZDP elnökévé. /Iliescu visszavonta Cozma kegyelmi rendeletét. A bányászvezért ismét börtönbe csukták. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./ Basescu és Iliescu külön repültek Brüsszelbe Traian Basescu nem volt hajlandó ugyanazzal a repülőgéppel utazni, amellyel Ion Iliescu Brüsszelbe repült. A döntés oka Miron Cozma kegyelemben részesítése volt. Basescu Theodor Stolojan, Andrei Plesu és Adriana Saftoiu elnöki tanácsosok kíséretében egy menetrendszerű járattal repült Brüsszelbe. A megválasztott államfő kijelentette, nem lehetséges, hogy Ion Iliescu egyik kezét neki, a másikat Miron Cozmának nyújtsa. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Gheorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere visszaadja a Ion Iliescutól kapott kitüntetést, mert az elnök szabadlábra helyezte a milicista Corpodeant, írta az Evenimetul Zilei). /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A Mediafax úgy értesült, hogy Markó Béla és Dan Voiculescu, az RMDSZ és az RHP vezetői eldöntötték: a két alakulat az NLP–DP-vel alakít parlamenti többséget. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint felháborító Miron Cozma kegyelemben részesítése. A politikus közölte: ezek után nem hiszi, hogy az RMDSZ együttműködhet azzal a Szociáldemokrata Párttal (SZDP), amelynek Ion Iliescu kerül az élére. /Borbély Tamás: Átállt az ellenzék oldalára az RMDSZ és az RHP? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Egységre szólította az általa alapított Szociáldemokrata Pártot (PSD) az államfői székből távozó Ion Iliescu, aki megerősítette: visszatér a PSD élére. A PSD vezetése továbbra is számít rá, hogy az RMDSZ-szel a Román Humanista Párttal (PUR), valamint a törvényhozásban képviselt s a magyartól eltérő nemzeti kisebbségek reprezentánsainak csoportjával kialakítandó parlamenti többség alapján kormányt alakíthat. /Az államfői székből visszatér a PSD élére. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Láthatóan meghatódva hagyta el dec. 21-én a Cotroceni palotát – immár végérvényesen – Ion Iliescu. A leköszönt államfő 1990–1992 között ideiglenes elnökként töltötte be Románia legmagasabb tisztségét, majd az 1992-es, illetve a 2000-es választásokat megnyerve került ismét a Cotrocenibe. Iliescu, a kegyvesztett volt kommunista pártfunkcionárius az 1989-es események kezdetén került bele (ismét) a politikai élet vérkeringésébe. 1989. december 22-én felkérték, hogy vezesse az első posztkommunista állami szervet, a Nemzeti Megmentési Frontot. Iliescu a múlt rendszer struktúráinak átmentésén fáradozott. Jelenleg ismét visszaköveteli az időközben szociáldemokratává átkeresztelt pártot. /Iliescu elnök végérvényesen elhagyta a Cotroceni palotát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Megdöbbentőnek nevezte levelében Randolph L. Braham professzor, a New York-i City University tanára, hogy Ion Iliescu leköszönő román államfő Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt vezetőjének is átadta a Románia Csillaga érdemrendet, ugyanazt a kitüntetést, amelyben korábban maga a professzor is részesült, s amelyet a levél írója most visszaadott. Az erdélyi Désről származó Randolph L. Braham a holokauszt magyarországi történéseinek neves történelmi kutatója. A napokban Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is visszautasította a legmagasabb romániai kitüntetést, így tett a Szabad Európa Rádió román adásának tizenöt szerkesztője is. Nem vette át a kitüntetést Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Borbély László RMDSZ-es képviselő és Puskás Bálint szenátor sem. /(Garzó Ferenc / MTI): Randolph L. Braham is visszautasította a legmagasabb romániai kitüntetést. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Két héttel a Cotroceni-palotából való kiköltözése előtt Ion Iliescu volt államelnök rendeletben ítélte oda saját magának a forradalmári címet. A ,,kiemelkedő érdemű harcos” minősítéssel Iliescunak joga van egyhektárnyi kültelekhez, versenytárgyalás nélkül vásárolt 100 négyzetméteres üzlethelyiséghez, ingyenes tévé- és rádióbérlethez vagy végső nyughelyhez, írta az Adevarul. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./

Arra kérik a legtekintélyesebb bukaresti és vidéki forradalmárszervezetek Traian Basescu államfőt, hogy bocsássa el a néhány nappal ezelőtt tanácsosának kinevezett Constantin Degeratu tábornokot. Degeratu ugyanis 1989-ben részt vett a forradalmárok elleni kolozsvári megtorlásokban. A forradalmárszervezetek képviselői szégyenlistát hoztak nyilvánosságra. Ezen azoknak a személyeknek a neve szerepel, akik 89-es szerepük miatt nem méltók arra, hogy ma a közélet szereplői legyenek. A listán Ion Iliescu volt államfő neve mellett Eugen Badalan vezérkari főnök, Constantin Degeratu államfőtanácsos, Toma Zaharia és Dumitru Sorescu rendőrtábornok neve is szerepel. Constantin Degeratut a katonaság kötelékéből származó tanúk vallomása alapján vádolják azzal, hogy a kolozsvári parancsnokságú negyedik román hadsereg tisztjeként ő készítette el a kolozsvári felkelők ellen bevetett katonák felvonulási térképét. Degeratu tábornok 1997 és 2000 között a román hadsereg vezérkari főnöke volt, és akkor is tiltakoztak kinevezése ellen. Degeratu 1997-ben körlevélben tiltotta meg az aktív katonáknak, hogy az 1989-es élményeikről beszéljenek. Akkori rendeletében azt is minisztériumi engedélyhez kötötte, hogy az 1989-es ügyekben a bíróságra beidézett katonák megjelenjenek a bírák előtt. /Gazda Árpád: Tanácsadója miatt szembekerült a forradalmárokkal Basescu. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Ion Iliescu volt államfő intelligens módon befolyásolta az igazságszolgáltatást Mihai Chitac és Victor Athanasie Stanculescu tábornok ügyében. Ezt maga Stanculescu jelentette ki a vele készült interjúkötetben. Az 1989-es temesvári forradalom megtorlásában játszott szerepéért 1999-ben 15 év börtönbüntetésre ítélt két tábornok jelenleg pere újratárgyalását várja. Ezt még 2001-ben kezdeményezte Joita Tanase akkori főügyész, de a tábornok ügyvédeinek azóta valamennyi tárgyalási fordulót sikerült formai kifogásokkal kisiklatni. /Gazda Árpád: Stanculescu hálás Iliescunak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

Ion Iliescu 75. születésnapja alkalmából Dan Ioan Popescutól, az SZDP bukaresti szervezetének vezetőjétől emlékplakettet kapott „Ion Iliescu – egy Ember, egy Forradalom, egy Ország” felirattal, tudósított a Romania Libera című lap. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Ion Iliescu SZDP-szenátor a forradalom ügyében tervezett meghallgatása kapcsán kijelentette, nem fog a bíróságra menni, ehelyett találkozik az 1989-es forradalom ügyirataival foglalkozó ügyészek egyikével. Hozzátette, nincs mit elhallgatnia vagy kihagynia. Iliescut március 15-én várják a katonai ügyészek, hogy kérdéseket tegyenek fel az exállamfőnek az 1989-es bukaresti eseményekkel kapcsolatban. /Iliescu a forradalomról: nincs elhallgatni valóm! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./

Petre Roman kategorikusan elutasította Király Károlynak azt a vádját, miszerint ő is hibás lett volna az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események miatt. A Nemzeti Megmentési Front (NMF) egykori magyar alelnöke kijelentette, hogy Ion Iliescu és Petre Roman a felelős a románok és magyarok közötti véres konfliktus kirobbanása miatt. Petre Roman szerint akkori számos határozata és intézkedése végül „modell értékű interetnikai együttélést eredményezett”. A volt kormányfő szerint Király Károly cselekedetei nem a két nép békés együttélését, hanem a konfliktus elmérgesedését szolgálták. „A márciusi események idején is aktív volt a titkosszolgálat Marosvásárhelyen” – ezt Ioan Judea nyugalmazott mérnök ezredes ismerte el, aki 15 évvel ezelőtt a marosvásárhelyi városi tanács elnöke volt. „Én, mint a városi tanács elnöke, nem szüntettem meg a titkosszolgálati szerveket, amelyek azelőtt léteztek. December 26-án azt mondtam nekik: „ti az országot és a népet szolgáltátok az eskütökhöz híven. A vezetőség megváltozott, és aki nem akarja továbbra is szolgálni az országot és a népet – ahogyan megesküdött –, az szabad.” Senki nem távozott. Akkor kiadtam a parancsot, hogy lássák el feladatukat és teljesítsék kötelességüket. Én minden reggel hét órakor megkaptam a szigorúan titkos jelentést a marosvásárhelyi rendőrség parancsnokától” – fejtette ki Ioan Judea a Duna Tv-nek. /1990 elején is működött a Szekuritáté. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Ion Iliescu volt elnök szerint a magyarok okozták az 1990 márciusi marosvásárhelyi etnikai konfliktust. Szerinte a románok és magyarok közötti verekedést a román lakosság által gyanakvással tekintett március 15-i magyar rendezvények robbantották ki. „Az egész amiatt történt, ahogyan a március 15-i rendezvények folytak. Olyan jellegük volt, amelyet a román lakosság gyanakvással figyelt. Felmerült a szegregáció és az oktatási különválás kérdése” – mondta Iliescu. Arra a kérdésre, hogy tagja-e még a Vatra Romaneasca Szövetségnek, Iliescu elmondta, annak idején benyújtotta tagsági kérelmét, és arra enged következtetni, hogy jelenleg is tagja a szervezetnek. /Iliescu a magyarokat hibáztatja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

A magyar kormány kénytelen határozottan visszautasítani Ion Iliescu nyilatkozatát, amelyben – román lapok híradásai szerint – a volt román államfő a magyarokat tette felelőssé a 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres eseményekért – közölte László Boglár kormányszóvivő budapesti sajtótájékoztatóján. A magyar kormány megítélése szerint a nyilatkozat nincs összhangban a magyar-román kétoldalú kapcsolatok utóbbi években bekövetkezett fejlődésével, amelynek végső célja a tényleges és fenntartás nélküli együttműködés, a nemritkán, főként román politikusok által hangoztatott történelmi megbékélés. László Boglár a magyar kormány számára érthetetlennek nevezte a tavaly decemberben leköszönt államfő szavait. Az ugyanis a nemzetközi közvélemény előtt is tudott, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség a 15 évvel ezelőtti véres konfliktus szenvedő alanya és nem kirobbantója volt – mondta László Boglár. Hozzátette: Ion Iliescunak tudnia kell, hogy a Ceausescu-időszak végén a romániai magyarságnak európai normák szerint megengedhetetlen, erőszakos asszimilációt kellett megélni. /A magyar kormány visszautasítja Ion Iliescu szavait. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./

Frunda György szenátor a román felsőház március 29-i ülésén politikai nyilatkozatában valótlannak nevezte Ion Iliescu volt államelnök marosvásárhelyi látogatása alkalmából tett nyilatkozatát, melyben a helybeli magyarokat, a helybeli magyar közösséget hibáztatta az 1990 márciusi eseményekért. Iliescunak államelnöki minőségében ugyanis pontos tudomása volt a tragédiát kiváltó tényezőkről, s most, 15 év multán is történelemhamisításra tett kísérletet. A Securitate tagjai ekkor veszélyeztetve érezték nem csak munkahelyüket, de személyes szabadságukat is. 1990 elején mind gyakrabban jelentek meg újságcikkek Erdély elvesztésének a veszélyéről, az erdélyi szakadár törekvésekről. Marosvásárhelyen előkerültek olyan, regáti lapokban megjelent újságcikkek, amelyek arról számoltak be, hogy „a marosvásárhelyi prefektúrán és a városházán magyar zászló lengedez”, hogy „a magyarok a román fejekkel fociznak Marosvásárhely utcáin”. Hazugságok voltak ezek, de megtették a hatásukat. Március 19-én megtévesztett, leitatott embereket vitték Marosvásárhely központjába bunkósbotokkal, fejszékkel felszerelkezve és szétverték „az erdélyi szakadár központok” egyikét. Akkor kérték Ion Iliescu elnököt, hogy jöjjön Marosvásárhelyre. Nem jött. A marosvásárhelyi események után újra életre hívták a Securitatét, újabb nevén a Román Hírszerző Szolgálatot, s a szekusok zömükben átmentek az új szervezetbe. /Frunda György Iliescu nyilatkozatáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

A magyar kormány visszautasít. Még nem jutott odáig, hogy tiltakozzék, de visszautasítja Iliescu kijelentését, amely szerint a magyarok felelősek a marosvásárhelyi fekete márciusért. A jelenlegi MSZP–SZDSZ kormány, mint ahogy elődje, az 1994 és 1998 közötti koalíció sem arról nevezetes, hogy tiltakozott volna. Ezzel próbálja magát tisztára mosni a népszavazás miatt. Ion Iliescu 1959 februárjában – akkor még IMSZ főtitkárként – Ceausescuval együtt személyesen részt vett a Bolyai Egyetem felszámolásában; 1990 januárjában a magyar iskolák újralétesülésekor erdélyi „szeparatista tendenciákról” beszélt. Amikor 1990-ben a Bolyai Egyetem újraindítását szorgalmazó Bolyai Társaság küldöttsége fölkereste őt, az akkor elnökjelölt politikus elutasította kérésüket. A marosvásárhelyi pogrommal kapcsolatban Iliescu volt elnök ma is úgy látja, hogy az „esemény” egyenes következménye volt annak, ahogyan a magyarok március 15-ét ünnepelték. /Asztalos Lajos: A fekete március és Iliescu szemüvege. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Alaptalan a magyar kormány felháborodása, amelyben visszautasítja Ion Iliescu kijelentését a 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres eseményekről – áll a volt államfő irodájának sajtóközleményében. Néhány napja Ion Iliescu egy marosvásárhelyi sajtóértekezleten kijelentette: visszautasítja azokat a vádakat, miszerint őt is felelősség terhelné a „fekete márciusért”, mivel nem volt hajlandó személyesen is részt venni a magyarok és románok közti konfliktus csillapításában. Úgy vélekedett, a 15 évvel ezelőtti tragikus eseményekért csakis a magyarok a felelősek. Ezt a kijelentést utasította vissza a magyar kormány, és hasonló szellemben szólalt fel az üggyel kapcsolatban Frunda György is a szenátusban. Iliescu, a volt államfő sajnálatát fejezte ki a 15 évvel ezelőtti tragikus eseményekért, de nem hajlandó vállalni a „szolgálatos bűnös” szerepét mindenért, ami mandátuma alatt Romániában történt. /Iliescu visszautasít. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

A pápáért szóltak a harangok a római katolikus templomokban, szentmiséken méltatták április 8-án II. János Pál pápa életét Romániában is. Gyulafehérváron, az érseki katedrálisban, Erdély mintegy háromszáz római katolikus templomában, a görög katolikus templomokban és a bukaresti Szent József római katolikus katedrálisban is szentmisékkel tisztelegtek a pápa emléke előtt. Az erdélyi római katolikus híveket Jakubinyi György érsek képviselte a vatikáni temetésen, de Rómába utaztak katolikus hívők Erdély több városából is. Teoctist román ortodox pátriárka, aki betegsége miatt nem tudott elutazni Rómába, gyászüzenetében méltatta II. János Pál pápa életét és munkásságát. Romániát a vatikáni temetésen Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök mellett I. Mihály, valamint Emil Constantinescu és Ion Iliescu volt államelnökök képviselték. /Gyásznappal, harangzúgással, szentmisékkel tisztelegtek a pápa emléke előtt Erdélyben is. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Sütő András április 7-én Mádl Ferenc elnök kezéből átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. A kitüntetést írói érdemei mellett az egyetemes magyar kultúra gazdagításáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulásáért, kisebbségi jogainak védelméért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. Márciusban Ion Iliescu ex-elnök kijelentette: 1990 fekete márciusért a magyarok a felelősek. Ugyanaz az Iliescu fogalmazott így, aki a bányászbandák bukaresti „látogatásait” a hazafias felelősségtudat megnyilvánulásaiként köszönte meg, aki kegyelemben részesítette Miron Cosmát, és lovaggá avatta szélsőséges a Corneliu Vadim Tudort. Március 29-én, miután Frunda György szenátusi politikai nyilatkozatában a szemtanú jogán kiigazította Ion Iliescu volt államelnök „tévedését”, Corneliu Vadim Tudor szenátor felszólalt és rálicitált a primitív vádaskodásra: a magyarok Marosvásárhelyen és másutt románokat öldöstek, levágott fejekkel futballoztak, Cofariu azért sietett libánfalvi fejszés társaival együtt a városba, hogy megakadályozza Erdély elcsatolását stb. „A magyarok késve érkeztek a civilizáció asztalához” – harsogta C.V. Tudor. Tehát, hogy Sütő András csak megtűrt jövevény az európai civilizáció tűzhelyénél! Most már némely magyarok törnek Sütő András életére, azok, akiknek 1990 márciusában védelmére kelt. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetett: Cs. Gyimesi Éva már 1992. április 4-én, a budapesti Beszélő hasábjain adta meg a hangot azzal, hogy kétségbe vonta Sütő András érdemeit a Ceausescu-diktatúra elleni küzdelemben. A váratlan támadásra Beke György válaszolt a Kossuth Rádióban, állásfoglalása fennmaradt nyomtatásban is: Vasárnapi Újság. 1992/23. /szerkesztette Győri Béla/. Bűntudat vagy felelősségérzet? cím alatt Beke György azt a Sütő Andrást méltatta, aki minden sorával Bethlen Gábor fejedelem parancsát teljesítette: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” És Beke így folytatta: „Sütő András bátran állhat saját lelkiismerete elé: a nemzet hűségén élt, szólt, vitázott, mindenkor a kényszerű határok között.” Sütő András közéleti szerepvállalására utalva, Beke ugyanitt kijelentette, hogy Tőkés László püspökkel egy sorban „a legnagyobb formátumú államférfi lett az erdélyi magyarság körében”. Írta ezt Beke tizenhárom évvel ezelőtt. Cs. Gyimesi Éva ellenérzéseire utalva pedig mintha előérzetét fogalmazná szavakba, így összegez: „Közös küzdelem eddigi harcosai fordulnak egymás ellen most már Erdélyben is.” Barabás István így fejezte be cikkét: „A krónikás akkor azt nem tudhatta, hogy akik majd 2005-ben fordulnak Sütő András ellen, azok nem voltak ott a közös küzdelemben sem a Securitate zaklatásai közepette, sem marosvásárhelyi márciusokon, sem marosvécsi megemlékezéseken, sem hargitai adventeken.” /Barabás István: Sütő András: ott és itt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./ Ez az első alkalom, hogy a Romániai Magyar Szó állást foglalt az A Hét hetilap hasábjain február óta folytatott vitában. Előzmény: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ A reagálások az A Hét következő számaiban láttak napvilágot, a vita most is folyik. Hozzászólás, reagálás jelent meg a Krónika márc. 18-i számában /ez a szám nem jelent meg interneten/, a Helikon /Kolozsvár/, 2005. március 25-i számában és az Erdélyi Napló (Kolozsvár), április 5-i számában. 13/ Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke 2006-ban ismét kezdeményezni fogja a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Kuszálik Péter cikkében leszögezte: nincs az a kormány, amelyik elfogadná a kettős állampolgárságot, mert ez egyenlő lenne a bukással, a 2006-os kormány sem fogja elfogadni, legyen az akármilyen összeállítású. Kuszálik Péter: „A „kettős állampolgárság” mint össznemzeti Viagra!” /Kuszálik Péter: Egy makacs ember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

A volt kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt tisztújító kongresszusán nagy meglepetésre Mircea Geoana volt külügyminisztert választották elnöknek. Geoanát előzőleg Iliescu bukottnak, agyalágyultnak nevezte. Az Iliescu-korszaknak immár vége, 15 évig ő vezette, ő határozta meg a pártot. /Székely Kriszta: Szociáldemokrata korszakváltás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./ Fölényes győzelmet aratott Mircea Geoana, volt külügyminiszter a Szociáldemokrata Párt kongresszusán. A küldöttek közül 964-en adták rá voksukat, míg Ion Iliescu volt államelnök, a párt alapítója mindössze 530 szavazatot kapott. Adrian Nastase volt kormányfőt a párt ügyvezető elnökének választották meg. Az új főtitkár Miron Mitrea lett. Előzőleg Iliescu a pártelnöki tisztség biztos várományosának tűnt. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint Mircea Geona megválasztása nyomán nő az esélye annak, hogy ez a párt korszerű és európai szociáldemokrata politikai erővé alakuljon. /Mircea Geoana lett a Szociáldemokrata Párt elnöke. Nem kell már a pártalapító Iliescu elvtárs. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Ion Iliescuval távozott az ország politikai életéből a legrégebbi vezető. Ion Iliescu az ország elképesztő lemaradásáért, a megtűrt korrupcióért, a régi pártapparátus és Szekuritáté embereinek az új rendszerbe való átmentéséért felelős. Az RMDSZ maradt az egyetlen olyan romániai politikai erő, melynek vezérkara – 1992 óta, mikor Domokos Géza, a szövetség alapító elnöke önként távozott a szövetség éléről – kisebb-nagyobb, de a lényeget nem érintő személycserék mellett ugyanaz maradt. Nem engedte meg a többes jelölést, csak a szövetségi elnököt választja meg a négyévenként sorra kerülő kongresszusain. Az összes többi funkció betöltése a szövetségi elnök hatáskörébe tartozik. Az elnöki döntésekre az egyre erőtlenebb SZKT-nak is rá kell bólintania. A legfontosabb döntéseket vagy a szövetségi elnök, vagy az igen szűk körű Operatív Tanács hozza. Torz, antidemokratikus, autoriter képződménnyé vált az RMDSZ, mely – kontroll nélkül – több mint nyolc éve hatalomban vagy hatalomközelben van, írta Simó Erzsébet, a lap munkatársa. /Simó Erzsébet: Következhet az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./