Megkésett karácsonyi ajándék
Sajátos karácsonyi „ajándékkal” kedveskedett a katonai ügyészség az ország polgárainak.
A nagyhét elején jelentették be, hogy a nyomozás során egyértelműen kiderült, az 1989-es karácsonyi időszakban tudatos diverzió zajlott az ország polgárainak megtévesztése érdekében, amelynek célja a diktátorpár megbuktatása után a hatalmat megragadó politikai és katonai klikk hatalmának legitimálása volt. Ezt már ugyan korábban is közölték, ám a mostani bejelentés minden kétséget kizáróan megerősítette az erre vonatkozó információkat.
Vagyis amit hosszú évekig csak összeesküvés-elméletnek hittünk, beigazolódott: a Ceaușescuék elmenekülése utáni órákban, napokban a hatalmat magához ragadó „megmentési front” vezetői mindent gondosan elterveztek. Kitalálták a „terroristákról” szóló rablómesét, majd egyrészt a gépfegyverek hangjának imitálására szolgáló berendezések bevetésével, másrészt a befolyásuk alá vont, akkor még gyakorlatilag monopolhelyzetben levő közszolgálati médiumokban sugárzott álhírek révén, illetve a különböző katonai egységeknek adott, ellentmondásos parancsok által polgárháborús pszichózist idéztek elő.
Ennek nyomán a diktátorpár elmenekülését követő napokban több mint ezren – civilek, katonák egyaránt – haltak meg azért, hogy az állampárt második-harmadik vonalába tartozó klikk a polgárokat a terroristáktól megvédő, gondos vezetők szerepében tetszelegve jogalapot teremthessen arra, hogy a megragadott hatalmat továbbra is megtarthassa.
Ha egyelőre még nem is világos minden részlet, az jórészt tudható, kik azok, akik az illető napokban a szándékosan gerjesztett polgárháborús állapotok kedvezményezettjei voltak. Ion Iliescu és sleppje az összes állami szervre rátette a kezét, és halottakon átgázolva hosszú évekre bebetonozta a hatalmát. Olyannyira, hogy az általa gründolt utódpárt továbbra is a legerősebb, a kormány fő erejét adó politikai erő tud lenni, ennek minden következményével, amit nap mint nap a nyakunkon érzünk.
Mindezek nyomán az lenne az igazán szép, ha jövő karácsonyra – ha több mint két évtizeddel megkésve is – már azt kapnánk ajándékba, hogy megnevezik és bíróság elé is állítják a felelősöket. De akkor sem haragszunk meg, ha nem kell karácsonyig várni. Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Véres színjáték
A kommunista diktatúra utolsó évtizedében Románia lakosságát mély fizikai és erkölcsi nyomorba taszították, melynek nyomasztó hatására egyre többen úgy érezték, hogy napról napra nehezebben cipelhető teherré torzult az élet. Hiszen fizikai és szellemi táplálék, valamint gondolati és lelkiismereti szabadság hiányában már az emberi lét értelme és jogosultsága megkérdőjeleződik.
Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben azonban mégis csak akadt egy modernkori Dávid, aki szembeszállt a félelmetes Góliáttal, és végül legyőzte azt. Tőkés László református lelkész halált megvető ellenállása ugyanis népfelkelést robbantott ki Temesváron. A félelem bilincseit szétfeszítő tömeget pedig már nem lehetett sem géppisztolysorozatokkal, sem tankokkal megállítani. Napokig tartó és a nyilvánosságra került adatok szerint 93 személy életét követelő harcok árán ugyan, de 1989. december 20-án Temesvár szabad várossá vált.
A hírzárlat ellenére az országban futótűzként terjedt a temesvári események híre, melynek hatására december 21-én Bukarestben, majd Aradon, Szebenben, Marosvásárhelyen, Brassóban és Kolozsváron is utcára vonult a nép, és a kivezényelt fegyveres erőkkel szembeszállva a diktátor azonnali távozását követelte. A palackból kiszabadult szellemet pedig már nem lehetett oda többé visszaszorítani. Másnap a forradalmi láz átterjedt az ország egészére, Ceauşescu pedig tanácsadói unszolására egy helikopter fedélzetén elhagyta a fővárost. Még aznap elfogták, december 25-én rögtönítélő bizottság elé állították, halálra ítélték és kivégezték az ország irányításában fontos szerepet betöltő feleségével együtt.
Úgy tűnt tehát, hogy győzött a népfelkelés, azonban sajnos nem ez történt. Az irányítást a Ion Iliescu nevével fémjelzett kommunista csoportosulás kaparintotta meg, akik hatalmuk törvényesítése és megszilárdítása érdekében a katonai diverziótól sem rettentek vissza. Így eshetett meg, hogy a diktátor bukása után sokkal többen veszítették életüket, mint az ellene kitört népfelkelés vérbefojtásának kísérlete alatt. A bűnösök felelősségre vonása pedig a mai napig várat magára. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Véres színjáték
A kommunista diktatúra utolsó évtizedében Románia lakosságát mély fizikai és erkölcsi nyomorba taszították, melynek nyomasztó hatására egyre többen úgy érezték, hogy napról napra nehezebben cipelhető teherré torzult az élet. Hiszen fizikai és szellemi táplálék, valamint gondolati és lelkiismereti szabadság hiányában már az emberi lét értelme és jogosultsága megkérdőjeleződik.
Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben azonban mégis csak akadt egy modernkori Dávid, aki szembeszállt a félelmetes Góliáttal, és végül legyőzte azt. Tőkés László református lelkész halált megvető ellenállása ugyanis népfelkelést robbantott ki Temesváron. A félelem bilincseit szétfeszítő tömeget pedig már nem lehetett sem géppisztolysorozatokkal, sem tankokkal megállítani. Napokig tartó és a nyilvánosságra került adatok szerint 93 személy életét követelő harcok árán ugyan, de 1989. december 20-án Temesvár szabad várossá vált.
A hírzárlat ellenére az országban futótűzként terjedt a temesvári események híre, melynek hatására december 21-én Bukarestben, majd Aradon, Szebenben, Marosvásárhelyen, Brassóban és Kolozsváron is utcára vonult a nép, és a kivezényelt fegyveres erőkkel szembeszállva a diktátor azonnali távozását követelte. A palackból kiszabadult szellemet pedig már nem lehetett oda többé visszaszorítani. Másnap a forradalmi láz átterjedt az ország egészére, Ceauşescu pedig tanácsadói unszolására egy helikopter fedélzetén elhagyta a fővárost. Még aznap elfogták, december 25-én rögtönítélő bizottság elé állították, halálra ítélték és kivégezték az ország irányításában fontos szerepet betöltő feleségével együtt.
Úgy tűnt tehát, hogy győzött a népfelkelés, azonban sajnos nem ez történt. Az irányítást a Ion Iliescu nevével fémjelzett kommunista csoportosulás kaparintotta meg, akik hatalmuk törvényesítése és megszilárdítása érdekében a katonai diverziótól sem rettentek vissza. Így eshetett meg, hogy a diktátor bukása után sokkal többen veszítették életüket, mint az ellene kitört népfelkelés vérbefojtásának kísérlete alatt. A bűnösök felelősségre vonása pedig a mai napig várat magára. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma