Kakucs Lajos Németországban élő történész úgy kutatja új hazája egy-egy régiójának múltját, hogy közben szülőföldje történetének feltárásán is dolgozik. A bánsági sváb céhek adatainak feldolgozása közben a régió magyarságának múltját is napvilágra hozza. Kakucs Lajos Nyárádremetéről indult, majd Szováta, Kolozsvár, Temesvár után 1985-ben Németországban telepedett le. Számos tanulmánykötet, tudományos kiadvány szerzője. Szülőfaluja iránti tiszteletből megírta Nyárádremete monográfiáját. A temesvári Bánsági Múzeumban tíz évet dolgozott, közben kijegyzetelte, összegyűjtötte mindazt, ami Bánság gazdasági történetét illeti és az ott élő magyarság kulturális történetére vonatkozik. Abban az időben írta meg a doktori dolgozatát Bánsági kapitalista mezőgazdaság a 19. század folyamán címmel, ami később, 1998-ban látott napvilágot román nyelven, egy magyar nyelvű változata pedig előkészületben van. Kakucsnak nagy előnye volt, hogy a régi temesvári múzeum, az első világháború után nem rendelkezett magyar nyelvű munkatárssal, a raktárakban felhalmozódott kincsekhez a román kollégák nem nyúltak hozzá. Kakucs azokból az elfekvő értékekből szervezett kiállítássorozatot, amelyek közül néhány, a bánsági falupecsétek és a bánsági céhek történetére vonatkozó, valóságos nemzetközi hírnevet szerzett. A bánsági céhtörténet kutatását folytatta, ennek eredménye a Mesterségek, céhek és iparfejlődés a Bánságban 1717-1918 között /Szeged, 2008/ című könyve, ez most románul is megjelenik Temesváron. Kakucs megírta Szent Jakab történetét Európában és a magyaroknak a Santiago de Compostella, tehát a spanyolországi Szent Jakab templomhoz történő zarándoklatának könyvét, amely német és magyar változatban is megjelent. A német nyelvű változat szemináriumanyag lett a müncheni tudományegyetemen, a magyar pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan gyűjtötte az anyagot szülőfalujára vonatkozóan. Dr. Birtók Ferenccel eleinte úgy tervezték, közösen írják meg, később ő egy részét, saját kutatásait nyilvánosságra hozta. /Dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ Kakucs folytatta a kutatást, idén ő is kiadta Nyárádremete monográfiáját /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/. Dr. Kakucs Lajos (sz. Nyárádremete, 1944) történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Magyar, román és német nyelven közölt kulturális és gazdasági tárgyú tanulmányokat. /Antal Erika: Nyugaton – kelet vonzásában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

A kommunista korszakban nem volt párttag, ezért politikai múltja 1990-ben kezdődött, mondta el Eckstein-Kovács Péter szenátor. Akkor megkérdezték tőle, hogy nem akar-e képviselő lenni. Akkoriban ilyen egyszerűen ment az egész. Eckstein-Kovács Péter /sz. Kolozsvár, 1956. júl. 5./ a Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, 1990-ig ügyvéd volt. 1990 és 1992 között az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője, 1992-től 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996 és 1999 között az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, majd 1999-ben és 2000-ben kisebbségvédelmi miniszter. Kezdeményezésére fogadták el a diszkriminációt tiltó törvényt, valamint a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló jogszabályt. 2000 óta szenátor. Segített az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) működésének hatékonyabbá tételében. 1994-től alapító tagja és elnöke az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának. /Ferencz Zsolt: Választások – 2008 – Mai szenátorjelöltünk: Eckstein-Kovács Péter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Fenyegető soviniszta feliratok jelentek meg több temerini magyar család házán, kapuján. A leggyakoribb a „Halál a magyarokra” volt. A rendőrségnek jelentették az esetet. Hivatalos reagálás a legújabb magyarellenes akcióra még nem érkezett. Vajdaságban gyakoriak a gyűlölködő falfirkák. A mostani temerini eset mindössze néhány nappal azt követően történt, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Borisz Tadics szerb államfőnél járt, és megbeszélésükön szó volt a szabadkai etnikai incidensekről is. Az utóbbi napokban, hetekben ugyanis több magyart ért támadás nemzeti hovatartozása miatt. Szabadkán is tárgyalások voltak a helyi rendőrségi vezetőkkel a közbiztonság e kérdéséről. Mind az államfőnél, mind helyi szinten megígérték, hogy hatékony intézkedéseket tesznek a fiatalok elleni esti támadások visszaszorítása érdekében. „Halál a magyarokra!”, „Nemzeti ellenállás” – ezeket a szavakat fújták ismeretlenek november 6-ra virradóra Nyitracsehi egyik autóbuszmegállójának falára. A nyitrai járásban fekvő falut többségében magyarok lakják. A „Národný odpor” rasszista, magyargyűlölő szervezet, mely évek óta tevékenykedik Nyitrán. Malina Hedvig állítólagos két támadója egyes tanúk szerint a szélsőséges szervezet tagja, szimpatizánsa. November 6-ra virradóra Nagycsehi és a közeli Nagycétény magyar helységnévtábláit is ugyanilyen kék festékkel mázolták be. A pozsonyi Új Szó információi szerint egy érsekújvári magyar iskola falára festették ismeretlenek éjjel a „Hunokat a gázkamrába, magyarokat a Dunába” feliratot. /„Halál a magyarokra” fenyegetés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Az erdélyi magyar történetkutatás és történetírás kimagasló alakját kísérték utolsó útjára Kolozsváron a Házsongárdi temetőben október 31-én. Jakó Zsigmond (1916–2008) professzor Biharfélegyházán 1916-ban született. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történeti–nyelvtudományi karán végzett, később Kolozsváron Kelemen Lajos történész-levéltárost mondhatta mesterének. 1942-től a kolozsvári, 1945-től a Bolyai, 1959-től 1981-ig a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanárként, professzorként tanított. Fő kutatási területe az erdélyi középkor és kora újkor története, különös tekintettel a művelődés, a gazdasági élet, a településtörténet és az adminisztráció múltjának a kutatására. Munkássága, figyelme kiterjedt a történettudomány segédtudomány-ágaira: a paleográfiára, a diplomatikára, valamint a pecséttanra. Az utóbbi évtizedekben foglalkoztatta az erdélyi könyv- és könyvtártörténet. Jakó Zsigmond fáradságot nem ismerve dolgozott a levéltári anyag biztonságba helyezésén, megmentésén. A középkor kutatásában nagy segítségére volt a középkori latin nyelv elmélyült ismerete. 1990-ben két kötetben rendezte sajtó alá, és adta ki a kolozsmostori konvent 1289–1556 közötti, fennmaradt jegyzőkönyveit. Az Erdélyi okmánytár első kötetében 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. Ezzel az erdélyi Árpád-kori okleveles források kritikai számbavételét kezdte el, alapot biztosítva Erdély középkori történetének megismeréséhez. 2004-ben az Erdélyi okmánytár második kötete látott napvilágot, ebben Erdély történetének 1301–1339 közötti teljes forrásanyagát tette közzé. Az erdélyi okmánytár sorozatban 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. 2004-ben az okmánytár második kötete látott napvilágot, amely a XIV. század elején kelt okiratokat öleli fel. A Házsongárdi temetőben elhangzott méltatások alig-alig tudták átfogni azt a szerteágazó tudományos munkásságot, amelyet hosszú élete folyamán Jakó professzor kifejtett. Jakó Zsigmond professzor 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia, 1996-tól a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990–1994 között az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöki tisztét töltötte be. Munkásságának egy-egy határkövét főbb művei jelzik: Bihar megye a török pusztítás előtt (1940); A gyalui vártartomány urbáriuma (1944); Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez (1637–1782, 1945); Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához (1946); Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején (1947); A magyarpataki és kalini hamuzsirhuta története (1956); A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben (1956); Scrierea latina in evul mediu (1971), ugyanez magyarul 1987-ben: A latin írás története (szerzőtárs Radu Manolescu); Írás, könyv, értelmiség (1976). /Szőcs János: Jakó Zsigmond professzor emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

Az arad-belvárosi katolikus templomban november 9-én a szentmisét a 88 éves Ferencz Ervin ferences szerzetes celebrálja, aki börtöntársa volt a kivégzett Karácsonyi István minorita atyának. A szertartáson a kényszermunka-táborban elhunyt Karácsonyi István minorita atya emléktábláját leleplezik. Karácsonyi Istvánt, a Szoboszlay-per 57 vádlottjának egyikét, ártatlanul ítélték sokévi börtönre és kényszermunkára. A márványból és bronzból készült, latin feliratú emléktáblát Dinyés László budapesti képzőművész készítette. /Emléktábla-avatás Arad-belvárosban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Bocsánatkérést és Barabás T. János, a bukaresti magyar nagykövetség sajtóattaséjának hazahívását követelik bukaresti médiaszervezetek a magyar külügyminisztériumtól. A Curentul bukaresti napilap szerint a magyar diplomata alpári hangnemben felelősségre vonta, és kirúgással fenyegette Iulia Nueleanu főszerkesztőt amiatt, hogy az újság azt állította: a nagykövetség támogatta az erdélyi Wass Albert-megemlékezéseket. A Curentul a sepsiszentgyörgyi Dan Tanasa által a román külügyminisztériumhoz, majd a bukaresti magyar diplomáciai képviselethez eljuttatott panasz alapján arról cikkezett, hogy a Romániában háborús bűnösként nyilvántartott író emlékére rendezett ünnepségeket népszerűsítő plakátokon megjelent a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi kulturális koordinációs központjának logója is. A lap szerint Barabás T. János a cikket kifogásolva fenyegette meg a főszerkesztőt, emiatt pedig a MediaSind és a Civic Media Egyesület panaszt tett a román külügyminisztériumnál. A történtek nyomán Füzes Oszkár bukaresti nagykövetet bekérették a tárcához, és felhívták a figyelmét a diplomatákra vonatkozó szabályok betartására. Füzes Oszkár úgy nyilatkozott: a nagykövetség sajtóattaséja nem fenyegette meg a Curentul főszerkesztőjét, csak emelt hangon kifogásolta az újság egyik korábbi közlését. Hozzátette: sem ő, sem a nagykövetség nem foglalkozik Wass Albert irodalmi megítélésével /Támadják a magyar nagykövetséget. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

A nemzetközi jog és az EU a kisebbségekre nem fektet elég hangsúlyt, mondta Csoma Botond tanácsos, jogász, RMDSZ-es képviselőjelölt a grúziai helyzetről és annak kisebbségpolitikai vonatkozásairól tartott kerekasztal-beszélgetésen Kolozsváron. Sógor Csaba EP-képviselőt hívta meg beszélgetésre, hogy ismertesse a grúziai helyzetet. Sógor elmondta, az erdélyi magyarság helyzetét másként látja, mint a grúziai kisebbségekét. Az ottani konfliktus hátterében az olaj áll. A rendezvényen részt vett Eckstein-Kovács Péter is, aki a négy év fájó pontjának tartja a kisebbségek jogállásáról szóló törvény bukását. /Jakab Judit: Kisebbségi kérdés Grúzia példájával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén november 7-én Bözödi György (1913-1989) születésnapjának 95. évfordulója alkalmából rendeztek konferenciát. Három előadás vette számba a szépíró, a szociográfus és a történész munkásságát, egy negyedik pedig az életműből az EME tulajdonában őrzött hagyatékot mutatta be. Vallasek Júlia Bözödi (született: Jakab) György pásztorregényét és annak előzményeit méltatta. Nagy Pál Bözödinek az 1942-ben megjelent Termés folyóirat pályafutásában vállalt szerepéről értekezett. Cseke Péter Bözödi erdélyi magyar szociográfusi munkáját térképezte fel. Bogdándi Zsolt vetített képekkel illusztrálta az EME kézirattárában őrzött Bögözi-hagyatékot (kéziratok, naplók, hivatalos okmányok, levelek, cikkek, tanulmányok, népirodalmi gyűjtemények). Egyed Ákos zárszavában arra emlékeztetett, hogy Bözödi Györgyöt a székely köznép sorsa érdekelte. /Ö. I. B. : Konferencia Bözödi Györgyről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

November 8-án Szászrégenben Örömmel énekeljünk elnevezésű gyermekkórus- találkozót tartottak, közel 270 gyereknek tapsolhatott a hallgatóság. Az idei, második alkalommal megszervezett találkozó sok törődést, kemény munkát, szeretetet, a kóruséneklés misszióját jelenti. Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese arra mutatott rá, hogy az egyházmegyében mindössze két, a körtvélyfájai és a szászrégeni gyerekkórus működik, ez a találkozó pedig lehetőség arra, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen róluk, esetleg mások is kedvet kapjanak gyermekkórus létrehozásához. /Berekméri Ildikó: Zengett a dal. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

Tőkés László református püspök, EP-képviselő, újabb egyházkerületi körlevelet bocsátott ki a november 30-i parlamenti választások tárgyában. Azt ajánlja egyháza híveinek: ne hagyják magukat félrevezetni, becsapni. „Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerűsítésében! Nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából viszont föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket” – szögezi le. Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy a választópolgárok valóban: válasszanak – állapította meg. „Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat – azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelősen és híven képviselik” – olvasható a körlevélben. /Tőkés újabb választási körlevele. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ A körlevél szövege: Tőkés László: csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat! Tisztelt Lelkésztársaim! Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezetek! A mindenen eluralkodó anyagiasság és a hatalmi bírvágy világában, másfelől népünk elszegényedésének és erdélyi magyarságunk meggyengülésének szorongatott állapotában – olcsó és hazug propagandával, üres kampányfogásokkal, szemfényvesztő mellébeszéléssel és ígérgetésekkel ne hagyjátok magatokat félrevezettetni! Saját adólejeitekből visszatérített kegyelempénzen ne hagyjátok magatokat megvásároltatni. Jóhiszeműségetek és nemzeti érzéseitek alapján se hagyjátok magatokat becsapattatni! Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerűsítésében! Nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából viszont föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket. Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy valóban: válasszatok. Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat – azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelősen és híven képviselik. „Temetők helyett életet…" (Nagy László) – ez legyen az erdélyi magyarság jövőbe mutató választási programja és jelszava! Ennek érdekében vállaljon az Egyház a társadalomban hivatásának megfelelő jószolgálatot! Nagyvárad, 2008. november 10. Tőkés László püspök, EP-képviselő. Utóirat: Egyházkerületi körlevelünket szeretettel ajánlom valamennyi polgártársam és testvéregyházaink híveinek a szíves figyelmébe. /Erdely. ma, nov. 10./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület körlevelében támogatásáról biztosította az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács párbeszédre és megegyezésre irányuló erőfeszítéseit. Egyben felszólította gyülekezeteit, az egyház és a nemzet érdekeit tartsák szem előtt a választásokon. Tőkés László az egyházkerület igazgatótanácsának körlevével összhangban felhívta a figyelmet arra, hogy az RMDSZ-t súlyos felelősség terheli a közérdekű megegyezés elmulasztásáért. Ez kedvezőtlen hatással lesz az országos választások eredményére. Kiábrándító az RMDSZ választási kampányát jellemző hazugságbeszéd és hamis választási propaganda. A Balatonőszödtől Marosvásárhelyig terjedő hazugságbeszéd komolyan meg fogja bosszulni magát. Visszájára fog fordulni az ellenségkép-festő pártpropaganda, melyre Nyakó és Újhelyi István MSZP-s képviselők Nagyváradon így oktatták az RMDSZ „ifjú gárdáját": „Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni; ha pedig nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni. ” Ezen elvtársi biztatás kontextusában érthető, amit Törzsök Erika főosztályvezető mond: „Ahol a Fidesz megjelenik, ott gyűlöletet, viszályt szít, kétségeket kelt, és rombol. ” /Tőkés László: Egyházkerületi körlevél a parlamenti választások tárgyában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./ Elsősorban a független jelölteket támogatja a választási kampányban Tőkés László EP-képviselő. Kincses Előd Maros megyei független jelöltnek, egykori ügyvédjének a kampányrendezvényén is részt vesz, és Garda Dezső jelenlegi képviselőt, illetve Sebestyén Csabát, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnökét is támogatja, közölte sajtótájékoztatóján. Hozzátette, bár az RMDSZ jelöltjeinek többségét támogatják, az egyháznak erkölcsi alapon meg kell vizsgálnia, hogy ki érdemes a támogatásra. Tőkés László szerint vannak Bihar megyei jelöltek, akiket elleneznek. Név szerint említette Csuzi Istvánt, „aki hátat fordított a pártjának”, Kállay László református lelkészt, akit „egyházbomlasztó tevékenysége miatt” utasítanak el, míg Lakatos Péter indulását a Széchenyi-terv keretében pályázaton elnyert 320 millió forint „elrablása” miatt ellenzik. A közlemény az RMDSZ-es politikusok kampányolási módjaira is kitér. A ravatalozóavatásokon való részvétel miatt Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettest, Lakatos Pétert és Szabó Ödönt, Bogos Zsolt miniszteri tanácsost, Kelemen Hunor képviselőt, az RMDSZ ügyvezető elnökét és Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnököt bírálta. /Fried Noémi Lujza: Függetleneket támogat Tőkés László. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

November 8-án Marosvásárhelyen bemutatták Varró János Erdélyi sorsvallató /Korda Kiadó, Kecskemét/ című könyvét a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör rendezvényén, melyre eljöttek a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának – Varró János utolsó szellemi műhelyének – fiataljai is. A magyar nemzetet tekintette elsődlegesnek, lelki hazájának, és mellékes volt, hogy ezt fizikailag Erdélyben, Romániában vagy Magyarországon éli meg – idézte fel Varró alakját Kerényi György, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör elnöke. Varró Jánost /1927-2004/ 1956 után 16 év börtönre ítélték, a Duna-delta lágereiben raboskodott, 1964-ben szabadult. 1988-ban emigrált Magyarországra. Műve nem egy átlagos börtönnapló, sokkal inkább regényszintű sorsvallomás. Varró János nem vádol, nem ítél, csak feltár. Varró János a magyar államtól 1956-os kitüntetést kapott. Szülőföldjén kétszeres nekirugaszkodásra sem sikerült megvédenie doktori disszertációját – sem Kós Károly, sem Benedek Elek nem volt "releváns téma" a kommunista rezsimben –, Magyarországon viszont címzetes egyetemi tanári rangot kapott. Ábrahám Sándorné Eszter nyugalmazott könyvtáros munkatársával, Berente Eszterrel állította össze 1992-ben a Varró János-bibliográfiát. Az esten emlékeztek a marosvécsi fák alatt pihenő íróra. /Nagy Székely Ildikó: Titoknyitogató találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Nemzetiségi hovatartozásuk mellett a közös európai értékek fogják össze a határon túli magyar közösségeket – mondta a témáról az Európai Parlament brüsszeli épületében november 11-én rendezett meghallgatáson Tőkés László, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöke. A független EP-képviselő elmondta: a határon túli magyar közösségek fő célja, hogy országaikban autonómiát érjenek el, ami stabilizálná is a Kárpát-medencét. A meghallgatást szervező református püspök kiemelte azt is, hogy hiteles, igazán demokratikus Európai Unió a kisebbségi jogok teljes körű biztosítása nélkül nem képzelhető el. A fórumon a határon túli szervezetek képviseletében Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, valamint Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke szólalt fel, ismertetve az érintett közösségek helyzetét, és a brüsszeli illetékesek segítségét kérve problémáik képviseletéhez. /Kisebbségi jogokról Brüsszelben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./ November 11–13-a között Tőkés László európai parlamenti képviselő meghívására a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács (KMAT) küldöttsége Brüsszelben tartózkodik. A küldöttség tagjai – Fodor Imre, SZNT-alelnök, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke és Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Szövetségének alelnöke – részt vettek az Integráció, autonómia és stabilitás témakörben tartott parlamenti közmeghallgatáson, ahol nemzeti közösségeik helyzetéről és problémáiról, valamint az általuk vezetett szervezetek időszerű törekvéseiről nyújtottak tájékoztatást. Tőkés László, a KMAT soros elnöke a szervezet által célul kitűzött közös autonómiaképviselet fontosságát hangsúlyozta.,,A Kárpát-medencei magyar nemzetrészek számára többszörösen hátrányos, elnyomott – kisebbségi – helyzetükben a közösségi önrendelkezés – az autonómia – jelentheti az egyetlen életképes alternatívát és megoldást" – mondta az EP-képviselő, ugyanakkor sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy a küldöttségből kimaradtak az RMDSZ és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának képviselői. Fodor Imre bejelentette, hogy az SZNT újból a román törvényhozás elé kívánja terjeszteni Székelyföld autonómiastatútumát, továbbá kezdeményezi a magyar–román államközi alapszerződés felülvizsgálatát. /Ferencz Csaba: Az önvédelemtől az autonómiáig. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./

A magyar–szlovák viszony romlásának kezdőpontja a 2006-os szlovákiai parlamenti választásokig vezethető vissza. A magyarellenes Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kormánytényezővé válása elindított egy folyamatot, amely az utca emberében is lecsapódott. A Fico-kormány sorozatos magyarellenes intézkedései mögött szándékosság áll, legyen az Malina Hedvig brutális bántalmazásának kezelése, a támogatások megvonása magyarlakta régióktól, a magyar iskolák anyagi ellehetetlenítése, a hibrid-tankönyvek ügye. Mindezeket magyarellenes retorika kísérte. Két héttel ezelőtt, az RMDSZ Kolozsváron tartott országos kampánynyitó rendezvényén Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke emlékeztetett: a 2006-os parlamenti választások után, a Robert Fico által tett magyarellenes nyilatkozatok általános tiltakozást váltottak ki, többek között az európai szocialisták felfüggesztették a nagyobbik szlovák kormánypárt (SMER) tagságát, azonban azóta a nagyságrendekkel durvább diskurzus fölött átsiklanak a felelős európai vezetők. Csökkent a gyűlöletbeszéd ingerküszöbe. Nem lehet egyenlőségjelet tenni a szlovákiai magyarellenes és a magyarországi szlovákellenes tettek, közbeszéd közé. A Szlovákiában a gyűlöletbeszéd szítóját a kormányban kell keresni, Robert Fico kormányfő sosem ítélte el határozottan Ján Slota magyarellenes megnyilvánulásait, sőt számos alkalommal közös sajtótájékoztatókon asszisztált hozzájuk, addig Magyarországon a szlovákellenes cselekedetek, nyilatkozatok mögött egy radikális, de a politikai szférán kívül rekedt kisszámú csoport áll. A félmilliós felvidéki magyar közösséget kívánják a Dunába szlovák honfitársaik, nekik szabályoznák le, hogy gyerekeik Kassa helyett Košicét vagy Dunaszerdahely helyett Dunasjka Stredát tanuljanak. A határozott fellépés elmaradása esetén ezek a magyarellenes megnyilvánulások előzményei lehetnek egy olyan forgatókönyvnek, amely mifelénk 1990-ben beteljesedett Marosvásárhelyen. /Moldován Árpád Zsolt: Marosvásárhely réme? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Házi olvasmányokkal, szótárakkal és más kötetekkel gazdagodott 113 vajdasági, magyarul is oktató általános iskola könyvtára a magyar Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelős Szakállamtitkársága könyvtár-támogatási programjának első lépéseként. A 113 iskola közül 87-ben folyik teljes egészében magyar nyelven az oktatás, a többiben lehetőség van a magyar nyelv oktatására vagy az anyanyelvápolásra. A könyveket november 11-én Szabadkán adták át a Magyar Házban. Gémesi Ferenc szakállamtitkár hangsúlyozta, hogy az oktatási intézmények építése mellett fontos a pedagógusok szakmai munkájának a támogatása is. A most átadott könyveket az 5-8. osztályos korosztály számára állították össze vajdasági oktatási szakemberek segítségével. /Tankönyvcsomagok a vajdasági magyar iskoláknak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Kolozsváron létrehozták 72-es óvoda magyar csoportját. Florica Rogoz igazgatónő a tanfelügyelőség szándékát bojkottálva május óta nem fogadta el a magyar szülők kérvényét. Végül november 3-án megindult a magyar csoport 22 gyerekkel. November 6-án, az igazgatónő listával várta egyenként a szülőket, az óvónő sírt. A szülőknek el kellett dönteniük, mennek-e vissza a régi túlzsúfolt óvodába, vagy maradnak. Kérdés, miért nem közölte az igazgatóság vagy a tanfelügyelőség a szülői közösséggel a valós helyzetet? Miért vált kérdésessé a 72-es magyar óvodás csoport léte, amikor a terem megvan hozzá. Már három évvel ezelőtt, 2005 őszén kérvényezték a szülők Péter Tünde tanfelügyelőtől egy magyar csoport létrehozását a 72-es óvodában. Törvénytelen és erkölcstelen, hogy a 66-os óvodából átjött szülőket és az óvónőt is lelki zsarolással „visszautasították „oda, ahonnan jöttek”. A tanfelügyelőségnek meg kell oldania ezt a helyzetet, visszaállítva a megindult óvodai csoportot. /Nyílt levél a 72-es óvoda magyar csoportjának szabotálása kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

Az Európai Parlamentben „a kisebbségi kérdés váljon nyilvános közvita tárgyává” indítványozta a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) november 12-én Brüsszelben. Ez áll abban a nyilatkozatban, amelyet a tanács küldöttségének európai parlamenti látogatása alkalmából adtak ki. A küldöttség tagjai – Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, valamint Tőkés László romániai magyar EP-képviselő, a KMAT elnöke – azt is jelezték, hogy a látogatáson „a Kárpát-medencei magyar ügy békés politikai rendezéséhez” kerestek politikai támogatást és megbízható szövetségeseket. Tőkés László hangsúlyozta, hogy népszerűsíteni kívánták az autonómia kérdését is. A nyilatkozatban meggyőződésüket fejezték ki, hogy a kisebbségi jogokat európai ügynek kell tekinteni, és egyetértésükről biztosították az EP kisebbségügyi frakcióközi csoportjának azon törekvését, hogy vezessenek be egységes európai kisebbségvédelmi rendszert. /Váljon közvitává a kisebbségi kérdés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Továbbra is egyetlen újságíró dolgozik a Realitatea hírtelevízió szeptember 12-én indult marosvásárhelyi területi stúdiójának magyar szerkesztőségében. Bartha Zsuzsanna, a magyar szerkesztőség vezetője szerint a jelentkező személyek nem váltak be. Ennek ellenére Bartha haladásnak tartja, hogy november 10-től az adó magyar nyelvű híreket is sugároz. Egyelőre a román kollégák híranyagát fordítják magyarra. Marosvásárhelyen egymás után jelentek meg a részben vagy teljes egészében magyar nyelvű tévéstúdiók: a korábban már meglévő Maros Tévé mellett beindult az Erdély tévé és a közszolgálati televízió területi stúdiója, valamint a Realitatea hírtévé területi stúdiója. /F. H. : Rideg valóság a Realitatea TV-nél. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Az utóbbi időben több szerző foglalkozott a különböző magyar kisebbségek történetével és az 1918-at követő kilencven évben a többségi országban betöltött szerepükkel. A Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László által szerkesztett Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat Kiadó, Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete, Budapest/ című kötetet múlt héten mutatták be Kolozsváron. Ez az első olyan munka, amely együtt tárgyalja a hét határon túli magyar kisebbségi közösség történetét, összehasonlítja azokat, illetve egy magyarországi és egy közép-európai viszonyrendszerben helyezi el. A kötet célja a jelenlegi kutatások minél színvonalasabb összefoglalása. A könyv forrásokat, kislexikon magyarázatokat, kronológiát és irodalomjegyzéket is hoz – mondta el Bárdi Nándor, a kötet egyik szerkesztője. A 29 szerzőből 18 határon túlról származik, tehát nem jogos az a kritika, hogy ez a könyv miért Budapesten készült. Budapesten van egy olyan intézet, amelynek a kisebbségkutatás fő profilja. Problémaként merült föl az, hogy a kötet túlságosan a nemzetállamok történetén keresztül látja a kisebbségek történetét. Ezek a nemzetépítések voltak azok, amelyek meghatározták a közösségek létrejöttét és fejlődését. Ténykérdés, hogy a határon túli magyar kisebbségi közösségek kulturális öröksége alapvetően az 1918 előtti Magyarország történeti örökségén alapul. A ’90-es években a határon túli magyar közösségek egyik kulcsproblémája, hogy a nagyvárosi közegben jelentősen csökken a közösségek pozíciója és a magyar kulturális, közösségi élet egyre inkább kisvárosokba szorul, megnő a falusi életvilágok szerepe. A másik változás, hogy az adott országon belüli középosztályosodásban, a magyarok alulreprezentálnak tűnnek. Fontos probléma a migráció kérdése. Magyarország nem tudja megtartani a jól képzett migráns munkaerőt. Társadalmi probléma a magyarul beszélő romák integrációjának problémája. Kelet-Szlovákiában, Kárpátalján és a Maros és Kovászna megyében a magyar oktatási intézményrendszernek ez a legnagyobb kihívása. Bárdi Nándor szűkebb kutatási területe a két világháború közötti romániai magyar kisebbség története, a kötetben emellett az 1989 utáni romániai magyar kisebbségekkel, illetve a budapesti kormányzatok különböző korszakokban lejátszódó magyarságpolitikájával is foglalkozott. László Mártonnal vizsgálta a kollektivizálás és a mezőgazdaság átalakulását, Fedinec Csillával és Papp Z. Attilával pedig a ’89 utáni tudományos élet, irodalom és kultúra változását. 2009-re várható a könyv angol nyelvű változata. Az Európai Unióban a kollektív jogok felvetése az iszlám fundamentalista törekvéseket juttatja a politikusok eszébe. A kettős állampolgárság kérdése pedig az oszétiai beavatkozás után egyértelműen biztonságpolitikai, destabilizációs félelmeket vet fel. Az EU-nak nincs kisebbségpolitikája, ezen a területen lehet valamit kezdeni. Ha valaki kérne egy listát arról, hogy a kisebbségeket Romániában vagy Szlovákiában milyen nyelvi diszkrimináció érinti, nem tudnánk előállni vele, a román vagy szlovák jogszabályokat ilyen szempontból nem dolgozták fel. A másik kulcsterület az önkormányzati mező. Ma a romániai magyarság jelentős része magyar vezetésű önkormányzatok hatókörében él. Milyen ezeknek a hatékonysága és problémamegoldó képessége? -Bárdi Nándor felhívta a figyelmet a romániai magyar kutatók, Gagyi József, Hermann Gusztáv, Horváth István, Kiss Tamás, Oláh Sándor, Papp. Z. Attila, Pozsony Ferenc, Péter László, Tánczos Vilmos, Veres Valér és mások kutatásaira. /Ferencz Zsolt: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Interjú Bárdi Nándor történésszel, a Teleki László Intézet munkatársával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

Bözödi György /1913-1989/ a romániai magyar irodalom méltatlanul mellőzött alkotója volt, 1945 után mindössze három könyve jelenhetett meg, 1958-ban Hazafelé címmel egy elbeszéléskötete, amelynek Nyugtalan pásztorok címmel kibővített változata következett 1968-ban, a Romániai Magyar Írók sorozatban. 1979-ben adták ki Nap és árnyék címmel egy versgyűjteményét. Bözödi György, a Termés folyóirat körének megbecsült alkotója fiatalon felhívta magára a figyelmet a székelység múltját és jelenét ábrázoló, nagy hatású szociográfiájával, a Székely bánjával /1938/, amely csak az 1989-es változás után jelent meg új kiadásban a Mentor Kiadónál 1997-ben, a Pallas-Akadémiánál pedig Nagy Pál fáradhatatlan szerkesztői munkájának köszönhetően két nagy tanulmánykötetét is kiadták (Földre írt történelem, Székely századok), s újra megjelentették Romlás című regényét. Hogy mi maradt a hagyatékban, pontosan nem tudni. Egész életében, házkutatások, betegségek kényszerszüneteiben a székelység múltjával és különösen a negyvennyolc-negyvenkilences forradalom történetével foglalkozott. Az Igaz Szóban több részlet is megjelent készülő, Gábor Áronról szóló történelmi regényéből. Nem lehet tudni, mennyi készült el a regényből, mint azt sem, hogy megmaradt-e a hagyatékban Jónás Ninivében című, negyvenes években írt regénye. Bözödit koholt vádak alapján bebörtönözték a negyvenes évek végén. Haláláig fáradhatatlanul dolgozott, a megjelenés legkisebb esélye nélkül. /Bogdán László: Bözödi György sorsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Emil Boc, a Demokrata-Liberális Párt /PD–L/ elnöke mondott kortesbeszédet Nagyváradon, kikelt egykori szövetségesei ellen, a kormányfőt Ceausescunál is rosszabbnak nevezte. Legnagyobb ellenségnek a szocdemeket tartja, de kikelt az RMDSZ ellen is, amelynek vezetői Boc szerint közönséges árulók, tartás nélküli, gerinctelen alakok. A pártelnök különösen attól a szerinte pofátlan ötlettől ingerült, hogy a románok magyarul tanuljanak, ezt úgy értelmezi, hogy a magyar lenne a hivatalos nyelv Erdélyben. /Szűcs László: Marad a nehéz kő. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./ Az RMDSZ menjen haza, vagy ellenzékbe, és tanulja meg az alkotmányt, amelyet Romániában nem vitatunk, hanem tisztelünk – mondta Emil Boc Nagyváradon, pátja tizenhárom parlamenti jelöltjének bemutatásakor. A pártvezér szerint az RMDSZ olyan sokáig volt kormányon, hogy vezetőinek fejébe szállt a hatalom, és azt hiszik, bármit megtehetnek az országban az alkotmány és a törvények semmibevételével. Boc ordenáré pofátlanságnak minősítette Markó Béla ötletét a magyar nyelv oktatásáról a vegyes vidéken lakó román anyanyelvűek számára, mert szerinte egyetlen országban sem kötelező a hivatalos nyelven kívül mást is tanulni. Hogy a románon kívül ki milyen nyelvet szeretne megtanulni, az egyéni döntés kérdése – szögezte le a pártelnök –, s felháborodott azon is, hogy ,,az RMDSZ autonómia-népszavazást ütemezett be a román nemzeti ünnepet megelőző napra". Ezt Boc szemtelenségnek nevezte. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Az Országgyűlés egyelőre nem fogad el politikai nyilatkozatot a szlovákiai magyarellenes megnyilvánulásokról – közölte Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Megállapodtak abban, hogy ez a kérdés addig nem kerül napirendre, amíg a köztársasági elnök, a miniszterelnök és ő maga nem találkozott szlovák partnerével. Szili bejelentette: kezdeményezi a szlovák házelnöknél, vonják vissza azt a határozatot, amely szerint a pozsonyi törvényhozás elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Koalíció Pártjának képviselői részt vegyenek egy másik ország parlamentje, a magyar Országgyűlés égisze alatt létrehozott testület, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) munkájában. /Elszigetelt az MKP? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Több marosvásárhelyi közintézményt is meglátogatott Borbély László miniszter és Frunda György szenátor, hogy tájékozódjanak a kétnyelvű táblák meglétéről, a lakossági kapcsolatokkal foglalkozó alkalmazottak magyar nyelvismeretéről, a magyar nyelvű formanyomtatványok használatának lehetőségéről. Bejelentették, hogy beadvánnyal fordulnak Felicia Pop prefektushoz, amelyben felkérik: tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a minisztériumoknak alárendelt intézményekben érvényesüljön a kétnyelvűség. Az anyanyelv-használati jogot az alkotmány is szavatolja. „Az ilyen irányú előírások be nem tartása önkényes magatartásnak minősül és büntetendő” – jelentette ki Frunda György szenátor. A területi munkafelügyelőségen kizárólag román nyelvű felirat jelzi a hivatalt. A Maros Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Ügynökségen egyetlen magyar felirat sem található. „Nagyon kevés magyar nyelvű levelet, beadványt kapunk, azokat lefordítjuk, s válaszolunk rájuk” – magyarázta az igazgató. Meglepetés érte a szenátor- és képviselőjelöltet, valamint a sajtósokat a megyei pénzügyi igazgatóság székhelyén, ahol csendőrök kijelentették: tilos az épületben fotózni, filmezni. A vezető nem ígérte, hogy kiteszik majd a kétnyelvű feliratokat. /Máthé Éva: Ritka a magyar tábla. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./

Hamarosan országos program indul a „sorsukra hagyott” kastélyok és udvarházak rehabilitációjára, ezt Borbély László fejlesztési miniszter jelenti be a jövő héten. Nincs központi nyilvántartás arról, hány kastély került magántulajdonba, hány maradt köztulajdonban. Bánffy Béla 2006-ban kapta vissza családja aranyosgyéresi kastélyát az államtól. Akkor nagyon romos állapotban volt, hiányoztak az ablakok, az ablakkeretek, felszedték a padlót, a tető beázott. Azóta kijavíttatta az épületet. A papíron állami tulajdonban maradt épületekre azonban nem költenek a hatóságok, állapotuk tovább romlik. Az Országos Régészeti Adattár körülbelül hatvan kastélyt, tizenkilenc palotát, nyolc udvarházat tart nyilván Romániában. Sokuk nagyon leromlott állapotban van, megmentésüket csak magánszemélyektől és alapítványoktól várhatják, az állam egyelőre nem hajlandó erre pénzt költeni. A legtöbb Kolozs és Maros megyében van: tíz, illetve tizenhét. Erdélyben körülbelül harminc család kapta már vissza kastélyát, udvarházát a Castellum Alapítvány adatai szerint. A kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány a bonchidai kastély felújításába kezdett bele néhány éve. Az épület restaurálásához legalább tízmillió euróra van szükség. Mostanáig az összeg tizenöt százalékát sikerült a pályázatokon elnyerniük. Kovászna megyében négy nagy család kapott vissza kastélyt, illetve kúriát. „A Mikesek mindkét ága – a zabolai és az uzoni Béldi is – visszaszerezte tulajdonát” – nyilatkozta Hlavathy Izabella építész, a Kovászna megyei művelődési igazgatóság tanácsosa. A zabolai épület felújítása megkezdődött, körülbelül tízmillió eurós befektetés kell a teljes helyreállításhoz. Az uzoni Béldi-kastély visszajutott Mikes Zsigmond családjának tulajdonába. A kastély elég jó állapotban van. /Fleischer Hilda, Szávuj Attila: Omladozó „állami” kastélyok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

November 14-én Gyulán, november 15-én pedig Aradon került sor a két testvérváros önkormányzatai közötti, hagyományos Kézfogások rendezvénysorozatra. Hogy melyik város önkormányzata veszi komolyabban az együttműködést, jelzi, hogy Gyula 16 pontos, konkrét, határokon átnyúló javaslatcsomagot tett az asztalra. Arad ilyen dokumentumot nem állított össze. A magyar fél többek között javasolt egy Arad–Gyula közlekedési hatástanulmányt, újabb határ menti utak felújítását, a két város televíziójának együttműködését, termálvíz kihasználását, civil szervezetek, sportklubok, iskolák közötti programokat. A kezdés előtt tíz perccel az asztalon még Gheorghe Falca aradi polgármester neve szerepelt, de az utolsó pillanatban ez lecserélték a helyettesére, miután a polgármester megtudta, hogy a gyulai polgármesternő nem jön el. /Irházi János: XIV. Arad–Gyula Kézfogások. Kényszermosolyba csomagolt tervek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.

Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök november 14-én felszentelte a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpontot, illetve az intézmény névadójának szobrát. Az épület 2005-ben visszakapta a katolikus egyház. 1992-ben lényegében a piarista gimnázium utódjaként alakult meg a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont. Az egyház 2005-ben kezdett az épület felújításához, az elmúlt három év során pedig kicserélték a tetőzetet, és kívül-belül tatarozták a hajdani piarista iskolát. Az iskola folyosóinak falát Vígh István festőművész Tölgyemberek a Nap vonzásában című murália-sorozata díszíti. Schönberger Jenő püspök felszentelte Kalazanci Szent József, az iskola névadójának szobrát is, amit a bejáratnál helyeztek el. /(babos): Felszentelték a Kalazancit. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 15./ Az ünnepségen a szatmárnémeti, szegedi és kecskeméti piarista testvériskolák küldöttségei is jelen voltak. Felszentelték Tamási Gyula szobrászművész Kalazanci Szent Józsefről mintázott teljes alakos szobrát, amely a tanintézmény előterében kapott helyet. A szobor eredetije Rómában van, az iskolában egy műgyantából készített másolatot állítottak ki, közölte Poszet Anikó igazgató. /Végh Balázs: Újraszentelt nagykárolyi gimnázium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

„Nekünk újból és újból azt a kérdést kell feltennünk, mire jó a széthúzás, mire jó a megosztottság – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke múlt heti kampányútjának mezőfelei csúcsrendezvényén. Mezősámsondon az Európa-hírű citerazenekar fogadta az RMDSZ jelöltjeit. /Lokodi Imre: Érdekünk az egység. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

November 15-én, szombaton Gyergyószárhegyen tartották meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) rendkívüli közgyűlését. Egy évszázaddal ezelőtt Szárhegyre hívta szárhegyi gróf Lázár István EKE-elnök az egyesület tagjait. Az akkori közgyűlésen a közönyből kívánta felrázni az 1891-ben létrejött szervezetet. A rendszerváltást követően, 1991-ben szintén Szárhegyen ültek össze az ekések, itt tartva a centenáriumi ünnepséget, bejelentve az EKE újraalakulását. Most a gyergyószentmiklósi országos elnök, Dezső László meghívására érkeztek az EKE osztályainak küldöttei, hogy alapszabály-módosítással, járuljanak hozzá az EKE jövőjének alakításához. Rendszeresen fognak szervezni kirándulásokat, vándortábort, évente pedig évkönyvet jelentetnek meg, továbbá fejlesztik saját kiadványukat, az Erdélyi Gyopárt. A jelenleg 2000 tagot számláló EKE képviselői a közgyűlést követően vasárnap a Pricskére gyalogtúráztak. /Balázs Katalin: EKE-közgyűlés Szárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 17./

November 14-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében mutatták be Dehel Gábor színművésznek, rendezőnek a feleségéről, Marton Melinda operaénekesről írt beszélgetőkönyvét. /Dehel Gábor: Marton Melinda. Beszélgetőkönyv, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ A Prospero Könyvek sorozatban életinterjúk, azaz úgynevezett beszélgetőkönyvek készülnek az erdélyi magyar színjátszás és zenei élet meghatározó személyiségeiről. Csíky András színművészről és Hary Béla karmesterről írt kötet után ez a harmadik könyv. A könyvbemutatón Balázs Imre József, a kiadó igazgatója, Demény Péter, a kötet szerkesztője és Szeibert István operaénekes méltatta Dehel Gábor könyvét. Szeibert István felolvasta az előszó írójának, Kürthy András budapesti operarendezőnek a kolozsváriakhoz szóló, meleg hangú levelét. Marton Melinda operaénekes arról a kézzel fogható szeretetről beszélt, amely bearanyozta pályája egészét. /Nagy-Hintós Diana: Prospero-könyv Marton Melindáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./ Dehel Gábor /sz. Szatmárnémeti, 1940. ápr. 29./ színész, rendező, 1991-től a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője is. Marton Melinda /Kolozsvár, 1956/ a kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese.