Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

Az egy főre eső Wass Albert szobormások alapján azt vélné valaki, hogy W. A. a legnagyobb magyar író, írta Sebestyén Mihály. Kifogásolta, mért nem Reményik Sándor, Kemény János, Tamási Áron /szülőfaluján kívül/ szobor készül, továbbá gróf, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Dsida Jenő stb. szobrát készítik el, a cikkíró folyatja az írók felsorolását. Ők „jobb ízlésű, Erdélyhez hűségesebb, egyetemes magyar irodalmat teremtettek”, mondott ítéletet a cikkben. „Miért a maga korában jelentéktelen író-nagyúr túldagasztott utókora?” Miért nincs inkább Kacsó Sándornak kultusza? /Sebestyén Mihály: Szoboröntők között. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Megjegyzés: Kacsó Sándor dicstelen szerepet játszott a Magyar Népi Szövetség élén! A hiányolt írók közül többnek készült szobra:1995. június 24-én Marosvécsen leleplezték Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. 2007. október 27-én felavatták Marossárpatakon Kemény János szobrát, a helybéli Miholcsa József alkotását. Székelyudvarhelyen 1993. május 29-én ünnepélyesen felavatták Tamási Áron mellszobrát. 2003. jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. Leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit – szám szerint 10 reliefet –, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. 2004. szeptember 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát. Szatmárnémetiben az egykori Deák téren 1997. május 16-án volt a Dsida Jenő mellszobor felavatása. Baróthi Ádám szobrászművész elmondta, hogy Dsida Jenőnek állítanak emléktáblát, aki hajdanán Abafáján volt házitanító Huszár báró kastélyában. Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. júl. 3./ Székelyudvarhelyen leleplezték a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. /Krónika (Kolozsvár), 2004. máj. 24./ 2003. május 16-án leleplezték Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum folyosójának falán a Kuncz Aladár írót ábrázoló domborművet, amelyet alkotója, Kő Pál magyarországi szobrászművész ajándékozott az iskolának. 1991. október 13-án Bölönben ünnepélyesen felavatták a falu nagy szülötte, Bölöni Farkas Sándor szobrát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. 2004. júl. 8-án felavatták Bölöni Farkas Sándornak a felújított síremlékét a Házsongárdi temetőben. Az obeliszk tetején, a Ledniczky Tamás szobrászművész által Bölöni Farkas Sándorról készített új mellszobor áll, az eredeti, Szathmári Pap Károly által kivitelezett mellszobor ugyanis egy közelmúltbeli viharos időjárás miatt kettétört.

Október 24-én az 1956-os forradalom és a Szoboszlay-per áldozatairól emlékeztek meg Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban, az RMDSZ, a Magyar Nőszövetség és Partium-Bánáti Műemlékvédő Egyesület szervezésében. Szász Enikő TMNSZ-elnök, Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke és Vicze Károly történész elevenítették fel 1956 októberének magyarországi és romániai eseményeit. A találkozóra eljött Szoboszlay Aladár egyik személyes ismerőse, Jánosi Andor és a Szoboszlay-per egyik élő szemtanúja, Gazsó János. Jánosi Andor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szoboszlay-pernek bánsági áldozata is volt, Szombati András temessági harangozó személyében. A Szoboszlay-perben elítélt Szombati András a kommunista gulág egyik munkatáborában veszítette életét. Gazsó Jánost akkori vállalata kötelezte rá, hogy részt vegyen a Szoboszlay-per 24 vádlottjának nyilvános perén. A szemtanú elmondta, este 10 órakor kezdődött a per és hajnali három óráig tartott. Szoboszlay Aladár katolikus pap csak részben fogadta el a vádak jogosságát és az utolsó szó jogán annyit mondott: megnyugszik Isten akaratában. A nyilvános tárgyaláson megfélemlítés céljából főleg temesvári magyaroknak kellett részt venniük. /Pataki Zoltán: ’56-os megemlékezés Temesváron. Megszólalt a Szoboszlay-per egyik szemtanúja. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 27./

Október 26-án, vasárnap a gyimesi csángókat kereste fel Sólyom László köztársasági elnök, másnap Székelyudvarhelyre és Nyárádszeredára látogatott. A székely Athénban, a magyar államfő a városházán találkozott helyi elöljárókkal, értelmiségiekkel és üzletemberekkel, valamint a szomszédos települések polgármestereivel. A találkozón Bunta Levente udvarhelyi polgármester elmondta: a székelyek visszakapták erdeiket, földjeiket, iskoláikat, és a szólás szabadságával is élni tudnak, de a területi autonómiát egyelőre nem sikerült megvalósítaniuk. Székelyföld szegény vidék, az egy főre eső GDP alacsonyabb, a fizetések 30 százalékkal kisebbek, mint az ország más területein. Több európai térség esetében a gazdasági gondok enyhítésére a megoldást az autonómia teljes körű biztosítása jelentette. A székelység autonómiatörekvéseiről nem hajlandó lemondani. A polgármester az államelnök segítségét kérte a Székelyföldről szóló monográfia széles, hazai és magyarországi tudósok összefogásával, akadémiai támogatással történő megírására. Bunta megköszönte az anyaország által a kilencvenes években nyújtott önzetlen segítséget, de úgy vélte, ma már a magyar–magyar viszonyt új alapra kell helyezni. Válaszbeszédében Sólyom László elmondta: bejárta a Székelyföldet, sok tisztségviselővel, értelmiségivel és közemberrel találkozott, tapasztalatokat szerzett. Megígérte, hogy amint a múltban, úgy a jövőben is valamennyi nemzeti ünnepet igyekszik a határon kívül is megünnepelni, ezzel is bizonyítva a magyar nemzet egységét és azt, hogy ünnepeink is közösek. Örül annak, hogy székelyföldi útja során néhány alapvető kérdésben a nagy nyilvánosság és a román államfő előtt is kifejthette a magyar állam és saját álláspontját. Az elnök kitért az emlékezetes december 5-i anyaországi népszavazási kudarc következményeire is, s kifejezte reményét, hogy annak hatását gyakori erdélyi látogatásai is enyhíthetik. Az államfő szerint az anyaországnak a nemzetközi jog olyan pozíciót biztosít, amelyből kiindulva törődhet, segítséget nyújthat a szomszédos országban élő nemzetrészeknek. Emellett szükség van egy közös nemzetstratégiára is. Sólyom László hangsúlyozta: fontos az anyanyelvi oktatás, az egyetemi oktatást beleértve. Reményét fejezte ki, hogy a Sapientia Egyetemet is sikerül mielőbb akkreditálni, s a román állam is részt vesz majd az intézmény társfinanszírozásában. – Minden erővel arra kell törekedni, hogy Erdélyben a magyarság teljes társadalmat képezzen – mutatott rá. A közösség autonómiájához azonban politikai és gazdasági erőre, de szervezeti keretekre is szükség van. – Nem mondhatom, hogy vidámabb vagyok, mint amikor a látogatást elkezdtem – mondta Sólyom. Az elnök meglátogatta a Benedek Elek Tanítóképzőt, a református kollégiumot, majd a Küküllő Szálló éttermében rendezett állófogadáson találkozott a város elöljáróival, intézményvezetőkkel, tanárokkal, vállalkozókkal. Ötnapos székelyföldi látogatásának mérlegét megvonva, Sólyom László elmondta: rendkívül gazdag és tanulságos út volt, édes és keserű tapasztalatokban egyaránt volt része. Örül annak, hogy a székelyekkel együtt tölthette az ’56-os forradalom emlékünnepét, hiszen meglátása szerint ’56 hagyománya élőbb Erdélyben, mint Magyarországon. Látogatása során hangsúlyozta, mennyire fontos egy nemzetrész megmaradása szempontjából egyrészt az anyanyelvi oktatás, másrészt pedig az egyetemi képzés. –Az újságíró szerint az államfő kifejtette: elégedetlen a Sapientia egyetemen zajló oktatás minőségével, s azt szorgalmazza, hogy ezen az egyetem vezetése mielőbb változtasson. Sólyom László hangsúlyozta: látogatásának valamennyi helyszínén szóba került Székelyföld gazdasági elmaradottsága, illetve a helyiek elvárása, hogy a magyarországi tőke a térségben is beruházásokat eszközöljön. Az államfő Szejkefürdőn megkoszorúzta, Orbán Balázsnak, „a legnagyobb székelynek” a sírját, majd Nyárádszeredán tett rövid látogatást. Itt Bocskai István fejedelem szobránál helyezett el koszorút, megtekintette a református templomot, és a főtéren helyi lakosokkal beszélgetett. Sólyom László Marosvásárhelyről repült vissza Budapestre. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföld várja az anyaországi befektetőket. Véget ért Sólyom László erdélyi látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Székelyudvarhelyen Sólyom László a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba látogatott, ahol Ravasz László püspök, a tanintézet egykori diákja emléktáblájának leleplezésén vett részt. /Bágyi Bencze Jakab: Tanulságos út volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Sólyom László köztársasági elnök székelyföldi látogatása fontos mozzanata lesz az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyának. Sólyom az első magyar államfő, aki ötnapos körutat tett egy határon túli magyar közösség otthonában. Az elnök útja magánlátogatás, ez azonban nem csökkenti jelentőségét. „Látni kell az emberek arcát, kezet kell fogni velük” – fogalmazta meg Sólyom László körútjának lényegét. Egy ilyen látogatás üzenete mindenekelőtt hiteles, legyen szó önrendelkezésről vagy magyar nyelvű felsőoktatásról, másrészt jóval több emberhez eljut, mint egy kétnapos bukaresti munkalátogatásé. Ilyen látogatást olyan államfő tesz, aki valóban érdeklődik egy közösség sorsa iránt. /Fall Sándor: Egy körút jelentősége. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

Kolozsváron tartotta október 27-én országos kampánynyitó rendezvényét az RMDSZ. Az eseményen jelen voltak a magyar történelmi egyházak képviselői, a civil és az üzleti szféra képviselői, továbbá a határon túli magyar pártok vezetői. Markó Béla RMDSZ-elnök felhívta a figyelmet az RMDSZ – „Együtt, tovább” – választási jelszavára. „Egymásra vagyunk utalva” – szögezte le a szövetségi elnök, hangoztatva, hogy például a Székelyföldön leadott vagy le nem adott szavazat Erdély szórványvidékein is hatással lehet az érdekvédelmi szervezet ottani választási esélyeire, és fordítva. Tarthatatlannak nevezte, hogy a magyarság helyi közösségeinek a dolgaiban Bukarestben döntenek. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál kiemelte: a romániai magyarságnak a választások előtti időszakot nem a belső vitákra, hanem az összefogásra kell alapoznia. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében rámutatott: a kisebbségek életében a választások napja sorsfordítóbb, mint a többi, és hihetetlen erőpróbált jelent az illető közösség számára. Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) parlamenti frakcióvezetője videofelvételről üzent az erdélyi magyaroknak, hangsúlyozva: az RMDSZ jelentős szerepet játszik a romániai politikai életben. A székelyföldiek nevében Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szólalt fel, Király András a szórványban indulók, Eckstein-Kovács Péter a Kolozs megyei, Seres Dénes a partiumi jelöltek, Benke Pável a csángó-magyarok üzenetét tolmácsolta. Károlyi Béla, Nadia Comaneci egykori tornászcsillag volt edzője a határon túli jelöltek nevében szólt a jelenlévőkhöz. /P. A. M. : Kolozsváron tartotta országos kampánynyitóját az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Az RMDSZ 449 jelöltje mutatkozott be a kolozsvári hivatalos kampányindítón. „Sál, zászló, jelvény – ez egy RMDSZ-es jelölt felszerelése” – jelentette ki Takács Csaba kampányfőnök. „De nem lehetünk büszkék trianoni ostobaságunkra, második világháborús részegségünkre, hibáinkra, mulasztásainkra az elmúlt 18-19 esztendőben” – hangsúlyozta Markó Béla. /Mihály László: Sál, zászló, RMDSZ-jelvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

Etnikai feszültségkeltésre próbálják felhasználni a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum körül kialakult helyzetet a választási kampány közeledtével – jelentette ki Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, a Bihoreanul hetilap október 27-i számára utalva. A lap munkatársai ebben Kisst vádolják az Ady-múzeum körül kialakult helyzetért, azt állítva, hogy különböző ingatlanokkal próbálta „lekenyerezni” az ortodox egyház képviselőit, hogy lemondjanak a Müllerájról. A cikk szerint miközben a Kőrösvidéki Múzeumnak ki kell költöznie a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott barokk palotából, a magyarok nem akarnak költözni az Ady Endre Emlékmúzeumból. Az Ady-múzeumot tavaly kapta vissza a nagyváradi ortodox püspökség. Amikor az épületet visszaszolgáltatták, úgy tűnt, sikerül egyezségre jutni a görögkeletiekkel, akik megértették, hogy az Ady-emlékmúzeum személyhez kötődik, nem lehet elköltöztetni. /Feszültséget kelt az Ady-múzeum? = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./

A pozsonyi AB-Art Kiadó igazgatója, az erdélyi származású Balázs F. Attila rámutatott, a kiadó célja a kortárs szlovákiai magyar alkotók szépirodalmi műveinek kiadása, a pályakezdők, a gyermekirodalom, a nő-szerzők és a ritkán megszólaló írók felkarolása. Számukra nagyobb kihívást jelent, hogy felfedezhetnek fiatal, tehetségeket, mint az, hogy divatos írókat próbáljanak megjelentetni. A szlovákiai magyar irodalomnak kitűnő írói, költő vannak, jó kritikusaik, köztük Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Tóth László. Egységes magyar irodalomban gondolkodnak, nem tagadva, hogy az erdélyi, felvidéki, vajdasági irodalom sajátos színnel gazdagítja a magyar irodalmat. Szeretnék a magyar és román irodalmat népszerűsíteni valamennyi uniós országban. Elkészült már egy erdélyi antológia szlovén nyelven, amelyet a ljubljanai Apokalips Kiadó jelentet majd meg, AB-Art Kiadóval közösen. /Varga Melinda: A kortárs irodalom mentora. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./

A község szülöttéről, Vígh István képzőművészről neveznének el egy utcát Halmiban, tájékoztatott Incze Lajos polgármester. Ez lenne az egyetlen olyan utca a községben, amelyet egy helyi származású személyiségről neveznék el: a dolog külön érdekessége, hogy a művész még él. Vígh István világhírű képzőművész szülőfalujának, Halminak, ajándékozta helyi vonatkozású képeit, és jelenleg városkapu megalkotásán dolgozik. /(fodor): Vígh István utca Halmiban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 29./

Sepsiszentgyörgyön a közös temetőben az első világháborús emlékművet mielőbb restaurálni kellene, s ehhez még a hősök emlékét ápoló országos hivatal is támogatást nyújtana – mondotta Laura Tiron, a hivatal osztályvezetője. Hangsúlyozta, igen értékes az emlékmű, kár lenne érte. Az obeliszk homlokoldalán ez áll: A hazáért 1914–1918, s egy lefelé fordított kard. Az obeliszk csúcsára utólag, a második világháború idején vésték rá, hogy vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzójának helyettese, ugyanis Horthy Miklós 1942-ben Ukrajnában hadirepülőgép-szerencsétlenségben elhunyt fia emlékét számos korábbi obeliszken megörökítették, így Sepsiszentgyörgyön is. A háromtagú bukaresti küldöttség felmérést végzett a megyében, megnézték az 1974-ben állított román katona szobrát, Balogh Péter alkotását, David Paius hadnagy sírját, Grigore Balan tábornok sírkeresztjét, az aldobolyi hősi temetőt, melynek felújítását támogatja a hivatal, továbbá Bereck községben és Gelencén jártak. Tiron asszony megtudta, hogy múlt vasárnap második világháborús emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön. Felhívta a polgármester figyelmét, hogy ahhoz a hivatal beleegyezését is kellett volna kérni, de legalább utólag jelentsék be. Antal Árpád polgármester túlzásnak tartja, hogy Bukaresttől kelljen engedélyt kérni egy helyi emlékmű állításához, de az országos nyilvántartásba vétellel egyetértett. /Szekeres Attila: Fel kell újítani a hősök emlékművét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 31./

Idegen országok belügyeibe való beavatkozással vádolja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) Dusan Caplovic, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. A pozsonyi parlament október 31-én „elszámoltatta” a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselőit, hogy a szlovák törvényhozás képviselőiként miért vesznek részt a KMKF munkájában. Az MKP képviselői – tiltakozásuk jeléül – Caplovic beszámolója alatt elhagyták a pozsonyi parlament üléstermét. A szlovákiai magyarok pártja határozottan visszautasította a vádakat. Az MKP „elszámoltatását” a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) kezdeményezte. A 150 tagú törvényhozás képviselői közül csak mintegy félszáz honatya hallgatta meg a Robert Fico pártjához (Smer-SD) tartozó miniszterelnök-helyettes jelentését. Caplovic megállapítása szerint a magyar Országgyűlés pénzéből és a házelnök, Szili Katalin elnöksége alatt működő KMKF „azért nem nevezhető vitafórumnak, mert annak határozatából az derül ki, hogy a testület a magyar parlamentnek és a kormánynak szabhat feladatokat”. Jelentésében Caplovic nem tudta bizonyítani az MKP képviselőinek alkotmánysértő magatartását. /Pozsony: „elszámoltatják” a magyar képviselőket. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

A Népújság két részletet közölt Gáll András: Innen az Óperencián nem voltunk boldogok /Novum Verlag, Sopron, 2008/ című kötetéből. A szerző Kolozsváron született, itt nőtt fel. 1944-ben a téglagyárból Auschwitz helyett a németek Budapestre vitték, így életben maradt. A Bolyai Egyetemen 1952-ben végzett, ezután Bukarestbe került, az akkori Romániai Magyar Szó szerkesztőségébe. Újságírói nevén Gáll András, eredeti nevén Glancz András, van aki így szólítja, a héberül beszélők számára Andréj – Andrei Glancz. Ez a név szerepel útlevelében. Gáll András lelkes meggyőződéssel lett tagja a Kommunisták Romániai Pártjának. Meggyőződéses kommunista maradt 1956-ig. 1975-ben kivándorlási útlevelet kért Izraelbe. Kijutva belátta: magyar nyelvhez kötött értelmiséginek lenni Izraelben annyit jelent, hogy a társadalom peremén él. Adminisztratív munkát vállalt, majd amikor megjelentek a számítógépek, programozó lett. „Ma, már a hetvenhaton is túl, még mindig ugyanaz vagyok, aki mindig is voltam. Kolozsvári magyar zsidó” – írta. Romániában újságíró barátja volt Tabák László, aki Izraelbe települése után megjelentetett egy kötetnyi szellemes karcolatot a következő címmel: "Lemondtam a világfelelősségről". A bukaresti Előre című lap történetéhez hozzátartozik, hogy ellentétben Robotos Imrével, aki 1952-ben, a "jobboldali elhajlás" ürügyén elküldte a laptól főszerkesztő-helyettesét – és konkurensét -, Kenyeres Pált, s aki tíz éven át Gaál Gábortól Daday Lórándig és másokig bárki fejét élvezettel a víz alá nyomta, majd Szilágyi Dezsőt azért neveztek ki az Előre élére, hogy Gállékat nyomja a víz alá, végül is jobb embernek bizonyult elődjénél. Nem firtatta munkatársainak belső meggyőződését, csak az érdekelte, hogy elvégezzék a penzumot. Szilágyi Dezső szakembereket vett maga köré, nem pártszolgálatos idiótákat. Domokos Gézát hozta maga mellé főszerkesztő-helyettesnek. Robotos Imre a sztálinista korszak tipikus képviselője volt. /Egy outsider emlékei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

Közszolgálatként indult a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, a kilencvenes évek elején gazdátlanul maradt Látó szépirodalmi folyóiratból kinőve. A Mentor a néprajzi, történelmi kiadványok megjelentetésével, művészeti könyvek kiadásával már több mint 560 kötetet jelentetett meg, mutatta be a Mentort Káli Király István, a kiadó igazgatója a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott, közönségtalálkozón. Az igazgató a kiadó történelmi könyveire a legbüszkébb. A kiadó meghívottjai – mindketten házi szerzői – beszéltek, Tüdős S. Kinga az Erdélyi fejedelemségek korában íródott testamentumok feldolgozásának, közkinccsé tételének nehéz, de forráskiadás szempontjából fontos feladatáról tartott kisebb előadást, Bogdán László pedig a nemrég megjelent Tatjána regényéről mesélt. /Váry O. Péter: Félezren túl a Mentor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

Ezeroldalas vaskos könyvvel lepte meg az olvasókat a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó: megjelentette a segesvári szász történetíró, Georg Kraus Erdélyi krónika 1608–1665 című munkáját. Az érdeklődők Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeumban tartott könyvbemutatón Gyarmati Zsolt múzeumigazgató és Vogel Sándor, a könyv fordítója előadásából megismerhették a krónika írójának életét és munkásságát, ugyanakkor betekintést nyerhettek a XVII. századi Erdélyről történelmi tablót nyújtó kiadványba. Georg Kraus /1607-1679/ Bethlen Gábor kancelláriáján sajátította el a legfontosabb hivatali teendőket. Jogi ismereteit 1645-től Segesvár jegyzőjeként kamatoztatta. Georg Kraus feljegyzéseit Báthori Gábor fejedelemmé választásával kezdte, és az 1665. május 1-jei gyulafehérvári országgyűlés leírásával zárta. Erdély történetét írta, de a szomszédos Havaselvére, Moldvára és Magyarországra is figyelt. Németül írt krónikájában gyakran használ magyar szavakat, idézett magyarul írt okmányokból. Korában az országgyűléseken, a jogéletben, a fejedelmi kancellárián, az állami levelezésben hivatalos nyelvként a magyart használták, amely a térségben részben a diplomáciai nyelv szerepét is betöltötte, a törökök, a havasalföldi és moldvai vajdák is gyakran magyarul bonyolították le államközi levelezésüket. Az Erdélyi krónika élvezetes olvasmány. Vogel Sándor, a fordító bevezető tanulmányával, a krónikához fűzött jegyzetekkel, szómagyarázatokkal segíti az olvasót a XVII. századi Erdély történelmének megértéséhez. Az Erdélyi krónika nyomtatásban először Bécsben jelent meg 1864-ben, Jókai Mór forrásként használta a Damokosok című műve megírásához. Magyarul 1994-ben adták ki Budapesten Vogel Sándor fordításában, a Pro Print most a második, bővített jegyzetanyaggal ellátott kiadást tette az olvasó asztalára. /Borbély László: Georg Kraus krónikája. Történelmi tabló a XVII. századi Erdélyről. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Verestóy Attila kampánystábja válaszolt Szondy Zoltán Gyurcsány sose beszélt szépen című cikkére. Dr. Verestóy Attila nem írt Szondy Zoltánnak levelet, aki nyíltan nem az RMDSZ szavazója. Szondy valószínűleg a beszámolófüzetet tekintette levélnek, amit a Hargita megyei lakók kaptak, ebben Verestóy Attila beszámolt az elmúlt négy év munkájáról. A szenátor arról számolt be többek között, hogy az RMDSZ munkájának eredményeként nem verik itt a magyarokat. /Verestóy Attila kampánystábja: Nincs mit köszönnie. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./ Előzmény: Szondy Zoltán: Gyurcsány sose beszélt szépen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1.

Antiszemitizmussal vádolja Romániát a Ha’aretz izraeli napilap Traian Basescu államfő egy bakija miatt. A román államfő ugyanis egy hete, szíriai hivatalos látogatása után azt mondta, hogy „Szíria Palesztinával szomszédos”. A napilap bírálta az államfőt, mert csak azok emlegetik Palesztinának a zsidó államot, akik nem ismerik el. „A szárított hús és a bor Romániájának van egy másik arca is – az antiszemitizmus Romániájáé” – áll a lapban. Basescu nem az első romániai államfő, akit antiszemitizmussal vádolnak meg. Ion Iliescu ellen sajtóhadjárat indult, miután 2003 júliusában egy izraeli napilapnak adott interjújában megpróbálta minimalizálni a romániai holokausztot. Az akkori államfő azt nyilatkozta, hogy a zsidó nemzet szenvedései a holokausztban „nem egyedülállóak Európában”. Ezért a kijelentéséért az amerikai külügyminisztérium antiszemitizmusról készített, a megfelelő időszakra vonatkozó jelentésébe is bekerült. Ugyanabban a jelentésben azt is szemére vetették Iliescunak, hogy kitüntette az „elismerten antiszemita Corneliu Vadim Tudort is, aki tagadja a holokausztot”. /I. I. Cs. : Antiszemitizmussal vádolják Romániát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Megtartotta kampánynyitóját Borbély László miniszter, az RMDSZ marosvásárhelyi 1-es számú képviselői választókerületének jelöltje. Bejelentette, elkészült a programja, amelyet román és magyar nyelven a sajtó rendelkezésére bocsátott. Választási programjában fontos fejezetet szentel a marosvásárhelyi magyarság kulturális autonómiájának. Az olyan közintézményekben, mint a vízügyi igazgatóság, a nyugdíjpénztár vagy a prefektúra, indokolt lenne a kétnyelvű táblák jelenléte, ezért a szükséges lépéseket meg is teszi. /Lokodi Imre: Borbély László kész programja. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

Magyar szurkolókat bántalmaztak a szlovák rendőrök a felvidéki Dunaszerdahelyen egy labdarúgó-mérkőzésen november 1-jén. A magyar többségű Dunaszerdahelyen a helyi első osztályos labdarúgóklub, a DAC és a pozsonyi Slovan Bratislava mérkőzésén a szlovák rohamrendőrök behatoltak a magyar szurkolók szektorába, és több drukkert is bántalmaztak. Az Új Szó című pozsonyi lap szerint több mint húszan megsérültek, s közülük többet kórházba is kellett szállítani. Megsebesült egy rendőr is. A mérkőzés után a szlovák rendőrség 16 magyar és 15 szlovák állampolgárt állított elő, majd a magyar állampolgárokat pár órán belül elengedték. A dunaszerdahelyi kórházban egy magyar állampolgárt ápolnak. Pázmány Péter, Dunaszerdahely polgármestere indokolatlannak tartja a szlovák rendőrség fellépését a magyar szurkolók ellen. Az elöljáró szerint a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői ki fogják kérni a rendőrségtől az eseményekről készült videofelvételt. Pázmány Péter jelen volt a mérkőzésen, megítélése szerint a rendőrök beavatkozása indokolatlan volt. „A rendőrség benyomult a szektorba, ütötte-verte az embereket” – mondta Pázmány. A magyar kormány magyarázatot kért a szlovák hatóságoktól. A dunaszerdahelyi atrocitás után este mintegy ötvenen demonstráltak a budapesti szlovák nagykövetség előtt, és egy szlovák zászlót is elégettek. /Rendőrroham Dunaszerdahelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Kopjafás emlékoszlopot avattak Tordaszentlászlón november 2-án, vasárnap, a honvédek emlékére. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság a Thamó Gyula Közművelődési Egyesülettel és a helyi RMDSZ-szel közösen állított emléket az 1944-ben elesett és eltemetett magyar és német katonáknak. A 2000-ben alakult civil szervezet számos helységben hozott létre emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát és sírkertet, a tordaszentlászlói a harmincnegyedik erdélyi honvéd emlékmű. Az avatáson a hadieseményekről részletes beszámolót tartott Boldizsár Zeyk Imre, aki személyesen átélte a második világháborút. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul úgy vélte: a honvédek példaként kell hogy szolgáljanak a magyar népnek önfeláldozásból. /Honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Budapesten az Új Színházban adták át nemrég a Gyulai Várszínház 45. évadának művészeti díjait. A Gyulai Várszínház által alapított Őze Lajos-díjat Bogdán Zsolt kolozsvári színművész vehette át a III. Richárd címszerepének magas színvonalú megformálásáért. A Tompa Gábor rendezte III. Richárd – a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának bemutatója július 5-én volt a gyulai Shakespeare Fesztivál keretében. Kolozsvári bemutatója november 19-én az Európai Színházi Unió Fesztiválja keretében lesz. /Őze Lajos-díj Bogdán Zsoltnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

November 3-án hivatalos megnyitották az Európai Színházi Unió 17. Fesztiválját Kolozsváron. Demeter András művelődési államtitkár jelezte, sikerült elérni, hogy a kolozsvári színház kezdeményezései anyagi támogatást kapjanak a kulturális tárcától. A színházkedvelők Roger Planchon rendezésében Amédée, vagy hogyan lehet tőle megszabadulni című Ionesco darabot láthatták. Visky András, a kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója a fesztivál szervezési nehézségeit a két szervező, a kolozsvári színház és a bukaresti Bulandra színház stábjának folyamatos egyeztetésének kényszerében látja. /Darvas Beáta: A színházban áll a bál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Az EU 6,5 milliárd euró sürgősségi hitelt hagyott jóvá Magyarország megmentésére. Hamarosan a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank további 13,5 milliárd eurós mentőövet nyújt Budapestnek. Az EU 27 tagországa közül Magyarország lett a nemzetközi pénzügyi válság első áldozata: az ország a pénzügyi csőd szélén áll. Senki sem gondolta volna, hogy éppenséggel Közép-Kelet Európa minta-országa kerül ilyen helyzetbe. Több mint egy évtizednyi elsőség után, 2002 óta „szakszerű” kormányzásával a szocialista /MSZP-SZDSZ/ hatalomnak „sikerült” sereghajtóvá degradálni Magyarországot. A magyarországi választópolgárok szavazataik emelték hatalomba a két pártot 2002-ben és 2006-ban egyaránt, továbbá dőltek be Gyurcsány Ferenc olcsó propagandájának a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazásnál, mély sebet ejtve ezáltal a határon belüli és határon túli magyarság testvéri viszonyában. /Chirmiciu András: Példakép. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 5./

A szlovák parlament november 4-én elfogadta azt a határozatot, amely szerint a pozsonyi törvényhozás elfogadhatatlannak tartja, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselői részt vegyenek egy másik ország parlamentje, jelesül a magyar Országgyűlés égisze alatt létrehozott testület, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) munkájában. Magyarország hosszú távú stratégiákkal a trianoni határrevízió megkerülésére törekszik, mondta a határozat szövegtervezetének vitáján Anna Belousovová, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke. A szlovákiai magyar képviselőket megvádolták, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán való részvételükkel „megszegték esküjüket, és idegen ország érdekébe szegődtek”. A vitán az MKP képviselői nem vettek részt, bohózatnak titulálva azt. Az MKP kezdeményezte a magyar és a szlovák parlamenti elnökök találkozóját még a végszavazás előtt. Közben a magyar parlamentben közös fellépésre készülnek a szlovák–magyar kapcsolatok mélypontra kerülése nyomán. „Magyarország készen áll arra, hogy tisztázza a két ország kapcsolatát terhelő kérdéseket. A Külügyminisztérium folyamatosan tájékoztatja a parlamenti pártokat a fejleményekről, Göncz Kinga tárcavezető hamarosan a külügyi bizottság előtt is beszámolót tart a témáról” – jelentette ki Szabó Vilmos a külügyi bizottság kormánypárti alelnöke. /Kánya Gyöngyvér: Elítélte a szlovák parlament a Magyar Koalíció Pártját. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Nagyvárad eddig a viszonylagos etnikai nyugalom szigete volt, ahol nem történhetnek meg a marosvásárhelyi, kolozsvári, szatmárnémeti incidensekhez hasonló szembenállások a magyar és a román közösségek között. A mesterségesen román többségűvé tett Nagyváradról, Ady Endre városából nyugtalanító hírek érkeztek. Előzmények voltak, kemény harcot kellett vívnia a nagyváradi római katolikus püspökségnek, hogy elkobzott tulajdonának egy részét visszaszerezhesse. A református püspökségnek is évekig kellett küzdenie egykori székháza visszaszerzéséért, hogy berendezhessék a partiumi magyarság keresztény egyetemét. Gáncsoskodások tovább tartottak a főiskola állami hitelesítésének késleltetésétől a református egyház által újraalakított líceum vegzálásáig, sportpályájának elkobzásáig. Újabban két dolog borzolja a nagyváradi kedélyeket. Az ortodox egyház magának vindikálja az Ady Endre Múzeum épületét. A másik: Traian Stefet, a Bihar Megyei Könyvtár román nemzetiségű igazgatóját azért váltották le, mert ,,igazolatlanul" hiányzott. A munkatársak jól tudják, hogy franciaországi tapasztalatcserén járt néhány kollégájával. Traian Stef igazi ,,bűne" az volt, hogy magyarországi írókat is meghívott az intézménybe: Konrád Györgyöt és másokat. /Magyari Lajos: Nagyvárad nyugalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./

November 5-én zajlott a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban a Kárpát-medencei térségfejlesztési fórum. „A román nemzetiségűek egyáltalán nem fogják jó szemmel nézni, hogy az ország területén egy magyar többségű régió jöjjön létre, sőt, mindent meg fognak tenni, hogy az ország területén mindenhol román többségű régiók alakuljanak”- jelentette ki Ocskay Gyula, az Ister-Granum Eurorégió Fejlesztési Ügynökség ügyvezetője. Jól ismeri a tervezetet, megalapozott munkának tartja, csak egyelőre nem megvalósítható. Kolumbán Gábor, a Sapientia Egyetem adjunktusa a Posztmodern térségfejlesztés címszó alatt újfajta módszertanra hívta fel a figyelmet. Az előadók esettanulmányokat is bemutattak: Márton András, a szervező ügynökség igazgatója Hargita megye, Rodics Gergely menedzser a Pogány-havas kistérség (Erdély) fejlesztéséről tájékoztatta a hallgatóságot. /Horváth István: Forráskihasználás és régiós nacionalizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A felekezeti iskolák államosításának 60. évfordulója alkalmából Templom és iskola címmel nemzetközi és ökumenikus konferenciát szerveznek november 7-én Nagyváradon. Az 1948-as államosítás mellett a jelenről és a felekezeti oktatási intézmények jövőjéről is szó lesz majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) tanügyi osztályának és Tőkés László európai parlamenti képviselő irodájának közös szervezésében tartandó nemzetközi konferencián, jelezte Tolnay István, a KREK tanügyi előadó-tanácsosa. A rendezvényre hazai és magyarországi előadókat is meghívtak. Tolnay közölte, az egyházak a közoktatási törvénytervezethez kidolgozták módosító javaslataikat, melyeket az ortodox egyház képviselői is aláírtak. A módosítások között szerepelt az egyházak tanintézet-alapítási joga az óvodától az egyetemig, és az állami támogatás igénylése a felekezeti oktatási intézményekben. /Fried Noémi Lujza: Iskolaállamosítás: az EP-hez fordulnak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány életre hívója felkeres minél több erdélyi települést, hogy bátorítsa az embereket: hajoljanak le egymáshoz, mivel szerinte sem az állam, sem az egyház nem tudja megoldani a szociális kérdést. Hangsúlyozta, hogy ,,jó dolog lehajolni egy gyermekhez. ” „Én hiszem azt, hogy Erdély volt valamikor tündérkert, és hiszem, hogy becsületes munkával ezt a vidéket újból otthonunkká, tündérotthonná lehet varázsolni" ― vallja. Tizenötöd esztendeje működik a Szent Ferenc Alapítvány; jelenleg negyvenhárom helységben több mint százötven munkatárssal több mint ezerötszáz gyermeket gondoznak. Nem kell örökké panaszkodni. A gyermekeknek optimizmusra, jókedvre, derűre van szükségük. A gyermeknek társaság kell, közösség kell, a magány a legnagyobb büntetés. /Mózes László: Böjte Csaba: A gyermekeknek optimizmusra van szükségük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Megtámadta a közigazgatási bíróságon a Kovászna megyei prefektúra a Kovászna megyei önkormányzatnak azt a határozatát, amely a Székelyföld-tábla Kökös határában való felállítására vonatkozik. Arra hivatkoztak, hogy a dokumentáció formailag hibás volt: a helyszín a 105-ös parcella, hanem a 104-es. Vissza kell vonni a határozatot, és ki kell javítani a hibát, mondta el Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök. A Kovászna Megyei Tanács brüsszeli irodájának megnyitására vonatkozó határozatot is megtámadta a prefektúra, itt is formai hibákra hivatkoztak. /K. Zs. : Még nem állíthatják fel a kökösi Székelyföld-táblát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Ünnepel a székelyföldi színház, tíz év telt el azóta, hogy 1998. november 6-án megtartotta nyitóelőadását Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház. Az október 12–15. között tartott dráMA – Kortárs színházi találkozó még nem tartozott szorosan az évfordulós ünnepséghez, de annak jegyében jött létre. „Ez a találkozó nem akar más fesztiválokkal vetekedni” – olvasható Nagy Pál, a színház igazgatójának köszöntőjében. Ez a kezdeményezés is azt a célt szolgálja, hogy kitörjenek a „vidéki kisszínház” kategóriából. /Köllő Katalin: Gondolatok egy kortárs színházi találkozó születéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

A Mákófalvi Színjátszócsoport és az asszonykórus az október 14-én nyílt, Virágos Kalotaszeg elnevezésű kiállítás megnyitójának díszvendégeként érkezett Budapestre. Felléptek a Várban található Magyar Kultúra Alapítvány épületében. A kiállítás a lehető legátfogóbb képet akarta bemutatni hét művész munkáin keresztül. Mindehhez hozzájárult egy gyermekrajzpályázat, melyre több mint négyszáz alkotás érkezett az ország minden részéből. Az ünnepség fő attrakciója a mákófalvi színjátszók Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című előadása volt. /Osváth Diana: Virágos Kalotaszeg Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./