Az 1988. szeptember 6-án megszületett, a romániai falurombolás elleni első állásfoglalás szövege: A Temesvári Református Egyházmegye Lelkészi Közösségének folyamodványa A Kolozsvári Református Egyházkerület Főtiszteletű Igazgatótanácsának, A Nagyváradi Református Egyházkerület Főtiszteletű Igazgatótanácsának, A Románia Szocialista Köztársaságban lévő Református Egyház Főtiszteletű Zsinatának. A hazai tájékoztatási eszközök híradása szerint az ország területrendezési terve köztudomásúlag mintegy 8000 falusi települést érint. A családok, a hagyományos falusi közösségek, a népi kultúra tűzhelyei kényszerű átrendeződésnek néznek elébe, melynek nyomán azok részben vagy egészükben megszűnhetnek, mindaz ami bennük érték, elpusztulhat. A tervnek politikai, gazdasági, társadalmi, etnikai vonatkozásai mellett egyházi vetülete is van. A 8000 falu, számításba véve, hogy a helységek legalább felében 2–5 vagy több vallásfelekezet él együtt, legalább kétszer annyi templomot és imaházat jelent. A falvak felszámolása templomok és gyülekezetek ezreinek a felszámolásával jár együtt. A különböző egyházak és vallásfelekezetek számára nem lehet közömbös gyülekezeteiknek, kultuszhelyeiknek jövőbeli sorsa. Ezért javasoljuk a két egyházkerület vezetőinek, a két igazgatótanácsnak, az egyházkerületi közgyűléseknek, illetve a zsinatnak, hogy vegyék fel a kapcsolatot a testvéregyházak, az elismert vallásfelekezetek vezetőségével, s rámutatva a közös érdekekre, hassanak oda, hogy az egyházak közös, külön-külön mindegyik egyház szempontjait figyelembe vevő akcióterv alapján folytassanak párbeszédet a területrendezést előkészítő megfelelő állami szervekkel és személyiségekkel, s jussanak velük egyezségre. Amennyiben a gazdasági-politikai megfontolások nagyobb súllyal esnének latba, mint a felszámolással járó veszteségek anyagiakban, lelkiekben, szellemiekben, s a pusztítás elkerülhetetlen, feltétlenül ragaszkodni kell valamiféle kompromisszumhoz. Az egyházaknak ki kell alakítaniuk a szükséges szempontokat, s azokat érvényesíteniük kell. 1. Elengedhetetlenül ragaszkodni kell ahhoz az elvhez, hogy a területrendezés nyomán kialakított új központok közé számítson minden olyan település, melynek területén muzeális értékű templomok, imaházak, temetők s egyéb történelmi, építészeti, vallásos szempontból értékes épületek (kolostorok, kastélyok, várak stb.) vannak, illetve a román és együtt élő nemzetiségek jelentős kulturális személyiségeinek szülőhelyei. Ha ezeket felszámolják, a múltat semmisítik meg. Bármely nép jelene és jövője talajtalanná, torzzá válik, ha múltját egyszerűen eltörlik a föld színéről. 2. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a gyülekezetek az előző lakhelyükhöz legközelebb eső, újonnan kialakított központban telepedhessenek meg, hogy az elszakadás minél kevesebb szenvedést okozzon a népességnek. 3. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy a lerombolt parókiák, templomok helyett az állam építtessen új templomokat és parókiákat. Ha nem is a leromboltak számával azonosat, de megfelelő számút ahhoz, hogy a kultikus tevékenység ne szenvedjen károsodást – például: - 1000 léleknek egy templom és parókia – átlagos létszámhatár; - 500 lélek – minimális létszámhatár (ha több helyről kerülnek össze);- létszámhatár nélküli jog, amennyiben egészében ültetnek át egy önálló gyülekezetet egy másik helyre;- létszámhatár nélküli jog, állami támogatással és jóváhagyással, saját és egyházi alapokból, valahol erre igény van. 4. Általános alapelvként követendő szempont legyen, hogy a lebontással és áttelepítéssel járó veszteségekért az elérhető legnagyobb előnyökkel igyekezzenek kárpótolni a híveket, illetve egyházi közösségeket. Az „előnyösség elve" azt jelenti, hogy semmiképpen ne kerülhessenek a megelőzőnél hátrányosabb helyzetbe, s ezzel együtt az egyetemes egyházi létérdekek se szenvedjenek alapvető károsodást. Így például ragaszkodni kell a pillanatnyi felekezeti egyensúly fenntartásához, az egyházkerületek, egyházmegyék, régi és új gyülekezetek szervezeti épségéhez, illetve ezeknek az egyház számára lehető legelőnyösebb átalakításához. Közelebbről: - az egyes vallási közösségek (gyülekezetek) teljes épségükben kerüljenek át új lakóhelyükre (ne osszák szét őket); - a gyülekezetek száma és a lélekszám adott egyház közigazgatási területen (egyházmegyében) ne csökkenjen, illetve az egyes egyházak területi-történelmi folytonossága fenntartassék; - a gyülekezetek száma abszolút értékben se csökkenjen, a felszámolandók helyett újak alakuljanak, minimális és indokolt eseteket kivéve; - a lelkipásztorok, egyházi szolgák létszáma legalábbis a jelenlegi szinten tartassék; - az új gyülekezetek létrehozása járjon a megerősödés előnyével, így például a szórványok, leányegyházak teljes értékű, önálló gyülekezetekké szerveződjenek; - tiszteletben kell tartani a hívek és egyházi közösségek akaratát, kívánságát, követeléseit; - a rendezés, átszervezés során – alternatív – választási lehetőségeket kell biztosítani az egyes települések lakosságának, vallási közösségeinek. Mindezen túl, az egyházak egyenként és együttesen, részletekbe menően dolgozzák ki a létérdekeiknek megfelelő, az „előnyösség elvén” alapuló követelményeiket, hogy ezáltal is elejét vegyék a területi átrendezések reájuk nézve esetleg katasztrofális következményeinek. 5. Ki kell dolgozni a gyülekezetek átmentésének komplex programját (létszám, hova, hogyan; tervszerűség, egyeztetés, koncepció stb.). 6. A területrendezés folyamán, amikor a gyakorlati lépésekre kerül sor, de már a tervezés stádiumában is, jelöljenek ki az egyházak részéről biztosokat, akiknek jog- és hatáskörük legyen arra, hogy megakadályozhassák az esetleges visszaéléseket, melyek ilyen nagyléptékű változások alkalmával óhatatlanul kitermelődnek. Arad, 1988. szeptember 6. A Temesvári Református Egyházmegye Lelkészi Közössége. FÜGGELÉK: A jelen folyamodványt elfogadó lelkészi gyűlést követően folytatódó csoportos megbeszélések során az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a leírottakat a következőkkel szükséges kiegészíteni: 1. A lelkipásztorok tudomására hozzák egyházi vezetőiknek és vezető testületeiknek, hogy gyülekezetük körében, híveik között lépten-nyomon szembetalálkoznak a felvetett kérdéssel, illetve annak számtalan vonatkozásával, melyek megválaszolása elől tiszta lelkiismerettel és hitelveszteség nélkül nem tudnak kitérni. Jelen folyamodásukban következésképpen nemcsak saját aggodalmaiknak és véleményüknek adnak kifejezést, hanem gyülekezetük tagjai iránti kötelességüknek is eleget kívánnak tenni. 2. Másfelől a lelkipásztorok tájékozatlannak érzik magukat az úgynevezett területrendezéssel kapcsolatban általában, annak egyházi vonatkozásaival kapcsolatosan pedig különösképpen. Ennek következtében mértékadó – központi – egyházi tájékoztatást kívánnak az ügyben. Arad, 1988. szeptember 6./Erdely. ma, szept. 21. 21,23./

Az Európai Parlament (EP) azt javasolja, hogy a Molotov―Ribbentrop-paktum évfordulóját, augusztus 23-át nyilvánítsák a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává. Az írásbeli nyilatkozatot akkor lehet az EP hivatalos álláspontjának tekinteni, ha azt a képviselők több mint fele aláírta. Ebben az esetben az összesen 785-ből 409 európai parlamenti képviselő írta alá a nyilatkozatot, amely szerint az emléknap célja, ,,hogy megőrizzük a tömeges deportálások és a népirtás áldozatainak emlékét, egyúttal elmélyítsük a demokráciát, és előmozdítsuk földrészünkön a békét és stabilitást". A dokumentum emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és Németország által 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov―Ribbentrop-paktum a hozzá csatolt titkos jegyzőkönyvekkel együtt Európát két érdekszférára osztotta fel. Kitér a nyilatkozat arra is, hogy a sztálinizmus és a nácizmus jegyében elkövetett tömeges deportálások, gyilkosságok a háborús bűncselekmények, illetve az emberiesség elleni bűncselekmények kategóriájába tartoznak, ezek pedig a nemzetközi jog szerint nem évülnek el. /A sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

A helységnevek csak szlovákul jelennek meg a magyar nyelven tanuló negyedikeseknek szóló helyismereti tankönyvben, amelyet most jelentettek meg Szlovákiában. Ilyen „magyar mondatok” olvashatók benne: „A Szlovenszká Republikában sok víztározó van. Ilyen a Liptovszká Mara, a Zemplínszká Sírava, valamint a Vodné Dielo Gabcsíkovo a Dunaj folyón. ” A Magyar Koalíció Pártja alkotmányellenesnek nevezte a tankönyvet. A szlovák oktatásügyi miniszter, Ján Mikolaj szerint a szlovák törvények rendelkezésének megfelelően „Szlovákiában a földrajzi neveket eredeti hangzásuk szerint, tehát államnyelven, szlovákul kell feltüntetni, és ez a tankönyvekre is vonatkozik”. Szigeti László, a Magyar Koalíció Pártjának oktatáspolitikai alelnöke kijelentette, nincs olyan törvény, amely a miniszter fenti értelmezésével azonos módon rendelkezne. A miniszter korábban elrendelte, hogy a magyar nyelvű tankönyvekben szereplő helységnevek szlovák megnevezése után azok magyar megfelelői is szerepeljenek, zárójelbe téve. „A szlovák helyzet nem most vált tűrhetetlenné, és én mindenik európai parlamenti felszólalásomban jeleztem, hogy az Európai Uniónak nem tűzoltóként kellene működnie, vagyis az ilyen kényes helyzetekben állást foglalnia, miután ezek már kialakultak, hanem megelőző szerepet kellene vállalnia” – reagált la szlovák helyzetre vonatkozóan Sógor Csaba EP-képviselő, aki éppen a szlovákiai tankönyvbotrány előestéjén szólalt fel Brüsszelben, és arra figyelmeztetett, hogy „a magyar közösségek békés törekvéseit egyes EU-tagállamok politikusai szélsőséges jelzőkkel illetik, miközben az országukban élő magyar kisebbséget anyanyelvének használatában korlátozni akarják”. Sógor Csaba szerint az ilyen durva, kisebbségellenes fellépéseket nem lehet az egyes országok belügyének tekinteni. „Éppen ezért szeretnénk a KMKF révén brüsszeli lobbiirodát is létrehozni, hogy egységesen tudjunk fellépni az ilyen kérdésekben” – mondta el a képviselő. /Isán István Csongor: Szlovákmagyarokat nevelne Pozsony. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Nagy felhajtással avatták fel Sepsiszentgyörgyön a csendőrlaktanyában a Dózsa György Megyei Csendőr-felügyelőség lövöldéjét, valamint az épületegyüttes új szárnyát, mely a bukaresti Mihai Viteazul Csendőrtisztképző Iskola sepsiszentgyörgyi fiókjának ad helyet. Az eseményen részt vett Costica Silion hadtesttábornok, országos csendőrparancsnok, Dumitru Renciuc tartalékos hadseregtábornok, a Háborús Veteránok Egyesületének alelnöke, valamint Ioan Selejan, Hargita és Kovászna megye ortodox püspöke. Silion tábornok elmondta, Európa legkorszerűbb csendőrlaktanyája a sepsiszentgyörgyi, továbbá itt található Délkelet-Európa legnívósabb képzőközpontja. A rendőrakadémiát végzetteket hat hónapos tanfolyamon itt képezik át csendőrtisztté. A laktanya túl nagy méretére vonatkozó újságírói érdeklődésre a tábornok azzal válaszolt, hogy háromszor ekkorának kellene lennie. A szomszédos Hargita megyében, Gyergyószentmiklóson is korszerű csendőrlaktanya működik, Csíkszeredában újat fognak építeni. Arra kérdésre, tesznek-e azért, hogy a többségében magyarok által lakott térségekben több magyarul beszélő csendőrt foglalkoztassanak, a tábornok kijelentette, a törvény értelmében minden román állampolgár egyenlő. /Szekeres Attila: Európa legkorszerűbb csendőrlaktanyája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

Magyarellenes hangulatkeltéssel válaszoltak bukaresti nacionalista körök egy fiatal erdélyi képzőművész kiállítására. A Victor Roncea újságíró vezette csoportosulás Románia és Magyarország viszonyát obszcén módon ábrázoló falfirkát festett Bukarest egyik ismert kiállítótermének falára. A rongálókat sokkolta egy temesvári képzőművész, Benedek Levente szeptember elején megnyílt Euromaniac című kiállítása, amelyben Románia térképét különbözőképpen ábrázolja. A 24 éves művész munkáin Románia többek között női nemi szervként, rendőrként, ikonként, stoppoló papokkal vagy a parlamentet háromcsillagos szállodaként ábrázolva jelenik meg. Erre való válaszként döntött úgy a Victor Roncea újságíró és testvére, George Roncea alapította szervezet, hogy hasonló stílusban reagál Benedek alkotásaira, és kiállításnak helyt adó galériájának kirakatára Románia és Magyarország térképét festették fel obszcén ábrázolásban. Emiatt feljelentést tettek a kiállítóterem rongálás miatt. A Roncea fivérek rendszeresen kirohannak a magyarok és az RMDSZ ellen, legutóbbi akciójukat is hasonló felindulás ihlette, de ebből nem lesz diplomáciai botrány. Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete elmondta, nem értesült a falfirkáról, de művészi megnyilvánulások nem jelentik vizsgálat tárgyát. Bretter E. Zoltán, a Magyar Kulturális Intézet igazgatója látta az „alkotást”, a kiállított munkákat figyelembe véve érthetőnek tartja a reakciót, mondta Bretter, szerinte szellemesnek is tekinthető a falfirka. /Mihály László: Művészetnek álcázott magyarellenes falfirkák. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

A sepsiszentgyörgyi autonómia-népszavazás megszervezéséről szóló tanácshatározat-tervezet visszavonását kéri a Kovászna és Hargita megyei Románok Civil Fóruma. A Magyar Polgári Párt frakciójának kezdeményezésére a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal múlt héten bocsátotta közvitára a határozat-tervezetet, melynek tárgya a Kovászna megye határainak módosítását érintő referendum megszervezése. A Románok Civil Fóruma provokációnak minősíti, hogy a népszavazást éppen a román nemzeti ünnep környékén, november 30-án tervezik megtartani. Ioan Solomon elnök nyílt levele szerint: Antal Árpád polgármester felelőssége, hogy ne adjon teret az autonómia-népszavazást érintő alkotmányellenes kezdeményezéseknek, amelyek, megfogalmazása szerint „veszélyesek a térség nyugalmára”. „Nem áll módomban visszavonni a tervezetet, hiszen nem is én kezdeményeztem, hanem a polgári frakció” – reagált erre a sepsiszentgyörgyi elöljáró. /Kovács Zsolt: „Provokáció a referendum” = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Maros megye legerősebb, magyar többségű választókörzete jött létre az RMDSZ erőfeszítései nyomán: a szövetségnek sikerült megakadályoznia, hogy a magyarok által lakott településeket más-más választókörzetekbe csoportosítsák, ezáltal elérte azt, hogy a magyar szavazatok ne szóródjanak szét. Magyar szempontból legnagyobb a Küküllő, Nyárád és Maros mentét magába foglaló szenátori választási körzet, amelyben Markó Béla, az RMDSZ elnöke indul a novemberi parlamenti választásokon. Az RMDSZ értelmezése szerint Maros megye keleti, zömében magyarlakta régiója szerves részét képezi a Székelyföldnek, amelynek a következő években hangsúlyosabb önállóságot kell biztosítani. /Nincs erős Székelyföld a Küküllő, Nyárád és Maros mente nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Ján Slota, a Robert Fico kormányához tartozó Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke ismét a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) és annak házigazdáját, Szili Katalint támadta a szlovák Joj Televízióban. Azt mondta, hogy az „intézményesített KMKF szó szerint a magyar parlament kamarája”, és azt állította, hogy a szlovák parlament MKP-frakciójának képviselői az Országgyűlés házelnöke, „Katalina Sziliová Szlovákia területi egységének megbontását célzó utasításainak rendelik alá magukat”. Miközben Magyarország mostohán bánik a területén élő kisebbségekkel, „a független Szlovák Köztársaság területén az állam hivatalos nyelvén nem tud szót érteni” – mondta Slota, kifogásolva, hogy a magyarok magyarul beszélnek. Slota ezúttal koalíciós partnereit, Robert Fico kormányfőt, a Smer-SD elnökét és a Néppárt-HZDS élén álló Vladimír Meciart is bírálta, amiért szerinte nincs bennük elég kurázsi ahhoz, hogy a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) képviselőit a pozsonyi parlament előtt számoltassák el arról, „szlovák képviselői esküjüket megszegve” mit követtek el Budapesten Szlovákia ellen. Közben Budapestre készül vizsgálódni Dusan Caplovic szlovák miniszterelnök-helyettes, hogy beszámoljon a szlovák parlamentnek arról, mit követtek el az MKP képviselői, amikor részt vettek a KMKF szeptember 12-i ülésén. A Fico-kormány emberi és kisebbségi jogokat felügyelő alelnöke a három szlovák kormánypárt felkérésére októberben tesz jelentést a pozsonyi parlamentnek, amely felelősségre akarja vonni az MKP-t. /Slota újabb kirohanása. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

Klárik Lászlót nevezték ki Kovászna megye menedzserévé. A háromszéki önkormányzat megtartotta a versenyvizsgát a megyemenedzseri állás betöltésére. A tisztségre ketten pályáztak: Klárik László, a SAPARD, illetve a Vidékfejlesztési és Halászati Ügynökség volt országos igazgatója és Dan Andrea gazdasági mérnök. A magasabb pontszámot Klárik László kapta. A Magyar Polgári Párt frakciójának kilenc tagja fenntartásokkal szavazta meg az állás létrehozásáról szóló határozatot. /Bíró Blanka: Menedzser Kovászna megye élén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./

A marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem kínálata a romániai magyar oktatásban premiernek számító látványtervezői szakkal bővült. Gáspárik Attila, az egyetem rektora elmondta, 326 diák kezdi tanulmányait a tanintézetben. Magyar tagozaton 170 hallgató vesznek részt alap- vagy mesterképzésben, közülük 72-en elsőévesek, 9-en pedig Magyarországról érkeznek az egyetemre. Állami támogatásból a nyári szünidőben felújították az egyetem központi épületét. A magyar, illetve román tagozat számára többek között 3–3 gyakorlótermet alakítottak át és szereltek fel multimédiás rendszerrel. Ősszel még két gyakorlóterem készül el a két tagozat számára. Az egyetem kiadójának és kutatóközpontjának is otthont adó új épületet a tervek szerint decemberben adják át. Az idei tanévtől új tanárok érkeznek az egyetemre: a zenepedagógia szakra például Molnár Bögözi Tünde orgonaművész. Lefektetik az egyetem új bábszínház épületének alapkövét, a tervek szerint jövő ősszel adnák át az épületet. Idén lesz a bábszínész szak akkreditációja. A végleges működési engedély megszerzése előtt áll a zenepedagógia szak is. /Nagy Székely Ildikó: Jobb lábbal "ébred" a színi. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Bővített, „csángósabb” és illusztrációkban gazdagabb olvasókönyv kerülhet hamarosan a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége oktatási programjában részt vevő gyerekek kezébe. Mivel Csángóföldön nincsenek magyar könyvtárak, nincs hozzáférése sem tanárnak, sem diáknak a magyar olvasás tanítására szolgáló könyvhöz, szükséges a magyar olvasókönyv, mondta Hegyeli Attila, a MCSMSZ oktatási programjának felelőse. A kétkötetes kiadvány a harmadik olvasókönyv csángók számára, melyben ezúttal a csángó nyelvjárásnak megfelelő szövegekre fektettek nagyobb hangsúlyt. A kétkötetes, kötetenként 1250 oldalas olvasókönyvet a Csángóföldön magyarul tanító tanárok állították össze. A könyveket a tanév idejére osztják ki majd vagy az iskolában használhatják a csángó gyermekek. /Székely Zita: „Csángósabb” olvasókönyv. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

Az 1990-es évekig a magyar nyelvi szótárak többnyire a magyarországi magyar nyelv szótárai voltak abban az értelemben, hogy nem vették figyelembe a kisebbségi magyar nyelvváltozatok regionális köznyelvében jelentkező, az adott régióban általánosan elterjedt, közhasználatúnak tekinthető szavakat, szószerkezeteket. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával olyan nyelvi irodák, kutatóállomások jöttek létre a külső régiókban, amelyek célul tűzték ki a kisebbségi magyar nyelvváltozatok kutatását, és vállalták a magyar nyelvi tervezés konkrét és aktuális feladatait. Ezek az irodák a következők: Erdélyben, Kolozsváron a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet (Péntek János szakmai vezetésével), Felvidéken, Dunaszerdahelyen a Gramma Nyelvi Iroda (Szabómihály Gizella irányításával), Kárpátalján, Beregszászon: Hodinka Antal Intézet (Csernicskó István vezetésével), a Vajdaságban Magyarkanizsán a Magyar Nyelvi Korpusz (Papp György igazgatásával). Ezen kívül egy-egy munkatárs részt vesz a kutatóállomások közös munkálataiban Horvátországból, a Muravidékről (Szlovéniából) és Burgenland tartományból (Ausztriából). Ezeknek a nyelvi irodáknak kiemelten fontos közös munkája a Határtalanítás nevű nyelvészeti program. A határtalanítás azokra a nyelvészeti (leginkább lexikológiai, lexikográfiai és korpusznyelvészeti) munkálatokra vonatkozik, amelyeknek célja az, hogy az újonnan készülő vagy átdolgozott magyarországi nyelvészeti kiadványokban elterjedtségük megfelelő mértékben jelenjenek meg a magyar nyelv határon túli változatainak lexikai elemei. elterjedt, általánosan használt vagy kultúrspecifikus fogalmat jelölő szavak számbavételéről és megjelenítése a cél. Ilyen szavak a romániai magyar nyelvhasználatban például: cserge, kaláka, líceum, prefektúra, szekuritáté stb. A határtalanítás programjának egyfajta előzménye volt az Értelmező kéziszótár Pusztai Ferenc főszerkesztésében az Akadémiai Kiadó megjelent második kiadása 2003-ban (ÉKSz2). Ez az első olyan magyar szótár, amely lexikai anyagába beépíti a külső régióban élő magyarok nyelvhasználatának olyan reprezentatív elemeit, amelyek általánosan elterjedtek. Három nagyobb nyelvterület, az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai nyelvhasználata került a szótárba. A határtalanítás program első eredménye az Osiris Kiadónál 2004-ben Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerkesztésében megjelent helyesírási szótár. Ez az első olyan magyar szótár, amely nagyobb mértékben beépíti anyagába a külső magyar nyelvterületek fontosabb településneveit (Beregszász, Magyarkanizsa, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kalotaszentkirály stb.), és más földrajzi neveket (Király-hágó, Erdélyi-középhegység) Kalotaszeg, Muravidék stb.), valamint a kisebbségben élő magyarság fontos intézményneveit (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Babeş-Bolyai Tudományegyetem stb.)Bővebben merít a kisebbségi magyar beszélők szókincséből az Osiris szótársorozat második kötetként megjelent Idegen szavak szótára. A Tolcsvai Nagy Gábor által szerkesztett, 2007-ben megjelent szótár anyaga teljes egészében felöleli a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet. Így az ismert nagyobb régiók (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) mellett horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyar nyelvi adatok is találhatók a kötetben. Szintén 2007-ben jelent meg a Tinta Könyvkiadó gondozásában egy másik olyan szótár, amely a nyelvi határtalanítás programjába illeszkedik: az Értelmező szótár+ (főszerkesztő: Eőry Vilma). A szótár határon túli nyelvhasználatból származó anyaga a külső régiók említett kutatóhálózata összehangolt munkájának az eredménye. /Benő Attila: Újabb magyar szótárak és a külső régiók magyar nyelvváltozatai. = Helikon (Kolozsvár), szept. 25./

Az autonómia-népszavazásról szóló sepsiszentgyörgyi közmeghallgatáson heten nyilvánítottak véleményt. Senki nem javasolta a határozattervezet módosítását, de voltak gyalázkodó hozzászólók is, akik szerint ha a magyarok továbbra is ragaszkodnak az önállósághoz, az autonómiához, akkor „szedjék a sátorfájukat, és menjenek Magyarországra”. A tervezet szövege szerint a referendumon a polgárok arra a kérdésre kell igennel vagy nemmel válaszoljanak, hogy „Egyetért Ön Kovászna megye közigazgatási határának megváltoztatásával a »Székelyföld autonómiastatútuma« törvénykezdeményezésének megfelelően, Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozása érdekében, és azzal, hogy Sepsiszentgyörgy ehhez az autonóm közigazgatási egységhez tartozzon?”. Antal Árpád polgármester az autonómia gondolatát teljes elkötelezettséggel támogatja. Nem tartja jó ötletnek viszont, hogy a parlamenti választások napján szervezzék meg a népszavazást, mert az tematizálná a kampányt, és a román pártok esetleg szélsőséges nacionalista retorikára ragadtatnák magukat. /Bíró Blanka: Érdektelenség a közmeghallgatáson. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

Még év végéig sem adják át az első olyan háromszéki létesítményt, melyben fogyatékkal élő felnőtteknek biztosítanak védett munkahelyeket, és oktató-, illetve terápiás központként is felszereli. A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztény Alapítvány (DKA) által indított beruházás azért maradt félbe, mert az országos szakhatóság eddig egy lejt sem utalt át a februárban elnyert pályázati pénzből. Háromszéken több száz fogyatékkal élő fiatal várja a lehetőséget, hogy dolgozhasson, tanulhasson. Makkai Péter árkosi református lelkész, a már működő kis létszámú védett munkahely irányítója több ízben fordult segítségért RMDSZ-képviselőkhöz, hogy járjanak közben a pályázati pénz ütemterv szerinti folyósításához, mindeddig eredménytelenül. /Fekete Réka: Leállt egy hiánypótló szociális beruházás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

Különös ez a kétkötetes antológia /Közép-Európa vándora – Korunk-dosszié (1957–2007). Válogatás a Korunk öt évtizedének írásaiból I–II. kötet. Komp-Press, Kolozsvár, 2007/, látszólag ötven évet pillanthat át az, aki kézbe veszi, valójában jóval többet. Kántor Lajosnak, a válogatás összeállítójának előszava és Visky András verse, a Songs of Passage után esszék és tanulmányok következnek – ez a Korunk fő műfaja – Tordai Zádortól Selye Jánosig, Molnár Gusztávtól Cs. Szabó Lászlóig sok szerző szerepel benne. A kolozsvári folyóiratban jelent meg többek között Szilágyi Domokos nagy poémája, a Bartók Amerikában 1970-ben és Bajor Andor karcolata, a Nem értem a kurdokat 1991-ben. /Demény Péter: A szellem patinás kávéháza. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

A mai erdélyi politika legkényesebb kérdése az ún. „magyar egység” problematikája, Van-e egyáltalán erdélyi magyar egység? A rendszerváltás óta eltelt 18 év után nincs egységes erdélyi (vagy székelyföldi) magyar gazdaság- és kultúrpolitika. Számos törvényt az Európai Unió által megkövetelt demokratikus minimum nyomására fogadtak el a román parlamentben (földtörvény, ingatlan-visszaszolgáltatás, nyelvhasználat, nemzeti szimbólumok), az erdők magántulajdonba való kerülésének jogszabályát pedig egy román képviselő dolgozta ki. Románia európai integrációját segítette a kormányzásba (kényszerűségből) bevett RMDSZ. Frunda György szenátor még 1996-ban kérte, hogy az Európa Tanács szüntesse meg Románia monitorizálását, azt sugallva, hogy az erdélyi magyarság jogos követelései teljesültek, Románia demokratikus ország. Minden kisebb-vagy nagyobb eredményt RMDSZ diadalként közvetítenek az erdélyi közvélemény felé. Markó Béla szelektív emlékezettel megírt cikkének (Élet és Irodalom, szeptember 19.) ellentmondanak a tények. 1991-ben a Székelyföldi Politikai Csoportosulás megfogalmazta az autonómia igényét. Az RMDSZ csúcsvezetése és helyi szervezetei állásfoglalásokban tiltakoztak ez ellen. Verestóy Attila szenátor a román parlamentben „kisebbségi szélsőséges nacionalistáknak” titulálta a csoportot. Az RMDSZ vezetés „radikálisoknak” nevezte az autonómia pártiakat, saját magát „mérsékeltnek”, és a „kis lépések politikáját” tűzte zászlajára. 1994-ben Csapó József elkészítette az autonómia-tervezetet. Az SZKT tíz év alatt nem volt hajlandó napirendre tűzni, megvitatni az autonómia-kérdést, elzárkózott az ún. „belső választások” megszervezésétől is. Az önálló magyar tudományegyetem, a Bolyai visszaállítását feláldozták a politikai hatalomban való részvétel oltárán. Eltávolították az RMDSZ politikájával szemben kritikát megfogalmazó, autonómia-párti politikusokat. 2003-ban megalakult a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség. Célkitűzésük: a Székelyföld autonómiájának kivívása. Székely Ervin képviselő a Romániai Magyar Szóban „lehitlerezte" az autonómia-tervezetet kidolgozó dr. Csapó Józsefet. Hirtelen váltással az RMDSZ a parlamenti választásokon 2004 novemberében az RMDSZ plakátjain megjelent: Autonómiát Székelyföldnek! Együtt az autonómiáért! Ennek ellenére 2005-ben nem autonómia tervezetet nyújtanak be a román parlamentbe, hanem a kisebbségi törvénytervezetet. Az RMDSZ-nek nincs kidolgozott autonómia-koncepciója. Az autonómia szemszögéből nézve az elmúlt 17 és fél esztendő elvesztegetett időszak volt. Az SZKT (Szövetségi Képviselők Tanácsa) „bólogató jánosok” testületévé szűkült. Az értelmiségi elit egy részét magába foglaló SZET (Szövetségi Egyeztető Tanács) elsúlytalanodott. Az RMDSZ vezetés a román nacionalista sajtóval karöltve megpróbálta lejáratni Tőkés Lászlót, míg végül 2001-ben megszüntették tiszteletbeli elnökségét. Ez a politikai ballépés osztotta meg az erdélyi magyarságot, és távolított el számos értelmiségit és kisembert az RMDSZ-től. Markó Béla képviselőhelyeket ajánlott fel román személyeknek, közben „eszementeknek” titulálta azokat a magyar embereket, akik megpróbálnak elindulni a parlamenti választásokon. A Magyar Polgári Párt nem az RMDSZ-t akarta legyőzni, hanem egy másfajta, közép-jobboldali, keresztény értékrend felmutatásával, az autonómia program cselekvő megvalósításával kívánt belépni a helyi önkormányzatokba. /Papp Kincses Emese író, publicista: Erdélyi kecske és káposzta – Reflexió Markó Béla helyzetelemzésére. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. szept. 26., 27./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, szeptember 19., átvette: Szabadság, 2008. szept. 23., 24./

Nem sikerült megrendezni az Aradi Magyar Napok nyitórendezvényeként a helyi magyar színjátszás múltjának szentelt konferenciát. A számbelileg erősen fogyatkozó és széthúzó aradi magyarság számára tanulságos lett volna ez a visszapillantás. Nem hiányozhatott volna belőle a 60 esztendeje felszámolt hivatásos színtársulat históriája, illetve a „rendes föltámadást” ígérő kamaraszínház most kezdődő harmadik évadja. Az első világháborúig a vidék egyik legjobbjának tartott és operatársulattal is rendelkező Aradi Nemzeti Színház az impériumváltozás utáni új körülmények között kemény harcot vívott fennmaradásáért. Az állami támogatás fokozatos megszüntetésével meg kellett találnia az önfenntartás lehetőségeit. Évadról évadra változó összetételű társulatokkal működtek. A művészi mércét a koncessziót megszerző mindenkori direktorok (Hetényi Elemér, Róna Dezső, Fekete Mihály és hosszú ideig Szendrey Mihály) hol a társulat erejénél magasabbra, máskor pedig alacsonyra állították. A korábban tehetős közönség egy része is egzisztenciális gondokkal küszködött. Változott a város etnikai összetétele is. Az 1930-as évek elején Erdélyben válságmenedzseléssel próbálkoztak. Öt várost kiszolgáló erős társulatot verbuváltak Janovics Jenő, a kitűnő kolozsvári színházi és filmszakember vezetésével. Azonban ez sem vált be. A következő évadokban Aradon, Temesváron tartottak előadássorozatokat. Az Aradon 1939-ben megalakuló, maroknyi színészből álló Erdélyi Magyar Kamaraszínpad a Központi Szálló csarnokában tartotta előadásait. A második bécsi döntés után Dél-Erdélyben betiltották a hivatásos magyar színjátszást. A társulat szétszéledt. A háború utáni években Jódy Károly csak népszínházi szinten szervezhette újra a társulatot. 1948 megszületett a döntés: Aradon csak az 1945-ben létrehozott román népszínházi társulatból lesz államilag szubvencionált hivatásos társulat. A magyar társulatot felszámolták. Ezzel a döntéssel Arad akkor 130 éves magyar színházi múltjának zárult le egy szakasza. /Puskel Péter: Az aradi magyar színtársulat felszámolása. Már 60 éve! = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./

Rövid idő alatt megjelent Sylvester Lajos harmadik, vaskos, nagy formátumú könyve is. Az Ojtoz völgye a hadak útján (A Kárpátok délkeleti átjárójának régi és új keletű históriája) egyetlen tájegységre, Ojtoz völgyére koncentrál, a Szőttesünkben török minták a törökországi kapcsolatainkról szól Rodostó kapcsán. A harmadik kötet Frigyre lépni a szülőfölddel (az összetartozás tudatrezdülése) Válogatott publicisztikai írások /Charta, Sepsiszentgyörgy, 2008/, ebben a szerző utóbbi esztendőkben a Háromszékben és a Gondola internetes portálon közölt publicisztikáiból válogat. Sylvester Lajos az otthon újrateremtésére tesz kísérletet. Hogyan alakul a székelység sorsa, milyenek jövőbeli esélyei, megvalósulhat-e az autonómia, ezeket a kérdéseket járja körül. Két ország, Románia és Magyarország elmúlt éveinek krónikája is a könyv. /Bogdán László: Az otthon újrateremtése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint az RMDSZ erdélyi jelöltlistái elkészültek, néhány Kárpátokon túli és külföldi körzetben a jelöltállítás nem végleges. Reméli, hogy a parlamenti választást megelőző kampány a magyarországi pártok beleszólása nélkül zajlik le. Szóváltás történt nemrég két magyarországi MSZP-s képviselővel, akik kifejtették a véleményüket. Eddig ilyen jellegű viták a Magyar Szocialista Párttal nem voltak, mondta Tibori Szabó Zoltán újságíró. Kelemen Hunor úgy gondolja, a magyarországi pártok képviselői a választási kampányban nem fognak részt venni. Ne oktassanak ki, ne szóljanak bele, ne jöjjenek ide, ne kampányoljanak, szögezte le Kelemen Hunor. Az RMDSZ-nek nem sikerült megegyeznie a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, Kelemen szerint efölött az erdélyi magyar társadalom napirendre tért. Hozzátette: „Tőkés László az eddig megszokott formáját hozza: hol rúg egyet jobbra, hol rúg egyet balra, és megpróbálja eljátszani a független politikus vagy közéleti szereplő szerepét. ” /Tibori Szabó Zoltán: A választások sikerének felelőssége elsősorban az RMDSZ-é. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Tőkés László EP képviselő és Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke Dunaszerdahelyen tartott informális találkozót. Csáky leszögezte: az MKP nem tagja a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak (KMAT), amelynek Tőkés László ,,köztudottan egyik szervezője és szorgalmazója". Csáky emlékeztetett arra, hogy pártja a szlovákok rendkívüli érzékenysége miatt az autonómia fogalmát igyekszik elkerülni. Politikai törekvéseiben inkább ennek szinonimáját, az önkormányzatiságot szorgalmazza, és úgy is gondolja, hogy a tényleges önkormányzatiság keretei között a kisebbségi jogoknak is érvényt lehetne szerezni. A mindennapok gyakorlata azonban sajnálatos módon nem ilyen, hanem következetesen magyarellenes – mondta az MKP elnöke. /Csáky Tőkéssel találkozott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

Az anyanyelvi oktatás megerősítésének fontosságára hívja fel a figyelmet a Magyar Állandó Ifjúsági Értekezlet (MÁIÉRT) harmadik találkozójának záróközleménye. A hétvégén Nagyváradon megtartott rendezvényen jelen voltak a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), a Fidesz ifjúsági tagozata, a Magyar Koalíció Pártja Via Nova Ifjúsági Csoportja, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői. A közlemény aláírói a kisebbségi kérdés egyetemes megoldási javaslataként támogatják a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetek önrendelkezési törekvéseit, és üdvözlik az összmagyarság érdekeit képviselő brüsszeli iroda létrehozásának szándékát. A tagszervezetek képviselői aktuálpolitikai előadást tartottak a magyar kisebbség és az érdekképviseletek helyzetéről Romániában, Szerbiában és Szlovákiában. A műhelymunka során a résztvevők megegyeztek abban, hogy szorgalmazzák a felvidéki sikeres szórványvidéki iskolaprogram délvidéki és erdélyi átültetését. /A MÁIÉRT az anyanyelvért. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./

A Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület szervezésében a gyulafehérvári főegyházmegye millenniumi évének helyi megnyitó ünnepségét tartották szeptember 26-án Kolozsváron. Fodor György piarista konfráter Sas Péter magyarországi művelődéstörténész munkásságát méltatta: „Sas Péter neve – a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, aki többek között Kós Károly-díjban is részesült – nem ismeretlen Kolozsváron és Erdélyben: innen származó felesége és lelkisége köti őt ide, s évek óta rendszeresen közöl az erdélyi lapokban” Sas Péter 1998-ban a kolozsvári Szent Mihály-templom és a ferences templom, rá egy évre pedig a piarista templom leírásával ajándékozta meg a kolozsváriakat. Idén januárjában bemutatták A piarista rend kincstára című munkáját. Sas Péter munkájának legújabb bizonyítéka a jövő hónapban bemutatásra kerülő, s az erdélyi római katolikus egyház történetének egy jókora szeletét felölelő könyv lesz. Sas Péter Juhász Tamást, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzorát köszöntötte, majd rámutatott: a megpróbáltatások ellenére alkotó nép megmaradása csakis az egyháznak s a hitnek köszönhető. Sas Péter kitért az 1009-es évi gyulafehérvári egyházmegye-alapító bulla keletkezéstörténetére, majd felidézte az elmúlt időket a XX. században átélt megpróbáltatásokig. Sas Péter kiemelte Majláth Gusztáv Károly püspök és Márton Áron püspök bátor kiállását az erdélyi magyarság és a római katolikus hit védelmében. /(N. -H. D.): Millenniumi ünnepség kezdődött. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke Dunaszerdahelyen egy nem hivatalos találkozón Tőkés László püspökkel, az EP képviselőjével az autonómia intézményéről is beszélt. Robert Fico szlovák kormányfő ezért szeptember 29-én újságírók előtt felszólította Csáky Pált, hogy „ne bántsa Szlovákiát” és autonómia-felvetéseivel „a szlovák–magyar kapcsolatokban se tegyen kárt”. Noha Csáky szerint a kérdésről csak elméleti szinten esett szó, a szlovákiai sajtó értelmezése szerint Csáky „érinthetetlen tabuhoz” nyúlt. „Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok minőségének tekintetében az MKP elnöke és pártja szélsőséges vezetése jelenti a legnagyobb veszélyt” –jelentette ki Ficó. A következő sajtótájékoztatóján Robert Fico ismételten kifogásokat emelt az ellen, hogy az MKP „etnikai elvek nyomán szerveződő” pártként van jelen a szlovákiai közéletben, de, mint mondta, a pártot ennek ellenére is tiszteletben tartja, mivel az MKP „a nyilvánosság bizonyos mértékű támogatását élvezi”. Ezzel együtt azonban úgy ítéli meg, hogy a schengeni rendszer keretei között ilyen témával előállni „közönséges provokáció”. Bugár Béla, az MKP parlamenti képviselője, a párt korábbi elnöke elmarasztalta utódját, Csáky Pált, lépését kártékonynak ítélte. /Fico: Csáky ne bántsa Szlovákiát! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

Újabb rádiójátékot mutattak be a Kolozsvári Rádióstúdió koncerttermében: ezúttal Hatházi András A hetérák tudománya című drámájának rádiójáték-változatát. Olyan darabokból készülnek rádiójátékok, amelyeket eddig nem mutattak be színpadon. Előzőleg, februárban Szombati Gille Ottó A harmadik kőtábla című művét mutatták be, mindkettőt Patkó Éva rendezte. /Köllő Katalin: Ismét rádiószínház. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

A Szabadság munkatársa folytatta a felvidéki magyaroknál tett körútját. Somorján találkozott a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársaival, Tóth Károllyal az intézmény igazgatójával, Öllös Lászlóval a vezetőtanács elnökével és Végh Lászlóval a Bibliotheca Hungarica igazgatójával. A Fórum Kisebbségkutató Intézet 1996-ban alakult, nonprofit intézményként. Alapítója a Fórum Alapítvány és a Katedra Alapítvány volt. Célja: Szlovákiában biztosítani a nemzeti és egyéb kisebbségek szakszerű kutatását, kultúrájuk írott és íratlan emlékeik dokumentálását könyvtárakban, adattárakban és elektronikus formában. Konferenciákat, szakmai megbeszéléseket szervez évente 8–10 alkalommal. Internetes adatbázisokat épít a szlovákiai településekről. Az intézetnek jelenleg 23 alkalmazottja van, és tíz külső munkatárssal működik együtt. Működteti a somorjai központjában található városi könyvtárat. Az intézet eddig 55 könyvet jelentetett meg, és 1999-től kiadja a Fórum Társadalomtudományi Szemle című negyedévente megjelenő magyar nyelvű tudományos folyóiratot. Az intézetben működik egy jelenkutatási részleg, amely az 1989 utáni változásokkal foglalkozik, a változások gazdasági, szociológiai, demográfiai, kulturális, politikai, társadalomszerkezeti stb. aspektusaival. Működik egy etnológiai központ Komáromban, amelynek célja megteremteni a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának intézményes hátterét. Ugyancsak Somorján van az interetnikus kutatások központja. A Bibliotheca Hungarica a kisebbségkutató intézet magyar könyvtára és adattára, de működik még somorjai székhelyen a Bibliotheca Etnologica, az etnológiai központ szakkönyvtára és a Bibliotheca Interethnica, a nemzetközi nemzetiségi szakkönyvtár. Komáromban van a Selye János Egyetem, melyen óvópedagógia, tanító és tanárképző szak, gazdasági szak és teológia szak indult. Jelenleg 3000 diák vesz részt a képzésben. A tanárképző szakon angol, magyar, szlovák, német, történelem, matematika és katekizmussal foglalkozó szakembereket képzenek. A jelenlegi korszerű egyetemi épületet 2006-ban adták, addig a felsőfokú intézmény a város különböző épületeiben működött. Államilag támogatott tanintézmény, és a bolognai rendszer szerint működik. Európai uniós pénzalapokra is pályáznak, nemrég sikerült megkapniuk egy 150 millió koronás támogatást, a modern épület is EU-s pénzekből épült. A magyar kormány is támogatja az egyetemet, és sok magyarországi vendégtanáruk is van. Komárom /Révkomárom/ 36-37 ezer lakójának 65 százaléka magyar, 30 százaléka szlovák, 5 százaléka pedig más nemzetiségű. A várost 25 tagú testület és a polgármester irányítja. Hat magyar, öt szlovák, két vegyes óvoda és három magyar, három szlovák iskola van a városban. A közös történelmi múlt és közös problémák összekötik a magyarországi és szlovákiai Komáromot. A két önkormányzat együttműködése példaértékű. /Dézsi Ildikó: A Zlati Bazanttól a dévényi várig. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./ Folytatás a szeptember 26-i számból.

A képviselőház jóváhagyta a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálására vonatkozó törvényt. A Romániai Akkreditációs Tanács már 2004 júniusában elismerte a Partiumi Keresztény Egyetemen folyó oktatás jó minőségét, és akkreditálásra méltónak értékelte az intézményt. Az egyetem akkreditációjának parlamenti elfogadását személyes elégtételnek tekinti Markó Béla szövetségi elnök, ugyanis álláspontja szerint ezáltal bebizonyosodott, hogy közös céljaink érdekében lehet együtt munkálkodni – közölte az RMDSZ tájékoztatója. „A Partiumi Keresztény Egyetem akkreditálása egy rendkívül fontos döntés, mert egy újabb magyar oktatási nyelvű intézményünk ezáltal véglegesen beilleszkedett az erdélyi magyar anyanyelvű intézményhálózatba”. Ez az első magyar nyelvű alapítványi magánegyetem, amely most már végleges engedéllyel bír, ugyanakkor Markó reményét fejezte ki, hogy ez a Sapientia – Erdélyi Magyar Egyetem esetében is hamarosan bekövetkezik. „Tőkés László többször is kérte tőlem, hogy tegyünk meg mindent, a PKE akkreditálásáért, amire természetes módon igennel válaszoltam, és az RMDSZ szenátorai és képviselői rendkívül sokat dolgoztak azért, hogy ez a döntés megszülessen, hiszen menetközben többen is próbáltak akadályt gördíteni a román ultranacionalisták részéről” – fogalmazott Markó Béla. /Jóváhagyták a PKE akkreditálását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 1./ A több hónapig tartó parlamenti bojkott után Márton Árpád frakcióvezetőnek sikerült előrehozatni a tervezet vitáját. János-Szatmári Szabolcs, a PKE kancellárja szerint rég várt döntés született meg, melynek köszönhetően a négy akkreditált szakra járó végzősöknek az egyetem adhat diplomát. „Már 2004-ben eleget tett az egyetem a minőségi elvárásoknak, az akkreditálás politikai síkon késett” – mondta el a kancellár. A PKE akkreditációjának törvénytervezete fél évvel ezelőtt került a szenátus oktatási bizottságának asztalára. Az első bizottsági ülésen román pártok képviselői az egyetem megnevezését kifogásolták, véleményük szerint a Partium kifejezés „sérti, megalázza a román nemzeti érzületet”. A következő ülésen a Nagy-Románia párti képviselők kifogásolták azt a cikkelyt, mely kimondja: az egyetem nyelve magyar. /Oborocea Mónika: Akkreditáció fondorlattal. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./ „Rendkívüli öröm számomra személyesen is, hogy végre betetőződik az akkreditáció megszerzését célzó, immár négyéves folyamat” – nyilatkozta Tolnay István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanügyi előadó-tanácsosa, a PKE vezetőtanácsának megbízott elnöke. /(-fia): Akkreditálták a PKE-t. = Reggeli Újság (Nagyvárad), okt. 1./ Asztalos Ferenc RMDSZ-es képviselő, az alsóház oktatási szakbizottságának alelnöke szerint a részleges állami finanszírozás megszerzéséhez további politikai lobbi szükséges. Az oktatási törvény szerint az állam ugyan támogathat akkreditált magánegyetemeket, de a jogszabály nem kötelezi erre. /Akkreditálták a PKE-t. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Egységes álláspont várható az október 21-én Budapesten sorra kerülő román–magyar kormányülésen. „Nem lesznek kritikus kérdések a közös kormányülésen” – ígérte Korodi Attila román környezetvédelmi miniszter annak a román-magyar vegyes bizottsági ülésnek a végén, amelyet három napig tartottak a két ország környezetvédelmi tárcájának munkatársai Romániában. /Mihály László: Közös zöld bólogatás. Egységes álláspont várható a román–magyar kormányülésen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Az RMDSZ hosszú időn keresztül takargatta a magyarországi baloldalhoz fűződő kapcsolatait. Ezzel párhuzamosan a szervezet sajtóholdudvara egyfajta konszolidált, finoman nemzeti hangvételt ütött meg. Az RMDSZ szemérmeskedése megszűnőfélben van. A választók nagy részét csak az olyan direkt kitételek sokkolják, mint Szent István jobbjának tetemcafatként való említése, vagy esetleg a Szent Korona tökfödőnek csúfolása. (Majsai Tamás írása a Magyar Narancsban). Másrészt egyre kevesebben olvasnak írott sajtót. E helyzetben az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. Mindeközben az RMDSZ egyre nyíltabban kokettál az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, írta Borbély Zsolt Attila. Ide illeszkedik az is, hogy Markó Béla az Élet és Irodalomban írta meg vallomását az RMDSZ és az MPP viszonyrendszeréről. Ebben Markó kifejtette, hogy Tőkés Lászlóval azért nem jött létre a megegyezés, mert az ő lételeme az ellenkezés. Borbély Zsolt Attila emlékeztetett: mindaddig, amíg az RMDSZ az autonómia építésének útján haladt, addig Tőkés László és Markó Béla együttműködése kifogástalan volt. A Neptun ügyben sem ők feszültek egymásnak, Azután jött Nagy Benedek támadása a tiszteletbeli elnök ellen, amit a hivatalos vezetés hátulról fedezett, majd Markóék balfordulata. Tőkés László az autonómia markói tagadására mondott csak mindenkoron nemet, éppen az autonómia igenlésének jegyében, hangsúlyozta a cikkíró. Markó azt akarja igazolni, hogy Orbán Viktor nem is a magyar egységet, hanem valójában a magyar széthúzást kívánta elősegíteni. Ez a belemagyarázás arra a kérdésre is választ ad, hogy Markó Béla miért az Élet és Irodalomban s nem a Heti Válaszban közölte pamfletjét. /Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1./ Majsai írása: „El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatját és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulati ügyekben vagy mondjuk eutanázia- /veszélyben az utolsó kenet!/ és hálószobakérdésekben. ” /Majsai Tamás: Dávid és Jonatán. Egyházak, keresztények, Biblia és homoszexualitás, Magyar Narancs, 2001. aug. 30./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, 38. sz. 2008. szept. 19.

Illyés Gyula nevezte a fiatal Sütőt a magyar irodalom egyik legnagyobb vigaszának. Életműve azóta beért, kiteljesedett, ő pedig búcsút mondott e földi világnak. Szeptember 30-án virággal borították Sütő András kopjafás sírját, halálának második évfordulóján tisztelői a marosvásárhelyi református temetőben. A nevét viselő baráti egyesület nevében Nagy Pál elnök helyezte el a kegyelet koszorúját. Elmondta: minden évben a születésnapon (június 17-én) ünnepi rendezvénnyel tisztelegnek a nagy író életműve előtt, halála napján, szeptember 30-án pedig megkoszorúzzák a sírt. /(bölöni): Vigaszunk, Sütő András. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./ Két éve hunyt el Sütő András Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író, az évforduló alkalmából, az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának képviselői koszorút helyeztek el az író sírjánál. Sütő András halálával a magyar irodalom kiemelkedő alkotóját, ugyanakkor erdélyi magyar közösség egyik jelenkori szellemi vezetőjét veszítettük el – fogalmazott Markó Béla szövetségi elnök két évvel ezelőtti részvétnyilvánításában. /Két éve hunyt el Sütő András. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./

Október végére tervezi az intézményi akkreditáció kérvényezését a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, közölte Dávid László rektor. Az egyetem három szak elismerése után kérheti az intézményi akkreditációt, a Sapientiának pedig már négy szakját akkreditálták eddig a kérvényezett hat közül. Az intézményi akkreditáció kérelmezésével egy időben mechatronika, számítástechnika, automatizálás, valamint a kommunikáció és PR (Marosvásárhely), általános közgazdaság (Csíkszereda) és a kolozsvári Sapientia környezetföldrajz szakjainak akkreditálási folyamatát indítja el az egyetem. Az agrárközgazdaság szak akkreditációs kérelmét elutasította a felsőoktatás minőségét ellenőrző hatóság, kifogásolta, hogy nem romániai, hanem európai példákat tanítanak, valamint azt, hogy nem hazai az oktatók nagy része. Makó Zoltán, a csíkszeredai Gazdaság és Humán Tudományok Kar dékánja ezzel szemben fenntartja: romániai vonatkozású szakmai kérdésekkel is foglalkoznak a tananyagban. Ezért a döntést augusztusban megfellebbezte az egyetem. „Négy harmadéves agrárközgazdaság szakos hallgatónk van, ennyi diákkal nem lehet akkreditációt kérni” – magyarázta a dékán. Hozzátette, inkább marketing, turisztika, agrármenedzsment szakok indításán gondolkodnak, amire nagyobb ma a kereslet. Elmarasztalta az RMDSZ-t a Partiumi Keresztény Egyetem vezetősége – Tőkés László, az egyetemet alapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke, Horváth Gizella rektor és Tolnay István ügyvezető elnök – az egyetem megszavazott akkreditációja kapcsán kiadott nyilatkozatában, mely szerint annak ellenére, hogy az akkreditációs folyamat időszakában a szövetség kormányon volt, „a PKE természetes határidőn belüli törvényes elismertetését nem voltak képesek elősegíteni”. Az egyetem vezetősége többek között további szakok akkreditálásának felgyorsítása, új szakok és a mesterképzés indítása, illetve új anyagi források felkutatása által kíván előrelépni. Ugyanakkor arra kéri fel az alapítókat, tanárokat és diákokat, hogy fogjanak össze a PKE és a Sapientia–EMTE további építéséért. /Székely Zita: Egy szakkal kevesebb? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./