2003. június 12-én a román kormány jóváhagyta az Országos Levéltár és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum közti együttműködési megállapodást, ugyanakkor „hangsúlyozza, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt”. Ion Iliescu elnök 1993 tavaszán Washingtonban részt vett a Holokauszt Emlékmúzeum avatásán, hazatérte után Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu és Mircea Musat a Romania Mare hetilap április 30-i számában nyílt levélben ítélte el azzal, hogy „minden méltóságérzetét félredobva, behódolt a világot átfogó cionizmusnak”, mert nem tiltakozott amiatt, hogy Románia is jelen van azon országok között, ahol a múzeum dokumentumai szerint genocídium zajlott, noha „az egész világ tudja, hogy Románia 1940-1944 között valóságos oázis volt a zsidók számára.” A Romania Mare következetesnek bizonyult a kérdésben: 1997. november 14-étől kezdődően Ion Coja szenátor tollából cikksorozatot közölt a következő címmel: Romániában nem volt semmiféle holokauszt. A tagadás új változatát vezette be Iosif Constantin Dragan milánói üzletember, a Vasgárda volt tagja, jelenleg a Vatra Romaneasca tiszteletbeli elnöke. Natiunea című hetilapjának 1990. június 23-i első számában azt hangoztatta, hogy a pogromok tulajdonképpen a legionárius mozgalom jogos ellenlépései voltak, miután a Besszarábiából visszavonuló román csapatokat civil zsidók megtámadták, és tiszteket öltek meg. A Romania Libera 1990. július 11-én idézte Moses Rosen főrabbi beszédéből: a holokauszt tagadása a Ceausescu-diktatúra idején kezdődött el azzal az intézkedéssel, hogy a párt betiltott minden, ezzel kapcsolatos megemlékezést, egyidejűleg antiszemita kampányba kezdett, amelyhez a hangot Corneliu Vadim Tudor 1983-ban megjelent Idealuri című cikkgyűjteménye adta meg. A román kormány a heves nemzetközi tiltakozások nyomán változtatott 2003. június 12-én megfogalmazott álláspontján, amely szerint Romániában nem volt holokauszt: 2004. október 12-én nyilatkozatban ismerte el, hogy az Antonescu-rezsim idején mintegy 250 ezer zsidót küldtek halálba. Ugyanezen a napon a Ziua közölte: Ion Coja volt PUNR-szenátor legújabb könyve, a Protocoalele Kogaionului tagadja, hogy Romániában valaha is zsidókat öltek volna. /Babarás István: A holokauszt és a törvény. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

Székelyudvarhelyen a Szombatfalvi Református Egyházközség adott otthont február 26-án, vasárnap a székelyudvarhelyi református gyülekezeti kórusok negyedik találkozójának. Hegyi Sándor, a gyülekezet lelkésze elmondta, az évente más-más helyszínre vándorló találkozót négy évvel ezelőtt hagyományteremtés céljából a házigazda egyházközség indította útjára. Az idei találkozón a fellépők köre kibővült a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium énekkarával. /Szász Emese: Gyülekezeti kórustalálkozó Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 27./

Nem kívánta kommentálni a The Times ügyeletes szerkesztője azokat a vádakat, miszerint a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) levelének közzétételével a brit napilap hozzájárult volna a nemzetközi közvélemény félretájékoztatásához. “Ha valaki válaszolni akar erre a levélre, írjon nyugodtan a The Timesnak. Itt minden levél egyenlő elbírálás alá esik, ha megfelelő színvonalú, akkor közöljük” – szögezte le. A viszály tárgya a BKB azon levele, amely kéri a magyar egyetem létrehozását a Bolyai egyetem visszaállításával. A petíció-levelet 60 tudós, irodalmár, köztük Nobel-díjasok is aláírták. A teljes levél csak a The Timesban, rövid változata azonban több német lapban is megjelent. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetése szerint a levél félretájékoztatja a nemzetközi közvéleményt. A kezdeményező bizottság tagjai szerint a BBTE is félretájékoztat, mert Brüsszelben terjesztett kiadványaiban az áll, hogy az egyetemen kétnyelvű feliratok vannak, holott ez nem igaz. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora leszögezte: megmarad a Babes-Bolyai multikulturális jellege, nem engedélyezik az egyetem nemzetiségi és nyelvi alapon történő szétválasztását. Nicolae Bocsan rektor heves kifakadással zárta nyilatkozatát: “Ez a köszönet azért, hogy mi tettük a legtöbbet a magyar nyelvű felsőoktatásért ebben az országban. Egyetlen romániai egyetem se támogatta a kisebbségek nyelvén történő oktatást olyan módon, ahogyan a Babes-Bolyai tette.” /Debreczeni Hajnal, Isán István Csongor: The Times: írjanak ők is levelet! = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

A Kide Egyesület Összefogás Kidéért címen meghirdetett programjának célja a gazdaságfejlesztő tevékenység mellett a közösségépítés, a hagyományok őrzése. E program keretében a hét végén az egykori farsangűzés szokásait elevenítették fel. Szabó Erzsébet az egyesület alapító tagja hamubutykás felvonulást szervezett, amelyet a táncházas fiatalok játszottak el. Részt vett a magyarfodorházi vendégek közül Topai Tibor harmonikás is. Az esti program batyus tánc volt. /Lukács Éva: Farsangűzés Kidén. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Büntetést helyezett kilátásba a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két vezetőjével szemben. A figyelmeztetés az oktatók munkaszerződésének felbontását is eredményezheti. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora Hantz Pétert és Kovács Lehelt arra figyelmeztette, hogy rendszeres nyilvános állásfoglalásaikkal szándékos módon hamis dolgokat közöltek az egyetem multikulturális jellegével és az intézmény által biztosított magyar nyelvű oktatással kapcsolatban. Felhívja a figyelmüket, hogy az egyetem szabályai szerint kötelesek érvényt szerezni a szenátus, a rektorátus, valamint a kari tanács döntéseinek. A figyelmeztető levél végén Bocsan leszögezte, magatartásukkal megsértették az egyetemi személyzet státusáról szóló törvény, amely kimondja, hogy fegyelmi büntetéssel sújthatók azok, akik ártanak az egyetem érdekeinek és hírnevének. – Ezt jelenti a demokrácia a BBTE értelmezésében – jelentette ki a Szabadságnak Hantz Péter. Szerinte ez a figyelmeztetés is bizonyítja, hogy a BBTE diktatórikus intézmény, amelynek célja a magyar tagozat önállósulásának bármi áron való megakadályozása. A figyelmeztetés ellenére továbbra is megragadnak minden jogi eszközt, hogy „a nyilvánosság elé tárják az egyetem mélyen antidemokratikus gyakorlatát”. Kovács Lehel közölte: a matematika karon a magyar oktatók önfelfüggesztése a kari tanácsban betöltött tisztségükből továbbra is érvényben van. Kovács az egyetem rektorának vádja kapcsán, miszerint szakmai okok miatt nincs joguk ilyen vitákat gerjeszteniük, emlékeztetett: 1998-ban is a BBTE vezetősége hozzá nem értéssel vádolta azokat akik a magyar felsőoktatás kiterjesztésén dolgoztak. Akkor éppen a Petőfi-Schiller Egyetem létrehozásával megbízott testület tagjait támadták hasonló érvekkel. Megdöbbenéssel fogadta a magyarországi egyetemek rektorait tömörítő Magyar Rektori Konferencia (MRK), hogy a BBTE szenátusa elutasította az egyetem 149 magyar oktatójának az önálló karok létrehozására vonatkozó kérését. A testület által február 28-án elfogadott nyilatkozat szerint az MRK „támogatja – az európai uniós normákkal összhangban – a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiáját”, amely mellett elvben kiállt Románia is. Az MRK szilárd meggyőződése, hogy „a kulturális autonómia nem lehetséges a kisebbségek anyanyelvén történő széleskörű felsőoktatás lehetősége nélkül”. „Egy multikulturális intézményen belül is egy nemzeti kisebbség képviselőinek joga van arra, hogy önállóan döntsön az anyanyelvi oktatást illető kérdésekben” – áll a nyilatkozatban. A dokumentum szerint az MRK „ezzel a nyilatkozattal és személyes megkereséssel is kezdeményezi a BBTE vezetésénél, hogy a fenti indokok alapján vegye fontolóra döntésének felülvizsgálatát”. /Borbély Tamás: Megbüntetné az egyetem a BKB tagjait. Kirúgással fenyegették meg Hantzot és Kovácsot. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

A képviselők hetente egy alkalommal foglakoznak a kisebbségi törvénnyel. A tervezet a tavaly október 26-án került át az alsóházba, eddig azonban mindössze a törvény címét és egyetlen cikkelyét sikerült megszavazni. Ezért is szerepelt a téma a koalíciós egyeztető tanács e heti ülésének napirendjén. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője közölte: az egyeztető tanács ülésén csak arról született megállapodás, hogy a jövő héten ismét megpróbálnak megegyezésre jutni. /Szőcs Levente: Kiúttalan a kisebbségi törvény? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

A Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetsége januári közgyűlésén határozta el, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére egy új, méltó emlékművet állít Csíkszeredában. A szövetség kéri a polgármesteri hivatalt, hogy biztosítson közterületen helyet az emlékműnek. /Emlékművet állítanak a forradalom évfordulóján. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./

Március 2-án tartották a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatóinak közgyűlést. Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes kifejtette: ha nem sikerül közös álláspontot kialakítaniuk a magyar oktatóknak, akkor benyújtja lemondását. Tizenötperces áramszünet volt a tanácskozás idején. A közgyűlést megelőzően, március 2-án az egyetem rektora, Nicolae Bocsan újabb fenyegető közleményt adott ki, amelyben leszögezte: mivel több külföldi újság ellenőrzés nélkül közölte azt, amit „a jelentéktelen létszámú oktatócsoport” az egyetemről mondott, vizsgálja annak a lehetőségét, hogy az oktatási intézményről „hamis adatok közlésével félretájékoztató személyek és újságírók” ellen pert indítson. Hozzátette: az egyetem jogi szakértői azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a szóban forgó személyeket román és külföldi bíróságok elé állítsák. A dokumentum konkrétan senkit nem nevezett meg, vélhetően az egyetem vezetősége ezzel a figyelmeztetéssel próbálta megakadályozni az egyetem multikulturális jellegére vonatkozó nyilvános vita folytatását. Egy dokumentumban az egyetem több dékánja kifejtette, hogy az eddigi vitában a magyar karok vagy az önálló magyar egyetem akkreditálásának a kérdése elsikkadt. Név szerint Kötő József oktatási államtitkárt említették, kételyeiket fejezve ki afelől, hogy az RMDSZ színeit képviselő tisztségviselő ne ismerné az egyetem akkreditálására vonatkozó szigorú szabályokat. A dékánok szerint a BBTE-nek az akkreditációra vonatkozó jogát senki nem használhatja fel más egyetemi struktúrák létrehozására. /Borbély Tamás: Közös álláspontról egyeztettek a magyar oktatók. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ „Nem vagyok elragadtatva attól, ami a kolozsvári magyar egyetem ügyével kapcsolatban a személyem körül történik” – nyilatkozta az Új Magyar Szónak Kertész Imre Nobel-díjas író Andrei Marga azon szándékára, hogy bepereli Kertészt amiatt a cikk miatt, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung német napilapban a Babes-Bolyai Tudományegyetemen indítandó három magyar karról megjelent. A várható perrel kapcsolatban Kertész Imre nem kívánt megjegyzést tenni. Ugyanezt a cikkre reagált március 2-án nyílt levéllel Nicolae Bocsan rektor, Serban Agachi, Wolfgang Breckner, Szamosközy István és Gyémánt László, a BBTE professzorai. Válaszuk szerint 1989 óta a BBTE rektorai azon munkálkodtak, hogy többnyelvű és multikulturális intézményt alakítsanak ki. A levél írói úgy gondolják, minden normálisan gondolkodó ember számára fontos, hogy román, magyar, német nyelven legyen tanítás, valamint létezzen judaisztikai tanulmányok szak. Az egyetem soha nem tett semmit, hogy megakadályozza a román, magyar, német, héber vagy más nemzeti kisebbség nyelvén történő oktatást, állítják. A levél végén leszögezik: jó lenne, ha azok, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetemről írnak, erkölcsi és intellektuális kötelességüknek éreznék, hogy utánanézzenek, miről írnak. Áramszünet sötétítette el a termet amelyben a magyar oktatók közgyűlése folyt. Az egyetem tanárai a sötétben is folytatták a megoldáskeresést. A BKB közgyűlés előtti szándéka az volt, hogy bizalmi szavazást javasol a rektor-helyettesek, Salat Levente, Nagy László, valamint az akadémiai tanács alelnökének, Szamosközi Istvánnak leváltásáról. A BKB szerint ez lehetne az első lépés az egyetem működésének bojkottja felé. Erre Nagy László az ÚMSZ-nek kifejtette, hogy „ha az oktatók nagy része úgy gondolja, hogy nem végzik megfelelően a munkájukat, akkor elgondolkodnak a lemondásuk benyújtásán, de a közgyűlésnek nincs hatásköre a tisztségükből való leváltásra.” A közgyűlést Salat Levente és Szamosközi István hívta össze. Salat Levente jelezte, amennyiben a közgyűlés olyan, az önálló magyar egyetem megvalósítását célzó ütemtervet fogad el, amit ő nem tud vállalni, akkor lemond, „ha azonban van lehetőség az egységre, az egységes cselekvésre, akkor tovább is vállalja a küzdelmet.” A BKB képviselői ismertették tevékenységüket. /Debreczeni Hajnal, Salamon Márton László: BBTE: sötétben tapogatóztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Gabriel Bethlen, Ioan Sigismund, Stefan Bathory – ezek a nevek szerepeknek a BBTE honlapjának angol nyelvű változatán (http://ubbcluj.ro/www-en/despre/istoric.htm). A románul vagy magyarul nem beszélőknek az angol verzió az egyetlen lehetőség arra, hogy tájékozódjanak az egyetemről, a német nyelvű rész nem tartalmaz ilyen irányú információkat. A dokumentum homályosan kezeli a történelmi tényeket, nem derül ki, hogy a kolozsvári tanintézetek, amelyek megelőzték Kolozsvár magyar egyetemét, magyar kezdeményezések voltak. Viszont ha valaki magyarul is el akarja olvasni az egyetem történetét, akkor azt tapasztalja, hogy ez a fejezet hiányzik. A magyar verzióban megjelenik a kapcsolat „Az egyetem története”, ám rákattintva üres az oldal. A magyar oktatók aláírásgyűjtést is kezdeményeztek annak érdekében, hogy magyarul is megjelenjen egy korrekt történeti felvezetés, de ennek nem lett eredménye. /(I. I. Cs.): Gabriel Bethlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

A kormány február 2-i ülésén elfogadta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Európai Chartájának ratifikálásáról szóló törvénytervezetet. Markó Béla miniszterelnök-helyettes javaslatára eredeti formájában került be az a kitétel, amely biztosítja a kisebbségek nyelvének használatát a közszolgáltatás terén is. A törvénytervezetet a parlamentnek is el kell fogadnia. /Megerősített nyelvhasználati jogok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Az uniós csatlakozás küszöbén a kormány megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy több százezer állampolgár él villanyáram nélkül. Jelenleg Romániában 116 település van áram nélkül, további 1740 faluban csak részlegesen végeztek a villamosítással, 180 városban pedig sürgősen bővíteni kell a hálózatot, mert a peremkerületekben nincs villany. Az összesítés rózsaszínű tollal íródott, mert az áram hiánya miatt a világtól elszigetelt települések száma 306, ezek döntő hányada a Duna-deltában és nehezen megközelíthető hegyvidéken található. Brüsszel arra kötelezi Romániát, hogy 2007-ig a gyakorlatban fejezze be az ország villamosítását, mert a teljes vagy részleges hiány legalább 300 ezer lakost érint. Az Electrica húzza-halogatja az utolsó falvak villamosítását, mert az sokba kerül, a lakossági fogyasztás ott minimális. Teljesen áram nélküli település Arad megyében, a hivatalos információ alapján, nincs. Simona Cuzman ügyvezető igazgatóhelyettes azonban elmondta, a megyében a 2002-es népszámláláskor összeírt 185 924 lakás közül 3757 otthonban nincs villany. Ebben azok a házak is szerepelnek, amelyeket a szolgáltató kapcsolt le, mert nem egyenlítették ki a számlát. Az illetékesek szerint jelenleg mindegyik Temes megyei településen van villamos energia. Azonban sok helyen elavultak a vezetékek, régiek az oszlopok, elég egy kisebb vihar ahhoz, hogy ideig-óráig áram nélkül maradjanak települések. Hunyad megye területének 90 százalékára jut el az elektromos áram. Jelenleg még 10 olyan települést tartanak számon a megyében, ahol 155 lakásban a petróleumlámpa az egyetlen fényforrás. A legnagyobb gond az, hogy a törvény szerint a települések villamosítását a helyi önkormányzatoknak kell fedezniük. Erre a legtöbb esetben azonban nincs lehetőség. Emellett 196 olyan esetet is számon tartanak, ahol a településre ugyan bevezették az áramot, de bizonyos részek anélkül maradtak. Ez már városon is előfordul: Hátszegen, Pusztakalánban, Algyógyon, Urikányban, sőt az utóbbi időben felkapott üdülőn, Alvácán is. Tariceanu miniszterelnök múlt héten meghirdetett villamosítási akciója az ötvenes évek politikai szlogenjeire emlékeztet, ő sem gondolhatta komolyan, hogy tíz hónap alatt bepótolják, amiről eddig elfeledkeztek. /Gáspár-Barra Réka Irházi János Pataky Lehel Zsolt: Villany nélküli települések. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

A Sarmisegetuza Egyesület azt követeli Székelyudvarhely polgármesterétől, hogy március 15. előtt távolítsák el a város szoborparkjából a ,,közismerten genocídiumra buzdító revizionista író”, Wass Albert szobrát, főleg, hogy bizonyos személyeknek szándékában áll a Székelyföld autonómiájának kikiáltása ezen a napon. Székelyudvarhelyen nincs Wass Albert-szobor – szögezte le polgármesteri hivatal szóvivője, Komoróczy Zsolt. Elmondta: tíz nappal ezelőtt az Elie Wiesel Intézettől kaptak egy hasonló témájú levelet, amelyben szintén az állítólagos Wass-szobor eltávolítását kérik. Nem tartjuk háborús bűnösnek Wass Albertet, de erről egyelőre nincs bírósági végzés – fejtette ki Komoróczy. Az udvarhelyi szoborparkban a történelmi személyiségek mellszobrai közt áll Csaba királyfi és a Vándor Székely szobra is – utóbbi a máig eltelt 40 évben otthonukat elhagyni kényszerült erdélyieknek állít emléket. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3./

Március 2-án Marosvásárhelyen Keresztény értékek az európai politikában címmel szervezett tanácskozást Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem műszaki és humántudományok marosvásárhelyi kara és a hollandiai Református Párt /Staatkundig Gereformeerde Partij/. „Nyilvánvaló, hogy a magyar nyelvhasználat a teljes tanulmányi időszakra kellene vonatkozzon. Csakhogy nem kellene túl sokat várjanak e téren az Európai Uniótól, mert az unió nem kötelezheti Romániát arra, hogy megváltoztassa a magyar helyzetet, mivel ez Románia nemzeti kompetenciájához tartozik” – jelentette ki Evert-Jan Brouwer a tanácskozáson. /Bögözi Attila: Keresztény értékrend és kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Nem bojkottálják a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar oktatói az egyetem döntéshozó szerveit – derült ki az oktatók március 2-án késő este véget ért közgyűlése után. A tanárok, célkitűzéseik megvalósításáért, ami most főleg a magyar karok létrehozása, az RMDSZ segítségét kérték. A magyar tagozat vezetősége közleményt adott ki, amelyben Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István az Akadémiai Tanács alelnöke kifejtik álláspontjukat. Szerintük a résztvevő oktatók úgy döntöttek, hogy nem vonják meg a bizalmat tőlük. Részvételüket az intézmény tevékenységében, a magyarnyelvű oktatás menetének zavartalan biztosítása érdekében, szükségesnek ítélik meg. A magyar oktatók döntő többsége szükségesnek tartja ugyanakkor a BBTE szerkezeti reformjával kapcsolatos kérdések napirendre tűzését, és ennek érdekében az egyetem vezetőségével dialógust kezdeményez. Emlékeztetnek, a résztvevők határozatot fogadtak el, amely kimondja: az intézményi reform kérdését szét kell választani az önálló állami magyar egyetem létrehozását célzó legitim törekvésektől. Hangsúlyozzák: a BBTE keretében zajló magyar nyelvű oktatás autonómiájának intézményesítésére irányuló erőfeszítések nem célozzák az egyetem szétválasztását. Korábban, a magyar karokért és az önálló magyar egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt javasolta, hogy a magyar oktatók ne vegyenek részt az egyetem döntéshozó testületeinek munkájában. Így tiltakozzanak amiatt, hogy a felsőoktatási intézmény szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította az önálló magyar karok létrehozását. Kása Zoltán, az egyetem oktatója a gyűlés után elmondta: a résztvevők jelentős többséggel több nyilatkozatot is elfogadtak. Az egyetem vezetőségéhez intézett dokumentumban leszögezték, nem kívánják szétrobbantani a BBTE-t. Azt akarják csupán, hogy jobban működjön az egyetem, ezért szorgalmazzák a magyar karok létrehozását. Szintén az intézmény román vezetőségéhez intézték azt a nyilatkozatot, amelyben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Egy másik nyilatkozatban az oktatók az RMDSZ-től azt kérték, a kisebbségi törvénytervezet és a most készülő felsőoktatási törvény révén tegyék lehetővé, hogy a magyar karok és az önálló magyar egyetem létrejöhessen. Azért intézték ezt a kérést az RMDSZ-hez, mert szerintük a két célkitűzés kivívása meghaladja az oktatói közösség erejét. Emellett kérték, hogy az érdekvédelmi szervezet indítson társadalmi vitát a romániai magyar felsőoktatásról. Egyed Emese oktató a magyar tanárok megosztottságára utalva kifejtette, senki nem várta, hogy a közgyűlésen egységes álláspont alakuljon ki. Úgy véli, különböző oktatásstratégiai elvek szerint szerveződő csoportosulások is megfigyelhetők a magyar oktatói közösségen belül, de bízik benne, hogy ezek egymással tárgyalni fognak. – Előrelépés történt a magyar oktatók közgyűlésének intézményesülése és a BBTE magyar tagozatának fokozottabb önállósulása irányába –értékelte a történteket az ülés végén Hantz Péter, a BKB egyik vezetője. A BKB folyatja munkáját, több román–magyar értelmiségi fórumot szervez majd a romániai magyar egyetemi oktatásról. Hantz leszögezte: ha nem oldódik meg a magyar karok ügye, akkor júniusban további lobbi-körutakat szerveznek az Európai Parlamentbe, ugyanabban a hónapban pedig az ENSZ elé vinnék ezt a szerintük tarthatatlan helyzetet. Hozzátette: a BKB végső célja továbbra is a Bolyai Egyetem létrehozása, de most a magyar karok kérdése aktuális. Az ülésen végül nem tartottak bizalmi szavazást, amit eredetileg a magyar tagozat vezetősége kért. Hantz Péter leszögezte: a BKB azon lesz, hogy minél hamarabb tető alá hozza a bizalmi szavazást. /Borbély Tamás: Nem lesz bojkott a BBTE-n. Tisztségében marad a magyar tagozat vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Több Hargita megyei román egyesület és alapítvány képviselői tiltakoznak az SZNT szándéka ellen, hogy március 15-én székely nagygyűlést szervezzen Székelyudvarhelyen. A sajtónak eljuttatott levelében az öt Hargita megyei román egyesület és alapítvány kifejti, tagjaik „megdöbbenéssel követik, hogy a szélsőséges kihívás ilyen méreteket ölt, miközben a jelenlegi hatalom felőrlődik az apró súrlódásokban, amelyek nem lényegesek a nemzeti érdek szempontjából”. A levél aláírói szerint a nagygyűlésnek negatív vetületei lehetnek a térségben számbeli kisebbségben élő románokra nézve. A román civil szervezetek aggodalmukat fejezik ki az SZNT külföldi akciói kapcsán is, amelyek célja az, hogy Románia EU-csatlakozásának feltételéül szabják a Székelyföld autonómiájának garantálását. /Hargita megyei román egyesületek tiltakoznak a székely nagygyűlés megszervezése ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

A színháztörténész Enyedi Sándor legújabb munkája /Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év, Budapest, 2005/ a magyar irodalom egyik rangos alkotásának, Az ember tragédiájának több évtizedes színpadi útját követi nyomon. Ezt előzte meg Enyedi Az ember tragédiája bemutatói. Bibliográfia /2002/ című összegzése. Az 1860-ban írott művet a színész-rendező Paulay Ede alkalmazta először színpadra 1883-ban. Ecsedi Kovács Gyulának köszönhetően alig öt hónappal a budapesti ősbemutató után, 1884. február 27-én láthatta a kolozsvári Nemzeti Színház közönsége is a darabot. Nem akármilyen szereposztásban. Éva: Jászai Mari, Ádám: Ecsedi Kovács Gyula, Lucifer: Szentgyörgyi István. A XX. század elején Janovics Jenő, a második világháború után Kolozsváron Rappaport Ottó, Nagyváradon Szabó József, Marosvásárhelyen Harag György rendezésében – sorolta a legjelentősebbeket Kozma Dezső. Az ember tragédiájának színpadi változataiból az első ötven évet a színházelméleti író, Németh Antal vette számba, az ezt követő három és fél évtized (1933–1968) magyar és külföldi bemutatóiról 1990-ben jelent meg újabb kiadvány. (Szerzője Koltai Tamás) 1999-ben a Madách-dokumentumok szenvedélyes gyűjtője, Fejér László adta közre a Tragédia előadásairól készült összeállítását. Az Erdélyből elszármazó színháztörténész, Enyedi Sándor ilyen előzmények után, ezeknek a munkáknak az eredményeit is felhasználva jelentette meg könyvét az Andor Csaba szerkesztette rangos, a Madách Irodalmi Társaság égisze alatt Budapesten napvilágot látó Madách Könyvtár sorozatban. Enyedi Sándor színháztörténeti közleményei, könyvei /köztük Az erdélyi színjátszás kezdetei 1792-1821 (1972) és Déryné erdélyi színpadokon (1975)/ a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Későbbi, jórészt Budapesten megjelentetett írásaiban az erdélyi, a vidéki magyar színjátszás múltját térképezte fel. Mindenekelőtt a magyar színjátszásért oly sokat tevő id. Wesselényi Miklós színházi levelezésének közlésével, Aranka György erdélyi társaságainak, majd a kolozsvári Állami Színház kevésbé ismert korszakának bemutatásával, újabban színházművészeti kislexikonával. /Kozma Dezső: Madách – a színpadon. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Százezer román hazafit szeretne március 15-én Székelyudvarhelyen látni Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, hogy tiltakozzanak Székelyföld autonómiájának kikiáltása ellen. A pártelnök „óriási békés” gyűlést szeretne szervezni, hogy tiltakozzanak „a magyar soviniszták által az egységes román nemzetállam ellen tervezett gyilkos merénylet” ellen. Tudor szerint a magyarok el akarják szakítani Romániától Hargita, Kovászna és Maros megyét. Tudor azt ígérte, hogy személyesen vezeti majd a rendezvényt. /Március 15.: román nagygyűlés Székelyudvarhelyen? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Március 6-án Traian Basescu elnök találkozott a pártok vezetőivel. Az RMDSZ felkéri Traian Basescu államfőt, hogy határozottan foglaljon állást a nemzetgyűlöletre buzdítók ellen – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélést után. Markó szerint a találkozók akkor válnak igazán hatékonyakká, ha reformról, integrációról, stratégiai kérdésekről tárgyalnak a pártok képviselői. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Markó Béla elmondta, a koalícióban sincs konszenzus, nemhogy az ellenzék körében. A konzultáción megegyeztek abban, hogy a koalícióban sürgősen megoldást kell találni a kialakult helyzetre, annál is inkább, mert a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt nem emelt kifogást a kisebbségi törvény ellen. A Demokrata Párt azonban továbbra is elutasítja a kormányprogram részét képező, a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő törvényt. Markó Béla határozottan elítélte Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének a március 15-i ünnepség kapcsán megfogalmazott fenyegetőzését. Traian Basescu elnök kéréssel fordult a Székely Nemzeti Tanácshoz és az NRP-hez, egyiktől azt kérve, hogy ne fogadjanak el Székelyföld autonómiájáról szóló „alkotmányellenes” kiáltványt, a másiktól pedig, hogy ne szervezzenek ellentüntetést Székelyudvarhelyen. /Nincs előrelépés a kisebbségi törvénytervezet esetében. Traian Basescu a pártok vezetőivel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Traian Basescu államfő haszontalan kampánynak és sportszerűtlen politikai játéknak nevezte a megbeszélésen a hat jogszabályból álló nemzetbiztonsági törvénycsomag kapcsán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közötti nyilatkozatháborút a pártok képviselőivel folytatott egyeztetéseket követően. Traian Basescu azt is bejelentette, továbbra is kiáll eredeti javaslata mellett, hogy a törvénycsomagot először a parlament szakbizottságai és a politikai pártok vezetői vitassák meg, és csupán ezt követően kerüljön újra a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé. Basescu a megbeszélésen minden politikai párt elnökének átadta a törvénycsomagot tartalmazó, „titkos” felirattal ellátott CD-t. A liberálisok /PNL/ kezdettől tiltakoztak a nemzetbiztonsági törvénycsomag titkosítása ellen, és az RMDSZ-szel egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a jogszabályokat közvitára kell bocsátani, a titkosszolgálatok esetleges túlkapásainak megelőzése érdekében. A Demokrata Párt az egyetlen, amely az államfő által továbbított – vélhetőleg a titkosszolgálatok által kidolgozott tervezeteket – támogatja. „Ha a törvénycsomagot a parlament elfogadja, az rendkívül nagy csapás lenne a hazai demokráciára” – nyilatkozta Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság (Apador-CH) vezetője. A tervezetek lehetővé tennék többek között, hogy a hírszerzők a bűnvádi perekben felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek; házkutatást tartsanak, és elkobozzanak bármilyen iratot vagy tárgyat, amely bizonyítékként szolgálhat; mi több, bizonyítéknak minősülnének a hírszerző tiszt személyes tapasztalatai is. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, a védelmi bizottság tagja szerint a hírszerzés legalizálni akarja a fedett ügynökök intézményét, illetve az ilyen személyeket foglalkoztató magánjogi szerveződések létrehozását. „Erre vonatkozóan nem létezik ellenőrző mechanizmus, mint ahogyan a hírszerzés egészére sem sikerült 15 év alatt megfelelő megoldásokat találni” – mutatott rá a képviselő. /Béres Katalin, Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Rendőrállam készülőben? A nemzetbiztonság procedurális kérdéseit tisztázták, a jogsértés marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

A székely nagygyűlés fordulópontot jelent a Székelyföld autonómiájáért folytatott küzdelemben. A székelység akaratából közképviseletet teljesítő Székely Nemzeti Tanács a megalakulásától eltelt több mint két évben a közvetlen és a közvetett demokrácia eszközeit használva, minden illetékes romániai hatóságot megkeresett. Az államelnök, a kormány, az igazságügyi miniszter, tehát minden illetékes romániai hatalom visszautasítja Székelyföld autonóm közigazgatási régió újralétesítését, annak ellenére, hogy az Európai Parlament kimondta: az erdélyi magyarság védelmére a szubszidiaritás és az önkormányzás elveit figyelembe vevő, kiegészítő intézkedéseket kell foganatosítani! Az ENSZ Biztonsági Tanácsához és Főtitkárához fordultak: gyakoroljon nemzetközi felügyeletet Székelyföld autonóm státusának rendezése felett – nyilatkozta Csapó I. József, az SZNT elnöke. Az udvarhelyi Székely Nagygyűlés a kezdet, a következő tömeg-megnyilvánulás júniusban lesz. Az SZNT kérte Magyarország kormányát, gyakoroljon Székelyföld felett védőhatalmi státust, amiképpen Ausztria 60 éve gyakorolja azt Dél-Tirol felett. Az SZNT figyelmeztette az Európai Bizottságot arra, hogy Székelyföld autonóm státusát Románia Európai Unióba való bejutása előtt kell megoldani, ellenkező esetben számottevő feszültségforrást vihetnek be a közösségbe. Az SZNT és az EMNT között nincs feszültség, az SZNT Székelyföld autonómiatörekvéseinek hiteles képviseletére hivatott, az EMNT a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának elnyerésére kinyilvánított közakaratot képviseli. Olli Rehn bővítési biztos az SZNT-nek küldött válaszában jelezte, hogy Székelyföld helyzete a társulás folyamatára vonatkozó felügyelet tárgya. /Makkay József: Autonómiatörekvéseinkben nem szabad megalkudni. Beszélgetés Csapó I. Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 7./

A Székelyudvarhelyre készülő Corneliu Vadim Tudor szenátor az Új Magyar Szónak úgy fogalmazott: „aki autonómiát akar, menjen Magyarországra”. Az udvarhelyi polgármesteri hivataltól a Nagy-Románia Párt nem kért engedélyt március tizenötödikei rendezvény szervezésére, tájékoztatott Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester. A polgármester arra reagált, hogy Corneliu Vadim Tudor szenátor felhívta a „hazafiakat”, vegyenek részt a március tizenötödikei székely nagygyűlés ellenrendezvényén, és „akadályozzák meg a magyar soviniszta erőket a Székelyföld területi autonómiájának kikiáltásában”, valamint az „ország feldarabolását.” A Corneliu Vadim Tudor által meghirdetett „román hazafias” tüntetéssel kapcsolatban Szász Jenő elmondta, hogy van egy jó oldala is, megmutatja Európának és a román közvéleménynek is, hogy mért van szükség autonómiára a Székelyföldön. Az ellen-tüntetésre a Nagy-Románia Párt százezer résztvevőt vár. A pártelnök az ÚMSZ-nek elmondta, „békés, de határozott” megnyilvánulást akarnak. Kifejtette: a határozott kifejezésen azt érti, hogy „egyszer és mindenkorra határozottan meg akarják értetni azokkal, akik Romániában területi autonómiát akarnak, hogy ez lehetetlen.” „Semmi bajom a magyarokkal. Romániában alig 299 székely él. Nem 299 ezer. Ez mind csalás, és a csalás mögött az RMDSZ áll. A magyarok, azaz a székelyek területi autonómiát akarnak. Azok, akik ezt akarják, menjenek Magyarországra”. Arra a kérdésre, hogy lehet-e számítani március 15-én összecsapásokra, Vadim elmondta, hogy nem szeretné, ha a tüntetés idáig fajulna és Romániában a koszovóihoz hasonló helyzet alakulna ki. Az államfő is megszólalt az ügyben, és arra figyelmeztette a „székelyek vezéreit”, hogy hiba elfogadni egy alkotmányellenes dokumentumot. „Elemezni fogjuk a helyzetet és mindenkit biztosíthatok arról, hogy a román állam meg tudja védeni az ország területi egységét, a rendelkezésre álló alkotmányos és törvényes eszközökkel.” Markó Béla RMDSZ-elnök szerint március 15-e megünneplése a romániai magyarok elnyert joga, ám, mint mondta, ezt a napot nem szabad politikai célokra használni. /Gujdár Gabriella, Isán István Csongor: Vadim: kisasszony, maga magyar? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

Bartók-hagyományok Nagyszentmiklóson. 1971–2006 címmel jelentet meg könyvet Velcsov Margit magyartanár, a település művelődési múltjának alapos ismerője Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából. A könyvet a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság adja ki, a június 10-re tervezett vándorgyűlés és emlékünnepség keretében mutatja be. /(Sz. I.): Bartók-hagyományok Nagyszentmiklóson. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Március 7-én kellett volna megkezdődnie a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitájának a három bizottság együttes ülésén. A parlamenti ülés elhúzódása miatt a képviselők többsége nem érkezett meg időben, ezért Lia Olguta Vasilescu, az oktatási bizottság Nagy-Románia párti (PRM) vezetője tíz perc után újra elnapolta a vitát. Varga Attila, a képviselőház emberjogi bizottságának alelnöke szerint ebben rosszindulat, szándékosság volt, a PRM-s bizottsági elnök asszony eddig is minden ürügyet megragadott arra, hogy húzza-halassza a törvénytervezet vitáját. A Pro Europa Liga aggodalmának adott hangot a román politikai életben tapasztalt nacionalista fordulatok miatt. A civil társadalom nevében a szervezet kéri a politikusoktól és a sajtótól, emelje föl hangját a Románia uniós csatlakozását is veszélyeztető, „párthatárokon túlmutató nacionalista koalíció” ellen. /Béres Katalin: Újra „jegelték” a kisebbségi törvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

A Pro Európa Liga társelnöke, Smaranda Enache sajtótájékoztatón tiltakozott amiatt, hogy az egyik helyi újság „mániákus autonomistának” nevezte Fodor Imrét, Marosvásárhely volt polgármesterét, a Marosszéki Székely Tanács elnökét, ugyanakkor közölte Fodor Imre kórlapjának a másolatát, amely szerint Fodornak állítólag elmeállapoti problémái vannak. A liga felkéri a Maros Megyei Orvosi Kamarát, indítson vizsgálatot, hogyan jelenhettek meg bizalmas orvosi látleletek egy újságban. /(mózes): Az orvosi etika megsértéséért tiltakozik a PEL. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./

Március 7-én politikai nyilatkozatban követelte az RMDSZ-től Ion Stan szociáldemokrata képviselő, hogy foglaljon állást “a székely autonómia diverziója”, valamint “a Székelyföld autonómiájának kikiáltására rendezett Székely Nagygyűlés” kapcsán. A képviselő kijelentette: a legutóbbi népszámlálás hivatalos adatai szerint Romániában egyetlen székely nemzetiségű román állampolgár sem él. “Ez az illegális szervezet nemcsak semmibe veszi a román állam legitim hatóságait, hanem nyomásgyakorló tényezőnek állítja be magát a Magyarországgal fennálló jószomszédi viszonyban, nem kevesebbet kérve, mint hogy a magyar kormány az ENSZ égisze alatt kössön nemzetközi megállapodást Romániával, hogy Magyarország védhatalmi státuszt gyakoroljon a Székelyföld fölött, és EU-tagként kérje az Európa Tanács támogatását a térség autonóm státuszának biztosításához” – áll a politikai nyilatkozatban. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Gáspárik Attila médiablogját – gasparik.egologo. transindex.ro – nevezte ki a magyarországi HVG gazdasági hetilap a hét blogjának. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnökét az erdélyi média erejéről és hiteléről kérdezte a lap munkatársa. Gáspárik szerint az erdélyi magyar média most indul – ami eddig volt, az valami „bevezetés a magyar médiába”. A nyomtatott sajtónak, a tévének és a rádiónak közös stratégiát kell kidolgoznia. Az újságíró felvetette, hogy a román médiában erősebb a magyarellenes uszítás, de Gáspárik szerint nem nagyobbak a támadások, mint 4-5 évvel ezelőtt. Úgy látja, hogy „sokkal érzékenyebbek vagyunk”, ez nagyon helyes. Hosszú távon a támadások meg fognak maradni, „a kérdés az, hogy van-e annyi bölcsesség bennünk, hogy ezt méltóságteljesen leszereljük.” /Gergely Edit: „Mutyiban beszélgetünk” Interjú Gáspárik Attilával, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./

Az Ulmba települt volt kolozsvári polgár, Eisler Benedek magyar szíve nem tudta túlélni a népszavazás eredményét, szívinfarktus végzett vele egy éve. Eisler Benedek Egeresen született 1925-ben,ka Kolozsvári Piarista Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Soproni Bányászati Főiskolán kezdte, a háború miatt ezt abba kellett hagynia és 1945-ben hazatért Erdélybe. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett közgazdász oklevelet 1949-ben. Dolgozott Kolozsvárott és Brassóban, majd 1980-ban családjával kitelepül Németországba. 1985-ben nyugdíjaztatja magát. Az Ulmi Magyar Kultúregyesületben elkezdett munkáját folytatta, ugyanakkor alapító tagja és pénztárosa volt a Nagyenyedi Bethlen Kollégium Segélyszervezetének. 1992-ben személyesen vitt Nagyenyedre egy teherautó élelmiszert. Tagja volt az Erdélyi Világszövetség Németországi Csoportjának és az Erdélyi Szászok Egyesületének, minden jó magyar és erdélyi ügy pártfogója. /V. ajtai Bakó Árpád: In memoriam Eisler Benedek (Egeres, 1925. IX. 15 – Ulm 2005. III. 7). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

„Mennek az MVSZ-hisztéria kicsi páncélosai, hülyét csinálva a fél erdélyi magyar sajtóból. És sehol egyetlen rémisztgető nem írta, mondta utóbb: sajnálom, hogy hülyeséggel traktáltam a nyájas közvéleményt, hiszen ami megy, az nem jöhet” – írta Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője. „Csapó doktorék már nincs kihez írjanak újabb visszhangtalan memorandumot, további autonómiadiplomáciájuknak a sok megválaszolatlan üzenet után tényleg nincs sok értelme” – állapította meg. Az RMDSZ nem tud eredményeket felmutatni. „A közös kormányzásban erősen csalódtak az emberek, ráadásul eredmények helyett újabban magyarellenes hangulatot érzékelnek”. /Szűcs László: Hidegfrontok márciusa. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 9./

A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottsága március 8-án Kolozsváron tartotta első félévi rendes ülését. Ebből az alkalomból kerekasztal-megbeszélésre is sor került, amelyen a romániai magyar tudományos élet számos képviselője is részt vett. Jakó Zsigmond professzor előadásában az utánpótlás problémakörét taglalta. Kifejtette: az erdélyi magyar tudományosság jelenleg fordulóponton van. Még nem dőlt el az, hogy sikerül-e továbblépni, megalakítani azt az intézményes keretet, amelyben kiképzést nyerhetnek a 21. század fiatal kutatói. Sikerül-e visszaszerezni mindazt a felbecsülhetetlen forrásanyagot, amely az erdélyi történetírásnak alapot biztosít, és olyan közreműködést kialakítani az anyaországi, illetve a többi határon túli magyar intézménnyel, amely lehetővé tenné a nagy Kárpát-medencei kutatási témákkal való komoly foglalkozást? A kerekasztal-megbeszélés házigazdája, az EME elnöke, Egyed Ákos professzor kifejtette: az igazi tudományos kutatómunka egyik alapvető jellemzője a folyamatosság, ha az anyagi források késése miatt a munkát abba kell hagyni, az gyakran negatív hatással van az eredményekre. A féléves, illetve éves költségvetések nem megfelelő eszközök az ilyen munka támogatására, a kutatás eredményességéhez legalább 2–3 éves büdzsére lenne szükség. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatóközpontjának főigazgatója, Horváth Gyula szerint operatív programok és tervek szükségesek. Tudomásul kell venni azt, hogy manapság a tudomány is áru, ezt is a piacon valahogyan értékesíteni kell. Ennek függvényében a támogatáspolitikákat is úgy kell alakítani, hogy a „kevésbé eladható” tudományok is hozzájussanak a szükséges pénzalapokhoz. Egy olyan határokon átívelő közös hálózatot kell létrehozni, amelynek keretében magyar–magyar konzorciális együttműködés jöhet létre, és közösen pályázhatnak majd a 2007 és 2013 között elérhető uniós alapokra. A keretösszeg jelenleg 17 milliárd forint, de ennek növelésére folyamatosan keresik a lehetőséget. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Fordulóponton az erdélyi magyar tudományosság. Magyar akadémikusok látogattak Kolozsvárra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

„Olyan embertelen és rosszindulatú támadás ez, hogy még minősíteni sem lehet” nyilatkozta az Új Magyar Szónak Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, annak kapcsán, hogy egy helyi román nyelvű lapban adatok jelentek meg orvosi papírjaiból. A lap „A mániákus Fodor, az autonómiaharcos” címmel, közölte az SZNT marosszéki elnöke általános klinikai megfigyelési lapjának másolatát, amelyből kiderül, hogy Fodornak bizonyos elmeállapoti problémái voltak. „Két és fél évvel ezelőtt az orvosok feltételezték, hogy adrenalin-túltengésem van, és ezért beutaltak az endokrinológiára, ahol a diagnózis nem bizonyosodott be, és az általános kivizsgálás után megállapították, hogy kimerültségből adódó depresszióban szenvedek, amire gyógyszeres kezelést kaptam” – magyarázta a volt polgármester, aki szerint a március 15-re meghirdetett székely népgyűlés kapcsán bányászták elő kórlapját, hogy ezzel is bizonyítsák: elmebetegek vannak a szervezők soraiban. A személyi jogok durva megsértését látja az ügyben a marosvásárhelyi Pro Europa Liga, mely sajtóközleményben tiltakozott az eset kapcsán és a szakmai titoktartás megsértésére hivatkozva levélben kérte fel a Maros Megyei Orvosi Kamarát, indítson vizsgálatot Fodor ügyében. /Bögözi Attila: Fehérköpenyes lejáratás? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

A Marosvásárhelyen zajló interetnikai fesztivál alkalmából főiskolai hallgatók az erdélyi kisebbségi színházakat vették számba. Az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi magyar színházi társulat. Jelenleg repertoárszínházként működik, Tompa Gábor vezetésével. Az előadások nagy részét szinkronfordítással a román közönség is megtekintheti. A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház egy épületben működik a román és német nyelvű színházzal, valamint a Román Operával. A magyar társulatnak néhány hete új igazgatója van Szász Enikő személyében. A színháznak két játéktere is van, nyáron pedig a Ferencesek Udvara nyújt lehetőséget a szabadtéri előadásokra. A színészet Nagyváradon is régi hagyományokra tekint vissza. Az államosítást követő években is erős társulat működött Nagyváradon, melynek hatása mind a mai napig érződik. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatát Meleg Vilmos vezeti. A Szatmárnémeti Északi Színháznak két társulata van: a román társulat és a Harag György Társulat, a magyar, az utóbbinak Lőrincz Ágnes az igazgatója. A színházhoz tartozik még egy 100 férőhelyes stúdióterem is. A Harag György Társulat az elmúlt években nagyon sok fiatal színészt szerződtetett. A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre. 1987-től román tagozat is működik. 1992-ben a két tagozat különvált, s a Tamási Áron Állami Magyar Színház és az Andrei Muresanu nevét viselő román nyelvű színház közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézményként működik. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, azóta Bocsárdi László vezeti a magyar társulatot. A csíkszeredai székhelyű Csíki Játékszín 1999 szeptemberében nyitotta meg kapuit, Parászka Miklós vezetésével. A Csíki Játékszín befogadó színházként is tevékenykedik, így olykor Csíkszeredában több társulat előadását lehet megnézni, mint más erdélyi városokban, de nem csupán egyszeri alkalommal, hanem előadás-sorozatokban. 2004. március 4-én nyitották meg stúdiószínházi termüket, a Hunyadi László színművészről elnevezett kamaratermet. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az erdélyi magyar színházak nem hagyományos törekvéseket képviselő társulata, az egyetlen, amely hangsúlyozottan alternatív színházi programmal tevékenykedik. 1984–1990 között amatőr kísérleti színházként működött, Bocsárdi László vezetésével; 1990. szeptember 1-jétől kapott intézményesített formát Figura Stúdió Színház néven. Jelenleg Béres László az igazgató. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház – mint a városi művelődési ház hivatásos tagozata – az önkormányzat támogatásával 1998. november 6-án tartotta színházmegnyitó előadását, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával. Az önálló jogi státusz elérésének érdekében több lépést is tettek, eddig g eredménytelenül. Repertoárszínházként (népszínházi hagyományokat követnek) működik, de kísérleti jellegű előadásoknak is helyet ad. Romániában működik két német nyelvű hivatásos társulat és egy zsidó színház. 1876-ban Jászvárosban (Iasi) Avram Goldfaden művész és író a saját társulatával bemutatott előadásaival a világ első hivatásos zsidó színházának alapjait fektette le. A második világháború után 1948-ban a bukaresti Zsidó Színház állami intézmény lett. Az Állami Zsidó Színház számos nemzetközi turnén vett részt, ugyanakkor szervezője a jiddis nyelvű színházak fesztiváljának (1991, 1996, 2000). Az erdélyi szász kultúra a temesvári és a nagyszebeni német társulatoknak köszönhetően jelen van a színházi életben is. A Temesvári Állami Német Színházat 1953-ban hozták létre és a mai napig működik. Nagyszebenben 1788-ban épül fel Dél-kelet-Európa első kőszínháza, amelyben német nyelvű előadásokat tartottak. A kommunizmus idején több évig nem hangozhatott el német szó a nagyszebeni színpadon, azután 1956-tól folyamatosan dolgozik a Radu Stanca Színház német társulata. 1992-től Temesváron, 1997-től Nagyszebenben képeznek német nyelvű. /Turoczki Emese, Madaras Orsolya, Kádár-Dombi Katalin és Papp Ida Júlia, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói: Színházak, társulatok.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

A március 15-i megemlékezések mögött félkatonai szervezkedés húzódik meg – olvasható a bukaresti Ziua március 9-i számában, továbbá: A négy-ötezer fős Legion Siculis különítményt Budapesten Révész Tibor, Sepsiszentgyörgyről áttelepült belügyi munkatárs szervezte meg és irányítja kiképzését, hogy a határokon túl is bármikor bevethető legyen. Terhelő bizonyítékként a lap közölte Révész Tibornak az 1997. évi országos cselgáncsbajnokságon szerzett diplomáját. A román nemzetállam megcsonkítására készülő magyar rohamosztagok „leleplezése” tizenhat éve szakadatlanul folyik. A Romania Mare 1990. november 9-én közölte: „Több romániai magyar nemzetiségű ifjú Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziós tevékenységet. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzésére.” Szervezett kampány indult, ezt bizonyította a folytatás. A Romanul című, néhai hetilap 1991. május 27-én közölte: „Magyarországon külföldi bevetések céljára szervezett kommandók állnak készenlétben. Tagjaik budapesti, bicskei, mohácsi, békéscsabai kiképzőtáborokban tanulják a közelharc technikáját. Főhadiszállásukat a budapesti Keleti téren rendezték be, legjobb harcosaikat 1989 decemberében innen küldték Temesvárra zavargáskeltés céljából.” Romanul, 1991. szeptember 16.: Radu Ceontea marosvásárhelyi szenátor politikai nyilatkozatából: Erdély magyarsága készül Hargita és Kovászna autonómiájának kikiáltására, ezért a magyarországi Keret helységben karateoktatás folyik. – Romanul, 1991. december 15.: „Magyarország újraélesztette nemzeti gárdáit. A Honvédelmi Minisztérium képviselője az avatóünnepségen kijelentette, rendkívüli eseményekre kell felkészülni. Talán katonai akcióra Románia ellen?” Romania Mare, 1995. november 3.: Corneliu Vadim Tudor szenátor, a lap főszerkesztője, a Nagy-Románia Párt elnöke írja: „Az RMDSZ rohamosztagai Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, de én keresztülhúzom bárki számítását, aki Románia megcsonkítására törekszik.” – Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke és Kolozsvár polgármestere) 1995. november 13-án nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párthoz, ebben említi: „Kértem Ion Iliescu elnököt, utasítsa a főügyészséget, hogy vizsgálja ki Magyarország kormányának és parlamentjének hargitai és kovásznai tevékenységét, úgyszintén Erdélyben kobozza el a magyar különítmények fegyvereit és robbanóanyagait.” Ziua, 1996. március 18.: Ioan Gavra képviselő, a PUNR alelnöke szerint március 15. elmúltával is fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres különítményei bevetésre kerüljenek Erdélyben. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta, hogy a magyarságnak félkatonai szervezetei működnének az országban. – Evenimentul Zilei, 1997. október 14.: Hargita és Kovászna megyében a magyarok rohamosztagokat szerveztek. Kiképzőtáboraik működnek Zetelakán, Maroshévizen, Csíkmadarason, Sikaszóban, a Libán-tetőn. Zsögödfürdőn ötezer kutyát idomítanak bevetésre. C. V. Tudor sajtóértekezlete 2001. október 11-én, az 1956-os forradalom közelgő évfordulója alkalmából: az RMDSZ terrorista alakulatai az év végére nagyszabású akciókat terveznek. Romania Mare, 2006. március 3.: Fogjunk fegyvert, és vegyük célba: a magyar irredentizmus március 15-re páratlan provokációt készít elő! Államot az államban! /Barabás István: Puskaporos fantáziák. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./