Száz éve, 1905-ben temették el a Brassóban Koós Ferenc egykori bukaresti református lelkészt. Rá emlékezett 2005. december 10-én a Brassó-belvárosi Református Egyházközség. A református temetőben a hosszúfalusi diákok Bálint Ibolya tanárnő vezetésével megkoszorúzták a sírt, majd a belvárosi református templomban Kassay Géza lelkész szervezésében következett a megemlékező istentisztelet, melyet a Brassói Magyar Dalárda szereplése nyitott meg, Klára Mária karnagy vezetésével. Igét hirdetett Zsold Béla bukaresti lelkipásztor. Megemlékező beszédeket Koós Ferenc életéről és érdemeiről a következők tartottak: Bálint László esperes Brassó megyéből; Bántó István, a Bukaresti Művelődési Kör elnöke; Demény Lajos történész és Hochbauer Gyula tanár. Fellépett a Zajzoni Rab István Líceum furulyás csoportja és az Áprily Lajos Líceum /Brassó/ diákénekkara. Koós Ferenc 1828 körül született Magyarrégenben, ahol mellszobor hirdeti emlékét, a református templom kertjében. Közhuszárként részt vett az 1848-as szabadságharcban. A levert szabadságharc után Kossuth Lajos külföldre menekült híveiből emigrációs központok alakultak ki a nagyvilágban. Az egyik Bukarestben volt, ahol Koós Ferenc református lelkészként tevékenykedett. Lelkészi kinevezését Bukarestbe Bodola Sámuel püspöktől kapta, 1855-ben. Egy időben Koós Ferenc volt az egyetlen református lelkész Brassó és Konstantinápoly között. Ő hozta létre a bukaresti dalárdát, a magyarok olvasókörét és a Hunnia Magyar Kaszinót. Bukaresti tartózkodása alatt a havasalföldi szórványmagyarságot és a moldvai csángó-magyarságot is megkereste. Amikor 1869-ben osztrák nyomásra el kellett hagynia Bukarestet, Eötvös József miniszter Erdélybe nevezte ki tanfelügyelőnek, s a dévai tanítóképző igazgatójának, majd tanfelügyelő volt Máramarosszigeten, Besztercén, végül Brassóban. /Pitó Lajos, Brassó: Koós Ferencre emlékeztünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./

A Periferic Records hanglemezkiadó 1993-ban történt alapítása óta alapvető feladatának tekinti, hogy a ma zenei értékeit az utókorra hagyományozza. Ebbe a körbe tartozik a határon túli magyarság és más nemzetiségek zenei kultúrájának kiadása és közönséghez juttatása. A Határon Túli Magyarok Zenéje koncerteket azért indították, mert azt látták, hogy a határon túli magyar zenészeket és zenéjüket nagyon kevéssé ismerik Magyarországon. Böszörményi Gergely kiadó, koncertigazgató 2003-ban a Zeneakadémián bejelentette, hogy nagy számú CD-t adományoznak Kárpátalja, a Felvidék, Erdély és a Vajdaság egy-egy református kezelésben lévő könyvtárának. Felhívásukra nagyon sok független lemezkiadó csatlakozott, és így városonként 450 különböző CD-vel indíthatják útjára a zenetárat, melyet évente újabb koncertsorozat keretében bővítenek. Az ÖT KONCERT – ÖT ORSZÁG – EGY NEMZET adományozással egybekötött koncertsorozat a Magyarországi Református Egyház Zsinata és a Periferic Records közösen megvalósított rendezvényévé vált. Kolozsváron is – mint a többi soron következő városban – három zenekar lép fel. A Tüske zenekar és Müller Borbála Erdély, a Bástya Citerazenekar a Felvidék, míg a Misztrál együttes Magyarország képviseletében ad koncertet január 19-én Kolozsváron a Magyar Operában. Az öt koncertet magába foglaló sorozat fővédnöke Mádl Dalma, a Magyar Karitasz jószolgálati nagykövete. /Böszörményi Gergely kiadó, koncertigazgató, Budapest: Magyar zenei CD-k adományozása Kárpátalja, Erdély, a Vajdaság és a Felvidék népességének a Periferic Records és a Magyarországi Református Egyház szervezésében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Gyűlnek a Magyar Polgári Párt bejegyzéséhez szükséges aláírások, de továbbra is tisztázatlan: kik, hogyan írhatják alá a listákat, és mit vállalnak ezzel. Az RMDSZ képviselői kitartanak álláspontjuk mellett, hogy tagjaik nem támogathatják az új párt bejegyzését, Gazda Zoltán ellenben továbbra is úgy véli, az RMDSZ nem párt, így a tagok nyugodtan aláírhatják a listákat. Márton Árpád elismerte, az RMDSZ alapszabályzata nem tiltja, hogy tagjai más pártok tagjaivá váljanak, de azt is, hogy az RMDSZ-tagság nem tekinthető párttagságnak. Számára érthetetlen, az MPSZ aláírásgyűjtő ívein miért kell bevallaniuk a csatlakozóknak, hogy tagjai-e más pártnak. ,,Az új párt megjelenése veszélyes, ha nem jön létre együttműködés a két szervezet között, veszélybe kerül a magyarság parlamenti képviselete” – hangsúlyozta Puskás Bálint szenátor. Hasonlóan vélekedik Márton Árpád képviselő is. /(-kas): Ki írhat alá? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16./

„Segítségnyújtás a legkisebb testvérnek” – ezzel a mottóval indította útjára az Amerikába elszármazott magyarokat tömörítő Hagyaték Őrzői Egyesület és a New York-i Polgári Kör azt a kezdeményezést, amely a számbelileg legkisebb, de hűségében ma is példát mutató elszakított nemzetrész, a kárpátaljai magyarság támogatását célozza. Az akcióhoz azonnal csatlakozott a kárpát-medencei hatókörrel működő Egyesült Magyar Ifjúság, s testvérszervezete, az Erdélyi Magyar Ifjak. A közös felhívás hatására mintegy tucatnyi nemzeti szalagos-matricás járműből álló kocsikaraván – benne az EMI-s négykerekű – sorakozott fel Budapesten, a Hősök terén, majd Kárpátaljának vette az irányt 2005. december 22-én. Az emigrációban összegyűjtött háromezer dollár mellett további pénzadományok, könyvek, mesekazetták, ruhák voltak a csomagtartókban. A kárpátaljai magyar nemzetrész híreivel alig lehet találkozni a sajtóban. Nagy a szegénység, e tájon a legalacsonyabbak a fizetések. A pedagógusoknak hosszú hónapokig egyáltalán nem folyósították csekély bérüket. Mégis, egyedül a kárpátaljai magyarok mondhatják el magukról, hogy számuk az elmúlt évtizedben sem fogyatkozott. Beregszászon a református egyház által működtetett diakóniai otthonban Nagy Béla református lelkész meghatottan köszönte meg a testvéri segítségnyújtást. Az otthonban több mint hatvan árvát nevelnek, emellett rokkant, mozgássérült emberekről is gondoskodnak. A nyugdíjas-otthonban pedig Beregszászi Olga zenés műsorral kedveskedett az időseknek. /Strahl Zoltán: Autóskaraván Kárpátaljáért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

Félreértés vagy szándékos félrevezetés történt, egyetlen szervezet sem jelölte küldöttnek a Háromszéki Képviselők Tanácsába – pontosított Gazda Zoltán. A múlt héten telefonon kereste meg Albert Álmos, az RMDSZ területi elnöke őt, és felajánlotta, hogy az SZNT és az MPSZ háromszéki szervezetei mint magyar civil szervezetek delegáljanak egy-egy képviselőt a HKT-ba. ,,Elmondtam neki, az SZNT-nek nincs háromszéki szervezete, a négy széki elnök dönthet arról, hogy képviselje-e őket valaki a HKT-ban. Nemes Előd, EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) a szervezet egyik vezetőjét szintén telefonon keresték meg. Túl rövid volt az idő, nem tudtak egyeztetni a tagsággal, ezért nem válaszoltak, és nem küldtek senkit a HKT-ülésre. ,,Az EMI semmiképpen nem válhat az RMDSZ társult szervezetévé, nem lehet tagja a HKT-nak. Szívesen konzultálunk ifjúságot érintő kérdésekben, de nem kívánunk részt venni a szövetség tevékenységében” – szögezte le Nemes Előd. A HKT ülését követően Albert Álmos elmondta, az új szervezetek meghívásával nyitási készségükről akartak tanúbizonyságot tenni, szándékuk volt felhívni a figyelmet, hogy mindenki számára van hely a RMDSZ-ben. ,,Ha nem jönnek, hát nem jönnek” – mondta tömören a területi elnök. /(-kas): Hívták, de nem mennek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

Az utóbbi évtizedekben központba került a kollektív és individuális életpályák, valamint az életpályák narratív reprezentációjának vizsgálata. Alig van olyan tudományterület, amely a maga terminológiájával ne definiálta volna újra az élettörténetet, a biografikus történetet, annak műfaji, ontológiai és pragmatikai specifikumait. A kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke január 20-án tart konferenciát erről a kérdésről. Néhány cím az előadásokból: Niedermüller Péter (Humboldt Egyetem, Berlin): Élettörténet, emlékezet, emlékezetpolitika; Tóth Zsombor (BBTE, Kolozsvár): Homo scribens. Megjegyzések a kora újkori magyar és latin élettörténetekhez; Keszeg Anna (ELTE, Budapest): Az irodalmi jelenség és az önéletírás a kortárs franciaországi történeti kutatásokban; Szabó Levente (BBTE, Kolozsvár): Az irodalmi élettörténetek piacosítása és a vizualitás piacszerző ereje a XIX. század közepének magyar irodalmában; Mohay Tamás (ELTE, Budapest): Egyének és életutak; Keszeg Vilmos (BBTE, Kolozsvár): Biografikus narratívumok populáris regiszterekben. /Emberek, életpályák, élettörténetek. Mire használható az élettörténet? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

„Önerőből a község nem tudta volna megoldani az iskola felújítását, hiszen saját bevétele 2,5 millió lejre tehető” – fejtette ki Máthé Edit madéfalvi alpolgármester a falu műemlék iskolájának felújításáról. A madéfalvi Zöld Péter Általános Iskola felújításának tervezése egy éve elkezdődött. Az 1885-ben épült régi iskolaépületet a tavalyi nyári árvíz során a megáradt Olt rongálta meg, a falak beáztak, így a felújítási munkákhoz sürgősen hozzá kellett kezdeni. Az árvíz utáni napokban a helyszínre látogatott Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Borbély László területrendezési miniszter, akik megígérték, hogy az iskola felújítását támogatni fogják. Végül az iskolának november folyamán kormányhatározattal 3 millió lejt utaltak ki. Az elkezdett munkálatok során megerősítik az épület alapzatát, kicserélik az iskola tetőcserepeit és részben a tetőszerkezet tartógerendáit. A Zöld Péter Általános Iskolában jelenleg 142 diák tanul. /Daczó Dénes: Műemléket mentett az árvíz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Nemrég nyitották meg Székelykeresztúron a Molnár István Múzeumban László Károly kézdivásárhelyi keramikus közel 80 kerámiaalkotást felvonultató kiállítását. Az alkotó kézdivásárhelyi családból származik, tanulmányait 1980-ban fejezte be a Babes-Bolyai Tudományegyetem geológiai szakán, és tíz évig mint geológus dolgozott. 1990-től tevékenykedik a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjánál, jelenleg ő a kerámia kör vezetője. László Károly autodidakta módon sajátította el azt a technikai tudást, amit e művészeti ág megkövetel. Célja, hogy a másolatok, rekonstrukciók elkészítésével mindenki számára hozzáférhetővé tegye az egykor gyönyörű csempéket. A csempékkel párhuzamosan kezdett foglalkozni a honfoglalás kori vagy annál régebbi (szkíta, hun, avar) leletekkel. Róth András Lajos megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy László Károly értékmentő és hagyományteremtő úton indult el. Az egykor amatőrként induló alkotó ma már művészi szintre emelte munkáját. /László Miklós: Gazdag kerámia-kiállítás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 17./

2006-ban a magyarság több jelentős évfordulót ünnepel, ezek közül kiemelkedik az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója. Ugyanakkor három jelentős személyiségnek lesz kerek évfordulója: ebben az évben van Hunyadi János halálának 550. évfordulója, szintén Bartók Béla születésének 125. évfordulója és Bolyai Farkas halálának 150. évfordulója. Idén Székelyudvarhelyen is több jeles helytörténeti személyiségnek van évfordulója – Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójának gyűjtése nyomán. A Székelyudvarhelyen 1620-ban született Lakatos István halálának 300. évfordulója van (Csíkkozmáson halt meg 1706. március 14-én). Lakatos István 1674-től haláláig csíkkozmási plébános volt. Jelentős nagyságú telek adományozásával tette lehetővé a Ferenc-rendi szerzetesek székelyudvarhelyi letelepedését. Történetíró, Székelyföld első leírója volt, és az első székely, aki elkészítette Székelyföld térképét, valamint közölte a székely rovásírás 33 betűjét. Latin nyelven írt munkája a Siculia delineata et descripta accuratius quam hactemus nunc ad lucem data dedicataque (Az eddiginél nagyobb pontossággal lerajzolt és leírt Székelyföld). Nyomtatott példánya nem maradt fenn, kéziratban több példányt őriznek. Székelyudvarhelyre vonatkozó részét Jaklovszky Dénes (1884– 1968) tanár fordította és adta ki Kolozsváron, 1942-ben (Székelyudvarhely legrégebbi leírása). /Katona Zoltán: Helytörténeti évfordulók 2006-ban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 17./

Év eleji visszatérő kálvária a cukorbetegségben szenvedőknek hozzájutni az életüket jelentő szerekhez. Helyenként többórás sorok árán, máshol problémák nélkül lehet hozzájutni az életükhöz nélkülözhetetlen gyógyszerekhez. Közben Bukarestben az egészségügyi minisztériumi reformcsomagot ünnepelték. Traian Basescu államfő a jelenlegi kormány által eddig jóváhagyott törvénycsomagok legfontosabbjának nevezte az egészségügyi reformra vonatkozót. /Közelharc az életet jelentő inzulinért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

A rendszeres találkozók célja: segíteni az egymásra találásban. Meghívás és meghívottság, illetve Isten hívása és az ember válasza a meghívásra – ez volt a témája a Gyergyószentmiklóson szervezett körzeti Háló-találkozónak, a katolikus szervezetek találkozójának. Simó Gáspár, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium egyházi igazgatója tartott előadást. Simó kiemelte a közösségi élet fontosságát az ember életében. A Háló közösséget 1989-ben hozták létre a budapesti kisközösségek vezetői, a mozgalmat később az egész Kárpát-medencére kiterjesztették, jelezte Hideg Csaba, a mostani találkozó főszervezője. A Kárpát-medencei Háló vezetői és fő mentorai a budapesti Puchard Zoltán és Szejbert András. Minden országnak megvan a maga felelőse, illetve minden kis régiónak a szervezője. Az erdélyi Háló vezetője Sebestyén Ottó jezsuita szerzetes. Elsősorban a katolikus híveket szólítják meg, de nyitottak más vallások képviselői számára is. /Jánossy Alíz: Közösséget jelent a Háló. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Temes megyében az egyszázalékos adófelajánlásból 195 588 új (majdnem kétmilliárd régi) lej gyűlt össze tavaly a civil szervezeteknek. A múlt évtől kezdve minden romániai adófizető polgár rendelkezhetett arról, hogy a 2004-es személyi jövedelemadójának (szja) egy százalékát az általa kiválasztott egyesület, alapítvány, nonprofit szervezet támogatására ajánlja fel, vagy meghagyja az államkasszának. Arról, hogy ez a 195 588 lej hány Temes megyei szervezet között oszlik meg, nem adtak felvilágosítást. A szórványoktatás támogatására hivatott Bartók Alapítvány elnöke, Halász Ferenc elmondta, hogy számlájukra körülbelül húszmillió régi lej érkezett. Körülbelül ugyanennyit kapott az Erdélyi Kárpát Egyesület bánsági osztálya is. A többek között tudományos kutatással foglalkozó Szórvány Alapítványnak eddig hozzávetőlegesen 1,5 millió régi lejt utalt át a kincstár, de Kása Zsolt munkatárs szerint ennél többre számítottak. A START Tanácsadó és Továbbképző Iroda sem kapott ennél többet; Magyari Sára elnök elmondta, hogy ezt az összeget kipótolják és a magyar tannyelvű iskolák vagy tagozatok könyvtár-támogatására fordítják, pályázati kiírással. A Geml József Társaskör alig egymillió régi lejnyi támogatásban részesült, mint Marossy Zoltán elnök elmondta. /Pataky Lehel Zsolt: Egyszázalékos adófelajánlás. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21./

A szülőföldet önként, kényszerűségből vagy gyermekként elhagyók későbbi kötődése az irodalom, a művészetek és a tudományok örökzöld témája. A szülőföldi visszakapcsolás egyik izgalmas tényéről-történetéről számolt be az Új Ember /Budapest/ katolikus hetilapban Kácser Anikó, aki Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön alcímmel Zágoni Zsolt, az ELTE olasz szakán megvédendő doktori dolgozata kapcsán a témáról írt. Zágoni Zsolt Sepsiszentgyörgyön született 1973-ban, szüleivel együtt telepedett át Budapestre. A doktori disszertáció az olaszok és székelyföldiek történelmi kapcsolatainak szálait fejtette fel. Zágoni Zsolt szakdolgozata Gál Sándornak, a székelyek Kossuthjának az olasz szabadságharcosokhoz csatlakozását is kiemelte. Az esztelneki alapítású kézdivásárhelyi Kantai Gimnázium és az iskolai színjátszás kapcsolatai az olasz szerzetesekkel már kutatott terület. Zágoni Zsolt az olasz–erdélyi lakossági kapcsolatok tárgyában is végzett feltáró munkát. A XIX. század második felében az észak-olaszországi Predazzo lakosságának nagy része áttelepedett Székelyföldre. Az áttelepedők közül többen kőbányászattal is foglalkoztak. Zágoni Zsolt szakdolgozata számos más érdekfeszítő olasz–magyar históriai kapcsolatot is feltárt. Jó lenne a szakdolgozatot sepsiszentgyörgyi, erdővidéki és kézdivásárhelyi vagy a kovásznai iskolai és közkönyvtárakba eljuttatni. Zágoni Zsolt életpályájának alakulása is bizonyság rá, hogy a szülőföldtől való fizikai eltávolodás szellemi vonatkozásban a szülőhely vonzáskörében tarthatja a tudományos és a más természetű érdeklődést. /Sylvester Lajos: A székely és szicíliai siculus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

Magyarországnak is érdeke, hogy Romániában mielőbb megszülessék a kisebbségi törvény, amely a kulturális autonómiát is magába foglalja – jelentette ki január 21-én Marosvásárhelyen Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. Hitet tett Románia mielőbbi európai integrációja mellett. Szili Katalin Marosvásárhelyen megbeszélést folytatott Markó Béla RMDSZ-elnökkel és a szervezet más vezetőivel. A református temetőben koszorút helyezett el a Bolyaiak sírjánál, utána pedig részt vett a Bolyai-ház avatóünnepségén. Január 22-én, vasárnap az egy éve ismét újra magyar tannyelvű Bolyai Farkas Líceumban vett részt a Bolyai Farkas emlékév megnyitóján. Január 22-én Nagyváradon Szili Katalin folytatta erdélyi látogatását, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőivel, és az erdélyi magyar egyházvezetőkkel találkozott. Tempfli József katolikus megyéspüspök kifejtette: az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői azt kérték Szili Katalintól, hogy a magyar állam főleg a kultúrára és az oktatásra fordítson több támogatást, mert ez nagyon fontos a szülőföldön maradás szempontjából. /B. T.: Szili: Magyarországnak érdeke a kisebbségi törvény elfogadása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Szabédi Lászlóra emlékezett január 21-én az Erdélyi Magyar Ifjak kolozsvári szervezete. A Házsongárdi temetőben összegyűlt fiatalok ismertették a költő életrajzát, majd műveiből olvastak fel. Korpos Dalma, a rendezvény szervezője különösen időszerűnek nevezte a megemlékezést, mert új lendületet kapott a Bolyai Egyetem újjáindításáért vívott harc, mely intézmény felszámolása elleni tiltakozásképpen vetett véget életének az egyetemi tanár. Korpos Dalma megjegyezte, örülhetnek, hogy a költő sírjánál tiszteleghetnek, mert nem biztos, hogy ez a jövőben lehetséges lesz, a sírhelyet ugyanis a temető 2001-ben eladta, így román nemzetiségű tulajdonosának halála esetén Szabédi földi maradványait is megsemmisítik, ahogy tették azt az önálló állami magyar egyetemmel is. /B. Zs.: Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./ Kántor Lajos egy újsághirdetés nyomán a januári hidegben elment a Házsongárdi temetőbe Szabédi László sírjához, és ott az általa eddig nem ismert Élesztő Színjátszó Kör tagjainak felolvasásában hallhatott néhány Szabédi-verset. Kántor nem tudja, ki volt az a 14 erdélyi (kolozsvári) magyar fiatal, aki január 21-én délután felment, másokat is felhívott Szabédi sírjához, hogy a tragikus sorsú embert megidézte. Tisztaság áradt a sír körül, nyoma sem volt a manipulációnak, az önmutogatásnak. Számára ez volt a Magyar Kultúra Napja. /Kántor Lajos: Szótárlat. Ők, tizennégyen... = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Az általános érdektelenség közepette komoly sikernek számít, ha egy meghirdetett magyar rendezvényre megtelik a terem. Január 21-én Aradon az Alma Mater Alapítvány közgyűlésén alig maradt üres szék. Dr. Pálfi Sándor kuratóriumi elnök üdvözlő szavait követően Bognár Levente aradi alpolgármester az Alapítvány 15 évvel ezelőtti létrehozásáról és az anyanyelvű oktatás feltételeinek javításáért folytatott küzdelemről beszélt. A Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztésének, kiadásának az elmúlt évről szóló beszámolóját Ilona János főszerkesztő ismertette. Mivel az elmúlt évben csak a Communitas Alapítvány támogatta anyagilag a kiadványt, továbbra is szükség volt a Nyugaton élő aradiak – Erdélyi Ildikó, a Kölni Alma Mater elnöke, dr. Wieser Györgyi, a Wieser Tibor Alap létrehozója és mások támogatására. A Wieser Tibor Alap elmúlt évi tevékenységéről Hadnagy Éva vetített képekkel illusztrálva beszámolt, felsorolva mindazokat a tantárgy-, irodalmi és szavalóversenyeket, amelyeket az Alap jutalmazott, különös hangsúlyt adva az immár hagyományos Wieser Tibor Kupa atlétikaverseny tavalyi rendezvényének. Dr. Wieser Györgyi a szórványoktatásra, a bentlakás hagyományos Mikulás-esti rendezvényére, jutalomkirándulások megszervezéséhez az elmúlt évben 4334 euróval járult hozzá. Dr. Pálfi Sándor kuratóriumi elnök ismertette az alapítvány munkáját. Az általuk alkalmazott pedagógus fizetését a kölni Kövér testvérpár fedezte. Tavaly a Connecticut-i Magyar Kultúregyesület jóvoltából 10, az Illyés Közalapítvány segítségével 40, a Budapesten működő Alma Mater jóvoltából további 10 rászorult, illetve arra érdemes diák kapott támogatást. Ugyancsak tavaly négy tiszteletbeli keresztszülő jóvoltából négy diák fejenként 250 euró támogatásban részesült. Az alapítvány fedezte az Intrijó diákújság kiadását, továbbá a gólyabál ajándékainak beszerzését. A Szövétnek folyóirat mellett az alapítvány Ujj János Aradi irodalmi lapok című összefoglalóját is kiadta. Ugyanabban az időszakban Gutai István, majd Lezsák Sándor képviselő tartott előadást. /Balta János: Alma Mater közgyűlés Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./ Az idei év tervi között szerepel a már beindított támogatási és közművelődési programok folytatása, Barabás Béla Emlékirataim című könyvének újrakiadása, illetve az Arad megyei magyar oktatási stratégia kidolgozása. Az esten fiatal pedagógusok mutatkoztak be. Benczyk Andrea a Csikyben tanult, a BBTE-en matematika-informatika tanári oklevelet szerzett. Tanévkezdéstől mindkét tantárgyat a Csikyben tanítja. Évekig részesült az alapítvány és társszervezetei támogatásában, amit ezúttal is megköszönt. Horváth Andrea szintén csikys diák volt, most magyar nyelv és irodalom szakos ugyanott. Néprajzkutatásokat végzett a moldvai csángók körében, továbbá szülőfaluja, Nagyiratos környékén. Molnár Zsuzsa Temesváron végezte a pedagógiát, jelenleg a nagyiratosi óvodában készíti fel az anyanyelvű oktatás utánpótlását. Sándor Erika Szentleányfalván tanított, jelenleg Nagyvarjason oktatja az összevont magyar elemit. Znorovszky Andrea Aradon végzett, a Csikyben román nyelvet és irodalmat tanít. A jelenlévők egyperces felállással adóztak a néhai kuratóriumi tag, a fél éve elhunyt Pálfi Mária emlékének. Tisztújítás volt, megválasztották az új kuratóriumot, elnöke dr. Pálfi Sándor, alelnöke Czinczér Ágnes lett. A felszólalók szóvá téve az oktatási stratégia hiányát. Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes vállalást tett: önként jelentkező szakemberekkel közreműködik az Arad megyei magyar nyelvű oktatás stratégiájának a kidolgozásában. Felhívása visszhang nélkül maradt. /Balta János: Alma Mater-közgyűlés Aradon (II.). = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Egyed Ákos Gróf Mikó Imre – Erdély Széchenyije című kötetét január 20-án Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület zsúfolásig megtelt tanácstermében Sipos Gábor, az EME főtitkára mutatta be. Egyed Ákos szerint Mikó Imre történelmünk olyan kiváló egyéniségei mellé sorolandó, mint Kossuth, Wesselényi, Széchenyi és Deák Ferenc. Erdély Széchenyije az Erdélyi Múzeum-Egyesületet saját villájának és kertjének felajánlásával hozta létre. /Ördög I. Béla: Könyv az erdélyi Széchenyiről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Riválisa, Adrian Nastase eltávolítására készül Mircea Geoana, az SZDP elnöke – kommentálják a központi lapok a Szociáldemokrata Párt (SZDP) brassópojánai találkozóján elhangzottakat. Geoana javasolta: módosítsák a párt alapszabályzatát, töröljék belőle az ügyvezető elnöki tisztséget. Erre rendkívüli kongresszust hívna össze márciusban vagy júniusban. Geoana arra számít, hogy mire Nastase számára esetleg kedvezően, lezárul a botrány, az ügyvezető elnöknek gyakorlatilag nem lenne hova visszatérnie. Geoana mellőzni akarja Ion Iliescut is. Napvilágot látott egy felmérés, amely szerint a megkérdezettek Adrian Nastasét tartják Románia egyik legkorruptabb kormányfőjének. Messze tőle a második helyen áll egy másik SZDP-s, Nicolae Vacaroiu. Az adatok szerint a D. A. Szövetséget a szavazók 48 százaléka, az SZDP 22 százaléka támogatja. /-y-a: Geoana egyeduralomra törekszik. Kihúzná a széket Nastase alól. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Január 23-án Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke Sepsiszentgyörgyön kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet az első lépés „az RMDSZ valódi terve”, a területi autonómia felé. – Nem kellene engednünk e tekintetben – mondta Geoana, és hozzátette, egyre erősebb az a meggyőződése, hogy Romániában nincs szükség a kisebbségi törvényre. Előzőleg Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője kijelentette, hogy az RMDSZ vállalta a területi autonómiát szabályozó törvény kidolgozását. Hozzátette: ez nem fog máról holnapra elkészülni. Mircea Geoana szocialista kollégáját sem kímélte, megdöbbenését fejezte ki annak kapcsán, hogy a Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke romániai látogatásán sürgette a kisebbségi törvény elfogadását: „Mióta áll jogában egy ország parlamenti elnökének beavatkozni egy másik országban folyó törvényhozási vitába?” – kérdezte Geoana. Szerinte elérkezett az ideje annak, hogy Románia kilépjen „a másodrendű partner szerepből a Magyarországgal való viszonyban”. – Nyilvánvaló, hogy Szili asszony elkezdte a választási kampányát Magyarországon, de megengedhetetlen, hogy romániai témák váljanak a magyarországi kampány részévé – mondta Geoana. Geoana a székelyföldi románokért is aggódik, ezért úgy döntött: szenátori irodát nyit Kovászna megyében, hogy segítse az itteni románokat, akiket szerinte továbbra is elnyomnak, és a gazdasági projektek kapcsán is mellőzik őket. Az SZDP elnöke elmondta, pártja a következőkben kitüntetett figyelmet szentel Hargita és Kovászna megyének. /Területi autonómiával riogat Geoana. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

Militáns mozgalom? Szélsőséges fiatalok, akik Románia egységét magyar társaiktól féltik? Sorjáznak a kérdések a Noua Dreapta (Új Jobboldal) nevű szélsőséges román ifjúsági szervezet és hasonszőrű társai tevékenységéről. Romániában zavartalanul virágkorukat élik a magyar-, cigány- és zsidóellenes, valamint a másság minden formáját nyíltan elítélő szélsőjobboldali román szervezetek. Sokan úgy vélik, a szálak a titkosszolgálatokhoz, de még inkább a román ortodox egyházhoz vezetnek. Az államilag támogatott Bolyai Egyetem visszaállításáért tartott év végi kolozsvári tüntetésen a Noua Dreapta tagjai is ott voltak. Igaz, ők nem Bolyait követeltek, hanem valami furcsa nevű, „Dacia Superior” egyetemet. A szervezők felhívták rájuk a rendezvényt biztosító csendőrök figyelmét. Az egyik szervező tanúsága szerint oda is mentek, csak a figyelmeztetés volt a szokásostól kissé eltérő az ellentüntető román fiatalok részére: „Vigyázzatok, észrevettek benneteket.” A román szervezet egyik körlevele szerint a magyar szeparatizmus ellen és a nemzeti egységért az Új Jobboldal nagyszabású röpcédula- és szórólapterjesztést rendezett október 17-én, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előtti irredenta és szeparatista tüntetésre válaszul, ahol több mint 500 magyar nemzetiségű egyetemista az összes román és más nemzetiségű egyetemista eltávolítását és az egyetem állami magyar egyetemmé való alakítását követelte. A többségükben magyarok lakta városok polgármesterei és RMDSZ-es képviselői nyugtalanságra és polgári engedetlenségre szólítottak fel, nyíltan szembeszegülve a román állam alkotmányával és törvényeivel. Az Új Jobboldal felszólítja az illetékes állami szerveket, hogy sürgősen indítsák el azokat a törvényes intézkedéseket, amelyekkel ellensúlyozni tudják a magyar irredentizmus és elszakadás elharapózását. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke nem tartja kizártnak, hogy a szélsőjobboldali ifjúsági szervezet együttműködik a román titkosszolgálattal, de még inkább a román ortodox egyházzal. A Noua Dreapta nyíltan a Corneliu Zelea Codreanu által vezetett Vasgárda utódjának vallja magát. A szomorú az, hogy nem valamiért jöttek létre, hanem valami(k) ellenében. Érdekes, hogy ilyen jellegű szervezetek szinte egy időben jöttek létre Szerbiában, Ukrajnában, Szlovákiában, sőt már közösen is szerveznek rendezvényeket. Például tavaly június 4-én Trianon melletti szimpátia-felvonulásuk volt. Valószínűleg ez az új kisantant-szerű szervezetlánc. Ők próbálták megzavarni az önálló Bolyai Egyetemért tartott kolozsvári tüntetést. Azóta volt még néhány provokatív megnyilvánulásuk. Például december elsején Sepsiszentgyörgyön koszorúztak, ahogy ők fogalmaztak: „átélve a nemzeti ünnep örömét, a magyar szeparatista nyomás alatt élő Kovászna megyei románsággal”. Ahhoz, hogy ez a szélsőséges szervezet honlapot tartson fenn, egyenruhákat készíttessen, tengernyi zászlót megvegyen, ahhoz pénz kell. Az Erdélyi Napló eljuttatta kérdéseit a Noua Dreaptához, de nem kaptak választ. /Fábián Tibor: Szélsőjobb román fiatalok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

Immár hagyományosan ünnepelte meg az idén az EMKE és az RMPSZ vajdahunyadi szervezete a magyar kultúra napját, azzal a céllal, hogy a magyarságtudatot erősítse – számolt be az ünnepségről Doboly Beatrix helyi EMKE-elnök. Vajdahunyadon a református műemléktemplomban szervezett rendezvényt Dávid László, számos szavalóverseny nyertes diákjának szavalata nyitotta meg, majd Kofity Annamária és Theiss Eliza a Himnusz keletkezési körülményeiről szólt. Doboly Beatrix mondott beszédet, felszólalt még Kun Kriza Ilona óvónő is. /Gáspár-Barra Réka: Értékeinket át kell örökíteni. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

Január 23–án Szatmárnémetiben az Északi Színház előcsarnokában ravatalozták fel a Harag György Társulat néhai alapító tagjának, Diószeghy Ivánnak /Harasztos, 1929. febr. 15. – Szatmárnémeti, 2005. jan./ hamvait. A 77 évesen elhunyt színművész földi maradványait a szatmárnémeti temetőbe vitték, ahol római katolikus szertartás szerint helyezték örök nyugalomra. /Báthory Éva: Szatmáron temették el Diószeghy Ivánt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 24./

Basescu elnök beszédében hangsúlyozta, Románia küzdeni fog a határon túli románok jogaiért. Az elnökhöz hasonlóan nyilatkozott a külügyminiszter is, aki szerint a román nemzetnek újra kell egyesülnie az egyesült Európában, és a környező országokban, beleértve Magyarországot is, érvényesíteni kell a kisebbségi jogokat. Ezzel szemben Kreszta Traján, a magyarországi Országos Román Önkormányzat elnöke kifejtette, amiről most Romániában annyi vita folyik, a kisebbségek kulturális autonómiája, az Magyarországon biztosított a kisebbségi törvény révén, lehetőségük van arra, hogy intézményfenntartóvá váljanak. A román kisebbség fokozatosan átveszi az intézményeit, 2008. január 1-től minden jogi és pénzügyi garancia adott ezek fenntartására és működtetésére. A statisztikák szerint Magyarországon tízezer fő alatt van a román nemzetiségűek száma, az Országos Román Önkormányzat becslése szerint azonban létszámuk 20-25 ezerre tehető. A 2001-es népszámláláskor 7995 román nemzetiségű magyar állampolgárt és 2681 román nemzetiségű nem magyar állampolgárt regisztráltak. Legtöbben Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében élnek, itt összesen 23 román kisebbségi önkormányzat működik. Budapesten a legutóbbi választások után 18 létesült, de ezek között Kreszta szerint csupán 4 olyan van, amelyeket valóban román nemzetiségűek hoztak létre, a többi 14 az úgynevezett etnobiznisz eredménye. Az országban összesen 44 román kisebbségi önkormányzat működik. /Guther M. Ilona, Budapest: Kresztáékat nem érdekli az országhatárok feletti román nemzetegyesítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

A vidéki civil szervezetek, alapítványok működését kívánta megismerni a lap munkatársa. Ákosfalván a polgármesteri hivatalban közölték: a községhez tartozó mindegyik faluban működik ilyen szervezet vagy alapítvány. Osváth Csaba polgármester leszögezte, jó a kapcsolat a civil szervezetekkel, segítik őket. A 2006-os költségvetésből elkülönítettek számukra egy százmillió lejes összeget. Ezt a pénzt megpályázhatják. Harasztkeréken a frissen bejegyeztetett Villa Nostra Harasztkerék Egyesület célja a falufejlesztés, szeretnék csökkenteni az elvándorlást. A Székelyvajáért Egyesület elnöke, Keresztúri Árpád is a falu fejlesztését tartja a szervezet elsődleges céljának. Egyesületük két éve alakult. A helyi iskolának nyújtottak eddig támogatást. Göcsön az Aqua Via Alapítvány elsősorban a fiatalságot fogja össze, támogatják a Borzás tánccsoportot. Az alapítvány elnöke Majtényi Wass Csaba tiszteletes segítségével színvonalas falunapi programot állítottak össze. Cserefalván a Romániai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma működik. Soós Noémi tiszteletes asszony elmondta: 1998-ban jegyeztették be az egyesületet, amelyet már 1991-ben elindítottak. Nyolc felekezet lányai, asszonyai vesznek részt a munkában. 1995-től szerveztek Keresztény felnőttképzés címszó alatt tanfolyamokat. Mindez pénzkeresési lehetőséggel nem jár, még Ausztriában sem, ahonnan az egész mozgalom elindult. Az Együtt Nyárádszentbenedekért Egyesület is tevékenykedik. A községközpontban 1999-ben alakult meg a Pro Acatari – Ákosfalváért Alapítvány. Évenként kosaras bált szerveznek, ugyanígy segítenek az Ákosfalvi Napok megrendezésében is. Legutóbb a Médiabefutón óriási sikerrel szerepelt a helyi Forrás néptánc-csoport, őket is támogatták. /Nagy Botond: Útkeresőben, visszhangtalanul. Vidéken működő alapítványok, civil szervezetek. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

Adrian Vlad Casunean, a Kovászna megyei SZDP elnöke szerint az RMDSZ-t „ki kell dobni” a kormányból, mivel a román nemzet ellen dolgozik. Az RMDSZ „a nemzeti érdekekkel ellenkező törvényeket támogat”, jelentette ki sajtótájékoztatón Casunean. Hozzátette, „az RMDSZ a legkönnyebb erkölcsű nő a hazai politikában, már mindenki karjaiban megfordult, de elárulta az összes eddigi szeretőjét”. A Kovászna megyei SZDP elnöke kérte, hogy a pártvezetők adjanak ki egy nyilatkozatot, amelyben leszögezik, hogy többé nem működnek együtt az RMDSZ-szel, ha kormányra jutnak. /A nap hírei. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./

A magyar egyetemi vezetők kötelessége lett volna, hogy válaszoljanak az egyetem rektorának, Nicolae Bocsan professzornak, 2005. dec. 20-án kiadott közleményére, ennek elmaradása miatt több magyar egyetemi oktató közös levélben reagált. Ellentmondó, hogy Bocsan rektor kétségeket fogalmazott meg Kása Zoltán professzor szakmai és vezetői rátermettségét illetően, hiszen eddig senkinek sem volt kifogása munkájával kapcsolatban. A 2004-ben bevezetett szenátusi szabályozásnak /amely megszigorította az új tanszékek és karok létrehozását/ az volt a célja, hogy elejét vegye a nyelvi „vonalak” szerinti tanszéki, kari önállósulásnak. A magyar oktatók az oktatás nyelve szerinti kritériumot szorgalmazzák, kiállnak az anyanyelvi oktatás mellett. Az egyetemen a magyar és német nyelvi „vonalaknak” nincs kellő autonómiájuk: minden tekintetben alá vannak rendelve a románnak. Az aláírók: Bodó Barna, Bege Antal, Cseke Péter, Dezső Gábor, Egyed Ákos, Egyed Emese, Egyed Péter, Gábor Csilla, Gazda Klára, Hatházi András, Kassay Gábor, Keszeg Vilmos, Kovács András, Molnár Bodrogi Enikő, Néda Zoltán, P. Dombi Erzsébet, Pál Judit, Palocsay Kisó Kata, Péntek János, Pethő Ágnes, Pozsony Ferenc, Sárkány Kiss Endre, Sipos Gábor, Szabó Zsolt, Szenkovits Ferenc, Szilágyi N. Sándor, Tánczos Vilmos, Ungvári Zrínyi Imre, Veress Károly. /Válasz egy rektori közleményre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Az 1989-es változásokig Nagybányán a Szakszervezeti Művelődési Ház biztosította részben a magyar kultúra fejlesztését, a Csoma György vezette Enciklopédia előadás-sorozat és a Tamás-házaspár vezette táncház. 1989 után a magyarok részére nem, vagy csak igen magas használati díjért volt lehetőség helyiséget biztosítani egy-egy előadásra. Ezt a hiányt pótolni kellett. Az első lépés 1992 tavaszán történt Gönczy Sándorné tiszteletes asszony kezdeményezésére, aki felfigyelt arra, hogy a volt református iskola nagy pincéje felszabadult az addigi raktáraktól. Ezt kell rendbe szedni. Egy 20-25 tagú munkacsoport önkéntes munkájának eredményeként, vállalkozók és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásával 1993. október 7-én ökumenikus keretek között felszentelték a „Kopácsi István Pinceotthont”, amely megkezdhette működését. Volt fűtés, világítás, 100 személynek ülőhely, színpad, konyha, cserkészotthon. Minden szervezet, csoportosulás használhatta ezt az otthont a magyar kultúra fejlesztése érdekében. 2000-től a Pinceotthon sokrétű, eredményes munkáját átvette a Teleki Magyar Ház, amely a célt tekintve sokkal megfelelőbb körülményeket biztosít. Amennyiben rendszeresen megkaphatná az anyagi támogatást, még jobban tudná segíteni a magyar kultúra fejlesztését. /Id. Markó Gábor: A magyar kultúra napján a nagybányai Kopácsi István Pinceotthonról. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 27./

Politikai leszámolással vádolta az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökségét Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselő, aki tavaly áprilisig töltötte be a szervezet elnöki tisztségét. A most Európai Parlamentben is képviselő honatya a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) január 27-i ülésén azzal vádolta dr. László Attilát, aki városi tanácsosi pozícióját a kolozsvári üzletembereket tömörítő Euréka Egyesület képviselőjeként foglalta el, hogy „átjátszotta” a Kolozs megyei RMDSZ-t az egyesületnek. László Attila szerint a volt elnök sértődöttsége abból fakad, hogy véget akarnak vetni a rokoni alapon történő kinevezéseknek. Kónya-Hamar Sándor szerint Lakatos Artúrt azért cserélte le az elnökség a kolozsvári Univers T igazgató tanácsi (it) tisztségéből, mert Lakatos az ő embere. A történész végzettségű egykori it-tag jelenleg Kónya-Hamar képviselői irodájának vezetője. Szerinte Sztranyiczki Szilárdot is azért nem nevezték ki ismét a Kolozs megyei kataszteri hivatal élére, mert róla is azt terjesztik, hogy az ő embere lenne. Sztranyiczkit immár hatszor váltották le a hivatal éléről. Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, hogy nem vádaskodásra, hanem a tagoknak egymás megsegítésére kellene összpontosítaniuk. Kiderült, hogy a papíron létező 93 megyei RMDSZ-szervezet közül 14 nyújtotta be tavalyi tevékenységéről szóló beszámolót, ezért sokan azt feltételezik, hogy a többi 79 szervezetnek semmilyen tevékenysége nem volt. Vannak olyan települések, ahol a több ezres papíron létező tagságból alig ötvenen fizettek az RMDSZ kasszájába. /Borbély Tamás: Leszámolással vádolják a Kolozs megyei RMDSZ vezetőségét. Fellángolt a vita a szervezet jelenlegi és egykori elnöke között. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Eckstein-Kovács Péter megállapítása, miszerint nagy az érdektelenség. A Kolozs megyei RMDSZ-ből számos értékes ember kivonult az évek során. A szövetségen belüli tisztségekért való versengés nem létezik. A tisztségviselők többsége saját kicsinyes érdekeit védi. Az MKT-tagok nagy része megszokta, hogy amikor meguntak egy elnököt, beindul a kinyírási gépezet. Ilyesmi készül most éppen László Attila ellen is. Nem ő lenne az első Kolozs megyei RMDSZ-elnök, aki ennek áldozatául esne. /Borbély Tamás: Lincshangulat? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Az iskoláknak meg kell tanulniuk pályázni, és az önkormányzatokkal együttműködve kell megtervezniük a települések oktatási hálózatának jövőjét – szögezte le Keresztély Irma főtanfelügyelő azon a tájékoztatón, amelyen az Oktatási Minisztérium 2006–2010 közötti időszakra készített fejlesztési stratégiáját ismertette. A szaktárca elvárja az iskoláktól, hogy a jövőtervezésnél vegyék figyelembe, 2007-től a finanszírozás fejkvóta szerint történik, ami azt jelenti, hogy csak azok az óvodák és iskolák lesznek életképesek, amelyeket jól menedzselnek. Idén hét olyan országos program indul, amelyek az óvodák és iskolák infra­struk­túrájának fejlesztésére, az iskolakönyvtárak állományának bővítésére, iskolabuszok, didaktikai eszközök beszerzésére, az iskolák informatizálására irányulnak. /Fekete Réka: A pályázatoké a fő szerep. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./