Huszonnégy, többségében udvarhelyszéki diákszínjátszó csoport mérte össze rátermettségét a hét végén Felsőboldogfalván, a tizenegyedik alkalommal megrendezett gyermekszínjátszó fesztiválon. Sinka Ignác szervező szerint az idei fesztivál színvonala kissé alulmaradt a tavalyi, jubileumi rendezvényéhez képest. A szervezők örvendetesnek értékelik, hogy idén emelkedett az első fellépők száma. A fesztivál fődíját a székelyudvarhelyi Orbán Alapítvány Bice-Bóca iskolájának fogyatékkal élő színjátszói vihették haza. /Szász Emese: Diákszínjátszók Felsőboldogfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

Az elmúlt hét végén került sor az Arad és a Kovászna megyei pedagógusok által szervezett hetedik szakmai találkozóra Sepsiszentgyörgyön. Szervezői az Arad megyei RMPSZ, a Kovászna megyei RMPSZ és az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport. Tartalmas tapasztalatcsere volt a 26 aradi és Arad megyei pedagógus számára. 14 oktatási intézményt látogattak meg, ezek között óvoda, iskola, tanárok klubja, Pedagógusok Háza is szerepelt. A vargyasi bútorfestés, a prázsmári erődítmény műemlék templom, Brassó városa, a Gábor Áron-emlékmű, a rétyi Kovács András fúvószenekar előadása, a baróti Tanulók Klubjának Váltakozó ritmusok c. táncműsora, a nagybaconi Pásztortűz hagyományőrző csoport néptánca, a zabolai buli, Bod Péter csernátoni szobrának megkoszorúzása, a kézdivásárhelyi és kovásznai séta, a szentiványlaborfalvi kürtőskalács, a Bod Péter Napok, a román nyelv kisebbségeknek témakörben szervezett kovásznai konferencia stb. emlékezetes marad. Köszönet illeti Korodi Hajnalkát, az RMPSZ Kovászna megyei elnökét és csapatát az élménydús tapasztalatcsere megszervezéséért. Jövőre az aradiakon a sor. /Matekovits Mária, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatóhelyettese: Szakmai napok – 2006. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./

Húsvétkor szép élményben volt része a falu aprajának és nagyjának, de a környék fiatalságának is Csíkcsomortában. Birtáné Zöld Veronika nyugdíjas óvónő irányításával a falu fiataljainak egy csoportja bemutatta a Karikagyűrű című háromfelvonásos zenés vígjátékot, amit reggelig tartó bál követett. A közönség vastapssal jutalmazta a szereplőket és az óvónőt, aki elbúcsúzott a fiataloktól, 50 éven át tanította a fiatalokat is az óvodások mellett. Birtáné Zöld Veronika óvó néni volt az, aki falunapra, idősek napjára, anyák napjára, március 15-re, kortárstalálkozókra, karácsonyra műsort tanított a gyermekeknek és ifjaknak. /Szakáts Ibolya, Csíkdelne: Csomortánban a Karikagyűrű. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 10./

Mikulás Dzurinda miniszterelnök, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) elnöke, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) nyolc éve kormányzati partnere szerint az MKP-nak Szlovákiában nincs jövője, mert nemzetiségi elvek alapján működik. Szerinte az MKP-nak akkor van jövője, ha a nemzetiségi érdekvédelem szempontjai mellőzve „szabványos konzervatív vagy szocialista pártként” kívánja folytatni munkáját. Politikai elemzők szerint ez azt jelenti, hogy az MKP majdani partnerségét (egyéb választás híján) Dzurinda a jövőben is felvállalja, de titkon arra számít, hogy a magyar párt időközben jellegét és kisebbségvédelmi programját feladva hasonul majd a száznál több szlovák politikai párt vagy mozgalom valamelyikéhez. /Dzurinda szerint az MKP-nak nincs jövője. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 10./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság sajtóközleményt adott ki Dobolyi Alexandra nyilatkozatáról. Dobolyi Alexandra, az MSZP európai parlamenti képviselője kolozsvári látogatása után úgy nyilatkozott, hogy megnyugtató a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának helyzete, és a magyar nyelvű feliratok hiánya jelenti az egyedüli gondot. A Bolyai Kezdeményező Bizottság megdöbbenéssel értesült erről a bejelentésről. Dobolyi Alexandrát vendéglátói, a román egyetemi vezetőkkel kollaboráló magyar rektor-helyettesek félrevezették. Ellenkező esetben tudomást szerezhetett volna arról, hogy a magyar nyelvű képzés minőségének növelése érdekében az oktatók döntő többsége által szorgalmazott magyar karok és tanszékek létrehozását az egyetem döntéshozó fórumai rendre elutasítják, hogy a magyar tagozatnak nincs semmilyen autonómiája, valamint az RMDSZ által kiharcolt, a magyar oktatásnak szánt román állami különjuttatások is elvesznek az egyetem költségvetésében a magyar tagozat pénzügyi autonómiájának hiányában. Dobolyi figyelmét az is elkerülte, hogy az egyetemi ügyintézésben nem használható a magyar nyelv: egy kérvényt sem lehet magyarul beadni, az okleveleket is csak román nyelven állítják ki. Dobolyi nyilatkozatában az áll, hogy „ha már Kolozsváron több egyetem is van, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem is foglalkozhatna a mérnöki vagy agrártudományi képzéssel”. Dobolyi mintha elfeledné, hogy a Sapientia Egyetemet a magyar állam pénzén tartják fenn, és az anyagiak, főleg a román állami támogatás hiánya a legfőbb akadálya a további szakok beindításának. A jelenleg magyarul nem létező és szükséges egyetemi szak beindítását nem a magyar költségvetésnek kellene finanszíroznia. Dobolyi Alexandra figyelmen kívül hagyja mindazokat a követeléseket, amelyeket egy, az RMDSZ által is aláírt, széles társadalmi támogatásnak örvendő nyilatkozatban fogalmazott meg az erdélyi magyar közösség. Dobolyi kizárólag azoktól a magyar rektor-helyettesektől informálódott, akik egyedüliként nem írták alá az egyetemi nyilatkozatot. Dobolyi Alexandra álláspontja az egyetem kérdésében meglepő, mert pártja, a Magyar Szocialista Párt két hónapja egy nyilatkozatot adott ki, amelyben kiállt az önálló romániai magyar felsőoktatás, a Bolyai Egyetem újraindítása mellett. Dobolyi nyilatkozatát a magyar követeléseket elutasító román vezetés fel fogja használni álláspontjának igazolására. /A Bolyai Kezdeményező Bizottság nevében, Bodó Barna elnök, Hantz Péter alelnök, szóvivő, Kovács Lehel alelnök Péntek Imre titkár: Felelőtlen nyilatkozatok hátráltatják a kisebbségi jogok érvényesítését. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./ Megdöbbenve vettem tudomásul a kolozsvári látogatásom kapcsán megjelent nyilatkozatokat, miszerint meglepetésszerű volt a látogatás és felelőtlen az utána elhangzott nyilatkozatom – jelentette ki az ÚMSZ-nek Dobolyi Alexandra MSZP-s európai parlamenti képviselő a Bolyai Kezdeményező Bizottság sajtónyilatkozatára reagálva. Kolozsvárra a Babes-Bolyai Egyetem vezetésének meghívására érkezett. Visszautasította, hogy felelőtlenséggel vádolják. /Guther. M. Ilona: Dobolyi kegyeiért versengenek. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

Május 9-én, az Európa napnak és a Győzelem Napjának szentelt ünnepségen emlékezett a temesvári roma közösség a II. világháború idején elhurcolt és megölt honfitársaik kálváriájára. A Temesvári Cigány Nőszövetség és a polgármesteri hivatala közös rendezvényén Valentin Pepenel, a temesi Interkulturális Intézet programirányítója beszélt a cigányságot ért tragédiáról. A roma holokauszt áldozatainak számát a hivatalos statisztika 36 ezer főre becsüli, ám az előadó meggyőződése szerint – amit újabb kutatási adatokkal támasztott alá – Romániából több mint 80 ezer romát hurcoltak el és öltek meg náci megsemmisítő táborokban. /(S.): Emlékezés a roma holokausztra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 11./

Az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásával vendégszerepelt Kolozsváron május 9-én, ezután avatták a kolozsvári Állami Magyar Színházban az örökös tagokat. Öten részesültek a megtisztelő díjban: négy színész – Borbáth Júlia, Boér Ferenc, Mihály Pál és Török Katalin – és a színház egykori irodalmi titkára, később igazgatója, dr. Kötő József. A kitüntetéseket a teátrum két legfiatalabb színésznője, Györgyjakab Enikő és Skovrán Tünde nyújtotta át. A díjak átadása előtt szó esett a kitüntetettek pályájáról, néhány gondolat és – a kifeszített vetítővászon segítségével – kép erejéig felelevenítették a művészek legfontosabb szerepeit. Kötő József pályájának mintegy harminc éve kapcsolódik a színházhoz irodalmi titkárként, dramaturgként, illetve igazgatóként. Kötő kifejtette: az idei Harag-napokon elfoglaltsága miatt csupán két alkalommal tudott részt venni a rendezvényen. /Köllő Katalin: Örökös Tagok avatása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Székelyudvarhelyen megnyílt Kalló Lászlónak, a Paletta 5 alkotócsoport tagjának kiállítása, ezúttal 20 akvarelljével jelentkezett. Lőrincz György író beszélt a képzőművész munkásságáról. Kalló elmondta: „A pusztuló falut szeretném megörökíteni, mert nemsokára semmi sem marad belőle.” /Fekete B. Zoltán: Megörökíteni a pusztuló falut. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 11./

A magyar történelmi egyházak imaláncot indítottak az állami támogatású önálló erdélyi magyar egyetemért. Megjelent egy gúnyolódó írás, az Istenhez való fordulást fölényesen megmosolyogta, emellett felsorolt néhány számadatot. 2020-ra, Romániában az egyetemi oktatásnak megfelelő korú magyar lakosság részaránya 45,85 százalékkal kisebb lesz, mint 1990-ben volt. A magyar felsőoktatás az első „sokkot” 2010-ben kapja majd, 2015-re az egyetemre járó magyar fiatalok száma felére csökkenhet. Éppen ezért kell a magyar egyetemi oktatás kérdését nagyobb felelősséggel kezelni, tette hozzá a Szabadság munkatársa, Ercsey-Ravasz Ferenc. A népességcsökkenés nem csak az erdélyi magyarságra jellemző, a jelenség a nyugati kultúra jelenlegi sajátossága. A megélhetés kérdése szinte lesöpri a nemzeti kérdést az asztalról, a transzszilvanizmus „itt maradni és megmaradni” eszménye elvesztette súlyát. Az egyetemre azért van szükség, hogy minőségi, magyar nyelvű egyetemi képzést tudjanak nyújtani. Mindezek miatt az önálló egyetemi struktúrákra most van szükség. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Számok, és ami mögöttük van. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Május 13-án Kézdivásárhelyen, a Céhtörténeti Múzeumban megnyílik az Erdély térképeken című kiállítás. A kiállítás házigazdája, valamint a közszemlére tett anyag tulajdonosa Tamás Sándor parlamenti képviselő, akiről Erdélyben a legnagyobb és legértékesebb térkép-kollekcióval rendelkezik. A kiállítással egybekötve a magyarországi Feiszt György történész, levéltáros, Szombathely alpolgármestere, valamint Gróf László, Oxfordban élő és munkálkodó térképtörténész diavetítéssel egybekötött előadására is sor kerül, Erdély címerei és térképei címmel. Tamás Sándor képviselő közel száz régi térképpel rendelkezik, térképész-szakemberek véleménye szerint gyűjteménye páratlan Erdélyben. A képviselő elmesélte, legalább másfél évtizede szenvedélyszerűen hódol hobbijának, mely szülőföldje iránti szeretetéből fakad. Kedvence egy 1566-ból származó, Zsámboky János felvidéki térképész által készített Erdély-térkép. /Gyergyai Csaba: Térképkiállítás a múzeumban. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 12./

Négy falu van a községben, minden évben felújítják egy falu művelődési házát, közölte André Mihály, Csíkszentmihály polgármestere. Tavaly Vacsárcs kultúrotthonával kezdődött a sor, a falu lakossága közmunkájának köszönhetően. Idén a községközpont, Szentmihály kultúrháza következett, itt is közmunkát szerveztek. Ha minden jól megy, szeptember 29-én, Szent Mihály napján már a felújított kultúrház fogadja majd az ünneplőket. A program folytatódik, 2007-ben Ajnád, 2008-ban Lóvész művelődési házát fogják felújítani. /Szondy Zoltán: Négy esztendő, négy kultúrház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

Négy állandó kiállítás kapott helyet a Kolozsvár Társaság új székhelyének falain: Paulovics László: Erdélyi íróportrék; Cs. Szabó László és Kolozsvár; Cseh Gusztáv rézkarcai; Balázs Péter – emlékszoba. A látogató mintegy virtuális művelődés- és irodalomtörténeti sétát tehet a képek nyomán, a május 12-i megnyitón Poszler György kolozsvári születésű akadémikus volt a népes közönség kalauza. Kántor Lajos a Kolozsvár Társaság képviseletében elöljáróban elmondta: az egyesületnek otthont adó műemléképület – egykor Balázs Péter, előtte Miklóssy Gábor műterme – ajtaja nem csak ünnepi alkalmakkor áll nyitva. Naponta felkereshetik az érdeklődők. Információs központként szolgál majd az épp zajló művelődési eseményekről, műemlékek látogatási idejéről, városséták lehetőségéről helyi érdeklődőknek, külföldi és belföldi turistáknak egyaránt. Boér Ferenc színművész Szabédi László verseiből összeállított versműsort adott elő. A Szabédi-napok programja délután megnyitóünnepséggel és előadásokkal folytatódott 1956, Erdély és a magyar írók témakörben. Május 13-án Szabédi sírjának megkoszorúzásával zárul a rendezvény. /F. I. Állandó tárlatavatóval indult a Szabédi-napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Május 13–14–én Szatmárnémetiben megtartották a Jakabffy Elemér kisebbségpolitikai napokat. „Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy az autonómia és az integráció kizárja egymást, számunkra viszont a kettő közt nemhogy nincs ellentét, de nagyon is összefüggnek egymással” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes előadásában. A két világháború közti neves erdélyi kisebbségi politikusra rangos előadók emlékeztek születésének 125. évfordulóján. „A rendszerváltáskor azt hittük, hogy a szomszédos országok új politikusai nem zárkóznak el a nemzetiségek autonómiájától. Lám, legtöbben szembefordultak vele, amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy az EU sem következetes a nemzetiségi gondok megoldásában. Ennek ellenére folytatni kell a párbeszédet, minden lehetséges fórumon következetesen kiállni az autonómiáért” – mondta Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, aki kitért a kisebbségben élő magyarság összefogásának, együttes fellépésének szükségességére is. Törzsök Erika budapesti szociológus szerint a problémák súlyosságának egyik oka, hogy miközben Magyarország egyre nyitottabbá válik, a kisebbségben élő magyar közösségek mind zártabbak lesznek. „Korszerű kisebbségi politikára, közösen kidolgozott hosszú távú stratégiára van szükség, s akkor az EU-ban is jobban érvényesíthetjük a kisebbségvédelmet” – hangsúlyozta Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató, Kötő József, Pomogáts Béla és más előadók szerint is elérkezett a kisebbségi politika újragondolásának ideje. A két napos rendezvénysorozat keretében emléktáblát avattak a néhai parlamenti képviselő egykori lakóházán, illetve síremlékét is megkoszorúzták Szatmáron. Lugoson, Jakabffy Elemér szülővárosában Kisebbségi törvények Jakabffytól napjainkig címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A lugosi Jakabffy Napokat a Balázs Sándor szerkesztette Kisebbségi sorskérdések című Jakabffy-kötet bemutatója és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatójának előadása zárta. /Sike Lajos: Jakabffytól napjainkig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ Komlós Attila, a HTMH új elnöke mondta el a megnyitó beszédet. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató Az Országos Magyar Párt nemzetpolitikai programja és a párhuzamos kisebbségpolitikai stratégiák a két világháború között címmel tartott előadást. Arról sorolt példákat, hogy egy életképes nemzet bármilyen csapás után „újra termeli magát”. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Göncz László szlovéniai történész, valamint Deák Ernő bécsi kutató arról beszéltek, hogyan működik náluk a magyar kisebbség jogainak védelme. Szekernyés János temesvári helytörténész a bánsági magyarság történetéről beszélt. Bakk Miklós lugosi tudományos kutató Az RMDSZ és a román politikai rendszer címen tartott előadásában választ adott a nap folyamán addig nyitva maradt kérdésekre. Mindezzel párhuzamosan az épület földszinti termében Tamás Edit sárospataki történész, Székely István kolozsvári lapszerkesztő, Kereskényi Sándor közíró, Bottoni Stefano bolognai és Novák Zoltán Csaba marosvásárhelyi tudományos kutatók tartottak előadást a kisebbségpolitika különböző vetületeiről. /Báthory Éva: Jakabffy Napok – nyolcadszor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./

Május 13-án Szabédi László házsongárdi sírjának megkoszorúzásával zárult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió és a Magyar Nyelv- és Kultúra Nemzetközi Társaság – Anyanyelvi Konferencia által szervezett Szabédi-napok ünnepségsorozata. Május 12-én a Kolozsvár Társaság szervezésében a konferencián neves irodalomtörténészek előadásai hangzottak el 1956, Erdély és a magyar írók témában. A temetőben Egyed Emese egyetemi tanár beszédében Szabédi életét és munkásságát ismertetve hangsúlyozta: korai halála mérhetetlen veszteség a magyar nyelvtudomány számára, hiszen a magyar nyelv őstörténetének megírására, valamint összehasonlító szótár elkészítésére készült. Balázs Imre József elmondta: 1956 a csomópontja az 50–60-as évek zsúfolt, érdekes korszakának. Erdélyi irodalom – az olvadástól a megtorlásig címmel Dávid Gyula tartotta meg előadását, a romániai írók 56-hoz való viszonyulását vizsgálva. A megtorlás nem váratott magára: Páskándi Géza letartóztatása, az ő és Kányádi könyvének bezúzása, korábbi kiadói kezdeményezések visszavonása. Az 56 után offenzívába szorult romániai magyar értelmiség és írótársadalom helyzetét nem lehet fehéren feketén értelmezni – szögezte le az előadó. Pomogáts Béla személyes élményeivel indított: 56 őszén negyedéves bölcsészhallgatóként cikkezett, az elsők között sürgetve a magyar állam és a határon túli közösségek kapcsolatának rendezését, hat hónapos szabadságvesztéssel fizetve ezért, aminek hozadékaként több éves késéssel kezdhette meg szakmai előre menetelét választott területén. Egy mondat a zsarnokságról – több mondat a szabadságról című előadásának kiindulópontja Illyés Gyula 1950-ben született „szakralizálódott” verse volt. Antal Árpád nyugalmazott egyetemi tanár nem lehetett jelen, 1956, ahogy egy fiatal tanár megélte címet viselő visszaemlékezését felolvasták. Kántor Lajos Szabédi októberéről beszélt. Egyes kérdések még megoldásra várnak – Mózes Huba irodalomtörténész 56-ra írt irodalmi munkákra, újságcikkekre építő előadásának címe végkövetkeztetése lehet az idei Szabédi-napoknak. /F. I.: Az óvatos álmodozó – Szabédi Lászlóra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Színvonalas előadásokkal kezdődött a hét végén Nagyváradon a XV. Festum Varadinum. A budapesti Honvéd Táncszínház produkcióit tekinthette meg közönség. A csángó, a székelyföldi és a mezőségi táncokat, a kalotaszegi karácsonyi, a széki lakodalmas népszokásokat, énekeket mutatták be. A Honvéd táncosainak tehetségét az István, a király rockopera nagyváradi bemutatóján is megcsodálhatta a közönség. A színpadon Varga Miklós, Vikidál Gyula, Novák Péter és mások énekeltek. A segélykoncert bevételét a szervezők a nagyváradi Ady Endre Gimnáziumnak és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak ajánlották fel. Május 14-én, vasárnap a nagyváradi bazilikában szentmisével és körmenettel, valamint hagyományosan a Szent László hermájának felvonultatásával nyitották meg az idei Festum Varadinumot. /Pap Melinda: Bravúrok „élő” rockoperához. Megnyílt a Festum Varadinum rendezvénysorozat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

1995. június 22.: Románia benyújtja felvételi kérelmét. 1997. július 15.: a Bizottság megfogalmazza álláspontját. 2000. február 15.: megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. 2002. december 13.: az EU Tanácsa 2007. január elsejét jelöli időpontnak. 2004. december 14.: befejeződnek a csatlakozási tárgyalások. 2005. április 13.: az EP rábólint a csatlakozási szerződésre. 2005. április 25.: aláírják a csatlakozási szerződést. 2006. május 16.: az Európai Bizottság megerősíti (vagy sem) a csatlakozás dátumát. /Románia integrációjának kronológiája. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Rendszeres Kárpát-medencei magyar vállalkozói fórumot javasolt május 15-én Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki az első ilyen jellegű szimpózium egyik védnökeként szólalt fel Bécsben, az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) épületében rendezett tanácskozáson. A Kaláka-Club, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekközössége az Országgyűlés elnökét és Andreas Khol osztrák parlamenti elnököt kérte fel arra, hogy vállaljanak védnökséget az ausztriai, magyarországi, szlovákiai, romániai, szlovéniai, vajdasági, horvátországi és kárpátaljai magyar vállalkozók képviselőinek szervezett tanácskozáson. /Kárpát-medencei magyar vállalkozói fórum Bécsben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja ügyvezető elnöke a vele készült interjúban kifejtette: Az RMDSZ és az MKP politikája rokonítható: mindkettő etnikai alapon szerveződött parlamenti, kormányzási tényező. A kormányra lépéssel ugyanazokkal a kihívásokkal is szembenéznek: csökken a politikai cselekvési szabadság, erősödnek az ellenzéki mozgalmak. Tudatosítani kell, emelte ki Duray, hogy a Nyugat irányából a 90-es évek elején olyan koncepció érvényesült, elsősorban az akkori Csehszlovákia és Románia irányában, hogy a társadalmi béke megteremtése érdekében be kell vonni az ottani magyarok politikai szervezeteit a kormányzásba. Ismeretesek azok a tárgyalások, amelyek Romániában Neptunfürdőn zajlottak, illetve Szlovákiában is elkezdődtek valamivel később. A cél elsősorban az volt: úgy alakítani a helyzetet, hogy a pártok elfogadják a magyarokat kormányzó partnernek. Ez Romániában '96-ban történt meg, Szlovákiában pedig '98-ban. A helyzet önmagában még ekkor sem érett meg erre, de nemzetközi törekvés irányult arra, hogy ez bekövetkezzék. Azonban a kormányban való szereplés ezeknek a pártoknak az ellenőrzését is jelenti. Ezért alakult ki az a feszültség, ami az RMDSZ és az ellenzéke között van, és ez a folyamat Szlovákiában is elkezdődött. 1995-ben Durayval egy titkosrendőr közölte, bármikor el tudja intézni, hogy a szlovákiai magyarság tízezrei tiltakozó nyilatkozatot írjanak alá ellene. Nem tették meg, de ha nagyon kell, megteszik. /Krebsz János: A hangadó emberek felelőssége. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

A hét végén tartotta az EME Zilah és vidéke fiókszervezete immár szokásos évi ülésszakát. Szilágyság kutatása volt a központi téma. Ezúttal az iskola és a pedagógusok jelentették az előadások súlypontját. Bocskai István halálának négyszázadik évfordulója alkalmával dr. Egyed Ákos a fejedelemválasztásról értekezett. Kultúránk, történelmünk európai jelentőségét dr. Domhányi András tudományos kutató körvonalazta, majd következtek a helyi előadók. Lakóné Hegyi Éva tanulmányában vázolta a Szilágy megyei peregrinusok – külföldön tanult diákok – életét. A nagy tanár elődökre emlékezett Kovács Kuruc János, a méltatlanul elfeledett Borbély Sámuelre pedig Fejér László, a Hepehupa szerkesztője. Jojkits Attila és B. Simon György a szilágysomlyói illetve a szilágynagyfalui oktatás történetét vázolta. Végül Szabó István helyettes főtanfelügyelő a megye magyar oktatásának helyzetéről szolgáltatott adatokat. A magyar nyolcadikosok 82%-a tovább tanulhat a jelenlegi oktatási keretben. Záróbeszédében az EME elnöke, dr. Egyed Ákos igen színvonalasnak értékelte az ülésszakot. Szerinte példás a Szilágyság kutatása, kevés vidék dicsekedhet ennyi figyelemmel régiójának múltja és jelene iránt. Az ülésszak végén a zilahi fiókszervezet elnöke, dr. Bajusz István adjunktus köszöntötte dr. Egyed Ákost, aki nemrégen vette át a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Vizi E. Szilvesztertől az Arany János életműdíjat. A szilágysági fiókszervezet nevében átadták a Petri Mór-díjat azoknak, akik a legtöbbet tettek a Szilágyság történelmi és szellemi múltjának feltárásáért és közkinccsé tételéért. Lakóné Hegyi Éva nyugalmazott muzeológus és dr. Bajusz István adjunktus vehette át a Szilágyság-monográfia írójáról, Petri Mórról elnevezett díjat és az ezzel járó plakettet. /Józsa László: Fókuszban a Szilágyság kutatása. Tudományos ülésszak a zilahi EME fiókszervezeténél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Romániában a történetírást a kelet-európai átlagnál jóval nagyobb mértékben fertőzte meg a mítosz, az egyoldalúság, a manipulatív érdek. Amikor e mítoszok közül egyiket-másikat román tudósok megpróbálták lebontani, a felhördülés hatalmasnak bizonyult. Jó példa volt erre Lucian Boia Istorie si mit in constiinta romaneasca (Történelem és mítosz a románság tudatában. Editura Humanitas, Bukarest, 1997.) című könyve, ugyanígy a romániai holokausztnak a román történelemírás által tagadott valóságait összegező ún. Wiesel-bizottság jelentése (Comisia Internationala pentru Studierea Holocaustului in Romania [A Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság], Raport final [Zárójelentés]. Editura Polirom, Iasi, 2005.). Ellentmondásos a román történetírásban dr. Petru Groza megítélése. Magyarul is remekül beszélt, Budapesten szerzett doktorátust, miniszter volt a Trianont követő időszak több román kormányában, képviselő a bukaresti parlamentben Dúsgazdag volt az 1930-as években. Később balra sodródott, az Ekés Frontnak nevezett, a kommunistákhoz közel álló parasztmozgalom vezére lett, baloldali és zsidókat pártoló tevékenységéért 1943-ban bukaresti börtönbe került, onnan 1945. március 6-án egyenesen „az első demokratikus román kormány” kormányfői székébe ült, majd 1952-től 1958-ban bekövetkezett haláláig a Nagy Nemzetgyűlés elnökségének elnöke, azaz államfő lett. Két könyv jelent meg róla az elmúlt években a bukaresti Compania Kiadónál. Az első könyv (Petru Groza, Adio lumii vechi! [Agyő, régi világ!]. Editura Compania, Bukarest, 2003. – a következőkben: Groza, 2003.) Petru Groza memoárjait tartalmazza. A második könyv Dorin-Liviu Bîtfoi fiatal történész munkája, Groza politikai életrajza (Dorin-Liviu Bitfoi, Petru Groza, ultimul burghez. O biografie [Petru Groza, az utolsó nagypolgár. Egy életrajz]. Editura Compania, Bucuresti, 2004. – a következőkben: Groza, 2004.). A hatvanas években azt mondták, róla: kommunista. Később, a kilencvenes évek elején, pedig: nem volt kimondott kommunista. Petru Groza a Piskihez nagyon közel fekvő Bácsi faluban született 1884-ben, régi ortodox (görög keleti) papcsaládban. A szászvárosi Református Gimnáziumban magyar tanult, ahol 1903-ban érettségizett. Ezt követően jog- és gazdaságtudományi tanulmányokat folytatott Budapesten, Berlinben és Lipcsében, s 1907-ben Budapesten szerzett jogi doktorátust. Később az erdélyi románok autonómiájáért küzdő Román Nemzeti Pártban politizált, részvevője volt az Erdély Romániával történő egyesítésével végződő politikai akcióknak. Román nemzetisége miatt a magyarok sokszor megalázták, ezt soha nem tudta elfelejteni. Mégis vallotta, hogy a két nép megbékéléséért harcol. Groza 1919 végén utazott Bukarestbe, hogy az egyesülés utáni Nagy-Románia első, alkotmányozó nemzetgyűlésében képviselője legyen. Megdöbbentette a regáti korrupció, az erkölcstelen élet, a mocsok és a szegénység. Fő céljának tekintette, hogy a Regátot a „nyugatias” erdélyi szintre felemelje. Erőfeszítései sikertelennek bizonyultak, ezért kivonult a politikából, évekre visszavonult dévai ízlésű villájába. A baloldali eszmék híve lett, 1933-ban a dévai központú Ekés Front elnökévé választották, s így közelebb került a Kommunista Párthoz. Ion Antonescu marsall, a román diktátor idején őrizetbe vették, ezután lett az új rendszerben miniszterelnök. A kommunisták nem szerették: benne az osztályát eláruló nagypolgárt látták. Groza kijelentette: az erdélyi magyarok legyenek nyugodtak, mert Románia és Magyarország között nemsokára létrejön a vámunió, és a határokat el fogják törölni. Groza miniszterelnökként 1947 után aktívan részt vett a történelmi román pártok felszámolásában, a magyarokkal történt leszámolásban, a kommunisták választási csalása fölött szemet hunyt. A kommunista vezetők nem mozdították el Grozát, mert tudták, hogy az erdélyi tömegek tisztelik, ezért fölfelé, a pusztán dekoratív államfői székbe buktatták. Maradék befolyását az egykori polgári osztály azon exponenseinek börtönből való kiszabadítására fordította, akik iránt valamennyi tiszteletet érzett. Szobrait 1990-ben Románia-szerte ledöntötték, a dévait és a székelyudvarhelyit is, a róla elnevezett erdélyi város pedig visszakapta régi nevét: Stei (Vaskohsziklás). /Tibori Szabó Zoltán: A nagypolgárság kommunistája, a kommunisták nagypolgára. Petru Groza történelmi szerepének átértékelése. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12., folyt.:15., 16./

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke és egyben Zsolna polgármestere az egyik szlovák kereskedelmi televízióban “szlovákirtó magyar nemesnek” nevezte II. Rákóczi Ferencet. A belügyminiszteri posztra pályázó nacionalista pártvezér azt is kijelentette: a kommunistákat és a Magyar Koalíció Pártját kivéve bármely politikai párttal kész koalícióra lépni. Véleménye szerint a magyarok az elmúlt nyolcéves kormányzati pozíciójuk során igen sok kárt okoztak Szlovákiának, ezért az újonnan megalakuló kabinetben nincs keresnivalójuk. Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke úgy értékelte: Slota Rákócziról szóló állítása csakis magáról a pártvezérről állít ki szegénységi bizonyítványt. Hozzátette: a szlovák népköltészet köztudottan pozitívan említi Rákóczit, miként Mátyás királyt is, és mindkét történelmi személy nagy becsben áll a szlovákok körében. /Világsajtó. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./

A világ különböző tájain élő magyar gyerekeknek és fiataloknak szervez találkozókat a martonvásári Katedra Oktatássegítő Alapítvány: az első programsorozat június 26. és július 4. között a Fejér megyei Felcsúton lesz. A nemzetközi találkozók célja, hogy segítse a gyerekek és fiatalok közötti barátságok kialakulását, az anyaországgal való érzelmi kötődés megteremtését, továbbá a történelmi Magyarország egy-egy jellegzetes tájegységének, kultúrájának a megismerését – mondta el Kárpáti József. A találkozókat minden évben másutt – a Felvidéken, Erdélyben és a Kárpátalján – rendezik majd meg. /Magyar-magyar kapcsolatépítő program kezdődik. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

Arany János-díjjal jutalmazta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Biró A. Zoltánt az utóbbi években elért kiemelkedő tudományos teljesítményéért. A díjazott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) oktatója és a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője. Az MTA indoklásában Biró publikációi mellett kiemelte a kutatásszervezési, intézményvezetési, valamint a helyi fiatal kutatók segítésére, helyzetbe hozására fordított munkáját is. Biró hangsúlyozta, hogy mindez nemcsak neki, hanem a KAM intézetnek is szól, hiszen ebben az elismerésben benne van munkatársainak munkája is. /Kozán István: Arany János-díj. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./

Milyen szép is az egyetemi előadó feladata, az igazság, a jóság és a szépség értékalakzatait befogadni és megosztani, írta Cs. Gyimesi Éva. Az egyetem ilyen jellegű autonómiájának a nem-tudás tudása az egyetlen korlátja. „Nálunk azonban”, írta, „még mindig a diszciplínák és az egész intézmény nemzeti és ideológiai körülcövekelése, pártcsatolmánnyá züllesztése zajlik”. Cs. Gyimesi Éva elítéli a nemzeti bezárkózást: az egyetemes értékvilágra nyitottnak lenni, különösen itt, egy „kisebbségiként” kategorizált emberi léthelyzetben bizonyulhat az egyetemi pálya próbakövének, ahol „a felzárkózást minduntalan fékezi, meg-megakasztja a védekező nemzeti bezárkózás, amelynek jegyében az értelmiségi elit a honi hagyományt gyűjtögető, megmentő, ápoló „tudományosságra” szorítkozik, és olykor nemzetiektől idegennek tekinti a más kultúrákban, nyelveken megjelenített egyetemes emberi értékeket.” /Cs. Gyimesi Éva: Ha én diák lennék. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./

Nagyváradon a Festum Varadinum rendezvényeként május 18-án kezdődik a Limes, az I. Határ menti könyvfesztivál. A fesztivált szervező váradi Europrint Kiadó és Nyomda két elegáns kiadványa a kolozsvári Murádin testvérek munkáit tartalmazza: a nyelvész Murádin László Erdélyi magyar családnevek című könyve a transzszilván névkincs gazdag tárházába kalauzolja el az érdeklődőket, míg a művészettörténész Murádin Jenő bőven illusztrált munkájának címe: Erdélyi metszetművészet a 20. században /Ma kezdődik a Limes. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 18./

Az Európai Parlament néppárti frakciójának tagjai, köztük öt magyar, levelet intéztek az Európai Bizottság elnökéhez, José Manuel Durao Barrosohoz, amelyben a bizottság romániai országjelentésében lévő, a magyar kisebbség helyzetével kapcsolatos hiányosságokra hívják fel a politikus figyelmét. A levélben Szájer József (Fidesz-MPSZ), Gál Kinga (Fidesz-MPSZ), Olajos Péter (MDF), a szlovákiai Duka-Zólyomi Árpád (MKP), az erdélyi Kónya-Hamar Sándor (RMDSZ), valamint a francia Alain Lamassoure és a német Michael Galler egyebek között kifogásolják, hogy a korábbi jelentésekkel ellentétben a mostani dokumentum egyáltalán nem említi a magyar kisebbséget, illetve nem tartalmaz konkrét elvárásokat a kisebbségi jogok tiszteletben tartását is magában foglaló koppenhágai kritériumok teljesítésének érdekében. Az elmúlt hónapokban nem javult a kisebbségek helyzete az országban – állapították meg a szerzők. /Cs. P. T.: Néppárti levél Barrosónak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

Az Új Nemzedék Pártja (UNP) Kolozs megyei szervezetének elnöke, Ionut Tene felszólította Bartolomeu Anania ortodox mitropolitát, javasolja a román ortodox egyház zsinatának, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) ellenőrizze az egyház összes olyan magas rangú képviselőjének, illetve papjának a politikai múltját, akinek valamilyen köze lehetett az egykori titkosszolgálathoz. /Tisztuljon meg az ortodox egyház! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Tabajdi Csaba (MSZP) európai parlamenti képviselő és Jean-Pierre Thomin, a Francia Régiók Szövetségének európai kapcsolatokért felelős vezetője javasolta, hogy az Európai Unió hozzon létre különleges európai pénzalapot a regionális nyelvek támogatására, amelyre az érintett régiók pályázhatnának nyelvük használatának előmozdítása céljából. Az EP Tabajdi elnökölte nemzeti kisebbségügyi frakcióközi csoportja strasbourgi hivatalos ülésén látta vendégül a szövetség, valamint a Kisebbségi Nyelvek Európai Irodájának (EBLUL) franciaországi képviselőit, elsősorban breton, elzászi, okszitán, baszk politikai és önkormányzati vezetőket. /Regionális nyelvek támogatása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./

Nyílt napot tartottak Csíkszeredán a Riehen Egyesület által működtetett Idősek Napközis Klubjában. Borbáth Erzsébet, a Riehen Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, hogy az egyesület célja a gyermekek és idősek támogatása. Az idős emberek támogatásának egyik formája pedig a klub, amelyet másfél éve hoztak létre. A nyílt nap alkalmával ellátogattak a zsögödi klubba a Lazarus Házban működő Idősek Klubjának tagjai. /Takács Éva: Nyílt nap az Idősek Napközis Klubjában. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 19./

Halálának 110. évfordulóján a névadóra emlékezett hét végén a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes Általános Iskola pedagógus- és diákközössége. A megemlékezés koszorúzással vette kezdetét annak a Turóczi Mózesnek a sírjánál, akinek vezetésével ágyúöntő műhelyében az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején 64 ágyút öntöttek, s akinek egykori műhelye előtt mellszobrot állított a hálás utókor. Fellépett az iskola kórusa is. Az iskolában műhelytevékenységekre, modellezésre, kézműves-foglalkozásokra, színjátszó előadásra került sor. /Névadójára emlékezett a Turóczi Mózes. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 19./