A határon túli magyar közösségekben nagy érdeklődést váltott ki az a budapesti bejelentés, hogy a kormány alapvető változásokat tervez a kisebbségi intézményrendszerben és a támogatáspolitikában. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta: a szövetség számára egyelőre nem világos, hogy az intézményi átszervezések és a költségvetési megszorítások milyen mértékben érintenék a határon túli magyarságot. Kifejtette: egyetértenek azzal, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) kerüljön át a Miniszterelnöki Hivatalhoz, de hozzátette: – A HTMH jelentőségének csökkentésével, önállóságának elveszítésével nem tudunk egyetérteni. Az RMDSZ tudni szeretné, hogy mi lesz a közalapítványokkal, hogyan működik a továbbiakban a Szülőföld Alap, és mi történik a szaktárcáknál a határon túli ügyekkel foglalkozó osztályokkal. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a HTMH alkalmassága a jelenlegi körülmények között megkérdőjelezhető. Szerinte az erdélyi magyarságnak jóhiszeműen kell viszonyulnia a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki vezetője azzal fenyegetőzött, hogy szervezete tiltakozásokat szervez, ha a magyar kormány a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáján nem változtat. Közölte: szervezete a HTMH felszámolása miatt is tiltakozik. – Egyelőre nincs mit nyilatkoznom a magyar-magyar kapcsolatok intézményrendszerének bejelentett átalakításáról – mondta Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke. Hozzátette: – Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar politikusokkal lezajlott legutóbbi budapesti találkozóján elveket és célokat fogalmazott meg, amelyekről a konkrétumok ismerete nélkül nem lehet felelős véleményt nyilvánítani. Ezért jelenleg arra várunk, hogy megküldjék a változtatások tervezetét, amelyet természetesen alaposan elemzünk, majd megtesszük észrevételeinket. Bízom abban, hogy nem ismétlődik meg az a helyzet, amikor rólunk, de nélkülünk döntöttek, vagyis nem állítanak kész helyzet elé bennünket, ahogy az nem is olyan régen már többször megtörtént – közölte a pártelnök. Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke szerint a két jelenlegi magyar kormánypárt elveti az értékmegőrzés, a nemzeti együttérzés, a hagyományőrzés és a modernizmus egyensúlyát. – Ráadásul a készülő döntés mögött a kormányfő személyes sérelmi indítékai is meghúzódnak, mert Gyurcsány nem tudja feledni azt, hogy a 2004. novemberi MÁÉRT-tanácskozáson a határon túli magyar politikusoktól vereséget szenvedett. – Azóta igyekszik kiszorítani a magyarországi ellenzéket és a felelősséggel gondolkodó határon túli magyarokat, és helyettesíteni őket a gazdasági életből toborzott haszonlesőkkel és a civil szférából önkényesen kiválasztott, közjogilag illegitim szereplőkkel. Ennek az igyekezetnek a része a most bejelentett leépítés is – vélekedett Duray Miklós. Kasza József vajdasági magyar pártvezető közölte, az adott ügyben egyelőre nem kíván nyilatkozni. – Korai volna megítélni, hogy milyen hatással van a határon túli szervezetekre a magyar-magyar kapcsolatokat eddig koordináló intézményrendszer átalakítása – jelentette ki Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének (KMKSZ) elnöke. Szerinte a HTMH megszüntetése inkább a Budapest által meghirdetett racionalizálás-leépítés trendjébe illik bele, és kevésbé áll kapcsolatban a kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájának gyökeres megváltoztatásával. A KMKSZ elnöke sajnálkozását fejezte ki, amiért az átalakításokról a magyar kormány nem tárgyalt a határon túliak képviselőivel. /A határon túliak várnak – Magyar kisebbségi vezetők a támogatási rendszer átalakításáról. = Népszabadság, júl. 7./

Terjedelmes kötetet jelentettek meg Parajd múltjának elkötelezett kutatói, Csiki Zoltán magyartanár irányításával mindent begyűjtöttek, ami e sóvidéki nagyközség történetével kapcsolatosan fellelhető. A Rapsóné öröksége /Corvin Kiadó, Déva, 2006/– így, egy n-nel él a hétköznapi nyelvhasználatban e név – című kötet tudományos igényességgel dolgozza fel a település földrajzát, történelmét, művelődési hagyományait. A legtöbb írás szerzője a kötetet gondozó Csiki Zoltán, kívüle Horváth István, Ozsvát Pál, Vécsei András vállalkozott egy-egy szakterület feldolgozására. Esetenként nem volt könnyű hozzájutni a forrásanyagokhoz. Ezzel kapcsolatban megjegyezte Csiki Zoltán: „Jó lenne, ha a Csíkszeredai Állami Levéltárban csökkenne a bürokrácia, és elkelne egy-két magyar nemzetiségű alkalmazott is. A csak bizonyos napokban működő, napi 3-4 órai konzultálási lehetőség évekre nyújtja a kutatást, amit másképpen néhány hét alatt is el lehetne végezni.” /Borbély László: Tanulmányok Parajd múltjából. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./ Egy fejezet a könyvből:Adalékok a tanügyben uralkodó légkör megismeréséhez az 1989 előtti évtizedekben Új élet, új nevelő című füzetecske (1946), majd a Hogyan tanítsunk? lesz az új rendszer nevelési vezérkönyve. Kezdetben még a lelkészek oktatják a vallást az iskolában, megünnepelhetik március 15-ét, október 6-át, a reformáció napját, mindenszentek, halottak, Gyümölcsoltó Boldogasszony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, gyertyaszentelő, karácsony, madarak és fák napját. Az olvasmányok, versek között még ott van A rab gólya, Árpád sírja, Mátyás anyja, E rab föld mind az én hazám, és a Hideg szelek fújdogálnak című dalt is énekelhetik. Földrajzból még Erdély, a vármegyék, Küküllő vidéke, Udvarhely vármegye a kiindulópont. Történelemből a fontosabb magyar királyok, Szent István, A magyarok Levédiában típusú leckék szerepelnek. Új: Sf. Dumitru, január 24-e mint nemzeti ünnep, Mihály román király, november 7. és augusztus 23. az átállás napjának megünneplése. A falon még a román király arcképe van. Megtiltották a Bocskai-sapkák hordását (1946), Magyarország térképének el kell tűnnie az iskolákból, és rendelkezés szerint „a tanszemélyzet engedély nélkül állomáshelyét nem hagyhatja el”. Felettesekkel csak a fokozatokat betartva léphettek kapcsolatba. A tanítóktól életrajzokat kérnek, összeszedik és máglyán égetik el a tiltott könyveket, a múlt emlékeit, a nyugdíjasoknak megtiltják a tanítást (1947), külön rendelkezés foglalkozik a megszólításokkal és köszönéssel (1949), az orosz nyelv kötelezővé válik a IV. osztálytól, újjászervezik a tanfelügyelőségeket (1948. XI. 15.), megszüntetik az iskolatanácsokat (1949), kötelező a Szovjetunió népszerűsítését szolgáló ARLUS helyi szervezeteinek megalakítása (1948), Lenin halálának, a szovjet hadsereg megalakulásának megünneplése. A tanítók fejadag szerint kapják a cukrot, a kenyér- és ruhapótlékot, 1947-ben három hónapig nincs fizetés, vezényszóra alakulnak a szövetkezetek, amelyeknek létrehozásában a kádereknek elöl kell járniuk: iskolaszövetkezetek, „Összetartás” fogyasztási szövetkezet, Székelység elnevezésű szövetkezet, Economat (1946–1947). 1948-ban a román király képét kötelezően Groza Petru képe váltja fel az osztályfalakon, a címerek is megfelelően változnak. Annyi gyűjtést kell végezni, hogy még a puszta felsorolásuk is nehéz, s ma már kevesen tudnák megmondani ezek hasznát: vadgesztenyegyűjtés, fahamu-, cserebogár-, üveg-, csont-, szurok-, kalász-, bükkmag-, gyümölcs-, gyümölcsmag-, később kökényvirág- és csalánlevélgyűjtés, kötelező selyemhernyó-tenyésztés ott, ahol az egész faluban két kézen meg lehet számolni az eperfákat. De gyűjtöttek a napközi otthon, a moldovai magyar tanítók és iskolák megsegítésére, míg kimondatott, hogy a csángóság nem „igényli” az ördög nyelvének tanítását. Kötelező gyermek- és ifjúsági kórusok megfelelő repertoárral, állandó kórusünnepségekkel, színjátszó versenyek, szervezett rádióhallgatások felnőttek és tanulók számára, havi jelentések a népművelésről, faliújságversenyek, a kádereknek részt kellett venniük a vetési mozgósításokban (ún. vetési csata), állandó ideológiai előadások, a vizuális agitáció frissen tartása stb. Aki saját fejével mer gondolkozni, annak az eltávolítás, nehéz börtönévek, emberi lényének megsemmisítése következnek. Nem egyedülálló Parajd tanügyi helyzetében Fülpösi Jenő magyar szakos esete. (Kilenc évre ítélték el nyelvtanórán diktált példamondatai miatt.) A tanító mozgósító plakátokat ír, gyűlésekre hívó megjelenésre kilincsel, házal a szükségletek szerint. A falvakat a „fekete autók” járják, s ha valaki ellene mer agitálni, azonnal elviszik, kanálisokban hálatják, a fogait az első találkozáskor beverik, sortüzeket adnak le a falvakra, éppen templomból távozó lakosságára, hogy aztán a kultúrotthonokba térített közösségekkel aláírassák a belépési nyilatkozatot. Az erdőcsináldi, nyárádszeredai vagy a vadasdi tanítót és másokat főbelőttek, ezrek élnek a Kárpátokon túli csupasz területekre száműzve (soknak az új nevét és megválasztott nemzetiségét is a hatalom adja a kezébe), mások a Duna-deltában vívják élethalálharcukat a létért! Például Fülöp Ferenc innen való későbbi erdőszentgyörgyi református esperes, sok más környékbeli különböző rangú emberrel együtt. Parajdon sokan átmenetileg nem mutatkoznak, s ha nappal is zárt kapuk előtt népesebb agitáló csoport jelenik meg, a gazda begyakorolt mozdulatokkal távozik a telek hátsó részén valamelyik erdőrengeteg felé. Az évtizedekig uralkodó politikai szellemet jól bizonyítják a kor tankönyvei. Az V. osztály számára írt Énekeskönyv, Állami Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó, Bukarest, 1960, a hangszerek bemutatása mellett a nagy tömegeket mozgató kórusok képe, Románia állami himnusza és a kötelező Internacionálé mellett, román és magyar nyelven hirdeti a határtalan derűlátást. Ennek az alapja a közösbe terelt gazdálkodás, a hadsereg, a bányászat, a traktorokról, szovjet hatalomról, pártról szóló dicshimnuszok, indulók.

Fesztivál-ötletbörze címmel hirdették meg Kisvárdán azt a beszélgetést, amelynek az volt a célja, hogy szervezők és résztvevők közösen elmélkedjenek a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának jövőjéről. A vitát Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója indította el. Parászka Miklós javaslatai nem találtak visszhangra a jelenlévők között. Senki sem örült ugyanis annak a felvetésnek, hogy szüntessék meg a rendezvény versenyjellegét. Azt az ajánlatot sem tartották megvalósíthatónak, hogy szűnjön meg a „határon túli” kategorizálás. /Köllő Katalin: Egyszemélyes csata. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

Gub Jenő Szovátáról az egyik legszorgosabb néprajzkutató Maros megyében, az etnobotanika fogalmát itt alig ismerték, míg meg nem jelentek az ő közlései. Gub Jenő hétszer vett részt a Magyar Néprajzi Múzeum országos pályázatán, s vidéki tanárként négy első, két második és egy harmadik díjat nyert. A Magyar Néprajzi Múzeum javaslatára kötetben is megjelentek pályamunkái. Gub Jenő az ideit tartja a legértékesebbnek, bár csak III. díjban részesítették (az erdélyi pályázók közül egyedül „dobogós” helyen). Vasvártól Sopronig című munkája a marosvásárhelyi Csaba királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola életének egy rövid szakaszáról, a növendékek egyik csoportjának viszontagságairól, végül orosz fogságáról szól. Gub Jenő ugyanis hártyapapírra írt naplót vezetett, ennek alapján írta meg a szomorú történetet. /(bölöni): Egyedül dobogós helyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./

Sorin Mitu történész, kolozsvári egyetemi tanár legújabb könyvében /Transilvania mea (Az én Erdélyem), Polirom Kiadó, Iasi/ részrehajlás nélkül, csak írott forrásokra támaszkodva, azt bizonyítja, hogy Erdély azoké, akik lakják, ahogy őseik is együtt éltek e tájakon. A Barátok és ellenségek című fejezet példákkal mutatja be, románok és magyarok hogyan vélekedtek egymásról a múltban. A román és magyar nemzetkép-kutatásnak hatalmas irodalma van, a szerző állításait Makkai László, Köpeczi Béla, Lucian Boia, Alina Mungiu, Mitu Melinda, Makó Mária, Miskolczy Ambrus, Magyari-Vincze Enikő és mások munkáira alapozza. Bemutatta, hogy a sovinizmus mérge nem erdélyi találmány, hanem jelen van egész Európa múltjában: török és görög, orosz és lengyel, német és francia, angol és ír épp úgy szapulta egymást az idők folyamán, mint román és magyar. A maga idején magyargyűlöletben senki sem múlta felül Alexandru Papiu-Ilariant (Marosvásárhelyen líceum viseli nevét). A mai Vatra Romaneasca egyesület ideológiája alighanem az ő munkáiból ihletődött, ugyanis ilyeneket írt le: igazi román hazafi csak magyarellenes lehet; a magyarok barbárságának az az oka, hogy jövevények Erdélyben, tehát nem európaiak, mint a románok, hanem mongol leszármazottak, míg a románokban tiszta római vér csörgedez. Az 1830-as években, tehát béke idején magyar szerzők műveiben a románok barbár jövevények voltak, akik juhaikkal a Balkán-félszigetről szivárogtak be Erdélybe, hogy itt a magyarok európai civilizációjának jótéteményeiben részesüljenek. Dóczy József 1830-ban egy bécsi tanulmányában megállapította, hogy a vlachok lusták, babonásak, műveletlenek. 1848 tavaszán, amikor a Habsburg-ház ellen szükség volna az erdélyi románok segítségére, Pálffy Albert a Márczius Tizenötödike hasábjain már így lelkesedett a románokért: „Csendes, békés, szelíd, hálás nép... Zöme a hegyekben él, a magyarság iránt semmifajta ellenséges érzelmeket nem táplál.” /Barabás István: Egymásra mutatva. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Az autonómia megvalósítása egy nemzeti kisebbség számára hosszú évekig tartó folyamat, meg kell teremteni számára a megfelelő törvényi feltételeket, a román politikai elit szemléletváltására is szükség van – ebben egyetértés volt a tusnádfürdői diák-szeminárium július 8-án tartott vitafórumán. Abban már eltérő volt a vélemény, hogy mennyire folytatott „reálpolitikát” e téren az RMDSZ. A Tusnádfürdőn zajló III. Kárpát-medencei diák-szemináriumon Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke kifejtette, alapvetően fontos, hogy a nemzeti kisebbségi közösség egységesen akarja az autonómiát, közösen, demokratikus úton lépjen fel ennek érdekében, békés eszközökkel. Varga Attila, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese szerint először a törvényi hátteret kell biztosítani az autonómia számára, s majd csak ez után kell kidolgozni magát az autonómiatervezetet. A kisebbségi törvény tervezetével kapcsolatosan Szilágyi Zsolt az RMDSZ mai vezetésének politikáját bírálta. Hasonlóképpen látta ezt Toró T. Tibor, aki szerint az RMDSZ „elbliccelte” a közvita megrendezését, kamarilla-politika révén próbálta elfogadtatni a parlamentben a kisebbségi törvényt. Toró T. Tibor szerint az RMDSZ a törvénytervezet szövegének megfogalmazásakor túlságosan alacsonyra tette a mércét, a román fél pedig még a puhább változatot sem volt hajlandó elfogadni. Varga Attila éppen ellenkezőleg úgy vélte, hogy az alkotmány adta kereteken belül kellett megfogalmazni a kisebbségek igényeit. A határon túli magyarok támogatását biztosító rendszer megújulásának azt kell szolgálnia, hogy kulturális és anyagi értelemben is élhető életpályák nyíljanak meg a romániai magyar fiatalok előtt szülőföldjükön – jelentette ki Arató Gergely, magyar oktatási államtitkár a tusnádfürdői diákszemináriumon. Amint mondta, Románia uniós csatlakozása után változnak a támogatás feltételei, ugyanis a csatlakozott országokban élő határon túli magyarok státusa is módosul. /Autonómia-vita Tusnádfürdőn. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Elsőként az RMDSZ vezetőivel tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, de a többi határon túli vezető is meghívást kap majd Budapestre. A találkozó egy konzultációsorozat kezdete, hogy augusztusra már konkrét elképzeléseket prezentáljanak a határon túli szervezetek képviselői. Gyurcsány eldöntötte, hogy átszervezi a határon túli magyarokkal foglakozó struktúrákat. Az új nemzetstratégia, nemzetpolitika ugyanis új intézmény- és kapcsolatrendszert kíván, de hozzá a támogatási formák változását is megköveteli. Az új nemzetstratégia figyelembe veszi, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek helyzete nagyban eltér egymástól, és azt is, hogy az európai uniós tagsággal – a vajdasági és kárpátaljai magyarságon kívül – egyazon közösséghez tartoznak majd a határ két oldalán élő magyarok. Elsődleges szempont tehát a felzárkóztatás, az esélyegyenlőség, a versenyképesség megteremtése a határon túli közösségek számára. A miniszterelnök közölte: a magyar állam a továbbiakban is támogatja a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE), de csak szigorú minőségi és ellenőrzési feltételek mellett. Ez feltételezhetően azt is jelenti, hogy az EMTE kikerül az egyházak felügyelete alól. A Határon Túli Magyarok Hivatala megszűnik, feladatkörét átveszi a Miniszterelnöki Hivatal kül- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága. Egyvalamit azonban figyelmen kívül hagytak Gyurcsányék: a HTMH szimbólum, írta Simon Judit, a lap főmunkatársa. Megszüntetése a határon túli magyar közösségek számára egyet jelent azzal, hogy a magyar kormány immár nem vagy sokkal kevésbé törődik velük. Az újságíró szerint ennek éppen az ellenkezője fog történni, de érthető a határon túliak bizalmatlansága. Budapest azzal érvel, hogy a tervezett stratégia nyomán gyakorlatilag Gyurcsány irányítja majd a nemzetpolitikát, és ezen belül a határon túli magyarságra vonatkozó kérdéseket is ő kezeli. A miniszterelnök elképzelése szerint a szórványmagyarságra fordítanak majd nagyobb figyelmet. /Simon Judit: Új magyar nemzetpolitika: sok a bizonytalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

„A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a »mutyizás«. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így” – nyilatkozta Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz elnöke.      A jelenlegi koalíció eddigi lépéseit illetően nagyon rossz előjelnek tartja az eddigi intézkedéseket, a HTMH megszüntetését. A magyar közösségek autonómiájának támogatása nem kormánypártiság-ellenzékiség kérdése, hangsúlyozta. A magyar politikai elitnek fel kell karolnia a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit. Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is bekapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni. A kettős állampolgárság követelését legitimnek tartja, a lakóhely megváltoztatása nélküli magyar állampolgárság megadását. A világ minden táján élő magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, csak a Kárpát-medencei magyar közösségek vannak ebből kirekesztve. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztető Tanács ülésén a kormány terveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Erről kérdezte a lap Orbán Viktort. Sokszor nagy önuralomra van szükség ahhoz, hogy egy-egy nehéz helyzetben megőrizze az ember a higgadtságát, másrészt érti Gyurcsány „szorult helyzetét – hiszen saját korábbi, a dübörgő gazdaságról és a nagy jólétről szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot elfogadtatnia –, mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak.” Ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. „Azé a századé, amelyben normává vált nem tűrni a hivatalostól eltérő véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetői nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal.” A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon. Orbán kifejtette: „Cselekedeteimmel egyszerre szeretném a kis ország, Magyarország, és a nagy ország, az Isten országa építését szolgálni.”  /Frigyesy Ágnes: „A magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit” Beszélgetés Orbán Viktorral, Magyarország volt miniszterelnökével, a Fidesz elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 10./

A rendszerváltás után lehetőség nyílt a Kárpát-medencei magyarság egységes nemzetstratégiájának megfogalmazására. A balliberális erők koncepcionális aknamunkája, a poszt-trianoni államok sikeres klientúra-építése, valamint a nemzeti oldal esendősége folytán évekbe tellett, amíg e stratégia két fő csapásiránya megfogalmazást nyert, írta Borbély Zsolt Attila. Az autonómia és a határon átívelő magyar integráció jövőképének nincs reális alternatívája. Az eltelt több mint másfél évtizedben nem kerültünk közelebb az autonómia célkitűzéséhez, aminek oka elsősorban a kisebbségbe szorult magyar közösségek politikai elitjének a korrumpálódása, szögezte le a cikkíró. A határon átívelő magyar integráció vonatkozásában történt némi előrelépés. Kialakult egyrészt egy támogatási rendszer, mely a határon túli magyar közösségek állóképességének megőrzését célozta, s úgy-ahogy, de működött. Ezt az intézményrendszert most Gyurcsányék egyszerűen felszámolják, a kormányzati struktúrában 15 éve működő Határon Túli Magyarok Hivatalával együtt.  A magyar integráció szilárd jogi alapját jelentette volna a magyar állampolgárság kiterjesztése azonban a Gyurcsány-kormány alkotmányellenesen belefolyt a kampányba a népszavazás idején a „nem” mellett. A Magyar Állandó Értekezletet a Gyurcsány-kormány két éve nem hívta össze, mert nem akar olyan MÁÉRT-et, amelynek a kormány nem tud diktálni. Gyurcsány felszámolja még azt a keveset is, amit eddig intézményteremtés szintjén sikerült létrehozni a nemzetpolitika területén. A jobboldal pedig erőtlenül tiltakozik. Azonban az újabb négyévi balliberális rombolás következményei beláthatatlanok. /Borbély Zsolt Attila: Nemzetpolitikai számvetés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 10./

Ramnicu Valceán rendezték meg július 8-án az Első Regáti Szórványtalálkozót, amelyre több mint kétszáz magyar érkezett Craiováról, Targu-Jiuból, Ramnicu Valceáról, Orsováról, Ploiesti-ről, Motruról és Szörényvárról. A találkozón beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-elnök, aki válaszolt a szórványban élő magyarok kérdéseire. Csorbai Lóránd református lelkész, a találkozó főszervezője, tíz hónapja a Ramnicu Valcea-i református közösség tiszteletese azt mondta, a lelkészek nagy része minél hamarabb szabadulni szeretne a regáti városból. „Sajnos a szórványmagyarság körében nagyon kevesen vannak, akik eljárnak templomba, és aktívan is részt vesznek a gyülekezeti életben.” – jelezte. Ramnicu Valceán az unitárius templom kicsinek bizonyult, emiatt a tágas baptista templomban gyűltek össze. A történet ezelőtt tíz évvel kezdődött, amikor egy Ramnicu Valcea-i magyar asszony kétségbeesett levele nyomán Vetési László református lelkipásztor magyarkeresőbe indult a regáti településekre. Első református istentiszteletét a város egyik kétszobás tömbházlakásában tartotta. „Nagyon sok minden változott, kevesebben vannak a városban, de többen vannak a templomban – hasonlítja össze a jelent a múlttal Vetési. – Bejárták az egész Havasalföldet, Szörényvártól Giurgiuig, magyarokat kerestek. Az EMKE hozott könyvtárat, és az RMDSZ helyi szervezete is megalakult. Vetési szerint a szórványban az egyházat tágabb értelemben kell venni, és tíz év alatt sikerült elérni azt, hogy Ramnicu Valceán vasárnaponként mindenki elmegy a maga templomába, aztán vallástól függetlenül eljön a magyar istentiszteletre is. – Ha én meghalok, kinek szóljon az asszony, hogy temessenek el? – kérdezi kétségbeesetten az orsovai Andrási Béla. – Meghalt egy református ember, Küküllővári Béla Orsován, és senki sem akarta eltemetni. Az orsovaiaknak végül mégis sikerült papot szerezniük, Makay Botond, a resicabányai református lelkész eltemette Küküllővári Bélát. A craiovai Kovács Péter József kezdeményezésére a prédikációk szövegét román nyelvre is lefordítják, hiszen a református istentiszteletre nemcsak magyar ajkú katolikusok, de románok is járnak. Serbanoaica Ilyés Klára, Targu Jiuból kitartóan harcol azért, hogy az ottani magyar közösségnek legyen honnan magyar szót tanulnia. Legfőbb célja jelenleg az, hogy – az RMDSZ segítségével – amolyan vasárnapi iskola formájában megszervezze a fakultatív magyar nyelvű oktatást. Önkéntest keres, aki megtanítaná az egykori bányászok Targu Jiuban maradt családjának gyerektagjait magyarul beszélni. Ehhez támogatást ígért Markó Béla RMDSZ-elnök. „A magyar közösségnek törvényes joga az is, hogy fakultatív rendszerben részesüljön magyar oktatásban” – tájékoztatta a szórványtalálkozó több mint kétszáz résztvevőjét Takács Csaba. Hozzátette, az RMDSZ vezetősége megvizsgálja, hogyan lehet egyvalakit foglalkoztatni, akár a Communitas Közalapítvány egy fiókjának kihelyezésével. Markó Béla arra tett ígéretet, hogy folytatják a szórványkollégium-programot, hogy minél rövidebb idő alatt megfelelő körülmények között lehessen biztosítani a szórványban élő összes magyar gyerek anyanyelvű oktatását. Nagy küzdelem folyik a megmaradásért Ploiesti-en is, az itteni magyar közösség egyik szóvivője a 68 éves Coman Vilhelmina. A ploiesti-i református templom felújításához kért támogatást, hiszen a két-három millió lej nyugdíjból élő hívek számára lehetetlen előteremteni az anyagi fedezetet. Bálint László brassói esperes lelkésztársaihoz hasonlóan azért küzd, hogy az anyagilag stabilabb körülmények között lévő gyülekezetek felvállalják a kis gyülekezeteket, a szórványban élőket. /Gujdár Gabriella, Tapasztó Ernő: Szórványsors vagy sorstalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

A külpolitika és a nemzetpolitika irányvonalai címmel tartott háttérbeszélgetést július 10-én Budapesten határon túli újságírókkal Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal (MH) határon túli magyarokért felelős szakállamtitkára. Az új támogatási struktúra januártól már működőképes lehet – hangzott el. Ezután a magyar kormány részéről a határon túli magyarok számára folyósított anyagi támogatást két szintű rendszer szerint osztják majd el. Az első szintet az úgynevezett „nemzeti projektek” jelentik majd. Ezek politikai döntések, amelyek a legfontosabb célok meghatározásáról, valamint azok finanszírozásáról szólnak. A második szintet a különböző programok képezik, amelyekre jól körvonalazott, szakemberek által összeállított kritériumrendszer alapján lehet majd pályázni. Utóbbi esetben a hangsúly a szakembereken van, a döntéseket ők hozzák. Nagy arányú átvilágítási folyamatnak vetik alá a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE). Előzőleg Gyurcsány miniszterelnök arról biztosította a Markó vezette erdélyi küldöttséget, hogy a magyar kormány támogatni fogja a felsőfokú oktatási intézmény működését. /Kiss Olivér: Lényegesen változik a támogatási rendszer. Tájékoztató a magyar Miniszterelnöki Hivatalban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ „Két út van a határon túli magyar közösségek előtt: a felzárkózás vagy a bezárkózás, célszerű a felzárkózás” – mondta Gémesi Ferenc. Kifejtette: a határon túliaknak nyújtott támogatások rendszerének változtatását az indokolja, hogy az eddig elköltött pénzzel nem arányos a fejlesztések mértéke. Az államtitkár kifejtette: „eddig százmilliárd forinttal támogatták a határon túli közösségeket, de a támogatásoknak nem volt olyan látványos eredménye, mint amekkora a kifizetett összeg volt.” A kormány célja a pályázati rendszer politikamentessé és hatékonnyá tétele. Ezért felszámolják a támogatások odaítélésének kuratóriumos rendszerét, helyette projektorientált rendszert vezetnek be. A támogatások rendszerének egységesítésével az a cél, hogy ne alakuljanak ki párhuzamos intézmények a határon túl, tette hozzá Gémesi expozéjához Törzsök Erika politikai főtanácsos. A párhuzamos intézmények helyett egymást kiegészítő, átjárható intézményrendszert akarnak létrehozni, állította. A nemzeti intézményeket megtartják mindenképp, jelentette ki Gémesi. Ilyen nemzeti intézménynek bizonyul például egy felsőoktatási intézmény is, mondta, de ennek politikamentesnek kell lenni, és a magyarság érdekeit kell szolgálnia. Nem szabad olyan felsőoktatási intézményeket létrehozni, amelyek munkanélkülieket termelnek, figyelmeztetett. Rámutatott: „a nemzeti projekteket politikai szinten fogják eldönteni a magyar kormány és a határon túli szervezetek vezetői. De a kritériumrendszer eldöntése és a pénzosztás alapvetően a magyarországi szakemberek feladata lesz, amiért vállalják a felelősséget.” Az ÚMSZ felvetésére, hogy mi lesz a tömbmagyar területek támogatásával, utalva Gyurcsány Ferenc miniszterelnök állásfoglalásaira, amelyekben a szórványra helyezte a hangsúlyt, Gémesi kifejtette: ezeknek nagyobb lehetőségük van a pályázásra, az infrastruktúra fejlesztésére, akár közösen Magyarországgal. Hozzátette: „nem szabad elfelejteni, hogy a két kormány közötti kapcsolatok is olyanok kell legyenek, hogy fejlesszék a magyarlakta területeket is.” /Simon Judit: Válaszúton a támogatásrendszer. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Honismereti emlékérmével jutalmazta a magyarországi Honismereti Szövetség Mirk Lászlót, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium magyar szakos tanárát. A kitüntetést Szekszárdon, a XXXIV. Honismereti Akadémián vette át múlt héten a díjazott. Munkásságát Bogdán Lajos, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület titkára méltatta. Kiemelte: „Mirk László magyar szakos tanár fölismerte, hogy a magyar irodalom megismertetése mellett szükség van a gyökerek, a szülőföld múltjának, hagyományainak, nyelvének a megismerésére, összegyűjtésére, megőrzésére.” A Honismereti Szövetség által szervezett Ifjúsági Honismereti Akadémiákra a legeredményesebb diákjai közül 4–6 diák kap meghívást tanárukkal együtt. Mirk László szerkesztői, irodalmi munkásságából kiemelkedő Az ember ott a legfájóbb magyar című versgyűjtemény, amely magyarul író csángó költők alkotásait, valamint a magyar költészetben a csángókkal foglalkozó verseket szedte csokorba. Másik példaértékű könyvében a diákjai által gyűjtött húsvéti locsolóversekből adott válogatást. /Honismereti emlékérem. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./

Változatos programmal várta lakóit az elmúlt hét végén Mezőpanit, ahol a hagyományőrzés jegyében szervezték meg a falunapokat. A július 9-i, vasárnapi ünnepi istentiszteleten zsúfolásig megtelt a református templom, az iskolában megrendezett kiállításokon valóságos zarándoklat volt, a kultúrotthonban sikert arattak a Deák Júlia tanárnő irányításával működő hagyományőrző csoportok, s a színjátszó fiatalok. Deák János, az iskola igazgatója az intézmény történetét és névadójának, Kádár Mártonnak a munkásságát ismertette. A református temetőben felavatták a XIX. századi sírkövekből nyílt emlékparkot. A gyülekezeti teremben egyházi dokumentumokból nyílt kiállítás. Sokan voltak kíváncsiak az iskolában megnyílt kiállításokra. /(bodolai): A hagyományőrzés jegyében. Falunapok Mezőpanitban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nemrég együttműködési megállapodást írt alá az Ujgur Fórum németországi emigrációban élő tagjaival. A Kínához tartozó ujgur közösség részleges autonómiát élvez, az Ujgur Fórum emigrációban élő tagjai a terület függetlenségéért szállnak síkra. Román sajtóértesülések szerint az Ujgur Fórum terrorista szervezetekkel tart fenn kapcsolatot, és számos erőszakos akció kötődik a nevéhez. Az SZNT képviselői cáfolják a román híreszteléseket, hangsúlyozván, hogy a tanács csakis demokratikus eszközökkel kíván harcolni Székelyföld autonómiájának a kivívásáért. Ferenc Csaba, az SZNT szóvivője elmondta: az ujgur néppel való történelmi kötődés ismeretében kötött megállapodás a közös múlt feltárására, a rendszeres kapcsolattartásra és a közös érdekek képviseletére irányul. A dokumentumban leszögezik: a székely és az ujgur nép feltételezett több évezredes közös múltja arra készteti őket, hogy a történelmi kapcsolódásokat feltárják és ápolják, a két nép közötti azonosságokat értelmezzék, és testvéri kapcsolatnak tekintsék. Végül pedig a felek szándékukat fejezik ki a rendszeres és gyümölcsöző kapcsolattartásra. „Mindenképpen azt akarják kisütni, hogy az SZNT terroristákkal kötött megállapodást”, jelentette ki a Szabadságnak Ferenc Csaba. /P. A. M.: Ujgurokkal kötöttek megállapodást a székelyek. A román sajtó szerint terroristagyanús elemekkel szövetkezik az SZNT. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Magyarországon az ellenzék nem szavazta meg a parlamentben sem az alkotmány, sem az önkormányzati választásokról szóló törvény módosítását. Mivel mindkét jogszabály kétharmados többséget igényelt, a kezdeményezések elbuktak. A két törvénymódosítási javaslat a kormány államreform csomagjának sarkalatos törvénye. A javaslat alkotmányi szintre emelte volna a régiót, mint önálló egységet. Az alkotmány módosítása feljogosította volna az országgyűlést arra, hogy megállapítsa a régiók és a megyék területét, nevét és székhelyét, valamint döntsön a nagyvárossá nyilvánításról és a fővárosi kerületek kialakításáról. A javaslat s 2008-tól megszüntette volna a választott megyei önkormányzatokat. /Az első kormánykudarc. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Hatpontos cselekvési tervet dolgozott ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetősége a romániai magyar érdekek hatékony képviseletéért – jelentette be július 12-én Nagyváradon Tőkés László EMNT-elnök, református püspök. Az elnök egyrészt azzal indokolta a terv kidolgozását, hogy a legutóbbi EU-s országjelentésből a magyar kisebbség önrendelkezésének ügye, és a magyar kormány visszafejlesztette a határon túliakkal foglalkozó intézményrendszert. „Ráadásul azt is tudomásul kell vennünk, hogy a parlamentáris eszközök elégtelennek bizonyultak a többségi áldemokráciában” – szögezte le a püspök, bírálva az RMDSZ vezetőit, amiért gúnyos hangnemben beszéltek a gyergyóditrói székely nagygyűlésről. A hat pont közül az első a márciusban Szatmárnémetiben elfogadott Erdélyi Memorandum programjának képviselete. Fontosnak tartják az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozását, a közös EMNT–SZNT állandó bizottsági ülés megrendezését, az EMNT plénumának összehívását, egy újabb brüsszeli út megszervezését, valamint egy erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottság létrehozását. Tőkés László egyben leszögezte, az EMNT-nek meg kell újulnia. „Az autonómia oldalán álló erőket ezért nemzeti kerekasztalba kívánjuk tömöríteni, és az autonómia-párbeszédet is folytatni akarjuk az RMDSZ bevonásával” – közölte. Az erdélyi magyar nemzeti minimum kapcsán elmondta, azt az autonómia, a magyar szolidaritás és a választás szabadságának témái körül kívánják kialakítani. A nemzetbiztonsági bizottság feladata az olyan sérelmek, folyamatok követése és leleplezése, amelyek veszélyeztetik a nemzet biztonságát, de elsikkadnak a hivatalos sikerpropaganda miatt. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint lelki, érdekközösségi alapon kell összehozni a magyar erőket. /Balogh Levente: Erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottságot alakít az EMNT. = Krónika (Kolozsvár), Erdély.ma, júl. 12./

Gyurcsány Ferenc kormányfő július 12-én szlovákiai és vajdasági magyar vezetőkkel folytatott megbeszélést. A nemzetpolitikai koncepcióváltás tartalmi kérdéseiről tárgyal a miniszterelnök a határon túli magyarok képviselőivel – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért is felelős szakállamtitkára. A változásra utal, hogy most a kormány nemzetpolitikáról és nem a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáról beszél. A magyar kormány mostani álláspontja szerint ma már alapvetően nem a határon túli magyarok nemzeti identitásának megőrzését kell szolgálnia a magyar költségvetési támogatásnak, hanem a határon túli magyar közösségeket kell szülőföldjükön versenyképessé tenni. A számtalan nyitott kérdés közül eddig csak egyre született határozott válasz: a magyar nyelvű oktatás választását megkönnyítő oktatási-nevelési támogatást nem akarja Budapest megszüntetni. Arról viszont már konkrét listát szeretne, hogy az eddig magyar költségvetési támogatással működő határon túli magyar kulturális, oktatási intézmények közül melyek magyarországi támogatásának fenntartását tartják szükségesnek az érintettek, melyek működtetését tudják maguk átvenni. A magyar költségvetési támogatásnak feltétele is van: minőség és politikamentesség. /Szlovákiai és vajdasági magyar vezetők Gyurcsány Ferencnél. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./ A megbeszélésen Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, Csáky Pál alelnök, volt szlovák miniszterelnök-helyettes, Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Dudás Károly alelnök vett részt.  Bugár Béla a tárgyalás végeztével elmondta: a miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen mindenekelőtt arról volt szó, hogy a határon túli magyarság szempontjából létkérdésnek tekinthető ügyekben hosszú távú megállapodásokat kellene kötni. ,,Ilyen például a Felvidéken az egyetem, az egyetemi képzés kérdése” – tette hozzá a politikus. A Magyar Állandó Értekezlet jövőbeni szerepét firtató kérdésre Bugár Béla úgy válaszolt, lesznek olyan témák, amelyekben minden határon túli magyar szervezet véleményére szükség van, erre példaként a magyar igazolványok esetét említette. /(L.): Határon túli magyar vezetőkkel tárgyalt Gyurcsány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 13./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egész tevékenysége cáfolja, hogy bármiféle kapcsolata lenne terrorista szervezetekkel – jelentette ki az MTI-nek Ferencz Csaba, a tanács tájékoztatási alelnöke, válaszként a román sajtóban megjelent vádakra. Leszögezte, hogy silány lejáratási kísérletről van szó csupán. Emlékeztetett: az SZNT Állandó Bizottsága június 5-én az Ujgur Fórum (vagy Ujgurok Világszövetsége) nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, nem pedig az Ujgurisztán Felszabadítási Fronttal írt alá megállapodást. Az SZNT csakis demokratikus eszközökkel kíván harcolni Székelyföld autonómiájának a kivívásáért. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke és Simon Sándor, a Ditrói Székely Tanács elnöke felhívással fordult az RMDSZ parlamenti csoportjaihoz, hogy haladéktalanul kezdeményezzék a gyülekezési törvény módosítását. A felhívásban tájékoztatják az RMDSZ-t, hogy „a ditrói Székely Nemzetgyűlés szervezőiként fejenként 1000 lejre” büntette őket a csendőrség, mert a rendezvény az előre bejelentetthez képest mintegy fél órával később ért véget. „Merjük remélni, hogy a törvény meghozatalakor a szándék nem ez volt, s hogy az azt egykor megszavazó RMDSZ-frakció sem annak tudatában emelte fel a kezét, hogy egykor ezt a túl általános, könnyen félreértelmezhető cikkelyt egy székelyföldi, az autonómia iránti igényt kinyilvánító tömegrendezvény szervezői ellen fogják fordítani”. /Az SZNT alelnöke cáfolja, hogy terrorista szervezetekkel állnának kapcsolatban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Pozitív előrejelzői a román–angol szak végleges akkreditációjának a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Humántudományok tanszékének történetében lezajlott második államvizsga eredményei. Dr. Balázs Lajos tanszékvezető /Csíkszereda/ elmondta, hogy a huszonhat végzős közül huszonöten államvizsgáztak sikeresen. A romántanári állások esetén nagy az igény: a három székelyföldi megyében mintegy 400 körüli tanárra lenne szükség. Jövőre benyújtják a végleges akkreditációra a dokumentációt. /Antal Ildikó: Újabb lépés az akkreditáció felé. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 13./

Szerették a váratlanul elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, ezt mutatják a meleg hangú emlékezések. „Bármikor láttam, örvendtem neki” – írta róla Wagner Csilla a Reggeli Újságban. Mindig a lapról, a munkáról beszélt. /Wagner Csilla: Hiány. = Reggeli Újság, július 12- átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szilágyság /Zilah/ hetilap munkatársai is szeretettel emlékeznek Balló Áronra, aki napilapok közül elsőként ismerte fel a regionalitás jelentőségét, és neki köszönhető, hogy a Szabadság hasábjain a környező megyék mellett a Szilágyság is rendszeresen jelen van. A tudósítók, szerkesztők együttműködését soha nem rivalizálásként, inkább egymásnak nyújtott segítségként értékelte. /Szilágysági üzenet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Horvát Éva Salzburgból írt, gyakran idézte műsoraiban a Szabadságot magas színvonala miatt. Balló Áronban a kolozsvári magyarság egy tartóoszlopát veszítette el. /Horvát Éva: Részvétlevél Salzburgból. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Nem feledjük, hogy a Balló Áron főszerkesztő és munkatársai által vezetett/szerkesztett kedves megyeközi közéleti napilap az évek során felvállalta a katolikus egyház működésével, hitéleti és szociális szolgálatával kapcsolatos tudósításokat, híreket is, ugyanakkor kiállt az egyházunkat és népünket érintő nehéz helyzetekben. Sajnos életében elmulasztotta mindezt megköszönni, ezért most, „post mortem” teszi meg, írta Fodor György. /Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának titkára: Becsülettel és komoly munkával „építette” ezt a várost... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Áron erejének teljében ment el közülünk, emlékezett Makkay József, több mint tíz évet dolgoztak együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, Makkay meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeiket is gyakorta egymással beszélték meg, jó kollégák és barátok voltak. Balló Áron kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. /Makkay József (Erdélyi Napló, július 11.): Búcsú Balló Árontól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Pécskán néhány hónapja új, tágasabb székházba, az egykori ipartestület épületébe költözött az RMDSZ helyi szervezete. A város központjában lévő ingatlanban, mely a város tulajdonában van, három helyiséget kapott a szervezet, így helyet tudott biztosítani az M-KIDSZ ifjúsági szervezetnek, a Búzavirág hagyományőrző egyesületnek és az RMGE gazdaszervezet helyi fiókjának is. Az épületben a magyar szervezeteken kívül a liberális és szociáldemokrata pártok székhelye és egy háziorvosi rendelő is működik. /(Sinka): Javítják a magyar szervezetek székházát. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

Szatmárnémetiben a Pedagógusok Házának két kiadványa az „Ismerjük meg Szatmárnémeti kisebbségi kultúrájának jeleseit” és „A szatmárnémeti közoktatás jeles könyve” címeket viselik. Az ötletet Szász Piroska programvezető, a Pedagógusok Házának igazgatója adta, aki a Pro Studium Alapítvány titkára is. A kötet anyagát összegyűjtötte és szerkesztette Sándor Erzsébet magyar szakos tanár, a Pro Studium Alapítvány elnöke és Varga Imola, a Pedagógusok Házának informatikusa. A másik kötet a Szatmárnémetiben működő közoktatási intézmények szervezéséről és felépítéséről szól. /Farkas Orsolya: Mindenki számára elérhető könyvek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 13./

Június 13-án Marosvásárhelyen a tanács ülésén dr. Benedek István ezúttal magyarul szólt. Elmondta, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében azokban a helységekben, ahol a lakosság több mint 20 %-a kisebbségi, a tanácsülésen joguk van az anyanyelv használatára. A tanács RMDSZ-frakciója nem élt vissza ezzel a jogával, bár anyanyelvükön jobban tudnak érvelni, s az is igaz, hogy több román tanácsos ért magyarul. Frunda György szenátor előzőleg tett javaslatát minősíthetetlen szavakkal illette Dorin Florea polgármester, szerinte „illetlenség” lenne, ha a magyar tanácsosok anyanyelvükön beszélnének, holott ennyi idő alatt a polgármesternek kellett volna megtanulnia magyarul – vélte a tanácsos. Benedek sajnálatát fejezte ki Dorin Florea ismételt kirohanásáért, mert ezáltal nemcsak a kisebbségieket sérti, hanem a város közhangulatát is rontja. Doru Opriscan független tanácsos Benedek István kétnyelvű felszólalását amolyan nyelvgyakorlatnak vélte, s arra kérte társait, amennyiben bevezetik azt, hogy magyar nyelven szólaljanak fel, akkor igényli, hogy szóról szóra fordítsák majd le a beszédet. Kolozsváry Zoltán ülésvezető azzal zárta le a vitát, hogy nem akar lemondani erről az előjogáról, de ő társai iránti tiszteletből használja gyűléseken a román nyelvet, minthogy ilyen tiszteletből illene a velünk együtt élőknek is ismerniük a mi anyanyelvünket. /(vajda): A tolmácsgéptől a bútorcseréig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

A nyolcadik Székelyföldi Fürdőkaláka tíz napjának közösségi munkája szép eredményekkel büszkélkedhet. A lázárfalvi Alsó Malom utcai leendő tánctanoda vizenyős térségeire alig lehet ráismerni: a kalákások vízrendezési és tájépítészeti munkálatai során a tanya nevesített Hordófürdővel, Fűzmáriával, Emese-forrással és -árokkal gazdagodott. A Fűzanya fűzágakkal övezett, kitisztított forrást szakrális helynek szánták a tájépítész kalákás fiatalok. Elkészült a gyerekeknek szánt Hordófürdő. Kevésbé látványos, de hatalmas munka eredménye, hogy sikerült megállítaniuk a csuszamló oldalt, nagy mennyiségű föld és szálfák segítségével. A munkálatba bekapcsolódó Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes több tagja is. /Antal Ildikó: Fűzanya vigyázza a lázárfalvi Malom-tanyát. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

Július 13-án a Házsongrádi temetőben végső nyugalomra helyezték a balesetben elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét. A koporsójánál lerótták kegyeletüket a nagyobb erdélyi magyar napilapok főszerkesztői, újságíró kollégái, politikusok, egyházi és civil társadalmi vezetők és az olvasók. A gyászszertartást Bibza István református esperes vezette. A szerkesztőség nevében az elhunytat Tibori Szabó Zoltán búcsúztatta, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete képviseletében Makkay József, az Erdélyi Napló című hetilap főszerkesztője mondott emlékbeszédet. /Gyászunk órái. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./ A húszéves érettségi találkozót Balló Áron szervezte a legnagyobb lelkesedéssel. Minden előkerülő osztálytárshoz volt üzenete, minden beérkező üzenetre volt válasza. Az osztályfőnöki órán pedig szinte minden hiányzó osztálytárs életének alakulásáról ő tudott beszámolni. Mindenki számára biztos volt, hogy öt év múlva is, tíz év múlva is, szervezni fog fantasztikus osztálytalálkozókat. Tudták, hogy Áronra lehet számítani. Áron tüneményesen fiatalos maradt, és annyi cselekvő energia volt benne, mint egy érettségizőben. /Farkas Emőd: Áron emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

A kormány hatáskörének jelentős megnyirbálását és a helyi autonómia valóssá tételét követelte július 15-én Mamaián Liviu Dragnea, a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségének (UNCJR) elnöke. A szövetség fóruma egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben felszólította az államelnöki hivatalt, a kormányt, a parlamentet és az európai intézményeket: járuljanak hozzá a helyi közigazgatási törvény módosításához. /Autonómiát követelnek a megyei tanácsok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

A határon túli magyar közösségekben nagy érdeklődést váltott ki az a bejelentés, hogy a magyar kormány alapvető változásokat tervez a kisebbségeket támogató intézményrendszerben és támogatáspolitikában. Megszüntetik a Határon Túli Magyarok Hivatalát, egyelőre bizonytalan, milyen anyagi támogatások fölött dönthet az Illyés Gyula Közalapítvány. Szili Katalin házelnök kezdeményezésére a múlt héten összeült a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának Előkészítő Bizottsága, melynek célja az idei, várhatóan szeptemberben megrendezendő csúcstalálkozó előkészítése volt. Az eszmecserén részt vett minden határon túli magyar szervezet egy-egy képviselője. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint egyelőre nem világos, hogy az átszervezés, a költségvetési megszorítások milyen mértékben érintik majd a határon túli magyarságot. Egyetértett ugyan azzal, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) kerüljön át a Miniszterelnöki Hivatalhoz, de tudni szeretné, mi lesz a közalapítványokkal, hogyan működik majd a továbbiakban a Szülőföld Alap? Gazda Zoltán, az RMDSZ politikai ellenlábasának számító MPSZ sepsiszéki vezetője jelezte, tiltakozásokat fog szervezni, ha a magyar kormány nem változtat a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáján. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke egyelőre nem foglalt állást a magyar-magyar kapcsolatok intézményrendszere tervezett átalakításáról, véleménye szerint ugyanis Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar politikusokkal lezajlott találkozóján csak általános elveket és célokat fogalmazott meg. Duray Miklós, a MKP ügyvezető alelnöke szerint a két jelenlegi magyar kormánypárt elvesztette a nemzeti együttérzés, hagyományőrzés egyensúlyát, a készülő döntések mögött a kormányfő személyes sérelmi indítékai húzódnak meg. – Korai volna megítélni, hogy milyen hatással lesz a határon túli szervezetekre a magyar-magyar kapcsolatokat eddig koordináló intézményrendszer átalakítására, – nyilatkozta Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Nehéz vitatkozni azzal, hogy az átláthatóság növelésére, a támogatások elaprózódásának megakadályozására szükség van, de kérdéses, hogy ez megvalósul-e. Kovács Miklós sajnálkozását fejezte ki, amiért a magyar kormány nem tárgyalt a tervezett átalakításokról a határon túli magyarok képviselőivel. /Kárpátinfo/Felvidék.ma, júl. 17./

Amikor gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök 1791-ben megalapította a ma is nevét viselő könyvtárat, nem sejthette, hogy a családi vagyonából megvásárolt könyvek a román állam tulajdonába kerülnek, s azokhoz kétszáz év múlva szeretett egyházának papjai hozzá sem fognak majd férni. A könyvtárat végrendeletileg Erdélyre és a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, utóbbi kezelésében, azzal a megkötéssel, hogy azt az őt követő püspökök a gyűjteményt gondosan óvják és folyamatosan gyarapítsák. Utódai eleget tettek a hagyakozó óhajának: a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették. A könyvtárat a román állam 1949-ben a római katolikus egyháztól elkobozta. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult. A Batthyaneum tulajdonjoga 1989 után ismét napirendre került, és európai unszolásra 1998-ban Bukarest a 13. számú kormányrendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet mindmáig nem hajtották végre. A gyulafehérvári román nacionalisták ugyanis pert indítottak. Arra hivatkoztak, hogy könyvtárát Batthyány tulajdonképpen két örökösre hagyta: a püspökségre és Erdélyre. Utóbbi jogutóda pedig a román állam. A bíróságok rendre elutasították ezt az érvelést, de utolsó fokon, 2003-ban, a románok keresetének helyt adtak. Az érsekség a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult, de az ügyben ott még nem született ítélet. A román állam pillanatig sem vette komolyan az elmúlt években az elkobzott egyházi és kisebbségi vagyon visszaszolgáltatását szorgalmazó sorozatos nyugati követeléseket. Jól példázza a bukaresti gondolkodást az Adevarul román napilap, 2004. június 30-án megjelent cikkének mondata: „A szóban forgó ősnyomtatványt Batthyan (sic!) katolikus püspök, teljes könyv- és műtárgy-gyűjteményével, végrendeletileg a román államra hagyta.” A katolikus főpapokat jóformán be sem engedik az intézménybe. Marton József teológiai történészprofesszor nemrég kijelentette: az egyes könyvek tanulmányozása végett magának a tulajdonost képviselő Jakubinyi György érseknek is a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár írásos engedélyére van szükség, amely gyakorlatilag beszerezhetetlen. A püspökség szerint a gyűjteményből máris több értékes könyvnek lába kelt. A mai Románia talán legértékesebb, itt őrzött könyvét – az 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureust – néhány évvel ezelőtt engedély nélkül lemásolták, hatalmas, 1,5 millió euróra becsült kárt okozva ezáltal az egyháznak. A 333 példányban kiadott hasonmást darabonként 28 ezer dollárért kínálták a gyűjtőknek. A Codex Aureust a román kommunista állam is kihasználta. Azzal garantált ugyanis több milliárdokra rúgó, a hazai ipar fejlesztését szolgáló nyugati kölcsönt. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke nemrég leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet. Tavaly Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségen résztvevő Erdő Péter esztergomi bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök. Hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A katolikus egyház az RMDSZ közbenjárásában bízik, de egyelőre az is eredménytelennek bizonyult. /Tibori Szabó Zoltán: Batthyaneum: nem tudja használni könyvtárát az egyház. A püspök kincse és a bukaresti szemforgatók. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Péter Miklós lelkész-professzor, a teológiai tudományok doktora, nagyváradi egyetemi tanár a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy gyermekkorát Sepsiszentgyörgyön töltötte, majd Nagyváradra költöztek. Otthon érzi magát Budapesten, ahol a lánya él, Nagyváradon, ahol most tanít és Kolozsváron, ahol állandó lakhelye van. Református lelkész lett, Kolozsváron végezte a teológiát. 1956-ban fekete szalagot tűzött ki, amiért 14 évi kényszermunkára ítélték. Szabadulása után, amikor jelentkezett a hátralévő, hatéves késéssel letett második lelkészképesítő vizsgára, egy tanára így fogadta: na, tekergett eleget, ezután ne tekeregjen! A börtönből szabadult lelkészeket az egyházban is gyanakvással fogadták. Papp László /Nagyvárad/ püspöksége alatt nem is lehetett másként. A börtön egy darab történelem is volt. A régi magyar arisztokrácia néhány képviselőjével ismerkedett meg. Elsősorban gróf Tisza Györggyel, aki kiváló ismerője volt a 20. század magyar történelmének, bel- és külpolitikájának. /Fábián Tibor: Egy darab történelem. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 18./

1991-ben a Bögöz községhez tartozó, akkor 149 lakosú Mátisfalva hasznos testvértelepülési kapcsolatra lelt. A németországi Oftershein település lakói úgy határoztak, hogy a jövőben támogatni fogják ezt a kicsi, de tiszta települést. Anyagi támogatásukkal azóta a faluba bevezették a vizet, a földgázt, és új telefonhálózatot létesítettek. E kapcsolat kialakulásában és fejlesztésében legfőbb szerepe az udvarhelyi Tótharsányi József nyugalmazott tanárnak volt, aki már az 1980-as évek közepén házat vásárolt e településen. Mátisfalva Agyagfalvától délnyugatra haladva másfél km-es távolságra, festői környezetben terül el. Ebben a faluban született dr. Palló Imre, a budapesti Operaház egykori szólóénekese és igazgatója. Tótharsányi József a székelyudvarhelyi mezőgazdasági szakközépiskola igazgatója volt 1986-ban, amikor Mátisfalván házat vásárolt. Abban az időszakban úgy nézett ki, hogy e kis falu is áldozata lesz a diktatúra urbanizációs mániájának. A tanár anyanyelvi szinten beszélt németül, 1989 után több segélyhozó csoportnak tolmácsolt, így került kapcsolatba az oftersheinieknekkel. A falu jövőjéjét a faluturizmusban látják. /László Miklós: Mátisfalva jövője lehetne a faluturizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 18./