A napokban a Jakabffy Elemér Alapítvány szervezésében támogatáspolitikai műhelytanácskozásra került sor, ahol a vitaindítónak számító két előadást budapesti a támogatáspolitika budapesti szakértői, Ríz Ádám és Horváth Tamás tartották meg, a Hídvégi Mikó Alapítvány képviseletében. A határon túli nemzetrészeket megcélzó támogatások 1990-es elindításával az akkori magyar kormány – és azóta is mindegyik – stratégiai fontosságú szerepet tölt be. A támogatások alapján a határon túli magyarok lassan másfél évtizede pályázatban gondolkoznak, ha támogatást keresnek közösségi programjaikhoz. Ugyanakkor ez a támogatási rendszer egy ideje olyan kóros tüneteket mutat, amelyek világossá tették, újra kell gondolni a struktúrát. Bodó Barna felvetette a kérdést, hogy a megnyert pályázatot félre lehet-e söpörni, a közösséget a falugondnoki rendszer beígért és megnyert alapjaitól megfosztani, mert a támogatást megítélő közalapítványt megszüntették? Reformra van szükség az új helyzetben, mert Magyarország EU-tag. Bodó kiemelte, nem átvenni kell a külföldi mintát, hanem kigondolni és felépíteni az egyedit, a hazai sajátosat. Figyelembe kell venni a valós helyzetet, román fiatalok megvernek Székelyföldön magyar gyerekeket, a nemzetállaminak mondott egyház elveszi egy másik egyház iskolájának telkét-udvarát... Olyan támogatáspolitikát kell kialakítani, amely lakóhelyeiken tartja a kisebbségi magyarokat. Erre a javaslattevők három pilléren nyugvó rendszert gondoltak ki, amelyek közül az első a stratégiai tervezés szükségessége. A több évre szóló programdokumentum a Határon Túli Nemzeti Fejlesztési Terv. Azonban a kisebbségi közösség nem rendelkezik olyan intézménnyel, köztestülettel, amely egy közösségi fejlesztési terv gazdája lehet. A másik pillér a kisebbségi civil szervezetek felkészítése a jelentős EU-s alapok lehívására, amelyek a jelenleg létező támogatási összegek megkétszerezését tennék lehetővé. Itt azonban felvethető egy strukturális kérdés: a kisebbségi civil szervezetek által igényelt támogatások jelentős része kulturális célú. Az EU-alapokhoz tíz–húsz százalékos önrész szükséges, a legkisebb program is pár ezer eurós saját alapot feltételez. A létező 2300 erdélyi magyar civil szervezet közül hány képes ekkora terhet magára vállalni? Bodó hangsúlyozta, hogy az anyaország nemzeti fejlesztési tervének tartalmaznia kell azokat a tételeket, amelyek a határon túli nemzetrészeket illetően lehetővé teszik a stratégiai célok megvalósítását. A másik oldalon pedig a határon túli magyar civil világ fogadókészségét, teherbíró képességét fejleszteni kell. /Bodó Barna: Stratégiai támogatás – támogatási stratégia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./ (A szerző politológus, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke.)

Markó Béla, az RMDSZ a kisebbségvédelem jogi eszközeiről kezdett vitázni, és valótlan kijelentéseket tett, állapította meg Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. Markó úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségi törvény vitája arra is jó volt, hogy egyik-másik bírálónk gyatra szakmai színvonalával és gyarló szellemi képességeivel is megismerkedhessünk. Olvasom például egy megfáradt jogászunktól, hogy a nemzetiségi statútum jobb (mint a jelenlegi kisebbségi törvénytervezet – szerk. megj.) A két törvényt körülbelül úgy lehet összehasonlítani, mint ama közkeletű gyermekmondókában a két ragadozót: »Az oroszlán is egy macska, / csak egy kicsit nagyobbacska!«„ Markó Kincses Előd írására (Szabadság, 2005. április 15.) utalt. Azonban Kincses soha, sehol nem írta le azt, hogy a „nemzetiségi statútum jobb”. Kincses Előd szerint a statútumnak számos olyan hatékony kisebbségvédő rendelkezése van, amely az RMDSZ-vezetés mostani törvénytervezetéből hiányzik. Kincses Előd példákat idézett a statútumból: azok a hatóságok, »amelyek körzetében a lakosság 30 százaléka nem román ajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek az illető körzet 30 százalékát kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni, anélkül hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének.«. Ma viszont Romániában nincs olyan hatóság, amely magyar nyelven elfogadna bármilyen beadványt. Ezen a helyzeten az RMDSZ tervezete nem kíván változtatni. Kincses Előd kifogása arra az elvre épül, hogy a szerzett jogokat visszavonni nem szabad. Markó valamiféle titkos kézfogást feltételezett az RMDSZ-tervezet bírálói és a Nagy-Románia Párt között. Markó megfeledkezik arról, hogy hányszor árult egy gyékényen Vadim Tudorral, a Nagy-Románia Párt elnökével, amikor a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetéről volt szó. Vadim Tudor legutóbb az RMDSZ-től kapta a mentőövet, mert Csendes Lászlónak, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács RMDSZ-es tagjának támogató szavazata nélkül távoznia kellett volna a közéletből. A kisebbségi törvényről nyilvános bírálatokat fogalmazott meg: Ágoston András, Gabriel Andreescu, Bakk Miklós, Bodó Barna, Borbély Zsolt Attila, Csapó József, Smaranda Enache, Szilágyi N. Sándor, Szilágyi Zsolt, Veress László, Tőkés László, Fodor Imre és Bod Aladár, végül a cikkíró. /Izsák Balázs: Oroszlán-e a macska?Megvédi-e a szerzett jogokat az RMDSZ? = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./

Csíkszeredában kiállítják a századfordulón készült miseruhákat. Várallyaly Réka művészettörténész elmondta, hogy 2002-ben Felső-Háromszék komplex település-felmérését végezték el. Ennek részeként ő az egyházi ingóságok számbavételével foglalkozott. Ekkor merült fel az ötlet, hogy megmutassák ezeket mindenkinek. 2004 októberében a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum közös szervezésében sor került a felső-háromszéki miseruhák kiállítására. Kézdivásárhely után Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is kiállították az anyagot. Csíkban a gyulafehérvári érsekség végezte a felmérést, itt is nagyon gazdag anyag került elő. A XIX–XX. század fordulójának egyházművészete eddig feldolgozatlan terület. A II. Vatikáni Zsinat után ezek a miseruhák „kimentek divatból”. Ezért is lenne fontos egy egyházművészeti múzeum létrehozása, mondjuk Csíksomlyón. /Takács Éva: Egyházművészeti múzeumra lenne szükség. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Idén lenne hetvenéves Seres András néprajzgyűjtő. Két néprajzi vidék szerelmese, a Barcaságé és a moldvai csángó falvaké, amelyek gazdagságát tanulmányokban, önálló kötetekben mutatta be. Egy korrajznak is beillő interjúval emlékeznek a néprajzgyűjtőről, amelyet Pávai István 1992 tavaszán készített Seres András árkosi otthonában. A téma: Seres András moldvai emlékei és a Csángómagyar daloskönyv születése. 1991-ben jelent meg a Csángómagyar daloskönyv /Héttorony Könyvkiadó, Budapest/, Szervátiusz Tibor rajzaival. A közel 600 oldalt kitevő kottás kiadványban közölt 390 moldvai magyar dallamadat túlnyomó részét 1972 és 1988 között gyűjtötte Seres András. A teljes dallamanyagot, a szövegek tájnyelvi változatát Szabó Csaba jegyezte le. Ugyancsak ő rendszerezte és látta el jegyzetekkel a teljes gyűjteményt. Seres András húsz-huszonöt éve jár gyűjteni, mondta el 1992-ben. A Ceausescu-diktatúra idején magyarországi néprajzos nem mehetett a csángókhoz, mert rögtön felismerték és lefülelték. A falvak át voltak szőve besúgókkal. Klézsén viszont Seres András megismerkedett a falu besúgójával, Kotyor Andrással, nála viszont tudott gyűjteni, ő hívta el azokat, akik tudtak meséket, régi énekeket. Seeres megismerkedett Szabó Csaba zeneszerzővel, aki akkor Marosvásárhelyen, a Színművészeti Főiskolán tanított. Szabó Csaba lekottázta a gyűjtött dalokat. Seres András /Krizba, 1935. márc. 23. – Árkos, 1992. nov. 27./ a középiskolát Brassóban végezte. Volt gazdasági technikus, kazánfűtő, majd 1971-től – Sepsiszentgyörgyre költözésétől – a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Központjának szakirányítója. Munkái: Barcasági csángó leányingek hímzésmintái, Sepsiszentgyörgy, 1972; Barcasági csángó férfiingek, menyecskeingek, öregasszonyingek és díszkendők hímzésmintái, Sepsiszentgyörgy, 1973; Barcasági magyar népköltészet és népszokások, Kriterion, 1984; Szabó Csaba–Seres András: Csángómagyar daloskönyv, Budapest, Héttorony Kiadó, 1991; 1848-as emlékek, 1992; Kicsi Péter, nagy Péter, 1992. Cikkei és tanulmányai a Művelődésben, az Alutában, a Népismereti Dolgozatokban, a Megyei Tükörben, valamint más heti- és napilapokban jelentek meg. /Fekete Réka: Seres András néprajzgyűjtő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./

Július 3–án ballagtak a végzősök Kolozsváron, a katolikus teológiai karon. A diákokat Marton József, a kar dékánja, a végzős évfolyam vezető tanára búcsúztatta. A társadalmat a bizalmatlanság jellemzi, hangsúlyozta. A tekintélynek a fogalma és ténye csökken. Ezért keresi a világ a szavahihető embereket. A társadalmat nemessé csak a szavahihető emberek tehetik. Azt kérte a végzősöktől, maradjanak hitelesek, ne igazodjanak a változó eszmeáramlatokhoz. /Évzáró a kolozsvári katolikus teológiai karon. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 10./

Markó Béla az RMDSZ elnöke és Orbán Viktor a Fidesz elnöke, Magyarország volt miniszterelnöke budapesti találkozójának témája az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony, illetve az Európai Néppárton (ENP) belüli együttműködés volt. /Markó-Orbán találkozó volt Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Július 9-10-én szerveztek először falunapokat Kalotaszeg egyik legrégebbi településén, Magyarvalkón. Sportvetélkedők után felléptek a magyarvalkói általános iskolások a Kukoricahántás című darabbal, majd a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem néptánccsoportjának és a Döbögő néptáncegyüttes táncosainak előadása következett, végül a bánffyhunyadi Rákóczi Szövetség néptánc-csoportjának tapsolhatott a közönség. Megemlékeztek Vasvári Pálról, Okos Márton szólt az ünneplőkhöz a Magyarok Világszövetsége nevében, majd Körömi Attila magyarországi képviselő és Kerekes Sándor a megyei tanács alelnöke is beszélt. Az egybegyűltek megkoszorúzták a Vasvári Pál kopjafát. /Dézsi Ildikó: Vasvári Pálra emlékeztek a magyarvalkói falunapokon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Megjelent a Kriza János Néprajzi Társaság idei, sorrendben a 13. évkönyve /Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve, 13., Tanulmányok Gazda Klára születésnapjára. Szerkesztette Keszeg Vilmos és Tötszegi Tekla, Kolozsvár, 2005/. A szám a 60 éves Gazda Klárát köszönti, írásai bibliográfiájának közlésével. A magyar néprajz egésze vonatkozásában a magyar nyelvterület keleti része mindig kiemelt jelentőségű volt. Erdély erős földrajzi, etnikai és felekezeti tagoltsága, viszonylagos zártsága gazdag hagyományrétegeket őrzött meg, amelyek feltárása az eddigieknél sokkal nagyobb mértékű és mélységű gyűjtői, leírói és értelmezői munkát igényelne, állapította meg Pávai István. /B. D.: Néprajzi tanulmányok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Újabb segítséget kap Románia az árvízkárok enyhítéséért. Magyarország nagy teljesítményű víztisztítót küldött Moldvába. A budapesti polgári védelem munkatársai Bákó megyébe telepítik majd az óránként 1500 liter tiszta víz előállítására alkalmas víztisztítót. A víztisztító és a 7 tagú kezelőszemélyzet addig marad Romániában, míg szükség lesz rájuk. Az ENSZ Fejlesztési Programja 14 motoros gumicsónakot adományozott Romániának. Mizsei Kálmán, az ENSZ Fejlesztési Programjának Európáért és a FÁK-államokért felelős igazgatója elmondta, a 130 ezer dolláros támogatás mellett sikerült megszereznie az ENSZ „elvi beleegyezését”, hogy Románia további 100 ezer dollárt kapjon, amelyet felszerelésekre költhet. /Újabb segítség az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Ötszáz, főként Bákó megyei árvízkárosult családnak nyújt azonnali segítséget a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Lehel László főigazgató kiemelte, a segélyt nem központi raktárakba adják le, hanem egyenesen a rászorulók kapják – átvételi elismervény ellenében. Jelen akciót a Külügyminisztérium 3 millió forinttal támogatta. A segélyszervezet felvállalta a korábban árvíz sújtotta Temes megyei Ótelek iskolájának, valamint óvodájának teljes rekonstrukcióját. Emellett pedig több millió forintos projektet, hosszú távú fejlesztési programok beindítását is tervezik, mely egyik elemeként különböző képzési modulokat indítanak a felújított iskolában. Az 1991 óta működő segélyszervezet képviselői, egy regionális székelyföldi iroda létrehozásának ötletét is felvetették székelyudvarhelyi tartózkodásuk során, Szász Jenő polgármester támogatásáról biztosította a jelenlévőket. /Szász Emese: Anyaországi gyorssegély árvízkárosultaknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./

Július 19-én Tusnádfürdőn folytatódott a XVI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Régiók és autonómiák Európája – 2005 címmel tartott előadáson Michel Ebner, Dél-Tirol Európai Parlamenti (EP) képviselője. Megjegyezte: öt-hat évtizeddel ezelőtt a dél-tiroli kisebbség hasonlóan nehéz helyzetben volt, mint az erdélyi magyar közösség az 1990-es évek elején, ugyanis Olaszország ugyanolyan központosított állam volt, mint Románia az 1989-es eseményeket követően. Elisabeth Nauclér, a Finnországhoz tartozó Aland-szigetek adminisztrációs vezetője kifejtette: a tartományban élő svédek anyanyelvükön tanulnak, a finn csupán választható tantárgy az iskolákban. Mi több, a finnt idegen nyelvként oktatják. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ a román parlamentben nem hajlandó felvállalni és támogatni a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott autonómia-elképzelést. A politikus nehezményezte, hogy Hargita és Kovászna megyének sokkal kevesebb költségvetési pénzt utal vissza Bukarest, mint amennyit az itt élő adófizető polgárok eljuttatnak a fővárosba. A legtöbb résztvevő a Kisebbségi jogok és autonómia az EU-ban című előadásra gyűlt össze. Gál Kinga fideszes EP-képviselő kijelentette: az EU nem fogja megoldani az erdélyi magyarság kisebbségi kérdését. – Az Európai Uniónak nincs általánosan elfogadott normatívája a kisebbségvédelemre vonatkozóan – fogalmazott. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke úgy ítélte meg, hogy a romániai közigazgatásban nem tartják be a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat. Szerinte jelenleg egyetlen romániai politikai erő sem érdekelt a központosított állam felszámolásában. Szász Jenő, az MPSZ elnöke heves támadást intézett az RMDSZ ellen. A tavalyi helyhatósági és parlamenti választások kapcsán az MPSZ-t az aláírások meghamisításával vádolták, de „eddig ezt nem tudták bebizonyítani, ugyanis senkit sem büntettek meg, senkit sem ítéltek el”. /Kiss Olivér: /Gál Kinga: az Európai Unió nem fogja megoldani a kisebbségi kérdést. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ Meglepetést váltott ki Ráduly, Róbert csíkszeredai polgármester, aki egy kalap alatt emlegette a székely nemzet elleni, magyar és román oldalról jövő „elnemzetlenítő” kísérleteket. Abból indult ki, hogy nem születtek meg azok a háttértanulmányok, amelyek az autonóm Székelyföld működtetéséhez kellenének. A székely öntudat hiányát szintén hátránynak tekintette, arra lenne szükség, hogy a gyermekek székely történelmet tanuljanak az iskolában. „Én a székely nemzethez tartozom, de magyar anyanyelvű vagyok, punktum” – jelentette ki. Álláspontjára némiképp magyarázatul szolgált, hogy közben a „hiányos történelmi ismereteire” hivatkozott. /Gazda Árpád: Autonómia Európában és Romániában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Digitális technikával készült fotókkal, filmekkel ismerkedhettek meg az érdeklődők Borszékről, akik ellátogattak a Borsec Project – Digital Art kiállítás megnyitójára a kolozsvári Tranzit Házba. A hazai és külföldi hivatásos művészek tíznapos alkotómunkájának eredménye látható a kiállításon. /Tóth Ibolya: Borszék mai hangulatát idéző munkák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Marosvásárhelyen az unitárius egyházközségben gyakran gyűlnek össze ügyes kezű gyerekek. Megtanulják a szalmafonás, nemezelés, batikolás, gyöngyfűzés különféle technikáit, hagyományos motívumokkal ismerkednek. Nagy Gizella – az egyházközség Dobbantó című gyermeklapjának főszerkesztője – a lelke a foglalkozásoknak. /(mészely): Dobbantós kézműves-foglalkozások. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./

Harmadik esztendejébe lépett a két unitárius egyházközség testvérkapcsolata. A füzesgyarmati unitáriusok kopjafát kaptak az árkosiaktól, amelyet Tóth Gábor sepsiszentgyörgyi faragómester készített. A honfoglalás 1100. évfordulójának tiszteletére döntöttek úgy a füzesgyarmatiak, hogy emlékparkot létesítenek templomuk mellett. A terméskőből készült honfoglalási emlékmű mellé július 31-én helyezik el az árkosiak emlékkopjáját, amely nemcsak az erdélyi hívekkel való testvériséget hirdeti, hanem, Trianonra is emlékeztet, de a Kárpát-medencében élő népek testvériségét is szimbolizálni fogja. /Árkos és Füzesgyarmat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

Miközben a bosnyák hozzátartozók 1 milliárd euró várományosai, a romániai haláltábor túlélői és az áldozatok hozzátartozói még mindig hiába várnak méltányos kárpótlásra. Az elmúlt napokban gyászolók és megemlékezők tízezrei rótták le kegyeletüket a srebrenicai népirtás tizedik évfordulóján a vérengzés nyolcezer áldozatának emléke előtt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el az akkor holland ENSZ-békefenntartók védelme alatt álló Srebrenicát, amelynek nyolcezer férfi lakosát a következő napokban lemészárolták. Az 1948-as genfi szerint a népirtás „olyan bűncselekmény, amelyet egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport egészének vagy valamely részének elpusztítási szándékával követnek el.” 1944 végén Észak-Erdély különböző településeiről sok ezer férfit hurcoltak el a földvári haláltáborba. Ez is népirtás volt. A Srebrenicán történt vérengzés miatt a hágai Nemzetközi Törvényszéken Radiszláv Krsztics tábornok úgy védekezett, hogy az áldozatok száma túl „jelentéktelen” volt ahhoz, hogy a mészárlás népirtás besorolást kaphasson. A hágai törvényszék tagjai azonban megállapították, hogy a srebrenicai nyolcezer muzulmán elpusztítása férfi népirtásnak minősül. A Földvárra hurcolt észak-erdélyi magyar férfiak nagy részét is elpusztították. A földvári haláltáborba elhurcolt Szatmár megyeik tragédiájáról írt Boros Ernő Mindennap eljött a halál címmel könyvet, 2002-ben. Az akkori események lényege, hogy 1944. augusztus 23-án, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Németország elveszti a háborút, Románia a leendő győztesek oldalára állt át. Ezzel ismét terítékre került Erdély, pontosabban immár csak Észak-Erdély hovatartozásának a kérdése. Akkor úgy nézett ki, hogy Észak-Erdély legalább egy részének a hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, ezért a román vezetés elhatározta, hogy „javítanak” ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki: – a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); – leplezett formában történő etnikai tisztogatás. 1999-ben Romániában megjelent egy kormányrendelet, amely az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött személyeknek nyújtandó kárpótlásról intézkedik. Ezzel elméletileg lehetővé vált, hogy az 1944. novembere és 1945. márciusa között a hírhedt földvári haláltáborban raboskodott Szatmár megyei férfiak is kárpótlást kapjanak. De csak elméletileg, mert a gyakorlatban a kormányhatározat megjelenésekor a haláltábor Szatmár megyei túlélői közül már csak hatan-heten voltak életben. Néhány évvel a trianoni döntés után románosítási céllal román telepeseket irányítottak magyar vidékekre, ők román állam által elkobzott földeket kaptak, és ún. kolonista falvakat alakítottak itt ki. Ezek a telepesek a második bécsi döntés után, 1940 októberében visszamentek ismét oda, ahonnan Trianon után érkeztek, és majd csak a háború végén tértek vissza újra kolóniáikba. Ezek a telepesek kárpótlást kaphatnak, illetve különböző kedvezményekben részesülhetnek. /Boros Ernő: Földvár: a magyar Srebrenica. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

Július 21-én benépesedett a gyergyóalfalvi Képzőművészeti Galéria. Gál Mihály, a Sövér Elek Alapvány elnöke köszöntötte az első Bükkfői Alkotó Táborban egy héten át dolgozó művészeket. György István polgármester Gyergyóalfalu önkormányzata nevében ígérte a folytatás lehetőségét. A helyi Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület citerásai és táncosai köszöntötték a művészeket. A tábor résztvevői, illetve Kulcsár Edit, a budapesti Vármegye Galéria igazgatója és Demeter Ervin magyar országgyűlési képviselő virággal rótták le kegyeletüket Sövér Elek sírjánál. /(Bajna György): Táborzárás tárlatmegnyitóval. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./

Rendszeresebb, kiszámíthatóbb kapcsolatot kíván fenntartani egymással a jövőben a Fidesz és a RMDSZ, ügyelve a közös elvi alapokra a legfontosabb nemzetpolitikai kérdésekben – egyebek között erről beszélt egymással július 22-én Tusnádfürdőn a két szervezet elnöke, Orbán Viktor és Markó Béla. Az RMDSZ-nek sikerült kompromisszumra jutnia a Fidesszel, Markó és Tőkés álláspontja azonban továbbra is kibékíthetetlennek látszik. Orbán hangsúlyozta, nem Budapestről kell meghatározni, milyen legyen az erdélyi magyarság érdekét legjobban képviselő politika. Nemzetpolitikai kérdésekben azonban szükség van bizonyos közös elvi alapokra. „Mi azokkal a szervezetekkel tudunk a legszorosabban együttműködni, amelyek az autonómia kérdését legfontosabb törekvésüknek tartják” – mondta. A Fidesz támogatja az RMDSZ minden olyan törekvését, amely a romániai magyarok érdekeit sokkal jobban szolgáló regionális fejlesztési rendszer kialakítását szorgalmazza. A kettős állampolgárságról kifejtette: „A magunk eszközeivel kívánjuk szolgálni ezt a nemzetegyesítő célt”. Markó Béla úgy fogalmazott: a megbeszélésekből kiderült, hogy alapvető nemzetpolitikai kérdésekben egyetértettek. Markó elmondta: az RMDSZ céljának tekinti a különböző autonómiaformák megteremtését. Markó megállapította: az RMDSZ-nek nyitottan kell politizálnia, úgy, hogy mindenki beállhasson az általa képviselt közös ernyő alá. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke „egyszerű RMDSZ-tagként” szólt a hallgatósághoz. Tőkés bírálta, hogy jelenleg „a romániai magyar közképviselet terén az RMDSZ monopólium helyzetben van”. A Szociáldemokrata Pártra (SZDP) utalva elmondta: az erdélyi magyarságnak meg kell akadályoznia, hogy az RMDSZ a fejlődést gátló politikai erőkhöz csatlakozzon. Az EMNT elnöke szemrehányást tett Markónak, hogy szóba áll Ion Iliescuval, Adrian Nastasével és Viorel Hrebenciuckal, de nem tárgyal Szász Jenővel és vele. A püspök bírálta azt is, hogy az RMDSZ „kirekesztő politikát” folytat. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: mivel az elmúlt években nem volt jelen a táborban, a meghívás elfogadását a szervezők tekintsék „a magyar–magyar párbeszéd folytatásának”. Megítélése szerint az erdélyi magyar közéleten belül a konzervatív és ultrakonzervatív, valamint a középjobb és a radikális jobboldal közti álláspontok ütköznek. Markó élesen bírálta a magyar kormány által pár hónappal ezelőtt meghirdetett Szülőföld programot, mivel még semmi kézzel fogható eredménye nincs az elképzelésnek. A hallgatóság kérdései kapcsán éles pengeváltás alakult ki Tőkés László és Markó Béla között. Előbbi szerint „az RMDSZ tisztségviselői úgy politizálnak, mint valami magyarul beszélő román politikusok”. Válaszként Markó Béla megkérdezte: hogyan kell viselkedjen a magyar politikus? Emlékeztetett, hogy a múlt század során „a román politika győztes volt, míg a magyar vesztes”. Ugyanakkor az SZDP-vel öt évvel ezelőtt kötött kormánykoalíciós megállapodásra hivatkozva Tőkés László megjegyezte: „képtelen vagyok közösködni azokkal, akik 1989-ben a temesvári barikád másik oldalán álltak”. /Kiss Olivér: Kiszámíthatóbb kapcsolatot kíván az RMDSZ és a Fidesz. Markó Béla és Tőkés László álláspontja kibékíthetetlennek tűnik. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Elsősorban a Fidesz és az RMDSZ közötti viszony normalizálódásának a jele az, hogy három év távolmaradás után Markó Béla, az RMDSZ elnöke ismét részt vett a Tusnádfűrdői nyári szabadegyetem egyik előadásán. Az előrehozott választások ügye, kisebb pánikot keltett az RMDSZ-ben, valószínűleg ezért döntött a tárgyalás mellett Markó Béla. A Fidesznek és az RMDSZ-nek az Európai Néppártban kell együttműködnie, ezért is vált időszerűvé a megbékélés. Tőkés László továbbra sem mondott le arról az integráló szerepről, amit az EMNT szerinte sikeresen el tudna játszani az erdélyi magyarság összefogásáért. Markó Béla július 9-én Budapestre ment, és meglátogatta Orbán Viktort. A Fidesz és az RMDSZ viszonyának normalizálódása mindkét félnek hasznos. Markónak sikerült tisztáznia Orbánnal, hogy az erdélyi magyarság számára rendkívül fontos az ésszerűbb fejlesztési régiók kialakítása, a Fidesz elnöke pedig arra kényszerítette Markót, hogy kimondja: az RMDSZ céljának tekinti a különböző autonómiaformák megteremtését, írta a lap munkatársa, Borbély Tamás. /Borbély Tamás: Választási érdekek sürgette megbékélés. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Július 22-én a IV. Kisiratosi Falunapok első rendezvényeként Sarusi Mihály Szalbek-Iratos – Hatvan év a román–magyar mezsgyén című könyvét mutatták be. Ez a szerző ötödik könyve Kisiratosról és már készül a hatodik. Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője elmondta: ez a könyv azért is fontos, mert itthonról, a magyar sorsról szól. Jámbor Gyula főszerkesztő-helyettes beszélt róla: “nem regény, nem dokumentumkönyv és nem riportkötet. A kritikusok egyszerűen dokumentum irodalomnak nevezik”. A szerző elmondta, hogy körülbelül tíz könyvet szándékszik írni Kisiratosról. Bár ő Békéscsabán született, családjának négyötöde kisiratosi. /N. I.: IV. Kisiratosi Falunapok. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./

Több mint másfélszáz évvel ezelőtt jelent meg Aradon az első napilap, mely a korabeli Magyarország legjobb vidéki sajtótermékének számított. A Nyugati Jelen csapata azon dolgozik, hogy újabb másfélszáz év után is legyen magyar napilap Aradon és a régióban. Július 23-án harmadik alkalommal ünnepelték az aradi magyar sajtó napját, mely immár Románia nyugati régiója magyar sajtójának ünnepévé emelkedett. A rendezvényen, a Jelen Házban az aradi, temesvári, dévai és nagyenyedi szerkesztőségek munkatársai beszélték meg feladataikat. Provokatívnak szánt elemzés jelent meg néhány hónapja a legismertebb erdélyi internetes portálon, s azt az ítéletet mondta ki, hogy az erdélyi magyar sajtó javarészt silány, korszerűtlen. A szakma persze felháborodott, pedig tényleg sok a silány produktum, sok az olyan sajtóműhely, mely fölött az utóbbi másfél évtizedben megállt az idő. A gyakran közpénzekkel telepumpált úgynevezett szórványsajtó megelégszik a színvonal minimumával. Az ellenpélda, a Nyugati Jelen, amely most élő példázata annak, hogy jó lapot csinálni nem kizárólag pénz kérdése. S ott az Irodalmi Jelen folyóirat, amely hatásában, jelentőségében már rég túllépte a régió határait. /(k. s.): Az aradi magyar sajtó napja. Felelősség a szórványmagyarságért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

A bánsági néptáncmozgalom központjának nevezhető Végváron esztendők óta nem múlhat nyár tánctábor nélkül. Idén már a hatodikat rendezte meg július 18–22. a Végvárért Alapítvány a magyar Oktatási Minisztérium, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos elnöksége, a Communitas Alapítvány és a megyei tanács támogatásával. Nyolcvan fiatal töltött el együtt öt napot, hogy csiszolják tudásukat, illetve új lépéseket sajátítsanak el. A helyi Csűrdöngölő, a dettai Búzavirág, a lugosi Gyöngyvirág, az igazfalvi Szivárvány, a pusztakeresztúri Árvácska, a temesvári Bokréta, valamint a szegedi és röszkei Tóth Gábor és Goda Katalin vezetésével tanultak mezőségi, marossárpataki táncot. /P. L. Zs.: Hatodik végvári tánctábor. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

A Középajtai Falunapokon a Szőlőskertben a Benkő József Arborétum és Füvészkert lelkészi áldással elhelyezett alapkövénél a neves botanikus érdemeiről, a középajtai három füvészkertről Kubánda Gizella nyugalmazott tanítónő beszélt. Ezután megkoszorúzták Benkő József sírját. Az ünnepségen részt vett Majosháza testvértelepülés, valamint Szigetcsép küldöttsége. A középajtai gyülekezet számára Szenczi Molnár Albert 1612-ben kiadott Bibliájának hasonmását és a református templom orgonájának javításához 60 000 forint adományt adtak. Benkő József munkásságát dr. Demeter János megyei tanácselnök és Sylvester Lajos, a lap munkatársa méltatta. /(Kispataki): Füvészkert Benkő József emlékére (Középajta). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

A falunapok Kisiratos legnagyobb ünnepe immár négy éve. Ezeken a napokon érkezik a legtöbb vendég a községbe, s viszik a falu tisztaságának hírét a legmagyarabb Arad megyei településről. Kisiratos kiváltságos helyzetben van, ugyanis kevés településnek adatik meg, hogy könyvet, sőt könyveket írjanak róla. Sarusi Mihály kisiratosi származású József Attila-díjas költő, újságíró, író legutóbbi, Szalbek-Iratos című, az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban megjelent könyvét mutatták be. Július 23-án a falunap utcai felvonulással vette kezdetét, a megyéből, sőt a határ túloldaláról érkezett népi tánc-együttesek népviseletbe öltözve ropták a táncot a falu utcáin. A kisiratosi kis Gyöngyvirág után több együttes fellépett, köztük a pécskai gyermektáncegyüttes, a kisiratosi Menyecske asszonykórus, a pécskai Búzavirág, a majláthi Nefelejcs, végezetül a község férfikórusa. Másnap a tájház látogatása után különböző vetélkedőkön vehettek részt a sport kedvelői. /Nagyálmos Ildikó: Az otthon ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

A júliusi árvizek halálos áldozatainak száma harminc, közölte Vasile Blaga belügyminiszter. Háromezer lakóház összedőlt, további 25 ezer javításra szorul, 1300 kilométernyi országos főút rongálódott meg, 2000 kilométernyi utat tett tönkre a víz a településeken, és 699 híd is megsérült. Több mint 300 ezer hektár termőterület, továbbá 23 ezer hektár erdő és legelő került víz alá. Az Kolozsvári Zsidó Közösség több mint 2,5 millió dolláros segélyt nyújt a romániai árvízkárosultaknak, miután a bánsági árvizek után 600 ezer dollárt utalt ki, összegezte Mark Taplin, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének üzleti megbízottja. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID) ugyanakkor bútorzatot is biztosít a házak, iskolák és orvosi egységek berendezésére. Az amerikai katonák takarókat, sátrakat, homokzsákokat, vizet, élelmiszert és építőanyagokat küldtek az árvízkárosultaknak. Borbély László területrendezési miniszter bejelentette, hogy az árvizek által megrongált háromezer ház egy részének újjáépítése nem lehetséges az év végéig, ezeket 2006-ban építik újjá. Magyarország vízkár-elhárítási szakismereteinek átadásával segítené Romániát árvízvédelmi gondjainak hosszú távú rendezésében – erről írt levelet Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter román kollégájának, Sulfina Barbu környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszternek. /Harmincan haltak meg az árvíz miatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Hetven-száz lakósátor beszerzését finanszírozza a romániai árvízkárosultak megsegítésére saját forrásból a magyar Belügyminisztérium. Lampert Mónika belügyminiszter azután döntött erről, hogy telefonon megbeszélést folytatott Nagy Zsolt román távközlési miniszterrel, aki a segítségét kérte. A belügyminiszter a Magyar Vöröskereszt vezetőivel közösen adománygyűjtő akció elindítását kezdeményezi. Mihai-Razvan Ungureanu román külügyminiszter levélben köszönte meg magyar kollégájának, Somogyi Ferencnek azt a segítséget, amit Magyarország nyújtott az árvíz sújtotta területeken. /Újabb magyar segítség az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Románia uniós csatlakozásának külpolitikai és hazai tényezőit próbálja azonosítani a Sepsiillyefalván zajló negyedik Transylvania nyári egyetem több mint 40 résztvevője. A Pro Europa Liga által szervezett rendezvény július 29-én ér véget. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga elnöke elmondta, elemzik, milyen kihívásokkal szembesül Románia az európai alkotmány franciaországi és hollandiai népszavazáson való elutasítása után, másrészt azonosítják az ország 2007-es, sikeres csatlakozásához szükséges reformokat. A Pro Europa Liga a regionalizálás híve. /Bíró Blanka: Ne maradjanak papíron a reformok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./

Makfalva pezsgő művelődési életével hosszú éveken át a Kis-Küküllő mente szellemi központjának számított. Színvonalas irodalmi estek, előadások, kiállítások, képzőművészeti táborok voltak. Azonban kiöregedett a régi „gárda”. Bármilyen rendezvény megszervezésére ma is a nyugdíjasokat kérik meg. A lakosság öregszik. Az összetartás is kisebb lett manapság – állapította meg Zsigmond Vencel polgármester. Anyagi segítség hiányában a falunapok megszervezése is nehézségekbe ütközik. Péterfi György, a helybeli Wesselényi Általános Iskola igazgatója rámutatott, az iskolai előadások nem hiányoznak, de a lendület mára megtört. Özvegy Fülöp Dénesné Suba Irén, akit férje nyomdokaiban ma is a művelődési élet lelkének tartanak, emlékezett a szép évek hangulatára. 1965-ben egyszerre jöttek tízen fiatal tanárok, felerészt helybeliek. Színjátszó kört szerveztek, együtt mentek kirándulni. 1968-tól kezdték szervezni az irodalmi színpadot. A kortárs erdélyi irodalom jeles képviselőit – Sütő András, Kányádi Sándor, Kiss Jenő, Huszár Sándor, Bajor Andor, Páll László, Horváth István – hívták meg Makfalvára. 1979-ben képzőművészeti tábort szerveztek, amely 1999-ben Nagy Pál tragikus halálának évfordulóján felvette a művész nevét. 1990-ben alapították meg a Wesselényi Művelődési Egyesületet (az első egyesületek között a megyében), amely a múzeum gondozását, a hagyományőrzést és a képzőművészeti táborok szervezését vállalta fel. 1999-ben háromszori nekifutás után az iskola felvette alapítója, Wesselényi Miklós nevét. 2000-ben avatták fel a községközpontban Dózsa György szobrát, Suba László alkotását. A társaság széthullott, mintha a társadalom is atomjaira bomlana. Nincs igény a hajdani művelődési életre – vélekedik Kiss Károly református lelkész. A hívek lélekszáma 1955-höz viszonyítva egyharmadára apadt (800 körül) a romáké viszont a 700 felé közeledik. Egyházi kórus nem működik. – A lelkész cserkészcsapatot szervezett. /Bodolai Gyöngyi: Megroppan a falvak gerince? = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

Szatmárnémetiben a városi tanács egyik tavaszi ülésén Simon József, az RMDSZ önkormányzati képviselője határozatjavaslatot terjesztett be, mely kötelezi a városházához tartozó közhivatalokat és közszolgáltatási egységeket, hogy kétnyelvű táblákat tegyenek ki, és kétnyelvűek legyenek a közönségtájékoztató hirdetmények is, úgy szóban, mint írásban. A javaslatot egyöntetű szavazattal elfogadták. Simon József elmondta, a kivitelezés is elkezdődött, ha még nem is mindenütt. Az Apaserv szolgáltató vállalat megrendelt négy magyar nyelvű táblát. A Szatmár megyei tanács RMDSZ-frakciójának kezdeményezni kellene, hogy kétnyelvű tábla legyen a megyei múzeumnál és a megyei könyvtárnál is. /(Sike Lajos): Már készülnek a magyar nyelvű táblák! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Július 28-án megalakult a Szülőföld Alap Tanácsa Budapesten. – Mégis létezik a nemzeti konszenzus minimuma a határon túli magyarság kérdésében, a hozzájuk fűződő alkotmányos felelősségben – nyilatkozta Budapesten Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter a Szülőföld Alap Tanácsának megalakulása alkalmával. Somogyi és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára átadta a megbízó levelet a tanács 15 tagjának, köztük Kiss Elemér korábbi kancelláriaminiszternek, akit a határon túli magyar szervezetek javaslatára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a tanács elnökévé nevezett ki. Kiss Elemér elmondta, hogy négy konkrét javaslat is elhangzott, a határok menti önkormányzatok együttműködése, az oktatás fejlesztése különösen a közoktatás területén, a szórványban élő magyar gyermekek oktatásának fejlesztése, illetve az, hogy évente bizonyos határon túli magyar szervezeteket preferáljanak, és részesítsenek kiemelt támogatásban. E tekintetben a kárpátaljai és vajdasági szervezeteket említették. Avarkeszi Dezső, letelepedéssel és honosítással foglalkozó kormánymegbízott felidézte, hogy országgyűlési képviselőként az ő javaslatára módosították a vonatkozó törvényt, hogy az 1 milliárd forint kezdeti forrással működő alapot évente legalább 1 milliárd forinttal egészítsék ki. Avarkeszi kiemelte az állampolgársági törvény kivételesen egyhangúlag megszavazott módosítását, amely következtében január 1-jétől 42 hónapról 19–20 hónapra csökkenhet az idő, amely a határon túli magyarok letelepedési engedélye és állampolgársági esküje között eltelik. Augusztus 20-ig várják a további javaslatok benyújtását, a Határon Túli Magyarok Hivatalán (HTMH) keresztül. A tervek szerint a Szülőföld Alap Tanácsának következő ülésére augusztus végén vagy szeptember elején kerül sor. A Szülőföld Alap Tanács tagja Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Dolinszky Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség, Szenn Péter lelkész, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége, Tomka György, a szlovéniai Mura-vidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Kulmann Ernő, az Ausztriai Magyar Népcsoport Tanácsa, Vörös Péter, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség képviseletében lett. A testületben helyet foglal még Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézet igazgatója, Bodor Pál közíró, Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke, illetve Lábody László, az Új Kézfogás Közalapítvány, Annus József, az Apáczai Csere János Közalapítvány, Pomogáts Béla az Illyés Közalapítvány kuratóriumi elnöke, valamint Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola Egészségügyi Intézetének igazgatója. /Megalakult Budapesten a Szülőföld Alap Tanácsa. Augusztus 20-ig várják a javaslatok benyújtását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Bihar megyébe, Szentjobb faluba megérkeztek a csángó gyerekek, akik átélték a moldvai árvíz borzalmait. A Szent István jobbját hajdan őrző, színmagyar kisfalu múltjával ismerkedtek a gyerekek. Hazaindulásig naponta más-más településre ruccannak át, hogy ízelítőt kapjanak a magyarság történeleméből, hagyományaiból. /(Lakatos Balla Tünde): Csángó gyermekek Biharban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./