Nem sikerült megállapodnia a nagyváradi Mecénás Alapítványnak az ortodox parókiával a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának átvételéről – jelentette be Nagyváradon Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, az alapítvány vezetője. Kiss közölte, az ortodoxok olyan szerződéstervezetet dolgoztak ki, amelynek értelmében a Mecénás Alapítvány nem adhatta volna tovább egy harmadik félnek a pálya használati jogát. „Ez elfogadhatatlan számunkra, hiszen épp azért vállaltuk a közvetítőszerepet, mert szerettük volna átengedni a területet a gimnázium diákjai számára.” Kiss Sándor szerint az ügy mögött a Nagy-Románia Párt állhat, amely nyomást gyakorolt a nagyváradi ortodox parókiára, hogy ne egyezzenek meg az alapítvánnyal: egyiküket egyházi tisztségének megvonásával fenyegették, másikat azzal, hogy megvonják óraadási jogát a nagy-romániás rektor-helyettes által irányított állami egyetemen. /Balogh Levente: Patthelyzet a nagyváradi Lorántffy-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./

Szentegyházán a Gábor Áron Gimnázium többéves álma valósult meg október 8-án, szombaton: az 1992-ben felavatott Gábor Áron-kőszobor helyébe az iskola névadójának bronzba öntött szoborportréja került. Mindkét alkotás Bodó Levente szobrászművész-tanár alkotása; ez az új bronzszobor első darabja egy Szentegyházára tervezett szoborparknak, amely az 1848-as szabadságharc legjobbjaihoz kötődik. Ugyanakkor felavatták az iskola néprajzi gyűjteménye új részlegét, megnyitották a Kis-Homoród menti népi kismesterségek gyűjteményét. /Nagy Eszter: Szoborállító ünnep Szentegyházán. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

Az Erdélyi Unitárius Egyház október 13-14-ére meghívta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a képviselőit, hogy helyszíni bemutató keretében beszámolhasson azoknak a pályázati támogatásoknak a felhasználásáról, amelyekkel négy, unitárius tárgyi emlék restaurálását/felújítását tette lehetővé. Nagyajtán a templomerőd sarokbástyájának felújítása befejeződött. Nem halogatható feladat magának a templomnak a felújítása is, amely főleg az ismétlődött földrengések és a nem egészen szakszerű karbantartás következtében ma rossz állapotban van. Nyárádszentlászlón van az egyik legrégebbi (14. századi) és építészeti szempontból is az egyik legérdekesebb unitárius templom, amelyet a templomhajó vagy a máig fennmaradt gótikus ajtókeret jelentős nemzeti örökséggé tesznek. Elkészült az említett ajtókeret helyreállítása, a szószékkorona, a festett-kazettás mennyezet és az úrasztala restaurálása is. Mára a templom engedélyezett kivitelezési dokumentációja is rendelkezésre áll. A tényleges munkákat előreláthatólag 2006-ban kezdik meg. A rossz útviszonyok miatt nehezen megközelíthető Magyarszentbenedeknek középkori temploma van, amelynek 1701-ből származó festett-kazettás mennyezete a legrégebbi erdélyi kazetta-födémek egyike. Tíz évvel ezelőtt komoly repedések jelentek meg a templom falán, a torony fokozatosan süllyedt. Megtörtént a kazettás mennyezet restaurálása. A Házsongárdi-temető „unitárius Pantheonjának” legreprezentatívabb síremléke Brassai Sámuelé, az „utolsó erdélyi polihisztoré”. A díszes síremlék puha mészkőből épült. Megtörtént a síremlék restaurálása. /Jakabffy Tamás: Felújított műemlékek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Székelytompán először rendeztek falunapokat. Október 8-a mulatsággal, mókázással telt. A művelődési otthon udvarán négy csapat mérte össze pörköltkészítő tudását. Az 1848–49-es szabadságharc székelytompai hősi halottainak állított emlékmű előtt a kegyelet koszorúit helyezte el a nyárádszeredai önkormányzat, az RMDSZ és az egyházközség. Az ünneplő közönség az általános iskola udvarára vonult át, ahol a székelytompai népoktatás megalapítója, Bothos Péter (1604-1685), valamint a falu első ismert tanítója, Bodor Ádám (1807) emlékére állított táblát leplezték le. A programban Székelytompa kismonográfiájának bemutatója is szerepelt. A kötet azonban csak pár napos késéssel kerülhet olvasói kezébe. Tizenegy év gyűjtőmunkájának eredménye a kiadvány, amely 300 példányban jelenik meg. A kismonográfia címe: Székelytompa tegnapjai. /Nagy Annamária: Székelytompai Napok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

A kolozsvári városi tanács jóváhagyta a Dávid Ferenc, illetve az Andrei Saguna utca sarkán lévő épület visszaszolgáltatását az unitárius egyháznak. Az ingatlant az egyház egykori nyugdíjalapjának a pénzéből építették. Az épületben található lakások közül egyet még a hetvenes években megvásároltak, ebben az esetben az egyháznak nincs jogalapja a pereléshez – vélte Mikó Lőrinc egyházi tanácsos. A továbbiakban, 1990 után már az új törvény értelmében adták el a lakásokat, ezeket már vissza lehet követelni. Emil Boc polgármester tavaly megtámadta azt a bírósági döntést, amely az ingatlant visszajuttatta volna az egyház tulajdonába, de elvesztette a pert. Hamarosan megkötik az átvételi szerződést. Amikor az egyház visszakapja az épületet, a törvény értelmében öt évig köteles bérbe adni azt a jelenlegi lakóknak, azután majd eldöntik, hogyan értékesítsék az ingatlant – fogalmazott Mikó Lőrinc. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Az Unitárius Egyház visszakapott egy ingatlant. A döntés csak a lakások egy részére vonatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Mintegy ötven nagyváradi polgár vett részt október 12-én azon a rendezvényen, amelyen arra a tizenkét magyar honvédra emlékeztek, akik 1944. október 12-én életüket áldozták a központi Szent László híd megmentéséért. A megemlékezést a főtéri Szent László-templom falán a Premontrei Öregdiákok Egyesülete által elhelyezett emléktáblánál tartották meg, amelyen a tizenkét honvéd neve mellett magyar és román nyelven az is szerepel, Nagyvárad hálás polgársága kegyelettel emlékezik mártírjaira. A tizenkét honvédnak azért kellett meghalnia, mert megpróbálták megakadályozni, hogy a menekülő német alakulatok felrobbantsák a létesítményt, ezért kivégezték őket. Az emlékezésen elhelyezték az emléktábla mellett az önkormányzat, a városi képviselő-testület RMDSZ-frakciója, valamint néhány civil szervezet koszorúit. A város román lakosai ugyancsak 1944. október 12-re emlékeztek: az önkormányzat által városnappá nyilvánított napon szállták meg ugyanis a román egységekkel kiegészült szovjet csapatok a települést. Ennek emlékére megkoszorúzták a román katona szobrát, az önkormányzat ünnepi ülést tartott, este pedig koncerteket rendeztek a belvárosban. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy a város önkormányzata tűzze más időpontra a város napjának megünneplését. Az EMI indoklása szerint ugyanis az október 12-i dátum sértő a város mintegy hatvanezer magyar lakosára nézve. /Balogh Levente: Mártírokra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

1989 után tizenhat évvel az állami magyar egyetem kérdése még mindig nem rendeződött. A fordulat után az erdélyi magyarság azt hitte, hogy az egyetem visszaállítása minden további nélkül megvalósítható. Azonban nem történt meg, az 1990-ben az egyetem létrehozását támogató kétszázezer, 1994-ben ugyanezért összegyűlt mintegy félmillió aláírás ellenére. A fölcsillanó reményt a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnökhelyettese, Törzsök Erika igyekezett kifejezetten „jóindulattal” szertefoszlatni a Magyar Hírlapban és a kolozsvári Szabadságban megjelent írásával („önálló egyetemet követelt nagy hangon boldog, boldogtalan”, „de senki nem tudta, miből”), amit azután Cs. Gyimesi Éva is messzemenően támogatott („helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülött”-nek, „egyfajta szellemi gettó”-nak, „nyelvi-nemzeti sajátosságba való bezárkózás”-nak minősítette az eljövendő Bolyait). Hasonló véleménye volt az akkor Kolozsvárra látogató Kende Péternek is. Azután jött a multikulturálisnak mondott elterelő művelet. A BBTE-n gyarapodott a magyar hallgatók száma (40 000-ből jelenleg 6000), de ezeknek csak egy része tanul majdnem mindent anyanyelvén, a székelyföldi részlegeken ugyanígy. A BBTE-n a mai napig nincsenek magyar feliratok, a folyosókon csak a román rektorok képmásai láthatók, mintha 1919 előtt és 1940–1945 között semmi sem létezett volna. A Bolyai sem 1945 és 1959 között. A többségiek felhozzák, hogy sehol a világon nincs olyan kisebbség, amelyik saját egyetemmel rendelkezne. Ez nem igaz, mert jónéhány van, számuk egyre gyarapodik, és nem másfél milliós, hanem másfél százezres kisebbségeknek is van saját egyetemük. Mások nagyon aggódnak, mi lesz a szegény magyar diákokkal, amikor végeznek, hiszen nem tudnak románul. Nos, a Bolyai természetrajz-földrajz karán ezt a „végzetes” veszélyt úgy hárították el, hogy román órán nem irodalmat, hanem szaknyelvet adott elő a tanár. Ez most is alkalmazható módszer. Másik aggodalom, hogy a magyarság, mint kisebbség, képtelen létrehozni különálló egyetemet, mert nincs megfelelő tanerő. A felmérések szerint az egyetem újralétesítésekor a jelenlegi magyar tanári kar 85 százaléka átmenne a Bolyaira. A Babes–Bolyai Egyetem két fiatal adjunktusa, Hantz Péter és Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság két tagja, szeptember végén részt vett az Európai Parlament egyik munkacsoportjának strasbourgi ülésén, amelyen ismertették a romániai magyar felsőoktatás helyzetét és hiányosságait. Jelenleg a 600 000 romániai egyetemi hallgatóból csak 26 000 a magyar, vagyis 4,4 százalék, miközben a romániai magyarság a lakosság 6,6 százaléka. Ebből a 26 ezerből is csak 10 ezer tanul anyanyelvén. Az október 11-én Kolozsváron tartott tanácskozáson felszólalók, egyetemi tanárok és diákok egyaránt kiálltak a Bolyai újralétesítése mellett. Miközben a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) még mindig nemzetbiztonsági kockázatnak tartja az újraindítandó Bolyait, jó hallani, hogy az EP is tud a magyar oktatás, benne a felsőoktatás aggasztó helyzetéről, hogy a magyar oktatók 85 százaléka támogatja a Bolyai visszaállítását. /Asztalos Lajos: Napirenden a Bolyai. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Az internetes Transindex.ro beszámolt arról, hogy Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában /HTMH/ szeptember 28-án Alkotmányos kötelezők – 2007-től új lehetőségek a magyar támogatáspolitikában címmel tartottak konferenciát. A HTMH ülésterme és az előtér is zsúfolásig megtelt. „Miért kell foglalkozni a Magyar Nemzeti Fejlesztési Tervben a határon túli magyarokkal?” – olvasható a konferencián kapott dokumentációs anyagban, a feleletet: mert alkotmányos kötelesség. Minden uniós tagállam (illetve leendő tagállam) megalkotta a saját Nemzeti Fejlesztési Tervét, melyben természetszerűleg a határ menti kapcsolatok is hangsúlyosan megjelennek, és így szinte automatikusan is komolyabb pénzforrások is megteremtődnek a különböző együttműködési projektekre. Ezen lehetőségeket ismertette Baráth Etele, az európai ügyekért felelős miniszter. „Ez a második Nemzeti Fejlesztési Terv már az összmagyarság ügyét fogja szolgálni a határon átnyúló kapcsolatokban”, jelentette ki. Csutak István, a bukaresti Integrációs Minisztérium államtitkára, és Gyurovszky László szlovák régiófejlesztési miniszter a román és a szlovák nemzeti fejlesztési terveket vetette össze a magyar tervekkel. Mivel nincsen még szerbiai nemzeti fejlesztési terv, így a vajdasági autonóm gazdaságfejlesztési tervet Pásztor István miniszter mutatta be. A szakértők rámutattak azokra a közös pontokra, melyek mindkét országban elsőbbséget élveznek. Az októberi közös magyar-román közös kormányülésen ezen közös prioritásokat egyeztetik, és ezen egyezőség alapján dolgoznak ki közös cselekedési stratégiákat. Fontos cél, hogy a pályázók a direkt és indirekt európai alapokhoz kezdjenek pályázni nagyobb projektjeikkel, mert elsősorban ezen közös európai forrásokból tudnak alapvető stratégiai fejlesztéseket megvalósítani. Az európai pályázási rendszer sokkal bonyolultabb, szigorúbb. A pályázási technikák elsajátítása és a megfelelő projektmenedzsment kialakítása meghatározó a sikeres projektek végigvitelében. A nagy európai projektek és források közül az INTERREG programokat Márkus Ferenc irodavezető ismertette. A programban a határ két oldalán levő megyék vehetnek részt, különálló vagy tükör-projektekkel. Az alap 2003-ban kezdte el működését, és több mint 68 millió eurós kerettel 2005-ben írták ki az első pályázatokat, melyeket hamarosan értékelnek is. Ezen pályázati kiírások 4 programban lefedik Magyarország teljes határövezeteit, és elsősorban infrastruktúra fejlesztésre, közös határokon átnyúló együttműködésekre lehet pályázni. Jövőre újabb kiírások várhatók. Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának igazgatója az EU-n belül a határokon átnyúló kapcsolatok rendszerére felépülő transznacionális régiók formálódását vázolta fel. Két nagyszabású EU-s forrásokat is felhasználó projekt bemutatása során (a bonchidai Bánffy-kastély felújítása és a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Kar létrehozása) a projektvezetés nehézségeiről is szó volt. Az idén létrejött Szülőföld Alapot bemutatták a konferencián. Idén a magyar kormány elkülönített állami pénzalapot hozott létre a határon túli magyarság támogatására, a szülőföldön való megmaradás ösztönzésére, a kulturális és nyelvi identitás megőrzésére. Az alap 1,15 milliárd forint keretösszegű támogatást írhat ki még ebben az évben. Kiss Elemér, a Szülőföld Alap tanácsának elnöke vázolta az alap felépítését. A Szülőföld Alap Tanács a miniszterelnök által augusztus végén kinevezett 15 tagból álló szakmai testület, amely csak stratégiai döntéseket hoz, iránymutatást végez, konkrét pénzek felett nem kíván rendelkezni (kivéve a HTMH-nak juttatott 25 millió forintról). A Szülőföld Alap titkársága a HTMH épületében kap helyet, a pályázati adminisztrációt is innen intézik. A testületben hét határon túli személyiség képviseli a hét határon túli régiót, továbbá 8 magyarországi prominens személyiség is jelen van, akik többek között a határon túli magyarságot támogató közalapítványokat, hivatalokat képviselik. A határon túli támogatást biztosító közalapítványoknak (Illyés, Apáczai, Új Kézfogás) figyelembe kell venni a Szülőföld Alap prioritásait és a pályázati felhívásait. Fontos, hogy saját támogatási stratégiájuk is ehhez igazodjon. A konkrét pályázati kiírásokat a Szülőföld Alap három kollégiuma valósítja meg. (gazdaságfejlesztési, önkormányzati-vidékfejlesztési, valamint a kulturális-oktatási-egyházi-egészségügyi kollégiumok). A Tanács meghatározta a prioritásokat, viszont a konkrét pályázati felhívások csak a kollégiumok létrejötte után valósulhatnak meg. A határon túli régiós elosztások általában a régiókban élő magyarság számarányának megfelelően történt, Kárpátalja és a Vajdaság irányában pozitív korrekcióval élt a tanács. Az elnök reményét fejezte ki, hogy a 2005 évi pénzeket 2006 év elején kifizetik, talán a 2006 évi új pályázatokat még az év elején ki tudják írni. Több határon túli civil szervezet a Vajdaságból és Kárpátaljáról sérelmezte, hogy a Szülőföld Tanácsba delegált határon túli képviselőket nem konszenzus alapján jelölték ki, továbbá tiltakoztak amiatt is, hogy ezen személyek öncélúan, belső egyeztetések nélkül határozták meg a prioritásokat. Kiss ígéretet tett arra, hogy jövőre egyeztetés alapján jelölik ki a regionális stratégiákat. Hozzászólásában Kötő József, az RMDSZ oktatási államtitkára javasolta, hogy a közalapítványi forrásokból inkább a határon túli kis költségvetésű rendezvényeket, működési költségeket kellene finanszírozni. Az Alap felhasználásával pedig nagyobb stratégiai fejlesztéseket lehet támogatni. A konferencia nem nyújtott átfogó képet a kormányzati elképzelésekről. A kormányzat az EU-s alapokat és a Nemzeti Fejlesztési Tervet új struktúraként próbálja behozni a támogatási rendszerbe. Ez egyértelműen a nagy civil szervezeteket segíti, azokat, akik egy-egy nagyobb projekthez elő tudják teremteni a 10-50%-os önrészt. Kérdés, hogy a kis szervezetek hogyan tudnak megfelelni az új, szigorúbb kihívásoknak. A Szülőföld Alap alternatív forrásként jelenik meg, de ez sem tud a határon túli támogatási rendszer meglevő problémáira megoldást adni: nem tervezhető, a támogatások ad-hoc jellegűek, csak egy éves időszakra lehet tervezni, nincsenek visszacsatolások, a döntések mögött nincsen személyi felelősség. Félő, hogy ez az alap kiszolgáltatottá válik a politikának, klientúraépítésre használják, így a meglevő civil hálózati rendszert nem tudja hatékonyan felhasználni, befogadni. Nincs arra garancia, hogy a támogatások a leghatékonyabban a legszükségesebb helyre kerüljenek. Az értekezleten nem vett részt a magyar kormányzati főilletékes, Szabó Vilmos, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára. /Alkotmányos kötelezők – 2007-től új lehetőségek a magyar támogatáspolitikában. = Transindex.ro, okt. 14./

Nem szavazta meg a kolozsvári városi tanács az RMDSZ által előterjesztett magyar utcaneveket. A kolozsvári építkezési láz eredményeképpen harminchat új utca keletkezett, a lakók közel másfél éve várják, hogy a hatóságok nevet adjanak ezeknek. A város 76 nevet tartalmazó jegyzéket juttatott el a megyéhez, ahol külön listán szerepelt a harminchat, még „nevetlen” utca. A polgármester kezdeményezésére a városi tanács elé terjesztették a jegyzéket. Molnos Lajos városi tanácsos elmondta: az említett jegyzék ugyanaz volt, amit még Funar polgármesterkedése idején akartak elfogadtatni, akkor sikertelenül. Olyan „személyiségek” neve szerepelt a listán, mint az ultranacionalista Eugen Barbu, Ion Lancranjean stb. Molnos kifogásolta, amiért az utcanevekben nem tükröződik az, hogy Kolozsvárott hozzávetőlegesen húsz százalékos a magyarság részaránya, az utcanevek húsz százalékának tehát magyar vonatkozásúnak kellene lennie. Molnos összeállított egy harminchat nevet tartalmazó listát és egy ötven nevet tartalmazó pótlistát. A múlt heti tanácsülésen viszont ugyanaz a lista került a tanácsosok elé, mint nyáron, figyelmen kívül hagyva Molnos javaslatait, amelyek olyan személyiségek nevét tartalmazta mint János Zsigmond, Erkel Ferenc, Tamási Áron, Jókai Mór, Kelemen Lajos stb. Molnos újabb halasztást kért, de ezúttal nem járt sikerrel. Végül Molnos javaslatait is egyenként szavazásra bocsátották, de a hat RMDSZ-es tanácsos kivételével mindenki ellenük szavazott. Az egyetlen magyar személyiség, akiről utcát fognak nevezni, az Fadrusz János lesz. /Nagy-Hintós Diana: Magyar utcaneveket szavaztak le. Koalíciós „partnereink” sem támogattak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Király András képviselő azzal fenyegetőzik, hogy kilép Aradon a belvárosi református egyházközség presbitériumából. A képviselő nyilatkozatának túlfogalmazásait már Szerediné Barabás Ibolya helyre tette a Nyugati Jelen hasábjain. Borbély Zsolt Attila az ügy politikai vonatkozásairól írt. Király András meglepően tudatlannak is mutatkozott a MIT /Magyar Ifjúsági Tanács/ vonatkozásában, holott e szervezet több mint fél évtizedig képviselte az ifjúság érdekeit az RMDSZ-en belül, s eleve az RMDSZ bábáskodásával jött létre. Csak miután nem volt hajlandó követni 1996-tól az RMDSZ politikai vonalát, kényelmetlenné vált, s 2003-ban “lecserélésre” került egy saját kinevelésű, “rugalmasabb” szervezetre, a MIÉRT-re. Felháborító, hogy Király Baracsi Levente lelkészt hibáztatta. Király András nem átallotta a rendőrségen feljelenteni a Magyar Polgári Szövetséget a tavalyi választások idején, hogy azután rendőrök járjanak házról házra és nyugdíjasokat rémisszenek meg azzal, hogy mit írtak alá és mit nem. Mit kellett volna tennie Baracsinak? El kellett volna kérnie előzetesen Sándor Krisztina beszédét? Király András álláspontja egy letűnt korszak hatalmi reflexeit idézi. /Borbély Zsolt Attila: Demokrácia és szólásszabadság 2005-ben az RMDSZ víziójában. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Idén október 12–14. között a Magyar Népművelők Egyesülete Szegeden rendezte meg a XXII. vándorgyűlést, amelyre Magyarország minden tájegységéről érkeztek közművelődési szakemberek. A háromnapos rendezvény második napjának programjában választható látogatásként többek között Arad is szerepelt, így közel hatvanan látogatták meg a Szabadság-szobrot, a Vesztőhelyet, a Kultúrpalotát, vacsorájukat pedig a Jelen Házban fogyasztották el, ahol megismerkedtek az aradi magyar kulturális szervezetek programjaival. A rendezvény fő szervezője, Orbán Hedvig, a Szegedi Százszorszép Gyermekház igazgatója megköszönte Matekovits Máriának, az EMKE Arad megyei elnökének, Böszörményi Zoltánnak, a Nyugati Jelen főszerkesztőjének és Kiss Annának, az RMPSZ titkárának a lehetőséget, hogy részt vehettek a találkozón. /(nagyálmos): Magyar népművelők Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Szabadka főterén október 15-én tüntettek a magyarellenes jogsértések ellen. A Civil Mozgalom nevű szervezet által kezdeményezett megmozduláson mintegy háromszáz ember gyűlt össze. A tömegben megjelentek vajdasági magyar pártok vezetői, ismert délvidéki közéleti személyiségek, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) aktivistái. A pódiumon a HVIM egyik összevert aktivistájának fényképe volt látható. A vajdasági magyar pártok vezetői mondtak beszédet, kivéve a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőit. Kasza József pártja ugyanis nem kívánt beavatkozni a civil szervezetek munkájába. Szerbiai pártvezetők és kisebbségügyi „szakértők” a magyarellenes jogsértések ellen tartott tüntetést szélsőséges magyarok tiltakozásának, új regionális válság nyitányának és „pánmagyar mozgalom” színrelépésének minősítették elítélő nyilatkozataikban. A magyarverések ellen tüntettek Szabadkán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Németh Zsolt, a Fidesz-MPP alelnöke, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke elmondta, hogy nincsen rálátása a magyar–román közös kormányülésre. Fontosnak tartaná, hogy a magyar kormány lépjen fel határozottan a határon túliak érdekeinek képviseletében, az erdélyi magyarság autonómiájának ügyében. Ma ez prioritás a magyar diplomácia számára. Az elmúlt három-négy évben nem sikerült a nagy kétoldalú programokat teljesíteni. Ilyen a tervezett csíkszeredai főkonzulátus megnyitása. A kétoldalú kapcsolatokban felértékelődhet a határon túli magyarok szerepe. A javuló kétoldalú politikai kapcsolatok hatással vannak a gazdasági együttműködésre. /Hevesi Mónár József: A párbeszéd járható útjain. Kötetlen beszélgetés Németh Zsolttal, a Fidesz – MPP alelnökével, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnökével, országgyűlési képviselővel. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 18./

Az egy éve elhunyt világhírű hegedűművész, Ruha István tiszteletére Antonio Vivaldi Négy évszak című művét vezényelte október 16-án, vasárnap Nagykárolyban Fátyol Rudolf, a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia igazgatója. A 28. Szatmári Zenei Napok egyik kiemelkedő eseményének számító koncerttel a főszervező a város neves szülöttjének – egyben nagybátyjának – állított emléket. Fátyol elmondta: az idei külföldi turnék után szívesen játszik idehaza a filharmónia. /Konglovits Éva: Ruha emlékezete Szatmárnémetiben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó vezetője beszámolt arról, hogy eddig 29 Wass Albert-kötetet adtak ki, több mint 440 000 példányban. Ennek jó részét sikerült Magyarországon is értékesíteniük. Elmondta, hogy 1996 augusztusában megkeresték a kiadót Wass Albert fiai azzal a kérdéssel, hogy elvállalnák-e a Kard és kasza erdélyi kiadását. Ezt örömmel vállalták, azzal a feltétellel, hogy a szerzőtől erre írásbeli meghatalmazást kapjanak. Megérkezett Wass Albert felkérése, decemberre kész volt a könyv. 1997-ben még 2 könyvét adták ki – Farkasverem, Adjátok vissza a hegyeimet! –, majd 1998-ban, már a szerző sajnálatos halála után, megkötötték a szerződést a teljes életmű kiadására a Czegei Wass Alapítvánnyal. A nagyobb baj az, hogy olyanok is becsmérlően szólnak róla, akik egyetlen sorát nem olvasták. Ha valaki attól jobboldali, hogy szereti azokat, akikhez tartozónak vallja magát, akkor Wass Albert is az volt. A Mentor mellett a magyarországi Kráter Kiadó ad még ki Wass-könyveket. A kiadási jogokért folyó hosszadalmas jogi vita rendeződött. A Legfelsőbb Bíróság idei február 28-i ülésén kimondták, hogy Szász Lóránd és a Kráter Műhely Egyesület követelése nem jogszerű, ezért a Czegei Wass Alapítványnak, ezáltal a Mentor Kiadónak is joga van a Wass Albert-művek kiadására és magyarországi forgalmazására. /Mentor: közel félmillió Wass Albert-kötet. Káli Király István könyvkiadó a holtmarosi találkozóról, az értő emberekről és a kiadási jog rendeződéséről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 18./

A müncheni Süddeutsche Zeitung szerint kibékülés bontakozik ki „Európa peremén”; a közelgő bukaresti román–magyar kormánytanácskozás pedig egyenesen „a csodával határos”. A német liberális lap október 19-i számában megjelent cikk szerint új szövetségekkel és egyesülési folyamatokkal a háttérben „tartós válsággóc és régi ellenségesség” tűnik el fokozatosan. Mindazonáltal nem kell nacionalistának vagy sovinisztának lenni ahhoz, hogy valaki úgy vélje: „a magyarság lelke, kulturális sajátosságának legtisztább megnyilvánulása a mitikus és szép Erdélyben, a Kárpátok keleti ívénél lakozik.” A szerző az Európai Unió délkelet-európai megbékítési politikájának első diadalát a kilencvenes évek közepén kötött román–magyar szomszédsági szerződésben látja. Végkövetkeztetése az, hogy a magyarok mostanában még emocionálisan is a kibékülés gyakorlatias útját követik. Példa erre a határon túli magyarok állampolgárságáról rendezett népszavazás, „hisz tíz évvel ezelőtt ilyen kérdésfeltevésekkel még sarkaiból lehetett volna kimozdítani a nemzetet. Drámaian drámamentesen párolog el egy európai konfliktus” – olvasható a Süddeutsche Zeitungban. /Kibékülés „Európa peremén”. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

Szilágysági és kalotaszegi iskolák Szilágylompérton az Ady-ünnepség alkalmával együttműködési szerződést írtak alá. Szőnyi Levente református helyi lelkipásztor harmadik éve kezdeményezte a költő szilágysági gyökereire való emlékezést. Két éve Szilágylompérton az általános iskola is a költő nevét viseli. Az iskolával szemben álló templom kertjében Ady Endre mellszobra állandó zarándokhely. Szilágylompérton aláírták azt a szerződést, amely két tájegység – a partiumi Szilágyság és a Kalotaszeg – közötti együttműködésnek nyújt intézményes keretet. Lakatos András kalotaszentkirályi iskolaigazgató – aki egyben az RMDSZ országos szervezetének oktatási alelnöke is – az együttműködési szerződés mellett a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum Ady Endre életútját és irodalmi pályájának szakaszait bemutató kiállítás anyagát is elhozta. Kalotaszentkirályon több mint tíz éve tartanak Ady-napokat, ápolják a költő anyai ágának gyökereit, erdélyiségét. /Józsa László: Ady Endre kalotaszegi és szilágysági gyökerei. Együttműködési szerződés két iskola között. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Magyarország nem akarja Erdélyt, mert tudatában van a jelenlegi politikai realitásoknak és annak a ténynek, hogy a Trianonban elvesztett területek visszaszerzésére összpontosító XX. századi politika csak szenvedéseket okozott – jelentette ki október 20-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a román közszolgálati televízió egyik műsorának nyilatkozva. ,,A II. világháború végén kötött békét tíz magyarból kilenc elfogadja” – tette hozzá a magyar kormányfő, és hangsúlyozta: a magyar népnek és a magyar kormány politikájának nincsenek soviniszta törekvései. ,,Inkább a jelenre és a jövőre kell építenünk kétoldalú kapcsolatainkban, és magunk mögött kell hagynunk a múltat, amelyben az ellentétek motívumai lakoznak” – szögezte le a miniszterelnök. /Budapest karácsonyig kifizeti az oktatási támogatást (Magyar-román kormányülés). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

A Budapesten élő háromszéki, ikafalvi származású Fetés András tényfeltáró munkájának és közbenjárásának köszönhetően a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület és a Magyarok Székelyföldi Társaságának felterjesztésére a felső­cser­nátoni származású, 1951-ben és 1957-ben koncepciós perben elítélt kecskeméti jogászdoktort, néhai Rákossy Árpádot a Politikai Elítéltek Szövetsége a Szabad Magyarországért Érdemérem Nemzeti Színű Szalaggal tün­tette ki. A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, a Magyarok Székelyföldi Társasága, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki Szervezete és a cser­­ná­toni Bod Péter Közművelődési Egyesület az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára dr. Rákossy Árpád emléke előtti tisztelgésként portrészobor megalkotására és ennek ünnepélyes felavatására készül Cser­nátonban. /Sylvester Lajos: Rákossy Árpád jogászdoktor ­kitüntetése (1956 emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

Az egészség megőrzése, betegségmegelőzés, alkohol- és drogprevenció, lelki segélyszolgálat szerepel többek között a Sepsiilyefalván megalakult Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Szövetség célkitűzései között. A bejegyzés előtt álló civil szervezet alapítóülésén az Illyefalván második rendben szervezett mentálhigiénés képzés hallgatói vettek részt, a szövetséget társszervezetté fogadta a hasonló célkitűzésű magyarországi szervezet. Kató Ibolya, a szövetség elnöke közölte, Illyefalván jelenleg a második harmincöt főnyi csoportot oktatják magyarországi szakemberek a lelki egészségvédelemre, és elkezdték hat hallgató felkészítését, hogy képzőkké váljanak. /(fekete): Civil szervezet alakult Illyefalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

Tóth Károly Antal 1942-ben született Szatmárnémetiben. Kolozsvári egyetemi tanulmányainak elvégzése után Nagyvárad különböző iskoláiban tanított, elsősorban biológiát és kémiát. Csaknem tíz éven át részt vett a minden héten összeülő nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetésében, munkájának szervezésében. Egyik szerkesztője volt az 1982-ben megjelenő, Ellenpontok című nagyváradi földalatti folyóiratnak. Az ebben közölt írásai közül a szamizdat szerkesztőségének Programjavaslata a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében (ennek végleges változatába beépítette társai javaslatait is), valamint a Memorandum a közismertebb. Közvetítők révén mindkét dokumentum eljutott a Helsinki értekezlet madridi utókonferenciájának résztvevőihez. A román állambiztonsági szerveknek az Ellenpontok szerkesztőivel szembeni akciói után családjával áttelepedett Magyarországra. Mivel a szocialista magyar állam némi segítség helyett inkább lehetetlenné igyekezett tenni az életüket, néhány év múlva elhagyták az országot. Egy kanadai kitérő után végül Svédországban telepedtek le. T. K. A. menetközben volt levéltári „tudományos munkatárs”, nyomdai betanított munkás, egyetemista és környezetvédelmi tanácsadó. Jelenleg betegnyugdíjas. Négy gyermeke van, és egy unokája. Írásai a hatvanas évek második fele óta jelennek meg a legkülönbözőbb lapokban. A Hova-tovább? című gyűjteményes kötetét 1994-ben nyomták Szombathelyen, az Ellenpontok általa sajtó alá rendezett dokumentumait pedig Csíkszeredában adták ki 2000-ben. Mindenekelőtt kisebbségi és nemzeti kérdésekkel foglalkozik, de vallásos esszéi is vannak. Több mint 20 év eltelt az Ellenpontokban megfogalmazott Memorandum óta. Borbély Zsolt Attila kérdésére elmondta, a követelésekből egyetlenegy sem valósult meg. A megfogalmazott igények közül igazi – bár itt is inkább részleges – sikert csak a magyar feliratok ügyében sikerült elérni. A követeléseket illetően: nem alakult egyetlen magyar állami egyetem sem; Erdély elrománosítása, a regátiak támogatott áttelepedése tovább folyik; folyamatosan és tudatosan rombolják a történelmi és kulturális múlthoz kapcsolódó környezetet, hagyják pusztulni a magyar műemlékeket; a magyarok többségének érvényesülési lehetőségei ma is kisebbek, mint a románoké. A csángók helyzete a jelentős erőfeszítések ellenére sem sokat változott. A Programjavaslat autonómiát követelt: az egész Székelyföldre kiterjedő területit, továbbá kulturálist. Szerinte most a legfontosabb lenn egy olyan többszintes magyar ifjúsági szervezet megléte, amelynek fő célkitűzése a gerinces emberi tartás, a méltósággal teli öntudat kialakítása, erősítése lenne. Egy ilyen szervezet irányítója csak az egyházak által létrehozott valamilyen ökumenikus társaság lehetne. Alapvető nemzetpolitikai igény, hogy az erdélyi magyar közösség maga intézhesse életének ügyeit. Ezt az autonómia különböző formái biztosíthatják. A legfontosabb nemzetpolitikai imperatívuszok közé tartozik az is, hogy a magyar nemzet tagjainak összetartozása méltó jogi-intézményi formát öltsön végre: a világ bármely országában, így a Romániában élő minden magyar is megkaphassa a magyar állampolgárságot, ha kéri. Az RMDSZ szocialista-szociáldemokrata politikát folytat. Ezek a pártok a legéletképesebbek: mindig arra fordulnak, amerre a nagyvilág szelei fújnak. Amíg az RMDSZ vezetése a jelenlegi elit kezében van, addig e szervezettől épp a legfontosabb célokért való küzdelmet hiába várja az erdélyi magyarság. /Borbély Zsolt Attila: „Erdély elrománosítása, a regátiak áttelepedése tovább folyik”.= Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

Gazda József író, tanár október 20-án Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Házban előadást tartott az 56-os forradalom és a nagyvilág témakörben. Elkísérte Bernád Ilona írótárs és természetgyógyász, aki könyveiből mutatott be néhányat. Gazda József felidézte a magyar történelem sorsfordulóit, a XX. századi magyarságot ért tragédiasorozatot, így jutott el az 56-os forradalomig és a forradalom utáni megtorlásokig. Gazda József és Bernád Ilona világjáró útjának célja a szétszóródott magyarság keresése és megismerése volt. Magyarok Amerikája című nemrég megjelent közös könyvük azokról szól, akik 1956-ban kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Közülük kb. 2000 egyetemi szakember dolgozott sikerrel a tengeren túl, ami egy kis nép számára érzékeny veszteség. /Bakó Botond: ’56-os emlékező összejövetel Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Október 21-én Csíkszeredában koncertezett az Omega együttes, mintegy ötezren nézték meg műsorukat. A koncert előtt a zenekar tagjai udvarhelyszéki árvíz sújtotta településeket kerestek fel, majd fogadta őket hivatalában Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál megyei és helyi elöljárók fogadták a zenekart. A helyi fiatalság ezalatt néptáncbemutatóval szórakoztatta az egybegyűlteket. A zenekar tagjai felelevenítették a 23 évvel ezelőtti utolsó romániai fellépésük történéseit. Hangsúlyozták, hogy a koncert bevételét az augusztusi udvarhelyszéki áradások áldozatai megsegítésére fordítják. Ugyanakkor biztosították a hallgatóságot, hogy új koncertkörútjaik során a határon túli magyarok által lakott településeket is felkeresik. /(Szász Emese, Sarány István): Csíkszeredában koncertezett az Omega. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 22./

Október 23-án Kézdivásárhely a református temetőben álló ’56-os kopjafánál több mint százfős tömeg gyűlt össze emlékezni. Az ünnepségen Farkas Ferenc tanár, a Református Kollégium igazgatója méltatta a mártírok tetteit, emlékezett a Szoboszlay-összeesküvés háromszéki áldozataira. A Református Kollégium tanulói ’56-os összeállítással tisztelegtek. /Iochom István: Főhajtás a mártírok kopjafájánál (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

Gyarmath János annak idején összevásárolta, majd Birtalan Józsefnek eladta a Romániai Magyar Szó kiadójának, a Transil cégnek a többségi részvényeit. Ez az adásvétel kétes volt, hiszen az eredeti alapító okmány kimondta, hogy csak részvényesnek adható el részvény. A Transil alapszabályzatát azonban a későbbiekben csalafinta módon, megváltoztatták, úgyhogy a végén a többségi tulajdonos Birtalan József lett, akinek a háta mögött Verestóy Attila, na meg az RMDSZ vezetősége volt. Előzőleg a kisrészvényesekkel, főleg a részvények húsz százalékát birtokoló Koncz Gézával folytatott perek – ezek tekintélyes hányadát a részvényesek nyerték meg – bizonyították, hogy a törvényességgel továbbra is bajok voltak, a cég vesztesége pedig évről évre növekedett, amíg el nem érte a szinte negyedmillió eurót. Az erdélyi magyar olvasók előtt nem volt népszerű a pártlap, amely szinte száz százalékban az RMDSZ dicséretét zengte. Tudja ezt Stanik István is, hiszen úton-útfélen nyilatkozza, hogy az RMSZ romjain létrehozott Új Magyar Szó nem lesz az RMDSZ lapja, tehát pártlap. Az új lapot megjelentető Scripta Kiadó többségi – több mint 80 százalékos – birtokosa azonban ugyancsak Verestóy Attila, tehát a színfalak mögött megint az RMDSZ áll. Az RMSZ mintegy 250 000 eurós veszteségét még nem rendezték. Az RMDSZ vezetősége nem akart ekkora összeget kidobni az ablakon, értsd, az államnak adni, ezért Stanik tanácsára létrehozta az új lapot. Stanik azonban a kilencvenes évek elején összemosta a közpénzt a magánvagyonnal. Később, amikor az általa indított lapoknál elfogyott a pénz, továbbállt. (Sajtóberkekben úgy tudják, amikor a Scripta Kiadó megjelentetett egy-egy új Erdélyi Magyar Ki Kicsodát, akkor Stanik soros lapjánál kimerült a kassza.) Az Erdélyi Riport – ugyancsak Verestóy-lap – elszegényedését most nem Ki kicsoda követte, hanem Stanik feljövetele Bukarestbe, ahol sajtótanácsosként már nem a kiadványtól kapja a bérét. A Transil veszteségét valaki(k)nek ki kell fizetnie. Egy új lap elindítása és felszínen tartása nagy összegbe kerül. Ezért gondolták úgy a scriptások, hogy átveszik az RMSZ mintegy 3500 előfizetőjét, ezzel is megkönnyítik az indulást. – A budapesti Heti Világgazdaság szerint az RMDSZ vezetősége azért szüntette meg az RMSZ-t, mert ennek menedzserei nem tudtak a piacgazdasághoz igazodni. A 160 ezer eurónyi indulótőke az új lap indításához alig négy hónapra elégséges, a lapindítók szerint ugyanis havonta mintegy 36 ezer euróba kerül az ÚMSZ /Új Magyar Szó/ kiadása. Újabb két hónapot még kihúznak a Magyarországról az RMSZ megsegélyezésére kapott, de félretett forintokból. Azután Bukaresthez kell fordulni. Olyat is hallani, hogy az erdélyi magyarság megsegítésére küldött summákat – Szülőföld Alap – is ide akarnak irányítani. Ez viszont sért bizonyos szabályokat. /Szóról szóra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./

Marosvásárhely átfogó története még megírásra vár. Bár születtek különféle tanulmányok a témában, sok a fehér folt, erre mutatott rá a helytörténeti konferencia, melyet a Borsos Tamás Egyesület rendezett október 22-én a Diakóniai Központban. Mára egyre több fiatal elvégzi a történelem szakot és hazajön kutatni, jelezte Spielmann Mihály történész, hozzátette, kísérletek voltak a megyeszékhely történetének megírására, és a konferencián elhangzó előadások is egy monográfia építőkövének tekinthetők. Marosvásárhelyi változatok címen Pál Antal Sándor, a marosvásárhelyi főlevéltáros a múlt század Marosvásárhelye történetírásának alakulására világított rá. A kilencvenes években egy új lelkes generáció nőtt fel, mely felvállalta a kutatást. Az egyik ilyen kutató Soós Zoltán, aki társaival a várban őskori, Árpád-kori és középkori leletek vizsgálatával foglalkozik. A régész elmondta, Marosvásárhely minden valószínűség szerint már a 11. században lakott volt, korábbi leletek még nem kerültek elő. A gazdaság és társadalom témakörben a város piacáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Az elitek történelméből címen az előadók a református kollégium 1895-1944 közötti oktatóiról, az 1937-es Vásárhelyi Találkozóról, a marosvásárhelyi katonai elitről (1940-44) értekeztek. A szocializmus és diktatúra témakör előadásaiban szó volt az 1948-as propagandáról, továbbá arról, hogyan vált az ötvenes évek derekán még kisváros Marosvásárhely 1965-re nagyvárossá. Bemutatták az Autonóm magyarok? – Székelyföld változása az „ötvenes” években című tanulmánykötetet, amelyet Bárdi Nándor szerkesztésében a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó adott ki, a Teleki László Intézet Közép-Európa Tanulmányok Központjának kezdeményezésére, a Székelyföld az ötvenes években – Magyar Autonóm Tartomány kutatási program eredményeként. /Mészely Réka: Helytörténeti konferencia Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./ A konferencián Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet főmunkatársa a népfrontos összefogást meghirdető, 1937-es Vásárhelyi Találkozóról beszélt. Dolgozatában az eseményt az évtizedek alatt rárakódott torzításoktól próbálta „megszabadítani”. A találkozó célkitűzése a nemzeti öntudat erősítése, a keresztény erkölcsi és demokratikus elvek közötti kompromisszum keresése volt – mutatott rá a kutató, cáfolva az eddigi, kommunista sztereotípiákon alapuló értelmezéseket. Stefano Bottoni az 1956-os forradalom marosvásárhelyi történéseiről beszélt, a magyarság ellen folytatott burkolt politikai perekről. Gagyi József a hatvanas évek Marosvásárhelyét mutatta be az épített örökség átalakításáról, a kombinátprojektekről szóló előadásában. Az előadás-sorozat anyagából a jövő évben kötetet adnak ki, ami egy későbbi Marosvásárhely-monográfia megírásának lehet az alapja. /Antal Erika: Közeli és távoli múlt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Október 25-én a szenátus elutasította a kisebbségi törvénytervezetet, előtte azonban az RMDSZ szemszögéből a legfontosabbnak számító, a kulturális autonómiára vonatkozó fejezetet is törölte a felsőház a jogszabályból. Ehhez egyes kormánypárti törvényhozók is hozzájárultak. Az RMDSZ szenátorai ezután nem szavazták meg a módosított házszabályt, a szövetség ezzel próbálja sakkban tartani koalíciós partnereit, hiszen a tervezetre még rábólinthat a képviselőház. A kisebbségi törvénytervezet ellen jó néhány napja valóságos propaganda-hadjárat folyik. A hangadó ismét Adrian Paunescu, a Szociáldemokrata Párt szenátora, aki a tévében órákon keresztül ecsetelte, hogy a kulturális autonómia elfogadtatása Románia nemzeti egységét veszélyezteti. Az SZDP, a legerősebb ellenzéki párt elnöke a szenátus ülése előtt arra figyelmeztette a kormánykoalíció politikusait, „ne úgy táncoljanak ahogy az RMDSZ húzza”, és akadályozzák meg, hogy a tervezetet elfogadják. Előtte Ion Iliescu és Ioan Rus is kifogásolta a tervezetet. Amennyiben a szenátus az október 24-i ülésén nem hozott volna döntést a tervezettel kapcsolatban, akkor azt hallgatólagosan elfogadottnak lehetett volna tekinteni. Az ellenséges médiakampányba a román lapok is bekapcsolódtak, volt például olyan kolozsvári napilap, amely megállapította, hogy a kulturális autonómia elfogadása egyben területi autonómiát jelentene. A szenátusi vita során az SZDP-s Antonie Iorgovan és a nagy-romániás Verginia Vedinas azt javasolták, töröljék a tervezetből a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. A Konzervatív Párt testületileg a saját kormánya ellen szavazott, hiszen a törlés mellett tették le voksukat. Akadtak a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt közül négyen-öten, akik szintén a törlés mellett szavaztak vagy tartózkodtak. A kulturális autonómia törlése mellett 51-en szavaztak, 40-en pedig nem támogatták ezt a javaslatot. Ketten tartózkodtak. A szenátusban történtekről értesülve a képviselőházi RMDSZ-frakció a házszabály vitája közben szünetet kért, ezzel elérte, hogy ne szavazzák meg október 24-én a liberális-demokrata szövetség által óhajtott módosításokat. Este az RMDSZ elnöke, Markó Béla a Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt elnökeivel találkozott, hogy megvitassák a kialakult helyzetet. Toró T. Tibor parlamenti képviselő szerint az RMDSZ-nek kedvező, hogy a tervezet végső szavazásakor elutasították a tervezetet, mert így a képviselőház is azt a változatot vitathatja meg, amely tartalmazza az elutasított fejezetet. Toró szerint az RMDSZ-nek alaposan fontolóra kell vennie, hogy továbbra is a kormány tagja marad-e, ha ez a koalíció nem tudja garantálni ennek a törvénynek az elfogadását. Emil Boc, a DP elnöke bejelentette: az esti megbeszélésen a pátvezetők megegyeztek, hogy a házszabályt elfogadják a kormány által beterjesztett formában, a kisebbségi törvénytervezettel is hasonlóképpen járnak el. Újra kell tárgyalni az RMDSZ szerepét és helyét a kormánykoalícióban – jelentette ki Markó Béla, mivel a koalíciós partnerek megszegték az egyezséget. /B. T.: Elutasították a kisebbségi törvénytervezetet. Törölték a jogszabályból a kulturális autonómiáról szóló fejezetet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ Markó Béla az Új Magyar Szónak a következőképpen minősítette a történteket: „Ami a szenátusban történt, minket igazolt. Egyáltalán nem kívántuk ezt az igazolást. Az elmúlt időben nagyon sokan próbálták azt a látszatot kelteni, hogy a kulturális autonómia semmit sem jelent a magyarságnak. Azoknak meg kellett volna hallgatni, hogy magából kikelve, mint egy őrült, hogyan üvöltözött Corneliu Vadim Tudor a szenátus mikrofonjába. Ha másból nem, abból a minősíthetetlen viselkedésből rájöhettek volna, miért fontos ez a törvény. Másrészt sokan próbálták elhitetni, hogy tulajdonképpen csak a kisujjunkat kell megmozdítani és itt van a területi autonómia és általában a terülj asztalkám. Ezért meg kell küzdeni, és azt is tudomásul kell venni, hogy minden pillanatban visszafordíthatók a dolgok.” Markó Béla a szenátusi ülés után összehívott ad-hoc sajtóértekezleten arról beszélt, hogy koalíciós szenátorok is áthágták a koalíciós egyezséget, annak ellenére, hogy a törvény szerepel a kormányprogramban, a végrehajtó testület elfogadta, minisztériumok megvitatták és tulajdonképpen a koalíciós kormány nyújtotta be a törvényhozó testületnek. Nem hallgatta el mélységes csalódottságát, és határozottan leszögezte, az RMDSZ nem kíván kirakat-szerepet játszani a koalíciós kormányban. Markó leszögezte, hogy tisztázó megbeszélésre kerül sor a koalíciós partnerek között, de az RMDSZ nem vonul ki a kormányból. /Váratlan fordulat a szenátusban – leszavazták a kisebbségi törvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Az adatvédelmi törvény megszegése ellen tiltakoznak Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium néhány végzős tanulójának szülei. Az elmúlt napokban az osztályfőnökök fejléc nélküli, gépelt kérdőívet adtak át kitöltésre a végzős gimnazistáknak. A diákok és szülők szerint még a tanárok sem tudták, hogy ki és milyen célból gyűjti a személyes adatokat. A 2001/677-es adatvédelmi törvény szerint tilos etnikai és vallási hovatartozásról faggatni valakit. A rendelkezés értelmében léteznek kivételek is, de ilyen esetben a kérdezőnek kötelessége tudatni, hogy a válaszadás nem kötelező. Kiderült, hogy a megyei sorozóközponttól kérték a személyi adatokat. „Ennek az országnak nincs szüksége adatvédelmi törvényre, ha a hadsereg most is azt tesz, amit akar. Az is szomorú, hogy az iskolaigazgatók gondolkodás nélkül bokáznak a katonatisztek előtt, ahelyett, hogy szót emelnének a törvénytelenség miatt” – adott hangot felháborodásának az egyik bolyais tanuló édesapja. Bálint István, a Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója elmondta: most érkezett haza külföldi útjáról, így a sorozóközpont kérdőíveiről nem tudott. A Bolyaiban történt visszaélésről Albertini Zoltán megyei főtanfelügyelő-helyettes is a Krónikától értesült. Elmondta: tájékoztatást fog kérni a sorozóközponttól és leállítja az adatszolgáltatást. Az eljárás ellen a Pro Europa Liga is tiltakozni készül. Cristian Cristea, az ombudsmani hivatal sajtóosztályának képviselője megrökönyödve szerzett tudomást a kérdőívekről. Cristea elmondta: Marosvásárhelyen már történt hasonló eset. A Pro Europa Liga jelezte idén nyáron, hogy a rendőrségen olyan formanyomtatványokat használnak, amelyeken nemzetiségi és vallási hovatartozásra vonatkozó kérdések is szerepelnek. Akkor a nép ügyvédje felszólítása után kicserélték ezeket a nyomtatványokat. A Maros megyei sorozóközpont illetékesei nem tudtak érdemben válaszolni az ombudsman kifogásaira. /Szucher Ervin: Nemzetiséget firtató ívek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

A Házsongárdi temetőben „az unitáriusok Pantheonjában” nyugszik Brassai Sámuel. Brassai síremléke magyarországi támogatással és hazai szakemberek munkája révén a közelmúltban megújult. Az „utolsó erdélyi polihisztorként” emlegetett Brassai művelte a botanikát, mennyiségtant, az általános nyelvtudományt, a logikát, tanított több ritka nyelvet, közgazdaságtant, bankismeretet és pedagógiát. Pályája az egyetem matézis katedrájáig és a rektorságig ívelt. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező, majd rendes tagjának választotta. Diákjai élén aktív szerepe volt 1848-ban, emiatt a szabadságharc után egy ideig bujdosni kényszerült. Brassai 1910. október 2-án leleplezett síremlékének alkotója Pákey Lajos, Kolozsvár egykori unitárius főépítésze, több jelentős kolozsvári és más erdélyi középület, templom tervezője. A bronz mellszobrot Veressné Kozma Erzsi mintázta. 2004 nyarán Nagy Benjámin szobrász-restaurátor munkatársaival együtt megkezdhette a síremlék javítási munkálatait. A Brassai-síremlék – és a tavaly helyreállított Bölöni Farkas Sándor-sír – az unitárius egyház szándékai szerint csak a kezdet: terveik szerint a soron következő restaurálandó síremlék az unitárius egyház nagy jótevőjéé, a Berde Mózesé. /Paskuczné Szathmáry Viola: A megújult Brassai-síremlék. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./

Sok hűhó semmiért – ezt címet is lehetne adni a két kormány találkozójának. Csíkszeredában megnyitnak egy magyar konzulátust. Ezt 15 évvel ezelőtt kellett volna megtenniük. Most is csak cserébe kapták egy gyulaiért Aláírtak ugyan még vagy tizenöt gazdasági, természet- és árvízvédelmi jellegű dokumentumot is, de ehhez fölösleges volt a pénzköltés. Meg kellett mutatni ország-világ előtt, milyen jó egyetértés van a két állam között. Tagadhatatlanul van. Az összes megoldásra váró kényes kérdést jól el tudták kerülni. A nemzeti kisebbség ügye nem haladt előre e találkozótól. Állami magyar egyetemre sincs szükségünk – mondják –, így együtt, közösen jobban meg tudjuk ismerni egymást. /B. É.: Találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./