Május 26-án nagy többséggel megszavazta az Európai Parlament Gál Kinga (Fidesz-MPSZ) jelentését az alapvető jogok előmozdításáról és védelméről, illetve az erre hivatott európai uniós ügynökség működéséről. „A brüsszeli plenáris ülésen 437 igen szavazattal 57 ellenében elfogadott dokumentum súlyát növeli, hogy mivel megkapta a kétharmados többséget, önálló törvénykezdeményezési indítványnak számít” – mondta el Gál Kinga képviselő. Az emberi jogok védelmezésének és ellenőrzésének, illetve megbízható adatok szolgáltatásának céljával létrehozandó ügynökség munkájának megindításáról várhatóan az EU-tagországok állam- és kormányfői döntenek júniusi brüsszeli találkozójukon. „Az intézet a tervek szerint 2007-ben kezdheti meg működését” – erősítette meg Gál Kinga. Ennek az intézménynek kellene az EU emberi jogi politikájának első számú felelősévé válnia. Az ügynökséghez tartoznának a nyelvi sokszínűség és a kisebbségvédelem kérdései is. /Megszavazta az EP Gál Kinga jelentését. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet vihart kavart. A román nyelvű sajtó a legkisebb hajlandóságot sem mutatta a tárgyilagosságra. Nastase volt kormányfő, az ellenzék vezető pártjának ügyvezető elnöke kifogásolta a kisebbségi autonómiatanácsokat, az sem tetszett neki, hogy a kabinet előzőleg nem konzultált az z ellenzékkel. A Nagy-Románia Néppárt elutasító álláspontját nem is érdemes részletezni. A törvénytervezet romániai magyar-magyar viszonylatban sem élvez konszenzust. A Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács véleménye elmarasztaló. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége május 21-i állásfoglalása szerint a tervezet nem felel meg „egy ennyire fontos törvénnyel szembeni eljárási és lényegi elvárásoknak”. Ezen túl „sajnálatosnak és elfogadhatatlannak tartja, hogy az RMDSZ a tervezet kidolgozásába nem vonta be a civil szféra felelős képviselőit. Mózes Edith újságíró kiállt tervezet mellett, szerinte volt konzultáció és a „civilek” az „amatőrködésekkel teli össznépi locsogás elmaradását vetik most sértődötten az RMDSZ szemére”. /Mózes Edith: Össztűz a kisebbségi törvényre. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./

Május 19-én Csíkszeredában a Corvina Könyvesházban két csángó szerzőt avattak, a huszonéves Gábor Felíciát és a hatvanon túli Demse Mártont. Mindketten elsőkönyvesek, s megjelent munkájuk címében mindketten fontosnak tartották hangsúlyozni írásaik csángó jellegét. /Demse Márton: Csángó küzdelem, Gábor Felícia: Csángó vagyok/ Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője, a folyóirat kiadójának igazgatója kiemelte: „Lakatos Demeter után, Duma-István András és Demse Márton mellett, Iancu Laura és Gábor Felícia könyvei jelzik, hogy a moldvai csángó-magyaroknak vannak már íróik, akik a szeretmenti tűzhely mellől indulnak a magyar irodalom felé”. Demse Márton megírta emlékeit, múltja a csángó küzdelem jegyében telt el. Somoska csángó faluban született, a székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után hazatért, de akkor már csak román nyelven taníthatott. A négytanerős falusi iskolában ő a legmagasabb szakképzettségű. Hiába követelték, nem szakította meg kapcsolatait a csángó népéletet megismerni, kutatni szándékozó bel- és külföldi néprajzosokkal. Többszöri letartóztatás, meghurcoltatás, kéziratainak elkobzása dacára sem ijedt meg. Mozdonyvezető lett, a rendszerváltás után Magyarországra távozott, s a titkosrendőrségtől visszakapott kéziratai, feljegyzései alapján, nyugdíjas napjaira összeállította könyvét. Gábor Felícia – aki mára már férje után Diósiként mutatkozott be, Budapesten vetette papírra eddigi életének ellentmondásoktól szabdalt, hányatott eseményeit. A lujzikalagori kislány csángó nyelvi világából indult, a nagy család, ismeretségi kör különböző szereplőivel hol magyarul, hol csángó nyelven, hol meg románul beszél. /Cseke Gábor: Csángó könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

Vezető RMDSZ-politikusok, tíz romániai nemzeti kisebbség képviselői valamint magyarországi tisztségviselők és ottani kisebbségi küldöttek részvételével május 27-én kisebbségügyi szeminárium kezdődött Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A tanácskozást a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány rendezte. Borbély László miniszter hangsúlyozta, hogy a kisebbségi törvénytervezetet a napokban fogadta el a kormány, és saját dokumentumaként terjeszti azt a parlament elé. Markó Béla miniszterelnök-helyettes rámutatott: az alkotmány 73. cikkelye egyenesen előírja, hogy törvény szabályozza a nemzeti kisebbségek státuszát. A Nastase által megkérdőjelezett problémával kapcsolatban kifejtette, hogy a nemzeti kisebbségek tervezett tanácsai nem teremtenek párhuzamosságokat, hanem kiegészítik a már létező központi szerveket és döntéshozókat, lehetőséget adva a nemzeti közösségeknek, hogy az őket, identitásukat érintő kérdésekben maguk határozzanak. A kisebbségi törvény a romániai demokrácia szakítópróbájává is válhat. A kisebbségi törvénytervezet egyik kidolgozója, Varga Attila képviselő, az RMDSZ parlamenti frakciójának alelnöke beszélt a kezdeményezés előzményeiről. A határon túli régiókban kidolgozott és elfogadott kisebbségi törvényekről Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke állított össze dolgozatot. Más hivatalos elfoglaltsága miatt nem jöhetett el a rendezvényre. Előadását Sagyebó László, a HTMH főosztályvezetője ismertette. /Nagy Miklós Kund: Szeminárium a nemzeti kisebbségek jogállásáról. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

Az új kormány, sőt, leköszönése előtt két hónappal már a régi sem figyelte a romániai magyar sajtót, 2004 októberétől üres a kormány honlapjának ezen oldala, pedig a román nyelvű közönség innen értesült a magyarságon belüli véleményekről, kezdeményezésekről, jelezte sajtótájékoztatóján Petre Strachinaru demokrata képviselő. A képviselő ugyanakkor az intézményvezetői tisztség (konkrétan az ezentúl nem kinevezett, hanem versenyvizsgáztatott törvényszéki bíró) esetében túlzásnak tartotta a magyarnyelv-tudás követelményét, az illető térségben többségben élő kisebbség nyelvének ismeretét. Strachinaru a két székely megye román népi együttesét, a maroshévízi Rapsodia Calimanilor társulatot a megye gondnokságából a művelődési minisztériuméba akarja átsoroltatni, mert így biztosabbnak tűnik a fenntartása. /(demeter): Hiányzik a magyar lapszemle. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./

Jó ideje gondot okoz nem egy háromszéki település életében a migráció. A „vándorlásban” a romák járnak élen. Évek óta megfigyelhető az „érkező” népesség illegális helyfoglalása is. Bölön, Nagyajta, Hídvég, Előpatak, de Magyarhermány is – hogy csak néhány példát említsünk – a számottevően megugrott migráció gondjával küzd, mely váratlan problémák elé állítja a helyi tanácsokat, a szociális segély biztosításában is. Az utóbbi években akár ezres számokban is kifejezhető lakosságmozgás tapasztalható. A Háromszékkel szomszédos Brassó megyei települések egyike-másika az övezet elhagyására ösztönözte az ott élő romákat. Az Olt szabályozása révén keletkezett „senki földjén” egy új település is létrejött ilyen beköltözőkkel. Személyi igazolványuk nincs, vagy ha van, semmiképpen sem jelez háromszéki otthont, de ők itt élnek. Számuk rohamosan növekszik, elkerülhetetlenné vált számbavételük. A rendőrség most próbál tiszta képet nyerni. A Kovászna Megyei Tanács tervet dolgozott ki lakássorok felépítésére a romák számára. A roma lakásépítés problémája fölvetődött Borbély László szaktárcavezető háromszéki látogatása során is. A minisztérium megpróbál segítséget nyújtani, de azt is igényli, hogy az érintett települések saját erőforrásokat is igénybe véve, közösen összefogva próbáljanak megoldást találni. /(Flóra Gábor): Nagy számban érkeznek Háromszékre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

Huber András író Akikhez a múzsák bekopogtak című legújabb könyvében a két Szamos egyesülése vidékének magyarul publikáló írástudóit vette számba. A Dés székhelyű egykori Szolnok-Doboka vármegye határvonala csupán keretet biztosított ahhoz, hogy fölmutassa az itt született jelentős szellemi értéket, mondta. A Magyar Tudományos Akadémia tizenhét hajdani tagjának életútja kapcsolódott az egykori Szolnok-Dobokához. A Désen született Huber András jó ismerője a város hely- és sajtótörténetének. Monografikus jellegű könyvekben adta közre kutatásainak eredményeit. 1997-ben megjelent Százarcú nagyhatalom című munkájában négy egykori jelentős erdélyi vármegye közel másfélszáz időszaki sajtótermékének útját tárta fel a kezdetektől 1944 végéig. Szolnok-Doboka vármegyében a XIX. század második felétől 1944 végéig két tucat nyomda volt, ezekben számos magyar nyelvű helyi hírlap és folyóirat készült, Désen például 36. Napjainkban azonban Désen már nincs potenciális magyar olvasóközönség, pedig a számadatokat tekintve még lehetne. 2002-ben megjelent várostörténeti könyve /Város az időben/ viszont hat hét alatt elfogyott. Ennek az az oka, hogy Szabó T. Attila professzor 1944-ben közreadott dolgozatától eltekintve, anyanyelvű vonatkozásban nem látott napvilágot egyéb munka. Huber Andrást bántja, hogy Désen a helyi utánpótlás várat magára. /Lukács Éva: Ahány könyv, annyi szelete a létnek. Beszélgetés Huber András íróval. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Falunapokat tartottak a hét végén Bölönben. Május 29-én felavatták Erzsébet királyné – Sziszi – mellszobrát a róla 1898-ban elnevezett emlékparkban, a mindenkori szabadtéri rendezvények színhelyén. Az Oláh Áron vezette helybeli fúvósok zenéjére ébredt szombaton a falu. A kézdivásárhelyi fúvószenekar taktusára menetelt a céhes város mazsorettcsoportja. /(kisgyörgy): Ünnep Bölönben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 30./ Sebestyén Benedek /Budapest/ szobrászművész, nyugalmazott református lelkipásztor Erzsébet királynét ábrázoló bronz mellszobrát kapta ajándékba a faluközösség a Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány jóvoltából. Az ünnepségen jelen volt Földes István, az alapítvány elnöke is. Felolvasták a szobor alkotójának a bölöniekhez küldött levelét, melyben emlékeztetett a december 5-i népszavazásra, és tisztázta, hogy ki is a magyar. Dr. Keserű Józsefné Pesterzsébet testvérkerület önkormányzatának üdvözletét tolmácsolta. A budapesti Rákóczi Szövetség egymillió forinttal járul hozzá az unitárius templom folyamatban levő javításához. /Kisgyörgy Zoltán: Sziszi Bölönben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./

Az 1993-ban létrejött Gecse Dániel Alapítvány új nevelő-, oktató és fejlesztő központjának május 30-án volt a megnyitója Marosvásárhelyen. A különböző fogyatékosságokkal élő gyermekek és fiatalok oktatását felvállaló alapítvány 2003-ban kezdte el a többrendeltetésű tornatermet, relaxációs szobát, kisebb-nagyobb osztálytermeket összesítő központ építését. Jelenleg 18 halmozottan sérült gyerek és fiatal veszt részt a kisegítő oktatási tanterv alapján összeállított programban. Lőrincz János, a Gecse Dániel Alapítvány elnöke kiemelte: az alapítvány fő célja „a gyengéket hordozni”. Külföldi szervezetek gyűjtötték össze az anyagi alapot. /Simon Virág: Türelemmel és szeretettel gondozottak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./

Politikai puccsal tért vissza a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöki székébe a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudor, a márciusban néppárttá átkeresztelt alakulat tiszteletbeli elnöke. Cornel Ciontu, a márciusban Nagy-Románia Néppárttá (PPRM) átkeresztelt formáció elnöke sajtóértekezleten tiltakozott amiatt, hogy nagy-romániás parlamenti képviselők és Vadim Tudor testőrei megakadályozták őt magát és a bukaresti pártszékházban működő szenátori irodájának személyzetét abban, hogy bemenjen hivatalába. Corneliu Vadim Tudor bejelentette: visszatér a párt elnöki székébe, az alakulat nevéből pedig törlik a néppárti jelzőt, továbbá kizárta a PRM-ből Cornel Ciontut és Anghel Stanciut, a szenátus oktatási bizottságának elnökét. Azzal vádolta őket, hogy állítólag Adrian Nastase volt kormányfő és jelenlegi képviselőházi elnök biztatására „puccsot szerveztek a pártban”. /C V Tudor botrányos visszatérése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./

A révi születésű szobrászművész, Tőzsér Elíz Petőfi Sándorról készült bronz mellszobrát egy hét múlva Rév középiskolájának udvarán akarták elhelyezni és felavatni, azonban a helyi tanács hét-hat arányban leszavazta a szobor köztérre helyezését. A szobrászművész, Rév község díszpolgára, hónapokkal ezelőtt ajándékozta meg a települést alkotásával. /(Lakatos Balla Tünde): Nemet mondtak Petőfi Sándor szobrára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

Toró T. Tibor, Temes megye képviselője a Temes megyei árvízkárosultak ügyében intézkedik. Több magyarok lakta települést is elöntött a víz. Egy olyan típusú szervezetnek, mint az RMDSZ, éppen ez adja a lényegét, hogy közbelépjen, főként akkor, ha a természeti csapás saját közösségét is súlyosan érinti. A legsúlyosabban érintett települések: Ótelek, Tolontán, Keresztes és Gátalja. Ótelek esetében a falu mintegy háromnegyede, Tolontán, Keresztes helységekben az épületek több mint fele semmisült meg. Gyakorlatilag ezeket a településeket újjá kell építeni. Gátaljának a Szigetfalu negyede szenvedte a legnagyobb károkat, ahol magyarok élnek. További öt település, ahol ilyen természetű károk nem estek, de a családok, az épületek és gazdaságok nagyon megszenvedték az árvízkatasztrófát: Magyarszentmárton, Nagyomor, Nagybodófalva, Begamonostor és Temesfalva. Egyesíteni kell az erőket. A képviselő most kapta meg a jóváhagyást az Igazságügyi Minisztériumtól, Rekonstrukció-2005 néven hoznak létre egyesületet a következő hetekben. A kezdeményező a megyei RMDSZ, azonnal melléjük álltak a történelmi egyházak, továbbá azok az önkormányzatok, ahol jelentős számban van az RMDSZ jelen. Civil szervezetek is csatlakoznak. Az árvízkárosultak megsegítésére erős szolidaritás alakult ki, ez tapasztalható Erdélyben, a magyarlakta vidékeken. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Akik bajban ismerik meg az RMDSZ-t. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

Németországban, Bautzenben tartotta közgyűlését a mintegy 45 milliónyi európai kisebbségit szolgáló napilapok egyesülete, a MIDAS. /Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete/. 2002 óta a Szabadság napilap is tagja az eddig harminc lapot magába foglaló egyesületnek. Bautzen várost szellemi központjának tekinti a helyi szorb kisebbség, nyelvükön a város: Budysin. A szorbok 60 ezren vannak, őrzik nemzeti önazonosságukat, nyelvüket. Nem volt külön államiságuk, mégis megmaradtak. Szászország kormánya azt tervezi, hogy a csökkenő gyermeklétszámra hivatkozva megkurtítja a szorb nyelvű iskolák és óvodák fenntartására szükséges pénz folyósítását. A MIDAS közgyűlésén résztvevők tiltakoztak ez ellen. A MIDAS soraiban ott találhatók a belgiumi németek, horvátországi olaszok, dániai németek, finnországi svédek, németországi dánok és szorbok, olaszországi németek és szlovénok, lettországi oroszok, észak-írországi írek, romániai és szlovákiai magyarok, spanyolországi katalánok, baszkok és galegók és svájci réto-románok napilapjai. Mintegy napi 740 000 összpéldányszámmal, tizenhárom nyelven, Európa 45 millió kisebbségi lakosának a szolgálatában. Sokan nem értik, miért csak a Szabadság meg a Bihari Napló vált eddig a MIDAS tagjává Románia tizenkét magyar napilapja közül. /Balló Áron: Szorbok és még 45 millió európai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Közel osztálynyi gyermek iskolaváltoztatási szándéka tette bizonytalanná a sepsiszentgyörgyi Református Gimnázium elemi osztályainak helyzetét. A Váradi József Általános Iskola keretében működő elemi tagozat végzőseinek többsége a református egyház tulajdonában lévő, a Székely Mikó Kollégiumnak is otthont adó épületben kezdené az ötödik osztályt. Ennek viszont a Váradi látná kárát, a kiesés tanári egzisztenciát is érinthet. /Csinta Samu: Mennek, hogy együtt maradjanak? = Krónika (Kolozsvár), jún. 1./

Nem kívánjuk, hogy Kovászna megye etnikai összetűzések terepévé váljék – szögezte le Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő sajtótájékoztatóján, amelynek témája a múlt heti sepsiszentgyörgyi magyar diákverések mellett az iskolákban általánosan eluralkodó agresszivitás volt. Keresztély Irma javasolta, hogy az érintett iskolák alkalmazzák a legsúlyosabb fegyelmi büntetést, vagyis a kicsapást. Keresztély Irma Albert Álmos polgármesterrel együtt írásban észrevételezte annak idején Rodica Parvan, a román iskola igazgatójának a Lósy-emléktábla avatásakor tanúsított magatartását. Erre a minisztérium csupán két hónap múlva válaszolt azzal, hogy képviselőjét februárban a helyszínre küldte vizsgálódni, és az megállapította, ,,nem bizonyítható, hogy az igazgatónő volt személyesen az, aki a gyermekeket az utcára vitte, ugyanakkor az eseményről készült filmből kiderül, hogy nem csak a Brancusi-iskolából voltak, hanem a város többi iskolájából is voltak ott gyerekek, nyolcadik osztályos és annál kisebb tanulók is”. /(fekete): A főtanfelügyelő a bűnösök kicsapását javasolja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

Házi ünnepség keretében adták használatba Újszentesen az általános iskola számítógépes laborjának újabb felszerelését. A színes fénymásolót és a kétnyelvű – magyar, román – oktatási programokat tartalmazó CD-ket a Dénes Ildikó tanítónő vezetésével alakult kezdeményező csoport nyerte pályázati úton. A szintén pályázati pénzből (is) épült újszentesi játékpark hangos volt a gyerekek jókedvétől. Újszentesen a református templomkertben létesített játszóparkra szintén pályázati úton szereztek pénzt, ezzel kiegészítették a községi tanács adományát. /(S.): Oktatási programok számítógépekhez. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 2./

Annak idején a budapesti Magyar Hírek 1990/4-es száma idézte az újszülött RMDSZ 1989. december 25-én közétett kiáltványából: „Az állam garantálni fogja és alkotmányba foglalja a kisebbségi jogokat, hat hónapon belül elfogadja a kisebbségi törvényt, és nemzetiségi minisztériumot hoz létre.” Erre a kisebbségi törvényre azonban tizenöt évet kellett várni, az RMDSZ kezdeményezésére született meg. A kormány egyetértéssel véleményezte a végleges szöveget (RMSZ, 2005. április 2.), és továbbadta a szenátusnak. Várható volt a román oldalról az ellenkezés. Elsőnek Kovászna megye tíz román érdekvédelmi testülete tiltakozott azzal az érvvel, hogy a törvény etnikai elkülönüléshez vezet. Sepsiszentgyörgyi román suhancok megvertek magyar gyermekeket, hogy elmenjen kedvük a szeparatizmustól. Mona Musca művelődési miniszter közölte, hogy a törvénytervezet ellen szavaz, mert túl sok kedvezményt biztosít a magyarságnak. Május 26-án megszólalt Tőkés László püspök is: a kisebbségi törvénytervezeten túl kevés jogot irányoz elő nemzeti közösségnek. Adrian Nastase, volt miniszterelnök, jelenleg a Szociáldemokrata Párt ügyvezető elnöke, a képviselőház elnöke levélben figyelmeztette Tariceanu kormányfőt, milyen veszélyeket rejt magában a törvénytervezet: szeparatizmus, alkotmányellenesség, autonómia. Május 30-án Adrian Paunescu még harcosabban ítélte el a törvénytervezetet. A Magyar Polgári Szövetség szerint a törvénytervezet nem jó, mert túl kevés jogot biztosít. Nastasével kapcsolatban Barabás István újságíró emlékeztetett: a Vacaroiu-kormány, illetve Adrian Nastase a Gheorghe Funar vezette Román Nemzeti Egységpárttal (a Vatra Romaneasca politikai formációjával) együttműködve gyakorolta a hatalmat. Csak 1996 októberének végén következett be a szakítás, mikor Nastase az okok közé sorolta, hogy Funar egyre gyakrabban intéz útszéli támadásokat Ion Iliecu elnök ellen. Funar jelenleg Iliescu ellenzéki társa a szenátusban, várhatóan egyformán fognak szavazni a kisebbségi törvény ügyében. 1996 novemberében Adrian Nastase nyilatkozott: ha az RMDSZ bekerül az akkori választásokon győzelmet aratott Demokrata Konvenció kormányába, mindazt, ami ott elhangzik, „meghallja Budapest is”. Azi című lap, 1997. október 16.: Adrian Nastase, a PSDR első alelnöke sajtóértekezleten közölte: a hargitai és kovásznai magyarok olyan hatalomra tettek szert, hogy e két megyét az állam már nem uralja, amit többek között az is bizonyít, hogy ottani iskolák magyar gyermekei Cluj-Napoca helyett a Kolozsvár nevet használják. A helyszínen tett látogatása alkalmával Nastase azt is tapasztalta, hogy a román lakosság és ortodox egyháza mellőzve van a közügyekben. A veszély abban tetőzik – folytatta Nastase –, hogy az RMDSZ ki akarja vívni az autonómiát, ezért parlamenti kivizsgálás szükséges. Egy munkacsoport hamarosan meg is érkezett Csíkszeredába. Jurnalul National című lap, 1997. október 28.: hargitai és kovásznai tapasztalatai alapján Nastase javasolja a román hatóságoknak, hogy tartsák állandó megfigyelés alatt a két megyét, az ortodox egyház indítson be román felekezeti iskolákat, hozzanak munkaerőt Moldvából, létesítsenek román egyetemet. – 1997. június 23-án a központi román napilapok nagyméretű fényképéről Ion Iliescu, Adrian Nastase és Corneliu Vadim Tudor boldog egyetértésben mosolyog az olvasókra. Ziua, 1999. június 16.: Adrian Nastase levelet intézett Costin Georgescuhoz, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatójához: a magyar revizionizmus stratégiát dolgozott ki Erdély elcsatolására. Előzőleg, június 13-án a kolozsvári repülőtéren szervezett sajtóértekezletén emlegette az országot fenyegető magyar forgatókönyvet, felsorolt több nevet is az „összeesküvők” közül, akik a revizionista akciót irányítják. A SRI megalapozatlannak találta Nastase riadóját. National, 1999. október 12.: Andrian Nastase a Kárpát-medence geopolitikájának szentelt bukaresti nemzetközi szemináriumon kijelentette: Románia azért nem került be a NATO-ba mert a nagyhatalmak egy Koszovóhoz hasonló etnikai konfliktust akarnak kirobbantani azzal a végső céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz, a legújabb NATO-tagállamhoz csatolják. Nastase súlyos állításáról a Cronica Romana október 13-án visszhangokat közölt honatyáktól. Ionut Gherasim (Nemzeti Parasztpárt): Ostobaság. Eckstein-Kovács Péter (RMDSZ): Felelőtlen kijelentés, Paul Ghitiu (Jobboldali Erők Szövetsége): Mikor valaki konfliktusról beszél, bizonyítékokkal kell szolgálnia, Ioan Mircea Pascu (PSDR): Tudok róla, hogy létezik egy magyar terv Erdély elcsatolására. Gandul, 2005. május 26.: Adrian Nastase, a képviselőház elnöke levelet intézett a Tariceanu-kabinethez, figyelmeztetve a kisebbségi törvény következményeire: kulturális autonómia, szeparatizmus, egyszóval alkotmányellenesség. Romániai Magyar Szó, 2005. május 30.: Markó Béla, az RMDSZ elnöke a levél kapcsán kijelentette: nem a kisebbségi törvénytervezet alkotmányellenes, hanem Nastase álláspontja. /Barabás István: A levél íróját önnön múltja ihlette. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

A Constantin Brancusi Iskolaközpont /Sepsiszentgyörgy/ címére, ,,a bunyós Vali” nevére nyílt levelezőlap érkezett, melyben a ,,román banda” fejének tartott diákot felszólítják, mihamarabb hagyja el Sepsiszentgyörgyöt, menjen vissza Moldvába, különben mindkét kezét levágják, ,,munkaeszköz” nélkül hagyván, hogy többé magyart ne üthessen. A fenyegetés valóra váltása miatti aggódástól a június 2-án tartott önkormányzati ülés nyílt vádaskodások és újabb fenyegetőzések helyszínévé vált. A levelezőlap fénymásolatát Rodica Pirvan iskolaigazgató, szociáldemokrata párti önkormányzati képviselő mutatta be a testületnek. A tökéletes románsággal megfogalmazott, inkább felnőtt keze írását sejtető lap postán érkezett az iskolába. A levelet az igazgatónő magára vette, s emiatt hevesen rátámadt Albert Álmos polgármesterre. Miért akarják őt bűnbaknak kikiáltani, az igazgatói székből eltávolítani, holott ő már 27 esztendeje van Sepsiszentgyörgyön, tíz éve igazgatója az iskolának. Az igazgatónő fenyegetett: vaskos dossziéval rendelkezik, alig várja, hogy azt a minisztériumi vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsássa. Válaszában Albert Álmos kijelentette, ha a tavalyi Lósy-emléktábla avatásakor az igazgató nem állott volna az első sorban az ,,elmagyarosítás” ellen tüntetve, most senki nem hibáztatná, hogy iskolájának diákjai ilyen tettekre vetemednek. Hozzáfűzte, nem ez az első magyarveréses eset, csak eddig nem tettek ellene semmit, éppen a volt prefektus utasítására. /(vop): Megfenyegették a főbunyóst. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága nyilatkozatot adott ki a trianoni döntésről. Az 1918. december 1-jén a gyulafehérvári határozatokban egyenlőséget és önkormányzást hirdettek, teljes nemzeti szabadságot ígértek az együttélő népeknek. Ezt nem tartották be. A 85 éve tartó kiszolgáltatottság, a nemzeti, társadalmi és gazdasági alárendeltség végveszélybe sodorta a székely népet. A székelység, mint államalkotó tényező, önrendelkezési joga alapján 85 év után is ragaszkodik közösségi jogaihoz, területi autonómiájának visszaszerzéséhez. A székelység követeli Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását. /Trianon és autonómia – a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának nyilatkozata a trianoni döntésről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./

Hantz Péter, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa elmondta, hogy a napokban 25 európai kisebbségi egyetem részvételével tartott virtuális konferencián kidolgozták a kisebbségi felsőoktatás chartájának tervezetét. A dokumentum szerint a 100 ezer főnél nagyobb számú kisebbségeknek joguk van egynyelvű, az állam által fenntartott felsőoktatási intézményhez. Az erdélyi magyarságnak tehát önálló állami magyar egyetem járna. Románia lakosságának a népszámlálás adatai szerint 6,6-6,7 százaléka magyar nemzetiségű. A magyar egyetemi hallgatók aránya 4,3 százalék. Az ország egyetemi hallgatóinak mindössze 1,6 százaléka tanul magyar nyelven, ez mutatja, hogy nagy bajok vannak a romániai magyar felsőoktatással. A Babes–Bolyai Tudományegyetem egy román intézmény képét mutatja, mely a magyar nemzetiségűek számára sokszor megalázó. Az egyetem falairól hiányoznak a magyar nyelvű feliratok, egy kérvényt sem lehet magyarul benyújtani. A magyar oktatási vonal képviselői bármikor leszavazhatók. A rektori folyosón, az egykori román rektorok plakettjei mellett még csak mutatóba sincsenek kitéve a magyar rektorok képmásai. Hiányoznak mind a Ferenc József Tudományegyetem, mind pedig a későbbi Bolyai Egyetem rektorainak plakettjei. Amennyiben a Babes–Bolyai szétválik Babes Egyetemre és Bolyai Egyetemre, ragaszkodni kell az arányos elosztáshoz, és ahhoz is, hogy a központi épület fele a leendő Bolyai Egyetemhez kerüljön. A magyar oktatók 85 százaléka támogatja, hogy a Bolyai újraalapítása felé teendő első lépésként hozzák létre a magyar karokat. A virtuális konferenciát előnye: az összes anyag fent van az világhálón, a www.conf.bolyai-u.ro címen, és bármikor fel lehet használni a Bolyai Egyetemért folytatott harcban is. /Lázár Lehel: Nem mondhatunk le az önálló egyetemről. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

A kolozsvári Művelődés szerkesztősége 2000-ben újra kiadta Makoldy József 1920-ban készült Pictures of Transylvania című rajzgyűjteményét, ezzel akarta feleleveníteni Makoldy József (1890–1957) munkásságát. Legjelentősebb művészeti-építészettörténeti munkájának újrafelfedezése Gábor Dénesnek köszönhető. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával most ismét kiadták Makoldy József könyvritkaságát, a kolozsvári Művelődés kiadásában. Makoldy neve kiesett az egyetemes magyar köztudatból. Makoldy József a tárlatokon főképpen akvarelljeivel tűnt fel, több grafikai és festészeti díjat nyert, de műépítész szakmáját sem hanyagolta el, Budapesten számos köz- és magánépület tervezése fűződik nevéhez. 1912-től részt vett abban a nagyarányú felmérő munkában, amely a Műemlékek Országos Bizottsága részére készített Erdély templomairól, udvarházairól és egyéb műemlékeiről rajzfelvételeket. Később Felvidéken és Magyarországon végzett hasonló rajzos felvételezéseket. /Szatmári László: Erdélyi képek. Makoldy József rajzai. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./

A magyar kisebbségnek és Románia többi más jelentősebb kisebbségének saját egyetemekre van szüksége, hogy a fiatalok megmaradjanak a közösségekben, jelentette ki június 3-án az EPP-ülésen Gál Kinga, a Románia-EU parlamenti vegyes bizottság alelnöke. /Gál Kinga a magyar egyetemek szükségességéről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

A moldvai csángómagyar iskola támogatására hívta fel az önkormányzatokat a Budapesten a fővárosi Fidesz-MKDSZ frakció – közölte Kupper András, a képviselőcsoport vezetője, aki Böjte Csaba ferences szerzetes társaságában tartott sajtótájékoztatót. Előterjesztésükre a fővárosi közgyűlés „elvi határozatot” fogadott el arról, hogy tízmillió forinttal támogatják a dévai Szent Ferenc Alapítványt. Képviselőcsoportjának tagjai 833 ezer forintot adományoztak a Béke Királynőjéről elnevezett iskolaközpont céljára. A mintegy 500 millió forintra becsült intézmény alapkőletételére májusban került sor, eddig 22 millió forint gyűlt össze. (MTI) /Felhívás a csángó iskola támogatására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Baróton a Fókusz Klub évadzáró előadásán a nyolcvanöt éves dr. Janitsek Jenő nyugalmazott egyetemi tanár, helynévkutató Erdővidék hely- és családneveiről értekezett. Janitsek Jenő fél évszázada járja Erdélyt, s gyűjti fáradhatatlanul a hely- és személyneveket. Eljutott a legeldugottabb falvakba is. Bardoc és Miklósvár fiúszékek tizennyolc települése történeti és jelenkori hely- és családnévanyagát 1956–1977 között gyűjtötte össze, s mint kiderült: Bardocszék 9 falujának 2985 vizsgált helynevéből csak 324, Miklósvár­szék és Nagybacon 4075 hely­nevéből pedig csak 729 halt ki. Mint megállapította: Bardoc­széken még a hegyvidéken sem lelt román eredetű helynévre, Miklósvárszéken pedig főképp Zalánpatak vidékén a XV. századot követően jelent meg néhány bolgár-szláv eredetű helynév, melyet a pásztorként alkalmazott románoknak lehet tulajdonítani. A családnevek esetében Bardocszéken 446 névféleséget sikerült begyűjtenie, amiből a kihaltak száma meghaladja a százötvenet. Idegen eredetű nevek elsősorban a románból, cigányból, ritkábban németből, illetve a szlávból származtat­hatóak. Barót régi családnevei kettő kivételével magyar eredetűek, és a XVII. század közepéig jegyzett 110 névféleségből 47 – azaz mintegy negyven százalék – ma is használatos. /(hecser): Nevünk és helyünk ­Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Június 4-én a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vadonatúj aulájában, Marosvásárhelyen ballagott az 57 végzős hallgató, akik hamarosan állami egyetemen tesznek államvizsgát, mert a Sapientia EMTE egyelőre ideiglenes akkreditációval rendelkezik. Kató Béla, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke emlékeztetett rá, hogy éppen a ballagás napjára esett a trianoni békeszerződés aláírásának 85. évfordulója, amikor az erdélyi templomokban ennek emlékére most megszólaltak a harangok. A végzősöknek megköszönte, hogy elsőkként bíztak egy korábban nem létező, induló egyetemben. Szilágyi Pál rektor szerint nagy a jelentősége annak, hogy immár Erdély négy városában működik az erdélyi magyar szellemű, magyar irányítású egyetem. A megmaradáshoz hazai magyar értelmiségre van szükség, ennek képzése az egyetemeken történik, ezért Erdélyben teljes, átfogó magyar egyetemi hálózatra van szükség, ami magyar irányítás alatt áll, enélkül nem létezik erdélyi magyar kulturális autonómia – figyelmeztetett a rektor. A Sapientia ma három helyszínen működik, 18 szakkal, csaknem 2000 diákkal és 300 tanárral, akiknek döntő többsége fiatal oktató. A Magyar Tudományos Akadémia immár partnernek tekinti az egyetemet, közös kutatási témáik vannak. A tokiói egyetem kutatócsoportja a marosvásárhelyi campus közvetlen szomszédságában kutatóintézetet akar létesíteni, és a Sapientia EMTE munkatársaival együtt olyan tevékenységet akar végezni, ami nemcsak a műszaki, de az orvosi oktatást és a gyógyítást is elősegíti. A Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem az orvosbiológiai kutatás terén szükséges felszerelések megtervezése, ezek koncepciójának a kidolgozása terén tekinti partnernek a Sapientia EMTE-t. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi szakok dékánja is elbúcsúztatta a végzősöket. /Máthé Éva: Ballagtak a „sapientiások”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Június 4-én 156-an ballagtak Csíkszeredán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első végzős hallgatói. Szilágyi Pál rektor az első egyetemi év megnyitóján elhangzottakra emlékeztetett. Ekkor Német Zsolt mondotta: győztünk! Most már határozottan mondhatjuk ki győztünk – fogalmazott a rektor. Szilágyi Pál arra kérte a diákokat, hogy maradjanak mindig a Sapientia Egyetem barátai és segítsék az egyetemet. Csíkszereda egyetemi város – kezdte beszédét Ráduly Róbert, a város polgármestere, aki maga is az egyetem tanára. A polgármester Orbán Viktornak, a felelős magyar kormánynak mondott köszönetet az egyetem alapításáért és támogatásáért, Birtalan Ákosnak, aki az egyetem létrehozásán bábáskodott, valamint azoknak a tanároknak akik vállalták, hogy Csíkszeredába költözzenek. Görömbei András, az MTA elnökének üdvözletét tolmácsolta, ugyanakkor az örök magyar modellnek nevezte, amit itt látott; emlékeztetett, hogy a bánatot, a tragédiát erővé kell változtatni. Bakacsi Gyula, csíkszeredai dékán is kiemelte, hogy a diákoknak határtalan bizalmuk volt, hogy az induló egyetemre iratkoztak. /(Daczó Dénes): Elballagott az EMTE első végzős évfolyama. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Újabb magyarverés történt Erdélyben, jelezte június elsején Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke. Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy után ezúttal Marosvásárhelyen vertek meg két fiatalembert, mert magyarul beszéltek az utcán. A rájuk támadó román fiatalok bozgornak (hazátlannak) nevezték őket, majd nekik estek. Az egyik áldozat arccsonttörést és orrtörést szenvedett, a másik könnyebb sérülésekkel megúszta. A fiatalok a támadók bosszújától tartanak, ezért nem tettek feljelentést. Ennek tulajdonítható, hogy sem az erdélyi, sem a magyarországi média nem szerzett tudomást az incidensről. Az esetek nyomán az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete szórólapok terjesztését tervezi. Ezekben leírják, kikhez forduljanak azok, akiket nemzetiségük miatt támadás ér. Erdélyben, csak az utóbbi egy hónap alatt, három városban több mint 15 magyar fiatalt vertek meg, mert anyanyelvüket használták az utcán. A megoldást egy erdélyi magyar jogvédő iroda létrehozása jelentené, amely ingyenes zöldszám működtetésével és szintén ingyenes jogi képviselettel segítené az anyanyelvük használata miatt áldozattá vált magyarokat. /Fábián Tibor: Marosvásárhely: elhallgatott magyarverés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7./

Soros György magyar származású amerikai üzletember Bukarestbe látogatott. A roma gyerekek oktatásában az egyik legnagyobb probléma a gyerekek elkülönítése speciális osztályokba, vagy értelmi fogyatékos osztályokba. A romák integrációjának évtizede című kezdeményezés egyik célja pedig ennek megszüntetése, jelentette ki. „A román vezetés világosan jelezte: az szeretné, hogy a romák integrációjának évtizede eredményes legyen”, mondta Soros, aki a Nyílt Társadalomért Intézet révén a program egyik finanszírozója. /Soros Basescunál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

Lányi Szabolcs professzor bukaresti állását feladva vállalta, hogy Csíkszeredába jön, és egyetemet épít. Elmondta, hogy versenyhelyzet alakult ki az erdélyi lehetséges központok között. A hagyományos nagy központ, Kolozsvár emberei ma sem tudják elképzelni, hogy egy új tudásközpont még meg is előzheti Kolozsvárt. Marosvásárhely és Kolozsvár olyan bástyák, amelyeket nem lehet feladni. Az akkor magyar politikai vezetés, személyesen Orbán Viktor elfogadta, hogy a határon kívül rekedt magyarok is a nemzet részeként fontos nemzetpolitikai szerepet kapjanak. A magyar egyetem volt az első nagy akció, amikor sikerült a határon kívül rekedt magyarságot helyzetbe hozni. Nem segítségről van szó, hanem befektetésről, amit a magyar nemzetnek egy aktívabb és jobb helyzetben levő tagja tesz ugyancsak a magyar nemzetbe, hogy az tíz, ötven, száz év múlva is erős maradjon, fejtette ki Lányi Szabolcs. /Kovács Attila: Befektetés a magyar nemzetért. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./

Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztő-munkatársai elhatározták: ezután nemcsak a Szabó T. Attila, a szótár anyaggyűjtőjének, első főszerkesztőjének sírját keresik fel legalább évi egy alkalommal – amely immár szokássá vált minden év március 3-án, halála napján –, hanem egy tavaszi séta alkalmával egy-egy szál virággal tisztelegnek elhunyt korábbi munkatársaik sírjánál is. Május 27-én a Házsongárdi temetőben egy szál virágot helyeztek el Kelemen Béla, Nagy Jenő, Szabó T. Attila, Vámszer Márta, W. Török Judit, Zsemlyei János, Zs. Maksay Mária sírjánál. Vígh Károlyról szóban emlékeztek meg, ő Marosvásárhelyen pihen. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár /Erdélyi Múzeum-Egyesület és a budapesti Akadémiai Kiadó/ XII. kötete a napokban jelent meg. /Tamásné Szabó Csilla, az EME tudományos főkutatója: Tisztelgés az elhunyt szerkesztők sírjainál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./