Sepsiszentgyörgyön a város központjában rendezték a március 15-i ünnepséget. A díszőrséget álló cserkészek közt, a rétyi fúvószenekar akkordjai mellett helyezték el virágjaikat, illetve koszorúikat a város polgárai, az RMDSZ, iskolák, intézmények, civil szervezetek, az SZNT és az MPSZ vezetői. A színház elé felállított, hatalmas kokárdával díszített emelvény előtt az egyesített kórusok tagjai sorakoztak fel, szemben a többezres tömeg nemzetiszínű zászlókkal, a Székely Nemzeti Tanács lobogóival és feliratos tábláival: Területi autonómiát a Székelyföldnek!.A lovas bandériumok és szekerek felvonulása után Bartók Emese felolvasta Kiss Jenőnek, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnökének, a megyei könyvtár igazgatójának köszöntőjét. Füttykoncert követte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét, de megtapsolták a Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök leveléből idézett részletet. Dr. Jeszenszky Géza történészt, volt magyar külügyminisztert, az ünnepség díszvendégét ünnepelte a többezres tömeg. Jeszenszky rámutatott: Magyarország nemmel szavazó állampolgárai bizonyára hamarosan lerázzák magukról a hamis propaganda hatását, fel fognak ébredni, s akik felébresztik őket, az erdélyi magyarok lesznek. Az Európai Unió alapelve a szubszidiaritás, a demokrácia, a helyi demokrácia. Az egyesített kórusok előadásában a Boldogasszony anyánk kezdetű ének hangzott el. A március 15-i ünnepség a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult. /(simó): Az elégedett kisebbség a harmónia záloga. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Zilahon a főtéri Wesselényi szobornál kezdődtek az ünnepi megemlékezések március 15-én. Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke két nyelven is elmondta üdvözlő szavait, majd felolvasták Markó Béla üzenetét, Gémesi Ferenc külügyi államtitkár pedig tolmácsolta a magyar miniszterelnök üzenetét. A közönséget köszöntötte Andrei Todea prefektus, aki magyarul is szólt néhány szót. A magyar konzulátus képviselői és a megye vezetői ezután Szilágynagyfaluban ünnepeltek együtt a helyi közösséggel. Délután Zilahon a Szakszervezetek Művelődési Ház nagytermében ünnepi műsoron vettek részt a zilahiak. Szilágysomlyón fáklyás felvonulással indultak a református templomba, ahol az ünnepi istentisztelet után koszorúzás következett a templom udvarán. Szilágycsehben délután Fábián Dániel honvédtiszt – későbbi szilágycsehi lelkész és esperes – emléktáblájánál kezdődött a megemlékezés. /Józsa László: Forgalomelterelés a márciusi ünnepség miatt. Magyarul is beszélt Andrei Todea prefektus. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Politikaiból szakmai kérdéssé minősült vissza a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozati reformjának évek óta húzódó kérdése azután, hogy Markó Béla oktatási ügyekért is felelős RMDSZ-es miniszterelnök-helyettes és Kötő József oktatásügyi államtitkár a BBTE magyar tagozata képviselőinek értésére adták: a pillanatnyi politikai helyzetben nem tartják érvényesíthetőnek az egyetem vezetői által korábban megfogalmazott célokat. „Az a tervezet, amelyet a BBTE oktatói juttattak el az RMDSZ-hez röviddel a tavalyi választások előtt, olyan célokat fogalmazott meg, amelyeket az RMDSZ a jelenlegi politikai helyzetben nem tart érvényesíthetőeknek” – foglalta össze Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az RMDSZ vezetőivel tartott találkozó konklúzióit. Az RMDSZ-nek döntenie kellett: a kisebbségi törvényt és azon belül a kulturális autonómia kérdését, vagy pedig a Babes–Bolyai ügyét, az egyetem autonóm struktúráinak kialakítását tartja prioritásnak. „Érthető módon ebben a helyzetben a kisebbségi törvény támogatása mellett döntöttek” – összegzett Salat Levente. Salat két tételből álló rendezési javaslatot terjesztett elő, amelyek közül az első pénzügyi vonatkozású. Kérték Kötő Józsefet, járjon közben annak érdekében, hogy a jelenleg alkalmazott 1,5-ös finanszírozási szorzót emeljék meg a magyar nyelvű oktatás esetében kettőre. A javaslat második eleme: a magyar tagozat helyzetének javítása érdekében fölhasználni azokat az érvényes rendelkezéseket, amelyek a döntéshozatali autonómia intézményes kereteinek a kialakítását is lehetővé teszik. Magyar tanszékek létrehozása nem igényel külön kormányhatározatot, egy másik javaslat arra vonatkozott, hogy olyan szakokon, ahol a magyar tagozat személyi állománya, illetve a szakmai tevékenység színvonala ezt lehetővé teszi, önálló tanszékek jöjjenek létre. A rektor-helyettes szerint jó esély van rá, hogy három-négy esetben legalább sor kerüljön önálló magyar tanszék létrehozatalára. Azt is javasolják, hogy a magyar és német nyelvnek a BBTE belső adminisztrációjában, az egyetem belső nyilvános terében történő használata lehetővé váljon. – A rektori arcképcsarnokban jelenjen meg a magyar rektorok arcképe is, és az egyetem bizonyos termeit rangos magyar személyiségekről nevezzék el – tette hozzá a rektor-helyettes. /Salamon Márton László: A kisebbségi törvény háttérbe szorította a BBTE magyar karait. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Kónya-Hamar Sándor képviselő interpellációt készít elő az etnikai okokból üldözött személyek kárpótlása ügyében. A törvény szerint etnikai hovatartozástól függetlenül mindazokat megilleti a kárpótlás, akik a bécsi döntés következményeként szenvedéseknek voltak kitéve. Azonban Kolozs megye vezetése, a Nyugdíjpénztár mindegyre megkülönböztető eljárást alkalmaz. Az RMDSZ igazolással, tanácsadással támogatja a kérelmezőket. Nehezíti a helyzetet, hogy most már a közjegyző is akadályokat gördít az iratcsomó átvétele elé. Interpellációjának célja a vitás kérdések tisztázása. /Béres Katalin: Egyperces Kónya-Hamar Sándor képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

Március 17-én Markó Béla miniszterelnök-helyettes fogadta Jan Figelt, az Európai Bizottság oktatási, képzési, kulturális és többnyelvűségi megbízottját. Figel és küldöttsége kétnapos látogatáson vesz részt Romániában. A találkozón részt vett Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetője is. /Jan Figelt fogadta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

Éles bírálatokat fogalmazott meg Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő a szövetség által készített kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban. Toró sérelmezte, hogy a tervezet a kisebbségi szervezetek létrehozására vonatkozóan ugyanazokat a diszkriminatív kritériumokat állapítja meg, amelyeket a romániai választási törvényben több nemzetközi szervezet is kifogásolt. Toró szerint ennél súlyosabb, hogy a kulturális autonómiára vonatkozó rész az önrendelkezés joggyakorlását nem a közösségnek, hanem a közösség egy reprezentatív szervezetének – az RMDSZ-nek – adja oda. Toró jövő héten több módosító javaslatot is megfogalmaz majd. Szerinte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által jóváhagyott személyi elvű autonómiatervezet a modellértékű. Márton Árpád, a tervezetet kidolgozó egyik RMDSZ-es parlamenti képviselő elmondta: valóban a parlamentbe jutott szervezet kérheti a kormánytól, hogy kisebbségi önkormányzati választást írjanak ki, de ezen nemcsak az illető szervezet tagjai, hanem a bejegyzett civil szervezetek és alapítványok képviselői is részt vehetnek. /Borbély Tamás: Vitát gerjesztett a kisebbségi törvénytervezet. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Értékénél nagyobb sajtót kapott, s a természetesnél több vitát, aláírásgyűjtést, ellen-aláírásgyűjtési akciót eredményezett Eörsi Mátyás SZDSZ-es országgyűlési képviselő március eleji kolozsvári látogatása. Valójában azért érkezett, hogy kitapintsa, milyen fogadtatásban részesülnének a szocialista/liberális politikusok, esetleg Gyurcsány Ferenc, megtisztelnék jelenlétükkel a március 15-i ünnepségeinket. Megtudták. A határon túli ügyekben magát járatosnak tartó politikus egy március 16-i televízióműsorban két szarvashibát is elkövetett. Eörsi ugyanis szemrebbenés nélkül állította, az erdélyi magyarság kivívta a kulturális autonómiáját. Hol, mikor, hogyan? – kérdezte a Háromszék munkatársa. Ezután Eörsi Mátyás cinikusan kijelentette: miért vár támogatást az anyaországtól a határon túli magyarság, amikor Sepsiszentgyörgyön például nemzetiszínű lobogót égetnek? Ez nem igaz. Nem égetett sem itt, sem máshol Erdélyben magyar zászlót senki. /(simó): Eörsi, hazudj, csak rajt’ ne fogjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

Kolozsváron a Szent Mihály plébánia a képzőművészek kilakoltatását kérte a Szentegyház utcai galériából. A bíróság elismerte a római katolikus plébánia tulajdonjogát a Szentegyház utcai ingatlan fölött. Az egyház képviselői megkeresték a képzőművészek szövetségét, hogy írjanak alá egy bérleti szerződést, ezt azonban a szakmai szervezet vezetői megtagadták arra hivatkozva, hogy a Polgármesteri Hivatallal már létezik egy hasonló tárgyú szerződés. A Barabás Miklós Céh vezetői arra kérték Czirják Árpádot, tegye lehetővé, hogy még néhány évig, a polgármesteri hivatallal kötött szerződés lejártáig, az intézmény használhassa a kiállító helyiségeket. A levélhez a kezdeményezők több mint hetven, a szövetség kolozsvári fiókjához tartozó magyar képzőművész nevét és lakáscímét tartalmazó jegyzéket is csatoltak. /B. T.: Ellenzi a kilakoltatást a Barabás Miklós Céh. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt a házigazdája a Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának, melyen hat anyaországi és három határon túli magyar iskola képviseltette magát. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, a budapesti, a zentai, a mosonmagyaróvári, a kecskeméti, szombathelyi, a salgótarjáni, az ócsai és az aknaszlatinai iskola tanárait és diákjait. Kötő József államtitkár kifejtette, helyt kell állni, talpon kell maradni, versenyképesnek kell lenni, minőséget kell teremteni oktatásban, kultúrában egyaránt. Kötő Németh Lászlónak a minőség forradalmával kapcsolatos eszméjét idézte. A nyolc Bolyai nevét viselő iskola vezetői a tanintézmények közti szoros együttműködés reményében alapszerződést írtak alá. 2002. után újból Marosvásárhelyen talált otthonra a Bolyai-vándordíj. A díjat az az iskola kapja, amely a Bolyai-vetélkedőt megnyeri. /Mészely Réka: A Bolyai nevet viselő iskolák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./

Körtvélyfáján a régi templom mellett modern, tágas gyülekezeti ház épül. Szász Attila református lelkipásztor elmondta, hogy 1300 lélekből áll a gyülekezetük, az átlagéletkor valamivel jobb, mint az erdélyi települések legnagyobb részérében. Az épülő gyülekezeti otthonban bibliaórák, öregek vasárnapja lesz, emellett kulturális központtá szeretnék fejleszteni: irodalmi esteket, könyvbemutatókat, kiállításokat, gazdaköri esteket szeretnének szervezni. Idén befejezik az építését. Nagyon sokat segítettek a hívek, falubeliek. Az erdélyi karéneklés egyik színfoltjának számító helyi énekkar 1990-ben alakult, Szász Annamária tiszteletes asszony vezetésével. Bővíteni a kórust nem sikerült. A mai fiatalság nem hajlandó feláldozni a szabadidejét. Az énekkar a reneszánsz kor zenéjét igyekszik népszerűsíteni. 1999-től szerveznek évenként kórustalálkozót, hagyományosan tíz-tizenkét énekkar jön el. /Nagy Botond: Reneszánsz dalok, elfoglalt fiatalság. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

Gernyeszegen megpezsdült az élet, ami az egyház, az iskola, az RMDSZ és a lakosság közötti jó együttműködésnek tulajdonítható – állapította meg Incze Jenő polgármester. A kultúrotthon korszerűsítése után elindult a művelődési élet. Az egyetlen gond a pénzhiány. Májusban kezdődik el a sportterem építése, amit az új tanév kezdetéig szeretnének befejezni. Jövőre elindul a vízhálózat építése. Vezetékes telefonra a kérések nagy részét 10-15 évvel ezelőtt nyújtották be, a Romtelecom azonban nem intézkedett. A polgármester Nagy Zsolt kommunikációs RMDSZ-es miniszternek személyesen nyújtotta át igényüket, s a miniszter felvállalta, hogy szívügyének tekinti a Maros megyei települések lakóinak gondját. Felújították az óvodát, megújult környezetben játszhat Körtvélyfája 75 óvodása. A gernyeszegi általános iskola része annak az országos pályázatnak, amelynek során 11 Maros megyei iskolában információs és dokumentációs központot létesítenek. A helyiségben lesz olvasósarok, öltöző, könyvespolcok és videó. Gernyeszeg községközponthoz nyolc falu tartozik. A helyi önkormányzat 2006-ra népszavazást tervez, melynek célja Körtvélyfájának önálló községközponttá alakulása. A referendum során két községre szakadnak: Gernyeszeghez Marosjára, Kisillye és Erdőcsinád; Körtvélyfájához Marospéterlaka, Telek, Kis- és Nagyszederjes tartozik majd. /Nagy Annamária: „Felfelé ívelő időszak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./

Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről fejtették ki többen véleményüket. Bakk Miklós politológusnak komoly fenntartásai vannak a törvénytervezettel kapcsolatban. Fontos, hogy a tervezet a kisebbségeket államalkotó tényezőként is meghatározza, kérdés, hogyan viszonyul majd ehhez a román parlament, hiszen ez egy alkotmánymódosító javaslat. A kisebbségi szervezetek jogállását és a kulturális autonómia intézményi keretét szabályozó rész kevésbé sikerült. A kisebbségi szervezetek definíciójánál mértéken felül privilegizálja a már parlamenti képviselettel rendelkező szervezeteket. Itt olyan előírások beemeléséről van szó, amelyeket több európai szervezet is kifogásolt. A törvény hiányossága, hogy nem szabja meg, kik a választások résztvevői. A tervezet megerősíti a Romániában kialakult kisebbségpolitikai rendszert: a román politikai elit a kisebbségekkel kapcsolatos politikai feladatok egy részét a parlamentben képviselettel rendelkező szervezetekre bízza. A kulturális autonómiáról szólva úgy tűnik, az RMDSZ már első lépésben alája kínál a lehetőségeknek. Nagyon rossz, hogy nem történt egyeztetés az EMNT személyi elvű autonómiatervezetét benyújtó politikusokkal, ez azt a gyanút erősíti, hogy a korábban már megszerzett pozíciók közjogi biztosítékokkal való ellátására kerül sor. Puskás Bálint RMDSZ-szenátor: bő­víteni kellene és nagyobb ha­táskörrel felruházni azokat az intézményeket, amelyek a kulturális autonómia megvalósítását cé­lozzák. Kötelezni kell az államot a létrehozandó intézmények finanszírozására, másképp ugyanis nem tudnak majd működni. A szenátor szerint kulturális autonómia keretében egy kisebbséget egyetlen reprezentatív szervezetnek kell képviselnie. Kiss Jenő, a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke: Határozottabban és többet kell kérnie az RMDSZ-nek, mert ha most nem kér, akkor az esélyei rosszabbodnak. A tervezet túl nagy hatalmat biztosít az RMDSZ-nek. Nagy hibának tartja, hogy hiányoznak a garanciák. Gazda Zoltán, az MPSZ háromszéki elnöke: Az MPSZ székek közötti egyeztetőtanácsa szerint annyira elhibázott ez a törvénytervezet, hogy ezen javítani nem lehet, teljesen új törvényt kell alkotni, tekintettel arra, hogy a területi autonómia lehetőségként sem szerepel. Úgy látják, hogy a tervezet, amelynek a kisebbségek jogáról kellene szólnia, diszk­riminatív és nemzetellenes. Megfogalmazták a módosító javaslatokat. Nagyon szűk határidőt szabtak egy ilyen kulcsfontosságú törvény véleményezésére. /Farkas Réka: Lesz-e ebből autonómia? (Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./

Háromszéken az illyefalvi székhelyű, svájci alapítványi és kormánytámogatással létrehozott LAM Alapítvány tizenhárom éve azon munkálkodik, hogy a mezőgazdaságban teret hódítson egy, a piacgazdasági körülmények között is életképes gazdálkodási forma. Orbán Miklós mezőgazdasági szakember, a LAM oktatási programjainak felelőse a kezdetektől részt vett a szervezet stratégiájának kidolgozásában. Elmondta, hogy 1992-ben beindítottak vállalkozásokat a mezőgazdaságban. Hitelt folyósítottak gépvásárlásra. Az alapítvány sok gépet hozott be Nyugatról, ezeket nagyon olcsón adták. Beindultak az állattenyésztő telepek, de sokan tönkrementek. A tejár, a sertéshúsár kedvezőtlenül alakult. Növénytermesztésben viszont volt fejlődés, ma egyes gazdaságok európai szinten is versenyképesek. Az agrárvállalkozás fellendítését célozta az oktatási program is. Elméleti oktatás mellett tangazdaságot működtettek. Földvásárlásra is nyújtanak hitelt. Az Új Kézfogás Közalapítvány adott támogatást erre a célra. Időközben ez leállt, mert az új magyar kormány már nem támogatta a földvásárlást. Orbán Miklós mérnök emlékeztetett: 1992 és 1998 között, amikor Háromszéken a burgonyának aranykora volt, akkor gépesítette magát a földművesek nagyobb része. Azonban a traktorokat nem tudják megfelelően kihasználni. Célszerű lenne gépköröket működtetni, de nagy a bizalmatlanság az emberekben. /B. Kovács András: Ahogyan a LAM szeretné. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

Az RMDSZ parlamenti csoportjának jogászai által készített kisebbségi törvénytervezetnél az első kérdés: miért ez a szoros határidő a vitát illetően? Az előkészítő csoportnak pár hónapra volt szüksége a tervezet elkészítésére, ugyanakkor a szakmai és más közösségek számára öt napos kurta vitát engedne meg az előterjesztésre készülő RMDSZ? Bodó Barna hangsúlyozta: az ötnapos határidő elfogadhatatlan. A tervezetet előkészítő csoport egyik tagja, Varga Attila jogász kijelentette: „elfogadtatható” törvényt kell előkészíteni. Már a szövegezéskor ez a fő szempont? – kérdezte Bodó Barna. Soha nem lehet központi eszme egy bizonyos hatalmi többség tűréshatára. A létrehozandó autonómiatanácsot a közösség tagjaihoz kell rendelni, s nem egy létező politikai képviseleti szervezethez. Nincsenek szankciók a tervezetben, ami jogilag elfogadhatatlan. /Bodó Barna: Milyen autonómiát? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

Az RMDSZ heti sajtóértekezletén elsősorban a kisebbségi törvénytervezetet, az Adó- és Pénzügyi Törvénykönyv módosításának kérdését, valamint Románia csatlakozási szerződésének aláírását érintették. Markó Béla miniszterelnök-helyettes elmondta: az RMDSZ a múlt hét végén emlékezett meg az 1990. március 19-i és 20-i marosvásárhelyi eseményekről. Mint mondta, 15 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel, párbeszéd útján akarja jogait kivívni. Márton Árpád képviselő, az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnöke ismertette a kisebbségi törvénytervezetet. Elmondta: az RMDSZ konzultál a magyar civil- és ifjúsági szervezetekkel, a történelmi egyházakkal, közéleti személyiségekkel a törvénytervezet ügyében. Márton Árpád hangsúlyozta, a kerettörvény megfelel az alkotmány előírásainak. A tervezet leszögezi a kisebbségi szervezetek státusát. Az RMDSZ kifogásolja, hogy a művelődési szférában, a humanitárius segélyszolgálatokra és az egyházakra vonatkozóan meg kívánnak szüntetni bizonyos adókedvezményeket. /Az RMDSZ az Európai Néppárt tagjaként is lobbizik a csatlakozási szerződés aláírásáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

A szeptemberben 95. életévét töltő Faludy György írót üdvözölhette március 24-én Aradon a közönség a Jelen Házban. A találkozóra Böszörményi Zoltán házigazda, Márkus Barbarossa János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és Balázs Imre József irodalomtörténész mellett eljött Anavi Ádám temesvári költő is, akinek 96. születésnapját februárban ünnepelték. A közel egy évszázadot át- és megélt Faludy mind az öt kontinensen megfordult, találkozott Einsteinnel unokatestvére, Szilárd Leó Nobel-díjas fizikus révén, együtt sörözött Karinthy Frigyessel, barátja volt Kassák Lajosnak és Márai Sándornak, sőt Picassóval is megismerkedett. Faludy a recski kényszermunkatábor borzalmairól is beszélt. 1941-ben érkezett Amerikába, másodszorra 1989-ben tért haza. Balázs Imre József, a Korunk szerkesztője ajándékkal lepte meg a költőt: a Korunkban 1930–40. között közölt Faludy-verseket és -fordításokat lefénymásolta és 64 oldalas kötet formájában átnyújtotta. /(nagyálmos): A Mester Aradon, először. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

Nagyszabású képzőművészeti tárlat nyílt Stockholmban a Kolozsvárról elszármazott Tamás György műgyűjtő rendezésében. Az EMKES 10. évfordulójának szentelt kiállítás 37 alkotótól ötven munkát mutat be. /Tatár Zoltán: Magyar képzőművészeti tavasz Stockholmban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

Eugen Nicolaescu liberális képviselő, a PNL szóvivője sajtótájékoztatón kijelentette: az észak-erdélyi autópálya ügyét a kormány az idén levette napirendről, mivel nincs pénz rá. Legkorábban 2006-ban beszélnek majd róla. A képviselő elmondta, hogy Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök Brüsszelben tárgyalt Philippe Maystadttal, az Európai Beruházási Bank (BEI) igazgatójával ebben az ügyben, illetve arról, hogy csökkent a pénzintézet által Romániának folyósított kölcsönök volumene. Az észak-erdélyi autópálya az RMDSZ választási programjának része volt, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke azóta is több nyilvános szereplésen hangsúlyozta, hogy az RMDSZ ragaszkodni fog a dologhoz, és mint legutóbb Marosvásárhelyen is mondta: „lesz erdélyi autópálya”. /Mózes Edith: Veszélyben az észak-erdélyi autópálya ügye! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./

Az országos licit helyett ezentúl a kórházak maguk szervezik meg a gyógyszerbeszerzési versenytárgyalást, a gyógyszergyártók, illetve -forgalmazók egy része nem hajlandó a korábbi árakat alkalmazni. Ha az intézkedés mellé a kormány nem rendel több pénzt, megeshet, hogy az eddiginél is rosszabb lesz a kórházak gyógyszerellátása. – Az elektronikus licit megszüntetésével az egészségügyi minisztérium bedobta a törülközőt, a kórházakra bízta, hogy boldoguljanak, ahogy tudnak – ecsetelte a helyzetet Bács Mihály, a sepsiszentgyörgyi megyei kórház igazgatója. A megyékre lebontott gyógyszerkiutalás felszámolásával szabad kezet kaptak a gyógyszergyártók és -forgalmazók. A szaktárca megkötése szerint az orvosságokat a tavalyi áron kell idén is beszerezni, a márciusi tapasztalat ellenben azt mutatja, hogy erre nem minden termék esetében van lehetőség. Pénz nincs ilyen többletkiadásra, így a drágább gyógyszerekből a korábbinál kevesebbet tudnak vásárolni. /(fekete): Megszűnt a központosított gyógyszerbeszerzés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./

A magyarországi felsőoktatási és kutatási támogatások hasznosulása az egyes magyar kisebbségi régiókban címmel, április 4-5. között, kétnapos konferenciát tartanak Csíkszeredában, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. A jelzett témakörben végzett kutatások erdélyi vezetője, Bíró A. Zoltán, a KAM regionális és Antropológiai Kutatások Központjának igazgatója elmondta, hogy hároméves kutatási programról van szó, amelyet Berényi Dénes akadémikus, professzor vezetett. Ebben a programban, minden olyan országból részt vettek kutatók, ahol kisebbségben magyarok élnek, és amely országokba oktatási, kutatási, fejlesztési támogatás irányult. Ez a konferencia ennek a hároméves kutatási programnak az eredményeit mutatja be. A programban egy komplex kutatási módszertan alapján készültek a felmérések. Átfogó statisztikai összegzés is készült az 1990–2000 közötti időszak magyarországi támogatásairól, ezt Egyed Albert /Budapest/ végezte. Szociológiai kutatás készült a DOMUS programról, amely 1-3 hónapos magyarországi szakmai utakat tesz lehetővé. A kutatásjellegű támogatások nagyon jelentősnek bizonyultak, és ezek a személyekre vagy intézményekre szabott kutatási pénzek nagyon nagy szerepet játszottak abban, hogy az erdélyi magyar tudományban jelentős szakmai eredmények születtek. A 2000-ig terjedő kutatás eredményei azt mutatják, hogy a legnagyobb eredmény a magyarországi időszaki részképzéseknél várható. /Daczó Dénes: Mennyire voltak gyümölcsözőek a támogatások? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

A Trianon filmmel kapcsolatban az új kormány tagja, Mona Musca művelődési miniszter asszony intézkedett, járjanak el a filmmel kapcsolatban. A miniszter asszony elmondta, figyelmeztették. Hajdu Győző volt, aki a feljelentést tette, ő volt a figyelmeztető. Van-e olyan helyzet Európában, tette fel a kérdést Bodó Barna, mint ami itt történt, az egyik oldalon a kultúrát a miniszter asszony feletteseként, miniszterelnök-helyettesként magyar felügyeli /Markó Béla/, a másik oldalon az állami költségvetésből támogatást kap lapkiadásra Hajdu Győző. Ha ma Romániában a magyarok képviselői kormányon lehetnek, akkor kinek kell olyan lap, amelyet Hajdu Győző szerkeszt? Ő és lapja semmit sem tett a román-magyar kapcsolatok ügyéért. Kérdés: a román kormány részére ki a partner, a magyar miniszter vagy a Ceuasescut is kiszolgáló csatlós? /Bodó Barna: A kultúra csatlósai és csapdái. = Irodalmi Jelen (Arad), márc./

Alaptalan a magyar kormány felháborodása, amelyben visszautasítja Ion Iliescu kijelentését a 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres eseményekről – áll a volt államfő irodájának sajtóközleményében. Néhány napja Ion Iliescu egy marosvásárhelyi sajtóértekezleten kijelentette: visszautasítja azokat a vádakat, miszerint őt is felelősség terhelné a „fekete márciusért”, mivel nem volt hajlandó személyesen is részt venni a magyarok és románok közti konfliktus csillapításában. Úgy vélekedett, a 15 évvel ezelőtti tragikus eseményekért csakis a magyarok a felelősek. Ezt a kijelentést utasította vissza a magyar kormány, és hasonló szellemben szólalt fel az üggyel kapcsolatban Frunda György is a szenátusban. Iliescu, a volt államfő sajnálatát fejezte ki a 15 évvel ezelőtti tragikus eseményekért, de nem hajlandó vállalni a „szolgálatos bűnös” szerepét mindenért, ami mandátuma alatt Romániában történt. /Iliescu visszautasít. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

Március közepén Százhalombattán megnyílt a Munkácsy-díjas nagybányai festőművész, Véső Ágoston festőművész legújabb egyéni kiállítása. A tárlatot Kishonthy Zsolt művészettörténész, az elmúlt években megjelent népszerű Nagybánya Könyvek egyik szerzője-szerkesztője – nyitotta meg. Kishonthy Zsolt Nagybányára látogatva fölfedezte a nagybányai kortárs festészet addig Magyarországon ismeretlen alakjait. A városba tett látogatások legtöbbször Véső Ágostonhoz vezettek. Véső Ágoston bátran tekintheti magát a nagybányai hagyományok folytatójának. /Murillo és Véső Ágoston. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 1./

Csire József zeneszerzőnek, a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetsége, valamint a Magyar Tudományos Akadémia köztestülete tagjának 25 műdalt tartalmazó kötete látott napvilágot Alkonyi fény /Égisz Könyvkiadó, Bukarest/ című kötetében. A Reviczky Gyula, Dsida Jenő, József Attila és más költők versei ihlette, hangszerkísérettel ellátott dalok mellett külön fejezetet szentel a szerző a Petőfi-dalok nyomán született műveknek. /(-h): Alkonyi fény – műdalok zenekísérettel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

A román sajtóban amikor szóba került C. V. Tudor vagy Gheorghe Funar pártja, mindig siettek hozzátenni, hogy közismertek a magyar megfelelőik. Napjainkban is meg-megesik, hogy C. V. Tudor Nagy-Románia Pártjának megfelelőjeként emlegetik az RMDSZ-t. Az RMDSZ ezt a besorolást mindig elutasította, de nem tette ezt, ha egyes tagjairól volt szó. A magyarok között is vannak szélsőségesek, a kérdés legfeljebb az, hogy valóban azok-e a szélsőségesek, akikre mutatni szoktak, írta Vekov Károly. Az RMDSZ-t vagy egyes tagjait a politikai „szimmetria” miatt nevezték szélsőségesnek, valójában ennek semmilyen alapja nem volt. Aszerint osztályozzák a hazai magyar – de csakis a magyar – politikusokat, hogy azok miképpen viszonyulnak a román politikai élet képviselőihez. A „mérsékelt” és „radikális” fogalmak használata helyett jobb lenne inkább a feladatokra koncentrálni, hiszen a kirekesztő címkék használata káros az egész magyarság szempontjából. /Vekov Károly: Szélsőségesek, mérsékeltek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

A Földes-ügyről eddig is sokan tudtak, legfeljebb hallgattak róla. Jött azonban egy Stefano Bottoni nevű polgár, és föllebbentette a fátylat az erdélyi közelmúltról. Lett erre nagy fejvakargatás. Pedig az ötvenes években csak annyi történt, hogy az egyik kommunista csoport leszámolt a másikkal. A román hatalom meg akarta szüntetni Kolozsvárnak az erdélyi magyar közművelődésben, irodalmi életben és tanügyben játszott központi szerepét. Erre jó volt első lépésként a marosvásárhelyi kártya. Marosvásárhelyre került a Bolyai Egyetem orvosi és gyógyszerészeti kara, a színművészeti egyetem, megalakult a Filharmónia, a Székely Színház, a Székely Népi Együttes, Bukarestbe vitték a Magyar Népi Szövetséget, a Falvak Népét, létrehozták a Művelődést, a rádió magyar szerkesztőségét, a Romániai Magyar Szót, majd az Előrét. Sütő András pályája ekkor kezdett felívelni, és kinevezték (1950-ben) a Falvak Népe főszerkesztőjének. Ugyanakkor, amikor szülei kuláklistára kerülnek, a lapban megjelennek a kulákellenes írások. Amíg Sütőt menti tehetsége és későbbi tettei, addig a Földest feljelentő másik kettő – Hajdu Győző és Gálfalvi Zsolt – ezt nem hozhatja fel mentségéül. Hajdu Győző három évtizedre lett az Igaz Szó főszerkesztője, hosszú évekig a kommunista párt központi bizottságának tagja, majd a diktátor főmagasztalója. Gálfalvi pedig az Igaz Szó főszerkesztő-helyettese, a marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója, az Előre főszerkesztő-helyettese, a Szocialista Művelődési Tanács nemzeti igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürójának tagja, a Hét főszerkesztője, az Írószövetség, majd a Román Televízió vezetőtanácsának tagja. Az 1989-es változás után Gálfalvi Zsolt továbbra is a magas hatalmi szférákban maradhatott. Közben Kolozsvárnak mint az erdélyi magyarság központjának a leépítése folytatódott a fordulat után is. A román hatalom továbbra sem engedélyezte a Bolyai Tudományegyetem újraindítását. Az RMDSZ vezetését pedig kezdetben a bukarestiek ragadták magukhoz. Ma már a döntéshozó kétségen kívül a bukaresti elnökség és a szövetség vezetőségében túlnyomó többségben lévő marosvásárhelyi csoport – Markó Béla, Frunda György, Borbély László, Kelemen Atilla. Kolozsvári nincs benne. /Román Győző: Az ellopott Kolozsvár. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Désen az új lakótelepen kellett két utcának nevet adni, az RMDSZ javasolta, hogy az egyiket Kádár Józsefről, Szolnok–Doboka vármegye egyetlen létező, többkötetes monográfiájának szerzőjéről nevezzék el, de a városi tanács elutasította a javaslatot. Leginkább Petrut Grigore iskolaigazgató érvelt a javaslat ellen, aki annak idején az általa vezetett iskolából az elemi és középiskolai magyar osztályokat a 4-es, 5-ös számú iskolába helyezte át, ahol azok lassan sorvadnak, és teljesen el fognak tűnni. Néhány héttel ezelőtt elfogadták az új városcímert, erről hiányoznak a magyar szimbólumok. /Dés. Nem lesz Kádár József utca. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

A Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület azért pereskedik a városházával, mert a polgármesteri hivatal egyszer már visszaadta, most pedig el akarja venni az egylettől a Magyar Házat. A Kalmár Zoltán elnökletével 1993-ban újjáalakult, majd 1994-ben jogilag bejegyzett nagyszebeni magyar művelődési egyesület jogutódként kérte vissza a Magyar Házat 2003-ban. A Klaus Johannis polgármester által ellenjegyzett 2003. áprilisi, 291. számú rendelet visszaszolgáltatta az ingatlant, amelyet azonnal telekkönyveztek a magyar egyesület nevére. Azonban a városháza visszatáncolt. A nagyszebeni törvényszék értelmezése szerint az ingatlan eredeti tulajdonosa, azaz a régi polgári egylet, illetve a jelenlegi magyar egyesület neve nem azonos, ezért nem tekintik őket jogutódnak. „Pedig az alapító okiratunkban és az alapszabályunkban világosan le van írva, hogy a régi Magyar Polgári Kör jogutódjának tekintjük magunkat, és ezt az alapszabályt fogadta el egyesületünk bejegyzésekor a nagyszebeni törvényszék” – szögezte le Kalmár Zoltán, az egyesület elnöke. A kommunista diktatúra idején úgy szüntették meg a Nagyszebeni Magyar Polgári Kört, hogy erről a mai napig nem született írás. 1944 őszén a polgári kör helyébe a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) költözött be, amely kulturális-ifjúsági szervezetet is működtetett, ennek titkára éppen Kalmár Zoltán volt. 1952-ben a kommunisták kilakoltatták a házból az MNSZ-t, az utcára dobált magyar könyvtárból máglyát raktak. A megmenekült kötetek egy részét a nagyszebeni ASTRA könyvtárban helyezték el, néhány példány magánkönyvtárakban talált menedéket, mások pedig az RMDSZ székházában ma is megtalálhatók. Kalmár Zoltán szerint a visszaszolgáltatást a bélyeggyűjtők egyesülete bolygatta meg. 2003-ban közokirat-hamisítással, csalással és hamis dokumentumok használatával jelentették fel az ügyészségen az idős férfit, aki szerintük törvénytelenül kérte vissza az ingatlant. A nyolcvankettedik életévében járó férfi szerint a vizsgálatot folytató fiatal ügyész is belátta, hogy a Budapestről kapott dokumentummásolatok hitelesek, így az ügyet nem sikerült bűnügyi síkra terelni. Hetek múlva a polgármesteri hivatal mégis kezdeményezte a Magyar Ház visszaszolgáltatásáról szóló rendelkezés hatálytalanítását. /Benkő Levente, Fám Erika: Európai központ magyarok nélkül? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Házsongárdon Kolozsvár történetírójának, Jakab Eleknek (1820–1897) sírja mögött nyugszik apósa, Mike Sándor, aki nem csak elődje volt Jakabnak, de rábízta azt a közel 200 kötetnyi dokumentum-másolatot, amelyek egy részét aztán feldolgozva, Jakab Elek megírta jeles munkáit. Mike Sándor sírja eltűnt, jelezte Gaal György helytörténész, a Házsongárdról szóló könyv szerzője. Hatalmas terméskő oszlop állt a következett felirattal: „Al-torjai / MIKE SÁNDOR / síremléke / Szül. 1795 – megh. 1867 / A kő jellemszilárd / férfit, / a koszorú / az életbölcset tiszteli”. A kétméteres obeliszk töredékei még láthatók, a friss hanton pedig ott a kereszt az új honfoglaló feliratával. Mike Sándor amikor érdekes dokumentumra bukkant, azt kézírással lemásolta, irattartóba helyezte tárgyköre szerint. Így hozta létre Erdély legnagyobb okiratgyűjteményét, s ezt a halála előtt megalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületre hagyományozta. Levéltári utóda, Jakab Elek, valamint Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Kelemen Lajos mindig a legnagyobb elismerés hangján szóltak róla. Ennek a kiváló embernek a síremlékét most pusztították el. Maholnap alig marad tizenkilencedik századi kő a város sírkertjében. A magyar tanácsosok megkapták a védelemre javasolt sírok jegyzékét, tettek-e valamit? /Gaal György: Szegényebbek lettünk egy síremlékkel. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./