Gyakornokokat várnak – Együttműködés a PKE és a Szent László Egyesület között
Együttműködési megállapodást írt alá csütörtökön a Partiumi Keresztény Egyetem és a nagyváradi Szent László Napokat szervező Szent László Egyesület – a dokumentumot Flóra Gábor rektorhelyettes és Zatykó Gyula, a kulturális fesztivál főszervezője látta el kézjegyével.
A megállapodás lényege, hogy a felsőoktatási intézmény elfogadja szakmai gyakorlatként a hallgatóinak az egyesületnél elvégzett, szakterületéhez kapcsolódó önkéntes munkáját. Mint Zatykó Gyula is emlékeztetett, a PKE diákjai első perctől önkénteskedtek az idén június 19–25. között immár ötödik alkalommal megszervezett Szent László Napokon, ennek adtak most hivatalos keretet.
A főszervező hangsúlyozta, a PKE hallgatói betekintést nyerhetnek a szervezés boszorkánykonyhájába, és aktív részesei lehetnek a folyamatnak. „Nem titok, nekünk kell az utánpótlás, nekik kell a szakmai tapasztalat” – hangsúlyozta Zatykó Gyula.
A Szent László Napokban már az első évtől kitűzött célja volt az önkéntesség népszerűsítése, az ugyanis még igencsak gyerekcipőben jár a kelet-európai régióban. Pedig – emelte ki – Zatykó Gyula – az egyetemi évek alatt elvégzett önkéntes munka sokat segíthet a későbbiekben, a tapasztalat ugyanis sokat nyom a latban az alkalmazáskor.
„A munkaerőpiacra beilleszkedni képes, a társadalomban magát feltaláló, az élet minden területén helyt álló” hallgatók képzése a PKE célja – fogalmazta meg a gyakornoki program lényegét Flóra Gábor rektorhelyettes, emlékeztetve a határon innen és túl is kötöttek már hasonló együttműködési szerződéseket. Ugyanakkor – tette hozzá – a Partium egyedüli magyar felsőoktatási intézményeként a PKE-nek kulcsszerepet kell játszania a közösségépítésben, és a régió szellemi központjának kell lennie. Az együttműködési megállapodás nem csak az alig több mint egy hónap múlva elrajtoló Szent László Napokra érvényes, hanem hosszú távú, és a Szent László Egyesület által szervezett valamennyi eseményre érvényes. A szerződés három hétben rögzíti a szakmai gyakorlat időtartamát. Krónika (Kolozsvár)

Porcsalmi: csak úgy tudunk megmaradni, ha haladunk
„Egy politikus feladata az, hogy szolgálja a közösséget, nem pedig az, hogy mindenben kiszolgálja a közösség balítéleteit” – jelentette ki szombaton, a zilahi kongresszuson tartott beszédében Porcsalmi Bálint.
Az ügyvezető elnök arra reflektált, hogy ezen a héten az RMDSZ képviselőházi frakciójának nagy többsége támogatta a család alkotmányos meghatározásának módosítását. Ha ez a módosítás hatályba lépne, megakadályozná, hogy Romániában törvényt hozzanak az azonos neműek házasságáról.
Az ügyvezető elnök a beszédében Wesselényi Miklósnak egy gondolatát idézve megállapította: a mai napig erős az ösztön a megszokotthoz, „a balítélethez való ragaszkodás”, azaz az erdélyi magyar társadalom – beleértve az erdélyi magyar politikát – konzervatív. Ám szerinte a kisebbségi helyzetből az következik, hogy nyitottnak kell lenni a másra, más kisebbségekre. „Nehezen értelmezhető az, hogy egy kisebbségi politikus intoleráns a mássággal szemben” – jelentette ki.
Porcsalmi szerint az RMDSZ egy dilemma előtt áll, a haladás vagy a maradás között kell választania. „Nem kell most döntenünk erről, de ez a dilemma valós. Nem akarom a döntésemet másra kényszeríteni. De én vállalom azt, hogy haladáspárti vagyok” – szögezte le. Az ügyvezető elnök szerint elveszítheti a támogatását az a szervezet, amely az összes sarkalatos kérdésben szembemegy a közösséggel, de – Wesselényit parafrazálva – a hajósnak az árral szemben is eveznie kell, ha haladni akar.
Porcsalmi emlékeztetett, az RMDSZ egész politikai léte arról szólt, hogy az árral szemben hajózott, amikor nyelvi jogokat, több magyar iskolát vagy autonómiát követelt a többségtől. „Ha tudunk így hajózni, akkor miért nem tudunk legalább néhanapján nem a saját közösségünk balítéleteitől rettegni? Egy politikus feladata az, hogy szolgálja a közösséget, nem pedig az, hogy mindenben kiszolgálja a közösség balítéleteit” – fogalmazott az ügyvezető elnök.
Porcsalmi szerint az a közösség, amely bezárkózik, és elvet mindent, ami új, idegen, az nem fog megmaradni, a politikusnak pedig irányt kell mutatnia. „Csak úgy tudunk megmaradni, ha haladunk” – zárta beszédét.
Cs. P. T. / maszol.ro

Nem óvatoskodnak a felszólalók az RMDSZ zilahi kongresszusán
A román politikusok udvaroltak, a magyarországiak a románoknak üzengettek, az RMDSZ vezetői nem finomkodnak.
Izgalmasabb volt az RMDSZ zilahi kongresszusa, mint arra sokan számíthattak. A romániai és magyarországi meghívottak időpnként meglepő dolgokat mondtak, az RMDSZ-es felszólalások pedig néha kibeszélő show-ra hasonlítottak. Végre meglett a női kvóta, biztossá vált a szórvány képviselete, sokan beszéltek a Minority SafePackről, és még a melegjogok is szóba kerültek.
masabb volt az RMDSZ zilahi kongresszusa, mint arra sokan számíthattak. A romániai és magyarországi meghívottak idpnként meglepő dolgokat mondtak, az RMDSZ-es felszólalások pedig néha kibeszélő show-ra hasonlítottak. Végre meglett a női kvóta, biztossá vált a szórvány képviselete, sokan beszéltek a Minority SafePackről, és még a melegjogok is szóba kerültek.
Stratégiai dokumentumot, új Alapszabályzatot és Programot fogadott el a kongresszus A stratégiai dokumentum az RMDSZ prioritásait, teendőit tartalmazza, konkrét intézkedéseket javasol: a nyelvi jogok bővítését, a kisebbségi törvény parlamentbe való benyújtását, az intézményes párbeszéd megerősítését a pedagógusokkal, orvosokkal, gazdákkal, vállalkozókkal, a Mikó Imre szolgálat megerősítését. Az RMDSZ ugyanakkor vállalja, hogy 250 ezer aláírást gyűjt Erdélyben a Minority Safepack kezdeményezés támogatására, állandósítja a külföldi lobbit, pályázatot indít román tankönyvek megírására és a fiatal gazdák, vállalkozók támogatására, átfogó képzési programot indít önkormányzati képviselőinek.
A Kongresszus négy határozatot fogadott el: a Minority SafePack, a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom kampány, agrárpolitika és a marosvásárhelyi iskola kapcsán.
„Az RMDSZ számára a legfontosabb a katolikus iskolába tanuló diákok érdekeinek védelme, azaz, hogy a jelenlegi tanévet zavartalanul be tudják fejezni, illetve a következő iskolai évben se maradjanak ki az oktatási rendszerből. Az iskola további működését biztosító döntések meghozatalának több hónapos halogatásának a célja az, hogy mind az érdekvédelem, mind a szülői közösség elfáradjon és feladja. Mindenkinek tudnia kell: a magyar közösség jogos igényét, a marosvásárhelyiek akaratát nem vehetik semmibe, nem adjuk fel. Nem hátrálunk meg!” – idézett a dokumentumból Novák Csaba Zoltán Maros megyei szenátor.
Az erdélyi gazdákat és vidéket célzó dokumentumot Tánczos Barna szenátor mutatta be, aki szerint egyes tagállamok mezőgazdasága és vidéki térségei különböző fejlettségi szinten vannak, és ennek megfelelően, különböző beavatkozásokat, eszközöket kell alkalmazni annak érdekében, hogy a vidéki közösségek ne legyenek hátrányos helyzetben a városi közösségekhez viszonyítva.
Elengedhetetlen a pályáztatási rendszer az egyszerűsítése uniós és országos szinten is. Az arányosság és a szolidaritás elvét úgy kell összehangolni, hogy a 2021 utáni periódusban a nagygazdák elsősorban pénzügyi eszközöket érjenek el, míg a kisgazdaságok esetében a jövdelempótlás és - kiegészítés legyen meghatározó, mert fontos a vidéki közösségek és települések identitásának megerősítése – áll a dokumentumban, amelyet Tánczos Barna, az RMDSZ Hargita megyei szenátora mutatott be.
A Szövetség Nőszervezete NEEEM! (Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom) címmel kampányt indított, amelynek célja a megelőzés, az erőszakot elkövetők szigorúbb büntetése és a bántalmazott nő azonnali védelme. „Az állam által kínált megoldások nem elegendőek, nem nyújtanak sem azonnali, sem hosszú távú biztonságot, ezért az RMDSZ törvénymódosítást nyújt be a parlamentben, amely előírja a bántalmazó azonnali távoltartását, illetve szigorítja az erőszak büntetését” – szólalt fel a Nőszervezet kampányának részeként összeállított intézkedéscsomagot bemutató Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, a törvénymódosítás egyik kidolgozója.
Az Európai Unióban 60 millió ember él kisebbségben, ebből az erdélyi magyarok alkotják a legnagyobb őshonos közösséget. Az EU területén ugyanazoknak az emberi jogoknak és ugyanazoknak a kisebbségi jogoknak kell érvényesülniük, ezt pedig csak egy közös EU-s szabályozás szavatolhatja. Különböző nyelvi, nemzeti, etnikai közösségek békés együttélése, az identitásukhoz szükséges jogi normák kialakítása közös európai felelősség. Az RMDSZ és alapító partnerei 2011 eleje óta hosszú utat tettek meg a kezdeményezés előkészítésében. A Minority SafePack-ben megfogalmazott javaslatok védik a nyelv- és szimbólumhasználati jogokat, támogatják a nemzeti kultúrát és hagyományokat, egyenlő bánásmódot biztosítanak a többségi társadalommal szemben. A Minority SafePack elfogadása érdekében egy év alatt egymillió aláírásnak kell összegyűlnie legalább hét EU-s tagállamból – áll a dokumentumban, amelyet Winkler Gyula európai parlamenti képviselő mutatott be.
A 13. Zilahi Kongresszus elfogadta az RMDSZ új Alapszabályzatát, amely megerősíti a nők képviseletét az RMDSZ testületeiben, rögzíti, hogy a szórvány-magyarság parlamenti képviselője biztos befutó helyen legyen, és azt, hogy kötelezően a Szövetség minden megyei/területi szervezeténél válasszanak ügyvezető elnököt.
A Szövetség programját célzó módosítások leginkább az esélyegyenlőségi, szociálpolitikai, ifjúsági, külügyi és a gazdasági problémák megoldására terjednek ki. Az ifjúságot a szülőföldön való letelepedésre ösztönzik, emellett a nők esélyeinek munkapiaci növelését, a férfiak és nők közötti bérszakadék csökkenését, és a nők elleni erőszak megelőzését is sürgetik. Külpolitikájukban szorgalmazzák, hogy a nemzeti jogszabályok mellett az európai intézmények is védjék az őshonos nemzeti kisebbségek által teremtett értékeket és ezt a sokszínűséget.
Van női kvótája az RMDSZ-nek
463 szavazattal egyhangúan elfogadták az alapszabályzat módosítását, amely többek között a női kvóta bevezetését is tartalmazza. Az egyik módosítás szerint a Nőszervezet képviselői az RMDSZ helyi, megyei és országos testületeiben kötelező módon képviseletet kell nyerjenek. Tehát a megyei, területi választmányokban, a kongresszusi testületben, az SZKT-ban, Megyei vagy Területi Képviselők Tanácsában, helyi választmányokban a Nőszervezet és fiatalok kötelező módon képviseltetve kell legyenek. A helyi küldöttek tanácsának legkevesebb minden harmadik választmányi tagja nő kell legyen. A városi és községi közgyűlések összetételére ugyanez a szabály lesz érvényes.
Nagy Zsoltnak üzent Horváth Anna
Horváth Anna ügyvezető alelnök Nagy Zsoltnak írott leveléből idézett: "Elindultunk az úton. Túl vagyunk két országos választáson, sok helyen megújult a csapat. Ma a szervezet apraja-nagyja, az önkormányzatoktól a parlamentig veled együtt vallja, hogy újra kell építeni a bizalmat. Újra kell építeni a közösségi részét a szervezetünknek – vagy, ahogy te fogalmaztál - a Szövetséget az RMDSZ-ben: az emberek gondjainak és vágyainak meghallgatásával sok, elkötelezett, türelmes és alázatos munkával.
Hegedüs Csilla: még ma is félünk a másságtól
Hegedüs Csilla, a Nőszervezet alelnöke markáns véleményt fogalmazott meg az alkotmánymódosítási javaslat szavazása kapcsán, amely során az RMDSZ képviselőházi frakciójának zöme megszavazta azt. "Még ma is félünk a másságtól, félünk attól, hogy a gondosan berendezett kis konzervatív házunk tája kibillen a (sosem létező) egyensúlyból. Ki kell nyitnunk az ablakot, be kell engednünk a friss levegőt.
A női kvótának a szervezet alapszabályzatába való bevezetéséről is beszélt: "A mai Kongresszuson elindultunk a jó úton: ezentúl több nő lesz aktív része a döntéshozatalnak, több szakember segíti majd a munkánkat. Társadalmi vitát szervezünk, a kritikus hangokat meghallgatjuk. Mindezzel, mi, együtt, építjük a közösségünket. Építjük a jövőnket!" - mondta.
Lőrincz Csilla: Nem kívánunk egyebet, mint egészséges egyensúlyt Az RMDSZ Nőszervezete elmúlt két évének eredményeiről, a női kvótáról, illetve a terveikről beszélt Lőrincz Csilla a szervezet alelnöke.
"Van egy álmunk. Egy olyan világról, amelyet egyensúly jellemez. Amelyben szükségünk van egymásra, egymás folyamatos támogatására, minden alkotó elem hozzájárulására. Így kerek, egészséges egész. Ebben az egészben a nő is ott ül az asztalnál, ahol a döntések születnek" - mondta Lőrincz, majd felidézte a Nőszervezet elmúlt két éves munkáját, így a közösségi élet fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseikről, a hangsúlyosan nőket érintő betegségek megelőzéséért szervezett kampányról, a parlamenti választások eredményeiről, az önkormányzati képviselő nők képzéséről, majd a legaktuálisabb projektjükről: a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom nevű kampányunkról.
"Idén elérkezettnek láttuk az időt, hogy a nőket érintő legsúlyosabb kérdést felvállaljuk, a legégetőbb feladattal és a hosszútávú megoldásokkal is foglalkozzunk. Törvénymódosításra van szükség. A mentalitásváltás érdekében pedig civil szervezeti támogatással, szakértelemmel iskolai tájékoztatókat szervezünk. Köszönet azoknak, akik eddig megértették a helyzet súlyosságát, és aktívan bekapcsolódtak a kampányba! Minden harmadik nőt ér erőszak élete során" - hangsúlyozta a politikus. A női kvótáról elmondta, az egészséges egyensúlyra törekednek, és arra kérte a küldötteket, hogy támogassák azt. Transindex.ro

Együttélés negatív spirálban (Antal Árpád polgármesterrel a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélésről)
Nem lehet tárgyalni, mégis tárgyalni kell a sepsiszentgyörgyi magyar–román együttélés problémáiról, tartja Antal Árpád. A város polgármesterével támadásokról, védekezésekről és a Guruianu-ügyről is beszélgettünk.
– Sepsiszentgyörgy elmúlt szűk évtizede szép megvalósításokat és elmaradásokat egyaránt hozott, a magyar–román együttélés ügye azonban nem tekinthető sikertörténetnek. Miért nem sikerült példaértékű modus vivendit kialakítani?
– Kezdjük onnan, hogy a 2008-as önkormányzati választási kampány során indult a Pentru Comunitate (A közösségért) elnevezésű román civil kezdeményezés, amelynek keretében fiatal román civilek vették fel a harcot a hagyományos román pártokkal és képviselőikkel. Ebből a csapatból került akkor a városi önkormányzatba független képviselőként Mădălin Guruianu. Olyan körülmények között, hogy a román pártok közös listát indítottak a választáson. Akkor ez jó alapnak tűnt a magyar–román együttélés előremozdításához. Az a típusú, nagyon szélsőséges, intoleráns, magyarellenes politikai képviselet ugyanis, amelyet a többi román képviselő felvállalt, nem foglalkoztatja az itt élő románság jelentős többségét. Megítélésem szerint a szentgyörgyi románok sokkal kisebb mértékben elégedettek a képviseletükkel, mint a szentgyörgyi magyarok. Őket elsősorban az érdekli, hogy a gyerekeiket tudják román óvodába, iskolába járatni, és erre Szentgyörgyön adottak a lehetőségek. Meg hogy javuljon az infrastruktúra, jobb körülmények között tudjanak közlekedni, legyenek munkahelyeik, hogy ne kelljen elmenniük a városból.
– A legutóbbi népszámlálás mégis román népességcsökkenést jelzett...
– Ne feledjük, hogy nagyon erős mágnesek működnek a közelünkben. Annak a román embernek, akit zavar a magyar környezet, mindössze 30 kilométerrel kell arrébb költöznie, de az ország 200 kilométerre fekvő fővárosa is közelinek számít, és roppant nagy a vonzereje. A magyarok esetében mindez azért nem működik hasonló hatásfokkal, mert számukra a város sokkal többet jelent puszta megélhetésnél. Az egyetemet végző román fiatalok jelentős hányada nem tér vissza Szentgyörgyre, és épp az a baj, hogy a helyi románság képviselői nem akarnak ezzel a helyzettel szembesülni, megoldásokat találni. Ők azt szeretnék elérni, hogy Sepsiszentgyörgy román többségű város legyen, mert úgy gondolják, akkor majd nem mennek el innen fiataljaik. Márpedig erre elég kevés esély kínálkozik.
– Mégis miért tűnt önmagában jó alapnak az előrelépéshez, hogy egy független román jelölt önkormányzati képviselői mandátumot nyert?
– Korábban parlamenti képviselőként az autonómia eszméjének egyik zászlóhordozója voltam, és úgy gondoltam, ezt önkormányzati vezetőként is folytatnom kell. Olyan eszközökkel is, mint például a kulturális autonómia érvényesítése, ami ugyebár arról szól, hogy ahol egy közösség kisebbségben van, jogosult dönteni az őt érintő kérdésekben. Ennek szellemében azt próbáltam megvalósítani, hogy mindenben, ami a román iskolákról, színházról, kulturális pályázatokról vagy a Pro Urbe díj odaítéléséről szól, elsődlegesen a négy román tanácsos alkosson véleményt. Ha négyük közül hárman valamire rábólintanak, akkor a magyar többségű testület sorakozzon fel a döntésük mellett. Ennek szellemében nem vétóztuk meg 2009-ben Buda Stela Pro Urbe díjra jelölését, holott erős ellenérzéseink voltak a javaslattal szemben. – A román közösség is gesztusértékűként kezelte ezt a döntést? – Nem érkezett különösebb reakció a részükről, természetesnek tartották, hogy ennek így kellett történnie. Semmiféle bizalomerősítő hatását nem tapasztaltuk, továbbra is gond maradt, hogy miért nem megyünk december elsejét ünnepelni. Mindig akadtak témák, problémák, amelyek elnyomták e döntésünk üzenettartalmát. A Mihai Viteazul tér rendezése is hasonlóan visszhangtalan és viszonzatlan maradt. Mégsem állíthatom, hogy a 2008–2011 közötti gesztusainkat a román közösség nem hálálta meg, hiszen a 2012-es választáson a szavazó románok 40 százaléka rám adta a voksát – négy román jelölt ellenében. Én ezt úgy fordítom le, hogy az emberek értékelték a gesztusokat, politikai képviseletük azonban nem. – Mégis akkoriban kezdődött el a máig tomboló harc az önkormányzatok és a prefektúra intézménye között. Vagy épp ezért?
– A harc onnan indult, hogy Codrin Munteanu prefektus olyan dolgokat kezdett feszegetni, amelyek korábban nem voltak a román–magyar helyi szintű viták részei. A székely zászlót 2008-ban tettük ki a polgármesteri hivatal homlokzatára, a magyar feliratokat, szimbólumainkat célzó nagyon rendszerezett, pontosan időzített prefektusi támadásözön viszont 2011-ben kezdődött. Mindez olyan szintre süllyesztette a magyar–román viszonyt, amelyben mi folyamatos védekezésre kényszerültünk, hiszen szerzett jogokat voltunk kénytelenek megvédeni. – A fiatal románoknak erre a folyamatra nem volt befolyásuk, vagy szándék sem rá?
– Ennek a civil közösségnek a két legmarkánsabb egyénisége időközben politikai pályára lépett: Mădălin Guruianu a liberális párt, Dan Manolăchescu pedig a Demokrata Párt megyei szervezetének elnöke lett. Felcsillant a remény, hogy általuk a két párt viszonyulása megváltozik. Sajnos, nem ez történt. Dan hamar bedobta a törülközőt, hagyta a politikát, Mădălin továbbvitte, de megyei szinten továbbra is a Szociáldemokrata Párt maradt a legerősebb. Minden visszaalakult a régi helyi politikai elit által vezetett társadalommá. A Ioan Lăcătușu körül formálódó székelyföldi románok civil fóruma – amely nem legitim közösség, hiszen soha nem méretkezett meg választáson –, az ortodox egyház igyekezett diktálni a román politikai döntéseket, elvárásokat fogalmaztak meg irányukba. És elsősorban a prefektusok ügyében váltak „királycsinálókká”.
– Nem segíthetett volna ebben a Guruianu-vonal erősítése? Az időnként megoldásként felmerülő változat, a román alpolgármester megválasztása?
– Amikor 2012-ben kétharmados többséggel győzött az RMDSZ, fel sem merült a kérdés, hogy a románok benyújtsák a számlát az alpolgármesterség tekintetében. Erre csak 2016-ben került sor, amikor az RMDSZ még nagyobbat nyert. Ez azonban Mădălin magánakciója volt, semmilyen egyeztetés nem előzte meg, sem alkudozás. Egy reggel arra ébredtem: Mădălin Guruianu polgármesteri tisztségre pályázik, hogy alpolgármester legyen. Ezt így fogalmazta meg kampányplakátjain is. Pillanatig sem állítom, hogy ne lehetne alpolgármester, sőt, ő lenne az első azon a listámon, hogy kivel dolgoznék együtt szívesen. Az a benyomásom azonban, hogy a kérése visszautasítására való hivatkozás nem volt egyéb, mint Szentgyörgyről való távozásának elegáns ürügye. Számomra kérdőjeles az ő titkosszolgálati beszervezésének története is. Az a sztori akkor lenne hiteles, ha a megkeresést követően kiáll a nyilvánosság elé, és jelzi a szándék tényét. Egy jogállamban persze nem szabadna előfordulnia, hogy egy titkosszolgálat politikust vagy közéleti civilt próbál beszervezni. A helyzetünket azonban jól érzékeltette, amikor egy korábbi román belügyminiszter megkérdezte tőlem: Árpi, hogy bírod Szentgyörgyön annyi szekus között?
– Mennyire tartja valósnak azokat a párhuzamokat, amelyeket magyarok és románok egyaránt lobogtatnak: magyar alpolgármester Brassóban, Kolozsváron, Aradon?
– Nagyon hamisak ezek a párhuzamok. Brassóban például nem azért lett magyar alpolgármester, mert gesztust akartak tenni az ottani magyarságnak, hanem azért, mert az RMDSZ nélkül nem jött volna ki az aktuális politikai matematika azok számára, akik többséget akartak alkotni a brassói önkormányzatban. Kolozsváron is hasonló volt a helyzet. Olyan is előfordul, hogy politikai befektetés gyanánt, de az emberi teljesítmény alapján is megtartják a magyar vezetőt, akkor is, ha már nincs szükség az RMDSZ szavazataira. Hasonló történt Aradon. De ezek mögött is többnyire politikai számítások húzódnak, legtöbb helyen a kétharmados többség biztosításához kell az a két-három szavazat.
– Szentgyörgyön nem beszélhetünk a politikai matek szükségességéről. Más szempontok képbe kerülhetnek? – Továbbra is tartom magam korábbi vállalásomhoz: abban a pillanatban, amint a rendőrség, csendőrség, tűzoltóság vezetésében és állományában is érvényesül a város magyarságának 75 százalékos aránya, indítványozni fogom román alpolgármester kinevezését. Addig azonban senki se várja el, hogy feladjuk ezeket a tisztségeket a magyarság egyetlen bástyáját jelentő önkormányzatokban. Hiszen ha a dekoncentrált intézmények élén fel is bukkannak magyarok, olyan még a kommunista időkben sem fordult elő, hogy a rendőrségnél legalább parancsnokhelyettesi szinten ne legyen magyar ember. Fontos elvi alapkérdés, hogy a választott tisztségek ne képezzék alku tárgyát, ennek ellenére el tudok képzelni román alpolgármestert Sepsiszentgyörgyön, ha teljesülnek az előbb felsorolt igényeink.
– Beszélhetünk erre irányuló próbálkozásokról?
– Beszélgetések, próbálkozások voltak. Amióta azonban a prefektúra 2011-ben elindította szökőárszerű támadását szimbólumaink és nyelvhasználatunk ellen, erre nincs valós lehetőség. Hogy lehet párbeszédet kezdeményezni azokkal, akik az erdélyi magyarság felszámolását célozzák? Mit lehet kezdeni például a románok civil fórumának legutóbbi nyilatkozatával, amely fölösleges luxusnak nevezi az egészségügyben a magyarnyelv-használatot? Mi a baj azzal, ha egy magyar gyermek vagy idős ember el tudja mondani a kórházban, hol fáj? Kinek a jogait, érdekeit sérti ez? Ki lesz ezzel kevesebb? Vagy mit kezdjünk a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében tett kijelentéssel, miszerint a magyar politikum élő pajzsként használja a gyermekeket?
– Merre vezethet az út tovább? Egyáltalán: van ilyen?
– Muszáj utakat, megoldásokat keresnünk. Épp a Pro Urbe kitüntetés kapcsán nemrég leültem az ortodox egyház és a román civil fórum képviselőivel, és azt ajánlottam, hogy öt magyar és öt román részvételével hozzunk létre egy kerekasztalt. Nem érdekel, ki lesz az az öt román, egyetlen kikötésem van: öt olyan ember legyen, aki képes végrehajtani, amiben megegyezünk. Nem konkrét végrehajtó hatalomra gondolok, mert formális hatalommal talán nem rendelkeznek, informálissal azonban annál inkább. Listázzuk mihamarabb a problémákat, mert meggyőződésem, hogy van legalább harminc olyan kérdés, amelyre két hét alatt választ találunk. Mert valahogyan ki kell törnünk ebből a negatív spirálból, amelyet egy sor paranoia táplál.
Csinta Samu / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Romániának el kell ismernie Székelyföldet!
Üdvözöljük Semjén Zsoltnak, az RMDSZ kongresszusán tett kijelentését: „Ha az erdélyi magyarok elfogadnák, hogy őket nem illeti meg az autonómia, azt fogadnák el, hogy Európa másodrangú állampolgárai.”
Meggyőződésünk, hogy a következő időszak erdélyi magyar politikájának ez kell legyen az alaphangja, és az áhított román-magyar megbékélésnek is ez a kulcsa. Hasonlóan üdvözöljük a Magyarország és Románia közötti viszony javulására tett ígéretet. A Székely Nemzeti Tanács mindig is szükségesnek tartotta Székelyföld autonómiájának megteremtéséhez, a romániai magyar nemzeti közösség jogainak garantálásához a kölcsönös bizalomra épülő, jószomszédi viszonyt. Ugyanakkor nem lehet elhallgatni a Kongresszuson jelenlevő Liviu Dragnea kormányzópártjának egészen más előjelű viszonyulását Székelyföld ügyéhez. A Székely Nemzeti Tanács több tízezer ember által megerősített beadványára adott válaszában (2017.04.24) Románia kormánya határozottan elutasítja Székelyföld autonómiáját, és megkérdőjelezi a puszta létezését is.
Mi több, úgy véli, a régiósítási tervek „tudományos” alapokon állnak, és az etnikai szempont nem lehet önmagában az új közigazgatási felosztás alapja. Ez ellentmond a székelyföldi valóságnak, de ellent mond a magyar közösség törekvésének is, hiszen soha nem önmagában az etnikai elv mentén követeltük Székelyföld autonómiáját.
Ezeket az áltudományos érvekkel alátámasztott terveket, csúsztatásokkal, féligazságokkal teletűzdelt magyarázatokat ismerjük, és nyilvánvalónak tartjuk, hogy azzal a célzattal készültek, hogy Székelyföldet egy román többségű régióba beolvasszák. Székelyföld számára a legnagyobb kihívás, hogy az asszimilációs politika újfajta nyomását képes-e megállítani, vagy valóra válik a székelység területi-adminisztratív létezési keretének végleges felszámolása.
Liviu Dragnea a közigazgatási átszervezés egyik leghangosabb szorgalmazója, és többedmagával kijelentette, hogy nem lesz magyar többségű régió Romániában. Erre egyetlen lehetséges válasz van, az áhított román-magyar megbékélésnek az ára: le kell mondani Székelyföld beolvasztásáról, amely Románia számos nemzetközi kötelezettségvállalását sérti, és ellentétes a román-magyar államközi szerződéssel is. Az a Székelyföldet fenyegető, asszimilációs távlat, hogy közigazgatási hatáskörrel ruházzák fel a Közép-romániai fejlesztési régiót régóta fenyeget.
A Székely Nemzeti Tanács volt az egyetlen, amely figyelmeztetett erre a veszélyre. Alakuló ülésén, 2003. október 26-án kimondta a székelység igényét: Székelyföldnek önálló fejlesztési régióvá kell válnia. A felhívást a magyar politikai elit sem hallotta meg, de visszhang nélkül maradt az erdélyi magyar közéletben is, és 2004. június 28-án, a 315. számú törvény Székelyföldet a román többségű, Közép-romániai fejlesztési régióba sorolta.
Székelyföld elismertetése a magyar-magyar összefogás révén valósulhat meg, az erdélyi magyar nemzeti közösség és a magyar kormány összefogásával. Romániának el kell ismernie Székelyföldet, természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt – amely nyelvi és kulturális határ is egyben –, területén a nyolc székely székkel és 149 önkormányzattal. Ez lényegében a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből áll, és nem azonos – a részben tévesen székely megyékként emlegetett – Maros, Hargita és Kovászna megyék jelenlegi közigazgatási határaival.
Amikor összefogásról beszélünk, az a meggyőződés vezet, hogy a magyarság egysége értékek mentén valósulhat meg. Egy nyelvet beszélünk, egyazon kultúra alakítja gondolkolkodásunkat, sokunkat összeköt – határon innen és túl – a magyar állampolgárság.
De ide tartozónak érezzük a nemzeti célokat és intézményeket, vagy a Magyarország védelmében meghozott intézkedéseket is: a Magyar Alaptörvényt, a határon túli nemzetrészek autonómiáját – benne Székelyföld területi önigazgatását, – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, Magyarország déli kettős határzárát, a rezsicsökkentést stb. Ezek, és csak ezek teremthetnek és tarthatnak meg hosszú távú nemzeti egységet.
Marosvásárhely, 2017. május 15.
Izsák Balázs, A Székely Nemzeti Tanács elnöke / Erdély.ma

Őszinte román–magyar párbeszédet (Zilahi RMDSZ-kongresszus)
Alapszabályt és programot módosított szombaton az RMDSZ Zilahon ülésező kongresszusa, emellett stratégiai dokumentumot, illetve négy határozatot is elfogadtak a küldöttek. A köszöntőkben és beszédekben visszatérő motívum volt a magyar–román viszony, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök az államközi kapcsolatok „újragombolását” javasolta, Liviu Dragnea pedig burkoltan ugyan, de kormányra hívta az RMDSZ-t, amit a szövetségi elnök a kongresszus utáni sajtótájékoztatóján elhárított.
Zilahon tartotta tizenharmadik kongresszusát az RMDSZ, amely tisztújítás nélkül is izgalmasnak bizonyult, alkalmat adott a szövetség politikusai számára a kibeszélésére és odamondásra. Nemcsak saját eredményeiket méltatták, de az erdélyi magyarság gondjairól is szót ejtettek sokan, szó volt a romániai visszásságokról, no meg feladatokról és tervekről is. Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójának középpontjában a román–magyar viszony állt, a Román Tudományos Akadémia magyarellenes megnyilvánulásaira utalva hangsúlyozta, meg kell óvni a romániai társadalmat attól, hogy Románia és Erdély egyesülése jövő évi centenáriumának fő üzenete a magyarok ellen irányuljon. Hozzátette: „Ne magyarellenes retorikával fedjék el azt, hogy nincs egy olyan nagy össztársadalmi projekt, amely a közös jövőnkről szólna. A jövőt képeseknek kell lennünk alakítani, úgy formálni, hogy abban mindenkinek helye legyen, és ne az asszimiláció réme lebegjen előttünk, hanem a másság kölcsönös tisztelete és elismerése.” Az RMDSZ elnöke „politikai indíttatású merényletnek” minősítette a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium elleni ügyészségi eljárást, amelynek szerinte semmi köze a korrupció elleni harchoz. „Ugyanilyen határozottan állítom, hogy a székely zászló és a magyar feliratok abszurd drámába illő üldözése és bírósági döntések tucatja messze túl van a jogállamiság határain” – fogalmazott. Kelemen Hunor a jogállamiság megcsúfolásának tekintette a magyar önkormányzati vezetők ellen indított ügyészségi eljárásokat is. Úgy vélte, ezek az ügyek „újratermelik azt az évszázados félelmünket, hogy a magyar közösség asszimilációját a kommunista diktatúra után sem adta fel a magát nemzetállamként meghatározó Románia”. Kelemen Hunor hangsúlyozta: az erdélyi magyaroknak az az érdekük, hogy Románia jól működő jogállam legyen, megtörténjen a hatalmi ágak szétválasztása, hogy a kisebbségi jogok ne csak papíron létezzenek, hanem a valóságban is érvényesüljenek. Azt is célnak tekintette, hogy az 1918-as gyulafehérvári ígéretek a centenárium közeledtével valósággá váljanak, és Románia elismerje a magyar közösséget államalkotó tényezőként. Az RMDSZ elnöke beszámolt arról, hogy a szövetség kidolgozta az önkormányzati törvény módosításának javaslatát. Javasolta, hogy csökkentsék azt a küszöbértéket, amely fölött nyelvhasználati jogok illetik meg a kisebbségeket, és egy alternatív küszöb bevezetését is kezdeményezte. „Ennek a tervezetnek a sorsa egyben a próbatétele is lesz annak, hogy a kormánykoalíciós többség mennyire gondolja komolyan a parlamenti együttműködést a szövetséggel” – jelentette ki. Tájékoztatása szerint a közösségi szimbólumok használatának a kérdése is a kormány asztalán van. „Nem kérünk mást, csak annyit, hogy (...) se a székely zászlóért, se Erdély zászlójáért ne járjon semmilyen büntetés” – jelentette ki. Kelemen megjegyezte: nem hisz a csodákban, és nem gondolja, hogy egyik napról a másikra minden megváltoztatható Romániában, de meggyőződése, hogy szorgalommal és hozzáértéssel, valamint tisztességesen és alázattal elvégzett munkával eredményeket lehet elérni. Román méltatások A kongresszust román és magyar politikusok egész sora köszöntötte, az SZDP elnöke, Liviu Dragnea burkoltan kormányra hívta az RMDSZ-t. Dragnea többek között említést tett arról a bizalmi viszonyról, amely közte és Kelemen Hunor között kialakult az elmúlt időszakban. Úgy vélte, az RMDSZ és az SZDP parlamenti együttműködése eredményes. Megjegyezte: a politikában sokszor egy kézfogás fontosabb, mint egy sokoldalú együttműködési megállapodás. „Gondolkozhatunk azon, Hunor, hogy talán érdemes megtennünk a következő lépést is” – utalt a kormányzati együttműködésre a politikus. Hozzátette: tudatában van annak, nem érett még meg az idő arra, hogy az RMDSZ már a zilahi kongresszusán döntsön erről. Liviu Dragnea arra kérte az erdélyi magyarság politikai képviseletét, hogy Erdély és Románia egyesülésének centenáriuma közeledtével legyenek partnerek a következő száz év projektjének kidolgozásában. „Ha a megosztó stratégiákat folytatjuk, olyan dolgokat is elveszíthetünk, amelyeket közösen építettünk fel, és a román–magyar bizalom is sérülhet” – jelentette ki a politikus. Az RMDSZ támogatását kérte a „hegemóniára törekvő intézményekkel szembeni” harcban is, „amelyek nem értették meg a hatalmi ágak szétválasztásának szükségességét” – utalt a politikus a korrupcióellenes harc vélt túlkapásaira. Az SZDP elnöke fontosnak tartotta az anyanyelvű oktatást, de arra kérte az erdélyi magyarokat, hogy tanítsák meg románul is gyermekeiket, mert szerinte ezzel az ő lehetőségeik bővülnek. Azt is kívánatosnak tartotta, hogy Székelyföldet ne kerüljék el az autópályák. A politikus úgy vélte: nincs szüksége az RMDSZ-nek ügyvédekre – utalt a szövetség nemzetközi aktivitására –, és az RMDSZ-nek az országon belül kell keresnie a megoldásokat a közösség gondjaira. Semjén nem köntörfalazott Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes felszólalásában Liviu Dragneá¬hoz is szólva kifejtette: Magyarország kész „újragombolni a mellényt” a magyar–román államközi kapcsolatokban. Elmondta, hogy a magyar–szlovák és a magyar–szerb kapcsolatok sem voltak kevésbé terheltek, Szerbiával és Szlovákiával mégis gyümölcsöző viszonyt sikerült kialakítaniuk. Kijelentette: Románia és Magyarország együttműködésre van ítélve. A miniszterelnök-helyettes ugyanakkor arra kérte a kongresszus román meghívottjait: kérdezzék meg a nyugat-európai országokba kivándorolt románokat, ártott-e ezeknek az országoknak az, hogy autonómiát biztosítottak a területükön élő őshonos kisebbségeknek. Hozzátette: ahol megvalósult a kisebbségi közösségek autonómiája, annak mindenki haszonélvezője lett. Kijelentette: ha az erdélyi magyarok elfogadnák, hogy őket nem illeti meg az autonómia, azt fogadnák el, hogy Európa másodrangú állampolgárai. Semjén Zsolt azt kérte ugyanakkor a „román barátoktól”, hogy olvassák újra az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatot, és valósítsák meg mindazt, amit az erdélyi románok abban megfogalmaztak. Sérelmezte, hogy az utóbbi években Romániában „a szerzett jogok visszavágása történt”. Megemlítette a kommunista rezsim által államosított egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának leállását, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen állandósult jogsértést és a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium elleni hatósági eljárást, valamint a korrupcióellenes harc jegyében meghurcolt önkormányzati vezetők esetét. „Nyilvánvaló, hogy a jog álarca mögött megfélemlítés zajlik” – jelentette ki a miniszterelnök-helyettes. Hozzátette: fontos a korrupció elleni harc, de Romániában visszaélnek ezzel a harccal. A kongresszust köszöntötte szinte mindegyik magyarországi és romániai politikai párt képviselője, romániai kisebbségi szervezetek vezetői, a Kárpát-medence határon túli magyar szervezeteinek küldöttei, az Európai Néppárt főtitkára, valamint levélben üzenetet küldött Klaus Iohannis államelnök és Sorin Grindeanu miniszterelnök is. Porcsalmi: haladás vagy maradás? Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök beszámolója kezdetén a szervezetépítésről, „az iramról és az irányról” beszélt. Szólt mandátuma eddigi száz napjáról és terveikről is, közölte, ősztől beindítják önkormányzati képzési programjukat, az RMDSZ külpolitikájában hatékonyabbá teszik a lobbit, és részt vállalnak a Minority SafePackkel kapcsolatos aláírásgyűjtésben. Külön kitért a fiatal vállalkozók támogatásának fontosságára, bejelentve a fiatal vállalkozók tanácsának megalakítását. Az ügyvezető elnök Wesselényi Miklósnak egy gondolatát idézve megállapította: a mai napig erős az ösztön a megszokotthoz, „a balítélethez való ragaszkodáshoz”, azaz az erdélyi magyar társadalom – beleértve az RMDSZ-t – konzervatív. Ám szerinte a kisebbségi helyzetből az következik, hogy nyitottnak kell lenni a másra, más kisebbségekre. „Nehezen értelmezhető az, hogy egy kisebbségi politikus intoleráns a mássággal szemben” – jelentette ki. Porcsalmi szerint az RMDSZ egy dilemma előtt áll, a haladás vagy a maradás között kell választania. Elismerte, elveszíti támogatását az a szervezet, amely az összes sarkalatos kérdésben szembemegy a közösséggel, de – Wesselényit parafra-zálva – a hajósnak az árral szemben is eveznie kell, ha haladni akar. Porcsalmi emlékeztetett, az RMDSZ egész politikai léte arról szólt, hogy az árral szemben hajózott, amikor nyelvi jogokat, több magyar iskolát vagy autonómiát követelt a többségtől. „Ha tudunk így hajózni, akkor miért nem tudunk legalább néhanapján nem a saját közösségünk balítéleteitől rettegni? Egy politikus feladata az, hogy szolgálja a közösséget, nem pedig az, hogy mindenben kiszolgálja a közösség balítéleteit” – fogalmazott az ügyvezető elnök. Porcsalmi szerint az a közösség, amely bezárkózik, és elvet mindent, ami új, idegen, az nem marad meg, a politikusnak pedig irányt kell mutatnia. „Csak úgy tudunk megmaradni, ha haladunk” – zárta beszédét. Döntések, határozatok A politikai vita során az RMDSZ számos politikusa fogalmazott meg határozott véleményt a decentralizáció fontosságáról, a jogsérelmekről, a román–magyar viszonyról, a másság elfogadásáról, majd megkezdődött a „gyakorlati munka”, a küldöttek egyhangú szavazással fogadták el a program és az alapszabály módosítását, azt a stratégiai dokumentumot, amely a következő két év cselekvési prioritásait foglalja össze. Az alapszabály-módosítások közül a női képviseletre vonatkozó a legjelentősebb. Eszerint a szövetség helyi döntéshozó testületeiben egyharmados arányt kell biztosítani a nők számára. Ahol ez nem lehetséges, ott a felettes testület adhat felmentést az arányossági kritérium teljesítése alól, a területi és országos testületekben pedig 15 százalékos kvótát kell biztosítani az RMDSZ nőszervezete jelöltjeinek. A kongresszus a szövetség alapszabályában írta elő, hogy a Székelyföld–szórvány szolidaritás elmélyítése érdekében a székelyföldi megyék egyikének a képviselőházi jelöltlistán befutó helyet kell biztosítania a szórvány egy jelöltjének. A szövetség egyhangúlag fogadta el azt a stratégiai dokumentumot, amely a következő két év cselekvési prioritásait foglalja össze. A dokumentum az RMDSZ és az erdélyi magyarság partnerségének megerősítését, a romániai nyelvi jogok bővítését, a gyermekközpontú anyanyelvi oktatást és a vállalkozó fiatalok támogatását irányozza elő. Nem foglalkoznak a kormányra lépéssel Kelemen Hunor a kongresszus végén tartott rögtönzött sajtótájékoztatón újságírói kérdésre reagált Liviu Dragnea kormányra hívására. Elmondta, a szövetség egyelőre azt tekinti céljának, hogy tartalommal töltse meg a kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési megállapodását. Kelemen Hunor nem kívánt részleteket elárulni arról a beszédében említett tényről, hogy a román külügyminisztérium akadályozni próbálja az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) jövő heti kolozsvári kongresszusát. A témával kapcsolatban csak annyit említett meg, hogy több forrás is jelezte: a román diplomácia megpróbálja lebeszélni a FUEN-kongresszusra meghívott politikusokat, hogy részt vegyenek a rendezvényen. Az MTI kérdésére, hogy a szövetség be kívánja-e terjeszteni a parlamentben a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó tervezetét, amelynek elkészítéséről a négy évvel ezelőtti kongresszuson született határozat, Kelemen Hunor kijelentette: a tervezetet akkor terjeszti be a szövetség, amikor alkalmasnak látja erre a pillanatot. „Mind a kulturális autonómia tervezete, mind a regionális autonómia tervezete készen áll, és várjuk az alkalmas pillanatot arra, hogy lépni lehessen” – fogalmazott. Hozzátette: eredményt akarnak, nem csak bűvészmutatványt. Úgy vélte: ha a szövetség most nyújtaná be a tervezetet, akkor az az alkotmánybírósághoz kerülne előzetes normakontrollra, és még a parlamenti vitáig sem jutna el. „Azt a helyzetet kell megteremtenünk, amikor érdemben lehet lépnünk. (...) A helyzetteremtéssel évek óta foglalkozunk, de ez nem csak rajtunk múlik. A román politika ma nemcsak a székelyektől, hanem általában a regionális identitások felerősödésétől fél” – fogalmazott a politikus. Kelemen Hunor arra a kérdésre is reagált, hogy a cselekvési terv miért nem tér ki a magyar nyelv székelyföldi regionális hivatalos státusának elérésére. Ez ugyanis hangsúlyos pontja volt a szövetség tavalyi választási programjának. Elmondta: a cselekvési tervben az 1918-as román ígéretek betartatása szerepel, és ez a nyelvi jog az ígéreteknek is része. MTI, Maszol, RMDSZ-tájékoztató / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Négy határozatot fogadott el az RMDSZ kongresszusa
Stratégiai dokumentum, új alapszabályzat és program
A stratégiai dokumentum az RMDSZ prioritásait, teendőit tartalmazza, konkrét intézkedéseket javasol: a nyelvi jogok bővítését, a kisebbségi törvény parlamentbe való benyújtását, az intézményes párbeszéd megerősítését a pedagógusokkal, orvosokkal, gazdákkal, vállalkozókkal, a Mikó Imre-szolgálat megerősítését. Az RMDSZ ugyanakkor vállalja, hogy 250 ezer aláírást gyűjt Erdélyben a Minority SafePack kezdeményezés támogatására, állandósítja a külföldi lobbit, pályázatot indít román tankönyvek megírására és a fiatal gazdák, vállalkozók támogatására, átfogó képzési programot indít önkormányzati képviselőinek.
A kongresszus négy határozatot fogadott el: a Minority SafePack, a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom kampány, az agrárpolitika és a marosvásárhelyi iskola kapcsán.
„Az RMDSZ számára a legfontosabb a katolikus iskolában tanuló diákok érdekeinek védelme, azaz, hogy a jelenlegi tanévet zavartalanul be tudják fejezni, illetve a következő iskolai évben se maradjanak ki az oktatási rendszerből. Az iskola további működését biztosító döntések meghozatala több hónapos halogatásának a célja az, hogy mind az érdekvédelem, mind a szülői közösség elfáradjon és feladja. Mindenkinek tudnia kell: a magyar közösség jogos igényét, a marosvásárhelyiek akaratát nem vehetik semmibe, nem adjuk fel. Nem hátrálunk meg!” – idézett a dokumentumból Novák Csaba Zoltán Maros megyei szenátor.
Az erdélyi gazdákat és a vidéket célzó dokumentumot Tánczos Barna szenátor mutatta be, aki szerint egyes tagállamok mezőgazdasága és vidéki térségei különböző fejlettségi szinten vannak, és ennek megfelelően különböző beavatkozásokat, eszközöket kell alkalmazni annak érdekében, hogy a vidéki közösségek ne legyenek hátrányos helyzetben a városi közösségekhez viszonyítva.
Elengedhetetlen a pályáztatási rendszer egyszerűsítése mind uniós, mind országos szinten. Az arányosság és a szolidaritás elvét úgy kell összehangolni, hogy a 2021 utáni periódusban a nagygazdák elsősorban pénzügyi eszközöket érjenek el, míg a kisgazdaságok esetében a jövdelempótlás és -kiegészítés legyen meghatározó, mert fontos a vidéki közösségek és települések identitásának megerősítése – áll a dokumentumban, amelyet Tánczos Barna, az RMDSZ Hargita megyei szenátora mutatott be.
A Szövetség Nőszervezete NEEEM! (Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom) címmel kampányt indított, amelynek célja a megelőzés, az erőszakot elkövetők szigorúbb büntetése és a bántalmazott nő azonnali védelme. „Az állam által kínált megoldások nem elegendőek, nem nyújtanak sem azonnali, sem hosszú távú biztonságot, ezért az RMDSZ törvénymódosítást nyújt be a parlamentben, amely előírja a bántalmazó azonnali távoltartását, illetve szigorítja az erőszak büntetését” – szólalt fel a Nőszervezet kampányának részeként összeállított intézkedéscsomagot bemutató Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, a törvénymódosítás egyik kidolgozója.
Az Európai Unióban 60 millió ember él kisebbségben, ebből az erdélyi magyarok alkotják a legnagyobb őshonos közösséget. Az EU területén ugyanazoknak az emberi jogoknak és ugyanazoknak a kisebbségi jogoknak kell érvényesülniük, ezt pedig csak egy közös EU-s szabályozás szavatolhatja. Különböző nyelvi, nemzeti, etnikai közösségek békés együttélése, az identitásukhoz szükséges jogi normák kialakítása közös európai felelősség. Az RMDSZ és alapító partnerei 2011 eleje óta hosszú utat tettek meg a kezdeményezés előkészítésében. A Minority SafePackben megfogalmazott javaslatok védik a nyelv- és szimbólumhasználati jogokat, támogatják a nemzeti kultúrát és hagyományokat, a többségi társadalommal egyenlő bánásmódot biztosítanak. A Minority SafePack elfogadása érdekében egy év alatt egymillió aláírásnak kell összegyűlnie legalább hét EU-s tagállamból – áll a dokumentumban, amelyet Winkler Gyula európai parlamenti képviselő mutatott be.
A 13. zilahi kongresszus elfogadta az RMDSZ új alapszabályzatát, amely megerősíti a nők képviseletét az RMDSZ testületeiben, rögzíti, hogy a szórványmagyarság parlamenti képviselője biztos befutó helyen legyen, és azt, hogy a szövetség minden megyei/területi szervezeténél kötelezően válasszanak ügyvezető elnököt.
A szövetség programját célzó módosítások leginkább az esélyegyenlőségi, szociálpolitikai, ifjúsági, külügyi és a gazdasági problémák megoldására terjednek ki. Az ifjúságot a szülőföldön való letelepedésre ösztönzik, emellett a nők esélyeinek munkapiaci növelését, a férfiak és nők közötti bérszakadék csökkenését és a nők elleni erőszak megelőzését is sürgetik. Külpolitikájukban szorgalmazzák, hogy a nemzeti jogszabályok mellett az európai intézmények is védjék az őshonos nemzeti kisebbségek által teremtett értékeket és ezt a sokszínűséget. (közlemény)
Népújság (Marosvásárhely)

Ha a jótevők összegyűlnek
Civilek seregszemléje Marosvásárhely főterén
Bár a szombat délutáni zuhogó eső ellehetetlenítette a szabadtéri programokat, a kora délelőtti órákban elég sokan kilátogattak Marosvásárhely főterére, a civil szervezetek seregszemléjére, ahol több mint harminc nemkormányzati szervezet mutatkozott be.
A civil szféra talán legjelentősebb eseményének számító hagyományos vásárt immár tizenötödik alkalommal szervezték meg, azzal a céllal, hogy a nagyközönség is betekintést nyerhessen azokba a szolgáltatásokba, amiket az egyes szervezetek nyújtanak, az esetek nagy részében a leginkább rászoruló rétegeknek. A szemle résztvevői közül sokan szociális téren munkálkodnak, időseket, betegeket, fogyatékkal élőket, cukorbeteg gyerekeket és fiatalokat vagy éppen nehéz körülmények között élő, de tehetséges gyerekeket karolnak fel, illetve havonta élelmiszercsomagokkal segítik azokat, akiknek másként nem adatik meg a mindennapi betevő. Tevékenységük nem látványos, mégis nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak. A seregszemle ugyanakkor alkalom arra, hogy a szervezetek önkénteseket toborozzanak, illetve némi bevételre tegyenek szert a jövedelmi adók 2 százalékából befolyó összegekből, aminek jelen helyzetben, amikor a nemkormányzati szervezetek már-már a létüket veszélyeztető finanszírozási gondokkal küszködnek, kiemelt jelentősége van.
Az idei vásár szervezői felvállalták, hogy támogatják a Maros Megyei Cukorbeteg Gyerekek és Fiatalok Egyesületét az Igen, én is képes vagyok rá elnevezésű projekt népszerűsítésében. Rodica Molnar, az egyesület vezetője elmondta, a bukaresti Airinei család felvállalta, hogy kerékpárral tekernek végig az országon. A hölgy az első cukorbeteg személy, aki ilyen jellegű feladatra vállalkozik annak érdekében, hogy bebizonyítsa, a betegségük ellenére bármire képesek az érintettek. A terv szerint harminc nap alatt háromezer kilométert fognak megtenni. Az egyesület vezetője egy másik projektjükről is beszámolt, nemrég cukorbeteg fiatalok a Csukás hegységben túráztak, és nyár végén a Fogarasi-havasokba készülnek. Ezzel is azt kívánják bebizonyítani, hogy ha biztosítva van a szükséges kezelés számukra, akár teljesítménysportot is űzhetnek a cukorbeteg fiatalok.
A fogyatékkal élő személyeket felkaroló HIFA Egyesület sátránál lehetőséget biztosítottak bárkinek, hogy kis időre a kerekes székbe kényszerült emberek bőrébe bújjon, azaz kipróbálja a széket, továbbá íz- és szagpróbával lehetett megtapasztalni, milyen az, amikor az ember nem lát, csupán az érzékszerveire hagyatkozhat.
Akik a Braille-írást szerették volna megtapasztalni, azokat Bíró Adrienn nemlátó várta, aki tiszteletre méltó bizonyítéka annak, hogy így lehet teljes életet élni. A HIFA sátránál ugyanakkor Szőcs Blanka önkéntes tájékoztatta az érdeklődőket a HIFA-park projektről, amellyel védett lakásokat és reszpiróközpontot létesítenének azon fogyatékkal élő személyek számára, akikről családjuk nem tud már gondoskodni. A pókakeresztúri telek megvan, az építkezéshez szükséges összeget azonban pályázatok útján lehet csak előteremteni. Az önkéntes elmondta, rövidesen elkészül a http://www.hifapark.ro/ honlap, amelynek a célja, hogy népszerűsítse a projekt fontosságát, és adományokat gyűjtsenek a kivitelezéshez.
A délelőtti órákban, amikor még nem esett az eső, több helyszínen is érdekes, interaktív és szórakoztató gyerekprogramokkal várták a legkisebbeket, a többek között a Caritas, a Talentum, az Alpha Transilvana, Lurkó Kuckó, valamint a Creactivity Kids Klub sátránál is lehetett játszani, kézműveskedni.
A civil szervezetek vásárának jó hangulatához az is hozzájárult, hogy immár második alkalommal utcazenéléssel színesítették a szemlét. Zömében fiatal tehetségek léptek fel a virágóra mellett, és akinek elnyerte a tetszését a produkció, az adományozhatott a szervezetek javára.
A helyhatóságok partnerekként kellene kezeljék a civileket
Szintén az Együtt a közösségért civil vásár keretében került sor csütörtökön a Marosvásárhelyi Rádió stúdiótermében a civil kávézóra, ahol a Maros megyei civil szervezetek képviselői a 15 éves közösségi jelenlétükről beszélgettek: hogy honnan indultak, mit értek el és milyen kihívásokkal szembesülnek folyamatosan. Mint elhangzott, a civil szervezeteknek amellett, hogy a közösségért dolgoznak, van egy álmuk, az, hogy a helyi önkormányzatok a partnereikké váljanak. Ami azért is nagyon fontos, mert miközben számos feladatot vállalnak, folyamatosan az anyagi források hiányával kell szembesülniük. Koreck Mária, a vásár főszervezője szerint a megbeszélés egyik következtetése az volt, hogy fontos hálózatokat és nem intézményes kereteket kialakítani a civil szervezetek működése terén, ez ugyanis rugalmasságot jelent, és a szervezetek függetlenségét erősítené. Minden hozzászóló kiemelte a partneri kapcsolatok, az együttműködések és a rendszeres tapasztalatcserék fontosságát, hogy a szervezetek meg tudjanak birkózni a mindennapi kihívásokkal. A résztvevők elhatározták, hogy rendszeres találkozókra kerül majd sor, amelyeken pontról pontra foglalkozhatnak a felmerülő problémákkal, illetve amelyeken továbbra is keresik majd annak módját, hogy a helyhatóságokkal szorosabban együttműködjenek.
MENYHÁRT BORBÁLA / Népújság (Marosvásárhely)

Rózsák, könyvek és mosolyforradalom
Katalónia bemutatkozik Európa kisebbségeinek
Som una nació! Vagyis nemzet vagyunk, több mint nemzeti kisebbség, hirdetik büszkén a katalánok. Reményeik szerint hamarosan független országuk is lesz, népszavazást terveznek a Spanyolországtól való elszakadás ügyében, annak ellenére, hogy a madridi hatalom ellenzi azt. A katalánok jelentős része azonban elszántan kitart hazája függetlensége mellett, s ennek nyomatékosítása véget amolyan mosolyoffenzívát indítottak Európa-szerte. Melynek keretében a Diplocat (Katalónia közdiplomáciai tanácsa) meghívására a katalán autonóm tartomány meseszép fővárosában, Barcelonában tartotta meg éves közgyűlését a MIDAS (európai kisebbségi napilapok egyesülete), amelyen a kolozsvári Szabadság és a nagyváradi Bihari Napló mellett a Nyugati Jelen is képviseltette magát, számos egyéb európai kisebbségi napilap mellett. Magyarul azonban nemcsak mi, erdélyiek beszélhettünk egymás között, az újvidéki Magyar Szó és a pozsonyi Új Szó szintén MIDAS-tag, sőt, utóbbi lapigazgatóját, Szlezákné Kovács Edithet újraválasztották MIDAS elnöknek.
Nemzetépítés katalán módra
Katalónia jóformán ismeretlen Spanyolország határain túl. Még a többi európai nemzeti kisebbség körében is, a többségiekről nem is beszélve. Holott nem ártana jobban megismerni, függetlenségi küzdelmük nyomán a következő időkben minden bizonnyal címlapsztori lesz a sajtóban Európa-szerte, hangsúlyozzák egyhangúlag a katalán hatóságok és a – még – MIDAS tag katalán újságok képviselői. Az utóbbi években ugyanis több katalán napilap kilépett a MIDAS-ból, abból a megfontolásból, hogy a katalán nem nemzeti kisebbség, hanem önálló nemzet.
A nyomtatott sajtó sorsa nagyszerűen tükrözi a spanyolországi katalán nemzet sorsát, az elnyomástól a jelentős megerősödésig. Az első katalán nyelvű újságok 1977–78 táján jelentek meg, a Franco diktátor 1975-ös halála utáni liberalizációs időkben, közel 40 év szünet után. Azelőtt szó sem lehetett erről, 1939-től Spanyolország szigorúan egynyelvű spanyol állam volt, ahol még a katalán – és baszk – kisebbségek/társnemzetek létét is tagadták, nemzeti jogaikat durván elnyomták. Semmilyen anyanyelvű oktatás sem volt (még elemi iskola sem!), anyanyelvű sajtóról, közfeliratokról, kultúráról pedig álmodni sem lehetett. A negyvenes-ötvenes években még nyilvánosan égették a katalán (és baszk) könyveket. Az Otto von Habsburg-díjjal kitüntetett Josep Maria Espinas katalán írót például még üldözték fiatal korában, mert katalánul írta műveit. Az idős író mára nemzeti ikonná vált, nemcsak azért, mert ő írta az FC Barcelona himnuszának szövegét, hanem azért is, mert 90 éves korára pont 90 könyvet publikált, s előrehaladott kora ellenére még mindig napi rendszerességgel ír publicisztikát a katalán újságoknak.
Franco idején a katalánt csak otthon, a családban örökítették át egyik nemzedékről a másikra, amolyan „konyhanyelvként”, intézményes formában azonban nem tanulhattak meg írni és olvasni. Ezért a katalán sajtó kezdete roppant nehéz volt, a hetvenes évek végén 4-500-as példányszámmal jelentek meg az újságok, emlékszik vissza Jordi Molet, az El 9nou főszerkesztője. Az akkori kb. 4,5 millió katalán közül csupán pár tízezren (főleg idősek) tudtak anyanyelvükön olvasni. Zárójelben: a kb. 1,5 milliós baszkok nyelvi helyzete még rosszabb volt, náluk hasonló okok miatt az első anyanyelvű napilap csak 1990-ben indulhatott be, s a nyelvismeret máig rosszabb, mint a katalánoknál, magyarázza el Martxelo Otamendi, a baszk Berria főszerkesztője.
Azóta a helyzet lényegesen javult, a katalán nyelvű oktatás beindítása nyomán folyamatosan bővült az anyanyelvet írásban is ismerők száma, olyannyira, hogy manapság a nagyobb katalán napilapok példányszáma jócskán meghaladja a 100 000-ret. Ráadásul manapság a demográfiai folyamat révén a katalán írott sajtó fogyasztói főleg fiatalok és középkorúak, miközben Európa más nemzeti kisebbségeinél az idősebb nemzedékek körében jobb az anyanyelvismeret.
Catalunya dióhéjban
A nemzeti felvirágzást azonban a politika is befolyásolta, Katalónia 1979 óta autonóm tartomány Spanyolországon belül, a katalán és a spanyol egyaránt hivatalos nyelv, melyeket a közigazgatásban, oktatásban, kultúrában és az élet minden területén alkalmazhatják. Sőt, a katalán jelentős fölényre tett szert, ami a tartományi fővárosban igencsak meglepő. Barcelona 1,6 milliós lakossága (külvárosokkal együtt olyan 4 millió) körülbelül fele-fele arányban katalán és spanyol. A közfeliratok nagy része azonban egynyelvű katalán, s csak a fontosabb intézményekre, turisztikai látványosságokra jellemző a háromnyelvűség, vagyis a katalán mellé a spanyol és angol nyelvű felirat. Egynyelvű spanyol felirat nem is létezik, legfeljebb elvétve itt-ott spanyolok tulajdonában lévő kis bolt vagy kocsma esetén fordulhat elő, miközben a katalán egynyelvűség igen elterjedt a magánszférában. Ami a külföldiek számára meglehetősen furcsa képet vázol fel, Katalónia mondhatni a Székelyföld ellentéte: míg utóbbiban a román nyelv köztéri súlya meghaladja a románság ottani arányát, Katalóniában a katalán nyelv köztéri súlya jócskán meghaladja a katalánok népességi arányát, a spanyolé pedig igencsak a népességi arány alá esett.
Manapság Katalónia mintegy 7,5 milliós lakosságából (a tágabb értelemben vett Erdélynek kb. 7 millió a népessége) olyan 5 millió katalán nemzetiségű, 1,5 millió spanyol és 1 millió külföldi. Utóbbiak az ezredforduló után vándoroltak be, mindenekelőtt Marokkóból, Romániából és Dél-Amerikából. A spanyolok aránya a városokban jelentősebb, különösképpen a fővárosban, Barcelonában, vidéken viszont kevesen vannak, s ez ugyanúgy érvényes a külföldi bevándorlókra is. A falvak gyakran színtiszta katalánok.
Mindezek ellenére spanyolul mindenki tud, katalán egynyelvűséggel csupán az óvodáskorú gyerekek körében találkozni. Katalónia lakosságának 94%-a érti a katalán nyelvet, 80%-a beszéli is, de csak 60%-a tud írni katalánul, derült ki Miquel Strubell szociológus és nyelvész előadásából. A katalán nyelv ismerete azonban folyamatosan terjed, mivel a Generalitat de Catalunya (a katalán autonóm tartomány kormánya) ingyenes nyelvtanfolyamokat szervez felnőtteknek, melyekre jelentős túljelentkezés jellemző még manapság is. A nyolcvanas években főleg katalánok vettek részt ezeken, hogy megtanuljanak írni és olvasni az addig csak szóban használt anyanyelvükön, manapság viszont elsősorban a spanyoloknak és a bevándorlóknak szól, a nyelv ismerete ugyanis alapvető követelmény, nemcsak a közigazgatásban, hanem egyre inkább az üzleti szférában is. A spanyolok ráadásul könnyen megtanulják az újlatin rokonnyelvet: némileg sarkítva a katalán amolyan félúton áll a francia és a spanyol között, noha utóbbihoz a portugál közelebb áll, mint a katalán.
Katalán büszkeség betűkkel, virágokkal és nemzeti zászlókkal
Sant Jordi (ejtsd: Szánt Dzsordi) fontos nap a katalánok számára, védőszentjüket, Szent Györgyöt ünneplik. A MIDAS közgyűlését is akkorra időzítették, hadd lássák a többi kisebbség képviselői a katalán nemzeti büszkeség kivirágzását. Kivirágzás a szó szoros értelmében, Sant Jordi amolyan népi ünnep, könyvnap, Bálint-nap és majális egybevéve. A hagyomány szerint ekkor (és nem február 14-én) a férfiak vörös rózsával ajándékozták meg szerelmüket, a nők pedig könyv ajándékozásával viszonozták. Manapság az egyirányúság már csak a rózsákra vonatkozik, a férfiak inkább könyvet és rózsát ajándékoznak a nőknek, utóbbiak viszont csak könyvet a férfiaknak. Ráadásul az ajándékozás már nemcsak a szerelmesekre vonatkozik, hanem családtagokra, munkatársakra, barátokra is, valahogy úgy, mint mifelénk a márciuska. Aligha meglepő ezek után, hogy Barcelona két kilométer hosszú impozáns sétálóútja, a La Rambla szuvenírek mellett ezen a napon könyvstandokkal és a virágárusokkal telik meg. Az óriási tömeg valósággal hömpölyög a vérvörös rózsák és a könyvek között, néhol hangos felolvasást tartanak, helyenként pedig írók dedikálnak – sokan erre a napra időzítik új könyveik bemutatóját. De nem csak a La Rambla van tele könyvekkel és rózsákkal, a nagy köztereken, sugárutakon hasonló a helyzet, virágárussal pedig szinte minden utcasarkon találkozni. Az ünnepi hangulat általános, katalán nemzeti zászlóval mindenütt találkozni. Még a rózsák csomagolására használt celofánon is!
Barcelonára amúgy is a zászlómánia jellemző. A városban járva mindenütt találkozni a sárga-piros vékony csíkos katalán nemzeti lobogóval. Szinte nincs olyan bérpalota, hogy néhány erkélyen ne lógna a katalán zászló. Messziről látszanak, főleg ha magasabb emeleteken tűzik ki. És rengeteg van belőlük, senki se lenne képes megszámolni őket egy akkora metropoliszban, mint Barcelona. Akkora a zászlómánia, hogy talán nem túlzás azt állítani, hogy néhány órás belvárosi séta alatt az ember több katalán zászlóval találkozik, mint ahányat látni egész Romániában, románt, EU-s-t, székelyt vagy egyéb zászlót összesen! Csakis katalán zászlók, spanyol lobogót csak közintézményeken látni, de ott is kizárólag a katalán (és EU-s) mellett, magánlakásokban, autókon, boltok kirakatában viszont sehol. A katalán nemzeti lobogó azonban így sem egyeduralkodó a városban, a híres focicsapat, az FC Barcelona zászlaja szintén állandó látvány. A katalánok szenvedélyesen ragaszkodnak nemzeti ikonjuknak tartott focicsapatukhoz, Franco diktatúrája idején jóformán az volt a nemzeti megnyilvánulás egyetlen lehetősége, a katalanizmus megtestesítője.
A sors ráadásul úgy hozta, hogy éppen látogatásunk idejére esett a nagy rangadó, a Real Madrid és a FC Barcelona összecsapása, melyet utóbbi nyert meg 3-2-re. A mérkőzésre a spanyol fővárosban került sor, így hát csak a tévében nézhettük meg egy sör mellett az egyik – szenvedélyes Barcelona szurkolókkal teli helyi – kiskocsmában. A hangulat így is lenyűgöző volt, a helyiek örömmámorban úsztak minden Barcelona gólnál, nem hiába tartja a hivatalos mottó, hogy Barcelona „mes que un club”, vagyis több, mint egy klub.
Göröngyös, de mosolygós út a függetlenséghez
Házigazdáink megerősítik a nyilvánvalót: a zászlókat kitűzők minden bizonnyal a katalán függetlenség elkötelezett hívei. A függetlenség bonyolult kérdés, a mediterrán vérmérsékletű katalánok körében heves passziót vált ki.
A függetlenség támogatottsága az utóbbi 7 évben erősödött fel, egyrészt a Spanyolországot roppant érzékenyen érintő gazdasági világválság, másrészt a madridi hatóságok ügyetlenkedése miatt. 2010-ben ugyanis a katalán parlament módosította az autonóm tartomány alkotmányát, melyben Katalóniát a katalán nemzet hazájának, államnak minősítette, az ott élő spanyolságot pedig nemzeti kisebbségnek. A lakosság népszavazáson jóvá is hagyta a módosítást, a madridi országos alkotmánybíróság viszont érvénytelenítette.
Ki is csapta a biztosítékot ezzel a katalánok körében, akik felháborítónak tartják, hogy a megválasztatlan fővárosi testület önkényesen megsemmisíti a demokratikusan megválasztott katalán parlament döntését, melyet ráadásul a nép az urnáknál meg is erősített, fokozott legitimitást biztosítva ezáltal. Akkor több mint másfél millió katalán tüntetett Barcelona utcáin az alkotmánybírósági önkény ellen, s elindította a teljes függetlenség iránti – addig jelentéktelen – vágyat. Katalónia ráadásul Spanyolország leggazdagabb tartománya, amely lényegesen többet fizet be a madridi államkasszába, mint amennyit visszakap onnan. Az elhúzódó gazdasági világválság érzékenyebbé tette a pénzelszívás kérdését, egyre többen ellenzik, hogy Katalónia szubvencionálja adóeuróiból az ország többi részeit.
A kettő együtt veszélyes kombináció, egyre több katalánt taszít az elszakadás felé, amolyan „durván sárba tiporják alapvető demokratikus akaratunkat és bónuszként még el is veszik a pénzünket” címen, magyarázza Marc Marcé, a Regio7 katalán napilap főszerkesztője. Azóta több, milliós nagyságrendű tüntetésre került már sor Barcelonában, melyben immár függetlenségi népszavazást követelnek, s a mindenütt jelenlévő katalán zászlók is ennek nyomán szaporodtak el.
Madrid azonban hallani se akar katalán népszavazásról, jogi hercehurcákhoz folyamodva eleve alkotmányellenesnek minősíti azt, illetve bűnügyi eljárást helyez kilátásba a népszavazás potenciális szervezői ellen. Madrid csökönyössége azonban bumerángként üthet vissza, hangsúlyozzák házigazdáink, a demokrácia alapjainak ilyen durva semmibevétele csak hergeli a katalánokat, egyre többen támogatják a függetlenséget. Sőt, akár a Katalóniában élő spanyolokat is Madrid ellen fordítja: már körükben is erősödik a függetlenségpártiság, noha néhány évvel ezelőtt még testületileg, monolitikusan függetlenség-ellenesek voltak.
Főleg, hogy ott van a skót ellenpélda: hasonló helyzetben London a demokráciát választotta az ország területi egységével szembe és jóváhagyta, sőt, hozzájárult a 2014-es függetlenségi népszavazáshoz. Melyen Skócia demokratikusan kinyilvánította véleményét, de nem vált ki Nagy-Britanniából.
Madrid azonban nem mer kockáztatni, s ezáltal csak saját kilátásait kockáztatja. Népszavazáson nem biztos, hogy Katalónia a függetlenségre szavazna, később viszont annál inkább. A legutóbbi (2015-ös) katalán választáson a függetlenségpárti erők 48%-ot szereztek, míg a Spanyolország-pártiak 41%-t, a maradék 11%-et pedig az ingadozó álláspontúak vagy semlegesek gyűjtötték be.
A MIDAS közgyűlés házigazdái – az autonóm katalán kormány képviselői, a Diplocat munkatársai és a katalán sajtó főszerkesztői – illetve a közgyűlésre meghívott civilszervezetek képviselői és művészek többnyire függetlenségpártiak. Nem is titkolják, nyíltan és büszkén hangoztatják véleményüket.
A mosoly forradalmát nem lehet megállítani, bármennyire is próbálja elgáncsolni a madridi vagy – kisebb részben barcelonai – politikum, véli Liz Castro írónő. A függetlenség iránti vágy alulról szerveződik, demokratikusan, a nép köréből: a milliós nagyságú tüntetéseken egyszerű polgárok vesznek részt, fiatalok, kisgyermekes családok, középkorúak és idősebbek is. Valamennyien békések, demokratikus elkötelezettségűek és mindnyájuk arcán mosoly. Lenyűgöző látvány milliós nagyságú derűs, jókedvű embertömeget látni az utcákon, akik mosollyal fejezik ki optimizmusukat. Éppen ezért nevezik mosolyforradalomnak a függetlenségi küzdelmet.
Liz Castro szerint eleinte a barcelonai katalán politikusok sem lelkesedtek a függetlenségért, a hatalmas lakossági nyomásra azonban kénytelenek voltak felkarolni azt. Hasonlóképpen a mosolyforradalom előbb vagy utóbb legyőzi a madridi spanyol politikusok ellenállását és Katalónia kivívja függetlenségét az urnáknál.
Ellenben a katalán sajtó képviselői kevésbé optimisták, szerintük Madrid minden eszközt bevet a függetlenség megakadályozására a katonai beavatkozáson kívül. Spanyolország egyszerűen nem mondhat le leggazdagabb tartományáról.
Madridban annyira tartanának a gazdasági összeomlástól? Vagy miért ellenzik annyira a népszavazást, érdeklődtünk katalán kollégáinknál. Katalónia kiválása kétségtelenül jelentősen fokozná Spanyolország amúgy is komoly gazdasági válságát, de azért a legmélyebb gazdasági válságból ki lehet lábalni előbb vagy utóbb. Katalónia elvesztése azonban akkora morális válságba sodorná Spanyolországot, amilyet csak hatalmas gyarmatbirodalma tizenkilencedik századi elvesztése idején élt át, s amelyet évtizedekig képtelen volt kiheverni, véli Marc Marcé.
Ráadásul Katalónia kiválása alighanem fokozná a szeparatizmust, például az utóbbi években meglepően csendes és visszafogott baszkok körében borítékolhatóan újraindítaná a hagyományosan erős függetlenségi vágyat, vélik egyöntetűen házigazdáink. Akikkel amúgy mindig jó viszonyt ápoltak, a katalánok és a baszkok mindig is egymással rokonszenveztek a spanyolokkal szemben, a baszkok most is erősen szimpatizálnak a katalán függetlenségi erőfeszítésekkel és fordítva is. Egymással azonban spanyolul beszélnek!
Barcelona, Európa
Barcelona kétszer is bajnokok ligás, nemcsak a híres focicsapata tartozik Európa élvonalába, hanem maga a gyönyörűséges város is. A tenger partján, festői környezetben fekvő katalán metropolisz egyértelműen Európa legszebb nagyvárosai közé tartozik, egy súlycsoportba Párizzsal, Béccsel, Budapesttel, Prágával, Londonnal és a nagy olasz városokkal. A város arculatára rányomta a bélyeget Antoni Gaudí, a híres építész, aki egyedi stílusban értelmezte a szecessziót, jellegzetes, mondhatni lenyűgöző arculatot adván ezáltal a városnak.
Barcelona jómódú nagyváros, európai nagyváros. Színes bőrű és muzulmán bevándorlók többen vannak, mint Kelet-Európában, a helyzet viszont távolról sem fajult el odáig, mint Párizs, London, Stockholm vagy Brüsszel esetében, ahol az ember gyakran azt sem tudja, hogy Európában van-e vagy valamilyen arab vagy afrikai országban. A mindennapi békés élet pezsgése s a turisták áradata sokkal erősebb, mint a politikai feszültségek. Utóbbiakra csupán a rengeteg katalán zászló látványa emlékeztet. Amivel a szenvedélyesen EU-párti katalánok nemcsak erős nemzeti önazonosságukat nyilvánítják ki, hanem jelzik is Európa számára, hogy teljesen érett, spanyoloktól önálló nemzetet képeznek, amely függetlenségre törekszik. Végül is jóformán már csak ez hiányzik nekik: Katalónia népesebb, mint jó néhány EU-s tagország, gazdasági teljesítménye meghaladja néhány nála jóval nagyobb országét is, nyelve és kultúrája magabiztosan erősödik, hagyományai egyre népszerűbbek, gasztronómiáját egyre többen értékelik, a lenyűgözően szép Barcelona pedig sárga irigységbe kergetné a legtöbb EU-s tagállam fővárosát. Barcelona és Katalónia katalánként mutatkozik be Európában.
Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsváron vendégszerepel a marosvásárhelyi színház
Kolozsváron vendégszerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata két sikerprodukciójával: Csehov Sirálya (rendező: Keresztes Attila) május 21-én, vasárnap este 7 órától, míg Bartis Attila A nyugalom című regényéből készült előadás (rendező: Radu Afrim) május 22-én, hétfőn, szintén este 7 órától látható a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadára felépített stúdiótérben.
A.P. Csehov Sirály című színjátékát 2016 novemberében, Keresztes Attila rendezésében vitte színre a társulat. Keresztes Attila, aki jelenleg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának vezetője, a kolozsvári közönség által is ismert és kedvelt művészegyéniség, hiszen a „kincses városban” diplomázott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem színházművészeti szakán, 1996-tól több mint egy évtizedig, előbb színészként, majd rendezőként a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, 2002-től a színház művészeti aligazgatója volt. Kiemelkedő díjai közé tartozik a British Council-díj, amelyet 2003-ban, a Kövekkel a zsebében című dráma legjobb romániai előadásáért, továbbá a Złota Maska (Arany Maszk) Díj, amelyet 2011 legjobb lengyelországi rendezéséért kapott (Yvonne, burgundi hercegnő).
A Sirály című színjátékkal Keresztes Attila karrierje újabb jelentős állomásához érkezett, és erről meggyőződhetnek ezúttal a kolozsvári nézők is. Rendező: Keresztes Attila. Díszlet: Fodor Viola.
Bartis Attila: A nyugalom című történetét Radu Afrim rendezésében mutatta be a marosvásárhelyi társulat 2015 márciusában. Az eddig nyolc jelentős fesztiválra beválogatott előadás és alkotói tizenkilenc díjjal büszkélkedhetnek. Ezek közül kiemelkedő a 2016-os UNITER-gálán kapott legjobb rendezés díja, a 2016-os Kisvárdai Fesztivál fődíja, 2016-ban a budapesti Színikritikusok Céhe által odaítélt Legjobb előadás díja. A produkció legutóbb Budapesten, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón szerepelt nagy sikerrel.
Radu Afrim a hazai színházi élet egyik legelismertebb, európai hírű alkotója. A Beszterce-Naszód megyei Bethlenben született. Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetem román–francia szakán 1995-ben, a színház kar rendezői szakán pedig 2000-ben szerzett oklevelet. Eddigi pályafutása során bukaresti színházakon kívül az ország számos teátrumában vitt színre darabokat. Külföldön is több előadást rendezett, 2008-ban a világ egyik legrangosabb színházi fesztiváljának számító Avignon-i Fesztiválon díjazták, 2009-ben pedig az EuroKultur Forum neki ítélte az Európa Kulturális Díjat.
Rendező: Radu Afrim. Díszlet: Adrian Damian. Jelmez: Márton Erika. Szabadság (Kolozsvár)

Utolsó pillanatig kivár a prefektúra a vásárhelyi iskolaügyben
Hétfőn lejár az oktatásügyi minisztérium által a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügyének megoldására kiszabott határidő, a prefektúra azonban pénteken a hivatalos munkaidő lejártáig nem küldött jogi véleményezést a helyi tanács határozatai kapcsán.
A Vásárhelyi Hírlap értesülései szerint a kormányhivatal várhatóan az utolsó pillanatban, hétfőn fogja átküldeni a jogászok által átvizsgált, több helyen korrigált dokumentumokat a polgármesteri hivatalnak. Amint arról a Krónika is beszámolt, a helyi önkormányzat legutóbbi rendkívüli ülésén elfogadott három, a katolikus iskola sorsát rendezni hivatott határozatot a Szabad Emberek Pártjának (POL) javaslatára. Az egyik arról rendelkezik, hogy a tanfelügyelőség módosítsa a 2017/2018-as tanévre vonatkozó, a városi iskolahálózattal kapcsolatos tervét, belefoglalva abba az önálló jogi személyiséggel rendelkező katolikus iskolát is. A második határozat elrendeli a sokat vitatott 2014. évi 241-es tanácsi határozat kiigazítását, miszerint a tanács jóváhagyja a Római Katolikus Teológiai Gimnázium megalapítását. A harmadik határozat egy bizottság létrehozásáról szól, amely nyomon követi az iskola ügyének rendezését. Az RMDSZ-es és POL-os tanácsosok egyöntetűen elfogadták a határozatokat, annak ellenére, hogy a városháza jegyzője, Szövérffi László nem írta alá ezeket, mivel úgy véli, a határozatok törvénytelenek. A határozatokat átküldték a prefektushoz, hiszen az általa vezetett közintézmény jogászai kell döntsenek a dokumentumok törvényességéről.
A procedúra szerint, amennyiben a prefektúra jogászai kifogásokat találnak egy-egy tanácsi határozat kapcsán, először kérik azok kijavítását, az általuk megfogalmazott javaslatok mentén, majd ha ez nem történik meg, akkor támadják meg a döntéseket a közigazgatási bíróságon. Azt nem tudni, hogy a prefektúra milyen módosításokat kért, s hogy ezeket mikor tudja a helyi tanács elfogadni, ha egyáltalán egyetért a javításokkal. Mint ismeretes, május másodikán egy vásárhelyi küldöttség találkozott Pavel Năstase oktatásügyi miniszterrel, aki felszólította az érintett helyi intézmények képviselőit, hogy május 15-éig Marosvásárhelyen rendezzék az iskola ügyét. Kilátásba helyezte, hogy amennyiben ez nem történik meg, minisztériumi vizsgálóbizottságot küld a megyeszékhelyre.
Simon Virág / Krónika (Kolozsvár)

„Bennünk áll össze a történet” – Gálovits Zoltán a temesvári színházi találkozóról
Jubilál, tizedik születésnapját ünnepli a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT). A május 21-én kezdődő, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház által rendezett fesztiválon a legfontosabb talán az, hogy nyitottak, befogadóak legyünk – fogalmazott a Krónikának Gálovits Zoltán művészeti vezető.
– Milyen szempontok alapján válogatod a TESZT-re meghívott előadásokat, produkciókat?
– Nagyon sok szempontnak kell érvényesülnie a válogatás során, de a megvalósíthatóság, a hozzáférés, az érték, a kapcsolódás és a relevancia mentén lehet a legkönnyebben összefoglalni ezeket. A megvalósíthatóság tekintetében az anyagi, technikai, egyeztetési kérdésekre kell figyelni, a hozzáférés azért fontos, mert egy közintézmény fesztiváljáról van szó, lényeges, hogy gazdag kínálatot nyújtsunk, a lehető legszélesebb körű nézői csoportokat tudjuk megszólítani. Fontos, hogy az előadás értékes legyen, újító, ugyanakkor az is szempont, hogy egy fesztiválon részt venni, megmutatkozni lehetőség, ezért felelősen kell tudnunk dönteni arról, hogy kinek biztosítunk teret. És vannak a koncepcionális kérdések, hogy egy-egy előadás miként működik a program egészét tekintve, mennyire segíti egy tágan értelmezhető történet dramaturgiáját. Rengeteget utazom, sok fesztiválon veszek részt, ugyanakkor sokan segítik a munkánkat – javasolnak, beszélgetünk, vitatkozunk. Végül megközelítőleg kétszáz produkció közül lesz kiválasztva az a húsz-harminc, tehát a látott előadások tíz százaléka, amely bekerül a programba.
– Mire számíthatnak, mire készüljenek a nézők, a fesztiválozók a színházi találkozó jubileumi, tizedik kiadásán?
– A találkozó előtti napon általában azt mondom a kollégáimnak is, hogy amit eddig tudtunk, azt megtettünk, mostantól próbáljunk figyelmesek lenni, ha gond van, oldjuk meg, de ne pánikoljunk, inkább örüljünk annak, aminek lehet, mert ezért dolgozunk. Azt mondják, hogy a TESZT otthonos, ha ezt hallom, arra gondolok, hogy előtte ki kell nyitni az ablakokat, ki kell szellőztetni, elrendezni a teret, pici ajándékokról gondoskodni, pontosan úgy, mint amikor vendégeket fogadunk. A néző is úgy jön, mintha vendégségbe jönne. Van, aki ajándékot hoz, van, aki beesik valahonnan, vagy a kelleténél korábban távozik. Néha vita alakul ki, máskor új barátságok. Meg kell próbálnunk nyitottnak lenni, hagyni, hogy megtörténjen, ami megtörténik, azzal meg hazamenni a saját kis otthonunkba, megosztani másokkal, amit kaptunk. A program nagyon gazdag, mozaikosan szerkesztett, mivel emlékezünk, összegzünk. Számos érzékeny, intim előadás van, felerősödik a jelen pillanat, a részvétel, személyes emlékeket hívhat be, ugyanakkor nagyon sok társadalmi probléma is megjelenik. Találkozhatunk önmagunkkal, egymással, elvonulhatunk egy sarokba, beszélhetünk személyes és közös problémákról, kérdésekről, elővehetünk emlékeket, azokról mesélhetünk, közben újakat gyűjtünk. Jelen lesznek a régió jelentős alkotói újabb és régebbi előadásokkal, de tágabb körökből is válogattunk, olyan produkciók is megjelennek, amelyek már számos jelentős nemzetközi fesztivál programjában helyet kaptak, de hozzánk csak most jutnak el. A már közismert rendezők mellett nagyon sok tehetséges fiatal is jelen van, akiknek fontos, hogy láthatóvá váljanak, így valóban nemzetközi, sokszínű és sokrétű programmal várjuk az érdeklődőket.
– Számos előadásra már elfogytak a jegyek, újabb produkciókkal kellett bővíteni a programot. Mondhatjuk, hogy az idei TESZT-re az eddigieknél nagyobb az érdeklődés?
– Évről évre egyre nagyobb az érdeklődés, idén az ünnepi kiadás, illetve a gazdag program miatt a korábbiakhoz képest is jelentősen megnőtt a meghívottak száma. Sokan jönnek külföldről, mivel regionális találkozó, leginkább a környező országokból, de egyre több a helyi néző is. Vannak, akik messziről utaznak minden évben Temesvárra, hogy egy hetet együtt ünnepeljünk. Az elmúlt években jelentősen növekedett a nézőszám, néhány százról pár ezerre, így kinőttük a tereinket, a jövőben ennek megoldása lesz az egyik nagy kihívás, ráadásul Temesvár 2021-ben Európa kulturális fővárosa lesz, az érdeklődés minden bizonnyal még inkább nőni fog, ugyanakkor a kínálat is bővül, fontos, hogy a kettő összhangban legyen.
– Idén először lesznek egyetlen nézőnek szóló performanszok. Honnan jött az ötlet, hogy ilyen típusú projektek is helyet kapjanak a programban? Vajon mennyire nyitottak az emberek az ilyen típusú, legalábbis a környéken ritkának számító, intimebb produkciókra?
– A legtöbb ötlet személyes beszélgetések, viták során születik, vagy amikor közösen álmodunk valakivel. Mindig törekszünk az újításra, hogy olyant is láthassanak a nézők, amit eddig nem, illetve, hogy hozzáférést biztosítsunk más esztétikákhoz. Tavaly a részvételiség kapott nagyobb teret, az egyén és közösség viszonyát vizsgáltuk. Az idei kiadásban ezt továbbgondoltuk. A TESZT-re nem az a jellemző, hogy nagyon drága előadások jelennek meg, erre sem terünk, sem költségvetésünk nincsen, de nem is célunk. Inkább azt próbáljuk felmutatni, hogy mennyire gazdag a színház világa, mennyire sokszínű, mennyi minden megfér jól egymás mellett. Jó látni és megtapasztalni, hogy mi minden lehet színház, jó, ha le tudjuk bontani az előítéleteinket, tudjuk értékelni a picit, az egyszerűt, az őszintét, ha az emberi viszonyainkra koncentrálunk, arra, hogy valami megtörténjen.
– Sokan felróják egyes színházi fesztiváloknak, hogy túlságosan bensőségesek, csak a szűk elitnek szólnak, a „civil” néző pedig sokszor be sem jut az előadásra a nagyszámú meghívott, vendég miatt. A TESZT igyekszik a laikusabb, nem napi szinten színházzal foglalkozó nézőt is megszólítani, baráti viszonyt kialakítani közte és a teátrum között?
– A TESZT-et színházi találkozónak nevezzük, egy viszonylag kis színház kis fesztiválja. Már alakulása során fontos volt, hogy ne a versenyszellem határozza meg, ne kirakatrendezvény legyen, inkább egy találkozó, ahol ki tud alakulni párbeszéd, ahol családias tud lenni a hangulat. A résztvevők között nagyon sok a kritikus és a színházi ember, rengeteg gyakorlatozó diákot fogadunk, jelentősen megnőtt az igény a részvételre, mi pedig igyekszünk nem kizárni, nem elutasítani. Fontos, hogy legyen egy olyan hely, ahol együtt lehet tölteni pár napot, ahol megoszthatjuk a tapasztalatokat, ahol láthatóvá válnak értékek, tanulni lehet, vitatkozni vagy egyszerűen csak örülni egymásnak. A TESZT-en nem vagy nagyon ritkán fordult elő, hogy nem jutott be a fizető néző az előadásra. Most is igyekszünk duplázni, amennyiben lehet, de vannak előadások, amelyek esetében ez nem áll módunkban, hiszen nagyon zsúfolt a program, a termek befogadóképessége pedig kicsi. Nem az az elv vezérel, hogy vannak, akik fontosabbak, hanem az, hogy mindenki számára igyekszünk hozzáférést biztosítani, így a beszélgetéseken, közönségtalálkozókon is örömmel fogadunk bárkit. Fel van kínálva egy lehetőség, sokan élnek vele, de nyilván foglalkoztat a kérdés, hogy akik nem, miért nem, és ezen hogyan tudunk változtatni. Természetesen a TESZT-ről is mondják, gondolják, hogy elitista. Azt is, hogy bensőséges, bár ezzel szerintem nincsen baj, csak akkor, ha valaki kívül marad. Az lenne az igazán rossz, ha belterjes vagy külsőséges lenne. Fontosnak gondoljuk a visszajelzést, minden véleményt igyekszünk meghallani, évről évre változtatni, megoldani a felmerülő problémákat, javítani a hibáinkon. Ez a körülmények vagy a mi hiányosságaink miatt gyakran nem sikerül.
– Említetted, hogy a meghívott előadásoknak a program egészét tekintve is szerepük van, mintha egy nagy történet részei lennének, illetve, hogy tavaly az egyén és közösség viszonyának vizsgálata volt a fővonal. Hogyan lehetne összefoglalni a mostani TESZT történetét, milyen alapmotívumra, kérdésre épít? Vagy erről inkább a fesztivál után érdemes beszélni, a folyamat során bontakozik ki igazán egy vagy több történet?
– Többnyire nagyon hasonló dolgokat látunk, mert sokszor csak ismételjük, újrafogalmazzuk a legfontosabb kérdéseinket, ahogy mi is most éppen ezt tesszük, nem sok újat tudunk mondani. A történet mindig bennünk áll össze, mindig az, amit abban a pillanatban látunk, így nehezen lehet megmondani, hogy kiből mit hív elő egy előadás vagy egy programsorozat. Bár láttam már a produkciókat – egy másik térben, más időben, másokkal nézve mást fognak jelenteni nekem is. Az a jó, ha mindenki saját maga fogalmazza meg a látottakat. Számomra ez a pár előadás, ahogy a találkozó is, az időről szól, az együtt és a külön töltött időről, az utazásról, az emlékezés természetéről, a kiegészülésről, arról, hogy kettőből vagy akár nagyon sokból hogyan lesz egy. Olyan utakról, utazásokról, vándorlásokról, amelyek során néha találkozunk, máskor elválunk, van, amikor bátrak vagyunk, felelősek, szabadok, máskor óvatlanok, csetlünk-botlunk, de van szolidaritás, segítenek vagy éppen ellenkezőleg, gátolnak. Van, amikor önszántunkból indulunk el, máskor menekülésre kényszerülünk. Ezekre az utakra mindenki mást csomagol be, mást visz magával, vannak köztük könnyen elfelejthető dolgok, amit megtartottunk, nem dobtunk ki, ami nagyon fontos, vagy kevésbé fontos számunkra, a közös álmainkat, az elfelejtett tartozásainkat is visszük magunkkal. Néha zátonyra futnak kapcsolatok, törések jelennek meg, néha megérkezünk valahova, és nem találjuk a kiutat, van, hogy el sem jutunk a célig, van, amikor megérkezünk, és találkozunk magunkkal, a végén pedig többnyire fáradtak vagyunk. Nagy utat járunk be, ahogy a találkozó is az elmúlt években, ezt persze csak közelről látjuk nagynak, távolról nézve egészen parányi.
Jubilál a temesvári TESZT fesztivál
Tizedik születésnapját ünnepli a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó (TESZT): a Csiky Gergely Állami Magyar Színház által május 21. és 28. között szervezett fesztiválon tizenhat országból huszonkilenc produkciót láthat a közönség. A szervezők közleménye szerint a TESZT-re meghívott előadások formátuma és jellege is széles palettán mozog. A résztvevők a személyes hangvételű, kifejezetten egy nézőnek szóló, helyspecifikus produkcióktól kezdve a klasszikus formátumú stúdió- és nagyszínpadi előadásokig, dokumentarista előadásoktól és multimédiás performanszoktól koncertig gazdag kínálatból válogathatnak. A TESZT-et a Csiky Gergely Állami Magyar Színház bemutatója, a Schilling Árpád rendezte EXIT című előadás nyitja meg, amely az aradi és a zombori nemzeti színházzal együttműködésben jön létre. A meghívottak között olyan rendezők és előadók jelennek meg, akik különböző műfajokban dolgozva, sajátos esztétikát képviselve a legjelentősebb alkotók közé tartoznak. A találkozó a provokatív és merészen fizikális darabjairól ismert Ivo Dimcsev bolgár performer zenés produkciójával zárul. A találkozó részletes programja a Teszt.ro honlapon érhető el.
Kőrössy Andrea / Krónika (Kolozsvár)

Bemutatkozott az Alföld
Az Alföldet annak főszerkesztője, Szirák Péter mellett a szerkesztők közül Áfra János, Herczeg Ákos és Lapis József, a szerzők közül Papp András és Térey János képviselte, az est házigazdája Szűcs László, a Várad irodalmi és kulturális folyóirat főszerkesztője volt. Az est kezdetén az Alföld munkatársai a folyóirat példányaival ajándékozták meg a megjelenteket, így ki-ki belelapozhatott a folyóiratba. A beszélgetésből többek között az is kiderült, hogy Szirák Péter szerint például a nyomtatott, print folyóiratoknak máig megvan a szerepük az on-line előretörése ellenére. Szó esett például a kritika rovat és a tanulmánnyal is felérő, hosszabb, elmélyültebb kritikák szerepéről, melyek évek múltán is hivatkozási alapot jelentenek.
z Alföld egyébként a 70 éves Tiszatáj után a második leghosszabb ideje megjelenő lap, elődje 1950-től Építünk néven jelent meg, majd 1954 óta az Alföld nevet viseli a folyóirat. Erős szakmaiságra törekszenek, az Alföld-stúdióban „kinevelik” szerkesztőiket és szerzőiket is, hangzott el. Arra is törekszenek, hogy ismert szerzőik mellett a fiataloknak is teret adjanak, ez nem könnyű, mivel a nyomtatott terjedelem korlátozott, és havonta 400-500 oldalnyi kéziratot kapnak. Készítenek tematikus számokat is, és szeretnék visszahozni a folyóiratba a helyi színházi, képzőművészeti élettel való foglalkozást, hiszen – mint Szirák Péter mondta – „az is provincializmus, ha a saját dolgainkról nem veszünk tudomást”.
A jó hangulatú est felolvasásokkal zárult, Papp András rövidprózát, Áfra János verset olvasott, Térey János pedig készülő,Káli holtak című regényének egy részletével örvendeztette meg a közönséget.
Fried Noémi Lujza / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hagyomány és megújulás a 25. fesztiválon
A hét végén kerül sor Érmihályfalván a 25. Nyíló Akác Napokra. A jubileumi alkalom a fesztivál tartalmában és külsőségeiben is megjelenik, nyilatkozta szerkesztőségünknek Nyakó József polgármester.
A tágabb régióban a nagyváradi Festum Varadinum után az érmihályfalvi Nyíló Akác Napok tekinthet vissza a legjelentősebb múltra, hiszen a hét végén, május 18. és 21. között már a 25. fesztiválra kerül sor. A jubileum megünneplése természetesen megjelenik a programban is. Nyakó József, aki egyike azoknak, akik a kezdetektől ott voltak a szervezésben, idén ötödik alkalommal már mint polgármester vesz részt az előkészítésben, lapunk kérdésére elmondta: az, hogy a fesztivál megérhette nem csak töretlen, de fokozódó érdeklődés mellett a negyedszázados évfordulót, annak köszönhető, hogy a helyi közösség képes volt mindig megújítani, szórakoztatóvá tenni az eseményt. A 25. Nyíló Akác Napokat igyekszenek külsőleg és tartalmilag is méltóvá tenni az évfordulóhoz.
Kiválósági díjak
Például megjelentetnek egy olyan képes kiadványt, mely 52 fotóval igyekszik feleleveníteni 25 év legemlékezetesebb pillanatait. Természetesen ennél sokkal több volt, de a közelmúltban készült és a fiókok mélyéről előkeresett régi, sokszor még fekete-fehér felvételek így is sok kedves emléket, arcot idéznek fel. Azokról sem feledkeznek meg, akik a kezdetektől részt vettek, sőt, máig részt vesznek a szervezésben, a kerek évforduló jó alkalom munkájuk, kitartásuk elismerésére. Hét személy kap évfordulós oklevelet és ugyancsak hét személy vehet majd át úgynevezett Kiválósági Díjat, első alkalommal, de hagyományteremtő szándékkal, a város részéről, azért a teljesítményért, melyet ki-ki a maga szakterületén (oktatás, kultúra, sport, vállalkozás, civil és szociális szféra) nyújt. Ami a „külsőséget” illeti, a szokásos bannerek mellett ez alkalomra készített zászlók hirdetik a 25. fesztivált közeledtét városszerte, a megnyitó ünnepségen az óvodások szokásos felvonulásukkor is kis zászlócskákkal emlékeztetnek ugyanerre, továbbá egy olyan, egyedi baseball-sapka is készült, melyet majd meg lehet vásárolni.
Alapprogramok
Ami viszont nem változott, az a fesztivál kerete, amit az úgynevezett alapprogramok alkotnak (állatkiállítás, lovasbemutató, kispályás focibajnokság, komoly és könnyűzenei koncertek, néptáncgála, főzőverseny, kiállítások), ezekhez jönnek a további programok. Nyakó József hangsúlyozta: a fesztivál sikerének egyik záloga, hogy minden generációból kikerültek, akik felvállalták a szervezést, ugyanakkor a technikai fejlődéssel is lépést tartanak. Hogy ez idén hogyan sikerül, arról bárki meggyőződhet, aki ellátogat a hét végén a 25. Nyíló Akác Napok négy napjának 40 programja közül valamelyikre, vagy akár az egész fesztivál alatt a város vendége lesz.
Rencz Csaba / erdon.ro

Debütált a bivalyos szekér
Márta és Márton voltak idén a borús időben, de nem borús hangulatban megtartott Szejke-fesztivál sztárjai. A Malomfalva mellett nevelt két bivaly végre beérett a feladatra, és sikerült velük megidézni a múltat: hétvégén, akárcsak egykor, bivaly vontatta borvizesszekér járt Székelyudvarhely utcáin. Vizet is hordott, de főleg nézőket toborzott a nagy múltú népi seregszemlére.
Ötvenegyedik alkalommal rendezték meg a Szejke Népzene- és Néptánc-fesztivált, bár a kedvezőtlen idő miatt nem a megszokott helyszínen, a szejkefürdői szabadtéri színpadon, hanem a Művelődési Ház nagytermében tartották meg az ünnepi gálaműsort vasárnap délután. Az intézmény hagyományos rendezvényén az országban élő kisebbségek mutatják be táncaikat, dalaikat, népszokásaikat. Idén 13 csoportot hívott meg a szervező, bolgárokat, ruszinokat, szászokat, szerbeket, ukránokat, görögöket, mellettük több székely néptáncegyüttes (Oroszhegyről, Zetelakáról, Alsósófalváról, Csíkszeredából és Székelyudvarhelyről) is részt vett a fesztiválon. Végül a Kalyna nevű ukrán együttes nem érkezett meg, de a többiek, kiegészülve Vrencsán Anitával és Vaszi Leventével, a Fölszállott a páva tehetségkutató korábbi díjazottjaival, forró hangulatot teremtettek a nagyszínpadon. Ezt megelőzően szombaton már volt alkalmunk összeismerkedni a fesztivál vendégeinek, hiszen a Művelődési Házban este nemzetközi táncházat szerveztek számukra. Ugyancsak szombaton mutatkozott be a nagyközönség előtt Márta és Márton. Mi is megírtuk korábban, hogy Sinka Arnold önkormányzati képviselő kezdeményezésére felelevenedik Udvarhely múltjának egy szelete: a bivalyok vontatta szekér, amellyel cserép-, később műanyag korsókban hordták be a „szejke-vizet” a városba. A bivalyok helyét később traktor vette át, aztán a 80-as években meg is szűnt az egyedi szolgáltatás. Márta és Márton, a bivalypár Nyikómalomfalva mellett nevelkedett, és hosszas idomításnak köszönhetően debütálhatott a hétvégén a régi mintájára elkészült szekeret húzva, amelyen – természetesen – cserépkorsókban szejkei borvíz volt. Jól vizsgáztak a Magyari Imre keze alól kikerült jószágok, vasárnap kora reggel vezetésükkel még sikerült megtartani a hagyományos ünnepi felvonulást, népviseleti parádét is, a fesztivál résztvevői a Tábor lakótelepen, a Városháza és a Művelődési Ház előtt nyújtottak ízelítőt műsorukból. A bivalyos szekeret – a városlakók nagy tetszésére – ünneplő ruhába öltözött malomfalvi fiatalemberek vezették fel. Úgy tudjuk, hogy legközelebb, a május 26.–június 2. között zajló Udvarhely Napok részeként jelentkező I. Legendárium Karneválon láthatjuk Mártát, Mártont és a múlt századi szokást felidéző borvizesszekeret.
Asztalos Ágnes / Hargita Népe (Csíkszereda)

Huszonöt éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége
„Magyarul álmodom”
Három napon át – péntektől vasárnapig – tartalmas rendezvénysorozattal ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Díjátadók, kiállítás, értekezlet és kirándulások színesítették a programot, amelynek egyik kiemelkedő része volt a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő lebonyolítása. A rendezvény választott témaköre: a reformáció hatása és jelentősége Erdély magyarnyelvűségében.
Pénteken 10 órától a Vigadó Művelődési Házban tartott, Deák Magdolna tanárnő által levezetett megnyitóünnepséggel rajtolt az eseménysorozat, számos neves meghívott, az AESZ erdélyi és magyarországi partnerei, támogatói szólaltak fel és mondták el köszöntőbeszédüket, rengeteg szép gondolat hangzott el.
A külsőségek nem számítanak, mondhatnánk, de a muskátlikkal szépen feldíszített színpad már jelezte: különleges alkalom zajlik, majd a Bod Péter Tanítóképző XI. A osztályos tanulóinak műsora vezette fel az ünnepséget. A lányok iskolájuk névadója, Bod Péter Szent Hilarius című művéből adtak elő részleteket énekkel, gitárkísérettel.
A teljesség igénye nélkül, néhányan azok közül, akik méltatták az AESZ kitartó értékmentő munkáját: Kiss Imre főtanfelügyelő, Péntek János nyelvész, Kőrösi Viktor Dávid konzul, Tóth Attila, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet megbízott igazgatója, dr. Eőry Vilma, az említett intézet szaktanácsadója, Kovács Zsuzsanna a magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége képviseletében, dr. Nagy L. János egyetemi tanár, A. Molnár Ferenc professzor, Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség országos elnöke, Zsigmond Győző, az AESZ alapító elnöke, Zsigmond Emese, a társszervező, 60 éves Napsugár gyermeklap főszerkesztője.
Kiss Imre a házigazdák nevében köszöntötte a résztvevőket, elmondta: „a költők versben, a tudósok értekezésekben fogalmazták meg a magyar nyelv különlegességét, idegen ajkúak is többször rácsodálkoztak elképesztő gazdagságára, eleganciájára, zenéjére. Nyelvünk közösségi és személyes létünk alapja, önazonosságtudatunk meghatározója, szellemi létünk közege. A magyar nyelvet örököltük, és kötelességünk továbbadni, ilyen körülmények között is, hogy jogainkat folyamatosan korlátozzák”.
Péntek János akadémikus, a BBTE nyugalmazott tanára, az AESZ elnöke az esemény ünnepi jellegét hangsúlyozta, dr. Nagy L. János Illyés Gyulát idézte: „Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazánból: jellemkérdés.”
Zsigmond Győző alapítótag, egykori elnök régi fotók, kiadványok kivetítésének kíséretében idézte fel az AESZ indulását, a kezdeti körülményeket, az első nyelvhelyességi versenyek hangulatát, és javaslatokat is tett a további működésre, egyben felajánlva szakmai segítségét is.
Helyszűke miatt nem tolmácsolhatjuk a beszédek sorát, a számtalan megszívlelendő gondolat meghallgatása után is fontos pillanat következett, átadták a Nyelvőrzés Sütő András-díját, amelyet ebben az évben Albert Ernő nyugalmazott magyartanár, néprajzkutató vehetett át. Laudációt Erdély Judit, az AESZ alelnöke mondott, akit egykori diákként az Albert tanár úr órái, hozzáállása győzött meg arról, hogy neki is a magyartanári pályát kell választania. A bronzplakettet (Hunyadi László marosvásárhelyi képzőművész alkotását) Ördög Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnöke nyújtotta át.
Albert Ernő Csíkdánfalván született, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett diplomát, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium igazgatója volt. Számos publikáció, könyv, gyűjtés fűződik nevéhez, érdemeit Sepsiszentgyörgy városa 2006-ban Pro Urbe díjjal ismerte el.
A saját megfogalmazása szerint a 80. életév után ráadásba kapott 86.-at taposó Albert Ernő úgy véli, ha valamikor, most igazán szükség van az anyanyelv ápolására. „Csak a fiatalok látnak minket öregnek, hiszen rengeteg még a munka, a tennivaló, amit csak mi végezhetünk el” – fogalmazott. Hozzátette: nagy fájdalom számára, hogy szép magyar nyelvünket sokan úgy használják, hogy egymást érik – szóban és írásban, köznyelvben és médiában – a trágár kifejezések.
Szöllősi Katalin, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákjának A nagy hegyi tolvaj című ballada szívhez szóló előadása után Nagy Éva, az Oktatási Minisztérium kabinetigazgatója tolmácsolta üdvözlő szavait, majd az idén első alkalommal átadott Tüzes Bálint-díj kiérdemlőjét ismerhettük meg. Izsák Arnold Róbert (akinek verseit korábban a Székely Hírmondó hasábjain is olvashatták) prof. Péntek Jánostól vehette át az anyagi támogatással is járó elismerést, a Tüzes Bálint öccse, a Svájcban élő Péter által alapított díj ugyanis az anyanyelvápolás terén kiemelkedően teljesítő diákokat hivatott segíteni.
A három órán át zajló megnyitó ünnepséget a sepsiszentgyörgyi Harai zenekar és Szöllősi Katalin fellépése zárta. Délután a diákok kiránduláson vettek részt, felkeresték az Ika várát, majd kézműves tevékenységekre fogadta őket a csernátoni Haszmann Pál Múzeum.
Ugyancsak aznap 16 órától az Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyílt meg A Vizsolyi Biblia 425 éve című kiállítás. Gesztusértékű, hogy a pannókon olvasható tudnivalókból összeállított rövid összefoglalót román nyelven is kifüggesztették.
Dimény Attila múzeumigazgató elmondta: megtiszteltetés az intézménynek, hogy fogadhatják a Budapesti Városvédő Egyesület egyház- és bibliatörténeti kiállítását, amelyet eddig már több mint félszáz helyszínen mutattak be. Különlegesség, hogy itt az alapkiállítás helyi polgárok által rendelkezésre bocsátott darabokkal is kiegészült, mint például a Budapesten 1868-ban kiadott Biblia és egy 1903-as kiadású Újtestamentum, illetve egy 20. század eleji református Biblia.
Balogh Zoltán, a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye esperese méltatta a kiállított anyag jelentőségét, végül a Kézdi–Orbai Református Egyházmegye lelkészcsaládjainak kórusa adott elő két kórusművet, Ruszka Sándor karnagy irányításával.
A kiállításmegnyitót szakmai konferencia követte a múzeumban A reformáció hatása és jelentősége Erdély magyar nyelvűségében témával, a következő előadásokkal: Ruszka Sándor (lelkész, Kézdivásárhely): Ha lett volna Luthernek Facebookja; A. Molnár Ferenc (professor emeritus, Miskolci Egyetem, Debreceni Egyetem): A reformáció magyar bibliafordításainak és egyházi éneklésének hatása és jelentősége Erdély magyar nyelvűségében; Máthé Dénes (egyetemi docens, Kolozsvár): A reformáció szerepe irodalmi nyelvünk 16. századi formálódásában; Péntek János (ny. egyetemi tanár, akadémikus, Kolozsvár): A moldvai magyarok anyanyelvűsége az egyházújítás(ok) időszakában.
Szombaton délelőtt kirándulásra mentek a meghívottak és a konferencia résztvevői, ezzel párhuzamosan kezdődött a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő a Gábor Áron Szakképző Líceumban. Városnézés és múzeumlátogatás után, délután a Cimborák Bábszínház szórakoztatta a 4. osztályosokat, illetve Mint a szép híves patakra című koncertjét mutatta be a Codex Régizene-együttes a Vigadóban, este pedig a Harai zenekar húzta a talpalávalót a táncházban, a Gábor Áron Szakképző Líceumban.
Vasárnap délelőtt a Vigadó Művelődési Házban az eredményhirdetéssel és díjazással egybekötött záróünnepséget a Nagy Mózes Líceum diákjainak előadása színesítette.
Farkas Imola / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Öreg fák és fás legelők
Egyedi értéke(in)k
A madarak és a fák napja adott alkalmat Baróton, Erdővidék Múzeumában arra, hogy pénteken, április 12-én, a Kalendárium programsorozat keretében Tamás Rékának, a Pogány-havas Kistérségi Társulás (Hargita megye) biológusának segítségével az érdeklődök betekinthessenek a fás legelők különösen szép világába, melyek, mint előadásán kiderült, csupán öt–hat éve kerültek előtérbe– azóta említik az erdőktől, valamint a legelőktől elkülönített élőhelyként őket.
Előadásának előhangjaiként Hoffmann Edit muzeológus és Egyed Emőke, a Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesület elnöke tettek említést arról, hogy a madarak és a fák napját Magyarországon először Chernel István ornitológus szervezte meg, pontosan 115 évvel ezelőtt, 1902-ben, 1906-ban pedig a kötelező iskolai ünnepek közé is felvették. Ezen a napon a magyarországi elemi népiskolákban „természetvédő” és „erkölcsnemesítő” szellemben kellett méltatni ezt az ünnepet, a tanítónak hagyományosan „szép, emelkedett és beható” előadást kellett tartania a madarak életéről, a természetnek a háztartásokban való jelentőségéről, de az ember gazdaságában és lelkületében játszott szerepéről is. Az emlékezet szerint a második világháború után az ünnep virágkora véget ért, a rendszerváltás után bár új lendületet vett a madarak és fák napjának megünneplése, korábbi népszerűségét már nem érte el.
Tamás Réka először a Románia legszebb fái elnevezésű honlapot ismertette (arboriremarcabili.ro), melynek célja az, hogy az országban található szép, öreg fákat felmérjék, megmutassák azokat az embereknek: jelenleg már 3481 öreg fa adatai szerepelnek adatbázisukban, melyet javarészt önkéntesek hozzájárulásával sikerült tartalommal megtölteniük. A fák egyike a Suceava megyében, Cajvanában található kocsányos tölgy, melyet jelenleg Románia legöregebb fájaként tartanak számon. A legenda szerint az 1241–42-es tatárjáráskor a falu összes férfija odaveszett, tömegsírjuk felé ültették a ma is álló tölgyfát, melynek korát ezek szerint csaknem 800 évesre becsülik. Kerülete 11,1 méter, a legenda szerint valamikor Ștefan cel Mare is megpihent árnyékában, s ha kivágnák, 85 köbméter tűzifa jönne ki belőle.
Hozzánk közelebb található a neves köpeci szilfa, mely 2011-ben az év fája lett Romániában, 2012-ben pedig az Év Fája Európában versenyen a második helyen végzett. Ez a fa 35 méter magas, körmérete 7,3 méter, így átöleléséhez öt felnőtt emberre van szükség.
A biológus fotók segítségével részletesen ismertette aztán a fás legelők ökológiai értékeit, beszélt az itt élő vadállatokról, de ezen legelők gazdasági jelentőségét is szóba hozta. Mint említette, bebizonyosodott, hogy az ott legelő háziállatok teje értékesebb, jobb minőségű: „Ezért is a fás legelőkre, mint egyedi értékekre kell tekinteni, célunk, hogy védetté nyilváníttassuk őket, akár az öreg fákat is” – mondta.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Székely történetek önjáró szereplőkkel
– A Kéket kékért gerincét a 2001-ben megjelent Tempetőfi naplója című novelláskötetben található írások adják. Mikor döntötte el, milyen indíttatásra, hogy ezeket egy egységes történetté gyúrja össze?
– A negyvenedik születésnapom közeledtén (még mindig borzasztó kimondani ezt a számot, innen kezdve úgy érzi az ember, hogy minden nap ajándék) azon gondolkodtam, mivel tudnám meglepni a szeretteimet. Akkor jutott eszembe a „nem létező könyv”, vagyis hogy összerendezem egy kötetbe eddig megjelent irodalmi munkáimat. És hát nagyon hülyén nézett ki két kisregény mellett egy rakás novella. Elkezdtem úgy olvasni őket, mintha egy nagyobb egész kis részegységei lennének. Ez nem volt nehéz, mert novelláimat a gyermekkori élményanyagom alapján írtam, Székelyföld eleve olyan hely, ami megköveteli a novellát (vagy a balladát, de verset nem tudok írni). A történetek elég hamar összerendeződtek egy kronologikus láncolatba. Onnan kezdve csak ki kell tölteni a hézagokat – hittem én naivan.
A szereplők ezt másként gondolták, elkezdtek élni, önjáró módon átírták a történeteket, alig bírtam velük. A végeredmény egy teljesen más regény lett, mint amit eredetileg elképzeltem.
Ez nem baj, így működik ez a folyamat. Az alkotás egyfajta teremtés, mondják. Véges, tehát elfuserált teremtőkként megpöccintjük a mozgatottjainkat, oszt’ csodálkozunk, hogy nem arra mennek, amerre mi terveztük, saját akaratuk lesz, mi meg futunk utánuk, és próbáljuk az adott világ keretei között tartani őket. Így született meg a Kéket kékért első verziója röpke három hét alatt, digitális nyomdában ki is nyomtattattam a hivatalosan nem létező „összes művet”, jó kis születésnapi ajándék lett belőle. A visszajelzések alapján – mert azért olyanok is akadtak, akik elolvasták – úgy tűnt, nem volt elvetélt ötlet, ezért pár hónapra rá ismét elővettem az „új” kéziratot, hogy javítgassam itt-ott. És már megint elkezdtek mozogni a szereplők, így elég jelentős mértékben átdolgoztam. Picit lassítottam a tempón, az érthetetlenebb részeket kifejtősebbre vettem, árnyaltam, amit kellett, volt, hogy Platónt követelt az egyik szereplő Parmenidész helyett, rémes egy figura. Aztán jött a szerkesztő, Nagy Koppány Zsolt barátom, és a maga finom és udvarias módján tudtomra adta, hogy baromi hosszú mondatokat írok, nincs az az olvasó, aki egy levegővel el tudná olvasni, ezért átszerkesztettük ezt is. Az egyik legrettegettebb kritikusom, a húgom, Demeter Zsuzsa (aki szakmája szerint is kritikus) átjavította a kéziratot, okos megjegyzéseket tett, mertem volna nem elfogadni! Így a végeredmény egy letisztultabb, és, remélem, olvashatóbb szöveg lett.
– Egyszemjankó, egy kisfiú a főszereplő, aki köré felvonultatja a többi szereplőt, történetet – gondosan ügyelve arra, hogy minden szálat elvarrjon. Egyfajta fejlődéstörténet is. A Hargita lábánál játszódik, akár felismerhetők is a helyszínek, mégis egy külön világot teremt. Fikció és valóság felesel egymással, hétköznapi emberekből farag egyfajta mitikus lényeket.
– Az alapszereplők már adottak voltak: a gyermeke anyjának halálába belebolondult doki, aki felviszi kisfiát a hegyre, és ott a nagy magányukban ógörög szövegekkel tömi a fejét, majd a város, illetve a bányatelep lakói, akikkel találkozik ez a kisfiú, miután az apja meghal, és a milicisták visszahozzák a „civilizációba”. Már ha Ceaușescu diktatúráját és annak végnapjait annak lehet tekinteni. Ez egy arctalan massza, a felismerhető karaktereket a regényvilág teremtette magából. A tényleges valósághoz vajmi kevés közük van, bár egy-egy jobban hangzó csúfnevet a gyermekkoromból átemeltem. Ami a mitikusságot illeti: amikor az egyetemen a filozófiai stúdiumaim elején az ógörögöket tanulmányoztuk, akkor a preszókratikus tanköltemények olvasásakor valamiért mindig a székelyföldi életegész jutott eszembe. Nincs okszerű vagy analogikus összefüggés, ez csak egy érzés volt, székelyként ismerősnek tűnt az a világ. Ezért is kezdtem el még az eredeti, magnovellában, az Egérfelügyelőben játszani azzal, hogy preszókratikus szövegeket emelek be egy székelyföldi történetbe, és nekem legalábbis működőképesnek tűnt. Különösen nyers, darabos világ kezdett így kialakulni, valami a nyugati fogalmi gondolkodás kialakulása előttről. A regénybe már fűszerként belekevertem az ószövetségi „szemet szemért, fogat fogért, kéket kékért” elvet is, és még beloptam a gyermekkorom egy-egy élő babonáját, legendáját. Például adta magát a lólábú asszony, mert attól nagyon féltünk, néha kilométereket kerültünk borvízért menet, mert úgy hallotta valaki, hogy a kórháznál látták. Az életben nem találkoztam a lólábú asszonnyal. Ettől még létező személynek tűnt.
– Olyan a regény, mintha egy lendülettel lett volna megírva. Milyen munkamódszerrel dolgozik? Van egy napi penzum, egy szigorú napi program? – Leginkább fejben írok. Teszem-veszem magamban a témát, gondolkodom rajta, egyfajta belső alternatív valóságként él az agyam egyik zugában. Majd egyszer nekifog megírni magát. Érdekes módon legtöbbször a reggeli fürdés/zuhanyzás közben kezd kattogni bennem az első mondat. Ha az megvan, és szerencsés esetben van egy kis időm, hogy írjak is, akkor lendületből begépelem az első pár oldalt. Onnan kezdve bármikor tudom folytatni, vagyis folytatja magát a saját törvényei szerint, én meg lopott időkben, hajnalonta vagy hétvégén zongorázom be a szavakat. Írni számomra eksztatikus állapot, teljesen kikapcsol. Tulajdonképpen nem is én írok, hanem az anyanyelv. Ilyenkor tudomást sem veszek a világról. Hasonló érzés, mint a zenélés, csak itt nem egy nagyobb összhangba illeszkedek, nem kell figyelnem a zenésztársaimra, hanem teljesen feloldódom az írásban. Nagyon jól szórakozom, be kell vallanom, talán ezért sem érdekelt soha például a megjelenés helye, a honorárium vagy a példányszám kérdése. Nekem elég öröm, ha megírhatok valamit. Az, hogy még el is olvassák, már csak hab a tortán.
– Azt tartják, hogy jó, ha van egy „külső szem”, aki az alkotás folyamatában vagy a mű elkészültekor véleményez, utat mutat, lehetőségeket ajánl. Önnél van ilyen külső szem? – Az alkotás folyamatában nincs ilyen. Meg se tudnék állni, hogy meghallgassam a tanácsait, nem is érteném, hogy mit keres egy idegen a mi (a mű meg én) privát világunkban. Miután elkészült valami, akkor persze jól fognak az észrevételek. Kevés embernek mutatom meg a szövegeimet, leginkább a húgomban bízom, nem udvariaskodik, őszinte. Ha az egyébként filozófus bátyám, Demeter M. Attila valamire rábólint, akkor arról tudom, hogy jó, ő sem diplomáciázik. És nagyon ritkán bólint. Néhány író és költő barátomnak is megmutatom olykor a szövegeimet, de a véleményeiket azért kételkedéssel fogadom: ha valamire azt mondják, hogy jó, na, akkor kezdek el gyanakodni.
– Külön érdekessége a kötetnek a függelék, ahol tulajdonképpen a címszavak alatt egy-egy novellát olvashatunk. – Ezt két emberen verje le a tisztelt olvasó: Orbán János Dénes és Nagy Koppány Zsolt a felelősek a törzsszöveghez függelékként hozzácsapott Végszótárért. Ők voltak azok, akik beazonosították azokat a jövevényszavakat, amelyek Székelyföldön mindennaposak, használjuk ezeket (mint például a ’szekus’, ’popor’, ’buletin’, vagy éppen a ’bogyán’), de a magyar nyelvterület más részein nem biztos, hogy értik is, hiába „magyarítom”. Javaslatukra többször nekiugrottam, hogy írjak fogalommagyarázatokat, de rájöttem, hogy majdhogynem lehetetlen. Ezért arra jutottam, hogy igazából történeteken keresztül lehet megvilágítani ezen szavak jelentését. És hát ilyen mikrotörténetet rengeteget megírtam tárcában, publicisztikában, blogon vagy a Facebookon. Talán ezért is tartom magam csapnivaló filozófusnak, hiába van róla diplomám meg másfél évtizedes szakmai múltam. Úgy látszik, hogy nekem nem érvényes gondolataim, hanem elmesélhető történeteim vannak a világról.
- -
Közelebb hozzuk az irodalmat
Új sorozatot indítunk lapcsoportunknál: frissen megjelent köteteket és azok szerzőit ismerhetik meg az olvasók. Kortárs magyar – főként erdélyi – szerzők legújabb és korábbi műveit mutatjuk be, interjúkat közlünk az alkotókkal. De nem csak felvillantjuk az alkotás műhelytitkait, a novellák, versek, naplók, regények világát, kézzelfoghatóvá is tesszük ezeket a könyveket: író-olvasó találkozókat, beszélgetéseket, könyvbemutatókat szervezünk. Ugyanakkor ezek a kötetek webáruházunkból is megrendelhetőek, szerkesztőségeinkben, újságosbódéinkban is megvásárolhatóak lesznek. Tesszük mindezt a kortárs magyar irodalom népszerűsítéséért, és azért, mert olvasni jó!
Péter Beáta / Székelyhon.ro

Dragnea „csak” helyi szintű együttműködést ajánlott Zilahon az RMDSZ-nek
„Csak” helyi szintű együttműködést ajánlott az RMDSZ-nek – pontosított Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök vasárnap a Romania TV hírtelevízióban, amikor neki szögezték azt a kérdést, hogy valóban kormányra hívta-e egy nappal korábban az RMDSZ zilahi kongresszusán mondott beszédében a magyar érdekvédelmi szövetséget.
Ugyanakkor leszögezte: a központi együttműködéstől sem zárkózik el, ha a koalícióban felvetődik ennek a lehetősége.
„A következő lépés a még jobb együttműködés lesz. Már most is együttműködünk a parlamentben, de ez lehetne még szorosabb. A következő lépést a helyi közigazgatásban tehetnénk meg a közösségeink érdekében” – fogalmazott Liviu Dragnea.
A PSD elnöke szerint az RMDSZ múltbeli kormányzati szerepvállalásai az ország javát szolgálták, mert a szövetség felkészült embereket küldött a Victoria-palotába. Többek között ezért sem tartja rossz ötletnek a jelenlegi koalíciós együttműködés kiszélesítését. Hozzátette: mindeddig nem folytattak pontszerű tárgyalást az ALDE-val az RMDSZ kormányra hívásáról.
Mint arról szombati, helyszíni tudósításunkban beszámoltunk, Liviu Dragnea felidézte az RMDSZ-szel kötött együttműködési megállapodás előzményeit. „Lehet, hogy elérkezett az idő a következő lépés megtételéhez” – fogalmazott a politikus, akinek a szavai úgy értelmezhetők, hogy kormányra hívta az RMDSZ-t. „Nem kell erről most a kongresszuson dönteniük” – sietett hozzátenni.
A zilahi RMDSZ-kongresszus végén Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte, egyelőre nem foglalkoztatja a kormányra lépés kérdése. Hozzátette: az RMDSZ egyelőre azt tekinti céljának, hogy tartalommal töltse meg a kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési megállapodását. maszol.ro

VIRÁGBÓL RAKTÁK KI CSÍKKOZMÁSON A BÍRÓSÁGI ÍTÉLET MIATT ELTÁVOLÍTOTT KÖZSÉGHÁZA FELIRATOT
Összedugták a fejüket a csíkkozmási székelyek és addig tanácskoztak, míg kisütötték, hogyan járjanak túl a Községháza felirat miatt pert indító Dan Tanasă hivatásos feljelentő és a kozmásiak ellen döntést hozó bíróság eszén. A Székelyhon írt cikket arról, hogy másfél év után ismét olvasható a kozmási polgármesteri hivatalnál a Községháza felirat: virágból rakták ki azt egy szögbe megdöntött virágágyásban. A látványon még csiszolgatnak, hiszen még nem derült ki, melyik növényfajtából lehet optimálisan kirakni a Csíkkozmás Községháza szavakat. Mindenesetre elolvasnánk azt a nyilatkozatot, amit Tanasă a rendőrségnek ad a csíkkozmási illegális virághasználat miatt.
KERTÉSZ MELINDA / Transindex.ro

Romániai emberkereskedelemről készített dokumentumfilmet a BBC
A film olyan romániai munkásokról szól, akik sok esetben nem is sejtik, hogy az emberkereskedő hálózatok áldozatai lesznek.
Dokumentumfilmben mutatja be a BBC a román vendégmunkásokat utaztató emberkereskedelmi hálózat egy részének működését. Sam Poling oknyomozó Eladó Emberek (Humans for Sale) című filmjében végig követi az útvonalat Bukaresttől egészen Angliáig, amelyen busszal szállítják a munkavállalókat, akiknek nagy része az emberkereskedők hálójában végzi. Az utazás eseményeit a film rejtett kamerás felvételeken mutatja be, amely a háromnapos utazás során próbál fényt deríteni arra, hogy a munkavállalók mennyire vannak tisztában azzal, mi vár rájuk az utazás végén, ha megérkeznek a célországba. A Kelet-Európát és Skóciát összekötő emberkereskedelmi hálóba került munkavállalóknak legtöbb esetben nincs tudomásuk arról, hogy modern kori rabszolgaság vár rájuk. A BBC szerint Románia és Nagy-Britannia között olyan nagy méreteket ölt ez a tevékenység, hogy az emberkereskedelmi hálózatokban dolgozók minden lehetséges útvonalat és eszközt kihasználnak, hogy célba juttassák a munkavállalókat. A BBC filmjéből kiderül, a külföldi munka és a jobb pénzkereseti lehetőség miatt az emberek önként vállalják, hogy számukra ismeretlen személyek közvetítésével vállaljanak munkát és jussanak el a célországba, a munkáltatóhoz is közvetítőn keresztül jutnak el.
A film nem követi az emberek sorsát a külföldre érkezés után, azonban az emberkereskedők által érvényesített módszerek ismertek. Közlik az munkavállalóval, hogy bár az előre megbeszélt munkabér összege változatlan, de abból még levonnak az étkezésre, útiköltségre vonatkozó egyéb kiadásokat is. Ezután kezdődik a hitegetés, ugyanis a munkáltató ennek során elmagyarázza a becsapott munkásnak, hogy mennyi időbe telik visszafizetnie a tartozását, és mennyi idő elteltével kezd profitot termelni az elvégzett munka után kapott fizetéséből. A filmből kiderül, hogy az áldozatokat szállító busz hetente háromszor teszi meg a Bukarest-Glasgow útvonalat, amelyért 165 angol fontot fizetnek az utasok. Sam Poling beszámolója szerint a kisbusz hátsó részében nem voltak ablakok, és az ajtónyitót is leszerelték, a sofőr szerint azért, “mert voltak olyan utasok, akik szerettek volna kiszállni, miközben az autó haladt”. Az alanyok elmondása szerint egy építkezésen dolgozó munkás Angliában heti 6 nap munkával 10 órás munkaidő mellett 200 fontot kereshet, a zöldségszedő munkások órabére 3,50 font. Az munkavállalók elmesélik, hogy Romániában napi 7 fontnak megfelelő összegért dolgoztak. „Ha napi 7 fontot keresel, és gyermekeid vannak, az a pénz semmire nem elég. Így nagyon nehéz az élet” - mondta a film egyik alanya. A modern rabszolgaságba kényszerülő beazonosított romániai munkavállalók száma több mint 6000. A legtöbb áldozat a mélyszegénység elől menekül. Az emberkereskedelem ellen nem elég csak a hatóságoknak fellépniük, a megoldás több tényezőn is múlik. Egyrészt a társadalom szintjén csökkennie kell a munkakihasználással szembeni toleranciának, szigorítani kell a munkafeltételek betartását a célországokban, és vissza kell szorítani a korrupciót. Emellett pedig kiemelten kellene figyelni a magasabb kiszolgáltatási helyzetben élőkre, és a kiszabadult túlélőkre.
Transindex.ro

Magyarok, románok és a bizalom
Eredményei mutatkoznak az RMDSZ néhány éve erőteljesebbé váló külpolitikájának, nemcsak az európai, amerikai illetékesek figyelmét sikerült az erdélyi magyarság jogsérelmeire irányítaniuk, de működésbe lendítették a román külügyminisztériumot is. No, nem a felmerülő gondokra igyekeznek megoldást találni, hanem az RMDSZ-t, a magyarság követeléseit akarják hitelteleníteni, próbálják ellehetetleníteni az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) e hét második felében Kolozsváron szervezett kongresszusát.
Minderről Kelemen Hunor szövetségi elnök beszélt a zilahi kongresszuson. Mint fogalmazott, a román külügy „azt a nem titkolt célt követi, hogy törekvéseinket elakassza, bennünket szerte a világban rossz fényben tüntessen fel”. Teszi ezt az az intézmény, amelyik egyébként ugyancsak hallgatag, a nagyhatalmak előtti hajbókolásban merül ki tevékenysége, de lám, azonnal „nagyon gyors üzemmódba kapcsol, amikor rólunk, magyarokról van szó”. Most a FUEN-kongresszus kapcsán a meghívottakat akarják lebeszélni a részvételről, felszólalásról, úgy tűnik, minden követ megmozgatnak, hogy Kolozsvár három napig ne lehessen az európai nemzetiségek fővárosa. Mindeközben a kongresszuson nem győzték körüludvarolni az RMDSZ-t a román hatalom legmagasabb rangú képviselői. Iohannis államfő modernségét, eredményességét méltatta, az országprojekt kidolgozásában számít rájuk, a miniszterelnök a stabilitás tényezőjének nevezte, Liviu Dragnea, a nagyobbik kormánypárt elnöke, aki személyesen is megjelent az eseményen, az együttműködés szálait fonná még szorosabbra, akár koalíciós erősségűre. Nehéz elképzelni, hogy a külügyminisztérium akcióiról ne lenne tudomásuk, ilyen körülmények között pedig egyenesen cinikus Dragnea ama intése, miszerint, ha folytatják a megosztó stratégiákat, „sérülhet a román–magyar bizalom”.
Politikai beszámolójában Kelemen Hunor megfogalmazta azt is, mit tenne, ha külpolitikai vezető lenne. „Először is nem hazudnám tele a fél világot és nem állítanék valótlanságot arról, hogy mi a helyzet a magyar kisebbséggel. Nem próbálnám elakasztani azokat a törekvéseket, amelyek európai bevett és elismert gyakorlatot ajánlanak Románia számára. Sőt, partner lennék kezdeményezéseikben...” Hát igen, valahonnan innen kezdődhetne ama bizalom felépítése. Románia vezetői nem győzik hangsúlyozni, mily példásan megoldották a kisebbségek helyzetét. Hogy valami sántít, mostani akciójukból is kitetszik. Túl nagy igyekezettel próbálják akadályozni, hogy külföldre is eljussanak sérelmeink. A megosztó stratégiát pedig mindig a hatalom, a többség gyakorolhatja, a kisebbségnek marad a védekezés. Amíg ezt nem hajlandóak belátni, a román--magyar bizalom nem sérülhet, mert egyáltalán nem is létezik.
Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A néptánc fővárosa volt Kovászna
Megpezsdült Kovásznán az élet a hétvégén. Több mint hatszáz néptáncos érkezett a 18. alkalommal megszervezett Kovásznai források országos néptáncversenyre, így egy napra az ország néptánc-fővárosává vált a fürdőváros. A színes népviseletbe öltözött fiatalok nem csak a városi művelődési ház szabadtéri színpadán bűvölték el a nagyérdeműt, az egész városközpontot zsongással töltötték be a fürdővendégek és helybéliek legnagyobb örömére.
Szombaton reggel a tanulók házától vonultak a művelődési házhoz a résztvevők, sokan tánclépésben, saját zenéjük ritmusára, majd a szabadtéri színpadon mutatták be tudásukat. Háromszékről több együttes nevezett a megmérettetésre, eredményeik bizonyítják, a magyar néptáncban verhetetlenek vagyunk. Az I–IV. osztályosoknál a lécfalvi Nemere csoport győzedelmeskedett, őket követte a baróti Ördögszekér együttes és a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Kisbatyus csapata, dicséretben részesült a kovásznai Pitypang csoport. Az V–VIII. osztályosok korosztályában ugyancsak a Nemere volt az első, második lett a kovásznai Recefice, harmadikok az árkosi táncosok. Dicséretet kapott a zabolai Gyöngyharmat és a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Murgó-Batyus csoportja. A líceumi csoportok között győzött a Nemere, második a Gyöngyharmat, harmadik a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotájának Batyus csoportja. Az országos verseny lebonyolításában szerepet vállalt a tanfelügyelőség, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotája, a kovásznai városháza és művelődési ház – mondta el érdeklődésünkre Horváth Zita, a kovásznai tanulók háza táncszakosztályának vezetője. Hozzáfűzte: elismerés illeti a szervezőbizottságot – Darvas Ibolya, Konnáth László, György Sándor, Bartha Melinda, Horváth István és Kis Ilka hozzáállása a fesztivál sikerének egyik kulcsa volt. Horváth Zita méltatta a román néptáncosok kiváló fellépését is. Kiemelte a vajnafalvi Junii Covasnei teljesítményét, a marosvásárhelyi tanulók palotája, a régeni tanulók háza, a sloboziai csoportok előadását.
Bokor Gábor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kiszállni vagy belülről keresni a megoldást?
Merre tarthat a MOGYE?
Újra elmaradt a nagykövetekkel szervezett találkozás
Miután úgy tűnt, hogy a legfelsőbb politikai és egyetemi körökben is feladták a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem önálló magyar karát alkotó főintézmények létrehozásáért folytatott küzdelmet, Ádám Valerián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) vezetője 200 napon át tüntetett Marosvásárhelyen és Bukarestben a tanügyminisztérium, majd több ország nagykövetsége előtt. Ennek eredményeként kétszer kapott ígéretet arra, hogy a nagykövetek meghallgatják a MOGYE vezetőinek szempontjait, és felterjesztik az államelnöknek és az illetékes fórumoknak. Azonban a múlt hétre kitűzött legutóbbi megbeszélést is le kellett mondani, mert az egyetem vezetői a már többször kifejtett szempontok miatt nem tekintik partnernek, nem óhajtanak együttműködni Ádám Valeriánnal. Ezért a tervezettnél szűkebb körben zajlott le május 10-én a IV. tanácskozás, amelyet az RMOGYKE a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövőjéről szervezett. Bár két magyarországi felsőfokú intézmény, a budapesti Semmelweis Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem általános orvostudomány karai egy-egy dékánhelyettessel képviseltették magukat, helyi szinten az ígéretek ellenére kevés aktív egyetemi oktató tett eleget a felhívásnak. Rajtuk kívül az RMOGYKE-ben részt vevő nyugalmazott professzorok, orvosok, a diákszövetség képviselője, a tüntetésben részt vevő személyek, lelkész, a tanácskozást támogató vállalkozó volt jelen a megbeszélésen.
Egyesülni készül a MOGYE a Petru Maior egyetemmel
Nagyvonalakban két vélemény körvonalazódott. Többen kifejezték felháborodásukat amiatt, hogy az elmúlt napokban a MOGYE román többségű szenátusa zöld utat adott a tárgyalások megkezdésére a Petru Maior Egyetem vezetőségével a két felsőfokú intézmény egyesítéséről. Ennek kapcsán merült fel a kétség, hogy a kizárólag román tannyelvű Petru Maior Egyetemmel való egyesülés nyomán immár a legcsekélyebb esély sem marad arra, hogy a magyar tagozat önállósága valósággá váljék. Kérdéses, hogy az új szerkezetben megmarad-e a multikulturalitásra utaló jelző. Ettől azonban, bár sok hallgatót nyert volna, a Petru Maior Egyetem vezetősége az elmúlt évek során következetesen elzárkózott, ezért nehéz elhinni, hogy az egyesülés után bevállalja. A negatív feltételezések ellenére a multikulturalitás megőrzésére kellene törekedni akkor is, ha megvalósul az egyesülés, hiszen a Petru Maior Egyetem elődje is magyar, illetve kétnyelvű felsőfokú intézmény volt.
A süllyedő hajóból ki kell szállni!
Idejét múlta az egyetem ügyét feszegetni, hiszen a feudális módon kormányzó vezetőség a csőd felé viszi az intézményt, amelyet a szomszédos megyeközpontokban alakult új egyetemek sorra leköröznek, és a MOGYE egyre lennebb csúszik az egyetemek közötti ranglistán, ezért a süllyedő hajóról le kellene szállni. A román többségű szenátus minden magyar kezdeményezést elvet, a magyar oktatók egy része állítólag „eladta a lelkét”, és az új állásokra nem azokat a tehetséges fiatal jelentkezőket veszik fel, akiket a magyar tanárok támogatnak, hanem magyar csengésű névvel vizsgázó, a magyar nyelvet valamennyire ismerő román jelölteknek van előnyük. A politikum pedig már nem akar vagy nem tud segíteni. Ezért a felszólalók közül többen is azt a véleményt hangoztatták, hogy a Sapientia keretében magyar állami támogatással egy új magyar tannyelvű orvosi egyetemet kellene létrehozni, hasonlóképpen egy magánkórházat is.
Az is elhangzott, hogy számba kellene venni azokat az erdélyi származású oktatókat, akik hajlandóak lennének Erdélyben is tanítani, és ennek érdekében honosítanák a diplomájukat.
A létezőt nem szabad feladni
A beszélgetés során kialakult a másik vélemény is, miszerint ami megvan, azt nem szabad feladni abban az épületben, ami Bernády György polgármestersége idején épült. Kérdés ugyanis, hogy a magyar állam hajlandó lesz-e, tudja-e vállalni az új egyetem és kórház alapításához szükséges nagyon magas költségeket, miközben a határ közelében levő magyarországi egyetemek Aradról, Szatmárról is verbuválnak már hallgatókat. Ahhoz, hogy egy újonnan létesített egyetemet elfogadjanak, legkevesebb kilenc évre van szükség. Az első évfolyam után ugyanis még háromnak kell végeznie, amíg akkreditálhatják az új intézményt, ami a hallgatók számára kilenc év bizonytalanságot jelentene.
Ezenkívül tudni kell, hogy a magyar oktatók létszáma az elmúlt 11 év alatt nem nőtt, és gond van az utánpótlással is. Azok közül, akik bekerültek gyakornoknak vagy tanársegédnek, néhányan a jobb megélhetés reményében klinikai állást vállaltak, vagy külföldre távoztak.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a kétharmados többségű szenátus mindent meg tud szavazni a magyar kisebbség ellenében. Sajnos a törvényeket, amelyekre hivatkozunk, az igazságszolgáltatás szervei úgy értelmezik, hogy a többségnek kedvezzenek, ezért a magyar fél eddig minden pert elveszített, és a bíróságok a román vezetőségnek adtak igazat.
Színvonalas diákélet
Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy évente több mint száz magyar hallgató, a végzős erdélyi diákok közül a legjobbak, sikeresen felvételiznek az egyetemre, ahol még magyarul hallgatják az előadásokat. Ha sokat szidjuk, ha lemondunk az egyetemről, őket riaszthatjuk el attól, hogy Marosvásárhelyen tanuljanak, ahol rendkívül jól szervezett, színvonalas diákélet zajlik. Bár a gyakorlati órákat román nyelven tartják, és közismert, hogy a gyakorlati oktatást vezető román káderek nem bánnak kesztyűs kézzel a magyar diákokkal, a diákszövetségi élet szervezettsége miatt végzéskor mégis úgy érzik, hogy jó volt a MOGYE-n hallgatónak lenni.
A magyar egyetemek pedig azzal segíthetnének a leginkább, ha a magyar oktatókat és az egyetemi pályára készülő hallgatókat bevonnák a tudományos kutatásba, hogy előrehaladásuk ne ütközzön akadályokba. Nagy reményeket fűztek ezen a téren ahhoz a dicséretes kezdeményezéshez a Semmelweis Egyetem részéről, hogy a MOGYE néhány oktatójának kutatási ösztöndíjat ítéltek meg. Közben eltelt egy év, de az ígéret anyagi vonzata nem valósult meg, az előrelépés feltételei pedig jövőtől annyira megszigorodnak, hogy évekre lehetetlenné válik az előlépésük. A korábbi nagyvonalú, segítőkész professzorokat, akik számára fontos volt az erdélyi magyar egyetem támogatása, egy olyan új nemzedék követi, akik komoly egyetemi központokban vettek részt képzésben, kapcsolódtak be a kutatásba, és nekik már egészen más a hozzáállásuk – hangzott el többek között.
A válasz értelmében Magyarországon sem fényes a helyzet, harc folyik az egyetemeken, amelyeknek a megbecsülése devalválódott, és egyre inkább az önfenntartást, a pénzalapok megteremtését várják el tőlük. Ennek ellenére megígérték a segítséget a tudományos munka, a kutatás és az oktatás terén mindkét intézmény részéről.
Nem kell pesszimistán nézni a jövőt
Ki kell használni minden lehetőséget, amit a törvény egyértelműen lehetővé tesz, a magyar főtanszékek megalapítását is, akár azzal a feltétellel, hogy a gyakorlat nyelve kezdetben román legyen, amíg nem sikerül magyar oktatókkal minden állást betölteni. Nem azt kell nézni, hogy mit nem tettek meg, hanem egy pontos platformot kell kidolgozni a lehetséges tennivalókról, amelyek ismeretében a magyarországi partnerek is segíteni tudnak abban, hogy a marosvásárhelyi magyar nyelvű képzés színvonalát emeljék.
Csak akkor lehet jó stratégiát kidolgozni, ha egyetértés van az egyetem ügyében érdekelt személyek között. Nemzetközi összefogással el lehetne érni a román oktatási törvény diszkrimináció nélküli alkalmazásának az előmozdítását is – érvelt a tanácskozás szervezője.
„Azért gyűltünk össze, hogy a jövőbe nézzünk, és ne a jelen szennyét tárgyaljuk”, hangzott el a válasz a személyeskedő bevezető mondatokra. „Az értelem nem ismer lezárt helyzeteket”, így hát arra kellene törekedni, hogy megtartsuk, ami a miénk. Ha ezenkívül mindenki havi egy lejjel támogatná a magyar egyetem ügyét, akkor egyik vagy másik formában nem maradna el az elképzelt folytatás sem – érvelt az eseményt támogató vállalkozó.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

BBTE-felvételi: 1600 tandíjmentes hely a magyar tagozaton
Nem terveznek diáklétszám-növelést a jövő tanévben
Közel ötezer tandíjmentes és 9200 tandíjas, továbbá 2650 távoktatási és csökkentett látogatású helyet hirdet meg a következő tanévre a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). Hatvan helyet roma jelentkezőknek különítettek el, ötöt pályázhatnak meg mozgássérült, 125 helyet pedig határon túl élő román nemzetiségű fiatalok – tájékoztatott tegnapi sajtótájékoztatóján az egyetem vezetősége. A magiszteri képzésen közel 3600 tandíjmentes, 6600 tandíjas és közel 900 csökkentett látogatású helyre várják a jelentkezőket, itt romáknak 25 helyet, határon túli románoknak pedig 95 helyet tartanak fenn. – A BBTE-re felvételizők 237 alapképzési program valamint 233 magiszteri program között választhatnak – foglalta össze Soós Anna tanulmányi és a magyar tagozatért felelős rektorhelyettes, akitől megtudtuk, a magyar tagozaton 1100 alapképzéses és 505 mesterképzéses államilag támogatott helyet hirdetnek meg, a tandíjas helyek száma pedig ennek duplája.
A BBTE-n működő doktori iskola számára összesen 330 helyet hagyott jóvá a tanügyminisztérium, ebből 165 ösztöndíjas hely. Ioan Bucur, a BBTE doktori iskolájának igazgatója megjegyezte: mivel a felsőoktatási intézményben 334 képzésirányításra jogosult oktató tevékenykedik, kevésnek találja a jövő tanévre meghirdetett 330 helyet.
Aurel Pop rektor rámutatott arra, hogy a beiskolázási szám tekintetében állandóság jellemzi az egyetemet, és nem is céljuk tovább növelni a diáklétszámot. – A legfrissebb hazai és nemzetközi rangsorokban elért előkelő helyezések köteleznek az egyetemre jellemző színvonal megtartására, és a tapasztalatok szerint a jelenlegi diáklétszám optimális az eredményes munkához – fogalmazott a rektor, aki szerint a munkaadók körében elvégzett közvéleménykutatásból kiderült, hogy a BBTE-en szerzett diplomával rendelkezőket részesítik előnyben más egyetemekkel szemben.
A román képzésvonalon négy új alapképzési – környezeti menedzsment és könyvvizsgálat; környezetminőségi, környezet-egészségügyi és környezetbiztonsági mérnöki; nemzetközi kapcsolatok és ázsiai tanulmányok; nemzetközi kapcsolatok és üzleti diplomácia – szakot, az angol képzésvonalon nemzetközi kapcsolatok és amerikai tanulmányok, német képzésvonalon óvodapedagógus- és tanítóképző, magyar vonalon pedig közigazgatás szakot javasolt az egyetem vezetősége. A magiszteri képzésen 13 új program indítását javasolták, amelyekből kettő már megjelent a Hivatalos Közlönyben is: a humánerőforrás-menedzsment és szervezetszociológia szak (magyar nyelven), illetve a humán erőforrás-menedzsment a közszférában (román nyelven) szak. Soós Anna elmondta: a javasolt képzésprogramok nem szerepelnek a beiskolázási tervre vonatkozó kormányhatározatban. Amennyiben ezt kiegészítik, akkor az őszi egyetemi felvételin már ezekre a szakokra is lehet jelentkezni. – Az új mesterképzési szakokat az alkalmazók igényei függvényében javasoljuk, hogy betömjük a munkaerőpiaci réseket – fogalmaztak az egyetem vezetői.
A nyári felvételit július 12. és 31. között szervezik. A beiratkozási időszakra, a felvételi vizsgákra, az eredmények kifüggesztésére, a fellebbezések benyújtására, a helyek visszaigazolására, valamint a megmaradó helyek újraosztására vonatkozó tudnivalókat a BBTE egyes karai határozzák meg; bővebb tájékoztatás az http://admitere.ubbcluj.ro honlapon olvasható.
A 2017–2018-as egyetemi felvételin a különböző karok írásbeli vagy szóbeli vizsgákat szerveznek a felvételire jelentkező diákok ismereteinek és kognitív képességeinek felmérésére. A BBTE valamennyi karán – eltérő arányban – figyelembe veszik az érettségi vizsga átlagát is. Az írásbeli felvételi vizsgák tematikáját, bibliográfiáját közzéteszik a karok hivatalos honlapján.
A felvételi díjakat, akárcsak a tandíjat a karok szabják meg, ezekről is tájékozódni lehet az egyetem honlapján. Soós Anna rektorhelyettes szerint, bár néhány kar esetében tapasztalható díjnövelés, annak mértéke nem haladja meg a 15 százalékot.
Dézsi Ildikó / Szabadság (Kolozsvár)

Háromnyelvű helységnévtábla fogadja a FUEN-kongresszus résztvevőit Kolozsváron
Egy nappal az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) szerdán kezdődő kolozsvári kongresszusa előtt a helyi önkormányzat kihelyezte a város nyugati, Szászfenes felőli bejáratához az első román-magyar-német nyelvű helységnévtáblát. A Cluj-Napoca - Kolozsvár - Klausenburg tábla fölé egy másik, latin nyelvű tábla is kikerült, mellyel a polgármesteri hivatal a város római kori eredetére kíván utalni. A hivatal sajtóközleményében leszögezi: amint sikerül beszerezni a szükséges engedélyeket, Kolozsvár többi bejáratához is elhelyezik a településjelzőket, amelyek a város „történelmi, multikulturális és európai jellegét” hivatottak alátámasztani. Az európai őshonos kisebbségek és nyelvi közösségek legnagyobb ernyőszervezetének, a FUEN-nek vasárnapig tartó kongresszusára több mint kétszáz küldött érkezik Európa számos országából.
A kolozsvári polgármesteri hivatal ma reggel kihelyeztette a város nyugati bejáratához az első román-magyar-német nyelvű helységnévtáblát. A Kolozs megyei törvényszék február 21-én mondta ki, hogy magyar nyelven is ki kell írni a településnevet Kolozsvár határaiban. Emil Boc polgármester április 7-én jelentette be, hogy nem fellebbez az ítélet ellen. Ekkor azt is közölte, hogy a szabványos Cluj-Napoca - Kolozsvár - Klausenburg tábla fölé egy másik táblát is kihelyez, mellyel a város római kori eredetére kíván utalni. Hozzátette, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történész szakértőinek a tanácsa alapján ezen a táblán a Municipium Aelium Napocense ab Imperatore Hadriano Conditum (117-138) felirat szerepel majd.
Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere elmondta: szerették volna az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) szerdán kezdődő kolozsvári kongresszusa előtt a város valamennyi bejáratához és kijáratához elhhelyezni a többnyelvű táblákat, de egyelőre csak a Nagyvárad felőli bejárathoz sikerült a szükséges jóváhagyásokat megszerezni, illetve kiállítani. A többi bejáratnál a közúti társaság területére kell építési engedélyt kiállítaniuk, és az illetékesek még nem válaszoltak a megkeresésükre.
„A város többi bejáratához is megvan már az urbanisztikai engedély, csak várjuk a közutaktól a beleegyezést, hogy kiállíthassuk az építési engedélyt, és tudjuk kihelyezni a táblákat” - jelentette ki az alpolgármester, aki szerint napok kérdése, hogy mindenhová kikerülnek a többnyelvű táblák.
Oláh Emese elmondta: a polgármesteri hivatalon belül semmilyen ellenkezést nem tapasztal a többnyelvű táblák kihelyezésével szemben, de azt látja, hogy a közösségi portálokon a román nacionalisták részéről óriási nyomás nehezedik Emil Boc polgármesterre, amiért vállalta a többnyelvűséget.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kérdésünkre elmondta: végre megjelent Kolozsváron az első háromnyelvű helységnévtábla, amelyre már hosszú ideje nagyon sokan vártak.
„Minden patetizmus nélkül mondom, hogy elkezdtem könnyezni, amikor megláttam a tábla elhelyezéséről a képet. Nagyon örülök, hogy a FUEN szerdán kezdődő kolozsvári kongresszusa előtt erre sor került” – mondta, hozzáfűzve: mindez azt jelzi, hogy diskurzusok és a tettek kezdenek egymáshoz közeledni a multikulturalizmus és a többnyelvűség kérdését illetően.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is üdvözölte a table elhelyezését: “Nyelvjogi küzdelmünk látható eredménye mindenképp örömre ad okot, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez nem jöhetett volna létre a széles körű civil- és politikai összefogás nélkül” – szögezik le. Úgy vélik, a kolozsvári siker arra hívja fel a figyelmet, hogy még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hasonló kezdeményezésekre. “Ugyanakkor időszerű lenne – a kolozsváriak példáját követve – kiterjeszteni a nyelvjogi küzdelmeket Erdély más településeire is, hiszen e terülten is – európai országhoz méltatlan módon – komoly lemaradásaink vannak” – hangsúlyozzák.
Asztalos Lajos helytörténész lapunknak elmondta: Kolozsváron a második világháború után, a kommunizmus első időszakában léteztek még magyar feliratok, beleértve a településjelzőket is, de aztán az ötvenes évektől ezek fokozatosan eltűntek és úgymond „egynyelvűekre” cserélődtek.
A többnyelvű kolozsvári helységnévtábla kihelyezése az elmúlt 16 évben számtalan per tárgya volt, a végső döntések azonban rendre a többnyelvűséget elutasító polgármesteri hivatalnak kedveztek. A nyertes pert a Minority Rights kolozsvári egyesület indította, amihez 370 kolozsvári polgár is csatlakozott.
A felperes azzal érvelt, hogy noha a 2001-ben elfogadott helyi közigazgatási törvény húsz százalékban jelölte meg azt a küszöbértéket, amely fölött egy település kisebbségi lakosságát nyelvi jogok illetik meg, a jelenleg 16 százalékot kitevő, mintegy ötvenezer fős kolozsvári magyarságot is megilleti a magyar helységnévtábla kihelyezésének a joga. A törvény elfogadásakor ugyanis az 1992-es népszámlálás adatait kellett figyelembe venni, ekkor pedig még a küszöbérték fölött volt a magyarság aránya Kolozsváron. Később a törvénybe egy olyan módosítás is bekerült, hogy a többnyelvű feliratozás olyan szerzett jog, amelyet egy kisebbség akkor sem veszít el, ha időközben a küszöb alá süllyed a számaránya egy településen.
Villáminterjú: a legtöbben hasznosnak tartják a táblák elhelyezését
A helyszínen megkérdezettek véleménye a frissen kihelyezett helységnévtáblával kapcsolatban nemzetiségtől és anyanyelvtől függetlenül főként pozitív volt. A nyilatkozók közül többen hangsúlyozták a háromnyelvű tábla hasznosságát, ami ezentúl már nem csak a román lakossághoz szól. Akadtak olyanok is, akiknek fel sem tűnt a változás, egy illető pedig azt nyilatkozta, hogy szerinte a tábla már évek óta ide van helyezve.
A háromnyelvű településjelző hírének hallatán egy idős magyar nemzetiségű hölgy így reagált: „ Nem viccelnek? Az Isten tartsa meg azt a táblát ott, ahol van! Remélem nem festik le, vagy törik össze!” Egy Kolozsvárra látogató angol turista nagyon korrekt eljárásnak tartotta a tábla elhelyezését, hozzátéve: Európában élve mindez magától értedőnek kell lennie. A pozitív vélemények mellett olyan személy is akadt, aki nemtetszését nyilvánította ki kérdésünkre. Mint fogalmazott, különösebben nem érdekli a helységnévtábla körül kialakult helyzet. Csiki Zsuzsanna, Tamás Réka / szabadsag.ro

Európa Nostra-díj: a közönségdíjat is elnyerte Kallós Zoltán
Az internetes szavazás eredményét a hétfő esti díjkiosztón jelentették be a finnországi városban – írta a maszolra hivatkozva az MTI. Az Európai Bizottság és az Europa Nostra április 5-én tette közzé az idei díjazottakat. A kulturális örökségvédelem terén végzett kutatásaik, figyelemfelkeltő és értékmentő munkájuk, tudatosító és oktatói tevékenységük elismeréseként 18 országból 29-en vehették át hétfőn este az Európai Unió kulturális örökségvédelem terén legnevesebbnek számító elismerését Turkuban. A bejelentés napján elindult egy online szavazás is, ahol a közönség támogathatta a nyertes projekteket és Kallós Zoltán gyűjtötte be a legtöbb szavazatot. „Kallós Zoltán arra áldozta az életét, hogy megmentse és tovább örökítse a Kárpát-medencében élő különböző népcsoportok, közösségek kultúráját - elszántsága és lankadatlan munkája révén ezt az egész világ számára láthatóvá tette. Kallós Zoltánt a nehéz idők, embert próbáló politikai körülmények sem tántorították el. Bátor munkája több mint méltóvá teszi őt erre a díjra” - mutatott rá áprilisi indoklásában a zsűri. A kétszeres Kossuth-díjas néprajztudóst Sógor Csaba, az RMDSZ európai parlamenti képviselője jelölte az uniós kitüntetésre. Az online szavazás lehetőségére az RMDSZ is felhívta a figyelmet hírlevelében. Kallós Zoltán egyike a 20. század legkiemelkedőbb és legsikeresebb magyar népzenegyűjtőinek. Példaértékű életútja során őseink hagyatékának, népi kultúránk legszebb kincseinek továbbörökítése mellett a szórványvidéken élő magyar gyermekek anyanyelvének és kultúrájának megőrzését is odaadóan szolgáló értékmentő munkája, valamint az erdélyi és az anyaországi táncházmozgalom elindításában és fenntartásában vállalt szerepe elismeréseként részesült idén március 15-én Kossuth Nagydíjban. Hosszú évtizedeket átívelő munkája során négy nagy gyűjtőterülete volt: Kalotaszeg Nádas menti falvai, Észak-Mezőség falvai, a Gyimes és a moldvai csángók. „Ezek voltak a legkevésbé feltárt területek, a Mezőséget elkerülték a gyűjtők, mert vegyes nemzetiségű terület volt, sokan azt gondolták, itt nem maradtak meg magyar javak, pedig még sokkal jobban, mint más területeken. A kincs leginkább a zenei anyagot jelentette. Még mindig vannak olyan helyek, ahol soha senki nem járt gyűjtési szándékkal. Szerencsére a táncházmozgalommal a hetvenes években Magyarországon is elindult a fiatalok érdeklődése” - fogalmazott Kallós Zoltán korábban az MTI-nek. A néprajztudós, népzenegyűjtő, a nemzet művésze saját vagyonából 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely a szórványvidéken élő magyar gyermekek oktatására Válaszúton bentlakásos kollégiumot is működtet.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

Továbbvinni a város poézisét
Ecsetvonások címmel nyílt meg Tolnay Tibor (1932-2009) nagyváradi festőművész kiállítása tegnap délután Közép-Kelet-Európa egyetlen szecessziós múzeumában, a nagyváradi Darvas-La Roche-ház Vörös termében. A tárlatot Szilágyi Aladár helytörténész, publicista, szerkesztő mutatta be.
A XXVI. Festum Varadinum egyik kimagasló eseményének nevezte Tolnay Tibor Ecsetvonások című kiállításának megnyitóját Kecse Gabriella, a programfelelős Tanoda Egyesület elnöke, aki az ismert és szeretett festőművész családjának jelenlétében fejezte ki örömét és háláját azért, hogy az a 36 kép, amelyeket „egy váradi vitt vászonra Váradért,” a fesztivál végéig megtekinthető.
Tolnay Tibor kiállítását Thurzó Sándor József brácsaművész játéka nyitotta meg, és színesítette, aki az alkalomhoz illően, barátja emlékének adózva, annak kedvenc zenéiből adott elő: Macalik Alfréd nagyváradi festőművész, zeneszerző egy áriáját, egy menuettóját, valamint Charlotte von Hampe két barokk táncát. A megnyitó első momentumaiban Meleg Vilmos színművész szavalta el Magyari Lajos Nem a fenyők című versét.
Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnökének köszöntő szavai után értékelésében Szilágyi Aladár mindenekelőtt Tolnay Tiborral való több évtizedes ismeretségük történeteiből osztott meg néhányat a jelenlévőkkel, majd a festőművész kedvenc évszakának, a télnek a megjelenítéseire hívta fel a figyelmet, amelyek a fehér árnyalatainak finom kifejezésmódját adják vissza. Különösen nagy gyakorisággal a Körös-partot megjelenítő képekre vonatkozóan, Nagyváradot korban és térben egyaránt sok-sok élményt adó forrásként említette meg, amelynek poézisét a jövő generációk tovább kell vigyék.
Szilágyi Aladár végezetül arra kért minden jelenlévőt, hogy jöjjenek vissza a hét folyamán, és vegyék újra, egyenként szemügyre a csodás alkotásokat, és amennyiben szeretnék, vásárolhatnak is a képekből, melyek közül hét örökíti meg Nagyváradot.
Szamos Mariann / Reggeli Újság (Nagyvárad)

Alkotófejlesztő meseterápia gyerekotthonokban
Honnan jössz, hová tartasz?
Április 19-én startolt a kézdivásárhelyi Antanténusz Egyesület Honnan jössz, hová tartasz? – meseprogram gyerekeknek című, Civil Licit-győztes projektje. A három helyszínen zajló foglalkozások részleteibe Bodó-Czerék Erika alkotófejlesztő meseterapeuta avatott be.
A Honnan jössz, hová tartasz? projekt keretében Bodó-Czerék Erika a kézdivásárhelyi Borosnyai Kamilla -, a felsőcsernátoni és a kászonimpéri gyermekotthonokba viszi be az élőszavas mesélést. „Magyar, illetve erdélyi népmesékkel dolgozom, és a világkép elemei – mese, dal, tánc – segítségével próbálom megmeríteni ezeket a gyerekeket saját kultúrájukban”. Hogy miért gyermekotthonokra írták a projektet? „A metamorphoses meseterápiás módszer azt tartja, hogy a mese mindenhol kifejti gyógyító hatását, de leginkább ott, ahol valami hiányállapot van. Ezen gyerekek többségének pedig nincs családja, vagy valamelyik szülő hiányzik, nincs részük nagyszülői szeretetben, elhagyottak, szegény sorsúak.”
Június végéig mindhárom intézményben hét, egyenként kilencven perces foglalkozást rendeznek hetente 5–12 éves gyerekeknek. „Az idő fele a mesei térben telik el, a meseszőnyegen, ahol gyertyát gyújtunk, és ahová a gyereknek be kell lépnie. Ez azért jó, mert leválasztódik a kinti világtól. Egy mesebeli kérdéssel fogadom: »Hol jársz itt, ahol a madár sem jár?«. Első alkalommal többnyire megrökönyödnek a gyerekek, de később egyre inkább mesebeli válaszokat kapok.” A beléptetés után mindenki egy pillanatnyi hangulatának megfelelő képzeletkártyát választ, és arról beszél, majd testtudatosító mondókák következnek. „Ennek egyrészt hiánypótló szerepe van, ugyanis ezeknek a gyerekeknek vélhetően kimaradt az életéből a cirógatás, az, hogy valaki mondókákkal kísérve elmutogassa a testrészeiket, ahogy azt mi tesszük a kisgyerekeinkkel, ugyanakkor a mesére való nyitást is gyakoroljuk ezáltal: itt vagyunk, megvan mindenünk, hallunk, érzünk, beszélünk.”
Az ugyancsak mondókákkal történő összerendeződést a mesemondás követi, majd egy képet, egy hangot vagy egy illatot kell felidézniük a meséből, ami őket megragadta. „Nagyon aranyosak ilyenkor, amint behunyják a szemüket, és sokan elmondják, hogy érzik a sült hal vagy épp a körte illatát”. A gyertyaláng közös elfújása után az alkotás következik. „Arra kérem őket, rajzoljanak le vagy gyurmából készítsenek el egy, a meséből kiválasztott képet. Ezáltal azt próbálom bennük tudatosítani, hogy amit elképzelnek, meg tudják csinálni.” Az agapé után elbúcsúznak a történettől, majd a meseterapeuta elbocsátja a gyerekeket. „A beléptetés és az elbocsátás rendkívül fontosak, hiszen ilyenkor mindenkihez hozzászólok és mindenkit megérintek, olyan, mint egy áldás”.
A meseterapeuta elmondta, az elsődleges cél az, hogy örömet szerezzenek a gyerekeknek, hogy érzékennyé tegyék őket a mesék iránt, hogy nyitottabbá váljanak, és ismerjék meg jobban önmagukat. „Fontos hogy minél több kapcsolódási pontjuk legyen, hogy önmagukról minél többet megtudjanak, és ebben a mese segít”, summázott.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

PNL-s képviselő: „Az RMDSZ tartsa tiszteletben a románok történelmét”
Az RMDSZ tartsa tiszteletben a románok történelmét – mondta Florin Roman liberális képviselő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alsóházi frakciójának alelnöke. Florin Roman ezzel Markó Béla volt szövetségi elnöknek arra a szombati RMDSZ-kongresszuson elhangzott retorikai kérdésére reagált, hogy a magyaroknak mit kellene ünnepelniük a Gyulafehérvári Népgyűlés közelgő centenáriumán.
Az Agerpres hírügynökséghez eljuttatott keddi közleményben Florin Roman liberális képviselő azt írja: „Kérjük, hogy az RMDSZ tartsa tiszteletben a románok történelmét. A románok történelme nem lehet semmiféle politikai árucsere tárgya, és ezen ország minden állampolgárának tiszteletben kell tartania, etnikumtól függetlenül. Nemrég hallottam az RMDSZ egyik jeles vezetőjét, Markó Béla urat feltenni azt a retorikai kérdést egy pártösszejövetelen, hogy mit kellene ünnepelniük a romániai magyaroknak 2018-ban, száz évvel a nagy egyesülés után. A romániai magyarok román állampolgárok, ugyanazon jogokkal rendelkeznek, mint mi, és úgy véljük, hogy a nagy egyesülés centenáriuma ezen ország minden állampolgára számára ünnepi alkalom” – írja a PNL képviselője. Florin Roman hozzáteszi: az 1918-as történelmi eseményért sokan az életüket adták, és 1918. december elsején Gyulafehérváron „románok és magyarok is összeölelkeztek”. „Nem kötelezhetjük az RMDSZ-t arra, hogy velünk együtt örüljenek a nagy egyesülés centenáriumán, de azt viszont kérhetjük, hogy tartsák tiszteletben történelmünket” – mondta a képviselő.
Az RMDSZ Zilahon tartott, szombati kongresszusán Markó Béla volt szövetségi elnök azt mondta: elvárják, hogy a magyarok örüljenek az elmúlt száz esztendőnek. „Baj van a magyarok ünneplési lelkesedésével” – tette hozzá ironikusan. Markó felsorolta, hogy a romániai magyarok máig sem kapták meg a Gyulafehérváron megígért jogokat, hogy 1959-ben megszűnt a Bolyai Egyetem, Ceauşescu rezsimje alatt súlyosan korlátozták a magyarok anyanyelvi jogait, és - habár 1989 után sokat változott a helyzet - mai napig sem tartják tiszteletben az anyanyelvi oktatást biztosító törvényt, példa erre a marosvásárhelyi orvosi egyetem helyzete.
„Egyvalamit azért mégis ünnepelhetünk, hogy száz esztendő múltán is itt vagyunk, nem lehetett minket sem kiüldözni, sem beolvasztani, túléltük a fasizmust, túléltük a kommunizmust és volt erőnk 1989 után mindent újrakezdeni” – mondta a kongresszuson Markó Béla. maszol.ro