A családregénytől a családfakutatásig
Ki gondolná, hogy a mai világban, amikor a családok létrehozása, összetartása olyan nehézkessé válik, sőt sokak számára közömbös dolog, sokszor nemcsak konfliktushelyzet, irigység, gyűlölködés választja szét és távolítja el őket egymástól, számos családregény is születik, családfakutatásba fognak sokan, őseik, rokonaik után kutatnak, ezért messzi földre is elutaznak. Ellentétes előjelű tények, de mindkét irányzat jelen van korunk társadalmában. A családfakutatás mindenképpen az összetartozás óhaja felé mutat, és már remélhetően nem a kivagyiságot, a minél rangosabb, híresebb ősök felmutatását ösztönzi, hanem inkább honismereti kérdéseket vet fel, nemzedékek törekvéseit, kitartását, hasznos munkásságát igazolja. – Vajon melyik ősömben ismerem fel magam, esetleg gyermekeim tulajdonságát, tehetségét, hol tévedtek, hova rendelte őket hivatásuk? A kérdésekre válaszolni főleg bizonyítékokkal lehet, a családfakutató, akárcsak egy zarándok, messzi utakat jár be, megszállottként keresi és fedezi fel a levéltárakban, anyakönyvi hivatalokban, falusi parókiák anyakönyveiben, megsárgult iratcsomókban családjának múltját. Mindez rengeteg időbe telik, felkészülésre, türelemre, anyagi háttérre van szüksége, és ha letért a célhoz vezető útról, ha tévedett, újból és újból vissza kell térnie a jelzett útra. Ha vannak "útjelző táblái", dokumentumok, feljegyzések, régi házakon kőbe vésett jelek, rég nem gondozott sírok feliratai, ki nem hagyhatja a szóbeli közléseket, legendáriumokat.
A családfakutató esetünkben egy nagyvárossá, kétnyelvű várossá nőtt erdélyi kisváros megbecsült orvosa, aki hosszú idei praktizálása folytán az egyik legnagyobb iparvállalat dolgozóit kezelte, orvosolta, éjjelente ügyeletet, mentőszolgálatot biztosított. Nyugdíjas éveiből sokat szánt arra, hogy egy szerteágazó családfát a Felvidéktől Erdélyig, a történelmi Magyarországon és határain túl felidézzen, tudományos keretbe foglalva összeírjon. A kutató közben feltámasztja a régen porladó embereket, fényképekről, emlékezésekről rokoni szálakkal kapcsolja össze őket, nagy tisztelettel adózik munkájuknak, nem hagyja feledésbe merülni tetteiket. A kutató méltányos, jó emberismerő, egy cérnaszálat sem hagy elveszni abból, ami kötődést, összetartozást igazol. Számára minden adat megvilágítást, összeillesztést követel, egy hatalmas puzzle előtt állunk, hogy magunk is a megfejtés részesei legyünk az összerakásban. A kutató az ilyen jellegű munkának megfelelően összeállított, egyben mesélő könyvben teszi közzé munkáját:
A GENERSICHEK és utódaik
Szépréthy Lilla emlékének
Dr. Zsigmond Károly 375 oldalon (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2015) hófehér borítójú könyvében megmutatja, hogy mit jelent egy hatalmas családfa tagjainak lenni a történelmi Magyarországon, a Trianon szétszabdalta határok közt, a szocialista térséggé vált településeken vagy éppen az emigrációban. Kézen fogva vezeti elő a Felvidékről származó cipszer ősök sokaságát. Lőcséről, Késmárkról, Iglóról Brassóba, a szászok, románok és magyarok közé jönnek, a legjelesebbek bemutatása mellett megállapodik, például Kolozsváron, a Ferenc József Tudományegyetem kórbonctani tanszékén, a Brassói Főreáliskola katedráján, régi és új európai vagy tengerentúli egyetem kutatóközpontjában.
Teszi ezt Marosvásárhelyről, és munkája olyan eredményes, hogy 2011-ben már láthatjuk mosolygós arcát, amint a Genersich Alapítvány különdíjával jutalmazzák a Semmelweis Egyetem Dies Academius ünnepségén. Munkásságát elismerték.
2015-ben megjelent könyve a pontos adatgyűjtés, a rendszerezés, a családfakutatás mintája marad. Olvasmánynak is kitűnő, de mindenképpen ismernie kell az olvasónak a Genersichek kutatásához vezető Szépréthyek életét is, mert ezzel kezdődik Zsigmond doktor kutatássá váló hobbijának említése.
Szépréti Lilla: Család-regény
Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1996
A regényt az 1978–1986 közötti években írja a vásárhelyi Új Élet szerkesztője, riportere, az pedig közel egy évtizeden át várja kéziratban, hogy megjelenhessen. Szépréti Lilla ezt nem érhette meg, 1992-ben autóbalesetben meghalt. A cipszer Szépréthyek története ez a családregény, ez indítja el a Genersichek családfájának kutatásában az írónő férjét, Zsigmond doktort. A regény az írónő gyermekéveit, a két világháború közti koronavárost, a szászok ősi, erdélyi fellegvárát, egyben az idetelepülő, meghonosodó felvidéki értelmiségi és itt honos magyar felemelkedő polgárság történetét szemlélteti három generáció során. A Szépréthy család férfiágon Lőcséről származik, a dédapa, Schönwisner Aba Otto Maldino a bécsi Császári és Királyi Mérnöki Akadémián tanult, földmérő mérnök lett, fia, Béla Gusztáv Brassóba kerül, tanára és igazgatója másfél évszázaddal ezelőtt a brassói magyar főreáliskolának, az ő fia pedig, az írónő apja, a grazi egyetemen szerez mérnöki diplomát, nevét Schönvisnerről már magyarosítva kapja dédapjától Szépréthyre. Cipszer eredetét, szepességi német, ún. ungar-deutsch és felvidéki rokonságát mindig számon tartja, gyermekeire örökíti. A történelmi Magyarországon a Szepesség – németül Zips – egy közepes nagyságú megye területe, ahonnan századokon át nagy személyiségek emelkednek ki – köztük a Genersich család, innen származik az írónő –, tudósok, neves kutatók, közéleti emberek vannak a sorban, immár A Genersichek és utódaik című könyvben érdekesebbnél érdekesebb életúttal, munkássággal felsorolva.
A regény, amelyet vélhetően az erdélyi olvasók jól ismernek, egyik fejezetében előrevetíti a húsz évvel később megjelent munkát. A rokon rokont tapos az utakon c. fejezetből láthatóan már eldőlt, hogy dr. Zsigmond Károly messzemenő kutatásba kezd, immár nemcsak "kiszámolva", hanem felkutatva a rengeteg Genersich rokont, kitűnően összerakja a puzzle-t évszázadról évszázadra. A rokoni látogatásra Grazba utazó házaspár útitársáról kiderül, hogy volt valaha egy kolozsvári nagynénje, emlékszik arra is, hogy hol lakott, de többet már nem tud róla. Így vesznek el a rokonok az idő múlásával és messzire költözésükkel egymástól. Megtudjuk azonban egyszerű számítással, hogy "egyetlen embernek nyolc ükanyja, tizenhat szépanyja van és így tovább". Ez regényrészlet, de a családfakönyv szerint a számítások oda vezetnek, hogy "nem is tudjuk, hányféle ember génjeiből származunk". Tovább nem idézem az említett fejezet címének bizonyítását, nagy számok jönnek ki, számtalan rokoni kapcsolat jöhet létre néhány emberöltő alatt.
A szerző mindent bebizonyít és mindent elmagyaráz. Ritkán történik meg, hogy egy tudományos munka ilyen olvasmányos legyen, hogy az olvasó többször visszatérjen egy-egy részletre, a roppant apró betűs nyomtatás ellenére.
A másik érdekes vonulat, hogy a Szepességből miként kerültek Erdélybe vagy Magyarországra a Genersichek. Az életrajzok Genersich Melchiortól (1500-as évek) napjainkig, a ma élő Genersich utódokig terjednek. Ki-ki az érdeklődése szerint meríthet ezekből. Mivel alapítványa is van a családnak, Budapesten és Kolozsváron ünnepi ülésszakokat tartottak az utóbbi években, kitüntettjei is vannak. A leggazdagabb XX. századi Genersich-életműről meg kell jegyezni, hogy a magyar kórbonctani iskola nagy egyénisége a kolozsvári orvosi egyetem tanára, ahova Késmárkról, illetve Pestről kerül Lenhossek József tanítványaként. Minden tekintélyes klinikai várost végigjárt. Ausztriában és Németországban ösztöndíjakat megnyerve az orvostudomány sok területén, neves professzorok mellett folytat tanulmányi gyakorlatot. A király 1891-ben nemesi rangra emeli, és ettől fogva dr. Genersich Antal Károly Miksa Szilárd a szepesszombati előnév viselésére jogosult. 25 évig dolgozik Kolozsváron, "a tanítás művésze" volt az orvosi egyetemen. Ezután Budapesten rektori évei alatt is kutatási és gyakorlati eredményeit rögzítve, több mint nyolcvan dolgozatot közöl a patológia, a kórbonctan, illetve a közegészségügyi viszonyok, a cornea nedvkeringései és az inak nyirokkeringése kutatási területéről. Annyira közismert volt, hogy Füst Milán, Németh László és Szabó Dezső is említette műveiben. 1918-ban végakarata szerint a Házsongárdi temetőben temetik el.
Dr. Zsigmond Károly adatai alapján 149 utódja volt, ezek közül 119 él. Az EME (Erdélyi Múzeum- Egyesület) székházában Kolozsváron felavatták mellszobrát.
Az életrajzok anyaga sok száz adatot tartalmaz az ősökről és utódokról. A családfakönyv, dr. Zsigmond Károly könyve napjaink egyik genealógiai lexikonja lehetne, a Szepesség (Késmárk) és Erdély vidékeinek olykor irodalmi értékű leírásaival. Jellemzése, arcképcsarnoka régi leírások, életrajzok, kortársak emlékezései alapján kitűnő emberismeretét, leírókészségét dicséri, azon kívül, hogy 2006-ban hasonló témában német nyelvű könyve is megjelent.
A családfákat, ősöket és utódokat rendszám szerint osztályozza, eszerint megállapítható, hogy valamely személy hányadik generációhoz tartozik. A tizedes osztályozási rendszám megmutatja, hogy egy utód a családfából milyen rokoni viszonyban van másokkal, például hányad fokon unokatestvér. Ez elég bonyolult képlet, de a genealógusnak ez is megoldható. A Szepességből indult Genersichek rendszerint tudományos pályát járnak be, küzdő, roppant nagy tudású emberek, a Monarchiában szétszóródtak. Az ősök kézművesek, iparosok, aztán bírók, tanácsosok.
A nyomon követés egyik érdekes momentuma, amikor a kutató a Teleki Tékában talál rá egy Bécsben tanuló Genersich (Gnersich) diák nevére, vagy Lőcsén alkalma van olvasni az 1523-ból származó Genersich Melchior diáriumát. Ebbe jegyezte fel emlékezéseit a család régmúltbeli őse.
Hogy és miként jut ezekhez a dokumentumokhoz Zsigmond dr., ez könyvének részletesen megírt fejezete.
A szászok és a magyarok közé került felvidéki cipszerek gyökereiket a magyarok közösségében felemelkedésük során megmaradásukért erősítették, tehetségükkel, munkásságukkal ungar-deutschként szellemi nagyjaivá lehettek.
A cipszereknek himnuszuk is volt, ezt is közli a Genersichek krónikája: "Wie schön bist du, oh Zipserland!" – az isteni vezérléstől, a Szepesség szépségeiről szól, az ősök építette székesegyházról, az Istennek adott háláról, aki hazájukat, honukat adta.
Ne hagyjuk ki, hogy abból a "szeretett honból" a második világháború után kitoloncolták őket. A csehszlovák hatalom valahogy nem értette meg, nem akarta elismerni őshonosságukat, hogy ez megilleti őket.
Az utódok nem felejtenek.
Rózsa Mária
Népújság (Marosvásárhely)

Apróka eszponka
Leveleket írnak a gyerekek. Írásokat a keresztszüleiknek, azoknak, akik támogatják őket a magyar nyelv tanulásában, akik válaszaikkal mesés, büszke mosolyokat csalnak a tanítványaink arcára.
Két részecskét az eszemben, pontosabban a szívemben hordok vagy egy hónapja. Most szeretettel megosztom.
Kicsike leánka, mindig csacsog, kérdez, mesél, beszél, csiripel. Levelében ezt írja: ,,Nyárba mennék a hegyekre vaj (vagy) a tengerre. Még nem voltam egyszer es itt sem, ottajan sem. A tengerben úsznék, mert úgy gondolnám, hogy tudnék úszni es. Még nem úsztam egyszeres.”
Magas, nyúlánk fiú. „Immán leszedtük a szőlőt es, csiáltunk bort...”
Bort-e? S mán meg is lett? – kérdem meglepetten.
Nem, nem lett még meg.
Előbbször nem mustot ittatok?
Én a mustot nem iszom meg!
Eszen a sárméreg tőle?
– Há’!
– S tán már bort iszol?
– Nem, bort csak csiálok...
(Az eszen a sárméreg jelentése: sava van tőle.)
(2015. október 21.)
Kérdezgetek én is
– Magad vagy a képen?
– Nem.
– Andrea?
– Nem.
– Mámád? Édesanyád?
– Nem.
– Anyukád? Nagymamád?
– Nem.
– Akkor ki?
– Hát kend!
(2015. október 16.)
Hétköznapi hátradőléseim
Könyvtári napjuk van a kicsiknek a magyar házban. Figyelem őket, ahogy helyükre rakják a könyveiket, ahogy tanácskoznak, ahogy cserélgetnek, ajánlgatják egymásnak a már olvasottakat, a magyar nyelvű könyveket.
Életre kelt álmom előtt hálásan dőlök az ajtófélfának.
(2015. október 16.)
Bétérés
– Az én kapumat es megnyithatná, magyar né’! – szól át az úton csak úgy egykedvűen.
– Csak vártam a hideget, hogy húzódjanak bé a házecskájukba – mosolygok vissza rá.
– Imán bé vagyunk húzózkodval... – int.
– Akkor bétérek. Egiszséget! – hagyom meg az utolsó szó jogát.
– Adjon a jó Máriecska kendeknek es!
(2015. október 15.)
Máthé Kriszta
Szabadság (Kolozsvár)

SZNT: szítja a tüzet a hatóság
Pénzügyi ellenőrzést tartottak a hatóságok annál a két székelyföldi egyesületnél, amelyek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) legutóbbi tömegmegmozdulásának szervezésében vállaltak szerepet, az egyiket meg is bírságolták – közölte szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében az SZNT sajtószolgálata.
Az Országos Adóhatóság (ANAF) csalás elleni főosztályának Nagyszebenből kivezényelt ellenőrei szerdán ellenőrizték az Izsák Balázs SZNT-elnök képviselte marosvásárhelyi Siculitas Egyesületet és a Gazda Zoltán által képviselt sepsiszentgyörgyi Sepsireform Egyesületet. A Siculitas Egyesületet 10 ezer lejre büntették meg, a Sepsireform Egyesület gazdálkodásában nem találtak hibát.
Amint az SZNT közölte, a Siculitas Egyesületet azért büntették az ellenőrök, mert nem jelentett be a pénzmosás elleni hatóságoknál egy júniusban kapott magyarországi támogatást. A szervezet álljtja: a pénzösszeg átlátható és ellenőrizhető módon, banki átutalással érkezett az egyesület bankszámlájára. A Siculitas Egyesület – az SZNT közleménye szerint – élni fog a jogorvoslat lehetőségével.
Izsák Balázs SZNT-elnök a Krónikának elmondta, meglehetősen furcsának találja, hogy négy nappal a Székelyföld határainak kivilágítása után egyazon órában végeztek ellenőrzést az SZNT háttérszervezeteiként működő egyesületeknél. „Ezt egy kis valószínűségű véletlennek, a székelyföldi szervezetek, vállalkozók ellen irányuló megfélemlítő folyamat részének nevezném, függetlenül attól, hogy épp az adóhatóságról, a korrupcióellenes ügyosztályról vagy a fogyasztóvédelmi hatóságról van szó” – fogalmazott Izsák Balázs.
Eközben Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján indokolatlannak és bizonyos szempontból törvénytelennek nevezte azt a szombati rendőrségi eljárást, melynek nyomán lefoglalták a tűzifát, amit a gyergyószentmiklósi lovas pályára tervezett őrtűzhöz szállítottak a helyi szervezők.
Árus Zsolt elmondta, egy nyitott rakterű gépkocsival szállíttatott szombaton délután a háza udvaráról a saját tüzelőjéből mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor rendőri intézkedés történt vele szemben. Elmondta, hazament a fa eredetét igazoló iratokért, de a rendőrség olyan szállítási iratot kért tőle, amivel nem rendelkezik.
„A 2000 lejes büntetés kétségkívül nem a fuvart vállaló személynek szól, hanem a Székelyföld oszthatatlanságát hirdető rendezvény és annak szervezői ellen irányult – szögezte le Árus. – Az illető csak annyiban érintett az ügyben, hogy elvállalta a fa fuvarozását a lakásomtól a rendezvény helyszínéig. Mivel a büntetés neki szólt, nyilván neki kellett fellebbeznie ellene, de ehhez az SZNT biztosít támogatást”.
A fellebbezésben megemlítik, hogy a rendőrségi eljárás a törvényekkel ellentétes volt, hiszen magánterületen történt az intézkedés, amihez a rendőröknek ebben a formában nem lett volna joguk. A másik ok, amiért támadható a büntetési jegyzőkönyv, hogy abban az áll, az elkobzott famennyiség 0,12 köbmétert tesz ki.
Ez azért lényeges, mert a fát a senki nem mérte meg, azaz találomra írták be ezt a számot. Éppen akkora értéket, amekkora miatt büntetést lehetett kiróni, a törvény szerint ugyanis 0,1 köbméternél kisebb famennyiség szállításánál nem szükséges fuvarlevél. A büntetést pedig arra hivatkozva rótták ki, hogy a szállító nem rendelkezett fuvarlevéllel. Árus Zsolt hiába mutatta be a fa vásárlásakor kapott bizonylatokat, a rendőrök csak aznapi, október 24-ei fuvarlevelet fogadtak volna el. Árus megjegyezte, az elkobzott fát a helyi erdészet udvarára szállították, és ott tárolják.
„Ha kiderül, hogy ez kevesebb, mint 0,1 köbméter, akkor eleve tárgytalanná válik a büntetés, ha pedig valamivel mégis többnek bizonyul a határértéknél, akkor a büntetés mértékének indokolatlansága merül fel, hiszen öszszesen mintegy 80 lej értékű faanyag szállításáért róttak ki 2000 lejes büntetést” – magyarázta Árus Zsolt.
Az SZNT-s tisztségviselő leszögezte, meglátása szerint egyértelmű rendőrségi túlkapásról van szó, amelynek célja, hogy az emberek legközelebb távol maradjanak a jogos követeléseik kifejezését lehetővé tevő rendezvényektől. Hozzátette, valószínű, hogy különböző hatóságokkal szemben korábban indított perei miatt különösen is figyelték őt, hiszen a közel 200, Székelyföld-szerte meggyújtott máglya mindegyikéhez szállított fát valahonnan valaki, és a rendőrök sehol nem igazoltatták őket. Árus elmondta, a fa vétlen szállítóját az SZNT minden jogi eszközt bevetve meg fogja védeni.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács a székelység közképviseleti testületeként határozza meg magát, ezért nem is rendelkezik jogi személyiséggel. Azokban az esetekben, amikor az állam intézményeiben kell hivatalos iratokat letennie, a háttérszervezeteiként működő egyesületek járnak el a nevében.
A Székelyföld határainak október 24-ei kivilágítása előtt ez a két szervezet fordult a közel 60 határ menti önkormányzathoz, illetve a megyei csendőrségekhez és rendőrségekhez, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően bejelentse a tiltakozó akciót. A szervezet becslése szerint több tízezren vettek részt múlt szombaton a tömegrendezvényen.
Bíró Blanka, Gergely Imre, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Porladó történelem kőbe vésve
Temetőink értékmentése a 24. órában
Megszoktuk már, hogy temetőinkről legfeljebb csak halottak napja körül ejtünk néhány szót, majd ismét elfeledkezünk a témáról, pedig ezek nem csak az ősök tiszteletéről szólnak, hanem történelmünk kőbe vésett dokumentumai is egyben. Nemrég Kinda István és Fehér János előadást tartott Bölönben és Erdőfülén, Temetőrendezési programok Székelyföldön címmel. Temetőink jelentőségéről, a tennivalókról Kinda István néprajzkutatóval beszélgettünk.
– Milyen jelentőséggel bír temetőink vizsgálata, az önök által elkezdett kutatások milyen kérdéseket vetnek fel?
– Az utóbbi években a Kis-Küküllő menti Havadtőn egy elhanyagolt állapotban lévő, 19. századi temetőre összpontosítottunk. Közel 450 kidőlt, elsüllyedt, homokkőből faragott sírkövet ástunk ki és állítottunk újra megtalálásuk helyén. A munkálatokkal Székelyföld egyik legszebb sírköves temetkezési helye és annak díszesen faragott sírjelei váltak láthatóvá. A Székely Nemzeti Múzeum keretében, a Bethlen Gábor Alap támogatásával, Szőcsné Gazda Enikő és Dimény Attila néprajzos kollégáimmal második éve végzünk más-más helyszínre fókuszáló temetőkutatást. A háromszéki és erdővidéki régi temetők állapotát látva Fehér Jánossal már egy ideje azon gondolkozunk, hogy a havadtői temetőrendezési modellt más térségekre is ki kellene terjeszteni. Előadásainkban egyrészt a temetkezési helyek történeti kialakulásával, előzményeivel foglalkoztunk, másrészt több székelyföldi közösség temetőrendezési megoldását ismertettük.
– Mi a véleménye a háromszéki temetők állapotáról?
–Szinte általánosan elmondható, hogy a temetők régóta felhagyott övezetei és a régi sírok elhanyagoltak, ami azt jelenti, hogy ezek kitakarításához ma már nem elegendő a kasza, hanem fejszére, láncfűrészre is szükség van. Az állandó nedvességet tartó bozótban lévő fa vagy kő sírjelek gyorsan mohásodnak, hamar tönkremennek.
– Mit lehet tenni a régi sírkövek konzerválása, megmentése érdekében?
– A régi sírjelek nem csak az elhunytról hordoznak információkat megmunkálásuk vagy felirataik által, hanem az adott kor művészeti irányzatairól is, a divatot, világszemléletet, halálképet is tükrözik, tanúskodnak a mesterek felkészültségéről. Éppen ezért hely- és kultúratörténeti jelentőséggel bírnak, továbbörökítésük minden közösségnek érdeke kellene legyen. Elsősorban ezek értékként történő tudatosítása a lényeges, majd be kell azonosítani a legfontosabbakat. A felmérés eredményének függvényében lehet dönteni a beavatkozás mikéntjét illetően. Nem minden megoldás költségigényes, egy-egy közösség önerőből is sokat tud tenni eltűnésük megakadályozása érdekében.
A háromszéki hírességek esetében, akiknek ismert a sírja, érdemese védetté nyilvánítani?
– A védetté nyilvánítás azt jelentheti, hogy azt követően a helyi emberek számára tilos lesz minden olyan gyakorlati beavatkozás elvégzése, amely sokat segítene az adott síremlék környezetének, állagának a védelmében. Például ha sikerülne is előteremteni egy állagmegóvás vagy restaurálás költségeit, az engedélyeztetési eljárások miatt könnyen ki lehetne futni egy pályázati elszámolási határidőből. Ezért úgy gondolom, mindaddig, míg a védetté nyilvánításhoz nem társul valamilyen gyakorlati előny, például költségvetés, csak hátráltatja a munkát. Akkor lenne értelme, ha már egy rendezett, állagvédett síremlék védelmét és közismertté tételét szolgálná.
– Viszont tudunk olyat is, hogy ilyen sírokat eladtak, mert az illetőnek nem volt fogalma, ki fekszik alatta.
– Minden ilyen kezdeményezéshez szakmai segítséget kell kérni, érdemes például a területileg illetékes múzeum szakembereivel egyeztetni, így nem fordulnának elő ilyen sajnálatos esetek.
– Van példa arra is, hogy mentő szándékkal néhány önkormányzat egy helyre összegyűjti a régi sírköveket, amelyeket már nem gondoznak kiemelve eredeti helyükről. Ez jó megoldás?
–Az ideális az, amikor a régi sírjelek azon a helyen maradnak, ahová eredetileg állították, eltávolítani onnan nem a legkegyesebb megoldás. A leszármazottaknak, rokonságnak gondoskodnia kellene arról, hogy környezetük rendben legyen tartva. Amennyiben ez különböző okok miatt nem történik meg, a kövek önkormányzat vagy egyház általi kiemelése, összegyűjtése, kisebb számú régi sírkőállomány esetében, vállalható lépés, ha helyben nem biztosítható azok védelme, ha fennáll a veszély, hogy a régi kövekre „betonpótló” anyagként tekintenek a sírkeretet öntő szomszédok. Fontos azonban, hogy minden ilyen beavatkozást megelőzzön egy szakszerű helyszíni fényképes és szöveges dokumentálás: milyen állapotban, milyen helyzetben találták meg a sírjeleket. Ma már az okostelefonok révén is nagyon elterjedt a helymeghatározó rendszerek (GPS) használata. Ajánlott bemérni a sírjel pontos pozícióját, hogy tudni lehessen, hol állt eredetileg, illetve hol nyugszik a kő felirata által megörökített nevű elhunyt. Az új helyszínnel kapcsolatos elvárások közé tartozik, hogy ne betontalapzatba foglalják a porózus, nagyfokú vízáteresztő képességű homokköveket, hanem földbe vagy kavicságyba helyezzék, ezáltal biztosítva a kövön átfolyó esővíz elvezetését. A tapasztalatok szerint a fedél alá helyezett homokkövek romlása megáll, ez tehát a legjobb védelem számukra.
– Reménykedhetünk-e a sírkertek felleltározásában?
–Fontos lenne, hogy a helyi közösségek maguk gondoskodjanak elődeik emlékének ápolásáról, ne kívülről érkező szakember mondja meg, hogy nem szép dolog elhanyagolni a nagyszülők, dédszülők sírját. A nemrég elindult Erdélyi értéktár program célja éppen az, hogy a közösségek maguk nevezzék meg azokat a helyi kulturális, történelmi, természeti, gasztronómiai stb. értékeket, melyek által a településükhöz kötődő azonosságtudatuk erősebb, mint a szomszéd falu esetében. A temető az élő falu tükörképe, felleltározását ebben a keretben szintén a helyi közösségnek kellene elvégeznie: tudjuk például, hogy az erdővidéki fejfás vagy koporsó alakú fekvő sírköves (tumbás) temetők különlegesek és értékesek, de hogy még hány darab áll ezekből a sírokon, rögzíteni kellene. Ezáltal lehetne bevinni a helyi, regionális köztudatba, hogy a település, régió különleges értékét éppen ezek megléte, illetve az ilyen temetkezés hagyományának a továbbvitele jelenti.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Czegő Zoltán „himnuszíróval” tartottak közönségtalálkozót Csíkszeredában
A sepsiszentgyörgyi Czegő Zoltán költő, író volt a meghívottja a csíkszeredai Kájoni János megyei könyvtár csütörtök délutáni közönségtalálkozójának. A pár éve Magyarországról visszatelepült szerzőt a Székely Mikó Kollégium himnusza szerzőjeként is megismerhette a hallgatóság.
Élettörténetébe engedett betekintést Czegő Zoltán költő, író, csütörtök délután Csíkszeredában, a Kájoni János megyei könyvtár közönségtalálkozóján. Az utóbbi években megjelent köteteit elhozó meghívott Cseke Gábor szerkesztő-újságíróval beszélgetve számos olyan eseményről mesélt a résztvevőknek, amelyek az 1989 előtti, erdélyi irodalmi-kultúrtörténeti emlékezet részévé vált. A most 77 éves, 1988-ban Magyarországra kitelepült, majd 2006-ban újból Sepsiszentgyörgyre hazatelepült szerző például részletesen beavatta a közönséget annak részleteibe, hogyan is született meg a Székely Mikó Kollégium Himnusza.
Mint kiderült, az 1969-ben kapott megrendelésre Dancs Árpád zongoristával együtt mondtak igent, s az összehangolás estéjén az ihletet az asztalra tett – kibontatlan maradt – barackpálinka címkéje sarkán levő piros-fehér-zöld csík erősítette. A Székely Mikó Kollégium ócska pianínóján legelőször fölcsendült Himnusz azonban nem maradhatott Himnusz néven, hiszen az állambiztonsági szervek megtorlásával számoltak volna, ezért az egykori rektor és iskolaalapító, „Csutak Vilmos emlékére” címet viselte nyomtatásban.
A legendás Himnuszért Czegő Zoltán ma is aggódik – mint bevallotta. Ezért a tavaly nyomtatásban „Igazat vallani” címmel megjelent költemény lábjegyzeteként jelölte meg: „Ki tudja, mikor tiltják ki Romániából?”
A meghívottat, korábbi közös interjúik fonalán vezetve a beszélgetést Cseke Gábor, pályája állomásain vezette végig: Székelyudvarhely, Marosvásárhelyt, Kolozsvár, Korond, Sepsibükszád, Uzon, Sepsiszentgyörgy, Budapest.
Czegő Zoltán a hivatkozott művekből is felolvasott, beszélt a Medrében él, az Időrianás és a Katonabogár regényeinek keletkezéséről is. Az est dedikálással zárult a könyvtár társalgójában helyet kapó találkozón.
Gellért Edit
maszol.ro

A diktatúrára emlékezteti az EMNP-t a hatósági zaklatás
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint a letűnt diktatúra módszereire emlékeztetnek azok a pénzügyi ellenőrzések, amelyeket a román hatóságok a múlt szombati székelyföldi őrtűzgyújtás szervezőinél tartottak.
A párt elnöksége egy pénteken közzétett nyilatkozatban megállapította: „Romániában egyre inkább bevett gyakorlatnak számít az autonómia ügye mellett kiálló vezetők és szervezetek hatósági zaklatása, hiszen nem először történik meg, hogy rendőri vagy egyéb ellenőrző szerv fellépésével próbálják megfélemlíteni az önrendelkezésért – egyébként törvényes módon – küzdőket".
Az EMNP titkosszolgálati koordinációt sejt a pénzügyi hatóság fellépése mögött. „Felkérjük a román hatóságokat, hogy a célirányosan megtervezett, etnikai hátterű zaklatásoknak vessenek véget!" – áll az MTI-hez is eljuttatott nyilatkozatban. A párt ismételten felhívta a román hatóságok figyelmét arra, hogy a nyugaton működő autonómiaformák romániai meghonosítása a többség és kisebbség viszonyának normalizálását segítené elő, és tűrhetetlen, hogy Romániában továbbra is nemzetbiztonsági kockázatként tekintsenek a magyarság jogos autonómiaigényére.
„Ez úton is a zaklatottak melletti szolidaritásvállalásra kérünk mindenkit, és az Erdélyi Magyar Néppárt nevében támogatásunkról biztosítjuk a meghurcoltakat" – közölte az EMNP. A párt azt is kinyilvánította, hogy a magyar közösséget semmilyen megfélemlítő akció nem tántorítja el Székelyföld autonómiájának békés megvalósításától.
A román adóhivatal (ANAF) csalás elleni főosztályának Nagyszebenből kivezényelt ellenőrei szerdán ellenőrizték az Izsák Balázs SZNT-elnök által képviselt marosvásárhelyi Siculitas Egyesületet, és a Gazda Zoltán által képviselt sepsiszentgyörgyi Sepsireform Egyesületet. A Siculitas Egyesületet 10 ezer lejre (700 ezer forint) büntették, a Sepsireform Egyesület gazdálkodásában nem találtak hibát.
Székelyföld határainak az október 24-i kivilágítása előtt ez a két szervezet fordult a közel 60 határmenti önkormányzathoz, illetve a megyei csendőrségekhez és rendőrségekhez, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően bejelentse a tiltakozó akciót.
MTI
Erdély.ma

Az őshonos nemzeti közösségek autonómiájáért (Interjú Csóti Györggyel, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetőjével, 4.)
Találkozások Iliescuval
– Ion Iliescuval háromszor találkoztam. Először az Országgyűlés külügyi bizottsági delegációjának tagjaként, melyet az elnök, Horn Gyula vezetett. A román elnök elég gyorsan rátért a dákoromán elméletre. Elképesztő durvasággal ecsetelte, népe mit szenvedett a keletről beözönlő magyaroktól. Horn hallgatása miatt én adtam neki megfelelő választ. Gyula, aki mellettem ült, először rugdosni kezdte a lábam, hogy hagyjam már abba. Végül csak elmondhattam, amit akartam.
Másodszor szintén delegációban, az Európai Demokrata Unió Politikai bizottságában találkoztam a kommunistából áldemokratává vedlett államfővel. A német Klaus Francke vezette a csoportot, mely tényfeltáró úton járt délkeleti szomszédunknál. Francke megkérdezte Ceauşescu egykori ellenlábasát: igaz-e, hogy egyesülni akarnak Moldovával? Vendéglátónk elkezdte hosszan mesélni a dákoromán elméletet, majd rátért a barbár magyarok gaztetteire, kimerítően ecsetelve a román nép szenvedéseit a magyar uralom alatt. Moldováról egy szót sem szólt. A delegáció tagjai döbbenten hallgatták. Nem kellett megszólalnom.
Harmadszor egy athéni konferencián találkoztam vele. Mazochista bátorsággal megkértem a helyi nagykövetségünk diplomatáját, Jánosi Györgyöt, hozzon össze egy négyszemközti megbeszélést Ion Iliescuval. Egy óra múlva megkaptam az időpontot és a helyszínt! Igaz, nem ketten voltunk, ott ült mellette egyik samesza is. Iliescu megint a dákoromán elmélet fejtegetésébe bonyolódott. Nekem is elmondta, mennyit szenvedtek a „magyar megszállás alatt”. Süketek párbeszéde lett ez is. Arról vitatkoztunk, hogy a nemzeti kisebbségi kérdés belügy-e Európában. Azt állította, a magyar kisebbség több jogot élvez Romániában, mint bármelyik más kisebbség a kontinensen. Az ezt követő sajtóértekezleten – melyre engem nem hívtak meg, és csak utólag értesültem róla – Iliescu kijelentette, hogy „a román–magyar kapcsolatok javításának kinyilvánított óhaja és egyes magyar személyiségek megnyilvánulása között eltérések vannak”.
Jogsegélyszolgálatok – 2014-ben már nem került be a jelentősen, mintegy felére csökkentett létszámú parlamentbe, bár ott volt a Fidesz–KDNP országos listáján, de nem befutó helyen. Jobb pozícióban várta az európai parlamenti választásokat, de ott sem szerzett mandátumot. Mivel foglalkozik most?
– Igen, 2015 elején felkérést kaptam a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) vezetésére. Kissé meglepett ez a kérés, mert korábban más feladatról volt szó, de azért megnéztem, mit kell ott tenni. Negyedszázados autonómiaharc után rájöttem, itt a helyem! Mert a két és fél évtized alatt nem jutottunk egyről a kettőre. Sehol nincs tényleges autonómia, nemhogy teljes körű. Közben meg félelmetesen fogy a magyarság az elcsatolt területeken. Tízéves távlatokban több százezres nagyságrendben. Mire kiharcoljuk az autonómiát, nem lesz számottevő magyar az érintett térségben. Tehát most tűzoltó munkára van szükség! Elvállaltam a feladatot, melyet április eleje óta töltök be. Védelmet kell biztosítani azon személyeknek, csoportoknak és intézményeknek, akiket és amelyeket magyarságuk miatt ért jogsérelem. Emelt fejjel és jogbiztonságban élhessen a magyar a szülőföldjén. Amíg nem érjük el a tényleges és teljes körű autonómiát az egyes régiókban, addig szükség van a mindenkori budapesti kormány, a magyar politikai pártok és a civil szervezetek hatékony támogatására. A támogatási rendszernek négy területen kell működnie: az anyanyelvi oktatás, a jogvédelem, a megélhetés és a magyar kultúra ápolása, fejlesztése területén. A megélhetési támogatás alatt gazdasági együttműködést, fejlesztési támogatást és európai uniós pénzekért való közös pályázást (határokon átnyúló regionális fejlesztések!) kell érteni. A jogvédelem biztosítása szintén négy pilléren nyugszik: erkölcsi, politikai, szakmai és anyagi. Az első kettőt a hivatalos politika hivatott biztosítani, a másik kettőt a kormányzat és a civil szféra együtt. Mi ez utóbbiban tevékenykedünk. Az intézet három éve alakult kormányzati kezdeményezésre, és egyelőre csak költségvetési pénzből gazdálkodunk. Alapítványi struktúrában működünk, a KJI a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány végrehajtó szerve, de mint ilyen, önálló jogi személyiség. Tevékenységünk két pilléren nyugszik: határon túli fiatal magyar jogászok, ügyvédek szakmai továbbképzése nyári egyetemek és konferenciák formájában, valamint ügyvédek, ügyvédi irodák anyagi támogatása. Ez utóbbi megint két területre terjed ki: állandó jogsegélyi helyek biztosítása mindenki számára, akit magyarsága miatt ért jogsérelem, valamint konkrét bírósági ügyek finanszírozása. A jogsegélyszolgálati helyeken mindenki térítésmentesen kap tanácsot, kisebb ügyekben védelmet is. A Kárpát-medence elcsatolt területein tizennyolc helyen működik jogsegélyszolgálat, és húsz konkrét bírósági pert támogatunk. Magyarverések, kettős állampolgársági problémák, magyar feliratok, zászlóhasználat és himnuszéneklés – ezek a legáltalánosabb esetek. Nagyszabású terveim vannak a hálózat bővítésére és nemzetközi együttműködés kialakításához. Mindehhez azonban pénzre, sok pénzre van szükség.
– Az új-liberális fősodor – amely rázúdult az életvilágunkra – a szocialistákkal szimbiózisban 1994-től többször is kormányra került. Antropológiai képletük szerint az egyén a forrása minden értéknek, és időrendben is megelőzi a közösséget, amely csak halmaza az önérdekeit követő, haszonmaximalizáló lényeknek. Közösségi köteléke tetszés szerint változtatható. A magyar nemzeti kisebbség nekik csak ballaszt volt, amelyet az első alkalommal kidobtak progressziójuk léghajójából. Ön nemzetére büszke, konzervatív politikus. Hogyan határozná meg a konzervatív politika lényegét? – A konzervatív politika szövetség a holtak, az élők és a megszületendők között, a világ szellemi és anyagi javainak megőrzésére, ápolására és továbbfejlesztésére. Ezzel szemben minden más politikai irányzat szövetség az élők között a világ szellemi és anyagi javainak felosztására és felélésére.
S. KIRÁLY BÉLA
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (3.)
Kolozsváron a Bolyai Egyetemet ítélték el (II.)
A kolozsvári diákszervezkedési kísérletek a diákszövetség megalakulásához vezethetőek vissza. Története az 1956 júniusában megtartott prágai értekezlethez kapcsolódik, ahol Románia kérte, hogy beléphessen a nemzetközi diákszövetségbe: jelentkezését nem fogadták el, mert az országban akkor még nem léteztek diákszövetségek, az egyetemi ifjúság, akár a gyári munkások, az RMP által irányított és pórázon tartott szakszervezetekbe tömörült. A nemzetközi diákszövetségbe való belépés feltétele a demokratikus úton megszervezett román diákszövetség létrehozása volt. Ezért jöttek létre az 1956 őszén induló tanévben a romániai diákszövetségek.
Az 1956. november 5-én megtartott gyűlésen Miron Constantinescu oktatásügyi miniszter, miután értékelte a magyarországi eseményeket, rátért, hogy a diákszövetségek vezetői mérjék fel és tárják írásban a legfelsőbb párt- és államvezetés elé az egyetemi hallgatók szakmai, tudományos és szociális gondjait. „Tárgyalni akartak az ifjúsággal – emlékezik Várhegyi István –, hogy az elégedetlenség talaján kialakult politikai helyzet nehogy a varsói, budapesti eseményekhez hasonlóan alakuljon. Az egyetemi élet, a diákság problémái Leningrádtól Budapestig élő eleven sebként léteztek... A Bolyai Egyetem diákszövetségi programtervezete is, amely később ellenforradalmi tettnek minősült, erre a hivatalos ösztönzésre született.”
Az egyetemi hallgatók súlyos szociális gondjai országszerte valóban robbanásveszélyt jelentettek. Bukarestben, Kolozsváron, Jászvásáron, Brassóban, Marosvásárhelyen több ezer, illetve több száz diáknak nem jutott hely a kollégiumokban, a diákmenzán az étel igen gyakran ehetetlen volt, az ösztöndíjakat a szülők havi jövedelmének függvényében állapították meg, s nem vették figyelembe, ha a családban egyszerre több gyermek tanult.
A Várhegyi István által összeállított programtervezet jóval túlmutat e sérelmeken. Felvetette az értelmiségi hivatás, a tudományos kutatómunka kérdését is. Ehhez először a tanároknak kellett megszabadulniuk a merev, dogmatikus, a sztálinizmus minden sajátosságát magán viselő ideológiai kötöttségektől. A programtervezet ezért tartalmazta a tanári normarendszer felszámolását. Az orosz nyelv kötelező és minden karon egyenlő óraszámban történő tanítása természetesen a kolozsvári programtervezetben is külön pontként szerepelt.
A magyar forradalom és szabadságharc 1956. november 4-én történt leverése után a romániai magyarságot s ezen belül az egyetemi ifjúságot gyakran illették nemcsak az irredentizmus, revizionizmus, ellenforradalmiság vádjával, hanem antiszemitizmussal, szeparatizmussal is. A gyűlésen tételesen is megfogalmazta Miron Constantinescu a jól bevált diverziós vádat. 1956. november 17-én este letartóztatták Várhegyi Istvánt, 18-án pedig Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt, Nagy Benedeket. A Ioan Cameniţă hadbíró alezredesből, Lazăr Tudorache hadbíró őrnagyból, Gherciciu hadbíró századosból és Nicolae Iscrulescu katonai ügyészből álló bírói testület a programtervezet szövegét a koncepciós céloknak megfelelően átírta, „kiegészítette”, egyes részeket kihagyott, másokat felnagyított. Bár a programtervezetet Várhegyi István az Utunk szerkesztőségében két példányban gépelte – a Securitate mindkét példányt elkobozta! –, a vádiratban és az ítéletben mégis az szerepel, hogy Kelemen Kálmán terjesztette is. Az ítélet szerint Várhegyi Istvánt 1952-ben azért zárták ki a Bolyai Tudományegyetemről és az Ifjúmunkás Szövetségből, mert az „ellenforradalmi tevékenységéért” börtönben ülő Erős Lajos római katolikus plébános befolyása alatt állt. A diákszövetség 1956. október 24-én alakult meg, amelynek vezetésébe – az ítélet szövege szerint – a „vádlottak befurakodtak”, s „ahol Várhegyi István vádlott egy egész sor javaslatot terjesztett elő, amelyeket a bizottság tagjai minden további nélkül megvitattak és elfogadtak. Így Várhegyi István vádlottat bízzák meg, hogy szerkessze meg és iktassa a munkatervbe az általa javasolt gondolatokat. Ezzel valójában az RMP Központi Vezetősége Politikai Bürója utasításaival ellentétben ahelyett, hogy elkészítették volna a diákszövetség munkatervét, programjavaslatot készítettek, amely egész sor antidemokratikus, a diákszövetség céljaival és érdekeivel ellentétes, teljesen idegen követelést tartalmazott.”
Ilyen „teljesen idegen követelés” volt – a kommunista hatalom szemében –: „A magyar ifjúság nemcsak nyelvében és irodalmában egy, hanem élethivatásában is. Meg kell teremteni a testvéri országok: Felvidék, Délvidék, valamint erdélyi ifjúságunk baráti, testvéri összefogását: Erdély Bukarest felé, Délvidék Belgrád felé, a Felvidék pedig Prága felé...” Mindez az oly gyakran hangoztatott proletár nemzetköziség szellemében akár dicséretes kezdeményezésnek is tekinthető. A vádiratban azonban a koncepciós perek szellemében teljesen átírták a fenti mondatot: „közvetlen külföldi kapcsolat az összes országgal, a felettes szervek ellenőrzésének mellőzésével”. A „felettes szervek” fogalmán nyilvánvalóan az egyetemi, tartományi, központi pártbizottságot, egészen pontosan a Securitatét értették.
A Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak pere, a vádirat és ítélet szövege iskolapéldája annak, hogy a Securitate – a KGB módszereit követve – minden reformkísérletnek, próbálkozásnak összeesküvés-jelleget kölcsönzött, rendkívül szigorú büntetésekkel próbálták elejét venni bármilyen megmozdulásnak. A vádlottak fellebbezési kérését elutasították, Várhegyi Istvánt 7, Nagy Benedeket 5, Koczka Györgyöt és Kelemen Kálmánt 3–3 évi börtönbüntetéssel sújtották felbujtás bűntettének elkövetéséért. Kelemen Kálmánt a büntetés letöltése után még négyévi kényszerlakhelyre is ítélték, amelyet Fundatán, egy világtól elzárt bărăgani faluban töltött le.
A négy bolyais egyetemi hallgató peréhez szorosan kapcsolódik a három tanársegéd, Dávid Gyula, Lakó Elemér, Varró János és az akkor már befutott és elismert írónak számító Páskándi Géza pere. Dávid Gyula 1956. szeptember 3-a és október 5-e között Budapesten tartózkodott, doktori disszertációjához gyűjtötte az anyagot. Visszaemlékezése híven tükrözi azt a hangulatot, amely az erdélyi magyarság nagy részének magatartását jellemezte: „Október 23-a a döbbenet erejével hatott rám. Nemcsak az elemi erővel feltörő tiltakozás a természetét levetkezni képtelen párthatalom ellen, hanem az is, hogy azokban, akik Rákosit felváltották, szintén nem volt politikai bölcsesség az erőszak eszközeinek félretevésére. Nem voltam egyedül azok között, akik a forradalom küszöbén még hittek egy békés kibontakozás lehetőségében, amely »megmenthette« volna a szocializmus eszméit, amelynek megvalósíthatóságában – oly sok figyelmeztető jel ellenére akkor még én is hittem. Következett tíz nap, amely alatt az összes lehetséges rádióadó sugározta hírekre tapadva szorongtunk azért, hogy »odaát« sikerüljön...”
A három tanársegédet és Páskándi Gézát „nyilvános fölbujtás” vádjával állították bíróság elé és ítélték el. A vádirat szerint Dávid Gyula már 1953 nyarán, amikor a Bolyai Tudományegyetemen megkezdte az aspirantúrát, „bírálta a kormány azon intézkedéseit, amelyek révén csökkentették a magyar tannyelvű iskolák és fakultások számát”, „ellenségesen és tendenciózusan állította különböző körökben, hogy a román állam nem gondoskodik az RNK-beli magyar tudományos élet fejlődéséről”, „nacionalista szellemben széles körű propagandát fejtett ki az egyetemi oktatók körében, hogy minden középfokú és egyetemi oktatási szinten vezessék be a magyarok történetének oktatását”. 1956. szeptember 3-a és október 5-e között Magyarországon „befeketítette és rágalmazta az RNK-beli népi demokratikus rendszert, azt állítva, hogy az országunkbeli rendszer nem biztosít lehetőséget a magyar klasszikusok műveinek kiadására, hogy a középiskolák tanulói anyanyelvükön nem jutnak hozzá a könyvészethez”. „A magyarországi események idején – olvasható az ítéletben – a vádlott nyilvános felbujtó tevékenységet folytatott, a népi demokratikus országokban és a Szovjetunióban lévő népi demokratikus erők ellen lázított. Ebből az alkalomból kifejezte együttérzését a magyarországi ellenforradalmár elemekkel, Nagy Imre reakciós kormányával, annak programjával. (...) A vádlott 1956. október 26-án 20–25 egyetemi hallgatóval kiment a kolozsvári városi temetőbe, ahol megkezdték egyes magyar burzsoá-nacionalista írók sírjának megtisztítását. (A koncepciós per során így minősült burzsoá-nacionalista írónak Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Brassai Sámuel, Kriza János.) Ekkor határozta el, hogy 1956. november elsején, halottak napján újból kijönnek a temetőbe, és a Magyarországon elesett ellenforradalmár elemekkel való szolidaritás jeleként ezekre a sírokra virágokat helyeznek el és gyertyát gyújtanak. Ugyanakkor az elesett ellenforradalmár elemek emlékére egyperces néma tiszteletadással adóztak, a ruhájuk hajtókáján gyászszalagot viseltek, nacionalista verseket szavaltak, s végül elénekelték a magyar himnuszt.” Mindezek – így az ítélet – „zavargásokat idéztek elő Kolozsváron, amelyek szorosan kapcsolódtak a magyarországi eseményekhez.” Egy halottak napi megemlékezésből így kreáltak hazaárulással egyenértékű vádat, rendeztek kirakatpert. Dávid Gyulát hétévi börtönbüntetéssel sújtották, mind a hét évet letöltötte. Páskándi Géza egyik „fő bűne” a Várhegyi Istvánnal fenntartott kapcsolat volt. A vádirat szerint Várhegyi megmutatta a programtervezetet Páskándi Gézának is, aki „együttérzését fejezte ki a nacionalista és ellenséges programtervezettel kapcsolatosan (...), ráadásul uszító módon jegyzéket is írt, s kérte a programtervezethez való csatolását, valamint annak felolvasását az összes egyetemi hallgató előtt. Ebben a jegyzékben azt írta, hogy ezt a programtervezetet a »szabadság nevében« fogják megvalósítani, azt a látszatot sugallva, hogy az RNK-beli népi demokratikus rendszer nem biztosít elég szabadságot...”
Mit tartalmazott Páskándi Géza kiegészítő jegyzéke? A tanári normarendszer felülvizsgálását, az embertelen tandíjak és megalázó ösztöndíjak eltörlését, az előadások szabad hallgatását, s kérte, hogy a történelmi materializmus mellett iktassák tantervbe az egyetemes filozófiatörténetet, „vagyis a burzsoá ideológia maradványait, mivel a vádlott véleménye szerint a dialektikus materializmus nem nyújt megfelelő lehetőséget a magyar fiatalok számára az objektív valóság megismerésére”. Az ítélet meghozatalánál további terhelő „bizonyítékként” emlegették: a programkiegészítésben javasolta bizonyos pénzalap létrehozását, amelyet „a felsőbb szervek által nem ellenőrzött kapitalista országokba tervezett kirándulásokra használtak volna fel”. Letartóztatásakor – 1957. március 19. – találták meg az Egy egyetemi hallgató feljegyzéseiből címet viselő kéziratot, amelyben – a vádirat szerint – „alattomosan, demagóg mondatok közé rejtve lázította a tanuló ifjúságot az orosz nyelv, a marxizmus és politikai gazdaságtan kötelező tantárgy jellegének megszüntetésére...” Az egyetemes magyar irodalomtörténet talán egyedülálló fejezete, hogy valakinek az írói minősége, írói besorolása a legsúlyosabb terhelő „bizonyítékok” egyike. Páskándi Géza és Dávid Gyula esetében ez történt: „Páskándi Géza vádlott, amellett, hogy a történelem–bölcsész kar hallgatója volt, elismert író, újságíró, költő, akivel nagyon sok egyetemi hallgató szimpatizált, s benne egy felkészült kollégát láttak, tehát az ő szavainak nagy súlya volt a becsületes egyetemi hallgatók körében is.” Dávid Gyulánál tanársegéd mivoltát hozták fel terhelő bizonyítékként. Mindezek alapján a Macskási Pál elnökből, Szilágyi Dezső és Grigore Iancu népi ülnökökből álló bírói testület úgy döntött, hogy Dávid Gyula és Páskándi Géza „nyilvános bujtogatás” bűntettével vádolható, ami súlyosan veszélyezteti az ország biztonságát. Dávid Gyulát és Páskándi Gézát a büntető törvénykönyv III. fejezetének 327. paragrafusa alapján ítélték el 7, illetve 6 évi börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra.
Tófalvi Zoltán
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szóra bírt Pinokkió
Félszáz oldalnyi, tetszetős kis könyv hozta gyermekközelbe, szólaltatta meg újra a világszerte ismert, közkedvelt mesehőst. Vásárhelyi szerzőpáros – Kedei Zoltán és Bölöni Domokos – víziója kelti életre ismét úgy, ahogy elképzeltük a hazugságon mindig rajtavesztő kedves figurát, és úgy is, ahogy a festőművész évtizedekkel ezelőtt készült rajzaiból emlékezhetünk az esetlenségében is szerethető, rokonszenves alakra. Kedei Zoltánt a nyolcvanas években ihlette meg kisunokája, Virág kedvenc játéka, barátja, a hosszú orrú rongybábu. Huszonkét napon át ugyanannyi rajzban "hozta helyzetbe" Pinokkiót, általa próbálva pótolni a három hétig távol levő kislány hiányát. Füzetbe gyűjtve őrizte meg a színes grafikákat, amelyeket később az azonos témára alkotott tucatnyi olajképpel együtt ki is állított az egykori Új Élet Galériában. Most újra lehetőségünk van találkozni velük a Szivárvány kapujában. A művész, aki pár héttel a 86. születésnapja előtt is képes lenyűgözni irigylésre méltó vitalitásával, a korábbinál lényegesen jobb nyomdatechnikai minőségben emelte kötetbe a játékszerből főhőssé előlépő, hangulatemberré avanzsáló játszótársat. Meg is szólal Pinokkió. Ez a prózaíró Bölöni Domokosnak köszönhető, aki játékos kedvében gyermeki örömmel szellemesen versel, és azonosul a Kedei- grafikákon 22 alakban, megannyi hangulatban ugráló, hajladozó, sziporkázó bohócocskával. Nem csodálkoznék, ha ez a derűt keltő kiadvány rövidesen bekerülne a kisgyerekek és szüleik, nagyszüleik leggyakrabban lapozgatott könyvei közé. Íme egy bekezdés a tollforgató képzőművész kötetajánló bevezetőjéből: "A bohócvilág öntisztító folyamatában meghívlak egy érzelmes menetelésre. Induljunk el a fénypikkelyekkel kirakott úton. Közben-közben horgonyozzunk le a mesefa tövéhez, hol megszelídülnek gondolataink, magukra ölthetik a nyárnak sárgáját, a tél ezüst színeit. Újból Kis Hercegnek fogjuk érezni magunkat, s a szürke homályban a sárga korona pehelysúlyúvá válik fejünkön, miközben a fénysugarak besurrannak hétköznapjainkba s pillanataink reménnyel töltődnek fel".
Ha netán Kedei Zoltán festészetébe szeretnének mélyebben betekinteni, olajkompozíciói világához közelebb kerülni, erre ismét jó lehetőséget nyújt a műteremlátogatás. Egyesek már tudják, mások talán ebből az írásból értesülnek arról, hogy a megújuló marosvásárhelyi várban, ahol éveken át hangulatos műtermében találkozhattak a festővel, pár hete megint elérhető a Vár-lak, Kedei teljesen megújult, korszerű és kényelmes alkotótere. Biztos ugyanolyan vendégváró hajlékká válik nemsokára, mint amilyen hosszú időn át a korábbiakban volt. Kedei Zoltán: Szivárvány kapuja. Pinokkió-rajzok. Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2015. A versek szerzője Bölöni Domokos. A fedőlapot Donáth Nagy György készítette a szerző grafikájának és Kiss Gellért Győző ötletének felhasználásával.
(N.M.K.)
Népújság (Marosvásárhely)

Egyetemistákat támogatnak, romákat integrálnának
Záróvizsgára készülő, mesteri, valamint doktorátusi tanulmányokat folytató diákoknak kínál ösztöndíjat Sepsiszentgyörgy önkormányzata. A csütörtöki soros tanácsülésen a mélyszegénységben élők segítését elindító határozatról, valamint a fizetéses parkolási zóna kiterjesztéséről is döntöttek.
Az ösztöndíjprogram sepsiszentgyörgyi végzős egyetemi hallgatók támogatásáért jött létre, és havonta folyósított anyagi segítséget nyújt a nyerteseknek, bárhol is tanuljanak. A szabályzat értelmében 35 évnél fiatalabb, sepsiszentgyörgyi lakcímmel rendelkező, nappali tagozaton pályázók elbírálásánál figyelembe veszik a kérelmező tanulmányi eredményeit, a szakterületen végzett kutatásait, ugyanakkor pontot ér az államvizsga, mesteri vagy doktori dolgozat innovatív jellege és a szakmai konferenciákon való részvétel is.
Az ösztöndíjat az önkormányzat képviselő-testülete azzal a feltétellel szavazta meg, hogy csak az részesüljön a támogatásban, aki egy, előre meghatározott kritériumrendszer alapján minimálisan 40 pontot teljesít. Ezúttal Zsigmond József, a program ötletgazdája, valamint önkormányzati képviselő javaslatára a testület úgy határozott, hogy a korábbi pontszámot 36-ra csökkentik, mert gyakran még a kiváló tanulmányi átlaggal rendelkező hallgatók előtt sem nyitott egy-egy nagyobb szabású konferencián való részvétel.
Az iratkozási időszak november 23-án kezdődik, január 22-éig tart, a pályázók névsorát január 25-én függesztik ki, majd február 1-jén döntenek, hogy ki nyerte el a juttatást. A fellebbezés és annak kivizsgálása február 9-éig tart. Az alapképzésen záróvizsgázóknak 300, a mesteris hallgatóknak 500, a doktorátusi tanulmányok befejezésére havi 1000 lejt folyósítanak fejenként a helyi költségvetésből elkülönített ösztöndíjalapból. A soros ülés alkalmával arról is döntöttek a képviselő-testület tagjai, hogy a nemrégen elkészült Gábor Áron utcában kialakított parkolóhelyek fizetésessé válnak, valamint arról, hogy az őrkői lakóövezetben, mélyszegénységben élők területeinek jogi helyzetét tisztázzák.
Őrkő lakói miatt már beadványt is intéztek a helyiek az önkormányzathoz, mert megelégelték a folyamatos lopásokat, később Antal Árpád, a megyeszékhely polgármestere pedig kijelentette: meg kell szüntetni a szegregációt. Mint a csütörtöki soros ülésen a városvezető fogalmazott, az előterjesztett határozattervezet nem oldja meg az Őrkő problémáját, ám ez lesz az első lépés, amelyeket a következő hónapokban újak követnek. Antal Árpád ugyanakkor elmondta azt is, mindez azért szükséges, hogy az Európai Uniós soron következő költségvetési ciklusában pályázni tudjanak a már említett zónában élő mélyszegények lakhatási, szociális, egészségügyi és munkahely-teremtési problémáikat megoldandó projektek finanszírozására.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Az Európai Néppárt Nőszervezetének alelnökévé választották Biró Rozáliát
Az Európai Néppárt Nőszervezete alelnökévé választotta pénteki, müncheni tisztújító kongresszusán Biró Rozáliát, az RMDSZ Nőszervezetének elnökét – közölte szombati hírlevelében az RMDSZ.
„Az RMDSZ sokévi, az Európai Néppárton belül kifejtett tevékenységének, a Nőszervezetünk eredményes munkájának, valamint az európai parlamenti képviselőink elismerésének fontos szerepe volt abban a nyitottságban, amellyel jelölésemet fogadták, és bizalmat szavaztak számomra e tisztségben. Célom, hogy a romániai magyar nők érdekeit képviselve, a szülőföldön való érvényesülés és a nők hangsúlyosabb szerepvállalási lehetőségeiért, továbbá a nemek közötti egyenlőség megvalósításáért munkálkodjak a hároméves mandátumom során” – fejtette ki Biró Rozália.
A Nőszervezet kongresszusa állást foglalt a nők és az európai digitális menetrend témakörben, ezáltal is szorgalmazva a nők hangsúlyosabb részvételét az információs és kommunikációs technológia ágazatában. Bálint Margit külügyi titkár kezdeményezésére az RMDSZ Nőszervezete javaslatokat tett az állásfoglalás szövegének módosítására, amelyeket elfogadott a kongresszus. E módosítások értelmében a tagállamoknak és a helyi önkormányzatoknak támogatniuk kell az alulról építkező kezdeményezéseket, mint például saját nyelven történő képzés, társulások, illetve inkubátorházak létrehozása, a helyi oktatási és üzleti szférával partnerségben bátorítva a nők részvételét ebben a legdinamikusabban fejlődő ágazatban.
Az Európai Néppárt Nőszervezete mintegy harminc államból több mint ötven nőszervezetet tömörít és a néppárti család politikai ideológiája mentén biztosít keretet a nők érdekképviseleti tevékenységének.
maszol.ro

Az oktatásügy ellentmondásai – Kinek nem áll érdekében, hogy tanulóink megtanuljanak románul?
A címben is szereplő, sokakat foglalkoztató, sokak által megszenvedett kérdés megválaszolására Keresztély Irma volt megyei főtanfelügyelőt kértük fel, álláspontja lefegyverzően őszinte. Levonható következtetés: a román politikumnak nem érdeke, hogy a kisebbség elsajátítsa a román nyelvet, mert akkor itthon marad. Részlet egy hosszabb interjúból.
– Mit szól a nagy vitához, ami a román nyelv oktatása körül folyik? Hogy baj van, az meglátszik az érettségi eredményeken, a kisebbségi gyerekek megengedhetetlenül nagy hányada kimondottan hátrányos helyzetbe kerül emiatt, és ez egész életpályájára, továbbtanulására kihat, esélyegyenlőségén esik csorba. Kidolgoztak – többek között a csíki Sapientia EMTE-n – alternatív tantervet is, reformról beszélnek, mégis mindig elakad a bevezetése.
– Tudok róla, Kovásznán szerveztünk is egy konferenciát, ahol bemutatták nekünk az elkészült anyagokat, és megindokolták, miért kell a magyar gyerekeknek alternatív tanterv és tankönyv a román nyelv másként való tanulása végett. Itt indulásból az volt a gond, hogy idegen nyelvként nem lehet, mert a többség nem fogadja el, hogy az övé idegen nyelv lenne. Félreértés, félremagyarázás. Valóban kidolgozták, leadták, de ahogy a minisztérium működik, számomra már érthetetlen. Ezt már nem tudtam elviselni. Én mindig előrébb tartottam egy-két lóhosszal, ütemterveket dolgoztam ki, kezdtem el alkalmazni. Akkor jött egyik napról a másikra az átirat, és az egészet lesöpörték az asztalról. A kollegám szemrehányást tett: ugye mondtam, megint elsiettük a dolgot?
– De ott fenn vajon miért nem képesek logikusan felépített ütemterv szerint dolgozni?
– Ahol mindenki kakas a maga szemétdombján, ott nincs alárendeltségi viszony. Ami a kisebbségi államtitkárságot illeti, annak kabinetje és a kisebbségi oktatásért felelő vezérigazgatóság például nincs egymásnak alárendelve. Mindkettő amúgy lóg a szerkezetben, és az államtitkár nem tudja utasítani a vezérigazgatót. Ez egy példa csupán, de az összes többi így működik. Ha én valamit, személyes jó kapcsolataim révén, kijártam, az megvolt, de nem akadt egy államtitkár, aki mellém álljon. Ez így nem rendszer, mert a feje tetején áll. Jöhetnek-mehetnek a miniszterek, semmi tekintélyük nincs a hivatalon belül. Ezek a programok, tantervek elfekszenek a fiókokban. Évtized óta várjuk, de csupán a harmadik osztályig jutottunk el a románoktatás reformjában. És azt mondja a miniszter, az egészet sutba vágja, kezdjük elölről az egészet. Ha tizenkét évig húzódik valami, mindig jöhet egy új miniszter, aki elődje ötletét elveti. Én sokat bombáztam kérdéseimmel őket a románoktatást illetően. Tudja, mi volt válasz? Nem előzheti meg a kisebbségi románoktatás öt szinttel a többségit! Meg kell várni, amíg a román utoléri.
– Az pedig egy helyben topog…
– Lehet, elfogult vagyok egy kicsit, de néha az az érzésem, hogy Romániában nincs elég kompetens szakember, aki felvállalja a közoktatás átfogó reformját. Politikus van elég, de szakember nincs. Vagy ha vannak, nem tudják érvényesíteni a tudásukat, mert erős ellenérdekelt hálózatok alakultak ki a pályázatok körül, az érdekek összefonódnak. Meghívnak külföldről egy előadót, aki értelmes dolgokat mond, annak 4–500 eurós órabért fizetnek egy előadásért: az uniós pénz bejött és kiment. Mi maradunk azzal, milyen okos dolgokat mondott, de a következő lépés elmarad. Egyszerűen nincs politikai akarat a közoktatás reformjára, és sajátosan nincs a románoktatás reformjára kisebbségi iskolákban. Kezdetben azt gondoltam, politikai az akadály.
– De mostanra benne van a törvényben, és évek óta mégsem történik semmi. Miért nem?
– Az érettségin végeztem összehasonlítást a jegyek közt úgy, hogy a román jegyet kihagytam. Összehasonlítva a román és magyar anyanyelvűek eredményeit, három vizsgajegy figyelembevételével. És kijött, hogy Kovászna megyében a magyar diákok 28%-kal jobban teljesítettek, ha a romántól eltekintettünk, mint a románok a saját anyanyelvükön. Ez óriási különbség! Ezekre mindig hivatkoztam felterjesztéseim indoklásában, mikor a román nyelv másként való tanítását kértem a kisebbségieknek, hozzátéve, hogy igenis meg akarják tanulni a nyelvet, mert itthon kívánnak érvényesülni. Erre írásbeli választ soha nem kaptam. Nekem most már egészen határozott meggyőződésem, hogy a román hivatalosság részéről nincs akarat arra, hogy a magyar gyerekek helyesen megtanuljanak románul. Márpedig ha a magyar gyerek nem tud megtanulni jól románul, mert unos-untalan elgáncsolják, akkor neki ez a tárgy teher. Következésképpen alig várja, hogy valahogy ötössel átmenjen a vizsgán, és a többiekkel együtt lendül át a kerítésen, elhagyja az országot, és máshol próbál érvényesülni a magyar anyanyelvével, az angol- és némettudásával. Itthon nem tud, és nem akar jövőt építeni, mert ebben őt a romántudása megakadályozza. Így akarják az országot kiüríteni?
B. Kovács András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

A Néppárt kifogásolja az őrtűzgyújtás szervezőinek zaklatását
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szerint a letűnt diktatúra módszereire emlékeztetnek azok a pénzügyi ellenőrzések, amelyeket a román hatóságok a székelyföldi őrtűzgyújtás szervezőinél tartottak.
A párt elnöksége egy pénteken közzétett nyilatkozatban megállapította: „Romániában egyre inkább bevett gyakorlatnak számít az autonómia ügye mellett kiálló vezetők és szervezetek hatósági zaklatása, hiszen nem először történik meg, hogy rendőri vagy egyéb ellenőrző szerv fellépésével próbálják megfélemlíteni az önrendelkezésért – egyébként törvényes módon – küzdőket.” Az EMNP titkosszolgálati koordinációt sejt a pénzügyi hatóság fellépése mögött. „Felkérjük a román hatóságokat, hogy a célirányosan megtervezett, etnikai hátterű zaklatásoknak vessenek véget!” – áll a nyilatkozatban. A párt ismételten felhívta a román hatóságok figyelmét arra, hogy a Nyugaton működő autonómiaformák romániai meghonosítása a többség és kisebbség viszonyának normalizálását segítené elő, és tűrhetetlen, hogy Romániában továbbra is nemzetbiztonsági kockázatként tekintsenek a magyarság jogos autonómiaigényére. „Ezúton is a zaklatottak melletti szolidaritásvállalásra kérünk mindenkit, és az Erdélyi Magyar Néppárt nevében támogatásunkról biztosítjuk a meghurcoltakat” – közölte az EMNP. A párt azt is kinyilvánította, hogy a magyar közösséget semmilyen megfélemlítő akció nem tántorítja el Székelyföld autonómiájának békés megvalósításától. A román adóhivatal csalás elleni főosztályának Nagyszebenből kivezényelt ellenőrei múlt szerdán ellenőrizték az Izsák Balázs SZNT-elnök által képviselt marosvásárhelyi Siculitas Egyesületet és a Gazda Zoltán által képviselt sepsiszentgyörgyi Sepsireform Egyesületet. A Siculitas Egyesületet 10 ezer lejre büntették, a Sepsireform Egyesület gazdálkodásában nem találtak hibát. Székelyföld határainak október 24-i kivilágítása előtt ez a két szervezet fordult a közel hatvan határ menti önkormányzathoz, illetve a megyei csendőrségekhez és rendőrségekhez, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően bejelentse a tiltakozó akciót.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emlékünnepség és kopjafaavatás Sáromberkén
Október 29-én a sáromberki ravatalozó termében az erdélyi vitézi rendek, hagyományőrző huszárok, valamint helyi lakosok tisztelegtek néhai Mózes Károly emléke előtt, aki 1969-ben a kommunizmus áldozata lett.
A vitézi rendek (Udvarhelyszék, Marosszék, Szováta-Sóvidékszék és Régenszék) ünnepélyes bevonulását követően Porkoláb Levente helyi református lelkipásztor rövid áhítata, majd ünnepi beszéde következett. A lelkész elmondta, hogy Mózes Károly a legnehezebb időkben is hazafias eszméket táplált, egy olyan csoportnak volt tagja, amely a magyar közösség javát kívánta szolgálni. "A fiatalember életével fizetett, mert érezve a rendszer kegyetlenségét, bűneit, volt bátorsága tiltakozni. Mózes Károly mert nagyot gondolni, mert magyarnak lenni, hős volt, akire méltán emlékezünk a mai napon" – hangsúlyozta a tiszteletes, aki beszédében megemlékezett Nagy Géza politikai elítéltről is, aki több mint három évtizeden át volt Sáromberke református lelkipásztora.
A Török-csoport tagja volt
Az emlékünnepség főszervezője, vitéz Vayda Domokos lelkész, Régenszék székkapitánya részletesen beszélt a 27 éves korában elhunyt fiatalember életútjáról. A jelenlevők megtudhatták, hogy Mózes Károly a 7 elemi osztály elvégzése után háromévi faipari szakképzésben részesült Marosvásárhelyen, ahol bútorasztalosi oklevelet szerzett. Ezt követően a galócási fafeldolgozó üzemben dolgozott, ahol kapcsolatban került Török Józseffel, akinek vezetése és irányítása alatt egy 40 fős csoport szerveződött. A Török-csoport a ’60-as évek közepén fejtette ki kommunistaellenes tevékenységét, soraiból 12 személyt, köztük Mózes Károlyt, 1965 őszén letartóztattak és bíróság elé állítottak. A vádirat szerint kapcsolatot tartottak fenn olyan ellenséges és kalandvágyó magyar állampolgárokkal, akik 1956-ban részt vettek az ellenforradalomban, és akiknek sugallatára felforgató tevékenységet folytattak az ország szocialista rendszere ellen és a román állam területi megcsonkítása érdekében. Károlyt négy évre ítélték, 1968-ban szabadult. Visszatért galócási munkahelyére, de rövid idő után, múltja miatt, menesztették állásából. Később segédmunkásként dolgozott Marosvásárhelyen, de alkalmazása rövid ideig tartott, politikai okokból felbontották munkaszerződését, ellehetetlenítve megélhetését, tönkretéve jövőjét. Vayda Domokos elmondta: a sáromberki férfi tisztázatlan körülmények között halt meg 1969 márciusában. Testi bántalmazást, verést követően vonat gázolta halálra, ismeretlen körülmények között. "Köszönetképpen áldozatos tettéért, magyarságának megvallásáért, önfeláldozó bátorságáért a Történelmi Vitézi Rend a sáromberki Mózes Károly egykori politikai foglyot, a kommunizmus áldozatát 2015. május 9-én post mortem vitézzé avatta és a vitézi rend tagjainak sorába felvette" –tájékoztatta a jelenlévőket Vayda Domokos.
Post mortem vitézi oklevél a családnak
Ezt követően vitéz Máthé Lóránt és vitéz Lázár Elemér törzskapitányok a post mortem vitézzé avatás oklevelét nyújtották át ifj. Mózes Domokosnak, a család képviselőjének, a következő szavak kíséretében: "Ma egy olyan ember emléke előtt tisztelgünk és hajtunk fejet, aki a vörös terror áldozata lett. Nem sikerült megtörni kiállását, szellemét a legkegyetlenebb módszerekkel sem, ezért eltették láb alól. Mózes Károly nemes példakép számunkra, az utókor az, amely emlékét éltetni tudja" – tisztelgett a kommunizmus áldozatának emléke előtt vitéz Máthé Lóránt.
Az emlékünnepségen jelen volt a Török-csoport egykori vezetője, Török József, a volt politikai foglyok országos szövetsége sepsiszéki elnöke is, aki elérzékenyülve, könnyes szemmel szólt egykori barátjáról, sorstársáról. "A hatvanas évek elején ismertem meg Karcsit. Karakán ember volt, becsületes, szavahihető, jó barát. A munkahelyen mindenről tárgyaltunk, együtt szidtuk a kommunizmust, az akkori rendszert, a tét az volt, hogy megakadályozzuk a Magyar Autonóm Tartomány felszámolását. Azon töprengtünk, hogy mit tehetünk az itt élő magyarság érdekében" – emlékezett vissza Török.
Díszes kopjafát avattak
A kommunizmus sáromberki áldozatának sírjánál vitéz Vayda Domokos ny. lelkipásztor vitéz Török Józsefet és vitéz Lázár Elemért, a Történelmi Vitézi Rend erdélyi törzskapitányát kérte fel a díszes kopjafa leleplezésére. A vitézi rendek, a marossárpataki Mátyás- huszárok, a Mózes család, sáromberki lakosok a tiszteletteljes emlékezés jeléül koszorúkat, virágcsokrokat helyeztek el a 46 évvel ezelőtt elhunyt fiatalember sírhantján. Megható pillanat volt az egykori áldozat két rabtársának, Török Józsefnek és Zakariás Dezsőnek a temetői találkozása azzal a sáromberki fegyőrrel, Laczkó Imrével, aki a börtönévek ideje alatt emberségből jelesre vizsgázott. A rendezvényen Berekméri Réka alkalomhoz illő dalokat énekelt, sáromberki fiatalok szavaltak. A szervezők nem feledkeztek meg a magyar és a székely himnusz elénekléséről sem. Az emlékünnepség szeretetvendégséggel zárult.
Történelmi Vitézi Rend
A vitézi tetteket Magyarország királyai Szent István óta nemességgel és földbirtokkal jutalmazták. Az első világháború ismét időszerűvé tette a vitézi magatartás jutalmazását, ezért Horthy Miklós kormányzó 1920-ban a Vitézi Rend megalapításával újjáélesztette a hagyományokat. A második világháború után, 1945-ben a Vitézi Rend tevékenységét a magyar kormány betiltotta, a Nyugatra került tagok azonban továbbra is életben tartották a szervezetet, amelyet 1962-ben felvettek a nemzetközi lovagrendek sorába. A rendszerváltás után a Vitézi Rend újra megkezdhette működését Magyarországon is. Romániában a Történelmi Vitézi Rend – mint jogilag elismert és bejegyzett egyesület – egész Erdély területén működik, jól megszervezett, hierarchikus felépítéssel.
Berekméri Edmond
Népújság (Marosvásárhely)

Az erdélyi anyanyelvű agrártudományi oktatás fejlesztése
Nemzeti fontosságú stratégia
Még mindig nagyon sok termőföld hever parlagon Erdélyben, annak ellenére, hogy a 2014-2020-as európai uniós pályázati kiírások kifejezetten előnyösen támogatják a kis farmok kialakítását, új mezőgazdasági vállalkozások létesítését, a fiatal gazdákat. Ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal használják ki mind az anyagi lehetőséget, mind a földrajzi adottságot, megfelelően képzett szakemberekre van szükség, akik a piacgazdálkodás jelenlegi körülményei között fenn tudják tartani a vállalkozásaikat. Reménykeltő, hogy 2015-től önálló magyar agrármérnökképzés indult a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karához tartozó sepsiszentgyörgyi új tanulmányi központban. A magyar szakoktatás jelenéről, jövőjéről dr. Nyárádi Imre-István adjunktussal, az agrármérnökképzés oktatási felelősével beszélgettünk.
– Miért Sepsiszentgyörgyön indították el az agrármérnöki szakot, amikor Marosvásárhelyen jóval korábban elkezdődött a mezőgazdasági képzés?
– Az agrártudományi oktatás tulajdonképpen Nyárádszeredában indult, a budapesti kertészettudományi kar kihelyezett kertészmérnöki szakával. Erre alapozva kérte fel a Sapientia EMTE vezetősége dr. Jakab Sámuelt, a nyárádszeredai kihelyezett tagozat vezetőjét, hogy állítsa össze a kertészmérnöki szak engedélyeztetéséhez szükséges dossziét, mivel volt előzetes tapasztalata e téren. Többek között, ennek köszönhetően, a hivatalos eljárást követően, a 2002/2003-as tanévvel kezdődött a kertészmérnökképzés a Sapientián. Miután ezt akkreditálták, az agrárképzés kiegészült a tájépítészmérnöki szakkal és a kétéves növényorvosi mesterképzéssel. A Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központ alapításáról 2013 augusztusában értesültem. Az egyetem szenátusa és az alapítvány kuratóriuma elhatározta, hogy új tanulmányi központokat hoznak létre Erdélyben. Több helyszín is szóba került, köztük Sepsiszentgyörgy. Bár valóban az lett volna a logikusabb, ha a meglevő marosvásárhelyi agrárvonalat erősítjük tovább, az alapítvány és az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy ennek a szaknak abban a térségben jóval nagyobb feladata van. Több érv is szólt amellett, hogy Kovászna megye székhelyére kerüljön az agrármérnöki szak. Ennek egyik indoka az volt, hogy Háromszék igen jó termőfölddel rendelkezik. Mindemellett az is fontos, hogy az egyetem és az alapítvány mellett a szak létrehozásához, a központ kialakításához közel fele-fele arányban hozzájárult a helyi és a megyei önkormányzat is. A sepsiszentgyörgyi városi tanács, a polgármesteri hivatal és a Kovászna Megyei Tanács 10 évre díjmentesen használatba adta a volt Gámán János Líceum ingatlanjait. Ez egy egyhektáros területen fekvő épületegyüttes, teljes infra- struktúrával. Mindemellett elvégezték a főépület és az ehhez csatolt épülettömb külső felújítását. Az egyetem megejtette a belső felújítást, teljesen felszerelt és berendezett 17 szaklaboratóriumot, továbbá három előadói és egy szemináriumtermet, amfiteátrumot, korszerű előadások tartására alkalmas felszereléssel. Az épületkomplexum négy különálló épületből áll, amelyekből bentlakást lehet kialakítani, olyan éttermet, amelyet a saját tangazdaságból származó alapanyagokból, termékekből lehet majd ellátni. Különálló épületben lehetne elhelyezni majd a gazdasági osztályt, a dékáni hivatalt és ugyanitt kaphatnának helyet a tanári lakások is. Ezenkívül megvan a teljes mezőgazdasági gépsor, vadonatúj traktorral, a hozzá csatolható sor- és precíziós vetőgéppel, talajmaróval, ekével, permetezővel, ehhez pedig az emberi segédlettel működő rotációs kapa, láncfűrész és egyéb munkaeszközök is a diákok rendelkezésére állnak. Ilyen körülmények között kezdhette meg az idén szeptembertől a 37 jelentkező közül 30 az agármérnökképzést.
– Kik oktatnak Sepsiszentgyörgyön?
– A működési engedély megszerzésére leadott dossziénak megfelelően a négyéves képzést 28 oktató, főként a marosvásárhelyi kar kertészmérnöki tanszékének, illetve más tanszékeinek tanárai végzik, akikhez csatlakozott hét magyarországi oktató (a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági Karának egy professzora és négy docense, valamint két nyíregyházi professzor). Jelenleg, átmenti jelleggel, az igazgató dr. Székely Gyula rektorhelyettes, tanulmányi felelős én vagyok, a szakkoordinátor dr. Pásztor Judit, a tanárok közül pedig megemlítem még dr. Balog Adalbertet, dr. Fazakas Csabát, dr. Kentelki Endrét és dr. Kovács Lorántot. Hozzájuk társulnak a helyi oktatók: dr. Abod Éva, dr. Bartha Csaba, dr. Bíró Enikő, dr. Csiszér Levente és dr. Erdély Judit.
– Valóban dicséretre méltó, hogy a sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei önkormányzat támogatta az oktatást szolgáló korszerű infrastruktúra kialakítását. Sikerül-e mindezt hosszú távon fenntartani?
– Bízom benne, hogy a központ 10 év alatt önfenntartó lesz. Ehhez a meglevő agrármérnöki szakra továbbra is maximális kell legyen a beiskolázottság. Emellett hosszú távon kötelezően társszakokat is be kell indítanunk, amelyekkel a fenntartható gazdasági működést is megvalósíthatjuk. Itt elsősorban az erdőmérnöki szakra gondolok, de hosszú távon az állattenyésztő mérnöki, valamint az állatorvosképzést is megszervezhetnénk. Ez utóbbihoz azonban más infrastruktúra is kell. A tanerő mellett szükség lenne megfelelő bázisra: állatkórház, speciális patológiai, hisztológiai és más laboratóriumok berendezésére. Mindez az egyetem stratégiájától és attól is függ, hogy milyen prioritásként fogja bevállalni az oktatási intézmény az említett szakok létrehozását. Még az is kérdés számunkra, hogy lesz-e megfelelő számú érdeklődő, figyelembe véve, hogy román nyelven Bukarestben, Jászvásáron, Kolozsváron, Craiován és Temesváron is van ilyen képzés.
– Mindezek tükrében valóban lenne igény rá?
– 2008-ban a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék munkatársai készítettek egy olyan kiadványt, amelynek a statisztikai adataiból kiderült, hogy a kolozsvári agrártudományi egyetemen az agrármérnöki, illetve a kertészmérnöki szakra jelentkező magyar anyanyelvű diákok aránya viszonylag magas. Hasonló a helyzet az állatorvosi szakon, ahol a diákok egy része a Székelyföldről származik. Színvonalas oktatási ajánlatunkra ezek potenciális diákjaink lehetnek.
– Korábban említette, hogy a kar kihelyezésének stratégiai döntését Kovászna megye mezőgazdasági potenciálja is befolyásolta.
– Székelyföld természeti adottságai kiválóak az állattenyésztésre, másrészt az iparinövény-termesztésre. Romániában 4,8 millió hektár legelő és kaszáló van, ennek nagy része nagyon jó minőségű hegyvidéki legelő, amiből bőven van a három magyarok által lakott megyében is. A növény- és gyümölcstermesztés mellett, gyakorlatilag jelentős input nélkül, a természeti adottságok ésszerű kihasználásával, megfelelő legeltetésmóddal, takarmánykészítéssel, az ehhez alkalmazkodott állatfajta tartásával, szakszerű tenyésztéssel, termékfeldolgozással, jó marketinggel, kevés beruházással lehetne kihasználni ezt a lehetőséget. Valójában a Székelyföldön – az említett körülményeket figyelembe véve – az állattenyésztés az ott lakók megélhetését biztosíthatná. Bízom benne, hogy a Sapientia EMTE keretében ezt a hiánypótló oktatási vonalat is beindíthatjuk.
– A 2014-2020-as időszakban az uniós kiírások kiemelten támogatják a közepes méretű farmok kialakítását, a fiatal gazdákat. Ez a lehetőség ösztönzően hat a szakoktatásra?
– Erre is odafigyelünk, hiszen valóban, a 2014-2020-as programban jelentős uniós alapokat lehet lehívni, többek között a meglévő farmok korszerűsítésére, új farmok, kezdő gazdák támogatására. Mi ezt próbáljuk népszerűsíteni a diákok körében. Az a gond ezekkel, hogy ha valaki alaposabb ismeretekkel rendelkezik és mérlegel, akkor legtöbbször annyit haboz, hogy nem egy esetben a "tett halálához vezet". Mert bár valóban megéri pályázni, hiszen a fiatal farmerek akár 90%- os támogatásban is részesülhetnek, bonyolult az eljárás. Ezért olyan tantárgyaink is vannak, amelyek a hallgatók pályázatírói készségeit is fejlesztik.
– Van-e olyan diák, aki elvégezte a kertészmérnöki szakot, majd mezőgazdasági vállalkozásba kezdett?
– A szaktantárgyak mellett konkrét példákkal is népszerűsítjük az elméleti tudás gyakorlatba ültetését. Nemcsak a kötelező terepgyakorlatokról van szó, hanem arról, hogy mentoráljuk végzett diákjainkat. Balázs Bécsi Csongor volt kertészmérnök hallgatónk az RMGE-Maros vállalkozásfejlesztő központján keresztül nyert egy magyarországi pályázatot, aminek révén munkagépeket vásárolhatott, amelyekkel kertépítési és fenntartási szolgáltatást nyújtó vállalkozást működtet. Koroka Illa és Joó József Áron fekete ribizlit telepített, a gyümölcsből természetes sűrítményt is készítenek, Friss Zsuzsa Marosvásárhely mellett levendulatermesztéssel próbálkozik. Vannak követendő példáink.
– Akkor elképzelhető hasonló mentorprogram az agrármérnöki szakon is?
– Ez a program jól működik Marosvásárhelyen. Hogy az új tanulmányi központban mennyire lehet hosszú távon fenntartani, stratégiai kérdés is. S ez kapcsolódik az egyetem önfenntartó tevékenységeihez. Míg a kertészmérnöki szakosoknak elég kisebb terület is, hiszen néhány ár, egy-két hektár terület dísznövény, gyógynövény termesztése elegendő jövedelmet hozhat, addig az intenzív szalmásgabona-, kukorica-, napraforgó- stb. termesztéshez több tíz hektár terület szükséges. Első lépésként az agrármérnökképzés gyakorlati helyszínét kellett biztosítanunk. Az egyetemi központ 1 hektáros ingatlanjában elkülönítettünk egy kisebb területet, ahol a tantermekhez közel tudunk bemutatóparcellákat létesíteni. Ezenkívül Illyefalván van egy bérelt területünk, ahol kialakítjuk a tangazdaságot. Az ideális viszont az lenne, ha Sepsiszentgyörgy környékén egy tömbben kaphatnánk egy 30-50 hektáros területet. Szerződésünk van több környékbeli nagy farmmal, ahol a diákok gyakorolhatnak. A hosszú távú mentorálási program azt jelentené, hogy az egyetem vagy az alapítvány felvásárolna földterületeket, amelyeket bérbe adnánk meghatározott időre vállalkozó szellemű végzetteknek, akik ezeken üzemszerű, üzletszerű gazdaságokat működtetnének. Ehhez csatlakozhatnának más, helyi földtulajdonosok is, és így nemcsak a Sapientia EMTE-nek jelentene jövedelemforrást a földterületek megművelése, hanem az adott településen is biztosíthatná a megélhetést az ottani közösségnek.
– Sajnos, más egyetemeken az tapasztalható, hogy a végzettek – bár lenne munkahely – a külföldi állásokat választják, és kivándorolnak. Nem áll fenn ez a veszély az agrároktatás terén?
– Elsősorban arra szeretnénk ösztönözni hallgatóinkat, hogy maradnak itthon. Induló szakként az is elképzelhető, hogy a legjobbak az egyetemen maradjanak, akár tanársegédekként, majd később teljes katedrával rendelkező oktatókként. Sajnos az a tapasztalatom, hogy végzettjeink nem annyira elszántak, elkötelezettek az egyetemi pálya mellett. Tény és való, nem jönnek vissza a nálunk végzett diákok. S mindez annak ellenére, hogy segítjük részképzéssel, külföldi tanulmányúttal, szakdolgozat-mento-rálással. Meg kell teremteni azt az alapot, aminek az egyik pillére a bérezés, de ehhez elsősorban elszántnak kell lennie a pályázónak, a hallgatónak, mert ha ebben perspektivikusan lát lehetőséget, akkor akár az egyetem keretében szolgáltatást is ki tudna építeni, amivel pótolhatná az esetleges alacsonyabb oktatói fizetését. Az egyik a már említett földbérlet. Mert ha az egyetemet végzett szakember profi módon megdolgoz nagyobb területet, feldolgozóüzemet létesít, kiépíti termékeinek a terjesztői hálózatát, saját megélhetésének biztosítása mellett akár munkát teremthet másoknak is így nem vándorol el a munkaerő. Persze, ehhez először fel kell ülni a traktorra, de eljöhet az az idő is, amikor a vállalkozó csak szervezi a munkát és megél ennek gyümölcséből. 50 hektár terület szakszerű művelése során havonta akár 3000–4000 lej jövedelem is elérhető, ami nem kevés. Csak ehhez olyan hozzáállás is kell.
– Említette a mezőgazdasági szolgáltatásokat, amelyeket az egyetem agrártudományhoz tartozó szakjai keretében nyújthatna.
– Elsősorban a kutatási tevékenységbe tudnánk bevonni az érdekelteket, de akár az is elképzelhető, hogy a tájépítészmérnök elkészíti egy lakótársuláshoz tartozó zöldövezet revitalizációs tervét, felvállalhatunk talajtani vagy vetőmag-, illetve termésvizsgálatot, szaktanácsadást. A sepsiszentgyörgyi központunkban pedig mezőgépészeti szervizműhely is üzemelhetne. Ez nemcsak az egyetem számára lenne hasznos, hanem a környékbeli gazdáknak is.
– Más marosvásárhelyi szakokra jelentkeztek magyarországi hallgatók is…
– Az agrár szakon erre még nincs példa. Hosszú távon lehetőséget viszont abban látok, hogy a Kárpát-medence magyarok lakta területeiről, ahol nincs anyanyelvű oktatás, hozzánk jönnének diákok. Bentlakást biztosíthatunk, a jogi lehetőség adott. Diák- és tanárcsereprogramunk már van a budapesti, a gödöllői agrártudományi egyetemekkel, a nyíregyházi főiskolával. Az Erasmus program jól működik. Nyitottak vagyunk, várjuk azokat, akik nálunk szeretnének tanulni.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Sztár sztárallürök nélkül
Egyed Apollónia operaénekes volt a ZeneSzó vendége
A Györkös Mányi Albert Emlékház októberi ZeneSzó rendezvényén Egyed Apollónia operaénekes beszélt szépen felívelő karrierjéről, amelyet már több elismerés is övez. A rendezvényen felhangzó áriák (zongorán kísért a moderátor, Horváth Zoltán zongoraművész) és a felvételek nyilvánvalóvá tették a meghívott tehetségét, hangi kvalitásait, de ami a jelenlévők számára talán még fontosabb: fiatal, őszinte, természetes és nagyon kedves művészt ismerhettünk meg, aki már sztár, de nincsenek (mesterkélt) sztárallűrjei.
Örömteli hírt osztott meg az egybegyűltekkel Horváth Zoltán: Egyed Apollónia bekerült a iaşi-i operaház november 1-jei gálájának díjvárományosai közé. Egyed Apollónia kifejtette: jóleső meglepetéssel vette tudomásul, hogy jelölték a legjobb női énekes kategóriájában, de ugyanilyen meglepetés volt számára az idei brăilai Hariclea Darclée Nemzetközi Énekverseny, ahol a zsűri különdíját nyerte el. – Úgy mentem nyáron a Darclée-versenyre, hogy akkor is meg leszek elégedve, ha a legutolsó dicséretet kapom – jegyezte meg.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Havi ötvenlejes támogatás a hátrányos helyzetű óvodások családjának
Mintegy 111 ezer hátrányos helyzetű családban felnövő gyerek részesülhet havi ötven lej értékű szociális utalványban, az egyetlen feltétel, hogy járjon óvodába – jelentette be az oktatási minisztérium.
Az ezt előíró programot október 28-án hirdette ki Klaus Johannis államfő. A jogszabály módszertanában átveszi a Minden gyerek járjon óvodába programot, ami az elmúlt öt évben kísérleti projektként futott 43 romániai közösségben.
A munka- és családügyi minisztérium korábbi felmérése szerint 111 000 hátrányos helyzetű családban felnövő gyerek lesz az óvodába járáshoz kötött szociális utalványok haszonélvezője. A szaktárca számításai szerint az állami költségvetésből finanszírozott program éves büdzséje 39 millió lej lesz.
Maria Gheorghiu, a programban civil félként részt vállaló OvidiuRo Egyesület egyik alapítója azt mondja, azt szeretnék elérni, hogy valamennyi romániai szegény gyerek részesülhessen minőségi oktatásban iskola előtt. „Örvendek annak, hogy közelebb vagyunk, mint valaha ahhoz a pillanathoz, amikor az óvodák ajtaja nyitva fog állni valamennyi romániai gyerek előtt. A következő szakaszban tisztázni kell a projekt gyakorlatba ültetésének szabályait – a módszertan alapját a Minden gyerek járjon óvodába program jelenti majd. Ezt tesszük jobbá az elmúlt öt év tapasztalataival, és reméljük, hogy hatékonynak bizonyul majd valamennyi romániai közösségben” – mondta Maria Gheorghiu.
A törvény kezdeményezője, Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter úgy nyilatkozott, hogy az utalványok szabályokhoz kötött biztosítása megkülönbözteti ezt a szociális juttatást a többitől – ez a tény nyerte el az oktatási minisztérium támogatását és a kormány pozitív véleményezését.
„A szaktanulmányok szerint a befektetés a korai oktatásba a leginkább megtérülő tanügyi beruházás, mivel javítja a későbbi tanulási lehetőségeket. A korai hozzászokás és az elsajátított ismeretanyag a későbbiekben hozzájárul a készségek fejlődéséhez, és növeli az iskolai sikeresség, a munkaerő-piaci és a társadalmi integráció esélyeit. Ez a törvényi kezdeményezés egy újabb lépés, amit a partnereinkkel közösen teszünk meg a romániai gyerekek jövőjének támogatása érdekében” – hangsúlyozta Sorin Cîmpeanu tanügyminiszter.
A Minden gyerek járjon óvodába program keretében az idei tanévben 11 megye 2400 gyerekét támogatják, hogy járjanak óvodába. A szigorúan megfigyelt óvodába járáshoz kötött szociális utalványok mellett a program biztosítja a gyerekek számára az alap tanfelszerelést, évente kétszer ruhát és lábbelit adnak nekik, továbbá gyümölcsöt, higiéniai termékeket kapnak, valamint biztosítják az oktatók képzését, egészségügyi nevelési programokat szerveznek.
Krónika (Kolozsvár)

Alteregókban „rejtőzködő” költő
Felsorolni is sok, hány költő a vendégünk ma este: Lázáry René Sándor, Alekszej Pavlovics Asztrov, Jack Cole, Kavafisz, Qintus Aemilius Fabullus és a többiek – említett meg néhányat Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő alteregói közül László Noémi az Álljunk meg egy szóra című kolozsvári beszélgető-sorozat legutóbbi alkalmán.
A meghívott, aki egyben a Látó folyóirat főszerkesztője is, „le is tette a névjegykártyáját” a Bulgakov Irodalmi Kávéházban – ahol először lépett fel –, és legutóbbi alteregója, Alekszej Pavlovics Asztrov versei közül felolvasott kettőt, amelyekben Bulgakov is említésre kerül.
László Noémi kérdésére a meghívott elmondta: az amatőr versblogok, a pillanatnyi hírnév világában is élnek még költők, bár ő nem szívesen mutatkozik be költőként, inkább szerkesztőnek mondja magát. „Réz Pál (irodalomtörténész, az egykori Holmi folyóirat főszerkesztője – a szerk.) szokta mondani, hogy van, ami költészet, és van, ami nem az – de ő ezt a költészeten belül érti” – tette hozzá KAF.
Az elme érzései
László Noémi felvetette, hogy egyes kortársak felfogásában nem létezik ihlet, ők „csak dolgoznak a szövegen”. Kovács András Ferenc megjegyezte, hogy ez úgy hangzik, mint az asztalosmesterség, bár valóban nehéz megfogalmazni, mi is az ihlet. Szerinte a 20. századi irodalom valamiféle szégyenérzetből elveti a 19. században használt fellengzős ihletet, legalábbis nem beszél róla.
„Nem tudom, mi az ihlet, ha kérdezik, viszont ha nem kérdezik, lehet, hogy tudom. Empátia kell hozzá, az elme érzései. Egyfajta teremtő állapotról van szó – fogalmazott a költő, és a szintén költő beszélgetőtársával abban is egyet értettek, hogy nemcsak a művészeknek, de kutatóknak, feltalálóknak is vannak ihletett percei, amelyek az igazi áttörésekhez kellenek.
Szóba került, hogy a meghívott 1984-ben diplomázott, diplomamunkáját a manierizmus irodalmából írta, és bár szívesen maradt volna a kolozsvári egyetemen, ezt akkor nem lehetett. Elhangzott, hogy a régi korokban a költészet és a zene még együtt működött, a középkor magyar irodalmában igen jártas KAF maga is írt régebben meghatározott dallamokra verseket.
Első kötete 24 éves korában jelent meg Tengerész Henrik intelmei címmel 1983-ban, „egy nagyon sötét korszakban”. A Kriterion Forrás-sorozata azonban meglátása szerint nagyon jó lehetőség volt az akkoriban indulóknak, hiszen magyarországi kollégái között akadt, akinek jóval többet kellett várnia első kötete megjelenésére. A debütkötetek ráadásul akkoriban még nagy példányszámban jelentek meg, és szép honorárium járt értük, KAF-nak például a postán el sem hitték, hogy valóban enynyi pénzre jogosult, amikor ki akarta venni a könyvért járó honoráriumot, Cs. Gyimesi Éva segítségét kellett kérnie.
László Noémi kérdésére KAF azt is elmondta, hogy bár a költészet nem tekinthető civil foglalkozásnak, hiszen emellett mindenki eljár – nem dolgozni – pénzt keresni, mégsem egy félretehető dolog, legfeljebb ideig-óráig. Ha ihletett állapotban van, a költő feje úgyis a versen kattog, akkor is ha (látszólag) mást csinál. „A költészet a gyenge percek és a sérülékeny emberek nagy erőssége. A költészet hatalom, a hatalom nem költészet” – tette hozzá KAF.
Adyra hallgattak utoljára
A vásárhelyi költő, aki több versével is jelen van az Édes hazám című, közéleti verseket összegyűjtő 2012-es antológiában, kiemelte, a magyar lírában mindig is jelentős volt a közéletiség, bár az utolsó magyar költő szerinte, akinek még volt szava, akire hallgattak ilyen téren, az Ady volt. „A költészet maga nem változtatja meg a problémát, amiről esetleg beszél, de általa hangsúlyosabban vannak jelen a köztudatban ezek a gondok, így közvetve hozzájárul ahhoz, hogy később mégis megoldódjanak” – fejtegette álláspontját a meghívott.
KAF – aki egyébként nem szereti, ha KAF-ként emlegetik, ezt ugyanolyan közhelynek tekinti, mint amikor azt mondják róla, hogy „rejtőzködő költő” – jelenleg gyerekverseken dolgozik. A versek még az év végén megjelennek a Magvető Kiadónál két kötetben, Minden egér a világon, illetve Égi és földi egerek címmel. Ezek tulajdonképpen gyerekversek – fogalmazott a szerző, de azért a felolvasott ízelítőből kiderült, hogy a felnőttek is bőven találnak benne csemegét, hiszen a dallamos szövegeket bőségesen átszövik a rejtett történelmi utalások, sőt a kortárs politikai és közéleti szereplőkre is vaskos utalások tétetnek.
Az Álljunk meg egy szóra következő vendége a tervek szerint Bartis Attila író lesz.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Kijutni a garázsból – Hat zenekart díjaznak a Legszebb Erdélyi Magyar Dal gáláján
Hat zenekart díjaz a Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázat keretében a Gitár East Egyesület november 14-én a kolozsvári Bulgakov kávéházban. A nyertesek röviden be is mutatkoznak a gála közönségének.
Megvannak a Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázat nyertesei, a díjátadó gálaestet november 14-én délután 5 órától tartják a kolozsvári Bulgakov kávéházban.
A szervezők közlése szerint a Gitár East Egyesület által júniusban meghirdetett versenyen öt díjat és különdíjat osztanak ki a gálán, a nyertesek nevét azonban egyelőre csak betűrendben közölték: a Bagossy Brothers Company, a Dzseztán, az Ego Sum Band, a Kevin and the Roots, a Mercedes band és a Stereogám tagjai részesülnek elismerésben.
A verseny célja a szervezők megfogalmazása szerint, hogy támogassa a minőségi, magyar nyelven íródott dalok születését, illetve hogy bemutatkozási lehetőséget nyújtson olyan tehetségeknek, akik másképp talán nem kerülnének ki a „garázsból". A megmérettetésre huszonhárom zenekar nevezett be összesen negyvenhét dallal.
A zsűri – André Ferenc slammer és költő, Zilahi Csaba, a kolozsvári rádió munkatársa, Balázs Imre József költő-író és Vincze Béla, a debreceni Rocksuli igazgatója – október folyamán hozta meg a döntést. A díjazott zenekarok a díjátadót követően külön-külön félórás fellépéssel mutatkoznak be a közönségnek.
„Régi tervem, hogy legyen egy ilyen verseny, amelynek egyrészt az a célja, hogy megmozgassuk a magyarul zenélő zenésztársadalmat, hogy írjanak, alkossanak anyanyelvükön, másrészt, hogy népszerűsítse az erdélyi magyar zenét. Noha a Legszebb Erdélyi Magyar Dal versenyről van szó, valójában az bújik meg a hátterében, hogy az itthoni magyar zenekarokat támogassuk. Azt szeretnénk ezzel megvalósítani, ami az én fiatalkoromban hiányzott: hogy legyen hová benevezni, legyen amiért dolgozni" – mondta el korábban a Krónikának Miklós György, a verseny ötletgazdája.
A tervek szerint a nyertesek fellépési lehetőséget nyerhetnek különböző fesztiválokra, ugyanakkor stúdiófelvételekkel és zeneboltok által felajánlott kedvezményekkel, vásárlási utalványokkal gazdálkodnak a dalszerzők.
Krónika (Kolozsvár)

Pénzt kapnak az önkormányzatok
Költségvetés-módosítást fogadott el a kormány múlt heti gyűlésén. Pénteken beszámoltunk arról, hogy immár sikerült elfogadtatnia az RMDSZ-nek, hogy a kongresszusi döntés szerint csökkentsék a rezsiköltségek egy részét, éspedig januártól a víz áfája 9 százalékos lesz. Úgy néz ki, a kormánynak és a román politikának szüksége van egy kis időre, hogy megeméssze magyar képviselők javaslatait, melyeket általában először elutasítanak, az alkalmazás során azonban rájönnek, hogy mégiscsak az RMDSZ-eseknek van igazuk. Így járt Szabó Ödön parlamenti képviselő javaslata is, melyet még 2014. december 19-én fogalmazott meg a Képviselőház ülésén a költségvetési vitán. A Bihar megyei honatya akkor elmondta, hogy téves azon kezdeményezés, amelyet a pénzügyminisztérium beterjesztett, mely szerint a megyei önkormányzatoktól a pénzügyminisztérium alárendeltségében működő igazgatókhoz rendeli a költségvetés-kiegészítést, ezáltal centralizálja, központosítja a döntéshozatalt. Az akkori vitában az közigazgatási minisztériumot is vezető Liviu Dragnea jelenlegi szociáldemokrata pártelnök azt mondta, hogy ezzel akarják megszüntetni a kiszolgáltatottságot, és „a megyei tanács káros hatását a települések fölött”.
Szabó Ödön később sajtótájékoztatón is elmondta, hogy nem érti, miként lehet elfogadni azt, hogy a döntések ne az emberekhez közelebb, hanem az emberektől távol kerüljenek. Akkor a Bihar megyei képviselő javaslatát csak az RMDSZ-es kollégái támogatták. Alig telt el tíz hónap, a kormány megszüntette ezt az intézkedést. A múlt héten elfogadott és pénteken a Hivatalos Közlönyben megjelent költségvetés-kiegészítési törvény 51-es cikkelyének 4. bekezdése újból előtérbe helyezi a megyei önkormányzatok költségvetési döntési jogát. „Mondhatnánk azt, azok után, hogy a kormányzat június végén már kénytelen volt kijavítani hibáját, mert rosszul állapította meg a küszöbértékeket, amire felhívtuk a figyelmüket, és több önkormányzat csődközelbe került a rossz bukaresti döntés miatt, most végleg eltörlik a decemberben elfogadott költségvetés-elosztásra vonatkozó rendelkezést” ? mondta Szabó Ödön.
A konkrét összegekről szólva, Bihar megye is megkapja azon juttatásokat, amelyek a szociális és oktatási intézmények működtetéséhez, illetve a bérkiegészítést bíróságon megnyerők költségvetési keretét jelenti, ugyanakkor a megye, illetve a települések költségvetése összesen 24 096 000 lejt kap. Ebből a Bihar megyei tanács saját intézményeire költhet 6 505 920 lejt, a települések számára pedig 17 590 000 lej jut. Ezen összeg 8o százalékát, azaz 14 072 000 lejt a település nagysága, befizetett adók mértéke, lakossági számaránya alapján oszt ki a közpénzügyi hivatal, és 20 százalékot úgy, mint az elmúlt években mindig, jelen esetben 3 618 000 lejt a Bihar megyei tanács határozata alapján osztanak szét az önkormányzatoknak. Itt elsősorban a működési adóssággal, EU-s pályázattal rendelkező önkormányzatok kell előnyben részesüljenek.
Szabó Ödön elmondta, újból bebizonyosodott, hogy a magyar képviselet szakmailag közelebb áll a valósághoz, hiszen nem ez az első alkalom, amikor kis idő elteltével mégis az RMDSZ javaslata érik be és kerül elfogadásra, noha első felindulásukban a román képviselők lesöprik azt csupán azért, mert magyar képviselő az előterjesztő.
Kérdésünkre, hogy a megyei tanács elosztásra váró összegéből körülbelül mennyit kaphatnak a magyar vezetésű önkormányzatok, Szabó Ödön elmondta: „Ez nyilván a döntés előkészítésén és az érdekérvényesítési lehetőségeken múlik, mert volt olyan időszak és bizonyos terület, amikor a források közel felét is megkapták, azonban azt nem bírom elképzelni, hogy legalább a lakossági számarányunknak megfelelő 25 százalékot ne tudná a megyei RMDSZ-frakció kiharcolni.”
„Ezért kell ott lenni a döntéseknél, hogy az önkormányzataink ne maradjanak támogatás nélkül” – zárta nyilatkozatát Szabó Ödön.
Bihari Árpád
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kelemen: Az RMDSZ-nek nincs szüksége erkölcsi kódexre
Erről is, a levélben szavazásról is, Opreáról is, az autonómiáról is, a korrupcióról is kérdezte Sabina Fati az RMDSZ elnökét.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor nem hiszi, hogy abban az időszakban, amikor kormánytársa volt Gabriel Opreának (2009–2012), ez utóbbi személyes célokra használta volna a MApN (Honvédelmi Minisztérium – a szerk.) helikoptereit. Kelemen a levélben szavazásról szóló törvénytervezetről azt mondja, hogy „rosszul összeállított projekt”, mely több szempontból alkotmánysértő is.
Az RMDSZ vezetője azon a véleményen van, hogy a Parlamentnek nem kellene sietnie a törvény idei elfogadásával, mert a hatályos törvény alkalmas a parlamenti választás megtartásához. Kelemen Hunor azt állítja, hogy Románia nem másolhat le egyszerűen egy másik országban működő, a levélben történő szavazásra vonatkozó törvényt, mert „nem másolhatjuk le az egész társadalmat és nem lehet az egész mentalitást áthelyezni egyik országból a másikba”, a román közigazgatás pedig nem működik hatékonyan. Ami az RMDSZ összeférhetetlenséggel vádolt parlamenti képviselőit illeti, a Szövetség semmilyen lépéseket nem fog tenni és hagyni fogja, hogy a dolgok a saját kerékvágásukban haladjanak. Kelemen másrészt azt mondja, hogy az RMDSZ-nek nincs „szüksége” „erkölcsi kódexre” és a jelöltek kiválasztására vonatkozó jelenlegi standardok elégségesek.
Sabina Fati: Több mint 4 évig kormánytársa volt Gabriel Opreának. Jól ismeri?
Kelemen Hunor: Nem ismerem túl jól, abban az értelemben, hogy sohasem voltunk együtt a szabadidőnkben.
A Boc-kormányban, vagy később, a Ponta-kormányban, amíg ön is a tagja volt, szó volt arról, hogy Gabriel Oprea személy célokra használta a MApN-hez tartozó helikoptereket, hiszen védelmi miniszter volt?
Nem.
Még nem hivatalosan sem? A sajtóban bizonyítékok jelentek meg ezzel kapcsolatosan.
Nem. Nem láttam és nem is hallottam semmit, tehát semmit sem tudok megerősíteni. Nem is hiszem. Azt hiszem, hogy a védelmi miniszter a helikoptert is használja, de nem személyes célokra. Például, ha Aradra megy, egy amerikaiakkal közös hadgyakorlatra, gyanítom, hogy helikopterrel megy.
Arról volt szó, hogy egy Déván tartott UNPR-ülésre ment helikopterrel.
Ezt nem tudnám megerősíteni. Nem láttam ilyen helyzetben Gabi Opreát.
Ön szerint a miniszternek le kellene mondani azzal a balesettel kapcsolatosan, melyben meghalt a Gabriel Opreának utat nyitó rendőr?
Nem vagyok Oprea úr politikai tanácsadója, hogy javaslatokat tegyek neki.
Én tettem volna egy lépést hátra, legalább, amíg a vizsgálat tart és aztán visszatértem volna.
Azt mondta, hogy alkotmánysértő a levélben szavazásról szóló törvény tervezete, de mivel egyik párt sem áll önök mellé, nem tudnak elég aláírást összegyűjteni, hogy megtámadják az Alkotmánybíróságon. Mit tehetnek?
Egyelőre benyújtottunk minden olyan módosító javaslatot, melyeket a Szenátusban is alkalmaztunk. Elsősorban azt mondjuk, hogy a jövő évi parlamenti választás esetében minden állampolgár számára biztosított a szavazási jog, a külföldön élőket is beleértve: létezik a 43. számú választókörzet 2 szenátorral és 4 képviselővel, regisztráció alapján minden 100 választóra új szavazókört nyitnak a törvénynek megfelelően, tehát nem kell soroktól és zsúfoltságtól tartani, ha a szervezés megfelelő. Mindenki egyénileg szavazhat a szavazófülkében, tehát biztosított a szavazás titkossága és biztonsága. Az elnökválasztásra a dolgok nincsenek biztosítva, és azt javasoltuk, hogy ebben az új törvénytervezetben az elnökválasztást rendezzük: ebben az esetben egyetlen, az országos választókörzet létezik, mert a szavazás az egész országban zajlik, ugyanakkor az alkotmány szerint az elnök a diaszpóráért is felelős, így megoldást kell találnunk erre, és van időnk valami komoly dolgot kigondolni. A jelenlegi törvénytervezetben van néhány komoly aberráció, azon kívül, hogy alkotmánysértő, még alkalmazhatatlan is. A 13. cikkelyben, például, az áll, hogy azok, akik regisztráltak és levélben akarnak szavazni, azok maguk is kinyomtathatják a szavazólapjukat.
Azokban az országokban, ahol létezik a levélben szavazás, a szavazólapok valóban rendelkeznek bizonyos biztonsági elemekkel. Sok bíráló azt állítja, hogy ez a törvénytervezetet tudatosan írták alkotmánysértő formában. Osztja ezt a véleményt?
Nem, ez csak egy rossz törvény. Például, a románok külföldön választhatnak, hogy levélben szavaznak, vagy közvetlenül, ami diszkriminatív az itthoniakkal szemben.
Románia közigazgatási szempontból nincs felkészülve egy ilyen rendszerre.
Emlékezzen vissza, hogy azt sem tudjuk, hány szavazó van az országban. Az RMDSZ úgy véli, hogy nem szabad kísérletezni: ugyanez történt az egyéni körzetes választás bevezetésekor, akkor is elleneztük, de nem volt elég erőnk megakadályozni a törvény elfogadását. Két mandátum után mindenki rájött, hogy hiba volt az egyéni körzetes választás és visszavonták.
De nem az egyéni körzetes választás volt a hibás, hanem az az eredeti formája, ahogy azt Romániában elfogadták. Ugyanez a helyzet a levélben szavazással, az ötlet jó, de alkalmazásának módja problémás lehet.
Ez azt jelenti, hogy a tervezetet nem szabad megszavazni, vagy nem kellene előtérbe tolni ezt az olcsó populizmust csak azért, mert tavaly gond volt a külföldi szavazással. Ezt a gondot nem oldhatunk meg úgy, hogy egy év múlva ebből katasztrófa legyen: mit teszünk, ha a szavazatok nem érkeznek be időben, hanem csak három hét múlva, mert nem befolyásolhatjuk azoknak az országoknak az összes postaszolgálatát, ahol románok élnek? Mit teszünk, ha van egy húsz-, vagy hetvenezer szavazatos különbség? Mennyit kellene várni az eredmények véglegesítésére? Hogyan alakulnak majd az eredmények? Milyen legitimitásuk lesz a választottaknak?
Sok országban nagyon sok éve nagyon jól működik a levélben szavazás, az emberek elégedettek, akkor miért nem egy ilyen rendszert veszünk át?
Lemásolhatunk egy törvényt, de nem másolhatjuk le az egész társadalmat és nem lehet az egész mentalitást áthelyezni egyik országból a másikba. A román közigazgatás nem működik hatékonyan.
Másrészt a román szavazók számának növekedésével arányosan csökken az RMDSZ parlamenti bejutási esélye is.
Ez hamis érv. Azok, akik most ezt hozzák fel, amikor mi azt mondtuk, hogy nem szavazzuk meg a törvényt, és megpróbáljuk megtámadni az Alkotmánybíróságon, vagy nem értik a levélben szavazás jelenségét, vagy nem akarják beismerni, hogy ez hiba, és igyekeznek hamis ürügyeket keresni az RMDSZ ellen. Kiszámítottuk, hogy ha jövőre 500 ezer új szavazó lesz külföldön, e rendszer alapján, nekünk 25 ezerrel több szavazatot kell szereznünk.
Ez azért nem olyan egyszerű.
Nekünk is vannak külföldön szavazóink. Nem ez a gond.
A törvény formájától függetlenül, a levélben szavazás matematikailag akarva, akaratlanul az RMDSZ hátrányára működik, mert a Szövetség relevanciája annál inkább csökken, minél egyszerűbb a szavazás, minél többen vesznek részt a szavazáson.
Nem hiszem, hogy bárki is RMDSZ-ellenes törvénynek szánta ezt, mint ahogy az egyéni körzetes választásnak sem ez volt a célja.
Még ha nem is erre találták ki, a levélben szavazásról szóló törvénynek végül ilyen hatása lehet: RMDSZ-ellenes.
Igen, az lehet, ha nekünk nem sikerül külföldről szavazatokat szerezni. De miért gondolja, hogy mi ne kapnánk 25, vagy 50 ezer szavazatot? Hiszen magyarok is élnek a határokon túl, Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban. Arányosan mi is hasznot húzunk majd ebből a rendszerből.
Nem tagadhatja, hogy azért mégiscsak hátrányos.
Csak akkor, ha semmit sem teszünk és egyetlen szavazatot sem szerzünk.
Bármit mond is, az RMDSZ számára nehezebb szavazatokat szerezni, mint a román pártoknak.
Ez az érv, hogy számunkra nehezebb szavazatokat gyűjteni, csak a 10. a sorban, ezelőtt az érv előtt van még kilenc ok, melyek elvekkel, alkotmányossággal, módszertannal kapcsolatosak.
Miért nem lelkesedik egyetlen párt sem az elektronikus szavazás bevezetéséért? Nem lett volna egyszerűbb, ha a levélben szavazással egyszerre tárgyalnak róla?
Lehet róla beszélni, de nem lehet eredményre jutni. Romániában még az elektronikus aláírás sem működik. Mindegyik kormány megígérte, de nem vezették be. Ugyanakkor az állam intézményeivel szemben sincs bizalom. Beszéltem egy, a PNL vezetőségéhez tartozó kollégával – nevet nem mondhatok –, és megkérdeztem tőle, miért nem elég a nemrég elfogadott választási törvény, mely biztosítja a szavazás egyetemességét idehaza és külföldön is. Ezt válaszolta: „Nem vagyunk biztosak abban, hogy a PSD nem fog szavazatokat lopni.” Akkor azt kérdeztem, hogy ebben az esetben mi szavatolja a levélben szavazás tisztességességét, amire azt válaszolta, hogy semmi, és hogy a „közvélemény nyomást gyakorol”. Nem lehet nyomásra törvényeket elfogadni, vagy abból kiindulva, hogy a másik biztosan csalni fog.
Vannak még csalások Romániában?
Semmilyen adatom nincs erre.
Miért nem lenne időszerű az elektronikus szavazás?
Mert a románok 47 százaléka falun él. Azt hiszem, hogy az ilyenfajta kísérletek veszélyesek és nehezen kezelhetőek a román társadalom esetében.
Azt akarja mondani, hogy túlságosan elmaradottak vagyunk?
Nem vagyunk elég fejlettek: az infrastruktúra, a mentalitás, a bizalom és egyebek szempontjából. 2015 túl korai, nem vagyunk képesek biztosítani a választási folyamat biztonságát. Kizárt.
Tőkés László nemrég azt mondta, hogy az autonómia ügyében nem lehet az RMDSZ-re számítani. Ön szerint miért megosztott a magyar közösség?
Nem megosztott, de Tőkés euroképviselő elméjében még mindig létezik egy óriási törés. Tőkés úr 25 éve mondja ugyanazt a dolgot anélkül, hogy ezzel érvényesülni tudna a politikában: egy másik állam euroképviselője. Minden hibánk ellenére és minden erőfeszítésünkkel összegyűjtöttük a magyarok által leadott szavazatok 86-89 százalékát. Ez nem a megosztottságot mutatja. Hozzászoktunk az ilyenfajta kijelentésekhez: ő beszél, mi pedig tesszük azt, amit tennünk kell.
És mit tesznek? Az elmúlt napokban zajlott a „Székelyföld határainak megvilágítása” akció. Az RMDSZ hivatalosan nem vesz részt az ilyenfajta akciókban, de már a kulturális autonómiáról sem beszél, vagy legalábbis nem a parlamentben. Ez annak a jele, hogy az RMDSZ-en belül az elégedettség elért egy bizonyos szintet?
Azért nem beszéltünk már erről a törvényről, mert nem tudunk többséget szerezni az elfogadtatásához.
Felvethetjük, ha meg akarjuk buktatni. Nem akarom, hogy elutasítsák, ezért inkább kivárok. De voltak értelmiségiek részvételével tartott konferenciáink és szemináriumaink, főleg az akadémiai körökből, ahol megpróbáltuk lebontani az előítéleteket és a sztereotípiákat. Megpróbáljuk meggyőzni őket, hogy nincs semmilyen veszély sem a regionális autonómiában, sem a kulturálisban.
Tíz évig hatalmon voltak és nem sikerült meggyőzniük a kormányzati partnereiket, hogy elfogadják a kulturális autonómiát. Mi a magyarázata a magyar közösség ezzel kapcsolatos hatékonyságára?
A magyar radikálisok is ezzel az érvvel állnak elő, de meg kell érteni, hogy bizonyos projektekhez lehet többséget szerezni, másokhoz nem. Fel kell állítani egy elsődlegességi sorrendet és ettől függően alkothatsz, vagy sem szövetségeket. A Tăriceanu-kormány, például, magáévá tette ezt a projektet és benyújtotta a Parlamentnek. Tehát létezett egy koalíció, melyben előkészítettek egy ilyen kormány által magáévá tett projektet. Különféle más koalíciókban sikerült hozzájárulnunk a jogállamiság megerősítéséhez, elég sok mindent elértünk a magyar közösség számára, ami nem jelenti azt, hogy ne lennének további aggodalmaink. Azt hiszem, ha politizálni akarsz, akkor részt kell venned kormányokban és meg kell értened, hogy az RMDSZ az 5-7 százalékával nem érhet el mindent, amit szeretne.
Az, hogy tíz évnyi kormányzás alatt nem tudták ezt elérni azt jelenti, hogy a partnereik becsapták önöket?
Nincs szó becsapásról. Ha ilyen történt, akkor ez a 2007-2008-as időszakban volt, amikor az a törvénytervezet bekerült a Parlamentbe: a PDL kilépett a kormányból, vagy kirúgták, attól függ, hogy honnan nézzük, és amikor ellenzékbe kerültek, akkor már nem akarták megszavazni azt a tervezetet, mellyel addig egyetértettek. Azután már sohasem volt, sem a Boc-kormány, sem a Ponta-kormány részéről ígéret, hogy megszavazzák ezt a törvénytervezetet.
Az RMDSZ mindig is ellenezte az ANI-törvényt (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.), már az elfogadása előtt is; időközben egy egész sor, többek között RMDSZ-es parlamenti képviselőről derült ki, hogy a rokonaikat alkalmazták az irodáikban. Kelemen Attila a legismertebb, aki azt állítja, azért alkalmazta a feleségét, hogy valaki ki tudja vinni hetente a repülőtérre. Ezeknek az embereknek le kellene mondaniuk, mit kezdenek velük?
Semmit. Abban az időszakban, amikor ezek történtek, a törvények nem voltak egyértelműek. Amúgy meg azzal érvelnek, hogy ők benyújtották a dokumentumokat a Parlamentnek, a személyzeti osztály alkalmazottainak pedig jelezniük kellett volna nekik, hogy ezt nem tehetik meg.
Úgy gondolom, hogy például Kelemen Attila tökéletesen tudatában volt annak, hogy a feleségét alkalmazza, ezt nem kellett a személyzetiseknek megmondaniuk neki.
Mindazok, akik ebben a helyzetben vannak, követni fogják az eljárásokat, vagy megtámadják, vagy marad az ANI döntése és viselniük kell a jogi következményeket. Bármi lesz, egy jogi folyamatról van szó és nem fogunk beavatkozni.
Nem avatkoznak be, mert az RMDSZ-ben nincsenek erkölcsi standardok?
De igen.
Vagy ezek a standardok nem térnek ki az összeférhetetlenségekre?
Amióta a törvény egyértelművé vált, azóta senki sem alkalmazott rokonokat. A 2004–2008-as és a 2008–2012-es időszakban történt esetekről van szó.
Ezekben az időszakokban a törvény már működött?
Igen, de később módosították. Nemcsak az RMDSZ van ebben a helyzetben, hanem minden párt. Azt tanácsoltam volna az összes kollégának, hogy ne alkalmazzanak rokonokat, még abban az időszakban sem, amikor nem létezett ez a törvény. Most már mit kezdjünk velük? Nem vehetjük vissza a mandátumukat. Ezzel az egész összeférhetetlenségi listával együtt, továbbra is az RMDSZ az az szervezet, ahol a legkevesebb embernek gyűlt meg a baja a törvénnyel. Tudom, hogy tendencia bennünket a sötét sarokba helyezni, de az élet mindig mást bizonyít.
De az önök erkölcsi kódexe mit mond erről a helyzetről?
Nincs egy megszavazott erkölcsi kódexünk.
Más szavakkal, nincsenek erkölcsi standardjaik?
Vannak standardjaink, amikor a jelöltekről szavazunk, a választások előtt, de nem szavaztunk meg egy általános kódexet, mert nem hiszem, hogy szükségünk lenne erkölcsi kódexre. Láthatja, hogy mi történik a nagy csinnadrattával megszavazott kódexekkel. Nem egy erkölcsi szövegtől leszel jobb ember.
România liberă
foter.ro/cikk

Tavasszal folytatják a templomfreskók helyreállítását
A Világörökség részét képező székelyderzsi vártemplom 1419-ben festett falképeit talán feltárójuk, Huszka József sem láthatta 1887-ben ilyen szépnek, elevennek és színgazdagnak, mint a ma belépők.
Közel háromhónapnyi restaurátori munka nyomán a Szent László-legenda képsora kiragyog; a püspökszenteknek, Szent Mihály arkangyalnak és a damaszkuszi út Sauljának ábrázolása részletgazdagabban tárul a szemlélő elé. A többlépcsős projekt részátadását múlt hét végén tartották.
A Székelyderzsi Unitárius Egyházközség és a Civitas Alapítvány pályázata keretében restaurálják a derzsi unitárius vártemplom közel hatszázéves falképeit. Pál Péter falkép-restaurátor és csapata több mint tíz hetet dolgozott. A téli időszakban szüneteltetik a munkát, március végére a freskók határainak esztétikai szebbé tétele is megtörténik. Márton Ferenc restaurátortól a helyszínen megtudtuk, a folyamatosan öt-tíz szakemberrel dolgozó csoport első feladata a konzerválás volt: nagyon sok helyen el volt válva a vakolat a hordozórétegtől, az üregeket ki kellett tölteni, a lyukakat leszélezni és kitömíteni a freskó szintjére. Utána a felületi szennyeződéseket, a porréteget távolították el. Az esztétikai helyreállítást a restaurálás, azaz a színbeli kiegészítés követte. Az eredeti és beavatkozási rétegek felismerhetők. Ehhez két technikát, a tratteggio, illetve a rittocco módszert alkalmazták. Előbbi a kopott felületeket függőleges vonalakkal, utóbbi apró pontokkal jelzi a restaurátori beavatkozást. Élmény volt közelről szemlélnünk azt, amit a szakemberek és a falkép-restaurálásban járatosak fedezhetnek fel az aprólékos munkálatsor nyomán.
A templomhajó déli falán, a diadalív és a bejárat között húzódó falképsoron előtte-utána fotók nélkül is jól érzékelhető az eredmény. A püspökszentekként ismertté vált freskórészen, amelyet egy később bevágott vakfülke csonkított meg, a tisztítás, esztétikai helyreállítás után sok részlet látott napvilágot. Két ablakot is kibontottak, az egyik a freskókkal azonos korú. A bal oldali utólagos ablak az egyik püspök „fejét félbevágja”. Amikor készült, megrongálták vele a falfestményt. Szent Mihály arkangyal páncélos alakjának alsó falkép részén annyi eredeti maradt meg, hogy foltokban tudták rekonstruálni. Korábban két ördögöt véltek felfedezni rajta, most három látszik.
Az északi falon, a Szent László-legenda képsorán is dolgoztak. A karzattól a diadalívig az egész Szent László-sorozaton, a Kivonulás-jelenettől az Ütközet, a Párviadal, a Lefejezés, illetve a Pihenés avagy Fejbenézés képig, valamint a legendát egy keretvonallal elválasztó, Remete Szent Antalt ábrázolón is. Az akvarellfestékkel kiegészített falkép megtartása jó, nem szükséges fixálni – tudtuk meg a szakembertől. Idegen anyagokat nem visznek fel. „Öröm és nagy kihívás a Világörökség részét képező templomban dolgozniuk – vallja a falkép-restaurátor. – Nívós munka, szakmai próbatétel.”
Ezúttal külső falképkutatást is végeztek – tudtuk meg Demeter Sándor Loránd helyi unitárius lelkésztől. Beigazolódott, a templom külső, északi és déli hajófalai teljesen ki voltak festve. Ebből néhány töredéket a bejárat mellett megmutatnak majd. Az északi falon a szakemberek nem javasolják a feltárást. „Jól haladtak, szép munkát végeztek – összegzett a lelkész. – Romániai magyar területen ekkora felületen még nem volt falképrestaurálás. A templombelsőben nyolcvan négyzetméternyi lesz ez a felület.”
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Az „univerzummal” kapcsolatot teremtő alkotás
November 3-án, déli 12 óra 5 perc és 18 másodperckor úgy állt a Nap, hogy sugarai rávilágítottak a Pszeudoszféra tükreire, általuk pedig egy fénysugár megvilágította Bolyai János apjához, Bolyai Farkas írt temesvári levelének a lényegét: „Semmiből egy új, más világot teremtettem”.
A Pszeudoszféra egy olyan modern köztéri alkotás, amelyet 2002. december 15-én, Bolyai János születésének 200. évfordulóján avattak az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság marosvásárhelyi fiókszervezetének kezdeményezésére. Az erre az alkalomra kiírt pályázatra beküldött tervek közül a Horváth Sándor matematikus alkotása nyerte el a zsűri tetszését. Az alkotó, aki a keddi eseményen is jelen volt, elmondta, úgy hozta létre az emlékművet, hogy az működjön is, és ezzel a fényjátékkal, amelyre minden év november 3-án, 12 óra 5 perc és 18 másodperckor sor kerül, „az univerzummal teremt kapcsolatot”.
Azért választotta a november 3-ai dátumot, mert ezen a napon írta Bolyai János apjának a levelet, amely Temesvári levélként rögzült a köztudatban, és amelyben leírja a híres sort: „Semmiből egy új, más világot teremtettem”. Ez a nap tulajdonképpen a nem-euklidészi geometria születésének az időpontja. Horváth Sándor elmondta, ahhoz, hogy ez az alkotás így, ilyen formában létrejöjjön, matematikusnak kellett lennie az alkotónak. Ugyanakkor munkájában segítséget nyújtott Mihály István fizikus, aki a csillagászati számításokat végezte, valamint Orbán László, aki a pályamunka első változatának a számítógépes grafikáját készítette el.
Kedd délben a Bolyai Farkas Gimnázium diákjainak magyarázta el Mihály István fizikatanár, hogy mit fognak látni az adott időpontban, majd Horváth Sándor matematikus, az emlékmű alkotója ismertette az időpont lényegét. Az eseményen jelen volt Csegzi Sándor, a köztéri alkotás kezdeményezője is.
A fénysugár, ahogy az idézetre rávilágít, még néhány napig látható, a déli órában ki lehet menni, meg lehet figyelni, filmezni, fényképezni – hívta fel a figyelmet Horváth Sándor, aki azt is megjegyezte, hogy érdekes módon ezen a napon mindig süt a nap, a kísérlet minden alkalommal megvalósul.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Irányt mutató stratégia készül Csomafalván
Huszonegy egyetemi hallgató és hat tanár júniusban egy hétig Gyergyócsomafalván végzett kutatómunkát. 254 személyt kerestek fel a kérdőívekkel, a válaszok feldolgozásának eredményét most ismertették a községbeliekkel.
E felmérés eredményére is épül a nemsokára elkészülő fejlesztési stratégia, amely irányt szab, és ez alapján a fiatalok jövőt tervezhetnek a községben. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói, valamint egy barcelonai egyetemista végezte a szociológiai településkutatást.
A gyergyócsomafalvi Csata Zsombor egyetemi adjunktus által választották a községet e kutatómunka helyszíneként – tudtuk meg. Időszerű volt ez a kutatás, tette hozzá Márton László Szilárd polgármester, mert a település fejlesztési stratégiájának aktualizálása folyamatban van. „Alapstratégia van már, amely statisztikai eredményeken alapul, ez reális, viszont a tíz évvel ezelőtti közösség által megfogalmazott igényeknek nagy részét már kipipálhattuk, tehát aktualizálni kell. E kutatómunka eredményével képet kaptunk a település szociális, gazdasági, közéleti-politikai, turisztikai helyzetéről, valamint a jóléti és az elégedettségi szintről is” – fogalmazott a polgármester.
A konkrétumokra térve a polgármester elmondta, a felmérés szerint a településen élők 37,33 százaléka nyugdíjas, tehát Gyergyócsomafalva elöregedő település, 16,33 százalék a munkanélküliségi arány. Aki a hátteret biztosítja a keresőnek, az is munkanélküliként szerepel e felmérésben. Közel ötven százaléka a községnek mezőgazdaságban, fakitermelésben, iparban, építkezésben dolgozik. Húsz százaléknyian érzik úgy, hogy amennyit keresnek, abból egyik hónapról a másikra, tehát nélkülözve élnek. A háztartásbeli cikkek listájának élén a telefonok, illetve mobiltelefonok szerepelnek, amelyek a háztartások 97 százalékában vannak jelen, ráerősítve, hogy az információk világát éljük. Ugyanakkor a statisztika másik végén a mosogatógép (12,1 százalék), valamint az üdülőházak (13,8 százalék) vannak.
A migráció kapcsán, az eredmények tükrében megtudhatjuk: „A csomafalviak többnyire munkavállalás miatt élnek külföldön, végleges kitelepedési szándéka csupán a megkérdezettek 2,3 százalékának van. 16,5 százalék kimenne néhány hónapig munkát vállalni, 8 százaléknyian akár évekre is elmennének dolgozni, de hazajönnének utána. Az országon belüli migrációra nem tért ki a kutatás.”
„Vállalkozó kedvűek a csomafalviak, ez már korábban is kiderült, hogy Hargita megyében élen jár a település, Csomafalvának ilyen szempontból városias jellege van. A megkérdezettek 75 százaléka válaszolta azt, hogy a település jó irányba halad, 94 százalék szerint egyértelműen fejlődött az elmúlt két évben. Így például az utak állapotával most már 90 százalék elégedett, mindössze 8 százalék elégedetlen” – összegzett a polgármester.
A szociális támogatások, szórakozási lehetőségek és a visszaszolgáltatott földek, ingatlanok, erdők helyzete vár megoldásra. A visszaszolgáltatott erdők, földek helyzetével 35 százalék elégedett, 34 százalék inkább elégedetlen.
„A migráció kérdésével kell foglalkozzunk, hogy az emberek úgy kötődjenek a településhez, hogy ha el is mennek dolgozni külföldre, ne szeressék meg jobban az ottani körülményeket. Nem valószínű, hogy azzal oldanánk meg az itthon maradást, hogy hozunk egy nagy gyárat, mert nem tudjuk, hogy kinek mekkora az a jövedelem, amiből meg tud élni, hiszen családonként, de akár egyénenként változó az igényküszöb. Úgy gondolom fejlesztenünk kell az oktatást, a felnőttképzésre is hangsúlyt fektetve. Elemezni szeretnénk, hogy a turisztikában, mezőgazdaságban merre mutat a település. A következő lépés szakértő csoport keresése, amely közreműködésével, a különböző ágazatokban műhelymunkák összehívásával készül el az ágazati stratégia. Bár várhatóan a helyhatósági választások előtt készen lesz, olyan települési fejlesztési stratégiát szeretnénk, amely pártoktól, polgármester és tanácsosok személyétől is független, és irányt mutat a községbeliek számára” – foglalta össze a polgármester.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

Mit adtak Erdélynek a magyarok? És mit a románok?
Jean St'Ay
Tudor Duică lényeglátó írása. Persze, ő hazaáruló. Románbőrbe bújt magyar. Ésatöbbi.
Bármelyik komoly történész tisztában van két alapvető dologgal: az Erdély feletti történelmi jog elsősorban Magyarországot vagy Ausztriát illeti meg, ezen államok több száz éves közigazgatása alapján.
Az Erdély feletti etnikai jog elsősorban Romániát illeti meg, ugyanis a románok 1750 után relatív többségben voltak, 1918-ban, az egyesülés előtt 53-54, ma nagyjából 71 százalékos arányt képviselve.
Erdély magyar királyság általi elfoglalása előtt Erdély területén néhány hercegség-kenézség-fejedelemség osztozott, melyeket nagyon bizonytalan etnikai származású nemesek vezettek, de komolyan és dokumentáltan nem beszélhetünk egy vlach/román államiság meglétéről.
A magyarok fokozatosan hódították meg Erdélyt, ezzel a tartománnyal együtt vajdasággá, majd fejedelemséggé szervezték magukat a magyar királyságon belül. Erdély közigazgatási és politikai szempontból a magyar királysághoz tartozott, az oszmánok alatt kvázi függetlenséggel rendelkezett, 1918-ig pedig Ausztriához és Ausztria-Magyarországhoz tartozott, annak ellenére, hogy szinte minden részén románok is éltek…
Maga a Transzilvánia (eredetileg Ultraszilvánia), vagyis az erdőn túli ország nevet az Erdélyi-középhegységen túli országra vonatkozóan használták, a Transzilvánia név ugyanis a magyaroktól származik és Magyarország kancelláriájának dokumentumaiban jelent meg.
Ismétlem, Erdély közigazgatásilag nem volt román állam, annak ellenére, hogy az erdélyi román nemesség, legalábbis 1366-ig, része volt a rendeknek, sőt, katonai szerepük (nobiles valachi) miatt egészen a XV. század végéig részt vettek a hatalom gyakorlásában.
A románok 1918 előtt az etnikai elv alapján követelték maguknak a tartományt, és teljes körű politikai egyenlőséget a magyar nemzettel (A szerző ellentmondásba keveredik korábbi állításával és figyelmen kívül hagyja, hogy Erdélyben elsősorban nem etnikai, hanem társadalmi alapon volt különbség a jogok gyakorlásában. Tehát a magyar és a román nemes egyaránt rendelkezett politikai jogokkal, míg a magyar és a román jobbágy egyformán nem, annak pedig, hogy a románok kimaradtak a külön nevesített „rendek” felsorolásából, elsősorban nem etnikai oka volt, hanem az, hogy telepesként viszonylag későn, „gazdasági bevándorlókként” jelentek meg Erdélyben – a szerk.), valamint a visszatérést Erdély 1867 előtt létezett autonómiájához.
A románok abszolút többsége ma azt mondja, hogy az egyesülésnek meg kellett történnie, mert a románok többségben voltak Erdélyben, legalábbis a XVIII. század végétől.
A magyarok viszont a történelmi jogra hivatkoztak. Mindenkinek szilárd érvei vannak.
De nem a magyarok, vagy a románok döntöttek a későbbi fejleményekről… A történelmi sors akarta így, valamint az Ausztria–Magyarországot megbüntetni akaró győztes hatalmak, amihez társult még a bolsevik mozgalmak váratlan megjelenése Bécsben és Budapesten.
Ugyanilyen könnyen megtörténhetett volna az is, hogy Erdély Magyarországé marad, mert a magyaroknak is joguk lett volna nemzetállamhoz, nemcsak a románoknak. Ugyanilyen könnyen függetlenné is nyilváníthatta volna magát, 53 százaléknyi románnal és 47 százaléknyi más közösségekkel. Őszintén el kellene ismernünk, hogy a románoknak törékeny többségük volt.
Az 1918-as konjunktúra rendkívül kedvező volt Románia számára.
Szinte senki sem látta előre a birodalmak összeomlását. A románok nemzetállamának megalakulása – vagyis az egyesülés Bukovinával, a Bánsággal, Partiummal és Erdéllyel – azzal járt, hogy a román határokon belülre magyarok, szerbek, szászok, székelyek, svábok, zsidók, örmények és mások kerültek, ugyanúgy, ahogy a magyar nemzetállam létrehozása is Erdély és ebből következő módon a románok Magyarország részévé válását jelentette.
Erdély tehát egy komplementer tartománya mind Magyarországnak, mind a klasszikus Romániának, vagy ha jobban tetszik, akkor egy átmeneti tartomány.
A románok etnikai joga vitathatatlan, de a magyarok történelmi joga is vitathatatlan.
Állandóan Erdéllyel és az örökségével dicsekszünk, de nem szeretjük emlegetni, hogy a magyar vagy osztrák közigazgatás alatt épült a legszebb és a legtöbb épület, templom, palota, vasút stb.
Annak óriási részét, ami itt van,
magyarok vagy szászok építették,
akiket közülünk egyesek folyamatosan gyaláznak és állandóan Ázsiába küldözgetnek vissza.
Olyan kastélyokkal, erődtemplomokkal, városi építményekkel dicsekszünk, melyeknek semmi közük sincs a bizánci-ortodox román civilizációhoz. A barokk városok, a gótika, a római stílus katolikus és protestáns civilizációs elemek, nem ortodoxok. Persze, a románok egy része a görög katolikus egyházon keresztül szintén része volt ennek a civilizációnak, kapcsolatot létesítettek azzal, ahonnan a nyelvünk és mi magunk származunk, vagyis Rómával.
Amikor a jogaink melletti kiállásról van szó, nagyon sok román Burebista vagy Decebal dák államától származtatja magát.
Mi kézzel fogható maradt Dáciából Erdélyben, ahhoz képest, ami a magyarok vagy az osztrákok, vagy akár – 1918 után – a románok alatt épült, hogy ennyit dicsekszünk vele? Néhány rom és néhány erődítmény maradványa.
Dácia mint a román állam elődje, egy felvilágosodás kori és negyvennyolcas mitológiai csinálmány, amit a kommunisták és a protokronisták tupíroztak fel. A valóság azt mutatja, hogy Erdély története Magyarország, Ausztria, Törökország, Moldva és Vlachia történelmével kapcsolódik össze elválaszthatatlanul, és semmiképpen sem Dáciáéval, bármennyire kínlódnak a dák farkast viselők azzal, hogy az ellenkezőjéről győzzenek meg minket.
Személy szerint én újlatin nyelvet beszélek, és nem értem, miért kellene dicshimnuszokat zengenem egy olyan népről, mely egy volt a sok ókori közül, csak azért, mert egyesek dicsőséges történelmet akarnak maguknak kitalálni, mert azt hiszik, hogy ezzel valamilyen illuzórikus felsőbbrendűséget biztosíthatnak maguknak a többiekkel szemben.
Bármely normális ember számára teljesen irrelevánsnak kellene lennie, hogy a románok vagy a magyarok voltak az elsők Erdélyben. Mindkét etnikum otthon érezheti magát itt.
Tekintettel arra, hogy a magyaroknak vagy a szászoknak városaik, kultúrájuk, hagyományaik, sírjaik és történelmük van itt, nem mondhatnak le arról, hogy Erdélyhez tartoznak. Mint ahogy mi, románok sem tehetjük…
Ahelyett, hogy örvendenénk annak, hogy Magyarország és Ausztria történelmének is részei vagyunk, mindig a magyarok a hibásak, és bozgoroknak, migránsoknak, korcsoknak, irredentáknak stb. nevezzük őket. Lehet, hogy vándor nép voltak, de integrálódtak a katolikus Európába és fejlettebb civilizációt hoztak létre, mint a szláv-bizánci román civilizáció, és nagyon sok szempontból hamarabb nyugatosodtak nálunk.
Nálunk, őshonosoknál és „tiszta latinoknál”, vagy újabban „tiszta dákoknál”.
Na és? Mit kezdtünk mindezekkel, mi rendkívülit hoztunk létre, hiszen mással nem tudunk dicsekedni, csak a történelemmel szembeni passzivitásunkkal, a származással, ami egy adottság, és ami nem tudom, mitől tenne többé ezeknél az újonnan érkezetteknél, a folyamatos siránkozásunkkal és frusztrációinkkal, hogy mások meghódítottak minket és nem hagyták – jaj, Istenem! –, hogy felépítsük az országunkat.
Ha annyira fenséges történelmünk lenne, amilyennek folyamatosan beállítjuk, akkor lett volna nekünk is legalább egy kis királyságunk, mint a bolgároknak vagy a szerbeknek. De a román tartományokat holmi fejedelmek vezették, akik európai szinten – kevés kivételtől eltekintve – állandóan vazallusi helyzetben voltak.
A törökökkel szembeni állítólagos ellenállásról nem is érdemes beszélni. Annyi volt, amennyi, de semmi esetre sem mi állítottuk meg a Bécs felé törekvő törököket.
Elsősorban azért tudtunk túlélni, mert a törököknek ez megfelelt, mindent elhordhattak a románoktól, bármiféle beruházás nélkül, ahogy az a megszállt területeken történt. Jobban megérte áruba bocsátani a két fejedelemség trónját, adót fizettetni értük és annyi forrást és nyersanyagot elhordani, amennyit csak lehetett.
Ez annyira megérte az oszmánoknak, hogy nem lett volna kifizetődő a román fejedelemségek vilajetekké változtatása. Az Oszmán Birodalom sokkal többet nyert így, mint ahogy a korrupt bojárság is. Csak az egyszerű románok voltak mindig a vesztes oldalon. Pontosan úgy, mint most, csak az urak változtak…
Nem állok senki pártján, csak az igazságén, és azt hiszem, a dolgokat az igazi értékükön kellene kezelnünk, és otthon kellene hagynunk a frusztrációinkat. Mi is, a magyarok is. Az egységes nemzetállam a magyarokat is elvakította 1918 előtt, a románokat is 1918 után. És túlságosan sokakat még ma is.
Úgy tűnik, mintha a két etnikum egyike sem értene meg egy lényeges dolgot: Erdély nem csak magyar, mint ahogy nem csak román sem, hanem román is és magyar is. Mint ahogy szász is.
Kár, hogy a román közigazgatás megszálló adminisztrációként viselkedett és nem Közép-Európa román testeként kezelte a tartományt és az erdélyi vagy bánsági románokat.
Megpróbálták Romániába integrálni és az Ókirályság (Regát) képére és hasonlatosságára alakítani, mely teljesen más történelmű, mentalitású, hagyományú, építészetű fejedelemségekből jött létre.
Hiszen nemzetállam vagyunk, és ráadásul még egységes is. Egységes nemzetállam, de német elnökkel és egy zsidó volt kormányfővel.
foter.ro

Ismét tüntetők vonultak utcára országszerte
Ismét tüntetők tízezrei vonultak utcára szerda este Bukarestben és Románia más nagyvárosaiban azt követően, hogy az előző esti kormányellenes tüntetésre hivatkozva Victor Ponta miniszterelnök szerdán bejelentette lemondását.
A demonstrálók a parlament feloszlatását, a korrupt döntéshozók megbüntetését, a „kompromittálódott politikustársadalom" távozását követelték, világossá téve, nem azért mondatták le a szociáldemokrata Pontát, hogy a jobbközép ellenzéket segítsék hatalomra.
A tömeg „Huszonhat éve felváltva loptok", „Románia sírásói", „Takarodjatok mindnyájan" feliratokat emeltek a magasba. A spontán demonstrációnak nincsenek vezetői, szónokai vagy megfogalmazott politikai programja. A román média becslése szerint Bukarestben mintegy 30 ezren, a többi nagyvárosban együttvéve körülbelül ugyanennyien vonultak utcára változást követelve.
A tömeg egyebek mellett a „Szemétdombra az összes politikussal, becsületes embereket akarunk", „Meg kell érdemeljétek a voksomat", „Nem vásároltok meg két lemondással", „Mi 300-ra, nem 600-ra voksoltunk" jelszavakat skandálta, ez utóbbival a parlament létszámára utalva. Az előző napi tüntetés jelszavai közül szerda este a „Korrupció öl" és a „Korrupció mérgez" szlogent skandálták legtöbbször a bukaresti Egyetem-téren összegyűlt tüntetők, akik megbénították a közlekedést a város központjában.
A spontán demonstrációk sorozata amiatt kezdődött, hogy a bukaresti politikai vezetők egymásra próbálták hárítani a felelősséget a múlt pénteki bukaresti tűzvészért, amelyben 32-en haltak meg, és több mint 150-en szenvedtek füstmérgezést és súlyos égési sérüléseket. A tömeg haragja kedden három ember – a tragédia miatt felelősnek tartott Cristian Popescu Piedone 4. kerületi polgármester, Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes és Victor Ponta – ellen irányult.
Szerdán mindhárman lemondtak, illetve Oprea a teljes kormány lemondása miatt veszíti el tisztségét, ám ő is jelezte, hogy akkor sem vállal miniszteri tisztséget Románia következő kabinetjében, ha ismét a jelenlegi – az általa vezetett Románia Haladásáért Országos Szövetséget is magába foglaló – koalíció alakíthat kormányt. Politikai elemzők szerint a tömeg azért vonult ismét utcára, hogy kifejezzék bizalmatlanságukat az egész politikusgarnitúrával szemben és az államfőre, a politikai döntéshozókra gyakorolt nyomással egy gyökeres társadalmi, politikai változást harcoljanak ki.
Klaus Iohannis államfő csütörtökre és péntekre konzultációra hívta a parlamenti pártokat egy új kormány megalakítása érdekében.
MTI
Erdély.ma

Tízezrek tüntettek Bukarestben
Hírügynökségek szerint több mint huszonötezren tüntettek tegnap este Bukarestben a Colectiv Klubban történt tragédia miatt, Victor Ponta kormányfő, Gabriel Oprea belügyminiszter és Cristian Popescu „Piedone” polgármester lemondását követelve. A tüntetők szerint a korrupció, a kenőpénzek, a törvények be nem tartása miatt működhetnek a Colectivhoz hasonló klubok Bukarestben, és történhetnek meg olyan szerencsétlen balesetek Romániában, mint a szóban forgó tűzeset vagy a belügyminiszter autókonvoját vezető motoros rendőr tragédiája.
Tegnapi ülésén a kormány szigorított a szórakozóhelyek tűzvédelmi előírásain. A péntek esti tűzesetben elhunytak száma tegnap harminckettőre nőtt. A demonstráció
A tegnapi demonstrációt egy Facebookon szerveződött csoport eredetileg Cristian Popescu Piedone negyedik kerületi polgármester lemondatása érdekében hirdette meg, mivel sokan őt tartják felelősnek, amiért engedélyezte, és egy éven át sosem ellenőrizte a tűzvédelmi előírásokat kijátszó Colectiv Klub működését. A tüntetők azonban a kerületi városháza helyett váratlanul a kormányszékház elé vonultak, ahol Gabriel Oprea kormányfőhelyettes és Victor Ponta miniszterelnök lemondását is követelni kezdték. Este kilenc óra után a kormány elől a belügyminisztériumhoz vonult a tovább növekvő, főként fiatalokból álló tömeg. Lapzártakor vonultak a parlament elé. A kormányrendelet
A tüntetők azt is kifogásolják, hogy késő volt a tűzvész hatására dönteni a tűzvédelmi előírások szigorításáról, mellyel kapcsolatosan a tegnap hozott sürgősségi kormányrendelet felhatalmazza a tűzoltóságot, hogy bármilyen nyilvános intézményt, vendéglátó- vagy szórakozóhelyet bezárasson, vagy működtetőit 100 ezer lejig terjedő bírsággal sújtsa, ha nem tartják be a tűzrendészeti előírásokat. Ezt eddig csak a működési engedélyeket kiadó polgármesteri hivatalok tehették meg. A kormány tegnapi ülésén olyan határozatot is elfogadott, melynek alapján a hatóságok súlyos bírságot szabhatnak ki azokra a szórakozóhelyekre, amelyekben a látogatók száma több mint tíz százalékkal túllépi a működési engedélyben meghatározott maximális létszámot, a tűzrendészeti engedélyekben ugyanis a látogatók száma függvényében határozzák meg a vészkijáratok számát. A kormányülésen arról is döntöttek, hogy áldozatonként 5000 lejes gyorssegélyben részesítik a pénteki tűzvész áldozatainak családjait.
A kormány már a háromnapos nemzeti gyászt hirdető szombati rendkívüli ülésén bejelentette, hogy ellenőrzési kampányt indít az éjszakai szórakozóhelyeken, a romániai klubok többsége azonban önként bezárt, egyes vállalkozók pedig bejelentették, hogy – a törvény által egyébként megkövetelt – vészkijáratokkal, füstérzékelőkkel és automata oltóberendezésekkel fogják felszerelni az általuk működtetett szórakozóhelyeket.
Sosem látott égések
A Floreasca Kórház plasztikai sebészeti klinikájának főorvosa, Ioan Lascăr nyilatkozata szerint a műszaki egyetem elemezte a Colectiv levegőjét, és „olyan méregkeverékre derített fényt, amit senki el sem tudott volna képzelni”. A levegőben szén-monoxidot és szén-dioxidot, nitrogén-monoxidot és nitrogén-dioxidot, hidrogén-cianidot, sósavat, toluolt és xilolt találtak. Emiatt egyes sérültek hiába távoztak saját lábukon a klubból, utólag rosszul lettek, azoknak pedig, akik kórházba kerültek, még akkor is bizonytalanok a kilátásaik, ha égéseik nem kiterjedtek – mondta az orvos. A Grigore Alexandrescu Kórház menedzserigazgatója, Dan Enescu azt nyilatkozta, soha nem látott még olyan égéseket, mint amilyeneket a Colectiv Klubban megsérültek elszenvedtek, holott praxisa során mintegy húszezer égési sérültet látott el, beleértve a giuleşti-i szülészeten megégett kisbabákat is. A két orvos hétfő este a francia nagykövetségen tartott konferencián szólalt fel, a találkozót abból az alkalomból szervezték, hogy egy együttműködési program keretében francia orvosok érkeztek Bukarestbe, hogy égési sérülteket ellátó központok alapításában segédkezzenek.
A hivatalos jelentés és részvétnyilvánítás
A Colectiv Klubban kitört tűzvész oka az volt, hogy túl sok, a lokál befogadóképességét meghaladó számú embert engedtek be, illetve olyan zárt helyen szerveztek tűzijátékot, amely nem volt ilyen tevékenységre kialakítva – áll a legfelsőbb ügyészség hivatalos jelentésében. A közlemény arról is tájékoztatott, hogy a bukaresti Colectiv Klub három tulajdonosát, Alin Anastasescut, Paul Ganceát és Costin Mincut gondatlanságból elkövetett emberölés gyanújával vették őrizetbe. „A Colectivből szép mesét akartam létrehozni, mert mindig is hittem legnagyobb szenvedélyemben: a zenében. A mese rémálommá vált. Kedves kollégákat és barátokat vesztettem el azon az éjszakán, amely mindannyiunkat gyászba borított. Mások az életükért harcolnak a kórházi ágyakon. Velük vagyok, mindnyájukkal, gondolatban, mostantól minden pillanatban, amíg csak örökre le nem hunyom a szemem. Bárcsak letörölhetném a könnyeket azoknak az arcáról, akik az eltávozottakat siratják. Nem tehetek azonban egyebet, mint hogy lehajtott fővel megállok a bíróság előtt. Rettenetesen bánom, ami történt” – tette közzé Costin Mincu a Facebookon. Tegnap 32-re emelkedett az áldozatok száma, miután reggel belehalt sérüléseibe egy súlyos légúti károsodással és testének több mint felén égési sérülésekkel kórházba került 28 éves lány. Hírügynökségek összesítése szerint a tűzvész 135 sebesültjét ápolják a bukaresti kórházakban, ezek közül 18-an vannak életveszélyes, 17-en pedig súlyos állapotban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Archaikus imádságok Pusztinából
Mindenszentek estéjén a pusztinai Magyar Házban mutatták be Nyisztor Tinka Magyarul imádkoznak Szent István gyermekei a templomban című imádságos szöveggyűjteményét. A kötetbemutatón archaikus magyar nyelvű énekek és imádságok hangzottak el, majd a résztvevők a gyertyákkal és lámpákkal kivilágított pusztinai temetőben imádkoztak anyanyelvükön őseik sírjánál.
Az anyanyelvű vallásosság és az imádságok szerepéről, kapcsolatáról Pozsony Ferenc egyetemi tanár beszélt. Kiemelte: a Keleti-Kárpátok soha sem jelentettek átjárhatatlan határt a Moldvában és az Erdélyben élő magyarok között, évszázadokon át nemcsak az emberek, hanem velük együtt a szellemi és a tárgyi javak is folyamatosan közlekedtek. A Moldvában élő római katolikus magyar falusi közösségek életében jelentős egyházi és társadalmi szerepet játszottak a deákoknak nevezett kántorok, akik korábban Csíksomlyón és a Kézdivásárhely melletti Kantában tanultak, majd imádságos- és énekeskönyveikkel együtt életük végéig hűséggel szolgálták egy-egy csángó falu népét. A szerző a Bethlen Gábor Alap támogatásával válogatta, szerkesztette azt a magyar nyelvű, archaikus imádságokból álló szöveganyagot, amit pusztinai kegyes asszonyok és férfiak egészen napjainkig használnak advent és nagyböjt idején, valamint a halott melletti virrasztókban. Pozsony Ferenc elmondta, mivel ezek a vallásos szövegek rendre kiszorultak a hivatalos templomi szertartásokból és gyakorlatból, csak a privát térben, a szájhagyományozódás és az írásbeliség révén maradtak fenn nemzedékről nemzedékre. Éppen ezért a Csíkszeredában megjelentetett imádságos kiadvány nagyon fontos hiányt pótol. A Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ és a pusztinai Szent István Egyesület által kiadott kötet Ádám Gyula 1980–1990-es években készített drámai fotóit is tartalmazza.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Érdekérvényesítés bojkottal?
A múlt csütörtöki tanácsülés bojkottja után felmerül a kérdés: hogyan tovább, RMDSZ-frakció, hogyan tovább, marosvásárhelyi tanács? A közgyűlést ugyanis holnapra ismét összehívták, és a korábbi napirendi pontok néhány, a közösség szempontjából fontos határozattervezettel egészültek ki: a város és a katolikus egyház közötti terület- és épületcserére a tanintézetek vezetőtanácsi tagjainak kinevezésére és nem utolsósorban a köztisztasági szolgáltató szerződésének meghosszabbítására vonatkozó tervezetekkel.
A legutóbbi közgyűlést követően Peti András és Soós Zoltán kijelentették, a frakció bojkottja addig tart, amíg a kétnyelvű utcanévtáblák licitjéről be nem számolnak a szakigazgatóságok, valamint a kombináttal kapcsolatos népszavazás ügyében nem történik előrelépés, illetve a számos elfogadott, de gyakorlatba nem ültetett tanácsi határozat alkalmazásának legalább az ütemtervéről nem egyeztetnek a polgármesteri hivatal képviselőivel. Mindebből tegnapig semmi nem történt meg. Ezért a frakciónak döntenie kell arról, hogy milyen módon tiltakozik, és nem kizárt, hogy ezúttal a városi választmánnyal közösen alakítja ki álláspontját. Mivel a tanácsülés megtartásához 12 képviselő jelenléte már elégséges, a napirend elfogadásához pedig a képviselők egyszerű többségének a szavazata is elég – elvileg tehát az RMDSZ nélkül is megszavazható –, a magyar képviselők bojkottja azoknak a határozattervezeteknek a megakadályozását célozhatja meg, amelyek elfogadásához kétharmados szavazattöbbség szükséges, úgymint a költségvetési, vagyoni kérdések. Az RMDSZ-frakció néhány határozattervezetben partnerre találhat a szociáldemokratákban (legutóbb a napirendet sem szavazták meg a pészédések), de nem valószínű, hogy például a kétnyelvű utcanévtáblák ezek közé tartoznak, ezért, ha meg is tartják a tanácsülést, a költségvetéssel kapcsolatos tervezetek némelyike könnyedén elbukhat.
Az RMDSZ több forgatókönyv szerint járhat tehát el. Például nem vesz részt a tanácsülésen, nem szavazza meg a napirendet, tartózkodik a határozattervezetek megszavazásakor, ellenszavaz, de az sem kizárt, hogy a közösség szempontjából kiemelten fontos tervezetekre – de csak ezekre – rábólint. A szociáldemokraták álláspontja sem mellékes a helyhatósági törvény előírásainak ismeretében, hiszen ha két egymást követő hónapban nem sikerül megtartani a tanácsülést, vagy három egymást követő soros ülésen a testület nem fogad el egyetlen határozatot sem, a közgyűlés feloszlik, a városvezetést és a döntéshozatalt pedig egy személyben a polgármester, adott esetben a jegyző látja el. Marosvásárhely polgármestere több sajtótájékoztatón kifejtette, bővebb hatáskört szeretne, a tanácsot tehetetlennek, gáncsoskodónak látja. Ebből úgy gondolhatjuk, hogy Dorin Floreának nem lenne ellenére tanács nélkül kormányozni a várost, talán ezért is nem jött tegnapig az RMDSZ-hez semmilyen jelzés a többi politikai párt felől. Bonyolult tehát a helyzet, hiszen az RMDSZ városi képviselőinek dönteniük kell, mégpedig úgy, hogy érdeket is érvényesítsenek, és a város szempontjából fontos ügyekbe is beleszóljanak.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Bihar megyei ifjúsági szervezetek levéltára
Tőtős Áron történésznek köszönhetően, tehát egyéni és úttörő kezdeményezésre elkészült a Bihar megyei magyar ifjúsági civil szervezetek levéltára, aminek a Sas-palotában utolsó emeletén biztosítottak helyet, az RMDSZ-iroda felett. Jöhet a digitalizálás.
A szilágysomlyói származású Tőtős Áron 2009-ben került Nagyváradra, a középiskola elvégzése után. Már akkor érdeklődött a történelem iránt, ezért az alap- és mesterképzést az állami egyetem ezen szakán végezte, majd tavaly a doktori iskolát is elkezdte ugyanitt, illetve az idei tanévtől kezdve az ELTE hallgatója is. Már gólyaként fontosnak tartotta azt, hogy a civil életbe is bekapcsolódjon, például a diákoknak szervezett rendezvények által. Így került kapcsolatba a Nagyváradi Magyar Diákszövetséggel (NMD), ahol alapvetően a tanügyi szakosztályban fejtett ki tevékenységet, közösen kitalálták például a Nagyváradi Tudományos Diákköri Konferenciát, illetve számos más nagyobb eseményt is lebonyolítottak. Mivel 25 éves az NMD, felmerült annak az ötlete, hogy jó lenne a negyedszázad folyamán felgyűlt adatokat rendbe rakni, rendszerezni az átláthatóságuk érdekében. „Ugyanis amelyik irat nincs rendbe téve, az előbb-utóbb eltűnik, vagy a szemétbe kerül”- magyarázta lapunknak. Hozzátette: a levéltári dokumentumok rendbe rakásának pedig az az egyik fő előnye, hogy így biztos fennmaradnak. Ugyanakkor az is figyelemre méltó tény, hogy a legrégebbi dokumentumok, vagyis melyek rögtön 1990 után keletkeztek, öt éven belül már 30 évesek lesznek, és a vonatkozó törvény alapján ezáltal védett státuszt kapnak, tehát akár az állami levéltárba is bekerülhetnek, hogy mint történelmi kategóriájú iratok, elméletileg az örökkévalóságnak megőrizve, a jövő generáció számára is kutathatóvá váljanak.
Amúgy a törvényből kiindulva a dokumentumoknak alapvetően két fő kategóriáját különböztethetjük meg. Az egyik a történeti dokumentumok, melyek bármik lehetnek, de általában a közigazgatási intézmények, politikai jellegű vagy kulturális intézetek irattárai sorolandóak ide. De akár az újságok is történeti dokumentumok lehetnek egy bizonyos idő elteltével. Azok a dokumentumok pedig, melyek nem kerülnek be a levéltárba, hétköznapi papíroknak tekintendők. Egyébiránt a törvény értelmében az irattermelő intézményeknek lenne a feladatuk, hogy az irattáraikba a dokumentumaikat megőrizzék, illetve rendbe rakják, és számos kritérium rendelkezik arról, hogy hogyan kell kinézzen egy irattár.
Három lépcsőfok
Tőtős Áron ezen elvek mentén próbálta az elmúlt öt hónapban kialakítani a Bihar megyei magyar ifjúsági civil szervezetek (10 nagyobb, például NMD, MAKOSZ, NAMISZ, MIDESZ stb., és 70 kisebb) levéltárát. Összesen körülbelül 45-50 iratfolyóméternyi, vagyis több ezer anyagot gondozott- mely az ezután termelődő iratokkal természetesen folyamatosan bővülhet-, az eredmény pedig 2284 dosszié lett, melyből 1065 az NMD-é. Egyáltalán nem volt kis munka, hiszen minden egyes darab papír legalább háromszor átment a kezén. Először aszerint kellett csoportosítania az iratokat, hogy milyen szervezethez tartóznak, második körben pedig főbb kategóriákat alakított ki, melyeket római számokkal jelölt. Például egyik ilyen kategória a jogi dokumentumok, egy másik az adminisztratív dokumentumok, vagy a harmadik a rendezvények. De olyan is van, hogy sajtó, mely az újságcikkeket, beszámolókat, tudósításokat tartalmazza, illetve az adott szervezet által kiadott orgánumokat is. A harmadik szint pedig a darab szerinti rendezés volt, vagyis a sorrendbe rakásuk. Így például világosan látszik, hogy 1993-2014 között az NMD 223 rendezvényről maradt fenn írásos emlék. Volt olyan rendezvény, mely több iratot termelt, illetve szakszerűben volt kezelve iratügyileg, de sajnos olyanok is voltak, melyekről szóló dokumentumok az idők folyamán eltűntek. Lényeges adalék, hogy az iratok alapján az is nyomon követhető, hogyan alakul az NMD története.
Számítógépes adatbázis
Egy számítógépes adatbázis is készült emellett, excel-táblázat formájában, ahol az adott szervezet kulcsszó alapján rákereshet bármelyik említett kategóriára. A rendszerező folyamat egy szakasza tehát most lezárult (az irattár polcainak kialakításánál az NMD-sek, illetve Debreczeni Sándor volt elnök és csapata nyújtottak segítséget), azonban a munka még nem ért véget, hiszen a következő lépcsőfok az iratok digitalizálása kell legyen.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro