Erdélyi református egyházközségek sérelmei a két világháború között
Mindenfajta egyéb összejövetel megtartása továbbra is tiltásba, hivatalos engedélyezésbe ütközött. Így pl. a marosdécsei földművesek nevében Bíró Lajos esperes intéz hivatalos kérést annak érdekében, hogy a helybeli gazdák az EMGE égisze alatt működő és tevékenykedő gazdakört hozzanak létre, s az ótordai egyház is csak prefektúrai engedéllyel tarthatja meg presbiteri ülését. Íme, a hatósági engedély magyar fordítása: „Torda megyei Prefektúra. Szám: 3689/1938. február 20. 14 lej okmánybélyeg. 2 lej légierők bélyege. P.H. ENGEDÉLY. Mi, Torda megye Prefekturája hivatkozással az Ótordai ref. egyház kérésére, mely által engedélyt kér 1938. február 28-án Tordán sorra kerülő presbiteriumi gyűlés megtartására, a VI. Katonai Hadtest 1 sz. Rendelete alapján engedélyezzük, hogy az Ótordai ref. egyház presbiteriumi gyűlést tarthasson Tordán a dr. Ion Raţiu utcai református elemi iskolában 1938. február 28-án 9-13 óra között. Jelen engedély közöltetik igénylővel valamint a helybeli rendőrséggel, mely hivatva van intézkedéseket foganatosítani a rend és csend biztosítására. Prefektus. Aláírása. P.H., Alprefektus. Aláírása. Az Ó-tordai ref. egyháznak.”
Közben a marosújvári csendőrség nyújtott be feljelentést a helybeli református egyház ellen, mivel a nemzeti zászló a papilak fedélzetén lett kitűzve, és „kopott” állapotban van. A gyulafehérvári törvényszéki tárgyaláson hiába bizonygatta Bucsi Endre lelkész, valamint Szabó András védőügyvédje, hogy a rendőrhatóság tűzette a ház födélzetére, s hiába vitte magával bemutatás végett a még teljesen megfelelő zászlót, a bíróság 500 lej büntetéssel sújtotta az egyházat.
Mindezeknél tragikusabb helyzetről számolt be 1939. április 23-án Sükösd Sándor magyarózdi ref. lelkipásztor, kinek panaszlevelét engedtessék meg a maga teljességében leközölnöm:
„Nagytiszteletű Esperes Úr!
Különös ügyben és jelentéssel keresem fel Nagytiszteletű Esperes Urat, mely csak egy „»azt mondják«-on alapszik, de mégis jelentenem kell, mert komoly és brutális valóságon alapszik.
Arról van szó tudniillik, hogy a csekelaki és a m. bükkösi jegyzők, igen bizalmasan, mint magánemberek és barátaim figyelmeztettek, hogy Czintoson keresztül óvakodjak menni, mert kiszemelt vagyok én is a megverésre az ottani románok részéről! Kiszemelt áldozat Balogh Jenő istvánházi lelkész és a három Szász testvér, Ferenc, József és Dezső! A legelső volt, aki még figyelmeztetés előtt részesült a legbrutálisabb verésben: Benkő Zoltán csekelaki lelkész. Ő f. hó 18-án reggel, szekérrel Czintoson át igyekezve Ludasra, legalább ötven (50) nagy botütést kapott egy reá leső román embertől. De azt hiszem ő már jelentette is Nagytiszteletű Esperes Úrnak a vele történteket.
Nem tudom, volt-é fent nevezettnek valami nem helyeselhető ügye czintosi emberekkel, de azt tudom, hogy nekem nem volt. A legnagyobb tisztelettel köszöntem embereknek, valahányszor a községen átutaztam, több személyes jó emberem, ismerősöm van közöttük, akik nagy örömmel köszöntöttek minden találkozás alkalmával. Két templomuk újonnan építésére híveink között gyűjtést engedélyeztem, sőt híveim adakozásra buzdítottam, úgyhogy gyűjtőik nagy örömmel beszélték: román községben sehol sem kaptak oly nagy összeget, mint a mi református magyar községünkben.
És lám mégis feketelistára kerültem. Tartja magát a szó: papjaikat, vezetőiket kell lehetetleníteni, eltenni láb alól. Papjaikat legelsősorban!
És most nem utazhatom be egy hetipiacra, vasútállomásra, egy hivatalos megjelenésre, nem mozdulhatok ki községemből életveszedelem nélkül.
Van-é valaki, aki ez ellen védelmet tud nyújtani, aki ezt feljegyezze, meghallgassa? Keresztyén papokat agyonveréssel fenyegetnek, mert véletlenül magyar emberek azok a keresztyén papok?!
A mozgósítás óta egyszerű híveink közül többet inzultáltak, sőt vertek meg Czintoson. Most már fennebb vannak. Papjaikat akarják elvégezni.
Nem kicsiny jelentőségű ez az ügy. Fel akarnám hívni reá Főhatóságunk figyelmét. Bírjanak tudással arról, milyen nehéz helyzetben él papságunk s mily sötét jövő vár itt-ott reájuk, ha Főhatóságunk nem tesz lépéseket kellő helyen és eréllyel lelkészeinek személyes biztonsága érdekében.
Magyarózd, 1939. április 23-án. Alázatos szolgája, Sükösd Sándor ref. lelkész.”
A következő napon, április 24-én Balogh Jenő istvánházai ref. lelkész hitelesíti a fenti panaszok áradatát, amikor ezeket közli: „A mozgósítás óta a Czintoson való átmenetel veszedelemmel jár. Több fenyegető izenetet kaptam, de nem tulajdonítottam ezeknek komoly alapot. Húsvét másodnapján az úrvacsora osztásról hazajövet kövekkel fenyegettek meg, egy másik alkalommal a fejem elütésével, de ezek mind nem riasztottak meg. Miután azonban az elmúlt kedden Benkő Zoltán csekelaki kollégámat megverték s miután több czintosi hívem figyelmeztetett a komoly veszedelemre, kénytelen vagyok N. tiszteletednek jelenteni, hogy Czintosra egyelőre istentiszteletet tartani nem mehetek.”
Az alsó-felsődetrehemi református lelkészi hivataltól Jakab György lelkész veti papírra terjedelmes sérelmeit, s igényel jogorvoslást, vagy legalábbis tanácsot súlyos helyzete megoldása céljából. Az ortodox vallásra áttért helybeli állami iskola tanítója sorozatos, de alaptalan feljelentgetései alapján a helyi csendőrőrmester a lelkészt, gondnokot, híveket heteken keresztül zaklatta, magához hívatta, majd a lelkészt letartóztatta, Tordára vitte, de miután fogvatartása nem volt törvényes, a felsőbb parancsnokság szabadon bocsátotta. Ezekután bizonyos helybeli magyar személyeknél hazaárulás, izgatás, rémhírterjesztés címén házkutatást tartottak, természetesen eredménytelenül. Mindezek után folytatásként hadd idézzem a lelkész szavait: „Az istentiszteleteken kívül már a híveimmel érintkezni, őket látogatni sem szabad, mert az már izgatás. Feleségem miért járt szabályszerű útlevéllel Magyarországon, testvére Magyarországról miért járt nálam ugyancsak szabályszerű útlevéllel az 1937 évben, miért látogatott meg az 1938 évben egy németországi ev. lelkész? Ezek a tanító feljelentése alapján főbenjáró bűnök. Ma még súlyosabb kellemetlenség nélkül élünk, de ha, mitől Isten őrizzen, súlyosabb idők következnek, ki fog megvédeni a súlyosabb inzultusok ellen, az állami tanító izgatásai után. Eddig csak a telepesek ablakait törték be s inzultálták, megdobálták, a lelkész lovait verték meg úgy, hogy az egyik megvetett, a másiknak a fejét hasították el kapával…”
GYŐRFI DÉNES
FOLYTATÁS LAPUNK AUGUSZTUS 25-I SZÁMÁBÓL
Szabadság (Kolozsvár)

Szólaljanak meg az európai kisebbségek (Mikó-ügy)
A Nemzeti Kisebbségek Európai Szövetségéhez (FUEN) fordult Borbély László, azt kérve, hogy a szervezet az általa képviselt 94 kisebbségi közösség nevében adjon ki nyilatkozatot a Mikó-ügyben született igazságtalan döntésről – ezt az RMDSZ politikai alelnöke jelentette be tegnap a Nemzeti kisebbségek és kisebbségi közösségek az EU-ban címmel Marosvásárhelyen tartott tanácskozáson. Borbély ugyanakkor kijelentette, a Legfelsőbb Bírói Tanács által a Mikó-ügyben indított vizsgálat rendkívül súlyos fejlemény, hiszen az a magyar közösség ellen irányul. A Borbély László vezette Bernády György Alapítvány által szervezett szemináriumon az RMDSZ politikai alelnöke úgy vélekedett, a Legfelsőbb Bírói Tanácsnak (LBT) tisztáznia kell, ki ellen folytat vizsgálatot: az Igazság napján szervezett tömegtüntetésen részt vett több mint 25 ezer ember ellen, a magyar történelmi egyházak ellen, a szónokok ellen? „Azt hiszem, az LBT a romániai magyar közösség ellen indított vizsgálatot, ez pedig rendkívül súlyos dolog” – állapította meg Borbély László, aki kijelentette, az igazságszolgáltatásnak valóban függetlennek kell maradnia, ám a felháborító döntések ellen tiltakozni kell – épp ezért ellenzi az Európai Bizottság egy korábbi kérését, mely szerint a romániai politikusoknak nem kellene megjegyzéseket fűzniük az igazságszolgáltatás döntéseihez. „Hogyan beszélhetünk európai értékekről, amikor két embernek azért kell három évre börtönbe vonulnia, mert elvégezték munkájukat? Most talán az LBT ellenem is vizsgálatot indít, mert világosan kifejtettem álláspontomat egy buzăui bíróság döntésével kapcsolatban. És valószínűleg minden magyar nemzetiségű román állampolgár ellen indíthatnának vizsgálatot, mert nem hiszem, hogy – kivéve a két magyar feljelentőt – bárki másnak eltérne az enyémtől az álláspontja. Be kell bizonyítanunk, hogy a jogállam azt jelenti, a bíróknak, az ügyészeknek, mindenkinek van felelőssége, és ha téves döntéseket hoznak, vállalniuk kell a felelősséget azokért” – mondta Borbély. Az RMDSZ politikai alelnöke bejelentette, a FUEN-től azt kérte, foglaljon állást a Mikó-ügyben született igazságtalan döntés ellen, hozzátéve: az RMDSZ európai szintű polgári kezdeményezést indít a nemzeti kisebbségi jogok standardjainak kidolgozására, hogy a kisebbségi problémák rendezése többé ne a kormányok vagy parlamentek politikai akaratától függjön. Ezzel egyetértett a tanácskozáson részt vevő Jan Diedrichsen FUEN-igazgató is, aki elmondta, az unióban kettős mércét alkalmaznak a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésében, ugyanis a nemrég csatlakozott országoktól megkövetelik bizonyos elvek tiszteletben tartását, míg a régi tagállamoktól nem. „A nemzeti kisebbségi jogoknak általánosan érvényeseknek kellene lenniük minden tagállamban” – szögezte le a FUEN vezetője.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csángó falu Dobrudzsában (Regáti magyarok között, 2.)
A folteşti-i csoda után – mert mi másnak lehet nevezni hetven katolikus megmaradását színtiszta ortodox környezetben, valamint azt, hogy egy elszánt csángó asszony erős hite elég ahhoz, hogy ez a kis közösség templomot építsen? –, a Prut vonalát követve értük el a dunai kompot. A Bákó megyei Esztufujból a Galac megyei Folteşti-re telepedett csángók történetéből fel sem ocsúdtunk, mire a Duna túlsó oldalán folytatva utunkat a Konstanca megyei Ojtozba (Oituz) értünk, ahol hatszáznál több lelket számláló, Lujzikalagorból származó csángó közösség készült a harmadnapi Nagyboldogasszony búcsúra.
Dobrudzsában, ahol tizenöt plébános gondozza a közel hétezer katolikus lelket, a konstancai katolikusok élnek legtöbben egy tömbben, két templomhoz háromezer hívő tartozik. A legnagyobb Fekete-tengeri kikötő óvárosában, ahol a több száz éves gyönyörű épületek jelenleg omladoznak, a Konstancát szimbolizáló, a XX. század első évtizedében épített tiszti kaszinó romokban áll, egykor gyönyörű termei a hőségben még inkább bűzlő galambürülékkel vannak tele. „A városvezetés inkább költ a fesztiválokra, mint az egykori Konstanca megmentésére” – jegyzi meg Ieronem Iacob páter, a Szent Antal római katolikus templom plébánosa, dobrudzsai püspöki helynök. A legismertebb északi csángó falu, Szabófalva szomszédságából, Dumafalváról származó páter, amikor megtudta, hogy utunk célja az ojtozi csángókkal együtt részt venni a Nagyboldogasszony-napi búcsúban, szívesen említette meg: bár az ő szülőfalujában nem beszéltek magyarul, jól ismeri a csángókat és a moldvai katolikusokat, „akiknek elődei Szabófalva környékén már az 1400-as esztendőkben építettek kőtemplomot, később, az erdélyi telepesek misszionáriusokkal, ferences szerzetesekkel érkeztek, akik beszéltek magyarul, ismerték a tanokat, és nekik is köszönhető, hogy fennmaradt a magyar nyelv Moldvában”. Ieronem Iacob kétezer lelkes katolikus közössége főként Erdélyből származik, „dolgozni érkeztek erre a vidékre az 1950–60-as években, Moldvából kevesebben jöttek városi szolgálatra, de a két világháború között sok olasz és német katolikus élt Konstancán. Az idetelepedett magyarok ma már románul beszélnek, amikor jönnek az irodába, a nevükről tudom, hogy ki milyen származású, vagy amikor megyünk házat szentelni januárban, akkor találkozom ezekkel a családokkal közelebbről.”
Magyar katolikusok Ojtozban
Ojtoz tizenkét km-re fekszik Konstancától Năvodari irányában, ezen a vidéken kilencven évvel ezelőtt olyan pusztaság volt, „mintha mindig es az akart vóna maradni”. Vasárnap későn este érkeztünk. Azt hittük, minket várnak a kocsmánál összegyűlt emberek, de kiderült, augusztusban megtelik a falu, ilyenkor jönnek haza a külföldön dolgozók, a búcsú miatt az is szabadságot vesz ki, akinek akadna még nyári munka Olaszországban, Spanyolországban, Magyarországon, de hét végén már a lujzikalagori rokonság is útnak indult, hogy a szerdai Nagyboldogasszonykor együtt imádkozzanak elszármazott szeretteikkel. Míg Sascu Iosifra (Szászkó János) várakozunk – aki az említett okokból ez idő alatt telt családi házak ellenére mégis megszervezte, hogy mindenkinek legyen szállása –, Consferenţ Tereza (a helybélieknek néni Teri) kérdésemre elmondott egyet s mást az életükről.
„1970-ben eljöttem dologra, s akkor férjhez is mentem. Az ember akkor jött Frumószából, mikor kicsike volt, aztán itt más faluban ültek, Bălcescuban, ott is vannak magyarok, onnét idemutálódtak. Nekem voltak itt nyámjaim, matusáim, s lejöttem dologra, s itt is maradtam. Az emberrel megtalálkoztunk, s esszeházasodtunk. Itt vannak oláhok is, kicsidén voltak, most megszaporodtak.” Teri néninek hat gyermeke van, hárman itthon laknak, három Olaszországban dolgozik, unokái ott tanulnak olasz iskolában. Rövid idő alatt kiderül, ez a csángó asszony három nyelvet tud: az öregasszonyokkal magyarul beszél, a középkorúakkal keveréknyelven, a fiatalokkal oláhul.
Tátámék csánták a falut
A Ferenţ Ion (Ferencz János) házába idegenként is ismerősként kopogtam be: a családfő testvére annak a Ferenţ Valentinnak, aki családjával együtt két napig volt szállásadóm Lujzikalagorban, felesége, Mária pedig a falut alapítók egyikének, Palcău Iosifnak (Palkó József) a leánya. Mária asszony a Rózsa névre is hallgat, de „Szűz Mária olyan közel van”, inkább szereti, ha így szólítják. A kalagori Palkó József kétszáz falusfelével együtt vett részt az első világháborúban, közel százan közülük oda is vesztek, és „amikor visszajöttek a verekedésből Lujzikalugarába, nem volt semmi, csak a szegénység. S akkor összegyűltek vaj negyven familie, mondták nekik, itt adnak földet, jöjjenek ide. Itt olyan pusztaság volt, nem volt semmi, templom es nem volt, csak Kogalniceanban, mi mondjuk neki Murat, Caramurat.”
Mária asszony hosszan meséli a falualapítás 1923-as történetét. Első esztendőben szárazság volt, nem termett jól a búza, és a lujzikalagoriak, kivéve Palkó Józsefet, Cociangă Mihályt és Pál Antalt visszamentek a falujukba. „Ez volt huszonkettőben, s adott az Isten nagy esőköt, s csánódott nagy gabona, s akkor tátám írt vissza ezeknek, hájtok vissza, olyan szép gabona csánódott ide, s jertek vissza, s csánjunk falut. Jöttek a karucákkal, ökrökkel, jöttek vaj két hétig. Tátám elment a prefekthez, s mondotta, kell jöjjön még tíz familie, s akkor csánjuk a falut. Szent Györgybe kellett érkezzenek, de nem értek ide az emberek, s meg kellett vóna mutitni őket a prefektnek.” Palkó József nem riadt vissza, elment a vásárba, és népviseletbe öltözött árusokat győzött meg arról, vegyenek részt a névsorolvasáson, hadd higgye a prefektus, hogy megérkeztek a kalagoriak. Később valóban megjöttek a falusfelei, „s még vaj három familie ortodox, s megcsánták a falut.” Arra nem derült fény, hogy kik voltak azok a népviseletbe öltözött magyarok, akik lujzikalagoriaknak álcázva magukat részt vettek a névsormustrán, csak találgatni lehet, hogy erdélyi vásárosokat győzött meg a falualapító. Azt ellenben Ferencz Mária biztosra állítja, 1950-ben, amikor ő megszületett, Ojtozban „vaj ötven család ült.”
A születéstől a templomépítésig
Palkó József nem érte meg az 1989-es fordulatot, kilenc hónappal korábban, márciusban elhunyt, s bár naplót vezetett a falualapítás történetéről, az utókor ezt már nem olvashatja. Saját elmondása szerint leánya tépte szét egy alkalommal, amikor megunta, hogy az iskolaigazgató folyton hozzájuk jár és faggatózik, ezért attól való félelmében semmisítette meg édesapja füzetét, hogy abból bajuk eshet. Mária béranyától született, mivel édesapja felesége, akit Palkó József hadiözvegyként vett magához két gyermekkel, többé már nem szülhetett. A szintén lujzikalagori, tizennyolc éves Ghenţea Caterina annak fejében vállalta, hogy gyermeket szül az ötvenöt éves falualapítónak, hogy házat épít neki, ami meg is történt, majd amikor férjhez ment egy vele egyidős emberhez, és három gyermeke született attól, leánya, az időközben felcseperedett Mária, aki édesapjánál és nevelőanyjánál maradt, segített neki a gyermeknevelésben. A történet önmagában is rendkívüli, az pedig még inkább, ahogy főszereplője elmesélte; ellenben visszatérve az ojtozi csángó közösség életéhez, érdemes elidőzni a templomépítésnél.
„1957-ben csánták a régi templomot. Sokan lejöttek Kalugarból, s innen is sokan odaálltak. Éjjel csánták a templomot, hogy ne lássák a kommunisztok. Aztán mégsem bántották őket, béhunyták a szemüket, mit volt mit csánjanak.” A kicsi Szűz Mária-templomot az ojtozi katolikusság kinőtte, 2003-ban megkezdték az új, sokkal nagyobb templom építését, amelynek munkálatai jelenleg is folynak. Amint azt felszentelik, a régi templomot lebontják, plébániát építenek helyette. És miközben a katolikus templom befejezése lassan halad, tavaly Ojtoz csupán száz ortodox hívője számára templomot szenteltek.
Azok magyarok, mi csángók vagyunk
Mária asszonynak két fia van, egyikük sem tud magyarul, mindkettő ortodox román asszonyt vett feleségül. „Mi az emberemmel mind csak románul beszélünk, amikor szidom, még mondom így es.” Második napja kérdezgettem Ferencz Máriát a falu, a közösség és természetesen családja történetéről, úgy gondoltam, eléggé bemelegedtünk a beszélgetésbe ahhoz, hogy megtudjam, fontos-e számára, hogy a csángó ember, így ő is, éppen olyan magyar, mint mi, székelyek, erdélyiek, magyarországiak, a világon bárhol élő, magyar anyanyelvűek, csakhogy hozzájuk a sors mostoha volt, és kihagyta őket a nemzetté válás folyamatából. „Az öregek mondták, Ştefan cel Marétól vagyunk, s citiltam egy cartet, Dumitru Mărtinaşt, abban nem írtak arról, hogy apáink a magyaroktól származtak.” Ha először hallottam volna, biztosan lefordulok a székről, de számomra nem volt ismeretlen eme gondolatmenet, a moldvai csángók közül sokan ezt válaszolnák. Tudni kell, hogy Ştefan cel Mare és I. István, az „ungurok királya” sokuk számára egy és ugyanaz, Ardeal pedig szerintük Romániában van, Transilvania Magyarországon. Dumitru Mărtinaşnak a csángók eredetéről szóló könyvét (Originea ceangăilor din Moldova), amely szerint a csángók elmagyarosított románok, a papok előszeretettel terjesztik körükben, s mert magyarul nem tudnak olvasni (honnan is tudnának, hisz román iskolába jártak, járnak), „ha azt citiltuk, akkor úgy van.” És még akkor sem vesz fordulatot beszélgetésünk, amikor azt kérdem, nem gondolkodtatja el az a tény, hogy ugyanazon a nyelven beszélünk, mint ők, megértjük egymást, és a magyarországiakkal is lám, milyen jól beszélgetnek. Ugyan elismeri, hogy „egy kicsit megértjük vala egymást, de azok magyarok és mi csángók vagyunk”.
A hitnek erejével
A sors úgy hozta, a magyarul egy szót sem tudó Celina és Dan Stefanov volt három napig Ojtozban a szállásadóm, akiknek nemcsak a családias fogadtatást köszönhetem, hanem azt is: leginkább az ő életük által értettem meg, az 1923-as falualapítástól mostanig milyen átalakuláson ment át a Lujzikalagorból a Fekete-tenger partjára telepedett csángó közösség.
Mindkettőjüket ortodox román asszony szülte, a családfő édesapja orosz, felesége, két gyönyörű nagy lányuk édesanyja kalagori csángó apától származik. A szülői házban egyikük sem hallotta az apák nyelvét, mindkét vegyes házasságban románul nevelték a gyermekeket, természetes, hogy Celina és Dan is ezt a példát követi. Katolikus szertartás szerint házasodtak, ez Celinának nagyon fontos volt, lányaival együtt ma is aktívan kiveszi részét a templom körüli közösségi teendőkben. Ennek tanúja is voltam, asszonytestvéreivel több mint ezerötszáz galuskát (szőlőlevélbe csavart töltike) készítettek a búcsús vendégeknek.
Az épülő templom alagsorában tartott búcsús szentmise után újabb találkozás hozott számomra végső magyarázatot mindarra, amit Ojtozban láttam és halottam. Cojocaru Cristina félárva unokájához jött Lujzikalagorból, hogy vele együtt vegyen részt a búcsúban, és amikor egy helybéli férfi odajött hozzám, hogy megkérdezze, értjük-e egymást magyarok és csángók, az idős kalagori asszony csak annyit mondott: „Aki keveset tud, Isten előtt az is érdemesül.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Katolikus sziget ortodox vidéken – Regáti magyarok között 3.
A brăilai, galaci, konstancai katolikusok magyar eredetét majd minden csángókutató megemlíti, így nem csoda, hogy a Moldvát járók közül sokan felkeresik ezeket a közösségeket, személyesen győződve meg arról, a tömbrománságban is miként őrzik meg szokásaikat, csángó hagyományaikat, miközben szinte teljesen elveszítik apáik, anyáik nyelvét.
A Brăilán szolgáló Budó Kázmér atya magyarul jól tudó, csángó származású plébános, Galacon szintén csángó pap misézik, a konstancai Ieronem Iacob a Szabófalva melletti Dumafalváról származik. Minket mégsem ez a három, tömbben élő katolikus közösség foglalkoztatott, utunk célja találkozni a folteşti-i templomépítő csángó asszonnyal, és részt venni a dobrudzsai Ojtoz csángó lakosságával együtt az augusztus 15-i Nagyboldogasszony-búcsúban. Esztufuj és Lujzikalagor után a Szeret mentén folytattuk utunkat a regáti magyarok felé.
A csángók által legsűrűbben lakott Szeret mentén több mint húsz faluban élnek magyarul jelenleg is beszélő csángók, köztük Lészpeden, Lujzikalagorban, Rácsilában, Somoskán, Klézsén, Külsőrekecsinben, Lábnikban, Magyarfaluban 90 százalék fölötti a magyarnyelv-ismeret. Forrófalván, ahol a katolikus temetőben még mindig áll a XV. században épített, magyar feliratú fatemplom, ma már csak a helyiek alig háromnegyede tud vagy beszél magyarul. Bulai András, a templom jelenlegi egyetlen gondozója elmondása szerint „1435-ben volt állítva, úgy tudjuk, hogy a Vajda István idejében, így hallottuk az öregektől. A Vajda sokat harcolt a törökökkel, és úgy mondják, minden harc után, amit megnyert a törökökvel, csinált egy templomot. Onnan a dombról elhúzta a nyilat, és azt mondta, ahova a nyíl ér, ott csináljanak templomot. Volt egy nagy csereerdő, innen vágták a fát az építéshez. A templomot 1848-ban javították, meg van változtatva a deszkapadló és a fedél, és akkor elváltoztatták Szent Márton püspök nevére, addig volt Szűz Mária nevére szentelve. Mondanak misét Szent Mártonban november 11-én, akkor összegyűl a népség, mise után szolgálnak a síroknál és imádkoznak. Még mondanak misét november kettedikén, halottak napján, pünkösdkor itt kint, az udvaron, és még mikor meg talál halni egy ember, azt behozzák ide, mondanak misét és eltemetik.” Ebben a templomban volt kántor Petrás Ferenc, a kommunizmus idején Klézsén szolgált és a rendszer áldozatává vált Petrás Incze János édesapja. Emlékét egy fakereszt őrzi a templomban, melynek felirata szerint: „Petrás Ferenc megpihen, míg trombita szavára a nagy napon felserken. Elhunyt életének 68-dik esztendejében Forrófalván, kántorságának 50-dik esztendejében 1843-ban.”
A Szerettől a Prutig
Enyedfalvától Galacig csapós esőben tettük meg az utat, az égi áldás – az idei szárazságot tekintve az elnevezés ugyanvalóst igaz – elkísért egészen Folteşti-ig. Az utazás két szervezője, a székesfehérvári Posch Dániel, akivel korábban Moldva-járásaim során ismerkedtem meg, és barátja, a szintén székesfehérvári Hanyi Zsolt májusban már bejárta ezt az utat. Lelkesen magyarázzák, mi vonzotta őket erre a vidékre. Olvasmányaikból tudták, hogy a fekete-tengeri kijárat, a Duna-delta és a jó minőségű termőföld sok székely és erdélyi magyar kereskedőt vonzott az idők során a környékre, látni akarták ennek jelenlegi nyomait. A Galaccal mára egybenőtt Magyarréven ugyan nem élnek már magyarul beszélő emberek, de a városban mindenki tudja, hogy az a rész a Vadu Ungur, Magyarrév falu volt egykor. A galaci katolikus plébános mondta a májusi búcsúzáskor a Szent István városából érkező két fiatalembernek, hogy Folteşti-re kijár misézni, így kerültek ennek az ortodox nagy falunak katolikus szigetére, mi pedig ugyanezt az utat bejárva ismerkedtünk meg a hetvenhat éves, templomépítő Fergyes Borbálával.
A folteşti-i szent asszony
Utazás előtt néhány román nyelvű leírást olvastam erről a közel háromezer lakosú nagyközségről, amely Tîrgu Bujortól 12 km-re, Galactól 31 km-re fekszik, keleten a Moldovai Köztársasággal határos. Az első írásos feljegyzés 1448-ból származik, amikor Petru vajda földet adott a parasztoknak, hogy itt építsenek házakat. A Prut menti nagyközséghez, Folteşti-hez tartozik Stoicani falu is. A 2011-es népszámlálás szerint Folteşti községnek 2976 lakosa van, a helyi ortodox közösség több mint hatszázötven családból áll, a katolikusoké huszonhétből. A folteşti-i Szent Kereszt római katolikus templom építését 1993-ban kezdték meg és 1998-ban fejezték be, a templom búcsúját szeptember 14-én, Szent Kereszt Felemelkedésekor tartják. Ezekből a román nyelvű leírásokból ellenben nem derül ki, hogy a folteşti-i katolikusok honnan származnak és milyen nyelvet beszélnek.
Az ország keleti részén, a Szeret és a Prut alsó folyása, valamint a Duna között elterülő Galac megyében a tavalyi népszámláláskor 252-en vallották magukat magyarnak, ebből 225-en a megyeközpontban (ahol közel ezerötszáz katolikus él), tizenegyen Tecuci-on és tizenhatan a falvakban. A számok mögötti valóság ellenben az: aki ezen a vidéken katolikus, az mind Erdélyből, illetve Moldvából származó magyar ember.
„Amikor ide jöttünk, szektánkoknak tartottak, nem tudták, hogy miféle hitet tartunk. Úgy kínlódtunk húsz esztendeig. S mikor eljött a revolúció, s megmutitották Krisztust pe ecran, akkor kinyitotta az Isten az utat. S adott egy jelt, hogy csánjunk egy kicsike templomot. S aztán megmariltuk (megnöveltük – szerk. megj.), még tojébb, s még tojébb, meddig kijött nagyocskának” – vág bele találkozásunk első öt perce után Fergyes Borbála a templomépítés történetébe. Kértem, előbb kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, az 1971-es esztufuji árvízhez, amikor hetven család indult útnak a Bákó megyei faluból, mert negyvennapi esőzés után sokuknak a víz elvitte a házát, mások a földcsuszamlás elől menekültek.
Nem hagyták el a hitüket
Bori néni a Livezi községi Rossz patakról származik, Esztufujba ment férjhez, amikor Folteşti-re telepedtek, már megvolt mind a négy gyermeke: Mária, Virginia, István és András. Úgy emlékszik erre az időre, hogy mindenük megvolt, csak éppen az nem, ahol imádkozzanak. Mentek az ortodox templomba, ahol „mondta a páter, csánjatok keresztet, mint münk, de nem szerettük, kergettek ki a templomból, de akkor sem hagytuk el a hitünket”. A testvére ministráns volt gyermekkorában, majd Folteşti-en ő vállalta fel, hogy nála tartsák a miséket. „Volt nekem egy testvérem, az mind csak úgy szerette a jó Istent, s húsz esztendeig mentünk hezza a házba. Kikerítettek onnét is a kommunisztok. Jött a páter Galacról egyszer egy hónapban. Münk mulţumitok voltunk. Onnét is el akartak keríteni, s írt a testvérem Bukurestbe la ministrul cultelor, s akkor onnét jött két-három masina a primariához. Kérdik, itt vannak magyar katolikok? S mondja a primar, vagyon. S akkor kérdik, miért kergetitek el? Lássuk csak, hol imádkoznak. S akkor elmentek oda, s azt mondták, mától nem még mondtok nekik semmit. Ezek krestinok. Aztán így volt pînă la revoluţie. A verekedés után elmentem az én falumba, és meggyóntam, azt mondtam, én itt lettem, itt vagyok megkeresztelve, s innét adjatok nekem nagy imádságot, hogy bírjunk progreszálni. Ott még van egy kicsi templom, ez a templom azután van csánva. Én észbe tartottam, hogy csánják, s akkor én kikonturáltam a templomot és az emberem csánta utánam. S kijött exact, ahogy az én falumban van.”
Adtunk, ami volt
Nem hiszek a fülemnek, Bori néni azt mondja, tudott szabni, varrni, a gyermekeinek, másik négy nevelt gyermekének, tizenhét keresztgyermekének is ő varrt, miért ne rajzolhatna templomot.
„Mi akartunk csánni házat, de az Isten adott más gondot. S akkor azt mondtam, adjuk oda ezt a házat, odaadtuk a téglát, cementet, addig fel a tető alá mi csántuk az emberemmel, s onnantól nem bírtuk, mert nem volt fánk. Elmentem, keressek, s nem adtak, azt mondták, én csánok afacereát, s akkor elmentem a páterhez, ő azt mondta, ne búsulj, hozok én szponzort. Elhozta Galacról a két inginert, s azok mérték meg, mi kell a tetőnek. Azelőtt nem akartak adni helyet. Kaptam egy öreg oláhot, immár már kész volt, hogy haljon meg, s elmentem hezza, s mondtam, gyere ki, kérjelek meg valamire. Kijött, s kérdezte, mi kell neked. Mondom, kié az a hely, itt üres volt. Azt mondta, mikor azok az öregek onnan meghaltak, eltemette a primaria, s most azé. S úgy volt. Eljött a primar, s kimérte, s még egy darabocskát nyújtottuk a helyet.”
Ki segített, honnan van a harang, hogy tartják fenn a templomot? – felsorolni is képtelenség, mennyi kérdés merül fel egy ilyen történet hallatán. Azt kis kerülővel tudom meg, hogy a galaci katolikus egyházközség filiájává vált, rendezték a telekkönyvet, és Bori néni már azt is eldöntötte, haláluk után jelenlegi házukat is az egyházra hagyják, hogy használják közösségi házként búcsúkor, vagy mindig, amikor szükség van. Házuk jelenleg is így fungál, az egyházi ünnepek alkalmával itt gyűl össze a hetvenfőnyi katolikusság. Ahogy mondják, „lehet, legyünk többen, de lányainkat elvitték az oláhok”, év közben csak negyvenen vannak, a fiatalok külföldön dolgoznak, de Szent Keresztkor és a többi nagy ünnepen megtelik a templom. Kedvünkért Bori néni meghúzza a harangot, majd elmeséli a harang történetét is.
„A harangot vettük, siratkoztam, meddig hoztak. Az emberem csánt régebb egy ezerkilós kádat, adtuk a kádat, s egy putinát, melyikbe teszik a bort, s abból csánták, s még mit adott a világ. A galaci kombinátban lett meg, levélben írták, huszonkétmillió para (pénz – szerk. megj.) a harang. A pap mondta, nem bírjuk. Mondtam, lehet bírunk, lesz, s ne, itt van. Hazajöttem, s az egész, melyik bírt, kontribuilt, s mi adtunk, ami volt. Még leengedtek az árából. Eröst akartam, halljam a harangszót.” Keresztelnek és temetnek
Bori néni négy gyermeke is beszél magyarul, de mint minden családban, náluk is a vegyes házasságban született gyermekek már nem tudják nagyanyáik nyelvét. Ha a fiatalok katolikus templomban házasodnak, a gyermekeket is katolikusoknak keresztelik, ez ellenben nem jár együtt az etnikai identitás felvállalásával – illetve csak annyiban, amennyiben az a katolikus identitást jelenti –, és nem jelenti a nyelv megtartását.
A folteşti-i katolikus templomhoz vasárnap érkeztünk, néhány órával a délelőtti mise után, amikor a padok tele voltak Esztufujból származó csángókkal. A közösség délutánra már szétszéledt, de Fergyes Borbála, Bori néni népes családja addig nem engedte Ojtoz felé tartó útjára csoportunkat, amíg a házi készítésű meggypálinkát, a házi szőlőbort meg nem kóstoltuk, a savanyú levesből, a saramurából (hagyományos helyi halétel), csirkesültből jól be nem lakmároztunk. Adjon a jó Mária! – búcsúztunk, és Bori nénit még egyszer „lepózáltam” (lefényképeztem) a templom előtt azzal a két cinkával, akiket sokadiknak vett óvó szárnyai alá, és neveli őket. Legyen áldott az élete – mondtam utoljára, amire ő azt válaszolta, úgy legyen.
Fekete Réka
3szek.ro
Erdély.ma

A nemzeti kisebbségek helyzetéről ne mások, hanem az illető közösség döntsön!
Borbély László, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány Kuratóriumának elnöke nyitotta meg szeptember 7-én Marosvásárhelyen, a Bernády Házban a Nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek az EU-ban címmel megszervezett szemináriumot.
A szeminárium egyik fő témája az az európai szintű polgári kezdeményezés volt, amelynek célja a kisebbségi kérdések európai szintű megoldásának a parlament és a kormányok politikai akaratától függetlenné tétele, olyan standardok kidolgozása által, amelyek az Európai Unió országaira egyaránt érvényesek. Borbély László elmondta, a kezdeményezés az RMDSZ februárban megtartott Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogalmazódott meg és alapját azok az Európai Uniós szabályok képezik, amelyek kimondják, hogy ha egy polgári kezdeményezést hét tagország, összesen 1 millió aláírással támogat, akkor az Európai Uniónak foglalkoznia kell az üggyel. “Sikerült megnyernünk az Európai Nemzetiségek Szövetségi Uniójának (FUEN) támogatását, így együtt dolgozunk a kezdeményezés beindításán, amely jövő év elején lesz esedékes.”- mondta a politikus.
Jan Diedrichsen, a FUEN igazgatója elmondta, azért van szükség a nemzeti kisebbségek jogainak a szabályozására, mert amíg a most csatlakozó országoktól bizonyos elvek tiszteletben tartását követelik meg, addíg más tagországokban ezek betartását nem ellenőrzik, így egyes közösségek helyzete egyre rosszabb lesz és a kisebbségek védelme nem biztosított az Európai Unióban.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke „rendkívül súlyos” fejleménynek tartja, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács egy nemzeti közösség ellen indított vizsgálatot a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása és a visszaszolgáltató bizottság tagjainak elítélése ellen megszervezett Igazság Napja tüntetésen elhangzottak miatt: „A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács ezelőtt két nappal vizsgálatot indított a Sepsiszentgyörgyön megtartott Igazság Napja tüntetésen elhangzottak miatt. El kell dönteniük, hogy ki ellen indították a vizsgálatot: az erdélyi magyar egyházak ellen, a beszédet mondó püspökök ellen, a felszólaló politikusok ellen vagy a több mint 25.000 magyar ember ellen, akik az üggyel való szolidaritásukat fejezték ki? Az én véleményem az, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács egy nemzeti közösség ellen indított vizsgálatot, amely egy rendkívül súlyos fejlemény. ”- mondta a politikus.
A politikai alelnök kijelentette, hogy tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás függetlenségét, de nem maradhat szótlan akkor, amikor igazságtalan ítéletek születnek és nem tartja helyénvalónak ebben az esetben az Európai Bizottság azon kérését miszerint a politikusok ne nyilvánítsanak véleményt a bírói határozatokról. “Ne mondja azt senki, hogy maradjunk szótlanok és ne mondjuk el a véleményünket akkor, amikor igazságtalan, megalapozatlan ítéletek születnek. Az Európai Bizottság 11 pontja közül, amelyek azokra a szabályokra vonatkoznak amelyet Romániának be kell tartania, az egyik azt mondja ki, hogy Romániában a politikusok ne nyilvánítsák ki véleményüket a bírói döntésekről. Véleményem szerint ez nem helyénvaló.” – mondta a politikus. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy amikor Környezetvédelmi Miniszter volt és berontottak az irodájába a Green Peace aktivistái majd a fűtőtestekhez láncolva magukat órákon át tüntettek a Verespataki bányanyitást engedélyező bírói döntés ellen, akkor a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács miért nem avatkozott bele?
A politikus az Európai Nemzetiségek Szövetségi Uniójának támogatását kérte ebben az ügyben: “Jan Diedrichsen, az Európai Nemzetiségek Szövetségi Uniója (FUEN) igazgatója támogatását kérem, hogy az általa és a szövetség által képviselt 94 kisebbség nevében támogassák ezt az ügyet és mondják ki velünk együtt azt, hogy a Mikó perben igazságtalan ítélet született.” Ugyanakkor kijelentette, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács nyugodtan vizsgálatot indíthat ellene és akár az egész romániai magyar közösség ellen, mert nem hiszi, hogy a feljelentőkön kívül valaki más véleménnyel lenne a 2 ártatlan embert börtönbüntetésre ítélő döntést illetően. „A jogállam azt jelenti, hogy felelősséggel tartoznak nem csak az közemberek, hanem az ügyészek és a bírák is. Felelőséggel tartoznak, ha téves döntéseket hoznak.”- mondta a politikus.
A Nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek az EU-ban című szemináriumon részt vettek Jan Diedrichsen, az Európai Nemzetiségek Szövetségi Uniója (FUEN) igazgatója, Frunda György RMDSZ szenátor, Dr. Kelemen Atilla, RMDSZ képviselő, a Maros Megyei RMDSZ szervezet elnöke, Lokodi Edit Emőke a Maros Megyei Tanács alelnöke, Markó Attila a Román kormány Etnikumközi Hivatalának államtitkára, Vincze Lóránd az RMDSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára valamint a romániai német, horvát, örmény, zsidó és roma kisebbségek képviselői.
rmdsz.ro

Semmiképp sem akarunk kicsik lenni
Kerekasztal. Sarat dobálnak a magyarságra, mondván, békétlen, pedig nem tesz egyebet, csak végre-valahára össze akarja fogni saját nemzetét
Beszélgetés a nemzetpolitikáról s az Orbán-kormány nemzetpolitikáját érő hazai és külföldi támadásokról, vádakról Répás Zsuzsannával, a KIM helyettes államtitkár asszonyával és Kántor Zoltánnal, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetőjével.
Sinkovics Ferenc: Gyakorta vádolják azzal az Orbán-kormányt, hogy túlságosan is erőszakosan, nyomulósan igyekszik gondoskodni a határainkon túli magyar közösségekről, beleavatkozik a szomszédos országok belügyeibe, s megsérti a nemzetközi, illetve az uniós normákat. Mi lehet igaz ebből?
Répás Zsuzsanna: A kisebbségi kérdés, mint minden más alapvető emberjogi kérdés, nem tartozik az egyes országok belügyeibe. A beavatkozás vádjának tehát semmilyen nemzetközi jogi alapja nincs. Sőt a nemzetközi normarendszer nagyon is fontosnak tekinti a kisebbségek és anyaországuk kapcsolattartását. Bizonyos vádak persze mindig újra előjönnek. Amikor 2001-ben megszületett a magyar státustörvény, némi turbulencia keletkezett körülötte nemzetközi szinten. Ám a Velencei Bizottság elemezte a jogszabályt, s megerősítette, hogy az anyaországoknak joguk van a hozzájuk tartozó határon túli kisebbségekkel foglalkozni, támogatást nyújtani nekik.
Kántor Zoltán: Éppen hogy a kapcsolattartás, a gondoskodás lett a norma. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2006-os, a nemzetről szóló jelentése megerősítette ugyanezt, és a 2008-as bozeni ajánlások ugyancsak ebből indultak ki. Mindez épp a magyar státustörvény nyomán történt. S. F.: Elképzelhető-e, hogy a trianoni szétdaraboltsága s a határain túl élő nagyszámú kisebbsége miatt Magyarország – ha nem is előnyösebb elbánásban, de – több nemzetközi megértésben és figyelemben részesüljön kisebbségi ügyekben?
R. Zs.: Ennek semmi esélye. Sőt talán épp fordítva van mindez. A nyugati féltekén ugyanis még mindig erősen tartja magát az a szemlélet, amely komoly veszélyforrást lát a kisebbségi kérdésekben, s destabilizáló tényezőnek tekinti azokat. Ezt a nyugati félelmet különösen a rendszerváltozás idején lehetett érzékelni.
K. Z.: Igen, és erre ráerősítettek a balkáni háborúk. Kelet-Európában más erőszakos etnikai konfliktus nem volt, mégis az említett félelem alapján közelít a Nyugat a kisebbségvédelem kérdéséhez. Nem a kisebbségek jogait és sorsát, hanem a térségi stabilitást helyezi előtérbe. A politikai filozófus Will Kymlicka is felhívta erre a figyelmet, aki Igazságosság és biztonság címmel közölt tanulmányt a kérdésről, s épp azt kérte számon az európai kisebbségvédelmen, hogy háttérbe szorítja az igazságosságot a stabilitással szemben.
S. F.: Miért van az, hogy ha bárhol is a magyar kisebbségek kerülnek szóba, valahogy mindig a kelleténél magasabb hőfokra hág a vita?
K. Z.: Egyrészt azért, mert Európában nekünk van a legnagyobb, határainkon túl élő nemzeti kisebbségünk. A másik, hogy ezek a kisebbségek szervezettek, tegyük hozzá: nem erőszakosak. Ez így eleve fenyegető a Nyugat számára. És itthon is nagy az ellentét a külhoni magyarokkal kapcsolatosan. A legtöbb ország például parlamenti konszenzussal hozta meg a maga státus-, illetve állampolgársági törvényét. Nálunk azonban ezen a téren is heves belpolitikai viták zajlottak, veszekedősnek, konfliktuskeresőnek látnak bennünket, ez is növeli a Nyugat gyanakvását. Így a legapróbb elemre is felfigyel. Annak ellenére is, hogy a legtöbb európai ország hasonló politikát folytat a határain túl élő kisebbségeivel kapcsolatosan, mint mi.
R. Zs.: Látni kell, hogy egy ország csak akkor lehet sikeres, ha külpolitikai, de belpolitikai téren is konszenzusra tudnak jutni a meghatározó politikai erői bizonyos alapvető kérdésekben. Magyarországon viszont sok minden más mellett nemzetpolitikai kérdésekben sem tudtuk ezt a konszenzust kialakítani. Még ha észlelni is némi elmozdulást ezen a téren a legutóbbi időkben.
K. Z.: Igen, például az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló 2010-es törvény ügyében lehetett konszenzust tapasztalni, vagy a Külhoni magyar óvodák éve című programban, valamint a külhoniak jogsegélyének kérdésében.
S. F.: Lehet, de azt már nem akarja elfogadni a balliberális oldal, hogy az Orbán-kormány választójogot ad a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyaroknak. Mert nemzeti beállítottságúnak ismeri őket, s biztos benne, hogy ha szavaznak, akkor nemzeti pártra voksolnak majd. R. Zs: Nem lehet különbséget tenni állampolgár és állampolgár között. A külhoni magyarok is szavazhatnak, mint ahogy az a magyar állampolgár is szavazhat, aki már ötödik éve él kint Londonban, mert ott dolgozik. Ez a lehetőség mindenben megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, Nyugat-Európában, de a mi térségünkben is. Szlovákia, amellyel egyébként a legtöbbet vitázunk állampolgársági kérdésekben, ugyanúgy megadta az állampolgárságot a határain kívül élő szlovákoknak. Sőt direkt felhívja őket, hogy vegyenek részt a szlovákiai választásokon. Amúgy pedig semmi sem akadályozza meg az MSZP-t abban, hogy nemzeti politikát folytasson, amely támogatja a határainkon túli magyar közösségeket, s akkor a hazai szocialisták is joggal számíthatnak szavazatokra.
K. Zs: Érthető, hogy a külhoni kisebbségben élő magyarok nemzeti beállítottságúak. Egy kisebbség per definitionem az. S arra a magyarországi pártra voksolnak majd, amelyik leginkább képviseli az ő érdekeiket, s amely eleve olyan általános politikát folytat, hogy elnyeri vele a határainkon túliak bizalmát. S. F.: No de hogyan is tudna nemzeti politikát folytatni az a párt, amelynek külügyminiszter asszonya, Göncz Kinga bejelentette szerbiai látogatásán, hogy semmi szükségük a vajdasági magyaroknak az autonómiára.
R. Zs.: Ezt a problémát az MSZP-nek kell megoldania.
S. F.: Ha már itt tartunk, a hazai balliberális ellenzék azt sulykolja a magyar közvéleménybe, hogy a határainkon túli magyarok autonómiatörekvései eleve irritálják a szomszédos államokat, s ennél már csak az veszélyesebb, hogy az Orbán-kormány támogatja ezeket a törekvéseket. Ezzel a balliberális oldal azt az érzetet igyekszik kelteni, mintha a Fidesz kalandor politikája háborúba akarná sodorni az országot, hisz végső soron mindez egyfajta Trianon-revízió lenne. És a balliberális oldal reméli, hogy ha Trianon s revízió, akkor erre ugrik a Nyugat is, amely a balos logika szerint nem is tehet mást, mint hogy elsöpri az Orbán-kormányt. Kétharmad ide vagy oda.
R. Zs.: Márpedig elismerten is az a tapasztalat Nyugaton, hogy ott alakult ki mind a két fél számára megnyugtató és biztonságot adó együttélés a többség és a kisebbség között, ahol autonómiát kapott az adott kisebbség. Példaként hadd hozzam elő Dél-Tirol problémáját. Igen kiélezett konfliktus keletkezett, de amint megkapták az autonómiát az ott élő németek, Dél-Tirol lett Olaszország legprosperálóbb régiója. Spanyolországban pedig Katalónia a legvirágzóbb tartomány. Hosszan lehetne sorolni a példákat. Szerbiában történetesen törvény biztosítja már a kulturális autonómiát a magyaroknak. Nincs ez még így azonban a régió többi országában. A szerbek nyilván azt a tapasztalatot vonták le a balkáni háborúkból, hogy előbb-utóbb rendezni kell a kisebbségek helyzetét. Arra hivatkozni tehát, hogy az autonómiakövetelés irritálja az adott államokat, a lehető legrosszabb megközelítés.
S. F.: A mindenkori román kormány mégiscsak burkolt terület-visszafoglalásnak tekinti a magyarok autonómiatörekvését. R. Zs.: Pedig épp az autonómiával vehetnék elejét annak, hogy területi kérdések kerüljenek szóba.
K. Z.: Talán tényleg irritálva érzik magukat egyes szomszédos államok. De ha az ottani magyar kisebbség elfogadná az elutasító válaszaikat, az saját önfeladásával lenne egyenlő.
S. F.: Rendben, de mit akarnak egyáltalán a magyar kisebbségek s általában is a magyarok, amikor Kovács László mint szocialista külügyminiszter mindannyiunkat felszólított, hogy merjünk kicsik lenni! Az a Kovács László, aki 2002. december 1-jén Medgyessy Péterrel együtt Adrian Nastase akkori román miniszterelnökkel koccintott Erdély elcsatolásának 84. évfordulójára itt Budapesten, a Kempinski Hotelben.
R. Zs.: Ha abban a szellemben próbálunk meg politizálni, amit Kovács László ajánlott a magyarságnak, akkor ez a nép sohasem lehet sikeres. Csak az az ország tudja kiharcolni az őt megillető helyet a nemzetek sorában, amelyik határozottan kiáll az érdekei mellett. Az Európai Unió is erről szól. Ha valaki feltartott kézzel megy oda, és nem áll ki az érdekeiért, akkor az garantáltan leghátulra szorul.
S. F.: Kovács László arra céloz, hogy egy viszonylag kis ország akarnoksága eleve irritálja a nagyobb és erősebb államokat.
R. Zs.: Én viszont azt mondom, hogy ha tudják egy országról, hogy kiáll, s mindig is ki fog állni a nemzeti érdekei mellett, akkor arra eleve másként tekintenek. Igen, számos támadást kaptunk 2010 óta, mert megsértettünk bizonyos érdekeket. Mindenekelőtt a bankok, a nemzetközi cégek érdekeit. Erre azért volt szükség, mert csak így tudtuk megvédeni saját érdekeinket. De az, hogy szilárdan kiálltunk vállalt politikánk mellett, tekintélyt adott az országnak. Ráadásul a magyar kormány által kezdett unortodox gazdaságpolitikát sokan követik, s nem csak itt a régiónkban.
S. F.: Létezik egy olyan balliberális állásfoglalás, mely szerint az anyaország semmiképpen se avatkozzon bele a határainkon túli magyarok életébe, belső ügyeibe, mert ezt ők nem kérik.
R. Zs.: A határon túli magyar közösségek népesek, és a demokrácia és a pluralizmus alapja, hogy nem várhatjuk el például, hogy a másfél millió erdélyi magyar ember nem ugyanúgy gondolkodik. Más és más érdekeket, értékeket tart szem előtt, s ezek a véleménykülönbségek politikai síkon is megjelennek. Így tehát egymással szembenálló politikai pártok alakulnak a magyarság körében is. A lényeg azonban, hogy minél erősebb képviselete legyen az adott országban a magyaroknak. Ehhez az kell, hogy a különböző beállítottságú magyar pártok képesek legyenek összefogni. Az Orbán-kormány ezt támogatja. Ezt tette a legutóbbi, erdélyi önkormányzati választásokon is, ahol szerettük volna, ha az erdélyi magyar pártok megtalálják a közös hangot.
S. F.: De nem találták meg.
R. Zs.: Szomorú, de nem. Fontos látni azonban a különbséget: a magyar többségű Székelyföldön nem gond, ha a magyar erők az önkormányzati választáson versenyeznek. Egy országos, azaz parlamenti választáson viszont már az.
K. Z.: A többpártiság nem tragédia. Sőt természetes állapot. Például több baszk, több katalán vagy éppenséggel több dél-tiroli német párt is létezik. A másik pedig: biztos, hogy egyetlen külhoni magyar sem akar lemondani önállósági gondolatok kapcsán az anyaország törődéséről. A támogatás mikéntjét illetően persze már lehetnek eltérő vélemények.
S. F.: Egyre több fiatal vándorol ki az országból. A Fidesz-kormány azonban vissza akarja szerezni őket, ahogy azt be is jelentette. Csakhogy ha jól keresnek odakint a fiatalok, akkor ugyan mivel lehet visszacsalogatni őket?
R. Zs.: Ha meg tudjuk erősíteni az országot, s ha a magyar állam kiáll polgárai és nemzeti érdekei mellett, akkor megáll az elvándorlás, s akik kint vannak, azok közül sokan visszatérnek. Persze egy olyan ország, amely meg akar tanulni kicsinek lenni, az nem lesz vonzó senkinek sem. Egyébként sok konkrét, használható példa van a visszacsalogatásra. Vegyük Sepsiszentgyörgyöt, ahol a város ingyen telket biztosít a visszatérő fiatalok számára. Én egyébként nem azt tartom alapvető kérdésnek, hogy elmennek-e Nyugatra a fiataljaink, hanem azt, hogy ha már kipróbálták ott magukat, akkor jöjjenek vissza.
Sinkovics Ferenc
magyarhirlap.hu; Erdély.ma

José Manuel Barroso: megelőztük a romániai „demokráciaellenes változásokat”
A tisztségét nemrég „visszafoglaló” Traian Băsescu államfővel és Victor Ponta miniszterelnökkel is tárgyal a héten José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Az Unió végrehajtó szerve vezetőjének a hétvégén közzétett programjából kiderül, hogy Barroso szeptember 14-én, pénteken fogadja a román elnököt, nem sokkal később pedig a kormányfővel egyeztet.
Barroso egyértelműsítette, hogy Băsescut támogatja
Băsescunak ez lesz az első külföldi útja azóta, hogy július elején a bukaresti parlament felfüggesztette tisztségéből, majd augusztus végén az alkotmánybíróság érvénytelenítette a leváltásáról rendezett népszavazást.
José Manuel Barroso különben azt mondta az Európai Néppárt (EPP) frakciójának a hétvégén rendezett firenzei vezetőségi ülésén, hogy büszke az Európai Uniónak és az Európai Bizottságnak a romániai jogállamiság „helyreállításában” játszott szerepére. „Nemcsak több Európára, hanem jobb Európára, értékekre alapozott Európára van szükség. Ezért döntő fontosságú, hogy az EU-ban minden tagállam fenntartsa a jogállamiságot, tiszteletben tartsa a szabad és plurális társadalom demokratikus értékeit.
Épp ezért büszke vagyok arra a szerepre, amelyet a Romániában felmerült problémák kapcsán játszott az Európai Unió és az Európai Bizottság” – mondta beszédének Romániára utaló részében az EB elnöke. Barroso rámutatott: az európai intézmények fellépése nyomán Romániában lehetővé vált a „demokráciaellenes változások” megelőzése. „Büszkéknek kell lennünk erre, mert képesek voltunk helyreállítani a jogállamot az unió egyik tagországában” – tette hozzá az EB elnöke. Barroso a néppárti frakció vezetőségének firenzei tanácskozásán az Európai projekt válsága és az EPP-család szerepe címmel tartott előadást.
Barroso szavai újfent súlyos, a bukaresti balliberális hatalom intézkedéseivel szemben megfogalmazott kritikának számítanak. De a tervezett brüsszeli találkozón vélhetően nemcsak a Szociálliberális Unió (USL) hatalomgyakorlása, hanem Victor Ponta alkotmányreformterve is terítékre kerül. A miniszterelnök ugyanis az osztrák Die Pressének tegnap úgy nyilatkozott, választási győzelme esetén alkotmánymódosítással csökkentené a mindenkori államfő belpolitikai szerepét.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi színész kapta a Kaszás Attila-díjat
Bányai Kelemen Barnának, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat színművészének ítélték az idén a Kaszás Attila-díjat. A díj odaítélésének egyik fő kritériumaként – a kiemelkedő mesterségbeli tudás és művészeti teljesítmény mellett – az adott társulatban vállalt közösségépítő szerepet jelölték meg az alapítók.
Az ünnepélyes díjátadó gálaműsort a Vidéki Színházak Fesztiváljának nyitányaként, péntek este rendezték meg a budapesti Thália Színházban.
A Kaszás Attila-díjat, amelyet 2008-ban alapított Pokorni Zoltán fideszes politikus és a MOZAIK Művészegyesület, immár ötödik alkalommal adták át. A díj a magyar nyelven játszó színészek szakmai és emberi elismerésén túl Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását is szolgálja.
A szavazás harmadik körében a díjazott személyéről a közönség dönthetett, négy esélyes közül választva. Bányai Kelemen Barna mellett Kubik Annára, Keresztes Tamásra és Kálid Artúrra lehetett szavazni. A díjat Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester és Vasvári Csaba színművész, a Mozaik Művészegyesület alelnöke adta át. Bányai Kelemen Barna hat éve végezte el a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemet, amelynek ma óraadó tanára.
Az egyetem után azonnal a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatához került, ahol számos előadásában játszott, de csak az elmúlt időszakban győződött meg arról, hogy van helye a színpadon. „A díjak jelezték számomra: talán mégis jó úton haladok afelé, hogy érett színésszé váljak” – nyilatkozta az MTI-nek még a díjra való jelölésekor.
Mint elmondta, Székely Csaba marosvásárhelyi írónak az elmúlt évadban színre vitt, Bányavirág című előadása hozta meg számára a sikert. A munkanélküliség sújtotta székely falu, az alkoholba menekülő emberek sorsa által ihletett előadásban Csillag Mihály orvos szerepét játszotta.
A szerepért a 2011-ben Gyergyószentmiklóson tartott Nemzetiségi Színházi Kollokviumon elnyerte a legjobb férfialakítás díját, az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón pedig a darab másik főszerepét alakító Viola Gáborral megosztva ítélte oda neki a MASZK Országos Színészegyesület a legjobb férfialakításért járó díjat. Az elmúlt évad végén kapta meg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kovács György-díját is, amellyel eddigi kiemelkedő színészi munkáját és a szakmához való hozzáállását ismerték el.
MTI

A 8. Gyergyószárhegyi Írótalálkozó állásfoglalása
A marosvásárhelyi Látó és Vatra folyóiratok ügyében
Mi, a 8. Gyergyószárhegyi Írótalálkozó résztvevői megdöbbenéssel értesültünk a marosvásárhelyi Vatra és Látó szépirodalmi folyóiratok létét fenyegető önkényes határozattervezetről, amelyet a Maros Megyei Tanács elnöke jegyzett. A még érvényben lévő határozattervezet értelmében fölszámolódna a két nagy múltú kulturális folyóirat önálló, jogi státusa, autonómiája, ami tulajdonképpen a két lap ellehetetlenítését és végső soron megszüntetését jelentené. Jelen nyilatkozattal kiállunk a Vatra és a Látó folyóiratok autonómiájának és önálló, jelenlegi jogi státusának megtartása mellett, és tiltakozunk a Maros Megyei Tanács bármilyen hasonló, bármikor elrendelhető, jövőbeli intézkedése és a lapok bármilyen jellegű, gazdasági vagy adminisztratív érvekkel álcázott, ám hatalmilag diktált beolvasztása ellen.
Gyergyószárhegy, 2012. szeptember 7.
A 8. Gyergyószárhegyi Írótalálkozó résztvevői:
Ács Margit, B. Nagy Veronika, Balázs K. Attila, Balla Zsófia, Báthori Csaba, Bogdán László, Borsodi L. László, Dénes László, Dézsi Zoltán, Egyed Péter, Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva, Fekete Vince, Füzi László, Füzi Péter, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Karácsonyi Zsolt, Kántor Lajos, Kozma Mária, Láng Gusztáv, Lövétei Lázár László, Lőrincz György, Molnár Vilmos, Nagy Attila, Papp-Zakor Ilka, Pomogáts Béla, Pomogáts Béláné, Potozky László, Sántha Attila, Szakács István Péter, Tőzsér József, Vofkori Mária, Zsidó Ferenc
Népújság (Marosvásárhely)

Közlemény
, 2012. szeptember 6–7-én, az Európai Néppárt (ENP) két olasz tagpártjának a meghívására az Európai Parlament Néppárti Frakciójának Elnöksége Firenzében tartotta kihelyezett bővített ülését, illetve hagyományos, évenkénti tanulmányi napjait. A tanácskozás második napján, szeptember 7-én, pénteken José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, valamint Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is jelen voltak és előadást tartottak az „európai projekt válságáról”, illetve „a szociális piacgazdaság védelméről”.
A gazdasági válságról szóló panelt Joseph Daul frakcióvezető nyitotta meg, azt hangsúlyozván, hogy „a problémát nem Európa okozza, hanem – éppen ellenkezőleg –: Európa a választ jelenti a súlyos válságra”.
Barroso elnök alapozó előadásában rámutatott, hogy a kezdeti pénzügyi válság a továbbiakban gazdasági, szociális, politikai, sőt bizalmi válsággá szélesedett ki, melyre – a demokrácia viszonyai között – „politikai választ” kell közös erővel találnunk. Ebben az értelemben szólva, valóban „több Európára” („more Europe”) van szükség, ami egyben „jobb Európát” („better Europe”) is jelent, melynek megvalósítása révén az Unió és tagországai megerősödve kerülhetnek ki a sokrétű válságból. Beszédében a Bizottság elnöke síkraszállt az európai és nemzeti demokrácia alapvető értékei, a szabadság, a jogállamiság és az emberi jogok, továbbá Európa egységének megőrzése és a szociális piacgazdaság fenntartása mellett. A rövid- és hosszútávú válságkezelés sikeréhez az Európai Néppárt „a szolidaritás és a felelősségvállalás szintézisének a megteremtésével” járulhat hozzá – jelentette ki az elnök. Kérdésre válaszolva, hozzátette: „A válság kezelésére nem elégségesek – az egyes tagországokban alkalmazott – belpolitikai eszközök, hanem európai eszközökre van szükség”.
A tanulmányi napokhoz szorosan kapcsolódott a Néppárti Frakció – szintén hagyományossá vált – sorrendben immár 15. konferenciája az Egyházakkal és vallási intézményekkel folytatott párbeszéd (Dialogue with Churches and Religious Institutions) keretében. Emlékezetes, hogy a megelőző intézményes néppárti–egyházi párbeszéd helyszínéül, tavaly novemberben Esztergom szolgált.
Az európai gazdasági válság és annak következményei című tanácskozást pénteken délután Jan Olbrycht lengyel EP-képviselő, az ENP-frakció kultúrák közötti párbeszédért és vallási ügyekért felelős alelnöke nyitotta meg. Joseph Daul frakcióvezető üzenetét is tolmácsolva, azt hangsúlyozta, hogy: „a Néppárt az egyetlen olyan európai parlamenti politikai csoport (frakció), mely – a keresztény-demokrácia révén – közvetlenül kapcsolódik a keresztény értékekhez, amelyek egyben egyetemes értékek”.
A vendéglátók nevében Mario Mauro és Giuseppe Gargani olasz néppárti delegációvezetők szóltak az egybegyűltekhez. Az előbbi az egyházak politikai és szociális megoldásokhoz való hozzájárulását méltatta, az utóbbi pedig „a politikusok keresztény inspirációjának” a fontosságáról szólt. A firenzei érsekség képviseletében Claudio Maniago vikárius üdvözölte a résztvevőket.
A párbeszéd első ülésszakának előadói között szerepeltek: Othmar Karas osztrák képviselő, EP-alelnök, Gino Battaghia, az Olasz Római Katolikus Püspökkari Konferencia ökumenikus igazgatója, Aimilianos Bogiannou európai ortodox egyházi képviselő, Joseph Levi firenzei főrabbi, Rüdiger Noll, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) vezető képviselője, valamint Katharina von Schnurbein, az EB politikai tanácsadója. A tanácskozás központi témáját a Lisszaboni Szerződés európai–vallási párbeszédre vonatkozó 17. cikkelyének a gyakorlatba ültetése képezte.
Az előadók közül többen is elismeréssel szóltak arról, hogy a nevezetes 17. cikkely jelentéstévője Tőkés László európai alelnök volt. Tudnivaló, hogy az Európai Parlament Elnöksége az egyházi párbeszéd intézményesítésére vonatkozó határozatát idén januárban fogadta el. Az EP Bürójában az egyházi ügyek jelenlegi felelőse Surján László alelnök, aki a délutáni tanácskozás záróbeszédét tartotta.
A hozzászólások rendjén erdélyi képviselőnk elismeréssel szólt arról, hogy az európai néppárti frakcióban megerősödni látszik a keresztény értékek iránt elkötelezett „keresztény-demokrata szárny”. Az európai–egyházi párbeszéd gyakorlatba ültetéséről szóló zárójelentéséről szólva, elégtétellel hangsúlyozta, hogy – pártállásuktól függetlenül – az EP Elnökségének valamennyi tagja egyhangúlag szavazta meg/fogadta el az erre vonatkozó határozatot.
A párbeszéd természetét illetően erdélyi képviselőnk egykori előterjesztésének azt a pontját idézte, mely szerint a párbeszédnek konkrét politikai témákra kell irányulnia. Ebben az értelemben nyújtott tájékoztatást a szeptember 1-jei, sepsiszentgyörgyi tüntetésről a visszaállamosított Székely Mikó Református Kollégium ügyében, mely egységes módon maga mellé állította az erdélyi római katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházakat. Romániai magyar egyházaink egymás iránti testvéri szolidaritással fordultak szembe a posztkommunista visszarendeződés útján járó Victor Ponta-kormánnyal, és szálltak síkra a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi tulajdon visszaszolgáltatása mellett.
Tőkés László ennek kapcsán egyházi párbeszédet és együttműködést szorgalmazott annak érdekében, hogy a görögországi macedónok, a szerbiai vlahok, valamint a romániai csángómagyarok szabadon használhassák anyanyelvüket templomaikban, illetve istentiszteleteiken.
Az egyházi–politikai párbeszéd másnap, szeptember 8-án, szombaton a hírneves Santa Croce Bazilika refektóriumában folytatódott.
Carlo Casini levezető elnök, az EP Alkotmányjogi Bizottságának vezetője elsőként Mario Mauro olasz néppárti delegációelnöknek adta meg a szót, aki XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikáját idézve, az etika és politika keresztény-demokrata felfogás szerinti összefüggéseiről értekezett.
Othmar Karas képviselő előadásában radikális, strukturális gazdasági változások szükségességét hangsúlyozta az Európai Unióban.
Anna Zaborska szlovákiai delegációvezető a gazdasági válsággal együtt – és részben annak következményeként – a helyzetet súlyosbító európai spirituális válságról szólt.
Az ezzel együtt járó „antropológiai válságra” mutatott rá Carlos Simon Vasquez, a Szentszék családügyi szakértője az európai demográfiai helyzet vonatkozásában, határozottan kiállva a házasság – mint egy férfi és egy nő kapcsolatán alapuló – közössége mellett.
Hölvényi György egyházügyi államtitkár a mélyreható magyarországi szociális, munkaügyi reformokról, továbbá a hátrányos helyzetű emberek – köztük a cigányok – „szociális befogadásának” (social inclusion) a konkrét programjairól nyújtott tájékoztatást.
A muzulmánok képviseletében Izzedin Elzir olaszországi egyesületi vezető különösképpen az Európába bevándorló hitsorsosainak a súlyos problémáival foglalkozott.
Pjotr Mazurkiewicz atya, az EU Püspökkari Konferenciája Bizottságának (COMECE) főtitkára előadásában a különböző neműek természetes kapcsolatán alapuló házasságot vette védelmébe, a háromgyermekes családmodell mellett érvelve az Európában előállott demográfiai válság leküzdése érdekében.
A konferencia vitáját megnyitó beszédében Tőkés László, vallási ügyekben illetékes volt EP-alelnök az 1989-es temesvári felkelés emlékét idézte fel, melynek hátterében – egyebek mellett – szintén egy súlyos gazdasági válság húzódott meg. De nem csupán a Ceauşescu-rezsim tartotta éhen, sötétségben és hidegben országa népét, hanem az egész kelet-közép-európai térség társadalmait hasonló válság sújtotta, melyből a '89-es rendszerváltoztató mozgalmak mutattak kiutat – mondotta. Othmar Karas véleményét osztva, erdélyi képviselőnk a jelen helyzetben is gyökeres, strukturális gazdasági, gazdaságpolitikai átalakulásokat sürgetett az EU-ban. Ez kiváltképpen létkérdésnek számít a volt szovjet tábor országai számára, amelyekben a kommunizmusból örökölt súlyos gazdasági örökséget a jelenlegi európai válság következményei tetézik – mutatott rá képviselőnk.
A párbeszédben álló egyházakra helyezve a hangsúlyt, Tőkés László a szükséget látó, szenvedő emberekkel sorsközösséget vállaló egyházak hite általi „inspiráció” fontosságát emelte ki a politikusok felfogásában, a gazdasági és a szociális politikában. A megszorító intézkedések nem elégségesek, többre van szükség: a szeretet, a szolidaritás, a humanizmus „politikájára”. Az egyházak erkölcsi kötelessége és mindenkori hivatása erre – is – felhívni a puszta statisztikákban és tárgyias gazdasági, pénzügyi megoldásokban gondolkozó, nem egyszer a nélkülöző emberek mindennapi gondjaitól, bajaitól is elidegenedett politikusok, illetve politikai intézmények figyelmét – mondotta erdélyi képviselőnk, aki mindezek kapcsán az erdélyi – magyar – egyházak közösségi szolgálatára, valamint a sokrétű válságot többszörösen megszenvedő, többségi diszkriminációnak alávetett nemzeti kisebbségek sajátos gondjaira is kitért.
Szolidaritás és felelősség – a néppárti tanulmányi napok, valamint az egyházi–politikai párbeszéd központi üzenete tömören és lényegretörően ezzel a két szóval foglalható össze.
Firenze – Nagyvárad, 2012. szeptember 9.
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

Lelkünk, nemzetünk egészségéért (Tízéves az erdélyi mentálhigiénés képzés)
A körülöttünk lévő világ akkor lehet rendben, ha rendben vannak a benne élő emberek, ha testileg, lelkileg egészségesek, márpedig itt, Erdélyben, a „végeken” nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egyetlen magyart is hagyunk elveszni – Kondor Ágota, az illyefalvi mentálhigiénés képzés egyik oktatója összegezte ilyen formában az éppen tíz évvel ezelőtt elindult, immár ötödik évfolyamához érkezett tanfolyam lényegét. A hét végén ünnepeltek a képzés megálmodói, éltetői, tanárai és diákjai, s jelen voltak az „anyaiskola”, a Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) vezetőségének képviselői is.
Kató Ibolya kitartó, következetes, fáradhatatlan munkájának köszönhetően jött létre tíz esztendővel ezelőtt az erdélyi mentálhigiénés képzés, alig fél évvel azután, hogy Magyarországon beindították az első évfolyamot. Neki köszönhető az is, hogy Illyefalva, a KIDA-központ vált a lélekgondozás itthoni fellegvárává, megszületett az Erdélyi Magyar Mentálhigiénés Társaság (EMMT), eddig több mint 130-an (pszichológusok, pedagógusok, pszichopedagógusok) szereztek diplomát, és a korábbi gyakorlathoz igazodva ugyancsak 35 fővel elindult az ötödik évfolyam is. Szombaton a negyedik évfolyam végzősei vehették át oklevelüket, de az illyefalvi vártemplomban megünnepelték az erdélyi mentálhigiénés képzés tizedik születésnapját is.
Délelőtt konferenciát tartottak magyarországi szakemberek, a délutáni ünnepséget dr. Bozsonyi Károly rektorhelyettes köszöntője nyitotta, a hálaadó istentiszteletet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese tartotta. Felidézte az egy héttel korábbi Mikó-tüntetést, amikor az emberek arcán keserűséget, dühöt látott, amely elárulta, „mindannyiunknak valami nagy problémája van, szorosságban élünk, és vágyakozunk a tágas tér után”. Az embernek nemcsak napfényre, tiszta levegőre, fizikai tágasságra van szüksége, de szellemi tágasságra is. Ennek megteremtését szolgálja az illyefalvi képzés, az ide beiratkozók megtanultak előbb önmagukon segíteni, hogy majd a körülöttük élőkön is segíthessenek. A képzés azt is mutatja: nem nyugodtunk bele, hogy szorosságban éljünk, térre, magaslatokra vágyunk – fejtette ki Kató Béla. Dr. Sepsi Enikő dékán az illyefalvi képzés történetét elevenítette fel, majd a végzős évfolyam nevében hangzott el köszöntő, és a korábban végzett hallgatókkal közösen mondták el a fogadalmat. Kovács Linda népdalokkal, Nemes Levente színművész Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versével tette még emelkedettebbé a hangulatot. Szót kaptak az oktatók, Grezsa Ferenc, a KGRE Pszichológiai Intézetének adjunktusa, az illyefalvi képzés vezetője szerint nagyon fontos lenne, hogy megszűnjön az itt élő magyarok „bennszülött léte”, hogy leértékeltnek érzik magukat, idegennek saját hazájukban. Van kiút ebből, ki-ki saját „bennszülött létét” elsősorban a tudással tudja felszámolni, „mert azt nem lehetett államosítani” – hangsúlyozta. Kató Ibolya az anyanyelvi képzés fontosságát emelte ki és azt, hogy egy nemzet csak akkor tud fennmaradni, ha lélekben egészséges, ebben van nagy szerepük a mentálhigiénés szakembereknek. Az oktatók mellett felszólaltak a korábban végzett diákok is, akik arról beszéltek, miként kamatoztatták az Illyefalván megszerzett tudást, tapasztalatot. Ajándékozással, ünnepi fogadással zárult az illyefalvi rendezvény.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mikó-ügy - A Székely Mikó Kollégium ügyével kapcsolatban szólaltak fel néppárti EP-képviselők
Románia és Szlovákia monitorozásának megkezdését szorgalmazta egyperces felszólalásában Tőkés László romániai magyar EP-képviselő hétfőn Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) őszi ülésszakának első ülésnapján, amelyen a romániai Székely Mikó Kollégium újra állami tulajdonba helyezésével kapcsolatban több magyar néppárti képviselő is felszólalt.
Tőkés László rámutatott, hogy a szlovákiai Kassán és a romániai Sepsiszentgyörgyön szeptember 1-jén tüntetést szerveztek a magyar kisebbség tagjai közösségi jogaikért. Pozsony állampolgárságuktól, míg Bukarest egyházi iskolájuktól akarja "törvényellenes, diszkriminatív módon" megfosztani őket - mondta Tőkés László utalva a szlovák állampolgársági törvényre és arra, hogy egy romániai bíróság első fokon a város tulajdonába helyezte át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét, a romániai restitúciós bizottság három tagját börtönbüntetésre ítélte, az Erdélyi Református Egyházkerületet pedig jelentős kártérítés megfizetésére kötelezte.
Tőkés László leszögezte, hogy mind Románia, mind Szlovákia kötelezettséget vállalt arra, hogy betartja az emberi és kisebbségi jogokat, amikor beléptek az Európa Tanácsba, majd az Európai Unióba, de ennek dacára - véleménye szerint - egyik ország sem hajlandó ezt a vállalását teljesíteni. Ezért felszólalása végén arra kérte az Európai Bizottságot és a parlamentet, hogy "durván magyarellenes politikájuk" miatt kezdje meg Szlovákia és Románia monitorozását.
Gál Kinga fideszes EP-képviselő elkeserítőnek nevezte, hogy egy, a romániai magyar református egyháznak törvényesen visszaszolgáltatott ingatlan egy megkérdőjelezhető bírósági döntés értelmében újra állami tulajdonba került, azokat pedig börtön fenyegeti, akik annak idején az érvényes jogszabályok értelmében és tiszteletben tartásával visszaadták azt az egyháznak.
"Felháborító, hogy egy uniós tagállam a már általa intézményesített, kisebbség számára már biztosított jogot visszavon" - jelentette ki Gál Kinga, aki attól tart, hogy a kollégium újraállamosítása precedenst teremthet, ami az általános jogbiztonságba és a jogszabályokba vetett hitet áshatja alá Romániában. Ezért a képviselő abban bízik, hogy az Európai Bizottság érdemben foglalkozik majd az üggyel.
Winkler Gyula az igazság napjának nevezte szeptember 1-jét, amikor Sepsiszentgyörgyön 30 ezren tiltakoztak a kollégium visszaállamosítása ellen. A romániai magyar politikus szerint ezzel a bírósági döntéssel megtorpant a visszaszolgáltatási folyamat, pedig a képviselő szerint még nagyon sok, a kommunista rezsim által elkobzott egyházi ingatlant kell visszaszolgáltatni jogos tulajdonosaiknak, a történelmi egyházaknak.
Winkler Gyula felhívta a figyelmet arra, hogy ez Románia uniós csatlakozásának is egyik előfeltétele volt, és hangsúlyozta, hogy a másfélmilliós romániai magyarság jogai mellett az Európai Parlamentnek is ki kell állnia. Winkler úgy ítéli meg, "káros" az, hogy az etnikai közösségek problémáit az uniós intézmények automatikusan tagállami hatáskörbe utalják, mert ez szerinte az unió értékeivel és érdekeivel is ellentétes.
Konsiczky Zoltán, MTI

A Székely Mikó Kollégium ügyében emelt szót Gál Kinga
Gál Kinga fideszes EP-képviselő a tegnap esti strasbourgi plenáris ülés egyperces felszólalásai között a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében emelt szót.
Felszólalásában rámutatott, hogy a romániai bíróság döntése értelmében állami tulajdonba kerülő intézmény esete szembemegy a jogállamisággal és súlyos precedenst teremthet az Európai Unión belül, ezért kiemelt figyelmet érdemel.
Az EP-Románia Vegyes Bizottság – melynek 2004 és 2007 között Gál Kinga alelnöke volt – munkájának eredményeként az egyházi javak visszaszolgáltatásának gyors rendezése napirenden szerepelt Románia uniós csatlakozásakor.
A Fidesz EP-delegáció nevében felszólaló Gál Kinga kiemelte: “Elkeserítő, hogy rá öt évre egy a romániai magyar református egyházhoz törvényesen visszaszolgáltatott ingatlan, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium egy megkérdőjelezhető bírósági döntés értelmében újra állami tulajdonba kerül. Azokat a személyeket, akik akkor a jogszabályon alapuló feladatukat látták el, most börtönbüntetés fenyegeti.”
A néppárti politikus rámutatott: “Felháborító, hogy egy uniós tagállam a már általa intézményesített, kisebbség számára már biztosított jogot – jogi furfangok, kiskapuk segítségével vonjon vissza”. Az újraállamosítás ténye precedenst teremthet további egyházi javak visszaállamosítására is, ezért ez az ügy továbbmegy egy puszta kisebbségvédelmi kérdésnél. “Az általános jogbiztonságot, a jogszabályokba vetett hitet kérdőjelezi meg Romániában” – tette hozzá Gál Kinga.
“Éppen ezért bízom benne, hogy az ügy a kollégák, de az Európai Bizottság figyelmét is kiérdemli végre” – zárta felszólalását a fideszes EP-képviselő.
Háttér: A Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának kérdésében Tőkés László és Winkler Gyula néppárti EP-képviselők is felszólaltak.
Strasbourg, 2012. szeptember 11.
erdon.ro
2012

A Székely Mikó Kollégium ügye az EP-ben
Tőkés László európai parlamenti képviselő első ízben 2011 januárjában lépett fel az Európai Unióban a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium ügyében, amikor is levélben kereste meg Viviane Reding jogügyi biztost a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása terén mutatkozó anomáliák tárgyában.
Ugyanez ismétlődött meg idén júniusban, amikor is erdélyi képviselőnk a református Kollégium – folyamatban lévő – visszaállamosítása, illetve a többségi román ortodox egyház elvtelen favorizálása ellenében emelte fel szavát az Európai Bizottságnál.
Képviselőnk legutóbb az Európai Néppárt EP-frakciójának kihelyezett, firenzei ülésén, szeptember 7-én szólalt fel a kommunizmus idején jogtalanul elkobzott egyházi tulajdonok ügyében. Olaszországi néppárti konferenciájuk alkalmával a politikum és az egyházak cselekvő szolidaritása szerepelt a napirenden. Az egyik előadó, Rüdiger Noll, az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) vezető képviselője ekkor tájékoztatta őt az általa vezetett Egyház és Társadalom elnevezésű bizottság azon folyamodványairól, melyeket – a keresztény szolidaritás szellemében – Mona Maria Pivniceru igazságügy-miniszterhez, valamint Victor Ponta miniszterelnökhöz intéztek, a Székely Mikó erőltetett visszaállamosítása kérdésében.
Az EP mai, strasbourgi munkanapján Tőkés László napirend előtti felszólalásában vetette fel ismét a botrányossá dagadó székelyföldi iskolaügyet. A szeptember elsejei, sepsiszentgyörgyi tiltakozó nagygyűléssel a kassai „alkotmánymenetet” állította párhuzamba, az erdélyi és a felvidéki magyarság elleni román és szlovák többségi kormánypolitika állandó megfigyelés (am. monitoring) alá helyezését kérve a Parlamenttől és a Bizottságtól.
Tudnivaló, hogy az Európai Unió intézményei, köztük is az utóbb létrehozott Külügyi Szolgálat kiemelt figyelmet szentel az EU-n kívüli, ún. harmadik országokban elkövetett emberi és kisebbségi jogok elleni jogsértéseknek. Elfogadhatatlan, hogy ezzel szemben az EU egyes tagországai – minként Románia és Szlovákia is – következmények nélkül folytathatják jogsértő és kisebbségellenes politikájukat.
Felszólalásában Winkler Gyula RMDSZ-képviselő méltán utasította vissza azt a gyakorlatot, hogy az Európai Bizottság rendre a tagállamok hatáskörébe utalja vissza a kisebbségi vonatkozású ügyeket.
Tabajdi Csaba szocialista képviselő Magyarország-ellenes kirohanását követően Corneliu Vadim Tudor nagyromániás képviselő „a nemzetközi és a hazai maffia” bűneként leplezte le a felsőcsertési ciános bányakitermelés beindításának minapi engedélyezését.
Az egyperces felszólalások rendjén Gál Kinga néppárti képviselőnő szintén a Mikó Kollégium ügyével foglalkozott, rámutatva arra a veszélyre, hogy ez a kirívó eset súlyos precedenst jelenthet a Románia által vállalt tulajdon-visszaszolgáltatás eltérítése tekintetében. Éppen ezért az Európai Bizottság nagyobb odafigyelése várható el ebben és a hasonló ügyekben – zárta beszédét az erdélyi származású kisebbségpolitikai szakember.
A felszólalások között magyar szempontból is különleges figyelmet érdemel az, melyet Romeva i Rueda képviselő az autonóm önállóságát kivívott Katalónia nemzeti ünnepe alkalmából tartott, a katalánok európaisága összefüggésében.
Strasbourg, 2012. szeptember 10.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
Mellékelve közöljük Tőkés László EP-képviselő hivatkozott felszólalását.
F E L S Z Ó L A L Á S
Ugyanazon a napon, szeptember 1-jén a szlovákiai Kassán (Kosice), valamint a romániai Sepsiszentgyörgyön (Sfântu Gheorghe) is közösségi jogaik védelmében szerveztek tüntetést a kisebbségi magyarok. Bratislava szlovák állampolgárságuktól, Bukarest pedig magyar egyházi iskolájuktól akarja törvényellenes, diszkriminatív módon megfosztani őket.
Az Európa Tanácsba, majd az Európai Unióba való felvételük alkalmával mind Szlovákia, mind Románia kötelezettséget vállalt az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartására nézve. Ennek ellenére, ezen posztkommunista országok nacionalista kormányai mind a mai napig saját önkéntes vállalásaikat sem hajlandók teljesíteni.
Kérem a Bizottságot és a Parlamentet, Martin Schulz elnök urat és Viviane Reding ez ügyben illetékes alelnök asszonyt, hogy kezdeményezzék Románia és Szlovákia monitorizálásának elindítását durván magyarellenes politikájuk ügyében, valamint a fennálló sérelmek mihamarabbi orvoslását.
Strasbourg, 2012. szeptember 10.
Tőkés László EP-képviselő
erdon.ro

Strasbourgban a Mikó-ügy
Románia és Szlovákia monitorozásának megkezdését szorgalmazta egyperces felszólalásában Tőkés László romániai magyar EP-képviselő hétfőn Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) őszi ülésszakának első ülésnapján, amelyen a Székely Mikó Kollégium újra állami tulajdonba helyezésével kapcsolatban több magyar néppárti képviselő is felszólalt. Csütörtökön napirendjére tűzi a Mikó-ügyet az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup is.
Tőkés László rámutatott, hogy a szlovákiai Kassán és a romániai Sepsiszentgyörgyön szeptember elsején tüntetést szerveztek a magyar kisebbség tagjai közösségi jogaikért. Pozsony állampolgárságuktól, míg Bukarest egyházi iskolájuktól akarja törvényellenes, diszkriminatív módon megfosztani őket – mondta Tőkés László utalva a szlovák állampolgársági törvényre és arra, hogy egy romániai bíróság első fokon a város tulajdonába helyezte át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét, a romániai restitúciós bizottság három tagját börtönbüntetésre ítélte, az Erdélyi Református Egyházkerületet pedig jelentős kártérítés megfizetésére kötelezte. Tőkés László leszögezte: mind Románia, mind Szlovákia kötelezettséget vállalt, hogy betartja az emberi és kisebbségi jogokat, amikor beléptek az Európa Tanácsba, majd az Európai Unióba, ennek dacára egyik ország sem hajlandó ezt a vállalását teljesíteni. Ezért felszólalása végén arra kérte az Európai Bizottságot és a parlamentet, hogy durván magyarellenes politikájuk miatt kezdje meg Szlovákia és Románia monitorozását. Gál Kinga fideszes EP-képviselő elkeserítőnek nevezte, hogy a romániai magyar református egyháznak törvényesen visszaszolgáltatott ingatlan egy megkérdőjelezhető bírósági döntés értelmében újra állami tulajdonba került, azokat pedig börtön fenyegeti, akik annak idején az érvényes jogszabályok értelmében és tiszteletben tartásával visszaadták azt az egyháznak. „Felháborító, hogy egy uniós tagállam az általa intézményesített, kisebbség számára már biztosított jogot visszavon” – jelentette ki Gál Kinga, aki attól tart, hogy a kollégium újraállamosítása precedenst teremthet, ami az általános jogbiztonságba és a jogszabályokba vetett hitet áshatja alá Romániában. Ezért a képviselő abban bízik, hogy az Európai Bizottság érdemben foglalkozik majd az üggyel.
Winkler Gyula az Igazság napjának nevezte szeptember elsejét, amikor Sepsiszentgyörgyön 30 ezren tiltakoztak a kollégium visszaállamosítása ellen. A romániai magyar politikus szerint ezzel a bírósági döntéssel megtorpant a visszaszolgáltatási folyamat, pedig még nagyon sok, a kommunista rezsim által elkobzott egyházi ingatlant kell visszaszolgáltatni jogos tulajdonosaiknak, a történelmi egyházaknak. Winkler Gyula felhívta a figyelmet arra, hogy ez Románia uniós csatlakozásának is egyik előfeltétele volt, és hangsúlyozta, hogy a másfél milliós romániai magyarság jogai mellett az Európai Parlamentnek is ki kell állnia. Winkler úgy ítéli meg, káros az, hogy az etnikai közösségek problémáit az uniós intézmények automatikusan tagállami hatáskörbe utalják, mert ez szerinte az unió értékeivel és érdekeivel is ellentétes. Napirendjére tűzte a Mikó-ügyet az Európai Parlamentben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup is, Tabajdi Csaba MSZP-s politikus, a szervezet társelnöke bejelentette, hogy a szeptember 13-i ülésen „tájékoztatják az ügy hátteréről, a Romániában élő magyar nemzeti közösséget rendkívül hátrányosan érintő döntés lehetséges következményeiről a nemzetközi közvéleményt”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéken a Fekete Madonna
Több mint tízezer kilométeres zarándokútjának Háromszéket is érintő szakaszán tegnap reggel Sepsiszentgyörgyre érkezett a chestochowai Fekete Madonna hiteles másolata – a belvárosi Szent József-plébániatemplomban imával, énekkel várták a kegyképet a hívek. Az ikon Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ábrázolása, mely a hagyomány szerint Jeruzsálemből Konstantinápolyon keresztül került a Jasna Góra-i kolostorba 1382 augusztusában.
Az élet védelmét hirdető Fekete Madonna zarándokútja – szeptember 8. és 16. között tíz erdélyi települést, a megyeszékhely mellett tegnap Kézdivásárhelyt is érintve – Vlagyivosztokból indulva Magyarországon át Fatimába tart. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzött eredetije előtt évszázadok óta imádkozik Európa legvallásosabb népe, a lengyelek fennkölt lélekkel hirdetik a mi magyar népünkhöz hasonlóan, hogy Mária soha nem hagyta magára azokat, akik oltalmazó segítségét kérték – mondta beszédében Szabó Lajos kanonok. A kánai menyegző történetét felidézve arra figyelmeztetett: a szeretet bora nélkül pokol az ember élete a családban és a társadalomban egyaránt. Megjegyezte: nem a képet tiszteljük, imádjuk, hanem azt, akit ábrázol, s őseink imádságával arra kérjük: vigyázzon, figyeljen ránk, mert fogyni kezdett életünkben a szeretet, s a társadalom legkisebb sejtje indult romlásnak: a család és annak gyümölcse, a gyermek. A Tengertől tengerig címmel indított zarándoklat célja felrázni az egész világot, s különösen Európát, hogy szeressük az életet, és védjük azt, az anyaméhtől kezdve a koporsóig. Szabó Lajos ünnepi beszédében arra kérte Lengyelország nagyasszonyát: fogadja a magyarokat is pártfogásába, imádkozzon velünk és értünk, hogy életünk legyen.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdélyi magyarság erőpróbája
A közelgő törvényhozási választások számtalan kérdőjelt állítottak az erdélyi magyarság politizáló rétege elé. A legnagyobb kérdés, nyilván, a magyarság politikai egységének megteremtése lett volna, de legalább szándékainak összefogása. Úgy tűnik, ez nem sikerült, mert bizonyos személyek egyáltalán nem hajlandóak a tényekből adódó következtetések tanulságait levonni, mások pedig az erő pozíciójából döntenek.
Itt lett volna az ideje és alkalma a három magyar párt összefogásának, úgy látszik, ezt megint elszalasztottuk, ésszerű és irracionális okokból. Egy dolog nyilvánvaló: teljesen felesleges és öngyilkoló gesztus lenne, hogy három magyar párt induljon a parlamenti választásokon, mert ezekből kettő biztosan veszít, de a harmadik lehetséges parlamenti jelenlétét is kétségessé teheti. Ugyanígy abszurd, hogy pártszövetségben induljanak, mert annyira megugrana a bejutási arány, hogy a képviselet így is illúzióvá válna. Évek óta mondom-írom, hogy itt nincs más út, csak az egység útja, s ha kemény ellentétek és ellenérzések is vannak személyek és csoportok között, azokat nem kell az erdélyi magyarság kárára „gyümölcsöztetni”. A magyarság képviseletében egyetlen párt indulhat, egyetlen pártszignóval, hogy biztosan átlépjünk a bűvös bejutási küszöbön, mert nem mindegy, ott vagyunk-e a parlamentben, avagy itthon nyalogatjuk a sebeinket…
Aki ezt nem érti, az vagy végtelenül ostoba, vagy kibékíthetetlenül gyűlölködő, s személyes ambícióiba belerángatja a gyanútlan, de a közállapotokkal egyébként jogosan elégedetlen embertársai egy részét. Az erdélyi magyar egyeztetési fórum nem vált be igazán, s ha most az RMDSZ elzárkózik a további cimboráskodástól, én azt megértem, mert mást nem tehetek.
A háromszéki RMDSZ is megnevezte a parlamenti mandátumokért indulók névsorát, itt két megjegyzésem lenne: egyrészt Markó Attilát feltétel nélkül kell támogatnia minden magyar embernek, a másik az orbaiszéki jelölésre vonatkozna: minden kovásznai, zágoni, barátosi, kőrösi, papolci magyar menjen szavazni, hogy megszerezhessük azt a körzetet! Nem személyes rokonszenvből írom ezt, hanem egy őshonos nép védelmében, a beszivárgók ellenében. Magyari Lajos
Székely Hírmondó
Erdély.ma

A magyar államfő kitüntetéseit vehették át
Az augusztus 20-i magyar állami ünnep alkalmából a magyar köztársasági elnök nevében székely-magyar személyiségeknek adott át kitüntéseket szerdán Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Zsigmond Barna Pál.
Kitüntetéseket vettek át: - Albert Ernő, a magyar népköltészet gyűjtője és ápolója, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nyugalmazott iskolaigazgatója, - dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család- és szakorvos, - Nagy Géza, a Maros megyei Sáromberke Egyházközség nyugalmazott református lelkésze - Takács István, nyugalmazott csíkszeredai mérnök, volt jégkorongozó, a Csíkszeredai Református Egyház főgondnoka Nagy Ferencnek, a Küküllősárdi Unitárius Egyházközség lelkipásztornak, aki egészségügyi okokból nem tudott megjelenni az ünnepségen, egy későbbi időpontban fogják átadni a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.
Albert Ernő laudációja
Albert Ernő a Székely Mikó Kollégium volt iskolaigazgatója, a magyar népköltészet gyűjtője és ápolója 1932. január 14-én született Csíkdánfalván.
Albert Ernő Csíkkarcfalván és Csíkszeredában járt középiskolába, majd 1954-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Ezt követően az 1. számú líceum (volt Székely Mikó Kollégium) tanára lett Sepsiszentgyörgyön. Albert tanár úr volt az, aki feltámasztotta a Székely Mikó Kollégiumban tradicionális tanári és diákérdeklődést a folklór és a néprajzkutatás iránt. Felejthetetlen magyartanár és igazgató elődje, dr. Konsza Samu példájára rangos népköltészeti tár gyűjtője, tudora és közzétevője lett.
Albert Ernő tanítványaival együtt mintegy 3000 csíki és háromszéki népballadát, illetve változatot gyűjtött össze, ezekből 425 darabot közöl Háromszéki népballadák cím alatt. A rendszerváltás után, 1998-ban megalapította az Albert Kiadót, saját munkáinak kiadására. 2006-ban a Sepsiszentgyörgy város önkormányzata Pro Urbe-díjjal tüntette ki.
Albert Ernő mindig is hangsúlyozta: „a tanár órán kívül is legyen tanár.” Bár halkan, csendben végezte munkáját, nagy tervei megvalósításához mindig is megvolt az akaratereje. Iskolai és órán kívüli tanárként megvalósította azt, amit József Attila is célul tűzött ki magának: „Én egész népemet fogom/ nem középiskolás fokon/ tanítani!"
Állt a helyén, tette a dolgát olyan sötét korban, amikor a kollégium történelmi nevét is elorozták. Máig emlékezik Sepsiszentgyörgy városa az általa meghonosodott rendre és fegyelemre, amely későbbi korok számára is méltó például szolgál.
Albert Ernő a Székely Mikó Kollégium volt iskolaigazgatója, a magyar népköltészet gyűjtője és ápolója részére a maradandó értékeket képviselő kutatásaiért, a magyar népköltészet és folklórkincs gazdagításáért, értékeinek megőrzéséért és ápolásáért végzett munkája elismeréseként Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági Elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozza.
* * * Dr. Ballók Jolán laudációja
Dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család és szakorvos 1951. január 8-án született Székelyderzsen.
Dr. Ballók Jolán Székelyderzsen végezte az általános iskolát. Középfokú tanulmányait a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban folytatta, majd felvételt nyert a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, ahol 1977-ben orvosi oklevelet szerzett. Évfolyamelsőként abban a kiváltságban részesült, hogy a Kárpátokon túli kihelyezést elkerülve, maga választhatta meg szolgálati helyét. Így három hónapig Héjjasfalván dolgozott, majd Görgényüvegcsűrön lett a falu orvosa. 1984-ben sikeresen abszolválta a gyermekgyógyász szakorvosi vizsgát Bukarestben, majd azt követően a regáti Drobeta Turnu-Severinbe helyezték át. Ő azonban úgy döntött, hogy Görgényüvegcsűr körzeti orvosa marad. Tette ezt azért, mert gyermekének csak így biztosíthatta a magyar iskolába járást, és mert úgy érezte, kötelessége szolgálni a húszezer román alkotta közösség által körbezárt 1500 fős magyar szigetet.
Dr. Ballók Jolán sokat tett a két nemzeti közösség békés egymás mellett élése érdekében, és még többet a falu magyarságának megmaradásáért. „Az életem egy örök őrködés volt. A szolgálati lakásban laktam (amely egy pici szerény lakás), és az elmúlt 33 év egy állandó készenlétet jelentett számomra” – összegzi tömören eddigi pályafutását. Egyszer megkérdezték Tőle, hogy mért tette, mi motiválta? Röviden és tömören válaszolt: „a szülőföld iránti hűség miatt.” Mikor Svájcba csábították gyermekorvosnak, nem vállalta, mert érezte, tudta, hogy neki elsősorban Erdélyben, Görgényüvegcsűrön van kötelessége, feladata.
Dr. Ballók Jolán görgényüvegcsűri család és szakorvos részére több évtizedes gyógyító-betegségmegelőző tevékenysége, valamint a magyar kisebbség érdekében végzett munkája elismeréseként, Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Érdemrend Lovagkesztje kitüntetést adományozza.
Nagy Géza laudációja
Nagy Géza, a Maros megyei Sáromberki Egyházközség nyugalmazott református lelkésze, 1929. december 13-án született Nyárádszentbenedeken.
Nagy Géza kolozsvári egyetemi hallgatóként kommunizmus ellenes ifjúsági szervezkedésben vett részt. A második világháború után a kommunizmus berendezkedésének első éveiben tizenkét erdélyi fiatalember arra szövetkezett, hogy a kommunista hatalmi jelképek és intézmények (például a pártház) ellen szabotázs akciókat hajtson végre és előkészítse a terepet az esetleges külföldi, amerikai beavatkozásnak, amely a polgári lakosság számára akkor lehetségesnek látszott. A szervezetről később kiderült, hogy kezdeményezője a titkosszolgálat embere volt, a célja pedig, hogy a rendszerellenes tevékenységért elítéltek között minél több magyar származású személy is legyen. 1949-ben a csoportot letartóztatták és a tagokat 3-15 év börtönbüntetésre ítélték. Nagy Géza 1949-53 között a pitesti és szamosújvári börtönben raboskodott, ahol 1951 folyamán átélte a testi és lelki kínzással alkalmazott „önleleplező-átnevelő” akció ördögi gyakorlatát, melynek lényege abban állott, hogy rabokkal kínoztattak rabokat.
Nagy Géza a börtönből való szabadulása után a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet diákja lett, ahol édesapja, Nagy András tanárként dolgozott. A teológia elvégzése után a Maros megyei sáromberke egyházközösséghez hívták lelkésznek. A kommunizmus évtizedei alatt a falu közösségének lelki, szellemi vezetője volt, kitartásra, helyben maradásra buzdította a híveket. Az ifjúság nevelésére különös gondot fordított, a parókián rendszeres vallás- és énektanítás folyt, közadakozásból ifjúsági kulturális központot hozott létre. A vendégszeretetéről híres papi család házához Magyarországról, Svájcból és Hollandiából is rendszeresen érkeztek Erdélyt szerető látogatók, a szállásadás hivatalos tiltása ellenére mindig fogadta a vendégeket.
Tizenkét évvel ezelőtt lépett nyugállományba, de hajdani tanítványai, hívei rendszeresen látogatják, nincs karácsony a sáromberki fiatalok kántálása nélkül. Nyugdíjba vonulását követően megírta a pitesti átnevelés akciójának módszereit. Az írás „Ha túlélted, hallgass” címmel jelent meg a kolozsvári Polis kiadónál. A kommunista ellenes ifjúsági szervezkedésről, amelyben ő is részt vett, Boros Zoltán rendezésében dokumentumfilm készült „Az átnevelés poklában” címmel.
Az ötvenhatos forradalom szimbólummá vált eseményei árnyékában a korábbi tiltakozó megmozdulásokra kevés figyelem jutott az elmúlt két évtizedben, pedig Erdélyben több száz magyar és több ezer román szenvedett a börtönökben a negyvenes évek végétől, és számtalan halálos ítélet is született. Nagy Géza valamint a szervezet többi tagjai eddig nem részesültek hivatalos elismerésben.
Nagy Géza, a Maros megyei Sáromberki Egyházközség nyugalmazott református lelkésze részére, több évtizedes lelkészi szolgálatáért, közösségépítő, nevelő tevékenységéért, életútja elismeréseként, Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza.
Takács István laudációja
Takács István nyugalmazott mérnök, jégkorongozó 1930. szeptember 17-én született Csíkszeredában. Takács István a visszaemlékezések szerint már 4 éves korában korcsolyázott. Gyermekkorában nagy érdeklődéssel követte a jégkorongozók tevékenységét, különösképpen Vákár Lajost tartotta, értékelte nagyra és tekintette példaképnek. Így nem csoda, hogy már az 1946/47-es jégkorong idényben a Csíkszeredai Sport Club (CSC) tagjaként a Marosvásárhelyen megrendezett Erdély bajnokságon mint fiatal tehetséges játékos bontogatta szárnyait. Pályafutása felfelé ívelt, az időközben nevet változtató csíkszeredai csapattal, az IPEIL-lel az 1948/49-es idényben országos bajnoki címet szerzett. Ez volt az első bajnoki cím a csíkszeredai jégkorongsport történetében, és ez volt az eddigi egyedüli csíki bajnokcsapat, amelynek tagjai egytől egyig csíkiak voltak.
Takács István főiskolai tanulmányait 1950 és 1954 között a kincses városban, Kolozsváron végezte, ahol kimagasló eredményekkel folytatta sportolói karrierjét. Ellenállt Mihai Flamaropol katonai csábításának (CCA) és hű maradt a diákcsapathoz, amelyet már Tudománynak (Ştiinţának) hívtak, és amely az 1953–54-es szezonban országos bajnoki címet szerzett. Tanulmányai befejeztével, az 1955–56-os idényben Takács István Császár Ferenccel együtt hazatért Csíkszeredába és fiatal mérnökként folytatta a versenysportot a város Lendület (Avântul) nevet viselő csapatában. Később az 1956–57-es idényben a csíki csapat újra nevet változtat, Termés (Recolta) lesz, de az emberi anyag – főleg a szív – ugyanaz marad. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ezt az évadot bajnokként fejezik be. A politikai irányzat azonban sportra is rányomta bélyegét, így lett a városnak egy új csapata, melynek neve Akarat (Voinţa), ahová az úgynevezett Fások csapatának színe–javát átigazoltatták (utasították). Ezzel az új csapattal, és új vezetőséggel, az Akarattal két alkalommal sikerül elhódítani a bajnoki címet (1960-ban és 1963-ban).
Takács István tehetségére, szorgalmára és eredményességére a szakszövetség vezetői is felfigyeltek, és már 1950–től tagja az országos válogatottnak. Ez a csapat, Takács Istvánnal soraiban, 1951 január 28. és február 4. közötti időszakban a Brassó–Pojánán rendezett Téli Főiskolás Világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1953 decemberében, a Budapesten megrendezett nemzetközi tornán súlyosan lesérült, de ez nem tántorította el a folytatástól. Sportolói karrierjét 1964-ben fejezte be. Eredményes sportpályafutásáért, érdemei nagyrabecsüléséért az országos sportvezetés előbb Sportmesteri, majd Érdemes Sportmesteri kitüntetésben részesítette, Csíkszereda város vezetősége pedig 2000-ben az Évszázad Csíki sportolója, 2008-ban pedig Pro Urbe-címet ajándékozott neki.
Takács István a református egyházához alkalmas és alkalmatlan időben hű volt, büszkén felvállalta a katolikus Csíkban református voltát, nagyapja Takács Károly a Csíkszeredai Református Egyházközség lelkipásztora volt, innen jön a vallásos kötődése. Talpig úriember, amely embertípusból már egyre kevesebben vannak. Csendes, nyugodt, konfliktuskerülő ember. A helyi református egyházban több mint másfél évtizede főgondnoki tisztséget tölt be. Székelységére, magyarságára egyaránt büszke. Idős korára is megőrizte szellemi frissességét, érdeklődését, nyomon követi az országban, világban folyó eseményeket.
Takács István nyugalmazott mérnök, jégkorongozó részére sportolói pályafutása, valamint a csíkszeredai református egyházi közösség érdekében végzett tevékenysége elismeréseként Dr. Áder János, Magyarország Köztársasági elnöke, Magyarország augusztus 20-i állami ünnepe alkalmából, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozza.
Erdély.ma,

Vita a jogállamról: a romániai helyzetről tárgyaltak az Európai Parlamentben
Éles hangvételű felszólalások tarkította vitanapon foglalkozott tegnap délután az Európai Parlament a romániai jogállamiság helyzetével. A vitanapot – amelyen a felszólalók álláspontját párthovatartozásuk határozta meg – az elmúlt hónapokban a Traian Băsescu államfő leváltására rendezett népszavazás kapcsán kialakult politikai csatározás nyomán tartották meg.
Az ülésen először Viviane Reding európai uniós igazságügyi biztos, az Európai Bizottság (EB) alelnöke szólalt fel, kijelentve: Romániában a kormány az elmúlt hónapokban megkérdőjelezte a törvények uralmát és az igazságszolgáltatás függetlenségét, amelyek az EU alapvető értékei.
Az alkotmányos gyakorlattal szembemenve fogadtak el törvényeket és sürgősségi rendeleteket, a bírókat megpróbálta megfélemlíteni a politikum, ez pedig elfogadhatatlan, függetlenül attól, melyik oldalról jön. Ezért – mondta – a bizottság gyorsan reagált. Románia vállalta, hogy tiszteletben tartja a jogállamot. Néhány vállalását teljesítette, ám a referendum nem jelentette a politikai csata végét, ismét nyomást gyakoroltak a bírákra, hogy befolyásolják a népszavazás kimenetelét.
A referendum eredményének elfogadása ugyanakkor annak a jele, hogy véget érhetnek a politikai csatározások – mondta Reding. A helyzet ugyanakkor még mindig képlékeny – vélte. Leszögezte: nem minden vállalást teljesítettek, így az EB szoros figyelemmel követi a romániai fejleményeket. Közölte, a napokban tárgyalnak Băsescuval, Victor Ponta kormányfővel és Mona Pivniceru igazságügy-miniszterrel, majd év végén újabb jelentés készül arról, mennyire tartják tiszteletben a törvények uralmát.
„Illegitim” államfőtől „a többség zsarnokságáig”
A vita során Manfred Weber német néppárti képviselő kemény hangon bírálta a Ponta-kormány általa visszaélésnek nevezett lépéseit, Ioan-Mircea Paşcu román szocialista EP-honatya ugyanakkor úgy vélte, az alkotmánybíróság politikai szereplővé vált, és beleszólt a politikai eseményekbe. Hannes Swoboda, a szocialisták EP-frakcióvezetője Băsescu államfőt bírálta, és emlékeztetett: a népszavazáson 7,4 millióan a leváltására voksoltak. Őt viszont arra emlékeztették, hogy ez kevesebb, mint a névjegyzékben szereplő összes polgár 50 százaléka.
Graham Watson, a liberálisok és demokraták képviselője szerint a demokratikus parlamenti többség megpróbálta elmozdítani a visszaéléseiről ismert államfőt, és emlékeztetett Emil Constantinescu volt államfő tegnapi, Martin Schulz EP-elnöknek címzett levelére, amelyben illegitimnek nevezte Băsescu hatalmát. Bírálta a bizottságot, amiért megkövetelte a referendumon az 50 százalék plusz egy fős érvényességi küszöböt. Cristian Preda PDL-s EP-honatya a többség zsarnokságáról beszélt – szerinte a kormány a gazdasági válságot politikai válsággal bővítette, amikor csupán három nap alatt leváltotta a házelnököket és az ombudsmant.
A PSD-s Cătălin Ivan szintén az érvényességi küszöböt rótta fel, valamint azt, hogy Reding parlamenti puccsnak nevezte a felfüggesztési akciót, azzal vádolva őt, hogy Băsescunak kampányol, és megsértette Románia szuverenitását. A PNL-s Norica Nicolai szintén Redinget bírálta, mondván: a kormány nem sértett alkotmányt, és ő is úgy vélte, hogy a biztos politikai alapon állt ki Băsescu mellett. Göncz Kinga MSZP-s képviselő szintén José Manuel Barrosót és Redinget bírálta, mondván: bár a román kormányfőt elmarasztalták, a magyar kormányt nem, amikor az – szerinte – korlátozta az alkotmánybíróság jogkörét, és átalakította a választási törvényt.
Monica Macovei PDL-s képviselő ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy a főügyészség szerint a referendumon nagyarányú csalás történt. Viviane Reding végezetül olyan mechanizmus kidolgozására tett javaslatot, amely az összes uniós tagállam igazságügyi rendszerének monitorozását lehetővé tenné.
Barroso: megtámadták a jogállamot
A nap folyamán egyébként korábban, a délelőtti órákban José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió helyzetéről szóló beszédében kitért az egyes tagállamokban a jogállamot ért támadásokra. „Tiszteletben kell tartanunk az alapvető értékeket és a jogállamiságot. Az utóbbi hónapokban azt tapasztalhattuk, hogy egyes tagállamok merényletet követtek el ezen elv ellen, ám az Európai Bizottság azonnal reagált” – mondta Barroso, aki szerint a globalizáció kihívásaira adott válasznak a mélyebb integrációnak és a több demokráciának kell lennie, és hatékony eszközök szükségesek a jogállamiságot lábbal tipró országok ellen.
Az eseményekre reagált Victor Ponta román kormányfő is, aki nem vett részt a brüsszeli vitán. A miniszterelnök a tegnapi bukaresti kormányülés elején azt mondta a minisztereknek: ne aggódjanak amiatt, hogy az ellenzéki Demokrata-Liberális Párt (PDL) bepanaszolta a kormányt Brüsszelben és Strasbourg-ban, mivel egy „fanarióta” pártról van szó, amely, amíg kormányon volt, lopott és tönkretette az országot, most pedig abban reménykedik, hogy valaki „odakintről” ismét visszahelyezi a hatalomba.
(Strasbourgban tárgyalt Corlăţean
A Velencei Bizottság elnökével, Gianni Buquicchióval és az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének első emberével, Jean-Claude Mignonnal tárgyalt szerdán este Strasbourgban Titus Corlăţean román külügyminiszter. A Buquicchióval folytatott megbeszélések során a közelmúltbeli romániai politikai fejleményekről esett szó, a román diplomácia vezetője pedig ismét megerősítette Románia elkötelezettségét az Európa Tanács jogi szaktestületével való szoros együttműködés mellett. A Mignonnal folytatott beszélgetésen Corlăţean kijelentette, a kormány elkötelezett a gazdasági és szociális célkitűzések megvalósításához szükséges politikai stabilitás megteremtése mellett. A román külügyminiszter az Európai Parlament szocialista elnökével, Martin Schulzcal is találkozott, aki közölte: támogatja Románia schengeni csatlakozását, amely az utóbbi hónapok politikai fejleményei nyomán Hollandia, Németország és Belgium ellenkezése miatt ismét halasztódik.)
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Az EP nemzeti kisebbségügyi munkacsoportja szolidáris az erdélyi magyarsággal
Az Európai Parlament (EP) nemzeti kisebbségüggyel foglalkozó frakcióközi munkacsoportja (intergroup) csütörtökön állásfoglalásban vállalt szolidaritást a másfél milliós erdélyi magyar közösséggel a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében. Az intergroup strasbourgi ülésén elfogadott állásfoglalás felszólítja a román hatóságokat az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását célzó restitúciós folyamat folytatására, összhangban Románia uniós csatlakozáskor vállalt kötelezettségeivel - közölte Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő, a munkacsoport társelnöke. „A közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása kulcsfontosságú a Romániában élő magyar nemzeti közösség identitásának, kultúrájának és nyelvének megőrzéséhez. A visszaszolgáltatott ingatlanokban kiépített intézményi hálózat az erdélyi magyarság megmaradásának alapja” - hangsúlyozta Tabajdi, aki szerint nem engedhető meg, hogy megakadjon az amúgy is vontatottan haladó visszaszolgáltatási folyamat.
„Románia 2007-es csatlakozása előtt az Európai Parlament számos alkalommal felszólította a román hatóságokat a rendszerváltás óta húzódó eljárások felgyorsítására. Sajnálatos módon a folyamat a mai napig nem zárult le” - emlékeztetett a magyar szocialista politikus.
Az ügyben született bírósági ítéletről Tabajdi úgy vélekedett, hogy az ügy előzményeit ismerve a döntés megkérdőjelezhető. Egyben reményét fejezte ki, hogy a másodfokon eljáró bírói testület korrigálja a döntést, kimondja az ingatlanok visszaszolgáltatásának törvényességét, és felmenti a vádlottakat.
„Ez az ítélet veszélyes precedenst teremthet, és a restitúciós folyamat visszafordításával fenyeget. Ez megengedhetetlen lenne” - hangsúlyozta.
A frakcióközi munkacsoport állásfoglalása felhívja a figyelmet arra, hogy a Székely Mikó Kollégium ügye mozgósította a romániai magyar nemzeti közösség tagjait: e hó elsején Sepsiszentgyörgyön 30 ezer ember vonult a kollégium ügye miatt az utcára. „Megszerzett joguk elveszítése ellen tiltakoztak: azért, hogy ne államosítsák vissza az épületet, és munkájuk miatt ne sújtsa börtönbüntetés a restitúciós bizottság tagjait” - olvasható a dokumentumban.
Az állásfoglalás szerint az eset a romániai törvényes visszaszolgáltatási folyamat megtorpanását jelenti, precedenst teremthet annak meghiúsítására. Országszerte több száz olyan visszaszolgáltatott ingatlan van, amelyben oktatási intézmény működött, és ezek mind veszélybe kerülnének - figyelmeztetett a munkacsoport.
„Mi, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport tagjai, az európai nemzeti etnikai és nyelvi kisebbségi közösségek képviselői, szolidaritást vállalunk a másfél milliós romániai magyar közösséggel, mely kiáll közösségi és egyházi tulajdona, valamint a munkájukat jóhiszeműen végző szakpolitikusai mellett” - szögezi le az állásfoglalás.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Strasbourgi vita Romániáról
Bő, másfél órás, éles vita alakult ki az Európai Parlament plenáris ülésén a romániai politikai helyzetről. A román kormánypártok képviselői élesen támadták Viviane Redinget, az Európai Bizottság igazságügyi kérdésekben illetékes alelnökét, amiért „beavatkozott a román belpolitikába”, és azzal is megvádolták, hogy részrehajló volt. Cătălin Ivan, SZDP-s képviselő szerint az igazságügyi biztos Băsescu kampányügynöke, ezt bizonyítja az is, hogy a mostani vitára is narancssárgába öltözött. Reding valamennyi EU-ország igazságügyi rendszerének módszeres áttekintését kezdeményezte a célból, hogy jobban érvényesüljenek a jogállamiság követelményei.
Viviane Reding szerint új mechanizmust kell létrehozni, amelynek segítségével mérhetővé, összehasonlíthatóvá és kritériumokkal összevethetővé válik az egyes tagországok igazságügyi rendszerének „ereje, hatékonysága és megbízhatósága”. „Az igazságszolgáltatás függetlensége kulcseleme lesz ennek az értékelésnek” – jelentette ki a bizottsági alelnök. Fontos lépésnek nevezte, hogy Romániában tiszteletben tartották az államfő elmozdítására irányuló népszavazás érvénytelenségének alkotmánybírósági kimondását, mert az lehetővé teszi, hogy normalizálódjon az ország politikai élete. Az Európai Bizottság azonban nem kapott választ minden felvetett aggályára, nem foglalkoztak Brüsszel valamennyi javaslatával – tette hozzá Reding, és közölte: az Európai Bizottság ezért továbbra is szoros figyelemmel követi a romániai helyzet alakulását. Bejelentette, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök és ő maga a közeli napokban találkozik Băsescuval, továbbá Barroso fogadja majd Victor Ponta miniszterelnököt, ő pedig a román igazságügyi minisztert. Az éles szópárbaj során az európai szocialisták és liberálisok többnyire védték, a néppártiak pedig támadták a Ponta-kormányt. Hannes Swoboda, a balközép Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (SÚD) frakciójának osztrák vezetője például szemrehányást tett Viviane Redingnek, úgy vélte, megkérdőjelezhető az EB tárgyilagossága, és számon kérte, miért nem léptek fel korábban is, amikor Traian Băsescunak és a demokrata-liberálisoknak voltak jogsértő akcióik. Swoboda azt állította még, hogy nem lehet államcsínyről beszélni Romániában, és az erre irányuló vádak szerinte „teljességgel igazságtalanok”. Rámutatott még, hogy 7,4 millió román szavazott a referendumon Băsescu államelnök ellen, vagyis sokkal többen, mint ahányan megválasztották. Swoboda azzal vádolta a DLP EP-képviselőit, megnevezve közöttük Monica Macoveit is, hogy hazugságokon alapuló propagandát folytatnak a Szociál-Liberális Szövetség (USL) ellen. Cristian Preda, a Demokrata-Liberális Párt európai parlamenti képviselője Victor Ponta kormányfő lemondását kérte, felemlegette, a román miniszterelnököt plágiummal vádolják, és azt is, hogy nem volt bátorsága megjelenni a brüsszeli vitán. Monica Macovei megemlítette azt is, hogy az ügyészek másfél millió elcsalt szavazat ügyében vizsgálódnak, véleménye szerint Romániában „egyes politikai pártok túszul ejtették az igazságszolgáltatást”.
Rövid, egyperces felszólalásra kapott lehetőséget Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő, aki a magyar kisebbséget ért sérelmeket és a Mikó-ügyben született igazságtalan ítéletet tette szóvá, felhívta kollégái figyelmét, hogy az egyháznak visszaszolgáltatott ingatlant akar újraállamosítani a román hatalom. A kisebbségi jogok tiszteletben tartását sürgette Tabajdi Csaba magyar szocialista politikus is, de ő Reding bizonyos megfogalmazásait túlzónak és igaztalannak találta, és kiállt a magyarság jogai mellett Gál Kinga fideszes képviselő is, ám ő azt is kifejtette, nem áll a lábán a román és a korábbi magyarországi helyzet összehasonlítása, hazájában egy kétharmados, megválasztott kormány hozta az EU által kifogásolt döntéseket, Romániában pedig egy ideiglenes kormány akarta leváltani az államelnököt.
A polémiát az EB-t képviselő Andreas Mavroyiannis zárta, Szókratészt parafrazálva jelentette ki: „a demokrácia alapja, hogy szabályai nem változtathatóak a politikai opportunizmusnak alárendelten”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vasárnapig dől el, hogy a magyar pártok együtt szállnak-e versenybe a parlamenti választásokon
Vasárnapig egyezhetnek meg az erdélyi magyar pártok arról, hogy együtt szálljanak versenybe a decemberi parlamenti választásokon, mondta Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki abban bízik, hogy a következő napokban az RMDSZ álláspontja még megváltozhat.
A Néppárt sajtóirodájának közleménye szerint, Toró T. Tibor kifejtette, hogy az alternatív választási küszöb a választási szövetségekre is érvényes, így a magyarság a közelgő választásokon semmiképp sem maradhat ki a parlamentből.
A Néppárt elnöke a romániai magyar pártok választási összefogását sürgette, és közölte: a koalíciót legkésőbb szeptember 16-án be kell jelenteni.
„Ha egy választási szövetség legalább hat képviselője és három szenátorjelöltje befutó helyen végez a saját választókerületében, az országosan elért eredménytől függetlenül megkapja a neki járó parlamenti székeket”, húzta alá Toró, hozzátéve, hogy aki ennek az ellenkezőjét állítja, manipulatív szándékkal teszi, hogy azt ne mondja, „hazudik”.
Toró elmondta, ha az RMDSZ jelszava korábban az volt, hogy „minden magyar számít”, akkor számítson az a százezer magyar is, aki az önkormányzati választásokon a másik két pártra szavazott. A Magyar Polgári Pártot (MPP) is szívesen látnák a koalícióban, ugyanakkor közölte: tudomása szerint a polgáriak országos elnöksége nem tárgyalt az összefogás lehetőségéről, és sajnálatos módon tisztújító gyűlésüket is többször elnapolták.
Sepsi Rádió
Erdély.ma

Nem jön létre az új egység
Az alternatív választási küszöb a választási szövetségekre is érvényes, így a magyarság a közelgő választásokon semmiképp sem maradhat ki a parlamentből – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján Kolozsvárott. A párt sajtóközleményében hangsúlyozta: Toró a romániai magyar pártok választási összefogását sürgette és közölte, a koalíciót legkésőbb szeptember 16-án, azaz vasárnap be kell jelenteni.
A kincses városbeli sajtóértekezleten az EMNP elnöke a választási törvény 47. cikkelyéből idézte: ha egy választási szövetség legalább hat képviselője és három szenátorjelöltje befutó helyen végez a saját választókerületében, az országosan elért eredménytől függetlenül megkapja a neki járó parlamenti székeket. „Aki ennek az ellenkezőjét állítja, manipulatív szándékkal teszi, hogy azt ne mondjam, hazudik” – üzente a pártelnök, aki elmondta továbbá, hogy „az RMDSZ vezetői »kardcsörtetéssel zárják ki« a választási együttműködés lehetőségét, és csupán ürügyet keresnek. Nem igaz ugyanis, hogy a párttörvény technikailag nem teszi lehetővé a választási szövetséget illetve annak sikerét”.
A jogszabály a koalíciók bejelentésének határidejéül szeptember 16-át jelöli meg. Toró T. Tibor szerint ez „kőkemény jogvesztő határidő”, ám bíznak benne, hogy a következő napokban az RMDSZ álláspontja még megváltozhat. A Magyar Polgári Pártot (MPP) is szívesen látnák a koalícióban, ugyanakkor közölte: tudomása szerint a polgáriak országos elnöksége nem tárgyalt az összefogás lehetőségéről, és sajnálatos módon tisztújító gyűlésüket is többször elnapolták – áll a néppárt sajtóközleményében. „Ha minden magyar számít, akkor valóban számítson a magyar közösség minden tagja, hiszen majdnem százezer ember szavazott a néppártra, illetve az MPP-re” – mondta az RMDSZ jelszavára utalva az összefogást sürgető Toró.
A december 9-ei parlamenti választásokra a magyar politikai szervezetek összefogása tehát megkérdőjelezhető. Ám hogy tisztán lássunk e kérdésben, felvettük a kapcsolatot mind a Magyar Polgári Párttal, mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel, és rákérdeztünk, mi az akadálya annak, hogy mindeddig nem ültek tárgyalóasztalhoz az EMNP-vel.
Az MPP országos alelnöke, Farkas Csaba telefonos érdeklődésünkre elmondta, mindeddig nem kereste meg pártját senki az EMNP részéről, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a közös jelöltállítást megvitatandó. Az MPP-alelnök kitért arra is, hogy szeptember 16-áig a pártszövetségek vagy koalíciók szándéknyilatkozatát kell iktatni az illetékes hatóságnál, a részletek tisztására tehát még lenne idő. Ám mivel hozzájuk nem érkezett be hivatalos formában felkérés a néppárti vezetőséggel való párbeszédre, a Magyar Polgári Párt elnökségi ülésén kedden úgy döntöttek, ők teszik meg az első lépést a néppárt felé. Farkas Csaba lapunknak elmondta, a döntés meghozatalát követően telefonon fel is hívta Toró T. Tibort, és tudtára adta az MPP politikai értelemben vett közeledését. Kérdésünkre, hogy akkor miért nyilatkozta azt tegnap az EMNP elnöke, hogy „tudomása szerint a polgáriak országos elnöksége nem tárgyalt az összefogás lehetőségéről”, Farkas azt válaszolta, lehet, hogy még nem ért célba a hivatalos e-mail. Felvetésünkre, miszerint ha a telefonbeszélgetésen tudtára adták a néppárti elnöknek az MPP döntését, akkor ő miért nem vette ezt komolyan, illetve erről miért nem beszélt a kolozsvári sajtótájékoztatóján, az MPP alelnöke érdemben nem reagált, csak arra utalt, hogy kommunikációs mulasztásról lehet szó.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor szintén telefonon nyilatkozott lapunknak. A szövetség vezető politikusa tudatta, a néppárt nem kereste meg az RMDSZ-t, hogy az összefogásról tárgyaljanak. „Ha az elmúlt két hónapban nem keresett meg senki bennünket, nem hiszem, hogy az utolsó negyvennyolc órában fog” – mondta a szövetségi elnök, aki emlékeztetett, az RMDSZ mindenkinek, EMNP-snek és MPP-snek is felajánlotta, hogy aki tenni akar valamit a romániai magyar közösségért, és indulna a parlamenti választáson, a szövetség kereteiben tegye. A feliratkozási határidő azonban hétfőn lejárt. Az elnök szerint az ajtók nyitva álltak, de azok, akik az összefogásról beszélnek, egy lépést sem tettek érte. „Mi is csak a sajtóból értesültünk, nekünk csak a sajtón keresztül üzengettek” – mondta Kelemen Hunor, aki szerint ez rossz kommunikációra vall, hiszen ha valaki valóban szóba akar állni a másikkal, akkor megkeresi. „Toró T. Tiborral jól ismerjük egymást, képviselőtársak voltunk, tudjuk egymás telefonszámát is, de egyetlen szóval vagy telefonhívással nem keresett meg, hogy üljünk le tárgyalni” – mondta Kelemen. Az RMDSZ elnöke leszögezte, mivel mindeddig nem sikerült párbeszédet kialakítani, kétséges, hogy ma, esetleg szombaton vagy vasárnap változna ez meg, így nem beszélhetünk összefogásról. Kérdésünkre, hogy miképpen látja az EMNP és az MPP együttműködésének megvalósulását, Kelemen Hunor elmondta, nem avatkozik bele „a két kis versenypárt” ügyeibe, az RMDSZ-nek nincs ideje az EMNP-vel vagy az MPP-vel foglalkozni. B. B.
Reggeli Újság
Erdély.ma

Fesztiválok évadja Nagyváradon
Idén először rendezik meg Nagyváradon az Erdélyi Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóját október 4–7. között – jelentette be a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője, Dimény Levente. A szemlének mostanáig azért nem tudott otthont adni Várad, mert a táncegyüttes a múlt évig a Nagyváradi Állami Filharmónia keretei között működött, annak pedig nem volt a rendezvény befogadására alkalmas terme.
Az elmúlt évad óta azonban az önállósult Szigligeti Színház ernyője alatt a patinás színházépületben folytatják tevékenységüket.
A társulatvezető elmondta: a rendezvény illeszkedik a színház most kezdődő évadának alapkoncepciójába, amelyhez a „Fesztivál az egész” mottót találták ki a társulatok vezetői – hiszen a Szigligeti-társulat is fesztivál házigazdája lesz majd. A fesztivál megszervezése mellett Dimény Levente arra is igen büszke, hogy a táncegyüttes munkáját sikerült vissza nem térítendő pályázati összegekkel megtámogatni.
A Román Kulturális Alap például nem kevesebb mint 40 ezer lejt biztosított az együttes számára a Kilencezer kilométer a néphagyomány szolgálatában című, iskolásoknak szóló ismeretterjesztő program finanszírozására. Ennek keretében táncos-játékos földrajz-, illetve történelemórákat tartanak majd erdélyi iskolákban, és egy, az adventi hagyományokat bemutató előadást is létrehoznak. A pénz arra is elég, hogy a táncegyüttes zenekarának öszszes hangszerét kicseréljék, és új viseleteket varrassanak a táncosoknak.
A Nagyvárad Táncegyüttes idei első bemutatójára éppen a néptáncfesztivál keretében kerül majd sor. Tamási Áron Fekete Sáfrán című novellája alapján azonos címmel játsszák ezt az előadást László Csaba rendezésében. Színházbérletben lehet majd megtekinteni a Kiss Ferenc, a Vízöntő zenekar alapítójának szerzeménye alapján készült Nagyvárosi bujdosók című táncjátékot, amelyet a népszerű magyarországi rendező-koreográfus, színész, zeneszerző, énekes, Novák Péter jegyez majd játékmesterként. Műsoron marad a tavaly bemutatott, nagy sikernek örvendő Bambuc ördög is, amelynek alapjául szintén egy Tamási-novella szolgált.
Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár)

Toró: létezik alternatív bejutási küszöb
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) továbbra is reménykedik abban, hogy hárompárti választási szövetség jön létre. Elképzeléseik szerint a néppárt, az RMDSZ és az MPP közös listákon indulna a decemberi parlamenti választásokon. Toró T. Tibor, a néppárt elnöke szerint az alternatív küszöb lehetővé teszi, hogy az erdélyi magyar pártokból álló koalíció a megnövekedő bejutási küszöb ellenére is bekerüljön a törvényhozásba. Toró szerint az RMDSZ-nek nem kellene figyelmen kívül hagynia azokat a magyarokat, akik az önkormányzati választásokon nem rá voksoltak. A politikus vasárnapig várja az RMDSZ válaszát. Borbély László, az RMDSZ politikai elnöke leszögezte: nem fontolgatják koalíció létrehozását. A jelek szerint az MPP is halogatja az összefogásra vonatkozó döntés meghozatalát.
Toró T. Tibor, az EMNP országos alelnöke csütörtöki kolozsvári sajtóértekezletén kifejtette: sajnálattal vették eddig tudomásul, hogy az RMDSZ kizárta a választási együttműködést a másik két magyar párttal, ám mégis reménykednek abban, hogy a szövetség vezetősége pár napon belül megváltoztatja eddigi álláspontját.
– Megcáfolom az RMDSZ-vezetők által eddig hangoztatott állítást, miszerint ha az RMDSZ nem éri el az 5 százalékos bejutási küszöböt, akkor nem kerül be a parlamentbe, és a romániai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad. A parlamenti választásokra vonatkozó 2008/35-ös törvény 47. cikkelyének 2-es pontjának c. betűje kimondja az alternatív küszöb létezését. Ez pedig azt jelenti, hogy a nemzeti kisebbség pártjai, politikai szövetségei, amelyek nem érték el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt, de 6 képviselői és 3 szenátori egyéni választókerületben első helyre kerültek, mandátumhoz juthatnak. Egyszóval: nem látom azt, hogy a romániai magyarság parlamenti jelenléte veszélyben lenne – magyarázta az EMNP elnöke.
Toró T. Tibor elmondta azt is: az MPP hetek óta halogatja azon döntés meghozatalát, hogy a parlamenti választásokon szövetségre lép-e a néppárttal vagy sem.
– Több beszélgetést folytattunk eddig az MPP vezetőségével is egy esetleges választási együttműködésről, ám úgy tűnik: el akarják odázni e fontos döntés meghozatalát. Az EMNP készen áll a további érdemi tárgyalásokra. Ha pedig az RMDSZ jelmondata az, hogy minden magyar számít, akkor ne hagyja figyelmen kívül azt a közel 100 000 magyar szavazópolgárt, aki a júniusi helyhatósági választásokon az EMNP-re vagy az MPP-re adta le voksát – tette hozzá Toró T. Tibor. Megtudtuk: a néppárt jövő hét elején hozza nyilvánosságra jelöltjeit.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke lapunknak azt nyilatkozta: az RMDSZ a június 10-i helyhatósági választáson elért eredményeit figyelembe véve döntött úgy, hogy nem köt választási szövetséget a másik két erdélyi magyar párttal.
– Az önkormányzati választásokon az erdélyi magyarság bebizonyította, hogy megbízik az RMDSZ-ben, és szavazatával megerősítette a szövetséget. Ezért nincs okunk választási szövetséget kötni. Azt sem akarjuk, hogy megismétlődjön az a 2009-es eset, amikor Tőkés László RMDSZ-listán jutott be az Európai Parlamentbe, és ez alighogy megtörtént, máris elkezdte az új párt létrehozását. Az 5 százalékos bejutási küszöböt pedig azért kell elérnünk, hogy beleszólhassunk a döntéshozatalba. Nem mindegy ugyanis, hogy a romániai magyarságnak 15 vagy 30-nál több képviselője lesz a parlamentben. Az RMDSZ érdekvédelmi szervezetként nem indulhat együtt a néppártal, amely politikai párt – tette hozzá a politikai alelnök.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Szilágysági történelemlapozás
A Wesselényi nevet a köztudat leginkább az „árvízi hajós”, báró Wesselényi Miklós (1796–1850) alakjával kapcsolja össze, aki haladó szellemű főúrként sokat tett szűkebb és tágabb hazájáért, a Szilágyságért és Magyarországért. De a család más tagjai is méltók az utókor emlékezetére: megemlíthetjük itt Ferenc (1605–1667) nádorispánt, Pál (1654–1694) kuruc vezért, István (1674–1734) emlékírót vagy a magyar nyelvű színjátszást is pártfogoló id. Wesselényi Miklóst (1750–1809), a „zsibói bölényt”. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) 2012. szeptember 7–8-án nemzetközi konferenciát rendezett Kolozsváron, A Szilágyság és a Wesselényi család (14–17. század) címmel, amelyen rangos kutatók előadásai hangzottak el. A részletekről Hegyi Géza történészt, az EME munkatársát, a tanácskozás egyik szervezőjét kérdeztük.
– Milyen előzményei voltak ennek a tudományos rendezvénynek?
– Ez a konferencia egy nagyobb projekt részeként valósulhatott meg. A román kormány illetékes hatósága 2009-ben tudományos műhelyként és könyvkiadóként is akkreditálta az EME-t, így 2010 tavaszán már pályázatot nyújthattunk be a Román Kutatási Alaphoz (CNCSIS) a magyar és román történetírásban egyaránt elhanyagolt Szilágyság kutatására. Tervünket, nem kis meglepetésünkre, elfogadták, de ez a siker kötelezettségekkel is jár: külföldi tanulmányutakkal, konferenciák megrendezésével, szakfolyóiratokban való közlésekkel, végső soron pedig a nagy múltú Wesselényi család levéltárainak feltárásával, középkori és kora újkori anyaguk kiadásával.
– A múlt hétvégi tanácskozás elérte célját?
– Feltétlenül. Elsősorban azért, mert hozzájárult a Szilágyságra és a Wesselényi családra vonatkozó tudásunk gyarapításához. Olyan előadókat hallgathattunk meg, akik alaposan foglalkoztak a kitűzött témákkal. Másfelől pedig nagyon fontosnak tartom, hogy sikerült párbeszédet kezdeményezni magyarországi, erdélyi magyar és román, valamint bukaresti történészek között olyan témákban, amelyekben még ma is gyökeresen eltér az egyes nemzeti történetírások álláspontja. Sikerült frusztrációktól mentesen véleményt cserélni, ami szerintem lényeges eredménynek számít.
– És amit nagyon nehéz megvalósítani, főként az érzelmektől nem mindig mentes román és magyar történetkutatók között…
– Az egyes előadásokban, illetve a hozzászólásokban most mégis tárgyszerű kérdésfelvetéseknek, érvek és ellenérvek logikus ütköztetésének lehettünk tanúi. Bukaresti meghívottunk például meglepő tárgyilagossággal taglalta a Szilágyság 16. századi etnikai és demográfiai jelenségeit. De élmény volt a magyarországi történészek előadásait is meghallgatni, amelyek során tisztázták a Drágffy család múltjának egy-egy szeletét, közelebbről felemelkedésük történetét vagy Drágffy Bertalan erdélyi vajda pályafutását. Megismerkedhettünk még a szilágysomlyói vár és az Árpád-kori ákosi templom múltjával, a középkori Szilágyság gazdasági intézményeivel és egyházi építészetével. Magukról a Wesselényiekről kevesebb újdonságot tudtunk meg, hiszen róluk inkább csak a projektben részt vevő kollégáink értekeztek, de így is hasznos volt kitenni a szakmai kritika kereszttüzének a család 16–17. századi történetéről felhalmozott ismereteinket. A konferencia anyagát terveink szerint jövő év elejére jelentetjük meg, 2013 nyarán pedig, a projekt lezárásaként, napvilágot lát a Wesselényi család oklevéltára is.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Az MSZP a nemzetpolitikában sem a megosztás fideszes politikáját követi
Folytatja nemzetpolitikájának megújítását az MSZP, a szocialisták stratégiájuk elkészítésébe a határon túli szervezetek képviselőit is bevonják.
Mesterházy Attila, a szocialista párt elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján annak apropóján beszélt erről, hogy megkezdődik az Európai Ifjúsági Akadémia háromnapos balatonlellei tábora, ahová magyarországi és a szomszédos országokból érkező politikusokat, szakértőket hívtak meg.
Az MSZP és az Európai Kisebbségekért és Demokráciáért Alapítvány rendezvényén előadást tart Mesterházy Attilán kívül Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alelnöke, Berényi József, a Magyar Koalíció Pártja elnöke, Bara Zoltán, a Híd-Most külpolitikai tanácsadója, Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Juhász Sándor, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke és Deák Ernő, az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetségének elnöke is, továbbá fórumot szerveznek a határon túli magyar ifjúsági szervezetek képviselőinek.
A szocialista párt elnöke azt mondta: a rendezvényen elhangzó javaslatokat felhasználják a programalkotás során.
Mesterházy Attila szerint a Fidesz az elmúlt két évben megosztotta a határon túli magyar szervezeteket, nehezítve ezzel az ott élők politikai képviseletét. Az MSZP ezért is tartja fontosnak, hogy nemzetpolitikai stratégiáját a határon túli magyar szervezetek véleményének figyelembevételével készítse el - közölte.
Emlékeztetett arra is, hogy az MSZP korábban nemzetpolitikai kerekasztalt kezdeményezett, ahová a határon túli magyar pártok szakértőit hívták meg.
Arra az újságírói kérdésre, hogy a romániai politikai helyzetről folytatott szerdai európai parlamenti vitában MSZP-s politikusok miért bírálták a magyar kormányt, Mesterházy Attila úgy válaszolt: a szocialista párt - Orbán Viktorral ellentétben - nem folytat kettős beszédet, ugyanazt mondja külföldön, mint itthon, tehát az itt megfogalmazott kritikáikat ismertetik a megfelelő uniós fórumokon is.
Az MSZP elnöke ugyanakkor azt mondta: nem folytatják a mostani kormányfő ellenzékből folytatott politikáját. Orbán Viktor ugyanis korábban ahhoz kért támogatást az Európai Néppárttól, hogy vonják meg a Magyarországnak járó uniós forrásokat - tette hozzá.
Stop.hu

Európai támogatás (Mikó-ügy)
Az Európai Parlament nemzeti kisebbségekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportja (intergroup) állásfoglalásban vállalt szolidaritást a másfél milliós erdélyi magyar közösséggel a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében – közölte Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő, a munkacsoport társelnöke. Az intergroup strasbourgi ülésén elfogadott állásfoglalás felszólítja a román hatóságokat az államosított ingatlanok visszaszolgáltatására, összhangban Románia uniós csatlakozáskor vállalt kötelezettségeivel.
„A közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása kulcsfontosságú a Romániában élő magyar nemzeti közösség identitásának, kultúrájának és nyelvének megőrzéséhez. A visszaszolgáltatott ingatlanokban kiépített intézményi hálózat az erdélyi magyarság megmaradásának alapja” – hangsúlyozta Tabajdi, aki szerint nem engedhető meg, hogy megakadjon az amúgy is vontatottan haladó restitúciós folyamat. „Románia 2007-es csatlakozása előtt az EP számos alkalommal felszólította a román hatóságokat a rendszerváltás óta húzódó eljárások felgyorsítására. Sajnálatos módon a folyamat a mai napig nem zárult le” – emlékeztetett. A Mikó-ügyben született bírósági ítéletről Tabajdi úgy vélekedett: az előzményeket ismerve a döntés megkérdőjelezhető. Egyben reményét fejezte ki, hogy a másodfokon eljáró bírói testület korrigálja a döntést, kimondja az ingatlanok visszaszolgáltatásának törvényességét, és felmenti a vádlottakat. A frakcióközi munkacsoport állásfoglalása felhívja a figyelmet arra, hogy a Székely Mikó Kollégium ügye mozgósította a romániai magyar nemzeti közösség tagjait: e hó elsején Sepsiszentgyörgyön 30 ezer ember vonult az utcára. „Mi, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport tagjai, az európai nemzeti etnikai és nyelvi kisebbségi közösségek képviselői, szolidaritást vállalunk a másfél milliós romániai magyar közösséggel, mely kiáll közösségi és egyházi tulajdona, valamint a munkájukat jóhiszeműen végző szakpolitikusai mellett” – szögezi le az állásfoglalás.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hétfőn indul a Határon Túli Magyarok Fesztiválja
Hétfőtől hat napon át zajlanak a Határon Túli Magyarok Fesztiváljának programjai Baranya megye több településén, a látogatók hagyományőrző és kézműves programokon, képzőművészeti kiállításokon, irodalmi és történelmi témájú pódiumbeszélgetéseken, szakmai fórumokon vehetnek részt.
A két évtizedes hagyományokkal rendelkező Határon Túli Magyarok Fesztiváljának legfontosabb célja, hogy bemutassa a Kárpát-medence magyar tájegységeinek kultúráját, erősítse a nemzeti összetartozás eszméjét, valamint találkozási lehetőséget biztosítson magyar alkotó- és előadóművészek, szellemi műhelyek számára - közölték a szervezők az MTI-vel.
A rendezvények a szervezők reményei szerint izgalmas és színes körképet nyújtanak a Kárpát-medence hagyományőrző és alkotó művészeinek, hivatásos és amatőr művészeti közösségeinek munkájából. Az idén a fesztivál programjain kiemelt szerepet kap a Drávaszög és Szlavónia népi kultúrájának és kortárs művészeti életének bemutatása.
A programok között több kiállítás is helyet kap, így például Pécsen, a Pannon Magyar Házban hétfőn nyílik tárlat Vajdasági impressziók címmel Takács Ferenc festményeiből és Banka Gabriella kisplasztikáiból. Keddtől pedig a PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Karán Látlelet címmel Sztrunga Erzsébet, Mánfai György és Hosszú István fotográfusok kiállítása tekinthető meg.
A további programok között szerepel még például néptánc gálaest Kozármislenyben, szüreti mulatság Sombereken, valamint a Dióhéj Citerazenekar nagynyárádi fellépése. Szombaton a pécsváradi Fülep Lajos Művelődési Központban tablók, fotók, videók és makettek segítségével mutatják be a horvátországi magyarság hagyatékának egy szeletét.
inforadio.hu

Megtartotta éves közgyűlését a MÚRE – médiastratégia készül
Kialakulóban van az a stratégia, amely a különböző kisebbségi magyar nemzetrészek sajtójának fennmaradását, sőt fejlődését szolgálná, akár egy összmagyar integráció kívánalmával is. Ugyanakkor folyamatban van a 2012-es médiakatalógus, a külhoni magyar média teljességre törekvő tárának véglegesítése – derült ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) a hétvégén tartott rendezvényén.
A Magyarország határain túl működő média mai állapotáról zajló szombat délutáni vitát – amelyen magyarországi, szerbiai és horvátországi sajtósok is részt vettek – a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója jelen lévő vezetői moderálták.
A MÚRE a hétvégén tartotta ez évi közgyűlését és az ehhez kapcsolt, a riportról mint sajtóműfajról szóló szakmai tanácskozását a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban. Az első összehívásra csak a tagság töredéke jelent meg, ezért csak második összehívásban sikerült a közgyűlést statutáris körülmények között megtartani. Ekkor hangzott el Karácsonyi Zsigmond elnök beszámolója a 2011-es tevékenységről, a pénzügyi ellenőrző bizottság jelentése és a 2012-re vonatkozó előterjesztés. Ülést tartott a MÚRE igazgatótanácsa és becsületbírósága, amelynek egy lemondást követően Mózes Edit az új elnöke. A riport mint kordokumentum címmel Bodolai Gyöngyi tartott előadást, bemutatva egyben új riportkötetét is, amely a Világhírnév Kiadó publicisztikai sorozatában jelent meg. Vajda György a fotóarchiválás problémáiról beszélt, Kacsó Sándor régi tévés riportokból vetített részleteket.
Meghívottként a budapesti Al Ghaoui Hesna, a Magyar Televízió haditudósítója tartott élményszámba menő előadást és vetítést Háborúk földjén címmel, Havasi János a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap hadisírkutató törekvéseit vázolta, Csermák Zoltán (MTV) a riportkészítés buktatóit összegezte. A Kós Károly Kollégiumot, a közmédia külhoni magyarsággal foglalkozó tanácsadó testületét annak elnöke, BarlayTamás mutatta be. Mint kiderült, az erdélyi sajtót két televíziós, a székelyudvarhelyi Jakab Endre és a kolozsvári Maksay Ágnes képviseli a testületben.
Szombaton este a Lázár-kastély lovagtermében átadták az idei szakmai nívódíjakat. A MÚRE igazgatótanácsa 2012-ben Bakó Zoltánt, a Vásárhelyi Hírlapszerkesztőjét és Gödri Ildikót, a Román Televízió magyar adásának munkatársát tüntette ki sokéves kiváló tevékenységükért. A kezdőknek járó Tomcsányi Tibor-díjat B. Szabó Zsolt marosvásárhelyi rádiós kapta, a KMÚEK Messzelátó díját Szili Katalin országgyűlési képviselőnek nyújtották át „a külhoni és magyarországi újságírók együttgondolkodásának és együttműködésének szorgalmazásáért, támogatásáért”. A házigazda centrum és a Hargita Megyei Tanács idén Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét díjazta, az Oltyán László-díjat viszont ez évben nem osztották ki, mivel a kiírt pályázatra nem érkeztek színvonalas oknyomozó, tényfeltáró riportok.
Krónika (Kolozsvár)