Trianoni krokodilkönnyek
Olvasom a Reggeli Újságban, hogy a trianoni diktátum 90. évfordulóján több megemlékezés is lesz Nagyváradon. Az EMI-sektől ez már megszokott, akkor haragudnánk meg rájuk, he nem tennének semmit. Az EMNT nemrégen szerveződött meg Bihar megyében, de azóta minden rendezvényével mutatja az utat, amelyen járni kíván, ennek szellemében szervezik meg a június 4-i megemlékezést is.
És akkor olvasom, hogy az RMDSZ is megemlékezik a diktátumról. Nézem, jól látok-e? És ki a beharangozója rendezvényeiknek? Többes számban. Mert ők már csak ilyenek, állandó rendezvényszervezők, példának okáért magyar kultúra napjait, sőt hetét (nem napját!) szervezik. Minden alkalommal megmutatják, hogy mindenhez értenek, sőt, mindenhez többször is értenek. Most például felkérik az egyházakat, hogy a trianoni évfordulón harangozzanak román idő szerint. Javaslom az egyházaknak, hogy az RMDSZ-nek vagy néhány képviselőjének ítéljék oda az ökumenikus egyházszervező nagydíjat, persze csakis román idő szerint...
Aztán rajzversenyt szerveznek a gyerekeknek. Pontosabban a gyerekeket meg tanítóikat is beszervezik politikai játszmáikba. A kettő között azért van különbség.
És felmérést is készíttetnek arról, hogy mit tudnak a nagyváradi magyarok Trianonról, milyen hatásait érzik ma. Meg kell a szívnek szakadni az őszinte érdeklődésüktől…
Felháborító és undorító, hogy azok kezdenek „sírni” Trianon miatt, akiknek soha nem jutott eddig eszébe Trianon, akik soha nem szólaltak meg e napon. Nem vitatjuk el, hogy Trianon minden magyarnak fájhat, hogy lehetnek megtérők, lehetnek magyarok, akik csak most ébrednek rá, hova is tartoznak. De amikor azt látjuk, hogy csakis az anyaországi politikai fordulat, a magyar nemzeti kormányhoz való dörgölőzés, a megfelelés kényszere késztet embereket arra, hogy most nemzeti ügyekkel foglalkozzanak, hogy trianonozni kezdjenek, azt a leghatározottabban el kell ítélnünk. Lehet-e őszinte az olyan kezdeményezés a Trianoni évfordulón, amely mögött olyan emberek állnak, akik eddig nem is tudtak erről a napról, vagy nem is akartak róla tudni? Lehet-e őszinte azok aggódása a nemzeti ügyekért, akik idehozták Nagyváradra Medgyessyt, Horn Gyulát, Gyurcsányt, Demszkyt, Kunczét, Újhelyit, Nyakót és még folytathatnám a sort sokáig. Ez a díszes társaság még ma is, az anyaországi jobboldali, pontosabban nemzeti győzelem után is úgy akadályozza a nemzeti gondolat, a nemzeti összetartozás kialakulását, ahogy tudja. Nem akarták és nem akarják a kettős állampolgárságot, nem szavazták meg a június 4-i Nemzeti Összetartozás napját sem. De legalább következetesek, ma is éppolyan nemzetrontók, mint amilyenek voltak éveken keresztül.
A mi nagyváradi, bihari Gyurcsányaink azonban hamar elkezdték a dörgölőzést, hamar felvették nemzetünkért aggódó álarcukat. Nyilván van még a tarsolyukban hamuba sült pogácsa, amit megosztanának az anyaországi nemzeti politikusokkal és akár velünk is, megmutatva, hogy ők aztán nagyobb magyarok, mint akárki ebben a városban.
És azt is el kell itt ítélnünk, hogy Nagyváradon azok kezdjenek krokodilkönnyeket hullatni Trianon miatt, azok tolakodjanak előtérbe, akik nem is oly régen átvették és a nagyváradi polgárok, tehát a nagyváradi magyarok nevében is megköszönték azt a szobrot, amelyik a tót, mai nevén szlovák nacionalizmus egyik alapítóját ábrázolja. Ez a nacionalizmus vezetett oda, hogy a felvidéki magyar területeken, a trianoni rablódiktátum nyomán országot alapító tótok, mai elnevezéssel szlovákok, fenyegessék, állampolgárságuk elvesztésével félemlítsék meg felvidéki magyar testvéreinket.
Köszönetet rebegni a szlovák nacionalizmus szobra előtt, részt venni a magyarok százezreit nyomorba döntő romániai kormányzásban, nagy üzleteket kötni köztisztviselőként, mindenféle zavaros telekügyletekben részt venni, ezeket már jól megtanulták. Jól tudják képviselni saját cégeiket, üzleteiket is, de vajon ennyi elfoglaltság mellett, mikor szánnak egy kis időt, a magyar érdekek őszinte képviseletére is?!
A Kozacek-szobrot megköszönő hölgy sajtótájékoztatója végén leütötte az aduászt: nem hívtak meg egyetlen magyarországi politikust sem ökumenikus imájukra. Hát mi történt, régi barátaik – Gyurcsány, Kuncze, Demszky, Újhelyi, Nyakó stb. – közül senki nem ér rá?
Az RMDSZ most kénytelen magyarországi politikusok nélkül emlékezni, de emlékezik, mert őszinték, mert gerincesek, mert fontos nekik a nemzeti gondolat. Ugye, hihető?
Nagy József Barna
Nagyvárad
Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Hová jutottunk Trianon óta?
A magyar megosztottság és egymásra találás 90 esztendeje
A trianoni diktátum legfontosabb következménye, hogy a történelmi Magyarország megszűnte, az ország kétharmadának elcsatolása következtében létrejönnek azok a kényszerközösségek, melyekre ma azt mondjuk, „külhoni magyarok” – fogalmaz Bárdi Nándor történész. Az ő segítségével próbáltuk áttekinteni a békediktátum óta eltelt időszakot mind a határon túli magyarság, mind az anyaország szemszögéből.
Trianon értelmezése, szemlélete már a létrejöttének pillanatától eltér határon túli és magyarországi nézőpontból: Brassóból vizsgálva ezt a helyzetet más a történtek értelmezése, mintha Budapestről állapítjuk meg, mi történt – szögezi le Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Kisebbségben Magyarországról nézve Trianon alapvetően az ország területi vesztesége, míg kisebbségi szempontból a közösség létrejötte kapcsolódik ehhez az eseményhez – folytatja a kutató, aki Kolozsváron is rendszeresen tanít. – Ezek ugyanis egy politikai döntés, nem pedig valamilyen társadalomtörténeti folyamat során létrejött közösségek. E kényszerközösségek mint sorsközösségek 90 év alatt vállalt, regionális közösségekké váltak, s ez a magyar nemzetfelfogást is meghatározza.
A külhoni magyar látószög némiképp eltér a hazaitól. A kisebbségi magyar közösségeket az anyanyelv és a kultúra szervezi, így sokkal „nemzetesítettebb” közösségek, a nemzeti kultúrának fontosabb szerepe van, mint Magyarországon.
Míg a magyarországi népesség jelentős részének az ország a haza, s az állampolgársághoz köti ezt a fogalmat (bár folyamatosan nő azok száma, akik a határon túli magyarokat is a nemzet részének tartják), s a haza és az ország fogalma az anyaországban összekapcsolódik, a határon túliak a szülőföldből, a „kis tájból” indulnak ki, ehhez kötődik a magyar kultúra. Ez a virtuálishaza-felfogás a magyar médiatér használatán keresztül lesz valóságossá, integrálódik Magyarországhoz. Külön kérdés az, hogy a külhoni magyar világok termelte kultúra, ismeretek mennyire épülnek be ebbe a közös médiatérbe.
Bárdi rámutat: a 2004. decemberi népszavazás azért volt nagy hatással a külhoni magyar közvéleményre, mert az a hazafelfogásból elvárt emancipáció, hogy ők a létező magyar kultúra részesei, és az anyaországban sem idegenek, elutasításra talált. Legalábbis így élhették meg a szomszédországi magyarok.
Az adófizető és az áldozat konfliktusa
Az egyenlőtlen helyzetből adódnak a magyar–magyar konfliktusok. Vannak, akik magyar állampolgársággal bírnak, Magyarországon élnek, magyar kulturális állami intézményrendszert használhatnak, s van egy 2 millió 400 ezres csoport, melynek tagjai kisebbségi léthelyzetben maguknak teremtik meg ezt az intézményrendszert, s nem rendelkeznek azzal a kulturális esélyegyenlőséggel, mint a magyarországiak.
Előáll az adófizető és az áldozat konfliktusa: Magyarországról jön a támogatás, a hazai intézmények próbálnak élni a kompetenciával, hogy ők döntenek ezekről a helyzetekről. Vita alakul ki, hogy az adott közösség nem tudja-e jobban eldönteni a támogatás sorsát.
Ki a „magyarabb magyar”?
Némi kompenzálás is előfordul: amikor a határon túliak próbálják nemzetesítettségben, hitelességben, kulturális örökséghez való viszonyukban felülmúlni a magyarországiakat. Ennek egyik jellemző kifejezése a „tápos” – azaz művi, mesterkélt, nyámnyila – kritikus megnevezés, ahogy Kárpátalján vagy Erdélyben nevezik az anyaországi magyarokat.
A Balázs Ferenc Intézet korábbi kutatásai szerint, hogy miképpen látják a határon túliak az anyaországi magyarokat, két fontos sztereotípia alakult ki. Az egyik, hogy a magyarországiak „gőgösek, ridegek, számítóak”. A másik egyfajta mintakövetést jelez, eszerint a hazaiak civilizáltak, kulturáltak. A felvidékiek a legelfogadóbbak, a kárpátaljaiak a legelutasítóbbak Magyarországgal kapcsolatban, míg az erdélyieknél és a vajdaságiaknál fele-fele arányban oszlik meg a fent megadott két nagyobb megítéléstípus.
A revíziós politika
Korszakonként markánsan különböző az érem másik oldala, hogy miképpen reagál a megcsonkított, a magyar államiságot jogfolytonosságában továbbvivő ország a békediktátumra és következményeire – derül ki a kutató válaszaiból.
A két világháború között egyértelmű volt a revíziós jövőkép: ez egyrészt külpolitikai stratégia volt, másrészt az egész Horthy-korszak legfontosabb legitimációs ideológiája. Eszerint mindent, a társadalmi programokat, a belső ellentéteket, az ország gazdaságpolitikáját a revízió érdekeinek kellett alárendelni. A revízió célját végig nem tisztázták: lebegtették, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása vagy az etnikai határok szerinti új határvonalak meghúzása a cél. A legfontosabb kérdés az volt, amit Jancsó Benedek fogalmazott meg: ha el is vesztette a magyarság területi integritását, kulturális integritását meg kell tartania annak érdekében, hogy egy későbbi békeszerződés során érvelni lehessen a magyar demográfiai, gazdasági pozíciókkal. A korabeli magyar külpolitika egyik alapelve pedig az volt, hogy a szomszédsági kapcsolatok csak akkor rendezhetők, ha a kisebbségi kérdésben is van előrelépés.
Más helyzetet teremtett az 1938–1944-es időszak, a visszacsatolások korszaka. Maradtak magyar kisebbségek a vissza nem tért területeken, s Magyarországra is nagy számban kerültek más nációbeli népcsoportok. Szlovákia vonatkozásában a reciprocitás elve működött: a magyar kisebbségeknek adott intézményi jogokért cserébe a szlovákiai magyarok is hasonló elbírálásban részesültek.
Ez Romániával kapcsolatban nem igazán működött, ott sokkal inkább túszhelyzet alakult ki a két közösség között. Észak-Erdélybe egymillió román került vissza, Dél-Erdélyben pedig ott maradt mintegy 100-150 ezer magyar. A visszacsatolt területeken mindenütt a magyarországi közigazgatást vezették be, de Észak-Erdélyben továbbra is fenntartották a kisebbségi korszakban létrehozott regionális és a nemzeti alapon szervezett intézményeket – ilyen volt az EME, az EMKE, az EGE vagy a szövetkezeti központok. Az erdélyi elit egyfajta mintaterületnek tartotta a régiót.
Létrehozták az Erdélyi Pártot, próbálták nem beengedni a magyar pártokat, s az észak-erdélyi románsággal szemben igyekeztek egységes tömbként megjelenni. A nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében alapvetően nem nemzetiségi autonómiában gondolkodtak, mint 1940 előtt, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény továbbfejlesztésében, tehát a nyelvi jogokban és az egyházi autonómiában, például magyarok vezette, román nyelvű helyi közigazgatásban és oktatásban. Ezzel együtt Dél-Erdély megszerzéséről sem mondtak le. A háború utáni rendezéssel kapcsolatban pedig mind román, mind magyar részről készültek lakosságcseretervek. Ez akkoriban a kérdés egyik rendezési módjának tűnt.
Eszköztelenül A következő, 1944–1948 közötti időszakban a magyar kormányzat eszköztelen volt ezekben a kérdésekben. Még csak kisebbségvédelmi garanciákat sem tudott elérni a béketárgyalásokon. Az, hogy nem telepítettek ki nagyobb magyar tömböket a felvidékieken kívül, többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon ez komoly belpolitikai gondokat jelenthetett volna. Másrészt Romániában a szovjetek egyik legfontosabb ütőkártyája volt, hogy lebegtették Észak-Erdély hovatartozását. Így sikerült elérniük, hogy 1945-ben Petru Groza vezetésével baloldali kormányt nevezzenek ki, amely 1948-ra fölszalámizta a polgári erőket. Egy ideig még küldözgetett az anyaország pénzt a kolozsvári egyetem fenntartására, a kisgazdapárt is próbálta a szövetkezeti mozgalmat segíteni Erdélyben. Ezek azonban már nem tudták befolyásolni a folyamatokat.
Az internacionalista zsákutca
Az ötvenes évektől a hatvanas évek közepéig tartott az automatizmus kora. A magyar kormányzat úgy gondolkodott, hogy egy adott ország belügye a nemzetiségi kérdés. Arra számítottak, hogy a szocializmus automatikusan meg fogja oldani ezeket a problémákat az osztályharc lezárultával. Csakhogy leereszkedett a vasfüggöny nemcsak nyugatra, de a környező szocialista országok felé is. A nyilvánosságra nem kerülő pártvezetői tárgyalásokon állandóan napirenden volt a kérdés, elsősorban Románia esetében. A kommunista párt vezetésében ebben az időszakban egyébként felülreprezentáltak, Rákosit is beleértve, a határon túlról származó politikusok.
A hatvanas évek közepétől kezdődő, Kádár által fémjelzett korszakban a keleti blokkban jellemző, hogy elfogy a szocialista országok legitimációs tartaléka Sztálin halála és a XX. kongresszus után. Szinte minden országban megjelenik a nemzeti érdek, a nemzeti függetlenség fokozott hangoztatása mint politikai legitimációs ideológia. Ezalól két ország kivétel. Egyrészt az NDK, ahol a függetlenség kérdéséhez az NSZK árnyékában elég nehéz lett volna hozzányúlni, másrészt Magyarország, ahol 1963-ig ültek az ’56-osok, illetve Kádár rendszerének ideológiája más típusú nemzeti érdeket hordozott magában. Kádáréknak egyfajta plebejus nemzetfogalma volt: a nemzeti érdekek helyett az életszínvonal biztosítására került a hangsúly.
Románia a Varsói Szerződés esetében ellenállt a tömbben való politizálásnak, a KGST vonatkozásában pedig annak a nemzetközi munkamegosztásnak, amely mezőgazdasági és nyersanyagtermelő szerepben konzerválhatná. Ebből adódott, hogy amikor a Szovjetunió és Románia kapcsolataiban fölmerült a hatvanas évek második felétől Besszarábia kérdése, Magyarországon bátrabban fogalmaztak a határon túli magyarok ügyében. S ezek a problémák 1968 után Csehszlovákiában, a hetvenes évek első felétől Romániában egyre súlyosabbakká váltak. Magyarországon pedig a párt és az elitcsoportok alkurendszerében nyomásgyakorló csoportosulások alakultak ki, így például aktivizálódott az Írószövetség, a népi írók sora.
A határon túli magyarok kérdésével 1966–1968-tól rendszeresen foglalkozott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága. Különböző jelentések készültek a szomszédos szocialista országokkal működő kulturális kapcsolatokról, az ott élő magyarok helyzetéről, intézményi viszonyairól. 1976-ban MSZMP politikai bizottsági határozat születik, amely a lenini nemzetiségpolitikai normák szerint értékeli az egyes országok magyarságpolitikáját. Úgy ítélik meg, hogy Kárpátalján a legjobb a helyzet, ezenkívül Jugoszláviában jó a helyzet. (Itt fogadták el egyedül a Magyarországról kezdeményezett „kettős kötődés” és a nemzetiségek „híd” szerepére vonatkozó retorikát.) Csehszlovákiát az oktatási kérdések és a történeti viták miatt problematikusnak tartották. Romániában pedig kifejezetten úgy értékelték, hogy ott eltérnek a marxista–leninista nemzetiségpolitika normáitól.
A kulturális nemzetfogalom
Különböző próbálkozások történtek a romániai kapcsolatok rendezésére, de 1977-ben a nagyváradi találkozó nyomán kiderült, hogy ez a magas szintű találkozókra építő politika sem működik. Nyílt konfliktussá vált a Románia és Magyarország közti viszony, mikor a nyolcvanas évek elején nyilvánvalóvá vált a romániai gazdasági válság. A társadalmi homogenizációra épülő romániai politika külső-belső ellenségként konstruálta a magyarságot és Magyarországot. Magyarország óhatatlanul belekerült ebbe a konfliktusba, hiszen a nyolcvanas évek közepén tömegessé vált a romániai magyarok áttelepülése és a tiltott határátlépés. A 80-as években Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Őszi István vezetésével megjelent egy olyan, az MSZMP KB külügyi apparátusában dolgozó csoport – Moszkvából visszatért diplomaták –, akik a magyar kisebbségi kérdés nemzetközi felvetése irányába, a kulturális nemzetfogalom felé mozdultak el. A határon túli magyarokkal való kapcsolattartást pedig a magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatának tartották.
A dologban közrejátszott, hogy míg a népi írók, akik szintén kiemelt fontosságúnak látták e kérdést, kulturális, demográfiai problémának látták a határon túli magyarok ügyét, addig a harmadik, a határon túliakkal foglalkozó csoport, a demokratikus ellenzék elsősorban emberi jogi kérdésként kezelte, s egyik legfontosabb témájává vált a magyarországi szegénység mellett a határon túliak ügye.
Magyarságpolitika A Kádár-rendszer bukásával, 1988–1989-ben bekövetkezett a magyarságpolitika intézményesülésének időszaka. A Németh-kormány alatt létrejött a Nemzetiségi Kollégium, majd az Antall-kormányzat időszakában megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala. Ez a hivatal különböző felügyeleti szervek mellett 2006-ig működött, amikor létrehozták a Miniszterelnöki Hivatalon belül a kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkárságot.
Az 1990 utáni időszakban az alapvető jövőkép a társnemzeti státus megszerzése volt a határon túli magyarok számára. Erről viszont a 90-es évek közepére kiderült, hogy nem működik, sem az európai nyomásgyakorlás, sem a szomszédos országokkal való megegyezés nem hozza létre a különböző szintű magyar nemzeti autonómiaintézményeket. Egy másik kísérlet volt a kisebbségi magyar pártok részvétele az adott országok kormányzati politikájában a kilencvenes évek közepétől. Ez nagyon sok eredménnyel járt, de sehol sem jutott el külön kisebbségi törvény létrehozásáig. Ellenben a volt Jugoszlávia utódállamaiban felülről létrehozták a kisebbségi magyar nemzeti tanácsokat.
Mikor 1996 környékén kiderült, hogy Magyarországnak egyfajta geopolitikai előnye van a térségben, és valamiféle megoldást kell találni a schengeni határ-ellenőrzési rendszer bevezetése utáni kapcsolattartási problémákra, akkor jelenik meg a státustörvény elképzelése. Ez a koncepció azt célozta meg, hogy a határon túli magyarok jogilag és egyénileg is megragadhatóvá váljanak. A státustörvénnyel járó kedvezményeket úgy képzelték el, mint egy olyan katasztert, amely révén pontosan lehet tudni a kedvezményezettek körét, a kedvezményeket pedig tovább lehet fejleszteni.
Ennek a kedvezménytörvénynek a zsákutcájaként jelent meg, a működésképtelenségét jelezve, a kettős állampolgárság igénye – összegzi a jelenleg kialakult helyzetet Bárdi.
Ürügy a kisebbségek problémáinak felvetése
A 90-es évek elejétől kezdve a határon túli magyarok kérdése bizonyos értelemben virtualizálódott, mintegy ürügyként jelenik meg – jelzi kérdéseinkre a kutató. Már az MDF szétszakadásakor a kirobbanó Csurka–Antall-konfliktus látszólagos ürügye az ukrán–magyar alapszerződés volt. Gyurcsány Ferenc számára a népszavazás lehetőség volt arra, hogy megmutassa, Orbán Viktor legyőzhető. 1996-ban Orbán a jobboldal egységét, az MDF, a kisgazdapárt és a Fidesz koherenciáját az alapszerződés vitájában tudta megteremteni, amikor történeti távlatba emelte, hogy vajon az alapszerződés megoldja-e a kisebbségek problémáit és Trianon kérdését.
A magyar politikában, s ez akár a jelenlegi, a határon túliak állampolgárságának elnyerését könnyítő és kiterjesztő jogszabályra is vonatkozik, általában valamilyen más politikai folyamatnak van alárendelve, valamilyen pártpolitikai érdekharc áll a magyar kisebbségek adott ügyének, problémájának a felvetése mögött – summázza a kérdés aktuálpolitikai jelentéseit Bárdi Nándor.
Udvardy Zoltán
MNO.hu

Trianoni Emlékév
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2010-et Trianoni Emlékévnek nyilvánította.
Célként azt tűzték ki, hogy nemzetünk szétszakításának 90. évfordulóján – végre – vessünk véget az önmagában meddő önsajnálatnak, és az elkövetkezendőkben – Trianongyógyításaképpen – a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesülésének programadó eszménye hassa át cselekedeteinket.
A Nemzeti Összetartozás Napja
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a fenti gondolat jegyében 2010 június 4-én részt vett a Magyar Országgyűlés emlékülésén. A Trianon-emlékülés délután fél ötkor, a szerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának pontos időpontjában, a nemzeti zászló és a történelmi zászlók bevonulásával, harangzúgással, majd a Himnusszal vette kezdetét. Az ünnepségen részt vettek a diplomáciai testületek, a határon túli magyarok és a történelmi egyházak képviselői, Mádl Ferenc korábbi államfő és felesége, Antall József néhai miniszterelnök özvegye, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Boross Péter és Medgyessy Péter korábbi kormányfők. Szili Katalin a szocialista frakció részéről egymagában vett részt az emlékülésén.
Sólyom László köztársasági elnök az emlékülésen úgy fogalmazott: ha Magyarország empátiával viseltet partnerei iránt, nyugodtan nézhetünk szemükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz, de a szomszéd népek magyarokkal kapcsolatos értékrendjének megváltozása nélkül nincs végleges megoldás. Az államfő szerint nélkülözhetetlen az anyaország segítsége a kisebbségi nemzetrészek számára, Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében. Az államfő hangsúlyozta: a nemzetpolitika csak akkor lehet hatékony, ha szakpolitikává válik. A köztársasági elnök kitért arra, hogy az emléknap akkor tölti be feladatát, ha valóban új korszakot nyit a nemzet egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek, és pozitív fordulatnak tartja, hogy a nemzeti összetartozásról szóló törvény nem a történelmi magyar államról szól, hanem a nemzet egységére helyezi a hangsúlyt.
Méltóképpen kell emlékezni a kilencven évvel ezelőtt történtekre és erőt kell meríteni a nemzet példamutató akaraterejéből – mondta Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke a Trianon-emlékülésen a parlamentben. Schmitt ünnepi beszédében kiemelte: nem revíziót, hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának.
Az ünnepségen felolvasták a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, amelyet a parlament hétfőn fogadott el.
Tőkés László EP-képviselő az emlékülés után a fővárosi Március 15. téren mondott ünnepi beszédet. Itt több száz ember részvételével tartott megemlékezést a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a trianoni szerződés aláírása 90. évfordulójának napján. Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke külön köszöntve a 90 évvel ezelőtt elcsatolt részekről érkezett több tucatnyi, népviseletbe öltözött magyart, beszédében úgy fogalmazott: Trianonra emlékezni nemzeti ügy, mert ez a történelmi tény mindenki szívébe markol, de amíg Európa nem dolgozza fel ezt a gyalázatos eseményt, addig nem teremtődhet meg a kontinensi béke sem.
Erdélyi képviselőnk üdvözölte, hogy a kommunizmus évtizedei után végre nyíltan lehet megemlékezni az akkori eseményekről. A református püspök ugyanakkor nehezményezte, hogy míg a holokauszt tagadását lehet büntetni hazánkban, addig Trianon, valamint a békediktátum következményeinek tagadását nem. Tőkés László szerint erre szükség van, a nemzettagadás miatti eljárást pedig azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik nemmel szavaztak a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvényre. Véget ért a Kun Béla-, Rákosi-, Kádár- és Gyurcsány-korszak, az elhallgatás, a hazaárulás korszaka – jelentette ki az EMNT elnöke. „Szembe kell néznünk a 20. század két csapásával, Trianonnal és a kommunizmussal, de ez nem elég, szakítani kell ezek átkos örökségével is. Be kell fejezni a 20. századot, új történelmet kell írnunk, ez a mai nap üzenete.” Tőkés szerint már nem lehetünk revizionisták, de a területért kollektív és egyéni jogokat, ezzel együtt pedig autonómiát követelünk. A református püspök figyelmeztetett: a felszín alatt tovább folyik a határon túli magyarság pusztulása.
A Nemzeti Összetartozás Napján Budakalászon felavatták a Kárpátok őre trianoni emlékművet. Az esemény díszvendégei Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, Tőkés László EP-képviselő, valamint Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke voltak. A Kárpátok őrét Budakalász város önkormányzata állította, a polgárok adakozásából a békediktátum 90. évfordulóján. A szobor a magyar népfelkelőt formázza, aki ezer éven át védte Magyarországot. Az eredeti alkotást Kolozsváron állították 1915-ben, ezt a bevonuló románok 1918-ban elpusztították. A most felavatott emlékművet Szcuka Attila tervei alapján Horváth-Béres János faszobrász készítette, a követ a budakalászi mészkőbánya ajándékozta.
Az estet a Theatrum Hungaricum művészei és a Kamp János Kapelle fúvószenekar lélekemelő műsorszámai színesítették. Tőkés László a budakalásziaknak Erdély és Partium üdvözletét tolmácsolta. A püspök kolozsvári születésűként megidézte az elszakított nemzetrészek szenvedéseit, ugyanakkor hangsúlyozta: véget kell végre vetni a „fájdalom és önsajnálat-retorikának”, a Nemzeti Összetartozás Napja Trianon gyógyítását jelenti. Ezzel együtt az elszakított területeken élő magyarságra fokozottan oda kell figyelni, hiszen – a látszat ellenére – a huszonnegyedik órában vagyunk, az elszórványosodás és az asszimiláció reális veszélyek – fogalmazott. Az elszakított nemzetrészek is szeretnének tevőleges módon hozzájárulni az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerének éltetéséhez, mondotta az EMNT elnöke. Az erős Anyaország és az elszakított nemzetrészek különböző formájú autonómiáinak rendszere az egyesülő Európában a 20. század trianoni és kommunista örökségének lezárását, és a 21. századi egységes magyar nemzet újjászületését eredményezi – zárta beszédét az erdélyi képviselő.
Nemzeti Zarándoklat
Június 5-én, szombaton Tőkés László a hagyományos Trianoni zarándoklaton vett részt Zebegényben. A trianoni gyász 90. évfordulójára a Trianon Társaság által szervezett nemzeti zarándoklaton tiszteletüket tették: Dr. Beer Miklós római katolikus püspök, Csuka Tamás református püspök, Lakner Pál evangélikus püspök, Balázsi László unitárius püspökhelyettes, Kapás László és Forgách Alajos római katolikus kanonokok, Szeverényi János és Smidelius Zoltán evangélikus lelkészek, a Templomos Lovagok, a Szent György Lovagrend, a Szent Korona Társaság, a Horthy Miklós Társaság, a Vitézi Rendek, a Történelmi Családok, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány, a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesület, a 832. Havas Boldogasszony Cserkészcsapat, az elszakított országrészek képviselői, valamint az emigráció képviselői.
A zarándoklat résztvevőit Pálmai Béla, a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány elnöke köszöntötte, az egyházi köszöntőt Kapás László, Zebegény plébánosa mondotta, a házigazdák részéről Sinkó Vilmosné, Zebegény polgármestere üdvözölte a résztvevőket, majd az elszakított nemzetrészek képviselői tolmácsolták az összetartozás üzenetét. Erdély és Partium életérzését és élni akarását Pálffy József lelkipásztor, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója fejtette ki – Kós Károly Kiáltó szó című röpiratát megidézve – a szépen kimunkált beszédében.
Tőkés László az ökumenikus istentisztelet után elmondott rövid beszédének elején az árvízkárosultak, illetve a most is gátakon lévők iránti szolidaritásra és együttérzésre kérte a jelenlévőket. A püspök kijelentette: az önsajnálat, a hibakeresés és az önviktimizálás ideje lejárt. „Fogjuk meg az eke szarvát”, fogalmazott képletesen a képviselő, a beszédek ideje lejárt. Trianon gyógyítása az igazság kimondásából is ered. Ezért vigyáznunk kell arra is, jelezte Tőkés László, hogy az „Erdély-romantika” ne fedje el valós problémáinkat. Nézzünk szembe őszintén múltunkkal, ugyanakkor vessünk véget a sérelmi politizálásnak.
Itt az ideje a gyógyulásnak
Trianon gyógyítása címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön vasárnap, június 6-án. Jobb helyszínt keresve sem találhattak volna a szervezők, hiszen a többségében ma is magyarok lakta Gyimesbükk mindkét világégés alatt heves honvédő harcok tanúja volt, s mai napig kettősen szenvedi meg Trianon átkát: nemcsak az anyaországtól csatolták el, de az 1968-as megyésítéskor a zömében románok lakta Bákó megyéhez kapcsolták az addig Csík vármegyéhez tartozó települést.
Az EMNT központi rendezvénye szentmisével kezdődött, melyet Salamon József helyi plébános celebrált. A szentmise után a résztvevők az Ezeréves Határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Itt, ahol a XVIII. századi kápolna mellett egy, Bethlen Gábor által a 17. században építtetett erődítmény romjai állnak, emlékparkot alakítottak ki, s az itt emelt színpadon Szilágyi Zsolt sepsiszentgyörgyi énekes hangja köszöntötte a résztvevőket, akiket a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület huszárai vezettek fel a helyszínre.
A huszárok sorfala előtt Deáky András, az „ezeréves határ őre” szólalt fel, aki több mint harminc esztendeje végez közösségépítő munkát Gyimesbükkön, és jórészt neki köszönhető, hogy az ezeréves határ tárgyi emlékei megmaradtak, és Gyimesbükk a turisták egyik kedvenc úticélja lett. Rövid köszöntő beszédében Deáky hangsúlyozta: „Jöhet ide bárki, ez mindig a mi földünk marad…” A zágoni Mikes Kelemen Vegyeskar „Magyar igazság” című összeállításának meghallgatása után Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete lépett a mikrofonhoz s az anyaország nevében arra kérte az itt lakókat, hogy „tartsanak ki sokáig, mindörökké.”
Tőkés László európai parlamenti képviselő új megközelítésben beszélt a trianoni traumáról. Itt az ideje a gyógyulásnak, véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát – mondta az EMNT elnöke. „Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. Érjen véget a 20. századdal egyetemben Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás” – fogalmazott Tőkés László, aki az anyaországi politikai változásokról, annak erdélyi kihatásairól is szólt, hangsúlyozva: „A rendszerváltozás új fejezete kezdődött el, beérett ’89 decemberének gyümölcse”. Tőkés László figyelmeztette a jelenlevőket: „csak akkor vagyunk kisebbségben, ha kicsinynek érezzük magunkat”, és intő példaként említette Makfalva esetét, ahol a színmagyar falu magyar polgármestere levetette a székely zászlót a szintén magyar alpolgármesterrel…
Az EMNT elnöke kitért Gyimesbükk helyzetére is, nagy tapsot aratott kijelentése: a kormányon levő RMDSZ-nek „ezzel kell kezdenie, Gyimesbükköt visszahozni oda, ahova tartozik.”
Beszéde végén Tőkés László a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket. A rendezvény a régi székely himnusz eléneklésével zárult.
erdon.ro

A keresztény jelző kötelez! – Évzáró a PKE-en
Zsúfolásig megtelt szombat délelőtt a nagyvárad-újvárosi református templom, ahol a Partiumi Keresztény Egyetem tanévzáró ünnepségét tartották. Több mint háromszáz különböző vallású fiatal, szülők, barátok töltötték meg a templom padjait, de számos hazai és magyarországi politikai és egyházi személyiséget is láttunk a padsorokban.
Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Tőkés László volt püspök, EP-képviselő, a PKE elnöke. A veretesen kidolgozott prédikációban a címzetes püspök üdvözölte a PKE hallgatóit, kiemelve azt, mennyire fontos, hogy a fiatalokban tudatosuljon a keresztény értékrend fontossága, hogy felvérteződjenek egy olyan életszemlélettel, amely szelektál, megtart és hitet ad egy látványcentrikus, globalizált világban, ahol a médiával manipuláló érdekcsoportok sokszor tudatosan törekednek arra, hogy sivár fogyasztókká torzítsák a jövő generációit. Az egyházkerület volt püspöke, az egyetemalapítás kezdeményezője beszédében több aktuális politikai és közéleti eseményt is megemlített, szólt például a magyarországi politikai váltásról, üdvözölte a Fidesz–KDNP új határozatait, amelyek az elcsatolt részek magyar lakosságát is erőteljesen és remélhetőleg pozitívan érintik. Szó esett az anyaországi árvízkárosultakról, mint megtudtuk, a tegnapi ünnepi istentiszteleten begyűlt perselypénzt is ahhoz az összeghez adják, amellyel a magyarországi testvéreket akarják megsegíteni.
A lélek kardja Istennek fegyvere, utalt a Szentírásra Tőkés, figyelmeztetve a PKE végzős hallgatóit arra, hogy életükben, karrierjük folyamán se feledjék, Krisztus katonáiként a szeretet szent fegyverével kell építsék, javítsák és szebbé, igazabbá tegyék a világot. A hit harcosai soha nem támadnak, hangzott el a prédikációban, de elég erősek ahhoz, hogy Isten segedelmével megvédjék a veszélybe került igazi értékeket.
Az igehirdetést követően János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora mondott ünnepi évzáró beszédet. Gratulálva a most végzett fiataloknak sikeres, boldog életet kívánt nekik. Az ünnepi köszöntések során szót kapott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalban lévő püspöke is, aki a keresztény kötelességek éltetésére is buzdította az ifjakat. A PKE-nek már a nevébe foglalt„keresztény” jelző is egyfajta útmutató, hogy az itt végzett hallgatók ne feledjék, honnan lettek szárnyra bocsátva, hol tanultak s hogy a keresztény tradíciókon alapuló életszemlélet hirdetői kell legyenek.
Ezt követően felszólalt Szászfalvi László, a magyar kormány egyházügyi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára. Az anyaországi politikus gratulált Tőkésnek az egyetem létrehozásáért, s a magyar nemzet teljes összefogásának szükségességére mutatott rá. A magyarság gyümölcsei a most végzett fiatalok, vélekedett az államtitkár, hát adja isten, hogy teremjenek a nemzet javára. Kitért az aktuális magyar politikai eseményekre is, biztosítva a jelenlevőket, hogy a második Orbán-kormány fokozott figyelemmel kíséri az erdélyi, partiumi magyarság sorsát is, és remélik, sikerül minél hamarabb elfelejteni azokat a nemzetáruló cseleket és cselekedeteket, amelyeket a Gyurcsány kormány követett el a kisebbségi létbe szakadt magyar közösségek ellen.
A beszédek között a Partiumi Kórus adott elő igen szép énekeket, emelve ezzel az évzáró ünnepélyességét. A kissé hosszúra nyúlt rendezvényen még mások is felszólaltak, így többek között Hermán M. János egyetemi lelkész, előadó-tanácsos, aki a moderátor szerepét is betöltötte az ünnepségen, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, Sorin Curilă a Nagyváradi Állami Egyetem képviseletében, Fésüs László, a Debreceni Egyetem rektora. Ezt követően a PKE rektora érdemokleveleket osztott ki az arra érdemes ifjaknak. Majd megtörtént az egyetem jelképes kulcsának átadása a következő, jövőre végző évfolyamnak. Az ünnepség a himnusz eléneklésével zárult.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Répás Zsuzsanna: átlátható, világos határon túli magyaroknak szóló támogatáspolitikára van szükség!
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint átlátható, világos és követhető határon túli támogatáspolitikára van szükség, és a jelenlegi kaotikus rendszert meg kell szüntetni. Répás Zsuzsanna az MTI-nek adott interjújában beszélt arról is, hogy lehetőleg még júliusban összehívhatják a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely hat éve szünetel, jogsegély irodát hoznának létre és célzott programokat indítanának a szórványmagyarság segítésére.
A nemzetpolitika kiemelt szerepet játszik az elkövetkező években, ezt jelzi, hogy a területért miniszterelnök-helyettesként Semjén Zsolt felel majd - mondta Répás Zsuzsanna. Hozzátette: az elmúlt nyolc évben a legnagyobb probléma az volt, hogy háttérbe szorult ez a terület, egy eldugott főosztály képviselte, a nemzetpolitikai szempontok nem érvényesültek. Ezen szeretnének gyökeresen változtatni, s azt szeretnék, ha a magyar kormány magatartását áthatná az összetartozás gondolata, hogy kárpát-medencei keretek között kell a magyarságról gondolkodni.
Az államtitkárság lesz a nemzetpolitika műhelye a kormányzati struktúrán belül, bármilyen határon túli magyarokkal kapcsolatos ügy, probléma felmerül, az ide kerül első helyen. A legfontosabb feladat az államigazgatáson belüli koordináció lesz, azt szeretnék, ha a nemzetpolitikai gondolkodásmód megjelenne az egész magyar államigazgatásban - hangsúlyozta, hozzátéve: minden tárca szabályzatába be fog kerülni feladatként a határon túli ügyekkel való foglalkozás. Az államtitkárság gondozza majd azokat az ügyeket is, amelyek korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalához tartoztak - jelezte.
A helyettes államtitkár elmondta, hogy a Magyar Állandó Értekezletet mindenképpen összehívják a nyáron, lehetőleg még július folyamán. A MÁÉRT a magyar-magyar politikai párbeszéd legfontosabb fóruma volt. A testület ülését 2004 novembere óta nem hívta össze a szocialista kormányzat, akkor Gyurcsány Ferenc csúfos kudarcot vallott a kettős állampolgárság ügyében kezdeményezett állásfoglalásával - idézte fel. Hozzátette: a MÁÉRT hivatalosan nem szűnt meg, ma is élő fórum, amibe szeretnének "életet lehelni". A helyettes államtitkár azt mondta, azt szeretné, ha nevét, funkcióját megőrizné a MÁÉRT, s az a fórum lenne, amelyen az összmagyarságot érintő kérdéseket át tudnák beszélni.
A Kárpát Medencei Magyar Képviselők Fóruma is megmaradna ugyanakkor. Répás Zsuzsanna elmondta: ez olyan vitafórum, amely alkalmas arra, hogy hosszú távú koncepciókat alakítson ki, s itt sikerült a parlamenti képviselőknek konszenzusra is jutni egymással. Ha sikeres nemzetpolitikát akarnak megvalósítani, kellenek olyan kérdések, minimumok, amelyekben meg tudnak állapodni a parlamenti erők egymással - hangsúlyozta.
A támogatáspolitikáról azt mondta, hogy jelenleg a rendszer átvilágításán dolgoznak. Amit eddig látni, "az egy káosz, átláthatatlan, nem logikus rendszer". A Szülőföld Alap kezel bizonyos pályázati forrásokat, s ezen kívül vannak különböző költségvetési fejezeti előirányzatok amelyek sokszor egymás között adnak át forrásokat. Vannak területet, amelyeket támogatnak az egyikből és a másikból is. "Olyan, mintha az állam a különböző zsebeiből adogatna, és úgy csinálna, mintha nem tudná, hogy azokban a zsebeiben mi van."
Répás Zsuzsanna ezért azt szeretné, ha az összes határon túlra jutó forrást egy alapba vonnák össze. Átlátható, követhető, világos határon túli magyaroknak szóló támogatás politikára van szükség, azért, hogy a határon túliak is tudják, mire számíthatnak, hová kell fordulni.
Arról, hogy a források összege hogyan alakul, azt mondta: azt szeretné, ha a jelenlegi helyzetben minimum meg lehetne őrizni a mostani szintet, s ahogy lehetőség nyílik a magyar gazdaság javulásával, növelnék a forrásokat.
Répás Zsuzsanna a tervek között említette jogsegély iroda létrehozását is a határon túli magyarok számára. Ehhez, a várhatóan budapesti központú irodához lehetne fordulni, ha egy magyar embert bárhol a világon atrocitás, támadás vagy bántódás ér, azért mert magyar. Példaként említette a magyarveréseket, a szlovák nyelvtörvényt, az oktatási jogok csorbítását Szlovákiában vagy Kárpátalján. Minden határon túli magyar ember érezzen a saját életében valami pluszt, azért mert magyar és mögötte ott áll az anyaország, ahová fordulhat - fogalmazott.
Kiszélesítenék az Apáczai Közalapítvány által elindított Határtalanul osztálykirándulási programot is, azt szeretnék, ha minden magyar középiskolás tanulmányai során legalább egyszer eljutna határon túli magyar területre, illetve határon túliak is eljöhetnének legalább egyszer Magyarországra hasonló formában. Fontos, hogy a magyar gyerekek megtapasztalják, élnek magyarok a Kárpát-medencében, és azt is milyen körülmények között. Ezt csak személyes tapasztalatok alapján lehet - mondta, hozzátéve: az a sokk, amit a 2004-es népszavazás jelentett nem következett volna be, ha a személyes ismeretségek jelen vannak a magyarországi emberek életében.
Répás Zsuzsa beszélt arról is, hogy a szórványmagyarság segítését kiemelt kérdésként kívánják kezelni. Ez olyan terület, amit teljesen elhanyagoltak az elmúlt időszakban - mondta. Teljesen másként kell hozzájuk viszonyulni, mint a tömbmagyarsághoz. Ezért átfogó felmérést követően kifejezetten a szórványban élőknek szeretnének programokat indítani. Példaként említette, hogy ahol lehet, segítenék az iskola működtetését számukra, iskolaközpontok, iskolabuszok szervezésével.
A moldvai csángók támogatásában szorosan együtt szeretnének működni a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével, amely kiemelkedő eredményeket ért el a magyar nyelvtanítás megszervezése területén. Ezt szeretné a kormány segíteni, ösztönözni - jelezte Répás Zsuzsanna.
Bognár Renáta
MTI

Nemzeti összefogásra buzdított Semjén Kolozsváron
Új szakaszba léptek a magyar–román kapcsolatok?
Európai uniós mintájú autonómiát tart elképzelhetőnek Romániában is Semjén Zsolt, Magyarország nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettese, aki szombati kolozsvári látogatásán a nemzeti összefogás fontosságát hangsúlyozta. Semjén Zsolt az RMDSZ elnökének, Markó Bélának meghívását elfogadva jelölte ki romániai látogatása egyik állomáshelyéül Kolozsvárt, ahol az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) szombati ülésére volt hivatalos. A városba érkező miniszterelnök-helyettest és kíséretét a magyar konzulátuson fogadta Szilágyi Mátyás főkonzul. A küldöttség első útja a Házsongárdi temetőbe vezetett, ahol koszorúkat helyeztek el Kós András szobrászművész sírján, az iktári gróf Bethlen (Bánffy) család, valamint Dsida Jenő kriptájánál. Semjén Zsolt Tőkés Lászlóval is találkozott, vasárnap Gyulafehérváron Jakubinyi György érsekkel tárgyalt, majd Verespatakról nyilatkozott.
A Házsongárdi temetőben a miniszterelnök-helyettest kalauzoló Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet az általa igazgatott Házsongárd Alapítvány céljairól beszélt: a történeti értékeket képviselő sírok, kripták megmentéséről, gondozásáról, a vállalt feladatok megvalósításának nehézségeiről. Megnyitotta a sokat próbált, kifosztott, meggyalázott, de már restaurálás alatt álló, Bánffy néven ismert, iktári Bethlen kriptát is. Ennek kertjében a hant nélkül maradt régi sírköveket kezdte összegyűjteni az alapítvány. Semjén Zsolt tudomást szerzett a néhány napja elhunyt Kós András sírjának feldúlásáról is. A Házsongárdi temetőnek az európai kulturális örökség részévé kell válnia – nyilatkozott a későbbiekben a politikus.
A nagymúltú temetőben tett látogatását követően Semjén Zsoltot a magyar konzulátus protokolltermében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) látta vendégül.
– Áttekintettük az EMNT és a Magyar Köztársaság kapcsolatát, a cél az összmagyar összefogás kell hogy legyen, amelynek az RMDSZ és az EMNT együttműködése jó alapot adhat. Tőkés László személye iránytűként szolgál – jelentette ki Semjén Zsolt.
– Üzenetértékű, hogy OrbánViktor miniszterelnök első hivatalos útja Lengyelországba, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettese pedig Romániába vezetett, ami megelőlegezi a mi egyezségkeresésünket a román féllel. Az EMNT kész a román–magyar együttműködést építeni – nyilatkozta Tőkés László, az EMNT elnöke, az Európai Parlament új alelnöke.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen Dávid László rektor és Tonk Márton dékán fogadtak a magyar kormányfő helyettesét, aki az RMDSZ–EMNT társelnökségével létrehozott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum tagjaival találkozott.
– A helyszín megválasztása nem volt véletlenszerű, a magyar kormány támogatása révén létrehozott Sapientia EMTE ugyanis az erdélyi magyar felsőoktatás egyik legfontosabb intézményévé vált – emelte ki Markó Béla, a szövetség elnöke.
– Régóta várunk már erre a kormányváltásra. Köszönjük a magyar állampolgárság törvényét, a román kormánynak és az államelnöknek pedig ezirányú pozitív magatartását – hangsúlyozta Tőkés László. – Az Európai Unióban a határok légiesednek, hiszen Trianon gyógyításában gondolkodunk. A Romániában végrehajtott erőszakos homogenizációs politika, a települések lakossági arányának szándékolt megváltoztatása miatt a Trianon óta eltelt 90 év alatt gyökeresen megváltozott Erdély etnikai térképe. Ezeket a sebeket ideje orvosolnunk, nem maradhatunk a XX. század foglyai – jelentette ki az EP új alelnöke.
Az állampolgársági törvény egyesíti a magyar nemzetet
Semjén Zsolt megköszönte az erdélyi magyarságnak, hogy gyűjtést indított a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére. – Az anyagiak mellett ez nagy lelki segítség a kárvallottaknak – emelte ki a politikus.
A magyar állampolgárságot egyéni kérelem alapján, gyorsított eljárással megkaphatja az az igénylő, akinek ősei valamikor magyar állampolgárok voltak, és aki beszéli a magyar nyelvet, jelentette ki a magyar kormányfő helyettese. Semjén elmondta: a magyar nemzet törvény formájában is szembenézhet a trianoni katasztrófával, fejet hajthat azok előtt az emberek előtt, akik az életüket, a szabadságukat áldozták, hogy a magyarságot megtartsák, és a határontúli területeken is megőrizzék a magyar kultúrát és a magyar történelmi sorsközösséget. A történelmi igazságot kimondva, Magyarország a körülötte létrejött országokkal való együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik értelemszerűen az az állampolgársági törvény, ami lehetővé teszi azt, hogy a világon bárhol, így a Kárpát-medencében élő magyarok úgy lehessenek magyar állampolgárok, hogy ne kelljen elhagyniuk szülőföldjüket. Ezáltal a magyar nemzet, amely mindig is egy volt nyelvében, kultúrájában, történelmében, most végre közjogi értelemben is egyesülhet, az állampolgársági törvény által – hangsúlyozta Semjén Zsolt.
Az állampolgársági törvényt a magyar országgyűlési képviselők 97,7 százaléka megszavazta, Gyurcsány Ferencet és két tettestársát leszámítva – emelte ki a politikus, hangsúlyozva, hogy ez a törvény nem tartalmaz megszorításokat, szavazni viszont magyarországi lakcímkártya birtokosaként lehet.
Magyar–magyar kapcsolatok, autonómia
Semjén Zsolt arról tájékoztatott, hogy a magyar–magyar kapcsolatok felfrissítése érdekében júliusban összehívják a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amelynek tevékenysége a Gyurcsány-kormány idején szünetelt. Hasonló céllal ül össze a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Tanácsa is.
A magyar kormányfő helyettese üdvözölte az RMDSZ-nek és az EMNT-nek a magyar egység szellemében fogant tárgyalásait, kiemelte az erdélyi magyarság egységes politikai megjelenésének szükségességét. Elmondta: a magyar állam nem tekinti feladatának, hogy a határon túli magyar politikai vagy kulturális szervezetek belső ügyeibe beavatkozzon. A magyar államnak az a partnere, akit az erdélyi magyar közösség bizalmával támogat, akár a parlamentben, a kormányban vagy az önkormányzatokban – jelentette ki.
A küldöttség megkoszorúzta Márton Áron szobrát
– Az álláspontunk mindig is az volt, hogy a minél szélesebb körű autonómiát támogassuk, azaz a kulturális autonómiát a szórvány, és a területi autonómiát a tömbmagyarság esetében, mindezt természetesen alkotmányos keretek között, a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően. A leghatározottabb álláspontom az, hogy ha ilyen autonómiák megilletnek több népcsoportot is az Európai Unióban, a magyarság sem lehet másodrangú ebben a tekintetben – jelentette ki Semjén Zsolt.
Budapest támogatja Románia Schengen- tagságát
Traian Băsescu államelnök pozitívan viszonyult a magyar állampolgársági törvényhez, amely román mintára készült. Miként Románia megadta ezt a lehetőséget a moldáviai polgároknak, úgy a Magyar Köztársaság is felajánlhatja az állampolgárságot a határain kívül élő magyaroknak – jelentette ki Semjén Zsolt. Bukarestben elhangzott, hogy a 2011-es soros uniós elnöki tisztség betöltése idején Magyarország támogatni fogja Románia azon törekvését, hogy felvételt nyerhessen a Schengen-államok sorába. Turisztikai, energetikai kérdésekben is együttműködésre törekszik a két ország, hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes, aki szerint ezek a tárgyalások a bizalmi együttműködés kezdetét jelentik, amelyből kiindulva más területeken is konszenzusra lehet majd jutni.
Kolozsvári látogatása záró mozzanataként Semjén Zsolt és kísérete megkoszorúzta Márton Áron püspök szobrát, majd megtekintette a Szent Mihály- plébániatemplomot.
Semjén Gyulafehérváron: nem akarjuk az aranybányát
Vasárnap Semjén Zsolt részt vett a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyházban Jakubinyi György római katolikus érsek által celebrált misén. A szertartást követően a miniszterelnök-helyettes Jakubinyi Györggyel és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség képviselőivel a romániai felekezeti oktatásról, a magyarországi egyházpolitika tervezett változásairól, és a keresztény értékek európai képviseletéről tárgyalt.
Magyarország azt szeretné, hogy ne valósuljon meg a verespataki aranybánya-projekt, hiszen nem garantálják a környezetvédelmi biztonságot, mondta vasárnap Gyulafehérvéron Semjén Zsolt, aki szerint ebben a kérdésben meghatározóak a román törvények, a környezetvédelem és az erre vonatkozó nemzetközi jogszabályok. – Ez nem román–magyar probléma, hanem környezetvédelmi, amely egyformán érinti a románokat és a magyarokat, Romániát és Magyarországot. Ebben az ügyben további tárgyalásokra van szükség – hangsúlyozta a kormányfő-helyettes.
Szabadság (Kolozsvár)

„Egy nemzet, egy állampolgárság” – interjú Semjén Zsolt kormányfőhelyettessel
Személyes álláspontom szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást ebben a kérdésben, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak – nyilatkozta a Krónikának adott interjúban Semjén Zsolt, aki a hét végén a legfőbb román közjogi méltóságokkal és erdélyi magyar politikai, egyházi vezetőkkel folytatott megbeszélést.
– Orbán Viktor Fidesz-elnök az országgyűlési választások után úgy értékelt: forradalom zajlott le a szavazófülkékben. Mivel magyarázza az áprilisi megmérettetésen szerzett kétharmados többséget a Fidesszel pártszövetséget alkotó Kereszténydemokrata Néppárt elnökeként?
– Ennek legalább három oka van. Az óriási támogatottságot alapvetően a Fidesz–KDNP-pártszövetség által képviselt keresztény-polgári-nemzeti értékrend tette lehetővé, amihez hozzájárul a két alakulat közötti szövetség politikai konstrukciója, az elmúlt időszakban folytatott politizálás. A másik oldalról nyilvánvalóan benne van, hogy a társadalom torkig volt a gyurcsányizmussal, a Magyar Szocialista Pártot jellemző korrupcióval, azzal, hogy Gyurcsány Ferenc porig rombolta az országot, és azt mondta: ebből elég volt. Politikai értelemben ez a három komponens hatott oda, hogy a magyar társadalom kétharmados, alkotmányozó többséggel ruházta fel a Fidesz–KDNP-t, ezért a mostani Országgyűlés joggal mondhatja, hogy alkotmányozó nemzetgyűlés.
Erre a szocialisták azt szokták válaszolni, hogy Horn Gyulának is volt kétharmada 1994-ben. Csakhogy a kettő között az a döntő különbség, hogy Horn Gyula kétharmadára senki nem szavazott, hanem az MSZP és a Szabad Demokraták Szövetsége kötött egy pártpaktumot, és ennek következtében jött létre egy technikai kétharmad, de e mögött nem állt a választópolgárok akarata. A mostani választásokon viszont éppen a szocialisták definiálták úgy a választások tétjét a második fordulóban, hogy lesz-e a Fidesz–KDNP-nek kétharmada, amire az emberek igennel szavaztak. Mi nem kértünk száz- vagy tíznapos türelmi időt, hanem még a kormány megalakulása előtt meghoztuk az állampolgársági és a nemzeti együvé tartozás törvényét, illetve felére csökkentettük a parlamenti képviselők létszámát, az októberi helyhatósági választások után pedig már feleannyi önkormányzati képviselő lesz, mint korábban.
– Az Orbán-kormány által meghirdetett nemzetpolitikai paradigmaváltás egyik első lépése volt a nemzeti együvé tartozásról szóló Trianon-törvény. Miként járulhat hozzá a jogszabály a békediktátum okozta sebek begyógyításához?
– Részint azért is kellett a törvény, hogy a nemzet egy jogszabály formájában is szembenézzen a trianoni katasztrófával, fejet hajtson azok előtt, akik életüket, szabadságukat áldozták azért, hogy a magyarságot megtartsák és a határon túli területeken is megőrizzék a magyar kultúrát, a történelmi sorsközösséget. A törvény lényege az, hogy a történelmi igazságot kimondva nyitott a jövő tekintetében, és a Magyarország körül létrejött országokkal való együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Ehhez kapcsolódik értelemszerűen az állampolgársági törvény, amely lehetővé teszi, hogy a világon bárhol élő magyarok úgy lehessenek magyar állampolgárok, hogy ne kelljen elhagyni a szülőföldjüket. Az a magyar nemzet, amely nyelvében, kultúrájában, történelmében mindig is egy volt, most végre közjogi értelemben is egyesülhet az állampolgársági törvény vonatkozásában.
– A kettős állampolgárságról szóló jogszabály kapcsán éles vita folyt az országgyűlési pártok között a határon túli magyarok szavazati joga ügyében. A választójogi törvény várhatóan miként rendezi ezt a kérdést?
– Először is nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar Országgyűlés 97,7 százaléka elfogadta az állampolgársági törvényt, ami azt jelenti, hogy a szocialisták egy része is igennel szavazott, kivéve Gyurcsány Ferencet és két tettestársát, akik nem átallottak nemmel voksolni. Mindez megmutatta, hogy a jogszabály mögött az egész Országgyűlés, az egész magyar nemzet akarata áll. Természetesen teljesen soha nem lehet jóvátenni azt a lelki Trianont, azt a sebet, amelyet kicsinyes pártpolitikai megfontolásból Gyurcsány Ferenc okozott, amikor 2004. december 5-én megint csak nem átallott a saját nemzete ellen kampányolni.
Azért fontosnak éreztük azonnal kiterjeszteni a kettős állampolgárságot, hogy amennyire lehet, jóvátegyük a népszavazás eredményét. Mármost ez a jogszabály nem a választójogi vagy a társadalombiztosítási törvény. A jelenlegi helyzet az, hogy ha egy kolozsvári magyar január után megkapja a magyar állampolgárságot, akkor pontosan ugyanaz lesz a jogi státusa, mint mondjuk egy Ausztriában élő magyarnak, vagyis akkor van teljes szavazati joga, ha van magyarországi lakcíme. A választójogi törvényhez mindenképpen hozzá kell nyúlni, hiszen az alkotmányban rögzítettük, hogy a felére csökkentjük az országgyűlési képviselők létszámát. A tekintetben, hogy az Országgyűlés pontosan milyen választójogi törvényt fog megalkotni, most nem tudok válaszolni, mivel nem vagyok próféta. Számos megoldás létezik a világban, és az Országgyűlés meg fogja találni azt a bölcs megoldást, ami a leginkább kedvez az egyetemes magyarságnak.
– Az Ön eddigi nyilatkozataiból egyértelműen úgy tűnik, hogy szavazati joggal ruházná fel a határon túl élő magyarokat. Tévedek?
– Személyes álláspontom szerint az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan egymástól. Ennek a technikai módozata más kérdés. Mindezt nem lehet igen-nemmel megválaszolni. Ha például valakinek nincs magyarországi lakcíme, akkor nyilvánvaló, hogy nem tud szavazni valamelyik választókörzetben. Hiszen miként dönti el, hogy Siófokon vagy Esztergomban voksol? Ahhoz, hogy valakinek teljes szavazati joga legyen, nyilvánvalóan magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie. Az egyéb módozatok tekintetében számos megoldás van, például a horvátoknál, ugyanakkor Romániában külön kontingenst tartanak fenn a határon túli románok részére. Ismert olyan rendszer is, miszerint ha egyetlen lista van, akkor arra a világon bárhol élő adott állampolgár szavazhat. Ismétlem: nincs felkentségem a tekintetben, hogy milyen lesz a választójogi törvény.
Fontos viszont kihangsúlyozni, hogy ez az állampolgársági jogszabály nem tartalmaz megszorításokat. Különben ezt a törvényt én még a választások előtt benyújtottam az Országgyűlésnek, ahol csak az időközben kiesett SZDSZ ellenezte, a szocialistákkal pedig komoly tárgyalásokat folytattunk, ők viszont olyan szabályokat akartak bevinni, amelyek korlátozták volna a határon túli magyarok teljes értelemben vett állampolgárságát. Lakcímkártya-szigorításokat és ellenőrzési módokat javasoltak, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy megakadályozzák a határon túli magyarok viszonylag könnyű magyarországi lakcímszerzését, és hogy szavazzanak. Én akkor inkább visszavontam a törvényjavaslatot, hogy ne legyen első- és másodosztályú állampolgárság. Az azóta elfogadott jogszabályban nincs magyarországi, illetve határon túli magyar állampolgárság: egy magyar nemzet van egy állampolgársággal.
– Miként kívánják fellendíteni a balliberális kormányzás idején elhanyagolt magyar–magyar intézményes kapcsolatokat?
– A magyar–magyar viszonyban még a nyáron összehívjuk a Magyar Állandó Értekezletet, és élettel töltjük meg a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is. A Máért tekintetében 2004 végén összecsapás alakult ki Gyurcsány Ferenc és a határon túli magyar vezetők között amiatt, hogy az akkori kormányfő megpróbálta lenyomni a torkukon azt, hogy ellenzi a kettős állampolgárságot, mire Gyurcsány sértődött gyerekként többé nem hívta össze a testületet. Szili Katalinnak egyébként nagy érdemei vannak abban, hogy a KMKF valahogy átvészelte a Gyurcsány-korszakot.
– Erdélyi látogatása során többször is összefogásra, egységre szólította a magyar szervezeteket, holott a romániai magyar politikai életben már jó ideje tetten érhető a pluralizmus.
– A magyar államnak nyilvánvalóan nem feladata, hogy beavatkozzon a határon túli magyarok politikai vagy kulturális szervezeteinek belső ügyeibe. Tudomásul vesszük, tiszteletben tartjuk az erdélyi magyarok politikai döntését, és az a tárgyalópartnerünk, akit a közösség politikai bizalma támogat – akár a kormányban, a parlamentben vagy az önkormányzatokban. De a józan nemzeti önérdek azt mondja, hogy akkor tudjuk a nemzeti érdekeinket érvényesíteni, ha minél inkább összefog a magyarság. Ami persze nem jelent egyszínűséget, az összefogás lehet nagyon sokszínű, de a lényeg az, hogy minél inkább az összefogás érvényesüljön. Ezért messzemenően üdvözlöm a Markó Béla vezette RMDSZ és a Tőkés László vezette EMNT együttműködését.
– Lát-e esélyt előrelépésre az erdélyi magyarság autonómiakövetelése kapcsán most, miután Budapesten és Bukarestben egyaránt jobboldali, az Európai Néppártot erősítő pártok vannak hatalmon?
– Mi a minél szélesebb autonómia mellett vagyunk, a szórvány esetében a kulturális, a tömbmagyarság esetében pedig a területi autonómiát támogatjuk. Mindezt természetesen alkotmányos körülmények között, az európai és a nemzetközi jognak és szokásoknak megfelelően. Ha ilyen autonómiák az Európai Unióban számos népcsoportot megilletnek, akkor a magyarság sem lehet másodrangú, vagyis ami az EU-ban általános és elfogadott, az megilleti a magyarságot is.
Román barátaink vonatkozásában az a helyzet, hogy nyilván nem lehet egyetlen tárgyaláson az élet minden területét rendezni. Vannak véleménykülönbségek, de a mostani tárgyalásokon számunkra az állampolgárság kérdése és a tanügyi törvény keresztülvitele, a román fél számára pedig a schengeni övezethez való csatlakozás ügye volt nagyon fontos – tekintve, hogy jövőre Magyarország tölti be az EU soros elnökségét. Nagyon sok témában léptünk előre, és sok kérdésben nyilvánvalóan továbbra is véleménykülönbség van. De azt gondolom, hogy a pozitív előrelépésre kell helyezni a hangsúlyt, éppen ezért nagyon fontosnak vélem, hogy a legmagasabb szintű bukaresti tárgyalásokon egyetlen negatív hangot nem tapasztaltam, ami egy új, a bizalmi együttműködés kezdetének a jele, ami később jótékonyan fog kihatni az élet minden más területére.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

„Hat még a propaganda” - interjú Tőkés Lászlóval, az EP újonnan megválasztott alelnöke
A nyugati baloldal ma is fogékony a posztkommunista propagandára – véli Tőkés László, az Európai Parlament újonnan megválasztott alelnöke. A Krónikának adott interjúban elmondta, ennek tulajdonítható, hogy személyével kapcsolatban a román lobbi szinte a teljes szocialista frakciót meggyőzte. Úgy vélte, ennek ellenére, az újonnan csatlakozott országok lassan a helyükre kerülnek az Unióban.
– Az Európai Parlament honlapján megnézhető az ön alelnökké választásának a filmje. Az látható, hogy először közfelkiáltással akarták megválasztatni, aztán Corneliu Vadim Tudor felszólalása után elektronikus szavazást hirdettek, de ez hosszasan elhúzódott, a képviselők nem tudták, hogyan kell szavazni. Mi történt?
– Az elnökség a gyakorlatnak megfelelően arra készült, hogy közfelkiáltással választanak meg, hiszen a megüresedett tisztségre a parlamenti egyezség szerint a néppárt állíthatott jelöltet, és én voltam az egyedüli jelölt. Nem voltak felkészülve arra, hogy Corneliu Vadim Tudor él az ellenvetés jogával, ami egy másik procedúra alkalmazását vonja maga után. Az elnökség nem tudta, hogy a procedúra szerint ilyen esetekben csak a támogató szavazatokat kell összeszámolni. Ezek száma pedig magasabb kell hogy legyen 186-nál, a legkevesebb szavazattal megválasztott alelnök szavazatai számánál. Én végül 334 szavazatot kaptam.
– A román lobbi arra építette az ellenkampányát, hogy ön megkérdőjelezi az európai határok rendszerét. Mennyire fogékonyak az EP képviselői ma az efféle érvekre?
– Ijesztő mértékű a félrevezetési potenciál. Adrian Severinék szinte teljes egészében meg tudták nyerni maguknak a szocialista frakciót, pedig Tabajdi Csaba és a magyar szocialista képviselők is mindent megtettek, hogy jobb belátásra bírják kollégáikat. Elvonatkoztatva ettől a konkrét esettől nagyon szomorú, hogy az igazinak tekintett nyugati baloldal adott esetben mennyire foglya lehet a posztkommunista baloldali propagandának. A megválasztásomat megelőző este Joseph Daul néppárti frakcióelnök egyeztetett Martin Schulz szocialista frakcióelnökkel, aki azt helyezte kilátásba, hogy a szocialisták is ellenvetéssel élnek, ha nem jelentem ki, hogy Románia határviszonyait sérthetetlennek tartom. Én ezt elutasítottam, mert úgy véltem, az ártatlanság vélelme engem is megillet. A vádlóknak kell bizonyítaniuk a vélt bűneimet, nem pedig nekem, hogy ártatlan vagyok.
– Jerzy Buzek házelnök többnyire lengyelül vezette az ülést, ön viszont angolul szólalt fel a szavazás előtt. Van üzenete annak, hogy ki milyen nyelven szól az EP-ben?
– Én általában magyarul szólalok fel, de esetenként románul és angolul is, ahogy a helyzet megkívánja. Adódhatnak egyébként nézeteltérések abból, ha nem a világnyelvek valamelyikén beszél az ember. Vadim Tudor például levette a fülhallgatóját, és nem értette meg, hogy a lengyelül beszélő Jerzy Buzek megvonta tőle a szót, amiért eltért a napirendtől.
– Milyen nyelven fogja majd vezetni az EP üléseit?
– Kedden választottak meg, és szerdán már vezettem is az esti ülést, akkor is váltogattam a nyelveket, a románoknak románul adtam szót, a magyaroknak magyarul.
– Találkozott-e a román néppártiakkal megválasztása óta?
– Még aznap este bementem a román néppárti csoport ülésére, ahol Theodor Stolojan azon melegében gratulált a tisztséghez. Én megköszöntem a támogatást.
– Szóba került, hogy másfél éve ők akadályozták meg a néppárti frakciótagságát?
– Nem akarnak szembesülni ezzel. Úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna.
– Az Antena 3 tévé nemrég bemutatott egy statisztikát, amely szerint az RMDSZ három képviselője közül Winkler Gyula rendszerint a román néppárti csoport álláspontját támogatja szavazatával, ön és Sógor Csaba pedig a magyar néppártiakét. Van egyáltalán egyeztetés az RMDSZ képviselői között a szavazások előtt?
– Én mindig kapok egy néppárti szavazólistát és egy magyar néppárti szavazólistát. Általában minimális az eltérés a kettő között.
– És Winkler Gyula nem kapja meg ugyanezeket a listákat?
– De megkapja ő is. Ő ezek szerint kap egy román szavazólistát is. Engem eddig ilyen listával nem kerestek.
– 2011 első fél évében is EP-alelnök lesz, amikor Magyarország tölti majd be az EU soros elnökségét. Számítanak önre valamiben Orbán Viktorék?
– Páratlan lehetőség kínálkozik most arra, hogy egy irányba haladjunk a magyar kormánnyal, ami azért előrelépés, mert a Gyurcsány-érában két irányba húztuk a szekeret. A mostani helyzetre konkrét terveket kell kidolgozni, például kisebbségpolitikai szempontból. Olyan magyar összefogás körvonalazódik, amely az erdélyi magyar szervezetek összefogásától a magyarországi együttműködés rendszerén át az európai uniós magyar összefogásig terjed. Utóbbin a 14 magyarországi, két felvidéki és három erdélyi néppárti képviselő összefogását értem.
– Érezheti-e valamilyen hasznát a romániai magyar közösség annak, hogy Tőkés László az EP alelnöke?
– Nagyon kedvező üzenete van annak, hogy a volt kommunista Lengyelországból származik az Európai Parlament elnöke. Ha van egy romániai kisebbségi alelnöke is, ez azt mutatja, hogy az egységes Európában lassan-lassan az újonnan csatlakozottak is a helyükre kerülnek, és a tekintélyes tisztségeik által megnövekszik a mozgásterük. Ha jól végzem a munkámat, ennek az iránynak leszek az egyik úttörője.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Semjén: július 19-e előtt összehívják a MÁÉRT-et
A kormány még július 19-e előtt összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely hat évig szünetelt - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn.
A kereszténydemokrata politikus a találkozón - amelynek hétfői központi témája a határon túli kapcsolatok - hangsúlyozta: a MÁÉRT kitűnően működött a magyar-magyar párbeszéd területén, majd 2004 végén Gyurcsány Ferenc konfrontálódott a határon túli magyar vezetőkkel, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
Megerősítette, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is megtartják, "a kettő ugyanis nem vagy-vagy, hanem is-is". A MÁÉRT aktuális politikai kérdésekkel, míg a KMKF hosszú távú témákkal, stratégiai feladatokkal foglalkozik.
Jelezte még, hogy egységesítik a határon túli magyar támogatásokat, azokat a Szülőföld Alapon keresztül lehet majd igényelni. Ezzel a párhuzamosságokat, a mostani átláthatatlan rendszert kívánják felszámolni.
Semjén Zsolt kiemelte: a jövő felé kell nézni, és a körülöttünk lévő országokkal együttműködésben kell törekedni arra, hogy mindenkinek a helyzete - nemzetiségi téren és életminőségében is - javuljon.
A miniszterelnök-helyettes előadásában a magyar nemzetet három lábú székhez hasonlította: stabilitása az anyaország, a Kárpát-medence határon túli és a nyugati emigráció magyarsága. Ha bármelyik eltörik, kiesik, az egész szék felborul - fogalmazott. Ezért a kormány az egyetemes magyarságban gondolkodik, függetlenül attól, hogy az ország határain belül, a Kárpát-medencében, vagy valahol a nagyvilágban élő magyarokról van szó - fűzte hozzá.
Semjén Zsolt kiemelte: a kettős állampolgárságról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magyarság, amely nyelvében, kultúrájában mindig is egy volt, közjogi formában is megvalósíthassa egységét. Ez talán a legfontosabb identitást jelentő törvény - mutatott rá.
A törvény kapcsán elmondta, hogy bármelyik nagykövetségen vagy konzulátuson, illetve magyar önkormányzatnál be lehet majd adni a kérelmet január 1-től. Ezután gyorsított eljárással, három hónapon belül mindenki megkaphatja az állampolgárságot, ha ő, vagy felmenője a valamikori Magyarország területén állampolgár volt, és valamilyen szinten beszél magyarul.
Mint mondta, megpróbálják jóvátenni azt "a lelki Trianont", amelyet 2004. december 5., a kettős állampolgárságról szóló népszavazás okozott, s javítani a határon túli magyarság helyzetén.
Semjén Zsolt előadásában köszönetet mondott azért, hogy az árvíz sújtotta településen élők segítségére sietett a határon túli magyarság, majd ismertette a kormány 29 pontos gazdasági akciótervét, külön kiemelve a 16 százalékos egykulcsos adó és a családi adózás bevezetését. Mint kifejtette, "ennek lényege, hogy a gyermekek után olyan összegek lesznek támogatásként, amelyek nem is kerülnek az adó hatálya alá".
Amit az emberek a gyermekek nevelésére fordítanak, ahhoz az államnak semmi köze - fogalmazott Semjén Zsolt.
Kitért a bürokrácia csökkentésére is, mint mondta az ország gazdasági helyzete kikényszeríti, hogy bizonyos költségeket le kell faragni. Nem az ápoló és tanárnő bérét kell csökkenteni, hanem a vezetőkét - hangsúlyozta. Szólt arról is, hogy eltöröltek 12 adónemet, például egy ház építéséhez 51 engedély kellett, ennek egyharmadát megszüntették. Egyenes ági örökösödésnél pedig minden adó megszűnt.
A legszegényebb embereket ugyanakkor az államnak meg kell védenie - szögezte le a kereszténydemokrata politikus. Állami eszközgazdálkodási intézet jön létre, azaz az állam a hitelek miatt nehéz helyzetbe került családok lakását megveszi, s az érintettek bérlőként ott maradhatnak. Megtiltják továbbá, hogy a bankok jelzálogot jegyezzenek be lakásra devizahitel esetén - tette hozzá.
Ha Magyarország gazdaságilag is erős, tiszteletben álló ország, ennek pozitívumai a határon túli magyarságra is "átáramlanak" - mutatott rá a kormánypárti politikus.
A miniszterelnök-helyettes előadása végén felhívta a jelenlévő polgármesterek figyelmét arra az előző héten indított kezdeményezésre, hogy minden magyarok lakta települést megkeresnek: küldjenek egy-egy mondatot, amit fontosnak tartanak magukról. Ezeket márványtáblára vésik fel, amelyekből felépül a magyar megmaradás temploma.
A magyar polgármesterek világtalálkozóján - amelynek hétfői napját Gödöllőn vendégeskedő csángó gyermekek dalai nyitottak meg - mintegy 450-en vesznek részt, határon innen és túlról.
A második napon a program szerint előadást tart Szili Katalin volt házelnök, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Duray Miklós, a Közép-európai Területfejlesztési Szövetség tiszteletbeli elnöke. A rendezvényen a résztvevők állásfoglalást fogadnak el.
MTI

Összetartozunk
Legalább két évtizedes adósságot törlesztett május 26-án a Magyar Országgyűlés, amikor óriási többséggel megszavazta a kettős állampolgárság könnyítéséről a törvényjavaslatot. Háromszáznegyvennégy képviselő szavazott igennel, öten tartózkodtak (az MSZP-s Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván, illetve az LMP-s Dorosz Dávid és Szabó Tímea), hárman (Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba) ellene voksoltak, és olyanok is akadtak, akik elkéstek a szavazásról.
A parlament arról is szavazott, hogy a törvény sürgős kihirdetésére kérje az államfőt, így az új jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen hatályba léphet, az alkalmazását viszont csak 2011. január elsején kezdik meg. Az elfogadott törvény szerint egyéni kérelemre nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, ha magyarnyelv-tudását igazolja, büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.
A kérdést már a rendszerváltás követően rendezni kellett volna, de nem volt meg rá a kellő politikai akarat. Sőt, belefutottunk olyan pofonokba is, mint a 2004. december 5-i népszavazás. Azóta nemcsak a politikusok, hanem a polgárok véleménye is megváltozott a kérdésben: a Nézőpont Intézet egy friss felmérése szerint az emberek hatvan százaléka támogatja az állampolgárság megadását a határon túli magyarok részére.
A napokban, úgy látszik, egy másik nagy adósságát is rendezni fogja az anyaországi politikai elit: a Magyar Országgyűlés ezen a héten dönt arról, hogy a trianoni szerződés 90. évfordulója, június 4-e a nemzeti összetartozás napja legyen. Minden jel szerint a politika immár nem hagyja figyelmen kívül azon százezrek-milliók véleményét, akik mindig is egy nemzetnek gondolták magyart, függetlenül attól, hogy épp milyen állampolgárnak születtek.
Ha a parlament elvégzi a feladatát, attól fogva a civil szervezeteken és az egyszerű állampolgárokon a sor, hogy tartalmat adjanak ezeknek a törvényeknek. Egy szervezet már elkezdte a munkát: az Apáczai Közalapítvány ma reggel jelenti be, hogyan kívánja valós cselekvéssel megtölteni a nemzeti összetartozás fogalmát. Határtalanul! címmel országos programot hirdetnek a személyes kapcsolatok kialakításának elősegítésére, ennek jegyében 216 millió forintos támogatást adnak 132 magyarországi középiskolának, hogy csaknem hatezer diákot elvigyenek egy tanulmányi kiállításon a szomszédos országok magyarlakta településeire Erdélybe, a Délvidékre, a Felvidékre és a Kárpátaljára.
Úgy vélik, csak a határokon átnyúló, minél nagyobb számú személyes kapcsolat járulhat hozzá ahhoz, hogy eljelentéktelenedjen ez a történelmi helyzet, amelynek következtében a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe.
Eljött az idő, hogy végre magunkkal is foglalkozzunk, és a könnyített állampolgárság, valamint a nemzeti összetartozás napja épp ezt a célt szolgálja. Ráadásul a szomszédos országok zömét ez nem is bántja: Románia belátta, hogy amit neki szabad a moldáviai románokkal, azt másoknak sem tilthatja meg, és a szerbek is meglepően megértők a kérdésben. Nincs kifogásuk a szlovénoknak és a horvátoknak sem (nekik is vannak hasonló törvényeik), és Ukrajnával is meg lehet egyezni.
Szlovákia viszont megbolondult (miközben nekik is van hasonló jogszabályuk), Fico most azzal fenyegetőzik, hogy aki önként magyar állampolgár lesz a felvidéki magyarok közül, attól elveszik a szlovák állampolgárságot. Ehhez az elképzeléshez vélhetőleg az Európai Uniónak és az emberjogi bíróságnak is lesz egy-két szava. Én csak egy régi Balaton-sláger két sorát ajánlanám halkan Fico figyelmébe: „Tudom, hogy tudod, elmúlik / egy kicsit rossz most, de elmúlik.”
Lukács Csaba
Kiegészítés: Az MSZP-sek 21 képviselője nem voksolt, közöttük volt Lendvai Ildikó távozó pártelnök és Kovács László. Magyar Nemzet

Magyar polgármesterek világtalálkozója
Még július 19-e előtt összehívják a MÁÉRT-et
(MTI) – A magyar kormány még július 19-e előtt összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely hat évig szünetelt – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn.
A kereszténydemokrata politikus a találkozón – amelynek hétfői központi témája a határon túli kapcsolatok volt – hangsúlyozta: a MÁÉRT kitűnően működött a magyar-magyar párbeszéd területén, majd 2004 végén Gyurcsány Ferenc konfrontálódott a határon túli magyar vezetőkkel, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
Megerősítette, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is megtartják, "a kettő ugyanis nem vagy-vagy, hanem is-is". A MÁÉRT aktuális politikai kérdésekkel, míg a KMKF hosszú távú témákkal, stratégiai feladatokkal foglalkozik.
Jelezte még, hogy egységesítik a határon túli magyar támogatásokat, azokat a Szülőföld Alapon keresztül lehet majd igényelni. Ezzel a párhuzamosságokat, a mostani átláthatatlan rendszert kívánják felszámolni.
Semjén Zsolt kiemelte: a jövő felé kell nézni, és a körülöttünk lévő országokkal együttműködésben kell törekedni arra, hogy mindenkinek a helyzete – nemzetiségi téren és életminőségében is – javuljon.
A miniszterelnök-helyettes előadásában a magyar nemzetet három lábú székhez hasonlította: stabilitása az anyaország, a Kárpát-medence határon túli és a nyugati emigráció magyarsága. Ha bármelyik eltörik, kiesik, az egész szék felborul – fogalmazott. Ezért a kormány az egyetemes magyarságban gondolkodik, függetlenül attól, hogy az ország határain belül, a Kárpát- medencében, vagy valahol a nagyvilágban élő magyarokról van szó – fűzte hozzá.
Semjén Zsolt kiemelte: a kettős állampolgárságról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magyarság, amely nyelvében, kultúrájában mindig is egy volt, közjogi formában is megvalósíthassa egységét. Ez talán a legfontosabb identitást jelentő törvény – mutatott rá.
A törvény kapcsán elmondta, hogy bármelyik nagykövetségen vagy konzulátuson, illetve magyar önkormányzatnál be lehet majd adni a kérelmet január 1-től. Ezután gyorsított eljárással, három hónapon belül mindenki megkaphatja az állampolgárságot, ha ő, vagy felmenője a valamikori Magyarország területén állampolgár volt, és valamilyen szinten beszél magyarul.
Ha Magyarország gazdaságilag is erős, tiszteletben álló ország, ennek pozitívumai a határon túli magyarságra is "átáramlanak" – mutatott rá a kormánypárti politikus.
A miniszterelnök-helyettes előadása végén felhívta a jelen lévő polgármesterek figyelmét arra az előző héten indított kezdeményezésre, hogy minden magyarok lakta települést megkeresnek: küldjenek egy-egy mondatot, amit fontosnak tartanak magukról. Ezeket márványtáblára vésik fel, amelyekből felépül a magyar megmaradás temploma.
A magyar polgármesterek világtalálkozóján – amelynek hétfői napját Gödöllőn vendégeskedő csángó gyermekek dalai nyitottak meg – mintegy 450-en vettek részt, határon innen és túlról.
A második napon előadást tartott Szili Katalin volt házelnök, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Duray Miklós, a Közép-európai Területfejlesztési Szövetség tiszteletbeli elnöke. A rendezvényen a résztvevők állásfoglalást fogadtak el, amelyben kiemelték: a kistelepülések az egyetemes magyar kultúra részét képezik, ezért elengedhetetlen, hogy minden település rendelkezzen az önkormányzás jogával. A kistelepülések jövőjének záloga a jó vidékfejlesztési politika, az önellátás, a munkahelybővítés, a családi gazdálkodás erősítése. Hatékony vidékfejlesztésre azért is szükség van, mert a nélkül nincs erős, fejlődő gazdaság.
Népújság (Marosvásárhely)

Levél a MÁÉRT eddigi résztvevőihez
MTI) – Semjén Zsolt levélben fordul a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) eddigi résztvevőihez, a miniszterelnök-helyettes arra kíváncsi: szükségesnek tartanak-e változtatásokat a szervezetnél, és ha igen, milyen jellegűeket.
A kereszténydemokrata politikus csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a válaszokat és a beérkezett javaslatokat még a nyár folyamán értékelik és elemzik, és ezt követően tartják meg a MÁÉRT-et, illetve a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. A legszélesebb nemzeti együttműködési rendszerben az a helyes, ha az összehívás előtt megkérdezik a MÁÉRT-ben valaha részt vevő szervezeteket, hogy ők hogyan látják, milyen szervezeti változtatásokat szükséges végrehajtani – fogalmazott.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kitért arra, hogy 2004 – a MÁÉRT legutóbbi ülése óta – eltelt hat év, s különböző jelzéseket kaptak határon túlról, illetve a nyugati emigráció szervezeteitől, amelyek javaslatokat, meglátásokat fogalmaztak meg. Példaként említette, milyen széles körű legyen a nyugati magyarság szervezeteinek meghívása. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések miatt döntött úgy, hogy levélben fordul a MÁÉRT-en eddig részt vett szervezetekhez – mondta.
Semjén Zsolt felidézte, hogy a MÁÉRT kitűnően működött 200 novemberéig, ekkor – mint mondta – Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő konfliktusba került a határon túli magyar vezetőkkel a kettős állampolgárság ügyében, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze. A kormánypárti politikus helyesnek tartotta, hogy Szili Katalin (MSZP) házelnöksége idején, ha MÁÉRT nem is volt, de legalább a KMKF működhetett.
Semjén Zsolt ismét megerősítette: elhatározott szándékuk, hogy mindkét szervezetet összehívják, mert működésük nem "vagy-vagy, hanem is-is". Más természetű a határon túli magyar szervezeteket összefogó MÁÉRT, s más a magyar nemzetiségű képviselők fórumát jelentő KMKF – jegyezte meg a KDNP elnöke. Népújság (Marosvásárhely)

Körmére néznek a Mecénás Alapítványnak?
Úgy tűnik, nem merült feledésbe az az egykor nagy port kavart eset, amikor ezelőtt hét esztendővel a nagyváradi Mecénás Alapítvány rátette a kezét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által megpályázott summára, amelyből a pályázók Érmindszenten szándékoztak kialakítani egy, az Ady Endre nevét viselő és a költőóriás szellemi hagyatékát szolgáló központot.
A politikai suskusok rengetegéből annyi derült ki – és egyesek csak erre hajlandók emlékezni –, hogy a Bihar megyei RMDSZ-vezetők által gründolt Mecénás Alapítvány szerzett a magyar kormánytól 320 millió forintot egy kulturális központ létrehozására. A teljesebb igazság az, hogy ezt a pénzt a KREK által még 2001-ben elkészített „érmindszenti pályázat” nyerte el 2002 tavaszán az első Orbán-kormánytól, ám mire a pénz megérkezhetett volna a pályázókhoz, megtörtént a nem várt kormányváltás. Az újonnan felálló szocialista-szabaddemokrata kabinet pedig a magyar állami költségvetésből elkülönített összeget nem azoknak adta oda, akik elnyerték, hanem átjátszotta egy baráti csoportnak, amelyik „jelentkezett” érte. Ugyancsak Nagyváradról s ugyancsak építeni akart belőle. De ez már nem az egyházkerület volt és nem Érmindszentben gondolkodott...
Az első pályázatot MSZP-SZDSZ segédlettel „felülíró” második nyertes pályázat nyomán mindössze egy abbamaradt, omladozó építkezés és egy tornateremhez hasonló bálterem jött össze „Ady Endre Kulturális Központ” néven a nagyváradi Izabella (ma Codrilor) utca egyik félreeső telkén, a városi strand és belügyminisztérium üdülőtelepe között. Az évek során a Meggyessy-, majd a Gyurcsány-kormány már nem is firtatta a pályázat sorsát, ők a pénzt átadták váradi partnereiknek, emezek nyilván valamiképpen elszámolták, aztán lett belőle, ami lett. A további támogatás valami miatt elmaradt, így aztán egy tényleges, multifunkcionális, az Ady-kultuszt szolgáló kulturális és idegenforgalmi létesítmény se Váradon, se Mindszenten nem lett.
Idővel bebizonyosodott, hogy a 320 millió forintból felhúzott strand melletti hodály gyakorlatilag az RMDSZ Bihar megyei szervezetének afféle gyűlés- és báltermévé vált, amely az év nagy részében kihasználatlanul áll. A félbehagyott „termálszálló” mellett lapuló „Ady Endre Kulturális Központban” pártbulikat, lakodalmakat, babazsúrokat, divatbemutatókat stb. tartanak mindmái napig, s ezeknek vajmi kevés közük van a költői hagyaték vagy általában a magyar kultúra ápolásához. Mivel a több száz milliós „kulturális invesztíció” magyar közpénzekről szól, a második Orbán-kormány beiktatását követően úgy fest, ez a csontváz is kiesik abból a szekrényből, amelyben a határon túli magyar kultúra megsegítésére címzett, ám menetközben szőrén-szálán eltűnt, eltérített vagy látatlanban felélt támogatások titokzatos ügyei lapulnak.
A július 1–3. között megtartott VII. Partiumi Írótáborban ugyanis szombat délelőtt sajtótájékoztatót tartott L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke és Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, volt nagyváradi református püspök. Többek között az is elhangzott, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – amelynek Tőkés az alapító elnöke – szorgalmazza az érmindszenti Ady-zarándokhely ügyének haladéktalan kivizsgálását, valamint a pályázat eltérítésében részvevők felelősségének megállapítását. Vizsgálati támpontként az EMNT kérelmében a következő személyek érintettségét tüntették fel: Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnök, Kiss Elemér volt magyar kancellária-miniszter, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal volt politikai államtitkára, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke, illetve a nagyváradi Mecénás Alapítvány alapító és vezetőségi tagjai: Mudura Alexandru nagyváradi nagyvállalkozó, Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnök, kuratóriumi elnök, Lakatos Péter parlamenti képviselő, a támogatási szerződés aláírója, Földes Béla, a Bihar megyei RMDSZ volt ügyvezető elnöke, kuratóriumi tag, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke, alapítványi ügyvezető igazgató. A magyar kormányhoz eljutatott nyilatkozatban, szerepel az is, hogy a szocialista-liberális, magának többször egyházellenes megnyilvánulásokat megengedő egykori magyar kormánynak egyházi személyek bevonásával sikerült a hitelesség látszatát kölcsönöznie az elorzott projekt számára. Így például megemlítik, hogy 2002. december 10-én Fodor József római katolikus püspöki helynök, az RMDSZ akkori megyei tanácsosa aláírásával szentesítette a kétes hátterű beruházást.
L. Simon László a szombati sajtótájékoztatón elmondta, már a mai nap, azaz hétfőn javasolni fogja, hogy kezdjék el az Ady Endre Kulturális Központtal kapcsolatos pályázati visszásságok kiderítését. Lapunk kérdésére hozzáfűzte, a minél alaposabb kivizsgálás segíteni fog abban, hogy felelősségre vonják mindazokat, akik esetleges spekulációik következtében nemcsak a magyar kormány pályázati pénzeire tették rá illetéktelenül a kezüket, de meggátolták, hogy a határon túli magyar irodalom és kultúra ápolásáért, megtartásáért valós, eredményes lépéseket tehessenek mások. Amennyiben bebizonyosodik a sikkasztás, úgy a korrupcióellenes hatóságokat is bevonják a vizsgálatokba. Tőkés László azt is elmondta, nem tettek le arról, hogy felépítsék a tervbe vett érmindszenti zarándokhelyet, s bíznak abban, hogy Ady hallhatatlan soraiból erőt merítve, igazzá és aktuálissá válnak a következő verssorok: „Most perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk.”
Szőke Mária
Reggeli Újság. Erdély.ma

Átvilágítás és elszámoltatás
Húsz esztendővel a kommunista diktatúra bukásának kezdete után mind Romániában, mind Magyarországon erősödik a múlttal való szembenézés, valamint a kommunizmus visszahúzó örökségétől való szabadulás iránti természetes igény.
Erre vall az átvilágítási – ún. lusztrációs – törvénynek a román parlament általi elfogadása, ezzel párhuzamosan pedig az újan hivatalba lépett magyar nemzeti kormány által meghirdetett gazdasági-pénzügyi elszámoltatásfolyamatának a beindítása.
Az anyaországi és a határon túli átvilágítás és elszámoltatás találkozik egymással. Európai összefüggésben közösen kell felvennünk a harcot mindenfajta – akár romániai, akár magyarországi – korrupcióval, valamint közös örökségünkkel: a posztkommunizmussal.
Ennek értelmében a következő konkrét vonatkozásokban és ügyekben jártunk és járunk el, kezdeményezzük, szorgalmazzuk és sürgetjük a kivizsgálást, az átvilágítást és az elszámoltatást:
1. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben évekkel ezelőtt elkezdődött és szerteágazó úton folytatódó titkosszolgálati átvilágítás folytatásaképpen ez alkalommal azokra a – volt – kollaboránsokra hívjuk fel a figyelmet, akik időközben Magyarországra vagy külföldre telepedtek át (lásd a mellékelt kimutatást). Az ideát szolgálatot végző lelkészek, különösképpen pedig a közvetlenül az erdélyi egyházi személyeknek és a magyar szellemi élet képviselőinek a megfigyelésére szakosított Bartha Tibor alias STELIAN esete arra figyelmeztet, hogy a hírhedt Szekuritáté volt informátorainak gyakori áttelepedése valóságos nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az anyaország számára. Ugyanide tartozik Szatmári Tibor és felesége, „Mucuska” esete, akik magyarországi szolgálatra szegődött RMDSZ-funkcionáriusokként estek a kémkedés alapos gyanújába.
2. A pénzügyi-anyagi elszámoltatás határon túlra való kiterjesztése – egy kis iróniával szólva – a magyar állampolgárság határon túli kiterjesztésével állítható párhuzamba. Határon innen és túl: egész magyarságunknak szüksége van a megtisztulásra és a megújulásra.
Ennek szellemében tűztük napirendre az érmindszenti Ady-Központ ügyét, mely a Széchenyi-Terv keretében épült volna fel a Költő szülőfalujában, de amelyet a 2002-ben színre lépő Medgyessy-kormány eredeti rendeltetésétől eltérített, és bihari-nagyváradi gazdasági és párt-klientúrájának játszott át.
A korrupciógyanús üggyel máris foglalkozik az Országgyűlés L. Simon László elnök vezette Kulturális Bizottsága. Ugyanerre kértük hivatalos megkeresésünkben Matolcsy György miniszter, valamint Szőcs Géza államtitkár urakat.
3. A kivizsgálás és elszámoltatás tárgyát kell képeznie annak a budapesti ingatlanügynek is, mely eredetileg szintén az – első – Orbán-kormányhoz kapcsolódik, s amely szintén az annak nyomába lépő Medgyessy–Gyurcsány-kormányzatidején siklott korrupció-, sőt kémgyanús pályára. Arról, az erdélyi történelmi magyar egyházaknak kiutalt, nagy értékű épületegyüttesről (Eötvös u. 13–15.) van szó, melyet – eltérítve eredeti rendeltetésétől – a későbbiekben az RMDSZ rendelkezésére bocsátott a kormányzat, s melyben – furcsa módon – az elhíresült Szatmári-házaspár tanyázott feltételezett kémtevékenysége lelepleződése idején.
Ezen, önkényesen eltérített ingatlanvagyon ügyét szintén az új nemzeti kormány – nevezetesen Papcsák Ferenc kormánymegbízott – szíves figyelmébe ajánljuk.
4. Nem utolsósorban a gencsi ügynéven közismertté vált botránysorozat körébe tartozó, azon gencsi és érmindszenti termőföld-pályázatok esete szorul tisztázásra és vár megoldásra, melyekhez a nevezett települések közössége az Új Kézfogás Közalapítvány révén jutott. A viszonylag nagy összegű pályázati pénzek hűtlen kezelés folytán soha nem jutottak el a kedvezményezettekhez – a korrupciógyanús ügyek kivizsgálását pedig mind az illetékes magyarországi, mind a román hatóságok bűnpártoló módon elmulasztják.
A felsorolt ügyek és esetek általános érvénnyel irányítják rá a figyelmünket a határon túli magyar támogatáspolitika felülvizsgálatának, valamint reformjának sürgető voltára és szükségességére.
erdon.ro

Lapos dolgok
Na mi van, Gyurcsány nélkül nem megy???? – kérdezte egy gibbon (= az olvasott információkat, magánvéleményeket kétidegsejtes ketrecből értelmező) a honlapunkon, amikor elolvasta a hírt, hogy a Szülőföld Alap egyetlen romániai magyar lapot sem támogat. Színtől, szagtól, nyelvsebességtől függetlenül, „átütemezés miatt támogatásra nem javasolt” álindokkal.
Persze, eszem ágában sincs az önmagát jogosan egyetlen kérdőjellel megnevező gibbonnak válaszolni, vele vagy nélküle megfőztem volna most a témát, de hogy legyen oka letörölni nyálát szája szegletéből, kérdéséből rajtolva teszem a fazekat a tűzre.
Megy Gyurcsány nélkül is. Sőt, megy Orbán nélkül is. Egy ideig. Nekünk is, a többieknek is. A támogatás mind a 21 kiadványnak jól jött, persze a lapok nem csak ebből éltek. Most nélküle élnek, mert pont, amikor mindegyik kiadvány már epekedve várta a pár cseppnyi infúziót, lekapcsolták a gépről.
Az érintettek félhangosan felszisszentek, ordítani senki sem mert, hisz ugyebár a reményt viszik ki utoljára a temetőbe.
Pedig nem történt semmi előreláthatatlan és rendkívüli, csupán az új magyar kormány akarja átrendezni a határon túli magyar kulturális, egyházi és médiatámogatás rendszerét, vagyis lecserélni mindenkit, aki ebben döntött. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan új intézményrendszer alakul ki, az egyetlen kérdés, hogy az elosztásba lesz-e beleszólásuk a karéjon kívülre rekedt magyarság érdekképviseleteinek. Legalábbis azoknak, amelyeket eddig odaengedtek a szocialisták, mert ugyebár ez is szelektíven üzemelt, de most nem akarok belebonyolódni ebbe az ágba.
Ha lesz beleszólásuk, akkor az érdekképviseleti szervezetekből a mostanáig csendben megbújt Fidesz-közeliek kerülnek a pénzeszsákot ürítő botkormány mögé.
Ha nem lesz, akkor budapesti pártkatona dönt, melyik lap mennyit ér nekik, s legfeljebb aszerint osztanak, hogy beütik a kérelmező honlapjának keresőjébe, hogy az elmúlt két évben hány sort és fotót kapott a Fidesz vagy Orbán Viktor. Na, ezzel sok lap máris nyakig ül a dézsában, néhányunknak annyi politikai érzéke sem volt, hogy legalább a magyar kormányváltás után eszméljenek, meghallják a dörgést, de ez is külön téma.
Szerintem lehet egy harmadik forgatókönyv is. Megszűnik a pályáztatási módszer, és a Fidesz-közeli vállalkozások finanszírozásán keresztül szemezgetnek az erdélyi, felvidéki, vajdasági lapok között. Néhány jelentős szócső pénzt kap, a többi pedig dögöljön meg. Na, erre a változatra egyébként már előbújtak a csírák, lásd Erdélyi Napló.
Persze, az is igaz, hogy a szocialisták pályáztatási feltételei, módszerei is gyatrák voltak, jó szöveggel boldog-boldogtalan fecni kapott pénzt, az sem érdekelte őket, hányan olvassák, mekkora a kiadvány hatása a beszórt magyarságra.
Számítani kell rá, hogy az oktatási támogatáson is módosítanak, s úgy vélem, rá is férne. Csak egy példa: százszámra kapnak román gyerekek magyar adófizetői forintot, mert a szülők beíratták a gyereket fakultatív magyar oktatásra, hogy kapják az igazolást, majd a pénzt. A gyerek persze csak ritkán téved arra, simán szidja a magyarokat, ha kell.
A Fidesz-tempó gyors, aki gyorsan eszmél, még elcsípheti az utolsó vagont. Aki nem, az a vágány szélén fog éveken át szitkozódni.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)

Érdekek és értékek
Ez az érdek inkább tűnik Orbán Viktor és Traian Băsescu hatalmi, semmint a két ország és a két nép közös nemzeti érdekének.
A román–magyar együttműködés szilárd alapokon nyugszik, mert érdekek állnak mögötte, mondotta Orbán Viktor Tusványoson.
S valóban. Traian Băsescunak alapvető érdeke, hogy a nemzetközi nyilvánosságban, amely az elnök politikai agyafúrtságát és „şmecheriá”-it jóval kevésbé jutalmazza, mint a román átlagember, tekintélyes támogatóra leljen.
Orbán Viktornak, akinek nemzetegyesítő törekvései erőteljes szlovák ellenállásba ütköznek, a maga részéről szintén elengedhetetlen szüksége van arra, hogy a legnagyobb magyar kisebbséget tömörítő szomszédos állammal példaszerű viszonyt alakítson ki. Amíg Orbán Viktor és Traian Băsescu személyes jóbarátoknak mutatkoznak, a szlovákok hiába vádolják a magyar miniszterelnököt ellenséges érzülettel. A tárgyilagos kívülálló csakis úgy érezheti, hogy a hiba a szlovákokban van.
Így aztán – külső problémáikat hatástalanítva – mindketten az otthoni „gondok” megoldására fordíthatják energiáikat. Céljaik azonosak. Mindketten olyan államformát terveznek, amelyben az ellenzék létezik ugyan, de semmi befolyása nem lehet a társadalmi folyamatokra.
Természetesen mindketten képviselnek pozitív törekvéseket is. Orbán Viktor igyekszik felszámolni azt az évtizedeken át folytatott politikát, amely egy szűk politikai és gazdasági elit érdekeinek szolgálatában az országot kiszolgáltatta a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek. Ádáz harcot folytat a korrupció ellen, új alapokra helyezi a nemzeti problematikát. Ahogyan Traian Băsescu is elítéli a kommunizmus bűneit, harcot hirdet a korrupció ellen, s a politikai rendszer reformjára törekszik.
Közelebbi vizsgálatra azonban nagyon nehéz különbséget tenni a fent említett törekvések és a hatalmi ambíciók közt. Mindkét esetben az a határozott érzésünk támad, hogy a meghirdetett célok csupán eszközei a hatalmi törekvéseknek. Még akkor is, ha Orbán Viktor túlhatalmát elsősorban azoknak a szocialistáknak és liberálisoknak köszönheti, akik több mint egy évtizede minden szavukat és cselekedetüket Orbán hatalomtól való távoltartásának rendelték alá.
Ha Orbán felfogná, mi történt, ha a kétharmados hatalom megszerzésének tényét képes volna az általa képviselt igazság kizárólagosságába, illetve személye kiválóságába vetett hit helyett az ellenfelei által felvonultatott „szocialista” igazság álságos voltának, Gyurcsány és társai öngyilkos politikai döntéseinek tulajdonítani, akár nagy államférfi is válhatna belőle.
Sajnos, úgy tűnik – a nemzeti összetartozás rendszerének nevében – ott folytatja, ahol szocialista-liberális partnerei kénytelenek voltak abbahagyni. S Băsescu hatalma is az „elaljasult politikai” rendszer elutasításában gyökerezett.
Így azonban maradéktalanul igaz, hogy a két ország viszonyát az érdek irányítja, csakhogy ez az érdek inkább tűnik Orbán Viktor és Traian Băsescu hatalmi, semmint a két ország és a két nép közös nemzeti érdekének. Ez a magyarázata annak, hogy a két nemzetvezető ragyogóan megérti egymást, miközben a két politikai és kulturális nemzet kapcsolataiban jottányi haladás sem mutatkozik. Legalábbis ahhoz viszonyítva, amit az RMDSZ a maga – erkölcsileg kifogásolható – hintapolitikájával elért.
Orbánnak volt egy árulkodó mondata, amely szerint az ideológiák az értékek ellen hatnak. Később ugyan kiderült, hogy értékeken erkölcsi értékeket ért. A dolog azonban akkor sem stimmel. Ideológiamentes értékvilág nincs. És ma már az erkölcs világában is értékpluralizmus van. Ennek az ideológiailag is megalapozott erkölcsi értékpluralizmusnak a politikai változatát hívják demokráciának.
A modern társadalmak stabilitása az egymással szemben álló erkölcsi, s a rájuk épülő politikai értékek egyensúlyán alapul. Kína sikeressége sem csupán a sajátosan kínai értékek érvényesítésén, hanem a kapitalista és a szocialista értékek harmonizációján is alapul.
Aki egyetlen erkölcsi értékrendszer érvényességére esküszik, önnön sírját ássa, ahogyan azt a neoliberális értékrend kizárólagos érvényességét valló magyar szocialisták is tették.
Bíró Béla. Új Magyar Szó (Bukarest)

Vona: a nemzet érdekeinek védelme a célunk
Magyarországi politikusok az EMI-táborban
Pótszékeket kellett bevinni a zsúfolásig megtelt előadói sátorba szombaton délben, amikor is Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke tartott előadást a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. A pártelnök ezúttal is a Jobbikra jellemző közvetlen politikai stílust alkalmazta: mindenkit meghallgatott, minden kérdést megválaszolt, mindenkivel szóba állt nem csak az előadást, hanem az azt követő sajtótájékoztatók és a tábori körséták során is. A jelenlévők lépten-nyomon megállították, elbeszélgettek vele és közös fotózásokra kérték a mindenkivel közvetlen pártelnököt.
Bagoly Zsolt, az EMI tiszteletbeli elnöke elsőként a tavalyi magyarországi parlamenti választásokról kérdezte a pártelnököt. Vona Gábor elmondta: hatalmas eredménynek tartja, hogy a Jobbik bejutott a parlamentbe, a kampányra szép időszakként gondol vissza, hiszen a hazai és nemzetközi sajtó negatív hozzáállása ellenére is 850 ezer voksot kaptak, ami azt jelzi: van még tiszta élniakarás a csonkaországban. Ugyanakkor az is elhangzott, hogy a kétharmados többséget elért FIDESZ gyakorlatilag a Jobbik programját valósítja meg, learatva érte a babérokat. Ezt azonban a pártelnök pozitívumként értékeli, hiszen hosszú távon ez a folyamat az ő malmukra hajtja a vizet. – A FIDESZ most társadalmi folyamatokat indít el, ennek a következményeit azonban már nem fogja tudni követni, mert néhány év múlva a magyar ifjúság az asztalra fog csapni – hívta fel a figyelmet Vona, aki szerint a fiatalokban nagy igény mutatkozik az újra, és követelik a maguk helyét a magyar politikai életben. A pártelnök többször hangsúlyozta: a Jobbiknak nem a hatalom megszerzése, hanem a magyar nemzet érdekeinek védelme és képviselete a célja. – Támogatjuk a FIDESZ-t abban, ami a nemzet érdeke. Ha pedig nem tudunk úgy kormányra kerülni, hogy megtartsuk a nemzet érdekeit, akkor nem kerülünk kormányra – összegezte a pártelnök.
A beszélgetés során több ízben szóba került a Magyar Gárda, amelynek kapcsán Vona elmondta: a Jobbikon kívül senki sem védte, csak taposta őket. – Félkatonai szervezetnek nevezik őket, holott semmilyen fegyverük nincs a hazaszeretetükön kívül – mondta a pártelnök, aki szerint a FIDESZ is a Gárdának köszönheti a kétharmados parlamenti többségét: – Ők állították meg Gyurcsányt és a kormányát. Milyen nemzet az, amely börtönbe küldi saját hőseit? – tette fel a kérdést Vona, aki szerint a Gárda cigányfalvakat mentett az árvíz idején, önzetlenül segítenek, ahol tudnak, és önerőből tartják fenn magukat. – Ha Orbán Viktor segítené a Gárdát, akkor az övé lenne. Ő azonban tárgyalni sem hajlandó erről a kérdésről – mondta a pártelnök. További tervei között Vona Gábor a gazdasági revízió és Székelyföld területi autonómiája mellett a magyar nyelv védelmét említette: – Nemzetközi védelem alá kellene helyezni, akár a világörökség részévé is tenni anyanyelvünket, nehogy a szlovák nyelvtörvény példája körbejárjon — figyelmeztetett, érintve ugyanakkor a súlyos demográfiai helyzetet. Véleménye szerint a Kárpát-medencei magyarságnak meg kell találnia nemzetközi helyét, és nem behódolni a nagyhatalmaknak, hanem egyfajta híd-szerepet töltve be a Nyugat és a Kelet között, mint a legnyugatabbra szakadt keleti nép. Arra is figyelmeztetett: ne higgyük el a turáni átkot, amelyet megpróbálnak belemagyarázni a magyarságba.
Elhangzott: a jövőben a Jobbiknak szándékában áll kiépíteni szervezeti kapcsolatrendszerét, jelenleg pedig Erdély-szerte Jobbik Baráti Körök alakulnak, ha pedig lehetőség nyílik rá, akár alapszervezeteket is létrehozhatnak, egységes Kárpát-medencei magyar párttá válva. A kérdések, hozzászólások során szóba került a média hozzáállása a Jobbikhoz. Ennek kapcsán Vona elmondta: leginkább saját kiadványaikban és az internetes lehetőségekben hisznek, ugyanakkor az utcai politizálás híveként nagyon fontosnak tartják az emberekkel való személyes kapcsolatot. A táborozók felvetették a nemzeti zene hiányát a magyarországi rádiókban, erre reagálva a pártelnök elmondta, hogy az elmúlt év lemezeladási listáját a Hungarica zenekar vezette, a kiadók pedig nem értik ennek okát. – Hatvan éven át nyúzták a fiatalságot, elvették tőlük a magyarságukat. Most vissza akarják kapni az identitásukat, ennek pedig egyik legjobb eszköze a zene – magyarázta a jelenséget Vona Gábor. Előadása végén elhangzott: a FIDESZ alkotmányozásra készül, a Jobbik pedig mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ismét létrejöjjön a Szent Korona Magyarországa.
Szórványmentés több szinten
Érdekes kérdést fogalmazott meg a délután folyamán a Szórvány-sátorban Benkei Ildikó újságíró, a Magyar Rádió munkatársa, aki immár öt éve szervezi a vasárnapi iskolákat a szórványban élő gyermekek számára: szabad-e gátolni az asszimilációt, és segíteni az embereknek megtartani a magyarságukat? Az előadó annak kapcsán dilemmázott ezen a problémán, mivel anyaországiként rendszeresen segíti, támogatja elsősorban a partiumi falvak magyar gyermekeit, hétvégi programokat, nyári táborokat szervezve számukra, összesen mintegy ötven pedagógus közreműködésével. A munkát a helyi lelkészekkel szorosan együttműködve végzik, sok esetben a helybeli pedagógusok is bekapcsolódnak, és ötleteket lesnek el a határon túli kollégáktól. A misszió tanszereket, könyveket is gyújt és továbbít, s igyekszik minden szinten segíteni. Benkei Ildikó elmondta: az egyik, általuk látogatott falu lakói olyan bátorságot merítettek a jelenlétükből, hogy ki tudták harcolni maguknak a magyar iskolát. A vasárnapi iskola elsősorban olyan településeken működik, ahol nincs magyar oktatás, de szívesen elmennek bárhová, ahol igénylik a munkájukat. A Partium mellett jártak már Felvidéken és Délvidéken, de kaptak már meghívást Csehországba, és a Dél-Amerikában élő magyarság is kérte őket, hogy szervezzenek számukra hagyományőrző tábort, hadd ismerkedjenek meg a gyökereikkel.
Csak az anyanyelvén lehet az ember igazán naggyá és boldoggá – szögezte le Benkei Ildikó, ezzel mintegy meg is adva a választ saját kérdésére. Ezt a véleményt igazolta az előző előadás is, amelynek során Bakó Zsuzsa, a vicei Bástya Egyesület kuratóriumi tagja mutatta be a szórványkollégiumot. A Beszterce-Naszód megyei magyar falucska intézménye nem pusztán a környék falvainak magyar gyermekeit fogadja be, ingyenes anyanyelvű oktatást biztosítva számukra, de immár negyedik éve a moldvai csángó gyermekek taníttatását is vállalja. Ezzel nem pusztán a falu iskoláját menti meg a bezárástól, de biztosítja azt is, hogy ezek a nagyrészt elrománosodott gyermekek megtanuljanak magyarul, megismerkedjenek kultúrájuk kincseivel. Az előadó elmondta: a náluk végzett fiatalok mind magyarul tanulnak tovább, és jó eséllyel meg is őrzik identitásukat. A jelentkezők száma évről évre növekszik, a közeljövőben újabb ingatlant kell venniük, hogy mindenkit befogadhassanak. – Ha egy településen megszűnik az iskola, ott gyakorlatilag meghalt a magyarság, mondta Bakó Zsuzsa, példaként említve több olyan települést is, ahol előbb összevonták az osztályokat, majd be is zárták az intézményt.
A magyar autonómiatörekvések segítése nemzetpolitikai óhaj, de erről csak akkor lehet majd szó, amikor az adott határon túli magyar közösségek vezetői jónak látják – mondta vasárnap az erdélyi Gyergyószentmiklóson tartott EMI-táborban Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke.
„Addig, ameddig az erdélyi magyar közösség nem képes a saját vezetőit rákényszeríteni arra, hogy ne csak a 4 évenkénti választási periódusokban, kampányokban tűzzék zászlójukra az autonómiát, hanem a két választás közötti négy esztendőben folyamatosan, mindennap próbáljanak valami eredményt elérni, addig a magyar kormány nem nagyon tud helyettük sokat tenni” – jelentette ki. A Fidesz – tette hozzá – nem tudja az erdélyi magyarok véleményét úgy képviselni bármely külhoni fórumon, hogy annak a hitelét ne rontaná le az, ha az RMDSZ nem zárkózik fel mögé, „illetve még pontosabban: nem előz meg bennünket egy lépéssel, hiszen mégis csak az ő véleménye számít, bármely fórumról beszélünk”. A magyar állampolgárság megszerzése kapcsán elmondta, hogy a rövidesen érvénybe lépő törvény célja akadálymentessé és diszkriminációmentessé tenni a folyamatot, ami csak a határon kívüliek egyéni kérelmei alapján kezdődhet el. (MTI)
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES. Szabadság (Kolozsvár)

Előadás a magyarságról
Dr. Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének kutatója tegnap, az RMDSZ szatmárnémeti székházában a Szent István Kör meghívására tartott előadást. Ennek során számba vette a vesztes világháborúk következményeképpen elszakított magyar nemzetrészek körében végbement legfontosabb társadalomtörténeti folyamatokat, egészen napjainkig. Beszélt a kisebbségi elitek társadalomképéről, illetve a kisebbségben élő magyar „kényszerközösségekről“ általánosságban kialakult képről, valamint ezek változásairól. A tudományos igénnyel, sok-sok számadat felhasználásával összeállított előadásban felvázolta a népességfogyás folyamatát, rávilágítva ennek főbb okaira, például az elvándorlásra vagy az asszimilációra. Mint kiderült, a Kárpát-medencei, kisebbségben elő magyar közösségek közül a legkisebb (12 százalék körüli) az erdélyiek körében a vegyes házasságban élők aránya, és szintén a romániai magyarok körében a legalacsonyabb a többes etnikai kötődéssel rendelkezők aránya. Míg nálunk ez 12,6 százaléknyi (akiknek fele Arad, Temes és Máramaros megyékben él), addig Felvidéken 20, Délvidéken pedig 28 százalékot mutat. A magyar-magyar kapcsolatokról szólván kitért a kettős állampolgárságra is, hangsúlyozva, hogy a határon túliakat érintő problémák Magyarországon mindig belpolitikai kérdésekhez kötődve jelentkeznek, így gyakran a pártok közötti csatározások egyik eszközévé válnak. Ez történt a kettős állampolgárságról szóló népszavazással is. Az MSZP-ben 2004 őszén hatalomra került Gyurcsány Ferenc a „nem“-mel való szavazásra buzdítás révén alkotott magának saját politikai közösséget, illetve ennek révén próbálta bizonyítani, hogy Orbán Viktor legyőzhető, és ő az az ember, aki ezt meg tudja tenni. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

„Vallani és vállalni”
Államalapító Szent István királyunk ünnepén, 2010. augusztus 20-án Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) meghívására előadást tartott a XXXIV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencián.
A zsúfolásig megtelt vargyasi unitárius templomban az erdélyi képviselő „Nemzetpolitika és az ifjúság közéleti szerepvállalása” című előadásában az értékelvűség mellett érvelt. Mint jelezte: ma az identitásvesztés az egyik legnagyobb problémánk, mintegy „szétmállik” a közösségi, lokális, nyelvi és nemzeti identitás, márpedig közszolgálatot csakis az vállalhat, aki azonosulni tud a köz problémáival, magáénak érzi azokat.
Következésképpen amennyiben nemzetpolitikáról akarunk beszélni, előbb tisztáznunk kell a nemzethez való viszonyunkat, jelentette ki Tőkés László. Rámutatott: a társadalom szövete szakadozik, ráadásul az elmúlt nyolc évben az anyaországi vezetés kormányzati politikai szintre emelte a nemzetellenességet. Mivel a szocialista-liberális kormányzat nem tudta/nem akarta a magyar nemzet érdekeit képviselni, hanem inkább állampolitikát folytattak (a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai kormányok horizontja Kis-Magyarország határainál lezárult), ezért szükség van arra, hogy újra megerősödjünk nemzeti önazonosságunkban, mondotta az erdélyi képviselő, emlékeztetve: a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe.
Az önazonosság, a magyar identitás forrása többek között az, hogy közös értékeket vallunk, és ezek az értékeink összekapcsolnak bennünket, mutatott rá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Épp ezért az értékközpontúság kell, hogy a nemzetpolitika közös eredője legyen, szemben a pártpolitikai önös érdekek kiszolgálásával. Ilyen központi keresztény értékeink: az igazság és a szeretet.
A magyar ifjak igazságszeretete mindenkor megnyilvánult, hangsúlyozta Tőkés László, példaként „a márciusi ifjakat” 1848-ból, valamint „a pesti srácokat” 1956-ból hozta fel. Ma a fiatalság mintha hamar „megbölcsülne”, koravénekként igazodnak az aktuális kurzushoz.
Az ODFIE Kárpát-medencei szinten példaértékű ifjúsági-közéleti munkát fejt ki, mondta az erdélyi képviselő; ezzel szemben a passzivitás, a tétlenség, az önzés, az apolitikus magatartás távolt tartanak bennünket a cselekvéstől.
Az igazság szeretete viszont – Pál apostol szerint – arra indít bennünket, hogy a jót cselekedjük. Krisztus megváltó szeretete még a halál fölött is győzedelmeskedett: tehát az ifjúságnak ezzel a szeretettel kellene felvérteznie magát. Az egykori temesvári lelkipásztor rámutatott: keveseknek adatik meg, hogy fegyverrel a kezében harcoljon hazájáért, igazságáért, mint Petőfi Sándor, de nem is ezt várják el a fiatalságtól. Hanem inkább azt, hogy mindenki a maga helyén, a maga mértéke szerint a hit által felvértezve a bibliai értelemben vett jót cselekedje. Hiszen mindannyian „tanítványok” vagyunk, Krisztus katonái. Az erdélyi magyar történelmi egyházak mindenkor, de Trianon után különösképpen ebben a szellemben vállaltak nemzetszolgálatot, ahogyan azt Makkai püspök is megfogalmazta: Erdély nem politikai, hanem erkölcsi kérdés.
A nemzetpolitika egyfajta erkölcspolitika tehát, az elvhűség és az értékközpontúság kell, hogy vezérelje szolgálatunkat, összegzett az Európai Parlament erdélyi magyar alelnöke, ilyen értelemben a nemzetpolitika nem csupán lehetőség, hanem hivatás és kötelesség is egyben.
A mai ifjúság számára ismét a legfontosabb iránytűnek a „vallani és vállalni” erdélyi alapelvének kell lennie, jelentette ki Tőkés László zárásképpen, így lehetünk a Kárpát-medencei egyetemes magyar nemzetpolitika alanyai és részesei is egyben.
Az ODFIE évenkénti konferenciája az erdélyi unitárius ifjúság életében nagy múltra tekint vissza: az 1900-ban alakult unitárius ifjúsági szervezet első ilyen jellegű seregszemléjét 1928-ban szervezte. A 1991-től ismét évente megrendezett konferenciák munkálatai elsősorban egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek ifjúságunk életében fontos eligazító szereppel bírnak.
A XXXIV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia 2010. augusztus 19–22. között zajlott az erdővidéki Vargyason. Idei témáként a következőt jelölték meg: Isten szép! erdon.ro

Árnyaltabban az egymásra találás nemzetpolitikáról
A Sapientia-EMTE Rektorátusának dísztermében tartották meg a Kolozsvári Napok egyik legfontosabb megbeszélését Az egymásra találás nemzetpolitikája címmel.
Részt vevők Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Moderátor Székely István
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár kiemelte, hogy a 2010. áprilisi választások után Magyarországon korszakváltás következett be. Ennek érdekében fontos volt elfogadni két olyan törvényt, mely egyértelműen kifejezi azt, hogy a nemzetpolitikánk megváltozott. A könnyített honosításról szóló törvény, és nemzeti hovatartozásról szóló törvényt. A trianoni sebek gyógyítása a célja mindkettőnek. Az új tartalomhoz új formát is kellett találni.
Az elmúlt 8 évben tudatosan építették le a nemzet politika intézmény rendszerét. Felszámolták a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a közalapítványi rendszert, Magyar – Magyar párbeszéd fórumát mind a mai napig nem hívták össze.
2004 novembere óta Gyurcsány Ferenc ellenszegült az állampolgárságról szóló vitában. Ezért újra kell építeni mindent. A nemzetpolitikával foglalkozó kormányhivatal egy eldugott kis főosztály volt a miniszteri hivatalon belül.
Az új rendszerben államtitkárság lett. Sokan kérdezik, miért nem állítottuk vissza a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Az új rendszerben magasabb szintre emeltük a nemzetpolitikát. Gyakorlatilag ugyan olyan súllyal van jelen az új rendszerben, mint bármely más terület.
Újra alakítják a támogatási politikát is. Szeretnék látni honnan, milyen forrásból mentek át a pénzek, kikhez és hova kerültek. Most folyik ezeknek az átvilágítása. Célunk a világos áttekinthetőség. A nemzetpolitika olyan, hogy nem lehet kis területre építeni. Az élet minden területét át kell fognunk, és a Kárpát- Medencére ki kell terjesztenünk-hangsúlyozta Répás Zsuzsanna. Megerősítik a területi képviseleteket, és az ősz folyamán kiépítik az új támogatási rendszert, ami kihat a Kárpát- Medencei magyarságra is. Létrehoztuk a Nemzet Politikai Tárcaközi Bizottságot. Összesen három Tárcaközi Bizottság lesz a kormányban: Felzárkóztatási Roma Bizottság, az Európai Integrációval összefüggő Tárcaközi Bizottság. A Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság.
A Magyar-Magyar párbeszéd, együttműködés, a Kárpát medencei magyar képviselők fóruma nagyon jelentős. A közel jövőben össze hívjuk a Magyar Állandó Értekezletet, valamint a Kárpát- Medencei Magyar Képviselők Fórumát. Mind két fórum azt fogja szolgálni, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság képviselői össze tudjanak ülni, megbeszélni a magyar ügyeket. Ne Budapesten találja ki valaki, mit is akarnának a külhoni magyarok.
Toró T. Tibor a bálványosi gondolkodás egyik elindítója.
2010-ben a II. Orbán kormány az összmagyar nemzeti integrációs programot hirdette meg, mely több szinten valósul meg.
A közjogi szint, mely az állampolgárság megadását jelenti könnyített formában. Az EMNT kész lesz a törvény végrehajtására. Nekünk külhoni magyar közösségeket befogadó állammal jó lenne tisztázni a viszonyt az állampolgárság kérdésében. Aki akarja, az a magyar állampolgárságot is megkapja. Ami természetes dolog lesz, annak mindenféle következményével együtt. A Kárpát medencében nincsenek rendezve a közjogi viszonyok, ami a magyarság életét érinti. Politikai szinten azokkal az államokkal, melyek területein magyarok is laknak, a magyar kormány részéről lépni kell. Erre jó lehetőség nyílik a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság munkája által. Kulturális, gazdasági, civil és egyházi integrációra szükség van. A külhoni magyarok különböző szervezeteinek munkásságát még jobban össze kellene hangolni. Ebben Orbán Viktor tekintélye nagy erőt jelentene. A politikai integráció szükséges. A kisebbségi kulturális intézmények megfelelő támogatása eredményt kell, hozzon. Ez szép feladat volna, és ehhez van megfelelő potencia is. Ezt bizonyítja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tevékenysége.
Székely István kiemelte, hogy létezik önkormányzati szint is. Hiszen a mindennapi élet problémái az önkormányzat szintjén oldódnak meg. Sokat tettek, az utóbbi két évtizedben, hogy az országok közötti Vasfüggöny leomoljon. A nemzet egymásra találásában az önkormányzatoknak fontos szerepük van.
Dr. Páva Zsolt Pécs polgármestere az önkormányzat szempontjából elemezte az egymásra találás politikáját. Pécsen él a legtöbb nemzetiség. Pécs és Kolozsvár között jó a civil szervezetek kapcsolata. Mint kulturális főváros programjában kiemelt szerepet kapott az, hogyan tudják a régió kapcsolatait erősíteni, a kulturális sokszínűséget bemutatni. Véleménye szerint az önkormányzat ne csak lokálisan, hanem igyekezzen a határon túli közösségekre is gondolni. Ebben fontos szerepet kap Pécs városának a geopolitikai helyzete. Melyhez közel van a Trianoni horvát határ és lakóinak egy része, nem csak horvát, de a határ túlsó felén sok a magyar is.
Kolozsvárral testvérvárosi kapcsolat köti össze. A nemzetiségi kapcsolatokat közösen kell megközelíteni. Itt dominálhat a kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítése. Szakmai értekezleten a fiatalok tudjanak egymással értekezni, kapcsolatokat kiépíteni. A kultúrát és gazdasági életet a határon túli magyarsághoz is el kell juttatni. Ezek a gondolatok nagyon jó fogadtatásban részesültek pozitív értékei miatt. Amikor arról beszélünk, hogy nemzet politika és határon túli magyarság a közjogi és politikai megoldásokon túl érvényesül, felvetődik az, milyen lehetőségeink vannak, hogy az azonosság tudatot megfelelő módon tudjuk erősíteni. Ebben a vonatkozásban fontosnak tartom, hogy az önkormányzatok ne csak lokálisan gondolkozzanak, hanem nézzenek a határon túlra is. És igyekezzenek olyan szolgáltatást nyújtani, mely befogadó kézséget tartalmaz. Nagyon fontos a közlekedés biztonságának megerősítése. Azok, akik beülnek az autójukba, könnyen eljussanak Magyarországon, olyan helyekre, melyeken őket érdeklő események történnek. Az autópályák ebben a gondolatsorban fontos szerephez jutnak. Van még egy nagyon fontos lehetőség, melynek most még csak az elején járunk, de perspektívája sokkal nagyobb, mint amennyit most egyesek kihasználnak. Ez nem más, mint az Európai gazdasági tér és együttműködésnek a kihasználása. Ez olyan lehetőség, amely nem rég nyílott meg. Néhány helyen már megalapították Európában. Lényege olyan jogi személyiséggel bíró, kimondottan gazdaságfejlesztő társulatot, céget hoznak létre, amelyek határ menti régió kiépülését szolgálja. Nagy előnye, ha két EU- s ország ezt kiépíti, lehet csatlakoznia a harmadik országnak is.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Kárpát- medencei magyar összefogás politikáját helyezte egy tágabb nemzetközi környezetbe. Melyhez segítséget adott a Kettős állampolgársági törvény hatályba lépésének bejelentése.
Nemzetpolitikai jövőképünkben különösen fontos az, hogy világos legyen, mit akarunk elérni. Ennek a jövőképnek a funkciója az, hogy alapvetően világossá tegye azt, mit szeretnénk csinálni, és világossá tegye, mit nem szeretnénk tenni. Amikor nemzetpolitikáról beszélünk, akkor általában nagyon sokszor félreértés, adódik. Megfogalmazódnak gyanakvások. Mi van e mögött? Mit akarunk mi végső soron ezekkel a magyar napokkal? Megfogalmazódnak olyan szkeptikus vélemények is, hogy igazán veszett fejsze nyele. Ez már csak egy lecsengő történet. De gyakorlatilag itt más, sok esélye a magyar jövőnek nincs.
Egy nemzeti jövőkép megfogalmazása nagyon fontos. Ezáltal tudunk egyrészt bizalmat kelteni. Illetőleg gyanakvást oszlatni, a környezetünkben. De meg tudjuk erősíteni a reményt, az illúziót, a cselekvési vágyat fiainkban, akik ebben a nemzetpolitikában próbálják leélni életüket, megvalósítani önmagukat.
Három dimenziója van ennek a jövőképnek. Egy adott nemzeti kisebbségnek nyilvánvaló viszonyulnia kell az anyaországhoz. Az anyaországhoz való viszonyulás az erdélyi magyarság számára nem lehet más, mint az egyenrangúság követelménye, megfogalmazása az anyaország irányába. Akkor, amikor másodrangú állampolgárároknak érezték magukat az elmúlt években, akkor most nem fölösleges hangsúlyozni, az egyenrangúságot az anyaországgal.
Ez az egyenrangúság nem merülhet ki a kettős állampolgárságban. A kettős állampolgárság az egyenrangúságnak kiemelkedő összetevője. Az egyenrangúság nyilvánvalóan többet jelent. Azt jelenti, hogy egyenrangúak az egyes nemzetrészek, és nemzeti együttműködés rendszere kiterjed a határon túli magyar nemzetrészekre is. Nem lehet olyan magyar tárca, olyan magyar közintézmény, amely ne összmagyar dimenziókban működne.
Létrejött a Tárcaközi Bizottság, amely megpróbálja az egyes tárcáknak a nemzetpolitikai feladatait összehangolni. A magyarországi kapcsolat mellett nyilvánvaló második összetevője az, hogy milyen jövőképet fogalmazunk meg, az állampolgárság szerinti állam viszonylatában. Nem annyira az egyenrangúsági, mint az egyenjogúságnak a fogalmát kellene középpontba állítani. Az egyenjogúság megteremtésére dolgozta ki, az elmúlt években, a külhoni magyarság az autonómia koncepcióját. Az autonómia az egyenjogúság megteremtésének az intézménye.
Az autonómiának számos formája létezik. De egy közösség nem lehet egyenjogú az autonómia biztosítása nélkül. Az autonómia egy gyűjtőfogalom, de világos közjogi tartalma van. Ahol sikerült megteremteni a sikeres együttélésnek a feltételeit a nyugati demokráciának, az az autonómia segítségével történt. Vannak eredményei az autonómiai küzdelemnek. A Vajdaságban létrejött a kulturális autonómia intézménye. Megtörtént júniusban a választás után, az első autonóm testületnek a felállítása. Létrejött Szerbiában a Magyar Nemzeti Tanács. A választáson a vajdasági magyarság hetven százaléka a Magyar Összefogás listáján választott. A Vajdaságban további pozitív küzdelmekre lehet számítani. Ezt a küzdelmet más helyeken is követni fogják. Nem csak kulturális, hanem területi autonómia is létrejöhet.
A jövőképnek a harmadik fontos dimenziója nem pusztán az anyaország, nem pusztán az állampolgárság szerinti államviszony határozza meg egy kisebbségi közösség helyzetét, hanem az is, hogy benne vagyunk az Európai Unióban. Az EU számunkra több mint egy gazdasági közösség. Kinek lenne fontosabb az EU, mint éppen a kisebbségben élő magyar közösségeknek. Egyfajta egzisztenciális európaiság jellemzi a magyar nemzetpolitikának az európai dimenzióját, az európai elkötelezettségét. Számos európai kisebbségi közösség látványosan demonstrálta az elmúlt években, hogy nehéz erre az Európai Unió lovára tenni. Kérdezzük meg a Dél tiroliakat, a katalánokat, vagy bármelyik jelentős sikeres európai kisebbségi közösséget.
Ami a közép- európai vonatkozásokat illeti, van egy pár geopolitikai kihívás ma, ami az Európai Unió globális pozíciójából származik. Fakad abból, hogy a közvetlen környezetében, milyen kapcsolatot akar kiépíteni különösen az orosz, illetve a balkáni szférákra való tekintettel.
Nagyon fontos, hogy létre tudjuk hozni azt, amit az elmúlt 20 esztendőben magyar külpolitika nem tudott megteremteni. Egyensúlyba tudjuk hozni a szomszédság politikai szempontokat a nemzet politikai szempontokkal. Hol itt, hol ott billegett, borult fel az elmúlt években ez a fajta törekvés. Talán, most úgy tűnik a kettő egyensúlyba hozható. Lehet egy gyakorlatias együttműködést kialakítani, és lehet erőteljesen képviselni a nemzetpolitikai érdekeinket.
Az a fontos, hogy ez a közép-európai intézkedés változó geometriájú, együttműködési formákból fog felépülni. Nem utolsó sorban Visegrádi együttműködés. Formálódik egy egészen újszerű Magyar- Román kooperáció. Van egy déli kitekintés. Nyugati dimenzió. Duna stratégia. Jelentős infrastrukturális megvalósítás lesz Közép Európában. Ezáltal a monarchikus fejlődési dimenzió megvalósulhat. Jelentős közlekedési infrastruktúrát kell kiépíteni. Közép Európában legyen egy gyorsvasút hálózat. Arra is ügyelni kell, hogy Közép- Európában a hagyományos vasúti hálózat feljavuljon. Jelentős szerepe van a közlekedésnek is. De jelentős szerepe van a vízi közlekedésnek is. Az infrastruktúra létrehozásában különös jelentősége van az energia infrastruktúrájának. Hamarosan átadásra kerülhet a magyar- román gázvezeték. Tárgyalunk a Nabuco-ról, az együttműködés lehetőségéről. Ezek azt jelzik, valami történik ezen a területen is.
Kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy a Magyar- Román határ menti kapcsolatok átláthatóvá váljanak.
A magyar külpolitikának van egy egzisztenciális európai jellege, ami nem igényel különösebb magyarázatot. Hiszen a mi XX. századi nyomorúságunkra azt gondoljuk, hogy az európai integráció nagyon fontos válaszokat hordoz. Felhívja a figyelmet arra, hogy 2011. január 1. az Európai Unió elnökségét Magyarország fogja adni. Ha sikerül Magyarországnak jó eredménnyel levezényelnie féléven keresztül az EU elnökséget, akkor Magyarország ezzel az Európai Uniónak valóban egyenrangú és méltó tagjává válhat. Ha sikeresen menedzseltük az EU elnökséget, akkor Magyarország az elkövetkező években fölkerülhet úgy az Európai Unió térképére, hogy az, nagymértékben megnövelheti a magyar nemzeti érdekvédelmi képességet.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

Göncz szerint Brüsszel fél Budapesttől
Göncz Kinga szocialista európai parlamenti képviselő szerint informális beszélgetéseken Brüsszelben már felmerült, hogy Orbán Viktor és Magyarország ezzel a kormánnyal alkalmas-e az Európai Unió soros elnöki tisztének betöltésére.
A volt külügyminiszter a Fapados Alapítvány által szombaton rendezett 100 nap – Becsapott Magyarország című budapesti konferencián elmondta: az érvek között szerepelt, hogy nem megfelelő Magyarország szomszédságpolitikája, és nem szerencsés az sem, hogy ilyen konfliktusos a viszonya az uniós intézményekkel.
Göncz vádjaira reagálva Martonyi János külügyminiszter közölte: a jövő év első felében esedékes magyar EU-elnökség ellátása érdekében nemzeti egyetértésre, együttműködésre van szükség. A rendezvényen Gyurcsány Ferenc volt kormányfő azt követelte, hogy legyen népszavazás az új alkotmányról. Erre reagálva Szijjártó Péter, Orbán Viktor miniszterelnök szóvivője leszögezte: jelenleg jogszabály van, amely alapján nem lehet népszavazást rendezni az alkotmányról, az alkotmányozás folyamatát azonban konzultációkra akarják építeni. Krónika (Kolozsvár)

Az EMI közleménye
A közelmúlt sorozatos botrányai arra kényszerítik az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetét, hogy a magyarság képviseletére sokszorosan érdemtelenné vált Bíró Rozália nagyváradi alpolgármestert, az RMDSZ-SZKT elnökét a nagy nyilvánosság előtt szólítsa fel, hogy azonnali hatállyal távozzon Nagyvárad város vezetéséből és alpolgármesteri tisztségéről mihamarabb lemondani szíveskedjék.
Miközben alpolgármestersége elmúlt tíz esztendejében közösségünk mindennapjai a számbeli fogyásról, a gazdasági térvesztésről, a meghiúsult lehetőségekről szóltak, Bíró Rozália megyénk egyik legvagyonosabb személyévé vált, a Fekete-tenger partjától a Hegyközig szerzett több tíz hektárnyi értékes földterülettel, számos egyéb ingatlan és cégrésztulajdon megszerzésével. Szégyenletesnek és erkölcsileg elfogadhatatlannak tartjuk ezt az ellentmondást.
Tarthatatlan, hogy közösségünket olyan személy hiteltelenítse, akinek nevével különböző, a sajtóban megjelenő korrupciós listákon találkozhatunk, aki inkompetenciája okán a román nyelvű bulvársajtó közkedvelt célpontja.
Emlékeztetünk arra, hogy nevéhez fűződnek olyan botrányos események, mint a Matica Slovenska szlovák soviniszta szervezet egykori elnöke, Kozacek kanonok mellszobrának, a város polgárainak nevében való zokszó nélküli átvétele, illetve Bíró Rozália volt az, aki fogadta és méltatta a Magyar Állam, illetve Budapest székes főváros tönkretételéért rövidesen a törvény előtt is számot adó Gyurcsány Ferencet és Demszky Gábort.
Továbbá elfogadhatatlan számunkra, hogy olyan személy oktasson ki minket a kisebbségi joggyakorlás kereteiről és lehetőségeiről, akinek az önkormányzatában egyetlen egy magyar nyelvű formanyomtatványt nem találni és ahol a hatályos törvények ellenére a magyar nyelvű ügyintézés lehetetlen.
Tiltakozunk az ellen, hogy olyan személy feleljen városunk magyar nyelvű oktatásáért, akinek tíz esztendőnyi „érdekvédői”, vezetői munkája után a város középiskolai szakoktatásának csupán 7%-a zajlik magyar nyelven.
Tiltakozunk az ellen, hogy a történelmi magyar utcanevek kapcsán, tetézve a nevéhez fűződő botrányos utcanévfordítás (Bánat utca, Pirostó utca, Galaktikon Gála utca stb.) által okozott kárt, Bíró Rozália ismételten azzal a hazugsággal próbálja félrevezetni közösségünket, hogy „jogi szempontból nem elfogadható, ha más, régebben használt utcanevet tüntetnek fel a kétnyelvű táblákon”, ezzel komolyan hátráltatva az Erdély más városaiban folyó hasonló küzdelmeket is.
Visszautasítjuk, hogy olyan személy rendelkezzen közpénzek elköltése felett, aki a sajtóban ilyen és ehhez hasonló költői kérdésekkel borzolja az adófizetők kedélyeit: „de egy elvégzett szolgáltatást, amiért fizetünk, miért is kellene ellenőrizni?”
És végül, de nem utolsó sorban, valamint a felsorolás teljességének lehetősége nélkül, emlékeztetünk arra, hogy Bíró Rozália az RMDSZ SZKT-jának elnöke, mely politikai alakulat kormánypártként, teljes szociális érzéketlenségről adva tanúbizonyságot, ellenállás nélkül szavazta meg a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek példátlan mértékű csökkentését, mit sem törődve magyar családok százezreinek megélhetésével.
Méltatlannak tartjuk, hogy Szent László városában továbbra is a hozzá nem értés, a mellébeszélés, a hazudozás, a politikai opportunizmus és a társadalmi érzéketlenség teszik élhetetlenné mindennapjainkat. Reménykedve a közélet mihamarabbi megtisztulásában,
az Erdélyi Magyar Ifjak
nagyváradi szervezetének elnöksége
Az Erdélyi Magyar Ifjak kolozsvári székhelyű országos vezetősége Soós Sándor elnök aláírásával a fentihez hasonló tartalmú közleményt juttatott el szeptember 28-án a sajtóhoz Magyar érdekvédelmet! Mondjanak le a leszerepelt alpolgármesterek! címmel. Ebben általánosabb érvényű megállapítások, helyzetértékelések is találhatók, mint például: „Négyévente, kampány idején, a politikusok a lehetetlent is megígérik, az ezt követő időben pedig mindent megtesznek, hogy megmagyarázzák, miért nem történt előrelépés, miért maradt minden a régiben.” Az EMI szerint a mai magyar politikusok édeskeveset tettek az erdélyi magyar közösségért, annál többet önmagukért. Ebbe a sorba illeszkedik – a név szerint is említett Biró Rozália mellett – a kolozsvári RMDSZ-es polgármester, László Attila is, aki „tevékenysége során elérte, hogy a Mátyás király-szoborcsoport restaurálása körüli hercehurca átláthatatlanná tette a munkálatokat, és így sejtésünk sincs, mikor láthatjuk régi pompájában az alkotást; a Brassai Sámuel Elméleti Líceum épület nélkül maradt, megnehezítve ezáltal több száz magyar diák mindennapjait, megvonva tőlük az emberi körülmények között zajló, minőségi oktatáshoz való jogukat; ugyanakkor a kolozsvári magyar felíratok és helységnévtáblák ügye is kudarcba fulladt, így kreálva az egykor szebb napokat is megélt városból egy olyan multikulturális olvasztótégelyt, melyből lassacskán eltűnnek a magyar vonatkozású emlékek.”
Az EMI végül felszólítja László Attila és Bíró Rozália alpolgármestereket, hogy tegyenek végre valamit választóik érdekeiért: mihamarabb mondjanak le tisztségükről. Reggeli Újság (Nagyvárad)

November 5-én hat év után ülésezik a MÁÉRT
A magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök november 5-ére összehívta Budapestre a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amelyen minden bizonnyal szóba kerül majd a kettős állampolgárság ügye és a külhoni magyarok szavazati joga is.
A Magyar Állandó Értekezlet 1998 novemberében az előző Fidesz-kormány idejében kormányhatározattal létrejött tanácsadói és végrehajtás-technikai, politikai testület. Ezzel a döntéssel a Horn -kormány alatt 1996-ban először megtartott magyar-magyar csúcsértekezlet intézményesült. Tagjai a magyarországi parlamenti pártok és olyan kárpát-medencei magyar szervezetek képviselői, amelyek az adott országokban parlamenti vagy regionális – közlegitimitást élvező – képviselettel rendelkeznek. A MÁÉRT-nak a kormányhatározat szerint léteznek szakmai bizottságai is. A 2002-ben megtörtént kormányváltás után megváltozott a MÁÉRT jellege. Ettől kezdve nem a kormánynak a nemzetpolitikai elképzeléseit alakító testületeként működik, hanem a kormány elképzeléseit hivatott közvetíteni az érintettek felé. A jogosult résztvevők köre is megváltozott mivel a részvételi jogosultság nem a képviseleti legitimitástól függ, hanem a pártpolitikától. A szakmai bizottságok egy ideig még esetlegesen működtek.
A MÁÉRT utolsó ülésére 2004. november 11-én került sor. Az ülésen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök konfliktusba került a határon túli magyar vezetőkkel a kettős állampolgárság ügyében kiírt népszavazás miatt, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
A 2004. december 5-i népszavazás után, Kasza József szabadkai politikus kezdeményezésére, 2005. január 7-én a MÁÉRT határon túli tagjainak részvételével – és a magyarországi parlamenti pártok mellőzésével – megalakult Szabadkán a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF) azaz a „kis-MÁÉRT”. Ez az egyértelműen politikai okból alakult találkozási és vitafórum részint a MÁÉRT csődje miatt megfeneklett eszmecsere folyamatosságát volt hivatott szolgálni. Összehívására az okot mindenkor „a határon túli magyarság és a nemzet közös ügye” teremti meg. A HTMSZF soron következő ülését június 12-én tartotta Bécsben, ahol a MÁÉRT kárpát-medencei határon túli tagjai felvették a fórum teljes jogú tagjai sorába a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségét, az Észak-amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetségét, a Latin-amerikai Magyarok Országos Szervezeteinek Szövetségét. E tagfelvétellel a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma a világ magyarságának legátfogóbb keretévé vált. A kis-MÁÉRT legutóbbi, és talán utolsó ülésére Pécsett került sor a trianoni békediktátum 90. évfordulójára emlékezve.
Az Orbán-kormány közel hat évnyi mellőzés után hívta össze újra a MÁÉRT-et. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn már bejelentette, hogy július 19-e előtt összehívják a Magyar Állandó Értekezletet, erre mégsem került sor. Semjén Zsolt július elején levélben fordult a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) eddigi résztvevőihez azzal a kérdéssel, szükségesnek tartanak-e változtatásokat a szervezetnél, és ha igen, milyen jellegűeket. A legszélesebb nemzeti együttműködési rendszerében az a helyes, ha az összehívás előtt megkérdezik a MÁÉRT-ben valaha résztvevő szervezeteket, hogy ők hogyan látják, milyen szervezeti változtatásokat szükséges végrehajtani - mondta akkor Semjén.
A MÁÉRT-nek megvan a világos statútuma, magyar pártok, politikai szervezetek vesznek részt benne, ez a magyar szervezetek fóruma. Aki részt akar venni benne, annak el kell fogadni a MÁÉRT statútumát, amely szerint a szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik önmagukat magyarként definiálják - szögezte le Semjén Zsolt, a KDNP elnöke arra a felvetésre még június végén, a szlovákiai parlamenti választások után, hogy meghívják-e a MÁÉRT ülésére a Bugár Béla által alapított Most-Híd pártot. A Most-Híd elnöke erre úgy válaszolt: a párt a választóknak akar bizonyítani, nem a magyar politikának. „Egy párt nem attól válik ilyenné vagy olyanná, hogy mit bizonygat, hanem attól, hogy mit cselekszik. Mi a választóinknak akarunk bizonyítani, nem Semjén Zsoltnak, és nem Magyarországnak” – szögezte le Bugár. Megjegyezte, a Híd nem vazallusa egyetlen magyarországi és szlovákiai pártnak sem. „A labda Magyarországon pattog. Mi nem fogunk bizonygatni semmit, nekik kell dönteniük arról, hogy akarnak-e tisztességes partneri kapcsolatot a Híddal vagy nem“ - mondta a pártelnök.
Információink szerint Szlovákiából csak a Magyar Koalíció Pártja kapott meghívást a Magyar Állandó Értekezlet november 5-i ülésére. Felvidék.ma

MÁÉRT: Kik a meghívottak? – SEMJÉN: PÉNTEKEN ÖSSZEÜL A MAGYAR ÁLLANDÓ ÉRTEKEZLET
Összehívja a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT); a hatéves szünet után pénteken a Parlamentben rendezendő tanácskozás témái között az oktatási-nevelési támogatás és a státusztörvény módosítása szerepel.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes keddi budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a MÁÉRT programját a határon túli szervezetektől beérkezett vélemények alapján állították össze.
Kiemelte: alapvető követelése volt a határon túli magyar szervezeteknek, hogy miután a Gyurcsány-kormány évekig nem hívta össze a MÁÉRT-et, az új kormány ezt tegye meg, s a nemzetpolitikai kérdéseket vitassák meg. Nekünk is egy identitásbeli kérdés, hogy próbáljuk meg jóvá tenni, amit az előző kormány elrontott - mondta, hozzátéve: ez egy egységes nemzet, a magyar nemzetpolitikai koncepciót nem lehet kialakítani a külhoni magyarok nélkül.
Közölte: a Híd-Most nem kapott meghívást a MÁÉRT-ra, mert - a meghívott határon túli magyar szervezetek véleményével összhangban - a tanácskozást a nemzeti érdekek képviseletére alakult, legitim magyar szervezetek fórumának tekintik. Ez fundamentális kérdés a magyar megmaradás érdekében - emelte ki a miniszterelnök-helyettes.
Hozzáfűzte: a Híd-Mosttal - amely többször deklarálta, hogy nem magyar pártnak, hanem vegyes pártnak tekinti magát - ugyanakkor korrekt és partneri viszonyra törekednek.
„A korrekt partneri kapcsolat az egy dolog, és a MÁÉRT-ra való meghívás az egy másik dolog” - fogalmazott a kereszténydemokrata politikus.
Semjén Zsolt hozzátette: ha ezen túlléptek volna, és magyar pártok helyett vegyes pártok is meghívást kaptak volna, akkor „ennek nem lenne vége”. Példaként említette, hogy a szerbiai Demokrata Pártban három magyar is mandátumot szerzett. Minden olyan nem magyar identitású párt is joggal kérhetné ezentúl meghívását, ahol létrehoztak magyar tagozatot, vagy magyar emberek, vagy magyar nevű emberek szerepelnek a politikusaik között. Ez a magyar jelleg feladását jelentené, ami az asszimilációt segítené elő - fogalmazott.
Közölte azt is, hogy elkészült a kettős állampolgársággal kapcsolatos tudnivalókról szóló honlap, amely minden technikai és tartalmi információt tartalmaz. Kérdésre válaszolva ismét megerősítette: személyes és pártja véleménye, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kaphassanak, az az Országgyűlés bölcsessége, hogy milyen megoldást választ. Hozzá a horvát példa áll a legközelebb, ahol a külhoniak pártlistán adhatják le voksaikat. A konzultációk során egyértelművé vált, a határon túli magyarság ragaszkodik a szavazati jogához.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár kiemelte: a MÁÉRT legfontosabb mondanivalója az újjáalakulás. Újrakezdjük a munkát, újra rendszeres fórumot szeretnénk biztosítani a magyar szervezetek számára - fogalmazott, hozzátéve: ez egy olyan fórumot jelent, ahol közösen megbeszélhetik a valamennyiüket érintő ügyeket.
Jelezte: újraindítják a MÁÉRT melletti bizottsági rendszert. Napirenden lesz a státusztörvény módosítása is, amit azért kell megtenni, mert mostani formájában azok, akik magyar állampolgárságot szereznek, nem tartozhatnának hatálya alá. Azt is szeretnék, ha az oktatási-nevelési támogatás újra vonatkozna az óvodásokra is.
Felidézte, hogy a MÁÉRT 1999 február 20-án alakult meg intézményes formában, előzménye az 1996-ban kétszer ülésező magyar-magyar csúcs, amit azonban az akkori Horn-kormány nem folytatott. Semjén Zsolt emlékeztetett arra, hogy a MÁÉRT-et utoljára 2004. novemberében Gyurcsány Ferenc hívta össze, amikor azonban a határon túli magyar szervezetek nem osztották álláspontját a kettős állampolgárság kérdésében, „dühében többet nem hívta össze”.
A magyar kormány, a parlamenti pártok, a határon túli magyar szervezetek, és európa parlamenti képviselettel rendelkező szervezetek részvételével tartandó értekezletre meghívást kapott Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt, Felvidékről a Magyar Koalíció Pártja, Vajdaságból a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Kárpátaljáról a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, Horvátországból a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége és Magyar Egyesületek Szövetsége, Muravidékről a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség. Meghívást kapott a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, három képviselőt hívnak meg az USA-ból, a Kanadai Magyar Kultúrközpont, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetsége és Ausztráliából az Új Dél-Walesi Magyar Szövetség.
Semjén Zsolt kérdésre válaszolva beszélt még arról, hogy szeretné, ha a MÁÉRT az uniós magyar elnökség alatt is tartana majd ülést. Kitért arra is, hogy reményei szerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát még idén összehívja Kövér László házelnök. (MTI)
A magyar-magyar értekezletek krónikája
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes keddi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a magyar kormány - hatéves szünet után - november 5-re összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT). Az első találkozót 1996-ban tartották, majd az első MÁÉRT 1999-ben ült össze. Eddigi összesen 8 MÁÉRT tanácskozást, majd 2005-től a határon túli magyar szervezetek részvételével több „kis-MÁÉRT”-et tartottak. Az MTI-Sajtóadatbank összeállítása az eddigi magyar-magyar találkozókról:
1996. július 4-5., Budapest: „Magyarország és a határon túli magyarság” címmel rendeztek tanácskozást, amelyen a kormány, a parlamenti pártok, a szomszédos országok magyar pártjai, szervezetei, illetve a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselői vettek részt. Közös nyilatkozatban nyilvánították ki, hogy a határon túli magyarok identitása megőrzésének, közösségként való fennmaradásának és fejlődésének, valamint szülőföldjén való megmaradásának alapvető kérdése az önkormányzat, az autonómia létrehozása. A konferencia vendégeit fogadta Horn Gyula miniszterelnök.
1996. szeptember 4., Pápa: A tanácskozáson részt vettek a romániai, a vajdasági, a horvátországi, a szlovákiai és a kárpátaljai magyar szervezetek képviselői, valamint a Magyarok Világszövetsége és valamennyi parlamenti párt küldöttei, azonban a kormány nem képviseltette magát. A találkozó közös közlemény kiadásával zárult. Az ülést követően a találkozót kezdeményező határon túli magyar szervezetek vezetői bejelentették: bizottságot hoznak létre, amely elemzést készít az addig elkészített alapszerződések hatásáról.
1999. február 20., Budapest: A „Magyarország és a határon túli magyarság, 1999” címmel rendezett tanácskozáson - amely a záróokmány szerint az első Magyar Állandó Értekezlet volt - részt vett valamennyi parlamenti képviselettel rendelkező, határon túli romániai, vajdasági, horvátországi, szlovákiai és kárpátaljai magyar szervezet, a Magyarok Világszövetsége, mint a nyugati magyarság képviselője, illetve a magyar parlamenti pártok küldöttei. A konferencián beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter. Az elfogadott záródokumentum Magyar Állandó Értekezlet néven politikai konzultatív testületet hozott létre, amelynek feladata Magyarország és a határon túli magyarok folyamatos kapcsolattartásának biztosítása. Az értekezlet - a magyar miniszterelnök meghívására - évente legalább egyszer ülésezik. A dokumentum kimondta, hogy a Magyar Köztársaság politikai eszközökkel járul hozzá a határon túli magyarok szülőföldjükön való megmaradásához és polgárosodásához, kezdeményező politikát folytatva a kisebbségben élő magyarok egyéni és közösségi jogainak biztosítása érdekében.
1999. november 11-12., Budapest: A második Magyar Állandó Értekezleten a hazai parlamenti pártok, valamint a szomszédos országok azon magyar szervezetei képviseltették magukat, amelyek parlamenti vagy tartományi mandátummal rendelkeztek. Tanácskozási joggal jelen volt a Magyarok Világszövetsége Nyugati régiójának elnöke is. A tanácskozás zárónyilatkozatban kérte fel a magyar kormányt arra, hogy a szomszédos országok közös integrációs törekvésével összhangban vizsgálja meg a határon túli magyarok magyarországi jogállását szabályozó törvény megalkotásának lehetőségét.
2000. december 13-14., Budapest: A harmadik MÁÉRT-ülésen a magyar Országgyűlés pártjainak, a határon túli magyar szervezeteknek, valamint a Magyarok Világszövetsége Nyugati régiójának képviselői voltak jelen. Felszólalt Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter. A fórum a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezettel (kedvezménytörvény) összefüggésben megfogalmazta javaslatait a „magyarigazolvány” kiadásáról.
2001. október 25-26., Budapest: A negyedik MÁÉRT-ülésen részt vettek a magyar kormány, a magyarországi parlamenti pártok, a parlamenti, illetőleg tartományi képviselettel rendelkező határon túli magyar politikai szervezetek és a nyugati magyarság képviselői, s megvitatták a szomszédos államokban élő magyarokról szóló kedvezménytörvény végrehajtásának kérdéseit. Úgy határoztak, hogy magyarigazolványt az a magát magyarnak valló személy kaphat, aki tud magyarul, aki valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, akit valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartanak számon vagy az állampolgársága szerinti állam magyarként tart nyilván. Az értekezleten beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök és Martonyi János külügyminiszter.
2002. július 17., Budapest: A Magyar Állandó Értekezlet ötödik ülésén kiemelt témaként szerepeltek az új kormánynak a határon túli magyarságot érintő elképzelései, a határon túli pártok, szervezetek álláspontjai, illetve a kedvezménytörvény végrehajtásának tapasztalatai. A zárónyilatkozatban a résztvevők megállapították, hogy tovább erősödött Magyarország és a határon túli magyar közösségek kapcsolatrendszere. Támogatták a kormányt a kedvezménytörvény céljainak megvalósításában, elfogadták a jogszabály módosításának szükségességét, s üdvözölték a kabinet azon szándékát, hogy a határon túli magyar szervezetek számára tényleges részvételt biztosít az őket közvetlenül érintő kérdések eldöntésében. Az értekezleten beszédet mondott Medgyessy Péter kormányfő és Kovács László külügyminiszter is.
2002. november 17., Budapest: A MÁÉRT hatodik ülésén létrejött megállapodás szerint az Országgyűlés módosítani fogja a határon túli magyarok kedvezményeiről szóló törvényt. Az ülés résztvevői elfogadták azt a kormány által előterjesztett változtatási javaslatot, amely lényegében kiemelné a státustörvényből a munkavállalásra vonatkozó szabályozást, ugyanakkor kiterjesztené az oktatás-nevelési támogatást. Az értekezleten felszólalt Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter is.
2003. május 24., Budapest: A hetedik ülés a kedvezménytörvény módosítását is tartalmazó zárónyilatkozat elfogadásával zárult. A dokumentumot három párt, illetve szervezet képviselője, Németh Zsolt (Fidesz), Kovács Miklós (Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség) és Ágoston András (Vajdasági Magyar Demokrata Párt) nem írta alá.
2004. november 12., Budapest: A MÁÉRT nyolcadik ülése a határon túli magyaroknak járó kettős állampolgárságról hivatalos zárónyilatkozat elfogadása nélkül zárult. A határon túli magyar szervezetek, valamint a Fidesz és az MDF a kettős állampolgárság támogatásáról fogadtak el nyilatkozatot, melyet az MSZP és az SZDSZ nem írt alá. Az MSZP azt javasolta, hogy az Országgyűlés még a kettős állampolgárságról szóló december 5-i népszavazás előtt fogadjon el törvényt a külhoni magyar útlevélről. Ez az okmány akadálytalan bejutást biztosítana a határon túli magyaroknak Magyarországra. A Fidesz azt indítványozta, hogy még a népszavazás előtt az „európai útlevélről” közösen megalkotandó törvénnyel határozzák meg, mit tartalmazzon a kettős állampolgárság. Az SZDSZ szorgalmazta, hogy alakuljon a MÁÉRT-en belül integrációs bizottság, az öt európai parlamenti párt egy-egy képviselőjének bevonásával, míg az MDF azt sürgette, hogy a magyar Országgyűlés keretén belül jöjjön létre a határon túli magyarokkal foglakozó bizottság, s javasolta a magyar állampolgárság kedvezményes honosítással való megszerzésének lehetővé tételét, illetve a külhoni állampolgárságról szóló törvény megalkotását. Vajdaságma.info

Az asszimiláció ellenszere a magyar állampolgárság – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az újraéledő nemzetpolitikáról
– Ön a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a magyar kormányban. Hogyan jellemezné az elmúlt húsz év magyar nemzetpolitikáját?
– Nemzetpolitikai szempontból az elmúlt húsz év nem váltotta be a magyar nemzet reményeit. Reményt adott ugyan Antall Józsefnek az a mondata, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke, az elmúlt időszak azonban messze nem teljesítette e mondat lényegét. Legnagyobb fájdalmunk 2004. december 5-e volt, amikor az MSZP-SZDSZ kormány, személy szerint Gyurcsány Ferenc – kicsinyes pártpolitikai megfontolásokból – nemzete elleni kampányával lelki Trianont idézett elő. Az idei országgyűlési választások után, a kétharmados felhatalmazás birtokában természetesnek tartottuk, hogy az új kormány megalakulása előtt az Országgyűlés elé kerüljön az állampolgársági törvény: tudtuk, egy percet sem szabad várakozni. Számos oka van annak, hogy ezt miért tettük. Először is ez a dolgok természetes folyamata. December ötödike fájdalmát leginkább azzal tudtuk enyhíteni, hogy az Országgyűlés első teendői közé soroltuk az állampolgárság megadását. Tisztában voltunk azzal, hogyha a törvénytervezetet azonnal benyújtjuk, a szocialisták között is lesz jóérzésű ember, aki megszavazza. Tudtuk: ha a szocialista pártban Gyurcsány Ferenc ismét szerephez jut, meg fogja akadályozni a szocialista képviselőket abban, hogy lelkiismeretük szerint szavazzanak. Megtörténhetett volna, hogy egyedül Szili Katalin szavazza meg az MSZP-ből a törvényt. Nem volt tehát közömbös számunkra, hogy az Országgyűlés 98 százalékban, vagy 85 százalékban szavazza meg a magyar állampolgárság törvényét a határon túli magyarok számára. Kegyelmi pillanatnak tartom, hogy a Magyarország határai körül levő hét országból hat támogatja állampolgársági törvényünket. Ezt nem volt szabad elodázni. Ebben a kérdésben Szlovákia nem vehető komolyan: a Fico-Slota féle szocialista-fasiszta koalíció részéről – bármilyen állampolgársági törvényt is szavazunk meg – ugyanilyen magyarellenes hisztéria következik. Fő irányelvünk: emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket soha többé nem rendeljük alá egyetlen ország belpolitikai hullámverésének sem.
– Az elmúlt nyolc esztendő rombolása mély nyomokat hagyott a nemzetben. Ön szerint ezek a sebek gyógyíthatóak-e? Sikerül új fejezetet nyitni a magyar nemzetpolitikában?
– Az állampolgársági törvény, úgy gondolom, önmagában új fejezetet nyit: nem csak az elmúlt nyolc évet, nem csak az utóbbi húsz esztendőt, és nem csak az 1944 óta tartó időszakot írja felül, hanem történelmi értelemben nyitja meg az utat a nemzet közjogi újraegyesítése előtt. Fontos látni, hogy egyfelől a magyar nemzet kultúrnemzet, ami a nyelv, a kultúra és a történelmi sorsközösség alapján áll, másfelől a magyar nemzet Szent István óta politikai nemzet volt, amelyet a közjog tartott egyben. Gondoljunk a Szent Korona jelentőségére. A magyar nemzet közjogi egysége meghaladta a magyar nemzet etnikai határait. Ebből következik, hogy ezer éves államiságunk történelmében a magyar nemzet nem csak kultúrnemzet volt, hanem közjogi nemzet is: a közjogi nemzetegyesítés nagyon erős impulzust jelent a magyar identitás megőrzésében. Láthatóan fölgyorsult a határon túli magyar nemzetrészek asszimilációja: ezt pusztán támogatási formákkal már nem lehet megakadályozni. A Szülőföld Alapon keresztül történő támogatások fontosak, de önmagukban nem elégségesek: erős impulzust kellett adni a magyarság számára, olyan impulzust, amely képes megállítani, megfordítani az asszimilációt. Az állampolgársági törvénnyel a magyar nemzetrészeket közjogi értelemben is a nemzethez kötjük.
– Kishitűek szerint európai uniós keretek között az elcsatolt nemzetrészek számára biztosított magyar állampolgárság nem hoz újat. Ezt ön hogyan kommentálja?
– Ez tételesen nem így van. Nyilvánvaló, hogy az állampolgárság alapvetően nem egzisztenciális, hanem identitásbeli megfontolásból kell a határon túli magyarságnak. Az erdélyiek és a felvidékiek a román és a szlovák állampolgárságuk mellett ugyan uniós állampolgárok is, ez mégsem pótolja a magyar identitásnak megfelelő magyar állampolgárságot. A vajdasági és a kárpátaljai magyarságnak egzisztenciális szempontból is fontos a magyar útlevél, hiszen ez biztosítja a szabad közlekedésüket. Én azt tartom természetesnek, hogy a magyarság többségének nem egzisztenciális okokból, hanem az identitás megőrzéséhez kell a magyar állampolgárság. Hadd mondjam el, hogy erdélyi gyökereim vannak. Bátyám a hetvenes években disszidált Svédországba. A rendszerváltás után besétált a stockholmi magyar nagykövetségre, és bemutatta régi útlevelét — időközben megkapta a svéd állampolgárságot —, és postafordultával visszakapta magyar útlevelét is. Édesanyám erdélyi rokonsága, aki szülőfaluját nem hagyta el, nem lehetett magyar állampolgár. Ezt mélyen igazságtalannak éreztem. Nyilvánvaló, hogy ezt a diszkriminációt fel kellett oldani. Ennek a feloldása az, hogy mindenki megkapja a magyar állampolgárságot, akinek ősei a magyar királyság területéről származtak, és aki valamilyen szinten beszél magyarul.
– Erdélyi és bukaresti útján első kézből kapott információt arról, hogy a román hivatalosságok hogyan viszonyulnak az új állampolgársági törvényhez. Milyen benyomásokkal tért haza?
– Az erdélyi és a bukaresti útnak két alapvető értelme van: az állampolgársági törvény szempontjából kulcsfontosságú, hogy 1918 óta először nem állt össze ellenünk a Kisantant. Az új törvény elfogadtatását nagymértékben segíti az, hogy a magyar állampolgársági törvény a román állampolgársági törvény vitáját követi. Ha Románia havi tízezer útlevelet adhat ki, elsősorban a Moldáv Köztársaság területén élő románoknak, akkor nekünk sem mondhatja senki, hogy nem biztosíthatunk magyar állampolgárságot akár az erdélyi, akár a kárpátaljai magyarságnak. Az Unió sem szólhat bele, hiszen Moldova, akárcsak Kárpátalja az Unió határain kívül fekszik. Ha Románia megteheti, akkor megtehetjük mi is. A román állampolgársági törvény lehetővé teszi például a Besszarábiában élő románoknak is a román állampolgárság megadását. Nehéz elképzelni, hogy egy besszarábiai románnak papírjai lennének arról, hogy ősei román állampolgárok voltak: az ortodoxiában hol van anyakönyvvezetés, hol nincs, tehát okiratilag felettébb nehéz ezt bizonyítani. A román állampolgársági törvényben van egy tudatos homályosság: úgy fogalmaz, hogy vélelmezhető, valószínűsítő a kérelmező őseinek román származása. Ez számunkra lehetővé teszi, hogy csángómagyar testvéreinkre is kiterjesszük a magyar állampolgárságot, hiszen a csángóknak csak töredéke tudná bizonyítani, hogy őse a Magyar Királyság területéről vándorolt ki. Ha Románia megteheti, hogy valószínűsítés és vélelmezés alapján állampolgárságot ad, ugyanazt mi is megtehetjük. Számunkra fontos ebben a kérdésben a Romániával való jóviszony: Románia támogatja a magyar állampolgárság megadását. Băsescu elnök úrnak, akinek szívügye, hogy a moldáviai románoknak román állampolgársága legyen, a hasonló elvekre épülő magyar állampolgárság megadását is támogatnia kellett. Ez nekünk politikailag fontos üzenet.
– Új tisztségében számos erdélyi magyar politikussal tárgyalt. A Fideszhez hagyományosan közelebb álló polgári politikusok közül nem mindenki örül annak, ha az új magyar kormány úgymond egyforma közelséggel kezeli a két erdélyi politikai oldalt. Köztudott, hogy az előző kormányzatnak egyedül az RMDSZ volt a kegyeltje. Lesznek-e új partnereik Erdélyben?
– Az erdélyi magyarság tekintetében mi nem szeretnénk beleszólni a szervezetek életébe. Ugyanakkor néhány szempontot érdemes megfontolni. Az első, ami számunkra Erdélyben és a Felvidéken egyaránt kulcsfontosságú: a Fidesz csak etnikai alapú magyar pártokat támogat. A vegyes pártok csúszást jelentenek az asszimiláció irányába. Nem az a megoldás, hogy román pártban legyen magyar tagozat: kisebbségi létben etnikai magyar politikára van szükség. Világosan kell látni, hogy az erdélyi magyar politika sokszínű. Az erdélyi magyar politikának, elsősorban az RMDSZ-nek ugyanakkor el kell gondolkodnia a folyamatos szavazatvesztés okai felől. Ennek nem pusztán az elvándorlás a magyarázata: egyfajta kiábrándulás tapasztalható a magyar képviseletből. Viszont azt is látni kell, hogyha a magyar politika kiesik a román nagypolitikából, a bukaresti parlamentből, akkor a magyar értelmiség ideológiai alapon román pártokba integrálódhat, ami a magyar etnikai politikai képviselet végét jelentené. A sokszínűség megőrzésével, a kritika jogosságának elismerésével a megoldás mégiscsak a magyar egység megtartása: ez lehet a garanciája annak, hogy a magyar etnikai politika megmaradjon a román parlamentben. Természetesen nem akarom megkerülni a kérdését: ezt a problémát alapvetően több dimenzióban kell kezelni. Nem csak politikai mezőny van: létezik az egyházak, a civil szerveződések világa is. A támogatások zöme alapvetően ezekhez a kisközösségekhez kell eljusson. Ők őrzik a magyar identitás lángját. A nagypolitika tekintetében azt tudom megerősíteni, hogy nem a magyar állam feladata igazságot teremteni az erdélyi magyar szervezetek között. Feladatunk az, hogy minél inkább az értékek mentén történő együttműködést munkáljuk. Nem titkolom, hogy személy szerint Tőkés Lászlót tekintem iránytűnek, aki az Európai Néppárt színeiben az Európai Parlament alelnöke, Erdély legmagasabb rangú politikusa. Az anyaország és az erdélyi magyar nemzetrészek között a helyes viszony szerintem az, ha a magyar kormány — az egyetemes magyar nemzetpolitika képviselőjeként — nemzetpolitikai kérdésekben nem dönt az erdélyi magyarság meghallgatása nélkül. Ugyanakkor a magyar kormány nem mondhat le arról, hogy üzenetet intézzen bármely nemzetrészhez. Ezek azok az alapelvek, amelyek keretében az erdélyi magyarság és a magyar kormány viszonyának működnie kell.
– Az előző magyar kormányzat határon túliak irányába fenntartott támogatáspolitikája közismert volt. Erre leginkább a néhai kommunista diktátor, Rákosi Mátyás híres mondása a jellemző: aki nincs velünk, az ellenünk van. Hogyan tervezi a Fidesz-kormány a Kárpát-medencei új támogatáspolitikát?
– Úgy fogalmaznék, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van, és mindenki ide tartozik, aki a magyar identitás megőrzését tekinti céljának. Korábban valóban úgy volt, hogy az MSZP-kormány politikai szimpátia alapján osztogatta a támogatási pénzeket. Sok visszaélésre derül fény: nem véletlen, hogy zsákszámra próbálták eltüntetni ezek bizonyító iratait. Vélelmezhető, hogy ezen a területen is súlyos visszaélések történtek: ezek kivizsgálása folyamatban van. Az előző kormány átláthatatlan, bonyolult intézményeket hozott létre a támogatások leosztására: a magyar élet jelentős részére nem figyelt, ugyanakkor politikai indíttatású területekre párhuzamos intézményeken keresztül hihetetlen mennyiségű pénzeket juttatott. Ezt a rendszert akarjuk gyökeresen megváltoztatni egy tárcaközi bizottság létrehozásával, amelynek feladata lesz pontos térképet készíteni szakterületenként a határon túli magyarság szükségleteiről. Ezzel megszüntethetők a párhuzamosságok, ugyanakkor, ahol eddig hiány volt, azt pótolni tudjuk. Az új támogatáspolitika fő ismérve az átláthatóság lesz.
– Mennyiben fog változni a támogatások nagyságrendje?
– Mindenképpen növelni szeretnénk a jelenlegi támogatások mértékét. Az első Fidesz-kormány idején alakult ki az az új támogatáspolitika, amelynek az egyházi támogatás is szerves része volt: ennek tíz százaléka kötelezően a határon túli magyarságot illette meg. Az általunk akkor elképzelt és kidolgozott rendszert a szocialista kormány fokozatosan elsorvasztotta, leépítette. A szocialista kormányzat ránk hagyott gazdasági öröksége jelentősen leszűkítette lehetőségeinket. Ahogy az ország gazdasági helyzete javulni fog, a határon túli magyarság támogatására szánt pénzösszegek is folyamatosan nőni fognak.
Makkay József, Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Összeült a Máért
Immár a 9. magyar-magyar találkozót tartják. Hat év kihagyás után újra ülésezik a Magyar Állandó Értekezlet Budapesten. A sikertelen 2004-es népszavazás óta nem volt MÁÉRT. Hat évvel ezelőtt az utolsó tanácskozás kudarcba fulladt a kettős állampolgárság vitája miatt. Azóta sokat változott a helyzet. Jövő januártól a határon túli magyarok már igényelhetik a magyar állampolgárságot.
A 9. MÁÉRT-et 6 év után hívják össze. Azért volt ekkora szünet, mert 2004-ben a kormány 3 héttel a kettős népszavazás előtt úgy összeveszett a határon túli szervezetekkel, hogy többé nem tárgyaltak egymással. A kettős állampolgárság kérdésében amúgy sohasem volt egyetértés a magyarországi pártok között. Míg az MDF és a Fidesz támogatta a jogszabályt, az SZDSZ ellenezte, az MSZP pedig már a 2002-es kormányváltás után is azzal érvelt, hogy az uniós csatlakozás után nem lesz rá szükség, mert a külhoni magyarok többsége előtt úgyis megnyílnak a határok. Gyurcsány Ferernc többször is úgy érvelt, a kettős állampolgárság megadása az elvándorlást erősítené, ezért ezt nem támogatják.
Elegendő aláírás a népszavazáshoz
2004-ben az Magyarok Világszövetsége elegendő számú aláírást gyűjtött össze ahhoz, hogy népszavazásra bocsássák a kérdést. Ha a referendumon az igenek győztek volna, akkor akár már 2005-től minden határon túl élő magát magyarnak valló ember kérhette volna a magyar állampolgárságot. Az ellenzéki pártok a kampányban kiálltak a kérdés mellett, és arra kérték a szavazókat, hogy igenjeikkel támogassák az ügyet. Közben a kormányzó MSZP és maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is arra bíztatta a választókat, hogy ne menjenek el szavazni, vagy ha igen, mondjanak nemet a kettős állampolgárságra. Ugyanezt kérte szimpatizánsaitól az SZDSZ is. A határon túli magyarok tömeges bevándorlásával és munkavállalásával riogatták az embereket.
A negatív kampány megtette a hatását
Sokan maradtak távol a szavazófülkéktől. A nyolcmillió szavazásra jogosult magyar választópolgár közül mindössze 3 millióan mentek el szavazni. A nagyfokú érdektelenség miatt a népszavazás eredménytelenül zárult. A határon túli magyarok elkeseredéssel fogadták a referendum eredményét. Erdélyben és Székelyföldön néhány vendéglőben Magyarország-ellenes feliratokat helyeztek el. Sokan azt fontolgatták, hogy visszaadják magyarigazolványukat. Az akkori kormányzat a feszültségek enyhítésére a határon túliak kedvezményes honosítását javasolta, az ellenzéki pártok pedig újra a kettős állampolgárság megadását sürgették.
9. találkozó
Immár a 9.magyar-magyar találkozót tartják. Hat év kihagyás után újra ülésezik a Magyar Állandó Értekezlet Budapesten. A sikertelen 2004-es népszavazás óta nem volt MÁÉRT. Hat évvel ezelőtt az utolsó tanácskozás kudarcba fulladt a kettős állampolgárság vitája miatt. Azóta sokat változott a helyzet. Jövő januártól a határon túli magyarok már igényelhetik a magyar állampolgárságot.
Gyökeres változás a nemzetpolitikában
A rendszerváltozás után gyökeres változást jelentett a magyar nemzetpolitikában, amikor Antall József kijelentette, hogy 15 millió magyar miniszterelnökének tekinti magát. Már ekkor is rendszeresen találkoztak a magyar kormány és a határon túli magyarság képviselői. A Horn kormányzat idején azonban változott a nemzetpolitikai koncepció. A külhoni magyarsággal kapcsolatos kérdésekről a magyar-szlovák illetve a magyar-román alapszerződések egyeztető tárgyalásain esett szó. Az első Orbán-kormány idején a nemzetpolitika már a kormányprogram részévé vált. Egyre nagyobb igény mutatkozott a rendszeres véleménycserére határon túli magyarság képviselőivel.
A nemzetpolitikai kérdések összehangolását, az erdélyi autonómia, a státustörvény és a határon túliak oktatás-nevelési támogatását tartják fontos kérdésnek a Magyar Állandó Értekezleten részt vevő három romániai magyar szervezet vezető politikusai. Takács Csaba az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint az a fontos, hogy az ilyen tanácskozás során megerősödjenek a határon túli szervezetek és befolyásuk növekedjen saját hazájukban. Ellenkező esetben az ilyen konferenciák, idézzük: álmodozások maradnak. Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke az egységes nemzetstratégia fontosságáról beszélt még a tanácskozás előtt. Szász Jenő a Magyar Polgári Párt elnöke a határon túli gyermekek után juttatandó oktatási-nevelési támogatás visszaállításáért és a határon túli magyaroknak kedvezményeket nyújtó státustörvény kapcsán akar felszólalni a Máérten.
A MÁÉRT első nyolc ülése
Az első Magyar Állandó Értekezlet 1999-ben ült össze. Az ülés záródokumentuma kimondta: hogy a MÁÉRT feladata biztosítani Magyarország és a határon túli magyarok közötti folyamatos kapcsolatot. A nyilatkozat szerint a miniszterelnök meghívására évente legalább egyszer ülést tartanak. Már a MÁÉRT második tanácskozásán szó volt a határon túli magyarok státuszát rendező törvényről. A harmadik tanácskozáson pedig az ezzel kapcsolatos ajánlásokat, mint például a magyar igazolványok kiadására vonatkozó javaslatokat is beépítették státusztörvény tervezetébe.
Az Országgyűlés 2001. márciusában 94 százalékos többséggel elfogadta a „Szomszédos államokban élő magyarokról” szóló törvényt. A jogszabály 2002. január 1-jén lépett hatályba. A státusztörvény célja a szülőföldön maradás és a boldogulás segítése volt. Kedvezményeket és támogatásokat biztosított a határon túl élő magyaroknak. A magyarigazolványok tulajdonosai utazási, oktatási és kulturális kedvezményeket vehettek igénybe. A Medgyessy-kabinet idején is folytatódtak a MÁÉRT találkozók. 2003-ban a MÁÉRT hetedik ülésén módosították a kedvezménytörvényt. Az akkori kormány megfogalmazás szerint eurokonformmá tették a jogszabályt, és bővítették a kedvezmények körét is. A záródokumentumot három párt illetve szervezet nem írta alá.
Egy évvel később a népszavazás előtti hónapban tartották a MÁÉRT nyolcadik ülését. A MÁÉRT történetében ezen nem fogadtak el hivatalos zárónyilatkozatot. Nem tudtak közös nevezőre jutni a kettős állampolgárság ügyében. Miközben a határon túli magyar szervezetek, a Fidesz és az MDF is kiállt mellette, az MSZP és az SZDSZ nyíltan elutasította. Ezt követően megszakadtak a MÁÉRT ülések . A külhoni magyarság képviselői 2005-ben életre hívták új fórumukat a Kis-Máértot.
Duna Televízió, Erdély.ma

Újból összeül a Máért – Hat év után ismét együtt tanácskoznak a Kárpát-medencei magyar politikusok
Ismét egy asztalhoz ülnek a magyarországi parlamenti pártok, a kormány és a határon túli magyarok legitim képviselői a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) ma kezdődő 9. ülésén.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kedden jelentette be, hogy a magyar kormány hat év szünet után, november 5-re újból összehívja a Máértet. A tanácskozás témái között az oktatási-nevelési támogatás és a státustörvény módosítása szerepel.
Az első hasonló jellegű találkozót 1996-ban tartották, majd az első Máért 1999-ben ült össze. Záródokumentuma szerint a Magyar Köztársaság politikai eszközökkel járul hozzá a határon túli magyarok szülőföldjükön való megmaradásához. A második Máért felkérte a magyar kormányt arra, hogy vizsgálja meg a határon túliak magyarországi jogállását szabályozó törvény megalkotásának lehetőségét. A harmadik fórum megfogalmazta javaslatait a magyarigazolvány kiadásáról, míg a negyedik Máért-ülésen a kedvezménytörvény végrehajtását vitatták meg.
A szocialista–szabaddemokrata koalíció 2002-es hatalomra jutása után két Máértet is tartottak: előbb megállapították, tovább erősödött Magyarország és a határon túliak kapcsolata, novemberben viszont már a kedvezménytörvény módosításáról állapodtak meg, s a 2003 májusában tartott hetedik ülés zárónyilatkozata a változtatásokat is tartalmazta. Ezt a Fidesz, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt nem írta alá.
Semjén emlékeztetett arra, hogy a Máértet utoljára 2004 novemberében Gyurcsány Ferenc hívta össze, de amikor a határon túliak nem osztották álláspontját a kettős állampolgárság kérdésében, „dühében többet nem hívta össze”.
2 perces interjú: Berényi József elnök, Magyar Koalíció Pártja
– Milyen elvárásokkal érkezik a Magyar Koalíció Pártja a Magyar Állandó Értekezlet hétvégi ülésére?
– Mivel a Máért már hat éve nem ülésezett, túl nagy elvárásaink nem lehetnek. Örülünk, hogy a konzultációnak ez a formája folytatódik. Természetesen kíváncsiak vagyunk a magyar kormány gazdaságpolitikai elképzeléseire, különösen annak határon átívelő részére, mert ha Észak-Magyarországnak jó, az Dél-Szlovákiának sem rossz, s ugyanez igaz fordítva is. Ami az oktatási és nevelési támogatás rendszerét illeti, az elmúlt időszak tapasztalataira hagyatkozva van elképzelésünk arról, hogyan lehetne ezt a támogatást hatékonyabbá tenni a felvidéki intézmények számára.
– Kik fogják képviselni az MKP-t az ülésen?
– A meghívás két személyre szólt, alapszabályunk értelmében rajtam kívül Bárdos Gyula, a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának elnöke vesz részt a tárgyaláson.
– A közelmúltban több fórumon is felmerült a Most-Híd részvétele a Magyar Állandó Értekezleten. Legutóbb a Lehet Más a Politika javasolta meghívásukat. Az önök pártja esetlegesen megfogalmaz ezzel kapcsolatban valamilyen ajánlást a szervezőknek?
– Semmilyen ajánlást nem teszünk. A Híd vegyes pártként határozza meg önmagát, a Máért pedig – már csak a nevéből is adódóan is – a magyar pártok egyeztető fóruma. Ilyen szempontból tehát érthető, hogy nem szerepelnek a meghívottak listáján. (PKL)
· 2 perces interjú: Toró T. Tibor ügyvezető elnök, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
– Mi a jelentősége a Máért összehívásának?
– Ennek részben szimbolikus, részben gyakorlati jelentősége van. Az első szerint ez határozott jelzés arról, hogy az új magyar kormány által hangoztatott nemzetpolitikai rendszerváltás nem csak pusztába kiáltott szó. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szerint a legfontosabb nemzeti integrációs intézmény ugyanis a Máért. Az értekezlet keretei között születhet meg az a nemzetstratégia, amelynek a hívószava a határokon átívelő nemzetegyesítés. A gyakorlati haszna pedig abban áll, hogy itt fog kialakulni a nemzetstratégia végrehajtásának munkamegosztása.
– Mihez vezetett a Máért éveken át tartó szüneteltetése?
– A Máért helyén keletkezett űrt próbálta ugyan kitölteni a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, de ezt csak részben tudta elérni. Jól jelzi, hogy mivel a nyolc évig regnáló baloldali kormányok nem dolgoztak ki nemzetstratégiát, így nem volt Máért sem, hisz nem volt mit a gyakorlatba ültetni. Most azonban ez fordítva lesz, így a Máért igazi műhelymunkát végezhet majd.
– Mit vár a mostani értekezlettől?
– A státustörvény és az állampolgársági törvény összehangolását, harmonizálását.
– Mit takar ez?
– Fontos lenne a státustörvény módosítása, hogy ne záródjanak ki a magyarországi kedvezmények sorából azok, akik életvitelszerűen nem élnek az anyaországban, de felveszik a magyar állampolgárságot.
(KL) Magyar Hírlap

Véget ért a beteg korszak
Újra egységben a magyarság, hiába kergették szét hat éve a Máértot
Nemzetpolitikai mércével mérve történelmi jelentőségű tanácskozás színhelye volt tegnap a Parlament: hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok, valamint a budapesti kormány képviselői. A Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök hívta össze, majd azzal, hogy többet nem egyeztetett a külhoni magyarokkal, hozzájárult a legfontosabb nemzetpolitikai fórum tetszhalottá nyilvánításához. Ezért is jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az értekezleten, hogy „soha többet nem szabad olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sok millió magyar ember életét”.
Adósságot törlesztettünk
Jön az összmagyar regiszter, Budapest megharcol minden magyarért - hangzott el a IX. Máérton.
Ellítélték a félelemkeltőnek nevezett szlovák nyelvtörvényt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagjai abban a zárónyilatkozatban, amelyet a tanácskozás minden résztvevője ellátott pénteken a kézjegyével. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: példátlan nemzeti egység valósult meg a Máérton. Semjén a zárónyilatkozatot ismertetve kiemelte: a Máért résztvevői üdvözlik a nemzeti összetartozásról és a kettős állampolgárság megszerzéséről szóló törvényeket, és állást foglaltak a különböző autonómiaformák mellett.
Hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a Parlamentben a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok és a budapesti kormány képviselői. Ezt a fórumot 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc akkori szocialista miniszterelnök hívta össze.
A IX. Máért megnyitóján Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kulcsfontosságúnak nevezte a határon túliak megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítását. A politikus szerint több tényező fenyegeti a nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túliak esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Semjén a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk.
Az állampolgárság-igénylés feltételeiről elmondta: Magyarország más államnak információt nem fog kiadni arról, ki magyar állampolgár és ki nem. Ismertette, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló szlovákiai Most-Híd párttal partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében.
Semjén beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar regiszter létrehozására irányul, és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. „Meg fogunk harcolni minden magyarért” – fogalmazott Semjén Zsolt.
Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. „Ma sem fogalmazhatunk másként” – jegyezte meg, majd kitért arra: a státustörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül. Úgy vélte, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túliak akaratával. „Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul” – hangsúlyozta.
Németh azt mondta, hogy a következő években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamatát. Fontosnak nevezte, hogy a kormány úgy döntött, a Máértban részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót.
2 perces interjú: Duray Miklós a Máért egyik alapítója, az MKP volt alelnöke
Miként tekint a Máért egyik alapító atyjaként a 9. értekezletre annak tükrében, hogy hat esztendő tanácskozásai eddig rendre kimaradtak?
– Igaz, hogy sorrendben ez a 9. találkozó, de 2001 ősze óta az a néhány Máért, amelyet megtartottak, már értelmetlen volt. Azok már az értekezlet leépülését vetítették előre. A mostani tanácskozás új starthelyzetet jelent, de egyelőre nem körvonalazódott, hogy ez a helyzet milyen további lehetőségeket, illetve célegyenest rejt magában.
A kis Máértokkal az elmúlt években megpróbálták valamilyen formában pótolni a „nagyot”. – A kis Máértok is kényszerhelyzetet jelentettek, hogy ne szűnjön meg a határon túli szervezetek közötti egyeztetés. A Máért ugyanis a magyar kormány részvétele nélkül teljesen eszköztelen, de a kis Máértnak volt olyan hozadéka, amelynek az eredménye meglátszik a mostani újjáalakulás alkalmával. Jelesül, hogy helyet kaptak az asztalnál a dél-amerikai, ausztráliai és kanadai magyarok. Ez azért fontos, mert a Máért keretében kialakítandó nemzetpolitikai tervezeteknek nemcsak a Kárpát-medencei magyarokra kell vonatkozniuk, hanem a világ magyarságára. Más a KMKF, amelyben a parlamenti vagy regionális képviselettel rendelkező magyar pártoknak kell egyeztetniük azért, hogy a nemzetpolitika azon kérdéseinek, amelyek a magyar Országgyűlés elé kerülnek, legyen politikai előkészítésük a parlamenti tárgyalásokhoz.
2 perces interjú: Markó Béla a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke – Miként értékeli az RMDSZ azt, hogy hat év szünet után ismét összehívta a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet?
Ebben a történetben végül is nem az a rendkívüli dolog, hogy újra összehívták a Máértot, hanem az volt a gond, hogy szüneteltették több éven át. Ugyanakkor én nem gondolom azt, hogy a Máérton születhetnek nagy hirtelen óriási döntések. Azok, illetve a bizonyos problémákra adott megoldások más módon jönnek létre. Viszont a Máért fontos találkozási forma. Ezt részben helyettesítette a Szili Katalin által korábban létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, de nem teljes egészében. Mindenesetre a Máért újbóli összehívását jó újrakezdésnek vagy folytatásnak tartom. Mindegy, miként fogalmazunk. Szükség van rá.
Amint itt, a folyosón tapasztaltam, az ülés zárónyilatkozata megfogalmazásából az RMDSZ is jócskán kivette a részét. Ön épp most mondta tollba pártja álláspontját Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak. Min módosítottak? – Nem rontottunk, csak javítottunk a nyilatkozaton.
Melyik részein?
Dúsítottunk rajta. Néhány konkrétumot még Romániával kapcsolatban is beírtunk.
Nekünk fontos, hogy a nyilatkozat kitérjen a román oktatási törvényre is.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap

A tegnapi Máért a holnapért
A magyar nemzetet becsületsüllyesztőbe taszigáló kormány hat évvel ezelőtt holtvágányra állította a magyarság egészének ügyeit (az anyaországiak, a határon kívüliek, az emigrációba kényszerültek) legalább a kölcsönös konzultáció szintjén felvállaló fórum, a Máért működését.
A magyar kormány és a határon kívüli érdekképviseletek közötti szakítópróba a kettős állampolgárság megadása vagy meg nem adása volt. A kormány, személyesen az akkori kormányfő által dirigált kampány megtette hatását: a magyarországi választók többsége nem vett részt a témában szerencsétlenül kiírt népszavazáson, és emiatt az igen szavazatok viszonylagos többsége ellenére a népszavazás nem volt érvényes.
Ezzel párhuzamosan a kormány becstelen manőverekbe kezdett a nemzetegyesítés virtuális megvalósítása ellen. A Magyarországot elözönlő ,,23 millió román" és a hasonló politikai aberrációk, amelyeket az akkori rossz emlékű magyar külügyminiszter képviselt, a közéletet sokkoló, az egészséges nemzeti érzést mélyen sértő manőverek ellen fordultak. Olyasmi történt, mint amikor nagy felületen mély égési sebeket okoz valami szerencsétlenség, ami ellen az élni akaró szervezet felveszi a harcot. A magyarországi lakosság különféle intézményi, testvértelepülési, szakmai kapcsolatok kiépítésébe menekítette az együvé tartozás igényét és parancsát, és egyébként ezeket a megkopó érintkezési formákat élettel, aktivitással töltötte fel. Eközben érdekes volt érzékelni, hogy mondhatni majdnem pártállástól függetlenül Erdélyben a szocialisták az összmagyar érdekek képviseletének pályájára álltak.
Sőt, államvezetési szinten is történtek kísérletek a becsületmentésre. Ilyenek voltak egyrészt, a csonka-Máért helyébe lépett találkozók, amelyeken a durcás magyar kormány nem vett részt, valamint a Szili Katalin országgyűlési elnök kezdeményezte Magyar Képviselők Fóruma. A tegnap Budapesten tartott Magyar Állandó Értekezlet mérföldkő a magyarmagyar kapcsolatok, a nemzetegyesítés történetében. Azt a gyalázatot próbálja lemosni a mostani értekezlet, amelyet erre az intézményre rákent a majdnem évtizedes gyurcsányizmus. A mostani Máért a magyar nemzet holnapjának útjait jelöli ki, és jelzi: érdemes a Kárpát-medencében magyar embernek lenni.
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzeti ünneprontás
Román-magyar diplomáciai viszályt okozott a december 1-jei budapesti rendezvény
Miközben december elsején, a román nemzeti ünnepen a budapesti román nagykövetség nem tarthatja meg rendezvényét a magyar Nemzeti Színházban, a székelyföldi önkormányzatok sorra jelentik be: a magyar nemzeti ünnepet, március 15-ét, saját hatáskörben hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánították.
Vihart kavart a román–magyar diplomáciai kapcsolatokban, hogy Alföldi Róbert, a magyar Nemzeti Színház igazgatója politikai nyomásra visszavonta azt a bérleti megállapodást, amelynek alapján az épületben a budapesti román nagykövetség rendezvényt tartott volna Románia nemzeti ünnepe alkalmából.
A bukaresti külügyminisztérium tegnap „sajnálatosnak” nevezte a kialakult helyzetet. Közleményük szerint a kiváló kétoldalú kapcsolatok tükrében a gesztus „elszigetelt kivételnek” minősül, és a magyar hatóságok támogatását kérik, hogy megfelelő helyszínt találjanak a november 30-i rendezvénynek.
Alföldi Róbert szerda este közölte: visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.”
Gesztusát az igazgató azzal indokolta, hogy „a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz”. Visszalépését pedig azzal magyarázta, rosszul mérte fel azt, hogy gesztusa félreérthető, és sok magyar ember érzését megsérti. „Az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” – fogalmazott.
Alföldi Róbert arra utalt, hogy szándékai nyilvánosságra kerülése után a magyarországi jobboldali politikusok és publicisták össztüzébe került. Támadóinak – a Fidesznek, a Kereszténydemokrata Néppártnak és a Jobbiknak – az volt az érve, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent, ezért nem engedhető meg, hogy a „magyar nemzeti kultúra egyik szimbolikus terében”, a Nemzeti Színházban rendezzék meg. A Jobbik közleményében egyenesen hazaárulónak nevezte az igazgatót, és provokációnak azt, hogy a budapesti Román Kulturális Intézet a „magyar nemzet teátrumáját” kívánta bérbe venni a román nemzeti ünnep alkalmából.
Brânduşa Armanca: szó sincs provokációról
A budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója lapunk kérdésére elutasította a provokáció vádját. Brânduşa Armanca az ügy hátteréről elmondta: a román nagykövetség minden évben rendezvényt szervez a magyar fővárosban a román nemzeti ünnep alkalmából, s mivel ezek kulturális jellegűek, a szervezésből kiveszi a részét az intézet is.
„Intézetünk évente egy-egy reprezentatív intézményt keres meg azzal a kéréssel, adjon helyet a rendezvényünknek. Így 2005-ben az Uránia Nemzeti Filmszínház, 2006-ban a Művészetek Palotája, 2008-ban a Thália Színház, 2009-ben pedig a Belvárosi Színház fogadott be minket. Idén több intézményvezetőt is megkerestünk, és Alföldi Róbert volt az, aki igent mondott” – magyarázta az ÚMSZ-nek az igazgató.
Mint elmondta, az idei nemzeti ünnepen a Romanian Piano Trio ad elő Budapesten Bartók, Enescu és Haydn műveket. Brânduşa Armanca a kialakult helyzetet nem kívánta kommentálni, mint fogalmazott: ezt a román külügyre bízza.
Alföldi menesztése a tét
Lapunk budapesti forrásokból úgy tudja, az ügy hátterében Alföldi Róbert eltávolításának szándéka áll. A Gyurcsány-kormány idején kinevezett színházigazgatót a Fidesz hatalomra kerülése óta rendszeresen támadják a KDNP és a Jobbik politikusai távozását követelve. A támadások akkor erősödtek fel, amikor a Magyar Hírlap cikket jelentetett meg az Alföldi és a Román Kulturális Intézet közötti egyezségről. „Ez a cikk megrendelésre született. Ürügyként szolgál arra, hogy az igazgatót menesszék” – mondta informátorunk.
A cikk megjelenése után a Jobbik tüntetést helyezett kilátásba, ha a Nemzeti Színházban megtartják a román rendezvényt. Tegnap Szávay István, a Jobbik politikusa arról beszélt: változatlanul Alföldi Róbert menesztését várják a kormánytól. A Jobbik véleménye szerint az igazgató „kuplerájjá züllesztette” a Nemzeti Színházat.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)