Átlátszó Erdély: RMDSZ-kiadások közösségi pénzből
Az erdélyi magyarság számára évente folyósított, 4–4,5 millió eurós éves költségvetési támogatás túlnyomó részét az RMDSZ saját működésére költi, az összeg negyedét–ötödét pedig nyílt pályázatokon osztja szét civil szervezetek és magánszemélyek számára – derül ki az Átlátszó Erdély legfrissebb cikkéből.
Az oknyomozó blog cikksorozatban foglalkozik a kormányhivatal által az erdélyi magyarságnak szánt támogatás sorsával, mely fölött 2009 óta kizárólag az RMDSZ rendelkezik. Az Átlátszó Erdély megszerezte azokat a költségvetésre vonatkozó beszámolókat, melyeket az RMDSZ évente elküld az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI), s a sorozat második, hétfőn megjelent részében ezekből a dokumentumokból szemléznek.
Kiderül például, hogy az RMDSZ és a DRI közötti megállapodás alapján a szövetség nem költhet a kormánytól érkező pénzből választási kampányra, az ilyen költségeit más forrásból kell fedeznie. A szövetség bevételeiről szóló kimutatást böngészve kiderül, hogy a tagdíjak, illetve adományok rendszerint választási években (2012, 2014) ugranak meg.
A legutóbbi helyhatósági választások alkalmával, 2012-ben például az RMDSZ kasszájába 17 178 000 lej folyt be állami támogatásból, a tagdíjakból és adományokból begyűjtött összeg pedig 3,5 millió lejre rúg. Egy évvel később, „kampánycsendes” évben már csak 751 ezer lej gyűlt be adományokból, a 2014-es európai parlamenti, illetve államelnök-választás ideje alatt azonban már ismét 4,5 millióra „hízott” ez a fajta támogatás.
Ami a kiadási oldalt illeti, az Átlátszó Erdély kiszámolta: a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával, 2012-ben 650 ezer lejt költött az RMDSZ üzemanyagra, ami 1,4 millió kilométer megtételére elegendő. Ezzel az üzemanyag-mennyiséggel körülbelül 36-szor lehet megkerülni a Földet a leghosszabb útvonalon, az Egyenlítő körül.
A kulturális rendezvények számára előirányozott keret is növekedik a 2010–2012-es időszakban: míg 2010-ben még csak 3,5 millió lejt fordítottak ilyen célra, addig a 2012-es választási évben ez már szinte duplájára, 6,16 millió lejre nőtt. Az egyébként nem világos, hogy ezek közül a rendezvények közül melyik volt kampányrendezvény. A kiszállási költség címen kifizethető összegekről egyébként törvény rendelkezik – belföldi kiszállások esetén 32,5 napi lejt, külföldi út esetén 35 eurót lehet elkölteni naponta –, így kiszámítható, hogy az RMDSZ alkalmazottai 2012-ben 2566 napot tölthettek külföldön. Az elmúlt évben 24 szervezet részesült normatív támogatásban – 529 542 lejen osztoztak –, míg az RMDSZ tavalyi költségvetés-tervezetében ingó és ingatlan kiadásokra 714 ezer lej szerepel.
Az oknyomozó portál korábbi, csütörtöki cikke arra mutatott rá, hogy az RMDSZ 2009 óta több mint 28 millió euró költségvetési támogatást kapott a magyar közösségnek járó támogatás kizárólagos kezelőjeként, az összeg nagy részének sorsáról azonban keveset lehet megtudni, mivel a beszámolók meglehetősen vázlatosak.
Krónika (Kolozsvár)

Az újságírók is különnyugdíjra jogosultak
Kihirdette Klaus Johannis államfő pénteken azt a parlament által néhány hete megszavazott, de a bukaresti kormány által bírált törvénymódosítást, amely 50 százalékos nyugdíj-kiegészítést vezet be az újságírók egy része számára.
A nyugdíjba vonult újságírók ezentúl öregségi járandóságuk felével egyenlő plusz juttatást igényelhetnek a nyugdíjpénztártól, ha legalább öt évig tagjai voltak egy hivatalosan bejegyzett romániai „alkotói szövetségnek” és legalább 15 évig a sajtóban dolgoztak.
A törvénymódosítás az alkotó- és előadóművészek nyugdíj-kiegészítéséről szóló, 2007 óta hatályos törvényhez fűz értelmező kiegészítést, amely szerint „alkotói szövetség” alatt a zeneszerzés, előadóművészet, filmgyártás, irodalom, műépítészet, színház és újságírás területén tevékenykedő, közhasznúként elismert nonprofit egyesület értendő.
Dan Suciu kormányszóvivő korábban jelezte: a szakértői kormány elvből nem támogatja a költségvetést terhelő extra nyugdíjakat. A szóvivő megjegyezte: nem sok erkölcsi alapja marad az újságíróknak ezek után, hogy a törvényhozókat bírálják, amiért extra nyugdíjat szavaztak meg maguknak, vagy más kivételezetteknek.
A törvénymódosítás megosztotta a romániai újságíró-társadalmat. A Mediafax hírügynökség szerint egyetlen közhasznúként elismert újságíró egyesület létezik Romániában, mégpedig a Romániai Hivatásos Újságírók Szövetsége (UZPR) amelynek mindössze 900 tagja van. Az UZPR pénteki közleménye az egyesület négyéves „kitartó erőfeszítésének gyümölcseként” üdvözölte a jogszabályt, amely alkotói tevékenységként ismeri el az újságírást.
Az Adevărul című szabadelvű lap szerint a törvénymódosítás leginkább a „sajtóveteránoknak” kedvez, hiszen a fiatalabb korosztályok nem tömörültek egyesületekbe. Romániában számos újságíró szövetséget jegyeztek már be, de egyik sem igazán reprezentatív – állítja az Adevărul szerzője. A jobboldali sajtó jelentős része egyenesen az „újságírók megvesztegetéseként” értékelte a szociáldemokrata politikusok által kezdeményezett, de a többi frakció által is megszavazott törvénykezdeményezést.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) a törvénymódosítás elfogadásakor közölte: becslése szerint mintegy 150 idős pályatárs lesz jogosult a nyugdíjpótlékra, ha pedig a magyar szakmai egyesület is közhasznúvá válik, akkor a pluszjuttatást mintegy 60 MÚRE-tag is megkaphatja
Krónika (Kolozsvár)

Az összes erdélyi kőszínház képviselteti magát Kisvárdán
Huszonöt színdarabot és egy gálaelőadást láthat a közönség a június 17. és 25. között huszonnyolcadik alkalommal megrendezendő Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, amelyen valamennyi erdélyi magyar kőszínház fellép.
A felső-szabolcsi kisváros és a fesztivál honlapján olvasható információk szerint a versenyprogramban a korábbi évekhez képest több díszbemutatót tartanak, az érdeklődőket pedig kifejezetten közönségbarát produkciókkal várják majd a fesztivál négy helyszínén, a Művészetek Házában, a Várszínpadon, a Rákóczi Stúdióban és Bessenyei György Gimnáziumban.
A műsort Balogh Tibor színházi szakíró állította össze, aki korábban már tagja volt a kisvárdai fesztivál zsűrijének. A versenyprogramban tizennégy romániai, nyolc magyarországi, öt szerbiai, két szlovákiai és egy kárpátaljai társulat mutatja be színdarabjait. Várhatóan tizenkét versenyelőadás lesz, hármat pedig az úgynevezett hallgatói minifesztivál keretében tekinthet meg a nagyérdemű.
A rendezvény június 17-én a Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervező szakának első- és másodéves hallgatói által összeállított kiállítás megnyitójával veszi kezdetét, az első előadás a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Csehov A sirály című darabja lesz. A hivatalos megnyitó után este kilenc órától a Csíkszeredai Csíki Játékszín Hippolyt, a lakáj, majd a marosvásárhelyi András Lóránt Társulat Fade out című darabjait láthatja a közönség.
A csíkszerdai társulat a nyitónapon megtartott előadása mellett Spiró György Az imposztor című drámáját is színre viszi, de szerepel a programban a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház Szent Terézről, a karmelhegyi Boldogasszony rendjének szerzetesnőjéről szóló költői előadása, A lélek röpte, Gábor Andor, Bakonyi Károly és Szirmai Albert jegyezte népszerű operett, a Mágnás Miska a budapesti Turay Ida Színház tolmácsolásában, Szíjártó Tímea-Aletta Az eset című drámája a nagyváradi Szigligeti Színház színrevitelében.
Érdekes előadásnak ígérkezik Ingmar Bergman svéd filmrendező Őszi szonáta című filmjének forgatókönyvéből készült színpadi játék, amelyet a Zentai Magyar Kamaraszínház, a Komáromi Jókai Színház, a soproni Petőfi Színház, a mikházi Széllyes Sándor Csűrszínház, a győri Forrás Színház és a Pesti Magyar Színház koprodukcióban mutat be, az ExperiDance tánckara és békéscsabai Jókai Színház Frank Sinatra A hang - egy életmű hangban és táncban című darabja, valamint a híres francia énekesnőről, Edith Piafról szóló Piaf-menet című előadás a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az Újvidéki Színház közös produkciójában.
A bemutatók sorában három Moliere-darabot is láthat a közönség: az Úrhatnám polgárt és A nők iskolája című vígjátékokat a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a marosvásárhelyi Spectrum Színház hozza el Kisvárdára, míg a dramatikus Mizantrópot a Kassai Thália Színház állítja színpadra.
A veszélyesnek minősített épülete miatt tavaly bezárt bukaresti Nottara Színház Eugene Ionesco Az új bérlő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház a Hair, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata Lev Birinszkij Bolondok tánca, a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül, míg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Bartis Attila A nyugalom című darabjával versenyez a fesztivál díjaiért.
A közönség megtekintheti emellett a budapesti Madách Színház Csoportterápia című musicaljét; William Shakespeare klasszikusát, a Rómeó és Júliát a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének harmadéves színészosztálya előadásában; Garaczi László és Toepler Zoltán Brahms és a macskák című színjátékát a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház tolmácsolásában; Székely Csaba A Homokszörny című színpadi művét a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház bemutatásában és a Kolozsvári Állami Magyar Színház Hullámtörés című előadását.
Június 25-én, az utolsó fesztiválnapon a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színháza Sergi Belbel Halál című drámáját, a budaörsi Latinovits Színház pedig Szigligeti Ede klasszikusát, a Liliomfit viszi színre. A díjátadással egybekötött záróünnepség után a Fővárosi Nagycirkusz művészei adnak gálaműsort.
Krónika (Kolozsvár)

Egyenlő távolság helyett arányos közelség
Pénteken az új székházban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a hagyományossá vált időközi tanácskozásra hívta Partium magyar önkormányzati elöljáróit és törvényalkotóit. Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is jelen volt a tanácskozáson.
Dénes István élesdi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora által vezetett áhítattal kezdődött a tanácskozás, majd Forró László püspökhelyettes köszöntötte a megjelenteket, egyben tolmácsolva Varga Attila főgondnok üdvözletét is, aki munkahelyi elfoglaltsága miatt hiányzott.
Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke hangsúlyozta: fontos a megbeszélés, hiszen közös ügyeink szerepelnek a napirendi pontok közt.
Csűry István püspök megjegyezte: napjainkban a partiumi, illetve erdélyi közélet egyik fő célkitűzése az önrendelkezés megvalósítása, s azáltal, hogy a KREK megvásárolta azt a területet, ahol különböző támogatásoknak köszönhetően felépülhetett az egyházkerület új székháza, tulajdonképpen megvalósította a területi autonómiát. Azt is kiemelte: ha mindig felfelé, Isten irányába tekintünk, akkor az előttünk álló kihívásokkal, nagy gondokkal könnyebben szembe tudunk nézni. Arra hívta fel a figyelmet: jövőre lesz az 500. évfordulója a reformáció kezdetének, s ennek megünneplésére természetesen a KREK is készül, ugyanis nem csupán helyi szinten, vagyis a kilenc egyházmegyében tartanak majd rendezvényeket, hanem központilag is, melynek csúcspontja 2017. május 20-án lesz a várban. Az egyházfő ugyanakkor bejelentette: „bárki bármit mond”, ha jelölik őt, ősszel ismét megpályázza a püspöki tisztséget, melyet addig kíván betölteni, amíg el nem éri azt a korhatárt, amikor a törvény értelmében nyugdíjba kell vonuljon.
Negatív trend
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy vélekedett: hasznos az egyházak és az általa vezetett politikai tömörülés együttműködése. Szerinte a választásokra készülve lényeges olyan személyek kiválasztása, illetve program meghatározása, akikkel/amellyel a magyar közösséget tudja szolgálni eszközként az RMDSZ. Úgy fogalmazott: lehet, hogy felszínre kerülnek nézeteltérések, vagy feszültségek támadnak az előválasztások folyamán, de ezek is reményre jogosítanak fel arra nézve, hogy a legmegfelelőbb személyek lesznek az RMDSZ jelöltjei. Megítélésében 2010-től elindult egy rossz trend Romániában, abban az értelemben, hogy erdélyi magyarként egyre inkább érezzük azt, hogy meg akarják nyirbálni kisebbségi, szabadság, emberi és egyéb jogainkat. Ebbe a sorba illeszkedik egyebek mellett a visszaszolgáltatás folyamatának megtorpanása, a Mikó- és a MOGYE-ügy, valamint az etnikai politizálás betiltására utaló törekvések, „mintha valami összehangolt akciónak lennénk a szenvedő alanyai”. Meglátásában ugyanakkor 2016 fordulópontot jelenthet abból a szempontból, az idei választások után várhatóan közigazgatási átszervezésre, valamint alkotmánymódosításra kerül sor az elkövetkezendő években, ezért egyáltalán nem mindegy, és közös felelősségünk, hogy milyen lesz az érdekképviseletünk a különböző szinteken. Szerinte a két legfontosabb jelszó a biztonság és a bizalom: egyrészt az RMDSZ azt szeretné, hogy egyfajta megállapodással a többség és a kisebbség közt, garantálva legyenek hosszú távon is azon jogaink, melyeknek betudhatóan biztonságban érezhetjük magunkat a szülőföldünkön, másfelől pedig a Szövetség mindig megbízható partnere volt a román pártoknak. Kelemen Hunor emellett arról is beszélt: lejár Puskás Bálint alkotmánybíró kilenc éves mandátuma két másik, román kollégájával egyetemben, és az RMDSZ tárgyalásokat folytat, hogy továbbra is legyen magyar tagja a taláros testületben.
Önálló legyen
Áttérve a napirendi pontokra, Forró László azt mondta: Tőkés László volt püspök, aki egyébként az Alapítók Tanácsának elnökeként a Partiumi Keresztény Egyetem irányítója, mostanában sajtótájékoztatókat tart, melyeken egyszer egyet mond, máskor mást a kialakult helyzetről, hogy ki a hibás stb., amivel tulajdonképpen csak azt éri el, hogy növeli a bizonytalanságot, és a fiatalok nem jelentkeznek majd a PKE-re, hanem inkább a külföld felé orientálódnak. Ugyanakkor pedig, amikor megjelent a pénteki tanácskozás híre, „elkezdődtek az előzetes hisztirohamok”, és az EMNP olyan közleményt bocsátott ki, mintha a jelenlevők valamilyen összeesküvésre készülnének a PKE ellen. Holott épp ellenkezőleg: azon az állásponton vannak, hogy meg kell őrizni az intézmény önállóságát. Úgy fogalmazott a püspökhelyettes: akik felelősséggel gondolnak a jövőre, azok tudják, hogy szükség van az összefogásra, de a magyar politikai alakulatok közül egyedül az RMDSZ nyújtott kezet, ezért a KREK úgy döntött, hogy a négy évvel ezelőtt meghirdetett egyenlő távolság elve helyett inkább az arányos közelséget választja. Hozzátette: a KREK egyébként, noha alapító, és a PKE nevében ott a keresztény szó, gyakorlatilag nem tudja befolyásolni az egyetemi döntéseket, hiszen csak egy formai hellyel rendelkezik az alapítók tanácsában.
Szabó Ödön úgy vélte, két dolgot kell elérni: minőségi legyen az oktatás, és ez találkozzon az igényekkel. Arra emlékeztetett: 2012-ben a PKE akkori rektora nyíltan arra buzdított, hogy az EMNP-re kell szavazni, most pedig állítólag a tanügyi osztály diákokat toborzott aNéppártnak való aláírásgyűjtésre, holott az RMDSZ-es törvényhozók voltak azok, akik a parlamentben annak idején megszavazták a felsőfokú tanintézmény akkreditációját.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kopácsi-vetélkedő a magyar reformáció bölcsőjében
Öt egyházmegye tizennégy csapata vett részt az V. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedőn, amit ez alkalommal a Reformáció Emlékéve keretén belül szerveztek meg. Az ifjúsági találkozóra más gyülekezetből is csatlakoztak. A régiekről tanultak, történelemből írtak és remélhetőleg a történelmet írják mindazok, akik részt vettek.
Szombaton délelőtt 10 órakor kezdődött a gazdag programmal tarkított ifjúsági nap. Kánya Zsolt Attila, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadó tanácsosa nyitotta meg az alkalmat áhítatával, melyben Gedeonról szólt, aki kilépett a csűrből, a közönyből, a félelemből és hitte, hogy Istennel együtt győzni fog. Kovács Sándor esperes is köszöntötte az ifjakat, bátorítva őket, hiszen már azzal nyertek, hogy jelentkeztek a vetélkedőre.
A versenyzők ezután megkapták az ötven kérdést tartalmazó feladatlapokat, amit Fórizs Enikő magyartanárnő állított össze. Öt egyházmegyéből tizennégy négy tagú csapat mérte össze erejét egyháztörténetből, Arad megyétől Szatmárig. Az aradi egyházmegyéből Kispereg, Pécska és Szentleányfalva, a bihari egyházmegyéből Nagyvárad- Velence és Jákóhodos, az érmellékiből Jankafalva és Nagykágya, a szilágysomlyóiból Szilágyborzás és Kraszna, a szatmáriból pedig Pusztadaróc (2 csapattal), Mikola, Szárazberek és a házigazda Erdőd. A csapatversenyen kívül egy egyéni feladatot is kaptak, melyben megadott címek alapján esszét/ fogalmazást/ jegyzetet írhattak. Egyébként idén is, a fontosabb évfordulókhoz kötötték a tananyagot a szervezők. 450 éve íródott a Második Helvét Hitvallás, a Református Egyház egyik alapirata. Viszonylag kerek évfordulója van idén a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinatnak, 370 éve történt. Kerek fél évezrede született Drágffy Gáspár, a reformációt az első között befogadó főúr, ezért a Drágffy-családdal is megismerkedhetnek azok, aki felkészültek a vetélkedőre.
A megszépült erdődi református templomban ifjúsági istentisztelettel folytatták az együttlétet, melyben Kurta Szabolcs érendrédi lelkipásztor hirdetett Igét. A prédikátor egyháztörténeti szempontból kétszeresen is kötődik az erdődi református gyülekezethez. Egyrészt volt dobrai lelkészként tevékenyen részt vett a gyülekezeti szövetség (Erdőd-Dobra-Magyargéres-Szatmárhegy-Kismajtény) létrehozásában, másrészt érendrédi lelkipásztorként utóda annak a prédikátornak, aki a gyülekezet elüldözése miatt kényszerült elmenni Érendrédre 1769-ben. Az ifjúsági nap igei mottója alapján szolgált: "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden." (2Kor 5,17) Az igehirdető az állandóan változó világban a soha el nem múló dolgokra hívta fel a figyelmet: Isten élő szavára a Tőle kapott bölcsességre. Ez az, ami Kopácsiék és Petőfiék idejében is megtartó erő volt, de jelentkezhetett minden kor fiataljainak szívében. Ha valaki saját magáról mondja, hogy bölcs, az hazudik, akiről mások mondják, arról valószínű, elhihetjük - mondta a predikátor. Ősz Sándor Előd kolozsvári egyháztörténész Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítótól és az egyháztörténeti kutatás fortélyairól tartott lendületes és érdekfeszítő előadást. A Bízz Band és az Erdődi Dicsőítő Csapat hangulatos koncertje mutatta meg, hogy lehet az Istent felszabadulva és örömmel dicsérni.
Ezután került sor az eredményhirdetésre. Az első díj Érmellékre, a jankafalvaikhoz került, akik a lehetséges 100 pontból 97-et értek el. Második lett a mikolai csapat Szatmárból (95), a harmadik pedig a szilágysági Kraszna (90,5). Az esszéíró egyéni díjat Magyar István nyerte Mikolából, második a nagykágyai Horvát Irénke, harmadik pedig Komori Viktória Szentleányfalváról. Mindkét kategóriában a győztesek Buzogány Dezső teológiai professzor díját is átvehették a rengeteg más jutalom mellett.
Az eredményhirdetést követően Titoktalanított világ címmel színvonalas, tanulságos, épületes, üzenet-teljes, humorral tarkított előadást tartott a Nagyvárad-Velencei Református Egyházközség ifjúsági színjátszó csapata. Kása Melinda és Kása Zsolt néptánc-tanítással vezette le az együttlétet.
A programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Reformáció Emlékbizottság által támogatta. A projekt címe: Erdőd, a magyar reformáció bölcsője. A bölcső előremutat, reményt sugároz, általában, az életről beszél. Ami Erdődön volt, az a szépen szóló jelen és jövő, tehetséges fiatalokkal. Lelki szemekkel lehetett látni azt is, hogy a református templom előtt Petőfi Sándor és Szendrey Júlia össze is mosolyogtak, több mint száz magyar fiatalt láttak, értelmet és bölcsességet. A régiek elmúltak, semmiképpen sem értelmetlenül.
szatmar.ro

Sikeres könyvbemutató az Ady líceumban
A nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében mutatták be V. Szilágyi Istvánnak Az ember szabadsága című kötetét. A csütörtöki esemény a Varadinum rendezvénysorozat záróakordjának is beillet, hiszen a műsor végén a Partiumi Nyugdíjas Egyesület énekkara színvonalas műsort mutatott be: énekeltek Váradról, a háborúkról, valamint vallási énekeket adtak elő. Szavalatok is elhangzottak.
A kötetet Tóth Márta, a líceum volt igazgatója, magyar irodalom tanár mutatta be, bizonyítva, hogy a műelemzés is egy rangos irodalmi műfaj, amit akár magas színvonalon is lehet művelni. Kiemelte a kötet gazdagságát, sokszínűségét. A szabadság gondolata végigvonul a kötet írásain. A könyv kisregényeket, novellákat, drámát és publicisztikai írásokat tartalmaz.
A Neked adom a halhatatlanságot című kisregény nemcsak egy gyógyíthatatlannak tűnő betegséggel küzdő két fiatal drámája, de a szétzilált talajt vesztett társadalom drámája is, hiszen sokan próbálnak szerencsét külföldön, ami sok esetben családi tragédiákhoz vezet. A Fal című novella a falakról szól, amelyek sok esetben eltávolítanak egymástól bennünket. A Csillag című novella a váradi Böhm Hédi életét mutatja be, amikor családjával együtt elhurcolták koncentrációs táborokba, ahonnan szülei soha nem tértek vissza. Az Ikrek a haláltáborokban című novella hőse meg kellett járja a haláltáborok poklát, hogy szeretni tudjon, s rájöjjön, hogy őt is szeretik.
A tanárnő szerint a szerző birtokában van annak a tudásnak, ami a novellák megírásához szükséges, hiszen novellái feszültek, csattanósak. A kötet írásai közül kiemelkedők A nagy visszatérés és az Egy dobogó szív, melyeket a tanárnő fel is olvasott. Jelentősek a kötet egyharmadát kitevő publicisztikai írások is, amelyek érzékeny antennaként fogják fel a politikai, közéleti, kulturális eseményeket. Az írások igen széles skálán mozognak, szólnak a hazai, magyarországi választásokról is, de kulturális téren azt is fontosnak tartja a szerző, hogy szobrot állítsanak Horváth Imrének.
A továbbiakban V. Szilágyi István beszélt a könyv megszületéséről, valamint műhelytitkairől. Ebből kiderült, hogy 50 évvel ezelőtt jelentek meg első írásai a váradi Fáklya című napilapban, s a szerző azóta is publikál. Első írásaira Tuduka Oszkár, a szerző irodalomtanára figyelt fel, aki beajánlotta a Fáklyához. Mint mondta: „Nála az írás belső kényszer, mivel szűkszavú ember, így igyekszik kifejezni gondolatait. Tudatosan ír, mindig egy mondanivalót tűz ki maga elé, és ezt valósítja meg. Fontosnak tartja a gondolat, a szellem, a ráció szabadságát, ez derül ki a Luther című drámából is. Luther a középkor legnagyobb hatalmasságával, a római pápával veszi fel a harcot, hiszen a rációt, a szellemet nem lehet palackba zárni.”
A rendezvény jó hangulatú, meghitt beszélgetéssel, szeretetvendégséggel zárult.
Csatári Sz. István
V. Szilágyi István: Az ember szabadsága - Kisregények, novellák, dráma és publicisztikai írások /Nagyvárad, 2015/
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Négyéves a Szép Emlékek
A községben nem csak a népdaltalálkozó lett négyéves, hiszen idén ünnepelte megalakulásának negyedik évét a Kézdiszentkereszti Szép Emlékek Nyugdíjasklub is.
A falu idősebb korosztálya – amelynek képviselői lehetőségeikhez képest próbálnak minden közösségi rendezvényt fellépésükkel gazdagítani – ünnepi műsorral köszöntötte a születésnapot. Ezen alkalommal mind a községközpont kultúrotthonában, mind a bélafalvi kulturális hajlékban ünnepi műsort mutattak be, az előadásokon fellépett a klub énekkara, tánccsoportja, zenekara és színjátszó csoportja.
A civil szervezetnek több mint harminc tagja van, elnöke László Emma. Azon kívül, hogy idén is színesítették fellépésükkel a falunapok programját, időközönként foglalkozásokat szerveznek a gyerekeknek, legutóbb pl. a böjtös ételekkel ismertették meg őket, születésnapokat ünnepelnek meg közösen, és társas kirándulásokat szerveznek.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újjáépítenék Bözödújfalu templomát
A Bözödújfalu-emlékszoba hétvégi felavatása kapcsán szóba került a két éve leomlott bözödújfalui katolikus templom újjáépítése is. Az érdekelt felek azt mondják: egy éven belül elkezdődhet a munkálat.
Az elárasztott Bözödújfalu jelképévé vált a vízből kimagasló katolikus templomtorony – amíg még állt. Leomlása után csakhamar megmozdult a világ magyarsága, szorgalmazva az újjáépítést, és segítséget is ígérve mellé. A tervezési munkálatokat a budapesti Székely Hargita Alapítvány vette kézbe.
Bús Balázs elnök a hétvégén elmondta: az alapítványt azért hozták létre 2007-ben, hogy ezáltal is kifejezzék az összetartozás érzését az itteni emberek irányába. Munkájuk során látták Bözödújfalu vízből kimagasló templomának, mint Székelyföld meghatározó jelképének pusztulását, és ez megérintette lelkiismeretüket. Kevesen vannak, nem politikai szervezet az övék, de segíteni szeretnének, hogy ez a jelkép ismét kiemelkedjen a vízből. A templom újjáépítésének megvalósíthatósági tanulmánya el is készült. „Az a csodálatos ebben a tanulmányban, hogy bizonyíték arra: az újjáépítés megvalósítható” – vallja Bús, aki egyúttal kijelentette, hogy az újjáépítést nem egyedül szeretnék megvalósítani, tervüket nem akarják kisajátítani és ráerőltetni a közösségre, hanem ők maguk szeretnének a közösség részévé válni. Az építészeti iroda a tanulmányban több változatát is felvázolta az új templomnak, a végsőről pedig a közösségnek kellene döntenie. Azt szeretnék, hogy még az idén, de ha lehetséges, akkor akár a bözödújfalusiak augusztusi találkozójáig elkészülne a részletes műszaki terv, és megtehetnék az első lépéseket, hogy újra álljon a torony. Az előrejelzések pozitívak, és bíznak benne, hogy az elképzelés akár egy éven belül is megvalósítható.
A kivitelezési költségekről vannak számításaik, amelyeket egyelőre nem árultak el, de úgy vélik, összegyűjthető pénzösszegről van szó, akár ha az alapítvány, akár a közösség erőforrásait veszik figyelembe. Már tavaly elkezdődött az adománygyűjtés a kivitelezésre téglajegyek formájában, ezt pedig a Bözödújfaluért Egyesület végzi. A Székely Hargita Alapítvány feladata, hogy a műszaki kivitelezési tervet letegye az asztalra, s aztán teljes erőbedobással szeretnének részt venni az adománygyűjtésben is – részletezte az elnök.
Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere nem titkolja: volna lehetőség arra, hogy hathatós támogatást szerezzenek egy bizonyos irányból, amellyel a teljes bözödújfalui emlékhelyeket kezelni lehessen. Csibi azt is elmondta: már megvoltak az előkészületek, hogy megerősítsék a vízben álló templomtorony alapzatát, amikor az összedőlt. Néhány nap után a világ minden pontjáról érkeztek a megkeresések, felajánlások különböző szervezetek és magánszemélyek részéről, és sarkallták őket arra, hogy a templomot újjáépítsék. Innen jött az ötlet, hogy senki ne sajátítsa ki az építkezést egy nagyobb magántőke révén, hanem mindenkinek biztosítsanak lehetőséget a hozzájárulásra, mert aki valamit is hozzátesz, annak ez a falu és környéke örökre kedves lesz.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Rajt előtt a Háromszéki Diáknapok
Több mint 250 versenyzővel rajtol pénteken a Háromszéki Diáknapok. Ügyességi és kreatív versenyszámok várják három nap alatt a tizennégy csapatot.
A vetélkedő tizenkettedik kiadását Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, valamint önkéntes diákok közös szervezésében tartják péntektől vasárnapig különböző sepsiszentgyörgyi helyszíneken.
„A rendezvény célja, hogy a 14–25 év közötti háromszéki fiataloknak lehetőséget teremtsen a szabadidő hasznos és értelmes eltöltésére, kialakítsa a társadalomban való aktív részvételi igényüket, csapatvezetőket és diákszervezőket neveljen ki, akik az önkéntesség jegyében személyiségüket formálják és kisközösségeket építenek” – tartják a szervezők az évek óta nagy sikernek örvendő háromszéki rendezvényről.
Összesen 11 sepsiszentgyörgyi csapat nevezett be 12 helyre idén, illetve négy csoport más háromszéki városokból. Egyet közülük még márciusban „kirostáltak”. A fiatalok a hétvégi rendezvényre csapatpólóval, himnusszal és kabalákkal kell készüljenek.
A májusi, döntő fordulóban résztvevő 11 csapat Sepsiszentgyörgyről: We-kings, Grove Street, Tabula Rasa, Mihasznák, M1(egy), Dandana, Diszkó Patkányok, The Bombers, TAGMEN, HeroInn és a MAHAKALA. A mezőnyt három KOBAKÉ, azaz kovásznai, baróti, kézdivásárhelyi jelentkezőket számláló csapat egészíti ki, így idén az ICEameg, a Hullámreccsentők és a TranSZILVAnikum is versengeni fog Háromszék legügyesebb diákcsapata címért a hétvégén. Nem csupán az első heyen végzett fiatalokat díjazzák, ez mellett a szervezők kinevezik a saját megítélésük és a csapatok javaslatai alapján a három nap alatt legsportszerűbben játszó együttest is, amely a Háromszék legsportszerűbb diákcsapata címet nyeri el.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

A térséget képviselik a Székely Fesztiválon
Gyergyószentmiklós turisztikai célpontszerepét népszerűsíti, kézművesek és hagyományos élelmiszerek készítői is bemutatkoznak a csütörtöktől vasárnapig tartó budapesti Székely Fesztiválon.
A város kiállítóhelyét turisztikai vásárokon érdekessé tevő medve már megérkezett Budapestre, és készülődnek a gyergyószéki kiállítók is – mondta el Rusu Róbert, a gyergyószentmiklósi turisztikai iroda munkatársa. Az érdeklődőknek a város és a környék vendéglátását, látnivalóit hirdető idei turisztikai katalógust viszik. A fesztiválon Gyergyószéket elsősorban kézművesek és a térségre jellemző élelmiszereket készítők képviselik, például Páll Etelka szőtteseivel, a Székely Falat különleges húskészítményeivel lesz jelen, de kapható lesz a helyszínen tekerőpataki sajt is.
A gyergyószentmiklósi turisztikai iroda fő célja a kapcsolatépítés, és remélik, hogy a kézművesek portékái is felkeltik az érdeklődést a budapestiek számára. A Hargita megyét népszerűsítő pénteki napon egy előadáson sor kerül a város és a térség bemutatására – tájékoztatott Rusu Róbert. A városvezetés emellett meghívót kapott a csütörtöki zárt körű konferenciára is, amelyen Székelyföld gyógyturizmusáról értekeznek majd a meghívottak. Ezen Czink Attila megbízott alpolgármester lesz jelen. A városunkból elszármazottaknak itthoni ízelítőt is visz a csapat – helyi falatokat is terveznek megkóstoltatni.
A Székely Fesztiválon az Udvarhelyi Híradó Kft. is jelen lesz önálló kiállítóhellyel, ahol kiadványainkkal ismerkedhetnek az érdeklődők.
A Székely Fesztivál az elmúlt év sikeres rendezvénye után, május 5-8. között másodszor kerül sorra a budapesti Millenárison. A „gasztrokulturális majális” célja bemutatni az anyaországban élők számára a mai Székelyföldet minden értékével együtt.
Az első napon Székelyföld gyógyturizmusa címmel a szakma részére szerveznek konferenciát. Pénteken, szombaton és vasárnap a kultúra, a gasztronómia és a kézművesek mutatják meg értékeiket. Emellett természetesen igazi székely vendégszeretettel várják a nagyvilágban szétszóródott honfitársakat is. A három nap során a látogatók megcsodálhatják a székely kultúrát és gasztronómiát, énekelhetnek és táncolhatnak, megkóstolhatnak kézműves ételeket és italokat, de ami talán a legfontosabb, megismerhetik a székely és csángó embert virtusával, észjárásával együtt – olvasható a rendezvény felhívásában.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Íme, az ember
Május 4-én, szerda este 18.00 órától a székelyudvarhelyi Ferences Templomban szentmisét mond Antal atya és Böjte Csaba testvér. A szentmise után Erdély legöregebb papja, Bíró Antal atya bemutatja a Márton Áron tiszteletére szentelt év alkalmából kiadott emlékkönyvét. A szép kivitelű, színes képekkel illusztrált könyvben sok, eddig nem hallott, személyes élményt fogalmaz meg a szerző. Ezek a jól megírt történetek, Áron püspök emberi nagyságát, népe iránti elkötelezett kiállását szépen szemléltetik.
Antal atyát Bíró János néven anyakönyvezték 1918. szeptember 5-én Küküllőkeményfalván. 1941-ben szentelte pappá Áron püspök. Ifjú korában Székelyudvarhelyen és Zetelakán szolgált, majd a szerzetesrendek feloszlatása után a Temesvári Egyházmegyébe került, ahol 47 éven át szolgált vegyes lakosságú közösségekben. Nyugdíjas korában Szászvárosra vonult vissza a minorita rendházba, ahol lehetőség szerint továbbra is fáradhatatlanul dolgozik; misét mond, könyveket ír és kertészkedik.
A Márton Áronról szóló kötetet Csíkszereda és Székelyudvarhely után az idős lelkész, Böjte Csaba testvér közreműködésével más helyszíneken is be kívánja mutatni a híveknek és az érdeklődő olvasóknak.
Élő Székelyföld Munkacsoport
eszm.ro

Egyfordulós marad a polgármester-választás
Elhárította az állásfoglalást az alkotmánybíróság szerdán a tavaly elfogadott önkormányzati választási törvény azon cikkelye ügyében, amelynek alapján június 5-én egyfordulós polgármester-választást készülnek tartani.
Mint ismeretes, a taláros testülettől a bukaresti törvényszék kért utólagos normakontrollt az Adevărul című központi lap Bukarest főpolgármesteri címére pályázó főszerkesztő-helyettese, Liviu Avram által benyújtott alkotmányossági óvás nyomán. Az újságíró hiányos támogatói listával, mindössze három támogató aláírással függetlenként kérte felvételét a bukaresti szavazólapra, amikor pedig ezt elutasították, alkotmányossági kifogást emelt.
Avram a szerdai ülésen kifejthette álláspontját az alkotmánybíróság előtt. Azzal érvelt, hogy míg a törvény értelmetlenül szigorú feltételeket támaszt a polgármester-jelöltekkel szemben, addig a polgármesterek megválasztásakor nem gondoskodik a képviseleti demokrácia egyik alapelvének érvényesüléséről.
A helyhatósági választási törvény szerint a polgármester-jelölteknek a választók 1 százalékának támogatását meg kell szerezniük ahhoz, hogy felvételüket kérjék a szavazólapra: ez Bukarest esetében 18 ezer támogató aláírást feltételez. „Másfelől az egyfordulós választás nyomán egy jelölt a voksok akár 20-30 százalékával is polgármester lehet, annak ellenére, hogy a szavazók 70-80 százaléka valamelyik ellenjelöltjére akarta bízni a település vezetését" – idézte az újságírót az MTI.
A testület megalapozatlanként elutasította az óvás azon részét, amely a jelöléshez szükséges támogató aláírások számára vonatkozott. Augustin Zegrean, az alkotmánybíróság elnöke rövid sajtónyilatkozatában rámutatott: a választási törvények kidolgozása a parlament hatásköre, ennek részleteibe a bíróság sosem szólt bele.
Arról pedig, hogy egy- vagy kétfordulós legyen-e a választás, azért nem foglalt állást az alkotmánybíróság, mert csak azokat a törvénycikkelyeket vizsgálhatja, amelyek az adott panaszos ügyét közvetlenül érintik. Zegrean szerint az óvás arról szólt, sérültek-e a panaszos alkotmányos jogai, amikor elutasították jelöltségét, de ennek semmi köze ahhoz, hogy hány fordulós a választás.
A második legerősebb parlamenti frakcióval rendelkező jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL) fél éve sürgeti a kétfordulós választáshoz való visszatérést, de nem tudta rávenni a Dacian Cioloş vezette szakértői kormányt, hogy erről sürgősségi rendelet hozzon. Az egyfordulós választás a tisztségben lévő elöljárók újraválasztását segíti, így főleg a szociáldemokratáknak kedvez, akiknek a legtöbb polgármesterük van.
MTI

Erdély.ma

Aki lefestette Petőfit és Bem tábornokot
Egy verseskötet elején levő ajánlás indította arra a csíkszeredai Nagy Gyöngyvért, hogy utánanézzen, ki is a kötet szerzője. Mint kiderült, az üknagymamája testvéreként számon tartott Mezei József nem is annyira költőként, hanem festőként jeleskedett.
„Édesanyám kapott ajándékba édesapámtól egy kis verseskötetet, mely Mezei József magánkiadásában jelent meg 1870-ben, s melyet a költő ajándékozott a lánytestvérének, az én ükanyámnak, amit ajánlósorai is igazolnak: Murin Andrásné, született Mezei Mária kedves húgomnak, emlékül Mezei József, 1870. Utánanéztem interneten, hogy ki ez a Mezei József költő, de nem találtam róla semmit, aztán, ahogy kezdtem olvasgatni a verseit, felfigyeltem azokra a sorokra, hogy »hol vagy szép múzsám, festészet múzsája, elpártoltál-e tőlem hűtlenül?«. Akkor jöttem rá, hogy ő festő volt, és ez alapján kezdtem keresni” – elevenítette fel a két évvel ezelőtt kezdődő kutatás első lépéseit Nagy Gyöngyvér.
Akkor még nem tudta biztosan, hogy az ő rokona azonos-e a festő Mezeivel. Kutatni kezdett hát, levéltáraknak, plébániáknak, muzeológusoknak írt, helytörténészekkel vette fel a kapcsolatot. Minél jobban beleásta magát a témába, annál több ösztönzést kapott arra, hogy folytassa a kutatást.
„Fontosnak tartottam, hogy az anyakönyvét meglássam. Mivel Kislétán született, írtam a nyíregyházi római katolikus egyházmegyének, hogy keresem az anyakönyvi nyilvántartását, azt a választ kaptam, hogy keresték, de a környező falvakban sem találják. Végül Pócspetriben találtuk meg egy véletlen folytán. A festőművész utolsó éveit Budafokon élte, egy ottani helytörténésszel, Bartos Mihállyal is felvettem a kapcsolatot, aki több esetben is segítségemre volt a kutatásban, tőle kaptam meg Mezei József gyászjelentőjét. Ő mindvégig biztatott és hasznos tanácsokkal látott el” – mesélte Nagy, aki aztán a festő több képét is felkutatta, valamint a Vasárnapi Újságban a visszaemlékezéseit is megtalálta.
Az akkor mérnökként dolgozó Mezei 1846-ban ismerkedett meg Petőfi Sándorral Szatmáron, akit még abban az évben meg is festett. Barátságukról több feljegyzésben is olvashatunk. 1880-ban a Vasárnapi Újság közli a képet, olvasói visszajelzések szerint Petőfinek ez az egyik leghitelesebb portréja. Mezei a szabadságharcban tüzértisztként harcol Bem tábornok csapatában. Petőfi és a tisztikar biztatására Bem tábornokot is meg akarja festeni, ám a tábornokot nem lehetett rávenni. A tábornok portréját 1860-ban, emlékezetből festi meg, melyet 1867-ben sokszorosítanak, ezeket a reprodukciókat eladták és a befolyt összeggel az akkor már vak festőt segítették pártolói.
„Nagyon termékeny festő volt, a forradalom után, az ötvenes évek elején kezdett festegetni. Nagybányán rendelést kapott, a máramarosszigeti templom főoltárképe az ő festménye, Csomaközön négy oltárképe van. Orbán Balázzsal bejárta Székelyföldet és együtt fényképeztek, a Székelyföld leírása első három kötetében találhatók a fotói. Szembetegsége gátolta meg, hogy a későbbiekben Orbán Balázzsal dolgozzon. Ekkor még látott, Péczeli Ignác professzor kezelte, aki Kodály Zoltán feleségének volt a dédapja. Sok ilyen érdekes dolgot találtam, ismerte Arany Jánost, Szendrey Júliát például. Tíz éven keresztül Jókai nagynénjének lakásában lakott. Sok-sok örömmel járt ez a kutatás, és azt hiszem, ezt csak abbahagyni lehet, befejezni nem” – véli Nagy Gyöngyvér.
A kutatásról és Mezei Józsefről bővebben május 6-án tudhatnak meg többet az érdeklődők. A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében délután 18 órától Nagy Gyöngyvér Mezei József megtalálása címmel tart előadást a csíkszeredai polgármesteri hivatal gyűléstermében.
Mezei Józsefről
Mezei József 1823. május 11-én született Kislétán. Gimnáziumi tanulmányait az 1830-as évek elején kezdte Máramarosszigeten, később Szatmárnémetiben folytatta. Ekkor már arcképeket is készített. A fővárosban tanult tovább, 1846-ban mérnöki vizsgát tett, és visszatért Szatmárnémetibe. Itt ismerkedett meg Petőfivel is. Rá egy évre Itáliába ment tanulmányútra, majd 1848-ban részt vett a szabadságharcban, az erdélyi hadjáratban Bem tábornok seregében volt tüzértiszt.
1850-ben Pesten tanulmányozta a festészetet, '51-ben pedig megfestette egyetlen önarcképét, amely a Magyar Nemzeti Galériában látható. 1852-ben Nagybányán megnősült, Pestre költözött, oltárképeket kezdett festeni. 1861-ben meghalt egyetlen kislánya nyolcéves korában. 1862-ben kiújult a szembetegsége, 1863-ban készítette el az utolsó ismert festményét, a nagybányai Szentháromság-templom nagyméretű főoltárképét. Utolsó éveit Budafokon töltötte, 1882. szeptember 8-án halt meg, a Kerepesi temetőben temették el.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Új sorozat, ezúttal fúvószenekarokkal
A csíkszéki közbirtokosságok és önkéntes tűzoltó alakulatok bemutatása után újabb sorozatot indít a Csíki Hírlap: a következőkben a térség fúvószenekarainak munkájába tekinthetünk be. Jelenleg tizenöt amatőr fúvószenekar működik Csíkszéken, elsőként a Csíkszenttamási Ifjúsági Fúvószenekart ismerhetik meg olvasóink.
A zenekart működtető egyesület vezetőjével, Teutsch Gabriellával és a karvezető Sándor Árpáddal beszélgettünk a csíkszenttamási ifjú fúvósokról. A jelenleg huszonöt tagú, 2008 óta működő csíkszenttamási fúvószenekarban tízféle hangszeren játszanak a település ifjai. Tudásukat nemcsak a helyi ünnepi alkalmakkor mutatják meg, hiszen a térség számos kisebb-nagyobb eseményére kaptak már meghívást.
Az első világháború után, a múlt század húszas éveinek elején Bálint Vilmos plébános alakította meg Csíkszenttamáson az első fúvószenekart – amelyet egész Csíkban elsőként tartanak számon. Az a zenekar a második világháborúig működött. Később, 1945 telén Bara Ignác kántor nyugdíjasként kezdte zenélni tanítani a helyi fiatalokat. De miután megalakultak az állami gazdaságok, az emberek egyre kevesebbet zenéltek. Lassan-lassan a hatóságok betiltották a fúvószenés lovas határkerülést, majd a csíksomlyói búcsúra való felvonulást is. Mindezek után, 1981-ben id. Márton Dénes tanított be egy 12 fiatalból álló zenekart, amely mindaddig jól is működött, amíg a fiatalok elmentek katonának, illetve külföldre, aminek következtében feloszlott a zenekar. Azt követően több évig nem volt fúvószenekar Csíkszenttamáson, végül helyi közös összefogás eredményeként 2008-ban megalakult a jelenleg is működő ifjúsági zenekar – ismertette az előzményeket Teutsch Gabriella. A Csíkszenttamási Ifjúsági Fúvószenekar egyesületének vezetője azt is elmondta, az elinduláshoz szükséges hangszereket a helyi közbirtokosság vásárolta meg, míg a gyermekek akkori taníttatását az önkormányzat fizette.
Az ifjúsági zenekarok állandó nehézsége, hogy folyamatosan cserélődnek a tagok, egyes nemzedékek kinőnek, helyükre újak kerülnek. Az új tagokat pedig be kell tanítani, sok esetben teljesen az alapoktól kezdve. Az is megtörténik, hogy miután egy-egy gyermek kipróbálja a zenélést, rájön, hogy mégsem neki való, és lemorzsolódik. Ugyanakkor arra is van példa, hogy bizonyos fiatalok hiába kerültek el városba egyetemre, amikor tehetik, részt vesznek a próbákon, fellépéseken. Épp emiatt minden évben változik a zenészek száma, jelenleg 25 állandó tagot számlál a zenekar. Tanév közben heti rendszerességgel próbálnak, a vakációban viszont több alkalommal gyakorolnak közösen. Mint megtudtuk, Sándor Árpád karvezető nem mindig van jelen a próbákon, a fiatalok nélküle is tudnak már próbálni.
„Utánpótlásra van szükség” – ismerte el a zenekar vezetője. Meglátása szerint inkább az érdeklődőből van hiány a településen. Azt is elárulta, hogy az ifjaknak a vakációkban pozitívabb a zenéléshez való hozzáállásuk, év közben, a tanulás mellett viszont kevesebb időt tudnak arra szakítani. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem elég csak a próbákon részt venniük a tagoknak, hanem otthon is minél többet gyakorolniuk kellene – akkor tudnak csak megfelelően fejlődni.
Teutsch Gabriella megjegyezte, hogy sokféle csoport működik a településen, amelyek megosztják a fiatalokat. De a zenekar pozitív vonzata például, hogy a tagok közül többen iratkoztak a csíkszeredai művészeti líceum zeneosztályába, az idősebb generációból pedig vannak, akik Nagyváradon folytatták egyetemi tanulmányaikat zenei szakirányon. Közülük voltak, akik toborzót szerveztek, illetve az egyik évben az Iskola másként programba is bekapcsolódtak.
A fúvósegyesületet 2014-ben azzal a céllal hozták létre, hogy törvényesen tudjanak a zenekar anyagi költségeivel – hangszervásárlással, utazási kiadásokkal – elszámolni. A fúvósok első számú segítsége a közbirtokosság, illetve a szülők és az önkormányzat, mellettük időnként a helyi vállalkozók is hozzájárulnak kiadásaik fedezésére. Az egyesület révén pedig az elmúlt években a jövedelemadó két százalékát is többen felajánlották számukra, ami egy kisebb összeg, de – mint Teutsch fogalmazott – az is nagyon jól jön. A felajánlott összegekből egyik évben hangszert vásárolnak, másik évben pedig turnézni megy a csapat.
Mint megtudtuk, a 2008-ban megvásárolt hangszereket folyamatosan cserélni, javítani kell – ez állandó költség. Korábban a közbirtokosság segítségével készült el egy rend fellépőruha, de amellett szükségük lenne vastagabb kabátokra, amelyekben télen is színpadra állhatnak a fiatalok. Szükségük lenne egyforma kesztyűkre, és ha tehetnék kottavásárlásra is költenének – részletezte Teutsch Gabriella és Sándor Árpád. A karvezető megjegyezte, mindezek mellett a jelenleg használt hangszereket is jó lenne professzionálisokra cserélni, hiszen nem lehet tudni, hogy a fiatalok többsége által használt gyengébb minőségűek mikor mennek tönkre. Azt is megjegyezte, hogy – habár több ezer lejes különbség van a professzionális és kínai új hangszerek ára között – egy új kínai árából vásárolható egy használt profi hangszer.
Hosszasan sorolták az eseményeket, amelyeken fellépett az ifjúsági fúvószenekar az elmúlt években. Elsősorban a helyi eseményekre hivatalosak, de több alkalommal jártak vendégszerepelni is. Többek között zenélnek a március 15-ei ünnepségen, húsvéti határkerülésen, kortárstalálkozókon, a helyi falunapokon, a Tusnád Maratonon, a balánbányai városnapokon, a felcsíki fúvóstalálkozón, testvértelepülések ünnepein, illetve karácsonyi műsort is adnak a helyieknek. Továbbá megmutatták tudásukat a Madéfalvi Hagymafesztiválon, tanulhattak a csíkszentsimoni fúvóstáborban. Emellett a fúvószenekart tavaly meghívta a szüreti bált szervező korosztály, hogy ők biztosítsák a zenét felvonulásuk alatt.
A zenekar tagjai és hangszereik
Albert Ernő – harsona, Albert Levente – harsona, Antal Balázs – dobszett, Antal Zsuzsanna – fuvola, Bíró Alpár – trombita, Bíró Dávid – vadászkürt, Bíró Henrietta – fuvola, Bőjte Sarolta – trombita, Csók Anita – klarinét, Demeter Adolf – tuba, Ferencz Boróka – fuvola, Guzrán Erzsébet – klarinét, Imets Dorottya – vadászkürt, Kiss Szabina – fuvola, Kósa Endre – tenorszaxofon, Kurkó Noémi – tenorkürt, Mákszem Boglárka – vadászkürt, Molnár Andrea – tenorszaxofon, Molnár Szabina – fuvola, Szabó Andrea – tenorszaxofon, Szabó Edina – fuvola, Szebeni Cintia – klarinét, Szebeni Melinda – trombita, Teutsch Péter – klarinét, Teutsch Tamás – pikoló, fuvola, dobszett.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

A legjobb háromszéki hittanosok
Április 28–30. között Csíkszereda adott otthont az Országos Magyar Római Katolikus Hittanversenynek, melynek a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium volt a házigazdája. A Tanúim lesztek tantárgyverseny ünnepélyes megnyitóját péntek délelőtt tartották a Márton Áron Főgimnázium dísztermében, ahol Tamás József püspök celebrált szentmisét. Elmélkedésében rámutatott arra, hogy a szépen megélt keresztény élet a legszebb tanúságtétel.
Horváth István kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő örömének adott hangot, hogy az idei évtől a vetélkedő minisztériumi elismerésben részesült, ugyanakkor a Gyulafehérvári Főegyházmegye mellett a Szatmári Egyházmegye is képviseltette magát e rangos megmérettetésen. Csíkszeredáról és a csíki oktatás múltjáról Darvas-Kozma József esperes-plébános nyújtott rövid történelmi áttekintőt a fiataloknak. A vetélkedő fontosságát hangsúlyozta beszédében Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő, köszönetét fejezve ki Bogos Mária szaktanfelügyelőnek és a házigazda iskola vezetőségének. A továbbiakban Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke és Holló László, a versenybizottság vezetője látta el tanácsokkal a versenyzőket. Az eredményhirdetést és a díjkiosztót szombaton tartották a katolikus gimnázium dísztermében. Háromszék képviselői négy dobogós helyezést – egy első és három második díj – értek el, hármat a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum, egyet pedig a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium szerzett meg.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mire költi az RMDSZ az erdélyi magyarság pénzét? (2.)
Elsősorban saját működésére költi az RMDSZ a kormány által az erdélyi magyarság számára biztosított évi 4–4,5 millió eurós összeget – derül ki az Átlátszó Erdély oknyomozó riportjának második részéből. Az összeg negyedét-ötödét osztják ki pályázaton, a többi elsősorban a székházak fenntartására, az alkalmazottak fizetésére, különféle rendezvényekre megy el. A cikksorozat szerzője, Sipos Zoltán azt is kiszámolta, hogy évente a kiszállásokra előirányzott összeg 34 esztendőnyi belföldi és 7 év külföldi kiruccanást fedez.
A nyilvánosságra hozott adatok alapjául azok a beszámolók szolgálnak, melyeket az RMDSZ évente letesz elszámolásként a finanszírozóhoz, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalához. Ezeket kérte ki és kapta meg az Átlátszó Erdély, így derült ki, hogy bár jelentős összegről kell számot adni, a dokumentumok rendkívül szűkszavúak, vázlatosak. Nem teljesen világos, hogy egy-egy tétel pontosan milyen költségeket fed, ráadásul az értelmezését az is nehezíti, hogy a 2013–2015-ös költségvetések struktúrája nem hasonlít a korábbi, 2010–2012-es költségvetésekre: míg például a kiszállások 2010 és 2012 között a bérköltségek közt szerepelnek, illetve létezik külön üzemanyag tétel, 2013-tól a kiszállásokat és az üzemanyag-vásárlást egy tételként tüntetik fel. Mivel nem minden dokumentumhoz sikerült hozzáférnie, a szerző megállapítja, „legfeljebb csak sejtéseink lehetnek arról, a szövetség pontosan mire költ évi 4–4,5 millió eurónyi közpénzt”. Az alábbiakban közöljük következtetéseit és mindazt, amit sikerült kihámoznia a rendelkezésére bocsátott iratokból.
A fő pénzforrás
Ami a bevételi oldalt illeti, a költségvetés alapján az látszik, hogy az RMDSZ éves jövedelmének túlnyomó többségét az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától érkező támogatás teszi ki. A megállapodás értelmében a kormánytól érkező pénzből nem költhet választási kampányra, az ilyen költségeit más forrásból kell fedeznie. Jól látható, hogy a tagdíjak, adományok rendszerint választási években (2012, 2014) ugranak meg.
Ami a kiadási oldalt illeti, valószínűsíthető, hogy nemcsak az RMDSZ saját működési költségei, hanem az általa (a Communitas Alapítványon keresztül vagy más keretből) támogatott erdélyi magyar civil szervezetek költségei is részét képezik az olyan kiadási tételeknek, mint például az üzemanyag, a fogyóeszközök (irodaszerek és tisztítószerek) vagy pedig a kiszállási költségek. Véleményünk szerint csak így lehet megmagyarázni azt, hogy miért ilyen magasak ezek a tételek. Kiszállási költség címén például 2012-ben 403 ezer lejt (kb. 90 ezer eurót) irányoztak elő – ha ezt a tételt elosztjuk a törvény szerint kiszállási költség címen kifizethető összeggel (belföldi kiszállások esetén 32,5 lej/nap, külföldi út esetén kb. 35 euró/nap), akkor több mint 12 ezer napnyi belföldi kiszállás vagy 2500 napnyi külföldi út jön ki.
Hasonló a helyzet az üzemanyagköltséggel: a 2012-re előirányozott 650 ezer lejből (145 ezer euró) kb. 110 ezer liter üzemanyagot lehet vásárolni (6 lej/liter áron), ez 1,4 millió kilométer megtételére elegendő. Vagyis ezzel az üzemanyag-mennyiséggel körülbelül 36-szor lehet megkerülni a Földet a leghosszabb útvonalon: az Egyenlítő körül.
A kulturális rendezvények számára előirányozott keret is folyamatosan növekszik a 2010–2012-es időszakban: míg 2010-ben még csak 3,5 millió lejt (780 ezer eurót) terveznek ilyen célra kifizetni, addig a 2012-es választási évben ez már szinte duplájára, 6,16 millió lejre (1,37 millió euróra) nő. A költségvetésből nem derül ki, hogy ezek közül melyek az RMDSZ saját rendezvényei, illetve mit szerveztek civil szervezetek. Az sem világos, hogy ezek közül melyik kampányrendezvény, amire elvileg az RMDSZ bevételi oldalon 3,5 millió lejes (780 ezer eurónyi) tételt tervezett be. Meghívásos pályázatok
2013-tól a költségvetés struktúrája megváltozik: eltűnik egy sor anyagi jellegű kiadási tétel, ellenben külön tételként megjelenik egy sor, az RMDSZ által támogatott civil szervezet. Kiderül, hogy az erdélyi magyar civil szervezetek számára nyílt pályázatokat lebonyolító Communitas Alapítvány költségvetése éves szinten 5,8–7,9 millió lej (1,3–1,7 millió euró). A nyilvános kiírások ennek a keretnek csak mintegy felét, 3,7–4 millió lejt tesznek ki, a keret nem nyilvános részét meghívásos pályázatokon osztják szét.
A költségvetésből az is kiderül, hogy létezik egy külön 1,2–1,3 millió lejes (kb. 300 ezer eurós) előirányzat az RMDSZ kulturális rendezvényeire. Vélhetően ebbe a tételbe fért bele például a 2013-as csíkszeredai, valamint a 2015-ös kolozsvári kongresszus. Az elszámolásokból tudjuk, hogy előbbi 320 ezer lejbe (71 ezer euróba) került, utóbbi jóval drágább volt: 458 ezer lejt (100 ezer eurót) számoltak el ilyen címen.
Külön tételként szerepel a sajtó és a könyvkiadás támogatása, noha a Communitas Alapítványnak is van erre nyilvános kerete. Meglepetés ugyanakkor, hogy a Markó Béla volt RMDSZ-elnök által vezetett Kós Károly Akadémia (KKA) számára egyévi több mint 600 ezer lejes (130–140 ezer eurós) keretet különítettek el. Szintén újdonság az, hogy létezik az erdélyi magyar civil szervezeteknek egy olyan köre, mely éves normatív támogatásban részesül.
Az Átlátszó Erdély honlapon (http://erdely.atlatszo.hu/2016/05/02/rmdsz-beszamolok-hanyszor-kerulik-meg-a foldet-kampanyevben/) megjelent cikkben színes grafikonok teszik érthetőbbé a különböző kiadások alakulását, megtudhatjuk például, miként növekedtek a bérköltségek, az anyagi kiadások, és azt is, hogy a 2012–2015-ös időszakban megduplázódtak az ingó- és ingatlankiadások. (Forrás: Erdely.atlatszo.hu)
Előző rész: Háromszék ( Sepsiszentgyörgy), 2016. ápr. 29.
Mire költi az RMDSZ az erdélyi magyarság pénzét?
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Esélyt a fiataloknak
A fiatalok elvándorlása komoly veszélyt jelent a teljes erdélyi magyar közösségre nézve. Esélyt kell biztosítanunk az új nemzedéknek, adókedvezményekkel, telek- és lakásvásárlási támogatással, vállalkozó kedvük serkentésével kell vonzóvá tennünk az itthon maradást! – áll az RMDSZ önkormányzati keretprogram Esélyt a fiataloknak! című, az ifjúság elvándorlását meggátoló fejezetében.
Antal Lóránt, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke szerint a fiatal vállalkozók a helyi gazdaság fontos szereplői, adókedvezmények által és inkubátorházak létrehozásával ösztönözhető helyben maradásuk, cégük fejlődése. A keretprogram a fiatalok mellett az örökségvédelem, az oktatás, a családok, a költségcsökkentés, a vidékfejlesztés, a romaügy és az önkormányzatiság témájában összegzi az RMDSZ önkormányzati prioritásait.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sokszínű fesztiválhét a magyar napokon Hunyad megyében
Egész héten szabadtéri rendezvények, koncertek, vásárok, előadások
Sorolhatnánk még az alcímben elkezdett programokat, hiszen számos változatos és érdekes rendezvényre kerül még sor a héten Hunyad megyében, az immár VII. alkalommal megrendezett Magyar Napokon: gasztronómiai és hagyományőrző programokra, kiállításokra, irodalmi estekre, gyerek- és sportrendezvényekre, egyházi programokra.
Amint szombati lapszámunkban is beszámoltunk róla, a tíznapos, május 9-éig tartó rendezvénysorozat középpontjában a magyar nyelv és hagyományok állnak, az idei magyar napok mottóját pedig egy szójátékra építették a szervezők: Minden kor mindenkor. Számos értékes és sokszínű műsorral startolt a hétvégén a Magyar Napok: átadták a Barcsay Ákos közéleti díjat Lupényban, de volt irodalmi műsor, sportvetélkedő, majálisozás, gyulyásfőzés, nép- és reneszánsztánc. Több száz ember mozdult meg megyeszinten, ünnepeltek Déván, Vajdahunyadon, Csernakeresztúron, mindvégig kitartott a hangulat és az idő is.
A dévai Renaissance együttes történelmi táncjátékot mutatott be a várban felállított színpadon.
A hatszáz éves falak között régóta nem szólt magyar ének
GÁSPÁR-BARRA RÉKA, CHIRMICIU ANDRÁS
Szabadság (Kolozsvár)

RMDSZ: élhető Erdélyt és biztos jövőt a fiataloknak!
A fiatalok elvándorlása komoly veszélyt jelent a teljes erdélyi magyar közösségre nézve. Esélyt kell biztosítanunk az újnemzedéknek, adókedvezményekkel, telek- és lakásvásárlási támogatással, vállalkozókedvük serkentésével kell vonzóvátennünk az itthon maradást! – áll az RMDSZ önkormányzati keretprogram Esélyt a fiataloknak! című, az ifjúságelvándorlásának meggátolását célzó fejezetében.
Ma a fiatalok elvándorlása jelenti Románia egyik legnagyobb gondját, nem túlzás azt mondani, a magyar közösség jövője forog kockán, ha nem sikerül ezt a folyamatot megállítani. "A közösséghez legközelebb álló szinten, a helyi önkormányzatok szintjén is megoldást kell találnunk az elvándorlás, a fiatalokat nagymértékben érintő munkanélküliség, illetve az alacsony jövedelmek jelentette gondokra" – érvelt Antal Lóránt, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke. Hozzátette: az önkormányzatok úgy tudják segíteni a közösség ifjait, hogy intézkedéseikkel azt bizonyítják, érdemes itthon maradni, itt teremteni jövőt. "Esélyt kell adni a fiataloknak, előnyben kell részesíteni őket – különböző kedvezményeket kell biztosítani nekik telekvásárláskor, illetve segíteni azt, hogy lakáshoz jussanak azok, akik egyetem után hazatelepednek. Lehetőségeket kell teremteni a fiatal munkavállalóknak a gazdasági szereplőkkel való találkozásra – akár állásbörzén, akár új kommunikációs platformok létrehozásával" – hangsúlyozta Antal Lóránt, kiemelve: a fiatal vállalkozók a helyi gazdaság fontos szereplői, adókedvezmények által és inkubátorházak létrehozásával ösztönözhető helyben maradásuk, cégük fejlődése.
A MIÉRT elnöke úgy véli, az RMDSZ-en belül nincs vita abban, hogy fiatalításra van szükség: az egy évvel ezelőtt meghirdetett újratervezés eredménye, hogy a jelöltek egyharmada új arc, illetve több fiatal és nő erősíti a szövetség képviseletét. "Az a tapasztalatunk, hogy Erdély-szerte sok olyan felkészült, okos és talpraesett fiatal él, aki szívesen tenne a közösségéért. A mi szerepünk és dolgunk, hogy helyzetbe hozzuk őket, lehetőségeket nyújtsunk számukra, és biztosítsuk a közéleti szerephez szükséges többlettudást" – nyomatékosított Antal Lóránt.
Az RMDSZ olyan fiatal jelölteket támogat, akik ha kell, szép szóval, ha kell, hangosan, de mindig bátran kiállnak a fiatalokért – olyan fiatal mozgalmárokra van szükség, akik nem valakik lenni, hanem valamit tenni akarnak. "Közösségünk megújulása és megerősödése a fiatalokon múlik. Fiataljaink boldogulása a társadalom valamennyi szintjén életbevágó! Nekik teremtünk jövőt itthon, értük dolgozunk!" – összegzett a MIÉRT elnöke.
A keretprogram a fiatalok mellett az örökségvédelem, az oktatás, a családok, a költségcsökkentés, a vidékfejlesztés, a romaügy és az önkormányzatiság témájában összegzi az RMDSZ önkormányzati prioritásait.
Népújság (Marosvásárhely)

Szentgericei történet
Torony és temető
Megdöbbentő hírrel hívtak fel az elmúlt hét végén. A telefonáló szerint a kutyák embercsontokkal a szájukban sétálnakSzentgericén. Ezt követően a Facebook közösségi oldalon láttam is a képeket, és olvastam a szöveget a "sírgyalázásról",miszerint "emberi csontokkal teli földet visznek az árvamogyorói temetőből töltésnek a… tiszteletes úr udvarára és egyespresbiterek kertjébe, ahonnan a kutyák hordozzák a csontokat szét a falu közt !!!!"
Érdeklődésemre kiderült, hogy az RCS-RDS mobiljel- erősítő antennájának az unitárius temető közelében való felállításakor, a munkálatok során valószínűleg több száz éves temetkezési helyet bolygattak meg, s onnan kerültek elő az emberi csontok.
Turbák Zoltán polgármester kellemetlennek tartja a történteket. A bozótosban kétszáz éves sírok voltak elsüllyedve. Ezt egy, a föld alól előkerült sírkő is tanúsítja, amit a templom udvarára vittek. Amikor az ott dolgozók észrevették a csontokat, le kellett volna állni a munkával – teszi hozzá. Mivel a legyalult földet el kell szállítani, kérésre ő is felajánlotta, hogy a községközpontban végzett vízügyi munkálatok helyszínére hordhatják. Egyelőre azonban magánterületekre szállítottak a földből, és ott kerültek elő a csontok, köztük három koponya is. Az emberi maradványokat a rendőrök gyűjtötték össze, akik az értesítés nyomán hamar kiszálltak a helyszínre.
Bőr Béla, a helyi Aranykalász társas gazdaság adminisztrátora, aki a Facebook közösségi oldalon megosztotta a képeket és az idézett szöveget, kérdésünkre megerősíti, hogy az unitárius temető szélén levő területet az egyházközség bérbe adta az RDS cégnek, hogy relét állítsanak. Tavasszal fogtak hozzá a munkálatokhoz. Nem vették észre, hogy a területet kijelölő cövekek mellett másfél méterre sírkövek voltak, s bár szilvafák és kökénybokor nőtte be a területet, lehetett volna következtetni arra, hogy régi temető van azon a helyen – hangsúlyozza.
– Mivel úgy láttam, hogy az exkavátor közel dolgozik az édesapám sírjához, kimentem a helyszínre, ahol azt vettem észre, hogy csontok vannak kilökve a föld szélére.
Megkérdeztem a gépésztől, hogy hova viszik a fölösleges földet, s azt válaszolta, hogy a tiszteletes úr udvarára. Mivel a társas székhelyével szembe is hoztak három kocsival, az éjjeliőr szólt, hogy talált egy lábszárcsontot, amit a kutya ásott ki a földből. Értesítettem az unitárius gondnokot, majd felhívtam a polgármestert, hogy nézze meg, mi történik, helyette az alpolgármester jött ki. Értesítettem a rendőrséget is, de mivel esett az eső, és nagy volt a sár, traktorral vittem ki az egyik rendőrt a toronyhoz. Szombaton újra kijöttek, velük volt egy fiatalember is a kriminalisztikától, összeszedték a helyszínen talált csontmaradványokat, és magukkal vitték.
– Hogyan kerültek a csontok az unitárius lelkész tanyai házának ajtaja elé? – érdeklődtem a Facebook-oldalon látott képek alapján. A társas vezetője elmondta, hogy a volt harangozó találta a lelkész gazdaságának udvarára hordott föld tetején, és ő állította fel a lakatlan ház ajtaja elé, majd hívta őt is, hogy nézze meg.
Varró-Bodoczi Barna fiatal unitárius lelkész bosszúállást sejt a történtek mögött, aminek több oka is van, de ezt nem kívánta részletezni. Bemutatta viszont a szentgericei unitárius egyházközség vezetőségi tagjai által aláírt jegyzőkönyvet. Ebben az áll, hogy az egyházközség a 2015. október 11-i keblitanácsi, valamint az idén február 7-én tartott nagygyűlési határozata alapján a temető északkeleti részén, ahol egykor szántóterület és gyümölcsös, jelenleg bozót és kaszáló van, 2,5 ár területet bérbe adott az RDS távközlési cégnek, hogy jeltovábbító antennát állítsanak fel. A területet a jelenlevők emlékezete szerint nem használták temetőnek. Az idén áprilisban kezdődtek meg a munkálatok. Ezt megelőzően ismét átnézték a területet, ahol sírkövet, síremléket nem találtak. A munka során több keblitanácsos is kilátogatott a helyszínre, de nem láttak semmilyen rendellenességet. Április 29-én egy egyházközségi tag értesítette a vezetőségét, hogy a munkálatok helyszínéről elszállított földben csontokat találtak, és már hívták a rendőrséget. Az elnökség kiszállt a Sorompó utcában megjelölt helyre, ahol nem találtak csontokat. Délután hat óra körül megérkezett a rendőrségi kivizsgáló csoport, akik megkezdték a helyszínelést. Ennek során kiderült, hogy az Iszlai utcai ház udvarára elszállított földben csontok voltak, amelyeket ismeretlen tettesek az ingatlan ajtaja elé sorba rendeztek.
Az egyház vezetősége a rendőrség rendelkezésére bocsátotta a kért iratokat, és várja a kivizsgálás eredményét. Azt reméli, hogy az ügy lezárta után a csontok visszakerülnek az egyházközséghez, hogy a végtisztességet megadva újratemessék az árvamogyorói temetőbe – olvasható a keblitanács nyolc tagja által aláírt jegyzőkönyvben.
A lelkész kísér el a helyszínre, ami a két részre osztott unitárius temető fölött van. Jóval magasabban egy köztemetőt is kialakítottak a domb tetején, a kettő között a domboldalt fák, bokrok nőtték be. Útközben elmondja, hogy a templom környékén több homokkőből állított sírkövet ástak ki a földből, amelyeket az épület körül helyeztek el. Köztük van az adótorony felállításakor a földben talált sírkő is, amelyen az 1837-es dátum szerepel. A lelkész szerint a legidősebb presbiter is megerősítette, hogy a bérbe adott helyen gyermekkorában sem látott sírokat. Amikor a múlt csütörtökön a helyszínen járt, a munkavezető érdeklődött, hogy hova hordhatnák el a közelbe a fölösleges földet, és akkor ajánlotta fel, hogy többek között a ház udvarára is vihetnek töltésnek, ahol juhokat tart. Pénteken délután az anyák napi ünnepségre próbáltak, amikor értesült a kutyákról és a csontokról, de a toronyhoz kiérkezve nem láttak semmit. Időközben megérkezett a rendőrség, és velük együtt látta meg az háza ajtajához felállított csontokat.
– A közelben születtem, ott bólyásztam a zöldben, az a hely már gyermekkoromban bokros volt, ott szedtük a barabolyt. A tetőn van eltemetve a két nagyapám, régen a szőlőjük végébe is temetkeztek az emberek – mondja a 87 éves Iszlai Bálint.
25 éves kora óta presbiter, két alkalommal gondnok is volt. Ő maga is járt a helyszínen, de nem látott csontokat. Unitárius embernek vallja magát, aki kiállt a falu központjában levő emlékmű védelmében, amikor el akarták tüntetni.
– Mindnyájan magyar emberek vagyunk, mégsem tudunk összefogni – mondja a történtek kapcsán, majd hozzáteszi, hogy a mostanihoz hasonló időket soha nem élt át.
Sántha József gondnok, jegyző és kántor is egy személyben.
– Senki sem gondolta, hogy a bérbe adott helyen sírok vannak. Amikor a munkavezető észrevette, meg kellett volna álljanak, kellett volna értesítsenek. Többször jártam a helyszínen, de semmit nem láttam. Ahogy a kitermelt földet kezdték elhordani, akkor kerültek elő a csontok. Nem így kellett volna eljárni, hogy az egyházközség ellen kampányt indítsank a Facebook-oldalon. Akik ezt kezdeményezték, tudhatták, hogy a régi harangozó azon a helyen megdolgozta a földet, krumplit termelt, ami nem zavart senkit, ahogy az sem, hogy van, aki régi sírkövekből járdát rakott az udvarára. Sajnos, ezek a homokkövek nem voltak tartósak, mivel az alsó felük, amit a földbe helyeztek, kisebb volt, mint a felső, hamar eldőltek vagy elsüllyedtek. Reméljük, hogy visszakapjuk a csontokat, hogy eltemessük, és egy kopjafával jelöljük meg a helyet – teszi hozzá.
A történethez, amit a helybeliek mondtak el, alig van mit hozzátenni. Szándékos sírgyalázásról e sorok írója szerint nincsen szó. A félig lemeztelenített kazettás mennyezetű műemlék unitárius templom láttán, az erősítő után kapott bérleti díjat lesz, amire felhasználnia a helybeli unitárius közösségnek, hogy a kényszerűségből abbahagyott felújítást folytassák. A történet tanulsága az lehet, hogy az erdélyi temetők körüli dombokon körültekintően kell a földet megmozgatni, hiszen sohasem lehet tudni, hogy mikor járunk őseink jeltelenné vált sírja fölött, mert arra nem számíthatunk, hogy idegen munkások erre fi-gyelmeztessenek. A szentgericei történetet meggyőződésem szerint több jóindulattal helyben is meg lehetett volna oldani, anélkül, hogy az ősök csontjai megjárnák a rendőrséget is, miután amúgy is felszínre kerültek.
Az évek során a számomra kedves falvak között tartottam számon Szentgericét, amelynek lakossága úgy tisztelte a gyógyítóit, hogy házat is épített számukra – dédelgetem magamban a legendás történetet, amelyet Gericéről elszármazott újságíró kollégám emlegetett, amikor a szülőfalujáról esett szó. Talán hallok még ilyen híreket is erről a szép fekvésű nyárádmenti településről.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Vesztett és nyert ügyek között
Ki lehet tenni a kétnyelvű utcanévtáblákat!
Nemrég tudósítottunk arról, hogy a fővárosi legfelsőbb bíróságon elutasították a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség(MMDSZ), a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE), az Erdélyi Magyar NemzetiTanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését. A fellebbezés a Felsőoktatás Minőségét BiztosítóHatóság (ARACIS) azon előírásának a jogszerűségét kérdőjelezte meg, hogy a gyakorlati órák és a kórházi gyakorlat nyelve a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) csak a román lehet. A rossz hír mellett jónak számít, hogy a megyei törvényszéken végleges ítélet született a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében.
– Kezdjük a rosszabbikkal! Hogyan indokolta az elutasítást a legfelsőbb bíróság? – kérdeztük Kincses Elődtől, aki a két ügyet képviselte az igazságügyi fórumok előtt.
– A vesztes ügy okának megértése érdekében vissza kell nyúlnunk a Ceausescu-rendszerbe, amikor a magyar oktatás visszaszorítása elkezdődött. Ennek következményeként 1989 decemberében, a "nacionálkommunista" diktatúra bukásakor a MOGYE Általános Orvosi Karának hatodévén még fele-fele volt a román és magyar diákok aránya, az elsőéves magyar hallgatók száma viszont még a húsz százalékot sem érte el. A felszámolás alatt álló Gyógyszerészeti Karon pedig már csak a negyed- és ötödév működött. Ez volt az oka annak, hogy 1990-ben mind a magyar diákság, mind az oktatói kar határozottan elkezdte a küzdelmet a teljes körű magyar oktatás visszaállításáért. Miközben a kezdeti sikertelenség láttán ülősztrájkot folytattak, a román nacionalista erőknek annyira fontos volt, hogy megakadályozzák ennek a jogos követelésnek az érvényesítését, hogy 1990. március 19- én a Görgény völgyéből Marosvásárhelyre beszállított, félrevezetett román embereket először a MOGYE-ra vitték, hogy megleckéztessék a diákságot. Szerencsére előző nap sikerült meggyőzni a hallgatókat, hogy függesszék fel a sztrájkot, így nem volt kit megleckéztetni, ezért az RMDSZ akkori székházának ostromára vezényelték a Görgény-völgyieket, nehogy dolgukvégezetlenül kelljen hazamenniük.
– Sokaknak úgy tűnt, hogy a 2011. évi közoktatási törvény megnyugtatóan rendezi a helyzetet.
– Sajnos, nem így történt. Amikor kitudódott, hogy a törvénytervezetben multikulturálisként megjelölt három egyetemen, a kolozsvári Babes–Bolyain, a MOGYE-n és Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen teljes körű anyanyelvi oktatást kell bevezetni, az ARACIS 2010 októberében hozott egy határozatot, amelyben megfogalmazta az a szabályt (sztenderdet), hogy a klinikai gyakorlatokon kizárólag a román nyelvet lehet használni. Ezt a "sztenderdet", noha a vonatkozó jogszabály érvényességi feltételként előírja, 2010 októbere óta nem hagyta jóvá a tanügyminisztérium, és nem foglalták kormányrendeletbe sem, tehát jogilag nem létezik. Ezenkívül nem a törvényeknek megfelelően tették közzé, nincsen aláírva, számozva és keltezve, ráadásul nem az ARACIS honlapján olvasható, hanem a 12 tagozat egyikét jelentő orvostudományok tagozat honlapján jelenik meg. A többi tagozat honlapján egyetlen rendelkezést sem tettek közzé. Így ez már a második érvénytelenségi indokot jelenti.
A harmadik – ahogy a Népújságban is megjelent –, hogy a 2011. évi 1-es tanügyi törvény ötödik szakasza kimondja, hogy a rendelkezéseivel ellentétes valamennyi jogszabályt hatályon kívül helyezi. Mivel a tanügyi törvény 135. szakasza a teljes körű anyanyelvű oktatás biztosításáról rendelkezik, az ismertetett speciális ARACIS-előírás három okból is érvénytelen, semmis. Mindez nem zavarta a Marosvásárhelyi Táblabíróságot, amikor két évvel ezelőtt ezekkel az indokokkal kértük az egyetemi charta jogsértő szakaszainak megsemmisítését. Ebben a perben felperesként a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség és az RMOGYKE szerepelt, támogatásunk érdekében beavatkozott az RMDSZ, az EMNP, EMNT és az MPP. A tárgyaláson 2/1 arányban utasították el a fellebbezésünket, úgy, hogy a tanács magyar nemzetiségű bírája a törvénytelen elsőfokú döntés hatályossága mellett szavazott, Mona Baciu bírónő pedig rendkívül megalapozott különvéleményt fogalmazott meg. Látván, hogy itt, Marosvásárhelyen képtelenség a MOGYE ellen pert nyerni, hiszen minden perben, még a román kormánnyal szemben is, sikerrel jár az egyetem, Bukarestben indítottunk eljárást az MMDSZ és az RMOGYKE nevében. Ebbe a perbe az EMNT és az EMNP avatkozott be, az RMDSZ és az MPP már nem.
A kérésünk az volt, hogy az idézett ARACIS- előírást semmisítsék meg, hisz teljesen egyértelmű, hogy jogszabálysértő, és tulajdonképpen érvénytelen is. Még első fokon az a nagy meglepetés ért, hogy a perbe beavatkozott a MOGYE, vagyis a jogszabályt alkalmazó a jogszabály védelmében lépett fel. Hasonló esetről nem tudok, hiszen a jogszabályt alkalmazónak nincsen olyan jogosítványa, hogy azt mondja: nekem nagyon tetszik ez a jogszabály, nehogy azt a törvényhozó hatályon kívül helyezze! Ez mégsem zavarta a Bukaresti Táblabíróságot, helyt adott a MOGYE beavatkozási kérelmének, és elutasította a keresetünket azzal, hogy a magyar oktatást ellehetetlenítő rendelkezés törvényes. A fellebbezésünket csak több mint másfél év után tárgyalta le a bukaresti legfelsőbb bíróság, és noha az előzetes eljárásban elvileg megalapozottnak tekintette fellebbezésünket, legnagyobb meglepetésemre és felháborodásomra ezt az abszolút megalapozott fellebbezést elutasította.
Az indoklást nem ismerjük, kézhezvétele után természetesen az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulunk. Remélem, hogy nem rosszul használom a többes számot, ugyanis az RMOGYKE és az MMDSZ élén változás történt, és az új elnökök közötti viszony nem nevezhető felhőtlennek. Itt azonban olyan érdekről van szó, amelyben a személyes ellenszenvet feltétlenül félre kell tenni.
Hogy milyen gyenge lábakon áll az elsőfokú ítélet megindokolása, arra példaként felhozom: annak érdekében, hogy csökkentse annak látszatát, hogy a magyar oktatást diszkriminálják a marosvásárhelyi orvosin, egy szemenszedett hazugságot írtak be az ítélet indoklásába, miszerint az oktatás során az elmélet 70 százalékot, a gyakorlat pedig csak 30-at tesz ki. Noha a tanügyminisztérium által jóváhagyott és a kormányrendeletbe foglalt előírások kimondják, hogy 30 százalék az elmélet, ami magyarul folyhat, és 70 százalék a többi aktivitás, aminek a nyelve kizárólag a román lehet. Hozzá kell tennem, hogy a román kétharmad által jóváhagyott egyetemi charta nemcsak a sztenderdben rögzített klinikai gyakorlatokra alkalmazza a román nyelv kizárólagos használatát, hanem kibővíti minden, az elméleti oktatáson kívüli tevékenységre. Például az anatómiagyakorlaton sem lehet használni a magyar nyelvet, holott köztudomású, hogy a boncasztalon már nem szokás megszólalni.
– Az egyelőre sikertelen próbálkozás után szóljunk arról a perről is, amit Kincses Előd megnyert nemrégiben.
– Szeretném a marosvásárhelyiek tudomására hozni, hogy nyugodtan ki lehet tenni a kétnyelvű utcanévtáblákat. A két civil aktivista, Barabás Miklós és Benedek Lehel Csaba ügyében a szabálysértési jegyzőkönyvet, amellyel a fejenkénti 5.000 lejes pénzbüntetést kirótták, jogerősen hatályon kívül helyezték. A Maros Megyei Törvényszék a napokban jogerősen elutasította a Valentin Bretfelean vezette helyi rendőrség által benyújtott fellebbezést. Az elsőfokú ítélet indoklásában benne van, hogy teljesen szabálytalanul rótta ki a büntetést a helyi rendőrség. A kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését semmilyen jogszabály nem tiltja, ezért a helyi rendőrség igazgatója sem kreálhat szabálysértést ott, ahol az nem létezik, mondja ki az indokolás.
Ennél sokkal "bájosabb" az az indoklás, amelyet a Maros Megyei Törvényszék abban az ítéletében fogalmazott meg, amellyel elutasította annak a 12 személynek a kártérítési követelését, akik kérték, hogy Valentin Bretfeleant és a helyi rendőrséget egyetemlegesen kötelezzék egyenként 50.000 lej erkölcsi kártérítésre (fájdalomdíj kifizetésére) a félelemkeltő, fenyegető felszólítások miatt. A CEMO kimutatása szerint az 50.000 lejes büntetéssel való fenyegetés következtében több mint 50 személy vette le a kétnyelvű utca-névtáblákat. Az ítélet indoklásában az áll, hogy az a mód, ahogy Valentin Bretfelean értelmezte a reklámtörvényt, és az a tény, hogy reklámtáblának tekintette az utcanévtáblákat, az inkompetencia és a hivatali visszaélés határán mozog. Végül azzal az indokkal utasították el Bretfeleanék fájdalomdíjra kötelezését, hogy az a 12 személy, aki panaszt tett, tulajdonképpen nem szenvedett pszichés traumát, hiszen képes volt teljes mellszélességgel kiállni jogai védelmében. Az okfejtés azt jelenti, hogy csak olyan embernek jár erkölcsi kártérítés, fájdalomdíj, aki a rendőrségtől annyira megijed, hogy "összecsinálja" magát, ahelyett, hogy jogait érvényesítené.
Remélem, hogy a kétnyelvű utcanévtáblákkal kapcsolatos ítéletnek meglesz a hozadéka, nem mint a székely zászlóval kapcsolatosnak. Ez utóbbi esetben sajnos hiába nyertem meg a pert, egyetlen politikai erő sem tűzi ki a székely zászlót.
– Végül arról szeretnék érdeklődni, hogy mi a helyzet a székely szabadság napján a csendőrség által kirótt büntetésekkel?
– A Székely Nemzeti Tanács által alapított és a székely szabadság napját szervező Siculitas Egyesület megbízásából bűnvádi feljelentést tettünk a Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA) a Maros Megyei Csendőrség parancsnoka, Iulius Cenan ezredes ellen és azok ellen a csendőrök ellen, akik hamisított szabálysértési jegyzőkönyveket állítottak ki. Nyolc olyan személyről tudunk, akiket megbüntettek mint szervezőket vagy résztvevőket, és az adott időpontban nem is voltak Marosvásárhelyen! A másik vádpont a hivatali hatalommal való visszaélés, mivel egy bejelentett és a gyülekezési törvény által megszabott 48 órás jogvesztő határidőn belül be nem tiltott, tehát szabályos tüntetés résztvevőit zaklatják. Ráadásul szervezőként nem a megmozdulást bejelentő és szervező Siculitas Egyesületet büntették meg, hanem azokat a személyeket, akik a csendőrség kérésére és a törvénynek megfelelően felügyelték a rendet. Ahelyett, hogy megköszönték volna hozzájárulásukat ahhoz, hogy a felvonulás gond nélkül lezajlott, fejenként 1.000 lejre büntették meg őket! Két évvel ezelőtt a csendőrség még ismerte a törvényt, mert akkor csak a Siculitasra róttak ki szervezési szabálysértési bírságot. A nyilvánossággal megpróbálják elhitetni, hogy Valentin Bretfelean által vezetett véleményező bizottság hozott egy – megkésve közölt – tiltó határozatot. A gyülekezési törvény viszont egyértelműen rögzíti, hogy a bejelentett tüntetést kizárólag a polgármester közigazgatási határozata tilthatja be, a törvény által szigorúan meghatározott esetekben, amelyek a Maros Megyei Törvényszék ítélete szerint természetesen nem álltak fenn. Még annyit, hogy 80 személy képviseletében megtámadtam a szabálysértési jegyzőkönyveket is, reményeim szerint a megalapozatlan büntetéseket el fogja törölni a Marosvásárhelyi Bíróság.
– Mi is reméljük.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

VII. Hunyad Megyei Magyar Napok Déván és Csernekaresztúron
Majális és májusfaállítás
Jókedvű majálissal indult a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysora Déván. A helyi Magyar Ház udvarán már kora délután rotyogott az ízesnek ígérkező gulyás, sült a mititéj, s talán az egyre mosolygósabban sütő nap, talán a jó illatok vagy a társaság igénye rövid időn belül benépesítette a teret. A dévai RMDSZ-választmány és a jelöltek ezúttal is kitettek magukért. A férfiak a tűz körül sürgölődtek, a hölgyek süteménnyel kedveskedtek a résztvevőknek. A jó hangulat alakulásába a csernakeresztúri néptáncosok is besegítettek. A fiataloknak nem volt szükségük bemelegítésre, hiszen a lupényi nyitórendezvényen is ők gazdagították a műsort, otthon a faluban pedig a hagyományos májusfaállításon kellett helyt állni. Nem is volt abban hiba. Fáradhatatlanul, jókedvvel ropták a táncot mindhárom helyszínen. A késő délutáni órákban a vajdahunyadi fellépésről érkező Szivárvány nyugdíjasklub dalnokai is betértek a dévai majálisra, s rágyújtva a kedvenc nótáikra, egykettőre dalra bírták az egyre népesebb társaságot. – A nap folyamán közel százharmincan fordultak meg a Magyar Ház udvarán, és mindenkinek jutott a nagy adag gulyásból, mititéjből, s az egyre dagadó jókedvből – értékelte a majálist Pogocsán Ferdinánd helyi RMDSZ-elnök. A mulatozásból a legifjabbak is kivették a részüket. Miután a meleg napsütésben jól kirohangálták magukat, az RMDSZ Dévai Nőszervezetének irányításával kézműves foglalkozásba kapcsolódtak: mosolygós kezeket készítve a majálison részt vevő férfiaknak, a hölgyeket pedig, anyák napja alkalmából képeslapokkal ajándékozták meg.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Templomszentelés Újkissodán
„A legnagyobb ajándék, hogy ilyen sokan együtt vagyunk!”
Rendkívüli eseményre került sor 2016. április 30-án, szombaton Temesvár Újkissoda kerületében: ft. Csűry István püspök részvételével megtartották az újkissodai református templom felszentelési ünnepségét. A 24 esztendővel ezelőtt megálmodott, közel 20 esztendeig épült gyönyörű, mintegy 200 férőhelyes templom végre elkészült, és zsúfolásig megtelt az örömteli nagy napon! A templomszentelési istentiszteleten, az újkissodai gyülekezet mellett részt vettek a temesvári egyházmegye lelkipásztorai, vendég presbiterek és gyülekezeti tagok, közjogi méltóságok és a templomépítést támogató Niederlausitzi Egyházmegye (Németország) népes küldöttsége, nt. Thomas Köhler esperes vezetésével.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, az egyházmegyéből és a határokon túlról érkezett vendégeket, valamint a házigazda gyülekezet tagjait nt. Fazakas Csaba református esperes köszöntötte. „Óriási ünnep ez a mai, hiszen a temesvári egyházmegyében, itt a bánsági szórványban, a rendszerváltást követően ez a második templom, amit Isten kegyelméből felszentelünk” – mondta Nt. Fazakas Csaba esperes. A templomszentelési istentiszteleten ft. Csűry István püspök hirdetett igét. „Boldogok vagyunk, mert megint egy új templomot szentelhetünk fel az egyházkerület területén, itt, Temesváron és megint egy olyan gyülekezet körében vagyunk, amely méltán mondhatja el: Isten megáldott bennünket, lelki hajlékunk, otthonunk van, amelybe ha megérkezünk, akkor halljuk az ő szavát, érezzük a gyülekezet közösségét” – mondta a püspök. „Jelét adta Isten, hogy haza lehet érkezni, haza érkeztünk ide, otthon vagyunk ebben a gyönyörű templomban”.
Az igehirdetés után Bálint Sándor templomépítő lelkipásztor, az újkissodai gyülekezet lelkészének beszámolója következett, aki vetített képes összeállítás segítségével idézte fel a templomépítés küzdelmes két évtizedét. „Mindig arra gondoltam, hogy egyszer elkészül ez a templom és meg fogjuk tölteni ezt a templomot, de amikor azt kérdezték tőlem, hogy mikor lesz ez a nap, nem tudtam válaszolni. Most eljött az a nap, amelyet az Úr rendelt, és megtelt a templom. A legnagyobb ajándék a számomra, hogy ilyen sokan együtt vagyunk!” – mondta Bálint Sándor. „Ahhoz, hogy ez a templom felépülhessen, rengeteg dologra volt szükség, de Isten áldása után talán az a legfontosabb, hogy jó emberekkel találkozzunk. A templomépítés során megtapasztaltam, hogy rengeteg jó ember van Temesváron – és nem csak Temesváron –, és ezekkel a jó emberekkel nekem sikerült találkoznom. Ha nincs templomépítés, ennyi jó, áldozatkész emberrel életemben nem találkozhattam volna! Közel két évtized alatt 5765 nyugtát írtunk a templomépítésre adakozóknak, ennyiszer nyíltak ki a szívek, a zsebek templom javára” – mondta a templomépítést sikeresen megvalósító Bálint Sándor lelkipásztor, aki külön megköszönte a Bau Projekt cég építészeinek, az építésvezetőnek, az oltárkészítőnek és a remekbe szabott munka többi kivitelezőjének áldozatkészségét és kiváló teljesítményét.
Pataki Károly egyházmegyei főgondnok köszöntője során felidézte a templomépítés legfontosabb pillanatait, hangsúlyozva, hogy most már a gyülekezet feladata ezt a gyönyörű templomot élettel, szeretettel megtölteni. A templomépítést a kezdetektől támogatta Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, aki azt kívánta, hogy az újkissodai református közösség itt, ebben a templomban ünnepelje 2029-ben a gyülekezet fennállásának 100 évfordulóját, de az lenne az igazi, ha a most felszentelt templom 100 évfordulóján is együtt ünnepelnének az újkisssodai református magyarok. A templomszentelő imádságot nt. Thomas Köhler, a Niederlausitzi Egyházmegye esperese mondta el, majd a németországi evangélikus testvérgyülekezet képviselői úrvacsorai kegytárgyakkal ajándékozták meg a temesvári gyülekezetet. Az ünnepség résztvevőit a meghívott felekezetek lelkészei és a Temesvári Egyházmegye lelkészei köszöntötték.
A templomszentelési istentisztelet fényét a Gáspár Mária vezényelte Szabolcska Mihály kórus, a Szabó Gabriella vezette Új Ezredév kórus, a Niederlausitzi Egyházmegye fúvószenekara, Vesztergám Miklós tárogatóművész, valamint a temesvári Bokréta citeracsoportjának szolgálata emelte.
Ft. Csűry István püspök áldását követően a templom bejáratánál sor került a templomszentelésnek emléket állító márványtábla leleplezésére, amely Szepesi Nits István szavait idézi: „Ez falak hittel épültek / Békesség és hit van / most is tetőnk alatt / Békességünk, hitünk / reméljük megmarad…”. Az Új Ezredév kórus elénekelte Bálint Sándor Vezérlő fény című saját szerzeményét, végül a templomszentelési ünnepség a Himnusz eléneklésével és szeretetvendégséggel zárult.
„Álmaim beteljesülése ez a nap – nyilatkozta az ünnepség végén Bálint Sándor újkissodai lelkipásztor – minden lelkész szeretne olyan nyomot hagyni egy gyülekezet életében, ami maradandó. Én ezzel a mai nappal az életemnek egy olyan pontjához érkeztem, amelyik engem is arra bátorít, hogy nem volt hiába az eddigi szolgálatom, a gyülekezetet pedig arra, hogy akármilyen kevesen vannak, de hogyha összefognak, akkor eredményt fognak elérni! Isten megsegített bennünket!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Barcsay Ákos-díjak átadásával
Megkezdődtek a Hunyad Megyei Magyar Napok
Dévai sportos „bemelegítő” után vasárnap hivatalosan is rajtolt a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata. Idén a nyitórendezvényre a Zsil-völgyében került sor, pontosabban Lupényban, melyre nemcsak a megye többi településéről érkeztek magyarok, hanem magyarországi és franciaországi küldöttségek is részt vettek.
Rúgták, de nem egymást
A hetedik alkalommal szervezett magyar napokról természetesen a sport sem hiányozhatott, akárcsak az előző években idén is sor került a kispályás focikupára. Kemény küzdelem után a csernakeresztúriak csapata diadalmaskodott a dévai Keresztesek, illetve a szintén dévai magyar ifjak csapata előtt. Az évről évre visszatérő kolozsvári vendégek, a lupényi Barbárock, illetve a dévai Szent Ferenc Alapítvány csapata számára az idei torna aligha szerepel különleges élményként, hiszen nem jutottak a dobogóra. Részvételüket azonban egy pillanatig sem bánták meg, a hangulat most is nagyszerű volt.
Sűrített összerdélyi hagyományok
A kezdet fénypontja kétségtelenül a vasárnapi lupényi rendezvény volt, melyen Kocsis Attila fő szervező, a dévai Téglás Gábor elméleti líceum igazgatója hivatalosan is megnyitotta a Hunyad Megyei Magyar Napokat. Köszöntő beszédében elismerte, hogy 2010-ben, amikor a rendezvényt elindították, még a szervezők sem remélték volna, hogy ennyire sikeres lehet a többnapos rendezvénysorozat a szórványban.
Benedekfi Dávid, a lupényi RMDSZ elnöke házigazdaként üdvözölte a vendégeket, hangsúlyozván, hogy a Zsil-völgyi magyarság az iparosítás révén került a bányavidékre a Székelyföldről, Szilágyságból és Erdély szinte minden magyarok által lakott csücskéből, ezért szinte egész Erdély hagyományait magában hordozza. A bányászat viszont rendkívüli szolidaritással kovácsolta össze és gazdagította mindezeket.
Winkler Gyula EP-képviselő, a megyei RMDSZ elnöke emlékeztetett, hogy idén a magyar napok az identitás, anyanyelv, kultúra címszavak köré szerveződnek, és a Zsil-völgyében az itt élő emberek identitásának részét képezi a bányászat hagyománya, ezért is fontos, hogy két olyan bányavidékről érkezett küldöttség, amelyektől gazdasági és közösségépítés terén is lehet tanulni. A magyarországi Dorog és a franciaországi Belfort küldöttségei szintén jelentős bányavidékekről érkeztek, s az ottani közösségek életére ugyancsak a szolidaritás jellemző. Winkler Gyula már évek óta kiemelkedő szerepet vállal a Belfort és Hunyad megye közötti kapcsolat kiépítésében, a Belforti Energia-Völgye klaszter követendő modell lehet a Zsil völgye számára, ahol még mindig zajlik az ipar szerkezeti átalakulása. A Magyar Országos Bányászati és Kohászati Egyesület dorogi szervezete – melynek képviselői Benedekfi Dávid meghívására érkeztek Lupényba – az ipari szerkezeti átalakítás mellett a bányaipari emlékek ápolásával is foglalkozik.
Barcsay-díj, avagy szórványünnep nemzetközi környezetben
Az ünnepségen kiosztották a Dézsi Attila egykori prefektus javaslatára 2014-ben elindított Barcsay Ákos-díjakat, amelyet évente három, a közösségépítő munkában egyházi, pedagógiai és civil téren kiemelkedő teljesítményt elérő személy kap meg. Az idei díjazottak Deák Piroska dévai nyugalmazott tanárnő, Zsargó János református esperes, valamint a Menyhárt házaspár, Rita és Ernő, akik a Böjte atya hálózatához tartozó, Szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthont vezetik rendkívüli odaadással.
Az ünnepségen csak Deák tanárnő vett részt személyesen, aki meghatódva mondott köszönetet számos egykori tanítványának, a Hunyad megyei magyarságnak és különösképpen férjének, Leventének és két leánygyermeküknek, akik évekig mellette álltak a magyarság művelésének és felemelésének áldozatos és nehéz, de annál szebb munkájában. Amikor a hatvanas évek elején Hunyad megyében került, a tősgyökeres kolozsvári fiatal tanárnő nem is gondolta volna, hogy fél évszád múlva annyira kötődik új szűkebb pátriájához. A kötődés kölcsönös, a Hunyad megyei magyarság a Barcsay Ákos-díjjal fejezte ki elismerését több évtizedes tevékenységéért.
Az ünnepség felemelő mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint a külföldi vendégek meghatottsága: a magyarországiak a Hunyad megyei szórvány kitartása és élni akarása előtt hajtottak fejet, míg a franciák a – későbbi beszélgetések alapján – az összetartás erejét sejtették, az ünnepség ezen részén nem volt magyar–francia fordítás.
Közösségi nap
Azaz mégis volt tolmácsolás, a díjak átadása és a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület néptánc előadása után Benedekfi Dávid humoros szöveggel, télapószerűen ajándékozta meg a vendégeket, méghozzá saját 26 éves bányásztevékenysége egykori munkaeszközeivel.
Mivel a 7. magyar napokat tematikusan állították össze, vasárnap pedig a közösség napja volt. Lupényban a nyitórendezvényt követően szabadtéri programot szerveztek a városi parkban, ahol a helyi szakácsmesterek és Maros megyei vendégek finomabbnál finomabb gulyással kényeztették el az egybegyűlteket, majd a Marshall- és DJ Pongrácz-koncertekre került sor, a nap pedig lézerjátékkal végződött.
Chirmiciu András

Nyugati Jelen (Arad)

Búcsú Farkas Éva Tanárnőtől
Április 29-én jött a megdöbbentő hír Lupényból: Farkas Éva tanárnő meghalt. Csendesen távozott, ahogyan Istentől kapott 72 életévét is leélte.
Farkas Éva háborúban született, a Zsil-völgyi káoszból Budapestre menekült család gyermekeként. De szülei még a határlezárás előtt hazatértek. Nyárád-menti gyökerek mellett Lupényban találtak munkát, otthont. Az itt töltött gyermekévek után Nagyenyed lett Farkas Éva új otthona. A családból magával vitt becsület, gerincesség tovább szilárdult benne a kollégium falai között. És itt bontakozott ki a tudásvágy, az irodalom iránti vonzalom. Egészen fiatalon került a pedagógusi pályára, Nyárádköszvényesen oktatva a kisdiákokat. Majd a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett magyar–román szakot. Tanárként a Zsil völgyébe tér „haza”.
Talán maga sem gondolta, hogy ötven esztendeig tanítja majd a létszámban egyre gyérülő lupényi, petrozsényi magyar gyermekeket. Tanította őket nem csupán nyelvtanra, irodalomra, de igyekezett átadni mindazt, amit értéknek tartott: a helytállást, az egymás iránti tiszteletet, a magyar kultúra kincseit (nyelvet, művészetet, néptáncot, hagyományokat).
A kommunizmus szorításában is megtalálta az értékápolás lehetőségeit és a Zsil völgyébe száműzött magyar értelmiségi családokkal karöltve igyekezett szépséget, értéket vinni a helyi közösség mindennapjaiba.
A kilencvenes évek után aktív szerepet vállalt a Magyar Műveltségszolgálat és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Lupényi szervezeteinek megalakításában. Képzőművészeti tárlatokat, könyvbemutatókat, táborokat szervezett, a Nyugati Jelen hasábjain is tudósított a lupényi magyar közösség életéről. Nyugdíjba vonulását követően is vállalta a tanítást. Ott, ahol szükség volt rá. Petrozsényban a Jézus Szíve Kollégiumban, Lupényban az összevont tagozattá degradálódott magyar oktatásban.
Öt évtized alatt számos nemzedék lelkébe oltotta a magyar nyelv és az igazi értékek iránti tiszteletet. Hajdani diákjai és a kollégák által egyaránt nagyra értékelt pedagógusi, közösségszervező, -megtartó munkájáért 2003-ban Ezüstgyopár-díjjal tüntette ki a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség.
Ekkor már szoros ismeretség kötött a Tanárnőhöz, tisztelettel és elismeréssel átszőtt barátság. Fiatal újságíróként kerestem fel először, és szinte gyermekeként kísértem utolsó útjára. Tanítványaihoz hasonlóan engem is szívébe fogadott és minden helyzetben irányt tudott mutatni – az igazi értékek felé. Életének utolsó szakaszában elhatalmasodott lelkében a régóta ott bujkáló szellemi magány. A hajdani társak lassan elfogytak mellőle, az értékek, melyekre egész életét föltette, kiveszni látszanak. A Tanárnő földi útja is megszakadt. De akiknek lelkébe oltotta a magyar kultúrát és az igazság, szépség iránti vágyat, tiszteletet – tovább éltetik azt. És tudom, hogy sokan vagyunk (hajdani diákok, kollégák, rokonok, ismerősök), akik szeretettel őrizzük szívünkben emlékét.
Nyugodjon békében, drága Tanárnő!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Az erdélyi irodalmi lapokat is megviseli a forráskivonás
Irodalmi szervezetek tiltakoznak a területet érintő „radikális forráskivonás” ellen, amely álláspontjuk szerint különösen érzékenyen érinti az irodalmi folyóiratokat és szerzőiket. Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke lapunk megkeresésére elmondta, a jelentős forráscsökkentések az erdélyi magyar irodalmi, művészeti folyóiratok működését is megnehezítik.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Fiatal Írók Szövetsége, a József Attila Kör, a Magyar Írószövetség, a Szépírók Társasága és a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által aláírt közleményben kiemelték: a kiszámítható működés érdekében elengedhetetlennek tartják, hogy a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) biztosítson megfelelő összeget a folyóiratok megjelenésére, és pótolja „a szakmai kollégiumok által véghezvitt átcsoportosítással kieső forrásokat”.
Felidézték: az NKA bizottsága idén mindössze 350 millió forintot szánt folyóiratok támogatására, ez az összeg megítélésük szerint még a kiemelt lapok megjelentetésére sem elegendő. Azt írták: az idei indítókeret jelentősen kevesebb, mint a folyóirat-kiadás kollégiumának tavaly rendelkezésére álló 655 millió vagy a tavalyelőtti 633 millió forint. Hozzátették: az NKA szakmai kollégiumai az elmúlt hetekben saját keretükből kicsivel több, mint 158 millió forinttal egészítették ki a megítélt 350 milliót, hogy elkerüljék a folyóiratok „azonnali ellehetetlenülését”. Felhívták a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a szakmai kollégiumok által végrehajtott kényszerű átcsoportosítás „egyéb fontos területektől, a többi között az irodalmi ösztöndíjaktól von el forrásokat”. Kárpát-medencei probléma
Karácsonyi Zsolt a Krónikának elmondta, egyrészt a most megítélt támogatások eleve késtek (a megszokott gyakorlat szerint a folyóirat-támogatási pályázatok eredményeinek már 2015 decemberében meg kellett volna születniük), a lapok így az utóbbi hónapokban már nehezen tudták rendezni a költségeiket, másrészt a megítélt összeg csökkenése Karácsonyi szerint az egész magyar folyóirat-kultúrát veszélyezteti nemcsak Erdélyben, de Kárpát-medence-szerte.
„A mostani helyzet egyes irodalmi lapok helyzetét jelentősen, másokét súlyosan megnehezíti, de mindenképpen érinti az erdélyi lapokat is, sőt más jellegű kulturális tevékenységek sorvadásához is vezethet” – fogalmazott Karácsonyi Zsolt. Rámutatott, hogy sok folyóirat saját irodalmi esteket, rendezvénysorozatokat is működtet, így a forráskiesés ezeket is veszélyeztetheti, hiszen egy másik városból vagy éppen országból meghívott író úti- és szállásköltségét, illetve legalább jelképes honoráriumát is biztosítani kell.
„Szándékoltan fogalmazok így: remélem, hogy csak tévedés történt, és az írószervezetek hamarosan tisztázni tudják ezt a félreértést az illetékesekkel” – fogalmazott az E-MIL elnöke, hozzátéve, hogy rég volt ennyire egységes álláspontja és fellépése az írószervezeteknek, már csak emiatt is reménykedik a probléma mielőbbi megoldásában.
Az írószervezetek a közleményben hangsúlyozták: a forráskivonás alapjaiban érinti a kortárs irodalom közvetítését, jelenét és jövőjét, ugyanis olvasók nélkül nem létezhet kortárs irodalom. A színvonalas határon túli és vidéki folyóiratok ellehetetlenülése ráadásul nem pusztán egy sajtótermék, szellemi műhely megszűnéséhez vezethet, hanem „a helyben gondozott, Kárpát-medencei fókuszú kultúraközvetítés és értékteremtés felszámolásához is”.
Álláspontjuk szerint az NKA ez idáig a magyar nemzeti kultúra, így a magyar irodalom legfőbb támogatója volt, az alap „szellemiségével ellentétes intézkedés” azonban veszélybe sodorja a hazai és határon túli magyar folyóiratok megjelenését, a művészeti portálok működését. „Irodalmi életünk, ezen belül folyóirat-kultúránk fenntartása alapvető nemzetstratégiai érdek, nem leépítésére, hanem nagyarányú fejlesztésére volna szükség” – olvasható a közleményben.
Több lap bejelentette a megszűnést
A folyóirat-támogatási pályázatok jelentős késlekedése egyébként annak tulajdonítható, hogy az NKA szerkezeti felépítését jelentősen módosították. Az NKA szakmai kollégiumait – több művészeti szervezet, köztük a Szépírók Társasága, a Magyar Írószövetség, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója vagy a Magyar Színházi Társaság tiltakozása ellenére – úgy alakították át, hogy a döntőbizottságok harmadát az Emberi Erőforrások Minisztériuma, harmadát a Magyar Művészeti Akadémia delegálja, a fennmaradt helyekre pedig a többi szakmai szervezet közösen javasoljon szakembereket. A szakmabeliek attól tartanak, hogy ezáltal veszélybe kerül az NKA függetlensége, hiszen a minisztérium és az MMA által delegált tagok egységes szavazatai politikai döntésekhez vezethetnek a kulturális területen.
A jelen helyzetben több magyarországi folyóiratnak nem vagy alig jutott támogatás, így több szerkesztőség bejelentette a megszűnést. Támogatás hiányában megszűnik például a kortárs költészet jelentős fórumának számító 2000 című lap, a csaknem fél évszázada működő Színház folyóirat pedig fél évre elegendő támogatást kapott, így ők is bejelentették, hogy abbahagyják a munkát. A lap főszerkesztője, Tompa Andrea a HVG-nek nyilatkozva elmondta, az eddigi támogatás is csak szűkösen volt elég, a mostani helyzet pedig már tarthatatlan. „Harcolunk a lapért, de ha azt kérik, menjünk le kutyába, nemet mondunk” – fogalmazott.
Varga László
Krónika (Kolozsvár)

Párbeszéd kialakítása a cél
Hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal került megszervezésre Nagyváradon 2016. április 28. és 29. között az I. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferencia.
Az ülésszak témája: Új kihívások és válaszok az erdélyi történelemkutatásban volt. A rendezvényt a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének Bihar Megyei Szervezete a Nagyváradi Egyetem, Történelem tanszékével közösen szervezte.
A magyar és román nyelvű konferencia megnyitójára április 28-án 14 órától került sor a Nagyváradi Egyetem, Egyetemi Könyvtárának konferenciatermében. A meghívottakat Tőtős Áron, történész, a rendezvény ötletgazdája és főszervezője köszöntötte. Megnyitó beszédében elmondta “híd kívánunk lenni, amely összekapcsolja az Erdély történetével foglalkozó román, magyar, illetve más nyelven beszélő kutatókat. E mellett tettük le a voksunkat, akkor amikor két nyelven szerveztük meg a konferenciát. Célunk a szakmai alapon nyugvó párbeszéd és a közös munka kialakítása.” Hozzátette, hogy nem „sok olyan rendezvény létezik, amely kimondottan az Erdély történetét kutató személyeket, azon belül pedig a doktoranduszokat célozza meg, függetlenül attól, hogy ki milyen nyelvét beszél”. A Nagyváradi Egyetem Történelemtudományi Tanszékének részéről az egybegyűlteket dr. Gabriel Moisa egyetemi tanár köszöntötte. A román történetírásra és Románia 1945 utáni időszakára specializálódott történész rámutatott „nem kis dolog, hogy azon koordináták mentén tallálkozzunk, amelyek összekötnek bennünket”, utalva azokra a történészekre, „akik lelkiismeretesen, szakmai kritériumok mentén vizsgálják a történelmet”. Beszédében kiemelte, hogy „nem járhatunk külön utakon, ha tisztességesen vizsgáljuk a történelmet”. Az általa tartott plenáris előadás témája Erdély története a román historiográfiában volt, különös tekintettel az 1945 utáni időszakra. Állítása szerint az 1945 utáni időszak Erdélyre vonatkozó történetírásának irányát többé-kevésbé a hatóságok határozták meg. A nemzeti eszmék terjesztésére, politikai célokra használták fel. A korszakban Erdély története a kommunista ideológia nyomása alatt íródott.
A résztvevő doktorandusz és néhány még felvételi előtt álló végzős magiszteri hallgató egy-két kivételtől eltekintve erdélyi születésű vagy kötődésű, akik tanulmányaikat, kutatásaikat a Babeș-Bolyai és Eötvös Lóránd Tudományegyetemeken, a Nagyváradi Egyetemen, a Román Tudományos Akadémia, George Barițiu Történettudományi Intézetében, nem utolsó sorban pedig az Eszterházy Károly Főiskolán végzik. A sokszínű előadások tematikájukat tekintve felölték úgy az állam és egyház, mint az urbanizáció, térszerkezet, építészettörténet, népesedési folyamatok, társadalom, elit vagy épen a hadtörténet témakörét.
Kétnyelvű előadások és élénk vita
A rendezvény folytatásaként sor került az 1. és a 2. szekció előadásaira. A tagozatokat a rendezvény meghívottja dr. Pál Judit egyetemi tanár, történész a Babeș- Bolyai Tudományegyetem oktatója vezette. Az előadásokat a hallgatóság részéről élénk érdeklődés fogadta. Az előadások úgy magyar, mint román nyelven zajlottak. Minden szekció után lehetőség volt a kérdések feltevésére, a szakmai kérdések megvitatására. A résztvevők ki is használták ezt az időt. Olyannyira, hogy a legutolsó előadás elmaradása miatt nyert közzel fél órával is okosan sáfárkodtak a résztvevők: egyaránt jutott idő minden felmerült kérdés megválaszolására, illetve a problémák megvitatása sem maradt el. A rendezvény szakmai részének zárásaként egy rövid belvárosi séta, majd vacsora következett.
Erdély a magyar historiográfiában
A konferencia, másnap a Continental Hotel konferencia termében folytatódott. A napot dr. Bárdi Nándor, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének osztályvezető plenáris előadása nyitotta meg. Előadásának középpontjában Erdély, Románia és a romániai magyar kisebbség történetével foglalkozó 1989 utáni magyar nyelvű szakirodalom nagy témái és kutatásai programjai álltak. Expozéjában elsőként Erdély helyzetét körvonalazta a magyar historiográfiában. Szerinte 1918 előtt Erdély a magyar történetírás szerves részét képezte. 1918 után pedig úgy a magyar, mind a román historiográfiát erősíti. Az 1989 utáni időszak kapcsán kiemelte a forráskiadások jelentőségét, amely elsősorban az Erdélyi Múzeum Egyesület nevéhez köthető, de itt is elsősorban a középkor és a koraújkor dominál. Kitért az általa „demitizálóknak” nevezett történészek munkásságára is. Megindultak vagy folytatódtak a különböző problémák feltárása, úgy mint intézménytörténet, helyi közösség működése, emlékezet, örökségesítés, történeti demográfia stb. Az előadás folytatásában röviden összegezte, hogyan tematizálódik Erdély, a románok, az erdélyi magyarság; 1920 után hogyan alakult a román-magyar viszony, a romániai magyar kisebbség története. Bárdi Nándor kifejtette azon álláspontját is, miszerint a román- és magyartörténetírás közötti párbeszéd kialakításáért sokat tehetne a társadalomtörténet, a magyar szakkönyvek román nyelvű megjelentetése. A plenáris előadás után a szekcióelőadások kerültek sorra.
Lesz folytatás
A konferencia résztvevőinek aktív érdeklődése mellett nem maradhatott el a beígért várlátogatás sem. A várat Mihálka Nándor nagyváradi régész-történész mutatta be. Az érdeklődő közönség megtekinthette a nemrég felújított és funkciójában is megujúlt történelmi örökséget.
A kétnapos tudományos ülésszakot Tőtős Áron főszervező és Székely Tünde a Romániai Magyar Doktoranduszok Országos Szövetségének elnöke zárta. Előbbi miután röviden összegezte a rendezvény tapasztalatait, ígéretet tett, hogy amennyiben szakmailag színvonalas munkák születnek az előadásokból, úgy tanulmánykötet formájában is közzéteszik azokat. A konferenciát jövőre is megkívánják szervezni. Utóbbi röviden ismertette a RODOSZ felépítését, célját illetve kitért a legfontosabb rendezvényekre is, amelyek jelen konferenciával is gazdagodtak.
A rendezvény nem valósulhatott volna meg Magyarország Kormányának Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium támogatása nélkül.
RODOSZ Bihar sajtóközlemény
erdon.ro

Az adakozás tesz gazdaggá
Kedd délután a Kanonok sori székhelyen szokásos havi gyűlésüket tartották a nemeseket tömörítő Nobilitas Egyesület tagjai. Rajna József kanonok, a Caritas igazgatója tartott előadást.
A megjelenteket Szabó István, a Nobilitas Egyesület ügyvezető elnöke köszöntötte, majd mivel nemrég volt az Anyák napja, Széll Katalin krónikás egy ezzel kapcsolatos verset olvasott fel.
Rajna József kanonok a szegénységről tartott előadást, többször is idézve Ferenc pápát. Arra hívta fel a figyelmet: amikor Isten megalkotta a világot, s benne az embert, minden körülményt megteremtett ahhoz, hogy boldogok legyünk, azonban az áteredő bűn következtében ez a kegyelmi állapot megváltozott. Jézus is beszélt arról, hogy szegények mindig lesznek, egy olyan réteg, mely segítségre szorul. Egyébként pedig az ember eredendően szegény, a gyermeknek is szüksége van a szülei segítségére, és életünk további szakaszában is adódnak olyan problémák, melyeket nem vagyunk képesek egyedül megoldani. Mindig lesz tehát valaki vagy valami akivel/amivel szemben tehetetlennek bizonyulunk, de ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mi is hasznosnak lehetünk mások számára, és ezen igazság felismerése cselekvésre kell késztessen bennünket.
A szentatya is arra buzdít: vegyük magunkra a szegények fájdalmát, hiszen keresztényekként nem zárkózhatunk önmagunkba, és aki megteszi az első lépést az embertársai felé, az tulajdonképpen gazdagodik.
A Caritasról
Jakab apostol idézve a tisztelendő azt is kiemelte, hogy ha a hitből nem fakad jó cselekedet, akkor önmagába holt dolog. Ennek első példája Ábrahám, aki akkor lett a hit embere, amikor ez tettekben nyilvánult meg.
Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szegénység rossz érzést vált, és a nyugati társadalom a gazdagság hatalmának hiányával azonosítja, s ezért negatívumként kezeli. Sajnos a pénz nélküli ember csak annyit számít, amennyire felhasználtó. Éppen ezért is az egyház egyik hivatása a szegények felkarolása, annak tudatosítása, hogy csak az tesz valakit igazán gazdaggá, ha adni is tud.
Expozéja utolsó részében Rajna József atya az általa irányított Caritas történetéről, tevékenységéről beszélt. Kitért azokra a problémákra is, melyekkel napjainkkal küszködnek, ilyen például, hogy az állam inkább nehezíti a dolgukat, mintsem könnyítené: a költségvetésből alig öt százalékot irányoznak elő szociális támogatásokra, és különféle engedélyek beszerzésére kötelezi azokat, akik segíteni szeretnének a rászorulókon.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Dózsa-monodráma a Vigadóban
Ki áll ma ki közös érdekeinkért?
Kézdivásárhelyre érkezik Sebestyén Aba, ezúttal Dózsa György szerepébe bújva. A Török Viola által rendezett, Székely János szerző tollából származó Dózsa című előadást május 6-án, pénteken 19 órától a Vigadó Művelődési Ház nagytermi stúdiójában tekinthetik meg. Ennek kapcsán kérdeztük a színész-rendezőt.
– Nem először áll közönség elé monodrámával, amely nem a populáris, könnyen emészthető műfajok közé tartozik, mi indokolja a választást?
– Nagyon érdekel ez a műfaj szakmailag, művészileg, hiszen egy színésznek hatalmas kihívás, hogy egy–másfél órán keresztül érdemben fenntartsa a figyelmet, érvényes dolgokat tudjon közölni. Másrészt izgat a téma is: a Dózsa is a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Történelmi személyiségek a Yorick színpadán projektjének keretében valósult meg. Az első a Tér című produkció volt, amely Bolyai János gyötrelmeiről és szerelmeiről szólt. Úgy érzem, az előadások által folyamatosan tanulok én is, színészileg gyarapodom.
– Miért tartja fontosnak nagy személyiségek bőrébe bújni? Nagyságukat vagy éppen emberi mivoltukat tartja hangsúlyozandónak?
– Éppen ez a kettősség izgat: hogy lehet megfogni egy zseni, egy kivételes személyiség lényegét, emberi oldalról. Bolyaiban is ez csigázott fel: mi a zseniség, milyen ember volt ő maga? Ugyanakkor Dózsáról nagyon sok minden fennmaradt, igaz és hamis is, ellentmondásos írások születtek róla. Vitathatatlanul karizmatikus személyiség volt, de az érdekelt: mikkel küszködött, hogyan lett ő vezér? Miként bukott vagy buktatták meg, milyen csapdákkal és felelősséggel jár, ha az ember vezető személyiséggé válik? Továbbá: mit tud ma üzenni nekünk Dózsa története, mit jelent tulajdonképpen vezéregyéniségnek lenni? Aktuális kérdés ez a mai napig, hiszen bizonyos dolgokat valakinek, valakiknek föl kell vállalni, élre kell állni, ki kell mondani, ha valami nem tetszik, vagy éppen tetszik. Az érdemi kritikát meg kell fogalmazni, ez örök téma.
– Hogyan zajlik a színész felkészülése, amikor történelmi személyiséget, illetve, amikor hétköznapi figurát alakít?
– Nyilván a dokumentálódás, szakkönyvek olvasása a felkészülés alapja, de az eszközök ugyanazok: az emberi oldal által tudok a nézőhöz is közel kerülni, nem a karakter heroikus mivoltát igyekszem megmutatni, az megfoghatatlan. Lényeg, hogy én, Sebestyén Aba, milyen emberi gondolatokat tudok közölni valakiről, aki valószínűleg hasonló gondokkal küszködött, mint egy mostani ember. Nem egy hősi póz mögé bújva közelítem meg, hanem az igazi emberi gondolatok, kétségek felől. Dózsa olyasmiért állt ki, ami mai napig az emberiség vesszőparipája, az egyszerű dolgokért, például a szabadságért.
– Milyen közönségnek ajánlja, kik tudják befogadni az előadást?
– Zseniális a szöveg. Székely János rendkívül érzékletesen fogalmazza meg Dózsa gondolatait. Akit érdekel az irodalom, a történelmünk, a múltunk, amely nélkül nincs jelenünk, nincs jövőnk, az jöjjön el az előadásra. Természetesen a diákoknak is ajánlom, hiszen a tanagyaghoz is kapcsolható, de nem csak nekik. Bárkinek, akit érdekel: hogyan is állunk mi ma a vezéregyéniségekkel, van-e ma közöttünk olyan, aki képes kiállni közös érdekeinkért, jogainkért, és vajon mit kockázat az, aki ezt érdemben meg is teszi?
Sebestyén Aba 1973. december 8-án született Brassóban, színész, rendező, egyetemi tanár. 1996-ban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen szerzett színész diplomát, 2005 és 2008 között pedig rendező szakon magiszteri fokozatot. 2010-ben doktorált a bukaresti I. L. Caragiale Színház és Filmművészeti Egyetemen. 1996-tól a szatmárnémeti, nagyváradi, debreceni és marosvásárhelyi színházakban játszott. 2002 és 2013 között óraadó tanárként, majd 2013-tól az intézmény docenseként, színészmesterséget és rendezést tanít a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. 2002-től a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja, 2004-ben megalapította a Yorick Stúdió kortárs színházi műhelyt, amelynek azóta is a vezetője, rendezője.
Farkas Imola
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Újra Születés Hete
A dúlák az anyákra figyelnek
Az Erdélyi Dúlák Egyesülete 2013 óta szervezi a Születés Hete nevű rendezvényét Sepsiszentgyörgyön, az eseménysorozattal a családdá válást szeretnék az ünnepnek megfelelő ranggal felruházni. Sepsiszentgyörgyön, a vasárnapi megnyitón, egy csokor orgonával köszöntötték a jelenlévő nőket.
A megnyitó szabadtéren, a Pedagógusok Háza melletti játszótéren, a Születésfánál zajlott, a jelenlevők ott fogadták Bíró Attila árkosi unitárius lelkész áldását, majd meghallgatták Tóth Abigél, a művészeti líceum diákjának énekét.
A dúlák eddigi rendszeres találkahelyének (a Rézkakas vendéglőben volt) megszűnte miatt az idei rendezvénysorozat kissé rövidre sikeredett, ideiglenes jelleggel a Művészeti és Népiskolában fogadták be őket, ma tehát műhelymunkára, beszélgetésre várják 12 órától az érdeklődőket, a téma A női lét első beavató élménye: a menstruáció, 17 órától pedig ugyanott Gergely Erzsébet Magyarországról Udvarhelyre telepedett bábaasszony tart előadást Párkapcsolatom a múltam tükrében címmel. Minden érdeklődőt várnak, régi és új tagokat egyaránt, erősödjenek közösen az elkövetkező hétköznapokra, úgy, ahogy azt az eddigiekben is tették, a kétheti találkozókon.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)