Csíksomlyói Mária-búcsú
Az 1440-es évektől Somlyóra telepedett Ferenc-rendi szerzetesek az évszázadok során olyan anyagi és szellemi értékeket halmoztak fel, amelyek egyedülállóak egész Erdélyben. A csíksomlyói kegytemplomban látható Madonna-szobor, amely az 1520-as évekből származik és méretei alapján Közép-Európa legnagyobb gótikus szobra, nemcsak művészeti értéke, hanem a neki tulajdonított csodatevések folytán is méltán vívta ki azt a hírnevet, amelynek az egész katolikus világban örvend.
A kolostor, a kegytemplom, valamint a körülöttük álló figyelemre méltó épületek megtekintésén kívül nagy vonzerőt gyakorol a vendégekre a közeli Somlyó-hegy a maga különleges alakjával és a rajta található kultikus helyek folytán. Tulajdonképpen két hegyről van szó, a Nagy- és Kissomlyóról, s ezek közül ez utóbbi tarthat számot nagyobb érdeklődésre. Lábánál bővizű ásványvízforrás van, amelyből a helybeliek és a vendégek kedvenc ivóvize bugyog elő. Oldalában van a Kálvária (helyi nevén Krisztus- hágó) és tetején három kápolna (Szent Antal, Salvator és Szenvedő Krisztus), ugyancsak fenn a tetőn áll a remeteház.
A két csúcs közötti nyeregben, ahol az utóbbi években a nagy búcsús szentmiséket tartják, látható a Hármashalom-oltár, amely modern építészeti stílusával vonja magára a figyelmet (Makovecz Imre építész tervei szerint készült).
Ha a fentiekhez hozzászámítjuk a kegytemplommal átellenben épült Jakab Antal Tanulmányi Házat, számtalan konferencia és találkozó színhelyét, a hozzá kapcsolódó KALOT épületével, amely az 1930-as években épült Kós Károly tervei szerint, egy olyan együttest ismerhetünk meg, amelyhez hasonló csak kevés van Erdélyben.
Mindez elég bizonyíték arra, hogy Csíksomlyó óriási szellemi és idegenforgalmi potenciállal rendelkezik.
Mint ismeretes, a csíksomlyói pünkösdi búcsú, különösen az 1989-es fordulat után, minden évben több százezres római katolikus, sőt más testvéregyházhoz tartozó zarándoknak nyújt lelki megújulást.
Rövid történelmi visszatekintés
A székelyeknek I. (Szent) László király 1092-ben kiadott oklevelében történő első említése után az első híradás a csíki katolikusság létezéséről az a kőlap lehet, amely a régi zárda lakásházának falában állt C.C. 1202 felirattal. A rövidítés – Conventum Cistercientium – ciszterci zárdát jelent, és arra is utalást tesz, hogy Szent Ferenc hívei előtt kik telepedtek itt le – egyébként róluk "fehér barátok"- ként maradt fenn feljegyzés.
Csíksomlyót először az 1332–33-as pápai tizedjegyzék említi, több csíki falu nevével együtt. Az akkori megnevezés – Somlov – a település szláv eredetére is utalhat, hiszen a környéket a honfoglalás előtt gyér szláv népesség lakta, akiknek emléke ma már csak a helynevekben lelhető fel: Taploca – melegvízforrás, Szereda – középső, Somlyó – sűrű zúgó erdő, Delne – völgy, Borzsova – gyors vizű patak stb.
A ferencesek csíki tartózkodásáról okmánnyal alátámasztott adatunk 1400. október 29- ről van. Ebben az esztendőben IX. Bonifác pápa Alvernai Bertalan bosnyák helynöknek engedélyt adott, hogy négy ferences klastromot alapítson, egyet a kelet- magyarországi Chichiense tartományban.
1442-ben a Gyulafehérvár közelében fekvő Marosszentimrénél Hunyadi János kormányzó fényes győzelmet arat az Erdélybe betört török hadak ellen. Az ütközet előtt fogadalmat tett, hogy győzelme esetén hálából négy templomot építtet Isten dicsőségére. Az egyiket éppen Csíksomlyón építik fel gótikus stílusban, de ez a templom később, az 1661-es és az 1692-es tatár betörések alkalmával elpusztult (a vele egy időben épített marosszentimrei és tövisi templomok még ma is állnak).
1444-ben IV. Jenő pápa levelében a somlyói ferences templom építését sürgeti, s teljes búcsút engedélyez mindazoknak, akik segédkeznek a somlyói atyák templomának kivitelezésében. Tehát már akkor szó esik a szent helyen való búcsú elnyerésének lehetőségéről.
1919-ben a nagyszebeni levéltárban került elő egy 1562-ben keltezett kézirat, amelyet P. Fabricius, Izabella királyné udvari papja jegyzett fel és tudósít: "Csíki csodálatos Boldog Asszony képe – Erdélyben, a székelyek között, kik a régi igaz hitet megtartják, Csíkszékben, a páter franciscanusok templomában, tisztelik a boldogságos Szüzet, kik közül sokan lelki, s testi vigasztalásokat is vésznek, nem kicsiny csoda lévén az is, hogy annyi eretnekek között, a régi igaz pápista hitben, mind ekkoráig is megmaradtanak, amit bizonyára a boldogságos Szűz Mária értük való törekedésének, esedezésének lehet tulajdonítani".
Egy másik régi híradás Cserei Farkas történésztől származik, aki a Geographia Marianna Regni Hungariae 1780-ban megjelent könyvében így ír: "Vagyon Csík Székben, Somlyó nevezetű hegy alatt boldog Asszonynak szép temploma a páter franciskánusok Klastromával. Tiszteltetik abban a nagy oltáron a dicsőséges szent Szűznek egy gyönyörű csodálatos régi faragott képe".
A somlyói két vulkanikus kúp különlegessége, hogy a Csíki-havasok amolyan előhegyeként mélyen benyúlnak a medencébe, amolyan viszonyítási, tájékozódási pontot képezve, például a nagyobbik kúp a maga 1032 méteres magasságával. Kultikus szempontból a Nagysomlyónak ma már kevés szerepe van. A szerzetesek letelepedésekor – egyes feltételezések szerint a XII. században – ez a hegy nyújtott menedéket számukra, ugyanis ekkor Európa-szerte a kolostorok magaslatokra, az emberi településektől távol épültek. A mintát számukra kétségtelenül Assisi Szent Ferenc és kezdeti közössége szolgáltatta, ugyanis "Isten szegénykéje" sziklás magaslatokat választott ki elmélkedése, önmegvalósítása számára (Greccio, Fonté Colombo, Alverna stb.).
Később a szerzetesek a hegy lábánál építették fel kolostorukat, mert ily módon jobban be tudták tölteni küldetésüket. A hegy iránti igényükről azonban nem mondtak le, csak most már a nagyobbik csúcs helyett a közelebbit, a kisebbet választották. A 834 méter magasságú Kissomlyó minden szempontból megfelelt hivatásuknak. A kolostor felőli oldalának meredeksége tökéletes feltételeket kínált a kálvária stációinak kiépítésére. A hegy lapos tetején kápolnák épülhettek. A helyhez kapcsolódó jelenések (égből alászálló lajtorja), a kultikus építmények, a napkultusz színhelye együttesen teszik azt, hogy a Kissomlyót a népi hagyomány szent hegyként tartja számon. A kolostor felőli lábánál fakadó borvizet a néphagyomány "Krisztus verejtékének" tekinti. A környék lakossága ezt a vizet issza.
A hegytömböt mind északi, mind déli oldaláról a keletebbre fekvő hegyekből eredő patakok völgyei határolják. Az északi völgyet a Somlyó-pataka alakította ki, s tette emberi településre alkalmassá. A Somlyó név tulajdonképpen a templom és környékének megjelölésére szolgált. Később az egész környéki település egyesülése után ezt a nevet vette fel. Somlyónak van plébániatemploma is, amely a csobotfalvi részen, a falu feletti magaslaton áll.
A csíksomlyói kegytemplom
Magától értetődik, hogy Csíksomlyóval való közelebbi ismerkedésünket a kegytemplommal és a körülötte található egyházi és világi épületekkel kezdjük. Első hiteles adatunk az itt álló templomról 1448-ból való, amikor felszentelték a Hunyadi János anyagi támogatásával, a marosszentimrei csata (1442) zsákmányából épült gótikus templomot. Ennek a templomnak Sarlós Boldogasszony volt a védőszentje és július 2-a, az akkori templom búcsús napja, amely a mai napig a csíksomlyói kegytemplom nagy ünnepe. Sajnos, ez a csúcsíves épületa történelem viharában elpusztult, ezért alaprajzi rekonstruálása is nehézségbe ütközik. Szerencse viszont az, hogy a somlyói templommal egy időben a nagy törökverő fogadalma alapján még két olyan templom épült Erdélyben, mint említettük, amelyek a mai napig fennmaradtak. Ezek alapján és a korabeli feljegyzések felhasználásával készült el az az ábra, amely ma a kegytemplomban látható, a főbejárattól közvetlenül jobbra. Ezt a templomot magas kőfal övezte, amely válságos időkben menedéket nyújtott a környék lakosságának. A védelmi célokat szolgáló kerítőfalak építése általános szokás volt a XV–XVI. században mindenütt a Székelyföldön, ahová minden bizonnyal a sokkal urbánusabban építkező szomszédos szászoktól terjedt át. A Hunyadi-féle templomot a környező falvakkal együtt 1661-ben a tatárok felégették, feldúlták, a földdel egyenlővé tették. Nagyszámú székelyt megöltek, és még többet rabszíjra fűzve elhurcoltak. Akkor négy ferences atya is a támadás áldozatául esett, négyet pedig magukkal hurcoltak a támadók. Talán ez volt Csík régi történetének legszomorúbb eseménye.
Most vegyük szemügyre a jelenlegi templomot. Hadd lássuk először építésének történetét. Az említett gótikus templom nagyon rozzant állapotban 1802-ig állott fenn, amikor a hívek számának állandó növekedése is szükségessé tette egy nagyobb templomnak az építését. Sajnos a régi templomot teljesen lebontották, faragott ajtóiból, ablakaiból semmit sem őriztek meg, az egészet beleépítették az új templomba. Csupán egy szemöldökkő – kibetűzhetetlen írással – maradt fenn a kórusfeljáró lépcsőjének alján. Az építkezés 1804-ben kezdődött Schmitt Konstantin építész tervei szerint. A munkálatok viszonylag lassan haladtak, s csak 1876-ban fejeződtek be. A kegytemplomot ünnepélyesen 1876. augusztus 20-án szentelte fel Fogarassy Mihály gyulafehérvári püspök. A templom belső berendezése a barokk korra jellemző, legnagyobb részét Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. A diadalív két oldalán a ferences rend nagyjainak oltárai láthatók: balról a rendalapító Szent Ferencé, jobbról, a sekrestye felőli oldalon a Szent Antal-oltár áll.
A szentélyben a főoltár fölött található a templom legértékesebb tárgya, Szűz Mária kegyszobra. A világon ismert kegyszobrok között a legnagyobb, magassága 2,27 m. Mind alkotója, mind pontos keletkezési dátuma ismeretlen. Stílusjegyei alapján a szakértők XVI. század eleji reneszánsz alkotásnak tekintik, egyesek szerint tiroli mester műve, mások a helyi képfaragó iskola termékeként tartják számon. Ábrázolása is egyedi. Máriát napba öltöztetett királynőként mutatja be, lába alatt van a hold, feje fölött tizenkét csillagból álló koszorú, fején korona, a jobb kezében jogar. Bal karján ül a kisded Jézus.
1798-ban az egyház csodatevőnek ismeri el, és a "Csodálatos és az eretnekek ellenében megsegítő Anya" feliratot kapja. Ekkortól gyűjtötték össze azokat a fogadalmi jelvényeket (ex voto), amelyeket a szobor két oldalán láthatunk. A bal oldali táblán a nagyméretű láb Batthyány Ignác erdélyi püspök adománya, aki a szobor csodatevő erejét is hirdeti. A lépcsőfeljáró két oldalán nagyon sok és egyre sokasodó táblácska van elhelyezve, amelyek a székelységnek a Szűzanya iránti tiszteletét és megsegítő hatalmát igazolják.
A kegyszobor a Mária-zarándoklatok központjában áll. Ősi szokás szerint a zarándokok könyörgéseik elmondása után megsimogatják a szobor lábát, vagy valamilyen ruhadarabjukat, kegytárgyaikat hozzáérintik. Ez a gesztus megerősíti őket hitükben, erőt nyernek belőle mindennapi életükhöz. A krónikások több, a szoborhoz kapcsolódó csodatételt jegyeztek fel az évszázadok során, amelyeket a zarándokok is ismernek és a maguk számára hasonlókat remélnek.
A Mária-szobor jobb oldalán Szent István király, bal felén Szent László szobra áll, a múlt század elején Tirolban készült jó minőségű alkotások, amelyek Joseph Runggaldier keze alól kerültek ki. Magasságuk 2,6 m.
A templom más értékei közül külön kell szólnunk a labarumról, amely a búcsús körmenetnek is az egyik fő szimbóluma. Állandó helye a kegyszobor jobb oldali részén, a lejárati lépcső mellett van. Henger alakú, nyéllel ellátott fémszerkezet, szövet bevonattal. Neve minden valószínűség szerint a latin "labrum" szóból származik, ami magyarul üstöt jelent. Tudjuk, hogy már Nagy Konstantin (306–337) császár idejében hasonló hadi jelvényt vittek a csatasor élén a győzelem szimbólumaként. A csíksomlyói labarum a hagyomány szerint a katolikus hit védelméért vívott nagyerdei győztes csata (1567) emlékére készült, és ennek évfordulóját ünneplő pünkösdszombati körmenet élén viszi a katolikus gimnázium mindenkori legerősebb végzős diákja.
A kegytemplomban található az ország egyik legnagyobb orgonája, amelynek hangja méltó hangulatot teremt az áhítathoz, a meditációhoz. Kitűnően alkalmas az egyetemes zeneirodalom legjelentősebb műveinek megszólaltatására, ezért gyakran rendeznek a templomban orgonakoncerteket. Több előző orgonáról van tudomásunk, az egyiket 1664-ben a polihisztor Kájoni János atya építette. A mostanit Gergely József, a budapesti zeneművészeti főiskola tanára tervezte, és 1931-ben készült el Temesváron a Wagenstein Lipót és fia cég műhelyében. Negyven szólóváltozatával és 2824 sípjával hívja fel magára a szakértők figyelmét.
A kegytemplommal épült össze a zárda, amelyet 1733- tól kezdtek építeni, mai formáját 1770-ben kapta. A zárt belsejű klastromokhoz hasonlóan négyszögű (kvadrát) udvara van, amelynek közepén a rend életében olyan nagy szerepet játszó Kájoni János páternek, a híres orgonaépítőnek, a nyomda alapítójának, zeneszerzőnek és írónak a mellszobra áll. A kvadrát érdekessége a három falra festett napóra, amely bármelyik napszakban mutatja az időt.
A szép barokk berendezésű zárda egyik látványossága a stukkódíszes refektórium (ebédlő), valamint az a leszelt ívű késő gótikus ajtókeret, amely a keleti szárny földszinti folyosójának falába van beépítve. Minden bizonnyal a régi kolostor egyik bejárati ajtaja volt.
Miklós József
(Folytatjuk)
Népújság ( Marosvásárhely), 2016. máj. 11.
(Folytatás május 9-i lapszámunkból)
Csíksomlyó nemzetközi hírét, amint már hangsúlyoztuk, a minden év pünkösdszombatján sorra kerülő nagy zarándoklatnak, a csíksomlyói búcsúnak köszönheti.
A katolikus hagyomány szerint (sz.m.: amelyet napjaink történetírása cáfol) János Zsigmond erdélyi fejedelem 1567-ben, a hitújítás korában haddal akarta a színtiszta katolikus Csíkot, Gyergyót és Kászont kényszeríteni az unitárus vallás felvételére. A három tájegység népe, István, gyergyóalfalvi plébános vezetésével, fegyverrel védte meg hitét. A gyülekező pünkösd szombatján Csíksomlyón volt. Isten kegyelmébe ajánlották magukat és a Szűz Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a hegy irányába (Tolvajos-tető, Hargita), szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idősek, az asszonyok, a gyermekek Somlyón maradtak, és a győzelemért imádkoztak. Miután csellel sikerült az ellenséget szétzilálni, majd megfutamítani, a győztes sereg diadalmenetben vonult le Csíksomlyóra. Lobogóikat frissen hajtott nyírfaágakkal díszítették, ezért a menet távolról mozgó erdőhöz hasonlított. A nyírfaág azóta is az örömérzés kifejezése maradt, a zarándokok tömege ágacskákkal tér haza Csíksomlyóról, miután azokat hozzáérintik a Szűzanya szobrához. A keresztaljak is nyírfaágakkal díszítik zászlóikat. A győzelem utáni első búcsúsmenetet ugyanaz az István pap vezette Gyergyóalfaluból, aki egy évvel korábban hadba szólította a székelységet. Természetesen a zarándoklat gyalog zajlott, ami a mai napig a közelebbi falvak esetében fennmaradt. Habár János Zsigmond hadserege elleni győzelmet Csíkszék és a hozzá tartozó két fiúszék (Gyergyó, Kászon) népe vívta ki, a somlyói zarándoklat hamarosan össz-székely katolikus ünnepé vált, mert csatlakoztak a kezdeményezőkhöz a Nyárád völgye, Udvarhely vidéke és Felső-Háromszék katolikus falvainak lakosai is, később a gyimesi és moldovai csángók.
A csíksomlyói zarándoklat töretlenül zajlott még a forradalmak, háborúk idején is, hiszen az önmagára utalt székelység kitől várhatott lelki megerősítést, ha nem a csíksomlyói Madonnától? A második világháború után uralomra került kommunista rezsim mindent megtett, hogy akadályozza a búcsút. Persze, minden akadály ellenére a hívek sokasága szervezetlenül is özönlött Somlyóra. Az 1949-es búcsún még Márton Áron püspököt is le akarták tartóztatni, de a gyimesi csángóság és Csíksomlyó lakói megvédték.
Az 1989-es fordulat után soha nem tapasztalt erővel újult meg a csíksomlyói búcsú. A zarándokok száma évről évre nő, amolyanösszerdélyi magyar ünnepé vált. Egyre több nem katolikus magyar is eljön, és az anyaországból 20-25 ezerre tehető a zarándokok száma. Nem hivatalos adatok szerint az utóbbi években több mint negyedmillió ember gyűl össze évente a két Somlyó-hegy közötti nyeregben tartott ünnepi szentmisén.
A fentiekből kitűnik, hogy a búcsú fokozatosan elveszítette kizárólagos egyházi jellegét, bizonyos szempontból a tömegturisztika területére csapott át. Nyilván az ide érkezőket áthatja a hely szelleme, többségük meghatódottsággal, áhítattal kapcsolódik be a rendezvényekbe.
A búcsú megszervezése most már új rendszabály szerint történik. Társasgépkocsival, más járművekkel érkező zarándokok a Márton Áron Főgimnázium előtt, a taplocai úton gyülekeznek, itt keresztaljába szerveződnek és a Székútján keresztalja formájában haladnak végig. A keresztalják, a más egyéni zarándokok sokasága gyalog, megállás nélkül folytatják útjukat egészen a kegytemplomig. Itt a szervezők korszerű kommunikációs eszközökkel köszöntik az érkezőket. Tájegységenként, a tradíció szerinti sorrendben indítják a Kissomlyó-hegy két feljárója felé, azaz a hagyományos körmeneti útra és az újabban megnyitott autóútra. A nyeregben, vagyis a szentmise helyszínén a számukra kijelölt ún. "szektorban" helyezkednek el. Itt is hangosbemondóval köszöntik a zarándokokat, majd közös imádsággal és énekléssel töltik a szentmise kezdetéig fennmaradt időt.
A papi méltóságok tömege külön vonul az úgynevezett kordonon belül. Itt viszik a kisbazilika jelvényt és a labarumot. A kordon a hagyományos körmeneti utat teszi meg, felvonul a Salvator kápolnához, ahol kórus köszönti a főpapokat. Innen jönnek le a szentmise színhelyére.
Az egész ünnepség során külön figyelem illeti a gyergyóalfalvi keresztalját, a búcsú kezdeményezőit, akik mind a felfelé, mind a lefelé vezető úton az élen haladnak. A jelenlegi több százezres méreteivel a búcsúnak van egy olyan fogyatékossága, amit a szervezők sem tudnak egyelőre kiküszöbölni. Arról van szó tulajdonképpen, hogy a zarándokokat, elenyésző kivétellel, a Szűzanya iránti szeretet vonzza ide, azonban a hatalmas áradat miatt nem mindenkinek sikerül bejutnia a kegytemplomba és felmenni a szoborhoz. Sokan éppen ezért nem távoznak szombaton délután, este, éjszaka, sőt még vasárnap sem addig, amíg nem jutnak fel a Szűzanyához.
Pünkösd szombatjának Csíksomlyón van még három nevezetes eseménye. Az egyik a "csángó mise", amelyet a gyimesi és moldvai csángó magyaroknak tartanak este a Szent Péter- plébániatemplomban. Ennek a misének az a különlegessége, hogy a nagyszámú bákói magyar csángó csak itt vehet részt, évente egyszer, magyar nyelvű szentmisén. Ők, sajnos odahaza, templomaikban csak román szót hallanak, habár pópáik nagy többsége közülük való. Ezek a pópák Iasi-ban végzik a teológiai tanulmányaikat, s lehet, hogy nem is tudnak, de nem is akarnak magyarul misézni.
Papjaik nem támogatják híveik Csíksomlyóra való zarándoklását, innen nem indulnak szervezett keresztalják, ezért szervezetlenül indulnak útnak, és az általuk jól ismert hegyi ösvényeken szelik át, gyalog, a Kárpátokat. A kegytemplom előtt szerveződnek keresztaljába, miután átadják nekik a Szent Péter-templomban őrzött zászlójukat.
A másik jelentős esemény a csíksomlyói passió előadása, amelyre fent a nyeregben kerül sor, ugyancsak szombat délután. Az 1720-as években igen népszerűek voltak a passió-előadások, amelyek főleg a nagyhéthez és virágvasárnaphoz kötődtek, és Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának eseményeit elevenítették fel. Csíksomlyón az újraindított passiójátékot 1996-ban a Művészeti Líceum, a Segítő Mária Líceum és a Márton Áron Főgimnázium diákjai adták elő, tanáraik által írt szöveg alapján. A minden évben a kissomlyói amfiteátrumban tartott passió sajátossága az, hogy a nézők Krisztussal együtt teszik meg a keresztutat, mintegy magukra vállalva szenvedését. A passiójáték feltehetően német nyelvterületről került át a mi vidékünkre. A mai Magyarország területén is csak a budaörsi svábok vitték színre. 1996-tól a csíksomlyói passió komoly támogatást kapott az olasz, német és francia passióközpontoktól, és meghívásra részt vett az Európassió nemzetközi rendezvényein.
A pünkösdi búcsú másik érdekes tartozéka a szombat éjjeli virrasztás és a napfelkelte bevárása. Ez a hagyomány valószínűleg a magyarság őstörténetére vezethető vissza, a pogány kori napimádásra. S az a tény, hogy éppen itt honosodott meg, arra enged következtetni, hogy a kereszténység felvétele előtt Csíksomlyó pogány kultikus hely volt. Ezt az ősi szokást aztán a keresztény vallás új tartalommal töltötte meg, s pünkösd hajnalára lokalizálva, a Szentlélek eljövetelével azonosította.
A virrasztásra a Csíksomlyó hegyén kerül sor, a Salvator kápolnában és környékén. A több száz virrasztó imádsággal és énekléssel tölti az éjszakát, majd hajnalban kivonulnak a Szenvedő Jézus kápolnája mögé, s ott bevárják a napkeltét. Sokan az éppen a láthatáron megjelenő napkorongban a Szentlélek Istent vélik megpillantani, galamb formájában.
Más, nem a pünkösdi búcsúhoz kapcsolódó rendezvények is növelik Csíksomlyó vonzerejét, és az év más időszakában is kiemelik rendkívüli fontosságát. Nevezetesen a csíksomlyói ifjúsági (CSIT) és az Ezer Székely Leány találkozókról van szó.
Az ifjúsági találkozóra Erdély minden részéről jönnek a fiatalok. A találkozón az ifjak csoportokba szerveződve vitatják meg a hit és az élet alapvető problémáit, ifjúsági miséken vesznek részt, szabadtéri műsorokat rendeznek, virrasztanak a hegyen. Éppen fiatalos jellege és meglehetős kötetlensége folytán ez az augusztus eleji rendezvény nagy népszerűségnek örvend.
Az Ezer Székely Leány ünnepség ötlete a ’30-as években született meg. Domokos Pál Péter néprajzkutató és Vámszer Géza rajztanár abból az elképzelésből indult ki, hogy a hagyományos székely népviselet az urbanizáció következtében kezdett kiveszni. Tehát sürgősen kellett valamit tenni, legalább a huszonnegyedik órában. Ezért indítványozták, hogy évente gyűljenek össze Csíksomlyón a székely fiatalok népviseletbe öltözve, és egy seregszemle keretében mutassák be falujuk táncait, dalait, a hagyományos népművészeti alkotásokat. Ezt a seregszemlét is betiltotta a múlt rendszer, ilyen-olyan fesztiválokkal helyettesítette, mint pl.: Megéneklünk, Románia, Tavasz a Hargitán stb. Az Ezer Székely Leány somlyói ünnepének felújítását az egyház kezdeményezte 1992-ben, s bár közben többször gazdát cserélt, mégis megmaradt annak, aminek elindítói szánták: egy színpompás székely, magyar népművészeti seregszemlének, amely egyre nagyobb tömegeket vonz mind a nézők, mind a résztvevők táborából.
Bibliográfia:
• Domokos Pál Péter: Rendületlenül – Márton Áron, Erdély püspöke. Eötvös Kiadó – Szent Gellért Egyházi Kiadó, Budapest, 1989
• Szádeczki Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1927, reprint 1993
• Hankó Vilmos: Székelyföld. Akadémiai Kiadó 1993
• A szálfaember, Ábrahám Ambrus önéletírása, JATE Szeged, 1993
• Dr. Endes Miklós: Csík–Gyergyó–Kászon-székek földjének és népének története 1918-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest 1994
• Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Pest, 1868, II. kötet – Csík
• Hargita megye útikönyve, Csíkszereda, 1973
• Hazajöttünk. Pünkösd Csíksomlyón, Glória Könyvkiadó, Kolozsvár, 1992
• Pünkösdi búcsú Csíksomlyón, Szent Gellért Kiadó, Budapest, 1998
• Csíkszereda – Szeklerburg – Miercurea Ciuc, ProPrint Könyvkiadó, Csíkszereda, 1995
• Barangolás a Székelyföldön: Hargita megye, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1998
• A csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium évkönyvei
Népújság (Marosvásárhely)

XV. Aradi Magyar Majális
Két koncert, sok ismerős és rengeteg szórakozás
Tulajdonképpen úgy is lehet mondani, hogy keretet biztosítottak az Aradi Magyar Majálisnak: péntek este az R-GO, szombat este a 3+2 koncertezett a városligeti gokartpályán. Mindkettőre nagyon sokan eljöttek, azonban kétségtelen, hogy szombaton jobban ráértek az aradiak. Annyival jobban, hogy a színpaddal szembeni tér teljesen megtelt.
Péntek este nyílt meg az Aradi Magyar Majális. Nem akármilyen esemény volt a nyitómozzanat, a szervezők az R-GO együttest hívták meg. Szikora Róbert és zenekara (no meg persze a táncosnők) remek hangulatot teremtettek rögtön az első pár percben, amit végig meg tudtak tartani. Valójában bármikor lehetett volna csatlakozni, minden számot olyan lendülettel adtak elő, mintha az lenne az első. A ráadásban aztán elhangzottak leghíresebb slágereik, valamint a Ballag a katona, melyhez – már harmadszor –átöltözött az énekes. A koncert után Bognár Levente alpolgármester elkísérte Szikora Robertet a Szabadság-szoborhoz, ahol az énekes koszorút helyezett el az emlékműnél.
Szombaton tíztől lehetett menni helyet foglalni a pályán. Ekkor már nyitva voltak az árusok standjai, kijelölve az előre lefoglalt területek. Lassan elkezdtek érkezni az emberek, kicsik és nagyok egyaránt. Sor kerülhetett a reggeli tornára tehát, majd rögtön ezután a bicikliversenyre. Erre már annyian jelentkeztek, hogy az elemi osztályosokat négy csoportra kellett osztani, hogy elférjenek a kijelölt helyen. Az idei verseny egy könnyű sérüléssel zajlott le: a pilóta kisodródott a poros ívre, és elveszítette egyensúlyát, de a safety cart nem kellett bevetniük be a szervezőknek…
Családi vetélkedő következett, ahol labdavezetés hokiütővel, ugrálás kosárlabdával a bokák között, futás ugrókötéllel és egyéb érdekes versenyszám szerepelt. Itt harmadik helyen végeztek a belvárosiak, második helyen az újaradiak és első helyen az MSV-nek nevezett, Mosócz–Séga–Vlaicu vegyes csapat. Röplabda: szorosnak nem mondható elődöntők után nagyon szép végjátéknak lehettünk tanúi, Újarad és Pernyáva csapatai nagyon akarták azt az első helyet. Végül az előbbiek bizonyultak jobbnak, de hangsúlyoznám: szép meccs volt, sok passzal és hosszú játékidővel.
A sörivó versenyre csak ketten neveztek be, ezt Újarad nyerte. Az ő versenyzője kicsit gyorsabban ivott, mint a belvárosi ellenfél. Ahogyan a székelyek mondanák: repült visszafelé a kalafinta, mert a kötélhúzásban tagadhatatlan fölénnyel nyert a Belváros, Újarad viszont lecsúszott a harmadik helyre. Ha lett volna dobogó, az MSV állhatott volna a második fokára.
A pontszámokat a vetélkedők végén összeszámolták, így összesítettben a következő sorrend alakult ki: Újarad első helyen végzett, az MSV második, a Belváros pedig harmadik lett. Gratulálunk nekik!
Aki úgy érzi, hogy valami hiányzik, az jól érzi. Volt ugyanis bográcsfőző verseny, sőt talán helytállóbb lenne azt mondani, hogy aki akart, jelentkezhetett főztjével zsűrizésre, hiszen majd’ minden csoportnál / asztalnál / társaságnál rotyogott valami az üstben. Tizenöten neveztek be, de az aranybográcsot csak egyvalaki kaphatta meg. A feszültség nem igazán volt érezhető, mert (állítólag, én nem kóstoltam végig) minden bográcsos jól sikerült. A legjobbat azonban Jancsi és Erika főzte. Bronz fakanalat kapott Újarad, ezüst fakanalat Gáj és arany fakanalat az MSV. Kiosztottak továbbá egy különdíjat Balta Jánosnak, a Nyugati Jelen szerkesztőjének, aki évek óta lenyűgözi mind kollégáit, mind a zsűrit – és bárkit, aki megkóstolja – bográcsosával. Mindannyiuknak gratulálunk!
Délután városunk polgármestere, Gheorghe Falcă is tiszteletét tette a majálison, igaz, csak rövid időre: köszöntötte a jelenlévőket, jó szórakozást kívánt nekik, majd sietett is tovább.
Az eredmények kihirdetése és a díjak átadása után a gyerekek megtekinthették a Ludas Matyit, majd este nyolc órától a rendezvényt záró koncert kezdődött, a 3+2. Nagyon sokan mentek el szombat este mulatni egyet, sokan a koncertért, néhányan csak mert a többiek is mentek. Ahogy lenni szokott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a koncert jobb volt, vagy kevésbé volt jó, mint az előző esti, hiszen teljesen más műfajban utaznak, össze sem lehet hasonlítani őket. Viszont mindenki pozitívan nyilatkozott, mindenki jól érezte magát.
Molnár Mihály és Irházi János élő rádióműsort vezetett, ez nagyjából egy órát tartott. Napközben a jókedvet a Meteor együttes biztosította. A rendezvény szervezői az Arad Városi Kulturális Központ (CMCA) és a Pro Identitas Alapítvány voltak.
***
Oláh Szabina és Gyurom Natália egy, illetve három éve az R-GO varázslatos gidái. Nem bírtam, ki, meg kellett szólítanom őket, ha csak néhány szóra is.
– Hogyan bírjátok a tempót? Már nem csak a táncot, hanem a turnét is.
– A turné május elejétől szeptember végéig tart. Ez azt jelenti, hogy minden hétvégén legalább kettő, de inkább 3 koncert van. Ezen a perióduson kívül is van munka, de kevesebb. Nyilván fárasztó az utazás is, de feldob minket, mikor látjuk, hogy milyen sokan vannak a közönség sorai között.
– Szoktatok-e izgulni?
– Néha szoktunk, amikor kicsi a színpad, esik az eső, vagy egy-két feltétel nem adott – ilyenkor sem azért, mert rontunk, hanem azért, mert esetleg nem tudjuk kihozni magunkból a maximumot.
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Hunyad Megyei Magyar Napok
Emléktúra, kultúra és gasztronómia
Pénteken és szombaton több településen érdekesnél érdekesebb rendezvényekkel folytatódtak a hetedik alkalommal megszervezett Hunyad Megyei Magyar Napok.
A tavalyi siker nyomán idén Lupényban másodszor szervezték meg a helytörténeti kirándulást Maderspach Viktor menekülésének nyomdokain. Ezen nemcsak lupényi magyarok vettek részt, hanem magyarországi vendégek is: három makói az interneten olvasott az emléktúráról, és annak nyomán utaztak el a Zsil-völgyébe, hogy személyesen is részt vegyenek rajta. Aligha bánták meg, a hangulat nagyszerű volt, a természetben tett félnapos túra kellemes, s megismerhették a bányavidéki magyarság egyik kiemelkedő történelmi személyiségét. A Zsil-völgyi Iszkornyban született Maderspach Viktor (1875–1941) érdekes személyiség volt, 1916-ban kommandószerű önkéntes csapatot létesített saját költségén a Zsil völgyébe betörő román hadsereg visszaszorítására, illetve a civil lakosság megvédésére a megszállóktól. Magyar hazafias tevékenysége miatt az impériumváltás után szálka lett az új román hatóságok szemében, akik 1921-ben csapdába akarták ejteni. Maderspach azonban megmenekült, több hegyi hágón haladt át gyalog, hatósági üldözés elől.
Pénteken a kultúrának is jutott szerep a Zsil völgyében, amikor a petrozsényi katolikus templomban fellépett a magyarországi testvérváros, Várpalota bányászkórusa, szombaton pedig ismét nagyszerű előadást tartottak, ezúttal Lupényban.
Piskin és Vajdahunyadon a gasztronómiáé volt a főszerep. Előbbi városban finom krumpligulyást főztek, a kohászvárosban pedig többféle magyaros ízek között válogathattak a Corvin-Savaria magyar házhoz látogató vendégek. A helyiek hagyományos gulyást és babgulyást készítettek, míg a Vas megyei Jánosházáról érkezett vendégek a gulyás mellett marhapörköltet és őrségi dödölét, azaz a szlovák knédlihez hasonló krumpligaluskát. A finomabbnál finomabb falatok mellett vagy tízféle palacsintából is kóstolhattak, illetve hagyományos magyar és vasi különleges édességekből. A szórakozás nagyszerű volt, még Szabó Zoli esti koncertje előtt is, Kofity Zoltán és Winkler Gyula az összetartás fontosságát hangsúlyozták rövid felszólalásukban, míg a magyarországi vendégek a szórványmagyarság szívóssága és kitartása előtt emeltek kalapot, a gasztronómiai fesztivál pedig kimondottan a 26 éves kétoldalú testvérkapcsolat jegyében zajlott.
Szombaton a kisebb településeken is voltak rendezvények, Brádon, a szórvány-szórványában a római katolikus parókián érmekiállításra került sor, melyen Baráth Árpád tekintélyes magángyűjteményét mutatta be a maroknyi magyarságnak, mielőtt ott is jóízűen elfogyasztották a finom gulyást, Szászvároson pedig hasonló finomságokkal megspékelt szabadtéri közösségi összejövetelre került sor.
Magyar fesztivál Déva főterén
Természetesen a gulyásfőzés Déván sem maradhatott el, idén hat csapat állt a 80-90 literes üstök mellett, és aprította a belevalót: húst, csülköt, kolbászt, zöldséget, pityókát, babot, gombát, s keverték bele a titkos fűszereket. A kora délutáni órákban, az eső elállta után már többtucatnyian sorakoztak az üstök körül, türelmetlenül várva, hogy megkóstolhassák az ízletesnek ígérkező falatokat. Kevesebb, mint egy óra alatt ki is ürült valamennyi: elsőként az RMDSZ Nőszervezetének kolozsvári káposztája fogyott el, de nem kellett kínálni a Téglás Gábor elméleti Líceum csapatának gombás gulyását, a csernakeresztúriak hagyományos krumplis gulyását, illetve a dévai RMDSZ babgulyását sem. Vitték jó szívvel a Szent Ferenc Alapítvány bográcsát és a Lengyel család pityókás pörköltjét is. És a szakácsok nagy örömére szinte el sem kellett mosni az üstöket, az utolsó cseppig kitakarították. Ezután persze jólesett egy-egy a Szeged melletti Zsombóról évről évre visszatérő vendégek palacsintája, illetve a hargitaiak sütötte kürtöskalács.
Közben a zene sem hiányzott. Déva főterén reggel óta szólt a magyar muzsika, s mire mindenki jóllakott, benépesült a színpad is. Vagyis a főtér, a dévai Renaissance együttes nem is ment fel a színpadra, hanem a téren adta elő a szépséges tizenhatodik és tizenhetedik századi táncokat. A gyergyószentmiklósi néptánccsoport viszont már a színpadon lépett fel felcsíki és marosszéki táncokkal, Péter Noémi, pedig Gyergyó-vidéki dalokat énekelt.
Radikális stílusváltás következett, amikor a szombahelyi Red Rockets kemény rockkal lépett fel a dévai közönség előtt. A 2012-ben, fiatalok által alapított együttes saját dalait adta elő, amelyek főleg az ifjabbak tetszését nyerték el. Az est fénypontját a magyar romantikus dalok királya, a Békés megyéből származó Balázs Pali koncertje jelentette. Ekkorra már jócskán benépesedett a színpad előtti tér, fiatalok és idősek együtt élvezték a közismert slágereket, a végén pedig autogramokért rohamozták meg a magyarországi előadót.
A dévai rendezvény felemás hatást keltett. Idén ugyanis kevesebben jöttek el, mint az előző években a főtéri egész napos rendezvénysorozatra. Igaz, kézműves vásár sem volt, közismert nagy sztárok sem léptek fel, mint korábban a Bikini, Republic vagy Edda, az előző éveknél kisebb érdeklődés mégsem örvendetes, még ha a megszokottnál hidegebb, két rendbeli esővel megspékelt időjárás sem kedvezett. Idén Vajdahunyadról, Csernakeresztúrról és a Zsil völgyéből is alig jöttek, miközben az előző években szép számmal érkeztek. A székelyföldi Háromszékkel való kapcsolat is mintha lazult volna, idén onnan sem érkeztek vendégek, míg az előző magyar napokon mindig eljöttek. A hangulat mégis nagyszerű volt, ha kevesebben is, de jól érezték magukat, felemelő érzés volt a főtéren annyi magyar szót hallani, magyar gasztronómiai finomságokat kóstolni. A szervezők idén is kitettek magukért!
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Ébresztő, dési magyarok: a közösség erejére vár a főtér!
Egyházi birtok a városközpont, de mindent javítani kellene
Dés főterén végigsétálni felér egy időutazással: a historizáló kőfallal körülvett református templom lélegzetelállító, körben sorakoznak a paloták, több évszázados épületek. Jelentős részük a római katolikus és a református egyház tulajdona, az utóbbi évtizedek gyötrelmes visszaszolgáltatási pereinek köszönhetően. A régi-új tulajdonosok előtt nem kis feladat áll: a leromlott állapotú ingatlanok sürgős felújításra szorulnak. Mihez kezd a nem elhanyagolható vagyonnal a két egyház? Terveik vannak: most mihamarabb szeretnék visszaadni a kollégium, az iskola és a főtéri paloták homlokzatainak eredeti ragyogását. Saját pénzből. Megvalósulásokból sincs hiány: a Bonaventura alapítvány szórványkollégiumot működtet Dés környéki licisták számára, az egykori református leányiskolában az elemisták délutáni foglalkozását szervezték meg kolozsvári segítséggel. A fogyatkozó dési magyarok hatalmas kincsesládán ülnek, amelynek kulcsát magukban kell keresniük.
Kötelesség tenni – mintha összebeszéltek volna, interjúalanyaim mindketten ezzel kezdték a beszélgetést. Dés magyar történelmi egyházainak lelkipásztoraival, a római katolikus ferences plébánián Jenő testvér-plébánossal, a református parókián Szilágyi Róbert lelkésszel beszélgetünk. Fő témánk a visszaszolgáltatott ingatlanok mai helyzete, az ezekkel járó gondok, megoldások és az ehhez kapcsolódóan több szálon futó, nemcsak lelkészi felkészülést igénylő munka.
A notre-dame-i apácáktól a vegyes tannyelvű iskoláig
Dés főtere gyakorlatilag két részre osztható – ez egyik oldala a római katolikusok, a másik oldala a reformátusok tulajdonában van. Letűnt idők nyomait őrzik az épületek, egyre leromlottabb állapotban.
Régi századokról, egykori désiekről regélnek. Huber András helytörténeti írásaiban így ír a ferencesek Désre érkezéséről: „Az 1712-ben újjászervezett Erdélyi Ferences Rendtartomány Konrád lelkészt küldi Désre, aki kiváló hitszónok és gyakorlatias ember. A város főterének keleti részében a Rácz család örökösei által ajándékozott telken megépül a szűk vályogház, melyben már elindul a tanítás is, később gróf Kornis Zsigmond további telekadománya jóvoltából rendre megépül a kolostor, majd 1726–1730 között megépül egységes barokk stílusban Dés főterének máig értékes épülete. Az 1890-es évek folyamán a katolikus egyház lebontatta a szerzet nyugati és déli részén álló romladozó épületeit, házait és palotasort alakított ki, melynek a főtérre néző földszintjén üzleteknek, magánlakásoknak biztosított helyet. Ekkor készült el a templomkert díszes főbejárata, kovácsoltvas kapuja (a mai nem az eredeti kapu), fölötte a híres budapesti üvegfestő, Róth Miksa mozaikművész igen értékes mozaikképével.”
LUKÁCS ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Tervezik az Összefogás Házát
Segítségért fordul a nyilvánossághoz a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete: új központjuknak, az úgynevezett Összefogás Házának felépítéséhez támogatásra van szükségük.
A csíkszeredai Hunyadi János utcai területükre egy háromszintes épületet terveztek, ahol többek között foglalkoztatóműhelyek, egy közösségi terem, illetve akadálymentesített lakások kapnának helyet.
A Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete már júniusban hozzáfogna az új központ építéséhez, ehhez keres kivitelezőt. Fikó Csaba, az egyesület elnöke elmondta, jelenleg szakhatósági engedélyekre várnak, és miután megkapták azokat, kérhetik az építkezési engedélyt. Úgy számolják, hogy a szükséges engedélyeket júniusig megkapják, és így akár már jövő hónapban hozzáfoghatnak a munkálatokhoz.
„100 ezer lejre való építőanyagot szereztünk be eddig, ez elégséges a kivitelezés elkezdéséhez. Mi állnánk a nyersanyagot, ezért olyan építő jelentkezését várjuk, aki csak munkadíjat kér” – osztotta meg az egyesület elnöke. Hozzátette: Összefogás Házának neveznék el a központot, mert összefogás kell ahhoz, hogy megvalósuljon. Bizakodó ugyanakkor, mert a kupakgyűjtési akciójuk sikerességéből kiindulva úgy látja, segítőkészek az emberek. „Elfogadunk bármilyen adományt, hiszen amink jelenleg van, csak arra elég, hogy elkezdjük az építkezést, és még van némi tartalékunk is” – fogalmazott Fikó.
A tervek szerint a Hunyadi János utcai 25 áras telkükre egy háromszintes épületet építtetnének. Az 1500 négyzetméteres ingatlanba költözne az egyesület irodája és több műhelye, ugyanakkor az új központban kapna helyet egy 120 férőhelyes közösségi terem is. Fikó szerint jelenleg nincs egy olyan helyiség, ahová a mozgáskorlátozottak nagyobb számban összegyűlhetnének. Ezen kívül szintén ebben a házban lennének gyógytornára és rehabilitációra alkalmas helyiségek is. Továbbá nyolc akadálymentesített lakást is az ingatlanba terveztek a fogyatékkal élők számára, ugyanis nem sok ilyen lakás van Csíkszeredában.
„Nekünk kell építkeznünk, más nincs, aki megoldja helyettünk. Négy lakást kerekesszékesek számára, négyet más mozgáskorlátozottaknak képzeltünk el” – vázolta Fikó. A segíteni szándékozók érdeklődhetnek az egyesület jelenlegi székhelyén, a Márton Áron utca 50. szám alatt vagy a 0266-316204-es telefonszámon.
Barabás Hajnal
Krónika (Kolozsvár)

Ötletbörzét hirdettek a „nyitott” Temesvár fejlődéséért
Temesváron kiszorultak a döntéshozatalból a lakosság tíz százalékát jelentő nemzeti közösségek, ezért a sokat emlegetett bánsági multikulturalizmus már csak deklaratív szinten létezik – jelentette ki Molnár Zsolt, az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje választási programjának ismertetésekor.
„Temesvár csak akkor lehet megint a nyugati szellemiség romániai fellegvára, ha a kisebbségek beleszólhatnak a döntésekbe és erősítik a városnak a határon átnyúló gazdasági és kulturális kapcsolatait” – mondta a parlamenti képviselő.
Rámutatott, Temesvár a régi és új temesváriak, románok, magyarok, németek és a többi kisebbség közös otthona. „A mi feladatunk, hogy együtt tegyünk Temesvár fejlődéséért. Azon kell elgondolkodnunk, hogyan lehetne Temesvárból ismét egy nyitott, modern és vendégszerető város” – vázolta Molnár Zsolt választási programjának alapgondolatait.
A Temesvár, a nyitott város című program bemutatóján az RMDSZ-es jelölt hangsúlyozta: nem tartozik a „mindentudó” politikusok közé, ezért ötletbörzét hirdet a város fejlesztése érdekében, mert szerinte a legjobb ötletek a legváratlanabb helyekről jönnek. „A választási programomat a temesváriak írják meg, ezért nyilvános helyeken és az interneten nap mint nap a város polgárainak a rendelkezésére állok, hogy ötleteket, elvi kérdéseket vitassunk meg és közösen megtaláljuk a megoldásokat” – nyilatkozta.
Az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje néhány általa fontosnak tartott városfejlesztési javaslatot is megfogalmazott, mint például a közszállítás hatékonnyá tétele külön buszsávok kialakításával, a kerékpáros közszállítás tovább fejlesztése, emeletes parkolók létesítése a városközponton kívül. Emellett szorgalmazza a közpénzek elköltésének teljes átláthatóságát, a közhivatalok munkájának hatékonnyá tételét, a bürokrácia csökkentését és a lakosság bevonását a fontos döntésekbe.
Molnár Zsolt szerint városfejlesztési tanácsot kellene létrehozni, melynek munkájába a vállalkozók, a civil szervezetek, az egyházak, a szakszervezetek, a diákok és a nyugdíjasok képviselői is bekapcsolódhatnának, míg egy hasonló testület az egészségügy terén fogalmazna meg fejlesztési javaslatokat.
Temesváron kiszorultak a döntéshozatalból a lakosság tíz százalékát jelentő nemzeti közösségek, ezért a sokat emlegetett bánsági multikulturalizmus már csak deklaratív szinten létezik – jelentette ki Molnár Zsolt, az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje választási programjának ismertetésekor.
„Temesvár csak akkor lehet megint a nyugati szellemiség romániai fellegvára, ha a kisebbségek beleszólhatnak a döntésekbe és erősítik a városnak a határon átnyúló gazdasági és kulturális kapcsolatait” – mondta a parlamenti képviselő.
Rámutatott, Temesvár a régi és új temesváriak, románok, magyarok, németek és a többi kisebbség közös otthona. „A mi feladatunk, hogy együtt tegyünk Temesvár fejlődéséért. Azon kell elgondolkodnunk, hogyan lehetne Temesvárból ismét egy nyitott, modern és vendégszerető város” – vázolta Molnár Zsolt választási programjának alapgondolatait.
A Temesvár, a nyitott város című program bemutatóján az RMDSZ-es jelölt hangsúlyozta: nem tartozik a „mindentudó” politikusok közé, ezért ötletbörzét hirdet a város fejlesztése érdekében, mert szerinte a legjobb ötletek a legváratlanabb helyekről jönnek. „A választási programomat a temesváriak írják meg, ezért nyilvános helyeken és az interneten nap mint nap a város polgárainak a rendelkezésére állok, hogy ötleteket, elvi kérdéseket vitassunk meg és közösen megtaláljuk a megoldásokat” – nyilatkozta.
Az RMDSZ temesvári polgármesterjelöltje néhány általa fontosnak tartott városfejlesztési javaslatot is megfogalmazott, mint például a közszállítás hatékonnyá tétele külön buszsávok kialakításával, a kerékpáros közszállítás tovább fejlesztése, emeletes parkolók létesítése a városközponton kívül. Emellett szorgalmazza a közpénzek elköltésének teljes átláthatóságát, a közhivatalok munkájának hatékonnyá tételét, a bürokrácia csökkentését és a lakosság bevonását a fontos döntésekbe.
Molnár Zsolt szerint városfejlesztési tanácsot kellene létrehozni, melynek munkájába a vállalkozók, a civil szervezetek, az egyházak, a szakszervezetek, a diákok és a nyugdíjasok képviselői is bekapcsolódhatnának, míg egy hasonló testület az egészségügy terén fogalmazna meg fejlesztési javaslatokat.
Krónika (Kolozsvár)

Egy hely, ahol teljesítménnyé alakítják a tehetségígéretet
„Nagyon fontosnak tartom, hogy az iskolák ügye ténylegesen közügy legyen. Iskolatámogató környezet híján nagyon nehéz intézményt építeni, fejleszteni. Főként egy olyan társadalomban, amely nem tiszteli a pedagógusokat, ahol nem érték az erőfeszítést igénylő munka, a megszerzett tudás” – beszélgetés Erdei Ildikóval, a temesvári Bartók Béla-gimnázium igazgatójával.
– A temesvári Bartók-líceum még a magamfajta belső-erdélyinek is sokat mond, de mit jelent önnek, az intézmény igazgatójának?
– Az iskolánk több, mint iskola. Egy közösségépítő, jövőbe mutató hely, ahol mindennap van egy új kihívás, egy-egy új helyzet, gond, ötlet, kudarc és siker. Közel 600 gyerek, fiatal és mintegy 60 pedagógus iskolája.
Egy hely, ahol azon és azért dolgozunk, hogy a diákok szeressenek iskolába járni, találjanak olyan területet, ahol tehetségígéretük teljesítménnyé alakulhat, ahol a tanárok csapatban dolgoznak, és ahol a szülői közösség partnerként van jelen.
Olyan iskola, ahol tudjuk, hogy a tanórák mellett fontos szerepük van a tanórán kívüli tevékenységeknek, hiszünk a diákönkormányzat kezdeményezőerejében, a diákok egyharmada tagja valamelyik hagyományőrző csoportnak, és a Bartók Diákszínpad évente új előadással örvendezteti meg a közönséget.
Egy olyan munkahely, ahol a munkaközösség jelentős hányada minden tanév elején, illetve végén szakmai műhelyen értékeli az iskolai életet, és közösen tervezi a jövőt.
– A Bartók-iskola a szórványmagyarságból fogad diákokat. Milyen vonzáskörzete van az intézménynek?
– Temesváron és a környékbeli falvakon kívül elsősorban Temes megyéből érkeznek diákjaink, ezenkívül néhány Arad megyei településről, Majláthfalváról és Kisiratosról is járnak hozzánk középiskolások. Három irányból érkező három iskolabusz hozza reggel a diákokat, jelenleg mintegy 150-en járnak iskolabusszal: Újszentesről, Újmosnicáról és Győrödről.
Az iskolabuszos diákoknak mintegy egyharmada érkezik a településekről, a többiek a város különböző negyedeiben, főként a hat évvel ezelőtt megszűnt tagozatos iskolák körzetében ülnek fel az iskolabuszokra. A megyéből elsősorban Végvárról érkeznek diákjaink, közülük van, aki a bentlakást választja, és van, aki a napi ingázást. Ezenkívül vannak diákjaink Lugosról, Bodófalváról, Igazfalváról, Ótelekről és Zsombolyáról is.
– Akik pedig nem szeretnének ingázni, azoknak lehetőségük nyílik az iskola kollégiumában lakni.
– Iskolánk kollégiuma 50 férőhelyessé alakítható, jelenleg 40-en laknak benne. Minden évben igyekszünk javítani az életkörülményeket, a bentlakó diákok számára pedig sajátos programokat működtetünk, dolgozunk ki. A diákok 2–4 ágyas szobákban laknak, van saját tanulószobájuk, ebédlőjük, használhatják az intézmény sportpályáit, eszközeit. A bentlakó diákok közösségének saját önkormányzata van, igyekszünk a programok kialakításában odafigyelni a javaslatokra. A Bartók Alapítvány ösztöndíjjal segíti őket, s pályázati támogatásból a belvárosi református egyház együttműködésével melegebéd-program működik számukra.
Évente egy-egy identitáserősítő programot valósítunk meg, melynek fontos eleme mindig az, hogy a diákok „hazavigyenek” szülőfalujukba valamit a megszerzett tudásból. Az idei iskolai évben több tanulástámogató program is működik a PADOC Alapítvány révén: matematikából, magyar nyelv és irodalomból, informatikából és tanulástechnikából. Évek óta jól működik a pszichokör, valamint a kortárstanácsadásra épülő belső hálózat. Az elmúlt tanévtől kezdődően a tizenegyedikes diákok egyéni szakoktatási támogatást igényelhetnek egy-egy szakma elsajátításához. Jelenleg két bentlakó diákunk tanulja ki az iskola mellett a szakács-, illetve a pincérmesterséget. A jövőben gyakorlati készségeket fejlesztő műhelyt szeretnénk kialakítani és működtetni a kollégium keretében.
– Eközben Temesváron is épül szórványoktatási kollégium. Ez bartókos kezdeményezés? Milyen viszonyban van az iskola ezzel a kezdeményezéssel?
– A felső iskolások szórvány-szakkollégiumát ezelőtt 10 évvel tervezte meg a temesvári Szórvány Alapítvány egy olyan munkacsoportja, amelynek magam is tagja voltam. Az akkori tervek szerint mindenképpen olyan szakkollégiumot terveztünk megvalósítani, amely a Bartók-líceumot is erősíti. A jelenlegi elképzelések még alakulóban vannak. Bízom benne, hogy ezt az elvet most is sikerül érvényesíteni.
– Melyek a legfőbb okai annak, hogy a szórványnak számító Temesváron és környékén a magyar gyerekek jelentős része nem anyanyelven folytatja tanulmányait?
– A magyar szülők gyermekeire vonatkozó beiskolázási adatokat összegző statisztikákban Temes megye mindig a sor végén kullog. Általában azt tartják, hogy a gyerekeknek csupán negyede jár magyar iskolába. A mi felméréseink azt mutatják, hogy az iskolába lépő gyerekek nem tudnak már magyarul, és ez az elsődleges oka annak, hogy a magyar iskolaválasztás nem is kerül szóba. Ennek egyik oka a nyelvileg vegyes családok magas, 67 százalékos aránya.
Az elmúlt években növekedett a vegyes házasságokban születő gyermekek magyar iskolaválasztása, jelenleg már külön programokat működtetünk annak érdekében, hogy ezek a gyerekek megfelelően tanulják meg a nyelvet, és sikeresen illeszkedjenek be az iskolába. Ebben a munkában komoly segítséget jelentettek az Integratio Alapítvány kétnyelvűségprogramjai, az igényesen kidolgozott szülői tájékoztatók, a családok, óvodák és iskolák által mára már közkedvelt játékcsomagok. Továbbra is találkozunk olyan magyar családokkal, amelyek román iskolába íratják a gyermekeiket, de ez az arány jóval kisebb.
– Az iskolai gazdag programkínálat fényképei, rövid összegzései a közösségi hálón keresztül jutnak el a külvilághoz. Arra kérem, néhány fontosabbat emeljen ki!
– Egyik ilyen jól működő programunk a havi jelleggel megszervezett átszó- és alkotóház, amely mind a jelenlegi, mind pedig a jövőbeli diákjainknak nyújt tartalmas szabadidőprogramot. Kiemelném továbbá a testvérosztályok programjait, hiszen az elmúlt években kiépítettünk egy térségi iskolahálózatot a város óvodáival és a megye iskoláival. Minden elemi osztályunknak van egy partneróvodája és egy vidéki összevont elemi testvérosztálya. A felső tagozatos osztályaink pedig a vidéki felső tagozatos osztályokkal létesítettek kapcsolatokat.
Évente több közös tevékenységre is sor kerül: egymást meglátogatják az osztályközösségek, ilyenkor közös órákat is tartanak, de közösen mennek kirándulni vagy valamilyen kulturális rendezvényre. Igyekszünk minden olyan lehetőséget megragadni, amelyek az alkalmazható tudás kialakítását, a különböző tehetségterületek fejlesztését vagy a pályaválasztást segítik. A programok megvalósításába bevonjuk volt diákjainkat vagy a szülői közösséget, de sokszor működünk együtt a különböző civil szervezetekkel, intézményekkel.
Ha egy kezdeményezés jól alakul, abból igyekszünk hagyományt teremteni: így szervezzük meg most már évente a Tehetségnapot névadónk, Bartók Béla születésnapján, a Mesterségem címerét, a Tudományos Játszóházat, a Magyarok Európában rendezvényt vagy a Családi Sportnapot. Az idei tanévben sikerült iskolakertet létrehoznunk az iskolában és az óvoda épületében is. Reméljük, ezek a foglalkozások is rendszeressé válnak.
– Iskolai sikertörténetekről gyakran hallani. De mit jelent egy intézmény életében ennek az ellenkezője, amikor valami nem a tervek szerint alakul?
– A kevésbé sikeres történeteknek is fontos szerepük van: ezek jelzik a problémás területeket, a gondokat. Ha egy középiskolás diák abbahagyja az iskolát, azt komoly tünetnek tartom. Az elmúlt időszakban több olyan vidéki diákunk is volt, aki kimaradt. Az iskolatámogató programok egy része ezekből a helyzetekből okulva alakult meg. Ha egy diák nem talál legalább egy olyan szakkört, csoportot, programot, ahová szívesen jár, az szintén jelzés. Éppen a napokban végzünk egy felmérést azzal kapcsolatosan, hogy van-e minden diákunknak legalább egy „fogódzója”, egy közössége, ahová tartozhat, ahová szívesen jár.
– Minden bizonnyal Önnek is van prioritáslistája. Hogyha egy elemet kellene kiemelnie ebből, mi volna az?
– Nagyon fontosnak tartom, hogy az iskolák ügye ténylegesen közügy legyen. Iskolatámogató környezet híján nagyon nehéz intézményt építeni, fejleszteni. Főként egy olyan társadalomban, amely nem tiszteli a pedagógusokat, ahol nem érték az erőfeszítést igénylő munka, a megszerzett tudás. Úgy gondolom, hogy ez közös felelősség.
– Szakmailag és emberileg mit jelent az ön számára, hogy a nemzeti ünnep alkalmából március 11-én Budapesten átvehette a Magyar Arany Érdemkeresztet?
– Mindenekelőtt megerősítést. Kevés olyan pillanat volt eddig az életemben, amikor számba vettem, összegeztem, értékeltem a munkámat, és a kitüntetés átvétele erre kicsit rákényszerített. De úgy érzem, még sok tervem van és sok tennivalóm. Emberileg külön kitüntetést jelentett az a sok kedves visszajelzés, őszinte öröm és gratuláció, amit szűkebb és tágabb környezetemből kaptam. Ezúton is köszönöm.
dr. Erdei Ildikó
1970-ben született Temesváron. Szülővárosában végzett általános iskolai tanulmányai után a nagyváradi Iosif Vulcan Pedagógiai Líceumban szerez tanítói képesítést. 1997-ben a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen, pszichológia szakon diplomázik. 1988-tól a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban dolgozik, előbb tanító, majd iskolapszichológus 1991–2001 között, majd 2012-től napjainkig az intézmény igazgatója. 2003-tól külső munkatársa a Temesvári Nyugati Tudományegyetemnek. 2011-ben doktorál a Szegedi Tudományegyetemen. A Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetik ki 2016. március 11-én a bánsági szórványmagyarságért végzett szakmai és közösségépítő munkája elismeréséül. 2011-től az MTA külső köztestületi tagja. Hazai és nemzetközi szórványoktatási és tudományos kutatási projektek résztvevője, számos szakpublikációt jegyez.
dr. Erdei Ildikó 1970-ben született Temesváron. Szülővárosában végzett általános iskolai tanulmányai után a nagyváradi Iosif Vulcan Pedagógiai Líceumban szerez tanítói képesítést. 1997-ben a Temesvári Nyugati Tudományegyetemen, pszichológia szakon diplomázik. 1988-tól a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban dolgozik, előbb tanító, majd iskolapszichológus 1991–2001 között, majd 2012-től napjainkig az intézmény igazgatója. 2003-tól külső munkatársa a Temesvári Nyugati Tudományegyetemnek. 2011-ben doktorál a Szegedi Tudományegyetemen. A Magyar Arany Érdemkereszttel tüntetik ki 2016. március 11-én a bánsági szórványmagyarságért végzett szakmai és közösségépítő munkája elismeréséül. 2011-től az MTA külső köztestületi tagja. Hazai és nemzetközi szórványoktatási és tudományos kutatási projektek résztvevője, számos szakpublikációt jegyez.
Dénes Gabriella
Krónika (Kolozsvár)

Bukarest színeváltozása
Először tizennyolc éves koromban jártam Bukarestben. Nővéremmel Szatmárnémetiből Tarom-géppel érkeztünk hivatalos hazánk fővárosába. A Calvineumban laktunk, és igyekeztünk megismerkedni a főváros nyújtotta előnyös lehetőségekkel. A Herăstrău parkban tett séta, a technikai múzeum és a diktátornak szentelt külön múzeum meglátogatása maradandó élményeim közé tartoznak.
Azóta tucatnál többször megfordultam Bukarestben: átutazóban, vízumügyben, intéznivaló végett, szakmai rendezvényen, sőt még a szekus dossziém megtekintése miatt is. Az Északi pályaudvar bűzei, a szemetes, koszos és rendezetlen városkép, a gödrös és poros-sáros járdák, az utakon falkákban közlekedő kóbor kutyák, az előkelő szállodák és omladozó épületek ellentéte, a városképi és emberi rendezetlenség többnyire vissza-visszatérő motívumok voltak számomra. Nem tagadom, pozitív élményekkel együtt. Hiszen a fővárosok mindig nyújtanak érdekességet, többletet, látni- és élveznivalót. Értékes múzeumokat és gyűjteményeket, kulturális élményeket, képtárakat és választékos boltokat, nyüzsgő életet, divatcikkeket és a kor kihívásainak megfelelő lehetőségeket.
Nemrég „munkautazás” kapcsán jártam a román fővárosban. Doktorandusomat, egyetemi munkatársamat kísértem el, aki kéthetente megjárja a Marosvásárhely–Bukarest-utat, hogy rendszeresen sugárzott egészségügyi tévés műsorokban szerepeljen. Egy bevált és keresett, jól reklámozott étrendkiegészítő képviselőjeként. Az úton nemcsak a szakmai teendőket egyeztettük, hanem személyes élményeinkről és a világ dolgairól is elbeszélgettünk. A România tévében a szerkesztő, a titkárnő és a stáb kedvesen fogadtak, a becsületes és értékteremtő erdélyieknek kijáró tisztelettel, és két adásra valót lefilmeztek. Munkatársam a megszokott menetrendje szerint átautózott a főváros másik szegletébe, és néhány órai szünetet követően élő műsorban szerepelt. Nekem négy és fél óra állt a rendelkezésemre, hogy barátkozzak a fővárossal, és eljussak metróval a leparkolt autóhoz, hogy a műsor végeztével mindjárt indulhassunk haza.
Az általam megszokotthoz képest Bukarest ezúttal túlnyomóan pozitív élményt nyújtott. Az értékes ikonokat és néprajzi tárgyakat felsorakoztató Román Parasztmúzeumának, valamint a hozzá tartozó fényképkiállításnak és modern művészeti alkotásoknak a megtekintését követően a Calea Victoriei (Győzelem sugárút) irányába vettem az utam. Meglepett a biciklisáv látványa. Igaz, az éppen rajta sétálgató gyalogos úgy az oszlopnak szorított egy merész kerékpárost, hogy káromkodása hangjánál csak a vele együtt érző autós tülkölése bizonyult hangosabbnak.
Újabb kellemes élmény: egyre több épületet tataroznak, ráadásul megjelentek a műemlékeknek kijáró kétnyelvű ismertetőtáblák, nem tagadván a többnyire német, francia, olasz tervező, építtető kilétét. Az egyik, szépen felújított egykori bojárházban hónapokon belül a Korosztályok Múzeumának a megnyitására készülnek. Üdvözlésre méltó ötlet, hiszen „nemcsak a húszéveseké a világ!” Arrább az 1989-es forradalom során tönkretett emblematikus épület felújítása évek óta tart, az 1926-ban leégett Királyi Palota további történetéről nagyméretű pannók számolnak be, és megbizseregtetik az előkelő látnivalókra áhítozó turista vérét: Royal Palace. Innen ballagott ki az utcára és tartott az Athenée Palace felé az egyetlen kóbor kutya, amelyet mostani látogatásom során láttam. Ráadásul chip volt a füle tövén...
Az Erzsébet királyné sugárútra térve a Bukaresti Egyetem környékének már megszokott hangulatát ízlelgettem: könyvárusok, golán szövegek, kommunistaellenes jelszavak. A felújított aluljáró szokatlanul tiszta és civilizált volt, és nagy örömömre turisztikai információs iroda is működött benne, sokféle ismertetővel, képkiállítással. Az Intercontinental szálloda mellett, a Nemzeti Színház előtt általam még nem látott, öt éve odavarázsolt kompozíció látványa késztetett a megközelítésére: Caragiale és elveszett levele korabeli szereplőinek a szoboregyüttese.
A megtekintésre érdemes kiállításokat hirdető Bukarest Múzeumot, átellenben pedig a szépen felújított Colţea kórházat elhagyva újabb általam még nem észlelt alkotás: a szoptató farkas szobra. A Lipscani utca, városrész bejáratánál. Valamikor bizonytalan kinézetű emberek kereskedtek az utcát uraló zsibvásáron, mostanra sétálóutcák, szemre tetszetős kocsmák, csinos üzletek együttese a környék. A parlagi kofakáromkodások helyét átvette az angol, a spanyol és persze az egykorinál jóval szalonképesebb román. Máris „megbeszéltem magammal”, hogy a kedvenc kocsmám a Taverna Covaci, a Covaci utca ékessége, amelyet legközelebb belülről is megismerek majd. Mert mindig hagyni kell valamit a következő találkozásra...
A már régebben is látott fejedelmipalota-maradványok, a szomszédos templom és Manuc-hán érintésével jutottam ki az Egyesülés térre, és addig gyalogoltam, amíg ráláthattam a Fehér Házra. Ha Ceauşescu feltámadna... Grandiózus tervénél csak a nemzet katedrálisa projekt merészebb a maga 120 méteresre tervezett magasságával, amiből tizenvalahány méter már megépült. A bukaresti Fehér Ház egyelőre takarja, de nem sokáig. Az ortodox székesegyház azonban jól látszik a Mitropolita-dombon. Eközben továbbgondolom a távolabb elhelyezkedő parkokat, szökőkutakkal ékesített pihenőzónát, az egykori Ifjúsági park érdekes múzeumait, Gheorghe-Gheorghiu Dej valamikori mauzóleumát és a Hősök temetőjét.
Ami viszont nem változott még az európai uniós csatlakozás után sem: csak menettérti jegyet lehet vásárolni a metróban öt lejért. Pedig csak egyetlen utazás áll előttem. Az árak viszont alacsonyak, a budapesti, párizsi, londoni metróárak fele, harmada, negyede. A beléptetés civilizált, nincs szemét, és van szemeteskuka. Sőt a sorban elhelyezett képernyőkön folyik a reklám. A szerelvények érkezését előrejelzik, igencsak jól öltözöttek az utasok, és ugyanúgy nyomogatják maroktelefonjuk billentyűzetét, mint a világ bármely metróállomásán és metrókocsijában. Annyi különbséggel, hogy a megállókat előre jelző hölgy csak románul beszél, a feliratok pedig kizárólagosan román nyelvűek.
Elvégre a román fővárosban vagyunk. Amelynek újabban van Trikolór tere óriászászlóval, sőt olyan ajándéktárgyüzlete is, ahol a piros-sárga-kék kavalkád része a harminc éve legyártott, eddig sorsát türelmesen kiváró vörös pionírnyakkendő nemzeti színű csíkkal. Az árcédula szerint az aranykorban nyolc lejért árulták. Most hét lej ötven baniért jutok hozzá. Még mondja valaki, hogy azóta nem változott a világ...
Ábrám Zoltán
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Krónika (Kolozsvár)

Magyar ügyek amerikai szemmel
A Kárpát-medencei magyar közösségek valós gondjaira való figyelemfelkeltéshez szükségesek az erőteljes civil és politikai kezdeményezések és a proaktív hozzáállás, a gondokat meg kell ismertetni az európai és amerikai közvéleménnyel, valamint a diplomáciai körökkel – állapítja meg legfrissebb, az Egyesült Államok külügyminisztériumának a Kárpát-medence országairól (Szlovákia, Ukrajna, Románia és Szerbia) kibocsátott éves emberi jogi jelentéseit összehasonlító elemzésében a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet.
Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma éves rendszerességgel mutat be jelentéseket az emberi jogok állásáról a nagyvilágban. Ezek a jelentések egy általánosan alkalmazott sablonra épülnek, szerkezetük azonos, és ugyanazokat az emberi jogokat vizsgálják – természetesen az adott ország sajátosságainak ismeretében egyik-másik témára kevesebb vagy éppenséggel több figyelmet fordítva.
Az elemzés célja áttekinteni a legnagyobb Kárpát-medencei magyar közösségek országaira vonatkozó jelentéseket, tekintettel azok időbeli alakulására is. Éppen ezért megvizsgáltuk az elmúlt öt esztendő (2011, 2012, 2013, 2014 és 2015) Szlovákiára, Ukrajnára, Romániára és Szerbiára vonatkozó országjelentéseit. A jelentések közös vonása, hogy a legtöbb esetben a magyarságra vonatkozó kitételek a harmadik fejezetben (kisebbségek részvétele a politikai életben), valamint a hatodik fejezetben (etnikai alapú diszkrimináció, kisebbségek helyzete) olvashatók. Egyes országok esetében külön pontként jelenik meg az ingatlan-visszaadás kérdése, ezekről a jelentések első fejezetében olvashatunk.
Fontos az aktív külpolitika
Az Egyesült Államok külügyminisztériumának éves emberi jogi jelentéseit áttanulmányozva megállapítható, hogy ezek foglalkoznak a Kárpát-medencei magyar közösségek jogainak érvényesülésével, ám az egyes ügyek láthatósága nagyban függ azok közvélemény előtti megjelenítésétől, az amerikai diplomácia tájékozódási forrásaitól és a civil szervezetek tevékenységétől.
Fontos aláhúzni, hogy az egyes országokban élő magyar közösségek legnagyobb, reprezentatívnak tekintett, parlamenti képviselettel rendelkező érdekvédelmi szervezeteinek állásfoglalásai és tevékenysége jelentik azt a hivatkozási alapot, amelyre ezek a jelentések a leginkább támaszkodnak. Így kijelenthető, hogy mindennél fontosabb az egyes magyar szervezetek aktív külpolitikai tevékenysége, hiszen amennyiben ezek nem vetik fel a gondokat és jogsértéseket, akkor a legtöbb esetben nemzetközi szinten láthatatlanok és értelmezhetetlenek maradnak a közösség életére és jövőjére nagy hatással bíró intézkedések vagy éppen azok elmaradása.
Szlovákia tekintetében a politikai képviselet kapcsán a jelentések visszatérően kizárólag a Most–Híd parlamenti mandátumait említik, arra való hivatkozással, hogy a törvény tiltja az etnikai alapú adatgyűjtést. A 2015-ös jelentés ráadásul már nem is tartalmaz a kisebbségek politikai képviseletére vonatkozó megállapítást. A Most–Híd szerepét egyébként úgy értékeli, hogy az „közeledést hirdet a magyar és a szlovák közösségek között". A kisebbségek helyzetéről szóló alfejezetben minden évben megjelenik a Malina Hedvig-ügy: az Emberi Jogok Európai Bírósága által jóváhagyott megegyezéssel kezdődően, a pszichiátriai vizsgálatokon át a hamis vallomástétel vádjáig és ennek a vádnak az ejtéséig. A jelentések visszatérő megfogalmazása szerint a Malina Hedvig-ügy változatlanul a médiafigyelem középpontjában van.
A jelentések visszatérő eleme továbbá az információk kötelező módon szlovák nyelven történő közléséről szóló törvény (szlovák nyelvtörvény), amelynek rendelkezéseivel szembeni magyar tiltakozásokat minden évben megemlíti. A legutóbbi kettő, a 2014-es és a 2015-ös jelentés valamivel bővebben foglalkozik a nyelvhasználat kérdésével, megemlíti, miszerint a magyar közösség kifogásolja, hogy akadályozzák a magyar nyelv használatát a hivatalos ügyintézésben, és hogy nem engedélyezik a vasútállomások kétnyelvű feliratozását. Érdekessége a 2012-es évi jelentésnek, hogy Robert Fico kormányfőt úgy mutatja be, mint aki szakított a korábbi nacionalista, magyarellenes retorikával, és sokkal békésebb hangnemet üt meg a szomszédsági viszonyban. Erre példát is ad, megemlítve a Fico–Orbán-találkozót Pilisszentkereszten, ahol közösen nyitották meg a magyarországi szlovákok új kulturális központját.
Némileg meglepő az is, hogy a legutóbbi öt év szlovákiai jelentései közül mindössze a 2013-as foglalkozik azokkal a szlovák állampolgárságuktól megfosztott magyarokkal, akik megkapták a magyar állampolgárságukat: megemlíti, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elutasította két ilyen személy panaszát, hiszen amikor ők a magyar állampolgárságot kérvényezték, a szlovák állampolgársági törvény rendelkezéseinek tudatában tették ezt, amely kimondja, hogy egy más állampolgárság megszerzése a szlovák elvesztésével jár. Itt az emberi jogi jelentés is pontatlanságot tartalmaz, mivel a bíróság nem elutasította a kérelmet, hanem elfogadhatatlannak nyilvánította a panaszt.
Fehér folt a kárpátaljai magyarság
Ukrajna tekintetében az USA emberi jogi jelentései az elmúlt öt esztendőben alig foglalkoznak a magyarság jogaival. Ez alapvetően az ukrán belpolitikai helyzetnek tudható be, hisz Timosenkotól a Krímig minden emberi jogi szempontból értelmezhető problémával foglalkoznak – sőt 2014-től kezdődően az USA az államokéval azonos formai és szerkezeti követelményeknek megfelelő külön emberi jogi jelentést készít a Krímről. A magyar közösség jogaira vonatkozóan mindössze a 2012-es évi jelentés tartalmaz egy kitételt, amikor megemlíti, hogy a 2012-ben elfogadott kisebbségi nyelvhasználati törvény kibővíti a jogokat azokban a régiókban, amelyben a kisebbségi lakosság aránya eléri a 10 százalékot.
Szerbia kisebbségi kérdései ezzel szemben sokkal jobban foglalkoztatják az USA külügyminisztériumát. A 2011-es év kivételével évről évre visszatérő kérdés itt az ingatlanrestitúció, külön megemlíti az egyházi javak visszaadásának ügyét is. Ezekben a tartalmakban nincs érdemleges minőségi változás, csupán azt jegyzi meg, hogy a visszaszolgáltatási ügynökségnek mennyi időre van még szüksége a döntések elbírálásához, valamint azt, hogy a kormány újabb és újabb halasztásokat fogad el a pénzbeni kártérítések kifizetésére. A nemzeti kisebbségek politikai képviselete kapcsán szűkszavúan és változatlan megfogalmazásban annyit jegyez fel évről évre (kivéve a legutolsó, 2015-ös esztendőt), hogy a parlamentben kisebbségi képviselők is vannak, köztük magyarok, bosnyákok és albánok, akik etnikai vagy mainstream szerb pártok listáin jutottak mandátumhoz.
A kisebbségek helyzetéről szóló alfejezetben fokozatos változás észlelhető évről évre. A 2011-es és a 2012-es csupán a kisebbségi tanácsokat említi és azok széles kompetenciáit az oktatás, kultúra, média és anyanyelvhasználat terén. A 2013-as és 2014-es ennél többet is megjegyez: megemlíti, hogy a kormány a kisebbségek hátrányos helyzetének leküzdése érdekében a kormány mellett működő önálló Emberi Jogi és Kisebbségi Hivatal a vallásórák alternatívájaként a polgári nevelési órát vezetett be a másodfokú oktatásban, amelynek keretében a kisebbségek kultúráját és a nemzetiségek közötti toleranciát is tanítják. 2015-ben még ennél is többet tartalmaz a jelentés: az EBESZ támogatásával megalkották a szerb nyelv nem anyanyelvként történő oktatásának kereteit. A jelentés megemlíti azt is, hogy Szerbiának a 2015-ös EBESZ-elnöksége kapcsán egy civil szövetség véleménye szerint továbbra is sérül az országban a szabad identitásválasztás joga, és a kisebbségi jogok védelme sem megfelelő, és mindezért a szerb kormány politikája a felelős.
Egyre terjedelmesebb az erdélyi magyarok dossziéja
Románia kisebbségi jogi gyakorlata mindig is kiemelt figyelmet élvezett az USA emberi jogi jelentéseiben. Ez nemcsak a romakérdés részletes taglalásából, de az antiszemitizmusra vonatkozó kitételekből és a más alapvető emberi jogok érvényesülésére vonatkozó megállapításokból is kiolvasható. Annak ellenére, hogy a jelentések túlnyomó részben a romaüggyel foglalkoznak, érezhető az is, hogy fokozatosan teret nyernek a magyar közösség gondjai is. A 2011-es és a 2012-es évre szóló jelentésekben a magyar közösségre vonatkozó megállapítások között nincs különbség. Mindkettőben arról írnak, hogy a kisebbségi szervezetekre vonatkozó különleges választási szabályoktól eltérően a magyar közösség parlamenti képviselete az 5 százalékos küszöb elérésével valósul meg.
A kisebbségi jogok alfejezetben mindkét jelentés a moldvai csángó közösségek magyaroktatására vonatkozó gondjaira hívja fel a figyelmet (a moldvai csángókra vonatkozó megállapításokat mind az öt vizsgált jelentésben megtaláljuk). Egyetlen pont van a 2012-es jelentésben, ami nincs a korábbiban: a bevezetőben megjegyzi, hogy továbbra is lassú az ingatlan-visszaszolgáltatási folyamat. A kisebbségek politikai képviseletéről szóló rész egyébként négy éven át ugyanazt a tényt állapítja meg, 2015-ben viszont már utal az új párttörvényre és választási törvényre. Ebben azt kifogásolja, hogy miközben a pártalapítási feltételek jelentősen enyhültek (3 fő alapíthat pártot), ezzel szemben a választásokon részt venni kívánó kisebbségi szervezetek regisztrációs feltételei ugyanolyan szigorúak maradtak.
A kisebbségi jogok helyzetéről szóló részek egyre terjedelmesebbek a 2013-as évvel kezdődően. A 2013-as jelentés már két igen jelentős jogsértésről számol be. Az egyik a Kovászna megyei prefektus által indított hadjárat a székely zászló ellen. Ebben az ügyben megemlíti azt is, hogy a bíróság jogerősen megsemmisítette a Kovászna megyei zászlóra vonatkozó határozatot. A jelentés kitér továbbá az RMDSZ – valójában azonban a frissen megalakult Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat háromszéki csoportja által kidolgozott – magyarellenességről szóló jelentésére is, kiemelve, hogy a magyar közösséget számos jogsértés éri az igazságszolgáltatási anyanyelvhasználattól a szimbólumok elleni hadjáratig, az egészségügyben tapasztalható diszkriminációtól az oktatási gondokig.
A 2014-es országjelentés szerint a magyar közösség továbbra is diszkriminációra panaszkodik, kiemelve az igazságszolgáltatási anyanyelvhasználat, a kétnyelvű feliratok hiányát és a székely zászló elleni hatósági fellépést. Megemlíti továbbá, hogy a magyar közösség diszkriminatívnak tartja azokat a bírósági döntéseket, amelyek szerint nem lehet a magyar nyelv ismeretét feltételként szabni a közszférában történő alkalmazásoknál, valamint azt, hogy a csak magyar nyelvű kiadványok finanszírozását a hatóságok a más nemzetiségűekkel szembeni diszkriminációnak minősítik.
Kitér a jelentés arra is, hogy a diszkriminációellenes tanács elutasította az RMDSZ beadványát, melyben a Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóságot (ARACIS) panaszolta be, mert egy levelében azt kéri, hogy a gyakornok orvosok a betegekkel csak románul beszéljenek. A 2015-ös jelentés ismételten kiemeli, hogy továbbra is komoly gondok vannak az anyanyelvhasználat terén. Megemlíti az RMDSZ által előkészített árnyékjelentést a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának alkalmazásáról (nem összetévesztendő a Kisebbségvédelmi Keretegyezményhez kapcsolódó, nemrég bemutatott árnyékjelentéssel – szerző megj.), amelyben számos kétnyelvű felirat hiányát kifogásolja, valamint azt, hogy nem lehet használni a magyar nyelvet a bíróságokon és a közigazgatásban.
Ugyancsak az árnyékjelentésre hivatkozva jelzi a megoldatlan magyar nyelvű állami egyetem kérdését, a magyar nyelvű kulturális intézmények és magyar nyelvű irodalmi alkotások kellő mennyiségű fordítását is. A jelentés továbbá kitér a szimbólumok használatának akadályozására, és kiemeli, hogy a marosvásárhelyi hatóságok megakadályozták a székely szabadság napjának megszervezését.
Külön kiemelve jelennek meg a restitúciós kérdések. A 2014-es jelentés megállapítja, hogy az előző jelentés óta az egyházi restitúciós bizottság mindössze négy alkalommal ülésezett, visszaadott 9 ingatlant a volt tulajdonosoknak, ugyanakkor 64 kérelmet elutasított. A 2015-ös évi jelentés felhívja a figyelmet, hogy a ploieşti-i táblabíróság döntése nyomán a sepsiszentgyörgyi helyi önkormányzat visszavette a Székely Mikó Kollégium épületét, melyet a kommunista rendszer a református egyháztól vett el. A visszaállamosítást követően a református egyház az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A jelentés ugyanakkor ismételten megjegyzi, hogy a visszaszolgáltatási folyamat nagyon lassú.
Élénkül a nemzetközi figyelem
Összefoglalva mindezeket megállapítható, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma kellő figyelemmel követi a Kárpát-medencei magyar közösségek jogainak állását. Az is megállapítható, hogy az egyes jelentésekben a problémák megjelenítése nagymértékben függ attól, hogy egyrészt milyen forrásból és milyen mennyiségű információt gyűjt össze az amerikai diplomácia, másrészt attól, hogy a jelzett problémák mennyire erőteljesen jelennek meg a közösségek életében, a médiában, független jelentésekben, esetleg európai politikai körökben.
Ebből egyértelműen következik az, hogy a Kárpát-medencei magyar közösségek valós gondjaira való figyelemfelkeltéshez szükségesek az erőteljes civil és politikai kezdeményezések és proaktív hozzáállás, a gondokat meg kell ismertetni az európai és amerikai közvéleménnyel, valamint a diplomáciai körökkel, hangsúlyosan meg kell jeleníteni a médiában, illetve a magyar érdekvédelmi politikának kellő hangerővel és következetességgel kell azokat felmutatnia. A roma közösség intenzív lobbija ezért vált sikeressé, és ezért sikerül nekik évről évre kitölteni a jelentések kisebbségi fejezeteinek nagy részét.
Abban a pillanatban tehát, hogy például a romániai magyarság külföldön is reprezentatívnak tekintett érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ elkezdett komolyabban foglalkozni azzal, hogy a nemzetközi közvéleményt, a diplomáciai testületeket tájékoztassa a romániai jogsértésekről, a romániai kisebbségpolitika visszaeséséről, és ezekről elkészítse saját jelentéseit is, a nemzetközi figyelem is élénkebb lett – és a témát nem tudja már megkerülni az amerikai diplomácia sem.
Nemzetpolitikai Kutatóintézet, Budapest
Krónika (Kolozsvár)

Diákkonferencia a PKE-n
Tizenkilencedik alkalommal tartották meg pénteken a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Tudományos Diákköri Konferenciáját (PTDK) Nagyváradon, amelyen a bemutatkozó hallgatók egy szakmai bizottság, egymás, valamint a felsőoktatási intézményhez tartozó egyéb személyek és minden érdeklődő előtt ismertethették kutatási területeiket.
A rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitóval kezdődött, melyen Ráksi Lajos egyetemi lelkész tartott áhítatot, akit Dr. Pálfi József rektor és Dr. Szász Erzsébet, a PTDK főszervezőjének köszöntő beszédei követtek. A versenyen kilenc szakosztályban összesen kilencven hallgató tudományos igényű dolgozata és azok rövid bemutatója mérettetett meg. Az előadások és a szakmai zsűri értékelésének és döntésének megfelelően a zsűrielnökök a következő diákoknak ítélték oda az első három díjat: német nyelv és irodalom szakon első helyezett lett János Erzsébet Piroska és Gergely Tamás, második lett Cseuz Annamária, harmadik helyen végzett Kálmán Andrea; angol nyelv és irodalom szakon szintén ebben a sorrendben végzett Holt Sebastian és Rózsa Tekla-Beáta, őket Kiss Erzsébet Janka, Erdős Alexandra és Gáti Éva-Melinda követték a második helyen, harmadik pedig Bócsi Dorottya, Gui Cristian, Varga Anett és Hosszú Gréta-Bettina lett; magyar nyelv és irodalom szakon első lett Szegedi Csilla, második Egri Dóra, harmadik Csókási Tímea; filozófia és képzőművészet szakon György Katalin és László Attila lettek az elsők, második Kónya Kincső és Trif Tünde-Emőke, harmadik Deák Péter, Egyed Péter és Tokos Arnold Ottó; társadalomtudományok szakon első lett Virág Ádám, Csányi Emese, második Kelemen Anna Gyöngy és Csányi Emese, harmadik Kubas Eleonóra és Zsisku-Gergely Gabriella; zene szakon első lett Ambrus László, második Elek Gergő, harmadik Fábián Attila; neveléstudományok szakon első Nagy Vanda Krisztina, második Bíró Tünde Lilla, harmadik Bagosi Csilla-Mária és László Beáta; Nyelv, kultúra és civilizáció és Teológia szakon első lett Lajos Édua és Bodnár Lajos, valamint harmadik Feiszés Iulia Gabriella (második helyet nem osztottak); közgazdaságtudomány szakon második lett Kovács Aletta Beatrix és Lengyel Erzsébet, harmadik lett Gál Vivien (első helyet nem osztottak).
A hosszú, de tartalmas nap után a legjobb helyezéseket elért hazai és határon túli diákok egy szerény jutalmon túl lehetőséget kaptak arra is, hogy továbbjussanak a kolozsvári ETDK-ra, majd a budapesti OTDK-ra, ahol bebizonyíthatják, hogy kutatásaik a szélesebb tudományos körökben is megállják a helyüket. A résztvevők elismeréseképp többen ajándék könyvcsomagokat vehettek át, a díjátadást követően pedig a szervezők mindenkit szeretettel vártak egy állófogadásra.
Szamos Mariann
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lemaradtunk a kutatással
Székely középkor: sok kérdés, kevés válasz
A baróti Tortoma Önképző Kör legutóbbi vendége Fehér János művészettörténész volt, aki előadásában Háromszék és Erdővidék középkori településtörténetének kérdéseit taglalta, megjegyezve, hogy előadásának címe – Székely középkor: sok kérdés, kevés válasz – nem véletlen, hiszen a témában mi, háromszékiek leginkább csak kérdéseket tudunk megfogalmazni, ugyanis mind a régészeti ásatások, mind az írott források kutatása tekintetében még Székelyföld többi részéhez képest is jócskán le vagyunk maradva.
Fehér János elmélete szerint a székelyek megjelenésekor Háromszéken már létezett egy településhálózat: csak Erdővidéken négy, ma már elpusztult faluról szólnak a források, éspedig Dobóról, Valálról, Uzonkáról és Kisköpecről. Utóbbi a 16. század közepén még létezett, talán ott, ahol ma Köpecbánya található. De hiába keressük ma már Orbaiszéken is Borcfalvát vagy Domokosfalvát, egyiket sem találjuk.
Fotókon több régi oklevelet is bemutatott. Például egy 1455-ben Hunyadi János által kibocsátottat, mely Cófalva alapításával kapcsolatos. A település a nevét az oklevélben szereplő Có Jánosról kaphatta – magyarázta.
Kézdikővárról, avagy régi nevén Peselnekről is beszélt, melynek környéke az első katonai felmérés (1769–73) térképén még mintegy enklávéként jelenik meg, a terület ugyanis nem Háromszékhez, hanem Fehér vármegyéhez tartozott. Mint mondta, egykor úgy gondolták, itt besenyők éltek, gróf Kemény Józsefnek is tulajdoníthatóan, akiről viszont kiderült, jártas volt az oklevelek hamisításában. Egy 1324-ből származó eredeti oklevél azt bizonyítja, hogy nem besenyők, hanem ruténok voltak a hely őslakói.
A települések „életkorainak” tekintetében is elővigyázatosságra intett. Halljuk például, hogy Sepsiszentgyörgy 555 éve város, holott már egy 1427-es oklevél is in opido- nak, azaz vásáros helynek említi. Érdekes az esete Kézdivásárhelynek is, melyet vásáros helyként egy 1427-ben kibocsátott oklevél említ először, aminek viszont csak a 17. századi másolata van meg – az eredeti Fehér szerint feltehetően hamis.
Mátyás király 1462-ben kibocsát egy oklevelet, amiben ugyanaz szerepel, mint az 1427-es oklevélben, de hiányzik belőle a Torjavásárra vonatkozó rész, egy 1618-ban kibocsátottban pedig Marosvásárhely szerepel Torjavására helyett. Az előadó úgy véli, Torjavásár birtokosai a marosiaktól érdeklődtek vásártartási szokásaik felől – erre bizonyíték is van –, azok alapján aztán a később újra kibocsátott oklevelekbe már belefoglalták a torjavásári privilégiumokat is.
– Oda kell tehát figyelni a levéltári forrásokra – hangsúlyozta, majd összegzésként megállapította: Székelyföld középkori kutatása még nem kezdődött el, ha egyszer sor kerül rá, azt összehangoltan kell végezni, összekötve a levéltári kutatást a régészeti kutatással.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A Magyar Szórvány Napját tartották Brassóban
Megkerülhetetlennek kell lennie a magyar érdekképviseletnek a bukaresti parlamentben ahhoz, hogy a magyarság népességarányosan jusson költségvetési forrásokhoz és támogathassa szórványintézményeit - hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke csütörtökön a Magyar Szórvány Napja alkalmából rendezett brassói konferencián.
"Aki szórványt épít, az tömböt ment"
A politikus szerint a szórványmentésben a két évtizedes stratégiaírás után eljött a pragmatikus cselekvés ideje. Rámutatott: a szövetség szórványmenedzser-szolgálatot indított, 14 szórványkollégium működését támogatja és a Székelyföld-szórvány partnerség kiépítésével próbálja megakadályozni a településeiken tíz százalék alatti arányt képviselő, elszórtan élő magyarok beolvadását a többségi nemzetbe.
"Aki szórványt épít, az tömböt ment" - jelentette ki Kelemen Hunor arra a veszélyre utalva, hogy amennyiben a szórványmagyarság lemorzsolódik, a tömbben élő magyarság "széle" kezd majd szórványosodni.
A magyar szempontból szórványnak minősülő kilenc erdélyi megye képviselőinek és az RMDSZ szakpolitikusainak részvételével rendezett konferencia házigazdája, Kovács Attila, a Brassó megyei RMDSZ-szervezet elnöke arról beszélt, hogy a szórványmagyarság nem engedheti meg magának a pártosodást.
„Az egység jelszava nem a demagógia”
"Szórványban az egység jelszava nem demagógia, nem önkényuralmi látlelet, hanem a megmaradás hívó szava" - mondta Kovács Attila. Hozzátette: Brassó megye magyar lakossága ötvenezerről negyvenezerre csökkent az utóbbi évtizedben, de a drámai fogyás ellenére eddig volt ereje képviselőt juttatni a városi és megyei önkormányzatba, van parlamenti képviselője. Ha azonban a politikai megosztás miatt nem lesz már képviselője a szórványnak, az a fogyást is felgyorsítja, ezért a magyarság számára az igazi népszámlálás a december 9-i parlamenti választás lesz - vélekedett a brassói politikus.
Felszólalásában Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a szórványprogram elmúlt három sikeres évéről adott számadását követően újabb vállalást fogalmazott meg. Bejelentette, hogy megyehatárok feletti együttműködést kívánnak kialakítani a háromszékiek a brassói magyarsággal. A Székelyföld - Brassó kapcsolat felelőseként pedig Markó Attila, sepsiszentgyörgyi RMDSZ-es képviselőjelöltet bízzák meg, aki erdővidéki családi kötöttséggel rendelkezve tudja felvállalni és végezni ezt a feladatot.
A magyar szolidaritás jegyében
"Elsősorban Székelyföld nyert a szórványban élő magyarságokkal kötött kapcsolatokból. Egymás megismerését, közös értékeink felkutatását kell erősítenünk, és a magyar szolidaritás jegyében még többet kell egymásért vállaljunk. Az a célja a 2009-ben Hargita Megye Tanácsa által indított Összetartozunk közösségerősítő programunknak, amely azóta székelyföldivé nőtte ki magát, hogy ne csak a vezetők között, hanem emberek-emberek között épüljenek ki kapcsolatok, a családokat hozzuk egymáshoz közelebb" – hangsúlyozta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hozzátette: jövő évben képviseleti irodát kívánnak nyitni a partner szórványmegyéikben, ami által még hatékonyabbá tudják tenni a közös együttműködést.
Szegedi László református esperes, a kőhalmi Szórványdiákotthon vezetője a szórványkollégiumok működését mutatta be, Szabó Csaba a Szórványtengely mozgalom alapítója a kapcsolatteremtő média, Ambrus Attila a Brassói lapok főszerkesztője pedig a szórvány sajtó szerepét ismertette. Majd Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese a kulturális autonómia és a szórvány intézményrendszerek kapcsolódási pontjairól tartott előadást a jelenlevő szórványban működő RMDSZ szervezetek, magyar házak, szórványkollégiumok és szórvány ifjúsági szervezetek képviselőinek.
Hagyományt teremtettek
Ezt követően Hegedüs Csilla, az RMDSZ főtitkárhelyettese a szórványmenedzser programot mutatta be, míg Magyari Tivadar, RMDSZ-főtitkárhelyettes az Erdélyben fellelhető iskolaválasztási trendeket ismertette.
A konferencia zárógondolatát Winkler Gyula, európai parlamenti képviselő fogalmazta meg, kiemelve a rendezvény hagyományteremtő jellegét, mely alkalmat ad az elmúlt év mérlegének megvonására, illetve az elkövetkező időszak közös megtervezésére. „Mindannyian egy élő szórványnak vagyunk a munkásai: a szórvány jövőjéről beszélünk, hisz mi nem csak krónikásai akarunk lenni egy haldokló közösségnek, hanem építői a szórvány magyar közösségek megmaradásának” – fejtette ki.
A délután folyamán a Magyar Szórvány Napja alkalmából elindított Fogadj emlékbe egy műemléket program keretén belül Kelemen Hunor szövetségi elnök az Örökségünk Őrei címmel jutalmazta a brassói Áprily Lajos Főgimnázium közösségét, majd a konferencia programját a REDUT Kulturális Központban megtartott gálaműsor zárta.
maszol.ro

Vincze Loránt: az erdélyi magyarok nem élnek jó időket
A Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) május 6–8. között tartotta közgyűlését Stockholmban, amelyen húsz ország magyar szervezeteinek képviselői vettek részt. A nyugati diaszpóra mellett a Kárpát-medencei magyar szervezetek és az anyaország képviselői is jelen voltak. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Vincze Loránt külügyi titkár képviselte. A találkozó alkalmat adott a Kárpát-medencei magyar kisebbségek és a nyugat-európai magyar diaszpóra közti párbeszédre, az együttműködés kereteinek megvitatására.
Vincze Loránt, a FUEN alelnöke, az RMDSZ külügyi titkára az aktuális erdélyi helyzetről, a közeledő romániai választásokról és az európai kisebbségvédelem lehetőségeiről osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A romániai magyarság helyzetéről elmondta: „Erdélyben nem élünk jó időket: nemhogy a jogaink bővítése, a közösségi jogok elfogadtatása nincsen terítéken, hanem 26 évvel a rendszerváltás után rá kellett ébrednünk arra, hogy a román nemzetállam a megszerzett jogokat és a közösség biztonságát veszélyezteti." Felsorolta a magyar közösséget ért jogfosztások és sérelmek egy részét, a nyelvi jogok hiányos alkalmazását, a MOGYE rendezetlen ügyét, a visszaszolgáltatás hiányosságait, a közösségi szimbólumok elleni támadásokat és a magyar vezetők ellen indított valóságos hajtóvadászatot.
„Nemcsak Erdélyben és a Kárpát-medencében vannak nehéz helyzetben a magyar közösségek, Európában sem biztató az őshonos kisebbségek helyzete" – váltott az európai kisebbségvédelem témakörére a FUEN alelnöke. Közölte: nem hisz abban, hogy a menekültkérdésből előnyt lehetne kovácsolni az őshonos kisebbségek javára, mert egyszerűen hiányzik az összefüggés: „amíg a bevándorlók esetében gyors integrációra volna szükség a befogadó társadalmakban, az őshonos közösségek létérdeke a megmaradás és az önálló intézményrendszer felépítése." Véleménye szerint, ha nem hasonlóak a problémák, a megoldás sem lehet közös.
Vincze Loránt úgy véli, hogy az Uniónak szavatolnia kell a megszerzett kisebbségi jogokat és bátorítania a bevált kisebbségvédelmi gyakorlatokat. „Nyilvánvaló, hogy nem kifejezetten uniós kompetencia a kisebbségvédelem, de ezt az érvelést nem fogadjuk el, ezen változtatni kell" – fogalmazott. Pontosan a hatáskörök tágabb értelmezésére és ezáltal egy európai kisebbségvédelmi rendszer felépítésére tett javaslatot az RMDSZ és partnerei a Minority SafePack-kel, amelyet a Bizottság elutasított ugyan, de a kezdeményezők fellebbezését heteken belül tárgyalni fogja az EU Törvényszéke. Végezetül, a közelgő romániai választásokkal kapcsolatban a külügyi titkár a nagyszámú hallgatóságnak elmondta: az RMDSZ megőrzi majd súlyát az önkormányzatokban, biztosítva a közösség helyi érdekképviseletét. Vincze Loránt reményét fejezte ki, hogy a Szövetség az őszi parlamenti választásokat követően erős parlamenti képviselettel rendelkezik majd. Egyúttal a közösségi szolidaritás jegyében arra kérte a nyugat-európai magyar szervezetek képviselőit, hogy tájékoztassák a diaszpórában élő erdélyi magyarokat a levélben történő választás lehetőségéről, az ehhez kapcsolódó regisztrációs folyamatról.
A NYEOMSZSZ részéről Deák Ernő elnök köszöntötte a meghívottakat. Előadást tartott Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár és Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója. A Kárpát-medencei magyar közösségek képviseletében az RMDSZ képviselője mellett felszólalt még Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártja leköszönő elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének elnöke. A fórumot Szili Katalin miniszterelnöki megbízott moderálta. (rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Magyar polgármestere lett Nagybányának
Ludescher István RMDSZ-es alpolgármester, helyi tanácsos vezeti ideiglenesen Nagybányát. Erről ma döntött a helyi tanács egy rendkívüli tanácsülésen, amelyet azért hívtak össze, hogy új ideiglenes polgármestert válasszanak a város élére, azt követően, hogy Cătălin Cherecheș korábbi polgármestert korrupció miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Dorel Mureșan visszalépett az RMDSZ-es jelölt javára, így végül Ludescher 18 támogató szavazat mellett kapta meg a tisztséget.
Ludescher legalább május 26-ig vezeti a várost, mert ekkor dől el, hogy meghosszabbítják vagy sem a Cherecheș előzetes letartóztatását. Amennyiben Cherecheș mégsem kerülne szabadlábra, úgy Ludescher a június 5-i választásokig a tisztségben marad. (hírszerk.)
Transindex.ro

SRI: az elmúlt öt évben száznál több jelentés készült az egészségügyi rendszer problémáiról
A Román Hírszerző Szolgálat közleménye szerint az elmúlt öt évben több mint száz jelentés készült az egészségügyben meglévő problémákról, köztük a kórházi fertőzésekről is. A SRI ugyanakkor a fertőtlenítőszerekkel kapcsolatos visszásságokról, a „kórházakban használt nem megfelelő minőségű fertőtlenítőszerekről” is jelentett a más állami szervek felé.
„Az egészséghez való jog alkotmányos jog. A SRI az egyéb állami szervekkel közösen pedig azért dolgozik, hogy megvédje ezt a jogot, a többi alkotmányos jog mellett. A hírszerzőszolgálat tájékoztatta a döntéshozókat a közegészségügyi rendszer sebezhetőségéről. A jelentésekben szó volt a kórházi fertőzések problémájáról is, ugyanakkor arról is tájékoztatták a döntéshozókat, hogy nem megfelelő minőségű a kórházakban használt fertőtlenítőszer.”
A SRI jelentéseit megkapták a megyei tanácsok elnökei, a prefektusok, a miniszterek, a miniszterelnök és Románia elnöke is.
(agerpres)
Transindex.ro

RMDSZ-politika és -finanszírozás
Az erdélyi magyarság Trianon utáni politikai érdekképviselete ellenséges környezetben, közösségünk alapértékeit (igazság, igazságosság, méltányosság) semmibe vevő játékszabályok mentén, egy nyíltan ellenünkre törő államhatalommal szemben volt kénytelen mindenkoron tevékenykedni. Ilyen környezetben, ha az érdekképviselet csupa kőkeményen elkötelezett grállovagból állna, árulás lenne feltenni olyan kérdéseket a forrásfelhasználással kapcsolatban, melyek pontos megválaszolása akár ügyészségi eljárást is eredményezhet. Ha meglenne a kölcsönös bizalom a politikai elit és a választói bázis között, e kérdések feleslegesek lennének.
Sajnos a valóság egészen más.
Az RMDSZ, mely megalakulásakor bírta az erdélyi magyar nemzeti közösség elsöprő többségének bizalmát, 1996-ban a saját belső szabályrendszerével és a magyar érdekekkel egyaránt ütköző módon kormányt alakított a román választások győzteseivel, lemondva ezzel a nyomásgyakorlás legfőbb politikai eszközéről, az önálló külpolitikáról. Innen kezdve apró vargabetűket leszámítva a mindenkori román hatalom de facto legitimálása volt a fő feladata, amiért cserébe maga a szervezet és annak legfőbb vezetői állami védelmet és támogatást élveznek.
Az „Átlátszó-Erdély” nevű hírportál a minap közzétette az RMDSZ pénzügyi beszámolóit, rámutatva aránytalanságokra, pongyolaságokra, következetlenségekre és bizonyos luxusköltségekre egyaránt. E tárgykörben fogant cikksorozatuk hasznos adalék az utóbbi 25 év politikatörténetéhez.
Az egyébként nagyvonalakban eddig is ismert számok fényében – évi 4-4,5 millió euróról van szó - nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az RMDSZ a nemzeti autonomista szervezetekkel való tárgyaláskor úgyszólván mindent megígért, (s persze alig tartott be valamit), a forrásmegosztás gondolatát viszont mindig is elutasította, sőt, a médiában még a másik felet is szapulta, amiért az fel merte vetni a kérdést.
A Sipos Zoltán által jegyzett „Mire költik az erdélyi magyarság pénzét” című szöveg is rámutat a kulcskérdésre, tételesen arra, hogy „amennyiben (…) a pénzt a kormány a magyar közösségnek szánta, az RMDSZ pedig csak egy jogi személyiség, mely ezt a pénzt kezeli, akkor az RMDSZ-nek minimum morális, ha nem törvényes kötelessége az erdélyi magyarság fele is részletesen beszámolni arról, hogy mire költi ezt a költségvetési támogatást.” Arról nem szólva, hogy ha a címzett az erdélyi magyar nemzeti közösség, akkor az RMDSZ jogosulatlan versenyelőnyben van vetélytársaival szemben és morális kötelezettsége lenne azokat támogatottságuk arányában bevonni a döntéshozatalba.
Ezzel együtt végső soron még akár szerencsésnek is lehetne nevezni a helyzetet, hiszen ha Kelemenék erre hajlandóak lennének, nehéz lenne lemosni az autonomista erőkről azt, hogy az RMDSZ kézből eteti őket. Mint ahogy ezt a Magyar Polgári Pártról már nehéz lemosni, pedig nem elsősorban anyagi, hanem politikai „segítséget” kap az RMDSZ-től. Persze, amint azt megtudtuk Bíró Zsolt MPP-elnök „spágás” beszédéből, van annak anyagi vonzata is, ami egyáltalán nem mellékes a pártvezetés számára, sőt, ez a tulajdonképpeni célja az RMDSZ-es segítséggel megvalósítani szándékozott bukaresti jelenlétnek.
Az RMDSZ, miután kerek húsz esztendeje ad acta tette az autonómia-programot és azt kizárólag politikai számításból, jellemzően választási célzattal veszi elő azóta, elsősorban a bukaresti forrásokra támaszkodva tud fennmaradni. Fizetni közvetlenül a szűk nómenklatúrát, a pénz kisebb részét pályatokon szétosztani, ismét csak a vazallus-tartási célzattal, nomenklaturális szempontok szerint s persze fenntartva a baráti sajtót, mely, ha egyáltalán kényelmetlenkedik a kiüresedett faszadista (homlokzatra összpontosító, copyright by Szőcs Géza) mamutszervezet irányában, akkor azt csak a megengedett mértékben teszi, a látszatőrzés szándékával. (Örök mementó a Transindex „negatív kampánymonitorja”, melybe valamiképpen a legbotrányosabb RMDSZ-es esetek – például Rózsa Gáspár deményházi plébános verbális ámokfutása, melynek keretében a tisztelendő úr garantálta Markóéknak, hogy 80 emberből 90 az RMDSZ-re fog szavazni, „különben agyonveri az egészet” - nem kerültek bele.)
Mindazonáltal leszögezném, hogy bármennyire is problematikus az RMDSZ finanszírozásának legitimitása, bármennyire is belekeveredik egyik-másik RMDSZ vezető különböző korrupciós ügyekbe, a szervezettel nem ez a fő probléma, hanem az, hogy nem tölti be funkcióját, nem az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekeit, a három szintű autonómiát képviseli Bukarestben, hanem Bukarest érdekeit a közösség és a nagyvilág irányában.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma//szerintunk

Illegális bevándorlás - Szőcs Géza: egyszerre kell érvényesülnie a lelkiismeretnek és a felelősségtudatnak
A migráció kezelése során egyszerre kell érvényesülnie a lelkiismeret szavának és az európai kultúra iránti felelősségnek - hangsúlyozta Szőcs Géza, a Magyar PEN Club elnöke a szervezet által hétfőn Budapesten rendezett konferencián, amelyen közép-európai irodalmi személyiségek tekintették át a kérdést.
Az Európa válaszúton - meg kell-e mentenünk Európát? című tanácskozáson Szőcs Géza kiemelte: az európai értékrend egyik meghatározó pillére a testvériség, vagyis a szolidaritás az elesettekkel, a rászorulókkal, a szerencsétlenekkel.
Amikor Európa jövőjéről beszélünk, a lelkiismeret szavára ugyanúgy kötelességünk odafigyelni, mint a felelősség parancsára, amely az európai értékrend felszámolásának vagy átalakításának minden kísérletére határozott tagadó választ kell, hogy adjon - tette hozzá.
Mint mondta, az 1980-as években unalomig emlegetett "európai ház" ma a vihar kapujában áll, miközben alapvető igazság, hogy az érkezők "nem az Európai Unióba akarnak jönni, hanem Németországba", ezért is megkerülhetetlen Berlin szerepe, helyzete, jövője ebben a kérdésben.
A Szlovákiából érkezett Jozef Banás a vitában a Himalájában fekvő kis állam, Bhután példáját hozta fel, ott ugyanis nem a GDP, hanem a nemzeti boldogság növelése a legfőbb szempont, márpedig szerinte Európában is arra volna szükség, hogy gürcölés helyett örömteli munkát végezzünk, egészséges élelmiszerhez jussunk.
Az általa kívánatosnak nevezett megoldásban tényleges közösségek léteznek, a kultúrát nem őrli fel a globális szürkeségre törekvő szabadpiac, a nagyhatalmak pedig nem próbálják a "terrorveszéllyel fenyegetve szárnyaik alá terelni" a kisebb államokat.
Jozef Banás szerint az EU vezetése rossz kezekben van, de a működési mechanizmusok sem megfelelőek, hiszen "az Európai Unió minden szabálya olyan helyzetre épít, amikor nem történi semmi", így most ezek alkalmazhatatlanok. A helyzet kezelésének lényeges elemeként említette, hogy állítsák le a közel-keleti öldöklést, és segítsenek a harcok elől elmenekülteknek a szülőhazájukban boldogulni.
David Zabransky cseh író szerint "ez a konfliktus nincsen felkészülve a hordákra". Megjegyezte az is: "ez a válság újra leeresztette a vasfüggönyt", hiszen a helyzet azt mutatja, hogy a kommunizmustól negyedszázada megszabadult országok és Németország "nem eveznek egy hajóban".
A Lengyelországból érkezett Maciej Zieba arra hívta fel a figyelmet: minél inkább a szabadság felé fordulunk, annál kisebb biztonsággal számolhatunk, de ez fordítva is igaz. Európát egy nagymamához hasonlította, mondván, polgárai számára a kontinens nem termékeny és nem vonzó.
Hozzátette, hogy különbséget kell tenni a menekültek és a gazdasági bevándorlók között, és a közép-európai történelem viharaira utalva kijelentette, a mi népeink is megtapasztalták, nagylelkűnek és szolidárisnak kell lenni azokkal, akik szükséget szenvednek.
Mircea Dinescu román költő - utalva arra, hogy nehezen szólhat elfogulatlanul a témában, amikor négymillió honfitársa keresi boldogulását Nyugat-Európában - megjegyezte, az exodus mellett az európaiak előítéletességével is meg kell küzdeni. Utalt arra, hogy mint azt a régi erdélyi temetők is tanúsítják, Európa e részében nem szóvirág vagy vágyálom volt egykor a multikulturalizmus.
A szintén román Dorin Tudoran arról beszélt, Brüsszelnek nincsen joga önhatalmúlag perifériát kijelölni, pedig "úgy tűnik, politikai autizmusában ezt teszi", vagy háttérbe szorítani "az országprojekteket", ezért ha Európát akarunk, annak egyenlő nemzetek szövetségének kell lennie.
A befogadás egyik okaként említette, hogy a németeknek a második világháború vége óta bűntudatuk van, hozzátéve, ettől még nem várhatják ugyanezt más államoktól is. Közölte, Európa túl sokat vesztett a saját vallásháborúin ahhoz, hogy másokét a határai közé engedje.
A magyar származású, évtizedekig a BBC-nél dolgozó Sárközi Mátyás arról beszélt a konferencián, elfogadhatatlan, hogy egyes államok kvótarendszert akarnak kényszeríteni másokra, ugyanakkor kellő válogatás után Magyarország "talán befogadhatna" embereket a Közel-Keletről.
A magyarság kitűnő asszimilátor - jelentette ki, hozzátéve, az így érkezettek beilleszkedését támogatni kellene, a kirekesztésre nulla toleranciával tekintve, egyben elutasítva a vallási alapú iszlám törvénykezés, a saría bevezetésének bármilyen formáját is.
(MTI)

Harmincnégy éves a Szentegyházi Gyermekfilharmónia
Fennállásának 34. évfordulóját ünnepelte a hét végén a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. A 140 tagú gyermekkórus és zenekar koncertekkel, fáklyás felvonulással, táncházzal és nótaesttel ünnepelte a születésnapot. Haáz Sándor karnaggyal beszélgettünk.
– Miben volt egyedi és a korábbiaktól eltérő az idei Filinapok?
– Minden évben különleges a Gyermekfilharmónia születésnapja. Az évfordulókon mindig rácsodálkozunk arra, hogy ennyi év után is működik és képes újjáépülni a mintegy 140 tagot számláló zenekar és kórus. Tulajdonképpen addig jó a születésnap, amíg nem másabb a megszokottnál. Ha megváltozna, azt jelentené, hogy valami miatt ez a folytonosság csorbát szenved, és azt nem igazán akarom. Ami a tavalyi születésnapunkhoz képest újdonság volt, hogy repertoárunkban idén is tudtunk újítani. Három nagyszerű darabot sikerült idén előadni: a Graf Zeppelin-indulót (ami egy igényes és nagyon nehéz zenekari mű), ugyanakkor egy jópofa, tréfás gyerekdalcsokrot, valamint egy egyházi éneket, amiben a régi filisek is, mostani kolléganőim egy gregorián énekszólót kaptak. Ez utóbbi különleges élmény volt, mert a korosztályokat eddig nem „vegyítettem”. Úgy vettem észre, hogy a kórus meghatódottan kísérte a „betétdalt”, amit a régi filisek énekeltek.
Már megszokott, hogy a Filinapokon van a legnagyobb létszámú kórus, hiszen itthon vagyunk, és ilyenkor az alsóbb korosztályok is fellépési lehetőséget kapnak. Engem nagyon feldob, hogy ötsoros kórusnak tudok vezényelni, mert tudom, hogy ebből az alsó két sor a „jövő zenéje”, mivel rájuk négy-öt év múlva is tudok számítani, ami azt jelenti, hogy biztosított a folytonosság.
– Hogyan látja a zenekar jövőjét, van-e utánpótlás?
– Amire egy kicsit félve gondolok, az a zenekar, hiszen jelenleg zömében 16–18 éves gyerekekből áll, és ők jövőre már várhatóan pakolnak s távoznak a Fili kötelékéből. Sok munkával zenekar-utánpótlást kell biztosítanom, ami egy 70–80 énekes repertoár esetében nem könnyű, hiszen mindezt újra kell tanulni. Azoknak, akik elmennek a zenekarból, sok van a tarsolyukban, akik viszont a helyükbe jönnek, nem fog egyhamar ilyen színvonalon szólni a hangszerük, mindezek ellenére látom a 3–4 év múlva a mostaniak helyébe lépő következő generációt. Remélem, hogy jövőre, a Gyerekfili 35. születésnapjára sikerül már sínre tenni az új zenekart.
– A vendégek és a programok számát tekintve egy kissé visszafogottabb volt az idei születésnap…
– Két oka van annak, hogy ezúttal nem több százas közönségnek szerveztük a Filinapokat: egyrészt ami tíz-húsz éve zajlott itt a születésnapjaink alkalmából, az majdnem megismételhetetlen, hiszen akkoriban nagy létszámú diákkórusokat hívtunk, ilyenek már nem léteznek. A kisebb létszámnak az is az oka, hogy nem kerek évfordulót ülünk, továbbá egészségi állapotom miatt sem mertem nagyobb kaliberű programsorozatot vállalni. Az idei születésnapon két meghívott csoport szerepelt: pénteken este a budapesti Járdányi Pál Zeneiskola diákjai egész estés kamarazenekari előadással örvendeztették meg a szentegyházi közösséget, szombaton este a Gyermekfilharmóniáé volt a színpad, vasárnap pedig az ózdi Bolyky Tamás Általános Iskola zenészei mutatkoztak be. Az ózdiakhoz is sok szállal fűződik a Gyerekfili, hiszen náluk már kétszer is énekeltünk, és ezen a nyáron is hivatalosak vagyunk magyarországi és lengyelországi turnénk alkalmával. Egyebek közt ezért is fontos számunkra a személyes kapcsolatok kialakítása és ápolása több zenekarral, iskolával. A meghívott zenekarok növendékei a fellépéseken kívül az esti táncházakért, nótaestekért is jöttek, ahol nagyon jól érezték magukat, hiszen késő estig nótáztak és húzták nekik a talpalávalót zenészeink.
– Hogyan értékeli az idei születésnapi hétvégét?
Tulajdonképpen a Szentegyházi Gyermekfilharmónia zenei napjainak rendezvényén elértük azt, hogy határok nélkül együtt lehettünk határon túli barátainkkal, közönségünkkel is.
Tamás Attila
Székelyhon.ro

Visszavonták a magyarellenes képviselő meghívását
Visszavonta Bogdan Diaconu meghívását az Európa-napi fogadásra az elnöki hivatal.
Az Egyesült Románia Párt (PRU) bukaresti főpolgármesteri tisztségért indított jelöltjének meghívását a legutóbbi nyilatkozatai és cselekedetei miatt vonták vissza – közölte a Mediafax hírügynökséggel az elnöki hivatal.
A magyarellenességéről is elhíresült Bogdan Diaconu parlamenti képviselő nemrég Vlad Ţepeş őrjárata néven román gárdát alapított. Pártja nemrég idegengyűlölő jelszavakat hangoztató felvonulást szervezett Bukarest belvárosában a fővárosba tervezett török óriásmecset engedélyezése és megépítése ellen. A Facebookon azt közölte: számára az Európa Nap gyásznap, ő csak Románia függetlenségét ünnepli, amelyet az olyanok miatt veszített el az ország, mint Klaus Johannis államfő.
kitekinto.hu

Elindította nyári programjait a pedagógusok szövetsége
Elindította nyári programjait a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), a tanerők a következő időszakban magyarországi és hazai továbbképzésekre, a diákok pedig az Erzsébet-program keretében nyaralásra pályázhatnak, jelentette be hétfőn egy csíkszeredai sajtótájékoztatón Burus- Siklódi Botond, az RMPSZ-elnöke – számol be Molnár Rajmond a kronika.ro-n.
A pedagógusoknak és diákoknak szervezett nyári programok többségére online lehet jelentkezni a szervezet honlapján. Mint elhangzott, idén 24. alkalommal szervezik meg a Bolyai Nyári Akadémiát (BNYA). A meghirdetett továbbképzés-sorozat átfogó témája: A modern pedagógus – megváltozott szerepek és készségek, a változás módszerei.
Az akadémia tevékenysége tizenkilenc szekcióban, tizenkét helységben és harminchat helyszínen zajlik majd. A képzésekre a Kárpát-medencei magyar oktatási rendszerben dolgozó, szakképzett pedagógusok jelentkezhetnek mától június 10-éig a szervezet honlapján, a résztvevőknek 100 lejes regisztrációs díjat kell fizetniük – ismertette Ferencz S. Alpár programkoordinátor.
Ugyanakkor az RMPSZ irányítja a Kárpát-medencei magyar pedagógusok számára meghirdetett magyarországi továbbképzési programokat. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával 230 külhoni magyar pedagógus számára szerveznek tíz továbbképző programot. Erre is csak online lehet jelentkezni június 10-éig, illetve itt is 100 lejes regisztrációs díjat kell fizetniük a jelentkezőknek – közölte Pöllnitz Ilona programkoordinátor.
Mint elhangzott, ebben az évben is részt vesz az RMPSZ az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által közösen meghirdetett Erzsébet-tábor pályázaton. 530 erdélyi gyerek nyaralhat a magyarországi Zánkán, további 230 gyerek pedig Ivóban nyaralhat nagyon kedvezményes áron. Zánkán 8-15 év közötti, Ivóban pedig 12-18 év közötti, magyarul tanuló, szórványban vagy kisebbségben élő, szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek táborozhatnak, akik aktív szerepet vállalnak a magyar kultúra ápolásában.
Jelentkezni csoportosan kell – tízfős csoport egy kísérőtanárral –, az önrész fejenként húsz lej, a jelentkezési határidő pedig május 17-e. A pályázatokat az RMPSZ megyei vagy körzeti szervezeteihez kell benyújtani, ott történik az elbírálás – részletezte Pál Kinga programkoordinátor. Hozzátette, a jelentkezés egyszerű, a tíz gyerek névsorára és egy egyoldalas bemutatóra van szükség, hogy milyen csoportban tevékenykednek a fiatalok. További részletes információk a programokról az RMPSZ honlapján érhetők el – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Johannis: egységes EU-s megoldás kell, mely tekintettel van a tagállamokra
Klaus Iohannis román államfő szerint Románia továbbra is azt szorgalmazza, hogy az Európai Unió egységesen kezelje a migránsválságot, de legyen tekintettel minden egyes tagállam sajátos helyzetére.
A román elnök az Európa-nap alkalmából mondott bukaresti beszédében elemezte Európa helyzetét, és fejtette ki országa ezzel kapcsolatos álláspontját. Kijelentette: ha az Európára nehezedő veszélyeket, kihívásokat vesszük számba, elsőként a külső jelenségekre figyelünk, de ezeknek belső következményei is vannak.
A külső veszélyek között az ukrajnai helyzetet és a háborús övezetekből Európába menekülő emberek millióit említette, valamint azt, hogy a vándorlásukat kihasználják az euroszkeptikus erők. Említést tett a bevándorlókkal érkező „terrorizmus, rasszizmus, szélsőségesség és antiszemitizmus veszélyéről is". Az európai projektet fenyegető veszélyek közé sorolta ugyanakkor a bizalmatlanságot, a beletörődést, a szkepticizmust és a szolidaritás hiányát is. Úgy vélte: Európának ezeket a belső veszélyeket kell elhárítani ahhoz, hogy a külsőket is jobban tudja kezelni.
„A menekültválság olyan teszt, amelyet Európának nem szabad elhibáznia, és amely az egész európai felépítményt érinti. Továbbra is közös megoldást szorgalmazunk, amely azonban legyen tekintettel minden tagállam sajátos helyzetére is. Románia a krízis megoldása érdekében rendelkezésre bocsátja a szakértelmét és az eszközeit" – jelentette ki Iohannis.
Szerinte Románia EU-csatlakozásának a pozitív hatásait valamennyi román állampolgár érzi, ezért lehet Románia az európai gondolat hirdetője. Nyomatékosította azonban, hogy az EU-nak több politikai vízióra, koherenciára, és kevesebb bürokráciára van szüksége. Kijelentette: Románia azon lesz, hogy az EU több stabilitást, demokráciát és jólétet teremtsen a saját területén és a környezetében.
Az államfő megismételte: Románia kitart abbeli szándéka mellett, hogy csatlakozzék a Schengen-térséghez és az euróövezethez. „A mi helyünk teljes jogú tagként a Schengen-térségben van" – jelentette ki a román elnök, aki szerint Románia csatlakozása a Schengen-térséghez növelné annak biztonságát, és erős politikai üzenet lenne a polgárok szabad vándorlása elvének a fenntartása mellett.
MTI
Erdély.ma

Élen a Háromszék
Sepsiszentgyörgy felnőtt lakosságának közel kétharmada olvassa a Háromszéket, ezzel lapunk toronymagasan vezet a legolvasottabb helyi újságok rangsorában – derül ki a Pro Scientia Administrativa Tudományos Társaság által készített felmérésből.
A több közéleti témát felölelő közvélemény-kutatás médiafogyasztási szokásokra vonatkozó fejezetét tegnap ismertette az Observatorul de Covasna román nyelvű helyi napilap, a felmérés március 28. és április 2. között készült 967 felnőtt, tehát 18 év fölötti sepsiszentgyörgyi lakos megkérdezésével. Míg az országos politikáról a megkérdezettek többnyire a televízióból tájékozódnak, helyi politikai ügyekről inkább az újságokból (46,85 százalék). A megkérdezettek szűk harmada (31,23 százalék) a rádióadókból értesül ezekről a hírekről, 13,03 százalékuk az internetet használja tájékozódási forrásul. A válaszadókat a kérdezőbiztosok arra is megkérték, hogy nevezzék meg azt az újságot, amelyből tájékozódnak. Ebben a rangsorban lapunk fölénye elsöprő: közel ötször annyian olvassák a Háromszéket, mint a másik magyar nyelvű magyar helyi napilapot, a Székely Hírmondót. A megkérdezettek 63,8 százaléka tehát lapunkból tájékozódik, az Observatorul de Covasnát a megkérdezettek 16,56 százaléka nevezte meg információs forrásnak, a Székely Hírmondót 14,13 százalék, az Mesagerul de Covasnát 5,52 százalék.
Mint ismert, nemrég a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet is készített Erdély-szintű felmérést a médiafogyasztási szokásokról, ennek eredményei szerint a nyomtatott sajtóban a Háromszék bizonyult a legolvasottabb erdélyi lapnak.
Olvasóinknak köszönjük, hűségükre, bizalmukra a továbbiakban is számítunk. (H.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Levélféle túlra, Sylvester Lajosnak
Kedves Lajos!
Sokat beszélgettünk, sok mindenről – és nem eleget. Mert vannak kérdéseim. Szeretném tudni, hogy mi volt számodra a legfontosabb. Életpályád kanyarjai iskolák, színház, szerkesztőségek, a művelődés házai körül vezettek.
Neveznek Téged írónak, újságírónak, közírónak, drámaírónak, színházigazgatónak, dokumentumfilm-rendezőnek, és legalább ennyire indokoltan szerepelhetne ezekben a felsorolásokban a tanár, a kultúra mindenese és felelőse, intézmények alapítója. A politikában akkor is jelen voltál, ha ezzel könnyű volt kihívni magad ellen a felsőbb hatalom haragját, és akkor is, amikor szíved és eszed szerint vállaltál közösségi képviseletet.
Szóval: mi volt számodra a fontosabb?
Nem az írás, nem. Az újságíró, a közíró számára az írás elsődlegesen nem önkifejezés, nem belső motiváció kérdése. Még akkor sem az, ha tudjuk, annak, aki írásra adja a fejét, rendelkeznie kell megfelelő mesterségbeli tudással, tehetséggel, szorgalommal, kreativitással. Az újságíró, a közíró nem benső, hanem külső hangokra figyel, a jelzések közösségétől érkeznek. Érkeznek akkor is, ha a világ feje tetejére állított, ha a közösségben a természetes kommunikáció akadozik vagy tiltás alá kerül. Számodra, vélem, a közösség hangja volt a legfontosabb. Egy hang, amelyet közvetített feléd táj és ember, amelyet kihallottál a történelemből, amely feltört, felbuzogott, felsejlett mindegyre, amelyet semmilyen rendszer nem tudott teljesen elfojtani. Pedig olykor nagyon nagyok akarták nagyon, de nagyon. De Te hallottad, és utat engedtél a hangnak – még akkor is, ha úgy tűnt, senki más nem hallotta körülötted. Vetted az üzenetet. Könyveid, filmjeid mind ezekre rezonáló válaszüzenetek. A közösség érdekében elindított nemes üzenetek. Nem beszélek esztétikáról, művészi értékekről – persze megtehetném, mert ott vannak műveidben. De hiszem, hogy számodra az esztétika onnan és annyira létezik, amennyire az üzenet formailag ezt megköveteli. Írtál szinte minden műfajban, írtál glosszát, színikritikát, könyvrecenziót, tanulmányt, egyfelvonásos és egész estés színházi darabot, összeállítottál színházi műsorokat – de mindenekelőtt riportot. Amikor az élet szólalt meg általad. Riportjaidban felderítettél, ábrázoltál és – általánosítottál. A riportban benne van a szerző, állást foglal, értékel és üzen.
A közbeszéd teszi a közírót. Közbeszéd, vagyis amiről beszélni kell. Nem szembeállítva az irodalmi nyelvvel, de a költőivel mégis. Nem kitalálni kell a lényeget, hanem meglátni. Te egész életedben közbeszéltél. Azt mondtad-írtad-képviselted, ami a közösségednek fontos.
Hihetetlen érzéked volt ehhez. És tehetséged. Amit megláttál, észrevettél, felismertél a körülötted kavargó világban, arra mindig megadtad a személyes válaszodat, lett légyen az szobor, emlékmű, előadás, írásmű, közösségi találkozó – és a sor folytatható. Ez a műfajtalanság, illetve sokműfajúság meggyőződésem szerint azok sajátja, akik felelősséggel és optimizmussal élik életüket. A bizakodás jelent reményt, hitet, jóhiszeműséget.
Volt bukfenc az életedben, nem is egy. Amikor a hatalom állított csapdát. Amikor meg akartak törni, példát statuálni. Ilyenkor is tetted azt, amit hited szerint tenned kellett. Amit az elhivatottság diktált. Mert egyvalamit nem tudtak elvenni tőled, kioltani benned: a közösség iránti felelősséget. Ezt szolgáltad minden betűddel, minden szoborral, minden megszólalásoddal.
És persze tehetséggel. Nem véletlenül hagytam ezt a végére. A tehetséges ember induláskor kapott egy életre szóló esélyt, amellyel élete végéig kedvére sáfárkodhat. El is tékozolhatja, fel is erősítheti. A tehetség – kapott kincs. Rendelkeztél a kifejezésmódok tehetségével mindazon műfajokban, amelyeket már idéztem, amelyekben jegyez Téged közösségünk. De ez másodlagos, mert a tehetség potencialitás. Kapott lehetőség, amellyel tudni kell élni. Ehhez kell a kitartás, a következetesség, a tántoríthatatlanság. Erő és képesség ahhoz, hogy le ne térítsenek a választott útról. Hogy meg ne félemlítsenek, ne roggyanjon meg a térded akkor sem, ha megannyi intő példa mutatja, mire képes a hatalom. Kedves Lajos,
ezekről szerettem volna Veled elbeszélgetni. Valahogy soha nem sikerült, mindig valami nagyon fontos és sürgős eseményről vagy szövegről kellett beszélnünk – mert kellett. A lényeges meg elmaradt. Ahogy az lenni szokott.
Bízom abban, hogy mint annyiszor, most is szót értünk, mai dilemmámban nem mondasz ellent nekem. Amit eleve szépen megköszön Néked
Bodó Barna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mire költi az RMDSZ az erdélyi magyarság pénzét? (4.)
Úgy tűnik, teljesen szabályos az a gyakorlat, amely során az RMDSZ vezetése szűkszavú, vázlatszerű beszámolókban, százezer eurós tételeket egy-két szóban elintézve számol el a magyar kisebbségnek szánt, jelentős összegű, évi 4–4,5 millió eurós állami támogatások felhasználásáról. Az Átlátszó Erdély oknyomozó portál sorozatának szombaton megjelent részében azt vizsgálta, hogy a román hatóságok ellenőrzik-e az RMDSZ által a Kormányfőtitkárságnak és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának küldött beszámolókat.
Az RMDSZ-vezetés egyik fontos érve a közpénzből kapott támogatás elköltését firtató kérdésekre az, hogy a román hatóságok állandóan ellenőrzik a szervezetet, és mindig mindent rendben találtak. S bár a beszámolók vizsgálatából kiderült: ezek legfeljebb néhány fogódzót jelentenek, de semmiképp nem adnak teljes képet arról, az RMDSZ mire költötte a költségvetési támogatás nagy részét, mindez, úgy tűnik, teljesen szabályos: az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala nem kér annál több beszámolót a pénz elköltéséről, mint amit az RMDSZ benyújt. Egyébként sem a dokumentumokból, sem pedig a hivatalnokokkal folytatott beszélgetésekből nem derült ki, hogy a hivatal számon kérte volna bármikor ezeknek a pénzeknek az elköltését. Az pedig, hogy a beszámoló valójában egy formaság, valószínűleg annak is köszönhető, hogy az RMDSZ az utóbbi 25 évben sokáig kormányzati tényező volt, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát pedig sokáig az RMDSZ politikusai vezették: Markó Attila, később, 2015-ig pedig Laczikó Enikő.
Mint megtudtuk, a hivatalnál kizárólag könyvelői szemmel nézik át a beszámolókat: az a fontos tehát, hogy a számok összeadva stimmeljenek, a pénz elköltésének céljával kapcsolatban kérdéseket nem tesznek fel. Az oknyomozó portál a Számvevőszéket is megkereste, és elkérte az RMDSZ-nél, valamint egy sor más, RMDSZ-közeli civil szervezetnél (például a Communitas Alapítványnál) lefolytatott ellenőrzések jegyzőkönyveit a 2009–2015-ös időszakra. A válaszból kitűnik, hogy legutóbb 2009-ben volt számvevőszéki ellenőrzés az RMDSZ-nél, akkor a 2008-as időszakra fogalmaztak meg észrevételeket, amikor az RMDSZ még a párttörvény alapján kapott pénzt. A többi civil szervezetet nem vizsgálták a kérdéses időszakban.
Találtak azonban egy másik számvevőszéki jelentést, amely azt mondja: a rendszer túlságosan laza, a jelenleginél sokkal pontosabban, külön törvényben kell szabályozni azt a módot, ahogyan a kisebbségi szervezetek elszámolnak ezzel a költségvetési támogatással. A Számvevőszék 2009 május-júniusában világította át a Kormányfőtitkárság 2008-as kifizetéseit, a vizsgálat eredményeiről a 2009. 07. 31./DNA/20/15099-as jegyzőkönyv számol be. A hatóság kihágásként (abatere de la legalitate şi regularitate) értékeli azokat a kifizetéseket, amelyeket a Kormányfőtitkárság költségvetéséből a kisebbségi szervezeteknek folyósít, mivel azokat nem szabályozza külön törvény (lege specifică). A törvény kidolgozása az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának feladata lett volna – áll a jegyzőkönyvben. A Számvevőszék megkereste Markó Attilát, a hivatal akkori vezetőjét is, aki azt válaszolta, a kérdéses szabályokat a 30.01.2008/103-as kormányhatározat tartalmazza.
(Forrás: Erdely.atlatszo.hu)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kárpát-medencei vetélkedő középiskolásoknak (Márton Áron Emlékév)
Legyél Te is példakép! mottóval Kárpát-medencei vetélkedőt hirdet a Márton Áron Emlékév részeként a nemzetpolitikai államtitkárság. A pályaműveket június 4-ig várják.
A fotó- és videovetélkedő célja, hogy Márton Áron életének példája nyomán a közösségépítés és a kitartó munka fontosságát a modern technika segítségével, a fiatalok szemszögéből minél többen megismerhessék – áll az államtitkárság közleményében.
Márton Áron, Erdély püspöke, a 20. századi magyar történelem kiemelkedő személyisége 120 éve, 1896. augusztus 28-án született. Életműve a vallásszabadság, az emberi jogok és az erdélyi magyar közösség érdekei melletti bátor kiállás példája, amelynek széles körű megismertetése érdekében az államtitkárság Márton Áron Emlékévet hirdetett. Emlékeztetnek arra is, hogy Márton Áron latin nyelvű püspöki jelmondata úgy szól: Non recuso laborem!, azaz: Nem utasítom el a munkát. Ezekhez kapcsolódva, a vetélkedőt a közösség szolgálatában és a nem utasítom el a munkát témakörökben hirdetik meg.
A pályázaton részt vehet minden 14–20 év közötti magyarországi és külhoni magyar középiskolás, aki elkötelezett a nemzeti értékek, az egyház hagyományai és a közösség szolgálata iránt. Feladatuk, hogy a fenti témák közül választva, az alkalmazás-áruházakból ingyenesen letölthető Márton Áron Emlékév 2016 mobil applikáción keresztül feltöltsék az általuk készített fotót vagy videót, rövid indoklást mellékelve. A pályaművek benyújtási határideje június 4., a nemzeti összetartozás napja. A beérkező fotókat és videókat a Márton Áron Emlékév 2016 programbizottság értékeli és rangsorolja június 10-ig. A legjobb pályaművek beküldőit táblagépekkel, akciókamerákkal, okostelefonokkal és fesztiválbelépőkkel díjazzák. A vetélkedő további részletei megtalálhatóak a martonaron2016.hu oldalon.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európa-nap
Átadták az ALAE- kitüntetéseket
A Maros Megyei Tanács legrangosabb kitüntetését adták át tegnap a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az ALAE- kitüntetéssel azon személyiségek iránti tiszteletet és megbecsülést fejezik ki, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak szakmai téren, és személyiségük meghatározó közösségünkben. A megyei tanács nemrég létrehozott kitüntetését első ízben két jeles személyiség kapta meg: dr. Kolozsváry Zoltán mérnök és dr. Horatiu Suciu szívsebész professzor. Az ALAE latin kifejezés, magyarul szárnyakat jelent.
Dr. Kolozsváry Zoltán – a szakma és közösség szolgálatában
Elsőként dr. Kolozsváry Zoltán laudációja hangzott el, amelyet Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke ismertetett. A kitüntetést is ő vette át, lévén, hogy dr. Kolozsváry Zoltánt szakmai kötelezettsége és egy új projekt kivitelezése Svédországba szólította.
– Dr. Kolozsváry Zoltán rendkívüli tudományos szaktekintély a kohászat, a fémek felületi hőkezelése terén. Annak ellenére, hogy közel jár a nyolcvanadik életévéhez, tudományos munkája mellett a Plasmaterm Részvénytársaságot is vezeti.
1937-ben, Marosvásárhelyen született, általános és középiskolai tanulmányait a Bolyai Farkas Líceumban végezte. Ezt követően a bukaresti Politechnikai Főiskolán szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1959–1993 között a marosvásárhelyi Metalotechnika könnyűipari gépgyártó vállalat keretében működő kutatórészleget vezette, amely az átszervezést követően a bukaresti Központi Kutatóintézethez tartozott, amelynek tudományos igazgatója volt.
1994-ben kollégáival együtt létrehozta a Plasmaterm Rt.-t, melynek ma is vezérigazgatója. A marosvásárhelyi Műszaki Egyetem, majd a Petru Maior Egyetem, 2005-től a Sapientia tanára.
Kolozsváry Zoltán aktív részese volt a marosvásárhelyi közéletnek, 1992-2012 között helyi tanácsosként tevékenykedett. Számos tudományos és akadémiai testületnek tagja, így a Román Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Magyar Tudományos Akadémia különböző testületeinek tagja és tiszteletbeli tagja, a Nemzetközi Hőkezelő- és Felületkezelő Szövetség elnöke, 2004 óta az Európai Bizottság anyagismereti és felületi kezelések szakértője, 2008-ban már 14 szabadalommal és mintegy 200 szakmai közleménnyel rendelkezett.
Számos kitüntetés birtokosa, 1973-ban tudományos érdemrenddel, 2000-ben tudományos lovagrenddel tüntették ki, 2014-ben Bernády György- emlékplakettet, 2015-ben a Román Műszaki Tudományos Akadémia kiválósági díját vehette át. Dr. Kolozsváry Zoltán mérnök szabadidejében hobbijának él, szabédi botanikus kertjében öt kontinensről összegyűjtött 800 növényfajt ápol.
Tekintettel arra, hogy dr. Kolozsváry Zoltán rendkívüli munkássága hozzájárult Maros megye országos és nemzetközi népszerűsítéséhez, méltó a Maros Megyei Tanács kitüntetésére – fogalmazott laudációjában Szabó Árpád alelnök, aki pár mondatban magyar nyelven is méltatta a kitüntetettet.
Új esélyt és életet adó szívsebész: dr. Horatiu Suciu
A másik kitüntetett dr. Horatiu Suciu szívsebész, egyetemi tanár, akinek laudációját mentora, dr. Deac Radu fogalmazta meg, azonban objektív okok miatt dr. Serban Banu ismertette.
– A kitüntetett 1993-ban szerzett orvosi diplomát a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Tanárai ambíciós diákként tartották számon. Szorgalma, tehetsége és odaadása orvosi pályájának felfele ívelését vetítette elő. Tanárai nem csalatkoztak benne, 2014-ben egyetemi tanár lett. A szívsebészet terén elődei nyomdokaiba lépett, szakmailag az ország leismertebb klinikáján, a marosvásárhelyi Szív- és Érsebészeti Intézetben teljesedett ki. 2000 óta ő vezeti az intézetet. Nevéhez számtalan sikeres szívműtét és szívátültetés fűződik, amivel életet ajándékozott pácienseinek. Munkájában tökéletességre törekedett, ami elengedhetetlen az orvoslásnak e rendkívül nagy tudást igénylő területén. A szakmai elismerésen túl, az igazi elismerés azoktól származik, akik neki és csapatának köszönhetik, hogy újjászülettek, hogy életben maradtak és hosszabb földi életnek örvendhetnek. A klinikavezető professzor szakmai kiválósága egész csapatára kihat, hiszen olyan szellemben dolgoznak körülötte, amivel nemzetközi viszonylatban is a legrangosabb klinikák közé sorolják az intézetet. Szakmai elismerésének folytán a Román Orvostudományi Akadémia levelező tagjává választotta. E kitüntetés dr. Horatiu Suciu eddigi munkásságának szakmai elismerése – hangzott el a laudációban.
Dr. Horatiu Suciu köszönetet mondott a kitüntetésért mindazoknak, akik rá gondoltak és erre érdemesítették. Az elismerést nem sajátjának, hanem egész szívsebészeti csapatának tulajdonítja.
Ciprian Dobre tanácselnök egy latin közmondással Omnia mea mecum porto! (Mindenemet magammal viszem!) arra kívánt reflektálni, hogy minden ember annyit ér, amit magában hordoz. Suciu doktor akkor is kitűnő és nagy tudású szívsebész lenne, ha elvennék tőle a címeit, kitüntetéseit. A közösségnek meg kell becsülnie az értéket, az itt dolgozó értékes embereket, ezért létesítették az ALAE-kitüntetést.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Soós Zoltán szerint a polgármesteri hivatal ki akarja szorítani a Bethlen-szobrot a főtérről
Kiszorítaná Marosvásárhely főteréről a Bethlen Gábor-szobrot a polgármesteri hivatal – véli Soós Zoltán függetlenpolgármesterjelölt a szerkesztőségünkbe tegnap eljuttatott közleményben, mivel az önkormányzat jegyzője elutasította az RMDSZ-frakciónak azt a javaslatát, hogy a Bethlen Gábor-szobrot a Rózsák terén állítsák fel.
Andrei Muresan azzal érvelt, hogy az érintett terület zöldövezetként van nyilvántartva és a törvény értelmében a rendeltetésén nem lehet módosítani.
"A jegyző kijelentése már csak azért is meglepő, mert a kiszemelt területet jelenleg aszfalt borítja" – jelentette ki Soós Zoltán.
A jegyző továbbá kifogásolta az építkezési engedélyhez szükséges szakdokumentáció hiányát is.
"A tanács csak elvi beleegyezést kért a helyszínre. A műszaki terveket, engedélyeket ezt követően kell elkészíteni és beszerezni, tehát ez az érvelés nem elfogadható. Jól mutatja azt, hogy a hivatal minden eszközzel próbálja akadályozni a szobor felállítását" – szögezte le Soós Zoltán. Hozzátette, reméli, hogy az RMDSZ-frakció mielőbb új határozatot nyújt be, melyben pontosítják, hogy a korábban a Vár sétányra elképzelt szobor végső helyszíne a főtér lenne.
"A hivatal akciója jól mutatja Dorin Florea cinizmusát, hogy pont a 400. évfordulóra időzíti a szoborállítást szabotáló akcióját" – mondta még Soós Zoltán.
A Bethlen Gábor-szobor felállítására az önkormányzat 500 ezer lejt ítélt meg. A szoborterv végleges változatáról még nincs döntés, a szoborpályázatra beérkező alkotások közül a zsűri kettőt választott ki nyertesként. A művészeket felkérték, gondolják tovább, dolgozzák ki részletesebben a terveiket, és készítsenek újabb maketteket. Ezek alapján dönti majd el a szakmai zsűri, hogy melyik szobor felállítását javasolja a város főterére.
Népújság (Marosvásárhely)

Meghitt anyák napi műsor a gáji magyarság körében
Az egykori pedagógusokat is köszöntötték
Harmadik alkalommal került sor május 8-án, vasárnap délután Gájban a Gizella-napi búcsúhoz kötődő anyák napi ünnepségre. Az arad-gáji magyarság hagyományőrző rendezvényét a helyi közösségi házban (egykori moziépület) tartották, az Arad Városi Helyi Tanács támogatásával, melyet a PRO IDENTITAS Egyesület nyert el pályázat útján.
Az egybegyűlteket Viszhányó Aranka pedagógus köszöntötte, emlékeztetve a közönség soraiban ülőket, hogy a rendezvény először Zámbori Magdolna kezdeményezésére született 3 évvel ezelőtt.
Az édesanyákat köszöntötték rövid műsorral a gáji óvodások Vörös Erika óvónő vezetésével, őket követték az Aurel Vlaciu Általános Iskola magyar tagozatának elsősei és másodikosai, Tari Éva tanítónő irányításával, majd a gáji Neuman Fivérek Iskola elemistái következtek, Bálint Erika kíséretében.
A szervezők színpadra invitálták Hallay Ilona ny. matematikatanárt, Deák Rozália ny. testnevelőtanárt és Kiss Anikó ny. kémiatanárt. Gáj egykori pedagógusai szeretettel emlékeztek vissza kedves iskolájukban eltöltött éveikre, tanítványaikra, kollégáikra, megosztva néhány gondolatot a közönséggel.
Az egybegyűlteket köszöntötte Bognár Levente aradi alpolgármester is, majd a Vlaicu iskola néptánccsoportjának ajándékműsora gazdagította az estet. A szatmári táncokat Zámbori Renáta tanította be, segítője Csonka Nikolett volt.
Az ünnepség végén Hevesi Imre békéscsabai előadóművész lépett színpadra, utána pedig Ujj Éva néprajzos kézműves foglalkozásra hívta a gyerekeket az előtérbe. A felnőtteket a Meteor együttes szórakoztatta 22 óráig.
Sólya Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Sipos Pál-emléktáblát avattak
Manapság nem ritka az emléktábla-avatás – közéleti elöljáróink rutinosan tesznek már eleget az effajta felkéréseknek.
A középiskola küszöbén álló diákok azonban nem mindennap avatnak emléktáblát. Ráadásul egy eldugott, elnéptelenedő faluban, melyről türelmes munkával derítették ki: szebb időket is megélt már.
Az 1333-tól jegyzett Hunyad megyei Tordos községben ma kevesebb, mint ötszázan élnek. Hajdan virágzó református eklézsiaként tartották számon. A 19. század elejére ugyan meggyérült a gyülekezet, de még mindig vonzónak bizonyult a tudós sárospataki tanárnak, Sipos Pálnak, aki a csendes alkotói lehetőség reményében választotta a tordosi lelkészi állást. Ekkor már a Berlini Akadémia aranyérmét tudhatta magáénak, és matematikusi munkásságát további felfedezések, sikerek koronázták a tordosi parókia falai között. 1816-ban bekövetkezett halála után azonban Sipos Pál emléke méltatlanul háttérbe szorult. Munkásságának kutatását a Diaszpóra Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és ennek szászvárosi elnöke, Fülöp Júlia kezdte el, de a matematikus lelkész emlékezete többnyire tudományos berkekbe szorult. 2015-ben azonban a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum akkoriban hetedikes diákjai az Örökségőrzők mozgalom keretében a tordosi református templomot fogadták örökbe. Lelkes kutatásaik során, Orbán Juliánna osztályfőnök vezetésével fedezték fel az ide kötődő nagy neveket: a tordosi őstelepet feltáró Torma Zsófia régésznő munkásságát, illetve Sipos Pál lelkész–matematikus emlékét. A diákok nem riadtak vissza a levéltári kutatástól sem és interjút készítettek a tordosi beszolgáló lelkésszel, illetve immár nyugalmazott elődjével. A megszerzett információt pedig a modern technika számos eszközével igyekezetek népszerűsíteni, hogy ismertté tegyék a kicsiny tordosi templom történetét és az itt élt nagynevű tudósok munkásságát. Tevékenységüknek kiemelkedő momentuma volt a Sipos Pál Társaság megalapítása, melynek első célkitűzései között szerepelt egy emléktábla-állítás a tordosi templomban. Így kerülhetett sor a 7. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával az ünnepélyes táblaavatásra, melyen a lelkes dévai diákok mellett meghívottként vettek részt a Diaszpóra Alapítvány vezetői, Vetési László és Jenei Tamás lelkipásztorok, Zsargó János Hunyad megyei esperes, a magyar közösség megyei elöljárói, illetve sokan azok közül, akik fontosnak tartják történelmi, kulturális örökségünk ápolását. A táblaavatást ünnepi istentisztelet előzte meg, melyen Jenei Tamás, Hunyad megyei kötődési lelkipásztor Isten felé irányította a fiatalok figyelmét, felszólítva őket, hogy mindent, amit tesznek, a végső cél tudatában tegyék. Sipos Pál emlékét, illetve a dévai diákok lelkes munkáját méltatta Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke, majd Zsargó János Hunyad megyei esperes szólt az egybegyűltekhez, kiemelve a Sipos Pál életében harmonikusan összefonódó hitet és a tudomány iránti érdeklődést. Ezt az utat ajánlotta a fiatalok figyelmébe is. A tordosi templomot örökbefogadó diákok nevében elsőként Orbán Juliánna osztályfőnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd maguk a diákok szólaltak fel, beszámolva tevékenységükről, és ismertetve Sipos Pál életútját. Sipos Szabolcs, beszolgáló tordosi lelkész az 1816-os egyházi anyakönyvet hozta el az ünnepi alkalomra, melyben feltehetően ott szerepel Sipos Pál tudós-lelkipásztor temetésének bejegyzése. Sírhelyét azonban egyelőre nem sikerült beazonosítani. Ez a feladat még a diákokra vár, akárcsak a tíz lélekre apadt tordosi gyülekezet rendszeres látogatása, a templomnak és környékének gondozása. Az eddigi munkájuk gyümölcseként elhelyezett márvány emléktáblát Zsargó János esperes és Anderlik Patrick, a Sipos Pál Társaság elnöke leplezte le.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Miniszteri lemondáshoz vezetett a fertőtlenítőszer-botrány
Nehéz feladat lesz az egészségügy hitelének visszaszerzése Nehéz feladat lesz az egészségügy hitelének visszaszerzése
Benyújtotta lemondását tegnap Patriciu Achimaş-Cadariu egészségügyi miniszter azt követően, hogy ügyészségi vizsgálat indult a hamisított közkórházi fertőtlenítőszerek ügyében. Kormányzati források szerint a távozó miniszter nem értett egyet azzal, ahogyan a kormány a fertőtlenítőszerek ügyét kezeli, és ezért döntött inkább a lemondás mellett.
Dacian Cioloş miniszterelnök elfogadta a tárcavezető lemondását, és Klaus Johannis államfővel úgy döntöttek, ideiglenesen átveszi az szaktárca vezetését, hogy közvetlenül koordinálja a szükséges intézkedéseket, és biztosítsa azok folytonosságát. Cseke Attila parlamenti képviselő, egykori tárcavezető szerint a véges megbízású szakértői kormány feladata olyan folyamatok beindítása lett volna az egészségügy terén is, amelyek hosszú távon fejlődést generálnak, de ezt láthatóan nem sikerült megvalósítania. A képviselő szerint őszinteségre alapozó megújítási programra lenne szükség, nem pedig a gondok szőnyeg alá söprésére.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár)