Fogadjuk minél többen a zarándokvonatot!
Csütörtökön, május 12-én 14:48 órakor érkezik Kolozsvárra közel ezer utasával a csíksomlyói búcsúra tartó Boldogasszony Zarándokvonat.
A résztvevők Magyarország és a Kárpát-medence minden részéből érkeznek e rendhagyó vonatos zarándokútra. Lelkivezetők Bíró László római katolikus tábori püspök, Görbe László piarista paptanár, Burbela Gergely verbita és Tímár Sándor Asztrik ferences szerzetesek. Szeretettel hívjuk és várjuk Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya tisztelőit a kincses városból és környékéről a kolozsvári vasútállomásra, hogy a kihangosítással rendelkező vonat zarándokaival együtt fohászkodjunk nemzetünk lelki megújulásáért. A rövid ünnepség során Kovács Sándor római katolikus főesperes és Mile Lajos kolozsvári főkonzul köszönti a zarándokokat, amit a kolozsváriak műsora követ. A zarándokvonat Bíró László püspök áldása után indul tovább. A zarándokok az idén is felkeresik Gyergyószentmiklóst és a páratlan szépségű Gyimes-völgyét, Gyimesbükköt is.
Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal
Szabadság (Kolozsvár)

Tünetegyüttes
Egyre mélyülő válsághelyzet jellemzi a hazai egészségügyet, amelyet a jelek szerint velejéig áthat a korrupció, pénztelenség, kilátástalanság, és amelyre elhamarkodott intézkedések, súlyos mulasztások, fejvesztett kapkodás nyomja rá a bélyegét.
Az csak a jéghegy csúcsa, hogy a fertőtlenítőszer-botrány miatt hétfőn lemondott az egészségügyi miniszter – bukása valószínűleg még tüneti kezelésnek sem minősíthető, hiszen a lakosság egészségét, a betegek gyógyítását szavatolni hivatott rendszer évtizedek óta sok sebből vérzik.
Mellbevágónak tűnnek az egyre gyakrabban felszínre kerülő, a közvéleményt felháborító, utcai demonstrációkat is kiváltó „tünetek”, amelyek nyomán újra meg újra fény derül arra: az egészségügy akadozó gépezetének valódi működése kulisszák mögött zajlik, és csak időnként válhat láthatóvá, mennyire súlyosak a „betegségei”. Csak a közelmúltban több olyan, a rendszer megfelelő működését alapjaiban megkérdőjelező problémára derült fény, amelynek tudatában ugyancsak meginoghat az egészségügybe vetett bizalom.
A nemrég kirobbant korrupciós fertőtlenítőszer-botrányról és az azt övező kapkodó intézkedéssorozatról joggal feltételezhető, hogy krízishelyzetet eredményez. Több százan utcai demonstrációkon is hangot adtak felháborodásuknak, nehezményezve, hogy az illetékesek el akarják kendőzni a rengeteg ember életére veszélyt jelentő körülményeket, valamint hogy a rendszer egészét áthatja a korrupció.
Ugyanakkor a héten tüntetéseket tart az egészségügy félmillió dolgozóját képviselő Sanitas szakszervezet, sürgősségi kormányrendeletet követelve a bérezési egyenlőtlenségek megszüntetésére. Tüneti kezelésnek tekinthető, hogy fejek hullanak, tüzetes vizsgálatokat sürget az államfő, változást ígér a minisztérium élére álló miniszterelnök. Közben a kórkép azt mutatja, elégedetlenek az egészségügyben dolgozók, hiányos, idejétmúlt az infrastruktúra, virágzik a korrupció, átláthatatlan mozgások zajlanak a kulisszák mögött, és ki tudja, hány tragédia írható a rendszer működésképtelensége és az orvosi mulasztások számlájára.
Például egyre bizonyosabb, hogy a mentőautó jobb felszereltsége és a megfelelő orvosi hozzáállás megmenthette volna a Bukaresti Dinamo kameruni labdarúgója, a hétvégén a pályán összeeső Patrick Ekeng életét. Vajon hány névtelen áldozata lehet a rendszernek és hány, az egészségügy okozta tragédiát hallgatnak el a hírek? Mennyi kárt okozó rendellenességet, hiányosságot söpörnek szőnyeg alá?
Az államfő átláthatóságot emleget, a miniszterelnök szerint pedig nem lehet reformokat végrehajtani, ha egyre-másra válságok és botrányok törnek ki. Ha viszont nem kerülnek a figyelem középpontjába a rendszer romlottságát tükröző válságok és botrányok, talán még kevesebb az esélye a valódi reformnak.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

A püspök is megszólal – Vasárnap leplezik le a Márton Áron-szoborcsoportot
Ismertették a Márton Áron-szoborkompozíció avatóünnepségének programját hétfőn a csíkszeredai városházán. A háromalakos alkotás nemsokára Csíkszeredába érkezik, és felállítják a Szabadság téri talapzatra. A pünkösdvasárnapi szoboravatáson a tervek szerint beszédet mond Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is.
„2008-ban fogalmazódott meg ismételten a Márton Áron Katolikus Férfiak Szövetsége részéről a szoborállítás igénye. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda volt polgármestere kezdeményezésére bíztuk meg végül Sárpátki Zoltán szobrászművészt, hogy készítsen egy makettet, amely 2012-ben készült el” – elevenítette fel a projekt kezdetét Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere.
Az alkotó a városházán tartott sajtótájékoztatón hétfőn csak annyit mondott a szoborcsoportról, hogy közel három évig dolgozott rajta. Sárpátki mintázta meg agyagból és öntötte ki gipszből a szoboregyüttest, a bronzba öntést azonban már Lakatos Pál Sándor kecskeméti szobrászművész végezte el. A szoborcsoportot most Kecskemétről szállítják Csíkszeredába, már ma vagy holnap felkerülhet az elkészült talapzatra.
Május 15-én, pünkösd vasárnapján délelőtt 11 órától kezdődik a bérmálási szentmise a Szent Kereszt-plébániatemplomban, ahonnan a nagykorúság szentségében részesült ifjak és a gyülekezet átvonulnak a Szabadság térre, ahol délután egy órától kezdődik az avatóünnepség.
Barabás Hajnal
Krónika (Kolozsvár)

„Marha jó buli és nagy kaland!"
HDN tizenhatodik alkalommal: Mahakala győzött
„Amíg nem próbáltad, addig kívülről akár furcsának is tűnhet néha. Amúgy marha jó buli és nagy kaland. Kár, hogy évente csak egyszer rendezik meg” – így jellemezte az egyik résztvevő a május 6–8. között 12. alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapokat. Az eseményen 14 csapat, pontosabban 252 versenyző vett részt 93 sport- és ügyességi versenyszámon, továbbá a 3 nap alatt összesen 16 szervező, illetve 18 önkéntes biztosította a logisztikát, a játékok gördülékenységét.
Persze, pusztán számokban lehetetlen visszaadni a három nap alatt tomboló jókedvet, bevállalós hozzáállást, csapatmunkát, közösségi szellemet, ezért fotókkal, illetve a résztvevők beszámolóival iparkodunk illusztrálni az idei HDN hangulatát. Az eseményt Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, illetve számos helyi vállalkozó támogatta.
A hideg és az eső nem akadály
A HDN frissen felkent főszervezőjétől, a 21 éves Gáspár Hannától megtudtuk, az eseményt rendszerint Sepsiszentgyörgy előpataki kijáratánál, a 4-es kilométerkőnél lévő „kiruccanóhelyen” szervezik meg (igaz, volt alkalom rá, hogy néha nem kaptak engedélyt erre, így máshol zajlottak a versenyek, próbák).
– Önkéntes szervezőként az elmúlt esztendőkben is aktiváltam, idén viszont főszervezőként olyan adminisztratív dolgokkal, háttérmunkával szembesültem, amelyekre a 4 éves önkéntességem alatt nem volt rálátásom. Egy kis tapasztalattal jobban menne, ám most nagyon nehéznek tűnik a szervezés – részletezte érdeklődésünkre.
A HDN pénteken délben felvonulással rajtolt, a rossz, esős idő bezavart, a szervezők igyekezete ellenére is pár sportfeladat elmaradt, ám a jókedvet nem törte meg a hideg.
– Meglepő módon aluljelentkezés volt idén. A HDN eredetileg 16 csapatra van tervezve, máskor túljelentkezés volt, így előselejtezőkre is sor került. Idén csak a kobakés csapatoknak tartottunk előselejtezőt. A 14 csapatból – Dandana, Diszkó Patkányok, Grove Street, HeroInn, Hullámreccsentők, ICEameg!, M1(egy), Mahakala, Mihasznák, Tabula Rasa, The Bombers, Tagmen, TranSZILVAnicum, WE-Kings – 11 volt a megyeszékhelyről, kettő Kézdivásárhelyről, egy Kovásznáról érkezett. A háromszéki rendezvény a kolozsvári diáknapokkal egyidőben zajlott, és jólesett, hogy a kincses városba egyetemre elkerült végzős diákok is minket választottak, hazajöttek, hogy részt vegyenek a HDN programjain – magyarázta Hanna.
Ugyancsak tőle tudtuk meg, hogy idén főképpen XII. osztályosok alkották a versenyzők „magját”, illetve nagyjából egyformán oszlott meg a fiúk és lányok száma.
Pénteken leginkább sportversenyek (foci, kosárlabda „diáknaposan megspékelve”, staféták, futóverseny, ügyességi feladatok) zajlottak, idén először mérhették össze tudásukat például Maya-fociban a fiatalok (karikákon kellett átrúgni a labdát), ugyanakkor este a már hagyományos lepkézésbe vágtak bele: a város különféle területéről, feladványban megkapott helyszínekről kellett összegyűjteniük a „lepkéket”.
Az ügyesek és a bátrak majálisa volt
Szombaton tartották a majálist: itt különféle ügyességi és bátorsági feladatoknak vetették alá a csapatokat, amelyeket a nap második felében szétválasztottak, és újabbakat alakítottak ki a szervezők, hogy a résztvevők csapatokon kívül is ismerkedjenek.
Volt itt pókhálós játék, pincérstaféta, ahol szappanos, vizes fólián kellett mezítláb citromlével araszolni, de volt hideg vízből, szájjal történő almahalászat is, élő bowling szappanos pályán és sok más érdekes kihívás. Bevállalós feladatokat is láthattunk: nagy elszántság kellett például a filctollas tetováláshoz, hiszen csupán jó pár fürdés után tűnt el a csapattársak többé vagy kevésbé sikeres „remekműve” a tetováltak bőréről.
– Adódtak kisebb balesetek is: bokaficam focinál, horzsolások az élő bowling esetében, illetve egy kavics felvágta egyik fiatal lábát (a sebet össze kellett varrni a kórházban).
Igyekszünk minél biztonságosabban szervezni a játékokat, a pénteki futóversenyt például az eső miatt csúszós salakpályára hivatkozva halasztottuk el – fejtette ki a főszervező.
A HDN hangulata feledhetetlen
Vasárnap kulturális programok zajlottak: Sepsiszentgyörgy műemlékeit, illetve hírességekről elnevezett utcákat kellett felkutassanak a versenyzők, de volt festmény, klasszikus-, retrozene-felismerés is.
– Életemben először veszek részt a HDN-en. Szétvert az eső, ám a hangulat jó volt! Nagyon tetszett, hogy bárkivel lehetett barátkozni, sok fiatal együtt játszott, szórakozott, versenyezett. Volt számos veszélyes próba is, ám a csapatszellem, illetve a saját magam előtti bizonyítási vágyból mindeniket bevállaltam – mesélte el érdeklődésünkre a 15 éves Kerezsi Csanád Róbert, a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja.
A 21 éves Csinta Áron már valóságos veteránnak számít, idén hatodszor tért vissza a „tett helyszínére”, az egyetemi tanulmányait határon túl, Magyarországon végző fiatal kimondottan a HDN-re érkezett haza.
– Nagyon szeretem a HDN hangulatát. Habár minden évben számos panasz érkezik többek között a szervezésre is, a diáknapok hangulata számomra mégis pozitív. Mindig olyan élményt ad a közösségben dolgozás, a barátaimmal egy csapatban vetélkedés, hogy ez fölülírja az összes hiányosságot. Annak ellenére, hogy ez egy verseny, én inkább szórakozásnak fogom fel a Háromszéki Diáknapokat – összegezett Csinta Áron.
Utolsó nap zajlott a gála, az idei nagy nyertes a sepsiszentgyörgyi Mahakala csapata lett, míg a Kobaké-díjat a kovásznai fiatalok ICEameg! csapata érdemelte ki. A legsportszerűbbnek ez alkalommal a sepsiszentgyörgyi Tabula Rasát kiáltották ki, illetve különdíjat kapott a veteránnak, legrégebbi csapatnak számító megyeszékhelyi The Bombers legénysége, akik a 2017-es HDN megszervezésének jogát érdemelték ki.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tisztességes, hasznos politizálást (Néppárti kampányindító)
Szerény, de lelkes kampányindítót tartott tegnap a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki szervezete. Az alakulat polgármester- és tanácstagjelöltjei a közpénzek hasznosabb, tisztességesebb, átláthatóbb elköltését ígérték, korrupció- és spágamentes politizálás mellett szálltak síkra. Szilágyi Zsolt országos elnök nem kímélte az RMDSZ-t.
A magyar himnusz eléneklése után Kocsi Hunor Tibor, az EMNP sepsiszentgyörgyi ügyvezető elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Balázs Attila megyei elnök ismertette a polgármester- és tanácstagjelöltek névsorát. Fazakas Péter közgazdász, a megyei önkormányzati képviselőjelöltek listavezetője azt hangsúlyozta: hasznosabban és tisztességesebben kell elkölteni a közpénzeket. Többek között utalt arra, hogy hatalmas összegeket költöttek megyei utak javítására, de rossz minőségben elvégzett munkát is átvettek, ugyanígy sok pénz ment el a megyei kórház felújítására, mégis elégedetlenek az ellátással. Szóvá tette, hogy sok helyen nem zárult le a visszaszolgáltatás, mert a polgármesterek akadályozzák azt, hogy maguk vagy közeli barátaik olcsón megvehessék a földeket. Kátai Zsuzsanna tanácstagjelölt a kommunizmus áldozatait megillető kártérítések érdekében általa indított eljárásokról szólt, kiemelve: négy év alatt alapfokon 150 ilyen pert nyertek meg. Benedek Erika megyei önkormányzati képviselőjelölt leszögezte: az elmúlt évek egyik legnagyobb beruházása Háromszéken a Holzindustries Schweighofer rétyi fűrészüzemének a beindítása volt, de túl nagy árat fizetünk a munkahely-ígéretekért, a gazdasági biztonság megteremtésében nem az a jó irány, hogy utolsó természeti erőforrásainkat feláldozzuk, inkább a kis- és közepes vállalkozások, a háztáji gazdaságok megerősítése lenne a járható út.
Bálint József sepsiszentgyörgyi polgármesterjelölt azt mondta: vállalkozói és alpolgármesterként szerzett tapasztalatait értékesítené a városvezetésben. Antal Árpád polgármesterről, az RMDSZ jelöltjéről annyi jót tudna mondani, hogy akár kampányolhatna is neki, de azok között, akiket ő támogatott, sokaknak meggyűlt a baja a törvénnyel. Tenni akar azért, hogy Sepsiszentgyörgy élhető város legyen mindenki számára. Korrupció- és spágamentes politizálást, tisztességes, hasznos városvezetést ígért.
Johann Taierling kézdivásárhelyi polgármesterjelölt azt hangsúlyozta: a Néppárt feltámadt, van esély a győzelemre, mert aki következetesen dolgozik, előbb-utóbb célba ér. Szilágyi Zsolt országos elnök az RMDSZ Biztonságot a közösségnek, plakátokon szereplő jelszavára utalva sajnálattal állapította meg: 26 évvel 1989 után még mindig arról kell beszélni, hogy megpróbálják visszacsempészni a félelmet az emberek szívébe, mi több, most már magyar fél magyartól – beszámolója szerint az RMDSZ Biharban, Kolozs megyében, de Háromszéken is próbálta megfélemlíteni jelöltjeiket. Kitért arra is, hogy az RMDSZ a közösség tudta és beleszólása nélkül, titokban költi el, lenyúlja a magyar közösségnek szánt évi 4–5 millió eurós támogatást. Megjegyezte ugyanakkor: abból az 5 millió euróból nem futja propagandára, amelyben megmagyaráznák, miként maradt román szenátorral Felső-Háromszék, miután korrupció miatt Olosz Gergelyt elítélték.
A kérdések során egyebek mellett az autonómia fontossága, a terrorváddal fogva tartott kézdivásárhelyi fiatalok melletti kiállás szükségessége merült fel, az esemény a székely himnusz eléneklésével ért véget.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Színházi fesztiválokon az M Stúdió
Aradon és Gyergyószentmiklóson mutatja be előadásait a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Mozgásszínház. Ma játszanak Aradon a Nemzetközi Új Színházi Fesztiválon, május 18-án pedig Gyergyószentmiklóson a Figura Stúdió Színház által szervezett tánc.mozgás.színház fesztivál alkalmával lépnek színpadra.
Az aradi Ioan Slavici Színház szervezésében május 7–15. között tartják a Nemzetközi Új Színházi Fesztivál (FTN4 – Festivalul Internațional de Teatru Nou) negyedik kiadását, azon a sepsiszentgyörgyi társulat a Fehér Ferenc rendezésében készült Személyazonosság című produkcióját mutatja be. A gyergyószentmiklósi rendezvényt május 18–22. között rendezik meg, nyitányként az M Stúdió Tavaszi áldozat című legújabb előadása látható, a táncszínházi produkció Igor Stravinsky zeneműve alapján készült, és Andrea Gavriliu rendezte. (mol)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Torzít az Átlátszó Erdély (Visszajelzés)
A közpénzek elköltésének átláthatóvá tétele jegyében az RMDSZ készséggel és nyitottsággal válaszolt az Átlátszó Erdély portál megkeresésére, miszerint sorozatot indítana költségvetése bemutatására. A szerkesztő kérésére egy alkalommal került sor személyes találkozóra, ezt követően pedig kiegészítő megjegyzéseket fűztünk hozzá elektronikus formában a különböző költségvetési tételekhez. Az ügyvezető elnökkel való találkozót követően felajánlottuk a szövetségi elnökkel való találkozást is, de ehhez a szerkesztő nem ragaszkodott, mondván, hogy számára minden világos, így további beszélgetéseket nem tart szükségesnek. Úgy tűnik, mégsem sikerült minden félreértést tisztázni. Ezért tartjuk fontosnak az alábbi helyesbítéseket:
1. A pénzügyi hatóságoktól kapott eddigi észrevételek (sesizări) egyike sem a kifizetésekre vonatkozik – ahogy ez a cikkekben megjelent –, hanem a törvényi szabályozás hiányát kifogásolta. A hatóság azért állapít meg kihágást (abatere de la legalitate şi regularitate) egyes kifizetések kapcsán, mert ezeket nem szabályozza külön törvény (lege specifică). Ezt a problémát az RMDSZ egymagában nem tudja orvosolni, ezt a hiányosságot egy törvény tudja pótolni.
2. Az RMDSZ költségvetésének sajátossága, hogy magában foglalja több más civil szervezet fenntartási költségeit is – az üzemanyagtól az ingatlanfenntartásig –, ezenkívül pedig mindazokat a támogatásokat, amelyeket az ország több száz civil szervezetének vagy rendezvényeknek ítél oda különböző pályáztatási eljárásokkal. A közösségépítésnek egyik része a terepmunka, a másik része az irodai munka – mindkettő költségei elérhetőek, megvizsgálhatóak. Hogy mi a „sok” és mi a „kevés” a költségekben – a felvázolt keretben értelmezhető hitelesen.
3. Az Átlátszó Erdély állítása szerint az RMDSZ székházainak „villany-, víz- és gázszámlájára átlag havi 3700 eurót költ”. Ezzel az állítással két gond van. Valójában ez az összeg a fizetések mellett a székházainkban országszerte működő szervezetek fenntartásához köthető kiadásokat fedi, egyebek mellett az ingatlanadót, autóbiztosítást, üzemanyagköltséget, útadót, karbantartási költségeket, fogyóanyagokat, internetet, telefont, újságbérletet, hulladékszállítást, takarítást, kábeltévé-előfizetést, a biztonsági cég szolgáltatásait, valamint a protokollt. És igen, ezek között ott vannak a villany-, víz- és gázfogyasztás költségei is. Másrészt a valóság az, hogy a székházaink legnagyobb része magyar közösségi házként is működik, különösen a szórvány vidékeken.
4. Az Átlátszó Erdély cikkei szerint „az RMDSZ alkalmazásában lévő személyek fizetése sokszor messze fölötte van az átlagfizetésnek.” A valóság ezzel szemben az, hogy az RMDSZ alkalmazásában lévő 116 személy (18 megyében dolgoznak) átlagfizetése nettó 1115 lej. Ehhez képest Romániában az átlagbér nettó 1950 lej. Az ügyvezető elnök fizetése pedig nem éri el egy közepes méretű építőipari vállalat mérnökének fizetését.
5. Átlátszó Erdély-megállapítás: „az RMDSZ egy sor felső-középkategóriás autót vásárolt”. Valóság: Az RMDSZ tulajdonában, az országos szervezet és a 18 megyei szervezet használatában a következő járművek vannak: 15 Logan, 9 Skoda, 3 Volkswagen és 1 Honda gépkocsi, átlagéletkoruk 5 év, átlagban 110 000 kilométert futottak. A legtöbb jármű, amivel rendelkezünk – Logan személygépkocsi –, még Romániában sem számít „felső- vagy középkategóriás autónak”. Mindennek nyilvánosságra hozatalát azért tekintettük fontosnak, mert egy költségvetés esetében nagyon pontosan ellenőrizhető és csak egyféleképpen értelmezhető adatokról van szó. Ezért szükséges a helyes megközelítés, az információk torzításoktól mentes ismertetése. A továbbiakban is figyelemmel követjük az Átlátszó Erdély költségvetésünkre vonatkozó sorozatát, megfogalmazzuk és a közvélemény elé tárjuk a korrekcióra szoruló megállapításokat.
RMDSZ-sajtóiroda
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szoborcsapda
Mintha csak ismétlődne a Sütő-szobor esete: a marosvásárhelyi tanács először elvileg jóváhagy egy bizonyos helyszínt, majd új ötlet születik: az író szobra – méltán – jobb helyet érdemel, mégpedig a városközpontban, a Színház téren. Nagy nehezen "ment át" az első változat is, a második azonban már kiverte a biztosítékot a testület bizonyos részében, heves viták révén fogadtatta el az RMDSZ-frakció. Azóta sem került ki Sütő András szobra, sem az első, sem a második helyszínre.
A legfrissebb, a jelek szerint "üggyé" duzzadó Bethlen Gábor-szobor hasonló kört látszik lefutni: miután először a vár mellett szerették volna felállítani, a tanács weboldalán jól látható, hogy a legutóbbi tanácsülésen a napirendre tűzött határozattervezetben már a főtéri park a helyszín, az indoklásban azonban még a Bernády tér. A tanács jegyzője, az urbanisztikai szabályzatnak a zöldövezetekre vonatkozó előírásaira, valamint az emlékművek elhelyezésére vonatkozó törvényre hivatkozva, május 5-én elutasította a testület határozatát, amelynek értelmében a főtéren kapna helyet Erdély volt fejedelmének szobra. Bár a helyszín a központi park aszfaltozott része, nem pedig zöldövezet, a terület ráadásul éppen "szabad" is, egyeseknek mégsem tetszik a szoborállítás gondolata. A szakbizottságok mégis rábólintottak a tervezetre, és fel sem merült, hogy a kezdeményezők nem állítják össze az engedélyekhez szükséges dokumentációt, hogy jóváhagyások vagy tervek híján állítanák fel a szobrot. Nem szakadt volna le az ég, ha mondjuk a jegyző, a törvényesség e buzgó őre, nem utólag, hanem például a tanácsülésen, a tervezet vitája során figyelmezteti a képviselőket a jogszabályokra, az esetleges szabálytalanságokra, ami lehetőséget ad azok kijavítására helyben, a határozat jobb megszövegezésére, ezáltal is rövidre zárva a folyamatot. Korábban ez volt a gyakorlat a tanácsüléseken. Mind a városin, mind a megyein.
Soós Zoltán tavalyi kiváló ötlete, hogy emlékművet állítsanak a volt fejedelemnek, elsősorban a rossz időzítés és a tanácsi dokumentumokban megjelenő módosítások miatt válhat tehát kedélyeket borzoló "üggyé", egy olyan városban, amely Bethlen Gábor idején kapott szabad királyi városi rangot. A Kultúrpalotában megszervezett ünnepségen, a 400 évvel ezelőtt adományozott kiváltságlevél ismertetőjét követően elhangzott polgármesteri ígéretről, hogy Erdély fejedelmének szobra az Erdélyi Iskola nevű román kulturális mozgalom képviselőinek szoborcsoportjával egyetemben (természetesen nem maradhat el a tandem szituáció) helyet kap Marosvásárhelyen, azt hihette a résztvevő, hogy komoly a szándék erre, hogy a román közösség is megértette, mekkora jelentősége van Bethlen Gábor gesztusának a város történetében. De lehet, az ígéret is csak kampányfogás volt.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

A Teleki Téka új kiállítása
Egy ifjú tudós útján
Milyennek látta a XVIII. századi Magyarországot, Erdélyt, mit gondolt Marosvásárhelyről, mit gyűjtött és mit viselt a kor egy sokat utazó huszonéves tudósa? – erre kaphatnak egyebek mellett választ a Teleki Téka új időszakos kiállításának látogatói. A könyvtáralapító Teleki Sámuel legidősebb – felnőttkort megért, de fiatalon elhunyt – fiának szellemi hagyatékát bemutató, Teleki Domokos, egy ifjú nemes utazásai című tárlatot péntek délután nyitották meg szépszámú közönség előtt. A nagybetűs út töredékeit felvillantó kiállítás anyagát Petelei Klára, a tárlat kurátora ismertette.
Teleki Sámuel életrajzát Deé Nagy Anikó kutatásaiból ismerhetik meg az érdeklődők. 1773-ban Sáromberkén született, neves oktatók irányítása mellett, többek között a bécsi egyetemen tanult. Egészségi okokból kezdett utazni, 1793–95 között Magyarországot, 1795-ben Németország számos városát járta be. Három évvel később a Jénai Ásványtani Társaság elnökévé választották. Utazásai során feljegyzéseket készített, a magyarországi utat rögzítők Egynéhány hazai utazások le-irása. Tót és Horváth országoknak rövidesmertetésével egygyütt címmel nyomtatásban is megjelentek, éppen 120 évvel ezelőtt – hangzott el a megnyitón. Az egyik tárlóban egyéb dokumentumok mellett a magyar tájak első magyar nyelvű útleírásaként számon tartott kiadvány is megtekinthető. A kiállítás kurátora kiemelte, hogy a három évszázaddal korábbi, soknemzetiségű, sokvallású Magyarországot gazdagon megrajzoló művelődéstörténeti munka ma is érdekes olvasmány. Szintén széles érdeklődésre tarthat számot Teleki Domokos kéziratban fennmaradt színdarabja, illetve kiadatlan közigazgatási munkája, akárcsak az első alkalommal közszemlére tett ásványgyűjtemény. Egy másik tárlóban a látogató Teleki Sámuel családi bibliáját tekintheti meg, amelyben a könyvtáralapító gyermekei születését is feljegyzi, a kiállítás anyagához tartozik továbbá apa és fia, Domokos köntöseinek 1818-ban kelt listája is.
Teleki Sámuel a fiatal tudós elhunyta után gyűjtötte össze a gazdag szellemi örökséget, amelynek jelentős része található meg a Teleki Tékában, de a magyarországi Széchényi Könyvtárban, illetve a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában is őriznek belőle dokumentumokat. Teleki Domokos utazásainak és életútjának bemutatását az esztétikailag is élményt nyújtó, idézeteket és térképeket is tartalmazó négy óriáspannó, Márton Krisztina, a Teleki Téka restaurátorának munkája teszi érzékletesebbé. A homoródi borvízről, a veresvágási opállelőhelyekről is mesél nekünk ezeken a pannókon az egykori utazó, aki Marosvásárhelyről így vall: "Nem lehet szép városnak mondani, azonban sok nagy és derék épületekkel bír. A vásárhelyi r. Kollégium esméretes, jó karban helyheztétett, és érdemes tudós tanítókkal dicsekedhetik; válogatott és számos könyvekből álló bibliotékáját is méltán említhetem..."
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Pécska Város Napjai 2016
Május 10–15. között ismét megszervezik a Pécska Város Napja rendezvénysorozatot.
A program kedden, tegnap a Pécskai Polgármesteri Hivatal dísztermében 19 órától A függetlenség és a királyság napja címmel megtartott előadással indult.
Csütörtökön 18 órától teremfoci Városi Kupa (nagy sportcsarnok); 19 órától Színházi előadás: V-o dă vodăcímmel a Doru Ioan Petescu Művelődési Házban; 20 órától Vasile Muraru estje ugyancsak a Művelődési Házban.
Pénteken 9.30 órától Păstrători de Tradiţii Fesztivál; 18 órától teremfoci, Városi Kupa (nagy sportcsarnok); 18 órától a Bojtocska előadása; 18.15 órától a Búzavirág műsora, meghívott a szegedi Cuháré Táncműhely, kísér a szegedi Ménkű Banda; 21 órától az Oroszlányi Bányász Dalkör fellépése; 21.30 órától a Pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület Aranykalász tánccsoportja; 22 órától Nótáry Mary fellépése; 23 órától utcabál a Roulette zenekarral.
Szombaton 9.30 órától Identitate şi tradiţie fesztivál; 17 órától Eugenia Ponta Pete Amurguri mistuite című könyvének a bemutatója a Doru Ioan Petescu Művelődési Házban; 18 órától teremfoci Városi Kupa döntők, a nagy sportcsarnokban; 18 órától a Pécskai Diákklub moderntáncosainak a műsora;
18.30 órától zumba bemutató; 18.50 órától a Forever tánccsoport fellépése; 19:05 órától a Romaflores néptánccsoport műsora; 19.15 órától az aradi Q Band és Claudia Iuga fellépése; 20 órától Melisa Ţolea; 20.20 órától Radu Moş és a lányok énekelnek; 21.20 órától Remember Cenaclul Flacăra Andrei Păunescu, Maria Maria és Vlady Săteanu előadásában; 22.20 órától a Hypnosis csoport tűzzsonglőr bemutatója; 22.35 órától Antonia koncertje; 23.30 órától utcabál Ionuţ Langával.
Vasárnap 11 órától Pécska Város Tanácsának ünnepi ülése a polgármesteri hivatal dísztermében; 13 órától ünnepi ebéd az Ipartestület székházában. 18 órától a Kalypsoland iskola és panzió kutyabemutatója a Szentháromság Parkban; 18 órától az aradi nyugdíjasok Ardeleana tánccsoportja lép fel, 18.15 órától a karánsebesi tánccsoport, 18.35 órától a fenlaki Zorile tánccsoport, 19 órától a Florile Mureşului néptánccsoport és az öthalmi Maria Aiftincăi, 20 órától a Păstrătorii Tradiţiei néptánccsoport lép fel; 22 órától népzenei műsor Ilie Paşca, Paul Paşca, Cosmin Paşca, Florin Budău, Paula Paşca, Nicu Vesa és Simona Boncuţ közreműködésével. 23 órától tűzijáték zárja a Pécska Város Napjainak idei rendezvényét, ahova a szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Fókusz tárlat és Gutai-könyvek
Valós világ – képben és szóban
A 7. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával másodízben mutatkozott be a dévai érdeklődők előtt a 2014-ben alakult Fókusz csoport, mely virtuális közösségként indulva, valós baráti társasággá kovácsolta a dévai amatőr fotósokat. – Eredetileg az volt a célunk, hogy bemutatkozási felületet, találkozási lehetőséget biztosítsunk a fotózás iránt érdeklődőknek. Manapság szinte mindenki kattintgat a telefonjával, digitális fényképezőgépével és néha egészen jó képek sikerülnek, amiket érdemes másokkal is megosztani. A 2014-ben indított Facebook oldalunk időközben szépen kinőtte magát. A két év alatt mintegy 5000 kép került fel ide és közel 400 követőnk akadt. A posztolók között pedig immár nem űcsak dévaiak, de magyarországi, nyugat-európai, sőt óceánon túli fotósok is fellelhetők – számolt be a Fókusz csoport idei tárlatmegnyitója alkalmával Dulinszky László csoportvezető.
A Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban kiállított képekről elmondta: szubjektív válogatás az utóbbi egy évben posztolt fotókból. Hatvan alkotónak a képe került kiállításra, a fotós nevének feltüntetése nélkül. Itt most a hangsúly a Fókuszon van, a csapaton, amelynek tagjai egész évben kapcsolatban vannak egymással. Közös kirándulásokat is szerveztünk már, csillaghullást, napfelkeltét fotóztunk együtt. Így léptünk át a virtuális világból a valós barátság földjére – fogalmazott Dulinszky László. Elmondta továbbá, a közösségi oldalra bárki posztolhat képeket. Az egyetlen szakmai kérés, hogy feldolgozatlan, nyers fotók kerüljenek fel. – Manapság széles technikai eszköztár áll a fotósok rendelkezésére, hogy feldolgozzák képeiket. Mi szeretnénk megmaradni a valós világnál. Amit itt látunk, az mind realitás, fotós szemmel megörökített valós pillanatok – mutatott a tematikájukban, színvilágukban rendkívül változatos fotókra Dulinszky László. A változatosságra utalva elmondta: az elmúlt évben a színek és utak jelentették a két fő témát a közösségi oldalon. Volt időszak, amikor a sárga, a kék vagy éppen a zöld volt a „téma”, ilyen színben kellett megragadni a valóságot. És volt, hogy utakról vártak fotókat. A megnyitón szép számban jelen lévő fotósokkal beszélgetve kiderült: minden egyes képnek külön sztorija van. A kékes tollazatban pompázó apró kismadár népes cinegecsalád tagja. Egész télen etettem őket a kertünkben – meséli Dulinszky Izabella. A Transzfogaras kanyargó útját augusztusi hőségben megörökítő kép mögött a lerobbant autó meséje áll: a gyaloglásra kényszerülő család sok nagyszerű élménnyel gazdagodott. És ahány kép, annyi történet…
A fotókiállítást követően az írott szó hullámán folytatódott a valós világgal való találkozás. Gutai István nyugalmazott paksi könyvtárigazgató kötetei kerültek bemutatásra, felesége, Gutai Júlia könyvtáros közreműködésével. A Déván immár másodízben bemutatkozó író ízelítőként a Valóságshow című kötetéből osztott meg hallgatóságával egy kedves novellát, majd az EB 37-51 című kötetből elevenedett meg a Kárpát-medence-szerte megélt történet: az egyéni sorsokat, családok életét összekuszáló államosítás, kollektivizálás, földosztás. A könyvbemutató fő vonalát alakító kötet írásai sem szóltak idegenül Déván. A Földönfutók, hontalanok II első kiadásával már korábban is találkozott a dévai közönség. Most a javított, bővített, térképpel ellátott kötetet vehették kézbe az érdeklődők és a bemutató alkalmával elhangzó rövid felolvasásból megismerhették annak a bukovinai székely bácsinak a vallomását is, mely Gutai István korábbi erdélyi útja alkalmával még csak kéziratban volt elérhető. A kötetben a második világháború végén végrehajtott délvidéki népirtás túlélői szólalnak meg. A sokáig tabuként kezelt történelmi események fájdalmasan elevenednek meg a vallomásokban, de ott bujkál bennük az emberség, a kiengesztelődés utáni vágy is. A kötet a valóságról szól – tények, emberek kiszínezése, befeketítése nélkül. És hasonlóan tiszta képet mutat a világról a szerző további két kötete: a Sárköz és a temesközi Végvár rokoni kapcsolatai boncolgató Bánátból Bánatba, illetve a világháborús hadifoglyok visszaemlékezéseit, az ötvenhatos forradalom résztvevőivel készült interjúkat, és szociográfiai írásokat tartalmazó, Gyönyörű a szibériai erdő is. A könyvbemutató során néhány mondat erejéig ezen kötetekkel is megismerkedhetett a hallgatóság, majd természetesen dedikálásra is sor került.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Jótékonysági koncert a Millenniumi templomban
Érdemrend dr. Bárányi Ferencnek
A karitatív szellemiség, a zene szeretete és a tisztelet érzése hatotta át azt a több száz embert, aki részt vett a Millenniumi templomban szervezett koncerten az elmúlt vasárnap délután.
A helyi Máltai Segélyszolgálat felkérésére a temesvári Incanto Quartetto és Art Kammerorchester művészei igennel válaszoltak, mint tették azt eddig is embert segítő nemes szándéktól vezérelve. Ezt a gondolatot hangsúlyozta mikrofon előtt az ünnepi esemény szóvivője, Rudik Christian, az Állami Opera ismert előadóművésze is, köszöntve az illusztris vendéget, Francois Catto urat, a Romániai Máltai Lovagok Szövetségének elnökét, valamint dr. Bárányi Ferencet, aki a megalakulástól napjainkig elkötelezett híve a Romániai Máltai Segélyszolgálatnak.
A továbbiakban azt emelte ki a szóvivő művész, hogy Isten hajléka méltó helye a hálának és köszönetnek. A műsoron szereplő zeneművek ugyanis a pap zeneszerző Antonio Vivaldi remek szerzeményei a templom falai között könnyebben találnak utat az emberek lelkéhez. Magyar nyelven ft. Szabó Péter kanonok, plébános, a Szuverén Máltai Lovagrend káplánja, a rendezvény egyik kezdeményezője és szervezője üdvözölte a magas rangú hivatalos vendéget és az egybegyűlteket, majd baráti közvetlenséggel köszöntötte a 80. születésnapjához érkező Bárányi doktort, „Feri bátyánkat”. A személyre szóló máltai elismerést, az Őexcellenciája Matthew Festing, a Máltai Szuverén Lovagrend nagymestere határozatának megfelelően adományozott pro Merito Melitensi érdemrendet és oklevelet Francois Catto elnök nyújtotta át dr. Bárányi Ferencnek. Méltatta továbbá azt a sokéves munkát, amit feleségével, dr. Bárányi Ildikó orvosnővel együtt végeztek segítségre szoruló embertársaikért.
A köszöntő és köszönő szavakat követően a hangszerek jutottak főszerephez. A kiváló hegedűszólisták, Corina Murgu koncertmester, Ovidiu Rusu, Nada Petrov, Traian Roman és a szimfonikus zenekar népes csoportja magas szintű művészi tudásról tett tanúbizonyságot. Vivaldi A négy évszak című versenyművének megszólaltatása és Schubert közismert műve, az Ave Maria csodálatos hangzása maradandó élménnyel ajándékozta meg a hallgatókat, és bizonyára még sokáig visszhangzik a klasszikus zene kedvelőinek szívében. Hosszan tartó zúgó taps közvetítette a köszönetet, élőszóban pedig Fekete Nagy László, a Romániai Máltai Segélyszolgálat temesvári filiájának elnöke fogalmazta meg háláját mindazok felé, akik önzetlen támogatásukkal szolgálták a szervezetet, és teszik azt ma is testi-lelki istápolásra szoruló embertársaikért.
A május 8-án megtartott hangverseny bevételét a Szent János idősek otthona fenntartására fordítja a helyi máltai vezetőség, és ezúton is kifejezi köszönetét minden jótevőnek.
Sipos Erzsébet
Nyugati Jelen (Arad)

Mentor – „Az egyházamnak tudnia kell önmagáról, hogy relációs valóság, egy tükörkép”
Jitianu Liviuval, a BBTE katolikus dogmatika tanárával beszélgettünk
Merőkanállal szolgálta fel az ételt egy katolikus ifjúsági találkozón Jitianu Liviu, aki történetesen az adott találkozó „sztármeghívottja” volt. Akkor megdöbbentő volt tapasztalnom ezt a rendkívüli alázatot, de azóta már számtalan esetben erősített rá. Jitianu Liviu, ismerőseinek csupáncsak Jiti, filozófia- és dogmatikatanárom volt a BBTE Római Katolikus Teológia Karán. Mondhatom, mentorom, aki sokat hozzátett jelenlegi énemhez, amiért hálával tartozom neki. Őszintén, bátran beszélgettünk teológiáról, egyházról, Istenről.
„Románul románok között tanultam meg”
– Jitianu Liviu. Szokatlan név egy székely identitású személynek.
– Ez egy mű román név, nem tagolható be a klasszikus román megnevezések közé. Az őseim apai ágon egy, a 19. század második felében Romániába betelepülő zsidó család, amelynek tagjai úgy gondolták, hogy jobb, ha kifelé azt jelzik, hogy románok. A rokonsággal beszélgettünk erről, és úgy tűnik, hogy az őseim feladták a zsidó gyökereiket, teljesen belesimultak a román közéletbe. A családunk tehát úgy döntött valamikor, hogy a régi, örökölt nevüket feladják és választottak maguknak egy nevet, ami románosan hangzik. Minden népnek sajátossága, hogy neveiben leír egy foglalkozást, hogy valaki hova valósi, vagy ehhez hasonlók. Az én nevemmel kapcsolatban ez nem így van, igazából túl nagy jelentése nincsen. A Jitianu név – eddigi kutatásaim alapján valószínűnek tartom – a szláv gabonatermelő nevéhez kötődik.
Az identitásom persze egyértelműen székely, magyar identitás. A szüleim elváltak, amikor három és fél éves voltam, édesapámtól így csak a nevemet és a genetikai potenciálomat örököltem. Úgy nőttem fel ezzel a névvel egy székely faluban, mint bármely más székely gyerek. Sőt, egyetemista voltam már, amikor jobban kezdtem románul beszélni és ezt a kezdetleges román gondolkodást, nyelv- és szókészletismeretet később kiegészítette, hogy elég sok román barátom lett. Románul románok között tanultam meg, nem a családban.
„Gyerekként nem akartam pap lenni”
– Papság. Mi volt a szikra, aminek hatására emellett az életforma mellett döntöttél?
– Azt gondolom, ezt a kérdést nem elég egyszer megokolni, megválaszolni magamnak, erre a kérdésre folyamatosan választ kell adnom, hogy miért vagyok pap, hogy mit jelent ez nekem. Az emberré válásnak a folyamatában ezek a kérdések mindig másként tevődnek fel, így a válasz mindig a jelenvaló énképnek a kivetülése, illetve mindig a jelen helyzet adottságaiból értelmezzük azt, hogy és mint történnek a dolgok.
Ebben az összefüggésben, ha visszanézek a kezdetre, azt kell mondanom, hogy gyerekként nem akartam pap lenni, a fejemben meg sem fordult. Ennek több oka van, elsősorban az, hogy nem vallásos családban nőttem fel, a családunkban soha nem imádkoztunk, templomba sem járt senki egész gyerekkoromban.
Úgy kerültem be a vallásosnak nevezhető társadalmi szférába, mint egy olyan gyerek, aki nem tudta lenyelni, nem tudta tolerálni, hogy vannak osztálytársai, akik valamit csinálnak, amit ő nem. Így kerültem hittanórára, így kerültem be a ministránsok táborába, de nem mondhatom, hogy volt bennem személyes elköteleződés vagy valami rendkívülibb.
Ami viszont ebben a vallásos kultúrában számomra vonzó volt – attól a kortól, amikor már kezdtem értelmesen látni a világot – az az, hogy a szülőfalumban, Csíksomlyón minőségi papok voltak. Olyanok, akikre emberként felnéztem, akik a hivatásukat emberi gyengéik ellenére nagyszerűen teljesítették. Az első ember, aki az életemet megpecsételte, megfogta, a ferences világból érkező személy volt, akit Ivó testvérnek hívtak, és akit életem egyik legnagyobb ajándékának tartok. Nem azért, mert ő ferences testvér volt, hanem sokkal inkább azért, mert benne találkoztam először olyan emberrel, aki az én akkori kamaszodó életemet úgy tudta megérinteni, hogy úgy éreztem, az érintése mentén helyesebben, szebben látom a világot és jobban látom azt, hogyan kellene élni. Ő volt az első impulzus az életemben, aki elindított.
Ezt az utat tarkítja sok más ember, aki a személyes életvitelével, magatartásával segített abban, hogy elinduljak egy olyan úton, ami az egyházi közegbe vezetett. Elindultam a papképzésnek az útján, elmentem szemináriumba. Ezek a személyek segítettek abban, hogy saját magamat megtaláljam, az énné válási folyamatomnak fontos állomásai voltak. A folyamatosan felmerülő kérdésekre megpróbáltam mindig őszinte válaszokat adni.
Elérkezett az a pont is, amikor meggyőződéssel, tisztán, elfogadható motivációkkal és elég jól körvonalazott célpontokkal úgy gondoltam, hogy ez az az út, ami az emberré válásomnak a fogódzópontja lehet. A papságot se máskor, se ma nem célként fogom fel. A papságot úgy értelmezem, mint olyan életformát, amiben közelebb kerülhetek saját magamhoz, amiben meg tudom önmagamat valósítani. Ezzel párhuzamosan persze úgy érzem, hogy ez az, ami engem elvisz a teljesség felé, amit így lehetne keresztény szóhasználattal mondani: megérkezés Istenhez, elérkezni a lét teljességéhez.
Az ember, aki Isten partnere
– Amellett, hogy pap vagy, teológiát tanítasz. Gyakran összemosódik az emberek fejében a lelkiségi élet és a teológia mint tudomány. Egyáltalán mondhatjuk azt, hogy a teológia tudomány?
– Én a teológiát mindenképpen tudománynak tartom. Ha érveket keresnék, hogy miért mondom ezt, akkor számomra két tartóoszlop nagyon fontos. Az első, hogy a teológia módszer. Nem csak egy ismeretelméleti rendszer, nem egy önmagában felépített belső dinamikájú rendszer csupán, hanem egy módszer. Az a módszer, ami megpróbál módszeres választ adni arra a kérdésre – ami minden bölcseleti kérdésnek az alapja –, hogy miért vagyunk (mi az életemnek a célja, honnan vagyok, hova tartok). Válaszadásában két szempontra kell figyelni.
Elsőként arra, hogy a válaszadási kísérlete beleilleszkedik-e egy sajátos lüktetésű, bibliai alapokon álló történelemtudatba. A teológiának az a meggyőződése, amire a pecsétnyomókönyv a Biblia, hogy az a legfőbb létezés, amit mi Istennel azonosítunk, akit Szentháromságnak mondunk az önfeltárulkozása nyomán, ez az Isten nem egy, az emberi történelmen túli létezési forma, hanem az emberi történelemnek konkrét részese. Innen adódik az istentudatunk történeti vonzata, történeti vetülete. Azt gondolom, hogy a teológia ezen az alapon állva próbál válaszokat adni, válaszokat felkínálni.
Éppen ezért a válaszadása az én számomra mindig olyan volt, mintha két irányból érkezne: egyfelől tehát ott van az isteni önfeltárulkozás, amit mi kinyilatkoztatásnak mondunk. Másik oldalon viszont ott az ember, aki önmagában álló létforma, aki ebben a történelmi lüktetésben partneri szerepet kap, aki megpróbál a saját útján elindulva emberségének, belső szerkezetének megfelelően választ adni a történelemben feltárulkozó Istennek.
Összegezve tehát az első gondolatomat, a teológia azt a módszert alkalmazza, amikor egy biblikus ihletettségű válaszadási kísérletben segíti az embert abban, hogy megtalálja Istent és saját magát. Ez a kettő együtt járó dolog.
A másik érv, ami miatt a teológia tudomány a számomra, hogy a teológia egy észszerű rendszer. Nem egy olyan hitrendszer csupán, ami kinyilatkoztatott igazságokra próbál támaszkodni, hanem igenis észszerű alapokon áll. A teológiát úgy látom, mint egy olyan próbálkozási rendszert, ami az emberi értelem segítségével próbál eltalálni a világban, próbál belelátni Istennek a titkába is. Éppen ezért azt mondanám ebben az összefüggésben, a teológia kultúrteremtő tudomány. Világszemléletet, világmeglátást próbál közvetíteni. Mindezt teszi az észnek, az emberi értelemnek a verifikálhatósága, ellenőrzése mellett. Nem tesz tehát olyan kijelentést, nem akar olyan rendszereket felvázolni, amelyek kizárnák az emberi racionalitást.
Éppen ezért a teológiát kontextuális tudománynak mondanám, mert az emberi ész segítségével megpróbál mindig abból a világból kiindulni, amelyben él. A teológia soha nem egy önmagában álló tudományág, hanem olyan tudomány, amely megpróbál belekapaszkodni minden csápjával a világba. Nem is lehet másképpen művelni, csak úgy, hogyha megkapjuk a találkozási pontokat, szakmai pontokat más tudományokkal, amelyek más módszerekkel, más szempontokból próbálnak a világra tekinteni.
A teológia csatája
– Dogmatikát is tanítasz, ez az egyik fő tantárgyad. Amikor az emberek a dogma szót hallják, egy régi, bezárt rendszerre gondolnak. Az előbbi válaszodból viszont egészen más tükröződik. Nincs itt egy kis konfúzió, ellentmondás?
– Persze, hogy van. Azt gondolom, ez onnan adódik, hogy minden vallásos közösségnek van egy sajátos belső dinamikája, ami rendszerint az intézményesülés felé tart. Az intézmény sajátos eszköztárral rendelkezik. Egyrészt van egy legitimált vezetési formája, amit hierarchiának mondunk, ugyanakkor vannak sajátosan kiforrott rítusai, gesztusai, verbális, nonverbális, kommunikatív síkjai. Ezek rendszerint arra törekszenek, hogy egy olyan rendszert termeljenek ki, amely elsősorban belterjes rendszer, aminek van egy belső szerkezeti erőssége. Ezt a belső rendszert próbálja ez a megszülető világ mind befelé, mind kifelé kommunikálni.
Itt látok óriási veszélyzónákat, mert ezek a rendszerek nagyon könnyen nem kommunikatívvá válhatnak. Olyan szervezeti hierarchia alakulhat ki például, amelyik olyan szervezeti formákat vezet be, amelyek nem kikezdhetők, amelyek létjogosultsága abszolút jellegű, amiket el kell fogadni. Ezek bemerevedett struktúrájú intézményi formákká válhatnak. Fennáll ez a veszély a tanítási rendszerekben is. Mind külső, mind belső nyomásra kialakulhat, hogy a vallásos rendszerek tanítása rigiddé, merevvé válik.
Ennek nyomon követői lehetünk az elmúlt 2000 év történelmében. Ami a dogmatika történetét illeti, a különböző hitrendszereknek, eretnekségeknek, tévtanításoknak, külső provokatív faktoroknak köszönhetően nagyon sokszor a katolikus tanítás, a teológiai tanítás dogmatizálódott. Ez azt jelenti, hogy olyan tanítási rendszereket próbáltunk a diszkurzív felületbe beemelni, amelyek nem kommunikatívak, hanem axiomatikus jellegűek, amiket el kell fogadni.
Erre épül rá egy hatalmas dogmarendszer, amire sokáig úgy tekintettünk, mint amit nem lehet megkérdőjelezni. Ennek a megkérdőjelezése azt jelentette, hogy az igazságot kérdőjelezed meg. Az így önmagát állító rendszer azzal a jelzővel igyekezett önmagát titulálni, hogy abszolút rendszer és az isteni igazságba kapaszkodva ezt egyenlővé tette a saját igazával, éppen ezért biblikus alapú állításokat tett, amit axiomatikusan el kellett fogadni. Ilyenek voltak az etikai jellegű megnyilvánulásaink, a bölcseleti meglátásaink. Kialakult egy olyan rendszervilág, ami nagyon sok esetben tényleg úgy tűnik, hogy annyira bemerevedett saját magába, hogy ezek már nem dogmákká, hanem dogmatista rendszerekké váltak.
A dogma önmagában azt jelentené, hogy a tanítási rendszernek van az alapján néhány olyan axiomatikus kijelentés, amit nem kérdőjelezünk meg. A mi esetünkben ilyen egynéhány van csak: Isten önközlő Isten (1.), Isten emberré lett, ez a megtestesülés titka (2.), Isten közöttünk marad a szentségekben, az eucharisztiában, az egyházban (3.), Isten a világot el szeretné juttatni a teljes beteljesülésre a Szentlélek közreműködésével (4.).
Folyamatosan mondom, hogy ez a négy dogmánk van nekünk, ez a belső isteni dinamikának a kiáradása a világunkba. A többi mind ehhez kellene igazodjon. Ez az Isten nem rigid Isten, nem valamikor beszélt, hanem most is beszél, ez az Isten nem megváltott, hanem a megváltás műve most is folytatódik közöttünk. Az egész isteni dinamika beékelődik egy eszkatológikus távlatba, ami azt jelenti, hogy ami elkezdődött, az a maga lüktetésével tart egy biztosan meghatározott cél felé.
A dogmatika éppen ezért számomra olyan gondolkodó tudomány, amely megpróbál eme néhány isteni dogma mentén gondolkodni, és erre próbálja a többit irányítani. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem zárja ki annak a veszélyét, hogy ezek a kérdések betokosodhatnának. Megszülethetnek olyan kijelentések, hogy higgy és ne kutass, vagy olyan magatartást adhat, ami szinte fanatizmusba hajló, amikor meg vagyok győződve a magam igazáról, amikor senki másnak nem lehet igaza, amikor a világot démonizálom. Ezek a veszélyzónák megvannak, ez a teológiának egy óriási csatája.
„Sokszor nehezen találom meg magam ebben az egyházban"
– Ezek a gondolatok két nagy csoport számára is megszívlelendők. Egyfelől a profán, egyházon kívüli világ is odafigyelhetne ezekre a gondolatokra, másfelől pedig pont az egyház az, amely megszívlelhetné ezeket. Legalábbis a mindennapi tapasztalat ezt sugallja, amikor az egyházzal, mint intézménnyel szembesülünk. Mit lehetne tenni az egyházban, az egyházért, hogy az elmondottak még inkább nyilvánvalóvá váljanak, egyrészt a közösségen belül, másrészt a világ felé?
– Az egyháznak a világgal való kapcsolata nem elsődleges. Sokkal fontosabb – mint minden más intézménynek – előbb a belső helyzetképét tisztázni. Így az egyházban megszületik egy belső misszió, belső kommunikáció. Csak így tudunk a világnak valamit mondani. Ha megvizsgálom a mai egyházat, azt kell mondanom, hogy két nagyon sajátos elmozdulást észlelek.
Az egyik, hogy egyre nagyobb az individualizációs törekvés, amikor az ember azt mondja, hogy nem akarok elköteleződni egy bizonyos vallásos meggyőződés, intézmény mellett, hanem inkább a magam módján tartom vallásosnak magamat. De ez a vallásosság egy eklektikus vallásos mező, amikor kiválogatom az önmegvalósításomhoz funkcionálisan szükséges vallásos termékeket, amik mentén próbálom az életemet élni.
Persze ugyanakkor látok egy óriási közömbösséget ebben a kérdéskörben. Az a véleményem, hogy az egyházunk, az egyházam ezzel szemben nem mindig a leghelyesebb utat választja, mert elindul az egyházban egy nagyon erős regresszió. Látva a világ sajátos működési szabványait, nevezzük szekularizációnak vagy posztmodern defragmentációnak, megpróbáljuk önmagunkat befelé újracsoportosítani, az erőzónáinkat felmérni és megpróbálunk keresni magunknak valamilyen túlélési lehetőséget. De ez legtöbbször nem egy dinamikus létállapot, tehát nem az a létállapot, amikor azt mondom, hogy a provokatív faktorok mentén újragondolom a legitimitásom kérdésköreit, megkeresem az entitásom kapaszkodóit és azok szerint alakítom az életemet.
Ha ezt megtalálná az egyház, attól a perctől képes volna kifelé kommunikálni. Ha megtalálja a belső identitását, akkor egyértelműen látja, hogy a forrása isteni forrás, megnő az egyháznak a bizalmi tartalma és tud bízni Istenben. Ugyanakkor a humán erőforrásai mentén, célvonalak, stratégiák tisztázása után megpróbálja helyét megkeresni a világban.
Ezek nem biztos, hogy így alakulnak, és ez számomra is rengeteg olyan kérdéskört vet fel, amivel nehezen tudok boldogulni, ezért sokszor nehezen találom meg magamat ebben az egyházban. Úgy érzem, hogy ez az egyház nem kommunikál befelé és éppen ezért képtelen kifelé kommunikálni. Nem tud az egyház hitelesen szembenézni saját magával, néha megkerüli a kényes kérdéseket és olyan veszélyzónákba bocsátkozik, ahol azt gondolom, eldeformálódhat a léte, a hivatástudata, a küldetéstudata, az önmaga helyes látása. Innen származnak azok a problémáink, amelyek sokszor a világban tetten érhetők
Az egyház önmagában nem érték
– Látjuk a problémát. Van valamilyen megoldás, mit tudunk tenni?
– Az utóbbi években bennem nagy kérdéseket vetett fel az, hogy hogyan működik az az intézmény, amit egyháznak nevezünk. Sok esetben úgy látom, hogy az egyházam önmagát keresve túlságosan önmagára figyel és éppen ezért az a legfőbb célja, hogy ezt a rendszert valamilyen szempontból generálja, tehát arra törekszik csak, hogy tudja továbbvinni, továbbadni ezt a rendszert. Az önmagukat generáló rendszerek biztos, hogy valamilyen szempontból termékenyek, de azt gondolom, hogy céljukat tévesztik. Az egyház önmagában nem érték, erre mindig oda kell figyeljünk.
Az egyházam csak úgy lehet érték, hogyha olyan közösségi, hittapasztalati hellyé tud válni, ahol az egyén önmagában és közösségileg is megkaphatja az Istenre nyíló kapukat. Az egyházamnak éppen ezért tudnia kell önmagáról, hogy egy relációs valóság, egy tükörkép. Amit Istenből megtapasztaltunk, annak próbál az otthonává válni úgy, hogy nem próbál az isteni önfeltárulkozásban kereteket vagy szabályokat szabni, mert attól a perctől megszűnik dinamikus valóságnak lenni, és Isten helyett egy Isten-ikonnal állunk szemben.
Ez probléma, mert ez az egyháznak az öndefinícióját kérdőjelezi meg, mert még egyszer mondom, az egyház relációs valóság, attól eltekintve, hogy rengeteg értéket hordoz magában, mindig egy függő viszonyítási rendszer. Ha tudja Istent közvetíteni, akkor legitim, ha nem, akkor mint intézmény, kultúrintézmény létezik, de lényegszerűen meg is siklott a világban való létének a legitimitása.
Hitelesség és transzparencia
– A kiutat mindig abban keresem, hogy tud-e az egyházam szembenézni úgy önmagával, hogy nem önmagában tetszeleg, nem önmagát nézi, hanem megpróbál a forrásra tekinteni. Ez nagyon fontos kitétel, ehhez viszont szükséges látni, hogy az egyházban önmagában semmi nem emelhető isteni rangra, se a hierarchia, se a szentségi életünk, se a szentségekre definiált egyház, hanem ezek mind csak ablakok Istenre. Ezeknek a kérdéseknek a nem komolyan vétele az egyházat nehéz helyzetbe sodorja és lehetetlenné teszi azt, hogy a világgal kommunikáljunk.
Az egyház akkor lesz élőképes, hogyha egyrészt transzparens az isteni valóságra, a másik oldalon pedig próbál ezzel a világgal kommunikálni. Ami nemcsak azt jelenti, hogy én beszélek a világgal, hanem az én és a világ, az én értékeim és a körülöttem élő világnak a milyensége között megpróbálom megkeresni a találkozópontokat, és ott akarom az én értékeimet elmondani. Ennek viszont alapvető feltétele, sőt kizárólagos elve a hitelesség. A hitelesség és a transzparencia, számomra ez a két kérdés a legfontosabb. Ha jövőről beszélünk, azt én csak ezen a két nyomvonalon tudom elképzelni.
Jitianu Liviu
• 1971-ben született Csíksomlyón • 1998-ban szentelték pappá • tanulmányait Gyulafehérváron és Freiburgban végezte • 2006-ban szerezte meg doktori fokozatát • a BBTE Római Katolikus Teológia Karán docens, korábban a kar kancellárja, majd dékánhelyettese • kutatási területe: krisztológia, istentan, egyház és társadalom, identitás • 7 könyv és számos tanulmány szerzője • legfontosabb kitüntetése: Kurt Hellmich-díj ( Regensburgi Egyetem)
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)

Fesztivál – 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
„ Kolozsvár idén hatodik alkalommal csatlakozik a Vörösmarty téri könyvünnephez, igaz időben megelőzi azt. A hajdani kezdeményező Supka Géza elképzeléseinek megfelelően történelmi levegőjű épületek között, kellemes környezetben találhat egymásra az irodalom és közönsége, író és olvasó, könyvkiadó és kereskedő. Őszintén reméljük, hogy május 12-e és 15-e között tavalyi helyszínünkön, a kolozsvári
Idén sem maradhat el a Hangzó csoda – közösségi versmondás, olvasható a közleményben, vasárnap este 8 órától, a Fogoly utcában, déli városfalaknál, a Fogoly utcában (is) méltóan ünnepeljük a magyar könyv szerzőit és közönségét”, olvasható az esemény honlapján. A szervezők azt szeretnék, hogy a városfalak árnyékában elhelyezett sátrak, a színpad, illetve a kísérő rendezvények (könyvbemutatók, dedikálások, felolvasások, kiállítások) többi helyszíne érdekes, változatos programokat kínáljanak a szabad királyi várossá lett Kolozsvár 15. századi falai mellé kilátogatóknak, kicsiknek és nagyoknak. Szilágyi Domokos versei hangzanak el, ezzel koronázva meg a könyv ünnepét.
Az alábbiakban közöljük a szervezők által szerkesztőségünkhöz eljuttatott összesített programot, az esetleges változásokért a szerkesztőség nem vállalja a felelősséget.
Május 11., szerda, nulladik nap
18:00 Kulin Ferenc József Attila-díjas irodalomtörténész, főszerkesztő és színműíró irodalmi estje. Házigazda Mile Lajos, főkonzul. Helyszín: a Főkonzulátus rendezvényterme (Főtér 23. szám, belső udvar)
Május 12., csütörtök
9:00 Kulin Ferenc előadása: Lét-kérdések a 19. századi magyar irodalomban. Helyszín: Bölcsészkar Magyar Irodalomtudományi Intézet, Dézsi Lajos terem (Horea út 31. szám)
15:00 Mátyástól a Rubiconig. Szuverenitás és modernitás kérdése a modern magyar történelemben. Előadó: Rácz Árpád, a Rubicon folyóirat főszerkesztője. Helyszín: Kallós – StudCoop ház (Bd. 21 Dec. 1989 / Kossuth Lajos u. 16-18. sz.)
17:00 Ünnepélyes megnyitó Helyszín: színpad – Fogoly utca
17:00 Könyvvásár – Helyszín: Fogoly utca
18:00 Péterfy Gergely közönségtalálkozó. Moderál: Balázs Imre József. Helyszín: színpad – Fogoly utca
Szabadság (Kolozsvár)

Szemedben szeretet tüze ég, édesanyám!
Édesanyák, nagymamák tiszteletére szervezte meg május 6-án az immár negyedik kiadásához érkezett Édesanyám szeme- vers-, dal-és prózamondó versenyt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A szavalatok mellett dalt, énekelt verset is hallhattunk szép számban, s természetesen a kiértékelés és a díjazás is külön-külön történt.
A zsűrizés nehéz feladatát az elemistáknál Albert Júlia színművésznő, Széman Emese Rózsa Radnóti-különdíjas versmondó és Demeter Katalin magyar–román nyelv és irodalom szakot frissen végzett tanár látta el, a nagyobbak zsűrizésénél pedig csatlakozott az értékelő bizottsághoz Fenyák Magdolna – több szavalóverseny díjazott versmondója –, valamint Bálint Enikő magyar–finn nyelvet és valláspedagógiát végzett tanárnő.
A résztvevők több alkalommal is könnyeket csaltak mind az édesanyák, mind a zsűritagok szemébe, megerősítve mindannyiunkban azt a hitet, hogy egyetlen érzelem sem mérhető és azonosítható az anya és gyermeke közötti megmagyarázhatatlan, halhatatlan, csodával határos szimbiózissal.
A levegő megtelt hálával, boldogsággal, büszkeséggel és ugyanakkor sok-sok izgalommal, hiszen bármennyire is igyekeztünk családias hangulatot teremteni, mégis megmaradt a verseny izgalma. Úgy éreztük, minden gyermek boldogan távozott, abban a hitben, hogy boldoggá tette édesanyját, tanítóját, tanárát és nem utolsósorban a hallgatóságot.
Édesanyák, nagymamák tiszteletére szervezte meg május 6-án az immár negyedik kiadásához érkezett Édesanyám szeme- vers-, dal-és prózamondó versenyt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. A szavalatok mellett dalt, énekelt verset is hallhattunk szép számban, s természetesen a kiértékelés és a díjazás is külön-külön történt.
Miklós Erika
Szabadság (Kolozsvár)

Feudális állapot
Mi volt előbb: az erdélyi magyarság vagy az RMDSZ? Ha Kovács Péter ügyvezető elnök sajátos, az Átlátszó Erdély oknyomozó portálnak adott interjújából kivilágló logikáját mérvadónak tartanánk, akár még ezen az álkérdésen is elmerenghetnénk.
Csakhogy a szövetségnek a romániai magyar közösséggel fennálló viszonya egyáltalán nem tekinthető a tyúk és a tojás elsőbbségét firtató rejtélyhez hasonló dilemmának. Józan paraszti ésszel is könnyen és egyértelműen eldönthető, hogy erdélyi magyarok nélkül nem létezne RMDSZ sem (azazhogy valamiképpen mégis lehetséges volna, de azt etnobiznisznek nevezik), a magukat mégis magyaroknak valló kisebbségiek után pedig az alakulat nem eurómilliókat kapna a román költségvetésből évente, hanem mondjuk 1200 lejt, amennyit a Romániai Albánok Ligája.
Még ha nem is fogalmazna pontosan a kisebbségi közösségeknek nyújtott állami támogatást szabályozó törvény és kormányrendelet (de megteszi!), akkor is világos volna: ezt a finanszírozást az állam a magyar közösségnek szánja, az RMDSZ pedig parlamenti képviselettel rendelkező alakulatként haszonélvezeti jogot kapott ezeknek a forrásoknak a kezelésére. A jelek szerint az RMDSZ magát személyeskedésre ragadtató ügyvezető elnöke ezt nem hajlandó elismerni, ő amellett kardoskodik, hogy a román költségvetési juttatás az RMDSZ pénze, és csakis a szövetségre tartozik, hogy mire költi azt, illetve mennyivel számol el nyilvánosan.
Eközben nem akárki, hanem közvetlen felettese, Kelemen Hunor szövetségi elnök jelentette ki, hogy eddig sem volt és ezután sem lehet titok, hogy az RMDSZ mire fordítja a magyar közösség képviselőjeként neki folyósított közpénzt. A dolog nagyon is világos tehát, mindehhez pedig annyit tehetnénk még hozzá: bár a törvény nem követeli meg ugyan a tételes elszámolást a közösség irányába, ez egy, magából a közösségből vétetett politikai alakulat számára becsületbeli kérdés kellene legyen.
Persze az átláthatóság azzal a „veszéllyel” járna, hogy nyilvánvalóvá válna a pénz elköltésének módja. Ez azonban még mindig tisztességesebb lenne, mint a mostani feudális állapot, amikor az RMDSZ nem is számol el maradéktalanul, de elvárja, hogy rendszeresen újraválasszák.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Megújult a Csíksomlyó Üzenete kiadvány
Új arculattal és rovatokkal, változatos tematikával, több korosztályhoz is szólva jelent meg a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány megbízásából a Csíksomlyói Ferences Rendház által kiadott Csíksomlyó Üzenete pünkösdi száma.
A tizedik évfolyamához érkezett csíksomlyói kegyhely folyóirata 48 oldal terjedelemben látott napvilágot.
Az irgalmasság szentévét középpontba állító pünkösdi szám vezércikkét a főszerkesztő, fr. Urbán Erik kegyhelyigazgató jegyzi Változás – hűség címmel, majd Világunk egyetlen esélye együttműködni Istennel címmel Borsodi L. László interjúja következik ft. Csintalan László csíkdelnei–csípálfalvi plébánossal, a csíksomlyói pünkösdi búcsú ünnepi szónokával.
A lapban a Márton Áron Emlékév eddigi eseményeiről és a soron következő programokról, a tízéves szünet után újraindult csíksomlyói passiójátékról, a csíksomlyói kegyhely életének legfontosabb eseményeiről is olvashatunk, a Kitekintő című rovat, amely az Európai Máriás Háló részét is képező kegyhelyek múltjába és jelenébe nyújt betekintést, ezúttal Fatimába kalauzol.
A Csíksomlyó Üzenete 8 lejért vásárolható meg a Csíki Hírlap újságosbódéiban és a csíksomlyói kegytemplom kegytárgyboltjában.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Kelemen Hunor: Románia „modellértékű” a kisebbségi jogok be nem tartásában
Kelemen Hunor szerint Románia "lassan modellértékűvé válik" abban, hogy miként nem alkalmazza az általa ratifikált európai egyezményekbe foglalt kisebbségi és nyelvi jogokat.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke erről azt követően nyilatkozott, hogy Bukarestben fogadta az Európa Tanács szakértőit, akik a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának romániai alkalmazásáról tájékozódtak. Amint az RMDSZ hírlevelében közölte, a szakértői látogatás azzal áll összefüggésben, hogy a román kormány két és fél éves késéssel, 2016-ban jelentést nyújtott be az Európa Tanácshoz a charta ratifikálásával vállalt kötelezettségei teljesítéséről.
Kelemen Hunor az egyeztetésen egyértelművé tette: a romániai közigazgatási intézményrendszerben nem elszigetelt eljárásbeli tévedések következtében csorbulnak a kisebbségi jogok, hanem folyamatos és több területen összehangolt jogcsorbítás zajlik. Az RMDSZ elnöke arról tájékoztatta az ET szakértőit, hogy a 2007-es EU-csatlakozás óta immár nem nehezedik bizonyítási kényszer Romániára, és "szankciók hiányában és az európai integráció visszafordíthatatlansága által bátorítva a kisebbségi jogok alkalmazása elindult a visszafejlődés útján". Kelemen Hunor szerint a visszafejlődési folyamat már 2007-től érezhető volt, de 2012 után vált hangsúlyossá.
Az RMDSZ azt sérelmezte elsősorban, hogy Románia nem hozott létre a charta előírásainak alkalmazását felügyelő rendszert egyik érintett területen sem. "Azt is tapasztaltuk, hogy a chartába foglaltakat korlátozó előírásokként értelmezik a hatóságok, ami szöges ellentétben áll az egyezmény szellemével" - idézte a hírlevél Kelemen Hunort. Az RMDSZ-elnök azt is nehezményezte, hogy az állam nem szánt anyagi és humánerőforrást a charta alkalmazására, és ez a hiányosság minden szakterületen, de különösen az igazságügyben szembetűnő.
Az ET szakértőit az RMDSZ ügyvezető elnöke, és egyes ügyvezető alelnökei tájékoztatták arról, hogy miként csorbulnak a charta ratifikálásakor vállalt nyelvi jogok a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az oktatás és a közszolgálati média területén. Az RMDSZ korábban árnyékjelentést készített ahhoz a jelentéshez, amelyet a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt kötelezettségei teljesítéséről készített, több mint két éves késéssel a román kormány.
MTI

Lépjen vissza Taierling (Kampányban az MPP)
„Felkérem, nem felszólítom Johann Taierlinget, az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltjét, hogy lépjen vissza” – mondta tegnap Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei elnöke az alakulat kézdivásárhelyi székházában tartott sajtótájékoztatón, amelyen Szigethy Kálmán, az MPP polgármesterjelöltje, Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke és Lukács László, a párt városi, illetve megyei tanácsi listájának harmadik helyezettje volt jelen.
A Magyar Polgári Párt a magyar lelkiismeret – magyarázta egyik választási jelszavukat a párt megyei elnöke –, mert az MPP-tagok, annak jelöltjei ugyanolyan szegények, mint a nép, ugyanúgy élnek, tudják, mire van szükségük az embereknek, ezért hiteles az MPP képviselete. Az MPP képviselői az erdélyi magyar politikában nemcsak a versenyt, a választás szabadságát, hanem a valódi együttműködés lehetőségét is megteremtették. Amikor lehet, akkor legyen verseny – hangsúlyozta –, de amikor szükséges az összefogás, akkor közösen kell lépni, mert csak így lehet eredményt elérni. Kulcsár-Terza József a Rákosi-ügyet botrányosnak minősítette: „jellemtelen emberektől csak ilyen jellemtelen lépések várhatóak, ezt a párt elítéli”. Rákosi János kizárta magát az MPP-ből, amikor annak polgármesterjelöltje ellen függetlenként indult. A megyei elnök az Erdélyi Magyar Néppártot is bírálta. Meglátása szerint nem lehet tiszta lappal indulni a választásokon, amikor „ők verték szét a jobboldalt”. A Néppárt módszereit szekus módszereknek minősítette. Azt is elmondta, hogy Taierling 2012-ben már megméretkezett, látta, milyen eredményt tud elérni, most is tisztában van, hogy nem nyeri meg a választást, mégis gyengíti a jobboldalt. Lépjen vissza, és támogassa Szigethy Kálmánt – javasolta Kulcsár-Terza József Johann Taierlingnek.
Szigethy Kálmán polgármesterjelölt arról beszélt, hogy a párt tanácsi listájára zömében fiatalok és civil szervezetek képviselői – Péter János és Forró Béla, a Székely Kutyaklub elnöke – kerültek. A listájukon szereplő fiatal vállalkozókat – Kádár Zsoltot, Hella Zoltánt és Náni Leventét – is megemlítette, akik bebizonyították, hogy itthon is lehet boldogulni. Névsorukban a romák képviselője, Kalányos Attila neve is szerepel, sőt, Cristian Jolţan személyében egy román nemzetiségű jelölt is került. Programból kiemelte többek között a vállalkozóbarát környezet kialakításának fontosságát, a befektetők vonzását, a helyi értékek népszerűsítését. Vissza kell állítani a városi színházat, haza kell hívni a fiatalokat – sorolta. Az MPP polgármesterjelöltje megválasztása esetén kezdeményezné a megyei jogú város visszaminősítését várossá, mivel akkor csökkennének az adók, és az európai uniós vidékfejlesztési pályázatok elbírálásánál előnyt élveznek a községek és a kisebb városok. „Nem jelent semmiféle előnyt a megyei jogú városi cím” – hangsúlyozta Szigethy. Ugyanakkor fontosnak látja, hogy az önkormányzat felújítsa Fortyogófürdőt, ahol véleménye szerint gyógy- és élményfürdőt lehetne működtetni.
A sajtótájékoztató végén Kulcsár-Terza József bemutatta a nyujtódi Lukács Lászlót, aki a párt megyei tanácsi listáján harmadik helyen szerepel; ő képviseli a majdani megyei önkormányzatban Felső- Háromszéket, ő az, aki le tud ülni tárgyalni az RMDSZ-vezetőkkel, és el tudja mondani, hogy mi a gond Kézdiszéken.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyek a Millenárison
Háromszéktől Sóvidékig minden székely tájegység a legjobbat, a legszebbet vitte a II. Székely Fesztiválra a magyar fővárosba május 5–8. között, és elkápráztatta a Millenáris Park egyre gyarapodó közönségét. Idén Háromszék, tehát mi voltunk a fesztivál díszvendége. Szomszédaink, a csíkiak, gyergyóiak, udvarhelyszékiek is bemutatkoztak.
Virtuális székely fürdővilág
A csütörtöki előzetes a régiónkat bemutató tudományos konferencia volt székelyföldi gyógyturizmus témával. A természetes gyógytényezőket, ásvány- és gyógyvizeinket, mofettáinkat e sorok írója ismertette színes szemléltetőeszközökkel, mélyebben betekintve kincseink kihasználásának érdekes históriájába. A legújabb székelyföldi befektetésekről – Borszék születő kezelőközpontjáról, az alakuló Hargita megyei síparadicsom-láncolatról – Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke beszélt, A borvíz útja program háromszéki kezelőközpontjainak kezdőajánlatait Demeter István, az Aquasic igazgatója részletezte. A Székely Sóvidék gyógykincseiről, a szpeleoterápia bővítési elképzeléseiről pedig a székelyföldi származású Domokos István újságíró, a háromnapos rendezvény főszervezője, a Székely Szeretetszolgálat kurátora beszélt meggyőző érvekkel. A moziterem közönsége témába vágó filmekkel ismerkedett. Láthatták a Simon József– Vargyasi Levente–Kinda István mesterségekről készített kisfilmjeit, megismerhették Benedek Elek falujának működő vízimalmát, Olasztelek kovácsmesterét, a zabolai bácsokat és a nagyborosnyói téglavető cigányok életét.
Kapunyitogatás vidámsággal
Pénteken a Millenáris Park óriási színpadának tetején nyugati szél lebegtette a nemzeti és a székely lobogót. Tamás Sándor és Borboly Csaba, Kovászna, illetve Hargita megye tanácselnöke mondott köszöntőbeszédet. Tamás Sándor arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a „székelyföldi borvízkincs valóságos nagyhatalommá fejleszthető”. Mihozzánk, vendégeihez szólt Láng Zsolt, Budapest II. kerületének polgármestere, székelyföldi élményeivel színezve beszédét, majd Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a rendezvény fővédnöke további támogatásáról biztosítva megnyitotta a fesztivált.
Vásári forgatag
Sátrak százaiban kínálták a legkiválóbb portékákat: népviseletet, emlék- és dísztárgyakat, kegyszereket. Szabócentivel méregette az atillákat rendelő férfiembereket Dávid Alpár bodosi szabómester. Odébb a legkiválóbb kisüstiket, párlatokat kínálták, a Küküllő mente legjobb borait, és Délkelet-Erdély gasztronómiai különlegességei illatoztak. A gyergyói Anita vendégház konyhája 21 ezer adag töltött káposztát adott el, a borzontiak nem győzték túrós puliszkával kiszolgálni a hazai ízek után tolongó nosztalgiázókat. A székely kolbásszal együtt fogyott az állítólag török eredetű készítmény, a mititej is. A sepsiszentgyörgyi Kolcza vendéglő hideg füstön ízesített húsaiért, húskészítményeiért, a háromszéki pityókás kenyérért, tejtermékért, sajtokért, ordákért és túróféleségekért kígyóztak a sorok. A közelben székföldi mézeit ajánlotta Fülöp László árapataki méhész, odébb Szántó József kézdivásárhelyi mézeskalácsos kínálta áruját. Kovászna Megye Tanácsa, a megyei művelődési központ, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, az Aquasic és a Vadon Egyesület pultjánál Előpatak természetes állapotban palackozott ásványvizét kóstolgatták, a gyomorbetegek a málnási Mária lúgos gyógyvizet bemutató standnál sorakoztak, ahol Tóth Árpád tulajdonos elmondta, hogy a porcelánüvegből készült palack segítségével ez a gyógyvíz megtartja állandóságát, s mint ilyen, rendelkezik országos állandósági bizonylattal. Itt állt a kívánságok fája egy nyereményjáték alapjaként, amelyre olyan személyek akasztották rá kívánságaikat, akik vidékünkre szeretnének ellátogatni nyáron. A nyertes egy Kommandóra készülő személy volt, akit a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület utaztat megyénk legmagasabban fekvő festői vidékére. Itt állították ki a háromszéki medvét is. Gyerekek százai pózoltak előtte, s miközben készült a fotó, szüleik arról meséltek, milyen is lehet egy mackómama, akit bocsai társaságában zavar meg hirtelenjében az ember. Standunknál feltehették a látogatók azt a különleges szemüveget, amelyben látni lehet Háromszék rangos rendezvényeinek helyszínét, az Óriáspince-tetőt, majd a Szent Anna-tavat és több más mesebeli honi táj többdimenziós virtuális képét. A Kovászna Megyei Művelődési Központ megyénk kézművestermékeinek keresztmetszetét külön sátorban mutatta be. Ott volt a székely péktermékeket készítő bodosi Dávid család, a széles körben ismert Ségercz Ferenc hangszerkészítő-muzsikus, Bagoly Zoltán csernátoni fafaragó, Haszmann Gabriella bútorfestő, Tóth Ilona és férje étfalvi új kerámiások. A látogató asszonyok között sikert arattak a bölönpataki fűzfacsigolya és gyékénykosarak, amelyek készítési módját Drăgan Alexe községi roma tanácstag ismertette, aki az ünnepre való tekintettel Alexe helyett Endre néven mutatkozott be vásárlóinak. Akinek kedve tartotta, ebben a sátorban nekifoghatott kézműveskedni. A háromszéki kézművessátrat meglátogatta Varga Mihály miniszter.
A színpadon
Három napon át szólt a zene, az ének, és ropták a táncot a Millenáris színpadán. Az Evilági Együttes A medve nem játék című mesével átszőtt, gyermekeknek szóló interaktív koncertje közönségsikert aratott, Csinta Samu kollégánk Plakátballada című egyszemélyes könyvbemutatója is sikeres volt; a szerző dedikált.
Csíki, gyergyói és udvarhelyszéki szomszédaink az ünnepi asztalterítés mesterei voltak, flekken, kolbász és a legkiválóbb ételek özönét ontották, sátraiknál gyakran kínaiak, japánok és vietnamiak lestek a számukra különlegesnek tűnő falatokra, értetlenül duruzsoltak a kemény párlatok hatása alatt. Szombat az „elcsángáltaké” volt. Gyimesi és moldvai csángók énekei és tánczenéje elhallatszott a Széll Kálmán térig. Ott volt a színpadon Petrás Mária Prima Primissima és Magyar Örökség díjas népdalénekes, fellépett a Virággyöngy moldvai csángó együttes és vezetőjük, Kóka Rozália Magyar Örökség díjas mesemondó és a Népművészet Mestere.
A Székely Fesztivál ezrekre rúgó látogatói között voltak, akik tolókocsival is eljöttek naponta, mert „ott kell lenni, fel kell őket pártolni”. Idős asszonyságok felöltötték régi székely ruhájukat, mások csángó ingeiket. Munkájuk miatt városban rekedt fiatalok mondták: gyertek, együnk egy jót, énekeljük ki magunkat, mint otthon! Az alkalmi énekes csoportok között olykor felhangzott a zalánpataki Préda Barna hegedűje. A borzonti sátor mögötti flekkensütők fölött megszólalt egy jelzőhang, bekapcsolt a főépület füstriasztója.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A vád (Egy megfigyelt család 5.)
Fábián Márton százados, a Belügyminisztérium 0421-es marosvásárhelyi katonai egységének securitatés bűnügyi vizsgálótisztje 1959. augusztus 20-án adta át a Kolozsvári Katonai Törvényszék ügyészének a vádindítványt. A bűnügyi kivizsgálás dossziéja az 1959/348-as számot viseli.
Eszerint 11 ember ellen emeltek vádat, sorrendben: Puskás Attila, Bereczk Lajos, Lőrinczi János, Palczer Károly, Kovács Gyula, Kovács Dénes, Sántha Imre, Vorzsák János, Zsók László, János László és Szőcs László. Az utóbbi öt diák. János László Brassóban járt iskolába, négyen a Csíkszeredai Vegyes Líceum XI.-es, végzős tanulói.
Macskási Pál hadbíró a következő büntetéseket osztotta ki: Puskás Attila 20 (plusz 10) év kényszermunka, Bereczk Lajos 8 év javítóbörtön, Lőrinczi János 7 év javítóbörtön, Palczer Károly 15 év kényszermunka, Kovács Gyula 8 év javítóbörtön, Kovács Dénes 4 év javítóbörtön, Sántha Imre 7 év javítóbörtön, Vorzsák János 7 év javítóbörtön, Zsók László 6 év javítóbörtön, János László 3 év javítóbörtön, Szőcs László 5 év javítóbörtön. Valamennyi ítélet a Btk. 209-es cikkelyének 1/a), illetve a 305-ös cikkely 3. bekezdésének c) pontján alapult.
Az elkövetett „tettekhez” képest valamennyi súlyos büntetésnek számított. Mint ahogy az várható is volt, Palczer Károllyal ketten szabadultunk ki utoljára. Én 1964. augusztus 3-án, Palczer augusztus 4-én annak a közkegyelemnek a következtében, amellyel végül minden politikai elítélt hazamehetett. Nincs terünk arra, hogy valamennyi elítélt társam vádiratával foglalkozzam, a magamét is csak röviden ismertetem. Csupán a tragikum és a nevetségesség vegyes érzelmeivel lehet hozzájuk viszonyulni. Tehát lássuk!
A nacionalizmus a burzsoázia ideológiai és politikai fegyvere – kezdi Fábián, mintegy megadva a hangot a továbbiakhoz. Majd így folytatja: Amelynek igazi célja a különböző nemzetiségű dolgozók közötti gyűlölet szítása, hogy ezáltal egyik nemzet uralkodását megerősítse a másik felett. (Mennyire igaza van. Napjainkra is érvényes! – P. A.) Miután apámat mocskolja kegyetlenül (kell a „gyökér!” – P. A.), „ellenforradalmi” tevékenységemet visszavezeti az egyetemig, majd szerinte azzal a szándékkal jöttem a Magyar Autonóm Tartományba, hogy a székelyek között terjesszem a nacionalizmust és a sovinizmust. Ellenséges „szervezett” (!) beszélgetéseket folytattam Bereczkkel, Lőrinczivel és Palczerrel. Majd az ’56-os események bekövetkeztekor ez rendszeressé vált Bereczk Lajos otthonában. Fő téma, hogy Romániában a magyar nemzet felszámolása folyik. Ennek tudatosítására a diákok körében a magyar nyelv és irodalom órák alkalmasak. Puskás pontos utasításokat adott Lőrinczinek, hogyan tanítsa a magyar irodalmat. Ugyancsak az ő kezdeményezése, hogy 1957-től március 15-ről előadásokat tart a tanulóknak. (Nem igaz, már 1956-tól! – P. A.), 1959 tavaszán nacionalista-soviniszta népi balladákat, majd a Gábor Áron-színdarabot (megjelent 1945-ben? Téves! – P. A.) próbálták. Gyalázták a Szovjetuniót, várták az ellenforradalom átterjedését Romániába. Puskás Október 23. című ellenforradalmi versét Lőrinczi lakodalmán, 1956. november 4-én hajnalban olvasta fel. Utána a magyar és a székely himnusz eléneklésével vetettek véget a lakodalomnak. (Ekkor támadtak orvul Magyarországra a szovjet csapatok. – P. A.)
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pro Cultura és díszpolgári címeket adtak át
Kiválóságok kitüntetése
A Marosvásárhelyi Napok nyitórendezvényén szerdán délután a Kultúrpalota Tükörtermében átadták a Pro Cultura díjakat. A marosvásárhelyi önkormányzat öt kategóriában kiválósági díjban részesített hét kulturális intézményt, előadó- és alkotóművészeket, illetve díszpolgári címet adományozott olyan szakembereknek, akik tudományos és kutatómunkájukkal szereztek elismerést.
Kiválósági díjra a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Művészeti Egyetem, az Állami Filharmónia, a Vatra és a Látó folyóiratok, a Harmonia Cordis Egyesület és a Scena Színház kapott jelölést.
A tavaly februárban jóváhagyott tanácsi határozat alapján minden év májusában Pro Cultura kiválósági díjakat adnak át a városnapok keretében. A színház, zene, tánc, képzőművészet és irodalom kategóriában két-két személy, kategóriánként egy-egy román és egy-egy magyar művész részesült elismerésben. Az elismerésre a civil szervezetek, illetve magánszemélyek is jelölhettek. A határidő többszöri meghosszabbítása után a szakbizottság elfogadta a jelöléseket, illetve a szakmai zsűri eldöntötte, hogy idén ki kapja a megtisztelő elismerést, végül öt magyar és négy román művészt díjaztak. A Pro Cultura díjat a város művelődési és művészeti életének kiemelkedő személyiségei vehették át. Színművészet kategóriában Farkas Ibolya (a díjat unokája vette át) és Roxana Simona Marian, irodalom kategóriában Szabó Róbert Csaba és Cornel Moraru, zene kategóriában Molnár Tibor, a Tiberius vonósnégyes elsőhegedűse, képzőművészet kategóriában Kákonyi Csilla és Chira Adrian festőművészek, míg táncművészet kategóriában András Lóránt ésKemendi Lia Elisabeta kapta. A díjazottak személyéről három szempont szerint döntöttek: a kiemelkedő életműért, a 2015- ös évi rendkívüli teljesítményükért, illetve fiatal, tehetséges alkotóművészek is elismerésben részesülhettek. Idén első ízben a művészeti ágak képviselői, öt magyar és öt román személyiségből álló Pro Cultura konzuli testület döntötte el a díjazottak kilétét, laudációt is ők mondtak, irodalom kategóriában Kovács András Ferenc, zeneművészet kategóriában Csíky Boldizsár, színházművészet kategóriában Kovács Levente, képzőművészet kategóriában Nagy Miklós Kund, táncművészet kategóriában Szőke István.
A gálaműsor keretében nyújtották át a Marosvásárhely díszpolgára címeket is, amelyeket öt év után adományoztak újra. Az idei év magyar kitüntetettje a Péter házaspár: prof. dr. Péter Mihály Heinrich akadémikus, orvos, mikrobiológus, illetve dr. Péter H. Máriany. gyógyszerészeti egyetemi oktató, szakíró – mindketten tudományos, oktatói és szakmai érdemeik elismeréséül, akik életművükkel hozzájárultak a marosvásárhelyi orvos- és gyógyszerészképzéshez –, valamint dr. Horatiu Suciu szívsebész professzor és Ion Eugen Man műépítész. A díjátadásokat követően marosvásárhelyi zeneművészek és előadók léptek fel. A marosvásárhelyi Állami Filharmónia Verdi Nabucco című operájából a Rabszolgák kórusát és Händel Messiás című művéből részletet adott elő.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Játsszuk újra a 70-es, 80-as éveket!
A XXI. Bánsági Magyar Napok egyik legizgalmasabb rendezvényére került sor május 10-én, kedden a temesvári Adam Müller Guttenbrunn Házban: az 1970-es, 80-as években működött temesvári magyar egyetemista csoportosulások tevékenységéről tartottak emlékező beszélgetést az egykori temesvári magyar diákok, Lehőcz László rádióriporter moderálásával. A rendezvény vendége volt a Csutak István és a hajdani GARABONCIÁS diák rockegyüttes, temesvári barátaik, a Még 5 perc zenekar, Boros Zoltán, a bukaresti televízió magyar adásának volt zenei szerkesztője és Bakk Miklós politológus.
Az 1970-es, 80-as években pezsgő magyar diákélet zajlott Temesváron, mintegy 1800 partiumi, dél-erdélyi, székelyföldi és bánsági magyar egyetemista kapcsolódott be (többé-kevésbé) a Látóhatár önképzőkör, a Thália diákszínjátszó-kör, az M-Stúdió egyetemista rádióadás, a Rezeda néptáncegyüttes, a Gyere te is mozgalom, táncház stb. tevékenységeibe. Innen nőtt ki a Garabonciás diák rockegyüttes, amelyet a bukaresti televízió magyar adásának köszönhetően az egész romániai magyarság megismert, és megszeretett. Az 1974–1984 között működött Látóhatár önképzőkör történetét Bakk Miklós politológus és Bálintffy Ottó ny. egyetemi tanár idézték fel. Bakk Miklós szerint „generációs élményteremtő fórum” volt a Látóhatár, ahol olyan előadók tartottak előadásokat mint id. Toró Tibor atomfizikus, Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos költők, Mandics György sci-fi író és sokan mások. Bálintffy Ottó a szervek által megfigyelt Látóhatár kulisszatitkairól is beszámolt. A Thália diákszínjátszó csoport történetét Szekernyés János helytörténész és néhány régi tháliás idézték fel, kiemelve hogy ebből a pezsgő diákéletből jó házasságok születtek! Az M-stúdiósok közül Lehőcz László és Csulak Ferenc voltak jelen, akik felidézték a diákrádió hőskorának izgalmas eseményeit. Szász Enikő TMNSZ-elnök a mai bánsági néptáncmozgalom előfutárának, a Rezeda néptáncegyüttesnek a történetét elevenítette fel.
Kik tették lehetővé ezt a pezsgő diákéletet a diktatúra legsötétebb éveiben? Albert Ferenc professzor volt a temesvári magyar közösség egyik „erős embere”, aki több alkalommal kihúzta a bajból a „lázadó ifjúságot”, de szó esett az „emberarcú” magyar kultúraktivistákról is, mint Csizmarik László, a 89-es forradalom egyik hősi halottja, akik szemet húnytak a kétértelmű, lázadó szövegek színpadi előadása, eléneklése felett. A kulissszatitkokról Boros Zoltán televíziós szerkesztő és Csutak István, a Garabonciás rockegyüttes frontembere számoltak be. Csutak István arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1970-es, 80-as években Temesváron főiskolát végzett diákok sokat köszönhetnek ennek a kozmopolita városnak, a tudományegyetemen és a műszaki egyetemeken tanító tanároknak, az itteni pezsgő diákéletnek és a rendszerváltás után nagyon sokan vállaltak közülük közéleti vagy akár politikusi szerepet. Az emlékező estet kommunista retró fotóösszeállítás és régi televíziós zenei felvételek levetítésével illuszrálták a szervezők, a fiatalabbak számára is felvillantva az 1970-es, 80-as évek hangulatát.
A rendezvény befejező részében a 40 esztendő elmúltával újraalakult és Játsszu(n)k újra címmel az országban turnéző Garabonciás – Wandering magicians együttes és temesvári barátaik, a Még 5 perc zenekar koncertjét tapsolhatták meg a jelenlevők. A kemény szövegeiről és kiváló zenéjéről híres, Csutak István vezette Garabonciás együtt kitett magáért, akárcsak az egy következő generációhoz tartozó, Aszalos Géza színművész nevével fémjelzett Még 5 perc zenekar, akik néhány közös számot is előadtak, nagy tapsot aratva.
Pataki Zoltán
(egy régi tháliás)
Nyugati Jelen (Arad)

Festménykiállítás, Művelődés-bónusszal
Fiatal székely alkotóval ismerkedhettek a dévaiak a Hunyad Megyei Magyar Napok képzőművészeti tárlata alkalmával. Ráduly M. Piroska Átlépésekcímű kiállítását a Melite Gyülekezeti Házban nyitották meg a hétvégén. A Csíkszeredából érkező képzőművész eddigi életútját Csatlós Erzsébet Zsófia ismertette, és Ráduly M. Piroska egykori tanárának gondolatait idézve vezette be az érdeklődőket a művésznő különleges szépségű alkotói világába. A terem falain meleg színekben ragyogó képek köszöntöttek a tárlatlátogatókra. Mint kiderült, szinte kivétel nélkül az utóbbi két esztendő „termékei”. – Negyven felé közeledve az ember elkezd mérlegelni, befele reflektál, kutatja magában, a világban az igazán fontos dolgokat. Ez a meditatív állapot, a letisztuló szeretet, derű, vidámság „szülte” ezeket a képeket. Fiatalabb koromban erősebb, harsányabb színek, formák jellemeztek. Most a megnyugvás, a békesség, a szeretet érzése uralkodik bennem, ezt engedem papírra vetülni – fogalmazott a tárlatmegnyitó alkalmával Ráduly M. Piroska. Az alkotás során alkalmazott technikáról elmondta: színes tussal és porfestékkel készíti képeit, nagy teret engedve a véletlenszerűségnek is, hagyva hogy a papíron, vásznon „maguktól történjenek” a dolgok. Tanárának értékeléséből kiderült: korábban a kapuk jelentették Ráduly M. Piroska képeinek vezérmotívumát. A határok, mezsgyék, kapuk most is felfedezhetők, de a központi figura ma már az ember, a fény, a tér és a levegő, a szeretet szabadsága. – Ezért is lett Átlépések a tárlat címe, mert úgy érzem, ezek a képek egy számomra új világot jelenítenek meg – mondja a művésznő, s többnyire nonfiguratív képein valóban ott bujkál a tárgyi és lelki világ közti feszültség, de a szeretet-szülte harmónia is.
Ráduly M. Piroska tárlata e hónap végéig tekinthető meg a dévai Melite Gyülekezeti Házban. Az alkotó külön köszönetét fejezte ki a házigazdáknak, illetve a tárlat szervezőinek: Albert Gabriella gyermekkori barátnőjének és az RMDSZ dévai Nőszervezetének.
A tárlatmegnyitót követően egyfajta bónuszként került sor a Kolozsváron megjelenő Művelődés folyóirat, illetve a mellékleteként napvilágot látó Hunyad megyei különszám bemutatására. Dáné Tibor, a Művelődés főszerkesztője röviden ismertette az 1948 óta megjelenő közművelődési havilap történetét, megújult arculatát, illetve az utóbbi években napvilágot látó mellékleteit: romániai magyar házakról, díjazottakról, valamint erdélyi tájegységekről. Utóbbiak sorában látott napvilágot idén tavasszal a Hunyad megye kulturális értékeit ismertető melléklet is, melyben rálátás nyílik a dévai magyar iskolaközpont, az unitárius szórványközpont, a Kőműves Kelemen cserkészcsapat, az algyógyi ifjúsági központ, a csernakeresztúri hagyományőrző egyesület életére, valamint a Hátszegi-medence kúriáit, templomait, a szórványvidéki lelkigondozást és az immár hetedszer megrendezett Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorát is megismerhetjük a lapból. A Művelődés-mellékletek szerkezetéhez igazodva a Hunyad megyei lapszámot is átfogó bevezető tanulmány nyitja meg, felsorakoztatva a vidék kulturális értékeit. Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő a rövid bemutató nyomán 600 példányt adott át a Hunyad megyei mellékletből a helybelieknek, elsősorban azon szervezeteknek, melyek vállalták a lap hasábjain való bemutatkozást.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

Műhelytanácskozás identitásépítésről
A Szórvány Alapítvány, az Esélyt a Szórványnak Alapítvánnyal közösen, műhelytanácskozást hívott össze május 6–7-én Temesváron, azzal a céllal, hogy a magyarországi Nagybánhegyes községben kialakítandó diáktábor és képzőközpont potenciális programjairól tárgyaljunk.
A rendezvényen részt vett a szamosújvári Téka Alapítvány két munkatársa, a szamosújvári kollégium oktatói, Fodor Emőke és Balla Imola, Károlyi Attila, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese, Zsoldos Ferenc zentai történelemtanár és ifjúsági szakértő, továbbá tanulmányt küldött a tanácskozásra Bethlendi András, az Igen, tessék! mozgalom programigazgatója ( Kolozsvár). Temesvárról részt vett Tasi Ottilia, a Bartók Béla Elméleti Líceum tanítója, a legutóbbi civilgondnok program egyik koordinátora és Kele Lidia, az Eszterlánc Kulturális Egyesület képviselője, tanító, illetve a két megbeszélés moderátorai, dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója és dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke.
A szamosújváriak több olyan projektet, illetve módszert mutattak be, amelyeket a Téka Szórványkollégiumban dolgoztak ki tanulóik számára, mint pl. az értékleltár, a mezőségi tanösvény vagy a múzeumpedagógiai foglalkozások. Erdei Ildikó az Integratio Alapítvány magyarságismereti játékait mutatta be, amelyek a magyar kultúrát bemutató non-formális tanulási módszerekre alapuló ismeretterjesztő tudományos játékok és online játékfelületek. Ezen bemutatók kapcsán élénk, sok fontos részletet tisztázó párbeszéd alakult ki.
Szombat délelőtt Kele Lídia a néptánc és népzene identitásépítő szerepéről, Zsoldos Ferenc az ifjúság számára szervezett versenyek és fesztiválok tapasztalatairól, Károlyi Attila pedig a helytörténet és az identitásépítés összefüggéseiről és lehetőségeiről tartottak tanulságos bemutatókat. A tanácskozáson építő módon vettek részt a Szórvány Alapítvány munkatársai, Berta Brigitta, Kása Zsolt és Valdman Kinga.
Összefoglalásként Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke hangsúlyozta, hogy a kialakítandó táborozóhely egyik fő szerepe a szórványban élő fiatalok identitásának építése. Ugyanakkor a beszélgetés során egyértelművé vált, hogy a nagybánhegyesi ingatlan kihasználható képzési központként is. Mindenekelőtt olyan területeken szükséges képzéseket elindítani, melyek szolgálják, szolgálhatják a szórványban élő fiatalok identitásépítését, mint például módszertani találkozó az értékleltárak készítéséről, a helytörténeti kutatás lehetőségeiről és módszertanáról, illetve a kisebbségi közösségek történelmének a tankönyvekben való bemutatásáról.
A szervezők köszönik a résztvevőknek, illetve a helyet biztosító Újezredév Református Központnak és a Bartók Béla Elméleti Líceumnak a sikeres munka lehetőségét.
Szórvány Alapítvány
Nyugati Jelen (Arad)

Kettő színész és egy író járt a Minerva-házban
Hogy miért különleges (akár újra és újra is) meghallgatni a Kolozsvári Állami Magyar Színház két művésze, Albert Csilla és Dimény Áron által dramatizált és előadott produkciót, amelyet Tompa Andrea Fejtől s lábtól – Kettő orvos Erdélyben című nagysikerű regényéből készítettek? A legegyszerűbb válasz talán az lenne: meg kell tapasztalni. A remek élményeken túlmenően meghozhatja például az emberek kedvét ahhoz, hogy kézbe vegyék és elolvassák a Pesti Kalligram gondozásában 2013-ban megjelent, s azóta több kiadást is megért művet. A Minerva Művelődési Egyesület és a Szépírók Társasága által közösen szervezett kedd esti találkozó is alkalmat teremthetett erre, lelkiekben és szellemiekben is töltekezhettek mindazok, akik ellátogattak a Minerva-házba. A felolvasás után Köllő Katalin, lapunk munkatársa beszélgetett a szerzővel és a színészekkel.
Immár kilencedik alkalommal lépett közönség elé a Fejtől s lábtól – kettő orvos Erdélyben című regény nyomán készült felolvasóesttel Albert Csilla és Dimény Áron, hatodjára a szerző, Tompa Andrea jelenlétében. – Általában felmerül bennem, hogy talán unni fogom, hiszen újra és újra találkoznom kell a szövegemmel. Viszont én nem a saját szövegemként hallgatom, mert ez egy önálló színészi produkció, azt élvezem, amit ez a két színész tesz – magyarázta a szerző a Minerva-házban tartott keddi közönségtalálkozón. Szereti, ahogyan a regény nyelvezetét tolmácsolják: „nem valamiféle kínlódás ennek a megmutatása, hanem úgy hat, mintha a mindennapokban is ezt a nyelvezetet használnák ”. Megkedvelte a karaktereket, akiket a szöveg dramatizálása és előadása során létrehoztak, mint megjegyezte, Albert Csilla és Dimény Áron nélkül „nincsenek ezek a karakterek, vagy nem lettek volna ilyenek. Amit ők hozzátesznek színészként, emberként, az számomra nagyon izgalmas, emiatt nem is tudom megunni”.
Albert Csilla felidézte, hogy a kispetri Csűrszínházig nyúlik vissza esetükben a felolvasóestek hagyománya: Barabás Réka meghívására Győri Klára Kiszáradt az én örömöm zöld fája című memoárját olvasta fel 2012-ben, majd megérett az idő arra, hogy egy következő eseménnyel rukkoljon elő. Középiskolai osztályfőnöke, Bara Katalin ajánlotta figyelmébe a Fejtől s lábtól című kötetet. – Nekifogtam olvasni a regényt, és még nem tudtam, hogy van-e benne női szereplő vagy sem, azt viszont igen, hogy ezt mindenképpen fel kell olvasni. Már akkor gondoltam arra, hogy Áront is „megfűzöm”. Első körben a nyelvezete érintett meg nagyon, úgy éreztem, ott van bennem, nem lehet elengedni. A neheze viszont csak ezután következett: sokat kellett fűzni a dolgokat, hogy a szövegrészek kötődjenek egymáshoz, ezáltal pedig egy kerek egészet tudjunk megmutatni – részletezte Albert Csilla. Mivel már nagyon beleásta magát a szövegbe, és nem szívesen „engedett volna” el bizonyos részeket, végül kollégája volt a „tisztafej”. Valahogy így állt össze tehát a felolvasóest, és persze időközben, a korábbi alkalmak során is alakult, míg elnyerte a mostani formáját.
Dimény Áron megjegyezte: a szöveg nyelvi világa, amely a szórendekből épül újra, valósággal új nyelvként, elképesztően koherens és erős. – Azok a figurák, akiket mi megszólaltatunk, tulajdonképpen ebből a nyelvből épülnek fel, ugyanúgy, ahogy a történet is, és ez a nyelv nagy erővel tartja össze – hangsúlyozta a színművész. Ha pedig valaki úgy döntene, megfilmesítené a regényt, előbb meg kellene találnia ennek a filmnyelvi megfelelőjét; ha ezt nem sikerül, akkor nem nagyon lenne értelme.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Kell a felzárkóztatás a felsőoktatásban
Felzárkóztatással próbálják pótolni a felsőoktatási rendszer hiányosságait az erdélyi magyar egyetemek. Az intézmények lapunk által megkérdezett vezetői a Számvevőszék jelentésére reagálva elismerték, hogy a felvételik hiánya miatt felkészületlenebbek a jelentkezők, és azzal is egyetértenek, hogy változtatni kellene a jelenlegi fejkvótaalapú rendszeren.
Az összromániai egyetemekre vonatkoztatva valószínűleg helytállóak a Számvevőszék múlt heti jelentésének megállapításai, ám a kolozsvári Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) esetében más a helyzet – jelentette ki a Krónikának Soós Anna.
A BBTE rektorhelyettese, a magyar tagozat vezetője elmondta, az utóbbi években nőtt a hallgatóik száma, és meglátása szerint a jól felkészült diákok száma sem változott alapvetően, csak mivel megnőtt a létszám, kevésbé láthatók. A hallgatók közötti tudásbeli különbségeket úgy próbálják pótolni, hogy felzárkóztató előadásokat tartanak, mondta Soós Anna, aki szerint a végzősök elhelyezkedésével sincs gond. Az egyetem valamennyi szakján készített felmérésből az derül ki, hogy a végzősök 85 százaléka megtalálja az állást, amit szeretne, fejtette ki.
A rektorhelyettes ugyanakkor egyetért a Számvevőszék azon javaslatával, miszerint a jelenlegi fejkvótarendszer helyett teljesítményalapú finanszírozást kellene bevezetni. „Évek óta ezt szorgalmazzuk, hiszen a jelenlegi fejkvótaalapú rendszer nem elég a minőségi munka elvégzésére. Több ízben javasoltuk az oktatási minisztériumnak, hogy a finanszírozás odaítélésekor vegye figyelembe a diákok és a tanárok eredményeit. Másrészt erőteljesen kellene támogatni a kutatást, hiszen ezzel lehet valóban hatékonnyá tenni az oktatást" – szögezte le Soós Anna.
Nem vált be a bolognai rendszer
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE) sem csökkent a létszám az utóbbi években, még a tandíjas helyeken sem, szögezte le lapunknak Dávid László rektor. Mint rámutatott, a környező országokkal, például Magyarországgal ellentétben, Romániában a bolognai rendszer bevezetése után növelték az egyetemi szakok számát, így egy-egy szakra kevesebben jelentkeznek.
Más országokhoz hasonlítva hazánkban valóban sok az egyetem és nagy a szórás, a legjobb felkészülést biztosító tanintézetek mellett több tízezer végzőst kibocsátó „diplomagyárak" is működnek, részletezte. Dávid László szerint Romániában a bolognai rendszer nem megoldotta, hanem megnehezítette az egyetemi oktatást, hiszen az alapképzés a tudomány területén kellene felkészítse a diákot, a szakmát pedig a mesteri képzés során sajátíthatná el, ám nálunk sokan a mesterire olyan képzési formaként tekintenek, amit munka mellett is el lehet végezni.
Dávid László szerint a diákok középiskolai felkészültsége sok kívánnivalót hagy maga után, amit az érettségi eredmények is bizonyítanak. „Nem olimpiász- szintű ismereteket várunk el, ám gyakran az alapvető fogalmakkal sincsenek tisztában. Ilyen esetekben kötelező felzárkóztató felkészítőkön kell részt vegyenek, és az előadások után vizsgázniuk kell" – fejtette ki. Szerinte az általános színvonal csökkenése részben azzal is magyarázható, hogy az egyetemek zöme megszűntette a felvételi-rendszert. A Sapientián már eddig is több szakra felvételizni kellett, és idéntől tovább növelik ezek számát, mondta.
Nagy a lemorzsolódás
A magyar egyetem már évekkel ezelőtt igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatot a munkaadókkal, hogy a hallgatók ne csak akadémiai tudást szerezzenek, hanem a szakmát is megtanulják, ám Dávid László szerint a képzés során nem lehet kizárólag a munkaadók igényeit figyelembe venni. „Egy frissen végzett informatikustól azt várják el a munkaadók, hogy ismerje a technológiát, ám ez a tudása 5–8 év alatt elévül, ezért a rövid távon gyakorlatba ültethető tudás mellett azt is meg kell tanulnia, hogyan fejlessze magát" – példázódott.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a munkaerőpiacon vannak keresett szakok, ám épp azon szakmákban a nehezebb elhelyezkedni, melyek a legnépszerűbbek a fiatalok körében. „Meg kell érteniük, nem az a fontos, hogy három-négy év jól teljen az egyetemen, hanem hogy megalapozzák a jövőjüket, és a következő évtizedek teljenek jól" – magyarázta.
A rektor szerint a jelenlegi finanszírozás is lehet teljesítményalapú, ha az egyetemek komolyan veszik, és nem engedik harmad-negyedévre azt, aki nem érdemli meg. „Nálunk vannak olyan szakok, ahol 50 százalékos a lemorzsolódás, de nem tartunk meg egy diákot csak azért, hogy ne veszítsük el a finanszírozást. Az a célunk, hogy csak az jöjjön hozzánk, aki valóban tanulni akar, és a nálunk megszerzett oklevél garancia legyen a tudásra" – összegzett Dávid László.
Kevésbé motiváltak az orvosjelöltek
Romániában valóban sok az egyetem, így egy állami magyar egyetemnek is lenne helye – jelentette ki a Számvevőszék jelentését kommentálva Szabó Béla. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusának alelnöke úgy véli, a hazai felsőoktatásban túlkínálat van, és ez többnyire nincs összhangban a piaci kereslettel. Az orvosi szakma ellenben keresett, ha nem itthon, külföldön mindenképpen találnak állást végzőseik, így a hallgatók száma évek óta stagnál.
A felkészültség ellenben valóban más minőségű: míg régen a felvételin az volt a szempont, hogy mennyi könyvet magol be a leendő orvos, ma arra kellene megtanítani a hallgatókat, miként bánjanak a beteggel, illetve, hogy a világhálón hol találják meg az ismereteket, vélte a professzor. Rámutatott: a MOGYE-n gondot jelent, hogy a kórházi ágyszámhoz viszonyítva túl sok a diák, „nem jut beteg minden hallgatónak".
Szerinte a fiatalok részéről már nincs akkora érdeklődés, mint régen, nem annyira motiváltak a szakma elsajátításában, ennek az egyik magyarázata az, hogy hat év egyetem után még mindig nem dolgozhatnak, kénytelenek szakosodni. Aki szemésznek készül, arra gondol, hogy minek tanulja meg részletesen a fertőző betegségeket, példálózott Szabó Béla. Hozzátette, évekkel ezelőtt a hatezer végzős 1900 rezidenshelyre vizsgázott, most az ötezer végzős 3900 rezidenshelyre pályázhat, sőt újra ki kellett írni a vizsgát, mert a rosszul fizetett, nem túl népszerű szakokat senki nem választotta.
„Ezt a jelzést figyelembe kellene vegyék a döntéshozók" – szögezte le a professzor. A teljesítményalapú finanszírozásról kifejtette, a felsőoktatásban nehezen mérhető a teljesítmény, hiszen lehet, hogy egy oktató kitűnő eredményeket mutat fel a tudományos kutatás terén, ám egy másik kollégája többet és jobban foglalkozik a diákokkal.
Egyetemisták „fedezet nélkül"
Míg a Számvevőszék jelentésében úgy véli, a közoktatás nehéz helyzete is hozzájárul a felsőoktatás színvonalának romlásához, Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint az egyetemek is felelősek ezért. Kifejtette: amíg kevesebb volt a tanintézet és felvételit szerveztek, jobban megszűrték a jelentkezőket, csak megfelelő szintű alaptudással lehetett bejutni. Amióta több az egyetem és megnőtt a helyek száma, egy réteg valójában „fedezet nélkül" kerül be a felsőfokú oktatási rendszerbe, mondta. A főtanfelügyelő attól tart, hogy a jelenség a jó nevű elméleti középiskolákban is megismétlődhet. „Nagy a kereslet irántuk, a nagyobb finanszírozás érdekében a tanintézetek vezetői több osztály indítását kérik, ám ez a minőség rovására mehet" – mutatott rá Kiss Imre.
Mint arról beszámoltunk, a Számvevőszék a romániai felsőoktatás helyzetéről készített jelentésében arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyre több egyetem és a felvételi rendszer kiiktatása miatt az elmúlt években jelentősen csökkent a színvonal. A kínálat ráadásul nincs összhangban a munkaerőpiaci kereslettel, állítja a Számvevőszék, amely szerint ezzel magyarázható, hogy egyre több a diplomás munkanélküli.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Budapesti kiállítás a nagybányai művésztelep megalakulásának évfordulóján
A nagybányai művésztelep megalakulásának 120. évfordulója alkalmából Nagybánya 120 év – MissionArt 12 kép címmel szerdától látogatható kiállítás Budapesten, a MissionArt Galériában.
A május 28-áig nyitva tartó tárlaton Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Börtsök Samu, Boromisza Tibor, Iványi-Grünwald Béla, Kádár Géza, Dömötör Gizella, Ziffer Sándor, Jándi Dávid, Nagy Oszkár, Pittner Olivér és Mattis Teutsch János egy-egy képe idézi meg a nagybányai művésztelep történetét.
Jurecskó László galériavezető, művészettörténész az MTI-nek elmondta: május 5-én volt 120 éve, hogy elkezdődött a modern magyar művészet története, ekkor érkezett Hollósy Simon és csapata Nagybányára. A kiállításon az alapító mester, Hollósy Simon egyik műve mellett Ferenczy Károlytól, a nagybányai plein air művészet legnagyobb alakjától a Vasárnap délután című festmény lesz látható, de ebbe a sorba tartozik Börtsök Samu Nagybánya a Virághegyről című képe is.
A neósokat, a vad, élénk színekkel festőket Boromisza Tibor, Ziffer Sándor és Kádár Géza képviseli, míg a világháború alatti kubizmust Dömötör Gizella. A két világháború közötti neoklasszicizmust Jándi Dávid, míg a korszak kubista műveit Pittner Olivér alkotása reprezentálja, a sort pedig Mattis Teutsch János képe zárja – mondta a galériavezető.
Hangsúlyozta, hogy a MissionArt Galériának 25 éve az egyik fő feladata a nagybányai művészet feltárása, feldolgozása és eljuttatása a gyűjtőkhöz. „1991-ben fedeztük fel magunknak azokat a művészeket, akik a magyar művészettörténet kánonjában vagy ismeretlenek voltak, vagy ha ismertek is voltak, nem volt mögöttük megfelelő mennyiségű és minőségű ismert alkotás” – idézte fel a művészettörténész, hozzátéve, hogy a művek többsége Erdélyben vagy Magyarországon lappangott. Kiemelte, hogy most láthatja először a közönség Ziffer Sándor 1910–1911 körül készült párizsi olajfestményét és Hollósy Simon Nereszen című tájképét.
Hangsúlyozta: korábban a magyar művészettörténetben Nagybányával kapcsolatban elsősorban az alapító nemzedék tagjaival, Hollósy Simonnal, Ferenczyvel, Thorma Jánossal, Réti Istvánnal és Iványi-Grünwalddal foglalkoztak, de nem dolgozták fel a művésztelep modern irányzatait. Jurecskó László emlékeztetett arra, hogy a galéria 1992-ben rendezett először kiállítást a nagybányai művésztelepről, amely a neósok fellépésétől 1944-ig követte végig az alkotókat. Mint mondta, a most nyíló kiállításon olyan művek szerepelnek, amelyek a galérián keresztül kerültek különféle neves gyűjteményekbe. A Falk Art Fórum című rendezvény keretében május 21-én, szombat délután Jurecskó László tárlatvezetést is tart a kiállításon a MissionArt Galériában.
Krónika (Kolozsvár)

Nemzeti sorsregény
Gidófalvi szerző második kötete
A tavasz folyamán jelent meg G. Szabó Ferenc legújabb kötete, Félre az útból! címmel a marosvásárhelyi Garabontzia Kiadónál. A gidófalvi szerző második műve olyan rövid prózai írásokat tartalmaz, amelyek mindannyiunk gondolatainak ébresztője lehetnek.
„Minden van itt. A miénk itt minden!” – írja a háromszéki író egyik művében, arra célozva, hogy a székelység képes volna boldogulni önerőből. Feszegeti népe szabadsággátló rácsait, árulók között keresi a kiutat a megalkuvásból, az önmegtagadásból. Megméretkezik a mindenkori idegen hatalmak eltipró próbálkozásaival, daccal és reménnyel ragad tollat. Bátorság kell egy ilyen könyvet megírni, az érzelmek tiszta áradását úgy továbbadni, hogy nyomodban lopakodnak az elleneid.
G. Szabó Ferenc egyéni sajátossága, hogy másképp látja az életet. Nem alkudozik, nem másol, csak körülnéz, megfigyel és alkot. Tollal harcol népe szabadságáért. A falusi hétköznapokból ragad ki drámai mozaikjeleneteket, de büszkén emlékezik Gidófalva nagyjaira is. A könyvet a székelykeresztúri Druta Annamária illusztrálta.
Ilyés András Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Irodalmi est a SZIN programjában
A Szatmári Ifjúsági Napok keretében kerül sorra a tavalyihoz hasonló irodalmi est, 17 órai kezdettel, az Ács Alajos Stúdióteremben.
Az irodalmi esten a szerkesztők bemutatják a Sugárút. Szatmár Műhely című negyedévi folyórat legújabb számát, és fellépnek a kiadvány vendégszerzői: Vári Attila ( Budapest), Fischer Botond ( Kolozsvár) és Zagyva Zoltán ( Szatmárnémeti).
Az esemény házigazdája Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója. A szervezők minden irodalom iránt érdeklődőt szeretettel várnak.
A Szatmári Ifjúsági Napokat egyébként a hétvégén, május 13-15. között tartják, a rendezvény programjában szerepel továbbá humorest, pszichológia előadás, kocsmasport-verseny és koncert is.
szatmar.ro