II. Vőfélytalálkozó Szilágyszéren 
Második alkalommal szervezték meg szombaton Szilágyszéren a nemzetközi Vőfélytalálkozót. A Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ célja a rendezvénnyel újra elterjedtté tenni a vőfélyek által levezényelt lakodalmakat.
A széri kultúrházban gyülekezett az idei vőfélytalálkozó tizenegy lakodalmas ceremóniamestere és kíséretük, hogy jól megszervezzék két fiatal megjátszott egybekelését. Olyan lakodalmi játékot szerveztek a tövisháti faluban, mint amilyennek hagyománya van a magyar lakta vidékeken. A vőlegényes házhoz való indulás előtt elültettek egy fát a falu központjában, hogy sok évig legyen élő bizonyítéka annak, mennyire fontos szerepe van a vőfélyeknek az ember életének egy olyan fontos állomásán, mint a házasodás. Előre megtervezett útvonalon mentek végig az érinteni kívánt helyszíneken, nem volt szabad kétszer ugyanott vonulni, nehogy balszerencse érje a házasulandó fiatalokat és a ház népét. A Közbülső utcát énekelték végig a vőlegényes házig, ahol a nagyvőfély a házasodás minden következményére figyelmeztette az ünneplőbe öltözött fiatalembert, nehogy az „később a szemére vesse, hogy nem készítette fel időben és kellő tapintatossággal a házaséletre”. Na, a tapintatosságból nem sokat sikerült betartania a vőfélynek, elragadta a hév, még arról is verselt fennhangon, hogy a menyasszonynak melyik „adottságával” mit kell majd kezdjen az ifjú férj nászéjszakán! Kíváncsi falubeli asszonyok is ott lebzseltek az ifjú férj-jelölt körül, ők azzal a mondvacsinált indokkal, hogy gatyát hoztak próbára a vőlegénynek, arra voltak kíváncsiak, ez mennyire van „eleresztve otthonról”, passzol-e csípőtájékban a menyasszonyhoz…
A sikeres vőlegény-kikérés után egy másik tapasztalt vőfélyt toltak előre akkor, amikor a menyasszony házához értek. Ám itt nem csak bezsaluzott ablakokat és elreteszelt ajtót-kaput találtak, de a ház fondorlatos népével és a kiadó-vőféllyel is meggyűlt a bajuk. Pálinkát, bort adtak itt is nekik, csak épp nem akarták őket beereszteni, és miután minden próbálkozás ellenére is tovább erősködött a vőfély-csapat, egy öregasszonyt adtak elő a házból. „A vőlegény megmondta, úgy nézzem a menyasszonyt, mintha magamnak kéne, ha nekem jó lesz, akkor neki is! De ez nem lesz jó, mert hályog van a szemén, a sok ránc tündöklik talpig a testén. Kapa az egy foga, tetű jár a fülén, nekünk az igazi menyasszony kell, de tüstént!” — utasították el az ajánlatot. Miután nem sikerült ez a csel, másikhoz folyamodtak, egy házsártos, állapotos lányt hoztak elő a házból, aki nem bízta magát a menyasszonyt rejtő kiadó-vőfélyre, maga is belement a szópárbajra és felemlegette a vőlegénynek, hogy amikor azon a bizonyos estén együtt voltak, akkor bizony nem volt olyan elutasító vele szemben, mint most…
Erre viszont már sikerült valahogy kinyitniuk a kaput a kapu előtt tébláboló vőfélyeknek, bezúdultak az udvarra, néhányan a vőlegénnyel az élen bevonultak a házba, megkeresni a menyasszonyt. A menyecske nem bújt volna el nagyon, hogy leendő párja lehetőleg minél hamarabb megtalálja, de a lányt féltő családtagok másképp gondolták, és az ágyneműs szekrénybe rejtették őt, ahol végül mégis megtalálták a vőfélyek.
A harmadik útvonalat választva, az immár az ifjú párral az élen haladó vőfélyek és kíséretük visszamentek a vőlegényes házhoz, hogy bemutassák a leendő anyósnak és apósnak fiuk szerzeményét, és elérjék azt, hogy az anyós befogadja menyét. Itt, szokás szerint, az ajtónak támasztott seprű várta a menyasszonyt, amit anyósa tett oda, hogy lássa, mennyire házas fia választottja. A lány persze meg akarta mutatni, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és sepregetés helyett messzire hajította az ajtóból a seprűt.
Ha igazi lakodalom lett volna, a következő útja a templomba vezetett volna az ifjú párnak, de mivel csak szerepjátékról volt szó, a templomi esküvő után jövő dínom-dánom következett a széri kultúrházban. Itt viszont már igazi kalács, pálinka, bor, leves, főétel és cigányzene várta az egyre sokasodó násznépet, hajnalig mulattak az ifjú párt játszó Kis Gyöngyivel és Nagy Orosz Rolanddal a fő helyen. A hiripi Hamza Vilmos és zenekara muzsikált és a vőfélyek itt sem hallgattak, az ételek felszolgálása előtt hangzottak fel vőfély-mondókák, de pálinka-köszöntőt és menyasszonytánc-bejelentőt is mondtak, kitettek magukért a lakodalmas teremben is.
Régen farsang idején választották ki a házasság előtt álló párok a lakodalmuk időpontját, mondta el lapunknak Nagy Orbán, a vőfélytalálkozót a szilágyszéri Kukurók támogatásával szervező Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ aligazgatója, ezért szervezik a vőfélytalálkozókat ebben az időszakban, annak ellenére, hogy az ilyesmire talán kevésbé kedvező a februári időjárás. A vőfélyek mellett szeretnének minél több autentikus népi zenekart is felfedezni a megyében, ezért jövőre ezen is nagyobb hangsúly lesz, hogy ne csak a vőfély-versekből készülhessen minél színesebb archívum, de a lakodalmas zenékből is bővüljön a központ tárháza.
Princz Csaba. Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Megjelent a Gyergyói Szemle tudományos-ismeretterjesztő folyóirat
Közel másfél éves szervezkedés és pályázás után sikerült létrehozni a Gyergyói Szemle Tudományos-Ismeretterjesztő Folyóiratot. Az első szám az első világháború centenáriumi évfordulójára emlékezik.
A folyóirat gyergyószentmiklósi bemutatójára a Városi Könyvtár kiállítótermében kerül sor február 17-én, szerdán 17:00 órától, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak a lap szerkesztői!
„Székelyföldön jelenleg egyre több régiónak van saját folyóirata, tudományos és ismeretterjesztó jelleggel, melyek közül sajnos egyik sem a Gyergyói-medencében jelenik meg. Különszámmal útjára induló folyóiratunk célja a Gyergyói-medence társadalmi és gazdasági kérdéseinek, problémáinak tudományos-ismeretterjesztő jellegű feldolgozása.” – írja Nagy József főszerkesztő a folyóirat előszavában.
A most induló hiánypótló folyóirat a Gyergyói-medence társadalmi és gazdasági kérdéseinek, problémáinak tudományos-ismeretterjesztő jellegű feldolgozására jött létre, és célja, hogy a régióból származó kutatók, szakemberek, művészek szellemi és társadalmi tőkéjét a gyergyói élet javára kamatoztassa. A különböző rovatokban (történelem, gazdaság, szociológia, természettudományok, néprajz, irodalom és művészetek) megjelenő írások mind a szakemberek, mind a széles közönség számára hasznosítható és befogadható tartalmat közvetítenek, a helyi társadalom egészének szolgálva útmutatóul. Az első világháborús tematikájú lapszámot a szerkesztők mutatják be.
A tartalomból:
• Nagy József: Gyergyóiak az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében a világháború előestéjén • Nagy József: Gyergyói honvédek a világháború harcterein. A m. kir. 22. honvéd gyalogezred története • Horváth Alpár: A bunkerturizmus lehetőségei Gyergyóban. Értelmezési kérdések • Szőcs Levente: Világháborúk emlékezete gyergyói népi önéletrajzokban • Borbély András: A gyümölcskertész fia • Petres Kata: Regény az első világháborúról és Trianonról • Erős Katalin – Csata Enikő: A borzonti Nyíres Láp • Sólyom István – Dániel Botond: Székelyek a Francia Idegenlégióban. Zsoldosok és/vagy vendégmunkások? kisujsag.ro
Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós)

Egységben a magyar speciális oktatás
Magyar tannyelvű speciális központot avattak hétfőn Nagyváradon. Mintegy negyven gyermekkel foglalkoznak itt tanárok, gyógypedagógusok és más szakemberek.
A hétfő délutáni avatóünnepség előtt Kéry Hajnal megyei főtanfelügyelő-helyettes a sajtó képviselőinek elmondta, hogy mindeddig magyar nyelvű speciális oktatás zajlott a nagyszalontai Arany János Általános Iskolában, az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskolában, a nagyváradi Szent László Teológiai Líceumhoz rendelt óvodai csoportokban, és még két váradi speciális oktatási intézményben. A Tanügyminisztérium határozata szerint viszont hagyományos és speciális oktatási intézmény nem működhet egy intézmény keretén belül, ezért volt szükség arra, hogy külön fogják össze a speciális csoportokat. Nagyváradon azonban gondot jelentett, hogy nem volt székhelye a speciális oktatási központnak, de a római katolikus egyházmegye ingyenes használatra rendelkezésre bocsátotta a mizeri rend egykori kórházának Fő utca 33. szám alatti épületét, és így tegnap, az épületrész belső felújításának befejeztével megkezdhette működését a magyar tannyelvű speciális oktatási központ, ahová a váradi magyar óvodai és iskolai csoportok járnak ezentúl. Mint Kéry Hajnal elmondta, Nagyváradon körülbelül negyven gyermek, míg Nagyszalontán közel ötven, Érmihályfalván pedig mintegy tizenöt diák tanul a magyar nyelvű speciális oktatási központban. A váradi létesítmény naponta 8–16 órák között működik, délelőtt gyógypedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, a délutáni órákban pedig logopédusok és más szakemberek is foglalkoznak velük.
Az emberség napja
A létesítmény hétfő délutáni avató ünnepségén Böcskei László megyés püspök kifejtette: „a mai nap az emberségről szól, és arról, hogy emberek lévén figyelnünk kell egymásra. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy vannak közöttünk olyan emberek is, akik több figyelmet igényelnek, és akik felé a közeledés több szeretetet, töb áldozatot kér a részünkről. Ami most megvalósult, az ennek az odafordulásnak az egyik jele és kifejezője. Amit mi most látunk, az a kezdete annak, amit továbbvinni szeretnénk, azért, hogy ez az odafigyelés ne csak egy pillanatnyi megnyilványulása legyen az emberségünknek, hanem határozza meg azoknak az életét, akik ránk vannak bízva. Én nagyon örülök ennek az intézménynek, remélem, hogy hosszú életű lesz, és ezzel nem csak az ebben az intézményben tanuló gyermekek fognak majd támogatást nyerni, hanem azok a családok is, ahonnan ezek a gyerekek jönnek. Mi a támogatásunkról biztosítjuk a szülőket, gyermekeket, és az intézményt magát is”.
Bővülni fog
A Bihar Megyei Tanácsot képviselő Sarkady Zsolt az avató ünnepségen hagsúlyozta, hogy a megyei tanács partner kíván lenni abban, hogy egy olyan iskolahálózat épüljön ki, ahol mind a pedagógusok, mind a szülők, mind a gyerekek a lehető legjobban használják ki az erőforrásokat, és hozzátette, hogy amennyiben a váradi intézmény bővítésére lesz igény, akkor a tanács ebben is segítséget kíván majd nyújtani. E bővítés kapcsán az avatóünnepség után Böcskei László püspök lapunk érdeklődésére válaszolva elmondta, hogy az ingatlan emelete és másik szárnyának egy része még szabadon áll, és máris úgy tűnik, hogy a következő tanévtől lesz igény ennek az intézménynek a bővítésére. A katolikus egyház kész ingyen rendelkezésre bocsátani erre a célra a most még szabadon lévő épületrészeket is. Mint fogalmazott: „azért adjuk ingyen használatba az épületet, mert speciális igényű gyermekekről és családokról van szó, és ezáltal biztosítani lehet az egységes magyar nyelvű tanintézetnek a létezését és zavartalan működését”.
Pap István. erdon.ro

Parászkától nem látni az erdőt
Indulatos, helyenként az eltérő véleményt megfogalmazók szidalmazásában és becsmérlésében kimerülő vita zajlik az erdélyi magyar internetes portálokon, illetve közösségi oldalakon egy petíció kapcsán, amely az egyesek által újságírónak mondott Parászka Borókának a sajtóból való eltávolítását javasolja.
A petíció elindítója – egy marosvásárhelyi civil értelmiségi – arra kéri a „magyarellenességéről elhíresült” Parászkát foglalkoztató illetékeseket (kiadókat, médiagurukat, politikusokat stb.), hogy ne járuljanak hozzá e nőszemély „bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek a népszerűsítéséhez”. A felhívás azért nem közvetlenül a főszerkesztőknek szól, mert Parászka kizárólag olyan médiumoknak dolgozik, amelyek mögött jól körvonalazott politikai klikkek állnak. Romániában az RMDSZ által eltartott és felügyelt orgánumokban „sztárolják” a valóban sztárallűröket fitogtató 40 éves nőt (Erdély Tv, Erdélyi Riport, Transindex, Maszol stb.), Magyarországon pedig olyan hírhedt balliberális orgánumok futtatják, mint a 168 óra, Magyar Narancs, Mozgó Világ stb. Ugyanakkor több médium is befuccsolt a keze alatt az évek során (Manna, A Hét), jelenleg az adófizetők pénzén működő, szintén az RMDSZ által uralt Marosvásárhelyi Rádiónál is a jól fizető állása van, bár összeférhetetlensége miatt már ott is kezdeményeztek ellene fellépést a munkatársak. 
„Az erdélyi magyar közéletben nincs szükség a behozott ideológiák erőszakos meghonosítására, a nemzeti értékek kigúnyolására, a székely autonómiatörekvések – magyarok által irányított – megakadályozására, a közösségi érdekek lenullázására. Parászka az eddigi ideológiai vesszőfutását mindössze az őt tudatosan befogadó és felfuttató sajtóorgánumoknak köszönheti, de mivel egyre agresszívebben és egyre sértőbben támadja mindazt, ami erdélyi és magyar, legyen az szimbólum, állampolgársági jog vagy Wass Albert-regény, most már elegünk van az erdélyi magyar közéleti szerepléséből” – áll az Elegünk van Parászkából! elnevezésű petícióban, amelyet több százan írtak alá eddig.
De mint kiderült, a kezdeményezés csak olaj volt a tűzre, mert okot adott a Parászkát eddig is pátyolgató balliberális politikai háttérhatalomnak, hogy össztüzet vezényeljen a nemzeti-keresztény eszmerendszer és a polgári szféra szószólói ellen. Vehemens „szolidaritási támadások” indultak meg a szólás- és véleményszabadság védelmének örve alatt mindazok ellen, akik a Parászka-típusú, újságírásnak álcázott politikai aktivizmust és balliberális agymosást nem szívesen látják eluralkodni az erdélyi magyar közéletben és közbeszédben. A szkeptikusok szerint máris elkésett ez a civil aggodalom, mert a Parászka-félék és az őket futtatók már évek óta uralják a terepet, valójában az 1989 előtti pártpropaganda és a közösségromboló asszimilációs kurzus egyenes folytatásaként.
Két különös közjáték kísérte az újabb Parászka-botrányt. (Tavaly az Orbán-kormány bevándorláspolitikája ellen ízléstelen módon tiltakozva sikerült vérig sértenie a nemzeti érzelmű magyarokat, de szakmai berkekben is közmegvetést vont magára azzal, hogy a saját férjével magázódva készített „teljesen objektív” interjút az Erdély Tv nevű párttelevízióban.) Balliberális körökben azt híresztelték, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete is kiállt Parászka mellett, de aki elolvasta volna a február 10-én kiadott állásfoglalást, az láthatta volna, hogy abban az általános, semmitmondó mondatok között egyetlen név sem szerepel. A MÚRE „elutasít a véleménynyilvánítás korlátozására törekvő bármely kezdeményezést”, ami szólhatott volna akár a Dragnea-féle törvénykezdeményezésről is – a legnagyobb román párt épp ezekben a napokban próbálja elrettenteni a velejéig korrupt politikai osztályt bírálókat. A szintén RMDSZ-felügyelet alatt működő MÚRE-től nyilván kitelt volna egy Parászka-melletti kiállás is, de anélkül is sikerült nevetségessé és komolytalanná válnia a „szakmai szervezetnek”: január 19-én egy másik állásfoglalásban még azért aggódott a MÚRE, mert a nagy szólás- és véleményszabadságban egyeseknek nem tetsző vélemények és kifejezések jelennek meg az erdélyi magyar hírportálokon és a közösségi hálózatokon.
A másik furcsa intermezzót Parászka házi portálja, az Erdélyi Riport produkálta, ahol az egyik kollégája egyenesen Ady Endre kaliberű publicistának próbálta beállítani a botrányhős hölgyet. Mert ha egy Ady vehemensen ostorozhatta a fajtáját, akkor egy Parászka miért ne tehetné ezt ugyanúgy, sőt még úgyabban?
A múlt évi magyarellenes kirohanásai után jegyezte meg egy olvasó a Parászka-jelenség kapcsán azt, ami máig hatóan érvényesnek tűnik: „Újabb feltűnési viszketegség. Kap még egy kitüntetést az Orbán-ellenes harcban. Bevált recept. Provokál, erre sokan durván nekimennek, ő meg a megszánni való áldozat szerepében like-okat gyűjt.”
Amúgy azért is tűnik naivnak a petíciót elindítók részéről az az elvárás, hogy az „illetékesek” tovább már ne biztosítsanak médiafelületet Parászka Borókának, mert őt és a hozzá hasonló közvélemény-formálókat pontosan azért fizetik – általában közpénzből – és tolják előtérbe ezek az illetékesek, hogy „a bomlasztó, közösségromboló és általános ellenszenvet kiváltó cikkeinek, műsorainak, üzeneteinek” legyen foganatjuk.
R. B. M.
itthon.ma//szerintunk

Közös munkaterv az égető pedagógushiány pótlására
Király András kisebbségi nyelveken történő oktatásért felelős államtitkár képviselte az oktatási szaktárcát azon a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által rendezett kerekasztal-beszélgetésen, amely a Súlyos pedagógushiány a romániai magyar közoktatásban címet viselte. A február 13-i Besztercei vándorgyűlést Halász Ferenc partiumi alelnök moderálta, jelen volt többek között Soós Anna, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, Burus-Siklódi Botond RMPSZ-elnök, valamint több magyar megyei főtanfelügyelő, illetve főtanfelügyelő-helyettes és tanfelügyelő.  „A felvetett problémák összessége mutatja, hogy górcső alá kellene vennünk a tanfelügyelőségek stratégiáit és ezek mentén kell egy közös munkatervet készítenünk, amely figyelembe veszi az egyes megyék sajátosságait” – hangsúlyozta Király András, az RMDSZ oktatási államtitkára.
A találkozó végeredményeként munkacsoportok alakultak a minisztérium, tanfelügyelőségek és az RMPSZ oktatási szakembereinek bevonásával, amelyek majd céltudatosan és következetesen összehangolt stratégiát dolgoznak ki a pedagógushiány égető problémájának orvoslására.
A találkozón jelen volt Camelia Tabără, Beszterce-Naszód megye főtanfelügyelője, valamint Deák Zoltán főtanfelügyelő-helyettes is, akikkel a megye magyar oktatásának helyzetéről, a létszámalatti osztályokról, valamint az önálló magyar iskola ügyének és létrehozásának lehetőségeiről egyeztetett Király. A főtanfelügyelő kiemelte, támogatják a magyar osztályok új épületbe való költöztetését, jelenleg ezeknek ugyanis az Andrei Mureșanu Főgimnázium ad otthont. Közlemény
Erdély.ma

Felháborodást szült az iskolaösszevonás Nyárádszeredában
Januárban iskolák összevonásáról döntött a Maros Megyei Tanfelügyelőség. A csökkenő gyereklétszámra és gazdasági okokra hivatkozva Nyárádszeredában a Deák Farkas Általános Iskola elveszítené önálló jogi személyiségét, és beolvasztanák a Bocskai István Gimnáziumba.
A tanfelügyelőségi döntést értetlenül és felháborodva fogadták a szeredai vezetők, hiszen itt az előírtnál nagyobb létszámú a diákság, és a személyzeti leépítést is megoldotta volna a városvezetés úgy, hogy senki ne maradjon állás nélkül.
Tóth Sándor polgármester úgy véli, hogy a tanfelügyelőség szembement a törvényekkel, és önkényesen döntött. A nyárádszeredaiak megkérdőjelezték a tanfelügyelőség álláspontját, és néhányszor találkoztak is az intézmény képviselőivel. A tanfelügyelőség gazdasági szempontok szerint döntött: a minisztérium felszólítására csökkentenie kell a nem didaktikai személyzet számát. Szerintük az iskolák összevonásával az adminisztratív személyzetet csökkenteni lehet, igazgatói, aligazgatói állások szűnnének meg, és a titkári és könyvelői munkát is meg lehet oldani kevesebb személyzettel. Nem beszélve a takarítókról, karbantartókról, akiknek a tanfelügyelőség szerint nincs elég munkájuk, ezért állásokat kell felszámolni.
Nem fogadták el az érveket és javaslatokat
Első lépésben a tanfelügyelőség a karbantartó vagy takarító személyzet csökkentését szerette volna elérni az összevonás révén. Tóth Sándor próbálta meggyőzni a főtanfelügyelőt: Nyárádszeredában nem csökkent, ellenkezőleg, kétszeresére nőtt a takarításra váró iskolai felületek nagysága az utóbbi évek helyi iskolaépítési hulláma következtében. De ha már mindenképp néhány takarító elbocsátásával oldanák meg a helyzetet, a polgármester azt javasolta: a takarítást kiszervezik, azaz ezeket az állásokat levághatja a tanfelügyelőség, az alkalmazottakat pedig átveszi egy takarító cég. Ez a javaslat nem győzte meg a tanfelügyelőt, és már nem is a takarítókkal, karbantartókkal volt gondja, hanem az igazgatói, aligazgató és adminisztratív személyzettel, könyvelőkkel, titkárokkal – ezek állásaiból szüntetne meg négyet-ötöt, hogy elérje a személyzetcsökkentést. „Meggyőződésem, hogy ez kimondottan politikai kérdés. Sajnos össze kellett vonjanak román iskolákat, ahol baj volt a gyereklétszámmal, és a Maros megyei román közösség nem tudja megengedni magának, hogy ne vonjon össze magyar iskolákat is” – véli az elöljáró.
Megvan a létszám
A következő tanévre a középiskolában 420 diák beiskolázására tettek le tervet, míg az általános iskolákba közel kilencszáz gyerek jár a városból és a hozzá tartozó falvakból, tehát jóval a törvény által előírt háromszázas diáklétszám fölött állnak, így mindkét iskola önálló jogi személyiségre jogosult – hangsúlyozta Tóth Sándor. A két iskola igazgatója, Trufán József és Fülöp László támogatják a polgármester álláspontját a kérdésben.
Ellenezte a döntést a tanfelügyelő-helyettes
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes egyedüli magyarként a bizottság döntése ellen szavazott, mert ő, ahogy fogalmazott, a nyárádmenti közösséget képviselte. Megkeresésünkre elmondta: 1990-hez képest szinte felére csökkent a magyar diákok száma Maros megyében, ez is befolyásolja azt, hogy a kvótarendszerrel együtt új átszervezés következik. A kisebb városokban, ahol általános és középiskola is volt, már összevonták azokat, most került sorra Nyárádszereda, Radnót, Sáromberke is. Hogy megmentsék a középiskolákat, azt látták jónak, ha összevonják az intézményeket. Ez eredményezheti talán azt is, hogy a diákokat sikerül az adott településen tartani, és megmaradhatnak a kis vidéki iskolák is. Bonyolult a kérdés: a gyerek és iskola is meg kéne maradjon, a pedagógusnak is állása kell legyen, de a keretszámokba is bele kell férni. A főtanfelügyelő-helyettestől azt is megtudtuk: a szeredai iskolák esetében nem szűnnek meg sem takarítói, sem tanári állások, lesz egy igazgató és két oktatásért felelős aligazgató. Csak az adminisztratív személyzetet érinti az összevonás, de elbocsátás itt sem lesz most, hanem amikor valaki nyugdíjba megy, nem hirdetik meg többé az állást. Ő nem támogatta az iskolák összevonását, de ha már ez a kényszerhelyzet, meg kell találni azt az utat, amely a közösségnek és a diákoknak is a legjobb – mondta el Illés Ildikó.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Irányt és értéket mutatnának a szórványprogramban
Brassó, Fehér, Hunyad, illetve Szeben megye kultúrszervezői, valamint háromszéki oktatási és kultúrintézmények vezetői, képviselői találkoztak az idei szórványstratégia megbeszélés apropóján Baróton.
Az eseményen az Összetartozunk Székely-Szórvány Partnerségi Program felelősei is jelen voltak. Grüman Róbert az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének ügyvezető elnöke, illetve a program ifjúsági vonalának egyik alapítója elmondta: „a székely-szórvány együttműködés a pénzügyi támogatáson túlmutat: egy valódi közösségépítő, identitáserősítő program”.
A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a szórványvidékeken nagy szükség van a közösségépítő, magyarságtudat-erősítő rendezvényekre. Gudor Botond gyulafehérvári református esperes a szórványprogram lelkesítő hatásának példájaként említette Alvincet, „ahol néhány évvel ezelőtt háromszéki fiatalok önkéntes munkával felújítottak egy szenes, üszkös épületet, a helyiek pedig ezen fellelkesedve ma már manzárdban gondolkodnak, és egy táborozó helyet hoznak létre önerőből”.
Megfogalmazódott annak gondolata is, hogy bár a székely-szórvány program nem oldja meg az alapvető közösségi gondokat, irányt és értékeket mutat, lelkesít, erősíti az identitástudatot és ezért van nagy szükség rá.
Újdonság, hogy a szombati találkozó alkalmával újabb háromszéki szervezetek, intézmények csatlakoztak a programhoz. A Székely Mikó Kollégium igazgatónője, Kondor Ágota és Kolumbán Laura, a Mikes Kelemen Líceum tanárnője elmondták, szeretnék szorosabbra fűzni kapcsolataikat a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiummal, illetve a dévai Téglás Gábor Iskolaközponttal.
A rendezvényen az RMDSZ Nőszervezetének háromszéki, szebeni, valamint Hunyad megyei vezetői is megállapodást kötöttek, hogy a székely-szórvány vonalon is igyekeznek összekapcsolni programjaikat. A nőszervezeti együttműködés céljai egybecsengenek a program eddigi törekvéseivel: erősíteni a szórványban élő közösségek összetartozását, identitását azáltal is, hogy egyéni, vagy éppen családi barátságok születnek, a két vidék megismerheti egymás kultúráját, hagyományait.
„A világ egyensúlya is úgy működik, hogy mindig az erősebb vigyáz a gyengébbre. Ebben az esetben Székelyföld a tömbvidék, az erősebb. A mi feladatunk segíteni, közös lehetőségünk pedig, hogy ápoljuk ezt a kapcsolatot” – összegzett az eseményen Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Hárítanak az igazságügyi intézmények Rádulyék ügyében
Többszöri levélváltás után sem derült ki egyértelműen, hogy valójában melyik igazságügyi intézmény illetékes arra, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által benyújtott, a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen indult büntetőper tárgyalásának áthelyezésére vonatkozó kérésről egy másolatot bocsásson rendelkezésünkre.
Nem annyira az információszolgáltatás nehézkessége, hanem inkább az ellentmondások, és az illetékességek elhárítása miatt érdekes és tanulságos az a levelezés, amit több igazságügyi intézménnyel, hatósággal folytattunk az elmúlt két hétben – számol be keddi címlaptörténetében a Csíki Hírlap. Arról a dokumentumról kértek egy másolatot, amelyet a DNA nyújtott be a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához kérve, hogy Csíkszereda tavaly lemondott polgármestere és hivatala gyakorlásától eltiltott alpolgármestere ellen indult pert ne Csíkszeredában, hanem Marosvásárhelyen, a Maros Megyei Törvényszéken tárgyalják.
Másolat helyett összefoglaló
A levelezés már akkor megkezdődött, amikor a február 1-jei tárgyaláson elhangzott, hogy az ügyészség peráthelyezési kéréssel élt. Első címzettünk a DNA  bukaresti központja volt, ahonnan azt az operatív válasz jött, hogy az igényelt információért a Hargita Megyei Törvényszékhez kell fordulni. A másolatot ezért a törvényszéktől kérte a napilap, amely hamarosan válaszolt, hogy a dokumentumot a Marosvásárhelyi Ítélőtáblától kell igényelni, mert az az egyetlen illetékes törvényszék, amely eldönti, hogy ezt elküldi vagy sem. Az ítélőtábla, amelynek szintén továbbították a kérést, küldte az eddig egyetlen, lényegi információkat is tartalmazó választ az ügyben – az ügyészségi kérés egy rövid összefoglalóját.
Eredménytelen körök
Az összefoglalót már ismertettük, az indoklás fontos része a következő: „A vádlottak által betöltött polgármesteri és alpolgármesteri tisztség, az a tény, hogy a lakosság nagy többsége választotta meg őket, és a közösség sajátossága megerősítik azt az elfogadható gyanút, hogy a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlanságát mindez befolyásolhatja”. Az ítélőtábla egyúttal közölte, hogy magát a dokumentumot a DNA marosvásárhelyi területi irodájától kell igényelni, mivel ők nyújtották be ezt. Következett a marosvásárhelyi irodánál való érdeklődés, az írásbeli kérésre pedig meg is jött a válasz – a dokumentum másolatát az ítélőtáblától kell kérni, mert ez az egyetlen illetékes törvényszék, amely arról dönthet, hogy hozzáférhető vagy sem ez az információ. A Csíki Hírlap természetesen újabb megkereséssel fordult az ítélőtáblához.
Kérdések válasz nélkül
Mivel a levelezések közben újabb kérdések merültek fel, néhányat ezek közül megfogalmaztunk a helyzet pillanatnyi alakulása szerint általunk illetékesnek vélt igazságügyi intézmények felé. Megkérdeztük, hogy miért az elsőfokú tárgyalás kezdetén nyújtotta be az ügyészség a peráthelyezési kérést, és nem korábban. Azt is megkérdeztük, mit ért a vádhatóság az áthelyezési kérés összefoglalójában említett, a lakosság sajátosságára vonatkozó indokláson. A kérdések közül egyikre sem kaptunk még választ – számol be a Csíki Hírlap. Székelyhon.ro

Velejéig romlott rendszer
Bűnvádi eljárás indult Nicolae Gheorghe, a belügyminisztérium titkosszolgálatának korábbi, államtitkári rangú vezetője ellen. A korrupcióellenes ügyészek szerint összesen több mint 600 ezer lejes kárt okoztak a költségvetésnek – jelentették tegnap a hírügynökségek.
Sokan talán most hallanak először Nicolae Gheorghe nevéről, és valószínűleg nincsenek kevesen azok sem, akik a hír kapcsán szembesülnek azzal, hogy a belügyminisztériumnak is van külön titkosszolgálata. Pedig bizony: az országos hírszerző szolgálat, a külügyi kémelhárítás mellett több minisztériumi titkosszolgálat is működik – természetesen mindet a mi adólejeinkből tartják fenn és működtetik. Nicolae Gheorghét amúgy már múlt héten menesztette Dacian Cioloş kormányfő, az intézkedés okait azonban nem ismertette, sőt, az országos rendőrfőkapitány is csak olyasmiket mondott, hogy új lendületre volna szükség az intézmény élén. A bűnvádi eljárás beindításáról szóló szikár hírügynökségi tudósítás utolsó, háttérként szolgáló mondatai azonban a közéleti eseményeket közelebbről követők számára is megdöbbentőek lehetnek. A hírben ugyanis felidézik: a belügyminisztériumi titkosszolgálat előtt több más állami intézmény vezetőjének szintén az Országos Korrupcióellenes Ügyészség által megfogalmazott korrupciógyanú miatt kellett idő előtt távoznia hivatalából. Míg a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség főügyészét, a legfőbb ügyészt és az adóhatóság elnökét a korrupciógyanú nyilvános bejelentése után mondatták vagy váltották le, a belügyi titkosszolgálat esetében a román média csak feltételezni tudja, hogy a szolgálat múlt heti „lefejezése” ugyancsak a korrupcióellenes ügyészségnek tulajdonítható – áll a hírben. A tisztességes adófizető pedig csak újra és újra rácsodálkozik: ahhoz már lassan hozzászokott, hogy a jelenleg uralmon levő politikusi gárda eléggé nagy részéről derül ki: korrupciós ügyekbe keveredett. Azt is elégtétellel vette tudomásul, hogy több úgynevezett üzletembert, valójában kétes háttérrel rendelkező mogult jogerősen elítéltek, bebörtönöztek – így került rácsok mögé a nem is oly régen még megingathatatlannak tűnő Dan Voiculescu szekus besúgó vagy Sorin Ovidiu Vântu. Mi több, a hozzánk közelebb álló, Háromszéken számos privatizált turisztikai egységet felvásároló, majd pusztulni hagyó Ioan Neculaie brassói vállalkozó is az ügyészek kereszttüzébe került. De mégis: mennyire lehet romlott az a rendszer, amelyben éppen a visszaéléseket felfedni hivatott intézmények, az ügyészség, az adóhatóság, a titkosszolgálatok vezetői járnak élen a hatalmi visszaélésben, sikkasztásban, lopásban?! 
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem kötelező a többnyelvűség (Kolozsvár)
Alaptalannak minősítette és visszautasította a kolozsvári törvényszék a Minority Rights Egyesület keresetét, amelyben arra kötelezte volna a kolozsvári önkormányzatot, hogy helyezzen ki román, magyar és német nyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz.
Szőcs Sándor ügyvéd csalódott az ítélet miatt, és fellebbezni kíván, de megvárja az indoklást. Szerinte kisebb győzelemnek mondható, hogy a bíróság úgy ítélte, az egyesületnek jogában áll pereskedni a témában. A kolozsvári Minority Rights Egyesület 2015 márciusában kérte a törvényszéket, hogy kötelezze a polgármestert a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére; októberben több mint 400 magyar nemzetiségű személy nyújtott be támogatói keresetet az egyesület mellett a törvényszékhez. 2014-ben egy hollandiai székhelyű egyesület kérte ugyanezt, de a bírók szerint annak nincs joga pereskedni az ügyben. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lesz felvonulás a székely szabadság napján
Az alkalmat az adta erre a sajtótájékoztatóra, hogy a hét végén kézhez kaptuk az írásos indoklást abban a perben, amelyet a polgármesteri hivatal ellen indítottunk, és amelynek az ítéletét január 8-án már ismertük – nyilatkozta tegnap Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Elsősorban nem csak azért nevezte fontosnak az indoklást, mert a polgármester kilátásba helyezte, hogy az írásos indoklás kézhez vétele után fellebbezni fog, hanem mert úgy gondolják, hogy az indoklás tartalma Marosvásárhelyen mindenki számára tanulságos lehet. Ennek, és a korábbi tapasztalatok tükrében megállapította, nem először jár el törvénytelenül Marosvásárhely polgármestere a gyülekezési jog gyakorlását illetően. "Nem először történik meg az, hogy a 60/1991-es számú, a gyülekezési jogra vonatkozó törvényt önkényesen értelmezik, és önkényesen alkalmazzák.
A kérésünket azzal az elhárító indoklással utasították vissza a tavaly tavasszal, hogy több mint egy évvel korábban letettük az előzetes bejelentést, jóllehet a törvény azt mondja, hogy legkésőbb három nappal a rendezvény előtt kell letenni."
Mi a különbség a legkevesebb és a legtöbb között?
A továbbiakban az elnök felolvasta a bíróság indoklását, amely elmagyarázza, mi a különbség a legkevesebb és a legtöbb között. Eszerint a törvény megszabja ugyan, hogy legkevesebb három nappal az esemény előtt be kell jelenteni, de azt nem, hogy mikor lehet legkorábban. Következésképpen, nincs törvényes alapja a korai visszautasításnak. "Tehát a legtöbb és a legkevesebb közötti különbség probléma Marosvásárhely Polgármesteri Hivatalának, a bíróság kellett nekik tisztázza".
Azért tartotta fontosnak felhívni erre a figyelmet, mert, mint mondta, más civil szervezetek is beleütközhetnek ebbe a gyakorlatba.
Elmondta, hogy 2014-ben a polgármesteri hivataltól egy olyan átiratot kaptak – még mindig perben állnak emiatt –, amelyben közölték, nem hagyják jóvá a székely szabadság napi felvonulást. A törvény értelmében a polgármester 48 órán belül betilthatja a rendezvényt a törvény megszabta feltételek mellett. A betiltás egy közigazgatási, jogi aktus, az átiratnak azonban nincs jogi következménye. Erről 2014 óta vitáznak a bíróság előtt a polgármesteri hivatallal. Most a bíróság kimondta, hogy az átirat nem közigazgatási okirat, és nincs kötelező jogi ereje, nem tekinthető betiltó határozatnak.
Az SZNT elnöke hangsúlyozta: a gyülekezési jog alapvető jog, amihez nem kell külön jóváhagyás. Tanulságosnak nevezte az indoklást az SZNT számára is abban az értelemben, hogy megerősítette, hogy ha a polgármesteri hivatal részéről túlkapást észlelnek, akkor a bírósághoz kell fordulni. Az előzetes bejelentésnek megfelelően lesz tehát megemlékezés, lesz felvonulás és lesz tüntetés a székely szabadság napján.
Izsák Balázs a Népújság kérdésére elmondta, hogy a rendezvény március 10-én 16 órakor megemlékezéssel kezdődik a Székely vértanúk emlékművénél, és 17 órakor ér véget a prefektúra előtt. A rendezvény három részből áll: megemlékezésből, felvonulásból és tiltakozó tüntetésből. "A Székely Nemzeti Tanácsnak egyetlen célja van: Székelyföld területi autonómiája, az autonómiáért tüntetünk, de Románia tervezett közigazgatási átrendezése ellen is, hiszen ennek a veszélye nem múlt el" – mondta végül az SZNT elnöke.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Pontosítás a deportáltakkal kapcsolatban
Mostoha viszonyok, de a lakosságéi sem voltak jobbak
Simonyifalván a deportáltakra történt legutóbbi megemlékezés alkalmával beszélgettünk el az egyik túlélővel, Weil Aloissal, aki tősgyökeres zsigmondházinak vallja magát. Őt is 1945. január 13-án hurcolták el málenkij robotra, azaz kismunkára. A 40 vagonból álló szerelvény minden vagonjában 40-40 embert helyeztek el, két hétig utaztak, mert a velük ellentétes irányba közlekedett katonai vonatok elsőbbséget élveztek, ezért az ő vonatukat akkor indították tovább, ha szabad volt a pálya. Az utazás körülményeinek a szemléltetésére elmondta, hogyan végezték el a dolgukat. A nyílt pályán, valahol Besszarábiában, ahol egy fa sem volt, megállították a vonatot, amelynek a kísérői kívülről kinyitották a vagonokat mindkét oldalon. A férfiak az egyik, a nők a másik oldalra ugráltak le, majd a nagy hóban elvégezték a szükségleteiket. A helyzetet néhányan szökésre is felhasználták: miközben a nagy hóban kucorogtak, betakarták magukat hóval. Amikor a kísérők már senkit nem láttak a vonat mellett, újra bezárták az ajtókat, majd folytatták az utat. Akik a hóban maradtak, ha meg nem fagytak, megpróbáltak hazajutni. Hogy sikerült-e hazajutniuk, nem tudja, mert többé egyikükkel sem találkozott. Az ő vagontársai közül is eltűnt egy személy, akit gondolkodás nélkül pótoltak a következő állomáson. Alois úr szerint az első állomáson egy olyan zsidót löktek be közéjük, aki azért ment a szerelvényhez, hogy az ablakon át egy darab kenyeret adjon a bent lévők egyikének, egy karóráért. Mert nem mindenki hozhatott magával élelmet, lévén, hogy sok embert az utcán, teljesen felkészületlenül fogtak el. Az végül is megszabadult, mert a vonatkísérőket lecserélték, az újak között volt egy fiatal hadnagy, aki meghallotta a bent lévőnek a kiabálását, miszerint őt héberként viszik munkára. A hadnagy meghallotta, kinyitotta az ajtót, majd elengedte a fogva tartottat, a következő állomáson azonban pótolták.
Február 1-jén érkeztek meg Stalinovba, ahol másnap leszállították őket a marhavagonokból. Előbb a IX., később a XII. lágerben helyezték el őket, majd a szénbányában kellett dolgozniuk primitív körülmények között. Olyannyira kezdetleges technikával dolgoztak, hogy puszta kézzel rakták, túrták a szenet.
Szerinte a málenkíj robot elnevezés magyar diverzió, mivel azok nem akarták elismerni, hogy kényszermunkára csak németeket vittek.
A kérdésre, hogy az embertelen bánásmódot hogyan lehetett túlélni, Alois úr kijelentette: nem ért egyet az embertelen bánásmód kifejezéssel, mert aki dolgozott, arra úgy vigyáztak, mint a szeműk fényére. Odafigyeltek, hogy a dolgozó ember egye meg a fekete kenyeret és a káposzta-, illetve sósuborka-levest.
Azzal próbáltunk érvelni, hogy a simonyifalvi elhurcoltak hozzátartozói egyértelműen nagyon mostoha körülményekről, hiányos ellátásról beszéltek. Alois úr viszont határozottan kijelentette: nem ért egyet velük. Maga ugyanis 1949. szeptember 1-jéig dolgozott, utána két hétig nem volt szabad se dolgozni, se szaladni, mert hizlalták őket, új cipőt, ruhát, utazó ládákat szereztek maguknak. Két hét után összegyűjtötték őket, de nagyon odafigyeltek, nehogy hazahozzanak valami tárgyi bizonyítékot az ottani munkájukról, életkörülményeikről. Pucérra vetkőztették őket, majd átküldték egy másik helyiségbe, ahol felöltöztek. Mivel maga tolmácsként szolgált, szerencséje volt, mert nem kutatták annyira aprólékosan, ezért a markában tartott fényképeket hazahozhatta.
Mert igaz, hogy mostoha körülmények voltak, hiszen nem volt kórház, de az oroszoknak sem volt; fekete kenyeret ettek ugyan, de a bányászok naponta 1200 grammot kaptak, miközben a velük dolgozó orosz vájár is csak 1200 gramm feketekenyeret kapott, amit viszont meg kellett osztania a családjával is. Aki megszökött, amíg meg nem találták, a brigádosát egy két méter mély lyukban tartották. Alois arról sem tud, hogy az elfogott szökevényeket megverték volna, hogy Szibériába vitték őket, az más kérdés, de nem verték, és a nőkkel sem erőszakoskodtak. A deportáltak életviszonyai, meglehet, hogy mostohák voltak, de semmivel sem voltak rosszabbak a helybeli lakosság életviszonyainál – óhajtotta tisztázni a most 88 éves Weil Alois, akit 18 évesen vitték el kismunkára a Szovjetunióba. 
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Márton Áron – szerelemmel népe, az emberek és hite iránt
Ünnepélyes hálaadó szentmisét tartottak pénteken este a Szent Mihály-templomban Márton Áron püspökké szentelésének 77. évfordulóján. Az esemény jelentőségét bizonyítja a résztvevők nagy száma. Erdély tizenhét településéről érkeztek zarándokok Isten szolgája Márton Áron boldogemlékű főpásztorunk emléke előtt tisztelegni.
A szentmise főcelebránsa, Kovács Sándor főesperes-plébános rámutatott: Márton Áronról joggal elmondhatjuk, hogy ő a nép fia és ugyanakkor a nép apostola is. „Az Anyaszentegyház mindig szeretettel nyitotta meg az érvényesülés útját a falusi nép gyermekei előtt. Szárnyai alatt, nemes lelkek adományaiból épült és fenntartott iskoláiban felnevelte a nép tehetséges fiait, lányait, hogy aztán szolgálatukat felhasználva lehetőséget adjon arra, hogy felemelkedjenek és övéik előtt világító fáklyákká váljanak”, fogalmazott Kovács Sándor, hozzátéve: Márton Áron ma már nemcsak a római katolikus hívek, hanem az összmagyarság, sőt a más nemzetiségű és vallású emberek tekintete előtt is a vezércsillag fényében tündököl.
FODOR GYÖRGY. Szabadság (Kolozsvár)

Beszélj magyarul, tanulj magyarul!
Anyanyelvfejlesztő tábor Magyarlapádon
Ezzel a címmel tartottak 2016 február 6. és 12. között anyanyelvfejlesztő tábort a Fehér megyei Magyarlapádon azon szórványból származó kisdiákok számára, akik a jövő tanévtől a helybeli bentlakók számát szaporítanák.
A tábor szerves részét képezi annak a több éves programnak, amelyet a Nagyenyed környéki szórványmagyarság megmaradása érdekében dolgozott ki az Ethnika Kulturális Alapítvány. A gyerekek nagy része hátrányos helyzetű, kis szórványtelepülésekről származik, ahol vagy nincs magyar tagozat, vagy megszűnőfélben van. A környék több évig tartó, néprajzi és demográfiai feltérképezése révén az alapítvány 30-nál több olyan gyereket azonosított, akik vegyes házasságból származnak és vannak olyanok is, akiknek mindkét szüleje magyar, de nincs a falujukban magyar tagozat, ezért román iskolába járnak. Mivel az alapítvány biztosítani igyekszik a 2017-es tanévtől a taníttatásukat és teljes ingyenes ellátásukat a szórványkollégiumban, a mostani interszemesztriális vakációban a diákok magyar nyelvtudását, olvasás- és íráskészségét próbálta felmérni és fejleszteni. Mint kiderült, a legnagyobb gond az, hogy szinte teljes egészében hiányzik ezeknél a gyerekeknél a velük egykorúakkal való kommunikációs lehetőség magyar nyelven, és  legtöbbször félnek magyarul megszólalni, nehogy „kikacagják” őket, ha tévednek.  Már kezdettől egyértelmű volt, hogy a hagyományos tanórák módszerei ebben az esetben nem hozzák a várt eredményt, ezért az önkéntes lapádi és enyedi pedagógusok alapvető kiindulási szempontja az alkalmazhatóság lett. Igyekeztek minél több szituatív kommunikációs játékot összeállítani a legalapvetőbb témák kapcsán, konkrét élethelyzetekre támaszkodva, amelyeket a gyerekek közvetlenül észlelnek és egyszerű mondatokkal ki tudnak fejezni. A szókincs- és beszédfejlesztés mellett játékos formában megtanították a magyar ábécét is, gyakoroltatták a helyesírást, a szép kiejtést és sok magyar gyerekfilmet, mesét nézegettek, beszéltek meg. A foglalkozásokat olyan tevékenységekkel egészítették ki, amelyek segítették feloldani kommunikációs gátlásaikat is: együtt éneklés (magyarlapádi népdalok), mondókák, mondák és legendák, mesejelenetek bemutatása, bábozás, labdajátékok, kenyér-és csörögesütés, babaöltöztetés valamint számos olyan csoportos tevékenység, ahol a gyerekeknek meg kellett szólalniuk ahhoz, hogy bekapcsolódhassanak a játékba.
BASA EMESE. Szabadság (Kolozsvár)

Kovászna via Kolozsvár
Nagyban folyik a „betakarítás”, készülünk a minervás BMC-tárlatra, a kolozsváriakéra. Mindenki hozza művészi termését, örülünk a találkozásnak, az előbukkanó kincseknek, a nem ritka telitalálatoknak, meglepetéseknek. Hogy egyszer csak betoppanjon Vetró András, s eszembe juttassa a Végek dicséretét.
A székely kincses városét – Balassival szabadon szólva, mi lehet szebb dolog a végeknél? – , amely a kolozsvári művészt kézdivásárhelyivé, s onnan európaivá varázsolta (hírnév, elismertség, stb). Szorongat valamit a hóna alatt, tudom, hogy szobrászi habitusával csak a grafikusi veheti fel a versenyt, kérem, hadd mutatná meg, s rááll. A Szent Györgyöt (ceruzarajz) nem nekünk hozta ugyan, de szívesen itt hagyja arra a három hétre, amíg a kiállítás tart. De a Csoma-tárlatról írtam-e? – szögezi nekem a kérdést – már készülnek is az újabbra, a kétezer tizenhatosra. Ha tudnék még pirulni megtenném, így viszont csak megköszönöm a nekem szánt katalógust. Még ígérni sem ígérek semmit. De amikor a fekete eleganciájába foglalt ízléses borító mögül elővillannak az arcok – a kiállítás címe: Arc...arcok –, már tudom, hogy az eseményt nem lehet szó, mármint írott szó nélkül hagyni. Merthogy nem csak a részvétel volt parádés – külön meghívott, Ábrahám Jakab – , hanem a beharangozója is. Vécsi Nagy Zoltán, a Jakobovits Miklós-díj legújabb kitüntetettje – gratulálunk – előszavazza imigyen a katalógust: „A Gazda József által 24 éve kitartó következetességgel megrendezett Csoma-tárlatok valóságos Kárpát-medencei zarándokünnepnek számítanak ebben a kommunista diktatúra építette betonkolosszusok árnyékában meghúzódó falusi ház méretű és felszereltségű Kovásznai Képtárban, a képzőművészek e szolid küllemű zarándokhelyén.
NÉMETH JÚLIA. Szabadság (Kolozsvár)

A sovinizmus himnusza
Az elmúlt hónapokban egy kosárlabda-mérkőzésen kirobbant himnuszbotrány kapcsán sem hazudtolja meg magát a Szociáldemokrata Párt (PSD), amely nevével ellentétben a sovinizmus egyik legfőbb zászlóvivője Romániában. (Nem mintha ebben a tekintetben a többi fősodratú román párt olyan nagyon lemaradna mögötte.) 
Ismeretes, hogy miután a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi női kosárlabdacsapat mérkőzése előtt a román himnusz eléneklését követően a szentgyörgyi szurkolók belekezdtek a székely himnusz éneklésébe, a kolozsváriak boszniai edzője nem várta meg, hogy a végére érjenek, hanem melegíteni küldte a játékosait. A székely szurkolók ezért szidalmazni kezdték a csapatot.
Az ügy a sportminisztériumig is eljutott, ahol meglepő, és a román hivatalosságok részéről merőben szokatlan módon nem a nemzetállam-fetisiszta-soviniszta szemlélet szerinti állásfoglalás született. Abban ugyanis arra figyelmeztették a kosárlabda-szövetséget, hogy a hatályos jogszabályok értelmében csakis nemzetközi mérkőzések előtt kell a himnuszokat eljátszani, ezért a szövetség szabályzata – amely minden belföldi meccs előtti himnuszéneklésről szól – nem feltétlenül korrekt.
Ennek nyomán viszont már a természetesnek számító reakciókról érkeztek hírek: többen hazaárulással vádolták meg az egykori kiváló evezőst, Elisabeta Lipă sportminisztert, akinek a tiszteletére az olimpiákon összesen ötször csendült fel a román himnusz. És nem tétlenkedett a PSD sem: olyan törvénymódosítást dolgoztak ki, amely minden sportágban, minden korosztály számára kötelezővé tenné a meccs előtti himnuszéneklést a zárószakaszban.
Nagyon látszik, hogy választási év van, és a PSD repülőrajtot kíván venni abban a versenyben, amely arról szól, melyik párt áll jobban a melldöngető, primitív nacionalizmus terén. Persze ezzel nincs egyedül a pályán, hiszen a többek között a PSD által is gerjesztett hangulatban a székelyföldi csapatok román vidékekről származó együttesek elleni meccsein az ellenfél szurkolói régóta úgy tesznek, mintha „nemzetközi” meccsről lenne szó, és „Románia, Románia!” skandálással biztatják kedvenceiket.
Közben csak kevesekben tudatosul, hogy egy himnusz – függetlenül attól, hogy román, magyar vagy székely – éppen attól különleges, hogy csak kivételes, ünnepi alkalmakkal csendül föl. Ha azonban a kötelező „hazafiság” jegyében hetente többször is felhangzik, úgy, hogy a szurkolók előtte, utána és közben is kedélyesen anyázzák az ellenfelet, az épp hogy csorbítja a méltóságát, és banálissá, hétköznapivá teszi, lealacsonyítja.
Amúgy tünetértékű, hogy egy másik sportbotrány kapcsán nincs ekkora nemzeti felhördülés. Nemrég egy Zilah–Nagybánya női kézilabda-mérkőzésen a zilahi „szurkolók” abból űztek sportot, hogy módszeresen megalázták a nagybányaiak afrikai származású francia válogatott klasszisát, Allison Pineau-t annak bőrszíne miatt. Ebben az esetben a PSD nem érezte szükségét, hogy állást foglaljon a kirekesztés ellen. (A Dragnea pártelnök által kidolgozott rágalmazásellenes törvény kapcsán mi is úgy véljük, hogy inkább a szólásszabadság korlátozására lehet alkalmas a kisebbségi közösségek védelme helyett.) Igaz, a többi párt sem sietett elítélni az ordenáré rasszizmust.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Több mint 150 ezer ember nem létezik Romániában
Több mint 150 ezer személy nem rendelkezik se születési bizonyítvánnyal, se személyazonossági igazolvánnyal Romániában - tájékoztat a ProTv hivatalos adatokra hivatkozva. Az érintettek leginkább mélyszegénységben élnek, vagy távol otthonuktól születtek.
A kormány bejelentette, egyszerűsíteni fogja a hivatalos okmány megszerzését, és az ezzel járó költségek egy részét is fedezi, hogy legalább minden kiskorú rendelkezzen személyazonosító-számmal. A jelenlegi előírások szerint ha például születése után egy évvel szeretnének okmányokat szerezni egy kiskorú számára a hozzátartozók, már bírósághoz kell fordulniuk. Valeriu Nicolae kormányképviselő elmondta, vidéken, ahol a legtöbb mélyszegénységben élő tengeti életét, nincsenek bíróságok, tehát a szülőknek több kilométert kellene utazniuk, ráadásul a költségeket is nekik kell állniuk.
A ProTv emlékeztet, hogy hivatalos okmányok nélkül semmilyen szociális segélyt nem vehet igénybe az érintett, kiesik az oktatási rendszerből, az egészségügyi ellátásból, hivatalosan nem vállalhat munkát. Azaz mintha nem létezne – foglalta össze a képviselő.
A külföldön született láthatatlanok
Valeriu Nicolae elmondta, az utóbbi tíz évben rengeteg szülő külföldön szülte meg gyermekét, visszatérve Romániába viszont nem jelentette be a családgyarapodást. Akár több mint ezer euróra rúghat egy így született gyermek hivatalos iratainak a megszerzése Romániában - magyarázta a kormányképviselő.
Az sem ritka, hogy a szülők magukra hagyják gyermeküket, vagy maguknak a szülőknek sincs személyazonosságija - tette hozzá Valeriu Nicolae. Az ilyen kiskorúak számára szeretne uniós pénzből megoldást találni a kormány. maszol.ro

Közvita: speciális tankönyveken alapuló román nyelvtanítást szorgalmaz az RMDSZ
Adrian Curaj tanügyminiszterrel egyeztettek hétfőn az RMDSZ parlamenti képviselői és szenátorai Bukarestben. A megbeszélésen a szövetség oktatási prioritásait, továbbá az eddig tapasztalt gondokat ismertették a tárcavezetővel. 
„A tanügyminisztérium által kezdeményezett közvita kiváló alkalom arra, hogy egy átfogó reformot és szemléletváltást készítsen elő a romániai oktatásban. Előbb azonban a hatályos törvényt kellene gyakorlatba ültetni, főként a jogszabály kisebbségekre vonatkozó előírásait. Elszomorító az, hogy a hazai tanügyi rendszer még mindig a mennyiség mellett dönt, a minőség rovására. Az RMDSZ ezért is szorgalmazza a kerettantervek újragondolását, hiszen az új tervezetek sem oldják meg az alapvető gondokat: a diákok továbbra is túlterheltek, zsúfolt az órarendjük. A törvény előírja, hogy a románt speciális módszertan alapján tanítsák a magyar gyermekeknek, ezért azt kérjük, hogy a minisztérium végezze el a munkát: legyen tankönyv a diákoknak középiskola végéig, hogy ezekhez az igényekhez igazítsák a felmérőket, vizsgákat és az érettségit is” – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Szabó Ödön: a tanárok elvesznek a papírmunkában
A találkozón Szabó Ödön, a képviselőház oktatási szakbizottságának tagja elmondta: Romániában erősíteni és védeni kell az anyanyelvű oktatást, de ezt csak úgy lehetséges, ha alkalmazzák a törvény erre vonatkozó pozitív előírásait. Hozzátette: fontos az, hogy a tanfelügyelőségeken, a vegyes tagozatú intézményekben a magyar tagozatért felelős tanfelügyelői, aligazgatói pozíciók erősödjenek. 
Nehéz egy többségi dominanciájú megyében a tanfelügyelőségben, iskolában helyt állni, hisz a tapasztalat az, hogy a többség a magyar tagozatokon kezdené a spórolást, katedra-összevonásokat - mondta a képviselő. Ugyanakkor mentesíteni kell az oktatási rendszert a bürokratizálás alól, hisz az nem lehet például, hogy egy kisebb iskolában már több a bizottság, mint a tanár - hangsúlyozta. - A pedagógusoktól annyi papírgyártást várnak el, hogy szinte többet dolgoznak azon, hogy megfeleljenek a bürokráciának, mint a diákok elvárásainak. 
„Tehermentesíteni kell az oktatást, levenni a diákok válláról a fölösleges terheket. Ezt a minisztérium által kezdeményezett közvitán elmondtuk, hangsúlyoztuk, konkrét javaslatokat is tettünk. Külön kiemeltük a román nyelv oktatására vonatkozó részeket is, és azt is nyomatékosítottuk, hogy ez egész sor szükséges változtatást igényel. Egyszerűen mást és másként kell tanítani, hiszen a magyar diákoknak a román nem anyanyelv, tehát nem is lehet ugyanaz az elvárás” – taglalta Szabó Ödön, majd ezt követően arra is rámutatott: az RMDSZ számára prioritás az állami intézményi keret kiszélesítése, bővítése. Ugyan a jelenlegi jogszabály ezt előírja, de nem történt megfelelő előrelépés. „A kisebbségi továbbképző központ létrehozása nem tűr további halogatást. Ezidáig egyetlen ilyen intézmény jött létre, az is nemzetközi megállapodás eredményeként. Ez a központ Medgyesen működik és a német kisebbséget szolgálja. Ígéretet kaptunk arra, hogy minél hamarabb meglesz a létrehozására vonatkozó miniszteri rendelet. Másrészt úgy gondoljuk, hogy a törvényben szereplő kisebbségi oktatás kutatásával foglalkozó háttérintézménynek, osztálynak is létre kell jönnie, amelynek célja az oktatás minőségének vizsgálata és javítása lenne” – hangsúlyozta Szabó Ödön parlamenti képviselő. 
A szamosújvári iskola is szóba került
A találkozón Korodi Attila, az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselője az oktatási területen dolgozó kisegítő személyzet szerepére hívta fel a figyelmet. Elmondta, megoldást kell találni arra, hogy az egészségügyi, a munkavédelmi, a tűzvédelmi és a közbiztonsági feladatok ellátására az iskola ne csak az oktatási törvények előírásainak feleljen meg, hanem ezeken a területeken hatályban levő törvényes előírásoknak is. Ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani az iskoláknak a szakszemélyzet (nevelők, kazánfűtök, takarítószemélyzet stb.) alkalmazására - mondta a képviselő.
László Attila, a szövetség Kolozs megyei szenátora a megbeszélésen a szamosújvári magyar iskola helyzetére is kitért. Kifejtette, az iskola minden követelménynek megfelel annak érdekében, hogy szeptembertől megkezdhesse működését, csak a minisztériumi jóváhagyásra várnak. A szenátor arra kérte a minisztert, hogy emeljék meg a megyei személyzeti kvótát az újonnan alakult intézményekben.
Az RMDSZ és a miniszter között legutóbb decemberben volt egyeztetés, akkor a szövetség kérte az egyházi, illetve a magánoktatási intézmények finanszírozására vonatkozó szabályozási rendeletek megalkotását. A tanügyminiszter az újbóli felvetésre elmondta, elfogadta az RMDSZ javaslatait, és ebben a kérdésben még a héten megszülethet a kormányülésen a szövetség által szorgalmazott döntés. maszol.ro

Biró Zsolt csak jön-megy
Mint arról beszámoltunk, a másfél éves szünet után összeült Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) február 12-i budapesti tanácskozásán sem az egyik alapítónak számító Magyar Polgári Párt, sem a megfigyelői státussal rendelkező RMDSZ nem vett részt. Előbbi most jobbról előzne, utóbbi meg csak lapít.
Bíró Zsolt MPP-elnök a tanácskozás házigazdájának, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának írt egy kínosan mentegetőző levelet, amiben azt állította, hogy azért nincs jelen az ülésen, mert pártja nem kapott meghívást. A Tőkés László KMAT-elnök által szignált meghívó minden tagszervezetnek és meghívottnak kiment, beleértve az MPP-t, Biró nem is írhatta volna meg a levelét, ha nem tudott volna a tanácskozásról.
A közvélemény ugyanakkor már tisztában van az MPP hintapolitikájával és ügyeskedéseivel, hiszen a párt hol a nemzeti-polgári oldalon tetszeleg, hol az RMDSZ-szel köt többé-kevésbé nyilvános paktumokat. A minipárt előző elnöke, Szász Jenő legutóbb az RMDSZ-re való voksolásra biztatta az erdélyi magyarokat, utóda viszont a 2012-es romániai választások után olykor-olykor kritikus hangokat ütött meg a Bukarestben mindenhez csak statisztáló szövetséggel szemben. Az idei választások előtt pedig ismét Kelemen Hunorral paktumozgat Biró Zsolt, miközben folyton Budapesten kopogtat a magyar kormánypártok ajtain. Birónak szokásává vált, hogy a különféle nemzetpolitikai események előtt vagy után próbál külön tárgyalni magyarországi politikusokkal és külön médiaszereplést kieszközölni a társaságukban. Legutóbb a KMAT-ülésen találkozhatott volna például Szili Katalinnal, ha megjelent volna az autonómiaküzdelem állásáról szóló tanácskozáson, ám ő külön találkozót kért másnap a határon túli magyar közösségek autonómiaügyeinek koordinálására felkért miniszterelnöki megbízottal. 
Az MPP egy vasárnap keltezett közleményben számolt be a Biró és Szili közötti találkozóról. Eszerint a felek külön elemezték az autonómiastatútumok kapcsán felmerülő vitás kérdéseket, és egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzetet a túlzott átpolitizálás jellemzi, ami megnehezíti a közös fellépést, ezáltal pedig a megvalósíthatóságot sodorja veszélybe. Az MPP folyvást közvetíteni akar, de nem tudni, mit és kik között, csupán utalás történik arra, hogy mielőbb a román parlament elé kellene kerüljön egy olyan autonómiatervezet, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi támogatottság mutatható fel. Vélhetőn arról a tervezetről van szó, amit az RMDSZ és az MPP állítólag közösen dolgozott ki hajdanán a Székelyföld területi autonómiájáról, de amit a parlamenti képviselettel egyedüliként rendelkező magyar párt, az RMDSZ mindmáig nem nyújtott be. Az MPP állítólag két éve sürgeti a statútum parlamenti beterjesztését, ám ezt az RMDSZ eddig nem tartotta időszerűnek. Az az RMDSZ, amellyel az MPP folyton választási paktumokat köt, önállóságát apránként feladva. R. B. M. itthon.ma//szerintunk

"Teljes és azonnali leszámolás a magyarokkal!"
Moszkva Erdély elrománosításával vádolta meg Romániát. Még mindig tabu, mi történt 1944-1945-ben: a románok tudtával és segítségével hurcoltak el több ezer németet és magyart szovjet lágerekbe.
Moszkva a múlt héten a második világháború történetének meghamisítási kísérletével vádolta meg Romániát. Az orosz külügyi szóvivő, Maria Zaharova Erdély elrománosítását is szóvá tette. 
Oroszország álláspontját egy az erdélyi szászok 1945-ös deportálásáról szóló bukaresti kiállítás kapcsán fejtette ki Zaharova, aki emlékeztette Romániát, hogy a Szovjetunióba elhurcolt erdélyi szászok és magyarok listáját román köztisztviselők állították össze, és ezt arra használták fel, hogy a németek és magyarok létszámát csökkentsék a románság javára. Bukarest „sajnálatosnak és nehezen összeegyeztethető összemosásnak” nevezte az orosz külügyi szóvivő szavait. 
A második világháború története még hetven évvel az események után is sok feldolgozatlan traumát hordoz magában, amelyekről sokáig nem volt szabad beszélni, ilyen az 1944-45-ös időszak, amikor röpke egy év leforgása alatt Erdélyből több százezer embert hurcolnak el csupán származása miatt. Amíg 1944. május 16. és június 9-e között a németek a magyar adminisztráció segítségével deportáltak több mint 130 ezer zsidót Észak-Erdély területéről, addig pár hónappal később, 1944. októberében a szovjetek a románok közreműködésével visznek el több mint 25 ezer magyar férfit. 1945. januárjában a németek is sorra kerülnek, amikor 100 ezer erdélyi németet visznek el a Szovjetunióba kényszermunkára. 
Ezekről a történetekről sokáig nem beszéltünk, s a román külügy válasza azt mutatja, hogy Románia számára továbbra is a tabutémák közé tartozik ennek a korszaknak a feldolgozása. Az 1944 őszén lejátszódó eseményekkel kapcsolatban dr. Murádin János Kristóf történészt, a Sapientia EMTE tanárát kérdeztük, aki a téma egyik szakavatott kutatója. 
Bukarest nem értette vagy nem akarta érteni az orosz külügyi szóvivő szavait? 
– Nyilván nem akarta érteni Bukarest, itt arról van szó, hogy bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, hiszen ami az erdélyi deportálásokat illeti, mind a két fél benne volt. Ez egy olyan téma, amellyel nem volt ildomos foglalkozni a baráti országoknak. Mára nagyon kevés túlélő maradt, aki tudna mesélni azokról az időkről. Oda jutottunk hetven évvel a történtek után, hogy mivel a téma kikerült a társadalmi köztudatból, újra vissza lehet hozni a politikába, ezáltal lehet ujjal mutogatni egymásra, mivel az emberek előtt az igazság annyira ködbe veszett, hogy ez már nem jelent veszélyforrást. A társadalom nem fog felülbírálni ilyen politikai töltetű kijelentéseket ebben a kérdésben.  Mi történt a román átállást követően Észak-Erdélyben? 
– A Szovjetunió számára 1943-ig mindegy volt, hogy Magyarország vagy Románia, mind a két ország ellenség volt. A sztálingrádi csatát követően a román politikai vezetés érezni kezdte, hogy vesztésre áll a helyzet, ezért elkezdett közeledni a Szövetségesek irányába. A románok mindig is ügyesebben játszottak diplomáciailag, mint a magyarok, akiknél hamarabb belátták, hogy a Szovjetunióhoz kell közeledni és nála kell keresni a fegyverszünet lehetőségét. Románia hamarabb lépett, mint Magyarország, 1944. augusztus 23-tól már nem ellensége a Szovjetuniónak, hanem szövetségese a németekkel szemben. Ezzel szemben Magyarország még ellenség. 
Ezért 1944 őszén úgy alakulnak az események, hogy amikor a Vörös Hadsereg átlépi a szovjet határokat, az első két ellenséges terület, ahová szovjet katona lép, az Kelet-Poroszország és Észak-Erdély. Itt kerül először ellenséges területre a szovjet hadsereg, hiszen amikor Iaşi-nál áttörik a szovjetek a frontot, a román hadsereg átáll, így a szovjeteknek Moldván pillanatok alatt sikerült átjutniuk. Augusztus 26-án, három nappal a román átállást követően már az Uz-völgyén nyomul előre a szovjet hadsereg, és megpróbálnak betörni Erdély területére.
Itt kerülnek tehát először konkrét ellenállásba úgy, hogy ellenséges területen vannak, és nem a „fasisztákat” kell kiűzni a szovjet földről. Idegen területen vannak, ahol ellenséges lakosság lehet, és fegyveres ellenállásba ütközhetnek. A Szovjetunió saját tapasztalatából kiindulva attól félt, hogy a front háta mögött partizán tevékenység alakulhat ki, amely megnehezíti az előrenyomulást Budapest és Berlin irányába. 
Ezt a félelmet játssza ki a román fél, aki a szovjet katonai parancsnokság és Malinovszkij marsall számára listákat állít össze, hogy kik azok a veszélyes elemek, akiket össze kell gyűjteni és el kell hurcolni, mert ezek civilbe öltözött katonatisztek, akik a front mögött lemaradva partizán alakulatokat fognak szervezni. Mivel a Szovjetunió elsődleges célja a német főváros mielőbbi elérése, ezért a védelmi és utánpótlás vonalai szentek voltak, ezért az esetleges partizán tevékenység egy olyan kérdés volt, amit nagyon gyorsan meg kellett oldani. Ezért van az, hogy már szeptemberben, az első harcok idején a román listák alapján azonnal megkezdi a begyűjtést: ekkor csak magyarokat. 
A magyar elhurcolás rögtön a frontátvonulás után zajlik le, sőt, vannak olyan esetek is, hogy átment a front a falun, és már aznap elkezdik begyűjteni onnan az embereket. Ez a begyűjtés sok esetben valóban a román feljelentések és a román szomszédok nyomravezetése, valamint a román hatóságok által összeállított listák alapján történt. Kolozsváron például Gheorghe Onişoru román konzul valamint Aurel Milea helyi ügyvéd segítette a szovjet katonai hatóságokat. 
A listákat Bukarestben állították össze, úgy, hogy az észak-erdélyi magyarságnak azt az értelmiségi rétegét érintette, amely az 1940-44 közötti időszakban politikai szerepet is vállalt: így kerültek fel a listára olyan nevek, mint Vita Sándor országgyűlési képviselő, Mikó Imre jogász, magyar parlamenti képviselő, az Erdélyi Párt országos politikai főtitkára, Járosi Andor evangélikus lelkész, aki a vészkorszakban zsidókat mentett, Mikecs László történész, a csángó kutatás egyik kiváló szakértője, és természetesen olyan értelmiségi emberek is, akik meghatározóak lehettek a következő értelmiségi generációk kinevelésében, így vitték el Kolozsvárról a református kollégium teljes tanári karát is. 
Papíron a partizán akció megakadályozása a cél, a gyakorlatban etnikai tisztogatás zajlik az értelmiség lefejezésével. Elősegíteni azt, hogy az erdélyi magyar közösség védtelenné váljon, és a szétbomlás felé menjen. A cél tehát elsősorban az erdélyi magyarság megfélemlítése volt, hogy az tömegesen hagyja el Erdélyt. Ezt akarták elérni a román paramilitáris egységek is, amelyek számos atrocitást követtek el a magyarok ellen, gondoljunk itt csak a jól ismert szárazajtai vagy az egeresi esetekre, de ennél sokkal több volt. 
Hogyan viszonyult a román hatóság illetve az erdélyi román lakosság a magyarok deportálásához? 
– A román hatóságok pontosan tudtak az elhurcolásokról, a román lakosság meg elővigyázatos volt, ezért sok helyen felírták az ajtóra, hogy “casă românească – román ház”, mert arra gondoltak, hogy ha bejön a román és a szovjet hadsereg, és atrocitásokra vagy rablásokra kerül sor, akkor ők mentesítve legyenek. A román társadalom mindenestül elégtételt akart venni a bécsi döntésért, és ki máson tudott volna elégtételt venni, mint a magyarságon. 
Elég csak Ion Bozdog prefektus szavaira gondolni, aki 1944. szeptember 28-án így fogalmazott: „Hajthatatlan vagyok, mint az öreg Cato, és nem szűnök meg ismételni: teljes és azonnali leszámolás a magyarokkal! Most vagy soha! A magyarok által annyiszor bemocskolt erdélyi földön mától fogva csak egyetlen nemzetnek van létjogosultsága: a románnak. Ne legyen nyugta a román szívnek, és a román férfi karja ne engedje el a fegyvert mindaddig, amíg Erdélyt meg nem tisztítottuk ettől a nemzettől.” S nem Bozdog volt az egyetlen a román társadalomban, aki hasonlóan gondolkodott, és akkor a korabeli sajtót még nem is említettem, hiszen rettenetes uszító hadjárat ment végbe a magyarok ellen a román sajtóban. 
Abban az időszakban szomorú divat volt a kollektív bűnösség gondolata, elég itt csak a Beneš-dekrétumokat említeni. A románság is úgy állt hozzá, hogy eljött az idő a bosszúra. Sajnos nagyon kevés ember volt, aki toleránsabb nézőpontból tekintve a kérdést, arra intette volna a lakosságot, hogy csak a bűnösöket büntessék meg, és ne egy egész népcsoportot. Tulajdonképpen most látták lehetőségét annak, hogy a magyar adminisztráció által elkövetett rengeteg hibát megtorolják. 
Észak-Erdély visszacsatolásakor a magyarországi tisztviselők, az ún. “ejtőernyősök” sajnos sok esetben ostoba módon viszonyultak a román kisebbséghez, s ne feledjük el, hogy Észak-Erdélyben egymilliót meghaladó román kisebbség élt 1940-ben, vagyis az akkori lakosság több mint 40 százaléka. Olyan megalázó esetek voltak, hogy a kötelező katonai behíváskor a román földművesek ingjének az öv alatti részét a magyar parancsnok levágatta, mondva, hogy magyar bakánál ilyen nincsen. Ez sértő és megalázó, nyilvános megszégyenítés volt. Felesleges, ostoba, feszültségeket generáló esetek voltak, és sok esetben az észak-erdélyi magyar lakosság is hozzájárult ehhez. Sokan úgy gondolták, hogy a románságon vesznek elégtételt a trianoni döntésért, és 1944-ben, amikor fordult a kocka, akkor a románok akartak elégtételt venni. 
Mennyire volt tudatos a szovjetek részéről, hogy Kolozsvárról olyan sok magyar férfit vittek el? 
– A szovjetek egyik legkiemeltebb célpontja Kolozsvár volt, hiszen itt van a legtöbb értelmiségi, innen 5000 magyar férfit vittek el, abból a városból, amelynek az összlakossága a frontátvonulás után 73000 fő volt. Ennek az 5000 embernek a 16 százaléka értelmiségi: jogászok, papok, tanárok, tanítók, azt kell mondjuk, hogy ez célirányosan végrehajtott deportálás volt. 
Más okai is voltak a deportálásoknak, szovjet tekintetben az egyik ilyen ok a már említett partizángyanús elemek eltávolítása a hátországból, a másik ok, hogy a Szovjetunió 22 millió halálos áldozattal járult hozzá a háborús győzelemhez, és a nyugati területei az országnak holdbéli tájak voltak, hiszen ahol a német hadsereg végigvonult, ott kő kövön nem maradt. A szovjetek visszavonuláskor szintén a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, így teljes területek váltak pusztasággá, újjá kellett építeni a Szovjetuniót, ahhoz pedig munkás kéz kellett. Tehát munkaerőként is számítottak erre a többezer emberre. 
Hogyan zajlott le az elhurcolás, és honnan vittek el több embert? 
– Ahol hosszabb időre megállt a front és megakadt az előrenyomulásban a szovjet hadsereg, ott több embert hurcoltak el, ahol hamarabb sikerült átjutni, ott kevesebb embert szedtek össze, de mindenünnen vittek el embereket. Tordáról (a tordai csatában egy hónapig fenntartják a kisebb magyar alakulatok a szovjeteket) hétszáz magyar embert vittek el, abból a városból, amelynek a magyar lakossága 7300 fő, ott szó szerint megtizedelik a magyar lakosságot! Összesen minimum 20 000 magyar embert vittek el Észak-Erdélyből, de ez csak nagyon óvatos becslés. Valószínűleg ennél többen lehettek, akiket civilként foglyul ejtettek. 
Elhurcolási hullám még Székelyföldön volt, itt körülbelül 6-7000-re tehető azoknak a száma, akiket elvittek, a legtöbbet a Csíki medencéből, elsősorban a hágókon való küzdelmek után következett ez be, s ahogy átjutnak ezeken a szorosokon, végigvonultak Al- és Felcsíkon, ekkor összegyűjtöttek vagy 3000 embert. Körülbelül ugyanennyire tehető a partiumi elhurcolások száma is, ahol a debreceni páncélos csata állította meg a szovjet hadsereget, s járult hozzá, hogy erről a környékről nagyobb arányban vigyenek el embereket. 
Az elhurcolásokkal kapcsolatban el kell mondani, hogy a bűnhődés sok esetben nem volt összhangban a bűnnel, mert nagyon sok olyan embert vittek el, akik teljesen ártatlanok voltak. Én magam is több olyan interjút készítettem, ahol a 14 éves gyermeket felküldik az óvóhelyről a lakásba, a szovjet járőr összeszedi, és elviszik négy évre Szibériába. Nagyon sok volt a 18 év alatti diák, aki Szibériában, a lágerekben nő fel, szörnyű körülmények között. 
Amikor elfogytak a listák, akkor már azt vittek el, akit értek. Először a törvényszék fogdájába vitték az embereket, és húsz embert is bezsúfoltak egy három személyes cellába, majd hajnalonként, hogy ne legyen nagyon feltűnő, a Tordai úton kísértek fel több száz főt és indítottak el Torda irányába gyalogosan. Azért úgy, mert a visszavonuló német csapatok berobbantották a kolozsbósi alagutat és felszaggatták a vasúti síneket, így a vasútvonal használhatatlan volt. Tordán bevagonírozták őket és Aranyosgyéresen keresztül Brassó, Focşani, Iaşi irányában a Szovjetunióba vitték. 1944. decemberéig mind a 20-25 ezer észak-erdélyi magyart elviszik a Szovjetunióba. 
Hogyan kerülnek haza ezek az emberek? 
– Van, akinek hamar sikerült hazajönni, például akik szovjet szempontból “hasznavehetetlenek” voltak, mert nem tudtak dolgozni. Őket az első transzporttal hazaküldik, közvetlenül a háború befejezése után, de közülük sokan nem érnek haza, mert már a vonaton meghalnak az elgyengülés és a betegségek miatt. 
A többséget viszont kinn tartották évekig, az utolsók csak 1953-ban jutottak haza, Sztálin halála után. Az egyik túlélő elmesélte, hogy az utcáról szedték össze, s amikor megpróbált elszaladni, akkor a géppisztolyból kilőtt sorozattal ijesztették meg és kényszerítették vissza a sorba. 16 éves volt akkor, és kilenc évet töltött a Szovjetunióban.
A németek deportálása miben különbözött a magyarokétól? 
– A németek deportálása már más kontextusban zajlott le. A németeket úgy vitték el, hogy a románoknak 300 000 embert kellett biztosítani a Szovjetuniónak kényszermunkára. Persze ezt nem így mondták, jóvátételi munkának nevezték, amiért Románia részt vett a Szovjetunió elleni háborúban. Ekkor nem a románokat küldték, hanem a németeket, a „fasisztákat”, ahogy nevezték, akiket meg kellett büntetni. Ezek a „fasiszták” 16-17 éves lányok és fiúk voltak 1945-1946-ban. Körülbelül 90-100 ezer németet vittek el 1945. januárjában. 
A bánsági svábok közül több mint 50 ezer embert hurcoltak el, a besztercei szász területekről és a szebeni szászok közül is rengeteget, és 15 ezer embert elhurcoltak az akkor már nagyon elmagyarosodott szatmári sváb közösségből is. Így kerültek ki a németek és azok, akiket „németeknek” neveztek, a szovjet lágerekbe. Nagyon sokat csak a németes hangzású neve miatt vittek el. 
A németek esetében tehát jóval szisztematikusabb volt a begyűjtés, és nem a partizántevékenység volt az ürügy, hanem munkáskézre volt szüksége a Szovjetuniónak, ezért ekkor már lányok is bekerültek a transzportba. Amíg a magyarok esetében elsősorban a férfiakat vitték el, addig a németek esetében egész családokat deportáltak, sőt terhes nőket is, voltak olyan esetek, hogy ott szülte meg a gyermeket a lágerben. 
Amíg a negyvenes évek elején Erdély valóban egy multietnikus környezet volt, ez mostanra teljesen megszűnt, és ez a második világháború végén kezdődött. 1944-ben elvitték a zsidókat, 1945-ben deportálták a németeket. Így ma már lehet nyugodtan német államelnöke Romániának, mert németek már nincsenek. Én őszintén félek attól, hogy néhány évtized múlva magyar államelnöke lesz az országnak… Mert az azt fogja jelenteni, hogy mi már nem vagyunk, vagy legalábbis politikailag is jelentéktelen a maradék, összezsugorodott magyar közösség. Mint tudjuk, magyarok ma már egyre kevesebben vannak Romániában, maradtak a románok és azok a romák, akik még nem románosodtak el. Erdély hajdani etnikai sokszínűsége tehát elveszett. 
Az 1944 novemberében bevezetett szovjet katonai közigazgatás a magyar emlékezetben mintha pozitívként maradt volna meg. Mi az oka ennek a kettős emlékezetnek, hiszen a szovjetek voltak azok, akik alig egy hónappal azelőtt még deportálták az embereket? 
– Az 1944 őszi események mindenkit pánikszerűen érintettek. 1944 késő nyara volt a pánik csúcsa. Az erdélyi magyarok érezték, hogy a románok átállásával nagyon nagy a baj. A frontátvonulás, az atrocitások és a deportálások is viszonylag gyorsan lejártak, és kezdett visszatérni a normális élet. A szovjet megszálló alakulatok számára elsődleges cél volt, hogy lecsillapítsák a kedélyeket, ezért is parancsolták ki a román adminisztrációt, amely a szovjet hadsereg mögött érkezett. 
Először Kolozsvárról október 15-én, alig négy nappal a bevonulás után, Kolozsvár város parancsnoka visszautasította a román adminisztráció bevonulási kérelmét, és a román hivatalnokoknak el kellett hagyniuk a várost. Az ő közbenjárására, de szovjet felsőbb utasításra is, Malinovszkij marsall egy hónappal később elrendelte, hogy egész Észak-Erdélyből tűnjön el a román adminisztráció. A magyar fél ekkor úgy érezte, hogy a Szovjetunió megmentette őt a románoktól, és esély van arra, hogy ne kerüljön az egész terület Romániához, mert ne feledjük el, hogy a szeptemberi fegyverszüneti egyezmény úgy hangzott, hogy „Erdély vagy annak nagyobbik része adassék vissza Romániának”. 
A Szovjetunió nagyon okosan taktikázott, és nyitva hagyta a kérdést. A magyarság nagyon reménykedett abban, hogy a Szovjetunió mégsem fogja hagyni a helyzetet teljesen eldurvulni, és a szovjetek is úgy állították be magukat, hogy felszabadítóként érkeztek az országba. Néhány hónapig a magyarok azt hitték, hogy ha a szovjet árnyékban baloldali orientációt vesznek fel, jobb fényben tűnnek fel a Szovjetunió előtt, és ez a béketárgyalásokon segíteni fog abban, hogy megmaradjon Erdély egy része magyar területként. 
Ebben nagyon komolyan kezdtek hinni, sőt, volt egy másik vonulat is, amelyik azt mondta, hogy hátha elérhető egy magyar-román, svájci mintára szerveződő, önálló Erdély. A Szovjetunió ugyanis – mint ahogy Tofik Iszlamov levéltári kutatásaiból is tudjuk – egy ideig, 1943. decemberéig ezzel a gondolattal is játszadozott, hogy Magyarország és Románia közé kellene egy ütköző állam, így a Szovjetunió rovására egyik sem tudna megerősödni, és mindig sakkban tartanák egymást. Ezt a szovjet propaganda nem is titkolta, és ez eljutott Erdélybe, így sok baloldali orientációjú értelmiségi kezdett ebben gondolkodni. 
1944. november 14-től 1945. március 6-ig abban reménykedtek, hogy hátha sikerül etnikai megegyezésre jutni a románok és a magyarok között, s ne feledjük el, hogy akkor csak Észak-Erdélyben 1 millió 300 ezer magyar élt, az egy más etnikai közeg volt, akkor még lehetett beszélni román-magyar Erdélyről. Amikor a Groza-kormány hatalomra került, Románia hivatalosan is baloldali orientációt vett fel, méghozzá jóval korábban, mint Magyarország. Románia kezdett szebb fényben feltűnni Moszkvában, és a bukaresti kormányzat is inkább kommunistává vált, csak hogy Észak-Erdélyt megkapja, ezért, amikor márciusban Petru Groza hatalomra kerül, a Szovjetunió Románia javára dönt. Ekkor több szempontot is figyelembe vettek: a románok megígérték, hogy lemondanak Besszarábiáról és Észak-Bukovináról, cserébe viszont kérik Észak-Erdélyt. 
Ezért volt olyan nagy csalódás, amikor márciusban újra bevonult a román adminisztráció, és kiderült, hogy egész Észak-Erdély újra a románoké lesz. Talán emiatt is utólag még szebb fényben tűnik most fel az a pár délibábos hónap, ami az erdélyi köztársaság időszakát jelentette 1944. novembere és 1945. márciusa között.
Simon Mária Tímea. Transindex.ro

Juncker: Románia jó úton halad az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus lezárása felé
Remélhetőleg a lehető leghamarabb, még a jelenlegi uniós bizottság megbízatásának lejárta előtt megteremtődnek az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus lezárásának (MCV-jelentések) feltételei Romániában - hangoztatta Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Dacian Cioloş miniszterelnökkel folytatott brüsszeli megbeszélését követő sajtótájékoztatóján hétfőn. 
Az Európai Bizottság elégedett azokkal az erőfeszítésekkel, amelyeket a kormány tesz az igazságszolgáltatás reformja érdekében - fogalmazott Juncker. 
Dacian Cioloş miniszterelnök - aki korábban maga is brüsszeli biztos volt - a sajtótájékoztatón elmondta, hogy Románia teljesítette Brüsszel kéréseit, és készen áll az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus lezárására. Cioloş emellett reményét fejezte ki, hogy országának nem kell kivárnia 2019 októberét, amikor a bizottság mandátuma lejár. 
A kormány szerint az Európai Bizottság január végén közzétett országjelentése megerősítés, hogy Románia fejlődött. A dokumentum azt igazolja, hogy a korrupcióellenes harc és az igazságügy területén végrehajtott reformok tartósak és fenntarthatóak, de a kormány továbbra is komoly erőfeszítéseket tesz az említett célok teljes körű megvalósítása érdekében - fogalmazott a miniszterelnök.  Románia és Bulgária úgy csatlakozott az unióhoz, hogy vállalták: Brüsszel továbbra is ellenőrzi az igazságszolgáltatási rendszer működését és függetlenségét, valamint a korrupció elleni fellépést. Brüsszel közölte: mindez addig tart, míg Románia nem teljesít minden kitűzött célt. 
Cioloş elmondta, hogy Jean-Claude Junckerrel folytatott megbeszélésén szóba került Románia schengeni övezeti tagsága is, amellyel kapcsolatban a miniszterelnök rámutatott, hogy országa teljesítette az unió elvárásait és kész arra, hogy a schengeni övezet teljes jogú tagja legyen. Egyébként a bizottság álláspontja is évek óta ez, viszont a schengeni tagságról nem a bizottság, hanem a tagállamok kormányainak képviselőiből álló tanács dönt. Több tagállam is az együttműködési és ellenőrzési mechanizmus során készített pozitív bizottsági jelentésektől teszi függővé, hogy hozzájárul-e Románia - és Bulgária - schengeni tagságához. 
Cioloş kétnapos brüsszeli látogatásának első, hétfői napján találkozott Frans Timmermans európai bizottsági alelnökkel is, akivel Románia schengeni övezethez való csatlakozásáról, a migráció kérdéséről és az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus legutóbbi jelentéséről tárgyalt. 
A miniszterelnök programja szerint találkozik Johannes Hahnnal, az Európai Bizottság szomszédságpolitikáért és csatlakozási tárgyalásokért felelős tagjával, valamint Krisztalina Georgieva költségvetésért és humánerőforrásokért felelős uniós biztossal is. (mti) Transindex.ro

Feszültségek az RMDSZ-ben a székelyudvarhelyi polgármesterjelöltség kapcsán
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Feszültségek alakultak ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben (RMDSZ) a székelyudvarhelyi polgármesterjelölt kiválasztása kapcsán.
A csaknem 95 százalékban magyarok által lakott 33 ezer lakosú székelyföldi városban az RMDSZ helyi szervezetének az elnöke, Bunta Levente polgármester kedden közleményben jelentette be, hogy nem vesz részt a szövetség által szervezett előválasztáson, de támogatói arra biztatják, hogy tovább képviselje a várost.
Az RMDSZ korábban bejelentette, hogy előválasztást szervez a szövetség polgármesterjelöltjének a kiválasztására. A pénteki határidő előtt azonban csak Arros Orsolya, a szövetség nőszervezetének a helyi elnöke nyújtotta be a pályázatát. A helyi szervezet elnökségének a tagjai közül többen összegyűjtötték a jelöltséghez szükséges aláírásokat, de mégsem neveztek be a versenybe. Döntésükkel az ellen tiltakoztak, hogy az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete beavatkozott az előválasztások előkészítésébe.
Az RMDSZ Verestóy Attila szenátor által vezetett udvarhelyszéki szervezete és a Bunta Levente által vezetett székelyudvarhelyi szervezete között annak kapcsán alakult ki konfliktus, hogy ki vehet részt szavazóként a polgármesterjelöltet kiválasztó előválasztáson. A széki RMDSZ azt javasolta, hogy bárki részt vehessen, aki előzetesen regisztrálta magát, a városi szervezet viszont csak az RMDSZ-tagok részvételét tette volna lehetővé.
"Székelyudvarhely nem kér a megvezetésből, nem kér a bábként odatett polgármesterekből, nem kér az RMDSZ-ből sem, ha az nem a közösségünket szolgálja" - jelentette ki keddi közleményében Bunta Levente.
Az RMDSZ székelyudvarhelyi polgármesterjelöltjét a március 13-ra meghirdetett előválasztáson választják ki. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) még nem nevezte meg a polgármesterjelöltjét. A két párt helyi szervezetei korábban jelezték, hogy közös jelöltet állítanának. MTI

Kelemen Hunor: Nem kötünk választási szövetségeket
Az RMDSZ 2016-ban nem köt választási szövetségeket, a helyhatósági választásokon pedig az a célja, hogy megtartsa jelenlegi, mintegy 200 polgármesterét – jelentette be hétfő este Kelemen Hunor szövetségi elnök a közszolgálati televízióban.
„Nem beszélünk választási szövetségekről, mi soha nem kötöttünk választási szövetséget, 2016-ban sem lesz másképp. Egyrészt nem léphetünk koalícióra, mivel rögtön 8 százalékra ugrik a küszöb. Nincs, amiért ilyen szövetségeket, koalíciókat kötnünk, boldogulnunk kell saját erőnkből, és boldogulni fogunk. Ha sikerül megtartanunk a mintegy 200 polgármestert, azt jelenti, hogy teljesítettük kötelességünket. Ahol 2012-ben győztünk, tudunk győzni, ha nem követünk el hibát a jelöltek kiválasztásánál és a választási kampányban, megnyerhetjük az összes polgármesteri hivatalt, esetleg még szerezhetünk két, három, négy polgármesteri hivatalt ráadásul” – nyilatkozta.  A rágalmazásellenes törvényről elmondta: az RMDSZ ellene szavaz vagy tartózkodni fog, de semmiképpen nem szavazza meg, noha egyesek szerint a jogszabály a magyaroknak is javára válhat, hiszen „állandóan szidalmaznak bennünket a Facebookon, az online közegben, és nem csak”. Kelemen Hunor szerint egy ilyen törvény felülszabályozás lenne, és nincs rá szükség, mivel ezekkel a kérdésekkel a polgári törvénykönyv, illetve más jogszabályok foglalkoznak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szó nélküli kommunikáció
A székely-magyarság jelképkultúrájának rituális szimbólumvilágáról tartott ízelítő jellegű bemutatót tegnap délután Balázs Lajos néprajzkutató a sepsiszentgyörgyi Teinben. A szó nélküli kommunikációs eszközrendszert – akárcsak az emberi élet három nagy sorsfordító pillanatát, a születést, házasságot, halált – dr. Balázs Lajos Csíkszentdomokoson kutatta, ez a falu meggyőződése szerint azért különleges, mert kollektív memóriával rendelkezik, rituális szimbólumvilágában még a honfoglalás előttről származó mitikus elemeket őrzött meg.
Megállapításában a rituális szimbólumvilág kialakulása az ember felemelkedésében újabb viszonyt: a szellemi előrelépést eredményezte. Példákkal illusztrálva beszélt többek között a gyertya, a fenyő, a kapu sokrétű szimbolisztikájáról, kiemelve, a szimbólumok megtalálása nem véletlenszerű. Érintőlegesen a címereket, zászlókat is említette, aktualizálva előadását, rögzítette: nem új keletű, de minden korra jellemző, hogy a hatalomra jutók próbálják eltüntetni az előttük levők nyomait. Hogy ez sosem járt sikerrel, és hogy bármiképp üldözzék napjainkban is jelképeinket, ezúttal sem fog sikerrel járni a „vedd el egy népnek múltját...” rossz emlékű talleyrand-i tanács, arra Balázs Lajos előadászáró megállapítása a bizonyíték: a rituális szimbólumok a közösségi emlékezés garanciái.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szili–Biró- találkozó
A Magyar Polgári Párt elnökét, Biró Zsoltot budapesti hivatalában fogadta Szili Katalin, akit a határon túli magyar közösségek autonómiaügyeinek koordinálására kért fel Orbán Viktor kormányfő.
Az MPP elnöke közleményben tájékoztatott az eseményről, amely szerint a felek a megbeszélésen áttekintették az aktuálpolitikai helyzetet, különös tekintettel az autonómiamozgalom helyzetére. Külön elemezték az autonómia- statútumok kapcsán felmerülő vitás kérdéseket, és egyetértettek abban, hogy a jelenlegi helyzetet a túlzott átpolitizálás jellemzi, ami megnehezíti a közös fellépést, ezáltal pedig a megvalósíthatóságot sodorja veszélybe.
Biró Zsolt leszögezte: éppen ezt az áldatlan állapotot kellene felszámolni, hogy érdemi előrelépés történjen. Hozzátette: a 2016. évi helyhatósági és parlamenti választások komoly kihívás elé állítják a romániai magyar pártokat, és ez az időszak nehezíti az együttműködést. "A magunk részéről eddig is közvetítő szerepet vállaltunk, ezt követően is ezt szeretnénk. Számunkra kulcskérdés, hogy mielőbb a parlament elé kerüljön egy olyan autonómiatervezet, amely mögött a lehető legszélesebb társadalmi támogatottság mutatható fel" – mondta Biró Zsolt.
*
Köztudott, hogy Szili Katalin hívta életre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, amikor miniszterelnöksége idején Gyurcsány Ferenc ellehetetlenítette a Magyar Állandó Értekezlet működését. A magyar Országgyűlés egykori elnöke autonómiakoncepciók kidolgozásával foglalkozik, és feladatköre lényegében megegyezik azzal, amit 2004 óta az autonómia-albizottság és a nemzeti összetartozás bizottság keretein belül, illetve később házelnökként is folytatott. Népújság (Marosvásárhely)

Rákóczi szövetségek tanácskozása Dálnokon
Február 12–14. között Dálnokon, a Barabás Miklós Központban került sor a különböző megyék Rákóczi szövetségei képviselőinek találkozójára.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára elmondta, hogy a tanácskozás célja a szövetség erdélyi tevékenységeinek – különös tekintettel a beiratkozási programokra – hatékonyabbá, eredményesebbé tétele, ugyanakkor az erdélyi partnerek emberi és szakmai együttműködésének erősítése.
Bevezetőként Takaró Mihály irodalomtörténész Magyar kultúra tegnap, ma és holnap című előadásában megfogalmazta, hogy ünnepelni már tudunk, ám a hétköznapokkal még baj van, hiszen a legújabb generáció számára nem hívó szó a dicső múlt, mert a kitárult, globalizálódott világot szeretné élni, nem a nagyapái életét. Ha lehetőséget teremtünk arra, hogy a gyerekeket szívesen írassák a szülők magyar iskolákba, ahol magyarul mernek gondolkodni és álmodni, akkor a magyar kultúra többé nem csupán gúnyát jelent, hanem életük részévé, a bőrükké válik. Rajtunk múlik, hogy a krízisből katasztrófa vagy katarzis lesz. Figyelmeztetett, hogy pedagógusként ne váljunk teljesen mozaiklátásúvá, mert a nemzet ereje gyengül, ha a mozaikrészek nem alkotnak egységet.
Kémenes Lóránt türi plébános beszámolt arról, hogy délutáni iskolát nyitottak, ahol magyar származású román gyermekekkel foglalkoznak, játékos magyarnyelv-tanulással ébresztgetik a mélyen alvó anyanyelvet. Hangsúlyozta, hogy a szórványban élő tudja igazán támogatni a szórványban élőt, és ehhez háttér lehet a tömbmagyarság.
Jelen volt az erdélyi Rákóczi szövetségek elnöke, Csorba Árpád István, aki feladatának érzi az olyan szövetségek támogatását, feltérképezését, amelyek lelkesedése lankadni kezdett. A marosvásárhelyi Rákóczi Szövetséget képviselte Szilágyi Nándor és Hargitay Tamás közgazdászként. Korodi Éva, szintén Marosvásárhelyről, angol szakosként vett részt a találkozón. Hargitay Tamás felajánlotta a segítségét az információ hatékony áramoltatásában.
Dr. Vass Levente szülőként és politikusként szólalt meg, kérdésfelvetése: országos projekteket hogyan lehet létrehozni, és meddig lehet fenntartani? Megfogalmazta, hogy alulról építkezve lehet minőséget elérni, olyan hálózatot kiépíteni, amely biztonságérzetet ad a társadalomban.
Erdei Ildikó a magyarság szempontjából 5% alatti szórvány-nagyvárost, Temesvárt és környékét képviselte. Játszóházas hétvégi programmal várják a magyar óvodáskorúakat, kismamaklubot vezetnek. Fodor Judit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tevékenységéről számolt be.
Kéry Hajnal, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese elmondta, hogy a beiskolázási program sokféle ellenállásba ütközött, főleg a két tannyelvű óvodákban, de előrelendült az ügy, személyes jelenlétével is buzdítja a pedagógusokat, szülőket, hogy a magyar tagozaton való továbbtanulás mellett döntsenek. A beiratkozási program hozzájárult ahhoz, hogy 100-150 gyerekkel többen iratkoztak magyar osztályokba.
Balázs Gyöngyi, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke beszámolt, hogy négy gyerekkel indultak 1999-ben, majd 98 gyerekkel újraindították a magyar oktatást. Igazi sikert jelent Válaszúton a gazdaképzés is.
Gyergyószentmiklósról Selyem Antónia, Aranyosgyéresről Szabó Hajnalka volt jelen. Dést Tárkány Margit és Varga Loránd képviselte. Varga Loránd megjegyezte: nagyon oda kell figyelni, hogy ne az egyéni érdek irányítson.
Pálinkás Barnabás, a Rákóczi Szövetség főmunkatársa utalt arra, hogy idén is működtetik a diákutaztatási programot, regionális vezetőképzőket szerveznek, nyári táborokat, tanártovábbképzőket.
Gratulálunk, és sok sikert kívánunk!
Fábián Anna Olga. Népújság (Marosvásárhely)

Korunk 90 – híd az egyetemes és erdélyi magyar kultúra között
A jövőhöz, fiaihoz, unokáihoz, az új nemzedékekhez, valamint az olvasáshoz, az erdélyi magyar kultúra megismeréséhez, terjesztéséhez és támogatásához vezető kulcsnak nevezte dr. Úry Előd fogorvos a Korunk elismerését, amelyet hétfőn este vehetett át Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztőtől és Kántor Lajostól, a Korunk Baráti Társaság elnökétől. A Korunk Kulcsát a Minerva Művelődési Egyesület székházában, a folyóirat 90. születésnapjára szervezett ünnepségen adták át; az est folyamán színművészek előadásában hallgathattunk meg olyan szövegeket, amelyek az évek során megjelentek a Korunkban.
Az egybegyűlteket Tibori Szabó Zoltán, a Minerva elnöke köszöntötte, aki az egyesület és a Szabadság, valamint a Korunk között ápolt jó viszony mellett az 1926-ban alapított folyóirat történetének néhány fontos mozzanatát is felelevenítette. Mint mondta, Dienes László azzal a szándékkal indította útjára a Korunkot, hogy az kritikai, baloldali, európai kitekintésű lap legyen, amely bemutatja és elgondolkodik a marxista filozófián és annak kritikáján. Termékeny 14 év után, 1940 augusztusában tiltották be a magyar hatóságok, majd 1957 februárjától ismét megjelenhetett – „az akkori főszerkesztő, Gáll Ernő, aki szintén baloldali gondolkodónk volt, Balogh Edgár részvételével, a szerkesztőség tagjainak hozzájárulásával folytatta ezt a baloldali, kritikai hangvételű, társadalomtudományi jellegű folyóiratot”. Gáll Ernő fokozatosan teret biztosított a haladó polgári elemeknek is, többek között Mikó Imre, László Dezső és Venczel József közölt a lap hasábjain, amely egyre inkább hozzájárult a különböző nézőpontok közötti párbeszéd megteremtéséhez. – 1990 után, Kántor Lajos vezetésével is folytatta ezt a fajta párbeszédet, megkerülhetetlen az a munka és teljesítmény, amit a Korunk az elmúlt negyedszázadban letett az erdélyi magyarság asztalára. Színvonalas folyóirat, amelyre büszkék lehetünk – hangsúlyozta Tibori.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Magyar gyermekkórusa lesz Kolozsvárnak
A Kolozsvári Magyar Opera meghallgatást tart jó zenei hallással és tiszta hanggal rendelkező 8-13 éves gyermekek számára városunk magyar gyermekkórusa létrehozásának céljából – derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből.
„Kötelességünknek érezzük egy magyar gyermekkórus létrehozását, amely nemcsak az operáé, hanem az egész városé, mindannyiunké” – nyilatkozta Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója. – Kolozsvár méltán megérdemli, hogy minőségi gyermekkórussal büszkélkedjen. A világon nincs még olyan nép, nemzet vagy közösség, amely a magyarhoz hasonlóan gazdag gyermekkórus-irodalommal rendelkezne, kezdve Kodály Zoltán és Bartók Béla egynemű és gyerekkarra írt műveitől, Bárdos Lajoson és Jagamas Jánoson át egészen Vermesy Péter Pimpimpáréjáig. Fontosnak tartjuk, hogy ezeket a műveket megszólaltassuk, ha pedig minden a terv szerint halad, Erdély-szerte és távolabbi helyszíneken is szeretnénk megmutatni az elkészült produkciókat – hangsúlyozta az igazgató. Szabadság (Kolozsvár)

Hallgatólagosan elfogadta az alsóház a magyarellenes törvénytervezetet
Hallgatólagosan elfogadta a képviselőház a magyar nyelvhasználat korlátozását célzó, a magyarellenes megnyilvánulásairól elhíresült Bogdan Diaconu által kidolgozott törvénytervezetet. Az ügyben a szenátus a döntéshozó kamara.
Az Egyesült Románia Párt (PRU) elnöke – aki 2014-ben lépett ki a Szociáldemokrata Pártból (PSD), azóta pedig független képviselőként politizál – tavaly augusztusban terjesztette be az alsóházban a magyar kisebbség nyelvhasználati jogát betiltani hivatott jogszabálytervezetet.
A törvénytervezet megtiltaná a romániai közintézményeknek, állami hatóságoknak és önkormányzatoknak, hogy a román nyelven kívül bármilyen más nyelven kommunikáljanak, szóban vagy írásban. Előírná, hogy a települési vagy megyei képviselőtestületek üléseit kizárólag románul tartsák, „hivatalos tolmácsolást" biztosítva az „idegen meghívottaknak és a román állampolgársággal nem rendelkező résztvevőknek". A PRU törvénykezdeményezésének elfogadása esetén „közérdekű feliratot" csak románul lehetne feltüntetni az országban.
Bogdan Diaconu azzal indokolta kezdeményezését, hogy a magyar kisebbség képviselői „visszaéltek" a 2001-ben kiadott közigazgatási törvénnyel, „elüldözték" a román nyelvet bizonyos közösségekből, „mintha egy idegen államhoz tartoznának". „A törvény azt célozza, hogy a románok ne érezzék idegeneknek magukat saját országukban, a kisebbségek által lakott térségekben" – nyilatkozta tavaly a képviselő. A PRU elnöke ugyanakkor elismerte: arra reagálva dolgozta ki a magyar feliratok betiltását célzó törvénytervezetet, hogy a székelyudvarhelyi önkormányzathoz tartozó rendfenntartók gépkocsiján magyarul is olvasható a Helyi Rendőrség felirat.
Az Agerpres hírügynökség tájékoztatása szerint a törvénytervezetet azt követően fogadta el hallgatólagosan a parlament alsóháza, hogy a házszabály által megszabott február 8-i határidőig nem bocsátották szavazásra. Bogdan Diaconu tavaly decemberben az RMDSZ betiltásáról is törvénytervezetet terjesztett a képviselőház elé. Az általa vezetett politikai alakulat ugyanakkor az év elején Vlad Ţepeş Őrjárat néven félkatonai alakulatot is létrehozott. Krónika (Kolozsvár)

Téma a románoktatás – A szakminiszterrel egyeztettek az RMDSZ honatyái
Gyermekközpontú oktatást, illetve speciális tankönyvek alapján történő románnyelv-tanítást szorgalmaztak az RMDSZ honatyái az Andrei Curaj oktatási miniszterrel való hétfői találkozón.
Kelemen Hunor szövetségi elnök rámutatott, hogy a kerettanterv kapcsán kezdeményezett közvita kiváló alkalom arra, hogy átfogó reformot és szemléletváltást készítsen elő a romániai oktatásban, ehhez azonban előbb a hatályos törvényt kellene gyakorlatba ültetni, főként a jogszabály kisebbségekre vonatkozó előírásait.
„A törvény előírja, hogy a románt speciális módszertan alapján tanítsák a magyar gyermekeknek, ezért azt kérjük, hogy a minisztérium végezze el a munkát: legyen tankönyv a diákoknak középiskola végéig, hogy ezekhez az igényekhez igazítsák a felmérőket, vizsgákat és az érettségit is” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ képviselőházi frakciótermében tartott találkozón Szabó Ödön, a képviselőház oktatási szakbizottságának tagja is a kisebbségi oktatás megoldandó problémáira hívta fel a tárcavezető figyelmét. Hangsúlyozta: Romániában erősíteni és védeni kell az anyanyelvű oktatást, ez azonban csak akkor lehetséges, ha alkalmazzák a törvény erre vonatkozó pozitív előírásait. Úgy vélte, fontos, hogy a tanfelügyelőségeken, a vegyes tagozatú intézményekben magyar tagozatért felelős tanfelügyelők, aligazgatók legyenek, hiszen az a tapasztalat, hogy a többség a kisebbségi tagozatokon kezdi a takarékoskodást, katedra-összevonást.
Rámutatott, hogy a szövetség szakemberei a kerettanterv közvitáján külön kiemelték a román nyelv oktatását, úgy vélve, itt egy sor változtatásra van szükség. „Egyszerűen mást és másként kell tanítani, hiszen a magyar diákoknak a román nem anyanyelv, tehát nem is lehet ugyanaz az elvárás” – taglalta Szabó Ödön. Arra is kitért, hogy az RMDSZ számára prioritás az állami intézményi keret bővítése, kiszélesítése. Ugyan a jelenlegi tanügyi törvény ezt előírja, azonban nem történt meg a szükséges előrelépés.
„A kisebbségi továbbképző központ létrehozása nem tűr további halogatást. Ezidáig egyetlen ilyen intézmény jött létre, az is nemzetközi megállapodás eredményeként, ez a központ Medgyesen működik, és a német kisebbséget szolgálja. Ígéretet kaptunk arra, hogy mihamarabb meglesz a létrehozására vonatkozó miniszteri rendelet” – emlékeztetett a képviselő, hozzátéve, hogy a kisebbségi oktatás kutatásával foglalkozó háttérintézményre is szükség van, amely az oktatás minőségének vizsgálatát és javítását szolgálná.
A találkozón Korodi Attila Hargita megyei képviselő a kisegítő személyzet szerepére hívta fel a figyelmet, rámutatva, hogy ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani. László Attila Kolozs megyei szenátor a szamosújvári magyar iskola helyzetére tért ki, elmondva, már csak a minisztérium jóváhagyására van szükség a szeptemberi induláshoz.
Az RMDSZ honatyái és a tanügyminiszter legutóbb decemberben egyeztetett, előbbiek akkor az egyházi és magánoktatási intézmények finanszírozására vonatkozó szabályozás megalkotását kérték. Andrei Curaj az újbóli felvetésre elmondta, elfogadta a javaslatot és a kérdésben még az eheti kormányülésen megszülethet a döntés. Krónika (Kolozsvár)