Székely szabadság napja – Megbüntetik a „felbujtókat"
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak alárendelt rendőrség vezetője szerint „bűnvádi eljárás indul a felbujtók ellen", ha március 10-én, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóján tömeg gyűlik össze a vértanúk emlékművénél.
Valentin Bretfelean ezt az MTI kérdésére mondta el azt követően, hogy kedden újabb megemlékezési kérelmet utasított el a polgármesteri hivatal illetékes bizottsága. Az Agerpres hírügynökség szerint a kérelmet „Székely gárdához" köthető személyek nyújtották be, akik azonban nem jelentek meg, és nem is képviseltették magukat a bizottság ülésén, így nem lehetett velük a rendezvény részleteiről tárgyalni.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) múlt héten jelentette be, hogy a polgármester tiltását követően nem tart tömegdemonstrációt a Székely szabadság napján Marosvásárhelyen, de arra figyelmeztetett, hogy mindenkinek jogában áll egy szál virággal és gyertyával egyénileg leróni kegyeletét az emlékműnél.
„Büntetőjogi eljárásra számíthatnak a felbujtók. Tudjuk, hogy kik azok, akik a törvények megszegésére biztatják az embereket, tudjuk, mi jelenik meg az újságokban és a közösségi portálokon" – jelentette ki a rendőrfőnök. Arra a felvetésre, hogy még a Ceausescu-diktatúra idején is büntetlenül lehetett virágot vinni az emlékműhöz, Valentin Bretfelean kijelentette, „egy dolog, hogy az emberek maguktól odamennek, és más dolog, hogy valaki odahívja őket egy bizonyos időpontra". A marosvásárhelyi helyi rendőrség főnöke egyértelműnek tartja, hogy az esetleges március 10-i marosvásárhelyi tömeges megemlékezést felbujtók szerveznék.
A Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényen az SZNT az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetőjének – Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak – marosvásárhelyi emlékoszlopánál szervez 2004 óta megemlékezést. A 2013-as és 2014-es rendezvény felvonulással és a romániai régiók kialakítására vonatkozó romániai kormányzati elképzelések elleni tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt.
Az idei Székely szabadság napján az SZNT Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön tart tiltakozó megmozdulásokat.
MTI

Erdély.ma

A jogfosztások ellen
Amikor a székelymagyarság jogait korlátozzák – ahogy Dorin Florea, Marosvásárhely román polgármestere is teszi, megtiltva a véleménynyilvánítás jogát, a tiltakozó felvonulást – a román önérzetre hivatkoznak. Ahogyan Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa – januárban, a Moldva és Havaselve egyesítése sepsiszentgyörgyi ünneplésének előkészítése előtti napokban, amikor a Terra Siculorum (Székelyföld) nevet tartalmazó székely jelképet „reklámtáblának” nevezte s kérte eltávolítását – is azt hozta fel érvként, hogy az a románokra nézve sértő.
Hogy miért, azt nem magyarázta el. Bizonyára a románok érzékenységét zavarná a 750 ezres székely népre emlékeztető Székelyföld megnevezés! Márpedig az egységes nemzetállam megteremtésének egyik ünnepén – a Moldva és Havaselve egyesítésére emlékezve – ez valóban zavaró. Az ősi szimbólumokat tartalmazó székely zászlót először a marosvásárhelyi rendőrség minősítette reklámzászlónak, kitűzéséért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra bírságot szabott ki. Azzal, hogy a büntetést a marosvásárhelyi bíróság tavaly októberben megrovásra enyhítette, nem szüntette meg a székely zászló reklámzászlóvá minősítését. A nagyváradi rendőrség tavaly augusztus 26-án Tőkés Lászlót 3 és 5 ezer lej közötti pénzbírsággal fenyegette, ha az irodája erkélyéről nem távolítja el a székely, azaz a román hatóság által reklámzászlónak nevezett lobogót. Egy őshonos nép sokszáz éves jelképének csúfolása már nem egyéni partizánakció, nem az Új Jobboldal fasisztoid szlogenje, hanem egyértelműen a román állami intézmények műve, az államnacionalizmus nemzetiségi politikájának tükre. A román hatóságok – többnyire a prefektusok – az elmúlt években a székely zászló elleni ádáz küzdelmükben félszáznál több pert indítottak és nagyszámú büntetést róttak ki. A székelység szimbólumainak csúfolása, üldözése a székely nép megalázását is jelenti, de a prefektusokat, a rendőrséget, a bíróságokat csak a románság érzékenysége érdekli. Márpedig tetszik, nem tetszik, a székely nép hazája mindig Székelyföld volt, még akkor is, ha történelme során Erdélyt és Magyarországot is hazájának érezte, és többidentitásúvá vált. Szívéhez azonban a legközelebb Székelyföld áll, mert ez a szülőföldje. Székelyföld neve, a székely szimbólumok benne élnek, akik ezeket üldözik, a székelyeket is üldözik! A székely identitás része még Erdély és a történelmi magyar haza, a Kárpát-medence, a magyar kultúra, a magyar történelem is. Amikor a székelység 1918 után román uralom alá kerül, a román államhoz nem kötődhetett hasonló érzésekkel, mert a román nacionalista politikai elit gondoskodik arról, hogy a székelység Romániát ne érezhesse szülőhazájának, csak országnak, államnak, amelynek befizeti adóját, és melynek törvényeit betartja. A szabad véleményre és tiltakozási jogra mért újabb csapást Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea. Olyan súlyos jogfosztás szemlélői, szenvedő alanyai vagyunk, amely egyértelműen mutatja a román demokrácia törékenységét. Egyértelmű az is, hogy a fenyítés, a kollektív jogok hiánya miatt a székelység Romániában nem láthat szülőhazát. A székelyek azért érzik mostohának a román államot, mert az fölöttük – Szabó T. Attila neves nyelvészünk szavával élve – „vasgyámságot” gyakorol. Badarság a székelyektől elvárni – amíg közösségi jogai nincsenek, amikor szülőföldje, hazája, a Székelyföld nevét (is) üldözik –, hogy érzelmileg Romániához kötődjenek, dalolva és örömmel vegyenek részt a román nemzeti ünnepeken. Az őshonos székely nép – e fogalmat nem rendi, nem középkori értelemben használva – nem vádolható hazaárulással, mert szülőföldjén megkérdezése, azaz népszavazás nélkül, az önrendelkezési jog figyelmen kívül hagyásával tették kényszerkisebbséggé. Ne feledjük, amikor az Apponyi Albert vezette magyar küldöttség 1920. január 16-án Párizsban népszavazás biztosítását követelte a wilsoni önrendelkezési elvre hivatkozva, kijelentette, hogy a népszavazás bármilyen eredménnyel végződjék is, a magyarság kész azt elfogadni. Románia azért sem lehet szülőhaza, mert a nacionalista szűkkeblűség ma sem biztosítja a közösségi jogok gyakorlását. Ebben az országban gyakran még az egyéni, az állampolgári jogok sem érvényesülnek. Egyre gyakrabban születnek diszkriminatív bírósági döntések a magyarság, a székelység rovására. Újabban a nacionalista elit a sokat emlegetett önrendelkezési jog helyett a régiósítás álarcába bújtatva olyan ördögi tervet eszelt ki, melynek eredményeképp Székelyföld székely népe számbeli kisebbségbe szorul, megteremtve azt a jogi keretet, amelyben felgyorsul a székely közösség felszámolása. A március 10-ére tervezett megemlékezés és tiltakozó felvonulás elmaradása újabb súlyos jogfosztásra figyelmeztet! Dorin Florea polgármester a román hatóságot képviselve meggátolja a gyülekezési jog gyakorlását. A Székely Nemzeti Tanács vezetője, Izsák Balázs tömören mutat rá: „Szervezőkként nem kívánunk a hatóságok partnerei lenni a súlyos jogtiprás leplezésében azzal, hogy megtartjuk a megemlékezést, a tiltakozó megmozdulást pedig nem, hiszen ezzel azt a látszatot keltenénk, hogy gyülekezési jogunk nem sérült.”
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beszámoló a pedagógusszövetség tevékenységéről
A Romániai Magyar Pedagógusszövetség februári közgyűlésén hangzott el a számvetés a megyei szervezet 2014. évi munkájáról. Horváth Gabriella megyei elnök elmondta, hogy részt vettek a múlt évi Szülőföldön magyarul pályázat lebonyolításában, amit az idén is folytatnak. Mivel 2014-et a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság a külhoni magyar felsősök évének nyilvánította, az ajándékba küldött 88 magyar feltaláló című könyvből százat, a Kárpát-Pannon térség változó etnikai arculatáról szóló CD-ből pedig 130-at osztottak szét megyénkben.
Több tanácskozást is szervezett 2014-ben a pedagógusok szakmai szervezete: Értékek és dimenziók a Kárpát-medencei magyar köznevelésben (tavaly márciusban az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel – OFI-val – közösen), A befogadó iskola – módszerek és jó példák a gyermekközpontúságban (Csíkszereda), a körzeti magyar oktatás helyzetének megvitatása a segesvári Gaudeamus Házban, s idén februárban a romániai magyar közoktatási stratégiáról tárgyaltak az RMPSZ Szatmárnémetiben tartott kihelyezett ülésén.
Maros megyéből pedagógusokat küldtek magyarországi továbbképzésre (20) s a Bolyai Nyári Akadémia 16 szekciójának képzéseire (88), ez utóbbiak az Oktatási Minisztérium 10-10 kreditpontos oklevelét kapták. Tanácskozást szerveztek az oktatásügy felelős képviselőivel, felmérést készítettek a szakoktatásról megyénkben, megszervezték a középiskolás diákok számára meghirdetett Apáczai-, Mákvirág, Bolyai Farkas matematikai és Kós Károly magyar nyelv és irodalmi díjak átadási ünnepségén való részvételt.
A megyei szervezet kiosztotta az OFI-tól kapott 60 tankönyvből és kísérleti munkafüzetből álló könyvcsomagot, hogy segédanyagként véleményezzék a pedagógusok. Kiosztották továbbá a Communitas Alapítványtól kapott irodalmi és földrajzi atlaszokat.
Részt vettek az RMDSZ oktatási szaktanácsadó testületének ülésein, megoldásokat keresve a megyei oktatásügy gondjaira.
Többször értesítették az igazgatókat, hogy pályázni lehet a szakképzett közoktatási menedzser cím elnyerésére. Mindezen kívül továbbították a különböző pályázatokra, vetélkedőkre való felhívásokat – hangzott el Horváth Gabriella beszámolójában.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Smaranda Enache: Semmilyen típusú autonómia nem lehet erősebb, mint a törvények
A múlt héten Kisebbségvédelem címszó alatt szervezett szemináriumot a Dr. Bernády György Alapítvány. A tanácskozáson, amelyen politikusok, kisebbségi szervezetek, a civil társadalom és a média képviselői vettek részt, bár nem tartozott szorosan a témához, a kormányzó Szociáldemokrata Párt képviselője, aki az orvosi egyetemen előadótanár és a szenátus tagja, azt mondta, hogy a MOGYE-n minden jog biztosítva van: magyarul felvételizhetnek, magyarul hallgathatják az előadásokat, magyarul államvizsgázhatnak.
A többség nem kegyet gyakorol
Erre reagálva figyelmeztette Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, hogy ez nem ajándék, nem kegyet gyakorolnak, hanem a magyarok alanyi joga.
– Furcsa magatartást tanúsít egy képviselő, aki tanít is az egyetemen: azt hiszi, hogy a többség kegyet gyakorol azzal, hogy magyarul is lehet felvételizni, tanulni az orvosin. Nem, ez nekünk jogunk, és nem attól kell függjön, hogy egy kétharmados többség a szenátuson belül bármit eldönthet. Ugyanakkor nem szabad veszélyeztetni a magyar oktatás jövőjét. Ezért beszéltem a tanügyminiszterrel, aki megígérte, hogy a gyógyszerészetin meglesznek a magyar helyek, az akkreditációs folyamatot pedig be kell indítani a törvény szellemében. Vitatott kérdés, hogy miért nem lehet ugyanúgy kezelni, mint az általános orvosin, és az egyetem vezetőségétől függ, hiszen ők vannak többségben – mondta Borbély.
Az autonómia azért létezik, hogy több erőt adjon egy egyetemnek a törvényes kereteken belül
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke sokkal erősebben fogalmazott. Kijelentette: sehol, semmilyen típusú autonómia nem lehet irányadó, nem lehet erősebb, mint a törvények.
– Romániában létezik egy oktatási törvény, ennek a törvénynek az értelmében a multikulturális egyetemeken belül joguk van létrehozni külön karokat a magyar vagy más kisebbségnek, ha erre igény és lehetőség van, eltekintve attól, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem valójában magyar intézményként jött létre, és garanciája volt a második világháború utáni kisebbségi megoldásnak, amely stabilitást garantált Romániának, és a határait is garantálta. Véleménye szerint számításba kell venni ezt is, de ha napjainkról beszélünk, tudnunk kell, hogy Romániában létezik egy olyan törvény, amely alapján legálisan, törvényesen létre lehet hozni a magyar karokat mind Marosvásárhelyen, mind más városokban.
– Nagyon furcsa számomra, hogy a parlamentben, a kormányban, helyi szinten nagyon sok jogász van, és mégsem nézték meg ezt az ügyet jogi szempontból. Ilyen szempontból nagyon egyszerű: nem létezik olyan autonómia, amely felülkerekedhet a törvényeken, mert ha ez így lenne, akkor holnap- holnapután ennek az autonómiának a nevében egy egyetem akár a halálbüntetést is bevezetheti, mivel úgy gondolja, hogy az autonómia ezt is megengedi. Nem, az autonómia azért létezik, hogy több erőt adjon egy egyetemnek a törvényes kereteken belül – jelentette ki Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)

A kisebbségvédelem nem kizárólag magyar ügy
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a múlt héten Marosvásárhelyen úgy fogalmazott, hogy a kisebbségvédelem hazai és európai ügy. Mint mondta, Romániában lassú léptekkel halad a kisebbségek jogainak gyakorlatba ültetése, ugyanakkor az Európai Unió intézményeinek is felül kell vizsgálniuk, mit jelenthet a huszonegyedik században egy erre vonatkozó kezdeményezés elutasítása a teljes európai közösség szintjén.
Az identitásmegőrzés intézményes garanciáival a kisebbségeknek kell elégedettnek lenniük
Romániában legutóbb a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény révén történt előrehaladás a kisebbségi jogok terén, például a történelmet és a földrajzot anyanyelven oktatják. Fontos lépés volt 2003-ban az alkotmánymódosításkor bevezetett néhány vonatkozó szabályozás, majd az ország 2007-es uniós csatlakozásáig is jelentős törvényes intézkedéseket fogadott el Románia. Azonban ez a folyamat jelenleg stagnál, és a megszerzett jogok megnyirbálására is vannak különböző, kevésbé átlátható intézkedések, mint például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében. Ezért gondoljuk úgy, hogy Romániában hangsúlyozottan folytatni kell a kisebbségek jogairól szóló párbeszédet, az intézményeknek pedig alkalmazniuk kell a törvénybe foglalt jogokat, hiszen jelentős hiányosságokat tapasztalunk ezen a téren – jelentette ki. Az RMDSZ elnöke azt is nyomatékosította: az identitásmegőrzés határozott intézményes garanciáira maguknak a kisebbségekhez tartozóknak kell azt mondaniuk, hogy kielégítőek és elfogadhatóak, nem elég Romániát csupán elnevezni európai kisebbségi modellnek.
A kisebbségvédelem nem kizárólag magyar ügy, ezért az RMDSZ európai partnerszervezetekkel, köztük a FUEN-nel közösen terjesztette elő Brüsszelben a Minority SafePack nevű európai kisebbségvédelmi polgári kezdeményezést 2012-ben. Az európai intézményeket szerették volna közelebb hozni a polgárokhoz, ez pedig egy olyan eszköz, lehetőség volt, amelyet az EU-ban éppen ezzel a céllal hoztak létre – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki szerint a dokumentum 60 millió, kisebbségekhez tartozó európai polgárnak a törekvését jelenti. A kezdeményezést úgy fogalmazták meg, hogy figyelembe vették az Európai Bizottság hatásköreit. Erről azonban másként vélekedett az intézmény, amely elutasította a dokumentumot. A jogi folyamat jelenleg is zajlik, és továbbra is kérdéses: a bürokratikus procedúrák miatt dobta vissza vagy a kezdeményezés alapgondolatát utasítja el az Európai Bizottság.
A pohár félig tele is van, meg félig üres is
Előadásában – egyebek mellett – Kelemen Hunor úgy fogalmazott, hogy jó is, meg rossz is a kisebbségi jogok helyzete Romániában. Erre kérdezett rá a Népújság.
– Ez nyilván arra vonatkozott, hogy az elmúlt 25 esztendőben sok hasznos és jó dolog történt, ami a kisebbségi jogokat illeti. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy a létező törvényeket nem alkalmazzák minden egyes alkalommal, sőt imitt-amott elszabotálják, és hogy nem értük el minden egyes célunkat. Valamilyen mértékben irányadó volt az 1993-as memorandum, amelyet az RMDSZ elküldött az Európa Tanácshoz, és amely tulajdonképpen tartalmazta a romániai magyarság törekvéseit teljes egészében. Ebben benne voltak a nyelvi jogok, benne volt a tulajdonjognak, a kommunista rezsim által elvett javaknak a rendezése, benne volt a magyar nyelvű állami magyar egyetem, és benne volt az autonómia. Ebből a nyelvi jogokat és minden egyebet, ha úgy tekintjük, törvényes keretek között már sikerült biztosítani. Az egy másik dolog, hogy mit alkalmaznak, és mit nem.
Ebből a nagy csomagból a magyar nyelvű állami egyetem és az autonómia az, ami a mi célkitűzéseink közül még nem valósult meg. De ez nem azt jelenti, hogy nem fog megvalósulni. Ezért mondom, hogy van, ami jó, van, ami rossz, a pohár félig tele is van, meg félig üres is, és ebben a pillanatban igazából az a fontos, hogy a megszerzett jogokat ne csorbítsák, és ne vonjanak vissza belőlük. Másrészt pedig, hogy az intézményes garanciák megteremtésében, a különböző autonómiaformák megteremtésében azt a párbeszédet a civil társadalommal, amit az elmúlt esztendőben bizonyos mértékben újraindítottunk az autonómiatervezetünkkel, folytassuk. És próbáljuk meggyőzni a román társadalmat, hogy 2015-ben, a 21. században a mi törekvéseink nem sértik Románia érdekeit, nem veszélyeztetik. Románia számára, amit mi kérünk, az jó, az Romániát erősebbé teszi, gazdagabbá teszi. Ezt a párbeszédet folytatjuk most. A továbblépéshez hihetetlenül fontos, hogy a létező vagy az újratermelt előítéletekből lebontsunk. Ezek az előítéletek ott vannak a románok fejében, de ott vannak a mi fejünkben is, mert magunkról sem állíthatjuk, hogy nem léteznek bennünk előítéletek. Léteznek. Ezeket le kell bontani.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A Mikó-per jogerős ítéletének kritikája – az indoklás ismeretében
Markó Attila szombati blogbejegyzésében értékeli a Mikó-per jogerős ítéletét, az indoklás alapján. Az alábbiakban közöljük az írást.
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása körüli büntetőper jogerős ítéletének indoklását olvasva az az érzésem, hogy egy egészen más dimenzióban élünk – én és a romániai igazságszolgáltatás. Előrebocsátom, hogy mindaz, amit leírok, a lehető legobjektívebb jogi elemzése kíván lenni ennek a bírósági döntésnek, bár elkerülhetetlen, hogy érintettként ne fűszerezzem meg igencsak szubjektív elemekkel is.
Ez a döntés iskolapéldája annak, hogyan kell úgy elkenni egy ügyet, hogy közben abban minden szó a megfelelő utasítást kövesse. Ugyanis véleményem szerint több szempontból is utasítást követ ez a döntés: egyrészt a vádlottakat el kellett ítélni, de annyira azért mégsem, hogy be is vigyék őket a börtönbe, ugyanakkor úgy kellett a kollégium épületét visszaállamosítani, hogy közben ne feszegessék túlságosan a jogos tulajdonos kilétét.
Legalábbis ezt a látszatot kelti, ezt a látszat-semlegességet próbálja tükrözni. A jogerős ítélet két dolgot rögzít. Az egyik a büntető felelősség megállapítása, a vádlottakkal szembeni 3 év felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása, a másik pedig a kollégium épületének jogi sorsa, a visszaállamosítás ténye az úgymond „eredeti állapot visszaállítása” által. Vegyük sorba ezeket.
A büntető felelősség és a büntető szankció
Az indoklás nyilvánvalóan erőltetett, jogtalan és helytelen módon megpróbálja megtalálni azokat a bűncselekményi elemeket, amelyre „rá tudja varrni” a felelősséget. A hivatali visszaélés bűncselekményének fogalmi elemei ugyanis a következők:
– közhivatalnoki minőségben, hatáskör gyakorlása közben szándékos kötelességszegés vagy kötelezettség hibás teljesítése;
– károkozás.
A vádirat a következőképpen fogalmaz: „a bizottság tagjai egy érvénytelen telekkönyvi kivonat értelmében, mely egy másik tulajdonost jelöl meg, összeállították azt a jegyzőkönyvet, melyben a valósággal ellentétben megállapították, hogy az ingatlan a sepsiszentgyörgyi református egyház tulajdonát képezte és visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek”. Ugyanis a jegyzőkönyv kibocsátását megelőzően a közigazgatási minisztérium levelében az áll, hogy szerintük nem az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló jogszabály, hanem a magán- és jogi személyek javairól szóló törvény szerint kellene eljárni. Magyarán: az ingatlan nem egyházi ingatlan, ezért hibásan jártunk el. Ebből a megfogalmazásból egyértelműen kiderül, hogy a bizottság büntetőjogi felelőssége az ügyészség véleménye szerint abban rejlik, hogy tévesen állapították meg a tulajdonjog jogosultját, és ebből a hibából nem a valós tulajdonos javára szolgáltatták vissza. Ugyanez a megfogalmazás cseng vissza az alapfokú ítéletben is. Nyilván ehhez érveket is sorakoztat: soha nem volt az egyház tulajdona, közadakozásból épült, tehát az egyház szerepe csupán az iskola jellegében nyilvánult meg és nem a tulajdon kérdésében, stb.
Ez azt jelenti, hogy a büntetőjogi felelősség kizárólag a tulajdonos helyes vagy helytelen megállapításán múlik. Azaz amennyiben nem a református egyház a jogos tulajdonos, akkor létezik büntetőjogi felelősség, ha pedig ő a jogos tulajdonos, akkor teljes mértékben tárgytalan a büntetőjogi felelősség. Ezt ez irányt követte maga a feljelentés, de ugyanezen az úton haladt tovább a teljes nyomozati szakasz, ezt kifogásolta az ügyészség a vádiratban és ezt indokolja meg az alapfokú döntés is. Természetes módon ilyen irányú volt az alapfokú eljárás kezdeti szakaszában előterjesztett (és később végzéssel jóvá is hagyott!) előzetes kifogásunk is, melyben azt kértük, hogy a büntetőjogi felelősség érdemi vizsgálata előtt a bíróság állapítsa meg, hogy az ingatlan a református egyház tulajdonát képezte. A védekezés teljes folyamata ezt a logikát követte – nem is követhetett más logikát, hiszen a vád maga is erre alapozza a vétkességünket.
A védelem a fellebbezésben is ezt a kritikát fogalmazta meg: az alapfokú döntés átveszi a vádirat érvelését (valójában oldalakat idéz belőle szó szerint!), és a bizottság hibájának azt rója fel, hogy a valósággal ellentétben visszaszolgáltatta a kollégium épületét a református egyháznak. A fellebbezési eljárás során mindvégig arra fektettük a hangsúlyt, hogy az alapfokú ítélet minden (köztük az ilyen irányú) érvelését lebontsuk, és bebizonyítsuk, hogy mivel az ingatlan a református egyház tulajdona, ezért nem állapítható meg a bizottság tagjainak a büntetőjogi felelőssége. Emellett természetesen a bűncselekményi elemek mindegyikét lebontottuk, elmondván, hogy sem szándékos kötelességszegés, sem más kötelesség hibás teljesítése nem állapítható meg, ugyanúgy, ahogy kár sem keletkezett, hisz Sepsiszentgyörgy önkormányzatának perbeli szerepvállalásának lényege épp az volt, hogy városi tanácsi döntésben rögzítették: az önkormányzatot, mint ingatlanvagyon-kezelőt, semmilyen kár nem érte.
Viszont a jogerős ítélet teljesen felborítja ezt a logikát, ugyanis egy olyan elemet hoz be az érvelésbe, amely sem a vádiratban, sem pedig az alapfokú ítéletben nem szerepelt. Azt mondja ugyanis az indoklás, hogy a bizottság tagjai szándékosan nem teljesítették azt a törvényi kötelességet, miszerint a jegyzőkönyv kibocsátása csak a közigazgatási minisztérium „megerősítése” után történhet meg. A tisztább kép érdekében hadd álljon itt a törvény szövege, amibe megpróbál a jogerős döntés kapaszkodni – 83/1999. sz. sürgősségi kormányrendelet, 3. szakasza:
„(1) A közigazgatási minisztérium a prefektúrákon keresztül kérni fogja minden (mellékletben szereplő – szerző megj.) ingatlan jogi helyzetét.
(2) A jegyzőkönyveket csak a közigazgatási minisztérium megerősítése után lehet kiállítani.”
Nos ez a szöveg azt szabályozza, hogy a rendelet mellékletében levő ingatlanok mindegyikénél a jegyzőkönyv kibocsátása előtt meg kell győződni az adott ingatlan jogi helyzetéről, azaz arról, hogy az valóban tükrözi-e a mellékletben foglalt adatokat: hol van az épület, mi a jelenlegi rendeltetése, valóban államosították-e. A „megerősítés” (a román törvényszövegben confirmare – konfirmálás, visszaigazolás) ezt jelenti: a minisztérium a prefektúrák segítségével megerősíti, hogy valóban arról az ingatlanról van szó, amely a mellékletben szerepel, illetve, hogy annak jelenleg mi a jogi helyzete. Ennek a „konfirmálásnak”, „megerősítésnek” az a célja, hogy az esetleges azonosítási hibákat kiküszöbölje, ugyanis volt példa arra, hogy a mellékletben szereplő ingatlanok valamelyike, időközben már kikerült az állam tulajdonából, magántulajdonba került (például Temesvári Magyar Ház) – így az állam már nem rendelkezhet fölötte. Nos, ez a „megerősítés” minden esetben egy többnyire féloldalas irat, amelynek szövege rendszerint így hangzik: „a közigazgatási minisztérium megkereste X megye prefektusi hivatalát, amely közölte, hogy a kormányrendelet mellékletének Y pontjában, … település … utca … szám alatt szereplő ingatlant 19…-ban államosították, jelenleg … működik benne, jelenlegi tulajdonosa …”.
A Székely Mikó Kollégium esetében kiadott minisztériumi dokumentum is ugyanezt a szöveget tartalmazza, de a végén a minisztérium hozzáteszi, hogy véleménye szerint nem a 83/1999-es kormányrendelet, hanem a 10/2001-es törvény szerint kellene eljárni (ez utóbbi a magánszemélyek és jogi személyek javainak visszaszolgáltatását szabályozza). Ez utóbbi megjegyzését tisztáztuk a per során is, amikor bebizonyítottuk, hogy egy 2001-ben született jogerős bírósági döntés kötelezett bennünket arra, hogy eljárjunk a Mikó épületének ügyében, a jogerős bírósági döntés tehát felülírja a minisztérium véleményét. Egyebekben a minisztérium átirata mindenben „megerősített”: elmondta, hogy az ingatlan hol helyezkedik el, hogy jelenleg iskola működik benne, hogy államosították, és jelenleg is az állam tulajdonát képezi.
A Mikó-per jogerős ítélete elsősorban tárgyi tévedésben van, amikor azt állítja, hogy nem vártuk meg a közigazgatási minisztérium „megerősítését”. Ez a dokumentum létezik, része a periratnak, és a vádirat, valamint az alapfokú döntés nem kifogásolta sem ennek a létét, sem pedig ennek megerősítő jellegét, hiszen mindkét irat (vádirat és alapfokú ítélet) kizárólag azt kifogásolta, hogy a bizottság tagjai nem vették figyelembe a minisztérium hozzáfűzött véleményét, miszerint ez valójában nem is egyházi ingatlan, hanem egy más jogszabály szerint kellene eljárni, azaz a bűntényt a tulajdonos téves megállapításával követtük el.
Ebből kifolyólag a jogerős ítélet olyan kérdést és olyan vádat próbál megindokolni, amely nem volt tárgya a vádiratnak, túlmegy annak körén. Egy egészen más bűncselekményi tényállást rögzít! Ez azt jelenti, hogy mivel sem a vádirat, sem pedig az alapfokú ítélet nem mutat rá erre a kötelességszegésre, ezért ez a megállapítás nemcsak túlmutat a vádirat keretein, hanem ezáltal meg is fosztott bennünket, vádlottakat attól, hogy ezzel szemben érveljünk, védekezhessünk. Megfosztott tehát bennünket a védelemhez való jogtól.
A jogerős ítélet ilyen értelemben kilép az eredeti jogvita medréből, más felelősségeket próbál bevinni az érvelésbe, védelemhez való jogtól foszt meg és ezáltal megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményének mind a méltányos eljárásra, mind pedig a védelemhez való jog garantálására vonatkozó rendelkezéseit.
Az ingatlan jogos tulajdonosa és a visszaállamosítás
A jogerős ítélet másik része a tulajdonjog kérdését érinti. Érdekes módon épp az előbb leírt felelősség megállapítása mentén próbál a jogerős ítélet egy olyan furcsa fordulatot behozni, miszerint épp azért, mert a bizottság vétke a „megerősítés” hiányában kiadott jegyzőkönyv, ezért nem is igazán érdekes, hogy kié az ingatlan. Sőt, ki is jelenti egyértelműen, hogy „semmilyen jelentősége nincs annak, hogy ki a tényleges jogos tulajdonos, hisz a tulajdonjog átszállása egy bűncselekmény folytán következett be”. Ezáltal nem tesz az ítélet se többet, se kevesebbet, mint erőszakkal elválasztja egymástól a büntetőjogi felelősséget a tulajdonjogi kérdéstől, ami teljes mértékben ellentmond a vádiratnak, és egy teljesen más perspektívát vetít elő. Ugyanis – visszatérve a vádiratra és a per teljes korábbi folyamatára – az ügy lényege kezdettől fogva az volt, hogy a bizottság azért bűnös, mert a valóságtól eltérően visszaadta az ingatlant a református egyháznak. Gyakorlatilag a jogerős döntés egy teljesen más bűncselekményi tényállást rögzít, a vádirathoz képest teljesen más cselekményeket nevez meg jogtalannak, és más irányba tereli a tulajdonjog kérdését, miközben az jogilag is, és tényszerűen is, egy és ugyanazon kérdéskör. Nem csupán a vádirat vonja össze ezt a két dolgot, de lényegében nem is lehet elválasztani, ugyanis a jogvita alapját az képezte – és az képezi ma is –, hogy megkérdőjeleződött az egyház jogos igénye a kollégium épülete fölött, ennek polgári pere folyamatban volt, és felfüggesztődött a büntetőeljárás idősza-kára. Később aztán a büntetőeljárás alapját is az képezte, hogy valótlanul és jogtalanul adtuk vissza az épületet a református egyháznak. Ez a két elem egy egységes egész két egymástól elválaszthatatlan fele: nincs büntető ügy, ha van egyházi tulajdonjog – és viszont, ha az egyháznak nincs jogos tulajdona, akkor van bűncselekmény.
Nos, ezzel szemben mit tesz a jogerős ítélet? Mint már leírtam, egyrészt erőszakkal és jogtalanul leválasztja a tulajdonjog kérdését a büntetőjogi felelősségről, ezáltal egy teljesen más bűncselekményi tényállást ír le. Teszi ezt azért is, hogy elhárítsa a felelősséget attól, hogy jogerősen véleményt fogalmazzon meg az egyház tulajdonosi minőségéről. Megpróbál úgy viselkedni, mintha nem is érdekelné, hogy kié az épület mindaddig, amíg ettől függetlenül amúgy is létezik büntetőjogi felelősség. Csakhogy ez a logika azért hibás, mert épp a vádiratban megfogalmazott bűncselekményi tényállást mellőzi, azaz túllép a vád keretein. Másrészt pedig, hogy a tulajdonosi kérdésben azért mégse maradjon teljesen semleges, kijelenti: mivel a visszaszolgáltatás bűncselekmény révén történt, ezért helybenhagyja az alapfokú bírósági döntést, miszerint megsemmisíti az Erdélyi Református Egyház tulajdonjogát, visszaállítja az eredeti állapotot. Ezzel ugyanazokat a cikkelyeket sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményéből, amelyeket a büntetőjogi felelősségnél már jeleztem, ráadásul megsérti a magántulajdonhoz való jogról szóló cikkelyt is.
Sokan felháborodva kérdezték, hogy miért nevezzük az eredeti állapot visszaállítását „visszaállamosításnak”. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a 83/1999-es kormányrendelet egy reparációs jogszabály. A kommunista (tehát nem jogállami) rendszer által elkövetett jogtalan tulajdonelkobzást reparálja azáltal, hogy jogállami keretek között törvénnyel visszaszolgáltat. A jogerős bírói döntés (akárcsak az alapfokú), megsemmisíti a jogállami reparációs törvény hatását, és a nem jogállami keretek között született állapotot – az államosítással létrejött állapotot – állítja vissza. Ezt akárhonnan is nézem, ugyanaz: visszaállamosítás.
Összegzés
A Székely Mikó Kollégium ügyében született jogerős bírói ítélet összességében egy teljesen más világot ír le. Jelentős mértékben túllép a vád keretein, mind a büntetőjogi felelősség, mind pedig a tulajdonjog kérdésében. A vád alapja az, hogy a bizottság bűncselekményt követett el, mert a valóságtól ellentétesen a református egyháznak adta vissza az ingatlant. Ezzel szemben az ítélet indoklása szerint teljesen más formában követtük el állítólagos bűnünket. Új bűncselekményi tényállást állapít meg, amely nem azonos a vád által megfogalmazottal. Magyarán: olyan bűncselekmény elkövetése miatt ítél el, amely miatt a vádirat nem kért felelősségre vonást. A visszaállamosítás kérdését is oly módon oldja meg, hogy megpróbálja elkerülni a jogos tulajdonos kilétére vonatkozó megállapításokat, bár az eredeti állapot visszaállításával implicit módon egyetért azzal, hogy az egyház nem tulajdonos.
Az elemzésem legelején jeleztem, hogy a döntés minden tekintetben utasítást teljesít. Ez egyrészt kitűnik abból, hogy mindenáron meg kellett felelnie annak az utasításnak, hogy ebben az ügyben nem szabad felmenteni a vádlottakat, másrészt megpróbálja ezt úgy megindokolni, hogy az időközben nagy közfelháborodást keltett ügyet folyamatosan követő nemzetközi, de különösen amerikai és magyar diplomácia ne tudjon kifogást emelni, hisz lám, a bíróság nem is akarja firtatni az egyház tulajdonjogát, mondván: attól még lehet akár az egyházé is, csak járja ki törvényesen a procedúrát… Csak hát, ezzel egy egészen más síkra tereli az ügyet, pontosabban egészen más ügyet kreált. A vád nem erről szólt, tehát az ítéletnek sem szabad erről szólnia.
Amit képtelen volt kimondani a bíróság, mert ez volt a parancs, kimondom én: senki nem követett el semmilyen bűncselekményt, ugyanis az ingatlan jogos tulajdonosa kétségtelenül a református egyház, a bizottság pedig minden törvényi eljárást betartva ezt megállapította, és a törvényt végrehajtva visszaszolgáltatta a Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerület javára. Marad a következő lépés, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága meghozza a helyes döntést…
Szabadság (Kolozsvár)

Huszonötödik születésnapját ünnepelte az EMT
Február végén nem a szervezet tevékenységére jellemző tudományos ülésszakkal, hanem baráti hangulatban zajlott összejövetellel, s természetesen néhány felszólalással, kamarazenével és svédasztallal ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a kolozsvári székhelyű Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületének aulájában.
Felszólalásában Köllő Gábor EMT-elnök így emlékezett a társaság létrejöttére: a diktatúrából való szabadulást követően elkezdődhetett az erdélyi magyar civil szféra kialakulása. – Kolozsváron néhány műszaki értelmiségi úgy gondolta, jó volna, ha a mérnök társadalomnak is lenne egy szervezete, s így megalakult az EMMTT (EMT) – mondta a szervezet jelenlegi vezetője, kiemelve, hogy több intézmény újraindult, a műszakisokét viszont a „semmiből kellett létrehozni”.
Szabadság (Kolozsvár)

Aranyra emlékeztek szülővárosában
„Ünnepeljen velünk!”, hirdette meghívójában a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület. Húsz éves az Arany János Szavalóverseny is, amelyet a helyi Zilahy Lajos Művelődési Házban tartottak szombaton. Patócs Júlia, a művelődési egyesület elnöke, a szavalóverseny lebonyolítója elmondta: „A vers nem megy ki a divatból. Immáron kerek húsz éve rendszeresen szervezzük a szavalóversenyeinket, Arany János epikus költő előtti tisztelgésünk és főhajtásunk jeléül. A versválasztás magától adódik, névadó egyesületünk költőjétől illik előadni. De szóba jöhetnek más klasszikusok is, mint ezúttal, amikor Reményik Sándor-költemények is elhangzottak. Két évtizedes tevékenységünk alatt több mint ezer verskedvelő diákot mozgattunk meg. Mozgósító akciónk híre nemcsak Szalonta városa versenyzőinek szól, hanem megyénkből, de még Magyarországról is vonzott versenyző diákokat. Minden versmondót arra biztatunk, bátran álljon ki a pódiumra; kiállásuk bátor tettet, önbizalmat ad. Jó lecke ez a nagybetűs életbe való beilleszkedésre.”
A szombati megmérettetésen több korcsoport versenyzett, az óvodáskortól az iskolások korcsoportjáig, de volt egy felnőtt-kategória is, amelyet Takó Beáta nyert meg összesítésben, mint tapasztalt előadó, az Arany János-szavalóverseny első díjasa is ő lett. Senki sem ment haza azonban üres kézzel: könyvjutalmakkal és oklevelekkel, valamint Domján Sándor egyik, a pusztát ábrázoló fametszetéről készült másolatával lettek megjutalmazva mindazok, akik hozzájárultak a szavalóverseny sikeres kivitelezéséhez.
A húszéves évfordulóra Aranytoll versíró pályázatot is hirdettek, melynek keretében egy gyerek versírót, egy líceumi pályázót és egy felnőtt kategóriájú versírót is Aranytoll-oklevéllel jutalmaztak.
Az Arany János születésének 198. évfordulójáról való megemlékezés a nagyszalontai református templomban vasárnap, Mikló Ferenc esperes igehirdetésével folytatódott. „Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással”, idézte Pál apostolt az esperes, példaképül állítva Arany Jánost, aki maga is erre tanította családját. Az igehirdetést követően a helyi Arany János Elméleti Líceum diákjai az ünnepséghez méltó szavalatokat, valamint gitár- és furulyakísérettel énekszámokat adtak elő Fazakas Eszter, mezőtelki lelkipásztor felkészítésével. Pető Csilla tanfelügyelő a halhatatlan költő életútját, példamutató munkásságát, erkölcsi nagyságát méltatta.
Az istenházában a megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult, majd Arany János ülő szobrának megkoszorúzása következett.
Hétfőn Arany János szalontai szülőházánál Patócs Júlia mondott ünnepi beszédet, melyben felelevenítette: e házban született az a kisfiú, aki a magyar epikus költészet halhatatlan csillaga lett. A megemlékezés koszorúzással zárult.
Sára Péter
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Rács mögötti jogviták
Bár a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a romániai magyar rabok által elszenvedett súlyos visszaélésekre hívta fel a figyelmet, Ioan Blaga, a csíkszeredai börtön igazgatója érdeklődésünkre közölte, a székelyföldi intézményben nem sérülnek a magyar anyanyelvűek törvény által szavatolt jogai. Ezzel szemben egy fogvatartott szerint a feketehalmi börtönben nem igényelhető anyanyelvű oktatás vagy pszichológusi segítség.
Szó sincs arról, hogy a magyar elítéltek súlyos visszaélések áldozatai lennének a csíkszeredai börtönben – állítja Ioan Blaga, az intézmény igazgatója, akit azt követően kerestünk meg, hogy a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a magyar rabokkal szembeni jogtiprásokra hívta fel a figyelmet.
Blaga a szerkesztőségünkhöz eljuttatott hivatalos átiratban közölte, a megyeszékhelyi büntetés-végrehajtási intézetben a fogvatartott magyarok gond nélkül használhatják anyanyelvüket, és azt állítja, eddig egyetlen kérvényt sem utasítottak el amiatt, hogy azt magyar nyelven fogalmazták meg. Blaga szerint a rabok a meghallgatásokon is használhatják anyanyelvüket. Az intézményvezető közölte továbbá, a börtön alkalmazottainak mintegy fele alapfokon ismeri a magyar nyelvet.
Az átirat szerint az elítéltek celláiban a büntetés-végrehajtást szabályozó fontosabb törvények magyar nyelvű fordításai is rendelkezésre állnak, ugyanakkor a börtön könyvtárából lehet kölcsönözni magyar nyelvű könyveket. Blaga közölte továbbá, azokat a magyar nyelvű tévéműsorokat is lehet követni, amelyek az egyik csíkszeredai kábeltévés cég alapcsomagjában szerepelnek.
Az igazgató azonban hozzátette, jelenleg nem tudnak pszichológust biztosítani a rabok számára, mivel mindkét állás betöltetlen maradt. Bár a 2000 és 2012 között működött római katolikus börtönlelkészi állás megszűnt, az igazgató szerint a római katolikus és a református egyház képviselői időközönként lelkészi szolgálatot végeznek az intézményben. A 2014/2015-ös tanévben pedig magyar tannyelvű oktatás is indult, az 1–4. osztályban tizenegy, az 5–8. osztályban pedig tizenhét elítélt tanul.
Nemrég a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat a Krónikához is eljuttatott közleményében foglalkozott a romániai magyar rabok helyzetével. Az általuk elszenvedett visszaélésekre egy Feketehalmon fogva tartott rab hívta fel a figyelmet, aki levelében arra panaszkodott, hogy napi rendszerességgel diszkriminálják a magyar börtönlakókat a Brassó megyei intézetben.
A 2013. február 28-ai keltezésű, román nyelvű írásában azt állítja, a feketehalmi börtön lakóinak mintegy negyven százaléka magyar nemzetiségű, ennek ellenére sem magyar pedagógust, sem pszichológust nem biztosítanak a számukra, és a hatályos jogszabályok ellenére a büntetés-végrehajtási szabályzathoz sem férnek hozzá anyanyelvükön.
Zsigmond József, a jogvédelmi szolgálat háromszéki szervezetének munkatársa elmondta, az elítélt korábban már minden európai és romániai, börtönökkel foglalkozó bizottságot megkeresett jogai érvényesítése végett, de mindig visszakerült az ügye a börtönhöz belső kivizsgálásra.
A jogvédelmi szolgálat szerint az országban több olyan börtön is működik, ahol a fogvatartottak több mint 20 százaléka magyar anyanyelvű (például Csíkszeredában, Feketehalmon és Marosvásárhelyen), ezekben az intézményekben azonban „nem lehet használni sem szóban, sem írásban a magyar nyelvet, nem lehet magyar nyelvű rádiós és televíziós adáshoz hozzáférni, magyar nyelvű tanárt és pszichológust igényelni".
A jogvédelmi szolgálatnak arról is tudomása van, hogy a magyarnyelv-használat miatt kialakuló konfliktusoktól, a többség haragjától az illető személyt nem védik meg kellően a hatóságok.
Gyergyai Csaba, Kovács Attila
Krónika (Kolozsvár)

Harmadik ipari parkját nyitja Nagyvárad
Újabb ipari parkot alakíthat ki Nagyváradon a helyi önkormányzat által életre keltett Eurobusiness Park részvénytársaság, miután a városi közgyűlés legutóbbi ülésén rábólintott a létrehozására vonatkozó határozattervezetre.
A magyar határ felé vezető főútról lekanyarodó Üzem utca mentén elterülő 178 865 négyzetméteres terület teljes egészében a társaság tulajdonában van, a cégeknek pedig megéri majd ide költözniük, hiszen az üzemeltető a már megszokott – jogilag szabályozott – kedvező haszonbért és adókedvezményeket, továbbá fejlett infrastruktúrát kínál számukra.
Kialakítását a 121 hektáros Eurobusiness 1 és a 23,8 hektáros Eurobusiness II parkok egyaránt 80 százalékos telítettsége indokolta. Delia Ungur, a részvénytársaság ügyvezetőjének elmondása szerint ezáltal folytatni tudják korábban eltervezett stratégiájukat, és további befektetőket tudnak Nagyváradra csábítani.
A jelenleg érvényben lévő szerződések szerint a már meglévő két ipari parkban történt beruházások összesen több mint kétszázmillió euróra rúgnak, ezek közül az Emerson, a Plexus, a Shinheung és a Faist befektetései a legjelentősebbek. Ezek a vállalatok mostanáig 2400 új munkahelyet teremtettek, de 2020-ig további 4000 várható.
Az igényeik kiszolgálása érdekében a park üzemeltetője fejleszteni akarja a szakiskoláját is, hogy a jövőben a gazdasági szükségleteknek megfelelő, képzett munkaerőt tudjon biztosítani.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

„Az emberi kapcsolatokat javítsuk, ez az igazi böjt”
Kiss Ulrich marosvásárhelyi jezsuita szerzetes a rend feladatairól, terveiről és a nagyböjti időszakról beszél interjúnkban.
– Pár évvel ezelőtt telepedtek vissza a jezsuiták Marosvásárhelyre. Melyek a legfontosabb feladataik, terveik?
– Marosvásárhelyen a jezsuita jelenlét a 16. századig nyúlik vissza, utána egy nagy szünet következett. A rendszerváltás után a magyarországi jezsuita provinciába egyre több erdélyi kérte felvételét, székely és magyar fiatal. Így egyrészt hálából jöttünk vissza Marosvásárhelyre, másrészt voltak feladatok. Jó viszonyt ápoltunk az érsekkel, végül két missziót nyitottunk, Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen.
Szatmárnémetiben az az érdekesség, hogy közös a vállalkozás a román jezsuitákkal. Ők nincsenek sokan, nem alkotnak provinciát, hanem régiót. Így a szatmárnémeti feladatokat román és magyar jezsuiták közösen látják el. Román, magyar és német nyelven miséznek. Marosvásárhelyen a minoriták már nem tudták fenntartani a rendházat és templomot, mivel nagyot csökkent a számuk, és kerestek egy partnert, aki átveszi tőlük a feladatot. Az érsek nem szerette volna, ha a város szívében űr keletkezik a lelkek szolgálatában. Itt volt az ingatlan, így támogatta, hogy a jezsuiták visszajöjjenek Marosvásárhelyre.
Kettős missziót adott nekünk: egyrészt az egyetemi lelkészség és a kollégium megszervezését, működtetését. Ez szorosan összefonódik, de mégsem azonos. Másik feladatunk: a minorita templomi szolgálat. Az én feladatom az, hogy ezeket összehangoljam. Átvállaltuk a minorita templomot, és azt szeretnénk, hogy az egyházi szolgálaton túl kicsit kulturális központtá is váljon. Most keressük a lehetőségeket, hogy az egyházi szolgálatot és a művészeteket, kultúrát össze tudjuk kapcsolni. Beszélgetünk erről, körvonalazódik az Engesztelés és a párbeszéd háza elnevezésű terv.
Ennek keretében kezdtük el az együttműködést a szomszédos Művészeti Egyetemmel, karácsonykor a betlehemest az intézmény díszlettervezői készítették, ami nagyon modern és szép volt. Idén adventkor egy bábjátékot is szeretnénk bemutatni színészekkel. Ha már a gyerekeknél tartunk, volt már egy nagyon sikeres gyerekmisénk, ezt szeretnénk újraindítani. Igény van erre.
Fontos elmondanom, hogy nem vagyunk plébánia, nincs egyháztanács, de önként létrehoztunk egy baráti kört, és kikérjük a hívek véleményét arról, milyen szolgálatokra van szükség. Innen jött a gyermekmise-impulzus is. Híveink három rétegből jönnek: egyrészt a minoriták rendíthetetlen hívei. Másodszor olyanok, akik egy-egy lelkigyakorlat vagy személyes kapcsolat után vonzódnak a jezsuitákhoz, és harmadszor a fiatalok, hiszen az egyetemi lelkészség vasárnap esti miséjét is a minorita templomban tartják.
Nem akarunk versenyezni a városi egyházközségekkel, hanem ki szeretnénk egészíteni az ő szolgálataikat. Olyanokat is megszólítani, akiket ők nem tudnak olyan jól. A népegyház mindenkit meg kell szólítson, de a mindenki bizony néha senki, mert fizikailag lehetetlen mindenkit megszólítani.
Most keressük azokat a rétegeket, amelyeknek erre igénye, szüksége van, és puhatolózunk, kísérletezünk, elindítunk valamit, és ha igény van rá, megtartjuk. Kísérletező fázisban vagyunk. Természetesen a jezsuitáknál hagyomány a lelki gyakorlatok megszervezése, a gyóntatás, valamint a fiatalokkal, a társadalom peremén lévőkkel való foglalkozás, ezt folytatjuk. Nem mi négyen, hanem a hívekkel együtt. Összességében azt szeretnénk, hogy a hagyományos szolgálatokat megújítsuk: nem újat kitalálni, hanem kicsit másképp csinálni.
– Beléptünk a nagyböjti időszakba. Ön előadás-sorozatot is tart a hét főbűnről.
– Hét részből áll az előadás-sorozat, hamvazószerdán volt az első, aztán egymást követő szombatokon lesznek a Keresztelő Szent János-plébániatemplomban. Én celebrálom a misét, és ennek keretében impulzusokat adok, hogy aki a mise után hazamegy, az is kapjon valamit a soron lévő főbűnről. Utána negyvenperces előadást tartok, erre az is eljöhet, aki nem jár templomba, hiszen a témát nemcsak a hit oldaláról, hanem a filozófia, a pszichológia, szociológia szemszögéből is érintem. Egy Olaszországban megjelent, magyarra is lefordított könyvet használom referenciaként, saját példákkal kiegészítve.
Az előadás-sorozat gondolatát az adta, hogy észrevettem a gyóntatásoknál: sok ember megmarad kisiskolás szinten, ugyanúgy gyón, mint elsőáldozóként. Holott az ember fejlődik, egy javakorabeli férfi vagy családanya gyónjon másképp, mint egy fiatal kamasz. Azért választottam a főbűnöket, mert azok a társadalomban nagyon jelen vannak, s fontos ezt tudatosítani. A Madison Avenue, a reklámszakma hagyományos törzshelyének egyik főguruja azt mondta: „mi mindennap vétkezünk a tízparancsolat ellen".
Ezt a hét főbűnre is mondhatta volna. Például az irigység, amiről az első előadást tartottam, tipikusan a 21. század bűne. Ma már nem azt mondjuk, hogy miért nem megy nekem olyan jól, mint neki – valamikor ez a felfogás nagy lendületet adott az iparnak, mert mindenki fejlődni akart –, hanem azt: miért megy neki jobban, mint nekem; de ez nem vezet sehova.
– Mit tanácsol, mire figyeljünk oda a nagyböjti időszakban?
– Azoknak, akik hagyományosan követik ezt az egyházi gyakorlatot, azt tanácsolom, hogy lépjenek túl a formális böjtön. Az, hogy nem eszem húst, szép és jó, de egészségügyi meggondolásból is meg lehet tenni: nem igazán vallási gyakorlat. Inkább arra figyeljenek, hogyan harcolhatnak a hét főbűn ellen. Különösen az ellen, ami bennük erős.
Szent Ignác is beszél a részleges lelkiismeret-vizsgálatról, így vizsgáljuk meg, melyik főbűn erős bennünk. Például ott a torkosság. Jellemző erre a társadalomra, hogy hamvazószerda másnapján, a böjt kezdete után kitalálták a torkos csütörtököt. És úgy csinálnak, mintha ez hagyomány volna. Közben nem más, mint marketingfogás. Nonszensz.
Egész évben torkos csütörtök van. A húshagyókedd volt a hagyományos torkos nap, hiszen már a középkorban is akkor dőzsöltek, a negyvennapos, tényleges böjt előtt. Ehelyett a torkos csütörtök megszakítja az épp megkezdett böjtöt: ez már majdnem ördögi. Visszatérve a kért tanácsra, azt keressük, hogy közel kerüljünk az emberekhez, hogy megbocsássunk, letegyük a haragot, így böjtöljünk. Jézus is azt mondta, nem az számít, mit esztek, hanem hogy mi jön ki a szátokból: gondolatok, szavak. Az emberi kapcsolatokat javítsuk, ez lenne az igazi böjt, ami nem mond ellent az egyházi előírásoknak.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Új vezetője van a hírszerzésnek – ki Eduard Hellvig?
Eduard Hellvig vezeti hétfőtől a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI). Negyven éves kora ellenére a SRI új igazgatója kipróbált csaknem minden jelentősebb politikai tisztséget: volt a román parlament képviselője, később miniszterré nevezték ki, majd európai parlamenti képviselővé választották meg. Hellvig az első SRI-vezér, aki tanulmányait már az 1989-es események után végezte el.
Brókerből lett politikus
Eduard Hellvig 1974. október 27-én született Zilahon. Egyetemi tanulmányait 1997-ben végezte a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem politikatudományi karán, 2009-ben nemzetközi kapcsolatokból szerzett doktorátust a bukaresti Politikatudományi és Közigazgatási Országos Iskolában. Egyetem utáni tanulmányait az Országos Nemzetvédelmi Kollégiumban, a bukaresti I. Károly Egyetemen és a németországi George C. Marshall Közép-Európai Biztonságtudományi Központban folytatta.
1996 és 1997 között a kolozsvári Politikai Elemző Intézet programfelelőse volt, majd a brókerként dolgozott a BVB-TVM Rt-nél, később a Társadalomtudományi Intézet vezérigazgatója illetve a Sintezis Romania központ ügyvezető igazgatója lett.
Politikai tevékenységét 2003-ban kezdte el, Dan Voiculescu Romániai Humanista Pártjának – a később Konzervatív Párttá alakult tömörülés – tagjaként, a Bihar megyei pártszervezet ideiglenes elnöki tisztségét töltötte be. Pártjához nem volt hűséges: öt év múlva átment a Nemzeti Liberális Párthoz, amelynek jelenleg alelnöke. A párton belül volt a korábbi alelnök, Horia Rusu tanácsosa. Nemsokára azonban Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter, később az államfői tisztségre pályázó Mugur Isarescu tanácsosa lett, és az ugyancsak államfőjelölt Crin Antonescu kampánycsapatát vezette.
Crin Antonescutól Klaus Johannisig
2004-ben választották parlamenti képviselőnek a Szociáldemokrata Párt és a Romániai Humanista Párt közös listáján, 2012-ben újabb mandátumot kapott, ezúttal a Szociál-Liberális Szövetség színeiben, de mandátumának csak 2013 szeptemberéig tett eleget, ekkor – egy megüresedő hely jóvoltából – az Európai Parlament képviselője lett, immáron másodjára. Tavaly az európai parlamenti választásokon ismét mandátumot nyert. Ez a Román Hírszerző Szolgálat élére történt kinevezése alkalmával családi vitához vezetett, felesége ugyanis nem akarta, hogy otthagyja a jobban fizető EP-tisztséget.
Miniszterként az első Ponta-kormány idején a regionális fejlesztési és idegenforgalmi minisztériumot vezette 2012 májusa és decembere között. Eredetileg Crin Antonescu bizalmi embere volt – a hűség azonban ez alkalommal sem volt jellemző rá. Klaus Johannis felemelkedése láttán korábbi mentorát faképnél hagyott és ma már az új államfő bizalmasaként ismerik.
Magatartásában is újabb eszményképe higgadtságát, nyugalmát próbálja utánozni, életelve alapján, miszerint „egy mosoly és egy jó szó semmibe sem kerül, ám megváltoztathatja az országot”.
A jó szó és a mosoly eléggé komoly vagyont is hozott neki: egy 401 és egy 665 négyzetméteres voluntari-i és Bihar megyei telek ötven százalékos tulajdonosa, egy 143 és egy 210 négyzetméteres háza van szintén Voluntari-ban és Bihar megyében. Egy 2010-es Skoda tulajdonosa, bankszámláján 38 ezer lej és 97 ezer euró található. A román parlament alelnökeként és az Európai Parlament tagjaként 2013. évi jövedelme csaknem 66 ezer lej és több mint 31 ezer euró volt. Felesége orvos-igazgatóként tavalyelőtt 150 ezer lejt vitt haza.
Tengelyváltás?
Eduard Hellvig mindeddig nem keltett különösebb feltűnést a román politikában. Nincs sok ellensége sem, talán ez is magyarázza azt, hogy a parlamentben voltaképpen ellenkezés nélkül megszavazták a kinevezését.
Nevesítése előtt a blogján arról írt, hogy a Traian Băsescu volt államfő által szorgalmazott Bukarest-London-Washington tengely helyett Bukarest-Berlin-Washington tengelyt javasolt Románia számára, arra hivatkozva, hogy Anglia egyelőre határozatlannak mutatkozik Oroszországgal fenntartott viszonyában.
Eduard Hellvig elképzelései – amelyek nagyrészt megegyeznek Klaus Johannis elképzeléseivel – szerint Romániának az eddiginél sokkal aktívabb szerepet kell betöltenie a regionális biztonság szavatolásának tekintetében. Ezért erősíteni kell az ország védelmi kapacitását, mindenekelőtt a hadsereg felszereltségének, harci technikájának javítása útján. A schengeni csatlakozásnak az idei év kiemelt feladatává kell válnia, hiszen a szabad közlekedés hiányában Romániát nem lehet ténylegesen uniós tagnak tekinteni. Bukarestnek jelentős szerepet kell betöltenie a Moldovai Köztársaság és Ukrajna reformjainak megvalósításában.
A Román Hírszerző Szolgálat új igazgatója szerint az Európai Uniónak az eddiginél sokkal határozottabban kell fellépnie Oroszországgal szemben. Az uniós tagállamok habozása és megosztottsága ilyen tekintetben igen sérülékennyé teszi Európát.
Magyarország – trójai faló
Budapest és Moszkva kapcsolatai miatt Eduard Hellvig bírálta korábban blogján Magyarországot is. Szerinte Románia a „mérgezett orosz-magyar antant harapófogójába” került, így fő szerep hárul rá az övezetben a demokratikus értékek és térségbeli szövetségeseinek érdekei védelmében. A fenyegető orosz veszélyt látva az Európai Unió nem engedheti meg a Magyarországhoz hasonló dezertálásokat – vélekedett a blogján.
Azt is megállapította, hogy Románia és az egész Európai Unió példátlan esettel áll szemben, amikor az Orbán-rendszer kihívóan megtagadja a liberális-demokratikus értékeket. Magyarország a mindinkább moszkvai befolyás alá kerülő trójai faló, és egyszerűen veszélyt jelent az „európai építményre” nézve – írta.
A Román Hírszerző Szolgálat új igazgatója egészen odáig elmegy a sokat idézett blogbejegyzésében, hogy az orosz-magyar barátságot fenyegetőnek találja a román-magyar barátságra nézve, utóbbi ugyanis mindinkább üresebbé válik Budapest „nacionalista ellenségeskedései” miatt.
Eduard Hellvig Magyarországgal kapcsolatban is Klaus Johannis hívének nevezhető, hiszen a román államfő németországi látogatása előtt egy német rádiónak adott interjújában „nem egészen helyénvalónak” találta Magyarország kapcsolatait Oroszországgal valamint európai partnereivel.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Nagy csapás érte Corneliu Vadim Tudort
Huszonöt év után megszűnik a Nagy-Románia című hetilap, az azonos nevű párt kiadványa.
A számára szomorú hírt a főszerkesztő, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke jelentette be hétfő este az Antena1 televízióban. Corneliu Vadim Tudor anyagi okokkal magyarázta a lap megszűnését.
A Nagy-Románia című hetilap a 1990-ben jelent meg a hazai sajtópiacon, és hatalmas olvasottsága volt. Voltaképpen az újság sikerén felbuzdulva alapította meg Corneliu Vadim Tudor az azonos nevű pártot. A PRM a kilencvenes évekbe az egyik legnagyobb támogatottságú politikai alakulat lett Romániában, elnöke a második helyezést érte a 2000-es államfőválasztáson.
A lap (akárcsak a párt) a sikerét a primitív nacionalista, idegengyűlölő eszmék felkarolásának köszönheti. Corneliu Vadim Tudor heti vezércikkében rendszeresen aljas módon támadta a politikai szereplőket, visszatérő céltáblája volt a magyar közösség és képviselői. Vadim mindig azzal védekezett, hogy ő voltaképpen „pamfleteket” írt.
maszol.ro

„Rossz sajt nincs, csak tudni kell, mi legyen belőle”
Sánduly Edit, a Székely Sajtkészítő Kézművesek Egyesületének elnöke három éve foglalkozik kézműves sajtkészítéssel. Termékeit a csíkszeredai és a székelyudvarhelyi hagyományos vásáron értékesíti. A sajtkészítés titkairól kérdeztük az Énlakán élő közgazdászt. Miért döntött úgy, hogy közgazdászként sajtkészítésbe kezdjen? A férjem létesített egy negyven egyedből álló bivalyfarmot Énlakán, a közgazdász logikám pedig nem hagyott nyugodni. Kiszámoltam a bivalyfarmnak a működési költségeit. Arra jutottam, hogy ezt helyre kell tenni: vagy a költségeket kell csökkenteni, vagy a jövedelmet növelni. A költségeket, amennyire a gazdaság működése lehetővé tette, csökkentettük, de a jövedelemnövekedés is foglalkoztatott. Ennek az egyetlen lehetséges módja, hogy magasabb szinten feldolgozott termék kerül ki a gazdaságból. Korábban a tejet ugyanúgy mi is leadtuk a tejbegyűjtő központoknak, mint mások, literenként 2 lejes áron. Ezért vágtam bele a tej feldolgozásába. Korábban volt már ilyen tapasztalata? Különösebb tapasztalatom nem volt. Gyerekkoromban egyszer a nagyanyám odatett, hogy én készítsem el a sajtot, mert neki el kellett mennie valahová. Akkor 8-10 éves lehettem, elmondta, mi a dolgom, én pedig megtettem, amire megkért. Rá 30 évre elkészítettem a következő sajtot. Szerencsés pillanat volt, mert amikor én erre készültem, akkor a Hargita megyei önkormányzat éppen egy kézműves sajtkészítő tanfolyamot hirdetett, ahová Magyarországról két kézműves sajtkészítő jött el, és tőlük tanultuk meg a kézműves sajtkészítés csínját-bínját.
Mennyi időre volt szükség mindazt megtanulni? Gyakorlatilag semennyi időre. A képzés egyhetes volt. A tanfolyamon az elméletet is, a gyakorlatot is megtanultuk, és olyan lelkesen adták át a tudásukat a magyarországiak, hogy gyakorlatilag már másnaptól bátorságot vettünk, és nekifogtunk sajtot készíteni. Azt tanultuk a tanárainktól, hogy rossz sajt nincs, csak tudni kell, hogy mi legyen belőle. Irányítani lehet az érési, érlelési folyamatot is, és akkor abból csak jó sajt lehet. Összeszámoltam egy alkalommal, hogy az utóbbi három évben a kézműves sajtkészítő tanfolyamokon közel 500-an vettek részt. Otthon mindenki kipróbálta, a családja, rokonsága számára készít kézműves sajtot, de a vásárra vinni a terméket nem volt bátorsága. Jelen pillanatban az 500-ból heten jelentünk meg a kézműves vásárokon. Milyen a székelyföldi sajtfogyasztó kultúra? Termékeinket elsősorban itt értékesítjük, Csíkszeredában és Udvarhelyen, a hagyományos termékvásáron. Itt hagyományőrzőek az emberek, főleg a hagyományokhoz közeli félkemény friss sajtokat kedvelik, de van bátorságuk kipróbálni az érettebb sajtokat is. A sajtfogyasztási kultúra alakulóban van jelen pillanatban. A lágysajtokat, amit mi penészes sajtoknak nevezünk, kevésbé kedvelik, de vannak fogyasztóink, akik azokat keresik. A keménysajtokkal is barátkoznak, azzal könnyebben. Kiváló vásárlók, tehát csak akkor kóstolnak a vásáron, ha vásárolnak is, ingyen hiába is kínáljuk, nem akar jóllakni senki sajtókóstoláson. Alkalmunk volt megkóstolni a sajtjai közül a hagymást, köménymagosat, sőt a pálinkásat is, ami újdonságnak tűnik.
Elsősorban az európai sajtokat ismerjük. A kézműves sajtok Európában hagyományosak, minden tájegységnek megvan a maga sajátos környezete, klímája, ami kialakította az arra a vidékre jellemző sajttartósító, -készítő módszerét. Ide tartoznak a svájci hegyi sajtoktól a francia lágy, a holland lyukas sajtokig, valamennyi tájegységnek megfelelő sajttípusa van. Itt nincs olyan párás levegő, mint Franciaországban, ezért a nedvességet és páratartalmat a penészes sajtokhoz a hűtőszekrényben állítjuk elő. A pálinkás sajt is kézműves sajtkészítő találmány, tartósítja a gyümölcspárlat a sajtot. A sajtra nemes gyümölcspárlatot öntünk, ez a pálinka beivódik a sajtba, majd két-három napos, de akár több hetes érleléssel átveszi a gyümölcs aromáját, de közben az alkohol elpárolog, tehát nem lehet berúgni tőle.
Van-e lehetőség a terjeszkedésre, mondjuk arra, hogy Marosvásárhelyre is eljussanak a kézműves sajtok?
Szerintem mindenképpen van lehetőség. Ennek a legelegánsabb módja az lenne, ha az ottani gazdák is készítenének sajtot. Mi szívesen átadnánk a kézműves sajtok tudományát, mert tudni kell, hogy mi a sajtokat családi gazdaságokban készítjük, tehát az állatok gondozásától, a takarmány előállításától a sajtkészítésig a család minden tagja kiveszi a részét a munkából. Ezért nehézkesebb távolabbi vásárokba utazni.
Volt már igény a sajtkészítés elsajátítására?
Volt, érkezett kérés, a Jára-mentéről, Kolozsvár környékéről, de végül nem szánták rá magukat a szervezésre, elmaradt a képzés. De ha összegyűlne mondjuk egy csoport Vásárhely környékén, szívesen mennénk.
Antal Erika
maszol.ro

Az RMDSZ kezdeményezte a magyar nyelv napjának megünneplését
A magyar nyelv napjának hivatalos megünneplését kezdeményezte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely erre vonatkozó törvénytervezetet terjesztett be a bukaresti parlamentben.
Az RMDSZ tájékoztató hírlevele szerint március 3-án iktatták az RMDSZ frakciója által kidolgozott törvénytervezetet, amely azt indítványozza, hogy november 13-a Romániában hivatalosan a magyar nyelv napja legyen. Ezen az ünnepen lehetővé válna számos magyar vonatkozású kulturális program szervezése.
Romániában a cseheknek és a tatároknak van hivatalosan elfogadott nemzeti ünnepük.
Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint november 13-át a magyar nyelv napjaként ünneplik a Kárpát-medencében. Úgy vélte, a Romániában élő magyar kisebbség jogos elvárása, hogy ott is hivatalos ünneppé váljon ez a nap.
A jogszabálytervezet értelmében minden magyarlakta településen kulturális rendezvényeket szervezhetnek, amelyeket az önkormányzatok és civil szervezetek is támogathatnak. A közszolgálati televízió és rádió beemelheti műsorrácsába az rendezvényekről szóló tudósításokat. A javaslat továbbá előírja kulturális programok szervezését azokban az oktatási intézményekben, ahol magyar nyelven folyik a tanítás.
Az Országgyűlés 2011-ben nyilvánította november 13-át a magyar nyelv napjává. Ezen a napon szentesítette 1844-ben V. Ferdinánd magyar király azt a törvényt, amely hivatalossá tette a magyar nyelvet.
maszol.ro

Trianon? Köszi, inkább ne beszéljünk róla!
Johannis meghívta Hollande-ot december elsejézni 2018-ban. A magyarság erdélyi vezetői vajon gondolkodnak ennyire előre?
r: Klaus Johannis, Románia elnöke, meghívta François Hollande-ot, Franciaország köztársasági elnökét a 2018. december 1-jei ünnepségre, ugyanis éppen 100 éve lesz, hogy Románia határai többé-kevésbé felvették mai formájukat. Johannis tehát előre gondolkodik – a magyarság erdélyi vezetői vajon mit lépnek?
Rosszindulat nélkül írhatom le: ezen a kérdésen, alighanem, még senki sem gondolkozott. Kevésbé mentes a csipkelődési vágytól a megállapítás, hogy nem ártott volna. Elsősorban az RMDSZ felelőssége valamit, bármit kitalálni erre az eseményre, hisz az MPP végelgyengülése és az EMNP kudarcsorozata után megmaradó, egyetlen potens játékosként minden szem rászegeződik.
Forró pityóka a kérdés:
egyrészt mert az erdélyi magyarság számára aligha lesz ünnep december elseje. A kölcsönös tolerancia jegyében illik és fontos is tiszteletben tartani a nemzeti ünnepeket. Ez minden honos nemzet minden ünnepére igaz állítás, amely a többségtől a kisebbségeken át mindenkire igaz. Igaz, mert ezt sulykoljuk magyarokként jó ideje mi magunk is. (Amikor épp nem vesszentrianonozunk – de ennek a retorikának egy erősen kisebbségfóbiás Európában nem lesz befogadója, ráadásul politikailag nem is korrekt, ami pedig kulcskérdés.)
Vajon az elkövetkező három évben valaki gondolkodik-e el azon, hogy miként lehet politikailag korrekt, EU-ban is befogadható módon a magyarság helyzetéről beszélni? Johannis nemrég elhangzott nyilatkozata szerint Romániában ugyanis nincs magyar kérdés.Humoristák szájába illő mondat illik erre a kijelentésre:
magyar válasz sincs.
Menjünk tovább: a magyarságnak konszenzusszerűen vajon van-e véleménye arról, hogyan is kell a románsághoz, Romániához viszonyulni? Az arcukba nézve, nemzetiségi kérdésekről zavartan heherészünk, a hátuk mögött, habzó szájjal ütjük az asztalt? A vesszen Trianon alternatíva itt újra elvérzik. Romániában, akár tetszik, akár nem, román partnerekre van szükség. Politikai partnereket (és itt nem a folyamatosan köpönyegforgató, pillanatnyi érdekek mentén minden etikát mellőzően politizáló alakulatok mozgatóiról beszélek) nem sikerült közel 100 év alatt találnunk – legalábbis nem olyan számban, hogy az tényleg erőt jelentsen. Ahhoz viszont, hogy Európában az erdélyi magyarság számára fontos kérdésekről beszéljen valaki, ahhoz, hogy Románia jelen formája 100 éves fennállásának megünneplésében a magyarság faktor legyen, politikailag korrekt módon, politikai inkorrektséget, intoleranciát kell mutatni. Ez pedig nem képzelhető el román partnerek nélkül. Ki a román partner?
Ha megnézzük, hogy Románia mindenkori kormányzata mit tett értünk, magyarokért, aligha tudnánk jó szívvel ünnepelni 1918. december 1. 100 éves évfordulóját. Valószínűleg a románságért sem tett sokat a mindenkori kormány – de oldalukon a nemzeti összetartozás. Pedig a helyzet korántsem ennyire egyértelmű.
Román partner lehet mindenki, aki úgy érzi, hogy a közel 100 év alatt az alkalmi elit az életszínvonalat nem közelebb vitte Európához, hanem éket vert Európa és Románia közé. Ez nagyjából mindenkire érvényes. Meg lehet tehát mindenkit szólítani? Naivság volna ezt feltételezni – de azokat sem szólítottuk meg, akik természetüknél, műveltségüknél fogva hajlandók átlépni a permanensen újratermelődő nacionalizmuson.
Szűk három év alatt nehéz lesz (most optimista vagyok, mert feltételezem, hogy valaki próbálkozik ilyesmivel) 25 év stratégiai építkezését bepótolni. Elsősorban azért, mert tudatosan, vagy kevésbé tudatosan a magyarság elszigetelődésén dolgoztunk, politikailag, de civil, polgári életünkben is. A cél, hogy a beolvadástól menekítsük magunk, szentesítette az eszközt. A hatékonyságról lehet vitatkozni, de az más lapra tartozik. Világos, hogy nincsen nagyobb számú támogatója a magyarságnak román oldalról: ha a román ajkú politikum önmaga ellenében határozott meg bennünket, mi is beálltunk a sorba, és a románsággal ellentétben határoztuk meg önmagunk. Elvárható valakitől, hogy egy olyan csoporthoz szimpatikusan viszonyuljunk, akinek ellenében meghatározzuk magunk?
2018-ban lesz közfigyelem. Ha újra csak magyarul, csak magunknak nyilatkozunk, inkább szedjük le a pókhálókat otthon a nagyszobából. Annak legalább van látszata. A magyarok igényeiről, gondjairól elsősorban románul, de angol és francia nyelven is kell beszélni, kiadványokat, miegymást készíteni.
Ștefan cel Mareről azt írta a középiskolás történelemkönyv, hogy szinte minden csatáját megnyerte, ha netán mégsem, akkor meg olyan előnyös békét kötött, hogy az felért egy győzelemmel. Az előnyös békekötés művészetét egyelőre nem sajátítottuk el. Most meg itt a fekete leves. Johannis, aki mégiscsak mérsékelt politikus, elmondja, hogy Romániában nincs etnikai kérdés. Székelyföldön nincs olyan, hogy román kérdés, másutt nincs olyan, hogy magyar kérdés, feltételezett bónuszként az egész országban pedig nincs olyan, hogy roma kérdés.
Ezek után szinte látom a jövőt: Kovács Péter, vagy az RMDSZ éppen aktuális megmondó embere 2018. december 1-jén kiáll és a sajtónak nyilatkozik az éppen aktuális MOGYE jellegű problémáról, meg arról, hogy ájjájáj, minket itt aztán nagyon megdiszkrimináltak. Az év során zajló megemlékezéseken finoman közli majd egy-egy román szónok, hogy a magyarság csak örvendjen, hogy ilyen jó dolga van. Eközben mi meg zsummogunk a markunkba, magyar popsiba magyar pacikukit kiáltunk, ugyanezt elcsípjük majd román színezetben, közben pedig titokban várjuk, hogy az óra 2019-re váltson. Trianon? Köszi, inkább ne beszéljünk róla.
Kiss Bence
Transindex.ro

Gyergyóba költöztetik az autonómiatüntetést
Marosvásárhelyen nem kerülhet sor a Székely Szabadság Napjára szervezett tüntetésre, ezért a Székely Nemzeti Tanács Gyergyószentmiklósra hívja mindazokat, akik ott lettek volna Vásárhelyen, és azokat is, akik a tömegrendezvény gátolása miatt háborodtak fel. Cél: kifejezni az autonómiaakaratot úgy, ahogyan az Marosvásárhelyen történt volna. Ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön is tartanak megemlékezést.
Március 10-én, a Székely Szabadság Napján Gyergyószentmiklóson kerül sor arra a tüntetésre, amit eredetileg Marosvásárhelyen, a Székely Vértanúk emlékművénél szerettek volna megszervezni, úgy ahogyan tavaly és tavalyelőtt is történt. Ez nem lehetséges, a város polgármestere idén betiltotta az aznapra tervezett tiltakozó felvonulást és tüntetést, ezért a Székely Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy a megemlékezést sem szervezi meg, így tiltakozik a hatalmi jogsértés ellen. A tüntetésre azonban sor kerül – Gyergyószentmiklóson.
„Fontos hangsúlyozni: ami Vásárhelyen történt, az nem az SZNT ellen van, és nem Dorin Florea és Izsák Balázs ügye, itt az egész székely néppel szemben követték el egy megengedhetetlen dolgot. A Székely Szabadság Napja nem az SZNT ünnepe, hanem a székely nép ünnepe. Ebből következik, hogy nem lehetünk kívülállók a vásárhelyi történésben, mert ez mindannyiunkat érinti, közösen kell választ adjunk” – mondta megkeresésünkre Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke. A tüntetésre várnak mindenkit, aki ott lett volna Marosvásárhelyen, és azokat is, akik éppen a tüntetés tiltása miatti felháborodásukat szeretnék kifejezni. „Fel kell mutatni a közakaratot. Ha egy tüntetést betiltanak, akkor ne gondolják azt Bukarestben és Vásárhelyen, hogy amit ki akarnak mondani az emberek, az nem lesz kimondva. Igenis ki fogjuk mondani, helyszíntől függetlenül, az üzenet pedig el lesz juttatva a kormányhoz, a parlamenthez” – vélte Árus.
Az üzenet egy petíció formájában lesz megfogalmazva, amelynek lényege, hogy a székelyföldiek egy közigazgatási régióban, Székelyföld régióban szeretnének élni. Ilyen petíciót fogadott el az SZNT felhívására már 49 település, és most ennek a népi megerősítése fog megtörténni a tüntetésen.
Árus Zsolt ugyanakkor javasolja a többi székelyföldi önkormányzatnak, hogy szimbolikus módon éppen március 10-re hívjanak össze rendkívüli tanácsülést, és ott szavazzák meg a maguk petícióját. Ez azért is időszerű lenne, mert március 24-én az Európa Tanács monitoring bizottsága tárgyalja a székelyföldi követelések ügyét. Itt a székelyföldi fél érvelésének igazi „bizonyítékai” az önkormányzatok által megszavazott petíciók lennének, és minél vastagabb az ezeket tartalmazó dosszié, annál erősebbnek számítanának az érvek – fejtette ki Árus Zsolt.
A gyergyószentmiklósi tüntetés március 10-én 17 óra 30 perctől zajlik majd a Művelődési Központ előtti téren. Az esemény szervezői a Gyergyószéki Székely Tanács, társszervezők az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt helyi szervezetei. Az RMDSZ nincs a társzervezők között. Amint Árus Zsolt elmondta, a Szövetség helyi vezetői támogatták a rendezvényt, de aztán az országos vezetés úgy határozott, nem vesz részt a rendezvény közös szervezésében. Árus szerint az az indoklásuk, hogy a tavalyi államelnök-választáson Izsák Balázs az EMNP jelöltje mellett kampányolt. Árus mindemellett bízik abban, hogy az RMDSZ helyi szervezete mégis társszervezői szerepet vállal.
„Tegyük nyilvánvalóvá, hogy nem lehet minket elhallgattatni, békésen, törvénytisztelő módon, de határozottan kimondjuk azt, hogy miképpen képzeljük el Székelyföld jövőjét!” – olvasható a tüntetés-felhívásban.
Ezzel egy időben a Sepsiszéki Székely Tanács keddi közleményében közölte, a sepsiszentgyörgyi turulszobornál tart tiltakozó megmozdulást március 10-én 16 órától. A mozgósításhoz a politikai pártok, az érdekvédelmi szervezetek és a történelmi magyar egyházak segítségét kérik.
Közben Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak alárendelt rendőrség vezetője leszögezte: bűnvádi eljárás indul a felbujtók ellen, ha március 10-én, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóján tömeg gyűlik össze a vértanúk emlékművénél.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Színházláz Sepsiszentgyörgyön
Véglegesítették a sepsiszentgyörgyi Reflex 3 Nemzetközi Színházi Fesztivál programját, a szervezők a teljes műsort nyilvánosságra hozták a Reflexfest.ro honlapon, ahol az előadások részletes ismertetője mellett a kísérőrendezvényeket is bemutatják.
A korábban beharangozott programhoz képest egyetlen változásra hívják fel a figyelmet: a varsói Új Színház Nancy interjú című produkciója helyett a szintén lengyel, a gdanski kortárs táncszínház, a Dada von Bzdülöw Színház Invisible Duets című előadása vesz részt a fesztiválon. A kilenc meghívott előadás mellett ezúttal ismertetik a képzőművészeti, zenei kísérőrendezvényeket és a sepsiszentgyörgyi fellépőket is.
A fesztivál idén is egy rangos kvartett koncertjével kezdődik, a bécsi radio.string.quartet a klasszikus zenét a dzsessz-, a rock- és a popzene elemeivel vegyíti. A helyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér szintén a fesztivál nyitónapjára időzítette a Példák nem univerzális székre című csoportos kiállítását.
A huszadik század egyik legjelentősebb színházreformere, Tadeusz Kantor születésének 100. évfordulóját a Lengyel Kulturális Intézettel és a Lengyel Televízióval ünnepelik a szervezők. A Kantor munkásságát bemutató kültéri fotókiállítás mellett levetítik három reprezentatív színházi előadását, majd az egykori krakkói Cricot2 színház művészeivel, Teresa és Andrzej Wełminskivel találkozhatnak az érdeklődők a Lábas Házban.
Március 20-án, a gyermek- és ifjúsági színházak világnapján a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház Kire ütött ez a gyerek című, Janikovszky Éva szövegeiből felépített előadását mutatja be, majd a március 21-ei bábvilágnapon a Kányádi Sándor írásaiból összeállított Verstől versig hajt a csordás című maszkos játékot. Az Osonó Színházműhely marokkói fiatalokkal létrehozott mask@face.now című produkcióját tekintheti meg a Reflex3 közönsége március 19-én.
A Háromszék Táncegyüttes Könczei Árpád koreográfus rendezésében A banda című előadását mutatja be a Reflexen március 29-én. Az M Studio a fesztivál utolsó előtti napján a Fehér Ferenc által rendezett és koreografált Kampf című produkciót viszi színre. Ugyancsak a fesztivál utolsó előtti estjén a Berlin leghangulatosabb zenekarának is nevezhető RotFront – Emigrantski Raggamuffin Kollektiv koncertezik.
Esténként az előadások utáni közönségtalálkozók a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben zajlanak, a Játéktér című folyóirat szerkesztői is itt mutatják be a tavaszi számot. A március 18–31. között zajló Reflex 3 Nemzetközi Színházi Fesztiválra a jegyeket a rendezvény előtt tíz nappal kezdik árusítani.
Bíró Blanka |
Székelyhon.ro

Székely ízek: levélben fordultak Klaus Johannis államfőhöz
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat Háromszéki Szervezetével közösen fordult levélben Klaus Johannis államelnökhöz a nem létezőként értékelt székely íz kapcsán.
A megyei és városi elöljárók levelükben megfogalmazták: fontos, hogy a Romániában élő magyarok a hatályos törvények által biztosított lehetőségekkel és jogokkal – amelyek saját közösségük számára adottak – félelem nélkül élhessenek. Arra is kitérnek benne, hogy a székelyföldi etnikai harmónia és az egymás iránti tisztelet feltételezi a más közösségek kultúrájának kölcsönös elfogadását – tájékoztat az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének sajtóirodája.
Mint a levélben is írják, Mircea Diacon visszaélt funkciójával, amikor a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal vezetőjeként 2015 február 19-én büntetést szabott ki egy székelyudvarhelyi cégre lejárt szavatosságú áruk miatt, továbbá árucímkéinek kicserélésére kötelezte a hentesárut forgalmazó vállalkozást, mivel azokon az állt: „székely ízek”. Diacon akkor kijelentette, hogy nem léteznek székely ízek, illetve, mint korábban nyilatkozott: nem tudható, milyen a „székely íz”, hiszen az ételek édesek, savanyúak vagy keserűek lehetnek. Mindemellett kikerülte azt a kérdést, amely a román ízek létét firtatta.
Az államfőnek címzett levélben arra is kitérnek az elöljárók, miszerint gúnyos, illetve sértő hangnemben beszélt Diacon arról, hogy még milyen termékeket lehetne székely elnevezéssel címkézni. Antal Árpád és Tamás Sándor ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, az ez alkalommal kialakult kettős mércére, amely csak a székely ízek esetében szab ki büntetést, a román ízek esetében nem – utalva itt a Mega Image cég román ízek elnevezésű termékcsaládjára.
Klaus Johannist arra kérik levelükben, „vizsgálja ki az ügyet és hasson oda, hogy az illetékes hatóság függessze fel funkciójából az említett közhivatalnokot.” Kifejezték abbéli reményeiket is, hogy „sem a magyar, sem a román ízek, sem a szász szalámi, sem a cigánypecsenye elnevezésű ételek nem tűnnek el a közhivatalnokok felesleges túlkapásai következtében.”
A levélhez hasonló tartalmú tájékoztatót küld a miniszterelnöknek, az országos fogyasztóvédelmi egyesületnek, az Országos Fogyasztóvédelmi Hivatal elnökének, a Consumers International elnökének, valamint feljelentést tesznek az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál és az ombudsmannál is – tudatták.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Még él a kerékkészítés mestersége Csíkszentimrén
„Jöjjenek be nyugodtan, mi sem járunk a fejünk tetején” – hívtak be a házba a csíkszentimrei kerekes mester portáján, amint a sárra hivatkozva toporogtunk az ajtóban. Amilyen szívélyes volt a fogadtatás, olyan szívesen mesélt Nagy József az eltűnőben levő mesterség titkairól.
Nagy József a közösségi megmozdulások egyik lelkes résztvevője, mozgatója: annak idején táncolt a tánccsoportban, „színdarabolt”, most a helyi nyugdíjas csoport aktív tagja. Ugyanakkor azon kevesek közé tartozik, akik ismerik még a kerekes mesterség csínját-bínját. „Már a dédapám is kerekes volt Verebesben. Tőle eltanulta édesapám, és én tőle. Az édesapám felőli nagyanyám Gidófalván szolgált egy kastélyban, egy báró házaspárnál. Ezeknek nem lehetett gyerekük, és megegyezték, hogy a szolgálóné kihordja a gyermeket, ők sajátjukként felnevelik. De aztán 1919-ben jött a gazdagok kitelepítése, s a báróék el kellett menjenek. Édesapám kicsi volt, dédapámék nem engedték el. Rá két évre az apja, a báró visszajárt Magyarországról, de aztán csak nem engedték el vele. Nagyanyám korán meghalt, így ottmaradt dédapámnál édesapám. A nagybátyja is kerekes volt, és így tőlük tanulta meg a kerekességet, én meg átvettem tőle” – vázolta a családfát.
Bár eleinte nem szerette, „belenevelkedett” a kerekes mesterségbe. 1968-ban fejezte be az általános iskolát, ezután inasként kezdett dolgozni a kollektív gazdaságban, és nyolc éven keresztül „kerekesként” dolgozott ott. „1975-ben a kerekességnek kezdett leáldozni, mivel bejött divatba a gumikerekű szekér. Elmentem Simonba dolgozni, akkor még lóval húzatták a fát az erdőről, oda kellett kereket, szánt, ilyent-olyant csinálni. Két évet dolgoztam a csíkszentsimoni IFET-nél, onnét aztán bekerültem az asztalos szekcióba, s ott dolgoztam 16 évet. Mikor jött a fordulat, és számolták fel a vállalatokat, eljöttem haza dolgozni, váltottunk engedélyt egy ismerőssel, de nem tartott sokáig az együtt dolgozás. Aztán 2005-ig asztalossággal dolgoztam itthon, mint egyéni iparos. Amíg élt édesapám, ketten végeztük az asztalos munkát, kapukat is faragtunk, vagy bútorokat készítettem, örökké került valami. Ma már sajnos a kerekesség nem nagyon megy, egy-egy kútkereket, ha kérnek. Az a baj, hogy nincs pénze senkinek, kicsit luxusnak számít, ha valaki ilyet rendel” – mutatott rá a kerekes mester. Elmondta, 250 lejért olyan kereket készít, amit már lehet tenni be a szekérbe
Egy kerék elkészítéséhez háromféle fa kell: csere, bükk és nyír. „A nyírfa az agy, az kiesztergálódik. Kifúródik a küllők helye, megcsináljuk a küllőket, a fentőt, s akkor van a kerékfal, azok rearakódnak. Most már vannak kicsi barkácsgépek, sokat segítenek a kerékcsinálásnál, nem kell kézzel kivésni, sokkal könnyebb. Mert régebb az éket is, amivel a kerékfal szorítódik, kézzel kellett megcsinálni. Három-négy ember kellett a kerékkészítéshez: gödröt ástunk, két cölöpöt beleütöttünk, s kerülte körbe négy ember, amíg kifúródott a kerékagy. Aztán azt vitték a kovácshoz kivasalni. Azt mondták ezelőtt, hogy az a jó segéd, amelyik öt nap alatt meg tud egy kereket csinálni. Ma már egy nap elég. Édesapámnak a szerszámai ma is mind megvannak. Emlékszem, fejszével kellett először kifaragni a fát, utána kicsi gyaluval kigyalulni, a falat kivágni. Akkor az egész család besegített.”
Péter Beáta |
Székelyhon.ro

Kelemen Hunor: Európában is meg kell jelenítenünk a magyar ügyet
„Az erdélyi magyar ügyet Európában is folyamatosan meg kell jelenítenünk, mert ez nem egy kizárólagosan romániai kérdés. Kapcsolatunk ezért is erősödött meg az elmúlt években a felvidéki és a vajdasági magyar közösséggel, szorosabb a kapcsolatunk a magyar kormánnyal, jelentős együttműködés alakult ki a néppárti magyar delegáción belül” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök ma Brüsszelben, az Európai Parlamentben, az Európai Néppárt magyar delegációjának munkaülésén, amelyen a magyarországi és határon túli magyar közösség EP-képviselői mellett jelen voltak a határon túli magyar politikai szervezetek vezetői is.
Az RMDSZ elnöke tájékoztató felszólalásában a magyar-magyar együttműködés egyik fontos színterének nevezte az Európai Parlamentet, és úgy vélte – a Magyar Állandó Értekezlet, valamint Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma mellett – a közös gondolkodásra és tervezésre adott lehetőséget a romániai magyar érdekképviselet számára Románia 2007-es csatlakozása után.
„A világ legtermészetesebb dolga európai néppárti tagszervezetekként is együtt gondolkodnunk, együtt terveznünk, együtt cselekednünk közös ügyeinkért” – fogalmazott a szövetségi elnök, aki a romániai magyar érdekvédelmi munkáról elmondta: Romániában a nyelvi és közösségi jogok megteremtésére továbbra is a párbeszéd, a partnerek keresése a legmegfelelőbb eszköz, azonban olyan magyar ügyekkel is folyamatosan foglalkozni kell, amelyekről korábban úgy tűnt, hogy megoldást nyertek. „Legutóbb a magyar gyógyszerészképzés helyzetét kellett újragondolni, és az utolsó pillanatban sikerült megoldást találnunk” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Hozzátette: a romániai belpolitikát a múlt évi államelnök-választás óta valamiféle káosz jellemzi, de remélhetőleg mielőbb helyreáll a rend, bár még nem sejlett föl a rendteremtés iránya. „Jelenleg az egyik legnagyobb kihívás számunkra az új választási törvény elfogadásának előkészítése a parlamentben. Ez nagymértékben befolyásolja azt, hogy a következő négy esztendőben mennyire lesz erős a magyarság az önkormányzatokban, a parlamentben. Az új jogszabályban az RMDSZ továbbra is az arányos képviselet elvét próbálja megőrizni, megerősíteni” – mondta az RMDSZ elnöke az Európai Néppárt magyar képviseletének brüsszeli munkaülésén.
A tanácskozáson Gyürk András delegációvezető, házigazdaként pedig Pelczné Dr. Gáll Ildikó EP-képviselő, a brüsszeli FIDESZ Polgári Szalon vezetője köszöntötte a meghívottakat: Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, Berényi Józsefet, a Magyar Közösség Pártjának elnökét, Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, valamint Horváth Ferencet, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnökét.
Közlemény
Erdély.ma

A nagyszerű városi veréb
Mikor itt az első gondolatokat leírom, még nem tudom, hol és mitől fordulok esetleg két sor között a sáncba, emlékezvén a magunk hajdanára. Most éppen Elekes Ferencre s miatta, a 80 éves költő, író születésnapján, az egykori Ifjúmunkás című híres hetilapra. Sajnálni csak azokat tudom, akiknek nem adatott meg a vénség, elmentek tél-túl hamarabb.
Elekes Ferenc, Frici benne élt abban a szerkesztőségben, melynek főszerkesztője egykor Majtényi Erik, majd a híres Dali Sándor volt. A csapat. Jó csapat nélkül mit sem ér a jó vezér. Frici aranyos kis udvarhelyszéki faluban, Siménfalván született kerek 80 esztendővel ezelőtt. Csak éppen kiröppent a tornácos székely házak közül iskolákba, megszületett a másik költő, Farkas Árpád ugyanott. Kis házak s nagyobbacska emberek, mint Lengyelfalván Orbán Balázs, Farkaslakán Tamási Áron. Ez az életek rendje.
Az az Ifjúmunkás bukaresti lap a 60-as években akkorát markolt a közéletből, irodalomból, hogy még az a két irodalmi lap is megcsóválta őszülő fejét, melyeknek életben maradását elnézte a román hatalom. Dali Sándor, Lázár László, Elekes Ferenc, Matekovics János, Cseke Gábor, Gálfalvi György pompázott a hírben-névben. Riporterek voltak és költők, újságírók és állandó fenyegetettség, felügyelet alatti fiatalok, akik vállalták a kommunista diktatúra minden rettenetét – „a nép nevében”.
Köztük nőtt föl és nőtt ki a „városi veréb”, Elekes Ferenc. Első verskötetének a címét tettem idézőjelbe. Nem a porban kereste Elekes a szépséget, noha a verebei ott hancúroztak. Nem is a csillagokat markolászta. A zsindelytetők, nádfedeles siménfalvi házak s Mátyás kolozsvári szobra közt kereste és lelte föl minduntalan az erdélyi magyar igazságot. Dehogy is nem tudta azt érvényesíteni! Tudta fennhangon kimondani, sőt, írásba is adta mindmáig, tucatnyi verses, prózás, esszés könyvében. Figyeltem őket, idősebbeket, segéltük egymást kéziratokkal is, ha kellett. Most itt állunk, szemtől szemben ezzel a világgal is, akkorival is, önmagunkkal is szembenézve.
Kérem a teremtőt, segítse Elekes Ferenc költőt, írót, ahogy csak győzi. Mert hiszen az Úr sem azért teremt jó embereket, hogy levegye róluk a gondját, hanem mert éltetni akarja azokat népük s a világ örömére.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az elnök hallgatása
Két és fél hónapja foglalta el a Cotroceni-palotát Klaus Johannis, s bizony ránk, magyarokra mindeddig nem volt sok ideje. Bár igen magas arányban szavaztak rá közösségünk tagjai, gondjaink még nem érték el ingerküszöbét.
A valóság talaján lépdelők számára egyértelmű volt: Johannis elnökké választása nem hoz azonnali, radikális változást az erdélyi magyarság számára, de sokan bíztak benne, hogy kisebbségi sorból származván, talán nagyobb empátiával viszonyul bajainkhoz, jobban érti, érzi majd mindennapi küzdelmeinket. Ellenzői – mert sorainkban is akadtak szép számban – azért aggódtak, hogy románabb próbál lenni majd a legelszántabb hazafiaknál, s ezt bizonyítandó egyetlen mozdulattal söpri majd le minden óhajunkat, a látszatát is kerülve annak, hogy a magyarokat pártolná. Egyelőre sem ezt, sem azt nem tapasztalhattuk. Elnöksége első két hónapjában Johannis elsősorban lábát próbálja megvetni, hatalma hátterét erősíteni, biztosítani. Érthető, ám lassan szembesülnie kell azzal is, hogy az általa irányított országban él egy majd másfél milliós népcsoport, melyet sorozatosan érnek a jogsértések. Ha igazi liberális és demokrata, nem hunyhat szemet ezek fölött. Sokan, sokféleképpen értelmezték múlt heti berlini kijelentését, miszerint Romániában nincs magyarkérdés. Akadt, aki problémáink szőnyeg alá söprésének látta, más éppen ellenkezőleg, úgy vélte: védelmünkre kelt, azt jelezte, sem mi, sem anyaországunk nem jelent veszélyt Romániára. Csakhogy a magyarság 70 százalékának a szavazatával, bizalmával a háta mögött ennél sokkal egyértelműbb kiállásra volna szükség. Egy megkerülhetetlen újságírói kérdésre adott sokértelmű válasz édeskevés, amikor az elmúlt hetek történései is jelzik, gond bizony van: a székely szabadság napján tervezett felvonulásunkat nem engedélyezik, nemcsak kisebbségi, de emberi jogaink is sérülnek, és amikor jól látható módon próbálják felszámolni a magyar gyógyszerészképzést, a MOGYE vezetői minden lépésükkel azt sugallják, másodrendű állampolgárnak tekintenek bennünket. Mindkét történés már elnöki mandátuma idejére datálható. Klaus Johannis igazságos, tisztességes, jó elnök kíván lenni – ezt hirdette kampányában, ezt üzenték első gyakorlati lépései. Felszámolná a korrupciót, rendet kíván teremteni, a jól végzett munka becsületében hisz. Csakhogy tetszik, nem tetszik, ehhez a magyarkérdés is hozzátartozik, a minket ért igazságtalanságok éppen úgy megkérdőjelezik a demokratikus román jogállam létét, mint a titkosszolgálatok uralma vagy az országban zajló szabadrablás, a mindent behálózó korrupció. Ha valóban jó államfő akar lenni, és minden itt élő állampolgár elnöke, meg kell szólalnia, állást kell foglalnia. Hallgatása immár túl kevés...
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem marad el a tiltakozás (A székely szabadság napja)
A Marosvásárhelyen a polgármesteri hivatal által megtiltott tömegmegmozdulás helyett Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön tartanak tiltakozó megmozdulásokat március 10-én, a székely szabadság napján. A szervezők az alkotmányos jogokért, a székelységet érő, lassan állandósuló jogtiprások ellen hívnak utcára mindenkit az egész Székelyföldön.
A Sepsiszéki Székely Tanács tegnap közleményben tudatta, hogy a sepsiszentgyörgyi turulszobornál szerveznek tiltakozó megmozdulást. A mozgósításhoz a politikai pártok, az érdekvédelmi szervezetek és a történelmi magyar egyházak segítségét kérte a mozgósítás és a részvétel tekintetében egyaránt. A tanács képviselői emlékeztetnek: törvénytelen hatósági tiltás miatt az SZNT kénytelen volt elállni az idei, Marosvásárhelyre tervezett március 10-i rendezvények megszervezésétől, viszont a világ minden emberi jogi intézményének, minden nemzetközi fórumnak tudomására hozzák, hogy Romániában milyen szinten sértik meg az alapvető emberi jogokat, ami nem a Székely Nemzeti Tanács, hanem Székelyföld közössége ellen irányul. Ezen üzenet eljuttatását szolgálja a sepsiszentgyörgyi rendezvény a székely vértanúk áldozata előtti tisztelgés mellett.
A gyergyószentmiklósi kezdeményezők – a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke, illetve az EMNT, az EMNP és az MPP helyi vezetői – tegnap közzétett felhívásukban egész Székelyföld lakóit városukba hívják tüntetni a kormány által tervezett közigazgatási átszervezés, illetve tiltakozni a gyülekezési jog marosvásárhelyi korlátozása ellen. Emellett kiemelten a marosvásárhelyieket arra buzdítják, hogy a tömegmegmozdulás betiltása ellenére gyertyával és virággal róják le kegyeletüket a postaréti székely vértanúk emlékművénél, a tanárokat és a művelődési intézmények vezetőit pedig arra, hogy emlékezzenek meg a három vértanúról, és végül a vállalkozókat arra kérik: engedélyezzenek rövidített munkaidőt, vagy adjanak szabadnapot alkalmazottaiknak, hogy részt tudjanak venni a rendezvényeken. „Tegyük nyilvánvalóvá, hogy nem lehet minket elhallgattatni, békésen, törvénytisztelő módon, de határozottan kimondjuk azt, hogy miképpen képzeljük el Székelyföld jövőjét!” – áll a gyergyószentmiklósi felhívásban. Mindkét rendezvényen a kormánynak címzett petíciót kívánnak elfogadtatni a tömeggel. A tervezett dokumentum az alapvető emberi jogok lábbal tiprása és a székelység számára hátrányos közigazgatási átalakítási tervek ellen emeli fel szavát.
A sepsiszentgyörgyi és a gyergyószentmiklósi rendezvények szervezői egyaránt megismételték korábban már megfogalmazott kérésüket azon székelyföldi önkormányzatokhoz, amelyek még nem fogadták el az SZNT által kezdeményezett autonómiapárti határozatot, hogy azt március 10-én rendkívüli tanácsülésen tegyék meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Debrecen is megmozdul (A székely szabadság napja)
A debreceni székhelyű Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület (EJKE) megmozdulást szervez március 10-én, a székely vértanúk napján. Így tiltakoznak a Marosvásárhelyre március 10-ére tervezett felvonulás betiltása ellen.
A szervezet tegnap közleményben jelezte, hogy március 10-én saját rendezvénnyel – megemlékezéssel és tiltakozással – kívánják kifejezni támogatásukat „az erdélyi magyarok azon törekvését illetően, hogy nemzeti identitásukat megtartva, szülőföldjükön boldogulhassanak”. Az EJKE illetékesei az egyesület tagjaihoz és minden, a magyarság jövőjéért felelősséget érző debreceni, Debrecen környéki emberhez fordulnak felhívásukban, arra kérve mindenkit, hogy vegyen részt a 18 órától kezdődő megmozduláson. A résztvevőket ugyanakkor felkérik, hogy a megemlékezésre székely zászlón és egy szál gyertyán kívül egyéb jelvényt, zászlót, kitűzőt ne hozzanak. Továbbá felhívják a figyelmet, hogy a Székelyföldért Társaság a debreceni rendezvénnyel egy időben Budapesten a Hősök terén tartja megemlékezését. Az egyesület képviselői egyúttal álláspontjukat is ismertetik a Marosvásárhelyen történtek kapcsán. „Tiltakozunk Románia tervezett közigazgatási átalakítása ellen, melynek egyik legfőbb célja nem más, mint a még tömbben élő magyar közösségek megmaradt, természetes kapcsolatrendszerének felszámolása, maradék erejének megtörése.” Az Európai Unió területén, egy magát demokratikusnak tituláló államban nem engedhető meg, hogy átlátszó, légből kapott indokok alapján betiltsanak egy békés demonstrációt, melyen egy őshonos nemzeti kisebbség véleményt akar nyilvánítani a jövőjét alapvetően befolyásoló kérdésben – részletezik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hagyományőrzés új köntösben (Év elején a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban)
A csernátoni Haszmann Pál Múzeumban járva az intézmény tavalyi megvalósításairól, valamint a 2015-re tervezett programokról faggattuk Dimény-Haszmann Orsolya muzeológust, aki munkatársaival éppen a Maszkások című farsangi múzeumpedagógia tevékenységet vezette. A vidám hangulatú, tartalmas tevékenységről, ahol farsangi népszokásainkról is hallhattak, elégedetten távoztak a mosolyogó, alkotásaikat büszkén mutogató kisdiákok.
Sokszínű évet zártak
A muzeológus a tavalyi eseményeket összegezve elmondta: a múzeum, valamint a mellette működő népfőiskola rendezvényekben gazdag évet tudhat maga mögött. Ezek nagy részét önerőből, illetve pályázatok segítségével valósították meg. A múzeum mellett működő Haszmann Pál Közművelődési Egyesülettel pályáznak a rendezvények, programok kellékeinek beszerzésére, de kiállításaik fejlesztésére, korszerűsítésére is. Ezen kívül mindig akadnak lelkes támogatók, akik önzetlenül járulnak hozzá az intézmény gyarapodásához. A programok megvalósításában segítenek önkéntesek, szakemberek, a faluban működő más egyesületek is. Az IKA Ifjúsági Egyesület égisze alatt működő Pántlika Néptánccsoport fiataljai tavaly több programba is bekapcsolódtak. A Csernátoni Füzetek időszakos kiadvány nyomdai költségeit már három éve az anyaintézmény, a Székely Nemzeti Múzeum biztosítja. Ez a lap nagyon fontos az intézmény életében, hiszen teret ad a tudományos dolgozatok, levéltári kuriózumok közzététele mellett annak is, hogy a múzeumban zajló munkáról beszámolhassanak a mindenkori látogatóknak, s ezáltal is még több érdeklődőt vonzzanak be. A cél, hogy a Haszmann Pál által megálmodott kiadvány folytonosságát továbbra is megőrizzék. Számszerűsítve az elmúlt év rendezvényeit, elmondható: hat koncertnek, öt könyvbemutatónak, három időszakos kiállításnak és kilenc különféle múzeumpedagógiai foglalkozásnak adott otthont a csernátoni skanzen. D. Haszmann Orsolya kiemelte évente visszatérő pécsi barátaikat, a Míves Mag Műhely alkotóit és a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány képviselőit, akik tavaly baranyai értékeket és hungarikumokat hoztak magukkal, kiállítás, zene, előadás formájában, valamint a pécsi MárkusZínházat is, akik varázslatos előadásukkal egyből belopták magukat a csernátoniak szívébe. Velük is dédelgetik a múzeum munkatársai már az idei közös terveket.
Táborozók és burrogtatók a múzeum udvarán
A közel félévszázados alkotótáborok hagyományát is töretlenül őrzik, viszik tovább, tavasztól őszig zsong az udvar, mindig van csoport vagy egyéni alkotó, aki Haszmann Gabriellával bútorfestést tanul vagy a faragómesterek irányításával a fafaragás csínját-bínját lesi el. A Művészeti Népiskola két éve – felelevenítve a régebb is sikeres kapcsolatot – ismét Csernátonba helyezte fafaragó-képzését, a múzeum munkatársa, Haszmann László okleveles fafaragó tanfolyamot tart az érdeklődőknek. A két intézmény munkája így nagyon szépen kiegészíti egymást, várják a faragás iránt érdeklődőket, lessenek be az alkotóműhelybe, kapcsolódjanak be a munkába. A kézműveskedés mellett a táborok sora két éve új színt is kapott. Immár olvasótábornak is otthont adnak, mely a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárral való jó kapcsolatuk egyik hozadéka. A programmal – mely egy vetélkedőből, majd annak jutalomtáborából áll – a Kovászna megyei 5–8. osztályos diákokat szólítják meg, terveik szerint idén már szórványkitekintéssel is. Ezt a programot is pályázatokkal valósítják meg, 2014-ben a Nemzeti Kulturális Alap, a Bethlen Gábor Alap és helyi vállalkozók támogatták a rendezvényt. Július közepén idén is megszervezik a tábort, a vetélkedőt májusban tartják, március közepén hirdetik meg az idei témát. Másik nagyobb szabású rendezvény, amit már két éve, szintén a könyvtárral közösen sikeresen bonyolít a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület, a Sebő együttes Fűzfa Balázs irodalomtörténész és Jordán Tamás színművész kíséretében tartott erdélyi koncertkörútja. Idén ősszel Kányádi Sándor költészetét hozzák el. Szintén a megyei könyvtár a partnerük abban, hogy olyan írókat, költőket, néprajzosokat hívhatnak meg, akik egyébként nem jutnának el vidékünkre. Havonta tartanak könyvbemutatót, közönségtalálkozót vagy előadást – sorolta D. Haszmann Orsolya.
Haszmann Lajos restaurátorként dolgozik, a gépek szerelmese, közismerten jó szakember. Ő idén a régi gépek javítására, karbantartására helyezi a hangsúlyt, hiszen a tervek szerint ősszel ismét burrogtatnak. Az Erdély-szerte egyedülálló mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjtemény köré szerveződik a Csernátoni Burrogtató, mely 2015 egyik kiemelt eseménye lesz, a gyöngyösi Lévay Sándor gépgyűjtő, vállalkozó támogatásával, partnerségben a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeummal. Ezt a programot Csernáton Község Polgármesteri Hivatala és itthoni vállalkozók, gépészszakemberek támogatják.
Irodalom, történelem is helyet kap
A Tudatom, hogy én még jól vagyok – Írott és tárgyi emlékek az első világháborúból című kiállítás – melyet tavaly ősszel nyitottak –, idén is látható lesz, ehhez március–június időszakban múzeumpedagógiai tevékenységeket társítanak különböző korosztályoknak, valamint történelmi előadások, könyvbemutatók is színesítik majd a programot. A múzeumpedagógiai tevékenységek márciusban ünnepi hangolódással folytatódnak, ahol nemzeti ünnepünkre készülhetnek fel a programba bekapcsolódók, március 23-a és április 2-a között pedig a hagyományos tojásíró-tanfolyamra várják az érdeklődőket. A különleges iskolai hétre is kínálnak programot. A könyvbemutatók sorát januárban hazai szerző nyitotta, Dimény H. Árpád kötetbemutatójával tisztelegtek a magyar kultúra napja előtt, februárban Molnár Vilmossal ismerkedhettek a csernátoniak. A sort a Székelyföld kulturális folyóirat munkatársai, írók, költők folytatják az elkövetkező három hónapban. Mindeközben tart a tárgygyarapítás is, és szemlátomást modernizálódik a gyűjteménycsoportok szemléltetőanyaga. Tavaly a Bethlen Gábor Alap támogatásával öt múzeumi bábut vásároltak, melyekkel „életet” varázsolnak a skanzen székely házaiba úgy, hogy a helyi viseletet is megmutatják. Az anya- és a fenntartó intézmény, Kovászna Megye Tanácsának támogatásával idén újrazsindelyezik a bélafalvi székely házat, illetve egy új időszakos kiállítással is készülnek, melyet júniusban nyitnak majd meg a látogatók előtt. „Hála Istennek munkánkban mellettünk állhatnak szüleink, akik tanácsaikkal, szaktudásukkal segítik megvalósítani terveinket, oroszlánrészt vállalnak még mindig a gyűjtő, rendszerező munkában. Ez olyan »mankó«, amely biztonságot ad, irányt szab és megerősít” – összegzett Dimény-Haszmann Orsolya, az intézmény muzeológusa, a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület alelnöke.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Örökségünk marad-e a mezőzáhi Ugron-kastély?
Miközben Marosvásárhelyen emblematikus műemlék épületek megmentéséért folyik a harc, a megye távolabbi övezeteiben található, a magyar arisztokrácia által ránk hagyott gyönyörű épületek válnak az enyészet martalékává.
Nemrég az ősei erdővidéki birtokára visszatelepedett Kálnoky Tibor gróf egy interjúban azt állította, hogy az 1990-es évek utáni időszak többet ártott az erdélyi kastélyoknak, mint a kommunista éra, mert miután a kollektív gazdaságok, iskolák, állami intézmények kiköltöztek, a visszaszolgáltatás nem történt meg, s az épületek közprédává váltak. Téglát, cserepet, faanyagot, minden mozdíthatót elvittek, maradtak a csupasz és beázott falak, közel az összeomláshoz. Hasonló sors jut-e a mezőzáhi Ugron-kastélynak, vagy magyar vonatkozású építészeti örökségként, a mezőségi szórvány reprezentatív létesítményéről beszélhetünk róla az elkövetkező években?
Több évszázados múlt
Az Ugron család mezőzáhi ága Ugron Istvánra és nejére, báró Bánffy Annára vezethető vissza, ők telepedtek a 18. század második felében a feleség hozományát képező mezőzáhi birtokra. A birtok apáról fiúra szállt, az 1860-as évektől Ugron Sándor és felesége, malomvízi Kendeffy Rozália tulajdonát képezi. Négy gyermekük volt, Ugron Miklós volt a záhi uradalom várományosa, de korai halála miatt testvére, István örökölte, aki 32 éven át – Alexandriában, New Yorkban, Moszkvában, Varsóban, Bukarestben, Belgrádban – volt diplomata, éppen akkor Tbilisziben az Osztrák-Magyar Monarchia konzuljaként teljesített szolgálatot. Az első világháború után számos közéleti tisztséget is betöltött, az EME elnöke, az Erdélyi Református Egyházközség főgondnoka volt. A záhi birtok 1908. évi átvétele után Ugron István Varsóból irányította a kor legmodernebb igényeinek megfelelő új kastély építését.
A kastély hátsó homlokzatán olvasható: „ÉPÍTETTE / ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN / AUSTRIA MAGYARORSZÁG / R. K. KÖVETE ÉS M. H. MINISZTERE / CS. ÉS KIR. KAMARÁS / SÓGORÁNAK / LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOSNAK / RAJZAI UTÁN / MDCDXI.” Az eredeti tervet Pákei Lajos kolozsvári építész dolgozta át. Az építkezés, melyet Koncz György kolozsvári építész vezetett, 160.000 koronát emésztett fel. Az épület 1912-re elkészült, de csak 1918-ra, Ugron István nyugdíjba vonulására rendezték be. Hét évre rá a kastélyt átengedte unokaöccsének, báró Bánffy Istvánnak és nejének, gróf Mikes Emmának. Báró Ugron István többet tartózkodott Kolozsváron, a kastélyban csak egypár szobát tartott fenn magának. Kolozsváron 1948-ban egy idősotthonban hunyt el. Birtokát államosították. És ekkor elkezdődött a kastély hányatott és pompájához méltatlan sorsa: 1954-ig gabonabegyűjtő központ, 1954–1959 között iskola, 1959–1962 között gazdasági líceum működött benne. Az épületben 1963-tól árvaház volt, amelyet három éve számoltak fel.
És ezzel a hányatott sors újabb fejezete veszi kezdetét.
Romosodik az üres épület
A kastélyt nem szolgáltatták vissza az örökösöknek, a Maros Megyei Tanács tulajdonában, de a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság kezelésében van. Az örökösök véglegesen elvesztették az ingatlanért folyó pert, mert a visszaszolgáltatási kérelmet a törvényes határidő után adták be. Schmidt Loránd, a szociális és gyermekvédelmi igazgatóság igazgatója elmondta, hogy 2012 nyarán költöztették ki az intézmény gondozásában levő gyermekeket, mert eleget kellett tenni a nagy létszámú árvaházak felszámolását célzó elképzelésnek.
Ehhez igazodva a gyermekeket kisebb létszámú családi típusú otthonokban helyezték el, s a kastély üresen maradt. Sorsa nem dőlt el, minimális állagmegőrző munkálatokat végeztek rajta, ajtókat, ablakokat cseréltek, csatornát javítottak. Valójában nem is végezhetnek nagyobb munkálatokat, hiszen I. kategóriájú műemlék épületről van szó. Miután megszületett a végleges bírósági döntés, tisztázódott a tulajdonjog, az igazgatóság rádöbbent, hogy a „nyakukon maradt” egy nagyon értékes, de több millió eurós befektetést igénylő romos épület, amelyet csak uniós projekt révén lehet felújítani, hiszen a helyi, megyei költségvetésből ilyen tételre nem lehet számítani. Az idei megyei költségvetésben viszont van elkülönített pénz arra, hogy az előkészítő terveket elvégezzék.
Az igazgató szerint már az is pozitívum, hogy megoldották a kastély őrzését, s ezzel megóvhatják a garázdálkodóktól. De ez az állapot sem tartható tovább.
Valóban, minket is csak a kapun belül engedett be az őr, az épületbe nem lehetett belépni. Minden termet bezártak és lepecsételtek.
Milyen rendeltetést talál a megyei tanács?
– Egyelőre tárgyalásokat folytatunk arról, hogy milyen rendeltetést találjunk a mezőzáhi kastélynak. Mivel a Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Igazgatóság nem használja az épületet, hiszen a struktúrája, beosztása, a termek mérete sem olyan, hogy megfeleljen például öregotthonnak, az lenne a javaslatom, hogy az épület kerüljön a Megyei Múzeumhoz, s valamilyen módon a múzeum használatában találjunk megfelelő rendeltetést neki. Sok mindent el lehet képzelni, viszont nem klasszikus értelemben vett múzeumi létesítményre gondolok, mert Mezőzáh a turisztikai „vér-keringésen” kívül esik. Bizonyos célcsoportoknak képzési vagy konferenciaközpontot lehetne kialakítani. Soós Zoltán, a Megyei Múzeum igazgatója elfogadhatónak tartja a javaslatot. Ki kell találni egy stratégiát, amely valamilyen módon a kulturális szférában történő hasznosítását szolgálná. A múzeumnak már van tapasztalata a műemlék épületek felújításában, néhányat már rendbe tettek – mondta Kelemen Márton, a Maros Megyei Tanács alelnöke.
A megyei tanácsnak mint tulajdonosnak mielőbb meg kell oldani a kastély ügyének rendezését, ellenkező esetben csak egy romhalmaz marad belőle. Kár lenne érte, hiszen egyike az utolsó történelmi erdélyi kastélyoknak. Ugron István jelentős, külföldi utazásai és kiszállásai során gazdagított műgyűjteménye, festményei, keleti iparművészeti tárgyai, fegyvergyűjteménye, továbbá a kastély egykori berendezése szétszóródott. Illetéktelenek tettek kezet rá. Az épület maradt csak, ami az egykori magyar arisztokrácia létét tanúsítja. Olyan örökség, amit nem szabad veszendőbe hagyni. Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Igazi otthon a délutánokban
A nyárádremetei Szent Imre gyereksegítő napközi otthon a szovátai gyermekvédelmi központhoz tartozik. Több mint harminc rászoruló gyerek, előkészítősöktől nyolcadik osztályosokig, érkezik az otthon délutáni foglalkoztatásaira, ahol meleg étellel, kedves szóval várják őket.
– 2006 januárjában a falu hittantermében indult a délutáni foglalkoztatás pár gyerekkel. Naponta egyre többen érkeztek, és rövid idő alatt negyven körülire nőtt a rászoruló gyermekek száma. A hittanterem kicsinek bizonyult, ezért az akkori polgármester közbenjárását kértem nagyobb helyiség kiutalására – meséli a kezdeteket Hegyi Anna házvezető. A 2006/2007-es tanévet már egy nagyobb, azonban több mint százéves, romos, elhanyagolt tanácsi épületben kezdhették, amit negyvenkilenc évre bérbe kapott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a bérleti díj fejében felvállalták az ingatlan felújítását. Kétkezi munkával, valamint önkéntesek segítségével tették lakhatóvá, barátságos otthonná az épületet.
"Amikor Csaba testvér meglátogatott, biztatott, hogy ne aggódjak, mert ez a ház lesz a legszebb a faluban" – emlékezik az otthon beszerzője, szakácsa, pedagógusa, mindenese, aki egyetlen segítséggel látja el harmincvalahány gyerek testi-lelki táplálását. 2008 októberében tartották a házszentelőt. Sok segítséget kaptak ahhoz, hogy az egykori rendőrség székhelye megújuljon, szép, kényelmes otthonná alakítsák, de főképp élettel szerették volna megtölteni. Árva, nagy családokban élő gyerekek, munkanélküli vagy agressziós szülők gyerekeit fogadják délutáni foglalkoztatásra. A gyerekek az iskolából, óvodából szeretettel és boldogan jönnek, még a nyári szünidőben sem akaródzik nekik a távolmaradás, akkor is tevékenységeket kell kitalálni számukra.
"A szociálisan rászoruló gyerekeknek az engedélyeztetés jóváhagyásáig csakis hideg élelmet szolgálhattunk fel. Miután megkaptuk a főzéshez szükséges engedélyeket, és a gyerekeket főtt étellel vártuk az iskolából, óvodából, sokan rácsodálkoztak, mivel egyáltalán nem ismerték a meleg ételt"– részletezte a házvezető.
Előkészítősöktől nyolcadik osztályosokig mindenik korosztályból érkeznek az otthonba. "Együtt tanulunk, megoldják a házi feladatokat, játszanak, dolgoznak és sokat imádkozunk. Szeretnénk jó gazdái lenni a napközi otthonunknak, hogy még sok rászoruló gyereknek nyújtsunk igazi otthont a délutáni órákra, hisz azért vagyunk itt, hogy együtt legyünk. A Jóisten évekkel ezelőtt küldött számomra egy feladatot, és azt a küldetést szeretném maradéktalanul ellátni. Naponta hitünk erősítéséért imádkozunk, és örömmel tapasztaljuk, hogy nem hiábavaló" – mondja Hegyi Anna. A nappali foglalkoztató központ anyagi támogatását az alapítvány állja, valamint bel- és külföldi támogatók, illetve a település lakói is sokszor jótékonykodnak névtelenül, főképp élelmiszerekkel.
A Szent Imre otthon lakói a látogatókat meg szokták ajándékozni. Bennünket is három útravalóval láttak el: "A Jóisten csodáját naponta észlelem...", "Amikor Isten Szent Ferencet hívta...", valamint a magyar, román és német nyelven előadott "Ez az a nap, mit az Úr rendelt..."
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Előválasztást javasol az RMDSZ megyei elnöke
A májusban tartandó előválasztásról, a Vass Levente és Peti András közötti "csörtéről", illetve a március 15-én kiosztandó Könyv és Gyertya díjról beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke.
Csütörtökön kerül sor a Területi Képviselők Tanácsának ülésére (TKT), a megyei elnök kezdeményezésére az ügyvezető elnökség beterjesztett egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy a 2016-os választási évre idejében kezdjék el az előkészületeket, hogy május végére meg tudják nevezni a polgármesterjelölteket azokban az önkormányzati egységekben, ahol pillanatnyilag nincs polgármestere az RMDSZ-nek, de a magyarság lélekszáma 18% fölött van, illetve egyértelmű politikai esélyek is mutatkoznak egy sikeres választásra.
Az esély sok esetben a magyar–magyar viszályok miatt úszik el
Brassai azért nevezte rendkívül fontosnak a 2016-os választási évet, mert Maros megyében sorozatos kudarcot szenvedett a szervezet. – Van kihívás bőven, amivel szembe kell nézni, a felkészülésre pedig időre lesz szükségünk, ezért döntöttünk úgy, hogy a felkészülést már márciusban elkezdjük, és igyekszünk május végéig megnevezni a polgármesterjelölteket – jelentette ki a megyei elnök, hangsúlyozva, hogy az előző választásokon későn kezdték el a felkészülést, és az előválasztás minden alkalommal vitáktól volt terhes.
– Célunk, hogy nyitottan és korrekt feltételek mellett, demokráciadeficitünket ledolgozva, korrigálva lehetővé tegyük, hogy Marosvásárhely polgárai véleményt mondhassanak arról, hogy ki mögött tudnak egységesen fölsorakozni, illetőleg megadjuk a lehetőséget minden potenciálisan alkalmas jelöltnek, hogy megmérkőzzön az előválasztásokon, és reménykedve, hogy az esetleges magyar–magyar csatákat már most, a májusban sorra kerülő előválasztásokon letudjuk, és tiszta lapokkal indítsuk a jelöltünket a következő egy esztendőben, arra koncentrálunk, hogy megszülessen az a társadalmi támogatás, amely lehetővé teszi, hogy megnyerjük Marosvásárhelyen a polgármester- választást – hangsúlyozta a megyei elnök.
Ugyanezt szeretnék Szászrégenben, Maroskeresztúron, Jedden, Vajdaszentiványon és máshol, ahol lenne esélye az RMDSZ-nek, de eddig nem tudták ezt kihasználni. Az elnök szerint sok esetben a magyar-magyar viszályok miatt úszik el az esélyük, és az elkövetkezendőkben ezt szeretnék megelőzni.
A tervezett szabály értelmében mindenkinek lehetővé teszik, hogy véleményt mondjon az előválasztáson, a jelöltektől pedig elvárják, hogy aláírásokkal tudják bizonyítani társadalmi támogatottságukat, illetve ajánlással jelentkezzenek különböző társadalmi szervezetektől, egyházaktól is. A javaslatot a TKT-nak kell elfogadnia.
Báránybőrbe bújt farkasok?
A továbbiakban a Vass Levente és az általa belső ellenzéknek nevezett csoportosulás, illetve a Peti András alpolgármester közötti "csörtéről" beszélt. Elmondta, hogy a vita a decemberi TKT-n parázslott fel. A TKT a megyei ügyvezető elnökséget hatalmazta fel arra, hogy próbáljon közvetíteni a felek között, és megtalálja az összhangot az úgynevezett "belső ellenzék" és a "belső hatalom" között.
Három alkalommal ültek le egyeztetni, a megyei elnök "egyértelmű" nyitottságot tapasztalt a Peti András csapata részéről, aki "korrekt és méltányos" ajánlatot tett Vass Leventének, amikor két-három ügyvezető alelnöki tisztséget ajánlott fel a vásárhelyi szervezet elnökségében, ami azt jelentette volna, hogy "a belső ellenzék szervesen beépülhet a belső hatalomba", részt vehet a döntéshozási folyamatokban, és sokkal nagyobb esélyekkel érvényesítheti azokat a "sajátos szempontokat", amelyekre hivatkozik. Az elnök nem érti, hogy ezeket a tisztségeket miért utasította vissza Vass Levente, és ehelyett a kongresszusi mandátumokhoz ragaszkodott, "ami mindössze két napra szól, míg az alelnöki tisztség szerves beépülési lehetőséget adott volna, és ezáltal az érdekvédelmi szövetségünk erősödhetne Marosvásárhelyen". Ezért nem érti a makacsságot, és megdöbbenéssel vette tudomásul, és követve a "Vass Levente neve által fémjelzett belső ellenzék kommunikációját, az az érzés ébredt bennem, hogy nem egy belső ellenzékkel, hanem valamiféle latens külső ellenzékkel van dolgunk, valamiféle báránybőrbe bújt farkasokkal – ha szabad ezt az erős kifejezést használnom –, mert ha nem így lenne, akkor elfogadták volna azt a munkát, amit Peti András tisztességes módon felajánlott".
"Nem rózsás a helyzet" a marosvásárhelyi RMDSZ-ben
A Peti András elleni bírálatokat Brassai szerint majd a csütörtöki lakossági fórumon lehet megfogalmazni, ahol a vásárhelyi szervezet beszámol az éves tevékenységéről.
Elismerte, hogy "nem rózsás a helyzet", ami a marosvásárhelyi RMDSZ-t illeti, ő maga is megfogalmazza majd a saját bírálatait. Fáj neki, jelentette ki, hogy két évvel ezelőtt a nevét adta az ügy mellé: "igen merész lépést tettünk, amikor megszüntettük a szervezeti struktúrát azzal az ígérettel, hogy létrehozunk helyette egy új hálózatot, amelyik a 25 évvel ezelőtt született RMDSZ szellemiségének megfelelően fogja újrafogalmazni önmagát Marosvásárhelyen. Erre, sajnos, az elmúlt két évben nem került sor. Ezt valóban nem sikerült Peti Andrásnak és csapatának megoldania, és úgy érzem, hogy szervezeti hálózat nélkül a marosvásárhelyi magyar szavazatok, a jó szándékú marosvásárhelyi magyarok ki vannak szolgáltatva az esetlegességnek, véletlenszerűségnek, amit nem tartok okos és felelős hozzáállásnak". Elismerte, hogy annak idején "az én kezemmel tettük tönkre a 13 körzetbe szerveződött szervezetet, és ígértünk újat, amit Peti Andrisék mind ez ideig nem tudtak létrehozni". Azt javasolta Peti Andrásnak, Vass Leventének és csapatának, hogy koncentráljanak a közeledő előválasztásokra, ami Marosvásárhelyen nagyszerű alkalom lesz arra is, hogy a különböző "protagonisták" tisztázzák a helyzetüket, a képességeiket, támogatottságukat. Garantálta, hogy "tisz- tességes és demokratikus körülmények között meg lehet mérkőzni a jelöltségért", ha úgy tetszik, azért "a bizonyos belső hatalomért is", amiért most, úgy tűnik, folyik a harc.
Könyv és Gyertya díj idén is
Végül az elnök arról tájékoztatott, hogy a március 15-i rendezvények díjkiosztó gálával zárulnak a Kultúrpalotában. A kitüntetést a tavaly hozta létre az RMDSZ Maros megyei szervezete, utalva az 1990. február 10-i könyves-gyertyás felvonulásra. A díjat azok az egykori RMDSZ-es tisztségviselők vagy közéleti szereplők, de már nem aktív személyek kapják, akik az elmúlt 25 évben az 1990. február 10-én megfogalmazott célkitűzések szellemében járultak hozzá a magyar közösség gyarapodásához Maros megyében.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Ficzay Dénes emlékezete
„Kóbor poéta voltam és kósza álmokat kerestem”
2015. március 2-án az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében Ficzay Dénes halálának 30. évfordulójára emlékező tömeg láttán (az előcsarnokba is több sor széket kellett elhelyezni az érdeklődők számára) a legelső gondolatom az volt: Ficus (Ficzus?) mennyire örülne, hogy egykori iskolájában a város híres szülöttéről, Tóth Árpádról termet neveztek el. Hisz jószerével egész életében a város, a szülőváros – egyebek közt – híres szülötteit, vagy az itt megfordult neves embereket, a velük kapcsolatos történeteket kutatta, és közre is adott belőlük annyit, amennyi akkoriban lehetséges volt. Ha az égi szférákból visszatekintene, örömmel konstatálná: 2015-ben még vannak aradiak (ha nem is tősgyökeresek, azaz idecsöppentek), akik emlékeznek rá, torzóban maradt életművét értékelik, becsülik – ugyanakkor, némi értetlenséggel, megkérdezné: hol vannak a fiatalok – a kevés kivételtől eltekintve –, akik tovább viszik, utódaiknak átadják az aradi magyar történelmet?
Ficzay Dénesről, mint minden jelentős személyiségről, legendák keringenek. Sokezer ember (lényegében, mondhatnám, mindenki, aki számít) ismerte a vértanúk városában évtizedeken keresztül tanárkodó Ficust (beleértve, természetesen, a szemét mindenkin rajta tartó állami információs szolgálatot) jellegzetes, senki mással össze nem téveszthető, külső megjelenésére nem sokat adó, a lényeget a külsőségeknél mindig sokkal többre tartó alakját. A tegnapelőtti megemlékezésen két bájos fiatal lány (Kis Zsuzsanna és Kovács Henrietta) olvasott fel tucatnyi visszaemlékezést egykori tanítványoktól (Gulyás István, Orosz Németh Aranka, Szilágyi György, Kelly Enikő, Nagy Gizella és mások), amelyek – valamikori tanáruk alakjának felidézésen túl – mélységes szeretetet és tiszteletet sugároznak.
A tegnapelőtti megemlékezést Hadnagy Éva tanár, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója nyitotta meg, aki – köszöntve a népes hallgatóságot – elmondta: nem volt (koránál fogva sem) tanítványa Ficzay tanár úrnak, de, kisiratosi kisdiákként bátyjától sok történetet, anekdotát hallott róla, és egy személyes élményét is felidézte, amikor, középiskolásként, az akkori Slavici líceum tanulójaként az utcán nagy tisztelettel köszöntötte – és ez az epizód nagyon fontos számára. „Most azt szeretném megtudni Önöktől, milyen az az ember, mit kell tudnia annak a tanárnak, akit halálának 30. évfordulóján ennyien megtisztelnek?”.
A rendezvény ötletgazdája és fő szervezője, Irházi János az ünnepelt egyik írásának felidézésével kezdte – a halál gondolatával szembenéző ember töprengéseivel. De így folytatta: „Azt szeretném, hogy ma mosolyogva emlékeznénk, hogy jusson eszünkbe a vidám, jó kedélyű Ficzay Dénes, ezért is választottuk az Emlékalbum borítójára ezt a mosolygós képet. Arra kérem Önöket, hogy a kiállítást végignézve idézzük fel emlékét, de mosolyogva, abban a meggyőződésben, hogy ennek a tanár úr is örülne”.
A megemlékezés rendezője ezután ismertette az Aradon született és itt is meghalt Ficzay Dénes (1921. dec. 27.–1985. március 2.) életútját, iskolaéveit, megemlítve aradi tanárait, a római katolikus főgimnáziumot az impériumváltástól haláláig, 1943-ig vezető Fischer Aladárt és az aradi vértanúk földi maradványait felszínre hozó Kara Győzőt. Ficzay végzős diákként már munkatársa volt az Aradi Közlönynek, ahol számos irodalomtörténeti írása jelent meg. A bécsi döntés után Kolozsváron a magyar–olasz szakra iratkozott, közben megnősült, s már két gyermek apjaként diplomázott 1945-ben. Már egyetemista korában belső munkatársa volt az Erdélyi Helikonnak és szorgalmasan írt a Székelyföld c. lapnak is. 1945 késő őszéig a kolozsvári kereskedelmi iskolában tanított, majd visszajött Aradra, ahol a katolikus gimnáziumban, majd annak utódiskoláiban tanított megszakítás nélkül 37 esztendőn át. Hazaérkezését követően azonnal bekapcsolódott a helyi sajtó munkájába, közművelődési, irodalmi, helytörténeti írásokat publikált. A hatvanas évek elején gyümölcsöző levelezést folytatott több magyarországi hely- és irodalomtörténésszel, majd a hetvenes évek végén az állambiztonsági hatóság figyelmeztetésére a levelezést is meg kellett szakítania, s szinte haláláig számtalan zaklatásnak volt kitéve. Ennek ellenére számtalan cikke jelent meg a helyi Vörös Lobogóban, a kolozsvári Utunkban és a marosvásárhelyi Igaz Szóban. A helyi lapban város- és irodalmi, valamint helytörténeti sorozatokat írt Aradi séták, Elfelejtett aradi írók, Aradi kislexikon, Aradi ritkaságok címmel, jól dokumentált tényeket, érdekességeket írt szeretett városáról. Ahogy ezt Aradi krónika c. írásának elején hangsúlyozza: valójában egyetlen nagy szerelme volt, a város, és története házaival, utcáival, különös és különleges embereivel. Példaképe a híres irodalomtörténész, Kelemen Lajos volt, akinek városnéző sétáin kolozsvári diákként gyakran részt vett, és az ő szellemében vezette aradi diákoknak, érdeklődőknek izgalmas városnéző sétáit, amíg hagyták.
Halálát követően – mivel életében kötete nem jelent meg – felmerült a kérdés: volt-e egyáltalán hagyatéka? Amikor 1990 januárjában újraalakult a Kölcsey Egyesület, s felmerült a hagyományok újraélesztésének kérdése, felmerült a könyvkiadás is.
Rövidebbre fogva: (a 2011-ben a Marosvásárhelyen elhunyt), s a Ficzay-hagyaték kezelését áldozatos munkával vállaló Pávai Gyula gondozásában öt, Ficzay Dénes hagyatékából előkerült, illetve sajtóban megjelent írásokból összeállított kötet jelent meg a Fecskés könyvek sorozatban (Aradi krónika, Aradi séták, Válogatott írások, A vértanúk sírja, illetve a csak részben Ficzay-írásokat tartalmazó Ficzay Dénes-emlékkönyv). Ezeket most, a 30. évfordulón a közönség digitalizált formában is megkaphatta, s talán mondani is fölösleges: aki a digitalizálás nem könnyű, áldozatos munkáját vállalta, az a már több hasonló próbálkozást (például Márki Sándor ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen munkái) is sikeresen végrehajtott Nagy István pécskai fizikatanár, aki ezáltal lehetővé tette, hogy Ficzay Dénes (eddig feldolgozott) életműve bekerülhessen a Magyar Elektronikus Könyvtárba, ahonnan a világ bármelyik pontjáról elérhető lesz. Nagy István egyébként létrehozott egy Ficzay-emlékfalat is a Facebookon – az arra érkezett írásokból olvasott fel a két (már említett) lány jó néhányat.
A tegnapelőtti összejövetelen Bognár Levente aradi alpolgármester, egykori tanítvány és Vadász Ernő is emlékezett Ficzay Dénesre. Ez utóbbi – egyedülálló módon – egykoron, 1939–40-ben (jó pár évvel fiatalabb) iskolatársa, később, 1945–50 között diákja, utóbb pedig tanártársa volt Ficzaynak! Vadász Ernő többek között azt emelte ki, hogy mennyire szerette a Tanár Úr a diákokat és iskoláját.
Befejezésül a feltétlenül nagysikerűnek mondható rendezvény ötletgazdája megemlítette azokat, akik a Ficzay Dénes-emlékalbum megjelenését támogatták: Winkler Gyula EP-képviselő, Frunda György szenátor, az RMDSZ Arad megyei szervezete, valamint magánemberként dr. Albert István, Cziszter Kálmán, Durst Piroska, Fukszné Baranyi Ágnes, dr. Gönczi Attila, Halai János, Kelly Enikő, dr. Metzner Júlia, Nagy István, Orosz Kinga, Pénzes Gyula, Pop Éva, dr. Szabó Júlia, Szőke Mária.
A résztvevők a megemlékezés befejezéseként megtekintették a díszterem előterében rendezett, harminc pannót (fotót, egy-egy Ficzay-kéziratot, „mottót”) tartalmazó ötletes kiállítást, és egy pohár bor, zsíros kenyér mellett elevenítették fel a feledhetetlen tanárt, kollégát, irodalmárt, helytörténeti kutatót – az „aradológust”, akiről, mint ilyenről, furcsa módon nem is esett szó.
Jámbor Gyula

Nyugati Jelen (Arad)