Magyarellenes vádak Szatmár megyében
Üresen maradt a hétfői ülést követően a Szatmár megyei tanács alelnöki széke, miután Csehi Árpád lemondott elnökhelyettesi tisztségéről és önkormányzati képviselői mandátumáról, az utódja megválasztásáról azonban nem született döntés.
Amint arról már írtunk, Csehi szeptemberben jelentette be, hogy vissza kíván vonulni mind a politikából, mind a közéletből, azt az indokot hozva fel, hogy igen kedvező ajánlatot kapott a magánszférában.A szervezet azonban arra kérte, hogy a parlamenti választásokat várja meg.
Nem ő volt egyébként az egyetlen RMDSZ-es képviselő, akinek tegnap megszűnt a mandátuma, lemondott ugyanis Löchli Tünde, a szatmári Caritas igazgatója is, aki kifejtette: a szervezet egy olyan projektet nyert, ami miatt összeférhetetlenség alakult ki igazgatói és tanácsosi pozíciója között. A képviselőtestület RMDSZ-frakciójába két új képviselő került be Veres István és Riedl Rudolf személyében. Utóbbi egyúttal a szövetség kiszemeltjének számít a megüresedett alelnöki székre a Szatmár megyei RMDSZ megyei küldöttgyűlése által hozott döntés értelmében. Bár arra lehetett számítani, hogy tegnap megtörténik az alelnökválasztás, ez a döntés nem szerepelt a napirenden.
Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének alelnöke érdeklődésünkre elmondta: az USL-lel történt egyeztetések nyomán úgy döntöttek, a következő gyűlésre halasztják a döntést, részleteket azonban nem árult el, mondván, hogy a szociálliberálisokkal abban állapodtak meg, hogy nem üzengetnek egymásnak a sajtón keresztül. Pintér József, az USL-ben szereplő liberális párt megyei képviselője – akivel kapcsolatban szintén felmerült, hogy Csehi utódja lehet – kérdésünkre elmondta: a két alakulat közötti egyeztetés központi szinten folyik, és nem az képezi vita tárgyát, hogy az RMDSZ megőrizheti-e az alelnöki tisztséget, hanem a jelölt személyével kapcsolatosan merültek fel kifogások. Korábban Valer Marian Szatmár megyei USL-es szenátor közleményben reagált az RMDSZ döntésére, kifogásolva Riedl Rudolf jelölését. Úgy vélekedett, azért alkalmatlan a tisztségre, mert „soviniszta”, és mert átköltözött Magyarországra. Megkeresésünkre Riedl Rudolf – aki korábban Szatmár megyei prefektusként is tevékenykedett – elmondta: a helyiek ismerik őt és korábbi tevékenységét, így nem Marian közleménye nyomán kell megítélniük alkalmasságát. Leszögezte, állandó lakhelye Szatmárnémetiben van, és az, hogy gyakran látogatja Magyarországon élő unokáit, nem jelenti, hogy elköltözött.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Szellemi központot tervez a Téka Alapítvány
A szamosújvári Téka Alapítvány és a Kaláka Néptáncegyüttes fennállásának 20. évfordulóját ünnepelték a múlt héten. Balázs-Bécsi Attila, a szórványkollégiumot is működtető alapítvány elnöke szerint egyre sürgetőbb lenne a Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központ építésének befejezése.
Elvárásokat meghaladó volt az érdeklődés a január 22–27. között lezajlott Égtájak – Szamosújvári Kulturális Napokon – értékelte a rendezvényt lapunk érdeklődésére Balázs-Bécsi Attila, a szervező Téka Művelődési Alapítvány elnöke.
A rendezvénysorozatot – amely egyben az egyesület és a Kaláka Néptáncegyüttes 20 éves fennállásának ünnepe is volt – a budapesti Égtájak Kulturális és Közművelődési Egyesülettel közösen szervezte a szamosújvári egyesület. Az elnök szerint változatos eseményeket szerveztek – ruha- és fotókiállítás, táncház, színielőadás is volt a programok között –, ennek is köszönhető a nagyarányú részvétel. „A meghívottaink is megjegyezték, hogy olykor nagyvárosokban sem tapasztaltak ekkora érdeklődést, mint nálunk. A szombati gálaestre például legalább 200 érdeklődő nem fért be” – mondta Balázs-Bécsi Attila. Az elnök szerint az Égtájak Egyesület jogelődjével, az Égtájak Irodával több mint egy évtizede együttműködnek, a Kaláka Néptáncegyüttes rendszeres meghívottja volt az általuk szervezett Vendégségben Budapesten elnevezésű rendezvénynek. Idén pedig a Téka az Égtájakkal közösen pályázott Szamosújvári Kulturális Napok megszervezésére a Nemzeti Együttműködési Alapnál, amelytől határon túli alapítványok, csak magyarországi szervezettel együttműködve igényelhetnek támogatást.
A Téka Alapítvány és az általuk működtetett mezőségi szórványkollégium egyébként 2012-től Nemzeti Jelentőségű Intézmény, amely az elnök szerint nem azt jelenti, hogy ezentúl nagyobb támogatásban részesülnek, csupán azt, hogy nem kell a támogatásra minden évben külön pályázni. „A magyar államtól kapott támogatás a költségeinknek körülbelül a 30 százalékát fedezi, a fennmaradó részt nekünk kell előteremteni évről évre” – magyarázta Balázs-Bécsi Attila. A Mezőségi Téka Szórványkollégium egyébként jelenleg 126, szórványban élő diákot fogad be, közülük a legtöbben nem fizetnek szinte semmit. A bentlakóknak nemcsak szállást és étkezést biztosítanak, hanem különféle személyiségfejlesztő programokat is szerveznek nekik, iskolába viszont egyelőre a város tanintézményeibe járnak. Az alapítvány elnöke szerint ezért is egyre sürgetőbb a Mezőségi Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központ felépítése, amelynek alapkövét 2010-ben tették le. A Bethlen Gábor Alap évi 45 millió forinttal járul hozzá az iskolaépítéshez, és bár 2014-ben már szerették volna elkezdeni az oktatást, ilyen ütemben legalább egy évtizeddel elhúzódhat az építkezés. „Ez nem kevés idő, hiszen a szórvány életében egy évtized alatt folyamatok fordulhatnak meg, így szüntelenül keressük a megoldást az építkezés felgyorsítására. Jelenleg a tervezett iskolaközpont nyolc épületrészéből négynek az építése folyik, az idei támogatásból az elsőt tudjuk befejezni” – magyarázta Balázs-Bécsi Attila. Az elnök emlékeztetett, hogy a Mezőségen két szórványkollégium működik, az övék, illetve a Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett válaszúti, összesen mintegy 200 diákot fogadnak be, a térségben azonban nincs még önálló, magyar tannyelvű iskola a szórványdiákok számára, így a Kemény Zsigmond Szórványoktatási Központ egyfajta szellemi központ is lehetne.
Balázs-Bécsi Attila elmondása szerint az elmúlt évtizedekben már elkezdtek gondoskodni az utánpótlásról, a náluk tanuló ifjak közül többen Szamosújváron maradtak, így jól képzett, fiatal és lelkes csapattal dolgozhatnak. A Kaláka Néptáncegyüttesben az eltelt 20 év alatt mintegy 260 fiatal táncolt.
Varga László
Krónika (Kolozsvár),

Válaszféle Markó Bélának
Markó Béla állásfoglalásában – az RMDSZ legújabban felvett arrogáns, kioktató stílusához méltóan – újraírja a közelmúlt történelmét. Érteni véljük a pánikot, hiszen tapasztalható módon legitimációs gondjaikkal küszködnek: kifogyott alóluk a választói bázis, legutóbb is a Kárpátokon túli román szavazatokkal lett meg a vékony öt százalékuk.
Ezért természetesen lehet szidalmazni mindenkit, aki 2003-tól errefelé „nem állt be a sorba”, és nem úgy menetelt, ahogyan az akkor még RMDSZ-elnökként irányt szabó költő vezényelte. A „hagyományosan toleráns, befogadó” erdélyiség szellemében ebbe a magyarországi nemzeti oldal „megosztással” való megvádolása is belefér, hiszen az Igaz Szó volt szerkesztőjének megítélése szerint számunkra, erdélyi magyarok számára az 1989-ben, véráldozatok árán megbuktatott egypártrendszer újjáélesztésénél nincsen kívánatosabb állapot... (Ezennel elégedjünk meg ennyivel a posztkommunizmus értelmezése és „alkalmazása” vonatkozásában.)
De akármit is írjon Markó elnök úr, azt egyenesen szimptomatikusnak tartom, hogy a 2009-es európai parlamenti választások alkalmából, nagy nehézségek árán tető alá hozott „erdélyi Magyar Összefogást” (emlékszik még reá, Elnök úr?, így neveztük) „konjunkturálisnak” tartja. Akkor a magunk részéről az együttműködés lehetőségét mi még komolyan gondoltuk. Sajnos azonban igen hamar kiderült, hogy – sporthasonlattal élve – Önök ezt a mérkőzést is eladták, és ahogyan ellenzékből kormányra kerületek, az öncélú hatalomgyakorlást ismétcsak fontosabbnak ítélték az erdélyi magyarság érdekeinek következetes képviseleténél.
Másképpen hogyan magyarázza, Ex-elnök úr, hogy szavuk nem volt a népnyúzó megszorítások meghozatalakor? Vagy miként értelmezzük kinevelt utódjának a „kisebbségi törvény” melletti kardoskodását, majd „elfelejtését”? Hányszor hallottuk Önöktől a következő fenyegetőzést: kilépünk a kormányból? És addig-addig léptek ki, mígnem belebuktak az országot csődbe vivő, katasztrofális „szakmai teljesítménybe”. Hogy Markó Béla és elvtársainak az autonómiáról szóló szenátusi szavazás alkalmából történt gyáva megfutamodását / hallgatását már ne is említsük...
És mindeközben egyre-másra derül ki RMDSZ-es csúcspolitikusainkról, hogy – finoman fogalmazva – szeretik a pénzt, illetve a korrupcióellenes hatóságok toplistáin előkelő helyezéseket „érdemeltek ki”.
Továbbá: alig hinném, hogy Kós Károly a transzszilván szellemiséggel összeegyeztethetőnek tartotta volna a választói felhatalmazás nélkül, titokban köttetett paktumokat. Valószínű, hogy ha Dan „Felix” Voiculescu, illetve a „liberális” Crin Antonescu nem gyűlölné annyira a magyarokat, akkor Markó Béla pártja most kormányzati pozícióból fényezné Ion Iliescu üdvöskéit, és mindent felülmúló kommunikációs hadjárattal próbálná igazolni – legitimálni – a visszarendeződés szomorú folyamatát. Erre nézvést jó támpontot biztosít az is, ahogyan a „huszonhárommilliórománozó” MSZP-t mosdatják. Hogyan is tarthatnánk Mesterházy Attila pártelnök kolozsvári bocsánatkérését őszintének, amikor szinte napra pontosan ugyanazon időben a magyar szocialisták Miskolcon erdélyi véreinket listáznák és románozzák le nyíltan?!
A korrupció, a hazudozás, a paktumpolitika, a görcsös hataloméhség és a kizárólagos egypártrendszerre való törekvés nem nemzeti érdek, Elnök úr.
A többszintű autonómia viszont az. Hogyha nem Bukarestből magyaráznák el, hogy miért nem „aktuális” „autonómiázni”, hanem inkább az erdélyi magyar adófizetők pénzéből az Önök által kizárólagosan kezelt adólejeinket az önálló erdélyi magyar intézményrendszerek megerősítésére fordítanák, akkor egy lépéssel talán máris közelebb lennénk a közös célként megjelölt magyar nemzeti önrendelkezéshez.
Ön tévedésben él: nem mi vagyunk az ellenség, Elnök úr.
Brüsszel, 2013. január 29.
Tőkés László
Transindex.ro,

Ágoston András:
Tetemrehívás
Sokaknak eddig sem volt kétséges, hogy a politikai áramlatok, melyeket az egyik oldalon Tőkés László, a másikon Markó Béla, illetve Kelemen Hunor neve fémjelez, ideológiai szempontból összebékíthetetlenek.
Az európai polgári kezdeményezés (EPK) három elképzelésével kapcsolatos egyeztetést sürgető, minapi Tőkés László-levéltől politikai eredményt a helyzet ismerői közül senki sem várt. Tudni való, hogy a három erdélyi kisebbség-jogi elképzelést sem politikai, sem pedig elvi-jogi alapon nem lehet összeegyeztetni. Tagadhatatlan azonban, hogy a levél nyomán kibújt a szög a zsákból. Az összebékíthetetlenség ténye most nyilvánossá vált.
A „Kelemen kitérő választ adott Tőkésnek” c. Krónika információból kiderül, nemcsak az, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) részére a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) nem ér (s nem is ért) soha egy lyukas hajítófát sem, hanem az is, hogy a helyi hatalomhoz simuló erdélyi „egypárt” nem száll ringbe az autonómia egyik formájáért sem. Sőt, azon tüsténkedik, hogy az EPK mielőbbi útnak eresztésével a minimális kisebbségi jogoknak egy olyan liberális keretszabályozása jöjjön létre, amely az EU szintjén egyszer és mindenkorra lehetetlenné teszi nemcsak az autonómiakövetelések legitimálását, de megjelenését is.
Húsz éves álma ez a „keretszabályok” atyjának, Várady Tibornak, a Kárpát-medencében működő autonómiát mellőző vajdasági magyar politikai elitek doyenjének.
Ha megvizsgáljuk a Kárpát-medencében működő magyar politikai elitek elmúlt egy éves tevékenységét mind az autonómia, mind az EPK ügyében néhány szembeötlő megállapítás kínálkozik.
A legfontosabb az, hogy az RMDSZ emberei a KMAT ülésein nem árultak zsákbamacskát. Már a múlt év februárjában világosan elmondták, mi a tervük. Tehették, mert akkor már zajlottak az autonómiát mellőző „keretszabályokkal” kapcsolatos nemzetközi sikerrel kecsegtető egyeztetések.
A múlt év január 25-én az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának számos tagja, az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának (FUEN) vezetősége és több érdeklődő vett részt azon a Winkler Gyula, RMDSZ-es EP képviselő által szervezett kerekasztal-megbeszélésen, amelynek témája a kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezés volt.
A rendezvényen Tabajdi Csaba, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) képviselője a kisebbségi frakcióközi munkacsoport új társelnöke, méltatta az RMDSZ és a FUEN közös indítványát.
Mit is? Azt, hogy „az európai állampolgári kezdeményezés eszközét felhasználva, az európai kisebbségi szervezetek kisebbségi keretszabályozás megalkotását kérjék az Európai Uniótól”.
Hol van ebben az autonómia? Sehol.
Másodszor, noha időközben a nemzeti oldal tette a dolgát, és vannak is konkrét autonómiajavaslatok mind a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) részéről, ez ma már nem elég. A gond az, hogy előkészítettség dolgában, a nemzetközi szervezettség szintjére egyedül az RMDSZ „keretszabályai” emelkedtek.
Részben, mert a múlt évben megtartott KMAT ülésektől függetlenül az Európai Parlament kisebbségi frakcióközi munkacsoportja már a múlt év áprilisában napirendre tűzte s ezzel mintegy befogadta ezt a „kisebbségi tematikájú európai állampolgári kezdeményezést”.
Másrészt, Kelemen Hunor Tőkés László nyílt levelére adott tegnapi válaszában leszögezte: „az RMDSZ a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) összefogása és együttműködése gyümölcseként európai szintű összefogás körvonalazódik a kisebbségi Európai Polgári Kezdeményezés, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében, amely északtól-délig és kelettől-nyugatig partnereket talál”.
A nem minden szarkazmus nélküli megnyilatkozás a rideg valóságra hívja fel, most már nyíltan a figyelmet.
Harmadszor, a rideg valóság pedig az, hogy az RMDSZ saját érdekében viszonylag gyorsan megtalálta a liberális beállítottságú nemzetközi támogatást. Ami nem csoda, hiszen a cél azonos. Az, hogy az annyi keserves (akár nemzetközi) vitával fenyegető autonómiakövetelések előtt az EU szintjén is lezáruljon az út. A nemzetközi színtér ismeretében talán nem lehet kétséges, hogy az RMDSZ és szövetségesei kezdeményezését az Európai Bizottság (EB) minden további nélkül befogadja. Mint ahogy ahhoz sem férhet kétség, hogy az RMDSZ az aláírásgyűjtést, időt többé nem fecsérelve a „hazai egyeztetésekre”, a neki és a magyarországi választási kampány hozta szükségleteknek megfelelően ütemezve, nagy zenebonával, haladéktalanul el is kezdi.
Kissé mosdatlan megfogalmazással, a nemzeti oldal itt áll ismét megfürödve.
Versenyre kelni az RMDSZ lopakodó EPK projektumával lehet, de talán még sem érdemes. A nemzeti oldal puskapora menet közben valahogy benedvesedett.
De, nincs minden veszve! A szembenállás mibenlétének bemutatására még van lehetőség. Az RMDSZ-nek és nemzetközi segítőinek se lehet mindegy, ha az EB előtt időben megjelenik egy olyan autonómia-modell Erdélyből, amelynek valamelyik élő nyugati autonómiához való hasonlóságát a jó érzésű politikus és a tudomány szabályait tisztelő szakember nem tudja elvitatni. Egyáltalán nem biztos, hogy az összehasonlítás, amire párhuzamos beadvány adhat lehetőséget, így mellőzhető lenne.
Az RMDSZ „keretszabályainak” és a nemzeti oldal autonómiamodelljének szembeállítása nyomán rögtön kiderülhet, hogy a helyi többségi hatalomhoz simuló „egypártok” nem akarnak kisebbségi autonómiát. S ami szintén nem mellékes, kiderülhet, hogy az „európai típusú” autonómiát nem akarják sem az utódállamok politikai elitjei, sem az EU illetékes döntéshozói.
Vannak még más lehetőségek is, de ezeket immár csak a nemzeti oldal politikai erői kellene, hogy megvitassák.
S legvégül. Kelemen Hunor tegnapi levelében utal az RMDSZ törekvéseire. Szerinte projektumuk, a „keretszabályok” intézménye azért lenne jó megoldás, mert „a nemzeti közösségek és az őket képviselő legitim szervezetek nem csak a saját egyéni specifikus gondjaikra keresnek megoldásokat, hanem képesek egymillió aláírással hitelesített, valós európai szolidaritást kiépíteni és fölmutatni”. Ez bizony tetemrehívás! Méghozzá hamis, erőfitogtatáson alapuló sanda szembesítés.
Mintha az RMDSZ elnöke azt mondaná: na nézzük, mit tudtok szembeállítani azzal a mindent lehengerlő politikai erővel, amely mögöttünk sorakozott fel? Mit? Hát az igazságot! Azt, hogy száz keretszabály sem ér annyit, mint a tényleges magyar autonómia.
Igen, az EPK-val kapcsolatos versenyfutásban a nemzetiek lemaradtak. De a lemaradást be lehet hozni. Még egy tisztes vereség is többet ér, mint az, ha most megállnánk.
Vállaljunk még egy fordulót!
Vmdp.org.rs
HÍRLEVÉL XI. évf. 20. szám

Egy ifjú regényíró
A közelmúltban került sor – január 25-én, péntek este – a 80. évében járó, helytörténeti és önéletrajzi jellegű írásairól ismert szerző regényírói bemutatkozására. A találkozót a székelyudvarhelyi Örmény Klubban tartották, ahol Szálasy úr egy 488 oldalas könyvvel lepte meg az érdeklődőket. /Szálasy Ferenc: Anikó – szerelmi dráma, United p.c. kiadó/
Az igen népes, a szebb és jobb polgári időkre emlékeztető közönség – örmény származású magyarok és szimpatizánsok – a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola dísztermében vett részt egy színvonalas műsoron, majd megtudhatta, hogy ez a „szerelmi dráma” a jelennek és a jövőnek, a változó társadalomnak szól. Lőrincz György és Balázs Árpád szellemesen és könnyedén beszéltette a szerzőt, aki alig árult el valamit a könyv cselekményéről, de megígérte, hogy egy regényt és legalább egy helytörténeti jellegű könyvet mindenképp megjelentet a közeljövőben, s a számítógépében, a jegyzetfüzetében és a lelkében még lappanganak más megírandó történetek is.
Ez a rendezvény nem csatlakozott hivatalosan a Magyar Kultúra Napjához, de jellegében, tartalmában méltó volt Kölcsey szellemiségéhez, és értékőrző, értéket teremtő kezdeményezésnek bizonyult. Ritkán történik meg az emberrel, hogy olyan „irodalmi életművet” találjon, amely nem ifjúkorban kezd kibontakozni, hanem a nyugdíjas években.
Szálasy Ferenc esetében ez a “dolog” teljesen szabálytalan és majdhogynem megmagyarázhatatlan is lehetne, ha nem tapasztalhattuk volna a korábbi könyveiben a töretlen mesélőkedvet, a haza- és szülőföldszeretetet. Rövid történeteiben ott rejtőzött az a lendület, amely a nagypróza felé viszi az alkotót. Írt korábban tanulmányt a sóvidéki örmény családokról, megírta gyermek- és ifjúkori emlékeit, amelyek az annyira kedvelt szülőfaluhoz, Korondhoz kötik (Hadi árvából kulákfióka. Firtos Művelődési Egylet, Korond, 2009. Második kiadás 2011.), a későbbiekben pedig sikaszói emlékeit osztotta meg az olvasóival (Tőről metszett székely világ. Firtos Művelődési Egylet, Korond, 2010). Legutóbb azonban regénnyel jelentkezett. Ez a 2012-es év legvégén történt. A januári kötetbemutatón Szálasy töredelmesen bevallotta, hogy helytörténeti és önéletrajzi írásai még vannak a tarsolyban bőven, de egy második regény is készül.
Nem nagy művészet megírni egy könyvet – szokták mondani az okosak –, sőt két könyv mindenkiben „benne van”, hiszen ott az életpálya, amelyre mindenki visszatekinthet, és ezen túl az élet maga az a nyersanyag, amely „kész” regény, ha „megíródik”.
Szálasy Ferenc regényéről nem akarunk e helyen túl sokat beszélni. Igaza van a szerzőnek: jövőnek írott üzenetet tartalmaz, amelyet csak az olvasás során bonthatunk ki belőle. Van a műnek néhány olyan vonatkozása, amelyeket a szövegen és tartalmon túl ugyancsak a szerző erőltetett rá, tördelési és tipográfiai elképzelései is voltak: szellős tördelésű, hogy az idősebbek is olvashassák, s azok a fiatalok is, akik mindenféle képernyőkhöz szoktak, amelyeken kinagyítható a szöveg. Így lett 488 oldalas ez a mű. Kis sorközzel és 9 pontos betűvel csak 244 lenne, de akkor megcsappannának az olvasók.
Az „ifjú regényíró” bevallotta, hogy még a neveken is spórolt, hiszen a főszereplők hosszú kereszt- és vezetékneve akár több oldallal is bővíthette volna. Mint még ma is aktív üzletember a prózában is odafigyel, ott takarékoskodik, ahol lehet. Amit elveszített a tördeléssel – hiszen egy másik szándéka volt, amellyel felülírta a bevett tipográfiai gyakorlatot – azt próbálta visszanyerni a nevekkel.
Székelyhon.ro,

A temesvári Szórvány Alapítvány kutatóközpontot hoz létre Szegeden
A temesvári Szórvány Alapítvány a szegedi Innoratio Kutató Intézettel egy szegedi székhelyű kutatóközpont létrehozásán dolgozik, melynek célja a jövőben határon átnyúló kutatások és elemzések elvégzése lesz.
Eddig öt kutatási tervet dolgoztak ki, további szándékuk a hálózatépítés, hogy a Kutatóközpont reális helyi igényekhez szolgáljon tudományos háttérintézményként.
E cél jegyében tartottak találkozót Temesváron egyetemi oktatók, pedagógusok, civil szervezetek.
Itt készült Lehőcz László összeállítása.
Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Együtt vagy külön?
Levélváltás az európai polgári kezdeményezés ügyében
2013. január 14-én a dél-tiroli Bozenben együttműködési megállapodást írt alá az RMDSZ, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Dél-tiroli Néppárt, amelyben az európai nemzeti kisebbségek érdekeinek védelmére elhatározták, hogy előkészítenek egy keretszabályozási csomagot (Minority SafePack), és elkötelezték magukat az Európai Polgári Kezdeményezés (EPK) elindítására, az Európai Unió 211/2011. sz. rendeletében előírt szabályozásnak megfelelően.
A polgári kezdeményezés sikere múlhat az egységes fellépésen
Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Kárpát-medencei Autonómia Tanács (KMAT) elnöki minőségében a múlt héten nyílt levelet küldött Kelemen Hunornak, az RMDSZ, Toró T. Tibornak, az EMNP és Izsák Balázsnak, az SZNT elnökének.
Miután megköszönte, hogy a 2012-es választások idején nem tették kampánytémává az európai polgári kezdeményezés kérdését, aggodalmának adott hangot amiatt, hogy mind az RMDSZ, mind az SZNT a "külön-utas megoldást választotta", és – a jelek szerint – külön-külön állnak neki az egymillió támogató aláírás összegyűjtésének. A KMAT elnöke szerint egyik szervezettől sem vitatható el annak a joga, hogy saját elképzelései szerint cselekedjen, de félő, hogy a párhuzamosan elindított kezdeményezések egymás rovására mennek. Véleménye szerint a polgári kezdeményezés sikere múlhat az egységes fellépésen. – Ne nehezítsük fölöslegesen a saját dolgainkat. Az európai polgári kezdeményezés sikere attól is függhet, hogy megtaláljuk-e a közös nevezőt, sikerül-e egy irányba húznunk a szekeret. Ha tartalmi kérdésekben nem is sikerül teljesen egységes álláspontot kialakítanunk, azt talán megtehetjük, hogy a cselekvési terveinket összehangoljuk. Ellenben ha ismét külön malomban fogunk őrölni, akkor azt kockáztatjuk, hogy komolytalanná válunk Európa szemében. Ne engedjük, hogy egy történelmi lehetőség a mi hibánkból kicsússzon a kezeink közül, mert a felelősség is a miénk, fogalmazott, majd a KMAT rendkívüli ülésének a mihamarabbi összehívását szorgalmazta.
Az európai polgári kezdeményezés kérdéskörét, vagy akár az autonómia ügyét nem használjuk fel kampánycélokra
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke válaszában kijelentette: – Számunkra teljesen természetes, hogy az európai polgári kezdeményezés kérdéskörét, vagy akár az autonómia ügyét nem használjuk fel kampánycélokra.
Meggyőződését fejezte ki ugyanakkor, hogy Tőkés László tudja, hogy az RMDSZ a politikát a magyar nemzeti közösség gondjai, elvárásai és céljai szolgálatába helyezi, és nem olcsó, üres kampányüzenetek megfogalmazására használja. – Mi a választási kampányokban az eredményeinket mutatjuk fel, és megvalósítható célokat fogalmazunk meg. Csak így tudtuk megtartani a közösségünk bizalmát, csak így tudunk eredményes munkát végezni, mindezt olyan körülmények között, hogy nagyon sokan próbálkoznak keresztbe tenni. Meg kell nyugtatnom az elnök urat, hogy aggodalma alaptalan: az RMDSZ álláspontja szerint az autonómia és az őshonos nemzeti kisebbségek javára elindított európai állampolgári kezdeményezések közül az a támogatandó, amelyet az Európai Bizottság pozitívan véleményez. Meggyőződésem, hogy ezek a kezdeményezések kiegészítik, és nem kioltják egymást – írta válaszlevelében az RMDSZ elnöke. A továbbiakban arról tájékoztatta, hogy az RMDSZ, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) összefogása és együttműködése gyümölcseként európai szintű összefogás körvonalazódik a kisebbségi európai polgári kezdeményezés, a Minority SafePack kisebbségvédelmi keretszabályozás kérdésében. – Törekvésünk bizonyítja, hogy a nemzeti közösségek és az őket képviselő legitim szervezetek nem csak a saját egyéni specifikus gondjaikra keresnek megoldásokat, hanem képesek egymillió aláírással hitelesített, valós európai szolidaritást kiépíteni és fölmutatni – fogalmazott Kelemen Hunor.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Egy népszerű osztályt szüntetnek meg az Elektromaros szakközépiskolában
A tantestület tiltakozik
A Megyei Tanfelügyelőségen elkészítették a 2013-14-es év beiskolázási tervezetét, és továbbították a tanügyminisztériumba. Az ősztől 57 magyar kilencedik osztályt terveztek, akárcsak az elmúlt évben. Az idén a fő törekvés az volt, hogy a szakközépiskolákban szakosztályok, az elméleti líceumokban elméleti osztályok működjenek – válaszolta kérdésünkre Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. Ezzel magyarázza, hogy a Sincai szakközépiskolából a humán osztályt áttették a Mihai Eminescu tanítóképzőbe, ahol tanító és óvodapedagógus, programszervező, valamint a szóban forgó humán osztályt indítják. A Szász Adalbert Sportlíceumban a szülők múlt évi kérésének eleget téve az idén két magyar osztály lesz.
A további szempontok Illés Ildikó szerint azok voltak, hogy lehetőleg minden vegyes tannyelvű iskolában egyforma számú román és magyar osztályt indítsanak, és a magyar osztályok száma lehetőleg kettő legyen, kilencedik után ugyanis eldől, hogy ki azok, akik megbírják a szakközépiskolát, a többieket pedig szakiskolába irányítják. Továbbra is szem előtt tartották, hogy a szakok többségén anyanyelvükön tanulhassanak a végzősök. Szeretnék, ha a szülők és a pedagógusok az érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelő szakra irányítanák a középiskolába lépőket, akik anyanyelvükön folytatnák a kilencedik osztályt is.
A beiskolázási terv "szépséghibája", ami már az első nap felháborodást váltott ki, hogy az Elektromaros szakközépiskolában megszüntették az 1995 óta jó működő intenzív matematika- informatika osztályt, amely a Bolyai után a legnépszerűbb volt a reál tantárgyakat kedvelő diákok körében. A végzősökről elégedetten nyilatkoztak a Sapientia egyetem tanárai is, hisz a többségük ott folytatta a tanulmányait.
Ezért dr. Dávid László rektor és Horváth Gabriella, a pedagógusszövetség megyei szervezetének elnöke megbeszélést folytatott Somesan Stefan főtanfelügyelővel és helyettesével, Illés Ildikóval, akiktől azt kérték, hogy az osztály maradjon meg az eredeti helyén, ahol immár 17 éve felkészült tanárok oktatnak, és a megfelelő géppark is adott ahhoz, hogy diákokat jól felkészítsék a választott tantárgyakból. A tárgyalás majdnem eredménytelen volt, hisz amint dr. Dávid László professzor elmondta, mindössze azt az ígéretet kapták, hogy talán az Egyesülés (Unirea) középiskolába helyezik át az osztályt, amelynek a helyében turisztika szakot indíthat az Elektromaros iskola. Az áthelyezést pedig úgy képzelik el, hogy a természettudomány vagy a társadalomtudomány szakos osztályok közül az egyik helyében lenne a matematika- informatika szak. Kétséges, hogy az iskola hajlandó lesz-e profilt változtatni, másrészt pedig egy reál vagy egy humán osztály elvesztését jelentené mindenképpen.
Az Elektromaros szakközépiskola pedagógusközössége ötven tanár aláírásával petíciót nyújtott be a tanfelügyelőségre, amelyben az intenzív matematika-informatika osztály megszüntetése vagy elköltöztetése ellen érvelnek. Elsősorban azzal, hogy végzőseik sikeresen és érettségiztek és nyertek felvételt a műszaki egyetemekre, jó eredményeket értek el a nemzetközi vetélkedőkön és a tantárgyversenyeken, amelyeknek az országos szakaszára is eljutottak. Az informatikát tanuló diákok jól együttműködtek az automatizálás, számítástechnika, elektromechanika szakos társaikkal, akiknek programokat írtak. Az iskola három szaklaboratóriumában 75 számítógéppel rendelkezik.
A tantestülettel egyetértve úgy gondoljuk, hogy az informatikaosztály megszüntetése a magyar diákok lehetőségeinek a megnyirbálását, a magyar tagozat gyengítését jelenti. A szaktárca államtitkárától, Király Andrástól kapott tájékoztatás szerint valóban volt egy ajánlás az elméleti és a szakközépiskolai osztályok szétválasztására, de nem kötelező jelleggel. Az államtitkár azt is elmondta, hogy a szülőkkel való tanácskozás is meg kellett volna előzze a beiskolázási terv elkészítését, mielőtt még az egyik legnépszerűbb magyar osztály felszámolásáról döntöttek volna. Hadd tegyük hozzá, hogy több olyan iskola maradt a megyében, ahol továbbra is mind a két típusú osztály megtalálható.
Felvetésünkre Somesan Stefan főtanfelügyelő azt válaszolta, hogy a megyei gazdasági érdekeknek megfelelően jártak el, azon utasítás alapján, hogy "ne zagyválják össze" az iskolákat (sâ nu facem ghicevi din scoli).
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Új gazdára talált az őraljaboldogfalvi református parókia
Élettel töltenék be a kihalt templomkertet
Több évtizedes elhagyatottság után úgy tűnik, újra méltó gazdára talált az őraljaboldogfalvi református parókia. A közel 300 éves épület a helyi hívek számának apadása nyomán egyre rosszabb állapotba került.
A fölötte gyámkodó, maroknyi hátszegi gyülekezet minden erejét a parókia mellett magasló műemléktemplom karbantartására kellett fordítsa. Tavaly azonban új fejezet nyílt a parókia történetében azzal, hogy a Székely–Szórvány partnerség mentén létrejött háromszéki Kún Kocsárd Egyesület 50 évre bérbe vette az ingatlant a hátszegi református egyházközségtől. – Egyrészt műemlékvédelmi, másrészt közösségépítő, -erősítő szándék vezérelt akkor, amikor ezt a lerobbant állapotban lévő ingatlant kiszemeltük, hogy itt egy turisztikai komplexumot alakítsunk ki. A Hátszegi-medence olyan természeti adottságokkal rendelkezik, melyek önmagukban vonzóak a turisták számára, hiszen Őraljaboldogfalváról könnyen megközelíthető a Retyezát-hegység, de akár a Zsil-völgyi üdülők is. Másrészt az egész vidék rendkívül gazdag történelmi emlékhelyekben. Maga a református parókia a 800 éves műemléktemplom tövében húzódik meg, vele szemközt ott a Kendeffy-kastély, 50 kilométeres körzetben pedig ott magaslik a Déva vára, a Hunyadiak kastélya – hogy csak a nagyon ismert célpontokat említsem. Úgy érzem, ilyen környezetbe ideálisan illeszkedne egy megfelelően kialakított turisztikai központ, melynek működtetésével nyilvánvalóan a helyi közösséget is fel szeretnénk karolni. Nem titkolt szándékunk, hogy itt idővel legalább egy-két magyar családnak megélhetést biztosítsunk. S hogy egyáltalán élet, mozgás legyen a régóta kihalt templomkertben – fogalmazott Demeter László, a Kún Kocsárd Egyesület elnöke, aki a napokban vette birtokba a parókia épületét. Tervei szerint már idén nyáron benépesedne a templomkert. Háromszéki fiatalok segítségével közmunkát szerveznének a telek rendbetételére. – Ez egyfajta táborozás lenne, részben munkával, részben kirándulással töltve ki az időt. A víz, áram be van vezetve a telekre, tehát elvileg már el lehet itt lakni. Sátortáborra mindenképp ideális hely, szép környezetű, elkerített telekről van szó, a Retyezát-hegység tövében. Én azt remélem, hogy a nyáron lesznek már olyan turisták is, akik itt kívánnak sátrat verni – mondja Demeter László.
A hosszú távú terv persze nem csupán sátorozási lehetőségről szól. A külsőre jelentéktelennek és jellegtelennek tűnő parókia-épület valójában igényesen kiképzett belső tereket rejt. Ezekben készülnek kialakítani múltbeli hangulatot idéző szálláshelyeket, étkezdével, kultúr-rendezvényeknek teret biztosító helyiségekkel. – Mindez természetesen irdatlan sok pénzbe kerül. Sokan kérdik is tőlem, honnan lesz majd erre anyagi fedezet. De én úgy vélem: ha az ember nem fog neki megvalósítani az álmát, akkor soha nem fogja megtudni, honnan kaphatna hozzá segítséget. Természetesen pályázni fogunk és remélem, hogy különböző forrásokból, adakozásból, támogatásból összejön majd a szükséges pénz. A fejlesztési előtanulmányt elkészítettük, eszerint egy kétszintes, pincehelyiséggel rendelkező stílusos turisztikai, közösségi központot képzelünk itt el. Bízom benne, hogy sikerülni is fog – fogalmazott a Kún Kocsárd Egyesület elnöke.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Aradimagyar
Aradi magyaron a megyeszékhely, de olykor a megye magyarjait is értik. Az alábbiakat e kettősség jegyében írom.
A 2011-es népszámlálás ideiglenes adatainak közzététele óta tudjuk, hogy mennyivel lettünk kevesebbek 2002-höz képest.
Varga E. Árpád Erdély Etnikai és felekezeti statisztikája című munkája és a Statisztikai Hivatal adatainak felhasználásával készült az itt közölt táblázat.
A 2011-es adatokat az 1920-asokkal vetettem össze.
A számok a mai közigazgatási egységekre, községekre, városokra, és nem csak azok igazgatási, székhelytelepüléseire vonatkoznak.
Kilencven év alatt 105 401-ről 37 067-re fogytak az itteni magyarok, az akkori 21,85%-os megyei részarányról 9,06%-ra, ami 12,79%-os magyar térvesztést jelent. A fogyás 68 334 fő, ami 64,83%-os csökkenést jelent. Arad megyében minden három magyarból csak egy maradt.
A 68 334 fős fogyásból harmada aradi 23 704, amit Pécska (7564), Tőzmiske (3414), Nagyzerénd (2761), Nagyiratos (2436), Vinga (1823), Szinte (1823), Lippa (1614) követ, hogy csak a legtöbb magyart elvesztő községeket említsük.
1920-ban a táblázatban szereplő 36 községben és városban élt a megye magyarjainak 95,00%-a, 100 137 fő, míg 2011-ben 36 544, ami már 98,58%.
1920-ban még 22 községben és városban lakott ezernél több magyar, de 2011-ben már csak tízben.
1920-ban Aradon és még nyolc községben – Zimándújfalu, Kisiratos, Nagyiratos, Nagyzerénd, Sofronya, Tőzmiske, Németpereg és Pécska – voltak többségben a magyarok, 2011-ben már csak Nagyzerénd és Kisiratos községekben.
1920-ban a magyar nemzetállamból hivatalosan még ki sem szakított megyében lüktetett a magyar élet, amit 2011-ben sajnos nem mondhatunk el.
2011-ben semmilyen, saját sorsát befolyásolni képes, önálló közösségi döntési lehetőséggel nem rendelkezik a magyarság, sem Aradon, sem Erdélyben.
Nincsenek magyar intézményeink. Egyes – magunkénak mondott – iskolákban magyar tannyelvű oktatás folyik ugyan, de azoknak nincs intézményesült magyar közösségi függése.
Az itt-ott meglévő, néhány magyar ember ügyszeretetéből táplálkozó civilszervezetek nem képesek, de ha akarnák, akkor sem pótolhatnák a hiányzó, és létfontosságú községi, megyei szintű szervezettséget.
Az RMDSZ a maga számára létrehozta a Kulturális Autonómia Tanácsát, de nem tudta tartalommal megtölteni.
Az Erdélyi Nemzeti Tanács Arad megyében nem tudott intézményesülni.
A magyar képviseletet 1989-ben felvállaló RMDSZ nem erőtől duzzadó.
Lassan csak magyar anyanyelvű egyének leszünk, akiket hol ide, hol oda vet a jósorsunk, pedig ennél többet érdemelünk.
Újra kellene gombolni a kabátot, és megtenni a megtehetőt.
Értünk és helyettünk a nem magyarok semmit sem fognak tenni.
Nagy István, Pécska
Nyugati Jelen (Arad),

Múltunk, hőseink, áldozataink emlékezetére
Tartalmas és sikeres évet tudhat maga mögött az aradi In memoriam 1956 Egyesület. Már rögtön az év elején – márciusban – megnyerték a Magyar Külügyminisztérium pályázatát, melyet a külföldi magyar emlékhelyek létesítésére írtak ki – tudtuk meg Jámbor Ilona elnöktől.
– Szinte az egész 2012-es év ráment arra, hogy az emlékművet – amellyel már 2006 óta foglalkozunk, és a Szoboszlay-per 57 áldozatának fogjuk felállítani Pécskán – végre helyezzük sínre. Megnyertük a Magyar Külügyminisztérium pályázatát, aztán elhúzódott kissé, amíg a pénz a számlánkra került, így a határidővel is csúsztunk. Most viszont minden jel arra mutat, hogy be tudjuk tartani az idén március 15-ére kitűzött avatási ünnepség határidejét. A ceremónia Pécskán lesz, hivatalosak lesznek a még élő elítéltek és a még élő hozzátartozók, valamint – természetesen – a Külügyminisztérium képviselői, hiszen a támogatás zömét tőlük kaptuk. Eddig jelentős támogatást kaptunk még a pécskai önkormányzattól, Böszörményi Zoltántól, Bacsilla Sándortól, Gellén János magyarországi vállalakozótól.
Nagyon örülünk, hogy ezt sikerül megvalósítani, ezen kívül azonban még sok mindenre kellett és kell pénzt gyűjteni, hogy a mellékes kiadásokat is tudjuk fedezni. Éppen ezért nem zárkózunk el a további támogatásoktól sem, szívesen vesszük a segítséget azoktól, akik szívügyüknek érzik a kommunizmus áldozatai emlékének ápolását, a közelmúlt sötét dolgainak tisztázását – de nemcsak. Internetes portálunkon – www.inmemoriam1956arad.ro – a kapcsolatot és a bankszámlaszámokat a „Kapcsolat” címszó alatt lehet megtalálni.
Nagyon köszönünk minden támogatást, hálásak vagyunk mindenkinek, aki anyagi és erkölcsi támogatással egyaránt segíti tevékenységünket.
A március 15-én felavatásra kerülő emlékmű talapzatába az összes támogató nevét be fogjuk írni, ezen kívül az ünnepségen a támogatók meglepetésben részesülnek, amit most nyilván nem árulhatok el.
Természetesen tovább értékesítjük a téglajegyeket, melyek árusításának beindításával egy időben kétnyelvű (román–magyar) emlékkönyvet nyitottunk, amelybe minden vásárló teljes névvel, aláírással bekerül.
A Temesváron élő aradi képzőművésszel, Varga Luigi Istvánnal készíttettem grafikákat, szám szerint négy darabot, amiket majd valamilyen módon szintén értékesíteni fogunk, vagy elajándékozunk.
2012-ben is folytattuk a gyűjtést az ’56-os könyvtár kialakítására (van már körülbelül 100 kötetünk), mely gyűjtés gyakorlatilag folyamatos. Minden ’56-tal kapcsolatos könyvet, kiadványt szívesen fogadunk, és amint lesz egy erre alkalmas hely, majd ki is állítjuk azokat.
Tavaly október 23-án szerveztünk az RMDSZ-szel közösen egy megemlékezést: az RMDSZ székházában gyertyát gyújtottunk az elítéltek tiszteletére, ahol a csikys diákok ’56-os elítéltektől olvastak fel idézeteket. Ebbe az ünnepségbe először sikerült bevonni a diákokat – legnagyobb örömömre.
– Jó a kapcsolat a többi civilszervezettel? Lesznek közös rendezvények a jövőben? Egyáltalán milyen tervek, célok előtt áll az In Memoriam 1956 Egyesület?
– Minden fórumon, ahol civilszervezetek vannak jelen, hangsúlyozom, hogy nincs igazán együttműködés, pedig olyan kevesen vagyunk itt Aradon, és mindenki támogatja a másikat, de az együttműködés mégis nehezen jön össze.
Jó lenne, ha a civilszervezetek több közös rendezvényt szerveznének, hisz ez mindenkinek a javára válna.
A másik dolog – én úgy látom, ebből még nagy baj lesz a közeljövőben –, hogy a civilszervezetek vezetői mind középkorúak, tehát minél előbb ki kellene jelöljük magunknak azt a fiatalt, aki a nyomunkba léphet. Hiszen, ne adj isten, valami történik hirtelen, nem lesz, aki folytassa a munkánkat. Erre kellene összpontosítani, valahogy megfogni a fiatalokat, kedvet teremteni nekik, hogy nyomdokainkba lépjenek. Minden civilszervezet vezetője meg kellene keresse az erre rátermett embert. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, szívesen látunk és örömmel fogadunk új tagokat egyesületünkbe.
Régi álmom, hogy bevonjuk a diákokat is, valahogy megfogjuk, érdekeltté tegyük őket. A tavaly októberi megemlékezésen a diákok lelkesedését látva örömmel és meghatódottan, felbuzdulva írtam tavaly egy dokumentumjátékot a Szoboszlay-üggyel kapcsolatosan, ami még nem lett előadva. Van még valaki, aki megígérte, hogy drámát fog írni, remélem, meg is valósul. Ilyesmikkel próbálnánk közelíteni, nyitni a diákok felé.
Az Alma Mater Alapítvánnyal közösen a napokban meghirdetünk egy ‘56-os témájú pályázatot a diákok között – lehet esszé, interjú, riport, bármi, amit ők akarnak. Ezt szeretnénk minél hamarabb elindítani. Valamikor október folyamán ünnepség keretében díjazni is fogjuk a nyerteseket.
Mozgalmas évnek nézünk elébe idén is, hiszen másfél hónap múlva emlékmű-avatás, dolgozunk terveken, pályázatokon, melyekkel a fiatalokat be tudjuk vonni, aztán lesz az októberi ünnepség, a koszorúzásokon való részvétel és nagyon szeretném, hogy idén román nyelven is kiadjuk a Szoboszlay-per történetét. Fontosnak tartom, hogy nyissunk a románok felé is, hiszen ’57-ben az 57 letartóztatott között román is, magyar is volt.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Felső-Háromszéken nem kívánatosak (Néppártiak az MSZP látogatásáról)
Kézdiszéken a 2004. december 5-i népszavazás óta nemkívánatos személyek a Magyar Szocialista Párt vezetői, mivel a székelyek nemzeti hovatartozását kérdőjelezték meg – hangzott el Balázs Attila kézdivásárhelyi EMNP-elnök és Johann Taierling önkormányzati képviselő tegnapi sajtótájékoztatóján.
Az MSZP akkor oly mély sebet ejtett az erdélyi magyarság nemzeti érzelmén, amely egyhamar nem bocsátható meg, és nem felejthető. A szomszédos országokba szakadt magyarok kettős állampolgársága ellen kampányolni a nemzeti eszmék gyalázata, és nemzetárulásnak minősül – ecsetelte Taierling. Leszögezte: Sem Mesterházy Attila, sem párttársai nem számíthatnak Felső-Háromszéken meleg fogadtatásra. Balázs Attila elítélte az RMDSZ-t, amiért „azokkal vállalt nyílt közösséget, akik nemzeti hovatartozásunkat tagadták meg”. Állítólagos érdekvédelmi szövetségünk ezzel újra felmutatta, hogy melyik világnézettel érez rokonszenvet: miután a parlamenti választások alatt a romániai szociál-liberálisokkal kötött titkos paktumokat, most a magyarországi kommunisták ivadékaival szövetkezik nyíltan – magyarázta a Néppárt helyi elnöke. Kijelentette: „Mi a Fideszt fogadjuk szívesen Háromszéken. Azt a Fideszt, amelyiknek az elnöke Orbán Viktor, aki immár több mind húsz éve látogat rendszeresen Erdélybe és Felső-Háromszékre”.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kevesebb kilencedik osztály
Évek óta kevesebb kilencedik osztály indul Háromszéken, mint ahány VIII. osztály végez, s míg az elméleti oktatásban megtelnek a meghirdetett helyek, a szakközépiskolákban nem, pedig a szakmát tanuló végzősök közül négyszer annyian kapnak munkát az első félévben, mint azok, akik érettségi után egyetemet végeznek – elemezte Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő a jelenlegi helyzetet. Éppen ezért a szakoktatás irányában szeretnének bővíteni.
A jövő tanévre tervezett beiskolázási mutatók szerint a megye városaiban nyolcvanöt óvodai csoportot, negyvenhat előkészítő, negyvenöt ötödik és hetvenegy kilencedik osztályt indítanának, ennyit indokol a jelenlegi gyermeklétszám, de azt nem lehet biztosan tudni, a 6–7 évesek közül hányan választják az előkészítőt és hányan az első osztályt, illetve az általános iskola végzősei milyen arányban folytatják tanulmányaikat. Falun másként számolnak, ott szükség esetén összevont osztályok is indulnak, ezért a beiskolázási számok tanév kezdetéig alakulnak. A megyei szinten jóváhagyott beiskolázási terv szerint nyáron a jelenlegihez hasonló lesz az ajánlat a kilencedikes felvételin: harmincnégy elméleti és harminchét szakközépiskolai osztályban hirdetnek helyeket. Ez az utóbbi hetekben elégedetlenséget váltott ki a két nagy sepsiszentgyörgyi magyar középiskolában, a Székely Mikó Kollégiumban és a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban, ahol a jelenlegi négy helyett csak három–három IX. osztály indítását javasolta a tanfelügyelőség. Végül a kérdésben megszületett a döntés: évente váltakozva három, illetve négy osztályt hirdethet meg a két középiskola, idén szeptemberben a Mikesnek kedvez a határozat, mivel ott már korábban is történt osztályelvonás.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Tőkés Lászlóék nem politizálhatnak a Láncos-templomban
Nem tarthatja meg a szatmárnémeti Láncos-templomban szombatra meghirdetett autonómia-fórumát az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
A maszol.ro értesülései szerint a sajtóban megjelent előzetes hírek után az egyházközség presbitériumát és lelkészi hivatalát több hívő is (esetenként csoportosan) megkereste és tiltakozásukat fejezték ki, hogy a politikai jellegű összejövetelt a város legnagyobb református templomában tartsák meg, tanulva a korábbi esetekből.
A hívek arra hivatkoztak, hogy az ilyen fórumokon a magyarságot megosztó vélemények és ismert személyiségeket támadó, nem egyszer durva címkézések hangzanak el. Korda Zoltán lelkipásztor kérdésünkre elmondta: mindezek után az egyházközség vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy a következőkben semmiféle politikai rendezvénynek nem ad otthont a Láncos-templomban, „azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy Isten imádságos házában semmi helye az ilyesminek”.
Mindazonáltal a fórum meghívottai imádkozhatnak a Láncosban. Az új program szerint délelőtt 11 órától meghallgathatják Tőkés László igehirdetését, majd átvonulnak a közeli Grand Mall üzletközpontba, melynek konferenciatermében kezdetét veszi az autonómia-konferencia.
A korább hírek ellenére, a sajtóval közölt friss programban nem szerepelnek magyarországi vagy nyugati előadók. Tőkés László mellett Toró T.Tibor, Izsák Balázs, Kincses Előd, Fodor Imre, Katona Ádám és Gazda József tart beszédet.
Tíz évvel ezelőtt február 2-án, a szatmárnémeti Láncos-templomban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendkívüli közgyűlése határozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakításáról. Az EMNT elnöke, Tőkés László már korábban közölte: a tizedik évforduló alkalmával ugyanazon a helyszínen hirdetik meg hivatalosan az autonómia évét.
Maszol.ro,

Könyv és módszertani csomag az iskoláknak
Minden magyar tannyelvű iskola elemi tagozata Gárdonyi Géza egy kötetét és módszertani csomagot kap a 2013 – a külhoni magyar kisiskolák éve című program keretében – tájékoztatott Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke.
Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ vezetője részt vett a program budapesti indítórendezvényén. Elmondta, átvett egy példányt Gárdonyi Géza mesekönyvéből, amelyet később minden romániai magyar iskolába eljuttatnak a program keretében, szervezetükön keresztül.
Ugyanakkor ahogy tavaly, a határon túli óvodák évében, úgy idén is egy-egy régióspecifikus módszertani csomagot kapnak a tanintézmények – ez is az RMPSZ szervezetein keresztül jut el az év folyamán az iskolákba. Burus-Siklódi Botond közölte, a külhoni magyar kisiskolák éve keretében szakmai programok is zajlanak még az év folyamán.
A 2013 – a külhoni magyar kisiskolák éve program indítóján Répás Zsuzsanna, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára az MTI szerint elmondta, a programsorozat célja, hogy minél több kisgyermeket magyar iskolába írassanak szüleik, és egyre többen válasszák a magyar nyelvű oktatást. A szülők számára segítséget kívánnak nyújtani, hogy iskolaválasztáskor valós és hiteles információkra támaszkodva tudjanak megalapozott döntést hozni – fejtette ki. Arra is szeretnének rávilágítani, hogy az anyanyelvi nevelés, és a saját kultúra jelenti azt a biztos alapot, amire építeni lehet a jövőben – fűzte hozzá.
A helyettes államtitkár kitért arra, hogy Kárpát-medencei körutat is terveznek a szakemberek a programban közreműködők részvételével. Szeretnének eljutni a kisiskolásokhoz, a pedagógusokhoz, a szülőkhöz és mindenkihez, aki meghatározó szerepet játszik ezen intézmények életében – hangsúlyozta. Lesz emellett magyarországi továbbképzés, pályázatokat hirdetnek, és elindult egy honlap is www.kulhonikisiskolasok.hu címmel.
R. Kiss Edit
Szekelyhon.ro,

Egyre több csecsemőt hagynak a kórházakban
Az elmúlt években folyamatosan nőtt a csecsemőelhagyások száma Hargita megyében, a kórházban hagyott kisbabák többsége nem kívánt terhességből született. Az anyák a szegénységgel magyarázzák tettüket vagy azzal, hogy nem mehetnek haza egy csecsemővel.
Az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a csecsemőelhagyások száma Hargita megyében, a legtöbb kisbabát tavaly hagyták a kórházakban, összesen hatvan csecsemő maradt az újszülöttosztályokon – tudtuk meg Elekes Zoltántól, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjétől. Az igazgatóság szakemberei csak minden harmadik csecsemő szüleit tudták meggyőzni arról, hogy mégis vegyék magukhoz a kórházban hagyott kisbabájukat. A csecsemőelhagyások számát tekintve Székelyudvarhely áll a legrosszabbul, ugyanis az eseteknek több mint a fele itt történt. Ehhez viszont hozzájárulhatott az is, hogy sokan a megye más részeiről is a székelyudvarhelyi kórházba jönnek szülni. Múlt évben harmincöt csecsemőt „felejtettek” a város kórházának újszülöttosztályán az anyák, de a gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai utólag csak tizenkettőt tudtak rábeszélni arra, hogy vigye haza kisbabáját – mondta el Elekes Zoltán. Az adatok felsorolását folytatva azt is közölte, hogy a csíkszeredai kórházban tizenhét csecsemőelhagyást jegyeztek fel tavaly, kilencet végül mégis magukhoz vettek szüleik, nyolc viszont hivatásos nevelőszülőkhöz került. Maroshévízen hat csecsemőelhagyás történt 2012-ben, a kisbabák mindegyike a gyermekvédelmi rendszerben maradt, akárcsak Székelykeresztúron és Gyergyószentmiklóson, ahol egy-egy ilyen eset történt, de a szülőket utólag sem tudták rábeszélni arra, hogy felneveljék kisbabájukat – tájékoztatott Elekes Zoltán. Az összesen hatvan kórházban hagyott csecsemő kétharmada, azaz negyven újszülött maradt a megyei gyermekvédelmi rendszerben, tehát hivatásos szülőknél, illetve néhányuk a súlyosan fogyatékos gyermekek számára fenntartott négy Hargita megyei központ valamelyikében került elhelyezésre.
A kórházban hagyott újszülöttek többsége cigány családban, nem kívánt terhességből született, az anyák között vannak első gyereküket elhagyó, de többgyerekes anyák is – tudtuk meg a megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetőjétől. „Biztos, hogy nem betervezett és akart terhességek, nem várják ezeket a gyerekeket” – fűzte hozzá a szakember. A csecsemőelhagyások fő okairól Elekes Zoltán azt mondta, az anyák többsége a szegénységgel indokolta tettét, azt mondták, nem tudják eltartani a csecsemőt. Voltak viszont olyanok is, akik férjüktől, élettársuktól tartva nem merték hazavinni újszülött gyermeküket, ezekben az esetekben a család férfitagját is igyekeztek meggyőzni arról, hogy vigyék haza kisbabájukat – mondta el az igazgató.
Múlt évben harmincöt csecsemőt „felejtettek” az udvarhelyi kórházban
A mélyszegénységre hivatkozók esetében viszont nem sokat tudnak tenni, dacára annak, hogy meggyőződésük szerint jobb a gyermeknek, ha saját családjában nő fel, még ha szerény körülmények között is, mint a biztosabb anyagi körülményekkel rendelkező gyermekvédelmi rendszerben, amelyből kikerülve viszont nem találja meg a helyét, sem a többségi társadalomhoz nem fog tartozni, sem ahhoz a közösséghez, amelybe született – fejtette ki Elekes Zoltán. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy ha a csecsemő egészsége, fejlődése vagy élete kerül veszélybe a szegénység vagy más okok miatt, akkor természetesen nem hagyhatják a családjában. Az elhagyott újszülöttek a kórházban sem maradhatnak, noha régebb ez volt a gyakorlat, és más megyékben még most is előfordul, de az esetenként több hónapos kórházi tartózkodás nagyon károsítja fejlődésüket, ezért amint elhagyhatják az újszülöttosztályt, a gyermekvédelemnek azonnal intézkednie kell – magyarázta el az igazgató.
A kórházban hagyott újszülöttek számát tekintve 2009-ben és 2010-ben tapasztaltak jelentős visszaesést a megyei gyermekvédelmi igazgatóság munkatársai, azt követően viszont évről évre nőtt az ilyen jellegű esetek száma. Az elhagyott csecsemőket is beleértve tavaly összesen 108 gyermek került be a Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerbe, egy részüket magára hagyták szülei, másokat veszélyeztetett helyzetük miatt a gyermekvédelem kellett kiemeljen saját családjukból, de olyan esetek is voltak, amikor a szülők kérték gyermekük elhelyezését, mert nem tudták vagy nem akarták felnevelni, de a kórházban sem akarták hagyni.
Széchely István
Székelyhon.ro,

Három kötet felnőtteknek
Albert Ildikó Örökzöld tabuk, Ambrus Tünde Székely falutízesek és Balázs Lajos Rituális szimbólumok című legújabb köteteit mutatták be január 29-én, kedden este a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó huszadik születésnapja és a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat utolsó állomásán Kozma Mária író, szerkesztő beszélgetett a szerzőkkel.
„Meggyőződésem, hogy a helyi közösségek bevonásával vissza kell nyúlnunk a múltba” – fogalmazott Ambrus Tünde, majd arról mesélt, hogy a tízesek jelenlegi válsága késztette tulajdonképpen a könyv megírására. Szólt arról is, hogyan vannak jelen a falutízesekben az igazi közösség hatalmas erejét is adó kút-, forrás- és hídközösségek. Szintén fontosak az esztenatársaságok, a kalákamunka, a rózsafüzér-társulatok, a tízesbirtokok, közbirtokosságok. „Célom, hogy az örökséget átsegítsem a XX. századból a XXI. századba” – mondta Ambrus Tünde néprajzkutató. „A székely falutízesek történelmi múltunkba ágyazódó hagyományával, kialakulásával és fejlődésével, gazdasági jelentőségével, jelenünk értékrendjébe való illeszkedésével foglalkozik e kötet. A szerző a falutízes jellegzetességeinek feltárása mellett megfogalmazza azokat az iránymutató szempontokat is, amelyek lehetővé teszik, hogy ez az ősi modellértékű szerveződés a modern élet, az intézményesített gazdaságtervezés élő és hatékony része lehessen napjainkban is” – olvasható a könyvről a kiadó honlapján.
Dr. Balázs Lajos egyetemi tanár négy évtizedes néprajzi kutatómunkája során megjelent tanulmányaiból válogatott a most megjelent Rituális szimbólumok a székely-magyar jelképkultúra világából című kötethez. „Aki a múltját elfelejti, az ne siránkozzon, hogy őt is elfelejtik” – indította a beszélgetést Balázs Lajos. „Valós részei vagyunk a magyar nemzetnek, és erre tanúként hívhatjuk a rituális szimbólumainkat” – mondta a szerző, majd kiemelte a gyertyaláng rejtett tartalmát, üzenetét. A székely kapu szerepéről és árucikké való válásáról is szólt, illetve a nemzet kenyere mint az együvé tartozás tudatának egyik formájáról is mesélt.
„A szabályok, hagyományok, törvények be nem tartása káoszhoz vezet” – mondta, és példának hozta fel azokat, akik ellenszegültek, nem tartották be törvényeket. Őket megrovással, megvetéssel is szankcionálták. Egy ilyen eset akár generációkra is kihatott, a leszármazottaknak is viselniük kellett a stigmát. „A Rituális szimbólumok az emberi sorsfordító szokások monográfiája, a paraszti társadalom szervező, irányító, szabályozó, rendtartó, akár »alkotmánynak« is nevezhető kultúrájának foglalatai” – olvasható a kötetről.
Albert Ildikó pszichológus Örökzöld tabuk című legújabb kötete a jelennel foglalkozik, szerinte: „tiltások egész sora szabályozza életvitelünket”. Mint írja, „kerüljük, átnevezzük, igyekszünk nem észrevenni vagy nemlétezővé tenni az elmegyógyászati, a lelki, a faji és a nemzetiségi kérdéseket, a fogyatékosságot, az alkoholizmust, a kereseti forrásokat, a jövedelmünket és számtalan egyéb jelenséget”. A bemutatón szólt az ideális énképről, majd az önbizalomról és túlzott önbizalomról, amikor nem ismerjük a fékeket, mint mondta, XXI. századi e jelenség, és sokan be is „futottak” a túlzott önbizalommal. A státusszimbólumra térve több példával is érzékeltette a „meg kell mutatnom, én vagyok a főnök” jelenséget. „Miközben közös Európáról, nagy összeölelkezésekről és felemelkedésekről papolunk, egyre kevesebb oldalunkat mutatjuk meg, és egyre kevesebb dolgunkról vagyunk képesek őszintén, nyíltan beszélni.” Nos, a könyv e problémára adható válaszok keresésében nyújt fogódzót.
A szerzők a megjelent köteteik kapcsán kapott több visszajelzést is megosztottak a jelenlévőkkel. A könyvbemutatót követően a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója, Tőzsér József az ajándéknak szánt köteteket adta át a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatójának, Csergő Tibornak.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro,

A román kormányfő vitatja az Európai Bizottság bírálatait
Victor Ponta román miniszterelnök szerint tévedéseket tartalmaz az Európai Bizottság szerdán közzétett jelentése, amely azt állítja, hogy Romániában sérül a jogállamiság, és az országnak többet kell tennie az igazságszolgáltatás függetlenségének szavatolása érdekében.
Az EB az ország csatlakozása óta figyelemmel követi a román igazságszolgáltatás reformját az úgynevezett Együttműködési és Értékelési Mechanizmus (CVM) keretében.
A román kormányfő szerint a szerdán közzétett jelentés csak az “értékelési”, nem pedig az “együttműködési” mechanizmus működőképességét tanúsítja, különben nem kerültek volna bele tévedésen alapuló bírálatok.
Ponta szerint nem igaz például, hogy semmi sem történt a tisztséghalmozáson ért kormánytagok ügyében: mint mondta, négy miniszterét “áldozta fel” összeférhetetlenség miatt.
A román miniszterelnök a kabinet szerdai ülése elején kifejtette: kormánya teljesítette vállalt kötelezettségeit, de arra számít, egyes uniós tagországoknak a CVM-jelentésben megfogalmazott bírálatok ürügyül fognak szolgálni arra, hogy megakasszák Románia belépését a határellenőrzés nélküli övezetbe.
“Az EB szóvivője is megerősítette, amit régóta mondunk: Románia felkészült a schengeni csatlakozásra. A probléma az, hogy különböző tagországokban választások lesznek: látják mi történik Nagy-Britanniában a munkaerőpiac megnyitása kapcsán (…), így majd csak akkor léphetünk be, ha a többi tagország is felkészül Románia befogadására” – mondta Victor Ponta.
Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnök, a jobbközép ellenzék egyik vezéralakja úgy értékelte: jogos az EB bírálata, amely szerint a román parlament semmibe veszi az igazságszolgáltatás határozatait, hiszen a bukaresti törvényhozás tucatnyi korrupcióért beperelt vagy összeférhetetlenségi helyzetben lévő politikust “bújtat el” a felelősségre vonás elől a mentelmi jogra hivatkozva.
A román hírtelevíziók leginkább azt kommentálták, hogy a jelentés szerint az igazságszolgáltatás egyes képviselői a média nyomásgyakorlására, meghurcolásukra panaszkodtak: ezt a jelzést több román elemző a véleménynyilvánítási szabadság elleni támadásként értékelte.
erdon.ma,

A hit és boltív összetart
A Romániai Evangélikus Lutheránus Egyház Püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán által szervezett Magyar Kultúra Napját ünneplő, meghitt rendezvénynek ebben az évben a Reményik Sándor Galéria adott otthont.
Adorjáni Dezső Zoltán a rendezvényt felvezető beszédében elmondta, a templom renoválása miatt kénytelen ezt az igen értékes ünnepséget a szerényebb befogadású Galériában tartani. De így is alkalmas, hogy múltunkat idéző szellemi vagyont tovább adjuk. Mivel a helységet még Mózes Árpád hajdani püspöksége idején egy hajdani boltíves pincében alakították ki, az utód, nem véletlenségből, hasonlította a kultúrát, mint egy boltívhez, mely összeköt bennünket, a sokféleség ellenére.
Majd Pilinszky János Imádságért című írásából idézett:
„Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke.
Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog.”
A hangulatot még ünnepélyesebbé emelve, a nemzetközi nyelven megszólaló Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Béres Melinda- hegedű, Király Erzsébet- brácsa, Ortenszky Gyula- cselló) Orbán György Öt madrigál című művét adta elő.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából átadták az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjat, melyet az RMDSZ hozott létre.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a következőket mondta: A Magyar Kultúra Napján díjazzák azokat az alkotókat az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjjal, akik a mai magyar kultúra értékeinek gyarapításához hozzájárultak. Megköszönjük munkájukat, és elismerésünket fejezzük ki a munkájukkal szemben.
Ez lényegében társadalmi elismerést jelent, a kortárs művészettel szemben. A díj diplomából, egy kisplasztikai alkotásból és 10.000 lej értékű elismerésből áll. Könczey Elemér grafikus tervezte a diplomát, a kisplasztika Sánta Csaba szobrászművész alkotása. Kelemen Hunor nyújtotta át a díjakat. Díjazták: a Marosvásárhelyen élő és alkotó drámaírót, Székely Csabát, a Bányavirág, Bányavakság és Bányavíz című művek szerzőjét. A Csíkszeredai Részegh Botond képzőművészt, aki az Új Kriterion Galéria vezetője is, valamint az erdélyi színházi élet egyik kiemelkedő színházi egyéniségét, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgató-rendezőjét, Bocsárdi Lászlót, aki elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen. Őt később fogja megfelelő keretek között Kelemen Hunor kitüntetni.
Az RMDSZ által létrehozott díjakat az irodalom a képzőművészet és a színházművészet kiválóságai vehették át, akik hozzájárultak a kortárs magyar művészet gyarapításához.
A laudációkat kiosztási sorrendben. Székely Csabát, Tompa Andrea színikritikus rendkívül egyéni humorral megfogalmazott szövegét Laczkó Vass Róbert színművész, kellő művészi hozzáállással tolmácsolta.
A képzőművészt, Részegh Botondot, akadémiai szintű és tartalmú, embert gondolkodtató mondanivalót, Egyed Péter egyetemi tanár kisesszében méltatta. Részegh Botond a Bukaresti Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán végzett. Kitérvén 2008-ban megjelent grafikai albumára is. „Hangsúlyoznunk kell, hogy Részegh Botond mindig az ember és világa, az ember és önmaga, az ember és környezete teljes vízióját célozza meg”.
Bocsárdi Lászlót Bodó A. Ottó dramaturg, egyetemi tanár laudálta. „Alkotóként, művészként nagy dolog megosztó személyiségnek lenni. Azt jelenti, az illető kánonokat feszeget, érzékeny pontokra tapint, a ma problémáit a ma nyelvén tárja fel.” Kortársi kényes kérdéseket tesz fel, olyanokat, melyek a kortárs problémákra reflektálnak. „Az elmúlt években számos előadása boncolgatta a másság, az idegenség, a megosztás és megosztottság problematikáját, a mi és ő(k) ellentétet”.
Csomafáy Ferenc
erdon.ma,

EB-jelentés: Ismét elégtelenre vizsgázott Románia
Romániának többet kellene tennie igazságszolgáltatási rendszerének függetlensége érdekében – ez az egyik fő következtetése az Európai Bizottságnak (EB), amely tegnap ismertette az unió végrehajtó szerve által készített szokásos jelentést az igazságszolgáltatás helyzetéről. Kiderült az is, hogy hazánk egyelőre nem szabadul Brüsszel árgus tekintete elől, hiszen az év végén újabb jelentés várható. Az Európai Unió (EU) már 2007. január 1. óta kíséri figyelemmel a hazai igazságszolgáltatást. Victor Ponta miniszterelnök szerint vannak ténybeli tévedések is a jelentésben, és bírálta Brüsszelt, hogy nem működött együtt a kormánnyal a dokumentum elkészítésében. Az ellenzék szerint a mostani uniós értékelés tükrében Romániának tovább csökkentek az esélyei, hogy belátható időn belül csatlakozhasson a schengeni övezethez.
Az Európai Bizottság (EB) elégedetlen a román jogállamiság állapotával, és szerdai jelentésében úgy véli, hogy az országnak többet kell tennie a független igazságügy szavatolása érdekében. Az EB bírálja Romániát, mert az ország nem tesz eleget a demokrácia védelmét célzó vállalásainak, amint azt a kormány és az államfő tavalyi vitáját követően megfogalmazták. Jóllehet a kormány tett lépéseket az alkotmány tiszteletben tartása érdekében, de továbbra is megengedi az igazságügyi rendszer politikai befolyásolását. Így hiába merültek fel kételyek a kormány több tagjának támadhatatlanságát illetően, ezek továbbra is tisztségükben maradtak.
A jelentés megállapítja, hogy Bukarest az EB javaslatai közül nem mindet ültetette át a gyakorlatba. Mark Gray, az EB szóvivője szerint az elmúlt hat hónapban voltak ugyan előrelépések, de a kormánynak többet kell tennie az igazságszolgáltatás függetlensége és a jogállamiság szavatolása érdekében. Rámutatott: aggodalomra ad okot az igazságszolgáltatás különböző intézményeiben tapasztalható bizonytalanság. A jelentés először tér ki arra, a rendszerben dolgozó személyek részéről több panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy zaklatták őket. Gray szerint a médián keresztül zaklatták ezeket a személyeket. Rámutatott: a dokumentum nem nevez meg újságírókat vagy médiaintézményeket, hanem csak a jelenségre hívja fel a figyelmet. Tavaly Aspazia Cojocaru alkotmánybíró tett feljelentést amiatt, hogy halálosan megfenyegették, miután ő is megszavazta: érvénytelen volt a Traian Băsescu államfő leváltására irányuló népszavazás.
Brüsszel továbbra is elvárja, hogy olyan legfőbb ügyészt és korrupcióellenes főügyészt nevezzenek ki, aki általános szakmai köztiszteletnek örvend, és akit elfogad a Legfelső Bírói Tanács (CSM). A két posztot jelenleg ideiglenes vezetők töltik be, miután először a CSM, majd Băsescu is elutasította a Mona Pivniceru igazságügyi miniszter által javasolt személyek kinevezését.
Arra a kérdésre, hogy Románia csatlakozhat-e a schengeni övezethez, Gray megismételte: az EB szerint Románia teljesítette a csatlakozáshoz szükséges technikai követelményeket. Több uniós tagállam, de főleg Hollandia azonban az igazságszolgáltatási jelentéstől teszi függővé az integráció jóváhagyását.
Victor Ponta miniszterelnök szerint tévedéseket tartalmaz az EB jelentése. Szerinte a dokumentum csak „értékel”, az uniós hatóságok viszont nem akartak együttműködni a kormánnyal. Ponta főleg azt a kijelentést kifogásolta, hogy a kormányban „problémás” miniszterek lennének. Szerinte ugyanis kabinetjében nincsenek olyan miniszterek, akik ellen jogi vizsgálat folyna, és mentelmi joguk ezt akadályozná. Szerinte ezt a pontatlanságot ki lehetett volna küszöbölni, ha az unió megkérdezte volna alaposabban a román hatóságokat.
Emil Boc, a Demokrata Liberális Párt (PDL) volt elnöke szerint a jelentés tovább rontja Románia esélyeit arra, hogy csatlakozzon a határellenőrzés nélküli övezethez. Boc szerint ezért főleg a Ponta-kormány a hibás, hiszen nagy károkat okoztak Romániának mindazzal, amit tavaly tettek az államfő felfüggesztése kapcsán.
B. T
Szabadság (Kolozsvár),

Kolozsvári magyarság: túl kevés a gyerek!
Horváth Anna RMDSZ-es alpolgármester Facebook-oldalán ismertette a kolozsvári lakosság magyar vonatkozású statisztikáit. Eszerint tavaly 5974 gyermek született Kolozsváron, ám közülük csak 592-t (299 fiú és 293 lány), azaz mintegy 10 százalékukat jegyezték be magyar anyanyelvűként. A leggyakoribb lánynevek a következők voltak: Emma (12), Tímea (8), Anna (7), de a Júlia és az Eszter is elég gyakori nevek. A kisfiúk esetében a nevek népszerűségi listáját vezeti a Dávid (23), majd a Tamás, Róbert, Péter (10–10), Balázs és Áron (9-9) következik.
A statisztikákból az is kiderül: tavaly 2174 házasságkötést jegyeztek. 87 esetben (4%) mindkét házastárs magyarnak vallotta magát, további 75 esetben csak az egyik fél volt magyar.
Összehasonlításképpen 2011-ben 2037 házasságot kötöttek a kincses városban – ebből 201-ben volt legalább az egyik fél magyar anyanyelvű – és 5776 gyerek született, akik közül 553 (9%) volt magyar nemzetiségű. 2010-ben pedig 2280 házasságot kötöttek; ebből 221 volt vegyes vagy „színmagyar”, az ugyanabban az évben született 6363 újszülött közül 516-ot anyakönyveztek magyarnak.
Szabadság (Kolozsvár),

KMDSZ-karrieriroda a Sapientián
Együttműködési keretszerződést írt alá tegnap délelőtt Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke és Tonk Márton, a Sapientia EMTE Természettudományi és Művészeti Karának dékánja, amely egy helyszíni karrieriroda létesítésének alapját képezi. A KMDSZ által beindított karrieriroda három éve működik, szakmai hátterét 2011-től a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem biztosította, idéntől pedig a Sapientia EMTE kolozsvári karának vezetősége vállalja fel a működéséhez szükséges feltételek megteremtését.
A szerződésben foglaltak szerint a karrieriroda elsősorban nonformális képzésekkel, szimulációkkal, és más hasonló jellegű rendezvényekkel szeretné felkészíteni a hallgatókat a munkavállalásra, valamint karrier-tanácsadás és állásbörzék szervezésével segíti őket a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. – A Sapientia EMTE keretében működő karrieriroda infrastrukturális és pénzügyi támogatását az egyezmény értelmében az egyetem vállalja fel, lehetőséget biztosítva a napi karrier-tanácsadásra és egyéb tevékenységek szervezésére – mondta el Tonk Márton. Hozzátette: több hónapos egyeztetések eredménye a szerződés, amelynek kidolgozásakor arra törekedtek, hogy az ne csak elvi megállapodás legyen, hanem közös programok megvalósítását tartalmazza.
A dékán szerint az együttműködési szerződésre egyrészt azért van szükség, hogy a hallgatók és a munkáltatók között megteremtett párbeszédnek köszönhetően a célcsoportok jobban felmérhessék egymás igényeit, de kiemelt fontossággal bír a diákszervezet és az egyetem közötti szorosabb kapcsolat okán is. Tonk elmondta: az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Sapientia kolozsvári karának társadalomtudományi és jogi képzéseire jelentkezők jelentős hányada az egyetemi évek alatt vagy államvizsga után valamelyik ifjúsági civil szervezetnél vállal szerepet, és ezért is fontos számukra az intézményesített együttműködés ösztönzése.
Talpas Botond a karrieriroda szükségességéről beszélt. – Olyan gyakorlati ismereteket próbál nyújtani, amivel a fiatalok boldogulhatnak a munkaerőpiacon. Feltárja az egyetemi képzésben rejlő és munkaerőpiaci lehetőségeket, esetleg hiányosságokat – magyarázta. Hozzátette: az iroda hidat teremt az egyetem, a diákok és munkaerőpiac között. – Ez a típusú szolgáltatás egy egyetemi intézménnyel közösen bontakozhat ki a legjobban – jegyezte meg a KMDSZ-elnök.
Fugel Edina, a karrieriroda működtetője a szerződésben megfogalmazott, a február–július időszakra kidolgozott ütemterv tartalmát ismertette. A napi ügyfélszolgálat és személyes tanácsadás – amelyet két pszichológus biztosít –, állásbörzék és cégbemutatók szervezése mellett ebben az időszakban előadás-, beszéd-, és tárgyalástechnikai képzésre, valamint brandépítés, protokoll és rendezvényszervezés tréningekre is sor kerül. A két intézmény együttműködik továbbá az erdélyi nyári táborok/szabadegyetemek Sapientia EMTE által szervezett programjainak kialakításában és lebonyolításában is.
(dézsi)
Szabadság (Kolozsvár),

Megálljt a kisebbségi jogok mímelésének!
A vásárhelyi tanács RMDSZ-csoportjának frakcióvezető-helyettese tegnap kijelentette, remélhetőleg a tavaszi vakációig kihelyezik a dr. Bernády György iskola-névtáblát.
A tanácsos elmondta, hogy a városi tanács RMDSZ- frakciója a soron következő (mai sz.m.) tanácsülésre benyújtott egy tanácsi határozat-tervezetet, amely a tanintézmények kétnyelvű elnevezéséről, illetve ezeknek a tábláknak a kihelyezéséről szól. Utalt a 2001-es helyi közigazgatási törvényre, illetve kormányhatározatra, amely kimondja, hogy a helyi közigazgatási egységek polgármesteri hivatalai kilencven napon belül kötelesek kihelyezni a kétnyelvű feliratokat azokban a helységekben, ahol a kisebbséghez tartozó lakosság számaránya meghaladja a 20%-ot.
Azóta eltelt 12 év, de Marosvásárhelyen szinte semmi sem történt ebben az ügyben, jelentette ki. – Az elmúlt mandátum alatt, 2011-ben született a 8-as számú helyi tanácsi határozat a tanintézmények kétnyelvű tábláinak kihelyezéséről, még költségvetési forrást is rendeltünk hozzá, ennek ellenére nem történt semmi. "Szerencsénkre", 2012-ben a tanügyminisztérium rendelete alapján egységesítették a tanintézmények elnevezését, ennek megfelelően a 2012–2013-as tanévtől kezdődően az új, egységesített elnevezések kellene szerepeljenek a tanintézmények homlokzatán. Kihasználva, hogy a táblákat amúgy is ki kell cserélni, nyújtottuk be újra ezt a tanácsi határozatot, ezúttal mellékeltük a hivatalos fordítást is, a félreértések és félreértelmezések elkerülése végett, mondta.
Beszámolt arról is, amiről egyébként a Népújság kedden már részletesen tájékoztatott, hogy a 2-es iskola iskolaszéke január 24-én többségi szavazattal eldöntötte, hogy az iskola felveszi dr. Bernády György városépítő polgármester nevét. A tanácsos nagyon fontos mozzanatnak, egy hosszú folyamat eredményének nevezte. Hangsúlyozta, hogy a városi tanács, illetve az RMDSZ-frakció támogatása nélkül nem születhetett volna meg a döntés. – Azt gondolom, hogy a civil szféra, a tanügyi káderek és a politikum közötti szerencsés együttműködés eredménye ez a döntés, mondta Peti.
Kijelentette: Marosvásárhely mindenhol teret veszít a környező nagyvárosokkal szemben. 2007-ben Nagyszeben elnyerte Európa kulturális fővárosa címet, amely nyomán rengeteg beruházás ment oda, 2015-re Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa címet nyerte el, oda is rengeteg beruházás megy. Véleménye szerint a Félsziget fesztivált Marosvásárhely a nem megfelelő magatartás, hozzáállás miatt veszítette el. – Megálljt kell mondanunk a kisebbségi jogok betartásának a mímelésére, valós kisebbségi jogokat kérünk Marosvásárhelyen és ennek érdekében mindent meg fogunk tenni, jelentette ki Peti András. Újságírói kérdésre válaszolva mondta, hogy remélhetőleg a tavaszi vakációig felkerül a 2-es iskola homlokzatára a dr. Bernády György iskolanévtábla.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),

Gondok és remények
Ismét próbaterem nélkül maradhat a Maros Művészegyüttes magyar tagozata…
Tervek, remények, gondok – talán ekképpen lehetne összefoglalni a Maros Művészegyüttes szemszögéből az idei esztendő kezdetét. A részletekről Barabási Attila-Csabát, az intézmény igazgatóját kérdeztük.
– Elkezdődött az új év, második feléhez érkezett az évad. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
– Január elején új projektbe kezdtünk, amelynek során balettórákon vettek részt a táncosaink. Ezt szakmai kiértékelő is övezte, úgy gondoltuk, hogy a balett alapjainak elsajátítása egy néptáncegyüttes tagjai számára is szükségszerű. Emiatt nem tartottunk előadásokat sem, az idei év első produkciójára ma este kerül sor, a Vannak vidékek című előadásunkat visszük színpadra, ezt február elsején megismételjük. A jelenlegi repertoárunk a fent említett előadás mellett a János vitéz, a Mátyás király álruhái és a Szem látta, szív szerette című produkciókból áll, de kérésre bármikor játsszuk a Sodrást és a Kőműves Kelement is. Készül az új, Farsangi hangulatok című műsorunk, ezt Füzes Albert állította össze különböző gyűjtések alapján. Számos felkérésnek teszünk eleget, hamarosan fellépünk Sóváradon, Nagyernyében, februárban Gyergyóban, Csíkszeredában és vidékén, illetve Baróton lesz vendégelőadásunk. Áprilisban magyarországi, illetve ausztriai turnéra indulunk, játszunk a miskolci színházfesztiválon, majd a Szem látta, szív szerette című összeállításunkat adjuk elő Győrben, Sopronban, Pápán, Celldömölkön, Budapesten és Bécsben.
Az együttes idén sem csak az előadásokra koncentrál, számos népies jellegű eseménynek a szervezői, illetve főszervezői vagyunk. Ezek egyike a mikházi Csűrszínházban sorra kerülő népdalvetélkedő, amelyet a csűrszínházi szervezőkkel, az alkotások házával, az RTV-vel, a Marosvásárhelyi Rádióval és a Népújsággal közösen hozunk létre. Régiónként egy-egy elődöntőt szervezünk a két kategória (gyermek és felnőtt) 8-8 képviselőjének előadására, az országos döntőre gálaest keretében a Csűrszínházban kerül sor június 29-én. A díjak anyagi természetű juttatásokkal is járnak, a helyszínről televíziós közvetítés zajlik majd. Ugyanakkor voltak olyan felkérések is, amelyeknek nem tudtunk eleget tenni. Objektív okok (például vízumokkal kapcsolatos procedúrák) miatt nem mentünk el az egy hónapos dubaji turnéra, ahol hetente öt-hat előadáson léptünk volna fel. Felkérésünk van viszont egy izraeli előadás-sorozatra, mindkét tagozat teljes csapattal vesz majd rajta részt. De az idei bemutatónkra is időt kell szánnunk, jelenleg Juhász Zsolttal tárgyalunk, ő koreografálta a sorrendbeni utolsó előadásunkat is. Folklórral gazdagított táncszínházi produkciót tervezünk, szeptember 19–20-án kerül sor a premierre. Most szerkesztjük a programot. Az ez évi talán legfontosabb eseményünk az idén általunk szervezendő hivatásos néptáncegyüttesek találkozója, amelyen részt vesz mind az öt profi formáció. Ez, a zsűritagok és kritikusok által egyaránt értékelendő rendezvény a legkomolyabb felmérése a hazai együtteseknek és táncosoknak, talán erre gyakorol mindenki a leglelkesebben. Olyan kihívás, amire nagyon komolyan és lelkiismeretesen készülünk. A találkozóra október 3-a és 6-a között kerül sor. Ősszel új évad kezdődik, az évet Gyöngykoszorú- találkozóval zárjuk.
Nagyon fontos továbbá számunkra a Napsugár néptánccsoport, ők képezik a Maros Művészegyüttes utánpótlását. Színes a programjuk, kisebb-nagyobb turnékon vesznek részt, és az idén igen sok fiatal táncos került át hozzánk tőlük. Kiemelten támogatjuk a működésüket.
– Köztudott, hogy a kövesdombi székház nem nyújt megfelelő körülményeket a román és magyar tagozat közös működéséhez, nincsen erre megfelelő tér. Emiatt eddig a Szentgyörgy utcai Makariás-házban volt a magyar tagozat próbaterme, és uniós pályázatot is írtatok az épület komoly feljavítása, átépítése végett. De a Makariás-házat időközben visszakapta a református egyház és az eltartó Maros Megyei Tanács élén is vezetőségcsere történt. Hogyan tovább?
– Most éppen az egyháztól jöttem (tegnap délelőtt – a szerk.). Tárgyalunk arról, hogy hol tud a magyar tagozat a továbbiakban felkészülni, ott maradunk-e vagy sem. Számunkra az lenne a legjobb, ha ott maradhatnánk, az épület megfelel a céljainknak, a feltételeinknek, és nagy figyelmet fordítottunk a tatarozására is. Az egyház nyitott arra, hogy bérbe adja az épületet a megyei tanácsnak, persze vannak még más variációk is, jelenleg semmi sem biztos. A két tagozat nem fér el a kövesdombi épületben. Minimum öt nagy próbateremre lenne szükség, egy-egy a két tagozat táncosainak, szólistáinak és a zenészeknek. Jelenleg, ha a táncosok a próbateremben vannak, akkor a zenészek a színpadon próbálnak, az énekesek pedig a folyosón (!). Az együttesnek nincs raktára, nincs műhelye és nincsen egy helyünk, ahol mosni tudnánk. A folyosón szárítjuk a ruháinkat… A Makariás-ház azonban azokat a kondíciókat nyújtja, amelyekre szükségünk van. Nagyon szomorú vagyok, hogy az 1.200.000 eurós, uniós szabványok szerint megírt pályázatunk esett, egy álom szertefoszlott – ihletet, erőt adott az együttesnek. Ugyanakkor, mint említettem, a református egyház nyitott a megoldásra, szeretnék támogatni az együttest, de az árakat nem ők szabják meg, hanem a törvény. Mi azt szeretnénk, ha a megyei tanács addig bérelné számunkra az egyháztól az épületet, ameddig lehetőséget kapnánk egy új székház igénybevételére, vagy ha hosszú távú haszonbérbe adná nekünk a házat, illetve annak egy részét. Utóbbi esetben módunk nyílna a további tatarozásokra is. De egyelőre még semmit sem tudunk biztosan…
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely),

Előkészítő osztály: megy is, marad is
Felemás döntést hozott tegnap a kormány az előkészítő osztályokról: a Ponta-kabinet határozata értelmében a nulladik osztály továbbra is a kötelező iskolai oktatás része marad, azonban helyi szinten a szülők döntik el, hogy az iskolában vagy az óvodában szeretnék taníttatni hatéves csemetéiket. Remus Pricopie oktatási miniszter szerint az előkészítő osztályoknak otthont adó helyszín kiválasztásakor az lesz a fő szempont, hogy az iskolában vagy az óvodában van-e több szabad hely. A Mediafax hírügynökség szerint a tárcavezető tegnap úgy nyilatkozott, hogy az előkészítő osztályok további sorsáról a szakszervezetekkel és a szülői bizottságokkal is egyeztettek, így született meg a mostani döntés, mely a miniszter szerint a helyszínt illetően sokkal rugalmasabb, mint a jelenlegi rendszer.
„Az iskolaigazgató bemutatja a szülőknek az ajánlatot, annak függvényében, hogy az iskolában vagy az óvodában van-e több szabad hely” – vázolta az új rendszer működési elvét Pricopie. Mint kifejtette, attól függetlenül, hogy az előkészítősök az óvodában vagy az iskolában tanulnak, az oktatás ugyanazon tanterv szerint zajlik, és szakképzett tanítónők foglalkoznak velük. Kifejtette, azon településeken, ahol sem az iskolában, sem az óvodában nincs szabad hely az előkészítősök számára, az iskola vezetőségének a helyi önkormányzat segítségét kell kérnie az alkalmas helyszín biztosítására. Remus Pricopie arra is kitért, hogy amennyiben a szülő nem akarja előkészítő osztályba íratni hatodik életévét betöltött gyerekét, bizonyítania kell, hogy az még nem alkalmas erre az oktatási formára.
Az oktatási miniszter szerint az előkészítő osztályra vonatkozóan továbbra is készítenek felméréseket, ugyanakkor szeptember elsejéig 16 millió lej értékben vásárolnak iskolai bútorzatot és további 8 millió lejre szemléltető eszközöket. Március 31-éig ugyanakkor jóváhagyják az előkészítő osztályokra vonatkozó alkalmazási módszertant is, amely a miniszter szerint a jelenleginél rugalmasabb lesz, hiszen lehetővé teszi, hogy a szülők a lakóhelyükhöz legközelebb eső, úgynevezett körzeti iskolát vagy óvodát válasszák, azonban amennyiben bizonyos okokból más tanintézetbe szeretnék íratni csemetéjüket, a helyek függvényében erre is lesz lehetőség.
Áprilisban lenne a beíratás
Az előkészítő osztályba való beiratkozás az oktatási minisztérium és a szakszervezetek, illetve szülői bizottságok által aláírt megegyezés szerint áprilisban zajlana. Az előkészítősök beíratása is több kritérium alapján folyik majd, azon gyerekeket, akik 2013. augusztus 31-éig még nem töltötték be hatodik életévüket, be lehet íratni nulladik osztályba, azonban nem kötelező, és csak abban az esetben nyernek felvételt, ha egy vizsgálóbizottság alkalmasnak tartja őket erre. A hat és hét év közötti gyerekeket ellenben kötelező beíratni az előkészítőbe, míg a hét évnél idősebb gyerekeket első osztályba kell járatniuk a szülőknek. Az említett dokumentum arra is kitér, hogy a következő tanévben azon gyerekek is felvételt nyerhetnek első osztályba, akik idén nem végzik el az előkészítő osztályt, holott az életkoruk alapján tavaly be kellett volna őket íratni.
Az oktatási minisztérium adatai alapján jelenleg 203 371 gyerek jár első osztályba, 129 756 pedig előkészítő osztályban tanul, velük több mint 8000 pedagógus foglalkozik. Az óvodákban 210 867 nagycsoportos gyereket tartanak nyilván.
Keresztély: nem kellene változtatni
A körülmények függvényében kell dönteni az előkészítő osztályokról, és semmiképpen sem lenne szabad visszaköltöztetni azokat az óvodába – véli Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő. „Rá kell bízni az önkormányzatokra, hogy helyi szinten döntsenek arról, hol működik tovább az előkészítő osztály. Azokon a településeken, ahol nem sikerült megoldani, hogy megfelelő termeket biztosítsanak ezeknek az iskolában, visszaköltöztethetik az óvodába, de ahol az iskola berendezte a megfelelő helyiségeket, nincs értelme újra változtatni” – magyarázta álláspontját a szakember.
Kifejtette, sem a szülőkre, sem az iskolákra nincs jó hatással az előkészítő osztályok körül kialakult bizonytalanság. Mint emlékeztetett, tavaly emberfeletti munkával sikerült meggyőzni a szülőket, hogy a gyerek előnyére válik, ha az előkészítő osztály az iskolában működik, ugyanakkor az iskolák többsége berendezte a termeket a legkisebbeknek. „Ezt az anyagi és szellemi erőfeszítést nem szabad sutba dobni, ha elindultunk egy úton, azon kell tovább haladni” – hangsúlyozta a főtanfelügyelő. Hozzátette, Kovászna megyében nagyon jók a visszajelzések, az iskolák többsége tágas, barátságos termeket rendezett be a hatéveseknek, ahol a gyerekek jól érzik magukat, és a szülők is elégedettek.
Mint ismeretes, a Ponta-kabinetben immár egy hónap óta zajlik a vita az előkészítő osztályokról. Míg Remus Pricopie oktatási miniszter január elején azt nyilatkozta, hogy az előkészítő osztályok kérdését rugalmasan kell kezelni, a döntő szó pedig a parlamenté, Victor Ponta kormányfő pár napra rá bejelentette, hogy véleménye szerint az előkészítőseknek az óvodában a helyük, ahova már a következő tanévtől visszakerülhetnek. Hangsúlyozta, hogy hasznosnak és jónak tartja az előkészítő osztályt, azonban ezt nem az iskolában képzeli el. A Szociálliberális Szövetség (USL) kormányra kerülését követően a kormányfő bejelentette, hogy az előkészítő osztályok tantermeinek bebútorozására a Boc-kabinet 26 millió lejt, a taneszközök beszerzésére pedig további 23 millió lejt költött.
Bíró Blanka, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár),

Telítettek az erdélyi temetők
Erdély-szerte gondot jelent, hogy zsúfoltak a sírkertek és egyre kevesebb a temetkezési hely, az önkormányzatok különböző módon próbálják orvosolni a problémát. Egyesek szerint erre krematóriumok működtetése jelenthetne megoldást, de az egyetlen erdélyi, nagyváradi létesítménynek az ortodox egyház bojkottjával is meg kell birkóznia.
Kolozsváron jelenleg mintegy 55 ezer sírhely található a temetőkben, a Házsongárd és a Monostori temető a legzsúfoltabb, ezért az önkormányzat fontolóra vette újabb sírkertek létrehozását – tudtuk meg Kinizsi Zoltántól, a városháza szakreferensétől.
Elmondta: több lehetséges helyszínt is számba vettek, végleges döntést várhatóan idén nyáron hoznak, amikor a helyi tanács elfogadja az általános városrendezési terv (PUG) végleges változatát. Mint részletezte: ahhoz, hogy egy új temetőt hozhasson az önkormányzat, tisztázni kell a telkek tulajdonviszonyát. Kinizsi szerint előfordulnak olyan esetek is, amikor valaki rendelkezik ugyan érvényes sírbérlettel, viszont a sírhelyek már megteltek, mert az érintett családban viszonylag rövid idő alatt több haláleset is történt.
Ilyen esetben a temetőigazgatóság köteles új sírhelyet biztosítani a bérlőnek. A szakreferens szerint tavaly összesen 1748 temetés volt Kolozsváron, és 285 esetben új sírhelyekbe temetkeztek. „Ez a szám valószínűleg nagyobb lett volna, viszont létezik egy olyan tendencia, hogy sokan vidéken helyezik örök nyugalomra hozzátartozóikat, ugyanis a városban egy 2010-es tanácsi határozat következtében a sírhelyek bérleti díja” – nyilatkozta Kinizsi Zoltán.
Üzlet lett a sírhelyvásárlás Marosvásárhelyen
Bár az utóbbi évtizedekben újabb temetők nyíltak meg, egyre kevesebb a temetkezési hely Marosvásárhelyen is. A történelmi egyházak sírkertjei – római katolikus, református, görög katolikus, ortodox és izraelita temetők – régóta megteltek, de hasonló a helyzet az egykori szegények és öngyilkosok temetőjével, valamint az önkormányzat kezelésében lévő létesítményekkel is. „Két évvel ezelőtt telekfelvásárlással a jeddi úti temetőt bővítettük, de annak az új része is kezd betelni. Decemberben a református egyházzal írtunk alá egy egyezséget, miszerint átadnak egy telket a remeteszegi városi temető szomszédságában, amelyet majd mi adminisztrálunk, a bevételek meg őket illetik” – vázolta a részmegoldásokat Peti András helyi tanácsos, elismervén, hogy a város rosszul áll a temetkezési helyeket illetően. Kérdésünkre, hogy ilyen körülmények között ésszerűnek tartaná-e egy krematórium építését, az RMDSZ politikusa nem óhajtott válaszolni.
Annyit mondott, hogy az önkormányzatban eddig nem volt szó ilyen kezdeményezésről. Dorin Florea polgármester több ízben is felvetette, hogy a városháza szívesen támogatna egy vállalkozót, aki krematóriumot építene, de konkrét lépések ez irányban nem történtek. Addig is a megmaradt sírhelyek felvásárlása bizonyul a legjobb befektetésnek. Ezt egy neve elhallgatását kérő ingatlanügynök is megerősítette lapunknak, aki maga is közel kétezer lejt fektetett egy ilyen üzletbe. Mint mondta, ha holnap el kellene adnia a néhány négyzetméteres területet, a befektetett összeg kétszeresét nyerné.
Magántemetők nyílnak Szatmárnémetiben
Szatmárnémetiben a magánvállalkozók is jó befektetésnek vélik a temetőnyitást – miután a régi sírkertek kezdenek megtelni, két cég is jó üzletet látott a sírkert üzemeltetésében. Az önkormányzat tulajdonában egyetlen temető van, az amaci úti, melynek befogadóképessége lassan a határához ér. A régi sírkerteket a különböző felekezetek adminisztrálják, azonban két-három éve az egyházak is jelezték: kezdenek betelni temetőik. A városban 2010 őszén nyílt az első magántemető a Károlyi úton, ahol a beruházó szerint 8 hektáron közel 10 ezer férőhelyet biztosítanak.
Az ökumenikus sírkertben az összes, temetéssel kapcsolatos szolgáltatás igényelhető, és rendelkezik egy 300 helyes, urnák elhelyezésére kialakított részszel is. Az említett vállalkozás mellett egy újabb magántemető is nyílhat a városban, lapunk értesülései szerint a beruházás hamarosan elkészül. Mindemellett az ortodox egyház is nyújtott be kérelmet az önkormányzathoz temetőnyitás engedélyezésére, így hamarosan megoldódhatnak a temetkezési gondok. Szatmárnémetiben egyébként sem a hatóságok, sem magánszemélyek nem foglalkoznak hamvasztással.
Ortodox bojkott a váradi krematórium ellen
Nagyváradon ellenben a krematórium jelenheti a megoldást a temetkezési gondokra. A Rulikowski temető területét ugyanis az elmúlt évtizedben kétszer is bővítették, ám a hely még így is szűkösnek bizonyul, és további bővítésekre bajosan lesz lehetőség, mivel az évek folyamán a temetőt teljesen körbenőtte a város. A legutóbbi bővítéskor, 2011 nyarán 57 500 négyzetmétert csatoltak hozzá a köztemetőhöz.
Működőképes megoldásnak tűnne a hamvasztások számának növelése, ám az ortodox egyház befolyása miatt ez a szokás még mindig nem elterjedt Váradon. A város első, az ország második humánkrematóriuma tavaly nyáron nyílt meg a Borsi úton. A Phoenix magáncég tulajdonosa, Dorin Gherghev épp a fentebb felsorolt okokra építette vállalkozását, felismerve, hogy a hagyományos, koporsós temetések a világ többi országához hasonlóan itt is lassan háttérbe szorulhatnak gyakorlati okokból. A vállalkozó szerint havonta több tíz hamvasztást végeznek a Svédországból importált, modern felszereléssel. Az elhunytakat hozzátartozóik nemcsak Váradról, hanem egész Erdélyből ide hozzák, hiszen csak Bukarestben van hasonló létesítmény.
Dorin Gherghev szerint a Sergiu Nicolaescu román filmrendező halála és hamvasztása körüli médiahisztéria csak jót tett vállalkozásának, hiszen felhívta a figyelmet az alternatív megoldásra. A vállalkozó jó kapcsolatokat ápol a református és a római katolikus egyházakkal, az ortodox egyház azonban nem hajlandó elfogadni, hogy egyesek a hagyományos temetés helyett a hamvasztást választanák – egyes ortodox papok állítólag felajánlották, hogy eljönnének a krematóriumba kérésre megtartani a gyásszertartást, de csak titokban, ez pedig számára nem elfogadható.
Azok a családok egyébként, amelyek vallási szertartást szeretnének a hamvasztás helyszínén, megszervezhetik azt az elhunyt egyházközségéhez tartozó lelkésszel, vagy megbízhatják a szervezéssel a krematórium vezetőjét – ez utóbbi esetben a fugyivásárhelyi református vagy római katolikus pap jön el Váradra. Gherghev egyébként biztos benne, hogy az ortodox egyház anyagi okokból bojkottálja a krematóriumot: egy hamvasztás költségei ugyanis koporsóval együtt sem haladják meg a 950–1000 lejt, míg egy hagyományos temetés esetében már csak a koporsó ára 1000–1500 lej, a szertartásért az ortodox egyháznak fizetett összegről nem is beszélve.
A katonaság az akadály Sepsiszentgyörgyön
Sepiszentgyörgyön a katonaság lőtere miatt nem tudják bővíteni a temetőket. A helyi önkormányzat régóta kéri a hadügyminisztériumtól a református és a köztemető mellett levő lövészeti gyakorlótér területét. Évekkel ezelőtt a magyar történelmi egyházak és az ortodox egyház képviselői is aláírták a kérést, hogy a minisztérium legalább azt a 27 hektáros területet adja át az önkormányzatnak, amit legelőnek adtak bérbe a városnak. Erre azért volna szükség, hogy orvosolják a felekezetek temetkezési gondjait, a templomkertekben kialakított temetőkben ugyanis kevés a hely.
A Szemerja negyedi református templom kertjében már nincs hely új sír létrehozására, ezért hat évvel ezelőtt 1,4 hektáron új temetőt alakítottak ki, a Makovecz Imre által tervezett új ravatalozóház körül, ahol 1500 örökléthely fért el. A katonai lőtér szomszédságában levő Vártemplom temetőjében már alig van bérelhető hely. A múlt század elején létrehozott, az önkormányzat által működtetett közös temetőben egyelőre nincsenek gondok. A négy hektáron elterülő sírkertben mintegy tízezer sírhely van, és még legalább tíz évig folyamatosan biztosítani tudják az örök nyugvóhelyet.
Új temetők létesülnek Székelyudvarhelyen
Székelyudvarhelyen is beteltek a belvárosi egyházközségek által adminisztrált temetők, sem a reformátusoknál, sem az unitáriusoknál nincs megvásárolható sírhely. Gede Mátyás, a belvárosi református egyházközség lelkésze elmondta, hogy hamarosan a város szélén levő, a Jézus szíve kápolna mögötti, 2,5–3 hektáros területet is temetővé alakítják. Így valószínűleg jövőtől már ide lehet temetkezni. Hasonló helyzetben van a belvárosi unitárius egyházközség is. Két évvel ezelőtt megtelt a Tábor lakótelepi temető, így a város szélén, a szombatfalvi református és római katolikus temető szomszédságában alakítottak ki temetőt.
Kedei Mózes, a belvárosi unitárius egyházközség lelkésze közölte, hogy a szombatfalvi temetőben remélhetőleg fél évszázadra elég sírhely lesz. A Szent Miklós-hegyi katolikus temetőt nemrégiben bővítették ki, ugyanis a plébánia tulajdonában van a szomszédos telek, a Pap-kert is, ahol még 20–30 évre elegendő sírhelyet tudnak kialakítani – tudtuk meg Derzsi Andrástól, a plébánia gondnokától.
A temetők bővítését tervezik Csíkszeredában is, a Kalász lakótelepi temető bővítésére vonatkozóan ugyan elkészült a megvalósíthatósági tanulmány, de ezt a tanácsnak is jóvá kell hagynia, így a beruházásra várni kell. Szőke Domokos alpolgármester szerint a dokumentumot ki kell egészíteni, ezért csak a következő időszakban kerülhet a testület elé. Elfogadása után elkezdődhet a tervezés, majd a kivitelezés, amely akár több szakaszban folyhat, a rendelkezésre álló források függvényében.
Krónika (Kolozsvár),

Nemet mondanak az új „dézsmára”
A mezőgazdasági minisztérium hadat üzent a vidéknek – jelentette ki Kelemen Atilla Maros megyei parlamenti képviselő, az alsóház mezőgazdasági bizottságának alelnöke a termelőket érintő átalányadó bevezetését kommentálva. Szerinte az intézkedés nemhogy támogatná, hanem elriasztja az embereket az állattenyésztéstől és növénytermesztéstől. A Hargita megyei gazdák tegnap bejelentették: tüntetnek, ha a kormány nem törli el az új adót.
A mezőgazdasági minisztérium hadat üzent a vidéknek – jelentette ki Kelemen Atilla Maros megyei parlamenti képviselő, az alsóház mezőgazdasági bizottságának alelnöke a termelőket érintő átalányadó bevezetését kommentálva. Szerinte az intézkedés nemhogy támogatná, hanem elriasztja az embereket az állattenyésztéstől és növénytermesztéstől.
Kelemen: átgondolatlan döntés
Annak ellenére, hogy Victor Ponta miniszterelnök hetekkel ezelőtt azt mondta, csökkentik az adókat a mezőgazdaságban, most épp az ellenkezőjét eredményezi a rendelet: a termelési folyamat során többször is megadóztatnák a gazdákat – mutatott rá Kelemen Atilla. „Jelenleg senki nem tudja, miért és mennyit kell adóznia. Előfordulhat például, hogy valakinek van 2000 bikája és 5000 hektár legelője, és nem kell adót fizetnie, mert a csirkékre, tehenekre és bivalyokra kivetették, de a bikákra nem” – fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján a parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke. Hozzátette, az ellenérv az volt, hogy a farmerek kapnak támogatást az Európai Uniótól – csakhogy azt az összeget fejlesztésre kapják, segítségként, nem azért, hogy az adót kifizethessék. Kelemen Atilla szerint Maros megyében 28 414 gazda várja a tavaly augusztusban megígért támogatást, de nem kaptak egyetlen lejt sem. „Ha késel az adó befizetésével, akkor kamatot fizetsz. Az állam ez alól miért kivétel? Ha késnek a kifizetésekkel, akkor adjanak több pénzt” – fogalmazott a képviselő, majd ironikusan hozzátette: Bukarestben már nem azt mondják, hogy dögöljön meg a szomszéd kecskéje is, hanem hogy haljon meg a szomszéd, hogy elvegyék a kecskéjét.
Tüntetésre készülnek a gazdák
Tegnap egyébként a Hargita megyei gazdák a csíkszeredai megyeházán gyűltek össze, hogy megvitassák, milyen eszközökkel léphetnek fel a tevékenységüket sújtó sürgősségi kormányrendelettel bevezetett átalányadók ellen. Az elképzelések szerint a termelők beadványban fogják kérni az átalányadók visszavonását. Amenynyiben kérelmük elutasításra talál, az utcai tiltakozásoktól, útlezárásoktól sem riadnak vissza.
„Az adótörvénykönyv módosítása lehetetlenné teszi a gazdálkodást” – fogalmazott Márton István, a Hargita Megye Tanácsa által támogatott vidékfejlesztési egyesület igazgatója. Kifejtette, a gazdák által megfogalmazott javaslatokat petíció formájában eljuttatják az illetékeseknek, és amennyiben egy megadott határidőn belül nem történik előrelépés, tüntetni fognak Hargita megyében, és ha szükséges, Bukarestben is. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) részéről Sebestyén Csaba elnök, MPP-s megyei tanácsos szólalt fel. Véleménye szerint a törvény gazdákat sújtó része „merénylet” a mezőgazdasági ágazat ellen.
„Nem kell maszatolni, a kormánytól követelni kell, hogy vonja vissza a dézsmát, az adótörvénykönyv 7. pontját. Nem tűrhető, hogy többszörös adózással sújtsák a termelőt, ráadásul a törvény szakmailag teljesen megalapozatlan” – nyomatékosította Sebestyén.
Amint arról beszámoltunk, a bukaresti kabinet sürgősségi kormányrendelettel módosította az adótörvénykönyvet, amelyben csökkentette az adómentesen, saját gazdálkodás céljára használható mezőgazdasági területet és állatállományt. Az intézkedés mintegy 600 ezer gazdát érint. Gáspár Botond, Gyergyai Csaba, Létai Tibor
Krónika (Kolozsvár),

Kósa András László: fontos megértenünk a román kultúrát, és megértetnünk a magyart
Közelebb vinné a magyar kultúrát – beleértve a borkultúrát és a gasztronómiát is – a román közönséghez Kósa András László, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet vezetője.
- A bukaresti Magyar Kulturális Intézet tevékenységét követve mindig úgy tűnt, az intézet túlságosan igazgató- és kormányfüggő volt, ez a tény pedig olykor felpezsdítette, máskor meg lelassította az életet. Mire számíthatunk az elkövetkező négy évben az ön mandátuma alatt?
– Valóban igazgatófüggő egy ilyen intézmény működése, egy vezető habitusa meghatározó lehet. Ahogy én ismerem a Magyar Kulturális Intézet húszéves történetét, úgy tudom, egyik kormány sem telepedett az intézetre irányvonalakat és kötelező feladatokat szabva. Tagadhatatlan, hogy vannak kötöttségek, hisz a kormánypolitikában is létezik egy külügyi meg egy kultúrdiplomáciai vonal, amit természetszerűen nekünk képviselnünk kell. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy nem Budapest feladata megszabni, hogy mi történik Bukarestben, vagy mi fontos az itteni közönség számára; itt jön be az igazgató szerepe. Ilyen értelemben a ház mindenkori vezetője valóban a saját ízlése szerint alakítja a tevékenységet. Amikor egy évvel ezelőtt megpályáztam a tisztséget, azt mondtam, hogy a legfontosabb megértenünk a román kultúrát, és megértetnünk a magyart.
– E kettős cél mentén tervez?
– Három célt emeltem ki, amiből az egyiket, az Erdélyi Művészeti Központ létrehozását meg is valósítottuk. Ez nem a románok irányába való nyitásról szól, hanem az erdélyi képzőművészeti alkotások összegyűjtéséről és bemutatásáról. Amikor a pályázatomat írtam, tudtam, hogy már történtek lépések ez irányba, így az érdem is főként az elődömé. A jelenleg Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban helyet kapó képanyagot majd Bukarestben is be szeretnénk mutatni. A másik kettő már a román fővároshoz kapcsolódik. Elsősorban a magyar bor- és gasztronómiai kultúra népszerűsítéséről lenne szó, amihez a Gina Patrichi utcában működő intézményünk remek helyszínt kínál. Amint az anyagi és jogi keretek lehetővé teszik, szeretnénk megnyitni egy bisztrót. Egyébként mandátumom első négy hónapja alatt azt tapasztaltam, hogy az itteni románság kimondottan érdeklődik a magyar ételek és italok iránt.
Amikor egy bisztró megnyitását fontolgatom, nem paprikások, gulyások és kolbászok kínálgatására gondolok, hanem a magyar konyha új, korszerű arculatának bemutatására. Elvégre szakácsaink sorozatban nyerik a nemzetközi díjakat, éttermeink egyre elismertebbé válnak, a magyar borok pedig visszaszerezték méltó hírnevüket. Decemberben szerveztünk egy borkóstolót, amit óriási érdeklődés övezett. Sokakat vissza kellett utasítanunk, mert az összes ülőhely megtelt. Pedig a megszokottól eltérően erre a rendezvényünkre nem volt ingyenes a belépés.
– Magyar falatokat enni, magyar borokat inni mindig is szerettek a románok, de úgy érzi, az igazi magyar kultúrára is ki lennének éhezve?
– Hogy ki lennének éhezve, nem tudom, de hogy van egyfajta igény, az biztos. Nos itt jön be a harmadik terület, a magyar kultúra megismertetése. Épületünk kupolarésze fölött egy színháztermet szeretnénk kialakítani. A látványtervek elkészültek, már csak az anyagi korlátoknak kell elhárulniuk. Óriási szükség lenne erre a teremre, hisz szeptember elseje óta több mint száz rendezvényünk volt.
– Nem tart attól, hogy akár hátrányuk is származhat a feszített tempóból?
– Az elején én is attól tartottam, hogy kiürül a tartalom. Annál is inkább, mivel egy kis stábbal és eléggé szűkös költségvetéssel dolgozunk. Ehhez képest éppen az ellenkezőjét tapasztaltam: szinte mindig megtelik a terem. Bukarestben rendkívül nagy a pezsgés, s bár nagyon gazdag a más külföldi kulturális intézmények kínálata, sosem panaszkodhatunk közönséghiányra.
– Kik alkotják a törzsközönséget, és miként jut el hozzájuk az információ?
– Azt látom, hogy közönségünk három, jól elkülöníthető csoportból tevődik össze. Vannak azok a többnyire idősebb román vagy magyar értelmiségiek, akikben él valamiféle nosztalgia mindaz iránt, ami Budapesthez és a magyar kultúrához kapcsolódik. Ők a negyedévenként megjelenő műsorfüzeteinkből szerzik az információt. Látogatóink másik részét a Facebookon kommunikáló fiatalok teszik ki. Közöttük nagyon sok az olyan, aki egyik rendezvényről a másikra jár, aztán baráti körben megvitatják a látottakat. Plakátolni is szoktunk a magyar egyházaknál, az egyetemeken.
A harmadik kategória képviselői a sajtóból szereznek tudomást a különböző eseményekről. Nem az én érdemem, hiszen én már így örököltem, de nagyon jó a sajtókapcsolata a Magyar Kulturális Intézetnek. Szinte nincs olyan ingyenes programfolyóirat, amely ne közölné a heti programunkat. A múlt év végén még a Viaţa medicală című orvosi szaklap is írt rólunk a kultúra és az egészséges életmód összefonódásai kapcsán. A húszéves születésnapunk alkalmával egy Pipera negyedbeli üzletházban szerveztünk a nagybányai festők munkáiból kiállítást, a Bursa című gazdasági napilap írt majdnem féloldalas cikket rólunk.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Nacionalisták arroganciája
Ady Endre 1905-ben a nacionalizmus alkonyáról írt pamfletet: „Lidércnek mondjuk, de több, mint lidérc. Egyik boldogtalansága az emberiségnek.” Írását azzal kezdi, hogy megjósolja „az örvendetes elmúlást. Öregnek csúfolt, de egyre ifjodó Európánk lehesseget végre egy utálatos lidércet a melléről: a nacionalizmust.”
Ady Endre sok jóslata beteljesedett, ez nem! Históriai gazságokról beszél, de mennyi történt még 1905 után: két háború, lágervilág, kitelepítések. Egy másik író, a német Günter Grass a huszadik századot a kitelepítések évszázadának is nevezi. Uralgott az őrület, a nacionalizmus fantomja kísértett, folytatódott a „népek összeuszítása, a világosság-oltás, szabadságtiprás.” S folytatódik ma is. Nincs megállás.
Mostanság, ahogy elkerülhetetlenül a hazai politika napirendjére kerül az ország területi-közigazgatási átszervezése, az új régiók kialakítása, ismét megjelenik a horizonton, az euró-ázsiai hazugságládák képernyőin a román politika és „közgondolkodás” sokat idézett, elhessegethetetlen mumusa: a területi autonómia. Ha valamiben, ebben aztán egyetértenek a dacos román honfiak, kortól, nemtől, pártállástól, pártdoktrínáktól függetlenül (vannak ilyenek? Mindenesetre beszélnek róla!), hogy a legnagyobb veszély, amely az új évezredben a románságra (így, egészében!) leselkedik, jövőképektől, életeszményektől, sőt, élettapasztalattól is függetlenül, az ország szuverenitását aláásó magyar területi autonómia. Illetve az erre irányuló elképzelések, törekvések, tervek. Láthattuk ezt szerda este az Antena 3 műsorában. Tamás Sándorra – amikor kimondta, hogy igen, fő terv a területi autonómia létrehozása – úgy rontottak rá a tévé állandó munkatársai, szakértői, de prefektusok, sőt, történész és miniszter is, érvelésére nem figyelve, hogy egy pillanatig nem is tudtuk, mégis hányban vagyunk, visszafordult volna az idő szeszélyes kereke? A magát a CNN nevével fémjelzett tévécsaládban elgondoló tévéadó legnépszerűbb és legnézettebb műsorvezetője és vezető munkatársai példát mutattak! No, nem a tárgyilagosságról, melyre az adó, bizonyos műsorai kapcsán joggal rátarti, hanem abból, hogy miként kell frontális támadással ellehetetleníteni a vitapartnert, jelen esetben a háromszéki önkormányzat elnökét. Érvek nincsenek, hiszen a nacionalista, érzelmi alapon megnyilvánuló „vita” nem tűri az érveket, csak a kinyilatkoztatásokat. Persze, az Antena 3 nehéz helyzetbe került, tulajdonosuk, az utolsó mogul, Voiculescu (Felix fedőnéven a Szeku volt ügynöke) lemondott mandátumáról, bírósági eljárás indult ellene, ők pedig, miután elérték céljukat, és hatalomra segítették – az eszközökben nem nagyon válogatva – a szocialista-liberális koalíciót, most bizonyíthatnák azt az alapigazságot, hogy a valamit magára adó média mindég ellenzéki, hisz nem lehet a végtelenségig a tegnapi politika bírálatából megélni. Azt is vizsgálni kellene, mit tesz a kormány. De nem. Még nem. Jöjjön inkább a mindig beváló nacionalista maszlag. A meggyalázott zászlók, megalázott szimbólumok, a retusált tusák, a hősi történelem. Kiállás balszerencsés hazánk másfél millió magyarja autonómiatörekvései miatt végveszélybe kerülő szuverenitása mellett. Arrogánsan és a vitapartnerbe fojtva a szót. Mert ehhez, láthattuk, értenek, miközben ködképek gomolyognak a jövő láthatárán, s nem eltüntetésükben, előidézésükben érdekeltek!
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Ha ütik a székelyt
Harsány ugatásba kezdtek ismét az ügyeletes román nemzetféltők, s ezúttal még utcára vonulásra, nagyobb tüntetésre sem volt szükség, elég volt néhány zászló.
Nehéz megmagyarázni, miért vált ki ekkora indulatot pár székely lobogó, miért érzik úgy még a jóhiszeműbb román véleményformálók is, hogy darabokra hullik Románia, ha nem ítélik el az „úgynevezett Székelyföld” mindenre képes lakóit elvetemült cselekedetükért. Nincs kampány, mégis olyan elszántan védik az „ősi román földet”, hogy majd lángra kap a mikrofon. S egyik neves, időközben honatyává is felkent történész meg is fogalmazza: nem jelent egyebet ez a sok székely zászló, mint hogy a román állam elveszítette hatalmát, tekintélyét a térségben. Ilyen egyszerű volna... Valóban még a kampányból ered a zászlós adok-kapok, s nem akar csitulni. Hergeli a kedélyeket a prefektus, aki megy ugyan államtitkárnak, de lám, közben nem tud elszakadni tőlünk, csatlakoznak a kórushoz a bukaresti megmondók, akik tévékben osztják az észt, akár órákon át, s már a második mondatuknál kiderül, fogalmuk sincs a székelyföldi valóságról, a hazugságtól sem riadnak vissza, ha erőteljesebbé, hatásosabbá kívánják tenni üzenetüket. Mondják, magyarázzák: nincs, amit keresnie a székely (esetleg magyar) zászlónak a közhivatalokon, az engedékenyebbek talán-talán belemennének, hogy ott legyen a kultúrházon, s használjuk ünnepeinken, ha már „fabrikáltunk” egy ilyent magunknak. Felvillannak a spanyolországi ügyeletes feljelentő elrettentő képei, orrvérzésig játsszák újra meg újra az archívumból előkapart zászlóégetés felvételét, de közben magabiztosan keverik Kovászna és Hargita megyét, s eljutnak odáig: nem csoda, hogy ily módon űzik az eszüket a fránya székelyek, hisz ebben a térségben nincs román rendőrség, ügyészség, egy-egy elszánt, de tehetetlen kormánybiztos próbálja csak menteni a menthetőt, akinek immár kórusban könyörögnek, maradjon, folytassa e vészes terepen nélkülözhetetlen munkáját, ne cserélje azt kényelmes bukaresti bársonyszékre, mert román nemzeti hőssé Sepsiszentgyörgyön válhat. S végső bizonyítékként bemutatják, lám, még a megyei tanács honlapja is tiszta magyar, s nincs rajta bár egy pöttynyi piros-sárga-kék. Láthatjuk hosszan, de úgy, hogy ne legyen észrevehető, egyetlen mozdulattal románra lehet váltani.
Ismét áll tehát a bál, hadat üzentek a székely zászlónak, a székely identitásnak Bukarestből, s oly vehemenciával teszik ezt, hogy felmerül: tudnak valamit? Valóban van okuk félni? Tényleg elérhető közelségbe került az oly nagy veszélyként kikiáltott autonómia?
De mi lenne, ha rászolgálnánk erre a nagy aggodalomra, s például márciusban a Marosvásárhelyre összehívott autonómiatüntetésen megmutatnánk: nem pár százan tudunk összegyűlni egy-egy székely zászló árnyékában. Ha már ekkora rettegést okozunk, mi lenne, ha végre felhorgadna az a híres székely öntudat?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),