Plakátszaggatással vádolja az RMDSZ-t az MPP, a szövetség cáfol
Az RMDSZ aktivistái letépik a Magyar Polgári Párt (MPP) választási plakátjait – állítja Biró Zsolt, az MPP Maros megyei tanácselnökjelöltje, aki azt mondja, tetten ért egy plakátszaggatót. Az RMDSZ cáfolja Biró állításait.
László György, az MPP Maros megyei szervezetének elnöke hétfőn, sajtótájékoztatón elmondta: összesen hat feljelentést tettek a rendőrségen, miután választási plakátjaikat leszaggatták. Mint elmondta, Marosvásárhelyen az MPP több óriásplakátját megrongálták, a rendőrség pedig három személyt már előállított.
Biró Zsolt, a párt Maros megyei tanácselnökjelöltje a sajtótájékoztatón elmondta: Marossárpatakon tetten érte az RMDSZ-es vezetésű polgármesteri hivatal egyik alkalmazottját, aki a hivatal gépkocsiján járta körbe a települést, és leszaggatta az MPP plakátjait, majd a polgármester házához igyekezett.
Az is elhangzott, hogy a hétvégén Gernyeszegen, Nyárádremetén és Marosvásárhelyen is észlelték az MPP választási plakátjainak leszaggatását. Az MPP az RMDSZ-t gyanúsítja a rongálással, állításuk szerint bizonyítékaik is ezt támasztják alá.
Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ elnöke cáfolta, hogy a szövetségnek bármi köze lenne az MPP plakátjainak megrongálásához.
„Nem tudok ilyen jellegű akciókról. Valóban, nagyon sok plakátot letéptek, köztük a mienket is, de ránk nem jellemzők az ilyen megnyilvánulások” – fogalmazott Kelemen az Agerpresnek nyilatkozva. Krónika (Kolozsvár)

MPP-seket gyanúsítanak az emlékház felgyújtásával
A Magyar Polgári Párt (MPP) marosvásárhelyi szervezetének két elnökségi tagját gyanúsítja a hatóság az Avram Iancu-emlékház felgyújtásával, a szervezet ugyanakkor nyílt levélben tiltakozik a rendőrség ezzel kapcsolatos fellépése ellen.
A hatóságok csütörtökön idézték be Kisgyörgy Leventét és Szabó Nándort, akiket a múlt hét elején történt gyújtogatási kísérlettel gyanúsítanak. Amint az MPP nyílt leveléből kiderült, elsősorban azt kifogásolják, hogy a rendőrség beleegyező nyilatkozatot íratott alá a két gyanúsítottal DNS-mintaadásra és hazugságvizsgáló géppel történő vizsgálat elvégzésére. „Az MPP marosvásárhelyi szervezete elítél mindenféle provokációt és vandál cselekedetet, ugyanakkor a régi időket idéző, mindenféle rendőrállami reflexet is” – olvasható a közleményben.
A beidézett fiatalemberek egyébként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai, egyúttal pedig a helyhatósági választásokra készülő MPP tanácsosi listáján is szerepelnek. Kisgyörgy Levente a Krónika kérdésére elmondta, a rendőrségen megkérdezték tőle, hogy kedden kereste-e őt valaki telefonon az emlékháznál történt esettel kapcsolatban. „A tiszt azt is megkérdezte, hogy például délután fél 6-kor telefonált-e valaki. Elmondtam nekik, hogy akkor éppen László György megyei elnök értesített az incidensről, tehát egyértelmű, hogy lehallgatják a telefonokat. Arra a kérdésre, hogy kire gyanakszom, azt válaszoltam: a Szekuritátéra, hisz az egész egy provokáció volt” – idézte fel a kihallgatást a gyanúsított. Hozzátette, Daniel Ţăreanu vallatótiszt az Avram Iancuról vallott nézeteiről is faggatta, amikor viszont Kisgyörgy kifejtette, hogy véleménye szerint a magyar falvak gyújtogatása miatt háborús bűnösnek tekinti, a rendőr azzal replikázott, hogy Horthy Miklós is az volt. „A rendőrök nem foglaltak mindent jegyzőkönyvbe. Egyébként úriemberként viselkedtek, a hosszas beszélgetés végén pedig kezet fogtak velünk. Számomra csak a DNS-mintavétel tűnt különösnek, hiszen ezzel kissé a terrorizmussal való gyanúsítgatás irányába tolták el a vizsgálatot” – vélekedett Kisgyörgy Levente. Leszögezte, ártatlanságuk bizonyítása érdekében mind neki, mind Szabó Nándor kollégájának érdeke együttműködni a hatóságokkal.
Pálosi Csaba ügyvezető elnök a Krónika érdeklődésére elmondta, kizártnak tartja, hogy a két fiatal MPP-s kollégája közül valamelyiknek is köze lehetne az Avram Iancu-emlékház felgyújtási kísérletéhez. A történtek után a polgári párt képviselői azt javasolják a következő városvezetésnek, hogy minden közterületen lévő szobor és emléképület közelébe szereljen fel térfigyelő kamerákat.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Az összetartozást ünnepelték Erdély- és Magyarország-szerte
Több erdélyi és magyarországi településen is ünnepi rendezvényekkel emlékeztek a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára hétfőn, a nemzeti összetartozás napján.
Hagyományteremtő ünnep. Kolozsváron, a Mikó-kertben elültették a nemzeti összetartozás fáját
Több erdélyi településen is ünnepi rendezvényekkel emlékeztek a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára tegnap, a nemzeti összetartozás napján. Június 4-ét 2010-ben nyilvánította a nemzeti összetartozás napjává a Magyar Országgyűlés, kijelentve, az államhatárok által elszakított magyarság minden tagja és közössége részese az egységes magyar nemzetnek.
Sepsiszentgyörgyön a magyar pártok a választási kampány ellenére tegnap este közösen emlékeztek a trianoni döntésre, a Magyar Polgári Párt az előző évekhez hasonlóan az Erzsébet parkban, az egykori országzászló helyén szervezte meg ünnepségét, amelyre az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselőit is meghívta. Ezt követően a színház előtt kulturális műsort tartottak, melynek főszónoka Böjte Csaba ferences szerzetes volt. Kolozsváron hagyományteremtő szándékkal tartottak trianoni megemlékezést tegnap délután a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében. A résztvevők elültették a Mikó-kertben a nemzeti összetartozás fáját, majd megkoszorúzták Mikó Imre szobrát. Ezt követően dr. Tóth Szilárd egyetemi adjunktus tartott előadást Trianon a mítosz és a valóság között címmel a Heltai Alapítvány székhelyén. A szervezők szerint a rendezvény célja, hogy a különböző nemzedékekben erősödjön az összetartozás érzése. Mint kifejtették, megemlékezésükkel hagyományt szeretnének teremteni, hogy a városban élő magyarság méltóképpen emlékezhessen a trianoni döntésre.
Székelyudvarhelyen Tarlós István, Budapest főpolgármestere volt a meghívottja a rendezvénynek, aki bejelentette: a magyar főváros testvérvárosi kapcsolatot létesítene a székely anyavárossal. A millenniumi emlékoszlop előtt tartott sajtótájékoztatón Tarlós hangsúlyozta: a nemzeti összetartozás napján jött a testvérvárosi szerződés szándéknyilatkozatával Székelyudvarhelyre. Óbudai polgármesterként már a kilencvenes évek elején testvérvárosi szerződést írt alá Csíkszereda elöljáróival. „Húsz évig Budapest főpolgármestere nem tulajdonított jelentőséget a határon túli magyarságnak, ez most megváltozott” – jelentette ki Tarlós. Hozzátette: az iratot Szász Jenőnek, a Magyar Polgári Párt elnökének, polgármesterjelöltnek adja át, mert úgy tartja, ő ért el igazi eredményeket a város fejlesztésében. Szász a „székely anyaváros, a június 10. utáni székely főváros” nevében köszöntötte Tarlóst.
Budapesten is ünnepeltek
Hétfőn reggel Budapesten a nemzeti ünnepeken megszokott külsőségek között katonai tiszteletadással, a közjogi méltóságok jelenlétében a Himnusz hangjaira vonták fel Magyarország nemzeti lobogóját Budapesten. A zászlófelvonáson részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök. Az ünnepi eseményen a közjogi méltóságokon kívül jelen voltak kormánytagok, több parlamenti párt képviselője és a diplomáciai testület tagjai, valamint kétszáz, a határok mindkét oldaláról érkező gyerek. Az elcsatolt országrészekből érkezett tanulók többsége népviseletbe öltözött, és közvetlenül az országzászló tartóoszlopa mellől, a kizárólag számukra kijelölt helyről kísérhették figyelemmel a zászlófelvonást.
Közös jövő az összetartozás
Délelőtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az összetartozás napja ifjúsági programjainak megnyitóján azt hangsúlyozta: az összetartozás a közös jövőnk. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: a magyar megmaradásnak két feltétele van, a nemzet közjogi egyesítése és a kulturális örökségünk megerősítése. A megemlékezések és a visszatekintések látszólag a múlttal foglalkoznak, de a küldetésük valójában nem az, hogy keseregjenek a múlton, és nem is csak annyi, hogy megismertessék a valódi, hamisítatlan történelmet, hanem az, hogy a magyar megmaradást szolgálják – fogalmazott Semjén Zsolt külhoni és anyaországi diákok előtt. Hozzátette: ez akkor lehetséges, ha mindenkiben benne él az egész magyar történelem, az egész magyar kultúra, „annak a küldetéstudata, hogy meg kell maradni”. Rámutatott: a magyar állam minden eszközt mozgósít annak érdekében, hogy mind a kulturális megerősítéssel, mind a közjogi egyesítés révén a nemzeti örökséget meg lehessen őrizni, mert ez alapvetően nemcsak a múltról szól, hanem ez az összetartozás a közös jövő. Semjén Zsolt megköszönte a külhoni magyaroknak, hogy sokszor nehéz körülmények között is megőrizték magyarságukat.
Áder János államfő közleményben szögezte le: a trianoni döntés egy minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum. Kijelentette, hogy az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad, azt is hangsúlyozta, hogy az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. „A múltba csak egy út vezet, az emlékezeté, s a jövőbe is csak egy út visz, az életé” – fogalmazott a köztársasági elnök.
Kövér: a szellemiség fontos
Egy nemzet nagyságát nem országának területe, hanem szellemisége határozza meg – fogalmazott Kövér László, az Országgyűlés elnöke megemlékező beszédében a parlamentben. A házelnök emlékeztetett arra: csaknem egy évszázada annak, hogy a magyarok elveszítették országuk területének kétharmadát, tízből három magyar ember pedig idegen ország fennhatósága alá került. „A történelmi veszteségek közepette azonban annak történelmi lehetőségét is elnyertük, hogy felismerjük, egy nemzet nagyságát nem országának területe, hanem szellemisége határozza meg” – hangsúlyozta Kövér László, aki az ülésen köszöntötte a határon túlról érkezett közösségek képviselőit is. A politikus szerint pontosan tudnunk kell, mit élt túl a nemzet a történelme során. A mai magyaroknak, akik túlélték a világháborúkkal, bolsevik forradalommal, megszállásokkal, árulásokkal, gázkamrákkal, kommunizmussal terhelt XX. századot, tudniuk kell, hogy napjainkban elsősorban a magyarság szellemi léte a tét – fogalmazott. Hozzátette, a szellemi honvédelem feladata ma, hogy közösségek építésével megőrizze a nemzet szellemi létét. Minden magyar ember felelős minden magyar emberért – zárta parlamenti beszédét Kövér László.
Az Emberi Méltóság Tanácsa jogvédő szervezet a szlovák állampolgársági törvény hatályon kívül helyezésére szólította fel a szlovák kormányt az összetartozás napján. A szervezet – Lomnici Zoltán, a szervezet elnöke, valamint Berényi József MKP-elnök által is szignált – közleménye rámutat: a szlovák állam saját alkotmányát, az emberjogi egyezményt és uniós jogszabályokat figyelmen kívül hagyva indított harcot a magyar állampolgárságot nyilvánosan felvállaló polgárai ellen.
A nemzeti összetartozásról több rendezvényen is megemlékeztek. Délután fél öt, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontja után elültették az összetartozás almafáit Szarvason, „Kárpát-haza” közepén, valamint külhonban Nagyszelmencen, Kisszelmencen, Marosvásárhelyen, Királyhalmán, Csúzán, Szerdahelyen és Őriszigeten. Este a József Attila Színházban zártkörű díszelőadáson Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabját mutatták be. A nagyközönség októbertől láthatja a darabot.
Az MSZP és a DK nem kért a nemzeti összetartozásból Az MSZP és a Gyurcsány Ferenc volt kormányfő vezette Demokratikus Koalíció nem vett részt a nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett megemlékezésen az Országgyűlés plenáris ülésének elején. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke úgy fogalmazott: pártja elutasítja a kormány képmutatását, hazug és történelmet meghamisító politikáját, amely „a trianoni tragédiát és a Horthy-rendszer iránti nosztalgia felélesztését a nemzeti összetartozás jelszavával, a nemzet megosztására használja fel”. Krónika (Kolozsvár)

Barbár „restaurátorok” a marosvásárhelyi várban
Barbár módra tettek tönkre egy feltárt, 17. századbeli, latin nyelvű feliratot a marosvásárhelyi középkori vár restaurálásán dolgozó építőmunkások. A Mészárosok bástyájának belső falát a villanyszerelők megvésték, és egy vezetéket vezettek keresztül az 1647-es évszámot tartalmazó szövegen.
A várban dolgozó munkások azelőtt egy festett, 18. századi famennyezetet semmisítettek meg. „Egyszerűen hihetetlen, hogy mi folyik a marosvásárhelyi várban!” – háborog Kiss Lóránd falkép-restaurátor.
Eltüzelt famennyezet, átvágott latin felirat
„Előbb a háromszáz éves famennyezet tűnt el, amiről a munkások elmondták, hogy egy részéből zsalut készítettek, egy részét meg eltüzelték. Aztán a Mészárosok bástyáján feltárt latin szövegen keresztül vezették a villanyvezetéket, holott a kábelekkel kikerülhették volna az említett felületet. Itt jóformán senkit nem érdekel, hogy mi történik, nem létezik semmiféle ellenőrzés” – mondja a restaurátor, miközben átvergődjük magunkat az építőtelepen, belépünk a bástyába, és a felelőtlen kezek munkáját „csodáljuk”. Az, hogy a középkorban épült bástya felsőbb szintjét belülről gipszkartonozzák, már csak egy fanyar mosolyt fakasztó apró szépséghibának számít a mennyezet eltüzelése vagy a latin felirat „bekábelezése” mellett. Kiss Loránd szerint a szakemberek már három évvel ezelőtt leadták a várról szóló dokumentációt, azóta minden egyes felelős személy áttanulmányozhatta volna. Sovány vigaszként hat, hogy az előzetesen készült fényképek alapján a fal helyreállítható, és a szöveget is újra lehet festeni. A szakember szerint „ez olyan, mint egészséges emberen a műláb”. Mindezt Kiss Loránd annak tulajdonítja, hogy Romániában még mindig nem létezik egy egészséges műemlékvédelmi szemlélet. Többek között ennek tudható be, hogy a vár restaurálását fővállalkozóként egy olyan cég nyerte, mely villanegyedek, tömbházak és bádogból készült sportcsarnokok építésére szakosodott. A munkálatok elvégzésére kiírt pályázatot elnyerő marosszentkirályi Contranscom Benţa Rt.-nek még a tulajdonosai, a jelentős vagyonra szert tett Benţa fivérek sem építkezési szakemberek.
Talán ennél is szomorúbb, hogy a Mészárosok bástyájában történt baklövések sajnálatos módon nem számítanak egyedi esetnek. „Az általános felújítási terv készítője, az Arhing Kft. kért egy restaurálási tervet, a kivitelező azonban nem tart igényt a segítségünkre. Pedig az egy vakvezető lenne. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szakemberek semmibevétele szörnyűségeket szül” – állítja Kiss. A Benţa-birodalom munkásainak szakmai inkompetenciáját jelzik a Soós Zoltán által felvázolt hibák is. A megyei múzeum igazgatója azokra a betongerendákra hívta fel a figyelmünket, amelyeket az építő kénytelen volt utólag lebontani, ugyanis egy középkori épület korhű restaurálásában a négyszáz évvel ezelőtt még ismeretlen anyagnak számító beton használata tilos. „Szerencsére ezeket már el is távolították, helyettük faelemeket fognak használni. De nemcsak a kőművesekkel volt gond, az ácsok is a hagyományos csapolási módszer helyett vascsavarokat használtak, ami szintén nem helyénvaló” – sorolja a kívülálló számára akár lényegtelennek is tűnhető, ám szakmailag megengedhetetlen tévedéseket Soós. Az igazgató nem feltételez rosszindulatot, csupán hozzá nem értést. „A baj, hogy nem mindenik cég rendelkezik műszaki felügyelőmérnökkel” – állítja Soós Zoltán. Állítása szerint míg az Alfa Construct és az Energo Plus vezetői fogékonyak a restaurátorok tanácsaira, a Benţa-féle cég vezetői és munkásai fittyet hánynak minden utasításra.
„Hiányzik az etikett és a szív”
„A szakmai etikett és tudás mellé, egy vár restaurálásánál szív is szükségeltetik. Mi próbáljuk ezt megértetni a munkásokkal; van, akivel sikerrel, van, akivel nem” – állítja Szekeres Gerő, a főtervet készítő Arhing vezetője. A tervező szerint az efféle hibák gyökereit elsősorban a hazai törvényekben kell keresni, ugyanis ezek lehetővé teszik, hogy ugyanaz a munkás, aki azelőtt egy héttel sáncot ásott, vagy maltert kevert, műemléket restaurálhasson. A szakember szerint a másik gondot az építők túlzott érzékenysége jelenti. Mint mondja, a fővállalkozó a legkisebb észrevételét is sértésnek veszi. „Nincs olyan hét, hogy legalább két napot ne töltenénk a várban. Nem ketten-hárman, hanem csapatostól. Most már mumusként tartanak számon, de muszáj állandóan közbeszóljunk, mert a munkálatok bizonyos fázisait sajnos nem épületek restaurálására képzett szakemberek végzik” – nehezményezi Szekeres. Szerinte az ott dolgozók közül sokan fel sem tudják mérni, mekkora felelősség terheli őket. „Európában kevesebb mint tíz olyan középkori vár van, amely a város szívében fekszik. Ez egyike ezeknek, amit a lehető legóvatosabban kell kezelni, és a legésszerűbben kell kihasználni” – mondja Szekeres Gerő, aki már olyant is látott az elmúlt hetekben, hogy a restaurálásra váró falrészeket az építkezési munkások rossz seprűvel próbálták megtisztítani.
Csegzi Sándor alpolgármestert is aggasztják a történtek. Az elöljáró, aki három mandátuma alatt a szívén viselte a vár sorsát, szintén nem feltételez szándékosságot, ő is inkább a munkások hanyagságára gyanakszik. „Mi már az elején felhívtuk a cégvezetők figyelmét, hogy a várban folyó munkálatokat hatványozott figyelemmel kövessék, hisz mindannyiunk kincséről van szó. Rendkívül sajnálom és bosszant, hogy ez megtörténhetett, de azt hiszem, hogy az elkövetkezendőkben a várbeli feltárások még sok érdekességet tartogatnak” – állítja a mandátuma vége felé közeledő alpolgármester.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Egyhetes erdélyi körútra indul a budapesti Nemzeti Filharmonikus Zenekar Kocsis Zoltán vezetésével június 16-ától. A zenekar a nagy sikerű kassai (Szlovákia), valamint ungvári és lembergi (Ukrajna) fellépések után látogat Erdélybe és a Partiumba.
Tiszta forrásból. A 60 éves Kocsis Zoltán hat városban vezényel majdA világhírű zongoraművész, karmester – aki múlt hónapban ünnepelte 60. születésnapját – és zenekara Bartók híres gondolatával vág neki a hatállomásos turnénak: „Az én igazi vezéreszmém…, amelynek mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok; a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmből telik – szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás.”
A zenekar június 17-én Nagyszebenben, június 18-án Marosvásárhelyen, június 19-én Csíkszeredában, június 20-án Sepsiszentgyörgyön, június 22-én Kolozsvárott, június 23-án pedig Nagyváradon lép fel. A turnéra egyébként a kormányzati támogatás váratlan növelése révén kerülhet sor, a pluszpénzt a nemzeti filharmonikusok erre a hangversenykörútra fordítják, így a felmerülő költségek jelentős részét maguk fedezik, de a magyar Külügyminisztérium és a fogadó városok is hozzájárulnak a kiadások fedezéséhez.
„Nagyon sokat jelent nekem ez a turné, hiszen általam még soha nem látott helyekre is elmegyünk. Háromszék vármegyében például még nem jártam” – mondta Kocsis Zoltán zenei főigazgató. Minden helyszínen elhangzik Enescu I. rapszódiája, Marosvásárhely kivételével, ahol Csíky Boldizsár Hegy című művét mutatják be, valamint Bartók III. zongoraversenyét. A többi helyszínen a helyi szerzők művei mellett Kodály Galántai táncok című, magyar motívumokból szőtt darabja és Bartók életművének egyik gyöngyszeme, a zenekari Concerto hangzik el, amely ugyanúgy, mint a Táncszvit, nagyon sok nem magyar zenei elemet is tartalmaz – tájékoztat a zenekar közleménye. „Teljesen természetes volt, hogy Csíky Boldizsár művét visszük Marosvásárhelyre, akitől korábban már játszottunk. A Hegy című szimfonikus költeménye, ami bizonyos szempontból az ő főművének tekinthető, még nem került műsorunkra – mondta Kocsis Zoltán. – Ennek a hangversenynek külön érdekessége még, hogy a Hegy című darab után Csíky Boldizsár fia, ifjabb Csíky Boldizsár szólaltatja meg Bartók III. zongoraversenyét. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez nem utolsósorban tisztelgés is édesapja, Csíky Boldizsár előtt, hiszen 75. születésnapja alkalmából előtte is tisztelgünk a koncerttel.” Kovács Géza, az együttes főigazgatója hangsúlyozta, hogy a műsorválasztás nagyon is tudatos volt, szerinte egy magyar zenekarnak missziós kötelessége egy-egy ilyen körutat megszervezni. „Kicsit olyan, mintha a sivatagba hoznánk homokot, mert, gondolom Enescu művei különösképpen a román rapszódiák, amelyből három van, nagyon gyakran felhangzanak az ország területén” – fogalmazott Kocsis Zoltán. „Mégis azt mondanám, hogy innen Budapestről nézve Bartók és Enescu kapcsolatát nemcsak emberi, de zenei szempontból is górcső alá véve, talán tudunk újat mondani a darabbal kapcsolatban. Muszáj hivatkoznom arra, hogy ezt Enescu II. szimfóniájával már megtettük 2011-ben az Enescu-fesztiválon is” – tette hozzá a zenekar karmestere. Krónika (Kolozsvár)

Védeni kell érdekeinket és értékeinket
A trianoni döntés egy minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum – írta a nemzeti összetartozás napjára kiadott elnöki nyilatkozatában a magyar államfő, Áder János, aki kijelentette, hogy az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad. Azt is hangsúlyozta, hogy az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából.
"A múltba csak egy út vezet, az emlékezeté, s a jövőbe is csak egy út visz, az életé" – fogalmaz a köztársasági elnök. Szavai szerint minden, ami megtörtént velünk a múltban, az velünk lesz a jövőben is, és minden, amit ma cselekszünk, az a jövőben válik emlékezetünk részévé. Így él velünk Trianon emléke is és így válik emlékezetünk részévé nemzeti összetartozásunk napja – írja Áder János.
Hangsúlyozza, hogy mindaz, ami 1920. június 4-én történt, magyarok millióinak okozott kitörölhetetlen fájdalmat. Hozzáteszi, hogy azon a napon egy minden ízében igazságtalan, így mind a vesztes, mind a győztes népek számára szükségszerűen megalázó helyzetet teremtő békediktátum született. "Az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad" – jelenti ki.
Egyúttal viszont azt is hangoztatja, hogy ez a nap arra is alkalom, hogy a magyarok a világ szabadságszerető népeivel együtt önvizsgálatot tartsanak. Felteszi a kérdést, hogy vajon mindig méltányosak voltunk-e más népekkel, ahogy azt is megkérdezi, hogy megosztottságunk, nehézségeink idején nem keressük-e másban a rosszat, az okot, akár méltánytalanság árán is?
Kijelenti, hogy a 21. század sikere éppen azon múlik, hogy szándékunkban áll-e és képesek vagyunk-e önmagunkban végiggondolni és egymással is felelősen megbeszélni mindezt. Az összetartozás alapja nem lehet más, mint a pontos önismeret, ahogy az összetartozás érzése sem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából – jelenti ki az államfő.
A nemzeti összetartozás napja azt üzeni minden magyarnak, köztük a nemzeti kisebbségek tagjainak, minden szomszédunknak és minden európai népnek, hogy közös jövőnknek és sikerünknek csak az együttműködésre való nyitottság és az egymás iránt tanúsított kölcsönös tisztelet lehet erős fundamentuma – hangsúlyozza Áder János.
Az államfő a nemzeti összetartozás napján köszöntött minden magyart, és "hazánk kézszorítását" küldte mindazoknak is, akik akár 1920. június 4-ét követően, akár a nemzeti szocialista, akár a kommunista ideológia szülte diktatúrák idején, akár 1956-ban vagy azt követően származásuk, vallásuk vagy politikai meggyőződésük miatt kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról.
A köztársasági elnök nyilatkozatában üdvözölte a hazai nemzeti kisebbségek tagjait is. Róluk azt írta: fontos tudniuk, hogy számítunk rájuk, tiszteljük hagyományaik, nyelvük, kultúrájuk megőrzésében nyújtott teljesítményüket, mert tudjuk, ez magyarságukat, hazafiságukat is erősíti.
A 20. század megtanított minket arra, hová vezet, ha a széthúzás, "a meg nem gondolt gondolat" és felelőtlenség útjára sodródunk, vagy oda kényszerítenek bennünket – folytatja Áder János. "Megtanultuk, hogy fel kell ismernünk, ki kell mondanunk és meg kell védenünk érdekeinket és értékeinket. Megtanultuk, hogy az igazságtalanság és az önkény ellen csak szabadságunk megőrzése nyújt védelmet" – jelenti ki.
Szavai szerint ez a tudás közös kincsünk, melynek birtokában a magyarok a 21. század nyertes nemzetévé válhatnak. "A haza minden előtt" – zárja nyilatkozatát az államfő. Népújság (Marosvásárhely)

Nemzeti Összetartozás Napja Magyarországon és a határon túl
Megemlékezés a trianoni békeszerződés aláírásáról
A trianoni békeszerződés aláírásának napjára, 1920. június 4-re emlékeztek tegnap Magyarországon és a határokon túl. A magyar Országgyűlés 2010-ben döntött úgy, hogy ez az évforduló a jövőben a Nemzeti Összetartozás Napja lesz. A budapesti megemlékezések alkalmával Áder János magyar államfő nyilatkozatában kifejtette: a kilencvenkét évvel ezelőtti trianoni döntés egy minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum volt. Az ebből adódó veszteség és fájdalom mindörökre a miénk marad, az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. Tegnap délután öt órakor – az aláírás időpontjában – a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum és a Magyar Ifjúsági Tanács emlékfát ültetett a Mikó-kertben, megkoszorúzták gróf Mikó Imrének, Erdély Széchenyijének mellszobrát, majd emlékülésre került sor a Heltai Alapítványnál.
Hétfő reggel katonai tiszteletadással vonták fel Magyarország nemzeti lobogóját a budapesti Kossuth téren. Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is. Ezt követően Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes megnyitotta az emléknap ifjúsági programjait a Magyarság Házában. Délután fél öt után, a trianoni békeszerződés aláírásának időpontját követően elültették az összetartozás almafáit Szarvason, „Kárpát-haza” közepén, valamint Nagyszelmencen, Kisszelmencen, Marosvásárhelyen, Királyhalmán, Csúzán, Szerdahelyen és Őriszigeten.
A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvénnyel a magyar Országgyűlés kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. A két évvel ezelőtt elfogadott jogszabállyal Magyarország megerősítette elkötelezettségét a magyar nemzet tagjai és közösségei kapcsolatának fenntartása és ápolása, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényük támogatása mellett.
A trianoni szerződés következménye: Magyarország (Horvátország nélküli) területe 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva megyékből kapott területeket. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada került az új határokon túlra. A békeszerződés a kisebbségek jogaira vonatkozóan is tartalmazott előírásokat: ezek szerint az ország lakosait egyenlő jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény előtt egyenlő bánásmódban kell részesíteni őket és biztosítani kulturális, vallási életük zavartalanságát.
A trianoni döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közötti években az ország meghatározó külpolitikai célja lett Trianon revíziója. Magyarország az 1938-as első bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, 1939-ben Kárpátalját, 1940-ben a második bécsi döntés révén Észak-Erdélyt és Székelyföldet, majd Jugoszlávia 1941-es német megszállása után a Délvidéket. A területgyarapodások nyomán Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nőtt, a Kárpát-medencében élő magyarság túlnyomó része ismét határai közé került, ám ennek ára a háborúban való részvétel volt a fasiszta Németország oldalán. A világégést és ismételt háborús vereséget követően 1947. február 10-én írta alá Magyarország az újabb párizsi békét, amely lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a két világháború közötti területi változásokat, sőt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut a Duna jobb partján.
-------------------------------------------------------------------------------
GYERTYÁNCSEMETÉT ÜLTETTEK AZ ÖSSZETARTOZÁS ÉS HELYTÁLLÁS JELKÉPEKÉNT
A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) szervezésében hétfő délután öt órakor, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján, félszáz ünneplő személy gyűlt össze a kolozsvári Mikó-kert elején, ahol Szilágyi Mátyás, Magyarország főkonzulja mondott megemlékező beszédet. Vázolta gróf Mikó Imre életútjának legfőbb érdemeit, az erdélyi közszolgálatért tett erőfeszítéseit gazdasági, oktatási, tudományos és társadalomszervezési téren. Ezt a szellemiséget kell megismernünk és terjesztenünk a jelen és jövő építésében, éltetve az üzenetet, amely szerint a külhoni magyarok a közös nemzet részét képezik. Ilyen tudatban kell keresnünk a kölcsönös megértést, az együttműködést, az igazi partnerséget országunkban a többségi nemzettel, az autonómia kivívása érdekében – mondta a szónok.
Ezután a Nemzeti Összetartozás Napjának jelképeként egy hároméves gyertyáncsemetét ültettek el, amely Wass Albert üzenetét idézi, aki szerint az erdélyi embernek ilyen, viharban meghajló, de nem eltörő, utána pedig kiegyenesedő gerincűnek kell lennie. Az ünnepélyes faültetés után a főkonzulátus, a KIFOR, a MIT és az EMNP képviselői megkoszorúzták gróf Mikó Imre mellszobrát. Végezetül a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál Tóth Szilárd egyetemi adjunktus tartott előadást Trianon, a mítosz és a valóság között címmel. (Ö. I. B.) Szabadság (Kolozsvár)

Közös érdek
Zuhanásban vannak a román–magyar államközi kapcsolatok, amióta hatalomra került Romániában a baloldali kormány. Victor Ponta szociáldemokratái soha nem szimpatizálták Orbán Viktort és a Fideszt, rendszerint összetűzésbe kerültek velük. Elég csak felidézni a 2000-es évek elejét, amikor a státustörvény romániai alkalmazását hosszas huzavona után sikerült elfogadtatni az akkor Adrian Năstase vezette szociáldemokrata kormánnyal. Ha a Fidesz és a PSD viszonyának néhány évre visszanyúló történetét nézzük, akkor nem meglepőek a mostani nézeteltérések. Ugyanakkor azért szokatlanok, mert olyan bő hét éves időszakon vagyunk túl, amelyben jelentős mértékben normalizálódott a két állam viszonya. Látványos diplomáciai konfliktusok nem terhelték a kapcsolatokat, amelyek időnként talán túlságosan is nyugvópontra jutottak, és csendes érdektelenségbe torkollottak. A stratégiai partnerséget lehetett volna szorosabbra fűzni, de tény, hogy a potenciális konfliktusok esetén rendszerint karámba terelték az indulatokat a 2005 óta regnáló román és magyar kormányok. Az elmúlt másfél évben ebben kiemelkedő szerepe volt Traian Băsescu és Orbán Viktor kiváló kapcsolatának.
Nyirő József újratemetésének ügye túlmutat egy vitatott személyiség újrahantolásán. Az irodalmi kánonban jól meghatározott hellyel rendelkező erdélyi író hamvainak hazahozása sajnos olyan politikai konfliktus tárgyává vált, aminek már régen nincs köze a puszta újratemetéshez. A kegyeleti aktus a romániai választási kampány eszközévé degradálódott, így nem sikerült értelmes vitát folytatni például arról, hogy egy megkérdőjelezhetetlen tehetséggel rendelkező írónak kijár-e az állami-nemzeti tiszteletadás még akkor is, ha vitatott politikai múlttal rendelkezik, és hol kell meghúzni azt a határt, ami némileg szétválasztja Nyirő irodalmi és közéleti tevékenységét. Egyáltalán kell-e húzni ilyen határt, amely árnyalhatja a róla alkotott képet. De nem csoda, hogy nem sikerült mélyebbre hatolni, hiszen az árnyalás soha nem tartozott a politika erősségei közé.
Így maradt pusztán a politikai indulat és a kampánycél, amelynek hevében az érdekeltek ismét előrángatták a Nyirő-ügyet. Amikor azt hihettük volna, hogy az író hamvai végleg megnyugodhatnak szülőföldjén, Ioan Rus belügyminiszter és Victor Ponta miniszterelnök felmelegítette a témát, és már-már hivatalosította azt a tényt, hogy diplomáciai konfliktus nyílt Románia és Magyarország között. Ponta ugyanis azt várja el Orbántól, hogy kérjen elnézést Romániától Kövér László nyilatkozatai miatt, aki barbárnak nevezte a román hatóságoknak az író hamvainak előkerítése érdekében indított hajszáját. Ponta sem a diplomácia szofisztikált regiszterében fogalmazott, mi több, burkoltan fenyegetőzött, ugyanis szerinte Orbán bocsánatkérése szükséges abban az esetben, ha a magyar miniszterelnök jószomszédi viszonyt akar Románia és Magyarország között. Nem véletlen, hogy először Rus üzent Kolozsvárról, ahol a Nyirőhöz hasonló etnikai töltetű témáknak mindig nagyobb a visszhangja. Néhány órával később Ponta is elmondta ugyanazt, mint Rus, kérdés, hogy a kormányfő kényszeredetten szolidarizálódott belügyminiszterével, vagy pedig összehangolt, tudatos üzenetről van-e szó. Félő, hogy ez utóbbi változat a valószínűbb, hiszen a Ponta-kormány szűk egy hónap alatt többször bizonyította: az idei választási kampányban is a magyarkártya kijátszásával akar érvényesülni. A jelek szerint ez még mindig hoz szavazatokat a konyhára. Az USL-kormány első döntése volt a MOGYE-határozat megtorpedózása, és az is sokat elárul a baloldali kormány hatalomra kerülésének hangulatából, hogy a bizalmatlansági indítvány egyik pontja a marosvásárhelyi orvosi egyetem tervezett magyar karáról szólt.
Fontos elem az is, hogy a múlt héten Bukarestben járt Orbán Viktor, de nem találkozott Pontával, annak ellenére, hogy napokkal ezelőtt több szociáldemokrata és RMDSZ-es politikus is biztosra vette, sor kerül egy ilyen találkozóra a bukaresti miniuniós-csúcs alkalmából. Az előzmények azt sejtetik, hogy a felek nem tudtak megállapodni egy kormányfői találkozó tető alá hozásában, és az utólagos cáfolatok – miszerint egyik fél sem kért ilyet – már csak a civilizált és diplomatikus béke látszatának megőrzését szolgálta. Ilyen körülmények között aggasztó, hogy Romániában hátra van még a parlamenti választás, hiszen ha az USL valóban tudatosan ki akarja játszani a magyarkártyát, akkor nem nehéz megjósolni: lesznek itt még cifrább dolgok is.
Kívánatos lenne, hogy mind a román, mind a magyar fél mérsékelje magát, és őrizkedjen az indulatos reakcióktól, hiszen a román–magyar államközi vitáknak egy nagy vesztese lehet, és az nem más, mint a romániai magyarság, akinek a léte éppen az államközi viszonyok szorosra fűzését indokolná a konfliktusok szítása helyett. A megbékélés lehet ugyanis az az egyedüli közös érdek, aminek nyomán mindenki nyerhet.
BORBÉLY TAMÁS. Szabadság (Kolozsvár)

MRU: „a nemzetállam fikció”!
Mihai Răzvan Ungureanu volt kedden Nagyvárad vendége. A nemrégen még miniszterelnökként ténykedő politikus – akinek fényes politikai jövőt jósolnak – európai ügyekről szólt.
Lehetne igazi birodalom is Európa, hogyha minden érintett döntéshozó komolyan venné – hangsúlyozta kedden Nagyváradon Mihai Răzvan Ungureanu. A fiatal politikus – aki nemrégiben még a kormányt vezette, most pedig kilépni készül a PNL-ből, hogy önálló tömörülést hozzon létre, sőt akár államfőjelölt is lehet majd – a Nagyváradi Egyetem meghívására érkezett. Román politikustól szokatlan hangvételű értekezést tartott a tanintézetben, hallgatók és szakértők előtt. Mind mondta, immár harmadszor jár Váradon, bukaresti egyetemi professzori minőségében, s a jövőben gyakrabban jön majd.
Lehetnénk nagyok…
A doktori címmel is bíró Ungureanu a modern Európa birodalmi nosztalgiájáról tartott értekezést, amelyre a hallgatók mellett kíváncsi volt például a váradi egyetem rektora, a Moldovai Köztársaság egyetemének küldöttje, a Bukaresti Egyetem egyik professzora, valamint az Academia Civica megyei szervezetének vezetője.
A volt miniszterelnök egyebek mellett kifejtette: „A régi birodalmak és az EU mai főszereplőinek közös piaci határai sokszor egybeesnek. Ez sem véletlen, ahogy még sok jel utal arra, hogy lehetne egységesebb is Európa. Egyébként is évezredek óta fel-felmerül az a vízió, hogy e kontinenst egységes államként is el lehetne képzelni”. Ungureanu úgy véli, nem feltétlenül kell nosztalgiát éreznünk a régi birodalmak iránt, ennek dacára azonban össze lehetne hozni egy újat. Ez az EU-ra épülne. „A gazdaságtól az igazságügyig már most is rengeteg területen van együttműködés az Unión belül. A számtalan fajta kooperáció alapot adna arra, hogy ne egyfajta egységes állam legyen a jövő Európája, viszont úgymond birodalommá átalakulhatna” – vélte a szakértő.
Mihai Răzvan Ungureanu a magát következetesen – s az ellenvéleményeket elutasítóan – egységes nemzetállamként meghatározó Romániában így fogalmazott tegnap: „A nemzetállam fikció. Az ilyesmik körülbelül egy évszázada divatos gondolkodásmódon alapulnak, mégpedig a homogenitás illúzióján. A nemzetállam képzetéhez távolságtartással kell viszonyulnunk, nem pedig szenvedéllyel”.
Külön iroda
A politikus jelenlétében egyébként kedden irodaavatót is tartottak. Az úgynevezett Nagyvárad-Kisinyov Birodalomkutatási Intézet székhelyét avatták fel délután. Ez a Nagyváradi Egyetem könyvtárának épületében működik mostantól. A Birodalomkutatási Intézetet 2007-ben hozták létre a tanintézet történelem karán belül, célja annak vizsgálata, miként hatottak a különféle impériumok politikái a románok lakta területekre.
Szeghalmi Örs. erdon.ro

Nem lesz bocsánatkérés
A román miniszterelnök is minden bizonnyal kiválóan ismeri a demokrácia működését, a parlament elnöke szuverén, amit tesz, kizárólag a saját döntésein alapul – jelentette ki Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár az m1 Ma Reggel című tegnapi műsorában. Szijjártó arra reagált, hogy Victor Ponta azt várja a magyar kormánytól, határolódjon el Kövér László Romániában a Nyirő József újratemetése kapcsán tett kijelentéseitől. Az államtitkár leszögezte: a kormány továbbra is kegyeleti ügynek tartja Nyirő József újratemetését, mellyel politikai minősítések nem férnek össze.
„Orbán Viktornak kötelessége világosan elhatárolódnia kollégáitól, ha jó kapcsolatokat szeretne Románia és Magyarország között, és azt szeretné, hogy a két ország úgy viselkedjen, mint két európai uniós ország. Úgy vélem, bocsánatot kell kérnie Magyarország nevében” – fogalmazott szombaton egy craiovai választási rendezvényen Victor Ponta. Hozzátette, Románia nem fogadja el románellenes, antiszemita és fasisztaszimpatizáns személyek ünneplését, utalva ezzel az emigrációban elhunyt Nyirő József erdélyi író múlt hét végére időzített székelyudvarhelyi újratemetésére.
A román kormányfő nyilatkozatának előzménye, hogy Kövér László házelnök Székelyudvarhelyen barátságtalannak, civilizálatlannak és barbárnak minősítette azt, hogy a román hatóságok megakadályozták Nyirő József újratemetését. Kövér szerint „a komikum határát jócskán túllépte az a hajtóvadászat”, amit a román belügyminisztérium folytatott Nyirő hamvainak felkutatása érdekében.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke is kitért a Nyirő-ügyre, egy aradi kampányrendezvényen. Kifejtette: Kövér Lászlónak nem lett volna szabad beavatkoznia a romániai önkormányzati választások kampányába. „A múlt héten kialakult helyzetért mind a Nyirő József újratemetésének szervezőit, mind pedig a román kormányt felelősség terheli. Kövér László nyilatkozatai nem az RMDSZ-nek, hanem Magyarországnak tettek rosszat. Úgy vélem, pénteken, Bukarestben létrejöhetett volna egy kétoldalú találkozó Victor Ponta és Orbán Viktor kormányfők között, akik számos témáról egyeztethettek volna, ezek közül nagyon sok az erdélyi magyar közösség sorsát is érinti. Remélem, hogy egy kétoldalú találkozóra minél hamarabb sor kerül” – mondta az RMDSZ elnöke.
Kövér László „nem kívánatos személy” Romániában?
Vasile Blaga és Roberta Anastase, a parlament két házának elnöke tegnap nyílt levélben kérte Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét, hogy halassza el tervezett romániai látogatását az önkormányzati választások utáni időszakra. László György, a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei elnöke bejelentette, Kövér László házelnök ma délután Erdélybe érkezik, ahol részt vesz az MPP választási kampányában. „Megértjük és méltányoljuk, hogy szeretne kapcsolatban maradni országunk magyar közösségének tagjaival. Ugyanolyan szívesen látjuk most is, mint korábbi alkalmakkor, amikor szerencsénk volt találkozni önnel. Mindemellett hálásak lennénk, ha szerepvállalása a kétoldalú kapcsolataink jól meghatározott keretei között maradna” – fogalmaznak a bukaresti parlament házelnökei. Blaga és Anastase reményüket fejezték ki: Kövér megérti annak fontosságát, hogy a magyar közösség „szabadon, mindenféle befolyástól mentesen vehessen részt a romániai demokratikus folyamatban”. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az összefogás üzenete
Trianonra emlékeztek Budapesten a Nemzeti Összetartozás Napján
A trianoni döntés minden ízében igazságtalan, a vesztes és a győztes népek számára is megalázó helyzetet teremtő békediktátum – írta a nemzeti összetartozás napjára kiadott elnöki nyilatkozatában a magyar államfő. Áder János kijelentette, hogy az ebből adódó veszteség és a fájdalom mindörökre a miénk marad, és azt is hangsúlyozta, hogy az összetartozás érzése nem táplálkozhat másból, mint az egymásért viselt felelősség felismeréséből és vállalásából. Áder János köszöntött minden magyart, és „hazánk kézszorítását” küldte mindazoknak is, akik akár 1920. június 4-ét követően, akár a nemzeti szocialista, akár a kommunista ideológia szülte diktatúrák idején, akár 1956-ban vagy azt követően származásuk, vallásuk vagy politikai meggyőződésük miatt kénytelenek voltak elmenekülni Magyarországról.
A parlamentben az országgyűlési képviselők tapssal köszöntötték a határon túli magyar pártok és szervezetek vezetőit a parlament üléstermében: Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Berényi Józsefet, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Kunckelné F. Ildikót, a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnökét, Jakab Sándort, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét és Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, Székely Istvánt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkárhelyettesét, Horváth Ferencet, a Muravidéki Magyar Önkormányzatok Nemzeti Közösségének elnökét. A Nemzeti Összetartozás Napjának programjai jó hangulatban zajlottak le. A nyitott parlamentben délután 5 óráig mintegy hét és fél ezren vettek részt, ezen a napon ugyanis bárki ingyen, előzetes regisztráció nélkül léphetett be az épületbe. Estig kézműves vásár, zenei fellépések, koncertek várták az érdeklődőket. Új Magyar Szó (Bukarest)

Összetartozás?
Bizonyára mélyebb és általam nehezen érthető oka van annak, hogy a magyar kormány az ország felosztásának emléknapját a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította. A mostani budapesti kormány egyébként is szereti a konstruktív és pacifista elnevezéseket, gondoljunk csak a nemzeti együttműködés programjára, a nemzeti konzultációra vagy a békemenetre. A kabinet azonban a jelek szerint vagy nem ismeri, vagy egyszerűen semmibe veszi ezeknek a fogalmaknak a tartalmát. A nemzeti összetartozás imperatívusza ugyanis nem gátolta meg a nemzeti kormányt abban, hogy Erdélyben egy olyan pártot hozzon létre – nem csekély politikai és anyagi ráfordítással –, amelyiknek a célja éppen hogy a Trianon után a határon kívül maradt nemzetrész politikai megosztása.
A nemzeti együttműködés nevében pedig a kétharmados támogatottságot élvező hatalom az ellenzéki sajtó teljes felszámolására és a közszolgálati média megszelídítésére törekszik. Gondoljunk itt a Lex Klubrádióra vagy a közszolgálati média átszervezésnek minősített megrekcumozására, a Médiaszolgáltatás- támogató és Vagyonkezelő Alap létrehozása révén. Ennek az intézménynek a kialakításával gyakorlatilag kiürítették a közszolgálati rádió, illetve televíziók szerkesztőségeit, átvették tőlük a szerkesztők zömét (már azokat, akiket politikai megbízhatatlanságuk miatt nem eresztettek korábban szélnek). Az ottmaradtak már nem készítenek műsort, csak megrendelhetik azokat az egységes felügyelet alatt dolgozó MTVA embereitől. A cél nyilvánvaló: a hírszerkesztők politikai felügyelet alá helyezése. Erre utal az a turpisság is, hogy az MTVA munkatársai immáron nem újságírók, hanem – most fogózzanak meg – „tartalom-előállítói alkotók”. Mielőtt még bárki elmerengene a megjelölés lírai szépségén, ami mellesleg eurokonform is, hiszen az angol content creator sületlen fordítása, felhívnám a figyelmet az átkeresztelés mögött álló jogi furfangra. Nemzeti és nemzetközi szabályozások, szabványok egész sora védi az újságírókat, biztosítva számukra a véleménynyilvánítás szabadságát, azt, hogy nem kötelesek felfedni hírforrásaikat stb. No, de egy „tartalomelőállítói” alkotót milyen rendelkezés véd meg a magyar közszolgálati médiában máris tapasztalható politikai befolyástól?
Milyen nemzeti célt követ az a kormány, amelyik tudatosan szigeteli el Magyarországot az Európai Unióban és a világban? Milyen nemzeti, politikai hasznot remél Orbán Viktor miniszterelnök például attól a kijelentésétől, hogy „ma Európában az alapvető politikai motivációs rendszer a düh, a bizonytalanság és a félelem”. A gazdasági szabadságharc a fizetésképtelenség küszöbére sodorta az országot, az amúgy gyengélkedő euró pedig Budapesten már 307 forintot ér.
Ugyan kivel konzultált a nemzet kormánya, amikor a köztársaságot is eltörlő alkotmányát elfogadta? Vajon milyen nemzeti érzést sértett az alkotmányjogi szempontból pontosabb definíció, és miért jobb annál a képlékeny és bármilyen tartalommal megtölthető Magyarország?
Miféle nemzeti összetartozás az, ahol a kormányzat nemcsak hogy nem határolódik el a kirekesztő eszméket hirdető Jobbiktól, de maga is Horthy Miklós és Nyirő József kultuszát ápolja? A közszolgálatban álló Duna Televízió Háború a nemzet ellen címmel leplezetlen antiszemita dokumentumfilm-sorozatot sugároz hetek óta, de ezt a máskor árgus szemmel őrködő Médiatanács eddig nem vette észre; és nem tartotta szükségesnek – a nemzeti összetartozás nevében – szankcionálni a kirekesztő tanok hirdetőit. (Az akár véletlen is lehet, hogy a film sugárzásának másnapján valakik megrongálták és meggyalázták Raul Wallenberg budapesti szobrát.)
Ilyen jellegű és irányultságú politikai döntések nem tekinthetők egyedinek vagy eredetinek a magyar történelemben, igaz, korábban nem hívták őket összetartozásnak. Volt azonban gyakorlata a többségi intoleranciának, a nyelvi sokszínűség tagadásának, bizonyos faji vagy vallási csoportok megbélyegzésének. Mindezeknek a politikai kurzusoknak nem csekély szerepük volt a kétségkívül igazságtalan trianoni döntés megszületésében. Abban, hogy ma megosztottan emlékezünk meg az összetartozás napjáról.
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)

/vezércikk/
Megtörtént
Várható volt, még arra is számítani lehetett, hogy valamilyen módon a választási kampányhoz kapcsolódik-kapcsolják: nyakunkon egy új román–magyar konfliktus. Nem a romániai magyar és román közösség, hanem a két ország között. (Ami bizonyos szempontból azért szerencsésebb.) A trianoni évfordulóval a háttérben a botrány még nagyobbra nő. Hajlamosak vagyunk hangoztatni – annál is inkább, mert sok rá a példa –, hogy a román politikusok előszeretettel szedik elő a magyar kártyát. Nos, most a magyar parlament elnökétől kapták/kapják a kezükbe.
Aki amúgy is politikailag helytelen kiszólásairól és gyűlöletbeszédéről ismert, és az RMDSZ ellen kampányolni jár Erdélybe. A román hatóságok kezdetben korántsem „hisztériásan”, inkább bürokratikus szenvtelenséggel kezelték a kérdést. Kövér László kijelentése volt az olaj a pislákoló tűzre. Utána már Pontáékra egyre nagyobb nyomás nehezedett, mind a lakosság, mind a pártok részéről, hogy lépjen fel erélyesen. Ez politikailag is érdeke, hisz az idei választási kampányokban a nagy ellenfélen, a PDL-n és Orbán Viktor barátján, Traian Băsescun is kiadósakat üthet. Lám, hogyan lehet ostobaságból a saját barátainknak, eszmetársainknak ártani, kétharmados többséghez segíteni a gyűlölt balliberális oldalt! Az RMDSZ kezdettől fogva megtalálta a helyes hangot: végsőkig védve a romániai magyarság jogait és érdekeit, a vitás kérdések politikai megoldását szorgalmazva elhatárolódott a szélsőséges gesztusoktól, tiltakozott a magyarországi megosztó politika importja, a manipulatív és provokatív beavatkozások, legutóbb Kövér László korteskedése ellen. Különben, ha már olyan emberek érdekeit is képviseli, akik magyar állampolgárok vagy azok lehetnek, kifogásolhatta volna már korábban a magyarországi vezetők részéről érkező megalázó gesztusokat, sőt felvethetett volna olyan kérdéseket, mint a demokrácia, a jogbiztonság, az alkotmányosság helyzete, a sajtószabadság súlyos sérülése, odáig elmenően: hogyan játszotta el a magyar jobboldal két év alatt Magyarország nemzetközi tekintélyét?!
Ha már itt tartunk, vajon ki fog kiállni Európa legantiszemitább állama mellett ebben az újabb román–magyar vitában? Horthy Miklós és lassan Szálasi Ferenc tisztára mosása, a szemérmetlen és veszélyes restauráció, a szélsőségesség, türelmetlenség és az idegengyűlölet vajon hol cikk?
Lehet, hogy Kövér László a térdét csapkodva kacagott, amikor Uz Bencének beöltözött urnaszállítók a román belügyminisztériummal eljátszatták a buta zsaru szerepét; lehet, „kegyelettel” jelentette ki, hogy az új román kormány „barátságtalan, civilizálatlan, barbár” módon viselkedett – de az biztos, hogy nem ő nevet a végén. Reméljük, akkor sem, amikor a szavazóurnák tartalmának ellenőrzéséről lesz szó. A helyzet elfajulásában tagadhatatlanul vétkes a román fél is. De miután ekkora muníciót kapott, és miután Kövér nemhogy a hibáját nem hajlandó beismerni, de tetézni akarja újabb provokációkkal, félő, hogy a helyzet „tovább fokozódik”. Kéretik több ráció!
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)

Székely himnusz
Nem vagyok focirajongó, így általában olyan helyzetekben, ha elhangzik egy himnusz, nem kezdek rögtön őrjöngeni. Szusszanásnyi szünet nem árt ilyenkor, s teszem ezt most, az ominózus magyar parlamenti, székelyhimnuszos Elnök-beiktatás kapcsán is.
Szusszantam egyet, mielőtt szisszennék.
Vártam, hátha az a szinte-költő, aki a parádét vezényelte, egyszer csak észbe kap, azt mondja, hogy "grácia szegény fejemnek, én egy másik szö-betűset akartam, a Szózatot, de mert éppen azzal voltam elfoglalva, hogy válaszrímet kerestem a Fidesz hívórímre, hogy majd ezzel köszöntsem a jogos székébe visszatérő Házelnököt, a szék miatt jött a nyelvemre a székely, abból aztán véletlenül a Székelyhimnusz..."
Persze, hogy nem ez történt.
Mielőtt belebonyolódnék a székely himnuszba, el szeretnék mesélni egy régi-régi történetet, amelynek hőse, (nekem mindenképpen hősöm tövösi és székelykáli Vass János nagyapám, de genere sóváradi, aki büszke volt arra, hogy egy ősi székely família leszármazottja.) Az a nagyapám, aki nem kérkedett székelységével, s azzal sem, hogy, bár a sóváradi Vassok ivadéka, de a család Apafi alatt kettős predikátumot is kapott, (az, tetszenek tudni, járulékos birtokadomány nélküli nemesség), s így lettek tövisi és székelykáli Vassok. Tőle kérdeztem az ötvenes évek közepe táján.
- Nagytata, mi az a székelyhimnusz?
- Az egy nóta, amit valami részeg katonatiszt írt a kuruc-kesergők mintájára.
- Nagytata el tudná énekelni nekem?
- Én aztán nem. Nekem egy himnuszom van. A Himnusz, azt pedig Kölcsey Ferenc írta. Nem egy fűzfapoéta. A zenéjét sem a Fényes-vendéglő brácsása szerezte, hanem Erkel Ferenc. Ezzel a téma részéről le volt zárva.
Egyik szomszédjától, aki az ős-székely Nyáguj névre hallgatott, addig kérdezgettem azt a himnuszt, hogy végül elhegedülte nekem, s kissé kornyikálva el is énekelte, amitől nagyapám nem volt egyáltalán boldog.
Az öreg Nyáguj, székelyebb volt minden székelynél. Kedvenc szavajárása az volt, mint a többi vankujoké, hogy "székely szarta a magyart", amit olyan gyakran használt, mint más ember a kötőszavakat. Onnan lehetett tudni, hogy rátört a székelykedés, hogy ilyenkor Rodin Gondolkodójának pózába helyezte magát, s hangjában olyan mélabúval, mintha gyászbeszédet mondana, szavalni kezdte Lévay József Mikes versét, mert ugyebár Mikes Kelemen a székely sors és hűség valóságos szimbóluma:
"Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását,
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban.
Ha csak itt nem lebeg sírjában nyugovó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában."
Szerinte minden és mindenki székely volt ezen a világon, s ha megengedőbb hangulata volt, olyankor hozzá tette, hogy "rosszabb esetben magyar". Tudása leginkább az átlag magyarországi műveletlenségre hasonlított, azokéra, akik azt hiszik, hogy Nagyvárad és Kolozsvár, s természetesen Déva és Arad is a Székelyföldön van. Még a műveltebbek is elcsodálkoznak azon, hogy nincs székely nyelvjárás. Nyelvjárások vannak. A Marasmenti a-zótól, ahal piras kalapasan ment a malamba a lavával, egészen Kányádi Sándor vidékének enyhén ö-ző dialektusán át, a keleti (Csík, Háromszék) és nyugati (Udvarhely és részben Marosszék) nyelvjárások is léteznek.
Emlékszem, nagyapám egyik jeles bemondására. Egy alkalommal, amikor éppen a magyar történelem egyik, de nem utolsó ballépését elemezte nagyapámnak Nyáguj szomszéd, s éppen II. Ulászló királyunkat szapulta, a szokásos epitheton ornans kíséretében:
- Eh, székely szarta a magyart. Én mondom neked Vass úr, hogy akkoron éppeg Székely Dózsa György lett volna a megfelelő király - mondta és nagyot böfögött, amire nagyapám, némi malíciával megjegyezte: - Na, végre valami nemzeti okosság is kijött a torkodon.
Amikor nagyapám Tolnai lexikonjából kiokosítottam magam, mert ott sem találtam székelyhimnuszt, megkérdeztem, hogy mit énekeltek ünnepélyes alkalmakkor, amíg Kölcsey meg nem írta a Himnuszt.
- A katolikusoké a Boldogasszony Anyánk és az, Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva, a 90. zsoltár volt - mondta.
Neki jobban hittem, mint a szomszédnak, aki azt mondta, hogy Csaba királyfi krónikása írta a székelyhimnuszt, s többek között elmagyarázta azt is, hogy Abesszínia valójában ősi székelyföld, s Habos-hon az igazi neve, a nagy vízesések miatt, s hogy a Nílus Nyelős lenne a mai nyelvben. Ugorgyunk, mondaná Nyilas Misinek Pósalaki úr. Hát ugorgyunk.
Soha nem fogom elfelejteni azt az öreg háromszéki, valamikori kántortanítót sem, (ott újságíróskodtam több mint negyvenöt esztendeje), akiről a költő, Csiki László barátom, a "Jó öreg oskolamesterek" sorozatának egyik darabját írta, s aki tájházat szeretett volna berendezni a zsebkendőnyi székely faluban. Bosszúsan mesélte, hogy jöttek valami magyarországi kupcihérek, akik a kocsmában telefröcskölték a falat is a székelyhimnusszal, aztán vittek ajándékként, vagy ha nem, akkor bagóért mindent, amire egyszer még büszke lehetett volna a falu.
- Az egy giccs, kedves uram - mondta a székelyhimnuszról, s legyintett. - Mi az, hogy "porlik mint a szikla"? A szikla, nemcsak a természetben, de még Jézus tanításában is a maradandóság szimbóluma - s levette a fali rádió tetejéről a Bibliát. Keresgélt benne, aztán a versek számát is kimondva, olvasni kezdte. - 18 Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
19 Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." Máté 16: 18-19.
Ezek jutnak eszembe, valahányszor ezt az ominózus nótát hallom. Péter, nevének értelme a kő, a szikla, s talán egyik vidéki magyar város közönségét meg is bántottam, amikor egyszer, egy könyvem bemutatóján el akarták énekelni tiszteletemre ezt a nótát, s megkértem őket, hogy ha lehetne, akkor inkább valami komolyabbat. Mondjuk azt, hogy "ha én rózsa volnék"... Ma talán nem merném megtenni. Változtak az idők.
Szívrepesve lesem, hogy egy kvietált katasztrófavédő megírja végre a várva-várt palóc-himnuszt, egy postatiszt özvegye ősi mandolinra hangolva a hajdú-himnuszt, s aztán jöhet az Őrség, Hetés, s talán előbb-utóbb egy pesti széplélek összve-szerzi (sic) a moldovai csángóhimnuszt is.
Azt a teremburáját, szinte megfeledkeztem arról, hogy a sámánnal táncoló, makói földgáz-mezőt a nemzet nevében lefoglaló MVSZ elnök egyik epigonja is, a minap a Parlamentben a Szent Korona előtt idétlenkedett. Hát, összenőtt a parlamentben, ami összetartozik. Sámán és székelyhimnusz, s egyre szaporodnak azok a jelek, amelyek azt sugallják, hogy céltévesztett emberek eszménykeresés közben egyre ingoványosabb talajra tévednek.
Csak úgy, de nem egészen mellékesen kérdem, vajon a Jobbik zászlólengetői tudják-e, hogy az a zászló, amelyet fennen lobogtatnak, nem jobbágyivadékok kezébe való?
Abból a bizonyos árpád-sávos zászlóból egyetlen egy volt valaha, s az csak a király zászlaja lehetett. A főnemesek, a zászlósurak, ez alá a királyi lobogó alá gyülekeztek.
A zászlósurak, a középkori, 14-16. századi Magyarországon, azok a kiterjedt földbirtokkal rendelkező nemesek, főméltóságok voltak, akik vagyonuk vagy hivataluk függvényében kisebb-nagyobb létszámú katonai csapatot, bandériumot voltak kötelesek az ország védelmére kiállítani, és háború esetén saját zászlajuk alatt azt, a király táborába vezetni.
Természetesen egy olyan országban, ahol immáron szállóige az "egy a tábor, egy a zászló", nem kell attól félni, hogy Őfelsége, azon való haragjában, hogy lumpen-értelmiségiek a zászlaját kisajátítják, négyeltet és karóba húzat, vagy jobb kéz levágására ítél zászlóbitorlókat, akár valami hamispénz-verőket. Engem nem is csak az aggaszt, hogy vészesen a nemzetvezető-testvér korát idézik, hanem az a folyamat, aminek a végállomása felé közeledünk. Az pedig a ráció ellenében a sötét irracionalizmus.
Emlékezzünk, mit hozott a rendszerváltás: mindenhol ufókat láttak az emberek, szobordöntögetők és kopjaállítók születtek a semmiből, aztán megérkeztek a bioenergiázó álorvosok, tévékben a pénz-jósok, a képernyőn keresztül dátumok alapján betegséget diagnosztizáló szemfényvesztők, táncikáló sámánok, szike nélkül daganatot eltávolító mágusok, rovásírásos helységtáblák, s már csak ez hiányzott. Székelyhimnusz a magyar parlamentben.
Téveszmék diadala az amúgy is tudathasadás fölött!
Végül, de nem végezetül egy jó tanács. Ha Lezsák úr, a majdnem-költő nem érzi, hogy ez a giccs nem való az ország házába, s úgy érzi, hogy nagyon-nagyon kikívánkozik belőle, ajánlanám, hogy keressen egy kies, bográcsozásra alkalmas helyet. Lehetőleg idehaza, mert ahajt, a Hargita lábánál még az is előfordulhatna vele, hogy egy túlbuzgó góbé azt találná mondani neki, az ének végeztével, hogy "Ne bölcsködjön, kied csak egy árnyékszékely, mink volnánk az igazik, s székely szarta a magyart".
Vári Attila író. Népszava

Figyelmeztette Kövér Lászlót a román kormányfő
A román hatóságok nem késlekednek majd intézkedni Kövér Lászlóval szemben abban az esetben, ha a magyar országgyűlés elnöke megsérti a törvényeket – jelentette ki a román miniszterelnök.
Victor Ponta Tulceán részt vett egy kampányrendezvényen, amelyen újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: „teljességgel nem helyénvaló" Kövér László erdélyi látogatása.
Hozzátette: figyelemmel fogja kísérni, hogy Kövér milyen módon vesz részt a romániai választási kampányban. Reményét fejezte ki, hogy a magyar házelnök tiszteletben fogja tartani a román törvényeket, valamint a jóérzés szabályait, és tartózkodni fog a Romániát sértő nyilatkozatoktól.
Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a lehetséges intézkedések közé tartozik a nemkívánatos személlyé nyilvánítás is.
„Nem akarok konfliktust gerjeszteni a két szomszédos és egyben uniós tagország között, de ha egy közméltóság felelőtlenül viselkedik Románia területén, akkor jogunk van intézkedni ennek megakadályozása végett" – mondta Ponta.
MTI. Erdély.ma

Nyirő-újratemetés: elfogadhatatlanok a román intézkedések
Elfogadhatatlanok azok a román hatósági intézkedések, amelyek átmenetileg megakadályozták Nyirő József újratemetését – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága fogadott el keddi ülésén.
Az állásfoglalást a képviselők 13 kormánypárti és jobbikos igen szavazattal, valamint két MSZP-s nemmel hagyták jóvá. A dokumentum rögzíti, hogy a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog része, ezért egyetlen állam sem akadályozhatja meg ezen alkotmányos alapjog érvényesülését, a végtisztesség megadását. „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy végakaratának megfelelő helyen nyugodhasson. A kegyeleti jog birtokosának joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy Nyirő Józsefet végakaratának megfelelően helyezzék örök nyugalomba” – rögzíti az állásfoglalás.
A dokumentum kitér arra is, hogy az Országgyűlés Hivatala az író kegyeleti jogának kizárólagos birtokosa, így egyedüliként jogosult az író temetésével kapcsolatosan dönteni. Nyirő hamvainak hat évtizeddel halála utáni hazaszállítása az író politikai szerepvállalásától független kegyeleti esemény, mely megfelel az elhunyt végakaratának – zárul az állásfoglalás.
Lendvai: „egylábas”
Lendvai Ildikó (MSZP) azt mondta, azért nem támogatják az állásfoglalás elfogadását, mert féloldalúnak, „egylábasnak” tartják. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy hamvai ott nyugodjanak, ahol szeretné, ugyanakkor a magyar politikusok mindent megtettek azért, hogy az újratemetés ne kegyeleti, hanem politikai esemény legyen – értékelte, hozzátéve: szerinte ezt is ki kell mondani. „Nyirővel szemben is méltatlan, hogy egy ilyen groteszk és ijesztő politikai cirkuszt csináljanak” – fogalmazott az ellenzéki képviselő.
Szabó Tímea (LMP) nagyrészt egyetértve Lendvai Ildikóval azt látta még problémának, hogy a morális és a jogi érvek keverednek. Megjegyezte: az emberi jogi bizottságnak ehhez a kérdéshez kevés köze van, és Kövér László házelnök megjelenése a helyszínen semmi másra nem volt jó, mint a hisztéria fokozására. Gulyás Gergely (Fidesz) a kritikai észrevételekre reagálva azt mondta: a jogi helyzet világos, és a román jogszabályok szerint sem lehetett volna ellehetetleníteni a temetést, ugyanakkor a politikai vetületet nem érinti az állásfoglalás.
Zagyva György Gyula (Jobbik) szerint az újratemetés ellehetetlenítése annak köszönhető, hogy Magyarországnak semmiféle nemzetközi tekintélye nincs, a magyar külügy „impotens” módon tárgyalt a román féllel, azt hitte, még ezt is megteheti. Frakciótársa, Gaudi-Nagy Tamás azt indítványozta, hogy szólítsák fel a román hatóságokat: ne gördítsenek akadályt az újratemetés elé. Belevette volna még az állásfoglalásba a csíksomlyói zarándoklatra érkezők és a diplomáciai mentességet élvezők „zaklatását”, végül a kormánypárti többség ezt nem tette az állásfoglalás részévé.
Hajtóvadászat és konspiráció
Ismert, a külföldi emigrációban elhunyt Nyirő József pünkösdhétfőre tervezett újratemetése azért maradt el, mert Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere hibásan töltötte ki a temetést engedélyező nyilatkozatot. Bunta Levente a Hír TV Célpont című műsorában elismerte, hogy a román hatóságok nyomást gyakoroltak rá az ügyben: Hargita megye prefektusa azt üzente neki, hogy „megtáncoltatja”, míg Victor Ponta azt közölte, hogy jól járt el a végén.
A hatóságok mindent megtettek az újratemetés ellehetetlenítésére. Először a koporsó vasúti szállítását tiltották meg, majd hajtóvadászatot indítottak a közutakon a hamvak után. A rendőrök Lukács Csabát, az esemény sajtófőnökét is feltartóztatták, kábítószer birtoklásának gyanújával. Ügyészi felhatalmazással átkutatták a csomagját, ám csak egy üres urnát találtak nála. A hamvak hollétéről csak három ember tudott – derült ki a későbbi nyilatkozatokból.
MTI, mno.hu. Erdély.ma

Ponta: mutassuk meg Magyarországnak, hogy okosabbak vagyunk!
Victor Ponta miniszterelnök szerint Romániának meg kell mutatnia Magyarországnak, hogy „okosabb és racionálisabb", s nem hagyja magát provokálni – tudatta maga a kormányfő Bukarestben.
A kormány szerdai ülésének kezdetén – amikor még újságírók is bent lehettek a teremben – Ponta Kövér László magyar házelnök erdélyi látogatásáról úgy vélekedett, hogy annak „hosszú távú célja van". Megköszönte a belügy- és külügyminiszternek azt, ahogyan viszonyultak Kövér „provokáló és felelőtlen" magatartásához, és arra kérte őket, hogy továbbra is „határozott álláspontot" képviseljenek a magyar házelnökkel szemben.
„Meg kell mutatnunk, hogy racionálisabbak és okosabbak vagyunk, nem hagyjuk magunkat provokálni, de nem is feszítjük túl a húrt. Az ilyen provokációknak hosszú távú céljuk van, nekünk pedig védenünk kell nemzeti érdekeinket, önazonosságunkat" – mondta Ponta.
Kövér László kedden érkezett Erdélybe, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP) tiszteletbeli elnökeként részt vegyen az erdélyi párt kampánykörútján. A látogatás előtt a román parlament házelnökei arra kérték, hogy halassza el vizitjét a vasárnapi romániai helyhatósági választás utáni időre. Kövér László azt mondta: látogatását jól megfontolta, és mivel jogi akadályát nem látta annak, hogy magánemberként ellátogasson egy EU-tagállamba, eljött segíteni az MPP választási kampányát, akárcsak négy évvel ezelőtt.
Ugyancsak Erdélyben tartózkodik Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, akit egy másik magyar párt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) védnöke, Tőkés László hívott meg.
MTI. Erdély.ma

Markó: Kövér László kampánykörútja nem használ az erdélyi magyarságnak
Victor Ponta kormányfő Kövér László tegnapi Marosvásárhelyre való érkezését követően megismételte, hogy nem kívánatos személynek nyilváníthatják a Magyar Országgyűlés elnökét.
„Az elnök úr nem csupán magán úton van, hanem kampányban vesz részt, egy szélsőséges párt mellett. Remélem, nem fogja túllépni a jó szomszédi kapcsolatok kereteit, és nem sérti meg majd a román törvényeket, de ha mégis, akkor a legszigorúbban fogunk fellépni” – mondta a kormányfő.
„Otthon hagyta volna a házelnöki minőségét Budapesten? – ettől nem lehet eltekinteni, másrészt az MPP tiszteletbeli elnökeként vesz részt a választási kampányban” – nyilatkozta Vasile Blaga, a román szenátus elnöke.
Markó Béla volt miniszterelnök helyettes, az RMDSZ szenátora is hasonlóképpen vélekedett. Szerinte Kövér László nyilatkozatai, nyilvános szereplései ártanak a romániai magyarságnak a választási kampány során, és nem tesznek jót a román-magyar államközi kapcsolatoknak sem.
Kövér László a nyilatkozatokra úgy reagált, hogy nem látta okát annak, hogy lemondja háromnapos látogatását. Azt nyilatkozta, hogy amióta rendszeresen jár Erdélybe egyszer se sértette meg a román törvényeket és nem áll szándékában a jövőben se azt tenni.
Közben az EMNP meghívására szintén Erdélyben tartózkodik Németh Zsolt, a külügyminisztérium államtitkára. Az ő látogatása ellen a román kormány semmiféle kifogást nem emelt.
Kossuth Rádió, Hírek. Erdély.ma

Elfogadhatatlan intézkedések (Nyirő József-ügy)
Elfogadhatatlanok azok a román hatósági intézkedések, amelyek átmenetileg megakadályozták Nyirő József újratemetését – olvasható abban az állásfoglalásban, amelyet az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága fogadott el tegnapi ülésén.
Az állásfoglalást a képviselők tizenhárom kormánypárti és jobbikos szavazattal két MSZP-s ellenében hagyták jóvá.
A dokumentum rögzíti, hogy a kegyeleti jog az emberi méltósághoz való jog része, ezért egyetlen állam sem akadályozhatja meg ezen alkotmányos alapjog érvényesülését, a végtisztesség megadását. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy végakaratának megfelelő helyen nyugodhasson. A kegyeleti jog birtokosának joga és kötelessége arról gondoskodni, hogy Nyirő Józsefet végakaratának megfelelően helyezzék örök nyugalomra – rögzíti az állásfoglalás. A dokumentum kitér arra is, hogy az Országgyűlés Hivatala az író kegyeleti jogának kizárólagos birtokosa, így egyedüliként jogosult az író temetésével kapcsolatosan dönteni. Nyirő József hamvainak hat évtizeddel halála utáni hazaszállítása az író politikai szerepvállalásától független kegyeleti esemény, mely megfelel az elhunyt végakaratának – zárul az állásfoglalás.
Lendvai Ildikó (MSZP) azt mondta, azért nem támogatják az állásfoglalás elfogadását, mert féloldalúnak, egylábasnak tartják. Ahhoz mindenkinek joga van, hogy hamvai ott nyugodjanak, ahol szeretné, ugyanakkor a magyar politikusok mindent megtettek azért, hogy az újratemetés ne kegyeleti, hanem politikai esemény legyen – értékelte, hozzátéve: szerinte ezt is ki kell mondani. Nyirővel szemben is méltatlan, hogy egy ilyen groteszk és ijesztő politikai cirkuszt csináljanak – fogalmazott az ellenzéki képviselő.
Szabó Tímea (LMP) nagyrészt egyetértve Lendvai Ildikóval azt látta még gondnak, hogy a morális és a jogi érvek keverednek. Megjegyezte: az emberi jogi bizottságnak ehhez a kérdéshez kevés köze van, és Kövér László házelnök megjelenése a helyszínen semmi másra nem volt jó, mint a hisztéria fokozására.
Gulyás Gergely (Fidesz) a kritikai észrevételekre reagálva azt mondta: a jogi helyzet világos, és a román jogszabályok szerint sem szabadott volna ellehetetleníteni a temetést, ugyanakkor a politikai vetületet nem érinti az állásfoglalás.
Zagyva György Gyula (Jobbik) szerint az újratemetés ellehetetlenítése annak köszönhető, hogy Magyarországnak semmiféle nemzetközi tekintélye nincs, a magyar külügy impotens módon tárgyalt a román féllel, amely azt hitte, még ezt is megteheti. Frakciótársa, Gaudi-Nagy Tamás azt indítványozta, hogy szólítsák fel a román hatóságokat: ne gördítsenek akadályt az újratemetés elé. Belevette volna még az állásfoglalásba a csíksomlyói zarándoklatra érkezők és a diplomáciai mentességet élvezők zaklatását, végül a kormánypárti többség ezt nem tette az állásfoglalás részévé. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Védjük megszerzett jogainkat!
Felháborító, ahogy a nacionalista, még halott nagyságainktól is rettegő román politika beleszólt Nyirő József hamvainak hazaszállításába, újratemetését megakadályozva.
De még fájóbb, ahogy némely magyar RMDSZ-vezetők viszonyultak ehhez a székelymagyar ember szá­mára felemelő eseményhez. Frunda György szenátor hozzáállása, megnyilvánulása egyenesen sértő, érthetetlen a „székely írófejedelem” megalázása, elárulása. Hát ilyen ember Marosvásárhely RMDSZ-es polgármesterjelöltje? Akkor százszor inkább Smaranda Enache asszony, aki mindig kiállt mellettünk a legtűrhetetlenebb helyzetekben is, védve magyar embertársait honfitársai megalázó tettei, kijelentései ellenében.
Május 27-én este az egyik román tévécsatornán hallottam a bemondónő gúnyos megjegyzését, hogy a székelyudvarhelyi Pap-kertben összegyűltek közt sok olyan magyar ember volt, akinek fogalma sincs Nyirő József munkásságáról. Lehet, hogy sok magyar ember önhibáján kívül nem ismeri az író könyveit, nem is ismerheti, hisz az elmúlt, kommunista rendszerben tiltottak voltak művei. Az én fiatal koromban, a 60-as, 70-es években beszélni sem lehetett Róla, nem hogy taníthatták volna. Nekem szerencsém volt: édesapám, aki a dimbes-dombos erdővidéki kis falu, Középajta református lelkésze volt a 40-es években, az úgynevezett kis magyar világban megvásárolhatta Nyirő József, Wass Albert, Márai Sándor műveit, és a tiltott időszakban a padláson elrejtve egy láda mélyén őrizte őket. Amikor értelmes emberekké cseperedtünk kishúgommal együtt, és már titkot is tudtunk tartani, elérkezettnek látta az időt, hogy bevezessen tiltott nagyjaink életébe, munkásságának megismertetésébe. Esténként lekerült egy-egy nagyra becsült, féltve őrzött kincs a padlásról, és mi valósággal faltuk a szívszorító történeteket.
Óriási öröm számomra, hogy habár már őszülő halántékkal, de megérhettem azt az időt, amikor szabadon, félelem nélkül lehet olvasni, terjeszteni, megbeszélni, megosztani a felhalmozott, már-már fojtogató, kitörni készülő tudást eleinte csak közelebbi barátainkkal, később mind több ismerősünkkel, odaadni olvasásra féltett, a sok tudásra szomjas baráti kéztől megrongyolódott kincseinket.
Ezért fáj, hogy még most is, szabadnak hitt világunkban megtörténhetnek ilyen szégyenteljes dolgok némely RMDSZ-es vezetők hallgatólagos, talán tudatos beleegyezésével. Megalkuvó politikájuk oda vezetett, hogy maholnap azt is elveszíthetjük, amit kínkeservesen sikerült kiharcolni (lásd: magyar tagozat megszüntetése a marosvásárhelyi orvosi-gyógyszerészeti tanszéken, a Mikó-kollégium, szeretett alma materem visszaszolgáltatásának pere, melyet szégyenszemre magyar ember kezdeményezett telhetetlen kapzsiságában). Ha nem vigyázunk, újra elveszíthetjük megszerzett jogainkat is.
Vigyázzatok, kérlek, honfitársaim! Nemsokára választunk, nagyon gondoljátok meg, hová ütitek a pecsétet! Tudom, vannak kivételek is, és gondolom, megérjük azt is, amikor a polgár nem a pártot nézi, hanem az embert magát. Nekem is van kiválasztottam, aki nagyon sokat tett városunk szebbé, lakhatóbbá, szerethetőbbé tételéért, és emberséges, szavatartó, az egyszerű ember szavára is figyelő vezető. RMDSZ-es színekben indul, de tiszta szívvel fogom támogatni!
Bíró Miklósné Tompa Enikő, Sepsiszentgyörgy. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új elnökség, új feladatok (Romániai Magyar Közgazdász Társaság)
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) június 2-án tartotta országos tisztújító közgyűlését.
A küldöttek a következő két évre hattagú elnökséget választottak, az előző elnökség összetételéhez képest két személyi változás történt – áll az RMKT hétfői közleményében.
Az új elnökség tagjai: Szécsi Kálmán regionális igazgató, Raiffeisen Bank, Csatlós Pál branding- és reklámszakember, Promoteus Advertising, Gyerkó László elnökségi tag, Országos Versenytanács, Pajzos Csaba dékán, Partiumi Keresztény Egyetem, közgazdaságtudományi kar, Debreczeni László adótanácsadó, ContExp Kft., Szilveszter Norbert pénzügyi tanácsadó, OVB Allfinanz. A második elnöki mandátumát megszerző Szécsi Kálmán fontosnak tartja a társaság célkitűzéseinek átgondolását és aktualizálását. A korábbi elnökségnek két fontos célkitűzését sikerült megvalósítania: helyreállította az RMKT működésének gazdasági feltételeit, és szorosabb kapcsolatot épített ki a tagsággal – közölte a régi-új elnök, aki eredménynek tartja, hogy sikerült fenntartaniuk két kiadványukat, újabb könyvet jelentettek meg, két sikeres vándorgyűlést szerveztek, újraalapították az ifjúsági frakciót, amelynek tavalyi sikeres konferenciája után idén júliusban a Kárpát-medencei Fiatal Közgazdász Találkozót szervezik meg Nagyváradon. A társaság tavaly elnyerte az év civil szervezete címet. Az elnök a sikertelenségek között említi azt, hogy nem sikerült minden szervezetben élénkíteni a társasági életet, és még szorosabb kapcsolatot kialakítani az erdélyi magyar egyetemekkel. Az új elnökség nagyobb figyelmet fordít a tagság és az erdélyi magyarság igényeire, céljuk még aktívabb szervezet építése. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fiataljaink itthonmaradásáért*
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Sajnálattal olvastam írását, amelyben engem "jobb sorsra érdemes egyetemalapító"-nak nevez, akiről azt feltételezi, hogy "szétverni, rombolni" akarok "törpepárt" bástyájaként.
Én azért vállaltam vezető szerepet az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezetében, mert nem értek egyet a mai értékrenddel, amelynek legfőbb jellemzője a pénz és a korrupció. Hiszek egy olyan társadalom felépítésében, amely az igazi emberi értékeken, a tisztességen, becsületen, gerincességen, a munkán alapszik. Tudom, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani, de el kell kezdeni. Ha nagyon akarjuk, ha bízunk abban, hogy ez lehetséges, ha a társadalom széles rétegei támogatni fogják ezt az új világnézetet, akkor ez a cél elérhető.
Nem azért iratkoztam be az Erdélyi Magyar Néppártba, mert egy másik pártot szét akarnék verni, sőt… Ha vannak olyan választópolgárok Marosvásárhelyen, akik valamilyen okból nem akarnak a több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkező pártra szavazni, akkor legyen lehetőségük egy másik olyan párt jelöltjeit támogatniuk, akik az érdekeiket képviselik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt azért alakult, hogy megszólítsa azt a mintegy 600.000 erdélyi magyart, akik 2008-ban távol maradtak a szavazástól. Én magam azért csatlakoztam a Néppárthoz, mert úgy ítéltem meg, hogy tapasztalatommal segíteni tudom ezt a fiatal és lelkes csapatot, akik hisznek Erdélyben, hisznek Marosvásárhelyben. Elutasítom, hogy rombolásnak, szétverésnek minősítse a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és annak egyik alapítóját, és megbélyegezze azt a több ezer erdélyi magyar fiatalt, aki úgy döntött: Erdélyben magyar anyanyelvén kívánja elvégezni felsőfokú tanulmányait. Ezek a fiatalok jelentik a jövőt és a megmaradást erdélyi magyarságunk számára. Ezek a fiatalok érezhetik, hogy idehaza is lehet részük minőségi anyanyelvi oktatásban, és azt is láthatják, hogy ha van akarat és összefogás, akkor – még ha olykor nehéz is – a semmiből egy új egyetemet tudunk teremteni. Biztosíthatom, hogy sem a Néppárt, sem én nem "gaz ellenfelekkel" hadakozunk, hanem az emberek gondjaira próbálunk a lakossággal közösen megoldásokat találni, ehhez pedig csak a lakosság segítségére, támogatására van szükségünk.
Dr. Hollanda Dénes
nyug. professzor emeritus
*Replika a Népújság május 30-i lapszámában megjelent Elveszejtett demokrácia című írásában közöltekre.
Szerkesztői megjegyzés:
Tisztelt Professzor Úr!
Örvendek, hogy jegyzetem válaszadásra ösztönözte. Meggyőződésem, hogy kis közösségünk számára hasznos lehet az őszinte, problémafeltáró vita. Az elmúlt két évtized hibáit, félresiklásait véleményem szerint ennek hiánya is okozhatta. Ugyanakkor csodálkozom, hogy szerény kis jegyzetemet miként érthette ennyire félre. Én nem az Ön pártválasztásáról írtam, ezért számomra érthetetlen a magyarázkodása. Köztudott, hogy a professzor úr nem szimpatizál az RMDSZ-politikusokkal, mivel nem megfelelő időben és mértékben támogatták az Ön egyetemalapító szándékát. Egyébként a Népújság első perctől nagy teret szentelt ennek a kezdeményezésnek. Nemrégiben is egész újságoldalas interjúban méltattuk az Ön érdemeit. Ezt azért említem, hogy emlékeztessem: távolról sem vagyunk elfogultsággal vádolhatóak, és soha nem kérdőjeleztem, kérdőjeleztük meg a Sapientia EMTE létjogosultságát. Mi több, diákjai gyakorlatát mindig támogattuk.
Egy gondolat erejéig visszatérnék az inkriminált jegyzetemhez. Abban a "fiatal és lelkes csapat" etikátlan, a névtelenség lövészárkából küldött rágalmazó, közösségünket szétverni, rombolni akaró internetaknáiról, lejárató kampányáról írtam. Az Ön iránti tisztelettel, remélem, nem ezt akarja védelmezni.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)

Kövérre dagadt botrány
Victor Ponta kilátásba helyezte a házelnök nemkívánatos személlyé nyilvánítását
Az eddiginél is feszültebbé tette a román-magyar államközi kapcsolatokat, hogy a bukaresti parlament vezetőinek kérése ellenére Kövér László országgyűlési elnök tegnap Marosvásárhelyre érkezett az MPP kampányát segíteni. A látogatás hírére reagálva Victor Ponta kormányfő kilátásba helyezte a magyar politikus nemkívánatos személlyé nyilvánítását.
Lepergett Kövér Lászlóról a román parlament házelnökeinek az a kérése, hogy maradjon távol a romániai választási kampánytól. A Magyar Országgyűlés elnöke tegnap Marosvásárhelyre érkezett, hogy a kampány finisében segítsen a Magyar Polgári Pártnak (MPP). A Transilvania reptéren összesereglett újságíróknak a politikus elmondta, nem tartott attól, hogy a román hatóságok feltartóztatják, erre ugyanis semmilyen okot nem adott. Mint mondta, azt sem tartotta megalapozottnak, hogy eleget tegyen a két román házelnök levélben megfogalmazott kérésének. Vasile Blaga és Roberta Anastase házelnökök levelét Kövér az RMDSZ-nek tett gesztusként értelmezte. Elmondta, az MPP tiszteletbeli elnökeként vesz részt a kampányban, körútja során mintegy 50 településen áll meg.
Kövér László a marosvásárhelyi repülőtéren. A magyar házelnök nem látott okot arra, hogy elhalassza erdélyi látogatását
A Nyirő József újratemetésére vonatkozó kérdésekre előbb nem akart válaszolni, ám az ismételten elhangzó kérdésekre reagálva mégis elmondta, a hamvak jelenleg Budapesten vannak. A kérdésre, eleget kíván-e tenni Victor Ponta román miniszterelnök bocsánatkérési felszólításának, egyetlen szóval, nemmel válaszolt. „Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet viszsza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte. Remélem, hogy a jognak megfelelően újratemethetjük Nyirő József hamvait, és mindent elfelejtünk, amit kölcsönösen egymás fejéhez vágtunk” – jelentette ki Kövér László.
Ponta „figyelmeztetése”
A kész tények elé állított Victor Ponta kormányfő Tulceán leszögezte, a bukaresti hatóságok nem késlekednek majd intézkedni Kövér Lászlóval szemben abban az esetben, ha a magyar házelnök romániai tartózkodása alatt megsérti a törvényeket. A miniszterelnök „teljességgel nem helyénvalónak” nevezte a magyar politikus erdélyi látogatását. Hozzátette: figyelemmel fogja kísérni, hogy Kövér milyen módon vesz részt a romániai választási kampányban. Reményét fejezte ki, hogy a magyar házelnök tiszteletben tartja majd a román törvényeket, valamint a jóérzés szabályait, és tartózkodni fog a Romániát sértő nyilatkozatoktól. Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a lehetséges intézkedések közé tartozik a nemkívánatos személlyé nyilvánítás is.
Németh: kormányközi párbeszédet szeretnénk
Eközben a Kövér Lászlóval egyszerre, de teljesen más célból Marosvásárhelyre érkező Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár Bukarestet okolja a román–magyar viszony elhidegüléséért. Arra figyelmeztetett, nem lehet sokáig elodázni a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedésekről szóló, a két kormány közötti párbeszéd megkezdését. Hozzátette: Victor Ponta román kormányfő nem kezdeményezte a megbeszélést Orbán Viktor miniszterelnökkel, amikor a magyar kormányfő az európai uniós kohéziós alapokról folytatott június elsejei bukaresti tanácskozáson vett részt, márpedig a házigazda román kormánynak kellett volna ezt megtennie. „Gondolom, hogy a román fél még nem áll készen arra, hogy megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek a kétoldalú kapcsolatokban felmerültek” – jelentette ki Németh Zsolt.
Borbély: költözzön ide, ha annyira tetszik neki
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke tegnap lapunknak elmondta, nem foglalkozik Kövér Lászlóval és látogatásával. Szerinte a magyar házelnök tiszte megítélni, mennyire árt, vagy nem árt erdélyi kampányolása a két ország közötti kapcsolatnak. Másrészt ugyancsak mérlegelnie kellene, hogy jogában áll-e magyar országgyűlési elnökként beleszólni abba, hogy ki képviselje a következő négy évben az erdélyi magyarságot. „Mi azt javasoljuk, hogy költözzön ide, Erdélybe, üljön itt velünk akkor is, amikor nehéz és akkor valószínű, többet fog megtudni arról, hogy hogyan intézzük itt a dolgainkat” – mondta el az ÚMSZ-nek Borbély László sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy Kövér László házelnököt saját beleegyezésével Szász Jenő MPP-elnök kampányfogásként használja.
A tegnap Szatmárnémetiben tartózkodó Kelemen Hunor megismételte korábbi kijelentését, miszerint nem tartja helyesnek azt, hogy bárki is beavatkozzék a romániai önkormányzati választások kampányába. A politikus szerint Kövér László jelenléte fölösleges ebben a kampányban. „Sőt a hivatalos román–magyar kapcsolatokban érezhető feszültség nagymértékben miatta történik. Ezt a feszültséget is az erdélyi magyarok érdekképviseletének, az RMDSZ-nek kell majd levezetnie” – jelentette ki szövetségi elnök.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

vezércikk/
Import
„Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet vissza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte.” Hírügynökségi jelentések szerint ezt nyilatkozta Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, amikor a tegnap magánemberként leszállt a marosvásárhelyi repülőtéren, a fejedelmi többesben azonban van egy kis túlzás. Ugyanis nem általában a magyarság és nem is Magyarország lakossága, hanem a romániai magyarság van választási kampányban.
Amint a román– magyar viszonyt sem az előző román és a mostani magyar kormány együttműködése terelte a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által emlegetett „kegyelmi állapotba”, hanem a hatékony együttműködés jól látható jelei éppenséggel az előző magyar kormány idején indultak el, a közös kormányülések olyan gyakorlati hozadékaival, amelyekről a Fidesz–KDNP-kormányzás nagyon hamar lemondott.
Mint ahogyan létezik még két fontos tényező: az egyik az RMDSZ, amely a maga kormányzati és parlamenti szerepvállalásával mindvégig egyengette a román–magyar megbékélés útját, a másik pedig manapság éppen az Európai Unió, amely írott és íratlan szabályaival legalább a felszínen megfékezi a kelet-európai politikusok nagyotmondásait. És ugyancsak sántít az a hasonlat is, hogy Kövér László nem tesz mást, mint a román példát követi, amikor a román politikusok a spanyolországi román vendégmunkásoknál jártak. Romániában ugyanis a romániai magyarok nem Magyarországról ideiglenesen áttelepedett és itt munkát vállaló vendégmunkások, hanem a saját szülőföldjük gazdái, itt vannak otthon és önmaguk próbálják intézni saját sorsukat.
A Magyar Polgári Pártnak nem kell ékesszólóbb szegénységi bizonyítvány, mint hogy Magyarországról kell importálnia a támogatókat és szimbolikus rendezvényeket, a többmilliós Budapest testvérvárosi kapcsolatával kell hitegetni a néhány tízezres Székelyudvarhely, a „székely főváros” MPP s polgármesterjelöltjét, ahelyett, hogy jól működő és működtethető programok, valamint hiteles jelöltek birtokában vonzaná magához a választókat. És még azt sem mondhatja, mint az Erdélyi Magyar Néppárt, hogy most indul először, hiszen az elmúlt négy esztendőben néhány polgármesterének és helyi tanácsosának megadatott a lehetőség, hogy bizonyítson. Igaz, az MPP-s elit jórészt levált az elnökről, az EMNP-hez csatlakozott, és most ez utóbbinak rögtönöznie kell, hogy legalább a romániai magyar dobogó harmadik fokára fel tudjon állni.
Az unióban nyilvánvalóan vélemény- és mozgásszabadság van, ennek bármiféle korlátozása badarság lenne. Ám ugyanilyen botorság, ha valaki arra gondol, hogy néhány napos „jöttem, láttam, győztem” stílussal el tudja téríteni önálló véleményalkotásuktól az erdélyi magyarokat.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Feszültségkeltés
Egy Trianonnal kapcsolatos ismeretterjesztő DVD borítóján olvastam néhány éve a következő mondatot: „Vajon milyen bűn lehetett az, amiért ilyen rettenetes a bűnhődés?” Íme, hogy lehet félrevezetni a tájékozatlan vagy félig tájékozott érdeklődőt egy történelmi kulcskérdésben, miként lehet hamis logikai látszatot teremteni. Mintha a történelmi bűnök szükségszerűen bűnhődést vonnának maguk után, s nem a győztesek ülnének tort a vesztesek felett.
Mintha Trianon nem a szomszédállamok csillapíthatatlan területszerzési étvágya, a háttérerők mesterkedése és a szűk látókörű nagyhatalmi akarat sajátos ötvözetének lett volna az eredménye, s mintha megtörténésébe belejátszott volna bármiféle korábbi magyar politikai hiba.
Mintha nem lett volna sokkal szélesebb jogkörük az Osztrák–Magyar Monarchiában a kisebbségeknek, mint az utódállamok rabigájába kényszerített magyar nemzetrészeknek bármikor.
Hasonlóan logikátlan, a tényeknek ellentmondó beállítás az, amikor az áldozatot teszik felelőssé a feszültségért, a konfliktusokért. A rendszerváltás után a magyarországi balliberális sajtó szerint Jeszenszkyék „rugalmatlan” külpolitikája miatt volt hűvös a román–magyar viszony, és nem pedig román posztkommunisták magyarellenes politikája okolható ezért. Hornék pedig ugyanezen retorika szerint „békét teremtettek a szomszédokkal”, miközben a valóságban feladták a magyar érdekérvényesítést.
A feszültségeket a sovén szlovák propaganda szerint – amely sajátos módon egybecseng a Híd–Most retorikájával – a Magyar Koalíció Pártja kelti (nyilván a felvidéki magyarság jogos igényeinek artikulálásával), valamint a magyar kormány a nemzetegyesítő politikájával. S persze mifelénk is azt olvashattuk a román újságokban, hogy Nyirő József újratemetése miatt vált feszültté Románia és Magyarország közötti kapcsolat, és nem az új román kormány nyílt magyarellenessége miatt. Ebbe a logikai sorba illeszthető bele Borbély László kijelentése is, miszerint Kövér László részvétele a román választási kampányban (a Magyar Polgári Párt oldalán) feszültséget kelt a két ország között.
A magam részéről sajnálatosnak tartom, hogy a Fidesz meghatározó politikusa olyan erdélyi személyiség mellett áll ki, aki mélyebbre süllyesztett saját pártjában a demokráciát, mint az RMDSZ valaha is. A 2009-es botrányos gyergyószentmiklósi MPP-kongresszussal, a párt egyéves ex lex állapotban való tartásával, majd az elmarasztaló bírósági ítéletet követően a törvényesség mellett fellépők kizárásával jelentős lemaradást okozott pártjának. Ettől függetlenül abszurdnak és európaiatlannak tartom, hogy bárki elvi kifogást emeljen az ellen, hogy egyazon ideológiai táborba tartozó pártok vezetői kampánysegítséget nyújtanak egymásnak. Ezt feszültségkeltésnek nevezni pedig tényszerűen is hamis.
Mert ez az egyébként természetes és európai szinten is bevett gesztus csak akkor kelt feszültséget, ha a román diplomácia így látja önérdekből taktikusnak. Mi sem természetesebb az egységesülő Európában, mint a testvérpárti segítségnyújtás. Élnek ezzel a konzervatív pártok, a szocialisták és a nemzeti radikálisok is. Ne dőljünk hát be az efféle propagandának! Annál is inkább, mivel a Frunda György által Deák Ferencnek tulajdonított – egyébként Szabó Dezsőtől származó – alapállás, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”, eleve értelmetlenné tesz minden olyan beállítást, amely szerint beavatkozás lenne, ha a Kárpát-medence vagy akár a világ bármelyik pontján lakó magyar véleményt nyilvánít egy másik magyar közösség sorsalakításáról. A magyar kormány által meghirdetett Kárpát-medencei nemzetegyesítés programja minden magyar politikai gesztus mércéje kell hogy legyen, és nem pusztán magyarul előadott többségi propaganda.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Porlunk, mint a szikla…
Mindössze maroknyi érdeklődő volt jelen Kézdivásárhelyen, a Vigadóban Margittai Gábor budapesti publicista magyar szórványról és kulturális örökségről szóló előadásán. Az Ázsiában, Afrikában, Európában élő, magyar öntudatú néptöredékekkel foglalkozó beszámoló mindenki számára tanulságos volt, hiszen az ő fogyatkozásukban a mi (esetleges) szomorú jövőnk is felsejlik.
Margittai Gábor a tömbmagyarság melegét nem, támogatását is csak szűkösen érző, az önfeladás határán levő, végóráit élő magyar szórványról beszélt. A Trianoni menyecske című könyvében így fogalmaz: „Trianon óta kilencven év telt el a Kárpát-medencében, s valószínűleg felének sem kell eltelnie ahhoz, hogy ezután soha többé ne leljük fel Árpád-kori templomainkat, reneszánsz főúri kastélyainkat, csatatereink emlékműveit, hősi halottainkat, nemrég még eleven tájnyelvi kincseinket, dédszüleink nyomait a hajdani kisvárosokban, Isonzótól Délvidéken, Dél-Erdélyen, Máramaroson, a Szepességen át egészen a jelenleg ausztriai Őrvidékig.”
Szomorú a magyar szórványok helyzete, hiszen szentélyeiket, „ahol hajdan imádkoztak, ma idegen nyelven énekelt zsoltárok töltik be. Jó esetben… Mert előfordulhat az is, hogy birkapásztorok vették birtokukba, az oltár előtt trágyadomb magasodik, a magyar szenteket ábrázoló freskókon obszcén vésetek, s a falakról levertek, elloptak mindent, ami pásztori otthonok ékessége lehet.”
Az asszimiláció vidékenként változik. Délvidéken a stratégia hasonlít a romániai helyzetre, ott ugyanis a kisebbség kulturális örökségét lebontják, beépítik (néha szó szerint is): a magyar sírkövek járdákban, épületalapban végzik. De Dél-Erdélyben, például Magyarigenben is tűnnek el nemesi temetők vagy magyar feliratú harangokat lovasítanak meg. Igaz, Fehérvízen ez nem sikerült, mert villám csapott a tolvajokba, azóta babonásan tisztelik a harangot – idézte fel Margittai.
Felvidéken a magyarság múltjának megsemmisítése más módszerekkel zajlik: a magyar vonatkozású templomokat, kastélyokat felújítják, így bátran beszélhetnek 11. századi Szlovákiáról. Erre példa az ausztriai Burgenland esete is, ahol meghamisítva a történelmet, 12. századi burgenlandi kerámiáról beszélnek, holott Burgenland csak a 20. században született meg. Ez egy szisztematikus, jól kidolgozott folyamat, aminek vesztesei vagyunk – véleményezte az előadó.
A szórvánnyal kapcsolatban fontosnak tartotta megemlíteni történelmi eseményeket is. Például az 1848–1849-es forradalmat másként élték meg Pesten, és másként Dél-Erdélyben. Az Avram Iancu-felkelés folytán mifelénk genocídiumba torkollt a forradalom – például Zalatnánál, a Gyulafehérvárra vezető út mentén, a buszmegálló mögött lemészárolt magyarok nyugszanak tömegsírokban. Mindezek mellett a szerző vetített képekkel kísért beszámolóban beszélt az általa felkeresett, Európán kívüli, magukat magyar eredetűnek valló népcsoportokról is, így a törökországi Antalya tartományban található Macarköyről, amelyet egyes vélekedések szerint egykoron magyar földről elhurcolt rabszolgák alapítottak. Szintén ilyen egzotikum a Núbiában, a mai Egyiptom és Szudán határán élő, magát magyarnak valló, núbiai nyelvű, magyaráb nevű népcsoport is. Mondáik szerint őseik 1517-ben érkeztek Egyiptomba az oszmán-török szultán hódító hadseregével.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Kit zavar a vendég?
Egymással versengenek a román pártok, ki tud keményebben odamondani Kövér László­nak erdélyi kampánykörútja miatt, az új hatalom a legmagasabb szinten oly nagy buzgalommal és hévvel esett neki a magyarországi politikusnak, mintha bizony legalábbis Erdély visszafoglalására készülne a látogató.
Victor Ponta miniszterelnök, afféle román nemzeti hősként, naponta kétszer-háromszor üzenget Kövér Lászlónak, mi több, nemkívánatos személlyé nyilvánítását, kiutasítását is kilátásba helyezte, s mert az ellenzékbe szorult demokrata-liberálisok sem akarnak kimaradni a nemzetféltők sorából, a két házelnök, Vasile Blaga és Roberta Anastase levélben kérte a magyar országgyűlés elnökét, halassza el romániai kiszállását. Elemzők sora zárkózott fel a politikusokhoz, zeng a nagy román kórus a magyarok revizionizmusáról, pártállástól függően némelyek a magyar kormányzók felelőtlenségét teszik szóvá, amiért úgymond beavatkoznak a romániai választási kampányba, mások a külügyminisztert vagy az államfőt ostorozzák, amiért tehetetlen szemlélői az eseményeknek.
Választási kampány van, ilyenkor elszabadul a pokol, majd csak megnyugszanak a kedélyek, legyinthetnénk. De nem tehetjük, két okból sem. Egyrészt, mert a hisztérikus román reakció maradandó nyomokat hagyhat a magyar–román államközi kapcsolatokban, és ez erdélyi magyar közösségünk sorsát is befolyásolja. De nem legyinthetünk azért sem, mert e furcsa román kórusba az RMDSZ csúcsvezetői révén magyar hangok is bekapcsolódni látszanak: Borbély László politikai alelnök brutális beavatkozásól beszél, Kelemen Hunor pedig azt félti, amit magyarok és románok közösen felépítettek az elmúlt huszonkét esztendőben. A szövetséget szemmel láthatóan zavarja, hogy a Fidesz egyik vezetője politikai vetélytársaiknak kampányol. Pedig tudhatnák: Európa-szerte bevett gyakorlat, hogy a politikusok országuk határain kívül is támogathatják az ugyanazon pártcsaládhoz tartozó más állambeli alakulatot, mint tette azt például Tony Blair volt brit miniszterelnök is, aki a magyarországi szocialisták rendezvényein vett részt, vagy Angela Merkel német kancellár, aki Nicolas Sarkozy volt francia államfő mellett szállt síkra, és a sor folytatható.
Mindazonáltal e pártos félelemnek sem lenne szabad oly nyilatkozatokra ragadtatnia az RMDSZ képviselőit, melyek végkicsengése az alaptalan román támadásokéhoz hasonlatos – magyar ember fülét mégiscsak sérti, ha saját vezetői is eme dicstelen kórus hangját erősítik.
Vagy talán ily módon próbál a szövetség az új hatalom kegyeibe férkőzni, eljátszva a „jó fiú” szerepét?
Farcádi Borond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magunk döntsünk sorsunkról (Kampányban)
A vezetőknek az a dolga, hogy közösségüket szolgálják, ha nem ezt teszik, el kell venni tőlük a megbízatást, és újakat kell választani – jelentette ki tegnap a nagyborosnyói kultúrotthonban tartott fórumon Tőkés László, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke.
Háromszéki kampánykörútja első állomásán népes közönség – több mint 150-en voltak a teremben – tapssal fogadta az EP-képviselőt, a találkozón azonban nem hiányoztak a feszült pillanatok sem: két felszólaló is kiábrándultságának adott hangot, Kocsis Dénes független tanácstagjelölt igen felháborodottan szögezte le: elege van a pártokból.
A találkozó kezdetén Nemes Előd, az EMNP megyeitanácselnök-jelöltje eddigi kampánytapasztalataikat ismertetve elmondta: nagy az elégedetlenség az emberek körében, a néppárt a fiatalságot és a tapasztalatot ötvözve szeretne változtatni ezen. Olyan községvezetést szeretnének, amely nemcsak Borosnyó-centrikus, hanem a hozzá tartozó falvakra is figyel, hogy a fiatalok ne kényszerüljenek máshol keresni boldogulásukat. Kertész Tibor Barna kijelentette: a borosnyói tanács hat tagjának elege lett a helyben topogásból, ezért léptek ki az RMDSZ-ből, és választották a néppártot. Szőcs Levente polgármesterjelölt elképzeléseit ismertetve a házi beteggondozói rendszer szükségességéről, a helyi sport- és kulturális élet fellendítéséről beszélt. Dr. Kovács István, az EMNP megyei önkormányzati jelöltlistájának vezetője leszögezte: fő céljuk a vidékfejlesztés.
Tőkés László azt hangsúlyozta: sorsunk alakítása elsősorban magunkon múlik, a falunak kezébe kell vennie az irányítást, hiszen legnagyobb értékünk az önrendelkezés. Ne mások mondják meg, mit kell tenni, a közösségnek magának kell választania vezetőit – szögezte le, majd hozzáfűzte: a néppárt egyik legfontosabb célja éppen ez, hogy helyreállítsák ezt a szellemet, hiszen ez jellemezte a székelységet. Megérett az idő a változásra – hangsúlyozta –, megjegyezve: az RMDSZ-es vezetőket gyakran árnyék-székely magatartás jellemzi. Terveink vannak gazdaságfejlesztésben, a sport- és ifjúsági élet fellendítésére, a magyar ajkú cigányság sorsának jobbítására – sorolta, arra kérve a jelenlevőket, június 10-én ne csak szavazzanak, hanem válasszanak, és támogassák az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjeit.
A hozzászólások során egyebek mellett elhangzott, hogy kiábrándultak az emberek a politikából, elegük van az ígéretekből. Ezekre válaszolva Bedő Zoltán kifejtette: éppen azért kérnek esélyt a választóktól, mert eddig csak csalódásban volt részük.
Farcádi Borond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Nem jó, ha egy pártnak akár egy mandátum erejéig is abszolút többsége van Romániában”
Interjú Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével
– Mennyire rajzolja át a politikai palettát a módosított választási törvény, amennyiben e jogszabály előírásai szerint rendezik meg az őszi parlamenti választásokat?
– A választási rendszer módosításával a szándék egyértelmű: teljesen átrendezni a belpolitikai erőviszonyokat. Amennyiben a parlament által elfogadott jogszabály hatályba lép, az olyan pártok, szövetségek, amelyek az urnáknál a szavazatok 45-50 százalékát szerzik meg, a mandátumok csaknem 70 százaléka fölött rendelkezhetnek. A győztes mindent visz elv alapján az a jelölt kerül a parlamentbe, aki a legtöbb szavazatot kapja a választókörzetében. A módosítás jelen pillanatban az USL-nek kedvez, a szociáldemokrata-liberális pártszövetség akár kétharmados többséget is szerezhet az őszi parlamenti választásokon. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármit megtehetnek. Egy olyan párt pedig, mint a PDL, amelynek 20-25 százalékos a támogatottsága, a mandátumok alig 10 százalékát szerezheti meg. Ilyen körülmények közt a választói akarat aligha fog érvényesülni a politikai képviselet tekintetében, számítások szerint másfél-kétmillió szavazó érezheti úgy, hogy nincs reprezentálva a törvényhozásban. Ez az eljárás, egy ilyen erőfölény kockázatos lehet nem csak Romániában, hanem az unió valamennyi keleti országában. Ez a választási rendszer még az évszázados hagyományokkal rendelkező demokráciákban is egyre inkább döcög, Nagy-Britanniában is azt fontolgatják, hogy egy olyan rendszert vezessenek be, amely az arányos képviseletet biztosítja.
– A jelenlegi választási törvény is a szociáldemokrata-liberális szövetségnek kedvez?
– Az USL a jelenleg hatályban lévő törvény szerint is megnyerné a választásokat, bár nem lenne alkotmányozó többségük. Véleményem szerint az az érv, miszerint Romániában a politikai stabilitás megteremtése érdekében van szükség ilyen jogszabályra, butaság. Ha ugyanis ez a szövetség felbomik – és jó esély van erre –, akkor többsége egyetlen politikai alakulatnak sem lesz. Románia még sokáig arra van ítélve, hogy koalíciók kormányozzanak. Jól van ez így, mert olyan országban élünk, ahol nem jó, ha egy pártnak akár egy mandátum erejéig is abszolút többsége van. Nézzük meg az 1990–1992-es, vagy 1992–1996-os időszakot, amikor Iliescuék kormányoztak hatalmas többséggel. Ha nincsenek ellensúlyok a román politikai életben, akkor itt nagyon gyorsan rossz dolgok történhetnek. Az a jó, ha van koalíciós kényszer.
A szociáldemokraták és a liberálisok, akik nem is olyan rég még a vegyes választási rendszer mellett álltak ki, egyik napról a másikra megváltoztatták álláspontjukat ebben a kérdésben, most ugyanis ezt diktálja az érdekük. Elképzelésük szerint a parlamentet két nagy, szövetségben lévő párt uralná, a többi nem számít. Mellesleg én nagyon szkeptikus vagyok az USL sorsát illetően: ha meg is nyerik fölényesen a választásokat, a közös kormányzás nem lesz hosszú életű. Nem hiszem, hogy a szövetség túléli az alkotmánymódosítást és a köztársasági elnökválasztást. Aki figyelmesen hallgatja Ponta miniszterelnök nyilatkozatait, az érezheti, milyen súlyos nézetkülönbségek lappanganak a mélyben. A szociáldemokraták különben sem arról híresek, hogy békében tudnának bárkivel is együttműködni hosszú távon. Véleményem szerint nem lesz hosszú életű ez az együttműködés, a szövetség felbomlik majd két 30-35 százalékos parlamenti támogatottságú pártra, és szükség lesz más politikai alakulatok támogatására ahhoz, hogy kormányt alakíthassanak.
– Ezek szerint nem készül hosszú távú ellenzékiségre a szövetség?
– Azt a politikust, aki azt mondja, hogy ellenzékben akar politizálni, el lehet felejteni. A politika a döntésekben való részvételről szól. Az RMDSZ is azt szeretné – persze nem minden áron! –, ha ismét kormányzati eszközöket használhatna.
– Mennyire lenne kedvezőtlen ez a jogszabály a magyar képviselet szempontjából?
– A törvény módosítása értelmében azokban a megyékben, ahol egy nemzeti kisebbség aránya eléri a 7 százalékot, de egyetlen jelöltjük sem végez valamely egyéni választókerület első helyén, pótlagos mandátumot kap az a kisebbségi jelölt, aki a megyében a legjobb eredményt érte el. Az RMDSZ számára ez azt jelenti, hogy meg tudja őrizni mandátumainak számát. Mi több, „hivatalból” Temes megyében is jár egy mandátum, hiszen ebben a pillanatban még a 2002-es népszámlálási adatok vannak érvényben. (Ezek szerint a bánsági megyében a magyarság számaránya 7,5 százalék, az ideiglenes népszámlálási adatok szerint a megyében a magyarok számaránya már csak 6 százalék körüli. 2008-tól nincs RMDSZ-es képviselő a megyében – szerk. megj.) A székely megyékben nem csak megőrizni, hanem növelni is lehetne a képviselők számát, számítunk ugyanis arra, hogy Kovászna megyéből, pontosabban Orbaiszékről bejön a negyedik mandátum. (Ebben a választókörzetben 2008-ban az RMDSZ jelöltje került az első helyre, visszaosztáskor azonban román jelölt kapta a mandátumot. Az idén a magyar jelölt kerülhet be a parlamentbe, a helyi románság pedig kap pótlagosan egy képviselői helyet – szerk. megj.) Maros, Szatmár, Bihar és Szilágy megyéken kívül megmaradna Máramaros, Brassó, Arad és Kolozs. Sajnos, a számítások szerint Kolozs megye veszítene egy mandátumot – Pálffy Zoltán körzetéről van szó. Ha pedig Máté András Levente bánffyhunyadi körzetében nem végezne az első helyen, Kolozs megye akkor is kapna egy mandátumot, a megye magyarságának számaránya feljogosítja erre. Hosszú távon viszont elveszítenénk azokat a szavazatokat, amelyeket Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, illetve Temes megyében kapott a szövetség, ami az RMDSZ országos támogatottságának csökkenéséhez vezetne. Választóinknak azzal kell szembesülniük, hogy szavazatuk nem eredményez mandátumot, ezért elkezdenének más ráció mentén szavazni, ami – ezekben a megyékben legalábbis – az etnikai szavazatok végét jelentené. Abban reménykedem, hogy ez a választási rendszer olyannyira rossznak fog bizonyulni, hogy 2016-ban már nem alkalmazzák, hanem egy vegyes rendszer lép életbe, amely kiegyensúlyozza a képviseletet.
– Milyen esély van arra, hogy az Alkotmánybíróság kifogást emeljen a törvény ellen? Mennyire megalapozott a PDL keresete?
– A PDL keresete olyan érveket tartalmaz, amelyeket mi nem tudunk a magunkévá tenni, és ezért nem is írtuk alá. Ők a 2009-es népszavazásra hivatkoznak, amikor az egykamarás törvényhozásról és a parlamenti létszámcsökkentésről írtak ki referendumot, és amelyet az RMDSZ nem támogatott. A PDL óvásában az szerepel, hogy a 7 százalék miatt megnőne a képviselők száma. Ez megint csak azt jelenti, hogy nem értik, nem akarják érteni, miért volt ez fontos számunkra, megint ellenünk beszélnek. Az egyik nyomós érv, aminek alapján az Alkotmánybíróság kifogásokat emelhet a törvénytervezet ellen, az az alkotmány által szavatolt arányos képviselet. Másrészt: amikor az Alkotmánybíróság visszautasította az összevont választásokra vonatkozó kezdeményezést, ezt elsősorban azzal indokolta, hogy nem tartja ajánlatosnak megváltoztatni a játékszabályokat egy évvel a választások előtt. Bízom abban, hogy ha év elején érvényes volt ez az érv, akkor most is az lesz.
Amennyiben az Alkotmánybíróság visszautasítja a törvényt, az a jogszabály marad érvényben, amellyel a mostani parlamentet megválasztották. Ez rossz törvény ugyan, de biztosítja az arányos képviseletet, mert magában foglalja a megyei és országos visszaosztási mechanizmust, tehát minden leadott szavazatból ott lesz mandátum, ahol a szavazatot leadták.
– A parlamenti bejutási küszöb eltörlése előnyös az RMDSZ-szel konkuráló pártok számára. Hogyan látja ezt a helyzetet?
– Semmilyen előnyt nem jelent a konkurencia számára. Egy dolog egyéni választókerületben mandátumot nyerni, és más dolog szétverni a választókerületet. A kettőt nem lehet egyszerre csinálni. Abban a pillanatban, amikor az önkormányzati választások eredményeit ismerjük, többet tudok majd mondani, milyen támogatottsága van egyiknek, másiknak országos szinten. Ezekből az eredményekből világosan kiderül, milyen esélyei lesznek a versenypártoknak ősszel. Egy biztos, nekünk arra kell összpontosítanunk, hogy olyan jelölteket állítsunk ősszel, akik meg tudják nyerni a választókerületet.
Székely Kriszta. Szabadság (Kolozsvár)

Könyvhét Kolozsvár szívében
Magyar ajkú könyvkedvelők második alkalommal látogathatnak el a Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre. A holnaptól vasárnapig tartó rendezvénysorozat kiadók, szerzők, kötetek tucatjait sorakoztatja fel az érdeklődők előtt, erdélyi és magyarországi területről egyaránt.
A Romániai Magyar Könyves Céh és az RMDSZ Főtitkársága által szervezett rendezvény sokszínű és sűrű kínálattal rukkolt elő ebben az évben: a Mátyás király szülőháza előtti téren felállított színpadon, csütörtökön délután kerül sor a megnyitóra, előtte és utána a Bogáncs néptánccsoport lép fel a Harmadik zenekar kíséretében, hét órától pedig Balázs Fecó és a Korál koncertjén vehetnek részt az érdeklődők. A következő napokban a kolozsvári magyar iskolák kórusai, néptánccsoportjai szintén szerepet kapnak: a Médiabefutó döntősei lépnek fel, a Role és a Bóbita zenekar, a Fűszál együttes, a Kalapos Band. Énekelt versek, szavalatok, felolvasások hangzanak el, Berecz András mesemondó előadását lehet megtekinteni, emellett a Házsongárdi temető látogatását, irodalmi és várostörténeti sétát szerveznek Asztalos Lajos helytörténész vezetésével.
Könyv, grafika, könyvművészet Erdélyben (1919–2011) című kötetét mutatja be Kántor Lajos és Könczey Elemér, Markó Béla Boldog Sziszüphosz című haiku-kötetével lesz jelen. Cseke Péter Védjegyek című könyvét, Gudor Kund Botond Rediviva chartophylax Igeniensis, Az erdély-hegyaljai Magyarigen református közösségének története című munkáját, a Székelyföld szerkesztői a Székely Könyvtár öt kötetét ismertetik.
A rendezvény alkalmával az RMDSZ Főtitkársága újra könyvadományozási akciót szervez a szórványban működő magyar nyelvű iskolák támogatása céljából. Bárki adományozhat könyvet (újat vagy használtat), továbbá különböző eseményekre egy könyv lesz a szimbolikus belépő. A könyvadományokat június 7. és 10. között a Mátyás szülőháza előtti téren felállított Infó Pontnál várják.
H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke hangsúlyozta: mindazokat várják a könyvünnepre, akiknek fontos az erdélyi magyar írott kultúra jelene és jövője, és akiknek elégtételt jelent, hogy Kolozsvár szívét négy napra kisajátítja a magyar könyv.
A kolozsvári könyvünnep őse
Hetvenegy évvel ezelőtt Benedek Marcell, Benedek Elek legidősebb fia, aki egy ideig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének főtitkára is volt, jött el Erdélybe, hogy előkészítse a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi és a szatmári rendezvényt. 1941. június 9., 10. és 11-e valóságos közönségsiker volt, az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. A Kolozsvár főterén felállított kilenc sátor előtt olyan írók ajánlották könyveiket, mint Móricz Zsigmond, Veres Péter, Sinka István, Ignácz Rózsa, Reményik Sándor. Az Ünnepi Könyvhét tiszteletére megjelent könyvek sorában nagy sikere volt a Versekben tündöklő Erdély című versantológiának, amelyet Szentimrei Jenő állított össze, és amelyet olcsó, fűzött és népi szőttesbe kötött amatőr változatban is több száz példányban eladtak. Az eseményekről bőven beszámolt a korabeli sajtó, ennek archívumát bárki végigböngészheti az unnepikonyvhet.ro honlapon.
Kustán Magyari Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)