Mikó-per meghurcolással
A buzău-i bíróság várhatóan június 26-án hirdet ítéletet abban a perben, amelyet a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot visszaszolgáltatók ellen indítottak. Markó Attila, az elkobzott ingatlanokat visszaszolgáltató bizottság egykori tagja úgy véli, ez az ügy már nem az ingatlanokról, hanem az érintett személyek meghurcolásáról szól.
Továbbra is börtönbüntetést kér az ügyészség Markó Attila, az etnikumközi kapcsolatokért felelős hivatal államtitkári rangú vezetője, Marosán Tamás volt egyházkerületi tanácsos és Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt jogásza ellen. A vád szerint ugyanis az említett három személy jogtalanul adta át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ingatlanát az egyháznak, ezzel pedig megkárosította az államot.
Markó Attila, államtitkár, RMDSZ: „Számunkra már régóta egyértelmű az, hogy egy ilyen kérdésben nem is annyira fontos az, hogy különböző emberek hibáztak vagy sem. Sokkal inkább fontos az, hogy különböző embereket meghurcoljanak, egészségileg kicsinálják. Ez történt egyébként az igazságügyi minisztériumi kollégával, Clim úrral is.”
Markó Attila elmondta, a legutóbbi tárgyaláson egyértelművé vált, hogy a Mikó kollégium az egyház tulajdona volt, így a visszaszolgáltató bizottság semmilyen bűncselekménnyel nem vádolható. Hozzátette, biztos abban, hogy amennyiben felmentik a vádak alól, a korrupcióellenes ügyészség meg fogja fellebbezni a bíróság döntését.
A visszaszolgáltató bizottság volt tagjai ellen két sepsiszentgyörgyi család panasza nyomán indított eljárást a korrupcióellenes ügyészség. A két család ugyanis a tanári lakásokként szolgáló, a református egyháznak visszaszolgáltatott ingatlanban lakott, a rendszerváltást megelőzően bérelték, azt követően pedig megvásárolták a lakásokat.
Farkas István
Erdély Tv. Erdély.ma

Böjte atya: kedves nyolcadikot végzett diákok, várnak benneteket a szakiskolák!
Ballagnak ma a nyolcadikos diákjaink! Ünneplőbe öltözött, virágoktól roskadó szép nap ez a mai! Jól esik nézni a jókedvű, tisztaszemű, nagyra nőtt szép fiatalokat! Gratulálok nekik!! Gyakorlatilag felnőttek, és így a további életutukat lassan a kezükbe veszik. Elindul a nagy csapat minden tagja a maga hódító útján. Dönteniük kell, szakmát, hivatást kell választaniuk. Olyant, amely megtartja itthon, szülőföldünkön, és amelyből nem csak önmagukat, de jövendő családjukat is el tudják tartani.
Egy busznyi nyolcadik osztályt végző fiatallal az elmúlt héten elmentünk néhány vállalkozóhoz, gazdához útbaigazításért, tanácsért. Kíváncsian keltünk útra, hogy lássuk Székelyföldön miből élnek az emberek, mit ajánlanak a felnőttek felemelt fővel, bátran a végzős nyolcadikosainknak.
Utunk végén kielemeztük a látottakat, és most a tapasztalatok alapján, két hírrel szolgálhatunk a nyolcadikot végző, kilencedikbe készülő diákoknak és családjaiknak: egy jó hírrel és egy még jobbal. A jó hír
Az erdélyi mesteremberek, földművesek, vállalkozókkal történt találkozó végén mindenki ugyanazt mondotta: munka van, és a becsületes, jól végzett munka gyümölcsét értékesíteni is lehet. Egy a fontos: legyen, aki tisztességesen elvégzi a munkát! Földműves, kézműves, de a vendéglátó-iparban vállalkozók is mind-mind azt mondták, hogy szükségük van becsületes, szorgalmas fiatalokra. Olyanokra, akik tudnak, de főleg akarnak is dolgozni! Az elején talán szerényebb fizetést adnak, de ha a munkavállalók bizonyítottak, akkor igenis szép keresetet lehet itthon is elérni.
Egy férfi azt mondta, hogy foci van, és a fociból igenis meg lehet élni, csak gólt kell rúgni! Olyan világ van, ahol a lézengő, eredménytelen, lusta játékost biza kifütyülik. Ma nem elég mímelni a munkát, az emberek igényesek minden szempontból, ezért nem vesznek fel akármit, nem esznek meg akármit, nem laknak akármilyen körülmények között, és ezért akármilyen munkáért nem jár a fizetés. Most, hogy lejárt az az idő, hogy mindenkinek kell sikerüljön az érettségije, a mindennapi életben is bizonyítani kell. A munka piacán is meg kell küzdeni „az átmenő jegyért": a megélhetésért. Láttuk, hogy lehet eredményesen dolgozni. A médiában hallható sok nyafogás, panaszkodás ellenére bizony sok embernek ez a mi vidékünkön is látványosan sikerül. A vállalkozók, akik a nullából indultak, mégis nagyon szép gazdaságokat, tanyákat, farmokat, panziókat építettek. Minden faluban sok fiatal állt neki szorgalmasan a mezőgazdaságnak, és jó látni, hogy már van aki saját földjét megművelve, saját állatait húsáruba feldolgozva szép vendéglátóegységet működtet. Szép, tiszta udvarán kürtőskaláccsal fogadhatja a vendégeket, és munkájából eltartja a családját.
Egy idős ember mesélte, hogy ha neki azt mondták volna a kommunizmus alatt, hogy eljön az az idő amikor visszaadják a földeket és azon mindenki azt termelhet amit akar, olyan állatokat tarthat amilyeneket szeretne, nem hitte volna el. De azt már legszebb álmában sem remélte volna, hogy a szorgalmas munkáért nemhogy adót nem vetnek ki rá, hanem még támogatást is fog kapni, melyből jó gépeket, fajállatokat vásárolhat. Igen, ki kell mondani, hogy Erdélyszerte, de különösen Székelyföldön nagyon szép gazdaságok születtek az elmúlt években, és sokan komoly gépparkkal, egészséges állatállománnyal is rendelkeznek, ami feljogosít a reményre.
Jártunk egy olyan fiatal gazda telkén, ahol a szépen felújított ősi ház mellett ott áll a mai kor igényeinek megfelelő épület. Az udvaron a nyírott pázsiton pávák sétálnak, a kert végében két tüzes hátasló, az istállóban meg sok fejőstehén. Leültünk beszélgetni, kint az udvaron, egy szép kis tó partján a filegória alatt. Néztem a gazda három szép kisgyerekét, jókedvű feleségét, és a gyerekekkel együtt meghatottan hallgattuk ennek a negyvenéves fiatalembernek minden egyes szavát, melyből bizalom és büszkeség áradt. Igen, munka van, de Istennek hála a kitartó, átgondolt, becsületes munkának eredménye is van.
Egy másik felcsíki gazda kivitt a birtokára hol hetven tehén legelt, és miután megcsodáltuk a szép modern istállót, fejőházat melyet modern napelemekkel szépen kivilágít és működtet, meghívott kis tanyájára egy pohár borra. Leültünk a tornácra és előttünk ott magaslott a Nagyhagymás hegység, a maga lélegzetelállító szépségében. A tanya mögött a tavaly érettségizett fia a traktorral kaszálta a zöld füvet.
A férfi elmondta, hogy a munka nehéz, nyáron reggeltől estig kell dolgozni, de Istennek hála minden évben csak előre lépett. Sikerül lassan-lassan földeket vásárolni, az állatokat maga becsületesen fel szaporította, és gépeket is beszerezni. Így gyermekeit is meri bátorítani, hogy álljanak melléje mert a szülőföld eltartja őket: ha mi eltartjuk az állatainkat, azok is el fognak tartani minket! Ittuk a bort, és a gazda ugyanazt mondta, amire én is gondoltam: van jövő, van remény itt a hatalmas hegyek között a becsületes, munkát szerető ember számára. Ha nekünk is ugyanazok a jogaink lesznek, mint bárki másnak itt Európában, ha ugyanúgy jár a földalapú támogatás és a többi törvény adta lehetőség, akkor hiszem, hogy a kitartó, becsületes, szorgalmas embereknek tisztességes, szép jövője lesz – itthon, a szülőföldünkön.
Igen kedves fiatalok, szívem minden melegével bátorítlak, hogy merjetek rálépni őseink útjára. Ők itt Erdélyben, Székelyföldön legtöbben az erdőkből, szántóföldekből, állatokból éltek meg. A gazdaember becsületes munkájára épült a kézművesipar, a kereskedelem, a vendéglátás, de még a nagyratörő politikai karrierek is erre alapoztak. Templomainkban értük imádkoztak a papok, az iskoláinkban a becsületes munkások, földművesek, gazdák gyermekeit tanították a tanárok, és a kórházban is őket gyógyították az orvosaink, ápolóink. Ha lesz aki az ő munkájukat továbbvigye, akkor megmarad Székelyföld, lesz Erdély!
Íme a még jobb hír
Megmaradásunk érdekében úgy látom, hogy a tanügy is kész leverni a port a mezőgazdasági, ipari szakiskolákról, és megmaradásunk érdekében újrateremteni ezt a nagyon fontos iskolarendszert. Az elmúlt években sajnos egyetlen szakiskola sem működött Erdélyben, mindenkit a középiskolák hosszú, bonyolult elméleti képzésén keresztül akartak elvezetni az érettségiig.
Németországban a fiatalok 60 százaléka meg sem próbál érettségizni, Romániában erőszakkal mindenkit elvittek a tavaly is az érettségiig és ott a vizsgán sajnos 63 százalék el is bukott. Így gyakorlatilag sajnos ugyanott vagyunk mind a németek, de a mi fiataljaink elvesztegettek néhány évet, és egy keserű kudarccal léphetnek ki a nagybetűs életbe. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez az erőltetett elméleti képzés mennyibe kerül az államnak, mindannyiunknak.
Több igazgatóval is beszéltem. Úgy tűnik, egyre többen látják be, hogy a diákok nagy részénél a napi 7-8 órás meddő elméleti oktatást fel kell váltsa a gyakorlati tudást adó szakmai képzés. Mindenkinek fel kell mérnie a képességeit, a vágyait és az alapján kell alázattal, bölcsen döntenie, hogy melyik iskolába iratkozzon be. Mindenki felelős a saját maga és a gyermekei jövőjéért, ezért a tanárok, igazgatók, vagy én magam is csak tanácsot adunk. A döntést mindenki maga kell meghozza. Kedves nyolcadikot végzett diákok, a nagyon jó hír az, hogy Csíkszentmártonon, Csíkdánfalván, Gyergyószentmikloson, de Székelykeresztúron és sok más felé is nagyon nagy lelkesedéssel várnak benneteket a szaktudást adó iskolák, hogy felkészítsenek a modern mezőgazdaság, állattartás, gyümölcstermesztés, méhészkedés, fafeldolgozás, vendéglátás, kenyeret, életet jelentő mesterségeire, azoknak akár a művészi szinten való elsajátítására is.
Jó tudni azt is, hogy ezek az iskolák kötelesek már a jólmenő vállalkozókkal szerződéseket kötni, hogy a szakmai gyakorlatokat valóban kint az életben, a vidék legeredményesebb gazdáitól tudjátok elsajátítani. De ugyanígy a vendéglátóiparban munkát keresők számára is indulnak nagyon komoly szakosztályok, ahol a diákok térségünk legjobban menő vállalkozóinál praktizálhatnak, ott nem csak szakmai ismeretekre tehetnek szert, hanem szállást, kosztot is kapnak.
Istennek hála a hegyeinket még mindig bőségesen borítják az erdők, melyekből nagyon sokat visszakaptak a közbirtokosságok. Az erdészet, fakitermelés, fafeldolgozás vidékünkön ősi szép mesterség, azokat akik ezen az úton szeretnének elindulni várja a csíkszeredai, ditrói meg a többi erdészeti, faipari szakiskola. A mai szakiskolákban az a jó, hogy ha a tudásvágy, ambíció fűti a fiatalt, akkor a szakma elsajátítása mellett jelentkezhet akár nappali képzésre is, hogy az érettségit is megszerezhesse. Biztosan lehet tudni, hogy milyen jövő előtt áll az emberiség. Az olcsó hitelek elfogytak, a segélyek, a támogatások megszűnnek. Csak a becsületes munkának van jövője. Biztos vagyok benne, hogy tiszta, megbízható táplálékra mindig is szükség lesz. Ezért a nagyra nőtt, nyolcadikból továbblépni akaró fiataljainkat arra bátorítom, biztatom sok-sok szeretettel, tudatosan, hogy lépjenek őseink jól kitaposott útjára, a becsületes mindennapi gazdálkodás irányba.
Iratkozzanak be Székelyföld megkopott patinájú szakiskoláiba, és ígérjük, hogy megteszünk mindent, hogy ezek az iskolák visszanyerjék megérdemelt jó hírüket, azáltal, hogy olyan tudáshoz segítik hozzá a felnövekvő generációkat, mely képessé teszi őket jó módban, tisztességesen megélni akár a jég hátán is!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t. Erdély.ma

Toró szerint magyar egység kell az erdélyi politikában
Nem tartja becsületesnek az egymásra mutogatást a romániai önkormányzati választások eredményei miatt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke, aki a Magyar Nemzetnek adott interjúban arról is beszélt, pártja készen áll a magyarok közti új egységre.
– Ki a győztese a romániai magyar pártok közül a vasárnap lezajlott önkormányzati választásoknak? – Mi a kampányban végig versenytársakról beszéltünk, és nem ellenfelekről. Azt is jeleztük, hogy amint befejeződik a választás, azok, akik a magyar pártok színeiben az önkormányzatokba bekerültek, szövetségesek kell legyenek, és közösen kell megoldást találniuk az erdélyi magyarság problémáira. Ettől kezdve, remélem, a győztes az erdélyi magyarság, mert leszámítva Marosvásárhelyt, Nagyváradot vagy Szatmárnémetit, ahol bizony „sikerült” szerencsésen elbukni a választást, az önkormányzataink nem gyengültek. Az említett településeken sem a néppárt hozzáállásán vagy jelöltjein múlott mindez, hanem azon, hogy például Marosvásárhely esetében bármennyire is törekedtünk közös jelölt indítására, ez elbukott a másik két párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt felelőtlen és bűnös hozzáállásán, amikor saját, megosztó jelöltjeikhez ragaszkodtak. Így nemcsak hogy nem nyertük el a polgármesteri széket, hanem erős kisebbségbe is kerültünk a városi önkormányzatban, amiért egyáltalán nem felelős az EMNP. Mindenkinek elsődlegesen a saját felelősségét kell megtalálnia. Az említett településeken a felelősség nagy része azoké, akik a jelölteket állították, és nem tartom becsületes dolognak, ha másokra mutogatunk.
– Milyennek ítéli az EMNP választási szereplését?
– Ami a magyar-magyar versenyt illeti, nagy eredménynek tartom, hogy az EMNP kevesebb mint nyolc hónapos működés után a második politikai erővé nőtte ki magát. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy hármunk között a választásokat az RMDSZ fogja megnyerni, hiszen az ő beágyazottsága a legerősebb Erdélyben. A tét számunkra igazából az volt, hogy sikerül-e megvetnünk a lábunkat nemcsak a Székelyföldön, hanem Közép-Erdélyben vagy a Partiumban is. Örömmel mondhatom, hogy csaknem kétszázötven képviselőt sikerült bejuttatnunk az önkormányzatokba Erdély-szerte, és erre nyugodtan lehet építeni a továbbiakban. Mert mi nemcsak a választásra készültünk, hanem hosszú távú építkezésbe fogtunk. Olyan fiatalokat sikerült az önkormányzatokba bejuttatni, akik jó eséllyel tudják majd az új egység magját elvetni a testületekben. Hiszen végig azt mondtuk, az új egység nem azt jelenti, hogy egy párt kereteibe kell belekényszeríteni az erdélyi magyarokat, hanem azt, hogy képviselőik képesek-e együttműködni a gondok megoldásában. Az önkormányzatok pedig jó laboratóriumai az új egység kimunkálásának.
– Milyen következtetésekkel fut neki a mostani eredmények alapján az EMNP a parlamenti választásoknak? – Mi arra szeretnénk a többi párt vezetőit rábírni, hogy próbáljunk stratégiai döntésekben legalább egy-két évtizeddel előre gondolkodni, és közös nevezőre jutni. Mivel az új, de hátrányos választási törvényből már eltörölték a bejutási küszöböt, ez látszólag nem kényszeríti együttműködésre a magyar politikai szervezeteket, én mégis azt mondom, elsődlegesen azt kell megfontolni, hogy tudunk-e együttműködni akár a parlamenti választásokon is. Ehhez az kellene, hogy az új egység folyamata az önkormányzatok szintjén előre haladjon, s ez olyan nyomást gyakorolhat a két másik magyar párt vezetőire, hogy ne csak a következő választásokig gondolkodjanak, hanem próbálják azt is tekintetbe venni, hosszú távon mi lenne a jó az erdélyi magyarságnak. Mi készen állunk erre a párbeszédre. – Az MPP azt állítja, hogy az EMNP megosztotta az erdélyi magyar jobboldalt, az RMDSZ szerint pedig a néppárt megjelenésével meggyengült az erdélyi magyarok képviselete. Erre mi a válaszuk? – Az, hogy „jobboldal” nem értelmezhető fogalom az erdélyi magyarság körében. Vannak viszont olyan erők, amelyek szeretnék az RMDSZ monopolhelyzetét megingatni. Ebből a szempontból valóban kerülhetnénk közös platformra az MPP-vel, de ez elakadt Szász Jenő MPP-elnök kizárólagos hozzáállásán, aki mindenképpen Székelyudvarhelyt és a maga személyét szerette volna ráerőltetni az EMNP-re. Ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk, és sajnos ennek az oltárán áldozott be az MPP elnöke gyümölcsözőnek ígérkező együttműködéseket a különböző önkormányzatokban. Ami az RMDSZ vádját illeti, mi úgy számoljuk, hogy elérheti a százezret is azok száma, akiket mi mozgattunk meg. Olyanokat hoztunk vissza a közéletbe, akik már rég lemondtak arról, hogy részt vesznek a választásokon. Ráadásul számos erdélyi településen, ahol még nem volt magyar képviselet, most az EMNP mozgósításának köszönhetően választottak meg magyarokat. Vannak konkrét példáink is arra, hogy általunk egyértelműen erősödött a magyar képviselet azzal, hogy csak magyar pártok képviselői jutottak be az önkormányzatba, vagy úgy, hogy növekedett a választási részvétel, vagy pedig ismét magyar polgármester vezeti az adott települést. Kristály Lehel
Magyar Hírlap. Erdély.ma

A templom és az iskola szellemében
Harminc végzősét búcsúztatta tegnap a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola. A Károli Gáspár Református Egyetem kihelyezett tagozatának végzősei – leendő tanítók, kántorok – számára reggel az Eminescu utcai diakóniai központ udvarán vette kezdetét a ballagási ünnepség, katolikus szentmisén, majd unitárius istentiszteleten vettek részt, végül a Vártemplomban hálaadó istentiszteleten Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora Isten szavaival engedte útnak a ballagókat.
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola tegnap a 19. végzős évfolyamától búcsúzott, a nappali, illetve a levelező tagozaton harminc diáknak szólt a Gaudeamus. Velük együtt 750-re nőtt azok száma, akik ezt az intézményt választották oklevélszerzés céljából. Ötvös József esperes Máté evangéliumára alapozva szólt a ballagókhoz, az életben meghozandó döntések mérlegelésére intette őket. – Egész életünk tele van hívással: szavaljuk a Talpra magyart, nemrég arra biztattak, menjünk szavazni, újságokban jelennek meg hirdetések, amelyek külföldre csábítanak, jobb kereseti lehetőséget kínálva. Szednek szét a hívások, nem tudjuk eldönteni, melyiknek engedelmeskedjünk. A hívások mögött mindig ígéretek vannak, és ezek értékét az adja, hogy ki áll ezek mögött. A pártok jobb jövőt ígértek, de Jézus ígérete így hangzott: "Megnyugvást adok a lelketeknek" – és ezt senki más nem ígérheti komolyan – fogalmazott az esperes.
Barabás László, a kántor- tanítóképző igazgatója elégedetten nyugtázta, végzőseik életútja bizonyíték arra, hogy intézményük eléri a célját, értelmiséget képeznek az erdélyi magyarság számára, a templom és az iskola szellemében. Ugyanakkor megjegyezte, napjainkban, amikor a társadalomban egyre inkább érezhető a mentalitásváltás, a klasszikus értékek válsága, diákjaiknál nem érhető tetten ez a tendencia, a keresztyén értékek szellemében végzik munkájukat. – Rájuk lehet bízni a gyülekezeteket, jól felkészültek a szolgálatra – fogalmazott Barabás László, aki jártában-keltében örömmel állapítja meg, hogy végzőseik mindenütt a közösség érdekében dolgoznak, óvónőkként, tanítókként nemcsak oktatnak, hanem az anyanyelvet, a kultúrát is ápolják.
Az igazgató elismeréssel szólt azokról a pedagógusokról, akik diákjaik képzésében oroszlánrészt vállalnak, kiemelten megköszönte Balázs Árpád, Bordi Géza, Sípos Anna és Szabó Éva tanárok munkáját. Az ünnepséget a főiskola hallgatóinak közreműködése tette színesebbé.
(mb) Népújság (Marosvásárhely)

Ballagtak a MOGYE végzősei
A sportcsarnokban megtartott ünnepségen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) több mint négyszáz végzőse búcsúzott el tegnap az egyetemi évektől. Az utolsó előadást követően a ballagók a MOGYE-tól indultak el a sportcsarnok felé, ahol déli 12 órakor kezdődött a kicsengetési ünnepség. A magyar tagozat délután 6 órától a Vártemplomban tartott ünnepséget.
A sportcsarnokban dr. Leonard Azamfirei rektor tartott díszbeszédet. Idén több mint 400 hallgató fejezte be tanulmányait a MOGYE-n, a magyar tagozaton 239-en (116-an általános orvosit, 37-en fogorvosit, 53-an gyógyszerészetit, 23-an asszisztensképzőt, 10-en bábaképzőt végeztek). Az egyetem padjaiból frissen kikerült hallgatókat dr. Szabó Béla egyetemi tanár is köszöntötte, aki az orvosi szakma nehézségeiről, jövőjéről beszélt. Felszólalásában kiemelte: a MOGYE-n történt konfliktusok, belső forrongások ellenére az egyetemi évek szép emlékeit érdemes megőrizniük. Az ünnepségen az általános orvosi kar három, a fogorvosi és a gyógyszerészeti kar egy-egy végzettje is felszólalt.
A magyar tagozaton végzettek hagyományosan délután 6 órakor a Vártemplomban tartottak ünnepséget. A hallgatókat dr. Egyed Zs. Imre egyetemi előadótanár búcsúztatta. "Arra készülünk, mi, emberek, hogy minél jobban megismerjük világunkat, az orvosok pedig az ember megismerését választják. Sose feledjék azonban, hogy ők maguk is emberek" – hangsúlyozta. A szülők áldozatvállalásának, munkájának is eredménye, hogy orvosokká, gyógyszerészekké váltak e fiatalok – tette hozzá. A vártemplomi búcsúztató ünnepség keretében az évfolyamelsők az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának részéről a Csőgör Lajos-díjat és oklevelet, a végzősök pedig a Studium Alapítvány oklevelét vehették át.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Az utolsó pohár
Ülök és hallgatom, hogyan elemezgetik a magyar pártok vezetői az önkormányzati választás eredményeit és elsődleges tanulságait. Bő fél nap telt el az urnazárás óta, talán tizennégy óra, ami még arra is bajosan elég, hogy a szereplők kialudják magukból a kampányfinis fáradtságának egy részét, no meg az öröm vagy csalódás mámorát. Csalóka állapot. Akad, akinek már egészen sima az arca, persze a táskás szeműek vannak többségben, de hát aki gyűrött, az másnap is gyűrött, a sláger után szabadon. A mondatok viszont egészen árulkodók. Azokon nem segít a jótékony púder, azokban még zavarosság bugyborékol, valami sárga lé, valami olyan sűrűnek a mosogatóleve, ami a kampány józanságot és jólneveltséget elmosó özönvize nyomán ülepedett le. Az ellenfelek még nem látják egymás arcát. Csak valami fenyegető masszát érzékelnek, amelyet az elmúlt hetekben egyre szűkülő kampányperspektíva préselt mind szorosabbra. Pedig a háborúnak vége. Most már össze kellene szedni a harctérről az áldozatokat, eltemetni a halottakat, kórházba szállítani a sebesülteket. Le kellene egy kicsit ülni, feltolni a sisakrostélyt, szétnézni és felfedezni a másik oldalon is az arcokat. Látni, hogy ugyanolyan táskás szemek néznek vissza. Aztán még messzebb tekinteni, a láthatár felé, és akár fogcsikorgatva is megpróbálni felidézni, hogy valahol ott zajlik az életünk – a mindannyiunké. Valahol ott hevernek a letett eszközeink, szerszámaink, lényegünk, alapvető emberségünk, amelyekkel mindennapjainkat alakítottuk, mielőtt háborúba indultunk volna. Nem könnyű, tudom. Testvérháború után még kevésbé. De élni kell. Győzteseknek és veszteseknek egyaránt. Valahogy úgy, hogy győztesek és vesztesek egyaránt emberszabásúak maradjanak. Valahogy úgy, hogy közben kitisztuljanak a tekintetek és mondatok egyaránt. És mindenképpen úgy, hogy a mondatok folytathatók legyenek, bárki is fogalmazta meg. Valahogy úgy, hogy ne kelljen túl sok időt pazarolni a tüskék kihúzkodására, mert az azzal járó fájdalom elviselése is fölös energiákat rabol el abból a kevés, és egyre fogyatkozó készletből. Meghallgatni és meghallani egymást. Ez sem könnyű. Viszont kötelező. Mert úgy tűnik, az utolsó, még szabadon kezdeményezhető párbeszédkísérletek ideje érkezett el. Mert talán még nem számítana vésztanácskozásnak, amikor még nem a létünk forog veszélyben, hanem az életünk értelmes alakítása lehetne a tét. Mindössze. Hajnalodik. Ez az utolsó pohár. Utána haza kéne menni már. Józanodni.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Egy út áll előttünk
Az idei helyhatósági választás volt az első, amelyen három magyar párt mérkőzött meg egymással. Az RMDSZ sajátos módon jobb eredményeket ért el, mint négy évvel korábban, noha ezúttal két kihívója is akadt. A Magyar Polgári Párt fontos pozíciókat vesztett, az Erdélyi Magyar Néppárt viszont meg tudott kapaszkodni önkormányzati szinten. Nem túlzás és nem sikerpropaganda, amit az EMNP vezetői állítanak, hogy új politikai erő született, amelynek sikerült a közösség szolgálatába állítania korábban inaktív fiatalokat, s helyenként az urnákhoz szólítania passzív választói csoportokat. Mindezt igen kedvezőtlen peremfeltételek mellett.
A vetélytársaknak jóval több idejük volt a felkészülésre, valamint az RMDSZ birtokolja mindmáig a hajdan közösen megteremtett infrastruktúrát, a kezdeti lelkesedésből született országos hálózatot és humán erőforrásokat, és rendelkezik az erdélyi magyar közösségnek címzett román állami támogatások felett.
Leltár A Magyar Polgári Pártnak 2008 óta négy esztendeje volt a tudatos építkezésre és az önkormányzati szinten való bizonyításra, más kérdés, hogy ezt mennyire használta ki. Az eredmény azt igazolja, hogy hiba volt az MPP részéről dupla vagy semmit játszani. Célravezetőbb lett volna, ha ésszerű megállapodásokat kötnek települések tucatjain. Hiba volt Szász Jenőtől, hogy csak és kizárólag kvázi kötelező jellegű országos szintű MPP– EMNP megállapodásban volt hajlandó gondolkodni, s ennek EMNP-s elutasítása után letiltotta az alapszintű megegyezéseket. Egy-két „renitens” szervezet így is akadt, országos szinten azonban hatott az elnöki tiltás, mely mindkét szervezet eredményein rontott. Alapvetően helyes volt közösségi szempontból az EMNP konstruktív hozzáállása, amely szerint nem indított jelöltet az elmúlt ciklusban jól teljesítő polgármesterek ellen – legyen az RMDSZ-es – mint a sepsiszentgyörgyi Antal Árpád – vagy MPP-s, mint a Gyergyószentmiklóst vezető Mezei János. Előzékenységük értelemszerűen a párt statisztikai eredményei ellen hatott, ám egy olyan politikai szervezet, amely komolyan veszi a nemzeti felelősség gondolatát, egyszerűen nem tehet mást. Még akkor sem, ha ellenfelei a lehető legetikátlanabb eszközöket vették elő a kampány során. A Tőkés Lászlót lejáratni szándékozó könyv megjelentetése és célzott terjesztése az erdélyi magyar politikatörténet morális mélypontja, különösen ha figyelembe vesszük az egész akció alantasságát és azt, hogy a „szerző”, akit az EMNP ellenfelei megnyertek a piszkos munka elvégzésére, a nemzetellenes kozmopolitizmus egyik legfröcsögőbb, leggátlástalanabb képviselője.
Valami új egység
Sokat lehetett hallani az utóbbi időben az új egységről, a magyar összefogásról, leginkább a Fidesz és az EMNP oldaláról. A választások eredményei nem ezt vetítik előre. Az RMDSZ már a választások előtt erőből próbált megoldani mindent, a marosvásárhelyi kudarc éppen ezzel magyarázható. E bukás dacára az RMDSZ csúcsvezetése továbbra is azokra mutogat, akik az utolsó pillanatig kiálltak a közös magyar jelölt indítása mellett, mely ügy vitathatatlanul az RMDSZ ellenállásán bukott meg. A Szövetség saját, kizárólagos pártjelöltben gondolkodott, s miután Vass Levente – akinek személye körül széles társadalmi támogatottság körvonalazódott – nem volt hajlandó belemenni a várható bukásba, Frunda György személyében olyan jelöltet indítottak, akinek veresége borítékolható volt. Ezzel az RMDSZ immár harmadszor indított olyan közösségmegosztó pártjelöltet, akinek személyéről sejteni lehetett, hogy képtelen felsorakoztatni maga mögött a magyar választói bázis teljes spektrumát. Minden jel arra mutat tehát, amit már korábban is vélelmeztünk többen is: az RMDSZ tulajdonképpen nem akart győzni Marosvásárhelyen. Az új egység gondolatkörére visszatérve: az optimális magyar erőfelhasználás és érdekérvényesítés szemszögéből nincs más alternatíva. Az EMNP élcsapatát alkotó politikusok taktikai célja 1990 óta ugyanaz: a magyar önkormányzatiság, a magyar szabadságpolitika, szaknyelven a belső önrendelkezés elvén nyugvó háromszintű autonómia megvalósítását célzó érdekképviselet.
Szintek Hadd ejtsünk itt meg egy vargabetűt. A közösségi programalkotásnak van egy paradigmatikus, egy stratégiai, illetve egy taktikai szintje. A paradigmatikus szint az alapvető értékrendet jelöli: hogy egy közösség – a maga kollektív voltában – meg akar-e maradni szülőföldjén, megőrizve önazonosságát. A felvidéki magyarság körében – ahol tömbmagyar vidékeken is számottevő az alapvetően nacionalista Ficóra való szavazás – paradigmatikus problémák vannak. A román fennhatóság alá került németek exodusa, kimenekítésük kérdése a Ceauşescu-korszak idején paradigmatikus döntés volt a németek számára. Ezen a szinten az erdélyi magyar közösség még nem ingott meg. Stratégiai kérdés, hogy milyen célokat tűzünk ki a közösségként való megmaradás érdekében. A háromszintű autonómiánál többet a jelenlegi geopolitikai körülmények, erőforrások birtokában nem tudunk elérni, kevesebbet követelnünk viszont nem érdemes, mert az egyenértékű a középtávú felmorzsolódással. A közösségi stratégia ott bicsaklik meg, hogy az autonómiát legjobb esetben is csak választási jelszóként használó RMDSZ továbbra is képes elfogadtatni a szavazói bázissal saját, komprádor jellegű, bukaresti politikáját. Ilyen körülmények között taktikai szinten mi mást tehet egy, a nemzeti önrendelkezés és autonómia célkitűzését hirdető csapat, mint hogy előbb elfogadtatja e célokat az RMDSZ-főáram ellenére a szervezeten belül (ez történt lépcsőzetesen 1990 és 1993 januárja között), majd miután sikertelen a saját hivatalos programjának RMDSZ-en belüli elfogadtatása (1996-2003), ugyanezt kívülről próbálja meg. Erről szólt a 2009-es összefogás, és erről szólna az új egység, amit a választási eredmények szerint az erdélyi magyar nemzeti közösség is elvár. Az RMDSZ választás utáni diadalittas szólamait hallgatva egyre nagyobb a kétkedésünk e stratégia sikerében. De ahogy Nagy Feró fogalmazott a rendszerváltás környékén egyik dalában: „Egy út áll előttem, melyiket válasszam?”
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Győzött az RMDSZ, önkormányzati tényező a Néppárt
A Szociálliberális Unió (USL) országosan elsöprő győzelmét hozták a június 10-én megtartott önkormányzati választások. Magyarlakta vidékeken – főleg Székelyföldön – az RMDSZ aratott látványos győzelmet, interetnikus környezetben azonban helyenként jelentős veszteségeket könyvelhet el a magyarság. A Magyar Polgári Párt több polgármesteri széket és számos önkormányzati képviselői helyet veszített el, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig első választási megmérettetésén felkerült Erdély önkormányzati térképére.
A helyhatósági választások részlegesen feldolgozott, kedd délutáni eredményei szerint a Szociálliberális Unió (USL) Románia több mint harminc megyéjében és Bukarestben aratott elsöprő győzelmet. A balliberális szövetség szerezte meg a megyék többségének az elnöki székét, és közel 42 százaléknyi szavazatot söpört be a polgármesteri tisztségekért folyó küzdelemben. Jóval mögötte – 20 százalék alatti eredménnyel – szerepel a Demokrata Liberális Párt (PDL), 8 százalék körüli eredményt ért el a Dan Diaconescu-féle populista Néppárt, és ezt követi 5,5 százalék körüli eredményével az RMDSZ. A helyhatósági választások legnagyobb vesztese a volt kormánypárt, a PDL, amely szavazóbázisának több mint felét vesztette el. Románia legfontosabb 10 városából mindössze hármat tudott megtartani, azt is Erdélyben: Kolozsváron, Brassóban és Aradon maradt demokrata-liberális polgármester és jelentősebb önkormányzati képviselet. A kolozsvári polgármesteri székért folyó küzdelem országos eseménnyé vált: a választások napján készült, az USL győzelmét jósló exit-pollos eredmények ellenére Emil Boc kevesebb mint 1500 szavazat előnnyel nyert. Politológusok véleménye szerint a négy évvel ezelőtti szavazási részvételt meghaladó érdeklődés annak tulajdonítható, hogy a választók többsége büntetni akarta az elmúlt évek megszorító intézkedéseiért felelős Demokrata Liberális Pártot. Erre vezethető vissza az USL mindent elsöprő győzelme, ami előrevetíti az ősszel sorra kerülő parlamenti választások kimenetelét is.
A magát „túlnyerő” RMDSZ
A kisebbik kormánypártot, az RMDSZ-t elkerülte a magyar protesztszavazás, és valamivel jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt. 95 százalékos feldolgozottság mellett a 410 ezer szavazatnak országosan 5,50 százalék az értéke: ez 2219 önkormányzati képviselőt, 57 megyei tanácsost és 199 polgármestert, valamint két megyei tanácselnököt jelent. A két székely megyében az RMDSZ többséget szerzett olyan településeken is, ahol négy évvel ezelőtt még az MPP-nek termett babér. A Hargita és Kovászna megyében elkönyvelt elsöprő sikere ellenére a Szövetséget jelentős veszteségek érték vegyes lakosságú településeken: immár nem csak Marosvásárhely polgármesteri széke veszett el harmadszorra, hanem a megyei tanácselnöki tisztség is elúszott. De elveszett Szatmárnémeti polgármesteri és a megye tanácselnöki széke is. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt eredményeihez viszonyítva az RMDSZ sikert aratott. Kelemen Hunor pártelnök szerint Székelyföldön az RMDSZ mindenhol javította önkormányzati pozícióit, ugyanakkor a vegyes lakosságú településeken – a magyar–magyar verseny miatt – helyeket is veszített. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, az EMNP nem mozgósította a választókat, és sok helyen kárt okozott a magyar közösségnek. Kelemen azt tanácsolta a két párt vezetőjének, hogy politizálás helyett keressenek maguknak más munkát.
EMNP és MPP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor kolozsvári sajtóértekezletén úgy vélte, elért eredményeik – a várható 250 helyi és megyei önkormányzati képviselői hely, valamint a néhány általuk támogatott polgármesteri tisztség – nem értékelhetőek kedvezőtlennek. Toró elismerte, hogy az RMDSZ a helyhatósági választások magyar győztese. Ez az eredmény a PDL büntetése mellett is bejött, az RMDSZ vezetőinek ugyanis sikerült a kormányzás felelősségét áthárítaniuk a koalíciós partnerre, fogalmazott a pártelnök. Toró számottevő megvalósításnak tartja, hogy az MPP-vel szemben a Néppártnak sikerült kitörnie Székelyföldről, és interetnikus környezetben is eredményeket elérnie. Néhány vegyes lakosságú községben – az EMNP kampányának köszönhetően – az eddiginél több magyar önkormányzati képviselő jutott be a helyi képviselő-testületbe. Toró a hiányosságok közt említette, hogy a vegyes lakosságú megyék és nagyvárosok önkormányzatába – Kolozsvár, Nagyvárad, Zilah, Szatmárnémeti és Marosvásárhely – nem sikerült képviselőt bejuttatni, amit az RMDSZ riogató kampánya is jelentősen befolyásolt. Az Erdélyi Napló kérdésére, hogy a Néppárt és az MPP szélesebb körű összefogása nem lett volna-e eredményesebb, Toró azt válaszolta: ez nem a Néppárton múlott. Az EMNP több helyen szorgalmazta az összefogást, ezt azonban Szász Jenő országos protokollumtól tette függővé. E mögött az állt, hogy a Néppárt Szászt támogassa a székelyudvarhelyi polgármesteri megmérettetésben, amit viszont az EMNP nem tudott vállalni. A kedd délutánig összesített adatok szerint az EMNP helyi tanácsosi listájára Erdélyben 36232-en voksoltak, ez 207 helyi önkormányzati képviselőt, négy megyei önkormányzati képviselőt és két polgármestert igazol vissza.
Szász Jenő szerint a Néppárt és az MPP együttvéve nem érik el az MPP 2008-as eredményeit. A pártelnök ezt a jobboldali összefogás elmaradásával magyarázza, amiért a Néppártot tette felelőssé. Szász továbbra is az MPP-t tartja az erdélyi magyar jobboldal vezető pártjának. Újságírói kérdésre úgy fogalmazott: „az EMNP részéről történt megosztás gyakorlatilag meggyilkolta a jobboldalt, megnehezítette a jobboldali szavazók helyzetét”.
A választási eredmények 95 százalékos feldogozottsága mellett az MPP helyi önkormányzati képviselői listájára 31 996 személy szavazott: ez 259 helyi önkormányzati képviselőt, 3 megyei képviselőt valamint 7 polgármesteri széket jelent.
Az MPP lényegesen gyengébb teljesítményt könyvelhet el, mint négy évvel korábban. Több polgármesteri széket veszített, és jelentős vereséget szenvedett számos székelyföldi város és a két tömbmagyar megye önkormányzati testületeiben is.
Az önkormányzati választások második helyét mindkét párt magáénak tulajdonítja, a Néppárt azért, mert Erdély viszonylatában több listát állított, mint az MPP. Tény, hogy a négy évvel ezelőtti, hozzávetőleg 80 ezres MPP-szavazótábor köszönt vissza 2012-ben, immár két pártra leadott voksok formájában.
Székelyföldi körkép
Háromszéken, Csíkban, Udvarhelyszéken, Gyergyóban és a marosszéki falvakban egyértelműen az RMDSZ tarolt. Nagy többséggel nyerte meg Hargita és Kovászna megye elnöki székét – Borboly Csaba és Tamás Sándor megyei tanácselnökök maradtak –, ugyanakkor mindkét megyei önkormányzatban többséget szerzett a Szövetség. A két megyében az MPP és az EMNP is szerzett mandátumokat a megyei közgyűlésben, illetve a székelyföldi városok többségében. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád az EMNP támogatásának is köszönheti elsöprő győzelmét, a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi hármas küzdelemben azonban magabiztosan nyert az RMDSZ jelöltje. Székelyudvarhelyen Bunta Levente a szavazatok 54 százalékát söpörte be, míg Szász Jenő pártelnök 27,6 százalékot. A Néppárt jelöltje, Tankó László ennek valamivel több mint felét érte el. Az MPP mind Udvarhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön elveszítette önkormányzati mandátumainak többségét. A polgáriaknak három székelyföldi városa maradt: Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő és Szováta. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármestert az EMNP is támogatta, noha az EMNP itt nem jutott be a városi önkormányzati testületbe.
A székelyföldi magyarságot legérzékenyebben Marosvásárhely polgármesteri székének és a megyei önkormányzat elnöki tisztségének az elvesztése érinti. Amint az várható volt, Dorin Florea PDL-s polgármester nyert 50 százalék fölötti eredménnyel, Frunda György – ettől messze elmaradva – 37,26 százalékot szerzett, míg az MPP jelöltjére, Benedek Imrére a szavazatok mindössze 1,68 százaléka jutott. Az EMNP által is támogatott Smaranda Enache 2,63 százaléknyi szavazatot kapott. A Maros megyei magyarság számarányánál kevesebb képviselői mandátumot ért el: 13 helyet a 31 tagú önkormányzatban. Hasonlóan rossz az arány a megyeszékhely városi közgyűlésében is. Az adatok ismeretében egyértelmű: Maros megyében 5 százalék fölötti hozama lett volna egy közös EMNP–MPP-listának. Kedd délelőtt derült ki az is, hogy Lokodi Emőke szintén elveszítette megyei testületi elnöki mandátumát, helyét a liberális Ciprian Dobre veszi át.
Jó kampány, apró veszteségek Közép-Erdélyben
Kolozs, Fehér és Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ megőrizte polgármesteri székeit, a kemény néppárti kampánynak köszönhetően azonban több községben nőtt a magyar önkormányzati képviselők száma. A Néppárt több községben is önkormányzati mandátumhoz jutott. A Beszterce-Naszód megyei Árpástón hosszú idő óta most van először magyar polgármester, ami egyértelműen a két párt közötti verseny mozgósító hatásának köszönhető. Vegyes lakosságú környezetben Kolozsváron zajlott az egyik legjobban felépített RMDSZ- és EMNP-kampány, Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs polgármesterjelöltek azonban számottevően nem tudták befolyásolni saját pártjaik önkormányzati listáit sem. Kolozsváron és a megyében a szokásosnál egy-két mandátummal kevesebb lesz, ami megkérdőjelezi a kolozsvári magyar alpolgármester, illetve a megyei magyar tanácselnök-helyettes kilátását is.
Etnikai szavazás a Partiumban
Marosvásárhely mellett Szatmárnémeti és Szatmár megye a magyarság legnagyobb „vérvesztesége”. Itt az RMDSZ elveszítette a megye mindkét vezető tisztségét: megbukott Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, illetve a megyei önkormányzat eddigi magyar elnöke, Csehi Árpád is. Az MPP szatmárnémeti polgármesterjelöltje, Zazula Béla mindössze 467 voksot kapott, ami lényegesen nem befolyásolta az RMDSZ-es polgármester eredményét. A Néppárt szerint a szatmári vereség egyértelműen az RMDSZ-polgármester megosztó személyiségnek tudható be. Amint az várható volt, Nagyváradon fölényesen nyert Ilie Bolojan USL-s polgármester. A magyarság valós részaránya azonban itt sem mutatkozik meg az elnyert 6 önkormányzati mandátumban. A következő négy évben aligha lesz magyar alpolgármestere Nagyváradnak. Az RMDSZ szerint a szokatlanul magas részvétel okolható a gyengébb eredményekért, ugyanis jelöltjeik valamivel több szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelőtt. A szilágysági magyarság 14 településen nyerte meg a polgármesteri széket. A három legjelentősebb partiumi megyében – az RMDSZ-dominancia mellett – a községekben főleg a Néppárt, szerzett mandátumokat, a városi, illetve megyei közgyűlések listáin azonban nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

EMI-tábor nyolcadszor
Sokan ismerik már, és még többen hallottak róla. A táborról ott, Gyergyóban, az a rocktábor... Legtöbben így emlegetik az EMI-tábort.
Én másképp mondanám: Egy tábor, ahol rengeteg ember fordul meg, ahol mindig lehet találni tartalmas foglalkozást – az íjászattól néptánc-oktatáson keresztül, történelmi meg más, a magyarságot érintő előadásokig, az esti koncertek csak hab a tortán. Az EMI-tábor, melyet idén nyolcadik alkalommal szerveznek az Erdélyi Magyar Ifjak, a kezdeti családias hangulatú táborok után most már nagyon kinőtte magát, mondhatni az élvonalba került az Erdélyben megrendezett nyári fesztiválok sorában. Nem tisztem rangsort felállítani, de méltán említhető egy napon a Félszigettel vagy épp Tusványossal az immáron alkalmanként több mint tízezer embert is megmozgató esemény. Én még csak egyszer voltam, a tavaly EMI-táborban, viszont amikor felültem a Gyergyóból induló vonatra, már visszavágytam életem egyik legjobb hetének színhelyére. Hogy miért is ilyen jó? Erre egyszerű a válasz, én úgy gondolom. Ha érdekel a magyarság, a magyarokkal kapcsolatos dolgok, s kellőképpen szíveden viseled a magyarság ügyét, akkor jól fogod magad érezni. Kicsit reklámszövegnek hat, pedig csak a véleményemet írom le. Ha idáig eljutottál, kedves olvasó, akkor már érdekel valamennyire a téma, szóval, elmondok pár dolgot az idei táborról. Hol? Borzonton – 12 km-rel Gyergyószentmiklós előtt, a főút mentén – festői környezetben, új és jobb helyszínen. Mikor? Augusztus 8-a és 12-e között. Amennyiben még mindig kitartóan böngészed soraimat, írnék néhány dolgot, például a mottót (minden évben van egy mottó): „Higgyünk népünk fölemelkedésében” (Mindszenty József). Azt is gondolhatnád, hogy most egy „nagymagyarkodós” táborba invitállak, ahol elmondják mindennek a körülöttünk élő etnikumokat. S tévednél, mivel ilyenről szó sincs. Nem politikai lázítás vagy katonai kiképzés folyik a pár nap alatt. Csupán tartalmas szórakozás. Előadókkal, vitákkal, sztárzenekarokkal, mint a soha el nem maradható Kárpátia, vagy a tavaly egy évet kihagyó Ismerős Arcok, esetleg a nagy múltú Ossián, Kormorán, Beatrice. Nos, az biztos, hogy minden este minőségi zene várja a nagyérdeműt. Mi várható még? Előadások, összegzés a tavalyi népszámlálás eredményeiről, és természetesen a sport sem maradhat el, sőt, idén ez is más lesz, mint eddig. Mivel a túrázás mellett idén lesz lehetőség az olimpiai játékok figyelemmel kísérésére is, így ez sem lehet kifogás senki számára. Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, látogass el a http://emitabor.hu/erdely weblapra, ahonnan még több információt megtudhatsz a táborral kapcsolatban. Folyamatosan frissítjük, amikor újabb részletek válnak ismertté. Kondor Ádám. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Évszázados alkotói örökségünk
A neves szerző két nagy fejezetben foglalja össze időrendben mindazt, amit több évtizedes kutatómunkája eredményeként korábban már könyvekben vagy tanulmányokban Erdély és azon belül Kolozsvár képzőművészetéről megírt és publikált.
Most megjelent szintézisében* a város 19–20. századi építészeti, festészeti, grafikai, iparművészeti és szobrászati alkotásairól olvashatunk, olyan nagy ívű áttekintéssel, amely az erdélyi magyar szellemi élet mindenkori központjához illik. A könyv alcímében a szerző alkotói örökségről beszél, ám ennek bemutatása és esetenként egy-egy műalkotás vagy művészi pálya avatott elemzése révén a befogadó közeg jellemzésére is sor kerül. A könyvben nem egyszer vetődik fel a kérdés: hogyan sáfárkodik a város lakossága az évszázados alkotói örökséggel? A kiadvány első részében a 19. század elejétől kísérhetjük végig az első világháború befejezéséig több generáció kiemelkedő mesterei, a legfontosabbnak tartott alkotók és képzőművészeti jelenségek számbavételét. Különálló fejezetekben foglalja össze a szerző az iskolákban, nyomdákban működő kőnyomatműhelyek tevékenységét, kiemelten tárgyalva Bara Gábor szerepét. Barabás Miklós és Szatmári Pap Károly jelentős kolozsvári szereplését követően több kismester, portré- és életképfestő életéről és munkásságáról kapunk rövid pályaképet. Jelentős helyet foglalt el a város képzőművészeti életében a 19. század végén az Erdélyi Múzeum-Egyesület képtárának kialakulása és története, amelynek egyik fő szereplője Pósta Béla régész volt. Színvonalas építészeti, szobrászati és iparművészeti műalkotások gyarapodását látjuk ebben az időben, amelyben Pákéi Lajos építész vállalt vezető szerepet. Majd a millenniumi évek reprezentációs alkotásainak betetőzéseként állítják fel Fadrusz János Mátyás-király szobrát a Szent Mihály-templom közelében. Végül a háborús pusztítások tüntetnek el számos olyan szobrot és emlékművet, amelynek az avatóünnepségén elhelyezett virágcsokrok még nem hervadtak el. A két világháború közötti időszak első meghatározó intézményeként indul a román művészeti főiskola, amely a 30-as évekig működik Kolozsváron. Összerdélyi képzőművészeti kiállítást szerveznek 1919-ben, és a kiállítás katalógusában Emil Isac bevezetője román, magyar, német és francia nyelven jelenik meg. Eközben köztéri szobrok és emlékművek kerülnek le az eredeti helyükről és vándorolnak másodlagos elhelyezésre, néha a házsongárdi temetőbe. A könyv egyik alapgondolata, hogy mindezek ellenére Budapest elvesztése után Kolozsvár ekkor válik igazán az erdélyi magyar művészeti élet központjává. Az erdélyi román művészeti élet körképének megrajzolása szintén nagy érdeme a kötet szerzőjének. Különösen szép sorok szólnak Kós Károly, Szolnay Sándor, Szervátiusz Jenő heroikus művészetszervező munkásságáról, a Barabás Miklós Céh összetartó erejéről, a Műcsarnokban folyó lázas alkotómunkáról vagy László Gyula művészettörténészi és kritikusi közreműködéséről, a 40-es évek nagy, csoportos kiállításairól. A második világháborút követő évtizedek képzőművészeti folyamatainak egyik vonzó pillanata – a kis Firenze káprázata – bukkan fel a könyvben, amikor a Ion Andreescu-főiskolába csapatostul érkeznek tehetséges festő-, szobrász- és grafikusnövendékek. Azonban ez a szép ambíció a nemzetiségi intézményrendszer folyamatos leépítésével, majd teljes megszüntetésével párhuzamosan zajló szocreál térfoglalás nyomán gyorsan elillanó ábránd marad. Murádin Jenő Kolozsvár közel két évszázados képzőművészeti életét összefoglaló nagy munkája lényegében a 20. század 70-es–80-as éveinek – történelmi tapasztalatunkból érthetően – keserű számvetésével ér véget. Nem sóhajt fel megkönnyebbülten történész szerzőnk a ’89 utáni történéseket illetően sem. Bár az „átmeneti kor indulatainak lecsillapodása(?) után” némiképp reménykedve zárja a könyvét: „túl közel vagyunk a rálátásos ítélethez, de érezhető: dinamikusabb mozgásterekben kezd újraépülni az arculatot váltott művészeti élet. Kolozsvár éppen múltjából merít erőt kultúrája és művészete jövőjéhez”. *Murádin Jenő: Kolozsvár képzőművészete. Alkotói örökségünk a 19–20. századból. ARTprinter Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2011.
Jánó Mihály. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megkezdődött az autonómiakonferencia
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Európai Szabad Szövetség (European Free Alliance – EFA) politikai háttérintézménye, a Maurits Coppieters Központ nemzetközi értekezlet tart Decentralizáció és autonómia Európában címmel szombaton Szovátán, a Danubius Szálló Diamant konferenciatermében, kb. 40 meghívott részvételével. Köztük van Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A 10 órakor megkezdődött értekezlet elején a galiciai (Spanyolország), gallego nemzetiségű Xabier Macias, a Maurits Coppieters Központ – amely a az EFA megálmodójának, első európai parlamenti képviselőjének, a flamand Maurits Coppietersnek (1920-2005) a nevét viseli – elnöke mondott rövid üdvözlőbeszédet, majd Lorena Lopez de Lacalee, a spanyol korona alá tartozó Baszkföld tartományi parlamentjének képviselője, az Alkaratsuna Alapítvány főtitkára beszélt rövid történeti és helyzeti áttekintés után a baszkföldi gazdasági egyezményről, amelynek lényege az autonóm adóügyi hatáskörök és pénzügyi decentralizáció gyakorlatba ültetése. Őt Roccu Garoby követte, aki vázolta a francia nemzetállami dominancia történelmi-politikai keretei közé szorított korzikai autonómiatörekvéseket. Az EFA-Zöldek európai parlamenti frakciójának pénzügyi tanácsadójának, az EFA ifjúsági tagozatának elnökének prezentációjából kiderült: az egykor a függetlenség és önálló fejlődés korát is megélt mediterráneumi szigeten, Korzikán sok még a teendő az autonómia terén. Tudósításunk pillanatában Joseph Huguet, a Katalán Autonóm Tartomány volt gazdasági és turisztikai minisztere, a Josep Irla Alapítvány elnöke beszél meggyőző szuggesztivitással és elánnal az idegenforgalom és a nemzeti önazonosság összefüggéseiről a spanyol-katalán viszony függvényében
Az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc haladó felfogású, nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti magában. Egyik fontos célkitűzésének tartja Európa állam nélküli nemzetei és történelmi-földrajzi régiói demokratikus jogainak biztosítását. Ennek megfelelően elkötelezetten támogatja az erdélyi magyarság – ezen belül Székelyföld területi – autonómiájának kivívását. Az Európai Bizottság által támogatott intézmény célkitűzése az európai régiók monitorizálása, az adatok feldolgozása és az európai politikai köztudatba való bevitele. A Maurits Coppieters Központ erősen elkötelezett a tényleges európai integráció, valamint a demokratikus nemzeti, illetve regionalista mozgalmak felé, ugyanakkor európai szintű együttműködést kíván biztosítani az országos és regionális autonómia-műhelyek részére.
Dénes László. Székelyhon.ro

„Szívemhez közel álló világot hagyok itt”
Beszélgetés Szilágyi Mátyással, a távozó kolozsvári magyar főkonzullal
2012. június 23-án jár le négyéves megbízatása Szilágyi Mátyásnak, Magyarország kolozsvári főkonzuljának, aki 2008 és 2012 között töltötte be ezt a tisztséget. A búcsúzó diplomatát négyéves tevékenységéről, kellemes és kellemetlen élményeiről, jövőbeli terveiről kérdeztük. Az új tisztségviselő beiktatásáig ideiglenesen Bitay Levente konzul látja el a főkonzuli teendőket.
– Milyen szívvel hagyja el Kolozsvárt?
– Mindig hivatásomnak tekintettem a román–magyar kapcsolatok ápolását és a határon túli, így a romániai magyar közösség sorsának figyelemmel követését. Régóta foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, 1991 és 1997 között ugyanis több mint hat évet Bukarestben töltöttem diplomataként. Bukaresti tevékenységem logikus folytatásának tartom kolozsvári főkonzuli mandátumomat. Az itt eltöltött négy év alatt teljesen azonosultam az itteni magyar emberek érzésvilágával. Nagyon jól éreztem magam Kolozsváron. A szívemhez közel álló világot hagyok most el. Fontosnak tartottam az itt végzett konzuli munkát: a politikai képviselet mellett figyelemmel kísértem a magyar közösség jogérvényesítésének folyamatát, érdekvédelmi szervezeteinek a jogos társnemzeti státusz eléréséért folytatott törvényes, parlamentáris küzdelmét. Sajnos, e célkitűzésekből sok mindent nem lehetett megvalósítani az elmúlt négy évben, maradt feladat bőven a következő évekre is. Abban a reményben búcsúzom el Erdélytől és Romániától, hogy ez az erőfeszítés sikeres lesz. Nem könnyű szívvel megyek el ebből a városból, ahol otthon éreztem magam, de reménykedem és bízom abban, hogy a magyar–román kapcsolatok és a romániai magyar közösség érdekérvényesítése hosszabb távon jó úton fog haladni, erre az erdélyi magyar közösség részéről kiváló személyek állnak rendelkezésre, és remélhetőleg a továbbiakban majd a megfelelő feltételek is adottak lesznek. Ezzel az érzéssel köszönök el Kolozsvártól.
– Román nyelvtudását hány év alatt, és milyen körülmények között szerezte meg?
– A Magyar Külügyminisztérium diplomatái számára főként a szomszédos országokban elengedhetetlen, hogy beszéljék annak az országnak a nyelvét, ahol tevékenykednek. A nyelvtudás bizalomerősítő tényező és egyben munkafeltétel is. Az 1980-as években Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén tanultam meg románul, öt év alatt. Ezenkívül franciául, angolul és oroszul beszélek. Édesanyám családja bánsági eredetű, anyai nagyapám Lugoson született. Soha nem volt közömbös számomra a magyar történelem és a Magyarország ezeréves történetében részt vállaló népek történelme sem.
– Milyen szempontok vezérelték kolozsvári tartózkodása alatt? A szigorú konzuli feladatokon kívül mire összpontosított?
– Minél eredményesebb konzuli munkát, azaz minél hibátlanabb konzuli képviseletet akartam megvalósítani Kolozsváron. Elsődleges kötelességemnek tartottam, hogy a magyar közösség gondjait folyamatosan figyelemmel kísérő, a magyar Alkotmány vonatkozó előírásainak megfelelő magyar állami intézmény legyen a konzulátus. Ezt meg is valósítottuk, nem csak a különböző ünnepi alkalmakkor, hanem a néhány olyan, nem kívánatos történés alkalmával is, amikor nemzeti vagy nyelvi alapon diszkriminálták a magyar közösség tagjait, és állást kellett foglalnom. Ilyen esetekben érvényesítenem kellett azt a kötelezettségvállalást, amit a magyar Alkotmány is szavatol. Fontosnak tartottam ugyanakkor a helyi politikai, gazdasági és kulturális állapotokról való folyamatos és pontos tájékozódást. Nagy hangsúlyt fektettem a kulturális tevékenységekre, a jövőben egyébként szeretnénk elősegíteni egy Kolozsvári Magyar Kulturális Intézet megalapozását. Az itt eltöltött évek alatt sikerült betagozódni a város kulturális életébe. Kiemelten fontosnak tartottuk a magyar kulturális produkciók népszerűsítését, a könyvbemutatókat a konzulátus udvari termében, társszervezőként vettünk részt különböző művelődési programok megvalósításában. Kolozsvár méltó a magyar–román kulturális együttműködés kereteinek létrehozásához, ám ehhez főállású kulturális tanácsosra, illetve Magyar Kulturális Intézetre lenne szükség, aki, illetve ami teljes munkaidőben végzi ezt a tevékenységet. Régóta aktuális lenne itt Kolozsváron egy ilyen intézet létrehozása, ám ezt diplomáciai keretek között, mindkét fél beleegyezésével kell megvalósítani. Bukarestben a Magyar Kulturális Intézet, Sepsiszentgyörgyön pedig ennek az intézménynek kirendelt irodája működik – az utóbbi tíz-húsz év tapasztalata alapján körvonalazódott ezeknek az intézményeknek a sajátos, fontos szerepe. A bukaresti intézet a román főváros magas értelmiségi közösségével ápolja a kapcsolatot, ám Erdélybe nem sugárzik át ennek működése. Ezért tartom indokoltnak immár több mint tíz éve egy kulturális intézet létrehozását Erdély fővárosában is. A majdani Kolozsvári Magyar Kulturális Intézet egyenrangú lehet a bukarestivel. Ne feledjük el, hogy Erdély a magyar nemzeti kultúra jelentős szeletét képviseli, és ily módon híd létesülne a magyarországi és az erdélyi magyar, valamint a magyar és a román kultúra között is. Úgy vettem észre, hogy román részről is jelentős igény van erre. Szerintem a Kolozsvári Magyar Kulturális Intézetnek politikai bizalomerősítő ereje is lehet. Reménykedjünk, hogy a jövőben megteremtődnek ennek pénzügyi feltételei is.
– Milyen kellemes kolozsvári élményekre emlékezik vissza?
– Nagyon sok kellemes élményben és felemelő pillanatban volt részem. Számos évfordulós megemlékezésen vettem részt, amelyek mindannyiszor látványosan igazolták, hogy Erdélyben ma is él, és virágzik a magyar kultúra. Másrészt, nagyon fontos Magyarországról kiinduló kulturális program volt a 2011-ben Kolozsváron megszervezett VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, vagy korábban szintén Kolozsváron a Magyarországi Rektorok Konferenciája. Az immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatot a térség legkomolyabb civil rendezvényének tartom, amelynek nemzetek közötti kultúraközvetítő jellegét sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
A jelentős eredmények között tartom számon, hogy a Házsongárdi temető műemlék-sírjait a romániai művelődési tárca nyilvántartásba vette. Ebben heroikus részt vállalt Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány által és az RMDSZ, hiszen a kezdeményezés megvalósíthatósága Kelemen Hunor volt művelődési miniszter tevékenysége alatt történt. Ennek kapcsán megemlítem, hogy a magyar Külügyminisztérium felvállalta a Házsongárdi temetőben található Bánffy-kripta felújítását, amelyet egykor Ybl Miklós magyar építész tervezett. Ez Martonyi János külügyminiszter személyes óhaja volt. Úttörő, mi több, példa nélküli kormányközi projektnek tartom a főtéri Mátyás király szoborcsoport restaurálását is. Az aradi Szabadság-szobor mellett ez a szobor Erdély egyik legjelentősebb magyar történelmi emlékműve. Ezt folytatni kell a Mátyás király emlékház kialakításával. A magyar Külügyminisztérium ugyanakkor részt vállalt a nagyenyedi diákemlékmű felújításában is. Ezt az emlékművet egy évvel ezelőtt adták át. Szintén tervbe van véve a magyar Külügyminisztérium hozzájárulása a szamosfalvi 1849-es honvéd emlékmű rendbetételéhez. Megemlítem még a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottsággal, annak elnökével, vitéz Pataky Józseffel való együttműködésünket, aki fáradhatatlanul kutat, és tesz meg minden lehetségest az emlékhelyek rendbehozataláért. Aradon a II. világháborús honvéd emlékművet a magyar állam segítségével hoztuk helyre, és úgy vettem észre, hogy ezt nagyra értékeli a helyi közösség.
– Kellemetlen emlékek?
–Szorgalmaztuk a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla kihelyezését, hiszen a véleményünk az, hogy ez a város magyarságának jogos követelése, amelyet az új városvezetés remélhetőleg meg is old. A 2000-es évek második felében észlelt pozitív tendencia remélhetőleg újraindul, hiszen a 800 éves múltra visszatekintő város jelenlegi magyar lakóinak elidegeníthetetlen joga, hogy többnyelvű helységnévtáblán magyarul is szerepeljen a város neve. Ami a Mátyás király szoborcsoport előtt elhelyezett Iorga-tábla ügyét illeti, kis belátással, konstruktív hozzáállással ez is rendezhető lehetne. Véleményem szerint a legfontosabb az lenne, ha tudósok és szakértők által kialakított hiteles történelmi információ kerülne az emlékmű kapcsán a köztudatba, nem pedig egy szöveg-kontextusból kiragadott idézet. Apróbb kellemetlen dolgokat említenék még, ilyen a túlzsúfolt kolozsvári közlekedés, a nehéz parkolás. Azonban mindezeken kívül, szerencsére nincsenek nehezebb vagy súlyosabb sérelmekre utaló emlékeim, negatív tapasztalataim.
– Mit tart főkonzuli tevékenysége legfőbb megvalósításának?
–Sikerült normális, korrekt kapcsolatot kialakítanom helyi, megyei és regionális szinten a hatóságokkal. Tevékenységünkkel azt az üzenetet tolmácsoltuk a román közösség felé, hogy mi itt nem valaki ellen dolgozunk, nem vagyunk valamiféle obskurus hivatal, hanem az itt élő magyaroknak és románoknak is a barátai. A kolozsvári főkonzulátushoz tartozó hat megyében (Kolozs, Szilágy, Szatmár, Bihar, Arad és Temes) zajló eseményeken, rendezvényeken kívül igyekeztünk jelen lenni a konzuli szempontból Bukaresthez tartozó megyékben, de az onnan nehezen megközelíthető Máramaros, Beszterce-Naszód, Hunyad és Szeben megyékben is.
– A könnyített magyar állampolgárság kérelmezése és elnyerése mennyiben bonyolította főkonzuli tevékenységét?
– Először is azt szeretném elmondani, hogy 2011 első negyedévéhez képest idén több tíz százalékkal nőtt a magyar állampolgárságot kérelmezők száma Kolozsváron. Mindez hatalmas többletmunkát jelentett mind számomra, mind a konzulátuson tevékenykedő kollégáim számára. Ennek ellenére örülök, hogy ezt a témát megfelelő módon sikerült kezelni. A magyar államigazgatás történetében precedens nélküli, hogy a 90 éven át igazságtalanul megtagadott jognak most érvényt lehetett szerezni. Ügyfélközpontú, magas humánus és nemzeti elkötelezettséget igénylő tevékenységet végeztünk, amelyet a korábbiaknál nagyobb számú munkatárssal lehet elvégezni.
– Mivel töltötte szabadidejét?
–A szabadidő legtöbbször az éjszakára korlátozódott. Nap- közben hivatali teendőimet végeztem el, délután és este pedig rendezvényekre jártam. Kolozsvár magyar kulturális élete változatos, sokszínű: naponta négy-öt rendezvény közül válogathattam. Csak párat sorolok fel állításom alátámasztására: a színházi és operaelőadások mellett az evangélikus egyház által szervezett Járosi-műhely, az Erdélyi Magyar közművelődési Egyesület (EMKE) Györkös-Mányi emlékháza, a Római Katolikus Nőszövetség rendezvényei, a Barabás Miklós Céhnél megszervezett kiállításmegnyitók, a Sapientia– EMTE-előadásai, az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Kolozsvár Társaság gazdag kínálatot jelentettek. Ez is azt bizonyítja, hogy Kolozsvár szellemi gazdagsága egyedülálló. Szeretem a növényeket, a virágokat, ezért lakásomban elég sok van belőlük. Szenvedélyes „irodalomfogyasztó” vagyok, mindig a szépség művészi megvalósítását keresem. Gyakori kirándulásaimkor igyekeztem a kimeríthetetlenül gazdag erdélyi műemlékállomány egy-egy műremekét megtekinteni. Legutóbb például különösképpen elbűvölt a Beszterce-Naszód megyei Somkeréken a XII. századi Árpád-kori templom, illetve az apanagyfalui templom. Jártam a gyulafehérvári székesegyházban is, felmásztam a toronyba, jártam a fedélszék fölött. Minden hivatalos látogatás során lehetőség szerint egyúttal megtekintettem a helybeli műemlékeket is.
– Mit ad át utódjának?
– Először is azt kívánom, hogy szeresse Kolozsvárt, értse meg és érezze át a város múltját és mai társadalmi helyzetét egyaránt. A nehéznek látszó feladatok megvalósításáért vívott küzdelmet pedig soha ne adja fel. Ez a város és Erdély arra bátorít, hogy mi magyarok mindig pozitívan tekintsünk a jövőbe, ami a magyar–román kapcsolatokat, a magyar közösség fennmaradását, gyarapodását, teljes körű érdekérvényesítését illeti.
• Szilágyi Mátyás Budapesten született, itt érettségizett a József Attila Gimnáziumban, majd Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemen szerzett oklevelet 1989-ben, 23 éve dolgozik a diplomáciában. Édesapja építészmérnök, édesanyja egy külkereskedelmi vállalatnál dolgozott. Római katolikus vallású. Elvált, két gyermeke van. 22 éves fia biológus hallgató a Szegedi Tudományegyetemen, 19 éves lánya most készül budapesti egyetemi felvételire.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés László: titkos bukaresti paktum "jegelte" a magyar autonómiatörekvéseket
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Feltételezhető, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) titkos paktumot kötött a bukaresti hatalommal a magyar autonómiatörekvések "jegeléséről" – mondta szombaton egy szovátai konferencián Tőkés László.
Az Európai Szabad Szövetség (EFA) háttérintézményeként működő Maurits Coppieters Központ autonómiakonferenciáján az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: míg az autonómiaigényről való lemondást rögzítő magyar-szlovák megállapodás ismert, Romániában csak a következményei látszanak egy vélhetően létező, titkos megállapodásnak.
A volt püspök szerint Romániában nemcsak nyelvi, hanem politikai asszimiláció is végbement: az RMDSZ politikusai magyarul beszélő román politikusok lettek. Ezzel magyarázta az EMNT elnöke a magyar közösségen belüli ellenzék megjelenésének a szükségességét.
Tőkés László a konferencián az állammal nem rendelkező nemzeti közösségek laza európai konföderációjának a kialakítására tett javaslatot. Mint megjegyezte, a kisebbségi népcsoportokat számbeli kisebbségük miatt mindig le fogják szavazni a különböző fórumokon, ezért szükséges e népcsoportok szövetségének a kialakítása.
Tőkés László elmondta, hogy a romániai magyarság számára az autonómiaigény "nemzetköziesítése" lehet a kitörési pont. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy az Európai Unió nem szabályozza a kisebbségi jogokat. Azt is megemlítette: "az EU-t jelenleg irritálja a kisebbségi jogok emlegetése, nem is beszélve az autonómiáról és a szecesszióról" (elszakadásról). Tőkés szerint a kisebbségek helyzetét lehetne a demokrácia fokmérőjének tekinteni az Európai Unióban. "Nézd meg, hogy egy országban milyen szinten állnak a kisebbségi jogok, és meg tudod állapítani, milyen szintre jutott el az ország demokratikus fejlődése" - magyarázta az EP-képviselő.
Günther Dauwen, az EFA pártigazgatója visszásnak találta, hogy az EU csak azoknak a népeknek jogait tartja tiszteletben, amelyeknek van államuk. Hozzátette, ha a spanyolországi katalánok kérik, hogy a katalán nyelv legyen az EU hivatalos nyelve, ezt Brüsszelben elutasítják. Ha viszonyt a katalánt hivatalos nyelvének tekintő Andorra miniállam csatlakozna az unióhoz, természetes lenne, hogy a katalán nyelv is az EU hivatalos nyelve. A Decentralizáció és autonómia Európában című konferenciát a Maurits Coppieters Központ szervezte, amely pénteken tartotta az erdélyi fürdőhelyen éves közgyűlését. Az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti. Egyik fontos célkitűzésének tartja, hogy biztosítsák a demokratikus jogokat Európa állam nélküli nemzeteinek és történelmi-földrajzi régióinak. Tőkés László 2007 és 2008 között az EFA és a zöldek közös európai parlamenti frakciójában tevékenykedett. MTI

Külön kell választani a történelmi vitákat a politikai vitáktól – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a bécsi Die Presse vasárnapi számában megjelent interjújában a vitákat kiváltó magyarországi Horthy-emlékművek kérdéséről.
„Közép-Európában a kommunisták egyik fő küldetése az volt, hogy kitöröljék a múltat. A múltról szóló mostani viták erre reagálnak” – vélekedett a kormányfő, hozzátéve: az akkori korszak pártjai közül a Fidesz a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben. Orbán Viktor szerint emlékművek létesítéséről dönteni kizárólag az egyes önkormányzatok dolga, ugyanakkor a Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte. „Nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki, leszögezve: Magyarország demokrácia, és ha az emberek meg akarnak vitatni valamit, akkor meg kell vitatniuk. Leszögezte, hogy egy Lenin-, Sztálin- vagy Hitler-emlékművet határozottan ellenezne. „Horthyt diktátornak nevezi valaki?" – felelt az újságnak arra kérdésére, hogy egy „hazai diktátor” emlékművével egyetért-e. „Szálasi Ferenc volt diktátor” – tette hozzá. Nyirő József újratemetésének ügyéről szólva kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés" – mondta. Hozzátette, Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart. Különben a Fejér megyei Csókakőn szombaton felavatták Horthy Miklós egykori kormányzó mellszobrát, amely a Nagy-Magyarországról elnevezett téren kapott helyet. Az alkotás a második köztéri Horthy-szobor az anyaországban. Székelyhon.ro

Tibori Szabó Zoltán: Erdélyi négyötöd – a Fidesz ellenében
„…Mi vezethetett ide? Miért bizonyult hatástalannak a magyar állami és kormányközeli média által egyoldalúan közvetített pártpropaganda, némely Fidesz-politikusok erdélyi kampányhadjárata, az anyagi és érzelmi eszközök bevetése, a románok lenézése és sértegetése? – teszik majd fel magukban a kérdést az érdekeltek Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Vagy nem. Az okokat azonban nem árt számba vennünk. Az erdélyi magyarság nagy része élénk figyelemmel követi a magyarországi televízióadók politikai és hírműsorait, de párhuzamosan a bukaresti tévéállomásokat is nézi.
Így pontosan tájékozódott például arról, hogy a Nyirő-újratemetés kérdésében a román külügyminisztérium úgy fogalmazta meg álláspontját, hogy előzetesen kikérte a bukaresti Elie Wiesel Holokauszt-kutató Intézet, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum és magyar szakemberek véleményét. Miután ezek egybehangzónak bizonyultak, közölte a magyar féllel: bár a néhai író nézetei és politikai tevékenysége miatt az ügy annak a romániai törvénynek a hatályába tartozik, amely tiltja a fasiszta és náci szimbólumok használatát és az ilyen személyiségek kultuszát, a kormányzat nem ellenzi, hogy Nyirő hamvait szűk családi körben, privát ceremónia keretében Románia területén újratemessék. Amikor azonban kiderült, hogy – a magyar diplomácia ígéretei ellenére – a magyar fél az újratemetésből alattomos módon mégis politikai propagandarendezvényt akar gyártani, Bukarest bekeményített. Nyirő irodalmi érdemeinek elismerése mellett ez visszatetszést keltett nagyon sok jó érzésű, etnikumközi érzékenységre nevelt erdélyi magyar emberben is. A Nyirő-ügy végül is az RMDSZ számára hasznosnak bizonyult. Az emberek jó része kíváncsi lett Nyirő József személyére, írói és politikusi pályájára, és miután tájékozódott, szomorúan vette tudomásul, hogy Budapest segítségével ismét lóvá akarták tenni…” Élet és Irodalom

Hírsaláta
MAGYARORSZÁG TOVÁBBRA IS TÁMOGATJA A HATÁRAIN KÍVÜL ÉLŐ MAGYARSÁGOT. Továbbra is kiemelt terület a határon túli magyarság programjainak támogatása – derül ki a magyar kormány jövő évi költségvetési tervezetéből. A külhoni magyarság támogatása 2013-ban a közigazgatási tárca Nemzetpolitikai tevékenység fejezetében és a Bethlen Gábor Alap költségvetésében megosztva szerepel, és összesen 11,7 milliárd forintra rúg. (Magyar Nemzet)
NE BÍZZATOK AZ ÁRULÓKBAN! Folytatódik a parlamentben a kormánykoalícióba való átáramlás. Egyebek közt a liberális párt tagjai közé lépett Sorina Plăcintă szenátor. Átállását sokan fenntartásokkal fogadták. Ludovic Orban képviselő szerint a volt miniszter „lesújtó módon prostituálódott”, és nem érdemel semmilyen tisztséget a Nemzeti Liberális Pártban. A liberálisok azzal védekeznek, hogy sok képviselőjük, szenátoruk távozik, mert az önkormányzati választásokon nyertek – s parlamenti többségük megőrzése érdekében rákényszerülnek befogadásukra. Az ellenzék sem örül, Radu Berceanu szenátor szégyenteljesnek nevezte volt párttársa, Plăcintă lépését, Kelemen Hunor meg arra hívta fel a győztesek figyelmét, hogy megbosszulhatja magát, ha árulókra építik hatalmuk megtartását. (Ziare.com) ETNIKAI ALAPÚ POLITIZÁLÁSTÓL FÉLTI A MAGYARSÁGOT. Cristian Pârvulescu politológus az RMDSZ teljesítményét értékelve elismerte, hogy az nem veszített pozíciókat a magyar versenypártokkal szemben, de fontos tisztségeket kellett átengednie a szoclib szövetségnek. Az elemző borúlátó a román–magyar kapcsolatok jövőjét illetően is, és úgy véli, ha itthon a szövetség hosszú időre ellenzékbe kényszerül, akkor ez a kisvárosi és falusi választóknak szolgáltatja ki a pártot. Utóbbi szavazókat az országos politika kevésbé érdekli, és sokkal fogékonyabbak az etnikai alapú helyi politizálásra – mondta Pârvulescu. (MTI) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNP: Szász Jenő személye az összefogás akadálya
A Magyar Polgári Párt (MPP) politikusai úgy vélik, nincs más lehetőség az erdélyi magyar jobboldal pártjai számára, csak az összefogás, a labda pedig az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) térfelén pattog. Az EMNP vezetői szerint ugyanakkor a két párt értékrendeiket illetően közel áll egymáshoz, az együttműködésre helyi szinten nagy szükség van, ám országos szinten Szász Jenő pártelnök személye miatt ez kivitelezhetetlen. A Krónika annak kapcsán kereste meg a két párt vezetőit, hogy a múlt vasárnapi önkormányzati választások után Bakk Miklós politológus lapunknak úgy nyilatkozott, az eredmények arra utalnak, hogy az MPP-nek és az EMNP-nek csak akkor van lehetősége növelni politikai részesedését, ha komolyan fontolóra veszi a koalíciót, sőt a fúziót.
Feloldhatatlan ellentét? Toró szerint Szász miatt nem tud együttműködni a jobboldal két pártja
EMNP: Szász gátlástalan
A jobb- és baloldali tipológia nem használható sem Erdélyben, sem Magyarországon – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. „Az RMDSZ 15 éven keresztül pragmatikus, hatalomorientált politikát folytatott, ennek alternatívájaként jött létre az értékelvű politizálását zászlójára tűző Magyar Polgári Párt, ám nem váltotta be a hozzá fűzőtt reményeket, és ezért volt szükség a harmadik politikai erőre, az erdélyi magyar fiatalok erősen értékelvű pártjára, a néppártra” – fogalmazta meg a politikus.
A két párt értékrendileg közel áll egymáshoz, elsősorban az önkormányzatokban van szükség az együttműködésre, a két alakulat helyi képviselői egymásra vannak utalva, mondta Toró. Rámutatott: a néppárt az új egység programját hirdette meg, ennek a laboratóriuma az erdélyi önkormányzatokban lesz, ott kell bebizonyítani, hogy a magyar közélet gondjainak megoldásában van létjogosultsága a pártpolitikának.
„Az MPP-nek meg kell oldania legnagyobb problémáját, hiszen amíg Szász Jenő áll az élén, sem rövid, sem hosszú távon nem látjuk az együttműködést. Szász Jenő ebben a kampányban is hozta a formáját, nincs tekintettel semmire, ha a hatalom megszerzéséről és megtartásáról van szó, nem válogat az eszközökben, gátlástalan. Az RMDSZ-nek is vannak ilyen politikusai, ám az ilyen emberekkel a néppárt nem tudja elképzelni az együttműködést” – mondta Toró T. Tibor.
Papp Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke hasonlóképpen vélekedik. Mint a Krónikának elmondta, az EMNP és az MPP egy tőről fakad, helyi szinten szoros együttműködésre lesz szükség az önkormányzati képviselőik között, hogy az autonómia kérdését markánsan tudják megjeleníteni. „Szász Jenő az önkormányzati választások után is úgy nyilatkozott, azért indult, hogy „helyretegye” a néppártot, tehát nem a székely főváros gondjaira keresett megoldásokat, hanem a néppártnak akart keresztbe tenni, ilyen körülmények között a vele való együttműködés a lehetetlen felé közelít” – fogalmazta meg Papp Előd.
Szász: az MPP a vezető erő
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a Krónikának kifejtette, már az önkormányzati választások előtt szorgalmazták az összefogást, és ha a néppárt hallgatott volna rájuk, sokkal jobb eredményt tudtak volna felmutatni. „Az erdélyi magyar jobboldalt az EMNP osztotta meg, ezentúl is nekik kell eldönteniük, hogy a következőkben kivel fognak össze: az RMDSZ-t segítik, mint ahogy ezt már több esetben megtették, vagy elkezdik a polgári párttal a nemzeti alternatíva építését” – nyilatkozta Szász.
Az MPP elnöke szerint egyértelmű, hogy az erdélyi magyarság két pólust bír meg, a jobboldalt tovább megosztani nem lehet. Mint kifejtette, a baloldali RMDSZ alternatívája akart lenni 2008-ban a Magyar Polgári Párt, akkor jó eredményeket tudott elérni, ám 2012-ben az EMNP-vel együtt sem szereztek annyi szavazatot és mandátumot, mint az MPP négy évvel ezelőtt. „Számomra vigasz, bár a keserűségemet teljesen nem enyhíti, hogy a néppárttal a házi versenyt megnyertük, mi vagyunk a jobboldal vezető ereje” – mondta a politikus, aki szerint két lehetőség van: összefognak és megépítik a nemzeti alternatívát, vagy felszámolódik a demokratikus berendezkedés, és az erdélyi magyarság visszatér az egypártrendszerhez.
Nem minden szinten ilyen éles az ellentét a két párt között. Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei elnöke, aki az önkormányzati választásokon az MPP–EMNP közös jelöltjeként mérkőzött meg a Kolozs megyei tanács elnöki tisztségéért, a Krónikának elmondta, Kolozs megyében megvalósult a koalíció, az együttműködést az RMDSZ-nek is felajánlották, ha pedig elfogadta volna, szerinte jobb eredményeket tudtak volna elérni, és Eckstein-Kovács Péter lehetett volna a polgármester. „Együtt le tudnánk küzdeni a kiábrándultságot, hiszen a választópolgárok nehezen tudják elfogadni, hogy politikusaik képtelenek megegyezni.
A demokráciánk éretlenségére vall, hogy az egyéni ambíciókat, a gőgöt nem tudjuk magunk mögött hagyni. A pártsovinizmus politikai kulturálatlanságra vall” – fogalmazta meg Csép Sándor. Arra a kérdésünkre, mi a véleménye a háromszéki szervezet korábban megfogalmazott javaslatáról, hogy a parlamenti választások előtt, legkésőbb szeptemberben meg kell tartani a párt kongresszusát és meg kell választani a vezetőit, Csép Sándor leszögezte: az MPP-ben jövőre esedékes a tisztújítás.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Baloldali tiltakozók zavarták meg a csepeli Nyirő-megemlékezést
Baloldali tüntetők zavarták meg a Nyirő József-megemlékezést, amelyet Csepelen a Radnóti Miklós Művelődési Házban tartottak pénteken. Az épület előtt a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai tiltakoztak azellen, hogy Nyirő Józsefet épp a Randóti Miklósról elnevezett intézményben ünneplik.
Németh Szilárd, Csepel fideszes polgármestere „kis intermezzónak” nevezte a tüntetést, szerinte a tüntetők célja a „botránykavarás” volt. Az elöljáró megjegyezte, hogy a tüntetést szervező Vadai Ágnesnek, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagjának a Parlamentben két Nyirő József- és egy Radnóti-kötetet fog ajándékozni, hogy megismerhesse az erdélyi író műveit.
Fráter Olivér történész felidézte a meghiúsult székelyudvarhelyi újratemetés körülményeit, szerinte az újratemetést a román hatóságok ellenállása és a helyi magyarság politikai érdekképviselete vezetőjének elutasító magatartása hiúsította meg. A történész elmondta: elkezdte kutatni Nyirő József második világháborús szerepvállalását, az eddigi eredményei azt mutatják, az író „nem vállalt tevőleges szerepet egyik diktatúrában sem”. Kijelentette: háborús bűnökkel nem vádolták meg, és nem ítélték el.
Takaró Mihály irodalomtörténész emlékeztetett: az író munkássága 2013. szeptember 1-jétől a nemzeti alaptanterv része lesz. Szerinte a két világháború közötti magyar irodalmi kánon csonka, torz, és helyre kell állítani. Mint fogalmazott, a kánonból ideológiai okokból száműzték a nemzeti-konzervatív irodalmat és az erdélyi irodalmat. Az irodalomtörténész, utalva Nyirő szélsőjobboldali múltjára, elmondta, a magyar irodalom számos alakját száműzhetnék a kánonból közéleti szerepvállalásaiért. Ugyanakkor leszögezte, szerinte a kommunista eszmével való szimpatizálás miatt nem kell kizárni a magyar irodalomból József Attilát, Babits Mihályt vagy Kosztolányi Dezsőt sem.
Megszólalt a Die Presse német lapnak adott interjúban a Nyirő-botrány kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Hozzátette, Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart. Krónika (Kolozsvár)

… "a szülőföldnek még mindig akad mondandója rólunk"
Sütő András közelében
Időkút fölé hajoló barátok, pályatársak, hangszalagon és filmkockákon rögzített pillanatok hozták vissza az emlékezni vágyók közé Sütő Andrást szombat délután. A 85 éve született író nevét viselő baráti egyesület a marosvásárhelyi református temetőben, Sütő sírjánál gyülekezett. A koszorúzás előtt Gálfalvi György elevenített fel néhány emléket: Sütő 1987-ben a diktatúra által megtiltott, az Új élet szerkesztőségében mégis megtartott születésnapi ünnepségét, amely annyira meglepte a kommunista hatalmat, hogy elmaradt a leszámolás, és a tíz évvel későbbi születésnapot, amelyet a Kultúrpalotában óriási tömeg előtt ünnepeltek.
– Nemtelen támadások sorozata érte őt az évek során, és mi nem mindig találtuk meg a módját, hogy megvédjük. (…) Most már kezdjük megtalálni az arányokat, kezdjük megérteni, hogy mit jelentett, mit jelent nekünk Sütő András. (…) Nekünk van szükségünk az ő tisztánlátására, elemzőkészségére, szavai univerzumára – mondta Gálfalvi György. Az emlékezők Demeter József református lelkésszel imádkoztak, majd közösen elénekelték az író kedvenc zsoltárát, a 90. zsoltárt, mely így kezdődik: Tebenned bíztunk elejitől fogva...
Az emléknap a Bernády Házban folytatódott, ahol az első felszólalások előtt kivetített fekete- fehér fényképek meséltek Sütő gyermekkoráról, ifjúságáról, későbbi éveiről. Nagy Pál író, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke az ünnepségre hivatalos, külföldön élő családtagok, ismerősök, pályatársak leveleit olvasta fel, melyben a meghívottak sajnálatukat fejezték ki, amiért nem tudtak jelen lenni a rendezvényen, majd Farkas Ernő magyar szakos tanár izgalmas, mozaikszerű előadásban a mai Sütő-recepciót járta körbe. A mindennapok világából kiemelt szövegdarabokkal illusztrálva mondandóját, Sütő periferizálásáról, kánonból való kimozdításáról értekezett a magát "gyalogos olvasónak" nevező pedagógus.
– Az új európai értékrendbe nem fér bele a transzszilvanizmus. Ami a globális, univerzális mintától eltér, az torzult, törmelék. A Sütő-támadások egy értékrend eltörlését célozzák. Az új kánon szerint az irodalomnak nem feladata a tanítás. Ez megfelel a gyökértelenítés követelményeinek – szögezte le az értekező, majd az író műveit valamilyen módon lefokozó, vagy éppenséggel az írót vállon veregető irodalomtörténetekből idézett. Farkas Ernő arra is felhívta a figyelmet, hogy a tankönyvekből az utóbbi időben eltűnt a romániai magyar irodalom.
A Trianon utáni magyar irodalmat ki kell zárni, mert regionális. Csak a politikában van régió – jegyezte meg a pedagógus, aki szerint a Sütő-recepció egyik akadálya a terek lemorzsolódása.
Napjainkban a tér leküzdendő. Sütőt nem érti, aki nem ismeri a mezőségi tájat, a sarat, a magányos akácfákkal körülvett tanyát. A Sütő-hely benn ég minden művében.
Kiss Jenő soraival idézte meg ezt a világot az értekező, majd így zárta mondandóját:
Isten éltesse Sütő Andrást.
Jászberényi Emese, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője egy 1982-ben készült interjúval tette még közvetlenebbé, élőbbé az együttlétet az íróval, akit 1962-ben ismert meg, és akiről számos hanganyagot készített az évtizedek során. A felvétel Sütő 55. születésnapja alkalmából készült. Versírásról, az orgonajáték szeretetéről, első színházélményéről, a vígjátékokról a drámára való áttérésről kérdezte a riporter az alkotót, és kedvenc nótáját is elénekeltette vele. Művei lefordítása kapcsán mintha Farkas Ernő gondolatait támasztotta volna alá az író, amikor arról beszélt, nem fordították le olyan sok nyelvre ezeket az alkotásokat, amennyire szerette volna, "lehetséges, hogy az abszolút világgal nem tudom felvenni a versenyt". Az interjúból az is kiderült, mennyire szórakoztatta Sütő Andrást, amikor ifjú korában, az ötvenes években összetévesztették Majtényi Erikkel. A felvétel az író egész életművét átható idézettel zárult: "Amikor mindenhol elfelejtettek, a szülőföldnek még mindig akad mondandója rólunk." Tízperces szünet után Györffy András színművész tolmácsolta az író gondolatait, majd Sándor Csaba, a marosvásárhelyi márciusi események szemtanújaként elevenítette fel azt a napot, amelynek egyik áldozata Sütő volt. A megrázó múltidézés után Kincses Elemér író, rendező pillanatok alatt vidám hangulatot teremtett, az íróval közösen átélt, mulatságos történetekkel nevettette meg az egybegyűlteket – ha azt mondták neki, hogy valaki férjhez megy, azt kérdezte, ki ellen?, emlékezett az egykori jó barát –, majd levetítette a Sütőről készült utolsó videofelvételt.
– Az a feladatunk, hogy hallgassuk a könyveit – mondta zárszóként Kincses Elemér.
Az utolsó utáni percben, mikor az emlékezők már felálltak helyeikről, egy idős hölgy, Holitska Magdolna osztotta meg váratlanul megható Sütő-élményét az egybegyűltekkel.
– 1986-ban vagy 87-ben az Advent a Hargitán budapesti bemutatóján a nézőtéren az egyik szék üresen állt, egy kosár virág volt rajta. Ott kellett volna ülnie Sütő Andrásnak, de nem engedték ki az országból. A szervezők azt kérdezték, jött-e valaki Marosvásárhelyről, és amikor szóltam, hogy én vagyok az, megkértek, hogy üljek oda, Sütő székére.
Az emlékezés vasárnap, Sütő András születésnapján szülőfalujában, Pusztakamaráson folytatódott.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Autonómia-konferencia Szovátán
A Decentralizáció és autonómia Európában című konferenciát, amelyet az Európai Szabad Szövetség háttérintézményeként működő Maurits Coppieters Központ szervezett, pénteken tartották Szovátán, ahol a szövetség éves közgyűlése zajlott. Az EFA tizenhárom EU-tagország mintegy harminc nemzeti, regionalista és autonomista pártját egyesíti. Egyik fontos célkitűzésének tartja, hogy biztosítsák a demokratikus jogokat Európa állam nélküli nemzeteinek és történelmi- földrajzi régióinak.
Az autonómia-konferencián az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott: míg az autonómiaigényről való lemondást rögzítő magyar-szlovák megállapodás ismert, Romániában csak a következményei látszanak egy vélhetően létező, titkos megállapodásnak.
A volt püspök szerint Romániában nemcsak nyelvi, hanem politikai asszimiláció is végbement: az RMDSZ politikusai magyarul beszélő román politikusok lettek. Ezzel magyarázta az EMNT elnöke a magyar közösségen belüli ellenzék megjelenésének a szükségességét.
Tőkés László a konferencián az állammal nem rendelkező nemzeti közösségek laza európai konföderációjának a kialakítására tett javaslatot. Mint megjegyezte, a kisebbségi népcsoportokat számbeli kisebbségük miatt mindig le fogják szavazni a különböző fórumokon, ezért szükséges e népcsoportok szövetségének a kialakítása.
Tőkés László elmondta, hogy a romániai magyarság számára az autonómiaigény "nemzetköziesítése" lehet a kitörési pont. Sajnálatosnak tartotta ugyanakkor, hogy az Európai Unió nem szabályozza a kisebbségi jogokat. Azt is megemlítette: "az EU-t jelenleg irritálja a kisebbségi jogok emlegetése, nem is beszélve az autonómiáról és a szecesszióról" (elszakadásról). Tőkés szerint a kisebbségek helyzetét lehetne a demokrácia fokmérőjének tekinteni az Európai Unióban. "Nézd meg, hogy egy országban milyen szinten állnak a kisebbségi jogok, és meg tudod állapítani, milyen szintre jutott el az ország demokratikus fejlődése" – magyarázta az EP-képviselő.
Günther Dauwen, az EFA pártigazgatója visszásnak találta, hogy az EU csak azoknak a népeknek a jogait tartja tiszteletben, amelyeknek van államuk. Hozzátette, ha a spanyolországi katalánok kérik, hogy a katalán nyelv legyen az EU hivatalos nyelve, ezt Brüsszelben elutasítják. Ha viszonyt a katalánt hivatalos nyelvének tekintő Andorra miniállam csatlakozna az unióhoz, természetes lenne, hogy a katalán nyelv is az EU hivatalos nyelve. Népújság (Marosvásárhely)

Egységes magyar médiastratégia
Egységes magyar médiastratégia készítését kezdte meg a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója szombaton a vajdasági Pannónia településen megtartott tanácskozásán.
"Halogatás nélkül ki kell dolgozni az egységes magyar médiastratégiát, amely a már meglévő médiumokat rendszerbe foglalva az eddigieknél jobb, hitelesebb, életképesebb, gazdaságosabb és hatékonyabb anyanyelvű médiahálózatot biztosítana a világ magyarsága számára" – fogalmaz a Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciója (KMÚÉK) szokásos éves, kétnapos tanácskozásának végén, szombaton kiadott zárónyilatkozatában. A dokumentum szerint a konszenzussal kidolgozandó médiastratégia "az egységes magyar médiakatalógus és médiakataszter alapköve lehet". A stratégia tervezetének kidolgozásában a KMÚÉK környező országokbeli tagszervezeteinek két-két képviselője vesz majd részt. A sajtószakmai szövetség ezzel egyidejűleg részletes elemzést készít a külhoni magyar média helyzetéről. Mint a zárónyilatkozatban fogalmaznak: "számba veszik a rendelkezésre álló humán és műszaki erőforrásokat, a támogatási lehetőségeket és feltérképezik a célközönség médiafogyasztói szokásait és elvárásait". Az egységes magyar médiastratégiáról a KMÚÉK "mielőbbi találkozót és szakmai nézetegyeztetést kezdeményez" a nemzetpolitikai kérdésekben illetékes magyarországi vezetőkkel. A konvenció a jövő évi, a Felvidéken tartandó tanácskozásán vitatja majd meg a stratégia addigra elkészülő tervezetét. A határokon átívelő szakmai testület szerint a médiastratégia azért szükséges, hogy a magyar nemzetrészek között szoros kapcsolat legyen, megakadályozva a széthúzást, és erősödjön a nemzeti öntudat, az anyanyelv és a kultúra ápolása.
92 évnyi asszimilációs politika
Kilencvenkét éve folytatódik a romániai magyarok asszimilációjára irányuló politika, fejtette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, rámutatva, jelenleg az oktatási törvény előírásait használják fel erre módszerként.
Tőkés László az EMNT és az Európai Szabad Szövetség (EFA) háttérintézményeként működő Maurits Coppieters Központ Szovátán tartott autonómia konferenciáján kijelentette, Erdélyben „asszimilációs politika” folyik.
„1920-ban Erdély lakosságának 55 százaléka volt román, 45 százalékát – tehát majdnem a felét – pedig magyarok, németek és más kisebbségek alkották. Az erőszakos asszimiláció, a kivándorlás és a kolonizálás következtében jelenleg a magyarok a lakosság kevesebb, mint 20 százalékát teszik ki, a románok pedig több mint 80 százalékát. Közel 3 millió embert hoztak ide Erdélybe. Ortodox kolonizálási politika folyik, amely arra alapul, hogy ahol van tó, ott vannak halak is, és ha nincsenek halak, építenek egy templomot, és jönni fognak a románok is. Erdélyben az utóbbi 20 évben 2000 ortodox templom épült fel: csak Nagyváradon 21, Marosvásárhelyen 16, Kolozsváron szintén (…) A Marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem 50 évvel ezelőtt teljesen magyar volt. Most még egy szakot sem lehet létesíteni ott, ahol a magyarok többségben voltak” – mondta Tőkés.
Később a sajtónak kijelentette, hogy a romániai magyarok asszimilációja 92 éve folyik, és bár a módszerek különböznek, a cél ugyanaz marad.
Romániában 92 éve folyik az asszimilációs politika. Mutatis mutandis, a módszerek, eszközök és körülmények mindig változnak. Három fontosabb periódus van: a két világháború közötti, a kommunista és a kommunista utáni, amely teljességgel különbözik, különbözőek a módszerek és a körülmények, de a román nemzeti stratégia fő célkitűzése és fő prioritása változatlan. Példaként felhozom a kollektív jogok megvonását tőlünk, ami különböző törvények által történik, például a tanügyi törvény által. Természetellenes körülmény az, hogy nem sikerül visszaszereznünk több mint ezer egyházi iskolánkat, és továbbra is vegyes iskolák vannak. Nekünk megvoltak saját iskoláink, nincs szükségünk a román oktatási rendszer gyámságára. Még az oktatási minisztériumban is volt autonóm oktatási osztályunk korábban, amelyet nem kaptunk vissza. A magyar oktatás irányítása alacsony szinten van, alá vagyunk rendelve az oktatási politikának, melynek sokszor sovén megnyilvánulásai vannak. Mindig a kormányt alkotó pártok színezetétől, illetve a vezető személyektől függ ez” – fejtette ki Tőkés.
Tőkés felvetette, hogy az ortodox egyházon keresztül „kolonizálás folyik”, hangsúlyozva, hogy nagyon sok ortodox templom épült főként azokon a vidékeken, ahol a magyarok többségben vannak, bár az egyházközségi tagok száma nem indokolná ezt.
Áldatlan dolog, hogy Jézus Krisztus Urunk nevében a szükségesnél több ortodox templomot építenek. Annál is inkább, mert észre lehet venni, hogy azokon a településeken építik a templomokat, amelyekben a magyarok többségben vannak, így a templomépítés által spirituális kolonizálás folyik. Úgy gondolom, hogy sehol máshol a világon nem is képzelnék el azt, hogy 20 év alatt 20 ortodox templom épüljön egyetlen városban. Ez van Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is. Szovátán is van vagy öt ortodox templom. Világos tehát, hogy az ortodox egyház a román nacionalizmus kolonizálási politikája mellé állt. Ez is egy módszer – Erdély román asszimilációja” – mondta Tőkés.
Tőkés megemlítette azt a tényt is, hogy Ortodox Püspökséget hoztak létre Kovászna és Hargita megyében.
„Nálunk egyetlen esperesi körzetben, Bihar megyében van annyi lélek, mint az ortodox egyházban, Székelyföldön. Tehát van egy esperesi rangú ortodox egyházközség, amit püspöki rangra emelnek. Világosan kitűnik a nacionalista törekvés az Ortodox Püspökség ottani létrehozásából. Én szeretem ortodox testvéreimet. Tehát nem az ortodoxizmusról beszélek, hanem arról a nacionalista politikáról, amely felhasználja céljaira az ortodox vallást is” – szögezte le Tőkés László.
Tőkés szerint 1990 után Erdélyben „2000 ortodox templomot és vagy 40 kolostort építettek fel”. (Medifax) Népújság (Marosvásárhely)

Román szóbeli érettségi: kullogó székely végzősök
Az országos ranglétra végén kullognak a Hargita és Kovászna megyei érettségizők a múlt héten lezajlott román szóbeliken elért eredmények alapján. Országos szinten a diákok 60,74 százaléka szerzett a legmagasabb („tapasztalt”) szintű minősítést a román nyelvi kommunikációs készségeket felmérő próbán.
A legtöbben Prahova megyében (75,16 százalék), Brassó megyében (73,73) és Brăila megyében (73) vizsgáztak jelesre. A leggyengébb megyék Hargita megye (38,23), Kovászna megye (33,92) és Ilfov megye (31,15). A szóbeli próbán 159 641 diák vett részt.
Tizenkilenc diákot csalás miatt kizártak, 3471-en pedig nem jelentek meg.
Hargita megyei szinten 2630 végzős diák iratkozott fel a román szóbeli vizsgára, ám végül 44-en nem jelentek meg. A három napon át zajló próbákon 2586 érettségiző tudásszintjét mérték fel, legtöbben – összesen 1010 végzős – a legmagasabb minősítést kapták, a közepes tudásszintnek megfelelő „haladó” értékelést 703-an szerezték meg, míg a leggyengébb, ám mégis „közepes”-nek nevezett értékelést 873-an kapták meg. Udvarhelyszéken, illetve Székelyudvarhelyen is fordított a helyzet – derül ki a tanfelügyelőségi összesítésből. Itt a legtöbb diáknak csak a „közepes” szintre futotta tudásából.
Mától kezdődően június 22-ig az informatikából, 25–27. között pedig idegen nyelvből szóbeliznek a diákok. A vizsgákon szintén nem osztályzatot, hanem a román szóbelihez hasonlóan minősítést kapnak. A vizsgák neheze, az írásbelik július 2-án román nyelv és irodalommal kezdődnek; 3-án anyanyelvből, 4-én a profilnak megfelelő tantárgyból, 6-án pedig opcionális tantárgyból vizsgáznak a diákok.
A román nyelv és irodalom vizsga tételei az osztályok szakirányaitól és profiljaitól függetlenül egységesek lesznek, a diákoknak pedig a rendelkezésükre álló három óra alatt három feladatkört kell megoldaniuk: az első egy ismeretlen irodalmi szöveg műfaji elemzése lesz, azt követi egy érvelő jellegű szöveg megírása – egy adott, aforisztikus szövegből kiindulva –, végezetül pedig egy ismert irodalmi mű elemzése, szerkezeti és stilisztikai tanulmányozása, strukturált esszé formájában. A vizsgák eredményeinek kifüggesztésére július 8-án lehet számítani, 9-én kerül sor az óvások benyújtására, 13-án pedig nyilvánosságra hozzák a végleges eredményeket. Ha valakit puskázás vagy egyéb szabálytalanság miatt kizárnak az érettségiről, legközelebb csak jövő ősszel, az idei pótérettségi és a 2013-as nyári vizsgaidőszak után próbálkozhat újra.
F. H. Új Magyar Szó (Bukarest)

Laza kitörés
30 835 – ennyi szavazatot kaptak az Erdélyi Magyar Néppárt polgármesterjelöltjei. A reménykeltő fiatalok, akik Toró T. Tibor elnök szerint százezer embert mozgattak meg. A bűvös számot először a választások éjszakáján mondta ki az EMNP elnöke. Akkor optimista becslésnek tűnt, egy héttel a választások után, a végeredmények ismeretében képtelenségnek.
Legutóbb a Magyar Hírlapban megjelent hétvégi interjúban dicsekedett el Toró azzal, hogy olyanokat hoztak vissza a közéletbe, akik már rég lemondtak arról, hogy részt vesznek a választásokon. Holott ha az EMNP valóban megmozgatott százezer magyart, akkor azok közül 69 165 szükségszerűen másra voksolt. Magyarán: Toróék kampánya kétszer több szavazatot hozott az ellenfeleknek, mint magának az EMNP-nek. Ez több választási vereségnél, ez totális csőd! Amiért a felelősséget senki nem vállalja: sem a pártelnök, sem Tőkés László fővédnök, sem az EMNP létrehozásánál bábáskodó és a kampányban azt segítő Fidesz-vezetők. Inkább megmagyarázzák: „Az a tény, hogy az RMDSZ vasárnap hatalmas fölénnyel utasította maga mögé magyar riválisait, cseppet sem meglepő. Még csak nem is fejlemény – papírforma.” Ki látott már olyat, hogy a papírformáért bárki elvigye a balhét?
Igazán faramucivá akkor válik a helyzet, ha a volt püspök is megszólal: „Romániában nemcsak nyelvi, hanem politikai asszimiláció is végbement: az RMDSZ politikusai magyarul beszélő román politikusok lettek.” Ugyanerről bővebb okfejtést közölt a Magyar Hírlap Román arcok címmel, pontosan a választások elé időzítve. De mi van azokkal, akik az RMDSZ-re adták a voksukat, ők is politikailag asszimilált, magyarul beszélő románok? A háromszékiek és a csíkiak kétharmada is, akik a „román arcokra” tették a pecsétet? (Érdekes lenne megtudni, ki inspirál kit: Tőkés László Bayer Zsoltot, vagy fordítva?)
A bizonyítvány magyarázásánál sokkal fontosabb a jövőtervezés. „Arra szeretnénk a többi párt vezetőit rábírni, hogy próbáljunk stratégiai döntésekben legalább egy-két évtizeddel előre gondolkodni, és közös nevezőre jutni” – mondja Toró. A „konkrét” elképzelést már a fővédnök vázolja. A hétvégi „autonómiakonferencián” Tőkés László javaslatot tett „az állammal nem rendelkező nemzeti közösségek laza európai konföderációjának a kialakítására”. A felvetésben sajnos csak a laza stimmel, minden egyéb hiányzik hozzá. (Konföderáció = szuverén államok laza szövetsége.) Persze szépen hangzik, hogy „a kisebbségi népcsoportokat számbeli kisebbségük miatt mindig le fogják szavazni a különböző fórumokon, ezért szükséges e népcsoportok szövetségének a kialakítása”. Más kérdés, hogy ezek a népcsoportok nem rendelkeznek szavazati joggal olyan fórumokon, ahol közös érdekeiket (?) érvényesíteni tudnák. De kit is érdekel, amikor Tőkés László rámutatott, hogy a romániai magyarság számára az autonómiaigény „nemzetköziesítése” lehet a kitörési pont?! Világos beszéd, kár, hogy ugyanolyan kevés kapaszkodót nyújt a konkrétumokra fogékony embereknek, mint húsz éve.
Szőcs Levente. Új Magyar Szó (Bukarest)

Orbán Viktor: beszéljünk Horthyról!
„A Fidesz a korszak pártjai közül az ellenzéki kisgazdapárttal van közelebbi rokonságban”
Magyarország csak akkor vezeti be az eurót, ha „teljesen készen áll rá” – mondta a Die Presse című bécsi konzervatív lapnak Orbán Viktor. A miniszterelnök szerint szükséges Horthy Miklós történelmi szerepének megvitatása. „Az akkori korszak pártjai közül a Fidesz a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – fogalmazott Orbán Viktor. Magyarországot még sok évig nem érinti, hogy az Európai Unió az erősebb integráció, a fiskális és bankunió felé halad, amikor is a tagállamoknak a szuverenitás még nagyobb hányadáról kell lemondaniuk. „Levontuk a tanulságot a déli országok válságából, az eurócsoporthoz való túl gyors csatlakozás katasztrófához vezet” – jelentette ki Orbán Viktor a Die Presse vasárnapi számában megjelent interjúban.
Azaz Magyarország csak akkor csatlakozik az euróövezethez, „ha már teljesen készen áll rá”. Orbán Viktor a nemzetek Európája mellett foglalt állást. A kontinens legnagyobb előnye a sokszínűsége – jelentette ki. Úgy vélekedett, hogy a szuverenitáshoz kötődő jogok átadásakor „nagyon óvatosnak” kell lenni, s a kulcsfontosságú döntés ebből a szempontból az euróövezetbe való belépés kérdése. „Egyelőre nem tudni, hogyan vészeli át az euróövezet a jelenlegi válságot, és hogy belül lesz-e jobb vagy kívül” – mondta a kormányfő. „Vannak komoly nehézségeink, de eddig nagyon sikeresek voltunk abban, hogy közeledjünk céljainkhoz” – jelentette ki. Kormányra lépése előtt Magyarország rosszabb helyzetben volt, mint Görögország. Az IMF-program 2008-ban Európában Magyarország megmentését szolgálta. Görögország azóta összeomlott, Magyarország még mindig áll.
A miniszterelnök a baloldalról úgy vélekedett, hogy azt 2010-ben szétzúzták. A Fidesz minden időközi választást megnyert – mutatott rá azzal kapcsolatban, hogy az újságíró olyan közvélemény-kutatásokra utalt, amelyek az MSZP-nek a Fideszét megközelítő támogatottságát mutatták ki.
A vitákat kiváltó Horthy-emlékművek kérdéséről úgy vélekedett, hogy külön kell választani a történelmi vitákat a politikai vitáktól. „Közép-Európában a kommunisták egyik fő küldetése az volt, hogy kitöröljék a múltat. A múltról szóló mostani viták erre reagálnak” – vélekedett. „A Fidesz az akkori korszak pártjai közül a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – hangsúlyozta.
Emlékművek létesítéséről dönteni kizárólag az egyes önkormányzatok dolga – mondta. A Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte Orbán Viktor, „s nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki. „Magyarország demokrácia. Ha az emberek meg akarnak vitatni valamit, akkor meg kell vitatniuk” – fogalmazott. Leszögezte, hogy egy Lenin-, Sztálin- vagy Hitler-emlékművet határozottan ellenezne. „Horthyt diktátornak nevezi valaki?” – felelt az újságnak arra kérdésére, hogy egy „hazai diktátor” emlékművével egyetért-e. „Szálasi Ferenc volt diktátor” –tette hozzá. Nyirő József újratemetésének ügyéről szólva kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, s nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart.

Elie Wiesel visszaadta nagykeresztjét Kövér és a múlt átírása miatt
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mond le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Írása szerint megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg.
Mély megdöbbenéssel és felháborodással értesültem arról, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár és Vona Gábor, a szélsőjobboldali Jobbik elnökének oldalán Ön is részt vett azon az ünnepségen, amelyet Romániában szerveztek a nyilaskeresztes parlament tagjának, Nyirő Józsefnek a tiszteletére. Megbotránkoztatónak találom, hogy a magyar Országgyűlés elnöke képes volt elmenni egy olyan ünnepségre, amely a Horthy- és a Szálasi-rezsim fasiszta ideológiája előtt tiszteleg – szerepel abban a levélben, amelyet a Nobel-békedíjas Wiesel még június 7-én írt Kövér Lászlónak a román hatóságok által végül meghiúsított Nyirő-temetés kapcsán.
Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők.
Wiesel a levélben emlékeztet rá, hogy 2009 decemberében tartott parlamenti beszédében felkérte a magyar képviselőket, hogy tegyenek többet a bizonyos kiadványokban és a politikai életben is megjelenő antiszemita, rasszista megnyilvánulások ellen, amelyek „szégyent hoznak a nemzetükre”.
„Azóta egyre világosabb, hogy a magyar hatóságok bátorítólag lépnek fel azokban a kísérletekben, amelyek tisztára mosnák Magyarország múltjának ezt a tragikus fejezetét, nevezetesen a világháborús magyar kormány részvételét az ország több százezer zsidó állampolgárának deportálásában és meggyilkolásában” – állapítja meg Az éjszaka című könyvével világhírűvé vált író.
„Nem akarom, hogy közöm legyen ehhez, ezért ezennel visszaadom a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, amelyet 2004. június 24-én Magyarország elnökétől [Mádl Ferenctől – a szerk.] kaptam” – zárul Wiesel levele.
Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg - tájékoztatta a Népszabadságot az Országgyűlés sajótosztálya. Magyar Hírlap. Népszabadság

A Magyar Narancs ahol tud, segít
Talán még nem késő
Radnóti Miklós naplójából kiderül: Nyirő József 1941-ben részt vett a weimari költőnapon, ahol Hitlert és a náci Németországot dicsőítette. Nem felejtette el megjegyezni: „A vér megtisztítja Európát.” Az idézetet Kövér László figyelmébe is ajánljuk, aki még gondolkozik, mit válaszoljon Elie Wieselnek.
A Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László szerdára ígért választ arra a levélre, amelyben Elie Wiesel visszaküldi a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Egy ilyen választ nyilván nem könnyű megfogalmazni: a megfelelő mélységű filológiai feltáró munka akár több napot is igénybe vehet, ezért lapunk úgy döntött, egy kis adalékkal a nyilván töprenkedő házelnök segítségére siet. A következő idézet Radnóti Miklós naplójából származik (Radnóti Miklós: Napló. Magvető, 1989, 197. oldal):
1941. nov. 3. Zűrzavar a weimari költőnap körül. Ki „reprezentálta” hát a költők hazáját, hazámat? Újabb újsághír. „A Harmadik Birodalom ez év október 31-én is megrendezte a weimari költőnapot, amelyen Közép- és Kelet-Európa tizenegy nemzetének meghívott költői is részt vettek. A magyar irodalmat a költőnapon Nyirő József erdélyi író reprezentálta. Nyirő az UFA számára többek között a következőket mondotta: »Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!«”
1941. október végén egy és máson már túl volt a világ és a náci Európa. A náci Németország elfoglalta Csehszlovákiát, Lengyelországot, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, a skandináv államokat, Görögországot stb. De Európa 1941 októberében túl van a zsidókat sújtó egyszerű diszkriminatív törvényhozáson is – a zsidókat ekkoriban már nagyban deportálják, kényszermunkára vagy gettókba kényszerítik (Lublin – 1939. október, Łódz – 1940. április, Varsó – 1940. november stb.). Lengyelország keleti, Ukrajna nyugati részein a Heydrich-féle Einsatzkommandók tömegméretekben irtják a zsidókat; túl vagyunk a iaşi-i pogromon (1941. június), a kaunasi (1941. július) és egy sor egyéb pogromon; a Babij Jar-i vérengzésen (1941. szeptember) és a Kamenyec Podolszkij-i tömegmészárláson. Ekkorra beüzemeltek nemcsak a koncentrációs, de a megsemmisítőtáborok is (Majdanek, Belzec, Auschwitz).
Hogy akadt magyar író, aki szerint épp ez lenne az, amikor „Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak”, hát, sajnálatos. És nem azért mondta ezt, mert nem tudta; hanem épp ellenkezőleg. De evvel a szégyennel még megbirkóznánk valahogy – ennek a megbirkózásnak tudniillik vannak bejáratott és bevált módjai.
De mit kezdjünk Kövérrel? És mit kezdjen ő magával?
Talán még most sem késő. Talán mindazok után sem késő, amit a házelnök mindannyiunk nevében, a magyar állam nevében a tömeggyilkosok dicsőítőjének tisztára mosásában az elmúlt hetekben elvégzett. Hisz most pompás alkalom kínálkozik: Kövér megírhatja Wieselnek, de leginkább ennek az országnak, minden lakójának, hogy megtévedt, hogy belátta, mit tett, hány embert bántott és félemlített és keserített meg. Hogy szégyent hozott mindannyiunkra.
Lehet persze, hogy nem ír semmit, vagy nem ezt írja meg. És akkor az lesz, hogy a házelnök is úgy gondolja, a vér tisztítja majd meg Európát. Magyarországot. Magyar Narancs

Vélemények az autonómia-elképzelések alkalmazhatósága
Az elmúlt szombaton Szovátán az Európában már létező autonómia-formákról, illetve az erdélyi magyar autonómia-elképzelések alkalmazhatóságáról nemzetközi konferenciát rendeztek.
Ez alkalommal Bakk Miklós politológus, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács tagja és különösen Tőkés László fogalmaz meg karakteres véleményt László Edit riportjában.
Kossuth Rádió. Erdély.ma

Vízbefúltan
Bár a történelem ismétli magát, még sincs olyan paradigma, amelyhez a nemrég történteket összehasonlításként visszamenekítsük. A Demokrata Liberális Párt mostani katarzisa nekünk, magyaroknak is köszönheti sorsát. Rossz helyen, rosszkor, rosszul döntöttek. Mi sem cselekedtünk másként. Most nem merjük kimondani, fáj kimondanunk, elrettenünk attól, amit csináltunk. A történelem azonban ezt jegyzi fel: az RMDSZ nyomására a PDL mandátumának utolsó hónapjaiban kétségbeesetten próbálta megoldani a magyar szövetségesének amúgy régen tett ígéretét, nevezetesen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem újralétesítését, s mint a halálosan elfáradt úszó, néhány méterre a parttól vízbe fulladt.
Nem indokolatlanul, hiszen a nagy kapkodásban, mert az élet minden területén végül is ennek isszuk meg a levét, a PDL és az RMDSZ vezetősége is elfelejtett higgadtan, logikusan gondolkodni.
Mindez miért?
Mert mindkét pártban olyan belső ellentétek és viszályok keletkeztek, amelyeket csak a kulissza mögött settenkedők látták meg. A PDL belső feszültéségei a napokban kerültek felszínre, amikor a párt vezetőtanácsa zárt ajtók mögött tartott tanácskozásának „morzsáit” szórták, azaz szivárogtatták ki a napvilágra. Ekkor kerültek a felszínre az emberi jellem gyengeségei, a szervezeti fegyelem hiánya, a kéz kezet mos pászmái, az egymásnak tett szívességek: amikor szeretőt, rokont kellett álláshoz segíteni, amikor egymás személyes gazdasági érdekeit kellett megtámogatni, amikor az állam struktúráiban dolgozók mulasztottak, amikor nem teljesítettek tisztségüknek és hatalmuknak megfelelően. Azaz nem úgy, és nem azt cselekedték, amit kellett volna. S ezt az ujjal mutogatást olyan gyermekien tették, mint óvodások szokták, ha turpisságon kapják őket.
Istenem, mennyi emberi gyengeség kerül a felszínre, ha a vereségért, bármilyen elszenvedett vereségért egymást kell felelősségre vonnunk.
Az RMDSZ sem mentesült a belső viszályoktól, attól, amiről nem kell beszélnünk. Hiszen a MOGYE-kapkodás, a mindenáron teljesíteni való akarás, a mindenkori román pártpartner sarokba szorítása éppen egy átgondolt, higgadt politikai tett hiányát mutatja. A vak is látta, hogy a Ponta által felkorbácsolt, háborgó tengerbe került RMDSZ-csatahajó halálra van ítélve. Miért kellett tovább csavarni az Ungureanu-kormány nyakára tett kötél csomóját? Miért nem látta a PDL, hogy nem akkor, nem ott, nem úgy kell a régen tett ígéretet teljesíteni? Miért nem látta az RMDSZ vezetősége, hogy haláltáncba viszi a szövetség eddig megszerzett vívmányainak egy részét? Miért volt mindkét fél arrogáns, és fitogtatta erejét, amikor látni lehetett, hogy a pártszövetség hordóinak eresztékei megroppantak? Miért hiányzott mindkét pártvezetőségből a tolerancia, a távlati perspektíva, a hatalmi erő megtartásának ésszerűsége, tisztánlátása? Miért ekkor került elő az RMDSZ-en belül a fiatalok dőresége, az állami funkciókra való áhítozás? Miért akkor, a döntő pillanatokban? Nem vagyok pesszimista, nem látom a jövőnket feketének, még akkor sem, ha minden logika ezt mondatja velem. Hiszem, hogy eljön, lesz még alkalom felülkerekedni a mai kocsmán ésszel, értelemmel. Felülkerekedni a most lehetetlennek látszón.
Akarattal. Elszántan. Hideg józansággal.
Böszörményi Zoltán
nyugatijelen.com. Erdély.ma

Borbély László: csak semmi koalíció
Az RMDSZ hallani sem akar arról, hogy koalíciót kössön a Magyar Polgári Párttal (MPP) vagy az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) az őszi parlamenti választások előtt – jelentette ki Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke. Elmondta továbbá, a szövetség országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-Liberális Párttal (PDL) kössön paktumot. „A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
„Az őszi választások előtt senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót. Elvégre a múlt vasárnap kiderült, hogy mi vagyunk a romániai magyarság legitim képviselői. A szavazók elutasították a választás szabadsága elméletét és a megosztás ellen voksoltak” – szögezte le tegnapi sajtóértekezletét Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
A politikus, bár beismerte, hogy fájó, hogy a szövetség elvesztette a megyei tanácselnöki tisztséget Maros és Szatmár megyében, jelentős sikernek nevezte a június 10-én elért eredményeket. Ezek alapján az RMDSZ 184-ről 203-ra gyarapította polgármesterei számát, míg a helyi és megyei tanácsosokét 2284-ről 2355-re tornászta fel.
Azt is rendkívül örvendetesnek tartja, hogy a kormánypozícióval járó erodálás ellenére az RMDSZ 55 ezer szavazattal többet kapott, mint négy évvel korábban. A választópolgárok opcióinak köszönhetően a magyar polgármesterek 96 százalékát a szövetség adja. Kérdésünkre, hogy a megváltozott körülmények között – országszerte közel százezer magyar szavazó nem az RMDSZ-re, hanem annak vetélytársaira pecsételt – az RMDSZ szerint „a senkivel nem kötünk semmiféle koalíciót” kijelentés miként egyeztethető össze a Minden magyar számít! választási szlogennel, Borbély úgy vélekedett, hogy a szövetség eddig is nyitott volt a tárgyalásokra.
„A magyar közösség ismét bebizonyította, hogy erős képviseletet akar. Nem rajtunk múlott, hogy nem sikerült egybegyűjtenünk az összes magyar szavazatot. Lehet szó együttműködésről, de akkor ezek a szövetségnek hátat fordító személyek lássák be, hogy tévedtek és térjenek vissza az RMDSZ-be, hisz mi egy bölcs szervezet vagyunk” – fejtette ki az alakulat politikai alelnöke.
Borbély László ugyanakkor megkérdőjelezte az általunk emlegetett közel százezres számot, mondván, hogy ő nem tud ilyesmiről. A Központi Választási Iroda (BEC) honlapján szereplő adatokból azonban kiderül, hogy 46 071 személy szavazott a Magyar Polgári Párt (MPP) helyi tanácsosi listáira, 44 834 az Erdélyi Magyar Néppártéra (EMNP). A végleges adatok szerint a két kisebb magyar párt Erdély-szerte 92 642 voksot gyűjtött be. Borbély László megerősítette, az általa vezetett szervezet országos és megyei szinten előrehaladott tárgyalásokat folytat a Szociálliberális Unióval (USL), de bizonyos településeken nem zárja ki azt sem, hogy a Demokrata-liberális Párttal (PDL) kössön paktumot.
„A többségek létrehozása érdekében ellenzéki pozícióból is lehet tárgyalni a kormánypárttal” – magyarázta.
Csütörtökön tartja alakuló ülését a nagyváradi önkormányzati testület, ekkor derül ki az is, hogy kik foglalhatják el a két alpolgármesteri széket. Az USL megszerezte a kétharmados többséget a közgyűlésben, így valószínűnek tűnik, hogy az RMDSZ-szel nem köt újabb koalíciót, és alpolgármesteri helyet sem ajánl fel neki. Az illetékesek közül senki nem nyilatkozik, de már olyan pletykák is napvilágott láttak, amelyek szerint Victor Ponta miniszterelnök parancsolt volna rá az USL-re, hogy működjék együtt az RMDSZ-szel, legalábbis megyei szinten.
Egyelőre a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy sem Biró Rozália, sem más RMDSZ-es nem lesz alpolgármester Váradon, a Bihar megyei közgyűlésben azonban Kiss Sándor személyében továbbra is lesz magyar alelnök.
Uioreanu: tárgyalunk az RMDSZ-el
A Kolozs megyei önkormányzat liberális párti elnöke, Horea Uioreanu közölte: az RMDSZ-el, valamint a Dan Diaconescu populista Nép Pártjával (PPDD) együttműködve hozna létre kétharmados többséget az új tanácstestületben. Mint mondta, a tárgyalásokat már a múlt héten elkezdték. „Várhatóan péntekig, az eskűtételek idopontjáig megoldódik ez a kérdés” – tette hozzá. A 36 tagú megyei tanácstestületben 16 USL-s, 12 PDL-s, 5 RMDSZ-es és 3 PPDD-s jelölt jutott mandátumhoz.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Júliustól megszűnik az Új Magyar Szó
Lapunk értesülései szerint július elsejei hatállyal megszűnik az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Az önmagát az egyetlen országos terjesztésű magyar napilapként meghatározó, RMDSZ-közeli ÚMSZ-t megjelentető váradi Scripta Kiadó Kft. anyagi helyzete ellehetetlenült, emiatt nem tudja vállalni a lap előállításához szükséges pénzügyi forrásokat.
Lányi Szabolcs, a Scripta igazgatótanácsának volt elnöke sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta információnkat.
Lányi – akinek mandátuma lejárt – a Krónikának elmondta, már nem aktív tagja a Scripta igazgatótanácsának, az ÚMSZ anyagi helyzete valóban nehéz, viszont reméli, „megszűnni éppen nem szűnik meg”.
Salamon Márton Lászlótól, az ÚMSZ megbízott felelős szerkesztőjétől megtudtuk, már csak néhány napig fungál szakmai vezetőként, és a stratégiai döntésekbe nem vonják be a tulajdonosi jogokat gyakorlók. (Az Ungureanu-kormány Románia szaloniki főkonzuljává nevezte ki Salamont, aki a tervek szerint júliusban foglalja el állomáshelyét).
Bővebb tájékoztatásért a felelő szerkesztő Pető Dalmához, a Scripta többségi részvénycsomagját birtokló Free Press Alapítvány elnökéhez irányított, ő azonban elmondta: elnöki kinevezése még nem hivatalos, ezért nem kívánt nyilatkozni.
Úgy tudjuk, egyelőre nem dőlt el, miként folytatja az ÚMSZ szerkesztősége a lap online megjelentetését. Felmerült, a nyomtatott változat piacra dobását megpróbálja biztosítani a nagyváradi Erdélyi Riport hírmagazint kiadó Riport Kiadó Kft., viszont a kiadó anyagi helyzetére tekintettel ez hamvába holt kezdeményezésnek bizonyult.
Az ÚMSZ 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként, és négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, aki – bevallása szerint – több mint egymillió euróval támogatta a lapot megjelentető Scripta Kiadót.
2009 májusában a nagyváradi újságírók alapította Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy 99,89 százalékos tulajdonrészét a Scripta Rt.-ben.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)