Magyarországi pártot hozna létre az RMDSZ
A RMDSZ több politikusa is kezdeményezte vasárnap egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel a szervezet megalakításának ötletét. Borboly Csaba mély reformokat. köztük a finanszírozási gyakorlat megváltoztatását sürgeti az RMDSZ-ben.
Beszólt Budapestnek. Kelemen: nem járt sikerrel a magyarországi politikusok „portyája”
Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!” – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk” – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg” az RMDSZ-t. Markó Béla azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében”. Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Kelemen: az RMDSZ nélkül nem lehet nemzetpolitikát építeni
Kelemen Hunor elnöki beszámolójában úgy fogalmazott: „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, át kell alakítani azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon: első lépésként teljesen újraszervezik a szövetség marosvásárhelyi szervezetét. Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása” nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta”. Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon.
Borboly Csaba: meg kell szüntetni a Communitas Alapítványt
A Communitas Alapítványt meg kell szüntetni, az RMDSZ kinevezési politikáján módosítani kell, és fiatalításra is szükség van – véli Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke vasárnap megjelent blogbejegyzésében, amelyben a szövetség működési gyakorlatának több elemét is kemény hangon bírálja. A politikus az Amit ma 5 percben nem tudtam volna az RMDSZ SZKT-ülésén elmondani című bejegyzésben leszögezi: a Communitas „folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyrerakható”. „Meg kell szüntetni a Communitast. Amit az RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt az RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme” – fogalmazott Borboly. Az RMDSZ kinevezési politikája kapcsán rámutat: vannak olyan belügyek, amelyek keserűvé teszik az RMDSZ-esek mindennapjait. „Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van” – írta, arra utalva, hogy az RMDSZ Salamon Márton Lászlót, a megszűnt Új Magyar Szó című RMDSZ-lap volt felelős szerkesztőjét jelölte a szaloniki konzuli tisztségre.
Borboly változtatásokat követel, mert szerinte „a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák”. „És ezek a dolgok érvényesek a szövetség által birtokolt erőforrásokra is. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig” – írja Borboly.
Krónika (Kolozsvár)

A magyar dal és a falu ünnepe
A Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD), az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) június 30-án rendezte meg Tordaszentlászlón a XIII. Szent László-napi kórustalálkozót. A református templomban megtartott reggeli istentiszteleten Sikó Csabáné Győrfi Piroska kolozsi lelkipásztor hirdetett igét. Majd a kórusok kivonultak a templomkertbe, ahol a helyi fúvószenekar eljátszotta a székely himnuszt. Az ünnepi beszédek után az énekkarok koszorút helyezhettek el a templomkertben ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobornál. A Tóth Guttman Emese dalosszövetségi elnök által vezényelt közös éneklés után az énekkarok végigjárták a községközpontot, majd a helyi kultúrotthonban 19 énekkar lépett fel.
Gyönyörű napos idő fogadta a XXIII. Szent László-napi kórustalálkozó résztvevőit Tordaszentlászlón, június 30-án. Sikó Csabáné Győrfi Piroska vendég lelkipásztor igehirdeté- sének középpontjában a 147. zsoltár állt. – Ajándék minden olyan nap, amelyet Isten házában kezdhetünk őt dicsérve énekkel és imával – mondta a lelkipásztor. Balázs Attila helybéli református pap is arra kérte a jelenlevő kórustagokat, hogy azon a napon is Istent dicsőítsék énekükkel. Szőke Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) helyi elnöke azt kívánta: a dalostestvérek énekléskor érezzék az Istentől kapott szeretetet, amely összeköt és megerősít.
Az istentisztelet után a jelenlevők a templomkertbe ezelőtt húsz évvel felállított Szent László-szobor köré gyűltek. A Gombár Levente által dirigált helyi fúvószenekar játéka után Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, parlamenti képviselő beszédében azt kívánta: a kórusok énekét hassa át a szeretet és az egység. Ezt követően Gebe Szilárd Arany János-verset szavalt.
Dáné Tibor Kálmán országos EMKE-elnök beszédében Kodály Zoltánt idézte, miszerint újjáépítéskor mindig ragaszkodjunk hagyományainkhoz. – Kisebbségi létünkben gyakran kell újjáépíteni a nemzetet, identitásunkat. Ezért számunkra létkérdés a hagyományok megőrzése, tiszteletben tartása. A közös éneklés csodákat művel – figyelmeztetett Dáné, majd csodának nevezte azt, hogy Tordaszentlászlón már huszonharmadik alkalommal szervezik meg a kórustalálkozót.
Boldizsár-Zeyk Imre, az RMDSZ helyi elnöke arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a falu névadóját 820 évvel ezelőtt, 1112. június 27-én avatta szentté III. Celestin pápa. Szent László mellszobrát (Sánta Csaba alkotását) pedig pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. júniusában avatták fel a templomkertben.
Ünnep van tehát, a magyar dal és a falu ünnepe. A kórustalálkozó alkalmával egy napra a magyar nyelvterület 19 kórusa áll a szép magyar ének, zenei anyanyelvünk, továbbá a nemzeti és az egyetemes kultúra szolgálatában – hangsúlyozta Boldizsár-Zeyk Imre, majd köszönetet mondott Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta polgárainak azért, hogy az elkövetkező négy esztendőben is magyar polgármestere és alpolgámestere lesz a községnek, amelynek tanácsában megmaradt a magyar többség.
Tóth-Guttman Emese, a dalosszövetség elnöke dirigálásával a kórusok előadták a Szózatot, majd a hagyományhoz hűen végigjárták a falut, ezt követően pedig a helyi művelődési házban léptek fel.
Először a házigazda énekkar lépett színpadra (karnagy: Balázs Ágnes), majd a tordai Magyar Dalkör (karnagy: Balázs Győző Balázs), a székelykeresztúri református egyházközség énekkara (karnagy: Kis Vilmos), a nagyenyedi református egyház vegyeskara (karnagy: Basa Annamária), a nagyenyedi egyházmegye lelkészkórusa (karnagy: Fórika Éva), a buzásbesenyői és kerelőszentpáli vegyeskar (karnagy: Szakács Zoltán), az Alla Breve székelyudvarhelyi vegyeskar (karnagy: Kovács László, zongorán kísért Tifán Etelka), az aranyosegerbegyi gyermekkar (karnagy: Balázs Győző Balázs), a magyarfenesi vegyeskar (karnagy: Tóth-Guttman Emese), a marosújvári vegyeskar (karnagy: Fórika Éva), a nagybányai óvárosi református egyházközség vegyeskara (karnagy: Nagy-Dali Emese), a székelykocsárdi Kochárda nőikar (karnagy: Basa Annamária), a magyarlapádi református egyházközség kórusa (karnagy: Borbándi András), a kolozsvári Bethlen Gábor Református Földész dalkör (karnagy: Adorjáni Júlia Katalin), az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyeskar (karnagy: Balázs Győző Balázs), Kolozsvár-Alsóvárosi református vegyeskar (karnagy: Bak Éva és Adorjáni Júlia Katalin), a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa (karnagy: Bedő Ágnes), a koltói kamarakórus és a nagybányai Teleki Magyar Ház kórusa (karnagy: Fülöp Gábor).
A kórusok repertoárján főleg XX. századi magyar (erdélyi és anyaországi) szerzők vallásos és világi tárgyú művei szerepeltek, de hallottunk az egyetemes zeneirodalom alkotóinak kórusaiból és a könnyűzene műfajához közel álló ismertebb darabokat is.
A több mint öt órán át tartó kórushangverseny után Guttman Mihály, a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke beszédében Kodályt idézte: – Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképp élni. Eképpen elmondhatjuk, hogy nem éltünk hiába. Örömmel tölt el az, hogy 23 év után is minden évben új kórusok jönnek el erre a találkozóra – mondta.
Szőke Zoltán, EMKE-elnöki minőségében a színpadra szólította a fellépő énekkarok karmestereit és zászlótartóit, akiknek emléklapot, zászlószalagot és Szenczi Molnár Albertet ábrázoló emlékplakettet (Suba László tordai szobrász alkotása) adott át.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Táncházat működtet Széken Michel van Langeveld
Született erdélyieket megszégyenítő jártassággal és odaadással ropja a széki, mezőségi és kalotaszegi táncokat a holland Michel van Langeveld, aki tájházat és táncházat működtet Széken.
A tánctanító. Michel van Langeveld tavaly márciusban telepedett meg véglegesen Széken
Ha a Székre látogató utazó elindul a faluközpontból lefelé a Csipkeszegen, rövidesen egy jó karban levő, hagyományos stílusú házon akad meg a szeme, melynek homlokzatán a holland lobogót lengeti a szél. A kapubejárat utcára néző oldalán két pár csizma lóg, a tornácon pedig száradó kukoricacsövek vagy paprikafüzérek helyett szintén csizmák díszelegnek, legalább két tucat.
A ház ura nem sokat várat magára, ötvenes éveiben járó, energikus, pirospozsgás, mosolygós férfi tűnik fel az udvaron fekete posztópantallóban, a kék mellény alatt fehér ingben, fején széki szalmakalapban. A megjelenése alapján akár tősgyökeres székinek nézhetné bárki a Mihályként bemutatkozó gazdát, akinek csupán tört magyarsága árulkodik külföldi voltáról.
A nagy találkozás
Michel van Langeveld útja a néptáncnak köszönhetően vezetett Németalföldről a mezőségi magyar faluba. Huszonévesen, 1980-ban kezdett el járni egy amatőr tánccsoportba, itt ismerkedett meg többek között a magyar néptáncokkal. Az életében az igazi fordulatot az jelentette, amikor 1985-ben egy könyvesboltba betérve, kezébe került Korniss Péter világhírű magyar fotóművész Elindultam világ útján című, magyar népszokásokat bemutató albuma.
A kötet, melyben a széki táncházat megörökítő képek is vannak, teljesen elbűvölte a holland fiatalembert, olyannyira, hogy néhány nap múlva visszatért a könyvkereskedésbe, s további 15 példányt vásárolt belőle, melyeket a barátainak ajándékozott. Erdélyben a rendszerváltást követően járt először. Széken, a széki emberek között már az első találkozáskor otthon érezte magát. „Húsz perc múlva kitöltötték az első pohár pálinkát, aztán zöldbablevest kaptam, utána pedig megint pálinkát. Úgy éreztem magam, mint Alice Csodaországban. Olyan érzésem volt Széken, mintha újra megszülettem volna” – idézi fel az első találkozás élményét.
Hollandiából a Mezőségre
1990 óta nem volt olyan év, hogy Michel van Langeveld ne vett volna részt egy erdélyi vagy magyarországi táncháztalálkozón. A néptánc, a magyar népi kultúra iránti érdeklődéstől hajtva az évek során Erdély sok szegletébe eljutott, járt többek között Sófalván, Jobbágytelkén, Gyimesközéplokon és Kalotaszentkirályon. 2004-ben még szorosabbra fonódott a kapcsolata Székkel, ugyanis megvásárolta azt a lebontásra ítélt házat, melyben évtizedeken át Paprikás Kati csipkeszegi táncháza működött.
Amikor eldöntötte, hogy megveszi az ingatlant, azt is tudta, hogy ismét táncházat szeretne működtetni benne. „Hozzá akarok járulni a magyar hagyományok megőrzéséhez. Ez különösen fontos Széken, mert itt van a magyar táncházmozgalom forrása, ez a falu ihlette meg annak magyarországi elindítóit” – mondja lelkesen.
Az egykori táncházat igényesen felújították, hagyományos széki stílusban rendezték be, tájházként üzemel. Az udvar végében egy rossz állapotban levő, értéktelen épület volt, melynek helyére vendégházat s egy csűrt építettek, nyaranta ez utóbbiban szokták ropni a táncot. Michel van Langeveld tavaly márciusban telepedett meg véglegesen Széken. Azt követően, hogy édesanyja meghalt, immár semmi sem kötötte Hollandiához: a gyámhatóságnál, ahol hivatalnokként dolgozott, felmondott, a házát pedig eladta. Most azt csinálja, amit igazán szeret: táncol, és lehetőséget teremt erre mások számára, táncot tanít, turistákat fogad, és megpróbál tenni a magyar a népi kultúra megőrzéséért. Időközben megtalálta élete párját is, akivel a kolozsvári Farkas utcai református templomban fogadtak örök hűséget egymásnak.
A székivé lett holland az általa létrehozott Csipkeszeg Alapítványon keresztül rendszeresen szervez táncházat, valamint népzene-, néptánc- és hangszeroktató programokat Pali Marci helyi prímás és bandája segítségével. Az alapítvány augusztusban állandó tárlatot nyit Széken Korniss Péter fotográfiáiból, a távlati tervek között pedig egy, a közelmúltban lebontott, táncházként szolgált épület újjáépítése szerepel, az abból megvásárolt faanyag felhasználásával.
Fejlesztené a széki turizmust
Michel van Langeveld számára a hagyományok, a hagyományos népi életmód élő volta a legnagyobb vonzerő a Kolozs megyei faluban. „Hollandiában már semmi hagyományos nincs. Itt még az emberek maguk művelik a földet, tehenet tartanak, sok az élő hagyomány. A székiek számára ez a normális élet, számukra nem egyértelmű, hogy milyen értékes ez a falu. Szeretném ösztönözni őket, hogy fejlesszék a turizmust, mert jóval többen is meg tudnának élni belőle” – vázolja elképzeléseit riportalanyunk, aki azért nem mindenért rajong választott hazájában.
Elmondása szerint ki nem állhatja, hogy például az egészségügyi szolgáltatásokért baksist kell adni, s irritálja a bürokrácia is. Sajnálatosnak találja, hogy a csipkeszegi táncházba javarészt fiatalok járnak, házasember csak elvétve vetődik be. A csipkeszegi Langeveld-vendégházban megszálló turisták többsége külföldi, javarészt Magyarországról és Hollandiából érkeznek. Megkóstolhatják a széki pálinkát, a háziasszony gulyását és pánkóját, széki fiatalok által tartott bemutatón ismerkedhetnek meg a magyar táncokkal, s ha kedvük van Michel-Mihály útmutatása mellett tanulhatják meg a széki legényes vagy a kalotaszegi szapora lépéseit.
(Csizmát kávéért
Tavaly Michel Van Langeveld a fejébe vette, hogy beszerez a tájház számára, kiállítási tárgyként, néhány tradicionális, széki stílusú csizmát. Egyik falubelijének megemlítette, hogy egy csomag kávét ad egy pár már nem használt csizmáért, s másnap nyélbe is ütötték az üzletet. Egy napra rá első „ügyfelének” két szomszédja kereste fel egy-egy pár csizmával, újabb 24 óra elteltével pedig négyen hozták el neki nem használt csizmáikat. Jelenleg 320 darabot számlál a maga nemében egyedülálló gyűjtemény, mely továbbra is gyarapszik, ha nem is a kezdeti idők ritmusában.)
Pengő Zoltán
Krónika (Kolozsvár)

Négy párt képviselői az Arad Városi Tanácsban
Aradnak marad a magyar alpolgármestere
Szombaton délelőtt a Kultúrpalota nem volt éppen annyira tele, mint az Arad Városi Tanács megalakulására első alkalommal összehívott (sikertelen) ülésen, de az biztos, hogy ennyi ember nehezen fért volna be a városháza még renoválás alatt álló dísztermébe, ahol a tanács szokásos összejöveteleit tartja. Amikor Eugenia Iovănaş bíró, az Aradi 1-es számú választókerület elnöke átadta a tanácsosoknak a június 10-i választásokon megszerzett mandátumról szóló iratot, azt ezúttal a Szociál-Liberális Unió képviselői is átvették, élen Lia Ardelean asszonnyal, volt polgármesterjelölttel, és a névsorolvasásnál senki sem hiányzott a 23 tagú testületből. Az utóbbi idők szokása szerint a tanács beiktatásánál jelen voltak az egyházak képviselői, sorra mondtak hosszabb-rövidebb beszédet és áldást az ortodox, a pünkösdista, a római katolikus, a zsidó hitközség, a baptista, a görög katolikus és hetednapos adventista felekezetek képviselői. Ft. Király Árpád r. kat. esperes erkölcsösséget, szeretetet, sikert és áldást kívánt a testületnek, hogy négy év múlva még fejlettebb legyen a város. A legtömörebben a zsidó hitközség képviselője fogalmazott: „adjanak okot arra, hogy négy év múlva újraválasszák önöket”.
A református és evangélikus egyház áldására, bár képviselői jelen voltak, nem került sor, amiért utólag elnézést is kértek papjaitól.
Az alakuló ülés első részét szokás szerint a legidősebb tanácsos – Aradon Cziszter Kálmán – a két legfiatalabb társaságában vezette.
Az egyhangú szavazattal megválasztott mandátumigazoló bizottság minden tanácsos dossziéját rendben lévőnek találta. (Az egyetlen különlegesebb epizód: a PP-DD – Diaconescu Néppárt – listáján szereplő második személy, mondta a párt képviselője, már nem tagja a pártnak, a harmadik helyen lévő lemondott mandátumáról, így a párt második tanácsosi helyére a lista negyedik helyezettjét iktatták be.) Ezután mindenki letette az esküt (Lilioara Stepănescu tanácsi titkár külön felhívta a figyelmet: az esküszöm-öt a Bibliára vagy az Alkotmányra, vagy mindkettőre tettkézzel kell elmondani (az Alkotmányra kötelezően), és csak az mondja el a vallásos formulát, aki akarja. (A két magyar tanácsos, Bognár Levente és Cziszter Kálmán a „Jur” után magyarul mondta az Isten engem úgy segéljen-t.)
Az 1989 utáni 6. városi tanács első ülését Ovidiu Moşneag megválasztott üléselnök vezette és első mozzanata Gheorghe Falcă polgármester ünnepélyes eskütétele volt. Beszédében a város régi-új első embere köszönetet mondott azokak, akik újraválasztották, a régi tanácsnak, amely támogatta munkájában és a pár nappal előbbi momemtumra, az első, kudarcba fulladt tanácsülésre célozva azt mondta: nincs szükségünk negatív Romániára, Aradra, tanácsra; pozitív hozzáállás kell a most kezdődő munkához. „Szeressétek Aradot, mert áldott város, építsünk együtt egy virágzó várost”.
A két alpolgármesteri funkcióra összesen négy javaslat érkezett, a titkos szavazáson Cătălin Ţiţirigă (Diaconescu féle Néppárt) és Bognár Levente (RMDSZ) 14–8 arányban győzte le az ellenjelölteket, Eugen Vasile Rust és Florin Galişt. Ez utóbbi, a tanács USL-s csoportjának vezére az ülés végi rövid beszédében kijelentette: nem akarnak „anti’ csoport lenni, a tanácsban a választási kampányban tett ígéreteik megvalósítását célzó javaslatokat támogatják, és összetartó, egyensúlyt szolgáló erőként kívánnak dolgozni.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Hosu Andrea
A ÉS B KATEGÓRIÁS MAGYAROK
Nemzetpolitika Nyirő árnyékában: kegyeleti ügy vagy egyszerű ámokfutás?
Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.
Nem hiszem, hogy van erdélyi magyar, aki valamilyen formában ne került volna kapcsolatba a sajnos lassan már jellemezhetetlen méreteket és jelleget öltő Nyirő-üggyel. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy már régen a múlt homályába merül a romániai helyhatósági választás, és mi még mindig ezzel leszünk elfoglalva.
Merthogy akarjuk, vagy nem, szembejön.
Legutóbbi update: a Hargita megyei Törvényszék elfogadta a prefektus keresetét, és szerdán kihirdetett ítéletében formai okok miatt megsemmisítette a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal által kibocsátott Nyirő József nevére szóló temetkezési engedélyt.
És miközben folyik ez a látszólag neverending story, azt gondolom, hogy tulajdonképpen minden egyéb helyett, annak a komoly és messzire mutató jelenségnek a mikéntjét és hogyanját kellene diagnosztizálni, amelynek Nyirő parányi, elhanyagolható vetülete. Illetve helyesbítek: diagnosztizálni (már) nem kell, viszont a megfelelő iróniával és cinizmussal vegyes realizmussal érdemes volna pár szót szólni róla:
tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést?
Annál is inkább, hogy zárójel: egyáltalán nem mellékesen az ügy kapcsán visszaadtak magas rangú magyar állami kitüntetéseket, lemondtak külföldi utakat, elítéltek, megbotránkoztak, nem kívánatosnak nyilvánítottak. Újra megtudtuk, hogy milyen is amikor a mindenkori román kormány valamit gondol a nagyon magyar ügyekről, számba vettük Magyarország nemzetpolitikusait, akik megfordultak kis hazánkban nagy érdekek mellett letéve voksukat, és
itt maradtunk mindent értő, de leginkább semmit nem értő fejjel: és akkor most mi van?
Hát, az van elsősorban, hogy katarzis közeli állapotba juttatott Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának nemrégiben tett kijelentése: a Fidesz berkein belül mindenki egyetért abban, hogy az egység megteremtését kell szolgálniuk Erdélyben. Kedves erdélyiek, nem erdélyiek, magyarok! Immár megnyugodhatunk, nincsenek törésvonalak az anyaország hatalmi páholyában, minden a legnagyobb rendben van. Nyirő József újratemetésével kapcsolatban pedig legyen nagyon világos: a kormány, úgy értem a magyar kormány, ezt a kérdést kegyeleti ügyként kezeli, hiába próbálja meg kampánytémaként tálalni a román politika.
Én, aki nem vagyok a hivatkozott román politika része, úgy vélem: szórakozik velünk az anyaországi politikai elit – nemzeti érzésekben egymást túllicitáló – színe-java. Dacára annak, hogy életemben soha nem értettem ennyire egyet Németh Zsolttal: igen, az egység megteremtése minden korábbinál fontosabb volna.
Ha jobban belegondolok, ezt a nagyszerű felismerést magyarázza, hogy az elmúlt időszakban kitartóan, kizárólag az erdmagyar közösség érdekeit szem előtt tartva jöttek, láttak, viszonyultak, kampányoltak. Az egyenlő közelség(távolság?)tartás jegyében, derék igaz magyarokként temettek (volna), nyilatkoztak, minden rommagyar pártot – és a mögöttük álló jó magyar embereket – egyforma szeretettel dédelgettek. Kinyilvánították a magyar kormány semlegességét, buzdítottak a választási részvételre, óvtak a sárdobáló és lejárató kampánytól, és baráti együttműködésükről biztosították a majdani győztest, bárki is legyen az. Sőt, a választási eredmények véglegesítésének másnapján hivatalosan állást foglaltak, gratuláltak, és levonták az elengedhetetlenül aktuális következtetéseket. De mert mindez csak az én naiv agyam szüleménye, tulajdonképpen teljesen más a helyzet. Politikai csatározásokon, preferenciákon, szívügyeken, diplomáciai groteszken túl, úgy érzem, hogy akaratunk ellenére egy abszurd drámát nézetnek velünk, amelynek kötelezően választható opcionális értelemben szereplői is vagyunk. A felelős nemzetpolitizálás alanyainak, de leginkább tárgyainak nemes szerepében. Mert ha jól értettem, választási tőkévé akarnak konvertálni minket.
Ha ez így van, akkor végképp nem értem, hogy a drága jó magyar kormánynak miért kell kivont karddal újra meg újra nekirontani a határon túli magyaroknak, majd a nyilvánvaló kudarctól kicsit sem megszégyenülve hazamenni, és következmények nélkül, minthamisemtörténtvolna alapon tenni tovább a dolgát?
A Nyirő-féle kegyeletinek alig, de ámokfutásnak sokkal inkább nevezhető, mesterségesen kreált ügyek egyetlen nemzetpolitikai tanulsága az, hogy miközben a határokon átívelő nemzetegyesítés nemes elvét hirdetik folyamatosan,
Budapesten tulajdonképpen A és B kategóriás magyarokban gondolkodnak.
Romániától Szlovákiáig és Ukrajnától Horvátországig a Fidesz azzal kísérletezik, hogy a nemzeti ököljogot alkalmazva, a helyi magyar közösségek akaratát teljesen figyelmen kívül hagyva, önkényesen ismer el és támogat kisebbségi szervezeteket.
Jut eszembe: én úgy tudom, hogy Nyirő József, a XX. század sok más áldozatával ellentétben, nem volt megfosztva a minden embert megillető végtisztességtől Spanyolországban sem. Ugye, mennyivel jobb lenne, ha az olajfák árnyékában pihenne még most is, és az Uz Bence – sokak számára megkerülhetetlen, szimbolikus jelentőséggel bíró mű – írójaként emlékezhetnénk rá? Ehelyett az egységes nemzetben gondolkodás szellemében megbolygatták örök álmát és politikai hisztériát kreáltak belőle. És ami a legszomorúbb, hogy bárki is lett volna valójában, bármit is írt, gondolt és cselekedett volna, Nyirőnek már soha nem lehet esélye arra, hogy a csendes, diszkrét, és minden embert megillető tiszteletadás mellett temessék el szülőföldjén.
Ha engem kérdez valaki, szerintem nincs szükségünk az anyaországi hatalom utasításaira és kegyeletinek titulált, de lényegében kamikaze akciókká degradált újratemetéseire ahhoz,
hogy magyarnak érezzük magunkat Erdélyben.
Főleg, mert mindaz, amit éjt nappallá téve hangoztatnak, amiről biztosítanak, ami mellett kommunikációs dimenzióban elköteleződnek Budapesten, az köszönő viszonyban nincs mindennapi tapasztalatainkkal. Ez a kétarcúság megmagyarázhatatlan (történelmi perspektívából akár megbocsáthatatlanná is válhat) azok vonatkozásában, akik tulajdonképpen eszközként akarnak felhasználni arra, hogy a Fidesz még egy jó ideig hatalmon legyen Magyarországon.
Úgy döntöttem, hogy én ehhez nem szeretném se a nevemet, se a majdani esetleges szavazatomat adni. Nem tudom Nyirő miként vélekedne ma erről, de tény, hogy az ő árnyékából nemzetpolitizálni legalábbis szomorú. De most komolyan... tényleg ilyen módon képzeli el Magyarország a nemzetegyesítést?
Transindex.ro

Fricska az Orbán-kormánynak: Magyarországon akar pártot bejegyezni az RMDSZ
A szövetség politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel. Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk mit szólnak hozzá!" – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk" – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg" az RMDSZ-t. Markó azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében". Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Vasárnap az SZKT-ülésen az RMDSZ vezetésének Magyarország bírálatára is futotta: Kelemen Hunor, a szövetség elnöke úgy fogalmazott, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához – vélte Kelemen, hozzátéve: „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet Kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül.”
A Külügyminisztérium sajtófőnöke erre reagálva az MTI-nek azt mondta, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára is világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel. Kaleta Gábor szerint szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni.
Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A Külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak - mondta Kaleta. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ ilyen minősítést használ. Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit. A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Népszabadság

Ki ütött először vissza?
Mi okozta a negatív fordulatot a román–magyar államközi kapcsolatokban? Mi az esélye és a feltétele annak, hogy Budapest és Bukarest viszonya normalizálódjék? A kérdésekre Cseke Péter Tamás két kolozsvári társadalomkutató, MAGYARI NÁNDOR LÁSZLÓ és VASILE DâNCU segítségével kereste a választ az Erdélyi Riport 2012/23. számában.
A magyar–román kapcsolatok a 20. században egyszer sem voltak olyan jók, mint az elmúlt két évben, és a „baljós jelek ellenére” remélhetőleg a továbbiakban sem szenvednek komolyabb sérelmet. Az értékelés Martonyi János magyar külügyminiszteré, és a romániai választási kampány vége előtt néhány nappal hangzott el, amikor a bukaresti sajtó még Kövér László magyar házelnök újabb erdélyi látogatásától volt hangos. A Martonyi által emlegetett „baljós jelekből” bőven akadt az elmúlt hetekben: a politikusi nyilatkozatok szintjén a bukaresti kormányváltás után és különösen a választási kampány előrehaladtával naponta egy-egy fokkal hidegült a viszony a két ország között.
MOGYE, Nyirő, Kövér Elsőként a magyar miniszterelnök éreztette a negatív fordulatot az államközi kapcsolatokban, néhány nappal a szociál–liberális Ponta-kabinet beiktatása után. Orbán Viktor május elején egy rádióinterjúban úgy fogalmazott: „Új helyzet van Magyarország keleti határainál magyarügyben, és egész Európának figyelnie kell, nehogy itt, a közép-európai térségben hirtelen nemzeti ellenségeskedések irányába forduljon az élet”. A politikus arra reagált, hogy az új román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának a létrehozását, majd az új román hatalom nyilvánvalóvá tette, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánja elfogadtatni. Két héttel később, a romániai választási kampány kellős közepén Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetési kísérlete már nyílt román–magyar diplomáciai konfliktushoz vezetett. A bukaresti külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, mert az író hamvai Romániába hozatalának egyik szervezője a Magyar Országgyűlés Hivatala volt. A román kormány és személyesen a miniszterelnök nyilvánvalóvá tette: ellenzik és elítélik az általuk románellenesnek, antiszemitának és fasisztaszimpatizánsnak tartott Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet. A hatóságok el is követtek mindent, hogy a szertartást megakadályozzák: a prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon az újratemetéshez szükséges városházi okmányt, a székelyudvarhelyi eseményre érkező magyarországi autókat pedig – a hamvakat keresve – a rendőrök átkutatták. Ekkor hallatta hangját először Kövér László magyar házelnök, az újratemetés védnöke, aki a történtek után azt mondta: „derült égből villámcsapásként jött az új román kormánynak ez a meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedése”, miszerint egy halottól akarják megtagadni azt a jogot, hogy saját szülőföldjében nyugodhasson. Victor Ponta román miniszterelnök válaszul arra szólította fel Orbán Viktort, határolódjon el a magyar házelnök Romániával kapcsolatos kijelentéseitől, s kérjen bocsánatot Magyarország nevében Bukaresttől. A bocsánatkérés elmaradt, a magyar kormányfő sajtófőnöke révén közölte: Budapest kegyeleti kérdésnek tekinti Nyirő újratemetését. Orbán Viktornak egyébként alkalma lett volna személyesen is beszélni a történtekről Victor Pontával, ugyanis éppen abban az időszakban Bukarestben tartózkodott egy konferencián. Azonban csak Traian Băsescu államfővel tárgyalt a román fővárosban, Ponta kormányfővel csupán egy kézfogás erejéig került kontaktusba. A Nyirő-ügyben tett nyilatkozatai után Bukarest már nyíltan ellenezte, hogy Kövér László a választási kampány finisében újra Erdélybe látogasson, ezúttal a Magyar Polgári Pártnak kampányolni. A román parlament két házának elnökei levélben kérték, álljon el szándékától, s miután a magyarországi politikus mégis megérkezett a marosvásárhelyi repülőtérre, Victor Ponta közölte: akár nemkívánatos személlyé is nyilváníthatják, ha nem tartja be a törvényeket. Utóbb a román kormányfő kijelentette, Kövér László „nem barátja” Romániának, nem lett volna mit keresnie egy uniós tagállamban választási kampány idején, és látogatásával megsértette a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit. A magyar házelnökről mindez lepergett. Erdélyi kampánykörútja végén kijelentette: a román politikusok bíráló nyilatkozatai ellenére reméli, hogy a kampány elmúltával a magyar–román kapcsolatok visszatérnek a bukaresti kormányváltást megelőző mederbe.
Dâncu: ez csak tűzijáték Vasile Dâncu kolozsvári szociológus, az IRES közvélemény-kutató cég vezetője szerint a magyar–román kapcsolatokat nem a bukaresti, hanem a budapesti kormányváltást megelőző mederbe kellene visszaterelni, mert úgy véli, a román–magyar viszony elhidegülése Orbán Viktor hatalomra kerüléséhez köthető. „Emlékezetes, hogy annak idején a Fidesz-kormány első lépéseit megütközéssel fogadták Brüsszelben. Szinte általánossá vált az a vélemény, hogy Orbánék vezetésével Magyarország kisodródik Európából, s e percepció hatására Bukarestből is más szemmel kezdték nézni Budapestet” – magyarázta az Erdélyi Riportnak. Ennek ellenére Dâncu úgy látja, hogy a két ország kapcsolatai az Orbán-kormány első két évében, 2010-ben és 2011-ben sem voltak rosszak, a negatív fordulat az idei romániai helyhatósági választási kampány kezdetével esett egybe. „Ekkor hangzottak el az első, Bukarestet bíráló megjegyzések Budapesten. Következett a magyar házelnök erdélyi látogatása a kampány kellős közepén, és ez már jelentősen terhelte a két ország viszonyát” – jelentette ki. Felvetésünkre a szociológus elismerte: a bukaresti kormányváltásnak is volt szerepe a román–magyar államközi kapcsolatok elhidegülésében. „Nem tekinthetünk el attól, hogy Romániában baloldali kormány került hatalomra. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az új bukaresti vezetők alkatilag másként viszonyultak a jobboldali budapesti kormányhoz” – vélekedett. Dâncu nem hinné, hogy Budapest és Bukarest viszonya egyhamar normalizálódni fog. „Ne feledjük, Romániában alig ért véget a kampány, máris újabb választások következnek. Nem hiszem, hogy ebben az évben a feszültségek csökkennének, ám azt sem gondolom, hogy a két ország viszonya teljesen elmérgesedne” – fogalmazott. Összegzésképpen leszögezte: a román–magyar viszony nem alapjaiban romlott meg. „Amit ezekben a hetekben, hónapokban látunk és látni fogunk, az csak tűzijáték. Zajos és látványos, de nincs végzetes hatása a két ország viszonyára” – jelentette ki.
Magyari: manipulációk, provokációk Vasile Dâncuhoz hasonlóan Magyari Nándor László szociológus is úgy véli, hogy a két ország kapcsolatában a magyar kormányváltás hozott fordulatot. „Azóta nincsenek közös kormányülések. Ezzel Orbán elsősorban az akkor kormányon levő RMDSZ-nek küldött erős üzenetet arról, hogy nem ők a favoritok, más Erdély-politika következik, mint addig volt, a Fidesz új erdélyi magyar partnereket keres és hoz létre, akikkel együttműködjön” – mondta az Erdélyi Riportnak.
A szociológus emlékeztetett: a román–magyar viszonyt a közös nemzetközi intézményrendszerhez (NATO, EU) tartozás határozza meg, nem a kampányban tapasztalható provokációk. „Olyan provokációk, amelyeket a magyar kormány, mellesleg egy nem kormánytag pártvezér, kihívóan arrogáns viselkedésének eltűrésével támogat” – jegyezte meg. A román kormány szerinte belpolitikai meggondolásokból, de a pozitív külföldi megítélés reményében is civilizáltabban kezeli a kérdést.
Magyari „műbalhénak” tartja a két ország vezetői közötti üzenetváltásokat a romániai választási kampány ideje alatt. Szerinte a magyar kormányzat, illetve a román külpolitikai vezetés és a román államfő eltérő belpolitikai érdekei „szennyezik” az államközi viszonyt. „Közrejátszik ebben a magyar kormánypártoknak az erdélyi magyarság megosztását célzó, az egyik versengő felet preferáló magatartása, cinikus és alig leplezett kampányolása az MPP-EMNP oldalán, egyszóval a magyarországi pártok megváltozott Erdély-politikája” – tette hozzá. A szociológus Orbán Viktor és Traian Băsescu „voluntarista, kiszámíthatatlan politikai magatartásával”, kettős nyelvezetével magyarázza a vitákat. Szerinte sem Orbán, sem Băsescu nem képes államférfiként viselkedni, és a kormányközi kapcsolatokat a személyes viszonyaiknak rendelik alá. „Az egyik fél elnézi, sőt támogatja is, hogy az erdélyi magyar társadalmat és politikai mezőnyt szétdúlja a másik. Közben Orbán segédkezet nyújt Băsescunak a Ponta elleni belháborújában” – magyarázta. Ezért Magyari szerint a román–magyar viszony nem alapjaiban mérgezett, csak a manipuláció és provokáció teszi feszülté. „Megjavítható” – szögezte le.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Az MSZP hozzájárult, hogy ne kerüljön napirendre a román helyzet
Az Európai Parlamentben dolgozó magyar néppárti képviselőcsoport (Fidesz–KDNP) elfogadhatatlannak tartja, hogy az EP "baloldali többsége nem hajlandó vitát folytatni a Romániában kialakult helyzetről".
A képviselőcsoport közleménye szerint a baloldali EP-képviselők hétfőn „leszavazták azt a kezdeményezést, amelynek alapján plenáris vitára került volna sor Strasbourgban a bukaresti balliberális kormány vitatott intézkedéseiről”.
A közlemény szerint „a baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. „Felháborítónak tartjuk, hogy az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet. Magatartásuk már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezték a Magyarországot elítélő baloldali határozatot. Akkor az sem zavarta őket, hogy az Európai Parlament olyan kérdésekben is véleményt alkotott, amelyekben nincs is hatásköre” – áll a közleményben.
TK Forrás: MTI
MNO

Megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott kiadása
Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól. A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik. Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett” orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt” az RMDSZ-szel” A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként. Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben. A Krónika napilap 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét. Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó felelős szerkesztőjét egyébként márciusban Románia szaloniki főkonzuljává nevezték ki.
UDVARHELYI HÍRADÓ
Székelyhon.ro

Emlékművet állítottak a mezőtelki hősöknek
A falu ünnepsége vasárnap délután öt órakor, a helyi református templomban megtartott istentisztelettel kezdődött, melyen Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke hirdetett igét, és jelen volt az istentiszteleten Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, valamint a Mezőtelkit is irányító Cécke község polgármestere és alpolgármestere is. Az ünnepség előtt Fazakas Ferenc Sándor református lelkipásztor elmondta, hogy az emlékműállítás egyik apropója az volt, hogy ne hagyják elkallódni a nemrégiben megtalált, régi felekezeti egyházi iskolának a harangját. A kopjafákra felfüggesztett harang talapzatán az I. és a II. világháborúban elesett mezőtelki hősök neveit tartalmazó márvány emléktábla kapott helyet.
Várjuk az Urat
Az öt órakor megkezdett istentiszteleten Csűry István püspök hirdette az igét a 130 zsoltár szövegrészlete alapján. A püspök az Istenre való várakozás fontosságát hangsúlyozta, illetve azt, hogy nem csak az a fontos, hogy várjuk az Urat, hanem az is, hogy milyen módon várjuk az Istent. Elmondta, hogy a mai világunkban az ember a testi dolgokra fordít több figyelmet, ezért is fontosak a falunapok, ahol a lelki dolgok is előtérbe kerülnek és közösségekké formálnak, ennek jele az emlékműállítás a háborúban elesett hősök tiszteletére. Az istentisztelet után beszédet mondott Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke, valamint a település polgármestere és alpolgármestere. Szabó Ödön beszédében hangsúlyozta, hogy egy-egy falunap alkalmat ad a számvetésre, és találkozást biztosít a rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel. Egy emlékhellyel is gazdagodik a település: „azokra emlékeznek a helyiek, akiknek Mezőtelki nem szolgálhat nyugvóhelyül. Hálás dolog egy ilyen közösség tagjának lenni, ahol nem felejtik el azokat, akik távol vannak” – fogalmazott a politikus. Beszéde végén Szabó Ödön a megbocsátás fontosságára hívta fel a figyelmet. Jelezte, hogy elmúltak a háborúskodások, utalva ezzel a legutóbb lezajlott választási kampányra, az élet folytatódik a maga megszokott medrében, ezért minden adott ahhoz, hogy a megbocsátás megvalósuljon. Az ünnepségen felszólalt a két helyi elöljáró is, a rendezvény fényét a gyülekezet férfikórusának és gyerekcsoportjának fellépése emelte.
Emlékmű
A Himnusz eléneklése után a hívek kivonultak a templom udvarára, ahol már fel volt állítva az emlékmű. A férfikórus éneke után leleplezték az emlékművet, majd Csűry István püspök áldotta meg mind az alkotást, mind pedig a jelenlévő mezőtelkieket. Beszédet mondott a helyi RMDSZ szervezet vezetője, Domján Erika is, aki többek között kiemelte, hogy ez az emlékmű hivatott arra, hogy az egykori felekezeti iskolában lévő harang elnyerje méltó helyét. Ugyanakkor a háborús emlékmű azoknak a katonáknak állít emléket, akik hazaszeretetből, kötelességtudatból tettek tanúbizonyságot. Hangsúlyozta, hogy a világháborúk befolyásolták a XX. századi történelmet, és hatással vannak mindennapjainkra is. A templomkertbeli rendezvény a Szózat eléneklésével zárult. Innen a megjelentek átvonultak a kultúrotthonba, ahol szeretetvendégséggel folyatódott a mezőtelki falunap.
Pap István
erdon.ro

Erdélyi szakértő: a magyarországi pártbejegyzés egyelőre csak retorikai fordulat az RMDSZ-ben
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) retorikájában bekövetkezett fordulatként értelmezte a határon túliak pártjának magyarországi bejegyzésére vonatkozó megnyilatkozásokat Székely István Gergő kolozsvári politológus, a romániai Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Székely István Gergő az MTI-nek elmondta, hogy mindenképpen a kontextus figyelembe vételével kell értelmezni a határon túli párt magyarországi bejegyzésére vonatkozó felvetéseket. A politológus fontosnak tartotta, hogy a felvetés az RMDSZ kisparlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) választási eredményeket értékelő ülésén hangzott el. Megjegyezte, a romániai júniusi helyhatósági választásokon az RMDSZ-nek a jó eredményei ellenére néhány fontos veszteséget is el kellett könyvelnie: elvesztette a Maros megyei és a Szatmár megyei önkormányzat elnöki tisztségét, valamint a szatmárnémeti polgármesteri és a nagyváradi alpolgármesteri tisztségét.
Székely István-Gergő szerint az RMDSZ-en belül van egy olyan vélekedés, hogy a Fidesz háttértámogatásával elindult két kis párt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) hozzájárult eme veszteségekhez. Szerinte az a nézet is elterjedt az RMDSZ-en belül, hogy a nagyobb arányú román részvétel részben a Nyirő-ügy által felfokozott nacionalista hangulatnak tulajdonítható.
Székely István Gergő megemlítette, mindenképpen retorikai fordulatot jelent, hogy az RMDSZ - amely korábban védekező hangnemben viszonyult az ellenzékének juttatott Fidesz-támogatáshoz - most egy offenzív retorikát vett elő. "Úgy érzékelem, hogy ez egy élesebb jelzés a Fidesz irányába, és nem egy szándéknyilatkozat. Azt üzeni: ha ti is bejöttetek a mi térfelünkre, mi is bemehetünk a tietekre!" - értelmezte az üzenetet a szakértő.
A politológus megjegyezte, míg Romániában rendkívül nehezen teljesíthető feltételekhez kötik a pártbejegyzést, Magyarországon ez nem ütközne akadályba. A határon túli párt választási részvételének azonban csak akkor lenne értelme, ha a párt országos listát állítana. Ennek a feltételei pedig nehezen lennének teljesíthetők. A Fidesz magyarországi versenytársainak a segítsége pedig nem lenne kívánatos az RMDSZ számára. "Az RMDSZ-nek nem érdeke, hogy rátolják a magyarországi baloldalra" - állapította meg az elemző, megjegyezvén, hogy az RMDSZ jobbközép politikai szervezetként határozza meg magát, tagja az Európai Néppártnak.
A politológus azt is megjegyezte, hogy az esetleges párt reprezentativitásához fontos lenne a felvidéki, délvidéki és kárpátaljai partner is. Megjegyezte, az RMDSZ jó kapcsolatot ápol a Vajdasági Magyarok Szövetségével (VMSZ), de mindeddig elutasította a párbeszédet a felvidéki Híd-Most párttal. Mindez nehézzé tenné egy olyan határon túli magyar párt bejegyzését, amelyet valamennyi leszakított területről támogatnának.
Egy határon túli párt magyarországi bejegyzését az RMDSZ kisparlamentjének tekintett SZKT vasárnapi ülésén több képviselő is felvetette. A felvetést helyeselte Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, de hozzátette, az RMDSZ-nek most az ősszel tartandó romániai parlamenti választásokkal kell foglalkoznia.
Gazda Árpád
MTI

(Ön)tudatos olvasásban a megoldás?
Szerkesztőségi asztalunkról tegnaptól hiányzik egy sajtótermék, az Új Magyar Szó: nem lapozgathatjuk, nem mérjük fel és nem mérlegelhetjük tartalmát, minőségét, nem tájékozódhatunk belőle, nincs viszonyításra lehetőség. Egy termékkel kevesebb a hazai sajtó piacán. De valóban csak ennyiről lenne szó? Hogy eltűnt a polcról egy termék? Vagy valami több történt ennél? Legalább két oldalról mérlegelhetjük a helyzetet, mert egyrészt megszűnt egy munkaadó, és hozzá kapcsolódóan mindaz, ami egy munkahely/állás fogalmába kívánkozik. Másrészt azonban megszűnt egy intézmény, és ennél a gondolatnál érdemes elidőzni, továbbpörgetni a tényeket. A valóság az – és erről már jó ideje cikkeznek, tanulmányokat írnak –, hogy általában válságban az írott sajtó, hiszen két „fronton” kell küzdenie: nem csak a mindent és mindenkit sújtó gazdasági válsággal, hanem saját „tükörképével”, a világhálón megjelenő önmagával is fel kell vennie a versenyt. A gazdasági válság, pontosabban az anyagiak, a pénz hiánya minden téren befolyásolja az újságok életét/létét: ettől függ minőségük, mennyiségük, terjesztésük, kinézetük, tartalmuk, és szintén ettől függ többek között olvasottságuk is, hiszen az anyagiakkal küszködő, létfenntartási problémákkal szembesülő sajtóterméket fogyasztók kénytelenek lemondani róla. Alternatívaként ott az olcsóbbnak és könnyebben fenntarthatónak ígérkező internetes megjelenés, amelynek népszerűségéhez és sikeréhez természetesen hozzájárult az olvasási szokások változása, no meg az (egyelőre még) ingyenes hozzájutás ugyanahhoz a tartalomhoz (esetleg többhöz), amelyet az újságok nyomtatott változata kínál. Egyesek szerint ez a két tényező – az anyagiak hiánya és az internet megléte – egy virtuális világba üldözte, üldözi a nyomtatott sajtót, amely tulajdonképpen oda menekül: előre, a jövőbe.
Ez lenne a jövő, ez jelentené a túlélést, illetve valóban erre van szükségünk nekünk, kisebbségben élő magyaroknak és kisebbségi magyar sajtónak? Nem válik-e szegényebbé társadalmunk, közösségünk általában egy hagyományos termék, és mondhatni életmód megszűnésével, eltűnésével?
A kisebbségi sajtó Európa szerte nehéz helyzetben van és védelemre szorul, ez volt a Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Európai Egyesülete (MIDAS) idei, Pozsonyban megtartott évi közgyűlésének is a fő témája. Amíg azonban tőlünk nyugatra és északra, tehát a fejlett demokráciákban azt számolgatják és mérlegelik, hogy az adott állam anyagi támogatása épp hány százalékát teszi ki a kisebbségi újságok évi forgalmának vagy költségeinek, addig itt mifelénk, az egykori keleti tömb országaiban, vagy pontosan Romániában ilyen jellegű számítást nem kell elvégeznie a helyi sajtónak. Sőt, egyes kisebbségi újságoknak még azzal sem kell vesződniük, hogy netán az anyaország támogatását kelljen elszámolniuk, vagy a saját hazai állami intézmények (természetesen fizetett) közérdekű hirdetéseit lefordítsák magyarra és megjelentessék, tájékoztatva adófizető magyar olvasóikat, mivel az állami intézmények kizárólag a többségi, román nyelvű sajtótermékeket részesítik előnyben (és természetesen fizetett hirdetésben). Az állam vagy kormány (illetve intézményei) részéről jövő bárminemű anyagi támogatást a sajtó- és véleményszabadságra nézve veszélyesnek tartották többen is, a MIDAS közgyűlésén résztvevők közül. Tény ellenben az is, hogy az említett nyugati demokráciákban a finanszírozást több tíz, akár száz százalékban mérik, nálunk ellenben az egyre ritkább pályázati támogatások is egy-két százalékát teszik ki az adott sajtótermék évi forgalmának, ami távol áll attól, hogy szakmai szempontokat és elveket befolyásoljon. Az anyagi hozzáállás és hozzájárulás mellett azonban még egy nagyon fontos tényező is elhangzott a kisebbségi újságok – mondhatni létének – szempontjából: ott, tőlünk nyugatabbra és északabbra a kisebbségi lakosság legalább hetven százaléka előfizet a helyi sajtótermékre, illetve akár két-három napilapot is megrendel. Érzik és tudják (érezzük és tudjuk), hogy egymás megmaradásáért felelősek, hiszen az anyanyelvű újság egyszerre megtartja és összetartja közösségét.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

In memoriam Berényi Dénes (1928–2012)
A gyászjelentés azt a fájdalmas tényt tudatja velünk, hogy 2012. június 27-én, életének 84. évében elhunyt Berényi Dénes nemzetközi hírű atomfizikus, a debreceni Atommagkutató Intézet egykori igazgatója.
Különös és sok okunk van rá, hogy kegyelettel, hálával gondoljunk Berényi Dénes akadémikusra. Atomfizikusként, debreceni tudósként 1990 előtt is sokan ismerték. Mi, erdélyiek 1990 után ismertük meg igazán varázslatos, közvetlen személyiségét, kivételes felelősségét és figyelmét a külső régiók oktatási, tudományos szerveződése, az alakuló intézmények működése, támogatása iránt. Személy szerint is sokunkat ismert, tüntetett ki bizalmával, kutatómunkája mellett is mindig volt ideje, energiája arra, hogy megossza velünk tapasztalatát, segítsen véleményével.
Jelentős szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémia tudománypolitikájának alakításában. 1973-tól levelező, 1985-től rendes tagja volt az akadémiának, 1990 és 1993 között, a nyitás első korszakában az MTA alelnöki feladatait látta el. 1993-tól 1999-ig, amíg az MTA Debreceni Akadémiai Bizottságnak (DAB) volt az elnöke, rendszeressé tette a külső régiók tudósainak, tudományos műhelyeinek találkozóját a DAB-ban, ezzel is közvetlenül elősegítette kapcsolatainkat, az integrálást a tudomány közös világába. A Debreceni Akadémiai Bizottságot ő tette a Kárpát-medencei magyar tudósok központjává, otthonává. Bizonyára ennek a kezdeményező szerepnek köszönhető, hogy 1996 és 2006 között első elnöke volt a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságnak. Betöltötte a Domus Hungarica Scientiarum et Artium Kuratórium és a Határon Túli Magyarok Oktatásáért Apáczai Közalapítvány Kuratórium elnöki funkcióját is. Az Apáczai Közalapítvány Kuratóriuma elnökeként nagyon fontos programokat indított el, és valósított meg a kisebbségi magyarság közoktatásában.
Az is a személyiségéhez tartozott hozzá, hogy szerkesztőbizottsági elnökként a Debreceni Szemlét közös fórummá tette: a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás és tudomány szereplői mind szerzői és olvasói lehettek a folyóiratnak. Itt Kolozsváron számunkra, magyar oktatók számára megtisztelő volt, hogy elfogadta az egyetem díszdoktori címét: ebben is azt a lehetőséget kereste és látta, miként járulhatna hozzá a mi körünkben, a mi intézményünkben a magyar oktatás helyzetének javításához, erősítéséhez.
Berényi Dénes akadémikus úgy volt példa, hogy bizonyára nem kívánt példa lenni, úgy volt nagy és fontos személyiség, hogy került minden látványosságot, úgy állt mellettünk – mellettem személyesen is –, hogy ennek csak a közvetlenségét, személyes emberségét, szeretetének kisugárzását érezhettük. Nagyon a magunkénak is tudhattuk, és most önző módon saját veszteségünket éljük meg elhunytában.
Búcsúztatása 2012. július 4-én lesz Debrecenben.
Mély részvéttel osztozunk a család, a tudós társak, a magyarországi tudományos testületek és intézmények gyászában. Kegyelettel őrizzük emlékét.
Péntek János
Szabadság (Kolozsvár)

A TKT tisztújítást írt ki a megye több helységében
Szeptember végéig át kell szervezni a marosvásárhelyi szervezetet is
Maros megyében az RMDSZ megőrizte a polgármesterek számát, 38 polgármesterünk van, remélem, legalább 45-46 alpolgármesterünk lesz, több helyi tanácsosunk van, mint 2008-ban, tehát a Maros megyei magyarság egyértelműen arra szavazott, hogy az RMDSZ-t továbbra is az egyetlen olyan legitim érdekvédelmi szövetségnek tartja, amely képviselni tudja a magyarság érdekeit a helyi tanácsokban és a megyei tanácsban, nyilatkozta tegnap Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
Az alelnök szerint ez nem azt jelenti, hogy nem voltak problémák. Ezekben a helységekben tisztújítást tartanak. Ezért egy öttagú bizottságot neveztek ki, amely elvégezte az elemzéseket, és a TKT egyhangú döntéssel tisztújítást írt ki Szászrégenben, Vajdaszentiványban, Makfalván, Beresz-telkén, Szászbogácson, valamint Marosludas, Erdőszentgyörgy és Dicsőszentmárton kerületekben, és a marosvásárhelyi szervezet újraszervezéséről döntött. – Ez azt jelenti, hogy felelősen elemeztük a helyzetet, most kell megújítani azokat a szervezeteket, ahol gyengébb eredmény volt. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk továbbra is azoknak a munkájára, akik eddig is dolgoztak a szervezetben akár Vásárhelyen, akár vidéken. A felelős szervezet le kell vonja a konzekvenciákat, és akkor kell újítson, változtasson, amikor egy nagyon nehéz parlamenti választás következik. Ezért öttagú bizottságot neveztek ki, amely elvégzi az elemzéseket, és ideiglenesen, a szeptemberi határidőig vezeti a szervezetet.
Borbély a következőkben arról szólt, hogy a marosvásárhelyi iskolanevek területén áldatlan állapot alakult ki a rendszerváltás után, csupán két iskola viseli magyar személyek nevét akkor, amikor Marosvásárhely lakóinak 44%-a magyar. Ezzel nemcsak hogy nem érthetünk egyet, hanem a törvény értelmében azokban a helységekben, ahol nemzeti kisebbség létezik, ott az illető nemzeti közösség arányának megfelelően, a helyi tanács kötelező módon figyelembe kell ezt vegye. Tehát itt, Marosvásárhelyen, az iskolák 45%- ának magyar nevet kellene viselnie, nemhogy egy iskolának Bernádyról való elnevezése ellen tiltakozzanak egyesek éveken át! Ezért felkérték a marosvásárhelyi RMDSZ-frakciót, érvényesítse ezt az előírást a tanácson belül, és első lépésként a 2-es iskolát már ősztől nevezzék el Bernádyról.
A továbbiakban arról beszélt, hogy kötelezni fogják a polgármestert, tartsa be a törvényeket és a jóérzés szabályait, és biztosítson irodát a két alpolgármesternek a főépületben, és ruházza fel őket hatáskörrel. Borbély arról is beszélt, hogy lesz egy beszélgetésük Csegzi Sándorral, aki szintén jóérzésből át kellett volna adja az irodáját az újonnan megválasztott alpolgármesternek, hogy döntse el, mit tesz a továbbiakban. – Véleményünk szerint az, hogy Csegzi Sándor el akarja fogadni a polgármester-tanácsosi funkciót, konfliktushelyzethez vezet a továbbiakban.
Népujság: Milyen kritériumok alapján választották ki a marosvásárhelyi szervezet tevékenységét elemző bizottságot?
Borbély László: Benedek István az eddigi elnöke a városi szervezetnek, Kelemen Márton a megyei tanács RMDSZ-frakciójának vezetője, Brassai Zsombor a megyei szervezet ügyvezető alelnöke, Csép Andrea nemcsak a fiatalságot képviseli, de tag az Állandó Tanácsban, Peti András a marosvásárhelyi tanács frakcióvezető-helyettese. Ennek alapján választottuk ki a bizottságot.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Kató Béla: történelmi visszalépés az ítélet a Mikó-ügyben
Történelmi visszalépésnek, precedensértékű gesztusnak nevezte Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese a buzăui bíróság döntését, melynek értelmében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon annak a restitúciós bizottságnak a tagjait, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta az egyháznak. A Krónikának adott interjújában Kató úgy fogalmazott: az erdélyi magyar közösségnek tiltakoznia kell a döntés ellen.
– Hogyan kommentálja a buzăui bíróság döntését, melynek értelmében három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte alapfokon annak a restitúciós bizottságnak a tagjait, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét visszaszolgáltatta a református egyháznak?
– Mindenképpen történelmi viszszalépés. Kérdésünkre, hogy miért akadt el a restitúciós folyamat, egy éve rendszerint azt a választ kapjuk a visszaszolgáltató bizottságtól, hogy a Mikó-per kimenetelére várnak. Nos, ha ez precedensértékű ítélet – a pereskedés pedig bizonyos céllal folyik –, akkor még tragikusabb a helyzet, mert azt jelenti, hogy mostantól kezdve ebben az országban bármit vissza lehet fordítani, és viszsza lehet térni a kommunizmus vagy még rosszabb idők állapotaihoz is. Elgondolkodtató, hogy elítélhetik a restitúciós bizottságnak a tagjait, úgy, hogy egy papírba sem néznek bele, csak ötven embert megkérdeznek az utcáról, hogy kié volt ez az intézmény, és így perdöntő bizonyítékot nyerhetnek a jogos tulajdonos kilétéről. Ha ezt a három embert ma letöltendő börtönbüntetésre lehet ítélni, az egyházat pedig meg lehet büntetni, azzal az összeggel, amit eddig bérként kapott – nem véve figyelembe, hogy ennél sokkal többet fektetett be az egyház ez idő alatt –, akkor ez egyértelműen koncepciós pernek számít, és ily módon Románia megítélésének sokat fog ártani. Nem véletlen az sem, hogy az utóbbi idők politikai zűrzavara és az a hatalmi küzdelem, ami ma itt zajlik, időben egybeesik a mi perünkkel. Korábban úgy néztek ki a dolgok, hogy a józan ész fog dönteni, és jogos ítélet születik. Most pedig az utolsó másfél hónapban a per teljesen a visszájára fordult. Ez jelzi azt, hogy itt koncepciós elfogultságról van szó, és olyan döntés született, mellyel ellehetetlenítik az egész magyar közösséget. És amikor a szomszéd földjét elveszik – bár pillanatnyilag engem közvetlenül nem érint –, számíthatok rá, hogy ugyanaz az igazságtalanság engem is utol fog érni. Itt tehát az erdélyi magyar közösség össze kell hogy fogjon a kérdésben és tiltakoznunk kell. A történtek nem arról szólnak, hogy valaki gazdagabb vagy szegényebb lesz, hanem arról, hogy a demokrácia súlyosan sérül, és 22 év után kitehetjük a táblát: eddig tartott, fiatalon elhunyt – mert ha ezt így meg lehet tenni, akkor jó lesz fokozottabban odafigyelni arra, ami következik.
– Önök más ítéletre számítottak. Volt egy jóindulatát kinyilvánító bíró korábban, aki szülési szabadságra ment, a változás az új bíró alatt következett be pár hete, ezzel 180 fokos fordulatot vett a tárgyalás „hangulata” is.
– Valóban, a vádlottak korábban zárolt vagyonát felszabadította az első bíró – ezzel is jelezvén, nem arról van szó, hogy ők valamilyen kárt okoztak volna az államnak. A tanúkihallgatások folyamán a feltett kérdésekből is lehetett érezni, másként vélekednek. Korábban például a bíró elfogadta, hogy ebben az ügyben egyszer már a brassói táblabíróságon mondtak ki véglegesen egy ítéletet, melyben az egyházat örökösnek ismerték el. És ez most az új ítélettel teljességgel érvényét veszíti. Ilyen formában, ha ennyire eltéríthető valami, akkor mindent vissza lehet venni. Az egyházak minden intézményüket – ez a protestáns egyházszervezeti felépítésből következik – önálló jogi személyként kezelik, úgy is alakultak meg. Emiatt nem állhat egyetlen telekkönyvben sem az, hogy az erdélyi református egyház a tulajdonos, hanem mindegyik intézményt a maga saját nevén nevezik meg, miként esetünkben az Ev. ref. Székely Mikó Kollégiumról van szó. Ha tehát ebből indulnak ki, akkor tényleg nem volt semmije senkinek.
– Pillanatnyilag hogyan áll egészében a visszaszolgáltatás?
– Adatokat mondhatok: 860 kérést nyújtott be az erdélyi református egyház, ebből 2009-ig úgy 300-at vettek elő, ezekben született valamilyen elutasító vagy jóváhagyó ítélet, de ennek mindössze egyharmada került igazán vissza.
– Hasonló gondokkal küszködik a Királyhágón túli püspökség és a katolikus egyház is.
– Igen. Természetesen most fellebbezés következik. Az indoklás még nem jelent meg. Az is nagyon érdekes, ahogyan megbüntették a bizottság tagjait: míg Markó Attila államtitkár és Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogi tanácsadója letöltendő szabadságvesztést kapott, Silviu Clim, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadója felfüggesztettet. Elgondolkodtató továbbá, hogy míg Sepsiszentgyörgyön az ortodox egyház a nemzeti bank volt épületét ajándékba megkapja, addig a református egyház azt sem kaphatja vissza, ami az övé, mi több, meg is bírságolják 1,1 millió lejjel. Majd erre fogunk gyűjteni Erdély-szerte, hogy ezt az összeget ki tudjuk fizetni a román államnak.
Kelemen Hunor egyházi támogatást kér
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök hétfőn levélben tájékoztatta a történelmi magyar egyházak püspökeit a Mikó-per ügyében, a Szövetségi Képviselők Tanácsa által elfogadott állásfoglalásról. Kelemen tájékoztatásából kiderül, hogy az RMDSZ egy olyan állásfoglalást fogadott el egyhangúlag, amelyben határozottan elítéli a Mikó-perben született alapfokú ítéletet. „Ezt a jogállamiság teljes mértékű lábbal tiprásának tartjuk, és úgy véljük, az erdélyi magyar közösséget ért egyik legaljasabb támadásról van szó” – fogalmazott a szövetségi elnök, majd hozzátette: az RMDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi fórumokhoz, ugyanakkor széles körű társadalmi szolidaritás kifejezésére kérik az egyházakat, a civil társadalmat, az egész erdélyi magyar közösséget. (Krónika)
B. Kovács András
Krónika (Kolozsvár)

Feljelentést tett az RMDSZ a craiovai polgármester magyarellenes kijelentései miatt
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) tett feljelentést Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Lia Olguţa Vasilescu craiovai polgármester a magyar közösséget sértő múlt heti kijelentése kapcsán.
Mint ismeretes, az újonnan megválasztott polgármesterasszony három craiovai építőtelep meglátogatása után azt nyilatkozta: arra kérte az építőket, hogy ezután a városban zajló építkezéseket végző szakmunkások 80 százaléka helybéli legyen, ugyanis számára nem normális az a tény, hogy az itt dolgozók magyar nyelven beszélnek egymás között, hiszen a crajovaiak pénzén dolgoznak.
„Felháborodással értesültünk egy újabb magyarellenes támadásról. A polgármester asszony évekkel ezelőtt kilépett a Nagy Románia Pártból (PRM), de mint a nyilatkozatából is kiderült magatartásában és gondolkodásában úgy tűnik egy megrögzött PRM-s maradt” – mondta a főtitkár Kolozsváron.
Kovács Péter hétfőn az RMDSZ nevében feljelentést tett Vasilescu ellen a CNCD-nél diszkriminációra és nemzeti gyűlöletre való felbujtás vádjával.
„A helyhatósági kampányban kiéleződött a nacionalista felhang, de effajta kijelentéseket egyetlen közméltóság sem engedhet meg magának az Európai Unió egyik tagállamában. Ezért kérjük a sérelmeink hivatalos orvoslását és a vétkes mihamarabbi elmarasztalását.” – nyilatkozta az RMDSZ főtitkára.
Krónika (Kolozsvár)

BRANDŐRÖK Cseke Péter Tamás: az ÚMSZ nem megszűnt, hanem esélyt kapott az újjászületésre A júliustól nyomtatásban már nem megjelenő országos napilap online-ban folytatja. Az új felelős szerkesztőt az első munkanap végén kérdeztük.
Július elsejétől megszűnt az Új Magyar Szó. Vagy csak átalakult?
– Úgy fogalmaznék – bár van ebben némi kötelező optimizmus is –, hogy az ÚMSZ nem szűnt meg, még csak nem is alakult át, hanem újjászületett. Legalábbis az újjászületésre kapott most egy esélyt. - Ha esélyt kapott, akkor elvárások is társulnak hozzá. Mi a célja az "újjászületett" ÚMSZ-nek?
- Az ÚMSZ, akárhogy is vesszük, egy brand volt az erdélyi magyar sajtóban. Még akkor is, vagy talán éppen azért, mert sokan szitkozódva emlegették a lapot. Az már eredmény, ha zavartak egyeseket az írásaink. Az ÚMSZ onlájnosított változata megpróbálja megőrizni ezt a brandet. Egy fajta folytonosságot képvisel, de más formában. Az újjászületés esélyét az új média lehetőségei adják. - Mi az, ami marad, és mi lesz új? Például mi lesz a névvel? Maszol.ro vagy ÚMSZ lesz? – Már készül az új weboldalunk. Ennek fejlécén "Új Magyar Szó online" szerepel. A korábban említett "brandet" elsősorban a publicistáink kölcsönözték a lapnak, ők mindenképpen megmaradnak. Tulajdonképpen ugyanazok az emberek maradnak a szerkesztők is, akik eddig a nyomtatott ÚMSZ-t készítették. Mindannyiunk számára nagy szakmai kihívást jelent majd ez a munka. - Hogy néz ki az új organigramma? Hány munkatársatok lesz? – Hét "főállású" szerkesztő készíti a lapot Kolozsvárról, tudósítónk van Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, emellett legalább 10 publicista ír majd továbbra is nálunk. A hét főállású között vagyok én is, illetve a webszerkesztő is.
Ennyi ember fizetése elég sok pénzbe kerül, még akkor is, ha nincs nyomda- és terjesztési költség.
- Mekkora a büdzsé, és milyen forrásaitok vannak-lesznek?
– Nem tudok még számokat mondani, a költségvetésünk nem véglegesítődött. Kezdetben elsősorban pályázati, alapítványi forrásokból működnénk, később tán reménykedhetünk reklámbevételekben is. Mielőtt kérdeznéd: új kiadónk lesz. A neve sem titok, Eurotrans Alapítvány.
- Miért volt szükség a kiadóváltásra?
– A Scripta kiadó igen nehéz anyagi helyzetbe került. (Maradjunk ennyiben.)
- Mennyire volt mostanig prioritásként kezelve az online felület?
– Teljesen háttérbe szorult. A felületet szinte kizárólag a nyomtatott tartalom megjelenítésére használtuk, erre is tervezték. Emiatt nem is felel meg egy korszerű internetes újság követelményeinek. - Mikor újul meg a felület?
– Reményeink szerint hamarosan. Az új oldal gyakorlatilag már elkészült, alakítgatni, csinosítani kell, és reméljük, nem lesznek nagyobb technikai akadályai a beüzemelésnek.
- Meg tud felelni a nyomtatott sajtóhoz szokott csapat az online kihívásainak?
– Kóstolgatjuk ezt a műfajt mindannyian. Ma (hétfőn – szerk. megj.) van az első munkanapunk, még mindig nagyon erősek a nyomtatott sajtós reflexek. A sokszor sematikus, merev írásmódtól nehezen szabadulunk, nem merünk lazábbak lenni, nehogy nyegleség legyen belőle. Remélem, nem szégyen ezt beismerni.
- Hány látogatóról indultok, és mi a cél, mekkorára akarjátok növelni ezt a számot?
– Munkanapokon átlagosan 1000 egyéni látogatónk van. Számokban rögzített célunk nincs, a határ a csillagos ég. De talán kezdeti célkitűzésnek nem rossz, ha néhány hét alatt legalább a nyomtatott lap példányszámával egyenlő számú látogatónk lesz. Meglepődve tapasztaltam, hogy sokan olvasnak bennünket Magyarországról is. Szóval nagy a piac.
- Mennyi volt a nyomtatott lap példányszáma?
– 4-5 ezer. Gondoltam, megúszom a kérdést.
- Ez elég lesz a portál fenntartásához?
– Úgy fogalmaztam: "kezdeti" célkitűzés. Tisztában vagyok azzal, hogy a maszol.ro-nál sokkalta látogatottabb online újságok sem képesek kizárólag reklámból megélni.
- Három szóban: mitől lesz más a maszol.ro, mint eddig volt?
– Pillanat, csak tegyek fel egy hírt. (Közben a kollégák rángatják az ingemet, hogy "Cseke, arról volt szó, ötig dolgozunk, és már öt óra".) Mondom a három szót, és remélem, nem szakad rám az ég: friss, tartalmas, fiatalos. De ezt inkább az új szájttól várom el, a jelenlegivel fiatalosítani nehezen lehet.
Tranisndex

Ez Tabajdi véleménye a román helyzetről
Forrás: MTI
Pártcsoportok közti vitává alakult az Európai Parlamentben a romániai helyzet napirendre tűzésének kérdése. A magyar delegációk közül a néppárti (Fidesz–KDNP) a Magyarországról szóló plenáris vitával párhuzamot vonva kettős mércével vádolta az európai baloldalt, az MSZP erre azzal reagált, hogy a Fidesz haszonszerzésre használja fel a romániai magyarság helyzetét.
A strassburgi plenáris ülésen már a hétfő esti nyitásnál vita alakult ki a fő pártcsoportok között, és ennek nyomán az EP elutasította a néppártnak azt a javaslatát, hogy a helyzetet vegyék napirendre. Több román képviselő aggodalmát fejezte ki az országukban tapasztalt fejlemények miatt az egyperces (napirend előtti) felszólalások során is.
Belpolitikai kérdések
A plenáris ülés témáiról kedden tartott sajtótájékoztatón – kérdésre válaszolva – a szocialista frakció vezetője, Hannes Swoboda kijelentette: nem érzékelt olyan jelzést, hogy uniós normák vagy szabályok sérültek volna Romániában. Belpolitikai kérdésekbe a képviselőcsoport nem kíván beavatkozni – szögezte le.
A kereszténydemokrata–konzervatív erőket tömörítő néppártiak nevében Marian-Jean Marinescu – a román belső vitákat részletesen ismertetve – azt hangoztatta, hogy Romániában a demokrácia szempontjából „nagyon veszélyes a helyzet”. Helytelenítette, hogy a szocialista és a liberális frakció nem szavazta meg a plenáris vitára vonatkozó javaslatot, és jelezte, hogy a témát napirenden kívánják tartani.
Felháborító
Tabajdi Csaba közleményben reagált a magyar néppárti delegáció előző nap ismertetett álláspontjára, amely felháborítónak nevezte, hogy „az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet”.
„Aktívan támogattam, hogy az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja június 14-ei ülésén megvitassa az új román kormány magyar közösséget érintő intézkedéseit – áll a magyar szocialista delegáció vezetőjének reagálásában. – Egyetlen fideszes EP-képviselő sem élt a fórumon a felszólalás lehetőségével. A tizennégy tagú magyar néppárti delegációból egyedül Schöpflin György tisztelte meg az erdélyi magyarságot jelenlétével. Ha annyira fontos számukra az erdélyi magyarság sorsa, miért nem használták ki ezt az európai parlamenti fórumot?”
Tabajdi Csaba arra is emlékeztetett, hogy „az intergroup ülése felhívta a román kormányt arra, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségével. (…) Eltérően a Fidesz nemzetpolitikájától, mi nem haszonszerzésre használjuk fel azt, hanem érdemi lépésekkel kívánjuk támogatni az erdélyi magyarság legitim politikai képviselőit a magyar közösséget érintő problémák megoldásában.”
Leszögezte: „Amennyiben a jövőben is alapot látok a romániai magyarság problémáinak strasbourgi megvitatására, ahhoz a jövőben is partner leszek. De azt nem a Fidesz diktátuma, politikai haszonszerzése, hanem az RMDSZ kérése alapján fogom megtenni. Ne játssza el a Fidesz, hogy erdélyibb az erdélyieknél!”
Kettős mérce
Hétfői közleményében a magyar néppárti delegáció úgy értékelte: „A baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. Úgy vélik, az MSZP magatartása „már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezte a Magyarországot elítélő baloldali határozatot”.
A Magyar Nemzet korábban megírta: újabb támadásokat intézett külhoni fórumokon Magyarország ellen Göncz Kinga MSZP-s európai parlamenti képviselő.
LM
MNO

A kisantant magyar szárnya? – Nyári vihar egy RMDSZ-es felvetés miatt
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) vasárnapi, marosvásárhelyi ülésén több RMDSZ-es politikus is javasolta egy Magyarországon bejegyzett határon túli magyar versenypárt megalapítását. Ez a felvetés SZKT határozat formájában ugyan nem öltött testet, de a Kárpát-medence magyar közösségeiben így is jó kis nyári vihart kavart.
Kezdjük a legáltalánosabb megállapítással.
Az ötlet, a körülményeket figyelembe véve, az RMDSZ e diadalittas megnyilvánulása az eddigi leghevesebb támadás a Fidesz ellen. Immár nyílt politikai hadüzenet, amely mögött felvillan a Kárpát-medencében működő egypártokat támogató helyi többségi elitek helyeslése is. Ellentámadás ez a javából, a helyi többségi elitek megnyilvánulása is, amellyel választ adnak a magyar kormány nemzeti integrációt szorgalmazó intézkedéseire, a kettős állampolgárság és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) bevezetésére.
Az ellentámadás célja a neptuni elvek érvényesítése, végső soron az autonómiakövetelések (lehetőleg tartós) ellehetetlenítése. (Emlékezetes, hogy Az RMDSZ három tisztségviselője, Tokay György frakcióvezető, Borbély László frakcióvezetőhelyettes, valamint Frunda György szenátor, Európa Tanács-i küldött szövetségi mandátum nélkül részt vett a Project On Ethnic Relations nevű amerikai szervezet által 1993. június 15-én és 16-án megrendezett, lényegében autonómiaellenes tanácskozáson.)
Szabó Ödön, Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnök „pártalapító” érve, hogy az RMDSZ magyarországi versenypártjának megalakítása, nem más, mint önvédelmi reflex, voltaképpen felelet a magyar politikusok „erdélyi portyázásaira”. Ez az érvelés úgy hamis, ahogy azt az első javaslattevő kimondta. Lényegében ugyanis arról van szó, hogy a helyhatósági választások eredményein felbuzdult RMDSZ maga mögött tudva a helyi többségi elit hathatós támogatását, a kettős állampolgárságot zavaró tényezőnek tartja, s ellenzi az Orbán-kormány által megkezdett korszakváltás alapvető folyamatait, elsősorban a NER politikai tartalommal való feltöltését.
Miért pont most került sor erre a magyar-magyar viszonyrendszerben nem tapasztalt kirohanásra? A felelet viszonylag egyszerű. Mind az RMDSZ, mint a mögöttes erők látják: Magyarország nagy léptekkel halad az EU-val folytatott küzdelme győzedelmes befejezése felé. Most van itt az ideje annak, hogy a magyarországi ellenpárt gründolására irányuló, kinyilvánított szándék a NER továbbvitele helyett netán védekezésre késztethese a magyar kormányt.
Tegyük most zárójelbe a hitelesnek tűnő megfigyelők figyelmeztetését, hogy gyakorlatilag kivihetetlen ötletről van szó. Mert a lényeg a politikai propaganda, s a Kárpát-medencében működő magyar egypártok NER elleni stratégiai összefogásának a szándéka. Az így értelmezett magyar kisantant-blok léterehozatala ugyanis, kerete lehet a magyar kisebbségi elitek helyi többségi elitekhez való csatlakozását népszerűsítő politikai akcióknak, s ami szintén nagyon fontos, a Kárpát-medencében élő magyarok politikai integrációja elleni gyakorlati küzdelemnek.
Van azonban egy mélyebb politikai-filozófiai rétege is a magyarországi ellenpárt gründolására tett SZKT-ban elhangzott javaslatoknak.
A második Orbán-kormány lényegében a nemzet határmódosítás nélküli politikai integrációja elemeinek megalkotásával (kettős állampolgárság, NER) a magyar-magyar és a magyar-szomszédos országok viszonyrendszerének átkomponálásával megkezdte a mélyenszántó politikai folyamatot, melynek kettős célja egyre inkább kirajzolódik. Az egyik a múltra vonatkozik: ez a trianoni trauma demokratikus feloldása, meghaladása. A másik a jövőt, a magyar nemzet határmódosítás nélküli politikai autonómia útján történő integrációjában jelöli meg.
El kell ismerni, mind a két cél veszélyezteti a több mint húsz éve kialakult helyzetet. Mind a magyar-magyar kapcsolatokban, mind pedig Magyarországnak a szomszédaival kialakult kapcsolatrendszerében.
Részint, mert elveszik az egypártok „hídszerepe” s ezzel a jelentőségük is, másrészt nő az államok közötti bilaterális kapcsolatok jelentősége. Miközben a szomszédos országok politikai elitjei számára, csökken a kisebbségi pártok eszközként való felhasználásának lehetősége.
Az, hogy az RMDSZ ilyen kemény támadást intézett Magyarország ellen, nos, annak kettős oka lehet. Az egyikről már volt szó: a választási nagy győzelmi mámor, s az őszi választásokkal kapcsolatos pozíciók tisztázása. Látni kell, hogy az összefogásra irányuló budapesti törekvés okafogyott lett. Illetve, csak az RMDSZ listán való részvétellel valósítható meg. Ami viszont szintén az RMDSZ és a helyi többségi elit malmára hajtja vizet.
Másodszor, a neo-neptuni vonal győzelme az RMDSZ-ben erősíti a többi magyar kisebbségi elit egypártjait is. Erősíti bennük a reményt, hogy a „stratégiai partnerség”, s az azzal járó bizalmi minimum vállalása továbbra is jól kamatoztatható alapja maradhat a hídszerepből kifejlett magyar-magyar és a kisebbségi magyar, meg a helyi többségi elit között kialakult és már korábban bejáródott viszonyrendszernek.
Hogy a kisantant magyar szárnyának kialakulása nemcsak rémálom, arra a Vajdaságban is találunk fontos jelzéseket. S itt nemcsak a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) fiktív százezres támogatottságra épülő versenypárti allűrökről, politikai légvárak emelkedéséről és napi összeomlásairól van szó. Hanem például arról, hogy a VMSZ képviselője a nemzetközi politikai színtéren lényegében csatlakozott az RMDSZ minimális kisebbségi jogokra vonatkozó kerettörvény elképzeléséhez, aminek az EU szintjén csak egy eredménye lehet. Az, hogy az autonómiaköveteléseknek egy (esetleg hosszú) időre befellegzett.
Nyomós stratégiai, nemzetpolitikai meggondolások utalnak arra, hogy Budapest hatékony lépéseket tegyen az „egypártok” pozíciójának erősítésére irányuló törekvések meghiúsítására.
Leghatásosabb az lenne, ha akár a Tusványos adta lehetőséggel élve, sikerülne az RMDSZ minimális jogokat rögzítő kerettörvényre irányúló, már folyamatban levő politikai akcióját leszerelni. Például a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) területi autonómiát célzó elképzelésének valamint a magyar (nem területi) perszonális autonómia ismérveinek nemzetközi képviseletének vállalásával.
Figyelemmel a választási eredményekre, csak a magyar szavazókat Erdélyben is csak hiteles, a nemzeti autonómia ígéretével lehet visszahódítani.
VMDP Hírlevél

Mr. Attila
„Mi lenne, ha magyar lennék? Netán hazafi?” – vetette fel Mesterházy Attila új mosolyvariációját tesztelve Harrynek, a tengerentúli kampánystratégának.
„Ez very good ötlet, Mr. Attila!” – mondta Harry, aki utálta a kimondhatatlan kelet-európai vezetékneveket, s még mindig nehezen értette, hogy lehet ilyen címkével terméket eladni.
„Netán lehetne nemzetpolitikám is?” – folytatta immár a patriótának szánt vigyorát villantva az MSZP-elnök. „Az nagyon jó lenne, Mr. Attila!” – értett egyet Harry, megjegyezve, hogy a nemzetpolitika jó szó, de tegyék elé az újat is, mert azt mindenki érti, meg a prioritást, mert azt meg senki sem. Obamának is valahogy így jött be az új nemzeti egészségpolitika… Habár az komoly dolog volt.
Akár amerikai kampánytanácsra, akár belterjes kútfőből merítve, de a Magyar Szocialista Párt elnöke nagy garral bejelentette, hogy pártja immár nemzetpolitikailag is megújult, mi több, ez immár prioritás is. A helyszínt is gondosan megválasztotta, a veretes lózung Bukarestben hangzott el a múlt héten.
Kell-e ennél jobb publikum, blikkfangosabb színpad? Kovács elvtársék még hárommillió hazátlan erdélyi románról beszéltek, ő már nemzeti pántlikát teker a szóvirágra. S ki kérdőjelezné meg e szózat hitelességét, amikor egy-két RMDSZ-vezér is szekundál hozzá. Az újszerű szavak – magyar is, meg nemzet is, és semmi euró vagy lej – sikerébe belemelegedve folytatta: ha a határon túli magyarokról van szó, ott nincs semmi keresnivalója a pártpolitikának!
Na, erre mondjon valamit a Kövér vagy a Németh államtitkár! A Harry is helyesel, hiszen nem csak pozitív volt, ellenségképet is fokozott egyszerre. A jó és a rossz igazi harca ez! A Meki legyűri a Burger Kinget! Erre varrjon gombot a baloskodó Szanyi kapitány!
Mesterházy úgy érezhette: dübörög. Haver közvélemény-kutató már alternatívának is nevezi, lassan már ő lesz az új tematizáló pólus is. Vagy valami ilyesmi – Harrynek a magyar nevekkel, a pártelnöknek meg az amerikai kampányszlenggel volt gondja.
A lényeg a lényeg: a nemzetpolitikai kampánytrükk is bejött.
Csak hát a valóság…
A nyüves tények.
Azok ne lennének!
Az Európai Parlamentben hétfőn felvetették, meg kellene beszélni már, mit történik Romániában. Mi van „a bukaresti balliberális kormány vitatott intézkedéseivel”? A finom strasbourgi megfogalmazás nem csak az új román kormány magyarellenes intézkedéseire vonatkozik. Szó van szép „demokrata” témákról is: az alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató törvényekről, az „európai értékrendet” semmibe vevő, plágiumát szinte büszkén vállaló Victor Ponta kormányzási módszereiről. Ha mindez Magyarországgal kapcsolatban merülne fel, Cohn-Bendit és Lunacek már fasiszta diktatúrát üvöltene!
Most meg?
Most meg semmi.
Az Európai Parlament lángpallosos demokráciaféltői, széplelkű kisebbségi jogvédői leszavazták a kezdeményezést. A szocialista, liberális és zöld képviselőket szemernyit sem érdekelte az írt és íratlan uniós törvény és norma, amikor egy „jó elvtárs”, a szocdem bukaresti Victor Ponta került szóba. (Mellesleg a tapasztalatok szerint hasonló védettséget élvez a jó Robert Fico is.) Ezekről az ügyekről nincs is mit beszélni az unió központjában. Az indítványt leszavazták.
Nemmel voksoltak a „nemzetpolitikai prioritás” újdonsült zászlóvivői, az MSZP uniós képviselői is. Patrióta Tabajdi Csaba szerint az ügynek nem az Európa Parlament plenáris ülésén a helye, majd szakbizottságban tisztáznak. Vagy a büfében… Tabajdiékat amúgy anno, amikor a Magyarországot elítélő határozatért lobbiztak, az sem zavarta, hogy az Európai Parlament olyan kérdésekben is véleményt alkotott, amelyekben nincs is hatásköre.
Na, de akkor a fránya jobboldalról, most meg bukaresti jó elvtársról van szó.
„Elmondhatom, hogy nem zavarna, ha Mesterházy úr venné át tőlem az Európai Unió legfiatalabb miniszterelnöke címet.”
Tudják kitől származik a mondat? Egy bizonyos Victor Ponta mondta, magyarországi „barátját” dicsérve. Azt, aki azzal dicsekedett a román fővárosban, hogy pártügyeket, úrelvtársi viszonyt még véletlenül sem vesz figyelembe, ha a határon túli magyarok sorsáról van szó.
Very good, Mr. Attila!
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Erdély.ma

Dr. Makó Zoltán: örülünk a sikereknek, de nem dőlünk hátra
Beszélgetés a Sapientia EMTE csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Karának dékánjával
A több éves kitartó munka eredmény, hogy idén februártól a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem felkerült az akkreditált felsőfokú oktatási intézmények listájára, azaz teljes jogú tagja lett az országos tanügyi rendszernek.
Dr. Makó Zoltán, a csíkszeredai Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja büszkén meséli, hogy ezután az államvizsga megszervezése is az egyetem hatáskörébe tartozik, és a tanügyminisztérium által elismert oklevelet és képzést igazoló okiratokat bocsáthatnak ki.
A dékán úr örül annak, hogy az akkreditáció feljogosítja az egyetemet arra, hogy mesteri és doktori képzéseket indítson, európai hallgatói és oktatói csereprogramokban vegyen részt és EU-s pályázatokon induljon.
Arra kértük az intézmény vezetőjét, mutassa be, szerinte miért érdemes a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karát választani, de ő azt mondta, inkább a hallgatóitól hallottakat tolmácsolja, hisz az ő véleményük az igazán fontos:
– Családias – A diákok szerint itt nem gond a beilleszkedés, egy családhoz hasonlóan itt mindenki segít mindenkinek, a tanárok és a felsőbb éves hallgatók egyaránt segítik a gólyákat.
– Tanulható – Az oktatók arra törekszenek, hogy aktuális, használható tudást adjanak át a hallgatóknak, ebben a felgyorsult, változó világban ez a legfontosabb, mindig kell ismerni az aktuális tudományos tényállást.
– Szórakozást nyújtó – és itt nemcsak a sok egyetemista bulit fontos megemlíteni, tudni kell, hogy a karon működő Bölöni Farkas Sándor Szakkollégium számos olyan aktív szórakozási lehetőséget kínál, ahol a kikapcsolódás mellett gyakorlatba is ültethetik a tanultakat a hallgatók.
Idén a Gazdaság- és Humántudományok Kar hét alapszakra és egy kihelyezett mesterszakra várja a felvételizőket. Ezek a következők:
Alapszakok: – Agrár- és élelmiszeripari gazdaság szak – Általános közgazdaság szak – Könyvelés és gazdálkodási informatika szak – Marketing szak – Román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szak – Statisztika és gazdasági előrejelzés szak – Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szak Mesterszak: – Vezetés és szervezés A meghirdetett helyek közel 50%-a tandíjmentes, a tandíj mértéke 250 /tanév.
Erdély.ma

Levél Kelemen ezredeshez
Az elmúlt napokban a bukaresti sajtó megszellőztette, hogy az összes parlamenti párt első vonalában hemzsegnek a szolgálati eskü alatt álló tábornokok, ezredesek és más főtisztek. Az RMDSZ sem kivétel. Az EMNT alelnöke nyílt levélben kér magyarázatot.
Az elmúlt napokban a bukaresti sajtó megszellőztette, hogy szinte az egész román politikai élvonal tagjai magas rangú tartalékos katonatisztként kénytelenek bármilyen mozgósításnak vagy más nemzetvédelmi feladatnak megfelelni, azonnal és késlekedés nélkül, ha behívót kapnak. Az összes parlamenti párt első vonalában hemzsegnek a szolgálati eskü alatt álló tábornokok, ezredesek és más főtisztek. Ugyanez a helyzet az állami vezetők, magas rangú köztisztviselők zömével. A média kiderítette: legtöbbjüket rövid idő alatt léptették elő, általában soron kívül, sőt olykor rangfokozatokat is átugorva. Az RMDSZ-vezérkar legmagasabb rangú tisztjei: Verestóy Attila ezredes (2010 óta), Kelemen Hunor ezredes (2011 óta) és Cseke Attila alezredes (2008 óta). Mellettük Antal István udvarhelyszéki képviselő csak százados, míg Markó Béla és Frunda György szenátorok csak hadnagyi rangfokozatig vitték.
Boros Zoltán, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, az ismert televíziós személyiség nyílt levelet intézett az eset kapcsán az RMDSZ elnökéhez, amely a következőképpen szól: „Tisztelt Kelemen Hunor ezredes úr, Stimate domnule colonel Hunor Chelemen! Ezt a rosszízű, abszurd, transzközép avagy balkánközép játékot, a te kinevezésedet valamely eddig nem bevallott román fegyveres testület ezredesévé, csak akkor lehetne tisztán látni, ha nyilvánosságra hozod legalább a következőket: 1. Milyen különleges katonai cselekedetekkel érdemelted ki ezt a több rangfokozatot átugró rendkívüli előléptetést? Az Afganisztánban meggyilkolt katonák post mortem egyetlen fokozatot kapnak. Ők az életüket áldozták. Te, kedves Kelemen Hunor, mit áldoztál, ami többet ér egy ember életénél? Csak azt ne mondd, hogy semmit se tettél, semmit se ígértél, s csak hozott egy levelet a posta, hogy ezredes lett belőled. 2. Milyen meggondolásból fogadtad el azt a helyzetet, hogy az RMDSZ elnöke egy román fegyveres testület tartalékos ezredese legyen, aki a honvédelmi miniszternek vagy ki tudja melyik parancsnokságnak van békében és háborúban alárendelve és esetleges vétségeiért akár a katonai törvényszék elé is kerülhet? 3. 1989-ben a román hadsereg 235 ezer aktív katonából állt, beleértve a tiszteket. 2007-re ez a szám 75 ezerre csökkent. 1989-ben volt 55 ezer tiszt, 1998-ban 36,5 ezer, 2003-ban 14 252, 2009-ben már csak 11 250. Valaki kiszámította, hogy az utóbbi 20 évben minden napra 7 katonatiszt elbocsátása vagy tartalékba helyezése jutott. Miért volt mégis a ti szolgálatokra (tartalékosként a készenlétetekre) akkora szükség, hogy különleges előléptetésekben részesülhettetek és növelhettétek a tisztek számát? 4. Ki javasolta, hogy az RMDSZ-ből kit léptessenek elő? Markó Béla? Történhetett-e volna ez az ő tudta és beleegyezése nélkül? Ha érdekel az erdélyi magyar közélet tisztasága, ha szeretnéd, hogy a valódi tevékenységed alapján ítéljenek meg az emberek, ezeket a kérdéseket tisztáznod kell.”
Székelyhon.ro

Per az RMDSZ-es tanácsosok ellen
A marosvásárhelyi közigazgatási bíróság halasztást rendelt el tegnap abban a perben, melyet Daniel Cheşa, a koronkai önkormányzatba a Szövetség Marosért színeiben bejutott képviselő indított az RMDSZ-es tanácsosok ellen.
A Demokrata-Liberális Párt (PDL) tagja azért fordult az igazságszolgáltatáshoz, mert a tanács RMDSZ-es tagjai nem igazolták a mandátumát. A magyar képviselők Cheşának a kampányban tett sértőnek, rágalmazónak és hazugnak vélt kijelentéseivel indokolták tettüket. Annak ellenére, hogy a prefektúra jogásza, aki jelen volt a testület múlt heti alakuló ülésén, felhívta a többségben lévő RMDSZ-es tanácsosok figyelmét az általuk elkövetett törvénytelenségre, a szövetség színeiben bejutott hat politikus nem tágított. „Meg kell kérdezni Cheşától, miként viselkedett a kampány idején. Egy semmirevaló, tróger gazember, akivel én nem is akarok többé foglalkozni” – indokolta döntését a Krónika által megkeresett volt polgármester, Nagy Márton, aki az elkövetkezendő négy évben tanácsosként tevékenykedik a testületben.
A 2001/215-ös helyhatósági törvény második fejezete szerint egy tanácsos mandátumát abban az esetben érvénytelenítik, ha megállapítást nyer a választhatósági feltételek megszegése vagy az a tény, hogy a tanácsost csalás nyomán választották meg. Mindkét esetben a megyei vagy a központi választási iroda illetékes eljárni a jelölt megválasztása után, 48 órán belül.
„Tiszta röhej, tudtommal az egész Maros megyében az egyetlen helyi választott vagyok, akinek tanácsoskollégái nem hajlandók igazolni a mandátumát. Hiába próbálta jobb belátásra bírni az RMDSZ-eseket a prefektúra jogtanácsosa, nem volt kivel tárgyalni. Világosan kijelentették: őket senki nem kötelezheti arra, hogy négy éven keresztül egy olyan embert eltűrjenek maguk mellett, akit nem akarnak” – mondta lapunknak Daniel Cheşa. Meglátása szerint, ha valakinek kivetnivalója van vele vagy az általa leírtakkal, elmondottakkal szemben, annak a demokrácia szabályai szerint kellene eljárnia, és bírósághoz fordulnia. A családjával valamikor Budapesten élt és magyarul jól beszélő vállalkozó azt állítja, azért nem tudta megkedveltetni magát a falu nomenklatúrájával, mert Koronkára való kiköltözése óta számos törvénytelenségre hívta fel a lakosság figyelmét. Ugyanakkor már három pert indított és nyert meg a községháza ellen. „Többször is megkongattam a vészharangot a helyi kiskirályok visszaéléseit illetően. Legutóbb a Toldalaghi-kastély áldatlan állapotára hívtam fel a figyelmet” – mesélte Cheşa. Bár egyedi esetnek számít, a prefektus szóvivője, Mugurel Gorea a Krónikától értesült a koronkai helyzetről, és nem kívánta kommentálni azt. Bár a gyűlésen még visszaélésnek és törvénytelennek minősítette az RMDSZ-es tanácsosok gesztusát, a kormányhivatal jogtanácsosa, Cristina Cormoş sem szándékozott nyilatkozni az ügyben.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnöke is lapunktól szerzett tudomást a faluban kirobbant konfliktusról. Szerinte nincs min csodálkozni azok után, amit Daniel Cheşa összehordott a volt polgármesterre és társaira. Brassai elmondta, bár a panziótulajdonos bejutott a tanácsba, támadásai összefogásra késztették a falu magyarságát, amely többséghez juttatta az RMDSZ-es jelölteket. A helyi önkormányzat jegyzője, Keserű Katalin Gyöngyi előbb csak annyit mondott, hogy „egy tanácsülésen a tanácsosok lelkiismeretük szerint szavaznak”. Faggatózásunkra azonban hozzátette, szerinte „nem volt törvényes okuk” nemet mondani Cheşa igazolására. Kérdésünkre, hogy
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Jogelvek csak elviekben
A Székely Mikó Kollégium ügyében született alapfokú bírósági ítélet láttán biztosak lehetünk abban, hogy a következő hetekben, hónapokban választ kapunk néhány rendkívül fontos, számunkra életbe vágó kérdésre.
A sepsiszentgyörgyi restitúciós bizottság tagjait börtönbüntetéssel sújtó, vérlázítóan igazságtalan döntés annak a ténynek az újabb bizonyítéka, hogy itt már éles fegyverekkel lőnek ránk, és erre válaszolni kell – a nyílt csatatéren pedig akarva-akaratlanul fény derül arra, mennyit is érünk itthon és a világ szemében.
Először is az erdélyi magyar érdekvédelmi szervezetek akaratérvényesítési erejének nagy próbatétele következik: kiderül, hogy képviselőink a hosszas bukaresti pártmunka során szereztek-e olyan befolyást maguknak, amellyel az ilyen jellegű, rendkívül kiélezett helyzetekben élni tudnak, pontosan oda hatva, ahová kell. Szintén fontos teszt előtt áll a nemzetközi fórumokkal kapcsolatot tartó apparátusunk, hiszen nem mindegy, hogy – az egy bírócsere nyomán rövid idő alatt fenekestül felfordult perben – politikai nyomásra hozott, a tulajdonhoz való jogot semmibe vevő bírósági döntés kinek a fülébe jut el, és milyen szinten sikerül legalább egy elítélő nyilatkozatot kicsikarni. Ez ugyanúgy érvényes Budapest lobbitevékenységére, hiszen az RMDSZ-hez hasonlóan a magyar kormány is szolidaritást vállalt az elítéltekkel, és közölte: mindent megtesz annak érdekében, hogy a Mikó-per ügye eljusson a legfontosabb nemzetközi döntéshozókhoz.
És a legnagyobb próba éppen a demokrácia csúcsfórumaira, jobban mondva magára az Európai Unióra vár, hiszen alapvető jogelvei sárba tiprásának vagyunk a szemtanúi, és nagyon nem mindegy, hogy erre miként reagálnak Brüsszelben vagy Strasbourgban. Csak abban reménykedhetünk, hogy Európa végre hajlandó lesz valamilyen módon fellépni a román kormány garázdálkodásai ellen, hiszen nem engedheti, hogy egy kisebbségben élő közösség magára maradjon keserű sorsa jobbá tételéért vívott, egyre esélytelenebbnek tűnő harcában.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)

EMI-tábor új helyszínen
Új helyszínen jelentkezik idén az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által immár nyolcadik alkalommal megszervezett nagyszabású nyári fesztivál: a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre található Borzonton, a Dorka Panzió területén várják augusztus 8–12. között a szórakozni vágyó fiatalokat és fiatal lelkületűeket.
Idén augusztusban Borzonton szervezik meg az EMI-tábort
A táborban a szervezők tegnapi közlése szerint – az előző évekhez hasonlóan – idén is tematikus sátrakkal találkozhatnak az érdeklődők. Sok egyéb mellett működni fog az Előadósátor, a Szórványért és népesedés sátor, a Kézművessátor, a Gyerek- és Művészsátor, de lesz Borház és EMI-sátor is, továbbá az idén először jelentkezik az Autonómiasátor, amelyet a Székely Nemzeti Tanács működtet majd. További újdonságnak számít az Olimpiasátor, ahol az érdeklődők nyomon követhetik majd az ötkarikás játékok eseményeit.
A szervezők rámutattak, igyekeznek úgy kialakítani a programkínálatot, hogy egyaránt megtalálhatók legyenek a magyarságismereti előadások, a közéleti témák, valamint lehetőség nyíljon sorskérdéseink megvitatására is.
Külön előadásban foglalkoznak majd a magyar Szent Koronával, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzetével, Nyírő József munkásságával, a népszámlálás és a helyhatósági választás eredményeinek kiértékelésével, gazdasági helyzetünkkel és a kommunista múlt feltárásával, de szó lesz az autonómia helyzetéről a régióátszervezés tükrében, valamint a szórványstratégiáról és a csángók helyzetéről is. A meghívottak között szerepel – többek között – Hetesi Zsolt, Vincze Gábor, Takaró Mihály, Csath Magdolna, Balczó Zoltán, Vona Gábor, Berecz András, Rakonczay Gábor és még sokan mások. A 8. EMI-tábor mottója – a Mindszenty-évre való tekintettel – a legendás esztergomi érsektől, Magyarország utolsó hercegprímásától, bíborosától származik: „Higgyünk népünk fölemelkedésében.” Mindszenty József életművével külön előadásban is kívánnak foglalkozni a szervezők.
A tábor zenei kínálatát úgy alakítják, hogy mindenki megtalálhassa a számára kedvezőt. Egy gitárest keretében fellép a borzontiként híressé vált Baricz Gergő, de jelen lesz a Beatrice, az Ismerős Arcok, a Kárpátia, a Folk Error, Kalapács József, Rudán Joe, Varga Miklós és a Knock Out, valamint a Transylmania, a Kormorán, a Szekler, a Road, az Ossian és a Damned is.
A szervezők közlése szerint a megváltozott helyszín és a továbbra is bővülő programkínálat nem vonja maga után a jegyárak drágulását, így a tavalyi évhez hasonlóan, a napijegy 21 lejbe kerül, míg az egész hétre (öt napra) szóló belépő 93 lej. Az ár tartalmazza a sátorhelyet is. Ugyanakkor idén még olcsóbban juthat szálláshoz az, aki nem szeretne sátorozni. A tábor környékén, illetve az EMI-tábor területén lévő kulcsos házakban és panziókban is lehet szállást igényelni, melyeknek ára 20 és 60 lej/fő/éjszaka között mozog. Újdonságnak számít egyébként a családi jegy, amivel kedvezményesen vehetnek részt a rendezvényen a magyar családok: két felnőtt és egy gyerek belépőjének megváltásával a további gyerekjegyek megvásárlásától eltekintenek a szervezők.
Krónika (Kolozsvár)

Friss és nélkülözhetetlen az egyéves Erdélyi Digitális Adattár
Már 14 500 digitalizált tétel áll a tudományosság szolgálatában
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) több mint egy esztendeje azzal a szándékkal indította útjára az Erdélyi Digitális Adattárat (EDA), hogy az digitális archívumokat, gyűjteményeket alakítson ki és gondozzon, valamint ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat fejlesszen és üzemeltessen az oktatás és a kutatás elősegítésére. Létrehozásának gondolata még 2005-ben merült fel, és a digitalizációs munkálatok akkor már el is kezdődtek, így beindulásakor már jelentős tartalommal jelentkezett. Egyéves fennállása óta a kínálat duplájára bővült, hosszú távon pedig az EME az elkobzott gyűjteményeinek számbavételét is tervezi, amelyeknek a közzététele szintén az adattár révén valósulhat meg. Az erdélyi magyarság egyik legfontosabb kulturális örökségéről van szó, amelynek mielőbbi feldolgozása nagyon sürgető feladat az erdélyi tudományosság eredményeinek terjesztését szolgáló, másrészt a kutatók munkáját segítő digitális adattárnak.
Az elektronikus adattár bárki számára elérhető az eda.eme.ro címen vagy az Erdélyi Múzeum Egyesület honlapján (www.eme.ro) keresztül. Az adattár tartalmazza a nyilvános adatok gyűjteményét, valamint a zárt kutatócsoportoknak szánt információkat is. Kilenc böngészhető alkategóriából áll, ezek a következők: tárak; EME-kiadványok; tervtár; EME intézményi tára; kutatás; előadások, szakképzések; tudóstár; doktori disszertációk; periodikák. E menüpontok minden tudományág számára támpontokkal szolgál(hat)nak. Az elmúlt egy év alatt ráadásul mintegy megduplázódott az adattár tartalma, jelenleg több mint 14 500 tétel érhető el és tallózható a tárban (egy-egy tétel adott esetben jelenthet egy vastag kötetet, vagy egy fotót, képet avagy gyűjteményi tárgyat). A természettudomány terén például 294 herbáriumgyűjteményi tétel áll készen és ad ízelítőt azon herbáriumoknak az anyagából, amelyek részben feldolgozatlanul találhatók meg Kolozsvár tanintézményeinek természetrajzi múzeumaiban.
Nagyon fontos az adatok frissessége, mert a kutatásban az eredmények elérése és közlése között olykor évek telhetnek el. Ezért rendezvényeink tudománykötetei olykor már a megjelenésük pillanatában olvashatók az adattárban is (pl. a Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszaka konferenciakötetei), ugyanakkor az előadások digitális plakátjainak, műsorfüzeteinek, vagy akár elektronikus bemutatóinak (pps) elhelyezése a tárban is ezt a célt szolgálja. A digitalizálási munka folyamatos; különböző pályázatokból és az EME saját erejéből valósítjuk meg – magyarázta lapunknak Bitay Enikő EME-főtitkár, projektmenedzser.
Az EME főtitkárától azt is megtudtuk, hogy a könyvtár menüpontban főleg olyan kézikönyveket terveztek elérhetővé tenni az érdeklődők számára, amelyek hatékonyan szolgálják az erdélyi történelem és kultúra megismerését. Itt található például az Erdélyi országgyűlési emlékek teljes 21 kötete, illetve a Teleki Mihály levelezése, hét kötetben.
Nem hagyják a nyomtatottat sem
– Az EME kiadói szerepe megalakulása óta fontos volt, de jelenleg is jelentős kiadói tevékenységet folytat: tavaly összesen 24 kiadványt jelentetett meg – folytatta Bitay Enikő annak szemléltetéseképpen, hogy a nyomtatott könyvektől sem feledkeznek meg. Majd ismét a digitalizálási folyamatról szólt: „A kézikönyvek kategóriában említésre méltó két értékes, általunk gondozott gyűjtemény: elkezdődött az Erdélyi szótörténeti tár digitalizálása, az első két kötet (teljes szövegű feldolgozással a szerkesztők jóvoltából) már elérhető az EDA-ban, a harmadikon most dolgozunk, illetve készen van a Romániai magyar irodalmi lexikon első négy kötete. A digitalizálási terv nem korlátozódott csupán saját anyagainkra vagy egy adott szakterületre. Ennél sokkal szélesebb gyűjtési kört irányoztunk elő, s egyidejűleg igény mutatkozott más intézmények digitalizált anyagainak elhelyezésére is. A legfrissebb tárunkban, a periodikákban legújabban elhelyezett Keresztény Magvető is erről tanúskodik” – újságolja Bitay Enikő.
Az EDA-ban egyébként a digitalizált anyagok már elhelyezésük pillanatától fogva kereshetők, a keresőszót begépelve kereshetünk a teljes adattárban, kategóriákban, alkategóriákban vagy akár egy-egy gyűjteményen belül is. A különleges keresés szintén lehetséges: egy-egy keresőszó begépelése után további szűrőket, szűkítő feltételeket adhatunk meg, hogy könnyebben eljussunk a keresett tételekhez.
Nem túlzás azt mondani: minden korosztálybeli hazai kutató számára nélkülözhetetlen a világháló, és immár az EDA használata. Mégis érdemes megemlíteni, hogy azok, akik elektronikus eszközökkel dolgoznak, ugyanazt a forrást – ha módjukban áll – megvásárolják nyomtatott változatban is (az EME kiadványai online is megrendelhetők), amit aztán szívesebben forgatnak, mert annak emberközelibb hangulata van – összegzett az EME-főtitkár.
Szabadság (Kolozsvár)

Főtéri buli: tiltakozik a főesperes
Tiltakozik a katolikus egyház
Miután a múlt szombat-vasárnapi főtéri sörfesztivál illetve koncertsorozat zaja „elnyomta” a Szent Mihály-templomban tartott miséket, a templomkertet pedig ökovéceként használták a bulizók, Kovács Sándor főesperes-plébános tiltakozását fejezte ki a városközpontban szervezett, „történelmi értékek aljas módon való meggyalázásával együtt járó sörfesztiválok” ellen. Értesüléseink szerint a tiltakozást ma hivatalosan is iktatja a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban, amely az évszázados templomfalakat megrezegtető koncertsorozatot engedélyezte, és amely eközben Kolozsvár kulturális fővárossá való kikiáltásáért „küzd”.
Kolozsvár kulturális fővárossá való kikiáltásáért küzdünk valamennyien, s nem is tesszük rosszul, ha így fogalmazunk, hisz az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb az a tény, mely tükrözi a cél iránt őszintén érdeklődő és tenni akaró emberek igen csekély számarányát.
Kérdés azonban, hogy egyesek számára mit foglal magába a „kulturális főváros” kifejezés: városközpontban szervezett, történelmi értékek aljas módon való meggyalázásával együtt járó sörfesztiválokat, vagy pedig a kultúrát valóban magukban hordozó eseményeket.
Ha előbbire gondolunk, igen kétes a kulturális főváros létrejötte, kivéve, ha nem szűkül majd le vulgáris viselkedések eseménysorozatára, amilyen az elmúlt szombati napon tapasztalható volt Kolozsvár történelmi központjában.
Sziklaszilárd templomi falak rezegtek meg az erős decibeleket kiengedő hangfalak miatt, emberek csoportosan gyalázták meg a Szent Mihály-templomkertet és annak környékét különböző primitiv viselkedésükkel, szeméthegyet hagyva maguk után. S a tény, hogy ezen események alkalmával mozgatható központi WC-ket helyeztek el a templom körül, úgy látszik, csak a forgalmazásukkal foglalkozó cégeknek vált hasznára, mert sokszor ezeket megkerülve, a sörtől lerészegedett emberek a templomkertben kerestek menedéket.
Hogyan tudna megnyugvásra találni az Istennel kapcsolatot kereső személy, kolozsvári polgár, mikor a misék időpontjának leközlését is semmibe véve, fülsüketítő zajjal igyekeztek a saját hangját sem halló miséző papnak és imádkozó embernek borsot törni az orra alá?
Ha erről szól a kultúra, siralmas jövő vár reánk. Ezért, a remény által felbátorodva és kedves híveink, illetve minden jó érzelmű kolozsvári polgár segítségében bízva, ezennel tiltakozásunkat fejezzük ki minden ezirányú, a jövőben is előforduló hasonló embertelen, primitív rendezvények ellen.
Ft. Kovács Sándor főesperes – plebános
Szabadság (Kolozsvár)

A nagy tisztogatás
Ha egy-két órát tart még a parlament tegnapi ülése, talán még a lépcsőházfelelőseinket is lecseréli a hatalomra kiéhezett Szociál-Liberális Szövetség, olyannyira belemelegedtek a leváltásokba. A cél egyértelmű: Traian Băsescu államfőnek szeretnének útilaput kötni a talpára, ehhez pedig a folyamatban közvetlenül vagy közvetett módon érintett minden intézmény vezetését a maguk embereire bíznák.
Miután a parlament alárendeltségéből a kormány irányítása alá vonták a Hivatalos Közlöny kiadását, és nemes egyszerűséggel feloszlatták azt a bizottságot, amely Victor Ponta plágiumbotrányáról volt hivatott dönteni, az alkotmánybírákat kezdték ócsárolni és fenyegetni olyan útszéli jelzőkkel, hogy azzal már valóban veszélybe sodorták a jogállam egyik legfontosabb intézményének működését. Nem csoda hát, ha a taláros testület a nemzetközi fórumokhoz fordult, a reakciók pedig nem is maradtak el, az amerikai nagykövet, az Európai Bizottság, az Európai Parlament képviselői is aggodalmuknak adtak hangot a romániai fejlemények miatt. Bosszúhadjáratot indítottak, és lecserélték az ombudsmant is, azon pedig már meg sem lepődött senki, hogy a közszolgálati televízió és rádió irányítását is megkaparintotta a hatalom. A hab a tortán a két házelnök lecserélését célzó kezdeményezés volt, a szenátusban röpke fél óra alatt nyélbe is ütötték a dolgot, Crin Antonescu immár az ország második legfontosabb emberévé vált, készen arra, hogy Băsescu tisztségéből való felfüggesztése esetén a leváltásáról szóló népszavazás megszervezéséig átmenetileg ő lássa el az államelnöki teendőket. Teljes tehát az átrendeződés, és a jelek szerint még nincs vége a példátlan offenzívának: a következő napokban áterőszakolnák a többségi választási rendszerről szóló törvényt is, amely ősztől bebetonozná a hatalomba az Antonescu–Ponta párost, és módosítanák a referendumról, valamint az Alkotmánybíróság működéséről szóló jogszabályt is. Államcsínyről, dzsihádról, parlamenti bányászjárásról, a demokrácia elleni támadásról harsog az ellenzék, utcai tüntetésekre invitál Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök. A hangzatos jelzők, kétségtelen, nem teljesen alaptalanok. Csak az a gond, hogy ugyanilyen eszközökhöz folyamodtak a demokrata-liberálisok akkor, amikor nekik állt a zászló. Ugyanígy megvásárolták támogatottságukat, kijátszották a szabályokat, ugyanúgy saját embereiket ültették a székbe. Csak az arcok változnak hát, az intrika, a cselszövés, a mérhetetlen hatalomvágy, az ellenfél megsemmisítésére irányuló törekvés, úgy tűnik, örök a romániai politikai életben.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Takarítanak a szociálliberálisok (Rendkívüli parlamenti ülésszak)
A tegnapra összehívott rendkívüli parlamenti ülésszak a Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) nagytakarításáról szólott: leváltották a nép ügyvédjét, a szenátus és a képviselőház elnökét, s a szövetség berkeiből kiszivárogtatott hírek szerint következő lépés az államfő felfüggesztése lesz.
Traian Băsescu szerint azonban a várhatóan még a héten kezdeményezett felfüggesztése csak köztes lépés a végcél eléréséhez: a bíróság fölötti befolyás megszerzéséért. A SZLSZ „menetelése” azonban nem csak az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (DLP) szerint államcsíny, vagy a demokrácia halála Romániában, hanem európai fórumok, illetve az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete is aggodalmát fejezte ki.
Előbb a nép ügyvédje
A parlament két házát tegnap azért hívták össze rendkívüli ülésre, hogy megválasszák a közszolgálati rádió és televízió elnök-vezérigazgatóit, és Victor Ponta miniszterelnök beszámoljon az Európai Tanács júniusi üléséről. Az együttes ülés után azonban az SZLSZ a rendkívüli ülésszak napirendjére vetette a parlamenti házelnökök és a nép ügyvédjének a leváltását is. Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke kijelentette, az SZLSZ „az alkotmány és a törvények megszegése miatt” kérte a nép ügyvédje, Gheorghe Iancu leváltását. Hírforrások szerint a kormánytöbbség ezzel is az államfő eltávolításához készíti elő a terepet, a nép ügyvédjét azért kellett eltávolítaniuk, mert neki van joga a sürgősségi kormányrendeletek ellen panaszt emelni az alkotmánybíróságon – miként azt megtette, amikor a Ponta-kabinet az Elnöki Hivatal alárendeltségéből a szenátuséba helyezte át a román kulturális külképviseletek ernyőszervezetét, a Román Kulturális Intézetet. A parlament két házának közös ülésén 236 igen, egy ellenszavazattal és 19 tartózkodással váltották le Gheorghe Iancut, a nép ügyvédje tisztséget átmenetileg Valer Dorneanu látja el.
Házelnökök eltávolítása
Az SZLSZ ezt követően benyújtotta a kérést Vasile Blaga, a szenátus, illetve Roberta Anastase, a képviselőház elnökének leváltására. A szenátus elnökének pártállása azért fontos, mert ha a parlament Traian Băsescu felfüggesztéséről dönt, akkor – a leváltásról rendezendő népszavazásig – a szenátus elnöke tölti be az ideiglenes államfői tisztséget. Vasile Blaga szenátuselnök leszögezte, ő nem fog rendkívüli szenátusi ülést összehívni azért, hogy leváltsák tisztségéből, és abba sem egyezik bele, hogy a már meghirdetett rendkívüli ülés napirendjét kibővítsék a szenátuselnök leváltására irányuló kérésével, mivel az SZLSZ ez irányú kérése „alkotmányellenes és törvényellenes”. A szenátus Állandó Bizottsága (ÁB) azonban úgy döntött, rendkívüli ülést hív össze délutánra Vasile Blaga házelnök leváltása és új elnök megválasztása érdekében. Az ÁB Vasile Blaga házelnök hiányában ült össze, 11 tagja közül heten voltak jelen az ülésen (a DLP-sek nem vettek részt), és Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke szerint a jelenlevők egyöntetűen megszavazták a rendkívüli ülés összehívását. Vasile Blaga szerint az ÁB összehívása is törvénytelen, a bizottságot csak ő hívhatta volna össze. A szenátus plénuma délután aztán titkos szavazással leváltotta tisztségéből Vasile Blaga házelnököt: Ion Chelaru ülésvezető ismertetése szerint hetven igen, egy tartózkodó vokssal menesztették a DLP pártelnökét. Ezt követően Mario Oprea liberális szenátor bejelentette, az SZLSZ szenátusi frakciói Crin Antonescut javasolják a felsőház elnöki tisztségébe, más frakció pedig nem tett javaslatot. Crin Antonescu liberális pártelnököt ezt követően 73 igen szavazattal választották meg a szenátus elnökévé, egy szavazatot semmisnek nyilvánítottak. Vasile Blaga az Alkotmánybíróságon fellebbezte meg a leváltásáról szóló határozatot. Tegnap késő este sor került a képviselőház elnökének leváltására is, miután az alsóház jogi bizottságában az SZLSZ-es és független képviselők a Roberta Anastase eltávolításához szükséges szavazást egyhangúlag elfogadták. Az SZLSZ előzetes bejelentése szerint helyére Valeriu Zgoneat, a Szociál Demokrata Párt képviselőházi frakciójának vezetőjét jelölik.
Súlyosabb a bányászjárásnál
Tegnap este Traian Băsescu államfő szűkszavú nyilatkozatot tett, melyben felszólította az SZLSZ társelnökeit, Victor Pontát, Crin Antonescut és Daniel Constantint, a kormányt támogató független képviselők csoportjának vezetőjét, Gabriel Opreát és az RMDSZ elnökét, Kelemen Hunort, azonnal hagyják abba támadásaikat az állam intézményei ellen. Az államfő úgy értékelte: a kormány és a parlamenti többség cselekedetei súlyosan sértik az Európai Unió alapértékeit, véleménye szerint az ország törvényeinek súlyos megsértésével rendkívül nehéz helyzetbe hozták Romániát – olyanhoz, melyet az 1990. júniusi bányászjáráshoz hasonlított. Az államfő úgy értékelte, az SZLSZ tisztogatásának végcélja nem a tisztségéből való felfüggesztés, az csupán köztes állomás, hanem az igazságszolgáltatás fölötti hatalom megszerzése. „Meg kell érteniük, hogy eljött az ideje, amikor az igazságszolgáltatás előtt a politikusok egyformák bármely más állampolgárral” – mondta Băsescu. Az államfő beszéde után Victor Ponta és Crin Antonescu – immár a szenátus elnökeként megszólalva – is azt nyilatkozta, felkérik Traian Băsescut, hagyja abba a megfélemlítést, a fenyegetést, és hagyjon fel azzal, hogy mindenkinek diktálni akarjon. Antonescu hozzátette, nem félnek Băsescutól, ha féltek volna tőle, ma Romániában nem létezne demokrácia. Kelemen Hunor szintén reagált az államfő vádjára, visszautasítva azt, hiszen az RMDSZ nem szavazta meg a nép ügyvédjének leváltását, és a parlament két háza vezetőinek lecseréléséről szóló szavazáson a szenátusban és a képviselőházban is jelen voltak, de nem szavaztak.
Államcsíny? Diktatúra?
Az ellenzék több politikusa államcsínyként értékelte az SZLSZ tegnapi erőfitogtatását. Mihai Răzvan Ungureanu korábbi kormányfő a holnapi kormányellenes tüntetésre szólított fel, szerinte a Forradalom téren tartandó rendezvény nem a DLP megmentésére irányul, „mert a párt elég hibát követett el, amelyekért most fizet, de sohasem gondolt arra, hogy egymás után számolja fel az állam intézményeit, mint teszi a mostani hatalom”, mondta, hozzátéve: ami most történik, a két világháború közti időszak sötét történéseire emlékeztet. „Ponta és az SZLSZ lábbal tiporja az alkotmányt, a törvényeket, a demokratikus intézményeket. Ítéletidőt élünk, mely a demokrácia építésének huszonkét évét sepri el. Ma Ponta és az SZLSZ államcsínyt követett el, a törvényeket saját zsarnoki vágyaikkal helyettesítették” – áll Monica Macovei DLP-s EP-képviselő nyilatkozatában, aki szerint a nép ügyvédjének és a két házelnöknek a leváltása, a törvény értelmében elmozdíthatatlan alkotmánybírák leváltása, a közszolgálati televízió és rádió elnöki tisztségeinek megszerzése a diktatúra előkészítéséhez vezet. Raluca Turcan, a DLP alelnöke szerint a Ponta–Antonescu páros folytatja a Ceauşescu–Iliescu–Năstase-vonal demokráciaellenes politikáját, és az SZLSZ az állami intézmények politikai meglincseléséhez fogott. Cezar Preda, a DLP másik elnökhelyettese szerint „Ponta és Antonescu elindította a dzsihádot a demokratikus Románia ellen”, úgy véli, a házelnökök után az alkotmánybíróság és az ellenzéki honatyák felmentése, a szabad sajtó és az értelmiségiek elhallgattatása következik, mindez pedig „két, lopáson és plágiumon tetten ért, alkalmatlan pártvezér diktatúrája felé vezet”.
Európa figyelmébe
Az Európai Néppárt (ENP) romániai delegációjának vezetője, Theodor Stolojan minden EP-képviselőt levélben tájékoztatott az SZLSZ-kormány „félrecsúszásairól” – közölte Cristian Preda, a DLP első alelnöke, hozzátéve, folyamatosan tájékoztatják az Európai Bizottság tagjait is. „Ami most történik, súlyosabb, mint Iliescu mineriádái” – jelentette ki. Joseph Daul, az ENP EP-képviselőcsoportjának vezetője kijelentette, felkéri az Európai Bizottságot, vizsgálja ki, mennyire törvényesek a Romániában zajló politikai változások. „Nagyon felháborított, ami történik. A nép ügyvédjének, a két házelnöknek a leváltása, az alkotmánybíróság törvényének megváltoztatása és két alkotmánybíró kicserélése bámulatos lépések, komoly okot adnak arra, hogy a romániai demokráciába vetett hit megdőljön. Az Európai Unió egyetlen állama sem tiporhatja így a jogállamiságot, az összes demokratikus elvet” – mondta. Viviane Reding, az Európai Bizottság jogi ügyekkel megbízott alelnöke is aggodalmát fejezte ki az alkotmánybíróságot ért támadások miatt. Az alkotmánybíróság egyébként a Velencei Bizottsághoz és más európai intézményekhez fordult, mert a taláros testület az alkotmányosság felszámolására irányuló törekvésként értelmezi a kormány ellene irányuló támadásait: Victor Ponta az utóbbi napokban több ízben kijelentette, hogy az alkotmánybíróság Traian Băsescu államfő befolyása alatt áll, akadályozza a kormány munkáját, és ezért az új kormánytöbbségnek megoldást kell találnia a testület összetételének megváltoztatására.
Gittenstein is aggódik
Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete, Mark Gittenstein tegnapi közleménye szerint „mélységesen foglalkoztatja minden, a demokratikus intézmények függetlensége ellen intézett támadás”, kijelentve, az állami intézményeket ért bármilyen „manipulálási kísérlet vagy támadás” az egyesült államok kormányának „aggodalomra ad okot”. Figyelmeztetett, az ilyen kísérletek a pénzügyi piacok figyelmét is felkeltik – ami meg is történt, tegnap már gyengítette a román befektetési eszközök súlyozására adott ajánlását a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltatócsoport, azzal a véleményével indokolva az átértékelést, hogy a várható romániai politikai fejlemények valószínűleg kedvezőtlenül hatnak majd a román gazdaság növekedési kilátásaira és a folyamatban lévő EU/IMF-programra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Határtalanul!
A határon túlra rekedt magyarok sorsa, és amit ezen az egzisztenciális körön belül kell értenünk: kapcsolata az anyaországgal a rendszerváltozás „uralkodó eszméinek” alighanem az egyik legfontosabbika. Kommunikációs tekintetben, mondhatni az, amely a legszélesebb körökben uralta a nyilvánosságot, sőt talán az egyetlen, amelyet a korábbi államvezetés sem merészelt következetesen és nyíltan negligálni, tiltani, szabotálni – noha bizony érdekében állt volna ez a „proletár nemzetköziségnek” becézett programos és permanens honárulás jegyében. Mondjuk például a romániai „falurombolás” mellett kiállni Kádár és követői sem merészeltek, noha tudva tudták, hogy a határokon átnyúló népi, nemzeti tiltakozó akciók szerveződése (a világvisszhangot is figyelembe véve) aligha erősíti (nem létező) legitimitásukat, sőt leleplezi mindazokat a hazugságokat, amelyeket a vérrel megteremtett kelet-közép-európai „feszültségmentesség” fenntartásában érdekelt bolsevik hatalmi központ kényszerített ránk (érdekes, hogy a „többi érdekelt” ezzel kevéssé törődött).
És ez az állampárti gyakorlat az „antisovinizmussal” és „antinacionalizmussal” mint liberális érvekkel megtámogatva, bizony már az első világháború előttről itt hangoskodott, és folyamatosan jelen van a két háború között a baloldali „értelmiség” Párizsában és a KGB Moszkvájában, a darab ideig szocialista enyhelynek számító Bécsben, majd Berlinben, a polgári demokrácia csodaállamában, Csehszlovákiában, sőt – urambocsá! – még Kolozsvárt is, ha Erdély fővárosán ez alkalommal a Gaál Gábor-i Korunk városát értjük, a szovjet világhódító technológia első nagy lelepleződése alkalmával, a spanyol polgárháborúban (amit még ma is előidejének vall az anarchizmusra hajló európai „polgári” baloldal), de még a Trockijnak otthont adó Mexikóban is.
Hosszú lenne folytatni ezt a gondolatsort, különösen, ha még hozzávesszük mindazt, amit ma már nyugodtan elmondhatunk a Trianon utáni magyar államvezetés kisebbségpolitikájáról, meg ha még mélyebbre nyúlva a históriában, azon a felelőtlen naivitáson, sőt (nemzetvesztő) nemtörődömségen merengünk el, ami a kiegyezés utáni magyar belpolitikát jellemezte a határszéli-nemzetiségi területeken. Ez utóbbi elemet azért érdemes szóba hozni, mert az állam szerepének a fontosságára utal az akkori nemzetállami időkben, s ennek ma is van – kellene, hogy legyen – hangsúlyos jelenléte, amikor a magyar kultúrállam-koncepció minél erőteljesebb érvényesítése kell legyen a nemzetpolitika egyik sarokpontja.
Mit jelent ez? Azt, hogy észlelnünk kell és tudatosítanunk, hogy a rendszerváltoztatás egyik spontán, nemzeti, sőt talán össznépi „ideologikus” mozgatója attól a pillanattól, hogy az első szabadon választott kormány letette az esküt, állami feladattá vált (amely persze nem nélkülözheti továbbra sem a nemzet érzelmi „felhajtó erejét”). És persze ha a mai, hol lehangoló, hol kedélyemelő eseményeket nézzük, eszünkbe jut sok-sok minden a korábbi kormányzatok idejéből, sok ügyetlenkedés és sok erőn felüli vállalás, sok csalódás és sok olyan esemény, amely erősítette-erősíti a határokkal mit sem törődő nemzeti közösséget. A Duna Tv létrehozásától kezdve, hogy egy igazi mérföldkövet idézzünk az Antall-kormány idejéből. De hatalmas politikai szervezőmunka folyt a második nemzeti kormány alatt is 1998 és 2002 között, nem kevés anyagival megerősítve. Aligha ok nélküli, hogy az akkori ifjú miniszterelnök újságból kivágott képét rendre ott találtuk a székelyföldi tisztaszobák saroktékájában. Az „egyéb” kormányzatokról jobb nem beszélni, a főhatalmú emeszpések ugyanúgy szorongtak, mint emeszempés atyáik, ha bármi határon túli dolog szóba került, és ezt az állapotot ügyesen kihasználták liberális szövetségeseik. És sikerült „lenyúlniuk” – megvenniük és manipulálniuk – az utódállamok sajtójának, könyvkiadásának, egyetemi oktatásának stb. nagy részét (és itt egy rendkívül nyomorúságos példatárnak kellene következni), de volt olyan vezető alakjuk is, aki attól sem tartózkodott, hogy másságát is latba vesse az „eszmei” hódítás érdekében.
Mit is látunk ma? Sok szívmelengető tényt és nem kevés bosszantó vagy nyugtalanító esetet. Mondjuk megengedőleg, hogy az állam keresi a maga szerepét ezen a területen is, ahol hozzáállásának korrektsége természetesen kétségbevonhatatlan. Keresi a szerepét a külhoni magyar politikai szerkezettel és szervezetekkel való viszonyban. Mert ez is újdonság. Hogy a külországi magyar pártok politikailag emancipálódva már nemcsak pénzekért kujtorognak át, hanem országukon belül is érvényesíteni akarják érdekeiket. (Nem mondva le persze az „anyaországi” apanázsról akkor sem, ha pillanatnyi érdekükben áll barátságtalanul viselkedni azokkal szemben, akiknél ott a kasszakulcs…) Ezekben a pártközi ügyekben mondhatni folyamatos a magyarországi kormányzat kudarctörténete, noha nehéz elképzelni, hogy miféle viselkedés volna helyénvaló a felvidéki vagy a romániai győztes magyar pártokkal azok után, amik a részükről elhangzottak vagy másként megnyilvánultak. Pedig meg kell teremtődni a modus vivendinek és nem a „kettős identitású” Híd-Most (ahonnan újra a szlovákiai nagypolitika csúcsai mellé emelődött A. Nagy László – emlékszünk boldogult úrfikorára?), vagy a ki tudja már, milyen módon azonosítható, jórészt román miniszterekként funkcionáló RMDSZ vezérkarának jó szándékát kiérdemelni, hanem azokra a magyar százezrekre gondolva, akik rájuk szavaztak. Külpolitikailag kezelendő (tehát állami) feladat mindaz, ami nyílt nemzeti sérelemként nyilvánul meg. A temesvári bebörtönzöttek ügye (nyolc év után!), a marosvásárhelyi és nyitrai egyetem mélyrepülése, a Nyirő-kérdés rendezése és számtalan más.
Az persze rendjén van, hogy külön államtitkársága lett a határon túli nemzetpolitikai kérdések kezelésének (az viszont nem egészen világos, hogy kormányzati besorolása ellenére hol is van az igazi főhatósága…), hogy a Bethlen Gábor Alap talán rendet tud tenni a kiutalások elképesztően kusza gyakorlatában, és – talán – a legszebb, hogy máris több tízezer magyarhoni iskolás utazhatott a határon túlra állampénzen és „tanügyi előírásra”. És mindaz, ami megindult spontán nemzeti kezdeményekként valamikor a hetvenes évek elejétől, az megyeget szépen továbbra is, egyszerre erősítve a lelki és gazdasági kapcsolatokat. Ennek sem érnénk a végére, ha elkezdenénk sorolgatni. Mindenesetre az államnak van mire támaszkodnia, ha olyan problémák adódnak elő, amelyek meghaladják a civil szféra erejét és illetékességét.
Alexa Károly
Magyar Hírlap
Erdély.ma