Új időszámítás a magyar politikai életben?
Általában minden választás átrajzolja a korábbi politikai palettát, de a mostani magyarországi eredmények a szokásosnál is drasztikusabb váltást hoznak, egyúttal megjelent néhány sajátos jelenség is. Ha valaki ezeket az irányváltásokat, pár évvel ezelőtt megjósolta volna, valószínűleg senki nem hitt volna neki. Azokat, akik az elmúlt időszakban figyelemmel követték a közvélemény-kutató intézetek előrejelzéseit, nem érte óriási meglepetés, bár még így is, az eredmények kihirdetése után is ezek egy része nehezen volt hihető, emészthető sokak számára.
Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy a rendszerváltozás óta ennyire még nem voltak felkapottak a politikai elemzők. Bár általában nagyot csökkent a politika iránti érdeklődés, mégis, még főműsoridőben is állandóan visszatérő téma volt nemcsak a „hogyan tovább?” (ami két forduló közt természetes), hanem hogy mi vezetett ide, hogyan történhetett mindez meg. Valószínűleg, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása hálás téma lesz még jó egy ideig néhány politológus számára.
Melyek is ezek a radikális változások? Az eredmények szinte minden eleme annak számíthat. A radikális szóra persze egyből a Jobbik jut sokaknak eszébe, erről a politikai alakulatról sokan nem hitték, hogy ilyen jó eredményt ér el. (Az európai parlamenti választások előtt a közvélemény-kutató intézetek nagy része nem is mérte népszerűségüket, de azóta már mindenki számol velük). Még nagyobb meglepetés volt a Legyen Más a Politika (LMP) eredménye, amely még fiatalabb párt, kevésbé letisztult ideológiával. Sokan csak „médiapárt”-nak titulálták – nem minden ok nélkül.
Új pártok gyors sikerei, radikalizmus és a zöld ideológia térhódítása, mindez nem magyar sajátosság, beillik a nyugat-európai trendekbe. (Sőt, az LMP esetében – a Véleményvezér blogot idézve – „egyszerűen arról van szó, hogy megérkezett Magyarországra [a régióba először és elsőként!] a nyugat-európai baloldal, annak minden bájával és agyrémével együtt.”) A külföldi sajtó nagy része nem rágódik már a Jobbik népszerűségének eredetén és ideológiáján sem, a nyugat-európai radikális pártok közt sok az éles különbség. Hasonlóképpen az LMP sikere is inkább a más pártokból kiábrándultak nagy számában keresendő, és nem annyira a meggyőződéses zöldek ugrás-szerű megnövekedésében.
A másik meglepetés, amit pár éve még senki nem hitt volna el, az a két fő rendszerváltó párt (jelenleg véglegesnek látszó) eltűnése. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) furcsa, tagjai számára nehezen megmagyarázható helyezkedéseivel, döntéseivel, állandó belső botrányaival elvesztette identitását, profilját, lassan leszalámizta magát. Az SZDSZ eltűnésének és a Jobbik népszerűségének néhány okát a későbbiekben megpróbálom bővebben kifejteni. Most már a Fidesz egyre biztosabbnak tűnő kétharmados eredményét emeli ki a nyugati sajtó is, mint egyik sajátos jelenséget.
Változó baloldal
A Magyar Szocialista Párt (MSZP) és a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) lassan, de biztosan dolgozta le népszerűségét az elmúlt négy év alatt. Kormányzásukat a legtöbb elemző, publicista általában a katasztrófális jelzővel illeti. Az őszödi beszéd mérföldkőnek számított a lejtő elején, amit csak tetézett, hogy az akkori ellentüntetésekre mit sem reagált a miniszterelnök, a kormány. Azaz reagált, csak nem az ilyenkor szokásos és elvárt módon, lemondással, hanem banánköztársaságok diktatúrájára emlékeztető brutalitással és törvénytelen módon verette szét a tüntetőket. A brutalitásokért felelősöket sem kutatták fel, büntették meg, sőt volt a budapesti rendőrfőnököt ki is tüntették. Ritka nagy volt – még kelet-európai mércével is mérve – a választási ígéretek és a teljesítmények közti eltérés, ekkora gazdasági hanyatlást, ennyi korrupciós botrányt, a közbiztonság ilyen szintű leromlását, mint az elmúlt négy (vagy ha úgy tetszik nyolc) év alatt még nem produkált egyetlen demokratikus magyar kormány sem. Az sem mentette már a pártot, hogy profi kampányba kezdtek, számos új arcot indítottak, akár a miniszterelnökjelölt Mesterházy Attilát is. Veszteségminimalizálásra rendezkedtek be a kampány során is, mindez az elmúlt hónapokban javított ugyan a helyzetükön, de csodát már ezek a lépések sem hozhattak, mert magyar választók az elmúlt négy év „teljesítményeit” értékelték a mostani választásokon.
A jelenlegi eredmények tükrében elképzelhető, hogy sok baloldali szavazó a továbbiakban az MSZP kárára az LMP-hez igazol át, miután bebizonyosodott, hogy a kispártra leadott szavazat nem vész el. Ezt fogja segíteni a média szimpátiája (a korábban SZDSZ-t támogató média, amelynek az MSZP vállalhatatlanul ósdi volt), újszerű ötletei is. Hátrányára válhat, hogy túlságosan azonosítják az SZDSZ-szel (oktatási programja, roma ügyekben fellelhető az azonosság) valamint, hogy bizonyos szempontból ideológiája egy konglomerátum, ami eltér a hagyományos bal-jobb témáktól. Nagy feladat lesz e témákat ismertetni, köztudatba vinni, de a tét is nagy, mert ha ez sikerül, akkor egy újfajta erős baloldali párttá nőheti ki magát, a küszöbön álló generációs váltás nyomán akár átveheti az MSZP helyét is a baloldalon.
Kétharmad – kísértés és lehetőség
Az MSZP ámokfutása a Fidesz, – illetve a másik két új kis párt – malmára hajtotta a vizet. A Fidesz eredménye abból a szempontból is óriási, hogy szinte minimális erőbedobással nyertek maximálisan. Kampányuk is visszafogott volt, még a szokásos miniszterelnöki vita megtartásában sem voltak érdekeltek, konfliktuskerülő kampányra rendezkedtek be, hiszen a zászló amúgy is nekik állt (programjukat is későn dobták be, kevés részletezéssel, nehogy eltávolítsanak egyes potenciális szavazórétegeket, amelyek érdekeit sértették volna egyes pontok). Ekkora többség, mint a Fideszé, mint említettem, már ritkaságszámba megy Európában és ennek megítélése váltakozó. Mindenesetre nagy potenciált rejt magában. Potenciál abból a szempontból, hogy – mondhatni – szinte teljhatalma lesz ekkora többséggel a pártnak. Nem kell egyeztetnie, egyezkednie, szinte bármit átvihet a parlamenten. Ekkora teljhatalom megrészegítheti a hatalom birtokosait. Ennél jóval kevesebb hatalomtól is sokan megrészegedtek már a 1998–2002-es kormányzási ciklus idején a Fidesz politikusai, ezért is csappant meg a támogatók tábora az akkori négy év alatt.
Itthon ez sokaknak nem tűnt fel, nem volt téma, mert a demokratikus szabályok betartására, kiskirálykodó viselkedésre amúgy is kevésbé érzékeny az erdélyi magyar közvélemény (másképp fogalmazva: hozzászokott a balkáni mintákhoz), s főleg ha a szimpatikus pártról van szó, észre sem veszik sokan. A Fidesz már akkor is a legnépszerűbb párt volt Erdélyben, és ezirányú tapasztalatai kevésbé voltak az erdélyi magyarságnak. Nekünk szinte csak az ideáramló pénzek révén volt/van konkrét, adminisztratív kapcsolatunk a magyar kormányokkal, de ezen az egy téren is volt jó néhány pályázati botrány, amely a nyilvános verseny megkerülesével a saját klientúra, baráti kör támogatásáról szólt és/vagy egyértelműen hamis elszámolásokról. A Magyarországon élő lakosság viszont számos más területen tapasztalhatta meg ezt a jelenséget, amit akkor is büntetett a társadalom a négy év lejártával.
Másfelől az is igaz, hogy a Fidesz úgy került annak idején hatalomra, hogy a társadalom minden szegmensét a baloldal dominálta. Az élet minden területén, a médiától a piacon és a szakszervezeteken át a bankszektorig az MSZP és SZDSZ emberei voltak döntéshozói pozicíóban. Vagy a kommunista rendszer relikviáiként, a bársonyos forradalomnak köszönhetően vagy a korábbi Horn-kormánynak. Érthető, hogy ezen változtatni akartak, de a módszereket illetően nem mindig sikerült, néha a demokrácia látszatára sem adtak. Ez a balos dominancia most is fennáll, a nagy fokú politikai támogatottság most sem jelent társadalmi támogatottságot is (vagy legalábbis nem fedi a kettő egymást, jelentős az eltolódás, médiát, gazdaságot, stb. most is baloldali dominancia jellemzi). A gazdaságot, az adórendszert, közszférát, stb. újra akarják építeni, ami érthető, hiszen katasztrófális az állami intézmények hatékonysága, a gazdasági hanyatlik és a sor még folytatható. A kérdés: hogyan fogja gyakorlatba ültetni mindezt a kormány. Mennyire tudja visszafogni önmagát, hogy valóban a hatékonyság legyen a mérvadó az új struktúrák kiépítésénél, a kompetencia az új alkalmazottak kinevezésénél és nem a klientúraépítés. Egy ekkora többség elvileg kellene adjon akkora önbizalmat egy pártnak, hogy tagjai ellenálljanak a hatalmi visszaélések kísértésének, önmérsékletet gyakoroljon, és végre ne a saját hatalmának bebiztosítását kövesse.
Ugyanakkor meg kell jegyezni: olyan súlyos állapotban van ma Magyarország, hogy nagyon nagy és gyors változtatásokra van szükség számos területen. (Ez a visszaesés főleg akkor szembetűnő, ha arra gondolunk, hogy a rendszerváltás idején sok szempontból Magyarország a térség éllovasa volt. Például az első két évben több nyugati tőke áramlott e kis országba, mint a volt KGST összes államába együttvéve, beleértve a volt Szovjetuniót is.) Ezen váloztatások mértékének és gyorsaságának pedig csak hasznára válik egy ilyen nagy parlamenti többség. A sok parlamenti alku, kompromisszum csak csorbítaná a törvénycsomagokat, és meghosszabítaná a jelenlegi válság idejét. Mint néhány elemző már kifejtette, emiatt nem vevő a nyugati befektetők jó része az MSZP riogatására, miszerint a Fidesz kétharmada diktatórikus állapotokhoz vezetne. Határozott, gyors lépéseket várnak. Remélhetően ezt a forgatókönyvet fogja szolgálni a körvonalazódó kétharmados többség.
A továbbiakban megpróbálok a Jobbik már említett gyors felemelkedésére az SZDSZ hanyatlására vonatkozóan néhány szempontot felsorolni. A kettő összefügg, hiszen a baloldali kormányzás teremtette meg a Jobbik felemelkedésének táptalaját.
HERÉDI ZSOLT
FOLYTATJUK
Szabadság (Kolozsvár)

EMNT: határolódjon el a kormány alkotmánymódosító javaslatától az RMDSZ
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), felszólítja az RMDSZ-t, hogy határolódjon el a kormány alkotmánymódosító javaslatától, és kezdeményezi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) sürgős összehívását, mivel kifogásolja a szövetség által is támogatott módosító javaslat több kitételét, és előkészítetlennek tartja az alaptörvényt módosító kormányzati kezdeményezést.
Az EMNT pénteki közleménye szerint – amelyet Tőkés László elnök, és Toró T. Tibor ügyvezető elnök írt alá –, „megrökönyödést és felháborodást keltett” az alkotmány módosításának „előkészítetlen, szinte puccsszerű kezdeményezése”.
„Az eljárási és különféle tartalmi hiányosságokon túlmenően” az EMNT vezetősége elsősorban a módosító csomag kisebbségi vonatkozásait tartja elfogadhatatlannak. „Sajnálatosnak tartjuk, hogy az RMDSZ vezetői semmit sem tanultak az elmúlt évek tapasztalatából, és továbbra is úgy gondolják, hogy ilyen fontos kérdésekben joguk van döntést hozni az általuk képviselni vélt közösség, illetve a többi magyar politikai közképviseleti szereplő feje felett” – olvasható a közleményben.
Az EMNT vezetői hangsúlyozzák, hogy az EMEF éppen azért jött létre, hogy a magyar közösség számára fontos stratégiai kérdésekben konszenzust alakítson ki, amelyre aztán közös politikai cselekvés építhető.
A közlemény rámutat, hogy az EMEF Autonómia-Bizottsága foglalkozott az alkotmánymódosítás kérdésével, és ezt a közös fellépés egyik legfontosabb területének nevezte. A bizottság e tekintetben több fontos „sarokpontot” megfogalmazott: Románia egységének a területi-politikai közösségek szolidaritására való alapozása; regionális állam – aszimmetrikus regionalizmus; parlamentáris köztársaság; kétkamarás parlament – a területi képviseletet megvalósító felsőház; a hatalommegosztás rendjének újragondolása, korszerűsítése; a közösségi autonómiák jogállásának beépítése a hatalommegosztás rendszerébe; a kollektív jogok alkalmazásának kérdése.
Az EMNT sérelmezi, hogy a kormánynak „az RMDSZ hallgatólagos vagy cselekvő részvételével kidolgozott alkotmánymódosító csomagja egyáltalán nem vesz tudomást ezekről a szempontokról”.
A közlemény szerint a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló, évek óta halasztgatott törvénytervezet előírásaihoz képest is visszalépést jelent a kormány alkotmánymódosító tervezetének 6. cikkelye – miszerint „az állami hatóságok konzultálnak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel mindazon döntésekben, amelyek az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkoznak” –, mivel „az identitást érintő kérdésekkel kapcsolatos döntések vonatkozásában az állami hatóságok sorába beépülő kisebbségi önkormányzatok helyett kisebbségi érdekvédelmi szervezetekről beszél, a döntési közjogosítványok helyett pedig csupán »konzultációról«”.
Az EMNT álláspontja szerint ez a megfogalmazás, amellett, hogy ellehetetleníti az autonómia-törekvéseket, „lehetőséget nyújt az állampropagandának a román kisebbségvédelmi »modell« újabb »vívmányaként« való népszerűsítéséhez”.
Kiemeli a közlemény az alkotmány 62. cikkelyét módosító javaslatot is, amelynek egyik kitétele szerint „a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárokat csak egy szervezet képviselhet”. Az EMNT szerint ebben „ismét kísérlet történik a kisebbségi közösségek belső demokráciáját erősítő pluralizmus ellehetetlenítésére és egyes, a hatalom által kiválasztott, a román államrezon szempontjából »kényelmes« kisebbségi szervezetek képviseleti monopóliumának – immár alkotmányos – bebetonozására”.
Az EMNT felszólítja az RMDSZ illetékeseit, hogy egyértelműen határolódjanak el a Kormány ilyetén alkotmánymódosító elképzeléseitől, kezdeményezi továbbá az EMEF sürgős összehívását, és „annak keretében egy közösen képviselhető, koherens és szakszerű, az alkotmányrendszer egészére vonatkozó koncepció kialakítását”.
Mint arról korábban beszámoltunk, a kormány kidolgozta, és szerdán az államelnöknek is eljuttatta az alkotmánymódosításra vonatkozó törvénytervezetet, amelyben javaslatot tesz az egykamarás parlamentre való áttérésre és a képviselők számának háromszáz főre való csökkentésére is. Markó Béla kormányfőhelyettes, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta: a szövetség is szükségesnek tartja a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakítását, de a megoldást továbbra is egy valós kétkamarás rendszerben látja. Markó szerint a kormány által kidolgozott dokumentum számos, a kisebbségek szempontjából fontos kitételt tartalmaz, ilyen például a kisebbségi szervezetek véleményének kikérésére vonatkozó cikkely is, amely az RMDSZ javaslatára került be.
Frunda György szenátor szerint sürgősen össze kell hívni a Szövetségi Képviselők Tanácsát, hogy ez a testület döntsön az RMDSZ hivatalos álláspontjáról az egykamarás, csökkentett létszámú parlamenttel kapcsolatosan. Közölte, az RMDSZ számos képviselőjével és szenátorával beszélt, és a honatyák egyike sem ért egyet a két módosítással. „Lehet, hogy a mostaninál arányosan kevesebb képviselőre van szükség, de a két felvetés közül egyikkel sem értünk egyet” – mutatott rá Frunda. A politikus azt mondta: a kormány anélkül döntött a módosításokról, hogy kikérte volna a képviselők véleményét.
Krónika (Kolozsvár)

Verespatak: magyar lobbi a ciántechnológia ellen
Magyarországnak meggyőződése, hogy a Verespatakra tervezett ciántechnológiás bányaberuházás nem jó, nem jelent hasznot Románia számára, éppen ezért a magyar állam továbbra is nemet mond erre a projektre – jelentette ki csütörtökön Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a Fehér megyei településen tett látogatása során.
Eközben elérhető közelségbe került a cianidos bányászat uniós betiltása, miután az Európai Parlament szerda este magyarországi és erdélyi magyar eurohonatyák kezdeményezésére Strasbourgban vitát folytatott a kérdésről. Az EP májusban szavaz az ügyben, az Európai Bizottság egyelőre nem támogatja a teljes körű tilalmat.
A helyszínen tájékozódott a Verespatakra tervezett ciános aranykitermelési projekt helyzetével, körülményeivel, valamint az érintett társadalmi csoportok, civil szervezetek vonatkozó álláspontjával, véleményével kapcsolatban csütörtökön Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete. A Fehér megyei településen tett látogatása során a diplomata leszögezte: a magyar állam továbbra is határozottan ellenzi a Roşia Montană Gold Corporation kanadai-román vegyes vállalat bányatervét, mivel nem bízik az alkalmazni kívánt ciántechnológiás módszerben.
„A döntéshozatal természetesen a román kormány kompetenciája, Magyarország azonban továbbra is nemet mond a projektre, mivel jelentős kockázatot és veszélyt tartogat mindkét ország számára. Tudjuk, hogy a bukaresti kormány programjába foglalta a terv újraértékelését, a magyar állam számára azonban ez nem politikai kérdés, hanem a környezetre és a kulturális örökségre gyakorolt hatását vesszük figyelembe” – jelentette ki Füzes Oszkár nagykövet, aki a helyi és megyei hatóságok képviselőivel folytatott megbeszélésén túlmenően arra is kíváncsi volt, miként vélekedik a 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelését célzó beruházásról az érintett lakosság.
Verespatakra egyébként a jövő héten Borbély László környezetvédelmi miniszter is ellátogat; az RMDSZ-es tárcavezető csütörtökön felhívta a figyelmet, hogy továbbra is fennáll az RMGC projektje engedélyezési folyamatának elődje, Korodi Attila által elrendelt felfüggesztése (a beruházásra különben a kanadaiak eddig 400 millió dollárt költöttek).
Ezzel egy időben meghiúsulhat a kanadai Gabriel Resources kanadai anyavállalat verespataki projektje, mivel elérhető közelségbe került a cianidos bányászat uniós betiltása, miután a fideszes Áder János és Tőkés László európai parlamenti képviselők kezdeményezésére az EP szerda este Strasbourgban vitát folytatott a kérdésről. A két magyar eurohonatya által előterjesztett állásfoglalás-tervezet arra szólítja fel az Európai Bizottságot, hogy 2011 végéig kezdeményezze a cianidos bányászati technológia betiltását az Európai Unió területén. A javaslatot – amelyről várhatóan május elején szavaz az EP – valamennyi frakció támogatja, kivéve a román Demokrata-Liberális Párt (PDL) képviselőit. Marian Jean Marinescu például „rendezettnek” ítélte a romániai bányakitermelés helyzetét, és Románia belügyeibe való beavatkozásnak nevezte az unióbéli szabályozási szándékokat.
Miközben a szintén PDL-s Traian Ungureanu „rossz politikai összeesküvésnek” titulálta a ciántechnológia betiltására irányuló javaslatot, írásos előterjesztésében Tőkés László kihangsúlyozta: a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. A strasbourgi vitán Áder János leszögezte, az eljárás nemcsak vízszennyezéssel fenyeget, hanem a természet sokféleségét is veszélyezteti, és ha Európa komolyan gondolja, hogy meg kell óvnia vizeit a szennyezésektől, akkor nem engedheti meg ciános méregtavak telepítését a folyók és tavak mellé.
Az Európai Bizottság nevében felszólaló Cecilia Malmström belügyi biztos arra hívta fel a figyelmet, hogy egy néhány éve hozott uniós jogszabály már szigorú rendelkezéseket tartalmaz a hulladékok kezelésére és a cianid határértékére, ezért a testület továbbra sem támogatja a teljes tilalmat.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Bilincsbe verték Kereskényi Gábor alpolgármestert, pereli a csendőrt
Szatmár megye – Büntetőjogi feljelentést tesz Ioan Săbăduş csendőrkapitány ellen a nagyváradi táblabíróság melletti ügyészségen Kereskényi Gábor, akit megbilincseltek szerdán, a kosárlabdameccs szünetében.
Túlkapással vádolja Ioan Săbăduş csendőrkapitányt Kereskényi Gábor. Szatmárnémeti alpolgármesterét, aki egyben a Városi Sportklub igazgatótanácsának elnöke is, szerda este, a VSK – Aradi ICIM női kosárlabda bajnoki mérkőzés szünetében bilincselték meg azért, mert erélyesebben lépett fel, amikor számon kérte a csendőrkapitánytól, hogy miért nem írják alá a bírói laphoz tartozó jegyzőkönyvet. „Előbb Éles Péter, a csapat menedzsere kérte erre a kapitányt. Akkor visszautasították a klub képviselőjét, arra hivatkozva, hogy a mérkőzés elején kellett volna hogy aláírják az okmányt. Ezért kért meg Péter engem, hogy írassam alá a csendőrökkel a jegyzőkönyvet – mondta pénteken lapunknak Kereskényi Gábor. – Hiába hívtam telefonon a szatmári parancsnok helyettesét, Dorel Gheţeát, hogy jobb belátásra térítse Săbăduşt, a meccsre kirendelt csendőrcsapat kapitánya továbbra sem volt hajlandó aláírni egy papírt, amelyen a találkozó végeredménye is múlhatott volna. Tudniillik ha nem írják alá a jegyzőkönyvet, akkor a szövetség zöldasztalnál törölhette volna a meccs eredményét. Ekkor a VSK már nyerésre állt, és egy ilyen butaság miatt veszthettünk volna. Ezután én is mérgesebb lettem és erélyesebben léptem fel. Azt mondtam a kapitánynak, hogy viselkedése szégyent jelent a csendőrségnek. Ekkor lefogtak és megbilincseltek” – folytatta az alpolgármester, aki hangsúlyozta: nem hagyja ennyiben az esetet, hétfőn büntetőjogi feljelentést tesz Săbăduş ellen a nagyváradi táblabíróság melletti ügyészségen. „Ilyen személyeknek nincs mit keresniük a csendőrség kötelékében” – fakadt ki Kereskényi.
A Szatmár Megyei Csendőrség oldalunkhoz eljuttatott állásfoglalásában elismerte, hogy Kereskényi Gábort „megbilincselték 2–3 percre, amíg megnyugodott”. A sajtóközleményből kiderült, hogy az alpolgármester vitába keveredett a csendőrkapitánnyal, ezért arra kérték Kereskényit, hogy tartson velük csendőrautóhoz az ügy tisztázása érdekében. „Mivel az alpolgármester nem akart önszántából az autóhoz menni, erőszakkal vitték oda a csendőrök. Az agresszív viselkedése miatt bilincselték meg” – olvasható a közleményben. Cristian Nicolae Silaghi szóvivő elmondta, belső vizsgálat indult az eset tisztázására, de úgy tudjuk, a katonai ügyészség egyik képviselője is Szatmárra fog érkezni.
A Szatmár Megyei Csendőrség késő délután újabb közleményt küldött szerkesztőségünkben. Ez már a harmadik változata az állásfogalásnak, viszont utóbbiban már nem ismeri el, hogy megbilincselték volna az alpolgármestert.
erdon.ro

Exkluzív Erdély Online-interjú Tőkés Lászlóval
 – Az új, nagy politikai erővel rendelkező magyar kormány komoly esélyt nyújt a Kárpát-medencei magyar nemzetstratégia kiszélesítésére, hangsúlyozta Tőkés László EP-képviselő oldalunknak adott pénteki interjújában.
– Mire számíthat a határon túli magyarság az új magyarországi kormánytól?
– A magyarországi választások képe azt mutatja: nem csupán a gyõztes csapat nagyon jó, hanem az ellenfél is nagyon gyenge. Ebben az esetben senki sem mondhatja azt, hogy csupán protestszavazatról volt szó. A posztkommunista liberális vezetés a tönk szélére juttatta Magyarországot, tehát a protestszavazás is jellemzõ erre a választásra, másfelõl nagyon hangsúlyos a Fidesznek és szövetségeseinek a nemzeti érdekek melletti kiállása. Ez a kettõsség jellemzi ezeket a választásokat.
Továbbvinni az összefogást
– A magyarországi választások kimenetele összefogásra sarkallhatja a romániai magyar alakulatokat?
– Számomra a legfontosabb üzenet az, hogy a magyarországi választáson elfelejthetjük, hogy pártok között folyik a harc, hiszen az Orbán Viktor vezette szövetségnek olyan összefogást sikerült megvalósítania, amely mellett eltörpülnek a pártpolitikai szempontok. Ezt kellene kiterjesztenünk az egész Kárpát-medencére. Nem országpolitikára, hanem nemzetpolitikára van szükség. Ilyen szempontból tanulságos a határon túli nemzetrészek számára is, hogy félre kell tennünk a pártpolitikai szűkkeblűséget, amely tekintetben amúgy is teljesen esélytelen a helyzetünk a többségi utódállamokban. Ehelyett a nemzeti érdeket kell elõtérbe helyeznünk, és ekörül kell megteremtenünk a plurális egységet, amely vajúdik Erdélyben is. Sajnos nemhogy az RMDSZ-szel, de a másik táborban sem sikerül egy kívánatos összefogást megvalósítanunk. Számomra és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács számára egyértelmû az az üzenet, hogy a tavaly elkezdett magyar összefogást tovább kell vinnünk, ki kell szélesítenünk, és véglegesítenünk kell.
– Lát esélyt mindennek megvalósulására belátható idõn belül?
– Igen, mert olyan politikai erõtér alakul ki a Kárpát-medencében, amelynek a hatása alól nem vonhatja ki magát sem az RMDSZ, sem az MPP, hogy csak a két hazai magyar pártot említsem. Eddig joggal mondhattuk, hogy két szék között a pad alá kerültünk Budapest és Bukarest, Budapest és Pozsony, Budapest és Belgrád között. A politikai senkiföldjén vergõdtünk a megelõzõ kormány idõszakában, most viszont nekivethetjük a hátunkat egy szilárd magyarországi politikai háttérnek, és ezáltal kikovácsolhatjuk magunknak a Kárpát-medencei nemzetpolitikai stratégiát.
Rais W. István
erdon.ro

Együtt, Erdélyben
Kárpátaljai írókaraván
Az EMKE Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézete szervezésében lebonyolított Irodalmi karaván keretében Marosvásárhelyre látogat a kárpátaljai Együtt című folyóirat alkotói közössége. Meghívottak: Vári Fábián László költő, néprajzkutató és Zubánics László közíró, lapszerkesztő. A rendezvényre szerdán délután 6 órai kezdettel kerül sor a Bernády Házban – szólt a híradás az eseményről, amelyen – sajnos – szégyenletesen alacsony lélekszámú közönség tette tiszteletét. Ennek ellenére kellőképpen tartalmas és nívós beszélgetést szült a délutáni alkalom, annyi változással, hogy Zubánics László helyett Bakos Kiss Károly költő, a folyóirat kritikai rovatának szerkesztője érkezett Vásárhelyre, előbbi útlevélgondok miatt kénytelen volt otthon maradni. A beszélgetést Gálfalvi György, a Látó szépirodalmi folyóirat nyugalmazott főszerkesztője vezette, kérdéseiben a kárpátaljai lap múltjáról, az ukrajnai magyarság helyzetéről, irodalmáról érdeklődött, hiszen – mint mondta – az együvé tartozókat a határok el nem idegeníthetik.
– A hatvanas évek végén az ungvári egyetem mellett alakult ki az a kör, amelyet az irodalom szeretete hozott össze – válaszolt elsőként Vári Fábián László Kossuth- és Bethlen- díjas költő, a Balassi-kard kitüntetés birtokosa, az Együtt szerkesztőbizottságának elnöke. – 1965-ben ez a diákkör egy kézzel írott és összefűzött, írógéppel sokszorosított, 35-40 oldalas folyóiratot hozott létre és terjesztett. ’67-ben betiltották, pedig ekkor már jó úton járt az ismertté válás felé értelmiségi körökben is. A diákok csoportja Kovács Vilmos köré csoportosult, majd ’67-ben létrehozta azt a kört, amely Forrás Stúdióként írta be magát a kárpátaljai magyar köztudatba. Ezt követően hosszú évtizedeken át nem volt Kárpátalján önálló magyar irodalmi folyóirat. Végül, két korabeli kísérlet után, 2002-ben született meg a döntés, hogy felélesztik a ’67-ben betiltott Együtt című lapot. Azóta folyamatosan megjelenik, igaz csak negyedévente, de 96 oldalon. Szépirodalommal foglalkozik, a versek, regényrészletek mellett tanulmányokat is közlünk, elsősorban kárpátaljai, vagy onnan elszármazott szerzőktől. Hála istennek van elegendő anyagunk. Odafigyelünk a felnövekvő nemzedékre, de a velünk egy sorsban lévő ruszin kisebbségre is, verseiket, balladáikat, népköltészetüket régóta fordítjuk.
Hogy hogyan látjuk az egységes magyar irodalmat? A Magyarországra való odafigyelésünk folyamatos. A rendszerváltás után nagyon megélénkült a kárpátaljai magyar könyvkiadás, mert sok magyar civil szervezet könyvkiadóként is tevékenykedik. A rendszerváltást követően tagjaivá váltunk a magyar írószövetségnek, és noha a nagy távolságok miatt keveset járkálhatunk, folyton tájékozódunk. A magyar irodalom egységes, de vannak olyan specifikumai, amelyek bizonyos területekre jellemzők. A mi egyik ilyen specifikumunk a magyar férfiak 1944 őszén történt elhurcolása. Háromnapos munkára kérték fel őket, végül körülbelül 15-20000 magyar férfi pusztult el a sztálini lágerekben. Hatalmas trauma volt és nem is volt szabad beszélni róla. Kapcsolatunk az elmenőkkel – nem volt nyílt vitánk, ugyanakkor nem néztük jó szemmel a kivándorlást. De minden sors más, és voltak olyanok, akiknek tényleg el kellett menekülniük. Mint például Benedek András, akit a KGB üldözött el 1976-ban, vagy Balla Gyula, aki a katonaság elől menekült Budapestre. Ők végig támogatták, támogatják az otthon maradottakat. Persze, a megélhetés nehézségei, a kisebbségi sors, a politikai restrikciók miatt is sokan elmennek. Akik maradnak, azok közül sokan abban a tévhitben élnek, hogy gyermekeiket az állam nyelvén taníttatják. De a gyerek csak anyanyelvén szerezhet olyan biztos tudást, amelyre a későbbiekben alapozhat. Ezt sokan nem tudják, vagy nem akarják elfogadni, pedig az első áldozatot felvállalni kötelesség.
Bakos Kiss Károly elárulta: versei kapcsán került az Együtt alkotói közösségébe. – 2005- ben jelentkeztem verseimmel a lapnál, a legutóbbi évfolyam óta vagyok a kritikai rovat vezetője, elsősorban a nálam is fiatalabb generációk között kutakodom. Tíz évig Budapesten éltem, ott végeztem el az egyetemet, de az első adandó alkalommal hazaköltöztem és most végre olyasmivel foglalkozhatok, amit szeretek és ami el is tart.
A jó hangulatban zajló találkozó a résztvevők kérdéseire adott válaszokkal, majd a vendégek felolvasásaival zárult.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Verespatakon a legnagyobb gond a bizonytalanság – Tájékozódó körúton járt Fehér megyében Füzes Oszkár nagykövet
Fehér megyében időről időre felizzik a hangulat a verespataki aranykitermelés és ehhez kapcsolódó beruházás körül: hosszú ideje semmilyen döntés nem született egyik irányba sem, és mindenki politikai határozatot vár. Mert a legnagyobb problémának a helybeliek is a bizonytalanságot tartják, illetve az alternatív megoldások hiányát. A lakosság megfogyatkozott, a munkanélküliség nem csak általánossá, hanem jellemzővé vált a térségben, az épületek omladoznak. A bányászatban valamilyen formában érintett felek többféleképpen látják a helyzetet, de a környéken élők szinte teljesen reménytelennek. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul csütörtöki, Fehér megyei látogatása a partnerség szellemében zajlott, mindenhol érdeklődéssel fogadták őket és őszintén feltárták helyzetüket a lakosok. Néhol a feszültségek sem hiányoztak. A rangos vendégeket végigkísértük útjukon.
A magyar küldöttséget elkísérte Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke és Nagyenyedről a helyi újságírók kis csoportja. Gyulafehérváron a Prefektúra épületében fogadták a vendégeket, és körülbelül egy órás eszmecsere zajlott a nagyteremben, ahol jelen voltak magyar vállalkozók is, valamint a gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum igazgatója, aki beszámolt az iskoláról. A találkozóra az újságírókat nem fogadták be, de rögtön utána a folyosón rögtönzött sajtóértekezlet zajlott, ahol a román újságírók valóságos tömege ostromolta kérdésekkel a nagykövetet. A kérdések azonban nem a vállalkozásokra, hanem kizárólag Verespatakra vonatkoztak, amelyekre a nagykövet románul válaszolt. Füzes Oszkár a magyar álláspontot hangoztatta, amely ellenzi a bányaterv, az aranykitermelési beruházás megvalósítást. Számukra ez nem politikai, hanem elsősorban környezetvédelmi kérdés. Kifejezte reményét, hogy Verespatak ügyében, amelyben a döntés a román kormány kezében van, nem jutnak el Brüsszelig, hiszen a felek elsősorban partneri kapcsolatban vannak. Kováts Krisztián egy külön interjúban hangsúlyozta, hogy a Fehér megyei RMDSZ álláspontja lényegi kérdésekben nem tér el a magyar véleménytől: csak megfelelően szigorú környezetvédelmi biztosítékok esetén valósítható meg a terv, hogy Verespatak kimozdulhasson a holtpontról, és a történelmi örökséget is meg lehessen óvni a teljes pusztulástól. Így válik lehetővé munkahelyek létesítése, de ennek érdekében más megoldásokon is gondolkodni kéne.
Bonyolult helyzet, ellenkező nézetekkel
Később, az Ompoly völgyén felfelé, szebbnél-szebb tájakon valamint szomorú emlékezetű történelmi események színhelyein haladtunk, a Bucsony szoroson keresztül Abrudbánya felé. A Bucsony község melletti ebédszünet után, a rövid 4 kilométeres feltérőn értük el Verespatakot, az elhíresült kis bányászközséget. Az események itt már sűrű programban következtek egymás után.
Szinte mindenhol türelmetlenül várták a nagykövetet. A verespataki polgármester, Furdui Eugen Bucsonytól kísérte végig a küldöttséget és ismertette álláspontját. Ő az, aki a „nagy egyeztető” ebben a bonyolult kérdésben. A nagykövet rendkívüli türelemmel hallgatta végig a különböző, néha homlokegyenest ellenkező nézeteket valló közösségek képviselőit. Az Alburnus Maior Egyesület nem támogatja a projektet, a Pro Dreptatea annál inkább csak a bányászatban látja a lehetőséget. Az RMGC (Roşia Montana Gold Corporation), a kanadai–román vegyesvállalat teljesen felújított épületében (ahol bányászati tárgyak kiállításával múzeum is működik) kedvesen fogadták a kivételes vendégeket. Jól felkészült munkatársaikkal mutatták be, hogy mi várható Verespatakon, és mit tesznek a környezet megóvásáért, valamint a lakosok és a műemlékvédelem érdekében. Az épületeknek a 80%-a már a birtokukban van, 157 házon állagmegőrzési munkálatokat folytattak, a bemutató házat 150 000 eurós befektetéssel hozták létre. Munkahelyeket létesíthetnek és meglesz a biztonság is – állították, de csak akkor fektetnek be újabb összegeket, ha a beruházás zöld utat kap. Nem beszéltek arról, hogy milyen veszélyek jelentkezhetnek a munka befejezése után.
Közben egyes épületek teljesen leromlottak, sokan már elköltöztek, miután eladták a vállalatnak a házukat.
A református templomban rögtönzött sajtóértekezletet tartottak. A nagykövet elmondta, mindig nyitott a kérdésekre, hiszen korábban ő is újságíró volt. Arról már meggyőződött, hogy Verespatakot támogatni kell. A helybéliek közül valaki találóan jellemezte a helyzetet: „itt állunk az első vonalban, muníció nélkül”. Csupán jóakarattal nem lehet helyrehozni ezeket az épületeket.
Szennyezőbb az elhagyott bánya, mint a működő
A küldöttség estefelé érkezett Abrudbányára, ahol Raţiu Tiberiu polgármester üdvözölte és fogadta a nagykövetet és kíséretét. A polgármesteri hivatalban lezajlott megbeszélésen a küldöttség tájékoztatást hallgatott meg Abrudbánya történetéről és jelenlegi helyzetéről. Más kiutat nem látnak, mint a bányászatot, ami nem működik valami jól az utóbbi időben. A verespataki gátat a várostól mindössze három kilométerre építenék, és a lakosság mégsem fél. Akkor Magyarország miért fél? – tette fel a kérdést a polgármester. Kifejtette, hogy egy működő bánya mindig kevésbé szennyez, mint egy elhagyott.
A főkonzul ismertette a magyar álláspontot, azt, hogy nem értenek egyet a ciántechnológián alapuló aranybányászattal. Érdeklődött a kis magyar közösség életéről is. Kisebb vita fejlődött ki a turisztikai lehetőségekről. Felvetődött a többnyelvű feliratok kérdése, a szélsőségek felerősödésének a lehetősége miatt egyelőre nem foglalkoznak vele.
A látogatás utolsó, már estébe hajló programja az abrudbányai magyar kávéházban zajlott, ahol jelen volt a magyar közösség néhány tagja is. Kopenetz Loránd Márton gyógyszerész, a Magyar Kulturális Szövetség elnöke kalauzolta a vendégeket. Érdekes színfolt volt a kávéházban, amikor két magyar kislány Petőfi verseket szavalt, ők a helybéli román iskola IV. osztályos tanulói, és az egyházi foglalkozásokon tanulnak magyarul. A nagykövet és kísérete meglátogatta a templomokat, a XIII. századi katolikus templomot, a súlyos, végső stádiumba került unitárius, és a református templomot. A polgármester sokat segít a templomok karbantartásában.
Verespatakon a legnagyobb gond a bizonytalanság és az alternatív megoldások hiánya. Nincs döntés sem egyik, sem másik irányba. Mindenki a politikai döntést várja. A munkanélküliség pedig napról napra nő, megélhetés nincs.
A bányavárosok vezetői a bányászatban látják a megoldást, alig foglalkoznak pénz hiányában más lehetőségekkel. A környéken élők egyelőre reménytelennek látják a helyzetet, a vezetők a túlélésre és várakozásra rendezkednek be.
Szabadság (Kolozsvár)

Várad mint stratégiai üzleti központ
Kétnapos látogatáson megyeszékhelyünkön járt Marian Petre Miluţ, a Romániai Üzletemberek Országos Egyesületének elnöke, hogy megnézze, milyen stádiumban van a Váradszentmártonba tervezett vállalkozói központ építése, s hogy egyeztessen a megyei és váradi elöljárókkal. Tegnap délben Debrecenbe indult a további együttműködésről tárgyalni a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével. Előtte a Scorilo Szállóban rövid sajtóértekezletet tartott itteni vendéglátóinak, a Bihar Megyei Vállalkozók Szövetsége vezetőinek társaságában. Utóbbi elnöke, Ioan Lucian emlékeztetett rá, hogy a hajdú-bihariakkal már hat közös projektet indítottak, legutóbb a kétnyelvű hírportált és a 16 ezer példányszámban, ugyancsak két nyelven kiadott üzleti havilapot. Ősszel a váradi vár egyik épületének a felújításához kezdenének szintén közösen, hogy ott egy vállalkozói inkubátorházat rendezzenek be, ez egymillió eurós beruházás lesz.
A szentmártoni úgynevezett Bevery Hills villanegyedben épülő vállalkozói központ Miluţ elképzelése szerint olyan reprezentatív hely lesz, ahol az üzletemberek maguk között lehetnek, fehérasztal mellett tárgyalhatnának akár a helyhatóság döntéshozóival vagy külső partnerekkel. Minél előbb szeretnék átadni az eddig 1,6 millió euróba került létesítményt, az úszómedence, a helikopter-leszállóhely és a wellnessrészleg menet közben is hozzátoldható – tette hozzá Miluţ. Ő Váradot olyan stratégiai központnak látja, amelyből kiindulva a térségbeli cégek egy kétszáz kilométer sugarú kört lefedő piacon értékesíthetnék termékeiket, szolgáltatásaikat. Ehhez szükségük van az önkormányzatok támogatására is. Mind a prefektusnál, mind a megyei tanácselnöknél, mind a váradi polgármesternél megértésre talált ebben – közölte az üzletember.
M. Zs.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Húsz éves a Harangszó
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület lapja, a Harangszó húsz éves fennállását ünnepelte 2010. április 25-én, vasárnap.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-terme előtt kialakított alkalmi kiállítás helyszínén, ahol a Harangszó régi számait lehetett megtekinteni, Barabás Zoltán a Partiumi Magyar Művelődési Céh elnöke köszöntötte a megjelenteket, kijelentve, hogy a Harangszó eddigi húsz éve a hit szolgálatában telt el. A Bartók-teremben dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária tartott áhítatot, beszédét Pál apostolnak a filippibeliekhez írt leveléből vett igerészletre építve. Az áhítaton a közösségi élet és a gondolat fontosságát hirdette, végezetül pedig azt kívánta, hogy a Harangszó legyen kürt, mely hírül adja az Isten világának gazdagságát. A továbbiakban Sándor Lajos lelkész olvasta fel Tőkés László püspök, EP-képviselő üzenetét: „Velem készített első interjújában a lap első főszerkesztője akkor azok boldogságát hangsúlyozta ki, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Manapság sok esetben és sokféleképpen nem az igazságért szenved az olvasó és a lapkészítő, hanem a ránk telepedő hazugságtól. De túl mindenen és a húsz év apályain, ma hálaadással osztozhatunk azok örömében, akikért a harang szól - szükség esetén a veszedelmet jelezve, máskor pedig az Evangélium örömét hirdetve.” Ezt követően Sándor Lajos Szubjektív visszatekintés címmel olvasta fel humoros, a Harangszó történetét a történelmi korszakolás szerint bemutatva úgy, hogy mindegyik korszakot egy-egy főszerkesztő nevével fémjelzett. Az Őskor a Farkas Antal-Gavrucza Tibor korszak volt, az Ókor Bereczki András nevéhez fűződik, majd Jakabbfy Zsolt főszerkesztésével beköszöntött a Középkor. Az Újkor Csűry István főszerkesztőségével telt, a Jelenkor pedig Fábián Tibor főszerkesztő nevéhez köthető, aki a tervszerűséget és az arculatváltást hozta el a lap számára.
Az egyházi sajtó szerepe
Radványi Károly a Harangszó volt grafikai szerkesztője a református sajtómúltról tartott rövid előadást, majd egyház és média kapcsolatáról szólt Somogyi Botond az Erdélyi Református Egyházkerület ugyancsak húsz éves Üzenet című folyóiratának főszerkesztője. Somogyi kifejtette, hogy az egyház sajtótevékenysége céltudatos és következetes szolgálat kell legyen, nem pedig öncélú hírközlés. Minden történet fontos az egyházi sajtó számára, mely az emberek szellemi, hitbeli, anyagi életére befolyással lehet, ezért az egyházi sajtó nem zárkózhat el a társadalmi, politikai, gazdasági problémák elől, hanem a felmerülő társadalmi, etikai dilemmákra tisztán, dogmatikailag megalapozott, biblikus választ kell megfogalmaznia. Mivel manapság a látogatottság, a nézettség utáni hajszában a sajtó rengeteg mocskot zúdít az emberekre, ezért az egyházi sajtó számára kiemelten fontos a hírek szelekciója, hiszen azokat a híreket kell kiválasztani, melyek kapcsán az evangélium szellemében megfogalmazható üzeneteket lehet továbbítani. Nemcsak a sajtóterméket, de az egyházi sajtóban dolgozók személyét is a hitelesség kell jellemezze - jelezte Somogyi, aki végül az egyházi sajtó missziós feladatát emelte ki, mondván, hogy az evangélium soha nem veszíti el aktualitását, ezért ezt mindig hirdetni kell. Végezetül Török Sándor a Lorántffy Egyházi Központ igazgatója, aki az ünnep folyamán több alkalommal olvasott fel verseket, zárásképpen Balázsné Kiss Csilla Harangszó-köszöntését tolmácsolta. Ezt követően Fábián Tibor főszerkesztő fújta el a születésnapi torta gyertyáit, majd a szeretetvendégség keretében kötetlen beszélgetéssel ünnepelték a megjelentek a húsz éves egyházi lapot.
Pap István
Harangszó (Nagyvárad)

MÓDOSÍTANÁK AZ ALKOTMÁNYT – Márton: a nemzetállam képzetét erősíti az egykamarás parlament
Az RMDSZ kétkamarás parlamentet, a nemzetállam kifejezés törlését és bizonyos régiókban a kisebbségek nyelvének hivatalossá tételét szeretné elérni.
Alkotmánymódosítási tervezetet fogadott el a héten a kormány. A miniszterelnök szerdán mutatta be az alaptörvény tervezett, legfontosabb módosításait.
Hiába a kormánykoalíció, az RMDSZ nemtetszését éppen az a javaslat váltotta ki, amelyet Emil Boc a legfontosabbnak titulált: az alsó- és felsőház helyett bevezetendő egykamarás parlament valamint a parlamenti képviselők számának 300-ra való csökkentése.
Az alaptörvény-módosító javaslatokat ismertető miniszterelnök kijelentette, a kormány úgy döntött, hogy az egykamarás parlamentet Képviselők Házának fogják hívni.
Az új alkotmány szerint a képviselők a jogszabály-tervezeteket első, majd legkevesebb 30 napon belül második olvasatra fogják elfogadni, a különleges esetek kivételt képeznek.
A miniszterelnök elmondta, a módosítások révén összehangolnák az alaptörvény szövegét az Alkotmánybíróságnak az államhatalmak működési rendellenességei kapcsán hozott ítéleteivel.
Így, ha az államfő népszavazást szeretne kiírni, továbbra is kérnie kell a parlament véleményezését, amelyet a képviselőknek 30 napon belül meg kell fogalmazniuk. Jelenleg az Alkotmányban nem szerepel határidő a véleményezés megfogalmazására nézve.
A 30 nap lejártával az államfőnek jogában áll kihirdetni a népszavazást, mivel a parlamenttel való konzultálás megtörténtnek minősül.
A miniszterelnök ugyanakkor kijelentette, a referendum konzultatív minősége nem módosul.
Új kormány alakulása esetén a parlamentnek legfeljebb 10 napon belül kell véleményt nyilvánítania a kormány összetételét illető javaslattal és a kormányprogrammal kapcsolatosan. Amennyiben a vélemény-nyilvánítás nem történik meg, úgy a javasolt kormány elutasítottnak minősül, az államfőnek pedig új kormányfő-jelöltet kell nevesítenie.
Az államfő felfüggesztésére vonatkozó parlamenti eljárás is módosulhat: amennyiben az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy az államfő nem szegte meg az alkotmányt, a parlamenti eljárás leáll. Egy másik módosítás a parlament feloszlatásának kérdése kapcsán fogalmazódott meg: a parlament feloszlatható, ha 45 napon belül két alkalommal utasít el egy nevesített kormányfőt, ennek javasolt kormányát és kormányprogramját. Jelenleg az időintervallum 60 napos. A kormányfő elmondta, azért javasolták a 60 nap helyett a 45 nap bevezetését, mert a két hónapos periódus alatt nem történik semmi, csak mélyül a politikai válság.
A módosító javaslatcsomag szerint a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) 19 tagból állna, 10 tagot a bírák választanák, 6 tag a civil szférát képviselné, ugyanakkor a tanács tagja lenne az igazságügyi miniszter, Románia főügyésze és a Legfelsőbb Bíróság és Semmítőszék elnöke. Az RMDSZ javaslatára egy, a kisebbségekre vonatkozó módosítás
is bekerült a javaslatcsomagba: a hatóságoknak kötelező módon konzultálniuk kell a kisebbségeket képviselő szervezetekkel a etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzését, fejlesztését és kifejezését érintő kérdésekben.
Márton Árpád RMDSZ-es képviselő, a kedden létrejött alkotmánymódosító bizottságának tagja a Transindex megkeresésére elmondta, az RMDSZ álláspontja a parlament jellegét illetően nem változik. Ennek az egyik oka, hogy a Romániához hasonlóan nagy méretű demokratikus államok mindenikében, például az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban, Spanyolországban vagy Lengyelországban kétkamarás, ám racionálisan felépített parlament működik. „Románia majdnem akkora, mint Lengyelország, a lengyel mintát kell követnie, nem pedig a Máltáét” szögezte le.
Kifejtette, a ráció lenne, hogy a felsőház a területi, regionális, míg az alsóház a politikai képviseletet lássa el. Elmondta, a kisebb államokban nem szükséges kétkamarás parlamentet működtetni, mivel
a területük ezt nem kívánja meg.
„A kétkamarás parlament az az intézményrendszer, amely a régiók szerepét, az autonómiák működését biztosítja. Az egykamarás parlament szerkezetű állam továbbra is erősíti azt a gondolatvilágot, mi szerint Románia egy centralizált, egységes nemzetállam, amelyben az autonómiáknak helye nincs.
Úgy gondoljuk, hogy az egész állam-berendezkedés, a régiók, jelenleg a megyék, tehát a területi szerkezetek szövetségekként, valós önkormányzatokkal kell működjenek. Ahhoz, hogy a mi elképzelésünk szerinti autonómia működhessen Romániában, ennek az alkotmányos alapját meg kellene teremteni” – érvelt a képviselő.
A parlamentben az RMDSZ-frakció által beterjesztendő javaslatcsomag tartalmára vonatkozó kérdésünkre a politikus elmondta, Băsescu várhatóan egy olyan törvénytervezet küld a parlamentbe, amely egykamarás parlamentről szól, és amely révén a parlament nemcsak számszerűségében, hanem hatáskörében is csökken, nő viszont az államelnök ereje, a kormány pedig egyfajta mellékgazdasága lesz az államelnöki hivatalnak.
Márton elmondta, az alkotmánymódosítási kezdeményezéseknek 3 formája létezik. Az egyik az, hogy a kormány kezdeményezésére, javaslatára, megkeresésére az államelnök nyújt be egy alkotmánymódosító tervezetet. A másik az, hogy a lakosok egy bizonyos száma aláírásával támogat egy alkotmánymódosító tervezetet, a harmadik pedig az, hogy a parlament egy bizottsága dolgoz ki egy ilyen tervezetet.
Hozzáfűzte, ha a kedden létrehozott parlamenti bizottság kidolgozza a parlament saját alkotmánymódosító tervezetét, akkor minden egyes frakció benyújtja a maga módosító javaslatait.
„Ha az államfő által beterjesztett javaslatcsomagról beszélünk, akkor sem az egykamarás parlament, sem a parlament hatáskörének visszaszorításával foglalkozó javaslatok nem számíthatnak az RMDSZ-frakció támogatására.
Az RMDSZ frakció által benyújtandó tervezet módosítási részeiben természetesen arra teszünk kísérletet, hogy a parlament két házának a szerepkörét különválasszuk: az alsóháznak a politikai képviseletet, a szenátusnak pedig a területi képviseletet kell biztosítania” - közölte.
Még elmondta, az RMDSZ az államberendezkedés témája mellett további módosító javaslatokat is megfogalmaz. „Nyilvánvalóan az alkotmányba be kell vinni néhány olyan előírást, amely nagyobb garanciát biztosít a közösségi jogok gyakorlásának: lehetőséget kell teremteni arra, hogy saját kérdéseinkben mi magunk dönthessünk, olyan kérdésekben, ahol mások döntenek, legyen egyfajta beleszólásunk, akár vétójogunk, illetve ne csak a választott hatóságok, hanem a végrehajtó hatóságok keretén belül is számaránynak megfelelő képviselet legyen biztosítva.
A nemzetállam kifejezést is törölné az alaptörvényből az RMDSZ. Márton elmondta, amíg Románia magát egységes nemzetállamként határozza meg, addig fennáll annak a veszélye, hogy egyszerű törvényhozási módosítással megvonják a kisebbségek jogait.
Az anyanyelv-használati jogot korlátozza az a tény, hogy Romániában a román nyelv az egyetlen hivatalos nyelv. Ha eltörlik az egységes nemzetállam kifejezést, akkor lehetőség nyílik arra, hogy bizonyos térségekben hivatalos, vagy közigazgatási nyelvként jelenjen meg más nemzetek nyelve.
Transindex.ro

Gúzsba kötve is táncolni kell
2010-ben beérett pár fontos decentralizációs döntés
Menet közben szállt fel az RMDSZ a vonatra, hiszen koalíciós partnere korábban is hatalmon volt, menet közben kellett kialakítania álláspontját, de még így is jó munkát végeztek az RMDSZ kormányzati tisztségviselői, jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a Romániai Magyar Demokrata Szövetség polgármestereinek szombati országos találkozóján. A nemzeti színház nagyterme túlságosan tágasnak tűnt a jelenlevők számához képest, de az ülésvezető Tánczos Barnadilemmájára, aki a foghíjas terem láttán azt kérdezte, hogy vajon "a terem nagy, vagy mi vagyunk kevesen?", az elnök azt válaszolta, hogy a terem nagy.
Markó szerint Romániában a kormányzati munkát kétféleképpen lehet szemlélni. Egyfelől úgy, hogy a kormányzati, önkormányzati eszközöket felhasználva működtetik az önkormányzatokat, a kormányt, az intézményeket, másfelől úgy is, hogy modernizálják, átalakítják, megváltoztatják azokat.
Félúton a kisebbségi jogok biztosítása terén
Mint mondta, az RMDSZ ez utóbbira vállalkozott, ezt tekinti kötelességének kormányban és az önkormányzatokban. Figyelmeztetett, nem lehet csak szinten maradásról beszélni, a megszorítások ellenére is "oda kell hatni, hogy céljaink ne dőljenek dugába". "Gúzsba kötve táncolunk, de akkor is táncolni kell, ha változtatni akarunk", kormányban, önkormányzatokban, s meg kell próbálni a parlamentben 7 százalékból 50 százalékot "kimatematikázni" – tette hozzá.
A jelenlegi időszak legnagyobb kihívásának a decentralizációt nevezte, amellyel ugyan "újabb problémákat, nyűgöket suvasztanak a polgármesterek nyakába", de úgy próbálják intézni, hogy pénz is legyen hozzá. 2010-ben beérett pár fontos decentralizációs döntés: a decentralizációt akkor is vállalni kell, ha gondot okoz, mert "legfőbb céljainkhoz kerülünk közelebb, ahhoz, hogy a magyar közösség helyben dönthessen saját problémáiról". Kiemelten szólt az oktatás és az egészségügy decentralizációjáról, külön kitért a kisebbségi jogok kérdésére, s mint mondta, teljes körű közigazgatási reformra, az ország berendezkedésének újragondolására van szükség. Kijelentette: a kisebbségi jogok terén "még csak félúton vagyunk". Ugyanakkor az RMDSZ bírálóinak üzente, "kis lépésekkel dolgozunk, de megyünk előre, nem állunk és álmodunk nagy lépésekről".
Cinikus és "igazi" válasz
A továbbiakban az alkotmánymódosítás kapcsán adott egyfelől cinikus választ azoknak, akik "óriási árulásról beszélnek", megkérdezve, miért nem dolgoztak novemberben azon, hogy a referendum során a magyarság ne szavazzon az egykamarás parlamentre és a képviselők számának 300-ra való csökkentésére. Ezzel szemben az "igazi" válasza az volt, hogy az RMDSZ eleve nem értett egyet ezzel, szükség van felsőházra, amely a megyék, a régiók képviselete lehetne, kisebb létszámmal. Hozzátette, kiábrándítja, hogy arra nem figyeltek oda, hogy az RMDSZ bevitte, hogy az állami hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségi szervezetekkel az identitásukról szóló döntésekben. Fontos kitételnek nevezte, amelyre rá lehet építeni a kulturális autonómiát.
Egyértelmű, világos kommunikációra van szükség
Takács Csaba ügyvezető elnök arról beszélt, hogy fontos az önkormányzatok véleménye az RMDSZ-ről, mert a polgármesterek, megyei tanácselnökök a települések első számú politikusai, s az RMDSZ felelőssége komfortosabb, élhetőbb életet teremteni a magyar közösségnek. Ezért, ha az RMDSZ-t nem erősítik, azzal a magyarságot gyengítik, mondta, hozzátéve, hogy ott veszíti el a bizalmat az RMDSZ, ahol nem tud jövőképet felmutatni. Ezért fontos az állandó kommunikáció, amely egyértelmű és világos kell legyen. Rámutatott: a tulipán sok politikust juttatott helyzetbe, szükség van helyi kezdeményezésekre, rátermett polgármesterekre, tanácsosokra, de szükség van a parlamenti és kormányzati tisztségviselőkre is.
Decentralizáció a kultúrában
Kelemen Hunor művelődési miniszter a műemlékvédelmet nevezte kiemelt prioritásnak. Véleménye szerint a tárca számára az örökségvédelmi törvénykönyv lesz a 2010-es év legnagyobb kihívása. Az örökségvédelemről jelenleg négy-öt törvény rendelkezik, ezt egyetlen törvénykönyvbe kívánják foglalni, amely kizárja az átfedéseket, és pótolja a hiányokat. Másrészt erősíteni szándékszanak a szankciókat, hisz az elmúlt húsz évben sok területen volt rongálás, főleg az épített örökség területén, amelyet leállítani, megfékezni szinte lehetetlen, mert nem léteznek olyan szankciók, amelyek elriasztanák a spekulánsokat.
Beszélt a pályázati lehetőségekről, a kulturális programok támogatásáról. Az örökségvédelem és a kortárs kultúra, a kortárs értékek támogatására fordítanak figyelmet, támogatnak olyan nagylélegzetű programokat, amelyek túllépnek egy település határain, kezdve a marosvásárhelyi filmfesztiváltól a nagyváradi Varadinumig vagy a csíki régizene-fesztiválig. A decentralizáció egyik lépése, hogy a megyei kulturális igazgatóságok örökségvédelmi szakfelügyelőségekké alakulnak.
Pályázati lehetőségek
Borbély László környezetvédelmi miniszter kifejtette, hogy egyelőre értelmét látják, hogy a PD-L-vel együtt kormányozzanak. Ugyanakkor elmondta, hogy egy "szétzilált" minisztériumot talált, amely a tavaly nem volt képes elkölteni a rendelkezésére álló pénzt, s visszaadta a költségvetésnek, amelyet "pontra tettek és elindítottak az úton, hogy Románia komolyan vegye az Európai Unió és a jóérzés szabályait". Felkérte a polgármestereket, figyeljenek oda a környezetre és hosszan sorolta, milyen programok és pályázati lehetőségek állnak az önkormányzatok rendelkezésére. Beszélt egyebek között a roncsautó-programról, a traktorok és haszongépek hasznosításáról, a parkosításról, a zöldház programról, szemétgazdálkodásról, újrahasznosítható energiákról. Fontosnak nevezte, hogy valós információkat adjanak át az önkormányzatoknak, s arra biztatta a jelenlevőket, figyeljenek oda a pályázatokra, éljenek a pályázati lehetőségekkel, mert "senki nem segít nekünk, ha mi nem segítünk", illetve, hogy "nincs erőnk, ha nem vagyunk kormányon".
Hatékony menedzsmentet Bukarestből nem lehet megvalósítani
Cseke Attila egészségügyi miniszter ismertette a decentralizáció elveit és lépéseit, ugyanis, mint mondta, az elmúlt évek alatt mindenki decentralizált, de nem történt semmi, még mindig "kétfejű" a rendszer. A 435 kórházat említette, ahol az épületek az önkormányzatok tulajdonában vannak, a menedzsert azonban a miniszter nevezi ki. A decentralizáció során a szubszidiaritás, a problémamegoldás és felelősség elvét követi, a lépések közül elsőként az igazgatók számának csökkentését nevezte meg, majd a pontértékek kiegyenlítéséről, az ágyszám- leépítésről, a menedzsment átruházásáról beszélt. A decentralizáció fontosságát sommásan így összegezte: azért van szükség rá, "hogy egyszer már ne legyen fontos Bukarestben lennünk. Ne azért tudjunk beleszólni, mert éppen magyar az egészségügyi miniszter". Hangsúlyozta: a döntéseket közelebb kell hozni a közösségekhez, hatékony menedzsmentet Bukarestből nem lehet megvalósítani.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben decentralizációról beszélünk, egyes minisztériumokban kemény centralizáció folyik. Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester, az SZKT elnöke arra figyelmeztette kollégáit, hogy "legyen fülünk meghallani a közösség hangját".
A polgármesterek elsősorban a mezőgazdasági kifizetések és támogatások késésére, szakember-hiányra panaszkodtak, de érdeklődtek a műemlékvédelem, az önkormányzatok és a családorvosok közötti viszony, a különböző pályázatok iránt. Másik probléma a mezőgazdasági területek visszaszolgáltatása, a kiskorú gyermekek külföldi utaztatása, az uniós pályázatok elbírálása volt, illetve, hogy többmillió eurót "raktak föld alá" sok helyen, vagyis elkészültek a víz- és csatornahálózatok, azonban az úthálózat közben tönkrement, a helyzet tarthatatlanná vált. Egyes polgármesterek szerint az RMDSZ is hibás ezért a helyzetért, és kérték, hassanak koalíciós partnerükre, hogy a kormány teljesítse finanszírozási kötelezettségeit.
A kormányzati szakpolitikákról-támogatásokról Haschi András-Péter mezőgazdasági, Borbély Károly gazdasági, illetve Tánczos Barna, a Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztérium államtitkára beszélt.
Népújság (Marosvásárhely)

A mecenatúra közösségi feladat
Átadták a Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíjait Kolozsváron
Az alkotás, a szellemi értékteremtés támogatása közös kötelességünk: hiszen a mecénás és az alkotó közötti viszony csak akkor elfogadható, ha maga a közösség a mecénás – jelentette ki Markó Béla minszterelnök-helyettes pénteken, a Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíjainak idei átadásán.
Az immár nyolcadik alkalommal megrendezett díjátadón irodalom, képzőművészet, zene és színjátszás terén kilenc-kilenc, film és televízió terén pedig öt alkotó részesült a 900 lej értékű, egy évre szóló havi ösztöndíjban. A díjkiosztó gála keretében kiállítást szerveztek a 2009-es képzőművészeti díjazottak alkotásaiból, amelyeket Németh Júlia, a Barabás Miklós Céh alelnöke méltatott.
A Communitas Alapítvány Alkotói Ösztöndíjbizottságához ez alkalommal 260 pályázat érkezett, 41 zene, 48 színházművészet, 97 képzőművészet és fotográfia, 39 irodalom, 35 film és televízió kategóriában. A bizottság tagjainak ezek közül kellett kiválasztania a 41 nyertest, akik egy éven át részesülnek a 900 lej értékű havi ösztöndíjban.
Irodalom kategóriában Bakcsi Botond, Bonczidai Éva, Dimény Lóránt, Horváth Előd Benjámin, Kovács Adél-Evelin, Potozki László, Szabó Róbert Csaba, Vallasek Júlia és Vári Csaba pályázata részesült kedvező elbírálásban.
A képzőművészet és fotográfia kategória nyertesei: Balázs József, Fazakas János László, Ferencz S. Apor, Horváth Levente, Izsák Előd, László István, Martini Yvette, Szabó András, Szabó Krisztina.
Balázs Gáspár Emil, Deák Sándor, Kosza Ágnes és Lászlóffy Réka (csoportos ösztöndíj), Molnár Endre és Molnár Ilona (csoportos ösztöndíj), Pataki Adorján, Pöllnitz Boróka, Sándor Árpád, Sófalvi Emese és Szász Szabolcs zene kategóriában részesülnek az egy évre szóló ösztöndíjban.
Színházművészet kategóriában Dálnoki Csilla, Gajai Ágnes, Kelemen Kinga, Kicsid Gizella, Laczkó Róbert, Molnos András, Némethy Zsuzsánna Gabriella, Pál-Ferenczi Gyöngyi és Tóth Árpád pályázatát bírálták el pozitívan.
Film és televízió kategóriában Dunai László, Kassay Réka, Krézsek Cecília, Kulcsár Andrea és Püsök Botond kapta meg a Communitas Alapítvány egyéves alkotói ösztöndíját.
Népújság (Marosvásárhely)

Műszaki tanulmányok versenye a Sapientián
A műszaki szakos diákok szerepeltek túlsúlyban a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tudományos Diákköri Konferenciáján (TDK), melyet idén kilencedik alkalommal szervezett meg a felsőoktatási intézmény Hallgatói Önkormányzata (HÖK).
„Míg más években inkább a humán szakok hallgatói voltak vállalkozóbb szelleműek, idén a műszakisok voltak szorgalmasabbak” – közölte a Krónikával Séra Beátrix főszervező. Terjedelem szempontjából nem volt korlátozás, legtöbb 25 oldalas tanulmányok születtek. A prezentációk tízpercesek voltak, esetenként gyakorlati bemutató egészítette ki az előadást. Minden szekcióban háromtagú zsűri bírálta el a dolgozatokat, a legtöbb zsűritag „sapientiás” tanár volt, de kívülről is érkeztek munkatársak.
A Tudományos Diákköri Konferencián részt vett előadók között szerepelt a 72 éves dr. Anisits Ferenc Ausztriában élő nyugdíjas mérnök, aki sokáig a BMW dízelfejlesztési központját vezette. Nevéhez számtalan innováció köthető. „Olyasmiről tartottam előadást, amit az egyetemen nem tanítanak, de az életben nagyon fontos, éspedig arról, hogy mi a mai mérnök foglalkozásképe, elhivatottsága, melyek a mérnöki munka sikerfaktorai, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy egy ember jó mérnök legyen” – mondta lapunknak az előadó. Anisits Ferenc szerint napjainkban nem divatos szakma a mérnöki, „pedig ez az egyik legfontosabb foglalkozás”. „Most egy nyugtalan nyugdíjas vagyok, már kifutó modell, ezért is nagyon megtisztelt ez a meghívás” – jegyezte meg lapunknak Anisits Ferenc.
„A történelmet az ifjak körében terjeszteni igen nemes feladat. A székelyek történelméről mindig, bárkinek szívesen tartok előadást. Ebből a hatalmas témakörből persze csak néhány problémát emeltem ki, például azt, hogy miként sikerült a székelységnek megtartania az ősi szállásterületet” – foglalta össze előadása lényegét lapunknak a másik fő meghívott, Egyed Ákos. A történészprofesszor úgy tapasztalja, mostanában a fiatalokat igenis érdekli a történelem.
A harmadik díszvendég, dr. Fekete Albert egyetemi docens a Corvinus Egyetemről, a Tájépítészeti Karról érkezett, és Az ember kertje címmel tartott előadást. Ő egyébként erdélyi származású, Kolozsváron szerzett kertészmérnöki diplomát.
Máthé Éva
Krónika (Kolozsvár)

Gyarapodunk, mégis fogyunk
Nőtt a gyermekvállalási kedv a romániai magyarok körében, mégis, jövőre csökken a közösség. A romániai magyarság 5-6 százalékát fenyegeti a beolvadás veszélye, de arányaiban nem lesz kisebb a létszám. Ilyen ellentmondásnak tűnő kutatási adatok tükrében tartott előadást az aradi MIÉRT-küldöttgyűlésen az erdélyi magyar demográfiáról és népességpolitikáról Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa. A konferencián készült az alábbi interjú.
– Nem paradoxon, hogy jobb a magyarság népesedési mutatója, mint a románságé, mégis– a kutatások és előrejelzések szerint – csökkeni fog a számunk, akár már jövőre is?
– A román népesség száma is csökken, igaz, hogy nem olyan ütemben, mint a magyaroké. Az 1990-es évek elején, illetve még 1989 előtt volt egy nagy kivándorlási hullám a magyarok között, főleg a fiatalokat körében, illetve a múlt rendszerben alacsonyabb volt a termékenység, ezért jelenleg a magyar lakosság jobban el van öregedve, mint a román. Így annak ellenére kedvezőtlenebb a népességmozgalmi mérleg, hogy a magyar családokban – arányaiban nézve – nem születik jelenleg kevesebb gyerek, mint a románoknál, sőt az utóbbi évek adatai azt mutatják, hogy több gyereket vállalnak a magyarok, mint a románok.
– Mely vidékek a legveszélyeztetettebbek?
– Minél alacsonyabb egy adott területen a magyarok aránya, annál kedvezőtlenebb demográfiai folyamatok várhatók. Elsősorban azért, mert a szórványvidékek jobban el vannak öregedve, illetve az asszimiláció is nagyobb. Temes vagy Hunyad megyében például a házasságra lépő magyarok többsége nem magyar párt választ magának, és a vegyes házasságokban a magyar identitás megőrzése, újratermelődése nagyon csekély mértékű. Ezzel szemben Székelyföldön öt százalék alatt van a vegyes házasságok aránya, és nagyobb eséllyel lesz az ilyen házasságból született gyerekekből magyar.
– Sarkíthatunk, megbecsülhető, hogy egyes vidékeken mikor tűnik el a magyarság, vagy mikor feleződik meg a száma?
– Remélem, hogy nem tűnnek el a magyarok, de volt egy népesség-előreszámításunk, és egyes régiókra azt becsültük, hogy a 2002-es népszámláláshoz képest harminc éven belül, vagyis nagyjából húsz év múlva akár a felére csökkenhet a magyarok száma.
– Tudományosan mit nevezünk szórványnak? Például Arad megyében vannak települések, ahol tömbben él a magyarság, de általában véve szórványmegyének szokták nevezni.
– Az egyik tényező nyilván a számarány. Nagyon veszélyeztetettek a tíz százalék alatti magyar közösségek. Ezekben általában megnövekszik a vegyes házasságok aránya, és a magyar nyelvhasználat a nyilvánosságból teljesen kiszorul. Nagy fontos az intézmények megléte: azok a területek, ahol a magyar intézményrendszer erős, sokkal kevésbe vannak kitéve a veszélynek.
– Ilyen helyzetben milyen jövőképe lehet egy fiatalnak?
– A demográfiai jövőképet nem érdemes túldramatizálni. Regionálisan nagyon változó, vannak olyan területek, ahol kimondottan kedvezők a kilátások. Ezt a népességfogyást, demográfiai eróziót nem kell elkerülhetetlen sorstragédiaként felfogni. Vannak olyan eszközök, amelyekkel ez a folyamat lassítható, vagy pedig bizonyos esetekben vissza is fordítható.
– Rendelkezünk ilyen eszközökkel?
– Nyilván nem olyanokkal, mint amilyenekkel egy nemzetállam rendelkezik, de vannak önkormányzataink például, amelyek a fiatalok gyerekvállalási kedvét serkenthetik azzal, hogy a lakásproblémáikon próbálnak segíteni. Fokozhatja a gyermekvállalási kedvet az, hogyha a bölcsőderendszert a jelenleginél jobban kiépítik. A másik lehetőségünk, hogy a román népesedéspolitikát olyan irányba befolyásoljuk, ami kedvező nekünk, magyaroknak. Fontos, hogy Magyarország és az erdélyi politikai elit önkormányzati és központi szinten hangolja össze a stratégiáit, és a magyar intézményrendszert oly módon szervezze meg, hogy az identitás-újratermelést is segítse, de ugyanakkor racionálisan vessen számot a létező demográfiai trendekkel.
– Azt monda, hogy rendelkezünk eszközökkel. De vajon jól tudjuk ezeket használni? Iskoláinkat hamarosan összevonják, tagozatokat szűntetnek meg…
Ennek nagyon kedvezőtlen hatásai lehetnek, de le kell szögezni, hogy ez nem csak a magyarokat érinti. A többségi lakosságnak a kistelepüléseken működő iskolái is rossz helyzetben vannak. Szerintem elkerülhetetlen az oktatás decentralizációja, illetve a demográfiai apály miatt valamiféle összevonás. Nagyon fontos, hogy erre felkészüljünk, és próbáljuk a károkat mérsékelni, ahogy csak lehet, megőrizni a magyar nyelvű oktatást, aminek valóban kulcsszerepe van az identitás-újratermelésben.
Pataky Lehel Zsolt
Nyugati Jelen (Arad)

Prioritás a decentralizáció
Marosvásárhelyen ülésezett hétvégén az Országos Önkormányzati Tanács
Az egészségügyi és tanügyi decentralizáció következményei, az agrártámogatások, a roncstraktor-program, az infrastruktúra-fejlesztés lehetőségei érdekelték a leginkább a városgazdákat, akik a hétvégén részt vettek az RMDSZ polgármestereinek találkozóján.
Polgármesterek és polgármester-helyettesek, tanácselnökök, önkormányzati képviselők, kormányzati szakemberek gyűltek össze szombaton a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében, ahol Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke ismertette az aktuális politikai kérdéseket és a szövetség számára prioritást élvező decentralizáció szükségszerűségét.
„Vállalni a változást”
„Különleges helyzetben voltunk, amikor kormányt alakítottunk – indított Markó, – mert menet közben szálltunk fel a vonatra, míg a koalíciós partnerek már ott voltak. De így is jó munkát végeznek a kollegák.” Szerinte az RMDSZ nem csak azért vállalkozott a kormányzásra, hogy működtesse a falvakat, a városokat, a megyéket, az országot, hanem, hogy változtasson, reformot eszközöljön.
„Aki RMDSZ-es szerepet vállal, annak a változtatást is vállalnia kell” – hangsúlyozta Markó, aki szerint nem lebecsülendő a működtetés sem, mert annak a feladatnak sem könnyű eleget tenni, főleg amikor ínséges a költségvetés, amikor az önkormányzatoknak nehéz anyagi körülmények között kell működniük. De nem elégséges az, hogy szinten kell maradni, ugyanis az, hogy az ország kilábaljon a nehéz helyzetből csupán megszorító intézkedésekkel nem valósítható meg. Szükség van az új beruházásokra, a vállalkozó-serkentő intézkedésekre, autópályákra, infrastruktúra-javításokra.
„Amikor arról beszélünk, hogy nem építünk autópályát, nem fejlesztjük az infrastruktúrát, sokkal nehezebb felmérnünk, hogy hány milliárdot veszít az ország amiatt, ami nincs” – mondta Markó, hozzátéve, hogy az RMDSZ épp ezért akarja a változtatást, azért vállalkozott a kormányzási szerepre, hogy eldönthesse, hogy mi változzon az országban.
„Helyben döntsünk”
A legfontosabb prioritás jelenleg a decentralizáció, ami sokkal nagyobb kihívást és sokkal több nehézséget jelent majd, de úgy kell dolgozni, hogy több pénzt is jelentsen – hívta fel a jelenlevő polgármesterek figyelmét Markó, aki szerint a decentralizációt még akkor is erőltetni kell, ha még nyers, ha még gondokat is okoz, ahhoz, hogy a magyar közösség maga dönthessen a saját kérdéseiről.
„Ha helyben döntünk, jobb döntéseket tudunk hozni” – összegzett Markó, majd kitért az iskolai és az egészségügyi decentralizációra. Mint mondta, az iskolákat úgynevezett iskolaszékek irányítanák, amelyeknek az iskola, a szülői bizottság és az önkormányzati képviselők lennének a tagjai.
Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a helyi szervezetek és a tagság közötti kommunikáció megerősítését hangsúlyozta beszédében; azt, hogy mekkora felelősség hárul a polgármesterekre és tanácsosokra, akik napi rendszerességgel találkoznak a közösség tagjaival, akik munkájukkal megjelenítik az RMDSZ-t.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

A parlamenti „magyar bérlet” ára
Másfelől megvizsgálandó a javasolt szabályozás ára is. Vagyis a băsescui alkotmánytervezet teljes támogatása.
Ioan Oltean, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) alelnöke az Alkotmány felülvizsgálata kapcsán a minap arról beszélt, hogy elképzelhetőnek tartaná meghatározott számú parlamenti képviselet elkülönítését a magyar kisebbség számára. Ez sajátos megoldás lenne a többi nemzeti kisebbségnek szinte hivatalból kijáró egy parlamenti képviselői hely fenntartásához képest, hiszen – mint mondotta – az RMDSZ politikai párt.
Cserében, az RMDSZ támogatná Traian Băsescu államfőnek a kormány révén benyújtott javaslatait az alaptörvény módosítására, amellyel szemben viszont a Szövetségnek számottevő fenntartásai vannak, különösen az egykamarás parlamentre való áttérés kérdésében.
Kelemen Hunor, az RMDSZ volt államfőjelöltje érdekesnek és megfontolásra alkalmasnak tekinti kormánypárti képviselőtársa javaslatát. A politikus hozzátette, hogy a Ioan Oltean által felvetett gondolat nem újkeletű, az ajánlat már többször felmerült.
Azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek olyan jogi és politikai vonatkozásai vannak, amelyek messze túlmutatnak egy a parlamenti padsorokban szokásos és szükséges háttéralku vagy mégoly természetes kompromisszum keretein, ezért megéri az alaposabb vizsgálatot.
Ha ugyanis a romániai magyarság számára elkülönítenének – teszem azt – huszonegy parlamenti helyet (ennyi lenne a háromszáz tagúra zsugorodó törvényhozás hét százaléka), akkor ez egyben azt is jelentené, hogy ezeket a helyeket az egyéni választókerületeken felül adnák, hiszen nem lehet egy régió nem magyar lakosait megfosztani a megválaszthatóság jogától, képtelenség lenne kijelölni olyan választókerületeket, ahol csak a magyarok nyerhetnek.
Ezáltal bizonytalanná válna a magyar képviselők területi legitimitása, de ez a kisebbik baj, ahhoz képest, hogy a magyar lakosság nem érezné motiváltnak magát abban, hogy az RMDSZ-re szavazzon, hiszen ők úgyis megkapják a huszonegy parlamenti mandátumukat, ha egyetlen szavazatot sem szereznek, többet pedig akkor sem kaphatnának, ha az ország minden lakosa rájuk szavaz.
Nagy valószínűséggel ilyen helyzetben a romániai magyarok szemében delegitimálódna a magyar parlamenti képviselet, és vagy nem mennének el szavazni, vagy pedig a választásokon a második opciójukat érvényesítenék (lehet, hogy az Erdélyben népszerű PD-L politikusa épp erre spekulált javaslatával).
Az alapvető gond ezzel a javaslattal az, hogy épp a parlamenti választás lényegét, a képviselet jogát vonná meg, pontosabban tenné áttételessé és megfoghatatlanná a magyar lakosság számára. Azért, mert a huszonegy képviselő kijelölése ebben az esetben a romániai magyar érdekképviseletre hárulna (amely lehet kizárólagosan az RMDSZ, vagy lehet az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, esetleg más „összmagyar” testület).
Anélkül, hogy a magyar szervezetek belső demokráciáját és legitimitását megkérdőjelezném (bár e tekintetben is vannak kételyeim), fel kell tenni a kérdést, hogy mi történik akkor, ha egyszer (valamikor, a távoli jövőben) a magyar érdekképviselet megszűnik, vagy pedig beolvad egy román pártba, esetleg annak informális, de teljes befolyása alá kerül? Ki fogja akkor összeállítani a képviselők listáját?
Másfelől megvizsgálandó a javasolt szabályozás ára is. Vagyis a băsescui alkotmánytervezet teljes támogatása, amely egyértelműen egy erős elnöki hatalom és egy gyenge parlament irányába mozdítaná el az országot. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy az olyan rendelkezéseknek, mint a parlament feloszlathatósága abban az esetben, ha nem „fogad szót” a népszavazás eredményének, illetve az elnök azon jogköre, hogy visszahívhasson minisztereket; a parlamentnek előírt szoros határidők bevezetése, miközben az elnök korlátlan ideig szabotálhatja alkotmányos kötelezettségeinek a teljesítését – mindez súlyos demokrácia-deficitről árulkodik.
Egyszóval az RMDSZ-nek azt ajánlják, hogy saját biztonsága érdekében támogassa egy olyan Alkotmány megszavazását, amely az egész ország biztonságát és demokratikus berendezkedését veszélyezteti. Mintha a magyarok szabadok lehetnének egy olyan országban, ahol – az államfőt kivéve – senki sem szabad!
Székely Ervin
Új Magyar Szó (Bukarest)

Mecénások civilben
Egy vagy két szerény anyagi körülmények között élő, de tehetséges magyarói diákot támogatna egyetemi tanulmányaik elvégzésében a falu két elszármazottja.
A példaértékű kezdeményezés dr. Veress Albert pszichiáter szakorvostól, valamint testvérétől, Veress Tibor mérnöktől származik, akik jelenleg Csbíkszeredában laknak, ellenben szüleik Magyarón éltek.
– Szüleinknek szeretnénk ezáltal élő emléket állítani – mondotta megkeresésünkre dr. Veress Albert. – Az ötlet úgy született, hogy Magyarón élő szüleink meghaltak. Olyan szülők voltak, akik mindent megtettek a gyerekekért, ezért úgy gondoltuk, hogy örökségünkből áldozunk a közösség javára és hozzájárulunk ahhoz, hogy gyarapodjon az értelmiségi réteg a faluban. A magyarói házat és telket eladtuk, az összeg egy részéből pedig egy 9000 eurós alapot hoztunk létre, amelynek az évi kamatjából egy, vagy ha futja a pénzből, akkor akár két magyarói egyetemistát támogatnánk. Olyan fiatalokat célozunk meg, akik szerény anyagi körülmények között élnek, de tehetségesek, magyar nyelven tanulnak valamely akkreditált felsőoktatási intézményben és az elmúlt tanévben elért tanulmányi átlaguk, vagy a bejutási átlaguk legalább 8.50 – ecsetelte elképzeléseiket az ötletgazda.
A támogatás odaítélése a helyi református egyház presbitériumának a javaslata alapján történik majd, így az esélyes fiatalok a magyarói református lelkésznél jelentkezhetnek. – Az összeget november 1-jén, a halottak napi istentisztelet keretében adjuk majd át a kiválasztott egyetemistának és reméljük, hogy tettünket más, tehetős személyek is követik majd, hogy minél több vidéki fiatal továbbtanulását segítsük – fűzte hozzá dr. Veress Albert.
m. b.
Népújság (Marosvásárhely)

Nem társulhat Nagyszalonta a Héthatár Szövetséghez
Megakadályozta a bel- és külügyminisztérium a nagyszalontai önkormányzatot abban, hogy csatlakozzék a budapesti székhelyű Héthatár Szövetséghez. Az indoklás szerint a szervezet autonómiatörekvéseket támogat. A Bihar megyei településnek testvérvárosa, Sarkad ajánlotta fel, hogy Romániából elsőként belépjen a Héthatár Határon Átnyúló Önkormányzati Szövetségbe – fejtette ki a Krónikának Török László szalontai polgármester.
A szövetségnek 114 tagja van, egytől egyig Kárpát-medencei önkormányzatok, amelyek egymást segítve próbálnak minél jobb lehetőségeket teremteni európai uniós pénzek lehívására, magyarázta az elöljáró. Közöttük szlovákiai és ukrajnai települések is vannak.
Tavaly tavasszal a hajdúváros önkormányzati testülete el is fogadott egy határozatot a csatlakozásról, ennek a polgármester szerint azért nem volt akadálya, mert a város már több hasonló, hazai szövetségnek is tagja, például a Romániai Megyei Jogú Városok Egyesületének. A vonatkozó önkormányzati törvény szerint azonban a határon túli székhelyű hasonló szervezetekhez csak a bel- és a külügyminisztérium engedélyével lehet csatlakozni, fejtette ki Török László. A kérést el is juttatták a tárcákhoz, és nagyjából az előírt harminc napon belül megkapták az elutasító válaszokat.
A belügyminisztérium csak azt kifogásolta, hogy bizonyos okiratok hiányoznak a dokumentációból, a külügynél viszont határozottan visszautasították a kérést, mondván: a Héthatár Szövetség bizonyos tagjainak autonomista megnyilvánulásai voltak, a szervezet honlapján pedig célkitűzésként megjelenik az önrendelkezési törekvések segítése. Pedig az „önrendelkezés” és az „autonómia” nem pontosan ugyanazt jelenti – véli az elöljáró, aki érthetetlennek tartja, miért akadályozza meg egy EU-tagállam a városnak egy másik EU-tagállam szervezetéhez való csatlakozást, figyelembe véve, hogy a szervezetnek közvetlenül Brüsszellel van kapcsolata. A tavalyi parlamenti választások után újra kérték az engedélyt, de ugyanazt a választ kapták, mint azelőtt, januárban ez megismétlődött.
Török László azt is szomorúnak tartja, hogy a kormány megakadályozza a várost, hogy külső forrásból finanszírozza fejlesztési projektjeit, miközben az állami költségvetésből igen kevés pénzalapot biztosít erre. A város elutasított próbálkozásait nemrégiben a román média is kitámadta – panaszolta az elöljáró. Legutóbb a Bihar megyei kormánybiztos értesítette a szalontai polgármesteri hivatalt arról, hogy vonja vissza a határozatot, ellenkező esetben közigazgatási bíróságon támadja meg azt. Török azt mondja, nincs már választása, mint semmissé tenni a döntést, és egyéb forrásokat keresni a város 30 pályázatához szükséges önrész fedezésére.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Húsz éves az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság
Húsz évvel ezelőtt alakult meg az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT).
A cél az volt, hogy a Romániában élő magyar műszaki értelmiségnek legyen fóruma, melyen megtárgyalhatja mind azt, amivel munkássága következtében találkozik. 
Lehetőséget teremtsen a tudományos szakmai felkészülés bővítésére, a tudományos kapcsolatok kiépítését megkönnyítse. Fontosnak tartották a magyar szaknyelv ápolását, tudományos konferenciák szervezését, a tudományos eredményeiknek írott formában való közlését, melyek hozzájárulhatnak a romániai magyarnyelvű műszaki oktatás támogatásához. Lépést tartva a műszaki fejlődéssel, kapcsolatokat építettek ki mindazon intézményekkel, amelyek a technikai fejlődés élvonalához tartoznak.
A küldöttgyűlés választja meg az Elnökséget, valamint a Vezető Tanácsot. Feladatuk: Évente legalább 10 tudományos konferencia szervezése. Kiadványok megjelentetése. Tanulmányi diákversenyek, szaktáborok, magyarnyelvű műszaki szakelőadások szervezése. Szaktanácsadás műszaki szakterületeken. Országos jellegű szakosztályai: Bányászati-kohászati- Földtani. Energetika- Elektrotechnika. Erdészeti. Építéstudományi. Fizika. Földmérési. Gépészeti. Kémia. Számítástechnika. Tudománytörténeti. Minden szakosztály évente tart egy konferenciát. Kezdetben ismerkedési céllal összegyűltek, és tárgyalták meg, melyek azok a szakterületek, melyek elsőbbséget élvezhetnek. Majd meghatározták mindenikük jövőbeni célját. Minden évben más és más helységben tartották a konferenciáikat. A nemzetközi kapcsolatok is bővültek, és megteremtődtek a nemzetközi konferenciák létrehozásának feltételei is.
A XVIII. Nemzetközi Gépészeti Találkozó
Beszélgető partnereim Dr. Csibi Vencel-István az EMT Gépészeti Szakosztályának elnöke, a Tudományos konferencia elnöke és Dr. Pálffy Károly, a Kolozsvári Műszaki Egyetem részéről. Csibi Vencel-István elmondta: az idén a XVIII. Nemzetközi Gépészeti Találkozót Nagybányán április 22-25. között, tartották meg, melyen több mint 150-en vettek részt. Az előadások, melyeket egyetemi környezetben tartottak a következő témaköröket ölelték fel: Mechatronika és finommechanika. Fogaskerékhajtások. Minőségbiztosítás és környezetvédelem. Anyagtudomány és technológia. Járművek. Általános gépészet. Az idén jelen volt Dr. Patkó Gyula professzor a Miskolci Egyetem rektora. Dr. Stépán Gábor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karának a dékánja. Dékán helyettesek, tanszékvezetők a Győri Széchenyi István Egyetemről, a veszprémi Pannon Egyetemről, a budapesti Óbudai Egyetemről. A konferencia alkalmával Elismerő Oklevelet adtak át egy hazai és egy magyarországi szakembernek, akik sokat tettek az EMT kapcsolatainak bővítése érdekében és a magyar szakmai nyelv fejlesztéséért.
– Miért Nagybányán rendezték meg ezt a konferenciát?
-A nagybányai Északi Egyetem rendkívül jó kapcsolatokat ápol Ukrajnával. A gépészeti kara rendkívül jó eredményeket tud felmutatni. A személyes kapcsolatok a tudományos munkának több lendületet adnak. A kezdetben külhonból egy mikró busszal jöttek, most már autóbuszok telnek meg a konferenciákra érkezőkkel.
 A nagyfokú érdeklődés a tematika következménye. Mint például: Általános gépészet, Anyagtudomány és technológia, Fogaskerékhajtások, CAD, Járművek, Mechatronika- finommechanika. Minőségbiztosítás- környezetvédelem, Általános gépészet. Mindezekről élőben eszmét cserélni szakemberek számára tulajdonképpen előre lépést jelent a tudomány birodalmában.
Ezért nagyon fontos a konferencia szervező bizottságának (Horváth Erika, Pap Tünde, Pap Zsuzsa, Prokop Zoltán) lelkiismeretes munkája. Valahol nekik köszönhető az akadálytalan, olajozott lebonyolítása a konferenciáknak.
Az idén 120 dolgozatot ismertettek. Ilyenkor az előadás időtartama, terjedelme előre meghatározott. 4 oldalnál nem lehetett nagyobb, de könyv alakban a terjedelem növekedhetett. A megjelent nagyformátumú kötet 510 oldalas.
A megnyitott megtisztelte jelenlétével Nagybánya városának polgármester helyettese Mircea Dolha.
Az egyik legérdekesebb téma Pálffy Károly szereint a plenáris ülésen hangzott el. Két kutató Stépán Gábor, Takács Dénes: Rugalmas kerekek szitáló mozgása volt, melyet Stépán Gábor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki kar dékánja adott elő. Rendkívül érdekes dolgokat mutatott be. Például repülőgép leszállásakor a földet érő kerekek szitáló mozgást végeznek. A Concorde gépek utolsó balesete, mely megpecsételte a Concordeok gyártásának sorsát egy ilyen kerékmozgásnak volt köszönhető. Két irányból történő angol és francia kutatás kimutatta, a kerék mozgásának rendellenessége a hajtómű felrobbanásához vezetett. Autó versenyek alkalmával a nagy sebesség következtében az egyik kerék el kezd vibrálni. Ha a versenyző visszaveszi a sebességét, akkor nincs baj, ha nem, bekövetkezik a szerencsétlenség. Csuklós busznál az utánfutó elkezdett vibrálni. A moszkvai metróban a szerelvény vibrálni kezdett. Csak krimiben látható képsor, amit kerék vibráció okozott.
Szintén nagyon érdekes volt a Barabás István (ő olvasta fel a dolgozatot) Todoruţ Adrien, Kocsis Levente dolgozata, melynek címe: Gázolaj- biodízel- etanol keverék vizsgálata. Gazdasági és technikai szempontból mennyire gazdaságos. Részeredményeket mutatott be, és összehasonlította az elért paramétereket a keverék paramétereivel. A közölt eredmények szerint spórolnak gázolajat, de jobb paramétereket kaptak a gázolajjal.
Beszélgető partnereim elmondták Nagybányán, kezd kialakulni egy légszennyezést kevésbé szennyező ipar. Rátértek az elektronikai iparra, az autó alkatrész gyártására, az infrastruktúra minél jobb kiépítésére, amely a város arculatának átalakulását is jelenthetné.
A legjobb előadások anyagát a Műszaki Szemlébe közlik, amely az EMT nemzetközileg is számon tartott publikációja.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Orbán Viktor: Budapest nem fogja megengedni a határon túli magyarokkal szembeni megalázó bánásmódot
Orbán Viktor hétfőn tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján a határon túli magyarokkal való együttműködésről is szólt. A nemzeti együttműködés rendszeréről kifejtette, hogy azt lépésről lépésre fogják felépíteni. Az első a nemzeti együttműködés kultúrájának a meghonosítása.
A nemzetpolitikáról úgy nyilatkozott, az „fontos lelki ügy” a magyaroknak, ugyanakkor fontos regionális kérdés is. Mint fogalmazott, a 68 százalékos támogatásból következően, érvényesíteni és képviselni fogják az ország érdekeit, de európai módon és kellő tapintattal. „Érvényt fogunk szerezni a kölcsönös tisztelet politikájának” - fogalmazott. A határon túli területeken élő magyarok közösségei részei a nagy európai közösségnek. Ezért az Európai Unión belül is olyan politikát fognak támogatni, amely ezeknek az emberi jogait, és sajátságos közösségi jogait elismeri és támogatja.
Orbán Viktor hangsúlyozta, a határon túli magyarok ügyének rendezése már mintegy 90 éve várat magára. Meg kell értetni az EU-val is, hogy ők egészen másfajta kisebbséget alkotnak, mint pl. a nyugat-európai bevándorlók. A határon túli magyarok nem költöztek sehová sem, őshonosok a szülőföldjükön, és gyakran mégis megalázóan bánnak velük. "Ezt Budapest nem fogja megengedni" - hangsúlyozta Orbán Viktor.
Felvidék.ma

Várat magára az igazságtétel
A jelenlegi társadalmat is megmételyezik az egykori pártnomenklatúra és a volt titkosszolgálatok tagjai, nyilatkozta Tőkés László EP-képviselő, a Bihari Naplónak adott interjújában.
- Mit vár az átvilágítási folyamattól? - kérdeztük Tőkés Lászlótól.
- Nem lehet addig teljes és tényleges rendszerváltozásról beszélni, amíg a régi struktúrák, a régi hatalom és annak képviselői továbbra is érvényesülnek, és meghatározó befolyást gyakorolnak a demokratikus átmenet társadalmára. Cseh, német, vagy lengyel minta szerint a Temesvári Nyilatkozat szellemében meg kell szabadulni a múlt maradványaitól. Tűrhetetlen az, hogy nálunk mintegy árnyékkormány gyanánt még mindig jelen van a magát átmentő pártnomenklatúra és titkosszolgálati vezető réteg, akik jelenlétükkel és befolyásukkal hátráltatják a romániai demokratikus átalakulást, ezen belül az egyházi megújulást és a kisebbségi magyar nemzeti közösség kibontakozását. Éppen ezért kezdettől fogva következetesen haladtunk az átvilágítás, a kommunista múlttal való szembenézés politikájának az útján. Nagyon lassan haladunk előre, mert míg a nemzeti-szocialista, fasiszta rendszernek a számonkérése a II. világháború után azonmód megtörtént, sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt kommunista oldalon. A kommunista diktatúra ügyében történő igazság- és jóvátétel húsz év után is várat magára. Hozzáteszem, hogy a mindenki seperjen a maga portáján elv alapján én elsőrendű fontosságúnak tartom az egyházi átvilágítást, ugyanakkor ökumenikus téren és uniós szinten az egész kommunizmus elítélését és elszámoltatását képviselem. Ennek volt egy fontos eredménye, amikor a tavaly áprilisban az Európai Parlament a nemzeti szocializmushoz hasonló mércével elítélte a kommunista totalitárius diktatúrát.
- Azonban egyetlen leleplezett lelkipásztor sem lépett vissza az egyházi szolgálatból...
- Sajnos ebben mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Ma már a demokratikus polgári intézmények parlamenti képviselők és szenátorok tucatjait tartják nyilván, mint akik besúgói voltak a szekuritáténak. Sajnos ebben az egyházi vezetők sem jobbak amazoknál. Nem mernek szembenézni a múltjukkal és önmagukkal, sőt, megalapozott feltételezésünk az, hogy a világi kollaboránsokhoz hasonlóan az egyházi ügynököket továbbra is markukban tartják és zsarolják a volt szekuritáte befolyásos pozícióban lévő képviselői.
Rais W. István
Bihari Napló (Nagyvárad)

FIERD-tábor másodszor
Díszvendég Tabáni István és a Piramis
A Fiatalok Erdélyért (FIERD) Egyesület idén másodszor szervezi meg ifjúsági táborát július 30–augusztus 1. között, amelyre a Bözödi-tónál kerül sor. A tavalyi sikeres rendezvényt követően a FIERD idén az előző alkalomnál is színvonalasabb kínálatot akar nyújtani a résztvevők számára.
A tábor nyitónapján először lép színpadra Erdélyben Tabáni István, a Csillag születik tehetségkutató verseny győztese, valamint a legendás Piramis együttes. A magyar rock kedvelőinek az Ossian ígér fergeteges bulit, a rendezvényt pedig a marosvásárhelyi származású, Magyarországon népszerűséget szerző énekesnő, Keresztes Ildikó koncertje zárja. A híres magyarországi együttesek mellett a rendezvényen helyi fiatal tehetséges zenekarok is lehetőséget kapnak a fel-lépésre.
A táborozók ugyanakkor csapatvetélkedőkön, kézügyességi és kreativitási versenyeken, előadásokon, táncoktatáson és egyéb meglepetés-tevékenységeken vehetnek részt, ugyanakkor hajnalig tartó bulizás vár rájuk.
A FIERD-tábor megszervezését támogatja a Félszigetfesztivál, a rendezvény azonban ettől függetlenül megtartja önálló arculatát és identitását – értesültünk Bíró Csabától, az ifjúsági szervezet elnökétől. Mint elmondta, tavaly egyetlen hónap állt rendelkezésére a tábor megszervezéséhez az akkor még gyerekcipőben járó egyesületnek. Az elmúlt évben azonban népszerű tevékenységeinek köszönhetően a FIERD jelentősen növelte támogatottságát, az idei tábor megszervezése pedig már egy új kihívást jelent, hiszen a háromnapos rendezvényen több mint ötezer résztvevő jelenlétére számítanak.
A szervezők ugyanakkor ragaszkodnak eredeti elképzelésükhöz, miszerint a FIERD-tábor egyik láncszeme lesz annak a tartalmas rendezvény-sorozatnak, amelyet az ifjúsági és civil mozgalom épít ki a romániai magyar fiatalok számára.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely)

Kettős állampolgárságú ukrajnai románok
(MTI) – Ukrajnában több százezren rendelkeznek más országok állampolgárságával, így Kárpátalján gyakorlatilag minden felnőtt román nemzetiségű lakosnak román útlevele is van – közölte hétfő esti ungvári tudósításában a Szabadság Rádió ukrán adása.
A riportban egyebek mellett elhangzott, hogy nincsenek pontos adatok arról, hány kárpátaljai lakos zsebében lapul valamelyik külföldi ország útlevele. A helyi román szervezetek vezetői azt állítják, a kárpátaljai románok mindössze 10 százaléka rendelkezik román útlevéllel. Ugyanakkor szakértők szerint gyakorlatilag minden munkaképes felnőtt románnak, azaz a kárpátaljai románság 70 százalékának van Románia által kiadott útlevele. A rádió beszámolója szerint a kárpátaljai magyaroknak is van az anyaországuk által kiadott okmányuk, jóllehet ez zömmel a határon túli magyar státust jelölő magyarigazolvány.
Ezek az okmányok arra valók, hogy átjárhatóvá tegyék az Ukrajna és Európa közötti határt – fogalmazott a riportban Fegyir Sandor szociológus, ungvári egyetemi tanár, aki szerint az ilyen útlevelektől nem kell félni, mert a tulajdonosaik tiszta pragmatizmusból használják azokat, ugyanis csökkentik vagy eltüntetik a határok jelentette akadályt. Ez pozitív jelenség mind szociális, mind gazdasági szempontból – vélte a szakértő.
Népújság (Marosvásárhely)

Minden bajra orvosság?
Cseke Attila az egészségügy decentralizációjáról
Cseke Attila egészségügyi miniszter a magyar polgármesterek múlt szombati találkozóján az egészségügy decentralizációelőtti és decentralizáció utáni helyzetéről beszélt. Mint mondta, az egészségügyi reformot és a decentralizációt úgy építették fel, mint egy stratégia utolsó elemét, amelyhez megelőző lépések szükségesek.
Első lépésnek az igazgatók, illetve a vezetőtanácsok számának a csökkentését nevezte. Ezáltal több mint 150 igazgató esett, úgymond, a reform áldozatául. A tárcavezető több példát említett, ahol az igazgatók száma indokolatlanul nagy volt. Kiemelten szólt a marosvásárhelyi megyei kórházról, ahol egy menedzser és tíz igazgató volt, ami szerinte teljesen indokolatlan mind pénzügyi szempontból, mind a döntés hatékonysága tekintetében.
A második lépés, ami április 1-jén lépett életbe, és amelyet "mindegyik egészségügyi miniszter megígért, de semmit sem tett", az úgynevezett történelmi tarifák kiegyenlítése. Ez a magyar közösség kórházait az évek folyamán nagyon hátrányosan érintette. "Mi ezt kiegyenlítettük, egyenlő esélyt teremtettünk minden kórháznak, mert egyenlő eséllyel, úgymond a nulláról kell induljon minden önkormányzat. Nem lehet az, hogy egy vakbélműtét Szilágysomlyón feleannyiba kerüljön, mint egy másik megyében, vagy ugyanabban a megyében, például Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy között voltak óriási finanszírozási különbségek.
Végül a kórházi ágyak leépítéséről szólt, fontos lépésnek nevezve, ami "azt mutatja, hogy van egy stratégiánk. Komoly felmérés után vagyunk és a következő egy-két hétben ezt a döntést is meghozzuk, miután az összes önkormányzattal egyeztettünk. Szakmai csoportok voltak a megyékben, és azt hiszem, ezt a döntést nem az önkormányzatoknak kell meghozniuk, belefér a minisztérium stratégiájába. Ezek után hiszem azt, hogy egyenlő eséllyel, hatékony struktúrával indulnak az önkormányzatok".
B típusú rezidensvizsgát vezetnének be
A betegek esélyegyenlőségéről, az anyanyelvhasználatról az egészségügyben témájú kérdésekre kijelentette, a problémák a decentralizációval megoldhatók. Mivel a helyi közigazgatási törvény azt írja, hogy az alárendelt intézményekben kétnyelvű feliratot lehet kitenni ott, ahol egy kisebbség számaránya húsz százalék fölött van, ez megtehető a kórházak esetében is, eddig ez nem volt lehetséges. Amint a kórházakat átadják az önkormányzatoknak, megoldódik a kétnyelvű feliratok kérdése. Ez közvetett, de nagyon fontos lépése a decentralizációnak, nyomatékosította.
A felvetésre, hogy az orvos-beteg kapcsolat nem szorítkozik csupán a feliratokra, azt válaszolta, hogy "ez a kérdés sokkal komplikáltabb", még "sok tényező hiányzik".
Véleménye szerint a magyar orvosok képzésével kapcsolatosan azokat a lehetőségeket kell megteremteni, hogy helyben maradjanak. Ilyen szempontból a rezidensvizsgát említette. "Szeretnénk bevezetni a B típusú rezidensvizsgát – ilyen volt már Romániában –, amely megadja a lehetőséget a jelöltnek, hogy kiválaszthassa, hova szeretne kerülni, miután a rezidensi periódust elvégezte. Ez jól működött, segíthet nekünk és a településeknek is, mert sok rezidens szívesen menne vissza abba a környezetbe, abba a kórházba, ahol dolgozott. Ezzel a magyar közösségnek is egy eséllyel többet nyújtanánk" – nyilatkozta Cseke Attila egészségügyi miniszter.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Együttműködés a magyar nyelvű oktatásért
Megújította együttműködési megállapodását a szamosújvári Téka Alapítvány és a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, a mezőségi magyar nyelvű oktatás biztosítása érdekében. A két intézmény vezetősége elemezte a tíz éve megfogalmazott stratégiát, amelynek eredményeként létrejött egy mezőségi oktatási rendszer. Ez összehangolt és tervszerű módon, hosszú távon biztosítja a mezőségi szórványközösség anyanyelven történő oktatását. Az elmúlt 10 év alatt 250 gyerek tanulhatott és tanul magyarul. Felépült két korszerű kollégium, amelyek civilizált életkörülményeket és minőségi oktatást biztosítanak.
Létfontosságúnak tartják mind a szamosújvári Mezőségi Iskolaközpont felépítését és megvalósítását, mind a kolozsvári mezőségi egyetemisták számára létrehozandó bentlakás felépítését.
A két intézmény megállapodott abban, hogy közösen elemzik az oktatási törvény eredményezte új helyzetet a térségben, és megerősítették azon elhatározásukat, hogy továbbra is közösen döntenek a megoldásokról annak érdekében, hogy minden mezőségi magyar gyermek anyanyelvén tanulhasson. áll a Kallós Zoltán és Balázs Bécsi Attila által aláírt, szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
Népújság (Marosvásárhely)

Megerősödni, együttműködni – bővült az SZVSZ
A Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének (SZVSZ) tagsága a hét végén Maros megyei vállalkozókkal bővült. A Hargita, Kovászna, Maros megyei üzletembereket tömörítő szervezet legfontosabb célkitűzése a kapcsolati tőke kialakítása, turisztikai stratégiák kialakítása, érdekképviselet.
Elsősorban egymás megismerésére irányult az a beszélgetés, amelyet néhány megyei vállalkozóval szervezett Marosvásárhelyen a múlt hét végén az SZVSZ. A tanácskozáson, amelyet jelenlétével dr. Anisits Ferenc, a BMW mérnöke is megtisztelt a székelyföldi magyar vállalkozók gondjairól, érdekeiről, a társadalmi felelősségvállalásról esett szó. Ötletbörzének is beillett a megbeszélés, amelynek végén konklúziókat is megfogalmaztak a jelenlevők. A szövetség tavaly július óta működik, 25 taggal, akik közül 3 egyesület és 22 magánvállalkozó – mondta el a Népújságnak Lukács László, a szervezet ügyvezetője. "Maros megyei üzletemberekkel is szeretnénk bővíteni tagságunkat, erre a találkozóra nyolc vállalkozót hívtunk meg, hatan jöttek el, akik közül már van, aki csatlakozott a szervezethez. Szeretnénk megerősödni, egymással konkrét üzleteket kötni, érdekképviseletet ellátni. Az elmúlt 20 évben mindenki a saját szekerét vitte, felépítette vállalkozását. Mára már a lehetőségek jórészt kiaknázódtak, és különösen a gazdasági válság idején szükség van arra, hogy együttműködjünk, megismerjük egymást szakterületek, érdekek szerint, hiszen így nagyobb erőt tudunk képviselni rövid, közép- és hosszú távú céljaink eléréséhez" – tette hozzá. Jeremiás László magánvállalkozó arról beszélt, hogy a politika gyakran "belefolyik" az üzletbe, az erdélyi magyar vállalkozónak nemzetisége miatt még több akadállyal kell megküzdenie az érvényesülésért. Anisits Ferenc feladatként tekintett a szervezet bővítésére, az érdekérvényesítésre, amihez stratégia szükséges és emberek, akik ezt gyakorlatba is ültetik. Nem azon kell morfondírozni, hogy mit miért nem tudunk megtenni, a megoldásokat kell megkeresni – mondotta. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a szövetség csak akkor válhat erőssé, ha komoly gazdasági alapot hoz létre és újabb tagokat szerez. Lukács László szerint nyárig 35-re szeretnék növelni a tagságot, minél jobb regionális szórásban. Az SZVSZ tagja az a vállalkozó lehet, akinek évi üzleti forgalma eléri az egymillió eurót vagy legkevesebb 100 alkalmazottat foglalkoztat, a tagdíj az alapító tagok esetében évi 4000 lej, a rendes tagok esetében 2000 lej.
(antalfi)
Népújság (Marosvásárhely)

A rendszer
Emil Constantinescu volt államfő azzal a híres mondattal vonult ki a politika élvonalából, amelyben elismerte, hogy legyőzte őt a rendszer.
A rendszer valóban nagyon erős gépezet, és ezt most megtapasztalhatta Traian Băsescu államfő is, miután a derült égből villámcsapásként az Alkotmánybíróság szétrobbantotta a vagyonellenőrzésre hivatott Országos Feddhetetlenségi Ügynökséget (ANI). Tény, hogy valami nagyon kiverte a biztosítékot az alkotmánybíráknál, akik közül hatan azt is alaptörvénybe ütközőnek minősítették, ami ellen senki nem emelt kifogást. Bizonyára számos magas rangú állami tisztségviselő örül annak, hogy a taláros testület kimondta a varázsszót, és a magánélet védelméhez való jogot a tisztségviselők vagyonának az átláthatósága elve fölé helyezte, fölülírva azt a konszenzust, amit a politikai osztály kínkeservesen izzadt ki magából az elmúlt tíz évben. Ennek a konszenzusnak a nyomán vált lehetővé, hogy a politikai pályára lépő magas és alacsonyabb rangú tisztségviselők kötelesek nyilvánosságra hozni vagyonukat, és megvizsgálható: mandátumuk ideje alatt nem gyarapították-e jövedelmükhöz képest igazolhatatlan mértékben javaikat.
Persze, az ANI-jogszabály nem csak a képviselőkre és szenátorokra vonatkozik, hanem a bírókra, ügyészekre, a nemzeti bank vezetőire, a helyi választottakra és a központi, valamint helyi államapparátusban dolgozókra egyaránt, akik valamennyien köztisztségeket vagy -funkciókat töltenek be. Szintén nem mellékes, hogy a vagyonbevallás kötelezettsége az alkotmánybírákra is vonatkozik. Rossz nyelvek szerint éppen a talárosok vagyonát kezdte bolygatni az ügynökség, amikor a kutakodó kezekre végzetes csapást mért az alkotmánybírósági ítélet.
Az ingoványos talajra vezető találgatásoktól elvonatkoztatva azonban teljesen egyértelmű, hogy a politikai osztály első perctől kezdve ódzkodott az ANI felállításától, és attól, hogy ez az intézmény valóban hatékonyan működjön. Hároméves vajúdás után csoda, hogy egyáltalán elkezdte a működését, hiszen emlékezzünk csak vissza, a törvény elfogadása után még körülbelül egy évig folyt a cirkusz, amíg a szenátus kijelölte az ANI vezető tanácsába a tagokat, majd ez a testület számos botrányos ülés közepette megválasztotta vezetőségét.
Az ANI tevékenysége távol áll a hatékonyság ismérvétől. Az elmúlt egy évben egyetlen olyan tisztségviselőről sem szerzett tudomást a sajtó, akinek kára származott volna az ügynökség vizsgálódásaiból. Az ANI elnöke azt nyilatkozta néhány nappal ezelőtt, hogy a képviselők és szenátorok egynegyede ellen indítottak vizsgálatot, ami mennyiségileg valóban lenyűgöző szám, de a vizsgálódás minősége tekintetében számos a kifogásolni való. Így például az ügynökség a vagyonnyilatkozatok kitöltésében elkövetett banális tévedéseket, valamint a jövedelem és vagyon közötti nyilvánvaló eltéréseket egy kalap alá sorolta, minden apró hibát kiszúrt disztingválás nélkül, mintha ő maga is az intézmény lejáratásában lenne érdekelt.
A feddhetetlenségi ügynökség számos kompromisszum következményeként nyerte el a most felszámolt formáját. Az alkotmánybírósági döntés csak megerősíti, hogy a rendszerváltás után romlott alapokra épült sajátos demokráciánkban továbbra sem sikerül egészséges egyensúlyt találni a közszereplők vagyonának ellenőrzésére, vagyis hogy ez a mechanizmus egyben hatékonyan működjön, ugyanakkor ne lehessen felhasználni politikai célokra.
Az ANI sikeres működésére nem volt politikai akarat a parlamenti pártok között, így pártállásra való tekintet nélkül a teljes politikai osztály érdekelt az intézmény lejáratásában. Most azonban az ANI-t nem a politikusok számolták fel. Ők ugyanis nem merik kockára tenni a népszerűségüket a csupasz igazság kimondásával, miszerint nem kell nekik az ANI. Az alkotmánybírósági döntés azt sejteti, hogy az ügynökség a hatalmi rendszer hátterében lévő, de annál befolyásosabb rétegeinek az érdekeit sérthette, amely meg is adta a kegyelemdöfést. Nem véletlen, hogy ezúttal az Alkotmánybíróság alakította a torreádor szerepét, hiszen a taláros testület sem az a makulátlan bírósági intézmény, amelynek a függetlenségéhez nem fér kétség. Az alkotmánybírák maguk is a rendszer fiai. Ők is a parlamenti pártok sorait gyarapították nem is olyan régen, az alkotmánybírói széküket pedig a politikai erőknek köszönhetik.
A kommunizmusban gyökerező rendszer – amely mint minden ilyen képződmény, könnyedén újratermeli magát – még sok vezető politikus fölött fog győzelmeket aratni. Băsescu is már rég Constantinescu kínos helyzetébe került volna, ha időközben hazánk nem válik a NATO és az Európai Unió tagjává. E két tagságból fakadó kötelezettségek jelentik ugyanis az egyedüli hatékony féket, és kényszerítik önmegtartóztatásra a mindenható rendszert. E kötelezettségek nélkül Románia ugyanolyan káoszban bukdácsolna, mint a Constantinescu-korszak utolsó esztendejében.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Kárpátalján a románok 70 százalékának van román állampolgársága
Ukrajnában több százezren rendelkeznek más országok állampolgárságával, így Kárpátalján gyakorlatilag minden felnőtt román nemzetiségű lakosnak román útlevele is van – közölte ungvári tudósításában a Szabadság Rádió ukrán adása.
A riportban egyebek mellett elhangzott, hogy nincsenek pontos adatok arról, hány kárpátaljai lakos zsebében lapul valamelyik külföldi ország útlevele. A helyi román szervezetek vezetői azt állítják, a kárpátaljai románok mindössze 10 százaléka rendelkezik román útlevéllel. Ugyanakkor szakértők szerint gyakorlatilag minden munkaképes felnőtt románnak, azaz a kárpátaljai románság 70 százalékának van Románia által kiadott útlevele. A rádió beszámolója szerint a kárpátaljai magyaroknak is van az anyaországuk által kiadott okmányuk, jóllehet ez zömmel a határon túli magyar státust jelölő magyarigazolvány.
Ezek az okmányok arra valók, hogy átjárhatóvá tegyék az Ukrajna és Európa közötti határt” – fogalmazott a riportban Fegyir Sándor szociológus, ungvári egyetemi tanár, aki szerint az ilyen útlevelektől nem kell félni, mert a tulajdonosaik tiszta pragmatizmusból használják azokat, ugyanis csökkentik vagy eltüntetik a határok jelentette akadályt. Ez pozitív jelenség mind szociális, mind gazdasági szempontból – vélte a szakértő.
A riportban megszólaló Szvitlana Mitrjajeva, az ukrán Stratégiai Kutatások Nemzeti Intézete kárpátaljai regionális részlegének igazgatója úgy vélte, veszélyt jelent Ukrajna nemzetbiztonságára nézve, ha az ukránoknak külföldi útlevelük is van. Ám ahhoz, hogy reagálni lehessen erre a helyzetre, mindenekelőtt világos törvényi szabályozásra lenne szükség – fogalmazott, hozzátéve, hogy az ukrán alkotmány tiltja ugyan a kettős állampolgárságot, de sem a büntető-, sem a közigazgatási törvénykönyv nem szabályozza a kérdést.
Krónika (Kolozsvár)

Nemzet kormány
Óriási lehetőséget kapott a Fidesz és a KDNP alkotta pártszövetség az országgyűlési választások második fordulója nyomán a kétharmados többség megszerzésével. Nem tévednek, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy Európában egyedülálló eredmény született azáltal, hogy lényegében egy politikai alakulat ilyen nagyarányú győzelmet aratott, szerzett széles körű társadalmi felhatalmazást.
A vasárnapi döntőfordulóban még inkább megizmosodott hátországgal maga mögött a második Orbán-kormánynak minden eszköze megvan arra, hogy életbe léptesse a Magyarország kilábalásához, fellendítéséhez szükséges gazdaságpolitikai intézkedéseket.
E tekintetben nincs elfecsérelni való idő: a válság és a két cikluson átívelő balliberális kormányzatok által gazdasági szempontból már-már kilátástalan helyzetbe sodort ország állapota azonnali és határozott lépéseket követel, ezáltal a Fidesz politikusainak nagy valószínűséggel el kell felejteniük a száznapos türelmi idő intézményét. Ezzel párhuzamosan az új kormányzatnak fel kell építenie azt az új közjogi berendezkedést is, amelynek bizonyos elemeit a Fidesz az elmúlt hetekben-hónapokban már meglebegtette a társadalom előtt.
Lám, miközben itthon Traian Băsescu államfő és a parlamenti pártok hosszú ideje csupán tervezgetik a mélyreható államreform megvalósítását, az Orbán-kormány minden akadály nélkül véghezviheti az önkormányzati képviselők számának megfelezésére, valamint a honatyák létszámának csökkentésére vonatkozó elképzelését. A mindig is nemzetben, a magyarság határok fölötti egyesítésében gondolkodó jobboldalnak azonban talán az lesz a legnagyobb feladata, hogy visszaadja a magyaroknak – éljenek azok az anyaországban, a Kárpát-medencében vagy a nagyvilágban – azt a kincset, amit a „merjünk kicsik lenni” mottóval a balliberális oldal vett el tőlük: önbecsülésüket, az önmagukba vetett hitet.
A velejéig beteg gyurcsányi politika – amely őszinteségként próbálta eladni a hazugságot, és mélységesen megosztotta a nemzetet – ugyanis olyan erkölcsi károkat okozott, olyan mély sebeket ejtett a magyarországi és határon túli magyar társadalomban, amire mindenképpen gyógyírt kell találni. Mindez azonban nem lesz nehéz egy olyan kormány számára, amely a nemzeti együvé tartozást tekinti egyik hitvallásának, és amelyre minden magyar büszke lehet.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Átfogó kép Nagyvárad magyar polgármestereiről
Nagyvárad – Nagyvárad magyar polgármesterei címmel Kádár József jogász tartott vetítéssel egybekötött előadást kedden a Városháza dísztermében, a Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében.
Gazdag forrásanyagot, Fleisz János, Péter I. Zoltán, Kupán Árpád és Jósa Piroska helytörténeti munkáit használta fel Kádár József előadásában annak érdekében, hogy – megfogalmazása szerint – átfogó képet tudjon nyújtani a hallgatóságnak Nagyvárad magyar polgármestereiről. Indításképpen rövid történeti áttekintést hallhattunk a régen a püspökség uradalma alá tartozó, civitas joggal rendelkező városról, amelynek vezetőit az 1848-as forradalom leverését követően kinevezték, illetve a későbbiekben a városi tanács választotta őket.
Érdekességek
Nagyvárad első polgármesterét, Bölöny Menyhértet 1850-ben nevezték ki (egyes források Bölöny Menyhártként említik a nevét). Az előadó kronológiai sorrendben beszélt a magyar polgármesterekről, a hozzájuk kapcsolódó érdekességekről, érdemeikről, esetenként súlyos tévedéseikről. Nagyvárad egyik legjelentősebb polgármestere Rimler Károly volt, Bulyovszky Józsefről köztudott, hogy az ő nevéhez fűződik a színház felépítése, Sall Ferenc városmegújítóként ismert, Soós István polgármester programja pedig ma is aktualitással bír. Egy idézet ez utóbbinak 1933-ban, a magyar párt újjászervezési ülésén elhangzott beszédéből: „… (kötelességünk) minden magyar ember igazságos ügyét diadalra vinni”.
Várad magyar polgármestereinek sok esetben példaértékű tettei mellett azonban szólni kell arról is, amire nem lehetünk büszkék: a szélsőséges megnyilvánulásairól ismert Gyapay László például olyan könyörtelenül hajtotta végre a nyilasok utasításait a zsidósággal szemben, hogy a váradi gettó a legnyomorúságosabbak közé tartozott. 1945-ben került a város élére az első munkás származású polgármester, Ványai Károly, aki baloldali beállítottságú volt ugyan, de pozitívumként értékelhető, hogy nem volt hajlandó felsőbb utasításra leveretni a magyar vonatkozású freskókat a városháza faláról, hanem csak lemeszeltette ezeket (mint ismeretes, ezeket 2003-ban állították helyre). A kommunista időkben is voltak magyar polgármesterei Váradnak, utolsóként ezt a tisztséget Szántó István töltötte be 1968–73 között. A bő egy órás ismertetőt korabeli dokumentumokból vett idézetekkel és fényképfelvételek vetítésével színesítette az előadó.
Tököli Magdolna
erdon.ro