Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. április 20.
Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás - Az RMDSZ, a romániai magyarság szervezetének kibontakozása
Húsz éve, 1990. április 21-22-én tartotta Nagyváradon első kongresszusát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely napjainkig a romániai magyarság és Románia meghatározó politikai ereje.
1989 decemberében Romániában megbukott a diktatúra, elérhető közelségbe került a jogállamiság, a demokrácia, a piacgazdaság, a többpártrendszer, a vallásszabadság, a nemzetiségi egyenjogúság. Király Károly, Tőkés László és Domokos Géza, a romániai magyar értelmiség képviselőiként bekerültek az új román vezetésbe, amely eltörölte a Ceausescu-éra nemzetiségellenes törvényeit, Kisebbségi Bizottságot hozott létre és nyilatkozatban mondta ki a nemzetiségi jogok szabad gyakorlását.
A romániai magyarok szervezete a forradalom napjaiban, december 22-én jött létre Magyar Demokrata Tanács néven, Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatójának elnökletével. Az alakuló ülést 1989. december 25-én tartották Bukarestben, már Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnevezéssel. Az Ideiglenes Intéző Bizottságban szerepet vállalt a romániai magyar értelmiség színe-java: a Végrehajtó Bizottság elnöke Domokos Géza, tiszteletbeli elnöke Tőkés László, titkára Verestóy Attila lett, a testületben helyet kapott Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor és Toró Tibor.
Az RMDSZ nem pártként, hanem társadalmi mozgalomként indult, a romániai magyarság nemzetiség közképviseleti és érdekvédelmi szerveként. Az alapítók megszövegezték a szövetség Kiáltványát és Munkaprogramját, helyi szervek létesítésére hívtak fel, s leszögezték, hogy tiszteletben kívánják tartani Románia területi integritását. A deklarált jogokhoz tartozónak tekintették az anyanyelvi oktatási rendszer kiépítését, saját művelődési és tudományos intézmények működtetését, a magyar nyelvű sajtó megteremtését, a magyar nyelv szabad használatát a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, a nemzetiségi ügyek minisztériumának felállítását, valamint a nemzetiségi jogok alkotmányos szavatolását.
Az elkövetkező napokban-hetekben egymás után alakultak a mozgalom helyi és megyei szervezetei. 1990. január 13-án az RMDSZ első országos küldöttértekezlete Marosvásárhelyen elfogadta a szövetség részletes programját és elvi nyilatkozatát. Az ún. szándéknyilatkozat hangsúlyozta: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem ideológiai alapon tevékenykedik, hanem az a törekvés vezérli, hogy tömörítse mindazokat a mozgalmakat, szervezeteket vagy csoportosulásokat, amelyek elfogadják alapelveit, támogatják programját és a közös célok érdekében együttműködést tanúsítanak. A dokumentum leszögezte, hogy a romániai magyarság nemzeti kisebbségként tényleges jogegyenlőségben kíván élni a román néppel. Jelezte, hogy a szövetség jelölteket kíván állítani az országgyűlési választásokra, javaslatokat tesz majd a kormányban a nemzeti kisebbségek számára fenntartott tisztségek betöltésére, képviselőket akar küldeni az államigazgatás területi és helyi szerveibe, sürgősségi programot dolgoz ki a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátására, életkörülményeinek javítására. Az egyik legfontosabb kérdésben, az oktatásügyben a szervezet kifejezte azt az igényét, hogy a romániai magyarság hozza létre önálló anyanyelvi oktatási hálózatát az óvodától az egyetemig. Javasolta, hogy a Kolozsvárott visszaállítandó Bolyai Egyetem legyen a felsőfokú képzés anyanyelvi intézménye, a magyar iskolákban minden szinten oktassák a magyar nemzet történelmét is, a román iskolákban használatos történelem tankönyveket pedig dolgozzák át, hogy azok hitelesen tükrözzék az ország területén élő népek közös történelmét.
Az Ideiglenes Intéző Bizottság 1990. január 24-én benyújtotta a szövetség működésének engedélyezésére vonatkozó kérelmet, amelyet bukaresti törvényszék 1990. január 30-án iktatott. A RMDSZ ekkor már 17 megyében rendelkezett tagszervezetekkel és közel 300 ezer tagot számlált, a létszám február végéig mintegy 600 ezerre emelkedett. A romániai magyarság nagy többsége belépett a szervezetbe, amelyen belül megalakultak a magyar szakembereket aktivizáló jogi, pénzügyi, művelődési, mezőgazdasági stb. szakbizottságok, megkezdődött az önálló magyar iskolarendszer újjászervezése.
Az RMDSZ 1990. február 24-25-i sepsiszentgyörgyi második országos küldöttgyűlésén a résztvevők újraválasztották az Országos Ideiglenes Bizottságot 11 tagú elnökséggel, az elnök ismét Domokos Géza, a tiszteletbeli elnök újfent Tőkés László lett. A szövetség háromtagú titkárságának élére Bitay Ödön került, az újonnan létrehozott tanácsadó testület vezetője Király Károly lett, tagjai pedig Cs. Gyimesi Éva, Fábián Ernő, Kányádi Sándor, Sütő András és Toró Tibor.
A román-magyar megbékélés történelmi lehetősége 1990 tavaszától egyre csekélyebbé vált az élesedő nacionalista közhangulat, a Ceausescut kiszolgáló középrétegek feléledése és visszaszivárgása az államhatalomba, a szélsőséges nacionalista szervezetek színre lépése nyomán. A májusra kiírt választások előtt megindult az izgatás és a sajtókampány az RMDSZ ellen, felmelegítve a vádakat az állítólagos magyar revizionista, irredenta törekvésekről. A magyarellenes hisztéria, amelynek szításában a Nemzeti Megmentési Front szerepe mindvégig tisztázatlan maradt, az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres eseményekbe torkollott. Az atrocitások kiemelt célpontja volt a romániai magyarság szervezete: az RMDSZ marosvásárhelyi székházát 19-én valóságos ostrom alá vették a fejszékkel, husángokkal felszerelkezett, busszal ideszállított, felheccelt román tüntetők, a rendőrség pedig tétlenül nézte, ahogy a tömeg rátámad a székházból távozó magyarokra. A zavargásoknak több halálos áldozata, több száz sebesültje volt, Sütő András, az RMDSZ egyik irányítója életre szóló sérülést szenvedett. Az RMDSZ tiltakozott a kormánynál, a történtek kivizsgálását, a folytatás megakadályozását követelte, miközben a román vezetés Magyarországot és az erdélyi magyar nacionalizmust okolta a történtekért: sokak szerint a "magyar kártya" nem véletlenül került elő a választások előtt a romániai belpolitikában.
A marosvásárhelyi pogrom miatt halasztást szenvedett az RMDSZ első kongresszusa, amelyre április 21-22-én került sor Nagyváradon 17 megyéből érkezett 322 küldött részvételével. Domokos Géza elnöki beszámolójában megfogalmazta, hogy a Marosvásárhelyen történtek következtében az RMDSZ tevékenysége, a romániai magyarság jogainak kivívásáért folytatott küzdelme új szakaszba lépett. Szertefoszlottak bizonyos illúziók, lejárt a töretlen optimizmus időszaka, ezek helyét a józan tisztánlátás, a felelősségteljes vizsgálódás igénye vette át - mondta, s hozzátette azt is, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja csak akkor számíthat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatására, ha teljesíti a kisebbségi jogok biztosítására tett ígéretét. A vitában felszólalók elsősorban arra tértek ki, milyen utat keressen a szövetség a szervezeti élet fejlesztésében, a megújulást és a tisztulást milyen mértékben hajtsa végre, s hogyan folytassa tevékenységét az RMDSZ a kialakult belpolitikai helyzetben.
A tanácskozáson konszenzus jött létre, miszerint az adott politikai környezetben az a legfontosabb, hogy a magyarságnak egységes, önálló politikai szervezete legyen. A résztvevők megvitatták és elfogadták a szövetség politikai programját (amely felölelte a kisebbségi önszerveződésre vonatkozó feladatokat is), kidolgozták az RMDSZ alapszabályát, majd megválasztották a vezető testületeket: a 101 tagú választmányt, az pedig a 19 tagú elnökséget. A szövetség elnökét és főtitkárát nyílt szavazással választották meg: az elnök ismét Domokos Géza, a főtitkár a Budapestről Erdélybe visszatért Szőcs Géza lett, Tőkés László tiszteletbeli elnök maradt. A résztvevők jóváhagyták azt az elképzelést, hogy Bukarestben legyen a szövetség politikai központja, Kolozsváron pedig a főtitkárság.
A kongresszus határozatot hozott arról is, hogy az RMDSZ részt vesz az 1990. május 20-ai választásokon. A megmérettetés komoly sikert hozott: az RMDSZ a szavazatok több mint 7 százalékával a Nemzeti Megmentési Front mögött a második legerősebb politikai-társadalmi tömörülés lett Romániában, a Szenátusban 12 mandátumhoz, a Képviselőházban pedig 29 képviselői helyhez jutott. A szervezet 1990 óta is folyamatosan parlamenti tényező, a későbbiekben több alkalommal kormányzati szerepet is játszott: először az 1996-2000, majd a 2004-2008 közötti periódusban, legutóbb pedig 2009 decemberében.
MTI
Húsz éve, 1990. április 21-22-én tartotta Nagyváradon első kongresszusát a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), amely napjainkig a romániai magyarság és Románia meghatározó politikai ereje.
1989 decemberében Romániában megbukott a diktatúra, elérhető közelségbe került a jogállamiság, a demokrácia, a piacgazdaság, a többpártrendszer, a vallásszabadság, a nemzetiségi egyenjogúság. Király Károly, Tőkés László és Domokos Géza, a romániai magyar értelmiség képviselőiként bekerültek az új román vezetésbe, amely eltörölte a Ceausescu-éra nemzetiségellenes törvényeit, Kisebbségi Bizottságot hozott létre és nyilatkozatban mondta ki a nemzetiségi jogok szabad gyakorlását.
A romániai magyarok szervezete a forradalom napjaiban, december 22-én jött létre Magyar Demokrata Tanács néven, Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatójának elnökletével. Az alakuló ülést 1989. december 25-én tartották Bukarestben, már Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnevezéssel. Az Ideiglenes Intéző Bizottságban szerepet vállalt a romániai magyar értelmiség színe-java: a Végrehajtó Bizottság elnöke Domokos Géza, tiszteletbeli elnöke Tőkés László, titkára Verestóy Attila lett, a testületben helyet kapott Cs. Gyimesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor és Toró Tibor.
Az RMDSZ nem pártként, hanem társadalmi mozgalomként indult, a romániai magyarság nemzetiség közképviseleti és érdekvédelmi szerveként. Az alapítók megszövegezték a szövetség Kiáltványát és Munkaprogramját, helyi szervek létesítésére hívtak fel, s leszögezték, hogy tiszteletben kívánják tartani Románia területi integritását. A deklarált jogokhoz tartozónak tekintették az anyanyelvi oktatási rendszer kiépítését, saját művelődési és tudományos intézmények működtetését, a magyar nyelvű sajtó megteremtését, a magyar nyelv szabad használatát a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, a nemzetiségi ügyek minisztériumának felállítását, valamint a nemzetiségi jogok alkotmányos szavatolását.
Az elkövetkező napokban-hetekben egymás után alakultak a mozgalom helyi és megyei szervezetei. 1990. január 13-án az RMDSZ első országos küldöttértekezlete Marosvásárhelyen elfogadta a szövetség részletes programját és elvi nyilatkozatát. Az ún. szándéknyilatkozat hangsúlyozta: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nem ideológiai alapon tevékenykedik, hanem az a törekvés vezérli, hogy tömörítse mindazokat a mozgalmakat, szervezeteket vagy csoportosulásokat, amelyek elfogadják alapelveit, támogatják programját és a közös célok érdekében együttműködést tanúsítanak. A dokumentum leszögezte, hogy a romániai magyarság nemzeti kisebbségként tényleges jogegyenlőségben kíván élni a román néppel. Jelezte, hogy a szövetség jelölteket kíván állítani az országgyűlési választásokra, javaslatokat tesz majd a kormányban a nemzeti kisebbségek számára fenntartott tisztségek betöltésére, képviselőket akar küldeni az államigazgatás területi és helyi szerveibe, sürgősségi programot dolgoz ki a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátására, életkörülményeinek javítására. Az egyik legfontosabb kérdésben, az oktatásügyben a szervezet kifejezte azt az igényét, hogy a romániai magyarság hozza létre önálló anyanyelvi oktatási hálózatát az óvodától az egyetemig. Javasolta, hogy a Kolozsvárott visszaállítandó Bolyai Egyetem legyen a felsőfokú képzés anyanyelvi intézménye, a magyar iskolákban minden szinten oktassák a magyar nemzet történelmét is, a román iskolákban használatos történelem tankönyveket pedig dolgozzák át, hogy azok hitelesen tükrözzék az ország területén élő népek közös történelmét.
Az Ideiglenes Intéző Bizottság 1990. január 24-én benyújtotta a szövetség működésének engedélyezésére vonatkozó kérelmet, amelyet bukaresti törvényszék 1990. január 30-án iktatott. A RMDSZ ekkor már 17 megyében rendelkezett tagszervezetekkel és közel 300 ezer tagot számlált, a létszám február végéig mintegy 600 ezerre emelkedett. A romániai magyarság nagy többsége belépett a szervezetbe, amelyen belül megalakultak a magyar szakembereket aktivizáló jogi, pénzügyi, művelődési, mezőgazdasági stb. szakbizottságok, megkezdődött az önálló magyar iskolarendszer újjászervezése.
Az RMDSZ 1990. február 24-25-i sepsiszentgyörgyi második országos küldöttgyűlésén a résztvevők újraválasztották az Országos Ideiglenes Bizottságot 11 tagú elnökséggel, az elnök ismét Domokos Géza, a tiszteletbeli elnök újfent Tőkés László lett. A szövetség háromtagú titkárságának élére Bitay Ödön került, az újonnan létrehozott tanácsadó testület vezetője Király Károly lett, tagjai pedig Cs. Gyimesi Éva, Fábián Ernő, Kányádi Sándor, Sütő András és Toró Tibor.
A román-magyar megbékélés történelmi lehetősége 1990 tavaszától egyre csekélyebbé vált az élesedő nacionalista közhangulat, a Ceausescut kiszolgáló középrétegek feléledése és visszaszivárgása az államhatalomba, a szélsőséges nacionalista szervezetek színre lépése nyomán. A májusra kiírt választások előtt megindult az izgatás és a sajtókampány az RMDSZ ellen, felmelegítve a vádakat az állítólagos magyar revizionista, irredenta törekvésekről. A magyarellenes hisztéria, amelynek szításában a Nemzeti Megmentési Front szerepe mindvégig tisztázatlan maradt, az 1990. márciusi marosvásárhelyi véres eseményekbe torkollott. Az atrocitások kiemelt célpontja volt a romániai magyarság szervezete: az RMDSZ marosvásárhelyi székházát 19-én valóságos ostrom alá vették a fejszékkel, husángokkal felszerelkezett, busszal ideszállított, felheccelt román tüntetők, a rendőrség pedig tétlenül nézte, ahogy a tömeg rátámad a székházból távozó magyarokra. A zavargásoknak több halálos áldozata, több száz sebesültje volt, Sütő András, az RMDSZ egyik irányítója életre szóló sérülést szenvedett. Az RMDSZ tiltakozott a kormánynál, a történtek kivizsgálását, a folytatás megakadályozását követelte, miközben a román vezetés Magyarországot és az erdélyi magyar nacionalizmust okolta a történtekért: sokak szerint a "magyar kártya" nem véletlenül került elő a választások előtt a romániai belpolitikában.
A marosvásárhelyi pogrom miatt halasztást szenvedett az RMDSZ első kongresszusa, amelyre április 21-22-én került sor Nagyváradon 17 megyéből érkezett 322 küldött részvételével. Domokos Géza elnöki beszámolójában megfogalmazta, hogy a Marosvásárhelyen történtek következtében az RMDSZ tevékenysége, a romániai magyarság jogainak kivívásáért folytatott küzdelme új szakaszba lépett. Szertefoszlottak bizonyos illúziók, lejárt a töretlen optimizmus időszaka, ezek helyét a józan tisztánlátás, a felelősségteljes vizsgálódás igénye vette át - mondta, s hozzátette azt is, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja csak akkor számíthat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatására, ha teljesíti a kisebbségi jogok biztosítására tett ígéretét. A vitában felszólalók elsősorban arra tértek ki, milyen utat keressen a szövetség a szervezeti élet fejlesztésében, a megújulást és a tisztulást milyen mértékben hajtsa végre, s hogyan folytassa tevékenységét az RMDSZ a kialakult belpolitikai helyzetben.
A tanácskozáson konszenzus jött létre, miszerint az adott politikai környezetben az a legfontosabb, hogy a magyarságnak egységes, önálló politikai szervezete legyen. A résztvevők megvitatták és elfogadták a szövetség politikai programját (amely felölelte a kisebbségi önszerveződésre vonatkozó feladatokat is), kidolgozták az RMDSZ alapszabályát, majd megválasztották a vezető testületeket: a 101 tagú választmányt, az pedig a 19 tagú elnökséget. A szövetség elnökét és főtitkárát nyílt szavazással választották meg: az elnök ismét Domokos Géza, a főtitkár a Budapestről Erdélybe visszatért Szőcs Géza lett, Tőkés László tiszteletbeli elnök maradt. A résztvevők jóváhagyták azt az elképzelést, hogy Bukarestben legyen a szövetség politikai központja, Kolozsváron pedig a főtitkárság.
A kongresszus határozatot hozott arról is, hogy az RMDSZ részt vesz az 1990. május 20-ai választásokon. A megmérettetés komoly sikert hozott: az RMDSZ a szavazatok több mint 7 százalékával a Nemzeti Megmentési Front mögött a második legerősebb politikai-társadalmi tömörülés lett Romániában, a Szenátusban 12 mandátumhoz, a Képviselőházban pedig 29 képviselői helyhez jutott. A szervezet 1990 óta is folyamatosan parlamenti tényező, a későbbiekben több alkalommal kormányzati szerepet is játszott: először az 1996-2000, majd a 2004-2008 közötti periódusban, legutóbb pedig 2009 decemberében.
MTI
2010. április 21.
„Megvan” a Sapientia akkreditációja
Kedvező véleményezést kapott a román akkreditációs bizottságtól a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A magyarországi költségvetési támogatással létrehozott tanintézményben egy 18 tagú szakmai bizottság mérte fel, hogy felszereltsége és az oktatás színvonala tekintetében adottak-e a felsőfokú oklevél kibocsátásának feltételei.
„Azt hiszem, úgy kellene fogalmaznunk, hogy: megvan!”
Így jelentette be a sajtónak a Sapientia Egyetem rektora, hogy az intézmény minden szakmai ellenőrzésen túljutott: most már a politikai akaraton múlik, mikor kapja meg a végleges működési engedélyt. Eddig a hallgatók tíz különböző állami egyetemre jártak államvizsgázni, szakosításuktól függően.
– A jó döntésnek minden feltétele megvan. Bizonyítottunk. Következik a kormányrendelet, törvénytervezet és a parlamenti jóváhagyás – fogalmazott Dávid László rektor.
Az egyetem azt reméli, ez még a nyári felvételi előtt megtörténik, ősszel pedig már mesterképzést is indíthat. Ezzel a Bolognai rendszerben is teljes értékű egyetemmé válhat. A Sapientia akkreditált intézményként kiszámítható és hosszútávra tervezhető támogatásban részesül majd Magyarországról és sikeresen pályázhat meg romániai költségvetési forrásokat is.
Erdély.ma
Kedvező véleményezést kapott a román akkreditációs bizottságtól a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. A magyarországi költségvetési támogatással létrehozott tanintézményben egy 18 tagú szakmai bizottság mérte fel, hogy felszereltsége és az oktatás színvonala tekintetében adottak-e a felsőfokú oklevél kibocsátásának feltételei.
„Azt hiszem, úgy kellene fogalmaznunk, hogy: megvan!”
Így jelentette be a sajtónak a Sapientia Egyetem rektora, hogy az intézmény minden szakmai ellenőrzésen túljutott: most már a politikai akaraton múlik, mikor kapja meg a végleges működési engedélyt. Eddig a hallgatók tíz különböző állami egyetemre jártak államvizsgázni, szakosításuktól függően.
– A jó döntésnek minden feltétele megvan. Bizonyítottunk. Következik a kormányrendelet, törvénytervezet és a parlamenti jóváhagyás – fogalmazott Dávid László rektor.
Az egyetem azt reméli, ez még a nyári felvételi előtt megtörténik, ősszel pedig már mesterképzést is indíthat. Ezzel a Bolognai rendszerben is teljes értékű egyetemmé válhat. A Sapientia akkreditált intézményként kiszámítható és hosszútávra tervezhető támogatásban részesül majd Magyarországról és sikeresen pályázhat meg romániai költségvetési forrásokat is.
Erdély.ma
2010. április 21.
Kapcsolatbővítés a szórványvidékkel
Hargita Megye Tanácsa és a Reconstructio 2005 Egyesület Összetartozunk közösségépítő programjának 2010.-re szóló egyezményét Borboly Csaba és Sütő Udvari Magda elnökök ma délben látták el kézjegyükkel a Magyar Ház Civil termében.
Az eseményen részt vett Hargita megye önkormányzatának küldöttsége, a program keretében 2009-ben támogatott Temes megyei szervezetek képviselői, a Temes megyei RMDSZ szervezet elnöke és Temes megye alprefektusa.
Borboly Csaba Hargita megyei elnök a találkozó során bejelentette: a Beszterce és Temes megyei magyar közösségek mellett Kolozs megyei, valamint a Kárpátokon túli közösségeket is bevonnának az Összetartozunk szórványgondozási programba. Zonda Erika, a Hargita Megyei Tanács programirodájának vezetője ismertette az Összetartozunk program 2010. évi Temes megyei vonatkozású terveit. Az idei kulturális csereakciókban kézművesek, képzőművészek és hagyományőrzők vesznek részt, de várják a Temes megyeiek részvételét a Hargita megyei önkormányzat szervezésében sorra kerülő pedagógusok fórumán, a szüreti bálon és a civil konferencián.
A Hargita megyei önkormányzat és Temes megyei partnere, a Reconstructio 2005 Egyesület közötti együttműködési egyezmény aláírása után Borboly Csaba hargitai tanácselnök az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Annak örvendek, hogy a múlt év őszén kitűzött célokat nagyjából teljesíteni tudtuk, megtörténtek a kapcsolatfelvételek és az első közös események, kulturális cserék, aminek köszönhetően nőtt a bizalom a program iránt mindkét irányból. Ebben az évben a fő célunk az, hogy próbáljuk meg „decentralizálni” együttműködésünket: ne megyei szinten találjuk ki, hogy mi a jó a közösségeinknek és azt próbáljuk erőltetni, hanem próbáljuk meg a Temes és Hargita megyei közösségeinket egymással összekapcsolni. A programtervünkben elég sok rendezvény szerepel, amelyek akár a tudtunk nélkül is megvalósulhatnak. A Hargita megyei tanács pályázati kiírásaiban plusz pontokat ítélünk meg azoknak a pályázó szervezeteknek, amelyek Beszterce és Temes megyei partnereket vonnak be ifjúsági, sport, kulturális, gazdasági vagy turisztikai programjaikba. Én bízom benne, hogy ki fognak teljesedni ezek a kapcsolatok és a székelységnek nem csak Magyarországgal, hanem az eddig számunkra „légüres teret” jelentő szórványvidékkel is szerteágazó és tartalmas kapcsolatrendszere alakul ki.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
Hargita Megye Tanácsa és a Reconstructio 2005 Egyesület Összetartozunk közösségépítő programjának 2010.-re szóló egyezményét Borboly Csaba és Sütő Udvari Magda elnökök ma délben látták el kézjegyükkel a Magyar Ház Civil termében.
Az eseményen részt vett Hargita megye önkormányzatának küldöttsége, a program keretében 2009-ben támogatott Temes megyei szervezetek képviselői, a Temes megyei RMDSZ szervezet elnöke és Temes megye alprefektusa.
Borboly Csaba Hargita megyei elnök a találkozó során bejelentette: a Beszterce és Temes megyei magyar közösségek mellett Kolozs megyei, valamint a Kárpátokon túli közösségeket is bevonnának az Összetartozunk szórványgondozási programba. Zonda Erika, a Hargita Megyei Tanács programirodájának vezetője ismertette az Összetartozunk program 2010. évi Temes megyei vonatkozású terveit. Az idei kulturális csereakciókban kézművesek, képzőművészek és hagyományőrzők vesznek részt, de várják a Temes megyeiek részvételét a Hargita megyei önkormányzat szervezésében sorra kerülő pedagógusok fórumán, a szüreti bálon és a civil konferencián.
A Hargita megyei önkormányzat és Temes megyei partnere, a Reconstructio 2005 Egyesület közötti együttműködési egyezmény aláírása után Borboly Csaba hargitai tanácselnök az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Annak örvendek, hogy a múlt év őszén kitűzött célokat nagyjából teljesíteni tudtuk, megtörténtek a kapcsolatfelvételek és az első közös események, kulturális cserék, aminek köszönhetően nőtt a bizalom a program iránt mindkét irányból. Ebben az évben a fő célunk az, hogy próbáljuk meg „decentralizálni” együttműködésünket: ne megyei szinten találjuk ki, hogy mi a jó a közösségeinknek és azt próbáljuk erőltetni, hanem próbáljuk meg a Temes és Hargita megyei közösségeinket egymással összekapcsolni. A programtervünkben elég sok rendezvény szerepel, amelyek akár a tudtunk nélkül is megvalósulhatnak. A Hargita megyei tanács pályázati kiírásaiban plusz pontokat ítélünk meg azoknak a pályázó szervezeteknek, amelyek Beszterce és Temes megyei partnereket vonnak be ifjúsági, sport, kulturális, gazdasági vagy turisztikai programjaikba. Én bízom benne, hogy ki fognak teljesedni ezek a kapcsolatok és a székelységnek nem csak Magyarországgal, hanem az eddig számunkra „légüres teret” jelentő szórványvidékkel is szerteágazó és tartalmas kapcsolatrendszere alakul ki.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2010. április 21.
Játék a tisztségekkel
Kinevezték, ugyanaznap visszahívták
Bár április 19-én a RMDSZ és Demokrata Liberális Párt (PDL) közötti megegyezés alapján dr. Ács Valériát, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Egészségügyi Programok részlegén dolgozó tanácsosát nevezték ki az intézmény elnöki székébe, a tegnap délre meghirdetett sajtótájékoztató, amelyről azt gondolhattuk, hogy az új elnököt iktatják be a funkciójába, elmaradt. Az okokról az intézmény sajtóosztályán visszautasították a tájékoztatást.
A titokzatosság hátteréről később kiderült, hogy még ugyanazon a napon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke, aki néhány órával azelőtt aláírta, vissza is vonta Ács doktornő kinevezését, s a korábbi elnököt, dr. Crisan Radut helyezte vissza az intézmény élére az újabb versenyvizsga megszervezéséig.
Anélkül, hogy kétségbe vonnánk az igazgató hozzáértését, továbbá azt, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal való szerződéskötés idején nehéz helyzetben van a pénztár (eddig 45 dossziét utasítottak el valamilyen hiányosság miatt), elfogadhatatlannak tűnik, hogy az országos pénztár vezetősége ugyanazon a napon miért ír alá két különböző kinevezést, emberek idegeivel és tekintélyével játszva, a saját és a kormányzó párt becsületéről nem is beszélve.
Kelemen Atilla még reménykedik
Kérdésünkre Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke érthetetlennek nevezte a bizonytalankodást, arra hivatkozva, hogy a két párt közötti megegyezés alapján az RMDSZ-t illeti meg a tisztség, majd reményét fejezte ki, hogy a probléma megoldódik.
Ami kétségesnek tűnik, ha egy korábbi hasonló helyzetre gondolunk, amikor 2007-ben dr. Vass Leventét egyik nap kinevezték a megyei kórház élére, majd másnapra visszavonták a kinevezést, ami a kellő súlyú politikai kiállás hiánya miatt érvényben is maradt.
Megkeresésünkre dr. Vass Levente, aki jelenleg az egészségügyi miniszter tanácsosa, nem akarta elhinni, hogy a három évvel ezelőtt történtek újra megismétlődhetnek. Amikor erről személyesen meggyőződött, kijelentette, hogy az Egészségügyi Minisztérium nevében elhatárolódik ettől a sajnálatos "játszmától", és hozzátette: az illetékeseknek minél hamarabb lépniük kell, hogy orvosolják a helyzetet.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Kinevezték, ugyanaznap visszahívták
Bár április 19-én a RMDSZ és Demokrata Liberális Párt (PDL) közötti megegyezés alapján dr. Ács Valériát, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Egészségügyi Programok részlegén dolgozó tanácsosát nevezték ki az intézmény elnöki székébe, a tegnap délre meghirdetett sajtótájékoztató, amelyről azt gondolhattuk, hogy az új elnököt iktatják be a funkciójába, elmaradt. Az okokról az intézmény sajtóosztályán visszautasították a tájékoztatást.
A titokzatosság hátteréről később kiderült, hogy még ugyanazon a napon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnöke, aki néhány órával azelőtt aláírta, vissza is vonta Ács doktornő kinevezését, s a korábbi elnököt, dr. Crisan Radut helyezte vissza az intézmény élére az újabb versenyvizsga megszervezéséig.
Anélkül, hogy kétségbe vonnánk az igazgató hozzáértését, továbbá azt, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal való szerződéskötés idején nehéz helyzetben van a pénztár (eddig 45 dossziét utasítottak el valamilyen hiányosság miatt), elfogadhatatlannak tűnik, hogy az országos pénztár vezetősége ugyanazon a napon miért ír alá két különböző kinevezést, emberek idegeivel és tekintélyével játszva, a saját és a kormányzó párt becsületéről nem is beszélve.
Kelemen Atilla még reménykedik
Kérdésünkre Kelemen Atilla képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke érthetetlennek nevezte a bizonytalankodást, arra hivatkozva, hogy a két párt közötti megegyezés alapján az RMDSZ-t illeti meg a tisztség, majd reményét fejezte ki, hogy a probléma megoldódik.
Ami kétségesnek tűnik, ha egy korábbi hasonló helyzetre gondolunk, amikor 2007-ben dr. Vass Leventét egyik nap kinevezték a megyei kórház élére, majd másnapra visszavonták a kinevezést, ami a kellő súlyú politikai kiállás hiánya miatt érvényben is maradt.
Megkeresésünkre dr. Vass Levente, aki jelenleg az egészségügyi miniszter tanácsosa, nem akarta elhinni, hogy a három évvel ezelőtt történtek újra megismétlődhetnek. Amikor erről személyesen meggyőződött, kijelentette, hogy az Egészségügyi Minisztérium nevében elhatárolódik ettől a sajnálatos "játszmától", és hozzátette: az illetékeseknek minél hamarabb lépniük kell, hogy orvosolják a helyzetet.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 21.
Vidám nyelvöltők
Marosvásárhelyen a mozgókiállítás
Aligha volt még ilyen jókedvű utazóközönsége egy mozdulatlan járműnek, mint annak a citromsárga autóbusznak, amely tegnap óta várakozik a Bolyai líceum ebédlőjének udvara előtt. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Balassi Intézet tavaly, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján indította útjára a Nyelvet öltünk! című mozgókiállítást, melynek látványossága maga a nyelv, illetve a magyar nyelvközösség aktuális nyelvhasználata. Az egyedi jármű már bejárta Magyarországot, majd Erdély felé vette az irányt: Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Kolozsváron is megfordult, a marosvásárhelyi háromnapos pihenő után pedig Székelyudvarhelyre, onnan Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, majd Brassóba, végül Dévára tart. A vendégtárlat nálunk töltött első délelőttjén már 67 szimbolikus, Babits–Örkény–Tamási karikatúrás buszjegyet osztottak ki a szervezők.
– A buszunkra felszálló diákok egyik kedvence a Kazinczy-kvíz, ez egy érintőképernyős játék a nyelvújítási szavakról. Ugyanakkor a különféle nyelvi érdekességeket, térképeket is nagyon kedveli ez a korosztály, és a nyelvtörőink is népszerűnek bizonyulnak – mondta Kőrös Kata "buszkísérő", a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, akitől azt is megtudtuk, az erdélyi iskolai csoportok jobban érdeklődnek a kiállítás iránt, mint az anyaországiak.
– A busz egész felépítése tetszik. Amikor hallottam, hogy jön ide egy mozgókiállítás, valami fabódéra vagy tolókocsira gondoltam, ez a megoldás viszont zseniális. Nagyon élvezem ezt az "utazást" – mondta a hatodikos Fosztó Mátyás, miközben éppen arra igyekezett választ "érinteni", hogy mit neveztek nádméznek nyelvújítás előtti eleink.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
Marosvásárhelyen a mozgókiállítás
Aligha volt még ilyen jókedvű utazóközönsége egy mozdulatlan járműnek, mint annak a citromsárga autóbusznak, amely tegnap óta várakozik a Bolyai líceum ebédlőjének udvara előtt. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és a Balassi Intézet tavaly, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján indította útjára a Nyelvet öltünk! című mozgókiállítást, melynek látványossága maga a nyelv, illetve a magyar nyelvközösség aktuális nyelvhasználata. Az egyedi jármű már bejárta Magyarországot, majd Erdély felé vette az irányt: Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Kolozsváron is megfordult, a marosvásárhelyi háromnapos pihenő után pedig Székelyudvarhelyre, onnan Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, majd Brassóba, végül Dévára tart. A vendégtárlat nálunk töltött első délelőttjén már 67 szimbolikus, Babits–Örkény–Tamási karikatúrás buszjegyet osztottak ki a szervezők.
– A buszunkra felszálló diákok egyik kedvence a Kazinczy-kvíz, ez egy érintőképernyős játék a nyelvújítási szavakról. Ugyanakkor a különféle nyelvi érdekességeket, térképeket is nagyon kedveli ez a korosztály, és a nyelvtörőink is népszerűnek bizonyulnak – mondta Kőrös Kata "buszkísérő", a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, akitől azt is megtudtuk, az erdélyi iskolai csoportok jobban érdeklődnek a kiállítás iránt, mint az anyaországiak.
– A busz egész felépítése tetszik. Amikor hallottam, hogy jön ide egy mozgókiállítás, valami fabódéra vagy tolókocsira gondoltam, ez a megoldás viszont zseniális. Nagyon élvezem ezt az "utazást" – mondta a hatodikos Fosztó Mátyás, miközben éppen arra igyekezett választ "érinteni", hogy mit neveztek nádméznek nyelvújítás előtti eleink.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 21.
Szent György Napok Marosszentgyörgyön
Kedden Marosszentgyörgyön is elkezdődtek a Szent György-napi rendezvények. Sófalvi Szabolcs polgármester bekötötte a Márton Áron utcában található romanegyedet a villanyhálózatba, majd az esti cigánytáncfesztiválon több roma együttes is fellépett. Ma délelőtt sport- és szórakoztató vetélkedők lesznek a Szent György téren és a gimnázium udvarán, ahol egy ideiglenes gyerekparkot is megnyitnak. 16 órától és 18 órától az óvodások, illetve a gimnazisták mutatják be kultúrműsorukat. Csütörtökön délelőtt röplabda-, kézilabda-mérkőzések és mazsorettverseny lesz. 18 órától a művelődési otthonban Balázs Klára ikonkiállítását nyitják meg, majd a helyi vallásfelekezetek kulturális műsora következik. Az estet Rejtő Jenő darabja alapján írt rockoperarészlet zárja. Április 23-án, pénteken délelőtt focibajnokság kezdődik, a vendégek meglátogathatják a Semtest BNV szarvasmarha-tenyésztő kísérleti állomást. 13 órától az érdeklődők különös történelmi utazást tehetnek, ugyanis a megyei múzeum munkatársai bemutatják a község területén talált régészeti leleteket. 13.15-től a testvértelepülések képviselői tanácskoznak, majd 17.30-kor megkoszorúzzák a Szent György-szobrot.
Az ünnepi műsor 17.15-kor kezdődik a művelődési otthonban Novák József címerkiállításának megnyitásával, 18 órától tizenegy helyi kórus lép fel. 20.30-kor ünnepélyes keretek között átadják a díszpolgári címeket: Opris Ilarie Gheorghe író- történésznek és Baricz Lajos pap-költőnek. 20.45-től a Sárkányölő Szent György festészeti verseny nyerteseit díjazzák, míg este élőzenére mulathatnak a szentgyörgyiek.
Szombaton délelőtt folytatódik a focibajnokság, illetve búcsús szentmisét tartanak a római katolikus templomban. Délután a községismertető vetélkedőre kerül sor. Vasárnap 16 órától a Caritas Egyesület a művelődési otthonban az időseknek szervez népdaldélutánt. 18 órától a csejdi művelődési otthonban fánksütő verseny lesz. Április 26-án, hétfőn 10 órától a gimnáziumban a nyugdíjba vonult pedagógusokat köszöntik.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely)
Kedden Marosszentgyörgyön is elkezdődtek a Szent György-napi rendezvények. Sófalvi Szabolcs polgármester bekötötte a Márton Áron utcában található romanegyedet a villanyhálózatba, majd az esti cigánytáncfesztiválon több roma együttes is fellépett. Ma délelőtt sport- és szórakoztató vetélkedők lesznek a Szent György téren és a gimnázium udvarán, ahol egy ideiglenes gyerekparkot is megnyitnak. 16 órától és 18 órától az óvodások, illetve a gimnazisták mutatják be kultúrműsorukat. Csütörtökön délelőtt röplabda-, kézilabda-mérkőzések és mazsorettverseny lesz. 18 órától a művelődési otthonban Balázs Klára ikonkiállítását nyitják meg, majd a helyi vallásfelekezetek kulturális műsora következik. Az estet Rejtő Jenő darabja alapján írt rockoperarészlet zárja. Április 23-án, pénteken délelőtt focibajnokság kezdődik, a vendégek meglátogathatják a Semtest BNV szarvasmarha-tenyésztő kísérleti állomást. 13 órától az érdeklődők különös történelmi utazást tehetnek, ugyanis a megyei múzeum munkatársai bemutatják a község területén talált régészeti leleteket. 13.15-től a testvértelepülések képviselői tanácskoznak, majd 17.30-kor megkoszorúzzák a Szent György-szobrot.
Az ünnepi műsor 17.15-kor kezdődik a művelődési otthonban Novák József címerkiállításának megnyitásával, 18 órától tizenegy helyi kórus lép fel. 20.30-kor ünnepélyes keretek között átadják a díszpolgári címeket: Opris Ilarie Gheorghe író- történésznek és Baricz Lajos pap-költőnek. 20.45-től a Sárkányölő Szent György festészeti verseny nyerteseit díjazzák, míg este élőzenére mulathatnak a szentgyörgyiek.
Szombaton délelőtt folytatódik a focibajnokság, illetve búcsús szentmisét tartanak a római katolikus templomban. Délután a községismertető vetélkedőre kerül sor. Vasárnap 16 órától a Caritas Egyesület a művelődési otthonban az időseknek szervez népdaldélutánt. 18 órától a csejdi művelődési otthonban fánksütő verseny lesz. Április 26-án, hétfőn 10 órától a gimnáziumban a nyugdíjba vonult pedagógusokat köszöntik.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 21.
Kezdődik a Stúdió Fesztivál
Holnap kezdődik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szervezésében az ország felsőoktatási színművészeti intézményeinek egyetlen szemléje, a Stúdió Fesztivál. Az előadásokban, műhelymunkákban, konferenciákban bővelkedő szemlén részt vesznek (és előadásaikból is bemutatnak) a bukaresti, kolozsvári, craiovai, galaci, jászvásári, nagyszebeni egyetemek és természetesen a házigazda intézmény. A megnyitóünnepségre reggel 10 órakor kerül sor az egyetem udvarán, 11 órakor már a craiovai hallgatók adják elő Retro Circul Matteo című produkciójukat. Magyar nyelvű előadásokra is csütörtökön (Play Strindberg 17 órakor, illetve Patkányok 21 órakor a kolozsváriak előadásában), valamint pénteken (Egy asszonygyilkos vallomása – 21 órakor) kerül sor. Minden előadást beszélgetés követ az előcsarnokban az egyetem tanárainak moderálásával, de könyvbemutatókra, filmvetítésre is ellátogathat a színházszerető érdeklődő. Mindezekről (is) szó esett a szemle kapcsán kedd délelőtt szervezett sajtótájékoztatón, az intézmény előcsarnokában.
A felszólalók közül dr. Gáspárik Attila rektor üdvözölte a megjelenteket.
– A színiiskolák fesztiválját szervezzük, az egyetlent az országban – a bolognai rendszerre való áttérés óta próbálunk minél több, tapasztalatcserére alkalmat adó rendezvényt lebonyolítani. Ez a fesztivál legfőbb célja, le akarjuk tesztelni önmagunkat, és látni, hogy mások hol tartanak. A többiekhez képest igencsak jó körülmények között dolgozhatunk, hiszen még a kolozsváriaknak sincs próbatermük. Ugyanakkor a válság miatt nehéz évet élünk, ezért a fesztivál is diszkrétebb a tervezettnél, eredetileg nagyobb szabásút szerettünk volna, koncertekkel, több kiegészítő rendezvénnyel. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a helyi tanácsnak és a polgármesteri hivatalnak, támogatásuk nélkül nehéz lett volna mindezt összehozni. Itt említeném meg, hogy az egyetem elnöke, dr. Béres András által vezetett Prospero Alapítvány a múlt héten a mindenkori magyar kormány által támogatott legfontosabb alapítványok egyikévé vált, ami azt jelenti, hogy a jövő évtől a magyarországi hatalomtól függetlenül évente fontos összeget – ötmillió forintot – kap támogatásként. Ezt a pénzt teljes egészében az egyetem fejlesztésére fordítjuk. Az alapítvány segítsége nélkül a bentlakásaink sem készülhettek volna el.
Ami a fesztivált illeti, társigazgatói Harsányi Zsolt és Liviu Topuzu, a zsűri tagjai: Laura Codreanu elnök (az UNITER ügyvezető igazgatója), Anca Rotescu színikritikus, Marius Zarafescu (a művelődési minisztérium munkatársa, színházszakértő), valamint Bereczki Edit és Petronela Moraru televíziós újságírók. A szemle előadásaira ötven jegyet a nézőknek foglaltunk le, ami jelzi, hogy a szemle nyitott, a műhelymunkákba a részt vevő összes diák bekapcsolódhat – hallottuk Gáspárik Attilától, aki újságírói kérdésekre válaszolva megemlítette: a szemle költségvetését nehéz meghatározni, mert a legtöbb támogatás nem anyagi jellegű, a polgármesteri hivatal a résztvevők – körülbelül száz diák – elszállásolását, reggelijét vállalta, a díjak sem lesznek anyagi természetűek. A tavaly azért nem sikerült a szemlét megszervezni, mert a minisztérium december 26-án küldte át a szükséges összeget, amelyet az év végéig, ugye, el kell költeni... Az egyetem által folyton szorgalmazott együttműködés a város kulturális intézményei között viszont kezdi meghozni gyümölcsét: a fesztivál előadásainak egyaránt teret ad a Stúdió Színház, az Ariel Színház, a 74 Színház és a Nemzeti. A szemle a hét végéig tart, a díjkiosztó ünnepségre vasárnap este 6 órakor kerül sor, a szervezők várnak minden színházszeretőt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
Holnap kezdődik a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szervezésében az ország felsőoktatási színművészeti intézményeinek egyetlen szemléje, a Stúdió Fesztivál. Az előadásokban, műhelymunkákban, konferenciákban bővelkedő szemlén részt vesznek (és előadásaikból is bemutatnak) a bukaresti, kolozsvári, craiovai, galaci, jászvásári, nagyszebeni egyetemek és természetesen a házigazda intézmény. A megnyitóünnepségre reggel 10 órakor kerül sor az egyetem udvarán, 11 órakor már a craiovai hallgatók adják elő Retro Circul Matteo című produkciójukat. Magyar nyelvű előadásokra is csütörtökön (Play Strindberg 17 órakor, illetve Patkányok 21 órakor a kolozsváriak előadásában), valamint pénteken (Egy asszonygyilkos vallomása – 21 órakor) kerül sor. Minden előadást beszélgetés követ az előcsarnokban az egyetem tanárainak moderálásával, de könyvbemutatókra, filmvetítésre is ellátogathat a színházszerető érdeklődő. Mindezekről (is) szó esett a szemle kapcsán kedd délelőtt szervezett sajtótájékoztatón, az intézmény előcsarnokában.
A felszólalók közül dr. Gáspárik Attila rektor üdvözölte a megjelenteket.
– A színiiskolák fesztiválját szervezzük, az egyetlent az országban – a bolognai rendszerre való áttérés óta próbálunk minél több, tapasztalatcserére alkalmat adó rendezvényt lebonyolítani. Ez a fesztivál legfőbb célja, le akarjuk tesztelni önmagunkat, és látni, hogy mások hol tartanak. A többiekhez képest igencsak jó körülmények között dolgozhatunk, hiszen még a kolozsváriaknak sincs próbatermük. Ugyanakkor a válság miatt nehéz évet élünk, ezért a fesztivál is diszkrétebb a tervezettnél, eredetileg nagyobb szabásút szerettünk volna, koncertekkel, több kiegészítő rendezvénnyel. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a helyi tanácsnak és a polgármesteri hivatalnak, támogatásuk nélkül nehéz lett volna mindezt összehozni. Itt említeném meg, hogy az egyetem elnöke, dr. Béres András által vezetett Prospero Alapítvány a múlt héten a mindenkori magyar kormány által támogatott legfontosabb alapítványok egyikévé vált, ami azt jelenti, hogy a jövő évtől a magyarországi hatalomtól függetlenül évente fontos összeget – ötmillió forintot – kap támogatásként. Ezt a pénzt teljes egészében az egyetem fejlesztésére fordítjuk. Az alapítvány segítsége nélkül a bentlakásaink sem készülhettek volna el.
Ami a fesztivált illeti, társigazgatói Harsányi Zsolt és Liviu Topuzu, a zsűri tagjai: Laura Codreanu elnök (az UNITER ügyvezető igazgatója), Anca Rotescu színikritikus, Marius Zarafescu (a művelődési minisztérium munkatársa, színházszakértő), valamint Bereczki Edit és Petronela Moraru televíziós újságírók. A szemle előadásaira ötven jegyet a nézőknek foglaltunk le, ami jelzi, hogy a szemle nyitott, a műhelymunkákba a részt vevő összes diák bekapcsolódhat – hallottuk Gáspárik Attilától, aki újságírói kérdésekre válaszolva megemlítette: a szemle költségvetését nehéz meghatározni, mert a legtöbb támogatás nem anyagi jellegű, a polgármesteri hivatal a résztvevők – körülbelül száz diák – elszállásolását, reggelijét vállalta, a díjak sem lesznek anyagi természetűek. A tavaly azért nem sikerült a szemlét megszervezni, mert a minisztérium december 26-án küldte át a szükséges összeget, amelyet az év végéig, ugye, el kell költeni... Az egyetem által folyton szorgalmazott együttműködés a város kulturális intézményei között viszont kezdi meghozni gyümölcsét: a fesztivál előadásainak egyaránt teret ad a Stúdió Színház, az Ariel Színház, a 74 Színház és a Nemzeti. A szemle a hét végéig tart, a díjkiosztó ünnepségre vasárnap este 6 órakor kerül sor, a szervezők várnak minden színházszeretőt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 21.
Ezek a gyerekek fantasztikusak!
Kérdezett: Bölöni Domokos
Mint jeleztük, a marosvásárhelyi kórusfesztivált követően vendégszereplésre indult a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar. Kovács András karnagyot megkértük, számoljon be a budapesti útról.
– Szép és sikeres vendégszereplésen vett részt a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar a múlt hét végén. Együttesünket a XXXIV. Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangversenyére hívták meg a rendezők Budapestre. Péntek este érkeztünk a magyar fővárosba, itt az unitárius egyház vendégszeretetét élveztük, ők szállásoltak el bennünket. Szombaton délelőtt sétálhattunk, gyönyörködhettünk a főváros szépségében, hiszen az Isten is velünk tartott, csodás napsütéses tavaszi idővel ajándékozott meg. Este hat órai kezdettel vendéglátóink szép és jó akusztikájú kis templomában hangversenyt adtunk, az unitárius vallás nyitottságának köszönhetően egyházzenei és világi műsorral, melyből nem hiányoztak a humoros, vidám népdalfeldolgozások sem.
Vasárnap reggel, miután elbúcsúztunk vendéglátóinktól, a várba mentünk, ahol a Mátyás-templomban a reggeli szentmisén szolgáltunk. Két magyarországi és egy bécsi kórus társaságában énekeltük Bárdos Missa Tertiáját, majd az áldozás ideje alatt kórusunk az alkalomhoz illő műveket adott elő. Mise után a Farkasréti temetőben a kórusok Bárdos Lajos családjának tagjai társaságában megkoszorúzták a zeneszerző sírját. Elzarándokoltunk Kodály Zoltán és Bartók Béla síremlékéhez is.
Délután a Tudományos Akadémia dísztermében a Zenei Hetek nyitóhangversenyén énekeltünk, négy kórus társaságában. A Mezőkeresztesi Kórus (karvezetője Birtalan Judit), a bécsi Liszt Ferenc Kórus (Simon Márta), a Bátaszéki Pedagóguskórus (Maul Péter) és a budapesti Semmelweis Vegyes Kar (Oláh Márta) után zárókórusként lépett színpadra a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar. Műsorunknak nagy sikere volt, olyannyira, hogy a meg nem szűnő tapsot ráadásszámmal köszöntük meg. Ezek a gyerekek fantasztikusak!
A hagyományos összkar Bárdos Lajos Tábortűznél című kórusművének vezénylését is rám bízták.
Az ifjúsági kórusok hangzásának szépsége, frissessége magával ragadó, a baj csak az, hogy szinte évenként változik a kórus összetétele. Számomra külön öröm volt, hogy sikerült a tavaly őszi nagy "vérveszteség" után – hiszen sokan végeztek egyetemet, líceumot, és elhagyták a várost – aránylag rövid idő alatt "begyógyítani új emberekkel a sebeket", és a nagyobb részben új repertoárt megtanulni. Az ilyen sikerek, együttlétek fontosak a fiatalok számára is, hiszen igazolását láthatják annak, hogy jól dolgoztak, hogy az együtt eltöltött próbáknak, munkájuknak megvan az eredménye. A közönség soraiban pedig a magyar kórusélet személyiségei, zeneszerzők és karnagyok tapsoltak, ezért is volt nagy öröm számunkra az elismerés.
Népújság (Marosvásárhely)
Kérdezett: Bölöni Domokos
Mint jeleztük, a marosvásárhelyi kórusfesztivált követően vendégszereplésre indult a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar. Kovács András karnagyot megkértük, számoljon be a budapesti útról.
– Szép és sikeres vendégszereplésen vett részt a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar a múlt hét végén. Együttesünket a XXXIV. Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangversenyére hívták meg a rendezők Budapestre. Péntek este érkeztünk a magyar fővárosba, itt az unitárius egyház vendégszeretetét élveztük, ők szállásoltak el bennünket. Szombaton délelőtt sétálhattunk, gyönyörködhettünk a főváros szépségében, hiszen az Isten is velünk tartott, csodás napsütéses tavaszi idővel ajándékozott meg. Este hat órai kezdettel vendéglátóink szép és jó akusztikájú kis templomában hangversenyt adtunk, az unitárius vallás nyitottságának köszönhetően egyházzenei és világi műsorral, melyből nem hiányoztak a humoros, vidám népdalfeldolgozások sem.
Vasárnap reggel, miután elbúcsúztunk vendéglátóinktól, a várba mentünk, ahol a Mátyás-templomban a reggeli szentmisén szolgáltunk. Két magyarországi és egy bécsi kórus társaságában énekeltük Bárdos Missa Tertiáját, majd az áldozás ideje alatt kórusunk az alkalomhoz illő műveket adott elő. Mise után a Farkasréti temetőben a kórusok Bárdos Lajos családjának tagjai társaságában megkoszorúzták a zeneszerző sírját. Elzarándokoltunk Kodály Zoltán és Bartók Béla síremlékéhez is.
Délután a Tudományos Akadémia dísztermében a Zenei Hetek nyitóhangversenyén énekeltünk, négy kórus társaságában. A Mezőkeresztesi Kórus (karvezetője Birtalan Judit), a bécsi Liszt Ferenc Kórus (Simon Márta), a Bátaszéki Pedagóguskórus (Maul Péter) és a budapesti Semmelweis Vegyes Kar (Oláh Márta) után zárókórusként lépett színpadra a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar. Műsorunknak nagy sikere volt, olyannyira, hogy a meg nem szűnő tapsot ráadásszámmal köszöntük meg. Ezek a gyerekek fantasztikusak!
A hagyományos összkar Bárdos Lajos Tábortűznél című kórusművének vezénylését is rám bízták.
Az ifjúsági kórusok hangzásának szépsége, frissessége magával ragadó, a baj csak az, hogy szinte évenként változik a kórus összetétele. Számomra külön öröm volt, hogy sikerült a tavaly őszi nagy "vérveszteség" után – hiszen sokan végeztek egyetemet, líceumot, és elhagyták a várost – aránylag rövid idő alatt "begyógyítani új emberekkel a sebeket", és a nagyobb részben új repertoárt megtanulni. Az ilyen sikerek, együttlétek fontosak a fiatalok számára is, hiszen igazolását láthatják annak, hogy jól dolgoztak, hogy az együtt eltöltött próbáknak, munkájuknak megvan az eredménye. A közönség soraiban pedig a magyar kórusélet személyiségei, zeneszerzők és karnagyok tapsoltak, ezért is volt nagy öröm számunkra az elismerés.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 21.
Folytatódik a határvita Hargita és Neamţ megye között
Miközben a Hargita Megyei Törvényszéken tárgyalták a Hargita és Neamţ megye között zajló határvitát, Gyilkostón a Nagyhagymás–Békás-szoros Nemzeti Parkőrség szervezett természetvédelmi meghallgatást a gyergyószentmiklósi önkormányzat által építendő sípályakomplexum, illetve a Neamţ megyei Békás falu (Bicaz Chei) azon igényéről, hogy a Mária-forrás vizét be szeretnék fogni közhasznú célokra. A két megye közötti pert június 8-ra halasztották, a természetvédelmi meghallgatáson még nem született végső döntés.
Nem ismernek határt. Évek óta vitatják a két megye közti határ helyét. Mint ismeretes, a Hargita és Neamţ megye közötti határvita évek óta húzódó probléma, melyre máig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A vita tárgyát az a több tízhektáros terület képezi, amelyet mindkét megye magáénak akar tudni.
A két megye önkormányzati vezetői többször is tárgyalóasztalhoz ültek, 2005-ben közös bizottságot is létrehoztak, amely a határvitaügyben kellett volna döntsön. Legutóbb tavaly augusztusban zajlott egy tárgyalás Gyilkostó üdülőtelepen, ahol a felek abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott közös bizottság döntse el, hol van a tényleges határ a két megye között. Míg Hargita megye és Gyergyószentmiklós elöljárói ragaszkodnak az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt határokhoz, addig Neamţ megye önkormányzatának képviselői és Békás település elöljárói az 1987-ben kiigazított, és 1998-ban gyergyószentmiklósi elöljárók által aláírással is elismert határokat tekintik érvényesnek.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás- és a Békás-patak találkozását ismerik el határnak. Hargita megye tanácsa azt követően perelte be Neamţ megye önkormányzatát és prefektúráját, miután többször is felszólította a szomszédos megye elöljáróit, hogy a múlt év augusztusi tárgyalások értelmében nevezze ki a szakembereit a közös szakbizottságba. Hargita megye elöljárói sérelmezik, hogy Mihai Archip Neamţ megyei prefektus megtagadta a szakemberek delegálását a közös szakbizottságba.
Archip szükségtelennek tartja a szakbizottságot, ugyanis szerinte kataszteri dokumentumok és az 1998-ban a gyergyószentmiklósi önkormányzat által aláírt dokumentum bizonyítja, hogy a kérdéses terület az övék. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke szerint azonban az 1998-ban kiállított dokumentum nem érvényes, mert nem törvény szerint állították ki, a kérdéses dokumentum semmissé nyilvánításáért egyébként a gyergyószentmiklósi önkormányzat és a kataszteri hivatal is pert kezdeményezett.
Neamţ megye azonban más módszerekkel is erősíteni próbálja helyzetét a Békás-szorosban, ugyanis Békás község tegnapi természetvédelmi meghallgatásra előterjesztett projektje értelmében éppen a vitás területen lévő Mária-forrás vizét akarják ivóvízként hasznosítani. A Gheorghe Oniga polgármester által bemutatott tervek szerint első fázisban Békás községet szeretnék ellátni ivóvízzel, majd a későbbiek során juttatnának Damok és Magyarbékás községeknek is a Mária-forrás vizéből.
Elmondta: a Natura 2000 természetvédelmi övezetben lévő területen nem okoznának semmilyen környezetromboló tevékenységet a forrás környékén. Cosmin Butnar, a Nagyhagymás– Békás-szoros Nemzeti Parkőrség vezetője kifejtette, a természetvédelmi engedélyt csak úgy adhatják meg, ha módosítják a terület rendeltetését, vagyis megszüntetik szigorúan védett területnek tekinteni. Hasonlóan vélekedett a gyergyószentmiklósi önkormányzat által benyújtott sípályakomplexum terveiről is, amelyet Mezei János polgármester mutatott be a jelenlévőknek. Döntés még nem született egyik tervet illetően sem.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)
Miközben a Hargita Megyei Törvényszéken tárgyalták a Hargita és Neamţ megye között zajló határvitát, Gyilkostón a Nagyhagymás–Békás-szoros Nemzeti Parkőrség szervezett természetvédelmi meghallgatást a gyergyószentmiklósi önkormányzat által építendő sípályakomplexum, illetve a Neamţ megyei Békás falu (Bicaz Chei) azon igényéről, hogy a Mária-forrás vizét be szeretnék fogni közhasznú célokra. A két megye közötti pert június 8-ra halasztották, a természetvédelmi meghallgatáson még nem született végső döntés.
Nem ismernek határt. Évek óta vitatják a két megye közti határ helyét. Mint ismeretes, a Hargita és Neamţ megye közötti határvita évek óta húzódó probléma, melyre máig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A vita tárgyát az a több tízhektáros terület képezi, amelyet mindkét megye magáénak akar tudni.
A két megye önkormányzati vezetői többször is tárgyalóasztalhoz ültek, 2005-ben közös bizottságot is létrehoztak, amely a határvitaügyben kellett volna döntsön. Legutóbb tavaly augusztusban zajlott egy tárgyalás Gyilkostó üdülőtelepen, ahol a felek abban állapodtak meg, hogy a 2005-ben létrehozott közös bizottság döntse el, hol van a tényleges határ a két megye között. Míg Hargita megye és Gyergyószentmiklós elöljárói ragaszkodnak az 1968-as megyésítés alkalmával kijelölt határokhoz, addig Neamţ megye önkormányzatának képviselői és Békás település elöljárói az 1987-ben kiigazított, és 1998-ban gyergyószentmiklósi elöljárók által aláírással is elismert határokat tekintik érvényesnek.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a Hargita megyei szakemberek a Lapos-pataknak a műúttal való találkozását tekintik határvonalnak, addig a Neamţ megyeiek a Kupás- és a Békás-patak találkozását ismerik el határnak. Hargita megye tanácsa azt követően perelte be Neamţ megye önkormányzatát és prefektúráját, miután többször is felszólította a szomszédos megye elöljáróit, hogy a múlt év augusztusi tárgyalások értelmében nevezze ki a szakembereit a közös szakbizottságba. Hargita megye elöljárói sérelmezik, hogy Mihai Archip Neamţ megyei prefektus megtagadta a szakemberek delegálását a közös szakbizottságba.
Archip szükségtelennek tartja a szakbizottságot, ugyanis szerinte kataszteri dokumentumok és az 1998-ban a gyergyószentmiklósi önkormányzat által aláírt dokumentum bizonyítja, hogy a kérdéses terület az övék. Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke szerint azonban az 1998-ban kiállított dokumentum nem érvényes, mert nem törvény szerint állították ki, a kérdéses dokumentum semmissé nyilvánításáért egyébként a gyergyószentmiklósi önkormányzat és a kataszteri hivatal is pert kezdeményezett.
Neamţ megye azonban más módszerekkel is erősíteni próbálja helyzetét a Békás-szorosban, ugyanis Békás község tegnapi természetvédelmi meghallgatásra előterjesztett projektje értelmében éppen a vitás területen lévő Mária-forrás vizét akarják ivóvízként hasznosítani. A Gheorghe Oniga polgármester által bemutatott tervek szerint első fázisban Békás községet szeretnék ellátni ivóvízzel, majd a későbbiek során juttatnának Damok és Magyarbékás községeknek is a Mária-forrás vizéből.
Elmondta: a Natura 2000 természetvédelmi övezetben lévő területen nem okoznának semmilyen környezetromboló tevékenységet a forrás környékén. Cosmin Butnar, a Nagyhagymás– Békás-szoros Nemzeti Parkőrség vezetője kifejtette, a természetvédelmi engedélyt csak úgy adhatják meg, ha módosítják a terület rendeltetését, vagyis megszüntetik szigorúan védett területnek tekinteni. Hasonlóan vélekedett a gyergyószentmiklósi önkormányzat által benyújtott sípályakomplexum terveiről is, amelyet Mezei János polgármester mutatott be a jelenlévőknek. Döntés még nem született egyik tervet illetően sem.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 21.
Regionális csúcstalálkozó Szatmárnémetiben
Szatmárnémetiben ülésezett tegnap az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközök (ENPI) Határon Átnyúló Együttműködési Program magyarországi, romániai, szlovákiai és ukrajnai képviselete. A gyűlésen az elmúlt időszak pályázatait értékelték ki.
Az ENPI pályázati program az említett három európai uniós tagország egymás közötti, illetve Ukrajnával való közös gazdasági és társadalmi partnersége érdekében jött létre. A több mint 68,6 millió euró összértékű programot 2008. szeptember 23-án fogadták el Brüsszelben, és első pályázati felhívását tavaly nyáron tették közzé.
A közös monitoringbizottság döntése nyomán idén 13,3 millió eurót osztanak majd szét a nyertesek között. Danku Pál, a program Szatmárnémetiben működő romániai területi irodájának vezetője lapunk kérdésére elmondta, a közgyűlésen az utóbbi időszakban benyújtott 150 pályázatot vették számba, amelyből 76-ban romániai partnerek is szerepelnek.
„A program keretében 50 pályázat kapott kedvező elbírálást, ám mi valamennyit szemügyre vettünk, hiszen csak így vonhatók le általános következtetések” – fogalmazott az irodavezető. Danku szerint olyan pályázatok is vannak, amelyek két, esetleg három ország hozzájárulásával jöttek létre, vagy amelyekben mind a négy állam érdekelt. „A prioritást a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése, a környezet minőségének javítása, a határok átjárhatóságának növelése jelenti” – tette hozzá Danku.
Emellett pályázati forrásból a térség kisvállalkozói közös kommunikációs csatornát építenének ki, és több határ menti település közösen újítaná fel a közöttük futó, egykori országutakat, vasútvonalakat és az Ukrajna felé vezető határátkelő pontokat. „Az ENPI lényeges pontja, hogy minden pályázatba be kell vonni egy ukrán partnert is, így segítve a határ menti ukrán megyék fejlődését” – nyilatkozta Lázár Zoltán, Tánczos Barna turisztikai és vidékfejlesztési államtitkár tanácsadója. Lázár hozzátette, a szomszédsági program keretében benyújtott pályázatok finanszírozását 80 százalékban az EU, 17 százalékban a román kormány, 3 százalékban pedig a pályázó fél biztosítja. Az eddig benyújtott pályázatok mindegyikében Magyarország szerepelt projektvezető partnerként. A következő kiírás 2010 májusában indul és szeptemberében zárul le. A részletes kiírást www.huskroua-cbc.net internetes oldalon lehet tanulmányozni.
Végh Balázs
Krónika (Kolozsvár)
Szatmárnémetiben ülésezett tegnap az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszközök (ENPI) Határon Átnyúló Együttműködési Program magyarországi, romániai, szlovákiai és ukrajnai képviselete. A gyűlésen az elmúlt időszak pályázatait értékelték ki.
Az ENPI pályázati program az említett három európai uniós tagország egymás közötti, illetve Ukrajnával való közös gazdasági és társadalmi partnersége érdekében jött létre. A több mint 68,6 millió euró összértékű programot 2008. szeptember 23-án fogadták el Brüsszelben, és első pályázati felhívását tavaly nyáron tették közzé.
A közös monitoringbizottság döntése nyomán idén 13,3 millió eurót osztanak majd szét a nyertesek között. Danku Pál, a program Szatmárnémetiben működő romániai területi irodájának vezetője lapunk kérdésére elmondta, a közgyűlésen az utóbbi időszakban benyújtott 150 pályázatot vették számba, amelyből 76-ban romániai partnerek is szerepelnek.
„A program keretében 50 pályázat kapott kedvező elbírálást, ám mi valamennyit szemügyre vettünk, hiszen csak így vonhatók le általános következtetések” – fogalmazott az irodavezető. Danku szerint olyan pályázatok is vannak, amelyek két, esetleg három ország hozzájárulásával jöttek létre, vagy amelyekben mind a négy állam érdekelt. „A prioritást a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése, a környezet minőségének javítása, a határok átjárhatóságának növelése jelenti” – tette hozzá Danku.
Emellett pályázati forrásból a térség kisvállalkozói közös kommunikációs csatornát építenének ki, és több határ menti település közösen újítaná fel a közöttük futó, egykori országutakat, vasútvonalakat és az Ukrajna felé vezető határátkelő pontokat. „Az ENPI lényeges pontja, hogy minden pályázatba be kell vonni egy ukrán partnert is, így segítve a határ menti ukrán megyék fejlődését” – nyilatkozta Lázár Zoltán, Tánczos Barna turisztikai és vidékfejlesztési államtitkár tanácsadója. Lázár hozzátette, a szomszédsági program keretében benyújtott pályázatok finanszírozását 80 százalékban az EU, 17 százalékban a román kormány, 3 százalékban pedig a pályázó fél biztosítja. Az eddig benyújtott pályázatok mindegyikében Magyarország szerepelt projektvezető partnerként. A következő kiírás 2010 májusában indul és szeptemberében zárul le. A részletes kiírást www.huskroua-cbc.net internetes oldalon lehet tanulmányozni.
Végh Balázs
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 21.
Tanszünet az iskolákban
Miután tegnap sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, mindenképp megtartják holnap a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat az oktatási szakszervezetek. Van, aki nem csatlakozik.
Eredménytelen tárgyalás. Biztosnak látszik immár a csütörtöki általános oktatási sztrájk
Tanítási szünet lesz holnap várhatóan az ország szinte valamennyi oktatási intézményében, miután a tanügyi szakszervezeteknek tegnapi egyeztetésükön sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel.
A három nagy tanügyi szakszervezet, a FSLI, a Spiru Haret, valamint a FEN vezetői a tárgyalásokat követően leszögezték, holnap mindenképp megtartják a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat, ugyanakkor abbéli elégedetlenségüknek is hangot adtak, hogy a szaktárca vezetője nem is hozta szóba a tiltakozó akciót.
Az egyeztetésen főként a készülő oktatási törvényről, illetve a tanügyben felmerülő különböző gondokról tárgyaltak. Liviu Pop, a FSLI főtitkára elmondta, a 114-es sürgősségi kormányrendeletről, a különböző juttatásokról is szó esett, azonban a tárgyaló partnereknek egyetlen témában sem sikerült közös álláspontra helyezkedniük.
A miniszter eközben felszólította a szakszervezetieket, hogy kezdjék el ismét bevezetni a jegyeket, minősítéseket a naplóba, illetve vegyenek részt az érettségin, s szervezzék meg az egységes félévi dolgozatírásokat, szerinte ugyanis mindezek megtagadása törvényellenes cselekedetnek minősül.
Sztrájk a Nagyváradi Egyetemen
Sztrájkot hirdetett a Nagyváradi Egyetem diákszervezete. Az Adrian Dumitru Dume, az egyetem szenátusában részt vevő hallgatók elnöke által aláírt közleményben az áll, hogy az oktatókkal együtt békésen kívánnak tiltakozni a hamarosan a parlament elé kerülő tanügyi törvénytervezet ellen.
„Ezúton arra biztatom az egyetem összes hallgatóját, hogy csatlakozzanak az országos kezdeményezéshez, és ne jelenjenek meg az órákon, mert ha a törvényt jelenlegi formájában fogadja el Románia parlamentje, a fiatal generáció akadémiai előmenetele kerül veszélybe” – fogalmaz a levélben az elnök. Dume úgy véli, hogy a tervezett egyetem-összevonások miatt számos hallgató a tanulmányi eredményeitől függetlenül elveszítheti költségtérítéses helyét, és ha a tanügyi törvényt mostani formájában ültetik gyakorlatba, a diákoknak semmilyen beleszólásuk nem lesz az intézmény működésébe, ráadásul nem is lesz, aki megvédje őket „az egyetemen kívülről származó vezetőség visszaéléseitől”, amely vezetőség szerintük csak a saját anyagi jólétét és nem a felsőoktatási intézmény sorsát tartja szem előtt.
A szabályozás a közlemény szerint a legkárosabb, amely valaha a romániai oktatási rendszert sújtotta. A tanügyi törvényt elsietettnek és következetlennek nevezi Dume, és elfogadhatatlannak tartja, hogy egy európai uniós tagállamban olyan szabályt is megfogalmazhattak, mely szerint az egyetemisták saját lakásai egyetemi területnek számítanak.
Nagy Orsolya
„Elmagyaráztuk a szaktárcavezetőnek, hogy ezek közül a cselekedetek közül egyik sem illegális. Senki nem kényszeríthet minket arra, hogy részt vegyünk ezeken a megmérettetéseken, ha azért minket nem fizetnek ki. S arra sem kényszeríthet senki, hogy beírjuk a jegyeket, minősítéseket a naplóba” – részletezte Liviu Pop.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy ha a felmerülő gondokat az illetékes hatóságok nem orvosolják belátható időn belül, akkor a problémák súlyosbodni fognak. Hiszen – tette hozzá – május végén, július elején folytatódik az érettségi, azonban az oktatók készek arra, hogy ebben az időszakban meghatározatlan ideig felfüggesszék a tanítást.
Tudor Spiridon, a Spiru Haret szakszervezeti tömörülés vezetője ismételten hangsúlyozta, hogy a megyei tanfelügyelőségek, illetve az oktatási intézmények igazgatói folyamatosan zsarolják azokat a pedagógusokat, akik részt vesznek a vizsgáztató bizottságokban.
A szakszervezeti vezetők egyébként úgy ítélik meg, a tegnapi tárgyalás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy sikerült megállapodniuk, pénteken ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az érdekvédelmiek és az oktatási minisztérium képviselői, hogy a pluszjuttatásokról egyeztessenek.
„Amikor a juttatásokról esik szó, az oktatási tárcavezető vagy nem akarja megoldani a problémát, vagy csak kitérő válaszokat ad” – ecsetelte Spiridon.
A szakszervezeti vezetők ugyanakkor arról is tájékoztattak, hogy több megye tanárai nem csatlakoznak a tiltakozó akcióhoz, példaként Buzău és Brassó megyét említették meg.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
Miután tegnap sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, mindenképp megtartják holnap a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat az oktatási szakszervezetek. Van, aki nem csatlakozik.
Eredménytelen tárgyalás. Biztosnak látszik immár a csütörtöki általános oktatási sztrájk
Tanítási szünet lesz holnap várhatóan az ország szinte valamennyi oktatási intézményében, miután a tanügyi szakszervezeteknek tegnapi egyeztetésükön sem sikerült megállapodásra jutniuk Daniel Funeriu oktatási miniszterrel.
A három nagy tanügyi szakszervezet, a FSLI, a Spiru Haret, valamint a FEN vezetői a tárgyalásokat követően leszögezték, holnap mindenképp megtartják a korábban meghirdetett általános sztrájkjukat, ugyanakkor abbéli elégedetlenségüknek is hangot adtak, hogy a szaktárca vezetője nem is hozta szóba a tiltakozó akciót.
Az egyeztetésen főként a készülő oktatási törvényről, illetve a tanügyben felmerülő különböző gondokról tárgyaltak. Liviu Pop, a FSLI főtitkára elmondta, a 114-es sürgősségi kormányrendeletről, a különböző juttatásokról is szó esett, azonban a tárgyaló partnereknek egyetlen témában sem sikerült közös álláspontra helyezkedniük.
A miniszter eközben felszólította a szakszervezetieket, hogy kezdjék el ismét bevezetni a jegyeket, minősítéseket a naplóba, illetve vegyenek részt az érettségin, s szervezzék meg az egységes félévi dolgozatírásokat, szerinte ugyanis mindezek megtagadása törvényellenes cselekedetnek minősül.
Sztrájk a Nagyváradi Egyetemen
Sztrájkot hirdetett a Nagyváradi Egyetem diákszervezete. Az Adrian Dumitru Dume, az egyetem szenátusában részt vevő hallgatók elnöke által aláírt közleményben az áll, hogy az oktatókkal együtt békésen kívánnak tiltakozni a hamarosan a parlament elé kerülő tanügyi törvénytervezet ellen.
„Ezúton arra biztatom az egyetem összes hallgatóját, hogy csatlakozzanak az országos kezdeményezéshez, és ne jelenjenek meg az órákon, mert ha a törvényt jelenlegi formájában fogadja el Románia parlamentje, a fiatal generáció akadémiai előmenetele kerül veszélybe” – fogalmaz a levélben az elnök. Dume úgy véli, hogy a tervezett egyetem-összevonások miatt számos hallgató a tanulmányi eredményeitől függetlenül elveszítheti költségtérítéses helyét, és ha a tanügyi törvényt mostani formájában ültetik gyakorlatba, a diákoknak semmilyen beleszólásuk nem lesz az intézmény működésébe, ráadásul nem is lesz, aki megvédje őket „az egyetemen kívülről származó vezetőség visszaéléseitől”, amely vezetőség szerintük csak a saját anyagi jólétét és nem a felsőoktatási intézmény sorsát tartja szem előtt.
A szabályozás a közlemény szerint a legkárosabb, amely valaha a romániai oktatási rendszert sújtotta. A tanügyi törvényt elsietettnek és következetlennek nevezi Dume, és elfogadhatatlannak tartja, hogy egy európai uniós tagállamban olyan szabályt is megfogalmazhattak, mely szerint az egyetemisták saját lakásai egyetemi területnek számítanak.
Nagy Orsolya
„Elmagyaráztuk a szaktárcavezetőnek, hogy ezek közül a cselekedetek közül egyik sem illegális. Senki nem kényszeríthet minket arra, hogy részt vegyünk ezeken a megmérettetéseken, ha azért minket nem fizetnek ki. S arra sem kényszeríthet senki, hogy beírjuk a jegyeket, minősítéseket a naplóba” – részletezte Liviu Pop.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy ha a felmerülő gondokat az illetékes hatóságok nem orvosolják belátható időn belül, akkor a problémák súlyosbodni fognak. Hiszen – tette hozzá – május végén, július elején folytatódik az érettségi, azonban az oktatók készek arra, hogy ebben az időszakban meghatározatlan ideig felfüggesszék a tanítást.
Tudor Spiridon, a Spiru Haret szakszervezeti tömörülés vezetője ismételten hangsúlyozta, hogy a megyei tanfelügyelőségek, illetve az oktatási intézmények igazgatói folyamatosan zsarolják azokat a pedagógusokat, akik részt vesznek a vizsgáztató bizottságokban.
A szakszervezeti vezetők egyébként úgy ítélik meg, a tegnapi tárgyalás egyetlen pozitív hozadéka az volt, hogy sikerült megállapodniuk, pénteken ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az érdekvédelmiek és az oktatási minisztérium képviselői, hogy a pluszjuttatásokról egyeztessenek.
„Amikor a juttatásokról esik szó, az oktatási tárcavezető vagy nem akarja megoldani a problémát, vagy csak kitérő válaszokat ad” – ecsetelte Spiridon.
A szakszervezeti vezetők ugyanakkor arról is tájékoztattak, hogy több megye tanárai nem csatlakoznak a tiltakozó akcióhoz, példaként Buzău és Brassó megyét említették meg.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 21.
Hitvallók és ügynökök
Bihar megye – Péntek este hat órától filmvetítésre és pódiumbeszélgetésre kerül sor Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
A kommunista rezsim idején „hosszú távon minden annak a szolgálatában állott, hogy az egyházat gúzsba kötve fogságban tartsák” – fogalmazott igen találóan dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a magyarországi római katolikus egyház üldöztetéséről szóló, Hitvallók és ügynökök című, megrázó erejű dokumentumfilmben. Akár ez a gondolat is lehetne ennek a dokumentumfilmnek a mottója, melyet április 23-án, pénteken délután 6 órakor vetítenek le a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. A filmbemutatón jelen lesz Kabay Barna rendező-producer és Petényi Katalin író-rendező. A vetítést követően pódiumbeszélgetésre kerül sor Gergely István (Tiszti) római katolikus esperes vezetésével.
Film és beszélgetés
Az esemény fő szervezője Antal János a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közelmúltkutatási Bizottságának tagja felhívta a figyelmet arra, hogy a vetítésen a dokumentumfilm moziváltozata lesz látható, és nem az a verzió, amelyet a Duna televízióban minisorozatként sugároztak. A pódiumbeszélgetésen az említett meghívottakon kívül részt vesz majd Tőkés László EP-képviselő és Szabó Gyula mezőörsi római-katolikus plébános is. A beszélgetésre a mintegy másfél órás film levetítése után kerül sor. „A rendezvény apropóját az adja, hogy megindult az átvilágítási folyamat. A protestáns egyházak elkezdték a múlttal való szembenézést, mert a titkosszolgálati múlt átvilágításának kérdése Kárpát-medencei vonatkozású, és az egész térséget elevenen érinti. A rendezvény a koronatanúk vallomása révén betekintést nyújt a római-katolikus egyház üldöztetésébe, bár a dokumnetumfilmáltalában a keresztény egyházak üldöztetését mutatja be, különös figyelmet fordítva az állam és egyház kapcsolatára valamint a kommunista állambiztonsági szervek működésére. Hitvallók és ügynökök drámai sorsán és hiteles dokumentumokon keresztül elevenedik meg a múlt a filmkockákon” – fogalmazott Antal János.
Nem tabutéma
Arra a kérdésünkre, hogy van-e közvetlen összefüggés e rendezvény megszervezése illetve aközött a tény között, hogy a romániai római-katolikus püspökségek nem csatlakoztak az erdélyi magyar protestáns egyházak által kezdeményezett átvilágítási munka összehangálásához, Antal János nemmel válaszolt. „A két dolog közvetlenül nem kapcsolódik egymáshoz, de azt hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a protestáns egyházakat üldözte a kommunista rezsim, hiszen a római-katólikus egyházat is ellenségének tartotta az ateista rendszer. Az egyházi átvilágítás kérdése nem lehet tabutéma, mert még mindig érezzük azt a rombolást, amit a kommunista államhatalom az egyházak kebelében véghez vitt, ezért fel kell tárni a visszaéléseket, amelyeket egyházainkon ejtett az ateista hatalom. Ezzel nemcsak az egyházi üldözötteknek és mártíroknak tartozunk, hanem az eljövendő generációknak is” – hangsúlyozta Antal János.
erdon-ro
Bihar megye – Péntek este hat órától filmvetítésre és pódiumbeszélgetésre kerül sor Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében.
A kommunista rezsim idején „hosszú távon minden annak a szolgálatában állott, hogy az egyházat gúzsba kötve fogságban tartsák” – fogalmazott igen találóan dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát a magyarországi római katolikus egyház üldöztetéséről szóló, Hitvallók és ügynökök című, megrázó erejű dokumentumfilmben. Akár ez a gondolat is lehetne ennek a dokumentumfilmnek a mottója, melyet április 23-án, pénteken délután 6 órakor vetítenek le a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának dísztermében. A filmbemutatón jelen lesz Kabay Barna rendező-producer és Petényi Katalin író-rendező. A vetítést követően pódiumbeszélgetésre kerül sor Gergely István (Tiszti) római katolikus esperes vezetésével.
Film és beszélgetés
Az esemény fő szervezője Antal János a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közelmúltkutatási Bizottságának tagja felhívta a figyelmet arra, hogy a vetítésen a dokumentumfilm moziváltozata lesz látható, és nem az a verzió, amelyet a Duna televízióban minisorozatként sugároztak. A pódiumbeszélgetésen az említett meghívottakon kívül részt vesz majd Tőkés László EP-képviselő és Szabó Gyula mezőörsi római-katolikus plébános is. A beszélgetésre a mintegy másfél órás film levetítése után kerül sor. „A rendezvény apropóját az adja, hogy megindult az átvilágítási folyamat. A protestáns egyházak elkezdték a múlttal való szembenézést, mert a titkosszolgálati múlt átvilágításának kérdése Kárpát-medencei vonatkozású, és az egész térséget elevenen érinti. A rendezvény a koronatanúk vallomása révén betekintést nyújt a római-katolikus egyház üldöztetésébe, bár a dokumnetumfilmáltalában a keresztény egyházak üldöztetését mutatja be, különös figyelmet fordítva az állam és egyház kapcsolatára valamint a kommunista állambiztonsági szervek működésére. Hitvallók és ügynökök drámai sorsán és hiteles dokumentumokon keresztül elevenedik meg a múlt a filmkockákon” – fogalmazott Antal János.
Nem tabutéma
Arra a kérdésünkre, hogy van-e közvetlen összefüggés e rendezvény megszervezése illetve aközött a tény között, hogy a romániai római-katolikus püspökségek nem csatlakoztak az erdélyi magyar protestáns egyházak által kezdeményezett átvilágítási munka összehangálásához, Antal János nemmel válaszolt. „A két dolog közvetlenül nem kapcsolódik egymáshoz, de azt hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a protestáns egyházakat üldözte a kommunista rezsim, hiszen a római-katólikus egyházat is ellenségének tartotta az ateista rendszer. Az egyházi átvilágítás kérdése nem lehet tabutéma, mert még mindig érezzük azt a rombolást, amit a kommunista államhatalom az egyházak kebelében véghez vitt, ezért fel kell tárni a visszaéléseket, amelyeket egyházainkon ejtett az ateista hatalom. Ezzel nemcsak az egyházi üldözötteknek és mártíroknak tartozunk, hanem az eljövendő generációknak is” – hangsúlyozta Antal János.
erdon-ro
2010. április 21.
EMKE-díj Dukrét Gézának
Nagyvárad – Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kun Kocsárd-díjjal ismerte el Dukrét Géza, a PBMET elnökének a partiumi magyarság érdekében kifejtett közösségszervező és műemlékmentő munkásságát.
A napokban a kolozsvári Állami Magyar Operában fennállásának 125. évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, mely egybeesett a szervezet éves közgyűlésével. Ez alkalomból díjazták mindazon személyiségek, EMKE-tagok tevékenységét, akik szakterületükön sokat tesznek az erdélyi magyar fennmaradásáért, értékeinek megőrzéséért. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke az EMKE egyik alapítójáról elnevezett Kun Kocsárd-díjat vehetett át, a partiumi magyarság érdekében kifejtett közösségszervező és műemlékmentő munkásságáért.
Laudáció
Mint ahogyan a Szilágyi Aladár közíró által felolvasott laudációban is elhangzott, a földrajztanár az 1989-es fordulatot követően részt vett az Erdélyi Kárpát Egyesület újraalakuló gyűlésén. Az EKE alelnökeként, majd elnökeként tevékenykedett, tagja lett a Kriza János, illetve a Magyar Néprajzi Társaságnak, valamint az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (EME) is. Közben 1993-ban megalapította a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, később Társaságot, melyet a mai napig irányít. Négy év múltán elindította a Partiumi füzetek című sorozatot, melynek eddig 62 kiadványa jelent meg.
A civil összefogással intézményesült, hét megyére kiterjedő értékkutatók és -mentők társasága megalakulása óta minden tavasszal megrendezi Nagyváradon a Partiumi Honismereti Találkozót, ősszel pedig vándorgyűlés formájában a Partiumi Honismereti Konferenciát. A mintegy 120 fős tagság az épített örökség felleltározása, a műemlékvédelem, emlékművek és emléktáblák állítása, a régió jeles szülötteinek népszerűsítése, a helytörténeti és néprajzi kutatásokon kivül az ifjúság számára honismereti táborokat szervez, melyeknek a honismeretre való nevelés mellett gyakorlati eredményei is vannak, hiszen minden alkalommal egy-egy közeli műemlék állagának megőrzése is szerepelt az eddig lezajlott tizenhárom tábor programjában.
A legkedvesebb díj
Dukrét Géza az erdon.ro-nak elmondta: bár számtalan elismeréssel és emlékplakettel jutalmazták már eddig is, melyek közül a magyarországiak talán rangosabbak a Kun Kocsárd-díjnál, mégis ennek örül a legjobban, ez a legkedvesebb számára, mert Erdélyhez, illetve a Partiumhoz kötödik. Azt bizonyítja, hogy a PBMET az egyik legjobban működő szervezet Romániában, amit különben a számtalan rendezvény is fémjelez. Fontos azonban, hogy a könyvkiadáson vagy táborszervezésen túl tanácsadás is szerepel a palettán, neki köszönhető például az, hogy sok templom vagy leromlott állagú műemlék felújításakor nem végeztek kontármunkát.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon-ro
Nagyvárad – Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kun Kocsárd-díjjal ismerte el Dukrét Géza, a PBMET elnökének a partiumi magyarság érdekében kifejtett közösségszervező és műemlékmentő munkásságát.
A napokban a kolozsvári Állami Magyar Operában fennállásának 125. évfordulóját ünnepelte az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, mely egybeesett a szervezet éves közgyűlésével. Ez alkalomból díjazták mindazon személyiségek, EMKE-tagok tevékenységét, akik szakterületükön sokat tesznek az erdélyi magyar fennmaradásáért, értékeinek megőrzéséért. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke az EMKE egyik alapítójáról elnevezett Kun Kocsárd-díjat vehetett át, a partiumi magyarság érdekében kifejtett közösségszervező és műemlékmentő munkásságáért.
Laudáció
Mint ahogyan a Szilágyi Aladár közíró által felolvasott laudációban is elhangzott, a földrajztanár az 1989-es fordulatot követően részt vett az Erdélyi Kárpát Egyesület újraalakuló gyűlésén. Az EKE alelnökeként, majd elnökeként tevékenykedett, tagja lett a Kriza János, illetve a Magyar Néprajzi Társaságnak, valamint az Erdélyi Múzeum Egyesületnek (EME) is. Közben 1993-ban megalapította a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, később Társaságot, melyet a mai napig irányít. Négy év múltán elindította a Partiumi füzetek című sorozatot, melynek eddig 62 kiadványa jelent meg.
A civil összefogással intézményesült, hét megyére kiterjedő értékkutatók és -mentők társasága megalakulása óta minden tavasszal megrendezi Nagyváradon a Partiumi Honismereti Találkozót, ősszel pedig vándorgyűlés formájában a Partiumi Honismereti Konferenciát. A mintegy 120 fős tagság az épített örökség felleltározása, a műemlékvédelem, emlékművek és emléktáblák állítása, a régió jeles szülötteinek népszerűsítése, a helytörténeti és néprajzi kutatásokon kivül az ifjúság számára honismereti táborokat szervez, melyeknek a honismeretre való nevelés mellett gyakorlati eredményei is vannak, hiszen minden alkalommal egy-egy közeli műemlék állagának megőrzése is szerepelt az eddig lezajlott tizenhárom tábor programjában.
A legkedvesebb díj
Dukrét Géza az erdon.ro-nak elmondta: bár számtalan elismeréssel és emlékplakettel jutalmazták már eddig is, melyek közül a magyarországiak talán rangosabbak a Kun Kocsárd-díjnál, mégis ennek örül a legjobban, ez a legkedvesebb számára, mert Erdélyhez, illetve a Partiumhoz kötödik. Azt bizonyítja, hogy a PBMET az egyik legjobban működő szervezet Romániában, amit különben a számtalan rendezvény is fémjelez. Fontos azonban, hogy a könyvkiadáson vagy táborszervezésen túl tanácsadás is szerepel a palettán, neki köszönhető például az, hogy sok templom vagy leromlott állagú műemlék felújításakor nem végeztek kontármunkát.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon-ro
2010. április 21.
Célegyenesben az alkotmányvita
Huszonöt tagú alkotmánymódosító bizottság létrehozását szavazta meg tegnap a parlament két házának együttes plenáris ülése. A testület összetétele is pártokon felüli támogatást élvezett; eszerint a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták nyolc-nyolc, a liberálisok négy, az RMDSZ és a függetlenek két-két, a nemzeti kisebbségek pedig egy tagot delegálhatnak az alkotmánymódosító szakbizottságba.
A kétharmados többséggel döntő testület elnökét a PD-L adja Daniel Buda személyében, helyettesei egy-egy liberális és szociáldemokrata honatya lesznek. A titkári teendőket Varga Attila és Varujan Pambuccian látják el, a szövetség másik „alkotmánymódosító képviselője” Márton Árpád lesz. Mint ismeretes, a tavalyi elnökválasztás első fordulójával párhuzamosan Traian Băsescu államfő kezdeményezésére népszavazást tartottak az egykamarás parlament felállításáról és a képviselők számának háromszázban való maximalizálásáról. Az ellenzéki pártok nem szorítkoznának csupán a népszavazáson feltett két kérdésre.
Új Magyar Szó (Bukarest)
Huszonöt tagú alkotmánymódosító bizottság létrehozását szavazta meg tegnap a parlament két házának együttes plenáris ülése. A testület összetétele is pártokon felüli támogatást élvezett; eszerint a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták nyolc-nyolc, a liberálisok négy, az RMDSZ és a függetlenek két-két, a nemzeti kisebbségek pedig egy tagot delegálhatnak az alkotmánymódosító szakbizottságba.
A kétharmados többséggel döntő testület elnökét a PD-L adja Daniel Buda személyében, helyettesei egy-egy liberális és szociáldemokrata honatya lesznek. A titkári teendőket Varga Attila és Varujan Pambuccian látják el, a szövetség másik „alkotmánymódosító képviselője” Márton Árpád lesz. Mint ismeretes, a tavalyi elnökválasztás első fordulójával párhuzamosan Traian Băsescu államfő kezdeményezésére népszavazást tartottak az egykamarás parlament felállításáról és a képviselők számának háromszázban való maximalizálásáról. Az ellenzéki pártok nem szorítkoznának csupán a népszavazáson feltett két kérdésre.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 21.
Éhes eszkimók
A jobboldal Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Az azonban bizonyosra vehető, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, ezután is erejétől telhetően támogatni fogja a határon túli magyarságot. S egyáltalán nem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai képviselete hogyan részesül ezekből a támogatásokból. Bár a fóka mind kevesebb, az eszkimók mind harciasabbaknak tűnnek...
Az, ami MPP háza táján az elmúlt napokban történt, valóban arra utal, hogy a Fidesz-közeli jobboldal pretendensei közt késélre menő küzdelem kezdődik a magyarországi kegyekért. Szász Jenő, Orbán Viktor egykori székelyföldi üdvöskéje, miután a román igazságszolgáltatás döntésére reagálva rendet teremtett a háza táján, megtisztította a pártot azoktól az „elemektől”, akik vonakodtak alávetni magukat a „többségi” akaratnak. S miután a saját portáján előállt a „rend”, késlekedés nélkül nekiesett a másik esélyes trónkövetelőnek, Tőkés Lászlónak.
Az RMDSZ nyilvánvalóan nem jelent túl nagy konkurenciát, a Fideszhez fűződő kapcsolatai még tisztázatlanok, a múltbeli feszültségek, az RMDSZ-nek a szocialisták iránti tapintatosabb álláspontja feltehetőleg nem mentek feledésbe. S bár a hivatalos fórumokon a Fidesz is a be nem avatkozás politikáját hirdeti, a múlt tapasztalatai alapján joggal számíthatunk arra, hogy Tőkés László Fidesznek tett szolgálatai nem maradnak viszonzatlanul. Ahogyan eddig sem maradtak. Nehéz lenne eldönteni, hogy Tőkés László megválasztásában mekkora szerepe volt Orbán Viktor korteskedéseinek, de bizonyosan nem kevés.
Igaz, a magyarországi kampányból ez ideig mi erdélyiek kimaradtunk. Ami egyébként a kampánynak magának sem tett rosszat. Nem volt Székely Himnusz és nem volt sem Tőkés László, sem Szász Jenő.
Így aztán érthető, hogy utóbbi nem késlekedik az egyébként is rossz napokat élő európarlamenti képviselő ellen frontális támadást elindítani. A vékonyabban csordogáló magyarországi támogatásokért ugyanis mindenekelőtt vele kell megküzdenie.
A hűtlen zsarnok hírébe keveredett férj ellenében most lehet, következésként most kell támadásba lendülni. Az Isten, haza, család hármasság látványos megbomlása könnyen azokat igazolhatja, akik a püspöki ájtatosság mögött korábban is ádáz politikusi ambíciókat szimatoltak.
Bárhogyan legyen is, az események azokat is kétségbe ejtik lassan, akik a romániai magyar politika megreformálását a jobboldal felemelkedésétől, az RMDSZ esélyes vetélytársaként fellépő radikálisabb alternatívától várták. Ezt a jobboldalt a jelek szerint a Fidesz kétharmados győzelme sem igen lesz képes kirángatni a kátyúból, amelybe hangadó személyiségei belevezették.
A jobboldal gyengeségét mi sem bizonyíthatná világosabban, mint az a tény, hogy Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül az elmúlt nyolc évben egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni. Hogy ennek mi volt az oka, annak eldöntését bízzuk a harcban álló felekre. Addig azonban, amíg a két vezéregyéniség mellett senki nem rúghat, labdába aligha számíthatunk rá, hogy a jobboldal olyan politikusi gárdával állhat elő, amely a ciklus végén – hacsak Băsescu elnök addig ránk nem húzza a tíz százalékot – eséllyel versenghet az RMDSZ profi módra politizáló képviselőivel.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktornak sem lesz könnyű. Egy nyíltan gyűlölködő Szlovákiával az oldalában, maga is rászorul a román elnökkel együttműködő RMDSZ-re, hisz a nemzetközi porondon csak ránk való hivatkozással bizonyíthatja, hogy ha van kivel, akkor ő bizony békés és termékeny együttműködésre, gyümölcsöző szomszédságpolitikára képes. A hiba tehát nem bennünk, hanem a szlovákokban van.
Nyilvánvalónak tűnik: mindannyiunknak az volna jó, ha a feltehetően kétharmados Fidesz ezt a tényállást még idejében felismerné.
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)
A jobboldal Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Úgy tűnik, a magyarországi választások a romániai magyar helyzetre is rányomják bélyegüket. Igaz, Magyarország súlyos gazdasági válságban van, s a gyors kilábalás esélyei sem a legjobbak, a magyar állampolgároknak még akkor is nagyon kemény munkának és további megszorításoknak kell elébe nézniük, ha a Fidesz-KDNP csupa Nobel-díjra esélyes zsenit állít a gazdasági tárcák élére.
Az azonban bizonyosra vehető, hogy az Orbán-kormány, ahogy eddig is tette, ezután is erejétől telhetően támogatni fogja a határon túli magyarságot. S egyáltalán nem mindegy, hogy a romániai magyarság politikai képviselete hogyan részesül ezekből a támogatásokból. Bár a fóka mind kevesebb, az eszkimók mind harciasabbaknak tűnnek...
Az, ami MPP háza táján az elmúlt napokban történt, valóban arra utal, hogy a Fidesz-közeli jobboldal pretendensei közt késélre menő küzdelem kezdődik a magyarországi kegyekért. Szász Jenő, Orbán Viktor egykori székelyföldi üdvöskéje, miután a román igazságszolgáltatás döntésére reagálva rendet teremtett a háza táján, megtisztította a pártot azoktól az „elemektől”, akik vonakodtak alávetni magukat a „többségi” akaratnak. S miután a saját portáján előállt a „rend”, késlekedés nélkül nekiesett a másik esélyes trónkövetelőnek, Tőkés Lászlónak.
Az RMDSZ nyilvánvalóan nem jelent túl nagy konkurenciát, a Fideszhez fűződő kapcsolatai még tisztázatlanok, a múltbeli feszültségek, az RMDSZ-nek a szocialisták iránti tapintatosabb álláspontja feltehetőleg nem mentek feledésbe. S bár a hivatalos fórumokon a Fidesz is a be nem avatkozás politikáját hirdeti, a múlt tapasztalatai alapján joggal számíthatunk arra, hogy Tőkés László Fidesznek tett szolgálatai nem maradnak viszonzatlanul. Ahogyan eddig sem maradtak. Nehéz lenne eldönteni, hogy Tőkés László megválasztásában mekkora szerepe volt Orbán Viktor korteskedéseinek, de bizonyosan nem kevés.
Igaz, a magyarországi kampányból ez ideig mi erdélyiek kimaradtunk. Ami egyébként a kampánynak magának sem tett rosszat. Nem volt Székely Himnusz és nem volt sem Tőkés László, sem Szász Jenő.
Így aztán érthető, hogy utóbbi nem késlekedik az egyébként is rossz napokat élő európarlamenti képviselő ellen frontális támadást elindítani. A vékonyabban csordogáló magyarországi támogatásokért ugyanis mindenekelőtt vele kell megküzdenie.
A hűtlen zsarnok hírébe keveredett férj ellenében most lehet, következésként most kell támadásba lendülni. Az Isten, haza, család hármasság látványos megbomlása könnyen azokat igazolhatja, akik a püspöki ájtatosság mögött korábban is ádáz politikusi ambíciókat szimatoltak.
Bárhogyan legyen is, az események azokat is kétségbe ejtik lassan, akik a romániai magyar politika megreformálását a jobboldal felemelkedésétől, az RMDSZ esélyes vetélytársaként fellépő radikálisabb alternatívától várták. Ezt a jobboldalt a jelek szerint a Fidesz kétharmados győzelme sem igen lesz képes kirángatni a kátyúból, amelybe hangadó személyiségei belevezették.
A jobboldal gyengeségét mi sem bizonyíthatná világosabban, mint az a tény, hogy Tőkés Lászlón és Szász Jenőn kívül az elmúlt nyolc évben egyetlen politikust sem volt képes országosan is ismertté tenni. Hogy ennek mi volt az oka, annak eldöntését bízzuk a harcban álló felekre. Addig azonban, amíg a két vezéregyéniség mellett senki nem rúghat, labdába aligha számíthatunk rá, hogy a jobboldal olyan politikusi gárdával állhat elő, amely a ciklus végén – hacsak Băsescu elnök addig ránk nem húzza a tíz százalékot – eséllyel versenghet az RMDSZ profi módra politizáló képviselőivel.
Arról nem is beszélve, hogy Orbán Viktornak sem lesz könnyű. Egy nyíltan gyűlölködő Szlovákiával az oldalában, maga is rászorul a román elnökkel együttműködő RMDSZ-re, hisz a nemzetközi porondon csak ránk való hivatkozással bizonyíthatja, hogy ha van kivel, akkor ő bizony békés és termékeny együttműködésre, gyümölcsöző szomszédságpolitikára képes. A hiba tehát nem bennünk, hanem a szlovákokban van.
Nyilvánvalónak tűnik: mindannyiunknak az volna jó, ha a feltehetően kétharmados Fidesz ezt a tényállást még idejében felismerné.
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 22.
Tőkés László közleménye a Dalai Láma romániai látogatásáról
A média fokozott érdeklődésének eleget téve és a román külügyminisztérium vonatkozó közleményével kapcsolatos kérdéseire adott válaszképpen, a Dalai Láma romániai látogatása tárgyában a következőket tartjuk szükségesnek közölni.
● Tőkés László európai képviselő kezdettől fogva szorgalmazza XVI. Benedek pápa meghívását az Európai Parlamentbe. Természetellenesnek tartja, hogy erre mindmáig nem kerülhetett sor.
● A világ vallásainak rendkívüli szerepe tudatában és a vallásközi ökuménia – európai – szellemében fontosnak tartja a kereszténység és a többi nagy világvallás összefogását az emberiség szolgálatában.
● Ennek megfelelően köszönetet mond a Dalai Lámának, hogy romániai látogatásra szóló meghívását elfogadta, és örömmel tekint a szeptemberi találkozás elébe.
● A tibeti nép szabadságáért való következetes és állhatatos kiállása, valamint a demokráciáért folytatott erőszakmentes küzdelme révén a Dalai Láma személyisége és szolgálata példaértékűvé vált a világ szemében. Tibet száműzetésben élő vallási vezetője nem csupán saját népének jogaiért, hanem valamennyi elnyomott nép szabadságáért és emberi jogaiért síkra száll. Ennek őszinte elismeréseképpen fogadták őt az Európai Parlamentben, és találkozott vele ez év elején Barack Obama amerikai elnök.
● Az euro-atlanti szövetségi rendszer tagjaként, Románia maga is részét képezi a szövetség által képviselt érték- és érdekközösségnek. Ezzel együtt országunk tiszteletben tartja a Kínai Népköztársaság területi épségét és szuverenitását.
● A román külügyminisztérium álláspontját illetően ismeretes, hogy hasonló helyzetekben szinte valamennyi ország hasonlóképpen viszonyul a Dalai Láma látogatásához. Az Egyesült Államok elnöke is nem hivatalos látogatás keretében fogadta a tibeti vallási vezetőt.
● A Dalai Láma látogatása nem kérdőjelezi meg az „egy Kína” Románia által vallott elvét. Őszentsége első romániai látogatása nem politikai, hanem ökumenikus, vallási természetű. Sajátlagos módon pedig Kőrösi Csoma Sándor szülőhazájának szól, akit saját „szentjeként” (bódhiszattva) tisztel a buddhizmus.
Nagyvárad, 2010. április 21.
Tőkés László
EP-képviselő sajtóirodája
Erdély.ma
A média fokozott érdeklődésének eleget téve és a román külügyminisztérium vonatkozó közleményével kapcsolatos kérdéseire adott válaszképpen, a Dalai Láma romániai látogatása tárgyában a következőket tartjuk szükségesnek közölni.
● Tőkés László európai képviselő kezdettől fogva szorgalmazza XVI. Benedek pápa meghívását az Európai Parlamentbe. Természetellenesnek tartja, hogy erre mindmáig nem kerülhetett sor.
● A világ vallásainak rendkívüli szerepe tudatában és a vallásközi ökuménia – európai – szellemében fontosnak tartja a kereszténység és a többi nagy világvallás összefogását az emberiség szolgálatában.
● Ennek megfelelően köszönetet mond a Dalai Lámának, hogy romániai látogatásra szóló meghívását elfogadta, és örömmel tekint a szeptemberi találkozás elébe.
● A tibeti nép szabadságáért való következetes és állhatatos kiállása, valamint a demokráciáért folytatott erőszakmentes küzdelme révén a Dalai Láma személyisége és szolgálata példaértékűvé vált a világ szemében. Tibet száműzetésben élő vallási vezetője nem csupán saját népének jogaiért, hanem valamennyi elnyomott nép szabadságáért és emberi jogaiért síkra száll. Ennek őszinte elismeréseképpen fogadták őt az Európai Parlamentben, és találkozott vele ez év elején Barack Obama amerikai elnök.
● Az euro-atlanti szövetségi rendszer tagjaként, Románia maga is részét képezi a szövetség által képviselt érték- és érdekközösségnek. Ezzel együtt országunk tiszteletben tartja a Kínai Népköztársaság területi épségét és szuverenitását.
● A román külügyminisztérium álláspontját illetően ismeretes, hogy hasonló helyzetekben szinte valamennyi ország hasonlóképpen viszonyul a Dalai Láma látogatásához. Az Egyesült Államok elnöke is nem hivatalos látogatás keretében fogadta a tibeti vallási vezetőt.
● A Dalai Láma látogatása nem kérdőjelezi meg az „egy Kína” Románia által vallott elvét. Őszentsége első romániai látogatása nem politikai, hanem ökumenikus, vallási természetű. Sajátlagos módon pedig Kőrösi Csoma Sándor szülőhazájának szól, akit saját „szentjeként” (bódhiszattva) tisztel a buddhizmus.
Nagyvárad, 2010. április 21.
Tőkés László
EP-képviselő sajtóirodája
Erdély.ma
2010. április 22.
AZ EP plénumára került Verespatak ügye
Viszonylag hosszú szünet után, tavaly év elején újult ki a vita az elhíresült verespataki bányaberuházással kapcsolatosan. Az ügy az Európai Unió szintjén is komoly hullámokat vet, olyannyira, hogy 2010. április 21-én egyenesen az Európai Parlament strasbourgi plénumánaka napirendjére került.
Az ún. szóbeli választ igénylő kérdés, illetve a parlamenti vita kezdeményezői Áder János és Tőkés László európai képviselők voltak (vitaindító kérdésük mellékelve). Indítványukhoz széles körű támogatást szerezve, a mellette felsorakozó parlamenti frakciók közös határozati javaslatban egyeztek meg, amelyről a plénum a május eleji ún. miniplenáris alkalmával, Brüsszelben fog szavazni.
Az ügy előzményei közé tartozik – egyebek mellett – az a törvénykezdeményezés, melyet néhány évvel ezelőtt a meglehetősen bizarr Gheorghe Funar–Eckstein Kovács Péter szenátori kettős nyújtott be a román törvényhozáshoz, a ciánalapú bányászat hazai betiltása céljából. A törvény az ügyben ellenérdekelt gazdasági köröknek, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó kormányzat ellenállásának tulajdoníthatóan elvérzett.
A kanadai érdekeltségű Roşia Montana Gold Corporation, az idén felálló új kormány hallgatólagos támogatását kihasználva, a régóta vajúdó bányaterv megvalósítása érdekében új offenzívába lendült. Hasonló rámenősséggel tör célja felé az orosz érdekeltségű Romaltyn Mining cég, mely a tiszai ciánkatasztrófa miatt elhíresült Aurul, illetve a nyomába lépett Transgold cég bányáiban – Nagybánya környékén – kívánja a ciános aranykitermelést folytatni. Szintén aggasztó hírek szólnak a Hunyad megyei Felsőcsertésen tervezett színesfémbányáról, melyet a kanadai European Goldfields társaság érdekeltségébe tartozó Deva Gold Rt. kíván megnyitni. Európa-szerte hasonló bányaprojektek megvalósulása veszélyezteti az emberi egészséget és a természeti környezetet. A gazdasági válságkörülményei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes országok – köztük Románia – kormányai nem képesek kellő erélyt és ellenállást tanúsítani a profitéhes multimilliomos cégekkel szemben, és minden bizonnyal a korrupció is közrejátszik ebben.
A jelek szerint Románia mindmáig nem vonta le a megfelelő következtetéseket a 2000 elején előidézett nagybányai – tiszai – bányakatasztrófából. Az Európai Parlament romániai néppárti delegációja egészében véve támogatja a verespataki bányatervet, Marian Jean Marinescu néppárti frakció-alelnök pedig egyenesen szembemegy kereszténydemokrata politikai csoportjának a hivatalos álláspontjával. A román delegáció Tőkés László arra vonatkozó javaslatát ingerülten visszautasította, hogy egységesen foglaljanak állást a ciános bányakitermelés ellen. Theodor Stolojan küldöttségi vezető a Borbély László irányításával működő Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium égisze alá tartozó Országos Környezetvédelmi Hivatal (National Environment Guard) hivatalos álláspontját ajánlotta „kötelező” iránymutatóként a román képviselők figyelmébe. Eszerint Románia „minden szükséges intézkedést megtett az európai és a hazai szakértői bizottságok meghagyásainak tiszteletben tartása céljából”. A román külpolitika ebben az esetben is „szorosan zár”, és hagyományos kirakatpolitikai irányvonalát követve, egyfelől felmentést ad magának a katasztrofális hazai bányaviszonyokért, másfelől pedig vétkes felelőtlenséggel próbálja bagatellizálni a ciános technológiával folytatott bányászat valós veszélyeit. Jean Marinescu a romániai bányakitermelés helyzetét „rendezettnek” ítéli, és Románia belügyeibe való „beavatkozásnak” tartja az unióbéli szabályozási szándékokat.
Tőkés László erdélyi képviselő az utóbbi, jó egy év folyamán az EP plenárisán és különböző fórumain határozottan felszólalt a ciános bányászat ellen, a természeti és emberi környezet, a vizek védelmében. Tette ezt nem utolsósorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az RMDSZ legutóbbi megegyezése értelmében, a ciánalapú bányakitermelés európai betiltásának szorgalmazását illetően. Európai képviselőnk – több más képviselőtársával közösen – írásbeli folyamodványban vitte a kérdést Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elé, aki viszont jobbára az illető tagországok – Románia és Bulgária – hatáskörébe utalta a problémák megoldását (lásd mellékelve a levélváltást).
A cianidos bányászat betiltásáról szóló vitán Tőkés László a napirenden lévő repülőjárat-korlátozások miatt nem lehetett Strasbourgban, idevágó előterjesztését viszont írásban nyújtotta be (lásd mellékelve). Ebben – egyebek mellett – kihangsúlyozta, hogy a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. Kiegészítésképpen hozzá lehet tenni, hogy első renden éppen azokat a bányavidéki románokat veszélyezteti, akiknek érdekeit Marinescu képviselőnek és társainak védelmezniük kellene.
Az európai parlamenti vita indításaképpen Áder János képviselő, a Magyar Országgyűlés volt elnöke szólalt fel. A veszélyes és elavult bányászati eljárásokat be kell tiltani – szorgalmazta a képviselő. Sürgető dolog ez, mivel az arany árának emelkedésével újabb bányákat akarnak nyitni, ezen ártalmas technológiák alkalmazásával. „Ha komolyan gondoljuk, hogy vizeinket meg kell óvnunk, akkor nem telepíthetünk ciános méregtavakat folyóink és tavaink mellé. Ha komolyan gondoljuk a biodiverzitás védelmét, olyan módszerek alkalmazását nem engedhetjük, melyek a folyókból kiölik az életet. Ne várjuk meg, hogy újabb katasztrófa figyelmeztessen minderre” – mondotta Áder János.
Az Európai Bizottság részéről ezután Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szólt az Unió bányászati politikájáról, Stavros Dimas volt környezetvédelmi biztoshoz hasonlóan a már létező jogszabályok betartásának fontosságát hangsúlyozva, valamint azt, hogy: „a tagállamok felelősök azzal kapcsolatban, hogy nyitnak-e aranybányát a saját területükön”.
Richard Seeber néppárti képviselő azon a véleményen volt, hogy át kell gondolni az alternatívákat annak érdekében, hogy az aranybányászat minél biztonságosabb és környezetbarát legyen.
Tabajdi Csaba a Szocialista Frakció hivatalos álláspontjának képviseletében a cianidos bányászat uniós betiltása mellett érvelt. A magyarországi szocialista delegáció vezetője világossá tette, hogy az európai szocialisták és demokraták az EFÁ-val és a Zöldekkel együtt nemcsak kezdeményezik, hanem egyenesen kérik az EB-t, hogy dolgozza ki a cianidos módszer alkalmazását tiltó jogszabályt.
Michail Tremopoulos görög képviselő (Zöldek/EFA) a hazájában alkalmazott ciános kitermelésre, másfelől pedig a gazdasági válságra utalva fejezte ki kétségét a tilalom iránt.
Zuzana Roithová cseh képviselőnő a cianidos technológia világszintű betiltását és új, alternatív módszerek bevezetését szorgalmazta, még hogyha azok többe is kerülnének.
Theodoros Skylakakis hasonló határozottsággal követelte a „szennyezők” – a felelős cégek – korlátozását.
Mészáros Alajos, mint az ügyben érintett Szlovákia felvidéki képviselője, elismerését fejezte ki a cianidos tilalom kezdeményezői iránt.
Marian Jean Marinescu a szokott formáját hozta, és valósággal kikelt a napirenden lévő határozati javaslat, illetve annak elfogadása ellen. Vele szemben Claudiu Ciprian Tănăsescu független képviselő azon az állásponton volt, hogy: be kell tiltani ezt a technológiát – a jövő érdekében.
A néppárti román felszólalók kirívó módon ellenezték a szinte valamennyi frakció – köztük a Néppárt által is – támogatott határozati indítványt. Cristian Preda valósággal feldicsérte „a legeredményesebbnek” nevezett bányászati eljárást. A teljes tiltás nem lehet az egyetlen megoldás – mondotta Elena Băsescu. Traian Ungureanu azt a képtelen állítást hangoztatta, hogy: „A környezet itt csak ürügy, én azt gondolom, hogy ez egy rossz politikai összeesküvés”.
Berndt Posselt német néppárti politikus arra figyelmeztetett, hogy ha nem vagyunk eléggé óvatosak, visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek. Hosszú távon kell gondolkozni, és egységes irányelveket kell kidolgozni európai szinten – mondotta.
Cecilia Malmström európai biztos zárókövetkeztetései rendjén arra a véleményre jutott, hogy a teljes tilalom nem indokolt. Mindemellett a fejleményeket tovább kell követni és 2012-ben újraértékelni.
A május 5–6-i szavazás rendjén ki fog derülni, hogy ki az erősebb Európában: az európai értékeket védelmezők közössége, vagy pedig a természet kizsákmányolásától sem visszariadó, nyereségvágyó gazdasági lobbi?!
Levél Stavros Dimas EB-biztoshoz
Európai Bizottság
Stavros Dimas környezetvédelmi biztos úr figyelmébe
Tárgy: a cianid aranybányászati projektekben való használatának megelőzése
a romániai Verespatakon, valamint a bulgáriai Chelopechben és Krumovgradban
Tisztelt Biztos Úr!
Ezúton adunk hangot aggodalmunknak két olyan aranybányászati projekttel kapcsolatosan, melynek rendjén cianidot használnak az Európai Unió két tagállamában, Romániában és Bulgáriában. Egyúttal segítségét és támogatását kérjük ahhoz, hogy e két tagországban ─ és ezen túlmenően, európai szinten is ─ megtaláljuk a legmegfelelőbb eszközöket a cianid bányászati használatának a betiltásához.
Köztudott, hogy a cianid okozta környezetszennyezés katasztrofális következményekkel járhat az ember egészségére és a környezetre. A kapcsolatos bányabalesetek a közvetlen környezetet érő kockázaton túlmenően szélesebb körű, a vadvilágot és a folyóvizeket érintő regionális környezeti fenyegetést jelentenek.
Országaink állampolgárainak jól felfogott érdekeit védő EP-képviselőkként elköteleztük magunkat választóink környezetének megóvása mellett, hiszen a közegészségügyre, illetve gyermekeink jövendőbeli gyermekeire gondolva, minden kétséget kizáróan alapvető érdekünk, hogy környezetünk iránt felelősséggel és tisztelettel viseltessünk.
Mindezeket szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a cianid használata milyen rendkívüli veszélyt jelent környezetünk jelenére és jövőjére. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a ciánbányászat milyen katasztrofális következményekkel járhat Romániában és Bulgáriában, továbbá a szomszédos államokat ─ Magyarországot, Szlovákiát, Görögországot és Törökországot ─ fenyegető káros hatásokról sem szabad megfeledkeznünk.
Tisztelt Biztos Úr!
Kérjük, járjon közben a román kormánynál, hogy állítsa le a verespataki bánya fejlesztését, amelyet a széles közvélemény, a Román Ortodox Egyház, a történelmi magyar egyházak, a nem kormányzati szervezetek országos és nemzetközi környezetvédelmi mozgalmai is határozottan elleneznek. Ugyanakkor járjon közben a bolgár kormánynál, hogy tiltsa be a cianid használatát a chelopechi és krumovgradi aranybányászati projektekben.
Tisztelettel kérjük ugyanakkor, hogy támogassa a cianid használatát kiváltó, alternatív aranybányászati technológiák megtalálására irányuló kutatásokat. Nem utolsó sorban arra kérjük, hasson oda, hogy az Európai Bizottság támogasson valamennyi cianid-technológiát alkalmazó tagországot a megfelelő szabályozások, valamint a szigorúbb vizsgálati eljárások kidolgozásában, a legmagasabb szintű biztonság érdekében.
Köszönettel:
Brüsszel, 2009. április 21.
Magyar Néppárti Delegáció:
Szájer József delegációvezető
Schmitt Pál elnök
Barsi-Pataky Etelka
Becsey Zsolt László
Antonio De Blasio
Gál Kinga
Glattfelder Béla
Gyürk András
Járóka Lívia
Olajos Péter
Őry Csaba
Schöpflin György
Surján László
Zöldek/EFA Frakció:
Ian Hudghton elnök
Jill Evans
Tatjana Zdanoka
Alyn Smith
Mikel Irujo Amezaga
Különböző EP-frakciók tagjai:
Gisela Kallenbach (Zöldek/EFA)
Gerard Onesta (Zöldek/EFA)
Erna Hennicot-Schoepges (Európai Néppárti Frakció)
Henrik Lax (Európai Néppárti Frakció)
Anders Wijkman (Európai Néppárti Frakció)
Sógor Csaba (Európai Néppárti Frakció)
Bauer Edit (Európai Néppárti Frakció)
Duka-Zólyomi Árpád (Európai Néppárti Frakció)
Tabajdi Csaba (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Fazakas Szabolcs (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Renate Weber (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Csibi Magor (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Szent-Iványi István (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
E l ő t e r j e s z t é s
a ciánalapú bányakitermelés európai tilalma tárgyában
Az utóbbi két év folyamán, az Európai Parlament plénumán és különböző fórumain több rendben szóvá tettem a ciánalapú bányakitermelés veszélyeit. Ezzel együtt levélben kerestem Stavros Dimas környezetvédelmi biztost a romániai (Verespatak) és a bulgáriai (Chelopech és Krumovgrad) bányaprojektek ügyében.
Ezúton is üdvözlöm, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzte Áder János képviselőtársammal közösen beterjesztett indítványunkat a ciántechnológiás bányászat uniós szintű betiltásáról. Ezt a bányászati módszert az élő környezetünkre nézve igen veszélyes „vegyi atombombának” is szokás nevezni. 1990 óta, világszerte mintegy harminc súlyos ciános bányaszennyezés történt. A tíz évvel ezelőtti tiszai katasztrófa Csernobil után Európa legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségének számít.
Romániában, éppen ezekben a napokban a Tiszába ömlő Aranyos folyót érte szennyezés, egy negyven évvel ezelőtt bezárt aranybánya miatt. Tavaly, egy közeli bányaüzem meglátogatásakor (Roșia Poieni) maga Traian Băsescu államelnök jelentette ki: „nem lehet egy ilyen ökológiai bombán ülni, hiszen ez kész gyilkosság”.
Az új romániai bányaberuházási tervek (Verespatak, Nagybánya, Felsőcsertés stb.) viszonylatában hangsúlyozni kívánom, hogy a ciánalapú bányászat betiltása nem csupán román, és semmiképpen nem „etnikai” probléma, hanem egyetemes – európai ügy, melynek tekintetében mind az egyes EU-tagországok, mind a különböző EP-frakciók józan egyetértésre juthatnak.
Európa nem lehet közömbös az eddigi, valamint a jövőben is fenyegető ciánkatasztrófák iránt. Közös érdekünk, hogy amiképpen a radioaktív sugárzástól vagy a légköri szennyezéstől, azonképpen a vegyi ártalmaktól és a ciánmérgezéstől is megvédjük az embereket és környezetüket. Ezért kérem, hogy a tisztelt Parlament támogassa és szavazza meg indítványunkat.
Strasbourg, 2010. április 21.
Tőkés László, EP-képviselő
Erdély.ma
Viszonylag hosszú szünet után, tavaly év elején újult ki a vita az elhíresült verespataki bányaberuházással kapcsolatosan. Az ügy az Európai Unió szintjén is komoly hullámokat vet, olyannyira, hogy 2010. április 21-én egyenesen az Európai Parlament strasbourgi plénumánaka napirendjére került.
Az ún. szóbeli választ igénylő kérdés, illetve a parlamenti vita kezdeményezői Áder János és Tőkés László európai képviselők voltak (vitaindító kérdésük mellékelve). Indítványukhoz széles körű támogatást szerezve, a mellette felsorakozó parlamenti frakciók közös határozati javaslatban egyeztek meg, amelyről a plénum a május eleji ún. miniplenáris alkalmával, Brüsszelben fog szavazni.
Az ügy előzményei közé tartozik – egyebek mellett – az a törvénykezdeményezés, melyet néhány évvel ezelőtt a meglehetősen bizarr Gheorghe Funar–Eckstein Kovács Péter szenátori kettős nyújtott be a román törvényhozáshoz, a ciánalapú bányászat hazai betiltása céljából. A törvény az ügyben ellenérdekelt gazdasági köröknek, illetve a hozzájuk szorosan kapcsolódó kormányzat ellenállásának tulajdoníthatóan elvérzett.
A kanadai érdekeltségű Roşia Montana Gold Corporation, az idén felálló új kormány hallgatólagos támogatását kihasználva, a régóta vajúdó bányaterv megvalósítása érdekében új offenzívába lendült. Hasonló rámenősséggel tör célja felé az orosz érdekeltségű Romaltyn Mining cég, mely a tiszai ciánkatasztrófa miatt elhíresült Aurul, illetve a nyomába lépett Transgold cég bányáiban – Nagybánya környékén – kívánja a ciános aranykitermelést folytatni. Szintén aggasztó hírek szólnak a Hunyad megyei Felsőcsertésen tervezett színesfémbányáról, melyet a kanadai European Goldfields társaság érdekeltségébe tartozó Deva Gold Rt. kíván megnyitni. Európa-szerte hasonló bányaprojektek megvalósulása veszélyezteti az emberi egészséget és a természeti környezetet. A gazdasági válságkörülményei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyes országok – köztük Románia – kormányai nem képesek kellő erélyt és ellenállást tanúsítani a profitéhes multimilliomos cégekkel szemben, és minden bizonnyal a korrupció is közrejátszik ebben.
A jelek szerint Románia mindmáig nem vonta le a megfelelő következtetéseket a 2000 elején előidézett nagybányai – tiszai – bányakatasztrófából. Az Európai Parlament romániai néppárti delegációja egészében véve támogatja a verespataki bányatervet, Marian Jean Marinescu néppárti frakció-alelnök pedig egyenesen szembemegy kereszténydemokrata politikai csoportjának a hivatalos álláspontjával. A román delegáció Tőkés László arra vonatkozó javaslatát ingerülten visszautasította, hogy egységesen foglaljanak állást a ciános bányakitermelés ellen. Theodor Stolojan küldöttségi vezető a Borbély László irányításával működő Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium égisze alá tartozó Országos Környezetvédelmi Hivatal (National Environment Guard) hivatalos álláspontját ajánlotta „kötelező” iránymutatóként a román képviselők figyelmébe. Eszerint Románia „minden szükséges intézkedést megtett az európai és a hazai szakértői bizottságok meghagyásainak tiszteletben tartása céljából”. A román külpolitika ebben az esetben is „szorosan zár”, és hagyományos kirakatpolitikai irányvonalát követve, egyfelől felmentést ad magának a katasztrofális hazai bányaviszonyokért, másfelől pedig vétkes felelőtlenséggel próbálja bagatellizálni a ciános technológiával folytatott bányászat valós veszélyeit. Jean Marinescu a romániai bányakitermelés helyzetét „rendezettnek” ítéli, és Románia belügyeibe való „beavatkozásnak” tartja az unióbéli szabályozási szándékokat.
Tőkés László erdélyi képviselő az utóbbi, jó egy év folyamán az EP plenárisán és különböző fórumain határozottan felszólalt a ciános bányászat ellen, a természeti és emberi környezet, a vizek védelmében. Tette ezt nem utolsósorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint az RMDSZ legutóbbi megegyezése értelmében, a ciánalapú bányakitermelés európai betiltásának szorgalmazását illetően. Európai képviselőnk – több más képviselőtársával közösen – írásbeli folyamodványban vitte a kérdést Stavros Dimas környezetvédelmi biztos elé, aki viszont jobbára az illető tagországok – Románia és Bulgária – hatáskörébe utalta a problémák megoldását (lásd mellékelve a levélváltást).
A cianidos bányászat betiltásáról szóló vitán Tőkés László a napirenden lévő repülőjárat-korlátozások miatt nem lehetett Strasbourgban, idevágó előterjesztését viszont írásban nyújtotta be (lásd mellékelve). Ebben – egyebek mellett – kihangsúlyozta, hogy a ciános bányászat semmiképpen sem tekinthető csupán román, még kevésbé pedig „etnikai” ügynek, hiszen az az egész Európa élő környezetét és lakosságát fenyegeti katasztrófával. Kiegészítésképpen hozzá lehet tenni, hogy első renden éppen azokat a bányavidéki románokat veszélyezteti, akiknek érdekeit Marinescu képviselőnek és társainak védelmezniük kellene.
Az európai parlamenti vita indításaképpen Áder János képviselő, a Magyar Országgyűlés volt elnöke szólalt fel. A veszélyes és elavult bányászati eljárásokat be kell tiltani – szorgalmazta a képviselő. Sürgető dolog ez, mivel az arany árának emelkedésével újabb bányákat akarnak nyitni, ezen ártalmas technológiák alkalmazásával. „Ha komolyan gondoljuk, hogy vizeinket meg kell óvnunk, akkor nem telepíthetünk ciános méregtavakat folyóink és tavaink mellé. Ha komolyan gondoljuk a biodiverzitás védelmét, olyan módszerek alkalmazását nem engedhetjük, melyek a folyókból kiölik az életet. Ne várjuk meg, hogy újabb katasztrófa figyelmeztessen minderre” – mondotta Áder János.
Az Európai Bizottság részéről ezután Cecilia Malmström belügyi EU-biztos szólt az Unió bányászati politikájáról, Stavros Dimas volt környezetvédelmi biztoshoz hasonlóan a már létező jogszabályok betartásának fontosságát hangsúlyozva, valamint azt, hogy: „a tagállamok felelősök azzal kapcsolatban, hogy nyitnak-e aranybányát a saját területükön”.
Richard Seeber néppárti képviselő azon a véleményen volt, hogy át kell gondolni az alternatívákat annak érdekében, hogy az aranybányászat minél biztonságosabb és környezetbarát legyen.
Tabajdi Csaba a Szocialista Frakció hivatalos álláspontjának képviseletében a cianidos bányászat uniós betiltása mellett érvelt. A magyarországi szocialista delegáció vezetője világossá tette, hogy az európai szocialisták és demokraták az EFÁ-val és a Zöldekkel együtt nemcsak kezdeményezik, hanem egyenesen kérik az EB-t, hogy dolgozza ki a cianidos módszer alkalmazását tiltó jogszabályt.
Michail Tremopoulos görög képviselő (Zöldek/EFA) a hazájában alkalmazott ciános kitermelésre, másfelől pedig a gazdasági válságra utalva fejezte ki kétségét a tilalom iránt.
Zuzana Roithová cseh képviselőnő a cianidos technológia világszintű betiltását és új, alternatív módszerek bevezetését szorgalmazta, még hogyha azok többe is kerülnének.
Theodoros Skylakakis hasonló határozottsággal követelte a „szennyezők” – a felelős cégek – korlátozását.
Mészáros Alajos, mint az ügyben érintett Szlovákia felvidéki képviselője, elismerését fejezte ki a cianidos tilalom kezdeményezői iránt.
Marian Jean Marinescu a szokott formáját hozta, és valósággal kikelt a napirenden lévő határozati javaslat, illetve annak elfogadása ellen. Vele szemben Claudiu Ciprian Tănăsescu független képviselő azon az állásponton volt, hogy: be kell tiltani ezt a technológiát – a jövő érdekében.
A néppárti román felszólalók kirívó módon ellenezték a szinte valamennyi frakció – köztük a Néppárt által is – támogatott határozati indítványt. Cristian Preda valósággal feldicsérte „a legeredményesebbnek” nevezett bányászati eljárást. A teljes tiltás nem lehet az egyetlen megoldás – mondotta Elena Băsescu. Traian Ungureanu azt a képtelen állítást hangoztatta, hogy: „A környezet itt csak ürügy, én azt gondolom, hogy ez egy rossz politikai összeesküvés”.
Berndt Posselt német néppárti politikus arra figyelmeztetett, hogy ha nem vagyunk eléggé óvatosak, visszafordíthatatlan károk keletkezhetnek. Hosszú távon kell gondolkozni, és egységes irányelveket kell kidolgozni európai szinten – mondotta.
Cecilia Malmström európai biztos zárókövetkeztetései rendjén arra a véleményre jutott, hogy a teljes tilalom nem indokolt. Mindemellett a fejleményeket tovább kell követni és 2012-ben újraértékelni.
A május 5–6-i szavazás rendjén ki fog derülni, hogy ki az erősebb Európában: az európai értékeket védelmezők közössége, vagy pedig a természet kizsákmányolásától sem visszariadó, nyereségvágyó gazdasági lobbi?!
Levél Stavros Dimas EB-biztoshoz
Európai Bizottság
Stavros Dimas környezetvédelmi biztos úr figyelmébe
Tárgy: a cianid aranybányászati projektekben való használatának megelőzése
a romániai Verespatakon, valamint a bulgáriai Chelopechben és Krumovgradban
Tisztelt Biztos Úr!
Ezúton adunk hangot aggodalmunknak két olyan aranybányászati projekttel kapcsolatosan, melynek rendjén cianidot használnak az Európai Unió két tagállamában, Romániában és Bulgáriában. Egyúttal segítségét és támogatását kérjük ahhoz, hogy e két tagországban ─ és ezen túlmenően, európai szinten is ─ megtaláljuk a legmegfelelőbb eszközöket a cianid bányászati használatának a betiltásához.
Köztudott, hogy a cianid okozta környezetszennyezés katasztrofális következményekkel járhat az ember egészségére és a környezetre. A kapcsolatos bányabalesetek a közvetlen környezetet érő kockázaton túlmenően szélesebb körű, a vadvilágot és a folyóvizeket érintő regionális környezeti fenyegetést jelentenek.
Országaink állampolgárainak jól felfogott érdekeit védő EP-képviselőkként elköteleztük magunkat választóink környezetének megóvása mellett, hiszen a közegészségügyre, illetve gyermekeink jövendőbeli gyermekeire gondolva, minden kétséget kizáróan alapvető érdekünk, hogy környezetünk iránt felelősséggel és tisztelettel viseltessünk.
Mindezeket szem előtt tartva nyilvánvaló, hogy a cianid használata milyen rendkívüli veszélyt jelent környezetünk jelenére és jövőjére. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a ciánbányászat milyen katasztrofális következményekkel járhat Romániában és Bulgáriában, továbbá a szomszédos államokat ─ Magyarországot, Szlovákiát, Görögországot és Törökországot ─ fenyegető káros hatásokról sem szabad megfeledkeznünk.
Tisztelt Biztos Úr!
Kérjük, járjon közben a román kormánynál, hogy állítsa le a verespataki bánya fejlesztését, amelyet a széles közvélemény, a Román Ortodox Egyház, a történelmi magyar egyházak, a nem kormányzati szervezetek országos és nemzetközi környezetvédelmi mozgalmai is határozottan elleneznek. Ugyanakkor járjon közben a bolgár kormánynál, hogy tiltsa be a cianid használatát a chelopechi és krumovgradi aranybányászati projektekben.
Tisztelettel kérjük ugyanakkor, hogy támogassa a cianid használatát kiváltó, alternatív aranybányászati technológiák megtalálására irányuló kutatásokat. Nem utolsó sorban arra kérjük, hasson oda, hogy az Európai Bizottság támogasson valamennyi cianid-technológiát alkalmazó tagországot a megfelelő szabályozások, valamint a szigorúbb vizsgálati eljárások kidolgozásában, a legmagasabb szintű biztonság érdekében.
Köszönettel:
Brüsszel, 2009. április 21.
Magyar Néppárti Delegáció:
Szájer József delegációvezető
Schmitt Pál elnök
Barsi-Pataky Etelka
Becsey Zsolt László
Antonio De Blasio
Gál Kinga
Glattfelder Béla
Gyürk András
Járóka Lívia
Olajos Péter
Őry Csaba
Schöpflin György
Surján László
Zöldek/EFA Frakció:
Ian Hudghton elnök
Jill Evans
Tatjana Zdanoka
Alyn Smith
Mikel Irujo Amezaga
Különböző EP-frakciók tagjai:
Gisela Kallenbach (Zöldek/EFA)
Gerard Onesta (Zöldek/EFA)
Erna Hennicot-Schoepges (Európai Néppárti Frakció)
Henrik Lax (Európai Néppárti Frakció)
Anders Wijkman (Európai Néppárti Frakció)
Sógor Csaba (Európai Néppárti Frakció)
Bauer Edit (Európai Néppárti Frakció)
Duka-Zólyomi Árpád (Európai Néppárti Frakció)
Tabajdi Csaba (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Fazakas Szabolcs (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége)
Renate Weber (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Csibi Magor (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
Szent-Iványi István (Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport)
E l ő t e r j e s z t é s
a ciánalapú bányakitermelés európai tilalma tárgyában
Az utóbbi két év folyamán, az Európai Parlament plénumán és különböző fórumain több rendben szóvá tettem a ciánalapú bányakitermelés veszélyeit. Ezzel együtt levélben kerestem Stavros Dimas környezetvédelmi biztost a romániai (Verespatak) és a bulgáriai (Chelopech és Krumovgrad) bányaprojektek ügyében.
Ezúton is üdvözlöm, hogy az Európai Parlament napirendjére tűzte Áder János képviselőtársammal közösen beterjesztett indítványunkat a ciántechnológiás bányászat uniós szintű betiltásáról. Ezt a bányászati módszert az élő környezetünkre nézve igen veszélyes „vegyi atombombának” is szokás nevezni. 1990 óta, világszerte mintegy harminc súlyos ciános bányaszennyezés történt. A tíz évvel ezelőtti tiszai katasztrófa Csernobil után Európa legsúlyosabb környezeti szerencsétlenségének számít.
Romániában, éppen ezekben a napokban a Tiszába ömlő Aranyos folyót érte szennyezés, egy negyven évvel ezelőtt bezárt aranybánya miatt. Tavaly, egy közeli bányaüzem meglátogatásakor (Roșia Poieni) maga Traian Băsescu államelnök jelentette ki: „nem lehet egy ilyen ökológiai bombán ülni, hiszen ez kész gyilkosság”.
Az új romániai bányaberuházási tervek (Verespatak, Nagybánya, Felsőcsertés stb.) viszonylatában hangsúlyozni kívánom, hogy a ciánalapú bányászat betiltása nem csupán román, és semmiképpen nem „etnikai” probléma, hanem egyetemes – európai ügy, melynek tekintetében mind az egyes EU-tagországok, mind a különböző EP-frakciók józan egyetértésre juthatnak.
Európa nem lehet közömbös az eddigi, valamint a jövőben is fenyegető ciánkatasztrófák iránt. Közös érdekünk, hogy amiképpen a radioaktív sugárzástól vagy a légköri szennyezéstől, azonképpen a vegyi ártalmaktól és a ciánmérgezéstől is megvédjük az embereket és környezetüket. Ezért kérem, hogy a tisztelt Parlament támogassa és szavazza meg indítványunkat.
Strasbourg, 2010. április 21.
Tőkés László, EP-képviselő
Erdély.ma
2010. április 22.
Alkotmánymódosítás a kormánypalotából
Alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnapi ülésén a kormány — jelentette be Emil Boc miniszterelnök. A tervezet legfőbb újdonsága, hogy legfeljebb háromszáz főből álló, egykamarás parlament bevezetéséről rendelkezik a jelenlegi, 471 tagú kétházas törvényhozói testület helyett. Erről a módosításáról azonban a kormánykoalíción belül sincs egyetértés: az RMDSZ továbbra is a kétkamarás rendszert szorgalmazza, s a kezdeményezés az ellenzéki pártok felháborodását is kiváltotta. A bejelentés azért is számít meglepetésnek, mert a törvényhozó testület alig egy nappal korábban döntött azon parlamenti bizottság létrehozásáról, amelynek feladata éppen a módosítások kidolgozása.
A népszavazás kötelez?
Emil Boc miniszterelnök elmondta: a kormány alkotmányos jogával élve kezdeményezte az alkotmánymódosítás kidolgozását, a tervezetet továbbítják az államfőnek, aki a parlament elé terjeszti megvitatásra. Mint mondta, a jogszabály kidolgozása a kabinet és az államelnök, valamint a kormánykoalíciós egyeztetések eredménye. Hangsúlyozta: a kezdeményezést a tavaly novemberi népszavazások eredménye indokolja, amikor a referendumon részt vevők túlnyomó többsége az egykamarás parlament és a honatyák számának legtöbb háromszázra való csökkentése mellett foglalt állást.
Nagyobb elnöki hatalom
A miniszterelnök ismertette a kabinet által elfogadott tervezet főbb előírásait. Eszerint a szenátus felszámolása után egykamarás parlament működne képviselőház (camera reprezentanţilor) néven. A testület kétszeri vita után fogadna el minden törvényt, ezek között legalább harminc napnak kellene eltelnie. Módosítja a jogszabály az államfő tisztségéből való felfüggesztésének procedúráját. Ezt a pártok csak akkor vihetik végig, ha az alkotmánybíróság is indokoltnak látja a felfüggesztést. A tervezet szerint az államfő az eddiginél rövidebb idő után oszlathatja fel a parlamentet, ha a testület egymás után kétszer elutasítja a miniszterelnök-jelölt által javasolt kormányokat. Az államfő hatalmának erősödésére utal az az előírás is, miszerint a miniszterelnök csak az államfővel való előzetes konzultáció után javasolhat vagy válthat le minisztereket. Az elnök mandátuma idején teljes mentelmet élvez — áll a tervezetben, míg a jelenlegi alaptörvény csak a politikai nyilatkozatokért járó mentelmi jogot biztosítja.
Megkérdezik a kisebbségeket
Újságírói kérdésre válaszolva Boc leszögezte, hogy a javasolt alkotmánymódosítás nem rendelkezik a parlamentbe jutást lehetővé tevő minimális küszöb megemeléséről.
Az alkotmánymódosítás ügyében azonban a kormánykoalíción belül sincs egyetértés. Az RMDSZ tegnapi közleménye szerint Markó Béla a kormányülésen elmondta, hogy a szövetség is szükségesnek tartja a jelenlegi parlamenti rendszer átalakítását, de a megoldást továbbra is egy valós kétkamarás rendszerben látja. A miniszterelnök-helyettes egyetértett azzal, hogy a kormánynak alkotmányos feladata kezdeményezni az államelnöknél a referendum eredményének továbbítását a parlamentbe. A tervezetbe az RMDSZ javaslatára bekerült egy módosítás a kisebbségi jogokkal kapcsolatosan is. Eszerint „az állami hatóságok konzultálnak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel mindazon döntésekben, amelyek az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkoznak".
Tiltakozik az ellenzék
Az ellenzéki pártok szinte azonnal élesen bírálták a kormány lépését, hiszen szerintük a kabinet ismét semmibe veszi a parlament intézményét. A törvényhozói testületben ugyanis éppen kedden alakult meg a parlamenti pártok képviselőiből álló alkotmánymódosító bizottság, amelynek feladata az alaptörvény módosításainak kidolgozása. A szociáldemokraták táborából a legvehemensebben Adrian Năstase, az alakulat országos választmányának elnöke reagált a miniszterelnök bejelentésére, sértőnek, megalázónak és megengedhetetlennek minősítve a kormány eljárását. Eugen Nicolăescu, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke szerint a kabinet semmibe veszi a parlamentet.
A kormányoldal a parlamentben jelenleg a törvényhozók 55 százalékának támogatását élvezi. Az alaptörvény módosításához azonban kétharmados többség szükséges, így az ellenzék nélkül nem lehet elfogadni az alkotmánymódosító tervezetet.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnapi ülésén a kormány — jelentette be Emil Boc miniszterelnök. A tervezet legfőbb újdonsága, hogy legfeljebb háromszáz főből álló, egykamarás parlament bevezetéséről rendelkezik a jelenlegi, 471 tagú kétházas törvényhozói testület helyett. Erről a módosításáról azonban a kormánykoalíción belül sincs egyetértés: az RMDSZ továbbra is a kétkamarás rendszert szorgalmazza, s a kezdeményezés az ellenzéki pártok felháborodását is kiváltotta. A bejelentés azért is számít meglepetésnek, mert a törvényhozó testület alig egy nappal korábban döntött azon parlamenti bizottság létrehozásáról, amelynek feladata éppen a módosítások kidolgozása.
A népszavazás kötelez?
Emil Boc miniszterelnök elmondta: a kormány alkotmányos jogával élve kezdeményezte az alkotmánymódosítás kidolgozását, a tervezetet továbbítják az államfőnek, aki a parlament elé terjeszti megvitatásra. Mint mondta, a jogszabály kidolgozása a kabinet és az államelnök, valamint a kormánykoalíciós egyeztetések eredménye. Hangsúlyozta: a kezdeményezést a tavaly novemberi népszavazások eredménye indokolja, amikor a referendumon részt vevők túlnyomó többsége az egykamarás parlament és a honatyák számának legtöbb háromszázra való csökkentése mellett foglalt állást.
Nagyobb elnöki hatalom
A miniszterelnök ismertette a kabinet által elfogadott tervezet főbb előírásait. Eszerint a szenátus felszámolása után egykamarás parlament működne képviselőház (camera reprezentanţilor) néven. A testület kétszeri vita után fogadna el minden törvényt, ezek között legalább harminc napnak kellene eltelnie. Módosítja a jogszabály az államfő tisztségéből való felfüggesztésének procedúráját. Ezt a pártok csak akkor vihetik végig, ha az alkotmánybíróság is indokoltnak látja a felfüggesztést. A tervezet szerint az államfő az eddiginél rövidebb idő után oszlathatja fel a parlamentet, ha a testület egymás után kétszer elutasítja a miniszterelnök-jelölt által javasolt kormányokat. Az államfő hatalmának erősödésére utal az az előírás is, miszerint a miniszterelnök csak az államfővel való előzetes konzultáció után javasolhat vagy válthat le minisztereket. Az elnök mandátuma idején teljes mentelmet élvez — áll a tervezetben, míg a jelenlegi alaptörvény csak a politikai nyilatkozatokért járó mentelmi jogot biztosítja.
Megkérdezik a kisebbségeket
Újságírói kérdésre válaszolva Boc leszögezte, hogy a javasolt alkotmánymódosítás nem rendelkezik a parlamentbe jutást lehetővé tevő minimális küszöb megemeléséről.
Az alkotmánymódosítás ügyében azonban a kormánykoalíción belül sincs egyetértés. Az RMDSZ tegnapi közleménye szerint Markó Béla a kormányülésen elmondta, hogy a szövetség is szükségesnek tartja a jelenlegi parlamenti rendszer átalakítását, de a megoldást továbbra is egy valós kétkamarás rendszerben látja. A miniszterelnök-helyettes egyetértett azzal, hogy a kormánynak alkotmányos feladata kezdeményezni az államelnöknél a referendum eredményének továbbítását a parlamentbe. A tervezetbe az RMDSZ javaslatára bekerült egy módosítás a kisebbségi jogokkal kapcsolatosan is. Eszerint „az állami hatóságok konzultálnak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel mindazon döntésekben, amelyek az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkoznak".
Tiltakozik az ellenzék
Az ellenzéki pártok szinte azonnal élesen bírálták a kormány lépését, hiszen szerintük a kabinet ismét semmibe veszi a parlament intézményét. A törvényhozói testületben ugyanis éppen kedden alakult meg a parlamenti pártok képviselőiből álló alkotmánymódosító bizottság, amelynek feladata az alaptörvény módosításainak kidolgozása. A szociáldemokraták táborából a legvehemensebben Adrian Năstase, az alakulat országos választmányának elnöke reagált a miniszterelnök bejelentésére, sértőnek, megalázónak és megengedhetetlennek minősítve a kormány eljárását. Eugen Nicolăescu, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke szerint a kabinet semmibe veszi a parlamentet.
A kormányoldal a parlamentben jelenleg a törvényhozók 55 százalékának támogatását élvezi. Az alaptörvény módosításához azonban kétharmados többség szükséges, így az ellenzék nélkül nem lehet elfogadni az alkotmánymódosító tervezetet.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. április 22.
Az átvilágítók elégedetten távoztak
A szakma kedvezően vélekedett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem múlt heti átvilágítása nyomán, az elkövetkező időszakban a politikumtól függ, hogy ősszel már egy összességében akkreditált egyetemen kezdődik-e meg a tanítás a felsőoktatási intézmény valamennyi (Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában) működő karán –nyilatkozta dr. Dávid László professzor, az egyetem rektora.
Annyi dicséret hangzott el csütörtök délután azon a megbeszélésen, amelyre a volt sapientiás diákok és munkaadóik kaptak meghívást, hogy az egyetemet vizsgáló bizottság vezetője egy adott pillanatban meg is elégelte a cégvezetők, iskolák, önálló ügyvitelű vállalatok, az írott és elektronikus sajtó képviselőinek, valamint Marosvásárhely alpolgármesterének kedvező vélekedését, s mindenáron a hiányosságokról szeretett volna tudomást szerezni. Kérésére elhangzott néhány kifogás is, ami mennyiségben közel sem volt mérhető a felsőoktatási intézmény végzőseit foglalkoztatók jó véleményéhez.
Ezt megelőzően kedden a bizottság tagjai a jelenlegi hallgatókkal beszélgettek el, akik szintén elégedettségüknek adtak hangot.
A két megbeszélés része volt az egy hétig tartó vizsgálódásnak, amelyet a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egyetemi tanárokból és hallgatókból álló bizottsága végzett, akik az öt kiválasztott szak mellett az egész intézmény működését vizsgálták. A bizottságot Mircea Ivanescu egyetemi tanár, a craiovai egyetem volt rektora vezette. Az Európai Egyetemek Szövetségét dr. Wolfgang Müller-Funk, a Klagenfurti Egyetem professzora képviselte, aki különvéleményt fogalmaz meg a Sapientia EMTE-ről.
A különböző szakok hivatalos elismerése mellett a hosszas intézményi akkreditáció első lépése decemberben zajlott, amikor a kinevezett bizottság elnökével kiválasztották az átvilágításra javasolt szakokat. A választás három, Csíkszeredában (szociológia, román–angol, közgazdaság) és két, Marosvásárhelyen működő szakra (informatika, automatizálás–alkalmazott informatika) esett, ez utóbbiakat illetően azért, mivel megyeközpontunkban az anyanyelvű mérnökképzésnek már komoly alapjai vannak – válaszolta kérdésünkre az egyetem rektora.
A kijelölt szakbizottságok a szóban forgó szakok tevékenységét tekintették át, az intézmény egészét ellenőrző bizottság az oktatási folyamat, a gazdasági és tudományos tevékenység, a hozott döntések a felszereltség stb. szempontjából vizsgálták az egyetemet. Az ausztriai professzor, aki "külön utakon" járt, elsősorban a hangulatra, a bentlakásokra, a diákok felkészülésére, a tanár–diák kapcsolatra volt kíváncsi, majd a vizsgálódás végén elismerését fejezte ki a vezetőségnek.
A tapasztaltakról készülő három független véleményt az ARACIS minőségfelügyelő bizottsága veti össze és értékeli, majd a nagybizottság kell megszavazza. Ha ez megtörtént, javasolni fogják az egyetem akkreditációját, amit először a kormánynak, majd a parlamentnek kell jóváhagynia.
Ha az eljárás kedvezően zajlik, s a Sapientia elnyeri az intézményi akkreditációt, a hallgatók helyben államvizsgázhatnak, beindulhat a mesteri és a doktori képzés, jelentős előnyökkel járó európai pályázatokon vehetnek részt, s reményeik szerint megnyílik a lehetőség az állami támogatásra is – összegezett Dávid professzor.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)
A szakma kedvezően vélekedett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem múlt heti átvilágítása nyomán, az elkövetkező időszakban a politikumtól függ, hogy ősszel már egy összességében akkreditált egyetemen kezdődik-e meg a tanítás a felsőoktatási intézmény valamennyi (Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában) működő karán –nyilatkozta dr. Dávid László professzor, az egyetem rektora.
Annyi dicséret hangzott el csütörtök délután azon a megbeszélésen, amelyre a volt sapientiás diákok és munkaadóik kaptak meghívást, hogy az egyetemet vizsgáló bizottság vezetője egy adott pillanatban meg is elégelte a cégvezetők, iskolák, önálló ügyvitelű vállalatok, az írott és elektronikus sajtó képviselőinek, valamint Marosvásárhely alpolgármesterének kedvező vélekedését, s mindenáron a hiányosságokról szeretett volna tudomást szerezni. Kérésére elhangzott néhány kifogás is, ami mennyiségben közel sem volt mérhető a felsőoktatási intézmény végzőseit foglalkoztatók jó véleményéhez.
Ezt megelőzően kedden a bizottság tagjai a jelenlegi hallgatókkal beszélgettek el, akik szintén elégedettségüknek adtak hangot.
A két megbeszélés része volt az egy hétig tartó vizsgálódásnak, amelyet a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egyetemi tanárokból és hallgatókból álló bizottsága végzett, akik az öt kiválasztott szak mellett az egész intézmény működését vizsgálták. A bizottságot Mircea Ivanescu egyetemi tanár, a craiovai egyetem volt rektora vezette. Az Európai Egyetemek Szövetségét dr. Wolfgang Müller-Funk, a Klagenfurti Egyetem professzora képviselte, aki különvéleményt fogalmaz meg a Sapientia EMTE-ről.
A különböző szakok hivatalos elismerése mellett a hosszas intézményi akkreditáció első lépése decemberben zajlott, amikor a kinevezett bizottság elnökével kiválasztották az átvilágításra javasolt szakokat. A választás három, Csíkszeredában (szociológia, román–angol, közgazdaság) és két, Marosvásárhelyen működő szakra (informatika, automatizálás–alkalmazott informatika) esett, ez utóbbiakat illetően azért, mivel megyeközpontunkban az anyanyelvű mérnökképzésnek már komoly alapjai vannak – válaszolta kérdésünkre az egyetem rektora.
A kijelölt szakbizottságok a szóban forgó szakok tevékenységét tekintették át, az intézmény egészét ellenőrző bizottság az oktatási folyamat, a gazdasági és tudományos tevékenység, a hozott döntések a felszereltség stb. szempontjából vizsgálták az egyetemet. Az ausztriai professzor, aki "külön utakon" járt, elsősorban a hangulatra, a bentlakásokra, a diákok felkészülésére, a tanár–diák kapcsolatra volt kíváncsi, majd a vizsgálódás végén elismerését fejezte ki a vezetőségnek.
A tapasztaltakról készülő három független véleményt az ARACIS minőségfelügyelő bizottsága veti össze és értékeli, majd a nagybizottság kell megszavazza. Ha ez megtörtént, javasolni fogják az egyetem akkreditációját, amit először a kormánynak, majd a parlamentnek kell jóváhagynia.
Ha az eljárás kedvezően zajlik, s a Sapientia elnyeri az intézményi akkreditációt, a hallgatók helyben államvizsgázhatnak, beindulhat a mesteri és a doktori képzés, jelentős előnyökkel járó európai pályázatokon vehetnek részt, s reményeik szerint megnyílik a lehetőség az állami támogatásra is – összegezett Dávid professzor.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 22.
Két elismerés a Művészeti Egyetemnek
Egyetemünk az elmúlt napokban két elismerésnek örvendett: a magyar állam nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánította iskolánkat, és Ivácson László, a koreográfia szak elsőéves diákja EMKE-díjat vehetett át – olvasható az egyetem közleményében.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Művészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány évek óta több megvalósított programmal bizonyította az erdélyi magyar felsőoktatásban betöltött fontos szerepét. Idén az alapítvány bekerült a magyar állam ún. Nemzeti intézmény programjába, amelyen keresztül a Miniszterelnöki Hivatal a stabil nemzetpolitikát, a nyelvi-kulturális önazonosság megőrzését igyekszik biztosítani. Mint ilyen, a Studium-Prospero Alapítvány idén 5 millió forint támogatásban részesült. A Nemzeti intézmény címet a hét végén dr. Béres András, a Művészeti Egyetem és az alapítvány elnöke vette át Kolozsváron. Dr. Gáspárik Attila rektor elmondta, a támogatást az egyetem elsősorban a vendég-tanárprogram finanszírozására fogja fordítani. A Művészeti Egyetem évről évre pályázati forrásokból tartja fenn a vendég- tanárprogramot, amelynek keretében a diákoknak olyan szakemberek tartottak intenzív képzéseket, műhelygyakorlatokat, mint Székely Gábor rendező, Both András díszlettervező, Nánay István kritikus vagy Dúró Győző dramaturg.
Ugyancsak az elmúlt hét végén, április 17-én, szombaton került sor Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díjainak átadására. Az erdélyi civil művelődési szervezetek szövetségeként működő EMKE évente kitünteti az erdélyi magyar közművelődés kiemelkedő egyéniségeit. Az idei díjazottak közt van Csíky András színész, a legendás 1953-as évfolyam végzettje, a nagybányai, későbbi szatmári színház alapító színésze, és Kézdi Imola színésznő, az egyetem volt diákja, a KÁMSZ művésznője. A Kacsó András táncmesterről elnevezett díjra idén Ivácson Lászlót tartotta érdemesnek az EMKE, ezzel méltatva táncművészeti munkásságát és a fiatalok oktatásában kifejtett tevékenységét. A gazdag táncosi és koreográfusi gyakorlattal rendelkező Ivácson László, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője jelenleg a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán elsőéves diák.
Népújság (Marosvásárhely)
Egyetemünk az elmúlt napokban két elismerésnek örvendett: a magyar állam nemzeti jelentőségű intézménnyé nyilvánította iskolánkat, és Ivácson László, a koreográfia szak elsőéves diákja EMKE-díjat vehetett át – olvasható az egyetem közleményében.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem és a Művészeti Egyetem háttérintézményei, a Studium-Prospero Alapítvány évek óta több megvalósított programmal bizonyította az erdélyi magyar felsőoktatásban betöltött fontos szerepét. Idén az alapítvány bekerült a magyar állam ún. Nemzeti intézmény programjába, amelyen keresztül a Miniszterelnöki Hivatal a stabil nemzetpolitikát, a nyelvi-kulturális önazonosság megőrzését igyekszik biztosítani. Mint ilyen, a Studium-Prospero Alapítvány idén 5 millió forint támogatásban részesült. A Nemzeti intézmény címet a hét végén dr. Béres András, a Művészeti Egyetem és az alapítvány elnöke vette át Kolozsváron. Dr. Gáspárik Attila rektor elmondta, a támogatást az egyetem elsősorban a vendég-tanárprogram finanszírozására fogja fordítani. A Művészeti Egyetem évről évre pályázati forrásokból tartja fenn a vendég- tanárprogramot, amelynek keretében a diákoknak olyan szakemberek tartottak intenzív képzéseket, műhelygyakorlatokat, mint Székely Gábor rendező, Both András díszlettervező, Nánay István kritikus vagy Dúró Győző dramaturg.
Ugyancsak az elmúlt hét végén, április 17-én, szombaton került sor Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület díjainak átadására. Az erdélyi civil művelődési szervezetek szövetségeként működő EMKE évente kitünteti az erdélyi magyar közművelődés kiemelkedő egyéniségeit. Az idei díjazottak közt van Csíky András színész, a legendás 1953-as évfolyam végzettje, a nagybányai, későbbi szatmári színház alapító színésze, és Kézdi Imola színésznő, az egyetem volt diákja, a KÁMSZ művésznője. A Kacsó András táncmesterről elnevezett díjra idén Ivácson Lászlót tartotta érdemesnek az EMKE, ezzel méltatva táncművészeti munkásságát és a fiatalok oktatásában kifejtett tevékenységét. A gazdag táncosi és koreográfusi gyakorlattal rendelkező Ivácson László, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője jelenleg a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán elsőéves diák.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 22.
Nemzeti jelentőségű intézmény lett az Aradi Kamaraszínház
Ünnepélyes keretek közt adta át az Aradi Kamaraszínháznak Gémesi Ferenc, a budapesti Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Nemzeti jelentőségű intézmény címet és a hozzátartozó kis réztáblát a kolozsvári Iskola Alapítvány székhelyén.
Idén a jelentős anyagi támogatással járó titulust többek közt a marosvásárhelyi Studium-Prospero Alapítvány, a Protestáns Teológiai Intézet, a Helikon hetilap, a Látó havilap, a Csángó Oktatási Program, a Téka Alapítvány és az Aradi Kamaraszínház kapták meg.
„Amikor kitaláltuk azt, hogy legyen egy olyan intézményi kör, amely a magyar kultúra és tudományosság szempontjából fontos intézményeket foglal magában, azt tartottuk fontosnak, hogy kiszámítható környezetet teremtsünk ezeknek az intézményeknek egy teljes kormányzati ciklus erejéig – mondta Gémesi Ferenc. – Így négyévente egyszer kell megállapodni abban, hogy mekkora támogatást kapnak az intézmények, így létezésük nem függ attól, hogy kapnak-e pályázati úton pénzt a működésükre.”
Az államtitkár hozzátette, az intézmények kiválasztásakor odafigyeltek arra is, hogy a helyi közösség igényeinek megfelelően ne csak a már közismert közművelődési intézmények kapjanak támogatást, hanem azok a viszonylag fiatal intézmények, alapítványok is, amelyek a magyarság megmaradása, továbbfejlődése szempontjából fontos tevékenységet folytatnak.
Nyugati Jelen (Arad)
Ünnepélyes keretek közt adta át az Aradi Kamaraszínháznak Gémesi Ferenc, a budapesti Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős államtitkára a Nemzeti jelentőségű intézmény címet és a hozzátartozó kis réztáblát a kolozsvári Iskola Alapítvány székhelyén.
Idén a jelentős anyagi támogatással járó titulust többek közt a marosvásárhelyi Studium-Prospero Alapítvány, a Protestáns Teológiai Intézet, a Helikon hetilap, a Látó havilap, a Csángó Oktatási Program, a Téka Alapítvány és az Aradi Kamaraszínház kapták meg.
„Amikor kitaláltuk azt, hogy legyen egy olyan intézményi kör, amely a magyar kultúra és tudományosság szempontjából fontos intézményeket foglal magában, azt tartottuk fontosnak, hogy kiszámítható környezetet teremtsünk ezeknek az intézményeknek egy teljes kormányzati ciklus erejéig – mondta Gémesi Ferenc. – Így négyévente egyszer kell megállapodni abban, hogy mekkora támogatást kapnak az intézmények, így létezésük nem függ attól, hogy kapnak-e pályázati úton pénzt a működésükre.”
Az államtitkár hozzátette, az intézmények kiválasztásakor odafigyeltek arra is, hogy a helyi közösség igényeinek megfelelően ne csak a már közismert közművelődési intézmények kapjanak támogatást, hanem azok a viszonylag fiatal intézmények, alapítványok is, amelyek a magyarság megmaradása, továbbfejlődése szempontjából fontos tevékenységet folytatnak.
Nyugati Jelen (Arad)
2010. április 22.
Lélekszámban csökken, arányaiban viszont nem apad az erdélyi magyarság
Létszámában kevesebb lesz, de arányaiban nem csökken az erdélyi magyar népesség, a romániai magyarság 5-6 százalékát fenyegeti a beolvadás veszélye – derült ki kedd este Horváth István és Kiss Tamás szociológus Erdélyi magyar demográfia és népességpolitika, a 2011-es népszámlálás várható eredményei című kolozsvári előadásából. Horváth István Az etnokulturális reprodukció kockázata című kutatásának eredményeit mutatta be, amelyet magyar anyanyelvűek, illetve magyarul beszélők körében készített.
A 4057 fős mintán alapuló reprezentatív felmérés szerint a magyar nemzeti kötődést felvállaló 18–45 év közötti korosztály, saját bevallása alapján, 7 százaléka nem tud kielégítően kommunikálni magyarul, a kérdezőbiztosok minősítését is figyelembe véve ez akár tíz százalékukra is jellemző lehet. Ugyanakkor a magyartól eltérő nemzeti identitást magukénak valló megkérdezettek 51 százalékára jellemző a magyar nyelvi dominancia.
Arra a kérdésre, hogy otthon milyen nyelven beszélnek egymással, a megkérdezettek 89,7 százaléka válaszolta azt, hogy kizárólag csak magyarul. A gyerekek 11,5 százalékánál a szülők otthon használják a román nyelvet, nem csak oktatási célokra.
Horváth kifejtette, a legnagyobb kockázati tényezők a beolvadást tekintve a nyelvi dominancia, a kifejezési nehézségek, az otthoni nyelvhasználat és az iskolaválasztás is, sok magyar szülő inkább román iskolába küldi a gyerekét. A beolvadás veszélye a romániai magyarság 7–9 százalékát érinti, ezt némileg ellensúlyozza – elsősorban a Székelyföldön – a nem magyar identitást vállalók nyelvi szocializációja, így 5–6 százalékra csökken a veszély.
A kivándorlások vesztesége
Kiss Tamás a kisebbségkutató intézet háromkötetnyi összehasonlító vizsgálatainak eredményeit mutatta be Demográfiai vizsgálatok, helyzetkép és népesedés politikai teendők címmel.
Elmondta, az erdélyi magyar népesség csökkenésének elsődleges oka a kivándorlás. 1987 és 1991 között 85–
100 ezer erdélyi magyar vándorolt ki. 1992 és 2002 között újabb százezer magyar hagyta el az országot, ugyanakkor a korábbi időszakhoz viszonyítva változott a migrációs kontextus: a legtöbben munkát vállalni mentek Magyarországra, azonban a Romániából elvándoroltak körében a magyarság aránya felülreprezentált.
Az ezredfordulót követően viszont Magyarország helyett a nyugat-európai országok váltak a kivándorlók célpontjává, kialakultak a román migrációs hálózatok, mint Olaszország, Spanyolország. Ebben az évtizedben már nem volt felülreprezentált a magyarok migrációs aránya az országos átlaghoz képest.
Kiss Tamás ugyanakkor érdekességként elmondta, hogy változás állt be a Magyarországra, illetve a nyugatabbra igyekvő kivándorlók profiljában: míg az anyaországot inkább a képzetlenebb, szegényebb réteg választotta, addig Nyugat-Európába a tehetősebb, képzettebb réteg vándorolt.
A magyar értelmiségi szubkultúra
A kisebbségkutató intézet szociológusa ugyanakkor rámutatott, az erdélyi magyar népesség csökkenését a természetes népességi mozgások is befolyásolták.
A kilencvenes évek elején sokkal kevesebb gyerek született amiatt, hogy a nők gyermekvállalási kora a húszas éveikről a harmincas éveikre tolódott, de 1994 és 2007 között a magyar nők termékenysége meghaladta az országos átlagot. Egy tanulmány szerint a románok esetében a gyermekvállalási kedv a képzettség fokával ellentétesen arányos, azaz a képzetlenebb réteg jóval több gyereket vállal, mint az iskolázottabb értelmiség.
Nem lesz gond az állampolgárság
Magyarország is felelős az erdélyi magyarság demográfiai adatsorainak alakulásában – véli Kiss Tamás kolozsvári szociológus a kettős állampolgárság megadásának felvetése kapcsán.
Kifejtette, a magyar népességpolitika a kilencvenes évek végétől számolt a bevándorlókkal, a határon túli magyaroknak pedig alacsonyabb a társadalmi integrációs költsége.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja ebben a témában leszögezte, nem hiszi, hogy a kettős állampolgárság megadása jelentősebb kivándorlási hullámot indítana el.
Ez a trend azonban az erdélyi magyarság esetében nem érvényesül: míg a többségi nemzet gyerekvállalási kedve egy folyamatosan lejtő egyenest mutat a képzettség arányában, addig az erdélyi magyarok esetében U alakú görbét ír le. Ez azt jelenti, hogy a legképzetlenebb réteg mellett a legképzettebb réteg vállalja a legtöbb gyereket. Kiss Tamás szerint ez egy értelmiségi szubkultúrának köszönhető.
A szociológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a statisztikai adatok ellenére, Erdélyben a magyarok elhalálozási aránya nem nagyobb, mint a többségi nemzeté, a statisztika csupán azért mutat ki rosszabb eredményt, mert az erdélyi magyar társadalom jobban el van öregedve, mint az országos átlag.
Ami a magyarság beolvadásának veszélyeit illeti, Kiss „etnokulturális reprodukció” címszó alatt elmondta, elsősorban a szórvány magyarság, a vegyes házasságban élők számítanak kockázati csoportnak. A felmérések szerint inkább a képzettebb rétegre jellemző a vegyes házasságok kötése, az alacsonyabb iskolázottságúak között ez jóval ritkábban fordul elő.
Bizonytalansági tényező
Kiderült, a kisebbségkutató intézet becslése szerint a 2011-es népszámláláson várhatóan 1,29 millió magyart számolnak majd Romániában, ez ugyan létszámban csökkenést jelent a korábbi adatokhoz képest, azonban a magyarok aránya nem csökken számottevően. Várhatóan 6,3–6,5 százalékos lesz a 20,5 milliós Romániában.
Kiss szerint azonban bizonytalansági tényező a kivándorlás, és az, hogy a mintegy kilencvenezer magyar anyanyelvű roma milyen arányban vallja magát magyarnak. Mint hangsúlyozta, népességpolitikai intézkedésekkel lehetne elejét venni a magyarok demográfiai csökkenésének, jelentős szerepe lehet az intézménytervezésnek és a magyar anyanyelvű romák érdekképviselete felvállalásának.
„Illegálisan” Kolozsváron
A kolozsvári önkormányzat alig várja már a népszámlálást, mivel folyamatosan azzal szembesülnek, hogy jóval több gyerek iratkozik be az oktatási intézményekbe, sőt az egészségügyi rendszerben is jóval több gyereket tartanak nyilván, mint amennyi a városháza nyilvántartásában szerepel – hangsúlyozta László Attila, a kincses város alpolgármestere.
Ez szerinte elsősorban a beiskolázások esetében a fejkvóta miatt, illetve a bölcsődék létszámának megállapításánál jelent gondot a helyi önkormányzatnak. Az alpolgármester becslése szerint legalább 6 ezerre tehető ezeknek a gyerekeknek a száma.
Többek szerint ennek az az oka, hogy sok, albérletben élő, a Székelyföldről vagy a Partiumból származó fiatal telepedett le Kolozsváron, akiknek pluszkiadást jelentene bérleti szerződést kötni a tulajdonosokkal, ezért nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, és így a nyilvántartásba sem kerülnek bele.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Létszámában kevesebb lesz, de arányaiban nem csökken az erdélyi magyar népesség, a romániai magyarság 5-6 százalékát fenyegeti a beolvadás veszélye – derült ki kedd este Horváth István és Kiss Tamás szociológus Erdélyi magyar demográfia és népességpolitika, a 2011-es népszámlálás várható eredményei című kolozsvári előadásából. Horváth István Az etnokulturális reprodukció kockázata című kutatásának eredményeit mutatta be, amelyet magyar anyanyelvűek, illetve magyarul beszélők körében készített.
A 4057 fős mintán alapuló reprezentatív felmérés szerint a magyar nemzeti kötődést felvállaló 18–45 év közötti korosztály, saját bevallása alapján, 7 százaléka nem tud kielégítően kommunikálni magyarul, a kérdezőbiztosok minősítését is figyelembe véve ez akár tíz százalékukra is jellemző lehet. Ugyanakkor a magyartól eltérő nemzeti identitást magukénak valló megkérdezettek 51 százalékára jellemző a magyar nyelvi dominancia.
Arra a kérdésre, hogy otthon milyen nyelven beszélnek egymással, a megkérdezettek 89,7 százaléka válaszolta azt, hogy kizárólag csak magyarul. A gyerekek 11,5 százalékánál a szülők otthon használják a román nyelvet, nem csak oktatási célokra.
Horváth kifejtette, a legnagyobb kockázati tényezők a beolvadást tekintve a nyelvi dominancia, a kifejezési nehézségek, az otthoni nyelvhasználat és az iskolaválasztás is, sok magyar szülő inkább román iskolába küldi a gyerekét. A beolvadás veszélye a romániai magyarság 7–9 százalékát érinti, ezt némileg ellensúlyozza – elsősorban a Székelyföldön – a nem magyar identitást vállalók nyelvi szocializációja, így 5–6 százalékra csökken a veszély.
A kivándorlások vesztesége
Kiss Tamás a kisebbségkutató intézet háromkötetnyi összehasonlító vizsgálatainak eredményeit mutatta be Demográfiai vizsgálatok, helyzetkép és népesedés politikai teendők címmel.
Elmondta, az erdélyi magyar népesség csökkenésének elsődleges oka a kivándorlás. 1987 és 1991 között 85–
100 ezer erdélyi magyar vándorolt ki. 1992 és 2002 között újabb százezer magyar hagyta el az országot, ugyanakkor a korábbi időszakhoz viszonyítva változott a migrációs kontextus: a legtöbben munkát vállalni mentek Magyarországra, azonban a Romániából elvándoroltak körében a magyarság aránya felülreprezentált.
Az ezredfordulót követően viszont Magyarország helyett a nyugat-európai országok váltak a kivándorlók célpontjává, kialakultak a román migrációs hálózatok, mint Olaszország, Spanyolország. Ebben az évtizedben már nem volt felülreprezentált a magyarok migrációs aránya az országos átlaghoz képest.
Kiss Tamás ugyanakkor érdekességként elmondta, hogy változás állt be a Magyarországra, illetve a nyugatabbra igyekvő kivándorlók profiljában: míg az anyaországot inkább a képzetlenebb, szegényebb réteg választotta, addig Nyugat-Európába a tehetősebb, képzettebb réteg vándorolt.
A magyar értelmiségi szubkultúra
A kisebbségkutató intézet szociológusa ugyanakkor rámutatott, az erdélyi magyar népesség csökkenését a természetes népességi mozgások is befolyásolták.
A kilencvenes évek elején sokkal kevesebb gyerek született amiatt, hogy a nők gyermekvállalási kora a húszas éveikről a harmincas éveikre tolódott, de 1994 és 2007 között a magyar nők termékenysége meghaladta az országos átlagot. Egy tanulmány szerint a románok esetében a gyermekvállalási kedv a képzettség fokával ellentétesen arányos, azaz a képzetlenebb réteg jóval több gyereket vállal, mint az iskolázottabb értelmiség.
Nem lesz gond az állampolgárság
Magyarország is felelős az erdélyi magyarság demográfiai adatsorainak alakulásában – véli Kiss Tamás kolozsvári szociológus a kettős állampolgárság megadásának felvetése kapcsán.
Kifejtette, a magyar népességpolitika a kilencvenes évek végétől számolt a bevándorlókkal, a határon túli magyaroknak pedig alacsonyabb a társadalmi integrációs költsége.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja ebben a témában leszögezte, nem hiszi, hogy a kettős állampolgárság megadása jelentősebb kivándorlási hullámot indítana el.
Ez a trend azonban az erdélyi magyarság esetében nem érvényesül: míg a többségi nemzet gyerekvállalási kedve egy folyamatosan lejtő egyenest mutat a képzettség arányában, addig az erdélyi magyarok esetében U alakú görbét ír le. Ez azt jelenti, hogy a legképzetlenebb réteg mellett a legképzettebb réteg vállalja a legtöbb gyereket. Kiss Tamás szerint ez egy értelmiségi szubkultúrának köszönhető.
A szociológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a statisztikai adatok ellenére, Erdélyben a magyarok elhalálozási aránya nem nagyobb, mint a többségi nemzeté, a statisztika csupán azért mutat ki rosszabb eredményt, mert az erdélyi magyar társadalom jobban el van öregedve, mint az országos átlag.
Ami a magyarság beolvadásának veszélyeit illeti, Kiss „etnokulturális reprodukció” címszó alatt elmondta, elsősorban a szórvány magyarság, a vegyes házasságban élők számítanak kockázati csoportnak. A felmérések szerint inkább a képzettebb rétegre jellemző a vegyes házasságok kötése, az alacsonyabb iskolázottságúak között ez jóval ritkábban fordul elő.
Bizonytalansági tényező
Kiderült, a kisebbségkutató intézet becslése szerint a 2011-es népszámláláson várhatóan 1,29 millió magyart számolnak majd Romániában, ez ugyan létszámban csökkenést jelent a korábbi adatokhoz képest, azonban a magyarok aránya nem csökken számottevően. Várhatóan 6,3–6,5 százalékos lesz a 20,5 milliós Romániában.
Kiss szerint azonban bizonytalansági tényező a kivándorlás, és az, hogy a mintegy kilencvenezer magyar anyanyelvű roma milyen arányban vallja magát magyarnak. Mint hangsúlyozta, népességpolitikai intézkedésekkel lehetne elejét venni a magyarok demográfiai csökkenésének, jelentős szerepe lehet az intézménytervezésnek és a magyar anyanyelvű romák érdekképviselete felvállalásának.
„Illegálisan” Kolozsváron
A kolozsvári önkormányzat alig várja már a népszámlálást, mivel folyamatosan azzal szembesülnek, hogy jóval több gyerek iratkozik be az oktatási intézményekbe, sőt az egészségügyi rendszerben is jóval több gyereket tartanak nyilván, mint amennyi a városháza nyilvántartásában szerepel – hangsúlyozta László Attila, a kincses város alpolgármestere.
Ez szerinte elsősorban a beiskolázások esetében a fejkvóta miatt, illetve a bölcsődék létszámának megállapításánál jelent gondot a helyi önkormányzatnak. Az alpolgármester becslése szerint legalább 6 ezerre tehető ezeknek a gyerekeknek a száma.
Többek szerint ennek az az oka, hogy sok, albérletben élő, a Székelyföldről vagy a Partiumból származó fiatal telepedett le Kolozsváron, akiknek pluszkiadást jelentene bérleti szerződést kötni a tulajdonosokkal, ezért nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, és így a nyilvántartásba sem kerülnek bele.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2010. április 22.
Alkotmánymódosító javaslattal rukkolt elő a kormány – Az RMDSZ részben ellenzi, részben támogatja a tervezetet
Traian Băsescu államfő és a demokrata párt fel akarja gyorsítani az alkotmánymódosítás vitáját. Ennek érdekében konkrét lépést is tettek, így a kormány tegnap elfogadott egy törvénytervezetet, ami az alkotmány módosításáról szól. A dokumentumon a kormány és az elnöki hivatal szakértői egyaránt dolgoztak. A tervezet legfőbb újdonsága, hogy bevezetné a legfeljebb háromszáz főből álló egykamarás parlamentet. Az RMDSZ nem ért egyet ezzel, a magyar érdekvédelmi szervezet továbbra is valós kétkamarás rendszerben látja a megoldást. Ugyanakkor elismeri azt, hogy mélyreható parlamenti reform szükséges. Frunda György RMDSZ-es szenátor az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) a sürgős összehívását tartja szükségesnek, mert szerinte az RMDSZ több törvényhozója sem ért egyet az egykamarás parlamenttel.
Emil Boc miniszterelnök a kormányülést követően elmondta: a tervezet legfőbb újdonsága, hogy legfeljebb háromszáz főből álló, egykamarás parlament bevezetéséről rendelkezik a jelenlegi kétházas törvényhozói testület helyett, amely 471 tagú. Az egykamarás parlamentről és a törvényhozók számának a csökkentéséről az állampolgárok döntöttek azon a tavalyi érvényes és eredményes népszavazáson, amelyet Traian Băsescu államfő írt ki.
A Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta kormánykoalícióban azonban nincs teljes konszenzus a módosításról. A szövetség sajtóirodájának tegnapi közleménye szerint Markó Béla miniszterelnök-helyettes a tervezetet elfogadó kormányülésen leszögezte: a magyar szervezet is szükségesnek tartja a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakítását, de a megoldást továbbra is „valós kétkamarás rendszerben” látja.
Az RMDSZ ugyanakkor értékeli, hogy a tervezetbe beiktatták azt az előírást, miszerint a hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségek képviselőivel valamennyi olyan döntés meghozatalakor, amelyek az etnikai, kulturális és vallási önazonosság megőrzésére vonatkoznak.
A kormány által elfogadott tervezet szerint az egykamarás parlament ezentúl kétszeri vita után fogad el minden törvényt, emellett az államfő felfüggesztésének a parlamenti procedúráját a pártok csak akkor vihetik végig, ha az alkotmánybíróság is indokoltnak látja az ország első emberének a tisztségéből való felfüggesztését. A tervezet szerint az államfő az eddiginél rövidebb időszak után oszlathatja fel a parlamentet, ha a testület egymás után kétszer elutasítja a miniszterelnök-jelölt által javasolt kormányokat. Így az eddigi hatvan nap helyett az államfő már negyvenöt nap után feloszlathatja a törvényhozást.
Újságírói kérdésre válaszolva Boc leszögezte, hogy a javasolt alkotmánymódosítás nem rendelkezik az öt százalékos parlamenti küszöb emeléséről. A kormány a tervezetet előbb az elnöki hivatalba küldi, amely a parlament elé terjeszti majd a dokumentumot.
Az ellenzéki pártok szinte azonnal élesen bírálták a kormány lépését, hiszen szerintük a kabinet ismét semmibe veszi a parlament intézményét. A törvényhozói testületben ugyanis éppen kedden alakult meg a parlamenti pártok képviselőiből álló alkotmánymódosító bizottság.
Szabadság (Kolozsvár)
Traian Băsescu államfő és a demokrata párt fel akarja gyorsítani az alkotmánymódosítás vitáját. Ennek érdekében konkrét lépést is tettek, így a kormány tegnap elfogadott egy törvénytervezetet, ami az alkotmány módosításáról szól. A dokumentumon a kormány és az elnöki hivatal szakértői egyaránt dolgoztak. A tervezet legfőbb újdonsága, hogy bevezetné a legfeljebb háromszáz főből álló egykamarás parlamentet. Az RMDSZ nem ért egyet ezzel, a magyar érdekvédelmi szervezet továbbra is valós kétkamarás rendszerben látja a megoldást. Ugyanakkor elismeri azt, hogy mélyreható parlamenti reform szükséges. Frunda György RMDSZ-es szenátor az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) a sürgős összehívását tartja szükségesnek, mert szerinte az RMDSZ több törvényhozója sem ért egyet az egykamarás parlamenttel.
Emil Boc miniszterelnök a kormányülést követően elmondta: a tervezet legfőbb újdonsága, hogy legfeljebb háromszáz főből álló, egykamarás parlament bevezetéséről rendelkezik a jelenlegi kétházas törvényhozói testület helyett, amely 471 tagú. Az egykamarás parlamentről és a törvényhozók számának a csökkentéséről az állampolgárok döntöttek azon a tavalyi érvényes és eredményes népszavazáson, amelyet Traian Băsescu államfő írt ki.
A Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ alkotta kormánykoalícióban azonban nincs teljes konszenzus a módosításról. A szövetség sajtóirodájának tegnapi közleménye szerint Markó Béla miniszterelnök-helyettes a tervezetet elfogadó kormányülésen leszögezte: a magyar szervezet is szükségesnek tartja a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakítását, de a megoldást továbbra is „valós kétkamarás rendszerben” látja.
Az RMDSZ ugyanakkor értékeli, hogy a tervezetbe beiktatták azt az előírást, miszerint a hatóságoknak konzultálniuk kell a kisebbségek képviselőivel valamennyi olyan döntés meghozatalakor, amelyek az etnikai, kulturális és vallási önazonosság megőrzésére vonatkoznak.
A kormány által elfogadott tervezet szerint az egykamarás parlament ezentúl kétszeri vita után fogad el minden törvényt, emellett az államfő felfüggesztésének a parlamenti procedúráját a pártok csak akkor vihetik végig, ha az alkotmánybíróság is indokoltnak látja az ország első emberének a tisztségéből való felfüggesztését. A tervezet szerint az államfő az eddiginél rövidebb időszak után oszlathatja fel a parlamentet, ha a testület egymás után kétszer elutasítja a miniszterelnök-jelölt által javasolt kormányokat. Így az eddigi hatvan nap helyett az államfő már negyvenöt nap után feloszlathatja a törvényhozást.
Újságírói kérdésre válaszolva Boc leszögezte, hogy a javasolt alkotmánymódosítás nem rendelkezik az öt százalékos parlamenti küszöb emeléséről. A kormány a tervezetet előbb az elnöki hivatalba küldi, amely a parlament elé terjeszti majd a dokumentumot.
Az ellenzéki pártok szinte azonnal élesen bírálták a kormány lépését, hiszen szerintük a kabinet ismét semmibe veszi a parlament intézményét. A törvényhozói testületben ugyanis éppen kedden alakult meg a parlamenti pártok képviselőiből álló alkotmánymódosító bizottság.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. április 22.
Megérdemelt elismerés
Március 31-én, a Kájoni János Megyei Könyvtárban szervezett ünnepi összejövetel keretében köszöntötték az elmúlt év folyamán nyugdíjba vonult könyvtárosokat, köztük Kolbert Tündét, a Borszéki Városi Könyvtár könyvtárosát. A méltatást Bákai Magdolna, a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség igazgatója végezte. Ebből idézünk: „Borszéken született. Pszichológiát végzett, de könyvtárosként dolgozik 1974 óta.
Több éven át a művelődési otthon igazgatója volt. A Borszékért Alapítvány és a helyi RMDSZ alapító tagja. A Források helyi újság főszerkesztője 1996-tól. A Turisztikai Egyesület pénztárnoka. Aktív művelődési tevékenységet folytat.
Állandóan bővítette a város könyvállományát, vásárlás, adománygyűjtés révén. Ezek tárolására, feldolgozására, katalogizálására, digitalizálására is nagy hangsúlyt fektetett. Jól ismerte a könyvtár állományát, nagy gondot fordított a kulturális örökségünk ápolására, megőrzésére. Tele energiával, munkakedvvel és munkabírással dolgozott, biztosítva az ügyfelek szakmai kiszolgálását, az információhoz való hozzáférését. Könyvtárvezetőként mindent megtett, hogy az általa vezetett intézmény méltóképpen legyen képviselve nemcsak helyi szinten, hanem megyei szinten is. Szívügye volt a könyvtár.
Rendszeres könyvismertetőt tartott úgy a városi könyvtárban, mint a Források hasábjain a könyvújdonságokról vagy az éppen aktuális évfordulókról.
Az író-olvasó találkozók lelkes szervezője volt. 35 éves könyvtárosi tevékenysége alatt se szeri, se száma ezeknek a találkozóknak.
Aktív kapcsolatban állt a térség, sőt, a megye könyvtáraival. Kapcsolatot létesített magyarországi testvértelepülések könyvtáraival is: Aba, Bácsalmás, Fonyód, Orfű, Pilisvörösvár, Zákányszék. Szakmai tapasztalatcserén vett részt Zákányszéken.
Versenyeket szervezett az iskoláskorú gyerekeknek különböző irodalmi vagy történelmi évfordulók kapcsán. Részt vett több megyei rendezvényen, versenyen.
Állandó szakmai képzésben volt része, beleértve a Csíkszeredában szervezett Információs és könyvtári menedzsment tréninget. Tagja volt a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Lelkiismeretesen végezte főkönyvtárosi teendőit az utolsó munkanapig. Nemcsak a könyvtár, hanem a város szellemi és kulturális életének is az irányítója volt évtizedeken át. Tevékenységének hatékonysága annak tudható be, hogy állandó és szoros kapcsolatot tartott a helyi önkormányzattal. Igazi véleményformáló személyisége a városnak. Műveltsége, tájékozottsága nagyban segítette szakmai tevékenységét. Mindenkinek tudott megfelelő könyvet, információt, vagy jó tanácsot adni. Aktív szerepe volt és van a helyi közösség életében. Minden fontosabb városi rendezvényen jelen van, és hozzászólásával érdemben segíti annak munkálatait. Megtalálta helyét és szerepét a helyi közösségben, amit úgy érezem, hogy a közösség nem mindig ismert el és értékelt kellőképpen, talán a városvezetés sem.
A Könyvesház hasábjain többször írt aktuális könyvekről, megjelenésekről. Kimagasló szakmai munkásságáért, főkönyvtárosi tevékenységéért megérdemli a szakma elismerését és megbecsülését”.
Az Országos Közkönyvtári Egyesület nevében Doina Popa elnök asszony emléklapot adott át, köszönetet mondott Tünde eddigi tevékenységéért, és további aktív részvételre biztatta. Bedő Melinda, a Megyei Könyvtár könyvtárosa Tündét „Borszék művelődési életének háziasszonyának nevezte, lévén igazi háziasszony, mert minden, amit tesz, helyénvaló, megszokott, és azonnal látszik, hiányzik, ha valamit nem tesz meg”.
A magam nevében messzemenően egyetértek a fenti méltatásokkal, gratulálok eddigi tevékenységéhez, és kívánok felhőtlen nyugdíjas napokat. A könyvtárnak pedig mihamarabbi újjászületést és egy hasonlóan elhivatott könyvtárost.
Farkas Aladár
Március 31-én, a Kájoni János Megyei Könyvtárban szervezett ünnepi összejövetel keretében köszöntötték az elmúlt év folyamán nyugdíjba vonult könyvtárosokat, köztük Kolbert Tündét, a Borszéki Városi Könyvtár könyvtárosát. A méltatást Bákai Magdolna, a Hargita Megyei Művelődési Felügyelőség igazgatója végezte. Ebből idézünk: „Borszéken született. Pszichológiát végzett, de könyvtárosként dolgozik 1974 óta.
Több éven át a művelődési otthon igazgatója volt. A Borszékért Alapítvány és a helyi RMDSZ alapító tagja. A Források helyi újság főszerkesztője 1996-tól. A Turisztikai Egyesület pénztárnoka. Aktív művelődési tevékenységet folytat.
Állandóan bővítette a város könyvállományát, vásárlás, adománygyűjtés révén. Ezek tárolására, feldolgozására, katalogizálására, digitalizálására is nagy hangsúlyt fektetett. Jól ismerte a könyvtár állományát, nagy gondot fordított a kulturális örökségünk ápolására, megőrzésére. Tele energiával, munkakedvvel és munkabírással dolgozott, biztosítva az ügyfelek szakmai kiszolgálását, az információhoz való hozzáférését. Könyvtárvezetőként mindent megtett, hogy az általa vezetett intézmény méltóképpen legyen képviselve nemcsak helyi szinten, hanem megyei szinten is. Szívügye volt a könyvtár.
Rendszeres könyvismertetőt tartott úgy a városi könyvtárban, mint a Források hasábjain a könyvújdonságokról vagy az éppen aktuális évfordulókról.
Az író-olvasó találkozók lelkes szervezője volt. 35 éves könyvtárosi tevékenysége alatt se szeri, se száma ezeknek a találkozóknak.
Aktív kapcsolatban állt a térség, sőt, a megye könyvtáraival. Kapcsolatot létesített magyarországi testvértelepülések könyvtáraival is: Aba, Bácsalmás, Fonyód, Orfű, Pilisvörösvár, Zákányszék. Szakmai tapasztalatcserén vett részt Zákányszéken.
Versenyeket szervezett az iskoláskorú gyerekeknek különböző irodalmi vagy történelmi évfordulók kapcsán. Részt vett több megyei rendezvényen, versenyen.
Állandó szakmai képzésben volt része, beleértve a Csíkszeredában szervezett Információs és könyvtári menedzsment tréninget. Tagja volt a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Lelkiismeretesen végezte főkönyvtárosi teendőit az utolsó munkanapig. Nemcsak a könyvtár, hanem a város szellemi és kulturális életének is az irányítója volt évtizedeken át. Tevékenységének hatékonysága annak tudható be, hogy állandó és szoros kapcsolatot tartott a helyi önkormányzattal. Igazi véleményformáló személyisége a városnak. Műveltsége, tájékozottsága nagyban segítette szakmai tevékenységét. Mindenkinek tudott megfelelő könyvet, információt, vagy jó tanácsot adni. Aktív szerepe volt és van a helyi közösség életében. Minden fontosabb városi rendezvényen jelen van, és hozzászólásával érdemben segíti annak munkálatait. Megtalálta helyét és szerepét a helyi közösségben, amit úgy érezem, hogy a közösség nem mindig ismert el és értékelt kellőképpen, talán a városvezetés sem.
A Könyvesház hasábjain többször írt aktuális könyvekről, megjelenésekről. Kimagasló szakmai munkásságáért, főkönyvtárosi tevékenységéért megérdemli a szakma elismerését és megbecsülését”.
Az Országos Közkönyvtári Egyesület nevében Doina Popa elnök asszony emléklapot adott át, köszönetet mondott Tünde eddigi tevékenységéért, és további aktív részvételre biztatta. Bedő Melinda, a Megyei Könyvtár könyvtárosa Tündét „Borszék művelődési életének háziasszonyának nevezte, lévén igazi háziasszony, mert minden, amit tesz, helyénvaló, megszokott, és azonnal látszik, hiányzik, ha valamit nem tesz meg”.
A magam nevében messzemenően egyetértek a fenti méltatásokkal, gratulálok eddigi tevékenységéhez, és kívánok felhőtlen nyugdíjas napokat. A könyvtárnak pedig mihamarabbi újjászületést és egy hasonlóan elhivatott könyvtárost.
Farkas Aladár
2010. április 22.
Egykamarás kétségek – Alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a Boc-kormány
Az egykamarás parlament bevezetéséről rendelkező alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a kormány, annak ellenére, hogy az RMDSZ a „valós” kétkamarás rendszer híve. Az ellenzék szerint a miniszterelnök semmibe veszi a parlament intézményét.
Alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a kormány, amelybe belefoglalta a tavaly novemberben megtartott referendum eredményét is, miszerint a lakosság zöme, a képviselők számának 300 főre való csökkentését, illetve az egykamarás parlament felállítását támogatná. A tervezetet azonnal átküldték Traian Băsescu államelnöknek, hogy az alkotmány 150. cikkelye 1-es bekezdésének megfelelően kezdeményezze a parlamentben az alkotmány módosítását.
A tervezet elkészülése és váratlan „piacra dobása” annál is meglepőbb, hogy a két koalíciós párt között tudvalevőleg nincs egyetértés az egy- vagy kétkamarás parlament kérdésében. Míg a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) teljes mellszélességgel felvállalja Băsescu államfő véleményét, addig az RMDSZ az átalakított kétkamarás rendszert támogatná.
„A kormánynak alkotmányos feladata kezdeményezni az államelnöknél a referendum eredményének továbbítását a parlamentbe, és bár a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakításával az RMDSZ is egyetért, a megoldást továbbra is egy valós kétkamarás rendszerben látja” – mondta el a kormányülésen Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke.
A kisebbségi jogokkal kapcsolatosan – a szövetség javaslatára – a tervezetbe bekerült egy fontos módosítás is. Ennek megfelelően az alkotmány hatos számú cikkelye kiegészül egy harmadik bekezdéssel, amely szeint a hatóságok konzultálnak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel mindazon döntésekben, amelyek az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkoznak.
Az egykamarás parlament felállítását támogató javaslattal kapcsolatban Frunda György RMDSZ-es szenátor szerint az érdekvédelmi szervezetnek a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén kellene döntenie. Az ötlet Markó Béla szerint megvalósítható, de nem szükségszerű.
„Természetesen megvalósítható az SZKT összehívása, de nem látom ennek szükségszerűségét, lévén hogy nem változott sem korábbi álláspontunk, sem pedig politikai programunkon nem újítottunk” – reagált Frunda felvetésére a szövetségi elnök, hozzátéve: amennyiben a többség támogatja Frunda ötletét, összehívja az SZKT-t.
Kár az energiáért?
„Csak azért alkotmányt módosítani, hogy egykamarás parlamentet hozzunk létre, kár az energiáért. Ha már belevágunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az államszervezési kérdéseket, az igazságszolgáltatásban felmerülő problémákat, valamint a Legfelsőbb Bírói Tanács összetételének átalakítását sem” – nyilatkozta tegnap lapunknak Varga Attila, akit egy nappal korábban a parlament két házának együttes plenáris ülésén választottak be az RMDSZ részéről az alkotmánymódosító bizottságba.
Varga elmondta, a kormány törvényjavaslatát a bizottság egyelőre nem látta, de információi szerint tartalmilag a népszavazás eredményeire szorítkozik. „Ez a még csak pár napos bizottság egyelőre nem ült össze, és bár nem is azért jött létre, hogy ezt a tervezetet megvitassa, valószínűleg terítékre kerül ” – magyarázta a politikus, az alkotmányt felülvizsgáló testület kapcsán.
Varga elmondta: miután a javaslat átmegy Traian Băsescu államfő kezén – aki ennek tartalmát már valószínűleg ismeri és egyet is ért vele –, a parlamenthez kerül, azután pedig a szakbizottsághoz, amely eldönti, hogy ezt a javaslatot tárgyalja-e vagy kezdeményez egy újabb tervezetet, ami azután várhatóan újabb vitákhoz vezet majd.
Kényszerpályán az RMDSZ?
„A bizottságon belüli álláspontunkkal kapcsolatban még kell egyeztetnünk az RMDSZ-ben, hisz kicsit kényszerpályára helyeztek minket. A személyes véleményem viszont az, hogy amennyire csak lehet, minél szélesebb körű alkotmányreformra van szükség” – tette hozzá Varga, aki szerint a szövetség számára a tervezet legkedvezőtlenebb pontja az egykamarás parlament felállítása, amelynek következtében csökkenhet a magyar képviselők aránya.
„Nem tudom, hogy fog megoldódni a kisebbségek képviselete, de tudomásom szerint a kisebbségi csoport sem ért ezzel a lépéssel egyet” – összegzett Varga Attila.
Csúfot űztek a parlamentből?
A kormányülést követően az ellenzék hevesen bírálta Emil Boc miniszterelnök és a Demokrata-Liberális Párt elhamarkodottnak minősített javaslatát, amellyel Victor Ponta szociáldemokrata elnök szerint nem csináltak egyebet, mint hogy csúfot űzzenek saját kollégáikból.
„Azzal, hogy saját tervezetet javasolnak, egyszerűen semmibe veszik azoknak a kollégáiknak a munkáját, akiket két napja beválasztottak abba az alkotmánymódosító szakbizottságba, melynek éppen az alaptörvény problémás cikkelyeinek az újraírása lett volna az eredeti rendeltetése” – fogalmazott Victor Ponta. Szerinte Boc kaotikus döntéshozatalai azzal magyarázhatóak, hogy egyszerűen nem tud hatékonyan eleget tenni miniszterelnöki és pártvezetői funkcióinak is, amire a megoldás az lenne, ha valamelyikről lemondana.
Fleischer Hilda
Új Magyar Szó (Bukarest)
Az egykamarás parlament bevezetéséről rendelkező alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a kormány, annak ellenére, hogy az RMDSZ a „valós” kétkamarás rendszer híve. Az ellenzék szerint a miniszterelnök semmibe veszi a parlament intézményét.
Alkotmánymódosító törvénytervezetet fogadott el tegnap a kormány, amelybe belefoglalta a tavaly novemberben megtartott referendum eredményét is, miszerint a lakosság zöme, a képviselők számának 300 főre való csökkentését, illetve az egykamarás parlament felállítását támogatná. A tervezetet azonnal átküldték Traian Băsescu államelnöknek, hogy az alkotmány 150. cikkelye 1-es bekezdésének megfelelően kezdeményezze a parlamentben az alkotmány módosítását.
A tervezet elkészülése és váratlan „piacra dobása” annál is meglepőbb, hogy a két koalíciós párt között tudvalevőleg nincs egyetértés az egy- vagy kétkamarás parlament kérdésében. Míg a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) teljes mellszélességgel felvállalja Băsescu államfő véleményét, addig az RMDSZ az átalakított kétkamarás rendszert támogatná.
„A kormánynak alkotmányos feladata kezdeményezni az államelnöknél a referendum eredményének továbbítását a parlamentbe, és bár a jelenlegi parlamenti rendszer mélyreható átalakításával az RMDSZ is egyetért, a megoldást továbbra is egy valós kétkamarás rendszerben látja” – mondta el a kormányülésen Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke.
A kisebbségi jogokkal kapcsolatosan – a szövetség javaslatára – a tervezetbe bekerült egy fontos módosítás is. Ennek megfelelően az alkotmány hatos számú cikkelye kiegészül egy harmadik bekezdéssel, amely szeint a hatóságok konzultálnak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok szervezeteivel mindazon döntésekben, amelyek az etnikai, kulturális és vallási identitás megőrzésére, fejlesztésére és kifejezésére vonatkoznak.
Az egykamarás parlament felállítását támogató javaslattal kapcsolatban Frunda György RMDSZ-es szenátor szerint az érdekvédelmi szervezetnek a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén kellene döntenie. Az ötlet Markó Béla szerint megvalósítható, de nem szükségszerű.
„Természetesen megvalósítható az SZKT összehívása, de nem látom ennek szükségszerűségét, lévén hogy nem változott sem korábbi álláspontunk, sem pedig politikai programunkon nem újítottunk” – reagált Frunda felvetésére a szövetségi elnök, hozzátéve: amennyiben a többség támogatja Frunda ötletét, összehívja az SZKT-t.
Kár az energiáért?
„Csak azért alkotmányt módosítani, hogy egykamarás parlamentet hozzunk létre, kár az energiáért. Ha már belevágunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az államszervezési kérdéseket, az igazságszolgáltatásban felmerülő problémákat, valamint a Legfelsőbb Bírói Tanács összetételének átalakítását sem” – nyilatkozta tegnap lapunknak Varga Attila, akit egy nappal korábban a parlament két házának együttes plenáris ülésén választottak be az RMDSZ részéről az alkotmánymódosító bizottságba.
Varga elmondta, a kormány törvényjavaslatát a bizottság egyelőre nem látta, de információi szerint tartalmilag a népszavazás eredményeire szorítkozik. „Ez a még csak pár napos bizottság egyelőre nem ült össze, és bár nem is azért jött létre, hogy ezt a tervezetet megvitassa, valószínűleg terítékre kerül ” – magyarázta a politikus, az alkotmányt felülvizsgáló testület kapcsán.
Varga elmondta: miután a javaslat átmegy Traian Băsescu államfő kezén – aki ennek tartalmát már valószínűleg ismeri és egyet is ért vele –, a parlamenthez kerül, azután pedig a szakbizottsághoz, amely eldönti, hogy ezt a javaslatot tárgyalja-e vagy kezdeményez egy újabb tervezetet, ami azután várhatóan újabb vitákhoz vezet majd.
Kényszerpályán az RMDSZ?
„A bizottságon belüli álláspontunkkal kapcsolatban még kell egyeztetnünk az RMDSZ-ben, hisz kicsit kényszerpályára helyeztek minket. A személyes véleményem viszont az, hogy amennyire csak lehet, minél szélesebb körű alkotmányreformra van szükség” – tette hozzá Varga, aki szerint a szövetség számára a tervezet legkedvezőtlenebb pontja az egykamarás parlament felállítása, amelynek következtében csökkenhet a magyar képviselők aránya.
„Nem tudom, hogy fog megoldódni a kisebbségek képviselete, de tudomásom szerint a kisebbségi csoport sem ért ezzel a lépéssel egyet” – összegzett Varga Attila.
Csúfot űztek a parlamentből?
A kormányülést követően az ellenzék hevesen bírálta Emil Boc miniszterelnök és a Demokrata-Liberális Párt elhamarkodottnak minősített javaslatát, amellyel Victor Ponta szociáldemokrata elnök szerint nem csináltak egyebet, mint hogy csúfot űzzenek saját kollégáikból.
„Azzal, hogy saját tervezetet javasolnak, egyszerűen semmibe veszik azoknak a kollégáiknak a munkáját, akiket két napja beválasztottak abba az alkotmánymódosító szakbizottságba, melynek éppen az alaptörvény problémás cikkelyeinek az újraírása lett volna az eredeti rendeltetése” – fogalmazott Victor Ponta. Szerinte Boc kaotikus döntéshozatalai azzal magyarázhatóak, hogy egyszerűen nem tud hatékonyan eleget tenni miniszterelnöki és pártvezetői funkcióinak is, amire a megoldás az lenne, ha valamelyikről lemondana.
Fleischer Hilda
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. április 22.
ROMÁNÜLDÖZÉS? – Hatalmi átrendeződés a Székelyföldön és a Har-Kov jelentés
Az 1989-es fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények.
Romániában 1989 utolsó két hetében egy zavaros eseménysorozat közepette megbukott Nicolae Ceauşescu diktatúrája. Egy rövid időre a kisebbségben élők számára is úgy tűnhetett, hogy a nemzeti kommunista rendszer összeomlása nemcsak a demokratikus, hanem a nemzeti szabadságjogok kibontakozását is magával hozza. Az ebben reménykedőknek azonban hamarosan csalódniuk kellett. A februári bukaresti zavargások először a fővárosiak számára tették világossá, hogy a romániai forradalom váratlan fordulatot vett, Marosvásárhely fekete márciusa pedig az erdélyi magyarságnak mutatta meg a kisebbségi jogérvényesítés korlátait.
De a diktátor bukása és a márciusi marosvásárhelyi konfliktus közötti időszakban elkezdett összeállni a székelyföldi románellenesség tablója is, amely hamarosan a romániai közélet egy sajátos, máig aktuális jelenségének, az ún. „Har-Kov jelenségnek” az alapjává vált.
Jelen írás ennek a kérdésnek a genezisét próbálja meg röviden bemutatni. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, de még inkább arra, hogy a témában eddig még csak szórványosan végeztek kutatásokat, ez elkerülhetetlenül csak vázlatos és töredékes módon lehetséges.
Bár az 1989. decemberi történésekre már kevesen használják a forradalom kifejezést, vagy legalábbis idézőjelbe tették, illetve különféle jelzőkkel látták el, az ország számos településén – különösen a nagyobb városokban – valóban forradalmi volt a hangulat.
Nem volt ez másképp a székelyföldi városokban sem, ahol 1989. december 22-én a lakosság az utcára vonulva tüntetett Ceauşescu ellen. A tömeg számos helyen feldúlta a gyűlölt rezsimet jelképező hivatalokat, a kirobbanó népharagnak pedig a Milícia és a Securitate több alkalmazottja is áldozatul esett, csakúgy, mint más romániai városokban. A fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények. Jó ideig még érezhetően ingatag volt a közbiztonság.
„Forradalmi” változások történtek a politikában is, mind országos szinten, mind a Székelyföldön. A számos helyen spontán magyar önszerveződést a Bukarestben, Domokos Géza vezetésével megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség fogta össze. Az RMDSZ csatlakozott a Nemzeti Megmentési Front – a Ion Iliescu vezette új, ideiglenes hatalom – programjához, és tagjai a Front helyi tanácsaiban is helyet kaptak.
Vidéken azonban már meglehetősen korán jelentkeztek az első nemzeti jellegű nézetkülönbségek. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a magyarok most arányosabb részvételt követeltek a hatalomból. Mivel a megbukott rendszerben a román vezetők még a magyar többségű Székelyföldön is felülreprezentáltak voltak, a váltás sok esetben nem csak „politikai”, hanem „nemzeti” színezetet is kapott.
Így gyakran fordult elő, hogy a leváltott vagy maguktól elmenekült román tisztviselők helyét magyarok töltötték be: a helyi lakosság tekintélyét vagy bizalmát élvező személyek, értelmiségiek, továbbá az utóbbi évek során háttérbe szorult volt funkcionáriusok. A nézeteltérések másik fontos oka a magyar igényekben rejlett.
Az RMDSZ még 1989 decemberében megfogalmazta a romániai magyar közösség célkitűzéseit, amelyek megvalósításához szinte azonnal hozzá is kezdett. Az egyik legfontosabb törekvés a magyar intézményrendszer – főképp pedig az önálló oktatási hálózat – visszaállítása volt. A fordulatot követő hatalmi átrendeződés a Székelyföldön számos románt elbizonytalanított, különösen a helyi elit, azaz a nemzeti kommunista rendszert kiszolgáló vagy csak egyszerűen a munkájukat jól-rosszul végző hivatalnokok, értelmiségiek soraiból. Közvetlenül voltak érintve azok a román tanárok is, akik a korábban erőszakkal egyesített román és magyar iskolák szétválasztásával hirtelen tanulók – és így munka – nélkül maradtak.
A karrierjükért vagy megélhetésükért aggódó románok egyaránt gyanakvással szemlélték a kisebbségi jogokért határozottan kiálló új helyi hatalmat, a magyar követelések ugyanis az ő pozícióikat is fenyegetni látszottak. Sokan a korábbi magyar dominancia, a „magyar világ” visszaállításától tartottak. A régi beidegződésekre, a korábbi évtizedekben gondosan életben tartott történelmi sérelmekre épülő bizalmatlanság, amelyet a zavaros romániai politikai helyzetben szélsebesen terjedő pletykák és híresztelések is erősítettek, kiváló táptalajul szolgált egy etnikai konfrontáció számára. A félelmek már az 1990-es év első napjaiban elkezdtek egyre konkrétabb alakot ölteni. Január elején a csíkszeredai románok képviseletében három politikus egy emlékiratot nyújtott be a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának a Hargita megyében 1989. december 22. után történt románellenes eseményekről.
A dokumentum soviniszta megnyilvánulásokról, több bestiális gyilkosságról és rongálásokról számol be, továbbá arról, hogy románellenes hangulat alakult ki a magyar többségű megyében. Szerzői szerint a románok elleni névtelen fenyegetések, a megfélemlítés, a munkahelyi atrocitások és visszaélések – románok elbocsátása, leváltása – arra irányultak, hogy megtisztítsák Hargita megyét a románoktól.
A széles körű, jól szervezett akciók mögött pedig a magyar nacionalizmust, illetve a magyar hatalmi dominancia megteremtésének célját látták. Ugyanezekben a napokban olyan hírek is érkeztek Bukarestbe, hogy a székelyföldi megmozdulásokban magyar állampolgárok is részt vettek. Noha egyes források szerint a kormányzat helyszínen tájékozódó megbízottja az állítások egy részét megalapozatlannak találta, a feszültség tovább nőtt.
A magyarság képviseletében ténykedő RMDSZ törekvéseit – a magyar túlsúlynak köszönhetően – Hargita és Kovászna megyében többnyire siker koronázta, ám az 1990-re már csak csekély magyar többséggel bíró Marosvásárhelyen a román elitek ellenállása szívósabbnak bizonyult. A februárban megalakult – magát kulturális szervezetként meghatározó, ám a korábbi rendszer számos hívét is tömörítő – Vatra Românească a helyi románság önvédelmét hirdetve sikeresen mobilizálta a magukat fenyegetve érzőket.
Aktivitásának köszönhetően Maros megye székhelyén egymást követték a magyar és román tüntetések és ellentüntetések, amelyek végül nyílt konfliktusba torkolltak március 19-én. Igaz, hogy a polgárháborúra emlékeztető konfliktust Marosvásárhelyen viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, és a magyar-román feszültségek többé már nem érték el ezt az intenzitást, ám az ellentétek nem szűntek meg.
Mindössze az eszközök változtak – a konfrontáció a továbbiakban tüntetések és kisebb incidensek révén, illetve a törvényhozásban és a médiában folytatódott. A különféle magyar igényekre (magyar intézmények létrehozása, magyar nemzetiségű hivatalnokok kinevezése, magyar feliratok kihelyezése stb.) gyakran meglehetősen ingerülten reagált a román közvélemény, amely mindezeket nacionalista, revizionista és románellenes megnyilvánulásokként értékelte.
Nem csoda, hiszen a román közgondolkodást – és korántsem csak az elitek szintjén – meghatározta a több évtizedes nemzetállam-építés, különösen pedig a nemzeti kommunista közelmúlt mindent átszövő nacionalizmusa. És épp a magyar törekvések számítottak a román nemzeti érdekeket sértő vagy azokat leginkább veszélyeztető fő tényezőnek.
A magyarok ugyanakkor saját sérelmeik hosszú listájából és jogosnak, természetesnek tartott igényeikből indultak ki, amelyeket minél gyorsabban akartak orvosolni, illetve érvényesíteni. Román részről ezt sokan türelmetlen, agresszív fellépésként élték meg, nem egyszer még azok is, akik alapjában véve nem utasították el a magyar követeléseket. A vélt vagy valós nemzeti érdekek egymásnak feszültek, amihez a hátteret az ideiglenes hatalom bizonytalan helyzete, illetve a belpolitikai viharok alkották.
Míg a Nemzeti Megmentési Front január 5-i nyilatkozata viszonylag nagyvonalú ígéreteket tartalmazott a nemzeti kisebbségek jogairól, a kormányzat későbbi ténykedése egyre ellentmondásosabbá vált. Jó néhány helyzetértékelés rámutat, hogy a politikai küzdelmek (az ideiglenes hatalom konszolidálódása, a júniusi parlamenti választások stb.) során a hatalom számára kézenfekvőnek tűnhetett a nemzeti kártya kijátszása.
A magyar veszéllyel a kormányzat elterelhette a figyelmet a gazdasági problémákról, a román nemzeti érdekek melletti kiállásával pedig növelhette egyre inkább megkérdőjelezett legitimitását. Mindez meglehetősen szűkre szabta a magyar közösség képviselőinek mozgásterét az elkövetkező – tulajdonképpen az 1996-os választásokig tartó – időszakban, és jobbára defenzívába kényszerítette a magyar politikusokat.
Az egyik legkomolyabb új kihívás 1990 végén kezdett érlelődni, amikor a nacionalista Román Nemzeti Egységpárt politikusainak kezdeményezésére parlamenti bizottságot hoztak létre a Hargita és Kovászna megyéből a forradalom után elüldözött románok meghallgatására.
A bizottság közel egy évig dolgozott, jelentését pedig 1991 őszén terjesztette a törvényhozás és a nyilvánosság elé, egy bel- és külpolitikai szempontból egyaránt feszült időszakban. Míg a romániai politikai életre többek közt a Petre Roman-kormány erőszakos megbuktatása (az 1991. szeptemberi bányászjárás) vagy az agyagfalvi autonómia-kezdeményezés nyomta rá a bélyegét, a nemzetközi kontextust a jugoszláviai válság határozta meg.
A jelentés ennek megfelelően nagy vihart kavart a közéletben, felolvasását élő adásban közvetítette a román televízió is. A terjedelmes szöveg megállapításainak egy része az 1990 eleji – már említett – emlékirat vádjait idézte fel vagy ismételte meg: a két székelyföldi megyében ezek szerint az 1989-es forradalom románellenes jelleget öltött.
Ennek következtében hét gyilkosságra, számos erőszakos cselekedetre és rongálásra került sor, rendszeressé váltak a (magyar) nacionalista, szeparatista megmozdulások és akciók, a románellenes légkör hatására pedig körülbelül 4000 románnak kellett elhagynia Hargita és Kovászna megyét. A bizottság két RMDSZ-es tagja azonban nem írta alá a jelentést, és különvéleményt fogalmazott meg.
A napokig tartó parlamenti vitában RMDSZ-ellenes bírálatok és hazafias szólamok váltakoztak heves, nem egyszer kifejezetten magyarellenes felszólalásokkal. Egyes képviselők keménykezű intézkedéseket is javasoltak a székelyföldi „rendteremtés” érdekében. Bár a dokumentum jó néhány állítását az RMDSZ képviselői megcáfolták, a vita parttalan vádaskodásokba torkollott, a jelentést pedig a román parlament 1992 elején elfogadta.
Az 1989 utáni székelyföldi események markánsan eltérő értelmezései a vitában is jól láthatóvá váltak. Ezek a különbségek fokozatosan két párhuzamos narratívába rendeződtek, és azóta is egymás mellett léteznek. Az egyik – főleg, de nem kizárólag magyar – interpretáció szerint egyfajta visszarendeződési kísérletről beszélhetünk.
Azaz, hogy a fordulat utáni demokratikus átrendeződést és a kisebbségi jogok ezzel járó visszaállítását-bővítését mesterségesen kreált etnikai konfliktussal próbálták megakadályozni különféle román csoportok, főként nacionalisták és a múlt rendszer hívei.
A másik, román „nemzetvédő” narratíva ezzel szemben a lezajlott folyamatokat egy olyan „magyar hatalomátvételként” írja le, amely nemcsak a székelyföldi románok ellehetetlenítésére irányult, hanem végső soron Románia területi egységét is veszélyeztette.
A két olvasatban többé-kevésbé világosak a szerepek, a „jók”, a „rosszak” és törekvéseik, és mindkettő kerek egésszé áll össze, így nem meglepő, hogy gyakorlatilag nincs közöttük átjárás.
Anélkül, hogy belemennék a két interpretáció értékelésébe, csak annyit jegyeznék meg, hogy a „nemzetvédő” narratíva több tézisét az azóta eltelt közel két évtizedes időszak eseményei is cáfolni látszanak. Ám az ebben az időszakban a Székelyföldről és az ottani helyzetről kialakult (torz)kép mindmáig hatással van a régió romániai megítélésére.
Ez pedig annak is köszönhető, hogy az azóta történtek nagyobb nehézségek nélkül beilleszthetőek mindkét olvasatba, fenntartva a „Har-Kov jelenség” aktualitását. Igaz, a forma némileg változott – a hangnem az időnkénti kirohanások és sarkos megfogalmazások ellenére is mérséklődött –, a tartalom viszont alig. A lényeg továbbra is ugyanaz marad: milyen lesz a Székelyföld a jövőben?
A cikk a Románüldözés a Székelyföldön? Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei c. tanulmány rövidített változata. (Juhász József – Krausz Tamás (szerk.): Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, Budapest 2009.) A szerző a Terra Recognita Alapítvány történésze.
Zahorán Csaba
Transindex.ro
Az 1989-es fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények.
Romániában 1989 utolsó két hetében egy zavaros eseménysorozat közepette megbukott Nicolae Ceauşescu diktatúrája. Egy rövid időre a kisebbségben élők számára is úgy tűnhetett, hogy a nemzeti kommunista rendszer összeomlása nemcsak a demokratikus, hanem a nemzeti szabadságjogok kibontakozását is magával hozza. Az ebben reménykedőknek azonban hamarosan csalódniuk kellett. A februári bukaresti zavargások először a fővárosiak számára tették világossá, hogy a romániai forradalom váratlan fordulatot vett, Marosvásárhely fekete márciusa pedig az erdélyi magyarságnak mutatta meg a kisebbségi jogérvényesítés korlátait.
De a diktátor bukása és a márciusi marosvásárhelyi konfliktus közötti időszakban elkezdett összeállni a székelyföldi románellenesség tablója is, amely hamarosan a romániai közélet egy sajátos, máig aktuális jelenségének, az ún. „Har-Kov jelenségnek” az alapjává vált.
Jelen írás ennek a kérdésnek a genezisét próbálja meg röviden bemutatni. Tekintettel a terjedelmi korlátokra, de még inkább arra, hogy a témában eddig még csak szórványosan végeztek kutatásokat, ez elkerülhetetlenül csak vázlatos és töredékes módon lehetséges.
Bár az 1989. decemberi történésekre már kevesen használják a forradalom kifejezést, vagy legalábbis idézőjelbe tették, illetve különféle jelzőkkel látták el, az ország számos településén – különösen a nagyobb városokban – valóban forradalmi volt a hangulat.
Nem volt ez másképp a székelyföldi városokban sem, ahol 1989. december 22-én a lakosság az utcára vonulva tüntetett Ceauşescu ellen. A tömeg számos helyen feldúlta a gyűlölt rezsimet jelképező hivatalokat, a kirobbanó népharagnak pedig a Milícia és a Securitate több alkalmazottja is áldozatul esett, csakúgy, mint más romániai városokban. A fordulat során személyes leszámolásokra is sor került, a zavaros helyzetben megszaporodtak a fosztogatások és egyéb bűncselekmények. Jó ideig még érezhetően ingatag volt a közbiztonság.
„Forradalmi” változások történtek a politikában is, mind országos szinten, mind a Székelyföldön. A számos helyen spontán magyar önszerveződést a Bukarestben, Domokos Géza vezetésével megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség fogta össze. Az RMDSZ csatlakozott a Nemzeti Megmentési Front – a Ion Iliescu vezette új, ideiglenes hatalom – programjához, és tagjai a Front helyi tanácsaiban is helyet kaptak.
Vidéken azonban már meglehetősen korán jelentkeztek az első nemzeti jellegű nézetkülönbségek. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a magyarok most arányosabb részvételt követeltek a hatalomból. Mivel a megbukott rendszerben a román vezetők még a magyar többségű Székelyföldön is felülreprezentáltak voltak, a váltás sok esetben nem csak „politikai”, hanem „nemzeti” színezetet is kapott.
Így gyakran fordult elő, hogy a leváltott vagy maguktól elmenekült román tisztviselők helyét magyarok töltötték be: a helyi lakosság tekintélyét vagy bizalmát élvező személyek, értelmiségiek, továbbá az utóbbi évek során háttérbe szorult volt funkcionáriusok. A nézeteltérések másik fontos oka a magyar igényekben rejlett.
Az RMDSZ még 1989 decemberében megfogalmazta a romániai magyar közösség célkitűzéseit, amelyek megvalósításához szinte azonnal hozzá is kezdett. Az egyik legfontosabb törekvés a magyar intézményrendszer – főképp pedig az önálló oktatási hálózat – visszaállítása volt. A fordulatot követő hatalmi átrendeződés a Székelyföldön számos románt elbizonytalanított, különösen a helyi elit, azaz a nemzeti kommunista rendszert kiszolgáló vagy csak egyszerűen a munkájukat jól-rosszul végző hivatalnokok, értelmiségiek soraiból. Közvetlenül voltak érintve azok a román tanárok is, akik a korábban erőszakkal egyesített román és magyar iskolák szétválasztásával hirtelen tanulók – és így munka – nélkül maradtak.
A karrierjükért vagy megélhetésükért aggódó románok egyaránt gyanakvással szemlélték a kisebbségi jogokért határozottan kiálló új helyi hatalmat, a magyar követelések ugyanis az ő pozícióikat is fenyegetni látszottak. Sokan a korábbi magyar dominancia, a „magyar világ” visszaállításától tartottak. A régi beidegződésekre, a korábbi évtizedekben gondosan életben tartott történelmi sérelmekre épülő bizalmatlanság, amelyet a zavaros romániai politikai helyzetben szélsebesen terjedő pletykák és híresztelések is erősítettek, kiváló táptalajul szolgált egy etnikai konfrontáció számára. A félelmek már az 1990-es év első napjaiban elkezdtek egyre konkrétabb alakot ölteni. Január elején a csíkszeredai románok képviseletében három politikus egy emlékiratot nyújtott be a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának a Hargita megyében 1989. december 22. után történt románellenes eseményekről.
A dokumentum soviniszta megnyilvánulásokról, több bestiális gyilkosságról és rongálásokról számol be, továbbá arról, hogy románellenes hangulat alakult ki a magyar többségű megyében. Szerzői szerint a románok elleni névtelen fenyegetések, a megfélemlítés, a munkahelyi atrocitások és visszaélések – románok elbocsátása, leváltása – arra irányultak, hogy megtisztítsák Hargita megyét a románoktól.
A széles körű, jól szervezett akciók mögött pedig a magyar nacionalizmust, illetve a magyar hatalmi dominancia megteremtésének célját látták. Ugyanezekben a napokban olyan hírek is érkeztek Bukarestbe, hogy a székelyföldi megmozdulásokban magyar állampolgárok is részt vettek. Noha egyes források szerint a kormányzat helyszínen tájékozódó megbízottja az állítások egy részét megalapozatlannak találta, a feszültség tovább nőtt.
A magyarság képviseletében ténykedő RMDSZ törekvéseit – a magyar túlsúlynak köszönhetően – Hargita és Kovászna megyében többnyire siker koronázta, ám az 1990-re már csak csekély magyar többséggel bíró Marosvásárhelyen a román elitek ellenállása szívósabbnak bizonyult. A februárban megalakult – magát kulturális szervezetként meghatározó, ám a korábbi rendszer számos hívét is tömörítő – Vatra Românească a helyi románság önvédelmét hirdetve sikeresen mobilizálta a magukat fenyegetve érzőket.
Aktivitásának köszönhetően Maros megye székhelyén egymást követték a magyar és román tüntetések és ellentüntetések, amelyek végül nyílt konfliktusba torkolltak március 19-én. Igaz, hogy a polgárháborúra emlékeztető konfliktust Marosvásárhelyen viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, és a magyar-román feszültségek többé már nem érték el ezt az intenzitást, ám az ellentétek nem szűntek meg.
Mindössze az eszközök változtak – a konfrontáció a továbbiakban tüntetések és kisebb incidensek révén, illetve a törvényhozásban és a médiában folytatódott. A különféle magyar igényekre (magyar intézmények létrehozása, magyar nemzetiségű hivatalnokok kinevezése, magyar feliratok kihelyezése stb.) gyakran meglehetősen ingerülten reagált a román közvélemény, amely mindezeket nacionalista, revizionista és románellenes megnyilvánulásokként értékelte.
Nem csoda, hiszen a román közgondolkodást – és korántsem csak az elitek szintjén – meghatározta a több évtizedes nemzetállam-építés, különösen pedig a nemzeti kommunista közelmúlt mindent átszövő nacionalizmusa. És épp a magyar törekvések számítottak a román nemzeti érdekeket sértő vagy azokat leginkább veszélyeztető fő tényezőnek.
A magyarok ugyanakkor saját sérelmeik hosszú listájából és jogosnak, természetesnek tartott igényeikből indultak ki, amelyeket minél gyorsabban akartak orvosolni, illetve érvényesíteni. Román részről ezt sokan türelmetlen, agresszív fellépésként élték meg, nem egyszer még azok is, akik alapjában véve nem utasították el a magyar követeléseket. A vélt vagy valós nemzeti érdekek egymásnak feszültek, amihez a hátteret az ideiglenes hatalom bizonytalan helyzete, illetve a belpolitikai viharok alkották.
Míg a Nemzeti Megmentési Front január 5-i nyilatkozata viszonylag nagyvonalú ígéreteket tartalmazott a nemzeti kisebbségek jogairól, a kormányzat későbbi ténykedése egyre ellentmondásosabbá vált. Jó néhány helyzetértékelés rámutat, hogy a politikai küzdelmek (az ideiglenes hatalom konszolidálódása, a júniusi parlamenti választások stb.) során a hatalom számára kézenfekvőnek tűnhetett a nemzeti kártya kijátszása.
A magyar veszéllyel a kormányzat elterelhette a figyelmet a gazdasági problémákról, a román nemzeti érdekek melletti kiállásával pedig növelhette egyre inkább megkérdőjelezett legitimitását. Mindez meglehetősen szűkre szabta a magyar közösség képviselőinek mozgásterét az elkövetkező – tulajdonképpen az 1996-os választásokig tartó – időszakban, és jobbára defenzívába kényszerítette a magyar politikusokat.
Az egyik legkomolyabb új kihívás 1990 végén kezdett érlelődni, amikor a nacionalista Román Nemzeti Egységpárt politikusainak kezdeményezésére parlamenti bizottságot hoztak létre a Hargita és Kovászna megyéből a forradalom után elüldözött románok meghallgatására.
A bizottság közel egy évig dolgozott, jelentését pedig 1991 őszén terjesztette a törvényhozás és a nyilvánosság elé, egy bel- és külpolitikai szempontból egyaránt feszült időszakban. Míg a romániai politikai életre többek közt a Petre Roman-kormány erőszakos megbuktatása (az 1991. szeptemberi bányászjárás) vagy az agyagfalvi autonómia-kezdeményezés nyomta rá a bélyegét, a nemzetközi kontextust a jugoszláviai válság határozta meg.
A jelentés ennek megfelelően nagy vihart kavart a közéletben, felolvasását élő adásban közvetítette a román televízió is. A terjedelmes szöveg megállapításainak egy része az 1990 eleji – már említett – emlékirat vádjait idézte fel vagy ismételte meg: a két székelyföldi megyében ezek szerint az 1989-es forradalom románellenes jelleget öltött.
Ennek következtében hét gyilkosságra, számos erőszakos cselekedetre és rongálásra került sor, rendszeressé váltak a (magyar) nacionalista, szeparatista megmozdulások és akciók, a románellenes légkör hatására pedig körülbelül 4000 románnak kellett elhagynia Hargita és Kovászna megyét. A bizottság két RMDSZ-es tagja azonban nem írta alá a jelentést, és különvéleményt fogalmazott meg.
A napokig tartó parlamenti vitában RMDSZ-ellenes bírálatok és hazafias szólamok váltakoztak heves, nem egyszer kifejezetten magyarellenes felszólalásokkal. Egyes képviselők keménykezű intézkedéseket is javasoltak a székelyföldi „rendteremtés” érdekében. Bár a dokumentum jó néhány állítását az RMDSZ képviselői megcáfolták, a vita parttalan vádaskodásokba torkollott, a jelentést pedig a román parlament 1992 elején elfogadta.
Az 1989 utáni székelyföldi események markánsan eltérő értelmezései a vitában is jól láthatóvá váltak. Ezek a különbségek fokozatosan két párhuzamos narratívába rendeződtek, és azóta is egymás mellett léteznek. Az egyik – főleg, de nem kizárólag magyar – interpretáció szerint egyfajta visszarendeződési kísérletről beszélhetünk.
Azaz, hogy a fordulat utáni demokratikus átrendeződést és a kisebbségi jogok ezzel járó visszaállítását-bővítését mesterségesen kreált etnikai konfliktussal próbálták megakadályozni különféle román csoportok, főként nacionalisták és a múlt rendszer hívei.
A másik, román „nemzetvédő” narratíva ezzel szemben a lezajlott folyamatokat egy olyan „magyar hatalomátvételként” írja le, amely nemcsak a székelyföldi románok ellehetetlenítésére irányult, hanem végső soron Románia területi egységét is veszélyeztette.
A két olvasatban többé-kevésbé világosak a szerepek, a „jók”, a „rosszak” és törekvéseik, és mindkettő kerek egésszé áll össze, így nem meglepő, hogy gyakorlatilag nincs közöttük átjárás.
Anélkül, hogy belemennék a két interpretáció értékelésébe, csak annyit jegyeznék meg, hogy a „nemzetvédő” narratíva több tézisét az azóta eltelt közel két évtizedes időszak eseményei is cáfolni látszanak. Ám az ebben az időszakban a Székelyföldről és az ottani helyzetről kialakult (torz)kép mindmáig hatással van a régió romániai megítélésére.
Ez pedig annak is köszönhető, hogy az azóta történtek nagyobb nehézségek nélkül beilleszthetőek mindkét olvasatba, fenntartva a „Har-Kov jelenség” aktualitását. Igaz, a forma némileg változott – a hangnem az időnkénti kirohanások és sarkos megfogalmazások ellenére is mérséklődött –, a tartalom viszont alig. A lényeg továbbra is ugyanaz marad: milyen lesz a Székelyföld a jövőben?
A cikk a Románüldözés a Székelyföldön? Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei c. tanulmány rövidített változata. (Juhász József – Krausz Tamás (szerk.): Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. L’Harmattan – ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszék, Budapest 2009.) A szerző a Terra Recognita Alapítvány történésze.
Zahorán Csaba
Transindex.ro
2010. április 23.
Új kezdet vagy végjáték? – A Magyar Polgári Párt abszurdja
Előzmények dióhéjban
Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét hosszú időn keresztül egyetlen szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) birtokolta, majd 1996-tól, az addig nemzeti önkormányzatként működő szervezet román versenypárttá alakításától kezdve a monopólium megtöréséig, 2008-ig bitorolta.
2003-ban létrejött ugyan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), továbbá a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), de az első kettő parlamentszerű, választásokon nem induló testület, az MPSZ-t pedig induláskor elgáncsolták. Emlékezetes, hogy 2004-ben a MPSZ 54.000 támogató aláírást gyűjtött össze, jóval többet, mint amennyit az egyébként mélyen antidemokratikus, oligarchisztikus és versenyellenes román választási törvény megkövetelt. Ennek dacára, az RMDSZ mesterkedései nyomán, a román illetékes hatóságok formai hibára hivatkozva leseperték az asztalról az aláírásokat s nem engedték indulni a Magyar Polgári Szövetséget a választáson. Válaszul az MPSZ vezetői egy új párt bejegyzéséről döntöttek.
Az aláírások lassan gyűltek, de végül 2007 végére sikerült őket összeszedni és 2008 elején bejegyezték a Magyar Polgári Pártot (MPP). A 2008-as önkormányzati választások után sort kellett volna keríteni az új vezetőség megválasztására, de az alapító elnök a párt legfelsőbb fórumának összehívásával kapcsolatban ellentmondásos nyilatkozatokba keveredett, a megyei elnököknek a kongresszus összehívására vonatkozó levelét nem vette figyelembe, sőt, kiadott a sajtónak egy olyan, a korábbinak ellentmondó közleményt a megyei elnökök nevében, melyet azok közül többen nem írtak alá s ezt később a sajtóban is közzétették. Magyarán: hamisítás történt. A 2008-as parlamenti választásokon az MPP nem indult, az általa támogatott független jelöltek elvéreztek.
2009. március 14-én végül sor került Gyergyószentmiklóson az első Országos Tanács megszervezésére, melyen Szász Jenő levezető elnök javaslatára a meghívottaknak szavazati jogot biztosítottak. Ez eleve törvény- és alapszabályzat-ellenes lépés volt, de hogy még nagyobb legyen a szabálytalanság, a meghívottak és a legitim küldöttek vegyesen ültek, sötétzöld és világoszöld cédulákkal és a szavazás pillanatában még azt sem lehetett tudni, hogy azok szavaznak-e, akik erre jogosultak vagy mások is. A gyűlésről a törvényesség és alapszabályzatszerűség hívei kivonultak, majd több háttéregyeztetés után az alapító elnök csökönyössége miatt kénytelenek voltak bírósághoz fordulni, mely a nemrégiben hozta meg döntését, megtagadva a törvénytelen módon meghozott alapszabályzat-módosítások bejegyzését.
Ami 2009. március 14-én történt, az súlyosabb alapszabályzat-sértés, mint amit a Markó korszakban az RMDSZ-en belül valaha elkövettek. Hasonlót az RMDSZ történetében csak a Domokos korszakban találunk: a Hargita megyei 1992-es listahamisítás volt ilyen súlyú, illetve ennél is súlyosabb szabályzatsértés, amikor az elnök – s implicit a román hatalom – embereit a legitim fórumokon elszenvedett vereség után a mindmáig sem létező Hargita megyei szervezetre való hivatkozással összehívott illegitim elektoros gyűlés segítségével juttatták végül vissza a képviselői listára, hosszas egyeztetések után. De aki az RMDSZ-t többek között azért hagyta el, mert elege volt a sorozatos szabálysértésekből, a hivatalos nyilatkozatok és a gyakorlati politika ellentmondásaiból, a posztkommunista antidemokratizmusból, azt aligha vigasztalja, hogy 1993 előtt az RMDSZ vezetői még Szász Jenőnél is gátlástalanabbak voltak.
Levélváltás és újabb küldöttgyűlés
A kiélezett helyzet, melyben nem kevesebb forog kockán, mint az, hogy lesz-e egyáltalán Erdélyben egy hiteles, minden magyar számára felvállalható autonomista ellenpólusa az RMDSZ-nek, Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét is szóra bírta, aki a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselőinek illetve önkormányzati képviselőinek címzett nyílt levelében többek között a következőket szögezte le: „A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.” Jobbat Tőkés László se ajánlhatott, mint azt, hogy a levél címzettjei bírják rá az elnököt a gyűlés elhalasztására és megfelelő előkészítésére: „Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.”
Válaszul Szász Jenő azt rótta fel impertinens stílusban Tőkés Lászlónak, hogy összefogott a RMDSZ-szel az Európa Parlamenti választásokon, pontosabban elfogadta egy együttműködési keret-megállapodás megkötésével párhuzamosan a neki felajánlott első helyet az RMDSZ listáján. Szász szerint Tőkés László „becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket”,“egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud”. Szász Jenő a diktátorok szokása szerint összetéveszti saját magát a Magyar Polgári Párttal, hiszen Tőkés László éppen az MPP maradék erkölcsi és politikai tőkéjének megóvása érdekében fogalmazta meg nyílt levelét. Az a Szász Jenő által is elismert tény, hogy az EMNT felajánlotta az MPP-nek az általa betölthető negyedik helyet az RMDSZ listáján, (az egyetlen EMNT-s hely, mely bejutásra esélye volt a listavezetői, Tőkés Lászlónak fenntartott hely után) elég nehezen egyeztethető össze az ártó szándékkal. Az is érdekes, hogy miközben bizonyos feltételek mellett ő maga is hajlandó lett volna az RMDSZ-szel „összefogni” a 2008-as választásokon, ha ugyanezt Tőkés László teszi, akkor az a választás szabadságáért küzdő emberek becsapása. Érdemes azt is felidézni, hogy Szász Jenő választások után még olyan nyilatkozatra is ragadtatta magát, miszerint ha az RMDSZ közösen indult volna az MPP-vel, akkor olyan frakciója lett volna az erdélyi magyarságnak, melyet kormányalakításkor nem lehetett volna megkerülni.
Azt is figyelmen kívül hagyta Szász, hogy Tőkés László – amennyiben folytatni akarta EP-képviselőként a megkezdett munkát – kénytelen volt az RMDSZ irányában nyitni, hiszen az MPP súlyosan lejáratta magát a 2008-as parlamenti választásokon. Az RMDSZ-es orientáció mellett szólt az is, hogy a Markó Béla ügyes taktikával és nagy médiavisszhang mellett felajánlotta Tőkés Lászlónak az első helyet pártja listáján. Ha ezt Tőkés László nem fogadta volna el, az egész erdélyi média, pontosabban az erdélyi média RMDSZ-párti 90%-a, azt harsogta volna, hogy Tőkés Lászlónak egyetlen célja az egységbontás, hogy az RMDSZ milyen nagylelkű ajánlatot tett, amit a destruktív, összeférhetetlen és az RMDSZ-t kibuktatni akaró Tőkés László nem volt hajlandó elfogadni stb. A végül meghozott döntés kétségkívül törést okozott az autonomista oldalon, mind az élbolyban, mind a középgárda körében s vélhető, hogy zavart okozott a szavazóbázis szintjén is. Az RMDSZ-t sem sikerült visszaterelni az autonómia útjára, de mindmáig megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdés, hogy jobb lett volna-e ennél a forgatókönyvnél, ha Tőkés László függetlenként elbukik.
Egységes jobboldal akkor sem lenne, hisz Szász Jenő hatalom-megőrzési reflexei nem környezetfüggőek, nem kívülről indukáltak hanem belülről jövőek. Tőkés László helyett pedig Kovács Péter ülne az EP-ben.
Összefoglalóan megállapítható, hogy Tőkés László döntése az adott helyzetben, ha vitatható is, de politikailag racionális, nemzetpolitikai haszonnal is bíró döntés volt. S legkevésbé a nemzeti oldal pártját, alkotmányjogi, választási szempontból az RMDSZ egyetlen alternatíváját szétziláló, tönkretevő, feudumként kezelő és zárványpárttá alakító Szász Jenő az, aki ezért pálcát törhet Tőkés László felett.
OT reload
Miután a bíróság kimondta, hogy az egy évvel ezelőtti Országos Tanács határozatai törvénytelenek voltak, Szász Jenő sebtiben összehívott egy újabb Országos Tanácsot anélkül, hogy megvárta volna a bírósági ítélet indoklását.
Az elnök kongresszusi beszéde féktelen demagógiával másokat tett felelőssé a párt egy éves ex lex állapotban való tartásáért, saját magát pedig áldozatnak állította be. Nemhogy nem követte meg a küldöttgyűlést a bírósági döntés nyomán, de ellentámadásba lendült s nem kevesebbet volt képes állítani, mint azt, hogy „egy esztendeje nem egy jogvita, hanem egy jogvitának álcázott ádáz politikai vita az eredője a pártunkon belüli feszültségeknek.” Most ne akadjunk fel azon a fogalmazási malőrön, hogy az eredő nem szinonimája a forrásnak vagy az eredetnek, egy elnök lehet annyira elfoglalt, hogy ne legyen ideje a számára megírt beszédekből az efféle zöldségeket kigyomlálni. A probléma az, hogy a döglött macskát a szomszéd kertjébe dobja át.
Szász szerint az EMNT-RMDSZ választási megállapodásnak „A nyilvánosan be nem vallott (…) céljuk (…) az volt, hogy az EMNT maga alá gyűrje a korábbi szövetségeseit, az MPP-t és SZNT-t.” „Az első Országos Tanács ülésén igyekeztek nekik tetsző vezetőséget ültetni az MPP élére és amikor az MPP többségi akaratába ütköztek, akkor próbálták az egész ülést botrányba fullasztani, majd jogilag vitatni a többség akaratát.” Íme, milyen egyszerű erdélyi összeesküvés-elméletet fabrikálni a semmiből, leplezendő a saját szarvashibákat. Ostromlott vár hangulat, mindenki az egyetlen igaz, őszinte és elkötelezett ember és párt ellen. A botrányt Szász szerint nem maga okozta törvény- és alapszabályzat-ellenes lépéseivel, melyeknek egyetlen célja az volt, hogy garantáltan megőrizhesse a pozícióját. Nem. A botrányt azok okozták, akik felháborodtak azon, hogy a szavazati jogot olyanokra is kiterjesztik, akiket erre semmilyen jogszabály fel nem jogosít.
A féktelen demagógiának a küldöttek bedőltek. Csont nélkül, nagy többséggel megszavaztak mindent, amit elébük terjesztettek. Szász Jenő a titkos szavazáson elsöprő többséget kapott. A gyűlésen kizárták Gergely Balázst, aki tavaly Szász Jenő kihívója volt, de a botrányos szavazatkiterjesztő döntés után kivonult a gyűlésről, Kali Istvánt, a Maros megyei MPP egyik alapítóját, Lengyel Györgyöt, a Bihar megyei MPP prominensét, aki a jogszerűség visszaállítása érdekében indított per egyik mozgatója volt, Murvai Miklóst, az Arad megyei MPP alelnökét, Nagy István pécskai közírót (http://blog.erdely.ma/nagyvarjas) valamit e sorok íróját. Az ürügy az alapszabályzat sorozatos megsértése. Az MPP alapszabályzata ugyanis szankcionálja a hivatalos irányvonallal való szembehelyezkedést. De mivel a hivatalos irányvonal 2009. március 14-étől eltért az alapszabályzatszerűségtől és törvényszerűségtől, a szembehelyezkedés az ezt felismerő tagok számára kötelességszerű volt. Ilyen alapon egyébként ki lehetett volna zárni az MPP-tagság gondolkodó részének nagy többségét.
Külön dicsőség Arad megyének, hogy a hat kizártból három idevalósi. Vélhető, hogy nagyon kényelmetlenek lehettek az elnöknek az aradiak, ha ennyi figyelmet fordított rájuk, annak dacára, hogy Aradon, a Szórványban sok esélye nincs az MPP-nek s az OT-n belül is elhanyagolható az aradiak szavazóereje. Vélhető, hogy ezzel próbálta megtorolni a hivatalos vezetés azt, hogy az MPP belső levelezési listáján az aradiak következetes és cáfolhatatlan érvekkel bizonyították az elnök eljárásnak tarthatatlanságát és személyének alkalmatlanságát az általa betöltött posztra. Külön érdekesség Murvai Miklós esete. Ő ellentétben Nagy Istvánnal és e sorok írójával nyilvánosság előtt soha nem bírálta az MPP vezetését, egyedül a BELSŐ levelezési listán fejtette ki érveit e témával kapcsolatban. Az ő esetében még ürügy sincs a kizárásra, mely Orwell 1984 című regényének anti-utópiáját idézi.
Szász Jenő azt mondotta kongresszusi beszédében: „Markó Béla és társai a Köcsög utcában elégedetten röhögnek a markukba, nekik már semmit nem kell tenniük csak hátradőlni, partnerük a „nemzeti összefogásban”, az EMNT szorgosan elvégzi a piszkos munkát.” Nos, ha ebben a mondatban négy betűt (EMNT) kicserélünk hét másikra (Szász Jenő), és kihúzzuk a „nemzeti összefogásra” vonatkozó pár szót, akkor bizony egy tökéletesen igaz megállapítást kapunk.
Szász Jenő megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványát a december 1-i Cotroceni látogatásával kapcsolatban is. „Amíg nem lesz Erdélyben autonómiánk és amíg engem, az MPP elnökét, meghívnak a Cotroceni palotába, mindaddig el fogok oda menni december 1-én, nem koccintani, nem elveket feladni és „hazát” árulni, hanem jelenlétünkkel emlékeztetni, hogy az adósság rendezése esedékes”. A szomorú helyzet az, hogy arról, hogy Szász bármi módon emlékeztette-e a román felet az adósság rendezésének esedékességére december 1-én, semmiféle sajtóértesülés nem szól. Annál több viszont arról a szomorú párhuzamról, mely fennáll a gyalázatos Kempinsky szállóbeli koccintással, melyen Medgyessy Péter, Adrian Nastase, az RMDSZ részéről pedig Verestóy Attila és Kelemen Atilla vettek részt. Ezzel a nem is oly erőltetett párhuzammal kell szembesüljenek az MPP tisztségviselők, tagok és szimpatizánsok nemcsak a sajtóban, hanem a mindennapi kommunikációban mind a választók, mind a kaján RDMSZ-es kollegák részéről.
Jellemző a gyűlés előkészítetlenségére, hogy olyan határozatot is megszavaztattak a küldöttekkel, miszerint „Nem jelölhetőek, illetve nem választhatóak meg a Magyar Polgári Párt vezető tisztségeibe helyi, megyei vagy országos szinten olyan személyek, akik más, politikai célokat is követő szervezetnek, mozgalmak a tagjai vagy tisztségviselői.” (…)
„Azon tagok ellen akik ezen határozatban foglaltakkal szemben bárminemű formában megnyilvánulnak fegyelmi eljárás indítódik (sic), az Alapszabályzatnak megfelelően.”
Kíváncsian várom, hogy mikor „indítódik” eljárás Szász Jenő ellen, aki az SZNT-nek alelnöke s mégis jelölték az MPP elnöki tisztségére. Ezt az abszurd határozatot nyilván azok ellen hozták, akik az MPP mellett a Szász Jenő által ellenségnek kikiáltott EMNT-nek is tagjai, de nem voltak képesek megtalálni a megfelelő jogi megfogalmazást ahhoz, hogy e paragrafus ne legyen vonatkoztatható az SZNT-re is.
Tőkés András, a Maros megyei MPP prominense, a párt alapító alelnöke a Gyergyószentmiklóson, a második OT-n történtekre reagálásképpen kiadott egy nyilatkozatot s meghirdetett egy mozgalmat. Tőkés András állásfoglalása rámutat „A gyanútlan küldöttek, a számukat meghaladó elnöki meghívottak gyűrűjében, megszavazták az „osztályellenség” egy részének a pártból való kizárását. Nem a pereskedőket, hanem a fajsúlyos ellenzékieket. A bírósági döntés által is igazolt törvénysértők kirúgták a pártból az alapszabályzat megsértését elutasítókat.” Tőkés András a motivációra is rámutat: „Az alapító Elnök ismerve vagy sejtve a róla kialakult véleményt, még a magyarországi választások előtt, kész tények elé akarta állítani a majdan nyertes politikai vezetést.” Ha Szász Jenő azt remélte, hogy a jogszerűség érdekében fellépő hat MPP-s kizárásával majd kedvét szegi a maradóknak abban, hogy felszólaljanak a továbbiakban is a törvényesség és alapszabályzatszerűség védelmében, akkor tévedett. Tőkés András ugyanis nemcsak Szász mesterkedéseire és azok motivációs forrásvidékére mutatott rá kíméletlen pontossággal, de meghirdette a Pro Demokrácia mozgalmat is, mely az MPP-en belül a párt demokratizálódását célzó szerveződés lesz.: „A Magyar Polgári Párt alapítóinak szándéka egy olyan demokratikusan működő, nemzeti-keresztény elveket valló, szociális érzékenységgel bíró párt létrehozása volt, amely az RMDSZ-el ellentétben, nem csak hirdetni, hanem gyakorolni is akarta programját. (…)
Hozzuk létre a párton belül a „Pro-
Előzmények dióhéjban
Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletét hosszú időn keresztül egyetlen szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) birtokolta, majd 1996-tól, az addig nemzeti önkormányzatként működő szervezet román versenypárttá alakításától kezdve a monopólium megtöréséig, 2008-ig bitorolta.
2003-ban létrejött ugyan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), továbbá a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), de az első kettő parlamentszerű, választásokon nem induló testület, az MPSZ-t pedig induláskor elgáncsolták. Emlékezetes, hogy 2004-ben a MPSZ 54.000 támogató aláírást gyűjtött össze, jóval többet, mint amennyit az egyébként mélyen antidemokratikus, oligarchisztikus és versenyellenes román választási törvény megkövetelt. Ennek dacára, az RMDSZ mesterkedései nyomán, a román illetékes hatóságok formai hibára hivatkozva leseperték az asztalról az aláírásokat s nem engedték indulni a Magyar Polgári Szövetséget a választáson. Válaszul az MPSZ vezetői egy új párt bejegyzéséről döntöttek.
Az aláírások lassan gyűltek, de végül 2007 végére sikerült őket összeszedni és 2008 elején bejegyezték a Magyar Polgári Pártot (MPP). A 2008-as önkormányzati választások után sort kellett volna keríteni az új vezetőség megválasztására, de az alapító elnök a párt legfelsőbb fórumának összehívásával kapcsolatban ellentmondásos nyilatkozatokba keveredett, a megyei elnököknek a kongresszus összehívására vonatkozó levelét nem vette figyelembe, sőt, kiadott a sajtónak egy olyan, a korábbinak ellentmondó közleményt a megyei elnökök nevében, melyet azok közül többen nem írtak alá s ezt később a sajtóban is közzétették. Magyarán: hamisítás történt. A 2008-as parlamenti választásokon az MPP nem indult, az általa támogatott független jelöltek elvéreztek.
2009. március 14-én végül sor került Gyergyószentmiklóson az első Országos Tanács megszervezésére, melyen Szász Jenő levezető elnök javaslatára a meghívottaknak szavazati jogot biztosítottak. Ez eleve törvény- és alapszabályzat-ellenes lépés volt, de hogy még nagyobb legyen a szabálytalanság, a meghívottak és a legitim küldöttek vegyesen ültek, sötétzöld és világoszöld cédulákkal és a szavazás pillanatában még azt sem lehetett tudni, hogy azok szavaznak-e, akik erre jogosultak vagy mások is. A gyűlésről a törvényesség és alapszabályzatszerűség hívei kivonultak, majd több háttéregyeztetés után az alapító elnök csökönyössége miatt kénytelenek voltak bírósághoz fordulni, mely a nemrégiben hozta meg döntését, megtagadva a törvénytelen módon meghozott alapszabályzat-módosítások bejegyzését.
Ami 2009. március 14-én történt, az súlyosabb alapszabályzat-sértés, mint amit a Markó korszakban az RMDSZ-en belül valaha elkövettek. Hasonlót az RMDSZ történetében csak a Domokos korszakban találunk: a Hargita megyei 1992-es listahamisítás volt ilyen súlyú, illetve ennél is súlyosabb szabályzatsértés, amikor az elnök – s implicit a román hatalom – embereit a legitim fórumokon elszenvedett vereség után a mindmáig sem létező Hargita megyei szervezetre való hivatkozással összehívott illegitim elektoros gyűlés segítségével juttatták végül vissza a képviselői listára, hosszas egyeztetések után. De aki az RMDSZ-t többek között azért hagyta el, mert elege volt a sorozatos szabálysértésekből, a hivatalos nyilatkozatok és a gyakorlati politika ellentmondásaiból, a posztkommunista antidemokratizmusból, azt aligha vigasztalja, hogy 1993 előtt az RMDSZ vezetői még Szász Jenőnél is gátlástalanabbak voltak.
Levélváltás és újabb küldöttgyűlés
A kiélezett helyzet, melyben nem kevesebb forog kockán, mint az, hogy lesz-e egyáltalán Erdélyben egy hiteles, minden magyar számára felvállalható autonomista ellenpólusa az RMDSZ-nek, Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét is szóra bírta, aki a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselőinek illetve önkormányzati képviselőinek címzett nyílt levelében többek között a következőket szögezte le: „A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.” Jobbat Tőkés László se ajánlhatott, mint azt, hogy a levél címzettjei bírják rá az elnököt a gyűlés elhalasztására és megfelelő előkészítésére: „Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.”
Válaszul Szász Jenő azt rótta fel impertinens stílusban Tőkés Lászlónak, hogy összefogott a RMDSZ-szel az Európa Parlamenti választásokon, pontosabban elfogadta egy együttműködési keret-megállapodás megkötésével párhuzamosan a neki felajánlott első helyet az RMDSZ listáján. Szász szerint Tőkés László „becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket”,“egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud”. Szász Jenő a diktátorok szokása szerint összetéveszti saját magát a Magyar Polgári Párttal, hiszen Tőkés László éppen az MPP maradék erkölcsi és politikai tőkéjének megóvása érdekében fogalmazta meg nyílt levelét. Az a Szász Jenő által is elismert tény, hogy az EMNT felajánlotta az MPP-nek az általa betölthető negyedik helyet az RMDSZ listáján, (az egyetlen EMNT-s hely, mely bejutásra esélye volt a listavezetői, Tőkés Lászlónak fenntartott hely után) elég nehezen egyeztethető össze az ártó szándékkal. Az is érdekes, hogy miközben bizonyos feltételek mellett ő maga is hajlandó lett volna az RMDSZ-szel „összefogni” a 2008-as választásokon, ha ugyanezt Tőkés László teszi, akkor az a választás szabadságáért küzdő emberek becsapása. Érdemes azt is felidézni, hogy Szász Jenő választások után még olyan nyilatkozatra is ragadtatta magát, miszerint ha az RMDSZ közösen indult volna az MPP-vel, akkor olyan frakciója lett volna az erdélyi magyarságnak, melyet kormányalakításkor nem lehetett volna megkerülni.
Azt is figyelmen kívül hagyta Szász, hogy Tőkés László – amennyiben folytatni akarta EP-képviselőként a megkezdett munkát – kénytelen volt az RMDSZ irányában nyitni, hiszen az MPP súlyosan lejáratta magát a 2008-as parlamenti választásokon. Az RMDSZ-es orientáció mellett szólt az is, hogy a Markó Béla ügyes taktikával és nagy médiavisszhang mellett felajánlotta Tőkés Lászlónak az első helyet pártja listáján. Ha ezt Tőkés László nem fogadta volna el, az egész erdélyi média, pontosabban az erdélyi média RMDSZ-párti 90%-a, azt harsogta volna, hogy Tőkés Lászlónak egyetlen célja az egységbontás, hogy az RMDSZ milyen nagylelkű ajánlatot tett, amit a destruktív, összeférhetetlen és az RMDSZ-t kibuktatni akaró Tőkés László nem volt hajlandó elfogadni stb. A végül meghozott döntés kétségkívül törést okozott az autonomista oldalon, mind az élbolyban, mind a középgárda körében s vélhető, hogy zavart okozott a szavazóbázis szintjén is. Az RMDSZ-t sem sikerült visszaterelni az autonómia útjára, de mindmáig megválaszolatlan és talán megválaszolhatatlan kérdés, hogy jobb lett volna-e ennél a forgatókönyvnél, ha Tőkés László függetlenként elbukik.
Egységes jobboldal akkor sem lenne, hisz Szász Jenő hatalom-megőrzési reflexei nem környezetfüggőek, nem kívülről indukáltak hanem belülről jövőek. Tőkés László helyett pedig Kovács Péter ülne az EP-ben.
Összefoglalóan megállapítható, hogy Tőkés László döntése az adott helyzetben, ha vitatható is, de politikailag racionális, nemzetpolitikai haszonnal is bíró döntés volt. S legkevésbé a nemzeti oldal pártját, alkotmányjogi, választási szempontból az RMDSZ egyetlen alternatíváját szétziláló, tönkretevő, feudumként kezelő és zárványpárttá alakító Szász Jenő az, aki ezért pálcát törhet Tőkés László felett.
OT reload
Miután a bíróság kimondta, hogy az egy évvel ezelőtti Országos Tanács határozatai törvénytelenek voltak, Szász Jenő sebtiben összehívott egy újabb Országos Tanácsot anélkül, hogy megvárta volna a bírósági ítélet indoklását.
Az elnök kongresszusi beszéde féktelen demagógiával másokat tett felelőssé a párt egy éves ex lex állapotban való tartásáért, saját magát pedig áldozatnak állította be. Nemhogy nem követte meg a küldöttgyűlést a bírósági döntés nyomán, de ellentámadásba lendült s nem kevesebbet volt képes állítani, mint azt, hogy „egy esztendeje nem egy jogvita, hanem egy jogvitának álcázott ádáz politikai vita az eredője a pártunkon belüli feszültségeknek.” Most ne akadjunk fel azon a fogalmazási malőrön, hogy az eredő nem szinonimája a forrásnak vagy az eredetnek, egy elnök lehet annyira elfoglalt, hogy ne legyen ideje a számára megírt beszédekből az efféle zöldségeket kigyomlálni. A probléma az, hogy a döglött macskát a szomszéd kertjébe dobja át.
Szász szerint az EMNT-RMDSZ választási megállapodásnak „A nyilvánosan be nem vallott (…) céljuk (…) az volt, hogy az EMNT maga alá gyűrje a korábbi szövetségeseit, az MPP-t és SZNT-t.” „Az első Országos Tanács ülésén igyekeztek nekik tetsző vezetőséget ültetni az MPP élére és amikor az MPP többségi akaratába ütköztek, akkor próbálták az egész ülést botrányba fullasztani, majd jogilag vitatni a többség akaratát.” Íme, milyen egyszerű erdélyi összeesküvés-elméletet fabrikálni a semmiből, leplezendő a saját szarvashibákat. Ostromlott vár hangulat, mindenki az egyetlen igaz, őszinte és elkötelezett ember és párt ellen. A botrányt Szász szerint nem maga okozta törvény- és alapszabályzat-ellenes lépéseivel, melyeknek egyetlen célja az volt, hogy garantáltan megőrizhesse a pozícióját. Nem. A botrányt azok okozták, akik felháborodtak azon, hogy a szavazati jogot olyanokra is kiterjesztik, akiket erre semmilyen jogszabály fel nem jogosít.
A féktelen demagógiának a küldöttek bedőltek. Csont nélkül, nagy többséggel megszavaztak mindent, amit elébük terjesztettek. Szász Jenő a titkos szavazáson elsöprő többséget kapott. A gyűlésen kizárták Gergely Balázst, aki tavaly Szász Jenő kihívója volt, de a botrányos szavazatkiterjesztő döntés után kivonult a gyűlésről, Kali Istvánt, a Maros megyei MPP egyik alapítóját, Lengyel Györgyöt, a Bihar megyei MPP prominensét, aki a jogszerűség visszaállítása érdekében indított per egyik mozgatója volt, Murvai Miklóst, az Arad megyei MPP alelnökét, Nagy István pécskai közírót (http://blog.erdely.ma/nagyvarjas) valamit e sorok íróját. Az ürügy az alapszabályzat sorozatos megsértése. Az MPP alapszabályzata ugyanis szankcionálja a hivatalos irányvonallal való szembehelyezkedést. De mivel a hivatalos irányvonal 2009. március 14-étől eltért az alapszabályzatszerűségtől és törvényszerűségtől, a szembehelyezkedés az ezt felismerő tagok számára kötelességszerű volt. Ilyen alapon egyébként ki lehetett volna zárni az MPP-tagság gondolkodó részének nagy többségét.
Külön dicsőség Arad megyének, hogy a hat kizártból három idevalósi. Vélhető, hogy nagyon kényelmetlenek lehettek az elnöknek az aradiak, ha ennyi figyelmet fordított rájuk, annak dacára, hogy Aradon, a Szórványban sok esélye nincs az MPP-nek s az OT-n belül is elhanyagolható az aradiak szavazóereje. Vélhető, hogy ezzel próbálta megtorolni a hivatalos vezetés azt, hogy az MPP belső levelezési listáján az aradiak következetes és cáfolhatatlan érvekkel bizonyították az elnök eljárásnak tarthatatlanságát és személyének alkalmatlanságát az általa betöltött posztra. Külön érdekesség Murvai Miklós esete. Ő ellentétben Nagy Istvánnal és e sorok írójával nyilvánosság előtt soha nem bírálta az MPP vezetését, egyedül a BELSŐ levelezési listán fejtette ki érveit e témával kapcsolatban. Az ő esetében még ürügy sincs a kizárásra, mely Orwell 1984 című regényének anti-utópiáját idézi.
Szász Jenő azt mondotta kongresszusi beszédében: „Markó Béla és társai a Köcsög utcában elégedetten röhögnek a markukba, nekik már semmit nem kell tenniük csak hátradőlni, partnerük a „nemzeti összefogásban”, az EMNT szorgosan elvégzi a piszkos munkát.” Nos, ha ebben a mondatban négy betűt (EMNT) kicserélünk hét másikra (Szász Jenő), és kihúzzuk a „nemzeti összefogásra” vonatkozó pár szót, akkor bizony egy tökéletesen igaz megállapítást kapunk.
Szász Jenő megpróbálta megmagyarázni a bizonyítványát a december 1-i Cotroceni látogatásával kapcsolatban is. „Amíg nem lesz Erdélyben autonómiánk és amíg engem, az MPP elnökét, meghívnak a Cotroceni palotába, mindaddig el fogok oda menni december 1-én, nem koccintani, nem elveket feladni és „hazát” árulni, hanem jelenlétünkkel emlékeztetni, hogy az adósság rendezése esedékes”. A szomorú helyzet az, hogy arról, hogy Szász bármi módon emlékeztette-e a román felet az adósság rendezésének esedékességére december 1-én, semmiféle sajtóértesülés nem szól. Annál több viszont arról a szomorú párhuzamról, mely fennáll a gyalázatos Kempinsky szállóbeli koccintással, melyen Medgyessy Péter, Adrian Nastase, az RMDSZ részéről pedig Verestóy Attila és Kelemen Atilla vettek részt. Ezzel a nem is oly erőltetett párhuzammal kell szembesüljenek az MPP tisztségviselők, tagok és szimpatizánsok nemcsak a sajtóban, hanem a mindennapi kommunikációban mind a választók, mind a kaján RDMSZ-es kollegák részéről.
Jellemző a gyűlés előkészítetlenségére, hogy olyan határozatot is megszavaztattak a küldöttekkel, miszerint „Nem jelölhetőek, illetve nem választhatóak meg a Magyar Polgári Párt vezető tisztségeibe helyi, megyei vagy országos szinten olyan személyek, akik más, politikai célokat is követő szervezetnek, mozgalmak a tagjai vagy tisztségviselői.” (…)
„Azon tagok ellen akik ezen határozatban foglaltakkal szemben bárminemű formában megnyilvánulnak fegyelmi eljárás indítódik (sic), az Alapszabályzatnak megfelelően.”
Kíváncsian várom, hogy mikor „indítódik” eljárás Szász Jenő ellen, aki az SZNT-nek alelnöke s mégis jelölték az MPP elnöki tisztségére. Ezt az abszurd határozatot nyilván azok ellen hozták, akik az MPP mellett a Szász Jenő által ellenségnek kikiáltott EMNT-nek is tagjai, de nem voltak képesek megtalálni a megfelelő jogi megfogalmazást ahhoz, hogy e paragrafus ne legyen vonatkoztatható az SZNT-re is.
Tőkés András, a Maros megyei MPP prominense, a párt alapító alelnöke a Gyergyószentmiklóson, a második OT-n történtekre reagálásképpen kiadott egy nyilatkozatot s meghirdetett egy mozgalmat. Tőkés András állásfoglalása rámutat „A gyanútlan küldöttek, a számukat meghaladó elnöki meghívottak gyűrűjében, megszavazták az „osztályellenség” egy részének a pártból való kizárását. Nem a pereskedőket, hanem a fajsúlyos ellenzékieket. A bírósági döntés által is igazolt törvénysértők kirúgták a pártból az alapszabályzat megsértését elutasítókat.” Tőkés András a motivációra is rámutat: „Az alapító Elnök ismerve vagy sejtve a róla kialakult véleményt, még a magyarországi választások előtt, kész tények elé akarta állítani a majdan nyertes politikai vezetést.” Ha Szász Jenő azt remélte, hogy a jogszerűség érdekében fellépő hat MPP-s kizárásával majd kedvét szegi a maradóknak abban, hogy felszólaljanak a továbbiakban is a törvényesség és alapszabályzatszerűség védelmében, akkor tévedett. Tőkés András ugyanis nemcsak Szász mesterkedéseire és azok motivációs forrásvidékére mutatott rá kíméletlen pontossággal, de meghirdette a Pro Demokrácia mozgalmat is, mely az MPP-en belül a párt demokratizálódását célzó szerveződés lesz.: „A Magyar Polgári Párt alapítóinak szándéka egy olyan demokratikusan működő, nemzeti-keresztény elveket valló, szociális érzékenységgel bíró párt létrehozása volt, amely az RMDSZ-el ellentétben, nem csak hirdetni, hanem gyakorolni is akarta programját. (…)
Hozzuk létre a párton belül a „Pro-
2010. április 23.
Egységes nemzetállam vagy autonómia?
Az RMDSZ nem fogja megszavazni az alaptörvény oly módon történő módosítását, hogy egykamarás parlamenti rendszert vezessenek be, mivel az az egységes nemzetállam dogmáját erősítené, és ellenkezik mindenféle autonómiatörekvéssel — szögezte le a Háromszék érdeklődésére Márton Árpád képviselő, aki Varga Attilával együtt képviseli a szövetséget a parlament keddi határozata nyomán létrejött huszonöt tagú alkotmánymódosító bizottságban.
A háromszéki képviselő kifejtette: számos javaslatot nyújtanak majd be, ezek közül a legfontosabbak közé tartozik az alaptörvény első és 152-es cikkelyének módosítására vonatkozó, mivel továbbra sem értenek egyet az egységes nemzetállam dogmájával. Szorgalmazzák a törvények felelősségvállalás révén történő elfogadásának megszüntetését, korlátoznák a sürgősségi kormányrendeletek lehetőségét.
Az anyanyelvhasználat és a különféle autonómiaformák ügyét is szeretnék előremozdítani, ezért sem tudják elfogadni az egykamarás parlamenti rendszert. Az RMDSZ álláspontja szerint ugyanis az az egységes nemzetállam dogmája, a központosított államszerkezet megerősítését eredményezné, ami ellentétben áll a különféle autonómiaformák, a regionalizmus elvével. Mint Márton Árpád mondta, erről az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belül is egyetértés született, de az ország nagysága is a kétházas törvényhozó testületet indokolja. Azt viszont támogatják, hogy a két kamara hatáskörét tisztázzák, a felsőháznak a régiók képviseleteként kellene működnie, az alsóház politikai ügyekkel foglalkozna, mint az a legtöbb demokratikus államban működik. Ha előállnak az egykamarás rendszer javaslatával, az RMDSZ ellene szavaz — szögezte le Márton Árpád.
Az alkotmány módosításának procedúrája amúgy meglehetősen hosszú, bonyolult, és széles körű konszenzust igényel, ezért a jelenlegi felállásban nem sok az esélye annak, hogy rövidesen lebonyolítsák. A bizottság kétharmados többséggel fogadhat el döntéseket, a törvénytervezetet előbb a szenátusnak, majd a képviselőháznak kell elfogadnia, mindkét esetben kétharmados többség szükséges. Ráadásul ha a képviselőház akár csak egy cikkelyét is módosítja a szenátus által elfogadott jogszabálynak, együttes ülésen kell dönteni a végső szövegről, és ehhez már háromnegyedes többség kell. A referendumot csak ezt követően lehet kiírni, az érvényes népszavazáshoz a szavazópolgárok többségének urnákhoz kell járulnia, és támogatnia kell az alkotmánymódosítást.
Jelenleg azonban éppen a konszenzus hiányzik: a Demokrata Liberális Párt — esetleg a függetlenek csoportjával — az elnöki hatáskörök bővítését, az egykamarás rendszer bevezetését szorgalmazza, míg a többi alakulat a parlamenti demokrácia irányába mozdítaná el az alkotmány szerkezetét. Hacsak valamelyik fél nem enged, nem valószínű az egyetértés, de történtek már hirtelen váltások, így bármi megeshet — összegezett Márton Árpád
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ nem fogja megszavazni az alaptörvény oly módon történő módosítását, hogy egykamarás parlamenti rendszert vezessenek be, mivel az az egységes nemzetállam dogmáját erősítené, és ellenkezik mindenféle autonómiatörekvéssel — szögezte le a Háromszék érdeklődésére Márton Árpád képviselő, aki Varga Attilával együtt képviseli a szövetséget a parlament keddi határozata nyomán létrejött huszonöt tagú alkotmánymódosító bizottságban.
A háromszéki képviselő kifejtette: számos javaslatot nyújtanak majd be, ezek közül a legfontosabbak közé tartozik az alaptörvény első és 152-es cikkelyének módosítására vonatkozó, mivel továbbra sem értenek egyet az egységes nemzetállam dogmájával. Szorgalmazzák a törvények felelősségvállalás révén történő elfogadásának megszüntetését, korlátoznák a sürgősségi kormányrendeletek lehetőségét.
Az anyanyelvhasználat és a különféle autonómiaformák ügyét is szeretnék előremozdítani, ezért sem tudják elfogadni az egykamarás parlamenti rendszert. Az RMDSZ álláspontja szerint ugyanis az az egységes nemzetállam dogmája, a központosított államszerkezet megerősítését eredményezné, ami ellentétben áll a különféle autonómiaformák, a regionalizmus elvével. Mint Márton Árpád mondta, erről az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon belül is egyetértés született, de az ország nagysága is a kétházas törvényhozó testületet indokolja. Azt viszont támogatják, hogy a két kamara hatáskörét tisztázzák, a felsőháznak a régiók képviseleteként kellene működnie, az alsóház politikai ügyekkel foglalkozna, mint az a legtöbb demokratikus államban működik. Ha előállnak az egykamarás rendszer javaslatával, az RMDSZ ellene szavaz — szögezte le Márton Árpád.
Az alkotmány módosításának procedúrája amúgy meglehetősen hosszú, bonyolult, és széles körű konszenzust igényel, ezért a jelenlegi felállásban nem sok az esélye annak, hogy rövidesen lebonyolítsák. A bizottság kétharmados többséggel fogadhat el döntéseket, a törvénytervezetet előbb a szenátusnak, majd a képviselőháznak kell elfogadnia, mindkét esetben kétharmados többség szükséges. Ráadásul ha a képviselőház akár csak egy cikkelyét is módosítja a szenátus által elfogadott jogszabálynak, együttes ülésen kell dönteni a végső szövegről, és ehhez már háromnegyedes többség kell. A referendumot csak ezt követően lehet kiírni, az érvényes népszavazáshoz a szavazópolgárok többségének urnákhoz kell járulnia, és támogatnia kell az alkotmánymódosítást.
Jelenleg azonban éppen a konszenzus hiányzik: a Demokrata Liberális Párt — esetleg a függetlenek csoportjával — az elnöki hatáskörök bővítését, az egykamarás rendszer bevezetését szorgalmazza, míg a többi alakulat a parlamenti demokrácia irányába mozdítaná el az alkotmány szerkezetét. Hacsak valamelyik fél nem enged, nem valószínű az egyetértés, de történtek már hirtelen váltások, így bármi megeshet — összegezett Márton Árpád
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. április 23.
Zajlik a Stúdió Fesztivál
Eseményekben gazdag a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem idei tavasza: tegnap délelőtt a hazai színész-, illetve művészképzők diákjainak és pedagógusainak részvételével megkezdődött a második Stúdió Fesztivál. A műhelygyakorlatokkal, könyv- és folyóirat-bemutatóval színesített találkozón a bukaresti I. Luca Caragiale Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem, a jászvásári George Enescu Művészeti Egyetem, a galaci Alsó-Duna Egyetem diákjai, illetve a Craiovai Egyetem Színművészeti Karának, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Színház és Televízió Karának, a szebeni Lucian Blaga Egyetem Filológia és Művészetek Karának hallgatói mérik össze felkészültségüket és tehetségüket a marosvásárhelyi színinövendékekkel. A több mint 100 fiatalt mozgósító fesztivál tegnap délelőtti megnyitóján Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora a rendezvény céljáról, jelentőségéről beszélt:
– Ezen a fesztiválon azt szeretnénk megtudni, hol állunk a hazai színész-, illetve művészképző tanintézetek viszonylatában. Három héttel ezelőtt volt szerencsénk részt venni egy hasonló megmérettetésen Kecskeméten, ahol a magyarországi egyetemekkel vethettük össze erőinket. Ezek az alkalmak segítséget nyújtanak abban, hogy egy olyan jól működő pedagógiai rendszert tudjunk felállítani, amelyben a tanulás, szakmai fejlődés a lényeg, nem pedig az, hogy a diákok kipipálhassák azt, hogy van egy egyetemük. A határon túl nagyon sok szépet mondanak a romániai Tháliáról, de ha önmagunkba nézünk, el kell ismernünk, hogy az elmúlt húsz évben a hazai színház sokat veszített. Legnagyobb vesztesége a színházi üzeneteket befogadni képes közönség jelentős részének a távolmaradása. Az ilyen találkozók során meg kell próbálnunk körvonalazni egy olyan jövőt, amelyben színházunk talán újra visszanyerheti 30 évvel ezelőtti népszerűségét.
A fesztiválra magyarországi vendégek is hivatalosak voltak, a légi közlekedésben felmerült nehézségek miatt azonban a határon túli meghívottak nem jöhettek el. Jövőre viszont a tervek szerint nemcsak őket, hanem az újvidékieket is várják a szervezők – tudtuk meg Gáspáriktól, aki bízik abban, hogy egyszer európai szintű Stúdió Fesztiválnak is otthont ad majd a Köteles utcai épület.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
Eseményekben gazdag a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem idei tavasza: tegnap délelőtt a hazai színész-, illetve művészképzők diákjainak és pedagógusainak részvételével megkezdődött a második Stúdió Fesztivál. A műhelygyakorlatokkal, könyv- és folyóirat-bemutatóval színesített találkozón a bukaresti I. Luca Caragiale Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem, a jászvásári George Enescu Művészeti Egyetem, a galaci Alsó-Duna Egyetem diákjai, illetve a Craiovai Egyetem Színművészeti Karának, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Színház és Televízió Karának, a szebeni Lucian Blaga Egyetem Filológia és Művészetek Karának hallgatói mérik össze felkészültségüket és tehetségüket a marosvásárhelyi színinövendékekkel. A több mint 100 fiatalt mozgósító fesztivál tegnap délelőtti megnyitóján Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora a rendezvény céljáról, jelentőségéről beszélt:
– Ezen a fesztiválon azt szeretnénk megtudni, hol állunk a hazai színész-, illetve művészképző tanintézetek viszonylatában. Három héttel ezelőtt volt szerencsénk részt venni egy hasonló megmérettetésen Kecskeméten, ahol a magyarországi egyetemekkel vethettük össze erőinket. Ezek az alkalmak segítséget nyújtanak abban, hogy egy olyan jól működő pedagógiai rendszert tudjunk felállítani, amelyben a tanulás, szakmai fejlődés a lényeg, nem pedig az, hogy a diákok kipipálhassák azt, hogy van egy egyetemük. A határon túl nagyon sok szépet mondanak a romániai Tháliáról, de ha önmagunkba nézünk, el kell ismernünk, hogy az elmúlt húsz évben a hazai színház sokat veszített. Legnagyobb vesztesége a színházi üzeneteket befogadni képes közönség jelentős részének a távolmaradása. Az ilyen találkozók során meg kell próbálnunk körvonalazni egy olyan jövőt, amelyben színházunk talán újra visszanyerheti 30 évvel ezelőtti népszerűségét.
A fesztiválra magyarországi vendégek is hivatalosak voltak, a légi közlekedésben felmerült nehézségek miatt azonban a határon túli meghívottak nem jöhettek el. Jövőre viszont a tervek szerint nemcsak őket, hanem az újvidékieket is várják a szervezők – tudtuk meg Gáspáriktól, aki bízik abban, hogy egyszer európai szintű Stúdió Fesztiválnak is otthont ad majd a Köteles utcai épület.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
2010. április 23.
Băsescu biztosította Barrosot
Traian Băsescu államfő Brüsszelben a José Manuel Barroso EB-elnökkel folytatott találkozó után azt mondta: biztosította az EU képviselőjét, hogy Románia valóra váltja a működőképes feddhetetlenségi ügynökségre vonatkozó ígéretét, hogy a vezetők vagyonát ellenőrizhessék.
„Ami az ANI-t illeti, amelyet az Alkotmánybíróság döntése nyomán gyakorlatilag felszámoltak, ha nem is ténylegesen, de hatásköreit elvették, biztosítottam az Európai Bizottság elnökét, hogy Románia tiszteletben tartja ígéretét, miszerint lesz működőképes feddhetetlenségi ügynöksége, amely a vezetők vagyonát és pénzügyi forrásainak szármázását vizsgálja” – mondta az államfő.
Ugyanakkor azt is elmondta, hogy Románia támogatja az EB igazságügyre vonatkozó célkitűzéseinek korrektségét.
Az Európai Bizottság Románia uniós csatlakozásakor egy együttműködési és ellenőrzési rendszert alkalmazott a romániai igazságüggyel szemben. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusnak négy feltétele van: az igazságszolgáltatási aktus átláthatósága főként a legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) felelősségének növelése révén, az új polgári és büntetőjogi törvénykönyvek hatása, a feddhetetlenségi ügynökség létrehozása, a nagykorrupciós ügyek elfogulatlan leleplezése és kivizsgálása, a korrupcióellenes és azt megelőző intézkedések foganatosítása.
Az EB által közölt legutóbbi, március 23-i jelentés szerint az ANI haladást ért el, bővítette tevékenységét, két civil szervezettel is együttműködik, ugyanakkor az ANI-t felügyelő Országos Feddhetetlenségi tanács (CNI) nem működött hatékonyan.
Az Alkotmánybíróság úgy döntött, az ANI működését szabályozó törvény bizonyos cikkelyei, köztük az intézmény hatáskörére vonatkozó 13-as cikkely is az ország alaptörvényébe ütközik.
Múlt hét végén Emil Boc kormányfő azt mondta, sürgősségi rendelettel kívánja biztosítani az ANI további működését, mint mondta: „téved, aki azt hiszi, gúnyt űzhet az ANI-ból”.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)
Traian Băsescu államfő Brüsszelben a José Manuel Barroso EB-elnökkel folytatott találkozó után azt mondta: biztosította az EU képviselőjét, hogy Románia valóra váltja a működőképes feddhetetlenségi ügynökségre vonatkozó ígéretét, hogy a vezetők vagyonát ellenőrizhessék.
„Ami az ANI-t illeti, amelyet az Alkotmánybíróság döntése nyomán gyakorlatilag felszámoltak, ha nem is ténylegesen, de hatásköreit elvették, biztosítottam az Európai Bizottság elnökét, hogy Románia tiszteletben tartja ígéretét, miszerint lesz működőképes feddhetetlenségi ügynöksége, amely a vezetők vagyonát és pénzügyi forrásainak szármázását vizsgálja” – mondta az államfő.
Ugyanakkor azt is elmondta, hogy Románia támogatja az EB igazságügyre vonatkozó célkitűzéseinek korrektségét.
Az Európai Bizottság Románia uniós csatlakozásakor egy együttműködési és ellenőrzési rendszert alkalmazott a romániai igazságüggyel szemben. Az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusnak négy feltétele van: az igazságszolgáltatási aktus átláthatósága főként a legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) felelősségének növelése révén, az új polgári és büntetőjogi törvénykönyvek hatása, a feddhetetlenségi ügynökség létrehozása, a nagykorrupciós ügyek elfogulatlan leleplezése és kivizsgálása, a korrupcióellenes és azt megelőző intézkedések foganatosítása.
Az EB által közölt legutóbbi, március 23-i jelentés szerint az ANI haladást ért el, bővítette tevékenységét, két civil szervezettel is együttműködik, ugyanakkor az ANI-t felügyelő Országos Feddhetetlenségi tanács (CNI) nem működött hatékonyan.
Az Alkotmánybíróság úgy döntött, az ANI működését szabályozó törvény bizonyos cikkelyei, köztük az intézmény hatáskörére vonatkozó 13-as cikkely is az ország alaptörvényébe ütközik.
Múlt hét végén Emil Boc kormányfő azt mondta, sürgősségi rendelettel kívánja biztosítani az ANI további működését, mint mondta: „téved, aki azt hiszi, gúnyt űzhet az ANI-ból”.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)