Előrelépés a román oktatásban, döntött a kormány
Rendkívüli kormányülésen döntött az új tanügyi törvénytervezetről a kormány hétfőn reggel. A kormányzati képviselők testülete elfogadta az új oktatási törvényt, amely a döntés értelmében a parlament kezébe került.
Markó Béla, az oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta, hogy többszöri egyeztetés során sikerült kialakítani a decentralizációra és a reform elveire épülő szöveget, amely a kisebbségek nyelvén folyó oktatásnak is megfelelő keretet biztosít. Az RMDSZ szövetségi elnöke és Bokor Tibor szenátor, a tanügyért felelős szakbizottság tagja egybecsengő véleménye szerint ez az eddigi legelőnyösebb oktatási törvényünk, egyben nagyon fontos előrelépés a román oktatásban.
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így minden tantárgyat magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok, kivéve természetesen a román nyelvet és irodalmat. Ez azt jelenti, hogy Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatják. A román nyelvet és irodalmat pedig végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségieknek a líceumban is. Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhet. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat. A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek – a szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
A háromhetes nyilvános vitán nagy népszerűségnek örvendő téma volt a címzetes állásokra vonatkozó rész. A jóváhagyott oktatási törvénytervezetben az áll, hogy a címzetes tanári állás az adott intézményben érvényes, máskülönben vizsgázni kell az újabb állásokért. Ez a szabályozás a decentralizáció következménye.
Ugyancsak kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is ahhoz, hogy osztály induljon. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást vagy a szállást és az étkezést.
Az olyan tanintézmények vagy tagozatok esetében, amelyek egyediek a helységben, különböző profilú líceumi vagy szaklíceumi osztályok indíthatók. A kisebbségi gyerekeket oktató pedagógusoknak ismerniük kell az adott nyelvet. Az állam által elismert felekezetek valamelyikéhez tartozó diák számára biztosítani kell a vallásórát. A meglévő felekezeti iskolákat illetően az egyházak az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztériummal közösen fogják kidolgozni a működésükre és finanszírozásukra vonatkozó módszertant.
Változik továbbá az érettségi rendszer is, egy új vizsgával bővül a számonkérés. Reál osztályokban írásbeli vizsgát kell tenni matematikából, újdonságként pedig bevezetnek egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében fizika, kémia és biológia tantárgyakat foglal magába. Humán osztályokban a hozzáadott írásbeli vizsga ezután nem történelemből, hanem földrajzból lesz, a transzdiszciplináris vizsga pedig társadalomtudományokból. Szaklíceumokban az első vizsga a szaknak megfelelő tantárgy lesz, a második – szintén transz-diszciplináris vizsga – a többi szaktantárgyból.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek ugyancsak sok vitát váltottak ki. A kormány által elfogadott formájában ez módosult, így azokat a szülőket büntetik csak, akik gyermeküket nem járatják iskolába – nekik egy 100–1000 lejes büntetést kell fizetni. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
A kormány által elfogadott formában változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. Fontos módosítás az is, hogy a decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és gimnáziumok a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. A vezetőtanács megalakulása után ülésvezetőt választanak, aki legfeljebb hat hónapra töltheti be ezt a tisztséget. Az ülésvezető egyszerű többséggel választható meg. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót – írja elő az elfogadott oktatási törvénytervezet. Az igazgató lemondása vagy leváltása esetében a versenyvizsga megszervezéséig az intézmény vezetését a vezetőtanács egyik pedagógusa veszi át.
Az oktatási törvény felsőoktatási fejezete egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten (ciklusban), beleértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státusát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját és biztosítja azok autonómiáját. A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A kisebbségi nyelvű tagozatok számára biztosítja az arányos képviseletet és a vezetők kiválasztásának procedúráját, külön szabályzat szerint. Az RMDSZ javaslatára sikerült elérni, hogy a magánegyetemek tulajdona az esetleges feloszlatás esetén visszaszáll az alapítókra.
Fontos megjegyezni azt, hogy az elfogadás után fokozatosan lép érvénybe valamennyi módosítás: a 9. osztály gimnáziumba való besorolása és a líceumba való új felvételi rendszer 2013-ban, az új érettségi vizsga 2012-ben lép érvénybe.
Az elfogadott oktatási törvénytervezetet hétfőn délután iktatták be a képviselőházban és sürgősségi eljárást kértek a törvény tárgyalására. A döntő ház a szenátus.
Népújság (Marosvásárhely)

Huszárszobrot kap Székelyudvarhely
Várhatóan még a héten újabb alkotással gazdagodik a szobrok városaként is emlegetett Székelyudvarhely: Bunta Levente polgármester a magyar Országgyűlés épületében rendezett csütörtöki ünnepélyen vette át azt az oklevelet, amelynek köszönhetően egy ideig Székelyudvarhelyé lesz annak a tizennyolc életnagyságú huszárszobornak egyike, melyek korábban Budapesten voltak kiállítva.
Ajándék a magyar kormánytól. Bunta Levente még keresi a szobor helyét. A magyar kormány március 15. – Közös Tavaszunk című ünnepi programsorozata részeként bemutatott huszárszobor-kiállítást március 9–19. között több százezren tekintették meg Budapest kilenc forgalmas pontján.
Az érdeklődők a helyszíneket végigjárva megismerhették valamennyi 1848-ban harcoló huszárezred díszes egyenruháját, a szobrok talapzatán pedig az adott huszárezred történetéről, a szabadságharcban betöltött szerepéről olvashattak magyar és angol nyelven. A nagy érdeklődésre való tekintettel a miniszterelnöki hivatal felhívást tett közzé a huszárszobrok végleges elhelyezésére. A felhívásra 21 magyarországi és határon túli település jelentkezett.
A szobrok sorsáról háromtagú szakmai bírálóbizottság döntött a települések történelmi és a huszárhagyományokhoz való kötődése alapján. Székelyudvarhelyen kívül Sepsiszentgyörgy pályázata is nyert, így a háromszéki megyeszékhely is kaphat egy szobrot, melyet az Erzsébet parkban állítanak ki.
A tizennyolc életnagyságú, műgyantából készült szobor azt a tizennyolc huszárezredet jelképezi, amely részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban, mindegyik szobor ezredének egyenruháját viseli.
Székelyudvarhely a 15. számú Mátyás huszárezred erdélyi alakulatát jelképző szobrot kapta meg. „Ez a szobor valójában megtiszteltetés Székelyudvarhely számára, hiszen mind a magyar történelemben vállalt szerepünk, mind pedig a huszárhagyományok ápolásában elért sikereink elismerését is jelenti” – mondta Bunta Levente polgármester.
A szobrot egyébként csak meghatározatlan ideig kapta meg Székelyudvarhely, mivel tervezik egy brüsszeli kiállítás megszervezését is. Addig viszont Székelyudvarhelyen állítják ki, de egyelőre nem tudni a pontos helyét, ugyanis a polgármesteri hivatal azt tervezi, hogy a lakók döntsenek arról, hogy az életnagyságú alkotást hol látnák szívesen. A szoborelhelyezési javaslatokat a varoshaza@varoshaza.ro e-mail címre várja a polgármesteri hivatal.
Csáki Emese
Krónika (Kolozsvár)

Vállalkozói konferenciát tartottak Gyergyószentmiklóson
„Mit hoz a 2010-es év a vállalkozók számára?” kérdésfelvetéssel szervezett vállalkozói konferenciát az Arbor Vállalkozók Szövetsége és a Hargita megyei önkormányzat a hét végén Gyergyószentmiklóson.
A Szilágyi vendéglőben szervezett eseményen több mint nyolcvan vállalkozó és pénzügyi szakember vett részt, az értekezlet célja a vállalkozók segítése és munkájuknak hatékonyabbá tétele volt. „Mindannyian tudjuk, hogy válság van, csak éppen azt nem tudjuk, melyik szakaszában vagyunk” – hangoztatta Bajkó Tibor, az Arbor elnöke, kifejtve, noha az előrejelzések a válság végét vetítik előre, a gyakorlati tapasztalatok azt sejtetik, hogy 2010 gazdasági szempontból még nehezebb időszak lesz, mint 2009.
„A gazdasági életben visszaesések láncolata tapasztalható, ugyanis a fokozódó árverseny következtében csökkent a termelés, ebből adódóan kevesebb a szállítás, ezt megsínyli a kereskedelem, de még a szolgáltatás is. A vásárló óvatosabb lett, és megnőtt a vásárlói igény” – szögezte le Bajkó, kifejtve, hogy az egyre csökkenő vásárlói kedv mellett a vevők alaposan megnézik és összehasonlítják a kínálatot, mielőtt pénzt adnának egy termékért. Szerinte az elkövetkező időszakban még inkább szükség van az optimizmusra, mint eddig, még akkor is, ha pillanatnyilag nem tudjuk eldönteni: „az alagút végén látszó fény az életet adó naptól vagy a szembeközlekedő gyorsvonattól származik.”
A konferenciától távol maradó Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök beszédét Miklóssy Ildikó, az önkormányzat Robin Wood projektjének menedzsere tolmácsolta. „Mindannyiunk közös célja az, hogy utódaink újabb száz év teltén ne azon morfondírozzanak, hogy miért fejletlen a Székelyföld, hanem hogy itthon érezzék magukat egy fejlett régióban” – hangzott az elnöki üzenet, amelyben Borboly egyebek mellett felhívta a figyelmet a Telework, az ipari park létesítését célzó programra, a Székelyföldi Vállalkozók Szövetségével való együttműködésre, illetve a FIDIBE projektre.
Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester kifejtette, hogy nagyon fontosnak tartja a vállalkozói szféra támogatását, ugyanis a város költségvetésének 21 százalékát teszi ki a tőlük befolyó adó.
Jánossy Alíz
Krónika (Kolozsvár)

Elkergetett baloldal
Földesi Gyula (Krónika (Kolozsvár)) 47,92 százalék; Hiller István (MSZP) 30,60 százalék; Balog Barna (Jobbik) 14,95 százalék. Íme egy azoknak a magyarországi képviselői körzeteknek a választási eredményei közül, amelyekben a második fordulóra maradt a mandátum kiosztása.
A fideszes Földesinek mindössze 2,08 százalék, azaz 653 szavazat hiányzott ahhoz, hogy már az első fordulóban elnyerje e hagyományosan szocialista többségű pesterzsébeti kerület képviselői mandátumát, és – hacsak valami súlyos hibát nem követ el – ő bonthatja a pezsgőt a második forduló után. Csak a százalékokat nézvén átlagosnak tűnhet a történet.
Ha azonban azt is megemlítjük, hogy Földesi Gyula egy 26 éves budapesti önkormányzati képviselő, aki a Corvinus Egyetem levelezői tagozatán végzi a kertészmérnök–marketing szakot, Hiller István pedig a jelenlegi oktatási és művelődési miniszter, történész, egyetemi docens, a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, beláthatjuk, egyáltalán nem hétköznapi az állás. Hogyan lehetséges, hogy a pesterzsébeti választók alkalmasabbnak találták képviseletükre e szép reményű fiatalembert, mint a hivatalban lévő tudós-minisztert?
Mi teszi a különbséget egy elismert egyetemi oktató, volt pártelnök, és egy levelező tagozatos egyetemi hallgató között az utóbbi javára? Alighanem a párt, melynek logója a nevük mellett szerepel a választási lapon. És úgy tűnik, nem a Fidesz győzte meg a választókat arról, hogy mindenáron a jelöltjeire kell szavazni. A Magyar Szocialista Párt meggyőzőereje volt elsöprő. Utóbbi kormányzása érlelte meg a magyar társadalomban azt az érzést, hogy ezt a csapatot a hatalom közeléből is el kell kergetni, meg kell büntetni.
A felhalmozódott csalódás, elutasítás, harag vezetett oda, hogy az MSZP-től, és csatlósaitól tömegesen elforduló szavazók minden idők legjelentősebb választási győzelméhez juttatták a Fideszt, és még két újonc pártot is beemeltek az Országgyűlésbe. Csak remélni tudjuk, hogy a történetnek határon átívelő tanulságai is lesznek. Az egész térségben tudatosul, hogy nem kerülheti el büntetését az a párt, mely saját céljait a nép, az ország céljai fölé emeli, mely nem löki ki magából a korrupt politikusokat, mely nem érzi meg időben, hogy a megtisztulás kötelező.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

„Átvilágítják” az RMDSZ szervezetek tevékenységét
Átvilágítják az RMDSZ Temes megyei szervezete, illetve a vidéki szervezetek tevékenységét – nyilatkozta ma Halász Ferenc megyei elnök.
A 24 vidéki RMDSZ szervezet tevékenységének kielemzéséről idén januárban döntött a Területi Képviselők Tanácsa. Az elnökség egy-egy tagjából és TKT tagokból álló öttagú csoportok a 2010 február – április időszakban sorra látogatják a vidéki RMDSZ szervezeteket, ahol kielemzik a helyi elnökség, a polgármesterek, alpolgármesterek és helyi tanácsosok tevékenységét, számon kérik a tagdíjfizető RMDSZ-tagok számát, a szervezet idei programtervét, stb. A Temes megyei RMDSZ szervezetek kétharmadának átvilágítása már megtörtént, a többire április hónap folyamán kerül sor. Az átvilágítás nyomán elkészül a helyzetjelentés, amelynek alapján, amennyiben szükséges, újjászervezik az RMDSZ tevékenységét, vagy mint Csák, Temesrékas és Varjas esetében újból létrehozzák a régi vezetőség kiöregedése, lemondása miatt teljesen megszűnt RMDSZ szervezetet. Az átvilágítások célja a helyi tisztújítások és a 2012-es helyhatósági választások előkészítése. A Temes megyei és a többi megyei szervezet átvilágítását ezzel párhuzamosan az országos RMDSZ kezdeményezte – mondta Halász Ferenc – ennek érdekében adatokat, információkat kértek a helyi szervezetektől.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Miről döntöttek odaát?
Hát a címbéli kérdésre ismét csak a csípőből jövő válasz az igazi: a jövőről. Mert kétségtelenül újfent nagyon sok múlik azon, hogy kik milyen lehetőségek között mozogva vezethetik a Csonka-Magyarországot. Meglesz-e a kétharmad? Tulajdonképpen mindegy, hiszen annak birtokában is önfegyelmet fog gyakorolni a győztes.
Az igazi kérdés az, hogy kik juttattak egy pártot ekkora lehetőséghez. Mert a kormányzás milyensége feltételek nélkül ehhez igazodik majd. A közvélemény-kutatások egyértelműen kirajzolják, hogy a legnőiesebb párt a győztes, azaz szavazóinak jóval több mint a fele nő. S persze nem kell elfeledni, hogy messze a legtöbb voksot kapta a polgári szövetség. A radikális változtatásokat szorgalmazó alakulatra pedig majdnem kétharmadban férfiak szavaztak. A másik két pártnál elhanyagolhatók a különbségek a nemek tekintetében. A szavazók közül a győztesre voksolók között a legtöbb az önmagát vallásosnak meghatározó. A többi pártnál lényegesen kevesebb a hívő. Kissé talán meglepő, hogy a nemzeti-keresztény gyökerek ápolását hangoztató párt szavazói között a legkevesebb a vallásos az országházba jutott négy alakulat közül…
Mindez mit jelent? Hát azt, hogy az új kormányzat egy biztos, kiszámítható, közügyeknél esetenként megszorításokra is hajló szavazótábortól kapott felhatalmazást. Az elmúlt nyolc év gyakorlatával majdhogynem ellentétes kormányzást várnak el – ez helytálló. Számunkra a lényeges hogy végre Anyaországunk legyen a szomszéd köztársaság.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tájékoztató körút
Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) elnöke, Máthé Szabolcs szerkesztőségünknek eljuttatott közleményben hívja fel az érintettek figyelmét arra, hogy OMDSZ az idén is megszervezi a felvételi tájékoztató körútját, amelynek során az Egyetemi Kalauz 2010 című kiadvány bemutatása mellett a felvételivel kapcsolatos információkkal is szolgálnak az érdeklődőknek.
A kiadványban szerepelnek a magyar alapítványi felsőoktatási intézmények, a magyar egyházi felsőoktatási intézmények, a magyar tannyelvet is használó állami egyetemek, a nagyobb egyetemi központokban lévő román állami egyetemek valamint a magyarországi felsőoktatási intézmények romániai konzultációs központjai. A szerkesztők azt is feltüntették, hogy az egyes karokon milyen szakokat lehet választani, s ahol lehetőségük volt rá, ott a 2009–2010-es tanév felvételi adatait és/vagy a 2010–2011-es tanév tervezett beiskolázási adatait is megadták. Az egyetemek segítőkészségétől függően gyakorlati információkat is közölnek az idei felvételivel kapcsolatban (beiratkozási időszak, tandíj, beiratkozási díj, felvételi időpontja, a beiratkozáshoz szükséges iratok).
A körút során a könyvben szereplő konkrét adatok mellett részletes tájékoztatást igyekeznek nyújtani a képzésekről, az ösztöndíj-lehetőségekről, az egyetemekről, a bentlakásokról, az egyetemi központok kulturális és szórakozási lehetőségeiről és nem legutolsó sorban az egyes felsőoktatási intézményekben működő diákszervezetekről.
Céljuk egyértelmű: minél több középiskolást meggyőzni arról, hogy felelősségteljesen válasszanak, és tudatosan készüljenek a nekik legmegfelelőbb szakra.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a idén párhuzamosan két tájékoztató körutat szerveznek, egyiket Partium, másikat Székelyföld irányába. A pontos helyszínek és időpontok megtekinthetők a www.omdsz.ro honlapon. Nagyváradon holnap, április 14-én 10–14 óra között a Sas-palota passzázsában állnak a végzős középiskolások és minden továbbtanulást fontolgató váradi, bihari rendelkezésére.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Csak az a „csak”…
Mélyen hiszem: ha minden jól megy, lesz erős kormány, lesz egységes nemzet, lesz felemelt főnek méltósága.
A Fidesz-KDNP választási kampánya a korábbiakhoz viszonyítva üdítően visszafogott volt. Igaz, a jelöltek jobbára veszedelmes ellenfél nélkül, kényelmesen kocoghattak be a célba. A szocialisták önmagukat győzték le. Ráadásul a Fidesz számára a Jobbik is inkább szerencsének, semmint csapásnak bizonyult.
Legalábbis a kampány tartamára. Az előretörő szélsőjobb a Fideszt erőteljesen középre szorította, s lehetővé tette, hogy a Fidesz korábbi kampányainak néhány kellékéről (Székely Himnusz, Tőkés László, Trianon stb.) lemondhasson.
A választás előtt Orbán Viktor azt ígérte, hogy minden magyar nevében és érdekében fogja gyakorolni a hatalmat, azok nevében és érdekében is, akik nem őrá adták szavazatukat. Szövegeiben nyoma sem volt annak a nacionalizmusnak, amelynek emlegetését a nyugati médiák mindazonáltal továbbra sem mulasztják el.
Az első megszólalás „határokon innen és túl” formulája, aligha tekinthető annak. Vagy ha igen, akkor a szomszédos államok zöme Magyarországnál csak nacionalistábbnak tekinthető. Azt persze nem tudni, hogy a visszafogottságban mennyi az okos számítás és mennyi a meggyőződéssé érett államfői bölcsesség.
Orbán Viktor számára a nyíltan irredenta szólamokkal operáló Jobbik megjelenése mindenképpen kitűnő alkalmat szolgáltathat arra, hogy a józan jobboldal (amelyet a Fidesznek kell képviselnie) megszabaduljon a nacionalizmus bélyegétől. Ráadásul a Fidesz a Jobbik erősödésének veszélyét a nemzetközi közvéleményben hatásosan vetheti be a magyar nemzeti kérdések európai segítséggel történő megoldásának érdekében.
Ahhoz azonban, hogy mindez sikerrel járhasson, nem csak arra van szükség, hogy a Fidesz, a kétharmad birtokában, adott esetben akár az Alkotmány módosításával is kísérletet tehessen a magyar politikai rendszer működőképességének visszaállítására, hanem arra is, hogy a szocialistákból kiábrándult, de alapvetően baloldali-liberális beállítottságú magyar értelmiségi elittel is megpróbáljon szót érteni. Erőteljes hatalmi pozíciójából ezt könnyűszerrel megteheti.
Ha azonban a szocialisták által úgymond „kiéheztetett” jobboldali értelmiségi elitet maga is pusztán pártpolitikai kötődései, nem pedig intellektuális képességei és szakmai alkalmassága alapján segítené hozzá azokhoz a pozíciókhoz, amelyektől a szocialista-liberális hatalom – gyakran politikai megfontolásoktól vezettetve – távol tartotta, az újabb katasztrófának bizonyulhatna.
A pályázati rendszernek nem az éppen aktuális divatokhoz való alkalmazkodás kritériumait manipulálva, hanem az intellektuális-szakmai pluralizmus követelményrendszerének érvényesítésével kell lehetőséget teremtenie a gondolati eredetiség és sajátos látásmód kibontakoztatására. Annak, ha a szelekciós mechanizmusokba világnézeti vagy éppenséggel politikai kritériumok keverednek, egyetlen „eredménye” lehet: a jobboldal ugyanazt teszi majd, mint a bal – fordított előjellel.
S akkor a következő választások Országos Választási Bizottságának értelmiségi kiválóságai ismét a vasárnap esti választási kabaré valamelyik változatát fogják előadni. (Láthattuk, intelligens emberek, ahelyett, hogy a konkrét feladat megoldásán törnék a fejüket, a kampánycsend meghosszabbításának lehetőségéről folytattak sok órás hitvitákat. Pedig csak azt kellett volna eldönteni, hogyan lehet másutt fölöslegessé vált szavazóurnák áttelepítésével, a választói jegyzék feldarabolásával, néhány adminisztratív ügyekben járatos rendőr, illetve egyéb alkalmas személy bevetésével-bevonásával felgyorsítani a szavazás menetét.)
Ha a Fidesz, csak a saját igazságait lesz képes látni, ahogyan azt a MSZP-SZDSZ koalíció tette, maga sem kerülheti el a sorsát. A kampányzárón némely pártkatonák sorozatgyártott minitranszparensek forgatásával tették dinamikusabbá az eseményt. Egyik oldalán az ismert jelszót olvashattuk: „Itt az idő!” A másikon egy új is szerepelt: „Csak a Fidesz!”
Mélyen hiszem: ha minden jól megy, lesz erős kormány, lesz egységes nemzet, lesz felemelt főnek méltósága.
Csak az a „csak”! – csak azt tudnám feledni!
Bíró Béla
Új Magyar Szó (Bukarest)

Stratégiai partnerséget kötött a FIDESZ és az EMNT
A nemzetpolitikai rendszerváltozás megvalósítása érdekében stratégiai partnerséget kötött a FIDESZ és az EMNT - jelentette be Tőkés László és Toró T. Tibor. Az új nemzetstratégia lényege a határokon átívelő – határmódosítás nélküli – nemzeti integráció, az egységes Kárpát-medencei magyar nemzet - közölték
A szerkesztőségünkbe eljuttatott EMNT-közlemény szerint a nemzeti integráció szintjei a következők:
– Közjogi szint: kettős állampolgárság
– Politikai szint: nemzetpolitikai kérdésekben illetékes konzultáció; döntéshozó és végrehajtó intézmények helyreállítása, létrehozása vagy hatékonyabb működtetése – a magyar kormány és a külhoni pártok és érdekvédelmi szervezetek képviselőinek részvételével (HTMH, MÁÉRT, KMKF vagy/és ezek alternatív intézményi keretei)
– Külpolitikai szint: a Kárpát-medencei magyarság, a magyar ügy közös képviselete nemzetközi téren, a nemzetközi integrációs szervezetekben
– Kulturális szint: a bel- és külhoni oktatási, művelődési, tudományos intézmények, valamint a közszolgálati média összeillesztése és integrált működtetése
– Gazdasági szint: extenzív és integrált magyar gazdasági stratégia
– Egyházi és ökumenikus szint: az európai egyházi egységtörekvésekkel együttható egyházi és hitbéli közösség.
Az EMNT elnöke és ügyvezető elnöke pénteken bejelentette, hogy érdekképviseleti szervezetként bejegyeztették az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. A Krónika információi szerint erre a lépésre már február végén sor került, de a fellebbezési időszak lejártáig nem kívánták közölni a nyilvánossággal. (hírszerk.)
Transindex.ro

Nagybánya nem ad engedélyt a ciántechnológiás aranykitermelésre
A nagybányai önkormányzat megtagadta az engedélyt a ciántechnológiás aranykitermelésre egy orosz érdekeltségű vállalattól, miközben a sajtó a külföldiek részéről tapasztalható romániai „aranylázról" ír, Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes a verespataki beruházás környezeti veszélyeire hívta fel a figyelmet.
Az erdélyi Krónika szerdai számában beszámol arról, hogy a máramarosi megyeszékhely képviselő-testületének előző napi ülésén megszavazták azt a határozatot, amely kimondja: nem adható ki építkezési engedély az egykori Aurul üzemet is magában foglaló övezetben, ugyanakkor az ugyanitt korábban kibocsátott engedélyeket is felfüggesztették.
A Nagybányán évekkel ezelőtt megtelepedett, orosz érdekeltségű Romaltyn Mining újabb építkezési és környezetvédelmi engedélyekért folyamodott az önkormányzathoz és a szakhatóságokhoz annak érdekében, hogy a végleges jóváhagyások birtokában nekivágjon a ciántechnológiás színesfém-kitermelésnek. A Romaltyn Mining annak az ausztrál–román tulajdonban lévő Aurul Rt.-nek a helyét vette át, amelynek bozintai meddőhányójánál 2000. január 30-án gátszakadás történt, és ennek nyomán 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz jutott a Tiszába.
Két héttel ezelőtt tizenhárom civil szervezet megóvta a romániai Hunyad megyei Felsőcsertésre tervezett színesfémbányára vonatkozó környezetvédelmi engedélyt, amelyet a temesvári környezetvédelmi ügynökség bocsátott ki. A Déva közelében lévő településen 32 millió tonna aranyércet termelne ki 11 év alatt a European Goldfields kanadai társaság. A Temesváron működő regionális környezetvédelmi ügynökség március 15-én bocsátott ki környezetvédelmi engedélyt a 80 százalékban a kanadai cég, 20 százalékban pedig a román állam tulajdonában lévő Deva Gold Rt. által kidolgozott városrendezési tervre.
Akárcsak a Gabriel Resources Verespatakon, az European Goldfields is ciántechnológiával kívánja kinyerni az aranyat. A cég eddig 30 millió eurót költött kutatásra és próbafúrásokra.
Az Evenimentul Zilei című napilap szerdán cikket közölt arról, hogy Romániai nyugati részén eddig összesen nyolc külföldi érdekeltségű cég vetett szemet a föld méhében rejlő aranyra. A kanadai Barrick Gold Corporation például már három talajkutatási engedéllyel rendelkezik Arad, Krassó-Szörény és Hunyad megyében. A romániai „aranylázas" cégek között van a svéd Dacian Mining, a ciprusi Valhalla Resources, a brit Samax Romania Ltd., valamint a ciprusi Eliseror Ltd.
A Romania libera szerdai száma interjút közöl Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével. Az interjút készítő utal arra, hogy a román kormány „prioritásként" kezeli a verespataki aranykitermelési projektet. Markó Béla felhívja a figyelmet, hogy számára egyáltalán nem jelent prioritást a terv.
Markó Béla leszögezte: az RMDSZ semmiféle kompromisszumot nem hajlandó elfogadni a terv törvényességét, a környezet és a kulturális örökség védelmét illetően. A környezetvédelmi tárca jelenleg az RMDSZ-es Borbély László irányítása alatt áll.
Erdély.ma

„Ki a köznek él, annak élni érdemes”
125 éves az EMKE
Hétfőn ünnepelte megalapításának 125. évfordulóját az EMKE, az egyesület Maros megyei fiókja ez alkalomból ünnepséget szervezett a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. A civil szervezet alakulása előtt tisztelegvén három éve szervezi az erdélyi magyar kultúra napját, ami idén az évforduló megünneplésével is gazdagodott – ez alkalomból gazdag összművészeti műsor várta a szép számú közönséget.
Az estet a Soli Deo Gloria, a Szent Cecília és a Laurate Domine kórusokból álló vegyes kar fellépése nyitotta Hajdó Károly karnagy vezényletével, aki elmondta: idén a marosszentgyörgyi kórusmozgalom is százéves fennállását ünnepli.
Az EMKE mottóját – Ki a köznek él, annak élni érdemes – a műsorvezető, Kilyén Ilka színművésznő osztotta meg a közönséggel, majd Dáné Tibor Kálmán országos elnök szólt a hallgatósághoz.
– Ki az EMKE-nek él, az a közösségnek él – tenném hozzá, hiszen jövőre húszéves az újjáalakult egyesület. Jellegzetesen erdélyi sors ez: eredetileg napra pontosan 125 éve alakultunk Kolozsváron, az erdélyi nemesség és polgárság kezdeményezésére. Azóta is sajátságos intézménye vagyunk a Kárpát-medencei magyarság kulturális életének. Közművelődés – e szót egyetlen nyelvre sem lehet úgy lefordítani, hogy visszaadja a szó sajátságosan magyar értelmét. A szervezet két pilléren nyugszik: van egy nemzeti jellege, illetve alulról jövő kezdeményezés. Így kell a művelődési életet létrehozni. Amikor 1885-ben az egyesület megalakult, a már akkor szórványban élő magyar közösségekért jött létre. Eötvös Loránd olyan törvényt alkotott, amely lehetővé tette az egyletek alakulását, sorra alakultak az intézmények. Ezek egyike volt az EMKE, amely rövid időn belül a Kárpát-medencei magyarság legnagyobb kulturális egyesületévé nőtte ki magát. Később a politika széljárásának lett kitéve, a kommunista diktatúra idején betiltották, 44 évig nem létezhetett. De a változások után újjáalakult és megmaradt. Ahogyan az erdélyi magyarság is. Veszélyes a szórványosodás, de 125 éve is megmaradtunk a szórványban. Fő feladatunk továbbra is a szórványban élő közösségek kulturális életének támogatása. De azon is kell dolgoznunk, hogy mekkora és milyen magyarok szeretnénk lenni Erdélyben öt, huszonöt, száz év múlva. Hogy akkor is tudjunk ezekről a problémákról beszélni. Ez lesz az EMKE feladata: a jövő építése.
Dr. Ábrám Zoltán megyei elnök hozzátette: a magyar kultúra napja mellett immár belső kezdeményezésre az erdélyi magyar kultúra napját is ünnepeljük, az egyesület célja továbbra is a nemzeti irányú művelődés.
– Amióta újjáalakultunk, a szervezet kovásza az erdélyi magyar közművelődésnek. Rendezvények, kiadványok, szakmai testületek, emlékházak jelzik tevékenységét. Ma is a magyar identitás megőrzését tartjuk célunknak. Versenyképesnek kell lennünk, ezért is szeretnénk, ha e nap ismertté válna – hallottuk, majd gazdag összművészeti műsor következett számos fellépővel, a műsorszámok között pedig az egyesület adta át a Makkai István szobrászművész által készített emlékplakettet és EMKE-oklevelet az öt, arra méltónak ítélt közéleti személyiségnek, szakembernek: Tófalvi Zoltán újságírónak, történésznek, Szekeres Erzsébetnek, a Lorántffy Zsuzsanna egyesület volt elnökének, Bartha József holtmarosi lelkipásztornak, Keresztes Géza építésznek, műemlékvédelmi szakembernek és Szász Teréznek, a görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú-találkozók szervezőjének.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Négyévnyi közművelődés a mérlegen
Tisztújító közgyűlését tartotta az EMKE Maros megyei fiókszervezete hétfő délután a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében. Azon a napon, amely a szervezet belső kezdeményezésére három éve mint az erdélyi magyar kultúra napja ünnepeltetik, és amelynek tiszteletére a gyűlés után a Kultúrpalota kistermében szervezett estet az egyesület.
A gyűlésen telt házas hallgatóság – társszervezetek elnökei, EMKE-tagok – vett részt, majd első napirendi pontként dr. Ábrám Zoltán megyei elnök számolt be az elmúlt évek tevékenységeiről, amolyan összegzésként.
– Négyéves mandátuma végéhez érkezett az elnökség, amely sikeres és eredményes munkát végzett nem csak Vásárhelyen, hanem különböző vidéki településeken is. A kulturális kínálat igen gazdag, a helyi egyletek, a magyar történelmi egyházak, a pedagógustársadalom jó része is részt vállal ennek szervezésében, ennek ellenére a közművelődés önkéntes napszámosainak serege fogyatkozik. A tavaly hat néptánctalálkozót szerveztünk, újra sor került több megemlékezésre: Petőfi, illetve a Don-kanyari áldozatok előtt tisztelegtünk, többek közt megszerveztük a magyar kultúra estjét, a citerások találkozóját, farsangolásos szakmai találkozókat hoztunk létre, eredményesen vettünk részt a Vásárhelyi Napok rendezvénysorozatán. Jó a kapcsolatunk a többi egylettel, a Közkincs-kerekasztal az EMKE új arculatát mutatja. Az Erdélyi Kárpát Egyesület az EMKE székhelyén gyűlésezik, a közös történelmi gyökerek is összekapcsolnak bennünket – előbbi jövőre lesz 120 éves. Voltak tervezett, de meg nem valósított programjaink is, terveink zöme azonban sikeres volt. Március 15-én a vásárhelyi magyarság három helyen ünnepelt, ezekből kettőt az EMKE hozott létre, öt, általunk javasolt személyt avattak a város díszpolgárává. Az egyesület egyike a legerősebb civil szervezeteknek, ugyanakkor számos kudarc is érte. A fiatalok részéről csekély az érdeklődés, az unióban csak multikulturalitásról lehet beszélni. Az igazi profizmust az intézményesülés jelentené, ezzel jobb kapcsolattartás, a pályázati lehetőségek sikeresebb felkutatása, több szakember részvétele járna.
Kilyén Ilka alelnök hozzátette: ezelőtt nyolc évvel hatalmas lendülettel vették át a munkát, önerőből számos programot valósítottak meg, kemény csapatmunka volt. – De nincs normatív támogatásunk, nem tudunk irodát fenntartani, alkalmazottal, órarenddel. Vásárhelyen rengeteg a kulturális rendezvény, szükséges lenne ezek összehangolása. Az EMKE ezt fel tudná vállalni, ha kapna normatív támogatást.
A választás előtt a résztvevők szóltak hozzá az elhangzottakhoz, többjük a pedagógustársadalom java részének a kulturális rendezvényekről való sorozatos hiányzását fájlalta, szerintük ez a fő oka a fiatalok érdektelenségének. A beszámolók után következett a tisztújító választás, amelynek eredményeképpen dr. Ábrám Zoltán maradt az elnök, Kilyén Ilka az alelnök. Ügyvezető elnökké lett Fazakas Ildikó. Elnökségi tagok: Deák Júlia, Náznán Olga, Barabás László és Kiss Zoltán.
(nboti)
Népújság (Marosvásárhely)

Kórusközpontú fesztivál
Kérdezett: Bölöni Domokos
Idén az előzőekhez képest korábban tartották a XIX . Bárdos Lajos–Nagy István Kórusfesztivált. Okairól Kovács András karnagyot, a rendezvény főszervezőjét kérdeztük.
– A korai időpont legfőbb oka, hogy májusban nem találtunk olyan hétvégét, amikor a Kultúrpalota nagyterme szabad lett volna. Azt is számításba kellett vennünk, hogy ne olyan periódusra tervezzük, amikor amúgy is sok a zenei rendezvény. Egy másik gond az utóbbi időben a fiatalok vizsgaidőszakának meghosszabbodása. Ezek a programok (ballagások, vizsgák, ünnepségek) a családok minden tagját érintik, így a június eleji, május végi dátumok elestek. Végül idén az én hibámból egy figyelmen kívül hagyott "apróság" is megnehezítette a jelenlétet, hiszen a fesztivált az iskolai vakáció utolsó két napján tartottuk, ezért aztán nem is jöhettek el az iskolai kórusok.
– Ha gyorsmérleget készítene, milyennek mondaná az idei sereglést?
– Az említett nehézségek ellenére sikeresnek tartom az idei hangversenyeket. Tíz kórus mutatta be műsorát, ezek közül kettőt most hallottunk először. Külön öröm volt számomra, hogy volt tanítványom, a fiatal zenetanárnő-karnagy, Szász Emese vezetésével mutatkozott be a csittszentiváni Shálom kórus, gondosan kiművelt műsorral, felcsillantva a reményt, hogy kórusmozgalmunk jövője nincs veszélyben, ha ilyen tehetséges fiatal kórusvezetőink vannak. A nagy múltú Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikarát is érdeklődéssel hallgatta a többnyire énekesekből álló nagyérdemű, a szintén fiatal karnagy, Molnár Katalin irányításával.
– Többnyire énekesekből álló hallgatóság. Nem lehetne népesebb közönséget toborozni a – mégiscsak kétnapos – rendezvénynek?
– Ez a mi fesztiválunk nem tömegközpontú, hanem kórusközpontú, vagyis nem versenyjellegű. (Én különben is csak a sportversenyeket szeretem, a zeneieket nem. A művészi teljesítmény sem méterrel, sem stopperrel nem mérhető.) Célunk, hogy fórumot teremtsünk amatőr énekegyütteseinknek. Fellépési, megmérettetési lehetőséget biztosítva, motiválva ezáltal őket a további munkára, tanácsokat adni, repertoárt gazdagítani. Egy kezdő kórus és karvezetője számára tanulságos lehet egy érettebb, magasabb művészi színvonalat elért kórus meghallgatása, vezetőjének tanácsa. Bátorítani akarunk, nem bátortalanítani, elkedvetleníteni – ezért hallhattunk különböző szinten éneklő együtteseket, és ezért nem akarok senkit most sem kiemelni. Természetesen a bemutatott műsorok művészi értéke, a darabok nehézségi foka nagyon változatos volt. Ami szerintem nagyon fontos előrelépés, hogy az előző évekkel ellentétben a bemutatott művek nehézségi foka csak nagyon ritkán haladta meg az előadó együttes képességeit. Tehát a műsorválasztásban, a darabok nehézségi fokának mérlegelésében a karvezetők ritkán tévedtek.
– A kórusok túlnyomóan vallásos, egyházi műveket adtak elő. Nem megy ez a "világi" muzsika rovására?
– Kétségtelen tény: a legtöbb énekkart az egyház tartja fenn, ehhez mért a repertoárjuk is. Azért van ez így, mert az egyház ismerte fel a karéneklés közösségteremtő és nevelő szerepét. Mikor a Nagy István ifjúsági vegyes kart létrehoztam, hiába kilincseltem érdekszövetségünknél vagy az ifjúsági szervezetnél. Tervem hallatán Kolcsár Sándor unitárius esperes azonnal kezembe nyomta a templom kulcsát. Nyugdíjba vonulásakor mennünk kellett a templomból. Akkor elmentem az egyedüli magyar líceumunk igazgatójához, és kértem egy osztálytermet heti két alkalomra, az esti órákra. (Nem mellesleg: 4–5 énekesem az ő iskolájából járt a kórusba.) Tudod, mit kérdezett? Azt, hogy mit fizetek. Régebben volt tanügyi kórus, kultúrházi kórus, orvosok kórusa stb. Most vannak-e ilyenek? Lejáratták annak idején őket?
A közösségépítés szerepét manapság a cégek, vállalkozások is felismerik. A tehetősebbje drága pénzeket fordít kiképzésre, küldi alkalmazottait az ilyen célú táborokba. Pedig mennyivel okosabb és hasznosabb dolog lenne egy énekkar, egy tánckar finanszírozása! Kérdésedre visszatérve, én nem szakosítom világira és egyházira a fesztivált, inkább úgy mondom, hogy amikor lehetséges, akkor a kettő közül az egyik (a szombati) hangverseny a fiataloké, a másik (a vasárnapi) a felnőtteké.
– Ez volt a tizenkilencedik kórushangverseny. Hogyan tovább? Mire számíthatnak a közeljövőben a kórusok és a kórusmuzsika kedvelői?
– Hát hogyha az Isten is úgy akarja, akkor a huszadikat is jó lenne esztendienkor, 2011-ben megszervezni. Köszönetet kell mondanom az Állami Filharmóniának, a polgármesteri hivatalnak, a Communitas Alapítványnak, a Psalmus kórus és a csittszentiváni kórus tagjainak, akiknek segítsége nélkül nem tudtuk volna megszervezni a fesztivált.
– Kovács András három kórust is dirigál. Milyen események várják ezen a tavaszon?
– A hét végén, április 17–18-án a Nagy István ifjúsági vegyes karral Budapesten lépünk fel, a XXXIII. Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangversenyén, a Tudományos Akadémia dísztermében, magyar és osztrák kórusok társaságában. A Vártemplom Psalmus kórusával május 17-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban egy Zsizsman Rezső-emlékhangversenyen énekelünk. Ezek a közelebbi fontos események számunkra.
Népújság (Marosvásárhely)

Szatmárnémeti fekete márciusa – interjú Formanek Ferenccel
A román és magyar közösség közötti feszültség hiányának tudható be, hogy 1990 márciusában az akkori hatalomnak nem sikerült a marosvásárhelyihez hasonló véres eseményeket előidézni Szatmárnémetiben – mondja a Krónikának adott interjúban Formanek Ferenc, Szatmár megye egykori alelnöke. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács megyei alelnöke szerint akárcsak Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben sem lehet spontán gyülekezésről beszélni. Szerinte úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra.
– Írásban jelezte, hogy pontatlan a Kincses Előd lapunknak adott interjújában az az állítás, mely szerint 1990-ben Szatmárnémetiben a magyarság nem állt ki ön és Pécsi Ferenc mellett, így már nem hozták be az avasi románokat, és elmaradt a véres összecsapás. Nem így volt?
– Nem egészen. Annak idején RMDSZ-elnökségi határozatot hoztunk arról, hogy megünnepeljük március 15-ét. Az ünneplés azonban már pár nappal az esemény előtt problémássá vált. Ha jól emlékszem, 12-én megjelentek a Szatmár megyei adminisztrációs palotában a helyi Vatra Românească vezetői, és kifejtették: tudomásuk van róla, hogy sokan érkeznek a határ túloldaláról erre az ünnepre azzal a hátsó szándékkal, hogy visszacsatolják Szatmárnémetit Magyarországhoz. A látogatást nem vettük komolyan, mert nem észleltünk semmilyen román–magyar feszültséget.
– A román kollégái nem bizonyultak fogékonyaknak a Vatra felvetéseire?
– A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsnak Szatmár megyében Nicolae Popdan volt az elnöke, Nicolae Manea és én voltunk az alelnökei. Nálunk mind iskolaügyben, mind egyéb kérdésekben mondhatni problémamentes volt az együttműködés. A román kollégák majdhogynem kacagásba törtek ki, amikor meghallották a vatrás félelmeket. Meg is egyeztünk, hogy ezek hőzöngők, akiket nem kell komolyan venni. Aztán 15-ét megelőzően megérkezett Bukarestből egy Iordan Rădulescu nevű ezredes, aki azt mondta, azért küldték, hogy a román–magyar feszültséget enyhítse. Nem értettük a látogatást, hiszen mi semmilyen feszültséget nem éreztünk. Ha jól emlékszem, az ezredes elbúcsúzott tőlünk, és azt mondta, Marosvásárhelyre megy.
– Nem éreztek feszültséget, mégsem ünnepelhették meg március 15-ét úgy, ahogy tervezték.
– Arra készültünk, hogy két koszorút helyezzünk el: egyet Szatmárnémeti belvárosában a Bălcescu-szobornál, egyet pedig Erdődön a Petőfi-emlékműnél. 15-én reggel azonban összeverődött pár száz román ellentüntető a Bălcescu-szobornál, így azt nem lehetett megközelíteni.
– Úgy gondolja, hogy az említett Rădulescu ezredest küldték megszervezni az eseményeket?
– Ha nem is személyesen szervezte, de ezt spontán gyülekezésnek nem lehet nevezni. Abban az időben egyetlen párt sem lett volna képes arra, hogy vidékről a városba szállítsa emberek százait. Efféle mozgósításra az akkori viszonyok között még a megyei tanács sem lett volna képes. A tanácselnök sem diszponált akkor a szállítóvállalatok szállítási eszközei fölött.
– De hát az RMDSZ korábban közel százezres néma tüntetést tudott szervezni Marosvásárhelyre. Nem lehet, hogy pusztán a nemzeti öntudat, az okkal vagy ok nélkül érzett veszélyhelyzet gyűjtötte össze a román közösséget is?
– Ezt nem a mostani szemmel kell tekinteni. A marosvásárhelyi gyertyás-könyves felvonulás hét végén, munkaszüneti napon történt. Március 15-e viszont csütörtökre esett. Akkoriban még mindenki munkaviszonyban állt, és nem volt annyira ura a helyzetének, hogy spontán módon abba tudja hagyni a munkát, és elmenjen tüntetni. Amikor tudomására jutott az avasújvárosi kórházigazgatónak, hogy szervezik az emberek szatmári utazását, lebeszélte őket az útról. Ha egy igazgató úgy döntött, hogy felvonul a munkásaival, akkor azok felvonultak, ha egy igazgató ellenezte a felvonulást, a munkások sem mentek. Itt spontaneitásról nem lehet beszélni. Valaki szólt az igazgatóknak, hogy engedjék el az embereket.
– Hogyan viszonyult a magyarság az ellentüntetéshez?
– Amikor látszott, hogy konfliktust, verekedést akarnak szítani, beláttuk, annak semmi értelme, hogy odamenjünk lökdösődni a koszorúval. Így azt egy Krisztus-szoborhoz tettük le. Az ellentüntetők azonban megindultak a főtér felé, és akin kokárdát láttak, azt ütlegelni kezdték. Többnyire úgy indult a dolog, hogy le akarták tépni a kokárdát. Mi Kossuth-kokárdákat készíttettünk, melyeken a román és a magyar nemzeti színeket kombináltuk össze, ezzel is jelezvén, hogy az 1848-as forradalom mindannyiunké. A kokárdák alapján könnyű volt kiszúrni a magyar ünneplőket. Sajnos többen súlyosan meg is sérültek. A dolognak az vetett véget, hogy a magyarok autókba szálltak, és elmentek Erdődre. A provokáció azonban mind a városban, mind pedig Erdődön folytatódott. A Petőfi-szobornál levágták a hangosításunkat. 12 óra tájt valaki jelezte, hogy Pécsi Ferivel vissza kellene mennünk a városba, mert zavargások vannak. Ekkorra már küzdőtérré alakult a város központja, egy önmagát ünneplő román tömeg pedig az adminisztratív palota előtt Pécsi Ferenc és az én lemondásomat követelte. Amikor odaértünk, a rendőrség széttárta a karját és azt mondta, ők semmit sem tehetnek, mert feljelentés történt ellenünk, amelyben etnikai ellentétek szításával és anyagi visszaélésekkel vádolnak. A tömeg azt skandálta, álljunk ki eléjük, ha merünk. Annyira nem voltak tisztában azzal, hogy ki-kicsoda, hogy amikor kimentem, meg is tapsoltak. Csak akkor kezdtek fütyülni, amikor kiderült, hogy én vagyok Formanek.
– Hogyan oszlott fel végül is a román tüntetés?
– Amikor hallották, hogy a rendőrség és az ügyészség megkezdi az ellenünk szóló névtelen feljelentés kivizsgálását, szétszéledt a tömeg. Másnap az RMDSZ tanácskozásán többen is voltak, akik utcai demonstrációt követeltek, de én elleneztem, mert úgy éreztem, éppen ezt várják tőlünk, hogy aztán lehessen intézkedni ellenünk. Több napon keresztül folytak a politikai egyeztetések, és a végső kompromisszum lényege pedig az volt, hogy az RMDSZ megtarthatta a megyei alelnöki tisztséget, de ezt nem tölthetem már én be. Arról viszont nem szoktak beszélni, hogy a teljes román vezetést is leváltották.
– Nekik az volt a bűnük, hogy tárgyaló viszonyban voltak a magyarokkal?
– Nem indokolták meg a leváltásukat, de egyértelműen ez volt az ok. Utána Románia-szerte megváltozott a légkör. Március 15-ét arra használták fel, hogy az 1989 decemberében kialakult román–magyar szolidaritást felszámolják. Ebben pedig Szatmárnémetinek kiemelt szerepet szántak. A Pécsi Ferenc ellen és ellenem szóló névtelen feljelentést az ügyészség három napig vizsgálta, aztán ejtette a vádakat.
– Hogyan látszott Szatmárnémetiből az, ami néhány nappal később Marosvásárhelyen történt?
– A családommal elmentünk Szatmárról, mert nem éreztük biztonságban magunkat. Belőttek a lakásunk ablakán.
– Fegyverrel?
– Nem tudjuk mivel, de az ablak ki volt lyukadva, és egy ólomgolyót találtunk a hálószobánkban. Minekutána mind én, mind a feleségem vásárhelyiek voltunk, hát hazamentünk. Március 19-én hajnalban Király Károllyal együtt utaztam Bukarestbe. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az RMDSZ országos alelnökeként én voltam Bukarestben a szövetség legmagasabb rangú tisztségviselője. Domokos Géza és a többiek ugyanis Budapestre utaztak, ahol a román–magyar megbékélésről szóló értelmiségi találkozót szerveztek, Király Károlynak pedig nem volt RMDSZ-tisztsége. Március 20-án kihallgatást kértem Ion Iliescutól, hogy tájékoztassam a helyzetről. Miközben tombolt a verekedés Marosvásárhely főterén, én Iliescu előszobájában várakoztam, de végül nem fogadott. Az események szervezettségét azonban az is jelzi, hogy közben Gelu Voican Voiculescuval beszélgettem, aki tudott már arról, hogy bányászvonatok vannak útban Vásárhely felé.
– Húsz év telt el a fekete március óta. Látszik már, hogy miért éppen Szatmárnémeti és Marosvásárhely volt a célpont?
– Úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra. Ma már interneten is kutatható a magyar állambiztonsági szerveknek jó pár erre utaló dokumentuma. Elérhető egy olyan 1989 júliusában keltezett jelentés is, mely szerint Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben a román államhatalom a magyar veszélyre hivatkozva gyakorlatokat tartott. Ez azért érdekes, mert 1990 márciusában mind Marosvásárhelyen, mind Szatmárnémetiben a hatalom széttárt karokkal nézte, hogy mi történik. Ezt a konfliktust minden bizonnyal központilag hagyták jóvá, de találtak hozzá mind román, mind magyar oldalon olyan embereket, akik a hangulatot ebbe az irányba terelték.
– Ha ugyanaz volt a forgatókönyv, miért sült el másképpen a történet a két városban?
– Kincses Előd folyamatosan panaszkodott Marosvásárhelyen, hogy nem tud szót érteni a helyi román vezetőkkel. Ezzel szemben Szatmárnémetiben politikai színtéren nem volt román–magyar konfrontáció.
– Az iskolaügy is másképpen alakult a két városban. Marosvásárhelyen már azt is extrém követelésnek tekintették, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium 1990 szeptemberétől, az új tanév kezdetétől magyar iskolává váljék, Szatmárnémetiben viszont már 1990 januárjától magyar iskolaként működött a Kölcsey-gimnázium.
– Ez a két város vezetői közötti különbséget jelezte. Szatmáron a román kollégák, ha időnként értetlenkedve fogadták is a kéréseinket, lehetett velük tárgyalni, és meg lehetett találni a kompromisszumos megoldásokat. Szatmárnémeti akkor is nyitottabb volt, ma is nyitottabb, mint Marosvásárhely. Amikor két közösség politikai elitje párbeszédet folytat, általában nincsenek konfliktusok, ha viszont a politikai elitben nincs meg a szándék a kompromisszumos megoldások megkeresésére, konfrontáció alakul ki. Lám, Szatmáron párbeszéd és magyar polgármester van, Marosvásárhelyen pedig ma sincsen szándék arra, hogy a helyi vezetők bármiről kompromisszumos megállapodást kössenek, román a polgármester, és megmaradt a feszültség.
– Hogyan tekint ma az akkori szerepvállalására?
– Jó lenne egyszer tisztán látni az akkori történéseket, de ma sincs betekintésünk az iratokba. Engem a hatalom arroganciája zavar a leginkább. Különbség van a diktatúra és a mai világ között, de minduntalan azt érezni, hogy csak átalakult a hatalom. Megmaradt az a hatalmi góc, amelyik annak idején még Ceauşescu körül alakult ki. Ezért nem akarnak ma sem elszámolni a ’89-es vérengzésekkel, a szatmárnémeti vagy marosvásárhelyi fekete márciussal. Én azután még három hónapot dolgoztam az RMDSZ-ben, de a feleségem és a kislányom nem akart már hazatérni, és 1990 szeptemberében én is kértem a magyarországi tartózkodási engedélyt. Azóta is ott élek, és nem politizálok.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Egyenjogúsított kisebbségi oktatás
Emil Boc miniszterelnök szerint a nemzeti oktatási stratégia elvein alapul az új oktatási törvénytervezet, amelynek szövegét hétfőn fogadta el a kormány rendkívüli ülésén. Markó Béla oktatásért is felelős miniszterelnök, az RMDSZ elnöke a dokumentumot a jelenlegi időszak legnagyszabásúbb, legátfogóbb projektjének nevezte, amely lehetővé teszi az oktatási rendszer valós reformját.
A dokumentumot a kabinet megszavazása előtt három hetes nyilvános vitára bocsátotta, ahol az érdekelt felek kifejthették véleményüket, módosítási és kiegészítési javaslataikat. A kormány általi megszavazását követően a jogszabályjavaslat a parlamenthez került, a képviselőház vezető testületének határozata szerint pedig az alsóházban sürgősségi eljárással vitatják majd meg, ennélfogva elfogadásához szűk határidőt szabtak.
A parlamenti szakbizottságok április 19-ig nyújthatják be kiegészítő és módosító javaslataikat, a képviselőház plénumának pedig április 25-ig kell voksolnia a tervezetről. A döntő szót kimondó ház azonban a szenátus lesz.
Gimnáziumi portfolió
Az új törvényjavaslat szerint az iskolások ismereteit második osztálytól kezdve kétévenként tesztelik és ezek az osztályzatok is beleszámítanak a X. osztályba történő felvételibe.
Szeptembertől egyébként az ötödik évüket betöltő gyermekek úgynevezett előkészítő csoportba kerülnek, ez lesz a kötelező oktatás első esztendeje. A II. osztály végén tartják az első képességfelmérést írásból, olvasásból és matematikából. A tesztek eredményeit „személyi dossziékban”, „portfoliókban” tüntetik fel, amelyekbe, IX. osztályig bezáróan bekerülnek az összes érdemjegyek, minősítések.
A IV. osztály végén nemzetközi típusú felmérésen esnek át a tanulók, a VI. osztály befejezésekor román, modern és – a kisebbségek nyelvén oktató iskolákban – anyanyelvből, valamint matematikából tesznek vizsgát. A IX. osztály végzősei országos vizsgán esnek át: írásbelit tesznek egyebek között román, modern és – úgyszintén a kisebbségi iskolák esetében – anyanyelvből, matematikából és szóbelit „polgári és társadalmi kompetenciából”.
A líceumi felvétel az említett portfolió alapján történik, amennyiben a jelentkezők száma nem haladja meg a felkínált helyek számát. Túljelentkezés esetén hetven százalékban a gimnáziumzáró vizsgajegyek átlaga, harminc százalékban pedig a líceum által szervezett felvételin szerzett jegyek számítanak.
A törvénytervezet értelmében a líceumi felvételit 2013-tól, az érettségit 2012-től szerveznék az új rendszer szerint. Ennek megfelelően román nyelvből és irodalomból, kisebbségi iskolákban emellett anyanyelvből, reál tagozatokon matematikából, humán tagozaton földrajzból kell írásbelizni, újdonságként pedig bevezetnek egy-egy úgynevezett transzdiszciplináris vizsgát, amely a reál osztályok esetében a fizika, kémia és biológia tantárgyakat, humán osztályokban pedig a társadalomtudományokat foglalja magába.
Megújuló vezetőtanácsok
Változott a vezetőtanács összetétele is. Az új vezetőtanácsban négy tanár, négy szülő, négy helyi vagy megyei tanácsos és az iskolaigazgató foglal majd helyet; a tanárt a vezetőtanács, a szülőket a szülőbizottság, a tanácsosokat pedig az önkormányzat választja ki. A decentralizáció következtében a líceumok a megyei tanácshoz, az óvodák és a gimnáziumok, a helyi önkormányzathoz tartoznak majd. Az iskola igazgatója és aligazgatója lehet párttag, de nem vállalhat párton belüli vezető funkciót.
A szülők büntetésére vonatkozó cikkelyek a kormány által elfogadott változatban csak azokra a szülőkre vonatkoznak, akik gyermeküket nem járatják iskolába. Bírságukat ötszörösen, egy 100– 1000 lej közötti összegre csökkentették. Ha a szülő nem tudja ezt az összeget megtéríteni, közmunkát kell vállalnia.
Pozitív diszkrimináció
A hétfői kormányülésen elfogadott törvénytervezetbe bekerültek a kisebbségi oktatásra vonatkozó fontos cikkelyek, így a román nyelv és irodalom kivételével minden tantárgyat, Románia történelmét és földrajzát is mindvégig, a líceumot is beleértve, magyarul tanulhatnak a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok. A román nyelvet és irodalmat végig sajátos tantervből és tankönyvből oktathatják a kisebbségi gyerekeknek, a líceumban is.
Új kezdeményezés az is, hogy a diáklétszámtól függetlenül, a kisebbségi iskolák elnyerhetik a jogi személyiséget, így bármilyen kis létszámú az adott iskola, pecséttel és aláírási joggal rendelkezhetne. Az elemi osztályokban a minősítést magyarul is beírhatják az oktatók. Pozitív diszkriminációt alkalmaznának a kisebbségi iskolákban az alapfinanszírozást illetően, vagyis nagyobb kvótarendszer illeti a kisebbségi iskolákat.
A törvénytervezet egyik nagyon fontos cikkelye, hogy az intézmény vezetésében számarány alapján vesznek részt a kisebbségiek. A szórványban működő iskolákra nézve ez fontos rendelkezés.
Kedvező módosításokat foglal magába az új tanügyi törvény a szórványban élő gyerekek számára: óvodás csoportot már tíz gyerekkel is indíthat az intézmény, az elemi iskolákban és a gimnáziumokban ezután elegendő lesz tizenkét diák is, az osztályindításhoz. Amennyiben a gyereknek nincs lehetősége saját településén kisebbségi iskolába járni, az állam támogatja az ingázást, vagy a szállást és étkezést.
A törvénytervezet egyértelműen garantálja a kisebbségi nyelven való felsőoktatást, minden szinten, ideértve a doktori szintű képzést és a továbbképzést is, a szakterületekre vonatkozóan pedig nem tartalmaz semmilyen korlátozást. A törvénytervezet meghatározza a multikulturális és többnyelvű egyetemek státuszát, azon belül pedig szabályozza a kisebbségi nyelvű tagozatok megszervezésének formáját, és biztosítja azok autonómiáját.
A törvény lehetőséget ad önálló karok létrehozására is a kisebbségek nyelvén. A multikulturális státuszt egyelőre három felsőoktatási intézmény kapja meg: a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományos Egyetem román, magyar és német, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti, valamint Színművészeti Egyetem román és magyar nyelven működik továbbra is.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az erdélyi magyar pedagógusképzés évszázadai
Az erdélyi magyar tanító és óvóképzés évszázadairól jelent meg egy átfogó kötet, a Mentor kiadónál. A mű 40 erdélyi magyar oktató-nevelő intézmény évszázadairól rögzít adatokat és elemzéseket.
A kötet ötletadója, Szabó K. Attila nyugalmazott székelyudvarhelyi neveléstörténet-tanár stúdiónkban elmondta: 23 tagú alkotócsoport munkáját dicséri a munka. De az alkotófolyamat egészében nagy segítségére volt Mészáros István, a budapesti Eötvös Loránt Tudományegyetem professzora.
A kiadvány célja az értékmentés, hiszen az erdélyi magyar oktatás a történelem folyamán intézményei nagy részét elveszítette, ráadásul az uniós csatlakozással az oktatásban is egy új korszak kezdődik...
Duna Televízió, Térkép
Az erdélyi magyar tanító- és óvóképzés történetéből. Az erdélyi magyar tanító- és óvóképzés évszázadai Aradtól Zilahig (1777-2000). Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006.
Az anyagot gondozta és sajtó alá rendezte Szabó K. Attila.
Erdély.ma

Erdély, a magyar politika barométere
A magyarhoni választások első fordulója után a győztes Fidesz nem ünnepelt, de a Vörösmarty téri éjszakai spontán összejövetel heve hozzánk, Erdélybe is átsütött. Az intenzív érdeklődés, amely még a romániai belpolitikai eseményekről is elterelte a figyelmet, nemcsak ezekre az órákra volt jellemző.
Az erdélyi magyarság többsége a Fidesz 2002-es kormányzatból való kibillentésének döbbenete után gyorsan felocsúdott, s akik rokoni, baráti, ismeretségi kapcsolataik révén ezer és ezer szállal kötődtek az anyaországhoz nyolc esztendőn át, a legreménytelenebb pillanatokban is hittek abban, hogy vége lesz egyszer a nagy szoci és ballib lakomának, és a nemzetpolitikában visszaköszön az Antall József-i és Orbán Viktor-i időkből az, ami jó.
Be kell ismernünk, hogy ezt a reményt nemcsak az táplálta, hogy a Fidesz ezekben a nehéz időkben is, ellenzéki lehetőségeinek függvényében, magára vállalta az elszakított nemzetrészek képviseletét, hanem az is erősítette hitünket, hogy fokozatosan a végletekig elpimaszodó cinikus magyar kormányok folyamatosan maguk ellen hergelték a határokon kívül élő nemzetrészek magyarjait.
A külmagyarok elidegenedése csak a hatalmat gyakorló és ezzel visszaélő pártokkal való viszonyban volt érzékelhető, a társadalom minden más rétegéhez tartozó közmagyarok erdélyi kapcsolatai eközben pozitív irányba mozdultak el. Tartalommal és érzelmekkel, élettel telítődtek a testvérintézményi, a testvértelepülési és a civil kapcsolatok. A 2005. december 5. miatti szégyen tömegjelenséggé vált. A mostani választásokon szégyenpadra ültetett pártkorifeusoknak észre kellett volna venniük, hogy a kisebbségből fakadó erősebb nemzettudatot milyen mértékben sérti az ostoba turulmadarazás és árpádsávozás, a minálunk az örökös magyar nemzeti értékek közé sorolt Wass Albert, gróf Teleki Pál kitiltása Budapestről.
Utólag elmondhatjuk, hogy a mostan szétoszlott vagy csúfosan megvert hadak politikai intrikáinak köszönhetően született Erdélyben száz és száz turulmadár, ezek a politikai idétlenségek is besegítettek abba, hogy a csíksomlyói, a perkői búcsú, az ezer székely lány ünnepe és általában az erdélyi vonzatú magyar turizmus megélénkülése ennek a nem anyaországhoz méltó ellenséges viselkedésnek köszönhető.
Ez a kiközösítés nemcsak a kormánypártiaknak szólt. Dávid Ibolyának sorozatos köpönyegforgatásai miatt a csíksomlyói búcsú helyett a tápiószentmártoni Attila-dombon kellett energiával feltöltődnie, ami most az akkumulátorából végleg kifogyott. Hiller István művelődési miniszternek az erdélyi fiatalok tüntetése miatt a sepsikilyéni templom freskóinak avatóünnepségére nem volt tanácsos eljönnie. Eörsi Mátyás Kolozsvárról távozott oly módon, mint a napóleoni háborúban a győri vitézek.
Mindeközben a Fidesz és a kereszténydemokraták emberei otthonosan mozogtak nálunk, Tusványos valóságos Fidesz-fórummá vált, a mindenhol szeretettel fogadott nemzeti érzelmű magyarok, mint olykor az emigrációba szorult cseh, lengyel kormányok, itt érezhették az övéik között magukat. És természetesen otthon, ahol mostanig milliókat állítottak maguk mögé, azok közül is, akik a tavaly még bíztak a szocialistákban.
Erdély a magyarság vállalásának barométere volt. A most bukott vagy szétporladt pártok nem érzékelték a higanyszál mozgását, és most a felkelő nap felé fordulva rázzák öklüket.
Sylvester Lajos, Háromszék
Erdély.ma

Markó: nem vagyunk mazohisták
„Változtatni kell a jelenlegi választási rendszeren, de ami a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt illeti, szó sem lehet arról, hogy elfogadjuk annak megemelését” – nyilatkozta a Szabadság kérdésére Markó Béla. Az RMDSZ elnökét annak kapcsán kérdeztük, hogy Traian Băsescu államfő legutóbb a jelenlegi öt százalékos parlamenti küszöb tíz százalékra való megemelését, illetve az egyéni választókerületes többségi szavazási rendszer bevezetését szorgalmazta.
„Nem vagyunk mazochisták, hiszen nagyon jól tudjuk, ha a küszöböt növelnénk, ez azt eredményezné, hogy a magyarok nem jutnának be a parlamentbe vagy csak egy képviselőnk lenne, mint a többi kisebbség esetében. Nyilvánvaló, hogy ez nem érdekünk, de nemcsak nekünk, hanem az országnak sem.
Egyrészt azért, mert Romániának is érdeke, hogy ott legyünk a palamentben, másrészt pedig a politikai életet is túlságosan leegyszerűsítené. Az öt százalékos szűrőre szükség van, de nem többre, mivel ez azt is jelentené, hogy tíz százalék alatt jelentős vélemények, illetve áramlatok maradnának ki a törvényhozásból” – vélekedett Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke szerint a jelenlegi egyfordulós, bonyolult visszaosztással történő egyéni körzetes választási rendszer, a lehető legrosszabb. A miniszterelnök-helyettes úgy véli: vagy vissza kellene térni a listás rendszerhez, vagy pedig elfogadni azt az egyre inkább hangoztatott megoldást, miszerint legyen egyfordulós, egyéni körzetes választás, de relatív többséggel be lehessen jutni a parlamentbe. Ezek szerint az, aki a legtöbb szavazatot szerezte meg az adott körzetben, függetlenül attól, hogy megkapta-e a fele plussz egyet vagy kevesebbet, parlamenti mandátumhoz jutna.
Arra a kérdésre, hogy amennyiben Traian Băsescu államfő tovább erőlteti a választási küszöb növelését, Markó kifejtette: semmiképpen nem fognak ezzel egyetérteni.
„Megmondom őszintén, egyelőre nem is veszem komolyan ezt a javaslatot. Traian Băsescu időnként ötletszerűen bedob dolgokat csak azért, hogy vita témát adjon. Most megint sikerült megriasztania sokakat, és a figyelem középpontjába kerülnie” – mondta az RMDSZ elnöke.
P. A. M.
Szabadság (Kolozsvár)

Rendőrakadémia magyaroknak
Idén először külön helyeket hirdet a román rendőrakadémia azoknak a magyar anyanyelvű fiataloknak, akik a rendfenntartók kötelékébe kívánnak belépni. Az RMDSZ szerint fontos előrelépést jelent, hogy a koalíciós kormánypartner demokraták elfogadták: anyanyelvű rendfenntartók legyenek a magyarlakta településeken.
A mundér becsülete. A magyar fiatalok körében is népszerűsítenék a szakmát
Három év múlva legkevesebb 37 magyar rendfenntartó hagyhatja el a bukaresti rendőrakadémiát, ugyanis tegnap ennyi helyet hagyott jóvá a belügyminisztérium.
A tárca által közzétett adatok szerint nyár elejéig többek között 15 közrendőri, 4 határőri, 8 csendőri, 5 tűzoltói, 3 börtönőri és 2 irattárosi helyet biztosítanak a magyar anyanyelvű jelentkezők számára az Alexandru Ioan Cuza Rendőrakadémián. A hároméves egyetemi oktatásban egyébként eddig csak a roma kisebbség számára tartottak fenn külön helyet, idén 15 hely áll rendelkezésükre.
„Előzmény nélküli ez az intézkedés, és komoly eredményként könyvelhetjük el. Mindent meg fogunk tenni, hogy minél több fiatal érettségizett jelentkezzék a kiírt helyekre. Ennek érdekében hamarosan jól szervezett kampányt indítunk, megfelelő arculattal, szórólapokkal, mert az előzetes felmérések szerint az erdélyi magyar fiatalok körében van igény a képzés iránt” – közölte lapunkkal Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A politikus elmondása szerint a szakemberek személyesen keresik fel a középiskolások végzős osztályait, elbeszélgetnek velük az osztályfőnöki órákon, valamint a már szolgálatban lévő, magyar anyanyelvű rendőröket is bevonnák a kampányba.
Camelia Vescan, a Szatmár megyei rendőr-főkapitányság személyzeti osztályának vezetője tegnapi sajtótájékoztatóján a Krónika felvetésére elmondta, fontosnak tartja, hogy azokon a településeken, és főként falvakon, ahol a lakosság több mint 20 százaléka valamelyik kisebbség tagja, legyen az illető nyelven beszélő rendfenntartó.
A rendőrfelügyelő szerint a szatmári rendőrség 15 százalékos személyzethiánnyal küzd, és nagy szükségük lenne magyar nyelvet beszélő falusi rendfenntartókra. „Tavaly öszszesen 11 szatmári rendőr végzett az akadémián, közülük 3 lány volt, ám mivel kevesen voltak, más megyéből is érkeztek hozzánk munkatársak. Összesen 23 új alkalmazottunk van” – részletezte Vescan, aki szerint megéri rendőrnek jelentkezni, hiszen ez az egyetlen olyan egyetem az országban, ahol a képzést, a szállást, az étkezést és a ruházatot is ingyenesen biztosítják, továbbá diplomaosztás után kötelezően munkát biztosítanak a frissen végzetteknek.
A kimutatások szerint az ország déli megyéiből több száz fiatal próbál meg felvételizni a rendőrségre, ezzel szemben Erdélyben alig jut száz jelentkező egy megyére. Az utóbbi években enyhültek a felvételi kritériumok, így a 18 és 27 év közötti vizsgázók, miután a megyei rendőrparancsnokságon jelentkeztek, egy orvosbizottság megvizsgálja őket, és pszichológiai alkalmassági vizsgát kell tenniük.
Ha mindezeken sikeresen túljutottak, tornagyakorlatokból és három elméleti tantárgyból mérettetnek meg. Időre mért 50 méteres sprint és ezerméteres távfutás vár rájuk, majd 7 méterre kell eldobniuk egy medicinlabdát. Ha fizikailag jól teljesítettek, 3 darab, 20 kérdésből álló tesztet kell kitölteniük, amely a román történelemre, román nyelvre és idegen nyelvre vonatkozó általános műveltségi ismereteiket kívánja felmérni egy előzetesen kiadott könyvészeti anyag alapján. (Mivel a roma jelentkezőknek romani nyelvből kell vizsgázniuk, a magyaroknak valószínűleg magyarból.) Minden vizsga kizáró jellegű, és a szakértők szerint a legtöbben a tornagyakorlaton buknak el, vagy nincs meg a megfelelő testmagasságuk, amely minimális küszöbét idén 5 centiméterrel leengedték (fiúk 165 cm, lányok 160 cm).
A kormány döntése értelmében a magyar nemzetiségű érdeklődők számára fenntartott helyek a következőképpen oszlanak meg:
rendőrség - 15 hely
határőrség - 4 hely
csendőrség - 8 hely
börtönfelügyeleti hatóság - 3 hely
tűzoltóság - 5 hely
archívumok - 2 hely
Végh Balázs
Krónika (Kolozsvár)

Csíkszereda: bemutatkozó bazárt rendeztek a civilek
Civilbazár néven szerveztek népszerűsítő akciót Csíkszeredában a környéken működő civil szervezetek, alapítványok, amelyek az adófizetők két százalékára pályáznak. A Majláth Gusztáv Károly téren megszervezett rendezvény célja a szervezetek, egyesületek működésének, főbb tevékenységeinek, terveinek bemutatása volt.
Két százalék a civileknek. Csíkszereda központjában népszerűsítették az akciót. A Petőfi utca közepén összesen 15 stand sorakozott fel.
Jelen volt a Gyulafehérvári Caritas, a Márton Áron Gimnáziumi Alapítvány, a Kalot Egyesület, a Nefelejcs Egyesület, a For Animals Egyesület, a Hargita Öko Alpin Klub, az Élő Emlékezet Egyesület, a Csorgó-patak Egyesület, az újonnan alakult Csíkszéki Erdélyi Kárpát Egyesület, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség, az Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület, a Pogány-havas Kistérségi Társulás, a Csodaszarvas Lovasíjász Egyesület, valamint a Zöld Székelyföld Egyesület, és a Polgár-Társ Alapítvány, akik a rendezvény szervezésében is aktívan részt vettek. Valamennyi sátornál szórólapok, matricák, könyvek, illetve másfajta népszerűsítő kiadványok várták az érdeklődőket.
A Márton Áron Gimnázium Alapítványt többek között az iskola diákjai képviselték. „Ez a szervezet iskolánk volt diákjaiból áll, és a tanulmányaikban sikeres diákokat támogatják, illetve azokat, akik rossz szociális helyzetben élnek” – tájékoztatta a Krónikát Vargyas Kinga, a gimnázium diákja, aki már részesült pénzügyi juttatásban tanulmányi eredményeinek köszönhetően. A MÁG Alapítvány támogatta ugyanakkor az épületben történt felújítási munkálatokat, a taneszközök bővítését is.
A civilbazár résztvevői között a Zöld Székelyföld Egyesület is szerepelt. „Folytatjuk a környezetbarát postaládás projektünket, illetve a használtolaj-gyűjtési akciónkat is, emellett pedig egy kerékpáros programot is elindítunk, amelynek keretében egy könyvet is kiadnánk” – ecsetelte Csonta László, a szervezet elnöke, amikor arról kérdeztük, mire fordítanák a befolyó két százalékokat. „Szeretnénk minél több gyereket bevonni tevékenységünkbe.
Szeretnénk minél több tanulóösvényt készíteni, hiszen rengeteg természeti kincs van körülöttünk, és a gyerekeknek is meg kellene ismerniük azt a világot” – fogalmazott Tőke Magdolna, biológia-tanárnő, az újonnan megalakult Csíki EKE tagja. A szeles időjárás ellenére többen is megálltak a standok előtt, érdeklődtek, szórólapokat vittek magukkal, többen pedig már döntöttek is, hogy kit fognak támogatni.
Az adók két százalékát május 17–éig ajánlhatják fel a magánszemélyek a civil szervezeteknek, alapítványoknak, a kitöltendő formanyomtatványokat pedig az egyesületek székhelyén, illetve a területi adóhatóságnál (ANAF) lehet igényelni.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

A középiskolákban van hely bőven
A Bihar megyei főtanfelügyelő, Dorel Luca a minap megtartott sajtótájékoztatóján az új tanügyi törvénytervezetről is véleményt mondott: jónak találja, mégpedig azért, mert nem bonyolult, és azt szabályozza, amit kell. Erről egyébként számos közvitát tartottak megyénkben is.
Luca a középiskolai felvételikről is szót ejtett. Az adatok szerint több mint hatezer diáknak van helye a Bihar megye középiskoláiban. A nyolcadikosok azonban jóval kevesebben vannak. A tendencia azonban azt mutatja, a továbbtanulást évente még ennél is több száz diákkal kevesebben választják.
Ilie Crăciun helyettes főtanfelügyelő a pedagógusok érdemfokozati versenyéről ismertetett részleteket. Március 14-éig a pontszámokat vették figyelembe. Április 12-éig az oktatói tevékenységekre vonatkozó dokumentumokat kellett leadni, ezeket április 20-áig vizsgálják meg. Május 7-éig részletesebb elemzést végeznek, majd május 13-án közzéteszik az eredményeket. Ezután május 17-ig a tanárok benyújthatják óvásaikat, amiket május 20-áig bírálnak el. A végeredményeket május 24-én ismertetik, amiket a tanügyi minisztériumnak május 28-ig el kell küldeniük.
L. N.

„Az MTA romániai területi bizottságaként működik”
Nagyvárad – Nagyváradon tartotta első határon túli kihelyezett ülését a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdasági- és Jogtudományi Osztálya. A rendezvény partnerszervezője a Kolozsvári Akadémia Bizottság volt.
Ez alkalomból exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak dr. Péntek János nyelvész-professzor, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) vezetője, az Erdélyi Múzeum Egyesület egyik alelnöke.
– Hány romániai tagja van a Magyar Tudományos Akadémiának?
– Több mint negyven-ötven éves története van annak, hogy Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia öt területi bizottságban szerveződik, természetesen azon kivül, hogy léteznek az akadémia osztályok, és maga az MTA Budapesten. 1990 után lényeges változások történtek a tudománypolitikában is, és ennek a stratégiának az egyik fontos része az volt, hogy az Akadémia tagokat választott a határon túli területekről is, akik az MTA-nak a külső tagjai lettek. Ez volt tehát az egyik lépés, ami jelenleg számunkra azt jelenti, hogy innen, Romániából a Magyar Tudományos Akadémiának tizenöt tagja van. Május első hetében lesz a következő tagválasztás, valószínűleg bővülni fog ez a keret. 1993-ben létrehozták ugyanakkor az MTA köztestületét, ennek munkájában azok a személyek vesznek részt, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, vagyis tudományos címük vagy doktori fokozatuk van. 2000-ben ezt is kiterjesztették az egész Kárpát-medencére.
– Mikor jött létre a Kolozsvári Akadémiai Bizottság?
– 2007-ben döntötte el az Akadémia azt, hogy területi bizottságot hoz létre Romániában, melynek központja Kolozsváron lesz. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) tehát a Magyar Tudományos Akadémia romániai területi bizottsága, így is szerepel az akadémiai törvényben, hogy működési területe Románia. Ugyan regionális munkabizottságunk működik Bukarestben, Temesváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen is, de a központunk a kincses városban van. Az elnevezés is Kolozsvárhoz kapcsolódik. Ennek hátterében az említett tizenöt akadémikus áll, akik tagjai az Akadémiának. Az MTA-nak ugyanakkor közel hatszáz köztestületi tagja van Romániából. Ők olyan személyek, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, és csatlakoztak a Magyar Akadémiához, olyan értelemben, hogy magyar témával foglalkoznak vagy magyar nyelven is publikálnak.
Román MTA-tagok
Ez azt is jelenti, hogy például Nagyváradról is van román köztestületi tagja is az MTA-nak, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) egyik történészprofesszora, s nem ő az egyetlen. A lényeg az, hogy román nemzetiségű MTA köztestületi tagok is vannak, olyanok, akik tudnak magyarul vagy magyar kutatással is foglalkoznak. A hatszáz romániai köztestületi tagból épült tehát fel a KAB három évvel ezelőtt. Az alapításhoz nagymértékben hozzájárult, hogy Románia 2007. január 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Az uniós keretben ez természetesen történhetett meg, és hát azért ebben az is benne volt, hogy a Román Tudományos Akadémia partnere az MTA-nak, és ebből kifolyólag nekünk is partnerünk lett. A Román Akadémiának egyébként szintén filiáléja van Kolozsváron, a területi bizottsága nagyon jól együttműködik velünk.
– Hogyan működik a KAB?
– Az MTA területi bizottságainak a működése a szaktestületekben zajlik. A KAB keretében huszonegy szakbizottság alakult meg eddig, ugyanis előfordulhat, hogy lesznek még olyan tudományterületek, melyek majd szakbizottságokba szerveződnek. Valamennyi szakbizottság ott alakult meg, ahol a legtöbben vannak az adott szakterületről. Nyilván ebből az is következik, hogy a szakbizottságok többségének központja Kolozsváron található, de van három Marosvásárhelyen és kettő Csíkszeredában is, valamint regionális munkatestület működik Temesváron és Bukarestben is. Ennek az a lényege, hogy ezek a bizottságok, illetve maga a KAB is akadémiai testületként nagyon szoros kapcsolatban áll az MTA-val. Ugyanakkor a kolozsvári területi bizottság szaktestületeiben ugyanaz a személy két-három grémiumnak is a tagja lehet. Nincs ebben semmifajta korlátozás. Ha jól tudom például dr. Benedek József professzor is két vagy három szakbizottságnak a tagja, többek közt ő az elnöke a Regionális Kutatások Szakbizottságának. Ugyanúgy, ahogy én is az Erdélyi Múzeum Egyesület egyik alelnöke és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az elnöke is vagyok. A KAB tagság tehát nem zár ki egyéb ilyen funkciókat, a feltétel csupán annyi, hogy- amint az imént már említettem- aki ebben részt vesz, tudományos fokozattal kell rendelkezzen. A magot az akadémikusok szűkebb csoportja adja, úgyhogy nem egyesület, hanem akadémiai testület jellege van a KAB-nak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szembenézés hadüzenetekkel
Az államfő javaslata a tíz százalékos parlamenti küszöbről az RMDSZ kiszorítását jelentené a politikai képviseletből.
A közmédia körüli hosszas viták és e heti események, valamint az államfőnek a választási küszöb megemelésére vonatkozó legutóbbi kijelentése jól mutatja a fogalmi zűrzavart és a terhes légkört, amelyben az RMDSZ-nek a PD-L oldalán kormányoznia kell.
A közmédia körüli hosszas viták és e heti események, valamint az államfőnek a választási küszöb megemelésére vonatkozó legutóbbi kijelentése jól mutatja a fogalmi zűrzavart és a terhes légkört, amelyben az RMDSZ-nek a PD-L oldalán kormányoznia kell.
Némi mélabúval szinte azt mondhatnánk, az RMDSZ-re valóban szükség van a kormányzás munkájában, hiszen valakinek gondolkozni is kell, valakinek türelmet kell tanúsítania a nagy hebehurgyaságban, vállalva a racionalitás ódiumát a felületességgel és gátlástalansággal szemben.
A jelenleg érvényes médiatörvényről két dolgot lehet elmondani: 1. bebizonyította működőképességét (ami persze nem azt jelenti, hogy tökéletes, de csak azért, hogy valakinek legyen a nevéhez fűződő „saját törvénye”, semmiképpen nem kell átszabni); 2. holtbiztosan jobb, mint bármi, amit az új törvénytervezet összekotyvaszt.
A jogszabály sarkalatos pontja és központi fogalma a közszolgálatiság, ennek a fogalomnak a tartalma pedig nincs kellően tisztázva. Ebből, a közszolgálatiságból ered a két médiaintézmény státusa (nem magán-, de nem is állami, költségvetési intézmények), és ebből a tisztázatlanságból erednek egyes működtetési zavarok és a „depolitizálással” kapcsolatos tévhitek.
Legutóbb is láthattuk a tévében Markó Béla jobb ügyhöz méltó igyekezetét, hogy megmagyarázza: az a tény, hogy a politikai képviselettel megbízott parlamenti pártok jelölnek tagokat a vezetőtanácsokba, még nem jelenti e testületek átpolitizálását-átpolitizáltságát, hanem éppenhogy az egyensúly érvényesülését jelenti a pluralizmus elve alapján. (Természetesen csak akkor, ha a törvény adta lehetőségek nem túlkapásokat eredményeznek, például mint amikor a PD-L, az átpolitizálás és a korrupció elleni harc éllovasa, minden lehetséges intézmény élére a saját embereit állította.)
Ismét meg ismét rá kell jönnünk, hogy politikai útitársaink lazán és felelőtlenül nyilatkoznak olyan kérdésekről, amikhez nem értenek, amelyeknek nem ismerik a súlyát és a jogi hátterét. Ki kell mondani: igenis ellentétben az RMDSZ képviselőivel, akik mind a parlamentben, mind a kormányban sokkal jobban tisztában vannak a jogszabályokkal, a tényekkel, a médiaintézményekben uralkodó állapotokkal és a lehetőségekkel. És azzal is, hogy mennyire üres populista szólam a civil szervezetek emlegetése mint olyan tényezőé, amelyik „megoldja” majd a közmédia „átpolitizáltságának” a kérdését.
Hazug, álságos dolog, hiszen – mint a választási kampányokban is beigazolódott – a civil szervezetek többsége, megalázó anyagi függőségi helyzetében, egyáltalán nem tanúsított sem objektivitást, sem egyenlő távolságtartást, és még kevésbé lesz ez elvárható tőlük, amikor politikai és anyagi érdekük fog fűződni (mellesleg minden felelősség nélkül) a kinevezésekhez.
Ilyen körülmények között egyáltalán nem valószínűtlen, hogy a PD-L részéről az új törvény erőltetésének és a rendezés halasztásnak a célja voltaképpen annak megakadályozása, hogy – az algoritmusnak megfelelően – a közrádió vezetőtanácsának magyar elnöke legyen. Ami amolyan burkolt hadüzenet, de a játszmát az RMDSZ-nek természetesen le kell játszania.
Gyökeresen más a helyzet egy másik hadüzenettel, nyílt provokációval, amibe semmiképpen nem szabad belemenni, még csak az „elvi vita” szintjén sem. Az államfő fenyegető javaslata a tíz százalékos – Európában legmagasabb – parlamenti küszöbről még egyértelműbben az RMDSZ politikai képviseletből való kiszorítását jelentené, mint az elnök másik agyréme, az egykamarás parlament.
Az a tény, hogy a legnagyobb ellenzéki alakulat azonnal lelkesen felkarolta a javaslatot, amely hosszú távon két nagy párt politikai váltógazdaságához vezetne, csak még hangsúlyosabban jelzi ezeknek az uraknak az elképzelését a demokráciáról.
De persze a legnagyobb közvetlen veszély ma még nem ez – sem a fogalomzavar, sem az államfő szokott darabossága. A legnagyobb veszély az, hogy az inkompetens koalíciós társakkal együtt az RMDSZ-nek is szenvedni valója lesz az elégedetlenség növekvő hulláma nyomán. Ezzel is szembe kell nézni.
Ágoston Hugó
Új Magyar Szó (Bukarest)

A küszöbönálló kormányváltás nyertese az egész nemzet – Magáénak érzi a Fidesz szép győzelmét az EMNT
Magyarország polgárainak jelentős többsége egyértelmű felhatalmazást adott a választottainak arra, hogy lezárjanak egy korszakot – írja csütörtöki közleményében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Úgy fogalmaznak: magukénak érzik a Fidesz győzelmét, „hiszen ezáltal egy olyan értékrend válik meghatározóvá az ország- és nemzetépítésben, amely a Fidesz és az erdélyi polgári-nemzeti erők húszéves, termékeny együttműködésének eredménye”.
2010. április 11-én a Fidesz–KDNP választási koalíció elsöprő – európai szinten is úgymond példa nélküli – győzelmet aratott a magyarországi országgyűlési választások első fordulójában. „A győzelem várható volt, mégis örülünk a bizonyosságnak, aránya pedig egy ügydöntő népszavazás erejével bír” – olvasható a közleményben. Mint fogalmaznak, Magyarország polgárainak jelentős többsége egyértelmű felhatalmazást adott a választottainak arra, hogy lezárjanak egy korszakot, és a nemzeti gondolatra érzéketlen posztkommunista internacionalizmust (MSZP), valamint a kozmopolita modernizációt (SZDSZ) képviselő, az országot a térség éllovasából sereghajtóvá silányító politikai garnitúrát eltávolítsák a döntéshozatal közeléből, és a húsz évvel ezelőtt elmulasztott valódi rendszerváltozást végre kikényszerítsék.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács magáénak érzi a Fidesz szép győzelmét, hiszen ezáltal egy olyan értékrend válik meghatározóvá az ország- és nemzetépítésben, amely a Fidesz és az erdélyi polgári-nemzeti erők húszéves, termékeny együttműködésének eredménye a bálványosi folyamat keretében. „Meggyőződésünk, hogy a küszöbönálló kormányváltás nyertese nem csupán a szűken vett ország és annak polgárai, hanem az egész nemzet, annak külhoni közösségeivel együtt” – írja a közlemény.
A határokon átívelő, határmódosítás nélküli nemzetegyesítés nagy lélegzetű programjának gyakorlatba ültetése a nemzet ügyeit felvállaló kormány és a vele stratégiai partnerséget vállaló külhoni magyar érdek-képviseleti szervezetek közös feladata és felelőssége. Győztes csata után sok a „szövetséges”. Ilyenkor még azok is „barátokká” válnak, akik még a választást megelőző napokban is a Markó-doktrína – „tartsunk egyenlő távolságot minden magyarországi párttal” – értéksemleges elvét hirdették – fogalmaz az EMNT közleménye.
Az EMNT nem kíván részt venni a politikai helyezkedések versenyfutásában. Mint írják, „több éve azon munkálkodunk, hogy a szűkkeblű pártpolitikai meggondolásokat a nemzetpolitikai látásmód váltsa fel. Sokkal nagyobb a tét annál, mintsem hogy kisstílű, egyéni érdekeket előtérbe helyező politikai akarnoksággal vesztegessük el az előttünk álló történelmi esélyt”. Rendezni kell végre közös dolgainkat – írja a közlemény. Rengeteg munka vár reánk, mindenekelőtt pedig „Trianon gyógyítása” – teszik hozzá.
Kilencven év után a szétszakítottság állapotát végre a közösségvállalás cselekvő öntudata válthatná fel. Ne csak mondjuk, hogy „egy a nemzet”, hanem gondolkodjunk is ebben, és eszerint is cselekedjünk – hangsúlyozza az EMNT. Itt az idő arra, hogy a kommunista vétetésű „be nem avatkozás politikájának” elvével végképp leszámoljunk. Az egész Kárpát-medencei magyarság érdekeiért kell összefognunk mindannyiunknak – teszik hozzá.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) keretében a nemzet ügyeiért felelősséget érző szervezetek eddig is ezt szorgalmazták, de mindezt az eddigieknél is eredményesebben tehetnék, hogyha ezt az újraalakuló – a magyarországi pártokat és a kormány képviselőit is magába foglaló – Magyar Állandó Értekezlet keretében tehetnék. Példaértékű, ahogyan Magyarországon a Fidesz–KDNP néppárti koalíciónak sikerült egy táborba gyűjtenie az ország nemzetben gondolkodó – immár többséget alkotó – részét. Ezt szorgalmazza Erdélyben az EMNT is az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében.
„Nemzetpolitikai téren csak együtt lehetünk eredményesek” – írja az EMNT. Hozzáteszik: reméljük, hogy a példából az erdélyi magyar politikai és közélet szereplői is érteni fognak. A magyar nemzeti érdekek hatékony képviselete csak olyanképpen alakítható ki, hogyha a parlamenti képviselet monopóliumából, valamint kormánybéli tagságából eredő kizárólagossági törekvéseit az RMDSZ önként korlátozza, a Magyar Polgári Párt vezetői pedig az oktalan elszigetelődéshez vezető politikai tisztogatás politikájával végre felhagynak. Amint az elmúlt közel egy évszázadnyi kisebbségi lét tapasztalatai bizonyítják: a magyar összefogásnak nincs valós alternatívája.
Magyarországon a választások második fordulójának lejártával az Orbán Viktor, a „nemzet miniszterelnöke” által vezetett nemzeti kormány ideje jön. Legyünk azon, hogy az „ország” szép győzelmét közös erővel fordítsuk át a „nemzet”, egész Kárpát-medencei magyarságunk nyereségére – írja a közlemény. Hozzáteszik: megalapozottnak látjuk azt a reményünket, hogy a nemzeti minimum olyan sarkalatos kérdéseiben, mint amilyenek a kettős állampolgárság, az elszakadt nemzetrészek többszintű autonómiája, oktatási, kulturális, tudományos és egyházi intézményeink összeillesztése, integrált magyar gazdasági stratégia kimunkálása, sikerül előrelépnünk. Erős Magyarországot, szervesen fejlődő régiókat és hét határon átívelő nemzeti uniót akarunk az Európai Unióban – áll a kommünikében.
A magyar választópolgárok elsöprő többsége erre szavazott: legyen jó magyarnak lenni Magyarországon, és legyen jó magyarnak lenni Európában. Ehhez viszont az is szükséges, hogy ahol magyarok élnek a szülőföldjükön, mindenütt jó legyen magyarnak lenni a Kárpát-medencében – olvasható a közleményben, amely úgy zárul: „Anyaországi testvéreinket arra kérjük, hogy a második fordulóban ne pártokra, hanem a nemzetre szavazzanak”.
MNO.hu

Kisebbségekért Díjat adott át a 20 évvel ezelőtti marosvásárhelyi pogrom magyar és roma áldozatainak, illetve bebörtönzötteinek Bajnai Gordon miniszterelnök csütörtökön a Parlament Munkácsy termében.
A kormányfő a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozata elismerését adta át hat romániai magyar nemzetiségű embernek, köztük három romának, akiket a húsz évvel ezelőtti események miatt bebörtönöztek, a hat kitüntetett közül három posztumusz kapta meg a díjat.
Bajnai Gordon a díjátadáskor mondott beszédében "igazi hősöknek" nevezte a díjazottakat, akik testi épségüket, szabadságukat kockáztatva álltak ki a gyengébbek mellett egy igaz ügyért, és emiatt börtönözték be őket.
A miniszterelnök azt mondta: amikor a magyar ajkú erdélyi cigányság a "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!" felkiáltással bevonult Marosvásárhely főterére, akkor nem csak arra a térre, hanem a magyar nemzethez is megérkezett.
Bajnai Gordon kijelentette: "a mindenkori magyar kormánynak olyan politikát kell folytatnia, amellyel a határon túli nemzettársaink helyzetét hosszú távon tudja javítani, minden eszközzel segítve, támogatva számukra az egyenrangú, egyenlő jogú állampolgári létezés feltételeit anyanyelvük, szokásaik, vallásuk szabad gyakorlását az anyaországon kívül is".
Mindez hosszútávon megfontolt, együttműködő párbeszédet kíván, mert "a kardcsörtetés, a fenyegető üzengetés és a felelőtlen ígérgetés csak ronthat a helyzeten" – tette hozzá.
A kormányfő, mint fogalmazott, sajnálja, hogy erre a nyilatkozatra 20 évet kellett várni, és azt hangsúlyozta, - "ha már így alakult, büszke vagyok arra, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként én mondhatom ki először: az erdélyi magyar ajkú cigányság a határon túli magyarokhoz hasonlóan magyar nemzet része". Hozzáfűzte: "sorsunkban, jogainkban, kötelezettségeinkben egyenrangúak vagyunk nem csak három napra, ahogy azt Puczi Béla, az egyik posztumusz díjazott írta, hanem az idők végezetéig".
Az 1995-ben alapított Kisebbségekért Díjban részesült: Lőrinczi József, aki Nagybányán töltötte le 1990 márciusától 1992 februárjáig kétéves börtönbüntetését. Megkapta a kitüntetést Sütő József, akit közerkölcs elleni vétséggel, magán- és állami vagyon megrongálásával és testi sértéssel vádolták meg, majd 1990. március 28-tól 1991. december 11-ig volt börtönben.
Díjat kapott Szilágyi József, akit egy év nyolc hónapra ítéltek, és ebből nyolc hónapot és 20 napot töltött a nagybányai börtönben. Puczi Béla, akit egy év 8 hónapra ítéltek, nemzetközi nyomásra azonban az ítélet végrehajtásáig szabadlábra helyezték. Puczi Béla Magyarországra, majd Franciaországba menekült, de miután visszatoloncolták Magyarországra, hosszas küzdelem után ismét megkapta a menekültstátuszt, és Magyarországon halt meg 2009-ben. A díjat özvegye vette át.
Szintén az özvegye vehette át Szilveszter Kis Péter elismerését is, aki 1992-ben hunyt el Magyarországon.
Kisebbségekért Díjat kapott Tóth Árpád is, akit a márciusi események miatt letartóztattak, elítélték, majd szabadlábra helyezték, de a letartóztatásban elszenvedett bántalmazások következtében 1991. április 6-án életét vesztette. A miniszterelnöktől kapott elismerést Erzsébet lánya vette át.
1990. március 20-án a Vatra Romaneasca elnevezésű nacionalista szervezet 13 busznyi, husángokkal és fejszékkel felfegyverkezett, zömében ittas román nemzetiségű "tüntetőt" szállított Marosvásárhelyre Maros megye több településéről, akik megtámadták a város egy nappal korábbi feldúlása, Sütő András megsebesítése, az RMDSZ székház szétverése ellen békésen demonstráló magyar nemzetiségűeket.
A román parasztok támadásaitól meghátrálásra kényszerült magyarok segítségére siettek a cigányok azzal a ma már szállóigévé vált felkiáltással, hogy "Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!" és elkergették a románokat.
A marosvásárhelyi pogrom részeként három magyart, Csipor Antalt, Gémes Istvánt és Kiss Zoltánt szándékosan halálra gázolták, és a pogromért a magyarokat és cigányokat ítéltek el, miközben a tényleges felelősöket a mai napig nem azonosították.
Az ügyészségi vizsgálatok során 30 ember ellen emeltek vádat, akik egytől-egyig magyar, illetve roma nemzetiségűek voltak. Többségük egy év börtönbüntetést kapott. A legsúlyosabb ítélettel a Magyarországra menekült Barabás Ernőt és Cseresznyés Pált sújtották, ők tíz év szabadságvesztést kaptak. Szabadi Bélát 6 év szabadságvesztésre ítéltek.
A marosszentgyörgyi romákat, akik részt vettek a görgény-völgyi románokat szállító teherautók feltartóztatásában, egységesen két év szabadságvesztésre ítélték, amelyet le is töltöttek.
MTI

Romániai magyar sajtó: indokolt a magyar állampolgárság kiterjesztése
A Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Traian Basescu román államfő legújabb felvetése, amely a parlamenti küszöb kétszeresére emelésével kiiktatná a magyar képviseletet, jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében - írta pénteki számában a Krónika.
Az erdélyi napilap kommentátora emlékeztet a magyarországi "balliberális oldal" ellenérveire, amelyek közé tartozik az is - mint írja -, hogy az európai uniós tagság úgyis hasznavehetetlenné teszi a magyar útlevelet, hiszen az unión belül bármelyik állampolgár szabadon közlekedhet. Ezek az érvek azonban vélhetően csupán arra szolgálnak, hogy elfedjék a szocialista-liberális oldal egyik legnagyobb félelmét: azt, hogy a Fidesz több millió szavazót szerez magának, akik aztán évtizedekre bebetonozhatják a hatalomba - állapítja meg a szerző.
Kifejti: az EU-val való érvelés amúgy már csak azért sem állja meg a helyét, mert a csatlakozás óta bebizonyosodott, hogy ez sem az a kimondott mennyország a kisebbségek számára. "Lám, Szlovákia továbbra is büntetlenül alkalmazhatja a fasiszta szellemiségű nyelvtörvényt, pedig már euróval fizet" - írja a kommentátor, egyben utalva Traian Basescu román államfő legutóbbi felvetésére, amely szerint tízszázalékosra kellene emelni Romániában a parlamenti küszöböt. Ez nyilvánvalóan kiiktatná a magyar parlamenti képviseletet - írja a Krónika.
Ennek alapján a szerző úgy véli: a Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Basescu legújabb felvetése jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében. Már csak ezért is ez a járhatóbb út, mert az EU régi tagállamai saját kisebbségi problémáik miatt továbbra is ódzkodnak a kollektív jogok uniós szintű szavatolásától, míg állampolgárainak védelme minden országnak joga - fűzi hozzá.
A Basescu-javaslat tükrében vizsgálja a magyarországi politikai berendezkedést a kolozsvári Szabadság is. A kommentátor szerint Basescu arról álmodozik, hogy két nagypárt tölti majd ki a politikai életet amerikai és a brit modell szerint. Csakhogy a magyarországi belpolitika elmúlt nyolc évének történései azt mutatják, hogy a kelet-közép-európai társadalmak, így a pártok és a politikusok sem értek meg a kétpárti rendszerre - állapítja meg a szerző, A Fidesz és az MSZP irracionális szembenállása mélyen elhintette a gyűlölet magvát a két tábor politikusai között, akik már pusztán egymás jelenlétét sem viselték el ugyanabban a helyiségben. Az értelmes eszmecsere híján lehetetlenné vált a társadalom problémáira való megoldáskeresés - írja a Szabadság.
A kolozsvári lap szerint Magyarországon két új párt jelent meg az Országgyűlésben, másik két bejáratott párt kihullt a parlamentből. A szerző szerint ezekben a mozgásokban nagy szerepet játszott a két nagypárt, a Fidesz és az MSZP esztelen szembenállása. Ez arra kényszerítette a kétségbeesett választókat, hogy ők maguk változtassanak az áldatlan helyzeten, és nagy valószínűség szerint kétharmados többséggel ruházták fel a Fideszt. Térségünkben még nem vagyunk képesek két politikai erő alkotta, kiegyensúlyozott politikai rendszert működtetni - olvasható a Szabadság cikkében.
Garzó Ferenc
MTI

Erdélyi(ek) a Fidesz-kormányban
Szőcs Géza, az RMDSZ egykori főtitkára is komoly szerepet kap az épp alakuló Fidesz-kormányban. Portálunknak elmondta: nem művelődési miniszter lesz Budapesten, de valami ahhoz hasonló.
Több forrás, majd maga az érintett is megerősítette lapunknak, hogy a kulturális ügyek felelőse lesz a magyar kormányban Szőcs Géza. A kolozsvári születésű író, költő, politikus hosszabb ideje a Fidesz holdudvarában tevékenykedik, s most várhatóan államtitkári rangban irányítja majd a budapesti kabinet kulturális ügyeit.
Új csatornákon?
Szőcs Géza telefonon nyilatkozott. Kérdéseinkre cáfolta a magyarországi médiában éppen szárnyra kapó híreket, amelyek szerint művelődési miniszterré nevezné ki majd Orbán Viktor. „Megeshet ugyanis, hogy nem is lesz különálló művelődési minisztérium. A Fidesz jelentősen át akarja alakítani a magyar kormány struktúráját, és több tárcát meg fog szüntetni, összevon. Ennek keretében pédául egy minisztériumi csoportot hoz létre, amely olyan fontos tárcákat tömörít majd, mint az oktatásügyi, az egészségügyi, a népjóléti és a kulturális. Ennek pontos szervezeti formája még nem ismert, lehet, hogy lesz egy csúcsminiszter és több szakminiszter, de más megoldás is elképzelhető. Ami engem illet, a kulturális ügyek vezetője leszek majd, várhatóan államtitkári rangban. Viszont az államtitkárok is nagyobb hatáskört kapnak az átalakításokkor, mint amivel eddig bírtak” – mondta Szőcs. Kérdésünkre, hogy más erdélyieket is maga mellé vesz-e majd hivatalába, azt mondta, „ez majdnem biztos”.
Mint ismeretes, miután Szőcs Budapestre települt, és szakított az RMDSZ-szel, voltak köztük súrlódások, ugyanakkor az is ismert, hogy az új kormányt alakító Fidesz és az RMDSZ viszonya sem felhőtlen. Ennek fényében arról is kérdeztük Szőcsöt, hogy milyen viszonya lesz a kulturális támogatások elosztása során az RMDSZ-szel. Elmondta: „Jó viszonyra törekszünk majd mindenkivel, de nem biztos, hogy az RMDSZ hordozni képes a rá nehezedő kettős, azaz a politikai és a romániai magyar kultúra támogatását érintő terhet. Megeshet, hogy más utakat is keresnünk kell az erdélyi magyar szellemi élet támogatásához”. Szőcs elmondta még: az új magyar kormány részéről a legsürgősebbnek a kettős állampolgárság ügyének valamiféle rendezését tartja. Ami pedig az általa felügyelendő területet illeti, hangsúlyosabb támogatást akar elérni nemcsak a magyarországi, hanem a romániai magyar kultúra támogatására is, mert attól tart, hogy „a nemzet atomizálódik, ha nem támogatjuk megfelelően minden egyes részét”.
Szőcs névjegye
Szőcs Gézának Nagyváradon is voltak érdekeltségei: a '90-es évek közepén az itt megjelent Erdélyi Naplót is kiadó cégcsoport tulajdonosa volt. 1953-ban, Marosvásárhelyen született. A Ceauşescu-érában Sütő András javaslatára Bécsbe került ösztöndíjasként, később az Ellenpontok egyik szerkesztője lett. A '89-es fordulatig volt még Genfben újságíró és irodavezető a Szabad Európánál. 1991-ben az RMDSZ főtitkára volt, szenátorrá is választották. A szervezettel később anyagi okok miatt is megromlott viszonya. Később Budapestre települt, ahonnan számos kulturális projektet pénzelt. Tavaly ősszel Orbán Viktor arra kérte fel, hogy készítse el a leendő magyar kormány számára a kultúrpolitika kerettervét, ugyanakkor Szőcs a Fidesz EP-képviselői jelöltlistáján is szerepelt.
Bihari Napló (Nagyvárad)

Huszonöt lelkész-besúgó nevét ismertette Tőkés László
Huszonöt református lelkész nevét tette közzé Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) volt püspöke, aki szerint ezek az emberek együttműködtek az egykori Securitatéval.
A volt püspök az általa éveken keresztül irányított egyházkerület átvilágítását kezdeményezte. Ennek a folyamatnak az újabb fejleményeit ismertette pénteken Nagyváradon. Közleményében kifejti: az elmúlt időszakban kilenc lelkészről derült ki, hogy együttműködtek a Securitatéval, 2008-ban pedig másik tizenhat papról derült ki ugyanez.
"A felsoroltak közül többen már meghaltak. Egykori besúgó tevékenységük megismerése azonban így is fontos közelmúltunk, illetve egyházi életünk tönkretételének a vizsgálatában" - mondta Tőkés, hozzátéve, hogy közülük viszont többen még mindig aktív, nem egy esetben vezető szerepet töltenek be egyházi életben – ami nem csupán erkölcsileg elfogadhatatlan, de az egyház jelene és jövője szempontjából is káros.
Az EP képviselő állítása szerint az átvilágítás folytatása komoly ellenállásba ütközik, legutóbbi leleplezéseink nyomán is sokan ellentámadásba lendültek. Sajnálatosnak tartja, hogy az utóbbi időben az átvilágítási folyamat országos szinten is megtorpant. Ugyanakkor az átviláűgítás iránti közönyösséggel vádolta meg az ortodox és római-katolikus egyházat, mivel azok "titokban tartják az egykori besúgóik névsorát".
Krónika (Kolozsvár)

Ismét terítéken a kettős állampolgárság kérdése
Politológusok értékelték a vasárnapi választások eredményét
A választások első fordulóját kiértékelő kerekasztal-beszélgetést szervezett szerdán délután Kolozsváron a Jakabffy Alapítvány székházában a Transindex hírportál. Az est meghívottjai Szász Alpár Zoltán, Székely István és Bognár Zoltán politológusok voltak, a beszélgetést Sipos Zoltán, a Transindex felelős szerkesztője moderálta. A közvélemény-kutatások előrejelzései nem bizonyultak helytelennek: a magyarországi politikai paletta teljesen megváltozott, ugyanis az eddigi két nagy, illetve két kis párt helyét a választások első fordulója után egy nagy, két közepes és egy kis párt vette át. A politológusok megtárgyalták a FIDESZ–KDNP esélyeit a kétharmados parlamenti többség megszerzésére, ennek elnyerésének következményeit, valamint a Jobbik előretörésének ok-okozati összefüggéseit.
A FIDESZ az országgyűlési választások első fordulójában 206 mandátumot szerzett, ezáltal az abszolút parlamenti többséghez szükséges helyek számát 12-vel haladta meg. A kétharmados többség elnyeréséhez 258 mandátum kell, a kérdéses 57 egyéni választókerületből mintegy 20 tekinthető biztosnak a győztes párt számára. A FIDESZ a második fordulóban is nagy valószínűséggel tartózkodik majd a túlságosan mediatizált kampánytól, amellyel támadási felületet nyújthat ellenfeleinek, és a személyközi kommunikációra fektet majd az eldöntetlen választókörzetekben hangsúlyt – jelentette ki Bognár Zoltán.
Kétharmados többség: igen vagy nem
Székely István politológus kiemelte azt a tényt, hogy a kétharmados parlamenti többség megszerzése megnyitja majd az önkormányzatok átcsoportosításának, a kisebb parlament létrehozásának, vagy akár a választási- vagy a médiatörvény módosításának lehetőségét a kormánypárt számára. Mindemellett az alkotmánybírák kinevezése és a képviselők mentelmi jogának felfüggesztése is kétharmadot szükségeltet. Nyilván, ha ezt a többséget a FIDESZ eléri, jobboldali állami berendezkedésre kerülhet sor, vélekedett Székely István, aki szerint ellenkező esetben ilyen nagymérvű változtatások csak egy másik párttal kötött kompromisszum nyomán valósíthatók meg. Kérdésünkre a politológus elmondta, hogy bár kétesélyes a dolog, nagyobb a valószínűsége, hogy a FIDESZ megszerzi a kétharmados többséget a második választási fordulóban, mint annak, hogy nem.
A második fordulót azzal a szlogennel lehetne leírni, hogy mindenki mindenki ellen – mondta Szász Alpár Zoltán. Szerinte a FIDESZ riválisainak nincs sok esélyük egymásnak passzolgatni választóikat: aki eddig nem szavazott a Jobbikra, ezután sem fogja megtenni, az LMP-nek és MSZP-nek pedig ez idáig nem sikerült komoly egyezségre jutniuk. Ilyen körülmények között elég nagy a valószínűsége annak, hogy az állampolgárok választása a kétharmados többség túllépését fogja eredményezni.
Bognár Zoltán felhívta a figyelmet, hogy az 57 egyéni választókerületből, amely még nem eredményezett mandátumot, a FIDESZ-nek 52-t kell megszereznie a kétharmad eléréséhez. Abban az esetben, ha a FIDESZ minden egyéni választókörzetben viszi a pálmát, s csak a 20-as budapesti kerületben nem, ahol az MSZP jelöltje 44,71%-ot ért el a FIDESZ–KDNP jelöltjével szemben (6,37%), akkor két mandátum jár még neki az országos lista kompenzációs szavazataiból. Ha a kérdéses körzetekből tízet elveszt, akkor is nyer öt mandátumot az országos listáról, amely elegendő a minősített többség megszerzéséhez.
Stratégiaváltás a határon túli magyar politikában
A FIDESZ határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájáról Székely István a Szabadságnak elmondta: ismét beindul majd a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) tevékenysége, amely a magyar kormány és a határon túli magyar közösségek közötti rendszeres és intézményesített kapcsolatok biztosítása érdekében jött létre 1998-ban, de a szocialista kormánypárt nem működtette. Úgy véli, erősíteni fogják a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és általában a már létező határon túli programokhoz rendelt intézményi kereteket. Ugyanakkor valószínűnek tartja, hogy a leendő kormánypárt az év végén lehetővé teszi majd a kettős állampolgárság leegyszerűsített megszerzését, bár szerinte ez a téma már nem bír akkora jelentőséggel, mint a 90-es évek végén.
Kérdésünkre Bognár Zoltán elmondta, hogy a kettős állampolgársággal kapcsolatos ügyekért a külképviseletek lesznek majd felelősek, illetőleg a státusirodák vállalják majd magukra a folyamodványok intézését, így az állampolgárságot igénylőknek nem kell majd Magyarországra utazniuk. Szász Alpár Zoltán politológus szintén úgy véli: a kettős állampolgárság kérdése még ebben az évben vagy a jövő év elején napirendre kerül, de prioritással a kormányalakítás, az államfőválasztás és a gazdasági problémák kezelése bír majd.
Vélemények a Jobbik erdélyi előretöréséről
Székely István szerint a Jobbik politikai előretörése, szavazóbázisának hirtelen növekedése olyan aktuális problémákkal függ össze, mint például a gazdasági válság, a munkanélküliség, a roma kérdés, a leszakadó régiók, a bűnbakkeresés. Kifejtette: a Jobbik egy behatárolt politikai közeg, amelynek mandátumszerzési sikere ideiglenes konjunkturális okoknak tulajdonítható, de igazi társadalmi tartalékai nincsenek. Bognár Zoltán úgy véli: a szélsőjobboldali vonal intézményesülésének Erdélyben is következményei lesznek. Valószínűsíti, hogy a hasonló irányultságú szervezetek felé új csatornák nyílnak meg, s a határon túl is átnyúló intézmények épülnek majd ki.
Ezzel szemben Szász Alpár Zoltán véleménye az, hogy ezek az előrejelzések nem következhetnek be, mert ahhoz, hogy a Jobbik bázist építsen ki magának Erdélyben, olyan politikai támpontokra kellene alapoznia, amelyekhez legalábbis hasonló élet- és egyéb körülmények szükségesek. Székely István szerint sem egyszerű egy politikai érdekeltségű mozgalom szervezése, az erdélyi magyar pártok nagy valószínűséggel a magyar kormány barátságát keresik majd, amely élesen el fog határolódni a Jobbiktól, a különféle szélsőséges megmozdulásokat pedig Romániában igen hatékonyan tudják kezelni.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Kiterjesztés
A határon túliak magyar állampolgársága kapcsán immár a megadás ténye nem, csupán időpontja kérdéses – legalábbis ezt lehet kihámozni a Fidesz vezetői által tett nyilatkozatokból. A balliberális oldal ugyanakkor továbbra is ellenzi a kezdeményezést, amely politikusai és sajtójának főállású aggodalmaskodói szerint konfliktusokat szít a szomszédos országok és Magyarország között. Az ellenérvek közé tartozik az is, hogy az európai uniós tagság úgyis hasznavehetetlenné teszi a magyar útlevelet, hiszen az Unión belül bármelyik állampolgár szabadon közlekedhet.
Ezen érvek azonban vélhetően csupán arra szolgálnak, hogy elfedjék a szocialista-liberális oldal egyik legnagyobb félelmét: azt, hogy a Fidesz több millió szavazót szerez magának, akik aztán évtizedekre bebetonozhatják a hatalomba. Az EU-val való érvelés amúgy már csak azért sem állja meg a helyét, mert a csatlakozás óta bebizonyosodott, hogy ez sem az a kimondott mennyország a kisebbségek számára. Lám, Szlovákia továbbra is büntetlenül alkalmazhatja a fasiszta szellemiségű nyelvtörvényt, pedig már euróval fizet.
Ráadásul Pozsony máris jelezte, hogy meg kívánja akadályozni a magyar kezdeményezést – ezt ugyanakkor írjuk inkább a közelgő választások számlájára, és könyveljük el kampányszövegként. Mégis, a Szlovákiában hivatalos politikai szintre emelt magyarellenesség és Traian Băsescu román államfő legújabb felvetése, amely a parlamenti küszöb kétszeresére emelésével kiiktatná a magyar képviseletet, jelzi, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése igenis indokolt a határon túli magyarok védelme érdekében.
Már csak ezért is ez a járhatóbb út, mert az EU régi tagállamai saját kisebbségi problémáik miatt továbbra is ódzkodnak a kollektív jogok uniós szintű szavatolásától, míg állampolgárainak védelme minden országnak joga. Ráadásul zömmel uniós országok polgárairól van szó, tehát még „lájtosabb” intézkedés is, mint a hasonló román gyakorlat, amely a moldovaiaknak biztosított állampolgársággal Unión kívüli polgárok százezreinek ad EU-útlevelet. És hogy az MSZP is megnyugodjon: a szavazati jogot az életvitelszerű magyarországi tartózkodáshoz kell kötni. Hiszen sokan nem örültek itt sem, amikor az évek óta Spanyolországban és Olaszországban élő románok szavazatai döntötték el a romániai államfőválasztást.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)