Székelymuzsnán a helyi Viharsarok Egyesület intenzív német nyelvtábort szervez augusztus 8–15-e között. /Német nyelvtábor Székelymuzsnán. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./

Június 24-én a Szent Anna-tónál megkezdődött az erdélyi magyar iskolák nyári Testnevelés és sporttalálkozója a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége keretében működő Testnevelés-Sport Tanítás Alapítvány szervezésében. Borbáth Istvánék tizedik alkalommal szervezik a találkozót, idéntől a debreceniek is eljönnek. Először sátorverésben mérték össze tudásukat a diákok, június 25-én főző- és a jelmezversenyt rendeznek, majd tó körüli futóverseny is lesz. /Dobos László: Sátortábor a Szent Anna-tónál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 25./

Küzdelmes másfél évtizedet zárt az erdélyi magyar cserkészmozgalom, tizenöt évvel ezelőtti megalakulását elképesztő vádaskodás, hatósági vegzálás, állandó megfigyelés követte. A magyar érdekvédelem kormánykoalíciós tényezővé vált 2004-ben, ez a Romániai Magyar Cserkészszövetség (RMCSSZ) helyzetén nem javított. Az RMDSZ-re vár többek közt az RMCSSZ közjogi helyzetének méltányos rendezése is. Az RMCSSZ széles körű nemzetközi kapcsolatokat ápol, meghitt viszonyban van az utódállamokbeli és a nyugati magyar cserkészszövetségekkel. Gaál Sándor országos elnök kifejtette, hogy zaklatásban már nincs részük, de pénzügyi támogatásban sem. A régióban a legelfogadhatóbb a szlovákiai magyar cserkészet helyzete. A koalíciós kormányban részt vevő magyar pártok kivívták, hogy a szlovák cserkészszövetséggel azonos támogatásban részesüljenek. Cserkészparkokkal, -otthonokkal rendelkeznek, megkapták örökös híján az államra maradt magyar kúriák tulajdonjogát, ezeket állami pénzen felújították. A román cserkészekkel meglazult a kapcsolatuk. Gaál Sándor minden meghívásuknak eleget tett, ők viszont nem jöttek el a magyar cserkészek évfordulós ünnepeire. Az erdélyi magyar cserkészek 130 csapatban 3500-an vannak. Miközben a magyarokat militarizmussal vádolták, amikor többnyire papok és pedagógusok állnak a csapatok mellett, addig a románoknál előfordul, hogy egyes cserkészcsapatok katonai alakulatok mellett katonatisztek vezetésével működnek. /B. Kovács András: Évforduló: Nem üldözik – nem is támogatják (Tizenöt éves a Romániai Magyar Cserkészszövetség) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

Kovács Géza szobrász-kisplasztikus immár több mint ötven egyéni tárlatot rendezett. Legutóbb Gyergyószárhegyen állított ki. Az autodidakta módon magát fejlesztő művész legtöbb esetben a talált fémtárgyak tudatos műérzékkel való egymáshoz illesztését végezte el. /Sántha I. Géza: Gondolatok ércbe forrasztva. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 25./

Erzsébetbánya bányásztelepülés, első írásos említése 1315-ből való. Jenei János plébános elmondta, hogy 1787-ben telepedett ide néhány bányászcsalád, és kezdődött el igazán a bányászat. Ekkor alapították a plébániát és az iskolát is. A plébános tudomása szerint Erdélyben ez az egyetlen helység, amelynek lakói (római katolikusok és görög katolikusok, majd 1948 után görög keletiek) 1769 óta közösen, felváltva használják a templomot. Itt szolgált a gyulafehérvári főegyházmegye elhalálozási sorrendben utolsó vértanú papja, Bokor Sándor, aki 1972-ben pár nappal a bérmálás előtt tűnt el titokzatos módon, s lett az erőszak áldozata. Szeretnének saját templomot építeni a nemzeti és a vallási öntudat megtartása érdekében. Megindult ugyanis egy sorvadási folyamat mind nyelvben, mind a vallási és nemzeti hovatartozás tudatában. Ez a közösség még egy kis magyar sziget, a falu 80 százaléka még magyarul beszél, de a gyerekek már szívesebben használják a román nyelvet, és könnyebben fejezik ki magukat románul. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a két helyen, Erzsébetbányán és Kohóvölgyön 1027 római katolikus volt. Ebből 824-en Erzsébetbányán élnek. A templomépítéshez az alapozási összeg közel fele hiányzik. /Erzsébetbányai helyzetkép.= Vasárnap (Kolozsvár), jún. 26./

Az RMDSZ Önkormányzati Főosztálya által Tusnádfürdőn június 25-én szervezett Turizmus a Székelyföldön elnevezésű konferencián több mint száz önkormányzati tisztségviselő, szakember és vállalkozó vett részt. Borboly Csaba Hargita megyei tanácsalelnök, Demeter János Kovászna megyei tanácselnök és Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnök tartott előadást. A konferencia célja volt az önkormányzatok és a vállalkozók együttműködésének feltérképezése. Elhangzott többek között Nagy Benedek, a Sapientia – EMTE munkatársának Az önkormányzatok szerepe Székelyföldön a települések marketing-tevékenységében, továbbá Horváth Alpár a BBTE gyergyószentmiklósi kihelyezett kara tanársegédjének A turizmus területi tervezésének szemléleti kérdései című előadása. Az előadók között anyaországiak is voltak. Végül a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el Székelyföld turizmusa fejlesztésére vonatkozóan. /Hecser Zoltán: Turizmus a Székelyföldön. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./

Mihamarabb ki kell dolgozni a Kolozsvári Chartát, amely az Európai Unió és a Bolognai folyamat alapdokumentuma lehetne. Emellett törvénytervezetet akarnak beterjeszteni Románia parlamentjéhez, amely az önálló romániai magyar tudományegyetem visszaállítását célozza, hangzott el a hétvégén megrendezett Bolyai esten. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben a Bolyai Kezdeményező Bizottság által összehívott rendezvény szervezői bemutatták a „leendő” Bolyai Tudományegyetem honlapját (www.bolyai-u.ro), amely a nyitóoldalon közli a látogatóval, hogy az intézmény újraindítását 1959 óta minden román kormány megakadályozta. Kovács Lehel, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) matematika és informatika karának tanársegéde a május 26-án on-line megrendezett I. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciát kiértékelve leszögezte: az őshonos nemzeti kisebbségeknek Európa számos országában sikerült elérniük önálló állami felsőoktatási intézmény létrehozását (a százezres lélekszámú finnországi svédeknek például egyetemük van), ezért a 1,5 milliós erdélyi magyarság joggal követeli a 46 évvel ezelőtt beolvasztott Bolyai Egyetem újraindítását. Alacsonyabb a magyar népesség iskolázottsági szintje, ennek következményeként érezhetőbb a mellőzöttsége a román társadalomban. A felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60, míg a magyar népességben csupán 4,48 százalék, mintegy 30 ezerrel kevesebb, mint elvárható volna. Ráadásul a BBTE jelenlegi struktúrája nem biztosítja a magyar nyelvű oktatás hatékony működését, szakmai és pénzügyi autonómiáját, az eredményes tudományos kutatást és az erre épülő tudományos képzést. – A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat a legtöbb karon teljesen alárendelt a román vezetésnek – jelentette ki Kovács Lehel. A hétvégi Bolyai Esten bírálták a BBTE vezetőstruktúrájában helyet foglaló magyar tisztségviselőket is, amiért nem tettek meg mindent a Bolyai Egyetem létrehozásáért. A megjelent egyetemi tanárok közölték, mihamarabb össze kell hívni a magyar oktatók közgyűlését, amelyen napirendre kerülhet az önálló magyar egyetem ügye. /Rostás Szabolcs: Kolozsvári Charta és törvénytervezet készül. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

Június 26-án, vasárnap kezdődött a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok tizedik, jubileumi találkozója. Az elmúlt tíz év során 18 ország sok száz magyar fiataljának jelentett ismerkedési, bemutatkozási lehetőséget, a közös kulturális gyökerek, az összetartozás érzésének erősítését. A július 5-ig tartó rendezvény a Magyar Színházban kezdődött „az egységes, mégis sokszínű magyar népdal, néptánc, népzene jegyében”. A Honvéd Együttes köszöntötte a résztvevőket. Idén 16 országból érkeztek magyar fiatalok: Románia, Szlovákia, Szerbia és Montenegró, Ukrajna, Horvátország, Szlovénia, Ausztria mellett Litvániából, Észtországból, Lettországból, Finnországból, Izraelből, Németországból, Franciaországból, Svédországból és Ausztráliából. A romániai meghívottak: a csángóság képviselői Gyimesből és Moldvából, a Fotóművészetet Pártoló Gyulai Ferenc Egyesület diák csoportja Sepsiszentgyörgyről, a mákófalvi Kós Károly Népház Hagyományőrző Színköre, a Kaláka Néptáncegyüttes Szamosújvárról, az Ördögborda Ifjúsági Néptáncegyüttes Balánbányáról, a Passamezzo Historikus Együttes Kolozsvárról, a Snaps Vocal Band Sepsiszentgyörgyről, a START Tánccsoport Temesvárról, a Szarkaláb Néptáncegyüttes Kolozsvárról, a Szerenád Kamarazenekar és Eufónia Kórus Sepsiszentgyörgyről. A tíz nap során a különböző régióból érkező csoportok tárgyi népművészetüket, ápolt hagyományaikat, régiójuk kulturális nevezetességeit mutatják be, Budapesttel ismerkednek, ellátogatnak Ópusztaszerre is. /Guther M. Ilona: Jubileumi Vendégségben Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Veszélybe került a Gyergyószentmiklósi Bíróság léte azt követően, hogy az Igazságszolgáltatás Legfelsőbb Tanácsa (CSM) az intézményt a Maroshévízi Bíróság fiókintézményévé minősítené át. A visszaminősítés a helyiek szerint az első lépés lenne a Gyergyószentmiklósi Bíróság teljes felszámolása felé. Erre már volt példa a múltban; 1968-ban, a megyésítés idején egyszer már megszüntették a bíróságot. 1994-es visszaállítását az RMDSZ helyi vezetői a térségbeli egyik legnagyobb megvalósításként tartják számon. Garda Dezső parlamenti képviselő levelet írt ez ügyben Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökhöz, Monica Macovei igazságügy-miniszterhez, Kibédi Katalin államtitkárhoz és Markó Béla államminiszterhez. Garda szerint a tervezett intézkedés nyilvánvalóan magyarellenes indíttatású. A Gyergyószentmiklósi Bíróságon ugyanis az ügyfelek 90 százaléka magyar nemzetiségű, a három bíró is magyar anyanyelvű. A Maroshévízen tevékenykedő négy bíró közül viszont egyik sem beszéli a magyar nyelvet. A képviselő a népességi statisztikák alapján is furcsának találta az intézkedést. A húszezres Gyergyószentmiklós közvetlen vonzáskörzetében ötvenhétezer személy él, míg Maroshévíz a vonzáskörzetével együtt alig éri el a húszezres lélekszámot. /Gergely Imre: Megszűnik a gyergyói bíróság? = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

Papp Simon geológus szobrát leplezték le június 26-án a neves kutató szülővárosában, az ércbányászatáról és színesfémkohászatáról elhíresült Kapnikbányán. A szoborállítást a zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum kezdeményezte, tervüket a Mol – Magyar Olaj- és Gázipari Rt., valamint a Mol Románia Kft. segítségével kivitelezték. A bronzból öntött egész alakos szobor megalkotója Krupiczer Antal szobrászművész. A kapnikbányai születésű Papp Simon a kőolajkutatás egyik úttörőjeként ismert, kutatásai eredményeként lépett Magyarország a kőolajtermelő államok sorába. 1945 és 1948 között a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. vezérigazgatója volt, majd a háború után 1948-ban a kommunista hatalom koncepciós perben halálra ítélte. A később életfogytiglanra változtatott börtönbüntetésből 1955-ben szabadult, az ítélet letöltése közben végzett munkájával több újabb olajmező felfedezéséhez is hozzájárult. A magyar olajbányászat 1970-ben elhunyt meghatározó egyénisége 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott. A Magyar Olajipari Múzeum 2003-ban Kapnikbányán emléktáblát állított Papp Simonnak és báró Born Ignácnak, a szintén kapnikbányai születésű természettudósnak, bányásznak és kohásznak. Ugyanakkor egy kisebb kiállítást is berendeztek a kisváros egyik ingatlanjában, amelyen a Papp Simonhoz kötődő dokumentumok is megtekinthetők. A kiállítást fokozatosan gazdagítani szeretnék, mindaddig amíg kisebb múzeummá bővül. /Lázár Lehel: Emlékmúzeum Kapnikbányán. A magyar olajipar úttörőjének állítottak szobrot. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./ Krupiczer Antal szobrászművész Kapnik szülötte (1944). Az ötvenes évek végén Nagybányára került. Fában, bronzban, márványban egyaránt alkot. 44 éves korában, 1988-ban Magyarországra költözött, jelenleg Nyíregyháza mellett él és dolgozik. /(vásárhelyi): Vidám szoborral gyarapodott Kapnikbánya. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 1./

Helyi civil szervezetek összefogásával szobrot állítottak Wass Albert írónak június 24-én Solymáron. Solymáron ma is népes sváb kisebbség él, azért kezdtek itt gyűjtést az erdélyi magyar író szobrának felállítására, hogy ezzel fejezzék ki: a különböző nemzetiségű közösségek együtt is tisztelettel adózhatnak egy nagy magyar író emlékének – mondta Emesz Lajos. A bronzból készült mellszobor Blaskó János szobrászművész alkotása. Bonyhád után Solymár a második magyarországi település, ahol Wass Albertnek szobrot állítanak. /Wass Albert-szobor Solymáron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

A Bolyai-buli jelentette a marosvásárhelyi magyarság igazi városnapi rendezvényét a Marosvásárhelyi Napokon, amikor a Bolyai Farkas Gimnázium diákegyüttese zenéjére mulathattak a kikapcsolódásra vágyók. Kirsch Attila városi tanácsos, a szervezést vállaló Bolyai Öregdiákok Baráti Körének elnöke a Krónikának elmondta, hagyományt szeretnének teremteni, a városnapok keretében meghonosítanának egy olyan rendezvényt, amely a város magyar lakosságát mozgatja meg. Ugyancsak magyar jellegű rendezvénynek adott otthont a Teleki Téka udvara is, ahol a zalaegerszegi Harangláb hagyományőrző együttes aratott nagy sikert. Az idei városnapokra első alkalommal a vártemplomi református egyházközség találkozóra hívta a Kárpát-medencei vásárvárosokat is. Az országból a házigazdákon kívül Kézdi-, Fugyi-, Gyerővásárhely küldöttsége, Magyarországról Kis-, Somló- és Hódmezővásárhely, Szerbiából pedig Torontálvásárhely mutatkozott be. Az előző évektől eltérően a kirakóvásár, népművészeti bemutatók kiszorultak a vár falai közül. /Antal Erika: Vásárvárosok találkozója. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

A Székelyudvarhelyi Városnapokon fellépett a Magyar Rádió Énekkara, bemutatták Roth András történész Született nyelvünkön című legújabb könyvét. A Márton Áron téren kilenc udvarhelyi huszár esküdött fel a haza szolgálatára Somogyi Győző Nagy Huszár Könyvében leírtak szerint. Többek között Vácról, Marosvásárhelyről, Nagykárolyból, Gyergyószentmiklósról, valamint a homoródfürdői lovasiskolától érkeztek huszárok az első erdélyi huszártalálkozóra. /Farkas Krisztina: Bográcsgulyás és huszárok a városnapokon. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

A Minimum Party Társaság tizedik alkotótáborát szervezi, amelynek beharangozóját, illetve az elmúlt négy év táboraiban született alkotások katalógusait mutatják be Kolozsváron, az Insomnia Kávézóban június 29-én. A 2001–2002, illetve a 2003–2004 évek alkotótáborait dokumentáló két katalógus ismertetése mellett filmvetítésre is sor kerül. Idén a Minimum Party Társaság jubilál, a székelyföldi Kászonokban július 30.–augusztus 12. között kerül sor az immár tizedik alkalommal megrendezett alkotótáborra. /Katalógusbemutató és filmvetítés az Insomniában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Gazdag programmal örvendeztették meg a hét végén Szentivánlaborfalva lakóit a szervezők. Az idén másodszor megtartott falunapok labdarúgóbajnoka az uzoni csapat lett. A rendezvény különlegessége volt az is, hogy lebonyolításához nem hívtak kereskedelmi egységeket, mindent a szervező csapat, illetve az ezt vezető Kelemen házaspár végzett el, és mindenki önzetlenül. Volt tűzoltó-bemutató, szekérverseny, minifoci, és végül az utóbbi években önerőből újított-szépített művelődési otthon névadó ünnepségére is sor került: az intézmény a falu neves szülöttének, Laborfalvi Róza színésznőnek a nevét vette fel. Záróakkordként a Szent Iván-napi szokásokat, a tűzön való átugrást és a tűzkerék-eregetést elevenítették fel. /(demeter): Átugrották a tüzet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Újabb kötettel /A moldvai csángó magyarok hiedelmei/ jelentkezett Halász Péter csángókutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára. – Idestova negyven esztendeje gyűjtöm és kutatom a moldvai magyarok hagyományos műveltségét – nyilatkozta Halász Péter –, s eddig elsősorban történeti, társadalom-néprajzi, gazdálkodási témakörökben, valamint népszokásokról közöltem cikkeket, tanulmányokat. Mindeközben számottevő mennyiségű hiedelemanyagot is sikerült összegyűjtenem, ebből adtam közre most a legértékesebbnek ítélt részeket. A kötetben témakörökre tagoltan jeleníti meg a csángók izgalmas hiedelemvilágát. /Guther M. Ilona: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Nem butábbak a magyar iskolák diákjai, csakis külső tényezők okozhatják, hogy a kisérettségin évről évre rosszabbul szerepelnek, mint a román anyanyelvűek. E külső tényezők az oktatási rendszer sajátosságai: nincs esélyegyenlőség Romániában a román és a magyar anyanyelvűek között; az utóbbiak már kisiskolás korukban hátrányos helyzetbe kerülnek. Román nyelvből ugyanaz a mérce számukra, mint a román anyanyelvűek számára. Ötödik osztálytól azonos tanrend szerint, ugyanabból a tankönyvből kell tanulniuk a hivatalos nyelvet, mint azoknak, akik az anyatejjel együtt szívták magukba. Ez a nemzetállami gőggel függ össze. A magyar nebulók már ötödik osztálytól belekóstolnak a kudarcba. /Gazda Árpád: Az előírt bukás. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Nem kizárólag a magyar tanulók román nyelv és irodalom vizsgájának sikertelensége miatt alacsony a háromszéki képességvizsgázók átjutási aránya, az eredményt nagymértékben rontja a falusi iskolák VIII. osztályosainak gyenge szereplése is – szögezte le Keresztély Irma főtanfelügyelő. Falun a román nemzetiségű gyermekek több mint fele megbukott, a magyar képességvizsgázók 51,3 százaléka kapott átmenő jegyet mind a négy vizsgán. 942 elbukóból 449-en fellebbeztek, közülük 324-en románból. A főtanfelügyelő szerint a diákok érdektelensége, a motiváció hiánya, a szülők oda nem figyelése okozzák a gyenge eredményeket és nem a tanárok szakképzetlensége. /(fekete): A bukók közel fele fellebbezett. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere elégedett a városnapokkal, a magyar lakosság kevésbé. Míg a korábbi évek nyitórendezvényén román és magyar nyelven is felolvastak egy részt Mátyás király leveléből, amelyben vásártartási joggal ruházta fel a várost, akkori nevén Székelyvásárhelyt, Dorin Florea polgármestersége alatt ez a szokás feledésbe merült. A korábbi években a város elöljárói hintón vonultak végig a főtéren a várig, a jelenlegi városvezető előbb leegyszerűsítette ezt két lovasra: egy székelyruhásra és egy román népviseletbe öltözöttre, majd ezt is elhagyták. Később Marosvásárhely több nemzetiségéről a népviseletbe öltözött gyerekek felvonulása árulkodott, idén azonban a gyerekek között nem voltak székelyruhások. Csegzi Sándor alpolgármester elmondta, hogy a műsorfüzetet, amely sok vásárhelyi magyart felháborított rossz fordításaival, magyartalan megfogalmazásaival, nem látta megjelenése előtt. /Ilyen helyesírási hibákkal jelent meg, mint „képzomuvészet”, „fotoclub”, „Kultur Palota”, „eloadas”, „dijjak”, „mediasi lovagok”, „patriota”. Dorin Florea a tűzijáték költségeiről, a várszínpadon fellépő együttesek tiszteletdíjáról nem volt hajlandó beszámolni a sajtónak. Florea szerint nem igaz, hogy a magyarok nem érezték jól magukat, szerinte nem történt megkülönböztetés. /Antal Erika: Dorin Florea szerint nem történt megkülönböztetés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Területi autonómiára szükség van, de ez nem teremthető meg egyik napról a másikra. Építeni kell, dolgozni érte, folyamatról van szó, de nem szabad az autonómiát mindennek a megoldásaként kezelni – állapították meg Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ által szervezett A Holnap autonómiája című konferencia előadásain. Gazdasági, politikai, jogi szempontból igyekeztek körüljárni a területi autonómia kérdéskörét, és precedens értékűnek tekinthető, hogy először vettek részt a nyilvános vitában fiatal román értelmiségiek, a Közösségért Egyesület képviselői. Klárik László, a közigazgatási minisztérium vezérigazgatója szerint csak ésszerű átszervezésekkel lehetne működtetni egy autonóm rendszert. Cáfolhatóak azok a megállapítások, hogy ha magára maradna, összeomlana a térség gazdasága. ,,Az új státus új lehetőségeket szülne, olyan emocionális energiákat szabadítana fel, amelyek nagy esélyt jelenthetnek” – emelte ki Antal Árpád képviselő. Márton Árpád képviselő rámutatott: ,,Minden közösség nekivághat, és ha rájön, hogy többet bír meg, többet vállalhat.” ,,Olyan állapot, hogy holnaptól autonómia lesz, nincsen” – jelentette ki Varga Attila képviselő, és kifejtette: a törvényes keret feltétele az autonómiának, ám működtetése a közösség feladata. Madalin Guruianu és Dan Manolachescu felhívta a figyelmet, hogy a Székelyföldön egy saját autonómiaformát kell kidolgozni, olyat, amelyben a románság is megtalálja a helyét. /Farkas Réka: Autonómiára szükség van. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Bözöd közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz tartozik. Bözöd faluban az 1992-es népszámláláskor 780 személyt jegyeztek, ebből 745-en magyarnak, 33-an romának és 2-en románnak vallották magukat. A faluban négy éve létrehoztak egy orvosi rendelőt, a családorvosok heti egy alkalommal rendelnek. Három hete az unitárius ifjúsági szervezetnek, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesületnek létrejött egy helyi szervezete, amit BÖDFIE-nek kereszteltek el, vezetője Tordai Kinga. A fiatalok már több alkalommal találkoztak, ugyanis Berei Kálmán irányítása alatt a falunapokra aratótánccal készülnek. A szalmák falvában egy régi hagyományt szeretnének újból életre kelteni. A Bözödi György Általános Iskolának 87 diákja van. Egy belga vállalkozó, cserkészcsapat-vezető házat vásárolt a faluban. Az épületben szállodát szeretne kialakítani. A belga befektető táborok szervezését tervezi, a helyi lakosságot az alapélelmiszerek felvásárlásával támogatná. /Mészely Réka: Szalmacsodák falva. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./

2003-ban George W. Bush elnök lengyelországi látogatása során időt szakított arra, hogy elmenjen Auschwitzba, és meglátogassa az emberiség elleni támadás egyik legirtózatosabb színhelyét. A következő nap Bush Szentpéterváron tartózkodott, de nem ment el a várostól húsz mérföldre fekvő Szoloveckij-szigetekig, a Gulag első táboráig, nem szólította fel a világot arra, hogy emlékezzenek azokra a milliókra, akik a szovjet koncentrációs táborokban pusztultak el, még mielőtt Auschwitzot létrehozták volna, és miután Auschwitzot már régen lerombolták. „A szovjet kommunizmus áldozatai, akiknek száma messze meghaladja a Hitler táboraiban elpusztultakét, és azok családjai áldást sem kaptak a szabad világ vezetőjétől” – kezdte Michael McFoul politológus könyvismertetését a The New York Timesban, és azt ajánlja nemcsak Bushnak, de a kollektív amnéziában szenvedő Nyugat többi vezetőjének is, hogy olvassák Anne Apple­baum A Gulag története című könyvét. A Gulag története 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, azóta több mint két tucat nyelven adták ki. Anne Applebaum, a The Washington Post főmunkatársa elmondta, három fő oka volt, amiért a Nyugat igyekezett elfeledkezni erről a tragédiáról. Egyik ok, hogy a szovjet rendszer évtizedekig gondosan elzárt minden dokumentumot. A Gulagról nem készült fotó, film, ami az embereket felrázta volna. A lágerek helyszínét nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek. A mai napig sincs olyan megrázó képsor, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült. A Nyugat köztudatába nem jutott el a Gulag. A másik ok a II. világháború megítélésében gyökerezik. A szövetséges hatalmak meg kívánták őrizni a dicsőséges, felszabadító imázst. Nehéz lenne bevallani, hogy az egyik véreskezű diktátor, Sztálin segítségével győzték le a másik népirtót, Hitlert. A harmadik, talán legfontosabb ok a nyugati baloldali értelmiség kritika nélküli hozzáállása. Azok, akik évtizedekig fáradoztak azon, hogy a szocialista eszméket Nyugatra importálják, attól tartottak, hogy a szovjet rendszer bármely elemének bírálata magára az eszmére vetődött volna rá. A ’60-as években nap­világot látott Szolzsenyicin-kisregény, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, majd a ’70-es években kiadott Gulag-könyve kisebbfajta lázadást okozott, különösen a francia értelmiség körében. Sartre írta Camus-nek, hogy ugyan tűrhetetlennek tartja a lágereket, de még tűrhetetlenebb, ahogyan azokat a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni. A közvélemény a mai napig is a sztálini időkhöz köti a Gulagot, holott időben és térben lényegesen kiterjedtebb volt. Apple­baum hangsúlyozta: a XX. század leghosszabb, azaz 1918-tól 1989-ig, Lenintől Gorbacsovig tartó koncentrációstábor-hálózatáról volt szó. Nehéz számokat mondani, de ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 18 millióan kerültek a lágerekbe, ehhez jön az a 6–7 millió, akiket száműzetésbe küldtek, és hozzáadhatjuk azokat, akiket még a táborba való kerülés előtt meggyilkoltak. A Gulag az egész országot behálózta, a Balti-tengertől Szibériáig, a Fehér-tengertől a Kaszpi-tóig. Voltak lágerek nagyvárosokban, és voltak közép-ázsiai eldugott településeken. A két rendszer valahol kapcsolatban állt. Hitler tudott a szovjet börtönökről, Sztálin ismerte a náci haláltáborokat. A nácik célirányosan elsősorban a zsidókat üldözték, addig a szovjet rendszer ,,ellenségképébe” mindenki beleférhetett, minden etnikum, réteg, a régi rendszer tagjaitól szabotőrökig, kulákoktól külföldi ügynökökig, lengyelektől zsidókig. A vérengzések csúcspontján már semmi logika sem volt, kiket, miért börtönöztek be. A Gulag börtöneit nem megsemmisítő tábornak szánták, az más kérdés, hányan haltak bele a börtönéletbe, azokba a munkatáborokba, ahol állati sorban tartották őket. A legnagyobb probléma, hogy a Gulag története nem lett része a köztudatnak, a tömegkultúrának. Számos sikeres filmadaptáció dolgozta fel a holokausztot. Ezzel szemben a szovjet rendszerről James Bond-, Rambo-kalandfilmeket láthat a néző a szovjet ellenség karikatúrafiguráival. /Balla Eszter (Heti Válasz, Budapest, máj. 12.): A háló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

Megjelent a Szövétnek /Arad/ folyóirat, a kulturális szemle híven tükrözi azokat az eseményeket, amelyek Aradon történtek egy hónap alatt. A lap vezércikkét, amely a magyar–magyar összefogásról szól, Ujj János jegyzi, Puskel Péter helytörténeti rovatában arról írt, hogy a tanács elfogadta az óváros rehabilitációjáról szóló programot. A Szövétnek beszámolt az Aradon rendezett könyvbemutatókról – Pávai Gyula, Magyary Ágnes, Ficzay Dénes könyveiről –, közönségtalálkozóról (Faludy György stb.), történelmi jellegű előadásokról (Zakar Péter stb.), fotókiállításról (Sóvári Gábor), koncertről (Hobó), különböző versenyekről, a Mikes Kelemen tantárgyversenyről és a Szakmai Napokról. /(ni): Színes és olvasmányos Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./

Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke nem sok szót vesztegetett a Demokrata Párt történelminek mondható kongresszusán a szociáldemokratából jobbközepessé való szemléletváltás magyarázatára. Erre szükség lett volna, hogy a kongresszuson jelen lévő euronéppárti vezetőnek meggyőzőnek tűnjön az átváltozás. Makkai János, a Népújság főszerkesztője szerint a néppárti konglomerátum a vak tyúkot is „integrálná”, csak hogy az Európai Parlamentben növelhessék befolyásukat. Makkai kimondta, hogy ebben a pártcsaládban nem számítanak a szemléletbeli finomságok. Nem létező doktrínájukhoz magukra öltik a keresztény jelzőt (tisztelet azoknak, akik a konjunktúralovagokkal szemben ezt komolyan is gondolják) – állapította meg. /Makkai János: Átváltozás.= Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Mezőpaniton a Kádár Márton Általános Iskolában zajlik az V. Kaláka kézműves hét, amelyet az iskola, a helyi EMKE és a Monográfia Alapítvány szervezett. A szakirányítók mellett minden pedagógus és alkalmazott aktívan kiveszi részét a kalákából. A megnyitón megemlékeztek Bandi Dezső iparművészről. A Bandi Dezső által vezetett Paniti Bartha Sándor önképző faragókör a nevét a faluban ma is meglévő, 1915-ben faragott egyedi mintázatú kapu faragójáról kapta. A Paniti Bartha Sándor Faragókör tizedik évfordulóján, 2001-ben indult az első kézművestábor a mezőpaniti iskolában, Bandi Dezső ösztönzésére. /Deák Júlia tanárnő: Ismét „Kaláka” Mezőpaniton. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Kolumbán István, a tekerőpataki fúvószenekar karmestere ládányi dokumentumot (alapító levél, jegyzőkönyvek a hangszervásárlásokról, elismerő oklevelek, fényképek) őriz az 1937-ben alakult rezesbanda történetéről. Jelenleg 24 tagú a Harsona néven újra bejegyzett zenekar. /Kristó Tibor: Fúvósébresztő. A tekerőpataki harsonások. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./

A kincses városról készült katalógusok, albumok sora újabb taggal gyarapodott, a NOI Media Print kiadásában megjelent Cluj-Napoca – Claudiopolis Klausenburg Kolozsvár című, kétnyelvű – német és magyar – kiadvány közel száz kifogástalan nyomdai minőségű felvételben mutatja be Kolozsvár egykori és mai arcát, fontosabb épületeit és szobrait. Eugenia Glodariu történész, a kolozsvári Történelmi Múzeum munkatársa a települést bemutató szövege szerint kimondottan kulturális jellegű város volt és maradt, Erdély jelenleg szellemi fővárosának tekinti, több színvonalas, elismert intézmény székhelye. A civil szervezetek sorában Glodariu mint elsőt és legfontosabbat, a Vatra Romaneasca hazafias-kulturális egyesületet említi. A felvételek élvezetét némileg rontja a majd mindegyik képen szereplő piros-sárga-kék lobogó. /F. I.: Kolozsvár képekben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Somogyi Ferenc külügyminiszter június 29-én rövid látogatást tett Temesváron a Magyar Házban, ahol Temes és Arad megyei RMDSZ-es tisztségviselőkkel találkozott. A miniszter a vidék szórványmagyarságának helyzetéről, oktatáspolitikájáról, civil szervezeteinek tevékenységéről kívánt tájékozódni. Király András és Halász Ferenc területi RMDSZ-elnökök elmondták, a két megye magyarsága nagyjából ugyanazokkal a gondokkal küzd – elvándorlás, kiöregedés, asszimiláció, a magyar gyerekek román iskolába íratása, az anyanyelvismeret fogyatékosságai. Halász Ferenc a magyar közösségeket is sújtó bánsági árvizekről is tájékoztatta a külügyminisztert, és köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak a veszély elhárításában és a károk felszámolásában nyújtott hatékony segítségért. Somogyi Ferenc június 30-án Mihai Razvan Ungureanu román külügyminiszterrel tárgyal Temesváron. /Pataky Lehel Zsolt: A szórványmagyarsággal ismerkedett a magyar külügyminiszter. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./

A határon túli magyaroknak nyújtott magyarországi támogatásokról szervezett vitát a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítvány. A találkozó több résztvevője is azt hangsúlyozta, hogy át kell szervezni ezt a támogatáspolitikát, mert jelenleg nem elég hatékony. Salat Levente vitaindítójában közölte: azt is megkockáztatja, hogy a jelenlegi támogatás-politika a kivándorlást segíti elő. Horváth Tamás és Ríz Ádám, a Hidvégi Mikó Intézet munkatársai szerint a kárpát-medencei magyarságnak egységes nemzeti fejlesztési stratégiára van szüksége. Ríz Ádám úgy vélte, hogy a támogatások átcsoportosítása azt is jelentené, hogy a jelenlegi gyakorlattal ellentétben a juttatások nem fednének le minden területet, csak bizonyos előre meghatározott, statisztikai adatokkal alaposan alátámasztott projekteket támogatnának anyaországi forrásokból, így az eredmény is látványosabb lenne. Horváth Tamás rámutatott, hogy uniós keretek között Magyarország nehezebben tudja majd támogatni a határon túli magyarságot, ezért éppen Erdély esetében fontosnak tartja, hogy a magyarság képes legyen pályázni uniós forrásokra. A magyarországi támogatásoknál az Unióból befolyó pályázati pénzek akár háromszor is nagyobb összeget jelenthetnek. Bodó Barna politológus hozzászólásában kifejtette, hogy az erdélyi magyar civil szervezetek kilencven százaléka nem képes eleget tenni az Európai Unió által kiírt pályázatok saját hozzájárulására vonatkozó feltételének. /B. T., K. B.: Át kell gondolni a magyarországi támogatás-politikát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház június folyamán két színházi fesztiválon vett részt, és mindkettőn díjat szerzett. A Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak fesztiválján a Lakodalom című produkcióval nyerte el a zsűri különdíját, míg a június 12-19-e között Sepsiszentgyörgyön megrendezett Tran. From @ Nemzetközi Színházi Fesztiválon a Malom című mozgásszínházi előadást mutatták be, s az összesen két kiosztott díjból az egyiket a Figura Stúdió Színháznak ítélték, éspedig a Dan Turbatu sepsiszentgyörgyi színművészről elnevezett, fiatal tehetségeknek járó díjat érdemelte ki a társulat. /Figura-sikerek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./