Arcok, testrészek, nonfiguratív formák találkoznak a tizenhét éves Bartha Tünde festményein, június 10-én Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban megnyílt kiállításán. A fiatal művész a marosvásárhelyi Művészeti Líceum diákja, aki szobrászatban és festészetben egyaránt kipróbálta tehetségét. /Mészely Réka: A Művészeti Líceum diákjának egyéni tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei június 11-én, Bécsben tartották soros ülésüket, amelyen a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetői és a 13 nyugat-európai országos magyar szervezet képviseletét ellátó NYEOMSZSZ képviselői találkoztak. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezető elnök, valamint Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója képviselte. A megbeszélés során a résztvevők kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről. A tanácskozáson egyetértés volt abban, hogy a nyugati országokban élő magyarság a nemzet szerves részét képezi, maguk is jelentős mértékben hozzájárulnak az egész nemzet felemelkedéséhez. A felszólalók egyaránt kihangsúlyozták: az autonómia-formák kiépítése, és az európai integráció kiterjesztése fontos eszközt jelent a határon túl élő magyar közösségek szülőföldön való megmaradásának biztosításában. A tagszervezetek ugyanakkor – elfogadva Markó Béla meghívását – úgy döntöttek, hogy a testület következő ülésére ősszel, Erdélyben kerül sor. A HTMSZ tagjai az ülés végén zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között a MÁÉRT mihamarabbi összehívását, valamint a délvidéki magyarság helyzetének normalizálását célzó magyar- és nemzetközi erőfeszítések folytatását kérték. Zárónyilatkozat a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának bécsi tanácskozásáról A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagszervezetei 2005. június 11-12-én a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének meghívására Bécsben találkoztak. A tanácskozás résztvevői kölcsönösen tájékoztatták egymást az országaikban élő magyar közösségek helyzetéről. 1. A jelenlévők kifejezésre juttatták, hogy a nyugati magyarságot a nemzet szerves részének tekintik, s hogy szervezeteik jelentős mértékben hozzájárulnak az egységes magyar nemzet felemelkedéséhez. A HTMSZ Fóruma meghallgatta felvételi kérelmüket, s a következő szervezeteknek – Nyugat Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Észak-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, Latin-Amerikai Magyarok Országos Szövetsége – elfogadta teljes jogú tagságát. A Fórum résztvevői javasolták, hogy ezek a szervezetek váljanak a MÁÉRT teljes jogú tagjává. 2. A tanácskozás résztvevői elégedetlenségüket fejezték ki a Magyar Állandó Értekezlet összehívásának folyamatos halasztása miatt, s határozottan kérik az összehívás időpontjának meghatározását, valamint a határon túli magyar szervezetek bevonását a napirendi pontok kialakításába és az értekezlet előkészítésébe. 3. A Fórum résztvevőinek meggyőződése, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás, a nemzet egységének megőrzése, az autonómiaformák kiépítése és az európai integráció kiterjesztése és elmélyítése fontos eszköze annak, hogy a Magyarország határain túl élők legfontosabb törekvésüket – a szülőföldön való megmaradást – megvalósíthassák. 4. A tanácskozás résztvevői tudomásul veszik az Országgyűlés által elfogadott állampolgársági törvényt, amely enyhíti az eddigi megalázó hivatali eljárást a magyar állampolgárságért folyamodó külföldi állampolgárok számára. Ugyanakkor a Magyarország határain kívül élő magyarok a szülőföldön való megmaradást tekintik elsődleges céljuknak. Továbbra is szorgalmazzák a magyar állampolgárság jogfolytonosságának helyreállítását minden magyar számára. 5. A bécsi találkozó résztvevői a leghatározottabban elítélik a délvidéki magyarság elleni szerb támadásokat és tettlegességeket, amelyek azt követően is folytatódnak, hogy az európai és amerikai testületek határozottan állást foglaltak ebben az ügyben. Hasonlóképpen a legerélyesebben elítélik a vajdasági magyar közösség legnagyobb támogatottságot élvező pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség és annak vezetői ellen indított, előre kitervelt és összehangolt állami lejáratási kampányt, és egyöntetű támogatásukról biztosítják a VMSZ-t és annak vezetőit. Továbbra is kérik a nemzetközi fórumok és a magyar kormány határozott kiállását a vajdasági magyar közösség ügyében. 6. A bécsi tanácskozás résztvevői döntöttek arról, hogy soron következő ülésüket az RMDSZ meghívására Erdélyben tartják ez év őszén. /A Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tanácskozása Bécsben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Mostantól a határon túli magyarok is teljes jogú tagjai lehetnek a Fidesznek, döntötte el a párt június 11-én tartott kongresszusa. Az alapszabály módosítása eredményeképpen az léphet be a szövetségbe, aki magyar igazolvánnyal rendelkezik. A Fidesz-kongresszus mottója az volt: új kapukat nyitunk, és ezeket a kapukat meg akartuk nyitni a határon túli magyarok előtt, hogy ez is csökkentse azt a mélységes fájdalmat, amit december 5-e okozott nekik. Jó lenne, ha ezt a példát a többi párt is követné, bár most úgy látom, hogy az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kicsit ke­vesebb lehetősége van arra, hogy a határon túli ma­gyarokat bekapcsolja mun­kájába – mondta Révész Máriusz, a Fidesz szóvivő­je. Erdélyben megoszlanak a vélemények a Fidesz elképzelése kapcsán, miszerint bárki magyar igazolvánnyal rendelkező határon túli magyar tagja lehet a tömörülésnek. Romániában ez csak a párton kívül állókra lenne érvényes, mivel román állampolgár nem lehet egyszerre két párt tagja. Az országban nem ritka viszont az olyan moldovai köztársaságbeli állampolgár, aki román pártban tevékenykedik, sőt parlamenti képviselő is, anélkül azonban, hogy tagja lenne valamely moldovai pártnak. A Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szász Jenő üdvözölte a Fidesz lépését, amelyben a tömörülés határon átívelő nemzetegyesítési programjának kiteljesítését látja. Varga Attila, az RMDSZ parlamenti képviselője, az emberjogi és kisebbségi szakbizottság tagja, az elképzelésben nem lát többet egyszerű gesztusnál. (Duna TV) /Határon túliakat is befogadnak (Fidesz-tagság). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 14./

A Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsa legutolsó ülésén szorgalmazták, hogy az oktatási intézmények minden szintjén a tantárgyakat anyanyelven tanulhassák a diákok. A kolozsvári magyar üzletemberek klubja, az Eureka júniusi találkozóján ösztöndíjrendszert létesíttek azok számára, akik Kolozsváron állami reáloktatásban részesülnek. Kolozsváron a magyar gyermekekből 50%-kal kevesebb jut be a mérnöki, közgazdász, jogi, orvosi karokra, az ösztöndíjjal az ilyen tanulmányokat akarják ösztönözni. Úgy határoztak, hogy az állami műegyetemen, az orvostudományi egyetemen, a Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdasági karán és a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemen tanuló magyar diákok pályázhatnak erre az ösztöndíjra. – A BBTE keretében végzett felmérés eredménye lesújtó. A kérdés azokhoz a szülőkhöz szólt, akiknek a gyermekei az egyetemen tanulnak: akarnak-e önálló magyar egyetemet Kolozsváron? A nem hivatalos eredmény: fele plusz egy nem akar. – Kolozs megyében 84 magyar orvos dolgozik, de sebész nincs közöttük, többségük nem szakosodott semmire. Nincs közöttük bőrgyógyász, szemész, fül-orr-gégész stb. /Csomafáy Ferenc: Csak lelkesedéssel nem lehet politizálni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Székelykeresztúr a 90-es évek elején még 20 000 lelket számláló városka volt. Akkor még a lengyár, vajgyár, fonoda, melegház eltartotta az ott dolgozókat, a Törekvés szövetkezetbe tömörülő kisiparosokat, mesterembereket. A középiskolában jobbára elhivatott tanárok végezték feladatukat, évente sok fiatalnak sikerült bejutnia egyetemekre, a technikumoknak nevezett főiskolákra, amelyeknek elvégzése után igyekeztek visszatérni szülővárosukba. A 80-as években felépült ipari monstrum, az acélöntöde 2000 munkahellyel csábította hazafelé a technikai végzettségűeket, sokan haza is jöttek. A városka kórházában jó nevű orvosok gyógyítottak, szülészetén gyermekek születtek elég számban ahhoz, hogy a reprodukció megtörténjen. – A városban ma ide látogató elhagyatott, málló vakolatú épületeket lát, az utcák sárosak, gödrösek, szemetesek, a kórház bezárt. A város jövőtlen, elhanyagolt, inkább visszafelé fejlődő régiója lett a térségnek. Amikor a privatizálás befejeződött, alig 200 munkás dolgozott a kezdeti 2000-ből. A maradék 200 azóta is 50-75%-os fizetésért dolgozik. Kőművesek, asztalosok, ácsok, lakatosok, víz-gáz szerelők tízesével hagyták el a várost, máshol (Székelyudvarhelyen, Magyarországon) keresve megélhetést. Családok bomlottak fel a távházasság kényszerűségében. A város agilis alpolgármestere a Magánvállalkozók Szövetségének is az elnöke. Most már a tanult, egyetemet végzett fiatalok sem jönnek vissza szülővárosukba. Öregedik a még itthon maradt lakosság Keresztúron. /Kovács Csilla: Egy székely kisváros tragédiája. Milyen sors vár Székelykeresztúrra? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 14./

A kisebbségi törvénytervezet fogadtatása vitákkal terhes. A kormány benyújtotta a szenátusnak, ahol vita volt, hogy melyik szakbizottságot készítse elő a jelentést. Természetes volt, hogy a „témagazda” a jogi meg az emberjogi és kisebbségvédelmi szakbizottság. Azonban Adrian Paunescu, a művelődési szakbizottság vezetője jelentkezett, hogy a téma hozzájuk tartozik. Végül sikerült az eredeti változatot megvédeni. Így a törvénytervezetet a jogi, valamint az emberjogi szakbizottság tárgyalja. A szabályzat alapján két további szakbizottságnak is véleményeznie kell. Paunescu irányításával a művelődési bizottság a törvényt elutasította. Megindult a módosító indítványok áradata is, a Nagy-Románia Párt 181 módosító indítványt nyújtott. A kérdéseknek és interpellációknak szentelt idő alatt is ez a téma uralta teret. /Béres Katalin: Egyperces Puskás Bálint szenátorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Az egyházak kifosztása földreformmal kezdődött, majd jött az egyházi iskolák államosítása, könyvtárak, levéltárak, anyakönyveket elkobzása. Amikor mindez lezárult, következett a kegytárgyak megdézsmálása. Bukarestben elhatározták, hogy közgyűjtemény jellegű nemzeti történelmi múzeumot alakítanak ki. A múzeum anyagát a nagyobb városok gyűjteményeiből és az egyházaktól szedték össze. 1971 tavaszán páncélozott jármű állt meg többek között néhány unitárius egyházközség lelkészi hivatalánál, és az előzetesen elkészíttetett leltár alapján felszólították a lelkészt, hogy adja át az egyházközség legértékesebb tárgyait a bukaresti múzeumnak, úgymond megőrzésre. Ami az unitárius egyházat illeti, Nyárádszentmártonból, Désfalváról, Küküllődombóról vittek el egy-egy kelyhet, Kolozsvárról egy kisebb úrvacsorai tányért /pathénát/ és egy nagyobbat 1560-as évszámmal. Az úgynevezett megőrzést évente igazolták egészen 1990-ig, utána csak ritkábban. Időközben az egyházak többször visszakérték kegytárgyaikat, de válaszra nem méltatták őket. 1990 áprilisában azután sok levelezés után, három darabot, a nyárádszentmártoni és désfalvi kelyhet, valamint a kolozsvári pathénát visszaadták. Azóta többször kérték a további kegytárgyak visszaadását, de sorozatos miniszteri utasítások ezt megakadályozták. 2000-ben már törvény írta elő jogos tulajdon visszaadását. Végül a minisztériumi bizottság véleménye alapján engedélyezték a visszaszolgáltatást. Elmentek Bukarestbe, hogy elhozzák a kegyszereket. A múzeum türelmet kért addig, amíg a törvény végrehajtási utasítását kibocsátják. Ezzel is eltelt két év. Újabb levélben kérték a törvény végrehajtását. Levelezés közben megkérdezték: miért kérik vissza. A minisztériumi bizottságnak újra jóvá kellett hagynia a visszaadást. Ez megtörtént 2005 áprilisában. Kiderült, hogy csak a kolozsvári úrvacsorai tányért adják vissza. A küküllődombói kehely a szakértők véleménye szerint a XIV. század végén vagy a XV. század elején készült gótikus munka. Tehát kb. 600 éves. Emiatt ez kincstári besorolást adták neki, ezért miniszteri rendeletre volt szükség kiadásához. Lassan ez is megszületett, 2005 május végén megkapták a kelyhet is. Harmincnégy év telt el a kegytárgyak elvétele és visszaadása között. /Mikó Lőrinc egyházi tanácsos: Unitárius kegyszereink. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

A Magyar Kollégium és a Magyar Művelődési Intézet 2000 óta ötödik alkalommal rendezi meg idén, június 17-19-én a Budakalászi Találkozó néven közismertté vált Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát. Erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és horvátországi közművelődési civil szervezetek vezetőinek részvételével indult a találkozó a millennium évében, majd az évek során rendre bekapcsolódtak a szlovéniai, a bukaresti, a burgenlandi magyarság képviselői, majd a moldvai csángók, tavaly először voltak Bosznia-Hercegovinából, idén pedig kiegészült a kör a csehországiakkal. Idén már több mint száz szervezet képviselői jönnek el találkozóra. Azonban sem az EMKE, sem a CSEMADOK csúcsvezetőségéből – bár minden évben kaptak értesítőt – nem volt senki kíváncsi Az Illyés Közalapítványtól sem jött el senki. /Guther M. Ilona: Budakalászi Találkozó – ötödször. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

Technikai felszereléssel gazdagodott a sepsiszentgyörgyi helyi televízió. A közel félmillió forint értékű berendezést, a veszprémi önkormányzat közbenjárására, a Veszprém Televízió adományozta a Média 3 televíziónak. A sepsiszentgyörgyi helyi televízió műsora tavaly ősszel indult újra, napi tízórás képújságot – naponta váltogatva magyar és román nyelvű híradót – és heti kétórás saját produkcióban készült műsort sugároz. Az elmúlt évben hat civil szervezet és alapítvány hozta létre a Media 3 Rt.-t, amely helyi erőforrásokból indította el a televíziót. A Sepsiszentgyörgyön évekig működő STV 2003 augusztusában szüntette be adását, mert nem volt pénz a továbbműködtetésére. /Bíró Blanka: Felszerelést kapott a szentgyörgyi tévé. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Kolozsváron a Szabadság szerkesztői találkoztak az olvasókkal. Balló Áron, a Szabadság című napilap főszerkesztője tartott előadást. A napilap nem részesül állami támogatásban. Balló elmondta, hogy megújult a honlapjuk. Új rovatokat szeretnének bevezetni. /Köllő Katalin: Újdonságok a Szabadságban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Idén először jelenik meg a maga teljességében az erdélyi művészeti élet Magyarország egyik legfontosabb nyári kulturális eseményén, a július 29–augusztus 7. között a Balaton-felvidéken zajló Művészetek Völgye Fesztiválon. Az erdélyi művészek bemutatkozását a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont segítségével biztosítják a szervezők: Kapolcson és a környékbeli falvakban Völgyvendég-Erdély, illetve Tündérkert – Erdély a Völgyben címmel szán kiemelt szerepet az erdélyi művészeti ágaknak a rendező Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet. Az erdélyi irodalmat a csíkszeredai Pallas Akadémia, a Hargita Kiadó és az Erdélyi Magyar Könyvklub népszerűsíti. A színházat a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház képviseli tíz napon át, több helyszínen mutatja be a Scapin furfangjai, A helység kalapácsa, Fagyöngyszüret, Gólyakalifa, Szerencsefi felnőtt- és gyerekelőadásokat. Sokrétű zenei kínálatot visz Kapolcsra a nagykárolyi Deák Endre és együttese, a Marosvásárhelyi Színiakadémia Zenekara, a kolozsvári Amaryllis reneszánsz-, és sepsiszentgyörgyi Codex régizene együttes. Csángó, magyar, moldvai, gyimesi, felcsíki népzenekincsből a sepsiszentgyörgyi Fabatka, világzenéből a Szatmári Északi Színház Mystic együttese nyújt ízelítőt. A képzőművészeti kiállítások központi magja Balla József, Ambrus Imre, Nagy Imre erdélyi reprezentatív tárlata lesz, eköré csoportosul három-négy fiatal képzőművész. /Gergely Edit: Összművészeti bemutatkozást szervez a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

Brassai Sámuel, a neves erdélyi polihisztor Torockószentgyörgyön született. Tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, melynek később tanára, majd igazgatója lett. Hosszú élete során a természettudomány majdnem minden ágát művelte, foglalkozott földrajzzal, matematikával, fizikával, kémiával, növénytannal, emellett kiváló irodalmár, esztéta, műkritikus, bölcselő és teológus volt. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a nyelvészetben, tíz nyelvet beszélt, s ma is helytállóak és követendőek pedagógiai nézetei. /Brassai Sámuel emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Az utóbbi időben egyre gyakrabban lehet hallani ,,magyarverésekről”. Ez a magyarverősdi talán a Vajdaságban érte el a csúcspontját, legújabban Erdélyben, Sepsiszentgyörgyön is megismétlődött. Egyesek szerint gyerekcsínyekről van szó csupán. De mi lesz a lelki sebekkel? Az együttélés és a közös jövő elméletével? A vajdasági magyarverés már Strasbourgig jutott, az erdélyi csak Bukarestig. Ott valószínűleg stagnálni fog egy jó ideig, amíg aztán valaki ,,ad acta” teszi. /Simó Edmund: Bozgorka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 16./

Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University keretén belül működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet dési származású igazgatójának irányításával már több éve folyik a munka a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáján. Az Erdélyben is jól ismert tudós vezette 23 tagú kutatócsoport feltérképezte az 1941-es Magyarország valamennyi, a holokausztban jórészt elpusztított zsidó közösségét, az észak-erdélyieket beleértve. Minden egyes település elpusztult zsidó közösségének sorsával külön szócikk foglalkozik a többkötetes munkában, amelyet előbb magyarul, majd angol nyelven is szeretnének megjelentetni. A „földrajzi” meghatározás arra vonatkozik, hogy az 1941–1944 közötti időszakban Magyarországot alkotó 41 vármegye minden egyes olyan települése bekerült az enciklopédiába, amelyen akár csak egyetlen zsidó élt. Tehát nem csupán a trianoni országrész közösségeinek történelméről szól majd a munka, hanem az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területeken élők vészkorszakbeli sorsáról is. A szerzők ismert magyarországi, izraeli, egyesült államokbeli és romániai holokauszt kutatók. 1990-ben Várszegi Gábor, a budapesti Fotex cég elnöke alapítványt hozott létre. Adományainak köszönhetően évente több fiatal holokausztkutató – a szakterület következő generációja, köztük szép számban erdélyiek is – részesül 750 és 1200 dollár közötti ösztöndíjban, s szintén Várszegi bőkezű segítsége teszi lehetővé az intézet által elkészített munkák kiadását, széleskörű ismertetését. /Tibori Szabó Zoltán: Készül a magyar holokauszt enciklopédiája. Emlékmű az áldozatoknak – negyed évszázadnyi ingyenmunkával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Katonák lőttek a tüntetőkre 1990 júniusában, nem a bányászok – jelentette ki Dan Voinea katonai ügyész, akit az 1989-es decemberi és az 1990 júniusi véres események kivizsgálásával bízott meg Ilie Botos főügyész. Azokban a napokban hatan haltak meg, húszan megsebesültek. Voinea szerint sokan csak álcázták magukat bányászoknak, ők belügyisek voltak. Az ügyben 20 személy érintettségét vizsgálják, köztük Ion Iliescuét – erősítette meg Voinea. /Bányászoknak álcázott belügyisek? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

„Az 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ ugyan nincs monopolhelyzetben, hiszen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Kriza János Társaságnál is folyik tudományos kutatás, de nem titok, hogy az EME erdélyi magyar akadémiává, tudományos kutatóintézetté akar alakulni” – magyarázta Egyed Ákos történész, az EME elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. Azonban az EME szinte kizárólagosan magyarországi forrásokból működik. A magyar állami költségvetéstől függő keretből az EME pillanatnyilag 12 belső kutatót foglalkoztat, emellett az MTA Domus Hungarica programjában nyertes, néhány erdélyi szakember 1–3 hónapig részesülhet kutatási ösztöndíjban. Egyed Ákos szerint mindez még akkor is kevés, ha több erdélyi szakértő az EME ajánlását is élvezve végezhet egyéni kutatómunkát. „Ilyen körülmények között nagy a lemorzsolódás, és sérül az utánpótlásképzés” – vázolta az EME elnöke. „A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, a biológia-, fizika- és kémia-, az orvostudományi, műszaki, jogi és társadalomtudományi, a matematika- és informatika-, valamint agrártudományi szakosztályokat működtető EME csak akkor válhat a romániai magyar tudományosság akadémiájává, és hosszú távon csak úgy maradhat fenn, ha kiemelt támogatásban részesülve az MTA területi intézményévé válik, és kapcsolatot létesít a Román Akadémiával” – tette hozzá. Csucsuja István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem karának dékán-helyettese szerint a kutatási támogatások rendszere tulajdonképpen „partizánakció”. A tudományos történetkutatás bel- és külföldi forrásai nagyrészt elapadtak, így sem a tanároknak, sem a tanársegédeknek, illetve doktorandusoknak nem adódik lehetőségük a kutatásra. A BBTE magyar történészei korábban az Országos Kutatási Tanács (CNSIS) pályázatain szereztek munkájukhoz pénzt, de két esztendeje ez a forrás is elapadt. Az egyetemnek nincsenek kutatást segítő belső pénzügyi forrásai, ráadásul az MTA Bolyai-ösztöndíjaihoz sem jutnak már hozzá. Mostanában egyetlenegy lehetőséggel, az MTA Domus Hungarica pályázati programja révén szerzett forrásokkal kell beérniük. „Általában 40-50 millió lejről van szó, ami azonban legfeljebb 2-3 ember nagyon rövid ideig tartó kutatásához elegendő”. Az erdélyi magyar történészeknek azt róják fel a magyarországiak: nem kutatnak eleget, de ezt a szűkös anyagi háttér nem teszi lehetővé. Valamivel előnyösebb helyzetben vannak a társadalomkutatók. A BBTE szociológia karának dékán-helyettese, Horváth István szerint a szociológiai kutatás egyrészt nem túlzottan infrastruktúra-igényes, másfelől pedig be tudnak kapcsolódni olyan programokba, amelyek keretében „kisebb” témákhoz is tudnak gyűjteni adatokat. Az igazán nagy reprezentativitású kutatásba legtöbbször bele sem kezdenek, mert támogatásuk nem folyamatos. Horváth szerint a mai állapotok távolról sem felelnek meg a kutatási ideálnak, de az 1990-es évek elejéhez képest óriási előrelépés tapasztalható. „Ráadásul – tette hozzá Horváth István – a mi erdélyi magyar kulturális sajátosságainkból azáltal is hasznot lehet húzni, hogy a munkánk mind a támogatások, mind az eladhatóság szempontjából magyar és román irányban egyformán működtethető.” Brassai Zoltán professzor, a Sapientia – EMTE tudományos tanácsának elnöke, a Kutatási Programok Intézetének igazgatója sem tartja elegendőnek a kutatásra fordított keretet. Az EMTE a Sapientia Alapítvány révén évi kétmilliárd forintos támogatást kap a magyar államtól. Az összeg 85-90 százalékát egyetemfejlesztésre fordítják, kutatásra, doktori ösztöndíjakra, illetve könyvkiadásra 5-6 százalék, azaz 100-120 millió forint jut. Ennek 60 százalékát belső, 10 százalékát vegyes, 30 százalékát pedig külső kutatásokra irányítják. Brassai professzor összehasonlításként az évi 27 milliárd forintból gazdálkodó debreceni, illetve a 20 milliárd forintos kerettel rendelkező miskolci egyetemet említette, az EMTE ennél jóval szerényebb, 5-6 milliárd forintos kerettel is beérné. Miközben az erdélyi kutatók külső forrásokat keresnek, a Communitas Alapítvány idén sem hirdetett pályázatot munkájuk támogatására. Takács Csaba, a Communitas kuratóriumi elnöke, az RMDSZ ügyvezető elnöke elismerte: a panasz jogos, a kutatók elvárása indokolt. Szerinte a Román Tudományos Akadémia irányában sem szabad elzárkózni. „Az MTA nem tudja felvállalni a feladatok sokaságát, de partner abban, hogy a határon túli magyar kutatás megtalálja útját és helyét a nemzetközi rendszerben” – jelentette ki Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Tudományos Titkársága elnöki bizottságának titkára. 1990-ben még a határon túli magyar szakemberek számbavétele volt a fő tennivaló, ma már közös programokban közös kutatásokat végeznek. Az MTA idén 110 millió forintot fordít a határon túli magyar tudományos kutatásra. Az összeg több mint a fele Erdélybe megy, de ez korántsem elég. Tarnóczy Mariann szerint nemcsak magyar, más nyelvű kiadványaikban is közölniük kell a magyar kutatóknak munkájuk eredményeit, ezáltal tudnak bekapcsolódni abba a nemzetközi rendszerbe, amelyben a szélesebb körű ismertség mellett a kutatás támogatásának további forrásai is elérhetők. „Ezért fontos, hogy a határon túli magyarság felépítse saját intézményrendszerét, meghatározza annak sajátos céljait, elképzeléseit, prioritásait. Ebben az MTA partner, akárcsak azokban a kutatási programokban, amelyeknek adott részei azonosak a határon túli magyar kutatókéval” – mondta Tarnóczy Mariann. /Benkő Levente Nagy feladatok kevés pénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke /sz. 1955/ első tudatosabb gyűjtéseit középiskolában kezdte, Kovásznán, a háromszéki népballadákkal kezdett foglalkozni. Személyes kapcsolatba került az erdélyi magyar néprajztudomány kiválóságaival. 1981 szeptemberében Kézdivásárhelyre helyezték ki tanárnak, akkor kezdett el foglalkozni az erdélyi szászokkal. 1990 után hirtelen megnyílt az erdélyi magyarság köré kiépített szigorú információs zárlat. Akkor kezdtek rádöbbenni, hogy amit addig tudománynak hittek, az mennyire messze áll attól, amit Közép- vagy Nyugat-Európában művelnek. Péntek János professzor őt és több fiatal kutatótársát visszahívta az egyetemre. Kolozsváron fokozatosan megalapozták az egyetemi fokú néprajzos oktatást. Ebből a műhelyből született meg előbb a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék, majd annak megfelezéséből a Magyar Néprajz és Antropológiai Tanszék. Ezenkívül nagy segítségükre volt a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek keretében évente három-négy tematikus konferenciát szerveztek, ahová a magyar néprajztudomány legjobbjai jöttek el. A társaság fennállásának tizenöt éve alatt 10 ezer kötetes szakkönyvtárat, jelentős archívumot, adattárat hoztak létre, és ott helyezték el a moldvai csángósággal kapcsolatos adattárukat is. 1991-től kisebb-nagyobb rendszerességgel diákjaikkal Moldvában kutattak. Több kutatásukba bevontak román, magyarországi, olasz és német kollégákat is. A csángóság kérdéséről Pozsony Ferencnek román nyelvű kötete jelent meg három évvel ezelőtt. A könyvnek pozitív visszhangja volt, újabb kiadást is nyomtattak. Pozsony Ferenc Zabolán, szülőfalujában múzeumot alapított, ebben helyet kapott a moldvai csángó népművészeti kiállítás. Tavaly bejegyeztették a Pro Múzeum Zabola Egyesületet, amely szerződést kötött a Székely Nemzeti Múzeummal. Eszerint a gyűjtemény fokozatosan betagolódik a nagy múltú múzeum szerkezetébe, így állandó munkatársat is alkalmazhattak. Pozsony fontosnak tartotta a gyűjtést, a tárgyi kultúra őrzését, mert Moldvában nagyon gyors kultúraváltás indult meg. /Rostás-Péter Emese: Utak Moldva felé, szélesedő ösvényeken. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

Temesváron hálaadó szentmisével ért véget a Gerhardinum Római Katolikus Líceumban a tanév. A tanév elején énekkar jött létre, a negyventagú kórus megalakulását maga az igazgató, Szabó Péter szorgalmazta. A több nyelven éneklő kórus tagjai háromnapos jutalomkirándulással kezdik a vakációt. /(Sz. I.): Elmúlt egy tanév, megszületett egy kórus. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./

Félidőn túl van a Civitas Alapítvány „A munkaerőpiacra való visszatérés és elhelyezkedés ösztönzése” című programja. A hat témakörben ingyenes képzést kínáló programon 55 hallgató vesz részt Székelyudvarhelyről, Székelykeresztúrról és Szentegyházáról. Csáki Rozália projektvezető elmondta, igen nagy érdeklődést mutattak a program iránt a munkanélküliek, a munkahelyváltást tervezők és a gyermeknevelési szabadságuk végén járó anyukák. A PHARE által támogatott projekt a szervezők szerint gördülékenyen halad. /Kiss Edit: A gyakorlatiasságra fektetik a hangsúlyt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 17./

A Magyar Olajipari Múzeum meghív minden érdeklődőt Papp Simon geológus egész alakos bronzszobrának ünnepélyes elhelyezésére Kapnikbányára, június 26-ára. A szobor Krupiczer Antal szobrászművész alkotása. /Szoboravatás Kapnikbányán. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 17./

Újabb dráguláshullám következik július 1-jén amikor a villany, gáz, hőenergia árát megemelik. A következő hónaptól a gázért 10 százalékkal, a meleg víz és a fűtéshez használt hőenergiáért 8–9 százalékkal, a villanyért öt százalékkal kell többet fizetni. /Újabb merénylet a zsebünk ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

Mádl Ferenc reméli, Románia reménybeli uniós tagsága lehetővé teszi, hogy a Partium ismét kialakítsa valaha jól működő kapcsolatrendszerét, hangsúlyozta a köztársasági elnök Partium, az európai régió című konferencián Debrecenben, június 17-én. Mádl Ferenc szerint a Partium újjászületése a térség integrációját is szolgálja. A tanácskozáson Tőkés László református püspök a Partium újjászületéséről szólva hangoztatta: egy nagy múltú történelmi-kulturális régió újraegyesítése zajlik gazdasági, egyházi, kulturális téren egyaránt. Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a „december 5-i visszás népszavazásra” utalva, arra válaszként értékelte, hogy a debreceni tanácskozáson együtt vannak az itthoni és a határon túli magyarok. Emlékeztetett a zsinat legutóbbi döntésére, amely egyetemes egységnek tekinti a magyar református közösségeket, és a legfontosabb célnak a magyar református integráció teljes megvalósítását nevezte. A köztársasági elnök Debrecenből továbbutazott a Partiumba; június 17-én és 18-án Szatmár, Szilágy és Bihar megye vendége. /Partium, az európai régió. Romániai látogatáson Mádl Ferenc. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

A romániai kisebbségi törvénytervezetről, az észak-erdélyi autópályáról, a fejlesztési régiókról és az autonómiakérdésről egyaránt tájékozódott szerdán és csütörtökön Bukarestben Szászfalvi László vezetésével az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának küldöttsége. A fideszes delegációvezető mellett Németh Erika (MSZP), Donáth László (MSZP), Schmidt Ferenc (Fidesz) és Fodor Gábor (SZDSZ) vesz részt a látogatáson. A képviselők találkoztak az RMDSZ szenátusi csoportjának tagjaival, így Frunda Györggyel, a szenátus emberi jogok, felekezetek és kisebbségek bizottságának elnökével, George Sabin Cutassal, a szenátus alelnökével, Lucian Augustin Bolcassal, a parlamenti román-magyar baráti csoport elnökével, Nicolae Paun képviselővel, az emberi jogok, felekezetek és a nemzeti kisebbségek bizottságának elnökével. Közös asztalhoz ültek Eckstein-Kovács Péterrel, a szenátus jogi, fegyelmi és mentelmi jogi bizottságának elnökével, Renate Weber elnöki tanácsossal, Kibédi Katalinnal, az igazságügyi minisztérium államtitkárával, Markó Attila államtitkárral, az etnikumközi kapcsolatok főosztályának vezetőjével, valamint Niculescu Tónival, a külügyminisztérium reformokért és intézményközi együttműködésért felelős államtitkárával. Szászfalvi László elmondta: a román vendéglátók egyebek közt tájékoztatták őket a parlament elé terjesztett kisebbségi törvény tervezetéről. A magyar honatyák szorgalmazták, hogy folytatódjék a tervezett észak-erdélyi autópálya építés, mert az Szászfalvi fontosnak nevezte az autonómia megteremtését. /Magyarországi honatyák Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Szászrégenben a tavalyi helyhatósági választáson valóságos „politikai csoda” történt, a 29 százaléknyi magyar lakossággal rendelkező, Maros megyei városkának Nagy András személyében magyar polgármestere lett. A napokban elkezdődött az az akció ellene. A rendkívüli tanácsülésen a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Egységpárt, a Nagy-Románia Párt és az Új Generáció Párt önkormányzati képviselői bojkottálták a közgyűlést. Az Új Generáció Pártja Maros Megyei szervezetének elnöke, Doru Borsan nemrég azt kezdeményezte, hogy Szászrégenben tartsanak népszavazást, mert aberrációnak tartja, hogy egy román többségű településnek magyar nemzetiségű polgármestere legyen. /(Máthé Éva): Botrány Szászrégenben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

Kiss Jenő a Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója elmondta, hogy a megyei könyvtárak nem szólhatnak bele a települési könyvtárak működésébe, csupán tanácsadó szereppel bírnak. Falun néhol könyvtáros sincs, másutt csak félnormás. Háromszéken a legkirívóbb példa Nagyborosnyó, ahol immár másfél évtizede nincs könyvtáros. A múlt esztendő végén módosított könyvtári törvény kétszeresére emelte az évente beszerzendő új könyvek számát, most ezer lakosonként félszázzal kellene bővülniük az állományoknak. A beszerzést pedig az önkormányzatoknak kell finanszírozniuk. Kevés község áldoz a könyvvásárra. A könyvtárak gyarapításának más útjai is léteznek, a megyei könyvtár például tavaly 1700 új kötetet vásárolt, de emellé még összeszedett Magyarországról közel kétszer ennyit, s egyféle mecenatúra is működik: a jászvárosi Polirom Kiadó például 1500 saját kiadású új könyvet adott a könyvtárnak. Az erdélyi magyar kiadók nemigen tesznek hasonló felajánlásokat. Újabban, mióta báziskönyvtárrá léptették elő, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kötelezi az általa támogatott könyvekből példányok leadását a Kovászna megyei könyvtárnak is. – Sepsiszentgyörgyön az 1990 előtti időkhöz képest nem csökkent a könyvesboltok száma. /Váry O. Péter: Él még a Gutenberg-galaxis. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Június 17-én több ezren gyűltek össze a szőkefalvi római katolikus templom udvarán, hogy Rózsikával, a világtalan látnokkal együtt újra a csodát lássák, hallják. Az ország minden tájáról magyarok és románok, római katolikusok, görög katolikusok, ortodoxok és reformátusok is elzarándokoltak Szőkefalvára. A szentmisén 75 pap vett részt. A celebrálás magyarul és románul folyt. Szűz Mária az egyszerű világi asszonynak 10 év alatt 27-szer jelent meg. Akik korábban jártak itt elmondták, más alkalmakkor napcsodát is láttak. Az imádság alatt Rózsika fényt látott, s jelezte, ismét kapcsolatba került Szűz Máriával, aki ezúttal szép magyar beszéddel szólt hozzá. A dialógusban a látnok arra kérte a Szűzanyát, hogy óvja meg népét, s fájdalmában, bánatában ne hagyja el őket. – Ez a hely zarándokhely marad s minden év júniusában kegyelem árad majd azokra, akik velünk lehetnek – mondta Rozália, aki ezzel jelezte, hogy többet nem lesz jelenés. Az események emlékére várhatóan Szőkefalva is a Mária-jelenések kegyhelyei közé kerülhet. Csató Béla római katolikus esperes elmondta: a jelenésekről a megyéspüspök jelentést tesz a Vatikánnak, ahol évtizedekig is eltarthat a csodatevés kivizsgálása. Ezzel az üggyel a jelenlegi XVI. Benedek pápa, Joseph Ratzinger bíborosként is foglalkozott, aki még akkor megígérte, Szőkefalvára látogat. A 2005-ös utolsó jelenés, – amelynek üzenetét az esperes úgy fogalmazta meg, ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását – a közös Miatyánk elhangzásával zárult. /Vajda György: Az utolsó Mária-jelenés Szőkefalván. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./

A közel száz régi székelyföldi kályhacsempe-rekonstrukciót és a magyarság díszítőmotívumaiból ízelítőt adó tárlat június 16-án nyílt meg Kézdivásárhelyen. a Céhtörténeti Múzeumban. A kiállító László Károly kézdivásárhelyi geológus mérnök, amatőr keramikus. A tárlat anyagát Róth András Lajos székelyudvarhelyi muzeológus, könyvtáros és Vetró B. András szobrász méltatta. /Iochom István: Agyagba zárt hagyaték. Tárlatmegnyitó Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./

Dr. Boros Béla címzetes érsek halálának második évfordulóján, június 11-én, Temesváron a székesegyházban megemlékező szentmisét celebrált Roos Márton megyéspüspök. Dr. Boros Béla érsek /Erdőhegy, 1908. szept. 20. – Temesvár, 2003. jún. 6./ filozófiai és teológiai tanulmányait a római Gergely Egyetemen végezte. A temesvári papneveldében volt a bölcsészet és dogmatika tanára, végül az intézet rektora. 1948 novemberében címzetes püspökké nevezték ki, majd ugyanazon év december 12-én, a bukaresti apostoli nunciatúra kápolnájában titokban püspökké szentelték. Kirakatper során a katonai bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte, amelyből több mint 13 évet börtönben töltött. 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki. /(Sipos Enikő): Rekviem a temesvári székesegyházban. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 19./

Június 18-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) megvonta a szövetség féléves kormányzati részvételének mérlegét, módosította az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) szervezési és működési szabályzatát, meghallgatta az RMDSZ ügyvezető elnöksége vezetőinek a beszámolóit, és megszavazta az új Nemzeti Szabadelvű Kör platformként történő elismerését. Markó Béla kijelentette: az RMDSZ felelősséget akart, s kapott is akkorát, amekkorát csak magyar politikus térségünkben magára vállalhat. Ma már azt kell megvizsgálni, hogy mit tesznek a pozíciókat betöltő tisztségviselők. Markó kifejtette: a kormány felelősséget vállalt a parlament előtt azért a törvénycsomagért, amely gyakorlatilag mindent visszajuttat a volt tulajdonosoknak. Markó „fontos változás” eszközének nevezte a kormány által elfogadott kisebbségi törvényt. – Ez a törvénytervezet megteremti a kulturális autonómia eszközeit a magyar közösség számára. Azt mondják egyesek, kis lépés lesz ez. Markó ezt cáfolta. Értetlenül figyeli, hogy „a Nagy-Románia Párttal összhangban akad néhány magyarunk is, aki végveszélyt kiált a kisebbségi törvény kapcsán”. – Nem akarna vajon harcos püspökünk beleszólni iskoláink sorsába? Dehogynem! Hiszen most is mindenbe beleszól! Markó leszögezte, hogy ne tévesszék meg az erdélyi magyar közösséget akkor, amikor végre elérhető közelbe került az autonómia egyik formája. Markó bírált: az RMDSZ tisztségviselőinek mindeddig nem sikerült Erdélyért, az erdélyi magyarságért eleget tenniük. Bírálta a koalíciós partnereket, akik vitatják az észak-erdélyi autópályát, és Erdélyt háttérbe szorítják. – Gyergyószentmiklós fűtés nélkül, Székelyföld utak nélkül, Erdély autópálya nélkül: egyelőre ez az ideiglenes mérleg – figyelmeztetett. Markó újból hangsúlyozta az erdélyi magyarság politikai egységének fontosságát. Az elnöki tájékoztatót követően a szövetség miniszterei és államtitkárai vonták meg féléves működésük mérlegét. Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter beszámolt arról, hogy sikerült feltérképezni a kommunikáció szempontjából hátrányos helyzetű erdélyi településeket, s ezeket megpróbálják a fejlesztési tervekbe iktatni. Idén 200 teleházat indítanak el, 300 településre jut majd el az elektronikus hálózat. Winkler Gyula gazdasági miniszter elpanaszolta, hogy nem sikerült magyar szakértői gárdát kialakítania tárcájánál. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) platform az SZKT-n terjesztett levélben kérte fel Markó Bélát és Tőkés László püspököt, hogy „közös gondjaink egyeztetése végett” Székelyudvarhelyen, az EMK székhelyén találkozzanak. Az RMDSZ elnöke nem zárkózott el a püspökkel való találkozás gondolatától, de a meghívást elutasította. /T. Sz. Z.: Marosvásárhelyen ülésezett az RMDSZ kisparlamentje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Kónya Hamar Sándor arra intette a kormányzati szerepet vállaló politikusokat, nem szabad túlságosan a román belpolitika részévé válniuk azon az áron, hogy lemondanak a magyar érdekekről. Kerekes Károly pedig felhívta a figyelmet, az RMDSZ 1996–2000 között kormányon volt, az elmúlt négy évben pedig támogatta az SZDP-s kabinetet, Erdély háttérbe szorításáért önmagát is okolhatja. /Farkas Réka: Egység, integráció, autonómia? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

Sepsiszentgyörgyön elmaradt az Magyar Polgári Szövetség által június 17-re tervezett párbeszéd a megye és a város vezetőivel, a parlamenti képviselettel. A helyi rádióban Albert Álmos úgy nyilatkozott, hogy ,,dilettánsok” meghívását nem fogadja el. A vita vezetésére vállalkozó Fazakas Tibor szerint a választott tisztségviselők elmaradása egy ilyen rendezvényről nehezen elfogadható. Mindössze ketten, a prefektus és Puskás Bálint szenátor mentette ki magát egyéb elfoglaltságára hivatkozva, a meghívást egyedül Kelemen Tibor munkaügyi igazgató fogadta el. Ő beszámolt az átlagbérek alacsony voltáról, arról, hogy sokan már munkanélküli-segélyt sem kapnak, s hogy Brassó leküzdhetetlen vonzerőt gyakorol a jobban felkészült, igényesebb munkaerőre. A hiányzóknak Fazakas Tibor csak kérdéseit tudta feltenni. Íme egypár: Miért nem érkezett semmi válasz a márciusi autós tüntetők beadványára? A munkanélküliség aggasztó méreteit hogyan próbálják meg csökkenteni? A fórum résztvevői végül Háromszék ,,járhatatlan útjai állapotának őrzésében tanúsított példás következetességéért, a nagyfokú tétlenségért, kártékony igény­telenségért és hozzá nem értésért, a kitartó ígérgetésért” Gödör-díjban részesítették Borbély László minisztert, Demeter János tanácselnököt és Albert Álmos pol­gármestert. /(b. kovács: Gödör-díj a miniszternek, a tanácselnöknek és a polgármesternek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./