Az április végén tartott Temes megyei RMDSZ-választásokon nagy botrányt kavart Valdman Kinga ifjúsági alelnökké választása. Somogyi Attila, a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) elnökének kezdeményezésére a múlt héten összegyűltek a megyei szervezetek képviselői, hogy megvitassák a kialakult helyzetet, mert a Temes megyei RMDSZ-ben eddig soha sem volt ifjúsági alelnök. A kerekasztal-beszélgetésen leszögezték: a kinevezéssel kapcsolatban az RMDSZ-nek kötelessége lett volna konzultálnia az ifjúsági szervezettekkel, Halász Ferenc Temes megyei elnök ezt nem tette meg. Végül Valdman Kinga kijelentette, hogy a jövőben bármilyen rendezvényen a Temes megyei ifjúsági szervezetek álláspontját fogja képviselni. /László Árpád: Támogatást nyert Valdman Kinga. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 18./

A tavaly megjelent törvény értelmében a szociális intézetek (országos viszonylatban több mint 150) ez év január elsejétől elvesztették jogi személyiségüket. Ugyanakkor megyei vezérigazgatóságok alakultak, amelyek a fogyatékkal élő felnőtteket, és a gyermekeket gondozó intézeteket irányítják. Ez gyakorlati és politikai vonatkozásban határozott visszalépés. Ez a törvény ellentmond a decentralizációt szorgalmazó törvény előírásainak. Az intézetek nem rendelkeznek többé bankszámlával, a gondozottaknak szükséges élelmiszer, ruházat, lábbeli, gyógyszer stb. kifizetése Maros megyében például a marosvásárhelyi vezérigazgatóság hatáskörébe tartozik. Tekintettel arra, hogy az otthonok a megye különböző területein működnek, a számlák kiegyenlítése állandó magyarázkodást és több száz kilométeres utat jelent. Az elmúlt évtizedben hasznos szakmai kapcsolatot alakítottak ki svájci, angol, holland, norvég, német és francia nemkormányzati szervezetekkel, amelyek sokszor nagylelkű anyagi segítséget nyújtottak az otthonok fejlesztésére. Tekintettel arra, hogy bankszámlák megszűntek az adományok fogadása intézeti szinten lehetetlenné vált. A felmerült nehézségekre felhívták a figyelmet, a megyei tanács átiratban kérte a kormánytól a helyzet normalizálását. A válasz visszautasító volt. /Dr. Pokorny László, a marosvécsi Neuropszichiátrai Rehabilitációs Központ igazgatója, megyei tanácsos: Centralizált decentralizáció. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

A Bethlen Napokon apadó diáklétszámmal, egyre gyatrább anyagi körülmények között (a kollégium épületei siralmasak) a tanárok, tanítók most is kitettek magukért. Egyre gyakrabban hangzanak el aggódó hangok Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban, mert a Déván anyaországi támogatással épülő korszerű iskolaközpont méginkább megapasztja a nagyenyedi diákok számát. A beígért anyaországi, bukaresti támogatások csak ígéretek maradtak, miközben a kollégium régi-új tulajdonosa, az Erdélyi Református Egyházkerület egymagában nem tud segíteni. /(Ferencz L. Imre): Napok, remények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./

Felháborodottan számolt be a történtekről Ilyés András, a zetelaki dr. P. Boros Fortunát iskola igazgatója és tornatanára, Tamás Zoltán. Az iskola lány kézilabda-csapata Hargita megye színeit képviselve a falusi középiskolák országos bajnokságának döntőjére volt hivatalos a Targoviste közelében található Nucetbe. Ellenőrizték irataikat, az egyik fényképről hiányzott a pecsét. Még aznap éjszaka a helyére került a pecsét. A zetelaki lányok mindhárom mérkőzésüket megnyerték, bekerültek a döntőbe. Az összecsapásra mégsem került sor, mert valaki óvott. A zsűri, amely korábban mindent rendben talált, ismét összeült, majd kizárta a sikeres zetelaki csapatot azzal, hogy az egészségügyi igazoláson az orvos, aki pecsétjével, kézjegyével ellátta azt, mi több feltüntette azt is, hogy az meddig érvényes, nem írta oda külön is: alkalmas a sportolásra. A Dambovita megyei tanfelügyelő megengedhetetlenül ellenségesen és rosszakaratúan viselkedett a lányokkal szemben. /Gyarmath János: Zetelaka szúrta volna a szemét? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./

A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ kétévenként díjazza a műemlékvédelmet és ápolást. A díjazásra három kategóriában kerül sor. A műemlékek helyreállításáért a Kós Károly-, felméréséért, számbavételéért, ismertetéséért a Debreczeni László-, művészi megörökítéséért pedig a Veress Ferenc-díjban részesülhetnek az arra érdemes művészek és kutatók. Idén a társaság által meghirdetett „Épített örökségünk művészi megközelítésben” című nemzetközi fotóművészeti pályázat első helyezettje, Zepeczáner Jenő székelyudvarhelyi történész. Műemlék-felmérő tevékenységéért a nagyváradi Dukrét Géza Debreczeni László-díjat kapott. Kós Károly-díjban az aradi Szabadság-szobor restaurátorai, Kolozsi Tibor, Kocsis Rudolf, Pokorny Attila, Szilágyi László és ifj. Starmüller Géza részesültek. /Murádin Jenő: A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság díjazottjai. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./ Dukrét Géza 1942-ben Nagyváradon született és átmeneti kitérőkkel ma is ott él. 1965-ben szerzett tanári diplomát a Babes–Bolyai Tudományegyetem földrajz–biológia szakán. 1993-ban megszervezte a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottságot, majd megalapította a Partium című honismereti lapot. A Partiumi füzetek című helytörténeti könyvsorozatot is ő indította, s szerkeszti azóta is. Már a 35. kötetnél tart, mely az Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében címet viseli, és a napokban jelent meg. Eddig 12 ifjúsági honismereti tábort szervezett, valamint 13 emléktábla elkészíttetése és felavatása körül bábáskodott. Dukrét Géza az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos alelnöke is volt, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság, az Erdélyi Múzeum-Egyesület valamint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Műemléki Bizottságának tagja, tisztségviselője. Évente megszervezi a Partiumi Honismereti Találkozót Nagyváradon és a háromnapos vándor honismereti konferenciát. Dukrét Géza az erdélyi műemlékvédelem egyik alapembere. /Starmüller Géza: Dukrét Géza. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Füzesi Magda beregszászi költő a csíksomlyói búcsú alkalmával nemcsak Csíkszeredában dedikált a könyvfesztivál alkalmával, de fölkereste régi barátait, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Irodalmi Kör tagjait is. Beszélt a kárpátaljai magyar sorsról, a 150 000 nyilvántartott magyar lélek életéről. Bemutatta az ottani magyar irodalom jelesebb képviselőit is. A nyolckötetes költő, számos gyűjteményes kiadvány szereplője, esetenként szerkesztője, végül a Pallas–Akadémia Könyvkiadónál 2003-ban megjelent Ketten a kabátban című gyermekverskötetét dedikálta. /Bajna György: Vendég Beregszászból. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18./ Füzesi Magda, a Beregi Hírlap nyugalmazott főszerkesztője a találkozón ismertette a kárpátaljai magyar irodalom helyzetét, majd kitért a Pánsíp és Hatodik Síp folyóiratok szerepére. Ma Kárpátaljának 10 magyar írószövetségi tagja van, ebből 3 József Attila-díjas. Kárpátalján összesen 96 magyar iskola működik, három református, egy római katolikus és egy görög katolikus magyar tannyelvű gimnázium is, amelynek végzettjei 90 %-ban tovább tanulnak. A magyar tannyelvű iskolákban hátrány a nem megfelelő tankönyv, s az, hogy az ukrán ajkú tanár gyakran nem tud magyarul, ezért jó lenne, ha a Beregszászon 8 éve működő tanárképző főiskolán magyar gyermekeknek ukrán nyelvet tanító tanárokat is kiképeznének. A mai felnőtt generáció még orosz nyelvet tanult az iskolában, nem ukránt, és ma is ezzel a nyelvtudással kényszerül boldogulni Ukrajnában. Az életszínvonal a romániainál alacsonyabb, az átlagfizetés 300 hrivnya, ami 12 000 forintnak felel meg, 26 ezer fő a munkanélküliek száma. Sokan vállalnak vendégmunkát Magyarországon, és számosan munkavállalási engedély nélkül. Azok a fiatalok, akik Magyarországon tanulnak és szereznek főiskolai vagy egyetemi diplomát, ritkán térnek vissza szülőföldjükre, részben azért, mert diplomájukat ott nem ismerik el. A kis fizetések mellett a kárpátaljaiak megélhetési forrása a háztáji kisgazdaság. A nehéz sorban élő kárpátaljai magyarság gondjait tetézi a vízumkényszer, amely elszakítja őket a többi magyar nyelvterülettől. /Gál Éva Emese: Füzesi Magda a kárpátaljai magyarságról hozott hírt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

Az összesítés szerint az árvíz Romániában 400 millió euró értékű kárt okozott. A megáradt folyók és patakok, valamint a földcsuszamlások 5500 házat rongáltak meg, amelyekből 880 teljesen tönkrement. A víz a szántóföldeket sem kímélte, 160 ezer hektár területet károsított meg. A belügyminisztérium adatai szerint 28 megye közel 400 települését érintették a természeti csapások. A megrongált épületek listáján található 26 iskola, 16 óvoda és templom, valamint három kórház. A megrongált országutak hossza eléri az 1400 kilométert, majdnem három kilométeres távolságon a sínek is megrongálódtak, és 282 híd is használhatatlanná vált. Az elöntött szántóföldek fele, 81 ezer hektár volt már megművelve, a kár ez esetben közel 3 ezer milliárd lej. A katasztrófa-felmérés azonban nem ért véget, hiszen a hatóságok figyelmeztetettek, a pusztítás végső adatait csak a vizek visszahúzódása után állapíthatják meg. Borbély László, a középítkezésekért és infrastrukturális ügyekért felelős megbízott romániai miniszter elmondta, hogy a román kormány különalapjából 20 millió eurót, a minisztérium különalapjából pedig további 4,2 millió eurót kapott a román Országos Lakásügynökség. Az összesen 24,2 millió eurót az áradás által tönkrement házak újjáépítésére, illetve rendbe hozására fordítják Temes és Krassó-Szörény megyékben. Temes megyében körülbelül 1070, Krassó-Szörényben pedig 33 ház vár újjáépítésre. A legtragikusabb a helyzet Újvár és Fény községekben, az előbbiben 403, az utóbbiban 221 ház gyakorlatilag teljesen összedőlt. /Elkészült az árvízkár mérlege. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

A magyar állampolgárságról, illetve a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények módosításáról való szavazásra az Országgyűlésben várhatóan jövő héten kerül sor. A parlament legutóbbi vitáján Avarkeszi Dezső (MSZP), a javaslat egyik kidolgozója és Juhász Gábor, a Belügyminisztérium politikai államtitkára hangsúlyozta, hogy a javaslat célja a szülőföldön boldogulás segítése a határon túli magyarság számára, illetve rövidebb honosítási, állampolgársági eljárás közülük azoknak, akik úgy döntenek, hogy Magyarországon kívánnak élni. Lezsák Sándor független képviselő azzal érvelt, hogy mindenkinek joga van a magyar állampolgárság visszavételére, akit 1948 és 1990 között önkényesen fosztottak meg attól. Erre nagy az igény a nyugat-európai és a tengerentúli magyarság körében is – mondta. A szintén független Körömi Attila azt szorgalmazta, hogy mindenki kapja vissza magyar állampolgárságát, akinek a felmenője magyar állampolgár volt. Körömi Attila a kormányt vádolta, hogy azzal riogatta a választókat, százezres nagyságrendben költöznek át Magyarországra a Kárpát-medence területeiről, holott szerinte a szülőföldön boldogulást éppen a kettős állampolgárság segítené. /Jövő héten szavaz az Országgyűlés a könnyített honosításról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Okkal sérti az anyaországi és a határon túli magyarok érzékenységét, hogy Benes- szobrot avattak Prágában, mivel Csehország a mai napig nem határolódott el a kollektív bűnösség elvétől – mondta László Boglár magyar kormányszóvivő május 17-én tartott sajtótájékoztatóján. Kifejtette: „a kormány leszögezi, hogy a II. világháborút követő, a kollektív bűnösségre épülő logikából fakadó történések felidézése érthető módon vált ki sérelmeket és érzékenységet akár idehaza, akár a határon túli magyarok körében”. Elvárható Csehországtól, hogy a kollektív bűnösség fogalmának elvétől elhatárolódjon. Eduard Benes, dekrétumai alapján a csehszlovákiai németeket és a magyarokat kollektív háborús bűnösnek nyilvánították, megfosztották vagyonuktól és állampolgárságuktól. Hárommillió szudétanémetet kitelepítettek az országból. /Elvetendő a kollektív bűnösség fogalma. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

Csíkszeredán május 13-án rendezték meg Székelyföld – jövőképünk Európa küszöbén című konferenciát. Cseke Gábor szerint a rendezvény választ adott arra a közvélekedésre, hogy Székelyföldnek még az ország EU-csatlakozása előtt meg kell adni az autonómiát, a cikkíró hozzátette, hogy mihez kezd majd vele az itt élő pár százezer ember, az majd a jövő zenéje. Az autonómiához a térségnek „ki kell találnia” önmagát, föl kell vázolnia azt a jövőmodellt”, szögezte le előadásában Tamás Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója. Amíg erre nincs programszerű, működőképes válasz, addig a Székelyföld önálló politizálása, autonómia-törekvése merő illúzió és demagógia. A Székelyföld 2000 munkacsoport általa kezdeményezett három Székelyföld konferencia (2000, 2001, 2002) anyagai, a Sapientia – EMTE szakembereinek bekapcsolása olyan alapot jelentenek, amire építeni lehet. Gagyi József A krízis éve 1949 (Múltunk Könyvek, Pro-Print, Csíkszereda, 2004) című könyvében azokat a nyomokat kereste, hogy Székelyföld, az erdélyi magyarság tömbben élő csoportja miként veszítette el önrendelkezésének utolsó foszlányait, a diktatúra kényszerének engedve. A szerzőt másik tanulmányában /Határ, amely összeköt, Regio (Budapest), 2003/3./ a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) létrejöttét követő propaganda, illetve közvélekedést vizsgálta. A MAT létrehozását mindkét oldalon indulatosan félreértették. A magyarok úgy érezték, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek. Cseke szerint a MAT története azt mutatja, hogy erővel a jogrend sohasem oldja meg a kisebbségi önállóság, az önigazgatás kérdését. A 85. évében levő dr. Molnár Jenő professzor Táj és társadalom című szöveggyűjteménye erősíti a székelyföldi helyzetfelismerést. Székelyföld autonómiájához önálló intézményekre és gazdasági önállóságra van szükség. Jelentős még a tatabányai Limes negyedéves tudományos szemle 2004-es két székelyföldi száma a sokszempontú régiómegközelítés miatt. A székelyudvarhelyi Geréb László tanulmánya (A Székelyföld a román gazdasági-statisztikai térben) 1999–2000-es adatok alapján hasonlította a székely régiót az általános romániai helyzethez. A népszaporulat szempontjából a régió nem áll a legrosszabb helyen, a foglalkoztatottság tekintetében szintén nincs rossz helyzetben. A május 13-án tartott konferencián Z. Karvalics László kutató Információs társadalom a Székelyföldön? Című előadásában kifejtette, hogy a hálószerű kommunikáció, a gyors összekapcsoltság szinte minden esetben látványosan javít a demokratizmus minőségén. A tatabányai folyóiratban, a Limesben a székelyudvarhelyi Ilyés Ferenc Rövid helyzetkép a Székelyföld gazdaságáról címmel megállapította, hogy a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozottnak mondható, azonban a közlekedési utak szempontjából periférikus helyzet hátrányosan érinti a vidéket mind a beruházási kedvet, mind a kereskedelmet illetően. Kassay János csíkszeredai geográfus tanulmánya (Városok és településhálózat a mai Székelyföldön) szerint a régió nem homogén, s mind környezeti, mind történelmi-kulturális szempontból több térségre, számos élő tájegységre és kistájra darabolódik. Székelyföld jelenleg közigazgatásilag három részre van szakítva, ugyanakkor feloldódik egy határain jóval túlmutató, hivatalosan megállapított fejlesztési régióban, amely hat erdélyi megyét egyesít (Központ-régió), s amelyben a székelyföldi sajátos érdekek alárendelődnek. Az 50 várost, 335 községet és 1828 falut magában foglaló, 2,6 millió lakost számláló (ennek 64,4 %-a román, 30,7 %-a magyar, 1,3 %-a német és 3,3 %-a cigány az 1992-es adatok alapján), Erdély több mint egyharmadát kitevő régióban a székely vidéknek, főként Brassó és Szeben megyék mellett másodhegedűs szereppel kell beérnie. Székelyföldnek nincs egy klasszikus értelemben vett vonzásközpontja. Marosvásárhely rendelkezik ugyan a regionális központra jellemző funkciókkal, ugyanakkor a legerőteljesebb hatást inkább csak saját megyéjére fejti ki. Székelyföldre irányuló vonzáspászmája megütközik a Brassó által kifejtett befolyással. A székelyföldi autonómiatörekvésekben akkor ígérkezik majd előbbre lépés, amikor különleges régiófejlesztési projektek valósulnak meg. A Limesben olvasható továbbá Bíró Béla politológus tanulmánya (Az autonómia esélyei), példaanyagában idejétmúlt. Bíró szerint az elhíresült Gross-féle jelentés kimondja ugyan, hogy a kisebbségek autonómia-törekvések jogosak, de azt is leszögezi, hogy ez csak a többség egyetértésével érvényesítő. Autonómiáról csak valódi demokratikus viszonyok között lehet szó. /Cseke Gábor: Kitalálni önmagunkat, avagy az autonómia csapdái (1.). = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 18., (2.) máj. 19./

A Pro Európa Liga emberjogi szervezet marosvásárhelyi igazgatója, Haller István, valamint a februártól működő temesvári iroda vezetője, Tóth Erika jogász Temesváron tanácskoztak a helyi hatóságok és civil szervezetek képviselőivel az etnikai és faji megkülönböztetés eseteiről és jogorvoslásáról. Haller István elmondta, hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a hatóságok nem ellenségként kezelték a liga munkatársait, s megértették, hogy a törvények betartása az ő érdekük is. Eddigi “ügyfeleik” leggyakrabban rendőri brutalitásra, etnikai diszkriminációra, az igazságszolgáltatás elfogultságára tettek panaszt. Merjünk élni jogainkkal – szól a tanácskozás üzenete mindenkihez. /Szekernyés Irén: Merjünk élni jogainkkal. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

József Attila születésének centenáriuma alkalmat adott a Sebes-Körös menti szórványban élő magyaroknak is anyanyelvápolásra. A réviek vállalták fel az első József Attila-szavalóverseny megszervezését, melyen 63 tanuló vett részt. Ezen a vidéken tucatnyi településen alig ötezer magyar él: Réven 800-an, Élesden talán ezren, Telegd és Örvénd 700-800 fős magyar közösségével erőteljesnek számít, de a legtöbb kisfalu lakossága apadóban van. Pusztaújlakon félezren lehetnek, Pósalakán 200-300-an, Magyarkakucson talán még ennyien sem, Mezőtelken és Feketeerdő 300-400-an, a többi faluban elenyésző számban élnek magyarok, erőteljes az elvándorlás, kevés a gyermek, veszélyben az iskolák. Rév magyarsága évente több helytörténeti eseményre is vendégül látja a szomszédságot, tevékeny a Pro Rév Egyesület /elnöke Hasas János/. /Lakatos Balla Tünde: Sebes-Körös menti magyaroknál. Igazgyöngyök a legapróbb falvakban is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./

Évek óta nem tudtak megfelelő helyet találni a pankotai magyar óvodának. Böde Ágnes óvónő elmondta, a tizenhárom gyerekből álló magyar csoport (alig néhányan tudnak magyarul, vegyes házasságból származnak) egy bérházban működik. Most megígérték: őszre biztosítanak helyet a román óvoda épületében, ahol lenne egy nagyobb, évek óta lomtárnak használt helyiség. Ez a szoba azonban rozoga állapota miatt nem alkalmas a gyermekek befogadására. Matekovits Mihály Arad megyei helyettes főtanfelügyelő is megerősítette, találnak helyet, még akkor is, ha ezzel feladják függetlenségüket. Frayna Edit nyugdíjas tanítónő a pankotai iskola magyar nyelvű I–IV. tagozatán összesen hét diákra felügyel, Pankotán jelenleg csak hét elemistát tanítanak magyarul. Rajtuk kívül tizenheten (V–X. osztályosok) járnak a katolikus plébánián fakultatív magyar órára. A Pankotán élő mintegy 650 magyarból alig tudnak összeszedni 5-6 gyereket az I–IV. osztályba” – jelezte Frayna tanítónő. /Sólya Emília: A románok mellett kapnának helyet. Ígéret új otthonra a pankotai magyar óvodának. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

A Romániából nyugatra emigrált, bécsi lakhelyű Antal házaspár a magyarság és Isten szolgálatát tekintik elsődleges feladatuknak. Istenes és világi énekek, versek, balladák és történelmi dokumentumok szövegeinek előadásával járják a magyarlakta településeket. Legutóbb Boldogfalván és Székelyudvarhelyen jártak. Antal Imre elmondta, hogy Ausztriában sok római katolikus egyházi ünnepet állami ünneppé nyilvánítottak, és ilyenkor elutaznak előadásokat tartani. Megjelent CD-re rögzített adventi, karácsonyi koncertjük Istengyermek címmel. Ősinek mondható karácsonyi dalokat énekeltek citera, mandolin, furulya, tekerőlant, néhol pedig orgona kíséretével. Kezdetben Szépfalusy Istvánnal indultak el, aki 2000-ig a Bornemissza Irodalmi Társaságnak, valamint az ausztriai magyar lelkigondozó szolgálatnak az ügyvivője volt. Erdélyben 1995-ben hangzott el először előadásuk. Szeretnének Erdély minden templomában legalább egyszer énekelni. /Bágyi Bencze Jakab: A magyarság és Isten szolgálatában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./

Konszenzussal fogadta el a kormány a kisebbségi törvénytervezetet május 19-i ülésén. A tervezet szerint a kisebbségi közösségek választott tanácsai beleszólhatnak minden olyan kérdésbe, amely az anyanyelvű oktatási vagy művelődési intézményekre vonatkozik, és nélkülük nem lehet ezekről dönteni. A törvény szabályozza a Romániában élő nemzeti kisebbségek jogállását, a kisebbségi szervezetek státusát, és egyúttal megteremti a kulturális autonómia kereteit. Az RMDSZ közleménye szerint a törvény elfogadása fontos lépés lesz az európai kisebbségjogi normák romániai alkalmazásában A tervezet vitáját sürgősségi eljárással hamarosan megkezdi a parlament. A tervezet tiltja, hogy adminisztratív úton közvetlenül vagy közvetetten módosítsák egy vidék lakosságának etnikai összetételét. A törvény szerint a kisebbségek minden tantárgyat tanulhatnak anyanyelvükön, kivéve a román nyelvet. A jogszabály-tervezet arra is kötelezi az iskolákat, hogy azokban az intézményekben, ahol magyar tagozatok működnek, legyenek magyar nemzetiségű igazgatók vagy aligazgatók. Iskolák és osztályok megszüntetésekor vagy összevonásakor a hatóságoknak konzultálniuk kell az érintett kisebbség képviselőivel, az autonómiatanácsok beleegyezése nélkül ilyen vonatkozású döntést nem fogadhatnak el a hatóságok. A kisebbségek megyei szintű autonómiatanácsokat is létrehozhatnak. A közszolgálati rádió és tévé kisebbségi szerkesztőségeinek kinevezése is csak az autonómiatanácsok jóváhagyásával történhet. Az autonómiatanácsok legkevesebb hét tagból, és legtöbb 91 személyből állhatnak. Az 5 ezernél kevesebb személyből álló nemzeti kisebbségnek hét tagú tanácsa, az 1 milliót meghaladó, mint például a magyar kisebbség esetében 91 személy alkotja majd a testületet. A tanács tagjai négy éves mandátummal rendelkeznek. /Borbély Tamás: Elfogadta a kormány a kisebbségi törvénytervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Az RMDSZ „véres csatát” vív a bukaresti kormánypartnereivel, hogy elfogadtassa a kisebbségi törvénytervezet azon előírásait, amely a román központosított politikai gyakorlattól merően elütő logikát igyekszik becsempészni a jogrendszerbe. A tervezet RMDSZ által elképzelt formája ugyanis a tervezett autonómia tanácsoknak kvázi döntési jogkört biztosít, a hatóságoknak ki kell kérniük a tanácsok véleményét. Ez jó garancia lehet arra, hogy a kisebbségek testületei megkerülhetetlen tényezőkké váljanak az őket megillető kérdésekben. Ezzel párhuzamosan a Székely Nemzeti Tanács vezetői úgy döntöttek, hogy ismét a parlament elé terjesztik Székelyföld autonómiájáról szóló statútumot. Borbély Tamás, a lap munkatársa szerint naivságról tesz tanúbizonyságot Ferencz Csaba, SZNT-alelnök azon megállapítása, miszerint a testület vezetői nem mehetnek a kormánnyal tárgyalni, és egyezkedni az autonómiatervezet tartalmát illetően, mivel a nemzeti tanács közképviseleti testület, ezért nekik, vezetőknek nem lehet joguk módosítani az SZNT által elfogadott dokumentumot. Az erdélyi magyarságnak nem szabad hermetikusan elzárkóznia az őt körülvevő román kulturális, politikai és gazdasági élettől. Az újságíró szerint Székelyföld autonómiatervezete által várhatóan kiváltott hisztéria ártani fog majd a kisebbségi törvénytervezetnek. Ezért az erdélyi magyarság „különböző nemzeti tanácsokba és pártocskába szakadt vezetői” és az RMDSZ politikusai közötti egyeztetés halaszthatatlan. /Borbély Tamás: Gyakorlatiasság nélküli elvek. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Az Európai Szocialista Párt (ESZP) május 19-én Párizsban ülésező elnöksége egyhangúlag jóváhagyta a Szociáldemokrata Párt (SZDP) teljes jogú tagságát. /Teljes jogú ESZP-tag az SZDP. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága május 18-án egyhangúlag elfogadta azt a határozati javaslatot, amely a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos és gyors visszaszolgáltatását sürgeti. A tervezetet Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának demokrata párti tagja terjesztette be április 6-án Tom Tancredo republikánus párti képviselőtársával együtt. A határozati javaslat felszólítja Románia kormányát, „teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatására”. A dokumentum konkrétan a történelmi magyar egyházakat, a zsidó közösséget és a görög katolikus egyházat nevezi meg. Emlékeztet rá, hogy a négy magyar történelmi egyháztól (római katolikus, református, evangélikus és unitárius) 2140 iskolát, kórházat és más intézményt koboztak el törvénytelenül, a zsidó egyházközségeket több mint ezer ingatlantól fosztották meg, a görög katolikus egyházat pedig feloszlatták. /(Tóth László / MTI): Az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Amerikai sürgetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Nem zárkózott el a sepsiszentgyörgyi RMDSZ a közös trianoni megemlékezés gondolatától – jelentette be Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke. A trianoni döntés 85. évfordulójára – június 4-ére – emlékező rendezvényt Gazda szerint politikai beállítottságtól függetlenül közösen kell megtartani, erről az MPSZ a történelmi magyar egyházakkal és a nemzeti elkötelezettségükről tanúbizonyságot tett civil szervezetekkel kíván tárgyalni. „A trianoni döntés nem pusztán politikai pártokat, szervezeteket, személyeket érintett, hanem egységesen a magyar nemzetet” – hangsúlyozta Gazda. Az MPSZ terve szerint a megemlékezés az Erzsébet parkban, az országzászló egykori helyén lesz, ahol improvizált zászlórúdra felhúzzák a fekete szalagos nemzeti lobogót. Az elhangzó beszédek Trianon következményeiről és a székelyföldi területi autonómia fontosságáról szólnak. Tóth-Birtan Csaba, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ elnöke elmondta, szerinte nincs akadálya a közös szervezésnek. /Bíró Blanka: Lesz közös MPSZ–RMDSZ trianoni megemlékezés? = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./

Gyergyószentmiklóson a szülészeten kialakult konfliktust szakbizottság vizsgálja. A bizottság megállapította: etnikai konfliktusról nincs szó, a két nőgyógyász közötti ellentét etikai jellegű, amiért dr. László József a felelős. Ennek nyomán a kórház igazgatósága írásbeli megrovásban részesítette az osztályvezető főorvost, ami ellen dr. László József jogi keresetet nyújtott be. A kórház 28 alkalmazottja kérte dr. László József és szintén nőgyógyász felesége elbocsátását, ugyanakkor páciensek, szülőnők elmondták, hogy dr. László Józsefnek köszönhetik az életüket. /(Gál Éva Emese): A konfliktus nem etnikai jellegű. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Az MNSZ és az SZNT együttes ülésének (2005. ápr. 23., Marosvásárhely, Vártemplom) előkészített anyagában van egy nyilatkozat, amelyet Tőkés László püspök szövegezett. Ebben szerepel: „Romániában ma is tart az etnikai – a társadalmi, a gazdasági, az anyanyelvi, a vallási/egyházi – diszkrimináció. A mesterséges asszimiláció, a betelepítési politika, a kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetés, etnikai gyűlöletkeltés, valamint a magyarság – ezeknek is tulajdonítható – »természetes« apadása és tömeges elvándorlása vezetett oda, hogy az utóbbi tizenöt esztendőben nemzeti közösségünk nagyobb mértékű lélekszám-veszteséget szenvedett, mint 1920 és 1990 között – hetven év alatt – együttvéve. Mesterségesen előidézett, vértelen pusztulásunk megállítására, erdélyi nemzeti közösségünk megmentésére és felemelkedésére egyetlen hatékony eszköznek, célravezető útnak és működő alternatívának a közösségi önkormányzat, az Európában honos autonómia-formák rendszerének a bevezetése kínálkozik.” Kuszálik nem érti, hogy miért kell mindig a halálról, a negatívumokról beszélni „Lehet, hogy csak erre jön be a taps, a holland támogatás, a dolgozó tömegek hálás pillantása, a Fidesz elismerése (nem kívánt törlendő).” Közben a másik részen, az Erdélyi Református Egyházkerületben folytonosan építkeznek. Csiha Kálmán püspök jelezte, 217 új épületet (ebből 33 templom), emeltek az utóbbi tíz évben az egyházkerület területén. (RMSZ, 2000. máj. 29.) „Tőkésnél jajonganak és temetnek, Csihánál dolgoznak és építkeznek.” Kuszálik saját 1994-es írását idézte, ő már akkor is Tőkés László ellen, a „Püspök Úr vészmadár-huhogása” ellen volt. /Kuszálik Péter: Morfondír. Az üzenet hangja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Közel hatszáz magyar egyetemista gyűlt össze május 19-én Marosvásárhely sportpályáin, hogy részt vegyen a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által immár nyolcadik alkalommal szervezett diáknapok vetélkedőin. Eljöttek a kolozsvári, iasi-i, temesvári, nagyváradi, illetve marosvásárhelyi magyar egyetemisták is, egy csoport pedig Magyarországról jött. Sólyom Árpád szervező elmondta, nyolcadik alkalommal szervezik a magyar diáknapokat, ez az eddigi legnagyobb rendezvényük, a legelső évben alig hatvanan vettek részt a diáknapon. A főtéren átvonuló csapatok színes pólókba öltözve, csapatzászlókat lengetve, síppal és dobszóval hívták fel magukra a figyelmet. /Antal Erika: Marosvásárhelyi Diáknapok nyolcadszor. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./

Zajlik a tizedik Nemzetközi Látványszínház Fesztivál. Csehov Lakodalom című művét mutatta be Marosvásárhelyen a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, majd a Tompa Miklós Társulat vitte színre Janusz Glowacki Negyedik nővér című tragikomédiáját. A csíkszeredai Városi Színház játszotta Madách Imre világhírű művét. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vitte színre a Bocsárdi László rendezte Othello-t. /Nagy Botond: A sárga Othello. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./

A visszacsatoltatott Észak-Erdély politikai, gazdasági és társadalmi változásai 1940-1944 között – ezzel a címmel tart előadást Hámori Péter történész, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem oktatója június 7-én Nagybányán. Hámori Péter a 2002-ben kiadott „Haza a magasban – Magyar nemzetismeret” című, a nyugati világ országaiban, szórványban élő, magyarul tudó és tanuló diákok és tanítóik számára készült tankönyvnek is egyik szerzője, amelynek alapján később a www.nemzetismeret.hu interaktív honlap elkészült. Hámori elmondta, hogy az 1940-ben, a második bécsi döntéssel mintegy 43 ezer négyzetkilométernyi, Trianonban elszakított terület, összesen 2 millió 577 260 lakossal visszatért Magyarországhoz. A 2,5 millió lakos 40%-a román volt. Hámori Péter budapesti és részben romániai levéltárak anyagai alapján mutatja be: mit tudtak, tudhattak a magyar főváros hivatalaiban és minisztériumaiban az itt uralkodó viszonyokról, mit tudtak tenni az élelmiszerhiány felszámolása, a közellátás rendkívül rossz helyzetének, a szociális és közegészségügyi szempontból nemegyszer katasztrofális viszonyok javítása érdekében. Előadásában ki fog térni a gyakran indokolatlanul túlhangsúlyozott kérdésekre is, mint az anyaországi tisztviselők közigazgatás és egyéb állásokba való beözönlésére. Hámori Péter pár éve hasonló témában Érsekújváron, Szlovákiában találkozott ottani magyarokkal, sok idős ember sírt a felindulástól, az emlékektől. A közelmúltban, a Rubicon című folyóirat legújabb számában Kincses Kolozsvár címen Kolozsvár történetével foglalkozott. Egyes magyar történészek később szidták össze a lapot és az ő írását, hogy „túl sérelmi”, amit írt. – Az 1940-44-es évek történetével-helytörténetével alig-alig foglalkoznak kutatók. A román kutatók zömmel a bukaresti minisztériumok irathagyatékával dolgoznak, ami inkább csak a legendák továbbéltetését szolgálja. – Hámori Péter szívesen tartana előadást a magyar kultúra és egyház geneziséről is, arról, hogy Szent István király és közvetlen utódai valóban választottak-e a keleti és nyugati kereszténység és kultúrkör között, avagy ez a választás és szétválás egy hosszabb, elnyújtottabb folyamat eredménye volt? Három éve, Szent István-napon Szatmárnémetiben már beszélt erről. /Dávid Lajos: Tabuk nélkül. Beszélgetés Hámori Péter történésszel. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 20./ Megjelent írása: Trianon után. A megfélemlített Kolozsvár. = Rubicon (Budapest), 2005/2-3. Kincses Kolozsvár.

Gyergyóalfaluban május 18-a és 22-e között tartják a falunapokat. Lesz szabadtéri bábszínház, Dezső László művészfotóiból nyílik kiállítás, majd bemutatják a Hargita Képes Megyeatlaszt, a Codex Régizene együttes koncertezik, a Pallas-Akadémia mutatja be legújabb könyveit, fellép a Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület. /Falunapok Gyergyóalfaluban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Székelyudvarhelyen az Areopolisz Szabadegyetemen Gyöngyössy János a székelyföldi erődített templomokról tartott diavetítéses előadást. A székelyudvarhelyi vegyészmérnököt a szakma munkájának jelentőségéért elfogadta – hangsúlyozta bevezetőjében Hermann Gusztáv Mihály könyvtárigazgató. Gyöngyössy János még egyetemista korában, a hetvenes évek második felében kezdte kutatni a székelyföldi erődített templomokat. Fényképezte, lerajzolta őket, kutatásait két, a kilencvenes években megjelent kötetben is közreadta (egyik idehaza, a másik Magyarországon jelent meg). Gyöngyössy János ismertette a székelyföldi vártemplomok történetét. A székelység a bágyi várat leszámítva nem emelt várakat. A 15–16. században gyakoribbá vált török és tatár betörések győzték meg a székelyeket arról, hogy ésszerű megerősíteni, fallal körülvenni a templomokat. Gyöngyössy bemutatta az általa kutatott várak (többek között Sepsiszentgyörgy, Csíkkarcfalva, Zabola, Illyefalva, Nagyajta, Lemhény, Székelyderzs, Homoródszentmárton) általa készített rajzait és nyolcvanas években készült fotóit. /Katona Zoltán: Erődített vártemplomaink. Areopolisz-előadás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 20./

Négy könyvet mutatott be május 19-én Csíkszeredán, a Corvina Könyvesházban a Székelyföld szerkesztősége és a Hargita Kiadó. Domokos Pál Péter Moldvai útjaim c. könyvét a Bibliotheca Moldaviensis kétnyelvű sorozat V. köteteként jelentették meg, hogy a csak románul olvasó moldvai csángók is közel érezhessék magukhoz a szerző írásait. Fodor Sándor Mária lábától a sündisznóállásig c. könyvét Ferenczes István, ismertette. Gábor Felicia a Moldvai Magyarság pályázatára írta meg emlékeit, majd a szerkesztők kérésére bővítette könyvét. – Még nem író, de azzá válhat – mondta róla Ferenczes István. Demse Márton Csángó küzdelem címmel foglalta kötetbe visszaemlékezéseit. /Négy könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 20./

Ígéretével ellentétben nem tíz nap, hanem három hét után kereste fel az árvíz sújtotta bánsági településeket máj. 22-én Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, aki több minisztere társaságában érkezett Temesvárra. A megyei védelmi bizottság tagjai elmondták Tariceanunak, hogy nem lehet végleges a kárfelmérés, amíg egyes települések részben még mindig víz alatt állnak. A miniszterelnök hangsúlyozta: korrekt adatokat kell feltüntetni, mert ha az EU-tól kérnek pénzt, indokoltnak kell lennie minden összegnek. A kormányfő az újságírók érdeklődését elhárította, az árvízkárosultakkal sem állt le beszélgetni. Talán a nagy port kavart legutóbbi kifakadása (“Mit akarnak, építsünk szállodát?!) miatt óvakodott a nyilvánosság előtt megszólalni. A magyarországiak egy víztisztító és ivóvíz-csomagoló állomást helyeztek üzembe a héten. Temes megyében addig maradnak, ameddig szükséges lesz, mondták. Tariceanu elégedetten beszélt a látottakról, és köszönetét fejezte ki a magyarországi segítségnyújtásért. /Pataky Lehel Zsolt: Valós kárfelmérést követel a kormányfő. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./

Gyógyszer- és pénzhiányra hivatkozva Marosvásárhelyről a napokban több száz kilométerről műtétre, különleges orvosi kezelésre érkező betegeket küldtek haza, ugyanígy történt Iasi-ban is. Több kórházban a beteget küldik a sürgősségiről is a közeli gyógyszertárba fájdalomcsillapítóért, mert a kórházaknak nincs pénzük. Székely Ervin, az Egészségügyi Minisztérium RMDSZ-es államtitkára próbálta megmagyarázni ezt a helyzetet, mondván, az egészségügyi tárca mindig alulfinanszírozott volt. Tavaly az előző kormány utolsó rendeletével 20%-kal növelte az egészségügyben dolgozók bérét. Erre azonban nem volt költségvetési fedezet. Továbbá a gyógyszerforgalmazók a tartozás miatt leállították a kórházak ellátását. /Gáspár-Barra Réka: Fájdalomcsillapítónak ott a törvényszék. Beszélgetés Székely Ervinnel, az Egészségügyi Minisztérium államtitkárával. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./

Romániában a rendszerváltás után a szabad sajtó teljesen újszerűen hatott, robbanásszerűen elszaporodtak a kiadványok, nőttek a példányszámok, tehát nagy volt a konkurencia. Később összezsugorodott a piac, és átvette a vezetést a tévé. Jelenleg Romániában a lakosság 80 százaléka a tévéből szerzi közéleti információit. Az írott sajtó azért közvetve is hat, hiszen tematizálhatja a közéletet: témáit átveszik a rádió-, illetve a tévéadók. 2004 nem a véleményszabadság éveként vonul be a romániai sajtótörténetbe. Tavaly ugyan már nem vertek meg 20 újságírót, mint például 2003-ban, ellenben nagyobb mértékben érvényesült a gazdasági nyomás a laptulajdonosokon keresztül. Mircea Toma, a Független Újságírásért Központ, valamint az általa vezetett Sajtómonitorizáló Ügynökség 2003-ban végzett felmérése szerint a megkérdezett 258 újságíró 75 %-a vallotta azt, hogy legalább egyszer le kellett hogy mondjon egy bizonyos téma megírásáról alkalmazója nyomására. Az újságírók 25 %-ának volt pere folyamatban, 23 %-át rendszeresen fenyegették, hogy különböző kényes témákat ejtsen, 90 %-ának már legalább egyszer visszautasították a közintézmények az információszolgáltatást. A megkérdezett újságírók fizetése 2,2 és 6 millió lej között mozgott. Zsarolás is folyik. Több lap fizetett hirdetésekért cserébe ejti a reklámot fizetők portáján indított oknyomozó riportokat. A kormány, illetve egyes közintézmények esetében szélesebb a skála: a „zsarolási eszköztár”: adósságátütemezéssel, elengedéssel, különböző engedményekkel, juttatásokkal bővül. A tulajdonosoknak több esetben nem sikerült megtörni a főszerkesztőket, vagy akár a szakma szolidaritását (ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne). Tavaly az írott sajtóban az Evenimentul Zilei és a Romania Libera vált a gazdasági háttéregyeztetések prédájává. Hasonló botrány robbant ki a legnagyobb példányszámú román lap, az Adevarul házatáján is A szerkesztőségi tagok döntési hatáskörét megvonó főrészvényesi akció hátterében az exfőszerkesztő Viorel Hrebenciucot, az SZDP politikusát sejtette. Az Adevarul újságírói inkább szedték a sátorfájukat és új lapot adtak ki, a Gandult. Hasonlóan cselekedett a román értelmiség egyik hetilapjának számító kiadvány, a Dilema teljes munkatársi gárdája is. Miután Augustin Buzura, a lapot kiadó költségvetési intézmény, a Román Kulturális Intézet (korábbi Román Kulturális Alapítvány) igazgatója többször is megpróbált nyomást gyakorolni a főszerkesztőre, a szerkesztőség kivonult, megalakítva a Dilema Vechet (a régi lap pedig megszűnt). /Herédi Zsolt: Prés alatt az írott sajtó. Szabad sajtó? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./