Temes megyében az elmúlt napokban az áradat 2100 házat rongált meg, 370-et pedig lerombolt. A mentők 2227 személyt menekítettek ki, 387-en pedig a víztől körülzárva várják a segítséget. Az elárasztott termőföld meghaladja a 21 ezer hektárt. A Temes medréből kilépve átlépett a román–szerb államhatáron. Szerbia-Montenegró hatóságai elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy nem kaptak idejében tájékoztatást a román hatóságoktól a kialakult árvízveszélyről. A határ túloldalán Módost sújtotta leginkább az áradat, ahol 2300 embert telepítettek ki. Rendkívül súlyos a helyzet a szintén a Temes mellett fekvő, színmagyar Káptalanfalván. A százfős településen csak két házat nem öntött el az ár. /Benkő Levente: Özönvíz az államhatáron át. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

A tiszteletbeli elnökségi tisztség megszüntetésével, Tőkés Lászlónak az RMDSZ-ből való kiszorulásával következett be az a törés, amelyet elsősorban az erdélyi magyar közösség sínylett meg, hiszen azóta minden politikai terv kivitelezésére rányomja a bélyegét a megosztottság, állapította meg Borbély Tamás, a lap munkatársa. Olyan ördögi kör alakult ki, ami amúgy teljesen normális embereket irracionális vélekedésekre és cselekvésre késztet. Jó lenne, ha Tőkés László és Markó Béla félretennék személyes sértődöttségüket és a magyarság iránti alázatukat helyeznék előtérbe. A hét végi marosvásárhelyi tanácskozáson Juhász Tamásnak, a Protestáns Teológiai Intézet rektorának javaslatára kerültek ki az elfogadott Tőkés-féle határozatból a Markó személyét érintő személyeskedő jelzők. A kormányzati problémák megoldása nem jelenthet mentséget a belső konfliktusok elhanyagolására. Az RMDSZ-nek közös hangot kellene keresni a nemzeti tanácsokkal. /Borbély Tamás: Alázat. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Európai kihívás: értékek és érdekek az Európai Unióban téma köré szervezik meg az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemet. Az esemény főszervezője az idén is az Erdélyi Gondolat Egyesület (Ergo), amely az elmúlt hét végén a Madarasi Hargitán rendezett táborában – az Ifjúsági Együttműködés a Kárpát-medencében program keretében – megvitatta a szabadegyetem műsortervét is, tájékoztatott Simon Károly, az Ergo elnöke. A táborban olyan ifjúsági szervezetek képviselői vettek részt, mint a Fidelitas, az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) és Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KOMPOT). /Péter Attila: Tusványos előszele: Tavasz a Hargitán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének /RMPSZ/ országos elnöksége Szovátán tartott ülésén napirenden kívül tárgyalt az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről. A résztvevők nagy része nem tanulmányozta a törvénytervezetet, ezért az elnökség úgy döntött, hogy nem tűzi a napirendre a kisebbségi törvénytervezet érdemi vitáját, de egy nyilatkozatot javasol róla. Megbeszélés szerint a nyilatkozatnak utalnia kellett az RMPSZ azon követelésére, hogy vegyék figyelembe véleményét az oktatás fontos kérdéseinél, valamint arra a szándékára, hogy tevékenyen hozzájárul az autonóm magyar oktatási-kulturális intézményrendszer kiépítéséhez. Április 17-én a küldöttgyűlésen jelenlevő Asztalos Ferenc parlamenti RMDSZ-es képviselőnek és Lakatos András RMDSZ-es oktatási alelnöknek, politikai nyomással, sikerült megakadályoznia a nyilatkozat elfogadását. Felháborodva azon a gyakorlaton, ahogy az RMDSZ-politikusok beavatkoznak a független Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tevékenységébe, Tőkés András, Maros megye Pedagógus Szövetségének elnöke bejelentette, hogy lemond mind megyei RMPSZ-elnöki, mind országos RMPSZ-elnökségi tisztségéről. A kisebbségi törvénytervezetben csak garanciák nélküli ígérgetések sorakoznak. /Tőkés András, tanár: Az RMDSZ auto-nómiája. Illetéktelen beavatkozás a pedagógusok belügyeibe. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 26./

Marosvásárhelyen két éven át működött a Tanítóképző Pedagógiai Főiskola, 1957-1958 között. Az ország minden tájáról verbuválódott össze egy lelkes, 27 tagú évfolyam. Ez a kis csapat olyan személyekkel találkozott, mint Kallós Zoltán, Bartis Árpád, az akkori nemzetiségi vezérigazgatóság magyar szakos tanára, Vészi Mária pszichológus, Asztalos Imre, az intézet volt igazgatója és a Hubesz házaspár. Ők kapcsolatba léptek a csángóvidékkel, ahol éppen abban az időben szüntették meg a magyar oktatást. Csángó nótákat, fonójeleneteket, csángó táncot tanítottak meg főiskolásoknak, majd 1957 húsvét vasárnapján a kis műsorral ellátogattak Lészpedre, Bakóba. Találkoztak a Bákóban románul tanuló tanítóképzősökkel, akiknek nagy része csángómagyar volt. Amikor megbarátkoztak a csángókkal, elmondták, hogy a magyar bibliájukat a szénába dugdosva mentették meg, annyira tiltott volt a magyar szó. Ezután a leszpédi asszonyok felléptek Marosvásárhelyen és Mezőpanitban. /Virginás Piroska ny. tanítónő, Marosvásárhely: Volt egyszer egy lelkes csapat. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

A múlt héten mutatta be az Udvarhely Néptáncműhely legújabb produkcióját Szépholdvilág címen. A bemutató-előadás közönsége enyhén foghíjas volt, ez mintha az előadás mondandóját illusztrálta volna: miként megy veszendőbe a hagyomány, az örökség. /Barabás Blanka: Holdudvar – a táncjáték apropóján. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 26./

Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter és Ioan-Codrut Seres román gazdasági és kereskedelmi miniszter április 26-án Budapesten aláírták a megújított magyar-román gazdasági együttműködési megállapodást. Ioan-Codrut Seres kiemelte: a román kormány arra törekedett, hogy az EU-s csatlakozási szándék szerződés aláírása után az első gazdasági együttműködési megállapodást Magyarországgal kösse meg. Gyurcsány Ferenc magyar és Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök Románia uniós csatlakozási szerződésének az aláírása alkalmából beszélt telefonon egymással. Egyetértettek abban, hogy az őszre tervezett első magyar–román közös kormányülés előkészítése jól halad. /Aláírták a megújított magyar–román gazdasági együttműködési megállapodást. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Nagyváradon a Varadinum hetében az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság /EMT/ együttgondolkodásra invitálta az értelmiségieket. Dr. Zétényi Zsigmond, az EMT elnöke kérte, foglalják össze, mitől volna élhetőbb a közös nagyváradi jövő. Sikerült egy asztal mellé ültetnie különböző jobb- és baloldali nézetű magyar embereket. Biró Rozália alpolgármester szerint a társadalmi motor szerepét kellene betöltenie az értelmiségnek. Horváth István beszélt a politikai kiszolgáltatottságról. Szűcs László újságíró az értelmiségi jelenlét hiányáról panaszkodott. Talán a december 5-i népszavazás arra volt jó, hogy saját felelősségünk tudatára ébredjünk, mondták a hozzászólók. Szombati-Gille Ottó nyugalmazott rendező bemutatta a nemrég megalakult Partiumi Nyugdíjasok Egyesületét, melynek ő az elnöke. Ifjú költőknek, tollforgatóknak a Varadinumra megjelent, Tétova léptekkel a csillagok felé című kötetét mutatták be a Fekete-Sas-palotabeli ifjúsági központban. A Mecénás Alapítvány támogatásával kiadott könyv fiatal tehetségek írásait tartalmazza. /Lakatos Balla Tünde: Varadinum 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./

Újabb történelmi drámakötettel lépett az olvasók elé Buksa Éva Mária marosvásárhelyi pedagógus: Üzen a múlt /Appendix Kiadó/ című könyvében Bernády György, Petőfi Sándor, Benedek Elek, Kazinczy Ferenc és Baróti Szabó Dávid alakját és életének egy-egy korszakát idézi fel darabjaiban. A darabok elsősorban a diákszínjátszók számára készültek. A Baróti Szabó Dávid Középiskola évekkel ezelőtt már megtanulta és előadta az iskola névadójáról írt művet. /Antal Erika: Dramatizált életutak diákszínjátszóknak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./

Az ismert biológus írónő, Kiss Bitay Éva újabb, gyerekeknek szóló könyvvel lepte meg az olvasóit, Állatparádé /Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár/ címen. A kötet a szerző 26. könyve és mint annyi más írása, ez is az állatvilág köréből vett biológiai ismeretek, fizikai teljesítmények és kuriózumok népszerűsítését szolgálja. /Ajtay Ferenc: Könyv az állatokról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Mózes Attila Céda korok történelme című kötetét mutatták be Kolozsváron, a Bulgakov Kávéházban, Bretter György Irodalmi Körön. A szerző legújabb kötete az irodalomkritika műfajába sorolható, felfedezhető néhány „mester” hatása is: Cs. Gyimesi Éva, Bretter György és Marosi Péter. /Dézsi Ildikó: Irodalomtörténet egy kicsit másképp. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Háromszéken a baróti bányászok tüntettek, követelésük a folyamatos munkát lehetővé tevő épületek, eszközök megőrzésére irányult. A sepsiszentgyörgyi autóvillamossági alkatrészeket és villanymotorokat gyártó vállalatnál, a IAME Group Rt.-nél is tiltakozó akciókat jelentettek be. A tömeges elbocsátások után a megmaradt munkások közel kétharmada ugyanis nem kapta meg az április 12-én esedékes fizetését. A megye néhány más gazdasági egységében ezzel egy időben kilátásba helyezett elbocsátások az övezetben példátlan méretű munkanélküliséget teremtenek. /Flóra Gábor: Megugrik a munkanélküliség Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./

A rodostóiak körében még soha nem tapasztaltam ilyen lelkesedést, mint a szentegyházi Gyermekfilharmónia fellépéseit követően – mondta Hayrullah Yigitbasi, a Trákia Egyetem történelemtanára, aki beszámolt a székelyföldi gyermekek törökországi sikereiről. A 138 tagú szentegyházi zenekar és kórus Rodostóban előbb a Rákóczi Parkban lévő szabadtéri színpadon mutatta be műsorát. Az arénában mintegy 5000 ülőhely van, de a vendéglátók szerint még ugyanennyien álltak a koncert alatt. Második fellépésük egy gimnáziumban volt, 2500 fős közönség előtt. /Sarány István: Rodostói vendég. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 28./

23 új taggal gyarapodott áprilisban a Magyar Cserkészszövetség a dévai 55. Kőműves Kelemen Cserkészcsapat és a gyulafehérvári 96-os számú Szent Pongrácz István Cserkészcsapat közösen szervezett dévai fogadalomtételén. Ünnepi mise keretében 3 dévai és 20 gyulafehérvári jelölt tett fogadalmat, a jelenlévő cserkészek pedig megújították fogadalmukat – számolt be Daradics János cserkésztiszt. /Cserkészek fogadalomtétele. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./

Néhány éve augusztus 1-jén ünnepelik az Aradi Magyar Sajtó Napját, hiszen 1861. augusztus 1-jén jelent meg az első hosszú életű újság Aradon, az Alföld. Nem kevésbé fontos azonban egy majd száz évvel később napvilágot látott lap, amely 1940 és 1945 közötti anyanyelvi sajtócsendet tört meg. A dél-erdélyi magyar lapokat ugyanis a bécsi döntés után beszüntették. Még dúlt a háború, amikor a romániai magyarság képviseletében fellépő Magyar Népi Szövetség kezdeményezésére sikerült kiharcolni egy magyar újság megjelentetését. A Jövő első száma 60 évvel ezelőtt, 1945. április 28-án került ki a nyomdából. Fejléce azt hirdette, hogy független, demokrata napilap. Függetlensége azonban megkérdőjelezhető volt, hiszen az MNSZ erőteljes befolyása alatt állt. Felelős szerkesztője is az egykori illegalista, népi szövetségi vezető, Palásti József volt, aki a két világháború közötti polgári újságírás legjobb erőit gyűjtötte a lap köré. A Jövő első munkatársai közé tartozott Ádám Elek, Bérczi György, Károly Sándor, Korda István, Messer Sándor, Molnár Tibor, Pintér Lajos, Schauer Soós Aladár, Szomory Oszkár. (Közülük idén április 20-án 95 éves korában hunyt el Pintér Lajos.) A 2. lapszám a Jövő sikere címmel jelezte: “Magyarul írni nemcsak jog, de kötelesség is. Súlyos és szép kötelezettségeket ró erre a lapra az, hogy Aradon magyar nyelven szólaltatja meg a haladó, korszerű eszmék törekvéseinek, célkitűzéseinek, harcának hangját”. A Jövő első száma 2500 példányban jelent meg, év végére elérte a négyezres példányszámot, s évről évre növelte olvasótáborát. Az 1948–1949-es években az erősödő politikai nyomás hatására a polgári zsurnalisztika több kiválósága kikerült a szerkesztőségből, végül 1949 nyarán az RMP megyei bizottsága politikai és gazdasági céljainak rendelte alá a lapot, 1950 végétől Vörös Lobogó lett a lap címe. /Puskel Péter: Elődünk, a Jövő. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./

Április 27-én Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesházban bemutatták a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány és a Művelődés szervezésében Szatmári László Debreczeni László című és Erdély vándorgrafikusa alcímű munkáját. Debreczeni László /Marosvásárhely, 1903. dec. 18. – Kolozsvár, 1986. szept. 25./ elhatározta, hogy az erdélyi múlt azon emlékeit, amelyeket nem lehet fizikailag megmenteni, rajzokon, fényképeken megörökíti az utókor számára. Kiszállási naplója szerint ötszáztizenkét helységet keresett fel, ahol templomokat és más műemlékeket örökített meg. /Ördög I. Béla: Könyv Erdély vándorgrafikusáról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./ Jellegzetesen erdélyi sors Debreczeni Lászlóé. Azoké, akik hittek az erdélyi magyar kultúra jövőt biztosító, jövőt formáló szerepében. Fiatalon, alig 24 évesen írta: „Ősi műveltségünk dokumentumait, apáink alkotásait kell óvnunk az elsodortatástól. Nekünk itt Erdélyben nem lehet közömbös, hogy mink pusztul el, ha kultúránk régiségét és eredetiségét e földön bizonyítani akarjuk. Műemlékeinket konzerválnunk kell, mert tartozunk evvel múltnak és jövőnek egyaránt. Ami pedig nem maradandó vagy már nem tartható meg, azt felvételekben kell megörökíteni. Sok, nagyon sok munka vár itt elvégzésre...”. Úgy véli, hogy ezek a feladatok a tulajdonosokra, az egyházakra várnak, miközben sajnálattal állapítja meg, most már konkrétan, a református egyház vonatkozásában, hogy megfelelő nyilvántartás és hozzáértés hiányában, fokozatosan pusztulnak műkincseink. A szerző sikerrel válogat a rendelkezésére álló forrásanyagból, az éppen uralkodó történelmi-társadalmi viszonyok ismeretében tárja fel és méltatja Debreczeni László tevékenységét, villantja fel életének és munkásságának legfontosabb állomásait. A vándorgrafikus 1928. április 4-től 1944. március 13-ig kiszállási naplót vezetett, 512 helységében végezte el a számbavételt, 356 templomot és faépítményt, 476 terítőmintát, 108 ónedény díszítést rajzolt le, 312 esetben végzett alaprajzi felméréseket, szöveges adatgyűjtése pedig 556 lapra terjed. /Németh Júlia: Erdély vándorgrafikusa. Szatmári László Debreczeni Lászlóról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./ Előző kiadás Debreczeni munkáiból: Debreczeni László: Száz rajz /Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, 1995/

Az árvíz következtében hajléktalanná vált, a környező településeken szétszóródott vagy temesvári rokonoknál meghúzódó iskolás gyermekek számbavételét kezdték meg a Bartók Béla Elméleti Líceumban /Temesvár/. Az iskola bentlakásában már többen átmenetileg otthonra találtak, de pedagógusok és szülők is felajánlották, hogy befogadják az árvízkárosult szülők gyermekeit. A Bartók Béla Líceum azt is felajánlotta, hogy osztályaiban folytathatják az óteleki gyermekek tanulmányaikat, hiszen a tanévet be kell fejezniük. Az iskola vezetősége és pedagógusai az elsők között voltak, akik gyorssegéllyel, élelmiszerekkel és ruhákkal keresték fel a bajbajutottakat. /(Sz. I.): Az óteleki iskolásokról gondoskodnak. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 29./

Mintegy ötvenen írták alá azt a Transindex hírportálon is közzétett levelet, amely bírálja a december 5-i népszavazás sikertelensége miatt az erdélyi magyarok megvigasztalását célul kitűző rendezvényeket. A levél elsősorban a magyar állami pénzből 20 millió forinttal támogatott nagyváradi könnyűzene sztárparádéra utal, de Kelemen Attila főszerkesztő szerint az RMDSZ által szervezett Omega koncert is hasonló célt szolgál. A Nagyváradon április 29-re tervezett gálát 19 millió forintos magyar állami támogatásból szervezik , „a népszavazási csalódás feloldására”. Az est sztárvendége a francia Richard Clayderman népszerű zongoraművész lesz. A francia zongorista húsz perces fellépésért 5 millió forintot kap, a színház termét pedig 2 millió forintért bérelték ki. Az Erdélyi Magyar Ifjak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és kormánypárti képviselőknek címzett levélben kifejtik, „ha valóban nem úgy akarnak bevonulni a történelembe, mint az Erdély által meg nem tűrt magyarországi kormány, ne vagyonokba kerülő zongoraestet szervezzenek a Partiumban, hanem kérdezzék meg az embereket, mire lenne szükségük, hogy boldoguljanak, vagy egyáltalán megmaradjanak a szülőföldjükön.” A szervezet vezetői emlékeztettek a Temes megyei árvizek pusztításaira, ezért azt javasolták, hogy inkább az érintett kilenc magyar település lakóit segítsék a nagyváradi koncerthez hasonló jellegű rendezvények helyett. /B. T.: Tiltakoznak a vigaszkoncertek ellen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Mircea Miclea oktatási miniszter április 25-én aláírta a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák tankönyvellátásának szabályozásáról szóló miniszteri rendeletet. A rendelet orvosolja a kisebbségi oktatásban 2001 óta tapasztalható hátrányos helyzeteket és előírja a kis példányszámok miatt drágább, kisebbségek számára készített tankönyvek kiadására szükséges pénzügyi alapok megteremtését. Kötő József, az Oktatási és Kutatási Minisztérium kisebbségi államtitkára, a rendelet szorgalmazója kifejtette: az anyanyelvű oktatásban az elmúlt négy évben csupán lefordított tankönyveket lehetett használni, ez pedig eleve késést jelentett a magyar iskolák számára. Súlyos problémát okoztak a rossz minőségű fordítások is. Az új rendelet szerint anyanyelven is lehet írni tankönyveket, és azokkal lehet indulni a versenytárgyaláson. A rendelet melléklete szabályozza, hogy a könyv lektorálását kik jogosultak elvégezni, ez a magyar tankönyveknél az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács. A rendelet leszögezi: amennyiben a minisztérium kisebbségi államtitkársága úgy ítéli meg, hogy az anyaországban kiadott tankönyv tartalmazza azokat a tantervi követelményeket, amelyeket itthon előírnak, akkor ezek forgalmazását is engedélyezhetik. Lélekszám-arányosan meg kell teremteni az pénzalapot. Ingyen tankönyveket kell kiadni tíz osztály elvégzéséig, fizetni csak a tizenegyedik és tizenkettedik osztályban kell. Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója szerint a rendeletet nagy lépést jelent az anyanyelvű tankönyvkiadásban. /Köllő Katalin: Véget érhet a magyar tankönyvmizéria? Magyarul írott tankönyvet is elfogadnak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 29./

Szinfo Tour néven új közintézmény létrehozása mellett döntött április 28-i ülésén Székelyudvarhelyen a tanács. A polgári frakció ellenezte tervezetet az RMDSZ-es tanácsosok megszavazták, többségük révén a tulipános városatyák akarata érvényesült. A Szinfo Ifjúsági Tanácsadó Iroda, valamint a Tourinfo turisztikai irodák összevonásával létrejött új intézmény ideiglenes vezetésével Ladányi László /RMDSZ/ alpolgármestert bízták meg. /Szász Emese: Tanácsülés Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 29./

A helyi tanács Dorel Lungu demokrata párti képviselő javaslatára elnapolta a Kovászna és Hargita megyei ortodox püspökség február 15-én kelt kérésének megvitatását, amelyben Ioan Selejan püspök 15 ár területet kér az önkormányzattól egy ortodox templom és papi lakás építésére. A 3590 lelket számláló kovásznai román közösségnek ez lenne a negyedik temploma, ugyanis Kovásznán már van három ortodox templom, amelyből az egyik óhitű. A helyi ortodox egyházközség vezetői nem örülnek az új templomépítési tervnek, ugyanis ha a központban egy újabb templom felépül, akkor megoszlik a nyáj. /Bodor János: Újabb ortodox templomért a helyi románság sem lelkesedik (Kovászna). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Egyre nagyobb az érdeklődés Marosvásárhelyen Belvárosi Szerdák iránt, melyet a katolikus Deus Providebit tanulmányi házban tartanak, szervezője Markó Enikő, aki nem szakfelügyelői minőségében szervezi ezeket a találkozókat, hanem a marosvásárhelyi belvárosi Keresztelő Szent János római katolikus plébánia munkatársaként. Legutoljára a neves iparművésszel, Bandi Katival, a közismert népművész, Bandi Dezső lányával találkozhattak a megjelentek. /(Máthé Éva): Marosvásárhelyi Belvárosi Szerdák. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./

Sepsimagyaróst jelenleg 122 lélek lakja, zömében református székelymagyarok. Az Uzonhoz tartozó kis faluba új lelkész jött, Szász Csaba, aki megpróbálta felvállalni híveinek mindennapi gondjait. A magyarósiak egyhangúan falufelelőssé választották lelkészüket. Szász Csaba elmondta, hogy idén hat gyermeket keresztelt. Három éve a templomot közalapítványi pénzből tatarozták, de maradt gond éppen elég, van javítani való a templomon és a lelkészi lakon. Az iskola épületét megviselte az idő, a gyerekek egy kis teremben tanulnak, összezsúfolva. Sepsimagyaróson nincs óvoda, de gyermek van. Tatarozásra szorul a Kóréh Ferenc nevét viselő kultúrotthon tetőszerkezete. Fodor Sándor Marosvásárhelyen élő, de a faluhoz kötődő tanár közel ezer könyvet ajándékozott a magyarósi parókia könyvtárának, mely a falut fogja szolgálni. Az Uzonban lakó Csia Ildikó felajánlotta ottani családi lakásuk egy szobáját, ahol a régiséggyűjteményből falumúzeumot lehetne berendezni. /Kisgyörgy Zoltán: Sepsimagyarósi változások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Gaál András csíkszeredai festőművésznek Győrött nyílt gyűjteményes kiállítása. Elmondta, hogy a győriek a határon túliaknak rendeztek fesztivál, erre hívták meg őt is. Öt esztendeje Gyulán lett volna kiállítása, de akkor a határról visszafordították Gaál András festményeit. Valószínűleg azért, mert a meghívón rajta volt a Magyarok Világszövetségének címere. Akkor Banner Zoltán hiába várta képeit, így azután Banner az üres teremben beszélt Gaál András művészetéről. Banner Zoltán húsz éve a Kriterion Kiadó Műterem sorozatában írt Gaál Andrásról. A könyv már nyomdában volt, de betiltották a megjelenését. 1991-ben Debrecenben, az egyetem aulájában a gyergyószárhegyi művésztelep negyvenkilenc munkával bemutatkozhatott, akkor Banner Zoltán nyitotta meg a csoportos tárlatot és a mostani győri bemutatón is Banner beszélt Gaál képeiről. Banner „szinte mindent tud az erdélyiekről”. Gaál elmondta, hogy a román művészek szeretik a gergyószárhegyi alkotótábort, de ők nem hívnak meg magyarokat saját művésztáborukba. – Gaál András elköltözött Csíkszeredából Marosfőre, de csíkszeredai műtermét megtartotta. /Erdélyi színes regulák. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2005. ápr. 29./

Tizenegy tagú elnökséggel folytatja tevékenységét a Temes megyei RMDSZ. A február végén újraválasztott Halász Ferenc elnök tízfős csapatot választott maga mellé. Vita alakult ki az ifjúsági alelnök kinevezése miatt: Halász Valdman Kingát, a Temesvári Magyar Diákszövetség (TMD) volt elnökét kérte fel a tisztség betöltésére, de a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) képviseletében Ilonczai Zsolt elnök és Kása Zsolt alelnök kifogásolta, hogy előzőleg nem kérték ki a véleményüket. /Pataky Lehel Zsolt: TEMISZ kontra RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./

Levélben fordult Monica Macovei igazságügy-miniszterhez Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Felhívta az igazságügy-miniszter figyelmét, hogy az Emberi Jogok Nemzetközi Nyilatkozata, illetve a román alkotmány szavatolja a szólás- és véleményszabadság jogát, amennyiben a romániai referendumtörvény nem teszi lehetővé az autonómia-népszavazás megszervezését, akkor az ellentmond a nemzetközi dokumentumoknak. Csapó emlékeztetett, hogy a közelmúltban az Európai Parlament külügyi bizottsága ajánlást fogadott el, amelyben az erdélyi és a székelyföldi magyarság jogainak védelmét és kiterjesztését javasolja a szubszidiaritás és önkormányzatiság elve alapján. /(-kas): A törvény módosítását kéri Csapó József. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

A Kolozs megyei ítélőtábla elutasította a kolozsvári városi tanács keresetét, amelyben az megfellebbezte az egyházi ingatlanokat visszaszolgáltató bizottság döntését. A testület arról határozott, hogy a Máramaros utcai földterület az unitárius egyházat illeti meg. Somai László, az unitárius egyház ügyvédje megjegyezte: Emil Boc polgármester saját kormányához tartozó bizottság döntése ellen emelt óvást a közigazgatási bíróságon. Az unitáriusok két más ügyben is perben állnak a kolozsvári helyhatósággal, visszaigénylik a jelenlegi egészségügyi líceum épületét és a Dávid Ferenc utcai lakóházakat. /(k. o.): Pert nyert az unitárius egyház. Ingatlanjaik visszaszolgáltatását kérik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Április 29-én kellett volna átadnia a megyei RMDSZ-nek Marosvásárhelyen a székházat tulajdonosának, Hankó Györgynek. Hankó György az államosított ingatlant, amelyben a megyei RMDSZ székháza volt eddig, két éve kapta vissza a Hankó család. Ez alatt az idő alatt az RMDSZ nem hagyta el az épületet, de lakbért sem fizetett a tulajdonosnak. Az adósság mára eléri a 2 milliárd lejt. A felek végül megegyeztek. Hankó György vandalizmusnak nevezte, hogy az RMDSZ-esek, mielőtt elhagyták az épületet, kitépték a falból a villanykapcsolókat és a dugaszokat, leszerelték a vécékagylókat, a csapokat, és az ajtókilincseket, úgy akarták átadni neki a házat. Amikor figyelmeztetett, hogy nem így szól az egyezség, azt a választ kapta: örüljön, hogy nem szedték fel a parkettát is. Hankó és a megyei RMDSZ végül abban egyezett meg, hogy visszaszerelik a vécéket és amit leszereltek, ennek fejében a tulajdonos is eláll a követeléseitől. /(mózes): Botrányos székházátadás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 30./

115 évvel ezelőtt, 1890. április 30-án Budapesten született Lakatos Géza vezérezredes, Magyarország 1944. augusztus 29. – október 16. közötti miniszterelnöke. Családjának gyökerei Csíkszentsimonba nyúlnak vissza, ezért csíkszentsimoni előnévvel szerepelt. Pár éve a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére emléktáblát állítottak Lakatos Gézának, méghozzá Csíkbánkfalván, mivel Csíkszentsimonban nem mutatkozott erre fogadókészség. Lakatos Géza 1910-ben végzett a Ludovika Akadémián. 1940 márciusától 1941 augusztusáig a II. hadsereg vezérkari főnöke, 1940 augusztusától 1943 májusáig a VIII. hadtest parancsnoka. 1943 májusától 1944 áprilisáig a keleti fronton a magyar megszálló erők parancsnoka (szovjet területen). Miniszterelnöksége alatt eltávolították a szélsőjobboldal leghíresebb képviselőit, a németek követelése ellenére biztosították a megmaradt zsidó lakosság bántatlanságát. Keresztül vitte, hogy a német megszállás után letartóztatott 3000 politikus egy részét a Gestapo szabadon engedje. Lakatos Gézát a nyilasok letartóztatták. A háború befejezése után a szovjet katonai parancsnokság közel egy évig internálta, ahonnan 1946 januárjában szabadult. Kitelepítették Budapestről, fizikai munkát vállalt, hogy megélhessen. Érden harangozó volt, majd zsebkendőket festett, a nyugdíját megvonták. 1960-ban Ausztráliába távozott, Adelhaidban halt meg 1967. május 21-én 77 éves korában. /Erőss István: 115 éve született Lakatos Géza. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./

Elhangzott Markó Béla miniszterelnök-helyettes állásfoglalása, amelynek lényege: a túszok sorsától független a román katonák további iraki szerepvállalása. Vajon éppen a romániai magyar nemzeti közösség politikai képviseletének a véleményére kíváncsi ebben a kérdésben a hazai és világközvélemény? – kérdezte Nits Árpás cikkében. Nem csodálkozna, ha a többségiek kikérnék maguknak, hogy a romániai magyarok román nemzeti érdekre hivatkozva hagyjanak román nemzetiségű polgárokat valamely fanatikus csoport martalékául. Színtiszta román megyébe az RMDSZ jelölt kormánymegbízottat. Az RMDSZ ezzel akarja cáfolja a nagyromán vádat, miszerint a kormányba jutva, a magyarok csak saját problémáik megoldásával foglalkoznak. /Nits Árpád: Minden lében előzménytelen kanál. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 3./