Dr. Péter Miklós református lelkész, egyetemi tanár gyermekkorát Sepsiszentgyörgyön töltötte, majd Nagyváradra költözött családjuk. Kolozsváron él. A rádiózással a nagyváradi vezetékes rádió révén került kapcsolatba, Boross Zoltánnal együtt. Két külvárosi stúdiója volt ennek a vezetékes rádiónak, a város két részét így fedték le. Boross Zoltán megmaradt a pályán egészen a nyugdíjazásig, ő pedig ötvenéves szünet után kezdett el ismét rádiózni. Péter Miklós református teológus lett Kolozsváron. Az 1956-os forradalommal való együttérzése jeléül novemberben fekete szalagot tűzött ki, amiért 14 évi kényszermunkára ítélték. A börtönből szabadult lelkészeket az egyházban gyanakvással fogadták, Papp László püspöksége alatt nem is lehetett másként. Péter Miklós hangsúlyozta, amit a börtönben lelkileg és szellemileg nyert, azt egyetlen más iskolában sem kaphatta volna meg. A börtönben gróf Tisza Györggyel nagyszerűen lehetett beszélgetni a 20. század magyar történelméről, bel- és külpolitikájáról. Roppant tájékozott volt. Őt azért ítélték el, mert adventista prédikátor lett. /Fábián Tibor: Egy darab történelem. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./

A Kolozsvárról elszármazott, New Yorkban élő világhírű tudós, Óváry Zoltán április 13-án lesz 98 éves. Angolul megjelent emlékiratát Horváth Tholdy Péter /Ausztrália/ fordította magyarra, és tavaly megjelent a Kriterion Könyvkiadónál. A mindmáig aktívan dolgozó Óváry Zoltán élete élménydús. Párizsban végezte orvosi tanulmányait, ugyanott kezdte el kutatásait, a Pasteur Intézetben. A második világháború után Rómában lelt menedéket, végül New York ötven éve otthona, a New York-i Orvostudományi Egyetemen végzi vizsgálódásait. Képzettsége bámulatos, éppoly járatos a nyugati történelemben, mint a világ művészetében és zenéjében. /Horváth Tholdy Péter, Ausztrália: Óváry Zoltán köszöntése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./

A magyar diplomácia élesen tiltakozik minden olyan politikai szándékkal szemben, amely a március végi kolozsvári incidenseket megpróbálja összekapcsolni a közelmúlt vajdasági magyarellenes atrocitásaival – hangsúlyozta Bársony András, a külügyi tárca politikai államtitkára április 12-én Budapesten, az Országgyűlés külügyi bizottságának ülésén. A Fidesz óvott attól, hogy a romániai városban történteket bárki elbagatellizálja. „A két kolozsvári incidens magyar nemzetiségű szenvedő alanyai maguk sem állították, hogy etnikai jellegű támadás érte volna őket” – hangsúlyozta Bársony András. A külügyi bizottság a Kolozsvárott március 27-ről 28-ra virradó éjszaka, illetve egy nappal később hírül adott, a Szent Kamill Otthonnál történt incidens ügyét tárgyalta meg, amelyek során magyar nemzetiségű személyeket támadtak meg. „A külügyi bizottság delegációja Bukarestbe utazik, és megtaláljuk a módját, hogy az incidensekről szót váltsunk a kormány tagjaival, a bizottságok vezetőivel, valamint a romániai magyarság képviselőivel sorra kerülő megbeszéléseken” – mondta Németh Zsolt, a bizottság fideszes elnöke. Szerinte aggodalomra ad okot, hogy a kolozsvári mulatónál történtek után a rendőrség először nem volt hajlandó megfelelő jegyzőkönyvet kiállítani. A fideszes képviselő szerint az RMDSZ levelében éppen az etnikai jelleget valószínűsítette, emellett a „bozgorozás”, tehát a „hazátlan” kifejezés hangsúlyozása mindkét esetben meghatározó összetevője volt az incidenseknek. „A Magyar Köztársaságnak az a dolga, hogy határozottan lépjen fel” – szögezte le Németh Zsolt. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság alelnöke szerint a történtek túldimenzionálása nem helyes. Gedei József (MSZP) arról beszélt, hogy csak két ilyen esetről lehet tudni, így az etnikai motiváció megállapítása meglehetősen vitatott. Ugyanakkor megjegyezte: az egykori marosvásárhelyi események után nem lehet abban bízni, hogy az etnikai feszültségek teljesen nyugvópontra jutottak. /A kolozsvári incidenseket taglalta a magyar külügyi bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

Horváth Istvánnak az Erdélyi Társadalom című szociológiai szakfolyóiratban megjelent Migrációs hajlandóság az erdélyi magyarság körében című tanulmányát újraközölte a Hargita Népe. Az állandó, romániai lakhelyéről hiányzó népesség nagysága jelentős. 1999 végén Magyarország területén 57 434 hosszú távú tartózkodási engedéllyel rendelkező román állampolgárságú személyt regisztrálták, ennek 90-95%-a magyar nemzetiségű, ami az erdélyi magyar népesség 3-4%-át jelenti. A legálisan tartózkodó népesség mellett még a feketemunkásokkal is számolni kell, akik Magyarországon tartózkodásukat időszakos határátlépéssel teszik törvényessé. Az erdélyi magyarok más országok felé irányuló migrációs folyamatokba is belekapcsolódtak, emiatt feltételezhető, hogy ez összesen legalább százezer magyar nemzetiségű személyt jelenthet, az erdélyi magyarságnak legalább 6-7% százalékát. Többségük fiatalabb. A 25-29 éves fiatal felnőttek korcsoportja a legálisan több mint egy éve Magyarország területén tartózkodók több mint egyötödét adja. A migráció lehetséges célországait illetően első helyen Magyarország szerepel, mögötte, szorosan felzárkózva, megjelenik a nyugat-európai térség is. A migrációs/kitelepedési hajlandóság változott: 2000-ben a 26%-ot érte el, 2001-ben a 24%-ot, a következő évben a 23%-ot és 2003-ra már 21%-ra csökkent azok aránya, akik kitelepednének. Leginkább az olyan településeken lakó magyarok fogalmazzák meg a kivándorlás szándékát, ahol fele-fele arányban laknak magyarok és románok. Az Erdélyi Társadalom a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszéke magyar tagozatának folyóirata. /Horváth István: Migrációs hajlandóság az erdélyi magyarság körében. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

Akár tizenkét évbe is telhet, mire teljes mértékben hozzá lehet majd jutni a román titkosszolgálatok irattárából a Bukarest közelében lévő Popesti-Leordeni raktárba szállított dossziékhoz, mivel az ottani alkalmazottak azt az utasítást kapták, hogy a tizenkét kilométernyi összvastagságú dossziéhalmaz dokumentumait oldalanként számozzák meg. Az egyik dolgozó elmondta: egy folyóméternyi dossziéhalmaz ötezer oldal dokumentumot tartalmaz. Tíz ember legfeljebb húszezer oldalt képes beszámozni naponta. /”Súlyos” szekus múlt. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

Egyetemi minősítéssel és jogosultságokkal működik a 2005-2006-os tanévtől kezdve a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett, eddig főiskolai besorolású intézménye. Az egyetemi rangra emelkedett oktatás eredményeként a 2005-ben beiratkozó diákok idegenforgalmi szakoktatásban részesülnek, és megszűnik az eddigi topográfia-földmérés szak. Dombay István, az intézmény vezetője elmondta, a júliusban zajló felvételin magyar tagozatra 15 ingyenes és 30 fizetéses, román tagozaton 15 ingyenes és 15 tandíjas helyre lehet pályázni. „Román tagozatunk 90 százalékát magyar ajkú diákok teszik ki, mivel a magyar tagozaton a legerősebb a verseny a felvételiken” – tájékoztatott Dombay. A 2008-ban végző hallgató idegenforgalom-földrajz diplomához, valamint idegenforgalom szakdiplomához jut majd egyszerre. /G. E.: Egyetemi rangú lesz a főiskola. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

A Hargita megyei egészségügy állapotáról tartottak elemző megbeszélést április 12-én Strujan Constantin prefektus kezdeményezésére. A találkozón részt vettek a megyei, a székelyudvarhelyi, a gyergyószentmiklósi, a maroshévízi és a tölgyesi kórházak vezetői is. A kórház igazgatók beszámolói egybehangzóak voltak: a megye minden kórháza pénztelenséggel valamint szakember hiánnyal küzd. A megyében hét egészségügyi posztlíceum működik, a végzettek a nagyobb fizetés reményében, külföldön vállalnak munkát miután minisztériumi rendelet értelmében két évig fel kellett függeszteni az alkalmazásokat. Az orvosok Magyarországon vállalnak munkát. Gyergyószentmiklóson hét épületben működik a kórház és ezek közül egyik sem felelő. 1991 óta épül az új kórház, de nem sikerült befejezni. /(Daczó Dénes): Egészségügyi röntgenkép: Pénz és szakember hiány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Április 11-én tartották a Temes-Csongrád megyei önkormányzati találkozót Temesváron, a Megyeházán. A felek áttekintették a Temes és Csongrád testvérmegyék közötti együttműködés legutóbbi négy évének tapasztalatait. A közös projektek között szerepel a temes-megyei kis- és középvállalkozások szegedi bemutatkozásának támogatása és a két megye intézményei, elsősorban az iskolák közötti kapcsolatok fejlesztése. /(Pataki Zoltán): Temes és Csongrád megye külügyi bizottságainak együttes ülése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Sütő András április 7-én Mádl Ferenc elnök kezéből átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. A kitüntetést írói érdemei mellett az egyetemes magyar kultúra gazdagításáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulásáért, kisebbségi jogainak védelméért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. Márciusban Ion Iliescu ex-elnök kijelentette: 1990 fekete márciusért a magyarok a felelősek. Ugyanaz az Iliescu fogalmazott így, aki a bányászbandák bukaresti „látogatásait” a hazafias felelősségtudat megnyilvánulásaiként köszönte meg, aki kegyelemben részesítette Miron Cosmát, és lovaggá avatta szélsőséges a Corneliu Vadim Tudort. Március 29-én, miután Frunda György szenátusi politikai nyilatkozatában a szemtanú jogán kiigazította Ion Iliescu volt államelnök „tévedését”, Corneliu Vadim Tudor szenátor felszólalt és rálicitált a primitív vádaskodásra: a magyarok Marosvásárhelyen és másutt románokat öldöstek, levágott fejekkel futballoztak, Cofariu azért sietett libánfalvi fejszés társaival együtt a városba, hogy megakadályozza Erdély elcsatolását stb. „A magyarok késve érkeztek a civilizáció asztalához” – harsogta C.V. Tudor. Tehát, hogy Sütő András csak megtűrt jövevény az európai civilizáció tűzhelyénél! Most már némely magyarok törnek Sütő András életére, azok, akiknek 1990 márciusában védelmére kelt. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetett: Cs. Gyimesi Éva már 1992. április 4-én, a budapesti Beszélő hasábjain adta meg a hangot azzal, hogy kétségbe vonta Sütő András érdemeit a Ceausescu-diktatúra elleni küzdelemben. A váratlan támadásra Beke György válaszolt a Kossuth Rádióban, állásfoglalása fennmaradt nyomtatásban is: Vasárnapi Újság. 1992/23. /szerkesztette Győri Béla/. Bűntudat vagy felelősségérzet? cím alatt Beke György azt a Sütő Andrást méltatta, aki minden sorával Bethlen Gábor fejedelem parancsát teljesítette: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” És Beke így folytatta: „Sütő András bátran állhat saját lelkiismerete elé: a nemzet hűségén élt, szólt, vitázott, mindenkor a kényszerű határok között.” Sütő András közéleti szerepvállalására utalva, Beke ugyanitt kijelentette, hogy Tőkés László püspökkel egy sorban „a legnagyobb formátumú államférfi lett az erdélyi magyarság körében”. Írta ezt Beke tizenhárom évvel ezelőtt. Cs. Gyimesi Éva ellenérzéseire utalva pedig mintha előérzetét fogalmazná szavakba, így összegez: „Közös küzdelem eddigi harcosai fordulnak egymás ellen most már Erdélyben is.” Barabás István így fejezte be cikkét: „A krónikás akkor azt nem tudhatta, hogy akik majd 2005-ben fordulnak Sütő András ellen, azok nem voltak ott a közös küzdelemben sem a Securitate zaklatásai közepette, sem marosvásárhelyi márciusokon, sem marosvécsi megemlékezéseken, sem hargitai adventeken.” /Barabás István: Sütő András: ott és itt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./ Ez az első alkalom, hogy a Romániai Magyar Szó állást foglalt az A Hét hetilap hasábjain február óta folytatott vitában. Előzmény: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ A reagálások az A Hét következő számaiban láttak napvilágot, a vita most is folyik. Hozzászólás, reagálás jelent meg a Krónika márc. 18-i számában /ez a szám nem jelent meg interneten/, a Helikon /Kolozsvár/, 2005. március 25-i számában és az Erdélyi Napló (Kolozsvár), április 5-i számában. 13/ Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke 2006-ban ismét kezdeményezni fogja a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Kuszálik Péter cikkében leszögezte: nincs az a kormány, amelyik elfogadná a kettős állampolgárságot, mert ez egyenlő lenne a bukással, a 2006-os kormány sem fogja elfogadni, legyen az akármilyen összeállítású. Kuszálik Péter: „A „kettős állampolgárság” mint össznemzeti Viagra!” /Kuszálik Péter: Egy makacs ember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

Tordán nagy sikert aratott az erdélyi magyar művészpedagógusok április 10-én, a Petőfi Társaság galériájában megnyílt tárlata. A szervezés munkáját is vállaló Székely Gézát minden elismerés megilleti. /Suba László: Magyar művészpedagógusok kiállítása Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./

Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány könyvtárában Bíró Gáspár és Bakk Miklós politológusok indítottak vitát az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetéről. A magyarság lehetséges képviseletét beszűkítő cikkelyek is napirendre kerültek. Bíró szerint tisztázatlan, hogy esetleges belső konfliktusok jogorvoslását majd milyen szerv lesz hívatott elvégezni. Az sem tisztázott, hogy az állami pénzeket milyen kritériumok alapján fogják elosztani. /Vita a kisebbségi törvénytervezetről. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ Telt házzal zajlott a Politeia Társaság által Kolozsváron megszervezett Az RMDSZ kisebbségi törvénye: autonómia a reálpolitika szorításában? című vitaest. Bíró Gáspár budapesti egyetemi docens elvi kérdéseket vetett fel a jelenlévőknek. /Röviden rovat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 14./

Kolozsvárott megkéseltek egy magyart, majd Bársony András külügyi államtitkár a román hatóságokkal teljes egyetértésben megállapította, hogy az ügyeknek semmiféle nemzetiségi vonatkozása nem volt. A sértetteket az atrocitások közben bozgorozták – magyarul: hazátlanozták. Ezt Bársony András nem tartja nemzetiségi jellegű afférnak. Vajdaságban naponta vernek félholtra magyarokat, s a szerb hatalom ,,felelőtlen ifjoncok összetűzésének” nevezi az incidenseket. Amikor viszont néhány szerb megverésének ügyében kell dönteni, hatvanegy esztendős büntetést szabtak ki az elkövető magyarok ellen. Ez így lesz mindaddig, „amíg a magyar külpolitika egyfolytában bocsánatot kér a pribékektől és agresszoroktól. Amíg Bársony Andrások külpolitizálnak Magyarországon”, írta Magyari Lajos. Bugár Béla fölvetette a felvidéki magyarság 1945 és ’48 közötti jogfosztását, erre Meciar és Tico azonnal kizárná őt a szlovákiai közéletből. /Magyari Lajos: Kárpát-medencei anziksz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 14./

Pánikban van a román sajtó egy része, mert magyar nemzetiségű igazgatók kerülnek egyes, állítólag stratégiai fontosságú intézmények élére, mint például a medgyesi gázkitermelő vállalat vagy legutóbb a jellegzetesen Román Vizek nevet viselő vízügyi igazgatóság. A gázkitermelő olyan intézmény, ahol évtizedeken át gondosan ügyeltek arra, hogy még segédmunkásnak se alkalmazzanak magyar nemzetiségű személyt. A rendszerváltás 15 éve alatt nem csak a gázvállalatnál működött ilyen szelekció, vannak marosvásárhelyi intézmények is, amelynek vezetősége nem tükrözte, hogy milyen összetételű lakosságot szolgálnak ki. A pénzügy és a bankrendszer, a rendfenntartó szervek szintén a bevehetetlen „várak” közé tartoztak. Több marosvásárhelyi klinika van, ahol nem lehet magyar szót hallani, mivel éveken át a fő szempont a jelentkező nemzetisége volt. Marosvásárhely iskolái, óvodái élére is fokozatosan román pedagógusok kerültek. A művelődési intézmények, a könyvtár, múzeum esetében természetesnek tűnt, hogy román igazgató irányításával működnek. Emiatt a néprajzi múzeumban éveken át nagyítóval kellett keresni a magyar népi kultúrára vonatkozó emlékeket. Marosvásárhely lakosságának felét, vagy megyei szinten közel felét jelentő magyarság számára az örökös aligazgatói, a munkába befogott helyettesi funkció jutott. Ezen nem változtattak a rendszerváltás évei sem. /(bodolai): Magyar a „román vizeken”? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma /A Hét, febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatban újabb hozzászólás jelent meg a hetilapban: Dáné Tibor megírta: a kolozsvári írószövetségi fiók pártalapszervezetének 1958. december 24-én tartott közgyűlésén, amelyen Földes László ügyét tárgyalták, ő vezette a jegyzőkönyvet. Dáné hangsúlyozta: Földes tudta, hogy kizárásának nem Sütő volt a megrendezője. „Sütő csak – ki tudja, miért – elfogadta és eljátszotta a nagyon is sémák szerint megrendezett kizárási cécó egyik dicstelen szerepét.” A magyar nyelvű felszólalásokat Dénénak románul kellett összegeznie a jegyzőkönyvben. Másnap a központi bizottsági küldött, Tugui alaposan átírta a jegyzőkönyvet és átadta Dánénak azzal, hogy másolja le, ez lesz az ülés jegyzőkönyve. Földes ügyében 1959. január 7-én újabb gyűlést tartottak Kolozsváron, erre sok pártonkívüli helyi írószövetségi tagot is meghívtak, továbbá az ülésre mintegy tíz-tizenkét párttag író is „átlátogatott” Kolozsvárra Marosvásárhelyről. Ismét Dáné Tibornak kellett vezetnie a jegyzőkönyvet. A kolozsvári felszólalók a pártszerű bírálati blabla mellett szinte kivétel nélkül hangsúlyozták Földes kivételes tehetségét, és ideológiai felkészültségét is. A marosvásárhelyiek még véletlenül sem szóltak ilyesmiről. Hajdu Győző, de Sütő András is érezhető ellenséges indulatoktól fűtve bírálták Földest. Négyszemközti bizalmas beszélgetésekben, vagy szűk asztaltársaságban, alkalmi eszmecseréken hangoztatott véleményét idézték. Dáné úgy látta, hogy Sütő András némileg restelkedve „mondta fel a leckét”, de felmondta. Földes László visszautasította, hogy Gheorghiu-Dejről becsmérlőleg nyilatkozott volna. Végül a harmincnyolc jelenlévő párttag közül nyolcan nem szavazták meg a kizárási javaslatot /köztük volt Dáné Tibor/, a többség viszont megszavazta, így Földes Lászlót kizárták a pártból. Dáné emlékezésében kitért arra, hogy Földes László jó kommunista módra a kizárása előtti években feljelentgetett, fúrt-faragott. Az ülés után Dáné Tibornak meg kellett jelennie Tompa István akkor pártvezető előtt a jegyzőkönyvvel. A jegyzőkönyvet többször átírták, a Földesre nézve terhelő részek egy részét kihagyták, a bírálatokat tompították. Dánénak ennek megfelelően kellett javítania. Újabb átírás következett. A többszörösen átírt jegyzőkönyv lett a végleges. Dáné hangsúlyozta, emlékei felidézésével arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy a pártállami idők politikai dokumentumainak is mennyire viszonylagos a valóságértékük. Ezt figyelembe kell vennie Stefano Bottoninak és a korszakkal foglalkozó többi kutatónak is. /Dáné Tibor: A jegyzőkönyvvezető emlékei Földes László pártszankciójáról. = A Hét, (Marosvásárhely), ápr. 7., folyt.: ápr. 14./

Élő kapcsolat van Maros megye községei, városai és a moldvai csángó falvak lakói között. 1990 óta 1381 gyermek vett részt Maros megyei településen szervezett nyári tanulótáborban. Érdemes kiemelni a régeni római katolikus plébániát, az erdőcsinádi Szucsáki Alapítványt, a maroskeresztúri és marosszentgyörgyi római katolikus plébániákat, ahol hosszú évek során 40-50 gyermek vesz részt a nyári táborokban. De volt tábor Jobbágyfalván, Bonyhán, Backamadarason, Mezőpanitban, Erdőszentgyörgyön, Nyárádmagyaróson, Márkodon, Selyében, Deményházán, Csittszentiványon és Holtmaroson. Marosvásárhelyi orvosok nem egy esetben ingyen kezelték a Moldvából érkezetteket. Sok család és szervezet adományozott könyveket a hazatérő gyermekeknek, illetve a Klézse-Szeret Alapítvány könyvtárának. Az emlékezetes árvíz alkalmával több teherautó élelmet, ruhát stb. vittek a károsult csángómagyar és más nemzetiségű moldvaiaknak. /Czellecz Jenő, a csángóbizottság nevében: Maros megye 15 éve felkarolja a csángóügyet. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

A jövő hétre halasztotta a Tariceanu-kabinet az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezet megvitatását, annak ellenére, hogy végül valamennyi szükséges minisztériumi jóváhagyás megtörtént. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács is láttamozta a tervezetet, bár korábban Asztalos Csaba elnök kifogásokat fogalmazott meg a szöveggel szemben. /Salamon Márton László: Láttamozták a tárcák kisebbségi törvényt. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./

Húsvétkor két román suhanc megszúrt egy magyar fiatalembert. Vétke csupán annyi volt, hogy társával magyarul beszélgetett. Érdemes bíróság elé vinni az ügyet? Sok magyar szerint az igazságügy ritkán ad igazat a nem román félnek… Éppen mostanában készül a nemzetiségi törvény, amelynek tartalmaznia kellene az ilyen ügyek megfelelő orvoslását. Az ország jövőjéért aggódó román közvéleménynek illő lett volna hallatnia hangját ebben az ügyben. /Ördög I. Béla: A félelem súlya. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

A megyei tanács múlt heti ülésén a legvitatottabb napirendi pont kapcsán az RMDSZ-frakció képviselői ellentétesen szavaztak a szintén RMDSZ-es tanácselnökkel. Az elmúlt hónapokban lezajlott tanácsüléseken többször is előfordult, hogy Lokodi Edit elnök és az RMDSZ-es tanácsosok között kisebb-nagyobb szópárbajra került sor. Ezúttal a repülőtéri igazgató leváltása miatt kialakult heves vita után a képviselők mondhatni cserbenhagyták az elnököt. Lokodi Edit elmondta, hogy a tanácsülést megelőzően tartottak frakciógyűlést, amelyen úgy határoztak: amennyiben Stefan Runcan, a repülőtér igazgatója nem vállalja, hogy teljesíti a vezetői kritériumrendszert, az RMDSZ-frakció megszavazza a leváltását. Végül mégsem így szavaztak. Lokodi szerint a frakció nem látta tisztán a dolgokat. /Antalfi Imola: Ellentétek a megyei tanácselnök és az RMDSZ-frakció között. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

Gyakorlatilag felmérhetetlen, hogy helyhiány vagy más okok miatt mennyi kincs porosodik vagy penészedik a régió múzeumainak raktáraiban, pincéiben. A tárgyak jelentős része a magyar történelemhez kötődik. Aradon Peter Hügel, az aradi múzeum igazgatója korszerűsítési elképzeléseit kínkeservesen verekszi csak át környezetén. – Az 1848-as részből a ’70-es évek elejéig sokkal többet lehetett látni, mint ma. Akkor Ceausescu ideológusainak parancsára az 1848-as részleget szétverték, helyét a dák ősök és a szocializmus dicsőítése vette át. 1989 után a kommunista relikviákat leszedték, de a történelemszemlélet mit sem változott. Peter Hügel szeretne több 1848-as anyagot kiállítani. A Feszty-hármaskép végleges helyét az igazgató nem a múzeum falain belül képzeli el. Szeretné a katolikus templom udvari épületeinek egyikében állandó helyet találni, s hosszú évekre megőrzésre odaadni az egyháznak. Hügel elismerte, hogy a raktározási körülmények borzalmasak, a falak vizesek, pereg a vakolat, a kincsek állapota pedig folyamatosan romlik. Puskel Péter, Arad múltjának egyik legavatottabb ismerője szerint elérkezett az idő, hogy előkerüljön a raktárból Aradi Zsigmond Búsuló Arad című szobra, Csiky Gergely, Fábián Gábor mellszobra, a Kossuth-szobor, Huszár Adolf Szabadság-szobrának makettjei, Arad szabad királyi város kincsesládája, több tucatnyi értékes festmény, és még lehetne sorolni. Bizonyos aradi román körök hallani sem akarnak a ’48-as részleg kibővítéséről, más magyar ereklyék leporolásáról. Eltekintve a bányamúzeumoktól, Hunyad megyében elvileg három történeti vagy néprajzi múzeum létezik. Azért csak elvileg, mert a legjelentősebb, a dévainak helyet adó épület közel egy évtizede felújítás alatt áll, s azóta nincs állandó kiállítás. A múzeum alapítása dr. Téglás Gábor és dr. Torma Zsófia, a földkerekség első amatőr régésznőjének nevéhez, pontosabban az általuk 1882-ben létrehozott “Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulathoz” fűződik. Az általános történeti múzeumból a 80-as években a “dák és római civilizáció múzeuma” lett. Az elnevezés a mai napig megmaradt. A múzeum gyűjteménye akár százezernél is több darabból áll, állította Bodó Krisztina régész, a múzeum munkatársa. Sok régi kőszobor, oszlopdarab vagy egyéb kőfaragvány Déván a szabad ég alatt áll. Vajdahunyadon van a másik múzeum, ott is folynak ásatások. Szászvároson a Néprajzi Múzeum nem panaszkodhat helyhiányra, de a magyar vonatkozású kiállított tárgyak jóformán teljességgel hiányoznak. /Chirmiciu András: Pincekultúra. Múzeumok rejtegetett magyar kincsei. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./

A Duna Televízió április 25-től, hétfő esténként kezdi vetíteni Sára Sándor 14 részes dokumentumfilmjét, a Nehézsorsúakat. Sára nyolcvanas évek elejétől készült dokumentumfilmjei (a Pergőtűz, a Csonka-Bereg, a Magyar nők a Gulágon) a magyar történelem homályban hagyott, elhallgatott, letagadott tragédiáiról szóltak. Sára Sándor majdnem két évtizeden át dolgozott a Nehézsorsúak című filmjén. Olyan emberek vallanak, akiknek túl későn jött a rendszerváltás, akiket korábban nem hallgattak meg, akikbe belefojtották a szót. /(kelecsényi): Sára Sándor: Nehézsorsúak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Dr. P. Mészáros Árpád, Páter György ferences szerzetes /Gyorok, 1916. szept. 26. – Dés, 2005. ápr. 6./ 89. évében elhunyt a dési ferences kolostorban. Pappá szentelése után a római Szent Antal Kollégiumba teológiából szerzett doktorátust. A második világháború befejeztével a menekült magyarok lelkipásztora lett. 1948-ban érkezett Amerikába, ahol társaival együtt felvállalta a háborúban hazátlanná vált magyar háborús menekültek gondjait is. Mészáros György az Egyesült Államokban negyvenegy esztendőn át odaadó pasztorációs munkával szolgálta Istent és magyar népét, természetesen, a más nemzetiségű híveket is. Nagy lelki megrendüléssel vette tudomásul a római intézkedést, a 45 éves kusztódia felszámolását az amerikai ferences provincia javára. A kusztódia felszámolása után Mészáros György úgy döntött, hogy visszatelepül az erdélyi anyarendtartományba. 1993. január 4-én érkezett haza, kevés ideig Csíksomlyón, majd 2004-ig Kolozsváron szolgált, főleg gyóntatóként. Életének utolsó hónapjait a dési rendházban töltötte. Désen temették el a temető ferences sírkertjében. A kolozsvári barátok templomában a gyászmisén Páll József Leó ferences rendtartományfőnök beszélt az elhunytról, aki a szerénység, engedelmesség, és jóság példaképe volt. /Fodor György, a Szerzeteselöljárók Országos Konferenciájának titkára: Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

Szatmárnémetiben a 70 ezres románságnak 3 napilapja, 3 rádiója és 2 tv-adója van, az 50 ezres magyar lakosságnak pedig csupán egyetlen napilapja. A három többségi rádió közül mindössze egynek van magyar műsora, az is csak heti szűk egy-két órában. Az elmúlt években még kezdeményezés sem történt a helyzet javítására. Két fiatal újságíró, Túrós Lóránd és Erdei Róbert elhatározta, hogy magyar rádiót indít. Az eredeti tervek szerint a City Rádiónak március 15-én kellett volna beindulnia, de pár hetet csúszott a határidő. Már kész a legmodernebb rádiós technikával felszerelt stúdió. A sokféle engedélyeztetésben segítségükre volt Gáspárik Attila és Nagy Zsolt miniszter. A stúdió s berendezésében magáncégek segítettek, legtöbbet a Panatek és a Silcomprest Kft. Összeállt a csapat. Krammer Csilla jogász gazdasági, Schwarczkopf István a műszaki igazgató, s két rádióst is felvettek. Az egyik Bartos Erzsébet, aki Magyarországról tért vissza szeretett városába, a másik Dancs Artur, aki a területi Tarom-iroda vezetését hagyta ott a City Rádióért. A 24 órás adás többsége magyar nyelvű, reggel 6-tól este 6-ig magyar műsorokat sugároznak, amit román nyelvű műsor követ, majd éjszaka zene. Jó esély van rá, hogy az ősztől beinduljon egy önálló magyar tévéadás is Szatmárnémetiben. /Sike Lajos: Tíz évi tétlenség után. Magyar rádió és új napilap indul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Marosvásárhelyen milyen autonómia fog megvalósulni, hisz régen székely főváros volt: Novum Forum Siculorum néven, kérdezte Máthé Éva, a lap munkatársa. Pierre Moscovici, az EP francia tagja olyan jelentés írt, ami állítólag azt kéri Romániától, hogy a csatlakozásig területi autonómiát adjon a Székelyföldnek, és perszonális autonómiát minden erdélyi magyarnak. Az RMDSZ tervezete azt sugallja – elég egyelőre a kulturális autonómia. A román társadalom azt mondja: na ebből legyen elég! Bozgorok: pofa be! Máthé Évát inkább az foglalkoztatja, hogy az erdélyi magyarság egyre híguló jövedelméből hogyan fogja megfizetni az uniós energiaárakat, gyógyszerárakat? /Máthé Éva: Egy gondolat bánt engemet... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) kolozsvári Agrárfórumának zárónyilatkozatát megküldte a kormánynak, a román parlament két házának (Adrian Nastase és Nicolae Vacaroiu házelnököknek), valamint a kormánypártok elnökeinek, beleértve az RMDSZ-t is. A mezőgazdaságot és vidékfejlesztést érintő negyvenhét pontos javaslatcsomagot tartalmazó zárónyilatkozat mellett az RMGE kérte a párbeszéd megkezdését minden törvényhozó és végrehajtó testülettel. Egyelőre válasz a képviselőház elnökétől, a szenátus elnökétől és a mezőgazdasági minisztertől érkezett. Az RMGE elnökségének küldöttségét április 13-án fogadta a szenátus mezőgazdasági szakbizottsága, majd Gheorghe Flutur mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. Az RMGE képviselői kifejezték aggodalmukat az uniós csatlakozásra való felkészülés súlyos lemaradása miatt. A szenátorok értékelték a szakmai érdekvédelem figyelemfelkeltő indítványát és a kolozsvári zárónyilatkozatban megfogalmazott javaslatokat. A szakbizottság tagjai felkérték az RMGE-t, hogy járuljon hozzá a törvénytervezetek kidolgozásához, a kért módosító javaslatok megfogalmazásához. Gheorghe Flutur miniszter elismerését nyilvánította ki az RMGE delegációnak, értékelve az uniós szabályzásokban való jártasságukat, aggódásukat a csatlakozási tárgyalásokon történt vállalások időbeni teljesítéséért. A miniszter szívesen látná az RMGE-t az EU érdekvédelmi szervezete (a COPA-COGECA) tagjaként. /Sebestyén Csaba RMGE elnök: Figyelembe veszik a magyar gazdák csatlakozási elvárásait. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

A Nemzeti Kezdeményezés Pártja (PIN) módosító javaslatokat nyújtott be a nemzetbiztonsági törvényhez. Cozmin Gusa, a PIN elnöke elmondta, „az Elnöki Hivatal illegalitásban” van, és a módosítással akarnak segíteni Basescunak, hogy megszűnjön ez az illegális állapot. Gusa emlékeztetett az államfő másfél hónappal ezelőtti nyilatkozatára, amely során a korrupciót nemzetbiztonsági problémának nevezte. Azonban az Igazságügyi Minisztériumban a SIPA tagjai meg mindig vezető tisztségeket töltenek be. /A SIPA az egyik titkosszolgálat, a minisztériumban működik./ Ilyen egyetlen NATO-tagországban sem létezik. Ezért javasolják, hogy az említett titkosszolgálatot vonják ki a minisztériumból. Gusa példaként Ureche (volt szekus) tábornokot említette, akinek, mint mondta, a szerepe tagadhatatlan Ioan Petru Culianu meggyilkolásában. /Mózes Edith: Illegalitásban az Államelnöki Hivatal? = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 16./

Nagyváradra érkezik József Attila egész alakos borz szobra. A Bihoreanul hetilapban fasisztázó hecckampány indult a költő ellen „Nem! Nem! Soha!” címmel. József Attila ifjúkori zsengéjét felhasználva kárhoztatták a költőt. A Bihoreanul hetilap ezt állította többek között: „Líraiságáról, de főleg a nacionalizmusáról ismert extremista költő, Joszef Attila a Nem! Nem! Soha! című vers szerzője, mely az irredenta magyarok szlogenje, himnusza lett Magyarországon. Ha nem volna ez a verse, lehet, hogy ma nem is tudnánk Jozsef Attiláról. A nacionalista költő soha nem fogadta el az 1918. december 1-jei Nagy Egyesülést, amit Trianon szentesített. Az irredentizmus emlékművét készülnek felavatni Nagyváradon”. A horthysta csapatok az erdélyi bevonuláskor, 1940-ben József Attilát tűzték zászlajukra, hangzik a képtelen vád. A román lap még a költő nevét sem volt képes helyesen leírni József Attila a trianoni fájdalomban 17 évesen írta ezt a versét. Ez a verse csak 1945. után került elő Radnóti Miklós hagyatékából. Nagyváradon a Bihar megyei RMDSZ április 15-én tartott sajtóértekezletére egy magyar–román nyelvű József Attila-kötettel érkezett Lakatos Péter parlamenti képviselő, aki felolvasást tartott József Attilából románul. A képviselő visszautasította a magyarság nevében a nagyváradi hetilap gyalázkodásait. Nagyváradon május 1-jén a Festum Varadinum legfőbb eseményeként készülnek felavatni a költő egész alakos bronzszobrát. A Bihoreanul nagyváradi hetilap megrótta a román többségű városi tanácsot, amiért „tudatlanságuk” miatt egy irredenta magyar szobrát engedik közterületen felállítani, József Attilát pedig a „fasiszta Wass Albert” és Koltay Gábor Trianon-filmje mellé sorolta. /Lakatos Balla Tünde: Irredentának és fasisztának nevezték József Attilát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./

Megújult a sepsiszentgyörgyi RMDSZ vezetősége, az április 15-én tartott tisztújításon új elnököt, négy alelnököt és három bizottság tagjait választottak. A városi RMDSZ elnöke Tóth Birtan Csaba lett, az alelnökjelöltek közül Miklós Zoltán, Sztakics Éva, Klárik László és Butyka Elemér kapta a legtöbb szavazatot. Orbán Barra Gábor leköszönő elnök önkritikai elemekkel tűzdelt beszámolója az elmúlt két év tevékenységét összegezte. /Farkas Réka: Megújult az elnökség (Sepsiszentgyörgyi RMDSZ). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./

A Mindszenty József Alapítvány, a Lakiteleki Népfőiskola és a Keresztény Élet budapesti hetilap Mindszenty bíboros halálának 30. évfordulója alkalmából, április 8-án, Kárpát-medence szintű vetélkedőt szervezett a térség középiskolái számára. A Mindszenty életéről és koráról szóló vetélkedőn 70 iskolából mintegy 300 középiskolás diák és azok felkészítő tanárai vettek részt. A legjobb 12 csapat vetélkedője a lakiteleki Népfőiskola Kölcsey házában zajlott, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium (Gyulafehérvár) csapata érte el az első helyezést. A nyertes csapat 2005. pünkösd ünnepén Máriazellbe (Ausztria) zarándokolhat Lezsák Sándor képviselő kíséretében, ahová Mindszentyt először eltemették. (1991. május 4-én azután földi maradványait hazavitték Magyarországra és Esztergomban temették újra.) /A Majláth csapat első helyezést ért el. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

A magyar kultúra napján, január 22-én Sepsiszentgyörgyön mély csend honolt a művelődési berkekben. Leáldozóban a magyar kultúra napja? – tette fel a kérdést akkori vezércikkében Sylvester Lajos. Az önmagukat ismétlő rendezvényekre mindig ugyanaz a tizen-, huszon-egynéhány jó sepsiszentgyörgyi megy el. Fájdalmas ez a csend Sepsiszentgyörgyön. Mert Bereckben József Attila-emlékműsort tudtak szervezni a helyi iskolások, Baróton irodalmi kávéházat tartottak, Árkoson pedig József Attila-emlékestet. Ha nem lenne Sepsiszentgyörgynek egy egyszemélyes kulturális intézménye Kónya Ádám személyében, a magyar művelődésnek jelene sem lenne már talán. /Váry O. Péter: A magyar kultúra fellegvára? Ugyan, kérem, felejtsük el. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./

A külügyi és az igazságügyi minisztérium javaslatainak figyelembevételével fogadja el ezen a héten a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet a kormány – jelentette be Oana Marinescu, a Tariceanu-kabinet szóvivője. /Bíró Blanka: Közvitát szorgalmaznak a kisebbségi törvénytervezetről. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./