Február 9-én a bukaresti Antena 1 kereskedelmi tévéadó bemutatja a Trianon című magyar filmet, utána meghívottak mondanak véleményt a látottakról. Gheorghe Funar, a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt főtitkára február 1-jén a szenátus ülésén a magyar irredentizmus fasiszta megnyilvánulásaként emlegette a filmet, majd február 4-én a Flacara lui Adrian Paunescu hetilapban kifejtette, jó, hogy a televízió bemutatja a Trianont, mert ennek hatására a románok felébrednek fásultságukból, és tisztán látják majd, hogy tizenöt éve „ördögi akció folyik azzal a céllal, hogy Erdélyt Magyarországhoz csatolja.” A magyargyűlölő Raoul Sorban századik életéve küszöbén még mindig hazudik, hamisít. Sorban a Flacara 4-es számában azt állította, hogy Göncz Árpád „körülbelül tíz évvel ezelőtt” közzétette: a magyar nemzet bármely pillanatban kész fegyvert ragadni történelmi jogaiért, a harcban akár életét is feláldozza, mert Erdély nélkül nem létezhet magyar állam, magyar küldetés, magyar élet. Hogy hol mikor jelentek meg ezek a sorok, nem derül ki. Sorban az RMDSZ-t és Markó Bélát is támadta, mert a választási kampányban jelképnek használta az aradi Szabadság-szobrot és „Matia Corvinul” király kolozsvári emlékművét. /Barabás István: A TRIANON házhoz jön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Ismét a román parlament elé kívánja vinni a Székelyföld területi autonómiája statútumtervezetét a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), jelezte Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök. Abban reménykednek, az RMDSZ képviselői és szenátorai most nagyobb számban és hatásosabban támogatják kezdeményezésüket. „Három hónap sem telt még el a választási kampány óta, amelyben a Székelyföld autonómiájának a szükségességét hirdették, így nehezen tehetik meg, hogy ne álljanak az ügy mellé” – magyarázta az alelnök. Ferencz arra az RMDSZ választási plakátra utalt, amely egy székely kaput ábrázolt a következő felirattal: „Autonómiát Székelyföldnek!” A plakát kicsinyített fénymásolatát Markó Béla szövetségi elnöknek is átnyújtották a legutóbbi kolozsvári sajtótájékoztatóján. Markó kijelentette: „az RMDSZ különböző autonómiaformákat kíván megvalósítani a romániai magyarság számára, többek között közigazgatási területi autonómiát.” Ferencz Csaba elmondta: „A székelyföldi régió hangoztatása nem más, mint pótcselekvés. Tizenöt év bizonyította, hogy a kis lépések sehová sem vezetnek. Sőt elterelik a lényegről a figyelmet.” /Gazda Árpád: Kis lépések visszafelé? = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

Február 8-án lakossági fórumot tartottak a kolozsvári polgármesteri hivatalban a főtéri ásatásokról. Végül körvonalazódott: a Főtér keleti részén levő gödröt betömik, míg a Mátyás-szoborcsoport előtti ásatások sorsáról a városi tanáccsal és szakértőkkel konzultáló Emil Boc polgármester dönt majd. A Gheorghe Funar nacionalista expolgármester által 1994-ben kezdeményezett úgynevezett régészeti ásatások kérdése ezúttal is heves vitát robbantott ki. Ioan Piso, Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója szerint régészeti ásatások folytatására szükség van, de kizárólag tudományos, nem pedig politikai meggondolásból, a Mátyás-szoborcsoport előtti részen. A régészeti intézet képviselője tudatta, hogy az eredetileg talált római kori házfalakat kiegészítették, azaz meghamisították őket. A magyar szakemberek és városi tanácsosok a gödrök betömése mellett foglaltak állást. Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Egyesület elnöke kijelentette: nem egyeznek bele a régészeti kutatások folytatásába. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos szerint 1994-ben az ásatások célja a Mátyás-szoborcsoport elszállítása volt. /Kiss Olivér: Megoszlanak a vélemények a főtéri ásatások kapcsán. A régészek betömnék, Piso továbbásná a gödröket. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Féléves tevékenységét értékelte február 6-án tartott közgyűlésén a bethleni RMDSZ, Orbán László elnök az eltelt időszak eseményeit összegezte. A bethleni RMDSZ a megye egyik legerősebb szervezete. Tavaly ősszel magyar nyelvű IX. osztály indult Bethlen városban. Kerekes Jolán tanárnő a prefektus segítségét kérte: rendezzék az iskolában a fűtés kérdését, 10 fokos „melegben” nem lehet tanítani. Szilágyi János helyben intézkedett: Máthé István alpolgármesternek szólt: sürgősen orvosolni kell az iskola fűtési gondjait. A gyűlésen kérték, legalább egy utca viseljen magyar nevet, s az anyaországi támogatással megújult magyar óvoda ne a Június 1. nevet viselje. /Ferencz L. Imre: Nem csak báloztak…= Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Kézdikővár és Kézdiszárazpatak szeretne leválni Kézdiszentlélektől. A leválni akaró két településnek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1612 lakója van. A 2780 lelket számláló községközpont, Kézdiszentlélek a 290 lakosú Kiskászonnal együtt 3070 lakossal maradna. Kézdiszentlélek folytatja véget érni nem akaró földháborúját Kézdivásárhellyel. Gondot okoz a szárazpataki általános iskola, az épület egyik fele megsüllyedt. Az iskolában 214 gyerek tanul, az óvodások száma 85, csökken a tanulólétszám. /Kisgyörgy Zoltán: Szentléleken nem állt meg az idő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9./

Kóka Rozália a népművészet mestere, előadóművész és Petrás Mária csángó népi énekes, keramikusművész közös előadást tartottak Budapesten, a Magyarok Házában február 7-én, a Budapesti Székely Kör szervezésében. A bukovinai székelyek és a csángómagyarok sorsát elevenítették meg énekben, mesében, imádságban, mondákban és igaz történetekben. Petrás Mária tűzzománc szobrait és kerámia faliképeit is megtekintette a közönség. Petrás Mária a Bákó megyei Diószénben született, a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott 1995-ben, másfél évtizede nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban a csángó ügy, az ősrégi csángó kultúra hiteles követe. Kóka Rozália bukovinai székely család leszármazottja. Gyűjtötte a bukovinai székely hagyományokat, szervezte közösségi életüket. /(Guther M. Ilona): Jóestét Mária – Csángó madonnák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Farsang Illés szekerén címmel mutatta be Csíkszeredában a farsang utolsó napján, február 8-án, húshagyókedden legújabb műsorát a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Csíkszereda önkormányzata által fenntartott hivatásos együttes legújabb produkciójáról András Mihály, az együttes vezetője elmondta, hogy vidám műsort kínálnak a közönségnek. Rendezője, koreográfusa a budapesti táncművészeti főiskola növendéke, a sepsiszentgyörgyi Orza Calin. Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Idén több mint 150 fellépésre kaptak felkérést, körvonalazódik egy egyhónapos spanyolországi és egy portugáliai fellépés-sorozat, valamint egy tíz országot átfogó körút, amelynek során Magyarországot és a vele szomszédos államok magyar közösségeit keresnék fel. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szellemi műhelyként is működik. Stúdiójában zenei felvételek készülnek, hamarosan megnyílik archiváló és digitalizáló műhelye, amely a korábbi gyűjtések feldolgozását kívánja megkönnyíteni. /A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes újabb fellépése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Megjelent Gál Éva Emese legújabb verseskötete /A tizenegyedik parancsolat, Pallas-Akadémia, Csíkszereda/. Az Orbán Kinga által írt fülszöveg szerint Gál Éva Emese lírája magányosan emelkedő vár a kortárs magyar költészet mezsgyéjén. A XIX. század költészetével, tart rokonságot, kulcsszavai: szellem, gondolat, ész, szív és csillag. /A tizenegyedik parancsolat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

A Temesvári Forradalom Emlékmúzeuma igazgatójának vezetésével küldöttség utazott Bukarestbe, hogy részt vegyen a “szégyen” listáján szereplő egykori bűnösök elleni tiltakozáson. A forradalmi szervezetek két héttel ezelőtt nyilvánosságra hozták azok nevét, akik a forradalom idején a diktatúrát szolgálták. Magas rangú katonai parancsnokokként tűzparancsot adtak a forradalom elfojtására, és 15 év után még mindig felelős tisztségeket töltenek be az államapparátusban. Velük szemben viszont – állítja Traian Orban, a küldöttség vezetője –, azokat a tiszteket, akik a sorsdöntő decemberi napokban megtagadták a parancs teljesítését, még mindig feketelistán tartja a hatalom. /(S. J.): A forradalmárok Bukarestben tiltakoztak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ színeiben tevékenykedő 3 miniszterrel és 9 államtitkárral, illetve az RMDSZ szenátusi és a képviselőházi frakcióinak elnökeivel találkozott. „Csakis az RMDSZ tisztségviselői azok, akik a szövetség programját megvalósíthatják. A kormányprogramban foglaltak között egyik prioritásként szerepel a kisebbségi törvénytervezet kidolgozása, ennek érdekében már történtek egyeztetések nemzetközi szervezetek szakértőivel is” – tette hozzá Markó Béla. A megbeszélés keretében Borbély László közmunkálatokkal és területrendezéssel megbízott miniszter a költségvetés csökkentésének következményeit taglalta, jelezve, hogy ebben az évben minisztériumának számos folyamatban lévő programot kell leállítania. Székely Ervin és Kötő József államtitkár az egészségügyben és a tanügyben dolgozók gondjaira hívta fel a miniszterelnök-helyettes figyelmét. Az RMDSZ frakcióelnökeinek, minisztereinek és államtitkárainak konzultatív jellegű megbeszéléseire ezentúl kétheti rendszerességgel kerül sor. A megbeszélés során a résztvevők hat munkacsoport létrehozásában állapodtak meg, amelyek a tanügy-művelődés és sajtó, jog, emberjog és vallásügy, gazdaság és pénzügy, közigazgatás, szociális kérdések és egészségügy, valamint a külügyek és integráció területeit foglalják magukba. /Állandósítják az RMDSZ kormányzati tisztségviselőinek megbeszéléseit. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./

Budapesten az Oktatási Minisztériumban a Kárpát-medencei pedagógus-szövetségek képviselőivel megtartott tanácskozáson Zilahi László, a minisztérium főosztályvezetője bejelentette: az idén további forráscsökkentésre kell számítani. Ebben az évben a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség megkapja alapintézményeinek működtetéséhez a támogatást, azonban a pedagógusoknak a kedvezménytörvény alapján járó anyaországi továbbképzésre kevesebb pénz jut. Tavaly 600 romániai magyar pedagógus vehetett részt magyarországi képzéseken, ebben az évben csupán 141 pedagógus számára biztosított a részvétel – jelentette be Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára tájékoztatóján. A Bolyai Nyári Akadémia az idén is megkapja a szükséges támogatást. Idén a 24 tanfolyamon, közel ezer tanügyi részvételére számítanak a szervezők. /(Daczó Dénes): Anyaországi képzésre jóval kevesebben mehetnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

A Bartók Béla Alapítvány, Temes megye magyar oktatási intézményeinek legfontosabb támogatója elkészítette 2004-es tevékenységének mérlegét. Az elmúlt évben az alapítvány 770 millió lejjel rendelkezett programjai lebonyolításához. Bevételei az Apáczai Közalapítvány által kiírt szórványoktatást támogató pályázatokon nyert pénzekből, a temesvári vállalkozók, egyházak, hazai és németországi magánszemélyek támogatásaiból és más pályázatokon nyert összegekből származnak. Az iskolák és az óvodák 391 millió lej értékben kaptak taneszközöket: fénymásolókat, tévékészüléket, képmagnókat és CD-lejátszókat, könyveket és játékokat. A megye 19 iskolájában, 23 óvodájában és 12 magyar nyelvet választott tantárgyként tanuló csoportot segítettek. A tanulóknak nyújtott ösztöndíjra 250 milliót fordított az alapítvány. Az összeg nagyobb hányadával (205 millió) a hátrányos anyagi helyzetű diákok tanulási költségeit támogatták, illetve a szapárifalvi és bodói gyermekek ingázási költségeit biztosították a lugosi iskolába. Az összeg kisebb részével (49 millió) a kiváló iskolai eredményeket, valamint a megyei tantárgyversenyek nyerteseit jutalmazták. Az Alapítvány rendezvénytámogatás rovatában 84 millió szerepel. Az összeget a matematika, valamint a magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyek megyei szakaszának szervezésére, az 1-es iskola rendezvényeinek, valamint a két temesvári líceum, a Bartók Béla és Gerhardinum testvériskola-kapcsolatainak finanszírozására fordították. 36 millió jutott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Temes megyei szervezetének támogatására. /Szekernyés Irén: Előtérben az eszközfejlesztés. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

Február 9-én a Kolozsvári Népfőiskolán dr. Pozsony Ferenc tartott előadást a farsang kialakulásáról és az Erdélyben meghonosodott szokásokról. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a román kultúrában nem létezik a farsang. A kollektivizálásig a fonóházaknak volt fontos szerepe a farsangolásban, ezek amolyan korabeli klubhelyiségek voltak. Legélőbb formájukban a székelyföldi falvak őrzik a farsangi szokáskör hagyományait, de nem kell félni az ünnep eltűnésétől, hiszen képes megújulni, átalakulni és ezáltal fennmaradni. /Farkas Imola: Farsang Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Kevés alkalommal teremtődött meg valós párbeszéd Koltay Gábor Trianon című filmjének vetítését követő, premiernek számító televíziós vitában. Az Antena 1 tévécsatorna által sugárzott, hamis bombariadó által megzavart beszélgetésben kezdetben objektív érvekkel igyekeztek alátámasztani mondanivalójukat. Koltay kifejtette: azért készítette a filmet, mert meg akarja érteni azt a világot, amelyben él. Ion Cristoiu újságíró ismét megkérdezte, hogy mit akart elérni a filmmel. A rendező válasza: a 20. század történelme másként alakult volna, ha nem írták volna alá a versailles-i békeszerződést. Florin Constantiniu történész támadott a legélesebben. A román vendégek Erdély Romániához csatolásának jogosságát az etnikai arányok hangoztatásával támasztották alá. Cristian Tudor Popescu, az Adevarul főszerkesztője hangsúlyozta, milyen butaság volt betiltani ezt a filmet Romániában, mivel nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek szükségessé tennének ilyen szigorú intézkedést. Constantiniuval szemben úgy vélekedett, hogy a film nem fogja megrontani a románok és magyarok közötti viszonyt. Az adásba telefonon keresztül jelentkező Mona Musca művelődésügyi miniszter közölte: nem vonhatja vissza a film erdélyi körútját megszervező fiatalokra kirótt büntetést, hiszen a törvény világos, és e tekintetben nem lehet alkudni. Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek elmondta: helyesli, hogy a filmet bemutatták az egyik legnagyobb nézettségű román televíziós csatornán, mert az elmúlt hetekben valóságos „legendává” nőtt a produkció híre. /Borbély Tamás: A patetikusság és a tragédia árnyékában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./ A Trianon-film: semmi újat nem mondó-mutató langyos kis semmi. Utána meg a „süketek” párbeszéde. /B. É.: Időrablás nagyharanggal. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

A Trianon-film bemutatása után a vélemények megoszlanak. Többek szerint a meghívott román „sajtóhiénák” miatt nem sikerült a vita, más vélemények szerint viszont a Raffay–Koltay-produkció alkalmatlan arra, hogy egy értelmes Trianon-vita alapját képezze. Bodó Barna politológus szerint az egész Trianon-botrány kapcsán elsősorban azt kellene tisztázni: ki is a partnere a mai hatalomnak? – A koalíció-tag RMDSZ, amelynek szövetségi elnöke államminiszteri minőségben épp azt a minisztériumot ügyeli fel, amelynek vezetője, Mona Musca a filmről szóló megjegyzésével ezt a lavinát elindította? Vagy Hajdú Győző, aki Mona Musca miniszter asszonynak a figyelmét „felhívta” a filmre? – tette fel a kérdést Bodó. Trianonról a megbeszélést a szakmának kellett volna elkezdenie. Vekov Károly történész szerint a románok meglepetéssel fogadták, hogy Trianon még mindig milyen fontos kérdés a magyarok számára. Ezekről a kérdésekről beszélni kell. Beszélni kell Romániában is, Magyarországon is. /Sz. K.: Visszhangok a show-ról: Nem most, nem itt, nem ezekkel Trianonról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

A Trianon-film alaposan felbolygatta a kedélyeket. Végül is ez volt az alkotás egyik célja: megmozgatni az anyaországi és határon túli magyarságot, felhívni a figyelmet a nemzeti öntudat elsorvadására. A huszadik századi magyar történelem vezérfonala a Trianon okozta trauma, az ebből fakadó mélységes keserűség és szomorúság, amelyet az elszakadt nemzetrészekkel szembeni rossz bánásmód tovább fokozott. Pozitívum, hogy a Trianon egyáltalán képernyőre került Romániában. /Chirmiciu András: Trianon. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./

Megjelent Dobai István Tűnődések a történelemről azaz A mérhetetlen élet és az ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra, I–II. kötet /Püski Kiadó, Budapest, 2004/. A csaknem 1300 oldalas könyv láttán Tibori Szabó Zoltánnak azok az interjúk jutottak eszébe, amelyeket a kolozsvári nemzetközi jogásszal az 1989 decemberi forradalom után néhány nappal készített, s amelyek – magyar és román körökben egyaránt – nagy vitát váltottak ki. Dobai István akkor azt állította, hogy a nagyhatalmak a magyarok és a románok megbékélését rövidesen nemzetközi feladattá teszik (Megbékélésünk nemzetközi feladat, Szabadság, 1990. január 21.), majd felhívta a figyelmet, hogy a magyar–román megbékélés csakis a realitások figyelembevételével képzelhető el (Béke csak a realitások alapján lehetséges, Szabadság, 1990. január 30.). Az interjúnak volt egy harmadik része is, amely azonban a magyar és a román sajtóban kinyilvánított ellenzés miatt nem jelenhetett meg. Akkor a magyar értelmiség egyes képviselői (Podhrádszky László, Kapcza Imre, Szabó Pál Endre, Pillich László, Demény Pál, Mócsy László, Kovács András, Kiss András és mások) még úgy látták, hogy az interjúalany által felvetettekről nem időszerű beszélni, hiszen azokat a nemzetközi jog már megoldotta, s Romániának az európai jogi normák alkalmazásával kell a magyar–román viszonyt megoldania, később kiderült, hogy Dobai István mégiscsak látnoknak bizonyult. Hiszen a nagyhatalmak a megbékélést évekkel később valóban a két állam nemzetközi feladatává tették (lásd Atlanta, alapszerződés stb.). Majd megjelent Dobai István Gesta Hominum című könyve, Tűnődések a történelemről alcímmel (Kolozsvár, magánkiadás, 2003), amely tulajdonképpen börtönelőadásaiból csak ízelítőt adott. Dobait az ötvenes évek végén bebörtönözték. A börtönökben előadásokat tartott. Az előadások anyagát később emlékezetből jegyezte le, ebből kerekedett ki az a jegyzetanyag, amelyből végül a most megjelent köteteket összeállította. A könyv a szerző elmélkedéseit tartalmazza a világ különböző dolgairól, így történelmi eseményekről és azok következményeiről, vallásról, erkölcsről, társadalomról. A szerző sok megállapítása helyénvaló, sok más véleménye elfogadhatatlan, vitára sarkalló. Dobai István kimondja, hogy a magyar társadalom a zsidókat fizikailag soha nem bántotta mindaddig, amíg 1944. március 19-én az országot a németek meg nem szállták. A felelősség így kizárólag a németeket terhelné. Tibori ezt vitatta. /Tibori Szabó Zoltán: Tűnődés a Tűnődésekről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 11./

Ez a sete-suta film nem az volt, amit elvárt volna, írta a Trianon-filmről Asztalos Lajos. Szerint egy filmnek foglalkozni kellett volna az országra leselkedő vészt nem érzékelő politikusok ostobaságával, a hadsereg szélnek eresztésével, a védtelenül maradt országra törőknek az előzetes megállapodásokat minduntalan megszegő mohóságával, végül pedig beszámol a békediktátum következményeivel, a tömeges kivándorlással, a magyarság jelentős részének a négy égtájon való szétszóródásával. A rendező másképp látta. Nagy eredmény mégis, hogy bemutatták. Egyszer már a nyilvánosság előtt is el kell mondani, mit jelentett és mit jelent mind a mai napig Trianon. A filmet követő beszélgetésen a filmet rendező Koltay Gábor és a történész Raffay Ernő nem tudtak, nem mertek érvelni. Például amikor Emil Hurezeanu azt állította, Magyarországon a két világháború között fasiszta rendszer volt hatalmon, Koltay csupán arra hivatkozott, hogy nem volt. Ahelyett, hogy kifejtette volna, rendszeres országgyűlési választásokat tartottak, az Országgyűlésben végig jelen voltak a szociáldemokrata képviselők, s az Országgyűlést csak 1944. március 19-e, a német megszállás után zárták be. Amikor C. T. Popescu Tőkés László bemutatását kifogásolta, a rendező csupán azzal érvelt, hogy hiszen nemzeti hős. C. T. Popescu hasonlatára, mely szerint Csurka István ugyanolyan szélsőséges, mint C. V. Tudor, legalább annyit mondhatott volna, hogy akármilyen, mégsem akarja Magyarországot gépfegyverrel kormányozni, nem fenyegetőzött azzal, hogy hatalomra jutása esetén főbe löveti, felakasztatja, karóba húzatja a magyarországi románokat vagy bármelyik ottani nemzetiséget, mint C. V. Tudor. Raffay Ernő hallgatott Erdély Romániához csatolása jogosságának emlegetésekor arról, hogyan nyomult be Erdélybe a román hadsereg a szövetségesekkel kötött szerződések és a tiltakozások ellenére, hogyan használta ki az ütőképes magyar hadsereg hiányát, hogyan érvelt a román küldöttség Versailles-ban, a magyar küldöttség meghallgatásának kizárásával. /Asztalos Lajos: Nem volt haszontalan. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

A Fiatal Írók Szövetsége és a Szépirodalmi Figyelő folyóirat február 10-én közös díjkiosztó estet rendezett Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A FISZ 28 éven aluli alkotóknak kiírt 2004. évi irodalmi pályázatának első díjasai – a három közül két kategóriában – határon túli magyar fiatalok. Vers kategóriában az öt díjazott közül első díjas lett a 24 éves zentai Kollár Árpád, prózában a hat díjazott közül ketten kaptak első díjat, két csíkszeredai fiatalember: a 27 éves Szőcs Attila és a 24 éves Burus János Botond. A FISZ önálló kötetekben adja ki a díjazottak pályaműveit. Szőcs Attila közgazdász, oktató a Sapientia Egyetem csíkszeredai gazdasági karán és PhD hallgató a Corvinus Egyetem marketing szakán. Szőcs Attila fest és fotózik is. Első önálló festészeti kiállítása januárban volt, Csíkszeredában. Burus János Botond a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos hallgatója A 2002 óta kéthavonta megjelenő Szépirodalmi Figyelő folyóirat 2004. évi – és egyben első alkalommal kitüntetett – díjazottjai Szőcs Géza költő és Bánki Éva prózaíró. A Szépirodalmi Figyelő irodalmi, kritikai, szemléző folyóirat. Félszáznál több lapot szemléznek, nemcsak a magyarországiakat, hanem valamennyi, magyar nyelven rendszeresen megjelenő irodalmi folyóiratot. A kiadvány interneten a www.szepirodalmifigyelo.hu honlapon érhető el. /Guther M. Ilona: Irodalmi díjakat osztottak Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 12./

A csíkszeredai Csibész Alapítvány a gyermekotthonokból kikerült fiatalok felkarolásával, támogatásával szerzett osztatlan elismerést. Az alapítvány varrodájában, asztalos-, cipész-, illetve kosárfonó műhelyeiben számos volt gyermekotthoni fiatal kapott munkát, az alapítvány házaiban pedig szállást. Olyan fiatalokról van szó, akiknek aligha lett volna lehetőségük máshoz fordulni. Néhányan közülük viszont elégedetlenek, szerintük kevés volt a fizetés. Kolumbán Imre, az alapítvány igazgatója közölte, az alapítvány jelenleg 18 lakással rendelkezik, ezek között van csíksomlyói, csíkszentmihályi és csomortáni ház is, valamint csíkszeredai tömbházlakások, az elégedetlenek mindegyike meghaladta a 26 éves életkort. Kolumbán elismerte, a fizetések valóban nem túl nagyok az alapítványnál. Az alapítvány támogatottjainak száma mára eléri a 180 főt, sokan családosok, 23 gyermek is született közben. /Kovács Attila: Segítség vagy akadályozás? Nem mindenki elégedett a Csibész Alapítvánnyal. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./

Kristófi János nagyváradi festőművész gyűjteményes kiállítása nyílt meg február 10-én Kolozsváron. A művész fél évszázad munkáját mutatta be. Starmüller Géza kifejtette, Kristófi életének három pillére a zene, a festészet és a család. Kristófi egyszerre felvételizett zene- és képzőművészeti fakultásra, mindkettőre sikerrel, végül a képzőművészet iránti rajongása döntött. Nagyváradon alkotta meg életművét, ott alapított családot és nevelte fel szobrászművész feleségével együtt tíz gyermekét. /F. I.: Kristófi János tárlata a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Február 12-én lesz az ősbemutatója Marosvásárhelyen, az Ariel Színházban Hatházi András kolozsvári színész, költő, drámaíró legutóbbi, díjnyertes munkájának, az Álomfestőnek, a szerző rendezésében. Az alkotó a nagy sikerű, A dilis Resner című darabjával mutatkozott be először Vásárhelyen. Elmondta, hogy az Álomfestő játék a szavakkal, mondatokkal, kifejezésekkel. A darabnak két emberszereplője van, a többiek bábok. /Nagy Botond: Valaki megfestette az álmokat…Interjú Hatházi András színész-költő-drámaíróval. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

Február 12-én ülésezett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Gyergyószentmiklóson. A küldöttek kilenc dokumentumot fogadtak el, ugyanakkor elnapolták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) való viszony rendezéséről szóló határozatot. Az ülésen 99 küldött jelent meg a települési székely tanácsok képviseletében. Csapó I. József elnök kifejtette, az emberi jogok és szabadságok megsértését jelenti az a tény, hogy mind a tíz önkormányzatot, ahol határoztak az autonómiaigény kinyilvánítását célzó népszavazás kiírásáról, nyomásgyakorlással vagy perrel kívánják letéríteni az útról. Csapó szerint az utóbbi időben az SZNT magára maradt a Székelyföld területi autonómiáért vívott harcában, hiszen mind a magyar, mind a román kormány, illetve az RMDSZ lemondott a törekvésről. Az SZNT kilenc dokumentumot fogadott el. A Mit kíván a székely nép? címet viselő kiáltványban a testület 12 pontban fogalmazta meg a közösség legfontosabb követeléseit. Ugyanakkor az SZNT felhívással fordult a székely közösséghez, hogy különböző formában követeljék a törvényes népszavazás kiírását. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Felhívással fordultak a magyar kormányhoz és miniszterelnökhöz, kérve, hogy méltányolják az európai normák szellemében megfogalmazott autonómiatörekvéseket, továbbá a jövő évben felújítandó román–magyar alapszerződésbe foglalják bele a területi autonómiát, ugyanakkor a magyar diplomácia ,,vállaljon védőhatalmi státust a székelység felett területi autonómiájának kivívásáért folytatott küzdelmében”. Az SZNT döntött arról, hogy az új parlament elé terjeszti statútum-tervezetét, felhívással fordultak az RMDSZ elnökéhez és székelyföldi szenátoraihoz, képviselőihez, hogy vigyék sikerre a törvénykezdeményezést. Az SZNT tiltakozását fejezte ki a Trianon című dokumentumfilm kapcsán a ,,magyarellenes, politikai indíttatású, diktatórikus megfélemlítéssorozat ellen”, és határozott a Gábor Áron-díj megalapításáról. /(Ferencz): Csak magunkra ­számíthatunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./ Ferencz Csaba kijelentette: reméli, hogy a magyar és a román kormány pozitívan válaszol a kérelemre. Az RMDSZ-hez és a székely honatyákhoz intézett felhívásában az SZNT azt kérte, hogy nyújtsák be a parlamenthez az autonómiáról szóló törvénytervezetet. /Mit akarnak a székelyek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./ Az SZNT a rovásírást ismét a székelység írásrendszere méltó rangján kívánja kezelni. Az emberi jogokat sértő döntések ellen fellebbező önkormányzatok jogi védelmét Kincses Előd ügyvéd térítésmentesen vállalta. /Gergely Edit: Rovásírás és gazdasági terv az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke február 12-én Budapesten felszólította az Országgyűlést, vegye tárgysorozatba a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállítására született törvényi kezdeményezéseket, és tegye lehetővé számukra magyar állampolgárságuk kérelmükre történő, akadálymentes honosítással való visszaállítását. Patrubány Miklós a Restitutio in integrum, avagy Törvényt a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaállításáról című kétnapos konferencia záró sajtótájékoztatóján annak a véleményének adott hangot, hogy a 2004. december 5-i népszavazás egy ,,következetesen végigjárt út utolsó stációja volt”. /A hétvége hírei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./

A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

Románia polgárai nem az európai pénzekhez, hanem az európai értékekhez csatlakoznak – jelentette ki február 14-én Jonathan Scheele, az Európai Bizottság (EB) romániai nagykövete a Nagyváradon megrendezett uniós információs konferencia megnyitója előtt. A Krónika kérdésére, hogy hogyan vélekedik az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítását célzó elképzeléséről, mely szerint a magyar többségű székelyföldi megyék egy régiót alkotnának, a nagykövet kifejtette, jelenleg nem tartja időszerűnek a felvetést. Hozzátette, egy ilyen módosítás előtt Brüsszellel is egyeztetni kell, hiszen az esetleges átszervezés utáni új régiónak is biztosítania kell ezen alapok kezelését a csatlakozás utáni, 2007 és 2013 közötti időszakban. Ene Dinga európai integrációs miniszter hozzáfűzte, a kormány a 2007–2013 közötti időszakban nem tekinti prioritásnak a fejlesztési régiók módosítását. A konferencia kezdetén Scheele az EB delegációja nevében megállapodást írt alá a Nyugati és az Északnyugati fejlesztési régióhoz tartozó megyék vezetőivel az EU-val kapcsolatos információk hatékonyabb áramlásának biztosításáról. /Balogh Levente: Uniós információs konferenciát szerveztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

Bármely pillanatban katasztrofális következményekkel járó környezeti baleset következhet be a Nagybánya környékén található 17 ipari derítő valamelyikénél – jelentette ki Calin Crisan, a Máramaros megyei Környezeti Őrség főfelügyelője. A Máramaros megyében található, összesen 420 hektáron elterülő derítők több mint 115 millió tonna olyan zagyot tartalmaznak, amelyben jelentős mennyiségű nehézfém és más mérgező vegyszer található. /Megismétlődhet a tiszai katasztrófa. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

Szükség van egy Trianon-filmre, de nem ilyenre, mint amilyet a napokban vetítettek. A film azt szeretné elhitetni a nézővel, hogy Trianont döntő részben a nemzeti öntudatot romboló liberális és kozmopolita értelmiség idézte elő. „Az ömlengő és felesleges hazafias versek helyett ismertetni lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchiát feszegető nemzeti ellentéteket”, írta Csoma Botond. Az első világháború után a győztes hatalmak igencsak szelektíven alkalmazták az önrendelkezési elvet. Az 1918 decemberében összehívott gyulafehérvári román nemzeti nagygyűlés deklarálta Erdély egyesülését Romániával, és amely úgy vonult be a román köztudatba, mint az önrendelkezési jog természetes gyakorlása. Sem a román történetírás, sem a Koltay-film nem említtette viszont azt a tényt, hogy 1918 novemberében, az erdélyi, bánsági és partiumi magyarság küldöttei összegyűltek Marosvásárhelyen és tiltakoztak Erdély esetleges elcsatolása ellen. A hiteles megoldás egy népszavazás kiírása lett volna. Franciaország 1916-ban aláírt egy titkos egyezményt Romániával, amelyben a franciák arra kötelezték magukat, hogy amennyiben győztesként kerülnek ki a háborúból, támogatják a románok területi követeléseit az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Lehetett volna beszélni arról is, hogy a határvonalak meghúzásánál az Antant-hatalmak sok esetben megsértették az általuk fennen hangoztatott etnikai elvet is. Így kerültek zömében magyarlakta terültek – a Csallóköz, Csehszlovákia, a Szatmár, Nagykároly, Várad, Arad vonal pedig Románia fennhatósága alá. /Csoma Botond: Múlt és jelen között. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Matematika, informatika és fizika tankönyv nélkül maradhatnak iskolakezdéskor a tizedik osztályos magyar diákok – jelezte a magyar nyelvű tankönyvek kiadásával foglalkozó kolozsvári Ábel Kiadó. Szikszai Ildikó, az Ábel Kiadó igazgatónője szerint a kizárólag román nyelvű kéziratok elfogadása a tavalyihoz hasonló helyzetet teremthet, amikor az iskolások hónapokkal az iskolakezdés után jutottak csak könyvekhez. Kötő József államtitkár szerint fordítások révén ugyan, de biztosítani tudják majd a szükséges könyveket. Intézkedéseket hoztak a színvonalas fordítások érdekében, ezek szerint a könyvet csak akkor nyomtathatják ki, ha az megkapta a kisebbségi igazgatóság engedélyét. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke szerint érthetetlen a minisztérium döntése. /Lázár Lehel: Kötő József államtitkár a magyar oktatás helyzetének rendezését ígéri. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./