Néhány éve meghalt Nagyenyeden Horváth Zoltán, a Bethlen Kollégium egykori természettudomány tanára, nemrég kísérték a temetőbe feleségét, Horváth Zoltánné Kézdialbisi Elekes Ida magyar-történelem szakos tanárnőt. A Horváth és Elekes-család Nagyenyed szellemi életének valaha meghatározó jelentőségű tényezője volt. A kommunizmus idejét keményen meg kellett szenvedniük: Targu-Jiu-i internálás, majd a birtokuk elkobzása, tanári állásuktól való megfosztás, házkutatások, szinte teljes elszigetelésük a kollégiumtól és a város magyarságától. Azonban a családot nem törték meg. Fizikai, majd tisztviselői munkával, falusi pedagógusi tevékenységgel kellett felcserélniük a Bethlen Kollégium katedráit. Az 1989-es fordulat után spontán módon köréjük gyűlt a város magyar értelmiségének egy része. Ettől kezdve lett barátságos otthonuk sokunknak szellemi eszmecserék, sokszor könyvcserék színhelye. Házuk mindig nyitva állt a jószándékú emberek előtt. Távozásukkal Enyeden egy kis magyar sziget szűnt meg. /Józsa Miklós: Eltűnt egy világ Nagyenyeden. A Horváth házaspár emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Torockón a helybeli unitárius nőszövetség székhelyén az asszonyok kézimunkáznak: torockói motívumokkal ékesített babákat készítenek. Családi használatban jelenleg is jó néhány szövőszék működik, amelyeken a konyharuhák mellett törülközők, abroszok készülnek, eladásra. /(balta): Fonóhangulat Torockón. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./

A kolozsvári Sapientia Egyetemen fiatalok megakadályozták Eörsi Mátyás előadásának megtartását. Sebestyén Mihály szerint „ezek a magukért és Erdélyért felelősséget érző baglyok és verebek, karvalyok, sasok és keselyűk, poszáták és agg gurgyalagok ott verdestek mélymadárságuk tudatában és káricsáltak a liberalizmus ellen.” A cikkíró, aki tanít a Sapientián, megkérdezte a tüntetőktől: „Hol turbózták fel agyadat a turáni turulmadarak?” Az Erdélyi Magyar Ifjak eddig három alkalommal léptek a szélesebb nyilvánosság elé, a Wass Albert-művek maratoni felolvasásával, a Trianon-film vetítésekor, most meg a december 5-i népszavazás kudarca elleni tiltakozáskor. Sebestyén Mihály minősített: „az Erdélyi Magyar Ifjak egy múltba forduló, a jajveszékeléshez közelálló ifjúság élcsapatát képezik”. Ezt nem otthon tanulták. Sebestyén a Soros Alapítvány kolozsvári és bukaresti kuratóriumában tevékenykedve rengetegszer szembesülhetett mindenféle civil szervezet táborfinanszírozási pályázatával: régészeti, tánc, matek, hagyományőrző, természetismereti, környezetvédelmi, olvasás stb. célzattal. A táborokban rengeteg alkohol fogyott, és rengeteg magyarországi előadó jött. „Hozták az ottani pártviszálykodást, gyűlöletbeszédet.” A fiatalok azt tették Kolozsvárott, amit mestereiktől elsajátítottak. /Sebestyén Mihály: „Én mondom: még nem nagy az ember”.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./ A Népszabadság március 13-i száma átvette a Népújságból és újból közölte Sebestyén Mihály: „Én mondom: még nem nagy az ember” című cikkét, de nem jelezte, hogy átvételről van szó.

Fennállása óta először hozott határozatot antiszemitának minősített megnyilvánulás ügyében az Országos Diszkriminációellenes Tanács, ötmillió lejes pénzbírsággal sújtva Molnár Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) erdőszentgyörgyi küldöttjét. Molnár József az SZNT február 12-i gyergyószentmiklósi ülésén elhangzott felszólalásában a kettős állampolgárságra vonatkozó december 5-ei népszavazás kudarca kapcsán megállapította, hogy „Magyarország lassan második Izraellé válik (...), és ha nem vigyázunk, még messzebbre is eljutnak!” A tanács három héttel ezelőtt indított eljárást az ügyben, a Krónika február 16-ai számában megjelent cikk alapján. A tanács korábban az ilyen eseteket a testület az ügyészség hatáskörébe tartozónak minősítette, amely viszont nem foglalkozott velük. Erdélyiek az új antiszemitizmus ellen címmel nyílt levelet hozott nyilvánosságra civil értelmiségiek, újságírók egy csoportja. A dokumentum szerint „több egyértelmű jele is volt annak, hogy egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus próbálja ki magát Erdélyben is... A sajtóra, az egyházakra, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust. (...) Az antiszemitizmus minket, mindenkit érint!” – zárul a levél, amelynek aláíróihoz Eckstein-Kovács Péter szenátor is csatlakozott. /Salamon Márton László: Ötmillió lejes pénzbüntetés antiszemita felszólalásért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

Az A Hétben Stefano Bottoni A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya kapcsán újabb hozzászólások jelentek meg: a/ Cs. Nagy Ibolya az első, aki a vitában nem támadta Sütő Andrást, sőt megállapította, hogy a hetilapban a vita álcázott taktikai játék, a cél Sütő András támadása, ezért történik az egész kultuszlebontó igyekezet, melyben sok az ilyen elem: mindenki tudta, nekem mesélte… Földes László Utunkból való kizárása nem drámai végű ügy: ideológiailag megbízhatatlanként marxizmust tanított egy főiskolán. A mostani vitában egyetlen célszemély lett fontos, Sütő András. A cikkek nyomán a kor ügynökévé, kollaboránsává válik az író. Először Bíró Béla támadta Sütőt a hetilapban /Zsidónak (is) lenni, A Hét, jan. 13./, majd Stefano Bottoni tanulmányában, de legfőképpen Sipos Géza (Az önfelmentő, febr. 24.). Sipos Géza már azt is nehezményezte, hogy az írónak sok könyve jelent meg. Sipos Géza cikke az eddigi vita mélypontja, kifejtette nyers ellenszenvét. Cs. Nagy Ibolya hangsúlyozta, hogy Sütő András drámái, könyvei a nemzetiséget megerősítette önazonosságában. Tudta ezt a hatalom is: 1984-ben a Vidám sirató... kivételével szilenciumra ítélték az író színpadi munkáit. Sipos Géza szerint Sütő drámáinak egyetlen érdeme a „gyengécske ellenzéki hang”. Valójában a romániai kisebbség sorsáról Sütő András drámáiból, esszéiből, azután majd „elemző” beszédeiből, beadványiból, leveleiből, cikkeiből értesülhetett Európa, magyarok és nem magyarok. Sütő András a diktatúra idején, 1982-ben Lacranjan Erdély-könyve miatt tiltakozó beadványt fogalmazott Ceausescuhoz s aláírt harmincötödmagával. Cs. Nagy Ibolya sorolta, mi mindent tett Sütő András a diktatúra idején népéért. /Cs. Nagy Ibolya: A sajátosság újabb méltatlanságai. Vita vagy közelharc? = Hét (Marosvásárhely), márc. 10./ b/ Gagyi József figyelmeztetett: a jelenségek nyilvánosságra hozatala kockázatos vállalkozás mindaddig, amíg nem ismerjük az ötvenes (hatvanas, hetvenes...) éveket. Ezen évek tudományosan feldolgozott, megvitatott és alapmunkákban rögzített történetét. Nem tudjuk, sorolta Gagyi, milyen volt „az országot, a tartományt, a várost, az emberek életét kormányzó hatalom mint szándék (ideológia), szerkezet (államműködés) és történelmi megvalósulás (a feltárt történelmi forrásokra alapuló értékelés, értelmezés),” továbbá „nem tudjuk, hogy milyen volt a Szekuritáté 1956 utáni kiépülése nyomán az irodalmi-művészeti szerkezetek-intézmények behálózottsága és ennek következményei”. /Gagyi József: Ismerjük? Nem ismerjük. = Hét (Marosvásárhely), márc. 10./ c/ Kuszálik Péter hangsúlyozta, Sütő Andrásra nem jellemző önhibáinak feltárása. Sütő András „nem félrevezetett volt, hanem félrevezető. Őt és társait azzal bízta meg 1945-ben Pártunk és Kormányunk, hogy a nép lelkébe beledaloljon egy kitalálása pillanatában is hazug ideológiát.” Kuszálik elítélte Sütő Andrást, hozzátéve, ne várjon „vastapsot a följelentései (1956-os forradalom, Földes László, ...?) miatt, csak azért, mert megírta a Heinrich von Kleist-parafrázist (az Egy lócsiszár virágvasárnapjáról van szó)”. /Kuszálik Péter: A tényekre figyelve. = Hét (Marosvásárhely), márc. 10./

Már nem lehet a postán külföldre táviratot küldeni, ez a szolgáltatás egy idő óta a Romtelecomhoz tartozik. Fel kell hívni a 957-es telefonszámot, be kell mondani a szöveget, aztán majd a telefonszámlán kell fizetni. Az adott szám Bukarestben van, s a készüléknél ülő csak románul tud. Amennyiben Magyarországra akar valaki táviratozni, akkor az egész szöveget le kell betűznie. A jövő hónap elején megtudhatják, hogy mindez mennyivel növelte a telefonszámlát. Jogos az igény, hogy legyen magyarul tudó is a táviratot felvevők között. Az egyik olvasó panaszkodott, Szatmárnémetiben a rendőrségen senki sem tudott magyarul. Az olvasó kérdezte, miért nem intézkednek a magyar vezetők? Sike Lajos, a lap munkatársa elmagyarázta, hogy az nem az ő dolguk, miután már az új román közigazgatási törvény kötelezi erre a rendőrséget. Hozzátette: egyénenként, mindenkinek harcolnia kell jogaiért. /Sike Lajos: Naponta meg kell vívnunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

A nőnap megünneplése alkalmával lépett először színpadra Zilahon a Muresul Együttes nyolc magyar táncosa és négy zenésze. Az együttes korábban a Szilágy megyei Hagyományőrző Művelődési Központ keretében működött, román néptáncokat és népdalokat adtak elő. Csóka Tibor, a megyei önkormányzat alelnöke lobbizott, hogy magyar tagozata is legyen az önállósult egyesületnek. Szilágy megye 1968-ban történt újraalakítása óta a megyében nem volt hivatásos magyar együttes. A magyar tagozat vezetői: Matyi István koreográfus és Szilágyi Pityu prímás. A jövőben az együttest roma táncosokkal is bővíteni fogják. /Magyar tagozat a Muresul Együttesben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Minden hónap első és harmadik hétfőjén ülésezik a nagybányai RMDSZ-szervezet elnöksége. A március 7-i tanácskozáson Nagy Zoltán történelemtanár, a nagybányai RMPSZ (Romániai Magyar Pedagógus Szövetség) elnöke javasolta egy új magyar nyelvű óvoda beindítását. Az új tömbháznegyedekben ugyanis a hiányzó óvodahelyiségek miatt nem indíthatók magyar nyelvű óvodák. Az állomás közelében már évek óta esedékes a magyar nyelvű csoport beindítása. Az RMPSZ szülői aláírásokat gyűjtött az új óvodai tagozat beindítása érdekében. Új magyar óvoda beindításához legkevesebb tizenöt, magyar első osztályok beindításához legalább tíz gyermekre van szükség. /(Farkas E. Zoltán): Napirenden: a magyar nyelvű óvodák helyzete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Nagyváradon a 15 esztendős váradi táncházat ünnepelték március 4-5-én. Többszázan sereglettek össze Erdélyországból és Magyarországról. Miklós János, a Nagyváradi Táncház Egyesület elnöke és Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte az egybeseregletteket, most volt a csángó nap is. A Mikecs László Csángó Baráti Társaságot vezető Szilágyi Zsolt arról szólt, hogy a csángó kultúra részét képezi az európai és világörökségnek. Wagner Péter mérnök fotográfiái villantották föl hangulatukban a csángók földjét, a körfolyosón pedig a 15 éves váradi táncház és a bihari népi tánccsoportok múltját megörökítő újságcikkek sorakoztak. /Lakatos Balla Tünde: És felvirágzott a nóta! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

A Basa Tamás Gazdasági-Kulturális Egyesület Igazgatótanácsa Farkas Árpádot és Dr. Grezsa Istvánt díszoklevéllel tüntette ki „Nemzeti önazonosságunk védelmezője” címmel. Farkas Árpád költő, a Háromszék napilap főszerkesztője a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével történő kitüntetés átvételét visszautasította, ezért a határon kívüli összmagyarságért tett kiállásáért, Dr. Grezsa István hódmezővásárhelyi megyei képviselő javasolta a Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgár cím adományozását a történelmi Magyarország elcsatolt területein élő magyarok részére. /Pásztori Tibor Endre elnök: Nemzeti önazonosságunk védelmezői. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

A sepsiszentgyörgyi Képtárban március 9-én megnyílt a kézdivásárhelyi Kosztándi B. Katalin tárlata, láthatók a leheletfinom akvarellek. A kiállításon bemutatott Kosztándi-katalógus (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda) tanulmányírója, Jánó Mihály művészettörténész Kosztándi B. Katalin művészi pályáját vázolta röviden Malomfalvától Székelyudvar­helyen át Kolozsvárig, onnan Kézdivásárhelyig. /Fekete Réka: Akvarellben fogalmazott balladák. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

Kolozsvár huszadik századi arcát mutatta be Kántor Lajos Fellegek a város felett /Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004/ című könyve. A könyvforgalmazás mai helyzetében valószínűtlen, hogy eljut az erdélyi olvasókhoz. Kántor Lajos végigpásztázza a huszadik századi magyar prózát, s kiemeli azon szerzőket, akiket Kolozsvárhoz a születés, a neveltetés, vagy későbbi találkozás folytán maradandó emlékek fűznek, segítségükkel elmondható, mi is történt ezzel a várossal az elmúlt században. A könyvben Bánffy Miklós, Szabó Dezső, Kuncz Aladár, Tamási Áron, Laczkó Géza, Kolozsvári Grandpierre Emil, Passuth László, Ligeti Ernő, Kacsó Sándor, Ignácz Rózsa, Cs. Szabó László, Hunyadi Sándor, Nagy István, Bálint Tibor, Mester Zsolt, Tóth Imre, Lászlóffy Aladár, Köntös Szabó Zoltán, Kolozsvári Papp László, Csiki László, Kiss János, Orbán János Dénes, Balázs Imre József és Vida Gábor vall a városról. Egy elképzelt Kolozsvár-antológiába nyilván Kántor Lajos is több nevet tudna még bevenni. A könyv végén „hiányjegyzékben” ő maga említ még 21 írót /Nyírő Józseftől Visky Andrásig/. A Kántor könyvét méltató Dávid Gyula hozzátette, a tavaly megjelent, Sass Péter szerkesztette rokon-témájú antológiából /Város a Szamosnál, Noran Kiadó, Budapest/ még 17 írót hozzáírhatnánk. De Kántor könyve nem lexikális teljességre törő antológia. /Dávid Gyula: Fellegek a város felett – Kántor Lajos új könyve. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

Huszonöt–harminc fiatal vett részt azon a kolozsvári értelmiségiek egy csoportja által szervezett flashmobon, amely a március 5-én Eörsi Mátyás szabaddemokrata politikust a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre (EMTE) be nem engedő fiatalok tiltakozását kívánta parodizálni. A résztvevők számítógép-billentyűzetre, sapkára, papírcsákóra, műanyag virágcserépre, táskára, CD-lemezre írták rá az igen szót. Az egyik résztvevő szerint ez nem Eörsi Mátyás rokonszenvtüntetés volt, hanem a párbeszéd hangulatát kívánják megteremteni. /Igen a párbeszédre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Kitartóan bor­zolja a kedélyeket az Eörsi Mátyás SZDSZ-es politikus látogatása okán kirobbant botrány. Sokan ítélkeznek az ,,elkövetők felett”, nyilatkozatok, nyílt levelek sorozata született ,,az intolerancia és idegengyűlölet” elítélésére, a szólás­szabadság védelmében, vészharangok kon­ganak a Magyarországról Erdélybe beszivárgott ,,nyílt vagy burkolt alakban jelentkező antiszemitizmus veszélye miatt”. Magukat erdélyi magyar értelmiségieknek vallók nyílt levélben védelmezik a ,,felkészületlen” erdélyi magyar társadalmat az antiszemitizmus mételye ellen. Annak a magyarországi politikusnak a védelmében ragadtak tollat, aki november–decemberben érvelt a határon túli magyarság ellen. Eörsi Mátyás vélemény­nyilvánításhoz való jogát védelmezik, meg­feledkezvén mások – jelen esetben az EMI (Erdélyi Magyar Ifjak) hasonló jogáról. Eörsinek fiatal magyar értelmiségiek állták útját NEM-et jelző tábláikkal. Könnyű elítélni az indulatosabb bekiabálásokat – mint kiderült, kívülállók is csatlakoztak hozzájuk, EMI-s megítélés szerint akár provokátorok is lehettek közöttük –, miközben eltekintenek attól, a házigazda Eckstein-Kovács Péterben még az is felmerült, hogy rendőrkézre adhatná mindazokat, akik útjukat állták. Egy szerencsétlen mondat miatt, amely a Gázai övezetbe küldte előadást tartani Eörsit és Ecksteint, háborog napok óta az erdélyi magyar értelmiség egy része, de teljesen megfeledkeznek arról, hogy válaszul Eörsi ,,lenyilasozta” a tiltakozókat. A tiltakozó és aláírásgyűjtő ,,erdélyi magyar értelmiségiek” figyelmébe ajánlotta Farkas Réka: nyíltan antiszemita, magyar- és cigányellenes, vasgárdista lap jelenik meg hivatalosan Romániában. Ez ellen nem tiltakoznak? Szomorú, hogy támadnak mifelénk értelmiségi csoportok, melyek zsidó–nem zsidó konfliktust szándékoznának importálni a pesti flaszterről Erdélybe – állapította meg Farkas Réka. /Farkas Réka: Minket ki véd meg? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./

Markó Béla RMDSZ-elnök találkozót kezdeményezett Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével. Markó Tőkéshez intézett levélben kifejtette: „az RMDSZ rendkívül fontosnak tartja az egyházakkal, a civil- és szakmai szervezetekkel való folyamatos konzultációt.” Markó örömmel vette tudomásul, hogy a találkozót a püspök is szorgalmazta, hiszen az erdélyi magyarság jövőjét érintő fontos kérdésekről való párbeszéd – Markó szerint – közös érdekük. A mostani találkozó lenne a második azt követően, hogy tavaly a parlamenti választások előtt a két vezető hosszú idő után először találkozott egymással. Akkor Markó és Tőkés abban állapodott meg, hogy a választások előtt még találkoznak. Végül erre a megbeszélésre már nem került sor. /Markó–Tőkés találkozó? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

Avarkeszi Dezső letelepedési, bevándorlási és honosítási kormánymegbízott javaslatai alapján módosítani fogják a kétharmados állampolgársági, illetve az idegenrendészeti törvényt. Az eddigi javaslatok alapján 2006-tól nem négy vagy több évbe telne a magyar állampolgárság megszerzése, hanem – elméletileg – alig két évbe. Ezt az eljárások egyszerűsítésével, illetve a határidők csökkentésével érnék el. Továbbra is feltétel maradna az életvitelszerű magyarországi tartózkodás, a lakhatás és a megélhetés feltételeinek igazolása. Kiterjesztenék az állampolgársági vizsga alól mentesülők körét mindazokra, akik igazolni tudják, hogy magyar nyelven érettségiztek, illetve szereztek felsőfokú végzettséget. 1989 előtt – hányan végezhettek magyarul főiskolát, egyetemet? Nagyon kevesen. És hányan érettségiztek, mégpedig magyar nyelven? Nagyon kevesen! /(Guther M. Ilona): Hajszálnyi könnyítések az anyaországba igyekvőknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

A mikházi ferences kolostortemplom fennállásának 370. évfordulójára emlékeztek március 5-én a megye magyar szakos tanárainak társaságában a helybeliek, és a környékbeli pedagógusok. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi támogatásából és a Teleki László Alapítvány megbízásából kezdődött helyreállítási munkálatok eredményéről Mihály Ferenc restaurátor számolt be, aki sikeres budapesti egyetemi karriert hagyott ott, hogy ezt a feladatot elvégezze. A homlokzat felújítása során találták meg a nagy felületen jó állapotban megmaradt XVII. századi festést. A hagyomány szerint a templom hajdani orgonáját Kájoni János készítette. Jelentős volt a kolostor könyvtára, több mint kétezer kötettel. Különösen jelentősek voltak az ősnyomtatványok (24-25), valamint a XVI-XVIII. századi klasszikusok művei. A bal oldali oltár mögött elrejtve találtak meg egy ősnyomtatványt, egy reneszánsz budai kötetet valamint egy füvészkönyvet, amelyek Csíksomlyóra kerültek. A faluban egy padláson a könyvtár teljes jegyzékét is megtalálták. /Bodolai Gyöngyi: Megújul a mikházi kolostortemplom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke ellen hivatalból vizsgálatot indíthat az Országos Diszkriminációellenes Tanács, azt követően, hogy az MVSZ elnöke legutóbbi kolozsvári sajtótájékoztatóján azt fejtegette, hogy csak saját nemzetiségének említésével lehet megsérteni egy személyt. Az MVSZ-elnök elmondta: az internetről letöltött hangfelvételek nem tartalmaztak antiszemita motívumokat Eörsi Mátyással kapcsolatban. Ha el is hangzott az a bekiabálás, hogy „menjenek a Gázai övezetbe tárgyalni”, akkor sem volt releváns, mivel egy egyéni, elszigetelt hang volt, amit nem erősített fel senki. Patrubány kijelentette: „én nem tudom, hogy Eörsi Mátyás zsidó vagy nem zsidó. Tehát aki azt állítja, hogy ez a mondat antiszemita, az azt állítja, hogy Eörsi Mátyás zsidó. Ugyanis egy magyar embert nem lehet megsérteni azzal, hogy az arabokat szidják, egy arabot sem azzal, hogy a magyarokat szidják. Egy magyart akkor lehet megsérteni, ha a magyarokat szidják, egy zsidót pedig akkor, ha a zsidókat szidják.” Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke elmondta: mérlegelik, hogy indítsanak hivatalból eljárást vagy sem Patrubány ellen. /Borbély Tamás: Patrubány ellen is vizsgálódhatnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Huszonhat személy tiltakozott a Szabadság március 10-i számában. A tiltakozók azért tiltakoznak, mert a szombati tiltakozók tiltakoztak Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő előadásának megtartása ellen. Szó van itt a szabad véleménynyilvánítás megakadályozásáról, a közérdekű kérdések megvitatásához szükséges kulturált párbeszéd követelményeinek be nem tartásáról. Veszélyesnek tartják, hogy ez gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében történt. A tiltakozók elismerik, hogy a szombati tiltakozóknak is joga volt hangosan tiltakozni. A magyar kormánynak a kettős állampolgárság elleni kampánya után nem meglepő, ha az ebben a kormányban lévő párt politikusát nem kitörő örömmel fogadják Kolozsvárt. Vajon ez a kampány nem volt gyűlöletkeltő? Milyen párbeszédet lehet folytatni azzal a politikussal, aki azt mondja, hogy az MSZP-nek a népszavazás elleni kampánya rossz volt, amivel az SZDSZ sem értett egyet, miközben pártjának elnöke kéz a kézben az MSZP elnökével a népszavazás ellen van? Ki hallotta Eörsi Mátyás vagy más SZDSZ-es politikus tiltakozását annak idején a rossz kampány ellen? A tiltakozók valóban nem engedték be őt a terembe, valóban kiabáltak, sajnálatos módon durva szavakkal illették. Tiltakozásukban a tiltakozók elleni tiltakozók azt mondják, hogy „olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások” is elhangzottak – így, többes számban. Eörsi Mátyás felindultan odavetette: „Úgy viselkedtek, mint a nyilasok!” Ezután, de csak egy idő múlva, hangzott el az a bizonyos, „antiszemitának is minősíthető” bekiabálás: „Menjetek beszélgetni a Gázai-övezetbe!”. Nem többször, csak egyszer. Azt is fölhozzák, hogy a tiltakozók megszállták az épületet. Vajon a terem ajtajának elállása egyenlő az épület megszállásával? Egy SZDSZ-es politikusnak joga van nyilasokhoz hasonlítani az ellene tiltakozókat? Ha viszont ezen felháborodva azok tesznek egy megjegyzést, az nyomban antiszemitának minősíthető? Borbély Tamás a Szabadságban máris éledező antiszemitizmust emleget, párhuzamot von a vasgárdisták és az Erdélyi Magyar Ifjak között. Ez nem túlzottan túlzó megítélés? Az EMI közölte, nem tagjai közül való volt a bekiabálta, az illető bujtogató, beugrató is. A tiltakozást aláírók tiltakoztak-e az elmúlt években, amikor a szélsőségesek magyargyalázó kijelentéseket tettek, amikor nem egy ilyen vagy történelemhamisító szövegű „emléktáblát” biggyesztettek ki a városban, amikor főbelövéssel, akasztással, karóba húzással fenyegettek, amikor azt kiabálták, „kifelé a magyarokkal az országból”? Vajon életbevágóan fontos volt most, három hónappal a magyar kormány által sárba taposott népszavazás után meghívni Kolozsvárra egy kormánypárti politikust? Vagy éppenséggel bölcs? /Asztalos Lajos: Tiltakozás elleni tiltakozás – és környéke. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Az utóbbi hetekben egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus jelentkezik Erdélyben is. Az explicit antiszemitizmus elítélésének és a kétértelműségek mögé bújó gyűlölet leleplezésének nem szabad egyféle értelmiségi „kedvtelésnek” maradnia. A romániai magyar társadalom felkészületlen az antiszemitizmus jelenségének kezelésére, és ezen változtatni kell. Elsősorban a sajtó és az egyházak napszámosaira, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust, hogy ne hagyják szótlanul, kérjenek magyarázatot, ítéljék el. Ádám Gábor; Ágoston Hugó; Balázsi-Pál Előd; Borbély Tamás; Eckstein-Kovács Péter; Gáspárik Attila; Haller István; Kelemen Attila Ármin; Parászka Boróka; Salamon Márton László; Schneider Tibor; Sipos Géza; Soós Károly Róbert; Spielmann-Sebestyén Mihály; Székely Csaba; Székely István; Szilágyi Gál Mihály; Szilágyi Júlia. /Erdélyiek az új antiszemitizmus ellen. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

Március 9-én Verestóy Attila, az RMDSZ-frakció szenátusi vezetője a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ellenőrzését végző parlamenti bizottság tagjaként a parlamentben letette az esküt. Az RMDSZ-szenátort harmadszorra választották be a nyolc tagú testületbe, amelynek mandátuma négy évre szól. A bizottság fennállása óta először történt meg, hogy alelnöki funkcióba RMDSZ-politikust jelöltek, mégpedig Verestóy Attila személyében. A lap szerint ez szól az RMDSZ-nek, mint az ország egyik stabilitási tényezőjének, de tekintélyének és megbízhatóságának is. Verestóy Attila szenátort kifejtette, a hírszerző tevékenységet egy olyan parlamenti ellenőrzés alatt álló szolgálatnak kell ellátnia, amely mint testület közvetlenül felelős az egész társadalom előtt. Verestóy Attila szerint erősíteni kell a parlamenti ellenőrzést az SRI fölött. /Béres Katalin: Az RMDSZ és a titkosszolgálati „nemzeti vonal”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

A pécskai magyar fiataloknak szükségük van egy olyan szervezetre, amely megpróbálja összefogni őket, fogalmazta meg a pécskai Magyar Kulturális Ifjúsági Szervezet, az M-KIDSZ célkitűzéseit Kocsik Imre elnök, aki a többi alapító taggal együtt úgy érzi: ha a pécskai magyar fiatalok szórakozni akarnak, kénytelenek elmenni Kisiratosra, Nagylakra vagy Aradra. Elkészítették a Pécskai Magyar Újság első számát, amely várhatóan a jövő héten jelenik meg. /(Irházi): Szerveződnek a pécskai magyar fiatalok. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 12./

Március 12-én Temesváron tartották a Temesvári Kiáltvány megszületésének 15. évfordulóján rendezett ünnepséget. Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke az 1989-es rendszerváltás célját összefoglaló dokumentumnak nevezte a kiáltványt. A közönség éljenzéssel fogadta Mihály királyt és Anna királynét, Traian Basescu államfőt és Emil Constantinescu exelnököt. Basescu kifejtette, hogy a posztkommunisták, a visszarendeződés veszélye akadályozta a fejlődést, és megígérte, hogy mandátuma végén a gazdaság, a szociális kérdések és a jogegyenlőség terén pozitív lesz a mérleg. Mihály király figyelmeztette a román kormányzatot: a nemzetiségek egyenrangú állampolgárként való kezelése, a vallás- és szólásszabadság biztosítása, a magántulajdon tiszteletben tartása alapfeltétele a jogállamiságnak. A Temesvár Társaság a 2005-ös esztendőt az átvilágítás évének kiáltotta ki. /Pataky Lehel Zsolt: 2005 az átvilágítás éve. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 14./

Feszült légkörben rendezték meg március 12-én Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ülését az utóbbi hónapokban kiéleződött belső viták miatt. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a közelmúltban Gyergyószentmiklóson foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy különváljon az EMNT-től, az indítványt azonban a küldöttek többsége elvetette. A mostani ülésre az SZNT-nek több küldöttje nem jött el Csíkból. Végül kompromisszumos megoldás született a két szervezet viszonyáról, a küldöttek meghosszabbították az Állandó Bizottság mandátumát, és újraválasztották tisztségébe Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét. Tőkés László püspök kitért az EMNT–SZNT közötti terhes viszonyra, amelyet mesterségesen szított, alaptalan nézeteltéréseknek nevezett. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómiaprogramjáról, önrendelkezési törekvéseiről szólva csalódottságát fejezte ki az új román kormánynak és Traian Basescu államelnöknek a romániai magyarság autonómiájához való viszonyulásáért. Az RMDSZ továbbra sem hajlandó határozottan kiállni a magyarság önrendelkezési törekvései mellett. Az RMDSZ számára csak az volt a fontos, hogy kormánytisztségeket szerezzen emberei számára. A budapesti kabinet a romániai magyarság ügyét teljességgel a Bukarest–Budapest „jó szomszédsági viszonynak” rendeli alá. A magyar kormány támogatási rendszere az RMDSZ számára biztosít pénzügyi monopóliumot, a kettős állampolgárság helyett felajánlott úgynevezett szülőföld program pedig nem vezet sehova. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint az autonómia ügyének előmozdításához szükséges a romániai magyar nemzeti közösség akaratának egységes kinyilvánítása, szükséges a folyamatos párbeszéd a hatalom, a román többség és a magyarság között, ugyanakkor szükséges a kedvező nemzetközi háttér. Szabó Tibor, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének, Németh Zsoltnak személyes küldöttje köszöntő beszédében arra próbált választ keresni, hogyan lehet az, hogy miközben az új európai alkotmányban mindössze fél mondat szerepel a kisebbségekről (az sem a nemzeti kisebbségről), Nyugat-Európa-szerte tartós önrendelkezést élveznek a különféle tagállamok kisebbségei. Véleménye szerint ennek egy magyarázata van: az autonómiát kiharcoló nemzeti közösségek céljaikban egységesek voltak, bíztak saját erejükben, az általuk kiharcolt közösségi jogokat az Európai Unió szentesítette. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő a készülő kisebbségi törvénytervezetről számolt be. Mint fogalmazott, a műhelymunkákban nem vehet részt, az RMDSZ-ben nagy titoktartás övezi a készülő törvénytervezetet, amelynek kitételeit most fogják eljuttatni az RMDSZ-frakciókhoz tanulmányozásra és belső vitára. Toró szerint arra van szükség, hogy általános elvként rögzüljön a romániai magyarságnak az autonómiához való joga. Az ülésen többen is bírálták Eörsi Mátyás erdélyi látogatását, a szünetben pedig a közel kétszáz résztvevő többsége (a Szabadságban is közzétett) állásfoglalást írt alá az SZDSZ-nek és Eörsi Mátyásnak a határon túli magyarokkal szembeni politikája elutasításáról. A résztvevők határozatban kérték, hogy a MÁÉRT-ra az SZNT és az EMNT képviselői is kaphassanak meghívást. Az ülés egy tartózkodással, ellenszavazat nélkül Tőkés Lászlót választotta újra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökévé. /Makkay József: Egységes fellépést sürgetnek az autonómiáért. Van esély az EMNT és az SZNT közötti tartós megegyezésre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ ,,Fennáll a veszély, hogy hazatérnek az elégedetlen székelyföldi barátaink, és otthon borítani próbálnak a helyzeten. Csapó szenátor úr nem adta áldását erre a megoldásra, szűkszavú kimentő levele is erre utal, múlt heti közleménye egyik mondatában egyenesen eltanácsolta a mai üléstől a székelyföldi küldötteket” – fejtette ki Tőkés László. /Farkas Réka: Pirruszi győzelem, pünkösdi királyság? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 14./

Március 15-e ma is rendkívül fontos a magyarok számára: ez az ünnep ugyanis nemcsak a múltra való emlékezés, hanem a jövőbetekintés, a magyar összefogás ünnepe is – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke március 11-én Kalotaszentkirályon, a Gyarmathy Zsigmond Ösztöndíjak átadási ünnepségén. Ez évben hat magyar iskolás részesült az ötmillió lejes támogatásban. Az ösztöndíjalapot 2003-ban hozták létre, a kalotaszegi-zentelki iskola első írásos említésének 350. évfordulója alkalmából. – Legnagyobb ünnepünk, nemzeti színeink arra figyelmeztetnek, nemcsak elődeink, hanem mi magunk is képesek kell legyünk az összefogásra, a jövőépítésre – hangsúlyozta Markó Béla. /Márton Adél Evelin: Március 15-e a múltra való emlékezés és jövőbetekintés ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./

Március 11-én Nagyváradon tartották meg az Aranyalma Díj – 2004 díjkiosztó ünnepi rendezvényt. Az Aranyalma Díj alapítását tavaly februárban hirdette meg az Erdélyi Riport hetilap szerkesztősége azzal a szándékkal, hogy az olvasók szavazatai alapján eldőljön, kik voltak azok a személyiségek, akik a maguk területén a legtöbbet tették a romániai magyarságért 2004-ben. A díjazottak között van Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, dr. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Halász János, az ITDH romániai kirendeltségének vezetője, Kányádi Sándor költő, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Nagy Zsolt, az RMDSZ kampányfőnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Szilágyi N. Sándor nyelvész, egyetemi docens, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Tempfli József római katolikus megyés püspök. /Kiosztották az Erdélyi Riport Aranyalma díjait. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Március 12-én Csíkszeredán, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában rendezték meg a Kittaibel Pálról elnevezett Kárpát-medencei biológia- és környezetvédelmi verseny romániai szakaszát. Hargita megye 1994-től kapcsolódott be résztvevőként és szervezőként. Az erős nemzetközi mezőnyben a helyi diákok évről évre jó eredményeket érnek el. Az országos szakaszra Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, valamint Hargita megyéből érkeztek résztvevők. A nemzetközi döntőt Mosonmagyaróváron rendezik. /Környezetvédő diákok versenye. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 14./

Ünnepi, megemlékező műsorokkal idézik fel idén is Erdély nagyobb városaiban március 15-ét. Az RMDSZ ebben az évben Marosvásárhelyen tartja központi rendezvényét. „Használjuk ezen az ünnepen hagyományos szimbólumainkat: a piros-fehér-zöld lobogót és a magyar himnuszt! „ „A történelem megtanított minket arra, hogy csak összefogással lehet jövőt építeni. Az erdélyi magyarság pedig számtalanszor bebizonyította, hogy képes összefogni, közös erővel eszközöket teremteni jogaink visszaszerzésére, közös céljaink megvalósítására” – fogalmazott Markó Béla RMDSZ-elnök március 15-i üzenetében. „A magam és Románia kormánya nevében köszöntöm az ország minden magyar nemzetiségű állampolgárát március 15-én, azon az ünnepen, amely rendkívüli jelentőséggel bír az egész magyar közösség számára.” – áll Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök üzenetében, amelyet az 1848-as megemlékezések alkalmából intézett az ünneplőkhöz. „Magyaroknak és románoknak egyaránt fontos lépés volt 1848 a modern nemzetté válás útján, a későbbi európai liberális demokráciák eszmei megalapozásában. A mai ünnep egyben jó alkalom arra, hogy a jövőbe tekintsünk. Alig két esztendő múlva valamennyien egy egységes Európában fogunk élni, és európai állampolgárok leszünk. Nemzetiségtől függetlenül. Románok, magyarok, franciák, olaszok vagy bolgárok, valamennyien egy közös értékeken alapuló szabad földrészen fogunk élni, a tolerancia, sokszínűség és kölcsönös tisztelet jegyében.” – fogalmazott a kormányfő. „Szeretném biztosítani Önöket, hogy az általam vezetett kormány a kisebbségek jogainak garantálását nem pusztán vállalt feladatnak, hanem kormányzási alapelvnek tekinti. Romániában él egy román nemzetiségű román állampolgárokból álló többség, és velük együtt élnek nemzeti kisebbségek. De a legfontosabb az, hogy valamennyien román állampolgárok, akik egyenlő jogokat élveznek, és a mi kormányunk által képviselt román állam tiszteletben tartja a jogaikat. Következésképpen szó sem lehet arról, hogy akár a magyarok, akár más nemzeti közösségek tagjai másodrangú állampolgárok legyenek.” – áll a dokumentumban. /Március 15. – a szabadság ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./