A magyar–román szociális egyezménnyel kapcsolatos legutóbbi szakértői tárgyaláson megállapodtak abban, hogy a megbeszéléseket 2005 februárjában folytatják Bukarestben. Göncz Kinga családügyi miniszter szerint a szakértői tárgyalások lezárása után körülbelül másfél-két évre van szükség, amíg mindkét állam országgyűlése jóváhagyja a változtatásokat. Az új egyezménytervezet értelmében a Romániában ledolgozott évek arányában járó nyugdíjat Románia lesz köteles kifizetni. Jelenleg a területi elv alapján jár a nyugellátás. Az áttelepült román állampolgárok átlagos havi járandósága 56 278 forint, ami kevéssel meghaladja a magyar átlagnyugdíjat. A Romániának ma egyértelműen előnyösebb nyugdíj-megállapodás azonban visszaélésekre is alkalmat nyújt. /Antal Erika, Bakk-Dávid Tímea: Visszaélésekre nyújt lehetőséget az érvényben lévő román–magyar nyugdíjegyezmény. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

1986. január 15-én több százan kísérték utolsó útjára Visky Árpádot /Székelyvécke, 1940. júl. 7. – Sepsiszentgyörgy, 1982. jan. 12./. Segítő- és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfújatta a konzervgyár dudáját. „Ez a gyermek már kicsi korától az igazság megszállottja volt. Székelyvéckén elemistaként képes volt szembeszállni a Marosvásárhelyről kiküldött tanfelügyelővel, mert úgy érezte, hogy igazságtalan volt vele szemben – idézte fel Visky Árpád fél évszázaddal ezelőtti arcát 85 éves édesanyja, Erzsébet. Visky Árpád 1963-ban végezte el a színművészeti főiskolát. Rövid időre Sepsiszentgyörgyre került, majd tíz éven keresztül, 1965 és ’75 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Innen ismét Háromszék fővárosába tért vissza. Számos irodalmi esten szerepelt Ady, Petőfi, Radnóti és József Attila verseivel. Utoljára Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című Erdman-darabban lépett föl. Alig néhány nap múlva, egy színházi kocsmai összeszólalkozás következtében, amikor két civil ruhás szekus provokálta, nacionalista-soviniszta propaganda, valamint államellenes izgatás koholt vádjával 1983-ban letartóztatták, és öt évre ítélték. Sokáig azt sem tudták, mi van vele, hol keressék őt, mesélte édesanyja. Visky Árpádot 1984. augusztus 23-án részesítették elnöki kegyelemben, de már soha nem térhetett vissza a színházba. Egy ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd a zárt városnak számító Marosvásárhelyen, a konzervgyárban talált menedéket, ahol minden tiltás ellenére Király Károly alkalmazta. – Valóságos idegroncsot csináltak belőle – emlékezett vissza Király. Megtört ember lett, aki a színpad hiányában már soha többé nem talált önmagára. Visszatért Szentgyörgyre, kisipari szövetkezetben alkalmazták, ahol játékokat készített. Nagy László Mihály újságíró, a Megyei Tükör egykori munkatársa volt azon utolsók egyike, akik 1986. január 12-én még életben látták Viskyt. „Reggel 9 órakor egy kézilabdameccsre igyekeztem, amikor összefutottunk. Kérdeztem: hová mész? Arra ki, jött a tömör válasz, és az erdő felé mutatott.” Visky Árpádot felakasztva találták az őrkői erdőben. Sokan ma sem hiszik, hogy önkezével vetett volna véget életének. Nagy László Mihály szerint nem annak az embernek a képét mutatta, aki öngyilkosságra készül. Egy másik újságíró, Kész Csaba Levente Vér és kötél című novellájában egy bizonyos P. Imre nevű hírhedt besúgót jelöl meg Visky gyilkosaként. Visky Árpád idős szülei most azon fáradoznak, hogy fiuk halálának huszadik évfordulójáig róla elnevezett alapítványt jegyeztessenek be. Szülőfaluja polgármestere, Szőcs Lajos Székelyvéckén a kultúrotthont keresztelné el róla, amelynek falán Hunyadi László szobrászművész Visky Árpád-portréja lenne. /Szucher Ervin: Woyzeck, a „megöngyilkolt” színész. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

1945. január derekán kezdődött el a romániai németeknek a szovjetunióbeli munkatáborokba történő deportálása. A 60-70 ezer ember túlnyomó többsége nem tért vissza. Akik viszont isteni csoda folytán hazatértek, manapság is gyakran erőt vesz azokon a rémálom, hogy a kolhoz barakkjában, tetvek, poloskák között, csontra fogyva dideregnek. Egyikük, Rabotka, született Prász Anna, elmondta, hogy január derekán vitték el. Marhavagonba tuszkolták őket, hatvanan voltak a vagonban. Két hét alatt értek az orosz határhoz. A Don-kanyarba vitték őket. Prász Anna sorstársaival barakkokban lakott, ahonnan 4 kilométerre volt a szénbánya, ott dolgoztak. Férfiak, nők egyaránt cipelték a támfákat, a rönköket. Ugyanonnan hoztak a hátukon a szenet, amivel megfőzték az ételüket. Naponta háromszori savanyú lé, amelybe egy gyűszűnyi olajat öntöttek porciózáskor. Kaptak továbbá egy darab kenyeret naponta. 250-ed magával egy kolhozba vezényeltek őket. Harmincfokos hidegben sátrakban, a földön aludtak, a következő év januárjára 50-en maradtak. Az elhunytakat szertartás nélkül, mint az állatokat, elhantolták. Prász Anna vitaminhiány miatt legyengült, lázas volt, 35 kilós és halálos beteg. Szerencséjére egy János nevű magyar felcser megsajnálta őt és csukamájolajjal táplálta. Úgy kerülhetett haza, hogy az orosz orvosnő 1947 szeptemberében berakta a legyengült, ugyancsak halálos beteg lengyelek közé, hogy ne a lágerben haljon meg. Itthon sem volt sokkal rózsásabb a helyzet: a rokonsága nagy részét a Baragánba hurcolták, ugyancsak kényszermunkára. /Balta János: Hatvanéves rémálom. Megjárta a szovjet munkatábort. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

Erdélyi, nem hivatalos látogatása során Németh Zsolt, az Országgyűlés fideszes elnöke felkereste Kolozsváron Emil Boc polgármestert, a Demokrata Párt ideiglenes elnökét is. Németh jelezte, hogy Orbán Viktor helyzetjelentést készít a romániai pártpolitikai folyamatokról, a dokumentumot pedig hamarosan Wilfried Martens EPP-elnök asztalára teszi le. Németh Zsolt megjegyezte, örömmel tölti el, hogy Kolozsváron érezhető a változás hangulata. Példaként azt említette, hogy Márton Áron püspöknek nemsokára szobrot állítanak a Főtéren. /–or–: Boc vendége volt Németh Zsolt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Seres Pétert nevezték ki Krassó-Szörény megye alprefetusának. A pártok szószólói úgy nyilatkoztak: feltehetően nem lesz lehetetlen építő ellenzékben együtt munkálkodni a soknemzetiségű megye fellendítéséért. /Szakmáry Károly: Krassó-Szörény: Seres Péter. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15./

Örül kinevezésének, mondta, Horváth Levente, Arad megy új alprefektusa. Szerinte a legfontosabb feladatok: felkészülés az integrációra, a korrupció elleni harc, valamint a helyi önkormányzatok működésének hatékonyabbá tétele. Horváth Levente kinevezésével ismét megüresedik egy RMDSZ-es szék a városi tanácsban. Király András parlamenti képviselő, megyei RMDSZ-elnök elmondta: az ő helyére Nagy Gizella, Horváth Levente helyére pedig Tokay György fog ülni. /Irházi János: Három magyar alprefektus régiónkban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15./

Háromszor is napirendre tűzték a Kolozs megyei alprefektus kérdését a bukaresti tárgyalásokon, de sem jártak sikerrel – magyarázkodott Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, aki a szövetség Megyei Képviselők Tanácsán (MKT) elhangzott elégedetlenkedő hozzászólásokra reagált. Az RMDSZ a hatvankét Kolozs megyei igazgatósági hely közül tizenhetet fog megkapni. Az RMDSZ-nek komoly gondot okoz megfelelő szakértők kinevezése a szóban forgó vezetői tisztségekre. Az MKT jóváhagyta Géczi Róbert kinevezését a Pillich László művelődési alelnök lemondása után megüresedett helyre. /B. T.: Tizenhét igazgatósági tisztség az RMDSZ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Január 14-én a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét adta át Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Virág György erdélyi magyar politikusnak az Országházban. „A Kolozsváron 1944-ben született Virág György az erdélyi magyar politikusok kiemelkedő felkészültségű, nagy, kiemelkedő gyakorlati tapasztalatokkal és széles kapcsolatrendszerrel bíró, Erdély-szerte ismert és elismert, az RMDSZ-ben is több fontos tisztséget betöltő személyisége” – mondta méltató beszédében Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Virág György egész életútja az erdélyi magyar közösség és elsősorban Maros megye magyarsága szolgálatában állt. Virág György 2004 júniusában vonult nyugdíjba, mint a Maros Megyei Tanács elnöke. /Magyar kitüntetés Virág Györgynek. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

Bukaresti kormányküldöttség kezd január 17-én hivatalos látogatást Budapesten. A delegációt Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök vezeti, s tagjai között Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter, illetve Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter mellett Markó Béla oktatásért, művelődésért és európai integrációért felelős kormányfő-helyettes is ott van. A látogatással kapcsolatban Markó Béla elmondta: fontos üzenete van a kormány és a miniszterelnök részéről ennek a látogatásnak, hiszen Calin Popescu Tariceanu első külföldi útja Budapestre vezet. A megbeszélések központjában az integrációs kérdések állnak, hiszen Románia tavasszal írja alá a csatlakozási szerződést az Európai Unióval. A román külügyminiszter kijelentésével kapcsolatban, miszerint a kétoldalú kapcsolatokat érintő kérdésekről a román félnek nem áll szándékában Budapesttel új tárgyalásokat kezdeni, Markó Béla hangsúlyozta: a mostani látogatás elvi jellegű tárgyalásokra ad alkalmat. Mihai Razvan Ungureanuval ellentétben Markó Béla úgy látja, a magyar–román kormányközi vegyes bizottságról nem kellene lemondani. /T. Sz. Z.: Magyar–román tárgyalások Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

A korrupcióellenes törvény értelmében adott vagyonnyilatkozatok szigorítását tervezi Monica Macovei igazságügy-miniszter, aki szerint a nyilatkozati űrlapok részletesebbé tétele hozzásegítené a közvéleményt ahhoz, hogy alaposabban tájékozódhasson a köztisztviselők anyagi helyzetéről. Az érvényben levő törvény alapján a Tariceanu-kabinet a közelmúltban közzétette tagjai vagyonnyilatkozatait. Elmondható, hogy az RMDSZ-es miniszterek a kevésbé tehetős kormánytagok közé tartoznak. A miniszterelnök-helyettesek közül Markó Béla a „legszegényebb”: az RMDSZ elnöke egy 5,5 hektáros mezőgazdasági területet birtokol, ezenkívül van egy 1997-ben vásárolt 46 négyzetméteres lakása, valamint egy 2001-ben tulajdonába került 149 négyzetméteres lakóháza. Ezek adózási értéke összesen 1,127 milliárd lej. Az államminiszter tulajdonában van még egy 2001-es gyártmányú Renault Clio személygépkocsi és összesen 25 ezer euró értékű bankszámla. Érdekeltségeiként Markó a marosvásárhelyi Aranka György Alapítvány elnöki, illetve az RMDSZ elnöki tisztségét jelölte meg. A kormánypénzeket osztó Communitas Alapítvány élén betöltött tisztségről Markó kormányfő-helyettesi kinevezését követően lemondott. A kuratóriumot ideiglenesen Takács Csaba eddigi alelnök vezeti. Nagy Zsolt távközlési miniszter tulajdonában van egy 1999-ben vásárolt 70 négyzetméteres lakás, van egy 1996-os gyártmányú Ford és egy 2001-es gyártmányú Volvo személygépkocsija, valamint egy 10 ezer eurós bankszámlája. Nagy Zsolt az erdélyi magyar televízió létrehozását kezdeményező Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve a Progress Alapítvány elnöke. Markóhoz hasonlóan kinevezése után Nagy Zsolt kilépett a Communitas kuratóriumából. Borbély László területrendezési miniszternek nem kell lemondania az RMDSZ ügyvezető alelnöki tisztségéről, a politikus ugyanakkor a marosvásárhelyi Bernády György Alapítvány kuratóriumának vezetője marad. Borbély egy 140 négyzetméteres, 1,120 milliárd lej adózási értékű lakóházzal, egy lízingben vásárolt, 2004-es gyártmányú Volkswagen Passat személygépkocsival és 20 ezer euró értékű bankszámlával rendelkezik. Az RMDSZ-esek közül is talán a legkevésbé tehetős Winkler Gyula külkereskedelmi miniszter, aki egy fél lakóházat birtokol, egy 80 négyzetméteres lakást Vajdahunyadon, valamint egy falusi házat. Autója, bankszámlája nincs. /Salamon Márton László, Cseke Péter Tamás: Gazdag kormány, szegény magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

Mádl Ferenc köztársasági elnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke január 14-én fogadta a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Kasza Józsefet és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elnökét, Bugár Bélát. Egy nappal korábban Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, Somogyi Ferenc külügyminiszterrel és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel találkoztak. A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye szerint a két határon túli magyar politikus – a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma Szabadkán megtartott értekezletének döntése értelmében – azt javasolta az államfőnek, hogy kezdeményezze az Országgyűlés előtt a határon túli magyarok részére a magyar állampolgárság kedvezményes elnyerésére vonatkozó törvény megalkotását, illetve a hatályos állampolgársági törvény megfelelő módosítását. „Mádl Ferenc – mint ahogy eddig is támogatta – különös figyelemmel kíséri a kérdés rendezésének folyamatát – áll a közleményben. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is fogadta a határon túli magyar vezetőket. Bugár Béla a kétnapi tárgyalások összegzéseként elmondta: „Az egyik oldalon tudomásul vesszük azt, hogy a magyar kormány a kettős állampolgárságra és annak bevezetésére nagy hajlandóságot nem mutat. A másik oldalon mi természetesen elvárjuk, hogy a magyar kormány tudomásul veszi azt, hogy mi erre igényt tartunk. Ugyanakkor hajlandóak vagyunk arra, hogy az egyéb dolgokban egyeztessünk.” /Guther M. Ilona: A siker érdekében. Kompromisszum útján a határon túli magyarság kérdése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte művelődési házban rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet év eleji régiós konferenciáját a közművelődésben tevékenykedők számára. A Dialógusok 2005 elnevezésű találkozón öt országból mintegy százhúszan vettek részt. Köztük volt Pomogáts Béla, Bárdi Nándor, Gál Sándor, Dupka György, Muzsnay Árpád, Balassa Zoltán és Dáné Tibor. „A kisebbségben élő magyaroknak ma nincs Budapesten erős emberük” – hangzott el tanácskozáson. Dr. Bárdi Nándor kisebbségkutató (a Teleki Intézet főmunkatársa) beszélt a népszavazásról. Szerinte a kudarc egyik oka az, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok nem ugyanazt értik nemzetpolitika alatt. Az előbbiek, mikor erről szó van, leginkább, vagy éppen kizárólag a határon belüli dolgokra gondolnak. Nem tett jót a fogalom tisztázásának, az egységesebb nemzetszemlélet kialakításának az sem, hogy a közvéleményre befolyással lévő politikusok egyszer ezt, máskor mást mondanak. Bárdi Nándor idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a rendszerváltást követően még azt írta, hogy minden határon túli magyart megillet a kettős állampolgárság. Duray Miklós 1996-ban, arra hivatkozva, hogy nem kívánt bonyadalmakat, kellemetlen hatást váltana ki a szomszédoknál, elutasította. Inkább a kedvezménytörvény mellett állt ki. Martonyi János szerint, ha Magyarország korábban a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett dönt, akkor sokkal nehezebb tárgyalásai lettek volna az EU-csatlakozásnál. Az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősítette, akik „fő témájukban” verték meg a polgári oldalt. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint Magyarországon nem nemzetpolitika, hanem pártpolitika folyik, amit a december 5-i népszavazás markánsan bizonyított. Most már igazi cselekvésekre van szükség, ezek közé tartozik a határon túli magyarok önigazgatásának (autonómiájának) kialakítása is, ami az anyaország támogatását igényli. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke a kultúra finanszírozásáról értekezett. A Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Borbáth Erika elmondta, hogy minden osztályuk külön feladatul kapta a határon túli magyarok támogatását, a velük való partneri kapcsolat kialakítását és ápolását. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Értelmiségek Közösségének elnöke elmondta, hogy az anyaország anyagi segítsége nélkül náluk azonnal összeomlana a magyar művelődés, hisz az ukrán állam egy vasat nem ad ilyen célra. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság az elvándorlások ellenére sem fogy, ellenkezőleg, ha lassan is, kimutathatóan gyarapszik. A már EU-tag Szlovákiában is nagy gondok vannak a közművelődés támogatásával. Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára közölte, hogy a magyar kultúrára a kevésből is kevesebbet adnak, mint amennyi arányosan járna. A közszolgálati televízióban a magyar adás ideje 33-szor (!!!) kisebb, mint ami magyar lakosság számaránya alapján járna. A Kolár Tibor vezette kassai Thália színház többszörösen kevesebbet kap, mint az ottani szlovák színház. Az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényező csak kisebb változást hozott ezen a területen. /Sike Lajos: Pártpolitika helyett nemzetpolitikát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Sepsiszentgyörgyön tartott hétvégi sajtóértekezletén Márton Árpád képviselő sikeresnek minősítette, hogy az RMDSZ törekvéseinek sok eleme fellelhető a Tariceanu-kabinet cselekvési programjában. Érvényes ez az autonómia kiterjesztésére is, amelynek három eleme a helyi közigazgatási, a kulturális autonómia, illetve a gazdasági régiók újraszabályozása tételesen is szerepel a kormány programjában. A területi autonómia nem került be a kormány programjába, de az egymásra épülő autonómiamodellek elvezetnek a közösségi önkormányzás érvényre juttatásához. /(Flóra Gábor): Fogódzók a nemzeti önazonosságunk megéléséhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Lupényban az 1-es Számú Iskolába január 15-én közel 50 magyar szakos tanár, tanító és óvónő tartott megbeszélést. Jól halad a dévai magyar iskola építése, mely szeptemberben meg is kezdi működését – ismertette a helyzetet Máté Márta kisebbségi tanfelügyelő. Az elképzelések szerint az új tanintézetben mindenki elfér, óvodától egészen tizenkettedikig. A terv szerint ősztől három párhuzamos kilencedik indul: egy matek-infó és egy vendéglátóipari líceumi, valamint egy építészeti szakmunkásképző osztály. Az iskola ingyenes bentlakást biztosít a más településről származó diákoknak, az iskolát létesítő Geszthy Ferenc Társaság hamarosan kisbuszt is szerez a vajdahunyadi és csernakeresztúri gyerekek ingázására. A lupényi 1-es számú Iskola magyar tagozata az egyetlen magyar tanintézmény a bányavidéken, ahol még nem kellett összevonni osztályokat. Lupényban a 258 iskolás közül csupán 76 tanul magyar nyelven. Vulkánban 114-ből 51. A legnehezebb a helyzet Petrozsényban, ahol 214-ből csak 12-en tanulnak anyanyelvükön. 1989 előtt 25 gyermeket írattak első osztályba a lupényi magyar tagozatra. Most pedig nagy nehezen sikerül összegyűjteni 6 elsőst. A szomszédos Vulkánban az utóbbi két évben egyáltalán nem indult magyar első osztály! – A tankönyvek gyakran gyenge fordításban jelennek meg, ráadásul késéssel, sokszor a tanév közepén, húzta alá Kofity Magdolna, a megyei RMPSZ elnöke. /Ch. A.: Pedagógus konferencia Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Ünnepélyes keretek között adta át a Bartók Béla Alapítvány a magyarországi támogatással vásárolt két és félmillió forint értékű taneszközt Temes megye 52 magyar tannyelvű oktatási intézményének, illetve magyar nyelvet tanuló csoportjának a hét végén. Temesváron a Bartók Béla Líceum dísztermében az oktatási intézmények képviselői, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége helyi vezetői, a Bartók Béla Alapítvány elnöksége, a Temes megyei Civil Tanács oktatási-tudományos szakbizottságának tagjai, valamint a magyar nyelvű oktatást támogató civil szervezetek képviselői jelenlétében ismertették a projekt célkitűzéseit és a pályázat lebonyolítását. Fénymásolók, színes tévékészülékek, képmagnók, kazettás magnók, CD-lejátszók, oktató filmek, mikroszkópok, térképek, iránytűk, földgömbök, falitablók, fejlesztő játékcsomagok, szakkönyvek segítik a Temes megyei pedagógusok (32 óvónő, 35 tanító, 113 tanár) munkáját. 520 óvodás, 420 kisiskolás, 337 V–VIII. osztályos tanuló, 335 líceumi diák, valamint 339 magyar nyelvet fakultatívan tanuló gyermek iskolai munkája vált korszerűbbé az Apáczai Közalapítvány támogatása által. /(Sz. I.): Taneszköz-támogatás 52 oktatási intézménynek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./

Guther M. Ilona, a Romániai Magyar Szó budapesti tudósítója szerkesztésében megjelent Ég áldjon, Somkerék! címen a Somkerék kismonográfiája. A kötet bemutatja Somkerék történetét 1900-ig Kádár József Szolnok-Dobokavármegye Monographiája (Dés/1903) nyomán. Somkerék iskoláiról szóló jegyzetek, illetve a magyar családnevek ismertetése Wass György tudományos munkájának köszönhető. /Ég áldjon, Somkerék! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

Január 17-én budapesti látogatásra érkezett Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Közös magyar–román kormányülést tartanak az idén ősztől minden évben – jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a román kormányfővel tartott közös sajtóértekezleten. A magyar kormány által tervezett nemzeti vízummal kapcsolatban Gyurcsány elmondta: azt nem etnikai alapon kívánják megadni, hanem a szomszédos ország azon állampolgárainak, akik többször szeretnének Magyarországra utazni. Kifejtette: a magyar kormány a határon túli magyarok legális képviselőinek autonómiatörekvéseit támogatja. A megbeszélés témája volt Verespatak is, Tariceanu kijelentette: a terv kivitelezése még nagyon kezdeti szakaszban van, a román kormány minden lehetséges gazdasági, pénzügyi, környezeti és társadalmi szempontot figyelembe vesz majd, és tekintettel lesz minden európai normára is. A román kormányfő meggyőződését fejezte ki, hogy a csíkszeredai főkonzulátus kérdésére is sikerül megoldást találni. Gyurcsány elmondta, egyetértettek román partnerével abban, hogy a következő időszak átfogó, nagy gazdasági-fejlesztési programjait úgy kell megfogalmazni, hogy azok tartalmazzanak közös részeket, legyenek tekintettel egymásra. A Budapestre látogató román küldöttségnek tagja Markó Béla miniszterelnök-helyettes is. Tariceanu szólt arról, hogy a román kormánykoalíciónak fontos tagja az RMDSZ, hozzájárulása alapvető jelentőségű mind a román törvényhozási munkában, mind a két ország közti kapcsolatokban. Calin Popescu Tariceanu találkozott Mádl Ferenc magyar köztársasági elnökkel és Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével, valamint Orbán Viktorral. /Gyurcsány–Tariceanu találkozó Budapesten. Magyarországon kezdte a bemutatkozást az új román kormányfő. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./ Felmerült a Trianon film erdélyi vetítése körüli botrány is. A román miniszterelnök óvakodott az egyértelmű állásfoglalástól. Azt azonban elmondta, hogy nem tartja szerencsésnek sem az egyes román hatóságok túlbuzgóságát, de Koltay Gábor rendező témaválasztását sem. Hiller István kulturális miniszter, aki Markó Béla román miniszterelnök-helyettessel folytatott tárgyalást, közölte: a magyar kormány továbbra is szorgalmazza, hogy Sepsiszentgyörgyön jöjjön létre egy magyar kulturális intézet, a bukaresti magyar kulturális intézet fiókjaként. A román küldöttség tagjai kétoldalú tárgyalást folytattak magyar partnerükkel. Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszter Somogyi Ferenccel, Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter Persányi Miklóssal, Emil Dinga, az európai integrációs ügyek minisztere Baráth Etele tárca nélküli miniszterrel, Vasile Blaga belügyminiszter Lamperth Mónikával tárgyalt. /Csinta Samu: Bukarest felé tekint Gyurcsány. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Január 17-én beiktatták hivatalába Markó Attilát, a román kormány kisebbségügyi államtitkárát, a miniszterelnöki hivatalhoz tartozó Kisebbségi Hivatal új vezetőjét. Markó Attila prioritásai között szerepel a hivatal 2001-ben indokolatlanul megszüntetett jogi osztályának visszaállítása. Ismeretes, hogy Adrian Nastase, a 2000-es választásokon nyertes párt kormányfője megszüntette a kisebbségvédelmi minisztériumot, amely az elmúlt négy évben a miniszterelnöki hivatal keretei között működhetett tovább, Markó Attila pedig helyettes államtitkári tisztségben képviselhette a magyar kisebbség ügyeit. A kormányváltás után az RMDSZ javaslatai között nem szerepelt a kisebbségi minisztérium visszaállítása. /Sz. K.: Markó Attila az új kisebbségügyi államtitkár. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

M. Szabó Imre Magyarok világa című műsorát a Budapest Tévé adta, a megjelentek a magyarság egészét érdeklő kérdésekről beszéltek. Fontos ez, mert a fél Magyarország lakossága és a határokon kívül rekedt magyarok majdnem egésze a balliberális médiauralom révén szellemi karanténba került, írta Sylvester Lajos. Jelenleg a magyar ,,királyi” és kereskedelmi televíziók egyoldalú, a kormányzatot elfogultan ajnározó politikai kommentárokat, vitaműsorokat és beszélgetéseket sugároznak. Magyarok világa című műsorban viszont Bába Iván, a Fidesz külügyi kabinetvezetője, Kemény Győző, az Értékmegőrzők Civil Szervezete és dr. Bíró ­Ferenc, a Civilek a Zengőért Mozgalom egyik frontembere elhangzott hozzászólásai rendet teremthettek az odafigyelők gondolatai között. Bába Iván kommentárja szerint Gyurcsány Ferenc kormányfő által tálalt nemzeti vízum egy felfúvásra sem alkalmas lufi, ez csak zavarkeltésre való handabandázás. Gyurcsány kijelentettem az autonómiát fogja támogatni, de hozzátette, a szomszéd államokkal való egyeztetés után. Bába Iván figyelmeztetett arra, hogy a szomszéd államok nem óhajtják az autonómiát. Bába Iván arra is rámutatott, hogy Gyurcsány Ferenc ügyködésének európai uniós dimenziói is vannak: amiket a kampány során kinyilatkoztatott, egyértelműen kimeríti az idegengyűlöletre uszítás minden jogi elemét. /Sylvester Lajos: A Magyarok világa a Budapest Tévében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18./

1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, az akkori szóhasználattal a „MAT”-ot. 2003-ban két tanulmány is napvilágot látott a tárgyban a Regio c. budapesti, negyedévenként megjelenő folyóirat 3. számában. Az első (A sztálini „kis Magyarország” megalakítása – 1952 szerzője Stefano Bottoni történész /akkor a bolognai egyetem PhD-hallgatója/ azt vizsgálta, mi késztette a román politikát erre. Annak nincs nyoma, hogy a tartomány ötlete személyesen Sztálintól származik – bár a szálak egyértelműen hozzá vezetnek, sem annak, hogy a román pártvezetésben egyáltalán fölvetődött volna az előzetes szándék és motivációja. Ebben az időszakban a lényeges politikai-gazdasági döntéseket kizárólag a szovjet tanácsadók rábólintásával, illetve sugallatára lehetett meghozni. Az erdélyi magyarság a döntést sajátos lelkesedéssel fogadta. Sok esetben az elkeseredett tiltakozásig ment a román reagálás. A szerző idézte a román pártvezetés vitájának jegyzőkönyvét az új alkotmány szövegéhez javasolt szovjet módosításokról. „Emil Bodnaras: A Magyar Autonóm Tartomány megjelenésével szükségesnek tűnik megszabni az ottaniak anyanyelvhasználatát a bírósági eljárások alkalmával. A bírókat és a népi ülnököket választják. Ha olyan személyt választanak, aki nem beszél románul, hogyan fog lezajlani az eljárás? Miron Constantinescu: A szovjet alkotmány szerint minden autonóm tartományban a bírósági eljárások a vádlott anyanyelvén zajlanak. Politikai értelemben ezen csak nyerhetünk. Azerbajdzsán [alkotmányát példának véve] úgy fogalmazhatnánk: »A Magyar Autonóm Tartományban a bírósági eljárások nyelve a magyar, de azokban a rajonokban, melyekben román vagy más nemzetiségű lakosság él, az adott nemzetiség nyelve.« Vannak ugyanis olyan rajonjaink, ahol a lakosság román: pl. Ludas, Marosvásárhely. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvt.: Ne menjünk tovább. Nem véletlen az, hogy az elvtársak nem tettek több megjegyzést. Hagyjuk így [...]. A bírósági eljárások román nyelven folynak, biztosítva az anyanyelv használatát. Ez a mi fejlettségi szintünkön elég.” Az egykori MAT választott-kinevezett vezetői bizonyítani próbálták egyrészt, hogy megbízhatóak, másrészt azt, hogy ez a közigazgatási forma eddig a lehető legjobb. Voltak elképzelések arra, hogy a fajsúlyosabb magyar intézményeket is a MAT-ba összpontosítsák, amiből annyi valósult meg, hogy az erdélyi magyarság körében beinduljon a többségi érdekek számára jótékony belháború, rivalizálás, áskálódás. Bottoni leginkább a MAT üvegházhoz hasonlító funkcióját látja, Marosvásárhelyből egy funkcionális régióközpontot emeltek az addig egyedüliként elismert Kolozsvár mellé. A másik tanulmány a csíkszeredai antropológus Gagyi Józsefé (Határ, amely összeköt), aki jó ismerője a kérdésnek, s a kor sajtóját is tanulmányozta. Politikai gesztusnak nevezte a MAT létrehozását, amit mindkét oldalon indulatosan félreértenek, komolyan vesznek. A magyarok előszeretettel érezték úgy, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek, a román lelkiismeret pedig azzal vigasztalta magát, hogy a MAT határai tulajdonképpen összekötnek. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Régi vágya teljesült Szász Zoltánnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Udvarhely körzeti elnökének január 13-án, amikor az Eötvös József Szakközépiskola előcsarnokában méltó emléket sikerült állítani az iskola egykori tanárának, Szabó Dezsőnek. Az iskola magyar tanárainak, Magyari Tündének és Szilágyi Magdának segítségével megszervezett ünnepség keretében leplezték le a Székelyudvarhelyen, az egykori Állami Főreáliskolában 1909–1913 között tanító író emléktábláját. Az emléktáblát ifj. Andrási Gáspár, udvarhelyi kőfaragó készítette. Ugyanekkor avatták fel a Szabó Dezső emléksarkot is, ahol állandó kiállításra kerültek az író antikváriumokból összegyűjtött művei, továbbá egy kisebb fotókiállítás is helyet kapott, amely az 1945. január 13-án elhunyt író életútját mutatja be. Az emléknapon az udvarhelyi középiskolák egy részét képviselő csapatok vetélkedőt tartottak Szabó Dezső életútja, az Életeim c. regény alapján. /Kápolnási Zsolt: Szabó Dezső emléktáblájának leleplezése. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 18./

A Marosvásárhelyi Rádió, a Gruppen-Hecc és a Hahota Társulat előadásai után Marosvásárhely legújabb színjátszó csoportja, a Madártej mutatkozott be. A Fülöp Gyula Levente vezette társulat többnyire klasszikus szerzők jeleneteiből válogatott. A Madártej csoport megalakította az „utánpótláscsapatot”, a MiniMadártejet, melynek tagjai V–VIII. osztályos gyerekek. /Szucher Ervin: Feltálalták a Madártejet. Újabb kabarétársulattal gazdagodott Marosvásárhely. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Néhány tárgyszerű tudósításon kívül a román lapok nem szenteltek nagy teret Calin Popescu Tariceanu január 18-án történt budapesti látogatásának. A legbefolyásosabbnak tekintett Adevarul megállapította, hogy a két kormány francia–német mintára kíván a jövőben együttes üléseket tartani. A napilap tudósítója figyelemre méltónak nevezte, hogy a felek sokkal inkább az együttműködés jövőbeni módjait keresték, és megpróbálták félretenni a két ország között még mindig meglévő nézeteltéréseket. A Ziua meglehetősen hosszú anyagot szentelt a látogatásnak, lényegében felsorolva minden, Budapesten érintett témát (nemzeti vízum kérdése, a Trianon című film romániai kálváriája, Verespatak ügye). Bevezetőjében azt a fejtette ki bővebben, miszerint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) gyergyószéki szervezete levélben kérte Gyurcsány Ferencet: a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazásról is tárgyaljon vendégével. A Curentul beszámolt arról, hogy „a területi autonómia hívei nem nyerték meg ügyüknek Budapestet”. A Curierul National kiemelte: „A budapesti kormány nem támogatja az SZNT autonómiaküzdelmét”. A liberális hangvételű Cotidianul azt a címet adta tudósításának: „Az RMDSZ Budapesttel is koalíciót alkot”. A lap idézte Oana Marinescu kormányszóvivőt, aki szerint az autonómia témája nem szerepelt a megbeszélések napirendjén. A Cotidianul továbbá megszólaltatta Szász Jenőt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnökét meg, aki szerint Gyurcsány nem képviseli a határon túli magyarok érdekeit. A magyarországi lapok lényegesen nagyobb teret szentelnek az eseménynek. A Népszabadság politikai kommentárjában a szerző kifejtette: „a magyar–román viszonyban megkezdődött a bizalom építése, méghozzá nemcsak jóindulatból – az is kell –, hanem valódi érdekből. S igazából ez kell. Annak elfogadása, hogy a belátható jövőben a két ország egymásra utalva boldogulhat csak az EU-ban és a NATO-ban, Ukrajna és a Balkán peremén. Egymásra uszító nagyhatalmi „gazda” végre nincs. Sőt: egymásra utaló nagy szövetségesek vannak. Ma már Nyugaton nemcsak összekeverik Budapestet Bukaresttel, hanem össze is boronálják őket: együtt kell lennetek, nincs mese”. A Magyar Hírlap szerint kellenek a kétoldalú kapcsolatrendszerben a gesztusok, de vajon mi lesz a folytatás? Televíziós interjújában Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megismételte: a magyar kormány az autonómia kérdésében az RMDSZ álláspontját támogatja. Véleménye szerint „ez egy kiterjedő decentralizáció és egy folyamatosan kiterjedő kulturális autonómiának a valamilyen keveréke, ami politikát most a román kormány az RMDSZ támogatásával visz”. Egy, a nemzeti vízumra vonatkozó kérdésre válaszolva Gyurcsány Ferenc közölte: soha nem mondta, hogy ez nemzetiségi alapon járna, mivel ilyen kérdésben nem lehet nemzetiségi alapú megkülönböztetést tenni. Emlékeztetett rá, hogy a státustörvény biztosította kedvezmények is kulturális identitás alapján járnak. „Részben vagy egészben magyar identitásúak azok, akik ilyen szoros kapcsolatra törekednek Magyarországgal, de nem kell, hogy attól felszisszenjünk, hogy lesznek majd román nemzetiségűek is, akik ilyen vízumért folyamodnak, és ha ilyen céllal teszik, habozás nélkül meg kell nekik adni” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. /Visszafogott román sajtóvisszhang a Tariceanu-látogatásról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Tariceanu miniszterelnök nagy vonalakban ugyanazt mondta el Szili Katalin házelnöknek, mint a Gyurcsány Ferenc kormányfővel való találkozón, jelezte Frunda György szenátor a lapnak adott exkluzív interjújában. Az Európai Uniós integrációnál számítanak Magyarország segítségére. Tariceanu kifejtette, az RMDSZ kinőtte magát, nem egy „etnopárt”, hanem számos országos, közérdekű kérdésben dolgozik, s jó az együttműködés az RMDSZ és a koalíciós partnerek között. Frunda György a szenátus emberjogi bizottságának elnökeként meghívta a magyarországi emberjogi bizottságot Bukarestbe, a román fél tavaly már járt Budapesten. Tariceanu a francia–német modellt tekinti követendőnek és reméli, hasonló lesz a román–magyar viszony is. Ezt Szili Katalin is támogatta. Frunda szerint kisebbségi téren vannak már olyan érvényben lévő jogok Romániában és Magyarországon, amelyek Franciaországban vagy Németországban nincsenek. Például Franciaországban nincs megengedve az anyanyelv használata, százalékaránytól függetlenül, sőt, nem is írták alá az európai kisebbségi chartát. Frunda jelezte, Gyurcsány teljesen nyitott volt abban a kérdésben, hogy jobban támogassák a magyarországi románságot. A diplomák elismerésének kérdése is szóba került. Ugyanaz a bürokrácia jellemzi e téren mindkét állam oktatási tárcájának a gyakorlatát. A magyar fél felvetette Verespatak kérdését, amire Tariceanu nyíltan elmondta, kezdetleges fázisban vannak. /Guther M. Ilona: Nyíltabb, őszintébb hangnem a román–magyar kapcsolatokban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Időről időre kimondják, hogy a rendszerváltás után sohasem voltak olyan jók a román-magyar kapcsolatok, mint most. Ha visszagondolunk az elmúlt tizenöt évben kapott övön aluli ütések sorozatára, feltevődik a kérdés, hogy miben áll ez a pozitív változás? – kérdezte Nagy Botond, a lap munkatársa. Biztató jelek a magyarság életében észrevehetők: van saját magánegyetem, vannak egyházi iskoláik, (újra)felállíthatták néhai szobraik egy részét, van magyar nemzetiségű polgármester román többségű településen, magyar önkormányzati vezetők, prefektusok, miniszterek. A román új kormány irányulása ígéretesnek tűnik. A román miniszterelnök első hivatalos külföldi útja Budapestre vezetett, ahol kedvező fogadtatásban részesült. Közben a helyzet nem felhőtlen: a ciántechnológiás aranybánya kérdése, a még mindig fellépő cenzúra, a magyar kártya kijátszásának ügye(i) és még sok egyéb visszahúzó tényező máig él. Gyakoriak a magyarok ellen uszító szólamok a médiában, és a politikum bizonyos köreiben, a marosvásárhelyi román napilapban a Szent Korona és Petőfi Sándor büntetlenül meggyalázható, zavartalanul garázdálkodhatnak a történelemhamisító nemzetgyűlölők. /Nagy Botond: Jó úton, jó cél felé...(?) = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

Rendben lezajlott a népes román kormányküldöttség budapesti látogatása. Magukat komoly politikai elemzőként aposztrofáló tollnokok következetesen azt emelik ki és helyezik mondandójuk élére, hogy ,,az ősztől kezdve minden évben közös kormányülést tartanak.” Ha a találkozó gyakorlati eredményeit nézzük, akkor nincs, amiért lelkendezve ünnepelnünk, állapította meg Sylvester Lajos. A ,,nemzeti vízum” előkészítésével kapcsolatos megállapodás katasztrofális. A ,,nemzeti vízummal” kapcsolatos Tariceanu-féle kiigazítás – ,,nem lehet etnikai alapon kiosztani” – hosszabb időre kibocsátott tartózkodási vízummá egyszerűsíti a dolgot. A budapesti látogatás második kiemelt témája a verespataki ciántechnológiájú aranybányászat. Konkrétum itt sincs. Basescu államelnök fő választási kampánytémává emelte az aranybányászat támogatását. A Magyar ATV-ben elhangzott: „Az ellenzék fellépése Verespatak ellen nem taktikus. Romániában kialakíthat egy magyarfóbiát.” Gyurcsány miniszterelnök kijelentette, az autonómiatörekvést támogatja, amelyet az RMDSZ fogalmaz meg, a kulturális autonómiát. A budapesti kormánytalálkozó legjelentősebb eredménye Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek az a kijelentése, hogy az ötpontos szülőföldprogram a kettős állampolgárságnak nem alternatívája. /Sylvester Lajos: Nemzet a nemzettelenségben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

További négy államtitkár személyéről döntött január 18-án Bukarestben az RMDSZ Operatív Tanácsa. Az Operatív Tanács a következő személyeket javasolja államtitkári tisztségekbe: Demeter Attilát az Ipari- és Szolgáltatásügyi Minisztériumba; Korodi Attilát a Környezetvédelmi Minisztériumba, Kötő Józsefet a Nevelésügyi- és Kutatási Minisztériumba, Székely Ervint pedig az Igazságügyi Minisztériumba. /Újabb RMDSZ-es államtitkárjelöltek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Dr. Vekov Károly a RMDSZ keretében működő Nemzetépítő Platform nevében a sajtóval ismertette a platform nevében összeállított elképzeléseit. A Romániában élő magyarság problémáit meg kell tárgyalni. A platform szerint az alkotmányt és egyes törvényeket s meg kellene változtatni. Minden megkülönböztetésre vonatkozó kitételt törölni kell, a szubszidiaritás elvét érvényre kell juttatni, a román nyelv mellett már 5%-nyi magyar lakosság megléte esetén is biztosítani kell a magyar nyelv használatát a közéletben és a nem hivatalos feliratokban, korlátok nélkül. Szükséges a teljes decentralizáció. A csomagterv szorgalmazza valamennyi egykori magyar tulajdon (ingó és ingatlan) visszajuttatását eredeti tulajdonosaihoz a telekkönyvi nyilvántartások alapján. Szükséges az is, hogy a magyar hivatalnokok száma a központi intézményekben legyen azonos legalább a magyarság országos arányszámával, míg Erdélyben ezek vidéki kirendeltségeiben ez feleljen meg a helyi, megyei, városi, községi vagy falusi lakosság arányának. A magyar jellegű intézmények magyar névadásának, illetve elnevezésének szabadságát ne korlátozzák. Az egyházak esetében szorgalmazzák a kultusztörvény elfogadását a magyar történelmi egyházak javaslatainak figyelembevételével. Létre kell hozni a felekezeti oktatás törvényi kereteit. Biztosítani kell a magyar oktatási hálózat egységes és autonóm működését, önálló tanfelügyelői személyzettel. Törekedni kell az önálló magyar iskolák létrehozására, melyeket magyar igazgatók irányítanának. A helyi hatóságok, illetve a központi szakintézmények kötelesek legyenek biztosítani a magyar intézmények működéséhez a megfelelő anyagi és személyi feltételeket. /Csomafáy Ferenc: Csomagterv a magyar–román partneri viszonyról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Január 18-án a Kolozs megyei ügyészség beidézte Juhász Tamást, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektorát, mivel Kolozsváron a teológia dísztermében mutatták be a Trianon című filmet. Írásbeli nyilatkozatot kértek Juhász Tamás rektortól, illetve az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) vezetőitől, Soós Sándortól és Bagoly Zsolttól. „A film egy példányát is szerették volna magukkal vinni, de ezzel nem szolgálhattunk. Azt javasoltam nekik, hogy az internetről töltsék le a filmet” – mesélte Bagoly Zsolt. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és annak számos tagszervezete elítélte a művelődési tárca, valamint a Belügyminisztériumhoz tartozó szervek intézkedését. /Ismeretlen volt a filmtéma. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Magyar Miklós írta Budapestről, hogy átérzi a határon túli testvérek lelki fájdalmát, amit az állampolgárságotokról tartott népszavazás okozott. „Köztudomású, hogy szociálliberális kormányunk a határon kívüliek körében okkal nem élvez túl nagy népszerűséget (idehaza sem).” – írta a hozzászóló. „A létbizonytalanságban élőket munkanélküliséggel, a nyugdíjasokat életszínvonaluk romlásával és még sok mindennel riogatták, miközben álnok módon hazafiságukat hangoztatták.” A „nemzeti oldalnak igen korlátozottak az anyagi lehetőségei”. /Magyar Miklós, Budapest: Határon túli testvéreinkhez. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./