Nemrég a világ különböző pontjain fiatalok maratoni felolvasónapot szerveztek Wass Albert műveiből. Céljuk az író műveinek népszerűsítése mellett az volt, hogy bekerüljenek a Rekordok Könyvébe. Sikerült felállítani az új Guinness-rekordot, majd a megyei rendőrparancsnok háborús bűnös népszerűsítése címén hat hónaptól akár öt évig terjedő börtönbüntetést is kilátásba helyezett. Frunda Györgyöt, a Wass család ügyvédjét megkereste a fiatalok egy része, segítségét kérve. A szenátor márc. 1-jén interpellált a szenátusban a szervezők zaklatása, megfélemlítése ellen. A parlamentben előzőleg Adrian Paunescu többször interpellált Wass Albert ellen, a sajtóban is cikkeztek róla. Frunda György leszögezte, Wass Albert nem háborús bűnös, még ha el is ítélték. A kolozsvári népbíróság 1946 januárjában az édesapjával együtt halálra ítélte, azzal a váddal, hogy felbujtották a honvédegység parancsnokát, hogy két faluban, Szentgotthárdon és Cegében kivégezzenek hat embert, négy románt és két zsidót. A per alatt sem Wass Albertet, sem az apját nem idézték be. Ők akkor már Németországban voltak, majd Amerikába telepedtek ki. Abban az időszakban, amikor a kivégzésre való uszítással vádolták, Wass Albert Szászrégenben volt. Erről amerikai emigránsok, amerikai bíróságok előtt tanúvallomást tettek. Sőt, a Wass család feljelentést tett a kivégzést elrendelő honvédtiszt ellen. Mindezek birtokában Frunda semmisségi panaszt nyújtott be Románia főügyészéhez. A román akadémia is elismerte Wass Albert írói nagyságát. /Mózes Edith: Frunda György: Ne zaklassák a gyerekeket! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./

A Krónika kérdései nyomán első ízben tette közzé az interneten éves jelentését a Communitas Alapítvány kuratóriuma. Az adatokból kiderül, 2003-ban az alapítvány 770 millió lejjel többet költött saját működésére, pályázatai lebonyolítására, mint amennyit a szórvány és az ifjúság számára, valamint az alkotói ösztöndíjakra együttesen szánt. Ráadásul a felhasznált 35,440 milliárd lejből csak tíz milliárdot osztott ki pályázati úton. A legnagyobb kiadási tételt az RMDSZ ügyvezető elnökségének is otthont adó alapítványi székház felépítése jelentette. A Communitas Alapítvány 2001 júliusa óta kezeli az erdélyi magyarság számára juttatott költségvetési támogatást, eddig csak 2001 októberében számolt be az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) és Szövetségi Egyeztető Tanácsa (SZET) előtt tevékenységéről, akkor is csak részleges, összegző adatokat mutatott be. A most közzétett 24 oldalas dokumentumot egy ritkábban használt számítógépes formátumban tették fel a világhálóra, ráadásul úgy, hogy azt ne lehessen kinyomtatni, részleteit ne lehessen lemásolni. Az alapítvány 2003-ban 38,333 milliárd lejből gazdálkodhatott volna, ebből azonban 2,893 milliárdot 2004-re íratott át. A bevételi oldal tulajdonképpen a tavalyi 37,3 milliárdos állami támogatásból áll, ehhez a 2002-ből áthozott közel egymilliárd lej, valamint a banki kamat adódik hozzá. A kiadások oldalán a beruházásoké a legnagyobb tétel: 11,473 milliárd. 7,065 milliárddal a művelődési programok, 5,395 milliárddal a sajtó, 1,8-1,8 milliárddal a könyvkiadás és az ifjúsági programok, 1,5 milliárddal a szórványprogramok, 1,475 milliárddal az alapítvány saját programjai, majd a 432 milliót kitevő alkotói ösztöndíjak következnek a sorban. Saját működésére 4,5 milliárd lejt költött az alapítvány. A beszámoló 22 oldalon keresztül sorolja fel azoknak a szervezeteknek, sajtótermékeknek, programoknak a nevét, elnevezését amelyek a közművelődési, a sajtó, a szórvány, illetve az ifjúsági keret támogatásában részesültek; nem közli azonban tételesen is az összegeket, amelyeket egy-egy pályázónak kifizettek. Farkas András, az alapítvány programfelelőse azzal az indoklással utasította el a részletes tájékoztatást, hogy semmilyen garanciát nem kaptak a Krónikától arra: a lap maradéktalanul közli a listát hasábjain. A Krónika egyébként febr. 21-én az alapítvány elnökének, Markó Bélának és alelnökének, Takács Csabának is tudomására hozta: a lap kész külön mellékletben kiadni a 2001 óta kiosztott Communitas-támogatások teljes, tételes listáját, ha az alapítvány átvállalja a kiadás költségeit. Az alapítvány pályázatainak lebonyolítására 770 millió lejjel fizetett többet, mint amennyit a szórványra, az ifjúságra és az alkotói ösztöndíjakra együttesen szánt. Ráadásul a pályáztatásra és annak ellenőrzésére fordított összegnek alig több mint kétszeresét (10,1 milliárdot) osztotta ki az alapítvány nyilvános pályázatokon. A kuratóriumi beszámoló a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos költségek sorában első helyen említette a meghirdetés, a népszerűsítés költségeit. Ide sorolta még a szaktestületi és kuratóriumi ülések megszervezésének, a székházak fenntartásának és működtetésének, a támogatások rendeltetésszerű felhasználása ellenőrzésének a költségeit, valamint az utazási és szállítási költségeket is. Az összeg egyébként a 2003-as évben ugrott ekkorára. 2001-ben még 1,52 milliárdot, 2002-ben pedig 1,6 milliárdot fordított önmagára az alapítvány. Takács Csaba szerint ez nem jelent pazarló magatartást. A Krónika értesülései szerint a Communitas működési költségei azért ilyen magasak, mert több RMDSZ-székház is alapítványi székházként szerepel az aktákban, az RMDSZ-alkalmazottak többsége pedig Communitas-alkalmazottként kapja a fizetését. A beruházások 11,473 milliárdos keretéből is jobbára önmagát támogatta a Communitas. 5,273 milliárdot költött a kolozsvári irodaház bővítésére. Takács Csaba ügyvezető elnök elmondta, az ingatlan valójában a Communitas székháza. Hogy milyen alapon működik az épületben az RMDSZ ügyvezető elnöksége, erre a kérdésre nem kívánt válaszolni az elnök. Később hozzátette, az RMDSZ több irodát is bérel a Communitas Alapítványtól. 1,4 milliárdot költött az alapítvány irodatechnikai fejlesztésekre, kommunikációs eszközökre, 645 milliót infrastrukturális fejlesztésre, 55 milliót számítógépes programok vásárlására. Összeadván e tételeket a saját programok működtetésére szánt 1,475 milliárddal és a működési költségekkel, az eredmény arra utal, hogy a Communitas Alapítvány az erdélyi magyarságnak szánt tavalyi költségvetési támogatás több mint egyharmadát fordította önmagára vagy saját programjaira. E programok sorában a különböző évfordulós ünnepségek megszervezése, közvélemény-kutatások, felmérések készíttetése, a Haza a magasban című portréfilm elkészítése, az aradi Szabadság-szoborral kapcsolatos költségek, valamint az alkotói ösztöndíjak átadási ünnepségének megszervezését említik. Takács Csaba szerint az irodatechnikai és infrastrukturális fejlesztésre, valamint kommunikációs eszközökre költött kétmilliárdnak nem csupán a Communitas, hanem a hozzá pályázatokat benyújtó más szervezetek is haszonélvezői voltak. Az alapítvány sajtószaktestülete 3 milliárdos keret sorsáról dönthetett, az elszámolásban 5,395 milliárd jelent meg sajtótámogatásként. Az alapítvány első ízben tette közzé az RMDSZ honlapján kuratóriumának összetételét. A testület nagy vonalakban az RMDSZ vezérkarával azonos. Kuratóriumi tisztsége mellett Markó Béla az ösztöndíjbizottságban, Takács Csaba pedig a szórványbizottságban elnököl. Kelemen Hunor kuratóriumi tagsága mellett a könyvkiadási és a sajtószaktestületben is jelen van. Utóbbiban az elnöki tisztséget tölti be. Márton Árpád képviselő a Szép Gyula ügyvezető alelnök által vezetett közművelődési szakbizottságban erősíti az RMDSZ-es vonalat, de az ösztöndíjbizottságban is részt vesz. A Kovács Péter ügyvezető alelnök által vezetett ifjúsági szakbizottságot tulajdonképpen az RMDSZ mögé besorakozó ifjúsági szervezetek csúcsszerve, a Miért vezérkara alkotja. A szaktestületek személyi összetétele tavaly óta csak kis mértékben változott meg. A művelődési szaktestületben Kiss Annamária helyét Borboly Csaba Hargita megyei RMDSZ-tanácsos, a könyvkiadási szaktestületben Parászka Boróka helyét Domokos Géza, a szövetség volt elnöke, a sajtó szaktestületben Magyari Tivadar szociológus és Miklósi Ildikó szövetségi sajtóreferens helyét Kereskényi Sándor szenátor vette át, az ifjúsági testületből pedig Orosz Csaba távozott. Létrehozott a kuratórium egy új szaktestületet, mely kutatók külföldi konferenciákon, tanácskozásokon való részvételéhez nyújt utazási támogatást. E testületben az RMDSZ négy jelenlegi és egy korábbi ügyvezető alelnöke vesz részt. Az RMDSZ vezetői nyilatkozataikban többször hangsúlyozták, a költségvetési támogatásban részesülő kisebbségi szervezetek közül egyedül a Communitas vállalkozott arra, hogy nyílt pályázati rendszeren keresztül, szaktestületek bevonásával ossza el a támogatásokat. Nem tettek viszont említést arról, hogy az alapítvány e rendszeren keresztül a támogatásoknak csupán egy kisebb részét osztja. A nagyobbik rész sorsáról a kuratórium, azaz az RMDSZ vezérkara dönt. – A kisebbségek 1994 óta kapnak költségvetési támogatást Romániában. A magyarságnak szánt összeget az 1996/27-es párttörvény megjelenése előtt az RMDSZ kapta, mely az elosztásba bevonta a civil szféra képviselőit is. 1997-től a szövetségnek már az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet (EMKE) kellett megjelölnie a pénz kezelőjeként, mert különben elesett volna a politikai alakulatként kapott támogatástól. Az SZKT és a SZET 2002. októberi ülésén a Takács Csaba által bemutatott jelentés szerint az EMKE maga kérte a pénzosztás feladatának átadását „tekintettel az egyre gyarapodó tevékenységére és a más területeken is meglévő adminisztrációs kötelezettségeire.” Az RMDSZ az 1998. márc. 30-án bejegyzett Communitas Alapítványt nevesítette a Kisebbségi Tanács soros ülésén. A jogszabály hangsúlyozza, a pénz azoknak a kisebbségi szervezeteknek jár, amelyek pártként nem kapnak költségvetési támogatást. A Transindex internetes újságban közzétett adatok szerint az RMDSZ pártként 6,7 milliárd lej költségvetési támogatást kapott a 2003-as évre. 2001 A Krónika kérte: az alapítvány közölje a 2001-ben és 2002-ben támogatottak listáját, de erre nem kaptak választ. Takács Csaba az illetékes állami hivatalokhoz irányította a lapot kérdéseivel. A Communitas ugyanis háromhavonta küld részletes tájékoztatást a román kormány Etnikumközi Hivatalának a pénzek elköltéséről. /Gazda Árpád: Elsősorban önmagát támogatta a Communitas Alapítvány. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./ A Communitas Alapítvány kuratóriumának tagjai: Markó Béla szövetségi elnök (kuratóriumi elnök), Takács Csaba ügyvezető elnök (kuratóriumi alelnök), Borbély László képviselő, ügyvezető alelnök, Kelemen Atilla képviselőházi frakcióvezető, Kelemen Hunor képviselő, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke, Kerekes Gábor ügyvezető alelnök, Nagy F. István volt ügyvezető alelnök, Nagy Zsolt ügyvezető alelnök, az RMDSZ választási kampányfőnöke, Szép Gyula ügyvezető alelnök, Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető és Winkler Gyula képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke. A Communitas Alapítvány szaktestületei Sajtó Szaktestület: Kelemen Hunor – elnök, Csép Sándor, Gálfalvi Zsolt, Szilágyi Dezső, Kereskényi Sándor, Nagy Zsolt, Papp Sándor Zsigmond Könyvkiadás Szaktestület: Kovács András Ferenc – elnök, Dávid Gyula, Káli Király István, Kelemen Hunor, Domokos Géza, Selyem Zsuzsa, Varga Gábor Művelődési Szaktestület: Szép Gyula – elnök, Borboly Csaba, Dáné Tibor Kálmán, dr. Földes Béla, Karda Emese, Könczei Csilla, Márton Árpád Ifjúsági Szaktestület: Kovács Péter – elnök, Asztalos Csaba, Benedek Csaba, Horváth Izabella, Kereskényi Gábor, Korodi Attila, Porcsalmi Bálint, Szabó Ödön Szórvány Szaktestület: Takács Csaba – elnök, Bodó Barna, Gönczi Irénke, Jakab Elek, dr. Kakassy Sándor, Kovács Attila, Király András, Ludescher István, Molnos Lajos, Rácz Levente, Vetési László Alkotói Ösztöndíjbizottság: Markó Béla – elnök, Angi István, Béres András, Csíky Boldizsár, Gálfalvi György, Jakobovits Miklós, Kötő József, Márton Árpád Utazási támogatások szaktestülete: Nagy Zsolt, Kovács Péter, Kötő József, Nagy F. István, Szép Gyula Támogatási keret a romániai kisebbségeknek Ebből a romániai magyarságnak jutott Nyílt pályázaton kiosztott összeg (milliárd lej) (milliárd lej) százalék (milliárd lej) százalék 2001. év 90 13,385 14,87 5,78 43,18 2002. év 126,498 18,612 14,71 6,4* 34,38 2003. év 190 37,3 19,63 10,1* 27,07 2004. év 240 50 20,83 * számított adatok

A Duna-TV egyik múlt heti késő esti adásában az egykori 1944-es Dél-Erdélyhez tartozó Segesvár és környéke zsidó lakosságának a tragédiáját ismertette három idős boldogfalvi értelmiségi. Az észak-erdélyi deportálások idején a román királysághoz tartozó Dél-Erdély községeiben a román katonák összefogták a helybeli zsidó családokat, és egyszerűen áthajtották őket a közös határon, a boldogfalvi sorompónál. Innen közös megegyezés alapján elszállították a román alattvalóságú zsidókat a marosvásárhelyi gettóba, a koronkai téglagyárba. Onnan nemsokára őket is Auschwitzba szállították. Amikor a hatvanas évek végén a Simon Wiesenthal által kezdeményezett náciperek egyikében az erdélyi származású Sibelius ügye is sorra került, a Romániából érkezett tanúknak tilos volt elbeszélniük a fenti epizódot. A jelentkező tanút a Securitate már elutazása előtt figyelmeztette, amennyiben egyáltalán vissza akar még térni, nem szabad beszélnie arról, hogy Romániából zsidókat deportáltak. Hivatalosan hirdették ugyanis, hogy a második világháború alatt Románia emberségesen bánt a zsidókkal. Azonban még mindig maradtak élő tanúk arra, hogy ez nem igaz. /Junger Ernő, Tel-Aviv: Mindig lesznek becsületes emlékezők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

Egy évvel ezelőtt a dévai Geszthy Ferenc Társaság felvállalta, hogy újra megteremti Déván az önálló magyar iskolát. Széll Zoltán, a társaság alelnöke beszámolt arról, hogy sikerült megvásárolni egy félkész épületet. – Az anyagi és politikai támogatásra a továbbiakban is számítani lehet – jelentette ki Winkler Gyula parlamenti képviselő. A tervek szerint az új magyar tannyelvű iskola két esztendőn belül felépül. Ennél nehezebb az intézményépítés. A szórványvidékre jellemző tanárhiány Déván hatványozottan érződik. Winkler Gyula képviselő hangsúlyozta, hogy a Geszthy Ferenc Társasággal karöltve szolgálati lakást, illetve anyagi támogatást biztosítanak a Déván megtelepedő fiatal pedagógusoknak. /Gáspár-Barra Réka: Legnehezebb az intézményépítés. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 2./

Február 27-én sárospataki kórus érkezett az ótordai református gyülekezethez. A huszonhat tagú kórus azelőtt Kalotaszegen és a kolozsvári református teológián énekelt, Tordát követően pedig Erdély más tájékait is meglátogatják. /L. E. K.: Torda. Sárospataki kórus Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./

Ioan Talpes, az államfő bizalmasának államminiszteri kinevezésének a kormánypárton belüli hatalmi harcokra vezethető vissza, és a Ion Iliescu körüli csoport térnyeréséről tanúskodik, ezt állítják egyöntetűen a kommentátorok.. A vitatott múltú elnöki tanácsos megbízása nem a kabinet munkájának hatékonyabbá tételét szolgálja. Székely Ervin RMDSZ-es képviselő is úgy látja: Talpes kinevezésével veszélybe kerülhet a csatlakozási tárgyalások sebességének iránya. Véleménye szerint a román reformfolyamat számára nem biztos, hogy a hírszerzésben tapasztalatot szerző szakemberre van szükség. Iliescu valószínűleg arra készül, hogy a szenátus elnöki tisztségét töltse be a választások után, akkor pedig viszonylag könnyű lesz elérni, hogy Talpesből miniszterelnök legyen, ő pedig megőrizze azt az informális politikai hatalmát, amit 1990 óta gyakorol. Sajtóberkekben szintén felháborodás kísérte a miniszterelnök kijelentését, miszerint a kormányátalakítás nem érintené az EU-jelentésekben Románia számára legtöbb rossz pontot beszerző igazságügyi minisztert, a közismerten Ion Iliescu támogatását élvező Rodica Stanoiut. Az igazságügyi miniszternek olyan kompetenciái vannak, amelyek révén beleszólhat az igazságszolgáltatásba. Az ő javaslatára nevezik ki a főügyészt, ő elnökli a bírák tanácsát, amely javaslatot tesz a bírák kinevezésére, dönt a fegyelmi ügyekről, elmozdításokról, előléptetésekről, ugyanakkor döntő befolyása van az alkotmánybírák kinevezésére is. Viorel Hrebenciuc SZDP-alelnök szerint Talpes ajánlólevele a magas intelligenciahányadosa. /Székely Kriszta: Kormányátalakításnak álcázott bozótharc. Hrebenciuc: Talpes ajánlólevele a magas intelligenciahányadosa. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

Szilágyi Zsolt RMDSZ-es képviselő sajtótájékoztatóján a helyhatósági választásokról szóló törvény 7. cikkelyének törlését szorgalmazta, mivel szerinte a kitétel megnehezíti a nemzeti kisebbségek szervezeteinek részvételét a választásokon. Leszögezte: a szakasz diszkriminatív jellegű, hatástalanítja az RMDSZ politikai vetélytársait. Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselő kifejtette: az RMDSZ "mindinkább centralizált párttá vált", hangsúlyozva, hogy a helyhatósági választásokon a szövetséggel szemben alternatívát kínáló szervezeteknek is részt kell venniük. Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt ugyanakkor kifejtette a parlamentben benyújtott székelyföldi autonómiatervezet révén "konstruktív párbeszédet" kívánnak beindítani a kérdésről. A két politikus leszögezte, hogy az autonómia eszméje szerepel az RMDSZ programjában, így ők a tervezettel csupán "konkréttá teszik" ezt a programot. /Papp Annamária: Kérik a választási törvény módosítását. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ Toró T. Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott tervezet célja alkotmányos úton kivívni az autonómiát a tömbmagyarság számára. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága azzal a kéréssel fordult a képviselőházhoz, illetve az alsóház szakbizottságaihoz, hogy küldöttei vehessenek részt az autonómiastatútumról szóló törvénytervezet megvitatásán. Ezt Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke közölte a Mediafax hírügynökséggel. /Toró és Szilágyi az autonómiatervezetről. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Nyílt levélben fordult Markó Béla szövetségi elnökhöz Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke. Mint írta: „noha erre kongresszusi döntés kötelezi, az RMDSZ Székelyudvarhely városi meg udvarhelyszéki szervezetének jelenlegi vezetése „idén sem kíván előválasztást tartani", hanem exponenseiknek uralmát ún. elektoros színjátékkal szándékozik meghosszabbítani". A helyzet orvoslására az RMDSZ csúcsvezetésének beavatkozását kérte. Katona Ádám levelében felrótta az RMDSZ-nek, hogy lemondott a „belső önrendelkezésünk megteremtése érdekében folytatandó küzdelemről, továbbá a számunkra hasonlóképpen létfontosságú ún. kettős állampolgárság kialakítása érdekében folytatandó küzdelemről". /Előválasztást szorgalmaz az EMK. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

A szlovákiai Pázmány Péter Alapítvánnyal febr. 24-én aláírt megállapodással teljessé vált a kedvezménytörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatások folyósításának lehetősége a jogszabály hatálya alá tartozó szomszédos államokban élő magyar fiatalok számára – adta hírül márc. 1-jei sajtóközleményében a Határon Túli Magyarok Hivatala. Az Illyés Közalapítvány közreműködésével a HTMH a romániai Iskola Alapítvánnyal jan. 5-én, a vajdasági, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai partnereivel pedig febr. 12-én írta alá a megállapodást. Ennek megfelelően az érintett határon túli magyar szervezetek előkészítik – az Iskola Alapítvány már közzé is tette – pályázati felhívásaikat, amelyek értelmében pályázni lehet az idei tanévben erre a támogatási formára. Az előző évben hasonló rendszerben történt az oktatási-nevelési támogatások kifizetése, akkor még a korábbi, csak a kétgyermekes családokra vonatkozó kedvezménytörvény alapján. Az előirányzott 1,2 milliárd forint helyett a tényleges igényeknek megfelelően több mint 1,5 milliárd forint (1.542.111.626 Ft) került kifizetésre, összesen 49.553 pályázatra. Erdélyből 35.451 pályázat érkezett (1.077.590.000 Ft értékben), Kárpátaljáról 8.500 (274.478.380 Ft), Vajdaságból 5.238 (182.730.266 Ft), Horvátországból 241 (5.473.100 Ft) és Szlovéniából 123 (1.839.000 Ft). /Guther M. Ilona: Közlemény az oktatási- nevelési támogatásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Engedélyezték a magyar kiadók számára is a magyar kisiskolásoknak szánt tankönyvek elkészítésére kiírt versenytárgyaláson való részvételt. A román oktatásügyi tárca érvényes rendelete szerint a nemzeti kisebbségekhez tartozó kisdiákok csupán a román tankönyvek fordításait használhatják. Ez a központosító, a kisebbségek beolvasztására irányuló nemzetállami törekvések maradványa. Erdélyben számos olyan magyar pedagógus tevékenykedik, aki képes megfelelő színvonalú könyv megírására. /Balogh Levente: Tanügyi lecke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Márc. 2-án Aradon Tamáskó Péter Pál marosi főesperes tartott előadást a szabadkőművességről. Röviden felvázolta a szervezet történetét, jelezte annak ószövetségi, egyiptomi, pogány és egyéb gyökereit. Kijelentette: a szabadkőművesség világuralomra tör; a kommunizmus, a Habsburgok bukása, a NATO, az ENSZ és az Európai Unió létrejötte is a szabadkőművesség munkájának eredménye. Kifejtette, hogy az általa sátáninak és keresztényellenesnek tartott szervezet sokszor “sátáni eszközöket” alkalmaz. /A szabadkőműves cselszövés. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

A Magyarok Világszövetsége megkezdheti az aláírásgyűjtést a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kiírásáért. Kovács László pártelnök-külügyminiszter sietett kijelenteni: ,,ha összegyűl a szükséges mennyiségű aláírás, és kiírják a népszavazást, minden felelős pártnak és szervezetnek kötelessége, hogy felhívja a választópolgárok figyelmét a magyar állampolgárság ilyenfajta megadásának a következményeire, beleértve a költségvetési hatásokat is”.  A kettős állampolgárság – mondta Kovács – ,,azzal a következménnyel járna, hogy az ily módon magyar állampolgársághoz jutottak az állampolgársággal járó kötelezettségeket – adófizetés, katonai szolgálat – nem vállalnák, viszont igénybe vennék mindazokat a jogokat, beleértve a szociális támogatásokat, amelyek az állampolgársággal alanyi jogon járnak”.  Kovács külügyminiszter ellenfelhívást intézett minden magyar állampolgárhoz: akadályozzák meg a kettős állampolgárság megszerzését. /Sylvester Lajos: Ismét elvetéltetünk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Kötő József EMKE-elnök elmondta, hogy a szervezet egykori kolozsvári székházában ma a vasúti igazgatóság található. Lukács János, Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ országos elnöke közölte: a legtöbb menedékházat, amelyről a közvélemény úgy tudta, hogy az egyesület tulajdona, az EKE csak bérelte. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) az Erdélyi Gazdák Egyesülete jogutódjának tartja magát, három székházat is visszaigényel, tájékoztatott Farkas Zoltán elnök. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) számára az 1999-ben kibocsátott sürgősségi kormányrendelet már visszaadta Kolozsváron a főtéri Wass Ottilia házat. Funar polgármester megfellebbezte a döntést a közigazgatási bíróságon, ezért nem kaphatták vissza a házat. Az EMÉ-nek továbbra sem áll módjában visszaigényelni az egykori Ferenc József Tudományegyetem által bérelt (ma a BBTE tulajdonát képező) ásvány-, növény- és állattani gyűjteményeket, vagy az Egyetemi Könyvtárban fellelhető 300 ezer kötetét, régi nyomtatvány- és kézirattárát. /Székely Kriszta: Államosított közösségi ingatlanok nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

A legutóbbi tanácsülésen ismét napirendre tűzték az Arad megye rövid leírására vonatkozó határozattervezetet. Az RMDSZ ugyanis kifogásolta, hogy abban a magyarokról egy árva szó sem esett. Az új változatban egyszer szerepel az a szó, hogy magyar. Az RMDSZ módosításokat kért, ennek ellenére például 1848-ról az olvasható a leírásban ,,…a forradalom Aradot az erdélyi román nemzet előterébe helyezte”. Tizenhárom vértanú? Világosi fegyverletétel? Erről nem esik szó. Arad középiskoláinak névsorából kihagyták az egyetlen magyar iskolát, a Csiky Gergely Líceumot. A szerzők viszont még többet írtak a kétezer éves román jelenlétről, az Arad környékén élt dák törzseknek a görög-macedón világgal gazdasági kapcsolatairól (!). A magyarok az új változatban kaptak egy fél mondatot: ,,Ehhez a fejlődéshez jelentősen hozzájárult a X–XI. századtól jelen lévő magyar lakosság (…).” Ezt a változatot megszavazták a tanács tagjai. Szép lassan minden hivatalos monográfiából, Arad megye rövid leírásaiból kiszorítják a magyarokat. A kormánypárt minek strapálja magát a magyar történelem sorsfordító eseményeinek felsorolásával, ha a magyar képviselők ezt nem követelik? /Irházi János: Köszönjük a fél mondatot! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

Az aradi önkormányzat sorban elutasította a Vatra Romaneasca Szövetség helyi szervezetének azon beadványait, amelyekben egy márc. 13-án, majd 15-én a Tűzoltó téren szervezendő tiltakozó megmozdulásra kértek engedélyt. Ezután márc. 27-ére kértek engedélyt arra, hogy a Tűzoltó téren tüntethessenek a Szabadság-szobor fölállítása ellen. A Vatra Romaneasca Szövetség keresetet nyújtott be a márc. 13-ai, illetve 15-ei akció megszervezését elutasító polgármesteri döntés ellen, és első fokon nekik adott igazat a bíróság. /Gujdár Gabriella: Ismét tüntetne a Vatra. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

Az erdélyi magyar civil szféra politikumtól független érdekvédelme ügyében tanácskozott márc. 1-jén az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) 22 tagú Tanácsadó Testülete Kolozsváron. Megegyeztek abban, hogy létre kell hozni az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségét. A testület felkért öt személyt, Bodó Barnát, Egri Istvánt, Hajdó Csabát, Somai Józsefet és Szenkovics Dezsőt, hogy kezdeményező bizottságot alkotva készítsék elő a szept. 9-én, a VI. Civil Fórumon sorra kerülő közgyűlést, amely hivatott a szövetség megalakítására. A létrehozandó szövetség teljes belső működési szabadságot és függetlenséget biztosít a társuló szervezeteknek, intézményes háttérként szolgál a civil társadalmi kontroll szerepkör betöltésére, és képviseli a romániai magyar civil szféra érdekeit az illetékes hatalmi intézményeknél. A szövetség az alábbi feladatokat vállalná magára: esélyegyenlőség megteremtése az információhoz való hozzájutásban; anyagi javak közvetítése szervezetek, más jogi és magánszemélyek számára; képzések szervezése a nonprofit szféra menedzsmentje, pénzügyvitel, adományszervezés, pályázatírás témakörökben, valamint szakmai könyvtár létesítése; a civil szféra érdekképviselete és érdekvédelme a közéletben. /Köllő Katalin: Alakulóban a civil szervezetek szövetsége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Több mint két hónap telt el azóta, hogy Gyimesközéplokon a Paradis diszkóban két részeg férfi úgy összeverte a lemezlovast, hogy az később belehalt sérüléseibe. Lehetséges, hogy kiszámított Hargita megyében a hatósági tétlenség. Azt hivatott igazolni: megalapozottan állította Ioan Rus belügyminiszter 2001 októberében, hogy a Székelyföldön meggyengült a román állam autoritása. /Gazda Árpád: Hivalkodó tétlenség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./ Márc. 3-án sem jelent meg a hatóságok előtt a csíkszeredai ügyészségre beidézett Ioan Barsan tarhavaspataki vállalkozó /a környéken Suba Jánosnak nevezik/, akit Szentes Szilárnak, a gyimesközéploki Paradis diszkó lemezlovasának a meggyilkolásával gyanúsítanak. /Gazda Árpád: Betegeskedik Suba. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

Cristian Diaconescu, a külügyminisztérium jelenlegi államtitkára esélyes arra, hogy elfoglalja a leváltott igazságügyi miniszter, Rodica Stanoiu bársonyszékét. A leváltásról 3-i találkozóján döntött Adrian Nastase miniszterelnök és Ion Iliescu köztársasági elnök. Rodica Stanoiu az elnöki tanácsadó testület tagja lesz. /(bgy): Új igazságügyi miniszter. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 5./

Távol állnak a valóságtól Németh Zsoltnak, a Fidesz külügyi kabinet vezetőjének márc.3-án tartott sajtóértekezletén a határon túli támogatási rendszerrel kapcsolatban elhangzott bíráló megállapításai – szögezte le március 3-i sajtóközleményében a Határon Túli Magyarok Hivatala. Hangsúlyozták, a magyar kormány továbbra is elkötelezett a határon túli magyarok szülőföldön való boldogulása, megerősödése mellett, s a jövőben is – a lehetőségeihez mérten – támogatja őket és közösségeiket céljaik, terveik, vágyaik megvalósulása érdekében. Németh Zsolt többek között kijelentette: „A Draskovics-csomag ürügy volt, hogy a 15 év alatt kiépült határon túli támogatási rendszert a padlóra küldje a kormányzat." A HTMH megerősítette, nincs akadálya annak, hogy valamennyi oktatás- nevelési pályázat támogatásban részesüljön. Emlékeztettek arra, hogy a Medgyessy- kormány hivatalba lépését követően – Szlovákia kivételével – valamennyi, a kedvezménytörvény hatálya alá tartozó határon túli magyar közösség számára meghirdette az oktatási-nevelési támogatás lehetőségét, és a 2002/2003-as tanévben az előirányzott 1,2 milliárd helyett 1,542 milliárd forintot juttattak a jogosultaknak, az igényeknek megfelelően. Ez hasonló módon fog történni a 2003-2004-es oktatási-nevelési támogatás esetében is, minden jogosult pályázó – immár a szlovákiai magyarság is – részesül a támogatásban. /(Guther M. Ilona): A HTMH tiltakozik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A történelem ismer olyan nagy embereket, akik kiváló képességeiknek köszönhetően jelentős tetteket vittek végbe, de bizonyos személyiségjegyeik folytán rossz útra tévedtek, hibákat követtek el, és így maguk és esetleg népük számára is szomorú következményekkel járó negatív szerepet játszottak, olvasható Fey László cikkében. Fenti állítására felhozta példának Napóleont és II. Rákóczi Györgyöt. Lelkesedtek Tőkés László bátorságáért, amikor elítélte a diktatúrát, a tervbe vett falurombolást, a kisebbségek üldözését. „Büszkék voltunk rá, hogy egy magyar ember lett a forradalom szikrája…” Azonban később kiderült, hogy nincs diplomáciai érzéke. „Tőkés László előítélettel viseltetik a román nép iránt.” – ítélkezett Fey László és elmagyarázta, hogy a célokat csak lépésről lépésre lehet megközelíteni. Tőkés László az elégedetlenkedő csoportnak, az RMDSZ radikális szárnyának lett az informális vezetője. Fey szerint ez a csoport nem elvekért harcol, hanem pozíciókért. Fey szerint „Tőkés László – akarva, nem akarva – a népe érdekei ellen fordult, politikusként és keresztyénként egyaránt elégtelenre vizsgázott, ő is tragikus hős.” /Fey László: Tragikus hősök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Az elmúlt két hónapban a sajtó többször foglalkozott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tannyelvű hallgatói részére létrehozott beiskolázási számok kérdésével. A PSD és az RMDSZ közötti 2003-as megállapodás értelmében a 2004/2005-ös tanévtől külön beiskolázási számokat határoznak meg a marosvásárhelyi orvosegyetem magyar hallgatói, pontosabban a magyarul tanuló diákok számára. A különbség azt jelenti, hogy az orvostudományi, a fogorvosi, a gyógyszerészeti és az ősztől beinduló szülészeti karokon van/lesz magyar nyelvű oktatás, a kollégiumi szakokon viszont a magyar hallgatók továbbra sem tanulhatnak anyanyelvükön. A kormányhatározat pontatlan szövegezésű, hiányos, félreértésekre és félreértelmezésekre adhat okot, figyelmeztetett összegzésében Ábrám Zoltán. Például: nem beszél tandíjmentes és tandíjas helyekről, nem veszi figyelembe, hogy a bejutók aránya nem egészen azonos a nagyobb éveken tanulók arányával. A kormányhatározat szerint a statisztikai adatokat minden év decemberében kell leadni a minisztériumnak. Ábrám Zoltán az egyetem szenátusának tagja, de nem tudja, hogy milyen adatokat küldtek el a 2004/2005-ös tanévre. Ábrám negatívumnak tartja, hogy a jelenlegi – az elmúlt évekhez képest növekvő, de még mindig 50 százalék alatti – magyar diáklétszámot olyanformán stabilizálja, hogy a magyarul tanuló hallgatók aránya perspektivikusan kisebbségi marad. Pozitívum, hogy elismeri a magyar oktatás sajátos gondjait. Az egyetemi autonómia jegyében nincs előrelépés, amíg az egyetem szenátusának alig egyharmadát teszik ki a magyar oktatók és hallgatók. Felelős magyar politikusoknak ismerniük kellene azt a dokumentumot, amelyet a MOGYE 60 magyar oktatójának aláírásával 1999. nov. 19-én iktattak az orvosegyetem titkárságán. Ábrám közölte a beadvány magyar fordítását. „Románia parlamentje, elfogadván az új tanügyi törvényt, a létező felsőoktatási intézményekben lehetővé tette a csoportok, tagozatok, karok és kollégiumok létrehozásának lehetőségét a kisebbségek nyelvén. Ilyenképpen megfelelő keret teremtődik a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó felsőfokú oktatás megszervezésére és fejlesztésére. Jelen kérés aláírói az alábbiakat kérelmezik: 1. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet hivatalosan nyilvánítsák kétnyelvűvé. 2. A kétnyelvű oktatást intézményesítsék a román oktatási nyelvű tagozat és a magyar oktatási nyelvű tagozat létrehozásával. 3. A tagozatok az oktatási nyelvek szerint karokból és kollégiumokból álljanak. 4. Mindenik tagozatnak döntési jogosultsága legyen az adott oktatási nyelven folyó tanítás kérdéseiben. 5. Az Egyetemi Chartát a fenti követelmények szerint módosítsák. Kérjük a vezetőséget, hogy a kérést a következő szenátusi ülésen tűzzék napirendre.” Ezt a kérést nem tűzték napirendre, és amikor Ábrám a 2000. jan. 12-i szenátusi ülésen a beadvány sorsáról érdeklődött, az akkori rektor viccnek minősítette az egészet. Akkor az ülésen többen hozzászóltak kiálltak a kérvény mellett. Azóta sem kaptak érdemi választ a beadványra. A MOGYE Chartája szerint „A három karon az előadásokat román és magyar nyelven tartják, beleértve a választott tantárgyakat is, a diákok opciója alapján.” „A gyakorlatok, a kórházi gyakorlatok, a szemináriumok kizárólag román nyelven folynak. Az orvosi kollégiumi oktatás egészében román nyelven zajlik.” Ezért nem lehet beszélni a román és a magyar oktatás egyenrangúságáról, csupán alárendelt szerepről. Az államvizsga után, a diploma megszerzését követően a végzős évfolyamok legalább fele néhány hónapon belül, további negyede-harmada több hónap, esetleg egy-két év múlva távozik az országból. A jelenlegi végzős évfolyamon csupán minden tizedik orvostanhallgató hisz benne, hogy szülőföldjén marad. Szükséges lenne kétnyelvű orvosegyetemet működtetni Marosvásárhelyen, amelyen egyenrangú tagozatok önálló módon működnek. 1984 óta az egyetemet román rektor irányítja, és a 2000-es választásokon fordult elő először, hogy a három kar egyikének élére sem választottak magyar dékánt, ráadásul az orvosi karon csak két magyar tanszékvezető lett a kilencből, tehát már egyharmados arányt sem veszik figyelembe. Magyar frakció nem létezik, a gyűlések előtti egyeztetés ismeretlen fogalom. A magyar rektor-helyettes és a magyar dékán-helyettes nem rendelkezik megfelelő jogkörrel a magyar oktatási nyelven folyó tanítás kérdéseiben. /Ábrám Zoltán, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem előadótanára: A beiskolázási számoktól az önálló magyar tagozatig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Rendszeres, havonta megtartott sajtótájékoztatóján a Pro Europa Liga (PEL) összegzi azokat a tapasztalatait, melyeket a két találkozó között összegyűjt. Haller István, a PEL emberjogi irodájának vezetője a legutóbbi összejövetelen is súlyos visszásságokra hívta fel a figyelmet. A Liga emberjogi irodája több esetben azt tapasztalta, hogy ha rendőrök követnek el jogsértéseket, akkor az eset kivizsgálását addig halogatja a nyomozó hatóság, ameddig ráveszik a sértett felet, hogy vonja vissza panaszát. Ez történt B. esetében is. Két rendőr behatolt lakásukba, a felnőtteket és a gyerekeket megverték, pénzüket elvették. B. 2001 novemberében feljelentést tett. Három éven keresztül semmi nem történt. 2004 elején egy bizonyos összeg ellenében B-t meggyőzték, hogy vonja vissza feljelentését. Több olyan panaszt kapott az iroda, miszerint nem büntették meg azokat a sofőröket, akik halálra gázoltak egyes személyeket. H. G.-t 1991-ben gyilkosság miatt börtönbe zárták. Tizenkét évet kapott, hetet ebből le is ült. Mikor szabadult, több tanúval beszélt, akik elmondták neki, hogy a korábban ellene tanúskodó személy követte el az emberölést. H. G. kérte a per újratárgyalását, de ezt a Maros Megyei Törvényszék megtagadta, anélkül, hogy újabb tanúkihallgatást végzett volna. A PEL beadvánnyal fordult a Diszkrimináció-ellenes Országos Tanácshoz egy Szebenben történt eset miatt. Egy fiatalembert egy szebeni bárból kitessékeltek, mondván, cigányokat nem szolgálnak ki. A bejelentést 20 tanúvallomással támasztotta alá a PEL, válasz nem érkezett a tanácstól. A Pro Europa Liga nem ért egyet Bayer Zsolt nézeteivel, de ettől függetlenül tiltakozik az ellen, hogy a magyarországi újságírót nem engedték be Romániába. A PEL nem ért egyet azzal, hogy Antonescuval kapcsolatban nem tartják be a rendelet előírásait, és akadálytalanul működhetnek olyan szervezetek, mint az Új Jobboldal és a Legionárius Mozgalom. Kérték, hogy a marosvásárhelyi Antonescu-sétány nevét azonnal változtassák meg, és a Ion Antonescu Marsall Egyesület ne bérelhessen helyiséget a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A PEL a kisebbségi szervezetek jogainak korlátozását látja abba, ami a helyhatósági választásokon való részvételüket, jelöltállítási jogukat illeti. /Máthé Éva: Romániában súlyosan sérülnek az emberi jogok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Általános és középiskolások számára indítanak hagyományőrző és értékmentő versenyt Bihar megyében. A versenyt végül Bihari értékeink címmel hirdették meg. A pályázati felhívást már eljuttatták Bihar megye valamennyi magyar tanintézetébe és a határon túlra, Hajdú-Biharba is. A pályáztatók jelentős bibliográfiát is adtak a helytörténeti vetélkedőre felkészülőknek. A három fős csapatok április 2–3-án mérkőznek meg egymással Nagyváradon, az Ady Endre Középiskolában a néprajzi, népdal és népi tánc, történeti, irodalmi, földrajzi és természetrajzi általános ismereteiket felmérő játékos és ügyességi versenyeken. /(Balla Tünde): Bihari értékmentő diákok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A Szent–Györgyi Albert Társaság tizennegyedik alkalommal adományozza a Szent–Györgyi Albert Emlékportrét azoknak a Szatmár megyében tevékenykedő személyeknek, akik a társaság megítélése szerint legtöbbet tettek az előző években Szatmár megye demokratikus kibontakozásáért, a megye magyar lakosságának önmagára–ismeréséért. Ebben az évben dr. Ábrám Lídiát és Boros Ernő újságírót jutalmazzák a Szent–Györgyi Albert Emlékportréval. Dr. Ábrám Lídiának történelmi–közművelődési tevékenységéért, népszolgálatáért kapja az elismerést. A Szatmár megyei magyarok, svábok második világháborút követő tragédiájának feltárása Boros Ernő történelmi jelentőségű munkája. Az Otthonom Szatmár megye helytörténeti sorozatban jelent meg Mindennap eljött a halál című dokumentumkötete. Az ünnepélyes átadás márc. 14–én lesz az Északi Színházban, a márc. 15–i díszelőadás keretében. /Dr. Kiss László és Csirák Csaba, a Szent–Györgyi Albert Társaság társelnökei: Szent–Györgyi Albert Emlékportré – 2004. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 5./

A nyolc magyar írószervezetet tömörítő irodalmi kerekasztal nyilatkozatban ítél el minden olyan kísérletet, amely politikai alapon osztja meg az írótársadalmat. Az Írószövetség több tagja korábban kilépett a szervezetből Döbrentei Kornélnak a Tilos Rádió előtt elhangzott beszéde miatt. Az írói státussal nem jár együtt automatikusan politikai szerepvállalás, ezért „az irodalmi kerekasztal helytelenít minden olyan megnyilvánulást, amely politikai alapon akarja megosztani a hosszú idő óta először most megkezdett, közös érdekeket szolgáló szakmai együttműködést” – közölte az irodalmi kerekasztal az MTI-vel. „A magyar társadalmat a történelmi közelmúltban valós, tragikus megrázkódtatások érték, mind a negyedszázadon át uralkodó zsidóellenes politikai mozgalmak és a zsidóüldözés során, mind a négy évtizedes keresztényellenes politikai uralom révén” – írta közleményében a Magyar Írószövetséget, az Írók Szakszervezetét, a Szépírók Társaságát, a Fiatal Írók Szövetségét, a József Attila Kört, a Magyar Írók Egyesületét, a Független Magyar Írók Szövetségét és a Magyar PEN Clubot tömörítő kerekasztal. Felszólították az irodalmi élet valamennyi szereplőjét, hogy „tegyenek meg mindent a kívánatos szakmai és erkölcsi konszenzus minél hamarabbi megvalósulásáért”. Mint ismeretes, a Tilos Rádióban karácsonykor elhangzott keresztényellenes kijelentés miatt a Rákosmente Polgári Körök Egyesülése demonstrációt rendezett a médium betiltását követelve. A tüntetésen elhangzott Döbrentei Kornél-beszéd miatt Parti Nagy Lajos, majd Nádas Péter is kilépett az Írószövetségből. Ugyanígy döntött Polgár Ernő, Tábor Ádám és Görgey Gábor is. A szervezet 25 tagja Kalász Márton írószövetségi elnöknek írott levelében úgy foglalt állást: elvárja, hogy a szövetség elnöksége „a nyilvánosság előtt elhatárolódjék Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől, és felszólítsa őt választmányi tagságáról való lemondására”. A választmány nyilatkozata szerint a testület nem határolódik el Döbrenteitől, mivel „nem kívánja tagjaival szemben a gondolat- és véleményrendőrség szerepét betölteni”. MTI /Konszenzusért szállnak síkra. Az írószervezetek elítélik a politikai megosztottságot. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Márc. 5-én Kolozsváron az RMDSZ ügyvezető elnöksége Demográfiai Munkacsoportjának szervezésében Demográfiai tendenciák a romániai magyarok körében címmel tartottak konferenciát. A Kárpát-medencében élő magyarság körében észlelhető tendenciák nem túl biztatóak – mutatott rá Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Közös nemzetstratégiára van szükség, zárta szavait Markó Béla. Veres Valér szociológus rámutatott, míg Románia 1970 és 2001 között az elhalálozások szempontjából kedvező mutatókkal rendelkezett, ma az európai országok között az utolsók között található. A termékenységi arány esetében a Kárpát-medence adatai a legrosszabbak Dél-Erdély, Bánság és Észak-Erdély, a legjobbak pedig Székelyföld esetében. A szórvány- és szigetmagyarságnál az adatregisztráció adatai torzítanak és a kivándorlás, valamint a vegyes házasságok aránya is nagyobb volt. Románia teljes lakosságához viszonyítva, a romániai magyarságot elöregedettebb népesség jellemzi, mely jelenség a legerőteljesebb a Partiumban, míg Kovászna megye ebből a szempontból a legfiatalabb. /Szakmai tanácskozás a romániai magyarok körében észlelhető demográfiai tendenciákról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 6./ A kivándorlás, a vendégmunka vállalása, a vegyes házasságok, illetve a pozitív jövőkép hiánya – ezek az összetevői a romániai magyarság lélekszáma csökkenésének. Horváth István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia Tanszéke adjunktusa szerint az elkövetkező időszakban – éves átlagban – körülbelül 20 ezer erdélyi magyar hagyja majd el az országot. Kiss Tamás, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének szakértője szerint a magyarságon belül nagyobb a halandóság, évente 10 ezer körüli a természetes fogyás. Ugyanakkor – hangsúlyozta Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszékének oktatója – az ideiglenesen külföldön (elsősorban Magyarországon) tartózkodók száma meghaladja a 200 ezret. A magyar fiatalok Hargita, Kovászna és Maros megyében vannak a legnagyobb számban, máshol viszont az idősebbek aránya kétszer nagyobb a huszonévesekénél. A Székelyföld az a magyar régió, amely biztosítja a megmaradáshoz szükséges emberanyagot Erdélyben. Horváth István szerint az 1987–1991-es időszakban 129–135 ezer romániai magyar hagyta el az országot. A becsült negatív népszaporulat okozta veszteség 39–45 ezer személyre tehető. Magyari Nándor szociológus, a BBTE adjunktusa szerint az erdélyi magyar családok 15 százalékát érinti a vendégmunkások jelensége. A külföldi munkát vállalók 77 százaléka férfi, kétharmaduk illegálisan dolgozik, és nyitottak arra, hogy végleg elhagyják szülőföldjüket. Gödri Irén, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal munkatársa köztudott tényt közölt: Magyarországra a legtöbben Hargita és Kovászna megyéből vándorolnak ki. Az okok: magyarként így látják biztosítva a jövőt (66 százalék), aggódnak gyermekük jövőjéért (54 százalék) és kilátástalan a romániai politikai helyzet (40 százalék). A Magyarországon történő letelepedés 74 százalékban végleges, 13 százalékban munkavállalás, 8,2 százalékban pedig tanulás miatt történt. Markó Béla szövetség elnök nem kívánta kommentálni, hogy a közösség intézményeit és ennek egyes vezetőit érintő különböző pénzügyi botrányok (például Communitas Alapítvány) milyen módon befolyásolják az erdélyi magyarság közérzetét, jövőképét és kivándorlási kedvét. /Kiss Olivér: Megmaradási esélyünk a Székelyföldön. Több gyermekre van szükség a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Szászrégenben van közönsége a gyakori író-olvasó találkozóknak, az évfordulós megemlékezésnek és könyvbemutatóknak. A helyi Kemény János Művelődési Társaság és a Városi Könyvtár szervezi a kulturális esteket. Többek között Böjthe Lídia és Demeter Judit rendezik, szervezik a műsorokat. Márc. 2-án Horváth Arany volt a vendég. Egy héttel korábban Nagy Miklós Kundot, a Népújság Múzsa rovatának szerkesztőjét látták vendégül, aki Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című beszélgetőkönyve, illetve Maszelka János- kismonográfiája /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ kapcsán folytatott párbeszédet az érdeklődőkkel. /Van olvasó Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

A Reggeli Újság új nagyváradi napilap közleményben jelentette be indulását: Hat évtized után ismét több magyar nyelvű napilap jelenik meg Nagyváradon. Március 8-tól, hétfőtől a Reggeli Újság című magyar nyelvű napilappal gazdagodik a bihari sajtó. Az Euro Media Kiadói és Sajtóház Rt. által kiadott lap alternatívát kíván nyújtani a magyar olvasóknak, amelyre hatvan esztendeje nem volt példa. Utoljára 1944-ben jelent meg több magyar nyelvű napilap – egyszerre három is – Nagyváradon. A Reggeli Újság politikailag el nem kötelezett közéleti napilapként, változatos tartalommal kívánja megszólítani olvasóit: a hírek, információk, a közéleti, kulturális, gazdasági, sport és más témájú, sőt szórakoztató és lektűr jellegű cikkek mellett véleményanyagok és hirdetések is megtalálhatók majd benne. A Reggeli Újság kezdetben 12 – ebből négy színes – oldalon jelenik meg. A főszerkesztő, Dénes László vezetésével egy fiatal újságírókból álló szerkesztőségi gárda állt össze, közülük többen a váradi, kolozsvári, temesvári magyar sajtóban próbálták ki eddig magukat, de kezdők is jelentkeznek majd írásaikkal a lapban. Hétfőtől a Reggeli Újság példányai megtalálhatók lesznek az újságárusoknál, a lapkihordóknál és a rikkancsoknál. Egy lapszám ára 5000 lej lesz. Az Euro Media Kiadói és Sajtóház Rt. más kiadványai a Realitatea Bihoreana című megyei, valamint a Realitatea Romanesca című országos napilapok. /Az Euro Media Kiadói és Sajtóház Rt. sajtóirodája, márc. 6. – rövidítve közölte: Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Gyulafehérvár 70-80 ezer lakosából mintegy 1500 magyar, ennek majdnem egyharmada református. Gudor András református lelkész szerint nagyon sokan vegyes házasságban élnek, nagy a lemorzsolódás. A gyülekezet a New York-i Magyar Egyesület anyagi támogatásával felújította templomát. 2001-ben szórványközpont építéséhez fogtak amerikai és holland segítséggel. Az előreláthatólag idén elkészülő szórványközpontban helyet kap a Bod Péter Alapítvány, könyvtár, tanácsterem, lesz szálláslehetőség és a támogatások függvényében szegénykonyha is. /A szórvány szórványában. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 8./

Kovács László külügyminiszter a magyar külpolitikai stratégiáról szólva kitért arra, hogy „a státustörvényt kedvezménytörvénnyé szelídítettük.” „A lényeg nem az, amit egyesek állítanak, hogy kasztráltuk a státustörvényt” – hangsúlyozta. Az etnikai alapú diszkrimináció elkerülését szolgálta az a változtatás, hogy a kedvezményezettek körét kiterjesztették mindenkire, aki a környező országokban magyarul tanul. Az Európai Unióba lépő Magyarországnak át kell értékelni azt a három hagyományos fő irányt – csatlakozás az európai szervezetekhez, jószomszédi kapcsolatok és a határon túli magyarság sorsáért vállalt felelősség. Csatlakozás helyett: Magyarország érdekeinek érvényesítése az Európai Unióban és a NATO-ban. A kisebbségi jogok alkotmányos megjelenítése ügyében Kovács igazi fordulatnak nevezte, amikor a román külügyminiszter fölszólalt és azt mondta, hogy a jó román-magyar viszony jegyében ő támogatja a magyar törekvést. Magyarország abban támogatja a határon túli magyarokat, hogy a szülőföldön boldoguljanak. A székelyföldi autonómiáról kifejtette, működő autonómiát létrehozni kizárólag a többség és kisebbség megállapodásával lehet. Azzal kapcsolatban, hogy Bayer Zsolt publicistát nem engedték be Romániába, Kovács László megjegyezte, politikai okok miatt nem lehet valakitől megtagadni a belépést, „de – tette hozzá –én sem örülnék neki, mint a magyar kormány tagja, ha valaki olyan akarna Magyarországra bejönni, aki arra buzdítja, mondjuk a magyar romákat, hogy miért nem követitek a szlovák példát, Szlovákiában többet elértek azzal, hogy kifosztották az üzleteket, fölgyújtották néhány autót, meg nem tudom mit csináltak. Hát ti, magyarországi romák, miért vagytok ilyen békések, miért nem csináljátok ezt? Kérdezem én, hogy azok a magyar politikusok, publicisták, akik hasonló dolgokra biztatják, mondjuk az erdélyi magyarságot, mit szólnának ahhoz, ha itt valaki a magyarországi romákat biztatná? Biztos azt mondanák, hogy ide be ne tegye még egyszer a lábát az országba." /Guther M. Ilona: Kovács László a magyar külpolitikai stratégiáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./