Az erdélyi magyarság autonómiájának megvalósítását célul kitűző EMNT Állandó Bizottsága (ÁB) február 14-én tartott ülést Kolozsváron. – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nem vesz részt az idei romániai választásokon, de támogatja mindazokat a politikai erőket, amelyek felvállalják a közösség autonómiaigényének képviseletét – jelentették be a szervezet vezetői. A testület üdvözölte a magyar többségű régiókban kialakult politikai pluralizmust. Az ÁB reméli, hogy a pluralizálódás folyamata megerősíti az erdélyi magyarság érdekképviseletét a helyhatósági intézményekben. Tőkés László, az EMNT elnöke elmondta, hogy kizárólag erkölcsi támogatást terveznek nyújtani a feltételeknek eleget tevő jelölteknek. Közölte: a Fideszhez hasonlóan az MDF is válaszolt a megkeresésükre, folyamatban van egy találkozó megszervezése ez utóbbi ellenzéki párt, valamint az EMNT és az ennek részeként működő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselői között. Tőkés László bírálta a Magyarországon kormányon lévő Magyar Szocialista Pártot amiatt, hogy Erdélyből csak az RMDSZ képviselőit hívták meg a magyar–magyar csúcstalálkozóra. Úgy vélte, hogy a Máért esetében megmutatkozó kizárólagosság nemzetköziesedett, mivel Kovács László külügyminiszter Edmund Stoiber német miniszterelnöknél lobbizott az RMDSZ kizárólagos támogatása érdekében. Az Európai Néppártot is úgy manipulálták, hogy a Fidesszel szemben támogassa az RMDSZ-t – tette hozzá Tőkés. Az Európai Néppárt (EPP) február elején Brüsszelben megtartott kongresszusán az európai keresztény-demokrata pártokat tömörítő szervezet támogatásáról biztosította a választásokra készülő RMDSZ-t. /B. T.: Támogatja a politikai pluralizmust az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Tiltakoznak a MÁÉRT-meghívás elmaradása miatt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Folytatódik a vita a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel (MOGYE) kapcsolatban. Silviu Morariu, a Humanista Párt (PUR) Maros megyei alelnöke és az egyetem oktatója attól tart, hogy a felvételin kieső román diákok jobbak, mint a bejutó magyarok. Morariu 1990 elején, akkor még az egyetem diákligájának vezetőjeként is kivette részét a magyarellenes hangulat szításában. Kelemen Atilla, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője szerint az ország tizenkét hasonló állami egyeteméből egy fél megilleti az erdélyi magyar adófizető polgárokat. „Az adófizetők pénze a magyar oktatást is megilleti. Az intézmény kétnyelvűsítéséig is végeztek itt román nemzetiségű, jó hírnévre szert tevő orvostanhallgatók. Nem értem, hogy most miért lenne gond, ha a helyek negyvenegynéhány százalékát a magyar diákoknak tartanánk fenn. Az utóbbi évek felvételi eredményei amúgy is azt igazolták, hogy a bejutóknak közel fele magyar nemzetiségű” – jelentette ki Kelemen Atilla. /Szucher Ervin: Magyaroknak magyar oktatást. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./

Újabb levelet küldött a magyarországi Legfőbb Ügyészség a tiszai ciánszennyezés ügyében Romániának, miután több mint három éve hiába vár a jogsegély-megkeresésre adandó válaszra. A budapesti Fővárosi Főügyészség 2000 nyarán rendelt el nyomozást a tiszai ciánszennyezés ügyében ismeretlen tettes ellen környezetkárosítás gyanúja miatt. A nyomozást a magyar Országos Rendőr Főkapitányság végzi. A magyarországi Legfőbb Ügyészség eddig öt alkalommal – legutóbb az idén januárban – fordult megkereséssel a román hatósághoz, ám az eddig válaszra sem méltatta. A magyar ügyészség nem tud többet tenni, ugyanis a törvények szerint nincs eszköze arra, hogy a román hatóság hozzáállásán változtasson. /Újabb levél cián-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

Ellentmondó véleményeket szült a leendő erdélyi magyar televízió alapító és döntéshozó testületének személyi összetétele. RMDSZ-televízió kialakulása körvonalazódik, fogalmazta meg Tőkés László püspök. Tőkés véleményével Jakubinyi György érsek álláspontja is összecseng. Az érsek nem kívánta kommentálni a testületek személyi összetételét. Jelezte: az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek március 11-ei, kolozsvári egyeztetését követően foglal állást, de tekintettel híveikre, az egyházak hivatalos helyet kérnek maguknak az új intézményben. Az érsek helyeselte Vetési László református lelkész és Jakab Gábor római katolikus pápai káplán szakemberként és nem az egyház képviselőiként történő beválasztását a kuratóriumba, és leszögezte: mindaddig, amíg az erdélyi magyar történelmi egyházak igényeit mellőzik, a leendő erdélyi magyar televízió RMDSZ-tévé lesz. Két lelkész jelenléte az alapítvány kuratóriumában még nem elégíti ki az erdélyi magyar történelmi egyházak igényeit – erősítette meg az erdélyi magyar püspökök közös álláspontját Tőkés László. A püspök szerint cinizmusra vall Nagy Zsolt RMDSZ ügyvezető alelnök nyilatkozata, miszerint a kuratórium valamennyi képviselője tagja valamely magyar egyháznak. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök sem ért egyet azzal, hogy mellőzzék az egyházakat a tévé létrehozásában és működtetésében. Csép Sándor ötletgazda arra panaszkodik, mintha mellőzni akarnák a televízió létrehozásában. A Magyar Polgári Szövetség elnöke, Szász Jenő kijelentette: az ilyen intézmény létrehozói között mindenekelőtt az egyház, a civil szféra és a szakma kell hogy szerepeljenek, legkevésbé a politikum: ha az RMDSZ jelen akar lenni, mint politikai szervezet, akkor az MPSZ-nek is jogában áll helyet kérni magának az intézményben. Markó Béla nem kívánta kommentálni sem a kuratórium személyi összetételét, sem a leendő televízióval kapcsolatos egyéb kérdéseket. Nagy Zsolt közölte, az alapító testület, valamint a kuratórium személyi összetétele már nem fog változni. Az erdélyi magyar történelmi egyházak igénylésére reagálva Nagy Zsolt úgy látja: az egyház jelen van a kuratóriumban. Nagy Zsolt nem érzi, hogy személyi összetételét illetően a testületben túlsúlyban lenne az RMDSZ. A Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának összetétele: Béres András filozófus, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, korábban az RMDSZ színeiben oktatási államtitkár, Bíró Zoltán szociológus, Hargita Megye Tanácselnökének tanácsadója, a csíkszeredai Kulturális Antropológiai Műhely vezetője, Hatházi András színművész, író, rendező, Jakab Gábor római katolikus pápai káplán, a Keresztény Szó főszerkesztője, Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő, Marosi Barna író, szerkesztő, korábban az RMDSZ javaslatára volt a Duna Televízió alelnöke, Márton Árpád színművész, jogász, az RMDSZ parlamenti képviselője, az alsóház művelődési bizottságának titkára, Nagy Ágnes közgazdász, az RMDSZ javaslatára a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, Nagy Zsolt mérnök, az RMDSZ ügyvezető alelnöke és kampányfőnöke, Tibori Szabó Zoltán újságíró, a kolozsvári Szabadság című. napilap munkatársa, a Népszabadság című napilag erdélyi tudósítója, Varga Gábor író, az RMDSZ javaslatára az Országos Szabadalmi Hivatal elnöke, Vetési László református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványmissziójának vezetője, a Duna Televízió kuratóriumának tagja, Ungvári Zrínyi Imre filozófus, egyetemi adjunktus, az RMDSZ etikai bizottságának elnöke. /Benkő Levente: RMDSZ-tévére utal a névsor? = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

Február 16-án dr. Garda Dezső képviselő sajtótájékoztatón fejtette ki méltatlankodását amiatt, hogy a február 13-án tartott Gyergyó Területi Küldöttek Tanácsa /TKT/ ülésén úgy minősítették Melles Előd megyei tanácsos négyéves tevékenységét, hogy nem vették figyelembe az erdők visszaadásakor az RMDSZ célkitűzései ellenes tevékenységét. Garda egy 2000. szept. 27-én kelt, Melles Elődnek, a gyergyószentmiklósi Erdészeti Hivatal vezetőjének aláírásával is ellátott átiratot bocsátott az újságírók rendelkezésére. Ebben Melles Elődék kifejtik véleményüket, miszerint a közbirtokossági és magánerdőket összevonva, a tulajdonosok vagy örököseik legfeljebb 10 hektár erdős területet kaphassanak vissza, holott akkor ilyen korlátozást nem tartalmazott egyetlen törvény sem. /Bajna György: Méltatlankodik a képviselő. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./ Február 13-án, a TKT ülésén Gyergyószentmiklóson először az RMDSZ megyei tanácsosai, Borsos Géza, Melles Előd és Petres Sándor, a megyei tanács alelnöke számoltak be tevékenységükről, kiemelve az eredmények csapatmunka-jellegét. A megyei tanácsosok munkáját Dézsi Zoltán TESZ-elnök értékelte, megemlítve, hogy a szűkös költségvetésből a beruházások önrészeit is igyekeztek biztosítani a településeknek. Az ülésen dr. Garda Dezső parlamenti képviselő kifogásolva, hogy Melles Előd megyei tanácsos akadályozta az erdők visszaadását, egy dokumentumot osztott szét fénymásolatban. Dr. Garda Dezső parlamenti képviselő azt is nehezményezte, hogy Gál Éva Emese újságíró TKT-hez címzett beadványát nem fogadta el, és nem tűzte napirendre a területi RMDSZ, arra hivatkozva, hogy határozati javaslatot csak TKT-tag terjeszthet elő. Gál Éva Emese beadványában – a több, mint két évig zajló, a Romániai Magyar Szóban megjelent újságcikkeiért meghurcoló becsületsértési per miatt – kérte Melles Előd felmentését RMDSZ funkcióiból. Dézsi Zoltán TESZ-elnök Melles Előd védelmében szólalva fel, tisztességteleneknek nevezte Garda Dezső parlamenti képviselő „jelentgetéseit" és parlamenti felszólalásait. Ezután Boros Géza megyei tanácsos, SZKT-tag lemondott minden RMDSZ-ben betöltött tisztségéről, kifogásolva az RMDSZ egypártrendszerét, s fölróva, hogy a TKT nem volt hajlandó megvitatni a Székely Nemzeti Tanács által előterjesztett székelyföldi autonómia-tervezetet. Az ülésen Ambrus Árpád csomafalvi RMDSZ-elnök is fölolvasta lemondási nyilatkozatát, amelyet két választmányi tag is aláírt. /Gál Éva Emese: TKT Gyergyószentmiklóson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Az RMDSZ politikusai sikerként könyvelték el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) vonatkozó – több mint tíz évvel ezelőtt kért – külön beiskolázási számok kiharcolását. A MOGYE anyanyelvi oktatásgondja már rég nem a külön beiskolázási szám kiharcolásában merül ki, hanem az anyanyelvi oktatásban részt vállaló pedagógusok utánpótlásának biztosításában. Olyanokkal, akik nemcsak a statisztikák kozmetikázásáért vallják magyarnak magukat, miközben még egymás között is románul beszélnek. Önálló magyar tagozatra van szükség. /Szucher Ervin: Egy álmegoldás álproblematizálása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

A Politikatörténeti Alapítvány szervezte február 11-i budapesti tanácskozásnak a nemzetpolitika, a magyar–magyar egyetértés volt a témája, vitaindítója pedig Markó Béla. A tanácskozáson Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója leszögezte: a világ etnopolitikai szakirodalma eldöntötte azt a kérdést, hogy a nemzet, mint fogalom megújíthatatlan, az etnikai alapú nemzet tulajdonképp már múlt idő. „Mi ezt egészen másképp éljük meg – tette hozzá –, ennek lehet oka az, hogy mindig késésben vagyunk, lehet az, hogy mást tudunk, más a valóságunk. Lehet az is, hogy valami másban hiszünk, mint amit a szakirodalom állít. Ezzel együtt az, hogy nincs nemzetpolitika, úgy is megközelíthető, hogy nincs szubjektuma." Megállapítása szerint az elmúlt tizenöt év kevés volt ahhoz, hogy Magyarországon érvényes definíció szülessen arról: ha mind a magyarországi magyarok, mind a határon túli magyar közösségek magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallják, akkor ezek a különböző állampolgárságú közösségek együttesen milyen viszonyrendszert képeznek. Szarka László szerint a szomszéd államokkal való egyeztetések gyakorlatilag nem járnak eredménnyel. A közös feladatokról szólva Szarka László tucatnyit sorolt fel, megjegyezve, nem kezdené a nemzetstratégiával, mert „nem látja értelmét egy ilyen papír létrehozásának". Feladatként jelölte meg többek között a kisebbségi jogok rendszerbe állítását, az egyéni jogok szintjének továbbvitelét a közösségi jogok felé. Másik feladatként a közösségépítést, melynek kapcsán megjegyezte, ha valóban közösségnek tekintjük a határon túli magyarokat, akkor partnerszámba kell venni őket, például ne kuratóriumokra bízni a támogatásokat, hanem rájuk. Szarka szükségesnek tartja a magyar–magyar kapcsolatrendszer intézményének újragondolását, mert megítélése szerint „a MÁÉRT vegetál, és gyakorlatilag, ha holnap feloszlatnák, senki nem sírna utána". Hozzátette, a Magyar Állandó Értekezletre szükség van, de nem ebben a formában /Guther M. Ilona: Kisebbségkutató a nemzetpolitikáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Az egyik magyarországi tévéstúdió vallási műsorában Brenner János Anasztáz római katolikus kispapról készített megemlékező összeállítást, akit 1957-ben meggyilkoltak egy faluban. Vétke az volt, hogy túlzott ügybuzgalommal teljesítette hivatását. Brennert agyonverték a kommunisták, miközben egy haldoklóhoz igyekezett kiszolgálni a szentségeket. Gyilkosait, természetesen, sohasem találták meg. Ujj János, a lap munkatársa hozzátette: „mifelénk is mennyi, de mennyi Brenner Jánoshoz hasonló papról kell(ene) megemlékeznünk. A börtönbe zárt vagy munkatáborokba hurcolt katolikus és protestáns lelkészek számát megbecsülni is alig tudjuk.” Székelyföldön több faluban is emléktáblával emlékeznek a kommunista rendszerben a településről elhurcolt, bebörtönzött papjaikra. Errefelé is akad hasonló kezdeményezés: a máriaradnai római katolikus kisbazilika előcsarnokában magyar, román és német nyelvű emléktábla emlékeztet az 1951-ben elhurcolt, és kilenc hónapra kényszerlakhelyre kényszerített ferences szerzetesekre. Kisiratoson Godó Mihály jezsuita atya síremlékén helyeztek el márványtáblát egykori szatmárnémeti tanítványai. Aradon kevesen tudják, hogy az aradi minorita atyák is az elhurcoltak között voltak. Közülük a kiváló zenei adottságú Karácsonyi István szervezete nem bírta megpróbáltatásokat. Valahol a Kárpátokon túl, jeltelen sírban várja a feltámadást. Sem a minorita atyák többéves megpróbáltatásaira, sem pedig a mártír Karácsonyi István áldozatára, sem Oláh Ferenc börtönéveire egyetlen emléktábla sem emlékeztet Aradon. /Ujj János: Példaképek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Fazekasvarsánd lakossága ezer fölötti, ebből a magyarság száma meghaladja a húsz százalékot. A helyi tanács munkájában három magyar RMDSZ-es önkormányzati képviselő vesz részt. Gyurkócza Magdolna tanítónő, tanácsos elmondta: szeretnének létrehozni egy könyvtárat a településen, igény is lenne rá, könyvek is vannak, sőt könyvtáros is kerülne egy román fiú személyében. A községben nincs román–magyar ellentét, a pedagógusok – két magyar és három román tanítónő – is jól megértik egymást. Az elemi iskolában huszonegy gyerek tanul magyarul, ezenkívül a fakultatív oktatáson harminchárman vesznek részt, többnyire vegyes házasságból született gyerekek. /(nagyálmos): Kis település megoldható gondokkal. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Aradon február 16-án három helyen láthatták a gyerekek a Borsóci című bábjátékot, amit Bereczky Gyula kolozsvári bábszínész játszott el, egy személyben adva elő az édesanyát, a rózsaszín kismalacot, a gonosz varázslót és természetesen a főszereplő Borsócit. Bereczky Gyula három éve járja az óvodákat és iskolákat, de csak a szórványvidéket, mondván, hogy Székelyföldre elmennek mások is, de a szórványvidékre csak ő jön el, egyetlen hátizsákban hordva minden díszletét, az összes bábfigurákkal együtt. A bábszínész a következő napokban fellép Arad megye több településén, Zimándujfaluban, Zimándközön, Fazekasvarsándon, Majláton, Zerinden, Ágyán, Erdőhegyen, Szapáryliget en, Nagyvarjason, Kisiratoson és Pécskán. /(Karácsonyi): Borsóci kalandjai – az egész megyében. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

A besztercei EMKE szervezésében február 15-én nyitották meg a besztercei Magyar Házban a Kolozs megyei Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének képzőművészeti tárlatát. A tárlaton 27 kolozsvári, nagybányai, tordai, zilahi és kalotaszegi képzőművész-tanár és egyetemi hallgató munkáját állították ki. /(Kresz Béla): A képzőművész-tanárok közös tárlata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

A csíkszeredai önkormányzat két tagja, Szabó Soós Klára és Szikszay László február 17-én bejelentette: lemond RMDSZ-tagságáról. Döntésüket mindketten azzal indokolták, hogy a helyi szervezet részéről nem kapták meg a kellő támogatást tevékenységük során. Szabó Sóos Klára egyébként a Magyar Polgári Szövetség csíki elnöke, míg tanácsostársa a szövetség tagja. /D. Balázs Ildikó: Lemondott két csíki tanácsos. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

Manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyéről vagy városról beszélve gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke szerint ez valóban érzékelhető. Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebből 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben még 4126-an vallották magukat magyarnak a városban. Szeben megye lakossága 422 224, ebből magyar ajkú 15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A magyarok megoszlása: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%). Kevesen tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 magyar értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, művészek, orvosok, mérnökök. Itt él a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben főépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég műszaki igazgatója, Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezető, Orth István grafikusművész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélőbíró, Fazekas András élsportoló, edző. A fogyás egyértelmű: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelő volt. Nagyszebenben a fogyás oka a Magyarországra történő kivándorlás. Az 1986-87-ben végzett magyar líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Jelenleg a városban magyar tagozaton az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanuló van. 20 évvel ezelőtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. Egy 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élő, elhanyagolt magyar sínylődik a város különböző részén. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. A megyei RMDSZ tevékenykedik: óvodaalapítás Küküllőalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, helyi színtársulat megalakítása Nagyszebenben; előadások szervezése Nagyszeben és Mihályfalva amatőr színtársulataival; Petőfi park Nagyszebenben stb. Terveik között szerepel bentlakás alapítás a református egyháznál, nyelvápoló szórványtábor szervezése Vízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idősek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, magyar vonatkozású műemlékek felkutatása, az 1848-as emlékmű újraállítása Vízaknán stb. /Szabó Csaba: A "száz-kétszáz magyar"-szindróma. Vérkörkeresőben Nagyszeben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

Felnőtt egy nemzedék, amely aligha tud valamit Nagy Istvánról. Sokak számára egyszerűen egy író, mások magyar Makszim Gorkijnak, ismét mások a letűnt rendszer kiszolgálójának, haszonélvezőjének tartják. Mi hát az igazság? – tette fel a kérdést Nagy Károly, az író fia. Termékeny alkotó volt, több mint 30 kötete (regények, novellák, gyűjtemények, színdarabok, szociográfiák) látott napvilágot, publicisztikai írásait pedig még senki sem vette számba. Talán az egyetlen olyan kelet-európai író, akit mind a három rendszer cenzúrázott, s időnként üldözött. A királyi Romániában a sziguranca a szó szoros értelmében, majdnem agyonverte első kisregényéért, a bécsi döntés után a szamosfalvi börtönbe került. Nagy István a szocialistának induló társadalmi rendszer fegyelmezett katonája volt. Ahogy szaporodtak az aggasztó jelek, úgy vált a magatartása mindinkább kritikussá. Először 1952 januárjában került szembe a hivatalos pártvonallal. Arra próbálták rávenni, hogy mint a Bolyai Tudományegyetem akkori rektora, kezdeményezze a Bolyai és a Babes egyetemek egyesítését. Ezt elutasította, ezért úgynevezett "jobboldali elhajlás" címén leleplezték, mint jobboldali nacionalistát, s leváltották rektori tisztségéről (amelyet csak pártutasításra vállalt). Egy hónapig kényszerlakhelyen volt Bukarestben, s azzal vádolták, hogy Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal s Teleki Béla gróffal együtt összeesküvést szőtt Észak-Erdély elszakítására. Szabadlábra helyezték, de titokban kizárták a pártból. Nagy István élete végéig megőrizte marxista meggyőződését. A hetvenes évekre már szilárd meggyőződése volt, hogy Kelet-Európában lényegileg letértek a marxi útról. /Nagy Károly: Ki is volt Nagy István? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

A sok jeles írástudó esztelneki ferences atya közül egyik legjelesebb volt dr. Benedek Simon, rendi nevén Pater Benedek Fidél (Kézdiszentlélek, 1907 okt. 3.- Esztelnek, 1979 máj. 25.). Történész, egyháztörténeti író és genealógus volt. 1945-ben doktorált történettudományból Kolozsváron. Tanulmányt írt a tatárok 1661-es csíki betöréséről (1945), a kolozsvári ferences templomról (1946). Munkássága, egyháztörténeti tudományos-kutatói tevékenysége és hagyatéka feldolgozatlan. Nevét – mint jeles székelyföldi egyháztörténészét – márvány emléktábla jelöli a csíksomlyói kegytemplomban. Az esztelneki rendháznak most csak három lakója van: a házfőnök Nagy István alias Pater Tarziciusz, Balázs Jenő alias P. Balázs Aba, vagyis a mindenki által ismert Aba atya, és egy még be nem öltözött jelölt, a nagyon fiatal Ambrus Zoltán. Fidél atya példájának hű követőjeként, a 82. életévébe lépő Aba atya évek óta beható egyháztörténeti kutatómunkát végez, eredményeit dolgozataiban, tanulmányaiban rögzíti. P. Balázs Aba 1998-ban fejezte be Az esztelneki hármas egyházközség kápolnái a XVI. századtól napjainkig című tanulmányát. P. Balázs Aba Gyergyóremetén született. Kényszerlakhelynek először Máriaradnát jelölték ki számára, majd Dézsen jelölték ki a kényszerlakhelyet, amely 17 évet tartott. Végül 1974-ben került Esztelnekre. /(kisgyörgy z.): Egyszemélyes műhely az esztelneki rendházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

Évente növekszik a szülészeteken magukra hagyott csecsemők száma, mindamellett, hogy több családsegítő, leányanya-támogató programot dolgoztak ki, és otthont is építettek a rászorulók számára a gyermek-jogvédelmi igazgatóságok. Az Európai Unió több program révén nyújtott anyagi támogatást ehhez PHARE alapokból. A Kolozs megyei gyermek-jogvédelmi igazgatóság menedékhelyet készül létrehozni az utcagyerekeknek. /(i): Egyre több újszülöttet hagynak el. Kolozs megyében rendben zajlottak az örökbefogadások. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

A nem magyar kisebbségeket képviselő jelölteknek az eddiginél több szavazatra lesz szükségük a parlamentbe jutáshoz. Erről február 18-án döntött a választási bizottság. A jelölteknek az országos átlag-szavazatszám 5 százaléka helyett ezentúl annak 20 százalékát kell megszerezniük. Az új előírás gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a 2000-es választásokon egy nemzeti kisebbség jelöltje 1.271 szavazattal parlamenti mandátumhoz jutott, az idei választásokon 5-6.000 szavazatra lesz szüksége. Egy másik módosítás értelmében csak a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban képviselettel rendelkező etnikumok vehetnek részt önállóan a választásokon. A választási bizottság szerint az új rendszer alkalmazásával a parlamentben jelenleg képviselt tizennyolc nemzeti kisebbség közül négy nem jutna be a törvényhozásba: a szláv-macedónok, az albánok, a rutének és a lengyelek. Viorel Hrebenciuc (SZDP), a választási bizottság elnöke elmondta, a pártok azért döntöttek így, hogy "gátat szabjanak a nemzeti kisebbségek száma növekedésének a parlamentben". /Szigorodtak a nemzeti kisebbségek parlamentbe jutásának feltételei. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 19./

Dr. Kelemen Atillát a jelenlegi képviselői ülésszak elején újraválasztották az alsóházi RMDSZ-frakció elnöki tisztségébe, két tartózkodással. Ezzel már hetedik esztendeje ő a frakcióvezető. Amikor először került a tisztségbe, a lap interjút készített vele. Kelemen akkor azt vallotta, legfőbb célja, hogy a frakción belül békesség legyen, egyetértés a fő kérdésekben. Most újból készült interjú. A frakcióvezető emlékeztetett, az RMDSZ-képviselők jelentős többsége rá szavazott. Úgy hírlik, néhány képviselő készül benyújtani a Képviselőházban egy autonómia-tervezetet. Dr. Kelemen Atilla jelezte, frakcióülésen erről még nem volt szó. Ő ezeket a szárnyakat, kisebb csoportokat mindig kezelni tudta, szót tudott érteni mindenkivel. Az RMDSZ megalakulása óta ernyőszervezetnek tartja magát, tehát a sokszínűséget el kell tudnia viselni. Az RMDSZ frakciója 27 szavazattal rendelkezik a többi, 343 képviselőházi voks ellenében. Ezt a nagy aránytalanságot elég nehéz ellensúlyozni. A román kollégák elismerik azt, hogy az RMDSZ-frakció a legfelkészültebb és éppen ezért a leghatékonyabb parlamenti csoport. A Székely Nemzeti Tanácsról elmondta: akik ezt az ügyet jelenleg felvállalják, sajtótájékoztatón is azt nyilatkozták: pontosan tudják, hogy ez most, 2004-ben, a választások előtt, a jelen politikai közegben és hangulatban nem sikeresélyes vállalkozás. /Béres Katalin: Parlamenti beszélgetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./

Meghökkenéssel tapasztalták a napokban a romániai mobiltelefon-tulajdonosok, hogy készülékük kijelzőjén egyszer csak megjelent, merre járnak éppen. A legnagyobb romániai mobiltelefon-szolgáltató cég "Iránytű" névre keresztelt új szolgáltatásáról van szó. Senki sem kérte ezt a "meglepetést". Egyesek azt mondták: úgy érzik magukat, mintha a titkosszolgálat követné őket. A cég vezetői azonban büszkén válaszoltak a sajtó kérdésére, hangoztatva, hogy az újítás piaci stratégiájuk része, mivel megkönnyíti a Romániába érkező külföldiek vagy a más hazai városba látogató román állampolgárok számára a tájékozódást. Persze, ha valaki nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, néhány gombnyomással eltüntetheti készüléke kijelzőjéről – fűzték hozzá a cégnél. A mobilszolgáltató nem válaszolt arra a kérdésre, milyen együttműködési megállapodás kötött a titkosszolgálatokkal, és mi a biztosíték arra, hogy engedély nélkül nem hallgatnak le telefonbeszélgetéseket, vagy nem szolgáltatnak ki bárkinek adatokat az előfizetőről, esetleg tartózkodási helyéről. /Kéretlenül fülelő mobiltelefonok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 19./

Ismét magyar–magyar párbeszédet kezdeményez a Volt Politikai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének magyarok alkotta csoportja, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság. Javaslatukat először tavaly, az október 23-i ünnepségek alkalmával hozták nyilvánosságra, de akkor Markó Béla többszöri egyeztetés után is visszautasította a részvételt. „A történtek ellenére – tekintettel az ügy fontosságára – megerősítjük előző javaslatunkat. A választások évében vagyunk, a közös és együttes fellépés, kompromisszumok megkötése nélkül olyan lehetőségektől fosztjuk meg magunkat, amelyeket a későbbiekben nem tudunk visszaszerezni. Javaslatunk visszautasítása esetén a felelősség a politikai vezetőket is terheli” – áll az Együtt – a közös ügyért című közleményben. Az iratban a kezdeményezők kommentálják Markó Béla első ízben adott elutasító válaszát is: „Sajnos úgy tűnik, az RMDSZ választott vezetősége másokat alábecsülő, a másságot el nem fogadó, önmagát túlbecsülő gőgösségében nem hajlandó szóba állni azokkal, akik a lakosság másképp gondolkodó, de alapvető kérdésekben velük egyetérteni óhajtó szervezeteinek képviselői.” /Farkas Réka: „Markó–Szász párbeszédet!” = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

A magyarországi Békés, Heves, Zala és Veszprém megyével közös vállalkozás, a Székelyföldi Expo létrehozásában állapodott meg a Kovászna megyei önkormányzat. Az expószervezéssel, illetve -fejlesztéssel foglalkozó céget valószínűleg áprilisban jegyzik be. Demeter János, a megyei önkormányzat elnöke elmondta, a jogászok már dolgoznak a cég dokumentumainak összeállításán. A tervek szerint Sepsiszentgyörgy Csíkszereda felé vezető kijáratánál választanak telephelyet a cégnek. A Székelyföldi Expo létrehozása régi álma a háromszéki vezetőknek. Az ötlet 2000 szeptemberében került először nyilvánosság elé, ám akkor még Hargita megyével közösen szerették volna megvalósítani a vásárközpontot. Mindez azonban csak ötlet szintjén maradt, a két megye vezetősége ugyanis végül nem tudott megegyezni. /Farkas Réka: Székelyföldi Expót létesítenek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) a Legfelsőbb Bíróságon fellebbez azon alapfokú bírói ítélet ellen, amely elrendeli a szervezet székelyudvarhelyi irodájának végrehajtó általi lezárását. A székelyudvarhelyi Ilyés Ibolya bírónő a Székelyudvarhelyi MADISZ és a polgármesteri hivatal között zajló per kapcsán február 16-án úgy ítélkezett, hogy az ifjúsági szervezet által magának követelt Kossuth Lajos utcai irodahelyiséget senki sem használhatja, míg a perben nem születik végső döntés. A helyi tanács 2003 augusztusában arról határozott, hogy a város pénzén felújított Kossuth utcai irodaházban hat irodát – köztük az Sz-MADISZ által béreltet is – az újonnan létesítendő lakossági nyilvántartó – népszerű nevén az útlevélosztály – rendelkezésére bocsátja. A 2003/75-ös határozat ugyanakkor arról rendelkezik, hogy az Sz-MADISZ az ugyanazon a folyosón található, egykor a SZINFO – Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda által használt irodahelyiséget kapja meg. A polgármesteri hivatal nem hajtotta végre ezt a határozatot, ugyanis az említett helyiséget az MPSZ jogelődje, az Udvarhelyért Polgári Egyesület bérelte már 2000 óta. Az útlevélosztály nem költözött be a számára kiutalt irodákba, de az Sz-MADISZ a függőben maradt tanácsi határozat alapján pert indított, hogy megszerezhesse az utcára néző emeleti iroda bérleti jogát. /Zilahi Imre: Lezárták az MPSZ-irodákat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

Az Irgalmas Nővérek Rendje 1991-ben telepedett meg Csíkszentdomokoson. Az 1992–95 között épült rendházban jelenleg öt nővér él. Önfenntartók, polgári foglalkozásuk után kapott fizetésükből élnek. Arra törekednek, hogy a faluban vállaljanak munkát, ezzel is beilleszkedve, részt kérve a közösség életéből. Egyikük tanár, a másik gyógyszerész, a harmadik az elemi iskolában önkéntesként foglalkozik a gyengébb képességű gyerekekkel a felzárkóztató program keretében. Az ifjúságnak minden szombat este szabadidős foglalkozást szerveztek, ma már 40–50-en is részt vesznek a foglalkozásokon. /Takács Éva: Márton Áron vágya szerint. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./

Markó Béla Egy magyar-magyar egyetértés esélyeiről című írásáról fejtette ki véleményét Vekov Károly. Markó írása igaz és nem igaz állítások elegye. Ez az írás is jelzi, hogy baj van a helyzetértékeléssel az RMDSZ csúcsán. Az RMDSZ tagságának egy része otthagyta a szervezetet, mert kiábrándult, más része apatikus. Markó írásában az az elképesztő állítás is olvasható, hogy "az RMDSZ – döntő befolyást gyakorolt saját országa egész haladási irányára és sebességére". Valójában a kormánypárt akarata és támogatása döntött. Markó beismerte: "Sodródunk álmok, vágyak, illúziók, szimbólumok között, míg a szomszédos országok építik a maguk nemzetstratégiáját". Akik mindeddig elhatárolódtak a "nemzetitől", hirtelen annak képviselőiként lépnek elő? – kérdezte Vekov. /Vekov Károly: Talán még nem késő! = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19., folyt.: 20./

A magyar kormány szándékai szerint a költségvetés kiadásainak csökkentése kevésbé fogja érinteni a határon túli magyarsággal kapcsolatos programokat – mondta Kiss Péter kancelláriaminiszter a nagyváradi Erdélyi Riport legújabb számában megjelent interjújában. Van néhány terület, amelyet különösen fontosnak tart a magyar kormány – szögezte le a miniszter, ide sorolva a határon túli magyarok kedvezményeit, az autópálya- építést, a szociális juttatásokat, valamint azokat az európai uniós csatlakozással összefüggő költségvetési forrásokat is, amelyek a hazai társfinanszírozást jelentik. Az erdélyi magyarság megosztottságával kapcsolatos kérdésre a politikus megállapította: az RMDSZ tizenhárom éves fennállása során a Kárpát-medence legstabilabb és legeredményesebb magyar érdekvédelmi szövetsége maradt. /Kevésbé érinti a határon túli magyarokat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Vajon saját maga találja ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármester és a Nagy-Románia Párt főtitkára mindazt a hazugságot, aljasságot, amit hirdet, vagy egy ezzel megbízott tanácsadó testület szállítja neki ezeket az ötleteket, tette fel a kérdést Fey László. A legutóbbi terve, hogy holokauszt-múzeumot akar létesíteni Kolozsváron. A diverzió lényege abban áll, hogy Funar olyan múzeumról beszél, amelyben a románok és a zsidók közös szenvedését hangsúlyoznák, Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között. A két népcsoport sorsát össze sem lehet hasonlítani. Ezzel Funar nem csak a románok szenvedését nagyítja fel, hanem a holokauszt rémségét is minimalizálja. Ezt a nyugati közvélemény súlyosan elítéli, egyes országokban büntetendő cselekménynek számít. Minderre Funarnak azért van szüksége, hogy a tervbe vett "múzeumban" a kiállított anyag egy (bizonyára nagyobbik) része a románok elnyomásáról szóljon, hiszen ez hozza neki a szavazatokat. Nem ez az első eset, hogy Funar a holokauszt ürügyén uszít a magyarok ellen. Egy alkalommal a kolozsvári zsinagógában tartott megemlékezés keretében tartott ilyen jellegű gyűlöletbeszédet. A hitközség elnöke elhatárolta magát ettől a provokációtól, az egybegyűltek egyetértése közepette. Funar már korábban márványtáblába vésette, hogy az 1848/49-es szabadságharc idején a magyarok 40 000 románt öltek meg és 230 román falut gyújtottak fel. Ez nem igaz, másrészt, akkor háború volt és mindkét részről voltak atrocitások is, áldozatok is. Jellemző, hogy az a Funar jelentkezik– a holokauszt áldozatai emlékének ápolására, aki a romániai holokausztért felelős Antonescunak akart szobrot állítani, aki Antonescuról utcát nevezett el. Érvényes tanácsi határozat van arról, hogy ez az utca más nevet kapott, a polgármester nem hajlandó lecserélni az utcanévtáblákat. /Fey László: Az uszítás mestere. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

Az RMDSZ Arad megyei szervezetének Operatív Tanácsa állásfoglalásában tiltakozott amiatt, hogy február 14-én a Vatra Romaneasca engedély nélküli magyarellenes hangulatú tüntetést szervezett. Kérik, hogy a Polgármesteri Hivatal a jövőben ne engedélyezzen semmiféle ilyen tüntetést a Tűzoltó téren az itt megvalósítandó Megbékélési Park munkálatainak befejezéséig. /Állásfoglalás. = Nyugati Jelen (Arad), február 20./

Új sorozatot indít a Mindentudás Egyeteme február 23-tól, közvetlenül szólítva és szólaltatva meg a határon túl élő magyarokat, bevonva ebben az évben a határon túli magyar tudományosság képviselőit is. A február 23-i előadás témája: Min múlik a határon túli magyar nyelvváltozatok jövője? Meghívott szakemberek: Kontra Miklós Budapestről, Beregszászi Anikó és Csernicskó István Beregszászról, Péntek János és Szilágyi N. Sándor Kolozsvárról, Göncz Lajos Újvidékről és Szabómihály Gizella Dunaszerdahelyről. A környező országbeli helyszínekről interneten kapcsolódnak a budapesti előadókhoz a határon túli kollegák. Az előadásokat közvetíti a Duna Televízió, a Magyar Televízió és a Petőfi Rádió, követni lehet a nyomtatott sajtóban is. A www.mindentudas.hu honlapon pedig olvasni lehet az előadások szerkesztett változatát. /(Guther M. Ilona): Mindentudás Egyeteme határon túlra is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Augustin Goga, az 1-es számú rendőrőrs parancsnoka közölte, a kivizsgálás még mindig nem ért véget az állítólagos magyarellenes megnyilvánulású rendőrrel kapcsolatban. Kolozsvárom február 10-én egy csendháborítási bejelentésre kiszálló rendőr a kárvallott elmondása szerint belekötött abba, hogy a magyar egyetemista nem beszél helyesen románul. A szóváltást állítólag tettlegesség követte: a rendőr földre teperte V. A.-t, bilincsbe verte, és kollégájával együtt bevitte a vasútállomás közelében található 1-es számú rendőrőrsre. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor szerint súlyos rendőri visszaélésről van szó. „Felháborító ügy, bármelyikünkkel előfordulhat.” A szenátor interpellál a belügyminiszternek a parlamentben, mivel a rendőr túllépte hatáskörét, többszörösen visszaélt hivatali hatalmával: belekötött a magyar fiatal nyelvtudásába, földre teperte, bilincsbe verte, és bekísérte a rendőrőrsre. V. A. még nem döntött, bepereli-e a rendőrséget, vagy sem. /Kiss Olivér: A rendőrség nem fejezte be a vizsgálatot. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az idei évad negyedik bemutatójára készül. Csehov két egyfelvonásosát mutatják be. Kolozsi Kilián, a társulat vezetője csalódott, mert az illetékesek kitérnek a válaszadás elől, így nem tudja, mikor lesz színpada a színháznak. Decemberben Budapesten vendégszerepeltek, újabb három fellépés vár rájuk március végén az ottani Panboro Színházban. A színház a Temesváron májusban szervezendő Interetnikus Színházi Fesztiválra két előadással nevezett be. Kolozsi Kilián aggódik a színészekért, a színházért. Nem tudja ugyanis, hogy meddig hajlandók színpad nélkül dolgozni. /Bajna György: Színház, világot jelentő deszkák nélkül. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./