Lassan megszületik az Erdélyi Magyar Televízió. Szudár László békéscsabai tévés menedzser elmondta, nemsokára befejeződnek az építkezési munkálatok az Erdélyi Magyar Televíziónak otthont adó épületben, a Janovics Jenő Alapítvány ingatlanában. Tíz napon belül véget ér az állások betöltésére meghirdetett szakember-válogatás. A produceri vezetésű médiát szeretnék meghonosítani, amelynek igazgatását nem egyetlen ember, hanem egy csapat végzi. Remélik, hogy még idén kezdhetnek. /Nagy Székely Ildikó: „Minden lánc olyan erős…” = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

Kettős tárlat nyílt április 25-én a csíkszeredai Kriterion Galériában Csillag István grafikáiból, valamint Sárpátki Zoltán organikus-geometrikus térszobraiból. /Antal Ildikó: Két formanyelv kompozíciós világa. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium könyvtára Tóth István-emléksarokkal gazdagodott a héten. Az emléksarok-avatón jelen volt Tóth István /Tenkegörbed, 1923. okt. 15. – Marosvásárhely, 2001. szept. 16./ költő, irodalomtörténész, műfordító és pedagógus özvegye, Tóth Mária Erzsébet, aki az elhunyt férje szellemi hagyatékán túl, jelentős anyagi támogatást is nyújtott az iskolának, amelyből az intézmény vezetősége létrehozta a Tóth István-ösztöndíjalapot. Az ösztöndíjat azok a tanulók kaphatják meg, akik legalább négygyermekes családból származnak, tanulmányi átlaguk 8-as fölötti, magaviseletük pedig kiváló. Mirk László magyartanár felvázolta Tóth István életútját. Tóth István Jó reggelt, Párizs című kötetével a modern francia tolmácsolójaként mutatkozott be. Első verseskötete: Ódák és Elégiák (1957). Tóth István részt vett a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola hittantanári képzésében is. /Antal Ildikó: Tóth István-emléksarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

A mezőségi szórványmagyarság életét, kultúráját, történelmét zenében, táncban, prózában és vetített képekben egyaránt bemutató Holttenger című előadást május 8-án mutatják be Csíkszeredában, a Művelődési Házban. A budapesti Jánosi Együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes újabb közös produkciójában a mezőségi települések zenei és táncanyaga felmutatása mellett részletek hangzanak el Makkai Sándor, Sütő András és Wass Albert írásaiból. A Holttenger ősbemutatóját huszonöt évvel ezelőtt tartotta a Jánosi Együttes, indokoltnak látták a műsor felújítását a hivatásos néptáncegyüttes zenekarával és tánckarával közösen. A Mezőség, a hajdani Csiglemező őrizte meg a legarchaikusabb népi műveltséget Erdély magyarok lakta tájai közül. /Antal Ildikó: Népzene, -tánc és irodalom. Holttenger. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 6./

Csíkszeredában május 7-én megnyílt A nagybányai művésztelep című kiállítás. A nagybányai festőiskola mintegy húsz művészétől válogatott több mint félszáz remekművet bemutató kiállítás a Csíki Székely Múzeumban látogatható. – A tavalyi Munkácsy-tárlat során idelátogató 62 ezer ember igazolta, hogy szükség van hasonló volumenű kiállításokra, hangsúlyozta Gyarmati Zsolt. /Antal Ildikó: Varázslatos szín- és fényimádat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./

Május 9-én Temesváron került sor az első Civil Mecenatúra-díj átadására. A kitüntetést a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány hozta létre azzal a céllal, hogy viszonozza a támogatását azoknak a tehetőseknek, üzletembereknek, akik nagy összegeket áldoznak a kultúrára, a hagyományőrzésre, a civil szféra munkájának segítésére. Elsőként Herczeg András temesvári vállalkozót tüntették ki, aki az alapítvány könyvkiadói tevékenységéhez nyújtott anyagi támogatást; az ő hozzájárulásával jelenhettek meg igényes kivitelezésben többek között Vicze Károly és Jancsó Árpád temesvári helytörténészek könyvei. A kitüntetést – egy Könczey Elemér grafikus tervezte oklevelet és Szakáts Béla szobrászművész munkáját – Bodó Barna és Erdei Ildikó, az alapítvány elnöke és munkatársa adta át Herczeg Andrásnak. /Pataky Lehel Zsolt: Átadták az első Mecenatúra-díjat. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Nogyon, nogyon szép vót” – súgja oda egy népviseletes pusztinai öregasszony társának a május 9-én tartott magyar miséről kijövet. A pusztinai templomban most először celebráltak magyar misét. Ezt is csak úgy engedélyezte az egyház, hogy azt a veszélyeztetett kultúrákról Bákóban és Pusztinában szervezett nemzetközi konferencia részének tekintették. Elvileg azt a célt szolgálta, hogy a csángókról hangsúlyosan szóló konferencia külföldi vendégei imádkozhassanak, a gyakorlatban viszont a pusztinai magyar érzelműeknek is egyedi lehetőséget teremtett vágyaik beteljesülésére. E település csángómagyar közössége tett ugyanis eddig a legtöbbet a magyar misék engedélyezéséért. A Nyisztor Tinka helyi néprajzkutató vezette Szent István Társaság tagjai megannyi alkalommal gyűjtöttek aláírásokat, írtak leveleket, kértek személyes meghallgatásokat a római katolikus egyház vezetőinél. Bákóban, Iasi-ban, Bukarestben és a Vatikánban is hallatták a szavukat. Kérésük azonban mindeddig nem talált megértésre. Petru Gherghel iasi-i püspök többször is kijelentette, csak akkor engedélyezi, hogy magyar misét is tartsanak, ha meggyőződik róla, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román szertartást. A sors fintora, hogy a mostani magyar mise engedélyezésének feltétele volt, hogy Nyisztor Tinka ne legyen ott a templomban. „Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, mégis szükség volt a kompromisszumra” – nyilatkozta Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke. „Nyisztor Tinka azzal vigasztalódhat, hogy mindannyian tudjuk: nagymértékben az ő érdeme, hogy eljutottunk ide” – tette hozzá Solomon Adrián. Elmondta, a mise előtt a Magyarországon és Olaszországban tanult Pogár Róbert csángó származású pappal kereste fel a pusztinai plébániát. „Azt éreztem, a pusztinai papok is kockázatot vállaltak azzal, hogy engedélyezték a misét. Paptársaik rosszallására számíthatnak emiatt” – magyarázta Solomon. Hozzátette, a moldvai klérus hozzáállását talán inkább jellemzi a klézsei történet, ahol nemrég azzal fenyegette a pap a gyermekeket, hogy nem engedi őket bérmálni, ha magyarórákra járnak. A misét a népviseletbe öltözött pusztinai asszonyok torkából felcsendülő magyar egyházi énekek tették ünnepélyessé. Noha a papok a magyar mise előtti harangozást sem engedélyezték, a mise végéig több mint kétszázan gyűltek össze a templomban, és a vendégek maradtak kisebbségben. Afféle kultúrdemonstráció várt a konferencia vendégeire a pusztinai magyar közösségi ház udvarán is, ahol a felcsendülő zenére táncra perdültek a népviseletbe öltözött helybeliek. A pusztinai bemutató egyébként a bákói Iulian Antonescu Múzeum tanácstermében megtartott tudományos előadásokat kapcsolta a helyszíni valósághoz. A jelenlévők ugyanis azokat a néphagyományokat tanulmányozhatták, amelyeket például az 1906–1907-ben a Csángóföldön járt finn nyelvész Yrjö Wichman írt le. Wichman csángóföldi látogatásairól Ildikó Lehtinen, a finn nemzeti múzeum kutatója tartott előadást. Meinolf Arens történész, a Müncheni Egyetem kutatója természetesnek tartotta az európai nemzetépítési folyamatok létét. Chris Davis, az Oxfordi Egyetem kutatója úgy látta, a magyar állam rossz szolgálatot tett a csángóknak azzal, hogy a második világháború idején megpróbálta magyar területre telepíteni őket. Cornel Boritz, az Oslói Egyetem tanára úgy vélte, a romániai csángókérdés kezelésében példaként lehetne felhasználni azt a tapasztalatot, amely a norvég nemzetállam és a norvégiai számi kisebbség közötti konfliktus megoldásában felhalmozódott. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője szerint az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángók jogküzdelmében, a kritikus pillanatban azonban fontos segítséget nyújtott ahhoz, hogy a moldvai iskolákban elkezdődhessen a magyar nyelv tanítása. Hatos Pál budapesti történész arra figyelmeztetett, hogy a magyar politika akkor talált partnereket a csángógondok orvoslásához, hogyha azt nem magyar nemzeti, hanem demokráciakérdésként közelítette meg. Agnieszka Barszczewska, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója szerint a 19. század végén a csángó falvakra jellemző analfabetizmus segítette a magyar nyelv fennmaradását. Úgy vélte, a csángók azért őrizhették meg hosszú ideig identitásukat, mert zárt társadalmat alkottak. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató egy, ez év elején végzett Tatros menti kutatás alapján állapította meg: a csángók nyelvi asszimilációja megállíthatatlan. A konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő azok iránti elismerését hangsúlyozta, akik nemcsak szakmai kérdésnek, hanem nemzeti ügynek tekintik a csángókérdést. Arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Európai Parlament frakcióközi kisebbségi munkacsoportja javaslatára döntött arról februárban, hogy megfigyelők csoportját küldi a Csángóföldre. Immár a sokadik csángókonferenciát szervezi a Diószegi László által vezetett Teleki László Alapítvány. Szerinte a pusztinai magyar mise volt a legjelentősebb újdonság. Az is figyelemre méltó, hogy Bákó központjában, a Iulian Antonescu Múzeum termében tanácskozhattak, és a moldvai középkori emlékeket számba vevő kiállítás tablói távozásuk után is a falakon maradtak. Elszomorító, hogy a román kollégák nem jötte el. Helsinkiből, Münchenből, Varsóból, Oslóból jöttek előadók Bákóba, a helyi román értelmiség mégsem érezte, hogy itt a helye. /Nogyon, nogyon szép vót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színház egykori és mai színművészei gálaműsorával lezárult a május 7-11. között megrendezett Eurorégiós Színházi Találkozó rendezvénysorozata. Ezekben a napokban ünnepelte a színház 1953-as alapításának 55. évfordulóját, színházi fesztivált is szerveztek. Néhány napig az erdélyi magyar sajtó érdeklődésének középpontjába került, a magyarországi média is felfigyelt az eseményre. Kötő József színháztörténész, az EMKE tb. elnöke kifejtette a régiós színházszemlélet és az ehhez igazodó új struktúra megteremtésének fontosságát, Saját színházuk eurorégiós együttműködési szándékáról nyilatkozott Urbán András a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, Fekete Péter a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, és hasonló gondolatokat tartalmazott László Sándor, az Újvidéki Színház valamint Mezei Zoltán, a Szabadkai Népszínház igazgatójának írásban küldött üzenete. Eljött a fesztiválra Darvai Nagy Adrienn, több magyarországi színházi fesztivál művészeti vezetője és Demeter András István, a román művelődési minisztérium államtitkára. Részt vettek a rendezvényeken teatrológia szakos egyetemi hallgatók is. A színház 55 évéről szólt a színházi plakátokból, műsorfüzetekből, fesztiváldíjakból, színművészek kitüntetéseiből összeállított dokumentációs kiállítás, a nyomdából frissen kikerült Emlékalbum valamint a líceumi diákok színháztörténeti vetélkedője. A megjelentek közül öten: Kiss Erzsébet, Péterffy Lajos, Szélyes Imre színművészek, Kóra Ilona rendező valamint Cseresnyés Ildikó ügyelő több évtizedes, áldozatos munkájukért az örökös tagság oklevelével tértek vissza otthonaikba. /Szekernyés Irén: Véget ért az Eurorégiós Színházi Találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

„A két hazának közelgő országgyűlése gondoskodni fog, hogy a Székely és Oláh népnek minden ügyeik felvétessenek... Gondoskodni fog, hogy földjeiket tulajdonul bírhassák, és legyen szabad földön szabad nép” – gróf Batthyány Lajos 1848. június 28-án kelt sorai mottószerűen fogalmazzák meg az Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága és a Megyei Múzeum 100 aláírás a szabadságért, 1848–1849 a Maros és Küküllő mentén című közös kiállításának üzenetét, melyet május 15-én nyitottak meg Marosvásárhelyen. Az 1848-49-es dokumentumokat az eredeti elképzelés szerint a Maros Megyei Prefektúra előcsarnokában helyezték volna el, a helyi önkormányzat azonban elzárkózott a rendezvény támogatásától. /Nagy Székley Ildikó: Szabadságharcosok kézjegye. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

Május 16-17-én rendezi meg a 7. Tudományos Diákköri Konferenciát a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humán Tudományok Kara. A megnyitón dr. Hollanda Dénes, az egyetem dékánja köszöntőbeszédében elmondta, hogy míg ezelőtt hét évvel csak külső segítséggel sikerült megszervezni a konferenciát, azóta évről évre több a diákok által bemutatott dolgozat. A dékán kijelentette, minden lehetőség adott ahhoz, hogy az egyetemet akkreditálják. /Berekméri Ildikó: A kutatásra is fogékony fiatalokra számítanak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 17./

Idén a tizenhetedik alkalommal megszervezett Bod Péter-napok koszorúzással kezdődtek Kézdivásárhelyen. A megnyitón fellépett a képző Gyöngyvirág tánccsoportja és énekkara. Ezt követően egykori zenetanárukra, Vikol Kálmánra (1911–1968) emlékeztek, az ötvenöt éves véndiák-találkozó néhány résztvevője az egyenes gerincű pedagógus személyiségét idézte fel, majd az iskola zenetermében Vetró Bodoni András és Bajcsi Ildikó tanár, a tanítóképző igazgatója leleplezte a céhes város szobrásza, Vetró András által készített Vikol Kálmán-domborművet. Az avatóünnepségen közreműködött a népes Vikol zenészcsalád apraja-nagyja. Ez a tanítóképző harmadik domborműve, két évvel ezelőtt Nagy Béla, tavaly pedig Fülöp Kálmán tanár emlékére avattak plakettet. /Iochom István: Vikol Kálmán-domborművet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 17./

Kolozsváron a Barokk Napokat a Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezte. A főtéri Szent Mihály-templomban vokál-szimfonikus hangversenyre került sor. Kovács Zsolt művészettörténész a Barokk arcok fotópályázatra beérkezett alkotásokat mutatta be. A hangversenyek mellett számos előadás és fotókiállítás várta az érdeklődőket. Kovács Zsolt előadást tartott a kolozsvári Mária oszlopról. A város első köztéri emléke eredetileg a piarista templom előtt állt, most pedig a Szent Péter és Pál templom mögötti részen található. A szobrot 1744-ben állíttatták, az 1738 óta tartó pestisjárvány elmúltakor. /Dézsi Ildikó, Nagy-Hintós Diana: Negyedszerre rendeztek Barokk Napokat Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Május 17-én rendezte Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület néptáncfesztiváljának keretében a hetedik Gyermek Gyöngykoszorút, majd a hagyományos népdalvetélkedőt. /Nagy Székely Ildikó: Gyermekhangokból fonott gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

Csíkszeredában a Márton Áron Gimnázium kápolnáját, az impozáns épületet és a benne tanuló diákokat ismét vigyázzák a magyar szentek, ugyanis a kápolna/díszterem ablakaira visszakerült központi figuraként, kisdeddel a karján a Szűzanya, a szent koronát neki felajánló Szent István alakja, valamint fia, Szent Imre herceg, az ifjúság védőszentje. Az alkotás avatóünnepsége június 4-én lesz. E hármas kompozíció visszaállítása régóta dédelgetett álma a csíkszeredai gimnázium korábbi igazgatójának, Lászlófy Pálnak. Nagy Ödön és Vorzsák Gyula képzőművészek nem csupán rekonstruálták a második világháború után leszedett ablakokat, amelyeknek alig tíz százalékát törmelékek formájában őrizte a Szent Kereszt-Plébánia padlása, hanem úgy állították azokat vissza, hogy közben alkotói szabadságuk is érvényesülhetett. /Antal Ildikó: Visszakapta ékét a gimnázium kápolnája. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 20./

A Magyar Polgári Párt kolozsvári kampányestje keretében humorestnek és filmvetítésnek adott otthont a Heltai Alapítvány. A nagy népszerűségnek örvendő sorozatban Felméri Péter humorista lépett fel és Lakatos Róbert Ördögtérgye című kisfilmjét vetítették le. Az MPP kolozsvári szervezetének elnöke, Sándor Krisztina bevezető szavai után Gergely Balázs ismertette a kampánnyal kapcsolatos híreket. Felméri Péter, a humorfesztiválon berobbant helyi sztár előadásán jól szórakozott a közönség. A 35. magyar filmszemlén 2006-ban a legjobb kisfilm díját megszerzett Ördögtérgye című alkotás után Lakatos Róbert filmrendező válaszolt a kérdésekre. Elmondta, hogy a gyimesi hiedelemvilágra épülő alkotás nagyfilm változatát is tervezi. A jövő heti kampányzáró rendezvények közül a Vikidál- és Keresztes Ildikó koncert, valamint a bográcsgulyásparti emelkedik ki. /Humor és filmvetítés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

Megjelent az Erdélyi Múzeum legújabb (2007/3–4-es) száma, amelyben a Felvilágosodás, Erdély című konferencián elhangzott előadásokat közölték. A kötet szerkesztői három témakörben – Nyelv, olvasás, filozófia; Iskola, alkotásmódok, szövegtípus; Aranka György és köre – csoportosították a konferencia anyagát. Néhány cím a tartalomból: Berki Timea: A polihisztor viselkedéshagyomány erdélyi magyar tudósok körében; Pavercsik Ilona: Az erdélyi könyvkereskedelem magyarországi kapcsolatairól a felvilágosodás idején; Granasztói Olga: XVIII. századi főúri könyvkultúra maradványai egy elfeledett XXI. századi könyvtárban; Dukai Takács Judit-Hubert Ildikó: Tájélmény egyik deákosunknál. /Erdélyi Múzeum 2007/3-4. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Dancu Pál neve nem ismeretlen a szatmárnémetiek előtt. Gépészmérnöki végzettségű, az utóbbi években az Electrolux beruházási osztályán dolgozik. A levéltárakba jár, belemélyedt a történelmi, helyismereti feljegyzések tanulmányozásába. Szlovák, lengyel vonatkozású, zsidósággal kapcsolatos kérdésekkel, származáskutatással, levelezéssel foglalkozott. Érdekelte a származása, elkészítette a családfáját, visszament vele 1720–ig. Felkérték, írja meg a szatmári és a máramarosi szlovák betelepítések történetét. Ez volt az első, önálló kötete, a nagylaki könyvkiadó adta ki. Családja egy része szlovák származású, ő maga magyar nemzetiségűnek vallja magát, de a származása szerint szlovák. Emiatt vállalta, hogy induljon a Romániai Szlovákok és Csehek Szövetsége tanácsosjelöltjeként az idei helyhatósági választáson. Dancu Pál lengyelül megtanult, amikor a szabadságharccal kapcsolatos lengyel dokumentumokat kereste. Az 1848-as szabadságharcról több dolgozatot is írt, foglalkozott a Rákóczi korabeli munkácsi görög katolikus püspökség levelezésével, továbbá a középkori egyházi és világi levelezésekkel. Most jelent meg Szatmár vize című kötete, ez az első műszaki jellegű könyve, egyben helytörténeti jellegű is. /Benedek Ildikó: Tudását, képességét kizárólag konstruktív módon, a közösség érdekében hasznosítja. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 28./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör május 27-én rendhagyó könyvbemutatót tartott. Serban Foarta és Eszteró István temesvári költők Concertino /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című kétnyelvű verseskötetét Regéczy Szabina Perle műfordító, az irodalmi kör elnöke méltatta. Serban Foarta Mic concert la patru maini (Négykezes kiskoncert) című ciklusát Eszteró István fordította magyarra, míg Eszteró István Hatkezes kiskoncert (Mic concert la Sase maini) című sorozatát Serban Foarta és felesége, Gábos Ildikó ültette át román nyelvre. Csak hárman (!) voltak kíváncsiak az eseményre, pedig a Nyugati Jelenen kívül két aradi román nyelvű napilapban is hírt adtak róla. / Kiss Károly: Tóth Árpád Irodalmi Kör. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./

Korszerű idősek otthonát adtak át nemrég Farnason. Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a régi és a nemrég felépült épületet használhatóvá tegyék. – Az öregotthont már 1998-ban elkezdték tervezni – emlékeztetett Modi Attila helyi református lelkész. /Dézsi Ildikó: Farnas – Korszerű öregotthont avattak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Miután megjelentek Reményik Sándor hátrahagyott versei s utána egy többé-kevésbé teljesnek mondható gyűjtemény (,,összes versei”), cikkei, jegyzetei esszéi, tanulmányai, levelezése Olosz Lajossal, más levelei még régebben a Marosi Ildikó szerkesztette Erdélyi Szépmíves Céh Levelesládája (1924 – 1944) című gyűjteményben, majd a Molter-leveleskönyvekben és egy évtizede a Kisgyörgy Réka szerkesztette Emlékkönyv, végül Lehet, mert kell. Reményik Sándor emlékezete. Válogatta, szerkesztette és összeállította Dávid Gyula. Nap Kiadó, 2007 című antológia betetőzte az emlékezést. Hozzáférhetővé tett számos dokumentumot, levelet, vallomást, a korabeli folyóiratok és napilapok évfolyamaiból előbányászta a szinte hozzáférhetetlen, Reményikről szóló kritikákat, tanulmányokat, cikkeket, esszéket. Ezután egy monográfiának kellene következnie. Reményik Sándor halála után évtizedekre eltűnt. Ez köszönhető többek között Nagy István harcos és ostoba pamfletjének /Reményik Sándor a magyar polgárság nacionalista költője/, ahol csak úgy záporoztak az elfogult, indokolatlan vádak. Csak 1983-ban jelent meg egy válogatás Reményik verseiből a Kriterion Romániai Írók sorozatában, Kántor Lajos előszavával. /Bogdán László: Reményik Sándor emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./

A választójoggal rendelkezők fele sem ment el szavazni Háromszéken, 48,57 százalékos részvétellel még az országos átlagot is csak megközelítették. Falun volt nagyobb a választási kedv, ahol a lakosság 60,05 százaléka voksolt, míg a városi polgároknak átlag 38,34 százaléka. Baka Mátyás felső-háromszéki RMDSZ-elnök kifogást emelt a Sepsireform Egyesület megfigyelői ellen. /Demeter J. Ildikó: Háromszék kiábrándult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

„Nem annyira az ünnepségen van a lényeg, hanem nyílt napokon szülők, tanárok, érdeklődők részt vehettek a délelőtti oktatáson, délutánonként pedig közös tevékenységeket szerveztünk” – fogalmazott Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója a múlt heti ünnepség alkalmából. A Bethlen-napok keretében Fehér megye összes nyolcadik osztályos gyerekét pedagógusaival együtt vendégül látták, hogy bemutassák nekik a tantermeket, laboratóriumokat, bentlakásokat, étkezdét, azzal a nem rejtett szándékkal, hogy a következő tanévtől a Bethlen Gábor Kollégiumot válasszák. A kollégium hatodikos tanulói az Itt járt Mátyás király című színdarabot mutatták be, a Collegium Gabrielense régizene-együttes pedig reneszánsz táncokat lejtett a várban. /Tamás András: Tornabemutató és reneszánsz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Magasabb a Háromszéken leadott érvénytelen szavazatok száma az országos átlagnál. A megyei tanács-lista esetében a 88 653 voksból 11 552 érvénytelen, azaz 13,03 százalék, miközben az országos átlag 7,91 százalék. A végleges eredmények szerint a harminctagú megyei tanácsban tizenöt mandátumot kap az RMDSZ (az eddigi huszonöt helyett), s ráadásul övé az elnöki tisztség. Szavazatokban ez 36 061-et (46,77 százalék) jelent az RMDSZ-nek, és 37 648-at (46,18 százalék) Tamás Sándornak. Az MPP megyei tanács-listája 20 958 szavazatot kapott (27,18 százalék, ez kilenc mandátumot jelent), Kovács István 22 648-at (27,7 százalék). /Demeter J. Ildikó: Sok az érvénytelen szavazat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

Elkezdődött az óvodába való beiratkozás, azonban nincs elegendő hely a gyermekek fogadására, nagyobb városokban a helyek már az első órában megteltek. Megoldást a magánóvodák jelenthetnek, amelyek száma az elmúlt években megduplázódott, de így sem fedezik a szükségleteket. A minisztérium a helyhiányt úgy oldja meg, hogy iskolákban nem használt termeket, illetve olyan helyiségeket, amelyeket most bútorraktáraknak használnak, átalakítanak óvodákká. A magánóvoda drága: az egy gyerekre eső havi díj akár 600 lej is lehet. Románia az egyetlen olyan ország, amely semmilyen támogatást nem ad a magán oktatási intézményeknek. Kovászna megyében 168 állami óvoda működik, támogatásukban a helyi tanácsok vállalnak szerepet, jelezte Keresztes Ildikó, a megyei tanfelügyelőség referense szerint a megyében egyetlen magánóvoda sem működik. Hargita megyében 13 300 helyet biztosítanak az állami óvodák, idén 17 ezer gyermek óvodaköteles a megyében. /Fleischer Hilda: Kaszálnak a magánóvodák. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Marosszentgyörgyön a plébánia épületében találkoztak a helyi kiadványok szerkesztői. „Lapos találkozó” – hirdette a krétaporos felirat. A kiadványok nevei: Mária és Márta, Küldetésben, Szászrégen és Vidéke, Tűzhely, Harangszó, Anonymus, Új Kezdet. Mindegyik, havonta vagy negyedévente nyomdafestéket látó kislap egyedi a maga nemében. A kommunista rendszerben egyetlen újságcikk sem jelenhetett meg büntetlenül a „bun de tipar,” azaz „nyomtatható” megjegyzés nélkül, idézte fel múltat Nagy Pál író, a romániai magyar újságírás doyenje. Koppándi Sándor cenzor éber volt. Bámulatra méltó, hogy az anyagi gondok ellenére micsoda művészi színvonalú kiadványok születnek nap mint nap. Minden betű, nyomtatott szöveg, amely anyanyelvünkön jelenik meg, a megmaradásunkat szolgálja. Az írott sajtó jövője nagymértékben a vidéki lapokon múlik- ezzel a következtetéssel zárult a találkozón részt vevő kislapok munkatársainak eszmecseréje. Borsos Melinda, a Mária és Márta Magazin főszerkesztője elmondta, egyházi lapról van szó. Fábián András, a Szászrégen és Vidéke főszerkesztője hiánypótlónak nevezte a kiadványt. Lehetőséget adnak a fiataloknak arra, hogy írjanak magukról, gondjaikról. Székely Szilárd, az Anonymus iskolai lap szerkesztőségi koordinátora közölte, a lap összefogja azt a négy osztályt, amelyekről írnak benne, hírt ad arról, hogy mit is jelent a katolikus osztály a Bolyai Farkas Líceumban. /Nagy Székely Ildikó: Kislapok „légyottja”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./ A Súrlott Grádics irodalmi kör és a marosszentgyörgyi Harangszó című lap első alkalommal szervezte meg a kis lapok találkozóját. A beszélgetésen kiderült, a regionális és időszakos kiadványok nagy többsége anyagi gondokkal küszködik. A találkozóra eljött a Szászrégen és Vidéke, a Bolyai Farkas Líceum katolikus osztálya által nemrég indított Anonymus, a Vártemplom által kiadott Új Kezdet, a Marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Belvárosi Plébánia Küldetésben című lapja, valamint a Marosi Református Nőszövetség, majd a Pro Missio Alapítvány által kiadott Mária és Márta nőszövetségi magazin. A jelenlevőket Bölöni Domokos és Nagy Miklós Kund, a Népújság munkatársai, a rendezvény szervezői köszöntötték, majd Nagy Pál szerkesztő beszélt a cenzúráról, a kommunizmus idején tapasztalt nehézségekről. A Mária és Márta főszerkesztője, Borsos Melinda elmondta, hogy a nőszövetségi magazin ezer példányban jelenik meg, s folyamatosan fejlődik. A megjelentetési gondok kiküszöbölése érdekében szerkesztői létrehozták a Pro Missio Egyesületet, így pályázni is tudnak a megjelentetési kiadásokra. A találkozóról sajnálatos módon lemaradtak a Dicsőszentmárton és környéke és a Kis-Küküllő menti kiadványok. /Simon Virág: Ki tartozik a kis lapok nagy családjába? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 6./

Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

Temesváron bemutatták dr. Bárányi Ferenc Boldogság délibábja /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című önéletrajzi regényét. A szerző önéletrajzi trilógiájának második kötetét dr. Sándor István kritikus mutatta be. Az 1950-es években Marosvásárhelyen – magyarul – orvosi egyetemet végzett, majd a világ végére, Moldva északi részébe és a Duna mellé, a szerb határra kihelyezett fiatal orvosok sorsát bemutató korrajz a Boldogság délibábja. A könyvbemutatóról nem hiányozhatott a 99 éves írótárs, Anavi Ádám, aki a bánsági magyar szerzők tollából az utóbbi időben megjelent három legsikerültebb, maradandó epikus mű közé emelte Bárányi Ferenc regényét. Mindhárom könyvet orvos írta: dr. Bárányi Ildikó: Búcsú az összkomforttól, dr. Bárányi Ferenc: Boldogság délibábja és Gyalai Korpos István: Kék lábnyomok fehér hóban című kötetei. A szerző elmondta: a marosvásárhelyi orvosi egyetemi éveket bemutató Égbenyúló kockakövek és mostani kötet után készül az önéletrajzi trilógia harmadik kötete is, a nagyvárosi kórházban szerzett élményekről, a döntéshozó pozícióba kerülésért vívott harcról. /Pataki Zoltán: Könyvbemutató Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

Két éve indították újra Gyergyószentmiklóson a római katolikus teológiai oktatást, a II. Teológiai Napokon, május 29-30-án neves kutatók tartottak előadást, az iskola diákjai alaposan felkészültek ószövetségi dolgozataikkal. A rendezvényt dr. Nóda Mózes, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja nyitotta meg a kar bemutatásával. Részeg Ildikó igazgató a Szentírás pedagógiája alapján beszélt azokról az értékekről, amelyeknek helye kell legyen az oktatásban. Dr. Dombay István docens (BBTE Földrajzi Kar) a vallásos jellegű erdélyi turizmus példáit ismertette a népes közönségnek, külön kitérve a Gyergyó-vidéki egyházi emlékművekre. Dr. Nóda Mózes dékán előadása a zsidó liturgiát mutatta be. A moldvai Diószénből származó Fazakas Gizella csángó egyházi népénekekkel lépett fel, majd a teológia osztályok kórusa énekelt. A második napon ószövetségi diákkonferenciára került sor. Kercsó Katalin dolgozatában a teológia és az evolúciós elmélet viszonyát elemezte, kitérve Pierre Th. de Chardin teológusra, aki szerint az állandóan fejlődő teremtett világ Krisztus felé tart, és ezért a dolgozatáért megkapta az Év Ifjú Teológusa címet. /(GIK): Teológiai napok Gyergyószentmiklóson. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 15./

Június 14-én volt az évzárója a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola végzős diákjainak. Barabás László igazgatója négy évfolyam 110 ballagóját – az itteni legnagyobb végzős diáksereget – köszöntötte, a hároméves kántortanító-képzésben részt vevő nappali, a negyedéves, tanítói oklevelet szerző, levelező tagozatos, illetve a tanítói diplomával már rendelkező, négy és hat féléves képzésben részt vevő diákokat. A katolikus és unitárius fiatalokat is befogadó iskola 18 éve működik. Az új tanévben nappali tagozaton, kántortanítói tandíjmentes szakon 20 diák kezdheti el tanulmányait. A levelező tagozat tanítói szakára 20, a kántori szakra 10 tandíjas helyet hirdettek meg. /Nagy Székely Ildikó: Jövendő kántorok, tanítók kicsengetése. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

Marosvásárhelyen, a Teleki Téka reneszánsz kiállításának megnyitóján Kovács Bányai Réka könyvtáros elmondta, olyan emberek alkotásait tekintheti meg itt a látogató, akik együtt mulattak Mátyás királlyal, akik bírálták őt, illetve akiket üldözött, de akiknek műveit összegyűjtötte az igazságos uralkodó. Ilyen volt Janus Pannonius is, az ő költeményeit három évszázad múlva a könyvtáralapító Teleki Sámuel 30 éves munkával gyűjtötte kötetbe, és nyilvánosságra hozta. A reneszánsz könyvművészetből is ízelítőt nyújtó, magyar, olasz és litván könyvkötéseket bemutató tárlat egyik legértékesebb példánya az Egyesült Államokban őrzött egyetlen erdélyi korvina másolata. /Nagy Székely Ildikó: Déli fény a Telekiben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./