Erdélyi magyar könyvkiadók értékelték a tavalyi esztendőt, beszéltek a 2009-es tervekről. A kolozsvári Ábel Kiadót az 1990-es évek tankönyvkrízisének megoldására 2000-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapította. A kiadó egyetemi jegyzeteket is megjelentet, és irodalmi kiadványt is jegyez: tavaly adták ki Cseh Katalin A Virágárus Bácsi című verseskötetét, közölte Szikszai Attila, az Ábel Kiadó kereskedelmi igazgatója. A kiadó weboldaláról is megrendelhetők a kiadványaik. A kolozsvári Erdélyi Híradó Könyvkiadó a tehetségkutatásra és a fiatal szerzőkre koncentrál. Az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozatában már több mint ötven könyv jelent meg, itt debütált a fiatal erdélyi magyar írók jó része. „Nálunk teljes szólásszabadság van, és a nyomdafesték is bármit megtűr, ha úgy véljük, ez érdekelni fogja az olvasóközönségünk java részét kitevő diákságot” – mondta Orbán János Dénes, az Erdélyi Híradó Kiadó igazgatója. „Két átütő tehetségű debütánsunk volt, Jancsó Noémi és Varga Borbála. Piros autó lábnyomai a hóban címmel pompás gyerekkönyvet publikált Fekete Vince, Papp Attila Zsolt pedig második verseskönyvével, a Fogadó a senkiföldjénnel váltotta be a hozzá fűzött reményeket” – összegzett az igazgató. Az idei év egyik fontos irodalmi eseménye Nagy Kálmán A csodaszampó című könyvének megjelenése lesz. Ez a gyerekeknek szóló Kalevala-átdolgozás egykor ifj. Szervátiusz Tibor illusztrációival a Jóbarátban jelent meg sorozatban. Megjelenik László Noémi kézirata, Farkas Wellmann Endre válogatott és új versei, és Ármos Lóránd is beküldte második kötetét, a Helyőrség-sorozatban pedig Dobai Bálint, Pethő Lorand és Varga Melinda kötetei készülnek. „Egyedülálló talán az is, hogy több nyelven jelennek meg könyveink, mindeddig magyarul, románul, angolul, franciául, németül, szerbül, bolgárul, albánul” – tájékoztatott Visky András, a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója. Az igazgató jelentős megvalósításként könyvelte el a fiatal román drámaírók antológiáját, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel közösen jegyzett Kovács Ildikó-emlékkönyvet, Láng Zsolt provokatív Tója vagy tottja? című könyvét. Jelentősek a Koinónia gyermekkönyvei is: a Kincses Könyvek sorozatának újabb darabjában Marosvásárhely történetéről olvashatnak, és Zágoni Balázs Barni-mesék sorozatának második kötete is megjelent karácsonykor Barni Berlinben címmel. „2009-ben egy tehetséges induló prózaírót mutatunk be, Máté Angit, akinek a Mamó című kisregénye minden bizonnyal az év egyik irodalmi eseménye lesz. Jön Selyem Zsuzsa Erdei politika című könyve, de Vida Gábor mesekönyve is megjelenik Noé, az indián meg a dinók címmel. Megjelenik magyarul Mihail Sebastian Napló 1935–1944 című fantasztikus könyve Vallasek Júlia fordításában. A színházi művek között Upor László kitűnő Stoppard-monográfiája jelenik meg, valamint a francia Miriam Bloedé könyve Nagy József színházművészetéről. „A megjelentetett címek számát tekintve elmaradtunk a korábbi esztendőktől. Viszont az év végére sikerült néhány nagyon fontos könyvet kiadnunk. Gondolok itt Brandolini kétnyelvű Dialogusára, Murádin Jenő A megsebzett szobor című kötetére, a három versantológiára: 101 vers Európáról, 123 vers Nagyenyedről és 101 vers Brassóról, Biró József gyűjteményes kötetére, az Erdély beszélő köveire, vagy Balázs Sándor nagy ívű vállalkozásának első kötetére: Magyar képviselet a királyi Románia parlamentjében. Idén reményeink szerint tanulmánykötetet adunk ki Kelemen Lajos összegyűjtött írásaiból, Csetri Elektől, Balázs Sándortól. Két képzőművészeti tárgyú kötetet tervezünk két jeles kolozsvári festőművészről: csakhogy míg a Miklóssy Gábor munkássága viszonylag jól ismert, addig a Kolozsvárról indult Corini Margitról, csak a szűk szakma tud valamit. Készítjük John Paget Magyarországról és Erdélyről szóló nagy munkájának bővített újrakiadását és Szalárdi János krónikájának szemelvényes kiadását a Téka-sorozatban” – adott képet H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó 2008-ban 43 új kötet adott ki. „Nagyon sok közülük míves, igen sok munkát igénylő, úgynevezett nehéz könyv volt” – nyilatkozta Káli Király István, a marosvásárhelyi Mentor és Líra kiadók igazgatója. 2009-ben körülbelül 35 könyvet adnak ki. „Nagyon jó évet zártunk, 2008-ban 61 címet adtunk ki” – vont gyors mérleget Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója. A szépirodalom az elsődleges, de nagy hangsúlyt helyeznek a képzőművészeti és turisztikai kiadványokra is. A Műterem-sorozat köteteiben az 50 évesnél idősebb művészek munkásságát mutatták be. Életjel címmel új sorozatot indítanak, amelyben a hetvenévesnél idősebb művészek életművét ismertetik. Az első kötet Gaál András festőművész munkásságáról szól, majd Kákonyi Csilla és Márton Árpád következik. Január 6-án különleges eseménnyel ünnepelt a kiadó: egy tárlatnyitó keretében Tőzsér József a könyvműhely 500. kötetének első példányát bemutatta: Pomogáts Béla Magyar Irodalom Erdélyben című sorozatának az első két, összevont kötetét, amely az 1909–1944 közötti időszakot öleli fel. A sikerek mellett két kolléga távozása miatt veszteségeket is megért tavaly a kolozsvári Polis Kiadó – közölte Dávid Gyula, a Polis Kiadó igazgatója Újabb kötettel gyarapították a Balassi Kiadóval közösen útjára indított Bánffy Miklós-életműsorozatot: karácsonyra megjelent a harmadik, az író összes novelláit tartalmazó kötet, és előkészületben van a negyedik is: Bánffy Miklós drámái. Fontos kiadványukként említette Benkő Levente Az őszinteség két napja című dokumentumkötetét a romániai magyar írók 1956-os kiállásáról, valamint a Kriterion gyergyószárhegyi írótáborainak dokumentumait tartalmazó Szekértábor a Szármány-hegy alatt című könyvüket. „Sikerkönyvként” az igazgató Murádin Jenő a kolozsvári Mátyás-szoborról és alkotójáról, Fadrusz Jánosról írott, 2002-ben megjelent könyvét említette, amelyet az Unipan Helga könyvtervező által újragondolt kivitelben, a korábbinál sokkal gazdagabb képanyaggal tavaly újra kiadtak. A Polis hozza majd a minden eddiginél teljesebb Dsida-összest, amelyet Láng Gusztáv ajánlott fel a kiadónak. Ott van még a Molter-levelezés 1938–1944-es évek izgalmas írói leveleit tartalmazó negyedik kötete. Az 1992-ben alakult csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó elsődleges céljának a romániai magyar kisebbséggel kapcsolatos kiadványok megjelentetését tekinti. Magyarhermány kronológiája rekordidő alatt fogyott el, a Sztálin és a székelyek című könyvükből sem sok maradt. A marosvásárhelyi könyvvásár legszebb könyv- versenyében tavaly a Pro-Print kapta az első és a második díjat is a Székelyföldi vízkerekek, valamint a Szép és kies kertek című kiadványaiért, összegzett Burus Endre, a Pro-Print Könyvkiadó igazgatója, aki a már meglévő sorozatok, a Magyar kisebbség könyvtára, Források a romániai magyarság történetéhez, valamint az Ignácz Róza-életmű bővítését és több más kiadványt is tervez a 2009-es esztendőre. /Új könyvek 2009-ben. = Krónika (Kolozsvár), jan. 7./

Színházi tér főcímmel jelent meg a Korunk folyóirat idei első száma. Szerepel benne többek között Tompa Gábor rendező Visszapillantó tükör című írása, Ungvári Zrínyi Ildikó Tér-képe, Kántor Lajos Sétatere és Pomogáts Béla A zsarnokság terhe alatt című dolgozata. /Miről szól a Korunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Megjelent a kolozsvári Unitárius Kollégium 2007/2008-as évkönyve, felépítésében követi az előző évkönyvek hagyományát. A Felházi Ágnes képzőművész tervezte fedőlap és az első oldalon olvasható Ajánlás ünnepélyessé teszi ezt a kiadványt, ugyanis az iskola fennállásának 450. évfordulójára készült. A kollégium munkaközössége elismerése jeléül dr. Szabó Árpád püspöknek ajánlotta a kötetet, nyugdíjba vonulása alkalmából. Az évkönyvben megtalálhatók az osztálynevelői, tanítói, tanári beszámolók, valamint a Balázs Ferenc Oktatási Tanácsadó Központ munkatársainak beszámolója is. Az évkönyv utolsó fejezete a tanárok és a diákok írásaiból közöl válogatást, amelyek már megjelentek az iskola diáklapjában, a Cipóban, a Szabadság mellékletében, a Bonifáczban vagy a szülők hírlapjában, a Kenyérben. /Máthé Ildikó, magyartanár: Megjelent a János Zsigmond Unitárius Kollégium Évkönyve. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Németh Júlia műkritikus több évtizede figyelemmel kíséri a Kolozs megyei tárlatokat. Az éves termést bemutató mostani minden eddigit felülmúl, bizonyítva: Kolozsvár megtartotta nagy mestereinek köszönhető hírnevét, művészeti központ jellegét. A Szentegyház utcai galéria elvesztésével néhány művész, többek között Feszt László munkái idén hiányoznak. A tárlaton látható többek között Gally Katalinnak a kultikus népi faragóművészetből ihletődött munkája, Tosa Szilágyi Katalin látványos kompozíciója, Kováts Ildikó angyala, Kocsis Edit és Lini Enikő festménye, ifj. Starmüller Géza modern Piramisa. Felházi Ágnes Szubjektív táj című festménye egyfajta vallomás is. Sipos László kakasa különleges alkotás, a művész számtalan variációban megfestett szárnyasáról van szó. Szarkasztikusabb hangvétel jellemzi Kőmíves Andor alkotását, Gedeon Zoltán hangulatainak világával lep meg, Nagy Endre míves színvilágával. Ugyanígy színgazdag Dobribán Emil, Tompos Opra Ágota és Lukács Éva. A szobrász Kolozsi Tibor minden évre tartogat egy-egy meglepetést, Visszhang című bronzszobra ezt igazolja. Lőrincz Lehel szintén bronzba fogalmazza művészi elképzeléseit. Különleges hangvételű munka Gergely Zoltán Királyfeje. A grafika, kerámia és textil részleg hasonlóképpen gazdag, így Soó Zöld Margit munkája, Horváth Gyöngyvér a kollográfia műfajában csillogtatta meg tehetségét, míg Székely Géza rézkarcban jeleskedett. Táj a tájban megoldással készült Bordy Margit újszerű táj-képe, a szokásosan biztos teljesítményt nyújtotta Valovits László. Száz művész száznyolcvan alkotása tekinthető meg a hagyományos seregszemlén. /Németh Júlia: Képzőművészeti szalon a minőség jegyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

1993-ban hozták létre Szamosújváron a Téka Művelődési Alapítványt, hogy korszerű értékközvetítést szervezzenek a város magyarsága számára. Az eltelt tizenöt év alatt az alapítvány megőrizte a kezdeti célkitűzéseket. Január 10-én a központ konferenciatermében ünnepi megemlékezést tartottak. Balázs-Bécsi Attila alapítványi elnök visszatekintett, sok munka volt az első táncház megszervezésétől 2008-ig, amikor munkájukat Kötő József, az EMKE tiszteletbeli elnöke úgy jellemezte, hogy tevékenységük megkerülhetetlen fejezete lesz az erdélyi magyar közösség 1989 utáni intézménytörténetének, a magyar élet végvárait építették fel. 1992-ben megalapították a Kaláka néptánc-együttest, 1995-ben már beköltözhettek a Téka Művelődési Központba, amelyet 1997-ben hivatalosan is felavattak; 2000-ben csatlakoztak a Mezőségi Szórványprogramhoz; 2002-ben létrejött a Téka Szórványkollégium; 2004 és 2006 között megépült az új kollégium; 2006-ban és 2008-ban Feketelakon házakat vásároltak tájház berendezése céljából. 2006–2008-ban beindult a Magyariskola Projekt. A Téka-alapítvány képviselettel rendelkezik a Kárpát-medencei Szórvány Tanácsban. Tavaly az alapítvány az anyaországban megkapta a nemzeti jelentőségű intézményi státust. Az ünnepi közgyűlésen tisztújítást is tartottak, Balázs-Bécsi Attila maradt az elnöki funkcióban, az elnökségi tagok pedig a következők: Póka Enikő, Kulcsár Ildikó, Fodor Zoltán és Marha Tibor. Külön szakosztályt alapítottak középiskolás diákok számára. /Tizenöt éves a Téka Művelődési és Oktatási Központ. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Az Erdélyi-Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókszervezetének elnöke, Pál-Antal Sándor elmondta, az EME hét, szakosztályoknak nevezett tudományos műhelyt foglal magába, melyek közül a legnagyobb létszámú orvosi és gyógyszerészettudományi, illetve az új, agrártudományi szakterület Marosvásárhelyen működik, a többi Kolozsváron. Az EMÉ-nek országszerte több fiókegyesülete létezik – többek között Nagyváradon, Szilágysomlyón, Szatmárnémetiben, Zilahon és Gyergyószentmiklóson. A marosvásárhelyi EME legnagyobb problémája: nem tudják, hogy hányan vannak. 1997-ben, az induláskor 193 tag volt, nagyrészt egyetemisták, akiknek tudományos munkájához a könyvtár nyújtott segítséget. Ezek a fiatalok tanulmányaik elvégzése után megszakították a kapcsolatot az egyesülettel. Aktívan körülbelül 30-an vesznek részt az egyesület életében – többek között történészek, irodalomtörténészek, szociológusok, néprajzosok, természettudománnyal foglalkozók és matematikusok. A marosvásárhelyi fiókegyesületnek nincs saját székháza, a tudományos tevékenységet a tagok otthon művelik. A helyi EME- tagok évente háromszor, négyszer találkoznak, ilyenkor beszámolnak munkájukról, illetve megvitatják a tudományos élet újdonságait. Eddig évente kétszer tartottak tudományos ülésszakot, szeretnék, ha a jövőben ez gyakoribbá válna. Az EME a Communitastól kér anyagi támogatást, amennyiben ez nem sikerül, saját zsebből fizetik a kiadásokat. /Nagy Székely Ildikó: Megfogyatkozva is életerős a marosvásárhelyi EME. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Decemberben ünnepelte a régió egyik legtevékenyebb magyar civil szervezete, a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány tizenötödik születésnapját, melynek Bodó Barna a vezetője. Az alapítvány létrehozatalánál egy szűkebb csoport bábáskodott, Bakk Miklós politológus, Albert Ferenc szociológiaprofesszor, Bodó Barna politológus, Bálintfi Ottó filozófus és Salló Ervin professzor. Akkor csak egyesületet lehetett létrehozni, nem alapítványt, 2001-ben állították vissza az alapítványi formát, a kezdeti elképzelésnek megfelelően. Szükség volt egy olyan intézményre, amelyik egyrészt felvállalja az etnikumok közötti kapcsolatok kutatását, másrészt pedig az erre vonatkozó projekteket kidolgozza és lebonyolítja. A szórványoktatással kapcsolatosan kutatásra Magyarországtól kaptak pénzt. 1996-tól minden évben tartottak legalább egy konferenciát, hol egyedül szerveztek, hol társszervezőként. A szimpóziumok anyagát hét Szórvány Füzetben jelentették meg. Emellett folyamatos volt kutatómunkájuk. A Diaszpóra könyveket 2002-től indították el, három tanulmánygyűjtemény jelent meg, ezek általában a szórványkérdéssel, illetve a regionalizmussal kapcsolatosak. 2000-ben indították el a Romániai Magyar Évkönyvek sorozatát, ez az egyedüli olyan tudományos kiadvány Erdélyben, amely a romániai magyarság általános helyzetét tárgyalja. 2002-től látnak napvilágot a Helyzet-Kép könyvek, az önismeret, a helytörténet témakörében. A sorozat keretében eddig hat könyvet adtak ki. Az utolsó kötet 2008 decemberében jelent meg, Vicze Károly munkája, a Temesi emlékhelyek, mely egy korábbi kötet párja. Delesaga Gyula professzor írta meg a Temesvári kalauzt, amely az első magyar nyelvű útleírás Temesvárról 1910 óta. Viczének még két kötetét hozták, az egyik Az vég Temesváron…, a másik a Temesközi történelem, és megjelentették Jancsó Árpád könyvét a B-csatorna történetéről, A Béga – a Bánság elkényeztetett folyója címmel. Következő sorozatuk, az Interferentiae Banaticae az etnikumközi kapcsolatok jegyében született meg. Eddig három kötet látott napvilágot, az első Hagyomány és interkulturalitás címmel, a második Kisebbségi lét és kommunikáció, a legutóbbi pedig a nyelvi jogokkal kapcsolatos kötet, a Nyelvi jogok, nyelvpolitika. A FESS-füzetek újabb sorozatuk. Ez egy betűszó, a Feleljünk együtt saját sorsunkért rövidítése, 2004-ben indult. Ezek kézikönyvek, Erdei Ildikó a közösségfejlesztésről állított össze egy kiadványt, majd a pályázatírásról jelentettek meg egy füzetet, legutóbb pedig azt a helytörténeti stratégiát foglalták kötetbe, amely egyedülálló a térségben. Létezik egy újabb kiadványcsoport, ezek más intézményekkel közös kiadványok. 2000-ben indult meg Székely László, Temesvár első főépítésze életművének és munkásságának a feltárása. Legutolsó közös kiadványuk Temesvár első egyetemének a négynyelvű – román, magyar, német, szerb – monográfiája. Ezt Stevan Bugarski írta meg, a hatszáz oldalas monumentális munkát a Szórvány Alapítvány adta ki. 2003-ban elindították a képzési programot. 2006-tól honismereti műhelytábort is szerveztek. /Szilágyi Aladár: Bodó Barna politológus, egyetemi tanár: A szórvány a nemzet határa. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 15./

A Regionális Operatív Programnál pályáznak a Bethlen Gábor Kollégium felújítására, amely siker esetén 6,4 millió eurót jelentene, a fennmaradó 2 százalékos önrészt pedig a nagyenyedi önkormányzat. A patinás tanintézmény egyre inkább szórványközpont szerepet tölt be, mert a környékbeli magyar osztályok felszámolása miatt a diáklétszám egyre növekszik. Szőcs Ildikó igazgató elmondta, szükséges r a felújítás, hiszen csaknem életveszélyes állapotok uralkodnak a kollégiumban. A fűtésrendszert is ki kell cserélni és a teljes villanyhálózatot. 700 diák tanul az épületben, ebből 120 bentlakó. / N. -H. D., S. B. Á. : Idén elkezdődhet a nagyenyedi kollégium javítása. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

Január 16-án felháborodott tanárok és szülők jelezték a Népújság szerkesztőségének, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség honlapján megjelent beiskolázási tervből kivették a magyar tannyelvű középiskolai, szakközépiskolai osztályok egy részét. A tervezet hozzávetőlegesen több mint 400 nyolcadik osztályt végzett diákot fosztana meg attól a jogától, hogy anyanyelvén folytathassa tanulmányait. Tusnea Ion főtanfelügyelő, aki részt vett a tervezet kidolgozásában, csodálkozásának adott hangot. A magyar oktatásért felelős helyettesének véleményét meg sem kérdezték, sőt, tudta nélkül készítették el a dokumentumot. A 2009-10-es tanévre szóló tervezetben eltűntek a magyar tannyelvű középiskolai osztályok a Sincai Iskolacsoportból, sőt annak a humán osztálynak is nyoma veszett, amelyet a múlt évben az Unirea Főgimnáziumból helyhiányra hivatkozva „ebrudaltak ki” és tettek át a Sincai szakközépiskolába. Az Elektromaros Iskolacsoport kínálatából eltűnt az elektronika- automatizálás szakos magyar osztály, az Aurel Dandea Vegyipari Iskolacsoportban pedig felszámolnák a magyar tagozatot. Az egyetlen kivétel az Traina Vuia Iskolacsoport, ahol miután az elmúlt években megszüntették a magyar tannyelvű fodrászosztályt, most autóvillamosság-szerelői szakkal bővülne a kínálat. Csökkentették a magyar osztályok számát Szászrégenben és a Segesváron is, és meg akarják szüntetni az alig induló mezőgépészeti szakot a sáromberki szakiskolában. Összességében a VIII. osztályt végző közel 2. 000, magyar tagozaton tanuló diák számára 1400 helyet biztosítanának, míg a román tagozat 3. 700 körüli végzőse 4. 200 körüli helyben válogathatna. A főtanfelügyelő leszögezte, hogy nem végleges dokumentumról, csak egy tervezetről van szó, ami végleges formáját a beérkező javaslatok alapján nyeri el. A választ furcsa, mert az iskoláktól még novemberben bekérték a beiskolázási terveket, és nehéz elhinni, hogy a javaslatok alapján az interneten látható helyzetkép alakult volna ki. A főtanfelügyelő nem adott választ arra, hogy miért csökkentették ilyen drasztikusan a magyar osztályok számát. Illés Ildikó, a magyar oktatásért felelős főtanfelügyelő-helyettes megerősítette: nem tudott a tervezetről. Ígéretet kapott a főtanfelügyelőtől, hogy újratárgyalják a dokumentumot, és a gyerekek számának megfelelően tüntetik fel az osztályok számát. /(bodolai): Csak egy rossz tréfa? Botrányos beiskolázási tervezet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Nagyenyeden a Szabadság szerkesztői találkoztak az olvasókkal január 16-án a Bethlen Gábor Kollégiumban. Velünk tartottak a Kolozsvári Magyar Opera művészei is, akik hangulatos műsorukkal még több rajongót szereztek maguknak. Köllő Katalin, a Szabadság kulturális rovatvezetője, a kollégium véndiákja bemutatta a szerkesztőség jelenlévő tagjait, majd Újvári Ildikó főszerkesztő a Szabadságról beszélt. A Szabadság tulajdonosa az a Minerva Művelődési Egyesület, amelynek tagjai a szerkesztőség alkalmazottai. Az 1989 után kialakult struktúra a lap függetlenségének megőrzését hivatott szolgálni. Kiss Olivér, a Szabadság honlapjának szerkesztője emlékeztetett arra, hogy a Szabadság a magyar nyelvű lapok közül világviszonylatban elsőként került fel az internetre 1995-ben. Népszerűnek bizonyulnak a néhány hete beindult, szintén kommentálható blogok. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság főpublicistája a nemrég elhunyt Izsák Sámuel, az orvostudományok doktora, az orvos-és gyógyszerészettörténet jeles személyisége hagyatékából származó dokumentumokat adott át az iskola könyvtára részére. Csávossy György, a bor hazai lovagja emlékeztetett: Nagyenyed mindig Kolozsvár vonzáskörében létezett, a kapocs akkor gyengült meg, amikor a Ceausescu-korszakban megszületett a rendelet, miszerint nem szabad más megyében megjelenő lapra előfizetni. A találkozón jelen voltak a Szabadságban rendszeresen közlő helyi tudósítók is: Bakó Botond, Józsa Miklós, Dvorácsek Ágoston. A kollégium hatvanezer kötetes dokumentációs könyvtárában a gyűjtemény őrea, Győrfi Dénes kalauzolt el a vendégeket. A ritka kincseket őrző nagyenyedi könyvtárat sok megpróbáltatás érte, többször felgyújtották, állományát szétszórták, elhurcolták, így találtak rá például egy 1474-es ősnyomtatványra egy román parasztasszony „fejőszékeként”. /Kerekes Edit: Csávossy György: a Szabadság a nagyenyediek lapja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

A magyar kultúra napján Tájegységek kézfogása címmel szerveztek irodalmi, történelmi és néprajzi jellegű eseményt a temesvári 1-es Számú Általános iskolában. A Molnos Ildikó magyar irodalom és néprajz szakos tanárnő által felkészített diákcsoportok kilenc magyar tájegység (Csángóvidék, Kalotaszeg, Mezőség, Szék, stb.) nyelvjárását, népművészetét mutatták be, képekkel illusztrálva az egész magyar tagozatnak. Az iskola reneszánsz együttese Péter Csilla vezetésével reneszánsz dallamokat és táncot adott elő, nagy sikerrel. /Pataki Zoltán: Tájegységek kézfogása. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

A magyar kultúra napján tartotta meg az aradi Kölcsey Egyesület beszámoló és tisztújító ülését. Újraalakulása, 1990 óta ilyenkor is megemlékezik az egyesület tagsága névadójáról. Idén nem nézhetett túl optimista várakozással a Kölcsey Egyesület csökkenő számú tagsága a közgyűlés elé: Pávai Gyula elnök Marosvásárhelyre költözött, nem vállalhatja tovább az egyesület vezetését. Szokás szerint ezúttal is átadták Az aradi magyar kultúráért elnevezésű Kölcsey-oklevelet és mellé egy (Dinyés László budapesti művész készítette) Kölcsey-plakettet. Idén a megtiszteltetés Kövér Gábort és Ódry Máriát érte. Előbbiről Pávai laudációjában azt mondta: az Egyesület legrégibb tagja a legidősebb (98 éves) aktív magyar ember Aradon, kincsesbányája az emlékeknek, ápolója a hagyományoknak. Az Ódry Mária képzőművész sokoldalú munkásságát méltató laudációt (a szerző Berecz Gábor, az Egyesület titkára távollétében) Ruja Ildikó olvasta fel. Az elnöki beszámolóban Pávai Gyula megemlítette az elmúlt évi rendezvényeket – kulturális műsort, könyvbemutatót, megemlékezést az elhunyt Szűcs Sándorról. A színjátszók vezetését Faragó Zénó (jelenleg temesvári) színművész vette át. Pávai említette az egyesület lapját, a Havi Szemlét. A Kölcsey Egyesület nem kapott támogatást, az RMDSZ mellőzte őket a Fábián-szobor felavatása kapcsán, kifelejtették az egyesületet a tavalyi aradi magyar napokról. Kemény bírálat hangzott el az Egyesület tisztségviselőiről, Lehoczky Attila alelnökről és Berecz Gábor titkárról különböző ügyek kapcsán. Lehoczky Attila visszautasította a vádakat, a későbbiekben (bár javasolták) nem volt hajlandó tisztséget vállalni. Király András, a megyei RMDSZ és a Szabadság Szobor-Egyesület üdvözletét tolmácsolva együttműködésre szólított fel, azt javasolva az újonnan megválasztandó Kölcsey-vezetőségnek és a többi aradi magyar kulturális szervezetnek, hogy üljenek össze, és beszéljék meg a teendőket. Az ezután következő tisztújítás majdnem teljes kudarccal végződött. Elnök és alelnök nem került, s Cziszter Kálmán áthidaló javaslatára úgy döntöttek, hogy az új tisztségviselők megválasztásáig a jelenlegi testület maradjon a vezető. /Jámbor Gyula: Kövér Gábor és Ódry Mária a Kölcsey-díjas. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

A módosított Maros megyei beiskolázási terv is negatívan különbözteti meg a nyolcadik osztályt végző magyar anyanyelvű tanulókat az Országos Diszkriminációellenes Tanács döntése szerint, de még várják a tanfelügyelőségi egyeztetés eredményét az ügyben. „A nyolcadik osztályt végző tanulók 34 százaléka magyar anyanyelvű, de a módosított terv is csupán 30 százaléknak biztosítja az anyanyelven való tanulást. Ezzel szemben a 64 százalékot kitevő román diákoknak a helyek 84 százaléka jut” – magyarázta Haller István, a diszkriminációellenes tanács tagja. Az első változat ötven osztályt biztosított volna a továbbtanuláshoz több mint kétezer magyar diák számára, most hatvanra emelték ezt a számot. Ioan Tusnea főtanfelügyelőnek január 27-én kellett volna magyarázatot adnia a diszkriminációellenes tanácsnak arra, miért nem terveztek be megfelelő számú magyar tannyelvű osztályt a 2009–2010-es tanévre, ő azonban nem jelent meg. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes elmondta, a 60 magyar osztályért is meg kellett küzdeni, ezért nem bízik abban, hogy sikerül ennél több magyar tannyelvű osztályt indítani jövőtől. /Antal Erika: Haller István: a módosított terv is diszkriminatív. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

Rendhagyó módon a nagyenyedi Bethlen Kollégium mutatkozott be az Áprily-estek legutóbbi rendezvényén, amelyet a magyar kultúra napján, január 22-én tartottak a Dr. Szász Pál Közösségi Házban. A 387 éves iskola a tartós felemelkedések és mély alázuhanások között élte meg az erdélyi magyar történelem csaknem négy évszázadát. Szinte csoda, hogy ma is él. Megtartó örökség, hogy a régen kisebbségbe szorult enyedi és környéki magyar közösség ma is körülöleli az iskolát. Józsa Miklós nyugalmazott kollégiumi tanár, az egyre sokasodó Áprily-estek szervezője üdvözölte a megjelenteket. Dr. Demény Piroska aligazgató a magyar kultúra napja alkalmából szervezett egyhetes rendezvénysorozatról számolt be. Szép volt a helyesírási vetélkedő, az V–VIII. osztályok anyanyelvi csapatversenye, a gimnáziumi tanulók tudományos diákköri dolgozatainak bemutatása. Szőcs Ildikó igazgató a kollégium jogi helyzetéről, jelenéről és jövőbeli terveiről beszélt. A 90-es évek kb. 1200-as összlétszáma jelentősen visszaesett, és ma 713 tanulóból áll (ebből 91 óvodás, elemi 103, V–VIII. 149, középiskola 330, posztlíceális képzés 24, tanítóképző főiskola 16). Az igazgató felsorolta az iskola mai erősségeit: az órán kívüli gazdag közösségi tevékenységet, a Fenichel Sámuel önképzőkört, az ösztöndíjrendszert (évi két és félmillió lejt osztanak szét a diákok között), a sikeres pályázatokat és a honlapot. Dvorácsek Ágoston fizikatanár felvetette, hogy csak a magyar iskolát nem újították fel Nagyenyeden. /Bakó Botond: Kultúra napján az enyedi kollégiumról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Esélyegyenlőséget, az alkotmányos jogok tiszteletben tartását követeli a Magyar Polgári Párt Maros megyei szervezete. Az MPP képviselői – Tőkés András országos alelnök, Kiss István, a marosvásárhelyi szervezet elnöke és Berekméri Sándor ideiglenes megyei elnök – január 28-án bejelentették a magyar diákok továbbtanulásának korlátozása miatt megfogalmazott követeléseiket, ezek alátámasztására február 10-én „magyar tankönyves nagygyűlést” tartanak, amely nem etnikai jellegű, hanem jogkövetelő. Az MPP szerint ha a román VIII. osztályos diákok számára a tanfelügyelőség több mint 100 százalékos „lefedettséget” biztosít a továbbtanulásukhoz, ugyanez a jog megilleti a magyar diákokat is. Kiss István szerint 1990 után több középiskolában megszüntették a magyar osztályokat (Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Gheorghe Marinescu) és számos szakon nem biztosított a magyar nyelven való továbbtanulás lehetősége, mint például a közigazgatás, turizmus, mezőgazdasági turizmus, divattervező, kataszteri, üveg és kerámiagyártás, állategészségügy, környezetvédelem. Hozzátette: az I–VIII. osztályos magyar tannyelvű osztályokban tanító pedagógusok közül sokan nem ismerik a magyar nyelvet, miközben informatikát, testnevelést, angol nyelvet tanítanak. Tőkés András kijelentette: a társadalmilag fontosabb, keresettebb szakmákból kiszorítják a magyarságot. Ez diszkrimináció. Nem értenek egyet Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettessel, aki azt mondja, hogy megoldották a problémát. Az MPP a főtanfelügyelő-helyettes leváltását követeli. /Antalfi Imola: MPP-akcióterv a magyar osztályok ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./

Január 27-án Temesváron, a Bartók Béla Gimnáziumban tanácskozott a Temes Megyei Civil Fórum, amelyre 39 magyar szervezet küldte el mintegy 70 képviselőjét. Erdei Ildikó elnök összegezte a 2003-ban alakult Civil Tanács működtetésének eddigi tapasztalatait: a civil szervezetek munkáját segítette a pályázatíró műhely, a szakmai képzések, a képviselői iroda által felajánlott közösségi alap, a 2%-os adományok összegyűjtését célzó kampány. Idén létrejött a www.temes.ro honlap, amelynek egyik célja a civil szervezetek közötti kommunikáció elősegítése és adatbázis létrehozása. Javasolták, hogy össze kellene békíteni a megyében működő magyar hagyományőrző csoportokat. Erdei Ildikó, a Civil Tanács elnöke szerint várakozáson felüli volt az érdeklődés, más szervezetek is jelezték együttműködési szándékukat. /Pataki Zoltán: Temes Megyei Civil Fórum. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 29./

Jövő héttől a Budapest körzetében sugárzó Radiocafe 98.6 hallgatóihoz is eljut a marosvásárhelyi Erdély Fm. Műsorcserében állapodtak meg. A Radiocafe 98.6 célcsoportja a 24-48 év közötti hallgatóság. Műsorainkkal olyan dinamikus, élő imázst igyekszünk kialakítani bennük az itteni magyarságról, amely ellenpontja a Duna Televízió által formált, dokumentum jellegű Erdély-képnek – mondta Kelemen Attila Ármin, az Erdély FM igazgatója. /Nagy Székely Ildikó: Randevú a hang hullámain. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

A 2008-ban megjelent szatmári könyvek és tudományos-kulturális kiadványok (összesen 280) közelmúltban megtartott seregszemléjén a Szamos kulturális hetilapot a legjobbnak járó díjjal tüntették ki. A szatmári magyarság alig egy éve indult művelődési folyóirata a Szatmári Magyar Hírlap mellékleteként jelent meg. Jól döntött a Scriptor Alapítvány kuratóriuma (elnöke Szilágyi Ferenc vállalkozó), amikor elhatározta, hogy alig egy esztendővel a Hírlap Könyvek sorozat beindítása után (főszerkesztője Veres István) egy külön művelődési lapot is megjelentet. Ilyés Ildikó, a Szamos főszerkesztője a lap alapítói közé tartozik. A rendszerváltás utáni próbálkozást, a Szamoshát című lapot /1990-1994/ már régen elfelejtették. A Szamosba olyan tekintélyes értelmiségiek írnak rendszeresen, mint Bura László nyelvész, közíró, egyház- és helytörténész, Muhi Sándor grafikus, művésztörténész, Mandula Tibor történész, Csirák Csaba kultúrtörténész, Fazekas Lóránt biológus-madárkutató és újabban Kiss Sándor matematikus és Danku Pál helytörténész. /Sike Lajos: Szamos-lap a kultúráról. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

Három értékes Szórvány-kiadvány bemutatójára került sor február 13-án a Szórvány Alapítvány székhelyén, a temesvári Kós Károly Közösség Központban. „Akkor vagyok otthon valahol, ha tudom: milyen szellemi, tárgyi örökséget tekinthetek a sajátomnak. És ha erre büszke is lehetek (…), akkor kötődésem a tájhoz tudatosabb, erősebb lehet” – mondja Vicze Károly Temesközi emlékhelyek című munkája előszavában dr. Bodó Barna, a kötet szerkesztője. Vicze Károly Temes megyei, magyar vonatkozású emlékhelyeket – szobrok, táblák, emléktáblák, épületek, temetői emlékek – bemutató kalauzát Miklósik Ilona muzeológus, a Szépművészeti Múzeum munkatársa méltatta. Stevan Bugarski mérnök magyar, német, román és szerb nyelven megjelentetett, 600 oldalas Temesvári Líceum című tudományos munkája Temesvár első egyeteméről szól. A Régi(j)óvilág honismereti szemle legújabb számának mottója: „Szeretlek, színház!” (Juhász Gyula). „Olyan emberek írtak az 55. évfordulóját ünneplő temesvári magyar színházról – mondta Mészáros Ildikó, a szép kivitelezésű kiadvány főszerkesztője – akik szeretik és fontos számukra a színház, mint az igaz élő művészet temploma. ” A Régi(j)óvilág szerkesztői egy Kós Károlyra és híres temesvári építészekre, Székely Lászlóra és Schmidt Antalra összpontosító dupla szám, a nyelvújító Kazinczy Ferenc apropóján nyelvismeretről, a többnyelvűségről, nyelvvesztésről szóló szám, egy Temesvár-központú szám és a temesvári forradalomról szóló emlékszám megjelentetését is tervezik ebben az évben. /Pataki Zoltán: A Szórvány Alapítvány hármas könyvbemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

Marosvásárhely zajlottak a IV. Bod Péter Napok rendezvényei. Jakab István, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ menedzsere elmondta, az ötnaposra nőtt esemény során igyekeztek minden korosztályt megszólítani: az óvodásokat mesével és tánccal, az érettebb közönséget az intézmény névadójáról, illetve az 500 éve született Kálvin Jánosról szóló előadással. Az egyik napon a marosvásárhelyi Református Kollégium diákjai mezőségi dallamokra ropták a táncot. Fellépett Kilyén Ilka színművésznő is. Ősz Sándor Előd kolozsvári lelkész a kálvinizmus és a kisebbségi lét összefonódásáról beszélt. Sikeres volt Bálint Zsigmond fotóművész kiállítása, ahol 40 Maros megyei templom képe sorakozott. /Nagy Székely Ildikó: „Létünkre letekintve” IV. Bod Péter Napok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 20./

Változatos műsorral zajlott február 21-én Nyárádszeredában a város immár hagyományosnak számító rendezvénye, a Bocskai-napok. A február 20-24-e közötti ünnepségsorozat keretén belül A fejedelem és kora elnevezéssel történelmi vetélkedő zajlott középiskolásoknak, a következő nap a képzőművészet, irodalom, zene kedvelőinek kedvezett. Megnyílt Petres Lajos faragott mosósulykokból nyílt kiállítása, fellépett a marosvásárhelyi Cantuale együttes. Dászkel László polgármester elmondta, hogy immár 12 éve minden februárban, a Bocskai István fejedelem születésnapját magába foglaló hétvégén ünnepel Nyárádszereda. Az emlékezést a főtéri Bocskai-szobor megkoszorúzása zárta. Február 22-én városkapu-avatás szerepelt a programban. Nyárádszereda négy bejáratához ifj. Bíró László helybéli képzőművész készített faragott kapukat, amelyen román és magyar nyelven, illetve rovásírással Isten hozott felirat szerepel. /Berekméri Ildikó: Bocskai-napok Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Több mint száz fiatal vett részt az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) országos rendezvényén, a hét végén Sepsiszentgyörgyön megszervezett 12. Versmondó és népdaléneklő versenyen. A háromnapos találkozó a vetélkedő mellett számos kulturális programot is kínált. Az ünnepélyes megnyitó után beszélgetést tartottak, amelyen Rácz Norbert ifjúsági lelkész, az ODFIE elnöke színházról, kultúráról és hagyományokról kérdezte Bocsárdi László rendezőt, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatóját, Deák Gyulát, a Háromszék Táncegyüttes igazgatóját és Nemes Levente színművészt. A Mikes Kelemen Elméleti Líceumban az Osonó Színházműhely Részletek a bolyongás meséiből című, több hazai és külföldi megmérettetésen sikerrel játszott előadását láthatták az érdeklődők, a produkciót Fazakas Misi állította színpadra. A verseny szünetében Márk Attila megzenésített versekkel lépett fel, majd István Ildikó népdalénekes állt közönség elé. /Bonczidai Éva: Kulturális vetélkedő és programkavalkád. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Marosvásárhelyen február 21-én az Unirea Galériában megnyílt Czirjék Lajos jubileumi kiállítása, az 50. életévéhez közeledő művész teljes életpályájára visszatekinthetett a közönség. Képei visszatérő motívuma a kapu, mely kiút az életbe, valamint határ a külvilág és a porta között, mondta Nagy Edit művészettörténész a valósághűségüknél fogva helytörténeti dokumentumoknak is minősített festményekről. /Nagy Székely Ildikó: Kapuk a fényben. Czirjék Lajos kiállításán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Miközben egyre több székelyföldi kisvárosban indul be saját tévéadás, Sepsiszentgyörgyön bő fél éve ismét megszűnt a már többször nulláról újraélesztett stúdió munkája. Pár héten belül a csíkszeredai Székely TV fennhatósága alatt kezdődik új fejezet a háromszéki képernyőkön. Van egy társaság, amely hat alapítványból áll ― ezek a Horizont, Kóréh Endre, Mikes Kelemen, Pro Georgio Sancto, Asimcov és Kereszténydemokrata Egyesület neveket viselő civil szervezetek ―, és amelynek volt sugárzási joga. Mivel a román törvények szerint tévét csak kereskedelmi társaság működtethet, létrehoztak egy részvénytársaságot egyenlő jogú tulajdonosokként, és ezt bérbe adták. Ez volt a Media 3 és az Aktív TV. Működött is évekig, de nem volt hozzá elég pénz, és végül csődbe ment ― vázolta a helyzetet Ördög Lajos, aki a megyei tanács által létrehozott Horizont Alapítvány képviselőjeként megpróbált embereket verbuválni az újrainduláshoz. Nem járt sikerrel, ezért a tágabb környéken keresett érdeklődőket. Így talált rá a Csíkszeredában működő Székely TV-re. Albert Álmos szenátor, volt polgármester is megerősítette, hogy több próbálkozásuk is volt az elmúlt esztendőkben. Az Aktív TV-nek Kereskényi Áron volt a vezetője. Elmondta, hogy a stúdió 2006 februárjától 2008 júniusáig működött, és pénzhiány miatt szűnt meg. Kézdivásárhelyen a kábeltévé tartja el a műsort, Székelyudvarhelyen is kemény vállalkozói háttér van. A kolozsvári román tévéproducer, Bogdan Eduard elmondta, hogyan lett belőle a Székely TV tulajdonosa. Megpályázott minden szabad frekvenciát. A kolozsvárit a polgármester embere nyerte, neki az üresen maradt csíkszeredai jutott. A székelyekről ugyan vajmi keveset tudott, de belevágott. A Székely TV. 2007 decemberében kezdett. Bogdan Eduard igazi székely tévét akar csinálni, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy mellé bevonja Gyergyószentmiklóst és Székelyudvarhelyt, már megegyezett velük. Mindezt Kolozsváron is lehet majd fogni, mert ott alig két magyar nyelvű tévécsatorna van. Napi 24 órára tervez, sok saját műsorral, az istentiszteletek közvetítésétől kezdve a helyi politikusokkal való beszélgetésekig. Van egyedi ütőkártyája: a kolozsvári Magyar Opera összes előadásáról van felvételük, 1990-től errefelé. /Demeter J. Ildikó: Külső kézbe kerül a sepsiszentgyörgyi tévézés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

Február 24-én zajlott Aradon a Kölcsey Egyesület második tisztújító ülése. Az első, január 22-én nem tudott dűlőre jutni, mert nem akadt jelentkező az egyesület új elnökének tisztségére. Új elnökre azért volt szükség, mert az eddigi, Pávai Gyula tanár Marosvásárhelyre költözött. Berecz Gábor titkár beszámolójából kiderült: az egyesület az 1990-es évek elején 115 tagú volt, a tavaly kibocsátott új tagsági könyveket 34-en vették át. Elmondta azt is, mit kellene a továbbiakban tenni: folytatni a színjátszó tevékenységet, megjelentetni a Havi Szemlét, tovább vinni a könyvkiadást a helytörténetet, irodalomtörténetet felkaroló Fecskés könyvekkel (ezek gondozására később a tiszteletbeli elnököt kérték fel), valamint aradi vagy Aradhoz közelálló szerzők könyveinek megjelentetésével, kiosztani továbbra is a Kölcsey-díjakat. Berecz Gábor elnöknek a jogi végzettségű Jankó András ny. rendőrtisztet javasolta, aki egy évre vállalta a megbízatást, s elmondta terveit, amelyek között szerepel a Kölcsey képzőművészeti és zenei tevékenységének beindítása kiállításokkal, kórustalálkozóval. Megválasztották a Kölcsey Egyesület elnökének Jankó Andrást, alelnöknek pedig Ruja Ildikó tanárnőt. /Jámbor Gyula: Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

Újszentesi és temesvári hagyományőrzők is részt vettek a Szivárvány népdaléneklő verseny megyei szakszán, amelyre február 25-én került sor a szentesi (Csongrád megye) Petőfi Sándor Általános Iskolában. Kiss Rácz Antalné, a vetélkedő főszervezője elmondta: csaknem 30 éve szervezik meg évről évre az egyre népszerűbb Szivárvány népdaléneklő versenyt. Az újszentesi iskolával, Dénes Ildikó tanítónővel már évek óta tart a gyümölcsöző kapcsolat, részt vesznek egymás kulturális rendezvényein Közel 120 évvel ezelőtt 133 szentesi család települt a Bánságba, ahol először Vadászerdő néven létrehozták a későbbi Újszentest. Az 1989-es rendszerváltás óta szoros együttműködés jött létre Szentes és Újszentes települések között. /Pataki Zoltán: Bánsági hagyományőrzők népdaléneklő versenyen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

A tatárjárás-tárlatnak köszönhetően ismételten a kulturális élet központjává vált a Csíki Székely Múzeum. A restaurátor műhelyben a hajdani szépségét visszakapott oltárkép igazolja Mara Zsuzsanna festményrestaurátor szakszerű munkáját. A táblaképet Domokos Pál Péter történész-etnográfus, a Csíki Székely Múzeum egyik alapító tagja találta meg 1929-ben Boga Istvánnal, az akkori helyi plébánossal a csíkszentdomokosi templom padlásán. A táblakép 1952-53-ban került a múzeum tulajdonába. A kép jelzés nélküli és nem datált, de stílusa és technikája alapján a 15. század vége, illetve a 16. század elején készülhetett. /Antal Ildikó: Visszanyerte szépségét a régi oltárkép. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./

A februárban megtartott Temes Megyei Civil Fórum döntései alapján a magyar civil szervezetek küldöttei március 2-án a temesvári Bartók Béla Líceumban megalakították a Civil Tanácsot. A mintegy 40 civil szervezet felölelő testület bizalmat szavazott Erdei Ildikó CT-elnöknek és Fazakas Csaba alelnöknek, a tanács másik alelnökévé Ilonczai Zsoltot választották. Vita tárgya volt, hogy szakbizottságok vagy műhelyek, esetleg kerekasztalok működjenek-e a tanácson belül. Az oktatási szakbizottságot Virginás Tar Judit, az egyházi szakbizottságot Pataki Adél, a közösségépítéssel foglalkozó szakbizottságot Vetési Zoltán vezeti a következő időszakban. A Civil Tanács prioritásai között van az anyanyelvi oktatás támogatása és a hagyományőrző csoportok közötti feszültségek megszűntetése. A civil szervezetek együttműködését elősegíti a www.temes.ro honlap. A Civil Tanács ügyintézését a következő Civil Fórumig a Szórvány Alapítvány vállalta, mert a CT-nek nincs önálló jogi személyisége. /Pataki Zoltán: Szerveződő magyarok. Újjáalakult a Temes Megyei Civil Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

Az épített örökség megóvásával a magunk múltját és jövőjét is újragondolhatjuk, hiszen formanyelvében is él a nemzet – mondta el a Budapestről Háromszékre telepedett Várallyay Réka művészettörténész március 1-jén tárlattal egybekötött vetített képes előadásán, Bikfalva részben már megújult művelődési házában. A helyi építészeti értékek, az udvarházak egykori és mai arcát bemutató rendezvénnyel indult útjára a Varázslatos Bikfalva című sorozat, amelynek legfőbb célja a helybeliek bevonása a településen megkezdődött értékmegőrző programokba. /Demeter J. Ildikó: A megőrizhető varázs. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

Nyolc éve ment nyugdíjba a Hargita Népe kiváló fotósa, Nagy P. Zoltán fotóművész, aki azért időnként belátogat a szerkesztőségbe. A harminchárom esztendő alatt, amíg fotóriporterkedett, az újságot is megszerette. A szerkesztőség folyosólyán kiállították felvételeit. A Romániai Fotóművészek Országos Szövetsége tavaly neki ítélte a fotóművészek mestere titulusát, ezt Nagy P. Zoltán számos nemzetközi titulusa mellé tehette. /Antal Ildikó: Ki áll a gép mögött... = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./