Kovács Ildikó bábrendező címmel jelent meg a januárban elhunyt bábművész pályáját bemutató kötet; a kiadványt az alkotó emlékére rendezett délutánon mutatták be október 30-án Budapesten, a Bajor Gizi Színészmúzeumban. A bemutatón kiállítás is nyílt Kovács Ildikó festményeiből és Sipos László grafikus illusztrációiból. Kovács Ildikó (1927–2008) bábszínészként kezdte pályáját, 1950-től rendezéssel is foglalkozott. 1952-től a kolozsvári bábszínház rendezője lett, 1955–1958 között Nagyváradon dolgozott, majd ismét Kolozsvárra szerződött, s nyugdíjazásáig a társulat tagja volt. Létrehozta a MIM 7 nevű csoportot, amellyel számos sikeres pantomim-előadást mutattak be, több produkcióban ötvözte a bábok, mímesek és színészek játékát. Tizennégy bábdarabot írt, illetve dramatizált. /Könyv Kovács Ildikó bábrendezőről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi ülésén határozott a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság újjáalakításáról. Az MTA, megköszönve az eddigi tudományos munkáját, dr. Biró A. Zoltánt, a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánját továbbra is felkérte, hogy vegyen részt a munkában. A megbízatás három évre szól. -2008 októberében lezárult a korrózió kutatására irányuló kétéves országos kutatási pályázat, amelyben partnerként a Sapientia–EMTE Műszaki és Természettudományi Tanszékének munkatársai, valamint a Siculus Kutatói Intézet vett részt, és amelyet a kolozsvári Műszeres Analitikai Kutató Intézet vezetett. – Eredményesen zárta második kutatási évét októberben a Sapientia–EMTE Társadalomtudományi Intézet keretében működő KNOWandPOL EU-projekt munkaközössége. A program az országos oktatás politikák nemzetközi összehasonlító elemzésével foglalkozik. Novemberben a csíkszeredai munkacsoport két kutatója, Kiss Adél és Fejes Ildikó vesz részt a norvégiai szakmai partnerek által szervezett, Oslóban sorra kerülő tanácskozáson. /Sapientia-hírsarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./

Új hetilap jelenik meg Székely Újság néven Kézdivásárhelyen, november 6-án. A magát közéleti hetilapként meghatározó új kiadványt a Pro Kézdi Egyesület adja ki. A lapigazgató Sántha Attila költő, író, aki egyben a kiadó egyesület elnöke. Sántha Attila elmondta: független, pártatlan hetilapot kívánnak szerkeszteni, amelyet sem az RMDSZ, sem a Magyar Polgári Párt nem tud majd befolyásolni. Eddig Felső-Háromszék lakossága egyetlen regionális hetilapból, a 12. éve működő Székely Hírmondóból értesülhetett a vidéket érintő hírekről. A kezdetben 5000 példányban megjelenő Székely Újságot Felső-Háromszéken, valamint Orbaiszék és Sepsiszék egyes településein is terjesztenék. A Székely Újság felelős szerkesztője Zs. Ambrus Ágnes magyar szakos tanfelügyelő, szerkesztői Koszti Ildikó, Ferencz Éva, Jancsó Katalin és Salamon Balázs. A lap jogelődje a Kovács J. István által szerkesztett, az 1900-es évek elején megjelent, Kézdivásárhely történelmének leghosszasabb életű hasonló nevű hetilapja, amelyet néhány lelkes helybéli 1989 karácsonyán adott ki újra /1991. márciusáig jelent meg/, a rendszerváltás idején a mostani lapigazgató és felelős szerkesztő is részt vett annak szerkesztésében. /Bartos Lóránt: Új lap, hajlongás nélkül. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./ 2002 márciusában jelent meg a Székely Újság harmadik sorozata, melyből csak kilenc szám látott nyomdafestéket. /Iochom István: Újraindul a Székely Újság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

Megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium valamikori tanári lakásainak ügyében hozott, a volt bérlők számára kedvező ítéletet a brassói táblabíróság. Közben az egyik érintett család ― id. Benedek Levente és felesége ― új pert is indított, de nem lakásuk, hanem az iskola miatt, amelyet szerintük törvénytelenül kapott meg az egyház. Ennek legelső következménye, hogy a per tárgyát képező iskola nem pályázhat anyagi támogatásért, és jelentős lehetőségektől esik el. /Demeter J. Ildikó: Fordulat a Mikó-perben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

Gyermekeknek szánt kiállítás volt, megtekinthették Péter Alpár meseillusztrációit Sepsiszentgyörgyön, a még mindig befejezetlen Lábas Ház nagytermében. A nemrég elhunyt Bálint Ágnes huszonöt éve született könyve, az Egy egér naplója a bemutató elején elfogyott, de fognak még a könyvből rendelni. /Demeter J. Ildikó: Cincogó tárlat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

November 8-án Szászrégenben Örömmel énekeljünk elnevezésű gyermekkórus- találkozót tartottak, közel 270 gyereknek tapsolhatott a hallgatóság. Az idei, második alkalommal megszervezett találkozó sok törődést, kemény munkát, szeretetet, a kóruséneklés misszióját jelenti. Szász Attila, a Görgényi Református Egyházmegye esperese arra mutatott rá, hogy az egyházmegyében mindössze két, a körtvélyfájai és a szászrégeni gyerekkórus működik, ez a találkozó pedig lehetőség arra, hogy a nyilvánosság tudomást szerezzen róluk, esetleg mások is kedvet kapjanak gyermekkórus létrehozásához. /Berekméri Ildikó: Zengett a dal. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 10./

November 8-án Marosvásárhelyen bemutatták Varró János Erdélyi sorsvallató /Korda Kiadó, Kecskemét/ című könyvét a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör rendezvényén, melyre eljöttek a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának – Varró János utolsó szellemi műhelyének – fiataljai is. A magyar nemzetet tekintette elsődlegesnek, lelki hazájának, és mellékes volt, hogy ezt fizikailag Erdélyben, Romániában vagy Magyarországon éli meg – idézte fel Varró alakját Kerényi György, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör elnöke. Varró Jánost /1927-2004/ 1956 után 16 év börtönre ítélték, a Duna-delta lágereiben raboskodott, 1964-ben szabadult. 1988-ban emigrált Magyarországra. Műve nem egy átlagos börtönnapló, sokkal inkább regényszintű sorsvallomás. Varró János nem vádol, nem ítél, csak feltár. Varró János a magyar államtól 1956-os kitüntetést kapott. Szülőföldjén kétszeres nekirugaszkodásra sem sikerült megvédenie doktori disszertációját – sem Kós Károly, sem Benedek Elek nem volt "releváns téma" a kommunista rezsimben –, Magyarországon viszont címzetes egyetemi tanári rangot kapott. Ábrahám Sándorné Eszter nyugalmazott könyvtáros munkatársával, Berente Eszterrel állította össze 1992-ben a Varró János-bibliográfiát. Az esten emlékeztek a marosvécsi fák alatt pihenő íróra. /Nagy Székely Ildikó: Titoknyitogató találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Egy romániai vállalat érdekeit képviselni az állam nyelvének ismerete nélkül nem lehet. A sapientiás diákok jelentős része – többségében reál szakosok, de néhány kommunikációs diák is – úgy gondolja: idő- és energiapazarlás lenne románórával terhelni az amúgy is zsúfolt órarendet. Az érintett pedagógusok tiszteletben tartják a hallgatók óhaját. A Sapientia EMTE Műszaki és Humán Tudományok Karának kínálata a romániai magyar felsőoktatásban hiánypótlónak számító fordító-tolmács szakkal bővült az idén. Az eredeti elképzelés szerint három csoport indult volna – angol, német, illetve román nyelv szerepelt a magyarral kombinálható opciók között –, érdeklődés hiányában azonban mindössze angol-magyar csoportot lehetett létrehozni. Ugyanakkor a bolognai rendszer szerint háromévesre szűkült alapképzésből kiszorultak a fakultatív tantárgyak – többek között a heti egy román óra. A fordítóképzést illetően – dr. Murvai Olga tanszékvezető tanár szerint – azért nem teltek be a román-magyar és német-magyar csoport számára fenntartott helyek, mivel a szak indítását jóváhagyó kormányrendeletre augusztusig várni kellett, és addig a legtöbb fiatal már felvételt nyert valamilyen más képzésre. A három nyelvkombinációban indított képzés nem felelt volna meg a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség – ARACIS – előírásainak, ezért nem hozhattak létre például angol–román–magyar fordítói csoportokat. Az egyetem a román szaknyelv elsajátításához kellene segítséget nyújtson – mondta dr. Gagyi József, a Sapientia egyik tanára. /Nagy Székely Ildikó: Mint hal a vízben… A sapientiások nem "románoznának". = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./

Hatalmas veszteségként minősítette Ráduly Levente, Maros megyei MPP-elnök tragikus halálát Csinta Samu, a párt háromszéki ügyvezetője. A 34 éves politikus és felesége autóbalesetben vesztette életét. Csinta elmondta, az egyik leghitelesebb, legtehetségesebb politikusuk távozott. Ő volt az első, aki magyarul szólalt fel a marosvásárhelyi tanácsban, tette akkor, amikor ez még hatalmas botrányt kavart. Ráduly Levente politikai pályafutását az RMDSZ-ben kezdte, a Maros megyei szervezet alelnöke volt, 2000–2004 között pedig Marosvásárhely helyi tanácsában tevékenykedett. Az MPP Maros megyei szervezetének megalakulásakor, közel egy éve a szervezet elnökévé választották. A 34 éves politikus pszichiáterként dolgozott a Marosvásárhelyi Megyei Kórházban, felesége, Ildikó szintén orvos volt. Ráduly Leventét és feleségét november 14-én helyezik örök nyugalomba Marosvásárhelyen. /Farkas Réka: Elhunyt Ráduly Levente. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./

Marosvásárhelyen a könyvtárnapok a Pro Libro Senator érdemoklevél átadásával értek véget. A legújabb kitüntetettek: Aurelia Veronica Filimon bibliológus, tanár, régiséggyűjtő és Nagy Pál irodalomtörténész, szerkesztő. Nagy Pált Nagy Miklós Kund méltatta. Sütő András 1997-ben, az irodalomtörténész Visszanéző című könyvének beajánlójában írta: Nagy Pál olyan aranytollas író, szerkesztő, újságíró ember, aki "az írástudók mindenkori kötelezettsége szellemében segít embertársainak az eligazodásban". Nagy Pál 1942-ben, hatodikos gimnazista korában lépte át először a Maros Megyei Könyvtár küszöbét. Hat és fél évtized távlatából így tekintett vissza a könyvtárban eltöltött órákra: Világéletemben otthon éreztem magam itt, szellemi hajlékom volt ez az olvasóterem. Ígérem, hogy amíg mozogni tudok, ennek a könyvtárnak barátja, híve és adósa maradok. /Nagy Székely Ildikó: Könyvek szenátorai. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

Kovács Ildikó bábrendező címmel megjelent kötet az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum (OSZMI), valamint a kolozsvári Koinónia közös kiadásában az erdélyi bábjátszás páratlan egyénisége, a bászínházalapító-rendező Kovács Ildikó pályáját mutatja be. A könyv végigköveti legjelentősebb rendezéseit az erdélyi korszakból, melynek állomásai Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyszeben és Bukarest, valamint a magyarországi rendezések helyszíneit Debrecentől, Kecskeméten át, Zalaegerszegig. /Kovács Ildikó bábrendező. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

A jövő évtől állami támogatás nélkül maradhatnak a kárpátaljai magyar egyházi líceumok, mivel a hatályos ukrán törvények értelmében a nem állami tulajdonformájú tanintézetek működése nem finanszírozható az állami költségvetésből. A magas oktatási színvonalat képviselő hat kárpátaljai magyar egyházi gimnázium állami támogatásának megszűnéséről van szó. Orosz Ildikó, a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) oktatási bizottságának elnöke, egyben a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) vezetője elmondta: a meglehetősen szövevényes probléma az elmúlt évek törvénymódosításaiban gyökerezik. /Támogatás-zűr Kárpátalján. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 17./

Háromnyelvű orvos-beteg mikroszótárt mutattak be a Studium Alapítvány egyhetes rendezvényén. A szerző, dr. Koncsag Előd, az alapítvány ügyvezető igazgatója beszélt a mintegy száz román, magyar és roma kifejezést felölelő szótár előzményeiről. Bemutatták dr. Fazakas Zita Orvosi biokémia és dr. Nemes Nagy Enikő Klinikai labordiagnosztika című munkáját is. /Nagy Székely Ildikó: Studium-könyvek seregszemléje. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./

Kolozsváron a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely által szervezett Nők a közéletben beszélgetésen jelen volt Mócsy Ildikó egyetemi tanár, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Környezettudományi Tanszékének vezetője, Könczei Csilla, a BBTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanára, a Tranzit Alapítvány elnöke, Újvári Ildikó, a Szabadság főszerkesztője, Fekete Emőke, a Kolozs megyei tanács alelnöke, Weghofer Erna ügyvezető, Szenczi Bianka képviselőjelölt és Lukács Olga református lelkész, egyetemi tanár. /Ferencz Zsolt: Családról, karrierről, diszkriminációról – ahogyan a nők látják. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./

Jánosi András 1982-ben menekült külföldre, tavaly hazatelepült Székelyudvarhelyre. Idegenben irodalomszeretetét a honvágy erősítette fel, vers- és novellaírásra sarkallta. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent első novelláskötetében /Székelygőzös a kicsi állomáson/ balladaszerű, tragédiát sejtető emberi sorsokat villantott fel, többnyire udvarhelyszéki helyszíneken vezetve az olvasót. Kanadában élt, 2002-ben szívinfarktus majdnem elvitte, felépülése után kezdte írni novelláit. Azt a közel negyedszázadot, amit külföldön élt, végig honvágyban töltötte, vallja. /Antal Ildikó: Az írás mint a honvágy megnyilvánulása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

November 21-22-én a tehetséggondozás lehetőségei és kihívásai címmel tartottak szakmai konferenciát Temesváron a Bartók Béla Gimnáziumban, magyarországi, vajdasági és erdélyi oktatási szakemberek részvételével. A szakmai műhely útjára indította a Tálentum 2 internetes tehetséggondozó programot, amelynek célja a vidéki diákok továbbtanulási esélyeinek javítása, illetve egy virtuális iskolahálózat létrehozása Temes megyei és vajdasági oktatási intézmények részvételével. A tehetséggondozó program címe Valódi testvériskolai kapcsolatok. – Tehetséggondozás reál szakterületen e-tanulással. Virginás Tar Judit, a Bartók Béla Líceum igazgatója, projektfelelős megnyitó beszédében hangsúlyozta: az első Tálentum program sikerét bizonyítja, hogy 250 diák és 30 pedagógus részvételével beindulhat a második tehetséggondozó program, amely hazai viszonylatban úttörő tevékenységnek számít. A 8 éve működő sárospataki Arany János tehetséggondozó program tapasztalatait Tóth Tamás (Árpád Vezér Gimnázium, Sárospatak) osztotta meg a konferencia résztvevőivel. A Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetében tanárokat részesítenek tehetséggondozó szakmai képzésben – a debreceni tehetségműhelyről dr. Dávid Imre tartott előadást. A találkozó során felmerült, hogy erdélyi pedagógusoknak is javára válna a tehetséggondozó szakértői képzésen való részvétel. A most induló, 2008 szeptemberétől 2009 szeptemberéig tartó Tálentum határon átnyúló e-tanulásos tehetséggondozó programot Erdei Ildikó pszichológus mutatta be. A program keretében technikai játszóház létesül a vajdasági Zentán. Az on-line képzés eredményességét a program befejező szakaszában szervezett vetélkedőkön mérik fel. /Pataki Zoltán: Tálentum 2 tehetséggondozó program. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/

A pusztinaiaknak jutott a főszerep a nyolcadik alkalommal megtartott Csángó Nap Csíkszeredában elnevezésű rendezvényen. A rendezvény nyolc évvel ezelőtti megálmodója, aki sok száz csángó gyermek magyar nyelven való tanulását tette lehetővé, Borbáth Erzsébet nyugdíjas tanárnő köszöntötte a díszvendégeket. Idén is nyolcvanegy csángó gyermek tanul Csíkszeredában. 2000. november 5-én fogalmazták meg a moldvai csángó magyarok cselekvési tervét, amelynek része volt az Erdély több városában évente megrendezendő csángó nap. Csíkszeredában komoly pártfogókra talált a rendezvény, amelynek szervezését idén a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) vette át. Felléptek a Csíkszeredában tanuló moldvai diákok, a Kalagor Zenekar, valamint a pusztinai Szent István Egyesület Hagyományőrző Csoportja. /Antal Ildikó: Csángó nap – dalban, szóban, képekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./

A Korunk nemcsak egy folyóirat, hanem tudást, szakértelmet különböző csatornákon felhalmozó műhely – mutatta be november 22-én Balázs Imre József főszerkesztő a folyóiratot, amelyhez évek óta könyvkiadó és képzőművészeti galéria is tartozik. Balázs Imre József Horváth Andor főszerkesztő-helyettessel és Keszeg Anna szerkesztővel érkezett Marosvásárhelyre, a Látó Irodalmi Színpad estjére. Elsősorban a témák sokféleségének feltárására törekszenek, a Korunk lapszámait különböző szaktudományoknak szentelik. A tematikus szerkesztés előnye, hogy jobban felkelti a figyelmet, tartósabbá teszi a folyóiratot. A jövő évtől a tematikus tömb mellett számos egyéni rovat, könyvkritika is helyet kap majd. Budapesten a Bem mozi kávézójában működő Budai Portárban a Korunk lapszámai, illetve a folyóirat társintézményeként működő Komp-Press Kiadó könyvei is megtalálhatók. /Nagy Székely Ildikó: "A megkomponált szépség őrizői" = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25/

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma idén Toró Tibor elméleti fizikusnak, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanárnak adományozza a 2008. évi Kriterion Koszorút. Az alapítvány ezzel a díjjal Toró Tibornak a szakmai elismerés mellett mindenekelőtt azt a több évtizedes, kitartó közéleti munkásságát jutalmazza, amellyel hozzájárult a romániai magyar természettudományos ismeretek nemzetközi felzárkóztatásához, az erdélyi természettudományos és különösképpen a fizikai és matematikai gondolkodás értékeinek a megismertetéséhez, a humán- és természettudományos műveltséget egyaránt magába foglaló korszerű kulturális értékek érvényre juttatásához. Toró Tibor /sz. Énlaka, 1931./ a Temesvári Tudományegyetem matematika–fizika karán 1953-ban szerzett egyetemi oklevelet. Ez évtől az egyetem matematika–fizika majd fizika karán tanársegéd, adjunktus, docens és nyugalmazásáig az elméleti fizika tanszék professzora. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Román Akadémia Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Országos Bizottságának a tagja, az Eötvös Loránd Fizikai Társaság tiszteletbeli tagja, amellett elismert Bolyai kutató. Számos, magyar, román és angol nyelven kiadott szakkönyvén kívül a rangos tudományos ismeretterjesztő munkák egész sorát jelentette meg. A Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja, a Kárpát-medencei magyar pedagógusok továbbképzését szervező Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke. A Kriterion Koszorút 2008. december 12-én adják át a kitüntetettnek. Az 1995-ben alapította Kriterion Koszorút idén tizennegyedikszer nyújtják át. Az eddigi kitüntetettek: Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, KAM – Regionális és Antropológiai Kutatóközpont, László Ferenc muzikológus, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró a szárhegyi alkotóközpont létrehozásáért, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető, iskolaigazgató, Marosi Ildikó irodalomtörténész, Egyed Ákos történész, egyetemi tanár, Jakobovits Miklós képzőművész, az erdélyi magyar képzőművészeket tömörítő Barabás Miklós Céh elnöke és Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő. /Toró Tibor a Kriterion Koszorú idei kitüntetettje. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./

Dr. Gudor Botond magyarigeni református lelkész a valamikori virágzó hegyaljai, ma részben elhagyott vagy minimális gyülekezeti létszámmal rendelkező templomok, iskolák megmentésére vállalkozott. A lelkészt a Gyulafehérvári Egyetem tudományos munkatársaként alkalmazta. A 2008. év munkájának gyümölcsei között van, hogy édesapjával, Gudor András gyulafehérvári református lelkésszel fenntartották a II. Rákóczi Ferenc Közösségi Házban a gyulafehérvári kis óvoda működését. Ezt a Szülőföld Alap, valamint a kolozsvári Communitas Alapítvány anyagi hozzájárulásával valósították meg. Jelenleg a Gyulafehérvári Katolikus Érsekség nagyvonalú hozzájárulásával, az épület biztosításával és felújításával csaknem 160 gyermek tanul magyar iskolában és magyarul, ökumenikus szellemben az óvodától érettségiig, megőrizve a vallásórák felekezeti önállóságát és a Katolikus Líceumi Szeminárium hagyományait. A Nagyenyedi Egyházmegyei Levéltár megóvása aktuális feladattá vált most, amikor a Vártemplom belsejét renoválják. A Bethlen Kollégium Szőcs Ildikó igazgató hozzájárulásával befogadta az értékes iratállományt, és a Dokumentációs Könyvtárral szemben tűzbiztos és beázásmentes helyiségben helyezte el. A kb. 20 folyómétert kitevő anyagot egyházmegyei levelezés (XVI–XX. sz.), jegyzőkönyvek, személyi és gyülekezeti jelentésanyagok, valamint iskolai ügyek dossziéi teszik ki. A régi, elhanyagolt műemléktemplomok esetében sokoldalú szórványmissziós feladatról van szó. A sárdi műemléktemplom, a románkori bazilika a XIII. században épült, a XVIII. században számos átépítésen esett át. Falai, a födém és a tetőszerkezet veszélyeztetett állapotba kerültek. A településnek hosszú ideig vezető szerepe volt önálló lelkésszel, egészen az 1940-es évekig, amikor társegyházközségként Magyarigenhez csatlakozott. Jelenleg sárdi 17 egyháztagot számlál. Műemlékmentés zajlott Őraljaboldogfalva község református templomában. Belsejében XIII. századi bizáncias freskók találhatók, súlyosan leromlott állapotban. A magyar köztudatban a Kendeffy család jelenléte, valamint a XIX. században feltárt freskói miatt egyik kiemelkedő darabja Erdély művészettörténetének. A lelkész eredményes kutatómunkájának eredménye a Mega Könyvkiadó gondozásában frissen megjelent munka Bod Péterről (Gudor Botond: Istoricul Bod Péter 1712–1769). A csaknem 600 oldalas kötetnek egy 42 oldalas magyar tartalom ismertetője is van. /Bakó Botond: Egy szórványmentési folyamat hétköznapjai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Fehéregyházán ül össze az Erdélyi Unitárius Egyház zsinata, az egyház legfőbb törvényhozó szerve, december 4. és 6. között, főtisztségviselőt választani. A zsinatot hatévente az egyházi főtanács ülése előzi meg, ahol főgondnokokat, főjegyzőt, közügyigazgatót, felügyelő gondnokokat, képviselő tanácsi tagokat választanak, egyúttal lelkészeket is szentelnek. Bálint-Benczédi Ferenc, Kolozsvár-belvárosi lelkész és Rezi Elek teológiai tanár, a Protestáns Teológiai Intézet rektora közül választ püspököt az unitárius egyház zsinata. Szabó Árpád leköszönő püspök úgy érzi, egyház a megtett 18 év alatt nem csak kereste, de megtalálta azt az utat, amely a jövőépítést jelenti. Rezi Elek elképzelései középpontjában a megújulás áll. Szerinte elérkezett a belső építkezés ideje is. Szükség van a lelkész, vallástanár, kántor továbbképzők megszervezésére. Emellett javasolná a szórványmunka megszervezését, a felnőttoktatás beindítását. Fontosnak tartja az egyházi sajtószolgálat javítását. Bálint Benczédi Ferenc hat évvel ezelőtt is pályázott a püspöki tisztségre, szerinte a püspöknek az egyház kovászának szerepét kell betöltenie. Összejöveteleket, kulturális programokat kell szervezni. Programjában szerepel a lelkészek és egyházközségek közti viszony jogi keretbe foglalása, továbbképző tanfolyamok szervezése, a teológiai irodalom és más szakírások művelése, az átvilágítási folyamat kiteljesítése és történész-kutatócsoport létrehozása. /Dézsi Ildikó: Új vezetőket választanak az Erdélyi Unitárius Egyház élére. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./ Bálint Benczédi Ferenc 1952-ben született Segesváron, családja 1961-ben Székelyudvarhelyre költözött, ott végezte tanulmányait, 1975-ben pedig a Protestáns Teológia unitárius karán diplomázott. 1994-től Kolozsváron a belvárosi egyházközség lelkésze. /Bálint Benczédi Ferenc, Kolozsvár-belvárosi lelkész. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./ Rezi Elek /sz. Székelykeresztúr, 1954/ külföldi tanulmányokat folyatott, 1986 óta Protestáns Teológia unitárius kara teológiai tanára, 2006-ban négy évre rektornak választották, az egyház főjegyzője. Tudományos munkásságának eredménye: hat önálló könyv, száznál több tanulmány, cikk, írás hazai és nemzetközi folyóiratokban, könyvekben, újságokban. 1997 óta az Unitárius Közlöny főszerkesztője, köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának és az MTA kolozsvári bizottságának tagja. /Rezi Elek jelenlegi főjegyző, az egyetemi fokú Protestáns Teológia rektora és tanára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

Az idén májusban elhunyt Zerkula Jánosra, valamint feleségére, a november elején eltávozott Fikó Reginára emlékeztek a múlt héten Csíkszeredán megtartott XI. Erdélyi Prímások Találkozójának első napján. A gyimesi népzenei örökség legendás közvetítőjéről, valamint a zenész férj muzsikáját gardonyon kísérő feleségről készült felvételek sorakoztak Ádám Gyula fotóművész In memoriam Zerkula János című kiállításán. A Zerkula-emlékkoncerten a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban tanító Antal Tibor csángó népdalt énekelt, a vajdasági Török Tilla, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Népzene Tanszékének növendéke hegedűjátékát Rigmányi Júlia Katalin kísérte gardonyon. Fellépett a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, majd a Zerkula Emlékzenekar, amely korábban Tücsök Zenekar néven muzsikált, aztán a prímás halála után fölvette az oktatónak tekintett Zerkula János nevét. A prímástalálkozón a széki (Pali Marci és zenekara), magyarlapádi (Sipos Ferenc és Piros Pátlinkás Zenekara), vajdaszentiványi (Horváth Elek és zenekara), mezőségi (Mácsingó Náci és zenekara), budapesti (Jánosi András és a Liszt Ferenc Zeneakadémia növendékei), valamint a házigazda és szervező Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes zenekara szerepelt. /Antal Ildikó: Zerkula-emlékest és prímástalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./

A csíkszeredai Kriterion Alapítvány a 2008-as évi Kriterion Koszorút december 12-én Toró Tibor elméleti fizikus, neutrinó-asztrofizikus és -kozmológus, fizikatörténeti, tudományfilozófiai és elméleti fizikai szakíró, Bolyai-kutató és nyugalmazott tanszékvezető-egyetemi tanárnak adta át. Az Énlakán született tudós munkásságát Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke méltatta. Toró Tibor számos országos és nemzetközi tudományos fórum, illetve társaság tagja. Jelentős munkásságát tükrözi az a több mint 150 tudományos munka, amely hazai és külföldi szakfolyóiratokban, kötetek formájában megjelent. Úttörő szerepe volt a temesvári Bolyai-kultusz újjáélesztésében, valamint a temesvári Bolyai-emlékmű 1993-as megvalósításában, az ő segítségével történt Vetró Artúr szobrászművész Bolyai Jánosról készült mellszobrának felállítása a temesvári tudományegyetemen. Toró Tibort a nemzeti elkötelezettség jellemzi. Az akadémikus kitüntetését Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet levélben üdvözölte. /Antal Ildikó: Kriterion Koszorú Toró Tibor akadémikusnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./

Folyik a vita a budapesti Gondolat Kiadónál 2007-ben, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent A magyar irodalom történetei című háromkötetes kiadványról (főszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály). A közelmúltban Görömbei András a Kortárs októberi számában mondotta el róla elítélő véleményét. Erdélyben mindeddig kevés szó esett erről a nagy vállalkozásról. A harmadik kötet az 1920-tól napjainkig terjedő időszakot tárgyalja (szerkesztői: Szegedy-Maszák Mihály és Veres András; a szerkesztők munkatársai: Jeney Éva és Józan Ildikó. 51 szerző dolgozata olvasható a kötetben). Nagy Pál irodalomtörténész megdöbbenve a kötetből csak a legjelentősebb hiányzó erdélyi írókat sorolta fel: Bánffy Miklós, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Berde Mária, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Olosz Lajos, Endre Károly, Jékely Zoltán, Szabédi László, Nagy István, Asztalos István, Horváth István, Horváth Imre, Bajor Andor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László, Ferenczes István… Nem történik említés a következő irodalomtörténészekről: Kristóf György, György Lajos, Jancsó Elemér. Eszerint Szegedy-Maszák Mihályék az imént felsorolt erdélyi magyar írókat, irodalomtörténészeket nem tekintik említésre méltóknak. Ugyanakkor egész fejezet található – A ponyva klasszikusa címmel – Rejtő Jenőről… A kötetben Jeney Éva ilyen különös, lekicsinylő címen foglalkozik az erdélyi magyar irodalommal: „Maorik és transzszilvánok”. A szerző többek között ezt írta: „Napjainkban kérdésessé vált a nemzeti és a világirodalom fogalom is, s egyidejűleg létjogosultnak látszik az az elgondolás, hogy valamely nemzeti irodalom ugyanabban a történelmi korszakban több irodalomhoz is tartozik. ” Vagyis: nincsenek, nem lesznek önálló nemzeti irodalmak. Továbbmenőleg: „Az ún. »nemzeti hagyományok« is műhagyományok, »történeti fikciók«, s a piacgazdaság közepette elsődlegesen gazdasági érdekeket szolgálnak. ” Tehát 1848 vagy 1956 nem egyéb, mint „történeti fikció”, s a rá való emlékezés valaminő gazdasági érdeket szolgál, vonta le a következtetést Nagy Pál. Az erdélyi magyar irodalom szerves része az egyetemes magyar irodalomnak. Még akkor is, ha voltak (s még ma is akadnak), akik kétségbe vonják ezt a megkérdőjelezhetetlen tényt. Szegedy-Maszák Mihályék szerint a nemzeti kultúrák – ide értve az egyetemes magyar irodalmat is – halálra vannak ítélve, s csak „kizárólag a heterogén elemekből álló, töredezett hagyományú magyar művelődés egyes elemeinek, önmagukban álló részeinek van esélyük a továbbélésre: a többi osztályrésze provincialitás, a lassú haldoklás” – ahogyan Papp Endre írta e kötetekről szóló, Rút sybarita váz című, A nemzetnélküliség programja alcímet viselő kiváló tanulmányában. (Megjelent a Hitel 2008. februári számában.) Ez érvényesül a szóban forgó három kötetben. Ugyancsak Papp Endre kritikájában olvasható: „Érdekes, hogy a trianoni tragédia által szétszakított magyarság irodalmának területi válfajai, a határon kívülinek vagy nemzetiséginek nevezett változatai közül önálló fejezetként csak az Új Symposion alkotó köre kap helyet – a neoavantgárdhoz kapcsolható művészi törekvések reprezentációjától nem függetlenül. ” Nincs önálló fejezete az Erdélyi Helikonnak. Leírva sincs itt, hogy volt egyszer Erdélyben, Kolozsvárott egy Termés című folyóirat. Persze: sem Bánffy Miklós prózája, sem Reményik Sándor lírája, sem Tamási Áron novellisztikája, sem Dsida Jenő Psalmus hungaricusa nem függ össze mélyen a neoavantgárd törekvésekkel; így aztán nemlétezőnek kell tekinteni. (Ámde az avantgárdhoz oly közelálló erdélyi Bartalis János vagy Szentimrei Jenő neve sem íródott le A magyar irodalom történeteinek harmadik kötetében.) Végeredményben mit is várjunk egy olyan magyar irodalomtörténet-áttekintéstől, melyben Petőfi Sándor „megélhetési költőként” szerepel, s ahol 1848 azért fontos dátum, mert ekkor jelent meg Pesten egy kiadvány Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik évre címmel… Bőséggel lehetne idézni, említeni ilyen és hasonló „furcsaságokat”. Leíródott ezeken a lapokon, rosszalló éllel – egyebek mellett – ilyesmi is: „(…) a XX. századi magyar kultúra egyik legnagyobb tehertétele az a hagyomány, az a »prófétai szerep«, mely Illyés Gyulától és Németh Lászlótól Juhász Ferencen és Nagy Lászlón Csoóri Sándorig követett minta lehet (…)”. Jelen van ezekben a kötetekben – méghozzá erős hangsúllyal – a közösségi indíttatású, nemzeti és társadalmi kérdések iránt érzékeny irodalmisággal való „leszámolás”. „Juhász Ferenc, Nagy László és társai olyan vita részesei, amely részben kilép az irodalom s általában a művészet közegéből a társadalmi kérdések megoldásának terepére” – írja az egyik szerző. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című remekművét nem is említi meg a kötet. /Nagy Pál: Ami benne van – és ami hiányzik. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Kovács Ildikó bábrendezőre emlékeznek december 17-én Kolozsváron a Puck Bábszínházban, bemutatják a kolozsvári Koinónia Könyvkiadó és a magyarországi Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában megjelent Kovács Ildikó bábrendező című kötetet. Ezt követően Pályi János bábművész előadja a Vitéz János című vásári bábjátékot, amelynek rendezője Kovács Ildikó. Az eseményen megtekinthető Kovács Ildikó, valamint Sipos László grafikus alkotásainak tárlata. /In memoriam Kovács Ildikó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Lezárult a 2008–2009-es tanév hetedikes, nyolcadikos tanulóinak első vizsgaidőszaka. Maros megyében leginkább a román félévi dolgozatok okoztak gondot a tanulóknak. Az anyanyelvi megmérettetésen részt vevő 3720 diák közül a hetedikesek városon 92,99 százalékban, vidéken 78,41 százalékban írták meg az ötöst, az átmenő jegyet, a nyolcadikosok közül városon 6,34, falun 13,61 százalékban nem kaptak átmenő jegyet. /Nagy Székely Ildikó: Általános bukta? Gyenge eredmények románból. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./

A 2008. január 23-án elhunyt Kovács Ildikó bábrendezőre emlékeztek december 18-án Kolozsváron, a Puck Bábszínház előcsarnokában. Bemutatták a Koinónia Könyvkiadó és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gondozásában megjelent Kovács Ildikó bábrendező című kötetet, melyet Szebeni Zsuzsa, az OSZMI munkatársa szerkesztett, a kötetben található grafikákat Sipos László és Kovács Ildikó készítette. Az előcsarnokban ugyanakkor Kovács Ildikó és Sipos László munkáiból álló kiállítás is látható volt. /Köllő Katalin: In memoriam Kovács Ildikó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./ Kovács Ildikónak volt maga teremtette, saját világa. Ő és a világa ebben a könyvben eggyé válnak. Kovács Ildikó mindvégig alakította, építette önmagát, fogadta magába a világot s adta tovább az utókornak. Kovács Ildikó sokat kapott már otthonról, a szülői házból: a székely középosztály öntudatát, a gazdag könyvtár emlékét. Kolozsvár, ahol mostoha, gyakran méltatlan körülmények között, munkatársaival, tanítványaival világraszóló teljesítményt nyújtott, nem lehet elég hálás Kovács Ildikónak. /Szilágyi Júlia: Ildikó könyve. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

December 23-án, a marosvásárhelyi várban mutatkozott be a közönségnek a nem egészen egy hónapja alakult Oblio gyermekszíntársulat. A Tamacisza Társulat működtetői, Kozsik József és Ildikó irányításával színre vitt négy egyfelvonásos darab a kamaszok gondjait taglalta. Kozsik József elmondta, rég terve volt egy gyerekszíntársulat létesítése. Először válogatást szervezett Marosvásárhelyen. A felhívásra sok tehetséges gyerek jelentkezett, volt kikből kialakítani az Oblio színtársulatot. A Kamaszok című előadásra ő írta a darabokat. A színpadra lépő tizenegy gyermek kiválóan vizsgázott, fejtette ki a társulatvezető. Gyéresi Júlia, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem tanára, aki a válogatón is jelen volt, elvállalta, hogy beszédtechnikára, míg Rókai Vilmos, szintén az egyetem oktatója, mozgástechnikára tanítja majd a gyerekeket, a társulatvezető Kozsik József és felesége, Ildikó, aki szintén tanár, drámagyakorlatot oktat majd. /Vajda György: Gyermekszíntársulat alakult Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

Csirák Csaba szatmárnémeti helytörténész és művelődéskutató több könyvet és számos cikket közölt már a szatmári magyar színjátszásról. A helyi kulturális hetilap, az Ilyés-Benedek Ildikó által szerkesztett Szamos idei első számában Juhász Gyula két szerelmének szatmári vonatkozásairól írt. Csirák Csaba kifejtette, „sok a feltáratlan terület és elfelejtett személyiség. A világhírű Svéd Sándor nevét sokan ismerik ugyan, de kevesen tudják, hogy Szatmárnémetiben tanult”. /Sike Lajos: Juhász Gyula múzsái a szatmárnémeti színpadon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

Müller Péter Szomorú vasárnapja, Molière Scapinje, Závada Pál történelmi játéka – a móriczi Tündérkertből írt Bethlen – és egy Ion Fosse-színmű szerepel a Tompa Miklós Társulat új esztendőre tervezett bemutatói között – tájékoztatott Kárp György, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatója. A Müller-darab próbái már elkezdődtek – Kincses Elemér rendezésében. Kárp György az épület 2005-ben elkezdődött felújítása kapcsán elmondta, az állami támogatások akadozása miatt eddig mindössze körülbelül 33 százalékban készültek el a munkálatok. Az első vendégszereplés január 18-20. között lesz, ekkor Goldoni Legyezőjét viszik Budapestre a marosvásárhelyi színészek. Idén szeretnének Szászrégenben, Dicsőszentmártonban is fellépni. /Nagy Székely Ildikó: Vidéki vendégjátékok, közönségtalálkozók. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./