Egy hét csendes eső menthetné meg a mezőgazdaságot
Szükségállapot kihirdetését kérik a termelők az aszály miatt
Országszerte tartós aszály sújtja a mezőgazdaság minden ágazatát, aminek következtében a termelők már most komoly károkkal számolhatnak, főleg a burgonya-, a napraforgó- és kukorica ültetvényeken. A nagytermelők és a vidéki lakosság zöme nincs felkészülve az aszályra, nem áll rendelkezésükre öntözési lehetőség, és ráadásul többségük nem kötött biztosítást természeti katasztrófa esetére. A természeti csapás a növénytermesztés mellett az állattenyésztést is érinti, de az emberek életminőségét is befolyásolja: hírügynökségi jelentések szerint számos hazai település ivóvízgondokkal küzd, és már napok óta ciszternákkal biztosítják az ellátást a hatóságok. A meteorológusok nem biztatnak sok jóval a következő hetekre, a további rossz hír, hogy az aszály természetesen a fogyasztói árak emelkedését és az élelmiszerbehozatal növekedését vonja maga után az év hátralevő részében és a jövő esztendő első felében.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint – aki korábban a Halászati és Vidékfejlesztési Kifizetések Ügynöksége Kolozs megyei fiókjának vezetői tisztségét töltötte be – az előző években is volt tartós szárazság, de nem ilyen rendkívüli melegrekordokkal, mint az idén.
Kétféle szárazságról kell beszélni – mondta lapunknak. – Az egyik a föld víztartalmára vonatkozik, amikor a talajvíz szintje nagyon alacsony lesz. A másik pedig a levegő szárazsága, amikor a növények, főként a kukorica levelei megcsavarodnak.
A mostani víztelenség növényt és állatot egyaránt nagyon próbára tesz. Például a gabonafélék jó minőséget produkáltak, de ha heves záporok vagy jégesők verik el, akkor sok mag kárba megy. Legalább egy heti lassú esőre lenne szükség ahhoz, hogy pótolni tudja a mostani vízhiányt. Ahol a vetéseket kutakból vagy más eredetű ivóvízzel öntözik, ott az emberek mindennapos megélhetése kerülhet veszélybe. Ahol pedig folyóvizekből pumpálják ki, ott plusz termelési költségekkel kell számolni. Sokat számít, hogy milyen minőségű technológiai munkálatokat folytattak a gazdák a nagy szárazság beállta előtt. De minden plusz munkálat plusz költségekkel jár, ami végső soron a fogyasztó zsebén csattan. És azt sem kell elfelejteni, hogy a szárazság különféle betegségek terjedését is növeli. Az idei károkról még nincsenek adatok, de jelentőseknek látszanak – mondta lapunknak nyilatkozva a kertészmérnök.
Aggódnak, panaszkodnak a vidékiek
A Kolozsvár környéki falusi emberek aggódnak az idei termésért, a kertekben, a határban a föld megrepedezett a szárazságtól. Az elmúlt napok esőzései kissé megáztatták a talajt, de ez vajmi kevés a növényzetnek. A mezőgazdasággal foglalkozók elmondása szerint főleg a kukoricatermés van veszélyben, a búza nem annyira, hiszen az már beérett, most már lassan aratni kell. Ugyan akadt egy-egy főzetre való, de a paszuly sem igen akar kivirágozni. Az uborkatöveken megjelent helyenként a termés, és indái elkezdtek felfelé kúszni a kukoricaszárakon, kérdéses azonban, hogy ez idén milyen bőséges lesz. A paradicsommal, a paprikával sem jobb a helyzet, fejlődésük elengedhetetlen feltétele a víz. Az emberek mesterséges öntözéssel próbálják beitatni a szomjas földet, növényzetet, gyümölcsfákat, de ez kevés ahhoz képest, hogy a hálás terméshez mire lenne szükségük. Ráadásul sok helyen a mesterséges öntözés sem egyszerű, ugyanis a szárazság miatt a források is kezdenek kiapadni, és csak bizonyos órákban engedik meg a csapokat. Ezért többen arra kényszerülnek, hogy palackokban, nagyobb edényekben vizet tartalékoljanak, hogy legalább főzésre, mosogatásra és mosdásra jusson. Az állattartók is panaszkodnak, a szárazság miatt idén nincs nagy remény, hogy a sarjú felnőjön, és azt újra lekaszálják.
Ivóvíz – kút helyett ciszternából
Az elmúlt hetekben tapasztalt kánikula a hegyi patakokat, tavakat is kiapasztotta. A Retyezát-hegységben például, amint azt hétvégén saját szemmel láttuk, a kisebb vízgyűjtő tavak szintje jelentősen csökkent, egyik esetben a mérnökök kihasználták a szokatlanul alacsony hozamot, leengedték a maradék vizet, és több hetes javításnak vetették alá a gátat. A Bucura-tó vízszintje is csökkent – tudtuk meg a hegyimentőktől, az ország legnagyobb és leglátványosabb glaciális tava környéki tengerszemeket tápláló patakok, csermelyek vízhozama szintén csökken.
A patakok, tavak, források vizének csökkenését országszerte tapasztalhatjuk, de az aszály a kutakat sem kímélte. A Beszterce megyei Szászszentjakabon és Fügén például a lakosok a tűzoltók segítségét kérték, mivel kiszáradtak a falu kútjai. Az eset nem egyedi: országszerte tucatnyi község küzd hasonló gondokkal, Botoşani megyében például olyan községek is vannak, amelyekben már 10 napja csak ciszternából kapnak ivóvizet a lakosok. Városon pedig az ivóvízszolgáltató hívta fel a figyelmet arra, hogy a vízgyűjtők szintjének apadása miatt a lakosok ne használják öntözésre az ivóvizet.
A szárazság kiszárított nagyon sok természetes itatót is, ezért egyes vadásztársaságok mesterséges itatók és dagonyázók készítésével próbálják növelni a vadállomány túlélési esélyeit. Másfelől megnőtt az erdőtüzek, parlagtüzek kialakulásának a veszélye, ezért különösen fontos, hogy a vasúton utazók, az erdőben kirándulók, a mezőgazdasági területeken dolgozók a cigarettacsikket ne dobják el, mert ez fokozott tűzveszéllyel jár. A hétvégén egyébként Hargita megyében jeleztek komoly erdőtüzeket, amelyek oltásán még tegnap is dolgoztak a tűzoltók és az önkéntesek.
Szükségállapotot hirdetnek ki?
A szárazság kapcsán a napokban Victor Ponta miniszterelnök felszólította a mezőgazdasági tárcát, hogy a pénzügyminisztériummal együttműködve találjon megoldást az aszály sújtotta mezőgazdasági termelők támogatására.
Daniel Botănoiu mezőgazdasági államtitkár szerint az idei búzatermelés 20%-kal lesz kevesebb a tavalyinál, a kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében, a búza emiatti drágulása pedig egy hónapon belül érezhető lesz a kenyér árában.
Az őszi árpa, amelynek aratása a szárazság miatt már megkezdődött (az elmúlt időszak rendkívül száraz és meleg időjárása ugyanis felgyorsította a kalászosok érését), 17%-kal hoz gyengébb termést az elmúlt évhez képest, és veszélyben van a kukorica- és a napraforgótermés is, amennyiben egy héten belül nem esik eső.
A termelők ennél is sötétebbnek látják a helyzetet: a kormányhoz intézett beadványban szükségállapot kihirdetését kérik, mivel szerintük, ha 4-5 napon belül nem lesz csapadék, egyes termőföldeken a termés 90-100%-ban megsemmisül. Szerintük jelenleg a három hete tartó szárazság és kánikula miatt 30–70%-ban károsodtak a kukorica-, napraforgó-, szója-ültetvények, miközben a búza, repce, árpa hozama 50%-kal kevesebb, mint az átlagos években.
Becslések szerint a mezőgazdasági ültetvények egyötöde rendelkezik biztosítással természeti károkra.
Nemzetközi klímamodellek szerint egyébként nagy a valószínűsége annak, hogy térségünkben is egyre gyakoribbá válnak a mostanihoz hasonló, sőt még melegebb hőséghullámok.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarságunk fogyatkozik
Szomorú szívvel szereztünk tudomást arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban 47. évfolyamot megért Székely Nép magyar és a Carpathian Observer angol nyelvű lap utoljára jelentkezett ez év júniusában olvasói, barátai, tagtársai és támogatói előtt. Az előfizetők száma az utóbbi időkben nagyon megcsappant. Sokan elhunytak, többen az óhazába vagy a déli amerikai államokba költöztek anélkül, hogy meghagyták volna a címüket.
Mi Erdélyből köszönettel elmondhatjuk, hogy e lap, az Erdélyi Bizottság hivatalos értesítője az elmúlt 56 esztendőben hűségesen betöltötte hivatását. Pontosan és tárgyilagosan, mindig célzatosan előre mutatva tájékoztatta az otthon élő székely magyar testvéreket a nyugati és otthoni fejleményekről. Másrészt gazdasági felszerelésekkel támogatta falvak népeit, ösztöndíjakat küldött a szegény sorsú székely magyar és magyar csángó diákoknak, ruhát, cipőt és gyermekjátékokat árvaházaknak. A lap, illetve az AEÁ Erdélyi Bizottságának fő érdeme az volt, hogy higgadtan, mindig a tényekre hivatkozva ismertette a magyarság helyzetét az amerikai államférfiakkal, szenátorokkal, képviselőkkel, a külügyminisztérium vezető embereivel, a Pentagon felelős bizottságával, az egyetemek kutatóival és a sajtóval! Tanúvallomásokat is tettek, melyeken értékeltek. Így például a politikai foglyok szabadon bocsátása, a vámkedvezmény visszavonása Romániától mind az ottaniak érdekeit képviselte. Midőn sajnálattal elbúcsúzunk e laptól, hadd szóljak pár sort annak főszerkesztőjéről, dr. Havadtőy Sándorról. Kovásznán született 1924 novemberében abban a házban – a református parókián –, ahol Ignácz Rózsa írónő is. Nekem nemcsak osztálytársam volt nyolc évig a Református Székely Mikó Kollégiumban, hanem barátom és sorstársam egy életen át (88 évesek vagyunk). Amikor az ő édesapja megkeresztelt a kovásznai nagytemplomban, a szülők, akik maguk is mikós diákok voltak, bevonultak a parókiára, hogy az újszülöttre áldomást igyanak. Engem betettek Havadtőy Sándor – aki két hónappal előbb született – ágyacskája mellé. Attól kezdve tart a barátságunk szakadatlanul. Ő elvégezte Kolozsváron a teológiát, majd ösztöndíjjal Genfben doktorált, ahonnan Észak-Amerikába ment, mivel a román állam megsemmisítette az útlevelét, megakadályozva hazatértét Erdélybe. Lelkipásztorként mindent megtett, amit lehetett ott, az óceánon túl, Erdély és az összmagyarság iránti szeretetből. Tegnap azt telefonálta nekem, hogy munkájukat folytassák az Európai Parlamentben megválasztott magyar képviselők, immáron hatásosabban. Munkájukra és magyar nemzetünkre Isten gazdag áldását kéri.
Dr. Szőts Dániel
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Uniós pénzekben reménykednek az elöljárók
Magyar tervek Szatmártól Háromszékig
Új helyzetet teremtettek Erdélyben az idei helyhatósági választások. Vegyes lakosságú városainkban gyengült a magyar érdekérvényesítés lehetősége, számos településen már alpolgármesterre sem „futja”.
Székelyföldön az RMDSZ-dominancia a jellemző, olyannyira, hogy csak egyetlen várost vezet más magyar párt soraiból származó alpolgármester. Összeállításunkban erdélyi magyar politikusok „vallanak” terveikről.
A vártnál kisebb sikert hoztak a megyei és a városi önkormányzati vezetők tisztségeiről szóló, az RMDSZ és a román pártok közötti egyeztetések. Miután Szatmárnémetiben elúszott a magyar polgármesteri szék, az önmagát is túlteljesítő Szociálliberális Unió (USL) magyar alpolgármesteri tisztséget sem volt hajlandó biztosítani. Nagyvárad is magyar alpolgármester nélkül maradt, akárcsak több olyan erdélyi város, ahol a magyarság részaránya az utóbbi húsz évben drasztikusan visszaesett. Kivételt jelent Zilah, Kolozsvár és Marosvásárhely, ahol a román pártokkal folytatott tárgyalások eredményesnek bizonyultak.
Elsődleges cél a folytatás
A partiumi és belső-erdélyi megyei önkormányzatok magyar elnökhelyettesei a zömmel európai uniós pénzekből elkezdett beruházások folytatását, illetve befejezését tekintik fő célkitűzésüknek. Csehi Árpád, a Szatmár megyei önkormányzati testület alelnöke szerint az idei évtől más a helyzet, mint az elmúlt négy esztendőben, amikor a városnak és a megyének magyar elöljárója volt, az RMDSZ pedig kormányzati tényezőként segítette munkájukat. Ez egyaránt befolyásolja az érdek-képviseleti munka hatékonyságát és a magyar többségű helyi önkormányzatok támogatottságát. Csehi szerint – magyar alpolgármester híján – rá hárul majd a szatmárnémeti magyarság részéről származó gondok, kérések kezelése. Arra törekszik, mondta, hogy az előző mandátum során elkezdett megyei beruházásokat sikeresen be tudják fejezni, valamint kiemelten kezeli a helyi magyar kultúra, a helyi rendezvények támogatását. Csóka Tibor, a Szilágy megyei önkormányzati testület alelnöke ugyancsak a Szociálliberális Unióval kötött egyezség értelmében lett helyettes megyei vezető. A megegyezés révén az RMDSZ zilahi alpolgármesteri tisztséget is kapott, noha a Szövetség mindössze három képviselővel rendelkezik a 21 fős városi testületben – ez a rendszerváltás óta a legrosszabb eredmény. Csóka a több mint 100 millió eurós uniós projektek kivitelezését és befejezését nevezi meg legfontosabb célkitűzéseként. „Szilágyság számára ez szinte Marshall-tervnek számít. Saját költségvetésükből a települések húsz év alatt sem tudnák korszerűsíteni az út-, az ivóvíz- és a szennyvízelvezető hálózatot” – mondta az alelnök. Csóka szerint a magyar települések fejlődése szempontjából elengedhetetlen az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. „Várjuk ki a végét!” – válaszolja felvetésemre, miszerint a következő négy évben stratégiaváltásra lesz szükség, amennyiben az RMDSZ ellenzékben marad. Vákár István, a Kolozs megyei önkormányzati testület alelnöke árnyaltabbnak látja az RMDSZ kormányzati szerepvállalását. „Az uniós pályázatok önrészének előteremtésénél előnyt jelentett, hogy az RMDSZ a bukaresti kormány tagja volt. Ezt most keményebb helyi érdek-képviseleti munkával kell áthidalni” – fogalmazott. A megyei önkormányzat – a bíróság által is megerősített döntés nyomán – visszaszolgáltatja a magyar tulajdonosoknak a gyalui kastélyt. A Kolozsvár közeli híres épületegyüttest turisztikai látványosságnak szánják. A Kolozs megyei magyar elöljáró kiemelt beruházásnak tartja a Mezőség orvosi ellátását biztosító mócsi kórház újbóli megnyitását. A megye és a régió szempontjából az egyik legfontosabb beruházásnak viszont a kolozsvári reptér korszerűsítési munkálatai számítanak: az új, 3,5 kilométer hosszú le- és felszállópálya az eddiginél nagyobb teher- és utasszállítógépek fogadását is lehetővé teszi. Kiss Sándor, a Bihar megyei önkormányzati testület alelnöke az RMDSZ megyei tisztújító közgyűlésén úgy fogalmazott: Nagyvárad polgármestere, Ilie Bolojan az előzetes megegyezés ellenére sem biztosított alpolgármesteri helyet a partiumi város magyar közösségének. „Mindent meg fogok tenni, hogy az alelnöki tisztség értékesebb legyen annál, mint amekkora jelentőséget ellenfeleink tulajdonítanak neki” – fogalmazott Kiss.
Két Fadrusz-szobor Zilah főterén?
Városaink magyar elöljárói is az infrastruktúrafejlesztést kezelik elsődleges célként. Az utóbbi négy évben sokat sikerült behozni a települések hatalmas lemaradásából, de még távol van a korszerű, lakható város képe. A harmadik mandátumát kezdő Kovács Jenő nagykárolyi polgármester prioritásként kezeli a több pályázatból álló, rekordösszegű – mintegy 10 millió euró értékű – beruházások kivitelezését. Nagykároly teljes infrastruktúrája megújul a következő négy évben. A beruházásokat kormánypénzek is segítik: 150 új lakás épül, amiből 90 szociális célokat szolgál – rászorulók igényelhetik –, további 60 pedig ANL-lakás. „A kormánypénzekből finanszírozott beruházásokat is be kell fejezni, függetlenül attól, hogy éppen ki van hatalmon Bukarestben” – reménykedik a polgármester.
Fazekas Miklós, Zilah alpolgármestere az immár 17 százalékra csökkent zilahi magyarság szempontjából elengedhetetlennek tartja egy fedett piac létrehozását, ahol zömmel szilágysági magyar falvakból származó, zöldséget, gyümölcsöt és tejtermékeket forgalmazó árusok kínálhatnák portékáikat. Az alpolgármester az RMDSZ által vezetett Ady-ház felújításáról is beszélt: a városiak kedvenc gyülekezőhelye megújulva várná a közös találkozókra járó zilahi magyarságot. „Erdélyben egyediek leszünk abban, hogy a város főterén két Fadrusz-munka áll majd” – jelentette ki Fazekas. A turulszobor a református templom udvarán várja köztéri elhelyezését, miután a zilahi önkormányzati testület 2010-ben már elfogadott egy erre vonatkozó, kedvező határozatot. „Terveink között szerepel, hogy Zilah bejáratainál négynyelvű – köztük magyar – tábla fogadja a városba érkezőket. A kétnyelvű tábla kivitelezhetetlen, a négynyelvű már könnyebben elfogadtatható” – ecsetelte az alpolgármester a zilahi közhangulatot. A magyarellenes közhangulat szempontjából Kolozsvár sincs jobb helyzetben. A kincses városban a Demokrata-Liberális Párttal (PDL), Kolozs megyében pedig a Szociálliberális Unióval egyezett ki az RMDSZ, bár az erdélyi viszonylatban egyedi eset egyetlen román pártnak sem tetszett. Horváth Anna kolozsvári alpolgármester úgy véli, munkájában előnyt jelent, hogy az Emil Boc vezette kabinetben koalíciós partner volt az RMDSZ. Ez a kapcsolat Kolozsváron továbbra is gyümölcsöző lehet. Horváth szerint a kolozsvári magyarság jó esélye az Európa Kulturális Fővárosa címért 2015-ben leadandó pályázat előkészítése lehet. A pályázat nem csak a város, de a megye prioritása is, Nagyszeben példája igazolja, hogy a projekt óriási lendületet kölcsönözhet egy egész régiónak. A polgármester asszony a nyelvi és kulturális örökség előtérbe helyezésében látja a magyar elvárások megoldását: műemlékeinkre felkerülnének a magyar feliratok, civil szervezeteink pedig hangsúlyosabban vehetnének részt a város mindennapi életében. A Mátyás-szoborcsoport előtti illegális felirat ügyében bűnvádi eljárás folyik az elkövetők ellen, a közeljövőben várható bírósági döntés orvosolná a helyzetet, de keresik a megoldást a kétnyelvű táblák kihelyezésére is, amit az Európa Tanács egyik újabb ajánlása segíthet. „Kiemelten fontosnak tartom az élhetőbb Kolozsvárért elindított beruházások folytatását. Kerékpárutakra, tiszta belvárosra és gondozott külvárosra van szükség” – összegezte Horváth a kincses város szempontjából elengedhetetlen kívánalmakat.
A száműzött marosvásárhelyi alpolgármester
Szatmárnémetivel és Nagyváraddal ellentétben Marosvásárhelyen ugyan van magyar alpolgármester, ám a helyzet olyan, mintha mégsem lenne. Az RMDSZ a marosvásárhelyi és a Maros megyei önkormányzati testületben az USL-vel egyezett ki, így mind a kormánypárt, mind az RMDSZ állíthatott alpolgármestert. Válaszként a demokrata-liberális Dorin Florea a szövetség mindkét alpolgármesterét kitiltotta a polgármesteri hivatal főépületéből, gyakorlatilag megfosztotta őket munka-, illetve hatáskörüktől. A történet a Funar-korszak hangulatát idézi, amikor Boros János kolozsvári alpolgármester – hosszú semmitevés után – a pataréti szeméttelepen számolgatta a szemeteskocsikat, míg a helyi tanács jobb belátásra nem bírta a román polgármestert. Úgy tűnik, Marosvásárhelyen Dorin Florea „gondozza” a funari örökséget. Józsa Tibor szerint Floreát az zavarja, hogy a PDL nem kaphatott alpolgármesteri tisztséget. Revansként maga mellé édesgette a volt magyar alpolgármestert, Csegzi Sándort, aki újabban személyes tanácsadóként dolgozik. Józsa úgy véli, Csegzi az elmúlt években is ugyanezt tette, nem volt önálló hangja, így nem csoda, hogy a városvezetés hanyagolta a magyar ügyeket. „ Daniela Ciotlăuș nemzeti-liberális alpolgármester asszonynak részletesen bemutattam követeléseinket a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésétől iskoláink helyzetéig. Személyes segítségét, valamint a helyi koalíció hozzájárulását kértem ahhoz, hogy a sok éve húzódó ügyek kimozduljanak a holtpontról. Az új alpolgármester asszony támogatásáról biztosított” – összegezte első tapasztalatait Józsa. Úgy véli, ha az USL-nek, illetve az RMDSZ-nek sikerül hatékonyan együttműködnie Marosvásárhelyen, vége szakadhat Dorin Florea nyolc éve tartó egyeduralmának. „A helyi önkormányzatban nehéz meccsek következnek, a képviselő-testület kitartásán múlik, hogy ki lesz a győztes” – fogalmazott. Lokodi Editet, a Maros megyei önkormányzati testület alelnökét szabadságolása miatt nem tudtuk elérni. Borboly: meg kell menteni a kistelepüléseket
A két székelyföldi megyében tiszta a kép. A kétharmados fölényben lévő RMDSZ nem érezte szükségét a magyar pártokkal való tárgyalásnak. Antal Árpád újraválasztott polgármesternek köszönhetően csak Sepsiszentgyörgyön kapott alpolgármesteri tisztséggel felérő intézményvezetői beosztást Nemes Előd néppárti önkormányzati képviselő. Nemes a közösségépítés, a Székely Szórvány Partnerség-, illetve a Székely–Csángó-programot koordinálja a jövőben. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke szerint miközben a testület a 2013–2020 közötti európai pályázati kiírásokra készül, saját erőből is keresi a megoldásokat. „Folytatnunk kell az elmúlt négy évben elkezdett Kisfalu programunkat: vonzóbbá, élhetőbbé kell tennünk a kistelepüléseket, infrastrukturális beruházásokkal – az elektromos, illetve vízhálózat, valamint csatornarendszer kiépítésével, aszfaltozással, a helyi termelők felkarolásával –, hogy a fiatalok ne költözzenek be a városba, ne néptelenedjenek el a kis falvak. Továbbra is támogatnunk kell a fiatalok szakképzését, a vendéglátóipart, az élelmiszer-termelést, és a fafeldolgozó-ipart, hogy a faanyag saját középvállalkozóink kezében maradjon, illetve ők értékesítsék” – mondta Borboly Csaba, aki szerint az elkövetkező időszak kulcsszavai: „jó hangulat”, „törődés”, „egymásra figyelés” és „kicsiből sokat”. A megyei önkormányzat elnöke úgy véli, „az ellenzéki szerep nehezíti a munkát, de csak az RMDSZ képes biztosítani a munkavégzéshez szükséges keretet és lehetőséget. Bízom benne, hogy az őszi választásokat követően olyan parlament alakul, amelyben – a magyarság képviseletében – az RMDSZ segíteni tudja az önkormányzatok munkáját.” A másik két magyar párttal történő együttműködésről azt mondta: „Több mint ötven Hargita megyei RMDSZ-es polgármester mellett van négy MPP-s, az EMNP-t pedig egyetlen Hargita megyei közösség sem tüntette ki bizalmával, hogy ráruházza a település irányítását. Az MPP-s polgármesterekkel keresem az együttműködés lehetőségét, hiszen az általuk vezetett települések lakosságáért is szeretnék tenni.” Megújuló székely városok
Az RMDSZ-es sorból „kilógó” egyetlen nagyobb lélekszámú erdélyi település, Gyergyószentmiklós hetvenszázalékos többséggel újraválasztott MPP-s polgármestere, Mezei János elmondta: nagy előny, illetve hatalmas lehetőség, hogy folytathatja a négy évvel ezelőtt elkezdett városfejlesztési terveket, beruházásokat. A távfűtés kérdésének megnyugtató rendezése után a város ivóvíz- és csatornahálózatát akarják teljesen felújítani. Fontos feladatnak tartja a tulajdonviszonyok rendezését, ezzel ugyanis adós a polgármesteri hivatal a város közösségének. Mezei a helyi és a környékbeli turizmus fejlesztésében és támogatásában látja a város és környéke kitörési lehetőségét. A polgármester úgy véli, a közigazgatásilag hozzájuk tartozó Gyilkos-tó kiváló turistacsalogató a város számára, ezt a lehetőséget pedig alaposan ki kell használni.
Bunta Levente, Székelyudvarhely újraválasztott RMDSZ-es polgármestere szintén merész városfejlesztési tervekről számolt be. Ezeknek egy része már elkezdődött az elmúlt években, mások új uniós projektek keretében valósulnak majd meg. A távfűtést biomasszával működtetett hőerőművel szeretnék korszerűsíteni, új óvodát és bölcsődét terveznek, bővítenék a város egyetemi oktatását, támogatják egy magánklinika megépítését, mélyfúrással keresnek jobb minőségű ivóvizet, befejeznék a város körgyűrűjének munkálatait. Bunta úgy véli, a jelenlegi 3–4 millió eurós uniós projektek mellé hamarosan újak is felsorakozhatnak.
Az utóbbi évek egyik leglátványosabban fejlődő székely városa, Csíkszereda polgármestere, a szabadságoló Ráduly Róbert helyett Antal Attila alpolgármester beszélt olyan fejlesztésekről és beruházásokról, amelyek eddig általában meghaladták a székelyföldi városok lehetőségeit. A régi-új csapat harmadik mandátuma során Csíkszeredának teljesen felújított főtere, korszerűsített hulladékgazdálkodása és vízhálózata, számos közösségépítő programja – azaz alapjaiban átalakuló arculata – lesz. Ehhez ma 20 millió eurónyi elnyert uniós pályázat áll a rendelkezésükre, ami a város egyéves költségvetésének felel meg. Antal büszkén említette, hogy az eddigi beruházásokhoz nem volt szükségük kölcsönre, nem adósították el a várost.
Kézdivásárhelyen polgármesterváltás történt: a volt MPP-s polgármestert a választás nyomán Bokor Tibor volt RMDSZ-es szenátor váltotta. Az új polgármester szerint gyakorlatilag mindent újra kell kezdeni, a város ugyanis kimaradt a székelyföldi régióra jellemző nagyobb fejlesztésekből. Problémásnak nevezte a már elkezdett ipari parkot építő uniós projekt kivitelezését: a polgármester szerint a megkötött szerződés hátrányos a városnak. Bokor elsőrendű feladatának tartja a város úthálózatának gyors rehabilitálását, hogy a céhes város élhetőbb településsé váljon. „Hosszú évek után nagytakarítást végeztünk, kitakarítottuk az udvartereket, hogy az itt lakók és az ide érkezők is jól érezzék magukat” – mondta az elöljáró. Ma Kézdivásárhelyen is négy uniós projekt vár kivitelezésre, közülük az ivóvízhálózat felújítása, valamint a hulladékgazdálkodás átalakítása a legégetőbb. A háromszéki önkormányzati testület elnöke, Tamás SÁndor többszöri megkeresésünkre sem válaszolt. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy újraválasztott polgármestere a következőképpen összegezte törekvéseit: „Én a szentgyörgyi emberek közérzetének további javítását tűztem ki elsődleges célomul. Mindezt az infrastrukturális és a kulturális-közösségépítő fejlesztések egészséges arányának megtalálásával szeretném elérni.”
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ponta megtarthatja doktori címét?!
Ecaterina Andronescu közölte, az Országos Etikai Tanács (CNE) döntését, és nem a Bukaresti Egyetem Etikai Bizottságának az álláspontját veszi figyelembe Victor Ponta plágium-ügyében.
Az oktatási tárca vezetője kijelentette, a törvény szerint az egyetlen fórum, amely a plágium-ügyek kapcsán hivatalos véleményt mondhat, az nem más, mint az Országos Etikai Tanács.
„Mindenkinek alá kell vetni magát a törvénynek, amelyet ráadásul nem én, hanem elődöm, Daniel Funeriu alkotott meg” – jelentette ki Andronescu, azt sejtetve, hogy nem fog jóváhagyni egy esetleges kérést, amely Ponta doktori címének a visszavonására vonatkozik. nyugatijelen.com
Erdély.ma

"Indulj, és menj haza…"
Kisadorjáni Szilágyi Domokos ajándéka
Sokat látott, múltképektől mindegyre elhomályosodó tekintetek és fiatal, üde arcok fényében fürdött múlt vasárnap a kisadorjáni unitárius templom. Évek, évtizedek sokasága, és ki tudja, hány száz kilométer futott itt egymásba ezen a délutánon. Az együttlét ünnepét – akárcsak huszonegy évvel ezelőtt, 1991 augusztusában – a falu szülötte, Kisadorjáni Szilágyi Domokos hívta életre. A 86 éves Domi bácsi, mint mondta, búcsúzni jött haza, de nem üres kézzel. A nyárádmenti település történetét, Itt születtem, ez a hazám című nyomdafriss alkotását hozta el ajándékul mindazoknak, akik úgy érzik, Kisadorjánhoz tartoznak. A népességében egyre zsugorodó falucskának Csécs Márton marosvásárhelyi unitárius lelkész kínált szolgálatával lélekerősítőt a találkozás első perceiben.
– Ha ez a templom beszélni tudna, szép dolgokról szólna, gyermekkoráról, ifjúkoráról. Ha lenne szeme, könny csillanna meg benne, amiért újra ennyien léptétek át kapuit. Ha lenne karja, átölelne titeket – mondta az igehirdető, aki a kisadorjániakat Dániel próféta első könyvének verseivel a hagyományaikhoz, imáikhoz leigázva is hű maradó ószövetségiekhez hasonlította.
Az istentisztelet után a helyi unitárius lelkész, Hegedűs Tivadar köszöntötte az egybegyűlteket.
– Közösségünk értéke, szépsége lassan azon múlik, hogy hogyan tudjuk megszólítani az elszármazottakat. Arra kérnék mindenkit, aki valamilyen módon kötődik a falunkhoz, hogy segítsen megtartani ezt a közösséget. Ne csak Erdély gyümölcsöskertje legyen Kisadorján, hanem szellemi értékeinek őrzője is.
A továbbiakban egy falubeli kislány Wass Albert Dalol a honvágy című versét szavalta, majd László Márton történész- levéltáros méltatta a település csaknem fél évezredét átfogó, kivitelezésében is különleges művet. A történész a szerző szavaival idézte fel a könyv előzményeit.
"2006-ban, egy gyönyörű nyári délutánon hazalátogattam szülőfalumba. (…) A gondolat úgy jött, mint egy szigorú parancs, mintha valami túlvilági, vagy valami bentről jövő hang azt súgta volna a fülembe: indulj, és menj haza. (…) Amikor megláttam a falut és annak határát, a szó klasszikus értelmében megcsodáltam. Életemben most először. (…) Ezen látogatásom után elhatároztam, hogy megírom kihalófélben levő falum történetét. Valamikor szép és gazdag falu volt, azt mondták az emberek: ez a falu aranybánya. Valóban az volt. Jól termő földje, gazdag állatállománya, csodálatos szőlő- és gyümölcstermése, és minden egyéb, amire a lakóinak szüksége volt. Ma mindez csak emlék. Írásommal azt szeretném elérni, hogy legalább ez az emlék megmaradjon."
A méltató az embereknek, szokásoknak és a tájnak is emléket állító, olvasmányos, anekdotákban gazdag, számos fényképpel illusztrált mű érdekességeire hívta fel a figyelmet. Kik voltak a falu földesurai és jobbágyai, hogyan alakult nemzetiségi és felekezeti összetétele, gazdasági és művelődési élete, hadtörténete az idők során, kik maradtak helyben és kik telepedtek be a faluba a rendszerváltás után, hogyan változott a kisadorjáni házak tulajdonjoga, minderre választ kaphat az olvasó – tudtuk meg László Mártontól, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy míg 1850-ben 101 lakosa volt, 1992-ben 65-en, 2009-ben pedig mindössze húszan lakták Kisadorjánt, amely etnikai szempontból, a megyei adatokkal összevetve, megmaradt magyar településnek. A történész ismertetője végén újra a szerző – ezúttal a könyv kiadására vonatkozó – szavait idézte: "Anyagi támogatást nem kértem és nem kaptam senkitől".
Az átfogó bemutatót követően Simon Boglárka, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színinövendéke Vörösmarty Szózatát szavalta, majd Kisadorjáni Szilágyi Domokos szólt az ünneplőkhöz. Domi bácsi a falutalálkozók fontosságáról beszélt: "legalább ne felejtsük el egymást, legalább ismerjük meg egymást".
– Ezzel a találkozóval azt akartam, hogy megmozgassam, felrázzam a szülőföld iránti szeretet érzését – tette hozzá, majd új – második – könyve megszületésének körülményeire emlékezett:
– Rengeteg anyagot kellett felkutatnom, összegyűjtenem állami és egyházi levéltárakból, könyvtárakból. Szerencsémre megismerkedtem és barátságot kötöttem László Márton történész úrral, aki szívvel-lélekkel mellém állt. A könyv címével figyelmeztetni akartalak benneteket is, nemcsak magamat, hogy ezt így tudjátok és így érezzétek. A borítólap templomunkat ábrázolja, és körülötte, illetve a hátlapon fák gyökerei láthatók, melyek a mi gyökereinket jelképezik, azokat a gyökereket, amelyek mélyen lenyúlnak, és amelyeket ápolni, öntözni kell, hogy ne száradjanak ki.
A templomban töltött két óra ajándékozással zárult, mindenki, aki úgy érezte, hogy a faluhoz tartozik, hazavihetett egy példányt Domi bácsi könyvéből. A templomból az első világháborúban elesett kisadorjániak emlékművéhez vezetett az út. Itt Hegedűs Tivadar és a község korábbi lelkésze, Sándor Szilárd koszorút helyezett el.
– Minden név egy kőbe vésett érzés. De nem csak a kőbe kell bevésnünk érzéseinket – mondta Sándor Szilárd. A lelkipásztor így zárta gondolatait: – Legyen erős várunk nékünk Isten.
Az emlékezők Simon Boglárka tolmácsolásában meghallgatták Ady Intés az őrzőkhöz című versét, aztán a Kossuth-nótával, a Himnusszal, illetve a Székely himnusszal adtak hangot összetartozásuknak. A falutalálkozó végén mindenki Farkas Erzsike néni udvarára indult, ahol terített asztal várt az ünneplőkre.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar kisdiákok ortodox iskolában
Visszakerültek a nagyváradi Roman Ciorogariu Ortodox Teológiai Gimnáziumhoz azok a magyar tannyelvű általános iskolai osztályok, amelyeknek egy januári helyi tanácsi határozat alapján a Mihai Eminescu Főgimnázium égisze alatt kellett volna működniük.
A visszakerülés a váradi önkormányzati testület tegnapi ülésén dőlt el, az RMDSZ-frakció ellenkezése közepette. Az érintett magyar osztályoknak kalandos története van. Az ortodox egyházi iskola 2010-ben az Andrei Mureşanu Általános Iskolával fuzionált, amely magyar tagozatot is működtetett. A januári döntés értelmében a csak románul működő középiskolai osztályok a mostani, Rogériusz negyedbeli épületből átköltöznek az ortodox püspökség által visszakapott Fő utcai ingatlanba, az általános iskolai osztályok pedig, köztük a magyar tannyelvűek, az eddigi helyszínen, ám már a Mihai Eminescu Főgimnázium égisze alatt működnének tovább.
Az, hogy a magyar osztályok inkább a jó hírű és eleve két tannyelvű Eminescuhoz kerüljenek, az akkor még helyi koalícióban kormányzó és Biró Rozália személyében alpolgármesterrel rendelkező RMDSZ-frakció kezdeményezése volt. Az ortodox gimnázium azonban már akkor hevesen tiltakozott az ellen, hogy a nemrég hozzá került magyar osztályokat máshová írassák. A legnagyobb gond – amint arra Biró Rozália, immár tanácsosként, a tegnapi ülésen felhívta a figyelmet – az, hogy az ősztől induló három román és egy magyar tannyelvű első osztályt, illetve egy iskolai előkészítőt már úgy hirdettek meg beiratkozásra úgy, hogy azok az Eminescuban indulnak majd, s most mégis kiderült, hogy a beíratott gyerekek az ortodox líceumba járnak majd.
Daniel Negrean megyei főtanfelügyelő, aki egyben a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) színeiben tölt be helyi tanácsosi tisztséget, azt állítja, a két iskola vezetőtanácsa és a szülők is egyetértenek a januári döntés visszavonásáról. Biró Rozália viszont egy 104 magyar szülő által aláírt ívet nyújtott át neki, amelyben azt kérik, gyerekeik lehessenek az Eminescu diákjai.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Románia a plágiumok földje
Pár nappal a politikai vetélytársa, Traian Basescu elnök leváltását célzó népszavazás kudarca után újabb kellemetlenség fenyegeti a román kormányfőt, Victor Pontát. Szeptemberben fog összeülni a bukaresti egyetem szenátusa, hogy döntést hozzon Ponta doktori fokozatának esetleges visszavonásáról.
Ellentétben az etikai bizottsággal, amelynek összetételét az oktatási tárca Ponta igényeinek megfelelően átalakította, s amely nem talált kifogásolnivalót a doktori dolgozatban, az egyetem egy bizottsága már megerősítette a Pontával szemben fölmerült plágiumvádat. Ez késztethette a miniszterelnököt arra, hogy a tervezettnél gyorsabb ütemben indítson támadást Basescu, az Alkotmánybíróság és az útjában álló többi intézmény ellen – írta a szociáldemokrata kormányfőt kritikus szemmel figyelő Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Csakhogy a kormányfő offenzívája heves ellenállást váltott ki a román értelmiség és a tudományos intézmények részéről. Az utóbbiak már hosszú ideje nem tekinthetők a kormány döntéseire rábólintó alázatos végrehajtó szerveknek. Emil Boc konzervatív miniszterelnök kormányának oktatási minisztereként Daniel Funeriu – aki ma Basescu elnök tanácsadói közé tartozik – 2011-ben szigorú szabályokat léptetett életbe. Reformját, amelynek értelmében plágiumgyanú esetén évekre visszamenőleg vizsgálatnak lehet alávetni tudományos dolgozatokat, élesen támadta az akkori liberális és szociáldemokrata ellenzék. A reform első "áldozata" az idén májusban hatalomra jutott Ponta-kormány oktatási minisztere, Ioan Mang lett: kinevezése után nyolc nappal kénytelen volt lemondani – plágium miatt.
A miniszter körüli botrány ráirányította a figyelmet a felsőoktatási korrupció széles körben elterjedt és sokáig eltűrt jelenségére. Ha Ponta tagadja a nyilvánvalót, vagyis azt, hogy "ollózta" doktori dolgozatának nagy részét, s még azt is kijelenti, hogy "büszke" a disszertációjára, akkor ezreket tudhat maga mellett, akik hasonló módon jutottak tudományos fokozathoz. Belügyminisztere, Ioan Rus egyenesen arra a kijelentésre vetemedett, hogy Platóntól és Arisztotelésztől Heideggerig amúgy is mindenki "koppintott" valakiről.
Ponta szerint pedig nincs "plágiumügy", csupán intrika, amelyet Basescu szőtt ellene külföldi médiumok segítségével. A román médiumok csaknem mindegyike kritikátlanul szajkózta ezt a változatot.
Hantz Péter biofizikus behatóan foglalkozott a marosvásárhelyi egyetemen készült plágiumokkal. Az oktatási minisztériumhoz intézett, január 12-én kelt beadványában Hantz azzal gyanúsította meg Leonard Azamfirei rektort, Constantin Copotoiu korábbi rektort és Klara Brînzaniuc korábbi rektorhelyettest, hogy külföldi tudományos dolgozatok plagizált változatát adták be saját munkáik gyanánt. Bizonyítékként a kolozsvári biofizikus csatolta brit és német tudósok leveleit, amelyek arról tanúskodnak, hogy a fenti román szerzők az ő munkáikból "ollóztak".
A hatályos törvény értelmében a minisztériumnak 90 napon belül kell válaszolnia az ilyen beadványokra. Hantz azonban mind a mai napig nem kapott választ Bukarestből. A beadványhoz mellékelt dokumentációnak időközben nyoma veszett. A biofizikus most arra készül, hogy bűnvádi feljelentést tegyen. A plágium ugyanis Romániában bűncselekménynek számít.
Népújság (Marosvásárhely)

Lemondott Daniel Funeriu államelnöki tanácsos belügy- és a parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter után Daniel Funeriu államelnöki tanácsos is benyújtotta tegnap lemondását. Funeriu egyben cáfolta, hogy menesztették volna, mondván: „egyetlen tiszteletre méltó személynek sem lehet maradása Crin Antonescu mellett.”
Indoklása szerint azért mondott le tisztségéről, mert minden, amit az ideiglenes államfő politikailag elért, az hazugságon és csaláson alapul. „Crin Antonescu vegye maga mellé tanácsadónak Victor Pontát, a csalások és a plágium európai megtestesítőjét.”
Funeriu szerint Antonescunak tiltakoznia kellett volna a Ponta-kormány aljas módszerei iránt, amelyekkel kénye-kedve szerint hoztak létre és számoltak fel etikai bizottságokat, elfedve azt a közönséges lopást, amit egy egész világ lát. Funeriu úgy vélte, Antonescu azért nem lépett fel ez ellen, mert cinkostárs az ügyben. A lemondott tanácsos ugyanakkor a kormány oktatáspolitikáját is vehemensen bírálta.
Daniel Funeriu a Boc-kormány tanügyminisztere volt, idén februárban nevezték ki államelnöki tanácsossá. Crin Antonescu egyébként pénteken menesztette tisztségéből Traian Băsescu öt államelnöki tanácsadóját.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Szellemarcok történelmi idősíkban
„Akinek nincs semmije, annak semmi nem hiányzik” – hangzik el újból és újból a Mikes Kelemenről szóló Veress Dániel-darabban. Mikes mondogatja folyton, miközben magányosan, hazavágyva leírja gondolatait.
Nem véletlenül jutott eszembe ez a már-már aforizmaszerű megállapítás Cseke Péter Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben című kötetének (Kriterion, 2011) olvasása közben, hiszen egyrészt talán éppen Mikes az az első erdélyi származású tollforgató, akit egyértelműen el- és befogadott az összmagyar irodalom, másrészt viszont keserű életigazság, hogy az nem becsüli meg értékeit, akinek amúgy sincs belőle sok.
A mi kilencvenéves – saját – erdélyi irodalmunk sajnos sokszor és sokban hasonlít a nem igazán megbecsült értékekhez. Egyre nagyobb döbbenettel tapasztalom például, ahogy a középiskolai irodalomoktatás folyamatából elszivárog az erdélyi literatúra. Nem is olyan régen még egy teljes tanéven át ismerkedhettek a diákok a nálunk született versekkel és prózai írásokkal ahhoz, hogy mostanra a hírhedett kommunikatív kompetenciákra épülő reformdinamika (?!) mellőzze a transzszilvanizmust csakúgy, mint az ellentranszszilvanizmust. Ennek éppen az ellenkezőjét üdvözlöm Cseke Péter kötete kapcsán. Kós Károlytól Zágoni Attiláig – vagyis majdnem a teljes kilenc évtizedet felölelő erdélyi szellemiségről szól ez a kötet.
Az egyes szerzőkről írottak majdnem mindenike eredetileg szóbeli előadás céljából keletkezett, márpedig tanár és nem tanár egyaránt tudja, mit jelent az időkeret: mindenekelőtt tömör, világos fogalmazást, s ha ez megvan, akkor a további árnyalás sem fogja bonyolítani, hanem sokkal inkább gazdagítani a szöveget. Mindezt a szerző is megerősíti az előszóban, mondván: „Hosszas nekifutások után születtek meg a kötetbe foglalt írások. Első változatukban többnyire évfordulós rendezvényekre készültek, és további kutatási folyamatokat indítottak be.
Máskor meg éppenséggel több évtizedes kutatások összegzésére adtak alkalmat. A konferenciákon megszabott időkeret inkább a figyelemfelkeltésre ad lehetőséget, semmint az árnyalt bemutatásra, okadatolt érvelésre. Ez késztetett arra, hogy a bennem élő szellemarcokat rendre történelmi idősíkban rögzítsem. Jelezve az írói pályaképek koordinátáit s egyszersmind az értelmezések »életidejének« dimenzióit, koronként változó/gyarapodó »évgyűrűit«.”
A kötetben a szerző Kós Károly, Makkai Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, László Dezső, Jancsó Elemér, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Buday György, Szabédi László, Horváth István, László Gyula, Mikó Imre, Bözödi György, Gáll Ernő, Jancsó Adrienne, Gelu Păteanu, Beke György, Sütő András, Szabó Gyula, Páskándi Géza és Zágoni Attila alakját „rögzíti történelmi idősíkban.”
Ajánlom tehát minden érdeklődőnek, teljes mértékben egyetértve a szerző gondolatával, miszerint: „Legfőbb ideje, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük »parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté« változni a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson.”
Cseke Péter: Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Kasztrófa a földeken: elpusztította az aszály a gabonatermés jelentős részét
Hatalmas katasztrófákat okozott az ország mezőgazdaságában a szinte teljes mértékben csapadékmentes nyár által okozott aszály. A kukoricatermésnek például közel felét, 47 százalékát érinti az aszály országos viszonylatban. Minderről tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt Daniel Botănoiu, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára. „Egyelőre nem tudni pontosan, hogy milyen mértékben károsodott a termés, az azonban biztos, hogy országos szinten a kukorica sínylette meg leginkább a szárazságot” – fejtette ki az államtitkár.
Olajtartalom szempontjából a napraforgó esetében 2-3 százalékos veszteségről lehet beszélni az illetékes szerint, aki elmondta, egymillió hektárnyi terület esetében hektáronként mintegy 1500 kilogramm terméssel lehetne lefedni az országos évi fogyasztást.
Hozzátette, az idén betakarított 4,78 millió tonnányi búza nagyjából megfelel a szükséges éves menynyiségnek, ebből fogyasztáshoz 3,3 tonna, őszi vetéshez 500 ezer tonna kell, további 700 ezer tonna pedig a tartalékot teszi ki. Románia 2011-ben az Európai Unióban első helyen állt a megművelt kukoricaföld szempontjából, termelésben pedig második volt Franciaország után.
Bihar: felperzselődött ültetvények
Hatalmasak a károk Bihar megyében is a hónapok óta sújtó szárazság miatt. Dan Antim, a Bihar Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság főtanácsadója a Krónika megkeresésére elmondta, a legsúlyosabban itt is a kukoricát érintette a szárazság, de a többi termény sem menekült az extrém körülmények elől. A kukoricatáblák mintegy 85 százaléka, csaknem 68 ezer hektár tönkrement a megyében, nagyjából ugyanez a helyzet a napraforgóval is, amelynél a megyében található 28 ezer hektárnyi vetésből több mint 23 ezer elpusztult.
A szója- és a cukorrépa-ültetvényeknek is a legnagyobb része tönkrement az aszályban. Dan Antim azt mondja, olyasmire volt már példa a korábbi években is, hogy a hosszú aszály miatt kiszáradt a föld, és kár esett a termésben, de olyan még nem történt, mint az idén, hogy a gabona egyszerűen megégett a perzselő napon. A főtanácsadó abban bízik, hogy a kormány egy, nemrég közvitára bocsátott határozattervezete mielőbb életbe léphet, és annak alapján a legkomolyabb károkat szenvedett gazdák valamilyen segítséget kaphatnak az államtól.
Szatmárra is lesújtott a szárazság
Szatmár megyében a szárazság hasonlóképpen a leginkább a kukoricának ártott. Amint a megyei mezőgazdasági igazgatóságtól megtudtuk, 40 ezer hektáron pusztult el a termés az aszály miatt, ami azt jelenti, hogy a kultúra több mint 30 százaléka ment tönkre. Jelentős károkat okozott a szárazság ezenkívül a napraforgóban, a szójában és a cukorrépában is.
A megyében a mezőgazdasági igazgatóság eddigi adatai szerint 56 ezer hektárnyi területen végzett komoly pusztítást az aszály. Ahhoz, hogy katasztrófasújtott területté nyilvánítsák a megyét – amit egyébként a helyi gazdák szorgalmaznak a hatóságoknál – 70 ezer hektárnyi ültetvénynek kellene elpusztulnia, azaz a megye szántóföldjei 30 százalékának.
Hargita megye már lépett is
Eközben – amint arról korábban már beszámoltunk – a Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság már kérte is a minisztériumtól, nyilvánítsák aszály sújtotta területté a megyét. Török Jenő, az igazgatóság vezetője arról tájékoztatott, hogy a megye teljes területét aszály sújtja, a megművelt területeken harminc és száz százalék közötti a termés károsodása. Török Jenő szerint a vidék alaptermékének számító burgonya termesztőinek hatvan és nyolcvan százalék közötti károkat kell elkönyvelniük.
A szárazság ugyanis éppen akkor köszöntött be, amikor a burgonyaültetvényeknek a legnagyobb szükségük lett volna a csapadékra. „Olyan burgonyaföldek is vannak a megyében, amelyeken nem lesz érdemes begyűjteni a termést” – jelentette ki Török Jenő. A mezőgazdasági szakember szerint az állattenyésztők is bajba kerültek. A térségben szokatlanul forró nyár következtében elszáradt a fű a legelőkön. A patakok kiszáradása miatt sok helyen az állatok itatása is gondot okoz. A megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője az országosan rossz mezőgazdasági helyzetre utalva megjegyezte, nehéz lesz elérni, hogy a kormány kártérítést fizessen a gazdáknak.
Krassó-Szörény: már az eső sem segít
Krassó-Szörény megyében is hasonló a helyzet, a szakemberek szerint pedig a termés nagy részét már egy kiadós eső sem mentheti meg. Mariana Brujan, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője elmondta, leginkább a kukorica- és burgonyatermés sínylette meg a szárazságot, előbbi esetében 32 ezer hektárt, míg utóbbinál hatezer hektárt érintett a kedvezőtlen időjárás, ugyanakkor 5400 hektárnyi napraforgó és 900 hektárnyi repce is kiszáradt.
A hivatal szakemberei a helyszínen állapítják meg a károk pontos értékét. A szakember elmondása szerint mivel a búzát és az árpát már korábban betakarították, a júliusban kezdődő szárazság már nem érintette ezeket. 2011 őszén egyébként a megyében mintegy 12 ezer hektárnyi területről több mint 43 ezer tonna búzát takarítottak be, ez hektáronként 3500 kilogrammot jelent, emellett további 385 hektáron több mint 110 tonnányi árpa termett.
Vis maior Temes megyében
Eközben Temes megyében már a konkrét lépések foganatosítását is elkezdték a szakhatóságok. A Temes Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezőgazdasági Kamara (CCIA) kényszerítő körülményre (vis maior) vonatkozó bizonylatokat bocsát ki az aszály miatt, a dokumentum mentesíti a termelőket olyan szerződési kötelezettségek alól, amelyeknek éppen a kedvezőtlen természeti körülmények miatt nem tudtak eleget tenni. Mădălin Vasiu, a kamara jogi tanácsadója úgy nyilatkozott, hogy az eső hiánya miatt több gazdasági ágazat is katasztrofális helyzetben van, a hivatal pedig segíteni szeretne a károsultakon.
„Több ezer hektárnyi termőföld tönkrement, erdőtüzek pusztítottak, patakok, kutak száradtak ki, és a Duna szintje is jelentősen leapadt. Mindez a mezőgazdaságban, az élelmiszer- és fafeldolgozó-iparban, a bányászatban és a turizmusban tevékenykedő vállalatokat is érinti” – magyarázta az illetékes.
A hatályos törvények szerint egyébként kizárólag a kereskedelmi és iparkamarák bocsáthatnak ki ilyen bizonylatokat, illetve dönthetnek arról, hogy mi számít kényszerítő körülménynek, és ennek milyen hatásai lehetnek bizonyos gazdasági ágakra. A jogszabály alapján kényszerítő körülménynek számít minden külső, előreláthatatlan és elkerülhetetlen esemény, amely szerződéskötés után következett be. Mădălin Vasiu rámutatott, az igénylőknek írásban kell a CCIA megyei kirendeltségéhez fordulniuk, bemutatva a kényszerítő körülmény pontos helyét és időpontját, illetve ennek anyagi és más jellegű következményeit.
A vállalatoknak azt is meg kell határozniuk, hogy kivel szemben, milyen ügyben használják majd fel a bizonylatot, a kérvényt benyújtó cégnek pedig felelősséget kell vállalnia a bejelentett adatok helyességéért.
Kettős csapás Máramarosban
Továbbra is ég az erdő a szintén a szárazság miatt kigyulladt Radnai-havasokban, Máramaros megyében, ahol a hatósági szakemberek önkéntesekkel, illetve helyi lakosokkal közösen dolgoznak a lángok megfékezésén. Tegnap szintén a belügyminisztérium helikopterével oltották a tüzet, a járművet azonban este visszarendelték Bukarestbe, hogy ma más erdőtüzekhez irányítsák. Sorin Rednic prefektus úgy nyilatkozott, tegnap enyhén csökkent a hőmérséklet, így az oltás is hatékonyabb volt, több elszigetelt helyen is sikeresen tevékenykedtek az akcióban résztvevők. Mint mondta, az aszály Máramaros megyében is jelentős károkat okozott a mezőgazdaságban, mintegy 43 ezer hektárnyi termőföldet és gyümölcsöst érintve.
Nem javul az időjárás
Annak ellenére, hogy a napokban egyik hőségcsúcs a másik után dőlt meg, Makkai Gergely, az Országos Meteorológiai Szolgálat helyettes vezérigazgatója úgy véli, annál melegebb, mint amilyen kedden volt, az idén már nem lesz Romániában. „Most egy kicsit lehűlt a levegő, de a jövő hét elején ismét visszatér a kánikula, azonban elviselhetőbb formában, hisz lassan gyalogolunk ki a nyárból” – nyilatkozta lapunknak a meteorológus szakember. A gazdák által várva várt jó hírek azonban ezúttal is elmaradtak. Makkai szerint már az is valami, ha elvétve és szerény mennyiségben valamennyi eső esik, bár ennek – főként a mezőgazdasági területek fölött – aránylag kicsi a valószínűsége. Záporokra, zivatarokra inkább a hegyvidéken lehet számítani. Az időjós az elkövetkezendő hetekre sem biztat semmi jóval. Mint mondja, egy átlagosnál jóval melegebb szeptemberre számíthatunk, és talán az ősz is csapadékszegény lesz.
Szucher Ervin, Nagy Orsolya, Kőrössy Andrea, Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Új szerzők a Fehér Holló sorozatban
Lőwy Dániel Két világ közt, valamint Bodó Márta Hit, kultúra, kommunikáció című könyvét mutatták be csütörtökön délután a Világhírnév kiadó székházában a III. Kolozsvári Magyar Napok keretében. A kötetek a Világhírnév kiadó újságírói munkákat publikáló Fehér Holló sorozatában jelentek meg.
Az Amerikában élő neves vegyészkutató, Lőwy Dániel publicisztikai írásokat, esszéket, tanulmányokat, megemlékezéseket tartalmazó kötetét Szabó Csaba, az RTV kolozsvári területi stúdiója magyar szerkesztőségének munkatársa, a Szórványtengelyek-mozgalom vezetője méltatta. A szerző, a New Yorkban kiadott Amerikai Magyar Népszava Szabadság szerkesztőségének főmunkatársa, „első látásra otthont keres a kötetben, de ez inkább a kutatókra jellemző, jól megtervezett keresés-kutatás” – fejtette ki Szabó Csaba. – Lőwy Dániel írásait olyan témakörökben lehetne vitaanyagnak használni, mint például „a magány földrajza- és feldolgozása, a felelősségtudat súlya, tömege és menedzselése vagy a rendszerezés irodalma” – állapította meg a kötet méltatója. Szabó Csaba szerint a szerző „mindenhol Kolozsváron van, és mindenhol egyedül”. Mint kiemelte, a kötet azonban nem csak a magányról és a vágyakozásról szól, hiszen olyan tényirodalmi jegyzeteket, drámai történetek feldolgozását is tartalmazza, amelyeket szerinte kiáltványprózának lehetne nevezni.
Lőwy Dániel elmondása szerint negyedik szakmája keretében ír – túlnyomórészt erdélyi vonatkozású – művelődési tárcát, hiszen amellett vegyészkutató, egyetemi tanár, és helytörténész is. Mint kiemelte, a kötetben Kossuth Lajos amerikai útjának – több forrásból, alaposan dokumentált – felmérésével is foglalkozik. Vizsgálja azt, hogy a Kossuthhoz kötődő hely-, település-, utcanevek hogyan kerültek be a köztudatba, illetve melyek maradtak máig használatban. Címadó írása nincs a kiadványnak: a „két világ közt” a látásmódban rejlik – magyarázta Lőwy Dániel. Úgy vélte, életkörülményei folytán talán nagyobb távlatból láthatja az itthoni történéseket, összefüggéseket. A kötetben foglalt írásoknak legalább fele torontói, New York-i, washingtoni, másik része kolozsvári, aradi, magyarországi publikációkban jelent meg – mondta a szerző. Hozzátette: a többnyire hetilapokban közölt írásokban törekedett arra, hogy valóban lekösse, és fenntartsa az olvasóközönség figyelmét és érdeklődését.
Bodó Márta interjúkat, riportokat tartalmazó kötetéről Simon Ilona, az RTV kolozsvári területi stúdiója magyar szerkesztőségének fordító munkatársa beszélt. Méltatásában kiemelte: miközben a különféle vallások, elméletek és irányzatok között elveszni látszik a hit és az állandóság, és mindenki a „tömegkommunikációra esküszik”, egyre többet hallani a „befele fordulás, az elcsendesedés áldásos hatásairól” is. Mint megállapította, a hit, kultúra és kommunikáció fogalmát egymással összefüggésben próbálják meg mindenki számára érthetővé és elérhetővé tenni a kötetben foglalt írások. Ezekben a szinte „külön kasztként kezelt” papok, szerzetesnők, szociális munkások szólalnak meg, akik helyettünk is foglalkoznak a hit kérdésével – részletezte Simon Ilona. – A kötetet csak azért nem tudja az ember egy ült ő helyében elolvasni, mert lépten-nyomon el kell rajta gondolkodni: mit és hogyan kellene változtatni életünkön, hogy a hit, kultúra és kommunikáció ne csak három szó, hanem megélt, tartalmas valóság legyen számunkra – összegezte.
Bodó Márta, a Keresztény Szó katolikus kulturális havilap főszerkesztője elmondta: szerkesztői, újságírói munkája 10–12 évének terméséből válogatta össze a kötet írásait. Hangsúlyozta: a katolikus sajtóban kifejtett munka is része, bár sajátos kategóriája az újságírásnak, amelynek szólnia kell az élet különféle szeleteiről. – A katolikus számomra nem egy felekezeti határt jelent, hanem azt a szemléletet, hogy az értékek szintjén azonosulni tudunk minden velünk közös értékrendet valló emberrel – emelte ki Bodó Márta.
ZAY ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Tanulmánykötet a kortárs irodalomról
Balázs Imre József: Az új közép
A rendszerváltás óta eltelt időszak irodalmának alakulását, megítélését, olvashatóságát veszi górcső alá Balázs Imre József az Universitas Szeged Kiadó gondozásában megjelent legújabb kötetében, amelyet pénteken délután ismerhettek meg az érdeklődők a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban. Az elmúlt tíz év folyamán e témában született írásaiból szemléző Az új közép. Tanulmányok a kortárs irodalomról című kiadványról Nagy Zoltán irodalomtörténész beszélgetett a szerzővel.
– Két különböző értelemben használom a közép fogalmát: egyrészt a középgeneráció vonatkozásában, ahogyan a fiatal szerzők egyszer csak középgenerációsokká válnak, másrészt pedig a szélsőségektől való elmozdulást illetően, amely egyfajta normalizálódás irányába mutat – magyarázta Balázs Imre József. Kifejtette: a ’90-es évek folyamán bizonytalanság, önbizalomvesztés jellemezte a kortárs irodalmat, nehezebben találta meg a módját annak, hogy az olvasókhoz eljusson. Mint mondta, a változásra, nagykorúsodásra, középnemzedékesedésre 2005–2006-ban figyelt fel az erdélyi szerzők körében, kötetében pedig ilyen tekintetben fókuszál főként Vida Gábor, Lövétei Lázár László, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Karácsonyi Zsolt műveire, valamint az erdélyi irodalom innovatív intézményesülési projektjeire – az Éneklő Borzra, a Serény Múmiára és az Előretolt Helyőrségre –, összefüggésben Térey János, Varró Dániel, valamint az Egészrész című versantológia szerzőinek munkáival.
– Mi volt az Éneklő Borz válasza arra a kérdésre, hogy újra kellett gondolni az irodalom funkcióját? Az, hogy nem nyomtatott folyóiratban, hanem eseményekben kezdett gondolkodni, minden lapszám, amit az éneklő borzosok szerkesztettek – Visky András, Láng Zsolt, Kovács András Ferenc stb. – tulajdonképpen egy-egy tematikus felolvasás volt, de mindegyikben jelen volt egy kis kellem, provokáció, valami olyan, amitől túlmutatott azon, hogy a szerzők egy témára felolvasnak – részletezte Balázs Imre József. Hozzáfűzte: az Előretolt Helyőrség és a Serény Múmia esetében is a válaszkeresés határozta meg Orbán János Dénes, Sántha Attila és nemzedéktársaik viszonyulását, hogy felismerjék és felismertessék: a kortárs irodalomnak van és lehet olyan funkciója, amelyet addig figyelmen kívül hagytak, legyen szó a populáris szféráról vagy akár a nevetés fontos és terápiás hatásáról.
Az est folyamán Nagy Zoltán tolmácsolta a kötetet szerkesztő Kovács Flóra irodalomtörténész méltatását, amelyben elhangzott: a nemzedék kérdésének felvetése, a definíció létjogosultságának, valamint a nemzedék és a közösség közötti kapcsolat problematikusságának vizsgálata mellett a könyv egyik központi kérdésköre az irodalomhoz párosuló intézményrendszerek milyensége, legfontosabb érdeme pedig a dialóguskeresésben rejlik.
Szabadság (Kolozsvár)

Fogatlan oroszlán kerül vissza Cotroceni-be
Beszélgetés Eckstein-Kovács Péter egykori elnöki tanácsossal
A 2008-as választások után került első magyarként a Cotroceni-palotába Eckstein-Kovács Péter, két és fél éven át volt Traian Băsescu személyi tanácsadója. A kolozsvári magyar politikust az államelnök leváltása körüli botrányos fejleményekről kérdeztük. – Az előző román államfőknek nem volt kisebbségügyi tanácsosuk. Iliescuhoz és Constantinescuhoz képest Bãsescu magyarbarátnak tekinthető? – Nem mondanám, hogy magyar- vagy kisebbségbarát. Megítélésében abból kell kiindulni, hogy hajóskapitány volt, ahol az emberek származása nem számít, csak az egymásrautaltság. A bányában vagy a hajón csak az számít, milyen ember vagy, ha jön a vihar.
– A magyar politikusok közül talán ön ismerheti leginkább a román államfőt. Milyen volt Bãsescu kapcsolata a magyarsággal? – Én azt látom, hogy az erdélyi magyarság helyzete nagyban függ attól, hogy milyen Románia és Magyarország kapcsolata. Ha a két ország között „verekedés” van, akkor az erdélyi magyarság óhatatlanul annak közepére kerül. Emiatt fogalmazódott meg bennünk – Toró T. Tiborral közösen –, hogy Bãsescu menjen el Tusnádfürdőre, ahol Orbán Viktorral találkozhatna. Fontos volt számunkra, hogy a két ország erős emberei egymással építsenek ki kapcsolatokat. Meggyőződésem, hogy fontos hozzájárulás volt ez a két ország közötti kapcsolatok fejlődéséhez. – Mi vezetett a Traian Bãsescu leváltását célzó kísérletekhez? Valóban amegszorító intézkedések okozták a népharagot? – Kétségtelen, hogy Bãsescu nagyon bevállalós ember, aki népszerűtlen intézkedéseket is keresztülvisz, ha azt jónak látja az ország szempontjából. Ezzel együtt túlzás kizárólag az ő nyakába varrni a megszorító intézkedéseket. Az is hamis látszat, hogy a Boc-kabinet szolgaian hallgatott volna az államfőre. Az államfő személyisége konfrontatív, megosztó, nagy erénye viszont, hogy az állami érdekekben elkötelezett. Számára mindig is fontos volt, hogy az ország gazdaságilag jó irányba haladjon, hogy ne jussunk Görögország sorsára. Őszinte az elkötelezettsége a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás mellett. Az ő érdeme, hogy az ügyészségek ma már jobbra is, balra is csapnak, azaz függetlenek lettek. – A jelenlegi kormánypártok részéről viszont a legtöbb vád épp amiatt éri Bãsescut, hogy befolyásolta az ügyészség munkáját. Hol itt az igazság? – Az államfőnek a főügyész kinevezésére van befolyása bonyolult procedúra révén. Más kérdés, hogy Traian Bãsescu két mandátuma alatt meglehetősen kitágította „életterét”. Míg a korábbi államfők a kinevezéseket tiszteletbeli kötelezettségnek tekintették, az eléjük tett paksamétát szó nélkül aláírták – a minisztereket a miniszterelnök nevezi meg, a főügyészt az igazságügyi miniszter, amit a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács véleményez –, Bãsescu ezt másként értelmezte. Ha egy jelölttel szemben jórészt törvényes fenntartása volt, nem írta alá a kinevezését. Ez az Alkotmánybíróságig jutott, amely – hatáskörét messze túllépve – úgy döntött, hogy az államfő egy alkalommal visszautasíthatja a miniszter jelölését. Az alkotmánybíróság nem hozhat törvényt, ebben mégis törvényt hozott! – Ha ilyen előzmények után az államfő nevezi ki a főügyészt, megeshet, hogy bizonyos ügyekben fel is hívja? – Tapasztalatból mondom, hogy nem! A fő tisztségviselők kinevezésében beleszólása volt – gondolok itt Daniel Morar DNA-főügyész kinevezésére –, de kizártnak tartom, hogy valaki ügyében odaszólt volna. Mindig az volt az elve, hogy az igazságszolgáltatásban mindenki végezze a dolgát, azt ne befolyásolja a politika és a pénz. – Alkotmányos kiskapuk révén jutottunk el Traian Bãsescu leváltásának küszöbére. Egy konszolidált nyugat-európai demokráciában az megtörténhetett volna? – Nem lehet általánosítani: egyes európai országokban ki lehet szavazni tisztségéből az államfőt, máshol nem. Önmagában ez nem demokráciaellenes. Ha egy államfőt a nép vált le, az nem antidemokratikus folyamat, a leváltását támogató 7,5 millió romániai szavazatot nem lehet leseperni az asztalról. Kérdés, hogy egy törvényesen megválasztott államfő leváltható-e csak azért, mert hozott egy-két népszerűtlen, adott helyzetben indokolt intézkedést. A nagy baj az, hogy a kormánypártok által előidézett hisztériában – miután igyekeztek a javukra megváltoztatni a játékszabályokat – nem akarják elismerni a számukra kedvezőtlen referendum végeredményét. – Mi lesz, miután Traian Bãsescu visszatér Cotroceni-be? – Már nem kérdés, hogy Bãsescu visszamegy a Cotroceni-palotába. Ez amiatt is várható volt, mert az EU és az Egyesült Államok sérelmezik a kormánypártok által lefolytatott jogállamiatlan eljárást. A helyzeten azonban ez sokat nem változtat. Mandátumának hátralevő másfél évében Traian Bãsescunak a hátán kell hordoznia a 7,5 millió elutasító szavazatot. Újraválasztani már nem lehet, így mandátuma végén így is, úgy is búcsút int. Fogatlan oroszlán marad Cotroceni-ben.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Új élet és mítosz mezsgyéjén (Nemzeti zarándoklat az Úz völgyében)
Igazi nemzeti zarándokhellyé nőtte ki magát az Úz-völgyi emlékünnepség: minden esztendő augusztus 26-án itt, az Aklos- és Magyarós-tető közrezárta völgyben gyűlnek össze egykori frontharcosok emlékezni arra a napra, amikor tizenéves leventekatonákként átestek a tűzkeresztségen. Emlékeznek az egyre fogyatkozó túlélők, de ott van családjuk, ott vannak a hagyományőrzők, ott nemzettársaink Felvidékről, Kárpátaljáról, a kicsi hazából – ott mindenki, kinek valamelyest is fontos a magyarság jövője. És a közel húsz esztendeje állított kőtömbös-kopjafás emlékmű előterében gyülekeznek az egyszerű, név nélküli, csupán nemzetiszín szalaggal átkötött fakeresztek, jobbján és balján szaporodnak az újabb emlékjelek. Idén a kopjafák sora újabbal gazdagodott: Sylvester Lajos, Úz völgye igaz krónikása, az úzi ünnepségek egyik kezdeményezője emlékére is áll most már fejfa. Hogy a háromszéki zarándok az Úz völgyébe eljuthasson, kétszer is át kell lépnie az ezeréves határt: Ojtoznál ki, Dormányfalva felett be. Nem az unió vívmánya, hogy ezt személyi igazolványa fel sem mutatásával megteheti. Ojtoztelep után simábban gördül a személygépkocsi, hogy aztán Magyardormány falurésztől elkezdődjék a bíráspróba. Kátyúk, itt-ott aszfaltnyomok, majd kavicshalmok az út felét elfoglalva – előrevetítik a majdani útjavítást, véli a naiv utas. Dehogy, csak az Úz völgyén áthaladtatott valamiféle vezeték lehelyezéséhez szükségesek. Az út? Vélhetőleg rosszabb lesz jövőben, mint idén. Ami, bár ellentmondásnak tűnhet, de: így jó. Egyedüli esélye, hogy megmenekülhessen Úz völgye, ideig-óráig visszarettentse az új honfoglalókat. Kik talán attól sem rettennének vissza, hogy a temetőből a kereszteket eltüzeljék, emlékjelekről a feliratokat lekaparják. Mint a sósmezői haditemetőben, hol a kőkereszteken egykor magyar és német katonák nevei, ma már... Úz völgye: egykor virágzó település fűrészüzemmel, nyolcvan esztendőkkel ezelőtt ezernél több lakossal. Mára se üzem, se lakóház. A néhai iskola is lelakatolva, még felirat sem utal egykori rendeltetésére. A településbe beérve lakókocsitábor, hét közben itt élnek a vezetéket elásó munkások. Fennebb, a domboldalban, az első világháborús hadikápolna, látszik az útról. Máskor zárt ajtaja most nyitva, s tömeg előtte: nem mindennapi ceremónia helyszíne. Esketésre készül ugyanis a sokat látott kápolna. Dr. Szabó József János budapesti hadtörténész hozzánőtt immár az Úz völgyéhez, Sylvester Lajos, lapunk főmunkatársa Úz-völgyi hegyomlás könyve és azonos című dokumentumfilmje nyomán kezdte el kutatni az Árpád-vonalat, az augusztus 26-i emlékünnepségek kitartó résztvevője. Nem csak egymagában, családját is hozza-viszi – így történt, hogy hét esztendeje itt ismerkedett meg egyik fia leendő menyével, s a világi esküvőt otthon már régebb megtartva, összetartozásuk egyházi megerősítésének helyszínéül most az Úz-völgyi hadikápolnát választották. Tulajdonképpen semmi különös ebben, csak egy szép gesztus. Amit sokszorosan megszépít, hogy a ceremóniára készülvén, előző este itt moccant meg először anyja hasában dr. Szabó József János majdani unokája. Íme, nem csak az elmúlás, a múltba révedés, az emlékezés helyszíne immár Úz völgye: de az új életé. Kettős törzsű, évszázados fenyőfa uralja az Úz-völgyi temetőt, méterekre kinyúló ágai kínálva kínálják a központi szerepet: meleg lévén, a tűleveles matÚzsálem árnyában állítják fel az ünnepség „pódiumát”: egy asztalt csupán. S mert a napállás olyan, az összegyűlt több száz fős közönség nem elé, oldalt s mögé áll árnyékot keresve. Onnan nézik, amint a huszárok s székely ruhás legények Csíkszentmárton felől a csak lovakon s terepjárókon megközelíthető úton énekelve megérkeznek – jöttük s a tábori kürt recsegő hangja a jel az ünnepség megkezdésére. Dr. Szőts Dániel, Úz völgye térparancsnoka üdvözli a Kárpát-medence majd minden részéből összesereglett zarándokokat, pár szót szól az Úz-völgyi első és második világháborús harcokról. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere tart ünnepi beszédet, elmélkedésre szólítva a résztvevőket: volt-e értelme a véráldozatnak? Ott, az Úz völgyében, de szerte a magyar haza határain belül és kívül is, hová apáinkat, nagyapáinkat a sors vezényelte. Családokra lebontva, nyilván, nem, csak a fájó űr s az árvák és özvegyek, de a haza tekintetében igen: ráébreszt az összefogás szükségességére. Kölcseyt – a haza minden előtt, áll a központi emlékművön is – és Wass Albertet hívja segítségül: őseinktől örökölt hagyományokat, cselekedeteket elfelednünk nem szabad. Mintha csak itthon lennénk, Sepsiszentgyörgyön, valamelyik hétköznapi délutánon a Székely Mikó Kollégium előtt. Összefognunk kell, és nem csak, míg a szó elszáll. Minden időkben, nem csak egyre nagyobb szorongattatásunkban, Sylvester Lajos is az összefogás szükségességét hangoztatta – és nem csak szóban, de tetteiben is. Kezdeményezője volt az Úz-völgyi emlékünnepségek szervezésének, az emlékmű felállításánál maga is szorgoskodott. Úz-völgyi hegyomlás című könyvével és dokumentumfilmjével a történelem fél évszázados fehér foltjának feltárását indította el, a hadtörténeti kutatások az Árpád-vonal szerepéről és jelentőségéről a második világháborúban ezek nyomán kezdődtek el. Természetes hát, hogy dr. Szőts Dániel felkérte a Sylvester Lajos által oly jellemzően kopjafadoktornak titulált Balázs Antalt, faragjon kopjafát, melyet emlékére az Úz völgyében állítanak fel. Az ünnepség e kopjafa körül folytatódott, Veress László színművész Magyari Lajos versét, az Úzoni Szivárvány női kórus a Székely balladát adta elő – valamilyen formában mindkét alkotásban „benne van” Sylvester Lajos keze. Dr. Szabó József János hadtörténészt lencsevégre kapja a Duna tévé operatőre, ki segéd híján mikrofonállvány szerepére engem kér fel. Derül-e fény manapság is újdonságra az Úz völgyével kapcsolatban, hangzik az indító kérdés, s botcsinálta riporterként folytatom magam: miért kellett ötven esztendőnek eltelnie, hogy a hadtörténeti kutatások elkezdődhessenek? Igen, mostanság is kerülnek elő dokumentumok, főként az orosz források szolgálnak újdonsággal, egy korabeli szovjet hadi mérnöki „zsurnál” még 1944-ben leírja: az Árpád-vonal minden idők legjobban kiépített hadászati védvonala. Hogy ezt csak árulással, csellel tudták áttörni itt, az Úz völgyében és tova, mindkét irányban, a Kárpátok hágóin? Mítoszok, melyek talán a történelmi valóságnál is fontosabbak. Itt, az Úz völgyében is született mítosz német tisztek egyenruhájába öltözött orosz kémekről, kik az augusztus 26-i támadás előestéjén kiszedték a védvonal titkait az erőd gyanút nem fogó, s ezért mindent eláruló tisztjeiből. Ahhoz képest elég nehezen haladtak másnap előre, s a kiürített erőd még egy napig élettelen is tartotta magát, sorolja cáfolatait dr. Szabó József János. Meg a legfontosabbat: aki személyesen beszélt a német tisztekkel, néhai Novák Mária Úz-völgyi tanítónő, azt mondta: ezek olyan németek, mint én. Novák Mária pedig sváb volt... A mítoszok megszületnek, mert meg kell születniük. Hiszen székely ember mai napig nem fogadhatja el, hogy bennünket legyőzhet bárki is. Elárulhatnak minket, esetenként akár saját vérünk is – és újból itthon vagyunk, lásd a Mikó-ügyet. Az Úz-völgyi emlékünnepség a maga rendjén folytatódott, dalárdával, koszorúzással, a huszárok és székely ruhás lovasok főhajtása mintegy keretbe foglalt mindent. S ha nemzeti imánk eléneklésével kezdődött, hát a székely himnusszal kellett zárulnia. Folytatódva mégis az Úz pataka mentén a népünnepéllyel, a tömegre, az évente egy alkalommal összeverődött magyarok sokaságára igencsak rácsodálkozó Bákó megyei kirándulók tekintete közepette. Hazafelé, ismét határon át- és visszakelve, még egy Sylvester Lajos-i hagyománynak hódoltunk volna. De az Anselmo csárdában épp nem volt csórékolbász.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dolgozik az államfő
Több mint ötvennapos felfüggesztés után Traian Băsescu államelnök visszatért tegnap délelőtt a Cotroceni-palotába, miután hétfő este megjelent a Hivatalos Közlönyben a leváltásáról rendezett, július végi népszavazás érvénytelenségét megállapító alkotmánybírósági határozat.
Dorel Onaca, a Demokrata-Liberális Párt egykori szenátora tanácsosi tisztséget kapott az államfő csapatában, miután Traian Băsescu tegnap ellátta kézjegyével a kinevezésére vonatkozó rendeletet. Ugyanakkor visszatértek a Cotroceni-palotába az államfő felfüggesztése előtti, a régi csapatban dolgozó elnöki tanácsadók is: Cristian Diaconescu, Bogdan Drăgoi, Sebastian Lăzăroiu, Iulian Chifu, Iulian Fota, Bogdan Mănoiu, Virgil Păunescu és Daniel Funeriu. Az Európai Bizottság tudomásul vette az államfő tisztségbe való visszatérését, s bár úgy értékelik: betartották a jogi és alkotmányos procedúrákat, a továbbiakban is figyelemmel követik a romániai fejleményeket. Üdvözölte Băsescu visszatérését az Európai Néppárt elnöke, Wilfried Martens, valamint Joseph Daul, a párt EP-frakcióvezetője, s elismerően értékelték azon parlamenti képviselők „felelős hozzáállását”, akik a két ház együttes ülésén hétfőn megjelentek a referendumra vonatkozó alkotmánybírósági határozat ismertetésén. Ugyancsak tegnap Ioan Ghişe, a Nemzeti Liberális Párt szenátora és egyik tanácsosa a Cotroceni-palota körül sétált magára kötözött plakátokkal, melyek azt hirdették: A nép döntött, Băsescut leváltották, Román nép, szuverén vagy. A liberális honatya úgy nyilatkozott: gesztusa szimbolikus, egyszerű állampolgári minőségében cselekszik, és akciójáról nem egyeztetett liberális kollégáival. A liberális szenátor ugyanakkor azt állította: hétfőn fenyegető levelet kapott elektronikus postán keresztül, hogy vonja vissza a parlamentben tett javaslatait, emiatt panaszt nyújtott be a rendőrségre.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az együttlét, az összetartozás élménye
Bolyai-világtalálkozó
Mert bennünk van az iskola. S mi is ott vagyunk tetteink, eredményeink révén abban az immár világrészeket átfogó csapatban, amely azt az útravalót viszi, adja tovább, amelyet tudós tanárok s a Bolyaiak nevétől híres tanintézmény padjaiban sajátítottunk el. Hűséges öregdiákjai révén az ötévenkénti kerek évfordulókhoz kapcsolódó világtalálkozókon az iskola visszahív, hogy emlékeztessen és biztasson. A péntek esti szép lírai bevezető után – szeptember elsején reggel a csengő szavára kezdődött meg a VI. Bolyais Világtalálkozó nyitóünnepsége.
Alaphangját a négy felekezet nevében Csáky Tünde református lelkész, Oláh Dénes katolikus főesperes, Papp Noémi lutheránus lelkész és Kecskés Csaba unitárius esperes adta meg.
A Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre nevében az elnök Kirsch Attila mondott köszönetet dr. Zsigmond Barna Pálnak, a csíkszeredai magyar főkonzulnak, volt bolyais diáknak, aki a rendezvény fővédnökeként támogatta a találkozó megszervezését. A baráti kör vezetőségi tagjai mellett kiemelte a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum vezetőségének, lelkes tanárainak és diákjainak a hozzájárulását a szervezéshez, a Teleki Téka Alapítvány és a Dr. Bernády György Közművelődési Egyesület szerepét, s köszönetet mondott a kisegítő személyzetnek.
Az iskola megalapításának 455. évfordulóját köszöntő hatodik világtalálkozó résztvevőit, akik a helybeliek mellett Kanadától Svájcig sok országból érkeztek, arra kérte, hogy egypercnyi csenddel adózzanak a néhai tanárok és diákok emlékének. Beszédében Kirsch Attila kiemelte annak az összetartó varázserőnek a fontosságát, amit Bolyai-szellemnek nevezünk, s amely örök nosztalgiát jelent a hazatérésre, hozzájárul a közösségi tudat, a nemzeti összetartozás érzésének a megerősítéséhez, az újra megtalált iskola rejtett értékeinek a felfedezéséhez. A világtalálkozót a Baráti Kör korelnöke, a 91 éves Keresztes Gyula nyitotta meg.
Az elszántnak semmi sem nehéz – idézte Zrínyi Miklóst, a nagy hadvezért Zsigmond Barna Pál főkonzul, aki arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy ma is vannak, akik félelemben próbálják tartani a magyarságot, hátha feladja iskoláit, amelyeket őseitől örökölt. Zrínyi népe régen karddal harcolt a földért, ma vállalkozó szellemmel, fejlesztésekkel, gyárakkal, vállalkozásokkal, családalapítással, gyermekek világra hozásával kell a földet megtartani. Ehhez létfontosságú, hogy gyermekeink szülőföldjükön színvonalas magyar iskolában tanulhassanak, amilyen a Bolyai Líceum vagy a Székely Mikó Kollégium, mondta a főkonzul, aki az egyházi iskolák fontosságáról beszélt. "Ma minden demokratikus gondolkodású embernek meg kell értenie, hogy az anyanyelvű oktatás, az egyházi iskolák a magyarok számára fontosak, és a háttérben, legyen az Mikó-ügy vagy MOGYE-ügy, ott van az egész nemzet konszenzusa, ahogy Zrínyi fogalmaz, a nemzeti egység. Magyarországon és Erdélyben az egyházi fenntartású iskolák voltak a megújulás zászlóvivői, ugyanakkor ékes bizonyítékai annak, hogy a vallás tanításán alapuló morál illetve a tudományos nyitottság nem összeegyeztethetetlenek egymással. Az iskola nem csupán a múlt értékeinek megőrzője, hanem a megújulás, az új vívmányok alkotásának, létrejöttének melegágya is. Elég itt iskolánk nagy tanáraira, tanítványaira gondolni, de köztudott, hogy Nobel-díjasaink zöme is egyházi iskolák padjaiból került ki. Magyarország csíkszeredai főkonzuljaként jó érzés ma úgy itt lenni, hogy nemcsak az egykori iskola, a közös magyar állampolgárság is összeköt sokunkat". Az állampolgárság, amely immár a szülőföldön is elérhető, erősíti és ugyanakkor törvényesíti azokat a szálakat, amelyek a magyar nemzet egységét képezik. Erőt merít a múltból, átsegít a jelenbe és reményt ad a jövőre. "Remélem, hogy a Mikó- ügy, a MOGYE-ügy, azaz az anyanyelvű oktatás kapcsán román barátaink is mellénk állnak" – tette hozzá.
Családi és saját emlékeit idézte dr. Kelemen Atilla akadémikus, parlamenti képviselő, akinek szépapja is a Református Kollégiumban tanult, s aki parlamenti tapasztalatai alapján cáfolta a főkonzul optimizmusát a román többség irányából tapasztalt megértést illetően. Csáky Károly református lelkész a Baráti Kör nevében fogalmazta meg a kérést, hogy a bejárati emléktáblák visszafordítása, a jelenleg látható feliratuk új emléktáblára való átírása és elhelyezése érdekében betű- és szójegyeket lehet váltani az ügy támogatása érdekében. Az iskola volt román diákjai nevében az 1983-ban végzett Chiorean Ioan emlékezett az orgona felavatására és vallotta büszkén bolyais diáknak magát.
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban és a Református Kollégiumban ma 1.500 diák tanul száz pedagógus irányításával, s kiváló eredményeikkel az erdélyi magyar középiskolák sorában az első helyen állnak – hangzott el Bálint István igazgató köszöntőjében. Székely Emese, az 1994-ben újraindított Református Kollégium igazgatónője csalódottságát fejezte ki, hogy a 455 éves iskola épülete rossz állapotban fogadja a volt diákokat, majd reményét fejezte ki, hogy a legközelebbi találkozón talán sikerül olyan szépre felújítani, amilyenre közadakozásból száz évvel ezelőtt felépítették. Sajnálatát fejezte ki, hogy a világtalálkozón résztvevők nem lehetnek jelen a Székely Mikó Kollégiumért tüntetők mellett, és felolvasta az ünnepségre összesereglett több mint ezer öregdiák álláspontját, amelyben elítélik a sepsiszentgyörgyi kollégium visszaállamosítására hozott igazságtalan döntést és a visszaszolgáltató bizottság tagjait ért büntetést. Majd Bethlen Gábor fejedelem szállóigévé vált mondását idézve – ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – kifejezte reményét, hogy a Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezi az igazságtalan döntést.
A nyitóünnepség zárómomentumaként a résztvevők megkoszorúzták a Bolyaiak szobrát, majd az iskola udvarán két újabb emléktáblát lepleztek le: az Albisi Bod Sándorét, akit a Református Kollégium nevelt és Bem tábori lelkésze volt, valamint a 210 éve elhunyt Kibédi Mátyus István orvostudorét, aki a neves külföldi egyetemeket megjárva tért haza és szolgálta hatósági orvosként, meghatározó értékű orvosi könyvek szerzőjeként az erdélyi magyar orvostudományt.
Márkos Ferenc, az Egyesült Államokban élő egykori bolyais diák, sporttanár és festő munkájának eredményeként megörökített tanárok munkásságáról laudáció hangzott el. Kozma Béla tevékenységét Mátyás Zoltán öregdiák, a Pálffy Antalét dr. Weszely Tibor Bolyai-kutató, a Horváth Andrásét Klósz Bálint öregdiák, a Fülöp Györgyét Albertini Zoltán testnevelő tanár, a dr. Kiss Elemérét Balás Árpád öregdiák, a Kirsch Mártáét dr. Oláh Gál Róbert Bolyai-kutató méltatta.
A kora délutáni órákban színvonalas tudományos előadások zajlottak párhuzamosan három helyszínen, zsúfolt nézőtér előtt. Volt, aki megpróbált ingázni a három terem között, de sajnos e sorok írójának ez nem sikerült. A Teleki Téka új olvasótermében dr. Weszely Tibor magyarázta el Bolyai János két zseniális felfedezését, amit a 26 nyomtatott oldalon latinul írt Appendixben jelentetett meg. Dr. Körtesi Péter, a Miskolci Egyetem professzora arról számolt be, hogy egykori bolyais diákként hogyan lett a matematikatörténet elismert nagykövete, rendszeres konferenciák elindítója és szervezője, Bolyai János tudománytörténeti jelentőségének a népszerűsítője a nagyvilágban, s közben nem feledkezett el szülővárosáról sem, ahol 2008-ban nagy sikerrel szervezett nemzetközi konferenciát. Dr. Oláh Gál Róbert, a Sapientia EMTE tanára a Bolyai-kutatás megoldott és nyitott problémáit ismertette a hallgatósággal, s fogalmazott meg a kutatók számára új feladatokat. Az előadásokat beszélgetés követte arról, hogy a legnagyobb magyar tudós miért nem került be a magyar akadémikusok sorába, holott a világörökségi listán az Appendix mellett még egy magyar szerző könyve, Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótára szerepel.
Még a bejárat előtti lépcsőn is ültek a Bernády György-amfiteátrum előtt, ahol Spielmann Mihály történész (Bolyaiak kora), Oláh Anna tanár (Egy jeltelen sírtól – a világemlékezetig), Kiss Székely Zoltán tanár (Újabb adalékok a marosvásárhelyi Református Kollégium Természetrajzi Katedrájának történetéhez), Klósz Bálint tanár (Ép testben ép lélek) tartott előadást. Ezt követően dr. Péterffy Árpád szívsebész professzor hozta összefüggésbe az 1944. szeptember 13-i tordai csatát, amely négy hétre feltartóztatta a szovjet előrenyomulást, a kolozsvári magyar egyetemen és az egyetemhez tartozó klinikákon történt változásokkal.
Hasonlóan érdekes előadások zajlottak a díszteremben is, Oniga Erika a Református Kollégium százéves épületegyüttesének építéstörténetéről, Berekméri Róbert a Református Kollégium levéltáráról, Kálmán Attila az erdélyi főurak adományairól tartott előadást.
A tanári szobában hangzott el a mai Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum bemutatása, a Budapestről érkezett dr. Szalai Zoltán a Mathias Corvinus Collegiumban folyó tehetséggondozásról számolt be.
Bár sokszor hallottuk az öregdiákok adomáit, ezúttal is érdekes volt részt venni a dr. Tőkés Béla professzor vezette visszaemlékezésen, ahol kiderült, hogy ugyanaz az iskola hányféleképpen él a volt diákokban, milyen ösztönző tényezők és sérelmek motiváltak egyeseket, hogy a szakmájukban a legjobbak közé verekedjék fel magukat. Amiképpen az is, hogy milyen sokat köszönhetünk az öregdiákoknak az iskola címerének újraalkotásától a múlt sok más emlékeinek megőrzéséig és nem utolsósorban a világtalálkozók megszervezéséig. A sport kedvelői természetesen a sportvetélkedőket követték, s az Élő könyvtár résztvevőit is igénybe lehetett volna venni talán nagyobb mértékben is egy-egy kötetlen beszélgetésre.
Szombaton este a Kultúrpalota nagytermében sikeres gálaműsor bizonyította, hogy a tudomány mellett a művészetek művelésére és ápolására is tudott és tud nevelni az iskola. A hatodik világtalálkozó résztvevőit a Gaudeamusszal köszöntötte a kollégium Enyedi Csaba vezette kamarakórusa, majd az erdélyi régizene világába kalauzoltak el László József fizikatanár tanítványai, a Kájoni János furulyaegyüttes tagjai, s vajdaszentiványi táncot adott elő az iskola tánccsoportja. A műsor vendége volt egy bolyais család, Kilyén Ilka, a Tompa Miklós Társulat színésze és lánya, Ritziu Ilka- Krisztina, a Művészeti Egyetem hallgatója, akik Ritziu Dániel, a fiú zenekíséretével énekeltek. Pethő László Arccal a végtelen felé című versét Ördög Miklós Levente, a Tompa Miklós Társulat színművésze szavalta, majd a feleségével, Szabadi Nóra színművésszel musicalrészleteket adtak elő. Mozartot játszottak a budapesti Bolyai János vonósnégyes tagjai. Csíky Boldizsár zeneszerző jóvoltából a geometria és a hegedű találkozásáról is meggyőződhettünk, a Bolyai-képletben felfedezett zenét Selmeczi János budapesti hegedűművész tolmácsolta. Kocsis István A tér című monodrámájából Sebestyén Aba, a Tompa Miklós Társulat tagja adott elő részletet. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia fiatal szólistái – Boros Emese, Buta Árpád, Szabó Levente és Trózner Kincső – Ávéd Éva zongorakíséretével örökzöld operarészletekkel szórakoztatták a jelenlévőket.
A bolyaiság lényege a hit, a magyarság és az európaiság hármas egysége. Ennek szellemében énekelte közösen az iskola kamarakórusa és a közönség Kovács András szerzeményét, a Bolyai-indulót. A műsort Kovács Levente rendezte, Szabadi Nóra és Bodolai Balázs vezette.
És úgy tűnik, hogy a "találkozó vasárnapra sem fáradt el", hisz tele volt a Vártemplom. Csáky Károly református lelkész, öregdiák igehirdetését követően dr. Soós Zoltán ismertette a szépszámú érdeklődővel a marosvásárhelyi vár történetét az újabb ásatások tükrében, majd dr. Szekeres Gerő beszélt pályafutásáról és a várban épülő geodezikus kupoláról. Közel ötvenen vettek részt a református temetőben tartott megemlékezésen, ahol megkoszorúzták a tanárok és diákok emlékére emelt kopjafát és a két Bolyai sírját.
A beszámolóhoz hadd tegyük hozzá, hogy esténként az iskola udvarán a Tonight Jazz Quartet, a DNS, az Autostop, szombaton pedig a Vecker, Detox, Vírus ifjúsági rockzenekarok valamint a Cold Taste és a Bojtorján zenélt, s közben a sátrak alatt régi osztálytársak, barátok, ismerősök találkoztak, beszélgettek, örültek az együttlétnek.
Összességében gondosan, jól szervezett találkozó volt, az összetartozás, az együttlét felejthetetlen élményével.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Románia, a gyengélkedő jogállam
Románia és Bulgária öt évvel ezelőtti EU-felvételét sokan elhamarkodottnak nevezték, arra hivatkozva, hogy a két balkáni ország sem politikai, sem gazdasági téren nem volt érett az uniós tagságra. Az azóta összegyűlt tapasztalatok csakugyan kijózanítóak: a csatlakozás előtti reformlendület alábbhagyott, mihelyst a két ország „birtokon belül” volt.
A részleges haladáshoz sokszor erőteljes külső nyomásra volt szükség, és azt is viszonylagossá tette a más területeken roszszabbodó helyzet – írta a Neue Zürcher Zeitungban közölt elemzésében Daniel Ursprung, a Zürichi Egyetem Kelet-Európával foglalkozó munkatársa. Terjedelmes írásában rámutat: a közelmúltban kirobbant román belpolitikai válság megmutatta, milyen gyengék a jogállamiság és a demokrácia elvei, amelyeket sok esetben pusztán a hatalom eszközének tekintenek.
Amikor a bukaresti alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította a Traian Băsescu elnök leváltásáról kiírt népszavazást, Victor Ponta kormányfő „törvénytelennek és igazságtalannak” nevezte a döntést. Crin Antonescu ideiglenes államfő pedig azzal szidalmazta az alkotmánybírákat, hogy ők Băsescu „politikai tisztjei”. A hatalmi ágak szétválasztásának tiszteletéről alig esett szó.
A demokratikus játékszabályoknak a tiszta hatalmi politika érdekében történő hasonló lebecsülése tapasztalható 2010 óta Magyarországon is az elemző szerint. A baloldali kormány rossz gazdálkodása miatti felháborodás, valamint egy kedvező választási törvény kétharmados többséghez juttatta Orbán Viktor nemzeti-jobboldali Fidesz pártját. Választási győzelmét a Fidesz „fülkeforradalomként” értelmezte, és hozzálátott ideológiai elképzelések szerint átalakítani az államot.
A demokratikus és jogállami értékek hiányzó tiszteletének alapját mind Magyarországon, mind Romániában az a politikai kultúra képezi, amelynek eszménye nem a közmegegyezés, hanem a saját érdekek kíméletlen érvényesítése, s amely a másik oldal felé kinyújtott kezet gyöngeségként értelmezi – fogalmazott Daniel Ursprung.
Történelmi okok
Ennek a magatartásnak szerinte különböző történelmi okai vannak. A szocializmus táptalaja volt a paternalista magatartásnak az állammal szemben, amelytől a lakosság gazdasági stabilitást várhatott, politikai jogokat viszont nem. A volt szocialista államok egyike sem tekinthetett vissza demokratikus hagyományokra. A kommunista pártok uralma előtt tekintélyelvű vagy áldemokratikus rezsimek voltak hatalmon. Az 1989 utáni reformok túlságosan a gazdaságra összpontosultak, míg a demokratikus elvek előmozdítására túl kevés figyelmet fordítottak. Romániával ellentétben Magyarországon a politika porondját meghaladó, mély társadalmi szakadék húzódik jobboldal és baloldal között.
Az ideológiai megosztottság részben a 20. század politikai fordulatainak a következménye: a rövid életű 1919-es tanácskormány, az 1956-os népfelkelés szovjet csapatok által történt vérbe fojtása és a társadalom azt követő depolitizálása, de az 1920. évi trianoni békeszerződés is kiemelkedő szerepet játszik a kollektív emlékezet szempontjából – fogalmazott az elemző. Ursprung szerint nemzeti-jobboldali szemszögből nézve a magyar nemzetet külső és belső ellenségek fenyegetik, ami antikommunista és antiliberális védekező magatartást eredményez. Romániában viszont a politikai táborok kuszák és instabilak, ami nemigen tesz lehetővé egyértelmű ideológiai besorolást. A törésvonalak főleg pillanatnyi érdekekből és a politikai vezetők narcisztikus jelleméből adódnak.
Aggasztó román és bolgár helyzet
A jogállami-demokratikus fejlődés szempontjából Bulgária is aggodalomra ad okot. A Mediana intézet friss fölmérése szerint a lakosság bő harmada elutasítja a demokráciát, miközben széles körben helyeslésre találnak a tekintélyelvű tendenciák. A súlyos problémák láttán a tömegek kisebbik rossznak tekintik az erőskezű vezetőt. A kommunizmus bukása után viharos idők következtek Bulgáriában. Az állami struktúrákat részben tudatosan meggyengítették: a kommunistaellenes erők így akarták megtisztítani az államapparátust és a titkosszolgálatokat a régi rezsim funkcionáriusaitól. A biztonsági erők holdudvarából elbocsátott káderek összefogtak, és az általános káoszban bűnözői csoportokat hoztak létre. A szervezett bűnözés kedvelt műfajává vált „védelmi pénzek” zsarolása, amelytől a lakosság széles rétegei szenvedtek az 1990-es években. Románia ezt jobbára megúszta.
Az itteni kommunista funkcionáriusok átmentették hatalmi pozícióikat. A hírhedt titkosszolgálatot, a Szekuritátét három hónappal Ceauşescu bukása után új néven reaktiválták. A nomenklatúrával összefonódott erők arra használják politikai és gazdasági hatalmukat, hogy az állam segítségével megtömjék a zsebüket. A jelenlegi kormányszövetség (USL) stratégiájának az a célja, hogy módszeresen aláássa a jogállamot és a hatalmi ágak szétválasztásának rendszerét, így akarva megszerezni az ellenőrzést az eddig független intézmények fölött.
Jelentős szerep jut ebben a személyes bosszúnak is az elemző szerint. Băsescu ugyanis a maga megosztó stílusával számos politikust megsértett, kinevezési gyakorlata során pedig nemigen volt tekintettel az erős politikai befolyással rendelkező hálózatokra. Így a válságnak sajátos nemzeti okai is vannak, még ha annak alapját az alapvető politikai értékek csekély elfogadottsága képezi is. A romániai konfrontáció egy korrupt politikai osztály felhorgadásaként értelmezhető, amely berzenkedik az ellen, hogy bűntetteiért felelősségre vonják, vagy elveszítse kiváltságait.
A biztonsági erők vezetőinek busás javadalmazása eddig megóvta Romániát attól, hogy Bulgáriához hasonlóan a bűnözés ingoványába süllyedjen. Ugyanakkor befolyásos klikkek jöttek létre az államapparátuson belül. A rendszer reformja elleni harc eddig erőszakmentes volt, ám a politikai porondon annál hevesebben zajlik – írta a Neue Zürcher Zeitung.
Krónika (Kolozsvár)

Katolikus sziget ortodox vidéken – Regáti magyarok között 3.
A brăilai, galaci, konstancai katolikusok magyar eredetét majd minden csángókutató megemlíti, így nem csoda, hogy a Moldvát járók közül sokan felkeresik ezeket a közösségeket, személyesen győződve meg arról, a tömbrománságban is miként őrzik meg szokásaikat, csángó hagyományaikat, miközben szinte teljesen elveszítik apáik, anyáik nyelvét.
A Brăilán szolgáló Budó Kázmér atya magyarul jól tudó, csángó származású plébános, Galacon szintén csángó pap misézik, a konstancai Ieronem Iacob a Szabófalva melletti Dumafalváról származik. Minket mégsem ez a három, tömbben élő katolikus közösség foglalkoztatott, utunk célja találkozni a folteşti-i templomépítő csángó asszonnyal, és részt venni a dobrudzsai Ojtoz csángó lakosságával együtt az augusztus 15-i Nagyboldogasszony-búcsúban. Esztufuj és Lujzikalagor után a Szeret mentén folytattuk utunkat a regáti magyarok felé.
A csángók által legsűrűbben lakott Szeret mentén több mint húsz faluban élnek magyarul jelenleg is beszélő csángók, köztük Lészpeden, Lujzikalagorban, Rácsilában, Somoskán, Klézsén, Külsőrekecsinben, Lábnikban, Magyarfaluban 90 százalék fölötti a magyarnyelv-ismeret. Forrófalván, ahol a katolikus temetőben még mindig áll a XV. században épített, magyar feliratú fatemplom, ma már csak a helyiek alig háromnegyede tud vagy beszél magyarul. Bulai András, a templom jelenlegi egyetlen gondozója elmondása szerint „1435-ben volt állítva, úgy tudjuk, hogy a Vajda István idejében, így hallottuk az öregektől. A Vajda sokat harcolt a törökökkel, és úgy mondják, minden harc után, amit megnyert a törökökvel, csinált egy templomot. Onnan a dombról elhúzta a nyilat, és azt mondta, ahova a nyíl ér, ott csináljanak templomot. Volt egy nagy csereerdő, innen vágták a fát az építéshez. A templomot 1848-ban javították, meg van változtatva a deszkapadló és a fedél, és akkor elváltoztatták Szent Márton püspök nevére, addig volt Szűz Mária nevére szentelve. Mondanak misét Szent Mártonban november 11-én, akkor összegyűl a népség, mise után szolgálnak a síroknál és imádkoznak. Még mondanak misét november kettedikén, halottak napján, pünkösdkor itt kint, az udvaron, és még mikor meg talál halni egy ember, azt behozzák ide, mondanak misét és eltemetik.” Ebben a templomban volt kántor Petrás Ferenc, a kommunizmus idején Klézsén szolgált és a rendszer áldozatává vált Petrás Incze János édesapja. Emlékét egy fakereszt őrzi a templomban, melynek felirata szerint: „Petrás Ferenc megpihen, míg trombita szavára a nagy napon felserken. Elhunyt életének 68-dik esztendejében Forrófalván, kántorságának 50-dik esztendejében 1843-ban.”
A Szerettől a Prutig
Enyedfalvától Galacig csapós esőben tettük meg az utat, az égi áldás – az idei szárazságot tekintve az elnevezés ugyanvalóst igaz – elkísért egészen Folteşti-ig. Az utazás két szervezője, a székesfehérvári Posch Dániel, akivel korábban Moldva-járásaim során ismerkedtem meg, és barátja, a szintén székesfehérvári Hanyi Zsolt májusban már bejárta ezt az utat. Lelkesen magyarázzák, mi vonzotta őket erre a vidékre. Olvasmányaikból tudták, hogy a fekete-tengeri kijárat, a Duna-delta és a jó minőségű termőföld sok székely és erdélyi magyar kereskedőt vonzott az idők során a környékre, látni akarták ennek jelenlegi nyomait. A Galaccal mára egybenőtt Magyarréven ugyan nem élnek már magyarul beszélő emberek, de a városban mindenki tudja, hogy az a rész a Vadu Ungur, Magyarrév falu volt egykor. A galaci katolikus plébános mondta a májusi búcsúzáskor a Szent István városából érkező két fiatalembernek, hogy Folteşti-re kijár misézni, így kerültek ennek az ortodox nagy falunak katolikus szigetére, mi pedig ugyanezt az utat bejárva ismerkedtünk meg a hetvenhat éves, templomépítő Fergyes Borbálával.
A folteşti-i szent asszony
Utazás előtt néhány román nyelvű leírást olvastam erről a közel háromezer lakosú nagyközségről, amely Tîrgu Bujortól 12 km-re, Galactól 31 km-re fekszik, keleten a Moldovai Köztársasággal határos. Az első írásos feljegyzés 1448-ból származik, amikor Petru vajda földet adott a parasztoknak, hogy itt építsenek házakat. A Prut menti nagyközséghez, Folteşti-hez tartozik Stoicani falu is. A 2011-es népszámlálás szerint Folteşti községnek 2976 lakosa van, a helyi ortodox közösség több mint hatszázötven családból áll, a katolikusoké huszonhétből. A folteşti-i Szent Kereszt római katolikus templom építését 1993-ban kezdték meg és 1998-ban fejezték be, a templom búcsúját szeptember 14-én, Szent Kereszt Felemelkedésekor tartják. Ezekből a román nyelvű leírásokból ellenben nem derül ki, hogy a folteşti-i katolikusok honnan származnak és milyen nyelvet beszélnek.
Az ország keleti részén, a Szeret és a Prut alsó folyása, valamint a Duna között elterülő Galac megyében a tavalyi népszámláláskor 252-en vallották magukat magyarnak, ebből 225-en a megyeközpontban (ahol közel ezerötszáz katolikus él), tizenegyen Tecuci-on és tizenhatan a falvakban. A számok mögötti valóság ellenben az: aki ezen a vidéken katolikus, az mind Erdélyből, illetve Moldvából származó magyar ember.
„Amikor ide jöttünk, szektánkoknak tartottak, nem tudták, hogy miféle hitet tartunk. Úgy kínlódtunk húsz esztendeig. S mikor eljött a revolúció, s megmutitották Krisztust pe ecran, akkor kinyitotta az Isten az utat. S adott egy jelt, hogy csánjunk egy kicsike templomot. S aztán megmariltuk (megnöveltük – szerk. megj.), még tojébb, s még tojébb, meddig kijött nagyocskának” – vág bele találkozásunk első öt perce után Fergyes Borbála a templomépítés történetébe. Kértem, előbb kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, az 1971-es esztufuji árvízhez, amikor hetven család indult útnak a Bákó megyei faluból, mert negyvennapi esőzés után sokuknak a víz elvitte a házát, mások a földcsuszamlás elől menekültek.
Nem hagyták el a hitüket
Bori néni a Livezi községi Rossz patakról származik, Esztufujba ment férjhez, amikor Folteşti-re telepedtek, már megvolt mind a négy gyermeke: Mária, Virginia, István és András. Úgy emlékszik erre az időre, hogy mindenük megvolt, csak éppen az nem, ahol imádkozzanak. Mentek az ortodox templomba, ahol „mondta a páter, csánjatok keresztet, mint münk, de nem szerettük, kergettek ki a templomból, de akkor sem hagytuk el a hitünket”. A testvére ministráns volt gyermekkorában, majd Folteşti-en ő vállalta fel, hogy nála tartsák a miséket. „Volt nekem egy testvérem, az mind csak úgy szerette a jó Istent, s húsz esztendeig mentünk hezza a házba. Kikerítettek onnét is a kommunisztok. Jött a páter Galacról egyszer egy hónapban. Münk mulţumitok voltunk. Onnét is el akartak keríteni, s írt a testvérem Bukurestbe la ministrul cultelor, s akkor onnét jött két-három masina a primariához. Kérdik, itt vannak magyar katolikok? S mondja a primar, vagyon. S akkor kérdik, miért kergetitek el? Lássuk csak, hol imádkoznak. S akkor elmentek oda, s azt mondták, mától nem még mondtok nekik semmit. Ezek krestinok. Aztán így volt pînă la revoluţie. A verekedés után elmentem az én falumba, és meggyóntam, azt mondtam, én itt lettem, itt vagyok megkeresztelve, s innét adjatok nekem nagy imádságot, hogy bírjunk progreszálni. Ott még van egy kicsi templom, ez a templom azután van csánva. Én észbe tartottam, hogy csánják, s akkor én kikonturáltam a templomot és az emberem csánta utánam. S kijött exact, ahogy az én falumban van.”
Adtunk, ami volt
Nem hiszek a fülemnek, Bori néni azt mondja, tudott szabni, varrni, a gyermekeinek, másik négy nevelt gyermekének, tizenhét keresztgyermekének is ő varrt, miért ne rajzolhatna templomot.
„Mi akartunk csánni házat, de az Isten adott más gondot. S akkor azt mondtam, adjuk oda ezt a házat, odaadtuk a téglát, cementet, addig fel a tető alá mi csántuk az emberemmel, s onnantól nem bírtuk, mert nem volt fánk. Elmentem, keressek, s nem adtak, azt mondták, én csánok afacereát, s akkor elmentem a páterhez, ő azt mondta, ne búsulj, hozok én szponzort. Elhozta Galacról a két inginert, s azok mérték meg, mi kell a tetőnek. Azelőtt nem akartak adni helyet. Kaptam egy öreg oláhot, immár már kész volt, hogy haljon meg, s elmentem hezza, s mondtam, gyere ki, kérjelek meg valamire. Kijött, s kérdezte, mi kell neked. Mondom, kié az a hely, itt üres volt. Azt mondta, mikor azok az öregek onnan meghaltak, eltemette a primaria, s most azé. S úgy volt. Eljött a primar, s kimérte, s még egy darabocskát nyújtottuk a helyet.”
Ki segített, honnan van a harang, hogy tartják fenn a templomot? – felsorolni is képtelenség, mennyi kérdés merül fel egy ilyen történet hallatán. Azt kis kerülővel tudom meg, hogy a galaci katolikus egyházközség filiájává vált, rendezték a telekkönyvet, és Bori néni már azt is eldöntötte, haláluk után jelenlegi házukat is az egyházra hagyják, hogy használják közösségi házként búcsúkor, vagy mindig, amikor szükség van. Házuk jelenleg is így fungál, az egyházi ünnepek alkalmával itt gyűl össze a hetvenfőnyi katolikusság. Ahogy mondják, „lehet, legyünk többen, de lányainkat elvitték az oláhok”, év közben csak negyvenen vannak, a fiatalok külföldön dolgoznak, de Szent Keresztkor és a többi nagy ünnepen megtelik a templom. Kedvünkért Bori néni meghúzza a harangot, majd elmeséli a harang történetét is.
„A harangot vettük, siratkoztam, meddig hoztak. Az emberem csánt régebb egy ezerkilós kádat, adtuk a kádat, s egy putinát, melyikbe teszik a bort, s abból csánták, s még mit adott a világ. A galaci kombinátban lett meg, levélben írták, huszonkétmillió para (pénz – szerk. megj.) a harang. A pap mondta, nem bírjuk. Mondtam, lehet bírunk, lesz, s ne, itt van. Hazajöttem, s az egész, melyik bírt, kontribuilt, s mi adtunk, ami volt. Még leengedtek az árából. Eröst akartam, halljam a harangszót.” Keresztelnek és temetnek
Bori néni négy gyermeke is beszél magyarul, de mint minden családban, náluk is a vegyes házasságban született gyermekek már nem tudják nagyanyáik nyelvét. Ha a fiatalok katolikus templomban házasodnak, a gyermekeket is katolikusoknak keresztelik, ez ellenben nem jár együtt az etnikai identitás felvállalásával – illetve csak annyiban, amennyiben az a katolikus identitást jelenti –, és nem jelenti a nyelv megtartását.
A folteşti-i katolikus templomhoz vasárnap érkeztünk, néhány órával a délelőtti mise után, amikor a padok tele voltak Esztufujból származó csángókkal. A közösség délutánra már szétszéledt, de Fergyes Borbála, Bori néni népes családja addig nem engedte Ojtoz felé tartó útjára csoportunkat, amíg a házi készítésű meggypálinkát, a házi szőlőbort meg nem kóstoltuk, a savanyú levesből, a saramurából (hagyományos helyi halétel), csirkesültből jól be nem lakmároztunk. Adjon a jó Mária! – búcsúztunk, és Bori nénit még egyszer „lepózáltam” (lefényképeztem) a templom előtt azzal a két cinkával, akiket sokadiknak vett óvó szárnyai alá, és neveli őket. Legyen áldott az élete – mondtam utoljára, amire ő azt válaszolta, úgy legyen.
Fekete Réka
3szek.ro
Erdély.ma

Daniel Morar DNA-főügyész: módszeresen csaltak a népszavazáson
Módszeresen csaltak Romániában a választási bizottságok az államfő leváltásáról rendezett július 29-i népszavazáson, és helyenként a voksok 5-15 százaléka hamis volt – állította Daniel Morar, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) főügyésze egy televíziós interjúban.
Daniel Morar: szellemek, halottak, börtönbüntetésüket töltők voksoltak a népszavazáson
Morar beszámolt arról, hogy az ügyészség öt megyében nyomoz, és mindegyikben tucatnyi választási bizottság munkáját ellenőrizte.
„Voltak olyan falusi körzetek, ahol napközben 600, este nyolc és 11 óra között pedig 400 ember szavazott. Fizikai lehetetlenség, hogy fél percnél rövidebb idő alatt adta le mindenki a voksát” – hozta fel példaként a DNA vezetője.
Morar beszámolt arról is, hogy sokhelyütt tucatnyi név mellett szerepelt egyazon aláírás, a mozgóurnát pedig napközben is kiküldték, holott azt a voksolás megkezdése előtt kellett volna igényelni és az adott körzetben nem regisztráltak ilyen kérést.
„Szellemek voksoltak, nem létező személyi igazolvánnyal, olyanok nevében adtak le voksokat szülőfalujukban, akik külföldön dolgoznak, vagy akik Afganisztánban teljesítenek katonai szolgálatot. Halottak is voksoltak és olyanok, akik börtönbüntetésüket töltik más településeken” – sorolta az ügyészségi vezető a Realitatea hírtelevíziónak adott interjúban.
Morar rámutatott, hogy a korrupcióellenes ügyészség nem a választási csalásokat vizsgálja – ez nem tartozik a hatáskörébe – hanem azokat az eseteket, amikor a döntéshozók, befolyásukkal visszaélve, csalásra kényszerítették a választási bizottságok tagjait. A főügyész szerint ilyen esetekre utal az is, hogy feltűnően hasonlóak a csalások, vagyis módszeresen csaltak a népszavazáson, bizonyos „minták” szerint.
A DNA vezetője cáfolta azt a kormánypárti vádat, miszerint voksukért hurcolja meg az ügyészség az embereket, és üldözi azokat, akik a kampányban mozgósítottak. Morar rámutatott, nem érdekli az ügyészséget, hogyan szavaztak az emberek, vagy részt vettek-e a referendumon, hanem a csalásokat és a mögöttük álló korrupciós cselekményeket akarja felderíteni.
A DNA szerdán befolyással üzérkedés gyanújával bűnvádi eljárást indított Liviu Dragnea, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) főtitkára ellen. Dragneát azzal gyanúsítja az ügyészség, hogy politikusi befolyását felhasználva csalásra bujtatta fel a választási bizottságok tagjait az államfő leváltásáról rendezett népszavazáson, az érvényességi küszöböt meghaladó részvétel elérése érdekében.
Krónika (Kolozsvár)

Fidelitas - Nemzetpolitikai Találkozó Budapesten
A szorosabb együttműködés érdekében nemzetpolitikai konferenciát szervez a Fidelitas szeptember 15-én. A konferencián lehetőség nyílik a döntéshozóktól kérdezni, velük vitatkozni és kötetlen formában megvitatni a Kárpát-medence egész területéről érkező fiatalokkal a legégetőbb kérdéseket.
A találkozón szinte mindegyik szomszédos országból, több mint egy tucat magyar ifjúsági szervezet képviselteti magát, a határon túli résztevők száma meghaladja a 40 főt. Az előadók között szerepel pl. Surján László EP képviselő és Gulyás Gergely Országgyűlési képviselő. A Nemzetpolitikai Találkozó szeptember 15-én, a a Belvárosi Polgári Szalonban (1056. Budapest, Cukor utca 5.) valósul meg az alábbi programmal: 14:00 Köszöntő: Böröcz László – Fidelitas Koordinációs alelnök 14:05 Megnyitó és vitaindító előadás: Surján László - Európa Parlamenti képviselő 14:30 Kerekasztal-beszélgetés - nemzetpolitika szerepe, a határon innét és túl: Bíró Albert – Rákóczi Szövetség alelnöke, Gulyás Gergely - Országgyűlési Képviselő, Nagy Bercel – KIM Nemzetpolitikai Államtitkárság, titkárságvezető moderátor: Kurucz Dániel – nemzetpolitika munkacsoport vezető 16:00 kávészünet 16:45 Beszélgetés a meghívott szervezetekkel „Hogyan látják a helyi fiatalok?" 21:00 Buli a Holdudvaron.
Felvidék.ma

Ft. Pántya Elemér plébános úr munkássága városunkban
Tizenötévi szolgálat után, ft. Pántya Elemér plébános urat püspöki határozat alapján, elhelyezték városunkból. Már ideérkeztekor tele volt tervekkel, amelyek nagy részét valóra is váltotta, de mindig születtek új elképzelései, amelyek megvalósítása utódjára, ft. Groza Dániel plébános úrra hárulnak, akit tisztelettel köszöntünk városunkban.
Ft. Pántya Elemér plébános úr irányítása alatt, 2000–2001 között megépült a plébánia udvarában az Ifjúsági Ház, amely otthont adott számtalan vallási és kulturális rendezvénynek. Az Erdőhegyi Iskola tanulói is számtalanszor tartották itt előadásaikat, az évzárókra is itt került sor. Eközben általános renováláson esett át a plébánia, az ágyai erdőben lévő kápolna felújítására is sor került (2005), valamint munkálatok folytak a székudvari, a simándi, az ottlakai és a gyulavarsándi templomokban is. A városunkban lévő katolikus templom is megújult, kívül-belül.
A plébános úr gondot fordított az ifjúsággal való foglalkozásra, de városunk jeles szülötteinek is emléktáblákat állítottak szolgálata idején. Dr. Boros Béla címzetes érsek úr halála után a szülőházán emléktáblát avattak 2003-ban, a katolikus templomban is felszenteltek két emléktáblát, dr. Boros Béla és Radnai Farkas püspök urak tiszteletére. Megünnepeltük közösen Kisjenő első írásos említésének 800. évfordulóját és dr. Boros Béla érsek születésének 100. évfordulóját.
Ft. Pántya Elemér plébános úr 2008-ban megkapta az Arad Megyei RMPSZ Márki Sándor-díját. 2011-ben Kisjenő város díszpolgárává avatták a városnapok alkalmával.
Szolgálata idején, idén készült el a kisjenői katolikus templom belső felújítása. Munkásságának megkoronázása, a templom mennyezetét borító nyolc freskó, amelyeket mindenki megcsodálhat. Nyolc magyar szentet és boldogot láthatunk a mennyezeten: Szent István királyt, Imre herceget, Szent Piroskát (Szent László király lánya), Szent Erzsébetet (II. András lánya), Boldog Bogdánfi Szilárdot (püspök, vértanú, 2010. október 30-án avatták boldoggá, a nagyváradi székesegyházban), Szent Margitot (IV. Béla király lánya, Szent Erzsébet testvére), Szent László királyunkat és Boldog Gizellát (Szent István felesége).
Kisjenő-Erdőhegy lakossága köszönettel és hálával gondol az együtt megélt évekre, kívánjuk, hogy új plébániáján szeretet és megbecsülés övezze, valamint sok erőt a további munkához.
Sime Judit
Nyugati Jelen (Arad)

Belföldi hírek
Levéltári törvény: túl a szenátuson
Vita nélkül fogadta el a szenátus azt a törvénytervezetet, amely a kommunizmus idején az erdélyi magyar történelmi egyházaktól elkobzott levéltári anyagok visszaszolgáltatásáról rendelkezik. A jogszabályt tavaly már elfogadta a parlament, de az Alkotmánybíróság – miután a Szociál-Liberális Szövetség megtámadta azt – formai okokra hivatkozva alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította.
Ezért az RMDSZ három képviselője, Máté András, Kerekes Károly és Márton Árpád februárban – változatlan formában – ismét beterjesztette a parlament elé a jogszabályt, amelyről mostanig a szenátusnak kellett volna döntenie. A felsőház azonban nem tűzte napirendre a módosító indítványt, ezért lejárt a szenátusi vitára szánt határidő, így a törvénytervezet hallgatólagosan elfogadottnak tekinthető, amelyről érdemben majd a képviselőház dönt.
A parlament nem dönthet
Az alkotmánybíróság tegnap arról döntött, hogy az államfő és a miniszterelnök közötti nézeteltérés esetén a parlamentnek nincs joga megállapítani, melyik közméltóság képviselje Romániát az Európa Tanács ülésén. A taláros testület korábban kimondta, hogy ez a jog kizárólag az államfőt illeti meg, aki ha akarja, átadhatja a megbízást a miniszterelnöknek.
Törvénytelen igazgatótanács
Meg kell ismételnie a parlamentnek a román közszolgálati televízió igazgatótanácsának megválasztását, mivel az alkotmánybíróság tegnap megállapította, hogy a legutóbbi választás alaptörvénybe ütközött. A Demokrata Liberális Párt azért fordult keresettel a taláros testülethez, mert a június végi igazgatótanácsi választáson – mikor a jelenlegi kormánypártok a hatalom átvétele után befolyásuk alá vonták a közszolgálati médiumokat – a Szociál-Liberális Szövetség nem volt hajlandó szavazni a DLP által javasolt jelöltekről, azzal indokolva a DLP kiszorítását, hogy az ő kormányzatuk ideje alatt jutott a köztelevízió a csőd szélére.
Bonyolódó Oltchim-ügy
A magánosítási szerződés aláírására továbbra sem került sor, tegnap Dan Diaconescu képviselői számos kiegészítő és módosító javaslattal jelentek meg a gazdasági minisztériumban, ezek megtárgyalására azonban nem került sor. Daniel Fenechiu, D. D. ügyvédje viszont azt nyilatkozta, hétfőig mindenképp aláírják a szerződést. Közben visszatért az országba Diaconescu, aki kétnapos külföldi tartózkodása során öt országban fordult meg, a bukaresti média találgatása szerint pénzszerző körúton volt – hogy milyen eredménnyel, arról nem tudni, de a repülőtéren azt mondta, „ az egész világ érdekelt az Oltchim megvásárlásában”. Bejelentette, újabb külföldi útra készül, és hozzátette, megvásárolja az Arpechim vállalatot is, valamint készül a vasúttársaság áruszállító cége, a Tarom, a Hidroelectrica és a Nuclearelectrica licitjeire is. Eközben az Oltchim alkalmazottjai újrakezdték sztrájkjukat. Victor Ponta a kormányülésen bejelentette, ha Diaconescu hétfőig nem írja alá a magánosítási szerződést, az állam fogja meghitelezni a vállalatot, hogy az egy hónapja álló üzem ismét elindíthassa a termelést.
Ingyen internet iskolákban
Victor Ponta kormányfő a tegnapi kormányülésen felkérte Dan Nica távközlési minisztert, hogy a 4G licencekre kiírt versenytárgyaláson nyert összegekkel készítse elő azt a projektet, amelynek során jövő évtől kezdődően minden iskolába és közintézménybe bevezetnék az ingyenes wireless internetet. Ecaterina Andronescu oktatási miniszter rámutatott, hogy forrásokra is szükség van, a kormányfő pedig azt mondta, a gond csak az, hogy a diákok ne használják folyamatosan az internetet.
Többeknek jár élelmiszersegély
A kormány növeli azok számát, akik a hátrányos helyzetű társadalmi kategóriáknak szánt uniós közösségi intervenciós készletekből élelmiszersegélyt kapnak. A tegnapi kormányülésen végrehajtott jogszabály-módosítás nyomán segélyben részesülhetnek a garantált minimáljövedelemmel rendelkezők, a nyilvántartásban lévő munkanélküliek, a 400 lejnél kisebb nyugdíjjal rendelkező, állami rendszerhez tartozó nyugdíjasok, a súlyos fogyatékkal élők.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újabb Fehér Holló-kötet bemutatója
Vita média és közösség kapcsolatáról
A román nyelvű média érdeklődési területének beszűkülése és a hazai magyar sajtó kapcsolatteremtő szerepének háttérbe szorulása volt a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, melynek szervezője a Szórványtengely mozgalom illetve ennek Fehér Holló Médiaklubja volt, helyszíne pedig a Marosi Református Egyházmegye esperesi hivatalának marosvásárhelyi tanácsterme. A rendezvényen – amelyre szeptember 28-án délután került sor – kolozsvári és marosvásárhelyi újságírók vitatták meg a média és közösség közötti kapcsolatok kérdéskörét.
A Fehér Holló Újságíróklub olyan újságírókat tömörít, akik önszántukból, saját energiaforrásokra támaszkodva próbálnak kapcsolatokat teremteni közösségek, közösségépítő intézmények és az erdélyi magyarság gondjait önzetlenül felvállaló személyiségek, civil csoportosulások között – mondta az újságírócsoportot bemutató beszédében Szabó Csaba kolozsvári újságíró a Teleki-Bolyai Könyvtárban, ahol a sorozat eddig megjelent köteteiből álló adománycsomagot adott át Kovács Bányai Réka könyvtárosnak. Az újságírók érdeklődésére kitűnt, hogy a Teleki Téka gondjai iránt valós érdeklődés mutatkozik a magyar média részéről; a közeljövőben az RTV Kolozsvári Stúdiója és a Keresztény Szó fog majd népszerűsítő riportot készíteni az intézményről.
A Teleki-Bolyai Könyvtárban tett látogatás után a Marosi Református Egyházmegye esperesi hivatalának tanácstermébe vonult át a kolozsvári médiaküldöttség. Itt azoknak az erdélyi magyar újságíróknak a kötetei kerültek terítékre, akiknek riportjai, interjúfüzérei vagy médiaprózája kötetben is megjelent a Fehér Holló sorozatban (Ambrus Attila, Tamási Attila, Mihály István, Szilágyi Szabolcs, Simon Ilona, Lőwy Dániel, Bodó Márta, Balázs János, Aczél Dóra, Fülöp Noémi, Szabó Csaba, Bodolai Gyöngyi, Ötvös József). A sorozat legújabbját, Bodó Márta (a Keresztény Szó főszerkesztője) Hit, kultúra, kommunikáció című riportkötetét kolozsvári tévés kollégája, Simon Ilona mutatta be. A beszélgetés során egyértelművé vált, hogy a hazai magyar média továbbra is "távolabbra tekintőbb" mint a román, hiszen jó néhány olyan témakört is érint a Bodó Márta kötete, amelynek feldolgozása nem feltétlenül erdélyi magyar anyanyelvű újságíró feladata. E téren a Bodó Márta által készített katolikus "VIP- interjúkat" (Paul Poupard bíborossal, a Vatikáni Kultúra Pápai Tanácsának elnökével; Armand Puig i Tarrech barcelonai biblikumtanárral; John-Michael Botean amerikai görög katolikus püspökkel) hozta fel példának Szabó Csaba.
A Médiaklub alapítója elmondta: az utóbbi hónapokban megejtett tucatnyi belföldi és Románia környéki riportútja alapján úgy érzi, hogy két tendencia érhető tetten manapság a hazai médiában: a román nyelvű média érdeklődési területének beszűkülése és a hazai magyar sajtó kapcsolatteremtő szerepének háttérbe szorulása. Az előbbire a Moldáviával kapcsolatos tudósításokat hozta fel, nevezetesen az Angela Merkel- látogatást, amelyet Moldávia föderalizálásának egyik felvonásaként fog fel a külpolitikai kommentárokhoz szokott nyugati(bb) olvasóközönség, nálunk viszont bohóckodás szintjére húzták le (ellopták a műgyepet a moldávok; a kancellár asszony cipeli a moldáv borospalackokat stb). A hazai magyar média kapcsolatteremtő funkciójának háttérbe szorulását többek között saját felméréseivel támasztotta alá, miszerint tízezrével vannak Erdélyben már olyan magyarok, akik nem igénylik a hazai magyar információt, és vagy a főváros, vagy – jobbik esetben – Budapest "információs holdudvarába" kerültek.
– Az erdélyi magyarság szekértáborok laza kapcsolatrendszerében él, az egyik közösség nem tudja, mit csinál a másik. A médiaintézmények nemigen keresik az együttműködés útjait, bár az újságírók fontos szerepet játszhatnának abban, hogy az erdélyi magyarság ne csússzon el a bukaresties információigénylés közellátó udvarába – mondta Szabó Csaba.
A kerekasztal-beszélgetésen bebizonyosodott. hogy a Szórványtengely mozgalom által beindított együttes újságírói fellépések (közös kiszállások "nehezebb témák" együttes feldolgozására) jó eredményeket hoztak. Kitűnt, hogy a Népújság (Bodolai Gyöngyi révén) és a Kolozsvári TV közös sármási oktatási riportja "megoldássá dagadt", azaz lényeges változásokat hozott a régió oktatási stratégiájában. Ezt valójában az egész erdélyi magyar média sikerélményeként is fel lehet fogni.
Megegyezés született: azok az újságírók, akik szeretnének "közös témákat" együttes erővel feldolgozni, keressék a Fehér Holló Médiaklubbal a kapcsolatot!
Sz. Cs.
Népújság (Marosvásárhely)

K Ö Z L E M É N Y
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának tizenkettedik évfordulója alkalmából, 2012. október 3-án évnyitóval egybekötött Egyetemi Napot tartottak a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar aulájában. Az ünnepség díszvendége Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke volt, aki – a magyar felsőoktatásban betöltött történelmi szerepéért – elsőként vehette át az egyetem szenátusa által alapított Bocskai István-díjat.
A Sapientia oktatói és diákjai mellett, több anyaországi és erdélyi közéleti szereplő is részt vett az ünnepélyen. Köszöntő beszédet mondottak: Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke, erdélyi EP-képviselő, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, illetve János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
Tőkés László beszédében úgy fogalmazott: „a Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos »hivatalos« politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről”.
Visszaemlékezve a megtett útra, európai parlamenti képviselőnk rámutatott arra, hogy a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül nem lett volna lehetséges kiépíteni az önálló erdélyi magyar felsőoktatás rendszerét. Hiába vagyunk a román állam lojális adófizetői, ha az nem részesíti állami támogatásban egyetemeinket – tette hozzá Tőkés László. Azzal a gondolattal zárta beszédét, hogy a magyar felsőoktatás felemelését olimpiai bajnokainkhoz illő szívósággal, céltudatos kitartással lehet megvalósítani.
Orbán Viktor a Bocskai-díj átvétele után megtartott előadásában arra hívta fel a diákság figyelmét: „Soha nem azon kell gondolkozni, hogy hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket”. A miniszterelnök arra bíztatta a fiatalokat, hogy tudásukat szeretettel ötvözzék, hiszen: „a szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz”.
Az Egyetemi Nap keretében a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Magyar Keresztény Egyetem jelen lévő képviselői elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Mellékeljük Tőkés László beszédét.
Tisztelt Ünneplők! Kedves Testvéreim!
A hálaadás szavával szólok ezen az évnyitón, nemzetünk és egyházaink közösségében visszatekintve az eltelt időre. Nagy utat tettünk meg 1989-től 2010 áprilisáig, 2004. december 5-től 2010. június 4-ig, Balatonőszödtől Ópusztaszerig, újabbkori nemzeti szövetségünk régi-új színteréig; Marosvásárhely Fekete Márciusától a Sapientia akkreditációjáig; a Petőfi–Schiller fantomegyetemtől a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia önálló magyar egyetemi rendszeréig. Partiumi egyetemünkön nemrégiben tartottuk az ünnepélyes tanévnyitót, 420 elsőéves hallgatót, valamint a 14 alap, illetve 7 mesteri szakon tanuló 1000 diákot köszöntve.
Egyetemünk elnökének minőségében köszöntöm az alapító történelmi egyházakat, Dávid László rektor urat, Kató Béla püspökhelyettes-elnök urat, ”Európa polgárát” és a lánglelkű Ifjúságot, a hallgatókat – nem utolsósorban pedig Orbán Viktor elnök urat, a Nemzet Miniszterelnökét és a többi magyarországi Barátunkat.
A Nemzeti Összetartozás Emlékművének ópusztaszeri felavatása nyomán Miniszterelnökünket idézve: „Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak…” – Akinek van füle, hallja…
A Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos „hivatalos” politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről – és akkor még a visszaállamosítás alatt álló Református Székely Mikó Kollégiumról nem is szóltam…
„Patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért” – fogalmazta meg nemzeti Költőnk, Illyés Gyula.
Nagyváradon 1990-ben, a Sulyok István Református Főiskola és 1998-ban, a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásakor, majd pedig 1999-ben, a Sapientia Tudományegyetem megalakulásakor az opportunista, adaptív helyzetkövető/alkalmazkodó politika helyett kreatív szellemben folyamodtunk egy autonóm/helyzetteremtő politika eszközeihez, és így hoztuk létre a Sapientia Alapítvány égisze alatt erdélyi magyar egyetemi rendszerünket. Hála legyen érte az Istennek! Ez viszont nem lett volna lehetséges a Magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, Orbán Viktor és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül. Hivatalos országunknak, a román államnak még mindig mostohagyermekei – csak adófizetői – vagyunk, ezért csak anyaországi segítőinknek, az Ő nagylelkű költségvetési támogatásuknak köszönhetjük, hogy vagyunk! Illesse köszönet ezért külön-külön is a kis-Magyarország valamennyi adófizető polgárát. Külön is köszönjük, hogy most is stratégiai támogatásban részesíti egyetemeinket – Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Kolozsváron, Nagyváradon – a nemzeti kormány, és erről írnak alá megállapodást, amely felér a Nemzet jövőjének szóló jó befektetéssel!
Az akkreditáció egy akadályverseny, egy valóságos kálvária, egy nehéz út vége, ugyanakkor: egy még nehezebb út kezdetét is jelenti. Reményt keltő az a megállapodás, amelyet Miniszterelnökünk a Magyar Rektorok Konferenciájával való találkozóján kötött „a felsőoktatás minőségelvű fejlesztéséről”.
„Hosszú távon kell gondolkozni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely nemzeti közösségünk szükségleteihez mérten képez szakembereket” – hangsúlyozta Csíkszeredában Dávid László.
Egész oktatásügyünket, ez esetben pedig a magyar felsőoktatást (a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a teológiai akadémiáink, a művészeti egyetemeinkkel karöltve) ilyenképpen kell felemelnünk, Gyurta Dániel olimpiai bajnokunkkal szólva: „átvinnünk a túlsó partra”, varázslatos olimpikonunk, Risztov Éva hosszú távra szükséges és elégséges, szívós és céltudatos kitartásával! Ebben segítsen minket az Isten!
Tőkés László
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

(MTI)
Nagyvárad

Súlyos EB-bírálat az igazságügyi miniszternek
Bírálja Mona Pivniceru román igazságügyi minisztert a legfőbb ügyész és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) új vezetője kiválasztási folyamatának átláthatatlansága miatt Catherine Day, az Európai Bizottság (EB) főtitkára.
Az Európai Uniós illetékes levélben fordult a tárcavezetőhöz, amelyben emlékeztetett: szeptember 11-én már jelezte, milyen elvárásokat támaszt az Európai Bizottság a főügyészek kiválasztási folyamata kapcsán.
„Sajnos ezek közül szinte egyet sem láttunk viszont a nyilvánosságra került eljárásban” – állapítja meg a levél. Catherine Day ezért megismételte, milyen folyamatot tartanának korrektnek és átláthatónak. „A bizottság szerint a jelölési folyamatnak hitelesnek és teljesen átláthatónak kell lennie annak érdekében, hogy a lehető legjobb jelölteket ösztönözze a tisztségek megpályázására. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztási folyamatnak teljes mértékben átláthatónak és nyilvánosnak kell lennie. Ez interjúkat jelent, világos kritériumok leszögezését, a jelölésekről döntő bizottságba a legfőbb ügyészség és a DNA képviselőit is meg kell hívni, és igény szerinti időt kell szánni a folyamatra” – áll Catherine Day levelében, amely azt is megjegyzi, hogy az EB javaslatai szerint mindennek hivatalossá tételére miniszteri rendeletben kellene rögzíteni a fent említett kritériumokat. Egyben azt is megállapítja, hogy kívánatos a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) aktív részvétele is a folyamatban.
Az Európai Bizottság főtitkárának levele azt követően érkezett meg Pivniceruhoz, hogy az általa meghirdetett eljárásban nyoma sincs a Brüsszel által javasolt kitételeknek. Így például a jelölési eljárásra csupán néhány napot hagyott jóvá, ami nem elegendő ahhoz, hogy a pályázók komoly menedzseri programot dolgozzanak ki. A Catherine Day által írt első, bírálatokat tartalmazó levél kézhez vétele és a CSM tagjaival való egyeztetést követően belement abba, hogy meghosszabbítsa a jelentkezési határidőt (ez tegnap járt le), azonban nem volt hajlandó nyilvános eljárást meghirdetni. Emellett azt az EB-ajánlást sem hajlandó megszívlelni, hogy a CSM tagjai részt vegyenek a jelöltek meghallgatásán, valamint hogy a meghallgatások nyilvánosak legyenek. Többek között ezen hiányosságok miatt jelezte Daniel Morar, a DNA korábbi vezetője, aki jelenleg a legfőbb ügyészség ideiglenes vezetője, hogy nem kívánja megpályázni a legfőbb ügyészi tisztséget.
Mona Pivniceru ugyanakkor még a levél nyilvánosságra kerülése előtt úgy vélte, a jelölési folyamat tiszteletben tartja az EB ajánlásait. A miniszter a tervek szerint ma egyeztet Brüsszelben Catherine Dayjel és Viviane Redinggel, az EB igazságügyi biztosával. Mint arról beszámoltunk, az EB elnöke, José Manuel Barroso júliusban, amikor jelezte, hogy a Traian Băsescu államfő leváltása érdekében hozott román kormányintézkedések – a házelnökök és az ombudsman leváltása, az alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése – miatt megingott a bizalma a román kormány jogállamiság iránti elkötelezettségében, tizenegy pontos listát adott át Victor Ponta miniszterelnöknek, amelyek közül az egyik legfontosabb éppen a főügyészek kiválasztását szolgáló folyamat nyilvánosságát és átláthatóságát követeli meg. A România Liberă című napilap még augusztusban olyan ügyészségi lehallgatási jegyzőkönyveket közölt, amelyek azt bizonyítják, hogy Pivniceru – aki a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) tagja volt – közreműködött volna az igazságszolgáltatás politikai irányítás alá vonását célzó akcióban.
A Pivnicerut kompromittáló beszélgetés a George Bălan ügyész ügyében készült lehallgatási jegyzőkönyvben található. Bălant szintén az igazságszolgáltatás politikai befolyásolását célzó konspirációval gyanúsítják. Mint arról beszámoltunk, a július elején kirobbant botrányban Bălanon kívül egy másik ügyész, Marcel Sâmpetru is érintett – mindkettejüket azzal gyanúsítják, hogy egyeztetést folytattak Victor Ponta jelenlegi miniszterelnökkel, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével, a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) pártszövetség társelnökével, illetve más USL-vezetőkkel arról, hogy az USL befolyása alá vonják az igazságszolgáltatást.
Ehhez az lett volna szükséges, hogy Bălant a legfőbb ügyészség, Sâmpetrut pedig az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) élére nevezzék ki a lejáró mandátumú Laura Codruţa Kövesi, illetve Daniel Morar helyére. Mindezek előfeltétele – amint a Bălan és Pivniveru közötti beszélgetésből kiderül – az volt, hogy Pivnicerut kinevezzék az igazságügyi tárca élére.
(Külügyi szolgálatban Kövesi
Három évre a külügyminisztérium alárendeltségébe osztották be Laura Codruţa Kövesit, akinek hétfőn járt le hatéves mandátuma a legfőbb ügyészség élén. A leköszönt legfőbb ügyész Románia brüsszeli képviseletén tevékenykedik majd az igazságügyi reformot és a korrupcióellenes küzdelmet érintő ügyekért felelős főképviselőként. Minderről kedden este döntött a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészi részlege. Kövesi – aki leköszönte után hivatalosan a Szeben Megyei Terror- és Szervezettbűnözés-ellenes Főosztály (DIICOT) ügyésze – hétfői búcsú-sajtótájékoztatóján azt mondta, nem zárja ki, hogy megpályázza az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vezetői tisztségét, de az is előfordulhat, hogy olyan beosztást tölt majd be, ami összefügg a román igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem megfigyelését szolgáló Európai Uniós programmal.)
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Történészek az 1848–49-es Aradról
Akit érdekel 1848–49, közelebbről Arad és környékének szerepe a forradalomban és szabadságharcban és elment a Csiky Gergely Főgimnáziumban tartott ma délutáni előadásokra, értékes és érdekes előadásokat hallgathatott meg.
Bevezetőként Király András tanügyi államtitkár – maga is történész, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke – az Aradi Magyar Napok keretében megrendezett történésztalálkozók történetéről szólva megemlítette: az 1999-es első után, amelyet a szabadságharc 150. évfordulója kapcsán rendeztek, a mostani a negyedik.
Elsőként Lehoczky Attila (Csiky Gergely Főgimnázium) Arad város polgáriasodásáról beszélt 1848-ig, a forradalom kitörésének évéig. Számos érdekes adattal illusztrálta, hogy – bár a város igazi polgári fejlődése a XIX. sz. második felében, vége felé bontakozott ki –, a kiindulópontnak tekinthető 1746-os évtől (Arad és Zaránd vármegyék összevonása Arad székhellyel) egy évszázad alatt 22 ezer lakosú, sok polgári intézménnyel és felépítménnyel rendelkező városként fogadta a forradalmat.
Dr. Bóna Gábor professzor (Miskolci Egyetem) a város és a vár 1848-as, a forradalom kitörésekor „rögzíthető” állapotából kiindulva tartott nagyon érdekes előadást az aradi erősség ostromairól, illetve ostromkísérleteiről, a szabadságharc aradi harcairól (a legjelentősebb az 1849. február 8-i összecsapás volt, amelynek során az Asztalos Sándor őrnagy és Bockó Dániel kormánybiztos vezette magyarok kiűzték a várost rabló Habsburg és szerb katonákat), végül a várőrségről készült érdekes összeírást is bemutatott.
Almási Gábor kisiratosi történelemtanár a világosi fegyverletétel körülményeiről, a szabadságharc utolsó csatáiról beszélt, előadásának második részében pedig a Kisiratoson 2009. augusztus 15-én a Szent György lovagrend hozzájárulásával felállított Világos-emlékműről és jelentőségéről beszélt, megállapítva: az életben tartja 1848 szellemét és lángját.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Három nyelven a Várhegy alatt
Kissé nagyobbat ugrottunk szomszédolásunkkal. Sorrendben ugyan érdekes települések következtek volna: Árva Bethlen Kata faluja, Olthévíz, avagy a Persányi-hegyek mögé elrejtett Datk. Ugrani kellett, mert szeretettel hívott ünnepére a kőhalmi vallásos kisközösség, hadd húznánk meg jelképesen a harangokat, mutatnánk be az azokról szóló könyvet az államalapítás emlékünnepén. Szent Istvánra emlékeztek a kőhalmi keresztények, a szórványban élő magyarok.
Jókai és László Gyula nyomában a Homoród mentén
Az emlékezetes vasárnapon négy templom harangjai szóltak: a szász lutheránus központi nagy templomban, a városszéli kisebb görögkeleti tornyában, továbbá Szegedi László református tiszteletes főtéri templomában és a kőhalmi Várhegy alatt emelkedő magyar katolikus és unitárius templomban. Utóbbiban melegszívű kisközösség várt, ahol mindvégig úgy éreztük, nem Kőhalomban, hanem a Homoród mentén vagyunk, Homoródjánosfalván vagy Peteken, Homoródoklándon vagy éppen székelyzsomboriak, alsórákosiak között. Minden települést képviselnek – tudtuk meg tiszteletes Márkos Ervin kőhalmi unitárius lelkésztől. Hogyne tudná ő, milyen az etnikai összetétele ennek a kisvárosnak, milyen annak magyar lakóközössége, hiszen itt járt iskolába, itt szövődtek fiatalkori élményei-emlékei, falusfeleinek, régi barátainak és lehet, éppen iskolatársainak lett papja két évvel ezelőtt, amikor egyhangúlag meghívták az 5000 lelket számláló városkába. Ebből közel ezer ember vallotta magát magyarnak, azt is feltételezhetjük, hogy a 350 cigány között akadnak magyar ajkúak is.
Legyen elég abból a tizennyolc évből, tiszteletes úr – mondták bizonyára a kőhalmiak –, amit a fogarasföldi, majdnem haldokló unitárius szórványban töltött, itt többen vagyunk. A zsenge korban eltöltött kőhalmi és segesvári éveknek köszönheti a lelkész, hogy németül és románul is olyan szépen és folyékonyan prédikál bármilyen ünnepi alkalommal, hogy a más felekezetűek is magukénak tartották. A zömében románság lakta Fogarasban valaki úgy nevezte e sorok írójának, hogy „părintele cu gură de aur” (aranyszájú pap). Márkos Ervin tanár is, mert jelenleg a kőhalmi líceum minden nemzetiségű tanulóinak német nyelvet tanít. Ismerősként járta be néprajzi kutatóútjai alkalmával a Szentágota környéki szászság falvait, hiszen ő a lutheránus szász templomokban is megállta a helyét a szószéken. Így hát aztán bátran mondhatjuk: három nyelven él és tud prédikálni a kőhalmi Várhegy alatt is.
A parókia udvaráról, ahol már beérik a szőlő, rálátni a Hortobágyi-dombság Oltra behajló peremére. Miközben terül a fehér asztal, Torró Zoltánné Ida gondnokné asszony, aki a lelkét is belefőzte a savanyú levesbe, egy helybeli, főleg bútorokat restauráló kft. társtulajdonosa, a Kőhalom városi RMDSZ-választmány elnökeként és a városi tanács egyetlen magyar képviselőjeként arról beszélt, hogy másképpen kell tekinteni a szórványban élő magyarok sorsának alakulására. „Mi nem engedhetjük meg magunknak – mondta –, hogy több pártra szakadjunk, ajánlatos megmaradni egy tömbben az itt már működő RMDSZ mellett!” Beszélgetésünk idején közbeszúrta: „egyébként Kőhalomban született az önök tevékeny sepsiszentgyörgyi polgármestere is, Antal Árpád András, aki ugyancsak alsórákosi származású. Mi erre büszkék vagyunk.” Itt született a jeles farmakológus Issekutz Béla (1886–1979) is, fűzzük hozzá mi, az árapataki származású jeles magyar orvos, Jancsó Miklós életrajzírója is.
Kedves hely a parókia udvara. Birtalan Barangó, aki gépkocsi-vezetői gyakorlatát még az egykori téeszkamionokon szerezte, nyugdíjas ráérősként segít be a parókián, nekünk éppen a paplak kertjében termett szőlőből készült bort hoz fel a pincéből. A tiszteletes műkincseit mutogatja, kerámiagyűjteménye akkora, hogy kiállításra kívánkozik. Szomszédja, Faragó István a Kőhalomban és környékén élő magyar katolikus lelkek papjaként ugrott be villámlátogatásra, s mert a két lelkész két temploma nagyon közel egymáshoz, állja helyét a jó szomszédság. Mindkettőjüknek több szórványa van. Fiatal és háromszéki, csak egy kézfogásra futott be, mert hallotta, hogy földijei érkeztek: Faragó plébános bölcsőjét ugyanis Kovásznán ringatták. Van olyan fiatal is Kőhalomban, aki tanár úrnak szólítja Márkos tiszteletest, ugyanis vallást és német nyelvet is oktat a helybeli líceumban, ahol magyar anyanyelvű osztályok is működnek. Jó kapcsolatokat ápol a közismert tiszteletes Szegedi László református esperes-lelkésszel, aki nemcsak az anyanyelvű oktatásnak, hanem a kőhalmi magyar művelődésnek is mecénása. Az utóbbi népszámlálás alkalmával csak Kőhalomban közel ezren vallották magukat magyarnak. Ez az ezer lélek majdnem egyenlő arányban oszlik meg a három magyar felekezet között. A három lelkész által pásztorolt lelkekhez még hozzá kell adni a szórványban-filiákban élő magyarságot, no meg az illető településeken élő magyar anyanyelvű cigányokat. Mondanunk sem kell, három jeles és jó szónok-lelkész kezében a környéken élő magyarság identitástudatának ápolása. Az egykori szász településen, Kőhalomban az őslakó szászok száma megcsappant, helyüket túlnyomó többségben a románság és szerényebb kisebbségben a székelyek foglalták el. Ennek eredményeként jött létre a kőhalmi unitárius gyülekezet is 1978-ban, amelynek Vass Mózes nyugalomba vonult lelkész teremtett templomot, s később, a rendszerváltás után harangtornyot emelt.
Egy címer mesélni kezd
A parókia beépített udvarán emlékképek, művészi alkotások, László Gyula-emléktábla és a professzor rajzai láthatóak. A lelkész néprajzi gyűjtésének darabjai mellett szerettük volna látni az unitárius egyházközség ama címerét is, amely Pécsi L. Dániel magyarországi jelképtervező munkája. Márkos tiszteletes elmondta, a címer csak az egyházközség zászlóján látható, de távlati tervük plakettként is elkészíttetni. Leírását maga a szerző közölte a Budapesten megjelenő Unitárius Élet című folyóiratban. Felső felében az ismert unitárius címer látható, alsó mezőjében vörös színű háttérben aranyszínű szkíta szarvasbikafej. A szarvas fejéből agancskorona terebélyesedik, melynek középső mezejében egy félhold, fölötte pedig napkorong látható. „Ezzel az összetett jelképpel a Kőhalomban született és gyermekeskedő László Gyula unitárius régészprofesszornak állítottunk emléket – írja –, aki nemcsak a honfoglalás korát feltáró ásatásaival vált híressé, hanem a honfoglaló magyarság mindennapjait megálmodó gyönyörű rajzaival is. A címer és a zászló László János nemes adománya, amivel néhai nagybátyjának, László Gyula régészprofesszornak állított tiszteletre méltó emléket.”
A Széchenyi-díjas dr. László Gyula ősrégészt, a kettős honfoglalás megfogalmazóját több szál kötötte Háromszékhez. Édesapja, az unitárius vallású id. László Gyula kőhalmi igazgató-tanító Abásfalváról származott, édesanyja, Tordai Vilma bibarcfalvi, aki korán árvaságra jutott, és a székelyszáldobosi Jánó Sándor református kántortanító nevelte. Így kötődött emlékeiben, lélekben a gyerek László Gyula ehhez az erdővidéki székely-magyar településhez, ahová meglett emberként is gyakran visszajárt. Nosztalgiával emlékezett egyik könyvében azokra a kosaras bálokra, amelyeken a Hegyfarki feredő épületében vett részt. Szoros barátság fűzte a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kovács József (1928–2008) száldobosi bányafelmérő-helytörténészhez. Kovács Irén helybeli tanár tájékoztatott, hogy édesapja hagyatékában őrzik kettőjük levelezését is. Székelyszáldobos nem feledkezett meg a jeles tudósról, aki még az 1941-ben itt felszentelt magyar országzászló avatóünnepségére is eljött édesapjával, és előadást tartott. Kolumbán Sándor száldobosi lakos, Bardoc község alpolgármesterének kezdeményezésére 2009-ben egyházi és világi vezetők jelenlétében ünnepi keretek között emlékművet állítottak László Gyula professzornak a száldobosi református templom előtti emlékkertben, „hogy hirdesse az idők végezetéig, kölcsönös (volt) a tudós és a faluközösség ragaszkodása.” László Gyula, halálának története is hozzánk kapcsolódik. 1988-ban tartották Kézdimárkosfalván a nemzet festője, Barabás Miklós (1810–1898) halálának centenáriumát. „Erre az ünnepségre én hívtam meg László Gyulát – nyilatkozta Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész –, de Nagyváradon útját állta a halál. Fáradt szíve ekkor dobbant utolsót.”
Válságban is épül a vár
A várost első ízben 1324-ben említi oklevél castrum Kuholm néven. Léstyán Ferenc is feltételezi, hogy még a szász telepítés előtt, a XI. században a Várhegyen, ahol most magasodik-szépül a vár, királyi vár állt. Ezt legjobban, ellentétben a sajtóban megjelent és nem okadatolt nézetekkel, a szászok betelepítése előtti magyar neve mutatja, ami nem más, mint Kőhalom. Nem töltött be nagy stratégiai szerepet a történelem folyamán, inkább az alatta lakók élelmiszerraktáraként és rejtekhelyeként szolgált. 1451-ben törökök rombolják le, de utána megerősítik, 1791-ben pedig vihar letépi a fedélzetét. A geológus szeme itt ennél többet is lát, hiszen a hely valóságos földtani kuriózum, mert a vár egy 608 m magas bazalt-batolit tetején áll. Látogatásunk idején a várfalat javították, a bástyák tetején már piroslott az új cserépfedélzet. Mint megtudtuk, felújítása nyolcmillió eurós pályázatból történik, amelyből majdnem hatmillió vissza nem térítendő összeg. Bizonyára elcsodálkozna Jókai, aki megmászta a Várhegyet, hogy a mai ember felújítja az ősi várat. Minden poklokon keresztül című történelmi kalandregényének (1884) ez a vár a helyszíne. Cselekménye itt kezdődik, de nagyobbik részét a szentföldi keresztes hadjárat történelmi eseményrétegébe beágyazott, II. Endre királyunk idejében történő kalandsorozat tölti ki, a hűséges nő és a vérétől űzött, csapodár férfi ellentéte. Kőhalomra már rá sem ismerne a regény egykori írója. Talán a heti piaca hasonlítana a régi sokadalmakra. Mindenben utánozza Európát.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Konferenciát tartottak a fenntartható Székelyföldről
Az energiaárak liberalizálására a monopóliummal rendelkező vállalatoktól való függetlenedés lehet a válasz, a válságból való kilábalásra annak önerőből való kezelése a megoldás – hangzott el tegnap az I. Székelyföldi Fenntartható Építészeti Konferencián.
A rendezvényt a Kovászna megyei kereskedelmi és iparkamara, Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy önkormányzata szervezte meg, fő témája pedig az alacsony költségvetésből, de több élőmunkával épülő, kis fenntartási költséggel, energiatakarékosan működő, tájba illeszkedő házak építése volt. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a konferencia megnyitóján elmondta, azt szeretnék, ha a szakemberek megfogalmaznák javaslataikat, amit az önkormányzatok gyakorlatba ültethetnek, vagy segíthetik a megvalósítást. A rendezvényen a téma magyarországi és romániai szaktekintélyei tartottak előadásokat.
A dombház nem barlang
Hegedűs Zsolt építészmérnök húsz éve tervez dombházakat, Magyarországon eddig több mint ötven valósult meg a tervei alapján. Mint a sepsiszentgyörgyi konferencián rámutatott, a föld alatti otthonnak északon és a forró égövön is nagy hagyománya van, de Magyarországon és Erdélyben is építenek földdel fedett pincéket, amelyeknek kellemes, állandó klímája van.
„Az a szemlélet, hogy a vályog és a föld a szegények építőanyaga, holott korszerű technológiával a földhöz meszet, cementet keverve olyan földtéglákat gyártanak, amelyek áradás esetén is szilárdak maradnak. A dombház nem egy barlang, hanem költség- és energiahatékony, lakható családi otthon” – ecsetelte Hegedűs Zsolt. A szakembertől ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a földdel és növényzettel fedett, boltozatos, kupolás, fafödémes épületek hőszigetelő és hőtároló képessége is nagy.
Az építész továbbá felhívta a figyelmet, hogy a dombház építésének nem kellene sokkal költségesebb lennie, mint egy bármilyen más házénak, ám az építészek, ha meglátnak egy ilyen tervet, rögtön azt gondolják, hogy a megrendelőnek rengeteg pénze van, és ez megdobhatja a kiadásokat. „A dombházak építése kihívás az építőnek és a megrendelőnek is. Egy korszerű ház megépítéséhez egy zsák türelem kell, ehhez legalább három zsákkal” – jegyezte meg Hegedűs Zsolt.
Az autonóm kisrégió
Ertsey Attila, a Magyar Építészkamara alelnöke eközben arról értekezett, hogy az autonómia kiterjeszthető a házról a településre, a kistérségre is. Ertsey a fenntartható építészettel foglalkozik, többek között vályog- és szalmabálából készült házakat tervez, de településeknek, kistérségeknek fenntartható stratégiát is készít, amely több elemet magában foglal, az energia-önállóságtól az élelmiszer-önrendelkezésig. A konferencián a különböző vonatkozó fogalmakat tisztázta. Kiderült például, hogy egy épület egyszerre lehet öko, bio, passzív és autonóm, az ilyen jellegű építkezés célja a fenntartható életmód és a Föld megóvása.
Ertsey Attila szerint elsődleges szempont az erőforrás-használatban – tehát a tájhasználatban –, a víz- és energiagazdálkodásban a környezeti egyensúly megtartása. „A helyi energiarendszer elemei az egyedi bioszoláros fűtés, vagyis a fafűtés és a napenergiás melegvíz-készítés, a közintézményekben a közösségi bioszoláros fűtőmű és távhőellátás, a helyi elektromos hálózat, amely nap-, szélenergia- és biogázalapon működik, a mezőgazdasági gépek üzemanyag-ellátása helyi kisüzemben előállított biodízellel. Az ezekre fordított befektetés gyorsan megtérül, csökken az energiaimportfüggőség, és jótékony társadalmi-szociális következmények lesznek az erdőművelésben, a mezőgazdaságban, a helyi kis- és közepes vállalkozások fellendülésében” – ecsetelte a szakértő.
Házak intelligenciája
A konferencián Dezső János épületgépész mérnök az intelligens házakat ismertette, kitérve arra is, hogy az intelligens épületautomatizálás energiát takarít meg, és nagyobb komfortot biztosít. Molnár József, aki élő tervezői, energetikai tanúsítói, energetikai auditori jogosultsággal rendelkezik, gyakorlati tanácsokat adott arról, hogyan kell eljárni egy új létesítmény építésekor, melyek az egyes lehetőségek terhei és előnyei. A bukaresti Ramona és Daniel Barbu Mocănescu – akik megépítették a sokat mediatizált boşneagui szalmabálából készült házat – a passzív házat mutatták be, amely 90 százalékkal is csökkentheti az épület energiafogyasztását, ezt a nagyon jó hőszigeteléssel, hővisszanyerő berendezésekkel, megújuló energiák hasznosításával és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével lehet elérni.
(Zalánpatak lehet az első
A Kovászna megyei Zalánpataka lehet az első székelyföldi önellátó falu – fogalmazta meg az I. Székelyföldi Fenntartható Építészeti Konferencián Tamás Sándor. A Kovászna megyei tanács elnöke szerint a rendezvényen elhangzottakat gyakorlatba is lehet ültetni, ennek érdekében a Málnás községhez tartozó Zalánpatakán a fenntartható falu elnevezésű tervet lehetne megvalósítani.
„A kis, elzárt faluban alig százan laknak, a hegyvidéki település képe, tájba simulása idilli, olyan jellegzetes, hogy már önmagában ez is védendő érték. Megőrizte eredeti településszerkezetét, építészeti emlékeit, a közösség tagjai pedig hagyományos életmódjukat. Mindazokkal az adottságokkal rendelkezik, amelyeket most ki lehetne használni és itt kialakítani az első székelyföldi fenntartható, önellátó települést” – fogalmazta meg Tamás Sándor.
Amint arról beszámoltunk, Kasléder József málnási polgármester már rég tervezi, hogy ökufaluvá alakítja Zalánpatakát, kihasználva adottságait, az érintetlen tájat, a tiszta levegőt és ivóvizet. Mint ismeretes, több mint egy évtizede Zalánpatakán vásárolt ingatlant Károly herceg, aki a régi házat természetes építőanyagokat használva újította fel.)
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Belföldi hírek
Marad a szakmai érettségi
Egyetlen ellenszavazattal a szakmai érettséginek a tanügyi törvényben való megmaradása mellett döntött a parlament tanügyi bizottsága tegnap, visszautasítva ezáltal Traian Băsescu államfőnek az erre vonatkozó sürgősségi kormányrendelet fülelülbírálási kérését. A tanügyi bizottság ülésén az ellenzéki demokrata-liberálisok nem vettek részt, a szakmai érettségi ellen Kötő József RMDSZ-es képviselő szavazott, aki szerint az nem megoldás, csak szemfényvesztés, a törvény csak bátorítja a lustaságot és a hozzá nem értést.
Lesz pénz az állam működésére
Victor Ponta kormányfő tegnap kijelentette, 1,3 milliárd lejjel egészíti ki az állami költségvetést annak érdekében, hogy az állam működését tovább biztosítsák, és bírálta a demokrata-liberális kormányt amiatt, hogy az nem utalt ki az év végéig elégséges pénzalapokat. „Találtunk pénzalapokat, mivel vannak pótjövedelmeink, és mivel máshonnan utalunk át. A DLP november 1-jén bezárta volna Romániát” – mondta Ponta. Rámutatott, a kormány prioritása jelenleg az, hogy alapokat keressen a kórházak működtetéséhez, a nyugdíjak egy részének visszafizetéséhez, illetve a közigazgatási és belügyi tárca működéséhez, tekintve, hogy a büdzsé nem biztosít pénzt az év utolsó 45 napjára. Eközben a DLP tegnap ismét benyújtotta a képviselőházhoz a költségvetést érintő egyszerű indítványát, melyben azt kérik, a kormány november elsejéig mutassa be a 2013-as állami költségvetést.
Korlátozott termőföldvásárlás
Románia korlátozná 2014-től a külföldi magánszemélyek termőföldvásárlását, ugyanakkor megfelelő feltételeket teremtene a mezőgazdaságban beruházni akaró külföldiek számára – jelentette ki Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter. A tárcavezető emlékeztetett, 2013-ban jár le a külföldi állampolgárok termőföld-vásárlási moratóriuma, ami ellen Románia nem tehet semmit, de jövőre egy ügynökség létrehozását tervezik, amelynél kérvényezniük kell majd a külföldi állampolgároknak a termőföldvásárlás engedélyezését. Constantin szerint 500 hektárra korlátoznák a külföldi magánszemélyek által megvásárolható földterületet, ugyanakkor kedvező feltételeket akarnak teremteni a mezőgazdaságba befektetők számára. Romániában jelenleg a termőföld 8,5 százalékát, 700 ezer hektárt használnak külföldiek, a legtöbb terület olasz, német és arab tulajdonban van.
Becalival DD ellen
George Becali a Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) jelöltjeként indul a választásokon a fővárosi 6. kerület egyik körzetében, abban, ahol Dan Diaconescu is jelölteti magát – jelentette ki Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök, hozzátéve, hogy Becali fog nyerni. Az Új Generáció Pártjának (ÚGP) elnöke, Gigi Becali európai parlamenti képviselő a hét végén jelentette be jelölését az SZLSZ színeiben, azt állítva, Crin Antonescu liberális pártelnökkel támogatási megállapodás megkötéséről egyeztetett az ÚGP és az NLP között, anélkül hogy pártja beolvadna a liberális pártba. Az NLP egyébként nemcsak George Becali pártjával kezd tárgyalásokba politikai megállapodás érdekében, hanem a parasztpárt Ciorbea-ágával is – jelentette be tegnap Crin Antonescu, hozzátéve, amennyiben a tárgyalások sikerrel járnak, az ÚGP támogatni fogja az SZLSZ jelöltjeit, és George Becalinak be kell iratkoznia valamely SZLSZ-beli pártba, azonban gyakorlatilag saját pártjának a politikai vezetője marad.
Növekvő külföldi tőkeberuházás
Ötvenöt százalékkal nőtt az idei év első nyolc hónapjában a közvetlen külföldi tőkeberuházások értéke Romániában, elérve a 941 millió eurót – derült ki a központi bank összesítéséből. A külföldi beruházások értéke tavaly 1,946 milliárd eurót tett ki, ami az elmúlt kilenc év legalacsonyabb értékének számít. A legtöbb pénz külföldről 2008-ban áramlott be a román gazdaságba: 9,496 milliárd euró. Az idei év első nyolc hónapjában a külföldi beruházások 30 százalékban fedezték a folyó fizetési mérleg hiányát, amely 3,123 milliárd euró volt. Ez utóbbi 23 százalékkal kisebb a tavalyi hasonló időszakban regisztrált deficithez képest.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Sürgetni a restitúciót
Figyelemfelkeltő akciókkal akarja sürgetni az egykor államosított ingatlanok visszaszolgáltatását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Az EMNT tegnapi közleménye szerint a „restitutio in integrum” jelszavával elindított országos kampány során több erdélyi városban a még vissza nem szolgáltatott ingatlanok előtt tartanak megmozdulásokat az elkövetkező hetekben. E tüntetések a táblás felvonulástól a matricák és szórólapok terjesztéséig, valamint a „restitutio in integrum” felirat járdára festéséig és az államosítás körülményeinek nyilvános ismertetéséig terjednek.
Magyar jogvédő bizottság
Magyar jogvédő bizottságot alapított Bihar megyében az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete, létrehozását az elmúlt időszakban megsokasodott magyarellenes cselekedetek, erőszakos megnyilvánulások indokolják – áll az EMNP közleményében. A bizottság főként az esetek dokumentálása, feltárása, jogorvoslati lehetőségek felkutatása, illetve esetenként jogi képviselet biztosítása céljából alakult meg. Feladata, hogy számon kérje a magyar közösségre és egyénekre vonatkozó törvényes jogok betartatását, így például a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, az egészségügyben, a rendfenntartásban, az igazságszolgáltatásban, valamint a helyi és a megyei önkormányzatok alárendeltségébe tartozó, közfeladatot ellátó vállalatoknál.
Szoclib tömegrendezvény
Közel félórás késéssel kezdődött tegnap a bukaresti Nemzeti Arénában Crin Antonescu, Victor Ponta és Daniel Constantin társelnökök jelenlétében a Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) tömeggyűlése a parlamenti választások jelöltjeinek bemutatására. Az eseményen jelen volt Szergej Sztanisev, az európai szocialisták elnöke is. A szervezők becslése szerint mintegy 60 000 személy volt jelen az arénában. Victor Ponta beszédében élesen bírálta Traian Băsescut, „Európa utolsó kommunistája, utolsó szekuristája” – mondta az államfőről. A miniszterelnök beszéde közben a tömegrendezvényen résztvevők kezdték elhagyni a Nemzeti Arénát.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)