Támogatja Borbély László mentelmi jogának felfüggesztését a bukaresti képviselőház jogi bizottsága
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Támogatja Borbély László parlamenti képviselő, volt környezetvédelmi miniszter mentelmi jogának felfüggesztését a bukaresti képviselőház jogi bizottsága. A zárt ülésen jelen lévő képviselők közül heten támogatták, hárman ellenezték az immunitás felfüggesztését - közölte az ülése után, kedden Daniel Buda bizottsági elnök.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöki tisztségét is betöltő politikus ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) kért bűnvádi eljárást: emiatt Borbély csütörtökön lemondott miniszteri tisztségéről. Borbély Lászlót azzal gyanúsítja a DNA, hogy 20 ezer euró értékű lakásfelújításért előnyös állami szerződésekhez juttatott egy szatmári üzletembert. A DNA közleménye szerint Borbély a vagyonnyilatkozatába sem írt be minden tulajdonában lévő ingatlant. A jogi bizottság Borbély Lászlót is meghallgatta. A politikus a bizottsági ülésen, majd újságírók előtt is kifejtette: a gyanúsítás alaptalan. A vállalkozóval kötött szerződése értelmében csak a munkálatok befejeztével veszi majd át a szóban forgó ingatlant. "Ha csak egyszer is beidéztek volna tanúként a DNA-ra, megspórolhatták volna azt, hogy 2010 augusztusától kezdődően 15 személyt két éven keresztül folyamatosan lehallgassanak, és 65-70 tanút beidézzenek. Mindez nagyon sokba kerül az adófizetőknek ahhoz képest, hogy semmilyen bizonyítékot nem gyűjtöttek annak alátámasztására, amivel gyanúsítanak" - mondta Borbély László. Az ülést megelőzően Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy Borbély László továbbra is élvezi a szövetség támogatását, bíznak ártatlanságában és abban, hogy ez az igazságszolgáltatás előtt is bebizonyosodik. "Sajnos, az ehhez hasonló ügyek megoldása nagyon hosszasan zajlik, példaként említhetem Nagy Zsolt volt informatikai miniszter esetét, aki több mint 6 éve várja az ítélet kimondását, mindeközben politikai karrierje derékba tört” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. A mentelmi jog ügyében a képviselőház jogi bizottságnak csak véleményezési szerepe van, döntenie a képviselőház plénumának kell, amely legközelebb az ortodox húsvét után, április 18-án ül össze. MTI

Korlátozná a kettős állampolgárok jogait egy kormánypárti képviselő
Egy kormánypárti képviselő kezdeményezése megtiltaná, hogy közjogi méltóságok lehessenek vagy katonai tisztséget töltsenek be azok a román állampolgárok, akik egy másik ország állampolgárságával is rendelkeznek.
Adrian Gurzau, a román Demokrata Liberális Párt (PD-L) Kolozs megyei parlamenti képviselője olyan alkotmánymódosító indítványt nyújtott be a képviselőház jogi bizottságában, miszerint a kettős állampolgárok ne tölthessenek be közméltósági tisztségeket és katonai funkciókat – adta hírül az Agerpres hírügynökség.
A képviselő szerint ugyanis csak azok képviselhetik a román állampolgárok érdekeit a parlamentben, akik kizárólag a román államnak állampolgárai, szerinte ugyanis „nem lehet szolgálni egyszerre két államot és két népet".
Máté András Levente, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője – aki tagja a jogi bizottságnak is – az MTI-nek szerdán elmondta: az alkotmánymódosítást jelenleg a román képviselőház jogi bizottsága tárgyalja, de az egyeztetéseken csak a kormány két pártja, a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és a független honatyákat tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) vesz részt. Ez azt jelenti, hogy a 23 tagú bizottságból csak négy képviselő vesz részt a bizottság ez irányú munkájában.
Az RMDSZ vezetői már többször leszögezték, hogy az idei őszi parlamenti választások előtt nincs lehetőség arra, hogy módosítsák az alkotmányt, hiszen a parlamentben nincs meg az ehhez szükséges kétharmados többség, ezért a magyar szervezet nem tekinti prioritásnak ezt a kérdést.
Máté szerint a bizottság előkészítő tevékenysége nem érvényes, ugyanis a jogi bizottságban is kétharmados többségre lenne szükség. Ugyanakkor Daniel Buda, a kormány fő erejét alkotó PD-L képviselője – aki a jogi bizottság elnöke – kijelentette, hogy a grémium a jövő hét elejéig véglegesíti az alkotmány módosított változatát, amit majd a képviselőház elé terjesztenek, ezt követően a szenátusban folytatódik az alaptörvény módosításának vitája.
Az alkotmány módosítását főleg Traian Basescu államfő szorgalmazza, aki a múlt héten felajánlotta az ellenzéki pártoknak: lemond elnöki mandátumának két évéről azért, hogy a parlamenti választásokkal egyszerre tarthassák meg az elnökválasztást is. Ezért cserében azt kérte, hogy az ellenzék vegyen részt az alkotmánymódosítás parlamenti vitáján, és fogadja el törvényhozók létszámának csökkentését, valamint a jelenlegi két házas parlament helyett az egykamarás törvényhozói testület bevezetését, amiről még 2009-ben népszavazást tartottak Romániában Basescu kezdeményezésére. Az ellenzék elutasította az államfő ajánlatát.
A kettős állampolgárok jogainak korlátozása nem új ötlet a román politikában, egy évvel ezelőtt a román ellenzéki szociáldemokraták fenyegetőztek: törvényben tiltják meg a kettős állampolgároknak, hogy köztisztségeket töltsenek be.
MTI. Erdély.ma

A nagybaconi református templom (Építészettörténeti kismonográfiák
Értékes sorozatot indított a baróti székhelyű Tortoma Könyvkiadó.
Híres helyek felcímmel a műemlék- és építészettörténetben jártas szerzővel kezdte bemutatni Erdővidék – de a továbbiakban bizonyára Háromszék más tájainak – egyedi értékű, az épített örökséghez tartozó műemlék épületeit.
Az első, 2010-ben megjelent kötetben a Danielek vargyasi kastélyát mutatja be Fehér János vargyasi származású művészettörténész, 2011-ben a nagybaconi műemlék református templomról szóló, jó minőségű papírra nyomtatott, második kötet látott napvilágot. Az évszázadok során több átalakítást szenvedett épület legidősebb darabjai a XVI. század elejéről származnak. Ezt követik a XVII–XVIII. századi, olykor évszámokkal megjelölt, kőből készült építészeti elemek, falrészek. Szó esik a fellelt írott emlékekről, a kor néhány kőfaragómesteréről, pallérjáról, nemkülönben az orgonáról, az 1575-ben készült, műkincs értékű harangról, a bádogosmunkák mestereiről.
A szerző forrásai eredetiek, jobbára a helybeli egyházközség irattári adataira, valamint a templom múltjára vonatkozó tájékoztató könyvészetre támaszkodik.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A küldöttek jelentős része kivonult a pénteki MCSMSZ-küldöttgyűlésről – Közlemény
A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének április 27-én, pénteken Lábnyikban megtartott küldöttgyűlésén a 22 településről érkezett küldöttek közül 12 település képviselői (a Bákó, Diószén, Forrófalva, Gajdár, Gerlén-Rácsila, Klézse, Külsőrekecsin, Lészped, Pokolpatak, Pusztina, Somoska és Trunk) az alábbiakat hozzuk nyilvánosságra:
Nem vagyunk hajlandóak a régi vezetők újraválasztásához asszisztálni, és nem értünk egyet azzal, hogy fent kell tartani a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének jelenlegi, kialakult helyzetét: anyagi hiány, könyvelésben szereplő tartozások és a vezető személyek szószegése, visszaélő magatartása miatt.
Megállapítjuk, hogy az utolsó küldöttgyűlés óta érdemben semmi sem változott, újra a vezető tisztségekben levők szavazatai döntötték el a küldöttgyűlés eredményét. Úgy éreztük, hogy nem veszik komolyan a helyi szervezetek és közösségek döntéseit, hozzáállásukban eltávolodtak a helyi közösségek igényeitől, elvárásaitól.
Kijelentjük, hogy erkölcsileg nem tudunk azonosulni a küldöttgyűlés lezajlásával és határozataival. Ebben a kialakult helyzetben, nem tartjuk kizártnak egy új, jogi személyiséggel rendelkező csángó szervezet bejegyzésének a gondolatát.
László Florentina – Bákó
Lovász Mátyás (Benchea Iulian felhatalmazásában) – Diószén
Antal János – Forrófalva
László Irina– Gajdár
Huszár Angéla – Gerlén (Rácsila)
Istók Angéla és Hodorog Viorica – Klézse
Szarka Felicsia és Kertész Daniella – Külsőrekecsin
Lela Genoveva – Lészped
Istók Lenuca – Pokolpatak
Bilibók Jenő, volt MCSMSZ-oktatási felelős – Pusztina
Benke Paulina és Benke Regina – Somoska
Róka Szilvia, volt MCSMSZ-elnök – Trunk. Erdély.ma

Búcsúzunk Löwy Mayától
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
Megrendülten értesültünk szeretett Oszinénink váratlan haláláról. Tudtuk, hogy nehezen jár, mégis reménységgel telve készültünk az 50 éves érettségi találkozónkra. Meg-meglátogattuk, felhívtuk telefonon, felköszöntöttük születésnapján, elhívtuk Mérába is a Varga Gyuri könyvbemutatójára, húsvétkor el-eljöttünk megöntözni, tehát éreztük, hogy köztünk él... Most mégis, búcsúzunk...
Emlékező és búcsúzó tanítványok és a magam nevében igyekszem a Maya néni felkérésének hűséges diákként megfelelni. Igen, erre a búcsúztató beszédre Ő maga kért meg a tavalyi könyvbemutatója után. Bizonyára úgy gondolta, hogy mint legrégibb tanítványa, hitelesen tudom majd megszólaltatni azt a hangot, amelyre Kányádi Sándor is utal Öreg iskola ünnepérecímű versében. A minden Rodostóban Zágont idéző csengő hangját, a becsengetés hangját, a szolgálatra hívó csengő hangját...
A tavalyi könyvbemutatón a Becsengetés utáncímű emlékkötetét ismertettük, amelynek alcíme: Tanárok és diákok képtára az időben. Akkor, május 24-én jól sikerült a rendezvény, a megjelent példányszám hamar el is fogyott. (Zárójelben jegyzem meg, hogy azóta volt még utánnyomás és a kolozsvári magyar könyvesboltokban még kapható a kötet.) Maya néni nemcsak jó „arcképfestő” volt, aki találóan festette meg az időbeli képtár képeit volt igazgatóiról, tanártársairól és rólunk, diákokról, de jó képtárrendező és jó szervező is. A mai idők „Jó bornak is kell a cégér” jelszavával e könyve terjesztésének is egyengette útját, hogy a gondosan megírt munkája elérkezzen az olvasók szívéhez, a finom ecsettel megfestett „képek” örömet szerezzenek a „képtár” látogatóinak.
A könyvbemutatón tartott beszédét állva mondta el, és erre a helytállásra, a hallgatóság iránti alázatra fel kell néznünk, mert a hosszan tartó rehabilitációs kezelés és torna sokat javított ugyan az évekkel azelőtti eséséből adódó mozgáskorlátozottságán, valójában nehezére esett akkor még az állás is. A könyvbemutató után pár héttel a szintén nyolcvanas éveiben járó Guttman Misi bácsi ezt egy személyes beszélgetésünk alkalmával külön kiemelte, mint a hallgatóság előtti alázat és a helytállás jelét.
A bemutatón tartott beszédét nem olvasta, hanem szabadon adta elő, habár kissé lámpalázasan indult. Az új dolgokkal kapcsolatban kicsit mindig izgult, bár tudatosan vállalta az olyan kihívásokat is, mint például 50 fölött a sofőriskola, vagy közel a 80-hoz a számítógép-kezelés és internetezés.
Ahogy a színésznek is elmúlik a lámpaláza előadás közben, Maya néni is tanári szerepében, a „becsengetés után” mindig biztonságot, nyugodtságot sugárzott felénk, személyes gondját-baját az iskolán kívül hagyta. Órái változatosak voltak, az angol órán még énekelni is tanított angolul, a későbbi évjáratoknak diafilmeket vetített London nevezetességeiről, hogy jobban megtanuljunk angolul.
Figyelmes volt, észrevette, ha tanítványai családjában valami nem volt rendben. Osztálynevelőként megértően segítette át még lelki vívódásaikon is a tizenéves diákjait. Hibáinkat megértette, méltányosan meg is büntetett, ha megérdemeltük, de sokszor megbocsátott. Értett hozzá, hogy Embert faragjon belőlünk.
Hálásak vagyunk ezért az emberfaragásért, hálásak vagyunk, hogy 40 éves tanári pályáján jó földbe vetette el a magot. Köszönjük, hogy palántái jó irányban növekedtek s most a hajdani palánták tanúságot tehetnek Róla. Ezt a hálánkat, ha sikerülne megfelelően szavakba önteni, szeretnénk vigasztaló szóként ajánlani Dániel Károly írótársának – egyszemélyben férjének, Löwy Károly doktor bácsinak, valamint Dani fiának és családjának, hogy a vigasztaló szavak ritka fehér hollóként, de győzedelmesen elűzzék a szomorúság sok-sok fekete hollóját.
Nyugodjék békében!
Kuszálik János. Szabadság (Kolozsvár)

Végh Sándorra emlékeznek szülővárosában
Ünnepi hangversennyel, emlékkiállítással és szoboravatással emlékeznek a száz évvel ezelőtt született Végh Sándorra (1912–1997) május 17-én, csütörtökön este fél 7-től a Kolozsvári Magyar Operában. Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész, kvartettprimárius és karmester a 20. század egyik legismertebb magyar zeneművésze. Kolozsváron született, 1925-től a budapesti Zeneakadémián Hubay Jenő osztályában tanult, majd megalapította a Végh Vonósnégyest és a Magyar Triót. A háború után külföldön folytatta pályáját. 1946-ban kvartettjével megnyerte a genfi nemzetközi versenyt, és csakhamar a világ leghíresebb muzsikusaival – szoros szakmai-baráti kacsolatokat ápolt többek között Pablo Casalsszal – a legjelentősebb zenei fesztiválokon játszott együtt. Bázel és Düsseldorf után, az 1970-es évektől a salzburgi Mozarteum egyik legnagyobb hatású hegedűtanáraként és a Camerata Salzburg kamarazenekar karmestereként vonult be a szakma és a zenekedvelők tudatába.
A Kolozsvári Magyar Operában jövő csütörtökön sorra kerülő esemény első mozzanataként leleplezik a Makkai István marosvásárhelyi szobrász által készített Végh Sándor-mellszobrot, és a résztvevők megismerhetik a centenáriumra megjelentetett Végh Sándor monográfiát (Löwenberg Dániel: Végh Sándor emlékére, Rózsavölgyi és Társa, Budapest), a szoborpályázat terveiből összeválogatott különleges fotóalbumot (Végh Sándor 28 arca, Concord Media Jelen, Arad), valamint a Végh Sándor Magyarországon címmel kiadott, a mester eddig kiadatlan koncertfelvételeit tartalmazó CD-ket. Az ünnepi hangversenyen fellép a Kolozsvári Magyar Opera zenekara Jankó Zsolt vezényletével. Szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész, a Végh-család által fiatal erdélyi muzsikusok számára létrehozott Végh Sándor Díj korábbi kitüntetettje. A műsorban Mozart, Bartók, Szabó Csaba és Schubert művei hangzanak el, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak Végh Sándor személyéhez és pályájához.
Szabadság (Kolozsvár)

A zsidómentő Wallenbergre emlékeztek Kolozsváron
Prőhle Gergely: Tisztességes keresztény nem lehet antiszemita
Wallenberg-évvé nyilvánította a magyar kormány 2012-t, amelyben a neves svéd diplomata és más keresztény zsidómentők tevékenységére emlékezve, a holokauszt áldozatai előtt kell fejet hajtanunk. A Budapesten elkezdődött rendezvénysorozat pénteken Kolozsváron folytatódott, a City Plaza szálló emeleti előadótermében, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Kolozsvári Zsidó Hitközség és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közös szervezésében. Beszédet mondott Szilágyi Mátyás főkonzul, Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára, Prőhle Gergely magyar helyettes külügyi államtitkár, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök, Szilágyi Júlia és Nussbaum László holokauszt-túlélők, valamint Antal Margit, Járosi Andor néhai lutheránus lelkész unokája. A felszólalók figyelmeztettek: a fiatal nemzedékeket szembesíteni kell a múlttal, s példaképként kell eléjük állítani az embermentőket.
Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul az egybegyűlteket köszöntő beszédében rámutatott: a magyarországi holokauszt emléknapjához kapcsolódó rendezvény a Raoul Wallenberg emléke előtti főhajtás is egyben, hiszen a neves svéd diplomata és zsidómentő a vészkorszak idején ember maradt az embertelenségben. A rendezvény ugyanakkor előadással tiszteleg két további zsidómentő emléke előtt: Járosi Andor néhai lutheránus lelkész „erdélyi Wallenbergként” tanúsította emberszeretetét, Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész pedig 1600 zsidó gyermek életét mentette meg. A főkonzul hangsúlyozta: a rendezvény az áldozatok és a túlélők előtti főhajtás is egyben, a humánum és a kegyelet napja, hiszen a zsidók nélkül az erdélyi kultúra „nem létezne, vagy jóval szegényebb lenne”.
Beszédében Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet az idén az embermentők példájának felmutatására, s ennek keretében a budapesti alsó dunai rakpartot tizenkét embermentőről nevezte el, akiknek az emlékére május 15-én, Budapesten, nagyszabású konferenciát rendeznek. Németh szerint a kolozsvári Járosi Andor sorsa párhuzamot mutat a felvidéki Esterházy János és Raoul Wallenberg sorsával, hiszen kezdetben valamennyien a nácik ellen harcoltak, de végül mindhárman a szovjet rendszernek estek áldozatául. „Sorsuk drámai módon bizonyítja, hogy a nemzeti és a szovjet típusú szocializmus egylényegű” – fogalmazott.
Nem könnyű a múlttal szembenézni
Az államtitkár utalt arra, hogy bonyolult feladat a múlttal, az emberáldozat, illetve az egyéni és a közösségi szolidaritás kérdésével szembenézni, és emlékeztetett arra, hogy ezek az értékek azzal a társadalmi és nemzeti egységgel szembesültek, amelyek a holokauszt korabeli Európát meghatározták. Úgy vélte, az embermentők példájából a ma élőkre az erkölcsi felelősség fogalma maradt, ami rendkívül fontosnak bizonyulhat napjainkban, amikor „a nemzeti önzés divatja” az öreg kontinensen újra előtérbe kerül. Leszögezte: ez a pragmatizmusnak álcázott önzéskultusz jelenleg az európai jobboldali eliteket söpri el, de később a baloldali eliteket is sorra kerítheti, és ismét előkészítheti a szélsőségek hatalomra jutását. Ezzel a folyamattal szemben pedig Wallenberg példájához kell folyamodnunk, hiszen a szolidaritás ellenszer lehet arra, ami ma földrészünkön történik.
A résztvevők – akik között Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt – dokumentumfilmet láthattak Raoul Wallenberg zsidómentő tevékenységéről és tragikus, részleteiben mindmáig nem tisztázott háború utáni sorsáról. Ezt követően került sor az Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához című kötet magyar nyelvű kiadásának bemutatására. A tudományos tanulmányokat tartalmazó kötet Schwartz Róbert kolozsvári zsidó hitközségi elnök irányításával történő lefordítását és kiadását a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus és az OTP Románia támogatta.
Az áldozatok, a hóhérok és a hősök nem a semmiből, hanem magából a társadalomból kerülnek ki, mint ahogyan a kutatók is onnan vétetnek, és az általuk feltárt adatoknak oda kellene visszatérniük – ezzel a gondolattal kezdte méltatását Szilágyi Júlia. Az irodalomkritikus és esztéta felhívta a figyelmet annak veszélyeire, hogy nemzedékek nőnek fel anélkül, hogy a közelmúlt eseményeiről tudomást szerezzenek, pedig a történelem ismerése, az abból történő okulás az egyik legfőbb cél kellene hogy legyen.
Kossuth elítélte az antiszemitizmust
Szilágyi Júlia Kossuth Lajost idézte: „Én ember és ember között faj, nyelv, vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antiszemitikus agitációt, mint a XIX. század embere, szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.” Majd elmesélte saját élettapasztalatát az embermentésről. „Van olyan időszak a történelemben, amikor az emberséget büntetik, s ezt megmentőim vállalták” – mondta arra emlékezve, hogy nyolc éves korában megmentették az életét. Később, több mint ötven évvel ezelőtt döntött amellett, hogy ha már halálraítéltségét sikerült túlélnie, a magyar nyelv és irodalom szolgálatába szegődik.
Az irodalomkritikus elmondta: a kötet a kolozsvári zsidóság történetét jóformán a középkortól a holokauszt utáni időkig ismerteti, azaz Bethlen Gábortól indulva, a zsidóságnak a modernizációban betöltött szerepéig. Felmutatja egyben azoknak a zsidó embereknek a példáját is, akik „a pszichológiától a pingpongig” Kolozsvár hírnevét öregbítették.
Szilágyi szóvá tette, hogy a holokauszt után hét évtizeddel sincs az áldozatoknak köztéri emlékműve Kolozsváron. „A történelem nem ismerése is történelem” – vonta le a keserű következtetést.
Akihez Wallenberg segítő keze nem ért el
Nussbaum László, akit tizenöt évesen hurcoltak gettóba, onnan pedig Auschwitzba, s aki tizenhat évesen Buchenwaldban szabadult fel, olyan túlélőként mondott beszédet, „akihez Wallenberg segítő keze nem ért el”. Kijelentette: egyike azon kevés túlélőknek, akik a holokausztról még tanúskodni tudnak.
A nyugalmazott közgazdász bevallotta: az eltelt hét évtized során azt tapasztalta, hogy az időkkel együtt az emberek is megváltoznak. Ha akkoriban gyűlölte is az őt elverő diáktársait vagy pedig a lágerbeli megkínzóit, ma már megbocsátana nekik. Úgy véli, keresztény diáktársai nem voltak teljes mértékben hibások, hiszen a korabeli média a zsidókkal szembeni agresszióra buzdította és tanította őket. Nem haragszik már amiatt sem, hogy a háború végén a helyi zsidó temetőbe német katonákat földeltek el, hiszen ma már tudja, hogy a szülő „egyformán siratja azt a fiát, akit lelőttek és azt, akit a gázkamrában végeztek ki”. Sőt, Otto Hermann német lágerparancsnokra is úgy emlékszik (aki egyébként antifasiszta volt), mint aki az életét megmentette azáltal, hogy egyik alkalommal az Appelplatz-on megverte. Megtanulta tehát: „csak embereket, ideológiákat, véleményeket lehet elítélni, népeket nem”.
Fájdalommal állapította meg, hogy bár Romániában – akárcsak más államokban – hatályos törvények ítélik el az antiszemita, a náci és a fasiszta megnyilvánulásokat, és ezek a jogszabályok büntetéseket is kilátásba helyeznek, egyetlen hazai elítélt személyről sincs tudomása. Ez pedig rendkívül veszélyes, mert a törvény be nem tartása a szélsőségesek megerősödéséhez vezet, ami könnyen diktatúrába torkollhat, amint ezt a délszláv térségben albánok, horvátok és mások ellen véghezvitt megdöbbentő genocídiumok is bizonyítják.
Köztéri Járosi-szobrot kért a püspök
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Járosi Andor lelkész példájáról beszélt, akit Lőwy Dánieltől, a kolozsvári zsidóság történelmének írójától kölcsönzött szóhasználattal „Szamos-parti Wallenberg”-nek nevezett. A kolozsvári evangélikus pap üldözött zsidókat keresztelt, bújtatott, mentett, ellenszegülve a kor hatalmasainak. A püspök Makkai Sándort idézte, aki szerint Járosit erdélyi sorsa készítette fel a mártíromságra. Végül – amint az Járosi Andor unokájának, Antal Margit tanárnak a Járosi-életutat és a „rejtve működő” lelkész magatartását ismertető-bemutató kiváló előadásából is kiderült – a kolozsvári Wallenberget szintén a szovjetek hurcolták el, és még 1944 karácsonyán meghalt, Magnyitogorszk egyik lágerében.
A lutheránus egyházfő hangot adott annak az óhajának, hogy a zsidómentő Járosi Andor emlékét Kolozsváron köztéri szobor örökítse meg.
Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész embermentő tevékenységéről Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár tartott előadást, aki egyidejűleg a magyarországi evangélikus egyház világi elöljárója. Közölte: az emlékezés fő célja, hogy beleéljük magunkat azoknak az embereknek a sorsába, akikre emlékezünk, hiszen „amikor az embermentőkről beszélünk, az áldozatok előtt tisztelgünk”.
Relativizmusba torkollnak a viták
Az európai kultúra és társadalom zsidó-keresztény hagyományairól szólva, a magyar diplomata arra a következtetésre jutott, hogy „tisztességes keresztény soha, semmilyen körülmények között nem lehet antiszemita”, mint ahogyan azt sem lehet patikamérlegen lemérni, ki milyen mértékben volt embermentő. Úgy vélte, a napjainkban zajló vonatkozó viták általában relativizmusba torkollnak, s azokban a résztvevők saját gyengeségeikre keresnek mentséget.
Prőhle szerint a mai állami vezetőknek, tisztségviselőknek, továbbá mindazoknak, akik értékközpontúan gondolkoznak, feladatuk hidat építeni az európai térség alapját képező zsidó-keresztény hagyományok és a modern ember sokszor nihilizmusra hajló életfelfogása között.
A rendezvény végén Adorjáni Dezső Zoltán püspök imádkozott az áldozatokért, majd Kallós Miklós egyetemi tanár a halottak emlékére elmondani szokott zsidó imával zárta a kolozsvári Wallenberg-rendezvényt.
--------------------------------------------------------------------------------
RAOUL WALLENBERGRŐL NEVEZNEK EL TERMET AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN
Születésének 100. évfordulója alkalmából parlamenti üléstermet neveznek el Raoul Wallenberg egykori svéd diplomatáról – döntött egyhangúan az Európai Parlament (EP) elnöksége. Raoul Wallenberg Magyarországon fejtette ki tevékenységét, amellyel magyar zsidók ezreit mentette meg az Auschwitzba való deportálástól és a biztos haláltól. A magyar kormány a 2012-es évet az embermentő diplomata születésének 100. évfordulója alkalmából Raoul Wallenberg Emlékévnek nyilvánította, és döntött a Raoul Wallenberg Emlékbizottság felállításáról.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN. Szabadság (Kolozsvár)

Búcsú Úz-völgyi Sylvester Lajostól
Erdély fővárosában örökre eltávozott közülünk Háromszék nagy tiszteletnek, szeretetnek és megbecsülésnek örvendő aranytollú írója. Most, amikor kinyíltak a májusi gyöngyvirágok, virágoznak minden helységben a májusi orgonák, Csernátonban boroszlánok integetnek, "mégis hiányzik valaki ebből az utcából".
Tudom, hogy ő, bár nagy horgász volt, nem szerette a giccses dalokat, melyben pesti híd alatt valaki aranyhalat halászott ki, inkább arra figyelmeztetett, hogy a Tatros partján nem jó elaludni, s a székelyek, a 18 évesek, ne rukkoljanak bé Romániába.
Előnevét azzal érdemelte ki, hogy felvilágosította a hadtörténészeket: az első helység, ahová a szovjet hadsereg magyar földre lépett, nem a Békés megyei Battonya, hanem az Úz-völgye volt, 1944. augusztus 26-án, ahová 1994-ben emlékművet állítottunk! Már abban az évben vezérkari főnöknek neveztük ki, mert kard helyett éles tollával megszúrkodta a Bukarestig eljutó támadókat, akik ellenezték a több száz elesett magyar honvéd emlékművének felállítását. Amíg az Úz-völgyi hegyomlást próbálta megállítani, a csórékolbász fogyasztása mellett mesélte a vezérkari főnök esetét, aki hadseregparancsnokával Ökör­mezőnél átment az ezeréves határon. Lajos barátunk nem ment át az oroszokhoz, hanem két helyen is átlépett az ezeréves magyar határon: Sós­mezőnél és Dormányfalva felől a Veresvíznél, ugyanis kerülni kellett az Ojtozi-szoros felé, hogy elérhessük a zarándok­hellyé alakult Úz-völgyét, a M. Kir. honvéd kaszárnyákkal, hadikápolnával és hadi temető emlékhellyel együtt.
Úz-völgye mellett nem felejtjük el azt sem, amikor Sylvester Lajos nem írhatta le a helységnevek eredeti, ősi magyar neveit. Ekkor az Őrkő alatti, Cenk alatti városokról, az Óriáspince melletti helységekről értesített, közben hazahozta az őrnagyot, és a Véczeri-emlékmű helyreállításáért folyó küzdelmében állását vesztette. De cserébe a világraszóló deszkákra állította Csurka István, Sütő András, Illyés Gyula drámáit.
Sylvester Lajos azzal a meggyőződéssel távozott az örök harcmezőkre, hogy Háromszék népe és szerte a világon, ahol írásait olvassák, követőkre, tisztelőkre és emlékezőkre talál.
Dr. Szőcs Dániel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hazahozzák” Végh Sándort szülővárosába
Centenáriumi ünnepség a világhírű hegedűművész emlékére
Születésének századik évfordulóján, május 17-én ünnepi hangversennyel és szoboravatással tisztelegnek Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész, karmester és tanár munkássága előtt a Kolozsvári Magyar Operában. A budapesti székhelyű Végh Sándor Kamarazene Központ által idén januárban meghirdetett szoborpályázat nyertes alkotását, Makkai István marosvásárhelyi szobrász munkáját csütörtökön este fél 7-kor leplezik le az intézmény emeleti előcsarnokában, majd az opera zenekarának műsora keretében Mozart-, Bartók-, Schubert- és Szabó Csaba-művei hangzanak el, vezényel Jankó Zsolt, szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész.
A zenei szakma és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) összefogásának eredményeként tavaly februárban alakult meg Budapesten a Végh Sándor Kamarazene Központ, amelynek célkitűzése a magyar kamarazene-kultúra felélesztése és ápolása, amely a 20. században kamarazenészek és együttesek kiemelkedő sorát adta az európai zenei életnek, magyarázta a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában tegnap délben tartott sajtótájékoztatón Gyenge Enikő zenetörténész, a Végh projekt koordinátora. Példaként a Budapest Vonósnégyest, a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyest, a Léner-kvartettet, a Magyar Vonósnégyest, a Végh Kvartettet és a Roth Kvartettet említette, hangsúlyozva: az ő jelenlétük révén a vonósnégyes, és tágabb értelemben véve a kamarazene bekerült a pódiumműfajok közé, a koncerttermekben is sztárokként üdvözölték ezeket az együtteseket. A magyar kamarazene- és vonósnégyes-hagyomány legismertebb nemzetközi letéteményese Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész és tanár volt, akire munkásságának népszerűsítésével emlékeznek születésének századik évfordulóján. A hangversenyek és nemzetközi vonósnégyes versenyek mellett, amelyeket ebben az időszakban bonyolítanak le, a mostani kolozsvári ünnepség is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy Végh Sándort újra „hazahozzák” szülővárosába.
A Kolozsvári Magyar Operában csütörtökön este zajló esemény első mozzanataként leleplezik Makkai István marosvásárhelyi szobrász Végh Sándor-mellszobrát, amelynek elkészítésére idén januárban írt ki pályázatot a Végh Sándor Kamarazene Központ. Gyenge Enikő kiemelte: a felhívásra negyven képzőművész jelentkezett – köztük a kolozsvári Lőrincz Lehel, Kolozsi Tibor és Starmüller Géza is –, a beérkezett pályamunkák közül pedig öttagú zsűri választotta ki a legjobbat. A Végh projekt koordinátora utalt arra is, hogy nem volt könnyű dolguk, hiszen számos remek alkotás közül kellett egyet megnevezniük. A sajtótájékoztatón jelenlévő nyertes, Makkai István elárulta: a Szárhegyi Alkotótábor művészeti csereprogramja keretében a Budapest Galéria vendége volt idén februárban, már ott hozzálátott a mellszobor elkészítéséhez.
A szoborpályázat terveiből különleges fotóalbumot jelentettek meg Végh Sándor 28 arca címmel, amely az aradi Concord Media Jelen gondozásában látott napvilágot, ezt a csütörtöki ünnepség résztvevői is fellapozhatják. Az érdeklődők megvásárolhatják továbbá Löwenberg Dániel Végh Sándor emlékére című monográfiáját, valamint a Végh Sándor Magyarországon címmel kiadott, a mester koncertfelvételeit tartalmazó CD-ket is, részletezte Gyenge Enikő.
Szép Gyula operaigazgató ezután Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár üzenetét olvasta fel. Elhangzott: „Végh Sándor szellemi hagyatékának be kell épülnie minden magyar kultúrember tudatába, művészetről való ismeretei fundamentumába. Elfogadhatatlan, hogy Erdélyben, Kolozsváron a magyar gyerekek úgy nőjenek fel, hogy ne tudják: városukban nemcsak Mátyás király és Bolyai János született, hanem Végh Sándor, a hegedűművészet állócsillaga is”.
Az ünnepi hangversenyről szólva Jankó Zsolt karmester elmondta: igyekeztek úgy összeállítani a programot, hogy a Végh Sándor által különösen kedvelt zeneszerzők műveit játsszák. Eszerint az opera zenekara Mozart Figaro házasságának nyitányát, Bartók hegedűre és zenekarra írt 1. rapszódiáját, valamint Schubert 5., B-dúr szimfóniáját adják elő, továbbá Szabó Csaba Kis erdélyi szvitjét, amelyet szerzője a művésznek ajánlott. Szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész, aki 1993 nyarán megkapta a Végh család által fiatal erdélyi muzsikusok számára létrehozott Végh Sándor Díjat, s az év őszén, amikor egy külföldi ösztöndíj révén a prágai Mozart Akadémián tanulhatott, a hegedűművésszel is volt alkalma találkozni. – Ami a zenekari kurzusait illeti, nem csak együttesként dolgozott velünk, hanem külön-külön mindenkire odafigyelt, hogy a zenekar jobban szóljon – idézte fel Végh Sándorhoz fűződő élményeit Béres Melinda. Hozzátette: a művész számára különösen fontos szerepet játszott a kamarazenélés a zenekaron belül. – Emlékszem, a próbákon és a koncerten is ülve, és a lehető legkevesebbet vezényelt. Arra ösztönzött bennünket, hogy a zenekarban is egymást hallgassuk, s csak olyankor lépett közbe, amikor azt feltétlenül szükségesnek érezte – magyarázta a hegedűművész, aki a hangszeres kurzusokon is sok mindent elsajátított Végh Sándortól, s még egy vonót is kapott tőle ajándékba. – Úgy emlékszem rá, mint egy nagyon kedves öregúrra, akitől rengeteget lehetett tanulni, és aki ugyanakkor nagyon egyenesen, köntörfalazás nélkül megmondta a véleményét. Művészien beszélt, a metaforáira pedig, amelyekkel magyarázott, mostanában is hivatkozom a hegedűórákon – összegezte Béres Melinda.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Elbocsátanák a románul nem beszélő közalkalmazottakat
Elbocsátanák állásukból azokat a közalkalmazottakat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak beszélni románul – egyebek mellett erről rendelkezik a munka törvénykönyvének módosítása, amelyet ma fogadott el a szenátus.
A törvénymódosítást tavaly novemberben Daniel Oajdea jászvásári – akkor még demokrata liberális párti (PDL), azóta függetlenné vált – képviselő kezdeményezte, aki szerint a Székelyföldön sok olyan közalkalmazott dolgozik, aki nem tud, vagy nem hajlandó románul szóba állni magyarul nem beszélő ügyfeleivel. A tervezet szerint elbocsátanák állásukból azokat a közalkalmazottakat, akikről – feljelentés nyomán – bebizonyosodik, hogy nem tudnak románul, munkáltatójuk ellen pedig büntetőeljárást indítanának.
A képviselő még novemberben úgy nyilatkozott: feljelentés alapján vizsgálnák meg a bepanaszolt közalkalmazottak román nyelvtudását. „Az indítványom szerint bárki bepanaszolhatná azt a közalkalmazottat, aki nem beszél románul. Az illetőnek ilyen esetben szóbeli vizsgán kellene bizonyítania nyelvtudását, és hogy kiküszöböljük a bundázást, a vizsga videofelvételéről a panaszos is másolatot kapna” – magyarázta a törvénymódosítás kezdeményezője.
Fekete Szabó András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti frakcióvezetője az MTI-nek azt mondta, hogy hétfőn több tucat törvénytervezet „ment át hallgatólagosan", vagyis érdemi vita és szavazás nélkül a szenátuson: a Oajdea-féle nyelvtörvény ezek egyike.
A kétkamarás román parlamentben a jogszabály-tervezeteket mindkét háznak el kell fogadnia, de mindig a második házé a döntés joga. Ha az első ház 45 napig nem tűzi napirendre a tervezetet, azt a határidő lejárta után automatikusan elfogadottnak minősítik. A munka törvénykönyve esetében a képviselőházé a döntés joga, tehát a Daniel Oajdea által kezdeményezett módosításról is csak a képviselőházban születik érdemi döntés. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője kifejezte meggyőződését, hogy ilyen diszkriminatív jogszabályt nem fogad el a román parlament.
Romániában a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogait a közigazgatási törvény szabályozza. Ennek értelmében húszszázalékos lakosságarány felett bármely kisebbségnek joga van anyanyelvén intézni ügyeit az adott településen, de a törvény semmilyen büntetéssel nem sújtja azokat, akik megsértik ezt a jogot.
MTI. Erdély.ma

Diszkrimináció hallgatólagosan
Elbocsátanák állásukból azokat a közalkalmazottakat, akikről – feljelentés nyomán – bebizonyosodik, hogy nem tudnak vagy nem akarnak beszélni románul, munkáltatójuk ellen pedig büntetőeljárást indítanának – egyebek mellett erről rendelkezik a munka törvénykönyvének módosítása, amelyet tegnap fogadott el a szenátus.
A törvénymódosítást tavaly novemberben Daniel Oajdea jászvásári – akkor még DLP-s, azóta függetlenné vált – képviselő kezdeményezte, aki szerint a Székelyföldön sok olyan közalkalmazott dolgozik, aki nem tud vagy nem hajlandó románul szóba állni magyarul nem beszélő ügyfeleivel. A képviselő akkor úgy nyilatkozott: "Az indítványom szerint bárki bepanaszolhatná azt a közalkalmazottat, aki nem beszél románul. Az illetőnek ilyen esetben szóbeli vizsgán kellene bizonyítania nyelvtudását, és hogy kiküszöböljük a bundázást, a vizsga videofelvételéről a panaszos is másolatot kapna" – magyarázta a törvénymódosítás kezdeményezője.
Fekete-Szabó András, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője elmondta, tegnap több tucat törvénytervezet ment át hall­gatólagosan, vagyis érdemi vita és szavazás nélkül a szenátu­son, az Oajdea-féle nyelvtörvény ezek egyike. A jogszabály elfogadásáról a képviselőházban születik érdemi döntés, Fekete-Szabó András pedig kifejezte meggyőződését, hogy ilyen diszkriminatív jogszabályt nem fogad el a parlament. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kirúgnák a magyarokat – Erősödőben a román nacionalizmus
Hétfőn a szenátusban vita nélkül átment az a munkatörvénykönyvről szóló módosítás, amely a románul nem tudó, illetve az állam nyelvén beszélni nem akaró közalkalmazottak elbocsátásáról rendelkezik. A munkáltató sem úszná meg szárazon, ellene büntetőeljárás indulhatna, ha feljelentést tesznek az ügyben. Az általunk megkérdezett RMDSZ-es politikusok véleménye szerint ez nem más, mint a „magyar kártya” választások előtti kijátszása, hiszen ezzel mindig lehet szavazatokat szerezni. Az ominózus jogszabály-módosítást tavaly novemberben nyújtotta be egy jászvásári, akkor még a Demokrata Liberális Párt (PDL) színeiben politizáló, mára már függetlennek átvedlett politikus, Daniel Oajdea. Szerinte Székelyföldön sok olyan közalkalmazott dolgozik a hivatalokban, aki nem tud, vagy egyszerűen nem hajlandó beszélni azokkal az ügyfelekkel, akik nem tudnak magyarul. Oajdea szerint az eljárás a következőképpen történne: ha valaki panaszt emel a közszférában dolgozó személy ellen, akkor feljelentés alapján vizsgálnák meg román-nyelv-tudását. A feljelentett szóbeli vizsgán kellene számot adjon románnyelv-tudásáról, erről videofelvétel is készülne, hogy a panaszos is megbizonyosodjon: a dolgozó beszéli vagy sem az állam nyelvét.
Ugyan a szenátusban hallgatólagosan átment a módosító indítvány, a román parlament mindkét háza, így a képviselőház is rá kell bólintson ahhoz, hogy életbe lépjen a jogszabály. Bokor Tibor, az RMDSZ kézdiszéki szenátora szerint kampányidőszakban nem meglepő, hogy ilyen magyarellenes megnyilvánulások bukkannak felszínre, viszont ez még nem jelent semmit, hiszen a képviselőház kell meghozza a végső döntést. Márton Árpád, az RMDSZ képviselője szerint a politikus által benyújtott módosítással nem foglalkozott senki. – Daniel Oajdeának feltűnési viszketegsége biztos van, hiszen egyfolytában szerepel, és finoman fogalmazva fura törvénytervezeteket talál ki. Ő olyan orvos, aki ahelyett, hogy a gyógyítással foglalkozna, egyfolytában a televíziót figyeli, ilyen a parlamenti tevékenysége is – reagált megkeresésünkre a képviselő. A módosító indítvány Márton Árpád szerint nacionalista szemléletet tükröz, amely egy esetleges etnikai tisztogatásra is alapot adhat. A politikus szerint ezen túlmenően abszurd dolog, hiszen egyrészt köztisztviselői tisztséget legalább érettségi diplomával lehet betölteni, ami azt jelenti, hogy az illető személy román nyelvből sikeresen levizsgázott. Ugyanakkor fordítva is érvényesnek kellene lennie: azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a húsz százalékot és a közhivatalnok nem akar beszélni magyarul, ő is felelősségre vonható kellene legyen. Lévai Barna
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Jobboldali kurzus – baloldali akciózás
Néhány évtizednyi tiltás, majd tűrés után minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi magyar vezetés támogatja a Horthy-kultusz újjáéledését. A két világháború közötti magyar kormányzóról közterületeket neveznek el, szobrokat és emléktáblákat avatnak – s a korszakához kapcsolódó személyek is hasonló elismerésben részesülnek.
Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy a portugáliai Estorilból – ahol a kormányzó a második világháború után emigrációban élt, s ahol 1957 februárjában (állítólag 1956 kudarca fölötti elkeseredésében életkedvét vesztve) elhunyt – hazaszállították Magyarországra a hamvait, és egykori birtokán, Kenderesen újratemették. Az évforduló jó alkalmat kínál a szélsőséges Jobbik számára, hogy egyenesen azt javasolja: 2013 legyen Horthy-emlékév. E sorok írásakor a javaslattól nem határolódott el a kormánypárti szövetség, a Fidesz–KDNP, mint ahogy nem, vagy csak nagyon erőtlenül hallatja a szavát a Horthyval kapcsolatos egyéb eseményekről is. Sőt: épp a Horthyval való titkos rokonszenvezésre tartják a baloldalon bizonyítéknak, hogy a Parlament előtti Kossuth Lajos teret épp az 1944-i állapotnak megfelelően rekonstruálják, e hét keddjén pedig bejelentették, hogy a kormány újralapítja a Corvin-lánc nevű kitüntetést, amelyet 1930-ban Mátyás király emlékére Horthy Miklós alapított. (Ebbe a jobboldali kurzusba illik bele egyébként a Nyirő József újratemetésével kapcsolatos terv is.)
A Jobbik helyi képviselőjének indítványára és a többségében független tagokból álló képviselőtestület támogatásával Gyömrőn Horthy Miklósról nevezték el a város főterét, amely 1945-ig Horthy Miklós nevét viselte, a javaslatot benyújtó önkormányzati képviselő szerint a mostani határozattal csak ezt az állapotot állítja vissza a város képviselőtestülete. Sas Zoltán szavai alapján itt az ideje, hogy Horthyra mint „Magyarország egyik meghatározó történelmi személyiségére” gondoljanak az emberek, ám az szerinte is természetes, hogy tevékenységének megítélése különböző lehet.
A „különböző megítélés” legkirívóbb példája azonban a Somogy megyei Kerekiben, a „főméltóságú úr” – ez volt Horthy hivatalos megszólítása – egyik valamikori vadászhelyén történt. A település a napokban egész alakos Horthy Miklós-szobrot avatott, bár az esemény megosztja lakosságát. Egész alakos Horthy-szobrot 72 esztendő óta először állítottak az országban. Marton Lajos, az 570 lakosú somogyi falu független polgármestere pedig arról számolt be, hogy a település öt független tagból álló testülete jóváhagyta a szoborállítást, amit ő maga ugyan nem támogatott, de elfogadja a testület többségének akaratát.
Vörös festék
Gyömrőn még mintegy 80-100 ember békés megmozdulással tiltakozott a közterület elnevezése ellen, a demonstrálók Radnóti Miklós Töredék című versének sorait tartalmazó zászlókkal fejezték ki tiltakozásukat. Kerekiben azonban ennél látványosabb, mondhatni bolsevik akciózásra került sor. Az avatás éjszakáján valaki vörös festékkel öntötte le a kormányzó faszobrát, Kücsön Norbert alkotását, és a nyakába „Tömeggyilkos, háborús bűnös” feliratú táblát akasztott. Mint utóbb kiderült – maga is büszkén hirdette –, mindezt Dániel Péter ügyvéd követte el, aki egyebek mellett arról vált ismertté, hogy kaszinótojással kente be a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának egy középületben kifüggesztett példányát.
Dániel lefényképezte magát akciója közben, a fotót közszemlére tette az interneten, és megígérte, a jövőben is hasonlóképpen fog cselekedni, amennyiben újabb szobrokat állítanának fel. Az ügyvédet a Jobbik feljelentette, és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, korábban baloldali országgyűlési képviselője, Bánáti János közölte, Dánielt akár ki is zárhatják a kamarából. Érdekes fejlemény, hogy még a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) is elítélte az életnagyságú Horthy Miklós-szobor meggyalázását. (A hét elején egyébként szintén vörös festékkel öntötték le a kérlelhetetlenül antikommunista és ezért évtizedekig indexen tartott Tormay Cécile írónő józsefvárosi emléktábláját is.)
Újraavatták a napokban Debrecenben – tiltakozások közepette – Horthy Miklós, a debreceni Református Kollégium egykori diákja emléktábláját is, a tudományegyetem épületében. A kormányzó személye más alkotáson is feltűnik, sőt: már korábban látható volt. Szegeden, az ugyancsak az egyetemhez kapcsolódó Hősök Kapuja boltívének freskóit Aba-Novák Vilmos készítette, akit ezért a második világháború után nem is tartottak művésznek, egyéb alkotásait is agyonhallgatták. A freskón 1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet bevakolták cementtel és le is meszelték, mivel a volt kommunista rendszer nem tűrhette. A képek szinte teljesen elpusztultak, mert a cement tönkretette a freskók felső festékrétegét, a rendszerváltozás után feladatot adva a restaurátoroknak. Egyébként a kurzusváltás példája, hogy közadakozásból visszaállítják a Horthy Miklós kormányzó fiának, Horthy Istvánnak az emlékművét Siófokon, a régi helyén. (Igaz, Siófok fogadja be a Kossuth térről eltávolított Károlyi Mihály-szobrot is.)
Gy. Z. Új Magyar Szó (Bukarest)

Tenni kell a közösségi jogokért (Kampányban)
Háromszéki látogatásának első állomásán, Vargyason a Daniel-kastélyban az Országgyűlés elnöke, Kövér László úgy fogalmazott, nem állják meg helyüket azok a vádak, miszerint jelenlétével megosztaná a magyarságot – hiszen ő nem is buzdítani jött ide –, viszont kész a figyelmet azokra irányítani, akik vállalják és elviselik a rágalmakat, a gáncsoskodást, s nem a magyarságból akarnak megélni, hanem azért hajlandóak tenni.
Hogy ehhez hozzájárulhat, azt megtiszteltetésnek veszi. A választópolgároknak azt üzente, ne csak ahhoz legyen erejük, hogy jól válasszanak, hanem ahhoz is, hogy az elkövetkezendő esztendőben is álljanak tisztségviselőik mellé, s dolgozzanak a közösség érdekében, így nem csak négy évre biztosítják a magyarság megmaradását e tájakon.
A házelnök szerint a közösségi jogok meghonosítása kérdésében is van, mit tenni. Szerinte ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy politikai alapon akár a legelemibb jogaink is megkérdőjelezhetőek – utalt Nyirő József újratemetésére. Kifejtette: Nyirő József végső kegyeletének megadásából nem ők akartak politikai ügyet csinálni, de voltak, akik másként gondolták, s azzá tették, a kínálkozó alkalmon pedig kapott az új román kormány is, mely "ha nem tud több és jobb kenyeret biztosítani polgárainak", elővette a magyar kártyát.
A Daniel-kastély kertjében Kövér László és a polgári párt vargyasi polgármester-jelöltje, Szőcs Dénes közösen ültette el az összefogás fenyőfáját.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

RMÜE-konferencia Temesváron
Klaszter-fejlesztés és megújuló energiák
A hét éve működő, 34 taggal rendelkező Romániai Magyar Üzleti Egyesület pénteken a temesvári Ambassador Szállóban tartotta éves második szakmai konferenciáját, amely ugyanakkor egy határon átnyúló, klaszterek közötti együttműködésről szóló román-magyar projekt nyitókonferenciája is volt.
A konferencia előadói között volt Hárshegyi Frigyes, az OTP bank ügyvezető igazgatója, aki az euró túlélési esélyeiről tartott előadást és Fándly Marius Bihar megyei pénzügyi igazgató, aki a romániai adórendszert és a 2012 évi adóváltozásokat mutatta be a magyar üzletembereknek.
A konferencia moderátora, Kapusy Dániel projektmenedzser a Nyugati Jelennek elmondta: az Üzleti Egyesület a tagok érdekképviselete mellett pályázatok írásával és lebonyolításával is foglalkozik, ezáltal uniós forrásokat vonva be az egyesület céljai elérésére. Egy ilyen határon átnyúló ún. HU–RO projekt a Magyarországon kicsit előbbre járó beszállítói, vállalkozásfejlesztési, innovációs együttműködési formák, azaz a klaszterek területén szerzett jó tapasztalatok Romániába való átadását célozza. A temesvári RMÜE-konferencia ennek a magyar–román projektnek a nyitókonferenciája a román oldalon, ami két hétre követte a hasonló, Szegeden lezajlott nyitókonferenciát.
Az RMÜE magyarországi pályázati partnere az ArchEnerg megújuló energiák hasznosítása területén működő klaszter, amelynek egyik alapítója, a szegedi Gonda András is részt vett a konferencián. „A projekt lényege a klaszter-politikának, a magyarországi jó példáknak az átadása a klaszterfejlesztés területén – mondta Gonda András. – Romániában is ösztönzik a klaszterek létrehozását, ezáltal ösztönzik azt, hogy az üzleti vállalkozások, a kutatási-oktatási intézmények és a politika szereplői valahol találjanak egymásra. Az ArchEnerg klaszter a zöld energiák hasznosításával foglalkozik, a jó példákat ezen a területen is érdemes átadni, ezzel is üzleti kapcsolatokat tudunk létrehozni. A fosszilis energiahordozók hosszú távon nem jelentenek megoldást, ahol lehet, a hő és villamos energia előállítását megújuló energiákkal ki kell váltani, ezáltal lokális szinten növelni tudjuk a környezetvédelmet, munkahelyeket teremtünk, megélhetést tudunk biztosítani saját maguknak és a vállalkozásaiknak is.”
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

A város reneszánsza? Vagy valami (egészen) más?
Kolozsvár reneszánszáról természetesen többféleképpen lehet – vagy nem lehet – beszélni. Művészettörténészeink néhány éve (újabb) választ adtak a históriai kérdésre, kutatásaik eredményét a Kolozsvár Társaság kis könyvben jelentette meg (magyarul és román fordításban). Hogy ez lett volna, mármint az európai reneszánsz Erdélybe, Kolozsvárra is eljutott irányzata építéstörténetileg, művelődéstörténetileg városunk nagy korszaka? Ezt a legelfogultabb lokálpatrióták sem igen állítják.
De akkor hol keressük Kolozsvár nagy korszakát? A napokban hozta el nekem a posta a Kaposvárt megjelenő, Somogy című folyóirat idei első (január-márciusi) számát, benne találok egy tanulmányt, pontosabban esszét, ezzel a címmel: Kolozsvár nagy korszaka. Hát persze, most már felidézem a körülményeket is, a felkérést, az alkalmat, amely létrehozta. Ugyanis a szöveget (és a címet), jóval korábban, én követtem el, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság ünnepi rendezvényére készült. A bevezetőt Pomogáts Béla tartotta (Városos Magyarország), és olyan mai meg hajdani magyar (vagy részben magyar) városokról hangzottak el előadások, mint Pécs, Debrecen, Budapest, Pozsony – és Kolozsvár. Én egy közelmúltbeli, már irodalomtörténetinek mondható (?) szakaszt választottam: a 20. század hatvanas éveinek végén, a hetvenesekben itt született, itt megjelent verses és szépprózai alkotások, drámák sorát, no meg akkoriban elég élénk irodalmi életünket vettem számba (lapjainkkal, az Utunkkal, Korunkkal, Echinoxszal, a Fellegvár oldalt megjelentető Igazsággal, a Kriterion Könyvkiadóval, annak kolozsvári fiókszerkesztőségével és persze a Pezsgő-díjjal), Szilágyi Domokos Búcsú a trópusoktól című verskötetétől, Bodor Ádám novelláitól Páskándi Géza történelmi drámáiig s a Bretter-tanítványok antologikus fellépéséig (Szövegek és körülmények) sorjáztatva érveimet. És hogy ez reneszánsz volt-e? Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem akármilyen megújulás – ezt 2012 májusának legvégén is merem állítani, amikor különféle újjászületések reményében, ígéretének ízlelgetésében várjuk a nyár első hónapját. Irodalomról is szó van meg más művészetekről és nyilván politikáról, várospolitikáról.
Térfoglalás – könyvekkel
A városi (és országos?) térfoglalásnak természetesen nem elsődleges eszköze, lehetősége az irodalom. Korántsem elsődleges eszköz – és ez természetes – , noha lehet, hogy tartósabb jelet adhat, mint sok más kísérlet. Mindenesetre a kolozsvári tér(vissza)foglalásnak örvendetes mozzanata az, ami Mátyás király szülőháza előtt történik, és aminek újabb érdemleges eseményére készülünk júniusban. A tavaly sikerrel elindított, idén – hetven évvel egy emlékezetes májusi-júniusi kolozsvári irodalmi-művészeti ünnepségsorozat után, amelyen Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Márai Sándor és Cs. Szabó László is jelen volt (és hetveneggyel az 1941-es kolozsvári könyvnapot követően, melynek vendége Móricz Zsigmond!) –, szóval a 2012-ben újra sorra kerülő Kolozsvári Magyar Könyvnapokon alkalom kínálkozik sok mindenen elgondolkodni. (Csak zárójelben egy igényes emlékeztetőről: Poszler György akadémikus, Kolozsvár szülötte a 42-es Művészeti Hetekről írt tanulságos esszét, Eufóriahullámon túl – illúzióvesztésen innen címmel. Megtalálható a KOMP-PRESS kiadta kötetben, A „másik” városban.)
Nem úgy általában kell elmélkednünk, siránkoznunk vagy örvendeznünk, hanem új kiadványokkal a kezünkben, nem utolsósorban az elmúlt napok tapasztalataival gazdagabban. (Még egy rövid zárójel a 2012. májusi Szabédi Napok és a kolozsvári Hitel folyóiratra emlékező budapesti konferencia alkalmából: Szabédi László a Hitelben méltatva az 1942-es könyvnapokat, a magyar önvizsgálat fontosságára hívta fel a figyelmet.) A visszhangos, erdélyi megjelenésű (önvizsgáló) könyvek közül most csupán kettőt emelnék ki. A második kiadásban hozzáférhető, 639 oldalas összefoglalását az erdélyi történelmi családok kastélyainak („Isten segedelmével udvaromat megépítettem...”) A csíkszeredai fiatal Gutenberg Kiadónak köszönhető óriásalbumnak van kolozsvári vonatkozása, például a Bánffyak, különösen pedig a Házsongárd (sírjai) révén. A másik, hangsúlyosan Kolozsvárhoz kötődő kiadvány, a Könyv, grafika, könyvművészet Erdélyben (1919-2011) – a Korunk jelentette meg – látványos szakmai siker, az idei budapesti Könyvnapokon adják át a szép könyvek versenyében elnyert oklevelet az alkotóknak. Van hát mire büszkének lenni, már azért is, mert helybeli és más erdélyi városok kiadóival, friss címeivel gazdagíthatnánk a felsorolást, népszerűbb, illetve szaktudományos darabokkal, sorozatokkal (így az Erdélyi Múzeum-Egyesület Tudományos Füzeteivel, amelyekben fiatal kutatók juthatnak, az idősebbek mellett, megjelenéshez). A Kincses Kolozsvár Kalendáriuma 2012-t azért sorolnám ide, mert ahogy épp a Szabadság ismertetőjében olvasom, a külvárosokban élő magyarsághoz kíván szólni, márpedig pontosan ezt a réteget nehéz megszólítani (könyvvel, illetve egyéb, ott bizonyára sokkal hatásosabb utakon). Szeretnék hinni H. Szabó Gyulának, a Kriterion igazgatójának, aki szerint a kalendárium azt bizonyítja, hogy be tudjuk lakni ezt a várost.
Térfoglalás – a nagyváros terében
Helyhatósági választások előtt ennek az igénynek, az igény okos hangoztatásának különös súlya van. Érthető, hogy ez áll a kampány(ok) fókuszában. A jelenlegi (PDL-es) városvezetés, bizonyára nem függetlenül a 2012.júniusi megmérettetéstől jó ideje nekikezdett a Sétatér átrendezésének – a fák alapos megnyirbálásával, a belső utak kövezésével-aszfaltozásával, a padok kicserélésével (nem funari módra!), a hosszú időn át parlagon hagyott Kaszinó épületének restaurálásával (a tó jobb hasznosítása további terv) – és ami hetek óta a járműveken közlekedők és a gyalogosok (meg a környéken lakók) bosszantására igencsak alkalmas: a villamossínek kicserélése van folyamatban, az úttesti mély alapozással, ez pedig útelzárásokkal jár, a fő útvonalakon. Egyelőre tehát a városi közlekedés teljes felborulása az eredmény. Nemsokára megtudhatjuk, ha befejeződnek a nagymértékű munkálatok, hogy az újraindult villamossal jobb, könnyebb lesz-e a város élete, vagy jobb lett volna trolibuszokra költeni a pénzt. Bízzunk benne, mégis jobb lesz. (Útelzárás nélkül biztosan.) A Karolina teret az autók kitiltása után birtokba vehették a fiatalok (a kávézók és sörözők melegedő időben kiköltöztek szabadtérre – ahogy ez a Deák Ferenc utca Főtértől számított bal oldalán is történik).
Természetesen van még birtokba, használatba veendő épület a belvárosban. „Visszaadom a New York Szállót!” – ígéri Eckstein-Kovács Péter a legutóbbi tulajdonostól elhagyott, lezüllött Continental előtt állva. És rokonszenves polgármesterjelöltünk szellemes ötlettel megnyitotta a Szent Mihály templom bejáratával szemben az „Eckstein-patikát” (egy üresen állt üzlethelyiségben), gyógyírt kínálva panaszainkra. A kolozsvári kertek programját ígéri választóinak, magyaroknak, románoknak egyformán. EMNP-s ellenjelöltje a Kétágú református templom mögötti telken nyilatkozik, és a Hójában ifjúsági-kulturális teret alakítana. Gergely Balázs és megméretkezésre készülő pártja eleve a fiatalításra hivatkozik – jóllehet a (város)politikában a tapasztalat sem árt, ebből viszont az RMDSZ-jelölt Eckstein-Kovács Péternek összehasonlíthatatlanul több van.
Ami pedig a térfoglalást illeti, emlékeztetnék a Bolyai Egyetem egykori központi épületéhez közeli, a Kolozsvár Társaság által kezdeményezett és felállított 1956-os emlékműre. Ehhez a végül (tanácsosaink által támogatott) sikeres akcióhoz kapcsolódtak az októberi, úttörést jelentő Kolozsvári Napok (amiről Gergely Balázs folyamatosan elfeledkezik). Noha eltartott egy ideig a szoborállítás engedélyeztetése – akár a Márton Áron szoboré a Főtéren, a templom parkjában –, mégis az összefogásnak sikerült legyőznie a polgármesteri huzavonát. Végül is az utóbb kezdődött Kolozsvári Magyar Napok ugyancsak így bizonyultak sikereseknek.
Térfoglalásilag még két, egyértelműen a művelődési élethez kapcsolódó példát említenék. A napokban már esedékes 11. TIFF, a kolozsvári tereket ugyancsak bekapcsoló Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivál román rendező kezdeménye, de az egész város dicsősége – terv szerint Törőcsik Mari, Geraldine Chaplin és Claude Lelouch lesz a 2012-es TIFF-életműdíjas. Nem ér hát minket eleve diszkrimináció, mint ahogy a Jókai utcában (hivatalos nevén ugyan a Napocában) két fontos közösségi tér (az Erdélyi Múzeum-Egyesület tanácsterme mellett) szintén nem „ellenünkre” nyitott – éppen ellenkezőleg. A Quadro Galéria kiállításai, legújabban pedig a Minerva Alapítvány emeleti (a Kós Károly Akadémiának is otthont adó) és alagsori termében tartott tárlatmegnyitók, könyvbemutatók, különböző érdeklődésű embereket vonzó találkozók igazolni látszanak H. Szabó megjegyzését: valóban kezdjük belakni (újra!) ezt a várost, még ha számbelileg fogytunk is. Csak ne csökkentsük – hiúságból, hatalomvágyból – itt-ott (netán a polgármester-választáson is?) jelentkező esélyeinket...
Nyirő József és a végakarat
Ez persze nem kolozsvári, nem elsősorban kolozsvári ügy, de tanulságaiban természetesen ránk tartozik. Minden erdélyire, minden magyarra. És nem csupán magyarra. Aki végigkövette 2012. május 27-ig, 28-ig az eseményeket, a Duna TV adásait is beszámítva, az egyrészt felháborodhat, másrészt alaposan elgondolkodhat az (elmaradt, illetve ökumenikus emlékezéssel behelyettesített) újratemetési histórián. Felmondani az egészet fölösleges, közvetítésekből és kommentárokból bőven lehetett részünk. A Ponta-kormány a MOGYE magyar (magyar-angol) fakultásának megtorpedózásával már kimutatta foga fehérét, legutóbbi, a Nyirő-újratemetést ellenző irányított (külügyes és prefektusi) intézkedésével, majd újabb nyilatkozatával sikerült ismét nacionalista bizonyítványt kiállítania magáról. Választások előtt vagyunk, ugye, országos parlamenti választások előtt is. No meg Szász Jenő és pártja közvetlenül a helyi választás előtt...
Emlékezzünk azért arra is – ezt ugyanis a május 27-i szónokok nem említették –, hogy Nyirő József végakaratában első helyen Kolozsvár szerepel, az itteni temetés, ha pedig ez nem lehetséges, Székelyudvarhelyen legyen a végső nyughelye. Kolozsvárral senki nem próbálkozott, pedig igazán méltó írói helye lehetett volna (vagyis nem politikusként) a házsongárdi panteonban, Bánffy Miklós hamvai, Reményik Sándor, a Benedek Elek „székely fiai” közül Szentimrei Jenő, Kacsó Sándor vagy a transzszilvanizmus fő képviselője, Kós Károly sírja közelében. A magyarországi és a romániai írószövetség összefogásával – politikamentesen – talán meg is valósulhatott volna a házsongárdi temetés. (Egy ilyen írószövetségi lebonyolítás feltételezését Kelemen Hunortól olvashattuk.) A székelyföldi újratemetést természetesen senkinek nincs joga kifogásolni – a „második szándék” (mármint a Nyirőé) akár elsőnek vehető, székely elkötelezettségű életműve ismeretében.
A szónokokat, kommentátorokat hallgatva, egy apró kiegészítést még szükségesnek vélek Nyirő József 1990 előtti erdélyi recepcióját, állítólagos teljes elhallgatását illetően. Kétségtelenül igaz, hogy évtizedeken át Nyirő a kitagadottak közé számított, például Reményik Sándorral együtt. 1969-ben azonban Marosi Péter Utunk-szerkesztő (a pesti tévésként most szerepeltetett Marosi Péter nagybátyja) felkért mint ifjú kritikust, hogy írjak a lapba a három székely prózaíró, Tamási Áron, Nyirő József és Kacsó Sándor novelláiról. Népiség – mítosz – novella címmel elkészült egy hosszabb, méltató és kritikai tanulmány, az Utunk vállalkozott a közlésre, és a Kriterion első kiadói évében, 1970-ben bekerülhetett Alapozás című kötetembe. Ennél fontosabb, beszédesebb egy 1980-as évekből származó emlék. Domokos Gézával, a Kriterion alapító-igazgatójával éppen székelyudvarhelyi író-olvasó találkozón jártunk, kevéssel Az építész fia című Reményik-kötet megjelenése (1983) után. Domokos ott mondta el, hogy nemsokára lesz a Kriterionnak Nyirő-kötete (engem már felkért, Reményik-kötetünk sikeres, bár csonkított kiadását követően, hogy válogassam és előszavazzam a Nyirő-novellákat). A tervet keresztülhúzta a cenzúra – a Ceauşescu-diktatúra már éberebbnek bizonyult.
Politikusoktól nem – irodalomtörténésztől a múlt teljesebb ismeretét várná el az ember.
Röviden a bakui fesztiválról
Csak azért keverem ide a „könnyű” műfajt, mert a nemzeti önismerettel kapcsolatba hozható. Hosszú versenysorozat előzte meg a 2012-es Eurovíziós Dalfesztivál bakui döntőjének világközvetítését. Bevallva a tökéletes kívülállást adott témában – ami nem zárja ki nemzeti elkötelezettségemet, az egészségesnek vélt szurkolást a „mieinknek” –, a Compact Disco magyar képviselőként történt kiválasztását éppúgy furcsálltam, mint a korábbi küldött (hölgy) előzetes magyar feldicsérését. Nyilván elavult az én könnyűzenei ízlésem, próbáltam elkönyvelni az idei (magyar) döntést. Aztán Bakuban, a második fordulóban a 26 továbbjutott közül sikerült az együttesnek megszereznie a kiváló 24. helyet. Valószínűleg a zsűri ízlése is elavult és természetesen más országokban a tévés szavazóké. (Nemzeti szabadságharc volna ez is? Compact Disco?) Valamivel jobban járt, ám ugyanúgy csalódott a Romániát képviselő Maninga. Pár órával korábban a román közszolgálati tévében még azt hallottam, hogy az első ötbe, de akár az első helyre is esélyes a román csapat (kubaival megspékelve). Végül a 12. helyen végeztek. (Mínusz 14 – a 26-hoz mérve.)
A nemzeti önismeret a könnyű műfajban is könnyűnek bizonyul? Vagy Baku ugyanolyan messze van tőlünk, a Kárpátok övezetétől, mint Svédország?
KÁNTOR LAJOS. Szabadság (Kolozsvár)

MPP-seket gyanúsítanak az emlékház felgyújtásával
A Magyar Polgári Párt (MPP) marosvásárhelyi szervezetének két elnökségi tagját gyanúsítja a hatóság az Avram Iancu-emlékház felgyújtásával, a szervezet ugyanakkor nyílt levélben tiltakozik a rendőrség ezzel kapcsolatos fellépése ellen.
A hatóságok csütörtökön idézték be Kisgyörgy Leventét és Szabó Nándort, akiket a múlt hét elején történt gyújtogatási kísérlettel gyanúsítanak. Amint az MPP nyílt leveléből kiderült, elsősorban azt kifogásolják, hogy a rendőrség beleegyező nyilatkozatot íratott alá a két gyanúsítottal DNS-mintaadásra és hazugságvizsgáló géppel történő vizsgálat elvégzésére. „Az MPP marosvásárhelyi szervezete elítél mindenféle provokációt és vandál cselekedetet, ugyanakkor a régi időket idéző, mindenféle rendőrállami reflexet is” – olvasható a közleményben.
A beidézett fiatalemberek egyébként a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai, egyúttal pedig a helyhatósági választásokra készülő MPP tanácsosi listáján is szerepelnek. Kisgyörgy Levente a Krónika kérdésére elmondta, a rendőrségen megkérdezték tőle, hogy kedden kereste-e őt valaki telefonon az emlékháznál történt esettel kapcsolatban. „A tiszt azt is megkérdezte, hogy például délután fél 6-kor telefonált-e valaki. Elmondtam nekik, hogy akkor éppen László György megyei elnök értesített az incidensről, tehát egyértelmű, hogy lehallgatják a telefonokat. Arra a kérdésre, hogy kire gyanakszom, azt válaszoltam: a Szekuritátéra, hisz az egész egy provokáció volt” – idézte fel a kihallgatást a gyanúsított. Hozzátette, Daniel Ţăreanu vallatótiszt az Avram Iancuról vallott nézeteiről is faggatta, amikor viszont Kisgyörgy kifejtette, hogy véleménye szerint a magyar falvak gyújtogatása miatt háborús bűnösnek tekinti, a rendőr azzal replikázott, hogy Horthy Miklós is az volt. „A rendőrök nem foglaltak mindent jegyzőkönyvbe. Egyébként úriemberként viselkedtek, a hosszas beszélgetés végén pedig kezet fogtak velünk. Számomra csak a DNS-mintavétel tűnt különösnek, hiszen ezzel kissé a terrorizmussal való gyanúsítgatás irányába tolták el a vizsgálatot” – vélekedett Kisgyörgy Levente. Leszögezte, ártatlanságuk bizonyítása érdekében mind neki, mind Szabó Nándor kollégájának érdeke együttműködni a hatóságokkal.
Pálosi Csaba ügyvezető elnök a Krónika érdeklődésére elmondta, kizártnak tartja, hogy a két fiatal MPP-s kollégája közül valamelyiknek is köze lehetne az Avram Iancu-emlékház felgyújtási kísérletéhez. A történtek után a polgári párt képviselői azt javasolják a következő városvezetésnek, hogy minden közterületen lévő szobor és emléképület közelébe szereljen fel térfigyelő kamerákat.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Ponta: nem indul a bányaprojekt Verespatakon
Victor Ponta miniszterelnök szerint mégsem indul be idén a verespataki aranybányaprojekt. A kormányfő szerint csupán nyelvbotlás volt Daniel Chiţoiu pénteki nyilatkozata, amelyben leszögezte: a projekt megvalósítását már idén elkezdik. Ponta a Green Awards idei díjátadóján kedden este leszögezte: a miniszter tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy nem indul a beruházás, de elfelejtette a „nem” szócskát kimondani. A kormányfő azt mondta, megkérdezte a minisztert az általa pénteken mondottakról, az pedig biztosította őt, hogy csupán nyelvbotlásról van szó.
Victor Ponta ugyanakkor később olyan kijelentést is tett, miszerint Chiţoiu mondandója tulajdonképpen az abrudbányai Cupru Min rézbányára vonatkozott, nem Verespatakra. Néhány környezetvédő szervezet fölvetette, hogy meneszteni kellene Chiţoiut, amire Ponta tréfásan úgy válaszolt: „Nem is lenne rossz ötlet”, de hozzátette: a miniszter megmagyarázta a kijelentésének körülményeit.
Mint arról beszámoltunk, Chiţoiu pénteken Verespatakra látogatott, ahol hírügynökségi jelentések szerint azt mondta: „Meggyőződésem, hogy a verespataki bányaberuházás már az idén elkezdődik.” Kifejtette: az új román kormány vállalta, hogy már az idén döntés születik a verespataki beruházás sorsáról. A tárcavezető megerősítette egy korábbi verespataki látogatás alkalmából tett kijelentését, miszerint az ő jelenléte Verespatakon garancia arra, hogy a bányászat fejlődni fog a régióban. Románia legnagyobb aranylelőhelyén a koncessziós szerződéssel rendelkező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) szerint 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt lehetne kitermelni ciántechnológia alkalmazásával. Ez utóbbi miatt a beruházás heves ellenállásba ütközött környezetvédelmi és egyéb civil szervezetek, az ortodox egyház, a Román Tudományos Akadémia és Magyarország részéről.
Traian Băsescu államfő is támogatja a beruházás elkezdését. Victor Ponta miniszterelnök többször élesen bírálta amiatt, hogy nyíltan a beruházás mellett foglal állást, és nyilvánosan sürgeti a verespataki bányaprojekt elindítását.
A május eleje óta hivatalába lépett román miniszterelnök korábban kifejtette: az RMGC ciántechnológiás verespataki bányaprojektjéről akkor dönthet a kormány, ha környezetvédelmi garanciákat kap, ha újratárgyalják az állami részesedést, és ha megszűnik a projektet övező politikai lobbitevékenység.
Korodi Attila volt romániai környezetvédelmi miniszter május elején jelentette be, hogy a bányaprojekt engedélyezési eljárásának leállítását javasolja a környezetvédelmi tárca jogászai és a minisztérium által rendszeresen foglalkoztatott ügyvédi iroda.
Korodi azt követően kért tőlük szakvéleményt, hogy a Fehér megyei táblabíróság érvénytelenítette a verespataki beruházó számára kibocsátott önkormányzati területrendezési terveket. A jogászok jelentése szerint az engedélyeztetési eljárást le kell állítani, amíg a beruházó nem tud felmutatni érvényes területrendezési dokumentumot.
Rovana Plumb jelenlegi környezetvédelmi miniszter kedden közölte: újra átvizsgálják a bányaprojekt környezetvédelmi engedélyét, a folyamatot pedig a lehető legátláthatóbb módon kívánják megszervezni, ezért június 13-ára egyeztetésre hívta a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteket. Plumb egyébként kényes helyzetben van, hiszen európai parlamenti képviselőként 2010-ben megszavazta Áder János és Tőkés László határozat-indítványát a ciános bányászat európai betiltásáról.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Megélni a nacionalizmusból
Magyarország és Románia problémái
Ovidiu Nahoi, Adevărul
Semmi kétség, mindkét ország számára rossz hír, hogy Bukarest és Budapest között hirtelen megromlott a viszony annak tulajdoníthatóan, hogy a magyar fél megkísérelte eltemetni a Székelyföld szívében Nyirő József hamvait.
Manapság nekünk, románoknak és magyaroknak több fontos közös ügyünk van annál, semhogy megengedhetnénk magunknak a múlt kísérteteinek életre keltését. Példának okáért, miközben javában zajlottak az összecsapások az újratemetés kapcsán, a két ország a barikádnak egyazon oldalára állt, éppen a román fővárosban, hogy határozott jelzést küldjön Brüsszelnek az Európai Unió többéves költségvetése kapcsán. Az unió nagy befizetőinek szándéka, hogy lefelé húzzák a bizottság mezőgazdasági és kohéziós javaslatait, nekünk ugyanolyan rosszul jön, mint a magyaroknak. De mindenek fölött egyformán érdekeltek vagyunk az euró és az európai projekt fennmaradásában. Lehet, hogy a magyar túlfűtöttek és a román álmodozók másként gondolják, holmi 19. századi nemzeti projektek szellemében, de az európai építmény összeomlása nekünk és szomszédainknak is a poklot jelentené. Márpedig a populizmus és a túlfűtött nacionalizmus a legnagyobb veszély manapság, amely az európai kohézióra leselkedik.
Ilyen körülmények között pedig tényleg nem akadt volna jobb dolguk a magyar hazaiaknak Nyirő József újratemetésénél, miközben tudták, hogy az zavarja nemcsak a román barátaikat, hanem a holokauszt túlélőit is? Természetesen az is igaz, hogy a kilencvenes évek elején a bukaresti kormányzatok igencsak jól megéltek a nacionalizmusból – a veterán Ion Iliescu sokat mesélhetne a fiatalabb Victor Pontának azokból az időkből, amikor saját szavai szerint „szövetkezett az ördöggel”, azaz Vadim Tudorral és Gheorghe Funarral. Azonban ez elégséges ok lenne újramelegíteni az „erdélyi csorbát”?
A baj az, hogy Orbán Viktor határozott és állandó támogatásra számíthatott Bukarestből - egészen pontosan Traian Băsescu és a PDL részéről. A párt képviselői foggal-körömmel védték az Európai Parlamentben a budapesti kormány kilengéseit. A PDL reformista (mások szerint konzervatív) szárnya pedig valósággal csodálja Orbánt az új alkotmányért, az igazságszolgáltatás alárendeléséért és a sajtószabadságot korlátozó médiatörvényért. Egy magyar miniszterelnök, aki rájött, hogy a populizmus és a nacionalizmus biztosítja számára otthon a népszerűséget, és egy román elnök, aktív politikai játékos, aki érdekelt abban, hogy radikális magyar politikai szervezetek támogatásával sakkban tartsa az RMDSZ-t, létrehoztak egy pragmatikus partnerséget, amely most felfedi valódi, európaiatlan természetét. Amennyire jól megértették egymást, annyira nem született a partnerségükből egyetlen fontos – regionális vagy európai – kezdeményezés, amire népeink büszkék lehetnének. A két népnek csak a keserűség jutott.
(Fordította: Sz. L.)
Új Horthy-kultusz Magyarországon
Keno Verseck, Der Spiegel
A magyarországi szélsőjobboldal egyre magabiztosabb: ceremóniákkal, szobrokkal és emléktáblákkal ünnepli az antiszemita kormányzó Horthy Miklóst és a náci korszak egyik íróját. Az új kultusz mögött ott áll Orbán Viktor kormányfő több párttársa is.
Az év elejétől hatályos alkotmány „Magyarország mindenekfelett” stílusban idézi fel rég letűnt idők szellemét: az ezeréves magyar államot, amit István király Szent Koronája testesít meg, a „darabokra szakított nemzet” szellemi és lelki egységét, az egyedülálló magyar nyelv, a magyarság és a nemzeti kultúra védelme iránti kötelességet. Nem egyéb ez, mint a becikkelyezése a két világháború közti időszak szellemének, arra a mintára, ahogyan Horthy Miklós kormányzó létrehozta autoritárius, ultrakonzervatív, nacionalista és revizionista rezsimjét. Ez a szellem éled újjá Orbán Viktor konzervatív kormányfő Magyarországában. Május közepén a délnyugat-magyarországi Kerekiben szobrot állítottak Horthynak – ami újdonság a posztkommunista Magyarországon. Elvégre Horthy Miklós hírhedt antiszemita volt, az első világháború utáni „fehérterror” vezetője, 1944-ben pedig az állam fejeként részben ő volt a felelős négyszázezer zsidó deportálásáért Auschwitzba. Pár nappal a Horthy-szobor felavatása után Bölcskei Gusztáv református püspök Horthy-emléktáblát leplezett le a kelet-magyarországi Debrecen evangélikus kollégiumában. A Budapesttől délnyugatra fekvő Gyömrőn park viseli újabban a kormányzó nevét. Újabb és újabb Horthy-szobrok várnak felállításra, még Budapesten is – abban a városban, amelyet Horthy annak idején utálkozva „judeobolsevista fertőként” emlegetett: októberben lepleznek le a Budai Várban egy életnagyságnál is nagyobb lovas szobrot. Ezért beszél Czene Gábor máris „lopakodó Horthy-kultuszról”. (...)
És nem az egykori régens az egyetlen, akit újabban tisztelet illet az orbáni Magyarországon. A magyar parlament újratemetteti erdélyi szülőföldjén Nyirő Józsefet, az egykor háborús bűnösként körözött, 1953-ban Spanyolországban meghalt nemzetiszocialista írót – nem hivatalos állami szertartással. Nyirő kiemelkedő kultúrideológus volt a Horthy-rezsim, majd a nemzetiszocialista Nyilaskeresztes Párt rémuralma idején, 1944 októbere és 1945 márciusa között, amikor magyar zsidók tízezreit küldték halálmenetre vagy mészárolták le. Erdélyi képviselőként Nyirő is a nyilas parlamentben szolgált, ahonnan 1945 márciusában először Németországba, majd 1950-ben a francói Spanyolországba menekült.
Nyirő újratemetését eredetileg pünkösdvasárnapra tervezték, ám a román kormány betiltotta a ceremóniát. Így Székelyudvarhelyen csupán egy ökumenikus istentiszteleten emlékeztek az íróra. Jelen volt – a szélsőjobboldali Jobbik vezetősége mellett – Magyarország kulturális államtitkára, Szőcs Géza, és vele nem kisebb személyiség, mint maga Kövér László parlamenti elnök, aki formálisan a második számú közméltóság. Kövér úgy viselkedett, mintha az első világháború után Romániához szakadt Erdély ismét Magyarország része lenne. „Civilizálatlannak”, „paranoidnak”, „hisztérikusnak” és „barbárnak” nevezte a román kormányt, amiért megtiltotta a temetést, és bejelentette, hogy így vagy úgy, Nyirőt mindenképpen újratemetik, mégpedig a kijelölt helyen. Kövér következtetése: „Győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek.”
Pár nappal az ünnepség után Szőcs Géza művelődési államtitkár az index.hu hírportálnak elárulta, hogy becsempészték Romániába az urnát a nyilas író hamvaival. Szükség volt „konspirációra”, mivel az urna szállítása „nem volt éppen egyszerű”. Ő maga nem vett részt a csempészakcióban, és nem ismeri az urna pontos helyét sem. De Nyirő temetésére hamarosan sor kerül. A megemlékezésen Szőcs egy nagy utazótáskával mutatkozott, amelyet – miközben a Nyirő emlékét méltató beszédét elmondta – az író portréja alatt helyezett el. Hogy benne volt-e a nyilas író urnája, azt Szőcs „sem megerősíteni, sem tagadni” nem volt hajlandó.
Az új Horthy-kultusz és Nyirő újratemetése része a népi-nacionalista reneszánsznak Magyarországon, miközben évek óta egyre sikeresebb a szélsőjobb, amelyet most Orbán Viktor kormányfő és az ő jobboldali nemzeti-konzervatív pártja, a Fidesz is buzgón támogat. Egyes megfigyelők szabályszerűen rémisztőnek tartják a fejleményeket: „Miért áll a nyilaskeresztesek pártjára a Fidesz, egyáltalán hogy juthattunk ide?”, teszi fel a kérdést Somogyi Zoltán politológus. „Kövérnek és Szőcsnek azonnal le kell mondania, máskülönben az országon rajta marad, hogy a kormánya nácikat támogat.” (...)
A hasonló követelések azonban leperegnek a kormánypártról. A Fidesz egyes vezető politikusai és tisztségviselői talán kellemetlennek érzik a nemzeti-nacionalista kurzust, de ha vannak is kritikus hangok, kívülről a nyomukat sem látni. Orbán pártjában a lojalitás mindenekfölött áll. Ezért van az, hogy a kormányzati tisztviselőkkel készített interjúk rendszerint valóságos remekművei a relativizálásnak. Példa erre Prőhle Gergely, a magyar külügyminisztérium európai ügyekkel megbízott helyettes államtitkára. Ő „megérti”, hogy az Orbán-kormány „egyes politikusainak” retorikája „egyes nyugati fülekben kissé pre-modernnek cseng”, azonban Magyarország mégiscsak egy másik ország volna, és más nyelven is beszél. Prőhle úgyszintén visszautasítja a „polgári-konzervatív kormányzat összemosását” a szélsőjobbal és annak ideológiájával: „Ez a baloldaliak taktikája, amit a világtörténelemből jól ismerünk.”
Az említett baloldaliak egyike Dániel Péter budapesti ügyvéd, a parlamenten kívüli ellenzék képviselője, aki 2008-ban az egyik kezdeményezője volt a szélsőjobboldali, félkatonai Magyar Gárda betiltásának. Azzal vádolja az Orbán-kormányt, hogy – akárcsak Horthy – a revizionista politika megszállottja, és bátorít egyfajta „utalásokra épülő szalon-antiszemitizmust”, amely folyamatosan a „zsidókat és a judeobolsevistákat” teszi felelőssé Magyarország problémáiért. (...)
Nemrégiben a kormány elfogadta az új Nemzeti Alaptantervet (NAT). Mások mellett kötelező olvasmányként előírják a nyilaskeresztes Nyirő József műveit, akárcsak a kortárs és írótárs Wass Albertéit. Utóbbi 1998-ban az Egyesült Államokban halt meg, miután Romániában háborús bűnösként távollétében halálra ítélték. Amikor a tanárszövetségek tiltakoztak a szélsőjobboldali és fasiszta íróknak az alaptantervbe történő felvétele ellen, Hoffman Rózsa oktatási államtitkár röviden azt válaszolta: olyan szerzőkről van szó, akiknek nagy hatásuk volt a maguk korában. „Most az őket megillető helyre kerülnek a tantervben.”
(Fordította: Sz. L.)
Betiltandó-e a gyűlöletbeszéd?
John Paul Stevens, New York Review of Books
A gyűlöletbeszéd a címzettek méltóságába gázol, ezen kívül rombolja a normális együttműködéshez és a termékeny vitához nélkülözhetetlen társadalmi légkört. Kérdés azonban, mit segít, ha betiltják.
„Waldron jól érvel a gyűlöletbeszéd betiltása mellett, de maga sem hiszi, hogy érveinek hatására megmozdulna az amerikai jogalkotás” ? írja John Paul Stevens, az amerikai legfelsőbb bíróság nyugalmazott bírája a New York Review of Booksban, Jeremy Waldron, a neves jogfilozófus legújabbkönyvét ismertetve. A gyűlöletbeszéd kára című könyvében Waldron példákat hoz fel arra, hogy más demokratikus országokban milyen szabályok tiltják a gyűlöletbeszédet, és eltöpreng rajta, beleillenének-e ezek az amerikai jogrendbe. A veterán bíró szerint nem illenének, de más példa is van arra, hogy Amerika nem fogad be olyan jogintézményeket, amelyek másutt a felvilágosultság velejárói, így például nem köti engedélyhez a fegyverviselést. Mindazonáltal fontosnak tartja, hogy az amerikai jogtudomány alaposan vegye fontolóra mindazt, amit a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban más országok gyakorlata kínál.
Megfontolandó például Waldronnak az az állítása, hogy Amerika túlzott védelemben részesíti a szólásszabadságot, ezzel csorbát ejt a kisebbségek méltóságán, és az amerikai társadalomban oly fontos befogadó légkört is károsítja. Stevens érdekesnek tartja Waldronnak azt a megállapítását is, hogy a szólásszabadság alkotmányos joga nevében liberális kibicek szokták védelmükbe venni a gyűlöletkeltőt, és sohasem a gyűlöletbeszéd sértettjei. Túlságosan általánosnak találja viszont a gyűlöletbeszéd meghatározását, és megállapítja, hogy nem véletlen: ahogy az obszcén beszédet sem lehet pontosan meghatározni, ez esetben is a jogalkalmazó bölcsességére kell bízni a döntést. Csakhogy ez könnyen megárthat a jogbiztonságnak.
Az amerikai alkotmány egyes számú kiegészítése mindenesetre csak az esetben engedi meg a szólásszabadság korlátozását, ha egyébként erőszakos cselekmények következhetnének be. Márpedig például a híres dán Mohamed-karikatúrák semmiféle erőszakos fenyegetést nem tartalmaztak. Nem úgy az antiszemita uszítás, csakhogy ennek példája Stevens szerint éppen a betiltás ellen szól. Mára ugyanis a nyilvános térből eltűnt az antiszemita uszítás, pedig nem tiltották be. Vagyis az értelmes vita, az igazság megismertetése hatékony lehet. Alkalmasint hatékonyabb, mint a büntetés. (...)
Stevens rokonszenvvel ismerteti Waldron gondolatmenetét azzal kapcsolatban, hogy a társadalomnak meg kell védenie a polgárok méltóságát, de nem esősorban azért, hogy őket ne érje sérelem, hanem mert a társadalom normális működéséhez szükség van arra, hogy a polgárok és a közösségek méltósága biztonságban legyen, s a társadalmi környezet minősége azon is múlik, hogy miként beszélnek egymással a polgárok. Csakhogy – mutat rá Stevenson – ezen az alapon a barátságtalan beszédet is meg kellene tiltani. Stevens egyetért azzal, hogy a társadalomnak meg kell követelnie tagjaitól a civilizált magatartást, és különösen őrködnie kell afelett, hogy a sérülékeny kisebbségek ellen ne terjedhessenek lealacsonyító és kirekesztő rágalmak. De ennek eszközét nem a büntető törvényekben látja, hanem abban, hogy az elismert vezetők következetesen utasítsák el a gyűlölködést.
(metazin.hu) Új Magyar Szó (Bukarest)

Székelyföldi örökbe fogadó családok találkoztak Háromszéken
A székelyföldi örökbe fogadó családok találkozóját szervezte meg szombaton a Benedek-mezőn a sepsiszentgyörgyi Pro Adopt Egyesület és a Kovászna Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság. Kovács István unitárius lelkész, a Pro Adopt Egyesület elnöke a Krónikának elmondta, már hetedik alkalommal szervezték meg a rendezvényt, azzal a céllal, hogy az örökbe fogadó szülők megismerkedjenek, barátkozzanak, megoszthassák örömeiket, gondjaikat.
Idén első alkalommal a Hargita és a Maros megyei örökbe fogadó családokat is meghívták, a másik két székely megyében nem tömörültek egyesületbe, Kovács István abban bízik, hogy a háromszéki példa őket is szervezkedésre ösztönzi. A szombati rendezvényen több száz gyerek és szülő vett részt, a jó hangulatú ünnepségen csapatépítő játékokban, vetélkedőkön vehettek részt a családtagok, a közös ebéd után egymás kezét fogva hatalmas körbe álltak, majd mindenki felengedett egy héliummal töltött léggömböt, és azzal együtt az ég felé küldött egy kívánságot is.
Kovács István elmondta, Romániában a többi európai országgal ellentétben még mindig sok az előítélet és a fenntartás az örökbe fogadással kapcsolatban, a gyerektelen házaspárok is félnek attól, hogy egy elhagyott kiskorút fogadjanak a családba. Kovács István maga is két örökbefogadott kisgyerek édesapja, a Pro Adopt Egyesület létrehozását 2006-ban kezdeményezte, hogy támogassák az örökbe fogadó szülőket a sajátos gondjaik orvoslásában, ugyanakkor bátorítsák az örökbefogadást, hogy minél több kisgyerek kapjon esélyt arra, hogy családban nevelkedjen.
Erdővidéki családok napja
Vargyason szervezték meg pénteken az erdővidéki Székely Családok Napját. A rendezvénynek a vargyasi Dániel-kastély műemlék épülete adott otthont. A családi nap a második ilyen jellegű esemény az idén, Kovászna Megye Tanácsa, a Europe Direct Központ, a szociális ellátási igazgatóság, valamint a Caritas munkatársai szervezték. A rendezvényen Ilkei András unitárius lelkész áldotta meg, majd a helyi lányok szelték fel az óriás házikenyeret, a szervezők minden résztvevőt megvendégeltek pityókatokánnyal. A programban családok számára szervezett vetélkedő, kézműves- foglalkozások, ismeretterjesztő játékok szerepeltek, majd az Orbán Feri és barátai zenekar koncertezett
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér és Szilágy megyei eredmények
Kolozs megyében az RMDSZ-nek Tordaszentmihályon, Tordaszentlászlón, Várfalván, Magyarszováton, Körösfőn, Kalotaszentkirályon és Bálványosváralján sikerült polgármesteri mandátumot szereznie – jelentette ki lapunknak Máté András Levente. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmondta: a szóban forgó településeken plusz tanácsosi helyekhez jutott a szövetség. A Kolozs megyei tanácsban az RMDSZ-nek az eddigi öt helyett hat mandátuma lesz. Máté András Levente tanácselnökjelölt 11 százalékot ért el.
Décsei Attila, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke lapunknak elmondta: Árpástón az RMDSZ jelöltje, Martonos Tamás nyert polgármesteri mandátumot, az EMNP és a független magyar jelölt összesen alig 100 szavazatot szerzett. A Beszterce városi tanácsban az ideiglenes eredmények alapján 1 tanácsosa marad az RMDSZ-nek. Jó esély van arra, hogy átlépjék az 5 százalékos bejutási küszöböt és a szövetségnek ismét 2 megyei tanácsosa legyen, tudtuk meg Décseitől.
Fehér megyében is váratnak magukra a végleges eredmények. Lapunk értesülése szerint Nagyenyeden valószínűleg megmarad a 3 RMDSZ-es városi tanácsos a helyi tanácsban, és nem kizárt, hogy a következő 4 évben is lesz alpolgármester. A több mint 50 százalékos magyar többségű Magyarlapád községben a 12 éve regnáló PDL-s román polgármester újabb, immár negyedik mandátumát nyerte el az RMDSZ-es Szabó Dániel ellenében. Torockón az RMDSZ-es Szőcs Ferenc és a néppárti Király Melinda közül a szövetség jelöltje nyert újabb mandátumot. Torockószentgyörgyön és Torockón a lakosság 70 százaléka szavazott bizalmat Szőcsnek.
Szilágy megyében az RMDSZ eggyel növelte polgármestereinek számát: Ipp községben a szociáldemokrata polgármestert a szövetség jelöltje váltja fel. Jó eredményeket értek el Krasznán, Sarmaságon, Szilágybagoson, illetve Szilágyperecsen községben. Zilahon eggyel csökkent az RMDSZ-es tanácsosok száma – tudtuk meg Seres Dénes képviselőtől, az RMDSZ Szilágy megyei elnökétől. Polgármestere sem az EMNP-nek, sem az MPP-nek nincs, az ideiglenes adatok szerint az EMNP összesen 9 tanácsosi tisztséget nyert a megyében. Az MPP részéről nem sikerült pontos információkat szereznünk teljesítményükkel kapcsolatban. Szabadság (Kolozsvár)

Hungaricumok Nagyszebenben
Ismét magyar jellegzetességeket, hungarikumokat bemutató eseményt szerveznek június 15–17. között Nagyszebenben, immár harmadik alkalommal. Az előző években szervezett rendezvénysorozat nagy sikerére és visszhangjára való tekintettel a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének kulturális irodája az idei programsorozat összeállításakor kiemelten magyar értékekre helyezi a hangsúlyt. Első kitűzött céljukat már sikerült elérniük: az esemény bekerült a térség hivatalos műsorai közé, mint ahogyan a novemberi Ars Hungarica magyar kulturális fesztivál is. Pénteken Birinyi János, a Hungarikum Szövetség elnöke a Hungarikum Napok meghívottja előadását és a kötetlen beszélgetést este koncert és hangszerbemutató követi.
Szombaton délelőtt 10 órától gulyásfőző versenyre várják a csapatokat a korondi ház udvarán és környékén, közben borkóstolók, gyerekműsorok, hagyományos mesterségek, népművészeti bemutatók és vásár, magyar néptánc és muzsika várja a szórakozni vágyókat, a jó hangulatról a Százlábú Néptáncegyüttes négy táncos párja és zenészei gondoskodnak. Jelen lesznek háromszéki kézművesek: Kis Dániel – csontfaragó, Kovács Béla – szíjgyártó/bőrdíszműves, Demeter Miklós – népi hangszerkészítő, Demeter Piroska – nemezelő, Nagy Attila – kürtőskalácsos és mások. Az elkészült gulyásokat 15 órakor kóstolják, értékelik, díjazzák. Vasárnap este pedig a Thalia Filharmónia ad otthont a Közös otthonunk a zene című különleges koncertnek, amelyen a Nemzeti Filharmónia Zenekara lép fel Kocsis Zoltán vezényletével, műsoron George Enescu: I. Román Rapszódia, Op. 11. No.1, Kodály Zoltán: Galántai táncok, Bartók Béla: Concerto. Szabadság (Kolozsvár)

Vákárt jelölte az RMDSZ a Kolozs Megyei Tanács alelnöki tisztségébe
Máté András Levente: az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítani
A Kolozs Megyei Képviselők Tanácsa (MKT) Vákár István agrármérnököt, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ frakciójának vezetőjét jelölte a Kolozs Megyei Tanács alelnöki tisztségébe. A testület ugyanakkor elvetette Eckstein-Kovács Péter azon javaslatát, hogy az MKT erősítse meg vagy vesse el az RMDSZ Kolozs megyei szervezete ügyvezető tanácsának (MÜT), illetve az állandó tanácsának (MÁT) döntését, miszerint Horváth Anna a Kolozs megyei szervezet alpolgármester-jelöltje. Elnöki beszámolójában Máté András Levente a helyhatósági választási eredményeket ismertette-értékelte. Figyelmeztette a jelenlevőket: most már az őszi parlamenti választási kampányra kell figyelni, különös tekintettel arra, hogy a választási törvény módosítása következtében előfordulhat: kevesebb RMDSZ-es parlamenti képviselő jut majd be a parlamentbe ősszel. Felszólalásaikban az MKT-tagok egyetértettek abban, hogy ezentúl a parlamenti választásokra kell összpontosítaniuk.
Az RMDSZ Vákár István agrármérnököt jelöli a Kolozs Megyei Tanács alelnöki tisztségére – döntött csütörtökön a Megyei Képviselők Tanácsa (MKT).
Ami pedig az alpolgármester-jelöltet illeti, Eckstein-Kovács Péter azt javasolta: az MKT erősítse meg vagy vesse el a MÁT és a MÜT szerdai, az RMDSZ kolozsvári alpolgármester-jelöltjére vonatkozó döntését. A két testület egy nappal korábban úgy döntött, hogy Horváth Anna RMDSZ-es városi tanácsost javasolja az egyik alpolgármesteri tisztségbe. Somogyi Gyula volt RMDSZ-es városi tanácsos is feltette a kérdést: vajon a megyei vagy az országos alapszabályzat melyik cikkelye szabályozza az alpolgármester személyének kijelölését? Válaszában Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kifejtette: a MÁT-döntést az MKT nem bírálhatja felül. – A MÁT-döntés megszegése mandátumvesztéssel jár! – hangoztatta Máté. Eckstein-Kovács Péter elismerte a MÁT-döntés kötelező érvényét, ám úgy vélte: az MKT magasabb szintű, népesebb testület. A jelenlevő MKT-tagok 13 igen, 23 ellenszavazattal és 12 tartózkodással elvetették Eckstein javaslatát, így az nem került be a napirendi pontok közé.
Elnöki beszámolójában Máté András Levente megyei elnök ismertette a megyei szervezet néhány választási eredményét. A Kolozs megyei tanácsosok listájára 38 903-an voksoltak, a kolozsvári városi tanácsosok listájára pedig 16 911-en. Máté szerint a Kolozsvári Városi Tanácsban az RMDSZ újra a „mérleg nyelve” lehet. Megtudtuk: a megyei szervezet 27 polgármesterjelöltet indított, ezek közül 8-an nyerték el ezt a tisztséget. Kitért a kisbácsi esetre is, amikor 5 szavazaton múlott, hogy a településnek nem lett magyar polgármestere. – Az erdélyi magyarság két harmada legyőzte a Fideszt, és ezzel azt üzente, hogy ne avatkozzanak be politikai életünkbe! – tette hozzá Máté, majd arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a következő erőpróba az őszi parlamenti választások lesznek. – Az alkotmánybíróság június 27-én dönt a választási törvény módosításáról. Ha a romániai magyarság számára ez nem lesz kedvező, akkor Kolozs megye magyarságának nem lesz többé két képviselője! – mondta Máté.
Kötő József parlamenti képviselő először Eckstein-Kovács Péter volt kolozsvári polgármesterjelöltnek mondott köszönetet, mert úgy vélte: az ismert politikus profi kampányának is betudható az, hogy sikerült úrrá lenni a kolozsvári magyarok közönyén. Németi András, az RMDSZ aranyosgyéresi szervezetének elnöke elmondta: most kétszer több szavazatot kapott a városi tanácsosi RMDSZ-lista, ám ennek ellenére a 2012–2016-os mandátumban is csak két tanácsosuk lesz. Rollinger Ágnes MKT-tag és Okos Károly, Gyalu újraválasztott alpolgármestere is a választási eredményekhez gratulált. Simon Zoltán, a detrehemtelepi szervezet elnöke és Böjte Dániel helybéli lakos a településen az RMDSZ-t ért sárdobálást említette, amelynek egyik mozgatórugója, szerintük, a helyi pap. Péter István MKT-tag a detrehemtelepi eset kapcsán azonban arra szólított fel: hogy a helyi történések miatt nem az egyház a hibás. Geréd Imre, jövendő városi tanácsos a fiataloknak köszönte meg a munkáját, Horváth Anna alpolgármester-jelölt pedig arra figyelmeztetett: az elkövetkező négy évben a választási kampánykor tapasztalt belső egységre van szükség. Ifj. Deák Ferenc a szervezetépítés szükségességéről értekezett, majd azt is elmondta, hogy a tanácsosok által a 2012–2016-os mandátumban folytatandó munkát a közösség a következő helyhatósági választásokon hálálja meg, illetve értékeli. Oláh Emese, a megyei szervezet ügyvezető elnöke szerint a megyei szervezetnek sikerült megszólítaniuk a kolozsvári magyarságot, aki bizalmat szavazott a szövetségnek.
A megyei elnök beszámolójának elfogadása után az MKT-tagok titkos szavazással döntöttek Vákár István megyei tanácsi alelnöki jelöléséről. A 68 leadott szavazatból 67 volt érvényes, ezek közül 62-en támogatták Vákárt.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Hírsaláta
AZ AUTONÓMIA ERŐSÍTI AZ ÁLLAMOT. Füzesi Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete arról próbálta meggyőzni a román közvéleményt és politikumot, hogy a magyarság autonómiatörekvése egy fikarcnyit sem gyengíti a román államot, és szeparatizmust sem jelent, mi több, a legerősebb fegyver az ilyen törekvések ellen.
Kiállt a Székelyföld területi autonómiája mellett is, és kijelentette, meggyőződése, hogy Erdély magyar népe mielőbb kiharcolja magának az autonómia valamilyen formáját, az ugyanis elfogadhatatlan állapot, hogy jogai attól függjenek, az RMDSZ bekerül-e a hatalomba vagy sem. (Ziare.com) KÉT BIZOTTSÁG VIZSGÁLJA, MÁSOLT-E PONTA. Külföldi szakértőket is bevon a Victor Ponta miniszterelnököt ért plágiumügy kivizsgálásába a Bukaresti Egyetem etikai bizottsága és jogi kara. Az egyetem rektora ugyanakkor összehívta a felsőoktatási intézmény etikai bizottságát is, hogy megvitassa az ügyet. A Bukaresti Egyetem a két bizottság következtetései alapján intézkedik majd – áll a közleményben. Mint ismeretes, a Nature tudományos folyóirat azzal vádolta meg a román miniszterelnököt, hogy jogi doktori disszertációjának több mint a fele más szerzőktől átvett szöveg. (Hírhatár) GYANÚBAN FUNERIU ELNÖKI TANÁCSOS. A tanügyminisztérium szakbizottsága ellenőrizni kívánja Daniel Funeriu volt tanügyminiszter, jelenleg államelnöki tanácsos diplomáit. Miniszterkedése idején meglehetősen nagy botrányt váltott ki, hogy nem volt hajlandó bemutatni francia érettségi bizonyítványát, és nem honosíttatta az egyetemi végzettségét igazoló diplomákat sem. De plágiummal gyanúsítanak még számos közéleti személyiséget, köztük a főügyészt, Laura Corduţa Kövesit is. (Antena 3)
ISMÉT ANDRONESCU. A „régi-új” oktatási tárcavezető, Ecaterina Andronescu váltja Liviu Popot a tanügyminisztérium élén. Az ideiglenesen kinevezett miniszter 45 napos mandátuma június végén lejár. Liviu Popot azután nevezte ki a májusban hivatalba lépő Ponta-kormány, miután bebizonyosodott, hogy a korábbi tárcavezető, Ioan Mang plagizált. Ecaterina Andronescu 2008 decembere és 2009 októbere között, a szociáldemokrata és demokrata-liberális közös kormányzás idején már betöltötte ezt a tisztséget. Az ő minisztersége alatt robbant ki a hazai magánegyetemek diplomahamisítási ügye. A Spiru Haret Egyetem összes vidéki kirendeltségének bezárását Ecaterina Andronescu vetette fel. (Manna.ro/Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Per az RMDSZ-es tanácsosok ellen
A marosvásárhelyi közigazgatási bíróság halasztást rendelt el tegnap abban a perben, melyet Daniel Cheşa, a koronkai önkormányzatba a Szövetség Marosért színeiben bejutott képviselő indított az RMDSZ-es tanácsosok ellen.
A Demokrata-Liberális Párt (PDL) tagja azért fordult az igazságszolgáltatáshoz, mert a tanács RMDSZ-es tagjai nem igazolták a mandátumát. A magyar képviselők Cheşának a kampányban tett sértőnek, rágalmazónak és hazugnak vélt kijelentéseivel indokolták tettüket. Annak ellenére, hogy a prefektúra jogásza, aki jelen volt a testület múlt heti alakuló ülésén, felhívta a többségben lévő RMDSZ-es tanácsosok figyelmét az általuk elkövetett törvénytelenségre, a szövetség színeiben bejutott hat politikus nem tágított. „Meg kell kérdezni Cheşától, miként viselkedett a kampány idején. Egy semmirevaló, tróger gazember, akivel én nem is akarok többé foglalkozni” – indokolta döntését a Krónika által megkeresett volt polgármester, Nagy Márton, aki az elkövetkezendő négy évben tanácsosként tevékenykedik a testületben.
A 2001/215-ös helyhatósági törvény második fejezete szerint egy tanácsos mandátumát abban az esetben érvénytelenítik, ha megállapítást nyer a választhatósági feltételek megszegése vagy az a tény, hogy a tanácsost csalás nyomán választották meg. Mindkét esetben a megyei vagy a központi választási iroda illetékes eljárni a jelölt megválasztása után, 48 órán belül.
„Tiszta röhej, tudtommal az egész Maros megyében az egyetlen helyi választott vagyok, akinek tanácsoskollégái nem hajlandók igazolni a mandátumát. Hiába próbálta jobb belátásra bírni az RMDSZ-eseket a prefektúra jogtanácsosa, nem volt kivel tárgyalni. Világosan kijelentették: őket senki nem kötelezheti arra, hogy négy éven keresztül egy olyan embert eltűrjenek maguk mellett, akit nem akarnak” – mondta lapunknak Daniel Cheşa. Meglátása szerint, ha valakinek kivetnivalója van vele vagy az általa leírtakkal, elmondottakkal szemben, annak a demokrácia szabályai szerint kellene eljárnia, és bírósághoz fordulnia. A családjával valamikor Budapesten élt és magyarul jól beszélő vállalkozó azt állítja, azért nem tudta megkedveltetni magát a falu nomenklatúrájával, mert Koronkára való kiköltözése óta számos törvénytelenségre hívta fel a lakosság figyelmét. Ugyanakkor már három pert indított és nyert meg a községháza ellen. „Többször is megkongattam a vészharangot a helyi kiskirályok visszaéléseit illetően. Legutóbb a Toldalaghi-kastély áldatlan állapotára hívtam fel a figyelmet” – mesélte Cheşa. Bár egyedi esetnek számít, a prefektus szóvivője, Mugurel Gorea a Krónikától értesült a koronkai helyzetről, és nem kívánta kommentálni azt. Bár a gyűlésen még visszaélésnek és törvénytelennek minősítette az RMDSZ-es tanácsosok gesztusát, a kormányhivatal jogtanácsosa, Cristina Cormoş sem szándékozott nyilatkozni az ügyben.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnöke is lapunktól szerzett tudomást a faluban kirobbant konfliktusról. Szerinte nincs min csodálkozni azok után, amit Daniel Cheşa összehordott a volt polgármesterre és társaira. Brassai elmondta, bár a panziótulajdonos bejutott a tanácsba, támadásai összefogásra késztették a falu magyarságát, amely többséghez juttatta az RMDSZ-es jelölteket. A helyi önkormányzat jegyzője, Keserű Katalin Gyöngyi előbb csak annyit mondott, hogy „egy tanácsülésen a tanácsosok lelkiismeretük szerint szavaznak”. Faggatózásunkra azonban hozzátette, szerinte „nem volt törvényes okuk” nemet mondani Cheşa igazolására. Kérdésünkre, hogy
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Takarítanak a szociálliberálisok (Rendkívüli parlamenti ülésszak)
A tegnapra összehívott rendkívüli parlamenti ülésszak a Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) nagytakarításáról szólott: leváltották a nép ügyvédjét, a szenátus és a képviselőház elnökét, s a szövetség berkeiből kiszivárogtatott hírek szerint következő lépés az államfő felfüggesztése lesz.
Traian Băsescu szerint azonban a várhatóan még a héten kezdeményezett felfüggesztése csak köztes lépés a végcél eléréséhez: a bíróság fölötti befolyás megszerzéséért. A SZLSZ „menetelése” azonban nem csak az ellenzéki Demokrata Liberális Párt (DLP) szerint államcsíny, vagy a demokrácia halála Romániában, hanem európai fórumok, illetve az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete is aggodalmát fejezte ki.
Előbb a nép ügyvédje
A parlament két házát tegnap azért hívták össze rendkívüli ülésre, hogy megválasszák a közszolgálati rádió és televízió elnök-vezérigazgatóit, és Victor Ponta miniszterelnök beszámoljon az Európai Tanács júniusi üléséről. Az együttes ülés után azonban az SZLSZ a rendkívüli ülésszak napirendjére vetette a parlamenti házelnökök és a nép ügyvédjének a leváltását is. Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke kijelentette, az SZLSZ „az alkotmány és a törvények megszegése miatt” kérte a nép ügyvédje, Gheorghe Iancu leváltását. Hírforrások szerint a kormánytöbbség ezzel is az államfő eltávolításához készíti elő a terepet, a nép ügyvédjét azért kellett eltávolítaniuk, mert neki van joga a sürgősségi kormányrendeletek ellen panaszt emelni az alkotmánybíróságon – miként azt megtette, amikor a Ponta-kabinet az Elnöki Hivatal alárendeltségéből a szenátuséba helyezte át a román kulturális külképviseletek ernyőszervezetét, a Román Kulturális Intézetet. A parlament két házának közös ülésén 236 igen, egy ellenszavazattal és 19 tartózkodással váltották le Gheorghe Iancut, a nép ügyvédje tisztséget átmenetileg Valer Dorneanu látja el.
Házelnökök eltávolítása
Az SZLSZ ezt követően benyújtotta a kérést Vasile Blaga, a szenátus, illetve Roberta Anastase, a képviselőház elnökének leváltására. A szenátus elnökének pártállása azért fontos, mert ha a parlament Traian Băsescu felfüggesztéséről dönt, akkor – a leváltásról rendezendő népszavazásig – a szenátus elnöke tölti be az ideiglenes államfői tisztséget. Vasile Blaga szenátuselnök leszögezte, ő nem fog rendkívüli szenátusi ülést összehívni azért, hogy leváltsák tisztségéből, és abba sem egyezik bele, hogy a már meghirdetett rendkívüli ülés napirendjét kibővítsék a szenátuselnök leváltására irányuló kérésével, mivel az SZLSZ ez irányú kérése „alkotmányellenes és törvényellenes”. A szenátus Állandó Bizottsága (ÁB) azonban úgy döntött, rendkívüli ülést hív össze délutánra Vasile Blaga házelnök leváltása és új elnök megválasztása érdekében. Az ÁB Vasile Blaga házelnök hiányában ült össze, 11 tagja közül heten voltak jelen az ülésen (a DLP-sek nem vettek részt), és Ioan Chelaru, a szenátus szociáldemokrata alelnöke szerint a jelenlevők egyöntetűen megszavazták a rendkívüli ülés összehívását. Vasile Blaga szerint az ÁB összehívása is törvénytelen, a bizottságot csak ő hívhatta volna össze. A szenátus plénuma délután aztán titkos szavazással leváltotta tisztségéből Vasile Blaga házelnököt: Ion Chelaru ülésvezető ismertetése szerint hetven igen, egy tartózkodó vokssal menesztették a DLP pártelnökét. Ezt követően Mario Oprea liberális szenátor bejelentette, az SZLSZ szenátusi frakciói Crin Antonescut javasolják a felsőház elnöki tisztségébe, más frakció pedig nem tett javaslatot. Crin Antonescu liberális pártelnököt ezt követően 73 igen szavazattal választották meg a szenátus elnökévé, egy szavazatot semmisnek nyilvánítottak. Vasile Blaga az Alkotmánybíróságon fellebbezte meg a leváltásáról szóló határozatot. Tegnap késő este sor került a képviselőház elnökének leváltására is, miután az alsóház jogi bizottságában az SZLSZ-es és független képviselők a Roberta Anastase eltávolításához szükséges szavazást egyhangúlag elfogadták. Az SZLSZ előzetes bejelentése szerint helyére Valeriu Zgoneat, a Szociál Demokrata Párt képviselőházi frakciójának vezetőjét jelölik.
Súlyosabb a bányászjárásnál
Tegnap este Traian Băsescu államfő szűkszavú nyilatkozatot tett, melyben felszólította az SZLSZ társelnökeit, Victor Pontát, Crin Antonescut és Daniel Constantint, a kormányt támogató független képviselők csoportjának vezetőjét, Gabriel Opreát és az RMDSZ elnökét, Kelemen Hunort, azonnal hagyják abba támadásaikat az állam intézményei ellen. Az államfő úgy értékelte: a kormány és a parlamenti többség cselekedetei súlyosan sértik az Európai Unió alapértékeit, véleménye szerint az ország törvényeinek súlyos megsértésével rendkívül nehéz helyzetbe hozták Romániát – olyanhoz, melyet az 1990. júniusi bányászjáráshoz hasonlított. Az államfő úgy értékelte, az SZLSZ tisztogatásának végcélja nem a tisztségéből való felfüggesztés, az csupán köztes állomás, hanem az igazságszolgáltatás fölötti hatalom megszerzése. „Meg kell érteniük, hogy eljött az ideje, amikor az igazságszolgáltatás előtt a politikusok egyformák bármely más állampolgárral” – mondta Băsescu. Az államfő beszéde után Victor Ponta és Crin Antonescu – immár a szenátus elnökeként megszólalva – is azt nyilatkozta, felkérik Traian Băsescut, hagyja abba a megfélemlítést, a fenyegetést, és hagyjon fel azzal, hogy mindenkinek diktálni akarjon. Antonescu hozzátette, nem félnek Băsescutól, ha féltek volna tőle, ma Romániában nem létezne demokrácia. Kelemen Hunor szintén reagált az államfő vádjára, visszautasítva azt, hiszen az RMDSZ nem szavazta meg a nép ügyvédjének leváltását, és a parlament két háza vezetőinek lecseréléséről szóló szavazáson a szenátusban és a képviselőházban is jelen voltak, de nem szavaztak.
Államcsíny? Diktatúra?
Az ellenzék több politikusa államcsínyként értékelte az SZLSZ tegnapi erőfitogtatását. Mihai Răzvan Ungureanu korábbi kormányfő a holnapi kormányellenes tüntetésre szólított fel, szerinte a Forradalom téren tartandó rendezvény nem a DLP megmentésére irányul, „mert a párt elég hibát követett el, amelyekért most fizet, de sohasem gondolt arra, hogy egymás után számolja fel az állam intézményeit, mint teszi a mostani hatalom”, mondta, hozzátéve: ami most történik, a két világháború közti időszak sötét történéseire emlékeztet. „Ponta és az SZLSZ lábbal tiporja az alkotmányt, a törvényeket, a demokratikus intézményeket. Ítéletidőt élünk, mely a demokrácia építésének huszonkét évét sepri el. Ma Ponta és az SZLSZ államcsínyt követett el, a törvényeket saját zsarnoki vágyaikkal helyettesítették” – áll Monica Macovei DLP-s EP-képviselő nyilatkozatában, aki szerint a nép ügyvédjének és a két házelnöknek a leváltása, a törvény értelmében elmozdíthatatlan alkotmánybírák leváltása, a közszolgálati televízió és rádió elnöki tisztségeinek megszerzése a diktatúra előkészítéséhez vezet. Raluca Turcan, a DLP alelnöke szerint a Ponta–Antonescu páros folytatja a Ceauşescu–Iliescu–Năstase-vonal demokráciaellenes politikáját, és az SZLSZ az állami intézmények politikai meglincseléséhez fogott. Cezar Preda, a DLP másik elnökhelyettese szerint „Ponta és Antonescu elindította a dzsihádot a demokratikus Románia ellen”, úgy véli, a házelnökök után az alkotmánybíróság és az ellenzéki honatyák felmentése, a szabad sajtó és az értelmiségiek elhallgattatása következik, mindez pedig „két, lopáson és plágiumon tetten ért, alkalmatlan pártvezér diktatúrája felé vezet”.
Európa figyelmébe
Az Európai Néppárt (ENP) romániai delegációjának vezetője, Theodor Stolojan minden EP-képviselőt levélben tájékoztatott az SZLSZ-kormány „félrecsúszásairól” – közölte Cristian Preda, a DLP első alelnöke, hozzátéve, folyamatosan tájékoztatják az Európai Bizottság tagjait is. „Ami most történik, súlyosabb, mint Iliescu mineriádái” – jelentette ki. Joseph Daul, az ENP EP-képviselőcsoportjának vezetője kijelentette, felkéri az Európai Bizottságot, vizsgálja ki, mennyire törvényesek a Romániában zajló politikai változások. „Nagyon felháborított, ami történik. A nép ügyvédjének, a két házelnöknek a leváltása, az alkotmánybíróság törvényének megváltoztatása és két alkotmánybíró kicserélése bámulatos lépések, komoly okot adnak arra, hogy a romániai demokráciába vetett hit megdőljön. Az Európai Unió egyetlen állama sem tiporhatja így a jogállamiságot, az összes demokratikus elvet” – mondta. Viviane Reding, az Európai Bizottság jogi ügyekkel megbízott alelnöke is aggodalmát fejezte ki az alkotmánybíróságot ért támadások miatt. Az alkotmánybíróság egyébként a Velencei Bizottsághoz és más európai intézményekhez fordult, mert a taláros testület az alkotmányosság felszámolására irányuló törekvésként értelmezi a kormány ellene irányuló támadásait: Victor Ponta az utóbbi napokban több ízben kijelentette, hogy az alkotmánybíróság Traian Băsescu államfő befolyása alatt áll, akadályozza a kormány munkáját, és ezért az új kormánytöbbségnek megoldást kell találnia a testület összetételének megváltoztatására.
Gittenstein is aggódik
Az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete, Mark Gittenstein tegnapi közleménye szerint „mélységesen foglalkoztatja minden, a demokratikus intézmények függetlensége ellen intézett támadás”, kijelentve, az állami intézményeket ért bármilyen „manipulálási kísérlet vagy támadás” az egyesült államok kormányának „aggodalomra ad okot”. Figyelmeztetett, az ilyen kísérletek a pénzügyi piacok figyelmét is felkeltik – ami meg is történt, tegnap már gyengítette a román befektetési eszközök súlyozására adott ajánlását a JP Morgan globális pénzügyi szolgáltatócsoport, azzal a véleményével indokolva az átértékelést, hogy a várható romániai politikai fejlemények valószínűleg kedvezőtlenül hatnak majd a román gazdaság növekedési kilátásaira és a folyamatban lévő EU/IMF-programra.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László együttműködést javasol az ortodox egyházat vezető Dániel pátriárkának
Levélben közölte a román ortodox egyházat vezető Dániel pátriárkával Tőkés László, elejét szeretné venni annak, hogy a politikum ingatlanügyekben hozott hibás döntései ismét feszültséget gerjesszenek a romániai egyházak és etnikumok között.
A Tőkés László sajtóirodája által jegyzett közlemény szerint Tőkés László kifejtette az ortodox egyház fejének írt levélben, hogy bizonyos ingatlanügyek „rossz fényt vetnek a romániai egyházak ökumenikus együttműködésére”. A volt püspök levelében a Román Nemzeti Bank korábbi sepsiszentgyörgyi székháza esetére hívta fel a pátriárka figyelmét. Az ingatlant 2005-ben az ortodox egyháznak juttatta a leköszönő Năstase-kormány. Az azóta folyó pereket immár jogerősen elveszítette a Kovászna megyei önkormányzat, az ingatlan telekkönyv szerinti tulajdonosa.
Tőkés László levelében rámutatott, az ügy „súlyosan sérti az egyházi és kisebbségi közösségek méltóságát”, hiszen az államhatalom egy tömbmagyar településen újabb nagy értékű ingatlant juttat a román ortodox egyháznak, miközben a magyar történelmi egyházak immáron több mint két évtizede a saját ingatlanaik visszaszerzését sem tudják elérni. Tőkés példaként említette a szintén sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületének ügyét, amelynek tulajdonjogát a román hatóságok továbbra is elvitatják a református egyháztól, sőt az épületet visszaszolgáltató bizottság tagjait „börtönbe akarják csukatni” tettükért.
Az EP-képviselő nehezményezte, hogy az érvényes törvények, kormányrendeletek, és azok számtalan lejárt végrehajtási határideje ellenére az erdélyi magyar történelmi egyházak mind ez ideig jogos tulajdonaiknak csupán mintegy felét vehették birtokba. Tőkés László azt kérte Daniel pátriárkától, foglaljon állást e kérdésben.
Úgy vélte, hasznos lenne, „ha nem a világi hatóságok kényszerítenének az egyházakra egy tulajdonjogi diktátumot, hanem az egyházak maguk között tudnák rendezni vitás kérdéseiket”. Tőkés szerint az együttműködés a népek és a vallási közösségek javát, a kapcsolataik épülését és javítását eredményezné.
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés kitérő választ kapott a román ortodox egyházfő hivatalától
Daniel pártriárkának, a román ortodox egyházfőnek a hivatala azt tanácsolja Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, forduljon közvetlenül a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökséghez azokban az ingatlan-ügyekben, amelyek foglalkoztatják – derült ki a patriarkátus keddi közleményéből.
A román ortodox egyházfő hivatala arra a levélre reagált, amelyben Tőkés együttműködést javasolt Dániel pátriárkának a romániai egyházak és etnikumok közötti feszültség megelőzése érdekében. Az EP-képviselő szerint a hibás ingatlanügyi döntések feszültséget gerjeszthetnek a román és magyar egyházak hívei között.
A patriarkátus úgy véli: a közvetlen kapcsolatfelvétel alkalmat biztosítana Tőkésnek arra, hogy megismerje azokat a mindennapos nehézségeket, amelyek a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökség szolgálattételét hátráltatják.
Erdély.ma

Lehallgatások, magyarázkodások, becsület
Az elmúlt napok egymásra futó, egymást magyarázó, egymásnak ellentmondó eseményei mutatták, hogy mi is vár ránk a kánikula mellett Băsescu kampányában.
Az első hírek arról szólottak, hogy a korrupcióellenes ügyészség lehallgatott két ügyészt, akit hatalommal való üzérkedéssel vádoltak. Mielőtt közölték volna a lehallgatások jegyzőkönyveit, ahogyan azt Victor Ponta miniszterelnök követelte – akivel szintén beszéltek az ügyészek, és akinek szavait szintén rögzítették –, bizonyos lapokban már megjelentek azok. A kiszivárogtatás a Korrupcióellenes Ügyészség fő eszköze, a lehallgatások meg állandósultak. Mindenkit lehallgathatnak, és akiket kell, le is hallgatnak, mindez egy negatív utópia dermesztő világát idézi, s a szovjet kommunista diktatúra mindennapjaira emlékeztet. Az ügyészek lejáratása meg szeretné gátolni vélt kinevezésüket a Legfelsőbb Ügyészség és a Korrupcióellenes Ügyészég élére. Ezek vezetőinek, Laura Codruţa Kövesinek és Daniel Morarnak a megbízatása ugyanis lejárt. Az viszont, hogy Bălan ügyész miért fordult protekcióért Victor Pontához, még márciusban, amikor még nem volt miniszterelnök, több kérdést is felvet. Előre látta volna a jövőt?
Közben a miniszterelnök Brüsszelben magyarázta bizonyítványát, az unió csúcsvezetősége ugyanis az elmúlt napokban élesen bírálta Romániát a szocialista-liberális koalíció tisztogatásai és Băsescu elnök felfüggesztése miatt. Aztán maga az elnök is megszólalt, hivatalosan is elkezdve kampányát. Elmondta: nem a székéért, hanem az országáért harcol, a törvényességért, amit megteremtett, s az intézményekért, amelyek a jogállam alapjai, és veszélyben vannak. Az egymást leköröző lehallgatások önmagukban is bizonyítják: az intézmények nem függetlenek, magának a volt államfőnek állanak a szolgálatában, s valahogy mindég Băsescu ellenfeleinek köreiben lelik fel a korrupció rothadó posványát, melyben az elnök ellenségei tapicskolnak. Băsescu nem túl hosszú nyilatkozatában huszonöt-harmincszor említette a becsületet. Kedves, szép szokása szerint ismét megosztotta hős népét becsületesekre és nem becsületesekre. Azon az elnök jellemének és praktikáinak ismeretében nem csodálkozhatunk, hogy ő becsületes, hívei is azok, a harcos Monica Macovei volt igazságügyi miniszterrel az élen, ellenségei, a liberálisok, a szocialisták, a mogulok bértollnokai és tévékommentátorai viszont nem becsületesek. Nem kell Freudhoz vagy Junghoz folyamodnunk, nyilván azért beszél ennyit a becsületről a pozícióját veszélyeztetve látó Traian Băsescu, mert sóvárog utána. Mindenkinek mindég az hiányzik, aminek nincsen birtokában. A lehallgatások pedig folynak tovább, hiszen a Korrupcióellenes Ügyészég egyelőre még nem lett hűtlen a főnökhöz, s szorgalmasan gyűjtögeti a lejárató anyagot ellenfeleiről. Hogy ezek után milyen eredménnyel zárul majd a Băsescu további politikai karrierjét eldöntő népszavazás, nem tudni. Mindenre el lehetünk készülve ebben a kampányban, az egy jón kívül.
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Játszótereket építenek a keresztyén külföldi fiatalok
Hat kalotaszegi település gyermekeit ajándékozták meg
A Magyargyerőmonostori Általános Iskola udvara a tanévzárás előtt nem csupán a szünetben fogócskázó gyerekek hangját visszhangozta, hanem különös munkaeszközök zaja is megtörte az órák csendjét. Az iskola épülete március óta felújítás alatt áll. Egy fiatalokból alakult nemzetközi csoport játszótérről is gondoskodott. Az iskolaudvar eddig üresen álló hátsó részén, az óvoda épülete előtt fából készült játszóteret építettek fel június végén, alig egy hét alatt. A hetvenes létszámú csoport mintegy hatvan fiatalból és az őket elkísérő felnőttekből állt, akik az elmúlt évek során már öt romániai településen (Egeres gyártelep/Aghires Fabrici, Kajántó/Chinteni, Kisbács/Baciu, Magyarkapus/Căpuşu Mare, Magyarszentpál/Sânpaul) építettek játszóteret.
Az evangélikus, illetve protestáns fiatalokból álló nemzetközi csoport, a Youth for Christ idén többek között a magyargyerőmonostori iskolát szemelte ki, hogy ott játszóteret építsen, alig egy hét alatt. A csoport vezetője, a 27 éves Josiah Walcott szerint, a világ különböző egyetemein tanuló fiatalok saját anyagi forrásból fedezik az útjukat, és a játszótér elkészítéséhez szükséges építőanyagokat. A vezetők a napi munka elvégzése után körbejárták a falut is, hogy megismerkedjenek a településsel. Meglátogatták a több mint nyolcszáz éves református templomot is. Az ősi templom és az egyházközség tulajdonában levő tájház nagy benyomást gyakorolt a külföldi látogatókra. Jonathan Hill, egy oklahomai evangélikus közösség lelkipásztora lelkesen próbálta fel a kalotaszegi szűrt, ami nagyon megtetszett az afroamerikai prédikátornak.
A vezetők arra is engedélyt kértek, hogy másnap a fiatalokkal a református templomban tarthassák meg a reggeli áhítatot. Az áhítat előtt az ifjak végighallgatták a templom történetét, majd néhány keresztyén ifjúsági dalt énekeltek, gitárkísérettel. A gitáron játszó fiatalember ezután felolvasott egy igét a bibliából, majd személyes történetet elmesélve hívta fel társai figyelmét: mennyire fontos a szeretetet is átadni a gyerekeknek, azon kívül, hogy játszóteret építenek nekik.
A monostori gyerekek izgatottan figyelték az órák közötti szünetekben a játszótérépítés folyamatát. Nagy érdeklődéssel nézték, ahogy a munkások egyik elemet a másik után illesztgetik össze, míg az udvar sarkában lepakolt halom igazi játszótérré alakul. Maguk az építők is nagy élvezettel vették kezükbe a lapátot, kalapácsot, fúrógépet, s figyelmesen követték az építésvezető utasításait. A rengeteg munkás között bizony nem mindig jutott tennivaló mind a hatvan fiatalnak, de akik épp nem kaptak feladatot, azok a bámészkodó gyerekeket vonták be valamilyen játékba. Együtt labdáztak, fogócskáztak, vagy épp erőpróbát gyakoroltak a kicsikkel.
Délben abbamaradt a munka. A fúrás, faragás zaja elcsendesült, az ifjak ilyenkor kizárólag az iskolásokkal foglalkoztak. A tevékenységek során a szervezet romániai tagjai segítettek az angol nyelven beszélő fiataloknak a kommunikációban. A foglalkozásokon bibliai történeteket meséltek a gyerekeknek, majd közösen elkészítették a szemléltető eszközöket. Péter elhívásának a történetét papírtányérokból készült hallal illusztrálták, amelynek a hátuljára ráírták az aznapi aranymondást: „Kövessetek engem, és én azt művelem, hogy embereket halásszatok.” (Mt 1, 17)
Amikor a csoportvezető arról mesélt nekik, hogy Jézus miként gyógyította meg a születésétől fogva vak embert, aki így Jézusnak köszönhetően végre megláthatta Isten csodálatos teremtményeit, akkor ennek illusztrálására ruhacsipesz és színes szalvéta segítségével készítettek pillangót. A kézimunkákat a gyerekek hazavitték, s elmesélték a szülőknek, hogy a hétköznapi tárgyakból készült leleményes szemléltetők miként kötődnek a bibliai történetekhez.
A pénteki napot mindenki izgatottan várta, mert a szervezők rengeteg játékkal, vetélkedővel, no meg persze sok édességgel tették emlékezetessé a játszótér ünnepélyes átadását. Erre az alkalomra már a szüleikkel érkeztek a gyerekek, hogy végre birtokba vehessék a számukra felépített birodalmat. A jelenlevőket Iepure Daniela iskolaigazgató köszöntötte, megköszönve a külföldi fiataloknak a fáradtságot és odaadást, amivel a játszóteret felépítették, és hogy emellett még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak. Coldea Radu, a település alpolgármestere is megköszönte a nemzetközi szervezet tagjainak a munkáját, és egyúttal meghívta a jelenlevőket a közös ebédre, amelyet a polgármesteri hivatal és az iskola vezetősége készített elő. A magyargyerőmonostori ortodox lelkipásztor, Gheorghe Les ünnepélyes egyházi ceremónia keretében felszentelte a teret. Az amerikai és nyugat-európai országokból idelátogatott fiatalok érdeklődéssel figyelték a számukra ismeretlen szertartást, amelynek a végén mindenki a maga nyelvén mondta el az Úr imádságát.
A szertartás után a gyerekek végre birtokba vehették a felségterületüket, és alig tudták eldönteni, hogy a mászókát, a hintát próbálják ki előbb, vagy az ügyességi játékokon vegyenek részt. A vetélkedőkön többek között hulahopp karikákból font hálón kellett keresztüldobni egy frízbit, kettesével összekötött cipőfűzővel lefutni az ellenfelet, vagy egy rudat karikákkal megcélozni. Aki elegendő pontszámot gyűjtött össze, az jutalmul cukorkát, rágót vagy játékot kapott.
A nap csúcseseményének mégis a pinjata szétütése számított. Egy rögbilabdát formázó papírdobozt a külföldi diákok megtöltöttek mindenféle édességgel. A gyerekek egy ütő segítségével próbálták meg eltalálni, és lehetőleg széttörni a kifeszített labdát. A pinjata széttörése nem sikerült résmentesen, de amint a doboz megadta magát, eláradt a cukorkaeső, és minden gyerek édességgel tömhette meg a zsebeit. A falu kultúrotthonában rendezett vendégség után a fiatalok visszatértek a Gyalu melletti főhadiszállásukra, hogy közös beszámolón megoszthassák tapasztalataikat a többi játszótérépítő csapattal. A játszótér már aznap megtelt gyerekzsivajjal, amire a szülők is kíváncsiak voltak, sőt egy-egy labdajátékba még ők is bekapcsolódtak.
HOVER ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)