Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. május 27.
Érettségi, fenyítés, ígéretek
Miközben a román tanügyminisztérium „fenyegető” üzenettel bocsátja útjára a napokban érettségizőket – Daniel Funeriu szerint idén szigorúan büntetnek minden csalási kísérletet –, a magyar kormány csalogató ígérettel kecsegtet: kiterjesztik a romániai diákok számára a magyar diákhitelt, ha az igénylő vállalja: lakóhelyén folytatja felsőfokú tanulmányait.
Miközben a román oktatási miniszter, Daniel Funeriu vasszigort hirdet az idei érettségire, és büntetéssel fenyegeti azokat a ballagókat, akik csalással szeretnének érettségi diplomához jutni, a magyar kormány– sajátos feltételek mellett megszerezhető – diákhitellel biztatja a továbbtanulókat. Várakozással teli, de nem feszültségmentes érettségi és felvételi időszak következik.
Fegyelem és félelem
Mint arról hírt adtunk, Daniel Funeriu tanügyminiszter a napokban hangsúlyozta: nincs kegyelem a csalóknak. „Vigyázó szemét mindenki a vámosokra vesse: ami a korrupt határrendészekkel megtörtént, azon áteshetnek az érettségi eredményével kufárkodók” – nyilatkozta az oktatási tárca vezetője, utalva az év elején kirobbant belügyminisztériumi korrupciós botrányra.
A szokatlan hangú nyilatkozat megosztotta a hazai pedagógustársadalmat. A Hargita megyei tanfelügyelőség jelezte: bár mindent megtesznek a szabályok betartásáért, nem fogják például térfigyelő kamerákkal rögzíteni az érettségit, minthogy ehhez az anyagi fedezet és a logisztikai háttér is hiányzik. „A tanügyminiszter csak sajtónyilatkozatokon keresztül kommunikál” – hangsúlyozták az oktatási intézmények vezetői Marosvásárhelyen, hivatalosan ugyanis még nem kaptak értesítést: melyek a kötelező biztonsági intézkedések.
Bálint István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója úgy véli, nemcsak a diákok, a középiskolák értékelése szempontjából is fontos az érettségi tisztasága. „A Bolyaiban nem történt puskázás, de más iskolákban igen” – emlékeztet a nagy hírű líceum vezetője.
Tőkés Ildikó, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kémia szakos tanára úgy nyilatkozott: „elítéli” a fenyegetést, mert a drasztikus intézkedések gáncsolják azokat, akik megfelelő, nyugodt körülmények között szeretnének vizsgázni. A maturandusok többsége szerint is fontos a vizsga tisztasága, de nem mindegy a számonkérés módja. „Ijesztő ez a kampány” – fogalmazott a székelyudvarhelyi végzős Mihály Zsuzsa, aki szerint csak súlyosbítják ezek a bejelentések a vizsgák okozta stressz hatásait.
Ígéret vagy zsarolás?
Szintén az érettségi előtt látott napvilágot az a magyar kormányzati bejelentés, hogy diákhitelt kaphat minden olyan romániai és szlovákiai magyar fiatal, aki felveszi a magyar állampolgárságot, de továbbra is lakóhelyén jár egyetemre, és nem költözik Magyarországra. A magyar diákigazolványt és az azzal járó kedvezményeket pedig minden határon túli magyar diák igénybe veheti, aki felveszi a magyar állampolgárságot, vagy hazai köz-, illetve felsőoktatási intézményben tanul.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője, Talpas Botond megkeresésünkre elmondta: nem kaptak még hivatalos értesítést a diákhitel beindításáról, de hasznos lehet minden olyan kezdeményezés, amely az itthon maradást és itthon tanulást ösztönzi.
Hétvégén elballagnak az erdélyi magyar iskolák zömében a végzősök. Mi vár rájuk az érettségin?
„A diákhitel Magyarországon és Dániában is nagyon jól működik, egy ilyen pénzalap biztosítása Romániában is célszerű lenne, de még nem sikerült megegyezni erről az oktatási tárcával” – mondta a KMDSZ elnöke, aki úgy véli: egyre többen maradnak távol a hazai egyetemektől anyagi okok miatt. A diákhitel lehetőségét örömmel, a feltételeket fenntartásokkal fogadták a kedvezményezettek.
„Most, amikor minden az európai egyetemek átjárhatóságáról szól, hogy lehet feltételhez kötni, hogy itthon tanuljunk? Azt vállalnám, hogy hazajöjjek diplomaszerzés után, de ne vegyék el tőlem a pénzért cserében a lehetőséget, hogy én is válogathassak az európai egyetemek közül” – érvelt a kolozsvári közgazdász hallgató.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)
Miközben a román tanügyminisztérium „fenyegető” üzenettel bocsátja útjára a napokban érettségizőket – Daniel Funeriu szerint idén szigorúan büntetnek minden csalási kísérletet –, a magyar kormány csalogató ígérettel kecsegtet: kiterjesztik a romániai diákok számára a magyar diákhitelt, ha az igénylő vállalja: lakóhelyén folytatja felsőfokú tanulmányait.
Miközben a román oktatási miniszter, Daniel Funeriu vasszigort hirdet az idei érettségire, és büntetéssel fenyegeti azokat a ballagókat, akik csalással szeretnének érettségi diplomához jutni, a magyar kormány– sajátos feltételek mellett megszerezhető – diákhitellel biztatja a továbbtanulókat. Várakozással teli, de nem feszültségmentes érettségi és felvételi időszak következik.
Fegyelem és félelem
Mint arról hírt adtunk, Daniel Funeriu tanügyminiszter a napokban hangsúlyozta: nincs kegyelem a csalóknak. „Vigyázó szemét mindenki a vámosokra vesse: ami a korrupt határrendészekkel megtörtént, azon áteshetnek az érettségi eredményével kufárkodók” – nyilatkozta az oktatási tárca vezetője, utalva az év elején kirobbant belügyminisztériumi korrupciós botrányra.
A szokatlan hangú nyilatkozat megosztotta a hazai pedagógustársadalmat. A Hargita megyei tanfelügyelőség jelezte: bár mindent megtesznek a szabályok betartásáért, nem fogják például térfigyelő kamerákkal rögzíteni az érettségit, minthogy ehhez az anyagi fedezet és a logisztikai háttér is hiányzik. „A tanügyminiszter csak sajtónyilatkozatokon keresztül kommunikál” – hangsúlyozták az oktatási intézmények vezetői Marosvásárhelyen, hivatalosan ugyanis még nem kaptak értesítést: melyek a kötelező biztonsági intézkedések.
Bálint István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója úgy véli, nemcsak a diákok, a középiskolák értékelése szempontjából is fontos az érettségi tisztasága. „A Bolyaiban nem történt puskázás, de más iskolákban igen” – emlékeztet a nagy hírű líceum vezetője.
Tőkés Ildikó, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kémia szakos tanára úgy nyilatkozott: „elítéli” a fenyegetést, mert a drasztikus intézkedések gáncsolják azokat, akik megfelelő, nyugodt körülmények között szeretnének vizsgázni. A maturandusok többsége szerint is fontos a vizsga tisztasága, de nem mindegy a számonkérés módja. „Ijesztő ez a kampány” – fogalmazott a székelyudvarhelyi végzős Mihály Zsuzsa, aki szerint csak súlyosbítják ezek a bejelentések a vizsgák okozta stressz hatásait.
Ígéret vagy zsarolás?
Szintén az érettségi előtt látott napvilágot az a magyar kormányzati bejelentés, hogy diákhitelt kaphat minden olyan romániai és szlovákiai magyar fiatal, aki felveszi a magyar állampolgárságot, de továbbra is lakóhelyén jár egyetemre, és nem költözik Magyarországra. A magyar diákigazolványt és az azzal járó kedvezményeket pedig minden határon túli magyar diák igénybe veheti, aki felveszi a magyar állampolgárságot, vagy hazai köz-, illetve felsőoktatási intézményben tanul.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője, Talpas Botond megkeresésünkre elmondta: nem kaptak még hivatalos értesítést a diákhitel beindításáról, de hasznos lehet minden olyan kezdeményezés, amely az itthon maradást és itthon tanulást ösztönzi.
Hétvégén elballagnak az erdélyi magyar iskolák zömében a végzősök. Mi vár rájuk az érettségin?
„A diákhitel Magyarországon és Dániában is nagyon jól működik, egy ilyen pénzalap biztosítása Romániában is célszerű lenne, de még nem sikerült megegyezni erről az oktatási tárcával” – mondta a KMDSZ elnöke, aki úgy véli: egyre többen maradnak távol a hazai egyetemektől anyagi okok miatt. A diákhitel lehetőségét örömmel, a feltételeket fenntartásokkal fogadták a kedvezményezettek.
„Most, amikor minden az európai egyetemek átjárhatóságáról szól, hogy lehet feltételhez kötni, hogy itthon tanuljunk? Azt vállalnám, hogy hazajöjjek diplomaszerzés után, de ne vegyék el tőlem a pénzért cserében a lehetőséget, hogy én is válogathassak az európai egyetemek közül” – érvelt a kolozsvári közgazdász hallgató.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. május 31.
Kisebbségi törvény határidőre
Az RMDSZ számára a következő egy hónap legfontosabb célkitűzése a kisebbségi törvény elfogadása lesz – szögezte le tegnap Kelemen Hunor szövetségi elnök. Emlékeztetett: a koalíciós partnerekkel februárban kötött megállapodásban jól meghatározott határidőhöz kötötték a tervezet elfogadását. A jogszabály június végéig történő elfogadását a Demokrata Liberális Párt is támogatja, de míg az RMDSZ a kormány felelősségvállalását tartja járható útnak, koalíciós partnereik egyelőre elutasítják ezt a lehetőséget, szerintük nincs szükség a parlamenti vita megkerülésére.
A kisebbségi törvény elfogadása része volt annak az együttműködési megállapodásnak, amelyet a koalíciós alakulatok februárban kötöttek, és amely szerint a tavaszi ülésszak végéig meg kell szavazni a jogszabályt – fejtette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Minthogy a tervezet már hat éve hever a parlamentben, mindenki elmondhatta róla véleményét, így jelenleg sem az ellenzéknek, sem a kormánynak nem lehet semmiféle új érvelése, kifogása a törvény ellen – vélekedett a politikus, emlékeztetve: a dokumentum a Nemzeti Liberális Párt kormányzása alatt került a képviselők elé, és akkor a liberálisok is támogatták. “Nem tartom helyesnek, hogy a kisebbségvédelem kérdése a kormánypárt és az ellenzék közötti csatározás témája legyen” – szögezte le. Szerinte parlamenti vitára nincs már idő, viszont teljes mértékben alkotmányos módszer a felelősségvállalás a kisebbségi törvény esetében is. A koalíciós együttműködésről Kelemen Hunor elmondta: szükség van a többségre és a fegyelemre a parlamentben, ellenkező esetben politikai válság alakulhat ki, ami viszont negatívan befolyásolja a gazdasági életet. Látszólag nincs véleménykülönbség a koalíciós partnerek között a kisebbségi törvény ügyében, nyilatkozatok szintjén legalábbis a Demokrata Liberális Párt is elkötelezte magát a tervezet elfogadása mellett. Gheorghe Flutur, az alakulat alelnöke tegnap leszögezte: a kormánykoalíció a júniusban véget érő tavaszi parlamenti ülésszak végéig akarja elfogadtatni a képviselőházban a jogszabályt. Az elfogadás módjában azonban, úgy tűnik, nincs egyetértés a hatalmon levők körében. Flutur ugyanis úgy véli, nem merül fel a parlamenti vita megkerülésével járó felelősségvállalás procedúrája, hiszen van még idő a szokványos eljárásra, és a jelenlegi koalíció képes mozgósítani sorait. Flutur tegnap elmondta: munkacsoportot alakítanak, amely megvizsgálja, hogy a törvénytervezet vitáját elölről kezdik, vagy onnan folytatják, ahol évekkel ezelőtt elakadt. Flutur közölte: a demokrata-liberálisok munkacsoportja – Roberta Anastase, Ioan Oltean és Daniel Buda – a koalíció képviselőivel együtt szabja meg az elfogadás menetrendjét, illetve döntik el, hogy újrakezdik-e a tervezet vitáját, vagy onnan folytatják, ahol abbamaradt. A munkacsoport a napokban ül össze, hogy elemezze a kérdést – fűzte hozzá.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ számára a következő egy hónap legfontosabb célkitűzése a kisebbségi törvény elfogadása lesz – szögezte le tegnap Kelemen Hunor szövetségi elnök. Emlékeztetett: a koalíciós partnerekkel februárban kötött megállapodásban jól meghatározott határidőhöz kötötték a tervezet elfogadását. A jogszabály június végéig történő elfogadását a Demokrata Liberális Párt is támogatja, de míg az RMDSZ a kormány felelősségvállalását tartja járható útnak, koalíciós partnereik egyelőre elutasítják ezt a lehetőséget, szerintük nincs szükség a parlamenti vita megkerülésére.
A kisebbségi törvény elfogadása része volt annak az együttműködési megállapodásnak, amelyet a koalíciós alakulatok februárban kötöttek, és amely szerint a tavaszi ülésszak végéig meg kell szavazni a jogszabályt – fejtette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Minthogy a tervezet már hat éve hever a parlamentben, mindenki elmondhatta róla véleményét, így jelenleg sem az ellenzéknek, sem a kormánynak nem lehet semmiféle új érvelése, kifogása a törvény ellen – vélekedett a politikus, emlékeztetve: a dokumentum a Nemzeti Liberális Párt kormányzása alatt került a képviselők elé, és akkor a liberálisok is támogatták. “Nem tartom helyesnek, hogy a kisebbségvédelem kérdése a kormánypárt és az ellenzék közötti csatározás témája legyen” – szögezte le. Szerinte parlamenti vitára nincs már idő, viszont teljes mértékben alkotmányos módszer a felelősségvállalás a kisebbségi törvény esetében is. A koalíciós együttműködésről Kelemen Hunor elmondta: szükség van a többségre és a fegyelemre a parlamentben, ellenkező esetben politikai válság alakulhat ki, ami viszont negatívan befolyásolja a gazdasági életet. Látszólag nincs véleménykülönbség a koalíciós partnerek között a kisebbségi törvény ügyében, nyilatkozatok szintjén legalábbis a Demokrata Liberális Párt is elkötelezte magát a tervezet elfogadása mellett. Gheorghe Flutur, az alakulat alelnöke tegnap leszögezte: a kormánykoalíció a júniusban véget érő tavaszi parlamenti ülésszak végéig akarja elfogadtatni a képviselőházban a jogszabályt. Az elfogadás módjában azonban, úgy tűnik, nincs egyetértés a hatalmon levők körében. Flutur ugyanis úgy véli, nem merül fel a parlamenti vita megkerülésével járó felelősségvállalás procedúrája, hiszen van még idő a szokványos eljárásra, és a jelenlegi koalíció képes mozgósítani sorait. Flutur tegnap elmondta: munkacsoportot alakítanak, amely megvizsgálja, hogy a törvénytervezet vitáját elölről kezdik, vagy onnan folytatják, ahol évekkel ezelőtt elakadt. Flutur közölte: a demokrata-liberálisok munkacsoportja – Roberta Anastase, Ioan Oltean és Daniel Buda – a koalíció képviselőivel együtt szabja meg az elfogadás menetrendjét, illetve döntik el, hogy újrakezdik-e a tervezet vitáját, vagy onnan folytatják, ahol abbamaradt. A munkacsoport a napokban ül össze, hogy elemezze a kérdést – fűzte hozzá.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. június 1.
Dicsőszentmárton: román nacionalista propaganda a magyar iskola ellen
Darázsfészekbe nyúltak azok a szülők, tanárok és politikusok, akik az új, 2011/1-es számú oktatási törvény értelmében önálló magyar iskola létrehozását kérték Dicsőszentmártonban. Amint arról korábban beszámoltunk, a Maros megyei település elöljárója, a magyarellenességéről elhíresült Adrian Alexandru Matei demokrata-liberális polgármester, valamint névrokona, Dumitru Matei főtanfelügyelő rögtön visszautasította a szülők kérését.
A nacionalista hecckampányba most bevonták a helyi román gimnázium diákseregét és a tanulók szüleit. Mi több, nyilatkozatok szintjén az ortodox, majd a görög katolikus egyház is bekapcsolódott. A hangadók szerint a jelenleg három különböző óvodában és ugyanannyi iskolában tanuló dicsői magyar gyerekeket nem illeti meg egy önálló iskola. A város különböző övezeteiben csupán az 1–8. osztályban 522 magyar gyermek tanul anyanyelvű tagozaton, a gimnáziumból pedig két osztály ballagott el. A két Matei: nem és nem A Dicsőszentmártonban született világhírű zenész, Ligeti György nevét viselő önálló magyar iskola létesítésére elsőnek éppen a koalíciós partnerek, a PDL politikusai mondtak nemet. A polgármester válasza szerint az esetleges iskolaalapítás nemcsak törvényt sértene, de társadalmi feszültségeket is gerjesztene a városban. „Nem egyezhetek bele egy külön oktatási struktúra létrehozásába, mert ez szeparatizmushoz vezetne. A román és más nemzetiségű diákok, tanárok és szülők között kitűnő a viszony, és ezen nem szabad változtatni efféle szeparatista akciókkal” – fejtette ki Adrian Alexandru Matei. Hasonló álláspontra helyezkedett Dumitru Matei főtanfelügyelő is, aki hat oldalon keresztül fejtegeti a magyarság kérésének helytelenségét és jogtalanságát. A dicsői szülőknek címzett levelében a tanár a romániai magyarság kiváltságos helyzetéről, a politikai és közigazgatási szférában betöltött szerepéről, a kisebbségeket megillető nyelvi és vallási szabadságról tart kiselőadást. A főtanfelügyelő a hazai magyar civil szervezeteket is kioktatja, felróva nekik, hogy „édeskeveset tesznek” az etnikumközi párbeszéd és a multikulturalizmus éltetéséért.
Nem adják fel
„A főtanfelügyelő teljesen mellébeszél, alkotmányellenességet kiált, és azt állítja, hogy egy magyar iskola létrehozása emberi jogokat sértene. Ha ilyeneket ír egy értelmiségi, mit várjunk az egyszerű, könnyen manipulálható román embertől?” – kérdez vissza Szabó Albert, az RMDSZ elnöke, aki rövid ideig az alpolgármesteri tisztséget is betöltötte a közel ötezer magyar által lakott városban.
A szülők újabb beadvánnyal fordultak a tanfelügyelőséghez, amelyben rámutatnak, hogy az év elején életbe lépett oktatási törvény 45. cikkelye tételesen is kimondja a kisebbségi önálló iskolák létesítését. Az aláírók ugyanakkor arra figyelmeztetik Dumitru Mateit, hogy az említett törvény „nem is sért emberi jogokat, és nem is alkotmányellenes”, mint ahogy a főtanfelügyelő vallja.
Ellentámadásban
A város román nemzetiségű tanerői – szülők és diákok bevonásával –, valamint az ortodox és a görög katolikus egyház lelkészei is csatlakoztak a „magyar szeparatizmust elítélendő” akciókhoz. A hangadó az Andrei Bârseanu Általános Iskola személyzete volt, amely hallani sem akar arról, hogy a 60-as évek elején, szocreál stílusban épült ingatlanból kivonuljon, helyet biztosítva egy magyar iskolacsoport részére. Maria Nistor tanár például előnyként emlegeti a koedukált rendszert. „A magyar gyerekek számára jelentős előny vegyes iskolában tanulni. Könnyebben elsajátítják az állam nyelvét, munkahelyet találnak és beilleszkednek a társadalomba” – vallja. Egy, a szerkesztőségünk birtokába került jegyzőkönyv alapján az iskola igazgatója, Ioan Suciu azzal fenyegeti magyar helyettesét, hogy „utánanéz, miféle törvénytelen szülői értekezleteket tartott a magyar anyákkal és apákkal”. Kollégája, Mărioara Olar egyenesen Magó Attila felfüggesztését kéri. Az utóbbi napok újdonsága, hogy a város két román esperese, Partenie Pop ortodox és Vasile Ciulea görög katolikus lelkész is a polgármestertől és Daniel Funeriu oktatásügyi minisztertől kéri az iskola „megmentését”. Az RMDSZ kitartásra buzdít
Az utóbbi hónapok hangulatkeltése a helyi magyar politikusokat is kétségbe ejtette. Annak ellenére, hogy ingatlanhiány miatt egyelőre nem talál alternatívát, Szabó nyugalomra int, és kitartásra buzdít. Az RMDSZ nyilatkozatban reagált a közösség elleni, egyre erősödő uszítások miatt. „A dicsőszentmártoni tanács ülésanyagában újabb támadás indult közösségünkkel szemben. Az Andrei Bârseanu Általános Iskola vezetőtanácsa elutasítja, hogy a magyar iskola székhelye a jelenlegi iskola épülete legyen – szeparatizmussal vádolva a kérvényező szülőket, politikai zsarolással a kormányt és románellenes tevékenységgel a magyar tanári kart, azt javasolva, hogy Román Gimnáziumnak nevezzék át az iskolát” – áll a többi között Szabó Albert és Incze Csaba RMDSZ-vezető szerkesztőségünkbe eljuttatott nyilatkozatában. Az aláírók arra szólítják fel a küküllőmenti város magyarságát, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztéseknek és ijesztgetéseknek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket, és éljenek bátran kivívott jogainkkal.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Darázsfészekbe nyúltak azok a szülők, tanárok és politikusok, akik az új, 2011/1-es számú oktatási törvény értelmében önálló magyar iskola létrehozását kérték Dicsőszentmártonban. Amint arról korábban beszámoltunk, a Maros megyei település elöljárója, a magyarellenességéről elhíresült Adrian Alexandru Matei demokrata-liberális polgármester, valamint névrokona, Dumitru Matei főtanfelügyelő rögtön visszautasította a szülők kérését.
A nacionalista hecckampányba most bevonták a helyi román gimnázium diákseregét és a tanulók szüleit. Mi több, nyilatkozatok szintjén az ortodox, majd a görög katolikus egyház is bekapcsolódott. A hangadók szerint a jelenleg három különböző óvodában és ugyanannyi iskolában tanuló dicsői magyar gyerekeket nem illeti meg egy önálló iskola. A város különböző övezeteiben csupán az 1–8. osztályban 522 magyar gyermek tanul anyanyelvű tagozaton, a gimnáziumból pedig két osztály ballagott el. A két Matei: nem és nem A Dicsőszentmártonban született világhírű zenész, Ligeti György nevét viselő önálló magyar iskola létesítésére elsőnek éppen a koalíciós partnerek, a PDL politikusai mondtak nemet. A polgármester válasza szerint az esetleges iskolaalapítás nemcsak törvényt sértene, de társadalmi feszültségeket is gerjesztene a városban. „Nem egyezhetek bele egy külön oktatási struktúra létrehozásába, mert ez szeparatizmushoz vezetne. A román és más nemzetiségű diákok, tanárok és szülők között kitűnő a viszony, és ezen nem szabad változtatni efféle szeparatista akciókkal” – fejtette ki Adrian Alexandru Matei. Hasonló álláspontra helyezkedett Dumitru Matei főtanfelügyelő is, aki hat oldalon keresztül fejtegeti a magyarság kérésének helytelenségét és jogtalanságát. A dicsői szülőknek címzett levelében a tanár a romániai magyarság kiváltságos helyzetéről, a politikai és közigazgatási szférában betöltött szerepéről, a kisebbségeket megillető nyelvi és vallási szabadságról tart kiselőadást. A főtanfelügyelő a hazai magyar civil szervezeteket is kioktatja, felróva nekik, hogy „édeskeveset tesznek” az etnikumközi párbeszéd és a multikulturalizmus éltetéséért.
Nem adják fel
„A főtanfelügyelő teljesen mellébeszél, alkotmányellenességet kiált, és azt állítja, hogy egy magyar iskola létrehozása emberi jogokat sértene. Ha ilyeneket ír egy értelmiségi, mit várjunk az egyszerű, könnyen manipulálható román embertől?” – kérdez vissza Szabó Albert, az RMDSZ elnöke, aki rövid ideig az alpolgármesteri tisztséget is betöltötte a közel ötezer magyar által lakott városban.
A szülők újabb beadvánnyal fordultak a tanfelügyelőséghez, amelyben rámutatnak, hogy az év elején életbe lépett oktatási törvény 45. cikkelye tételesen is kimondja a kisebbségi önálló iskolák létesítését. Az aláírók ugyanakkor arra figyelmeztetik Dumitru Mateit, hogy az említett törvény „nem is sért emberi jogokat, és nem is alkotmányellenes”, mint ahogy a főtanfelügyelő vallja.
Ellentámadásban
A város román nemzetiségű tanerői – szülők és diákok bevonásával –, valamint az ortodox és a görög katolikus egyház lelkészei is csatlakoztak a „magyar szeparatizmust elítélendő” akciókhoz. A hangadó az Andrei Bârseanu Általános Iskola személyzete volt, amely hallani sem akar arról, hogy a 60-as évek elején, szocreál stílusban épült ingatlanból kivonuljon, helyet biztosítva egy magyar iskolacsoport részére. Maria Nistor tanár például előnyként emlegeti a koedukált rendszert. „A magyar gyerekek számára jelentős előny vegyes iskolában tanulni. Könnyebben elsajátítják az állam nyelvét, munkahelyet találnak és beilleszkednek a társadalomba” – vallja. Egy, a szerkesztőségünk birtokába került jegyzőkönyv alapján az iskola igazgatója, Ioan Suciu azzal fenyegeti magyar helyettesét, hogy „utánanéz, miféle törvénytelen szülői értekezleteket tartott a magyar anyákkal és apákkal”. Kollégája, Mărioara Olar egyenesen Magó Attila felfüggesztését kéri. Az utóbbi napok újdonsága, hogy a város két román esperese, Partenie Pop ortodox és Vasile Ciulea görög katolikus lelkész is a polgármestertől és Daniel Funeriu oktatásügyi minisztertől kéri az iskola „megmentését”. Az RMDSZ kitartásra buzdít
Az utóbbi hónapok hangulatkeltése a helyi magyar politikusokat is kétségbe ejtette. Annak ellenére, hogy ingatlanhiány miatt egyelőre nem talál alternatívát, Szabó nyugalomra int, és kitartásra buzdít. Az RMDSZ nyilatkozatban reagált a közösség elleni, egyre erősödő uszítások miatt. „A dicsőszentmártoni tanács ülésanyagában újabb támadás indult közösségünkkel szemben. Az Andrei Bârseanu Általános Iskola vezetőtanácsa elutasítja, hogy a magyar iskola székhelye a jelenlegi iskola épülete legyen – szeparatizmussal vádolva a kérvényező szülőket, politikai zsarolással a kormányt és románellenes tevékenységgel a magyar tanári kart, azt javasolva, hogy Román Gimnáziumnak nevezzék át az iskolát” – áll a többi között Szabó Albert és Incze Csaba RMDSZ-vezető szerkesztőségünkbe eljuttatott nyilatkozatában. Az aláírók arra szólítják fel a küküllőmenti város magyarságát, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztéseknek és ijesztgetéseknek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket, és éljenek bátran kivívott jogainkkal.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. június 2.
Horea Uioreanu Kolozs megyei PNL-képviselő a Iorga-tábláról, a történelmi hűségről
Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe való beavatkozásnak tekinti Horea Uioreanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője, hogy a magyar Külügyminisztérium a Nicolae Iorgától származó idézettel ellátott tábla eltávolítását kéri a kolozsvári Mátyás-szoborról. A Krónikának adott interjúban a kolozsvári honatya arról is szót ejt, mit értett azon, hogy a Fadrusz-alkotáson nyílvesszőt kell elhelyezni a magyar király ülepébe.
Annak kapcsán, hogy a magyar Külügyminisztérium a Mátyás-szoborcsoport elé elhelyezett, Nicolae Iorga-idézettel ellátott tábla eltávolítását kérte, Ön azt szorgalmazta: Hunyadi Mátyást a hátsó felébe helyezett nyílvesszővel kellene ábrázolni a Fadrusz-alkotáson. Nem gondolja, hogy ez sértés a magyar királyra, akit történetesen Iorga is román származásúnak tartott?
– Én azt nyilatkoztam, hogy két feltétellel mondanánk le a Iorga-tábláról. Az egyik, hogy távolítsák el Moldva zászlaját a magyar király lovának lábai elől, mivel Corvin Mátyás nem győzte le Ştefan cel Mare fejedelmet, hanem éppen fordítva történt. A másik feltétel pedig, hogy ábrázolni kell a moldvabányai csata valósághű jelenetét, amikor is a magyar uralkodót az ülepén is megsebesítették egy nyílvesszővel, miközben menekült. Erről beszélnek a korabeli krónikások. Tehát ha ez a két feltétel teljesül, el lehet távolítani a feliratot.
– Nem jelentene veszélyes precedenst beavatkozni művészi alkotásokba teljesen ellentétes módon azzal, ahogyan a szobrász, a festő megalkotta azokat?
– Dehogy. Az a legveszélyesebb precedens, hogy a magyarországi hivatalos személyek beleütik az orrukat Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe.
– De hát a magyar állam is hozzájárult a szoborcsoport restaurálásához.
– Az más kérdés, hogy a magyar állam részt kívánt vállalni a finanszírozásban. Az viszont a belügyekbe való beavatkozásnak számít, ha Magyarország diktálni próbál a tekintetben, milyen legyen a város arculata, a központja, mit helyezzünk el a szobor elé, és mit ne. De visszatérve a nyílvesszővel kapcsolatos nyilatkozatomra: mindezt képletesen értettem (este o parabolă – szerk. megj.), nem kell feltétlenül konkrétan érteni.
– Ennek ellenére sértő a magyarokra. De ha már a történelmi hűséget szeretné visszaadni a műemlékeken, ön szerint vajon miért nem ábrázolták Mihai Viteazul kolozsvári szobrát fej nélkül? Elvégre 1601-ben a fejedelmet lefejezték Aranyosgyéresnél.
– Na jó, ha nem akarja megérteni az én nyilatkozatom átvitt értelmét, az az ön baja. Sajnálom, hogy bronztáblákról polemizálunk, miközben Romániának és Kolozsvárnak is vannak sokkal fontosabb gondjai.
– De hát ön tartotta fontosnak, hogy véleményt mondjon a Iorga-tábláról, amelyet a műemlék alkotóelemének tart, ezért eltávolítását ellenzi. Holott az 1902-ben leleplezett szoborcsoporton eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt. Miért nem kerülhet vissza például a király neve magyarul?
– Ezt a problémát a kolozsvári önkormányzatnak kellene felvetnie, nem nekem, én nem képviselem sem a polgármesteri hivatalt, sem a tanácsot. Ők döntöttek úgy, hogy más formában, a szobor elé helyezik el az eredetileg 1932-ben felkerült táblát. Amúgy pedig a restaurálás után felkerült egy magyar nyelvű tájékoztató szöveg is a szobor mellé. Valóban, eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt az alkotáson, aztán az első világháború után a Matei Corvin, a negyvenes évek végén pedig a Mathias Rex elnevezés került fel. És én ezt nagyon helyesnek tartom, elvégre Mátyás idejében a latin volt a hivatalos nyelv a közigazgatásban.
– Csakhogy a Iorga-idézet Gheorghe Funar idején és most is törvénytelenül került a szoborra.
– Ezt ugyancsak a helyi önkormányzattól kell megkérdeznie, hogy milyen alapon helyezték el. Gyanítom, hogy megvolt rá a törvényes alapjuk, másképpen nem tették volna ki. Viszont ha mégis törvénytelenül történt, a polgármesteri hivatalt kell elmarasztalni, nem engem.
– Felvetette Moldva zászlajának eltávolítását is. Holott a lobogó azt ábrázolja, hogy a moldvabányai csata után Ştefan cel Mare mégis behódolt Mátyásnak, Moldva pedig Magyarország vazallusa lett.
– Még egyszer mondom, a nyílveszszőre és a zászlóra vonatkozó kijelentésemet átvitt értelemben kell érteni, ne tereljük más irányba a szót. Nyugodjon meg, régen eltűnt volna az a zászló onnan, ha a történelem során másként történt volna. Tisztában vagyok azzal, amit ön mond, hogy valóban úgy történt.
– Pártjával együtt miért háborodott fel azon, hogy a Székelyföld irodát nyitott Brüsszelben, ahol számos más romániai régió, megye – többek között Kolozs – is rendelkezik már kirendeltséggel?
– Mert a Székelyföld nem létezik közigazgatási egységként Romániában.
– És a Mócvidék vagy Olténia létezik történelmi-földrajzi-kulturális régióként?
– Hivatalos közigazgatási entitásként nem létezik sem Mócföld, sem Avasvidék, egyik sem képviselteti magát hivatalosan ebben a formában. Éppen ezért kérette be a román külügyminisztérium a magyar nagykövetet, és követelte, hogy az iroda megnyitásán ne vegyen részt egyetlen magyarországi hivatalosság sem.
– Ehhez képest részt vett az eseményen egy Kovászna megyei liberális tanácsos is.
– Nem áll módomban kommentálni egy megyei tanácsos részvételét. Ha jól értettem, az illető képviselő gesztusát megvitatja a PNL területi szervezete. (Továbbra sincs egyezség a Iorga-tábláról. Egyelőre nem egyezett meg a Mátyás-szoborcsoport elé törvénytelenül kihelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla eltávolításáról az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei szervezete. Máté András, a szövetség megyei vezetője a Krónikának elmondta: tegnapi megbeszélésükön abban maradtak Daniel Buda megyei PDL-elnökkel, hogy a héten folytatják a tárgyalást. Buda korábban azért kérte a megbeszélés elhalasztását, mert előbb beszélni akart Sorin Apostu kolozsvári polgármesterrel. Mint arról beszámoltunk: a koalíciós egyezmény értelmében, amennyiben az RMDSZ és a PDL helyi képviselőinek nem sikerül megegyezniük, az ügyben a két politikai alakulat csúcsvezetése hoz döntést. Eközben Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára a Mátyás-szoborcsoport kapcsán tegnap úgy nyilatkozott: „történelmileg a legjobb állapotban van a magyar–román kapcsolatrendszer, és a két ország elkötelezett ennek megőrzése mellett”. A fideszes politikus tegnap Budapesten megbeszélést folytatott Bogdan Aurescu román külügyi államtitkárral, aki arról biztosította, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport eddig is „sikertörténet” volt, és Bukarest elkötelezett amellett, hogy az új minőségű magyar–román kapcsolatrendszer sikertörténet legyen a jövőben is. Elmondta, egyetértettek abban, hogy történelmileg a legjobb állapotban van a magyar–román kapcsolatrendszer, „ezt százéves időtávban is nyugodtan állíthatjuk”. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetők a felmerülő viták és nézetkülönbségek, „élő kapcsolatrendszerről van szó”, tette hozzá.)
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe való beavatkozásnak tekinti Horea Uioreanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője, hogy a magyar Külügyminisztérium a Nicolae Iorgától származó idézettel ellátott tábla eltávolítását kéri a kolozsvári Mátyás-szoborról. A Krónikának adott interjúban a kolozsvári honatya arról is szót ejt, mit értett azon, hogy a Fadrusz-alkotáson nyílvesszőt kell elhelyezni a magyar király ülepébe.
Annak kapcsán, hogy a magyar Külügyminisztérium a Mátyás-szoborcsoport elé elhelyezett, Nicolae Iorga-idézettel ellátott tábla eltávolítását kérte, Ön azt szorgalmazta: Hunyadi Mátyást a hátsó felébe helyezett nyílvesszővel kellene ábrázolni a Fadrusz-alkotáson. Nem gondolja, hogy ez sértés a magyar királyra, akit történetesen Iorga is román származásúnak tartott?
– Én azt nyilatkoztam, hogy két feltétellel mondanánk le a Iorga-tábláról. Az egyik, hogy távolítsák el Moldva zászlaját a magyar király lovának lábai elől, mivel Corvin Mátyás nem győzte le Ştefan cel Mare fejedelmet, hanem éppen fordítva történt. A másik feltétel pedig, hogy ábrázolni kell a moldvabányai csata valósághű jelenetét, amikor is a magyar uralkodót az ülepén is megsebesítették egy nyílvesszővel, miközben menekült. Erről beszélnek a korabeli krónikások. Tehát ha ez a két feltétel teljesül, el lehet távolítani a feliratot.
– Nem jelentene veszélyes precedenst beavatkozni művészi alkotásokba teljesen ellentétes módon azzal, ahogyan a szobrász, a festő megalkotta azokat?
– Dehogy. Az a legveszélyesebb precedens, hogy a magyarországi hivatalos személyek beleütik az orrukat Románia belügyeibe, Kolozsvár közigazgatási kérdéseibe.
– De hát a magyar állam is hozzájárult a szoborcsoport restaurálásához.
– Az más kérdés, hogy a magyar állam részt kívánt vállalni a finanszírozásban. Az viszont a belügyekbe való beavatkozásnak számít, ha Magyarország diktálni próbál a tekintetben, milyen legyen a város arculata, a központja, mit helyezzünk el a szobor elé, és mit ne. De visszatérve a nyílvesszővel kapcsolatos nyilatkozatomra: mindezt képletesen értettem (este o parabolă – szerk. megj.), nem kell feltétlenül konkrétan érteni.
– Ennek ellenére sértő a magyarokra. De ha már a történelmi hűséget szeretné visszaadni a műemlékeken, ön szerint vajon miért nem ábrázolták Mihai Viteazul kolozsvári szobrát fej nélkül? Elvégre 1601-ben a fejedelmet lefejezték Aranyosgyéresnél.
– Na jó, ha nem akarja megérteni az én nyilatkozatom átvitt értelmét, az az ön baja. Sajnálom, hogy bronztáblákról polemizálunk, miközben Romániának és Kolozsvárnak is vannak sokkal fontosabb gondjai.
– De hát ön tartotta fontosnak, hogy véleményt mondjon a Iorga-tábláról, amelyet a műemlék alkotóelemének tart, ezért eltávolítását ellenzi. Holott az 1902-ben leleplezett szoborcsoporton eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt. Miért nem kerülhet vissza például a király neve magyarul?
– Ezt a problémát a kolozsvári önkormányzatnak kellene felvetnie, nem nekem, én nem képviselem sem a polgármesteri hivatalt, sem a tanácsot. Ők döntöttek úgy, hogy más formában, a szobor elé helyezik el az eredetileg 1932-ben felkerült táblát. Amúgy pedig a restaurálás után felkerült egy magyar nyelvű tájékoztató szöveg is a szobor mellé. Valóban, eredetileg a Mátyás király felirat szerepelt az alkotáson, aztán az első világháború után a Matei Corvin, a negyvenes évek végén pedig a Mathias Rex elnevezés került fel. És én ezt nagyon helyesnek tartom, elvégre Mátyás idejében a latin volt a hivatalos nyelv a közigazgatásban.
– Csakhogy a Iorga-idézet Gheorghe Funar idején és most is törvénytelenül került a szoborra.
– Ezt ugyancsak a helyi önkormányzattól kell megkérdeznie, hogy milyen alapon helyezték el. Gyanítom, hogy megvolt rá a törvényes alapjuk, másképpen nem tették volna ki. Viszont ha mégis törvénytelenül történt, a polgármesteri hivatalt kell elmarasztalni, nem engem.
– Felvetette Moldva zászlajának eltávolítását is. Holott a lobogó azt ábrázolja, hogy a moldvabányai csata után Ştefan cel Mare mégis behódolt Mátyásnak, Moldva pedig Magyarország vazallusa lett.
– Még egyszer mondom, a nyílveszszőre és a zászlóra vonatkozó kijelentésemet átvitt értelemben kell érteni, ne tereljük más irányba a szót. Nyugodjon meg, régen eltűnt volna az a zászló onnan, ha a történelem során másként történt volna. Tisztában vagyok azzal, amit ön mond, hogy valóban úgy történt.
– Pártjával együtt miért háborodott fel azon, hogy a Székelyföld irodát nyitott Brüsszelben, ahol számos más romániai régió, megye – többek között Kolozs – is rendelkezik már kirendeltséggel?
– Mert a Székelyföld nem létezik közigazgatási egységként Romániában.
– És a Mócvidék vagy Olténia létezik történelmi-földrajzi-kulturális régióként?
– Hivatalos közigazgatási entitásként nem létezik sem Mócföld, sem Avasvidék, egyik sem képviselteti magát hivatalosan ebben a formában. Éppen ezért kérette be a román külügyminisztérium a magyar nagykövetet, és követelte, hogy az iroda megnyitásán ne vegyen részt egyetlen magyarországi hivatalosság sem.
– Ehhez képest részt vett az eseményen egy Kovászna megyei liberális tanácsos is.
– Nem áll módomban kommentálni egy megyei tanácsos részvételét. Ha jól értettem, az illető képviselő gesztusát megvitatja a PNL területi szervezete. (Továbbra sincs egyezség a Iorga-tábláról. Egyelőre nem egyezett meg a Mátyás-szoborcsoport elé törvénytelenül kihelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó bronztábla eltávolításáról az RMDSZ és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei szervezete. Máté András, a szövetség megyei vezetője a Krónikának elmondta: tegnapi megbeszélésükön abban maradtak Daniel Buda megyei PDL-elnökkel, hogy a héten folytatják a tárgyalást. Buda korábban azért kérte a megbeszélés elhalasztását, mert előbb beszélni akart Sorin Apostu kolozsvári polgármesterrel. Mint arról beszámoltunk: a koalíciós egyezmény értelmében, amennyiben az RMDSZ és a PDL helyi képviselőinek nem sikerül megegyezniük, az ügyben a két politikai alakulat csúcsvezetése hoz döntést. Eközben Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára a Mátyás-szoborcsoport kapcsán tegnap úgy nyilatkozott: „történelmileg a legjobb állapotban van a magyar–román kapcsolatrendszer, és a két ország elkötelezett ennek megőrzése mellett”. A fideszes politikus tegnap Budapesten megbeszélést folytatott Bogdan Aurescu román külügyi államtitkárral, aki arról biztosította, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport eddig is „sikertörténet” volt, és Bukarest elkötelezett amellett, hogy az új minőségű magyar–román kapcsolatrendszer sikertörténet legyen a jövőben is. Elmondta, egyetértettek abban, hogy történelmileg a legjobb állapotban van a magyar–román kapcsolatrendszer, „ezt százéves időtávban is nyugodtan állíthatjuk”. Ebben a szövegkörnyezetben értelmezhetők a felmerülő viták és nézetkülönbségek, „élő kapcsolatrendszerről van szó”, tette hozzá.)
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2011. június 2.
Be kell vonni Apostut is!”
Ma délelőtt Bukarestben, a képviselőházban ült tárgyalóasztalhoz Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-elnök és Kötő József képviselő a Demokrata Liberális Párt Kolozs megyei elnökével, Daniel Budával a kolozsvári Mátyás-szoborcsoporthoz törvénytelenül elhelyezett tábla ügyében.
„A szövetség Kolozs megyei szervezetének képviseletében a tábla eltávolítását kértük a koalíciós partnerünktől, arra hivatkozva, hogy a tábla jogtalanul került a szoborcsoportot övező zöld területre” – tájékoztatta lapunkat Máté András Levente. Mint elmondta, a tárgyalás során arra jutottak, hogy hamarosan újra asztalhoz ülnek, és a beszélgetésbe bevonják Kolozsvár polgármesterét is.
Máté az ÚMSZ-nek kifejtette: a hét végéig szeretne véget vetni az ügynek, és ha a koalíciós partner nem szándékszik eltávolítani a táblát a szobor elől, akkor a további tárgyalásokat a két párt országos vezetőinek bevonásával folytatják. Holnap egyébként alighanem találkozik Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter és Sorin Apostu polgármester Kolozsváron, egy rendezvényen: a Kolozsvár 2020 – Európa Kulturális Fővárosa témában tartott konferencián. A konferencia megnyitóján beszédet mond Kelemen Hunor és Sorin Apostu is.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)
Ma délelőtt Bukarestben, a képviselőházban ült tárgyalóasztalhoz Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-elnök és Kötő József képviselő a Demokrata Liberális Párt Kolozs megyei elnökével, Daniel Budával a kolozsvári Mátyás-szoborcsoporthoz törvénytelenül elhelyezett tábla ügyében.
„A szövetség Kolozs megyei szervezetének képviseletében a tábla eltávolítását kértük a koalíciós partnerünktől, arra hivatkozva, hogy a tábla jogtalanul került a szoborcsoportot övező zöld területre” – tájékoztatta lapunkat Máté András Levente. Mint elmondta, a tárgyalás során arra jutottak, hogy hamarosan újra asztalhoz ülnek, és a beszélgetésbe bevonják Kolozsvár polgármesterét is.
Máté az ÚMSZ-nek kifejtette: a hét végéig szeretne véget vetni az ügynek, és ha a koalíciós partner nem szándékszik eltávolítani a táblát a szobor elől, akkor a további tárgyalásokat a két párt országos vezetőinek bevonásával folytatják. Holnap egyébként alighanem találkozik Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter és Sorin Apostu polgármester Kolozsváron, egy rendezvényen: a Kolozsvár 2020 – Európa Kulturális Fővárosa témában tartott konferencián. A konferencia megnyitóján beszédet mond Kelemen Hunor és Sorin Apostu is.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. június 4.
Könyvkiadás – honnan hová?
Budapesten ezekben a napokban zajlik a 82. Ünnepi Könyvhét, a magyar irodalom és a minőségi könyvkiadás egész Európában páratlan hagyományú és kisugárzású rendezvénye.
Idén a könyv ünnepe nemcsak Budapestre, hanem Balatonfüredtől Debrecenen, Miskolcon, Szegeden át Vácig több mint félszáz vidéki városra is kiterjed, s túlzás nélkül történelmi jelentőségű, hogy 1941 óta, azaz 70 év elteltével idén újra van magyar könyvhét a határon túl is, a Romániai Magyar Könyves Céh és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös szervezésében, Kolozsvárott.
Az idei Könyvhétre és a Gyermekkönyvnapokra 116 kiadó (ebből 19 határon túli műhely – köztük az Irodalmi Jelen is) 385 újdonsága látott napvilágot, kizárólag magyar szerzők művei. A Gyermekkönyvnapokra 32 újdonság jelent meg.
Gutenberg korszakújító találmánya ellenére a könyvnyomtatás fejlődése nem volt egyenes ívű. Mindig és mindenütt szorosan összefüggött az írás és olvasás elterjedésével, a gazdasági-társadalmi fejlődéssel, a civilizációs folyamatokkal, az emberek érdeklődési vágyával.
A sötétnek tartott, ellentmondásokkal telített középkorban, amikor eretnekeket égettek máglyán, boszorkányokat küldtek a halálba, s a vallási türelmetlenségnek igen tágak voltak a határai, Európa egyes országaiban az egyházak, uralkodók, arisztokraták körében divat volt a könyvgyűjtés és olyan tékák alapjait vetették meg, mint a vatikáni, a szentgalleni, a pannonhalmi vagy akár Mátyás király híres könyvtára.
Később, a felvilágosodás fáklyahordozói meg voltak győződve a tudás megőrzésének és továbbadásának fontosságáról, életre hívták és berendezték nagy könyvtáraikat. Erdélyben a Batthyaneum, a Bethlen Kollégium nagykönyvtára, a vásárhelyi Teleki Téka – hogy csak a legismertebbeket említsük – mindmáig különböző korok szellemi kihívásainak kiapadhatatlan ismeretforrásai. Összeállításunkkal egy kis visszapillantásra invitáljuk a kedves Olvasót.
Nem csupán státusszimbólum
Régi aradi könyvek
Gutenbergtől hosszú időn át a könyvkiadás mindig a nyomdák elterjedésének, kapacitásának, műszaki lehetőségeinek a függvénye volt. A kiadói hálózatok szövevénye a 19. században terjedt el. Addig a szerző egyenesen a nyomdába vitte, és saját zsebéből, vagy valamelyik mecénás támogatásából fizette könyve kinyomtatását. Olyan városban, ahol volt e célra alkalmas nyomda.
Arad sajátos fejlődésének feltételei miatt e téren nem tudott az élvonalba kerülni. Számos erdélyi, partiumi, temesközi városban évszázadokkal korábban nyíltak meg a nyomdák. Nagyszeben, Brassó, Debrecen, Nagyvárad, Temesvár után meglehetősen későn, 1818-ban kezdte el működését Aradon az első nyomda, amelyet a német ajkú Michek Anton (Antal) rendezett be. Pár évvel később, 1835-ben a temesvári Klapka József, a hős honvédtábornok édesapja nyitott meg egy fiókvállalatot Aradon, de ezt hamarosan eladta Beichel Józsefnek, majd Schmidt Ferenc lett az új tulajdonos.
Amint a legtöbb erdélyi városban, Aradon is elsősorban a német iparosok mestersége volt a nyomdászat.
A korabeli helyi viszonyokra jellemző, hogy csak két olyan könyvről tudunk, amely az említett tulajdonosok keze alatt látott nyomdafestéket: Peretsényi Nagy László a Menyegzői vers c kötete Michek nyomdájából került ki 1819-ben, a Magyar amazonok története című munkáját Klapka adta ki 1826-ban.
A 18. században megtelepedő, iskolaalapító minoriták szépen gyarapodó tékájának kötetei jó ideig külföldi híres nyomdákból kerültek ki. Bár az is igaz, hogy az 1848-as forradalom előtti években, sőt jó ideig azután is, nem mindenik helyi nyomda találta fontosnak cégjelzésének feltüntetését egy-egy kiadványon. Megelégedtek a város és az évszám feltüntetésével.
Az említett okok miatt nem tudjuk pontosan, melyik a legrégibb Aradon kiadott könyv. Ismereteink szerint Peretsényi fent említett két kötete. Érdekes, hogy a szerző leghíresebb munkája, A régi Orod vagyis a mostani Aradnak dolgai pár évvel korábban, 1814-ben nagyváradi nyomdából került ki.
Az 1844-ben megjelentetett Aradi Vészlapokat Bohus Jánosné Szögyén Antónia kezdeményezte a Maros-árvíz károsultjainak megsegítésére. Megszerkesztésével Császár Ferenc helyi tollforgatót bízta meg. A kötetben a kor jeles írói – Bajza, Eötvös, Vörösmarty – közölték írásaikat, és a bevételt fordították karitatív célokra.
A szabadságharc leverése utáni megtorlás első évtizedében a lappróbálkozások is kudarcba fulladtak, a helyi tollforgatók a szebb időkre vártak. (Az egyetlen kivétel Bettelheim Vilmos könyvkereskedő kitartásának és kapcsolatainak köszönhető Alföld c. lap, amely 1861-ben jelent meg.) Aradon, a mártírok városában az osztrák titkosrendőrség, a cenzúra fokozottan éber volt. A magyar könyvkiadás gondolata eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnt, nem is szólva a vele járó hatósági zaklatásokról.
Egy kiadványnak mégis sikerült kijátszania az önkényuralom elnyomó szerveinek éberségét. Az Arad Megyei Xenopol Könyvtár őrzi Balló Benjamin lelkész Aradi utasítónaptár az 1856. szökőévre c. kalendáriumának egyetlen példányát.
Fábián Gábor – az Aradon élő polihisztor és jeles műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – munkáinak többsége ebben az időben Budán vagy Pesten látott nyomdafestéket. Ennek oka talán abban keresendő, hogy, bár a haditörvényszéktől kegyelmet nyert, és a politikától teljesen visszavonult, a helyi titkosrendőrség mégis állandóan figyelte, és többször tartottak otthonában házkutatást.
Lakatos Ottó monográfiája szerint egy ilyen alkalommal kobozták el Fábiántól Valerius Maximus művének nyomdakész állapotban lévő fordítását, amelyet soha többé nem tudott visszaszerezni. Később is csak Titus Lucretius A természetről c. tankölteményének külön kiadását jelentette meg Aradon 1873-ban, Réthy nyomdájában.
A vidék másik nagyjának, a pankotai születésű Csiky Gergelynek, még a díszpolgári oklevelét is egy fővárosi nyomdában rendelték meg.
Mindmáig nélkülözhetetlen forrásmunkák
A kiegyezés utáni nagy gazdasági fellendülés első időszakában csupán néhány évkönyv, majd több tankönyv, egyletek, társaságok, közkönyvtárak, pénzintézetek könyv alakú kiadványai láttak napvilágot Aradon.
A kor helyi tollforgatóinak többsége vagy ismertebb fővárosi, budai, kassai nyomdákban jelentette meg munkáit, vagy beérte az Alföld, Az Arad és Vidéke, vagy az Aradi Közlöny tárca rovataival.
Az első szerény áttörés a nagyobb tanulmányok szerzőivel hozható összefüggésbe. Szöllösy Károly 1879-ben kiadta Arad sz. kir. város és megye összes népoktatási intézeteinek névsorát, 1879-ben pedig Az Aradvidéki-Tanítóegylet tíz évi működése c. összeállítást.
Lakatos Ottó 1881-ben jelentette meg Gyulai István nyomdájában Arad története című háromkötetes monográfiáját.
Réthy Lipót és fia nyomdájából került ki 1890-ben Némethy Károly tanító és műfordító összefoglaló tanulmánya: Arad város tanügyi története. A kötet megjelenésében már szerepe volt a z 1881-ben megalakult Kölcsey Egyesületnek.
Ugyancsak a város szellemi életének kovászaként működő, idén fennállásának 130. évfordulóját ünneplő egyesület javaslatára állítja össze Varga Ottó helyi tanár az Aradi Vértanúk albumát, amely hatalmas könyvsiker, és későbbi újabb három kiadása és tekintélyes példányszáma ellenére ma is ritkaság.
A nagy lélegzetű és horderejű könyvekre a koronát Márki Sándor teszi fel 1895-ben Arad vármegye és Arad Szabad Királyi Város Története című monográfiájával. A monográfia bizottság gondozásában jelent meg, és mindmáig a kutató számára megkerülhetetlen forrásmű.
A grafikai megjelenítés szempontjából kimagasló a szép papíron, színvonalas fotókkal illusztrált album, Az Aradi Első Takarékpénztár hatvan évének története, amelyet 1901-ben a pénzintézet adott ki. Jelentőségében pedig legalább ilyen értékes Galsai Kovách Ernő 1911-ben megjelentetett Aradvár és Aradváros ostroma c. könyve.
Helyi szerzők, költők egy-egy aradi kiadású szépirodalmi munkája az első világháború végéig viszonylag csekély példányszámban és kivitelezésben került a könyvesboltokba. Közöttük említhetjük meg Cziffra Géza, a későbbi ismert filmrendező Ketten vagyunk verseskötetét, Csécsi Erzsébet, Antalné Kelecsényi Márta, Dálnoki Nagy Lajos, Faragó Rezső, ifj Vass Gusztáv verseit, Bajtay Mihály két regényét.
Külön szeretnék szólni Bakó László Gummi-Misi kalandjai című ifjúsági regényéről, amelyet Kerpel Izsó könyvkereskedő adott ki, és amely messze túllépve a város határait több nemzedék – ide tartozik e sorok írója is – kedvenc gyermekkori olvasmánya volt.
Nem annyira a szerzőknek a helyi könyvnyomtatás iránti fenntartását, mint inkább a nyilvánosság iránti vágyát mutatja az a tény, hogy az időszak felkapott hírlapszerkesztője és regényírója, Méray Horváth Károly Örök tűz című regénye is Budapesten látott nyomdafestéket. Akkoriban ugyanis az Aradi Nyomda Részvénytársaság, Réthy és fiai, Kalmár Sándor, Zlinszky István és társa nyomdája már a legigényesebb munkára is kellő technikai felszereltséggel és szakmai tudással rendelkezett. Méray egyébként a hazai kalandregény megalapítói közé sorolható.
A Kölcsey Egyesület azzal is támogatta a „hazai ipart”, hogy könyveit helyben nyomatta.
Furcsa sajátossága volt Aradnak ez a kettőség. Ignotus, a kiváló szerkesztő és irodalomszervező azt írta, „ha nem is a modern írók, de a modern olvasók városa lehetne a század elején.”
A kor aradi sajtója kétségtelenül élenjáró. A helyi könyvkiadás nem túlzottan igényes, nem is változatos, ám a lakosság olvasási kedve változatlanul magas. A Magyar Királyi Főgimnázium több mint 30 ezer kötetet számláló, több ritkaságot „rejtő” könyvtára, a Kölcsey Egyesület egyre gyarapodó közkönyvtára, több magánkönyvtár – a Kerpel Izsó tulajdonában lévő közel 100 ezer (!) kötettel rendelkezett – jól tükrözi az olvasás szeretetét.
És a gyarapodó, minden újra fogékony polgárság számára a szépen gyarapodó házi könyvtár nemcsak státusszimbólum.
Egyre inkább igény is.
Később találóan írta ezzel kapcsolatban Krenner Miklós: „Aradon a könyvesboltok nem buknak meg”.
Helikonistákkal vagy ellenükben
Trianon után a vidékies könyvkiadásnak meg kell küzdenie a mindenütt irredentizmust sejtő cenzúrával, s leszakítva Budapest köldökzsinórjáról próbálkozott megkapaszkodni. Az anyanyelv, a hagyományok, az identitástudat megőrzése az új helyzetben a korábbi időszaknál fokozottabb jelentkezésre késztetette a leválasztott országrészek íróit.
Aradon ez az életérzés a számszerűen irreálisan felduzzadt könyvkiadásban öltött testet, amely továbbra is megmaradt nyomdafüggőnek. Az egzisztenciális gondokkal küszködő számtalan kis nyomda a könyvnyomtatást egyfajta mentőövként tekintette.
Szinte tombolt a könyvkiadási láz.
Ne feledjük, azokban az években gazdasági válság söpört végig Európán. Ennek ellenére Erdélyben, a Partiumban és Bánságban 1919–1940 között, Monoki István adatai szerint, évi átlagban 316 könyv került ki a nyomdákból.
Az Erdélyi Szépműves Céh ebből 163 címet produkált. Arad 39 nyomdájából az említett időszakban összesen 354 mű került ki. Ebből 111 a minorita palotában lévő Vasárnap nyomdájából. A többin a Lovrov, a Genius nyomda, illetve Nagy Dániel Főbius, illetve Fórum nyomda-kiadója osztozott. A szép reményekkel induló Nagy Dániel novelláskötete és a Piros frakk című regénye 1922-ben, a Májusi szerenád 1928-ban jelent meg Aradon, de legsikeresebbnek tartott műve, a Cirkusz – már Kolozsváron 1926-ban.
A szerzők továbbra is maguk állták a nyomtatási költségeket.
Ekkoriban jött meg igazán Balla Károly, Fáskerti Tibor, Fekete Tivadar, Károly Sándor, Lits Antal, Nagy Dániel, Olosz Lajos, Raffy Ádám írói kedve, ígéretesen bontakozott ki a fiatal hírlapíró, Horváth Imre tehetsége.
Az 1920-as években Aradon dolgozott Franyó Zoltán is. Akárcsak Szántó György, aki ugyan regényeinek zömét nagy lélegzetű vállalkozása, az avantgárd Periszkop kudarcának városában írta, ám másutt adta ki.
A nem szépirodalmi jellegű könyvek között akkoriban láttak nyomdafestéket Kara Győző főgimnáziumi tanár történelmi munkái és Bakács Miksa-Némedy Gábor Arad iparos város c. kötete.
Feltételezhetően Lits Antal hírlapíróhoz fűződő személyes barátságának köszönhető, hogy Krúdy Gyula Aradon jelentette meg a Fórum-könyvek sorozatban A nő-vadász című regényét.
Kiadó jellegű próbálkozás Nagy Dániel (1886–1944) Erdélyi Könyvtár című kezdeményezése, de kellő anyagi támogatottság híján kérész életű maradt. Hat könyvet jelentett meg: Berde Mária, Károly Sándor, Tabéry Géza, Szombati Szabó István műveit, de csak egy részüket adta ki Aradon.
Az irodalmi láz lassan csillapodott, sokan elhagyták Aradot. A gazdasági válság utolsó évében, 1933-ban Károly Sándor és Olosz Lajos életre hívták Aradon a marosvécsi Erdélyi Helikon „alternatívájának” szánt Erdélyi Magyar Írói Rendet (EMÍR), de az új írói tömörülés erejéből is csak féltucat kötetre futotta. Aztán, mivel soraiba hívott írók nem akartak szembeszegülni a helikonistákkal, a lelkesedés hamar kihunyt.
A II. Bécsi Döntés után a világháború végéig mindössze 19 könyv jelent meg Aradon. Ebből öt a Kölcsey Egyesület által elindított „fecskés könyvek” (a borítólap rajzáról kapta a nevét) sorozatban. A kezdeményezéssel a magyar irodalom klasszikusainak munkáit szerették volna újra kiadni. A háborús viszonyok miatt erejükből csupán öt kötetre futotta. A kiadás szellemi gondozását dr. Berthe Nándor, Blédy Géza, a katolikus főgimnázium tanárai, illetve Olosz Lajos költő és Kakassy Endre vállalták fel.
Az államosításig a legnagyobb könyvválasztékot Aradon a főtéri Méra Paula féle könyvkereskedésben (ma Ioan Slavici) talált az olvasó.
Életünk és a könyv
A második világháború utáni politikai változások erősen rányomták bélyegüket a könyvkiadásra. A művelődéspolitikai erővonalak még csak halványan rajzolódtak ki, az olvasási kedvet a gazdasági dekonjunktúra negatívan befolyásolta. Aurora néven kiadói vállalkozás próbált közlési lehetőséget biztosítani az íróknak, de csekély volt iránta az érdeklődés.
Merőben új helyzet következett be 1948-ban, a nyomdák államosításával. A könyvkiadás gyeplőit az Állami Könyvkiadó vette kézbe, s a vidéki publikációk lehetősége még jobban beszűkült. 1956 után a magyar könyvkiadás országosan is mélypontra jutott.
Arad helyzetét tovább nehezítette a méltánytalan rajoni besorolás bő tíz esztendeje, hiszen a nagy nyomdák inkább csak a tartományi központokban működtek. A szüntelenül vékonyodó értelmiségi réteg is elbizonytalanodott, szebb időkre várt, vagy disszidált.
A városi és a mesterségesen felduzzasztott üzemi könyvtárak ekkoriban szerezték a legtöbb olvasót. A kispénzű, széles érdeklődéskörű polgárnak ez kínálkozott a leginkább elérhető alternatívának.
A vidéki könyvkiadás 1968 után a megyei művelődési bizottságok, s a népi alkotások házai hatáskörébe került. A kiadható munkákat politikai szempontok szerint rostálták meg.
A Kriterion Kiadó szinte le tudta fedni a teljes könyvpiacot.
A jelentős írók nélkül maradt Aradon ekkoriban a Tóth Árpád Irodalmi Kör maradt a magyar irodalombarátok egyetlen alkotó műhelye. Erejéből és lehetőségeiből a diktatúra idején csak az Önarckép c. antológiára futotta (1982). Írói közül Böszörményi Zoltán két verskötettel – Örvényszárnyon, 1979, Címjavaslatok 1981, míg Szabó Péter egy önálló verskötettel Szerelembontás (1980) – jelentkezett.
A Kör tagjainak második antológiája már jóval a rezsim bukása után csak 1997-ben jelent meg Feltámadunk címmel. A Vagyunk 1995-ban, majd a Vagyunk 2, ugyancsak az EMKE-füzetek formájában, 2002-ban kapott nyilvánosságot. Ugyancsak a körhöz tartozó tollforgatók írásaival.
A Lutheránum és a Pécskai Újság is jelentkezett a könyvpiacon.
Az utóbbi tizenöt esztendőben megpezsdült a könyvkiadás a megyében. Az Alma Mater Alapítvány és a Wieser Tibor Alap tucatot meghaladó műnek biztosított nyilvánossági lehetőséget.
A Kölcsey Egyesület 2003-ban kiadta a Havi Szemle antológiáját. Lehetőség címmel és újraindította a háborús viszonyok miatt megrekedt Fecskés könyveket. Közöttük Ficzay Dénes irodalomtörténész-tanár íróasztalfiókban maradt kéziratait.
A Kölcsey évente két-három új fecskés könyvvel jelentkezik. Már húsznál tart. Körülbelül ennyi a megyében élő „(több) kötetes magyar szerzők” száma is.
Az évezred elején elindított Irodalmi Jelen lap és az Irodalmi Jelen Könyvek és kiadója (Occident Media Kft.) pedig az irodalmi érdeklődés homlokterébe helyezték Aradot.
Az eddig napvilágot látott közel száz cím, a novella-, regény- és egyperces írások versenypályázata, a gyakori irodalmi találkozók, könyvbemutatók, budapesti ünnepi könyvhéti jelentkezések nemcsak a nyugati régió, hanem Erdély, az anyaország, sőt az emigráció íróinak érdeklődését is felkeltették.
De ez már napjaink valósága, amely bizonyára még számos újdonsággal és könyvcsemegével, valamint az ezzel járó szellemi nagykorúsággal szerez kellemes és hasznos órákat a magyar olvasóknak.
A kiadó történetének akár sommás összefoglalása is ma még nagyon korai.
Ez a jövő „kihívása.”
Magyar könyvek a Bánságban
Az első másfél század könyvtermése
Kényszerű elkésettséggel indul a könyvkiadás Temesváron. A reneszánsz kultúra virágzása, s a könyvnyomtatás magyarországi térhódítása idején került a Temesköz török kézre, majd amikor 164 év múlva felszabadult – magyar lakosság alig volt a vidéken – az osztrák gyarmatként kezelt régióban (s nem csak itt) a császári kormány a nyomdák felállítását politikai okokból minden módon igyekezett megakadályozni, tevékenységüket korlátozni. Még az 1716-os visszafoglalás után is hosszú időnek kellett eltelnie, amíg az első nyomdát Temesváron 1771-ben felállították. Bár azelőtt is több, más tájról érkezett nyomdászlegény folyamodott a kamarai adminisztrációhoz nyomda-felállítási jogért, a bécsi parancsoknak alárendelt városvezetés sorra elutasította őket. Esélye sem volt az olyan kérvényezőnek, aki Erdélyből érkezett, ahol lutheránusok és kálvinisták között élt, Temesváron, ahol a protestánsok és magyarok visszatelepedését igen szigorú rendelkezések tiltották s akadályozták.
Az első temesvári nyomdatulajdonos, Josef Matthias Heimerl előbb a Gyárvárosban, majd a Belvárosban kapott helyet műhelye számára, s jóllehet hirdetőújságot és kalendáriumot is kiadott, könyvkereskedése is volt, nehezen élt meg belőlük, ezért könyvkötő műhelyt és vegyeskereskedést is működtetett. Kevés könyvet adott ki, ezek között van egy magyar nyelvű is, egy olasz szerzetes latin nyelvű munkájának magyar fordítása (Lelki Viadalom, 1780). Heimerl 1784-ben bekövetkezett halála után, egy-egy rövidebb életű nyomda próbálta ellátni a temesvári szükségleteket, igényeket. A könyvkiadást bénították az egymást követő cenzúrarendeletek. Tiltották a felvilágosodás eszméit propagáló művek kiadását. A nyomdász vagyonával, szabadságával, sőt vérével fizetett, ha az ügynöki ellenőrzés vallás-, erkölcs- vagy államellenesnek ítélte kiadványát. A „románokat” (regényeket) szintén üldözték, sőt behozatalukat is tiltották. A jövedelmező kiadványok, például iskolai tankönyvek kiadását a vidéki nyomdáknak megtiltották.
Klapka József hozott minőségi változást
Rövid időre kedvező változást hozott II. József, felvilágosult uralkodó sajtóreformja, de később a bécsi udvar ismét megszigorította a cenzúrát.
Magyar vonatkozásban népességgyarapodást, kulturális fellendülést hozott a vármegyerendszer visszaállítása, Temesvár szabad királyi városi rangra emelése, majd a reformkori országgyűlések szellemi kisugárzása. 1785-ben már 65 magyar nemesi család lakott Temesvárott (a vármegyei hivatali tisztségeket csak nemesek tölthették be), volt több magyar iparos, főként csizmadia és szabó valamint napszámos is. A magyar nyelv lassan hódított teret a többségében németajkú Temesváron. Míg a megyegyűlések 1823-tól magyar nyelven folynak, a városi hivatalnokok többsége egyáltalán nem érti a haza nyelvét, csupán 1844-ben vált a magyar a városi közigazgatás nyelvévé is.
Könyvkiadás terén Klapka József működése hozott minőségi változást a 19. század elején. Klapka József, Klapka György honvédtábornok apja, jelentős szerepet töltött be a Béga-parti város társadalmi, politikai és művelődési életében. Alig volt 20 éves, amikor Dávid Teréziával, Jonas Lajos nyomdász özvegyével házasságra lépett, s ezzel Temesvár egyetlen nyomdáját megszerezte, s 1807 és 1830 között sikeresen működtette. Rövid idő alatt üzletét felvirágoztatta, 1810 körül évi tízezer forint jövedelmet könyvelhetett el, 1817-ben pedig a felhasznált papírmennyiség szerint Magyarország 55 nyomdája között a tízedik helyet foglalta el. A vidéki nyomdáknak engedélyezett termékeket állította elő: hivatali nyomtatványokat, kalendáriumokat (maga szerkesztette, olykor négyezer példányt is eladott belőlük), álmoskönyveket nyomtatott. Hírlapkiadással is próbálkozott, a temesvári hírlapirodalom megalapítója volt, de ilyen irányú kísérleteivel nem aratott tartós sikereket. Egyházi, politikai, közigazgatási eseményeken elhangzott szónoklatokat, köszöntő és búcsúbeszédeket nyomtatott ki német, latin és magyar nyelven. A város egyik legbefolyásosabb polgára volt: a városi polgárőrség századosa, majd ezredese, két éven át a városi színházat vezette, 1815-ben 4000 kötettel kölcsönkönyvtárat nyitott (olvasóteremmel), 1819-ben Temesvár polgármesterévé választották. Tizennégy évig töltötte be a polgármesteri tisztséget, majd két alkalommal Temesvár országgyűlési követévé, több megye táblabírájává választotta, V. Ferdinánd király magyar nemesi rangra emelte. Visszavonult, 1833-tól tanácsosként szolgálta a város közügyeit (1863-ban hunyt el, 77 évesen). A hosszú távollétek miatt anyagi helyzete megromlott, házait, valamint temesvári és aradi nyomdáját kénytelen volt eladni Beichel Józsefnek, aki rövidesen Klapka kölcsönkönyvtárát és írószer-kereskedését is megvásárolta.
Beichel József Morvaországból került Temesvárra, polgárjogot csak 1825-ben nyert a városban, kiterjesztette üzleti vállalkozását, a Lonovics utcában könyvkereskedése volt, kölcsönkönyvtárát a Szeminárium épületében rendezte be. A temesvári hírlapok kiadó-tulajdonosa volt. Készített névjegyeket, számla- és váltólapokat, tabellás kimutatásokat stb-t. Beszédeken, énekeken kívül magyar vonatkozásban egyetlen érdekes könyv kiadása kötődik nevéhez: Ormós Zsigmond: Véres bosszú című regényének megjelentetése.
Beichel nyomdáját utódai örökölték, majd Förk Károly Gusztáv nyomdász, kiadó és író szerzett hírnevet és tekintélyt a szakmában, aki Stegel Ernővel vette meg, s „Förk és Társa” cégnév alatt működtette az egykori Beichel nyomdát. A német nyelvű lapok mellett nála nyomták a Temesvári Hírlapot 1876-1883 között.
Az 1848-as események visszhangra találtak a hazafias lelkületű temesváriakban. A sajtószabadság kivívása Hazay Ernőt, a későbbi kiváló publicistát sarkallta nyomdai munkára. Falragaszokban tájékoztatta a polgárokat a fontosabb politikai eseményekről, ő nyomtatta ki Kossuth Lajos felhívását, melyben a nemzetet fegyverre szólította. Temesvár lezárásakor, ostromállapotba helyezésekor elhagyta a császárhű várost és honvédnek állt. Nyomdáját csak 1851-ben nyithatta meg apja, Hazay Márk és másodszülött fia, Vilmos. Az ő nyomdájukban látott napvilágot az első magyar nyelvű lap, a Pesty Frigyes alapította Delejtű (1858–1861).
A magyar szabadságharc leverése után a régió „Szerb Vajdaság és Temesi Bánság” ismét osztrák tartománnyá, sajátos státusú közigazgatási egységgé vált. A bécsi hatóságok császári és királyi állami nyomdát költöztettek Temesvárra, amely a kiegyezésig, 1867-ig működött a Bánság fővárosában.
1867-ben indult a Magyar Testvérek nyomdája, mellette újabb vállalkozások is virágoztak, az osztrák-magyar kiegyezést követő kedvező légkörben és gazdasági fellendülésben. Az 1900-as századfordulón Temesvárnak 14 nyomdája volt, köztük több olyan, amely túlélte az első világháborút: a Csanádegyházmegyei, az Unió, Csendes Jakab, a Moravetz Testvérek és más nyomdák. Jelentős könyvkiadói tevékenységet folytatott az 1903-ban alapított Arany János Társaság, az Ormós Zsigmond által alapított Dél-magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat, Dél-magyarországi Közlöny, a Temesvári Hírlap, Szabolcska Mihály református lelkész, illetve a Református Egyház, a Dél Irodalmi Társaság és a Magyar Dél című lap.
1919: újból a cenzúra árnyékában
„A könyvek sorsában országok és népek sorsa tükröződik vissza” – vallja egyik nagy írónk, s gondolata az első világháború után fokozottan igazolódott. A Trianoni békeszerződés olyan nagyságrendű magyar népességet juttatott kisebbségi sorba Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban, amelynek nyelvi és kulturális identitását, évszázadokon átívelő szellemiségét nem lehetett figyelembe nem venni. Megszorító rendelkezések, törvények és árgus szemekkel figyelő cenzorok határolták be a magyar nyelvű könyvkiadás eszmeiségét és mennyiségét.
Monoki István: Magyar könyvkiadás Romániában című kitartó munkával és szakértelemmel elkészített, bibliografikus könyvét lapozva számba vehetjük a romániai magyarság 1919 és 1940 között kinyomtatásra került szellemi termékeit. A könyv 8997 tételt tartalmaz, ebből 543 a bánsági könyvtermést képviseli. Érezzük, és a szerző is tudja, hogy nem teljes a felsorolás (viszont ennyi a fellelhető adat), hiszen a második világháború utáni rendszerváltozást óriási méretű könyvpusztítás követte. Könyvtárakat számoltak fel, hordtak szét, nyomtatványok tízezreit zúzták be azok, akik a múltat végképp el akarták törölni. A fennmaradt könyvpéldányokat és egyéb kiadványokat vallatva, jellemző tanulságokat vonhatunk le. Temesváron könnyebben kapott szabad utat a szórakoztató zene és irodalom, az orvosi és gazdasági szakirodalom, mint bármi más. A Moravetz Testvérek zeneműkiadó hivatala uralja a mezőnyt: Győri Emil, Madaras Gábor, Kálmán Andor és más komponisták sláger-, nóta-, tánczene-, operett- és dalműkiadványaival. A Moravetz Testvérek klasszikus zeneművek kottáit és könyveket is megjelentetett. Brázay Emil szerkesztésében a Pán könyvek sorozata és a kétes értékű A toll című lap rendszeresen az olvasók asztalára kerül. A Temesvári Hírlap külföldi regénysorozata s a Lugoson napvilágot látott Kirját Széfer könyvek is népszerűek voltak a „betűfogyasztók” körében. A Praxis Medici kiadványai az orvostársadalom szakmai igényességét bizonyítják.
Politikai vonatkozású könyveket szinte kizárólag a Jakabffy Elemér szerkesztette Magyar Kisebbség folyóirat jelentősebb tanulmányainak különlenyomatai képviselik (Lugoson a Husvéth és Hoffer nyomdában látnak napvilágot). Az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának dokumentumértékű, megbecsült kiadványa a Magyar Népnaptár (1929–1940).
A szépirodalom már 1920-tól hallatott magáról. Erdélyben is elismert írók, költők és helyi szerzők 1920-tól folyamatosan, ha csak egy-egy könyvvel is, gazdagították a temesvári könyvtermelést. Berde Mária, Ormos Iván, Károly Sándor, Markovits Rodion, Endre Károly, Dinnyés Árpád, Fehér Olga, Stepper Vilmos, Uhlyárik Béla, Somló Lipót, Bardócz Árpád, Déznai Viktor, Plesz Artúr, Szabolcska Mihály, Kubán Endre, Draskóczy Ilma könyvei határozták meg a magyar könyvkiadás színvonalát és szellemi arculatát. Pezsgést vitt a város művelődési életébe Franyó Zoltán Temesvárra költözése (1925). Több lapot alapított: Esti Lloyd, 6 Órai Újság, 5 Órai Újság, Tíz Perc, könyvkiadót működtetett Genius néven, több művészeti eseményt, politikai megnyilvánulást kezdeményezett és szervezett.
1919–1940-es időszakban számos nyomda állt a könyvkiadók rendelkezésére, némelyik maga is kiadói szerepet töltött be. A legnevesebbek, a már említett Moravetz Testvérek mellett, a Csendes Testvérek, a Hunyadi, az Unió, a Csanádegyházmegyei, a Helicon, a Victoria, a Gutemberg, az Uhrmann voltak.
A mérhető megfogyatkozás
A második világháború után újraszerveződött a művelődési élet. Az 1945 utáni első években 21 kiadó és egyesület összesen 76 kiadványa jelent meg. A legtöbb a Litera Könyvkiadó, a Magyar Népi Szövetség és a Római Katolikus Nőszövetség kiadásában látott nyomdafestéket.
1948-ban a nyomdák államosításával és a könyvkiadás központosításával a temesvári magyar könyvkiadás eljelentéktelenedett.
A Bánsági Magyar Írók Egyesülete tett néhány lapalapítási és könyvkiadási kísérletet. 1849-ben indította a Bánsági Írást (rövid életű irodalmi folyóirat volt), 1957-ben a Romániai Írók Szövetségének temesvári fiókja kiadta a Bánsági Üzenet, Bánáti Tükör (1961), Hangrobbanás (1975) című antológiákat. Az 1970-es és 1980-as években jelent meg az irodalmi kör tagjainak írásaiból válogató Lépcsők című antológia (4 kötetet ért meg), a Népi Alkotások Háza Egy szelet fény című könyvben mutatta be a régió tollforgatóinak írásait. Az 1970 után létesített négynyelvű könyvkiadó, a Facla 29 magyar könyvet jelentetett meg, többségükben a korszak kommunista ideológiájától áthatott műveket.
Az 1989-es fordulat után megsokasodott az üzleti alapon szervezett magánnyomdák száma. Magyar nyelvű kiadványokra szakosodott vállalkozás nincs közöttük, de sok közülük – ArtPress, Eurostampa, Cosmopolitan Art, Excelsior Art, Mirton, Signata, Solness stb. – jelentet meg magyar nyelvű könyveket is, amennyiben a szerkesztésről és a korrektúráról a szerző gondoskodik. A magyar könyvtermés a város és a megye magyar lakosságához viszonyítva jelentékeny. Több könyvet is megjelentetett Temesváron: Anavi Ádám, Bárányi Ferenc, Bárányi László Ildikó, Boér Jenő, Fikl Klára, Kató Gizella, Pongrácz P. Mária, Szekernyés János, Pálkovács István, Jancsó Árpád és mások – Anavinak, Bárányinak, Pongrácz P. Máriának az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban is jelentek meg kötetei. Külön szeletét képezik a temesvári magyar könyvtermésnek a Romániából Németországba áttelepült szerzők: Billédy Ilona, Pap Tibor, Márton Anna elbeszélései, útleírásai, emlékezései. Egyes alapítványok, egyesületek, civilszervezetek szintén jelentetnek meg (kultúrtörténeti, helytörténeti, ismeretterjesztő, közösségszervező) kiadványokat.
Az ezredforduló után demográfiai okokból, de a tömeges kitelepülések miatt is megcsappant a temesvári magyar írók, költők, újságírók száma. Sajnos, az olvasóközönségre is érvényes a számbeli megfogyatkozás.
A jó könyv azonban ma is kapós portéka, s a gondolathordozó nyomtatott betű ereje nem lankadt, a könyvben megcsillanó szellem fénye ma is ragyog és útmutatónk bonyolultnak tűnő világunkban.
Él még a kezdeti lelkesedés
Csokonai után szabadon: Az is bolond, aki magyar könyvkiadásra vállalkozik mifelénk. Valóban így lenne? Ezt próbáltuk körüljárni, a teljesség igénye nélkül, 2011 kora nyarán Aradon és a megyében.
Az 1989-es rendszerváltásig tartó „hét szűk esztendő” után megnyílt a lehetőség, hogy a hazai, így az aradi magyarság is szabadon léphessen számos, számára addig többnyire tiltott területen. Az önálló politikai szerepvállalás tulajdonképpen csak a keretet volt hivatott betölteni, a sorra alakuló civilszervezetek már aktív szerepet is vállaltak – a könyvkiadásban is. A kezdeti lelkesedés a mai napig él, az optimizmus azonban jócskán lelohadt, és mindez főként az anyagi nehézségek miatt. Mindezt – mint cseppben a tenger – az aradi magyar könyvkiadás és az ehhez sorosan kapcsolódó könyvvásárlás – is igazolja.
Arad megyében szigorúan véve három civilszervezet és egy kiadó cég jelentet meg magyar nyelvű könyveket. Ezek a Kölcsey Egyesület, az Alma Mater Alapítvány, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület és a Concord Media Kft. Számos aradi szerző könyve talált viszont, szerencsére, fogadókészségre hazai és magyarországi kiadóknál is.
Jubilál a Kölcsey Egyesület
Bár hivatalosan csak 1882 januárjában jegyezték be, alapításának 1881. december 15-i dátumát figyelembe véve mégis idén ünnepli a Kölcsey Egyesület fennállásának 130. évfordulóját – mondja Berecz Gábor, az egyesület titkára. – Ennek meg is akarjuk adni a módját, méghozzá egy jubileumi kötet megjelentetésével – teszi hozzá. – Amúgy az egyesület sokáig főként évkönyveket, kalendáriumokat, Kölcsey-füzeteket adott ki, az első négy Fecskés könyv 1943-ban, az ötödik 1944-ben jelent meg. Aztán, figyelembe véve az 1948-as megszüntetés miatti kényszerszünetet, csak az 1990. évi újraalakulás után nyílt lehetőség ismét könyvkiadásban gondolkodni. Így is eltelt jó pár év, amíg újra Fecskés könyvet tehettünk az olvasó asztalára: az 1997-ben megjelent Olosz Lajos-kötetről van szó. Azóta szerencsére az évek során rendszeresen jelentkezhettünk Fecskés könyvekkel, tavaly decemberben – a Lejtényi Sándor két tanulmányát tartalmazóval – eljutva a huszadikig.
– Milyen kiadási elveket követnek?
– Köteteinkkel fel kívánjuk eleveníteni az Arad és Aradi vidék
Budapesten ezekben a napokban zajlik a 82. Ünnepi Könyvhét, a magyar irodalom és a minőségi könyvkiadás egész Európában páratlan hagyományú és kisugárzású rendezvénye.
Idén a könyv ünnepe nemcsak Budapestre, hanem Balatonfüredtől Debrecenen, Miskolcon, Szegeden át Vácig több mint félszáz vidéki városra is kiterjed, s túlzás nélkül történelmi jelentőségű, hogy 1941 óta, azaz 70 év elteltével idén újra van magyar könyvhét a határon túl is, a Romániai Magyar Könyves Céh és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös szervezésében, Kolozsvárott.
Az idei Könyvhétre és a Gyermekkönyvnapokra 116 kiadó (ebből 19 határon túli műhely – köztük az Irodalmi Jelen is) 385 újdonsága látott napvilágot, kizárólag magyar szerzők művei. A Gyermekkönyvnapokra 32 újdonság jelent meg.
Gutenberg korszakújító találmánya ellenére a könyvnyomtatás fejlődése nem volt egyenes ívű. Mindig és mindenütt szorosan összefüggött az írás és olvasás elterjedésével, a gazdasági-társadalmi fejlődéssel, a civilizációs folyamatokkal, az emberek érdeklődési vágyával.
A sötétnek tartott, ellentmondásokkal telített középkorban, amikor eretnekeket égettek máglyán, boszorkányokat küldtek a halálba, s a vallási türelmetlenségnek igen tágak voltak a határai, Európa egyes országaiban az egyházak, uralkodók, arisztokraták körében divat volt a könyvgyűjtés és olyan tékák alapjait vetették meg, mint a vatikáni, a szentgalleni, a pannonhalmi vagy akár Mátyás király híres könyvtára.
Később, a felvilágosodás fáklyahordozói meg voltak győződve a tudás megőrzésének és továbbadásának fontosságáról, életre hívták és berendezték nagy könyvtáraikat. Erdélyben a Batthyaneum, a Bethlen Kollégium nagykönyvtára, a vásárhelyi Teleki Téka – hogy csak a legismertebbeket említsük – mindmáig különböző korok szellemi kihívásainak kiapadhatatlan ismeretforrásai. Összeállításunkkal egy kis visszapillantásra invitáljuk a kedves Olvasót.
Nem csupán státusszimbólum
Régi aradi könyvek
Gutenbergtől hosszú időn át a könyvkiadás mindig a nyomdák elterjedésének, kapacitásának, műszaki lehetőségeinek a függvénye volt. A kiadói hálózatok szövevénye a 19. században terjedt el. Addig a szerző egyenesen a nyomdába vitte, és saját zsebéből, vagy valamelyik mecénás támogatásából fizette könyve kinyomtatását. Olyan városban, ahol volt e célra alkalmas nyomda.
Arad sajátos fejlődésének feltételei miatt e téren nem tudott az élvonalba kerülni. Számos erdélyi, partiumi, temesközi városban évszázadokkal korábban nyíltak meg a nyomdák. Nagyszeben, Brassó, Debrecen, Nagyvárad, Temesvár után meglehetősen későn, 1818-ban kezdte el működését Aradon az első nyomda, amelyet a német ajkú Michek Anton (Antal) rendezett be. Pár évvel később, 1835-ben a temesvári Klapka József, a hős honvédtábornok édesapja nyitott meg egy fiókvállalatot Aradon, de ezt hamarosan eladta Beichel Józsefnek, majd Schmidt Ferenc lett az új tulajdonos.
Amint a legtöbb erdélyi városban, Aradon is elsősorban a német iparosok mestersége volt a nyomdászat.
A korabeli helyi viszonyokra jellemző, hogy csak két olyan könyvről tudunk, amely az említett tulajdonosok keze alatt látott nyomdafestéket: Peretsényi Nagy László a Menyegzői vers c kötete Michek nyomdájából került ki 1819-ben, a Magyar amazonok története című munkáját Klapka adta ki 1826-ban.
A 18. században megtelepedő, iskolaalapító minoriták szépen gyarapodó tékájának kötetei jó ideig külföldi híres nyomdákból kerültek ki. Bár az is igaz, hogy az 1848-as forradalom előtti években, sőt jó ideig azután is, nem mindenik helyi nyomda találta fontosnak cégjelzésének feltüntetését egy-egy kiadványon. Megelégedtek a város és az évszám feltüntetésével.
Az említett okok miatt nem tudjuk pontosan, melyik a legrégibb Aradon kiadott könyv. Ismereteink szerint Peretsényi fent említett két kötete. Érdekes, hogy a szerző leghíresebb munkája, A régi Orod vagyis a mostani Aradnak dolgai pár évvel korábban, 1814-ben nagyváradi nyomdából került ki.
Az 1844-ben megjelentetett Aradi Vészlapokat Bohus Jánosné Szögyén Antónia kezdeményezte a Maros-árvíz károsultjainak megsegítésére. Megszerkesztésével Császár Ferenc helyi tollforgatót bízta meg. A kötetben a kor jeles írói – Bajza, Eötvös, Vörösmarty – közölték írásaikat, és a bevételt fordították karitatív célokra.
A szabadságharc leverése utáni megtorlás első évtizedében a lappróbálkozások is kudarcba fulladtak, a helyi tollforgatók a szebb időkre vártak. (Az egyetlen kivétel Bettelheim Vilmos könyvkereskedő kitartásának és kapcsolatainak köszönhető Alföld c. lap, amely 1861-ben jelent meg.) Aradon, a mártírok városában az osztrák titkosrendőrség, a cenzúra fokozottan éber volt. A magyar könyvkiadás gondolata eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tűnt, nem is szólva a vele járó hatósági zaklatásokról.
Egy kiadványnak mégis sikerült kijátszania az önkényuralom elnyomó szerveinek éberségét. Az Arad Megyei Xenopol Könyvtár őrzi Balló Benjamin lelkész Aradi utasítónaptár az 1856. szökőévre c. kalendáriumának egyetlen példányát.
Fábián Gábor – az Aradon élő polihisztor és jeles műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – munkáinak többsége ebben az időben Budán vagy Pesten látott nyomdafestéket. Ennek oka talán abban keresendő, hogy, bár a haditörvényszéktől kegyelmet nyert, és a politikától teljesen visszavonult, a helyi titkosrendőrség mégis állandóan figyelte, és többször tartottak otthonában házkutatást.
Lakatos Ottó monográfiája szerint egy ilyen alkalommal kobozták el Fábiántól Valerius Maximus művének nyomdakész állapotban lévő fordítását, amelyet soha többé nem tudott visszaszerezni. Később is csak Titus Lucretius A természetről c. tankölteményének külön kiadását jelentette meg Aradon 1873-ban, Réthy nyomdájában.
A vidék másik nagyjának, a pankotai születésű Csiky Gergelynek, még a díszpolgári oklevelét is egy fővárosi nyomdában rendelték meg.
Mindmáig nélkülözhetetlen forrásmunkák
A kiegyezés utáni nagy gazdasági fellendülés első időszakában csupán néhány évkönyv, majd több tankönyv, egyletek, társaságok, közkönyvtárak, pénzintézetek könyv alakú kiadványai láttak napvilágot Aradon.
A kor helyi tollforgatóinak többsége vagy ismertebb fővárosi, budai, kassai nyomdákban jelentette meg munkáit, vagy beérte az Alföld, Az Arad és Vidéke, vagy az Aradi Közlöny tárca rovataival.
Az első szerény áttörés a nagyobb tanulmányok szerzőivel hozható összefüggésbe. Szöllösy Károly 1879-ben kiadta Arad sz. kir. város és megye összes népoktatási intézeteinek névsorát, 1879-ben pedig Az Aradvidéki-Tanítóegylet tíz évi működése c. összeállítást.
Lakatos Ottó 1881-ben jelentette meg Gyulai István nyomdájában Arad története című háromkötetes monográfiáját.
Réthy Lipót és fia nyomdájából került ki 1890-ben Némethy Károly tanító és műfordító összefoglaló tanulmánya: Arad város tanügyi története. A kötet megjelenésében már szerepe volt a z 1881-ben megalakult Kölcsey Egyesületnek.
Ugyancsak a város szellemi életének kovászaként működő, idén fennállásának 130. évfordulóját ünneplő egyesület javaslatára állítja össze Varga Ottó helyi tanár az Aradi Vértanúk albumát, amely hatalmas könyvsiker, és későbbi újabb három kiadása és tekintélyes példányszáma ellenére ma is ritkaság.
A nagy lélegzetű és horderejű könyvekre a koronát Márki Sándor teszi fel 1895-ben Arad vármegye és Arad Szabad Királyi Város Története című monográfiájával. A monográfia bizottság gondozásában jelent meg, és mindmáig a kutató számára megkerülhetetlen forrásmű.
A grafikai megjelenítés szempontjából kimagasló a szép papíron, színvonalas fotókkal illusztrált album, Az Aradi Első Takarékpénztár hatvan évének története, amelyet 1901-ben a pénzintézet adott ki. Jelentőségében pedig legalább ilyen értékes Galsai Kovách Ernő 1911-ben megjelentetett Aradvár és Aradváros ostroma c. könyve.
Helyi szerzők, költők egy-egy aradi kiadású szépirodalmi munkája az első világháború végéig viszonylag csekély példányszámban és kivitelezésben került a könyvesboltokba. Közöttük említhetjük meg Cziffra Géza, a későbbi ismert filmrendező Ketten vagyunk verseskötetét, Csécsi Erzsébet, Antalné Kelecsényi Márta, Dálnoki Nagy Lajos, Faragó Rezső, ifj Vass Gusztáv verseit, Bajtay Mihály két regényét.
Külön szeretnék szólni Bakó László Gummi-Misi kalandjai című ifjúsági regényéről, amelyet Kerpel Izsó könyvkereskedő adott ki, és amely messze túllépve a város határait több nemzedék – ide tartozik e sorok írója is – kedvenc gyermekkori olvasmánya volt.
Nem annyira a szerzőknek a helyi könyvnyomtatás iránti fenntartását, mint inkább a nyilvánosság iránti vágyát mutatja az a tény, hogy az időszak felkapott hírlapszerkesztője és regényírója, Méray Horváth Károly Örök tűz című regénye is Budapesten látott nyomdafestéket. Akkoriban ugyanis az Aradi Nyomda Részvénytársaság, Réthy és fiai, Kalmár Sándor, Zlinszky István és társa nyomdája már a legigényesebb munkára is kellő technikai felszereltséggel és szakmai tudással rendelkezett. Méray egyébként a hazai kalandregény megalapítói közé sorolható.
A Kölcsey Egyesület azzal is támogatta a „hazai ipart”, hogy könyveit helyben nyomatta.
Furcsa sajátossága volt Aradnak ez a kettőség. Ignotus, a kiváló szerkesztő és irodalomszervező azt írta, „ha nem is a modern írók, de a modern olvasók városa lehetne a század elején.”
A kor aradi sajtója kétségtelenül élenjáró. A helyi könyvkiadás nem túlzottan igényes, nem is változatos, ám a lakosság olvasási kedve változatlanul magas. A Magyar Királyi Főgimnázium több mint 30 ezer kötetet számláló, több ritkaságot „rejtő” könyvtára, a Kölcsey Egyesület egyre gyarapodó közkönyvtára, több magánkönyvtár – a Kerpel Izsó tulajdonában lévő közel 100 ezer (!) kötettel rendelkezett – jól tükrözi az olvasás szeretetét.
És a gyarapodó, minden újra fogékony polgárság számára a szépen gyarapodó házi könyvtár nemcsak státusszimbólum.
Egyre inkább igény is.
Később találóan írta ezzel kapcsolatban Krenner Miklós: „Aradon a könyvesboltok nem buknak meg”.
Helikonistákkal vagy ellenükben
Trianon után a vidékies könyvkiadásnak meg kell küzdenie a mindenütt irredentizmust sejtő cenzúrával, s leszakítva Budapest köldökzsinórjáról próbálkozott megkapaszkodni. Az anyanyelv, a hagyományok, az identitástudat megőrzése az új helyzetben a korábbi időszaknál fokozottabb jelentkezésre késztetette a leválasztott országrészek íróit.
Aradon ez az életérzés a számszerűen irreálisan felduzzadt könyvkiadásban öltött testet, amely továbbra is megmaradt nyomdafüggőnek. Az egzisztenciális gondokkal küszködő számtalan kis nyomda a könyvnyomtatást egyfajta mentőövként tekintette.
Szinte tombolt a könyvkiadási láz.
Ne feledjük, azokban az években gazdasági válság söpört végig Európán. Ennek ellenére Erdélyben, a Partiumban és Bánságban 1919–1940 között, Monoki István adatai szerint, évi átlagban 316 könyv került ki a nyomdákból.
Az Erdélyi Szépműves Céh ebből 163 címet produkált. Arad 39 nyomdájából az említett időszakban összesen 354 mű került ki. Ebből 111 a minorita palotában lévő Vasárnap nyomdájából. A többin a Lovrov, a Genius nyomda, illetve Nagy Dániel Főbius, illetve Fórum nyomda-kiadója osztozott. A szép reményekkel induló Nagy Dániel novelláskötete és a Piros frakk című regénye 1922-ben, a Májusi szerenád 1928-ban jelent meg Aradon, de legsikeresebbnek tartott műve, a Cirkusz – már Kolozsváron 1926-ban.
A szerzők továbbra is maguk állták a nyomtatási költségeket.
Ekkoriban jött meg igazán Balla Károly, Fáskerti Tibor, Fekete Tivadar, Károly Sándor, Lits Antal, Nagy Dániel, Olosz Lajos, Raffy Ádám írói kedve, ígéretesen bontakozott ki a fiatal hírlapíró, Horváth Imre tehetsége.
Az 1920-as években Aradon dolgozott Franyó Zoltán is. Akárcsak Szántó György, aki ugyan regényeinek zömét nagy lélegzetű vállalkozása, az avantgárd Periszkop kudarcának városában írta, ám másutt adta ki.
A nem szépirodalmi jellegű könyvek között akkoriban láttak nyomdafestéket Kara Győző főgimnáziumi tanár történelmi munkái és Bakács Miksa-Némedy Gábor Arad iparos város c. kötete.
Feltételezhetően Lits Antal hírlapíróhoz fűződő személyes barátságának köszönhető, hogy Krúdy Gyula Aradon jelentette meg a Fórum-könyvek sorozatban A nő-vadász című regényét.
Kiadó jellegű próbálkozás Nagy Dániel (1886–1944) Erdélyi Könyvtár című kezdeményezése, de kellő anyagi támogatottság híján kérész életű maradt. Hat könyvet jelentett meg: Berde Mária, Károly Sándor, Tabéry Géza, Szombati Szabó István műveit, de csak egy részüket adta ki Aradon.
Az irodalmi láz lassan csillapodott, sokan elhagyták Aradot. A gazdasági válság utolsó évében, 1933-ban Károly Sándor és Olosz Lajos életre hívták Aradon a marosvécsi Erdélyi Helikon „alternatívájának” szánt Erdélyi Magyar Írói Rendet (EMÍR), de az új írói tömörülés erejéből is csak féltucat kötetre futotta. Aztán, mivel soraiba hívott írók nem akartak szembeszegülni a helikonistákkal, a lelkesedés hamar kihunyt.
A II. Bécsi Döntés után a világháború végéig mindössze 19 könyv jelent meg Aradon. Ebből öt a Kölcsey Egyesület által elindított „fecskés könyvek” (a borítólap rajzáról kapta a nevét) sorozatban. A kezdeményezéssel a magyar irodalom klasszikusainak munkáit szerették volna újra kiadni. A háborús viszonyok miatt erejükből csupán öt kötetre futotta. A kiadás szellemi gondozását dr. Berthe Nándor, Blédy Géza, a katolikus főgimnázium tanárai, illetve Olosz Lajos költő és Kakassy Endre vállalták fel.
Az államosításig a legnagyobb könyvválasztékot Aradon a főtéri Méra Paula féle könyvkereskedésben (ma Ioan Slavici) talált az olvasó.
Életünk és a könyv
A második világháború utáni politikai változások erősen rányomták bélyegüket a könyvkiadásra. A művelődéspolitikai erővonalak még csak halványan rajzolódtak ki, az olvasási kedvet a gazdasági dekonjunktúra negatívan befolyásolta. Aurora néven kiadói vállalkozás próbált közlési lehetőséget biztosítani az íróknak, de csekély volt iránta az érdeklődés.
Merőben új helyzet következett be 1948-ban, a nyomdák államosításával. A könyvkiadás gyeplőit az Állami Könyvkiadó vette kézbe, s a vidéki publikációk lehetősége még jobban beszűkült. 1956 után a magyar könyvkiadás országosan is mélypontra jutott.
Arad helyzetét tovább nehezítette a méltánytalan rajoni besorolás bő tíz esztendeje, hiszen a nagy nyomdák inkább csak a tartományi központokban működtek. A szüntelenül vékonyodó értelmiségi réteg is elbizonytalanodott, szebb időkre várt, vagy disszidált.
A városi és a mesterségesen felduzzasztott üzemi könyvtárak ekkoriban szerezték a legtöbb olvasót. A kispénzű, széles érdeklődéskörű polgárnak ez kínálkozott a leginkább elérhető alternatívának.
A vidéki könyvkiadás 1968 után a megyei művelődési bizottságok, s a népi alkotások házai hatáskörébe került. A kiadható munkákat politikai szempontok szerint rostálták meg.
A Kriterion Kiadó szinte le tudta fedni a teljes könyvpiacot.
A jelentős írók nélkül maradt Aradon ekkoriban a Tóth Árpád Irodalmi Kör maradt a magyar irodalombarátok egyetlen alkotó műhelye. Erejéből és lehetőségeiből a diktatúra idején csak az Önarckép c. antológiára futotta (1982). Írói közül Böszörményi Zoltán két verskötettel – Örvényszárnyon, 1979, Címjavaslatok 1981, míg Szabó Péter egy önálló verskötettel Szerelembontás (1980) – jelentkezett.
A Kör tagjainak második antológiája már jóval a rezsim bukása után csak 1997-ben jelent meg Feltámadunk címmel. A Vagyunk 1995-ban, majd a Vagyunk 2, ugyancsak az EMKE-füzetek formájában, 2002-ban kapott nyilvánosságot. Ugyancsak a körhöz tartozó tollforgatók írásaival.
A Lutheránum és a Pécskai Újság is jelentkezett a könyvpiacon.
Az utóbbi tizenöt esztendőben megpezsdült a könyvkiadás a megyében. Az Alma Mater Alapítvány és a Wieser Tibor Alap tucatot meghaladó műnek biztosított nyilvánossági lehetőséget.
A Kölcsey Egyesület 2003-ban kiadta a Havi Szemle antológiáját. Lehetőség címmel és újraindította a háborús viszonyok miatt megrekedt Fecskés könyveket. Közöttük Ficzay Dénes irodalomtörténész-tanár íróasztalfiókban maradt kéziratait.
A Kölcsey évente két-három új fecskés könyvvel jelentkezik. Már húsznál tart. Körülbelül ennyi a megyében élő „(több) kötetes magyar szerzők” száma is.
Az évezred elején elindított Irodalmi Jelen lap és az Irodalmi Jelen Könyvek és kiadója (Occident Media Kft.) pedig az irodalmi érdeklődés homlokterébe helyezték Aradot.
Az eddig napvilágot látott közel száz cím, a novella-, regény- és egyperces írások versenypályázata, a gyakori irodalmi találkozók, könyvbemutatók, budapesti ünnepi könyvhéti jelentkezések nemcsak a nyugati régió, hanem Erdély, az anyaország, sőt az emigráció íróinak érdeklődését is felkeltették.
De ez már napjaink valósága, amely bizonyára még számos újdonsággal és könyvcsemegével, valamint az ezzel járó szellemi nagykorúsággal szerez kellemes és hasznos órákat a magyar olvasóknak.
A kiadó történetének akár sommás összefoglalása is ma még nagyon korai.
Ez a jövő „kihívása.”
Magyar könyvek a Bánságban
Az első másfél század könyvtermése
Kényszerű elkésettséggel indul a könyvkiadás Temesváron. A reneszánsz kultúra virágzása, s a könyvnyomtatás magyarországi térhódítása idején került a Temesköz török kézre, majd amikor 164 év múlva felszabadult – magyar lakosság alig volt a vidéken – az osztrák gyarmatként kezelt régióban (s nem csak itt) a császári kormány a nyomdák felállítását politikai okokból minden módon igyekezett megakadályozni, tevékenységüket korlátozni. Még az 1716-os visszafoglalás után is hosszú időnek kellett eltelnie, amíg az első nyomdát Temesváron 1771-ben felállították. Bár azelőtt is több, más tájról érkezett nyomdászlegény folyamodott a kamarai adminisztrációhoz nyomda-felállítási jogért, a bécsi parancsoknak alárendelt városvezetés sorra elutasította őket. Esélye sem volt az olyan kérvényezőnek, aki Erdélyből érkezett, ahol lutheránusok és kálvinisták között élt, Temesváron, ahol a protestánsok és magyarok visszatelepedését igen szigorú rendelkezések tiltották s akadályozták.
Az első temesvári nyomdatulajdonos, Josef Matthias Heimerl előbb a Gyárvárosban, majd a Belvárosban kapott helyet műhelye számára, s jóllehet hirdetőújságot és kalendáriumot is kiadott, könyvkereskedése is volt, nehezen élt meg belőlük, ezért könyvkötő műhelyt és vegyeskereskedést is működtetett. Kevés könyvet adott ki, ezek között van egy magyar nyelvű is, egy olasz szerzetes latin nyelvű munkájának magyar fordítása (Lelki Viadalom, 1780). Heimerl 1784-ben bekövetkezett halála után, egy-egy rövidebb életű nyomda próbálta ellátni a temesvári szükségleteket, igényeket. A könyvkiadást bénították az egymást követő cenzúrarendeletek. Tiltották a felvilágosodás eszméit propagáló művek kiadását. A nyomdász vagyonával, szabadságával, sőt vérével fizetett, ha az ügynöki ellenőrzés vallás-, erkölcs- vagy államellenesnek ítélte kiadványát. A „románokat” (regényeket) szintén üldözték, sőt behozatalukat is tiltották. A jövedelmező kiadványok, például iskolai tankönyvek kiadását a vidéki nyomdáknak megtiltották.
Klapka József hozott minőségi változást
Rövid időre kedvező változást hozott II. József, felvilágosult uralkodó sajtóreformja, de később a bécsi udvar ismét megszigorította a cenzúrát.
Magyar vonatkozásban népességgyarapodást, kulturális fellendülést hozott a vármegyerendszer visszaállítása, Temesvár szabad királyi városi rangra emelése, majd a reformkori országgyűlések szellemi kisugárzása. 1785-ben már 65 magyar nemesi család lakott Temesvárott (a vármegyei hivatali tisztségeket csak nemesek tölthették be), volt több magyar iparos, főként csizmadia és szabó valamint napszámos is. A magyar nyelv lassan hódított teret a többségében németajkú Temesváron. Míg a megyegyűlések 1823-tól magyar nyelven folynak, a városi hivatalnokok többsége egyáltalán nem érti a haza nyelvét, csupán 1844-ben vált a magyar a városi közigazgatás nyelvévé is.
Könyvkiadás terén Klapka József működése hozott minőségi változást a 19. század elején. Klapka József, Klapka György honvédtábornok apja, jelentős szerepet töltött be a Béga-parti város társadalmi, politikai és művelődési életében. Alig volt 20 éves, amikor Dávid Teréziával, Jonas Lajos nyomdász özvegyével házasságra lépett, s ezzel Temesvár egyetlen nyomdáját megszerezte, s 1807 és 1830 között sikeresen működtette. Rövid idő alatt üzletét felvirágoztatta, 1810 körül évi tízezer forint jövedelmet könyvelhetett el, 1817-ben pedig a felhasznált papírmennyiség szerint Magyarország 55 nyomdája között a tízedik helyet foglalta el. A vidéki nyomdáknak engedélyezett termékeket állította elő: hivatali nyomtatványokat, kalendáriumokat (maga szerkesztette, olykor négyezer példányt is eladott belőlük), álmoskönyveket nyomtatott. Hírlapkiadással is próbálkozott, a temesvári hírlapirodalom megalapítója volt, de ilyen irányú kísérleteivel nem aratott tartós sikereket. Egyházi, politikai, közigazgatási eseményeken elhangzott szónoklatokat, köszöntő és búcsúbeszédeket nyomtatott ki német, latin és magyar nyelven. A város egyik legbefolyásosabb polgára volt: a városi polgárőrség századosa, majd ezredese, két éven át a városi színházat vezette, 1815-ben 4000 kötettel kölcsönkönyvtárat nyitott (olvasóteremmel), 1819-ben Temesvár polgármesterévé választották. Tizennégy évig töltötte be a polgármesteri tisztséget, majd két alkalommal Temesvár országgyűlési követévé, több megye táblabírájává választotta, V. Ferdinánd király magyar nemesi rangra emelte. Visszavonult, 1833-tól tanácsosként szolgálta a város közügyeit (1863-ban hunyt el, 77 évesen). A hosszú távollétek miatt anyagi helyzete megromlott, házait, valamint temesvári és aradi nyomdáját kénytelen volt eladni Beichel Józsefnek, aki rövidesen Klapka kölcsönkönyvtárát és írószer-kereskedését is megvásárolta.
Beichel József Morvaországból került Temesvárra, polgárjogot csak 1825-ben nyert a városban, kiterjesztette üzleti vállalkozását, a Lonovics utcában könyvkereskedése volt, kölcsönkönyvtárát a Szeminárium épületében rendezte be. A temesvári hírlapok kiadó-tulajdonosa volt. Készített névjegyeket, számla- és váltólapokat, tabellás kimutatásokat stb-t. Beszédeken, énekeken kívül magyar vonatkozásban egyetlen érdekes könyv kiadása kötődik nevéhez: Ormós Zsigmond: Véres bosszú című regényének megjelentetése.
Beichel nyomdáját utódai örökölték, majd Förk Károly Gusztáv nyomdász, kiadó és író szerzett hírnevet és tekintélyt a szakmában, aki Stegel Ernővel vette meg, s „Förk és Társa” cégnév alatt működtette az egykori Beichel nyomdát. A német nyelvű lapok mellett nála nyomták a Temesvári Hírlapot 1876-1883 között.
Az 1848-as események visszhangra találtak a hazafias lelkületű temesváriakban. A sajtószabadság kivívása Hazay Ernőt, a későbbi kiváló publicistát sarkallta nyomdai munkára. Falragaszokban tájékoztatta a polgárokat a fontosabb politikai eseményekről, ő nyomtatta ki Kossuth Lajos felhívását, melyben a nemzetet fegyverre szólította. Temesvár lezárásakor, ostromállapotba helyezésekor elhagyta a császárhű várost és honvédnek állt. Nyomdáját csak 1851-ben nyithatta meg apja, Hazay Márk és másodszülött fia, Vilmos. Az ő nyomdájukban látott napvilágot az első magyar nyelvű lap, a Pesty Frigyes alapította Delejtű (1858–1861).
A magyar szabadságharc leverése után a régió „Szerb Vajdaság és Temesi Bánság” ismét osztrák tartománnyá, sajátos státusú közigazgatási egységgé vált. A bécsi hatóságok császári és királyi állami nyomdát költöztettek Temesvárra, amely a kiegyezésig, 1867-ig működött a Bánság fővárosában.
1867-ben indult a Magyar Testvérek nyomdája, mellette újabb vállalkozások is virágoztak, az osztrák-magyar kiegyezést követő kedvező légkörben és gazdasági fellendülésben. Az 1900-as századfordulón Temesvárnak 14 nyomdája volt, köztük több olyan, amely túlélte az első világháborút: a Csanádegyházmegyei, az Unió, Csendes Jakab, a Moravetz Testvérek és más nyomdák. Jelentős könyvkiadói tevékenységet folytatott az 1903-ban alapított Arany János Társaság, az Ormós Zsigmond által alapított Dél-magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat, Dél-magyarországi Közlöny, a Temesvári Hírlap, Szabolcska Mihály református lelkész, illetve a Református Egyház, a Dél Irodalmi Társaság és a Magyar Dél című lap.
1919: újból a cenzúra árnyékában
„A könyvek sorsában országok és népek sorsa tükröződik vissza” – vallja egyik nagy írónk, s gondolata az első világháború után fokozottan igazolódott. A Trianoni békeszerződés olyan nagyságrendű magyar népességet juttatott kisebbségi sorba Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban, amelynek nyelvi és kulturális identitását, évszázadokon átívelő szellemiségét nem lehetett figyelembe nem venni. Megszorító rendelkezések, törvények és árgus szemekkel figyelő cenzorok határolták be a magyar nyelvű könyvkiadás eszmeiségét és mennyiségét.
Monoki István: Magyar könyvkiadás Romániában című kitartó munkával és szakértelemmel elkészített, bibliografikus könyvét lapozva számba vehetjük a romániai magyarság 1919 és 1940 között kinyomtatásra került szellemi termékeit. A könyv 8997 tételt tartalmaz, ebből 543 a bánsági könyvtermést képviseli. Érezzük, és a szerző is tudja, hogy nem teljes a felsorolás (viszont ennyi a fellelhető adat), hiszen a második világháború utáni rendszerváltozást óriási méretű könyvpusztítás követte. Könyvtárakat számoltak fel, hordtak szét, nyomtatványok tízezreit zúzták be azok, akik a múltat végképp el akarták törölni. A fennmaradt könyvpéldányokat és egyéb kiadványokat vallatva, jellemző tanulságokat vonhatunk le. Temesváron könnyebben kapott szabad utat a szórakoztató zene és irodalom, az orvosi és gazdasági szakirodalom, mint bármi más. A Moravetz Testvérek zeneműkiadó hivatala uralja a mezőnyt: Győri Emil, Madaras Gábor, Kálmán Andor és más komponisták sláger-, nóta-, tánczene-, operett- és dalműkiadványaival. A Moravetz Testvérek klasszikus zeneművek kottáit és könyveket is megjelentetett. Brázay Emil szerkesztésében a Pán könyvek sorozata és a kétes értékű A toll című lap rendszeresen az olvasók asztalára kerül. A Temesvári Hírlap külföldi regénysorozata s a Lugoson napvilágot látott Kirját Széfer könyvek is népszerűek voltak a „betűfogyasztók” körében. A Praxis Medici kiadványai az orvostársadalom szakmai igényességét bizonyítják.
Politikai vonatkozású könyveket szinte kizárólag a Jakabffy Elemér szerkesztette Magyar Kisebbség folyóirat jelentősebb tanulmányainak különlenyomatai képviselik (Lugoson a Husvéth és Hoffer nyomdában látnak napvilágot). Az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának dokumentumértékű, megbecsült kiadványa a Magyar Népnaptár (1929–1940).
A szépirodalom már 1920-tól hallatott magáról. Erdélyben is elismert írók, költők és helyi szerzők 1920-tól folyamatosan, ha csak egy-egy könyvvel is, gazdagították a temesvári könyvtermelést. Berde Mária, Ormos Iván, Károly Sándor, Markovits Rodion, Endre Károly, Dinnyés Árpád, Fehér Olga, Stepper Vilmos, Uhlyárik Béla, Somló Lipót, Bardócz Árpád, Déznai Viktor, Plesz Artúr, Szabolcska Mihály, Kubán Endre, Draskóczy Ilma könyvei határozták meg a magyar könyvkiadás színvonalát és szellemi arculatát. Pezsgést vitt a város művelődési életébe Franyó Zoltán Temesvárra költözése (1925). Több lapot alapított: Esti Lloyd, 6 Órai Újság, 5 Órai Újság, Tíz Perc, könyvkiadót működtetett Genius néven, több művészeti eseményt, politikai megnyilvánulást kezdeményezett és szervezett.
1919–1940-es időszakban számos nyomda állt a könyvkiadók rendelkezésére, némelyik maga is kiadói szerepet töltött be. A legnevesebbek, a már említett Moravetz Testvérek mellett, a Csendes Testvérek, a Hunyadi, az Unió, a Csanádegyházmegyei, a Helicon, a Victoria, a Gutemberg, az Uhrmann voltak.
A mérhető megfogyatkozás
A második világháború után újraszerveződött a művelődési élet. Az 1945 utáni első években 21 kiadó és egyesület összesen 76 kiadványa jelent meg. A legtöbb a Litera Könyvkiadó, a Magyar Népi Szövetség és a Római Katolikus Nőszövetség kiadásában látott nyomdafestéket.
1948-ban a nyomdák államosításával és a könyvkiadás központosításával a temesvári magyar könyvkiadás eljelentéktelenedett.
A Bánsági Magyar Írók Egyesülete tett néhány lapalapítási és könyvkiadási kísérletet. 1849-ben indította a Bánsági Írást (rövid életű irodalmi folyóirat volt), 1957-ben a Romániai Írók Szövetségének temesvári fiókja kiadta a Bánsági Üzenet, Bánáti Tükör (1961), Hangrobbanás (1975) című antológiákat. Az 1970-es és 1980-as években jelent meg az irodalmi kör tagjainak írásaiból válogató Lépcsők című antológia (4 kötetet ért meg), a Népi Alkotások Háza Egy szelet fény című könyvben mutatta be a régió tollforgatóinak írásait. Az 1970 után létesített négynyelvű könyvkiadó, a Facla 29 magyar könyvet jelentetett meg, többségükben a korszak kommunista ideológiájától áthatott műveket.
Az 1989-es fordulat után megsokasodott az üzleti alapon szervezett magánnyomdák száma. Magyar nyelvű kiadványokra szakosodott vállalkozás nincs közöttük, de sok közülük – ArtPress, Eurostampa, Cosmopolitan Art, Excelsior Art, Mirton, Signata, Solness stb. – jelentet meg magyar nyelvű könyveket is, amennyiben a szerkesztésről és a korrektúráról a szerző gondoskodik. A magyar könyvtermés a város és a megye magyar lakosságához viszonyítva jelentékeny. Több könyvet is megjelentetett Temesváron: Anavi Ádám, Bárányi Ferenc, Bárányi László Ildikó, Boér Jenő, Fikl Klára, Kató Gizella, Pongrácz P. Mária, Szekernyés János, Pálkovács István, Jancsó Árpád és mások – Anavinak, Bárányinak, Pongrácz P. Máriának az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban is jelentek meg kötetei. Külön szeletét képezik a temesvári magyar könyvtermésnek a Romániából Németországba áttelepült szerzők: Billédy Ilona, Pap Tibor, Márton Anna elbeszélései, útleírásai, emlékezései. Egyes alapítványok, egyesületek, civilszervezetek szintén jelentetnek meg (kultúrtörténeti, helytörténeti, ismeretterjesztő, közösségszervező) kiadványokat.
Az ezredforduló után demográfiai okokból, de a tömeges kitelepülések miatt is megcsappant a temesvári magyar írók, költők, újságírók száma. Sajnos, az olvasóközönségre is érvényes a számbeli megfogyatkozás.
A jó könyv azonban ma is kapós portéka, s a gondolathordozó nyomtatott betű ereje nem lankadt, a könyvben megcsillanó szellem fénye ma is ragyog és útmutatónk bonyolultnak tűnő világunkban.
Él még a kezdeti lelkesedés
Csokonai után szabadon: Az is bolond, aki magyar könyvkiadásra vállalkozik mifelénk. Valóban így lenne? Ezt próbáltuk körüljárni, a teljesség igénye nélkül, 2011 kora nyarán Aradon és a megyében.
Az 1989-es rendszerváltásig tartó „hét szűk esztendő” után megnyílt a lehetőség, hogy a hazai, így az aradi magyarság is szabadon léphessen számos, számára addig többnyire tiltott területen. Az önálló politikai szerepvállalás tulajdonképpen csak a keretet volt hivatott betölteni, a sorra alakuló civilszervezetek már aktív szerepet is vállaltak – a könyvkiadásban is. A kezdeti lelkesedés a mai napig él, az optimizmus azonban jócskán lelohadt, és mindez főként az anyagi nehézségek miatt. Mindezt – mint cseppben a tenger – az aradi magyar könyvkiadás és az ehhez sorosan kapcsolódó könyvvásárlás – is igazolja.
Arad megyében szigorúan véve három civilszervezet és egy kiadó cég jelentet meg magyar nyelvű könyveket. Ezek a Kölcsey Egyesület, az Alma Mater Alapítvány, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület és a Concord Media Kft. Számos aradi szerző könyve talált viszont, szerencsére, fogadókészségre hazai és magyarországi kiadóknál is.
Jubilál a Kölcsey Egyesület
Bár hivatalosan csak 1882 januárjában jegyezték be, alapításának 1881. december 15-i dátumát figyelembe véve mégis idén ünnepli a Kölcsey Egyesület fennállásának 130. évfordulóját – mondja Berecz Gábor, az egyesület titkára. – Ennek meg is akarjuk adni a módját, méghozzá egy jubileumi kötet megjelentetésével – teszi hozzá. – Amúgy az egyesület sokáig főként évkönyveket, kalendáriumokat, Kölcsey-füzeteket adott ki, az első négy Fecskés könyv 1943-ban, az ötödik 1944-ben jelent meg. Aztán, figyelembe véve az 1948-as megszüntetés miatti kényszerszünetet, csak az 1990. évi újraalakulás után nyílt lehetőség ismét könyvkiadásban gondolkodni. Így is eltelt jó pár év, amíg újra Fecskés könyvet tehettünk az olvasó asztalára: az 1997-ben megjelent Olosz Lajos-kötetről van szó. Azóta szerencsére az évek során rendszeresen jelentkezhettünk Fecskés könyvekkel, tavaly decemberben – a Lejtényi Sándor két tanulmányát tartalmazóval – eljutva a huszadikig.
– Milyen kiadási elveket követnek?
– Köteteinkkel fel kívánjuk eleveníteni az Arad és Aradi vidék
2011. június 17.
Nem adnák vissza a magyar nemesek erdőit Maros megyében
Annak ellenére, hogy a 2005-ben, uniós nyomásra született 247-es földtörvény alapján az egykori nagybirtokosok is jogosultak erdőterületeik visszaigénylésére, Maros megye prefektusai – 2004 és 2008 között a liberális Ciprian Dobre és az őt követő demokrata-liberális Marius Paşcan – mindent elkövetnek, hogy a magyar nemesek leszármazottjai ne kaphassák vissza jogos tulajdonukat.
Marius Paşcan, aki köztudottan évek óta akadályozza a Felső-Maros menti erdők visszaszolgáltatását, újabban nemcsak a néhai grófokat és bárókat rágalmazza, de a napokban támadást zúdított a nemesi családok leszármazottjai által megfogadott ügyvédekre és erdészekre is. A becsmérlő nyilatkozatokon túl Paşcan bűnügyi feljelentést tett a Bánffy családot képviselő Mihai Bejenaru kolozsvári ügyvéd és Felician Cotiso Străuţ erdész ellen, akiket nemzetárulással, csalással vádol. Ugyanakkor felkért két marosvásárhelyi, magyarellenességükről ismert ügyvédet, Ioan Sabău Popot és Vasile Gheret, hogy a Maros menti erdők megmentése érdekében ingyen és bérmentve képviseljék az állami szerveket. „Nem hagyhatjuk, hogy 130 ezer hektár erdő kicsússzon a román állam markából csak azért, mert egy nem létező Bánffy gróf állítólagos leszármazottai hamis, szándékosan tévesen fordított okiratokkal állnak elő” – fejtette ki Marius Paşcan. Szerinte Bejenaru és Cotiso Străuţ csalók, akik bizonyos manőverek révén az örökösök közé kerültek, tevékenységükkel nemzeti érdekeket sértenek. Ugyanakkor azt állította, hogy az örökös Bánffy Éva apja, Bánffy Dániel Magyarország hadügyminisztereként 1940 és ’45 között nemcsak, hogy a román állam ellensége volt, de az erdőterületeket tisztségéből kifolyólag íratta a saját nevére.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében Mihai Bejenaru leszögezi: Paşcannak vagy halvány fogalma sincs az ügyről, vagy szándékosan hazudik.
Ami az ügyvéd és az erdészmérnök állítólagos örökségét illeti, a kolozsvári jogász pontosít: Bánffy Éva egyikükre sem testált semmit, a visszaszerzendő erdőkből hivatalosan átadott tíz-tíz százalékot. Az ügyvéd ugyanakkor rámutatott, a tavalyelőtt elhunyt Bánffy Éva apja nem egy virtuális, hanem valós gróf volt, akit nem Dánielnek, hanem Lászlónak hívtak, és a prefektus által emlegetett 130 ezer hektárból mindössze 5 százalék volt a tulajdonában.
Azt sem magyar hadügyminiszterként íratta a nevére, hanem román állampolgárként vásárolta 1936 és ’38 között. Bánffy Lászlót egyébként 1927-ben a román hadseregben tiszti rangra emelték. „Senki nem akarja ellopni a román földet, csupán arról van szó, hogy egy román állampolgár élni mer a törvény adta lehetőségekkel, és visszaköveteli azt, amit román állampolgárságú felmenőitől vettek el. Azt a tulajdont, amit a román királyság tiszteletben tartott, de később, a kommunisták elkoboztak. A bíróság tisztje dönteni arról, hogy az örököst megilleti vagy sem ősei tulajdona” – írja levelében Mihai Bejenaru. Az ügyvéd szerint Marius Paşcan logikája szerint személyén kívül azok a román nemzetiségű bírák és az alkotmánybíróság tagjai is nemzetárulók, akik az eddigi perek során nekik adtak igazat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Annak ellenére, hogy a 2005-ben, uniós nyomásra született 247-es földtörvény alapján az egykori nagybirtokosok is jogosultak erdőterületeik visszaigénylésére, Maros megye prefektusai – 2004 és 2008 között a liberális Ciprian Dobre és az őt követő demokrata-liberális Marius Paşcan – mindent elkövetnek, hogy a magyar nemesek leszármazottjai ne kaphassák vissza jogos tulajdonukat.
Marius Paşcan, aki köztudottan évek óta akadályozza a Felső-Maros menti erdők visszaszolgáltatását, újabban nemcsak a néhai grófokat és bárókat rágalmazza, de a napokban támadást zúdított a nemesi családok leszármazottjai által megfogadott ügyvédekre és erdészekre is. A becsmérlő nyilatkozatokon túl Paşcan bűnügyi feljelentést tett a Bánffy családot képviselő Mihai Bejenaru kolozsvári ügyvéd és Felician Cotiso Străuţ erdész ellen, akiket nemzetárulással, csalással vádol. Ugyanakkor felkért két marosvásárhelyi, magyarellenességükről ismert ügyvédet, Ioan Sabău Popot és Vasile Gheret, hogy a Maros menti erdők megmentése érdekében ingyen és bérmentve képviseljék az állami szerveket. „Nem hagyhatjuk, hogy 130 ezer hektár erdő kicsússzon a román állam markából csak azért, mert egy nem létező Bánffy gróf állítólagos leszármazottai hamis, szándékosan tévesen fordított okiratokkal állnak elő” – fejtette ki Marius Paşcan. Szerinte Bejenaru és Cotiso Străuţ csalók, akik bizonyos manőverek révén az örökösök közé kerültek, tevékenységükkel nemzeti érdekeket sértenek. Ugyanakkor azt állította, hogy az örökös Bánffy Éva apja, Bánffy Dániel Magyarország hadügyminisztereként 1940 és ’45 között nemcsak, hogy a román állam ellensége volt, de az erdőterületeket tisztségéből kifolyólag íratta a saját nevére.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében Mihai Bejenaru leszögezi: Paşcannak vagy halvány fogalma sincs az ügyről, vagy szándékosan hazudik.
Ami az ügyvéd és az erdészmérnök állítólagos örökségét illeti, a kolozsvári jogász pontosít: Bánffy Éva egyikükre sem testált semmit, a visszaszerzendő erdőkből hivatalosan átadott tíz-tíz százalékot. Az ügyvéd ugyanakkor rámutatott, a tavalyelőtt elhunyt Bánffy Éva apja nem egy virtuális, hanem valós gróf volt, akit nem Dánielnek, hanem Lászlónak hívtak, és a prefektus által emlegetett 130 ezer hektárból mindössze 5 százalék volt a tulajdonában.
Azt sem magyar hadügyminiszterként íratta a nevére, hanem román állampolgárként vásárolta 1936 és ’38 között. Bánffy Lászlót egyébként 1927-ben a román hadseregben tiszti rangra emelték. „Senki nem akarja ellopni a román földet, csupán arról van szó, hogy egy román állampolgár élni mer a törvény adta lehetőségekkel, és visszaköveteli azt, amit román állampolgárságú felmenőitől vettek el. Azt a tulajdont, amit a román királyság tiszteletben tartott, de később, a kommunisták elkoboztak. A bíróság tisztje dönteni arról, hogy az örököst megilleti vagy sem ősei tulajdona” – írja levelében Mihai Bejenaru. Az ügyvéd szerint Marius Paşcan logikája szerint személyén kívül azok a román nemzetiségű bírák és az alkotmánybíróság tagjai is nemzetárulók, akik az eddigi perek során nekik adtak igazat.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. június 20.
Megnyílt Erdély első kastélyszállója
Teljes pompában a marosugrai Haller kastély
Négy évig tartott a marosugrai Haller kastély restaurálása, az épület pénteken délután teljes pompájában várta a meghívottakat. A kastély stílusát megtartották, ugyanakkor a mai kor igényeinek megfelelő komfortot biztosítanak az ide látogató vendégek számára.
A kastélyszállót működtető Abib Kft. igazgatója, Fóris Réka röviden beszélt a XVI-XVII. századi épületről, a Haller családról, majd elmondta, a szinte romos állapotban levő épületet európai uniós alapokból sikerült restaurálni. Nem volt könnyű elsősorban az épület műemlék jellege miatt, négy év kellett ahhoz, hogy visszanyerje a régi idők fényét, hangulatát. Megtartva az építési stílust, a Haller kastélyszálló konferenciatermekkel, antik bútorzatú, minden kényelmet biztosító szobákkal, lakosztályokkal és nem utolsósorban borpincével várja a minőségi borokért rajongó vendégeket. Kálmán Attila történésztől rendkívül érdekfeszítő előadást hallhattunk a Hallerkői gróf Haller család történetéről. A család néhány érdekes, a kastélyt építő-szépítő tagját ismerhettük meg. A Budára telepedő Haller Péter Erdélyben kezd birtokokat vásárolni és jelentős politikai szerepe lesz, Haller I. Istvánnak köszönhetően telepszik le a család Erdélyben, de beszélt az erdélyi fejedelemségek pártharcaiba keveredő Haller Jánosról, a családot az arisztokrácia közé emelő Haller II. Istvánról, Haller Jánosról és feleségéről, Daniel Zsófiáról, Haller Lászlóról és felesége Bethlen Katáról, Haller Gáborról és nejéről, Károlyi Kláráról, de a Haller IV. Gábor és felesége Grassalkovich Anna vagy Haller József és felesége Koháry Mária sem maradtak ki. A család rokonsága a belga, angol, portugál és bolgár királyi családok körében is jól ismert. Kálmán Attila azokról a Hallerekről is beszélt, akik a marosugrai kastély lakói voltak, utolsó birtokos Haller V. István volt. Hangsúlyozta, bár a Fóris család vállalta az épület restaurálását, e kastélyt nem Fóris-kastélynak hívják. „Hallerfüggő, történelemfüggő család és jól teszik ezt. Nehéz volt az elmúlt négy év számukra, de az ezt követő időszakban is nehéz, szép munka vár a Fóris családra” – mondta.
Keresztes Géza műépítész a marosugrai és a szentpáli Haller kastélyok homlokzatának hasonlóságát emelte ki, majd a barokk épületként indult, de klasszicista épületként befejezett kastélyról beszélt. Az épület leromlott állaga miatt számtalan szaktanulmányt kellett készíteni, majd a konszolidálás után a termek kialakítása, a pince rendbetétele következett. „A marosugrai az első erdélyi felújított kastély, de a szentpáli Haller-kastély is rettenetes állapotban van. Borzasztó, hogy engedték így leromlani, tönkretenni, elveszni számunkra” – mondta. Szavai talán meghallgatásra találnak…
A marosugrai, csodálatos park közepén elterülő kastélyszálló a hagyomány, stílus, elegancia jegyében nyitotta meg hétvégétől kapuit a vendégek előtt, éttermében és borospincéjében az erdélyi és nemzetközi konyha remekeit szolgálják fel, termei kongresszusok, konferenciák, esküvők, fogadások rendezésére kiválóan alkalmasak, 19 lakrészéből 2 szoba és két lakosztály korabeli stílusban berendezett.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Teljes pompában a marosugrai Haller kastély
Négy évig tartott a marosugrai Haller kastély restaurálása, az épület pénteken délután teljes pompájában várta a meghívottakat. A kastély stílusát megtartották, ugyanakkor a mai kor igényeinek megfelelő komfortot biztosítanak az ide látogató vendégek számára.
A kastélyszállót működtető Abib Kft. igazgatója, Fóris Réka röviden beszélt a XVI-XVII. századi épületről, a Haller családról, majd elmondta, a szinte romos állapotban levő épületet európai uniós alapokból sikerült restaurálni. Nem volt könnyű elsősorban az épület műemlék jellege miatt, négy év kellett ahhoz, hogy visszanyerje a régi idők fényét, hangulatát. Megtartva az építési stílust, a Haller kastélyszálló konferenciatermekkel, antik bútorzatú, minden kényelmet biztosító szobákkal, lakosztályokkal és nem utolsósorban borpincével várja a minőségi borokért rajongó vendégeket. Kálmán Attila történésztől rendkívül érdekfeszítő előadást hallhattunk a Hallerkői gróf Haller család történetéről. A család néhány érdekes, a kastélyt építő-szépítő tagját ismerhettük meg. A Budára telepedő Haller Péter Erdélyben kezd birtokokat vásárolni és jelentős politikai szerepe lesz, Haller I. Istvánnak köszönhetően telepszik le a család Erdélyben, de beszélt az erdélyi fejedelemségek pártharcaiba keveredő Haller Jánosról, a családot az arisztokrácia közé emelő Haller II. Istvánról, Haller Jánosról és feleségéről, Daniel Zsófiáról, Haller Lászlóról és felesége Bethlen Katáról, Haller Gáborról és nejéről, Károlyi Kláráról, de a Haller IV. Gábor és felesége Grassalkovich Anna vagy Haller József és felesége Koháry Mária sem maradtak ki. A család rokonsága a belga, angol, portugál és bolgár királyi családok körében is jól ismert. Kálmán Attila azokról a Hallerekről is beszélt, akik a marosugrai kastély lakói voltak, utolsó birtokos Haller V. István volt. Hangsúlyozta, bár a Fóris család vállalta az épület restaurálását, e kastélyt nem Fóris-kastélynak hívják. „Hallerfüggő, történelemfüggő család és jól teszik ezt. Nehéz volt az elmúlt négy év számukra, de az ezt követő időszakban is nehéz, szép munka vár a Fóris családra” – mondta.
Keresztes Géza műépítész a marosugrai és a szentpáli Haller kastélyok homlokzatának hasonlóságát emelte ki, majd a barokk épületként indult, de klasszicista épületként befejezett kastélyról beszélt. Az épület leromlott állaga miatt számtalan szaktanulmányt kellett készíteni, majd a konszolidálás után a termek kialakítása, a pince rendbetétele következett. „A marosugrai az első erdélyi felújított kastély, de a szentpáli Haller-kastély is rettenetes állapotban van. Borzasztó, hogy engedték így leromlani, tönkretenni, elveszni számunkra” – mondta. Szavai talán meghallgatásra találnak…
A marosugrai, csodálatos park közepén elterülő kastélyszálló a hagyomány, stílus, elegancia jegyében nyitotta meg hétvégétől kapuit a vendégek előtt, éttermében és borospincéjében az erdélyi és nemzetközi konyha remekeit szolgálják fel, termei kongresszusok, konferenciák, esküvők, fogadások rendezésére kiválóan alkalmasak, 19 lakrészéből 2 szoba és két lakosztály korabeli stílusban berendezett.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2011. június 20.
Bocskai-Díj átadás Érmihályfalván
Bihar megye – Ünnepi istentisztelettel és díjátadással emlékeznek meg június 25-én, szombaton délelőtt 11 órától Érmihályfalván, a református templomban Bocskai István fejedelemről, illetve az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke 405. évfordulójáról.
Az ünnepség programja: igét hirdet Tőkés László lelkipásztor, az EP alelnöke; a bécsi békéről előadást tart Sárkány Viola, a Bocskai István Társaság elnöke; laudatiot mond dr. Négyessy Istvánné; a Bocskai Díj idei kitüntetettje dr. Raffay Ernő egyetemi tanár; Sass Kálmán mártír lelkészre emlékezik Kovács Zoltán főgondnok, polgármester; Sass Kálmán emléktáblájának, illetve Bocskai István szobrának megkoszorúzása, közreműködik a Musica Sacra kórus. Kísérő program: Pécsi L. Dániel festőművész Jelképeiben is él a magyarság című kiállításának megnyitója, könyvvásár. A szervező helyi református egyházközség és a Bocskai Társaság minden érdeklődőt szeretettel vár.
erdon.ro
Bihar megye – Ünnepi istentisztelettel és díjátadással emlékeznek meg június 25-én, szombaton délelőtt 11 órától Érmihályfalván, a református templomban Bocskai István fejedelemről, illetve az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke 405. évfordulójáról.
Az ünnepség programja: igét hirdet Tőkés László lelkipásztor, az EP alelnöke; a bécsi békéről előadást tart Sárkány Viola, a Bocskai István Társaság elnöke; laudatiot mond dr. Négyessy Istvánné; a Bocskai Díj idei kitüntetettje dr. Raffay Ernő egyetemi tanár; Sass Kálmán mártír lelkészre emlékezik Kovács Zoltán főgondnok, polgármester; Sass Kálmán emléktáblájának, illetve Bocskai István szobrának megkoszorúzása, közreműködik a Musica Sacra kórus. Kísérő program: Pécsi L. Dániel festőművész Jelképeiben is él a magyarság című kiállításának megnyitója, könyvvásár. A szervező helyi református egyházközség és a Bocskai Társaság minden érdeklődőt szeretettel vár.
erdon.ro
2011. június 23.
Băsescu: szó nincs magyarellenességről a gyulafehérvári incidensben
Négy férfi ellen indult bűnvádi eljárás a szombati gyulafehérvári incidens ügyében – közölte csütörtökön a gyulafehérvári ügyészség, amely az ügyben vizsgálódik.
Mint arról beszámoltunk, a fiatalok ittas állapotban kövekkel dobálták a római katolikus egyház gyulafehérvári, Béka utcai ingatlanjainak ablakát, Oláh Zoltánt, a teológiai intézet rektorát – aki megpróbálta őket lefényképezni –, illetve a segítségére siető férfit baseballütővel verték meg.
Az ügyészségi közlemény szerint Victor Daniel Pop, Claudiu Robert Plăcintă, Mircea Iulian Gojei és Ionuţ Bogdan Fântână az áldozatoknak 11-12, illetve 7-8 napon túl gyógyuló sérülést okoztak, bántalmazással, rongálással, a közerkölcs megsértésével, rendzavarással és csendháborítással vádolják őket. Pop és Plăcintă esetében elrendelték, hogy 30 napig nem hagyhatják el az országot.
Megszólalt az ügyben szerda este a B1 Tv-nek nyilatkozva Traian Băsescu államfő is. Szerinte nem beszélhetünk magyarellenességről. „Három részeges volt, akik ha én lettem volna ott, ha ön, ha a magyar rektor, hasonlóképpen jártak volna el. Fogalmuk nem volt, hogy ő a magyar rektor. Szidalmazni kezdték, s amikor kiderült, hogy magyar, akkor magyaroztak. Azt kijelenteni, hogy megtámadtak egy kisebbségit túl sok és túlhaladott, főleg a román állam tisztségviselője, állampolgára által” – reagált Băsescu Kelemen Hunor korábbi állásfoglalására.
Mint beszámoltunk, az RMDSZ-elnök szerint az Oláh Zoltán ellen elkövetett agresszió nemcsak személye ellen szólt, hiszen az ittas állapotban lévő fiatalok magyarellenes szólamokat is kiabáltak, „így az erdélyi magyarság egészét érintő vandalizmusnak vagyunk a tanúi”
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
Négy férfi ellen indult bűnvádi eljárás a szombati gyulafehérvári incidens ügyében – közölte csütörtökön a gyulafehérvári ügyészség, amely az ügyben vizsgálódik.
Mint arról beszámoltunk, a fiatalok ittas állapotban kövekkel dobálták a római katolikus egyház gyulafehérvári, Béka utcai ingatlanjainak ablakát, Oláh Zoltánt, a teológiai intézet rektorát – aki megpróbálta őket lefényképezni –, illetve a segítségére siető férfit baseballütővel verték meg.
Az ügyészségi közlemény szerint Victor Daniel Pop, Claudiu Robert Plăcintă, Mircea Iulian Gojei és Ionuţ Bogdan Fântână az áldozatoknak 11-12, illetve 7-8 napon túl gyógyuló sérülést okoztak, bántalmazással, rongálással, a közerkölcs megsértésével, rendzavarással és csendháborítással vádolják őket. Pop és Plăcintă esetében elrendelték, hogy 30 napig nem hagyhatják el az országot.
Megszólalt az ügyben szerda este a B1 Tv-nek nyilatkozva Traian Băsescu államfő is. Szerinte nem beszélhetünk magyarellenességről. „Három részeges volt, akik ha én lettem volna ott, ha ön, ha a magyar rektor, hasonlóképpen jártak volna el. Fogalmuk nem volt, hogy ő a magyar rektor. Szidalmazni kezdték, s amikor kiderült, hogy magyar, akkor magyaroztak. Azt kijelenteni, hogy megtámadtak egy kisebbségit túl sok és túlhaladott, főleg a román állam tisztségviselője, állampolgára által” – reagált Băsescu Kelemen Hunor korábbi állásfoglalására.
Mint beszámoltunk, az RMDSZ-elnök szerint az Oláh Zoltán ellen elkövetett agresszió nemcsak személye ellen szólt, hiszen az ittas állapotban lévő fiatalok magyarellenes szólamokat is kiabáltak, „így az erdélyi magyarság egészét érintő vandalizmusnak vagyunk a tanúi”
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)
2011. július 1.
Késleltetik a Sapientia-egyetem akkreditálását
Mélységesen csalódott a politikumban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, aki szerint a politikusok egy része fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőoktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tízéves fennállása óta a 2010/2011-es tanév bizonyult a legrosszabbnak és a legnehezebbnek – állítja Dávid László rektor. Az EMTE vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott, mélységesen csalódott a politikumban, melynek egy része véleménye szerint szándékosan fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőfokú oktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát. Mint mondta, a késés várhatóan két-három évvel veti vissza a rangsorolási folyamatról lemaradó egyetemet. „Számos alkalommal kértem, valósággal könyörögtem, hogy hagyják a dolgokat haladni a maguk természetes útján. Mi, szakemberek végezzük a dolgunkat, végezzék a politikusok is a maguk teendőjét. Elvégre ez az egyetem mindannyiunk ügye. A Sapientia soha nem állt ide vagy oda, és nem sértette senkinek az érdekeit” – fakadt ki Dávid, hozzátéve, hogy eddig valóban hitte, a romániai magyarságnak azért van szüksége parlamenti és kormányképviseletre, hogy az ott ténykedő politikusok segítsék a közösség ügyeit.
Dávid László rektor mindezt annak kapcsán mondta el, hogy az egyetemet felmérő Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egy éve átadta az intézményről szóló jelentését az oktatásügyi minisztériumnak, és azóta még csak a kormány elé sem került az akkreditációs törvénytervezet, amit utólag a parlamentnek is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért akadt el a Sapientia EMTE akkreditációs folyamata, Dávid László annyit mondott, hogy erre ő is szeretne választ találni.
Még a román kollégák is csodálkoznak
„Kihallgatáson voltunk Daniel Funeriu tanügyminiszternél, aki – akárcsak a felmérést végző román és külföldi szakemberek – arról biztosított, hogy az egyetemünkkel kapcsolatosan mindent a lehető legnagyobb rendben találtak. Ügyünk az oktatási tárcától két más minisztériumba, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárcához került, hisz innen is szükségeltetik egy-egy formális jóváhagyás. Ez még mindig várat magára. Csodálkoznak is a román egyetemek vezetői, hogy minket még mindig nem akkreditáltak, holott más intézmények esetében, az ARACIS jelentése után a folyamat nem tartott többet négy hónapnál” – avatott be a részletekbe a Sapientia rektora.
Ezzel szemben Király András, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára arra kívánta emlékeztetni Dávidot, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is négy évre volt szükség. Az RMDSZ-es politikus azonban arról nem tett említést, hogy a nagyváradi székhelyű egyetem is hátrányosan megkülönböztetett tanintézménynek számított. „A tanügyminisztérium nem húzta az időt, tőlünk időben tovább haladt a Sapientia dossziéja. Remélem, hogy a nyár folyamán, legkésőbb az ősz elején a kormány asztalára, majd a parlament elé kerül” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanerre tett ígéretet Markó Béla helyettes kormányfő is.
Benőtte a gyom az alapköveket
A késés több szempontból is negatívan érinti az egyetemet. Egyrészt nem hirdethet mesterképzést, másrészt nem vehet részt a jelenleg zajló rangsorolási folyamatban. Ez azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézmény a legalsó szinten kell majd kezdenie. Dávid László szerint ez újabb két-három éves csúszást eredményezhet. Az akkreditáció hiányának nem utolsósorban anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett az államvizsgát, végzős diákjainak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşiba kellett utazniuk. A Sapientia EMTE vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes költségét. „Érzem, hogy nem haladunk előre, hanem lecsúsztunk” – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jelenlegi helyzetét a rektor. A többletkiadás a beruházásokra is kihatott. Hiába tették le még a múlt év folyamán a marosvásárhelyi kollégium, illetve a kolozsvári campus alapkövét, egyik központban sem sikerült hozzálátni az építkezéshez. A marosvásárhelyi campus esetében tovább csúszhat a beruházás elkezdése, a kincses városban viszont már tudni lehet melyik az a cég, amely hamarosan elkezdheti az építkezést. (Hamarosan építkezhet a PKE. A látvány- és épületterve is készen van már a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jövendő új székházának – mondta el a Krónikának János-Szatmári Szabolcs rektor. A tervek több évvel ezelőtt készültek, azóta az igények is megváltoztak, így néhány módosítás történt az eredeti elképzelésekhez képest – tudtuk meg. Ahhoz, hogy elindulhasson az építkezés, a terveket a közigazgatási minisztériumnak is jóvá kell még hagynia. Ősz folyamán elkezdődhet az engedélyeztetés, és a rektor reményei szerint még az idén legalább az épület alapját elkezdhetik építeni. Az építkezést a magyar kormány finanszírozza, nagyjából 2,4 millió euró értékben. A leendő új székház alapkövét egyébként már 2005-ben letették, de aztán a támogatások annyira elapadtak, hogy – mint Tőkés László elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján fogalmazott – csak a túlélésre volt elegendő a pénz. A PKE másik két épületének szomszédságában fekvő füves telek, ahol a székház épül majd, jelenleg üresen áll.
N.O.)
Krónika (Kolozsvár)
Mélységesen csalódott a politikumban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, aki szerint a politikusok egy része fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőoktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tízéves fennállása óta a 2010/2011-es tanév bizonyult a legrosszabbnak és a legnehezebbnek – állítja Dávid László rektor. Az EMTE vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott, mélységesen csalódott a politikumban, melynek egy része véleménye szerint szándékosan fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőfokú oktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát. Mint mondta, a késés várhatóan két-három évvel veti vissza a rangsorolási folyamatról lemaradó egyetemet. „Számos alkalommal kértem, valósággal könyörögtem, hogy hagyják a dolgokat haladni a maguk természetes útján. Mi, szakemberek végezzük a dolgunkat, végezzék a politikusok is a maguk teendőjét. Elvégre ez az egyetem mindannyiunk ügye. A Sapientia soha nem állt ide vagy oda, és nem sértette senkinek az érdekeit” – fakadt ki Dávid, hozzátéve, hogy eddig valóban hitte, a romániai magyarságnak azért van szüksége parlamenti és kormányképviseletre, hogy az ott ténykedő politikusok segítsék a közösség ügyeit.
Dávid László rektor mindezt annak kapcsán mondta el, hogy az egyetemet felmérő Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egy éve átadta az intézményről szóló jelentését az oktatásügyi minisztériumnak, és azóta még csak a kormány elé sem került az akkreditációs törvénytervezet, amit utólag a parlamentnek is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért akadt el a Sapientia EMTE akkreditációs folyamata, Dávid László annyit mondott, hogy erre ő is szeretne választ találni.
Még a román kollégák is csodálkoznak
„Kihallgatáson voltunk Daniel Funeriu tanügyminiszternél, aki – akárcsak a felmérést végző román és külföldi szakemberek – arról biztosított, hogy az egyetemünkkel kapcsolatosan mindent a lehető legnagyobb rendben találtak. Ügyünk az oktatási tárcától két más minisztériumba, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárcához került, hisz innen is szükségeltetik egy-egy formális jóváhagyás. Ez még mindig várat magára. Csodálkoznak is a román egyetemek vezetői, hogy minket még mindig nem akkreditáltak, holott más intézmények esetében, az ARACIS jelentése után a folyamat nem tartott többet négy hónapnál” – avatott be a részletekbe a Sapientia rektora.
Ezzel szemben Király András, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára arra kívánta emlékeztetni Dávidot, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is négy évre volt szükség. Az RMDSZ-es politikus azonban arról nem tett említést, hogy a nagyváradi székhelyű egyetem is hátrányosan megkülönböztetett tanintézménynek számított. „A tanügyminisztérium nem húzta az időt, tőlünk időben tovább haladt a Sapientia dossziéja. Remélem, hogy a nyár folyamán, legkésőbb az ősz elején a kormány asztalára, majd a parlament elé kerül” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanerre tett ígéretet Markó Béla helyettes kormányfő is.
Benőtte a gyom az alapköveket
A késés több szempontból is negatívan érinti az egyetemet. Egyrészt nem hirdethet mesterképzést, másrészt nem vehet részt a jelenleg zajló rangsorolási folyamatban. Ez azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézmény a legalsó szinten kell majd kezdenie. Dávid László szerint ez újabb két-három éves csúszást eredményezhet. Az akkreditáció hiányának nem utolsósorban anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett az államvizsgát, végzős diákjainak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşiba kellett utazniuk. A Sapientia EMTE vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes költségét. „Érzem, hogy nem haladunk előre, hanem lecsúsztunk” – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jelenlegi helyzetét a rektor. A többletkiadás a beruházásokra is kihatott. Hiába tették le még a múlt év folyamán a marosvásárhelyi kollégium, illetve a kolozsvári campus alapkövét, egyik központban sem sikerült hozzálátni az építkezéshez. A marosvásárhelyi campus esetében tovább csúszhat a beruházás elkezdése, a kincses városban viszont már tudni lehet melyik az a cég, amely hamarosan elkezdheti az építkezést. (Hamarosan építkezhet a PKE. A látvány- és épületterve is készen van már a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jövendő új székházának – mondta el a Krónikának János-Szatmári Szabolcs rektor. A tervek több évvel ezelőtt készültek, azóta az igények is megváltoztak, így néhány módosítás történt az eredeti elképzelésekhez képest – tudtuk meg. Ahhoz, hogy elindulhasson az építkezés, a terveket a közigazgatási minisztériumnak is jóvá kell még hagynia. Ősz folyamán elkezdődhet az engedélyeztetés, és a rektor reményei szerint még az idén legalább az épület alapját elkezdhetik építeni. Az építkezést a magyar kormány finanszírozza, nagyjából 2,4 millió euró értékben. A leendő új székház alapkövét egyébként már 2005-ben letették, de aztán a támogatások annyira elapadtak, hogy – mint Tőkés László elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján fogalmazott – csak a túlélésre volt elegendő a pénz. A PKE másik két épületének szomszédságában fekvő füves telek, ahol a székház épül majd, jelenleg üresen áll.
N.O.)
Krónika (Kolozsvár)
2011. július 5.
„Az érettségi eredmény a társadalom tükre”
Daniel Funeriu, oktatási miniszter azt nyilatkozta, hogy Románia válaszúton van, az érettségi eredményei és az ottani viselkedés a társadalom tükrének tekinthető, leszögezte, a nemzetnek választania kell, a becsületesekkel vagy az ügyeskedőkkel tart.
Az érettségi eredmények bejelentését követő első sajtótájékoztatóján Daniel Funeriu miniszter előbb annak a 90 765 diáknak gratulált, akik sikerrel vizsgáztak, és köszöntötte szüleiket, tanáraikat, tanítóikat is.
Daniel Funeriu külön gratulált annak a 65 tanulónak, akik 10-essel végeztek az érettségin, őket a minisztérium egy külön ünnepségen tünteti ki. A miniszter szerint ők és tanáraik „nap mint nap bizonyítják, hogy lehet”.
A tanügyminiszter azt is elmondta, hogy a társadalom most először értékelheti úgy, hogy az érettségi diplomának munkával szerzett értéke van.
„Elsősorban azt a 90 765 diákot köszönteném, akik sikeresen érettségiztek, szüleiket, tanáraikat, tanítóikat. Most első alkalommal az egész társadalom tudja, hogy az érettségi diplomának komolysággal, munkával, becsületességgel, kitartással és gyakorta szerénységgel megszerzett értéke van” – fejtette ki az oktatási miniszter.
Felolvasta annak a 65 diáknak a nevét, akik 10-es általánossal zárták az érettségit.
A 2011-es érettségi nyári kiadásán az átmenési arány 44,47 százalékos volt.
Az Oktatási Minisztérium nyilvántartása szerint 661 diákot zártak ki a vizsgákról, ők nem vehetnek részt az idei őszi és a jövő nyári érettségin.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)
Daniel Funeriu, oktatási miniszter azt nyilatkozta, hogy Románia válaszúton van, az érettségi eredményei és az ottani viselkedés a társadalom tükrének tekinthető, leszögezte, a nemzetnek választania kell, a becsületesekkel vagy az ügyeskedőkkel tart.
Az érettségi eredmények bejelentését követő első sajtótájékoztatóján Daniel Funeriu miniszter előbb annak a 90 765 diáknak gratulált, akik sikerrel vizsgáztak, és köszöntötte szüleiket, tanáraikat, tanítóikat is.
Daniel Funeriu külön gratulált annak a 65 tanulónak, akik 10-essel végeztek az érettségin, őket a minisztérium egy külön ünnepségen tünteti ki. A miniszter szerint ők és tanáraik „nap mint nap bizonyítják, hogy lehet”.
A tanügyminiszter azt is elmondta, hogy a társadalom most először értékelheti úgy, hogy az érettségi diplomának munkával szerzett értéke van.
„Elsősorban azt a 90 765 diákot köszönteném, akik sikeresen érettségiztek, szüleiket, tanáraikat, tanítóikat. Most első alkalommal az egész társadalom tudja, hogy az érettségi diplomának komolysággal, munkával, becsületességgel, kitartással és gyakorta szerénységgel megszerzett értéke van” – fejtette ki az oktatási miniszter.
Felolvasta annak a 65 diáknak a nevét, akik 10-es általánossal zárták az érettségit.
A 2011-es érettségi nyári kiadásán az átmenési arány 44,47 százalékos volt.
Az Oktatási Minisztérium nyilvántartása szerint 661 diákot zártak ki a vizsgákról, ők nem vehetnek részt az idei őszi és a jövő nyári érettségin.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)
2011. július 5.
Érettségi: döbbenet utáni vádak
Több ezren óvták meg tegnap a vasárnap közzétett érettségi vizsgaeredményeket, miután a diákok közel fele elbukott a megmérettetésen. Bukarestben kilencezer, Maros megyében több mint kétezer panaszt nyújtottak be a maturandusok, Kolozsváron az érettségizők háromnegyede, Arad megyében az egyharmaduk bízik a felülbírálásban.
Több ezren óvták meg tegnap a vasárnap közzétett érettségi vizsgaeredményeket, miután a diákok közel fele elbukott a megmérettetésen. Bukarestben kilencezer, Maros megyében több mint kétezer panaszt nyújtottak be a maturandusok, Kolozsváron az érettségizők háromnegyede, Arad megyében az egyharmaduk bízik a felülbírálásban.
Mi történhetett?
Az óvások elbírálása közben a politikusok, a tanügyi szakemberek, de a diákok és a szülők is keresik az okát a siralmas eredményeknek. Daniel Funeriu oktatási miniszter a történtek tanulságait tegnap úgy összegezte: „legalább így mindenki felmérheti, milyen értéke van az érettségi oklevélnek”. Egyben közölte, hogy kitüntetik azt a 65 diákot, aki maximális eredményt ért el az idei megmérettetésen.
Gheorghe Isvoreanu, a Spiru Haret közoktatási szakszervezet elnöke úgy fogalmazott: a jelenlegi oktatási reform csak azok fejében áll össze, akik a végrehajtását szorgalmazzák, de biztos, hogy „a reformerek nem ismerik belülről a tanügyi rendszert”. Isvoreanu a szülők magatartását is bírálta, mert úgy véli, csak addig fordítottak figyelmet az előmenetelre, amíg az érettségi érdemjegyei alapján történt az egyetemi felvételi.
A Szülők Országos Egyesülete közölte: az oktatási miniszternek be kellene nyújtania a lemondását, mert a tanügyi rendszer működését tükrözik az érettségi eredmények. „A tananyag nem egységes, az elvárások nem átláthatóak, és az oktatási tárca maga hitelteleníti a pedagógusokat, ilyen körülmények között pedig nem folyik más, mint a diákok megfélemlítése” – olvasható a szülői egyesület közleményében.
A magyarok jobbak
Bár még a végleges eredményeket nem összesítették, az egyértelműnek tűnik, hogy az erdélyi magyar diákok teljesítménye 20 százalékkal meghaladja a román diákokét. Kevesebb köztük a sikertelenül vizsgázó és magasabbak az érettségi átlagaik: nemcsak magyarból, de történelemből, a reál tantárgyakból is jobban teljesítettek a magyar végzősök.
„Nekünk nincs vesztegetni- valónk, 200 ezer érettségizőből 7800 volt magyar maturandus, meg kell becsülnünk őket” – nyilatkozta lapunknak Király András. Az oktatási tárca államtitkára elismerte, a katasztrofálisnak mondott országos végeredmény a hazai oktatás állapotát tükrözi. „Éppen ez ellen a helyzet ellen akar cselekedni a minisztérium. Nagyon alapos reformra, új alaptantervre és készségalapú oktatásra van szükség” – összegezte a tennivalókat az államtitkár.
Szerinte „sehol a világon” nem működik már olyan jellegű oktatás, mint amilyen jelenleg is folyik a hazai iskolákban. „Nem azt kell nézni, hogy ki miben hibázott. Az oktatás közügy, nemcsak most, az érettségi eredményhirdetés idején. Jobban oda kell figyelnie a szülőnek is, a tantestületnek is arra, hogyan haladnak a fiatalok” – vélekedett az államtitkár.
Király András a kisebbségi oktatás hagyományaiban látja a viszonylagos magyar siker kulcsát. A kétszintű érettségi bevezetésével kapcsolatban úgy vélekedett: korai a magyarországi minta bevezetése.
Illés Ildikó Maros megyei helyettes főtanfelügyelő az eredményhirdetés napján nyilatkozta lapunknak: más jellegű felmérésre lenne szükség az elméleti, és más a szakközépiskolákban. „Addig amíg bizonyos intézményekben senki sem megy át, addig nem lehet ezt az utat járni” – hangsúlyozta a felvetésre adott válaszában Király András. Hozzátette, a későbbiekben fontolóra lehet venni ennek az új típusú vizsgarendszernek a bevezetését.
Életfa egyesület: mindenki felelős
A romániai magyar szülők nem osztják az Szülők Országos Egyesületének véleményét. A kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület munkatársa, Osváth Enikő iskolapszichológus szerint „gond van minden oldalon”, mert a diákok nem tanulnak meg tanulni sem az iskolában, sem otthon.
„Nem tudok általános érvénnyel nyilatkozni, de én a kolozsvári Apáczaiban úgy láttam, a tanárok nagyon sokat dolgoznak, és sokszor egyedül maradnak az erőfeszítéseikkel. Elviselhetetlen az egész rendszer, ebben a formában abszurdum az egész tanügy, nem vihető így tovább” – hangsúlyozta Osváth Enikő.
Szerinte nem csak a szülők érdektelensége, de a tanárok kiszolgáltatottsága is hozzájárul a sikertelenséghez. „Nem lehet úgy oktatni, hogy a tanárok teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságban vannak, és az iskolákba is beszivárog, hogy nem a társadalom megbecsült tagjai” – tette hozzá az Életfa Családsegítő Egyesület munkatársa. Új Magyar Szó (Bukarest)
Több ezren óvták meg tegnap a vasárnap közzétett érettségi vizsgaeredményeket, miután a diákok közel fele elbukott a megmérettetésen. Bukarestben kilencezer, Maros megyében több mint kétezer panaszt nyújtottak be a maturandusok, Kolozsváron az érettségizők háromnegyede, Arad megyében az egyharmaduk bízik a felülbírálásban.
Több ezren óvták meg tegnap a vasárnap közzétett érettségi vizsgaeredményeket, miután a diákok közel fele elbukott a megmérettetésen. Bukarestben kilencezer, Maros megyében több mint kétezer panaszt nyújtottak be a maturandusok, Kolozsváron az érettségizők háromnegyede, Arad megyében az egyharmaduk bízik a felülbírálásban.
Mi történhetett?
Az óvások elbírálása közben a politikusok, a tanügyi szakemberek, de a diákok és a szülők is keresik az okát a siralmas eredményeknek. Daniel Funeriu oktatási miniszter a történtek tanulságait tegnap úgy összegezte: „legalább így mindenki felmérheti, milyen értéke van az érettségi oklevélnek”. Egyben közölte, hogy kitüntetik azt a 65 diákot, aki maximális eredményt ért el az idei megmérettetésen.
Gheorghe Isvoreanu, a Spiru Haret közoktatási szakszervezet elnöke úgy fogalmazott: a jelenlegi oktatási reform csak azok fejében áll össze, akik a végrehajtását szorgalmazzák, de biztos, hogy „a reformerek nem ismerik belülről a tanügyi rendszert”. Isvoreanu a szülők magatartását is bírálta, mert úgy véli, csak addig fordítottak figyelmet az előmenetelre, amíg az érettségi érdemjegyei alapján történt az egyetemi felvételi.
A Szülők Országos Egyesülete közölte: az oktatási miniszternek be kellene nyújtania a lemondását, mert a tanügyi rendszer működését tükrözik az érettségi eredmények. „A tananyag nem egységes, az elvárások nem átláthatóak, és az oktatási tárca maga hitelteleníti a pedagógusokat, ilyen körülmények között pedig nem folyik más, mint a diákok megfélemlítése” – olvasható a szülői egyesület közleményében.
A magyarok jobbak
Bár még a végleges eredményeket nem összesítették, az egyértelműnek tűnik, hogy az erdélyi magyar diákok teljesítménye 20 százalékkal meghaladja a román diákokét. Kevesebb köztük a sikertelenül vizsgázó és magasabbak az érettségi átlagaik: nemcsak magyarból, de történelemből, a reál tantárgyakból is jobban teljesítettek a magyar végzősök.
„Nekünk nincs vesztegetni- valónk, 200 ezer érettségizőből 7800 volt magyar maturandus, meg kell becsülnünk őket” – nyilatkozta lapunknak Király András. Az oktatási tárca államtitkára elismerte, a katasztrofálisnak mondott országos végeredmény a hazai oktatás állapotát tükrözi. „Éppen ez ellen a helyzet ellen akar cselekedni a minisztérium. Nagyon alapos reformra, új alaptantervre és készségalapú oktatásra van szükség” – összegezte a tennivalókat az államtitkár.
Szerinte „sehol a világon” nem működik már olyan jellegű oktatás, mint amilyen jelenleg is folyik a hazai iskolákban. „Nem azt kell nézni, hogy ki miben hibázott. Az oktatás közügy, nemcsak most, az érettségi eredményhirdetés idején. Jobban oda kell figyelnie a szülőnek is, a tantestületnek is arra, hogyan haladnak a fiatalok” – vélekedett az államtitkár.
Király András a kisebbségi oktatás hagyományaiban látja a viszonylagos magyar siker kulcsát. A kétszintű érettségi bevezetésével kapcsolatban úgy vélekedett: korai a magyarországi minta bevezetése.
Illés Ildikó Maros megyei helyettes főtanfelügyelő az eredményhirdetés napján nyilatkozta lapunknak: más jellegű felmérésre lenne szükség az elméleti, és más a szakközépiskolákban. „Addig amíg bizonyos intézményekben senki sem megy át, addig nem lehet ezt az utat járni” – hangsúlyozta a felvetésre adott válaszában Király András. Hozzátette, a későbbiekben fontolóra lehet venni ennek az új típusú vizsgarendszernek a bevezetését.
Életfa egyesület: mindenki felelős
A romániai magyar szülők nem osztják az Szülők Országos Egyesületének véleményét. A kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület munkatársa, Osváth Enikő iskolapszichológus szerint „gond van minden oldalon”, mert a diákok nem tanulnak meg tanulni sem az iskolában, sem otthon.
„Nem tudok általános érvénnyel nyilatkozni, de én a kolozsvári Apáczaiban úgy láttam, a tanárok nagyon sokat dolgoznak, és sokszor egyedül maradnak az erőfeszítéseikkel. Elviselhetetlen az egész rendszer, ebben a formában abszurdum az egész tanügy, nem vihető így tovább” – hangsúlyozta Osváth Enikő.
Szerinte nem csak a szülők érdektelensége, de a tanárok kiszolgáltatottsága is hozzájárul a sikertelenséghez. „Nem lehet úgy oktatni, hogy a tanárok teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságban vannak, és az iskolákba is beszivárog, hogy nem a társadalom megbecsült tagjai” – tette hozzá az Életfa Családsegítő Egyesület munkatársa. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. július 6.
Színvonalas művészeti képzés a PKE-n
Akkora sikert aratott az a debreceni kiállítás, amelyen a Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészet Tanszékének két oktatója is részt vett, hogy a szervezők július végéig meghosszabbították a nyitva tartását” – jelentette be Ujvárossy László tanszékvezető, aki maga is a kiállítók között van.
A csoportos kiállítást a CEPEVIT elnevezésű, a MODEM-mel közös projekt keretében szervezték.
Idén egyébként a PKE Képzőművészet Tanszékének hatodik tervezőgrafikus nemzedéke is sikeresen megvédte államvizsgáját. Az alapképzésen huszonheten nyertek képesítést, akik a tervezőgrafika hagyományos műfajai – könyvgrafika, plakátművészet, arculattervezés, fotóművészet – mellett a webdizájn, az interaktív könyv és animáció terén végzett kísérletekben és az ehhez kapcsolódó elméleti kutatásokban is jeleskedtek. Ez volt az utolsó olyan év, amikor monitorizálták az államvizsgát, az akkreditáció után ugyanis még három évig más egyetemekről érkező tanárokat is meg kellett hívni, a 9 tagú bizottság egyharmada Temesvárról, Kolozsvárról vagy a Nagyváradi Egyetemről jött. Ősztől megszűnik ez a gyakorlat.
Örömteli hír, hogy több hallgató diplomamunkáját is szerződtették – mondta el Ujvárossy László. A könyvművészet területén, Kovács Klaudia munkája nyomán a nagyváradi Tóth Ágnes költőnőnek A néma erdő titka című mesejátékára született könyvterv. Bartha Dániel a kézdivásárhelyi Székely titok nevű pálinkafőzdének készített új, korszerű arculatot. Havlin Levente a PKE Képzőművészet Tanszékének felkérésére alkotott weboldalt, Deák Enikő az udvarhelyi Evolution9 esküvői fotószalon számára tervezett komplett dizájnt. Tóth Zoltán a nagyváradi SisiFashion divatcég brandjét alakította ki, Virág Magor pedig a sepsiszentgyörgyi Nagymama cukrászdának tervezett kereskedelmi reklámot. De voltak jól sikerült fikciók, rajzfilmek, vizuális művészeti kísérletek is, melyek a jövőben találhatnak gazdára, mint az András Bernadette Bruno Munari olasz formatervező, képzőművész hatására készített Wass Albert-mesekönyve, Ary Eszter saját verseit sok illusztrációval ellátó Tükörkép című könyvterve és Szabó Réka rendhagyó tipográfiával Madách Az ember tragédiája nyomán alkotott, képversszerű művészkönyve.
A hallgatók készítettek mozgóképes kísérleteket, rajzfilmeket is, melyek közül a legsikerültebbek Berényi Zsófia mozgatott fotogramjai, Zoltáni Levente, Sátha Dénes, Péterffy Hunor rajzfilmjei. Ezekből az alkotásokból nyáron Szentendrén mutatnak be egy válogatást. Krónika (Kolozsvár)
Akkora sikert aratott az a debreceni kiállítás, amelyen a Partiumi Keresztény Egyetem Képzőművészet Tanszékének két oktatója is részt vett, hogy a szervezők július végéig meghosszabbították a nyitva tartását” – jelentette be Ujvárossy László tanszékvezető, aki maga is a kiállítók között van.
A csoportos kiállítást a CEPEVIT elnevezésű, a MODEM-mel közös projekt keretében szervezték.
Idén egyébként a PKE Képzőművészet Tanszékének hatodik tervezőgrafikus nemzedéke is sikeresen megvédte államvizsgáját. Az alapképzésen huszonheten nyertek képesítést, akik a tervezőgrafika hagyományos műfajai – könyvgrafika, plakátművészet, arculattervezés, fotóművészet – mellett a webdizájn, az interaktív könyv és animáció terén végzett kísérletekben és az ehhez kapcsolódó elméleti kutatásokban is jeleskedtek. Ez volt az utolsó olyan év, amikor monitorizálták az államvizsgát, az akkreditáció után ugyanis még három évig más egyetemekről érkező tanárokat is meg kellett hívni, a 9 tagú bizottság egyharmada Temesvárról, Kolozsvárról vagy a Nagyváradi Egyetemről jött. Ősztől megszűnik ez a gyakorlat.
Örömteli hír, hogy több hallgató diplomamunkáját is szerződtették – mondta el Ujvárossy László. A könyvművészet területén, Kovács Klaudia munkája nyomán a nagyváradi Tóth Ágnes költőnőnek A néma erdő titka című mesejátékára született könyvterv. Bartha Dániel a kézdivásárhelyi Székely titok nevű pálinkafőzdének készített új, korszerű arculatot. Havlin Levente a PKE Képzőművészet Tanszékének felkérésére alkotott weboldalt, Deák Enikő az udvarhelyi Evolution9 esküvői fotószalon számára tervezett komplett dizájnt. Tóth Zoltán a nagyváradi SisiFashion divatcég brandjét alakította ki, Virág Magor pedig a sepsiszentgyörgyi Nagymama cukrászdának tervezett kereskedelmi reklámot. De voltak jól sikerült fikciók, rajzfilmek, vizuális művészeti kísérletek is, melyek a jövőben találhatnak gazdára, mint az András Bernadette Bruno Munari olasz formatervező, képzőművész hatására készített Wass Albert-mesekönyve, Ary Eszter saját verseit sok illusztrációval ellátó Tükörkép című könyvterve és Szabó Réka rendhagyó tipográfiával Madách Az ember tragédiája nyomán alkotott, képversszerű művészkönyve.
A hallgatók készítettek mozgóképes kísérleteket, rajzfilmeket is, melyek közül a legsikerültebbek Berényi Zsófia mozgatott fotogramjai, Zoltáni Levente, Sátha Dénes, Péterffy Hunor rajzfilmjei. Ezekből az alkotásokból nyáron Szentendrén mutatnak be egy válogatást. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 11.
Érettségi: nem javult az összkép az óvások elbírálása után
Az óvások elbírálását követően közzétett végleges érettségi eredmények szerint a diákok alig több mint 45 százalékának sikerült elérnie a diplomaszerzéshez szükséges 6-os átlagot, míg a fellebbezéseket megelőzően ez az arány 1,25 százalékkal volt kevesebb – adta hírül az oktatási minisztérium. Az összesített adatok alapján kiderült, a 80 160 óvás közül a vizsgabizottságok 2257 olyan diáknak emelték meg a jegyét, akik az első elbíráláskor nem érték el a sikeres vizsgához szükséges osztályzatot. Mint kiderült, 103 diák minden bizonnyal megbánta, hogy óvást nyújtott be: dolgozatuk újraértékelését követően 6-os alá csökkent az átlaguk, így készülhetnek a vizsga őszi fordulójára.
pénteken nyilvánosságra hozott végeredmények azonban nem változtatnak a tényen: a 2010/2011-es iskolai évben szervezett megmérettetés zárult a legrosszabb eredményekkel az elmúlt húsz évben. Hargita megyében mintegy három százalékkal javult a sikeresen érettségizők aránya, így a végleges eredmények szerint a székelyföldi megye diákjai teljesítettek a legjobban az országban. A megyei tanfelügyelőség ma egy hete még 64,03 százalékos sikerarányról beszélt, az újraértékeléseket követően azonban a szám 67,41 százalékra emelkedett, miután az újrajavítást követően 370 dolgozatnak nőtt az osztályzata.
Az országos második helyet Suceava megye érdemelte ki, itt 66,25 százalékos a sikeresen vizsgázó diákok aránya.
A fellebbezések után egyébként minden erdélyi és partiumi megyében nőtt a sikeresen érettségizők száma.
A legtöbb óvást egyébként román nyelv és irodalomból és matematikából nyújtották be – mindkét tantárgy esetében 25 ezer fellebbezést iktattak –, ugyanakkor több ezren voltak elégedetlenek a biológiából és földrajzból kapott jegyekkel.
Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos a marosfői EU-táborban közölte: a magyar diákok körülbelül 20 százalékkal jobban teljesítettek a románoknál az idei érettségin. Véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy az anyanyelvvizsgán szerzett jegy általában javít a teljes átlagon. Pásztor Gabriella hangsúlyozta: nem ért egyet azzal a feltételezéssel, hogy azokban az iskolákban, ahol a vizsgatermekben nem használtak térfigyelő kamerákat, több esély volt a csalásra, és ezért magasabbak a jegyeket. Mint mondta, az oktatási minisztérium még nem készített kimutatást erről, és azt sem tudják pontosan, hogy hány iskolában használtak biztonsági kamerákat.
Emil Boc miniszterelnök a végleges eredmények közzététele után Kolozsváron úgy nyilatkozott, „a romániai oktatásnak szüksége volt már egy hidegzuhanyra”, s mint mondta, támogatni fogja, hogy az érettségi vizsgákat a következő években is „hasonló színvonalon, becsülettel” bonyolítsák le. „Nem engedhetjük meg, hogy tovább hazudjunk egymásnak, hogy a diákok azt a látszatot keltsék: tanulnak, a pedagógusok meg azt, hogy tisztességesen osztályoznak. Helyreállni látszik a rendszer, s ennek pozitív hozadékát a közeljövőben fogjuk megtapasztalni” – fogalmazott a miniszterelnök.
Azok a diákok, akiknek nem sikerült megszerezniük az átmenő jegyet, mától iratkozhatnak be az érettségi idei második, őszi fordulójára. Augusztus 22-étől kerül sor a szóbeli vizsgákra, 29-étől pedig az írásbeliken méretkezhetnek meg. Az őszi forduló eredményeit szeptember 4-én függesztik ki. (Rágalmazási pert indít az Antena 3 hírtelevízió ellen Daniel Funeriu oktatási miniszter, miután a tévécsatorna Napirenden (La ordinea zilei) című műsorában hamis dokumentumot mutattak be, mely szerint a tárcavezető elbukta az első érettségijét. Funeriu nem volt hajlandó élő adásban nyilatkozni, ezt követően azonban sajtótájékoztatón tisztázta: 1989-ben, Strasbourgban érettségizett, és kiváló eredményt ért el. A miniszter okirat-hamisítással és becsületsértéssel vádolja a hírtelevíziót, és hangsúlyozta: bírósághoz fordul az ügyben.)
Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)
Az óvások elbírálását követően közzétett végleges érettségi eredmények szerint a diákok alig több mint 45 százalékának sikerült elérnie a diplomaszerzéshez szükséges 6-os átlagot, míg a fellebbezéseket megelőzően ez az arány 1,25 százalékkal volt kevesebb – adta hírül az oktatási minisztérium. Az összesített adatok alapján kiderült, a 80 160 óvás közül a vizsgabizottságok 2257 olyan diáknak emelték meg a jegyét, akik az első elbíráláskor nem érték el a sikeres vizsgához szükséges osztályzatot. Mint kiderült, 103 diák minden bizonnyal megbánta, hogy óvást nyújtott be: dolgozatuk újraértékelését követően 6-os alá csökkent az átlaguk, így készülhetnek a vizsga őszi fordulójára.
pénteken nyilvánosságra hozott végeredmények azonban nem változtatnak a tényen: a 2010/2011-es iskolai évben szervezett megmérettetés zárult a legrosszabb eredményekkel az elmúlt húsz évben. Hargita megyében mintegy három százalékkal javult a sikeresen érettségizők aránya, így a végleges eredmények szerint a székelyföldi megye diákjai teljesítettek a legjobban az országban. A megyei tanfelügyelőség ma egy hete még 64,03 százalékos sikerarányról beszélt, az újraértékeléseket követően azonban a szám 67,41 százalékra emelkedett, miután az újrajavítást követően 370 dolgozatnak nőtt az osztályzata.
Az országos második helyet Suceava megye érdemelte ki, itt 66,25 százalékos a sikeresen vizsgázó diákok aránya.
A fellebbezések után egyébként minden erdélyi és partiumi megyében nőtt a sikeresen érettségizők száma.
A legtöbb óvást egyébként román nyelv és irodalomból és matematikából nyújtották be – mindkét tantárgy esetében 25 ezer fellebbezést iktattak –, ugyanakkor több ezren voltak elégedetlenek a biológiából és földrajzból kapott jegyekkel.
Pásztor Gabriella oktatásügyi államtanácsos a marosfői EU-táborban közölte: a magyar diákok körülbelül 20 százalékkal jobban teljesítettek a románoknál az idei érettségin. Véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy az anyanyelvvizsgán szerzett jegy általában javít a teljes átlagon. Pásztor Gabriella hangsúlyozta: nem ért egyet azzal a feltételezéssel, hogy azokban az iskolákban, ahol a vizsgatermekben nem használtak térfigyelő kamerákat, több esély volt a csalásra, és ezért magasabbak a jegyeket. Mint mondta, az oktatási minisztérium még nem készített kimutatást erről, és azt sem tudják pontosan, hogy hány iskolában használtak biztonsági kamerákat.
Emil Boc miniszterelnök a végleges eredmények közzététele után Kolozsváron úgy nyilatkozott, „a romániai oktatásnak szüksége volt már egy hidegzuhanyra”, s mint mondta, támogatni fogja, hogy az érettségi vizsgákat a következő években is „hasonló színvonalon, becsülettel” bonyolítsák le. „Nem engedhetjük meg, hogy tovább hazudjunk egymásnak, hogy a diákok azt a látszatot keltsék: tanulnak, a pedagógusok meg azt, hogy tisztességesen osztályoznak. Helyreállni látszik a rendszer, s ennek pozitív hozadékát a közeljövőben fogjuk megtapasztalni” – fogalmazott a miniszterelnök.
Azok a diákok, akiknek nem sikerült megszerezniük az átmenő jegyet, mától iratkozhatnak be az érettségi idei második, őszi fordulójára. Augusztus 22-étől kerül sor a szóbeli vizsgákra, 29-étől pedig az írásbeliken méretkezhetnek meg. Az őszi forduló eredményeit szeptember 4-én függesztik ki. (Rágalmazási pert indít az Antena 3 hírtelevízió ellen Daniel Funeriu oktatási miniszter, miután a tévécsatorna Napirenden (La ordinea zilei) című műsorában hamis dokumentumot mutattak be, mely szerint a tárcavezető elbukta az első érettségijét. Funeriu nem volt hajlandó élő adásban nyilatkozni, ezt követően azonban sajtótájékoztatón tisztázta: 1989-ben, Strasbourgban érettségizett, és kiváló eredményt ért el. A miniszter okirat-hamisítással és becsületsértéssel vádolja a hírtelevíziót, és hangsúlyozta: bírósághoz fordul az ügyben.)
Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 19.
Hitélet – Folytatódik a görög katolikusok elleni uszítás
Egyházuk megszüntetésének elítélését kérik
Még mindig dominál az ortodox egyházban a görög katolikus egyház- és vallásellenesség, ez egyértelműen megerősítést nyert az erdélyi ortodox metropolia szinódusa vezetőinek júliusi tanácskozásán. A görög katolikusok párbeszédet szorgalmaznak, ennek feltételeként egyházuk 1948-as megszüntetésének nyilvános elítélését, híveik zaklatásának és az ellenük irányuló ortodox uszítás megszűntetését kérik.
A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusa nemrég levélben fordult a Román Ortodox Egyház legfőbb elöljárójához, Daniel Ciubotea pátriárkához a két egyház közötti dialógus vegyes bizottságának hatékonyabb működése ügyében. Többek között javasolta egy albizottság létrehozását, amelynek feladata rögzíteni az időpontokat, elveket, napirendi pontokat és a vegyes bizottság munkájának módszertanát.
Ezt megelőzően a görögkeleti (ortodox) pátriárkátus írásos üzeneteiben kifejezte ugyan abbéli óhaját, hogy végre építő dialógus jöjjön létre a Görög Katolikus Egyházzal, s ezzel új fejezet nyíljon a két vallásos felekezet kapcsolatának történelmében, ez azonban csupán betű maradt.
Sajnos, a Román Ortodox Egyház helyi képviselőinek cselekvései Erdély-szerte szöges ellentétben állnak az írásban is hangoztatott „dialógust elősegítendő testvéri együttműködés légkörének előmozdításával”. Folytatódik a görög katolikus templomok lebontása, tönkretétele vagy ortodox-szá való újraszentelése. A görög katolikus hívek fenyegetésnek és zaklatásnak vannak kitéve és nem egy esetben az ortodox egyházak képviselői a görög katolikus hívek elleni erőszakra uszítanak.
Mi több, mind az erdélyi metropolia, mind a Kolozsvár – Fehér – Kőrösök vidéke és Máramarosi ortodox metropolia 2011. július 4-én, a Fehér megyei Remete (Râmeţ) kolostorában összeült szinódusának vezetői visszatértek a Görög Katolikus Egyház elleni nagyhangú szónoklatra, amely az elmúlt húsz év folyamán annyi ellenségeskedést és konfliktust szült.
A Lucian Mureşan balázsfalvi görög katolikus nagyérsek és metropolita által aláírt hivatalos okirat leszögezi, hogy a Romániai Görög Katolikus Egyház nyitott marad a Román Ortodox Egyházzal való nyílt dialógusra, azonban konkrét lépéseket vár tőle. Ezért az előkészítő bizottsággal való találkozás feltételeként kéri bármely olyan cselekedet leállítását, amely tönkreteszi vagy érinti bármilyen formában az 1948-ban a kommunista hatóságok által a Román Ortodox Egyháznak önkényesen átadott görög katolikus javak (templomok, parókiai épületek, temetők) építőművészeti sajátosságait. A Görög Katolikus Egyház Szinódusa határozottan kéri, hogy papjai és hívei zavartalanul eltemethessék halottaikat a temetőikbe, illetve látogathassák elhunytjaik sírjait.
A hivatalos levélben Lucian Mureşan nagyérsek-metropolita nem utolsósorban követeli, hogy a Román Ortodox Egyház nyilvánosan ítélje el a Rómával Egyesült Görög Katolikus Egyház 1948-ban történt önkényes megszüntetését, mint igazságtalan és gyalázatos tettet, amelynek hatásától határolódjon el.
Konkrét lépéseket várnak a Román Ortodox Egyháztól, az előbbi kérések elfogadása és teljesítése pedig előfeltételeit jelentik a jövőbeni őszinte párbeszédnek – nyomatékosít a hivatalos levél.
(fodor) Szabadság (Kolozsvár)
Egyházuk megszüntetésének elítélését kérik
Még mindig dominál az ortodox egyházban a görög katolikus egyház- és vallásellenesség, ez egyértelműen megerősítést nyert az erdélyi ortodox metropolia szinódusa vezetőinek júliusi tanácskozásán. A görög katolikusok párbeszédet szorgalmaznak, ennek feltételeként egyházuk 1948-as megszüntetésének nyilvános elítélését, híveik zaklatásának és az ellenük irányuló ortodox uszítás megszűntetését kérik.
A Rómával Egyesült Román Görög Katolikus Egyház Püspöki Szinódusa nemrég levélben fordult a Román Ortodox Egyház legfőbb elöljárójához, Daniel Ciubotea pátriárkához a két egyház közötti dialógus vegyes bizottságának hatékonyabb működése ügyében. Többek között javasolta egy albizottság létrehozását, amelynek feladata rögzíteni az időpontokat, elveket, napirendi pontokat és a vegyes bizottság munkájának módszertanát.
Ezt megelőzően a görögkeleti (ortodox) pátriárkátus írásos üzeneteiben kifejezte ugyan abbéli óhaját, hogy végre építő dialógus jöjjön létre a Görög Katolikus Egyházzal, s ezzel új fejezet nyíljon a két vallásos felekezet kapcsolatának történelmében, ez azonban csupán betű maradt.
Sajnos, a Román Ortodox Egyház helyi képviselőinek cselekvései Erdély-szerte szöges ellentétben állnak az írásban is hangoztatott „dialógust elősegítendő testvéri együttműködés légkörének előmozdításával”. Folytatódik a görög katolikus templomok lebontása, tönkretétele vagy ortodox-szá való újraszentelése. A görög katolikus hívek fenyegetésnek és zaklatásnak vannak kitéve és nem egy esetben az ortodox egyházak képviselői a görög katolikus hívek elleni erőszakra uszítanak.
Mi több, mind az erdélyi metropolia, mind a Kolozsvár – Fehér – Kőrösök vidéke és Máramarosi ortodox metropolia 2011. július 4-én, a Fehér megyei Remete (Râmeţ) kolostorában összeült szinódusának vezetői visszatértek a Görög Katolikus Egyház elleni nagyhangú szónoklatra, amely az elmúlt húsz év folyamán annyi ellenségeskedést és konfliktust szült.
A Lucian Mureşan balázsfalvi görög katolikus nagyérsek és metropolita által aláírt hivatalos okirat leszögezi, hogy a Romániai Görög Katolikus Egyház nyitott marad a Román Ortodox Egyházzal való nyílt dialógusra, azonban konkrét lépéseket vár tőle. Ezért az előkészítő bizottsággal való találkozás feltételeként kéri bármely olyan cselekedet leállítását, amely tönkreteszi vagy érinti bármilyen formában az 1948-ban a kommunista hatóságok által a Román Ortodox Egyháznak önkényesen átadott görög katolikus javak (templomok, parókiai épületek, temetők) építőművészeti sajátosságait. A Görög Katolikus Egyház Szinódusa határozottan kéri, hogy papjai és hívei zavartalanul eltemethessék halottaikat a temetőikbe, illetve látogathassák elhunytjaik sírjait.
A hivatalos levélben Lucian Mureşan nagyérsek-metropolita nem utolsósorban követeli, hogy a Román Ortodox Egyház nyilvánosan ítélje el a Rómával Egyesült Görög Katolikus Egyház 1948-ban történt önkényes megszüntetését, mint igazságtalan és gyalázatos tettet, amelynek hatásától határolódjon el.
Konkrét lépéseket várnak a Román Ortodox Egyháztól, az előbbi kérések elfogadása és teljesítése pedig előfeltételeit jelentik a jövőbeni őszinte párbeszédnek – nyomatékosít a hivatalos levél.
(fodor) Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 25.
Erős álom
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti. Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk, ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti.
Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk (különösen tetszett a zátonyos metafora, a kozmopolitizmus proletkultos megbélyegzése, a Fradi mint államvallás becsempészése a székely szívekbe, és főleg a mélyre hatoló vita az obszcén szavak szerepéről a Fidesz politikájában), ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Ennél is kényesebb helyzetbe kerülhet azonban a kritikus hajlamú sajtós, ha kiderül (mert kiderülhet), hogy a román fél – választási megfontolásból, beidegződései okán – a hétvégi hegyi beszédek miatt idén a látszatbarátságból nyílt ellenségeskedésbe vált át. Ebben az esetben mégoly tartásos észrevételeink könnyen labanckodásnak, nemzetárulásnak minősülhetnek. Amúgy persze hangzottak el érdekes és értékes gondolatok is. De akár velük összefüggésben, szó sem esett például a nyitott társadalom problematikájáról, az uniós tagállamok egyre nagyobb alávetettségéről Brüsszelnek, a magyar kormány(fő) európai elhiteltelenedéséről és elszigetelődéséről, az EP-vel való rendszeres vitákról (apropó, mikor hívják meg Tusványosra Daniel Cohn-Benditet is?), a demokráciáról, a jogállamiságról vagy a szélsőségesség veszélyeiről. Ezek figyelembevétele nélkül ugyanis még a bivalyerős állam sem sokat ér – hát még ha ereje főleg abban nyilvánul meg, mint a hatalmaskodó apáé, hogy ahol éri, elagyabugyálja a gyermekeit!?
Szóval lebegés volt ez a tábor is az elvont tervek habos tetején, ünneprontásként a sikerületlen pártbejegyzéssel. Pedig hát történt egy-két olyan esemény a múlt héten, ami csakugyan alapvető kérdéseket vet fel azt illetően, hogy a világ merre tart, és országaink merre tartanak.
Itt van mindjárt az Európai Bizottság legújabb jelentése Románia igazságszolgáltatásáról. Ugyanúgy, mint az orbáni Magyarország alkotmánya és médiatörvénye esetében, az európai néppárti többség olyan nyilvánvaló jogtalanságokat próbál ebben szőnyeg alá söpörni, amelyek bomlasztólag hatnak társadalmaink alapelveire, értékrendjére.
2010. szeptember 15-e a román demokrácia és parlamentarizmus gyalázatának napja – akkor történt a vérlázító csalás: a képviselőház első két embere mindenki szeme láttára meghamisította a szavazatok számát. A brüsszeli jelentés szóval sem említi az esetet, sem a román igazságszolgáltatás súlyos politikai befolyásoltságát. Márpedig nem lehet jogállam egy ország, ahol ilyen mérvű a korrupció (ennek tükre az idei érettségi vizsga is) – ez nem demokrácia, hanem kleptokrácia. A norvégiai tragédia a (jobboldali) szélsőségesség veszélyeire hívja fel a figyelmet. Végletesen legyengített demokráciában az „erős hitű”, „küldetéses” harcosok és a messiáskodó vezérek terrorizálhatják a békés, normális polgárokat. És apropó, erős magyar állam: Gyöngyöspatával mi lesz?
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti. Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk, ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Az idei tusványosi politikai piknik kiértékelését két körülmény is megnehezíti.
Először is, ha egy-két témát és jelképet leszámítunk (különösen tetszett a zátonyos metafora, a kozmopolitizmus proletkultos megbélyegzése, a Fradi mint államvallás becsempészése a székely szívekbe, és főleg a mélyre hatoló vita az obszcén szavak szerepéről a Fidesz politikájában), ugyanazok az ismert megállapítások, jobbára közhelyek hangzottak el, amelyekkel a magyar jobboldali kormány jóideje szerencsélteti Európát, meg bennünket is, valahányszor Tusványos bekapcsolja a nemzeti és autonómia-imamalmot.
Ennél is kényesebb helyzetbe kerülhet azonban a kritikus hajlamú sajtós, ha kiderül (mert kiderülhet), hogy a román fél – választási megfontolásból, beidegződései okán – a hétvégi hegyi beszédek miatt idén a látszatbarátságból nyílt ellenségeskedésbe vált át. Ebben az esetben mégoly tartásos észrevételeink könnyen labanckodásnak, nemzetárulásnak minősülhetnek. Amúgy persze hangzottak el érdekes és értékes gondolatok is. De akár velük összefüggésben, szó sem esett például a nyitott társadalom problematikájáról, az uniós tagállamok egyre nagyobb alávetettségéről Brüsszelnek, a magyar kormány(fő) európai elhiteltelenedéséről és elszigetelődéséről, az EP-vel való rendszeres vitákról (apropó, mikor hívják meg Tusványosra Daniel Cohn-Benditet is?), a demokráciáról, a jogállamiságról vagy a szélsőségesség veszélyeiről. Ezek figyelembevétele nélkül ugyanis még a bivalyerős állam sem sokat ér – hát még ha ereje főleg abban nyilvánul meg, mint a hatalmaskodó apáé, hogy ahol éri, elagyabugyálja a gyermekeit!?
Szóval lebegés volt ez a tábor is az elvont tervek habos tetején, ünneprontásként a sikerületlen pártbejegyzéssel. Pedig hát történt egy-két olyan esemény a múlt héten, ami csakugyan alapvető kérdéseket vet fel azt illetően, hogy a világ merre tart, és országaink merre tartanak.
Itt van mindjárt az Európai Bizottság legújabb jelentése Románia igazságszolgáltatásáról. Ugyanúgy, mint az orbáni Magyarország alkotmánya és médiatörvénye esetében, az európai néppárti többség olyan nyilvánvaló jogtalanságokat próbál ebben szőnyeg alá söpörni, amelyek bomlasztólag hatnak társadalmaink alapelveire, értékrendjére.
2010. szeptember 15-e a román demokrácia és parlamentarizmus gyalázatának napja – akkor történt a vérlázító csalás: a képviselőház első két embere mindenki szeme láttára meghamisította a szavazatok számát. A brüsszeli jelentés szóval sem említi az esetet, sem a román igazságszolgáltatás súlyos politikai befolyásoltságát. Márpedig nem lehet jogállam egy ország, ahol ilyen mérvű a korrupció (ennek tükre az idei érettségi vizsga is) – ez nem demokrácia, hanem kleptokrácia. A norvégiai tragédia a (jobboldali) szélsőségesség veszélyeire hívja fel a figyelmet. Végletesen legyengített demokráciában az „erős hitű”, „küldetéses” harcosok és a messiáskodó vezérek terrorizálhatják a békés, normális polgárokat. És apropó, erős magyar állam: Gyöngyöspatával mi lesz?
Ágoston Hugó. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. július 28.
Negyven fizetéses hely a MOGYE magyar vonalán
Markó Béla miniszterelnök-helyettes szerdán megbeszélést folytatott Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, hogy megoldást találjanak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karának magyar tagozatán a helyek kiegészítésére. A miniszterelnök- helyettes és a miniszter, az egyetem vezetőségével is egyeztetve, megállapodtak abban, hogy a magyar tagozaton még biztosítani kell negyven fizetéses helyet azok számára, akik eredményesen felvételiztek. Népújság (Marosvásárhely)
Markó Béla miniszterelnök-helyettes szerdán megbeszélést folytatott Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, hogy megoldást találjanak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karának magyar tagozatán a helyek kiegészítésére. A miniszterelnök- helyettes és a miniszter, az egyetem vezetőségével is egyeztetve, megállapodtak abban, hogy a magyar tagozaton még biztosítani kell negyven fizetéses helyet azok számára, akik eredményesen felvételiztek. Népújság (Marosvásárhely)
2011. július 28.
Újabb magyarellenes megnyilvánulás a vásárhelyi orvosin
Újabb magyarellenes botrány tört ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). Miután néhány héttel ezelőtt az új oktatási törvény biztosította lehetőségek ellenére az intézmény román többségű szenátusa megakadályozta a magyar intézetek létrehozását, most a tandíjköteles helyektől fosztotta meg a magyar felvételizőket. Constantin Copotoiu rektornak a magyar tanári kar tudta nélkül hozott döntéséről csak az eredmények kifüggesztésekor értesülhettek az érintettek. Ekkor derült ki, hogy az általános orvosi karon a 80 fizetéses hely mindegyikét a román tagozatra felvételiző diákok kapták meg.
Mindezt annak ellenére, hogy a felvételi napjáig minden plakáton, tájékoztatón, honlapon úgy szerepelt, hogy a helyek egyenlően oszlanak meg a román és magyar tagozat között” – állítja Hlavathy Kata, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) elnöke, aki egy petíciót is készül átnyújtani az egyetem vezetőségének.
Tiltakozás a kész tények ellen
Constantin Copotoiu rektor újabb diszkriminatív döntése szerdán számos tiltakozást váltott ki. Az RMDSZ Maros megyei szervezete szerint a többségi fölénnyel hozott intézkedés semmiként nem egyeztethető össze a kor szellemével, főként egy olyan nagy múltú tanintézetben, ahol a magyar nyelvű orvosképzés komoly hagyománnyal rendelkezik.
„Ez a diszkriminatív döntés súlyosan veszélyezteti a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem magyar nyelvű oktatásának létét, és fenntarthatóságát, valamint jelentős mértékben korlátozza a tanuláshoz való alkotmányos jogot. Alulírottak nyomatékosan kérjük az egyetem vezetőségét, álljon el a fent említett nacionalista és kirekesztő döntés megvalósításától az esélyegyenlőség, az européer gondolkodás és a tanuláshoz való jog szellemében” – áll a diákszövetség által megfogalmazott tiltakozásban, melynek interneten terjesztett változatát bárki aláírhatja.
Kérdésünkre, hogy az egyetemen tanuló és oktató magyarságot sújtó újabb pofon összefüggésbe hozható-e azzal az egy hónappal korábban hozott, szintén magyarellenes döntéssel, miszerint a kisebbséget nem illeti meg külön tagozat, Nagy Örs, az egyetem rektorhelyettese nem tudott válaszolni. Mint elmondta, lehet összefüggéseket keresni a történtek között, de bizonyítékokat találni már nehezebb.
„Tény, hogy a Charta megszavazásával az új tanügyi törvény által lehetővé vált magyar tagozat létrehozása egyelőre elúszott” – ismerte el a rektor helyettes. Megjegyezte azonban, hogy a MOGYE magyarsága egyelőre csak csatát vesztett, háborút nem.
Utólagos korrekcióval próbálkoznak
Nagy Örs rektorhelyettes szerint az egyetem román vezetőinek az írásbeli egyezség hiánya miatt sikerült kijátszaniuk a magyar diákok érdekeit. „Írásos megállapodás eddig sem volt, de az elmúlt években mindig helyben született szóbeli egyezség alapján osztottuk el a fizetéses helyeket. Úgy, hogy jutott a román felvételizőknek is, maradt a magyaroknak is. Ezúttal a rektor kizárólag a vizsgán elért eredményeket vette alapul, és mivel az utolsó vonal fölötti magyar diák mindössze 9,04-es átlagot ért el, az utána következők a jóval nagyobb jeggyel rendelkező román társaikkal szemben labdába sem rúghattak” – magyarázta lapunknak az intézményvezető, aki azonban még így sem tartja méltányosnak Copotoiu döntését.
Szerdán az egyetem magyar rektor-helyettese megpróbált egyeztetni mind felettesével, mind a szaktárca vezetőjével. A professzor szerint abban állapodtak meg Constantin Copotoiu rektorral és Daniel Funeriu miniszterrel, hogy a gyógyszerészeti szakon fennmaradt több mint harminc fizetéses helyet „átirányítják” az általános orvosi karra. Ahhoz, hogy a szóbeli egyezség törvényerőre emelkedjék, minisztériumi rendelet kibocsátására van szükség. Nagy Örs reméli, hogy az érintettek állják a szavukat, és sikerül részben korrigálni a kialakult helyzetet. Constantin Copotoiu rektort nem sikerült elérnünk.
Daniel Funeriu oktatási miniszterrel szerdán Markó Béla miniszterelnök-helyettes is megbeszélést folytatott, hogy megoldást találjanak a helyek kiegészítésére a MOGYE általános orvosi karának magyar tagozatán. A miniszterelnök-helyettes és a tárcavezető, az egyetem vezetőségével is egyeztetve, megállapodtak abban, hogy a magyar tagozaton még biztosítani kell negyven fizetéses helyet azok számára, akik eredményesen felvételiztek – adta hírül az RMDSZ sajtószolgálata. Krónika (Kolozsvár)
Újabb magyarellenes botrány tört ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). Miután néhány héttel ezelőtt az új oktatási törvény biztosította lehetőségek ellenére az intézmény román többségű szenátusa megakadályozta a magyar intézetek létrehozását, most a tandíjköteles helyektől fosztotta meg a magyar felvételizőket. Constantin Copotoiu rektornak a magyar tanári kar tudta nélkül hozott döntéséről csak az eredmények kifüggesztésekor értesülhettek az érintettek. Ekkor derült ki, hogy az általános orvosi karon a 80 fizetéses hely mindegyikét a román tagozatra felvételiző diákok kapták meg.
Mindezt annak ellenére, hogy a felvételi napjáig minden plakáton, tájékoztatón, honlapon úgy szerepelt, hogy a helyek egyenlően oszlanak meg a román és magyar tagozat között” – állítja Hlavathy Kata, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) elnöke, aki egy petíciót is készül átnyújtani az egyetem vezetőségének.
Tiltakozás a kész tények ellen
Constantin Copotoiu rektor újabb diszkriminatív döntése szerdán számos tiltakozást váltott ki. Az RMDSZ Maros megyei szervezete szerint a többségi fölénnyel hozott intézkedés semmiként nem egyeztethető össze a kor szellemével, főként egy olyan nagy múltú tanintézetben, ahol a magyar nyelvű orvosképzés komoly hagyománnyal rendelkezik.
„Ez a diszkriminatív döntés súlyosan veszélyezteti a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem magyar nyelvű oktatásának létét, és fenntarthatóságát, valamint jelentős mértékben korlátozza a tanuláshoz való alkotmányos jogot. Alulírottak nyomatékosan kérjük az egyetem vezetőségét, álljon el a fent említett nacionalista és kirekesztő döntés megvalósításától az esélyegyenlőség, az européer gondolkodás és a tanuláshoz való jog szellemében” – áll a diákszövetség által megfogalmazott tiltakozásban, melynek interneten terjesztett változatát bárki aláírhatja.
Kérdésünkre, hogy az egyetemen tanuló és oktató magyarságot sújtó újabb pofon összefüggésbe hozható-e azzal az egy hónappal korábban hozott, szintén magyarellenes döntéssel, miszerint a kisebbséget nem illeti meg külön tagozat, Nagy Örs, az egyetem rektorhelyettese nem tudott válaszolni. Mint elmondta, lehet összefüggéseket keresni a történtek között, de bizonyítékokat találni már nehezebb.
„Tény, hogy a Charta megszavazásával az új tanügyi törvény által lehetővé vált magyar tagozat létrehozása egyelőre elúszott” – ismerte el a rektor helyettes. Megjegyezte azonban, hogy a MOGYE magyarsága egyelőre csak csatát vesztett, háborút nem.
Utólagos korrekcióval próbálkoznak
Nagy Örs rektorhelyettes szerint az egyetem román vezetőinek az írásbeli egyezség hiánya miatt sikerült kijátszaniuk a magyar diákok érdekeit. „Írásos megállapodás eddig sem volt, de az elmúlt években mindig helyben született szóbeli egyezség alapján osztottuk el a fizetéses helyeket. Úgy, hogy jutott a román felvételizőknek is, maradt a magyaroknak is. Ezúttal a rektor kizárólag a vizsgán elért eredményeket vette alapul, és mivel az utolsó vonal fölötti magyar diák mindössze 9,04-es átlagot ért el, az utána következők a jóval nagyobb jeggyel rendelkező román társaikkal szemben labdába sem rúghattak” – magyarázta lapunknak az intézményvezető, aki azonban még így sem tartja méltányosnak Copotoiu döntését.
Szerdán az egyetem magyar rektor-helyettese megpróbált egyeztetni mind felettesével, mind a szaktárca vezetőjével. A professzor szerint abban állapodtak meg Constantin Copotoiu rektorral és Daniel Funeriu miniszterrel, hogy a gyógyszerészeti szakon fennmaradt több mint harminc fizetéses helyet „átirányítják” az általános orvosi karra. Ahhoz, hogy a szóbeli egyezség törvényerőre emelkedjék, minisztériumi rendelet kibocsátására van szükség. Nagy Örs reméli, hogy az érintettek állják a szavukat, és sikerül részben korrigálni a kialakult helyzetet. Constantin Copotoiu rektort nem sikerült elérnünk.
Daniel Funeriu oktatási miniszterrel szerdán Markó Béla miniszterelnök-helyettes is megbeszélést folytatott, hogy megoldást találjanak a helyek kiegészítésére a MOGYE általános orvosi karának magyar tagozatán. A miniszterelnök-helyettes és a tárcavezető, az egyetem vezetőségével is egyeztetve, megállapodtak abban, hogy a magyar tagozaton még biztosítani kell negyven fizetéses helyet azok számára, akik eredményesen felvételiztek – adta hírül az RMDSZ sajtószolgálata. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 30.
Veszélyben a magyar orvosképzés
Már csak az RMDSZ politikai befolyásának köszönhetően lehetne megakadályozni azt, hogy ne lépjen érvénybe a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) által elfogadott egyetemi charta, ami hátrányosan érinti a magyar tagozatot. Az új charta szerint a magyar tagozatot még azok a jogok sem illetik meg, amelyekkel eddig rendelkezett.
Csendes tiltakozást helyezett kilátásba tizenkét európai fővárosban a román nagykövetségek előtt a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület, amely a MOGYE magyar tagozatát ért diszkriminációra kívánja felhívni a figyelmet. Ádám Valerián, az egyesület titkára az MTI-nek elmondta: a tiltakozásra azt követően kerül sor, hogy az egyetem román többségű vezetősége több olyan döntést hozott, amelyek hátrányosan érintik a magyar tagozatot.
A romániai magyar orvosokat és egyetemi oktatókat tömörítő civil szervezet főként azt kifogásolja, hogy az egyetem román többségű szenátusa által elfogadott új egyetemi charta nem tartja tiszteletben az új oktatási törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a multikulturális egyetemeken a magyar tagozat főtanszékekbe/intézetekbe szerveződjön, vagyis az oktatás nyelve szerint különüljön el, és nagyobb döntési jogkörnek örvendjen. A magyar tagozat oktatói tüntetőleg kivonultak az egyetemi szenátusi szavazásról, de a testületben a régi charta szerint a román tagozat képviselői kétharmad arányban vannak jelen, így az megszavazhatta az intézmény új alapvető szabályzatát. A magyar tagozat képviselői szerint azonban így sem teljesen szabályosan zajlott a szavazás, mivel az egyik elhunyt román szenátusi tagot rendkívül rövid alatt helyettesítették új taggal, és nem tartották tiszteletben a szenátusba való beválasztás egyetemi szabályzat által rögzített procedúráját.
Nagy Örs, az egyetem rektorhelyettese a Krónika című napilapnak elmondta: az új egyetemi charta visszalépést jelent, hiszen rosszabb, mint a régi. Egyrészt a magyar tagozatnak nem biztosít döntéshozatali jogot, másrészt az új oktatási törvény által lehetővé tett tagozatalakítási lehetőséget startból kizárja. Ádám Valerián közölte: a tervek szerint a román nagykövetségek előtti tiltakozás egyidőben zajlik majd az európai fővárosokban augusztus 11-én romániai idő szerint este hét és kilenc óra között. Az egyesület Marosvásárhelyen is imával egybekötött tiltakozást tervez, de ezt az akciót egyelőre nem engedélyezte a helyi rendőrség.
Az egyesület titkára szerint azért időzítették augusztus 11-re a megmozdulást, mert az oktatási minisztériumnak egy nappal korábban kellene jóváhagynia az új oktatási törvény szerint a romániai egyetemek által elfogadott új chartákat. Ádám Valerián szerint amennyiben a minisztérium visszaküldi a marosvásárhelyi egyetemnek a kifogásolt szabályzatot, elállnak a tiltakozástól.
Az egyetemi charta ellen foglalt állást Markó Béla miniszterelnök-helyettes is, aki Daniel Funeriu oktatási miniszterrel korábban folytatott tárgyaláson kifejtette: a szaktárcának nem kellene jóváhagynia a szabálytalanul elfogadott dokumentumot. Szabadság (Kolozsvár)
Már csak az RMDSZ politikai befolyásának köszönhetően lehetne megakadályozni azt, hogy ne lépjen érvénybe a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) által elfogadott egyetemi charta, ami hátrányosan érinti a magyar tagozatot. Az új charta szerint a magyar tagozatot még azok a jogok sem illetik meg, amelyekkel eddig rendelkezett.
Csendes tiltakozást helyezett kilátásba tizenkét európai fővárosban a román nagykövetségek előtt a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület, amely a MOGYE magyar tagozatát ért diszkriminációra kívánja felhívni a figyelmet. Ádám Valerián, az egyesület titkára az MTI-nek elmondta: a tiltakozásra azt követően kerül sor, hogy az egyetem román többségű vezetősége több olyan döntést hozott, amelyek hátrányosan érintik a magyar tagozatot.
A romániai magyar orvosokat és egyetemi oktatókat tömörítő civil szervezet főként azt kifogásolja, hogy az egyetem román többségű szenátusa által elfogadott új egyetemi charta nem tartja tiszteletben az új oktatási törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a multikulturális egyetemeken a magyar tagozat főtanszékekbe/intézetekbe szerveződjön, vagyis az oktatás nyelve szerint különüljön el, és nagyobb döntési jogkörnek örvendjen. A magyar tagozat oktatói tüntetőleg kivonultak az egyetemi szenátusi szavazásról, de a testületben a régi charta szerint a román tagozat képviselői kétharmad arányban vannak jelen, így az megszavazhatta az intézmény új alapvető szabályzatát. A magyar tagozat képviselői szerint azonban így sem teljesen szabályosan zajlott a szavazás, mivel az egyik elhunyt román szenátusi tagot rendkívül rövid alatt helyettesítették új taggal, és nem tartották tiszteletben a szenátusba való beválasztás egyetemi szabályzat által rögzített procedúráját.
Nagy Örs, az egyetem rektorhelyettese a Krónika című napilapnak elmondta: az új egyetemi charta visszalépést jelent, hiszen rosszabb, mint a régi. Egyrészt a magyar tagozatnak nem biztosít döntéshozatali jogot, másrészt az új oktatási törvény által lehetővé tett tagozatalakítási lehetőséget startból kizárja. Ádám Valerián közölte: a tervek szerint a román nagykövetségek előtti tiltakozás egyidőben zajlik majd az európai fővárosokban augusztus 11-én romániai idő szerint este hét és kilenc óra között. Az egyesület Marosvásárhelyen is imával egybekötött tiltakozást tervez, de ezt az akciót egyelőre nem engedélyezte a helyi rendőrség.
Az egyesület titkára szerint azért időzítették augusztus 11-re a megmozdulást, mert az oktatási minisztériumnak egy nappal korábban kellene jóváhagynia az új oktatási törvény szerint a romániai egyetemek által elfogadott új chartákat. Ádám Valerián szerint amennyiben a minisztérium visszaküldi a marosvásárhelyi egyetemnek a kifogásolt szabályzatot, elállnak a tiltakozástól.
Az egyetemi charta ellen foglalt állást Markó Béla miniszterelnök-helyettes is, aki Daniel Funeriu oktatási miniszterrel korábban folytatott tárgyaláson kifejtette: a szaktárcának nem kellene jóváhagynia a szabálytalanul elfogadott dokumentumot. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 5.
Erdély legrégebbi temploma
Erdély legrégebbi templomának feltárását támogatja a Kelemen Hunor vezette kulturális és örökségvédelmi minisztérium.
A templomromra a gyulafehérvári római katolikus székesegyház előtti téren, a jelenlegi főkaputól 24 méterre bukkantak rá idén tavasszal, és az azóta két szakaszban (április–május, valamint június–augusztus) elvégzett feltárás nyomán bizonyossá vált: a templom a 10. században épült, ily módon ez Erdély legrégibb temploma, valószínűleg a Konstantinápolyban megkeresztelkedett Gyula alapította. A dr. Daniela Marcu Istrate vezette régészcsapat szerint a bizánci típusú templomot valószínűleg 1050-ben, a római katolikus, immár nyugati típusú székesegyház építésének elkezdésekor bontották le. A kutatási költségekhez a budapesti közigazgatási és igazságügyi minisztérium is hozzájárul. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Erdély legrégebbi templomának feltárását támogatja a Kelemen Hunor vezette kulturális és örökségvédelmi minisztérium.
A templomromra a gyulafehérvári római katolikus székesegyház előtti téren, a jelenlegi főkaputól 24 méterre bukkantak rá idén tavasszal, és az azóta két szakaszban (április–május, valamint június–augusztus) elvégzett feltárás nyomán bizonyossá vált: a templom a 10. században épült, ily módon ez Erdély legrégibb temploma, valószínűleg a Konstantinápolyban megkeresztelkedett Gyula alapította. A dr. Daniela Marcu Istrate vezette régészcsapat szerint a bizánci típusú templomot valószínűleg 1050-ben, a római katolikus, immár nyugati típusú székesegyház építésének elkezdésekor bontották le. A kutatási költségekhez a budapesti közigazgatási és igazságügyi minisztérium is hozzájárul. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. augusztus 6.
Történelmet ír a „legidősebb” gyulafehérvári templomlelet
Fontos adatokkal bővül az erdélyi kereszténység korai története
Ezer körüli, vagy akár néhány évtizeddel korábbi építésű, bizáncias alaprajzú templomot tárt fel a Daniela Marcu Istrate által vezetett régészcsoport a gyulafehérvári érseki székesegyház előtti térrészen. Az április–májusban, majd június–augusztusban végzett feltárási munkálatok során felszínre került a félköríves szentélyapszis alapozása, a hajó részlegesen megőrződött északi, nyugati és déli oldalfalainak maradványai, északnyugati sarka egy falrészlettel, illetve a hajó négy központi, egykor a kupolát hordozó pillérének alapozása – számolt be a régész szakértő a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen tartott tegnapi sajtótájékoztatón. Istrate a kutatási eredmények alapján tényként szögezte le: Erdély, sőt talán az egész középkori magyar királyság legrégebbi temploma bukkant a felszínre, amelyet az erdélyi Gyula, vagy az államalapító Szent István építhetett, de amely a XI. század második felére, az új római katolikus székesegyház építésének idején már romokban állt.
Áprilisban az érseki székesegyház nyugati bejáratától 24 méterre, a vár járószint-visszabontási munkálatai során egy kőkút bukkant elő. Régészeti elhatárolása során felszínre került egy felköríves záródású apszis körülbelül hat méterre becsülhető nyílásszöggel. A lelet rétegtani vizsgálata nyomán a régész feltételezte, hogy az apszis egy X. század közepén, vagy a XI. század elején épült templom szentélye lehetett. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség engedélyével és támogatásával április–májusban folytatódott további feltárása. A hajó régészeti kutatása június 12-én kezdődött, és a tervek szerint augusztus 13-án fejeződik be. A második szakaszban két észak-dél, illetve kelet-nyugat irányú szelvényt nyitottak, és azonosítani tudták az apszis oldalfalait, a hajó nyugati falának egy töredékét, valamint délnyugati sarokrészét – magyarázta Daniela Marcu Istrate. A szentélynél az alapozás, és falazatából két, 1,15 méter széles kőtömb őrzödött meg. Felszínre bukkantak a hajó egykori kőpadlózatának maradványai, és négy központi pilléréből kettőnek az alapozása. A következő szakaszban az érsekség támogatásával további két szelvényt nyitottak az északi és a déli oldalon, ezekben további töredékeket találtak a hajófalakból, illetve a másik két pillér alapjai is láthatóvá váltak.
Eredmények és feltevések
A feltárások eredményeként a régész megállapította: a templom hossza kelet-nyugati irányban 20,7, az észak-déli tengely mentén 12, falainak átlagos vastagsága 1,2 méter. A félköríves apszis nyílása a diadalív vonalában körülbelül 8, a hossztengely mentén 7,3 méter. A hajó oldalfalai 12 méter hosszúak, középrészén négy pillér állt, amelyek feltehetőleg a kupolát tartották. Ez az úgynevezett görögkereszt alaprajzi típus a bizánci építészetre jellemző, és valószínűsíti a templom X. századi keltezését, amely ebben az esetben az erdélyi Gyula, Szent István anyai nagyapja alapítása lehetett. Ha az épület a XI. század elején készült, akkor viszont már Szent István uralkodásához köthető – részletezte Istrate.
A hajó alapozása kőből és kevés téglából készült, kötőanyagként kevés kaviccsal kevert oltott meszet használtak. A nyugati és a déli oldalon az alapozáskor római falakra bukkantak, amelyeket újrahasznosítottak.
– Ez a feltárás azt bizonyítja, hogy az eddig ismert ún. I. Székesegyház (tehát a mai székesegyház alatti, keltezhető részletei alapján Szent László korára befejezett (?) háromhajós bazilika) előtt és az 1200 táján építeni kezdett, ún. II., azaz a mai székesegyház előtt, volt egy keresztény templom Gyulafehérváron s az előbbiek környezetében a XI. század utolsó évtizedeiben létrejött temető sírjai már az utóbbi romjai fölötti rétegben helyezkednek el – mondta lapunknak Kovács András, a BBTE művészettörténet professzora. Ilyen értelemben nem zárható ki, hogy esetleg az erdélyi Gyula –– a rendelkezésünkre álló források szerinti (II.) Gyula –– azaz Sarolt atyja, Szent István király nagyapja korának, a 950-es éveknek bizánci misszionáriusai emelték ezt a templomot. A kereszténység felvétele napirenden volt a X. század végén, így (forrásokkal bizonyíthatóan is) több kísérlet is zajlott az államalapítás korában, amelyek közül végül Szent István kezdeményezése győzött – magyarázta.
Nem egyértelmű az alaprajzi forma bizánci eredete
– A templom töredékesen és esetlegesen fennmaradt részletformái nagy vonalakban az ún. görögkereszt alaprajzú, Bizáncban kidolgozott, kedvelt templomtípusra emlékeztetnek. Erről a nagyon egyszerű alaprajzról azonban nem tételezhetjük fel egyértelműen, hogy csak Bizáncból, s például nem Itáliából, Velence környékéről vagy a Balkán nyugati részéből származott, s azt sem, hogy feltétlenül a görög rítusú egyház terjeszkedésének az emléke – részletezte Kovács András. Így az általunk ismert régészeti körülmények egyelőre azt sem teszik lehetővé, hogy válasszunk Gyula és Szent István kora között. Lerombolásának körülményeiről nem rendelkezünk adatokkal – tette hozzá. Ez a nagyon jelentős felfedezés mindenképpen cáfolja az 1970-es évek régészeti kutatásai kapcsán megfogalmazott felelőtlen és alaptalan vélekedéseket, de bonyolítja is a székesegyház épületegyüttesének eddig ismert történetét. Tudományos értelmezése fontos új adatokkal gazdagíthatja az erdélyi kereszténység és az erdélyi püspökség kezdeteinek a történetét – hangsúlyozta a művészettörténész.
A XI. század közepén már nem létezett
A feltárás során több mint száz pénzérmét találtak, továbbá bronzból és valamilyen ezüstös ötvözetből készült öv- és hajcsatokat, ékszereket, többek között S-végű hajkarikákat. A tárgyi leletek egy része, így a legrégibb pénzérmék, akárcsak a legkorábbi sírok a XI. század végéről származnak, bizonyságául annak, hogy a templom az említett század második felében már nem állt. A leletek tanúsága szerint elszórtan a XIV–XV. században is temetkeztek még a helyszínre. – A megvizsgált 400 sír fele közvetlen kapcsolatban áll a romokkal, egyetlen olyat sem találtunk, amelyet a templom alapozása átszelt, vagy azzal egyidős lett volna – jelentette ki Istrate. Szerinte a templomot 1050 tájára már lebonthatták, az új, már a nyugati kereszténység románkori építészeti stílusában tervezett székesegyház építése idején.
Marton József egyetemi professzor, a gyulafehérvári székeskáptalan nagyprépostja kiemelte: a templom építésének idején még nem határolódott el véglegesen a keleti és a nyugati kereszténység (amint azt Kovács András is kifejtette korábban lapunknak, számtalan példa bizonyítja görög szerzetesek, apácák – például Veszprémvölgyben – jelenlétét is a Magyar Királyság területén, mint ahogyan bizáncias alaprajzok is feltűnnek, így Feldebrőn). Marton József kiemelte: a lelet utal arra is, hogy a X. században már konkrétum volt a gyulafehérvári egyházi központ.
A kutatást a román és magyar szaktárcák is támogatják
Daniela Marcu Istrate elmondta: a feltárási felületet a modern kor számos átalakítása érintette, legtöbbet a nagyméretű gödrök ártottak. A templom állagát az 1970-es években Radu Heitel által vezetett régészeti kutakodás is befolyásolta.
Az ásatást augusztus 20-a után betömik, fölötte zöldövezetet létesítenek, a falak vonalát a felszínen jelzik ki – tájékoztatott Daniela Marcu Istrate, aki szerint az állagmegőrzésnek ez a legmegfelelőbb módja. Kovács András professzor hasonlóképpen úgy véli: betemetve megmarad az emlék, s ha lesz rá technológia, bármikor fel lehet ismét tárni és be is lehet mutatni.
Szász János kanonok, az érsekség gazdasági igazgatója elmondta: a feltárást részben az érsekség finanszírozta, teljes támogatására pedig a román művelődésügyi tárca, illetve a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tett ígéretet. A sajtótájékoztatón jelen lévő Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor miniszter műemlékvédelmi szaktanácsadója tényként erősítette meg a támogatás folyósítását, illetve elmondása szerint a szaktárca a további szakirányú tudományos kutatások elvégzéséhez is hozzájárul.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
Fontos adatokkal bővül az erdélyi kereszténység korai története
Ezer körüli, vagy akár néhány évtizeddel korábbi építésű, bizáncias alaprajzú templomot tárt fel a Daniela Marcu Istrate által vezetett régészcsoport a gyulafehérvári érseki székesegyház előtti térrészen. Az április–májusban, majd június–augusztusban végzett feltárási munkálatok során felszínre került a félköríves szentélyapszis alapozása, a hajó részlegesen megőrződött északi, nyugati és déli oldalfalainak maradványai, északnyugati sarka egy falrészlettel, illetve a hajó négy központi, egykor a kupolát hordozó pillérének alapozása – számolt be a régész szakértő a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségen tartott tegnapi sajtótájékoztatón. Istrate a kutatási eredmények alapján tényként szögezte le: Erdély, sőt talán az egész középkori magyar királyság legrégebbi temploma bukkant a felszínre, amelyet az erdélyi Gyula, vagy az államalapító Szent István építhetett, de amely a XI. század második felére, az új római katolikus székesegyház építésének idején már romokban állt.
Áprilisban az érseki székesegyház nyugati bejáratától 24 méterre, a vár járószint-visszabontási munkálatai során egy kőkút bukkant elő. Régészeti elhatárolása során felszínre került egy felköríves záródású apszis körülbelül hat méterre becsülhető nyílásszöggel. A lelet rétegtani vizsgálata nyomán a régész feltételezte, hogy az apszis egy X. század közepén, vagy a XI. század elején épült templom szentélye lehetett. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség engedélyével és támogatásával április–májusban folytatódott további feltárása. A hajó régészeti kutatása június 12-én kezdődött, és a tervek szerint augusztus 13-án fejeződik be. A második szakaszban két észak-dél, illetve kelet-nyugat irányú szelvényt nyitottak, és azonosítani tudták az apszis oldalfalait, a hajó nyugati falának egy töredékét, valamint délnyugati sarokrészét – magyarázta Daniela Marcu Istrate. A szentélynél az alapozás, és falazatából két, 1,15 méter széles kőtömb őrzödött meg. Felszínre bukkantak a hajó egykori kőpadlózatának maradványai, és négy központi pilléréből kettőnek az alapozása. A következő szakaszban az érsekség támogatásával további két szelvényt nyitottak az északi és a déli oldalon, ezekben további töredékeket találtak a hajófalakból, illetve a másik két pillér alapjai is láthatóvá váltak.
Eredmények és feltevések
A feltárások eredményeként a régész megállapította: a templom hossza kelet-nyugati irányban 20,7, az észak-déli tengely mentén 12, falainak átlagos vastagsága 1,2 méter. A félköríves apszis nyílása a diadalív vonalában körülbelül 8, a hossztengely mentén 7,3 méter. A hajó oldalfalai 12 méter hosszúak, középrészén négy pillér állt, amelyek feltehetőleg a kupolát tartották. Ez az úgynevezett görögkereszt alaprajzi típus a bizánci építészetre jellemző, és valószínűsíti a templom X. századi keltezését, amely ebben az esetben az erdélyi Gyula, Szent István anyai nagyapja alapítása lehetett. Ha az épület a XI. század elején készült, akkor viszont már Szent István uralkodásához köthető – részletezte Istrate.
A hajó alapozása kőből és kevés téglából készült, kötőanyagként kevés kaviccsal kevert oltott meszet használtak. A nyugati és a déli oldalon az alapozáskor római falakra bukkantak, amelyeket újrahasznosítottak.
– Ez a feltárás azt bizonyítja, hogy az eddig ismert ún. I. Székesegyház (tehát a mai székesegyház alatti, keltezhető részletei alapján Szent László korára befejezett (?) háromhajós bazilika) előtt és az 1200 táján építeni kezdett, ún. II., azaz a mai székesegyház előtt, volt egy keresztény templom Gyulafehérváron s az előbbiek környezetében a XI. század utolsó évtizedeiben létrejött temető sírjai már az utóbbi romjai fölötti rétegben helyezkednek el – mondta lapunknak Kovács András, a BBTE művészettörténet professzora. Ilyen értelemben nem zárható ki, hogy esetleg az erdélyi Gyula –– a rendelkezésünkre álló források szerinti (II.) Gyula –– azaz Sarolt atyja, Szent István király nagyapja korának, a 950-es éveknek bizánci misszionáriusai emelték ezt a templomot. A kereszténység felvétele napirenden volt a X. század végén, így (forrásokkal bizonyíthatóan is) több kísérlet is zajlott az államalapítás korában, amelyek közül végül Szent István kezdeményezése győzött – magyarázta.
Nem egyértelmű az alaprajzi forma bizánci eredete
– A templom töredékesen és esetlegesen fennmaradt részletformái nagy vonalakban az ún. görögkereszt alaprajzú, Bizáncban kidolgozott, kedvelt templomtípusra emlékeztetnek. Erről a nagyon egyszerű alaprajzról azonban nem tételezhetjük fel egyértelműen, hogy csak Bizáncból, s például nem Itáliából, Velence környékéről vagy a Balkán nyugati részéből származott, s azt sem, hogy feltétlenül a görög rítusú egyház terjeszkedésének az emléke – részletezte Kovács András. Így az általunk ismert régészeti körülmények egyelőre azt sem teszik lehetővé, hogy válasszunk Gyula és Szent István kora között. Lerombolásának körülményeiről nem rendelkezünk adatokkal – tette hozzá. Ez a nagyon jelentős felfedezés mindenképpen cáfolja az 1970-es évek régészeti kutatásai kapcsán megfogalmazott felelőtlen és alaptalan vélekedéseket, de bonyolítja is a székesegyház épületegyüttesének eddig ismert történetét. Tudományos értelmezése fontos új adatokkal gazdagíthatja az erdélyi kereszténység és az erdélyi püspökség kezdeteinek a történetét – hangsúlyozta a művészettörténész.
A XI. század közepén már nem létezett
A feltárás során több mint száz pénzérmét találtak, továbbá bronzból és valamilyen ezüstös ötvözetből készült öv- és hajcsatokat, ékszereket, többek között S-végű hajkarikákat. A tárgyi leletek egy része, így a legrégibb pénzérmék, akárcsak a legkorábbi sírok a XI. század végéről származnak, bizonyságául annak, hogy a templom az említett század második felében már nem állt. A leletek tanúsága szerint elszórtan a XIV–XV. században is temetkeztek még a helyszínre. – A megvizsgált 400 sír fele közvetlen kapcsolatban áll a romokkal, egyetlen olyat sem találtunk, amelyet a templom alapozása átszelt, vagy azzal egyidős lett volna – jelentette ki Istrate. Szerinte a templomot 1050 tájára már lebonthatták, az új, már a nyugati kereszténység románkori építészeti stílusában tervezett székesegyház építése idején.
Marton József egyetemi professzor, a gyulafehérvári székeskáptalan nagyprépostja kiemelte: a templom építésének idején még nem határolódott el véglegesen a keleti és a nyugati kereszténység (amint azt Kovács András is kifejtette korábban lapunknak, számtalan példa bizonyítja görög szerzetesek, apácák – például Veszprémvölgyben – jelenlétét is a Magyar Királyság területén, mint ahogyan bizáncias alaprajzok is feltűnnek, így Feldebrőn). Marton József kiemelte: a lelet utal arra is, hogy a X. században már konkrétum volt a gyulafehérvári egyházi központ.
A kutatást a román és magyar szaktárcák is támogatják
Daniela Marcu Istrate elmondta: a feltárási felületet a modern kor számos átalakítása érintette, legtöbbet a nagyméretű gödrök ártottak. A templom állagát az 1970-es években Radu Heitel által vezetett régészeti kutakodás is befolyásolta.
Az ásatást augusztus 20-a után betömik, fölötte zöldövezetet létesítenek, a falak vonalát a felszínen jelzik ki – tájékoztatott Daniela Marcu Istrate, aki szerint az állagmegőrzésnek ez a legmegfelelőbb módja. Kovács András professzor hasonlóképpen úgy véli: betemetve megmarad az emlék, s ha lesz rá technológia, bármikor fel lehet ismét tárni és be is lehet mutatni.
Szász János kanonok, az érsekség gazdasági igazgatója elmondta: a feltárást részben az érsekség finanszírozta, teljes támogatására pedig a román művelődésügyi tárca, illetve a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium tett ígéretet. A sajtótájékoztatón jelen lévő Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor miniszter műemlékvédelmi szaktanácsadója tényként erősítette meg a támogatás folyósítását, illetve elmondása szerint a szaktárca a további szakirányú tudományos kutatások elvégzéséhez is hozzájárul.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 10.
Kolozsvár: elköltöztetik a főtéri piacot, továbbra is szünetel a koalíciós együttműködés
Megszűnhet a kolozsvári Főtéren működő hétvégi piac, miután az RMDSZ és a PDL megyei vezetősége kedden megbízta Sorin Apostu polgármestert, hogy változtassa meg a piac helyszínét. Továbbra is érvényes azonban a két alakulat közti koalíciós megállapodás felbontásáról szóló megyei RMDSZ-döntés.
Szombaton rendeznek másodszor és várhatóan utolsó alkalommal hétvégi zöldség- és gyümölcsipiacot Kolozsvár főterén. Sorin Apostu polgármester szerint a hetipiacot szombaton még a Főtéren tartják, utána azonban a sportcsarnok előtti térre költöztetik. A polgármesteri hivatal ugyanakkor közleményében arról tájékoztatott: a kezdeményezés sikerére való tekintettel öt további helyszínen rendeznek mozgó hetipiacot.
A Kolozs megyei PDL és az RMDSZ vezetősége kedden megbízta Sorin Apostu kolozsvári polgármestert, hogy a Főtér helyett keressen más helyszínt a Szent Mihály templom melletti parkolóban működő szombati piac számára.
Szombaton még lesz zöldség- és gyümölcsárusítás a Főtéren, a jövő hét végén azonban már a sportcsarnok előtti téren zajlik a hetipiac – közölte Sorin Apostu polgármester a találkozó után a Stiri de Cluj portál szerint.
Máté András parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kedden megbeszélést folytatott Daniel Budával, a Demokrata Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei szervezetének elnökével, illetve Sorin Apostu polgármesterrel. Az RMDSZ-es politikus a találkozó után azt mondta: várhatóan szombaton működik utolsó alkalommal a polgármesteri hivatal döntése által létrehozott hétvégi piac.
„Felhatalmaztuk Sorin Apostu polgármestert, hogy találjon megfelelő helyszíneket a mozgó piacok számára, különösen a város lakónegyedeiben. Ha sikerül technikai megoldást találnunk arra, hogy a termelőket értesítsük a helyzetről, akkor a piac már a hétvégétől elköltözik. Ha nem sikerül értesítenünk őket, akkor szombaton még működik a hetipiac a főtéren, de az lesz az utolsó alkalom. Olyan helyszíneket kell találnunk a piacok számára, amelyeket mindenki elfogad” – mondta Máté.
Azt is elmondta, hogy a PDL-vel kötött koalíciós megállapodás továbbra is felbontottnak minősül, amíg a Kolozs megyei RMDSZ állandó tanácsa nem dönt annak újbóli érvényesítéséről. Máté szerint a testület várhatóan a jövő héten ülésezik.
Máté hangsúlyozta: Kolozs megyei RMDSZ állandó tanácsának múlt heti döntése nyomán a kolozsvári helyi tanács szerdai ülésén az RMDSZ öt képviselője saját belátása szerint szavaz.
Daniel Buda a keddi találkozó után közölte, megoldásokat találtak a két alakulat közti nézeteltérésekre. A Kolozs megyei PDL elnöke meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ kolozsvári tanácsosai szerdán úgy szavaznak majd, „ahogy kell”. „Sosem politizáltuk el az ügyeket a helyi tanácsban”, fűzte hozzá Buda.
Mint mondta, a keddihez hasonló egyeztetéseket folytatják az RMDSZ-szel, a következőkben a két alakulat vezetése kéthetente találkozik.
Mint arról tájékoztattunk, Sorin Apostu kolozsvári polgármester döntése nyomán szombaton zöldség- és gyümölcspiac kezdte meg működését a Főtéren, a Szent Mihály templom melletti parkolóban. A polgármester kezdeményezésének gyakorlatba ültetésével az RMDSZ felbontotta a PDL-vel kötött helyi koalíciós megállapodást. Krónika (Kolozsvár)
Megszűnhet a kolozsvári Főtéren működő hétvégi piac, miután az RMDSZ és a PDL megyei vezetősége kedden megbízta Sorin Apostu polgármestert, hogy változtassa meg a piac helyszínét. Továbbra is érvényes azonban a két alakulat közti koalíciós megállapodás felbontásáról szóló megyei RMDSZ-döntés.
Szombaton rendeznek másodszor és várhatóan utolsó alkalommal hétvégi zöldség- és gyümölcsipiacot Kolozsvár főterén. Sorin Apostu polgármester szerint a hetipiacot szombaton még a Főtéren tartják, utána azonban a sportcsarnok előtti térre költöztetik. A polgármesteri hivatal ugyanakkor közleményében arról tájékoztatott: a kezdeményezés sikerére való tekintettel öt további helyszínen rendeznek mozgó hetipiacot.
A Kolozs megyei PDL és az RMDSZ vezetősége kedden megbízta Sorin Apostu kolozsvári polgármestert, hogy a Főtér helyett keressen más helyszínt a Szent Mihály templom melletti parkolóban működő szombati piac számára.
Szombaton még lesz zöldség- és gyümölcsárusítás a Főtéren, a jövő hét végén azonban már a sportcsarnok előtti téren zajlik a hetipiac – közölte Sorin Apostu polgármester a találkozó után a Stiri de Cluj portál szerint.
Máté András parlamenti képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kedden megbeszélést folytatott Daniel Budával, a Demokrata Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei szervezetének elnökével, illetve Sorin Apostu polgármesterrel. Az RMDSZ-es politikus a találkozó után azt mondta: várhatóan szombaton működik utolsó alkalommal a polgármesteri hivatal döntése által létrehozott hétvégi piac.
„Felhatalmaztuk Sorin Apostu polgármestert, hogy találjon megfelelő helyszíneket a mozgó piacok számára, különösen a város lakónegyedeiben. Ha sikerül technikai megoldást találnunk arra, hogy a termelőket értesítsük a helyzetről, akkor a piac már a hétvégétől elköltözik. Ha nem sikerül értesítenünk őket, akkor szombaton még működik a hetipiac a főtéren, de az lesz az utolsó alkalom. Olyan helyszíneket kell találnunk a piacok számára, amelyeket mindenki elfogad” – mondta Máté.
Azt is elmondta, hogy a PDL-vel kötött koalíciós megállapodás továbbra is felbontottnak minősül, amíg a Kolozs megyei RMDSZ állandó tanácsa nem dönt annak újbóli érvényesítéséről. Máté szerint a testület várhatóan a jövő héten ülésezik.
Máté hangsúlyozta: Kolozs megyei RMDSZ állandó tanácsának múlt heti döntése nyomán a kolozsvári helyi tanács szerdai ülésén az RMDSZ öt képviselője saját belátása szerint szavaz.
Daniel Buda a keddi találkozó után közölte, megoldásokat találtak a két alakulat közti nézeteltérésekre. A Kolozs megyei PDL elnöke meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ kolozsvári tanácsosai szerdán úgy szavaznak majd, „ahogy kell”. „Sosem politizáltuk el az ügyeket a helyi tanácsban”, fűzte hozzá Buda.
Mint mondta, a keddihez hasonló egyeztetéseket folytatják az RMDSZ-szel, a következőkben a két alakulat vezetése kéthetente találkozik.
Mint arról tájékoztattunk, Sorin Apostu kolozsvári polgármester döntése nyomán szombaton zöldség- és gyümölcspiac kezdte meg működését a Főtéren, a Szent Mihály templom melletti parkolóban. A polgármester kezdeményezésének gyakorlatba ültetésével az RMDSZ felbontotta a PDL-vel kötött helyi koalíciós megállapodást. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 10.
Észérvek vagy polgári engedetlenség – melyik a nyerő?
Az uborkaszezon ellenére az elmúlt napokban-hetekben négy kirívó eset borzolta fel a kedélyeket Erdélyben, Romániában, de Magyarországon és Nyugat-Európában is: július 19-én Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott a Mátyás-szoborcsoport talapzatán törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára.
Nem sokkal ezután, pontosabban július 26-án Landnam Gábor holland állampolgár, a Németalföldön bejegyzett Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezetének képviselője villámakció során két öntapadóst ragasztott a Iorga-tábla jobb alsó és bal felső sarkára. Pénteken, augusztus 5-én az RMDSZ Kolozs megyei szervezete úgy döntött, felbontja a megyei szintű kormánykoalíciós egyezségnek a helyi vonatkozású kitételeit, ugyanis betelt a pohár: Sorin Apostu polgármester döntése alapján szombatonként zöldség- és gyümölcspiacot szerveznek a Főtérnek a magyar főkonzulátus felőli oldalán, a parkolóban. Hétfőn, augusztus 8-án hat magyar állampolgárt – köztük egy tízéves kisfiút – kísértek be a kolozsvári 6-os számú rendőrőrsre, amiért magyar nyelvű táblát helyeztek el a város Torda felőli bejáratánál. Négyet közülük kihallgattak, a csoporthoz tartozó nő és a kisfiú szabadon mozoghatott, őket nem hallgatták ki, vádat sem emeltek ellenük.
Négy eset, négy teljesen más forgatókönyv, érvrendszer, politikai vonalvezetés, szemlélet és eljárás.
Hantz, Soós és Landnam akciója beillik a polgári engedetlenség kategóriájába. A három szereplő közül kettő (a BKB ügyvivő alelnöke és az Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa képviselője) marad néhány napot, aztán elhagyja a várost, mi pedig itt maradunk viselni a következményeket.
Ez a helyzet áll fenn a miskolci magyarok esetében is, akik közül az egyik, nevezetesen Miklós Árpád a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője…
Ne feledjük: nemrég Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke is hasonló akcióra buzdított. Nevezetesen arra, hogy helyezzünk virágokat a Iorga-táblára. Az sem mindegy, hogy május 30-án Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is egy csokor virágot tett volna a törvénytelenül elhelyezett táblára, de a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közösségi rendőre, aki őrizte a táblát, magyar nyelven közölte a diplomatával, hogy nem teheti a csokrot a táblára, csak mellé.
Olyan jelzések ezek, amelyek világosan mutatják az erdélyi, a romániai, a magyarországi és a világ szinte bármely táján élő magyarok bosszúságát, frusztráltságát annak kapcsán, hogy Kolozsváron Sorin Apostu polgármester a funári időkhöz hasonló, de más köntösbe öltöztetett eszközökkel próbálja ugyanazt elérni, mint a szélsőségesen nacionalista, nagy-romániás ex-városvezető: ellehetetleníteni a kolozsvári magyarság életét, feladásba, közönybe és beletörődésbe kergetni bennünket.
Hétfőn este a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának műsorában azt is elmondtam, hogy a felháborodás, a frusztráció érthető. A kolozsvári magyarságot zavarja és bántja, hogy míg Emil Boc ex-városvezetővel többnyire lehetett tárgyalni (ne feledjük, a volt polgármesternek köszönhető, hogy részben betömték a gödröket a Főtéren),
Sorin Apostu azt tesz, amit akar, nem egyeztet az RMDSZ-szel, sem úgy mint koalíciós partnerrel, de úgy sem mint a magyarságnak a helyi döntéshozó testületben képviselt érdekvédelmi szervezetével.
Emlékeztettem a nézőket, hogy 2009 novemberében az RMDSZ városi tanácsosai László Attila alpolgármesterrel 11 pontba foglalták össze a magyarság kéréseit. Felsoroltam, hogy ezek közül mi valósult meg: kikerültek a 2002-ben elfogadott (!!!) városi tanács határozatában rögzített, tehát törvényes és kötelező többnyelvű helységnévtáblák? Nem. A város műemléképületeire kihelyezték a többnyelvű tájékoztató feliratokat? Nem. Nyomtattattak hivatalos turisztikai tájékoztató-anyagokat magyarul? Nem. A polgármesteri hivatal által rendezett események hivatalos hirdetései, plakátjai magyar nyelven is megjelentek? Nem (kivétel a Pécsi Napok Kolozsváron). Van magyar tartalom a városháza honlapján? Részben teljesítve, de csakis Csoma Botond városi tanácsos személyes „keresztes hadjáratának” köszönhetően. A város új utcáinak elnevezésekor (de a régi utcák átnevezése esetén is) tiszteletben tartották a város etnikai megoszlását? Nem. Sőt! A Dsida Jenő utca neve sem került vissza! A városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre meghívtak magyar együtteseket, illetve előadókat is? Részben. A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblákat kicserélték? Nem. A Városházi Közlöny-ben van magyar oldal? Nincs. Ugyanakkor a rendes átalakítás helyett (az se kellett volna!!!) a Főteret valósággal bemocskolták, mi több: itt és csakis itt (miért nem például a Bocskai/Avram Iancu, Széchenyi/Mihai Viteazul téren?) szerveznek sörfesztivált, könyvvásárt, virágvásárt, fagylaltfesztivált, és létesítenek korcsolyapályát stb.
Ezeken kívül törvénytelenül helyezték el a Iorga-táblát (kit érdekel a jogszabályok betartása?), a Házsongárdi temetőben sírokat, tumbákat rongálnak meg.
Ezeket az észérveket talán már fölösleges felsorolni, ugyanis a 80 százalékos román többség s annak képviselője, Sorin Apostu polgármester azt tesz, amit akar. Vagy mégsem? Kérdezem ezt azért, mert kedden délben Máté András a Szabadságnak azt nyilatkozta: minden valószínűség szerint érvénytelenítik a helyi koalíciós megállapodás felbontását, ugyanis találkozott kollégájával, Daniel Budával, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) megyei vezetőjével és Sorin Apostu polgármesterrel, s arra a következtetésre jutottak: meg kell őrizni az együttműködést.
Tájékoztatása szerint az elöljáró vállalta, hogy amennyiben sikerül értesítenie az őstermelőket, akkor már ettől a szombattól máshová költöztetik a mozgó zöldség- és gyümölcspiacot, így a Megyei Állandó Tanács jövő héten dönt majd a tárgyalás eredményeképpen létrejött helyzetről, s folytathatják a helyi együttműködést.
A zöldség- és gyümölcspiac az utolsó csepp volt a pohárban. Miért is?
Egyrészt mert törvénytelen. A városi tanács 2002-ben elfogadott tanácsi határozata szerint csakis a helyi döntéshozó testület beleegyezésével és jóváhagyásával lehet hasonló rendezvényeket szervezni a Főtéren. Anno ezt a határozatot azért hozták az akkor ellenzéki szabadelvű, szociáldemokrata és RMDSZ-es városatyák, hogy megfékezzék a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar ámokfutását. Lám-lám, Sorin Apostu esetében ezt ma is lehetne alkalmazni. Másrészt a műemléképületek, templomok mellett jogszabályba ütköző ilyesmit szervezni. De úgy látszik, a törvényes rendelkezések nem számítanak.
A tehetetlenségi érzés jelzései másképp nyilvánulnak meg: míg egyesek műanyagtáblát ragasztanak, mások az öntapadós mellett döntenek, az EMNT és a diplomata inkább virágokat helyez el az ominózus táblára. Előbbiek a polgári engedetlenség jeleit hordozzák magukon, a másik kettő pedig a finom jelzések eszköztárát használja. Pedig, ugye, az EMNT részéről erélyesebb, határozottabb fellépést várna az ember, ugyanis ebben is más akar lenni, mint az RMDSZ. Egyébként a polgári engedetlenség gondolatát éppen a sokak által puhánynak titulált érdekvédelmi szövetség képviselője, Csoma Botond, a városi tanácsosok frakcióvezetője vetette fel először. Nem is akárhol, azaz nem magánbeszélgetésen, hanem a szervezet Megyei Állandó Tanácsában és a sajtóban.
Visszatérve azokra a magyar állampolgárokra, akik a polgári engedetlenség opciót választották: szerintem kissé fura és gyermeteg módszert alkalmaztak.
Hogyhogy éjjel jövünk Székelyföldről, s Tordán, illetve Kolozsváron magyar nyelvű helységnévtáblával akarjuk lefényképeztetni magunkat!? Világos, s ezt több forrás is megerősítette, hogy esetükben a kolozsvári rendőrség, a titkosszolgálat közbenjárásával és talán segítségével is, példát akart statuálni. Míg a valamelyik évben december elsején hőzöngő magyar gárdást hamar kiengedték, addig a miskolciakat több mint 12 órán keresztül bent tartották a 6-os számú rendőrőrsön. Az ellenük felhozott vádak egyszerűen nevetségesek: közerkölcs elleni vétség és közrendháborítás. Miért? Valaki megmutatta az intim testrészeit, vagy üvöltöztek, mint Tarzan? Egyértelmű, hogy képtelenek voltak más jogi besorolást találni. Kérdés viszont, hogy az ügyészség megőrzi vagy megváltoztatja a rendőrség besorolását. Amúgy Miklós Árpád, az egyik bekísért a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője. Ismét egy olyan közszereplő, aki egy könnyen szélsőségesnek is nevezhető szervezet képviselője, s aki Erdélybe jön, feszültséget kelt, majd hazamegy Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, s nyugodtan éli tovább az életét. Mi több, odahaza már-már hősként tekintenek majd rá, aki védeni próbálta a nyelvi jogokat Erdélyben, s szembeszállt a „túlkapásairól híres román rendőrséggel.”
Nincs szükségünk Kolozsváron ilyen hőzöngésekre, fotózásokra, HVIM-es és magyar gárdás, jobbikos feszültségkeltésre!
Érdekes viszont, hogy a „jobbikos kocsiban” a rendőrök nem találtak semmilyen szerszámot, amellyel kifüggeszthették volna a Kolozsvár feliratot. A bekísértek elmondása szerint kábelkötegelő segítségével rögzítették volna a táblát azért, hogy fényképeket készítsenek. Érdekes, hogy amikor László Attila alpolgármester és az RMDSZ-es városi tanácsosok többnyelvű üdvözlő táblát helyeztek el a város bejáratainál, akkor bezzeg egyetlen kékruhás sem mozdult. Íme, az újabb kettős mérce.
A műsorban elmondtam azt is, hogy egyetértek Máté Andrással, aki azt nyilatkozta: Sorin Apostu megelőzhette volna az ehhez hasonló incidenseket, ha betartja a törvényt, s kihelyezi a többnyelvű helységnévtáblát a város be- és kijáratainál. Magyarán: kihúzta volna a probléma méregfogát. De nem tette.
Hátha a kolozsvári és az erdélyi románság egy része átlátja, hogy az épített örökségnek azt a részét akkor hozták létre, amikor a mostani többség kisebbség volt a városban, azaz
szinte teljesen fordítottak voltak a mai etnikai arányok.
A jelenlegi többségnek nem sok köze van ehhez az épített örökséghez, ezért úgy tűnik, nem is értékelik azt. Hátha átérzik viszont, hogy számunkra fontos és jelentőséggel bír, s ha ott piacot létesítenek, táblát helyeznek el, akkor az bennünket zavar és bánt.
Kolozsvár polgármestere Focşani városában született, meg sem fordul a fejében, hogy a kolozsvári magyarságot zavarja, ha a templom közelében, a Főtéren zöldség- és gyümölcspiac létesül. Nincs többnemzetiségi, interetnikus tapasztalata, nem érez rá. Lehet viszont, hogy nem ilyen egyszerű a képlet, s talán még egy kis rosszindulat is van a dologban…
Egyelőre sem az észérvek felsorolása, sem a politikai egyeztetés, sem a polgári engedetlenség nem járt eredménnyel. Ha sikerül azonban elérni a zöldség- és gyümölcspiac elköltöztetését, akkor lépéselőnyben van a kerekasztal-megbeszélés, az érzelmi és észérvek felsorolása és a politikai egyeztetés, közigazgatási intézkedés.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)
Az uborkaszezon ellenére az elmúlt napokban-hetekben négy kirívó eset borzolta fel a kedélyeket Erdélyben, Romániában, de Magyarországon és Nyugat-Európában is: július 19-én Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke és Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke négynyelvű műanyagtáblát ragasztott a Mátyás-szoborcsoport talapzatán törvénytelenül elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó táblára.
Nem sokkal ezután, pontosabban július 26-án Landnam Gábor holland állampolgár, a Németalföldön bejegyzett Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezetének képviselője villámakció során két öntapadóst ragasztott a Iorga-tábla jobb alsó és bal felső sarkára. Pénteken, augusztus 5-én az RMDSZ Kolozs megyei szervezete úgy döntött, felbontja a megyei szintű kormánykoalíciós egyezségnek a helyi vonatkozású kitételeit, ugyanis betelt a pohár: Sorin Apostu polgármester döntése alapján szombatonként zöldség- és gyümölcspiacot szerveznek a Főtérnek a magyar főkonzulátus felőli oldalán, a parkolóban. Hétfőn, augusztus 8-án hat magyar állampolgárt – köztük egy tízéves kisfiút – kísértek be a kolozsvári 6-os számú rendőrőrsre, amiért magyar nyelvű táblát helyeztek el a város Torda felőli bejáratánál. Négyet közülük kihallgattak, a csoporthoz tartozó nő és a kisfiú szabadon mozoghatott, őket nem hallgatták ki, vádat sem emeltek ellenük.
Négy eset, négy teljesen más forgatókönyv, érvrendszer, politikai vonalvezetés, szemlélet és eljárás.
Hantz, Soós és Landnam akciója beillik a polgári engedetlenség kategóriájába. A három szereplő közül kettő (a BKB ügyvivő alelnöke és az Európai Magyar Emberi Jogok Alapítvány Közép-Európa képviselője) marad néhány napot, aztán elhagyja a várost, mi pedig itt maradunk viselni a következményeket.
Ez a helyzet áll fenn a miskolci magyarok esetében is, akik közül az egyik, nevezetesen Miklós Árpád a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője…
Ne feledjük: nemrég Gergely Balázs, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közép-erdélyi régióelnöke is hasonló akcióra buzdított. Nevezetesen arra, hogy helyezzünk virágokat a Iorga-táblára. Az sem mindegy, hogy május 30-án Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is egy csokor virágot tett volna a törvénytelenül elhelyezett táblára, de a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közösségi rendőre, aki őrizte a táblát, magyar nyelven közölte a diplomatával, hogy nem teheti a csokrot a táblára, csak mellé.
Olyan jelzések ezek, amelyek világosan mutatják az erdélyi, a romániai, a magyarországi és a világ szinte bármely táján élő magyarok bosszúságát, frusztráltságát annak kapcsán, hogy Kolozsváron Sorin Apostu polgármester a funári időkhöz hasonló, de más köntösbe öltöztetett eszközökkel próbálja ugyanazt elérni, mint a szélsőségesen nacionalista, nagy-romániás ex-városvezető: ellehetetleníteni a kolozsvári magyarság életét, feladásba, közönybe és beletörődésbe kergetni bennünket.
Hétfőn este a Realitatea hírtelevízió kolozsvári stúdiójának műsorában azt is elmondtam, hogy a felháborodás, a frusztráció érthető. A kolozsvári magyarságot zavarja és bántja, hogy míg Emil Boc ex-városvezetővel többnyire lehetett tárgyalni (ne feledjük, a volt polgármesternek köszönhető, hogy részben betömték a gödröket a Főtéren),
Sorin Apostu azt tesz, amit akar, nem egyeztet az RMDSZ-szel, sem úgy mint koalíciós partnerrel, de úgy sem mint a magyarságnak a helyi döntéshozó testületben képviselt érdekvédelmi szervezetével.
Emlékeztettem a nézőket, hogy 2009 novemberében az RMDSZ városi tanácsosai László Attila alpolgármesterrel 11 pontba foglalták össze a magyarság kéréseit. Felsoroltam, hogy ezek közül mi valósult meg: kikerültek a 2002-ben elfogadott (!!!) városi tanács határozatában rögzített, tehát törvényes és kötelező többnyelvű helységnévtáblák? Nem. A város műemléképületeire kihelyezték a többnyelvű tájékoztató feliratokat? Nem. Nyomtattattak hivatalos turisztikai tájékoztató-anyagokat magyarul? Nem. A polgármesteri hivatal által rendezett események hivatalos hirdetései, plakátjai magyar nyelven is megjelentek? Nem (kivétel a Pécsi Napok Kolozsváron). Van magyar tartalom a városháza honlapján? Részben teljesítve, de csakis Csoma Botond városi tanácsos személyes „keresztes hadjáratának” köszönhetően. A város új utcáinak elnevezésekor (de a régi utcák átnevezése esetén is) tiszteletben tartották a város etnikai megoszlását? Nem. Sőt! A Dsida Jenő utca neve sem került vissza! A városháza által szervezett vagy társszervezett rendezvényekre meghívtak magyar együtteseket, illetve előadókat is? Részben. A gyűlöletre szító, kétes értelmű emléktáblákat kicserélték? Nem. A Városházi Közlöny-ben van magyar oldal? Nincs. Ugyanakkor a rendes átalakítás helyett (az se kellett volna!!!) a Főteret valósággal bemocskolták, mi több: itt és csakis itt (miért nem például a Bocskai/Avram Iancu, Széchenyi/Mihai Viteazul téren?) szerveznek sörfesztivált, könyvvásárt, virágvásárt, fagylaltfesztivált, és létesítenek korcsolyapályát stb.
Ezeken kívül törvénytelenül helyezték el a Iorga-táblát (kit érdekel a jogszabályok betartása?), a Házsongárdi temetőben sírokat, tumbákat rongálnak meg.
Ezeket az észérveket talán már fölösleges felsorolni, ugyanis a 80 százalékos román többség s annak képviselője, Sorin Apostu polgármester azt tesz, amit akar. Vagy mégsem? Kérdezem ezt azért, mert kedden délben Máté András a Szabadságnak azt nyilatkozta: minden valószínűség szerint érvénytelenítik a helyi koalíciós megállapodás felbontását, ugyanis találkozott kollégájával, Daniel Budával, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) megyei vezetőjével és Sorin Apostu polgármesterrel, s arra a következtetésre jutottak: meg kell őrizni az együttműködést.
Tájékoztatása szerint az elöljáró vállalta, hogy amennyiben sikerül értesítenie az őstermelőket, akkor már ettől a szombattól máshová költöztetik a mozgó zöldség- és gyümölcspiacot, így a Megyei Állandó Tanács jövő héten dönt majd a tárgyalás eredményeképpen létrejött helyzetről, s folytathatják a helyi együttműködést.
A zöldség- és gyümölcspiac az utolsó csepp volt a pohárban. Miért is?
Egyrészt mert törvénytelen. A városi tanács 2002-ben elfogadott tanácsi határozata szerint csakis a helyi döntéshozó testület beleegyezésével és jóváhagyásával lehet hasonló rendezvényeket szervezni a Főtéren. Anno ezt a határozatot azért hozták az akkor ellenzéki szabadelvű, szociáldemokrata és RMDSZ-es városatyák, hogy megfékezzék a szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar ámokfutását. Lám-lám, Sorin Apostu esetében ezt ma is lehetne alkalmazni. Másrészt a műemléképületek, templomok mellett jogszabályba ütköző ilyesmit szervezni. De úgy látszik, a törvényes rendelkezések nem számítanak.
A tehetetlenségi érzés jelzései másképp nyilvánulnak meg: míg egyesek műanyagtáblát ragasztanak, mások az öntapadós mellett döntenek, az EMNT és a diplomata inkább virágokat helyez el az ominózus táblára. Előbbiek a polgári engedetlenség jeleit hordozzák magukon, a másik kettő pedig a finom jelzések eszköztárát használja. Pedig, ugye, az EMNT részéről erélyesebb, határozottabb fellépést várna az ember, ugyanis ebben is más akar lenni, mint az RMDSZ. Egyébként a polgári engedetlenség gondolatát éppen a sokak által puhánynak titulált érdekvédelmi szövetség képviselője, Csoma Botond, a városi tanácsosok frakcióvezetője vetette fel először. Nem is akárhol, azaz nem magánbeszélgetésen, hanem a szervezet Megyei Állandó Tanácsában és a sajtóban.
Visszatérve azokra a magyar állampolgárokra, akik a polgári engedetlenség opciót választották: szerintem kissé fura és gyermeteg módszert alkalmaztak.
Hogyhogy éjjel jövünk Székelyföldről, s Tordán, illetve Kolozsváron magyar nyelvű helységnévtáblával akarjuk lefényképeztetni magunkat!? Világos, s ezt több forrás is megerősítette, hogy esetükben a kolozsvári rendőrség, a titkosszolgálat közbenjárásával és talán segítségével is, példát akart statuálni. Míg a valamelyik évben december elsején hőzöngő magyar gárdást hamar kiengedték, addig a miskolciakat több mint 12 órán keresztül bent tartották a 6-os számú rendőrőrsön. Az ellenük felhozott vádak egyszerűen nevetségesek: közerkölcs elleni vétség és közrendháborítás. Miért? Valaki megmutatta az intim testrészeit, vagy üvöltöztek, mint Tarzan? Egyértelmű, hogy képtelenek voltak más jogi besorolást találni. Kérdés viszont, hogy az ügyészség megőrzi vagy megváltoztatja a rendőrség besorolását. Amúgy Miklós Árpád, az egyik bekísért a Jobbik Magyarországért Mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei közgyűlési frakcióvezetője. Ismét egy olyan közszereplő, aki egy könnyen szélsőségesnek is nevezhető szervezet képviselője, s aki Erdélybe jön, feszültséget kelt, majd hazamegy Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, s nyugodtan éli tovább az életét. Mi több, odahaza már-már hősként tekintenek majd rá, aki védeni próbálta a nyelvi jogokat Erdélyben, s szembeszállt a „túlkapásairól híres román rendőrséggel.”
Nincs szükségünk Kolozsváron ilyen hőzöngésekre, fotózásokra, HVIM-es és magyar gárdás, jobbikos feszültségkeltésre!
Érdekes viszont, hogy a „jobbikos kocsiban” a rendőrök nem találtak semmilyen szerszámot, amellyel kifüggeszthették volna a Kolozsvár feliratot. A bekísértek elmondása szerint kábelkötegelő segítségével rögzítették volna a táblát azért, hogy fényképeket készítsenek. Érdekes, hogy amikor László Attila alpolgármester és az RMDSZ-es városi tanácsosok többnyelvű üdvözlő táblát helyeztek el a város bejáratainál, akkor bezzeg egyetlen kékruhás sem mozdult. Íme, az újabb kettős mérce.
A műsorban elmondtam azt is, hogy egyetértek Máté Andrással, aki azt nyilatkozta: Sorin Apostu megelőzhette volna az ehhez hasonló incidenseket, ha betartja a törvényt, s kihelyezi a többnyelvű helységnévtáblát a város be- és kijáratainál. Magyarán: kihúzta volna a probléma méregfogát. De nem tette.
Hátha a kolozsvári és az erdélyi románság egy része átlátja, hogy az épített örökségnek azt a részét akkor hozták létre, amikor a mostani többség kisebbség volt a városban, azaz
szinte teljesen fordítottak voltak a mai etnikai arányok.
A jelenlegi többségnek nem sok köze van ehhez az épített örökséghez, ezért úgy tűnik, nem is értékelik azt. Hátha átérzik viszont, hogy számunkra fontos és jelentőséggel bír, s ha ott piacot létesítenek, táblát helyeznek el, akkor az bennünket zavar és bánt.
Kolozsvár polgármestere Focşani városában született, meg sem fordul a fejében, hogy a kolozsvári magyarságot zavarja, ha a templom közelében, a Főtéren zöldség- és gyümölcspiac létesül. Nincs többnemzetiségi, interetnikus tapasztalata, nem érez rá. Lehet viszont, hogy nem ilyen egyszerű a képlet, s talán még egy kis rosszindulat is van a dologban…
Egyelőre sem az észérvek felsorolása, sem a politikai egyeztetés, sem a polgári engedetlenség nem járt eredménnyel. Ha sikerül azonban elérni a zöldség- és gyümölcspiac elköltöztetését, akkor lépéselőnyben van a kerekasztal-megbeszélés, az érzelmi és észérvek felsorolása és a politikai egyeztetés, közigazgatási intézkedés.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 10.
Politikai megoldást sürgetnek a magyar tagozat ügyében
Az EMNT nem vesz részt a holnapi tiltakozó körmeneten
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) mint szervezet nem képviselteti magát a holnapi tiltakozó körmeneten. Dr. Brassai Attila, az EMNT oktatási bizottságának MOGYE-ért felelős tagja kijelentette: a körmenettel egy reális problémára kívánják felhívni a figyelmet a szervezők, de a magyar tagozat létrehozásának ügyében nem utcai felvonulásokra, hanem politikai megoldásra van szükség.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létesítése és Marosvásárhely polgármesterjelöltjének támogatása kapcsán tartott tegnapi sajtótájékoztatón Jakab István, az EMNT megyei elnöke és Kali István alelnök mellett jelen volt dr. Brassai Attila, a szervezet oktatási bizottságának képviselője is. Röviden összegezte az új tanügyi törvény megjelenése után történteket, a MOGYE chartatervezetének az egyetemi szenátus általi elfogadását. Kijelentette, a tanügyi törvény értelmében multikulturálisnak nyilvánított Babes-Bolyai Egyetem, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a MOGYE közül az első kettőnek sikerült a törvénynek megfelelően létrehozni a magyar tagozatot (departamentumot), a MOGYE-n azonban, miután a törvény szellemében kidolgoztak egy chartatervezetet, a júniusi szenátusi ülésre teljesen más változat került. "A második tervezetből teljesen kimaradt a magyar tagozat létesítése, amit a törvény nem feltételesen ír elő, hanem kötelező jelleggel. E tervezet visszalépést jelent még a meglévő helyzethez képest is, és ellentmond Románia hatályos törvénykezésének, arról nem is beszélve, hogy megszavazása sem történt jogszerűen" – tette hozzá dr. Brassai Attila. Közölte, az EMNT számára az ország területi felosztása mellett a MOGYE magyar tagozatának ügye jelenti a prioritást. "Nemzeti minimum az önálló magyar tagozat működése a MOGYE-n" – hangsúlyozta. Az oktatási minisztériumhoz eddig el kellett jutnia a chartatervezetnek véleményezésre. Dr. Brassai Attila szerint "bízunk abban, hogy a szaktárca elutasítja a chartát, annál is inkább, hogy az oktatásért az RMDSZ miniszterelnök-helyettese, Markó Béla felel, aki Daniel Funeriu tanügyminiszter felettese. Az egyetemi szenátus hatásköréből ki kell venni a departamentumok ügyét, mert ha ez így marad, kecskére bízták a káposztát". Hozzátette, a négy magyarországi orvosi egyetem (a budapesti, a szegedi, a pécsi és a debreceni) rektorai és dékánjai támogatják a MOGYE magyar tagozatának létrehozását, vállalva, hogy segítenek ennek akkreditációs folyamatában. Az akkreditálás megszerzésének legnagyobb akadálya az oktatók hiánya, de ez a magyarországi egyetemek támogatásával megoldható – jelentette ki dr. Brassai Attila, aki szerint az RMDSZ-nek nem kellene "letudnia" a munkát azzal, hogy elintézték a 40 plusz fizetéses helyet a magyar hallgatók számára. Ennél sokkal fontosabb az önálló magyar tagozat létrehozása – mondta.
Az EMNT jelöltje: dr. Vass Levente
A marosvásárhelyi polgármester-választás kapcsán Jakab István kijelentette: az EMNT saját jelöltjének dr. Vass Levente miniszteri tanácsost tekinti, mert úgy véli, ő a legmegfelelőbb személy erre a tisztségre. Remélik, mind az RMDSZ, mind az MPP elfogadja és saját jelöltjének tekinti Vass Leventét, aki szakmailag kiválóan felkészült és garanciát jelent a magyar koalíció megvalósítására, a polgármesteri tisztség és a tanácsi többség visszaszerzésére. Az EMNT aláírásgyűjtésbe kezdett jelöltjének támogatása érdekében. "Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Vass Leventével, aki azt mondta, abban az esetben vállalja a jelölést, ha az RMDSZ és az MPP is támogatja" – tette hozzá Jakab István.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
Az EMNT nem vesz részt a holnapi tiltakozó körmeneten
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) mint szervezet nem képviselteti magát a holnapi tiltakozó körmeneten. Dr. Brassai Attila, az EMNT oktatási bizottságának MOGYE-ért felelős tagja kijelentette: a körmenettel egy reális problémára kívánják felhívni a figyelmet a szervezők, de a magyar tagozat létrehozásának ügyében nem utcai felvonulásokra, hanem politikai megoldásra van szükség.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létesítése és Marosvásárhely polgármesterjelöltjének támogatása kapcsán tartott tegnapi sajtótájékoztatón Jakab István, az EMNT megyei elnöke és Kali István alelnök mellett jelen volt dr. Brassai Attila, a szervezet oktatási bizottságának képviselője is. Röviden összegezte az új tanügyi törvény megjelenése után történteket, a MOGYE chartatervezetének az egyetemi szenátus általi elfogadását. Kijelentette, a tanügyi törvény értelmében multikulturálisnak nyilvánított Babes-Bolyai Egyetem, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem és a MOGYE közül az első kettőnek sikerült a törvénynek megfelelően létrehozni a magyar tagozatot (departamentumot), a MOGYE-n azonban, miután a törvény szellemében kidolgoztak egy chartatervezetet, a júniusi szenátusi ülésre teljesen más változat került. "A második tervezetből teljesen kimaradt a magyar tagozat létesítése, amit a törvény nem feltételesen ír elő, hanem kötelező jelleggel. E tervezet visszalépést jelent még a meglévő helyzethez képest is, és ellentmond Románia hatályos törvénykezésének, arról nem is beszélve, hogy megszavazása sem történt jogszerűen" – tette hozzá dr. Brassai Attila. Közölte, az EMNT számára az ország területi felosztása mellett a MOGYE magyar tagozatának ügye jelenti a prioritást. "Nemzeti minimum az önálló magyar tagozat működése a MOGYE-n" – hangsúlyozta. Az oktatási minisztériumhoz eddig el kellett jutnia a chartatervezetnek véleményezésre. Dr. Brassai Attila szerint "bízunk abban, hogy a szaktárca elutasítja a chartát, annál is inkább, hogy az oktatásért az RMDSZ miniszterelnök-helyettese, Markó Béla felel, aki Daniel Funeriu tanügyminiszter felettese. Az egyetemi szenátus hatásköréből ki kell venni a departamentumok ügyét, mert ha ez így marad, kecskére bízták a káposztát". Hozzátette, a négy magyarországi orvosi egyetem (a budapesti, a szegedi, a pécsi és a debreceni) rektorai és dékánjai támogatják a MOGYE magyar tagozatának létrehozását, vállalva, hogy segítenek ennek akkreditációs folyamatában. Az akkreditálás megszerzésének legnagyobb akadálya az oktatók hiánya, de ez a magyarországi egyetemek támogatásával megoldható – jelentette ki dr. Brassai Attila, aki szerint az RMDSZ-nek nem kellene "letudnia" a munkát azzal, hogy elintézték a 40 plusz fizetéses helyet a magyar hallgatók számára. Ennél sokkal fontosabb az önálló magyar tagozat létrehozása – mondta.
Az EMNT jelöltje: dr. Vass Levente
A marosvásárhelyi polgármester-választás kapcsán Jakab István kijelentette: az EMNT saját jelöltjének dr. Vass Levente miniszteri tanácsost tekinti, mert úgy véli, ő a legmegfelelőbb személy erre a tisztségre. Remélik, mind az RMDSZ, mind az MPP elfogadja és saját jelöltjének tekinti Vass Leventét, aki szakmailag kiválóan felkészült és garanciát jelent a magyar koalíció megvalósítására, a polgármesteri tisztség és a tanácsi többség visszaszerzésére. Az EMNT aláírásgyűjtésbe kezdett jelöltjének támogatása érdekében. "Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Vass Leventével, aki azt mondta, abban az esetben vállalja a jelölést, ha az RMDSZ és az MPP is támogatja" – tette hozzá Jakab István.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
2011. augusztus 13.
A rektorhelyettes személyesen tárgyalt a miniszterrel
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről elhangzott vélemények kapcsán dr. Nagy Örs rektorhelyettes azt nyilatkozta lapunknak, hogy személyesen tárgyalt a közoktatási miniszterrel a román többségű szenátus által megszavazott charta kapcsán. A megbeszélésen kérte Daniel Funeriut, hogy küldje vissza az egyetem működési szabályzatát, hogy azt a szenátus a törvény szellemében módosítsa.
Mivel a miniszter az egyetem magyar tagozatának az akkreditálására hivatkozott, ami a hiányos oktatói kar miatt ütközik nehézségekbe, a rektorhelyettes elmondta, hogy mind az egyetem vezetőségéhez, mind a szaktárcához megérkezett a négy magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetem vezetőségének szándéklevele, amelyben támogatásukról biztosítják a marosvásárhelyi magyar tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatást.
Nagy Örs professzor kérte Daniel Funeriut, hogy a 2012-es egyetemi évtől egyenlő arányban határozzák meg a fizetéses helyek számát.
Ugyanakkor nyomatékosan kiállt a doktori iskola fenntartása mellett, mivel annak megszüntetése az új törvényes előírásokat figyelembe véve a magyar oktatói kar utánpótlását teszi lehetetlenné.
(b. gy.) Népújság (Marosvásárhely)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről elhangzott vélemények kapcsán dr. Nagy Örs rektorhelyettes azt nyilatkozta lapunknak, hogy személyesen tárgyalt a közoktatási miniszterrel a román többségű szenátus által megszavazott charta kapcsán. A megbeszélésen kérte Daniel Funeriut, hogy küldje vissza az egyetem működési szabályzatát, hogy azt a szenátus a törvény szellemében módosítsa.
Mivel a miniszter az egyetem magyar tagozatának az akkreditálására hivatkozott, ami a hiányos oktatói kar miatt ütközik nehézségekbe, a rektorhelyettes elmondta, hogy mind az egyetem vezetőségéhez, mind a szaktárcához megérkezett a négy magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetem vezetőségének szándéklevele, amelyben támogatásukról biztosítják a marosvásárhelyi magyar tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatást.
Nagy Örs professzor kérte Daniel Funeriut, hogy a 2012-es egyetemi évtől egyenlő arányban határozzák meg a fizetéses helyek számát.
Ugyanakkor nyomatékosan kiállt a doktori iskola fenntartása mellett, mivel annak megszüntetése az új törvényes előírásokat figyelembe véve a magyar oktatói kar utánpótlását teszi lehetetlenné.
(b. gy.) Népújság (Marosvásárhely)
2011. augusztus 15.
Tárgyalt a miniszterrel a MOGYE rektorhelyettese
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről elhangzott vélemények kapcsán dr. Nagy Örs rektorhelyettes azt nyilatkozta lapunknak, hogy személyesen tárgyalt a közoktatási miniszterrel a román többségű szenátus által megszavazott charta kapcsán. A megbeszélésen kérte Daniel Funeriut, hogy küldje vissza az egyetem működési szabályzatát, hogy azt a szenátus a törvény szellemében módosítsa.
Mivel a miniszter az egyetem magyar tagozatának az akkreditálására hivatkozott, ami a hiányos oktatói kar miatt ütközik nehézségekbe, a rektorhelyettes elmondta, hogy mind az egyetem vezetőségéhez, mind a szaktárcához megérkezett a négy magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetem vezetőségének szándéklevele, amelyben támogatásukról biztosítják a marosvásárhelyi magyar tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatást.
Nagy Örs professzor kérte Daniel Funeriut, hogy a 2012-es egyetemi évtől egyenlő arányban határozzák meg a fizetéses helyek számát.
Ugyanakkor nyomatékosan kiállt a doktori iskola fenntartása mellett, mivel annak megszüntetése az új törvényes előírásokat figyelembe véve a magyar oktatói kar utánpótlását teszi lehetetlenné.
Népújság. Erdély.ma
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről elhangzott vélemények kapcsán dr. Nagy Örs rektorhelyettes azt nyilatkozta lapunknak, hogy személyesen tárgyalt a közoktatási miniszterrel a román többségű szenátus által megszavazott charta kapcsán. A megbeszélésen kérte Daniel Funeriut, hogy küldje vissza az egyetem működési szabályzatát, hogy azt a szenátus a törvény szellemében módosítsa.
Mivel a miniszter az egyetem magyar tagozatának az akkreditálására hivatkozott, ami a hiányos oktatói kar miatt ütközik nehézségekbe, a rektorhelyettes elmondta, hogy mind az egyetem vezetőségéhez, mind a szaktárcához megérkezett a négy magyarországi orvosi és gyógyszerészeti egyetem vezetőségének szándéklevele, amelyben támogatásukról biztosítják a marosvásárhelyi magyar tannyelvű orvosi és gyógyszerészeti oktatást.
Nagy Örs professzor kérte Daniel Funeriut, hogy a 2012-es egyetemi évtől egyenlő arányban határozzák meg a fizetéses helyek számát.
Ugyanakkor nyomatékosan kiállt a doktori iskola fenntartása mellett, mivel annak megszüntetése az új törvényes előírásokat figyelembe véve a magyar oktatói kar utánpótlását teszi lehetetlenné.
Népújság. Erdély.ma
2011. augusztus 17.
Bajban a Sapientia
Többéves hátrányt és jelentős kárt okozhat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára a felsőoktatási intézmények jelenleg zajló rangsorolása, hiszen a magánegyetem akkreditáció hiányában a legalsó kategóriába kerül. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. A szaktárca célja, hogy az osztályozással kiszűrje a „diplomagyárakat”, és a minőségi oktatást támogassa; az egyetemek vezetői szerint szükség van a minősítésre.
Elsősorban a diplomagyárak kiszűrését célozza az oktatási minisztérium azon terve, hogy osztályozza a romániai egyetemeket – jelentette ki lapunknak Király András oktatási államtitkár. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. Az állam oda fektet be, ahol megvannak a szakmaiság alapjai, hangsúlyozta a tárcavezető, aki szerint az állam megbünteti azokat az egyetemeket, amelyek az osztályozáskor hamis adatokat közölnek.
Az oktatási miniszter elképzelése az, hogy az egyetemeket pontos kritériumok alapján kategorizálják, ez ugyanis szerinte segítene felvenni a harcot az úgynevezett diplomagyárakkal – magyarázta el a terv lényegét a Krónikának Király András. Az oktatási államtitkár úgy véli, azokkal az egyetemekkel, amelyekben korrekt színvonalú alapképzés folyik, nem lesz probléma a besorolásnál, így a támogatások elosztásában sem. Mint mondta, becslések szerint az ország 60 egyeteme közül egy tucat kapja majd meg a legmagasabb besorolást, elsősorban persze azok, amelyek doktori képzést is szerveznek. Az is elképzelhető egyébként, hogy a kategóriákon belül is lesznek még alkategóriák, hiszen a minisztérium még dolgozik a rendszeren, de a lényeg az lesz, hogy végre elmozduljon a romániai felsőoktatás a minőség felé, részletezte Király András. Arról, hogy mikorra várható végleges döntés az egyetemek besorolására vonatkozóan, még nincs információ.
Jó elbírálásra számít a BBTE
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) számára előnyös a minisztérium terve, amennyiben azt jól hajtják végre – jelentette ki a Krónikának Magyari Tivadar rektorhelyettes. Emlékeztetett, az egyetemek közti rangsor eddig is létezett, az újdonság mindössze annyi, hogy ezúttal a minisztérium is különbséget kíván tenni a felsőoktatási intézmények között. „Már régóta azt szerettük volna, hogy ne vegyenek minket egy kalap alá mindenféle csip-csup, idén indult egyetemmel, mert bárhogyan számoljuk is, egyike vagyunk az ország öt legjobb egyetemének” – magyarázta érdeklődésünkre Magyari Tivadar. Hangsúlyozta, a rangsorolásra szükség van, azonban az a fontos, hogy valós érdemeik alapján osztályozzák az egyetemeket. Mint részletezte, a létező európai rangsorolások kritériumrendszerébe az egyetemi kiadványok, publikációk, kutatási eredmények számítanak bele elsősorban. A kutatás területén a BBTE országos szinten a második helyen áll, míg az egyetem néhány kara már az első helyet is kivívta magának. Magyari úgy véli, a minisztérium nem tud olyan kritériumrendszert összeállítani, amely alapján a BBTE ne végezne az első ötben.
Bajban a magyar magánegyetemek
Az egyetlen akkreditált magyar felsőoktatási intézmény, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) esetében bajos az állami támogatások kérdése, hiszen ez egyszerre magán- és egyházi felsőoktatási intézmény, így a közpénzeket illetően nem számíthat bőkezűségre az állam részéről, véli Király András. Az államtitkár szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vonatkozásában ennél is nagyobb gondok vannak, ott ugyanis még az akkreditációt sem sikerült megoldani, ami az RMDSZ-es politikus szerint az idő múlásával egyre bosszantóbbá válik. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora szerint akkreditáció híján a Sapientia lemarad a jelenleg zajló rangsorolási folyamatról. Mint mondta, ez rendkívül kellemetlenül érinti a tanintézetet, hisz a késlekedő akkreditálás nem mindössze egy-két éves hátrányt, hanem annál sokkal nagyobb kárt okoz.
„Ez magyarán azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézet nem a jelenlegi állapotunk szerint sorolnak be valamelyik kategóriába, hanem a legalsó szinten kell kezdenünk. Ez újabb, akár hároméves csúszást is eredményezhet. Másrészt az akkreditáció hiányának komoly anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett államvizsgát, végzős diákjainknak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşi-ba kellett utazniuk. Az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes útiköltséget. Ezt a pénzt egyébre is lehetett volna fordítani, például a küszöbönálló beruházásokra” – sorolta az akkreditáció késlekedésének hátrányait Dávid László. Egy korábbi nyilatkozatában a Sapientia rektora a Krónikának úgy vélekedett, hogy a politikum tehetetlensége vagy egyenesen rosszindulata miatt az egyetem akkreditálásának ügye nemhogy haladna, hanem inkább a lejtőn tart.
Cél a középső szint
A már akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem a középső besorolást, az oktatói-kutatóit kérte – tudtuk meg János-Szatmári Szabolcs rektortól, aki szerint a legfölső szint az elitkutatói volna. Király András államtitkár úgy véli, a nagyváradi magánegyetemnek jó esélyei vannak a lehető legmagasabb besorolás megszerzésére, ami a rektor szerint a minisztériumhoz benyújtott pályázatok esetében jelenthet jobb esélyt. Azzal kapcsolatban, hogy az egyetem a jó besorolásnak köszönhetően inkább részesül majd a közpénzekből, János-Szatmári Szabolcsnak kételyei vannak, azonban reméli, hogy nőnek az esélyek.
Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
Többéves hátrányt és jelentős kárt okozhat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára a felsőoktatási intézmények jelenleg zajló rangsorolása, hiszen a magánegyetem akkreditáció hiányában a legalsó kategóriába kerül. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. A szaktárca célja, hogy az osztályozással kiszűrje a „diplomagyárakat”, és a minőségi oktatást támogassa; az egyetemek vezetői szerint szükség van a minősítésre.
Elsősorban a diplomagyárak kiszűrését célozza az oktatási minisztérium azon terve, hogy osztályozza a romániai egyetemeket – jelentette ki lapunknak Király András oktatási államtitkár. Daniel Funeriu miniszter pár hete jelentette be, hogy rangsorolják a felsőoktatási intézményeket, és ezek majd az osztályozás alapján hirdethetik meg az alap-, mesteri és doktori képzést. Az osztályozás az egyetemek anyagi helyzetét is befolyásolja, ezek ugyanis annak alapján részesülnek majd az állami támogatásban, hogy milyen magas kategóriába kerülnek. Az állam oda fektet be, ahol megvannak a szakmaiság alapjai, hangsúlyozta a tárcavezető, aki szerint az állam megbünteti azokat az egyetemeket, amelyek az osztályozáskor hamis adatokat közölnek.
Az oktatási miniszter elképzelése az, hogy az egyetemeket pontos kritériumok alapján kategorizálják, ez ugyanis szerinte segítene felvenni a harcot az úgynevezett diplomagyárakkal – magyarázta el a terv lényegét a Krónikának Király András. Az oktatási államtitkár úgy véli, azokkal az egyetemekkel, amelyekben korrekt színvonalú alapképzés folyik, nem lesz probléma a besorolásnál, így a támogatások elosztásában sem. Mint mondta, becslések szerint az ország 60 egyeteme közül egy tucat kapja majd meg a legmagasabb besorolást, elsősorban persze azok, amelyek doktori képzést is szerveznek. Az is elképzelhető egyébként, hogy a kategóriákon belül is lesznek még alkategóriák, hiszen a minisztérium még dolgozik a rendszeren, de a lényeg az lesz, hogy végre elmozduljon a romániai felsőoktatás a minőség felé, részletezte Király András. Arról, hogy mikorra várható végleges döntés az egyetemek besorolására vonatkozóan, még nincs információ.
Jó elbírálásra számít a BBTE
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) számára előnyös a minisztérium terve, amennyiben azt jól hajtják végre – jelentette ki a Krónikának Magyari Tivadar rektorhelyettes. Emlékeztetett, az egyetemek közti rangsor eddig is létezett, az újdonság mindössze annyi, hogy ezúttal a minisztérium is különbséget kíván tenni a felsőoktatási intézmények között. „Már régóta azt szerettük volna, hogy ne vegyenek minket egy kalap alá mindenféle csip-csup, idén indult egyetemmel, mert bárhogyan számoljuk is, egyike vagyunk az ország öt legjobb egyetemének” – magyarázta érdeklődésünkre Magyari Tivadar. Hangsúlyozta, a rangsorolásra szükség van, azonban az a fontos, hogy valós érdemeik alapján osztályozzák az egyetemeket. Mint részletezte, a létező európai rangsorolások kritériumrendszerébe az egyetemi kiadványok, publikációk, kutatási eredmények számítanak bele elsősorban. A kutatás területén a BBTE országos szinten a második helyen áll, míg az egyetem néhány kara már az első helyet is kivívta magának. Magyari úgy véli, a minisztérium nem tud olyan kritériumrendszert összeállítani, amely alapján a BBTE ne végezne az első ötben.
Bajban a magyar magánegyetemek
Az egyetlen akkreditált magyar felsőoktatási intézmény, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) esetében bajos az állami támogatások kérdése, hiszen ez egyszerre magán- és egyházi felsőoktatási intézmény, így a közpénzeket illetően nem számíthat bőkezűségre az állam részéről, véli Király András. Az államtitkár szerint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vonatkozásában ennél is nagyobb gondok vannak, ott ugyanis még az akkreditációt sem sikerült megoldani, ami az RMDSZ-es politikus szerint az idő múlásával egyre bosszantóbbá válik. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora szerint akkreditáció híján a Sapientia lemarad a jelenleg zajló rangsorolási folyamatról. Mint mondta, ez rendkívül kellemetlenül érinti a tanintézetet, hisz a késlekedő akkreditálás nem mindössze egy-két éves hátrányt, hanem annál sokkal nagyobb kárt okoz.
„Ez magyarán azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézet nem a jelenlegi állapotunk szerint sorolnak be valamelyik kategóriába, hanem a legalsó szinten kell kezdenünk. Ez újabb, akár hároméves csúszást is eredményezhet. Másrészt az akkreditáció hiányának komoly anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett államvizsgát, végzős diákjainknak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşi-ba kellett utazniuk. Az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes útiköltséget. Ezt a pénzt egyébre is lehetett volna fordítani, például a küszöbönálló beruházásokra” – sorolta az akkreditáció késlekedésének hátrányait Dávid László. Egy korábbi nyilatkozatában a Sapientia rektora a Krónikának úgy vélekedett, hogy a politikum tehetetlensége vagy egyenesen rosszindulata miatt az egyetem akkreditálásának ügye nemhogy haladna, hanem inkább a lejtőn tart.
Cél a középső szint
A már akkreditált Partiumi Keresztény Egyetem a középső besorolást, az oktatói-kutatóit kérte – tudtuk meg János-Szatmári Szabolcs rektortól, aki szerint a legfölső szint az elitkutatói volna. Király András államtitkár úgy véli, a nagyváradi magánegyetemnek jó esélyei vannak a lehető legmagasabb besorolás megszerzésére, ami a rektor szerint a minisztériumhoz benyújtott pályázatok esetében jelenthet jobb esélyt. Azzal kapcsolatban, hogy az egyetem a jó besorolásnak köszönhetően inkább részesül majd a közpénzekből, János-Szatmári Szabolcsnak kételyei vannak, azonban reméli, hogy nőnek az esélyek.
Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)
2011. augusztus 25.
Különórák a közoktatásban
Személyre szabott fejlesztéssel kerülné el az oktatási tárca az érettségi kudarcot
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„Érthető a szülők döbbenete, hogy 8-9-es átlaggal tanuló gyerekük az érettségin megbukott. Be kell látni, hogy az értékelés jelenlegi rendszere nem működik, és radikálisan változtatni kell ezen” – mondta az oktatási tárca vezetője, amikor a megyei tanfelügyelők által benyújtott javaslatok alapján kidolgozott új módszertant ismertette. A tervek szerint diákonként, és az osztályok tudásszintje szerint változik majd, milyen ütemben és milyen módszerrel haladhat a pedagógus.
Jó, de kidolgozatlan
„Ez egy szép álom” – reagált lapunknak Székely Márta Szatmár megyei pedagógus. Szerinte a változásokhoz éretlen a hazai iskolai rendszer. „Nincs ehhez elég idő, a pedagógusok túlterheltek, és a szülők sincsenek felkészülve erre. A többség azt várja el, hogy hajszoljuk a gyereket minél jobb eredmények felé, függetlenül attól, hogy a készségei mit tesznek lehetővé” – mondta a tanárnő.
Jónak tartja viszont az egyedi fejlesztési terv ötletét Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője, de úgy véli, csak akkor fog igazán hatékonyan működni, ha pontos módszertant dolgoznak ki a tudásszint felmérésre, és az erre alapozott fejlesztésre.
„Már csak azért is tetszik a kezdeményezés, mert úgy vélem: az úgynevezett diagnosztizáló tesztek sokat megmutatnak arról, hogy milyen szinten áll a tanuló, honnan hová kell eljutnia, illetve az is kimutatható, hogy milyen módszer lenne a leghatásosabb a felkészítésére” – magyarázta lapunknak a főtanfelügyelő. Meglátása szerint a tanügyminiszter javaslatai nemcsak a diákok érdekét szolgálnák, hanem a pedagógusok munkájában is egyfajta segítséget, támpontot jelentenek.
„Egyszerű és átlátható tesztet tartanék a legmegfelelőbbnek a tudásszint felmérésére, és mintateszt segítségével ellenőrizném azt, hogy a félév során milyen eredménnyel dolgoztam” – magyarázta Ferencz S. Alpár. Megjegyezte, hogy az egyedi fejlesztési terv ötlete nem új keletű: a nyugati oktatásban már évek óta használják.
Kérdésünkre, van-e kapacitás a hazai iskolákban a személyre szabott oktatásra, Ferencz S. Alpár úgy fogalmazott: a felmérések már most is a pedagógusok munkaköréhez tartoznak, de a motiváción múlik, milyen mértékben hajtják végre a javaslatokat. Arról, hogy az érvényben lévő tantervvel ez a rugalmas oktatási forma hogyan egyeztethető össze, az intézményvezető úgy nyilatkozott: ez csak a pontos fejlesztési tervek ismeretében meghatározható.
Többszereplős játszma
A hazai alternatív oktatásban már évek óta olyan módszerekkel dolgoznak, amelyeket a tanügyminiszter a teljes iskolai hálózatra kiterjesztene. Azok a szülők, akik már eddig is szöveges, értékelő bizonyítványt kaptak, elégedettek az eredményekkel.
„Rendszeresen kézhez kaptuk azt az értékelést, amelyben a tanítónő részletesen ismertette az eredményeket, az elmaradásokat, így annak ellenére, hogy a gyerek nem kapott minősítést az iskolában, pontosan tudtuk, hol áll a tudásszintje. Ez csak akkor működik, ha a pedagógus és a szülő partnerei egymásnak, szerintem nemcsak a tanárok, de a hozzátartozók felkészítésére is oda kellene figyelnie a minisztériumnak. Itt már nem elég megkérdezni a gyerektől, hogy hányast kapott az iskolában” – vélekedett Keresztes Éva, akinek a kislánya a vásárhelyi step by step osztályban tanult.
Pótérettségi perrel
Mégis részt vehet a pótérettségin az a Hunyad megyei diák, akit júniusban azért zártak ki a megmérettetésről, mert mobiltelefont találtak nála. A készüléket ugyan nem használta a maturandus, de mivel a szabályok tiltják a bevitelét is a vizsgaközpontba, a fiatalt kizárták az idei őszi és a jövő nyári érettségiről is.
A döntést a diák bíróságon támadta meg, keresetének első fokon helyt adtak, de a jogerős döntésig szeptemberig várni kell. Ha a következő tárgyaláson mégis elmarasztaló ítélet születik, akkor az őszi érettségi vizsga eredményét megsemmisítik, függetlenül attól, hogy milyen jegyeket kap a végzős.
A napokban zajló szóbeli vizsgákon történt visszaélésekről egyelőre nem érkezett jelentés. Jövő héten térfigyelő kamerákkal ellátott termekben kezdődik az írásbeli vizsga.
Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)
Személyre szabott fejlesztéssel kerülné el az oktatási tárca az érettségi kudarcot
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„Érthető a szülők döbbenete, hogy 8-9-es átlaggal tanuló gyerekük az érettségin megbukott. Be kell látni, hogy az értékelés jelenlegi rendszere nem működik, és radikálisan változtatni kell ezen” – mondta az oktatási tárca vezetője, amikor a megyei tanfelügyelők által benyújtott javaslatok alapján kidolgozott új módszertant ismertette. A tervek szerint diákonként, és az osztályok tudásszintje szerint változik majd, milyen ütemben és milyen módszerrel haladhat a pedagógus.
Jó, de kidolgozatlan
„Ez egy szép álom” – reagált lapunknak Székely Márta Szatmár megyei pedagógus. Szerinte a változásokhoz éretlen a hazai iskolai rendszer. „Nincs ehhez elég idő, a pedagógusok túlterheltek, és a szülők sincsenek felkészülve erre. A többség azt várja el, hogy hajszoljuk a gyereket minél jobb eredmények felé, függetlenül attól, hogy a készségei mit tesznek lehetővé” – mondta a tanárnő.
Jónak tartja viszont az egyedi fejlesztési terv ötletét Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője, de úgy véli, csak akkor fog igazán hatékonyan működni, ha pontos módszertant dolgoznak ki a tudásszint felmérésre, és az erre alapozott fejlesztésre.
„Már csak azért is tetszik a kezdeményezés, mert úgy vélem: az úgynevezett diagnosztizáló tesztek sokat megmutatnak arról, hogy milyen szinten áll a tanuló, honnan hová kell eljutnia, illetve az is kimutatható, hogy milyen módszer lenne a leghatásosabb a felkészítésére” – magyarázta lapunknak a főtanfelügyelő. Meglátása szerint a tanügyminiszter javaslatai nemcsak a diákok érdekét szolgálnák, hanem a pedagógusok munkájában is egyfajta segítséget, támpontot jelentenek.
„Egyszerű és átlátható tesztet tartanék a legmegfelelőbbnek a tudásszint felmérésére, és mintateszt segítségével ellenőrizném azt, hogy a félév során milyen eredménnyel dolgoztam” – magyarázta Ferencz S. Alpár. Megjegyezte, hogy az egyedi fejlesztési terv ötlete nem új keletű: a nyugati oktatásban már évek óta használják.
Kérdésünkre, van-e kapacitás a hazai iskolákban a személyre szabott oktatásra, Ferencz S. Alpár úgy fogalmazott: a felmérések már most is a pedagógusok munkaköréhez tartoznak, de a motiváción múlik, milyen mértékben hajtják végre a javaslatokat. Arról, hogy az érvényben lévő tantervvel ez a rugalmas oktatási forma hogyan egyeztethető össze, az intézményvezető úgy nyilatkozott: ez csak a pontos fejlesztési tervek ismeretében meghatározható.
Többszereplős játszma
A hazai alternatív oktatásban már évek óta olyan módszerekkel dolgoznak, amelyeket a tanügyminiszter a teljes iskolai hálózatra kiterjesztene. Azok a szülők, akik már eddig is szöveges, értékelő bizonyítványt kaptak, elégedettek az eredményekkel.
„Rendszeresen kézhez kaptuk azt az értékelést, amelyben a tanítónő részletesen ismertette az eredményeket, az elmaradásokat, így annak ellenére, hogy a gyerek nem kapott minősítést az iskolában, pontosan tudtuk, hol áll a tudásszintje. Ez csak akkor működik, ha a pedagógus és a szülő partnerei egymásnak, szerintem nemcsak a tanárok, de a hozzátartozók felkészítésére is oda kellene figyelnie a minisztériumnak. Itt már nem elég megkérdezni a gyerektől, hogy hányast kapott az iskolában” – vélekedett Keresztes Éva, akinek a kislánya a vásárhelyi step by step osztályban tanult.
Pótérettségi perrel
Mégis részt vehet a pótérettségin az a Hunyad megyei diák, akit júniusban azért zártak ki a megmérettetésről, mert mobiltelefont találtak nála. A készüléket ugyan nem használta a maturandus, de mivel a szabályok tiltják a bevitelét is a vizsgaközpontba, a fiatalt kizárták az idei őszi és a jövő nyári érettségiről is.
A döntést a diák bíróságon támadta meg, keresetének első fokon helyt adtak, de a jogerős döntésig szeptemberig várni kell. Ha a következő tárgyaláson mégis elmarasztaló ítélet születik, akkor az őszi érettségi vizsga eredményét megsemmisítik, függetlenül attól, hogy milyen jegyeket kap a végzős.
A napokban zajló szóbeli vizsgákon történt visszaélésekről egyelőre nem érkezett jelentés. Jövő héten térfigyelő kamerákkal ellátott termekben kezdődik az írásbeli vizsga.
Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 26.
Nincs engedély az RMOGYKE számára!
Magukon viselik az egyetem történetét
Marosvásárhely polgármesteri hivatala másodszorra sem engedélyezte a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) nyilvános rendezvényét. Az engedélyeket kibocsátó bizottság megtiltotta a szervezőknek, hogy információs sátrat állítsanak fel a város főterén.
A szervezők ezúttal nem tüntetésre kértek jóváhagyást, hanem a virágóra mellett állítottak volna fel augusztus 27-szeptember 3. között egy 8x3 méteres sátrat, plakátot helyeztek volna ki az egyetem történetéről. A lakosságot a román és a magyar tagozat helyzetének időbeni alakulásáról, a magyar tagozat elsor- vasztásának okairól és az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességéről szerették volna tájékoztatni. Augusztus 17-i beadványukban hangsúlyozták, rendezvényükre meghívják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem aktív és nyugdíjas (román és magyar) egyetemi oktatóit is. Az engedélyezőbizottság tegnapi gyűlésén az orvosi öltözetben megjelent Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezető igazgatója abban a reményben vett részt, hogy ezúttal nem tüntetésről lévén szó, az illetékesek rábólintanak a rendezvényre. Tévedett: a bizottság (Trif Aurel, Mateescu Stefan, Moldovan Daniel, Porav Cristian, Rad Nicuºor, Pop Ioan Florin, Florea Florin) ezúttal is elutasította beadványukat, megtiltva a sátor felállítását. Arra hivatkoztak, hogy az egyesületet nem hatalmazta fel az egyetem szenátusa arra, hogy tájékoztassák a polgárokat az intézmény történetéről, ezért kétség merül fel az előadók objektivitásával kapcsolatosan, a magyar tagozat helyzete romlásának okait elemezni illetve az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességét megállapítani az egyetem szenátusának hatáskörébe tartozik, továbbá a szóban forgó időszakban zajlik Marosvásárhelyen a Félsziget fesztivál, amelyen mintegy 60-65 ezer személy vesz részt, márpedig az 1991. évi 60-as törvény értelmében tilos két párhuzamos rendezvény szervezése, függetlenül azok jellegétől. És nem utolsósorban a bizottság arra hivatkozott, hogy a Rózsák terén nagyszabású munkálatok folynak, emiatt sem időszerű ott sátrat emelni. A Népújság kérdésére Ádám Valérián elmondta, a bizottsági tagok azt ajánlották, a főtér helyett az egyetem udvarán állítsák fel az információs sátrat, ám ehhez a szenátus engedélye kell, márpedig annak megszerzésére esély sincs. A szervezők ezért plakát helyett öltözékükre nyomtatják a MOGYE, annak magyar tagozata történetéről szóló tájékoztató szövegrészeket, és tovább folytatják sétájukat a főtéren, ezt ugyanis nem tilthatja be senki.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)
Magukon viselik az egyetem történetét
Marosvásárhely polgármesteri hivatala másodszorra sem engedélyezte a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) nyilvános rendezvényét. Az engedélyeket kibocsátó bizottság megtiltotta a szervezőknek, hogy információs sátrat állítsanak fel a város főterén.
A szervezők ezúttal nem tüntetésre kértek jóváhagyást, hanem a virágóra mellett állítottak volna fel augusztus 27-szeptember 3. között egy 8x3 méteres sátrat, plakátot helyeztek volna ki az egyetem történetéről. A lakosságot a román és a magyar tagozat helyzetének időbeni alakulásáról, a magyar tagozat elsor- vasztásának okairól és az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességéről szerették volna tájékoztatni. Augusztus 17-i beadványukban hangsúlyozták, rendezvényükre meghívják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem aktív és nyugdíjas (román és magyar) egyetemi oktatóit is. Az engedélyezőbizottság tegnapi gyűlésén az orvosi öltözetben megjelent Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezető igazgatója abban a reményben vett részt, hogy ezúttal nem tüntetésről lévén szó, az illetékesek rábólintanak a rendezvényre. Tévedett: a bizottság (Trif Aurel, Mateescu Stefan, Moldovan Daniel, Porav Cristian, Rad Nicuºor, Pop Ioan Florin, Florea Florin) ezúttal is elutasította beadványukat, megtiltva a sátor felállítását. Arra hivatkoztak, hogy az egyesületet nem hatalmazta fel az egyetem szenátusa arra, hogy tájékoztassák a polgárokat az intézmény történetéről, ezért kétség merül fel az előadók objektivitásával kapcsolatosan, a magyar tagozat helyzete romlásának okait elemezni illetve az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességét megállapítani az egyetem szenátusának hatáskörébe tartozik, továbbá a szóban forgó időszakban zajlik Marosvásárhelyen a Félsziget fesztivál, amelyen mintegy 60-65 ezer személy vesz részt, márpedig az 1991. évi 60-as törvény értelmében tilos két párhuzamos rendezvény szervezése, függetlenül azok jellegétől. És nem utolsósorban a bizottság arra hivatkozott, hogy a Rózsák terén nagyszabású munkálatok folynak, emiatt sem időszerű ott sátrat emelni. A Népújság kérdésére Ádám Valérián elmondta, a bizottsági tagok azt ajánlották, a főtér helyett az egyetem udvarán állítsák fel az információs sátrat, ám ehhez a szenátus engedélye kell, márpedig annak megszerzésére esély sincs. A szervezők ezért plakát helyett öltözékükre nyomtatják a MOGYE, annak magyar tagozata történetéről szóló tájékoztató szövegrészeket, és tovább folytatják sétájukat a főtéren, ezt ugyanis nem tilthatja be senki.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)