25 éves a Kájoni Consort
A Kájoni Consort, baróti régizene együttes 1988 decemberében alakult meg. Negyedévszázada, hogy megszakítás nélkül játszanak, most pedig a jubileumi koncertre készülnek.
A Kájoni Consort baróti régizene együttes 1988 decemberében alakult meg, többek között Demeter János és Kós Katalin ösztönzésével. Kezdetben saját szórakoztatásukra élesztették újra a reneszánsz kort idéző házimuzsikálást: a közös próbák mindannyiuk számára kikapcsolódást és lelki feltöltődést jelentettek. Negyedévszázada, hogy megszakítás nélkül játszanak, most pedig a jubileumi koncertre készülnek. A tagok egy része cserélődött, de öten a kezdetektől benne vagyunk, mondta el a Székelyhon.ro-nak Gyulai-György Éva zenetanárnő, a Kájoni Consort vezetője. Saját szórakoztatásunkra ültünk össze zenélni, olyan jól ment, hogy elkezdtünk koncerteket vállalni, idézi fel a kezdeteket a zenetanárnő, aki arról is beszámolt, hogy öt évvel ezelőtt Nyugat-Európai turnén voltak, amely során egészen Londonig eljutott a csapat.
A Kájoni Consort együttes tagjai 14-17 századi zenét játszanak, repertoárjukban magyar és nyugat-európai zeneszerzők művei szerepelnek, igyekeznek névadójuk műveit is mindig műsoron tartani.
Az utóbbi öt évben cserélődött a tagok egy része, fiatalítottak is, jelenleg tízen alkotják a Kájoni Consort együttest, van köztük református lelkész és kántor, valamint pedagógusok is. Van, aki az ingázást is vállalja, hogy hetente egyszer próbálhasson az együttessel.
„Amatőr együttes vagyunk, ezt mindig hangsúlyozzuk. Nem mindenki kottaismerő, de ennek ellenére büszkén elmondhatjuk, hogy 1990 óta mindig meghívnak a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra” – emelte ki a tanárnő, aki azt is elmondta, hogy a kitartás eredményezte a negyedévszázados folytonosságot. Gondoskodnak az utánpótlásról is, néhány éve megalapították a Gyöngyharmat ifjúsági zenekart, jövőre pedig negyedik alkalommal szervezik meg Olaszteleken a Dániel-kastélyban az Erdővidéki Régizenei Napokat, amely az amatőr együtteseknek nyújt találkozási lehetőséget. A jubileumi koncertre meghívták a régi tagokat, így rendkívüli közös muzsikálásra lehet számítani. Az ünnepi hangverseny vendége lesz a nagykárolyi Carmina Renascentia régizene együttes, Elekes Emőke és Györfi Erzsébet előadóművészek, de fellép a Gyöngyharmat ifjúsági zenekar is. A jubileumi koncertet december 7-én, szombaton 18 órától a baróti református templomban tartják.
Gy. Turoczki Emese
Székelyhon.ro

Szatmári autonómiakonferencia: etnikai helyett gazdasági érvek kellenek
Csakis a románokkal összefogva, az etnikai vonatkozások helyett a gazdasági szempontokat hangsúlyozva érhető el a helyi autonómia – ez volt a konklúziója a Szatmári Híd Egyesület által Szatmárnémetiben szervezett autonómiakonferencia első, hétfői napjának.
A találkozóra katalán és román előadókat is meghívtak – előbbiek arról beszéltek, miként sikerült a katalán autonómiát kivívni, mindemellett tanácsokat is adtak az erdélyi önrendelkezési törekvések előre vitele érdekében. A házigazdák nevében Krakkó Rudolf, a Szatmári Híd Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, kifejtve, hogy sajnálja, ugyanakkor szégyelli is, hogy 23 évvel a diktatúra bukása után nemhogy autonómiánk nincsen, de még csak nem is beszélünk érdemben erről.
Pénz kell a népszerűsítéshez
Daniel Laspra katalán tartományi politikai szakértő, barcelonai üzletember arról tartott előadást, hogy a vállalkozók miként tudják segíteni az önrendelkezés ügyét. Elmondta: mindig a legjobb befektetésnek tartotta az autonómiatörekvések támogatását, úgy fogta fel, hogy ha a vállalkozását építi, a hazáját építi. Arra is kitért, hogy az autonómiamozgalomhoz pénz is szükséges volt, például a tartományt átszelő élőlánc résztvevőit szállítani, étkeztetni kellett, és nem került kis összegbe az agresszív médiakampányuk sem, mellyel végül a sorsdöntő fordulatot elő tudták idézni: a maguk oldalára sikerült állítaniuk a Katalóniában élő spanyolokat.
Elmondta, akkor értek el eredményeket, amikor nem a nemzeti érzelmeikről beszéltek, hanem arról, hogy a befizetett adójukat elnyeli Madrid – akárcsak az erdélyiekéit Bukarest – leszegényítve őket, akadályozva a régió fejlődését. Hozzátette: vállalkozóként megértette, nagyon fontos az, hogy a kormányzat közel legyen, mivel ily módon a döntéshozatalnál, a törvénykezésben sokkal inkább érvényesülnek a helyi érdekek.
Marc Gafarot i Monjó, a Katalán Összefogás Katalóniáért Konvergenció Unió képviselője a katalánok és az erdélyi magyarok helyzetét, lehetőségeit elemezte, rámutatva a hasonlóságokra, illetve különbségekre. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az Európai Unió a régiók Európájában gondolkodik, ami igen kedvező az önrendelkezési törekvések szempontjából. Hozzátette viszont: a régiókat nem nemzetiségi alapon akarják kijelölni, hanem működő gazdasági egységeket szeretnének létrehozni.
„Értsék meg, önökről a román nacionalisták – és itt a mindenkori román kormányra gondolok – azt a képet festik mindenütt, hogy soviniszták, agresszívek és szektások, az önálló régiójukat pedig etnikai alapon akarják létrehozni – fejtette ki a katalán politikus. – Ez ellen a hatékony védelem pedig csakis az lehet, ha az erdélyi románokat sikerül megnyerniük ügyük támogatásához.”
Elmondta: meg kell értetnünk a románokkal, hogy az autonómia azt jelenti, hogy: az enyém, közel. Azt, hogy az önrendelkezés prosperitást, fejlődést hoz és sokkal demokratikusabb, mint a központosított kormányzat, mivel sokkal szélesebb társadalmi rétegeknek enged beleszólást a közügyekbe.
Erdély, a fejőstehén
Mircea Daian újságíró, a Demokratikus Erdély Liga alapítója arról beszélt, hogy nemcsak Erdélynek, de Románia többi régiójának – Moldvának, Olténiának, Dobrudzsának – is autonómiára van szüksége a fejlődéshez. Angela Tocila nagyváradi újságíró, politológus, blogger egy korábbi írását olvasta fel, melyet a székelyek nagy menetelése ihletett. Ebben kifejti, hogy románként mostohagyereknek érzi magát Erdélyben, mivel a kormányzat és az ország Kárpátokon túli régiói úgy tekintenek Erdélyre, mint egy fejőstehénre, ahol megtermelik azt a pénzt, melyet lenyúlhatnak, amiből magukat fenntarthatják.
Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Tanács alelnöke rámutatott: a Partiumnak minden szempontból kedvezőbbek az esélyei az autonómia elérésére, mint Székelyföldnek, mindössze egy nagyon fontos tényező hiányzik: az erre irányuló akarat. Érvei között felsorolta például azt, hogy a Partium távol van a fővárostól, és olyan természetes határok választják el attól, mint a Kárpátok. Nyugat felé azonban csakis mesterséges a határ, mely egyre inkább légiesül.
Szilágyi szerint amennyiben az országhatár megszűnne, az olyan városok vonzáskörzete, mint Szatmárnémeti, átterjedne Magyarország keleti régióira, és ezáltal a települések hierarchiájában sokkal előkelőbb helyet foglalhatna el. Ehhez azonban az kell, hogy kétnyelvű város legyen.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen felmerült a kérdés: Erdélyben mi legyen az első lépés az autonómia kivívásának útján? Mindkét katalán meghívott szerint népszerűsítésre van szükség, az autonómia gondolatának elhintésére minél szélesebb körben, annak megértetésére, hogy ez nem magyar soviniszta törekvés, hanem a helyi érdekvédelem legjobb eszköze. Helyi szinten ebben a témában feltétlenül átfogó konszenzust, egységet kell teremteni, mert másképp nem megy, hangzott el.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Fél évszázad tollal, mikrofonnal
Születésnapi beszélgetés a 70 éves Nagy Miklós Kunddal
Marosvásárhely egyik csendes negyedében, kövesdombi lakásán kerestem fel Nagy Miklós Kund művészeti írót, egykori rádiószerkesztőt, lapszerkesztőt, aki ezúttal nem kérdező riporterként, hanem készségesen válaszoló alanyként állt rendelkezésemre. December 6-án töltötte 70. életévét.
– Erdély egyik legszebb és talán legpatinásabb városában, a gazdag történelmi múlttal rendelkező Nagyenyeden, az Őrhegy lábánál született, pontosan 70 évvel ezelőtt. Hogy emlékszik vissza gyermekkorára?
– Mint szép, gondtalan időszakra. Noha régóta tudom, hogy abban a korban ez nem volt magától értetődő, főleg számunkra nem, akiket "osztályellenség" kategóriába soroltak. Édesapám ügyvéd volt, olyan harcos értelmiségi, aki mindig nyíltan és határozottan kiállt a magyarság ügyeiért, az enyediek megbecsülték, olykor bűnhődött is miatta. Talán elég, ha példaként csak azt említem, hogy őt is elhurcolták a Tg. Jiu-i lágerbe. Ő volt az a dr. Nagy Miklós, akire később Kacsó Sándor és Vita Zsigmond is többször kitért visszaemlékező köteteiben. Az ötvenes években börtönben is volt magyarsága miatt. Köztudottan a legjobb jogászok közé tartozott, mégis hosszú időre megfosztották hivatása gyakorlásának a jogától. Ezt a család anyagilag is megsínylette, de igyekezett burkot vonni körénk, hogy ne érezzük a helyzetünkből adódó hátrányokat. Ebben a kollégium is segített. Kissé olyan volt, mint egy campus, körbebástyázott, védhetőnek vélt sziget az elrománosodó kisvárosban, nyilván mi, gyerekek kevésbé érzékelhettük, mint a tanáraink a hatalom részéről rá nehezedő nyomást. Iskolásként akkoriban az olvasás és a sport határozta meg az életemet. Tanítás után estig valamilyen labdajáték kötött le a tornakertben. Aztán vagy közben pedig a könyvek világába merítkeztem. Mindent elolvastam, amit csak lehetett. Nagy előny, ha az ember akkor élheti ki olvasószenvedélyét, amikor a szellemi dolgokra a legfogékonyabb.
– Kikre gondol vissza ma is szívesen, akik a Bethlen Gábor Kollégiumban nemcsak segítették, egyengették, hanem meg is határozták élete további alakulását? Milyen volt a Bethlen Kollégium szellemisége a múlt század 50-es, 60-as éveiben, kik voltak közös tanárok, akik korábban Sütő Andrást és Önt is tanították?
– Jó tanáraink voltak, többségük megőrizte és igyekezett továbbadni nagy hírű elődeik szellemiségét. Nem csak az idősebbek, mint Vita Zsigmond, aki Sütő Andrásnak is tanára volt, engem pedig már nyugdíjas helyettesítőként tanított, de a fiatalok is, például irodalomtanárom, a város kulturális életében ma is aktív szerepet vállaló Király László. Családunk különben hagyományosan kötődött a kollégiumhoz. Egyik anyai dédapám, dr. Fogarassy Albert egyiptológus két alkalommal is rektorprofesszorként vezette Bethlen Gábor ősi iskoláját. Másik ágon Székely Ferenc dédapám szintén kollégiumi tanár volt. Felmenőim több nemzedéke tanult itt. Édesapámnak Áprily Lajos volt az osztályfőnöke. Sokat mesélt róla. Bátyám négy évvel előttem érettségizett ugyanott. A Bethlen-szellem, a hűség, a kitartás, a ragaszkodás magyarságunkhoz, közösségünkhöz, ugyanakkor a mások iránti nyitottság szinte észrevétlenül belénk ivódott.
– Sohasem gondolt arra enyedi kollégistaként, hogy ha végez, ott volna a helye valamelyik kisvárosi vagy mezőségi iskolában, ahol apró magyarok várják a magyar tanárt, tanítót – a betűvetés, a szép magyar szó elsajátítása reményében?
– Jó tanuló voltam, többfelé irányult a figyelmem. Reál osztályba jártam, de különlegesen érdekelt az irodalom, a képzőművészet is. Egyik nagybátyám Fogarassy Endre festőművész volt. Még érettségikor se tudtam eldönteni, melyik egyetemre felvételizzek. Azért sem, mert akkor még jelentősen csökkentette a siker esélyét a származás, döntő módon beleszólhatott az életünkbe "apáink bűne". Nem is jutottam be a kolozsvári közgazdasági egyetemre. Egy évnyi munka után már Marosvásárhelyre felvételiztem, a pedagógiai főiskolára. Felvettek a román-magyar szakra. És jó, hogy így alakult. Kiváló tanárok, jó szellemű diáktársak vettek körül ott is. Több volt kollégám tanárként, más területen közösségünk jeles képviselőjévé vált. Hirtelenjében Deáky Andrást, Mirk Lászlót, Kelemen Ferencet, Tankó Gyulát, Simon Györgyöt, Tófalvi Zoltánt, Mohacsek Ákost, Csergőffy Lászlót, Farkas Jenőt, Komán Jánost, D. Kiss Jánost említem. Megfogott Vásárhely és valóban nehéz időszakokban sem engedett el. Életem nyereségének tartom, hogy immár fél évszázada saját városomnak tekinthetem és igazi lokálpatriótaként tehetek érte valamit.
– 1965-ben román-magyar szakos tanári diplomával a zsebében jelentkezik a Nyárád menti Szentgericére, amely köztudottan mindig hagyományőrző település volt. Mit jelentett Önnek akkor Szentgerice, az új agrárviszonyok közepette, és hogyan válhatott hasznossá egy ilyen közösségben egy diplomás pedagógus?
– Újdonság volt nekem a falu, a Nyárádmente. Addig városi körülmények közt éltem. Ha kicsi is volt Nagyenyed, mégiscsak város. Annak a környékén fordultam meg olykor, többnyire kirándulóként. Torockón töltöttem hosszabb időt egy nyáron, amikor szüleim oda menekítettek a gyermekparalízis-járvány elől. Marosbogáton vakációztam nyaranta református lelkész nagybátyáméknál. Aztán az érettségi utáni munkám során mócvidéki román falvakat is megismerhettem. A szentgericeiek barátságosan fogadtak, az emberek szívesen megnyíltak előttem, betekinthettem az életükbe. Azt is megtapasztalhattam, milyen nyomasztó következményekkel telepedett erre a szép, hagyományőrző településre is az erőltetett kollektivizálás. Szakos tanárként nem volt sok sikerélményem, román nyelvet tanítottam abban a színmagyar faluban, és az bizony nehezen ment. Vasárnaponként a sorköteles legények román oktatása is rám hárult. Nem ilyenek voltak oktatói álmaim.
– Mindössze három évet tölt a Nyárádmentén, amikor bekerül a Marosvásárhelyi Rádióhoz. Mi hozta a váltást, és milyen volt ez a 17 év egy rádiósnak a Ceausescu-korszak leghírhedtebb "fénykorában"?
– Inkább újságíró szerettem volna lenni, mint tanár. Rádióra nem gondoltam, de szerencsésen alakultak a dolgok. A szentgericei gyerekekkel szívesen foglalkoztam, iskolarádiót hoztunk létre velük. Erről hallhattak a Marosvásárhelyi Rádiónál, amikor 1968-ban fiatal munkatársakat kerestek. Versenyvizsgáztam, sikerült. Ez már közelebb állt az elképzeléseimhez. Szerencsém volt, a kultúrrovathoz kerültem. A folklórműsort is rám bízták. Ez tette lehetővé, hogy pár év alatt bejárjam a rádió adáskörzetét, mindenekelőtt a Székelyföldet. Szentgericén készült az első összeállításom, aztán szinte minden faluba, a legeldugottabbakba is eljutottam. A Mezőség se maradt ki.
Ízelítőt kaptam a vidéki életmódból. Gazdagodott a népdalkincsem, szélesedtek a népművészeti ismereteim. Felfedeztem székely gyökereimet. Ennél is nagyobb nyereségnek tekintem, hogy kipróbálva a rádiózás minden műfaját, riporterként, szerkesztőként, osztályvezetőként közvetlenebbül és energiákat nem kímélve belemerülhettem az irodalmi, művészeti életbe. Ez már az volt, amire régóta vágytam. Nagyon sok kitűnő embert ismertem meg, írókat, költőket, képzőművészeket, színészeket, rendezőket, zenészeket. Műhelytitkokba láthattam bele. Ebből tényleg többet tanulhattam, mint ha elvégeztem volna két-három másik egyetemet. Mellesleg közben a kolozsvári egyetem magyar-francia szakán is diplomáztam. Persze nem csak örömmel járt akkoriban a rádiós munka. A diktatúra, a cenzúra, az ideológiai kényszer megkeserítette az életünket, mindenbe igyekeztek beleszólni. A hatalomnak egyre abszurdabb, bődületesebb elvárásai voltak, el addig, hogy végül felszámolták a vidéki, nemzetiségi rádióadásokat. Annyi elégtételünk azért mégiscsak volt, hogy a kötelező politikai műsorok mellett elkészíthettük a számunkra fontos kulturális, értékmentő adásokat is.
– 1975-ben indul a népszerű, igen széles hallgatottságnak örvendő Megy a magnó vándorútra című interjúsorozat, amelyet felváltva szerkesztettek, s amelyben Erdély legismertebb személyiségei vallottak életükről, pályájukról, terveikről. Milyen emlékeket őriz "magnós" útjairól, mondjon néhány nevet, akik már régóta az egyetemes magyar kultúra Pantheonjának örök lakói.
– Abban az időben tűzzel-vassal akadályozták az erdélyi, tágabb vonatkozásban a romániai magyarság különböző közösségei, jeles személyiségei közti kapcsolattartást. Mintha áthághatatlan határvonalat húztak volna a megyék közé. Ezt a tiltást próbáltuk kijátszani, áthidalni ezzel a stafétaszerűen elképzelt interjúlánccal, amely aztán Vásárhelytől Nagyváradig, Kézdivásárhelytől Bukarestig, Gyergyószentmiklóstól, Sepsiszentgyörgytől Szatmárig, Temesvárig az egész országot behálózta. Magnónkkal sokfelé megfordultunk, sok száz egyéniséget megszólaltattunk. Hasonló értékekkel sikerült gazdagítanunk az Aranyfonotékát egy másik népszerű műsorom, az Irodalmi és művészeti napló révén is. És említhetem a Rádiószínház rovatot is. Sok-sok felejthetetlen találkozás élményét őrzöm magamban, nehéz és igazságtalan több száz névből kiemelni néhányat. De hogy mégis válaszoljak a kérdésre, kiragadok egy párat a régebben eltávozottak közül. Szemlér Ferenccel Bukarestben, Franyó Zoltánnal Marosvásárhelyen, Horváth Imrével Nagyváradon, Horváth Istvánnal Magyarózdon, Kacsó Sándorral Kolozsváron, Gellért Sándorral Mikolán, Veress Dániellel Sepsiszentgyörgyön, Fülöp Antal Andorral Kolozsváron, Aurel Ciupé-val Gyergyószárhegyen, Harag Györggyel, Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Zoltán Aladárral Vásárhelyen sikerült hosszasabban, esetenként többször is beszélgetnünk, s hangfelvételek is készültek ezekről a találkozásokról.
– Négy év kényszerszünet után, 1989 decemberében, amikor újraindul a marosvásárhelyi rádió adása, ott volt a lehetőség, hogy visszatérjen az elektronikus sajtóba. De Ön nem ezt választotta, maradt az újságírásnál a Népújság szerkesztőségében. Sohasem bánta meg akkori döntését?
– Visszatértem, néhány évig egy-két műsort heti rendszerességgel szerkesztettem a megújult Rádiónál, a rádiózástól nem lehet egykönnyen elszakadni. Meggyőződésem, hogy aki belekóstolt az élő szó varázsába, nem képes végleg lemondani róla. Azt az érzelmi töltetet, amit a beszéd, a rádiós interjú hordoz, az írás még csak érzékeltetni se tudja. Mégsem maradtam ott, mert igen nagy kihívás volt, hogy a hazai magyar újságírás megújításának a részesévé válhattam. A Népújság szerkesztése egész embert kívánt, és akkoriban tévézésre is elég gyakran felkértek. A magára találó kulturális életben is több feladatot vállaltam. És korábbi tapasztalataimat mérlegelve úgy gondoltam, ha könyvszerzőként is hallatni szeretném valamikor a szavam, nem horgonyozhatok le újra a rendkívül időigényes rádiózásnál. Olykor mostanában is szerepelek a vásárhelyi rádióban, régi hangfelvételeimet is mindegyre újrajátsszák. Sok távolabbi ismerősöm, akikkel hosszú ideje nem találkoztunk, még mindig azt hiszi, hogy rádiós vagyok. Miközben a Népújság hétvégi irodalmi-művészeti melléklete, a Múzsa, amelyet több mint két évtizede szerkesztek, már az 1106. számánál tart és több mint húsz különféle kötetet is a magaménak tudhatok.
– Igen, 1990. A jó értelemben vett zsurnalisztika – napi taposómalma mellett – elhozta a több vágányon való haladást: tényirodalom, művészportrék, színészsorsok, arcképcsarnok, interjúkötetek, rádiójelenetek, humoreszkek, dalszövegek stb. Hogy lehetett egyszerre ennyi mindenre időt szakítani, miközben több mint két évtizeden keresztül a Népújság helyettes-, illetve főszerkesztői pozícióját töltötte be?
– Nehezen. Nyilván az ellenkezője is igaz. Ezt az életritmust szoktam meg, ha lazítanék, lehet hogy egy- kettőre vége szakadna az egésznek. Persze akadhatnak olyanok, akik úgy minősítik a hozzáállásomat, hogy munkamánia. Lehet benne valami. De csakis úgy tudok mindent elvállalni, hogy biztosított hozzá a családi hátországom.
– Igen sokrétű a tevékenysége a hazai magyar képzőművészek munkáinak monografikus feldolgozása terén, alig telik hét vagy hónap, hogy ne nyisson új tárlatot. Kiket jelentetett meg és ki(ke)t szeretne még letenni az olvasó asztalára?
– Többnyire a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó felkérésére készítettem a megjelent kis- és nagyobb monográfiákat. Székelyföld művészeti élete gazdagon kínálja erre a témát, az alanyokat. A legfrissebb ilyen kiadvány a 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásárra látott napvilágot, november 16- án mutattuk be a Bernády Házban. Az Élet-Jelek sorozatban Kolozsvári Puskás Sándor munkásságának szintézisét próbálja adni. Véletlen-e vagy sem, most csodálkoztam rá, hogy milyen pompás névsor áll össze az általam elemzett szobrász- könyvekből: az említett Puskás-album a Hunyadi László-, Bálint Károly-, Kiss Levente-, Bocskay Vince- Gyarmathy János-kötetekhez csatlakozik. Festőkkel, textilművészekkel is foglalkoztam ilyen módon, Maszelka János, Simon Endre, Kedei Zoltán, Hunyadi Mária, Bandi Kati nevét sorolhatom.
– Alig van kulturális szervezet vagy művelődési alapítvány Maros megyében, melynek ne volna tagja vagy ne venne részt a vezetésében. Kérem, említse meg ezeket.
– Ebbe is muszáj-Herkulesként csöppentem bele. A Népújság Alapítvány létrehozásában magától értetődően vettem részt A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének működtetésébe is illett bekapcsolódnom. Amikor felvetődött a Kemény Zsigmond Társaság felélesztése, azt az ügyet is a magaménak éreztem. Az alapító Kemény Miklós felkért, hogy segítsek a Helikon – Kemény János Alapítvány létrehozásában, azt se háríthattam el. Az időközben megszűnt Marx József Fotóművészeti Alapítvány is igényelte a támogatásomat. És a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány munkája is rendkívül fontos, attól hogy maradjak távol? Jó tudni, hogy némi szerepem nekem is van abban, hogy a Bernády Ház a marosvásárhelyi magyarság egyik meghatározó művelődési központjává vált. Álljunk meg itt. Annyit azért hozzátennék, hogy sehol sem a protokolláris elnökséget vállaltam, hanem csakis olyan tisztséget, ahol ellenszolgáltatás nélkül dolgozni kell.
– Nem elhanyagolható fordítói munkássága sem. Kiktől mit fordított?
– Általában románról magyarra, magyarról románra fordítottam. Rádiójátékot, esszét, értekező prózát, humoros szöveget, művészeti írásokat. Néha nem akadt más, aki megbirkózzék a feladattal, és akkor "magad, uram, ha szolgád nincsen" alapon belevágtam. Olyan eset is előfordult, hogy Kányádi Sándor-versrészletet kellett átültetnem románra. Erre igazán büszke vagyok. De a franciával is próbálkoztam, és megtörtént egyszer Szicíliában, hogy tárlatnyitó gondolataimat olasz tolmácsolásban magam olvastam fel. És bizonyára kevesen tudják, hogy közöm van egy kétnyelvű magyar-olasz könyvritkasághoz. Kovács András Ferenc Torony és tövis – Torre e spina, illetve Albino Comelli Tempo e amore – Idő és szerelem címmel 2006-ban Firenzében megjelentetett közös verskötetének megszületésénél bábáskodtam, abba írtam a Vers, bonts vitorlát! – Poesia, apri la vela! című bevezetőt.
– A színészek közül Farkas Ibolyát és Szabó Ducit örökítette meg a könyvek lapjain. Kikre gondol a közeljövőben?
– Beszélgetőkönyvet szívesen írok. Az interjú a kedvenc műfajom. Nemcsak azért, mert szép és érdekes feladat őszinte megnyilatkozásra, olykor önmaga előtt is titkolt problémák kimondására késztetni a beszélgetőtársat, hanem azért is, mivel a világra, az emberi jellemekre, sorsokra, érzelmekre nyitott, valóban kíváncsi kérdező saját magáról is vall az olvasóknak. A színház világa amúgy is izgalmas, egy-egy kedvenc színész életinterjúja széles közönséget érdekelhet. Jó, hogy kitalálták a Prospero könyvei sorozatot. Legközelebb Bács Ferenccel szeretnék szembeülni egy ilyen hosszú-hosszú beszélgetésre.
– Milyen díjakat és kitüntetéseket kapott élete folyamán?
– Elég tág fogalom az életem folyama. Zsenge ifjúkoromban tánciskolai teljesítményemért is kaptam diplomát. Sportgyőzelmekért szintén. De ne kedélyeskedjünk, igenis ösztönző lehet az elismerés! Az eltelt évtizedben volt néhány alkalom, amikor nyilvánosan, hivatalosan elismerték a munkámat. Az utóbbi időszakban sűrűbben, ami sajnos azt is jelzi, hogy vészesen telik felettem is az idő. Nívódíjat kaptam a Népújságtól és a MÚRE vezető testületétől. Ezek különösen fontosak, mert a szakma adta. A megyei kulturális életben felmutatott teljesítménye

In memoriam Szabó Csaba
2013. december 14-én délután 5 órakor a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának előcsarnokában különleges, az egyetem 1963–1987 közötti korszakának egyik meghatározó tanáregyéniségére, Szabó Csaba zeneszerzőre, az intézetben beszédtechnikát és zenei ismereteket oktató adjunktusra emlékeztető kötet bemutatására kerül sor.
Szabó Csaba /Ákosfalva, 1936. ápr. 19. – Szombathely, 2003. máj. 23./ akár Marosvásárhely zenei életének kiemelkedő személyiségeként, akár a színészképzés korszerűsítésének egyik jelentős képviselőjeként egyaránt számot tarthat az utókor tiszteletére, magas szintű értékelésére.
Az egyetemen található hivatalos dokumentumok szerint Szabó Csaba számára 1963. október 1- jétől állította ki a munkakönyvet a személyzeti osztály, helyettes adjunktusi beosztásban. Ezt követően 1964. október 1-jétől a helyettes jelzőt a törvényben előírt egy év leteltével eltörölte a hivatal, s véglegesített adjunktusa lett az intézménynek. 1966. október 1-jétől a marosvásárhelyi Állami Népi Együttes karmesterének nevezték ki másodállásban, azonban továbbra is teljes katedrája maradt a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben. 1987. szeptember 15- én szakadt meg adjunktusi beosztású alkalmazása, miután a kommunista diktatúra törvényei értelmében a kitelepedést kérvényező egyének nem taníthattak romániai oktatási intézményekben. 1988-tól 2003-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán folytatta zenepedagógusi pályáját, melynek során elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepciója jelentette számára a legfontosabb iránymutatást.
A színészképzésben eltöltött negyedszázad során jelentős mértékben járult hozzá a beszédtechnika, a hangképzés és a színpadi beszéd oktatásának tudományos alapokra helyezett korszerűsítéséhez, valamint a zenei ismeretek és énekhangképzés kifejlesztéséhez; addig ezeket a diszciplínákat inkább tapasztalati alapokra építve oktatták az intézetben közreműködő tanárok.
Muzsikusi munkásságát tekintve elmondhatjuk, hogy Szabó Csaba egész élete, egész életműve "harcos" küzdelem a magyarság megmaradásáért és művelődéséért, a magyarság zenekultúrájáért: beleértve zeneszerzői, zenetudósi és zenepedagógiai tevékenységét is. Zeneszerzői és tudományos érdeklődése egyaránt szülőföldje magyar népzenei és zenetörténeti hagyományához kötötte: Marosvásárhelyt a Franz Schmidt-tanítvány Trózner József, majd Kolozsvárott a Gheorghe Dima Zeneakadémián a Kodály-tanítvány Jodál Gábor és Jagamas János növendékeként elkötelezett kutatója és művelője erdélyi nemzeti hagyományainknak. Seres András etnográfussal közösen 1991-ben megjelentetett Csángómagyar daloskönyve és az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című, 1999-ben a Magyar Művészeti Akadémia által a millenniumi pályázaton Arany Díjjal jutalmazott tudományos gyűjteménye örökre beírta a nevét a magyar zenekultúra történetébe, a magyar örökség aranykönyvébe.
Zeneszerzői életműve tematikai és műfaji szempontból rendkívül sokrétű, stílusában igen sokszínű. Az avantgárd új asszociatív zenei nyelvét a magyar zene harmóniás fundamentumába ágyazta. Vokális művei – a gyermekkarok játékosságától, vidámságától (Csingi-lingi reggelek) vegyes karainak drámaiságáig (Kőműves Kelemen) ívelnek, sajátos kórustechnikai megoldásokkal. Vokális-szimfonikus alkotásai – a Szent Márton-mise és a Szent Cecília-mise, miként a részben ide sorolható Passacaglia Kájoni János Székely miséjének Kyrie eleison dallamára című darab – a magyar evangéliumi zeneművészetnek talán legszentebb teljesítményei közé tartoznak. Szőllősy András Szabó Csaba zeneszerzői életművéről írt szavait a kötet előszavának írója idézi: "Ez a gyémánt kétféle ragyogást sugároz: a korszerűségét és az időtlenségét."
S ha majd egyszer, nem távoli időben, képes lesz valaki megírni az erdélyi magyar zenekultúra történetét, Szabó Csaba életművét a legfényesebb lapokra helyezheti el.
A Szabó Csaba Nemzetközi Társaság nemes feladata lehet az elkövetkező időkben az erdélyi magyar zenetörténet kutatásainak összefoglalása és közreadása a XVIII. századtól Seprődi János munkásságán át egész Szabó Csabáig – és tovább. Hiszen minden sovinizmus nélkül igaz lehet Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című versének üzenete a XVIII. és XIX. század fordulójáról: "Itt van a legvégső oltára Pallasnak, Az emberiségnek, a csínosodásnak…" – napjainkig érő nemzeti elkötelezettség.
A bemutatásra kerülő kötet példaértékű alapossággal tekinti át Szabó Csaba életútját, művészi és pedagógusi pályáját. Az életmű fejezeteit különböző szerzők tollából olvashatjuk: Láng Gusztáv életrajzi vázlatát, a marosvásárhelyi évekről Csíky Csaba és Kovács Levente tanulmányait. Angi István, Pávai István és Elekes Márta írásai a zeneszerző műhelyébe kalauzolják az olvasót, a szombathelyi évekről Köteles György közöl átfogó szintézist.
A kötetet Ittzés Mihály és Szabó Péter szerkesztették. A kottagrafika Kocsis Tamás munkája. A borítóterv, a tipográfia, a tördelés az Írisz Repro Stúdióban, Kecskeméten történt. Felelős kiadó a Cellissimo Bt. ügyvezetője, Budapest, 2013. Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Nyomdai Kft., Budapest. Felelős vezető: dr. Tomcsányi Péter. Az előszót Tóthpál József jegyzi.
A kötetben az életművet átfogóan bemutató, gazdag dokumentációs anyag található, Szabó Csabáné Szánthó Klaudia és Szabó István válogatásában és összeállításában. A művész hagyatékának és szellemiségének ápolója a halála óta elmúlt évtizedben a Szabó Csaba Nemzetközi Társaság. A függelékben dokumentumok, interjúk, nyilatkozatok, kritikák, beszámolók, levelek, nekrológok, megemlékezések, valamint Szabó Csaba műveinek (zeneművek, irodalmi művek, hangfelvételek) jegyzéke található.
A könyvbemutatón több tanulmány szerzőjével (Csíky Csaba, Elekes Márta, Pávai István – aki vetítéssel egybekötött előadás keretében méltatja Szabó Csaba népzenével kapcsolatos munkásságát) találkozhat az érdeklődő közönség, jelen lesznek Szabó Csaba családjának tagjai, özvegye és fia, valamint volt tanárkollégák, tanítványok. Csíky Csaba összeállításában elhangzik néhány, Szabó Csaba által szerzett kórusmű és zongoradarab (Ávéd Éva előadásában). Az esemény mediátora Kovács Levente.
Kovács Levente
Népújság (Marosvásárhely)

Elveszíti önállóságát a váradi Juhász Gyula Általános Iskola
Elveszíti önálló jogi személyiségét a biharpüspöki magyar tannyelvű Juhász Gyula Általános Iskola a következő tanévtől a nagyváradi önkormányzat csütörtöki döntése értelmében. A heves vitákat kiváltó tervezet ellen kizárólag az RMDSZ-frakció emelt hangot.
Ritli Csongor már a rendkívüli tanácsülés kezdetekor szerette volna levetetni a napirendről a kényes témát, ám sem az ő javaslata, sem pedig később Szabó József halasztási kérelme nem ingatta meg a többségi szociálliberális koalíciót. „A Juhász Gyula-iskolában megvan a kellő diáklétszám, nem indokolt tehát a jogi személyiségének a visszavonása. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy előzetesen konzultáltak volna a kisebbségi főtanfelügyelő-helyettessel erről a témáról” – nyomatékosította aggályait Szabó, aki szerint bőven ráért volna egy későbbi tanácsülésre hagyni a döntést.
Csakhogy Ilie Bolojan liberális polgármester – aki bevallása szerint a határozattervezetet is előterjesztette – kijelentette: a városban nincs még egy ilyen tanintézet, amely nem tudja fedezni a kiadásait. „Jelentős veszteségeket termel, eközben saját vezetőséget és kisegítő apparátust is eltart, miközben azt a pénzt az osztályok felújítására is lehetne fordítani. Az a tervünk, hogy hatékonnyá tegyük a nagyváradi oktatási rendszert, még akkor is, ha az intézkedések a magyar oktatást is érintik” – érvelt Ilie Bolojan.
A határozattervezet alapján az iskola, annak diákjai és oktatói jelenlegi helyükön maradnának, csupán hozzácsatolnák a szintén magyar Szacsvay Imre Általános Iskolához, míg óvodai csoportjai a mostani 54-es óvoda hatáskörébe kerülnének. A városvezető állítja: a jogi átszervezés mögött semmilyen etnikai szempontok nincsenek, pusztán anyagi megfontolásból tartja ezt szükségesnek.
„Mutassanak román iskolákat hasonló helyzetben, és akkor azokkal is ugyanígy cselekszünk” – jelentette ki. Bolojan a törvénnyel indokolja gazdasági szempontjait, az állam ugyanis egy diák után többet fizet, ha az azt befogadó iskola nagyobb létszámmal működik.
Ahogyan arról korábban lapunkban már beszámoltunk róla, Bolojan a jövőben szeretné összevonni a 12-15 fős osztályokat is, a csütörtöki tanácsülésen pedig ismét hangot adott ezen szándékának, és jelezte: a következő tanévre vonatkozó beiskolázási terv majdani megtervezésekor ezen szempontokat is figyelembe veszik. Meg nem erősített információink szerint a Juhász Gyula Általános Iskola jogi személyiségének elvesztését leginkább annak óvodái sínylik majd meg, és állítólag az egész átszervezés csupán azt a célt szolgálja, hogy az óvodába még egy román nyelvű aligazgatót kinevezhessenek. A határozattervezet szavazásra bocsátásakor csupán az RMDSZ-es tanácsosok voksoltak nemmel, a támogatók között még Daniel Negrean PNL-s tanácsos is felemelte a kezét, holott ő a Bihar megyei főtanfelügyelő. Ezen érdekkonfliktusra Ritli már korábban rámutatott, s lapunknak jelezte, hogy a napokban írásban is panaszt tesz az önkormányzatnál.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

A legkiválóbb ifjú tudósok
Számos székelyföldi diák előkelő helyen végzett a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája (TUDEK) hétvégén Csíkszeredában lezajlott versenyén.
A házigazda Márton Áron Gimnázium vezetőségének tájékoztatása szerint a középiskolások tudományos munkáit felvonultató versenyen a történelem, helytörténet szekcióban első helyet érdemeltek ki a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Éltető Kamilla és Szakács Kincső, második helyen végzett a tordai Josika Miklós Gimnázium diákja, Takács Emőke Tünde, harmadik helyen pedig a gyeryószentmiklósi Fogarasy Mihály Szakközépiskola diákja, Novák Dániel.
A kémia, fizika szekcióban az első díjat a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Tankó Balázs és Márton Csaba, a harmadik díjat pedig a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjai, Erősdi Zakariás és Csala Hunor kapták. Az informatika, matematika szekcióban a Bolyai diákja, Kántor Zsolt lett az első, a baróti Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola diákja, Bocz Hunor Chris a második, és a Márton Áron Gimnázium diákjai, Sólyom Gellért és Balló Tímea kapták a harmadik helyezést. Az egyes számú biológiai szekcióban első helyet érdemeltek ki dolgozatukkal a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola diákjai, Kopacz Mária és Kovács Emőke és harmadik helyen végeztek a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium diákjai, Blénesi Tünde és Szőcs Kriszta. A kettes számú biológia szekcióban a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Nagy Zsuzsanna és Szabó Johanna végeztek az első helyen, a sepsiszentgyörgyi református gimnázium diákja, Csákány Olivér pedig a harmadik helyezést érdemelte ki.
Az irodalom szekcióban a második, illetve a harmadik díjat kapta a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium két diákja, Lázár Annamária és Csíki Gergely. A társadalomtudományok szekcióban az első és a harmadik helyet vitték el székelyföldi diákok, az első helyen a kézidvásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium diákjai, Rettegi Csenge és Farkas Edina végeztek, harmadik pedig a marosvásárhelyi református gimnázium diákja lett, Vass Márton. A pszichológia szekcióban a Nagy Mózes Gimnázium négy diákja, Szalló Tünde és Pap Andrea, illetve Dán Kinga és Csiszár Borbála lettek az első, valamint második helyezettek, a harmadik helyet pedig a baróti szakközépiskola diákjai, Györfy Hajnalka és Nagy Ádám szerezték meg. A földrajz, környezetvédelem szekcióban a csíkszeredai Kós Károly Szakközépiskola diákjai, Pitiu Szilvia és Onodi Henrietta a második helyen, a Márton Áron Gimnázium diákja, Gábor Ibolya a harmadik helyen végzett.
A néprajzi tematikájú kutatások között a zsűri a kézidvásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium diákjainak, Tamás Andreának és Rancz Adriennek ítélte az első helyet, második a tordai középiskola diákja, Egei Judit Helga lett, harmadik helyen pedig a Nagy Mózes Gimnázium két másik diákja, Balázs Eszter és Bándi Eszter végeztek. A művészet és művelődéstörténet szekcióban a Bolyai Farkas Gimnázium diákjai, Lazsádi Anna és Mánya Petra első helyen, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Gimnázium diákja, Rosu Krisztina második helyen végzett.
Az első, második és harmadik helyezettek, illetve egyes szekciókban az első két helyezett továbbjutott a magyarországi Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának döntőjére. A szombaton lezajlott TUDEK-en nyolc erdélyi megyéből, 23 középiskolából 186 diák vett részt, akik 11 szekcióban mutatták be tudományos munkájuk eredményét.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Új elnökséget választott a MAKOSZ
A Romániai Magyar Középiskolások Országos Szövetsége (MAKOSZ – a MIÉRT társult országos szervezete) 2013. december 13– 15. között Kolozsváron szervezte meg 20. Kongresszusát. A gyűlésen 92 küldött, az ország 14 megyéjéből választotta meg a MAKOSZ új elnökségét – áll a szervezet mai sajtóközleményében.
A megnyitón Debreczeni Sándor (volt MAKOSZ ügyvezető elnök), Szőcs Domokos (Román Oktatásügyi Minisztérium Kisebbségi Oktatási Főosztály vezérigazgatója), Fodor László (leköszönő MAKOSZ elnök), valamint Andacs Zsolt Levente (KMDT elnök) szólalt fel.
Ezt követően a tagszervezetek megtartották beszámolóikat, majd az alapszabályzat és a Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ) módosítására került sor. Ezen napirendi pontok után következett az elnökség beszámolója, végül pedig a tisztújítás. A szabályzatmódosítás legfontosabb, pontját a MAKOSZ elnökségének átstrukturálása jelentette. A delegáltak 7 órás vita után elfogadták: a MAKOSZ vezetéséért az elnök, társelnök, 10 további alelnök, 3 tanácsadó, 2 cenzor, valamint egy tiszteletbeli tag felel.
Elnök: Kádár Petra
Társelnök: Lőrincz Szabolcs
Gazdasági alelnök: Nagy Örs Tamás
Külügyi alelnök: Tóth Gabriel
Tagságügyi alelnök: Berei Dóra
Szórványrégiókért felelős alelnök: Buryán Tünde
Partium régióért felelős alelnök: Kiss Ágota
Érdekképviseleti alelnök: Gáll Anna
Diákmédia és PR-ért felelős alelnök: Gáspárik Márton Pál
Arculatért felelős alelnök: Ruzsa Zsombor
KÖDAK intézettel foglalkozó alelnök: Lantos Mercédesz
Tanácsadók:
Takács Dániel
Lukács Rajmund
Balog Tamás
Cenzorok:
Virginás- Tar Ágnes
Kassay Anna
Tiszteletbeli tag: Gaudi Zsófia
A Kongresszus megszavazta, hogy a programtervezetük megírására 2014. február 21–23. között Nagyváradon, az első Megyei Konzultatív Tanácsgyűlésen kerül sor.
A Kongresszus társszervezője a Kolozsvári Magyar Diák Tanács volt (KMDT).
Szabadság (Kolozsvár)

A romániaiak egyharmada hagyná el végleg az országot
Végleg elköltözne az országból a romániaiak 35 százaléka. A három legnépszerűbb emigrációs célpont Németország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok.
A Daedalus közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a kisjövedelmű, középfokú iskolai végzettséggel rendelkező férfiak hagynák el véglegesen az országot a jobb anyagi megélhetés miatt. Daniel Enescu, a Daedalus Millward Brown menedzsere szerint a szegénységgel magyarázható leginkább a romániaiak kivándorlási szándéka.
Németországba a megkérdezettek több mint 40 százaléka szeretne kitelepedni, Nagy-Britanniába 37, az Amerikai Egyesült Államokba a válaszadók 27 százaléka.
A felmérést 7 országban végezték több mint 2 ezer személy megkérdezésével. A román, bolgár, szerb, horvát, török, cseh és szlovák válaszokat összesítve azt állapították meg, a romániai kivándorlási hajlandóságnál csak a szerb és bolgár emigrálási kedv magasabb. (erdély fm)
Transindex.ro

Akkor most hová is álljanak a balgák?
Huszonnégy évvel ezelőtt ezen a napon, december 22-én még a forradalom édes mámorában éltünk, majd a szabadság, testvériség, egyenlőség csodálatos érzése 1990 márciusában hirtelen elillant.
Katona Ádám, tanár, magyar irodalom- és művelődéstörténész már december 22-én megfogalmazott egy igen fontos kiáltványt, s azt meg is jelentette a Szabadság című független székelyudvarhelyi lap első számában. A tanár úr akkor, nagyon okosan és előrelátóan a SZÉKELYUDVARHELYI NEMZETI TANÁCS nevében tette közzé a következő szöveget:
Székelyudvarhely lakosaihoz!
Ma este, 1989. december 22-én este 6 órakor megalakult Székleyudvarhely Nemzeti Tanácsa. Örömmel vettük tudomásul népünk harcának sikerét. Az ország egészéhez csatlakozva kinyilvánítjuk e város lakosságának önrendelkezési jogát. Magyarok vagyunk és testvérkezet nyújtunk hazánk román, német, szerb, ukrán és valamennyi más népének.
Önrendelkezési jogunk alapján valamennyi honfitársunkkal együtt kiharcoltuk szabadságunkat.
Alapvető emberi jogainkat, emberekhez méltó életlehetőségeinket, demokráciánkat úgy tudjuk megvédeni, ha a székelység múltjához méltó módon öntudatosak vagyunk.
Európa népeihez megint csatlakozunk, az ezeréves történelmünk szabadságszerető hagyományait megőrizve és folytatva ezen a dicsőséges napon, végre fölemelt fővel járhatunk őseink földjén.
Hogy holnap se kelljen szégyenkezve egymás szemébe néznünk, ne romboljunk, ne gyújtogassunk!
Fékezzük meg a magukról megfeledkezett embertársainkat!
Hárítsunk el minden erőszakot!
A bűnösöket törvényes úton vonjuk majd felelősségre.
Tartózkodjunk a személyes bosszú minden formájától.
Csatlakozzunk országunk új demokratikus kormányához.
Holnaptól dolgozzunk!
Mert ezt magunk, a gyermekeink jövőjéért tesszük.
Világkatasztrófákat megjárt hazánkfia, Lukács Csaba írja, hogy a tragédiák helyszíneiről hazatérvén két dolog szokott járni a fejében. Az egyik az, hogy milyen jól választottak őseink, amikor letelepedtek ide, a Kárpát-medencébe, hiszen itt elkerülnek minket az erős, veszélyes viharok, és az igazán nagy földrengések sem érintenek. A másik dolog, hogy akár példásan, ha kell, de tudunk viselkedni váratlan, nagy baj idején is.
Amikor 2005 augusztusában tizenhat halálos áldozattal járó árvíz pusztított a Székelyföldön, a katasztrófa után önzetlenül segített mindenki – még Băsescu elnök is elismerően szólt a magyarok összefogásáról –, télire már minden áldozat háza újjáépült. Büszkék lehetünk rá.
Székelyudvarhelyen 1989-ben – hasonlóan Temesvárhoz, és ellentétben több romániai nagyvárossal – valóban forradalom volt. A székely anyaváros munkássága december 20-án a nagy üzemekben nem volt hajlandó végighallgatni a Temesvárról szóló hivatalos hazugságokat, a Matrica-gyárban még a szakszervezeti vezető, a kis törékeny hölgy, Korodi Vass Irma is visszaadta, megtagadta a szekusok által számára előre megírt felszólalást, s így Udvarhelyről – ellentétben más városokkal – nem küldtek a halálraítélt rendszert üdvözlő és a temesvári felkelést elítélő táviratot Ceauşescunak. Legyünk büszkék erre is!
Amikor a megtorlásra berendezkedett pártemberek és szekusok december 22-én elmenekültek, a város „magára maradt” – közben sajnálatos események, lincselések is történtek –, de néhány nap alatt Székelyudvarhely példásan, saját erejéből megszervezte, újraindította a maga életét. Vezetőket választott, sajtót, rendfenntartó erőt hozott létre, és békésen, fegyelmezetten kezdett el jövőt építeni.
Huszonnégy évvel ezelőtt ezen a napon még a forradalom édes mámorában éltünk, amíg a szabadság-testvériség-egyenlőség csodálatos érzése hirtelen el nem illant 1990 márciusában, amikor Marosvásárhelyen, a nacionalista gyűlölet felülkerekedett, és legyőzte a testvériséget. Az egyenlőség relatív fogalom, szinte értelmezhetetlen. A maradék szabadság főleg abban kapott hangsúlyt, hogy már el lehet menni az országból, ha nem tetszik, hogy a bukott rendszer emberei újra nyakunkra ültek, csak más jogcímen. Hogy a volt diktatórikus rezsim hatalmi struktúrái megmaradtak, hogy túléltek, de megint jól működnek, csak másként hívják őket.
Átélhettük a vadkapitalizmus időszakát, amikor régi elvtársakból dúsgazdag urak lettek. Neveztük ezt az időszakot privatizálásnak, piacgazdaságnak vagy eredeti tőkefelhalmozásnak.
Önjelölt tehetségtelenek szolgálták ki, szolgálják ma is elszánt klikkharcban a mindig háttérben megbúvó sötét erőket, a pénz hatalmasait.
„A bukott kommunista rendszer is az effélékre, a tehetségtelen törtetőkre építette terroruralmát. Vigyázzunk az egészséges értékrendre! Vigyázzunk tehát, hogy csak feddhetetlen erkölcsű, becsületes, dolgos, értelmes emberek kerülhessenek az új hatalom közelébe!”– írta Katona Ádám 1989-ben az általa alapított Szabadság című lapban.
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1990-ben fogadta Tőkés Lászlót a Kongresszusban. Az erdélyi református lelkészt és román forradalmat ünnepelték. A Capitoliumban Tom Lantossal együtt még a Kossuth-nótát is énekeltek. Huszonnégy esztendő elteltével azonban méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a Románia Csillaga Érdemrend „becsületbírósága” az állami kitüntetésre, amelyet az 1989-es forradalom kirobbantásában játszott szerepéért 2009-ben kapott az államfőtől az időközben második mandátumát töltő EP-képviselő.
Mi van? Akkor most hova is álljanak a belgák? Vagy a balgák? Hová legyen Dániel Ernő atya, aki a forradalomkor életét kockáztatva, a fölgyújtott rendőrség előtt, keresztény emberhez méltóan, békíteni próbálta a felbolydult tömeget? Vagy Mika Dezső és karatés tanítványai, akik az elszabadult indulatok közepette is életeket mentettek? És Kolumbán Gábor, aki kutatóként, káoszelméleti tudását felhasználva, „társadalom-kaológusként” próbálta szolgálni közösségét? Hová álljanak, mi legyen a régi tisztességes vezetőkkel?
Porzsolt István, Ubornyi Mihály, Fábián István vagy Incze Béla is balga volt Udvarhelyen? Vajon balga volt-e Imecs László, aki Brassóban sorkatonaként életét áldozta ezért az elvetélt forradalomért? És Katona Ádám is balga, aki ma kisnyugdíjasként ugyanabban a tömbház-lakásban él, mint huszonnégy éve? Aki most is magányosan, de még mindig ugyanazt mondja, mondaná, ha lenne kinek, mert az RMDSZ felszámolta platformját, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést? Katona Ádámot meghívják ugyan időnként egy-egy összejövetelre, de már csak felszólalási jog nélkül, mint „díszpinty” jelenhet meg…
Akkor most hova is álljanak a balgák?
Karácsony közeleg, az év legszebb ünnepe.
Kedves belgák! Kedves balgák! Kedves balekok! Kedves reménykedők! Kedves társak a honfibúban! És a többiek! Barátok és felebarátok!
Áldott szent ünnepet mindenkinek!
Farkas Antal
Székelyhon.ro

Kevesebb magyar osztály indul
Nagyvárad- A 2014/2015-ös tanévben átlagosan 7 százalékkal kevesebb ötödik és kilencedik osztály indul Váradon, mely döntés a magyar iskolákat is érinti- közölte kedden Ilie Bolojan polgármester.
Kedden a városházán közös sajtótájékoztatót tartott Ilie Bolojan polgármester és Daniel Negrean Bihar megyei főtanfelügyelő, melynek témája a két intézmény által közösen kidolgozott iskolahálózati rendszer-átalakítás, valamint a jövő évi beiskolázási terv volt. Ezek lényege, hogy a 2014/2015-ös tanévben átlagosan hét százalékkal csökkenteni akarják az induló ötödik és kilencedik osztályok számát, rövid távon pedig, vagyis az elkövetkezendő öt esztendőben arra törekednek, hogy az elméleti líceumokban működő osztályok száma folyamatosan csökkenjen, viszont a műszaki profilú tanintézetek, illetve a szakiskolák osztályainak száma ezzel párhuzamosan emelkedjen.
Ez azt jelenti, hogy míg a jelenleg zajló tanévben Váradon 75 ötödik osztály működik 1725 gyermekkel (ötvenkilenc román tannyelvű osztály 1422, tizenöt magyar osztály 281 és egy német osztály 27 diákkal), addig ősszel várhatóan 66 ötödik osztályt indítanak, azaz 53 román, 12 magyar és 1 német tannyelvű osztályt. Ugyanakkor míg jelenleg 13 szakosztály működik (X. osztálytól kezdve), a 2014/2015-ös tanévben a műszaki profilú tanintézetekben és a szakiskolákban várhatóan 41 osztályt fognak indítani (a képzés IX. osztálytól indul majd és 3 évig tart). Emellett míg most 65 osztály működik elméleti és teológiai líceumokban, és 39 osztályban nyújtanak valamilyen műszaki képzést vagy szakoktatást, addig 2020-ig az elméleti és teológiai líceumok osztályainak számát 40-re csökkentik, a műszaki, illetve szakosztályok számát pedig 61-re bővítik.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Bíróságon küzdenek a váradi magyar iskoláért
A Bihar megyei törvényszék közigazgatási osztályán próbálják meg érvényteleníttetni az RMDSZ-es tanácsosok azt a helyi tanácsi határozatot, amellyel a nagyváradi önkormányzat tavaly decemberben megvonta a Juhász Gyula Általános Iskola jogi személyiségét.
A Szabó József, Ritli Csongor és Sárközi Zoltán aláírásával ellátott keresetet csütörtökön délelőtt iktatták, beadványukban többek között érdek-összeférhetetlenségre hivatkoznak.
Mint arról már beszámoltunk, a múlt hónapi rendkívüli tanácsülésen heves vitát váltott ki a 2014–2015-ös nagyváradi iskolahálózatra vonatkozó terv, amely pusztán gazdasági szempontokra hivatkozva a Biharpüspökiben lévő tanintézetet a szintén magyar nyelvű Szacsvay Imre Általános Iskola hatáskörébe rendelte, óvodai csoportjait pedig egy román óvodához sorolta. Az RMDSZ-frakció már akkor több formai problémát jelzett az ügy kapcsán, a többségi szociálliberális tanácsosok azonban jóváhagyták Ilie Bolojan polgármester javaslatát.
Még Daniel Negrean, a Bihar megyei főtanfelügyelő is megszavazta ezt a tanácsosi székből, holott oktatást érintő kérdésben tartózkodnia kellett volna. Erre az öszszeférhetetlenségre Ritli már akkor rámutatott, és először az önkormányzattól kérte az érvénytelenítést. Csakhogy ez nem történt meg, és egy hónap elteltével a határozat hatályba lépett, így a magyar tanácsosok most már peres úton küzdenek a szerintük diszkriminatív döntés ellen.
„Nem igaz, hogy Nagyváradon csak a Juhász Gyula Általános Iskola veszteséges, ahogyan azt Bolojan állítja. Ott van például a Gojdu gimnázium, az is ugyanabban a helyzetben van" – példálózott csütörtökön Szabó József, aki szerint a püspöki iskolában megvan a kellő diáklétszám a működéshez. Úgy vélte, a főtanfelügyelő tevékenysége aggályos és diszkriminatív.
Például miután Margittán létrejött a magyar nyelvű Horváth János Iskolacsoport, kérték, hogy a magyar óvodai csoportokat is rendeljék hozzá, a román óvoda pedig kapjon külön jogi személyiséget. Erre a kérésre Negrean még mindig nem válaszolt, a Juhász Gyula Iskola ügyében viszont gyorsan – rendkívüli tanácsülésen – hoztak szakmai döntést.
Sárközi Zoltán arra is emlékeztetett, hogy a határozattervezet előzetes megvitatása összevont szakbizottsági ülésen történt, és voltaképpen nem is szavazták meg, 2–2-es döntetlennel tűzték napirendre.
„Püspöki esetében konzultáltunk a helyi szülőkkel – magyarokkal és románokkal egyaránt – és pedagógusokkal, akik támogatják a tanintézet jogi személyiségének megőrzését" – mutatott rá Szabó József.
A per sikerével kapcsolatban Ritli Csongor bizakodó, lapunknak elmondta: ilyen jellegű összeférhetetlenségből adódó határozat-visszavonásra van precedens. A döntés felfüggesztését még nem kérték, hiszen a jövő tanévre vonatkozik, és úgy gondolják, júliusig döntés születhet az ügyben. Ha viszont elhúzódik a tárgyalás, a későbbiekben kérni fogják a határozat ideiglenes felfüggesztését, és akkor az idei tanévben alkalmazott iskolahálózat maradna érvényben.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Szabad préda a román termőföld
Aggodalom lett úrrá romániai politikai és szakmai körökben az ország termőföldjeiért, miután január elsejétől immár külföldi magánszemélyek számára is szabad prédává vált a piac, államfői vétó miatt pedig nem léptek hatályba a kormány foganatosította szigorítások. Miközben Bukarest a magyar állam állítólagos vásárlási szándékától is tart, szakértők szerint Románia már a kilencvenes években elhibázta földpolitikáját. Egyesek a legfelsőbb védelmi tanács elé vinnék az ügyet, mások rendkívüli parlamenti ülésszakot követelnek.
Jogi hiátus miatt az Európai Unió bármelyik állampolgára szabadon vásárolhat termőföldet Romániában január elsejétől, amikor is lejárt az ország 2007-es EU-csatlakozásakor megszabott hétéves moratórium. A mezőgazdasági területek külföldi tulajdonba kerülésének korlátozása érdekében a parlament decemberben szigorított a földvásárlás feltételein, Traian Băsescu államfő azonban a múlt héten visszadobta a jogszabályt.
A balliberális kormány által részben magyar, részben francia mintára kidolgozott törvény elővásárlási jogot biztosítana az illető terület társtulajdonosainak, haszonbérlőinek, a szomszédos telkek tulajdonosainak, az adott településen lakó gazdáknak és az államnak.
Băsescu többek között arra a jogalkotói tévedésre hívja fel a figyelmet, hogy a jogszabály címében csak a mezőgazdasági területek természetes személyek általi adásvételét szabályozza, szövegében viszont az EU-tagállamokban bejegyzett jogi személyekét is. Márpedig utóbbi kategóriába a romániai társaságok is beletartoznak, többek között a földügyi tranzakciókat felügyelni hivatott, frissen létrehozandó állami földalap, amelyet elővásárlási joggal ruháznának fel, ezzel egy időben arról is dönthetne, ki rendelkezik ilyen joggal.
Az államfő kedden este konkrét javaslattal is előállt: a külföldiek csak a saját országukban létező földvásárlási korlátok között vehessenek Romániában termőföldet. „Hollandiában például a román állampolgárok korlátlanul vásárolhatnak termőföldet, de Magyarországon csak egy hektárt. Nagyon helyes, akkor a holland annyi földet vásárolhat Romániában, amennyit akar, a magyar állampolgár viszont csak annyit, amennyit egy román vásárolhat Magyarországon” – jelentette ki Băsescu, méltányos szabályozásnak nevezve kezdeményezését, amely ellen szerinte az Európai Bizottságnak nem lehet kifogása.
Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter azonban kivitelezhetetlennek tartja az ötletet, mivel ez azt feltételezné, hogy Románia átülteti jogrendjébe a többi 27 EU-tagállam földeladási gyakorlatát.
Már bevásároltak a külföldiek
Az államfő kifogásai miatt még legalább egy hónapig korlátlan a romániai földvásárlás, mivel a parlamenti vakációra tekintettel a honatyák csak február közepén korrigálhatják a rendelkezéseket. Hazai gazdaszervezetek attól tartanak, hogy a kialakult helyzetben a tehetősebb külföldiek bekebelezik az ország jó minőségű, a nyugat-európai árakhoz képest jóval olcsóbban, hektáronként 2500 euróért is kapható termőföldeket, ami a hazai élelmiszerbiztonságot is veszélyezteti.
Élesen kifogásolják, hogy Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben Románia nem volt képes kilobbizni a földpiac liberalizálásának halasztását. Sokan követendő példának tartják az Orbán-kormány által kidolgozott új földtörvényt, amely garantálja, hogy spekulánsok ne juthassanak magyar termőföldhöz, amelynek megművelését a helyben lakó gazdák, családi gazdaságok előjogának tekinti.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro,

Valószínűtlen a magyar területszerzés
Kicsi a valószínűsége annak, hogy Magyarország földet vásároljon Romániában, egy ilyen szándék önmagában is az európai szellemiséget sértő elképzelés lenne – véli Dacian Cioloș mezőgazdaságért és a vidékfejlesztésért felelős európai uniós biztos.
Az Európai Bizottság Románia által jelölt tagja arra a nagy visszhangot keltett állítólagos tervre reagált, miszerint Magyarország életjáradékért vásárolna fel áruba bocsátott erdélyi mezőgazdasági területeket, a volt tulajdonos használatában hagyva azokat. Cioloș szerint a bukaresti magyar nagykövetség egyik alacsonyabb rangú beosztottjától származó értesülést a budapesti külügyminisztérium csak egy felmerült ötletnek nevezte, és cáfolta, hogy a magyar államnak létezne ilyen konkrét szándéka. A biztos szerint ilyen körülmények között valószínűtlennek tűnik, hogy Magyarország jogszabályt dolgozzon ki erre, és azt meg is valósítsa, de ha ez be is következne, Romániának megvannak az eszközei bármilyen „visszaélés vagy diszkrimináció” megállítására. „Egy másik tagállam területén, etnikai diszkriminációval megvalósuló földpolitika kidolgozása önmagában mélyen Európa-ellenes ötlet. Az állami beavatkozással megvalósuló etnikai és területi tervezés – az esélyegyenlőségen alapuló egyéni kezdeményezések szabadságával ellentétben – egy olyan múlthoz tartozik, amelynek megismétlődésére senki sem vágyik” – fogalmazott az uniós biztos. Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter szerint Traian Băsescu államfő kölcsönösségi javaslata sem vehető komolyan, mert ilyent csak kétoldalú államközi szerződésekben lehet szabályozni. Hasonló véleményt fogalmazott meg Mircea Geoană szenátor, Románia volt külügyminisztere is, aki szerint Băsescu javaslata csábító, de alkalmazhatatlan, mert nem lehet olyan törvényt elfogadni, amely huszonhét változattal rendelkezzen. Geoană szerint Romániának a legprotekcionistább földtörvényt kellene elfogadnia, és jó példát jelenthet a magyar jogszabály, amely a legkevésbé engedékeny a külföldiek földvásárlása tekintetében. Geoană a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó legfelső védelmi tanács elé vinné az ügyet. A mezőgazdasági miniszter szerint jelenleg nincs kimutatás arról, hogy az év elejétől mennyi földet vásároltak a külföldiek Romániában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Az ötödik halasztás Borbolyék perében
Ismét halasztást rendeltek el a Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, valamint vádlott-társai ellen indult per csütörtöki tárgyalásán.
Idén már harmadszor jelent meg a marosvásárhelyi ítélőtábla előtt Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke, akit tizenegy másik személlyel együtt azzal vádol az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), hogy egy útépítési korrupciós botrányba keveredtek. Ezúttal viszont kiderült az is, hogy miért volt szükség a tárgyalás többszöri halasztására.
Az egyik vádlott, Daniel Cristian Mandache, aki január 6-án és 9-én is ügyvédjének betegségére hivatkozva maradt távol, ezúttal sem jelent meg a bíróság előtt, ügyvédje viszont küldött egy értesítést, hogy ő már tavaly december óta nem képviseli a vádlottat. „Az illető ügyvéd küldte viszont idén a halasztást kérő faxüzeneteket, amelyhez már nem lett volna joga, mert már nem az ő ügyfele a vádlott” – magyarázta a furcsa történetet Sergiu Bogdan, Borboly Csaba ügyvédje.
Sergiu Bogdan hozzátette, a többször hiányzó Mandachenek el kell döntenie, hogy másik ügyvédet fogad, vagy pedig elfogadja a bíróság által hivatalból kijelölhető védőt. Az biztosnak tűnik, hogy ez a vádlott jelen lesz a következő, január 23-i tárgyalási napon, mert a bírói utasítás értelmében rendőrök fogják előállítani. Ha valamilyen okból mégsem tudna megjelenni, távollétében is megkezdődik a tárgyalás. Borboly Csaba és vádlott-társai büntetőperében a Marosvásárhelyi Táblabíróságon ez volt az ötödik halasztás. Az elnök korábban többször is elmondta: ártatlansága bizonyítása érdekében ő azt szeretné, ha minél előbb lefolyna a per.
Kovács Attila
Székelyhon.ro,

Az egykori Székelyudvarhely: a vármegyeháza rövid története
Egyesek még mindig Néptanácsnak hívják – egykor vármegyeházának épült, ma városházának nevezzük. Legjellegzetesebb épületünk.
Udvarhelyszék egykori székháza a mai városháza helyén állott – a helytörténészek szerint 1733-ban épült, ez volt a szék adminisztratív hivatala. A majdnem egy évszázad múlva, 1828-ban átalakított épületről már maradt fenn fénykép a 19. század végéről. 1876-ban volt a megyésítés az Osztrák-Magyar Monarchiában, az épület megyeháza lett – ebben az időben a városháza egy kisebb épület volt a tér közepén, amit 1918-ban lebontottak.
Új vármegyeházát épített a város
A régi vármegyeháza lebontásáról és az új felépítéséről az 1888. június 18-án lezajlott megyei közgyűlés döntött. Ekkor alakult meg az ezzel foglalkozó bizottság Daniel Gábor főispán elnökletével, de a konkrét munka csak hét év múlva kezdődött, akkor kezdték lebontani a régi vármegyeházát. Olyan terv is volt, hogy az új városháza kissé lennebb, a ferencrendi templomhoz közelebb épüljön fel, de végül maradt az eredeti helyen.
Az új, eklektikus stílusú épületet Sztehlo Ottó építész tervezte – mind az ő neve, mind pedig a kivitelezést irányító Ferenczi Endre főmérnök neve olvasható az építési feliraton. Ez a márványtábla a főbejárati őrszoba után, a jobbra nyíló ajtónál található.
Amint ebben a kilencvenes években készült tévéműsorban is hallható, az építkezést nem sikerült befejezni a millennium évéig, 1896-ig. Habár az épület homlokzatán ez a dátum szerepel, az új megyeházát csak 1897. június 26-án adták át, egyszerre leplezték le a város főterén, a régi városháza mellett felépített, oroszlános millenniumi emlékoszloppal.
Vármegyeházból Néptanács
Az új vármegyeháza nem emelkedett ki a térből, hiszen a huszadik század elején a mai park helyén még mesteremberek, céhek kis épületei álltak, illetve a régi városháza is – a helytörténeti kutatások szerint egy 1916. évi tűzvész nyomán ezeket az épületeket lebontották, azóta az impozáns vármegyeháza sokkal jobban látható, Székelyudvarhely egyik szimbóluma lett.
A földszinti részén eredetileg üzletek voltak, Daniel főispán 1901-ben kezdeményezte ezek felszámolását. A főtéri régi épületek után kezdődött a parkosítás, ami Frecska Sámuel városi főkertész nevéhez fűződik.
A hatalomváltásokkor az új rendszer emberei mindig ebben az épületben dolgoztak – a „kicsi magyar világban" épül meg a ma is használható óvóhely az épület alagsorában. A kommunizmus éveiben ebben az épületben „dolgoztak" az állampárt helyi szervezetei, innen irányították a várost.
1989. december 22-én ezt az épületet foglalta el jelképesen az utcára vonuló tömeg. Azóta ebben az épületben működik a város polgármesteri hivatala. A dísztermet 2003-ban néhai Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök avatta fel, ekkor kapta a Szent István-díszterem elnevezést.
Az épület és a terület mai tulajdonosa a város (a telekkönyvi kivonat szerint Municipiul Odorheiu Secuiesc), a díszterem főleg akusztikai adottságai miatt több előadásnak, konferenciának, ünnepségnek és klasszikus zenei koncertnek ad otthont.
(Írásunkhoz felhasználtuk Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben és Kovács Árpád: Székelyudvarhely eklektikus és szecessziós építészete című írásait, utóbbi az Örökségünk folyóiratban jelent meg)
Katona Zoltán
uh.ro/kultura
Erdély.ma,

A MOBILITÁS JEGYÉBEN
Az erdélyi magyar doktoranduszok fantomképe
Az 1981-1985 közötti korosztályból vannak a legtöbben, nagy részük jól beszél angolul, és tanult már külföldön. A BBTE és az ELTE a legmenőbb.
Az Aranymetszés 2013 – Kárpát-medencei magyar doktorandusz életpálya-vizsgálat keretein belül Erdélyben is felmérték azokat a magyar doktoranduszokat, akik Romániában magyar nyelven tanulnak, román képzésben vesznek részt, illetve innen származtak el magyarországi, más külföldi országok egyetemeire.
Székely Tünde, Dániel Botond és Talpas Botond tanulmányát a Kisebbségkutatás c. folyóirat közölte a Magyar doktoranduszok a szomszédos országokban című tematikus összeállítás részeként. A szerzők szerint nem könnyű pontos adatokat szerezni arról, hogy hány erdélyi magyar vesz részt doktori képzésben. Pontos számok csak a romániai magyar felsőoktatási intézményhálózat magyar nyelvű doktori képzéseiben részt vevő diákokról (489), illetve a magyarországi felsőoktatási intézményrendszerben PhD képzésben részt vevő román állampolgárok számáról (210) van.
Tudni lehet azonban, hogy sokan vesznek részt román nyelvű képzésben is. A kutatók végigböngészték az Oktatási Minisztérium doktoranduszokra vonatkozó adatbázisát, és bár itt nemzetiségre vonatkozó adatok nincsenek megadva, 615 magyar nevet találtak.
A doktori képzésben résztvevő erdélyi magyarok száma tehát 1314, és érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországon kívül más országokban tanuló diákokról végképp nincsen semmilyen információ – az ő számukat 50-100-ra becsülték a kutatók.
Papp Z. Attila és Csata Zsombor átfogó, Külhoni magyar doktoranduszok: nemzetközi kontextusok és Kárpát-medencei jellegzetességek című tanulmányának összefoglalója itt olvasható. A legtöbben egyébként a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen (300), a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (130) valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen (49) tanulnak. Magyarországi egyetemek közül nagyon sokan PhD-znek az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (49), a Debreceni Egyetemen (33) és a Közép-Európai Egyetemen (26).
A kutatók on-line kérdőíves kutatás segítségével mérték fel a doktori képzésben résztvevők helyzetét. Mint írják, nagyon nehéz volt elérni a kutatás célcsoportját és a tervezettnél kevesebb romániai magyar doktorandusz töltötte ki a kérdőívet.
Végül 57 férfi és 103 nő töltötte ki a kérdőívet, ez jelentheti a felsőoktatásban részt vevők „elnőiesedését” is, ugyanakkor a nők magasabb válaszadói hajlandóságáról is árulkodhat.
A szerzők a tanulmány összefoglalójában leírják, hogy a kérdőív kitöltőinek kor szerinti megoszlása igen változatos. A legnépesebb korcsoport az 1981-1985 közötti korosztály (a válaszadók 40%-a). Ami a kitöltők családi állapotát illeti, a legtöbben nőtlenek és hajadonok (40%). A válaszadók egyharmada házasságban, további 13,1%-a pedig élettársi kapcsolatban él.
A szülők legmagasabb iskolai végzettsége alapján nagyon kevés az a válaszadó, akinek egyik vagy mindkét szülője rendelkezik tudományos fokozattal, de relatíve magas a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők aránya: az apák egyötöde, az anyák egynegyede végzett egyetemet. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a válaszadók nagy többsége első generációs értelmiségi.
A válaszadók nagy része (40%) részt vett eddigi tanulmányai során mobilitási programokban: külföldön – jellemzően Magyarországon – tanultak és/vagy kutattak. Nagy többségük beszél egy idegen nyelvet, ugyanakkor románul is boldogulnak.
A válaszadók 60%-a dolgozik a doktori képzésben való részvétel mellett, sőt, vannak, akiknek több munkahelyük is van. A PhD-zők elsősorban (44%) felsőoktatási intézményekben, illetve hasonló arányban (20%) magánvállalkozásoknál és a közszférában is dolgoznak. Kutatóintézetben a doktoranduszok egytizede dolgozik.
A tanulmány megállapítja, a doktoranduszok több mint fele dolgozik szűken vett szakmájában (a felsőoktatásban vagy kutatóintézetekben), a többiek valószínűleg nem teljesen a szakmájukban helyezkedtek el, és előfordul, hogy túlképzettek ahhoz a munkakörhöz, amelyet ellátnak.
Transindex.ro,

Elkerülhetetlen tanügyi összevonások
A tanügyminisztérium február 3-ig meghosszabbította azt a határidőt, amíg a megyei tanfelügyelőségeknek lehetőségük van elkészíteni a következő tanévre szóló beiskolázási tervet, így még van lehetőség „menteni a menthetőt” a kisebbségi oktatásban.
Bihar megyében is nyertek még kevés időt azok a szakemberek, akik a magyar oktatást károsan érintő elképzelések megakadályozására törekszenek.
Ilie Bolojan, Nagyvárad polgármestere és Daniel Negrean főtanfelügyelő a 2014/2015-ös tanévtől összevonná a 12–15 fős osztályokat. Az elképzelés szerint az oktatás nyelvétől függetlenül 25 fősre emelik az ötödik osztály elindításához szükséges minimális létszámot, a felső határ 32 lesz.
A döntést elsősorban gazdasági szempontokkal indokolja Bolojan: magyarázata szerint a központi költségvetés csupán az adminisztratív kiadást fedezi, a tanintézetek fejlesztését már a helyi költségvetésből kell kigazdálkodni. A tanfelügyelőség elképzelése szerint a Nagyváradon jelenleg működő 59 román, 15 magyar és 1 német tannyelvű ötödik osztály helyett jövőre már csak 53 román, 12 magyar és 1 német csoport működne. Ezt a negyedikes diákok számát és az utóbbi évek statisztikai adatait figyelembe véve számolták ki, maximális osztálylétszámokkal.
Az RMDSZ helyi szervezete azonban a következő tanévben legalább húsz kilencedik, valamint 14 ötödik, magyar tannyelvű osztály indítását kérte a tanfelügyelőségtől. Mindez ugyan kevesebb a jelenlegi számaránynál, mégis több, mint amennyit az önkormányzat és a tanfelügyelőség javasol – mutatott rá Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes.
A Krónika megkeresésére elmondta: egyelőre csak szóbeli megbeszélések voltak a javaslat kapcsán, semmi konkrét előrelépés nem történt az ügyben. Szerinte biztosat majd csak akkor tud mondani, amikor véglegessé válik a beiskolázási terv. „A múlt hét során volt ugyan egy videokonferencia, amely a kisebbségi oktatást érintette, ám akkor a magyar oktatás nem került szóba, arról várhatóan a héten lesz egy újabb országos szakmai tanácskozás" – tájékoztatta a Krónikát Kéry Hajnal.
Összevonások Kolozs és Szilágy megyében
Kolozs megyében tíznél kevesebb azoknak a magyar osztályoknak a száma, amelyek létszámhiánnyal küszködnek, a diákok száma nem éri el a törvény által előírt 12 főt – tudtuk meg Péter Tünde Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettestől. Hozzáfűzte, jelenleg is folynak az egyeztetések az érintett magyar osztályok ügyében. A részleteket firtató kérdésünkre ugyanakkor a pedagógus közölte: mivel még semmi nem dőlt el véglegesen, nem nyilatkozik bővebben a kérdésben.
Szilágy megyében is bizonyos, hogy az átszervezés miatt nem szűnnek meg magyar nyelvű iskolák, legfeljebb osztályösszevonások lesznek ott, ahol a létszámhiány ezt indokolja – tájékoztatta a Krónikát Rozs Rita Éva, a kisebbségi oktatásért felelős Szilágy megyei tanfelügyelő. „A gyerekek létszáma csökkent, de annyira nem rossz a helyzet" – értékelte.
Kérdésünkre elmondta: a magyar középiskolai osztályok kivétel nélkül megmaradnak, az általános iskolai osztályok esetében azonban osztályösszevonásokra kerülhet sor. „A tervezett átalakításokkal szemben a szülők nem nyújtottak be panaszt a tanfelügyelőségre, ugyanis igyekeztünk a közösség igényeinek figyelembe vételével megoldani az átszervezéseket" – tette hozzá a pedagógus.
Fehér megye: segítik a kisiskolákat
Várhatóan Fehér megyében sem szűnik meg egyetlen magyar iskola sem, ugyanis ott, ahol létszámgondok lennének, az önkormányzatok kisegítik az iskolákat. Még Lőrinczrévén is, ahol csak három gyerek marad jövőre a helyi 1–4. osztályos iskolában – tudtuk meg Lőrincz Helgától, a kisebbségi oktatásért felelős Fehér megyei tanfelügyelőtől.
„Nekünk nagy gondjaink nincsenek, egyedül a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban vonnak össze két párhuzamos ötödik osztályt. Semmit sem akarunk változtatni a jelenlegi rendszeren" – fogalmazott Lőrincz Helga. Elmondta továbbá, a megyének csak két magyar tannyelvű középiskolája van, ahol az elemi osztályoktól a gimnáziumi oktatásig valamennyi korosztály egy helyen tanulhat anyanyelvén: a már említett Bethlen Gábor Kollégium és a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Gimnázium.
Szász Piroska Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes a Krónikának elmondta, az általános iskolákban összesen 20 helyen döntöttek párhuzamos osztályok összevonásáról az alacsony diáklétszám miatt. A pedagógus azonban nem tudta megmondani, hogy az intézkedés hány magyar osztályt érint. Emellett 15, szintén kis létszámú osztályra vonatkozóan kértek minisztériumi jóváhagyást a működéshez. Olyan vidéki esetekről van szó, ahol nem volt lehetőség összevonás révén elérni a minimális osztálylétszámot.
Amint arról beszámoltunk, Király András oktatási államtitkár szerint a kisebbségi oktatásban a szaktárca megpróbálja fenntartani a jelenlegi iskolahálózatot, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese ugyanakkor felszólította a szülőket, pedagógusokat: azonnal jelezzék, ha az átszervezés során a magyar oktatást veszélyeztető intézkedésekről értesülnek.
Babos Krisztina, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Székelyhon.ro,

A vádiratban „felejtették” az ejtett vádakat?
Sorozatos halasztások után a csütörtökön délben a Marosvásárhelyi Táblabíróságon elkezdődhetett Borboly Csaba perének az érdembeli tárgyalása. A Hargita megyei önkormányzat elnöke és – egyetlen kivétellel – az összes többi vádlott kifogást emelt az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) pontatlannak minősített munkája ellen és újrafogalmazás végett a vádirat visszaküldését kérte.
A megjelent vádlottak és ügyvédjeik nem győzték hangsúlyozni, hogy a DNA felületes munkája miatt az ügyiratban bizonyos személyek ellen olyan vádak is szerepelnek, amelyek esetében az ügyészség korábban már megszüntette a nyomozást. A vádhatóság képviselője ennek ellenére kitartott az ügyészség eredeti álláspontja mellett, hangsúlyozván, hogy a Borboly-dosszié szakszerűen és a lehető legkorrektebb módon volt összeállítva. Az érvek ütköztetése közepette Mihaela Ramona Creţu bírónőnek többször is fel kellett emelnie a hangját és pénzbírsággal kellett fenyegetnie a jogi képviselők némelyikét.
„Nem értem, hogy lehet az, hogy a DNA a tavaly ejtette a magánokirat-hamisításra való felbujtással kapcsolatos vádat, melyet Borboly Csaba ellen fogalmazott, de közben a teljes vádirat erre az alaptalan megállapításra épül. Kérdem én, ilyen egymásnak ellentmondó vádak alapján miként lehet felépíteni a védelmet?” – méltatlankodott a tárgyalóteremből kilépő védőügyvéd, Sergiu Bogdan. Egy korábbi tárgyaláson a kolozsvári jogász azt kifogásolta, hogy a telefonlehallgatások során a DNA több ízben is összekeverte a vonal két végén lévő személyt.
A vádlottak közül mindössze a Jászvásáron élő Mandache Daniel Cristian nem jelent meg a bíróság előtt. A topográfus, családi okokra és az anyagiak hiányára hivatkozva, közjegyző előtt nyilatkozta, hogy nem szándékszik védekezni, inkább elfogadja a bíróság ítéletét.
Amint már korábban beszámoltunk róla, a DNA azzal vádolja a Hargita megyei önkormányzat elnökét és alelnökét, Borboly Csabát illetve Sófalvi Lászlót, hogy további tizenegy személlyel együtt egy útépítési korrupciós botrányba keveredtek. A DNA álláspontja szerint a megyeelnök indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket annak a Stravia Group Kft.-nek, amely Pálffy Domokos megyei önkormányzati képviselő tényleges irányítása alatt működött. Ezzel állítólag az RMDSZ politikusa és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak a román államnak.
Eredetileg az Országos Korrupcióellenes Ügyészség – amely a nyáron 24 órás őrizetbe vette Borboly Csabát – folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel, csúszópénz folytatólagos elfogadásával, magánokirat-hamisításra való felbujtással, hamis irat felhasználására való felbujtással és hamis feljelentéssel gyanúsította a megyeelnököt. A vádirat többször is hivatkozik a Borbolyékat feljelentő Kovács Árpád Andrásra. A jegyzőkönyv szerint az MPP volt megyei frakcióvezetője 2012. március 8-én fordult a DNA-hoz. Tanúvallomásában Kovács elismerte, hogy a dokumentumot ő írta alá, de azt állította, hogy részleteit nem ismerte, és azt sem tudja, kik fogalmazták meg.
A következő tárgyalást a jövő csütörtökön tartják.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro,

Kádárt nem érdekelte az erdélyi magyarság
A II. világháború utáni Erdély magyar vonatkozású történéseinek szakavatott kutatója, Vincze Gábor a kilencvenes évek elején fehér hollóként fogott hozzá a jelenkor eme kevésbé ismert korszakának feltárásához. Sokan erdélyinek hiszik, holott született magyarországiként „csak” Erdély megszállottja.
– Erdélyben megjelent könyvei és erdélyi előadásai miatt sokan úgy gondolják, hogy Magyarországra áttelepedett történészként jár haza. Mi az igazság?
– Valójában tősgyökeres tiszántúli vagyok, valamennyi felmenőm Békésen született. Hogyan lett belőlem mégis „erdélyi”? Az egyik legelső impulzus akkor ért, amikor 1968-ban meglátogattuk egy temesvári rokonunkat. Ekkor tudatosult bennem először, hogy bár átléptük az államhatárt, de ott is ugyanolyan magyarok élnek, mint nálunk. Arra is emlékszem, hogy a kishatár-útlevéllel rendelkező Arad környéki magyarok a hetvenes években rendszeresen megjelentek a békési piacon. Ezért aztán nekem magától értetődő volt, hogy a szomszéd országban is élnek magyarok. A kapcsolatom Erdéllyel és az ott élő magyarokkal akkor kezdett szorossá válni, amikor 1979 nyarán először tekertem át biciklivel, és útközben nagyon sok emberrel ismerkedtem meg, sok barátot szereztem. Rendszeresen járni kezdtem Erdélyt, bejártam – jórészt biciklivel, stoppal – minden zegét-zugát. Volt olyan időszak, hogy az év negyedét Székelyföldön töltöttem! Egy idő után olyan udvarhelyi tájszólásban beszéltem, mint ha én is onnan származnék…
– A Kádár-rendszer idején végzett történelem szakot Szegeden. Hogyan emlékszik az egyetemi évekre? Milyen volt az akkori magyar történészképzés?
– A szegedi egyetemen két olyan oktató volt a nyolcvanas években, aki a magamfajta „Erdély-járó” hallgatót képes volt megfogni: Raffay Ernő és Csatári Dániel. Előbbit bizonyára sok olvasó ismeri. Csatári a második világháború alatt Nagyváradon élt, kapcsolatban állt az illegális kommunista párttal. A hatvanas évektől ő számított a „román téma” szakértőjének. Ha jól emlékszem, 1984-ben indítottak egy Románia-kurzust. Raffay Ernő a román irredenta mozgalomról, Trianonról beszélt, Csatári pedig a két világháború közti korszakról. Mondanom sem kell, a nagy előadóterem minden alkalommal zsúfolt volt… Ekkor kezdtem érdeklődni a két világháború közti korszak iránt. Ebben az időben meg sem fordult még a fejemben, hogy az 1945 utáni időszakkal kellene foglalkozni. Mindenki tudta, hogy egyfelől vannak tabukérdések – az ’56-os forradalom és a szovjet megszállás mellett a magyar kisebbségek 1945 utáni helyzete is ide tartozott –, másfelől igen korlátozott volt a forrásokhoz való hozzájutás.
– Fiatal történészként hogyan esett a választása Erdélyre?
– A fenti okok miatt csak 1990-től kezdett el komolyabban foglalkoztatni, hogy mi is történt az erdélyi magyarsággal 1944 ősze után. Ez akkoriban teljesen fehér foltnak számított. Néhány visszaemlékezésen kívül csak pár kéziratos disszertáció állt a rendelkezésemre. Szinte a nulláról kellett indulni, hogy feldolgozzam először az 1944 és 1953 közötti időszakot. Izgatott ez a kihívás, hogy szinte teljesen ismeretlen témában kutathatok. Első lépésként összeállítottam az 1944 és 1953 közötti időszak kronológiáját – amit később alaposan kibővítettem, pontosítottam –, és miután az alapvető eseményeket megismertem, következhettek a„mélyfúrások”.
– Ilyen „mélyfúrásnak” számít az 1947-es párizsi békeszerződés története. Egyesek ma is úgy vélekednek, hogy a Magyar Népi Szövetség 1945-ös, árulással felérő marosvásárhelyi nyilatkozata a trianoni határ visszaállításáról szabad kezet adott a nagyhatalmaknak.
– Az 1947-es párizsi „békeszerződés” ugyanolyan békediktátum, mint a trianoni. Szó sem volt arról, hogy a legyőzött országokkal – Bulgária, Finnország, Magyarország, Olaszország, Románia – bármiféle érdemi tárgyalás lett volna! Mielőtt a békekonferencia összeült farizeus módon szentesíteni a már korábban eldöntött ügyeket, a négy szövetséges nagyhatalom – Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió, Franciaország – a Külügyminiszterek Tanácsában már minden lényeges dologban, esetünkben a magyar–román határ kérdésében meghozta a végleges döntést. Utóbbi ügyben 1944-ben még lett volna „keresnivalónk”, mert Bukarest augusztus 23-án ugyan „kiugrott” a háborúból – vagyis köpönyeget, illetve szövetségest váltott –, ám a szövetségesek továbbra is legyőzött, nem pedig szövetséges országként kezelték. Orosz levéltári források alapján kijelenthető: ha sikerült volna a magyar „kiugrás”, lett volna esély a magyar–román határ módosítására 1946-ban. Sztálinnak sokat megért volna, ha a Kárpát-medencén „átrohanhat” a Vörös Hadsereg, és nem kell több mint fél évet elvesztegetnie. Ami a magyar kommunisták által vezetett Magyar Népi Szövetség szerepét illeti, ők nem voltak tényezők ebben a játszmában. Az elhíresült 1945. novemberi marosvásárhelyi nyilatkozatuk – amelyben burkoltan ugyan, de támogatták a trianoni magyar–román határ visszaállítását –, inkább azt mutatta meg, mennyire rövid pórázon tartja őket az ország területi integritását szem előtt tartó RKP.
– Az erdélyi magyarság a második világháborútól a rendszerváltásig eltelt 45 esztendőben gyakorlatilag magára maradt, a közfelfogás szerint a Rákosi- és a Kádár-rendszer is lemondott rólunk. Árnyalható ez a kép?
– Több korszakot lehet elkülöníteni. 1947-ig Budapest nagyon odafigyelt – már a békeelőkészítés miatt is – az erdélyi magyarság sérelmeire. 1947–48-ban lassú fordulat kezdődött, de Rákosiék több kisebbségi sérelmet felhánytorgattak még egy 1949 februári bukaresti titkos találkozón is. Utána néma csönd, a két ország közé leereszkedett a „vasfüggöny”, 1955-ig gyakorlatilag szünetelt a személyforgalom. Bukarestben azonban ebben az időben is rögeszmésen hitték, hogy a budapesti kommunisták nem tettek le Erdély visszaszerzéséről. Szovjet-orosz levéltári források szerint Rákosi tett is tétova lépéseket a határok ügyében Sztálinnál. A forradalom leverése után Bukarest jelentős segítséget nyújtott a szovjetek által hatalomra segített Kádáréknak: egy ideig „befogadták” a Nagy Imre-csoportot. Ezt ők az 1958-as romániai „körútjukon” többször is megköszönték. Többek között azzal a hírhedtté vált kijelentéssel, hogy „nekünk semmiféle területi igényünk sincs. Azt tartjuk, hogy Magyarországnak van épp elég földje, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját.”
– Magyar részről ez adta meg az alaphangot a következő harminc év magyar– román kapcsolatához?
– Az elkövetkező években Budapestet nem érdekelte, mi történik az erdélyi magyarsággal. Csak a hatvanas évek vége felé érzékelhető némi változás, majd a hetvenes-nyolcvanas években szinte évről-évre nőtt az érdeklődés, az érzékenység – a magyarországi vezetés bizonyos köreiben. A bukaresti diplomáciai iratok alapján az MSZMP vezetése a hetvenes években is nagyon pontos képet nyerhetett arról, mi folyik Romániában, mi történik az erdélyi magyarsággal, mégsem tettek semmit. Mi még a nyolcvanas évek második felében is azt hittük, hogy Kádárék azért „nem hallják meg” az erdélyi magyarság segélykiáltásait, mert nincsenek tisztában, mi történik odaát... Azért maradtak passzívak egészen 1988-ig, mert Kádárnak és körének volt egy rögeszméje: „a román nacionalizmusra nem válaszolhatunk magyar nacionalizmussal”. Ironikusan azt is mondhatnám, hogy Kádár haláláig egy nemlétező sárkánnyal, a hazai nacionalizmussal viaskodott. A háttérben természetesen ott volt Moszkva is, amely nem volt érdekelt abban, hogy komolyan kiéleződjön két szocialista ország közötti viszony. Mindez azonban nem menti Kádárék bűnét: számukra fontosabb volt, hogy Romániában is „a szocializmus építése folyik”, mint az erdélyi magyarság sorsa.
– Több könyvében a második világháború utáni erdélyi magyarság módszeres háttérbe szorítását kutatja. Mennyire volt ez a terület újdonság a történész számára?
– Az első lépés az volt, hogy áttekintettem a kilencvenes évek elejéig megjelent csekély számú irodalmat. Aztán bevetettem magam a kolozsvári egyetemi könyvtárba, és éveken keresztül olvastam a korszak napilapjait és periodikáit. Közben természetesen a Magyar Országos Levéltárba is bejártam. Már kutathatók voltak azok a levéltári állagok, amelyek legfontosabb magyarországi forrásai a romániai magyar kisebbség második világháború utáni történetének. Szerencsémre akkor kezdtem foglalkozni a korszakkal, amikor még élt néhány szemtanú, akikkel el tudtam beszélgetni, interjút tudtam készíteni, például a szociáldemokrata Lakatos Istvánnal vagy a Bolyai Egyetem első rektorával, Csőgör Lajossal. A kilencvenes években a romániai levéltári kutatások roppant nehézkesek voltak, az anyagok nagy részéhez nem is lehetett hozzáférni, a mostani fiatal történész kollégák ezt már el sem tudják képzelni.
– Vannak-e még ezen a területen tabutémák a magyar történetírásban?
– Amikor Csíkszeredában 1999-ben megjelent egy tanulmánykötetem, az Illúziók és csalódások, azt mondtam, hogy ezt nem egy magyarországi, hanem egy romániai magyar történésznek kellett volna megírnia. A kilencvenes években még alig létezett romániai magyar jelenkortörténeti kutatás. Azóta szerencsére nagyot változott a világ, új generáció jelent meg a színen, és nagyon sok fontos cikk, tanulmány, forráskiadvány látott napvilágot, amelyekben az 1945 utáni időszak különböző témáit dolgozták fel. Szerintem napjainkban nincsenek tabutémák, legalábbis én nem tapasztalom ezt.
– Mennyire megbízhatók a román források a magyar történész számára?
– A román levéltári források ugyanolyan „megbízhatók”, mint a magyarok. Vagyis tudni kell a sorok között olvasni, tudni kell forráskritikával élni. Ez utóbbi az, ami viszont a román történészekre – néhány kivételtől eltekintve – egyáltalán nem jellemző. Az alapvető probléma még ma is az, hogy míg a korszakkal foglalkozó magyar történészek ismerik a román levéltári forrásokat és a szakirodalmat, a román történészek döntő többsége kizárólag a román nyelvű levéltári forrásokra támaszkodik, és egyáltalán nem ismeri a magyar nyelvű szakirodalmat. Nem csak a szerzők előítéletes, soviniszta szemlélete, hanem ez az egyoldalú információ is magyarázza, hogy még napjainkban is olyan sok a Ceaușescu-diktatúra szellemiségét tükröző írás.
Makkay József
erdelyinaplo.ro * * * Vincze Gábor
A szegedi József Attila Tudományegyetem történelem szakán diplomát szerzett Vincze Gábor 1962. január 21-én született Békésben. Másfél évtizeden át a szegedi egyetem Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűjteményének kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakreferense volt, 2007 óta a hódmezővásárhelyi Emlékpont történész-muzeológusa. Egyedül vagy szerzőtársakkal eddig 15 könyve, és mintegy 170 tanulmánya, cikke jelent meg. A 2000-es évek elején vendégtanárként oktatott a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Két gyermek apja, csíkszeredai felesége orvos.
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Hírsaláta
HÉT TITKOSSZOLGÁLAT TEHETETLENNEK BIZONYULT. Az Erdélyi-szigethegységben lezuhant repülőgép utasainak nagy késéssel történő mentése elképesztette a Washington Post újságíróit, s megjegyezték, Románia olyan 18 millió lakosú ország, melynek nincs külső ellensége, de hét titkosszolgálatot működtet, mégsem tudták órákig azonosítani a szerencsétlenség helyszínét. Egyik titkosszolgálat 40 millió eurót fektetett a 112-es egységes hívószám korszerűsítésébe, de a sebesülteknél levő hat mobiltelefon sem volt elég a helyszín bemérésére. (Gândul)
FELGYORSUL AZ ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÁS. A módosított alkotmány szövegtervezetébe tavaly az RMDSZ javaslatára került be a kisebbségek közösségi szimbólumainak használatát szavatoló cikkely: „A nemzeti kisebbségek szabadon használhatják köz- és magánterületen az etnikai, kulturális, nyelvi és felekezeti identitásukat megjelenítő nemzeti szimbólumaikat.” Ha ez érvénybe lépne, nem lenne többé semmilyen alapja például a székely zászló ellen irányuló román hatósági hadjáratoknak. A Törvényhozói Tanács javasolta a cikkely törlését. Az RMDSZ-nek ez volt az egyik legfontosabb javaslata, amelyet sikerült tavaly elfogadtatnia az alkotmánymódosító bizottságban. Az alkotmánymódosítás folyamata azután gyorsult fel ismét, hogy a Szociál-Liberális Szövetség az év elején eldöntötte: a májusi európai parlamenti választásokkal egy időben szervezné meg a módosított alaptörvényről szóló népszavazást. (ÚMSZ) TAVASSZAL KORMÁNYÁTALAKÍTÁS. A leváltandó liberális miniszterek között lesz Daniel Chiţoiu, Mariana Câmpeanu. A szocdemek Dan Nicát, Rovana Plumbot cserélik le, mindkettő Európai Parlamenti képviselő szeretne lenni. Mircea Dușa, bár nem jeleskedett honvédelmi miniszterként, bizonyára új tárcát kap. Antonescu Klaus Johannisszal (miniszterelnök-helyettes) erősítené csapatát, de a szebeni szász polgármester eddig legalábbis azt nyilatkozta, hogy városában kíván maradni. (Gândul) RÁCS MÖGÉ KERÜLT VÎNTU. Jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Sorin Ovidiu Vîntut pénteken este a legfelsőbb bíróság. A börtönből tavaly májusban, egy év szabadságvesztés után szabadult üzletember ezúttal bűnpártolás miatt került a rácsok mögé. A vádak szerint Vîntu pénzelte a szökésben levő Nicolae Popát, akit az Országos Befektetési Alap csődjéért távollétében elítéltek. A tárgyaláson az utolsó szó jogán Vîntu az államfő bosszújának nevezte ezt a bűnvádi pert, és tagadta, hogy pénzelte volna Popát. Sorin Ovidiu Vîntu ellen további két bűnvádi eljárás van folyamatban. (Realitatea) DIGITALIZÁLJÁK KILENC ERDÉLYI MEGYE TELEKKÖNYVEIT. Ez megkönnyíti majd az ügyintézést, az adatok tárolását – írja a Ziarul Financiar. Egy megye telekkönyvi hivatala anyagának elektronikus formába mentése körülbelül 5,2 millió euróba kerül. Az összeget a román állam fizeti a központi költségvetésből. Az első kilenc megye: Bihar, Beszterce-Naszód, Fehér, Maros, Hargita, Brassó, Temes, Krassó-Szörény, az adatokat körülbelül négy év alatt vezetik be.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Băsescu védnökségével alakult jobbközép pártot jegyeztek be
Bejegyezték a Traian Băsescu államfő védnökségével alakult Népi Mozgalom Pártot (PMP), miután a bukaresti táblabíróság szerdán jogerősen elutasította a pártbejegyzés ellen emelt óvásokat.
A magát jobbközép alakulatként meghatározó új pártot 2013-ben kezdték szervezni az államfőhöz közel álló politikusok, miután az addig elnöki pártként emlegetett Demokrata Liberális Párt (PDL) nem a Băsescu által nyíltan támogatott Elena Udreanak, hanem Vasile Blaga korábbi pártelnöknek szavazott bizalmat a párt tisztújító értekezletén.
Kedden Băsescu egyszerre nyolc tanácsadóját mentette fel tisztségéből, a média szerint azért, hogy beléphessenek az új pártba. Egyikük, Daniel Funeriu volt oktatási miniszter meg is erősítette blogján, hogy a PMP színeiben kíván indulni az európai parlamenti választásokon.
Erdély.ma,

Születésnapi jókívánságok
Mai nap töltöm be 89. életévemet és lépek be a 90.-be. Ezelőtt egy évvel megjelent könyvemben sok mindent leírtam, nemcsak a múlt emlékeit, hanem a jelenhez is szóltam. Említettem, hogy a Kárpát-medencében nagy magyarellenesség dúl, Székelyföldön nem tudjuk elérni, hogy magyar nyelvünk legalább itt hivatalos legyen, nem lépünk fel határozottan jogainkért, emlékműveinkért, utcáink elnevezéséért, autonómiánkért, a bukaresti irányítás ellen.
Most, amikor pénzügyeinket és az elektromos áramot Brassóból, a telefont Bákóból, a gázszolgáltatást Bukarestből irányítják, kőbányánkat Ploiești-re, erdeink fáját ki tudja, hová viszik, zászlóinkat levetetik, reálbéreink alacsonyak, munkanélküliségünk magas, most, amikor egy tévútra terelődött, elüzletiesedett világban, elidegenített emberi környezetben, globalizált, képmutató, balliberális-szocialista, kommunizmust, nacionalizmust tápláló társadalomban élünk – félre kell tennem eddigi ars poeticámat: „politikai aktivizmus helyett intellektuális cselekvést gyakorolni!” Valóban mindent meg kell tennünk, hogy minden magyar szülő magyar iskolába járassa gyermekét. Minden magyar tanárnak és tanítónak erejét, tehetségét arra kell fordítania, hogy minél kevesebb diák bukjon meg a vizsgákon, és ne hagyják, hogy oktatási hálózatunk fokozatosan felszámolódjék. Sok értékes polgármesterünk van – például a sepsiszentgyörgyi, uzoni, mikóújfalusi –, de mindegyik városunkban és községünkben nekik kell kierőszakolniuk, hogy helységeink minden intézményében magyar feliratok is legyenek, magyarul is szolgáljanak ki, szabadon használhassuk köz- és magánterületen a nyelvi, etnikai, kulturális és felekezeti identitásunkat megjelenítő nemzeti szimbólumainkat. Fokozni kell a Székelyföld feldarabolása, a beolvasztás minden formája elleni és az erdélyi magyarság autonómiája melletti harcot.
Nem tűnik fel senkinek, hogy Kovászna város legfőbb útja, a több kilométer hosszú út Ștefan cel Mare és Mihai Eminescu nevét viseli? Sepsiszentgyörgyön a három leghosszabb, legforgalmasabb utca az 1 Decembrie 1918, Grigore Bălan és Nicolae Iorga – ugyanakkor Arany János egy zsákutcában, Orbán Balázs, Irinyi János, Márton Áron, Jókai Mór, Bolyai János valahol a város peremén található?
Figyelemmel kell lenni a sepsiszentgyörgyi hősök temetője rendezésével. Tudjuk, hogy egy Romániában felállított emlékművel nem lehet bármit tenni, csak azt, amit a törvény megenged. Azt is tudjuk, hogy az I. világháborús emlékmű nemcsak Sepsiszentgyörgy város magyar hőseinek emlékműve, hanem az I. világháborúban harcoló magyar, román, orosz, német, olasz és osztrák–magyar hadseregben harcoló elesettek emlékét őrzi. Azt is tudjuk, hogy akkor a város és a megye nagyobb része magyar volt, az itt élő azon családok is magyarnak vallották magukat, akiknek nevei nem magyar eredetűek: Opra, Lepedus, Nyáguly, Urszuly, Váncsa, Ráduly, Sztolyka, Krausz – mai leszármazottaik is becsületes jó magyar emberek! Látjuk azt is, hogy Kisből Chișu, Keresztesből Cheresteșiu, Szabóból Sabău, Lakatosból Lăcătușu stb. lett.
Az egykori írások szerint az első emlékművet 1921-ben a román hatóságok állították fel, egyszerűen, felírás nélkül állt (Szekeres Attila: Évtizedek viharaiban – Háromszék, 2014. január 23.). Ma a felújított mű is hasonló, sivár, hibás felirattal. Reméljük, lesz erő, mely ellentmond a bukaresti kegyeleti hivatal előírásainak. Kíváncsian várjuk, hogy fog „kinézni” a német, 1917-ben felállított emlékoszlop, az átszállított „szovjet emlékoszlop” (eredetijén vörös csillag állt), valamint a rendezésre kerülő sírkert. E sírkert rendezésében, vagyis a hősök temetőjének széppé alakításában ki kell kérni a város polgárainak véleményét is. Itt kell elhelyezni a belvárosi református templom kertjében a II. világháború történelmi hűséggel összeírt sepsiszentgyörgyi áldozatainak nevét feltüntető, 2008-ban felszentelt emlékművet. Szomszédságában lesz helye a II. világháború mikóújfalusi andezitsziklájának és a három székely kopjafának, melyeket a szőrösdombi, Úz-völgyi és görgényüvegcsűri harcokban elesett sepsiszentgyörgyi hősök emlékére állítottak. Bízom abban, hogy a sepsiszentgyörgyi hősök temetője az itt élők és idelátogatók kegyeleti helye lesz. A születésnapi jókívánságokat nem kell megköszönni – de elfogadni és megszívlelni igen.
Dr. Szőts Dániel
A Háromszék szerkesztősége egészséget, további tevékeny éveket kíván Szőts Dánielnek születésnapja alkalmából.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Szatmári színházszétválás: politikai nyomást sejtenek
A román társulat két-három tagjának ellenkampánya, valamint politikai nyomás eredménye a szatmárnémeti színház magyar tagozatának gazdasági önállósulási kísérlete elleni fellépés – véli a Harag György Társulat művészeti igazgatója, Bessenyei Gedő István, valamint az intézmény adminisztratív igazgatója, Stier Péter. Szerintük a hosszú távra való tervezés, a művészeti fejlődés szempontjából lenne fontos a lépés, ami semmiképpen sem alkotmányellenes.
Amint arról beszámoltunk, a két önálló menedzsmenttel rendelkező – magyar, illetve román nyelvű – színház létrehozására vonatkozó határozat-tervezetet vitáját a városi tanács legutóbbi ülésén elnapolták, a kezdeményezés bejelentése óta pedig többen is tiltakoztak a különválás ellen.
Sorin Oros vezérigazgató például a polgármester elé terjesztett beadványt, melyet a színházi alkalmazottak 70 százaléka írt alá, maga is ellátta kézjegyével, később viszont kiadott egy nyilatkozatot, melyben közölte: mégsem támogatja a két társulat gazdasági önállósulását.
Az igazgató azzal magyarázkodott, hogy a kezdeményezők indokolatlan hirtelenséggel láttak neki a menedzsment szétválasztásának, továbbá említést tesz arról, hogy „bizonyos körökben” igen sok aggodalmat okozott az ötlet. Mindemellett a román társulat tagjai is beadvánnyal fordultak az önkormányzathoz, melyben tiltakoztak a szétválasztás ellen, arra hivatkozva, hogy ez alkotmányba ütköző, mivel sérti a polgárok egyenlőségének elvét, valamint az alaptörvény etnikai diszkriminációt tiltó passzusát.
„Annak a Sorin Orosnak hiszek, aki menedzseri pályázatában – mindenféle kényszerítő körülménytől mentesen – maga fogalmazta meg a két társulat gazdasági önállósításának szükségességét” – nyilatkozta lapunknak Bessenyei Gedő István, hozzátéve, hogy nem etnikai kérdésről van szó, mindössze arról, hogy a két társulat profilja jelentősen különbözik, más-más feladatoknak kell eleget tenniük, ez indokolja a szétválást. A művészeti igazgató kifejtette: egyik fő problémájuk az, hogy a jelenlegi helyzetben gazdasági okok miatt nem tudnak hosszú távra tervezni, ami viszont lényeges lenne a művészeti tevékenység színvonalának fejlesztése céljából.
Lapunk kérdésére Stier Péter elmondta: tavaly a szatmárnémeti színház bevételeinek körülbelül 70 százalékát termelte a magyar társulat.Ez azonban nem jelenti azt, hogy a román művészek ennyivel kevesebbet dolgoznának, inkább a közönség részéről jelentkező igények másak: míg a román nyelvű felnőtt előadásokat kevesebbszer tudják játszani, a magyar nyelvű darabok esetén jóval több előadásra van kereslet.
Emellett tavaly több alkalommal játszottak Debrecenben és Nyíregyházán, és jelentősen bővítették a színházlátogatók körét a hagyományos gálaműsorokkal, valamint a szilveszteri előadással is, melyekkel azokat is sikerül megszólítaniuk, akik egyébként nem váltanak bérletet. Stier Péter szerint tavaly a bérletszünetben előadott szilveszteri produkció, melyre 50 lej volt a belépő, több bevételt eredményezett, mint a román társulat felnőtt bérletes előadásai egész évben.
Mint megtudtuk, bár a színháznál az az elv érvényesül, hogy aki hozza a pénzt, azt illeti meg a többletjövedelem, gyakran van szükség olyan közös költségek kifizetésére, mint a közüzemi számlák, így a keletkező pluszbevételt sokszor ilyesmire költik, emiatt hosszú távon tervezni szinte lehetetlen.
Hozzátették: bár úgy néz ki, hogy a gazdasági önállósulás kizárólag a magyar színházat hozza előnyösebb helyzetbe, ez csak rövid távon igaz, közép és hosszú távon ugyanis mindkét társulat nyerne a különváláson.
Rámutattak: Nagyváradon mindkét félnek jót tett az intézményesülés: bár korábban a szatmárihoz hasonló volt a helyzet, a nagyváradi, román nyelvű Mária Királyné Színház nézőszám, illetve bevételek tekintetében ma már fel tudja venni a versenyt a Szigligeti Színházzal, noha időközben a magyar színháznak is sikerült bővítenie látogatói körét.
A változás tehát pozitív impulzust jelentett a román fél menedzsmentjének is, amely az új hejzetben viszonylag rövid idő alatt három-négyszeresére növelte bevételeit. Az alkotmányra való hivatkozást ugyanakkor badarságnak nevezték – mint rámutattak: két, azonos státussal rendelkező intézmény létrehozása semmiképp sem sértheti az egyenlőség elvét.
Mint ismeretes a nagyváradi teátrum 2011 elején jelentette be hasonló szándékát, és bár a román társulat vezetője, Daniel Vulcu és számos román színész is a szétválás mellett foglalt állást gazdasági és adminisztratív szempontokat mérlegelve, csaknem fél évig húzódott a perpatvar a döntés véglegesítése előtt.
A két új intézménybe beolvadó Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház igazgatója, Marius Aron, valamint a korábbi két tagozatú színház főigazgatója, Lucian Silaghi is felháborodásának adott hangot, holott a tervezet értelmében mindketten megtarthatták vezető funkciójukat a szétválás után létrehozott román teátrumon belül.
A számos hisztériakeltő nyilatkozat miatt sokan attól tartottak, hogy a magyar társulat ki akarja rakni a román kollégákat az impozáns váradi színházépületből, így 2011. február elején mintegy száz román lakos gyertyás tüntetést is tartott a szétválás ellen.
A Bihar megyei prefektus folyamatos akadékoskodása miatt háromszor kellett a megyei tanács elé terjeszteni a javaslatot, mire az elöljárók rábólintottak a színházak önállósodására – amely csak adminisztratív jellegű volt, a román társulatnak nem kellett kiköltöznie Thália váradi szentélyéből.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár),

Szabó Ödön: immár kielégítők a váradi beiskolázási számok
„Sikerült érvényesíteni az érdekeinket, a főtanfelügyelőség által az oktatási minisztériumhoz elküldött iskolai beiratkozási terv már lefedi az igényeket" – jelentette be csütörtökön Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.
A képviselő korábban a nagyváradi önkormányzatnál és a megyei tanfelügyelőségen iktatott szakmai dokumentációval javasolt kompromisszumos megoldást a kisebbségi oktatás átszervezésére.
Amint arról beszámoltunk, Ilie Bolojan polgármester és Daniel Negrean főtanfelügyelő gazdasági megfontolásra hivatkozva etnikumra való tekintet nélkül szorgalmazott osztálycsökkentéseket a következő tanévtől.
Csakhogy ez hátrányosan érintette volna a magyar nyelvű oktatást, így az eredeti elképzelést mostanra finomították, és az RMDSZ javaslatára a tervezett 12 ötödik osztály helyett 16-ban egyeztek meg, a 18 kilencedik helyett 22-t fogadtak el, de hasonlóan előnyös kiegyezésre jutottak az előkészítő osztályok esetében is.
„Amely iskolák beküldték az igényeiket, azok teljesültek. Oda kell figyelni, hogy az elkövetkező időszakban a gyermeklétszám is megfelelő legyen" – mutatott rá Szabó (képünkön), aki még „mérsékelten óvatos" a szaktárca jóváhagyásával kapcsolatban.
Emlékeztetett: az első sikerük az volt, amikor Bolojan elismerte, hogy a beiskolázás nem tartozik az önkormányzat hatáskörébe. Ezután már csak a tanfelügyelőséggel kellett közös nevezőre jutniuk, egyik legfőbb érvük pedig épp gazdasági jellegű volt.
Szabó tájékoztatása alapján ugyanis Bihar megye színmagyar iskoláinak összesített büdzséje pozitív volt, és még a többségében magyar osztályokkal működő tanintézetek is száz százalékban fedezni tudták a költségeiket. Csupán ott volt 92 százalékos a lefedettség, ahol a magyar osztályok kisebbségben vannak. Mindez nem mondható el a román iskolahálózatról, amely nincs úgy strukturálva, hogy eltartsa magát. „A többség veszteségét nem lehet a magyar oktatáson megspórolni, kilencven százalék problémáját nem lehet megoldani még akkor sem, ha a teljes tíz százalékot megszüntetnék" – magyarázta.
Következő lépésük a váradi magyar közoktatás átszervezése, amelyre már szintén benyújtottak egy javaslatot a tanfelügyelőségre. Elsőként a középiskolai oktatás struktúráját módosítanák úgy, hogy miközben megerősítenék az elméleti képzésre koncentráló tanintézeteket, addig a két egyházi gimnázium szolgáltatói, illetve műszaki szakosztályokat venne át.
A későbbiekben az elemi oktatás is górcső alá kerül, addig egy újabb intenzív beiskolázási kampányt terveznek. A hoszszú távú fennmaradás érdekében Szabó Ödön önmérsékletre figyelmezteti az iskolákat, mint fogalmazott: „aki túlméretezi magát, aszályra ítél másokat".
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Béke és háború
Egy hónapig sem tartott a január elején bejelentett koalíciós béke Bukarestben, és ezúttal is a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események.
Crin Antonescu liberális pártelnök közölte: szociáldemokrata koalíciós partnere nem konzultált pártjával a tervezetről, amely azt irányozza elő, hogy az 1600 lejnél alacsonyabb jövedelmű hitelesek törlesztőrészleteit kétéves futamidőre megfelezzék. Ugyanígy járt el decemberben is, amikor akkora felháborodás támadt a kormányoldal által beterjesztett amnesztiatörvény miatt, hogy annak nyomán jelezte: nem támogatják azt, és nem is volt előzetes megállapodás arról, hogy támogatniuk kellene. Akárcsak akkor, most is Victor Ponta kormányfő hazudtolta meg, aki szerint volt előzetes egyeztetés a PNL-lel.
Nagyon úgy tűnik, hogy Antonescu most is úgy próbál a közgazdászok által ízekre szedett, igencsak összeférceltnek tűnő és egyértelműen olcsó kampányfogásnak szánt részletfelezés mögül kitáncolni, hogy koalíciós partnerére akarja tolni a felelősséget.
Persze most már ismét nyugodtan marakodhatnak, hiszen az egy hónapos béke alatt mégiscsak elkészült az alkotmánymódosítás tervezete, amelybe a közigazgatási régiók kialakításának lehetőségét is belefoglalták, így a PSD is, a PNL is beleállhat a kampányba, amelyben ezúttal egymásnak is ellenfelei.
Antonescu két legyet ütött egy csapásra, hiszen azzal, hogy Daniel Chiţoiu liberális pénzügyminiszter jelezte: a hitelesekkel kapcsolatos intézkedést a pénzügyi tárca kezdeményezte, jó ürügyet szolgáltatott ahhoz, hogy Antonescu végre leváltsa őt, mivel a párton belül vele ellenséges szárny tagja, és az utóbbi időben a liberális prioritások helyett inkább Ponta politikáját támogatta.
Érdekes lehet eközben a belügyi tárca sorsa. Ha a PSD tényleg bejelentette rá az igényét, az azt jelzi: nem bízik a koalíció egyben maradásában, és a választásokra szeretné „birtokon belül" tudni a voksolás lebonyolításában és a szavazatszámlálásban kulcsfontossággal bíró minisztériumot. Ezt persze a liberálisok is tudják. Akárhogy is alakul a tárca sorsa, egy dolog egyre biztosabbnak tűnik: a rövid béke után a fokozódó kampányban a koalíciós partnerek nem fogják kímélni egymást.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Liberális izmozás
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt kormányátalakítás egy hosszabb ideje tervezett lépés. Hétfőn az adókedvezményes hitelátütemezés és a Daniel Chiţoiu pénzügyminiszterrel szembeni elégedetlenség csak elindítója, de nem kiváltó oka volt annak a nagyobb lélegzetű kormányátalakításnak, amit a liberálisok most megpróbálnak lenyomni a szociáldemokrata koalíciós partnerük torkán.
Crin Antonescu és Klaus Johannis nyilatkozata egyértelműen elárulta, hogy a PNL megpróbál elszakadni a PSD árnyékától, mert a monolitikus Ponta-kormányban észrevehetetlenné zsugorodtak a liberálisok. Választási évben meglehetősen hátrányos pozíció ez számukra, de még mindig előnyösebb, mintha ellenzékbe vonulnának. Ezért alkotnak csak kisebbséget a PNL-ben azok, akik a kormánykoalíció felbontását szorgalmazták.
Szabadság (Kolozsvár),

Német lehet belügyminiszter, magyar nem?
Bár összeférhetetlensége feloldása kapcsán néhány kérdés még tisztázatlan maradt a román koalícióban Klaus Johannis leendő kormányzati tisztsége körül, Nagyszeben polgármestere várhatóan hamarosan átveheti a belügyminisztérium irányítását. Ezáltal a német politikus lesz az első belügyminiszter Romániában, aki valamelyik nemzeti kisebbség soraiból kerül ki. A jelentős kormányzati tapasztalattal bíró RMDSZ elismeri: a belügyi, külügyi és védelmi tárca olyan „tabu" minisztériumnak számít, amely élére nem fogadtak el magyart a román partnerek.
Először töltheti be Romániában a belügyminiszteri tisztséget valamely nemzeti kisebbség képviselője. Crin Antonescu, a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke pénteken jelentette be, hogy alakulata négy új tárcavezetőt jelöl a Ponta-kabinetbe, közülük pedig a belügyminisztérium élére Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert javasolja az erdélyi légi baleset nyomán lemondott Radu Stroe helyett.
A szász politikus egy évvel ezelőtt lépett be a PNL-be, ahol rögtön megkapta az első alelnöki posztot, ezzel egy időben lemondott a Romániai Német Demokrata Fórum elnöki tisztségéről. A kormányba való kooptálásával a liberálisok erősíteni kívánják halványan teljesítő minisztereik miatt meglehetősen meggyengült pozícióikat a Ponta-kabinetben.
Johannis belügyminiszteri kinevezése az erdélyi magyarok számára azért is tanulságos, mivel mintegy másfél évtizedes kormányzati részvétele alatt az RMDSZ sohasem kapta meg a nemzetbiztonsági téren kulcsfontosságú tárcák – külügy, belügy, védelem – irányítását.
Mindez arra is utalhat, hogy a bukaresti politikai elit ma is sokkal lojálisabbnak, megbízhatóbbnak tekinti a 36 ezer főre apadt erdélyi szász közösség tagjait, mint az 1,2 milliós magyarság képviselőit.
Lemondások, leváltások
A PNL másik három tárca élén is személycserét hajt végre. Daniel Chiţoiu csütörtök esti lemondása után a pénzügyminiszteri tisztségre Eugen Nicolăescut javasolták, aki emiatt megvált az egészségügyi tárcától. Ez utóbbi megüresedett minisztérium élére a liberálisok Cristian Bușoit jelölték, aki az országos egészségbiztosítási pénztárt vezette. A gazdasági minisztérium élére Teodor Atanasiut javasolták, aki a leváltott Andrei Gerea helyét veszi át.
Amikor ennek kapcsán megkerestük Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnöke úgy vélekedett: a román közvélekedés 1989 óta tapasztalt alakulásának vizsgálatához a kérdést nem érdemes a belügyminiszteri tisztségre leszűkíteni.
A politikus emlékeztetett, hogy 2009-ben – a román nagykoalíció felbomlása, Emil Boc első kormányának bukása után – az RMDSZ, a PNL és a PSD Johannist javasolta a miniszterelnöki tisztségre, és senki nem háborodott fel amiatt, hogy német nemzetiségű lehet Románia kormányfője.
„Nekünk akkor is oroszlánrészünk volt a többségi társadalom mentalitásának megváltoztatásában. Persze ilyen esetben másképp merül fel egy német politikus szerepe, amiben közrejátszik az is, hogy a magyar közösség sokkal nagyobbaz erdélyi szásznál. Sajnos az évek során nem sikerült elérnünk, hogy a belügyi vagy külügyi struktúrákban országos számarányuknak megfelelő létszámban legyenek magyarok. Mindez tőlünk függetlenül a titkosszolgálatoknál már megtörtént: a hírszerzésnél vigyáznak, hogy megfelelő létszámban legyenek magyarok, amikor megfigyelnek minket" – nyilatkozta a Krónikának Borbély, aki mindig tagja volt az RMDSZ küldöttségének, valahányszor kormányra lépésről tárgyalt az alakulat.
A politikai alelnöktől megtudtuk, korábban a szövetség felvetette már, hogy hajlandó elvállalni a belügyi vagy a védelmi tárca irányítását is, ezek azonban „tabu" minisztériumoknak bizonyultak a magyar alakulat számára.
„Ennél tovább nem jutottunk ebben a kérdésben. Igaz, mi sem mentünk el a falig, mert éreztük a meg nem értést a román partnerek részéről. Nem kérdés, hogy egy magyar nemzetiségű politikus is kiválóan ellátná a belügyminiszteri teendőket, viszont kell még egy kis idő, amíg ezt elfogadja a román társadalom. De sohasem felejtem el Frunda György 1996-ban az RMDSZ államfőjelöltjeként tett, azóta anekdotaszámba menő kijelentését, miszerint akkor lesz Romániának magyar elnöke, amikor az Egyesült Államoknak színesbőrű. Akkor mindkettő egyformán valószínűtlennek tűnt, de lám, a tengerentúl már összejött" – jelentette ki Borbély László, hozzátéve: Frunda személyében lehetett volna magyar igazságügy-minisztere Romániának, az RMDSZ volt szenátora azonban nem vállalta a felkérést.
Különben Johannis kinevezése nem ígérkezik simának a koalíción belül, a politikus számára ugyanis pártja kiszemelt egy pénzügyi-gazdasági kérdésekben illetékes kormányfő-helyettesi tisztséget is. Több vezető szociáldemokrata politikus azonban arra figyelmeztetett, hogy belügyminiszterként csak a nemzetbiztonságért felelhetne, ezt a területet azonban Victor Ponta egyik helyetteseként Gabriel Oprea látja el.
Nem tetszik a PSD-nek az sem, hogy Johannis nehezen hajlandó megválni a szebeni polgármesteri tisztségtől, meglebegtetve, hogy hat hónapra felfüggesztené elöljárói mandátumát. A PSD politikusaihoz hasonlóan viszont Traian Basescu államfő is emlékeztetett a hét végén, hogy az alkotmány szerint összeférhetetlen a miniszteri tárca az önkormányzati tisztséggel.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro,

Basescu: nincs gond a kisebbségi jogok terén!
Vasárnap Kolozsváron a Népi Mozgalom Párt (PMP) mellett működő civilszervezet, a Népi Mozgalom Alapítvány nyilvános vitát szervezett, díszmeghívottként jelen volt Traian Băsesecu államfő, a PMP védnöke is, aki szerint Romániában sem a kisebbségi jogok, sem az emberi jogok betartása terén nincs gond, azonban a politikai játékszabályokat nem tartja be az USL.
Băsescu elmondta: 2012 nyarán egyezség született arról, hogy Románia három lépésben csatlakozik a schengeni övezethez, azonban ez végül nem történhetett meg az állami intézmények elleni USL-s támadások miatt, amelyeket az EU nagyhatalmai nem néztek jó szemmel.
„Mindenki veszített ezen” – sommázott az államfő. Megismételte: Európa-szerte Románia áll a legjobban a kisebbségek jogainak betartása szempontjából.
A rendezvényen jelen volt Emil Boc, Kolozsvár polgármestere is, aki bejelentette: belép a Népi Mozgalom Alapítványba. A pártba nem léphet be, mert elveszítené polgármesteri mandátumát.
A nyilvános vitán Marian Preda, Elenina Nicuț és Daniel Funeriu, a Népi Mozgalom Alapítvány alapító tagjai, valamint Eugen Tomac, Teodor Baconschi, Elena Udrea és Cristian Preda, a Népi Mozgalom Párt vezetői is részt vettek.
Politikai üzeneteiket többnyire az USL-hez intézték, amelyek arról szóltak, hogy a kormánypártok felkészülhetnek arra, hogy a Népi Mozgalom Párt komoly kihívójuk lesz az elkövetkező időszakban. nyugatijelen.com/ Transindex
Erdély.ma,

Déva vára újra a városé
A címben szereplő jelszó alatt nyílt meg e hétvégén a dévai Bethlen kastélyban működő múzeumban a várban feltárt leletekből álló kiállítás.
– Az utóbbi húsz évben számos ásatás folyt Déva várában, a legátfogóbb és legjelentősebb kutatómunka azonban a 2008-ban, illetve 2013-ban végzett ásatás, melyet dr. Daniela Marcu Istrate brassói régésznő vezetett. Ekkor tíz méter mélységben is feltártak épületrészeket és számos használati tárgy, fegyver, illetve ékszer került felszínre, különböző korok emlékeként. Ezek, kiásásukat követően gondos restauráláson kell átessenek ahhoz, hogy múzeumi kiállítások részévé válhassanak. A leletek egy részét már sikerült helyreállítani, ebből állt össze a mostani kiállítás, ami reményeink szerint új fénybe helyezi a sokáig romokban heverő dévai várat – fogalmazott a kiállítás megnyitója alkalmával Liliana Ţolaș múzeumigazgató.
A valóban igényesen berendezett kiállítás pontos és átfogó képet ad a várban történt ásatásokról, a feltárt épületrészekről, ezek hajdani funkciójáról. A vár különböző korokban kialakult szerkezetét szemléltető pannók mellett pedig számos közép- és újkori leletet tekinthetnek meg az érdeklődők. Kiállításra került ugyanis jó néhány 15–16. századi, illetve későbbi agyagedény, számos középkori ékszer, fegyver, de 17-18 századi kályhacsempék, illetve monarchiabeli agyagpipák, sőt 18–19. századi párbaj pisztolyok is bőven akadnak a bemutatott tárgyak között. A kiállítás külön erőssége, hogy az előtérben a látogatókat jókora méretű háromdimenziós fotók várják, melyeket külön e célra kínált szemüveggel lehet megtekinteni. – Az volt a célunk, hogy egyfajta virtuális sétára vigyük látogatóinkat a belső várudvarba, amely ásatások és restaurálás miatt már évek óta zárva van. Romániában mi vagyunk a harmadik olyan múzeum, amely háromdimenziós fotókkal gazdagítja a kiállítását – számolt be a múzeum igazgatója. Visszatérve a vár restaurálási munkálataira, elmondta: a város vezetősége igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy idén augusztusban megnyissák a látogatók számára a belső várudvart. Ez ugyanis a 2008-as ásatások elkezdése óta el van zárva a látogatók elől.
A hétvégén megnyílt kiállítás a tervek szerint idén május elsejéig lesz megtekinthető. Amennyiben azonban nagy lesz az érdeklődés a helyiek és a turisták részéről, akár év végig is meghosszabbítják a nyitva tartását – közölte a múzeumigazgató.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Magyar Nemzet Online
Védelmi övezetet hoz létre Románia a magyar határon
Bekerült a Traian Basescu államfő által javasolt kölcsönösségi elv a külföldiek földvásárlását szabályozó román törvénytervezetbe: az átdolgozott változatot kedden fogadta el a szenátus.
A földtörvényt tavaly módosította a román parlament, elővásárlási jogokkal nehezítve a termőföld külföldi tulajdonba kerülését, tekintettel arra, hogy január elsején lejárt a külföldi magánszemélyek földvásárlását megakadályozó moratórium. A jogszabályt Basescu január elején visszaküldte megfontolásra a parlamentnek, mert több pontatlanságot talált benne.
Az államfő javaslatára a szenátus által elfogadott módosítások közé bekerült az is, hogy az európai uniós polgárok és jogi személyek csak a saját országukban létező földvásárlási korlátok között vásárolhatnak termőföldet Romániában.
RMDSZ: Ez működésképtelen lenne
Tánczos Barna, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora az MTI-nek elmondta: nem tartja valószínűnek, hogy a kölcsönösségi elv benne maradna a törvényben a képviselőházi vita után is, mert tudomása szerint a kormány nem támogatja. Korábban Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter azt mondta: „nem vehető komolyan” egy ilyen módosítás, mert ezt csak kétoldalú államközi szerződésekben lehet szabályozni.
Az RMDSZ-es szenátor ugyanakkor működésképtelennek tartja a jogszabályban előírt elővásárlási feltételrendszert olyan körülmények között, amikor a visszaszolgáltatások még nem fejeződtek be. Tánczos Barna szerint nem lehet megkövetelni a földjüket áruba bocsátó gazdáktól, hogy összeállítsák az elővásárlási joggal rendelkező szomszédok listáját. A jogszabály ugyanis elővásárlási jogot biztosítana az illető terület társtulajdonosainak, bérlőinek, a szomszédos telkek tulajdonosainak, az adott településen lakó gazdáknak és az államnak.
Védelmi övezet az országhatárnál
A szenátus által kedden elfogadott törvénybe az is bekerült, hogy az országhatár 30 kilométeres körzetében található földterületeket csak a védelmi minisztérium jóváhagyásával lehet eladni: a jogszabály korábbi változatában húsz kilométeres mélységű volt a határsáv.
A honatyák ugyanakkor pontosították, hogy a törvény mind a román, mind az uniós magánszemélyekre, illetve jogi személyekre vonatkozik. A törvénytervezet végleges formájáról a képviselőház fog dönteni. A külföldiek az országban bejegyzett cégeiken keresztül eddig is birtokolhattak termőföldet Romániában. A helyi sajtó szerint több mint 700 ezer hektár termőföld van külföldi vállalkozások tulajdonában, ez csaknem 8 százaléka az ország több mint 9 millió hektár megművelt földterületének.
(Basescu Magyarországgal példálózott
A román államfő korábban kijelentette: méltányosnak tartaná, ha a külföldi állampolgárok, akiknek országában egy román csak korlátozott mértékben vásárolhat termőföldet, ugyanolyan korlátozott feltételek mellett juthassanak földhöz Romániában is. „Ha Magyarországon csak egy hektárt vásárolhatnak román állampolgárok, akkor a magyar állampolgár is csak annyit vásárolhasson.”)
MNO,