A Magyar Kisebbség idei 1–2-es számából (A pártállami diktatúra titoktalanításáról címmel jelent meg) közöl a lap újabb részleteket, ebben az ellentmondásos Petru Groza román miniszterelnök 1947-es magyarországi, budapesti látogatásáról volt szó. Az osztálytalálkozóra induló Grozát a kommunisták rövid pórázon tartották, megszabták neki, hogy miről beszélhet magyar partnereivel, és miről nem. Elkísérte útjára a Dej bizalmi emberének számító, jó KGB-s kapcsolatokkal rendelkező Emil Bodnaras is, aki végig jelen volt tárgyalásai során, és az útról részletes jelentést készített, amelyet a román kommunista párt vezetője, Gheorghe Gheorghiu-Dej kapott meg, és a szovjet elvtársak. A Háromszék Olti Ágoston tanulmányának /Osztálytalálkozó jeles meghívottakkal (Petru Groza 1947-es budapesti látogatása)/ részleteit közölte. A második világháború utáni vesztes státusába kellett a két országnak vitás kérdéseit megoldania. Magyarország – Romániával ellentétben, amelynek a két világháború közötti kapcsolatrendszert felhasználva sikerült rendeznie kapcsolatait a szomszéd államokkal ― nem tudta legyőzni szomszédai bizalmatlanságát. Erről számol be Rákosi Mátyás a Molotov szovjet külügyminiszterrel 1947. május 7-én folytatott moszkvai megbeszélésen: ,,Mind a mai napig nem sikerült jó és szilárd helyzetet teremtenünk a Duna-medencében. Jugoszlávia nem támogathat bennünket, mivel bármely, felénk irányuló lépését Csehszlovákia úgy értelmezné, mint Csehszlovákia elleni lépést. Ily módon zsákutcába kerültünk. P. Groza román miniszterelnök közelgő magyarországi látogatása, amelynek célja ― állítólag ― a román és a magyar kultúra hetére tervezett rendezvények megbeszélése, nem más, mint Tildy kacérkodása a románokkal. "A találkozó időpontja fontos volt a magyar kormány számára, a kormány napirendjén (1947. május 1.) éppen a csehszlovákiai magyarok áttelepítése szerepelt. A csehek ― Groza beszámolója szerint ― a látogatás előtt jegyzéket küldtek, amelyben kifejtették, hogy ,,szilárdan tartják magukat az álláspontjukhoz, vagyis hogy »kizavarni minden magyart Csehszlovákiából«. A román delegáció budapesti tárgyalásai során nem érintette a magyar―cseh kapcsolatokat. Groza az Ivan Zaharovics Szuszajkov tábornokkal, a SZEB romániai elnökhelyettesével 1947. május 7-én folytatott megbeszélésen kifejtette látogatása célját: elérni, hogy a magyarok önként elismerjék az erdélyi kérdés végleges lezárását (a békeszerződés keretei között). A román―magyar vámunió és a határok légiesítése tekintetében Groza rokonszenves nyilatkozatai ellenére a román békeelőkészítés anyagai között egyetlen olyan ellaborátum sem található, amely a vámunió vagy bármely regionális együttműködés tervét fontolóra vette volna. A Román Kommunista Párt az utazást megelőzően megtiltotta Grozának, hogy a témáról tárgyaljon. Groza ellentmondásos magyarságpolitikája és egyáltalán ellentmondásos személyisége még nincs részletekbe menően feltárva, de a román kormány külpolitikájáról megállapítható, hogy a látványos gesztusok ellenére (Groza-látogatás, Dinnyés Lajos miniszterelnök bukaresti útja) a román pártvezetés bizalmatlansága továbbra is fennmaradt az esetleges magyar revíziós követelések miatt, és ezért szomszédjától teljesen elzárkózott. A román kommunista vezetés a két ország barátsága előfeltételének tekintette, hogy a hivatalos Magyarország szüntesse meg érdeklődését az erdélyi magyarság iránt. /Bogdán László: Groza és elvtársai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

Július 10-én az EU-táborban a Kultúrák közötti párbeszéd tematikájú előadások zajlottak. Kozák Gyula, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szociológus előadásában elhangozott a másság elfogadásának kérdése, valamint az előítéletek visszafogása. Kozák három típusú átalakulás van, a homogenizálódás, azaz kulturális imperializmus, a heterogénizáció, mint ellenállás, valamint a harmadik, mely eltörli az első kettőt, mindegyik kultúra kölcsönöz valamit, így alakul ki egy harmadik. Az előadó az olvasztótégelynek nevezett kulturális összeolvadás nagy lehetőségét látja Európában a közeli jövőben. Ungvári-Zrínyi Imre egyetemi docens véleménye szerint az „olvasztótégely” elmélet nem hiteles. „Egy kultúra fennmaradásában, nem egy intézmény dönt, hanem a személyes lelkiismeret” – zárta előadását az oktató. „Erdélyben egyelőre kiaknázatlan területnek számít a városi kultúrturizmus, mert bár felismerték a benne rejlő potenciált, de még mindig nem fektetnek bele elég pénzt” – mondta Talpas János, az Országos Turisztikai Fejlesztési és Kutatási intézet vezérigazgatója. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója előadásában, a Munkácsy Erdélyben, valamint a Nagybányai Művésztelep kiállítások megszervezéséről beszélt. Szerinte a két kiállítás Erdély művelődéstörténetének mérföldköve volt, és folytatni kellene a hasonló volumenű kiállítások szervezését. /Erdélyi kulturális olvasztótégely: van vagy nincs? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./

Gönczy Gábor, a Szatmárnémeti Véndiákszövetség elnöke köszöntötte az első alkalommal megrendezett rendhagyó osztályfőnöki óra résztvevőit. A jövőben szeretnének ezzel hagyományt teremteni. Az évenként megrendezett találkozók alkalmat nyújtanak arra, hogy a volt osztálytársak, jó ismerősök megosszák egymással örömeiket, kudarcaikat. Schönberger Jenő római katolikus megyés püspök hálaadó áldása után Boros Mihály nyugalmazott tanár szólt a jelenlévőkhöz. Bura László, az iskola egykori igazgatója arra intette a jelenlévőket, hogy őrizzék tovább azokat az értékeket, amelyeket hajdanán iskolájukban kaptak. /(bodnár): Megtartották az első rendhagyó osztályfőnöki órát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 12./

Festői szépségű tájon, a Csíki havasok keleti részén található Kostelek, a Szulca-patak medre mentén, a helybeliek által Hárompataknak elkeresztelt völgyben. Kostelek első írásos említése 1771-ből származik. A falu első telepesei az elviselhetetlen katonai szolgálat elől elbujdosó székelyek, valamint a Moldva felől érkező szegénylegények, akik itt kerestek menedéket. Itt van a gyulafehérvári egyházmegye egyik legkeletibb plébániája. Kostelek hagyományai, néprajzi sajátosságai, népviselete, ének- és tánckultúrája a gyimesi kultúra sajátosságait hordozza. Az 1900-as évek elejéig a falu szinte teljes lakossága görög katolikus vallású volt. Amikor a múlt rendszer megszüntette a görög katolikus vallást, a lakosság fele katolikus, másik fele pedig görögkeleti vallású lett. A mostani katolikus templomot 1946-ban építették, az 1950-es évek elejétől plébánia, Magyarcsügés pedig filia lett. Kosteleket 1952-ben Gyimesbükkel együtt Bákó megyéhez csatolták. Ágas község falujaként megszüntették a faluban a magyar nyelvű iskolát. Ma Kosteleken egy óvoda, egy elemi és egy általános iskola működik. A múlt rendszerben a magyar nyelvű oktatásra csak a vallásóra adott lehetőséget. Egyházi kezdeményezésre a 90-es évek végén újraindul a magyar nyelvű oktatás Salamon Antal, a falu esperes-plébánosa iskolán kívüli munkájának köszönhetően. 2005 elejétől a moldvai csángómagyar oktatási keretben az iskolán kívüli magyar oktatást szakképzett pedagógusok végzik, akik iskolán kívüli, délutáni foglalkozásokon tanítják a gyermekeket anyanyelvükön írni, olvasni. A harminc éve Kosteleken szolgálatot teljesítő Salamon Antal címzetes esperes elmondta, idén volt aranymiséje szülőfalujában, Lujzikalagorban, magyar nyelvű szentmise keretében. A plébános kéthetente átmegy Magyarcsügésre szentmisét tartani. Magyarcsügésen 1964-ben épült a katolikus templom. /Bíró Ernő: Szolgálatnak élve rendületlenül. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 13./

Függetlenül attól, hogy mennyire gondolja komolyan, Fodor Gábor SZDSZ-elnök kijelentése – amelynek értelmében az általa vezetett párt felelősséget érez mindazok iránt, akik a határon túl magyarnak vallják magukat, valamint hogy mind az egyén, mind a közösség számára az autonómia jelenti a legjobb megoldást – fordulatot jelent a szabad demokraták eddigi retorikájához képest. Az SZDSZ s eddig, ha az elcsatolt területeken élő nemzetrészek gazdasági helyzetének fellendítésével kapcsolatosan voltak is javaslatai, a határon túli magyarok közösségi igényei iránt érdektelennek mutatkozott. Az SZDSZ Erdélyben, de bizonyára a Felvidéken és a Délvidéken sem tartozik a legkedveltebb magyarországi politikai alakulatok közé. Fodor kijelentése akkor válik hitelessé, ha az SZDSZ politikusai a szomszédos, magyarlakta országok fővárosaiban, Brüsszelben az uniós fórumok előtt, illetve képviselőik révén az Európai Parlamentben is fölvállalják, hogy liberális pártként érveljenek a határon túli magyarok kollektív önrendelkezési joga mellett. /Fodori fordulat? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Míg a Kárpátokon túl a választók anyagi erőforrásokat követelnek a központtól, Erdélyben a saját anyagi erőforrások felhasználásának jogát követelik a hatalomtól. Vasile Dancu, a gyenge eredmény miatt háttérbe szorított szociáldemokrata „kolozsvári csoport” fő ideológusa külön erdélyi program kialakítását tartaná szükségesnek. Erdély gyökeresen eltérő történelmi, szellemi és etnikai adottságai ugyanis ezt követelik, immár Dancuék szerint is. A helyhatósági választások ismét igazolták az egyértelmű törésvonalat: Erdélyben gyökeresen más eredmények születtek, mint a Kárpátokon túli vidékeken. A mohó regáti kiskirályok befolyása alá került szocdemek fittyet hánytak kolozsvári kollégáik javaslatára. Nemzetiségtől függetlenül Erdélyben egyre többen vélik úgy, hogy Bukarest gyámkodása a fejlődés kézifékje. /Chirmiciu András: Transzszilvánia. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./

Markó Béla RMDSZ-elnök azzal magyarázza hiányzásait a szenátus üléseiről, hogy koordinálnia kellett a szövetség tevékenységét, illetve a mindkét házban folyó jogi tevékenységet, valamint az RMDSZ-es kormánytagok tevékenységét. Felmérést tettek közzé a szenátus ülésein való jelenlétről. Markó megemlítette, hogy a sok hiányzást összegyűjtők listáján előtte ott szerepel a többi pártelnök neve. A felmérés szerint a képviselőházban átlagban 34 százalékos a részvételi arány a szavazó plénumüléseken, a szenátusnál ez az arány 47 százalék. A hiányzások listáján az első Corneliu Vadim Tudor, az ülések csupán 1 százalékán volt jelen. Őt Vasile Blaga (PDL) követi, 2 százalékkal, majd a szintén PDL-s Dorel Onaca 3 százalékkal, Mircea Geoana (PSD) 4 százalékkal, Markó Béla RMDSZ-elnök és Sorin Oprescu független szenátor szintén 4 százalékkal. A magyar szenátorok közül Verestóy Attila (RMDSZ) az ülések 10 százalékánál volt jelen. /Markó a képviselőházra és a kormányra koncentrált. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 16./

Erdély, sőt Románia egyik legsikeresebb kulturális intézményévé nőtte ki magát az elmúlt években Gyarmati Zsolt igazgatása alatt a Csíki Székely Múzeum, amelynek eddigi két megaprojektjét, a tavalyi Munkácsy-, valamint a nagybányai festészet 55 remekét bemutató idei kiállítást több mint 75 ezer látogató tekintette meg. Céljuk élménnyé tenni a múzeumba járás szokását az erdélyi magyar közösség körében – foglalja össze múzeumigazgatói tevékenységének lényegét Gyarmati Zsolt. Csíkszeredában önállóan 1950 óta működik a múzeum, 1970 óta fogadja a vendégeket a Mikó-várban. A Székelyudvarhelyen született Gyarmati Zsolt történész 2003-ban azért pályázta meg a múzeumigazgatói tisztséget, mert minőséget kívánt „csempészni” a kultúrába. A 38 éves, Kolozsváron és Budapesten jogot is hallgatott Gyarmati nem véletlenül másoddiplomázik kulturális menedzsment szakon az ELTE-n. Véleménye szerint a múzeumigazgatás titka a kapcsolatteremtő képesség és a kulturális menedzsment ötvözésében merül ki. A Csíki Székely Múzeum következő nagy projektje a Tatárjárás: Gyermekemet az országért című vándorkiállítás bemutatása lesz 2009 februárjában. A jelenleg Magyarországon megtekinthető, látványelemekkel gazdagított régészeti, történelmi interaktív kiállítás Csíkszeredán kívül a felvidéki Komáromba is eljut majd. A csíkszeredai Mikó-várat, a város legrégebbi épületét Hídvégi Mikó Ferenc, Csíkszék főkapitánya, Bethlen Gábor fejedelem bizalmi embere építtette 1623-ban. A kastélyt 1661-ben a törökök felgyújtották. 1735-ben az osztrákok az újjáépített vár köré négy új olaszbástyás külső védőövet építettek. Az 1848-as forradalom idején itt volt Gál Sándor hadiszállása. /Rostás Szabolcs: Kultúrmenedzser Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Budapesten a XII. kerületi, a második világháború áldozatainak emlékére engedély nélkül felépített Turul-szobor fennmaradásához hozzájárult az I. kerület, azonban a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője július 15-én született döntésében elutasította a szoborra kiadott fennmaradási engedélyt. A XII. kerületi önkormányzat képviselőtestülete 2005-ben döntött úgy, hogy emlékművet állít az elesett polgári és katonai áldozatoknak az Istenhegyi és a Böszörményi út sarkán. A fővárosi közgyűlés nem járult hozzá az emlékmű felállításához. A kerület ettől függetlenül megépítette, és 2005 októberében felavatta a Turul-szobrot. /Kánya Gyöngyvér: Turult döntenek az Istenhegyi úton. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Mindmáig a megközelítően pontos szám sem ismert: becslések szerint 18 millió fogoly járta meg a szovjet kommunista rezsim munkatáborainak rendszerét, a gulágot, nagy hányaduk a szibériai tömegsírokban végezte. A 20. századi népirtás helyszíneire most egy átfogó internetes tárlat kalauzol el. A magyar származású George Bient és édesapját 1945-ben tartóztatta le budapesti lakásukon az NKVD (Belügyi Népbiztosság) két tisztje. A házkutatás során nem találtak terhelő bizonyítékot. Végül a 16 éves György telepes rádióját foglalták le. George Bien tíz évet töltött a hírhedt kolimai munkatáborban, embertelen körülmények között. Michael Solomon zsidó származású újságírót Bukarest utcáin igazoltatta 1948-ban hat bőrkabátos férfi. A szovjet állam ellenségeként 1956-ig töltötte büntetését a gulágon, hazatérte után újabb kilenc év várt rá romániai börtönökben. A gulaghistory.org internetes címen elérhető interaktív kiállítás hatalmas mennyiségű forrás- és dokumentumanyagot bocsát az érdeklődő rendelkezésére – honlap szerkesztői szerint a teljesség érdekében a virtuális kiállításhoz felkutattak minden lehetséges tárgyi emléket. A jelenlegi és korabeli fényképeket, vádiratok, igazolványok, börtönnaplók másolatait, a lágerekben készült képzőművészeti alkotások reprodukcióit, történelmi értékű filmfelvételeket és személyes vallomásokat felsorakoztató multimédiás honlap az amerikai George Mason Egyetemen működő Történeti és Új Média Tanszék kezdeményezésére jött létre, együttműködésben a szibériai Perm-36 tábor helyén működő Gulag Múzeum, valamint a moszkvai székhelyű Gulag Emléktársaság munkatársaival. A Gulag. Számtalan nap, számtalan élet elnevezésű angol és orosz nyelvű digitális múzeum közel hatvan szakember – történész, kutató, levéltáros, fordító és programozó – munkájának köszönhetően átfogó böngésző-körútra invitálja az érdeklődőket. Az oldal tematikusan rendezett: a látogató mindennap egy gulágtúlélő portréjával, életének, elhurcolásának és a táborban töltött mindennapjainak személyes hangú vallomásával kezdheti a körutat. Az oldalon található böngészhető menüpontok a letartóztatások, a kényszermunka, a fizikai és szellemi kínzások, a tábori propaganda, a rabok konfliktusai, a magányérzet, az őrök, a túlélési technikák, a fogva tartottak és az emberi sorsok gazdagon dokumentált alfejezetein keresztül tárja fel a politikai célok kiszolgálására létrejött, az átnevelésre vagy lassú gyilkolásra szakosodott szovjet börtöntelepek világát. A Gulag (Glavnoje Upralevnyije Iszpravitelno-trudovih Lagerej), vagyis a Táborok Főigazgatóságának telepei Szibériában, a Szovjetunió legszélsőségesebb klímájú, lakatlan vidékein létesültek 1917-től, a kommunista hatalomátvételtől kezdődően. A történészek szerint 1953-ig hozzávetőlegesen 18 millió lakójuk volt. Arról nincsenek adatok, hogy pontosan hány millióan végezték életüket valamelyik jeltelen tömegsírban, a kommunista párthatóságok féltve őrzött titokként kezelték az áldozatok számát, minden lehetséges módon meghamisítva a statisztikákat. Bevett módszer volt például szabadon engedni az utolsó stádiumban lévő, a haláltól órákra vagy napokra álló őrizeteseket. Szibériai munkatáborba jutott az is, aki háromszor késett munkahelyéről, politikai vicceket mondott, vagy az, aki az 1920-as, 30-as évek pusztító éhínségei alatt pár szem krumplit tett kabátzsebébe. A táborokban sokszor orvosi módszerekkel kikísérletezett, agymosásos átnevelés folyt. Állandó volt a napi propaganda, a személyiség megtörésére pedig az őrök és a köztörvényes bűnözők alkalmaztak kínzásokat. A transzszibériai vasútvonal megépítése, a vorkutai feketeszénmezők kitermelése, a fehér-tengeri csatorna kiásása, a favágás, a kőtörés olyan embertelen időjárási körülmények és olyan, élelemmel folyt, amit lehetetlen volt teljesíteni. A kevesebbet dolgozó rab kisebb adag ételt kapott, így másnap kevesebbet tudott dolgozni – ez volt a gulág ördögi köre. /Burus János Botond: Millió koponya emlékei. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./

Meg kéne kérdezni polgármestereket, a tanácsosokat, akiket most az RMDSZ színeiben megválasztottak, hogy hogyan élték meg azt, hogy a Fidesz eljött ide, s ellenük is kampányolt – nyilatkozta a hírextra.hu magyarországi honlapnak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A román pártok nem ellenfeleik a választásokon, hiszen mostanáig Romániában etnikai szavazás volt. A Magyar Polgári Pártot az önkormányzati választáson az RMDSZ versenytársa volt, jelentette ki Markó Béla, „ha akarom, ellenfeleink. Főleg akkor, amikor néhány helyen annak ellenére indítottak jelöltet, hogy tudták, ezzel eredményt nem érnek el. ” Markó újból leszögezte, bizalmi szavazás volt, a magyar szavazatok 85%-át kapta az RMDSZ és 15%-át a Magyar Polgári Párt. Az RMDSZ-nek 184, az MPP-nek 11 polgármestere van. /Kőrösi Viktor Dávid: A HírExtra nyomán. "A belső koalíció nem új ötlet, de tisztességes" Interjú Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

Valamennyi választási körzetben indít jelöltet az RMDSZ, ismertette a helyzetet Winkler Gyula európai képviselő dévai sajtóértekezletén. Noha a Kárpátokon túli vidékeken nem lesz könnyű mindenütt jelöltet találni, a szövetség mégis a teljes jelöltállítás mellett döntött, a töredékszavazatok megtartása érdekében. Hunyad megyében a szövetség mind a 7 képviselői és 3 szenátori körzetben indít jelölteket. Reálisan, Hunyad megye egy képviselői mandátum elnyerésére számíthat, ez a fő célkitűzésünk, szögezte le Winkler Gyula. 1990-ben, 1992-ben, illetve 2000-ben a hunyadi magyarságnak sikerült képviselőt küldeni a bukaresti parlamentbe, 1996-ban és 2004-ben viszont nem. /Chirmiciu András: Minden körzetben indít jelöltet az RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 22./

A törvényesség, a szabálytisztelet követelményére hivatkozva, a Román Rádiótársaság Szabad Szakszervezete már hosszabb ideje eljárást indított az Országos Rádiótársaság ellen, ezen belül a kolozsvári stúdió főszerkesztő helyettesét, Rostás Péter Istvánt is megtámadták. A pereskedés oka, hogy a Román Rádiótársaság elnöknője egy 2006. évi rendeletben Rostás Péter Istvánt nevezte ki főszerkesztő helyettesnek mindaddig, ameddig a tisztség betöltésére versenyvizsgát hirdetnek. Ez azóta sem történt meg. A szakszervezetisek szerint törvénytelenül halogatják a versenyvizsga megszervezését. Kétségbe vonták Rostás szakértelmét, emellett a tárgyalást lefolytató bírót is feljelentették. Rostásról azt állították: „képtelen összehangolni a kolozsvári területi stúdió román nyelvű adásait”. Rostás-Péter István elmondta: munkahelyén 2006. májusa óta érezteti hatását egy kisebbségi csoport hangulatkeltése, 120 kolléga közül 15 munkatárs ügyködése. Ők a versenyvizsga kiírását erőltetik, de ténykedésüknek etno-politikai kicsengése is van. Rostás-Péter István elődje román nemzetiségű volt, de beszélt magyarul is. /Szakszervezeti támadás a rádió főszerkesztő helyettese ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

Nem készült mindeddig átfogó válogatás a legendás kolozsvári folyóirat, az Erdélyi Helikon anyagából. Mózes Huba kezdeményezésére végre kézbe vehetik az olvasók a Világfigyelő tető. Mozzanatok az Erdélyi Helikon történetéből. 1928–1944./Bíbor Kiadó, Miskolc, 2008. Szerkesztette Mózes Huba/ című könyvet, amely mintegy háromszázötven oldalon mutatja be a folyóirat anyagát: szövegeket, képeket, dokumentumokat. Mit lehetett korábban tudni az Erdélyi Helikonról? Talán azt, hogy a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom legjelentősebb folyóirata? Igen, kétségtelenül. Hogy az egyik legstabilabb, leghosszabb életű lap Erdélyben? Nyilvánvalóan. Az Erdélyi Helikonról szóló szakszerű tanulmányok, dokumentumkötetek (Szemlér Ferenc versantológiája, Marosi Ildikó és Mózes Huba dokumentumkötetei, Galambos Ferenc repertóriuma, Vallasek Júlia és mások tanulmányai) után körvonalazódott a folyóirat. Hiányzott viszont jónéhány alapszöveg újraközlése. Pomogáts Béla 1983-ban közzétette A transzilvánizmus című könyvét, akkor alcíméül ezt választotta: Az Erdélyi Helikon ideológiája. Méltán kapcsolódhatott össze a köztudatban az Erdélyi Helikon az „erdélyi gondolat”, a transzilvanizmus fogalmával. /Balázs Imre József: Ami eddig nem volt, s most lett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőségének tagja, Haller István államtitkár korábban több éven keresztül a marosvásárhelyi Pro Europa Liga emberjogi munkatársaként dolgozott. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tanács első vidéki kirendeltsége Marosvásárhelyen működik. Jelenleg az irodában még nem működik a telefon, a számítógép is igen kezdetleges. Az irodának jelenleg Daniela Vaidas fiatal jogász személyében egyetlen munkatársa van. „Az iroda három fő funkciója: fogadja azokat a személyeket, akik úgy érzik, hogy bármilyen szempontból hátrányos megkülönböztetésben részesültek, szakszerű tanácsokat ad, ezenkívül az igazságszolgáltatási szervek előtt képviseli az országos tanácsot, ugyanakkor részt vesz a különböző ügyek felderítésében, dokumentálásában” – fejtette ki Haller. Igen nehéz székhelyhez jutni. Marosvásárhelyen a megyei tanács és a prefektúra nemleges választ adott a CNCD helyiségigényére. Eddig a legtöbb panasz a munkáltatók ellen fogalmazódott meg. Nemrég Haller István egy panasz kapcsán felvetette: az uniós előírásoknak megfelelően a romániai magyar pácienseknek joguk van ahhoz, hogy anyanyelvükön tárgyaljanak az orvosokkal. Erre hivatkozva, a Krónika arra volt kíváncsi: az iroda munkatársa ért-e magyarul. Egyelőre egyetlen személy dolgozik itt, aki nem beszél magyarul, de amikor a második munkatársat is felvesznek, megoldódik ez a probléma. /Máthé Éva: Erdélyi panasziroda. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./ Két hónapos működése alatt alig harminc-negyven személy fordult az Országos Diszkriminációellenes Tanács Marosvásárhelyen nyitott területi irodájához. Sokan nem tudnak az iroda létezéséről. A panaszosokat több alkalommal zárt ajtó fogadta, az iroda alkalmazottja, Daniela Vaidas jogász elismerte, hogy nem tartotta tiszteletben a munkaidőt. /Menyhárt Borbála: Kevesen tudnak a diszkriminációellenes irodáról. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./

A Vadárvácska Képzőművészeti Alkotótábor művészei a Gyergyóalfalura hagyományozott műtárgyaikkal mondanak köszönetet a helyi támogatóknak a tíznapos gondtalan alkotás lehetőségéért. Márton Árpád festőművész az augusztus 3-áig tartó, tíznapos Vadárvácska Képzőművészeti Alkotótábor mentora. A Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzonttól néhány kilométerre, a Vadárvácska erdei szálláson immár negyedik alkalommal táboroznak Erdély neves képzőművészei. A július végi táborok ötlete Gál Mihály vállalkozótól ered, aki saját erdei szállását ajánlotta fel az ideérkező művészeknek. A Vadárvácskában táborozó alkotók költségeinek egy részét Gyergyóalfalu önkormányzata és a Sövér Elek Alapítvány, illetve magánvállalkozók fedezik. Évről évre gyarapodnak az itt táborozó neves alkotók készítette műtárgyak, amelyekből állandó tárlat nyílt Gyergyóalfalu egyik galériájában, az elmúlt két évben pedig több kültéri szobrot is lelepleztek a község terein. Itt láthatók többek között Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész Sövér Eleket és Petőfi Sándort mintázó szobrai, a galériának is otthont adó kultúrház előtt pedig az alfalvi származású Kiss Levente szobrászművész faszobrai. A gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő Sajgó Ilona textilművész minden évben hazatér ide. Csutak Levente brassói grafikus kiemelkedő történelmi egyéniségeket ábrázoló tusrajzban állított emléket a reneszánsz évének. A kézdivásárhelyi Vetró András szobrász az esti szakmai beszélgetések fontosságára hívta fel a figyelmet. „Idén az egyházi személyiségeknek szeretnénk emléket állítani, ezért felkértük a táborozó szobrászainkat, hogy őket mintázzák meg” – magyarázta Gál Mihály. A tervek szerint a borzonti Szent István-búcsúkor leplezik le Vetró András Gál Tamás plébánost megörökítő domborművét, később Miholcsa József Horváth Károly plébánost ábrázoló alkotását és Sárpátki Zoltán Smihali József plébánosnak emléket állító munkáját is felavatják. Márton Áron püspök szobrát pedig a csíkszeredai Dóczi András készíti el a katolikus templom számára. /Jánossy Alíz: Az értékteremtés a cél. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./

Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság első ideiglenes elnöke bemutatta Székelyhidi Ágoston eredetileg 1989-ben megjelent Debreceni napló Erdélyről című művének új kiadását Nagyváradon. A diktatúra miatt a nyolcvanas években a magyarok tömegesen menekültek Romániából Magyarországra. Ezeknek az embereknek a helyzetét próbálták valamiképpen megoldani, hiszen az akkori törvények és megállapodások szerint vissza kellett volna küldeni őket Romániába. Erre a lehetőségre nemet mondtak, mert kegyetlen sors várt volna rájuk, Debrecenben kialakítottak egy menekülttábort. Ezt ideiglenes megoldásnak szánták, azután a tábor aztán elég hosszú ideig működött. Ezeknek az időknek állít emléket Székelyhidi Ágoston könyve, amelynek ma is időszerű a mondanivalója. Szűrös Mátyás ebben az időben az Országgyűlésben beszédet mondott a falurombolással kapcsolatban. Állásfoglalást alakítottak ki a falurombolással, a Ceausescu-féle kegyetlenkedésekkel szemben, majd 1989 márciusában ő lett a parlament elnöke. Lezajlottak a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, és az akkori összes politikai erővel megállapodtak abban, hogy békés, alkotmányos fordulatot hajtanak végre Magyarországon. A diktatúrából többpárti, parlamenti demokráciába akartak eljutni. Jelenleg Magyarországon a sajtót körülbelül 80–85 százalékban a neoliberálisok uralják. A sajtó zömét ők tartják kézben, főleg a televíziókat, amelyeknek a legnagyobb tömeghatásuk van. Mostanában erősödőben vannak azok a sajtóorgánumok, amelyek részben nemzeti-konzervatív, nemzeti-demokratikus, népi-nemzeti beállítottságúak, de még mindig a másik oldal van túlsúlyban, hangsúlyozta Szűrös. Neki jutott az a megtiszteltetés, hogy kikiáltsa a köztársaságot, emlékezett vissza. Egyértelműen megfogalmazták, hogy azok a magyarok, akik a határokon túl élnek, a nemzet részét képezik, főleg itt a Kárpát-medencében, hiszen őshonos népről van szó – az anyaországnak pedig törődnie kell velük, képviselnie kell őket, s felelősséget kell vállalnia értük. Az 1989-es decemberi romániai eseményekről Szűrösnek kezdettől fogva az volt a véleménye, hogy az nem forradalom volt, hanem egy jól szervezett katonai puccs. A tömegmegmozdulásnak azonban kétségtelenül forradalmi jellege volt. Ennek a megmozdulásnak Tőkés László volt a legkiemelkedőbb vezetője. Amit azonban Ion Iliescuék csináltak, és ami Stanculescu tábornok irányításával végbement, az egy jól szervezett államcsíny volt. A romániai magyar nemzeti közösségnek autonómiára van szüksége, de ezt Magyarországról nem lehet kivívni. Magyarország ehhez támogatást tud nyújtani, de csak azt támogathatják, amit az itt élő magyarok igényelnek. Szűrös Mátyásnak keserű tapasztalata van ezen a téren. Amikor ő ideiglenes köztársasági elnök volt, eszmecserét folytatott Király Károllyal is, aki akkor Iliescu helyettese volt, a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Akkor felmerült, hogy az autonómia ügyében foglaljanak állást, a románok is benne lettek volna – és Domokos Géza ellene szavazott. Domokos Géza jóravaló ember volt, Szűrös ma sem érti, miért tette ezt a lépést. Szűrös Mátyás /sz. Püspökladány, 1933. szept. 11./ 1990 és 2002 között országgyűlési képviselő. 2002-ben kilépett az MSZP-ből. /Fried Noémi Lujza: Egymás nélkül értelmetlen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

A moldvai szomszédokkal perlekednek területeikért a székely megyék. A háromszéki Zágon község közel 500 hektár erdővel gazdagodik ezen a héten. György Ervin prefektus elmondta, az állami erdészet szakembereivel azonosították azokat a parcellákat, amelyeket visszamérhetnek a községhez. A tulajdont igazoló dokumentumokból kiderítették, hogy a falu jogosan tart igényt közel 400 hektár legelőre, amely jelenleg a Buzau megyei Gura Teghii településhez tartozik. Az 1968-as megyésítéskor több ezer hektár területet Vrancea, Bákó és Buzau megyéhez csatoltak. A tulajdon-visszaszolgáltatáskor nehézségek merültek fel. A Kovászna megyei magánszemélyek, önkormányzatok, közbirtokosságok, egyházak próbálták visszaszerezni területeiket, igényük jogosságát telekkönyvi kivonatokkal igazolták. Bákó és Buzau megyékben a többéves eljárás eredménnyel zárult, a háromszéki tulajdonosoknak visszamérték az erdőket, legelőket. Viszont évek óta eredménytelenül harcolnak a Vrancea megyéhez csatolt területekért, pereskedés ellenére még egyetlen négyzetmétert sem mértek vissza a Kovászna megyeieknek. A megyehatár menti községek, az ozsdolai, gelencei, berecki és zabolai jogosultak hiába nyújtottak be több tucat visszaigénylést, mellékelve a tulajdont igazoló iratokat, Tulnici település és Vrancea megye földosztó bizottságai azokat sorozatosan visszautasították. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke korábban megfogalmazta, úgy tudja, Vrancea megyében hallgatólagos politikai egyezség született arról, hogy a „magyaroknak” ne adjanak vissza semmit. Újabb megyeközi vegyes bizottság létrehozását kezdeményezi Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke a Csíkszentmárton és Dormányfalva (Darmanesti) közötti határ megállapítására. A két település határa egyben Hargita és Bákó megye közötti határvonalat is jelenti. 2006-ban a tábor hovatartozása élesztette fel a megyék közötti területvitát. Borbély Károly távközlési miniszter ugyanis – aki akkor az Országos Ifjúsági Hatóságot vezette – rendeletileg a Hargita Megyei Ifjúsági Hatóságnak adta át a tábort. A határozatot azonban a Bákó megyei hatóságok megtámadták. A határvita megoldására 2006 őszén megyeközi vegyes bizottság alakult, a feleknek azonban nem sikerült megegyezésre jutniuk. /Bíró Blanka, Gazda Árpád: Újratermelt határviták. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./

Immár négy éve szervezik meg minden augusztus elején az elszármazott gyergyótölgyesiek találkozóját, ahol a fiatalabb nemzedék szavalóversenyen mérheti össze tudását. Gyergyótölgyes Gyergyószentmiklóstól mintegy 30 kilométerre van. Gyergyótölgyes kialakulása a 18. századra tehető, amikor a gyergyói fát és a borszéki borvizet tutajokkal kezdték szállítani Moldva felé a Kis-Besztercén. A községközponthoz három falucska tartozik, a többségben magyar lakosságú Hágótő, illetve a teljesen román Péntekpataka és a mindössze négy magyar portát számláló Recefalva. Gyergyótölgyesnek 1910-ben, a hozzátartozó falvakkal együtt 2572 magyar és 1032 román lakosa volt. Mostanra ez az arány megfordult, ma már a község lakosságának mindössze 31 százaléka magyar, a többség román. Az itt élő magyar lakosságot az elöregedés, az elvándorlás, illetve a vegyes házasságokba való beolvadás veszélyezteti. Emiatt van különös jelentősége az évente egy alkalommal megszervezett, Gyergyótölgyesről elszármazottak találkozójának. Nemrég árvíz pusztított Gyergyótölgyeen, az udvarokról még mindig takarítják az emberek az iszapot, hordalékot. A Sötét-Putna-patak öntött ki nem is olyan régen. Román iskola van, a magyarok száma apad, ráadásul a magyarság körében elterjedt az alkoholizmus. Több mint száz fűrésztelep működik a településen, a község lakossága a fakitermelésből él. Jelentős gondot okoz a törvénytelen fakitermelés, a rendőrség szemet huny a fatolvajlás fölött. A település határát jelző táblán a Gyergyótölgyes magyar feliratot lefestették. A második világháború után, amikor újra Romániához került a település, kegyetlenül verték a magyarokat. A rossz közlekedési lehetőség és az anyagiak hiánya miatt a középiskolás korúak tekintélyes hányada a szomszéd faluban, Gyergyóhollóban folytatja középiskolai tanulmányait, román tannyelvű gimnáziumban. /Jánossy Alíz: Szórványsors a Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Hármas ünnepet tartottak augusztus 10-én, vasárnap egy kicsire apadt gyülekezetben, amely a Kis-Küküllő vidékének esperesi székhelye is volt hajdanán. Gógán református templomában hivatalosan beiktatták a falu tavaly novemberben megválasztott lelkész asszonyát, Orbán Juditot, emléktáblát lepleztek el a település életében kitörölhetetlen nyomot hagyott Csiha Kálmán és Csiha Emese lelkészházaspár emlékére, s megünnepelték a templom toronnyal való bővítésének százéves évfordulóját. A templom és a gyülekezet történetéről Ősz Előd egyházi levéltáros tartott előadást. Beszélt az egymással szinte összenőtt két kicsiny település, Gógánváralja és Gógán örök versengéséről, amelyből hol az egyik, hol a másik falu került ki győztesen, az anyaegyházi függetlenségre törekedve. Gógán a gyülekezet nagy áldozattal 1960-ban új parókát épített. 1964–71 között Csiha Emese hirdette az igét, s férje, Csiha Kálmán, Erdély későbbi püspöke mindennap átjárt Váraljára. Jelenleg 150 lélekre apadt a gyülekezet. A fiatalok megnyerése érdekében tartanak ifjúsági találkozókat, gyermekevangelizációt szerveztek. Remélhetőleg az ősztől a gyerekek a központi iskolában végre ötödik osztálytól is anyanyelven tanulhatnak. /Bodolai Gyöngyi: Gógáni remények. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./

A kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot restauráló cég képviselői László Attila alpolgármesternél jártak a műemlék védelmének azonnali biztosítása érdekében. Kijelentették: feltétlenül szükség van a faállvány és a szobrot körülvevő palánk őrzésére, ellenkező esetben ugyanis a szerkezet bármelyik pillanatban lángra kaphat, s teljesen leéghet, az esetleges tűz okozta hőség miatt a szobor egy része elolvadhat. /Kiss Olivér: Tűz martalékává válhat a Mátyás-szoborcsoport. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

Az idén magyar tagozaton végzett általános iskolásoknak csak valamivel több, mint a fele választotta Arad megyében az anyanyelven való továbbtanulást. Az első elemisek „toborzása” és beiratkozása kora tavasszal megtörtént. Az újságíró megpróbálta lajstromba venni, hogy Arad megyében hány magyar első osztályosnak csengetnek majd be szeptember 15-én, de mindenütt becsült adatokba ütközött. Gyakran az utolsó pillanatban hozzák a gyerekeket a szülők, mondták több iskolában is. Arad megyében majdnem kéttucat azoknak az iskoláknak a száma, amelyekben magyarul tanítják elemiben a betűvetést. Az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban a 2008–2009-es tanévben csak egy első osztály indul (szemben a múlt évi, 13–13 fős két osztállyal). Eddig 17-en iratkoztak be, de még 4-5-öt várnak – mondta Szakács Ferenc igazgató. Kisiratoson biztosra vehető, hogy 17 elsős lesz. Az erdőhegyi általános iskolában – amelyben minden évfolyamon önálló magyar osztály van – 12 elsős lesz. Nagyzerinden 7, Feketegyarmaton meg 6-ra számítanak. A szentpáli elemi iskolában 2 elsős kisdiák biztos, de talán 3 is lesz (szemben a legutóbbi 5-tel). /Pataky Lehel Zsolt: Még lehet magyar első osztályba iratkozni. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

Vona Gábor, a Jobbik elnöke nyílt levelet írt Tőkés László püspöknek, reagálva a püspöknek a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi vezetőjének, Lokodi Ferenc Attilának címzett nyílt levelére. Ebben Tőkés László figyelmeztetett: túlságosan előre mennek, fennáll a veszélye a többiektől való elszakadásnak. „Ez például a Jobbik esetében a nemzeti derékhaddal való szembekerülésig terjed, ami nem föltétlenül használ közös ügyünknek. ”A püspök szavai egybecsengenek a Fidesz azon véleményével, amely szerint a Jobbik megosztja a jobboldalt. A Jobbik mindig tudta, melyik helyzetben, mit diktál a nemzeti érdek, szögezte le Vona Gábor. Ami Erdélyben a Nagy-Románia Párt, az nekünk itt az MSZP-SZDSZ, és ami ott az RMDSZ, az itt nekünk a Fidesz, érvelt. A Jobbik elsőszámú célja a hazug és alkalmatlan Gyurcsány-kormány leváltása, és egy valóban nemzeti érdekeket szolgáló kormány létrehozása. /Vona Gábor, a Jobbik elnökének nyílt levele Tőkés László püspökhöz. = Erdely. ma, aug. 17./

Németh Csaba tíz éve az RMDSZ szenátora. Egy alkalommal a román munkaügyi miniszter a szenátus plénumán kijelentette, hogy a két törvénynek Németh Csaba nevét kellene viselnie. A munkaszolgálatos és az özvegyi segélyre vonatkozó törvényről van szó. A szenátor javasolta az özvegyi pótnyugdíj bevezetését. Az özvegyi segélyre vonatkozó törvénynek szintén ő volt a kezdeményezője. Eredeti törvényjavaslata szerint mintegy 800 ezer lett volna a jogosult személyek száma, de a kormány változatott, így most 244 ezer személy. 2002-ben a munkaszolgálatos törvénybe nem sikerült bevinnie azt a pontosítást, amely egyértelművé teszi, hogy kárpótlásra jogosult minden olyan személy, aki 1950–1961 között katonai szolgálatát munkaszolgálatosként töltötte. Az 1940. szeptember 6. és 1945. március 9. között etnikai hovatartozásuk miatt meghurcolt személyek jogaira és kedvezményeire vonatkozó kormányrendelet módosítását javasolta, hogy a jogosult személyek havi illetményének összege tükrözze a meghurcoltatás súlyosságát. Németh Csaba szerint munkájának eredményei feljogosítják arra, hogy ismét megpályázza Kovászna megye egyik szenátori tisztségét. /Törvények nehéz helyzetűeknek. Beszélgetés Németh Csaba szenátorral a parlamenti munkájáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

Keményen bírálták Romániát a korrupció elleni harc sikertelensége miatt névtelenül nyilatkozó uniós tisztségviselők, miközben Nicolae Vacaroiu, a szenátus elnöke igazságtalannak nevezte az EB júliusi jelentését. A házbizottság augusztus 18-i ülésén valamennyi párt szenátora egyetértett abban, hogy a Codrut Seres és Paul Pacuraru elleni büntetőeljárás megindítása mellett kell voksolni, és egyhangúlag megszavazta a rendkívüli ülésszak összehívását augusztus 25–28-ra. A szenátus elnöke elmondta, hogy titkos szavazás lesz, Emil Boc, a PD-L elnöke viszont azt nyilatkozta, hogy a demokrata-liberális szenátorok nyíltan fognak szavazni. /B. S. : Nicolae Vacaroiu neheztel az EB-re. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

Schönberger Jenő szatmári római katolikus püspök az államalapítás évfordulóján a szatmárnémeti székesegyházban celebrált szentmisén hangsúlyozta, bár népünk ma is, akárcsak Szent István korában, nehézségekkel küzd és néha kilátástalannak tűnik a helyzetünk, nincs okunk csüggedésre, amíg engedjük, hogy az evangélium szelleme hassa át közösségünket. A misét követően a Szatmárnémeti Szent István Kör szervezésében tartott megemlékezésen Szent István szobrát koszorúzták meg, majd a székesegyház régi sekrestyéjében berendezett egyházművészeti gyűjtemény megnyitója következett. A püspökség tulajdonát képező tárgyakból berendezett kiállítás a 120 éve felszentelt Meszlényi Gyula püspökről kapta nevét, mivel a tárlat anyagának nagy része az ő gyűjteményéből került ki. A tárlat gerincét liturgikus tárgyak alkotják, a gazdagon díszített miseruhák, kelyhek, úrmutatók, ereklyetartók, pásztorbotok értékes képzőművészeti anyagnak is tekinthetők. A kommunizmus évei alatt a székesegyház oratóriumában elrejtett anyag nagymértékben károsodott, azonban a püspökség restaurátorainak, Puskás Évának és Sulyok Lászlónak három év munkája árán sikerült megmentenie a kegytárgyak jelentős részét. Az évforduló alkalmából dr. Bura László szerkesztésében napvilágot látott egy, a Meszlényi Gyula életét és munkásságát bemutató kötet is /Meszlényi Gyula szatmári püspök 1887 – 1905. Szatmárnémeti, 2008/, mely részletesen beszámol a püspök egyházi és közéleti szerepvállalásáról. Meszlényi püspöksége idején felújíttatta a székesegyházat, 24 templomot építtetett, illetve restauráltatott, és az ő nevéhez fűződik a tűzoltótorony építése is. Támogatta az oktatást, valamint bőkezűen segítette az egyházmegye szegényeit. /Babos Krisztina: Kősziklára kell építenünk. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 21./

Idén a tízeurós vizsgákra beiratkozó sapientiás diákok száma meghaladja az ötszázat. Azok az egyetemi hallgatók, akik elmulasztották vagy sikertelenül tették le vizsgáikat a rendelkezésükre álló két alkalommal, megtehetik szeptember első hetében. 523 jelentkezője van az őszi fizetéses vizsgaidőszaknak. "Ennyi diák még sosem fizetett, amióta itt vagyok a Sapientián" – jelentette ki Debreczeni Edit, az egyetem könyvelőnője. A Sapientia Egyetemen a tandíj változatlan marad, kétszáz euró egy évre. /Lázár-Erdélyi Judit: Startol a sapientiás őszi "olimpia". Több mint ötszáz pótvizsgázó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 22./

Kétezerötszáz-háromezer eurót is elkérnek egy-egy Kolozsvár központjában található telek négyzetméteréért, míg a külvárosban már 80–150 eurós négyzetméterenkénti áron is lehet beépíthető területet vásárolni. A városközpontban és az előkelőnek számító negyedekben az árak nemigen változtak az elmúlt évihez képest. A magas telekárakat a kincses városban zajló nagy volumenű ingatlanberuházások sem képesek leverni. Év végéig mintegy 4000 új lakást adnak át, 2013-ig pedig mintegy 25 ezer új lakás fog felépülni a városban. /Pengő Zoltán: Magas telekárak Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

A hagyományos Szent István Napok keretében „Helyi történénelmi–művészeti értékeink védelme” című szakmai tanácskozásra invitálta augusztus 22-én Buziásfürdőre a bánsági magyar civil szervezetek képviselőit a Szórvány Alapítvány. Dr. Bodó Barna elnök, Erdei Ildikó és munkatársaik bemutatták az alapítvány honismereti stratégiáját és eddigi eredményeit a Temes megyei magyar közösség értékeinek, emlékhelyeinek, kiemelkedő személyiségeinek feltérképezése területén. A tanácskozás során a résztvevők elemezték a hivatalosan nyilvántartott emlékhelyek, műemlék épületek jegyzékét: a 333 tételt magába foglaló listán alig szerepel néhány magyar vonatkozású történelmi emlékhely. Dr. Bodó Barna arra hívta fel a figyelmet, hogy a Piarista Líceum épület–együttes azért kerülhetett fel a hivatalos műemlék–listára, mert Szász Enikő elnök kezdeményezésére a Temesvári Magyar Nőszövetség 6–7 évig tartó szívós munkával beemelte a köztudatba. – Hihetetlenül sok értékünk van, ezeket mind be kell emelni a közös értékek tárházába, amit csak összefogással lehet elérni. Nem egy civil szervezet fogja végigvinni ezt a feladatot, hanem a megye területén működő valamennyi magyar civil szervezet, kezdve Csanádtól Nagyszentmiklóson át, folytatva Zsombolyával, Végvárral, Dettával, Újszentessel, Igazfalvával, Bodófalvával, Szapáryfalvával, el egészen Lugosig és Temesvárig, nyilatkozta dr. Bodó Barna. A Szórvány támogatást nyújtana a magyar civil szervezeteknek abban, hogy megkeressék azokat a helyi értékeket, amelyeknek képviselete állandósíthatja a tevékenységüket. A Szórvány Alapítvány 7–8 éve módszeresen foglalkozik helytörténettel és honismerettel, könyveket, kiadványokat jelentetett meg erről a témáról, létrehozta a Bolyai János emlékszobát. /Pataki Zoltán: Szórvány Alapítvány – Értékmentő civil összefogás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./

Az 1948 utáni időszakban a magyar jellegű gyűjteményeket, illetve a meglévő gyűjtemények magyar anyagát jelentős károsodás érte. Tehetetlenül kellett szemlélniük, mint estek szét és semmisültek meg fontos írói hagyatékok, emlékezett a nyolcvanéves Dávid Gyula. A 60-as, 70-es években történt kísérlet egy romániai magyar irodalmi múzeum megteremtésére, ez azonban megtört a hatalom ellenállásán. A nyolcvanas években sok magyar értelmiségi hagyta el Erdélyt, s hátrahagyott folyóirataikat Dávid Gyula Szabó Zsolttal hordta össze a Kriterionhoz, ahol kialakítottak egy komoly folyóirat-gyűjteményt. 1992-ben, amikor a Kriterionnak jóval kisebb irodába kellett átköltöznie, önként kínálkozott, hogy az EMKE-Szabédi Emlékház keretein belül romániai magyar irodalomtörténeti gyűjtemény kialakuljon. Szabédi László hagyatéka mellé oda került a Méliusz-könyvtár, a Balogh Edgár-, a Nagy István-, az Engel Károly-hagyaték, s legújabban Domokos Géza irathagyatéka. Az egyetem magyar tanszéke, a Sapientia–EMTE és az Erdélyi Múzeum-Egyesület mellett, a modernizált épületben ma már nemcsak újabb anyagok gyűjtése, tárolása válik lehetővé, hanem komoly irodalomtörténeti műhelymunka is, amint ezt a nemrég megjelent Szabédi-kötet is bizonyítja. Dávid Gyula a Romániai magyar irodalmi lexikon szerkesztését folytatja, reméli, hogy jövőre megjelenhet. Tervezi még Gáll Ernő levelezésének sajtó alá rendezését, az ’56-os életrajzi adattár /1956 Erdélyben – Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965. Polis Kiadó, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2006/ bővített kiadását, kiegészítve az ’56-nál korábbi és az 1964-nél későbbi perekkel. /Bartha Katalin Ágnes: Pályakép – még mindig oldalnézetből – Beszélgetés a nyolcvanéves Dávid Gyulával. = Helikon (Kolozsvár), augusztus 25./